jubileumi szám (2004-2014) XI. / 3. 2014. szeptember
Mi a hit? Kedves Testvérek! Nem rég egy 70 éves bácsinál voltam, aki nagyon beteg. Ahogy közeledik az elmúlás felé, úgy kezdi érdekelni, amit Istenről tudunk. Miről beszéljünk? - kérdeztem. A LÉNYEGRŐL. - volt a válasz. Szeretnék ma is a lényegről szólni. Mert mikor erre az alkalomra készültem, eszembe jutott: bizonyára van, aki azért jelentkezett ebbe a gimnáziumba, mert egyházi iskola. De biztosan vannak olyanok is, akik ezzel nem igazán foglalkoznak, sőt némelyeknek talán ez a legnehezebb rész: Biblia, templom, prédikáció, istentisztelet. Nincs ez olyan távol tőlem. Én tizenöt évesen jártam először református templomban, nem így neveltek, felnőttként tértem és keresztelkedtem meg. Szóval, szeretnék a lényegről beszélni az Ige alapján. Arról, hogy: HIT NÉLKÜL NEM LEHET ÉLNI. Eszembe jutott: Koncz Zsuzsa: A hitetlenség átka Ha nem hiszed, hogy érdemes miért kezdted el, Ha nem hiszed, hogy sikerül mért vállaltad fel, Ha nem hiszed, hogy megéri a fáradságodat A korlátok közt mért keresnél mindig kiutat? Ha nem hiszed, hogy érdemes mért indultál el, Ha nem hiszed, hogy sikerül mért nem adtad fel, Ha nem hiszed, hogy megéri a szenvedéseket Mért nem dobod el magadtól ezt az életet? Nem lehet, nem lehet Értsétek meg, nem lehet hit nélkül, sem alkotni Sem élni nem lehet Nehogy félreértsük! Ez nem vallásos dal. Az ember magába vetett hitéről szól. Arról, hogy mikor kitűzött céljainkra vagy az érettségire gondolunk, akkor bízzunk a sikerben. Hiszen mit ér az a munka, amit kedvtelenül, céltalanul kezdünk vagy végzünk?! De az életünk megoldása nem ebben van! Az
2
BÉKEKÖVET 2014. szeptember
ember ugyanis nem húzhatja ki magát a vízből. NEM EZ A LÉNYEG! Akkor mi? Amit a bácsinak is mondtam: HOGY ISTEN SZERET MINKET. Ő adta az életet és gondja van ránk. És aki Hozzá tartozik, azt senki és semmi nem szakíthatja el Tőle. Egy egyszerű hasonlattal olyan ez, mint ahogyan mi szeretjük a gyermekeinket. Nem azért vállaltuk őket, mert ettől könnyebb, gondtalanabb lett az életünk. Hanem, mert szeretnénk megajándékozni őket a szeretetünkkel, ahogy minket is megajándékoz a mi Mennyei Atyánk, az Ő szeretetével. Aki erre bármikor is ráébred, az tud hinni és valódi hittel élni. Az rá tudja bízni magát a Mindenhatóra. 1A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. 2Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek. 3Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható. 6Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. Zsidókhoz írt levél 11. fejezet A mai ember abban téved, hogy magában vagy az általa teremtett ideában hisz, ráadásul még azt is meg akarja mondani Istennek, hogy mit tegyen, mi lenne a jó. Azt hiszi, hogy az ember irányítja a Teremtőt. Mai szavakkal: „A farok csóválja a kutyát.” Ehhez képest azt látjuk, hogy az igazi hithősök Istentől kérték még azt is, hogy mit akarjanak. 8Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy. 9Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. Zsidókhoz írt levél 11. fejezet Nem akarta Ábrahám otthagyni a hazáját. Jó dolga volt. De hitt az Istenben, otthagyta a régi életét, elindult az ismeretlenbe... és áldást nyert minden utóda. Bátorítom a diákokat, higgyenek abban, hogy van értelme tanulni, küzdeni, hiszen a munka megtermi gyümölcsét. De a tanulás mellett a munkát, a családot, az egész életüket bízzák rá arra, Akitől kapták. Mert ő tudja, hogy mi a jó nekünk. Így kértük el Tőle, ennek az iskolának az indulását és kérjük áldását a folytatásra is. Így kérünk Tőle áldást a diákokra, tanárokra, gyülekezetünkre, egész életünkre. Ámen Elhangzott 2014. szeptember 7-én a Kálvin János Református Gimnázium évnyitó istentiszteletén
Iskolát alapítottunk A Pilisi Református Egyházközség néhány pilisi pedagógus megkeresése alapján hosszas megfontolás után megalapította a Kálvin János Református Gimnázium, Általános Iskola és Szakiskola intézményét. Úgy gondoltuk, városunknak szüksége van egy helyi fenntartású iskolára, amely a felnőttoktatás keretein belül lehetőséget nyújt az érettségi megszerzésére, és ezzel egyetemben új esélyt teremt a tanulók számára a munka világában is. Annak ellenére, hogy Pilis Város Képviselő Testületének többsége nem támogatta a székhely létesítésére irányuló kérelmünket, Isten segítségével mégis sikerrel jártunk. Az iskola vezetésével gyülekezetünk tagját, Gyurkity Katalint bíztuk meg. Az alábbiakban az igazgatónő beszámolójából ismerhetjük meg a fenntartásunkban működő intézményt. A Kálvin János Református Gimnázium, Általános Iskola és Szakiskola többcélú intézmény. Küldetésnyilatkozatát így fogalmaztuk meg: „Az intézmény egyrészt küldetésének tekinti a tanulás világában „eltévedt”, a munka világába be vagy visszacsatlakozni nem tudó felnőttek oktatását, személyiségük és önbizalmuk fejlesztését, az ember önmagába vetett hitének megerősítését. Másrészt küldetése a hit nélkül élő vagy a hitükben megrendült felnőttek visszavezetése Krisztus útjára.” (pedagógiai program) Az iskola székhelye (az ismertetett akadályok miatt) a dunaújvárosi főiskolára került, ott 42 fővel gimnáziumi osztályt indítottunk. Több büntetésvégrehajtási intézményben (Baracska, Balassagyarmat, Budapest) működik esti tagozatú gimnáziumi és általános iskolai képzés is. Pilisen jelenleg 67 fő tanul a 11. és 12. évfolyamon. A monori tankerülettel kötött bérleti szerződés alapján a tanítást a Széchenyi (telepi) iskolában szerveztük meg. Előreláthatólag 31 tanulónk érettségizik majd 2015 májusában.
Török Melinda (angol nyelv), Salamon Attila (biológia), Csányiné Babicz Annamária (kémia), György János (fizika), Csike László (földrajz), Gálné Turi Katalin (informatika). A kötelezően választható érettségi tárgyak között szerepel a hittan is. A református hittant lelkipásztorunk, Morva Ákos oktatja, az előzetes felmérések alapján 7 fő választja majd az érettségin ezt a tantárgyat. A felnőttoktatásban ez a képzés egyedülálló az országban. Reméljük, hogy ez irányú tapasztalatainkat más egyházi fenntartású iskolákkal is meg tudjuk majd osztani. Intézményünk országos lefedettségű, feladatrendszere bonyolult, ezért a felelősséget nem, de a vezetői feladatokat megosztottuk. Az iskolát egy négy főből álló csoport irányítja. Gyurkity Katalin (magyar: nyelvészet-irodalom szakos mesterpedagógus) elsősorban a pedagógiai, Csikós Imre (történelem szakos) a szervezeti és vizsgákkal kapcsolatos, Szloboda Zoltán (matematikatestnevelés szakos) a fejlesztési feladatokat látja el. Mindhárman rendelkeznek közoktatási vezető végzettséggel is. A hitoktatással és az egyházi kapcsolattartással összefüggő munkát Morva Ákos lelkipásztor vállalta. Szolgálatunk végzéséhez Isten gyülekezetünk segítségét kérjük!
áldását
és
Gyurkity Katalin igazgató
Pedagógusaink egyetemi diplomával, felnőttoktatási tapasztalattal rendelkeznek: Gyurkity Katalin (magyar, etika), Csikós Imre (történelem), Augusztin Gusztáv (matematika), Osztós Györgyi,
BÉKEKÖVET 2014. szeptember
3
Néhány mondat a Békekövetről Hogyan emlékszünk az indulásra, kinek mit jelent a lap: Áldás, békesség - minden kedves Olvasónknak! Immár tizedik esztendeje, hogy ezen gondolatokkal "nyitunk" a Békekövet, a mi újságunk lapjait forgatók felé. Szép volt a gondolat, a tett, a szándék, aminek következtében tíz évvel ezelőtt megjelent az első példányunk. Azóta cserélődtek főszerkesztők, beírók, olvasók és érdeklődők. A gondolat, a végtelen szeretet, amit éreztünk és érzünk a Békekövet iránt, töretlen, soha nem változott. A Teremtő Istenbe vetett hitünk, nyitottságunk, szívvel-lélekkel végzett szolgálatunk sem. Nem véletlenül írtam azt, hogy szolgálat, mert az. Nem csak Isten, de a gyülekezetünk, az olvasóink felé is, amit végtelen lelkesedéssel végeztünk és végzünk, mind a mai napig. Megtiszteltetésnek veszem és boldog vagyok attól és amiatt, hogy ennek én is részese voltam/ lehettem, tevékeny főszerkesztőként. Időnként pedig, a mai napig is, mint "haza-lapba járó" író. Áldást, békességet, jó egészséget és ennek az "aranyfonálnak" további görgetését kívánom igaz szeretettel! Petkov Ferencné Györgyi Békekövet visszatekintés 13 évesen írtam először a Békekövet újságba, egészen konkrétan a legelső számba, melybe rögvest 3 írásom is bekerült. A 2004-es forró nyár után gyűltünk össze a potenciális cikkírókkal, ahol Morva Ákos kért fel arra, hogy minden számba készítsek riportot egy adott presbiterrel. Nagy merészség volt ez a kérés egy 13 éves gyermektől, de Istennek hála, 10 presbitert megkérdezhettem az ő életükről, hitükről, szolgálatukról. Ezek a legelső élmények határozták meg a következő 10 évet, ha a Békekövetre gondolok. Nagy szeretettel fogadott a legelső főszerkesztő, Bácsi Ági, aki mindig bíztatott a gondolataim megfogalmazására, megosztására. Számomra a Békekövet egy különleges gyülekezeti újság, egy olyan médium, amely széppé teszi a Pilis szót, a gyülekezetet. Valahogy mindig eszembe jut a kezdet, a 2004-es ősz, az indulás, a sok barnás falevél, a cikkírás gyermekkori izgalma. Debrecenbe kerültem 2005-ben, ez némileg távollétet is jelentett a gyülekezetemtől, az újságtól is, aztán
4
BÉKEKÖVET 2014. szeptember
Isten úgy vezette az életünket, hogy Pilisen tudjam kamatoztatni talentumaimat. Így lettem a 2014-es évtől tördelőszerkesztő, ez a feladat mindig nagy örömmel tölt el, ugyanazt az izgalmat érzem ma is, ami tíz évvel ezelőtt, 2004-ben is lelkesített, késztetett. A Békekövet színvonala az, ami kiemelte az átlagos gyülekezeti újságokból, mindig büszkeséggel tölt el, hogy egy országosan nézve viszonylag kis közösségnek ilyen értékes újsága lehet! Somogyi Csaba Legyen új-ság Kisifisek voltunk… kevesen, lelkesen, keresve Istent és annak lehetőségét, hogyan tudjuk megélni a közösséget vidáman, szeretetben, együtt. Egy kis sütikézés, felszabadult pingpongozás, kirándulások – mindez nagyon szép volt! Hogy mikor merült fel annak a gondolata, hogy ez a kis közösség indítson útjára egy újságot, nem emlékszem már. Mindenesetre azt hiszem, a lelkesedésünk túlcsordulásának jele volt. Vágyódtunk. Azt akartuk, hogy ami most köztünk van, legyen még erősebb, stabilabb, megingathatatlan. Mint ahogyan tizenévesen oszlopokat keres az ember, mi is erre igyekeztünk. Azt hiszem, egy ilyen cövek volt annak az ötlete, hogy újságot szerkesztünk. Mutassuk meg magunkat! Nézze a kedves gyülekezet és a kívülállók is, ahogyan növekszünk. Itt vagyunk, szeretjük egymást és jól érezzük magunkat. Ez volt a „Péntek Hat” – a Békekövet elődje. Nem volt földrengésmentes az újság élete, mint ahogyan a miénk sem. Oszlopaink formálódáson mentek keresztül, Valaki folyton faragott rajta egy kicsit. Kellett fegyelmezettség, rendszeresség és nyitottság ahhoz, hogy a gépezet működni tudjon, mi pedig időnként elgyengültünk Isten karjaiban. Ilyenkor nem volt akkora a lelkesedés. Ilyenkor figyeltünk. Vártuk, hogy Valaki más írjon, írja szívünkbe mindazt, amit felkészülésként a nagybetűs Életre szán nekünk. Azt kívánom, hogy bármiről írnak a cikkírók a jövőben, az Isten iránti vágyódást olvassuk ki a soraikból. Minden, ami minket ér, legyen egy új lendület, új felfedezés, új élet. Legyen… új-ság. Somogyi Eszter
2004
2010
2006
2012
A béke követe Emlékszem, mennyit tűnődtünk, mi legyen címe az újságnak. A mi újságunknak, amiről már régen álmodoztunk, amit már régóta tervezgettünk, a fejünkben összeraktunk, színes képeket álmodtunk bele... Lelki szemeink előtt arcok, helyzetek jelentek meg, elképzeltük a T.Olvasót, aki majd kezébe veszi az első példányt, kicsit talán szkeptikusan (milyen is lehet egy falusi kis gyülekezet újságja, ugyan...) és majd hogy¢ elcsodálkozik!!!! Mert jó újságot fogunk csinálni, sőt, áldott újságot, hasábjain igazi Lélek által inspirált írásokkal, amelyekbe magunk is belerakjuk szívünket, lelkünket és imában hordozott gondolatainkat. Aztán egyszercsak megszületett a cím. S hirtelen olyan egyértelművé vált, hogy a mi lapunk mi is lehetne más, mint Békekövet!
2008
2014
Olyan szépen szól az a sor 397. dícséretünkben, olyan világosan beszél arról, mi mindnyájunk legfőbb feladata: ...“ légy örömmondó, békekövet, hirdesd: a Szabadító elközelgetett...“ Vagy az ifjúsági dal: „Tégy engem békeköveteddé, hogy hirdessem az Ige-magvakat...“ Most a mérlegelés rendelt ideje van, a hálaadáson túl: mennyire sikerült betöltenie kis újságunknak ezt a hivatást? Tudjuk mindnyájan, írni lehetne még jobban, még színvonalasabban, tartalmasabban... Igyekszünk, hogy így legyen. De legyen hála és dicsőség az Úrnak, hogy írhatunk, hogy van hová írnunk, hogy az örömüzenetet így is hirdethetjük: a Békekövet hasábjain! Boldog születésnapot, kicsi Újság, nőj nagyra, sokszázas példányszámúra, olvassanak százak, ezrek akár – még sok-sok esztendeig! Dr.Fülöpné Böszörményi Aliz BÉKEKÖVET 2014. szeptember
5
Első élményeim
Hogy mit jelent nekem a Békekövet?
Mikor először kézhez vettem és elolvastam a Békekövet című gyülekezeti lapot - sok-sok évvel ezelőtt - nagyon megtetszett. Érdekes írások voltak benne. De legfőképp az tetszett, hogy a gyülekezeti tagok írásait olvashattam. Sok helyen volt gyülekezeti lap, de azok javarészt a lelkipásztor Igehirdetéseit és egyéb hirdetéseket tartalmaztak, esetleg még néhány információt. De ilyen színes és nagy terjedelmű újságot azelőtt még nem láttam. Mindjárt az első oldalon a lelkipásztor, Morva Ákos igei gondolatai álltak, amelyek mindig elgondolkodtató és bátorító üzenetet hordoznak.
Felelősséget – akkor, amikor megírom a főszerkesztői cikket és akkor is, amikor határidőre megpróbálom begyűjteni, korrektúrázni, összerendezni, továbbítani az írásokat.
Nagyon megfogott az, ahogy Bretka Feri bácsi olyan ízesen mesélte el a nyári táborok, kirándulások eseményeit. Élmény volt olvasni, szinte átéltem a pillanatokat, mintha én is ott lettem volna. Lenyűgözött Bácsi Zolinak az az elképesztő profizmusa, ami még az írásaiból is áradt. Precízen írta meg egy-egy hangszer és/vagy mű bemutatását, mégis olyan egyszerűen, hogy a laikusok is megértették és szinte kedvet kaptak akár a zenéléshez, akár az ismertetett mű meghallgatásához. Az élménybeszámolókból nem hiányozhattak, gondnokunk, Varju Zoltán csodálatos fényképei sem, amelyek csak tovább fokozták az élmények felidézését. De nem lehetett elmenni Dr. Fülöpné Böszörményi Alice és gyermekei Eszter és Csaba írásai mellett sem. Nem olyan írások voltak, hogy csak úgy átlapozzuk azokat... Alice mindig tudott valami újat, érdekeset hozzátenni az adott számhoz, épp abban a témakörben, ami aktuális volt, legyen szó akár egy ünnephez kapcsolódó kiadványhoz, akár ünnepközi újságról. Eszter és Csaba szintén sok mélygondolatú írást osztott meg ifis társaikkal és a gyülekezeti tagokkal Nem szabad említés nélkül hagyni azt a sok írást sem, amit Korsós Tamás, Morváné Cserna Anett, Valcsó Mihály, Varju Adrienn, Várdai Enci és még sokan mások adtak nekünk, bizonyságtétel, vers, beszámolók formájában. Amit javasolnék: volt egy jó gondolat, amelyet Györgyi kezdeményezett, amikor közelebb akart hozni a gyülekezethez egy-egy tagot, azáltal, hogy kis életrajzi betekintést nyerhettünk az életébe. Folytassuk ezt, ha van rá mód! Bátorítok továbbá mindenkit, hogy adjunk be írásokat, mert ezt a talentumot is ajándékba kaptuk. Használjuk hát, tegyünk ezzel is gyülekezetünkért, testvéreinkért! Tegyük színesebbé és változatosabbá az újságunkat! Albert
6
BÉKEKÖVET 2014. szeptember
Kapcsolattartást – amikor felkérem azokat a testvéreket, akiknek többek között az írás tálentumát adta a jó Isten, hogy osszák meg velünk gondolatainkat. Izgatott örömöt – mialatt készül, formálódik, végül a gyülekezet tagjai kezébe kerül az új szám. Megtiszteltetést – hiszen azok, akik ezt a feladatot nekem szánták, megbíznak bennem, számítanak a munkámra. Friss gondolatokat – mert minden egyes szám elindítása előtt végig kell gondolni, mit akarunk megvalósítani, kikkel és hogyan tudjuk azt legjobban megtenni. Összeszedettséget és koncentrációt – hogy minden alkalommal minőségi lelki táplálékot nyújthassunk át az érdeklődőknek. De legfőképpen Isten gondoskodó szeretetét – mivel nem egyszer megtapasztaltam már, hogy azt gondoltuk, ebből a lapszámból nem lesz semmi, nem írnak, nem jönnek a cikkek, és végül 10 éve minden alkalommal megvalósul az, amit elterveztünk. Gondviselő Atyánk mindig megmutatja: munkálkodik ő a szívekben, akkor is, amikor mi nem látjuk ennek külső jeleit. Ilona
A Békekövet szerkesztősége Felelős kiadó: Morva Ákos (2004-)
Főszerkesztők: Bácsi Zoltánné Varga Ágota (2004-2008) Varju Zoltán (2009-2010) P.Fné Andrási Györgyi (2011) Jakab Zoltánné (2012-)
Tördelőszerkesztők: Bácsi Zoltánné Varga Ágota (2004-2008) Varju Zoltán (2009-2013) Somogyi Csaba (2014-)
Hálaadás a Békekövetért Köszönöm Uram, hogy több mint tíz évvel ezelőtt, közösségünk tagjaiban felébredt egy gyülekezeti újság gondolata. Emlékszem, mennyit gondolkoztunk, imádkoztunk, hogy a megfelelő nevet megtaláljuk. Köszönöm, hogy ez is sikerülhetett. Hálát adok, hogy Bácsi Ági és sokan mások komolyan vették ezt az elképzelést és nekifogtak, sok -sok órát dolgoztak azért, hogy az első, majd a következő számok megjelenjenek. Köszönöm, hogy a fárasztó munka mellett annyi örömünk lehetett a Békekövet elkészítésében, olvasásában. Köszönöm, hogy mikor Ági már nem tudta folytatni, Varju Zoltán, Andrási Györgyi, majd idővel Jakab Zoltánné, Ilona vette át a főszerkesztői feladatot és mind a négy testvérünk hűséges gazdája, szervezője lett a lapnak. Köszönöm azokat a gyülekezeti tagokat, akik az elmúlt tíz évben, néha kis noszogatásra, máskor örömmel jelentkezve írták le életüket, látásukat, hitbeli tapasztalataikat. Uram, külön köszönöm Feri bácsi irodalmi színvonalú gondolatait, bizonyságtételeit. Köszönöm, hogy rendszeresen számíthattunk egy-egy értékes írásra Alice-tól, Tomitól, Anettől, Csabától, 2010-ig Bácsi Zolitól is. Köszönöm azokat a testvéreket is, akik alkalmanként osztották meg velünk és az olvasókkal mondanivalójukat. Hálát adok azért, hogy én is írhattam, Igédet magyarázhattam újságunkon keresztül is. Uram megvallom, mikor a határidőre el kellett készülnöm, sokszor teherként nehezedett rám ez a feladat, de mikor megjelent, minden a helyére került bennem és azt gondolom a többiek is hasonlóképpen voltak. Köszönöm Uram, hogy bár kevés visszajelzést kaptunk az elmúlt tíz év alatt, de látjuk az arcokon, és egy-két szóból azért tudjuk, hogy a pilisi reformátusok örömmel veszik kezükbe a Békekövetet és részletesen el is olvassák. Köszönöm Istenem, hogy többen összegyűjtötték a megjelent számokat és családlátogatások alkalmával örömmel mutatják meg a gyűjteményt. Köszönöm, hogy most is megjelenhetett ez az újság. Kérlek Istenem, ha Neked tetsző, adj erőt nekünk a folytatáshoz! Dicsőség legyen Neked Urunk! Ámen. Ákos
Valcsó Mihály:
Én miért járok templomba? Egy, a testében beteg ember is eljut a gyógyulás helyére, Mert jól tudja, hol várja gyógyír égetően fájó sebére. Úgy vágyom én is sebzett lelkem gyógyulást adó nyugalmára, És itt a Templomban mindig rátalálok az Orvosok -Orvosára. Soha nem az Igét hirdető személy a fontos, akit a Szentlélek vezet, Számomra csak egy döntő, hogy ki küldi a nevemre szóló üzenetet. Tudom, Uram, Te akartad, hogy ma is itt lehessek, Ahol lelki testvéreimet látva, krisztusi hittel Rád ismerek. Felém sugárzó szeretetük, Uram, mintha Te magad volnál, Eszembe jutnak szavaid, amiket a legnagyobb parancsról mondtál. Boldoggá tesz a tudat, Úr Jézus, hogy magad vagy a Szeretet, És akinek szívében ott élsz, az már többé nem elveszett. Most is a világ hazug nyugalmából hozzád jöttem megnyugodni, Nevemre szóló üzeneted előtt szívem ajtaját hitem erejével megnyitni. Add nekem, ahogy ígérted, a Te szelíd Lelked békességét, Hogy ebben a csöndben meghallhassam az Örökéletnek beszédét. Elkészítettem szívemet a magvetés előtt, jó talajnak, De Te adod a növekedést az általad vetett életet hordozó magnak. Lelkileg szegényen jöttem eléd, dicső Uram, Szabadítóm, De enyém is Isten Országa, ezt ígérted én áldott Megváltóm. Legdrágább kincsem, én Uram és én Istenem, Te magad vagy Köszönöm, hogy szelíd szemed mindent lát, magamra sohasem hagy. Örökre elrejtettél engem, miattam meghasadt szerető szívedben Segíts, hogy mindig Veled maradjak, élő közösségben, örök szeretetben. Lássa meg az, aki reám tekint, hogy boldog tanítványod vagyok, Ama napon, égi otthonomba, drága Jézus, csak általad jutok. Bízom Benned Uram, hiszek a még időben elfogadott kegyelemben, A Te dicsőségedre vágyom élni, újjászült, Neked átadott életben. Hálás szívvel megköszönöm a mai napi kenyeret, elhangzott Igédet, Uram, add, hogy növelje bennem az élő hitet és az agapé szeretetet. Örömteli reménységgel gondolok az eljövendő áldott alkalmakra, Íme, szívemből jövő válaszom arra, hogy én miért járok Templomba. /Pilis, 2014. május 27./
BÉKEKÖVET 2014. szeptember
7
Képek alkalmainkról
Hittanos tanévzáró 2014.06.01.
Konfirmáció 2014.06.08.
Ifis grillezés 2014.06.21.
Napközis tábor 2014.06.27.
Ifis bicikli-túra 2014.07.25.
Gyülekezeti takarítás 2014.08.30.
Egyházmegyei Főzőverseny 2014.09.06.
8
BÉKEKÖVET 2014. szeptember
A nyár lassan búcsút int. Napközben még nem gondolunk a kabátokra, de hajnalban és késő délután bizony már jólesik egy meleg pulóver, kardigán, forró tea, és a gyertyák is előkerülnek, hogy a korán beköszöntő alkonyatot kissé megnyújtsuk általuk. Közeleg a diófa alatti kerti garnitúra helyett a lakásban kávézgatás időszaka, az esőben bekuckózva olvasás, a végső betakarítás, a téli pihenő ideje. „Olyan gyorsan elszaladt ez a nyár is! Ráadásul nem is volt amolyan igazi nyáridőnk, Most meg ez a rengeteg eső...” – hallom innen is, onnan is. „De jó lenne, ha tartana még egy kicsit! Ha még legalább egy hónapig világosban kelhetnénk fel, ha még egy-két hónapig világosban érhetnénk haza az iskolából, a munkából! De jó lenne, ha még mindig szedhetnénk málnát a kerti bokrokról, ha még pancsolhatnánk a Balatonban, és ha még nem hullanának a levelek! Jó lenne, ha nem ez lenne, hanem amaz!” – sóhajtozunk fejcsóválva. Hányszor vagyunk elégedetlenek a jelen helyzetünkkel, hányszor siettetnénk, vagy éppen hányszor forgatnánk vissza az időt!? Pedig mindannyian jól tudjuk: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett. Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek. Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak. Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak. Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.” (Prédikátor könyve 3;1-8.) Ha a mi Urunk az ő végtelen bölcsességében úgy látta jónak, hogy az ember dolgozzon, betakarítsa munkája gyümölcsét, majd kissé lelassuljon az őszi-téli időszakra, akkor fogadjuk el zúgolódás nélkül, hogy a nyári nagy kalandok, utazások, családlátogatások után elkezdődik az iskola, hogy a szabadság letelte után ismét munkába kell indulnunk, hogy az őszi és a téli szünetig mégiscsak le kell tennünk valamit az asztalra. Örüljünk annak, ami az elmúlt néhány hónapban történt velünk, és legyünk különösen hálásak azért, ha ezek az események elgondolkodtattak, feltöltöttek, esetleg sorsfordító pillanatokat tartogattak számunkra! Szánjunk rá időt, és gondoljuk át, hogyan tudnánk ezeket az élményeket úgy felhasználni, hogy
másoknak a segítségére legyünk általuk! Engedjük, hogy a nyár pezsgése leülepedjék bennünk, és hogy a minket körülölelő csendességben Isten megérinthesse a lelkünket, elmondhassa, amit személyesen nekünk szánt. „Ott virágozz, ahol vagy, ahelyett hogy a megfelelő termőföldet keresnéd” – tanít minket Jerry Hicks. Valóban… Ha ezt az az egyetlen mondatot szem előtt tudnánk tartani, talán egyszerűbben rálelnénk az Isten által számunkra megfogalmazott életfeladatunkra. Ehhez persze szükség van egy olyan fajta hozzáállásra, amelyben nem a saját vágyaink diktálta lehetőségek után sóhajtozunk, hanem felismerjük az aktuális életállapotunkban rejlő feladatainkat, és azokkal foglalkozunk. Amennyiben nem a „mim nincs” fájdalma, hanem „mim van” felett érzett örömünk határozza meg az életünket, boldogabbak lehetünk, és a boldogságunkat, elégedettségünket, bizodalmunkat megsokszorozhatjuk, miközben továbbadjuk azokat a körülöttünk élőknek. Merjük ezt megtenni, vállalni az egyetlen, számunkra kijelölt, legjobb utat! Merjünk elégedettek lenni azzal, amink van, és oldottan, és boldogan a jelenbe merülni! Ott, ahol vagyunk. Ott, ahová teremtő Istenünk elpalántázott minket. Ott boruljunk virágba! Ilona
Papp Károly:
Keresem az Atyát! Keresem az atyát, A Bibliának sorain át, Hiszek egy Istenben, Ki Jézus által él bennem! Ó emberek, mind megcsaltatok! Köszönöm, hogy Benned bízhatok. Mert általad kijelentetett: „Isten országa elközelgetett” Templomodba újra visszavárj, Hogy bennem jó földre találj, Így színed előtt megalázatok, Buzgó imát csak ekképp mondhatok. Szeresd felebarátodat, mint önmagad, S a hit ereje majd magával ragad. Harcba a jóért csak úgy megyünk, „Ha Isten velünk, ki ellenünk”? /Monorierdő, 1995.május18./
BÉKEKÖVET 2014. szeptember
9
Isten gyermekei Olyan jó gyermeknek lenni! Megállni az őszi napsütésben és nézni a leveleket, ahogy szállingóznak a földre. Hallani, ahogy koppan a dió, mikor lepottyan. Este a fürdővízben nyakig lemerülni és buborékokat fújni! A meleg kakaót apa kávéskanalával kevergetni. Mesét hallgatni és álomba merülni. Olyan jó Isten gyermekének lenni! A nappali foteljában pokrócba bújva imádkozni és Igét olvasni. A finom vacsora után megköszönni mindennapi betevőnket. Megölelni erősen, akit nagyon szeretek. Bizonyságot tenni másoknak a gondviselő Atyáról. Dúdolni a kedves dallamokat, amivel Istent dicsőítem. Előreengedni a rohanásban lévőt. Olyan jó! Anett
"Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom." Zsoltárok 127,3 - Minden kedves anyukát és 3 éves kor alatti gyermekét nagy szeretettel várjuk a baba-mama körbe! Az alkalmat a gyülekezeti házban (nagy előkészülettel berendezve a babáknak és anyukáknak) tartjuk. Havonkénti alkalom, kedd délelőttönként 9.00 órától 10.30-ig tart.
Dátumok: szeptember 23., október 21., november 25., és december 16. Érdeklődni Anettnél lehet személyesen vagy a 06-30-370-69-51-es számon. „Semmiét se aggódjatok...” Filippi 4,6-7 - Imádkozó édesanyák csoportja havonta: kedd délutánonként 4-5 óráig.
Dátumok: október 14., november 11. és december 9. Tudjuk, hogy szükség van erre az imaközösségre. Kérlek, gyere, te is tegyél a gyermekeink érdekében.
10
BÉKEKÖVET 2014. szeptember
Amit távolról hoztam Most nem teljesen a gyülekezetünkről, nem is a teológiáról fogok írni, hanem inkább egy olyan élményemről szeretnék beszámolni, ami közel 700 km-re, a valaha volt Magyarország legszélső pontjában élő magyarokkal kapcsolatos, a csángókkal. Szeptember 12-én, pénteken indultunk a budapesti Teológiáról, egy kisbusszal. Szürke volt a reggeli égbolt, aztán ahogy kiértünk a városból „kellemesen szakadó eső” és a reggeli napsugarak helyett, komor fellegek kísérték utunkat. Úticélunk a gyimesi magyarok otthona volt, pontosabban Hidegségpataka. Bölcsföldi András, a gyülekezetünkben is többször szolgáló spirituálisunk volt a sofőr, aki már régebben felvette a kapcsolatot egy helyi panziótulajdonossal, egy kedves hölggyel, aki ennek a térségnek minden egyes ügyét-baját a szívén viseli. A panzióba - ahogyan minden évben - most sem érkeztünk üres kézzel, gyülekezetek felajánlásait, többnyire iskolatáskákat, tolltartókat, füzeteket, könyveket vittünk a helyi gyermekeknek az iskolakezdés alkalmából. Hallgattuk a helyi történeteket, több családhoz is személyesen vittünk adományokat, meghallgattuk a személyes problémáikat, voltunk a Dévai Szent Ferenc gyermekotthonok közül a legtávolabbiban, amiről általában nem is tudnak. Mindezeken felül megismerkedtünk egy fiúcskával, Robival, aki 14 éves létére nagyjából 150 cm magas, de nem azért, mert alacsonynövésű lenne, hanem azért mert nem kapta meg a növekedéséhez szükséges vitaminokat, megfelelő tápanyagokat.
azért, amink van! Másrészt azért, hogy ha úgy látjuk, szükség van a segítségünkre, akkor ne legyünk zsugoriak! Ha kérnek tőlünk, akkor ne forduljunk el! A kérés nem mindig szóban megfogalmazva érkezik felénk - és itt már nem is a 700 km-re élő testvéreinkre gondolok, hanem a gyülekezetünkben lévő szűkölködőkre, a Pilis városában élő szegényekre. Nem tudunk minden emberen segíteni, de legalább lokálisan, helyi szinten megmutathatjuk, hogy mi nem vagyunk a világ szerinti értékek rabjai. Megmutathatjuk, hogy mi nem evilághoz igazodunk, felszabadulhatunk és felszabadíthatjuk őket a mammon, a pénz bűvöletéből. Lehet, hogy úgy érezzük, hogy nekünk sincsen elég, de ahogyan minket is fel tud Isten használni más emberi élet megsegítésére, úgy az Ő gondviselése hozzánk is eljuthat más ember által. Így tud a gyülekezetünk szolgáló közösséggé lenni, ami nem csak kér, hanem ad is. Így tud az egyház is, mint élő test, a kezével nem magát ölelni, hanem tenyerét kinyújtva adni. A Békekövetnek ebben az ünnepi számában is azt látom - ahogyan az elmúlt 10 évben is - hogy a gyülekezetünk tagjai adnak. Azt adják tovább, amit ők is kaptak: lelki és egyéb tanulságokat, érzéseket, élményeket. Legyünk továbbra is ilyen bátrak, és a Szeretet Istenének minden áldását tudjuk továbbadni, ha kell anyagilag, ha kell kedves szavakkal, vagy ilyen módon betűk által is. Korsós Tamás
Ebben a térségben az egészséges étkezés fogalma nem elterjedt, többnyire csak a helyi tehenek és juhok tejéből készült sajtot, túrót, tejet és kenyeret esznek. Robi is egy ilyen családból származik, akik tavasztól kora télig a hegyoldalban laknak és teheneket terelgetnek. A már említett hölgy, Ági néni, az ő sorsát is szemmel tartja, egészséges étellel táplálja és emiatt már kigyógyult a vérszegénységéből. Mindezt nem azért írtam le, hogy szörnyülködjünk az ottani életszínvonalon, tudatlanságon, hanem egyrészt azért, hogy meglássuk, mi milyen élethelyzetben vagyunk, és tudjunk mindig, minden napon hálásak lenni
BÉKEKÖVET 2014. szeptember
11
Bizonyságtétel Gyülekezetünkből 5 fiatal vett részt a 2014-es Református Fiatalok Szövetsége (REFISZ) nyári nagytáborában, Balatonszárszón. Az ott átélt lelki élményekről olvashatunk most egy bizonyságtételt.
Úgy mentem a REFISZ táborba, hogy tudtam valami nincs rendben. Egy ideje eltávolodtam Istentől. Ahogy máskor, próbáltam visszatérni a helyes útra, de nem sikerült. Nem értettem, miért. Az egyik esti előadáson azt mondta az előadó, hogy vissza kell térnünk oda, ahol utoljára együtt voltunk Istennel. Hiába törtem a fejem, nem jutott eszembe hol vagy mikor voltam utoljára Isten közelében. Elszégyelltem magam, amiért annyira elhanyagoltam a hitem, hogy még erre sem emlékszem. Kétségbeestem. Mi lesz velem ezután, hiszen nem tudok visszatalálni?! Akkor a karszalagomra néztem és megszokásból piszkálni kezdtem. Valami arra indított, hogy olvassam el mi áll rajta. „Imádság, a lélek lélegzetvétele.” Megnyílt a szemem. Eszembe jutott, honnan tértem le a helyes útról.
„Tudod, most új élet vár, bármit is tettél, Ő megbocsát. Hallod, hogy szólít, csak téged hív, szíved nyitva áll, tudd, hogy ma rád talál. Mostantól új ember vagy, nem kell már félned, Ő támogat. Érzed, hogy szívedbe költözik, csak hinned kell, csak bíznod kell! Most az életed a fénybe vezet, kezdd most el, indulj el! Mától minden más, mert örökké élsz majd. Jézus vigyáz rád, megvéd és megtart. Ő ígérte azt, hogy soha el nem hagy, Ő mindig veled jár és fogja kezed. Mert nagyon szeret.”
Isten megint szólt hozzám. Újra válaszolt nekem, nekem a kis senkinek. S ráadásul nem is akárhogy! Megvigasztalt, biztosított a jövőmmel kapcsolatban. Hónapok óta azon jár az agyam, hogy milyen jó lenne, ha valaki elmondaná a hit fegyverzeteit, de ne legyen családtag, vagy közeli ismerős, gyülekezeti tag. Egy ismeretlen, akinek nem ismerem a gondolatmenetét,
Kiskorom óta minden este elalvás előtt imádkoztam. Megvolt a mindennapi kapcsolatom Vele. Ám ez az utóbbi időben elmaradt. Hol fáradtság, hol lustaság, hol bűntudat miatt. Az előadót idézem: „Az imádság nem csupán beszélgetés Istennel, hiszen ki sem kell mondanunk, mi jár a fejünkben, Ő mindent tud. Az imádság közösség Istennel. Kapcsolatteremtés.” Végiggondolva a történteket arra jutottam, hogy Isten üzent a karszalag által. Isten szólt hozzám, közölte velem, hogy Ő itt van annak ellenére, hogy nem érzem jelenlétét. Ő itt van velem, a hűtlennel, aki hátat fordított Neki. De most mi lesz velem? Hiába tudom már, miért nem vagyok a jó úton, ha nem tudok visszatérni. Isten nem fog megbocsátani, hiszen tudatosan szakítottam meg Vele a kapcsolatot. Ameddig ezekkel a gondolatokkal voltam elfoglalva, vége lett az előadásnak. S mint minden előadás után, énekeltünk. De most csak a többiek énekeltek, én nem tudtam. Lefagytam, amikor felfogtam, mit zeng mindenki körülöttem.
12
BÉKEKÖVET 2014. szeptember
akitől tanulhatok, mint Apától, Mamától, Ákos bácsitól, a gyülekezettől, de valahogy mégis másképp. Eljött az idő, hogy műhelyt válasszak. A füzetünkben minden műhelyről volt pár gondolat. Bevallom, nem nagy lelkesedéssel nyitottam ki a füzetet, hogy válasszak. Az első felnőtteknek való, a második színészkedés, amihez nincs tehetségem… Szörnyű hét elé nézek! - gondoltam magamban. Bibliatanulmányozás a lelki fegyverzetről - olvastam el a következőnek a címét. Ebből is láthatjuk, hogy Isten velünk van és megadja, amire szükségünk van akkor, amikor kell.
Napok teltek el. Közeledett a vasárnap, az úrvacsora. "Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának." mondja az Ige. Életem második úrvacsorájáról beszélünk, tehát eléggé rágörcsöltem. Hogyan lehet jól felkészülni? Mármint érezni fogom, hogy kész vagyok rá? De mi van, ha rossz lesz a megérzésem? Mi lesz akkor, ha igazából nem felelek meg a mércének? Jézus nem fog megkönyörülni rajtam, 100%-os kárhozat a jutalmam! És mi van a dallal? Mi van az ígérettel? Félreértetted Orsi, az csak egy dal volt, amit már vagy milliószor énekeltek el az emberek, nem ígéret! De még mindig itt van az úrvacsorás probléma! - így beszéltem meg magammal a helyzetet.
A Láthatatlan Színház nevű műhely egy darabbal készült, aminek a címe megegyezik a műhely nevével. Ebben a darabban végigvezettek minket az életen, a születéstől a halálig. S ezt bekötött szemmel éltük át, tehát minden a képzeletünkre volt hagyva. Felszínre törhettek az érzelmek. Miután vége volt, kint várt 2 segítő, akikkel lehetett beszélni, persze ez nem volt kötelező. Engem is elfogott a sírás, mert féltem. A vád, amiket Jézusnak mondtak, úgy éreztem, mintha nekem mondták volna. Eszembe jutottak az álmaim, amikor az Ördög kísértett. A nevetése, amikor megpróbál megérinteni. Ezeket elmondtam a segítőknek, kérdeztek még néhány dolgot, majd elmondták, hogy megkötözött vagyok. Nem értettem, hiszen én nem csináltam olyan dolgokat, amik miatt az lennék és egyszer már feloldott Isten ez alól, amikor kiskoromban egy közeli hozzátartozóm a tudta nélkül megkötözötté tett. Ekkor azt mondták, hogy ők szeretnének ezért imádkozni velem, ha megengedem. Letérdeltünk, imádkozni kezdtünk. Ahogy könyörögtek értem Istenhez úgy
éreztem magam, mint egy báb, akiről levágják a madzagot, s ez által már nem lehet irányítani. Fellélegeztem belülről. Aznap este volt az utolsó esti áhítat. Igehirdetés után lehetőséget kaptunk, hogy aki szeretne, a dal alatt, menjen ki és térdeljen le, vállalja fel a döntését, aki most döntött vagy, aki bizonyságot tett. Nem megyek ki! jelentettem ki magamban. A dalra figyeltem, amit elindítottak a laptopról. Csak bámultam magam elé és szivacsként szívtam magamba a dal szövegét. Kis idő elteltével érzékeltem, hogy valami nem stimmel a helyzetemmel. Valami megváltozott, mióta elindult a zene. Kint térdeltem. Miután lejárt a dal, az igehirdető megkért mindenkit, hogy énekeljenek nekünk, akik kiálltunk, majd mondta az ének számát. Nem szokásom megjegyezni, hogy melyik ének melyik számot kapja, ezért nem tudtam, hogy mi következik, de valahogy nem is érdekelt. Sokkal jobban foglalkoztatott az a kérdés: hogy kerültem ide, hogy jöttem ki? Hiszen én nem is akartam kijönni! Ráadásul nem is azt a parancsot adtam a testemnek, hogy menjen, hanem azt, hogy maradjon! Énekelni kezdtek. Vajon melyik dalt? A „Mától minden más”-t, amit a karszalagosnál énekeltek. Megértettem. Az tényleg Isten ígérete volt, nem csak egy dal! Örömömben sírtam és hálás voltam Istennek, amiért így szeret, amiért képes volt feláldozni egyetlen Fiát! Hálás voltam Jézusnak, amiért vállalta az én bűneim miatt azt a sok megaláztatást, fájdalmat, kínt! Hálás voltam a Szentléleknek, mert abban a pillanatban megajándékozott. Feltöltődött a szívem! Már az úrvacsorai görcs is elmúlt, felkészültem rá. Kedves Testvéreim, én itt tettem bizonyságot. A barátnőm egy másik gyülekezetben, és ki tudja, hányan tesznek még a mai napon? Nem csodálatos, ahogy a Szentháromság munkálkodik? Biztatjuk a testvéreket, hogy jöjjenek el a következő REFISZ eseményre! Remek közösség fogad mindenkit és, ha nyitott szívvel megyünk, Istennel is találkozhatunk! Várdai Orsolya /Elhangzott: 2014.08.24./
BÉKEKÖVET 2014. szeptember
13
Egyházmegyei főzőverseny 2014. szeptember 6-án Alsónémediben gyülekeztünk az Egyházmegyei találkozón, ahol több mint 30 gyülekezet képviseltette magát. Több százan gyűltünk össze, több korosztályból, a legkisebbektől a szép korúakig.
Természetesen, az ilyen alkalmak nem múlhatnak el lelki lehetőségek nélkül. Így volt ez most is, ahol ketten képviseltük gyülekezetünket. Az Imacsoport keretein belül, sok témát felvettünk és átbeszéltünk. Az imádság formáitól (hálaadó, bűnbánati, közbenjáró, stb.), az imádság eléneklésén át, az imádság meghallgattatásáig.
Már korán volt a gyülekező, mert 8-tól az Esperes Úr köszöntött minket a szép Alsónémedi templomban, ahol az Igei üzenetet Szabó István Püspök Úr adta át, a 103 Zsoltár alapján. Az üzenet a reformátusságunk és Istennel való kapcsolatunk egyéni és közösségi megéléséről szólt.
A szokásnak megfelelően, sportvetélkedők is voltak: foci, több kategóriában (gyermek, női, férfi), röplabda, asztalitenisz, kötélhúzás. Mindegyik nagyon érdekes és nagyon mozgalmas volt. A díjkiosztó és a helyi Lelkipásztor áldása zárta ezt a szép napot. Lévén ez már hagyomány, jövőre is lesz ilyen találkozó, és már most el lehet kezdeni erre készülni, hogy minél többen tudjunk ezen a kikapcsolódási, ám mégis áldott alkalmon részt venni. Albert
Ezután elkezdődhetett a főzés. A főzőverseny a káposztából készített étel volt. A legtöbb gyülekezet székelykáposztát készített. Meglepő módon, töltött káposzta csak elvétve akadt, összesen egy-két helyen. Mi egy vargányás-káposztás csülökkel neveztünk, főszakácsunk, Szemigán Rudolf vezetésével, ami nekünk nagyon ízlett, ezért mi pilisiek megadtuk az érdemelt első helyet. A zsűri mást talált a győzelemre érdemesnek. Süteménnyel is lehetett nevezni, és mi is neveztünk, Papp Sándor gondnok helyettes felesége, Irma révén, és el is hoztuk a második helyezést. Ezúton is gratulálunk Irmának.
ékekövet A Pilisi Református Gyülekezet kiadványa Megjelenik negyedévente, változó időpontban Felelős kiadó: Morva Ákos 2721 Pilis, Rákóczi út 30. e-mail:
[email protected] Főszerkesztő: Jakab Zoltánné 06-30-471-9088 e-mail:
[email protected] Tördelőszerkesztő: Somogyi Csaba e-mail:
[email protected]