SZEPTEMBER. Szeptember

SZEPTEMBER

Szeptember

$

SZEPTEMBER

2010 • SZEPTEMBER • SZENT MIHÁLY HAVA 1

Sze Egyed, Egon

2

Cs

Rebeka, Dorina

3

P

Hilda

Bölcsességeket rendkívül egyszerû kitalálni. Az ember egyszerûen leírja az ellenkezõjét annak, amit tesz.

4

Szo Rozália, Róza

5

V

Viktor, Lôrinc

6

H

Zakariás

***

7

K

Regina

A borban bölcsesség, a sörben szabadság, a vízben pedig baktériumok vannak...

8

Sze Mária, Adrienn

9

Cs

Ádám

10

P

Nikolett, Hunor

*** Már az elõzõ életemben sem hittem a lélekvándorlásban... *** Aki csak magára gondol, az önzõ. Aki másokra is, az irigy.

11 Szo Teodóra, Igor 12

V

Mária

13

H

Kornél

14

K

Szeréna, Roxána

15

Sze Enikô, Melitta

***

16

Cs

Edit, Ditta, Ludmilla

A régész az az ember, akinek a karrierje romokban hever.

17

P

Zsófia, Hildegárd

18 Szo Diána

***

19

V

Vilhelmina, Dorián

Nem szenvedek elmebetegségben. Minden percét élvezem.

20

H

Friderika

21

K

Máté, Mirella

*** A processzorok füsttel mûködnek. Ha kijön belõlük a füst, nem mûködnek tovább. *** Az alvástól megéhezem. Az evéstõl elálmosodom. Az élet szép. *** Van egy pólóm, az van ráírva jó nagy betûkkel: BALEK. Csak tudnám, mi került benne 34 700 forintba?

$

22

Sze Móric

23

Cs

Tekla, Lina

24

P

Gellért, Mercédesz

25 Szo Eufrozina, Kende 26

V

Jusztina

27

H

Adalbert

28

K

Vencel

29

Sze Mihály

30

Cs

Jeromos, Médea

1930. szeptember 1. (80 éve történt) Tüntetés Budapesten, a két világháború közötti idôszak legnagyobb méretû munkásmegmozdulása, tiltakozva a gazdasági válság és a munkanélküliség ellen. Az MSZDP által szervezett akción 4500 rendôr és 600 csendôr járôrözése ellenére mintegy százezer munkás tüntetett az Andrássy úton és a Hôsök terén. köztük a ferencvárosi soroksári úti üzemek dolgozói. Megmozdulások voltak vidéken és a munkástelepeken is, országosan mintegy negyedmillió ember vett részt. 1930. szeptember 1. (80 éve történt) Megnyílt a ferencvárosi Knézich utcában Az Isteni Szeretet Leányai Társulatának Patrona Hungariae leánygimnáziuma 1 osztállyal, benne 48 diák. 1950. szeptember 11-én az állam és az egyházak által kötött megállapodás értelmében az iskolát a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanôvérek kongregációja kapta meg. 1850. szeptember 8. (160 éve történt) Megszületett Rimaszombaton Blaha Lujza színésznô, a nemzet csalogánya. 1940. szeptember 12. (70 éve történt) Franciaországban felfedezték a Lascaux-i, közel 17.000 éves barlangrajzokat. 1875. szeptember 12. (135 éve történt) Elhunyt Ranolder Nepomuki János, veszprémi püspök, egyetemi tanár. 1857-ben a püspökséget illetô úrbéri kárpótlás jövedelmét jótékony célra fordítot-

ta, és ebbôl megalapította a veszprémi leánynevelô intézetet, Ferencvárosban pedig a Ranolder Intézetet. Ez 1948 után elôbb tanítóképzô, késôbb a Leövey Klára Gimnázium lett. 2000. szeptember 14. (10 éve történt) Siklós Mária építész tervei alapján megkezdôdött a Nemzeti színház építése. Az épület a rekord gyorsaságú kivitelezés eredményeként, alig 15 hónap alatt készült el. 1930. szeptember 14. (80 éve történt) Serédi Jusztinián hercegprímás felszentelte a Dr. Fábián Gáspár mûépítész által tervezett, 573 m2 alapterületû, 2000 fô befogadására alkalmas Szent Kereszt templomot. 1890. szeptember 15. (120 éve történt) Megszületett Agatha Christie angol krimiíró, Miss Marple és Hercule Poirot megalkotója. 1970. szeptember 18. (40 éve történt) Meghalt Jimi Hendrix amerikai blues gitáros, énekes, szerzô. 1235. szeptember 21. (775 éve történt) 58 éves korában meghalt II. András magyar király, akit 1222-ben az elégedetlen fôurak az „Aranybulla“ kiadására kényszerítettek. 1910. szeptember 22. (100 éve történt) Megszületett Faludy György költô, mûfordító. 1885. szeptember 22. (125 éve történt) Megszületett Benedek Marcell Kossuth-díjas irodalomtörténész, esztéta, író.

$!

SZEPTEMBER

Évfordulók

SZEPTEMBER

Lelki útravaló

Mégis... – vallomás a nevelésrõl A Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanõvérek tagjaként 26. éve végzem a tanári-nevelõi szolgálatomat a Patrona Hungariae Gimnáziumban és kollégiumban, ahová minden év szeptemberében érkezik két osztálynyi kislány, és minden év júniusában kiröpül két osztálynyi 18 éves „felnõtt” nõ. Nagyon szép nevelõi szolgálat a kamasz lányok nevelése. Titkot rejtenek, mint egy virág még bimbó formájában. Nem lehet tudni, hogy milyen lesz. Mellettük állunk, gondozzuk, közben izgalommal figyeljük a kibontakozást. Szent János apostol evangéliumában olvashatunk Jézus leggyengédebb szeretetét kifejezõ szolgálatáról, a lábmosásról: „Vacsora közben történt... Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott... Mégis fölkelt a vacsora mellõl, ... majd hozzáfogott, hogy sorba megmossa tanítványainak a lábát.” A nevelés a legkörültekintõbb és a legfelelõsebb szolgálat a világon. Amikor az iskolában a gyerekeket neveljük, embert formálunk, az emberformálás pedig tudjuk, „isteni” dolog. Ezt csak ezzel a „jézusi lelkülettel” lehet végezni. Gimnáziumunkban 12-18 éves lányok vannak, a vidékiek a kollégium lakói. A hétvégét is itt töltik, mert a szombati napokon is tanítunk (a legértelmesebb dolog, amivel lefoglalhatjuk õket), havonta van hosszú hétvége, amikor már péntek délben hazamehetnek. Tehát a szabad idõ nagy részét is együtt töltjük. Folyamatosan jelen vagyunk számukra, nemcsak a szavainkkal nevelünk, hanem azzal, akik vagyunk, és ez nagy felelõsség számunkra is. Rámutatunk az erények fontosságára, segítünk kialakítani olyan alapmagatartást, amely alkalmassá teszi az embert a nehéz helyzetek megoldására, a helyes cselekedetekre, mint jóság, hûség, állhatatosság, kegyelet, hála, hazaszeretet. Úgy szervezzük, alakítjuk a kollégiumi életet, hogy beleférjen, beletartozzon a hit, a munka, a mûvelõdés, a zene, a humor, a játék, a sport, az ünnep és a szabadidõs kedvtelések, a közösség építése. A feladat óriási, nagyon nehéz megtalálni a helyes arányt, és eltalálni: mikor mire befogadóképesek neveltjeink. Sokszor ütközünk ellenállásba, és mégis szeretettel kell feléjük fordulni. A könnyed humor igen sokat segít ilyen helyzetekben. Többször oldottam meg imígyen: „Kérlek, mondd kedvesebben!” És meglepetésemre valóban kedvesebben mondta, és mosolyogtunk. Azt a reményt, azt az erõt adó szeretetet kell feléjük sugározni, ami az élõ Krisztusból fakad. Engednünk kell, hogy Krisztus életadó ereje áradjon feléjük szavainkon, tetteinken és egész létünkön keresztül. Azt hiszem, így érdemes! A gyerekek sok örömet, lendületet, optimista jövõképet adnak. Életüket, megnyilvánulásaikat figyelve tapasztalom meg, hogy a jót, az „istenit” nem gyõzi le a rossz, akármilyen sok is van belõle. A jó mag „kihajt”, mint ahogy tavasszal a gyenge hóvirág megolvasztja a fölötte lévõ hótakarót, hideg jégpáncélt. Ilyenkor novemberben, amikor minden szürke, hideg, és kicsit reménytelennek tûnik az élet, a hétköznapok, szeretném belekiáltani a télbe, hogy mégis érdemes, mert eljön a tavasz, a jó mag kihajt, és ha mégis, mindenek ellenére szeretünk, és ezt életünkkel mondjuk el, akkor szebb és jobb lesz a világ! VELKEI M. SZANISZLA iskolanõvér

$"

Idén nyolcvanéves a külsõ-ferencvárosi plébániatemplom A XX. században a hatalmas ütemben fejlõdõ fõváros lakói között a katolikus hívõk tábora is gyarapodott. A Külsõ-Ferencvárosban 1920-ban indult meg az egyházi élet. Még nem volt lehetõség önálló plébánia alakulására, de kezdettõl fogva felmerült egy állandó kápolna iránti igény. A kis kápolna az egykori Mária-Valéria-telepi IV. tartalék kórház téglabarakkjának bontott tégláiból 1925 szeptemberére el is készült. Ezt a kápolnát váltotta fel a most évfordulós Szent Kereszt templom, melyet 1930. szeptember 14-én Serédi Jusztinián hercegprímás szentelt fel a templom titulusának, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén. Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása után a kereszt jelentõsége elhomályosodott eladdig, míg Konstantin császár híres látomása a döntõ csata elõtt ismét a keresztre nem irányította a figyelmet. IN HOC SIGNO VINCES – E JELBEN GYÕZNI FOGSZ – hallotta a császár az égi üzenetet, és minden harcos ruhájára, pajzsára rátették a kereszt jelét. A csata a keresztesek gyõzelmével zárult, és ennek eredménye lett a Milánói Ediktum, amely véget vetett a keresztények több évszázados üldözésének. Szt. Ilonát, a templom védnökét ábrázoló szobor egy keresztet tart, melynek belsejében egy szelencében Krisztus keresztjének egy szilánkja az egyik ereklye, míg egy másik szilánk az oltár kõkeresztjében található. A templom építési költsége 350.000 pengõ volt, mely a hívek adakozásából és a Székesfõváros igen jelentõs támogatásából jött össze. Alapterülete 573 m2, 2000 fõ befogadására alkalmas. Neoromán stílusban épült, latinkereszt alaprajzú, háromhajós. Terveit Fábián Gáspár készítette, és mivel az alapkövet 1929. október 13án helyezték el, még egy év sem kellett az építéshez. Két, gúla alakú sisakkal fedett tornya 40 méter magas. A toronyóra 1930-tól 2001-ig mindig ugyanazt az idõt mutatta, mert a

$#

SZEPTEMBER

A Szent Kereszt templom jubileumára

SZEPTEMBER

számlapok mögött nem volt szerkezet. 2001-ben aztán Konkoly József toronyóra-építõmester elkészítette a kezdetektõl várt toronyórát. 1950-ben az államosításkor felszámolt Széchenyi-hegyi „Isteni szeretet lányai” zárda orgonáját vásárolta meg az egyházközség a templom számára. Az orgonát 1930-ban a pécsi Angster gyár készítette. Ez a hangszer 2009-ig szolgált. A jelenlegi orgona 2009-ben készült, befejezéséhez még jó néhány regiszter és tízmillió forint hiányzik, de bízvást remélhetjük, hogy Isten segítségével hamarosan elkészül a munka. A mellékhajók ablakainak ólomkeretes üvegmozaikjai a keresztút stációit jelenítik meg. Ezeket Zsellér Imre készítette a hívek adományaiból, ahogy ezt az ablakképek feliratai is mutatják. Az 1996-tól 2005-ig terjedõ idõszak meghozta a templom teljes felújítását, rekonstrukcióját. A hatalmas munka kivitelezésének lehetõségét az Esztergomi Fõegyházmegye, a Ferencvárosi Önkormányzat összefogása, támogatása, valamint a pályázati pénzek elnyerése, és nem utolsósorban a hívek adománya teremtette meg. Sor került a tetõszerkezet, a födém felújítására, az 1999-2000 években a külsõ, feketére kormozódott kõfelületek teljes letisztítására, a központi fûtés beszerelésére, a világítás teljes rekonstrukciójára, valamint a szentély falképeinek tisztítására, átfestésére, és a templombelsõ teljes kifestésére is. Az épület teljes felújítása 2005-re, a felszentelés 75. évfordulójára készült el.

$$



%$SZEPTEMBER

A templom igen látogatott, a Szent Kereszt tisztelete élénken él az emberekben. Óvodáskortól az egyetemig bezárólag vannak hittancsoportok. Az ifjúsági élet igen élénk. Mûködik Rózsafüzér Társulat, nagylétszámú Cursillós közösség is van az egyházközségben. A templom ad helyet a Mészáros Margit által vezetett Szent Rafael Alapítványnak, mely a hajléktalanokkal foglalkozik. A templomban a kezdetektõl fogva élénk zenei élet folyik. Az egyházközség Szent Kereszt kórusa, zenekara, valamint számos vendégmûvész, zenekar, kórus és többféle zenei irányzat képviselõinek hangversenyei gazdagítják a liturgikus ünnepeket. A gyõri egyházmegyés Dr. Szabó Zoltán mûvészettörténész nevéhez fûzõdik többek között az 1994-ben elkészült három nagyméretû szentélyablak új üvegmozaik képe és a templom mûködését segítõ igen szerteágazó tevékenység elvégzése. A Szent Kereszt templom díszkivilágításának régen dédelgetett terve 2005. szeptember 14-én este valósult meg, amikor a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén felragyogtak a fények. A templom plébánosai a kezdetektõl: Farda Adolf 1925; Csurgai Jenõ 1958-; Olmos Imre 1961-; Dr. Király Ferenc 1963-; Szalay József 1966-; Tóth János 1969-; Búcsi László 1990-; Bokor István 1993-. 1995-tõl Dr. Kerényi Lajos piarista a plébános, aki 33 éve szolgál a templomban, korábban káplánként. Jelenleg a káplán Kosinsky Béla atya. 1950-ben, a szerzetesrendek feloszlatásakor a piarista rendet nem oszlatták fel, de a mûködését erõsen korlátozták. Kerényi atya mûködését a fiatalok és a betegek körében nagyon rossz szemmel nézték, 15 különbözõ szolgálati helye volt a Szent Kereszt plébánia elõtt. Országosan ismert alakja sûrûn feltûnik a kórházak folyosóin, ahogyan a betegeket látogatja, tanít a Szent Margit Gimnáziumban, rendszeresen tart lelkigyakorlatokat, õ a lelki vezetõje, motorja az Egerszalóki és a Nagymarosi ifjúsági találkozóknak is. Igen kevés szabadidejében szeret horgászni. Isten áldja meg életét, szolgálatát és az általa vezetett nyolcvanadik születésnapját ünneplõ Szent Kereszt Plébánia Krisztust hirdetõ minden tevékenységét! NIKODÉM LAJOS

SZEPTEMBER

Hiszek Magyarország feltámadásában dr. Kerényi Lajos atya elõadása Meleg szeretettel köszöntöm a kedves megjelenteket. Mindig úgy szoktam kezdeni az elõadásokat, hogy magamba szállok azért, hogy bekapcsolódjak egy nagyobb erõtérrendszerbe. Mert létezik egy személyes erõtér, akit Szentléleknek nevezünk. Ha az ember bekapcsolódik az õ világába, onnan kap ihletet, értelmesebbé válik, meglátja az összefüggéseket, és feltöltõdik, lelkesedéssel viszonyul az élethez. Ezért most kérjük meg e csodálatos lelket, hogy juttassa eszünkbe az összefüggéseket, a teljes igazságra tanítson meg, adjon lelkesedést, vígasztaljon meg, és adja meg nekünk azt a meggyõzõdést, hogy igenis ki lehet emelkedni a hétköznapok letargiájából. Elõadásomnak és beszélgetésünknek a mottójául ezt a rövid versszakaszt választottam, amely egy nagyon hosszú vers elsõ és utolsó versszaka. Így szól: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy Isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában.” Ez a mottó nem légbõl kapott dolog bennem, mert van okom, aminek alapján mondhatom azt, hogy úgyis a jó fog gyõzni. A legkomolyabb személynek tartom ugyanis a világon Jézus Krisztust, aki a világtörténelem legnépszerûbb egyénisége; hisz már a kezdet kezdetén, az emberiség õshajnalán is tudtak róla. A Jóisten megüzente nekünk, hogy majd jön egy asszony, akivel nem bír a gonoszlélek, annak lesz egy fia, aki értelmessé teszi az életet és megváltást ad az emberiségnek. Tehát az emberiség egy asszony által kerül bajba, és egy asszony által is jut ki a csapdából. Szerintem ami ilyen költõien szép, annak a mítosztalanítását nem szabad elfogadni, hanem a romantikát, a költészetet, a szépséget minduntalan bele kell tudni csempészni az életbe. Ahogy Saint-Exupéry Kis hercegében a róka mondja, hogy majd ha legközelebb jössz, akkor üzend meg elõre, hogy ünneplõbe öltöztessem a szívemet, úgy várjalak. Valahogy ilyen formán nagyon fontos, hogy ki tudjunk emelkedni az elgépiesedésbõl. Hiszek abban, hogy az emberiség mindig elõre halad, és II. János Pál pápát idézve hiszek „az ember és az emberiség felemelhetõségében.” Három-négyszáz évvel ezelõtt jelentek meg az immanens világnézetek, miszerint a materializmus és az anyag mindenre választ ad. A lét végsõ kérdéseire is. Ahogy Rousseau mondta, térjünk vissza a természethez, és akkor majd mindenre választ kapunk. Egy apró kitérõ: a Jóisten engem a betegek közé is küld, sokat járok a kórházakba, hetente 15-20 órát töltök ott, és ilyenkor az egész társadalommal találkozom. Nem téríteni megyek, hanem a természetfelettit megjeleníteni, ez pedig nagyon érdekli az embereket. Van, aki azt mondja, hogy én ateista vagyok. Mondom neki: Ám nagyobb hite van, mint nekem. Mert maga a semmiben hisz, az meg nincs. Én meg abban hiszek ami van, én realista vagyok; az élet gyõzelmét vallom. Hisz a tudósok 75%-a szerint a természetben (mikro- és makrokozmoszban) található csodálatos szervezettség

$&

$'

SZEPTEMBER

a DNS-tõl a galaxisokig nem jöhetett volna létre teremtõ és tervezõ intelligencia nélkül. Megdöbbentõ! Érdekes az anyag- és energiamegmaradás törvénye is, hogy semmi nem vész el, az energiák is megmaradnak, csak átalakulnak, és nem mindegy, hogy miként változnak át. Továbbá létezik egy másik alaptörvény, az entrópia törvénye, miszerint maga az anyag (hozzáteszem, a személy, a család, és a társadalom is) természeténél fogva nem a rend, hanem a káosz felé törekszik. Hogy is van ez a Bibliában? Mikor megteremti a hatalmas intelligencia, az Alkotó a világot, akkor Isten lelke lebegett a káosznak látszó vizek fölött. Így lett kozmosz a káoszból. Nem az anyag izzadta ki magából. Nem tud a kisebb érték nagyobb értéket létrehozni. Tessenek nagy önbizalommal rendelkezni, a marxizmus, materializmus teljes csõdben van, a padlón hever. Az immanens világnézetek a padlón hevernek. Nem tudnak választ adni a lét kérdésére. Azért süllyedtünk ilyen mélyre, mert a lelket kiiktatjuk. 60 éve nincs se erkölcstan, se illemtan, se Istentan. Meg is lehet nézni. Annyira tönkrementek az emberek, hogy borzalmas. Én majdnem orvos lettem, így érdekel szakmailag is. Ezek az emberek egy darabig úgy látszik, hogy boldogok, aztán ott találom szerencsétleneket a pszichiátriákon. Tele vannak, csupa depressziós, pánikbeteg, kényszerképzetes betegekkel. Annyi van belõlük, hogy a kórházak nem tudják felvenni õket. Az öngyilkosságok tekintetében pedig, bár javult a helyzet, még mindig dobogósak vagyunk világviszonylatban. Szegény fiataljaink. Sokszor még viselkedni sem tudnak, nincs erkölcsi érzékük. Csoportokba verõdve, üres lélekkel rongálnak értelmetlenül. Elveszik, ami nem az övék, betörnek, rettegésben tartják népünket. Legszebb lányaink és fiaink néha az utcai életnek lesznek áldozataivá. Egyre nagyobb köztük az alkoholt és drogot fogyasztók száma. A munka iránti igény és az erkölcs a minimumra csökkent bennük. Mûvészet, tudomány, sõt még a sport is csak igen kis hányadát érdekli, a többi kallódik. Nem létezik az igazi belsõ ellenõr, a lelkiismeret. Ha nem nevelik õket, a magyar ifjúságnak 70%-a semmit sem hall az erkölcsrõl. Csak éld az életedet... Ízléstelen ez a szlogen: Itt zabálj, itt szexelj, úgyis megdöglesz! – hirdetik. Szülõk, igazi, a magyar gyermekért mélyen aggódó pedagógusok, ti kezdeményezzetek széleskörû, egész társadalmat átfogó és megmozgató akciókat! Saját gyermekeinkrõl, a magyar ifjúságról, a magyar jövõrõl van szó! Mit tegyünk? Aláírásgyûjtés? Talán. Képviselõk szavazása? Kétséges. Õk is csak akkor tudnak egy kérdésrõl szavazni, ha mögöttük tömegek sorakoznak fel. Keresztények, magyarok, ébredjetek fel az álomból, talán még nem késõ! Szülõk, nevelõk, iskolák, pártok, vallások, írók és mûvészek, küszöböljünk ki minden ellentétet. Ne bántsuk mi magyarok egymást. Fogjunk össze ebben a gigantikus méretû, horderejû kérdésben.

SZEPTEMBER

Természetesen tisztában kell lenni azzal, hogy a kereszténység nem 'izmus', nem ideológia, nem politika, még akkor sem, ha egyesek idõnként erre a szintre degradálják. A kereszténység a létnek és a teljes embernek karakterisztikus, markáns megragadása, Jézus koncepciója szerint. Mi, keresztények teljes meggyõzõdéssel valljuk, hogy mindenkinek szüksége van arra, hogy ellentmondások idején, a bûnök éjszakáin, koporsók mellett, saját halála küszöbén, vagy teljesen elmagányosodva, szeretetre kiéhezve megnyugtató válaszokat kapjon, különben õrjítõ és értelmetlen a létezés. Ezeket a megnyugtató válaszokat pedig csak a vallás képes megadni. Nagy pszichiáterek és pszichológusok sora oda jut el, hogy az emberiség legmélyebb belsõ élménye az Isten. Az a végtelen, aki önmaga képére teremtett bennünket. Szent Ágoston így mondja, hogy 'Nyugtalan a mi szívünk, míg benned, Istenünk, meg nem nyugszik!' Jézus leleplezte a gonosz lelket. Ha valahol jellemében az ember elkezd gyengélkedni, abban a pillanatban õ már ott van. Ahogy Ady Endre írja Dühödt, halálos harcban c. versében: ...Tátongó puszták strucc-madaraként Rosszalkodok, futok, csalok: Elfordult az én szivem énbennem S úgy kell magammal is verekednem, Miként egy följáró halott, Tátongó puszták strucc-madaraként. Magam utálván mást is gyilkolok S mások lándzsáját keresem, Ki elvesztette magát és utját, Szememet vér-patakok befutják S én rohanok fegyveresen: Magam utálván mást is gyilkolok... Tisztítani kell magunkat, hogy az Úrnak legyen helye. Reményik Sándor az Istenarc címû versében arról szól, hogy mindenkiben ott van az Isten arca. Mert a maga képére teremtette. De a világ szennyárja ezt elfedi. Nekünk kell újra meg újra a szenny árjat letakarítani és eltávolítani, hogy elfogadhatók legyünk, és az Úr be tudjon jutni hozzánk. Egyénileg most mindenki gondolkozzon azon, hogy õneki hol vannak az akadályok, hol undok, hol szerethetetlen, mert utat kell készítenünk a Megváltó számára, hogy be tudjon jönni a családba is, országunkba is. A legrosszabb, amikor nem bízik az ember. A szenvedés azért van, hogy az embert felpezsdítse. Amikor semmi baj nem éri, elszürkülhet, és az a legrosszabb. Az ördög tudja és készen áll. Azért van annyi színtelen, arcnélküli, szagtalan, mit tudom én milyen ember, mert lekoptatták róluk a lelket, a lelkesedést, végül birkák lettek. 19 ezer forintért és bablevesért hitet, minden eszményt feláldoznak. Azért mondom Jézus szavait, hogy a lelket ki ne oltsd. Mi a kiút? Hogy legyen természetfeletti hitünk, legyenek eszményeink. Ott kell állni a helyünkön. Igenis gyõznie kell az igazságnak, a jóságnak, szépségnek, a megváltó Jézusnak. Ûzzél ördögöt, légy stramm, szerethetõ, aranyos. Szép, szent családokat tessék alapítani, akkor majd lesz új szép jövõ, lesz új, boldogabb Magyarország. KERÉNYI LAJOS

%

A 13 aradi vértanú tábornok emlékmûve, 1890. Arad neve több, mint egyszerû városnév. A magyar történelmet a szívében hordozó embernek legfôképpen: érzelem. Egy hely, ahol a történelemkönyvben leírt sorok fájdalmasan életre kelnek, hiszen Arad – amint Kossuth fogalmazta – a „magyar Golgota”. Ahogyan Jézus felteszi tanítványainak a kérdést: – Ti kinek tartotok engem? – úgy Arad szelleme is rákérdez a mindenkori magyarokra: – Ti mit tartotok a hazáról? Mit tesztek érte, milyen áldozatot tudtok, tudnátok hozni érte? Bizony, minden magyar embernek legalább egyszer életében el kell zarándokolnia Aradra, a vesztôhely obeliszkjéhez vagy Zala emlékmûvéhez, mint az araboknak Mekkába s a zsidóknak a Siratófalhoz. És megpróbálni válaszolni a lelkiismeret kérdéseire. 1849 ôszén túl sok minden történt Aradon, hogy valaha is elfeledhessük. A szabadságharc utolsó mentsvára volt e város, Görgey, Kossuth, az egész magyar hadsereg, a magyar országgyûlés utolsó reménye. Mindhiába. Két hét múltán itt több tízezer szabadságharcos katonát soroztak kényszer alatt, az egész magyar szabadságharc vezárkarát kivégezték, több száz harcostársukat börtönbe vetették, innen indultak az emigránsok külhonba, szomorú bujdosásra. Férjüket, apjukat, testvérüket, szerelmüket keresôk, siratók tömege rajzott még hónapokig a városban, s aztán menekült, ki merre látott. Hiszen mindenhova befészkelte magát az osztrák adminisztráció és a policia, mindent iktattak, mindenkit, mindent megfigyeltek, azonnal elôállítottak és ítéltek. A vasfegyelem és az engedelmesség két évtizedig igyekezett elnyomni az emberekben a szabadságvágy minden szikráját. Még az emlékezés jogát is megvonták az aradiaktól, ahogyan az szokás az abszolutizmusban vagy egy diktatorikus rendszerben. A Kossuth-képeket s bankókat elégették, minden rejtegetett fegyvert begyûjtöttek, az ágyúk kerekeinek nyomát felszántották. A kilenc bitófa helyét már senki nem tudta biztosan, vagy aki tudta, mutatni nem merte. A vár ormán, a város felett virított a fekete-sárga lobogó, „Gott erhalte unser Kaiser...” énekeltették az aradi iskolákban, és az osztrákok elégedetten gondoltak a holnapra. A holnap optimista képe azonban 1867-ben halványodni kezdett. A Kiegyezés az elnémított ajkakat kinyitotta, az emlékeket feltépte, s gyászkoszorúkat köttetett a megnyomorítottakkal, az elnyomottakkal. A Kiegyezés pillanatában elindult a 13 vértanú tábornok vesztôhelyének keresése, és megszületett egy emlékmû felállításának gondolata. Az akciók gyors sikerét persze jelentôsen hátráltatta, hogy a hatalmon lévôk ugyanazok voltak, akik a kivégzéseket elrendelték és végrehajtották... akárcsak egy bô évszázaddal késôbb. Nem szóvirág a „Kiegyezés pillanata” kifejezés: június 8-án koronázták magyar királlyá I. Ferenc Józsefet, s az aradi Alföld újságban Tiszti Lajos június 15-én leírta az óhajt: „emlékoszlopot állítani a kiszenvedett vértanúknak!” Atzél Péter polgármester megalakította az „emlékoszlop bizottmányt”. A gondolatért mindenki lelkesedett, a pénzt országos méretû közadakozásból kívánták elôteremteni. 100.000 forintot céloztak meg az ügy megvalósítására, de a pénz, mint mindig és mindenhol, nagyon nehezen gyûlt, hiszen minden magyar település a maga 48-as emlékmûvét kezdte építeni. 10 év eltelt, s 1877-ben még csak 52.000-re rúgott a szoboralap tôkéje. Új szoborbizottság alakult Salacz Gyula polgármester elnökletével, és Budapesten is elkezdtek az aradi emlékmû tervével foglalkozni, érméket verettek, s az eladásukból bejövô pénzösszeg gyarapította tovább a kasszát. 1877. július 5-én határozatot hozott a bizottság, és megjelentették hazai és külföldi lapokban az emlékmû pályázati kiírását. Az emlékmû tervezett helye természetesen Arad fôtere lett, a Sza-

%

SZEPTEMBER

A kétszer született remekmû

SZEPTEMBER

badság tér. 1878. december 21-én 14 pályamû közül hirdettek gyôztest: „A haza minden elôtt” jeligéjû pályamû nyert, amely Huszár Adolf szobrász mûvét takarta. 40 ezer forintot fizettek ki pályadíjakra, így további pénzek szükségeltettek, amit a szervezôk egy nagy ötlettel teremtettek elô. Felhívást intéztek Magyarország törvényhatósági bizottságaihoz, hogy tagjai 1 (azaz egy) forintot adakozzanak az emlékmûre. A felkérést siker koronázta, meglett a 100 ezer forint a kivitelezésre. A korabeli dokumentumok szomorúan említik, hogy csak Nagyszeben városa, Brassó- és Hunyad vármegye tagadta meg az adakozást... 1883. december 29-én írták alá a szobrásszal a szerzôdést, amelyben Huszár vállalta, hogy 1889. október 6-án, a tragédia 40. évfordulóján a felavatás megtörténhet. Huszár Adolf nekifogott a munkának, ám 1885. január 21-én váratlanul elhunyt. Hogy ne haljon vele az emlékmû terve is, az aradiak az országos képzômûvészeti szövetség tanácsát kérAz aradi Szabadság-szobor 2004. április 25-én ték ki Huszár Adolf lehetséges utódjáról. (balról az „Áldozatkészség”, középen az „Ébredõ A szövetség Zala Györgyöt ajánlotta. Az szabadság”, jobbra a „Harckészség” szobra) aradiak elfogadták az ajánlatot, és megbízták az akkor 27 éves, a Müncheni Akadémián frissen végzett szobrászmûvészt a munka folytatásával. Késôbb kiderült: remekül döntöttek. 1885. október 6-án kezdett Zala az elsô szoborcsoport megmintázásához, az „Ébredô szabadság”-hoz.* 1886 májusára elkészült a két figurával, és azonnal bronzba is öntette. A szoborbizottság és a nézôk el voltak ragadtatva. Folyamatosan dolgozott tovább a mûvész Huszár terve szellemében, de kicsit át is alakítva azt. Sorra születtek a többi szobrok, a „Harckészség”, az „Áldozatkészség” s végül a „Haldokló harcos.” Ezek után 1888 ôszén kezdett hozzá Zala a fôalakhoz, a „Hungáriához”. A fôalak egy szimbólumegyüttes: Szent István kardja, Mátyás király fekete seregének sisakja, pajzsa, Szent Margit koronája, vállra vetve Árpád párducbôre díszíti a nôalakot, aki a mártírok babérkoszorúját emeli magasba. 1889 augusztusában készen állt a nôalak, s a 13 vértanú tondóján dolgozott tovább a mûvész. Így tehát szóba sem kerülhetett az eredeti avatás idôpontja, egy évet csúszott a dolog. Az emlékmû építészeti részét Schickedanz Albert mûépítész tervezte.

* Az aradi Vértanú emlékmûnek valószínûleg e szoborcsoport nevébõl keletkezett a „Szabadság-szobor” ma már általánossá vált neve. A szocializmusban felnõtt magyarországi nemzedék fülében viszont nem cseng igazán jól e kifejezés, mert a Gellérthegy tetején mind a mai napig kelet felé nyújtózkodó ál-szabadság szoborra asszociál.

%

*** Kossuth Lajos hangja 2 fonográf-hengeren maradt az utókorra. Beszédét az aradi emlékmû felavatására írta és mondta tölcsérbe az akkor már magyar állampolgárságától is megfosztott nagy hazafi: „...Legyenek a szent emlékû vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökkévalóságon keresztûl. Engem, ki nem borulhatok le a magyar Golgota porába, engem október hatodika térdeimre borulva fog hontalanságom remetelakában látni, amint az engem kitagadott Haza felé nyújtva agg karjaimat a hála hõ érzelmével áldom a vértanúk szent emlékét hûségükért a Haza iránt, s a magasztos példáért, melyet az utódóknak adtanak, s buzgó imával kérem a magyarok Istenét, hogy tegye diadalmassá a velõkig ható szózatot, amely Hungária ajkairól a magyar nemzethez zeng. Úgy legyen, ámen!” (1890. szeptember 20. Torino, ma OSZK Zenemûtára) *** A Vesztõhely obeliszkjérõl: a 9 tábornok felakasztása annyira a vár tövében lévõ helyen történt, hogy az osztrák katonaság nem engedélyezte ott emlékhely létrehozását. 1867-ben a vártól 2 kilométerre (hogy a vár lõtávolságán kívül legyen) a zsigmondházi kaszálón emlékezhettek elõször nyilvánosan az aradiak a vértanúkra egy 13 ágú kiszáradt eperfa és egy fakereszt földbeásásával. 1871-ben ide egy emlékkövet helyeztek, majd 1881-ben készült el a ma is látható obeliszk egy kis mesterséges dombon. 1974ben ide temették el a 11 kivégzett tábornok 1930-as években fellelt csontjait. A hiányzók, vagyis Kiss Ernõ sírja Eleméren, Dessewffy Arisztidé pedig Margonyán található.

%!

SZEPTEMBER

Azután 1890. október 6-án, 120 éve, át lehetett adni az emlékmûvet Arad városának. A türelmes várakozás meghozta gyümölcsét: Magyarországon addig nem látott szépségû emlékmû született. Az alakok klasszikus arányúak, a portrék élethûek és erôs érzelmi töltésûek, az egész emlékmû hatása fenséges és lenyûgözô. Zala György mindent el tudott mondani a szobrászat nyelvén a forradalom és szabadságharc lelkesedésérôl, a hazaszeretetrôl, a vértanúk megrendítô tragédiájáról. Nem készült azóta sem ehhez fogható szépségû alkotás emlékmû-szobrászatunkban... Az emlékmû felavatása pazar volt. A 700 meghívott díszvenA „Haldokló harcos” szoborcsoportja dég között voltak a korszak vezetô politikusai, mûvészei, társaságok, egyesületek képviselôi, külföldi nobilitások, a még életben lévô 1848-49-es veteránok, harcostársak, a vértanúk hozzátartozói. 25 ezer körüli ember vett részt az ünnepségen, és 300 koszorú került a szobor talapzatához. Kossuth Lajos fonográfra felvett üzenetével köszöntötte a nagy napot.** Délután a Vesztôhely obeliszkjénél*** tisztelegtek a vendégek, este pedig színházi elôadás zárta az egész napos ünnepséget. A magasztos terv megvalósult, a történetet itt befejezhetnénk. Befejezhetnénk, ha a világpolitika nem alakította volna drámaian Arad történelmét s vele együtt az emlékmû történetét. A trianoni békeszerzôdés elôtt, már 1919. május 17-én (a „dicsô-

SZEPTEMBER

séges” magyar Tanácsköztársaság idôszaka alatt) a román hadsereg bevonult Aradra, s átvette a város felett az irányítást. Azután a trianoni békeszerzôdés jóváhagyó pecsétet tett a kialakult helyzetre, s ezzel sajnos Zala szobrának sorsa is megpecsételôdött. Az impériumváltás ugyanis eltakaríttatott minden magyar emlékmûvet, emléktáblát, mert véleményük szerint „a magyar imperializmus emlékei” sértették a román nép érzékenységét. Lebontották hát többek között a Fô utcai Kossuth szoborcsoportot és 1925. július 1-25. között a fôtér Zala emlékmûvét. A bronzszobrok és a svéd gránit talapzat több helyen hányódott az évtizedek során, majd Zala Vértanú emlékmûvének bronz és gránit részei az aradi vár kazamatáiban kötöttek ki, a tondók a Kultúrpalotában. A Kossuth szoborcsoportnak egyszerûen nyoma veszett. A második világháború után többször felvetôdött a Vértanú emlékmû újraállítása. Az 1956os magyar forradalom után véglegesen reménytelennek tûnt a szoborcsoport feltámadásának lehetôsége, annál is inkább, mert eredeti helyére állították a román katona emlékmûvét. Az 1989es romániai forradalom után azonban ismét és azonnal napirendre került a Vértanú emlékmû visszaállítása. Innen kezdve az emlékmû elnevezése visszavonhatatlanul Szabadság-szobor lett. Az RMDSZ kormányra kerülésekor konkrétizálódott a megoldás: sok mesterségesen állított akadályt leküzdve 1999-ben Dávid Ibolya akkori igazságügyminiszter megállapodott V. Stoica román kollégájával az emlékmû várból való kihozataláról, a magyarok részére való átadásáról. 1999. október 1-jén jött el a cselekvés napja: a több teherautónyi Zala szobor az aradi katolikus templomok harangzúgása közepette a minorita rendház udvarára került! Attól a pillanattól kezdve a román szélsôséges nacionalista pártok szünet nélküli agresszív támadásban voltak az emlékmû Arad városában való felállítása ellen. A szobrokat a rendház udvarában egy ráccsal védett sarokba helyezték el ideiglenesen. Meg lehetett szemlélni hát az emlékmû 7 évtizedes sebeit: hiányzott a kard pengéje, a babérkoszorú, a sisakforgó, a zászló, a buzogány, Hungária szobra a minoriták udvarán, a három lábú oltár, lefürészeltek ujjakat és Huna szerzõvel a kard pengéjének helyén gária mellére egy nagy vörös horogkeresztet festettek. A magyarok öröme mégis határtalan volt, mert a szobrok megvannak, kiszabadultak! Megállás nélkül folytak az RMDSZ, majd a Szabadság-szobor Egyesület tárgyalásai az aradi és romániai politikusokkal, hivatalokkal az újraállításról, idôpontjáról, helyérôl. Alapvetôen teljesen politikai csatározássá vált a Szabadság-szobor ügye. Apró lépésekkel, de mégis egyre közeledett a sikeres végkifejlet. A szobrokat folyamatosan restaurálták, több országban gyûjtötték az adományokat a felállítás költségeire, magánszemélyek és hivatalos szervek adakoztak, a magyar kormány 65 millió forintot. 2002. november 26-án az aradi román többségû városvezetés vég-

%"

Hungária szobra a magasban, útban régi helye felé

SZEPTEMBER

legesen döntött a felállítás mellett a Tûzoltó téren. Mindez nem akadályozta meg a további politikai, mûvészeti, bürokrata leállítási kísérleteket, amivel napról napra meg kellett birkózni az aradi magyar szobor-ügy képviselôinek. A gáncsoskodás csúcsa 2003 októberében jött el: már állt a 360 tonnát kitevô beton és gránit talapzat, amikor az egészet 45 fokban el kellett forgatni! Ugyanis friss román határozat született, hogy Zala szobrával szemben egy román emlékmûnek is épülnie kell,

Hungária szobrának feje, már a tûzoltó téren, a feltámadásra várva

a Tûzoltó téren Megbékélési Park lesz egy román és egy magyar emlékmûvel. 2004. április 5-én a Szabadság-szobor talpazatának elforgatása megtörtént magyar emelôdarus autók segítségével. Kihúztak a beton alól egy tiltakozó román állampolgárt, és a szobrokat egyenként a helyükre emelték. Legelôször Hungária szobra állt régi helyére, s nézhette végig a többi remekmû visszaérkezését. Még egy nagy országos ellentüntetést viselt el a tér, aztán április 25-én megtörtént a Vértanú emlékmû második megszületése: egész napos ünnepség keretében felavatták a Szabadság-szobrot a Megbékélés Parkjában, felhúzva három zászlórúdra a román, az Európai Unió és a magyar zászlót. A román emlékmûnek ugyan csak a váza állt az avatás ceremóniáján, de a siker teljes volt. Olyasmi történt azon a napon Aradon, ami az impériumváltás óta soha: egy lebontott magyar emlékmûvet újra felállítottak Romániában!**** Remélhetôleg a 13 aradi vértanú dicsô szellemének 160 éves kálváriája most már valóban véget ért... DINYÉS LÁSZLÓ

**** Sajnos a tényekhez tartozik, hogy az ügy teljesen politikai síkra terelése nem csak Romániában, hanem Magyarországon is anomáliákat szült. Visszás volt, hogy az emlékmû újraállításában az aradi vértanúk tiszteletének gondolatát még a legnagyobb magyar ellenzéki politikai pártnál is elnyomta az emlékmûvet újra felállítani tudó romániai magyar politikusok más politikai tevékenysége iránti ellenszenv. Rövid idõ múltán Marosvásárhelyen ugyanezen magyar ellenzéki párt állíttatta fel 13 neves magyar történelmi személy szobrát. Sajnos ez érthetetlen, barátságtalan gesztustként volt értelmezhetõ a 13 aradi vértanúval szemben, mintegy vetélytársakat teremtve emléküknek...

%#

SZEPTEMBER

Kisa Judit dietetikus reformreceptjei Vacsorára, uzsonnára egészségesen – 4 személyre

Céklás túrókrém Hozzávalók: 1 cékla, 2 cm torma vagy 1-2 evôkanál ecetes torma, 1-2 evôkanál frissen facsart citromlé, 1 csapott mokkáskanál só, 1 kiskanál méz, 2 dl tejföl (vagy joghurt), 25 dkg túró. A meghámozott, nyers céklát és a friss tormát apró lyukú reszelôn lereszeljük, hozzákeverjük a citromlét, a sót és a mézet. Ezután turmixoljuk, vagy alaposan összekeverjük a tejföllel és a túróval. Hûtôben tároljuk, csak pár napig fogyasztható. Elkészítési idô: 15 perc. Ötlet: a túrót tofuval is helyettesíthetjük, illetve a tejföl elhagyható, ekkor is jó ízû, de darabosabb krémet kapunk. Sárgaborsós szendvicskrém Hozzávalók: 20 dkg sárgaborsó, 1 csapott kiskanál só, 2 evôkanál citromlé, 1 kiskanál pirospaprika, 3 gerezd fokhagyma, 3 evôkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj. A sárgaborsót dupla mennyiségû enyhén sós vízben puhára fôzzük. Ha kihûlt, citromlével, a pirospaprikával, a fokhagymával és a hidegen sajtolt olajjal turmixoljuk. Kenyérre kenve kínáljuk. Hûtôben tárolva néhány napig eltartható. Elkészítési idô: 40 perc. Ötlet: ha a fôzésnél túl lágyra sikerült a sárgaborsó, kukoricadarával sûríthetjük, hogy krémes állagú legyen. Házi sajtkrém Hozzávalók: 10 dkg reszelni való sajt (például trappista, eidami), 2 dl natúr joghurt vagy 2 dl tejföl, 1-2 gerezd fokhagyma, 1 csokor petrezselyem. A hozzávalókat a zúzott fokhagymával és a felaprított petrezselyemmel jól összekeverjük, pompás, saját készítésû sajtkrémet kapunk. Célszerû a hûtôben, zárt edényben tárolni. Egy hétig fogyasztható. Elkészítési idô: 10 perc. Kínai kel hagymásan Hozzávalók: 3 gerezd fokhagyma, 3 evôkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj, 2 evôkanál almaecet, 2 mokkáskanál só, 1 kiskanál méz, 80 dkg kínai kel, 2 közepes fej lilahagyma, 1 csokor petrezselyem. A fokhagymát összezúzzuk, ráöntjük az olajat, s egy kisebb edényben addig melegítjük, míg megjelennek az elsô gyöngyöcskék az olajban. Ekkor felengedjük 1,5 deci vízzel, összeforraljuk. Ízesítjük ecettel, sóval, mézzel, majd ráöntjük a szálasra vágott kínai kelre és felkarikázott lilahagymára. Összekeverjük, tetejét megszórjuk felaprított petrezselyemmel.

%$

LATINOVITS ZOLTÁN (1931–1976) színmûvész emléktáblája a Mester utca 1. alatt Az új magyar színjátszás és versmondás kiemelkedõ egyénisége. 1931. szeptember 9-én, Budapesten született, saját bevallása szerint nagyapja, Gundel Károly éttermében, „éppen Krúdy Gyula bácsi asztala fölött”. Édesapja Latinovits Oszkár földbirtokos, édesanyja Gundel Katalin, a legendás vendéglátós família sarja. Az édesapa – gyermeke születése után nem sokkal – elhagyta a családot, ami élete végéig fájdalommal töltötte el Latinovitsot. Édesanyja 1941-ben férjhez ment Frenreisz István orvoshoz, akitõl még két gyermeke született: István (1942), aki Bujtor István néven színész, és Károly (1946), aki Frenreisz Károly néven zenész lett. A konyhamûvész Gundel unokájaként a tizenhárom nagybácsi, a gyermeklélek számára csodás-misztikus állatkert, és a nevezetes étterem alkotta hangulatos légkörben nevelkedett. A József Attila Gimnáziumban érettségizett (1949). Asztalostanuló lett, majd betanított munkásként hídépítésen dolgozott. Közben tagja volt a MÁVAG öntevékeny színjátszókörének 1952-tõl 1956-ig. A budapesti mûszaki egyetem építészmérnöki karán szerzett oklevelet (1956). Egyetemi tanulmányai alatt is színészi hivatására készült, Galamb Sándor és Lehotay Árpád tanítványa volt. Segédszínésznek ment a debreceni Csokonai Színházba (1956), rendkívüli tehetségével hamarosan kitûnt. Miskolcon már a társulat vezetõ színésze. Vidéki szereplése idején feltûnt Kohout: Ilyen nagy szerelem c. darabjában, továbbá mint Ruy Blas és mint Rómeó. A Vígszínház (1962–1966), majd a Thália Színház tagja (1966– 1968). Az 1968-as évadban csak szerepekre szerzõdött, 1969-tõl 1971-ig ismét a Vígszínház tagja. 1971 õszén a veszprémi Petõfi Színházban színész és rendezõ. Utolsó szerepe a budapesti Fõvárosi Operettszínházban „A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak”. Kilenc elõadás után betegsége miatt nem játszott tovább. 1976. június 4-én a balatonszemesi vasúti átjáróban veszítette életét, máig vitatott, hogy öngyilkossági szándék, vagy véletlen baleset következtében.

%%

SZEPTEMBER

Ferencvárosi emléktáblák

SZEPTEMBER

B. L.

az úton ösök csontjaiból építve tornyot, s a tornyot mászva kutatjuk Istent; vér és verejték locsolta kertünk, s kertünk gyümölcse új fiakat éltet dicsõség és alázat, átok és feloldozás, mérhetetlen kín és erõfeszítés, tengernyi szenny és mocsok, virágzó lugasok és felégetett erdõk, véres karók, keresztek és kápolnák az út mentén évezredek útját tapossuk; hol a fiú apja helyére lép, s apa a fiú vállára teszi az õsök terhét; s csak húzzuk, vonszoljuk utolsó leheletünkig, inunkszakadtáig, összerogyásig a kérdést: MIÉRT!?

B. L.

félredobott kõ félredobott kõ, elhajított gondoskodással hiába-melengetett, elszórt felmagasztosulás holnap talán sírva borulunk le a szeretet üres jászola elõtt... hinni azt, amirõl tudásunk nem lehet s kézenfogva vezetni szívünk labirintusán szeretni könyörtelen ragaszkodással s reszketõ alázattal várni a halált... elfeledett viaszgyertyák a fiókban titkon égni szeretnének, lángbaborító hinniakarással mintha csak tüzet kérnének a sarkon álló újságárustól

%&