Perifériáról a társadalomba - szektorok összefogása a társadalmi esélyegyenlőségért

ELSŐ NYÍRSÉGI FEJLESZTÉSI TÁRSASÁG

„Perifériáról a társadalomba”szektorok összefogása a társadalmi esélyegyenlőségért A projekt a TÁMOP-1.4.1.-07/1-2008-0079 azonosítószámú program keretében valósul meg az Európai Unió társfinanszírozásával.

„Perifériáról a társadalomba” szektorok összefogása a társadalmi esélyegyenlőségért

Szerzők: Tóth Miklós, Büdszentiné Szép Enikő, Váradi Zsuzsanna, Vályogos Zsolt Felelős kiadó: Első Nyírségi Fejlesztési Társaság, Váradi Zsuzsanna Készült 100 példányban. Nyomdai kivitelezés: Gprint Iroda 2010. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Tartalomjegyzék A projekt társadalmi és szakmai megalapozottsága "Perifériáról a társdalomba" szektorok összefogása a társadalmi esélyegyenlőségért című pályázat bemutatása

5

- A pályázatot megalapozó szükséglet felmérés

33

- A pályázó Első Nyírségi Fejlesztési Társaság bemutatása

37

- A pályázati program bemutatása

40

- Tapasztalatok a mentori munkáról

41

Fotó melléklet

46

„Perifériáról a társadalomba” szektorok összefogása a társadalmi esélyegyenlőségért

TÁMOP 1.4.1-07/1-2008-0079 Tóth Miklós

A projekt társadalmi, szakmai megalapozottsága Bevezetés A hátrányos helyzetű társadalmi csoportok foglalkoztatásával, társadalmi helyzetével kapcsolatos tanulmányok, vizsgálatok és kutatások száma, de legalábbis ezek nyilvános publikálása az utóbbi fél évtizedben jelentősen csökkent. Jelen tanulmány ezért elsősorban az ezredforduló tájékán keletkezett kutatási eredményeknek a jelenben történő összehasonlításával kívánja felvázolni azokat a tendenciákat, amelyek a mában zajló folyamatokra vonatkoztatva fogalmaznak meg következtetéseket, esetleges javaslatokat. Részletesebben bemutatjuk továbbá a Nyíregyházán, illetve az Észak-alföldi Régióban működő foglalkoztatási paktumokat, programokat. Az már csaknem közhely, hogy Szabolcs – Szatmár – Bereg megye – az ország néhány más megyéjével egyetemben, számos vonatkozásban kiemelten lemaradt, illetve elmaradt az ország más területeinek fejlődésétől. Itt esősorban a gazdaság, a mezőgazdasági és árutermelés és az ehhez kapcsolódó innováció hiányát kell megemlíteni, ami megalapozza, de legalábbis jelentősen befolyásolja többek között a társadalmi, népesség, oktatás, infrastruktúra fejlesztés, kultúra és közművelődés állapotát. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül a rendszerváltozást követően eltelt két évtized társadalmi és közösségi életének, a lakosság szemléletének változásait sem. Az információs társadalom robbanása, a kommunikáció teljes átalakulása (mobil telefon, internet, televíziós szolgáltatások „korlátlan” szaporodása, a korszerű elektronikai hírközlő eszközök, adattároló kapacitások szinte beláthatatlan mérete, ezen technológiák robbanásszerű fejlődése és elérhetőségük, a különféle kommunikációs platformok megjelenése és tartalmak beláthatatlan mennyisége). De ide sorolható a munkakultúra megváltozása, termelési és szolgáltatási ágazatok teljes megszűnése a hozzájuk kötődő munkakultúrával, infrastruktúrával, közösségi élettel, társadalmi kapcsolatokkal. Nem maradhat ki a felsorolásból a családok szétesése, a tradicionális társadalmi kötődések és ezek formáinak fellazulása, a gazdasági válság, morális és erkölcsi válság, társadalmi depresszió, generációk közötti kapcsolattartás és kommunikáció problémái stb.) De a hátrányos régiók között említik a megyét a népesség összetétele, a rossz szociális körülmények között élők, a munkanélküliség, a társadalmilag és gazdaságilag hátrányos körülmények között élő cigány lakosság nagy létszámának vonatkozásában is. A társadalmi és gazdasági, valamint morális tényezők bonyolult és összetett jellege miatt nyilván nem lehet olyan egységes módszertant alkalmazni, amely valamennyi tényezőt egyszerre tudja elemezni annak minden összefüggésében. Most tehát ebből a halmazból a munkavállalás szempontjából hátrányos helyzetű csoportok helyzetét vizsgáljuk meg néhány aspektusban.

5

Az Európai Unió foglalkoztatáspolitikája A munkanélküliek számának növekedésével a foglalkoztatás és a munkahelyteremtés kulcsfontosságú kérdéssé vált az ezredvég Európájában. Mivel az Unió nem rendelkezik jogosítványokkal ahhoz, hogy közvetlen befolyást gyakoroljon az egyes tagállamok költségvetési kiadásaira és munkahely teremtési programjaira, egységes foglalkoztatáspolitika kidolgozására és koordinálására törekszik. Már az Európai Közösség 1957. évi alapító szerződése rendelkezik arról, hogy egy tagországbeli a másik tagállam területére szabadon beléphet, az ott meghirdetett állásajánlatra jelentkezhet, és munkát végezhet az adott tagállam munkajogi normái szerint. Az EU 1993-ban fogadta el az ún. Európai Szociális Chartát, amelynek realizálására és ennek részeként a szabad munkavállalási jog érvényesítésére több elképzelés és terv született. A foglalkoztatáspolitika fent megfogalmazott céljai érdekében az Európai Unió az számos lépést tett. A szervezet több ún. akciótervet dolgozott ki a munkaerő piaci integráció megfelelő előkészítésére, nagy hangsúlyt helyezve a helyi munkahelyteremtés kérdésére. Adatbázisok és információs rendszerek összegzik a tagországok munkaügyi tapasztalatait, és folyamatosan nyomon követik munkaerő piaci stratégiájuk alakulását. Az Unió közösségi programot hozott létre a női munkavállalók alkupozíciójának emelésére ( NOW), a rokkantak és bizonyos hátrányos helyzetű csoportok munkaerő piaci helyzetének javítására (HORIZON), valamint az új szaktudás elsajátítására és munkahelyteremtésre (EUROFORM). Az Európai Tanács 1993. decemberében elkészített Akcióterve behatóan foglalkozik az oktatási és képzési rendszerekkel, valamint a megfelelő képzés nélküli fiatalok elhelyezkedésének problematikájával. A maastrichti szerződés revíziója és az Unió keleti bővítése kapcsán összeült 1996. évi kormányközi konferencia napirendjén szerepelt a versenyképességet és a munkahelyteremtést befolyásoló belső piac kérdése. Az EU a foglalkoztatáspolitika különböző kérdéseiről 1997-ben Zöld Könyvet adott ki Partnerség az új munkaszervezetért címmel, amely leszögezi, hogy: "a hierarchikus és merev struktúrákat újító szellemű és rugalmas, magas szakértelmen, nagyfokú bizalmon és a munkavállalók fokozottabb integrálásán alapuló struktúrák váltják fel". Az Európai Tanács 1997. novemberében, Luxemburgban tartott rendkívüli ülésének apropója kifejezetten a Tanács foglalkoztatáspolitikájának koordinálása volt. Ezen az ülésen olyan irányelveket dolgoztak ki, amelyeket elfogadásuk után integráltak a tagállamok szociális programjaiba és nemzeti foglalkoztatási akcióterveibe. A tanácskozáson kiemelt témaként szerepelt az ifjúsági és tartós munkanélküliség kezelése, az iskolarendszer javításának kérdése, valamint a vállalkozóvá válás ösztönzésének lehetősége. A testület célul tűzte ki a vállalkozások beindításának és működtetésének megkönnyítését. Az Európai Tanács ösztönözte a szociális partnereket olyan megállapodások létrehozására, amelyek az Unió egészére vonatkozó képzési és átképzési feltételeket rögzítik. Az EU-nak és tagállamainak e téren eddig elért eredményei ellenére a szabad munkaerő áramlást továbbra is számos formális és informális tényező nehezíti. Ilyenek például az eltérő társadalombiztosítási és adórendszerek, a képesítések és diplomák elismerésének problémája, az eltérő foglalkoztatási feltételek, valamint egyes országokban a képzettségbeli lemaradás. Nehézséget jelent ezeken kívül a nyelvtudás és az információ gyakori hiánya, valamint a munkaerő infrastruktúrájának kiépítetlensége. A migrációs problémák leküzdésére a kelet- és közép európai országok csatlakozását követően az Európai Gazdasági Térségről szóló Egyezmény lehetőséget nyújt ezen államokból, így hazánkból is érkező munkaerő esetében arra, hogy alkalmazni lehessen a fokozatosság és átmeneti időszak alkalmazásának elvét. Az Európai Unió tevékenysége a foglalkoztatáspolitika terén nem zárult még le, mivel a szervezet folyamatosan igyekszik a nehézségeket leküzdeni. Számos program és elméleti terv született, így a közeljövőben ezek gyakorlati alkalmazására tevődik a hangsúly. Az Unió 6

keleti bővítésének rendezése és ennek részeként a szabad munkaerő áramlás elősegítése alapkövei az egységes Európa sikeres megteremtésének. (Orgoványi Euridike: Az Európai Unió foglalkoztatáspolitikája) Magyarországon, a megindult növekedés ellenére, továbbra is alacsony a foglalkoztatottság. Az állástalanok (munkanélküliek és inaktívak) aránya nemzetközi összehasonlításban rendkívül magas. A foglalkoztatottak aránya a legalacsonyabbak közé tartozik Európában: a magyar foglalkoztatási ráta több mint 10 százalékponttal marad el az EU-tagországok átlagától. Foglalkoztatásbeli lemaradásunk azonban nemtől és korcsoporttól függően iskolai végzettségi kategóriánként igen különböző: a felsőfokú végzettségűekre nézve csekély, mindössze 3-4 százalékpontnyi, a középfokú végzettségűeknél 7-8 százalékpontnyi, a középfokúnál alacsonyabb végzettségűek esetében azonban már igen jelentős: 15-30 százalékpontot tesz ki. Foglalkoztatás és oktatáspolitikai szempontból is rendkívül lényeges kérdés, hogy az aggregált lemaradásban mekkora szerepet játszik az iskolázottsági összetétel-különbség, illetve az, hogy különböző iskolai végzettségű emberek az Európai Unió átlagához képest más-más mértékben foglalkoztathatók. Az alacsony iskolázottságúak még mindig igen magas aránya döntően arra vezethető vissza, hogy a nyolcvanas évek közepétől megtört az a hosszú távú trend, amely a hetvenes évek eleje óta évről-évre folyamatosan csökkentette az egy születési évjáratból a nagyon alacsony iskolázottsági szinten megrekedt népesség arányát. Az iskoláztatási expanzió megállt a szegény néprétegeknél. A foglalkoztatási lemaradás zöme abból adódik, hogy bajok vannak az alacsony iskolázottságú munkaerő foglalkoztatásával: az EU átlagához képest túl sokan vannak, és rosszabbul is foglalkoztathatók. (Foglalkoztatás és iskolázottság Magyarországon KERTESI GÁBOR VARGA JÚLIA)

Fejlettségi differenciálódás és gazdasági környezet A gazdasági fejlettség, a lakossági jövedelmek és a munkanélküliség jellemzőit nagytérségi szinten vizsgálva a főváros kiugróan kedvező fejlettségi mutatóin túlmenően mindenek előtt a határozott nyugat-kelet megosztottság tűnik szembe, elsődlegesen az északnyugati és középső országrész sikeres szerkezetváltása és megújulása áll szemben az ország többi részének lassabb ütemű felzárkózásával. Az észak-nyugati térségek mai dinamikája elsődlegesen a földrajzi fekvésének, a gazdasági szerkezetváltásban domináns szerepet játszó nyugati piacokhoz való közelségének köszönhető, a térséget mindennapi kapcsolatrendszer fűzi a szomszédos osztrák tartományokhoz. Közép-Magyarország, Nyugat- és Közép-Dunántúl képzett, és az Európai Unió átlagához viszonyítva alacsony bérköltségű munkaereje és kedvező közlekedési hálózata elősegítette a külföldi tőke beáramlását (az összes külföldi tőke 85%-a e három régióban realizálódott), az innováció és export-orientált iparágak (autógyártás, elektronika) megtelepedését. Ennek következtében itt a legalacsonyabb – bár nagy területi egyenlőtlenséget mutat – a munkanélküliségi ráta, miközben a jövedelmi viszonyok is kedvezőbbek az átlagosnál. A kedvező nemzetközi versenyhelyzet megőrzése érdekében szükség van a munkaerő-piaci igényhez illeszkedő rugalmas képzési rendszer kialakítására, valamint a vállalkozások közötti együttműködések és az üzleti szolgáltatások fejlesztésére, az önkormányzati szerepvállalások növelésére. Jól érzékelhetőek a nyugati országrész dinamikus tengelyei: a Budapest - Győr Mosonmagyaróvár - Sopron (Pozsony - Bécs) vonal, és a Budapest - Székesfehérvár - Balaton 7

tengely, ahol mind a nagyobb városok, mind a kisebb centrumok körzetei a legjobb helyzetű térségcsoportba kerültek. E határzónában egyértelműen a külső hatások, leginkább a viszonylag közeli, hatalmas gazdasági erejű dél-német, észak-olasz és osztrák régiók dinamizáló ereje mutatkozik meg. Ugyanakkor az elmaradottabb keleti és északi országrészre is igaz, hogy minden nagyváros kiemelkedik a környezetéből, helyi dinamikus centrumokat képez. Ezek a regionális központok piaci vonzerőt jelentenek a kereskedelemnek, magukhoz vonzzák az újjászerveződő pénzügyi és gazdasági szolgáltató tevékenységeket. Az elkövetkező időszakban térségi szervező szerepükre, hagyományosan erős felsőoktatási potenciáljukra és az EU csatlakozást követően felértékelődő földrajzi fekvésükre építve nemcsak saját, hanem környezetük fejlődését is dinamizálhatják. Egyes korábban főleg agrárjellegű térségekben a külföldi tőke beáramlásával és a vállalkozások élénkülésével átalakult és növekedési pályára állt a gazdaság. Az ilyen felzárkózó térségeken belül külön csoportot képviselnek az ipari válságövezetek revitalizálódó, strukturális megújulás alatt álló területei (pl. Miskolc, Tiszaújváros) Az északi és keleti régiók kistérségeinek többsége az elmaradottabb térségek közé tartozik. Ezeket a térségeket az átlagosnál rosszabb munkanélküliségi és jövedelmi helyzet, a külföldi tőke és a vállalkozói aktivitás alacsony aránya jellemzi. Ennek okai a térségek agrárjellege, alacsony vállalkozói kapacitása, hiányos infrastruktúrája, az ország- és régióhatár menti fekvés, vagy a meghatározó térségközpont hiánya. Feladatként jelentkezik e kistérségi centrumok fejlesztése a foglalkoztatásban betöltött szerepkör erősítése érdekében. A térségek többsége aprófalvas jellegű, amely a méretgazdaságosság miatt korlátozza a köz- és más szolgáltatások hatékony fejlesztését és egyúttal szükségessé teszi a települések összefogását, a térségen belüli közlekedés fejlesztését. Az elmaradottabb térségekre a lakosság alacsonyabb jövedelmi helyzetén túl jellemző a tartós munkanélküliek magasabb aránya, a lakosság alacsonyabb képzettsége, miközben a roma népesség aránya magasabb az országos átlagnál. Ezen térségek többsége gazdag természeti és kulturális erőforrásokkal rendelkezik (nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek területén helyezkedik el), ami a turizmus területén kínál jó kitörési lehetőséget. A fejlesztések szűk keresztmetszeteit jelenti a hiányos települési infrastruktúra és az elszegényedett, alacsony komfort fokozattal rendelkező lakóterületeknek az átlagosnál nagyobb aránya.

Helyzetelemzés A TÁRKI 1999-ben végzett társadalmi rétegződésvizsgálata szerint Magyarországon a lakosság 40 %-a élt biztonságos vagyoni, anyagi és kulturális körülmények között, ők a társadalmi, gazdasági és politikai átalakulás nyertesei. A társadalom másik 60 %-a egyik napról a másikra él, ők azok a vesztesek, akik számára a társadalmi változások biztonságvesztést, leszakadást, tartós szegénységet okoztak. A vizsgálat a társadalmi érvényesülés keretfeltételeit és ennek megfelelően az egyenlőtlenség szerkezetét vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy a marginalizálódás és a társadalmi együttműködés kereteiből való kiszorulás meghatározó tényezői között az elmúlt évek kutatásaiban öt nagyobb csoport jellemezhető hátrányos helyzetűként (Kerülő Judit):

8

1. Családi életciklus hátrányai, ezen belül: A legalább három gyereket nevelő háztartások Azok a háztartások, ahol a háztartásfő 40 évesnél fiatalabb Gyermekét egyedül nevelő szülős háztartások Egyedül élő idős egyének háztartásai 2. Munkaerőpiac hátrányai, ezen belül: Munkanélküli háztartásfővel rendelkező háztartások Tartós munkanélküliség Munkanélküliség halmozódása egy háztartáson belül Alkalmi munkából élők 3. Regionális egyenlőtlenség, ezen belül: Az ország keleti részén élés Tanyás és községekben élés 4. Képzettségi hátrányok, ezen belül: Befejezetlen általános iskola vagy legfeljebb általános iskolai végzettség Szakképzettség hiánya 5. Etnikai hovatartozás, ezen belül: A cigány etnikumhoz tartozás Az első esély: a tankötelezettségi korban való oktatási részvétel. Radó Péter az oktatás szempontjából releváns egyenlőtlenségeknek tekinti a családi hátteret, ezen belül az apa iskolai végzettségét, a család szociális, gazdasági és anyagi helyzetét, lakóhelyét, diszkriminált kisebbséghez való tartozását és a csökkent egyéni képességeket. Felhívja a figyelmet, hogy „az oktatási rendszerbe belépő gyermekeknél figyelembe kell venni ezeket az induláskor meglévő egyenlőtlenségeket. Ám a legkülönbözőbb hátrányok egymást erősítő hatásával is szembe kell nézni.” 1. Családi háttérből fakadó egyenlőtlenségek A nemzetközi és hazai vizsgálatok eredményei azt igazolják, hogy „az iskolázottsági lehetőségek hasznosítása terén megjelenő egyenlőtlenségek elsősorban a szülők foglalkozásának, szocioökonómiai státuszának hátteréből, különösen az apa iskolai végzettségéből vezethetők le”. (7.) 13 európai országban végzett kutatás eredményei azt támasztották alá, hogy az oktatás expanziója ellenére a szülők iskolai végzettségének hatása az oktatás alsó szintjén a legerőteljesebb, később csökken. Mindezek azt jelentik, hogy a szülők alacsony iskolai végzettségéből eredő hátrányok már nagyon hamar, az iskolai tanulmányok elején jelentkeznek. (8.) Közismert Pierre Bourdieu kulturális tőke-elmélete, mely szerint a kulturális elemek nemcsak, hogy egyre jobban beépülnek a szociális egyenlőtlenségek létrehozásába és fenntartásába, hanem jószerével ezek testesítik meg magát a gazdasági egyenlőtlenségeket. Minden társadalomban elsősorban a család az a közeg, amely a különböző kulturális ismereteket közvetíti a gyerekek számára. Hiányuk akadályozza a gyerekek iskolai sikereit. A lemorzsolódás okát elemző kutatások azt igazolják, hogy az általános iskolát elvégezni nem képes gyerekek közel 90 %-nál a szülők iskolai végzettsége maximum 8 osztály. (9.) Az iskola tehát szelektál és reprodukálja az alacsony iskolai végzettséget.

9

2. A család anyagi helyzete A Magyar Háztatás Panel vizsgálat eredményei azt igazolják, hogy minél alacsonyabb egy adott háztartás jövedelme, annál jellemzőbben hiányzik kiadásai közül az oktatásra, kultúrára fordított összeg. 3. Lakóhely Az általános iskolában történő lemorzsolódási adatok azt igazolják, hogy az iskolai kudarc és a település között szignifikáns a kapcsolat, azaz a kistelepüléseken élők között magasabb a végzettséget nem szerzők aránya, mint a városi iskolák esetében. 4. Diszkriminált kisebbséghez való tartozás Kertesi Gábor és Kemény István a kilencvenes években lefolytatott cigány vizsgálatának eredményei azt igazolják, hogy míg a nem cigány tanulók közel 80 %-a szerez az általános iskolainál magasabb végzettséget, addig ez a cigány tanulók esetében mindössze 5 %. Egy cigány tanulónak ötvenszer kisebb az esélye arra, hogy diplomát szerezzen, mint nem cigány társainak. Ennek a hatalmas esélykülönbségnek a legnagyobb része az érettségit adó középfokú oktatásba való belépés pontján keletkezik. (Kerülő Judit: Hátrányos helyzetű csoportok és a felnőttoktatás A hátrányos helyzet, hátrányos helyzetű csoportok) Fontos megjegyeznünk, hogy a tanulmányban vázolt releváns egyenlőtlenségek tekintetében az elmúlt egy évtizedben jelentős minőségi javulás nem következett be. A családi háttér esetében tovább rontja az esélyeket, hogy többségében mindkét szülő tartós munkanélküli vagy segélyezett, így a családban elő iskoláskorú gyakorlatilag nem is lát példát a rendszerességre, tanulásra, a munka világával kapcsolatban semmilyen szülői személyes példamutatást nem kap. Nem elhanyagolható továbbá a személye példamutatás hiányán kívül az sem, hogy a felnövő generációk a munkáról és az állásszerzésről családi és a szűkebb szocioökonómiai térben a terhelt gazdasági és társadalmi környezetben csak a reménytelenségről, sok esetben negatív megközelítésről hallanak. Ez determinálhatja a tanulással, a munka világával való későbbi kapcsolatukat, motiváltságukat is. Összességében az elmúlt időszakban nem történt jelentős javulás a család szocioökonámiai helyzetében, aminek messze menő személyes és társadalmi következményei lesznek a jövőben. A különböző foglalkoztatást segítő eszközök sem biztosítanak tartós javulást, hiszen a támogatott képzéseket követően nem megoldott a foglalkoztatás, nincsenek új munkahelyek, ahol a megszerzett ismeretek birtokában tartós foglalkoztatásra lehetőség nyílna. Megmaradt, sőt a jelek szerint tovább erősödött a diszkriminált státusz és tovább erősödik a szegregáció is, növekszik a leszakadó réteg amelynek társadalmi és gazdasági okai egyaránt vannak. A képzés, oktatás fontos eleme az esélyegyenlőség és a munkához való egyenlő eséllyel történő hozzájutás feltételeinek javításához, hiányzik a jelenséget kezelni kívánó módszer komlexitása. A kívánt állapot eléréséhez szélesebb körű és átfogó rendezésre van szükség, mert a problémát sem a gazdaság egymaga, sem pedig a önállóan a képzés nem tudja megoldani. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a munkaerő piac sem tudta megfogalmazni azokat a képzési igényeket, amelyeknek megfelelően a szakképző iskolarendszer biztosítani tudná a képzett

10

munkaerőt. A gazdasági és pénzügyi válság tovább súlyosbítja a helyzetet, és amint az idézett szerző megfogalmazta, a különféle hátrányok egymást nagymértékben erősítik. Második esély Ha az iskola „rendes korban” nem tudja biztosítani azt a képzettséget, felkészültséget és esélyt, amely a munkaerőpiacon való elhelyezkedést, ezáltal az egyén biztonságát, jólétét képes garantálni, szükséges a társadalomból való kiilleszkedéssel veszélyeztetettek számára olyan lehetőség kidolgozása, amely az újrakezdést, a beilleszkedést hivatott elősegíteni. Az iskolarendszeren kívüli felnőttoktatást, szakképzést végző intézményeinek megoszlása Hosszú évek óta foglalkozom szegénységkutatással, a szegénnyé válás és a végleges leszakadás tendenciájának, okainak feltárásával. Mind az e témában lefolytatott vizsgálatok, mind saját kutatási eredményeim azt igazolták, hogy a szegényedés az iskolától, a tanulástól való lehetőségek megfosztottságában írható le. (14.) Az iskolák elérhetősége, az iskolarendszerű képzésben való részvétel, az iskolák társadalmi mobilitást fékező szerepének vizsgálatáról számtalan szociológiai kutatás készült, bizonyítva az egyén társadalmi helyének reprodukálódásában az oktatási intézmények meghatározó szerepét. A továbbiakban vizsgáljuk meg mi a helyzet az iskolarendszeren kívüli képzésben való részvétel lehetőségeivel. Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében a nyilvántartásba vett 61 intézmény 15 településen található, ebből 8 város, mindössze 7 a kistelepülések száma. E megyében 228 település van, és amíg a 16 város felében, a 212 község mindössze 3 %-ban volt lehetősége az ott élőknek helyben iskolán kívüli képzésbe való bekapcsolódásra. Ne felejtsük el, a nagyobb távolság költségnövelő tényezőként is hat, akár az egyén, akár a képzést szervező oldaláról nézve. A nyilvántartásban szereplő iskolarendszeren kívüli szakképzést folytató intézmények mindössze 8 %-a tartozik gazdálkodási forma szerinti megoszlást tekintve a nonprofit szervezetekhez. Elgondolkodtató, hogy mindössze 5 népfőiskola (Sárospatak, Szolnok, Dunaújváros, Kék, Zalaegerszeg) végzett szakképzést. A népfőiskolák szerepének erősödése a kistelepülésen élők hátrányainak csökkentésében jelentős szerepet játszhat. Sokkal kedvezőbb a helyzet, ha a civil szféra szerepét a szakképzésben résztvevők támogatási oldaláról vizsgáljuk. Országos adatok szerint a szakképzésben résztvevők közel felének, 51 %-nak a képzésben való részvételét alapítványok, egyesületek, közhasznú társaságok, egyházak támogatták 1999-ben. (Kerülő Judit: Hátrányos helyzetű csoportok és a felnőttoktatás A hátrányos helyzet, hátrányos helyzetű csoportok Az elmúlt évtized tapasztalatai alapján a „Második esély” lehetőséget teremt az alapképzésből bármely ok miatt kimaradt emberek számára, de nem hozott áttörő sikereket és nem is érte el célját maradéktalanul. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az e képzések keretében szerzett szakképesítés nem piacképes. Érdemes lenne talán a képzések minőségét és tartalmát is megvizsgálni, de valószínűbb, hogy ami leginkább hiányzik a sikerességhez, - csakúgy mint a társadalom és a gazdaság más területein is mutatkozó mérsékelt eredmények esetében, az a rendszer szintű szemlélet. Önmagában egy jól működő képzési rendszer még nem oldja meg a munkahelyteremtés hiánya, a más területeken jelentkező társadalmi feszültségek, a morális válság, a globalizáció és egyéb problémák összetett kihívásait. Rendszer szinten lehet megoldást remélni, amelyben az egyén nem csak tudatos gondolkodásában, hanem érzéseiben is mintegy ösztönösen megéli

11

a társadalmi, anyagi, egzisztenciális biztonságot, ami újabb motivációt jelent a fejlődés, önképzés irányába. A napi gyakorlatból igazolva látjuk a tanulmányban megfogalmazott problémák közül például az anyagi források hiánya miatti kirekesztettséget, amely tényleges sokszor valós annak, hogy a jelentkező az utazási költségeket nem tudja megfizetni, ezért marad ki a képzésből, vagy támogatott foglalkoztatásból. Az intézmények megoszlása cáfolhatatlan tény és adottság is egyben, de belátható, hogy valamennyi képzés nem „házhoz vihető” akár a szükséges infrastruktúra, akár a képző humán erőforrás „mozgatása” szempontjából. Egy nagyon egyszerűnek látszó kérdés merül fel tehát, ki viselje az ebből a sajátosságból eredő többlet költségeket? Számos esetben maga a támogatott képzési forma biztosítja a lehetőséget az utazási és más járulékos költségek megtérítésére is. Az iskolarendszeren kívüli nyilvántartott szakképzést folytató intézmények közül a nonprofit gazdálkodási forma szerint működő szervezetek kis aránya az utóbbi időben változott. Új törvényi szabályozás teszi lehetővé nonprofit gazdasági társaságot alakítását, ami egyfajta átrendeződést kezdett meg a képzést folytató szervezetek körében. Meg kell különböztetnünk gyakorlatilag iskolarendszeren kívüli szakképzést folytató, klasszikus értelemben vett civil szervezeteket, valamint ilyen tevékenységet folytató nonprofit vállalkozásokat. Lényeges különbség a szervezeti formákban és abból adódó infrastruktúrális háttérben van, tekintettel arra, hogy a képzéshez szükséges szigorú akkreditáció követelményeinek mindként típusú képzőnek egyformán kell megfelelnie. Ami nem elhanyagolható különbség lehet még a szakképző civil szervezet és a nonprofit vállalkozás között, az a motiváció, hiszen a civil szervezetek esetében nem feltétlenül elsősorban az anyagi érdekeltség a döntő, hanem egyfajta belső elkötelezettség és érzelmi, morális attitűd. Az iskolarendszeren kívüli képzést folytató civil szervezetekkel kapcsolatosan figyelembe kel venni, hogy a szervezeteknek csak kis része vált alkalmassá az önkormányzati, állami feladatok átvállalására. Csak a „nagyok” rendelkeznek megfelelő infrastruktúrával, humánerőforrással, minőségbiztosítással és a feladatok ellátáshoz szükséges program és intézményi akkreditálással. A tanulmányban említett TIT, népfőiskolák és más akár országos szervezetek jelentős szervezeti és strukturális átalakuláson mentek keresztül az elmúlt 2 évtizedben. Gyakorlatilag megszűntek a korábbi intézményi háttértámogatások mind szakmai, mind anyagi értelemben, és mára gyakorlatilag csaknem minden civil szervezet társadalmi támogatottsága lecsökkent. Elsősorban az individualizálódott társadalom természetes folyamatként értelmezhető ez a jelenség, a szervezeteknek nincsen tömegbázisa, ami anyagi és humánerőforrást jelenthetne. Emiatt a civil szervezeteknek, még a „nagyoknak” is át kellet értékelni küldetésüket, lehetőségeiket és célkitűzésiekt. Közeli példa is van arra, hogy népfőiskola miként alakult át kertbarát-nyugdíjas klubbá, és komoly ismertterjesztő és korábban képző szervezet hogyan kényszerült megválni infrastruktúrájától, ingatlanától. Nem számíthatunk tehát a közeli jövőben sem arra, hogy civil szervezetek tömegesen vállalnak majd szerepet az iskolarendszeren kívüli szakképzésben. Működnek azonban helyi, regionális és országos, valamint ezeket tömörítő ernyőszervezetek, továbbá foglalkoztatási paktumok ezen a területen, a hátrányos helyzetű munkavállalókkal történő foglalkozást is bele értve, akik jelentős tevékenységet fejtenek ki a munkaerő piaci felzárkóztatásban.

12

Foglalkoztatási paktumok, szövetségek, programok Az Európai Unió tagállamaiban – kísérleti jelleggel – 1997-ben hozták létre az első foglalkoztatási paktumokat, s azok sikere után az ilyen jellegű projektek beépültek a Strukturális Alap, azon belül az Európai Szociális Alap támogatási rendszerébe. Azóta „best practice"-ként, a legjobb gyakorlatként, követésre méltó, jó példaként emlegeti az Európai Unió a foglalkoztatási paktumokat, mivel ezek a helyi, megyei vagy regionális szintű együttműködések konkrét, kézzel fogható módon járulnak hozzá a gazdasági aktivitás és a foglalkoztatási szint növeléséhez. Magyarországon – osztrák példa nyomán – 2002-től alakultak meg az első foglalkoztatási együttműködések. Régiónkban két jelentősebb foglakoztatási paktum szerveződött: Az Észak-alföldi Regionális Foglalkoztatási Paktum (korábban: FORTE regionális modellértékű program a nonprofit foglalkoztatás fejlesztéséért Debrecen) és a Nyírségi Foglalkoztatási Paktum Nyíregyháza Az Észak-alföldi Regionális Foglalkoztatási Paktum A paktum célkitűzései az Észak-alföldi Regionális Non-profit Foglalkoztatás-fejlesztési Stratégiában megfogalmazott célokhoz igazodnak. Az együttműködés hosszú távon a régió területi különbségeinek csökkentését, a foglalkoztatási színvonal minőségének növelését, a munkanélküliség csökkentését hivatott elősegíteni. Ennek érdekében az aláíró felek tevékenységük összehangolásával elősegítik: • új munkahelyek teremtését, a helyi foglalkoztatási viszonyok javítását, • a foglalkoztatást elősegítő tevékenységek helyi koordinációjának támogatását, • modell értékű regionális non-profit hálózat létrehozását, folyamatos bővítését, szervezeti és tartalmi gazdagítását, minőségének növelését • a non-profit szerepvállalás formáinak és módjainak feltérképezését, • a non-profit szektor foglalkoztatási szegmensében való együttműködési rendszerek kialakítását, • a hátrányos helyzetű munkanélküliek foglalkoztatási esélyeit nővelő programok indítását és működtetését, • az Európai Uniós pályázati lehetőségek kihasználását, eredményes pályázatokkal források teremtését a foglalkoztatási paktum céljainak megvalósulása érdekében, • a foglalkoztatási színvonal emelését, atipikus foglalkoztatási formák elterjesztésével, • a nemek közötti esélyegyenlőséget - elősegítő programok támogatását, • a munkaerőpiaci információk gyors és torzításmentes áramlását, elősegítve ezzel a hatékony döntéseket, • a regionális non-profit foglalkoztatás-fejlesztési stratégia céljaira összpontosító és ahhoz illeszkedő innovatív projekt-fejlesztés folyamatát.

13

Nyírségi Foglalkoztatási Paktum Célja a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegek képzésének, foglalkoztatásának elősegítése, az ehhez kapcsolódó szolgáltatások fejlesztése, megvalósítása és terjesztése. A munkaerőpiacon mind jelentősebb arányban képviseltetik magukat a tartósan munka nélkül lévők, illetve a többszörösen hátrányos helyzetben lévő személyek, akik esetében a hagyományos reintegrációs programok működtetésével és az állásközvetítés módszerével nem lehet sikeres munkaerőpiaci integrációt elérni. A szakterületen működő civilek, munkáltatók támogatása, felkészítése erre a feladatra elengedhetetlenül szükséges. Új módszerekre, új szervezeti és munkaformák alkalmazására van szükség a hagyományos modellek mellett mind a munkanélküliek körében, mind a munkáltató-munkavállaló kapcsolat terén. Nyírségi Foglalkoztatási Paktum az önkormányzati, a civil és a magánszféra közös konszenzusaként hivatott a nyíregyházi kistérség munkaerő-piaci helyzetét javítani. Célunk a kistérségben működő vállalkozásokkal együttműködve különböző fejlesztési projektek generálása és megvalósítása, a térség szakképzett munkaerő bázisának bővítése, a munkanélküliség csökkentése és a humán erőforrás térségben való megtartása. A nyíregyházi kistérségben számos piaci, gazdaságot élénkítő lehetőség van a szabad kapacitású munkaerőt és ipari területet figyelembe véve, ezzel szemben a szakképzetlen munkaerő nagy száma kevésbé teszi vonzóvá a területet. E strukturális jellegű munkanélküliség megszüntetésére, valamint a munkaerő-piac fellendítéséhez a piaci viszonyoknak megfelelő szakképzett munkaerőbázis létrehozására, a fekete és szürkegazdaság felszámolására, újabb és újabb beruházásokra, a szabad kapacitású területek megfelelő hasznosítására van szükség. A Foglalkoztatási Paktum nagyban hozzájárul a gazdaság különböző szegmenseinek összefogásával az erőforrások hatékony felhasználására, elosztására. Szükség van továbbá a vállalkozások, cégek vezetőinek továbbképzésére, ismereteik bővítésére. Működésük hatékonyabbá tétele érdekében indokolt szervezeti kultúrájuk, HRstratégiájuk felülvizsgálata, esetlegesen kialakítása. Sok esetben nem rendelkeznek kellő rugalmassággal, illetve erőforrással ahhoz, hogy új piacot szerezzenek termékeiknek, szolgáltatásaiknak, ezáltal nagyobb bevételt realizálva. Hosszú távú célok: • az állami, civil és magánszféra közös konszenzusaként megvalósul a foglalkoztatási integráció a nyíregyházi kistérségben; • piaci igényeknek megfelelően szakképzett munkavállalói réteg termelődik; • a térségben működő vállalkozások piacszerzése bővül, gazdasági hatékonysága nő; • a nyíregyházi kistérség foglalkoztatási szintjének növelése, a munkanélküliség csökkentése. Nyírségi Foglalkoztatási Paktum közvetlen céljai: • Nyírségi Foglalkoztatási Paktum létrehozása • a konzorciumi partnerekkel való együttműködés során tovább épül a szociális és foglalkoztatási integráció, amely korábban a HEFOP 2.2.2 modellprogramunk során kidolgozott egyablakos rendszerben valósult meg; • társadalmi befogadás erősítése; • térségi versenyképesség javítása; • alkalmazkodóképesség javítása; • foglalkoztathatóság javítása. Cél csoportok: munkanélküliséggel veszélyeztetett személyek pályakezdő fiatalok, különös tekintettel a felsőfokú végzettségűekre megváltozott munkaképességűek tartósan munkanélküliek 14

40 éven felüli munkanélküliek nők térségi vállalkozók fogyatékkal élők Várt eredmények: • a Foglalkoztatási Paktumba 15 szervezet bevonása; • kistérségi szinten 5 projektterv készül el; • a projekt előkészítési szakasz végére 1 a kistérségre kiterjedő stratégiai terv készül el; • a projekt végére 1 éves akcióterv készül; • a Foglalkoztatási Paktum tovább erősítheti a már meglévő, önkormányzati, munkaügyi szervek, valamint civil szervezetek közötti együttműködést, és elősegíti a piaci szektor bevonását a helyi foglalkoztatáspolitikába, elősegítve a munkaerő kereslet-kínálat egyensúlyát. A foglalkoztatási paktumok több programot is koordináltak, illetve jelenleg is működtetnek. EU-HÁLÓ Partnerség Program A foglalkoztatási célú civil szervezetekért A program megvalósításáért felelős szakmai konzorcium: • Munkanélkülieket Segítő Közhasznú Szervezetek Magyarországi Szövetsége (MSKSZMSZ) • Nonprofit Humán Szolgáltatók Országos Szövetsége (NHSZOSZ) • Munkanélküliek és Álláskeresők Egyesületeinek Országos Szövetsége (MÁEOSZ) Országos Tranzitfoglalkoztatási Egyesület (OTE) A program során 4 konzorciumi partner együttműködésével - a programiroda szakmai és operatív irányítása mellett - 4 területi koordinátor vezetésével, 20 megyei tanácsadó 200 foglalkoztatási célú nonprofit szervezet számára biztosít folyamatkövető tanácsadást egyéni konzultációkon. Emellett 400 partnerszervezet részére nyújt információkat (elektronikus hírlevélben és csoportos megyei klubok során), valamint térítésmentes szolgáltatásokat tart fent a projekt befejezéséig. A program célja A projekt stratégiai célja a munka világához kötődő civil szervezetek számára az EU-Háló Partnerség Program eddigi projektciklusai során létrejött tanácsadói hálózat fenntartása és működtetése. Az országos tanácsadói hálózat biztosítja a korlátozott erőforrásokkal bíró nonprofit szervezetek szakmai-, módszertani hátterének megteremtését. Az Európai Unióhoz való csatlakozás után jelentős mértékben megemelkedtek a hazánkban felhasználható pályázati források. Kiemelt stratégiai cél, hogy a partnerszervezeti kör forrásfelvevő képességének megteremtését, azok felhasználásának hatékonyságát támogassuk programunkkal. Ehhez elsősorban a partnerszervezeti kör szakmai ismereteinek bővítését, helyi partnerségek kialakulását, megerősítését, működését támogatjuk felkészült tanácsadóink közreműködésével, pályázatírói, közösségfejlesztő, módszertani ismereteik segítségével. A projekt alapvető célja, hogy az így létrejövő együttműködések a lokális és regionális térben is megjelenítsék a probléma feltárására és feldolgozására képes nonprofit szervezeteket, mint aktív, a közösség által ismert és elismert helyi cselekvők körét. A projekt végső soron megalapozza a 2007-től EU-s forrásokból működtetett regionális hálózatok kialakítását, azok - fizetett és térítésmentesen nyújtott - szolgáltatásainak körét. 15

Mentor Program A civil szervezetek foglalkoztatási kapacitásának tartós növelése érdekében A program célja: Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) támogatásával, az országban 120 humánszolgáltató civil szervezet nyerte el a jogot fiatal munkavállalók foglalkoztatási támogatására, annak érdekében, hogy a szervezetek fiatal, érettségivel rendelkező, szakképzett illetve diplomás regisztrált álláskeresők alkalmazásával, képessé váljanak foglalkoztatási kapacitásaik megerősítésére, felkészüljenek a közfeladatok hatékony ellátására, valamint az EU-s források lehívására. Annak érdekében, hogy a fiatal munkavállalók minél könnyebben beilleszkedjenek a civil szervezetekhez, valamint sikerüljön tartós együttműködést kialakítaniuk az ottani munkatársakkal egy felkészült szakemberekből álló Mentor Hálózat működik közre. A Mentor Hálózatot működtető szakmai konzorcium tagjai: Munkanélkülieket Segítő Közhasznú Szervezetek Magyarországi Szövetsége (MSKSZMSZ) Nonprofit Humán Szolgáltatók Országos Szövetsége (NHSZOSZ) Munkanélküliek és Álláskeresők Egyesületeinek Országos Szövetsége (MÁEOSZ) Országos Tranzitfoglalkoztatási Egyesület (OTE) A Mentor Hálózat tevékenységi köre: A Mentor Hálózat 7 regionális mentor közreműködésével, az ország területén 120 humánszolgáltató civil szervezettel tart kapcsolatot, 14 hónapon keresztül, a program előkészítő és foglalkoztatási szakaszában. A mentorok a szervezeteknél tett helyszíni látogatások, valamint az előre meghatározott időpontban és helyszínen lebonyolított egyéni, vagy csoportos tanácsadások alkalmával segítséget nyújtanak a szervezeteknek a humánerőforrás-fejlesztésükre elnyert pályázati források hatékony felhasználásában, valamint a sikeres emberi-erőforrás fejlesztés érdekében, az új munkatársak kiválasztásában, fogadásában, motiválásában, hogy a továbbfoglalkoztatás sikeres legyen minden érintett szervezet esetében. A humánerőforrás-fejlesztés területén jártas mentorok mind a szervezetek kapcsolattartóival, mind az új munkatársakkal egyéni - folyamatkövető tanácsadást tartanak, melyekről a honlapon, elektronikusan is hozzáférhető adatlapokat készítenek. Az adatlapokon rögzítésre kerülnek a feltárt szervezeti problémák, a megoldandó kérdések, valamint a megoldási javaslatok. FORTE Foglalkoztatás-fejlesztés a regionális társadalom esélyegyenlőségéért A FORTE elnevezésű program a Regionális Operatív Program 3.2. Helyi foglalkoztatási kezdeményezések támogatása intézkedés 1. komponensének nyertes pályázataként kerül megvalósításra. Célja: A 2005. szeptemberétől – 2006. novemberéig tartó program az Észak-Alföldi Régióba tartozó három megyében (Hajdú- Bihar, Jász- Nagykun- Szolnok, Szabolcs- Szatmár- Bereg) szektorok közötti összefogáson alapuló, modellértékű regionális partnerségi hálózatot kíván létrehozni. A regionális együttműködésbe a foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek mellett bevonásra kerülnek a Megyei Munkaügyi Központok és a Megyei Önkormányzatok is. A program részeként a megyékben zajló fókuszcsoportokon történő helyzetfeltárások eredményeként elkészül a nonprofit szektorra vonatkozó Regionális Foglalkoztatás-fejlesztési

16

Stratégia, amely megyei és regionális szükségletekre építve, a releváns adatokkal alátámasztva szerves részét képezi majd a Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervnek. Megvalósítói: Főkedvezményezett: Munkanélkülieket Segítő Közhasznú szervezetek Magyarországi Szövetsége (MSKSZMSZ). Partnerek civil szféra. • CSAT Egyesület (Hajdú-Bihar megyében) • CONTACT Kht. (Jász-Nagykun-Szolnok megyében) • Első Nyírségi Fejlesztési Társulás (Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében) • Állami szektor szereplői: • Megyei Munkaügyi Központok • Megyei Önkormányzatok A Szövetség már megvalósított programjaiban kiemelt szerepet kapott a hálózatépítés, a nonprofit foglalkoztatás-fejlesztés, valamint a korlátozott erőforrásokkal rendelkező civil szervezetek megerősítése, forrásfelvevő képességük javítása. A programtapasztalatokból kiderült, hogy az ország régióinak nonprofit szervezetiben hajlandóság mutatkozik az önszerveződésre, különös tekintettel az Észak-Alföldi Régió szervezetire. Ezért az Észak-Alföldi Régióban megvalósuló FORTE program célja, hogy az itt létrejövő regionális hálózat a jövőben modellértékű kezdeményezéssé váljon más régiók számára is. A Regionális Foglalkoztatási-fejlesztési Akcióterv megalkotásában részvételi lehetőséget biztosít azoknak a nonprofit szervezeteknek, akik eddig hátrányos pozícióból indultak ezen a területen a többi szektor intézményeivel szemben, továbbá azoknak a korlátozott erőforrásokkal bíró civileknek is, akik ugyan nem kívánnak makro-projektet lebonyolítani, viszont biztosítani szeretnék szervezetük folyamatos humán erőforrását, jelentősen javítva ezzel életesélyeiket. Csak a közös stratégiai tervezés biztosíthat lehetőséget arra, hogy egy alulról szerveződő, tartós motiváción alapuló civil intézményesülési folyamat induljon meg, amely korábbi tapasztalatokon alapulva biztosítja a nonprofit szektor megfelelő szerepét a társadalmi döntéshozatal rendszerében, mind lokális, mind regionális szinten. A civil referensek részt vesznek az egyes megyékben működő nonprofit szervezetek felkutatásában, megismerésében. A program elemeként 2006. januárban indul egy 6 alkalmas gyakorlatorientált képzés, melynek megfogalmazott célja felkészíteni a régió nonprofit szervezeteinek képviselőit a foglalkoztatás-fejlesztési tevékenységbe való bekapcsolódásra, stratégiai tervezésre, az együttgondolkodást megalapozó szemlélet erősítésére, a helyzetfeltárásban való részvétel lehetőségének biztosításával. ÉR Hálózat 2006 Program – projektterv Az MSKSZMSZ és megyei partnerei (CSAT Egyesület, CONTACT Munkarehabilitáció Kht., ENYFT) eddigi munkája eredményeként régiónkban ismertté vált számos olyan nonprofit szervezet, melyek közös partnerségek kialakítására törekednek egy regionális nonprofit foglalkoztatási Fórum keretein belül. Ezek a szervezetek az NCA által a korábbi pályázati ciklusban támogatott ÉR Hálózat Program során létrehozták az Észak-alföldi Regionális Nonprofit Foglalkoztatási Fórumot és működtették azt számos Fórum ülés alkalmával. A Fórum fő tevékenységei között a szakmai és érdekképviseleti munka mellett immár szerepel az önkéntes tevékenységek támogatása is, illetve régióban működő nonprofit szervezetek humánerőforrásának megerősítése önkéntesek bevonásával. Szándékunk a Fórum szakmai tevékenységének fenntartása, illetve az önkéntes tevékenységek kiemelt támogatása felkészült munkatársakkal, a kiépült kommunikációs és információs rendszer segítségével. 17

A program célja: Elsődleges cél az Észak-alföldi Regionális Nonprofit Foglalkoztatási Fórum további működtetése, ezáltal minél több szervezetet aktív részvételének előmozdítása a regionális szintű tervezési-stratégiai munkában, megerősítve a nonprofit szektor foglalkoztatási ágazatát. A Fórum lehetőséget biztosít arra is, hogy a működőképessé vált partnerségi rendszerek fennmaradjanak, s végül önsegítő, önfenntartó partnerségekké fejlődjenek, valamint elősegíti a közös érdekek képviseletét; szakmai anyagok, szakmapolitikai kutatások létrejöttét. További kiemelt cél a régióban működő nonprofit szervezetek humánerőforrás problémáinak csökkentése önkéntesek bevonásával, az önkéntes tevékenység támogatásával. Az önkéntesség, mint tendencia széleskörű népszerűsítése érdekében tervezzük egy kiadvány készítését és megjelentetését, melyben a program önkéntesei foglalnák össze tapasztalataikat, benyomásaikat a nonprofit szektorban végzett 80 órás tevékenységük zárásaként. A program célcsoportja A program célcsoportját azok az Észak-alföldi régióban működő nonprofit szervezetek alkotják, akik foglalkoztatási célú projektek megvalósítói (vagy ilyen programok beindítását tervezik) és aktívan részt kívánnak venni a Fórum munkájában. A program célcsoportját képezik továbbá az önkéntesek, akik a régió felsőoktatási intézményeivel hallgatói jogviszonyban állnak, vagy más régióban tanulnak, de lakhelyük a régióban található (II.- V. évfolyamos szociális képzésben résztvevő, vagy ilyen érdeklődésű hallgatók). Azokat a régiónkban tevékenykedő nonprofit szervezeteket sem zárja ki a program önkéntes elemében való részvételből, önkéntesek bevonásával kívánja tevékenységüket színesíteni, azonban nem tagjai a Fórumnak. Ezek a szervezetek adhatják a program másodlagos célcsoportját. Országos szervezetként jelentős koordinációs és szakmai segítséget a Munkanélkülieket Segítő Közhasznú Szervezetek Magyarországi Szövetsége. Az MSKSZMSZ 1998-ban alakult, mint országos ernyőszervezet. Mind a hazai, mind az Európai Unió által támogatott programjaink célja elsősorban a foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek támogatása, hatékony szerepvállalásuk erősítése, valamint számukra minőségi szolgáltatások kialakítása és nyújtása. A szervezet célja továbbá a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegek képzésének, foglalkoztatásának elősegítése, az ehhez kapcsolódó szolgáltatások fejlesztése, megvalósítása és terjesztése. A munkaerőpiacon mind jelentősebb arányban képviseltetik magukat a tartósan munka nélkül lévők, illetve a többszörösen hátrányos helyzetben lévő személyek, akik esetében a hagyományos reintegrációs programok működtetésével és az állásközvetítés módszerével nem lehet sikeres munkaerőpiaci integrációt elérni. A szakterületen működő civilek, munkáltatók támogatása, felkészítése erre a feladatra elengedhetetlenül szükséges. Új módszerekre, új szervezeti és munkaformák alkalmazására van szükség a hagyományos modellek mellett mind a munkanélküliek körében, mind a munkáltató-munkavállaló kapcsolat terén. Az évek során az országos hálózatépítő és –működtető projekteken kívül a szervezet számos regionális program megvalósításában is részt vett, hiszen a jelenlegi pályáztatási rendszerben a foglalkozatási és munkanélküliek támogatását célzó programok szervezése mindinkább regionális keretek között valósul meg. A programok célja és célcsoportja egyre sokszínűbb: így az országos hálózatépítő tevékenység mellett már többek között önkéntesek és szociális szakemberek képzésével, regionális foglalkoztatási stratégia készítésével, országos érdekképviseleti tevékenységgel foglalkozó projekteket működtet. A szervezet szerteágazó tevékenységei és szolgáltatásai azt igénylik, hogy szervezetünk munkatársai és külső szakértői is megfelelő végzettségű felkészült szakemberek, akik

18

folyamatos továbbképzéseken és tréningeken vesznek részt, annak érdekében hogy naprakészek lehessenek, szaktudásuk bővüljön, s így minél több információt tudjanak közvetíteni és minél hatékonyabb segítséget nyújthassanak a korlátozott erőforrásokkal bíró nonprofit szervezetek számára. Az egyre egységesebb képet mutató Európa, a különböző társadalmi és politikai, kormányzati és nem – kormányzati szervek folyamatosan nagy figyelemmel kísérik az Európai Unió (EU) tagjává vált, Magyarországon zajló, a kisebbségeket is érintő folyamatokat, jelenségeket. Ezzel a mottóval alakult a cigány vállalkozók és munkavállalók érdekeinek országos koordinálására a Vállalkozók Érdekegyeztető Roma Országos Szervezete (VÉROSZ) egy, 2002-ben létrejött civil szervezet. Célkitűzések A Szervezet, mint nevében is jelzi elsősorban a roma származású magyar állampolgárok által működtetett egyéni és társas vállalkozások munkájának támogatását tekinti céljának. A roma vállalkozások fejlesztése, és a roma munkavállalók mind nagyobb arányú foglalkoztatása érdekében felvállalja, hogy: ellátja a roma vállalkozók érdekképviseletét, • elősegíti a roma vállalkozások felzárkóztatását és beilleszkedését a dinamikusan fejlődő magyar gazdaságba, • képzési programokat szervez, • országos információs központot és hálózatot épít ki megyei képviseletekkel, adatbankot létesít, • adó- és jogi tanácsadó szolgálatot létesít, • pályázati programokat épít ki és menedzsel, • együttműködik a helyi és területi önkormányzatokkal, • részt vesz a munkahelyteremtő programokban, • megteremti a roma vállalkozók média-hátterét, • erőfeszítéseket tesz a az adó- és járulékfizetési kötelezettség megsértésével, vagy egyéb okból, • jogellenesen végzett foglalkoztatás megszüntetésére, • a javaslatot dolgoz ki a jelenlegi közmunkarendszer megreformálására, az államháztartás kiadásainak csökkentésére, • részt vesz az országos és nemzetközi pályázatokon és programokon, illetve elősegíti a roma vállalkozók és munkavállalók részvételét ezen programokban, • szoros kapcsolatot alakít ki a meglévő roma civil szervezetekkel, illetve elősegíti azok megalapítását, A Cigány Kisebbségi Önkormányzat is tett lépéseket a hátrányos helyzetű munkavállalók munkaerő piaci esélyeinek a javítására. Saját nyilatkozatuk alapján: A Szabolcs- Szatmár- Bereg Megyei Területi Cigány Kisebbségi Önkormányzat megalakulása óta azon munkálkodik, hogy hatékonyan tudja ellátni a Szabolcs megyében élő Roma lakosság problémáit. Munkánk során tapasztaltuk, hogy a legnagyobb problémát a munkanélküliség, a megfelelő szakképesítés hiánya jelenti. E problémák javítása érdekében a Területi Cigány Kisebbségi Önkormányzat számos hivatalos szervvel vette fel a kapcsolatot és kezdeményezett együttműködést. Néhány mondatban felsorolnánk, mely szervek segítik a munkánkat az együttes cél elérése érdekében.

19

2008. január. 25. Együttműködési megállapodás kötése a Szabolcs- Szatmár- Bereg Megyei Rendőr főkapitányság képviseletében Szepesi István dandártábornok rendőrségi főtanácsos és a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Területi Cigány Kisebbségi Önkormányzat Közgyűlésének képviseletében Lakatos István Elnök Úr között. 2007. június 18.-án megállapodás kötettett a Felső- Tisza- vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatósággal. Az együttműködés sikerességéről árulkodik, hogy 2007. szeptember 3.-án kiegészítésre került a megállapodás. Elsősorban a közmunkaprogramokra fektettek hangsúlyt, majd 2007 februárjában közös koncepciót dolgoztak ki a Munkanélküli Romák Képzése és Foglalkoztatása érdekében. 2007. május 02.-án az Észak- alföldi regionális Munkaügyi Központtal sikerült megállapodást kötni. E együttműködés szintén kétszer lett módosítva, 2007. augusztus 15.-én szintén felvette egymással a kapcsolatot a két szerv képviselője. E kapcsolat azóta is hatékonyan működik, mely magában foglalja a kölcsönös tájékoztatást és kölcsönös információ áramlását. A Talentum Kft.-vel, az Állami Foglalkoztatási Szolgálattal, illetve az Új Magyarország fejlesztési tervvel közösen egy paktumot kívántak létrehozni, melyet nem csak megye szinten, de regionális szintre kívántak kibővíteni. Kiterjedt a környezetvédelemre, turisztikára, fejlesztési és foglalkoztatási célú területekre egyaránt. 2008. április 02.-án megállapodást írt alá a T.C.K.Ö a Szabolcs- Szatmár- Bereg Megyei Önkormányzat Területi Gyermekvédelmi Központ igazgatójával Lippai Gergellyel. A megállapodás többek között a hátrányos helyzetű családok gyermekeinek a támogatása érdekében kötettett, mind mentális mind intézményi keretek között. E megállapodás hatékonyan segítette a Közgyűlés munkáját számos esetben és a kölcsönös segítségnyújtás azóta is hatékonyan folyik. 2008. január. 16.-án aláírásra került együttműködési megállapodás Szlovákiával, képviseletében Károly Lakatos a Zempléni Cigány Szervezetek Paktumának alelnökével. A két szervezet fontosnak tartja, hogy hatékony munkakapcsolatot tudjon kialakítani a hátáron túl élő kisebbséggel. 2008. január 16.-án aláírásra került a megállapodás a Szabolcs- Szatmár- Bereg Megyei Tűzoltószövetséggel, képviseletében Pernyák Sándor tű. Ezredessel. Az együttműködés sikerességét mutatja, hogy a Munkaügyi Központtal közösen sikerült olyan képzést indítani, mely a roma fiatalokat támogatta annak érdekében hogy tűzoltókká váljanak. 2008. augusztus 11.-én aláírásra került együttműködési megállapodás Raffai László Pest Megye Területi Cigány Kisebbségi Önkormányzat közgyűlésének Elnökével. A Roma Program Támogatási Hálózat (RPTH) Az Oktatási Minisztérium Hátrányos Helyzetű és Roma Gyermekek Integrációjáért Felelős Miniszteri Biztos Hivatala 2005. márciusában hozta létre a Roma Program Támogatási Hálózatot. A szervezet 2005. decemberéig az Oktatási Minisztériumban, majd 2006. februárjától 2007. december 31-ig az Európai Szociális Alap Nemzeti Programirányító Iroda Társadalmi Szolgáltató Kht. keretein belül működött. Jelenleg a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség támogatása mellett a Promei Kht. részeként működik tovább. Az RPTH azzal a céllal alakult, hogy szakmai és működési önállósággal országosan vezető szerepet töltsön be oktatási, képzési, foglalkoztatási és szociális területen a romákat érintő, romák által működtetett regionális, térségi, vagy helyi projektfejlesztések technikai támogatásában, függetlenül attól, hogy a fejlesztést állami intézmény vagy civil szervezet valósítja meg. A hálózat jelen tevékenységének átfogó célja a roma civil szervezetek olyan Európai Uniós forrásokhoz való jutásának elősegítése, amelyek valós, érdemi fejlesztési lehetőségeket kínálnak a roma kisebbség számára.

20

A Roma Program Támogatási Hálózat központi munkatársai (4 fő) Budapesten, míg a regionális szakértők (8 fő), pénzügyi tanácsadó (1 fő) az ország összes régióját lefedve dolgoznak. A regionális szakértők révén az RPTH gyakorlatilag az ország minden régiójában és minden megyéjében jelen tud lenni. Ez a feltétele, annak hogy azonnali, gyors technikai segítségnyújtást tudjon felkínálni az iroda, valamint, hogy a megjelenő pályázati lehetőségekről szintén mihamarabb, akár már a meghirdetést követő napokban értesüljenek a különböző roma szervezetek. Mindezeken felül a regionális szakértők segítségével folytatódhat a roma civil szervezeti adatbázis elkészítése. A központi iroda munkatársai folyamatos munkakapcsolatban vannak a regionális szakértőkkel, akiknek a munkáját is koordinálják. Fontos cél, hogy a régiókban dolgozó szakértők szakmai és érdekérvényesítő hálózatok létrejöttét segítsék elő a roma közösségek aktív részvételével. Feladatok: • projektgenerálás (projektmenedzsment-támogatás, segítségnyújtás pénzügyi tervezésben, jelentések és elszámolások elkészítésében), • projekttámogatás (projektmenedzsment-támogatás, segítségnyújtás pénzügyi tervezésben, jelentések és elszámolások elkészítésében), • visszacsatolási folyamatok, javaslattétel a pályázatok kiírói számára (a terepen szerzett információk továbbítása a pályáztatók, fejlesztési források felett rendelkezők irányába, illetve a pályázók környezete felé), • közösségfejlesztés Talán túlzás nélkül kijelenthető, hogy a Roma Program Támogatási Hálózat egyértelmű céljaival, felkészült központi és regionális munkatársaival, már meglévő és folyamatosan bővülő kapcsolatrendszerével, valamint az eddigiekben összegyűjtött tapasztalataival egy olyan kezdeményezés ma Magyarországon, amely valós és konkrét segítséget nyújthat a roma civil szféra, és az általuk képviselt roma közösségek számára - függetlenül a mindenkori Kormány romákat érintő döntéseitől. Működésének első másfél évében az RPTH megközelítőleg 1 milliárd forintnyi pályázati támogatás elnyerésében, és hasznos felhasználásában segítette a hozzá forduló roma szervezeteket. Az Új Magyarország Fejlesztési Tervben 2008. január 1-től, számos olyan új pályázati kiírás jelenik majd meg, amelyekre pályázhatnak a hazai roma, vagy roma közösségekért dolgozó civil szervezetek, intézmények és vállalkozások is. Az RPTH munkatársai mindent elkövetnek majd azért, hogy ezek a támogatások valóban megpályázhatók legyenek a számukra, és komoly előbbre lépést jelenthessenek a roma közösségek számára. (www.rpth.org) Roma Munkaadók és Munkavállalók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szövetsége Tevékenysége Vállalkozói érdekvédelmi szervezet - Cigányság gazdasági fejlődés elősegítése - Átfogó programok szervezése - Foglalkoztatás javítása - Életkörülmények javítása - Életesély növelése elősegítése 21

- Rendezvény - Konferencia - Workshop szervezése - Roma zenészek foglalkoztatása A szervezet hosszú távú célkitűzései Ide tartozik olyan projekteknek a megvalósítása, amelyek a helyi civil, magán és állami szektor és szervezetünk közös konszenzusaként valósulnak meg. Ezek a közös átfogó programok pedig elősegítik a cigányság gazdasági – társadalmi fejlődését, a humán erőforrások fejlődését, elősegítve ezzel hosszútávon is a képzettségi szint növelését, a foglalkoztatás javítását, ezáltal az életkörülmények pozitív irányba történő elmozdulását. Továbbá célunk a roma lakosság társadalmi sokszínűségének, identitásának, elfogadottságának és életesélyeinek a növelése. Ezen célok teljesülése érdekében minden lehetőséget megragadunk, hogy programjainkra támogatásokat szerezzünk. Céljuk minél több képzési-foglalkoztatási program megvalósítása, ezek közül is kiemelkedő helyen áll, a jelenleg még elkészítés alatt álló roma zenészek foglalkoztatására kiírt program elnyerése és megvalósítása. Ezen túlmenően ebben és az elkövetkezendő években számos rendezvényt, konferenciát, workshopot kívánnak szervezni, melyeken a romákat érintő foglalkozatási problémák, illetve diszkriminációs esetek megoldására keresünk válaszokat. Továbbá célul tűztük ki, hogy a szervezet számára honlapot készítsünk, mely által a romák tájékozódhatnak, illetve információkhoz juthatnak az őket érdeklő kérdésekben, valamint egy közösségi teret kívánunk létrehozni, ahol a telepeken élő romák kihasználhatják a számítógép és Internet adta lehetőségeket, információkat szerezhetnek az őket érdeklő kérdésekről, témákról, képzési és álláslehetőségekről. A fenti célok teljesülése érdekében már megtették az első lépéseket, beadásra kerültek, illetve készítés alatt állnak ezen programok megvalósítására a pályázatok. (http://www.romline.hu/content/view/17/54/)

Programok és tapasztalatok A Magyar Köztársaság Alkotmánya mindenki számára biztosítja a jogot a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. Ennek az alapelvnek fontos eleme lehet a „Második esély”, azonban a benne rejlő lehetőségek ellenére mégsem jelent automatizmust a problémák kezelésére. A rendszer fontos eleme az a munkavállaló, akinek az aktív közreműködése nélkül a képzés, felzárkóztatás nem lehet eredményes. Az alap- és szakképzésnek, történjék iskolarendszerben vagy iskolán kívül, fontos feladata azoknak a kompetenciáknak a készségszinten történő megtanítása, amellyel a munkaerő piacon, és későbbi foglalkoztatás során a piacképes munkavállaláshoz szükség lesz. Ismét előtérbe kerül tehát a siker és eredményesség érdekében a rendszer szemlélet fontossága, hiszen önmagában egyik elem sem képes generális változtatásra. A jelenlegi gyakorlatban a különféle foglalkoztatási programok közül általánosan a közmunka program vált közismertté, amelynek főbb jellemzői, hogy alacsony vagy teljesen képzetlen munkaerő foglalkoztatására veszik igénybe és a támogatás jellegének megfelelően néhány hónapos időtartamra. Ezzel párhuzamosan az elmúlt években az ÁFSZ közreműködésével számos képzési program is indult alacsony iskolai végzettségűeknek, amelyek során különféle szakmákban

22

szerezhettek képesítést a résztvevők. A programok hosszú távú hatásait, eredményességét átfogó és elemző kutatások eddig nem vizsgálták. A gyakorlati tapasztalatból arra következtethetünk, hogy ezek a programok nem hoztak látványos és tartós megoldást. A foglalkozatók sem igazolták vissza a sikerességet, legtöbbször azért, mert a néhány hónapos képzések során nincs lehetőség minőségi és a gyakorlatban alkalmazható készségszintű szaktudás megszerzésére. A célcsoport motivációját személyes beszélgetések alkalmával szondázva megállapíthatjuk, hogy a programokban résztvevők személyes motivációi elsősorban: • Jövedelemhez jutás a képzésben történt részvétel ideje alatt • Biztosítási jogviszony létesítése, betegbiztosítás • Juttatásokban való részesülés a program idején • Szolgálati idő megszerzése • Képzési - munkaviszonyban töltött minimális idő megszerzése a program befejezését követő juttatások igénybevételéhez • Együttműködési kötelezettség teljesítése a Foglalkoztatási Szolgálattal Általános tapasztalat, hogy a célcsoport tagjai gyakorlatilag csak a képzés vagy támogatott foglalkoztatás időtartamára rendelkeznek elképzelésekkel, az azt követő, perspektivikus gondolkodás elvétve fordul elő. A tervek kommunikálásánál a verbalizációig eljutnak, de valamennyi törekvésüket a bizonytalan távoli jövőben és mindig feltételes módban fogalmazzák meg, eleve sugalmazva önmaguk és a külvilág felé, hogy személyes közreműködésükre maguk sem számítanak. Többnyire általánosságokban fogalmazzák meg terveiket és csaknem minden esetben valamiféle külső segítségre kívánnak támaszkodni, vagy előre feltételezett külső akadályokra hivatkozva eleve pesszimistán látják jövőképüket. Szinte sohasem jelenik meg a közlésben a további tanulással kapcsolatos elképzelés, ilyen irányú törekvés és ne is ismernek ilyen szolgáltatásokat biztosító szervezeteket, intézményeket. Általános tapasztalat az is, hogy a képzés során többnyire passzívak, legfontosabb „fegyelmező erő” a képzési költség esetleges visszafizetésének a fenyegetettsége (ez sok esetben már a jelentkezéstől is elriasztja a klienseket), hiányzások esetében pedig visszatartó erő a juttatás csökkentése, valamint a képzést követően igénybe vehető támogatások jogosultságának elvesztése. Ezekkel a jelenségekkel tehát számolni kell akkor, amikor az oktatási- és foglalkoztatáspolitikai szabályokat megalkotják a döntéshozók, de azoknak a szervezeteknek, intézményeknek is akik ilyen projekteket terveznek és valósítanak meg. A megfelelő programozáshoz nagy segítséget jelenthet rendszeres monitoring, a rendszer folyamatit, és az eredményeket értékelő kutatások. Ezzel lehetőség nyílik a rendszer folyamatos finomítására, új elemek alkalmazására, megfelelő korrekciók elvégzésére. Az alacsony iskolai végzettség problémakörénél megkerülhetetlen a cigányság problémaköre, a cigány népesség munkaerő-piaci helyzete. Kemény István és munkatársai által végzett cigány lakosságra vonatkozó felmérés azt igazolta, hogy a megyék közötti országos rangsorban Borsod megye után e megyében a legmagasabb a cigány népesség aránya. Míg az 1995-ös adatok szerint Borsod megyében az országban élő cigány népesség 14 %-a élt, e megyében arányuk az össznépesség kb. 10 %-ára tehető. Országos felmérések adatai azt igazolják, hogy a cigány népesség keresőképes korcsoportjainak mintegy 90 %-a munkanélküli. Ennek legfőbb oka az egész cigányságra jellemző nagyfokú alulképzettség. Kemény Istvánék felmérése szerint 1995-ben a cigány felnőtt népesség 23 %-nak nincs befejezett alapvégzettsége, 13 % rendelkezik szakmával és 1 %-uk érettségizett. 23

1999-ban speciálisan cigány felnőttek számára indított képzések a mezőgazdasági munkás felzárkóztató, fűzvessző és gyékényfeldolgozó, cigánygazda, kosárfonó és kerti bútorkészítő, kőműves, felzárkóztató és mg, zöldségkereskedő, parkgondozó, cirokseprű-készítő, gyógynövénygyűjtő voltak. 326-an vettek részt ezeken a képzéseken, ám arra a kérdésre, hogy mennyire jelentettek e képzések végleges megoldást a munkanélküliség problémáján, nem tudunk választ adni, hisz nincs visszajelzés az elhelyezkedési arányokról. Vizsgálatok igazolják, hogy az alacsony iskolai végzettségűeket a képzések utáni további munkanélküliség sokkal jelentősebb mértékben tartja távol minden újabb tanulástól, mint a kvalifikáltabbakat. (Kerülő Judit:Hátrányos helyzetű csoportok és a felnőttoktatás A hátrányos helyzet, hátrányos helyzetű csoportok)

A cigányság munkaerő piaci helyzetének aspektusi A társadalmi és gazdasági szerkezetátalakulásnak Magyarországon az egyik legnagyobb vesztese a roma népesség. A teljes foglalkoztatottság körülményei között a munkaerő-politika prioritásaiban nem fogalmazódott meg elég hangsúlyosan a humán erőforrás fejlesztésének igénye, hiszen a képzetlen munkaerőt is fel tudta szívni a gazdaság. Ennek következtében ma a hátrányos helyzet újratermelése következett be, hiszen az okok megszüntetéséhez mindegyik, a munkaerő-allokációt elősegítő humán tényező piackonform fejlesztésére, programok tervezésére, hatástanulmányok készítésére és megvalósítására lett volna szükség. Az élet jobb minőségéhez, a stabilabb egzisztenciához szükséges javak birtoklása a termelőképességhez, a munkamegosztásban elfoglalt pozíciókhoz kötődik. A munka hiánya, a munkanélküliség eleve kizárja az élet színvonalas fenntartásához, a gyermekneveléshez szükséges vagyoni-kulturális értékek megszerzését, tulajdonlását, átadását. A cigány/roma népesség egyik legfontosabb kitörési pontja a szociális gettóból a munkán keresztül ragadható meg. Mikor munkavállalásról gondolkodunk, nem kizárólag az alkalmazottkénti foglalkoztatásra célzunk, hanem minden olyan munka-jellegű tevékenységre, amely a megélhetést, a boldogulást társadalmilag elfogadott szabályok keretei között biztosítja. A cigány/roma népesség deprivált helyzetét több tényező határozza meg: a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt alacsony szint, a versenyképesség hiánya, az alacsony mobilitási lehetőségek, a képzettségi szint és az iskolarendszer kiegyenlítő mechanizmusainak hiánya, a lakóhely települési, térségi, regionális hátrányai, és így tovább. Ezeken és az ezekhez hasonló “kemény” tényezőkön kívül joggal szokás számolni olyanokkal, amelyek nehezebben megragadhatók. Ezek egyik csoportja feltehetően a munkaadóknak a cigánysággal szembeni előítéletes magatartására vezethető vissza. Jóllehet a tényleges munkapiaci diszkriminációt igen nehéz bizonyítani, elég közvetett adat tanúskodik arról, hogy a munkaadók azonos személyes adottságok esetében nem a cigány jelentkezőt alkalmazzák. A deprivált helyzetet előidéző, nehezen megragadható tényezők másik csoportja feltehetően a cigány/roma népesség attitűdjeiben, értékrendszerében, a családhoz, a közösséghez fűződő viszonyok szövevényébe ágyazódik. Ezeket még nehezebb megragadni és megfogalmazni, mint a tényezőknek az előbb említett csoportját. Forray R. Katalin* Apró Antal Zoltán** - Cserti Csapó Tibor** - Székely Éva** A pályakezdő cigány/roma fiatalok munkaerő-piaci esélyei és a munkanélkülieket segítő nonprofit szervezetek szerepe az esélyek növelésében a Dél-Dunántúlon) Ezek a megállapítások és feltételek nem csak a szerzők által vizsgált térségben helytállóak, de a keleti országrészben élő legnagyobb lélekszámú kisebbségi etnikai csoport munkaerő piaci helyzetét is jól tükrözik. 24

Amivel a szerzők megállapításait ki lehetne egészíteni, és szintén nem régió specifikus jelenség az, hogy a fogyasztói társadalom és a globalizáció hatásai egyformán jelentkeznek a társadalom minden rétegének életvitelében. Így a cigányság esetében az egyébként is gazdasági hátránnyal induló népesség még távolabb került az igényeinek, szükségleteinek kielégítésétől azzal, hogy eleve rosszabb anyagi és szociális körülmények között éltek a fogyasztói kultúra ilyen nagyarányú elterjedését megelőzően is. További társadalmi feszültségek forrása lehet ez a jelentős különbség, az egyébként a többségi társadalmat is súlytó gazdasági nehézségek, egzisztencia vesztés, stb., és a rossz szociális körülmények között élő, munkajövedelemhez nehezen hozzájutó kisebbség között. Utóbbinál ugyanis a szükségletek kielégítésének, szolgáltatásoknak az igénye ugyanazon a szinten áll, mint a viszonylag jobb jövedelmi körülmények között élő más társadalmi rétegeknél. Ez tovább árnyalja azt a bonyolult viszonyrendszert, amelyben a hátrányos helyzetű munkaerő piaci csoportok esélyeinek javítását meg kell oldani. Vállalkozások A roma vállalkozók esetében a tevékenységfajta kiválasztására két dolog hatott döntő és egymással összefüggő módon: az iskolai végzettség és az elmúlt évtizedekben végzett munka. Mintánkban a megkérdezettek 70 százalékánál az általános iskolai végzettség jelentette a legmagasabb képzettséget, és csak 30 százalék esetén beszélhettünk szakmunkásképzőben vagy valamilyen továbbképzésen, tanfolyamon megszerzett tudásról. Diplomás ember nem volt közöttük. Vállalkozóink képzettsége még mindig valamivel jobb volt, mint az országos cigány átlag, de látványosan alatta maradt az össztársadalmi szintnek. A nyolc általános elvégzésével vagy szakmunkás bizonyítvánnyal ma már nehéz versenyképesnek lenni a munkaerőpiacon. Az alacsony iskolai végzettség nemcsak erőteljesen lehatárolja az érvényesülés lehetőségét, hanem szűkíti a munkavállaló látókörét, kapcsolatrendszerét, és hátrányosan befolyásolja tárgyalóképességét, elfogadottságát is. Többségük szerencséjét az jelentette, hogy a kilencvenes évek elején még nem volt szakképzettséghez kötve a vállalkozói engedély kiváltása. Manapság legtöbbjük már nem is tudná legálisan elindítani vállalkozását. Arról nem is beszélve, hogy az általános műveltségben is meglévő hiányosságok miatt a legtöbbjük képtelen egyedül áttekinteni a speciális ismereteket igénylő ügyvitelt, adózást és a jogszabályokhoz kötődő egyéb feladatokat. A roma vállalkozók tehát nem a piaci viszonyok aprólékos feltárása, a lehetőségek mérlegelése, kockázatelemzés és üzleti terv készítése után döntöttek, hanem többnyire azt a tevékenységet kívánták magánvállalkozás keretei között folytatni, amelyben korábban alkalmazottként dolgoztak. Jól felismerhető ebben ugyanaz a mód, ahogyan a többségi társadalomban a rendszerváltást követően tömegesen megjelenő tőkehiányos, többnyire önfoglalkoztató vagy családi alapon megszerveződő kényszervállalkozások létrejöttek. A különbség leginkább az ilyen típusú vállalkozások arányában mutatkozik, a romáknál ugyanis túlnyomó többségük így indult el. A mintában szereplő vállalkozók közül 20 százalék építőipari, 25 százalék virágkereskedő és zöldséges, 20 százalék vendéglátós, 45 százalék kereskedő, piacozó, üzletelő volt. Ez azt is jelentette, hogy egyes családok esetleg többféle területen is vállalkoztak, leggyakrabban az építőiparban dolgozó férfi felesége próbálkozott kereskedelemmel. Az összegyűjtött anyag alapján a vállalkozóvá válás körülményeit és motívumait illetően négy típust sikerült megkülönböztetni: a kényszervállalkozókat, a családi hagyományok folytatóit, a szabadpiaci lehetőségeket felismerő és azokat sikeresen kihasználó self-made man-eket, illetve az (egykori) politikai kapcsolatokat gazdasági előnyökké transzformálókat.

25

….A többség 1990 után vágott bele a kereskedésbe, éppen azoknak gyors sikereiből nyerve bátorítást, akik a hiánygazdaságot, a zavaros politikai viszonyokat és a megnőtt utazási szabadságot próbálták meg már az 1980-as évek második felében kihasználni. …. A self-made man-ek A válaszadók 20 százaléka ehhez a kategóriához sorolható: ők azok, akik felismerték az új lehetőségeket a rendszerváltozás környékén. Jó esetben 1998-ra az e típushoz tartozóknak kellett volna a legtöbben lenniük, mivel a vállalkozóvá válásnak alighanem ez lenne a normális- módja. A társadalmi környezet és a romák történelmileg örökölt hátrányai miatt azonban csak kevesek számára adódott ilyen lehetőség. A szabadpiac lehetőségét felismerő és kihasználó csoport a korábbi két típushoz képest korántsem homogén társaság. Egyetlen markáns közös vonása, hogy a hozzá tartozók egyöntetűen megfogalmazták: ők már nem akarnak gyárban dolgozni, sok pénzt akarnak keresni, jól akarnak élni, elég szegénységgel volt dolguk gyerekkorukban. Nem kívánják folytatni azt a kilátástalan gürcölést, amit a szüleiktől is láttak. A lehetőségeket azonban különféle módon értelmezték és használták ki. Egyikük például az alvilágban vagy annak környékén mozog, kocsikkal, lakásokkal kereskedik. (Kállai Ernő Magaura cigányok Roma vállalkozók 1998-ban) Hátrányos helyzetű vállalkozások támogatása Csakúgy, mint a társadalom más csoportjainál, a cigányságnál is jelen van a vállalkozás, mint foglalkoztatási forma. A roma mikro- és kisvállalkozások több olyan problémával néznek szembe, amelyek alapvetően behatárolják a piaci esélyeiket. A tapasztalatok szerint az egyik ilyen tipikus probléma a megfelelő eszköz, gép, és berendezés, adott esetben a haszongépjármű hiánya. Ezt felismerve a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 2003-ban SZVP-R néven új programot indított el. A minisztérium célja, hogy a hazai roma mikro- és kisvállalkozások gazdasági integrációja megvalósuljon. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium ezen kezdeményezése nem rendelkezik előélettel, ez volt az első olyan konstrukció, amely kimondottan roma vállalkozóknak nyújtott támogatást. A maximum 3 millió Ft vissza nem térítendő támogatással eszközök, gépek, berendezések, haszongépjárművek beszerzését támogatta sikeres pályázat esetén a tárca, a már működő vállalkozások esetében. Az alábbiakban egy 2008-évi, az előbbihez hasonló pályázati kiírást - és gondolatkör elemzéséhez- az internetes felületen írt hozzászólásokat idézzük: Forrás: http://palyazat.blog.fn.hu/index.php?view=bejegyzes_oldal&bejid=65834&bejcim=Ma_indul o_palyazati_lehetoseg_roma_vallalkozasok_szamara&todo=/ internetes oldalról: Pályázati lehetőség roma vállalkozások számára: Akik az Országos Cigány Önkormányzat vagy a helyi Cigány Kisebbségi Önkormányzat hozzájárulását meg tudják szerezni hozzá, akár 80%-os támogatásra is szert tehetnek beruházásukhoz. A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium 2008. augusztus 29. beadási határidővel pályázatot írt ki a mikro-, kis- vagy középvállalkozásnak minősülő gazdasági társaságok, szövetkezetek, és egyéni vállalkozók részére. A támogatás célja a hazai roma mikro-, kis-, és középvállalkozások piaci esélyeit javító fejlesztések és beruházások támogatása, különös tekintettel az ingatlanfejlesztésekre, gépek, berendezések és haszongépjárművek beszerzésére, informatikai fejlesztésre.

26

A pályázónak rendelkeznie kell az Országos Cigány Önkormányzat, vagy a területileg illetékes Cigány Kisebbségi Önkormányzat (CKÖ) támogató levelével, melyet kizárólagosan az aláírásra jogosultak írhatnak alá. A támogatás vissza nem térítendő, csekély összegű (de minimis) támogatás, aránya 65%, illetve 80%, ha a beruházás a 33 leghátrányosabb helyzetű kistérségben valósul meg. A támogatás maximális összege: 5 millió Ft, ha a beruházás nem kizárólag haszongépjármű beszerzésre, és nem kizárólag minőség-, környezet- és egyéb irányítási rendszerek, szabványok bevezetésére vonatkozik, valamint nem kizárólag a piacra jutáshoz szükséges beszerzésekre vonatkozik, 4 millió Ft, ha a beruházás kizárólag haszongépjármű beszerzésre vonatkozik, 1 millió Ft, ha a beruházás kizárólag a piacra jutáshoz szükséges beszerzésekre vonatkozik, 800 ezer Ft, ha a beruházás kizárólag minőség-, környezet- és egyéb irányítási rendszerek, szabványok bevezetésére vonatkozik. A támogatás kizárólag a pályázó cégkivonat/vállalkozói igazolványban szereplő tevékenységéhez kapcsolódó, és az alábbi jogcímeken megvalósuló fejlesztésekhez adható: - Műszaki gépek, berendezések beszerzése - Ingatlan építése, bővítése, fejlesztése - Informatikai fejlesztés - Irodabútor/berendezés vásárlása - Haszongépjárművek vásárlása - Minőség-, környezet- és egyéb irányítási rendszerek, szabványok bevezetése - A piacon való megjelenés támogatása (kiállítás, marketing, ...). A pályázati programmal kapcsolatos, az interneten megjelenő vélemények tükrözik a hasonló típusú programokkal, áttételesen a roma társadalommal kapcsolatos „előítéleteket”. Egy hozzászólás az internetről: „Most már csak az a kérdés, hogyan állapítják meg egy vállalkozásról, hogy roma vállalkozás. Ezt azonban fedje jótékony homály, és igyekezzünk minél előbb megszerezni az ÖCO vagy a helyi CKÖ támogatását.” A véleményekből kitűnik, bár nyilvánvalóan nem reprezentatív az a következtetés, ami a roma vállalkozások támogatásával és az egész kérdéskörrel kapcsolatban általában is felvetődik: • • • •

a diszkrimináció mind pozitív, mind negatív formájában társadalmi vitát vált ki a faji megkülönböztetés társadalmi megítélése a jogosulatlan támogatás felhasználás kontrolljának a jelentősége a célcsoport egyértelmű beazonosításának a problémái

(Az 1993-as év volt Magyarországon az utolsó, amikor adatvédelmi szabályozás hiányában az iskolai statisztikák még információt gyűjthettek a cigány tanulókról. Kerülő Judit) Nyilvánvalóan a csalás nem csak cigány vállalkozók számára juttatott támogatások megszerzésénél érhető nyomon, de tekintettel arra, hogy a többségi társadalom számára érzékeny téma a cigány kisebbséggel kapcsolatos valamennyi döntés, intézkedés stb., fokozottabban reagál ezekre a jelenségekre. A társadalmi közvélemény azonban általában nem tükrözi a szakmai, kutatási eredményeket, a megállapítások többnyire szubjektív benyomásokat, rész információkra és érzelmi alapon alkotott, sokszor előítéletes véleményeket fogalmaz meg. 27

A pozitív diszkrimináció sem éri el mindig a célját tehát. Számolni kell azzal, hogy a támogatni kívánt célcsoportnak szánt kedvezményeket esetenként más, egyébként a támogatás igénybevételére nem jogosult támogatott kapja meg. Így azonban kérdésessé válik a támogatás e formájának a hatékonysága természetesen azzal, hogy pontos adatokat nem ismerünk a jogosulatlan felhasználások mértékéről.

Közfoglalkoztatás Nyíregyházán A munkanélküliség – különösen a tartós munkanélküliség - kezelése a rendszerváltás óta az egyik legnagyobb társadalompolitikai kihívás. Közismert, hogy a munkaerőpiacról kiszorulók nagy része számára a rendszeres munkajövedelem hiányán túl súlyos gondokat okoz a depresszió, a feleslegesség érzése, a strukturálatlan napok sora, a családon belüli hely és helyzet változása, a szégyen, bűntudat érzése, illetve a lemondás, feladás. Különösen a hosszabb ideje munka nélkül lévők számára ezek komoly akadályt jelentenek a munkavállalás és munkavégzés szempontjából is, sőt nem ritkán lelki és szomatikus betegségekhez vezetnek. Az elmúlt években a munkanélküliség kezelésére számos eszköz (aktív-passzív munkaerő piaci eszközök), módszer (képzések, tréningek támogatása) indult, amelynek hatásai rövidtávon, elsősorban az egyén szintjén mérhetőek. A hosszú távú fejlődés eszköze azonban mindenképpen a foglalkoztatás bővítése. A 2009 elején, az Út a munkához program keretében elindult folyamat célja, a segélyezettek munkaerő-piaci pozíciójának javítása, a foglalkoztatás növelése, a szociális és munkaügyi szolgáltatások együttműködésének erősítése a segélyezettek integrációja érdekében. A program nehéz társadalmi, gazdasági helyzetben indult. A 2008. őszén bekövetkezett gazdasági válság hatására a foglalkoztatási problémák növekedtek. 2009. első negyedévében a 15-64 éves foglalkoztatottak létszáma átlagosan 3 millió 736 ezer volt, 81 ezer fővel elmaradt az egy évvel korábbitól. Az erre a korcsoportra számított foglalkoztatási ráta 55,1 %-nak felelt meg, ami az előző év azonos időszakinál 1 százalékponttal alacsonyabb. A munkanélküliek 403 ezres létszáma az egy évvel korábbinál 70 ezer fővel, a 2008. utolsó negyedévinél 66 ezer fővel volt magasabb. A munkanélküliségi ráta Magyarországon 9,7 %-ra nőtt. Az Eurostat adatai alapján 2009. februárjában a munkanélküliségi ráta az Eu-15: 8,6 %, Eu-27:8,4 % volt.1 A foglalkoztatás bővítésére irányuló program szükségessége, időszerűsége növekedett. E folyamatban a települési önkormányzatok feladata és felelőssége növekedett a közfoglalkoztatás megszervezésének, a szociális és munkaügyi rendszerek közötti koordináció erősítésének feladataival. A közfoglalkoztatási terv készítése a települési önkormányzatok feladata. A terv egyéves időtartamra szól, amelyben az önkormányzatok negyedéves ütemezésben meghatározzák azokat a munkafeladatokat, munkaköröket, amelyeket részben vagy egészben közfoglalkoztatás keretében kívánnak ellátni, az egyes feladatok ellátásához szükséges létszámot, a rendelkezésre állási támogatásra jogosult személyek képzettség szerinti várható összetételét és a megvalósításhoz szükséges költségeket.

28

A közfoglalkoztatási terv elkészítéséhez a munkaügyi központ kirendeltség összefoglaló adatokat, információkat szolgáltat, előrejelzéseket készít a kistérség munkaerőpiaci folyamatairól, az álláskeresési ellátást kimerítő, vagy a már tartósan álláskeresők, vagy aktív korúak ellátására jogosultak létszáma és iskolai végzettség, szakképzettség szerinti összetételéről. Helyzetelemzés-Nyíregyháza Nyíregyháza Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye székhelye, lakosságszáma 2009. január 1-én 118.874 fő. Kormegoszlást tekintve a 0-14 évesek aránya 14,9 %, a 15-59 éves aránya 66,7 %, a 60 év fölöttiek aránya 18,3 %. A munkavállalási korú népesség arányában nyilvántartott álláskeresők aránya a 2009. novemberi adatok szerint 7,75 %2. A megyeszékhely és a megye mutatói az országos adatokhoz viszonyítva kedvezőtlenebb képet mutatnak. 2008. őszétől a foglalkoztatottak száma a gazdasági válság hatására folyamatosan csökkent, 2009. I-III. negyedévében3 az Észak-Alföldi és az ÉszakMagyarországi régióban volt a legalacsonyabb (mindkét régióban 42,9 %). A munkanélküliségi ráta két szélsőértékét Közép-Magyarország (6,3 %) valamint ÉszakMagyarország (15,2%) jelenti. A magasabb munkanélküliségi ráta, a rendszeres munkajövedelem hiánya a munkanélküliség kezelésére szolgáló pénzbeli ellátásokban (rendelkezésre állási támogatás, rendszeres szociális segély) és a közcélú foglalkoztatásban résztvevők számának nagyobb arányát eredményezi. Az Észak-Alföldi és az Észak-Magyarországi régió két megyéjében, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében kiugróan magas az ellátottak száma, valamint HajdúBihar megyében is az országos átlagot meghaladó. Az önkormányzat adatai szerint aktív korúak ellátásában részesülők nem szerinti megoszlását vizsgálva, 761 fő férfi (48 %) és 819 fő nő (52 %). Kormegoszlás alapján 35 év alatti 711 fő (45%), 35-55 év közötti 771 fő (49%) és 55 év feletti 98 fő (6%). Iskolai végzettség alapján 8 általánost nem végzett 63 fő (4%), 8 általánost végzett 622 fő (39%), szakmunkás/szakiskolai végzettséggel 328 fő (21%), szakközépiskolai/technikus végzettséggel 211 fő (13%) rendelkezik. Gimnáziumot 268 fő (17%) végzett, felsőfokú végzettséggel (főiskola/egyetem) összesen 88 fő (6%) rendelkezik. Az együttműködési, beilleszkedési programot az Önkormányzattal kötött szerződés alapján évek óta a Human-Net Alapítvány végzi. 2009-től az Alapítvány és a Munkaügyi Központ között is megállapodás született, ennek értelmében a munkaügyi szervezet az ellátás folyósításának feltételeként előírhatja a programban történő részvételt az ügyfél számára, melynek keretében a kliens teljes körű, személyre szabott szolgáltatásban részesül. A beilleszkedési program keretében a problémamegoldó modellre építve fejlesztési tervet készítenek, melynek célja, hogy a kliens foglalkoztatható állapotba kerüljön. A Munkaügyi Központ adati szerint 2009-ben ellátásban nem részesülő, tartósan nyilvántartott álláskeresők száma 764 fő. Álláskeresési ellátásba belépők száma 6009 fő volt az elmúlt évben. A nemek alapján 55 %-uk férfi, 45%-uk nő. Kiemelkedően magas a szakmunkásképzőt végzett férfiak és nők arány közötti különbség (1374 férfi, 574 nő). Kormegoszlás szerint 49%-uk 35 év alatti, 47 % a 35-55 év közötti, és 55 év feletti 4%. Az

29

ellátást kimerítők között legmagasabb arányban (18,5%) a szolgáltatási jellegű foglalkozásúak és a kereskedelmi, vendéglátó ipari foglalkozásúak (16,2%) szerepelnek a nyilvántartásban. A 2009. évi közfoglalkoztatási tervben átlag 500 fő közcélú és 70 fő közhasznú foglalkoztatását vállalta az Önkormányzat, úgy hogy legalább 1000 főnek biztosít munkalehetőséget. A vállalt foglalkoztatási létszám az alábbiak szerint teljesült.4 Az éves átlaglétszám kevesebb lett, mint a tervben előirányzott, ennek oka, hogy a közfoglalkoztatási terv januártól-decemberig 12 hónapra készül. Az Út a munkához program azonban nagyobb létszámmal csak március, április hónaptól kezdődhetett, ezért kevesebb az éves átlaglétszám, annak ellenére, hogy a tervezettől viszont több embert sikerült hosszabbrövidebb ideig bevonni a programba. A segédmunkát, képesítést nem igénylő munkakörökben a munkabér 71. 500 Ft, minimálbér volt. A szakképzettséget, vagy legalább középfokú végzettséget igénylő munkakörökben, pedig 87. 500 Ft munkabért fizettünk. Igyekeztünk mindenkinek iskolai végzettségének, szakképesítésének megfelelő, vagy lehetőleg ahhoz közel álló munkakört felajánlani. Leggyakoribb munkakörök voltak: köztisztasági segédmunkás, karbantartó, munkavezető, udvari munkás, parkgondozó, kertész, takarítónő, képesítés nélküli dajka, képesített dajka, adminisztrátor, ügyintéző, szociális gondozók, ápolók, képesítés nélküli házi gondozók, pedagógus, pedagógiai asszisztens, gyermekfelügyelő, informatikus, szociális munkás, szociális gondozó, portás, biztonsági őr, festő, asztalos, hegesztő, autószerelő, lakatos, villanyszerelő, kisgépkezelő, gépkocsivezető. A közcélú foglalkoztatásban, nagyobb arányban vettek részt a 35 év alattiak. Az 55 év felettieket az Szt. nem kötelezi munkavégzésre, azonban többen kérték, hogy részt vehessenek a közcélú foglalkoztatásban, melyre lehetőséget biztosítottunk. A foglalkoztatás során megvalósult a nemek közötti esélyegyenlőség is, hiszen a nők és férfiak, szinte azonos arányban vehettek részt a közcélú foglalkoztatásban. A közfoglalkoztatási tervben szereplő 58 foglalkoztató partner mindegyike részt vett a foglalkoztatás teljesítésében, sőt év közben további 14 szervezet csatlakozott az Út a munkához, programhoz. A közcélú foglalkoztatásban résztvevők a lakosságot, vagy települést érintő kötelező, vagy önként vállalt állami, illetve önkormányzati feladatokat láttak el 2009. évi közfoglalkoztatás során elvégzett feladatok - szakipari munkák - útkezelés, csapadék csatorna tisztítás - közterület fenntartása, parkfenntartás - szociális és egyéb feladatok Eredmények, tapasztalatok A visszajelzések, felmérés alapján a foglalkoztatók szinte mindegyike hatékonynak és szükségesnek ítélte a közfoglalkoztatást, és a jövőben is igényt tartanak rá.

30

Olyan városüzemeltetési, és intézményi feladatokat látnak el, amelyek megvalósítására közfoglalkoztatás hiányában nem kerülhetne sor. A többség minőségi munkát végez, maradandó értéket hoznak létre. Lakossági, és képviselői pozitív visszajelzések is mind a foglalkoztatás hasznosságát erősítik. Vannak bizalmon alapuló munkakörök, ahol nehéz cserélni az embereket. A foglalkoztatók szeretnék hosszabb távon foglalkoztatni, akiket már megismertek, munkájukkal meg vannak elégedve, így nehéz az újak bevonása a programba. Előfordult, hogy a Foglalkoztató az eredetileg kért munkakör helyett más munkakörben alkalmazta a dolgozót. Problémát jelentett az iskolák, óvodák nyári időszakos bezárása, de ezt megoldottuk, úgy, hogy a közcélú dolgozót átirányítottuk egy másik intézménybe, vagy amennyiben ez nem volt lehetséges, a nyári szünet idejére megszüntettük a munkaviszonyt és később szeptember elején újból munkaszerződést kötöttünk, élve a törvény adta lehetőséggel, mely szerint nem kötelező egy huzamban teljesíteni a 90 napot. Ez jelentős többlet adminisztrációt jelentett a foglalkoztatást szervezőknek, viszont rugalmassá tette a foglalkoztatást. A megüresedett helyeket nem mindig sikerült azonnal feltölteni. Sokszor az igényelt munkakörhöz, szakképesítéshez nem tudjuk hozzárendelni a RÁT-os munkaerőt, mert nincs megfelelő végzettségű, vagy csak nagyon kevés, esetleg hónapok elteltével. A többség olyan szakképesítéssel, végzettséggel rendelkezik, amelyet egyáltalán nem keresnek a partnerfoglalkoztatók (pl. bolti eladó, műkörmös, cipőfelsőrész készítő, virágkötő, női ruhakészítő, nemzetközi kapcsolatok diplomával). Gyakran előfordul, hogy megfelelő a szakképesítése, de soha nem dolgozott benne. Pályakezdők esetében szintén a gyakorlat hiánya hátrány. Közfoglalkoztatásban keresett az óvodapedagógus, képesített dajka, képesített szociális gondozó, szociális munkás diploma, tanári diploma, közgazdász. A diplomásokra jellemző, hogy nem szívesen vállalnak alacsonyabb munkakört, (napközis felügyeletet, hátrányos helyzetű gyermekek korrepetálását, kisegítő feladatokat). Gyakran előfordul, hogy a határozattal érkező nincs munkára kész állapotban (alkohol, egészségügyi problémák, szenvedélybetegség, pszichés betegségek), így hiába van munkavállalási szándéka, szinte egyetlen foglalkoztatóhoz sem tudjuk elhelyezni, nem fogadják.

2010. évi tervezett foglalkoztatás Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzatának 2010. évben is legfontosabb feladata, a rendelkezésre állási támogatásban részesülők, és egyéb regisztrált álláskeresők munkába állítása, teljesítményorientált, hatékony, értékteremtő foglalkoztatása. Cél, hogy 2010. évben se csökkenjen a 2009. évi alá a foglalkoztatásba bevontak létszáma, sőt amennyiben a törvényi háttér, pénzügyi helyzet engedi, növekedjék. 2010. évben átlag 550 fő közcélú és 50 fő közhasznú létszám 12 hónapos folyamatos foglalkoztatását tervezzük megvalósítani, úgy, hogy legalább 1100 fő éves foglalkoztatása valósuljon meg. Ezzel a létszámmal várhatóan 2010-ben is biztosítani tudjuk az eddig elért eredmények, munkák szinten tartását. Bővül a foglalkoztatók köre is, hogy minél több szakmával rendelkezőnek, magasabb iskolai végzettségűnek tudjon végzettségének megfelelő munkakört betölteni. A Közfoglalkoztatási programhoz 78 Foglalkoztató jelezte csatlakozási szándékát. Ebből iskola 21, óvoda 16, bölcsőde 8, egyéb intézmények, szervezetek 33.

31

A 2009. évhez hasonlóan, ebben az évben is hangsúlyt kap az alacsony iskolai végzettségűek, a romák, - kiemelten a RÁT-os határozattal jelentkező roma diplomások foglalkoztatása - és a nők nagyobb létszámú foglalkoztatása. A közfoglalkoztatás költségvetés

finanszírozására,

rendelkezésre

álló

(szükséges)

források,

A közfoglalkoztatásban résztvevőket 2010-ben is teljes munkaidőben kívánjuk foglalkoztatni, minimum 90 munkanapra. A munkavégzés időtartamára munkabért kapnak, amelynek összege teljes munkaidőben (8 órás) történő foglalkoztatás esetén 2010. január 01-től 73.500 Ft, illetve a legalább középfokú iskolai végzettséget, és/vagy szakképzettséget, igénylő munkakört ellátók esetében a garantált bérminimum gyakorlati időtől függetlenül 2010. január 01-től havi 89.500 forint. A 2010. évi közcélú foglalkoztatás tervezett éves átlaglétszáma, szakképzettség szerinti bontásban Megnevezés 8. általános szakképesítés Középfokú Felsőfokú Összesen

Férfi fő 213 62 40 13 328

Nő fő 128 16 59 19 222

Összesen fő 341 78 99 32 550

Várt eredmények 2010. évben legalább 1100 fő foglalkoztatására nyílik lehetőség Csökken a munka nélkül lévők, álláskeresők, rendelkezésre állási támogatásban részesülők száma A közfoglalkoztatás ideje alatt az érintettek a segély összegét jóval meghaladó munkabérhez jutnak. A fiatal pályakezdők munkatapasztalatra tehetnek szert. Az állás nélküliség káros hatásai csökkennek. (Forrás: Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzatának 2010. évi közfoglalkoztatási terve)

32

Váradi Zsuzsanna

„Perifériáról a társadalomba” – szektorok összefogása a társadalmi esélyegyenlőségért című pályázat (TÁMOP 1.4.1-07/1-2008-0079) bemutatása

A pályázatot megalapozó szükségletfelmérés A szükségletfelmérés célja: A megpályázni kívánt projekt céljainak, alátámasztása. A projekt általános céljai: - A munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű emberek segítése, képzés illetve nyílt munkaerő-piaci foglalkoztatás segítségével. A projekt konkrét céljai: - A hátrányos helyzetű társadalmi csoportok reintegrációjának elősegítése, a területileg legjobban használható szakmai felnőttképzés lebonyolításával, majd a képzés után a résztvevők elhelyezése a nyílt munkaerő-piacon további hat hónap időtartamra. - A helyi munkáltatói és munkavállalói oldal szinkronba állítása. A kutatás előzményei: A szükségletfelmérést megelőzte a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei gazdasági helyzetkép feltérképezése, különös tekintettel az egyes szektorális mutatók elemzésére. Ennek a felmérésnek a forrását a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központ és a Központi Statisztikai Hivatal bocsátotta rendelkezésünkre. A megye foglalkoztatottsági mutatóinak vizsgálata után a kistérség és a települések szektorális mutatóit vizsgáltuk. Ennek vizsgálatára a kistérség fejlesztési koncepcióját és a települések gazdasági programját használtuk. Az adatokat a települési önkormányzatok bocsátották a rendelkezésünkre. A kutatás módszere: A térségi és a települési gazdasági mutatóknak vizsgálatára előzetes adatok elemzése módszert választottuk. A munkáltatói oldal szükségleteinek feltárására az interjú módszerét használtuk. A célcsoport aktivitásának és helyzetének vizsgálatára strukturált kérdőívet alkalmaztunk. Helyzetelemzés: Az Első Nyírségi Fejlesztési Társaság egyesület formájában működő szervezet, mely Nyíregyháza és a környező 11 település összefogásával 1993-ban alakult. Tagönkormányzatok: Apagy, Kállósemjén, Kálmánháza, Kemecse, Kótaj, Levelek, Nagycserkesz, Napkor, Nyírbogdány, Nyíregyháza, Nyírpazony, Nyírtelek, Nyírtét, Nyírtura, Sényő, Újfehértó, Vasmegyer. Az egyesület tevékenységi területén a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központ 2007. évi kimutatása alapján 16096 regisztrált munkanélküli és állaskereső található (a Nyíregyházi, a Nagykállói és a Baktalóránházi kirendeltség adatai alapján). Az álláskeresők mintegy fele, 7372 fő alacsony képzettséggel rendelkezik, nagy részüknek 8 általános iskolai végzettsége van, sokak pedig még a 8 általános iskolát sem végezték el. Az álláskeresők másik rétegét azok a személyek alkotják, akik szaktudása az

33

évek folyamán elavult, ezért nem tudnak a munkaerő-piacra reintegrálódni, illetve a pályakezdő diplomások. Az egyesület tagönkormányzatainál elvégzett interjús felmérés alapján pontos képet alkothatunk a térség munkaerő-piaci helyzetéről. A településeken élő hátrányos helyzetű, munkanélküli személyek képzésünk elsődleges célcsoportja. A képzés elsődleges célcsoportja a munkavállalás szempontjából a leghátrányosabban érintett réteg. Nagyrészük roma származású, alacsony képzettséggel (legtöbbjüknek 8 általános iskola végzettsége van mindössze vagy még az sem), illetve 40 év felettiek. Ezek a tényezők nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy nehezen tudnak elhelyezkedni. A programnak nem a tartós munkanélkülieket vesszük célba, hanem olyan személyeket, akik fél évnél nem régebben inaktívak. Tapasztalataink szerint, ezen csoport motiváltabbak, kisebb a lemorzsolódás veszélye. Települési demográfiai alapadatok: A népesség korcsoport szerinti megoszlása (a vizsgálatba tartozó önkormányzatokat tekintve): 16-25 éves korig 3631 fő 26-40 éves korig 7147 fő 40 év felett 5336 fő Összesen: 16114 fő A korcsoportos mutatókból kiderül, hogy az aktív korú lakosság arányán belül a fiatalkorúak és a 40 év felettiek aránya valamint az inaktívak aránya a településeken igen magas. Iskolai végzettségre vonatkozó adatok: Nem végezte el az általános iskolát 1134 fő 8. általános iskolai végzettség, 10289 fő szakmunkásképző Középiskolai érettségi 2709 fő Felsőoktatás 775 A vizsgált térségben nagyon magas az alacsony iskolai végzettségűek aránya. A fenti két táblázat elemzéséből kitűnik, hogy a magas inaktivitási arány összefügg az lakosság alacsony iskolai végzettségével. Gazdasági erőforrások összegzése: Összességében megállapítható, hogy a településeken a foglalkoztatás, csak részben megoldott, hiszen nagyon magas az ingázások száma a megyeszékhely felé. A 2006-os adatokat tekintve a vállalkozói sűrűség a településeken közepesnek mondható, kevés a jogi személyiséggel rendelkező foglalkoztató, vállalkozások száma. A több főt foglalkoztató vállalkozások száma pedig elenyésző. A vállalkozások összetételét tekintve a mezőgazdasági vállalkozások száma a legnagyobb. A fenti összegzést és Egyesületünk lehetőségeit szem előtt tartva a szükségletfelmérés második szakaszában megkérdeztük az önkormányzati tulajdonban lévő vállalkozások, közhasznú társaságok közül 15 főt, akik a fő foglalkoztatók lehetnek a programban, valamint tagönkormányzataink képviselője. Ennek oka legfőképp az, hogy a helyi önkormányzatoknak, az általuk alapított társaságoknak mindenkinél jobb rálátása van a területükön működő vállalkozásokról, a helyi erőforrásokról. A kistelepüléseken pedig jellemző, mind országos, mint kistérségi szinten, hogy az önkormányzatok jelentős szereplők a lokális munkaerő-piacon. Válaszaik egyértelműen alátámasztották, hogy szükségük lenne szakképzett munkaerőre, főleg a szezonális munkák végzése során. Véleményük szerint a szakképzett munkaerő segítené gazdaságuk fellendülését, hiszen nem a betanítás folyamatára kellene koncentrálniuk, ezzel a foglalkoztatás gördülékenyebb volna számukra. Azon kérdésünkre, hogy foglalkozatna-e hátrányos helyzetű, roma munkavállalót? Hárman nemmel feleltek, de a többiek foglalkoztatnának, de csak abban az esetben ha kiválogatásukban részt vehetnek. A

34

foglalkoztatás időtartamára vonatkozó kérdés kapcsán valamennyien 6 vagy 4 órás munkaidőben tudnák foglalkoztatni alkalmazottaikat. A szükségletfelmérés harmadik fázisában a leendő célcsoport lekérdezése következett. A vállalkozói oldal megkeresése után a települések szociális szakemberei segítségével 50 hátrányos helyzetű embert válogattunk ki a lekérdezéshez. A kérdőívek kitöltéséhez kérdezőbiztosok segítségét kértük az esetleges értelmezési problémák elkerülése miatt. A célcsoport kérdőíveinek összegzése: Demográfia: A válaszadók nemének aránya: 53%-a férfi, 47%-a nő. Életkor: Életkor 14-25 év 4% 26-40 év 51% 41-50 év 34% 51-62 év 11% A célcsoport iskolai végzettségét a következő táblázat szemlélteti: Iskolai végzettség Nincs 8 általános 18% 8 általános 42% Középfokú végzettség 47% Felsőfokú végzettség 3% Az ábrából kiderül, hogy a megkérdezettek 60% alacsony iskolai végzettségű. 18%-uk nyolc általános iskolai végzettséggel sem rendelkezik. Szakképzettségüket tekintve lakatos, pék, hentes, stb. szerepel. Többségük elavult szakképesítéssel rendelkezik, ez jelenti számukra a legnagyobb problémát abban, hogy munkát találjanak. Munkakörüket vizsgálva mindannyian alkalmazottak voltak eddig, vállalkozó nem volt a célcsoportban. A demográfiai kérdések után a lakhatási és szociális körülményekre kérdeztünk rá. A célcsoport 100%-ának megoldottak a lakhatási körülményei, 72 %-uk tulajdonosként és 34%-uk családtagként él otthonában. A lakások többsége komfortos, gázt és vegyes tüzelést és használnak. Folyóvíz és villany minden lakásban van. Foglalkoztatás: a munkanélküliség vizsgálata 0-6 hónapja munkanélküli 6-12 hónapja 12% 55%

12 hónapnál régebben 23%

A fenti adatokból látható, hogy a megkérdezettek 67%-a nem tartós munkanélküli, viszont a tartós munkanélküliek is rendszeres kapcsolatot tartanak fenn a munkaügyi szervezetekkel. Arra a kérésünkre, hogy jelenleg is keres-e munkát a válaszadók 100%-a igennel válaszolt. Ebből látható, hogy a célcsoport abszolút együttműködő és motivált. Hátrányos helyzetük vizsgálatára irányul következő kérdésünk, mely szerint a családban rajtuk kívül van-e még munkanélküli? A válaszadók 36%-ának van másik munkanélküli a családjában. Ők az esetek nagy többségében házastárs vagy rokon. A megkérdezettek többsége rendszeres szociális segélyben vagy munkanélküli ellátásban részesül, ennek köszönhetően, arra a kérdésünkre, hogy rendelkezik-e más jövedelemmel 62% úgy nyilatkozott, hogy nem. A fennmaradó 38% alkalmi munkából, szezonális és egyéb munkából egészíti ki jövedelmét. A fenti célcsoport 73%-a azonban azt jelezte, hogy egyéb nem munkavégzésből származó jövedelme van. Főleg a ház körüli kisgazdaságok pótolják a jövedelmet, ezért lenne nagy szerepe a települések életében a megpályázott projektnek, hiszen 35

ezek az emberek amellett, hogy képzettséget is szereznek, munkát is kapnak. Így fix és folyamatos jövedelemre tesznek szert, ezzel megélhetésük biztosabbá válik. A kérdőív utolsó kérdése: „Részt venne-e egy olyan programban, amely segítene egy új piacképes képzettség megszerzésében és segítene a munkahelykeresésben? A válaszadók 100 %-a igennel válaszolt. A kérdezők véleménye szerint a célcsoport nagyon együttműködő és aktív volt. Nagyon örülnének ha bekerülhetnének a programba, tudják, hogy számukra ez egy rendkívüli esély lenne. Összegzés: A válaszokból kiderül, hogy a megkérdezettek jelentős többsége szívesen részt venne olyan munkaerő-piaci programokban, melyek segítséget nyújtanak a munkaerő-piacra való visszajutásukhoz. Legjelentősebb gátló tényező az alacsony iskolai végzettség, mely elszigeteli a perifériára szorult munkavállalót a visszatéréstől. Az általunk megpályázni kívánt program lehetőséget nyújt a célcsoport számára friss, piacképes tudás elsajátítására. A piacképes végzettségen túl olyan életminőség javulást is eredményez, mely segítségével ezek az emberek visszatérhetnek a „társadalomba”. Ennek a megállapításnak az az alapja, hogy a megkérdezett önkormányzatok és erdészeti vállalkozók elmondásuk szerint, szívesen alkalmaznának a képzésben résztvevő és azt elvégzett személyeket. Igényük van ezekre az emberekre. Bár az elvégzendő munka (erdőgondozás, parkgondozás, közterületek gondozása). Ezeknek a munkáknak az elvégzéséhez nem szükséges magas iskolai végzettség. A célcsoport ezért azokból kerül ki, akiknek nincs meg az általános iskolai végzettségük vagy csak 8 általánossal rendelkeznek. Projektünk szervesen illeszkedik mind, a kistérségi és mind, a települési fejlesztési koncepciókhoz. „A foglalkoztatás növelése, a településen élők életszínvonalának növelése fontos részállomásai ezeknek a koncepcióknak. Ezen célokat a foglalkoztatás és a perifériára szorult emberek reintegrációjával valósítja meg.” (Készítette: Büdszentiné Szép Enikő)

36

A pályázó Első Nyírségi Fejlesztési Társaság bemutatása 4400 Nyíregyháza, Damjanich u. 4-6. Felnőttképzési nyilvántartási szám: 15-0234-04, FAT: AL-1533 Megalakulás, tagok: Az Első Nyírségi Fejlesztési Társaság egyesület formájában működő szervezet, mely Nyíregyháza és a környező 11 település összefogásával 1993-ban alakult, jelenleg 18 tagot számlál. Működéséhez megfelelő keretet az 1996-ban elfogadott területfejlesztési törvény és az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény ad. 1998. január 1-től közhasznú jogállásban tevékenykedik. Missziónk: Egyesületünk fő küldetése a települések összefogásával, koordinálásával azon feladatok ellátása, melyeket önállóan, szűkös anyagi helyzetükből kifolyólag nem képesek megvalósítani. Célul tűztük ki a tagtelepülések és a régióban működő civil szervezetek esélyegyenlőségének, közös érdekképviseletének megteremtését. További célunk elősegíteni a partnerség kialakulását a három szektor (állam, civil, piac) között, hozzájárulni a közösségi célokat szolgáló szervezetek sikeres működéséhez. Hálózati partnereink, szövetségekbeni tagságaink: proHáló Hálózat, Civil Szolgáltató Központok Hálózata, Munkanélkülieket Segítő Közhasznú Szervezetek Magyarországi Szövetsége, Nonprofit Humán Szolgáltatók Országos Szövetsége, Kistérségi Fejlesztő Szervezetek Országos Szövetsége, Akkreditált Felnőttképzési Intézmények Országos Egyesülete. A szervezet tevékenységének bemutatása: Legfontosabb programjaink Humán erőforrás fejlesztése, képzés Nyírségi Civilház működtetése, a megyei civil szektor fejlesztése Szociálpolitikai feladatok ellátása Európai Integrációs és Uniós csatlakozási program Nemzetközi kapcsolatok kialakítása és fejlesztése Foglalkoztatáspolitikai programok Turizmusfejlesztés Koncepciók kidolgozásában részvétel Vállalkozásfejlesztési program Publikációk és információs kiadványok megjelentetése Fejlesztési koncepciónk a következőket tekinti a legfontosabbnak ƒ Esélyegyenlőség megteremtése ƒ A megyében működő civil szervezetek összefogása ƒ Hátrányos helyzetben lévők felzárkóztatása ƒ Képzések, foglalkoztatási programok szervezése ƒ Kis- és középvállalkozások támogatása

37

Legfontosabb megvalósított/megvalósítás alatt álló projektjeink: 1.) Falusi nők társadalmi szerepeinek megerősítése – öntevékeny csoportképzés: Phare Access. A Társaság területén élő, aktív korú nők számára speciális, az öntevékenység elvén alapuló programokat fogalmaztunk meg. 2.) Hátrányos helyzetű fiatalok képezhetőségének és foglalkoztathatóságának javítása: HEFOP 2.3.2.2. A program során 110 fő halmozottan hátrányos munkanélküli fiatalt vontunk be, melyből 12 főt munkába helyeztünk, illetve 76 főt segítettünk képzettséghez jutni. 3.) Diplomás pályakezdő fiatalok elhelyezkedését segítő munkaerő-piaci program: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központ 4.) Korszerű munkahelyek teremtésével rehabilitációs, szociális, információs szolgáltatási háló kiépítése a kistérségben: Megváltozott munkaképességű, szociálisan hátrányos helyzetben élők élethelyzetének javítása képzési és támogatási lehetőségek feltárása, szakemberek segítségével. 5.) ROP 3.2.1. „Foglalkoztatás-fejlesztés a Regionális Társadalom Esélyegyenlőségéért”. Nonprofit foglalkoztatás-fejlesztési stratégia és paktum elkészítése: megyei koordináció a civil szervezetekkel, megyei munkaügyi központtal és önkormányzattal. 6.) Újra a munka világában – 40 év feletti nők munkaerő-piaci reintegrációja: HEFOP 1.3.1.1. A program célja 20 fő, 40 év feletti, tartós munkanélküli, érettségivel rendelkező nők munkaerő-piaci esélyeinek növelése tréningek által, illetve Szociális gyermek- és ifjúságvédelmi végzettséggel. 7.) HEFOP 2.2.1. "Tanulj, hogy segíthess!" program a Nyírteleken és tanyavilágban dolgozó szociális szakemberek/ önkéntesek részére: projektmenedzsmenti feladatok ellátása, képzés megvalósítása. 8.) HEFOP 2.2.1 „Segítés a segítőnek” – szociális területen dolgozó szakemberek képzése a nyírbátori kistérségben: projektmenedzsmenti feladatok ellátása, képzés megvalósítása. 9.) HEFOP 2.2.1 „Fel-Tiszavirág! Felső-Tisza vidéki hátrányos helyzetű településeken élők munkaerő-piaci reintegrációja a szociális ágazat továbbképzésével”: szakmai mentor biztosítása, képzés megvalósítása. 10.) „A partneri együttműködés problémáinak kezelése” című tréning az ÉszakAlföldi régió civil szervezeteinek részvételével (NCA) A projekt céljai a következők voltak: Fejleszteni a résztvevők konfliktuskezelési készségeit; megismerni egymás gondolkodását; a résztvevők képesek legyenek világosan megfogalmazni szükségleteiket és elvárásaikat, egyéni és csoportos készségeket fejleszteni (kommunikáció, vezetői kommunikáció, együttműködés, konfliktuskezelés, a beosztottak vezetéséhez szükséges alapvető készségek: motiválás és delegálás tudatos művelésének kialakítása) 11.) Partnerségben a megyéért – kistérségi civil kerekasztalok Programunk célja volt, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Civil Tanács hatékony működése, érdekképviseleti funkciójának ellátása megvalósuljon. 12.) Sz-Sz-B. Megyei Civil Szolgáltató Központ működtetése 2001-2009 (SzMM) A program fő célja a civil társadalom fejlesztése Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Ez jelenti egyrészt a megye non-profit közösségi szervezeteinek és a települési önkormányzatok együttműködésének hatékony segítését, mely hozzájárul a partnerség elvének megismeréséhez és gyakorlásához. Ez az együttműködés segíti mind a két szektort a vállalkozói szférával való kapcsolatépítésben és kapcsolattartásban, valamint a közös célokért való tevékenykedésben.

38

A projekt főbb elemei: • képzések, konferenciák, fórumok szervezése • hírlevél kiadása • honlap működtetése • adatbázis folyamatos fejlesztése • tanácsadói rendszer működtetése • civil dokumentációs tár működtetése 13.) Észak-alföldi Regionális Civil Tanácsadó Szolgálat projekt 2007-2008 (NCA) Pályázati programunk keretében 2007. szeptembere és 2008. májusa között a régió három megyéjében, partnereink segítségével kialakításra és működtetésre került egy olyan tanácsadó szolgálat, amely a régióban működő illetve alakuló civil szervezetek számára egyénre szabott és csoportos tanácsadó szolgáltatást nyújtott, közvetlen szakértői közreműködéssel, speciális szakmai ismeretek átadásával segítette a szervezetek munkáját. Célja egy olyan tanácsadó szolgálat biztosítása volt, amely széleskörűen és rugalmasan reagál a civil szektor szükségleteire. 14.) Észak-alföldi Regionális Civil Tanácsadó Szolgálat projekt 2008. október 2009. május 2008-2009-ben tovább működtetjük a régiós tanácsadó szolgálatunkat, korábbi partnereinkkel. 15.) Partnerségben a kistérségért (2008. október – 2009. május) Ezen programunkkal, NCA támogatásból két kistérségben próbáljuk meg segíteni a szervezeteket és önkormányzatokat az együttműködési hajlandóság erősítésében. 16.) „Perifériáról a társadalomba” – szektorok összefogása a társadalmi esélyegyenlőségért (TÁMOP 1.4.1-07/1-2008-0079) Az Első Nyírségi Fejlesztési Társaság 2008. szeptember 1-én indította újabb munkaerő-piaci projektjét „Perifériáról a társadalomba” – szektorok összefogása a társadalmi esélyegyenlőségért címmel. A projekt az Európai Unió támogatásával, a Magyar Állam társfinanszírozásával valósul meg 39.951.220 Ft-ból. 17.) „Talpraállástól az intézményesülésig” – Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei civil szervezetek komplex szervezetfejlesztése (TÁMOP 5.5.3-08/02-2008-0029) Civil szervezetfejlesztési szolgáltatás hosszú távú működtetése Sz-Sz-B. megyében. A programban létrejövő civil tanácsadói, szakmai tapasztalat segítse az ország civil szervezetfejlesztői kapacitásának növekedését, elősegítve ezzel a szektor fejlődését. A projekt az Európai Unió támogatásával, a Magyar Állam társfinanszírozásával valósul meg 48.133.526.- Ft-ból.

Elérhetőségeink: Nyíregyháza, Damjanich u. 4-6. Tel./fax: 42/402-115 E-mail: [email protected] Honlap: http://civilhaz.enyft.hu

39

Tisztségviselők Csabai Lászlóné

- Elnök

Bagoly Zoltán Tóth András

- Alelnök - Alelnök

VattamányTerézia

- Titkár

Munkatársaink: Váradi Zsuzsanna

- Operatív igazgató

Fancsalszki Éva - Projektmenedzser Kertész Brigitta - Gazdasági asszisztens Madják Nóra - Civilház irodavezető Mitróné Lisovszki Tímea G- Gazdasági vezető Vályogos Zsolt Paliczné Pelenczei Szilvia

szakmai asszisztens - Szakmai mentor - Programvezető

Ujj István

szakmai koordinátor - Projektmenedzser Informatikus

A pályázati program bemutatása Az Első Nyírségi Fejlesztési Társaság 2008. szeptember 1-én indította újabb munkaerő-piaci projektjét „Perifériáról a társadalomba” – szektorok összefogása a társadalmi esélyegyenlőségért címmel. A projekt az Európai Unió támogatásával, a Magyar Állam társfinanszírozásával valósult meg 39.951.220 Ft-ból. A program célcsoportját a munkaerő-piaci szempontból leghátrányosabb társadalmi csoportból választottuk ki. Ezen személyek sajátossága az alacsony iskolázottság (8 általános iskolai végzettséggel, vagy nem befejezett 8 általánossal). Főleg roma származású személyek, akik munkanélküliek, de együttműködnek a területi munkaügyi központtal. A szükségletfelmérésen részt vettek közül került ki az a 20 fő, akik aktív tagjai lehettek a programnak. Fontos szempont volt a megfelelő motiváltság és elkötelezettség, ami az elsődleges célcsoportnál megtalálható. Célunk, hogy hosszú ideig maradjanak a munkaerőpiacon, ezért segítettük beilleszkedésüket, alkalmassá tettük őket az önálló álláskeresésre. Szükséges volt számukra a bevonás után a mindennapos, személyes konzultáció, folyamatos mentori pszichoszociális támogatás. A projekt hosszú távú céljai: - a foglalkoztatottsági és ezáltal életminőségbeli szint növelése a társadalomból kirekesztettek körében - a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű településeken élők segítése - a helyi társadalomban a nők és a férfiak közötti egyenlőség megvalósítása

40

A projekt rövid távú céljai: - a résztvevők munkaerő-piaci esélyeinek javítása, elhelyezkedés elősegítése a nyílt munkaerő-piacon - munkáltatók és menedzsmentszervezet szemléletformálása toleranciaerősítéssel - piacképes szakma megszerzése - egyénre szabott, személyes segítségnyújtás és csoportos fejlesztés A projekt során törekedtünk a célcsoport munkaerő-piaci esélyeinek növelésére oly módon, hogy személyes képességeiket fejlesztjük, motivációjukat megerősítjük. Elértük, hogy a programba bevont személyek önállósága, személyes kompetenciája oly mértékben megerősödött, hogy nem csak addig maradtak aktív tagjai a munkaerő-piacnak, amíg valamely segítő program gondoskodott róluk. A programba 20 fő alacsony iskolai végzettségű (8 általános) munkanélkülit vontunk be, akik részére a következő tréningeket és képzést biztosítottuk: - csoportos álláskeresési tanácsadás (24 óra) - munkaerő-piaci ismeretek (24 óra) - tanulási és munkamotivációs tréning (24 óra) - pszichológiai tanácsadás (24 óra) - egyéni álláskeresési tanácsadás (15 alkalom) - motivációs tréning (24 óra) - erdőművelő képzés OKJ 31 623 01 0100 21 02 (800 óra) A tréningekre 2008. november és decemberében került sor, az Erdőművelő képzés 2009. január 5-én indult, melynek záróvizsgái 2009. július 16-án volt. Ez idő alatt (9 hónap) a hallgatók képzési és étkezési hozzájárulásban részesültek, melynek összege 45.000 Ft/hó és 6.000 Ft/hó. A sikeresen levizsgázottak közül (19 fő) 11 fő részére munkát biztosítottunk 6 hónapig (2009. augusztus 03- 2010. január 31.) a Nyíregyházi Városüzemeltető és Vagyonkezelő Kft.-nél. A foglalkoztatás ideje alatt a munkabér bruttó 75.000 Ft/hó, az étkezési hozzájárulás 6.000 Ft/hó.

Tapasztalatok a mentori munkáról Első szakasz (2008.09.01. – 2009.01.21.): A csoportban lezajlott a tanulási és munkamotivációs tréning, csoportos álláskeresési tréning, pszichológiai tanácsadás, munkaerő-piaci ismeretek és a motivációs tréning oktatása is. A tanulók egyéni fejlesztésével a mentor heti rendszerességgel foglalkozott. A csoportokra jellemző, hogy a hiányzások száma elenyésző. Az eddig előforduló hiányzások betegségből, ill. a résztvevők gyermekeinek betegségéből adódtak. Előfordult azonban igazolatlan hiányzás is. A célcsoport tagjaival személyesen is és telefonon is napi kapcsolatban álltunk. A mentori tanácsadó tevékenységek mellett a képzés résztvevőivel átbeszéltük, értelmeztük és kitöltötték a képzési szerződést és az együttműködési megállapodást. Összegyűjtöttük a bizonyítványaikat és a Munkaügyi Központ által kiállított határozatokat. Segítő szolgáltatást igényeltek a projektbe bekerült hallgatók pl.: fénymásolás és hivatalos iratok értelmezése terén. A képzésen belül az elméleti és gyakorlati oktatás körülményeinek és tudnivalóinak átbeszélése, pontosítása az órarendek kiosztása is megtörtént.

41

A tanácsadási mentori tevékenység részeként egyéni estkezelés és csoportos foglalkozás is zajlott. A kliensek aktivitása, együttműködése kielégítő volt. Igényelték az odafigyelést és a problémafeltáró beszélgetéseket. A pszichológus rendszeresen tartott mind egyéni, mind pedig csoportos foglalkozásokat számukra, melyeken minden alkalommal aktívan részt vettek. A célcsoport tagok alacsonyan képzett, többségük az iskolapadot régen elhagyta, bár néhányuk a hasonló, szakmailag is közel álló témájú oktatásban részesült. Az oktatás során a legnagyobb problémát az okozta, hogy a tanulók nagy része nem volt képes, vagy hajlandó a szükséges koncentrációra és lényegkiemelésre, saját jegyzeteket nem készítettek. Az órákat és a tantervet kissé átalakítva a szóbeli vizsga tételeinek tematikájához kellett alakítani. A számonkérés folyamatos volt. A számonkérés során kiderült, hogy a tanulók alapvető kognitív képességei megfelelőek az elméleti anyag elsajátításához. Az esetleges hiányosságoknak leginkább motivációs okai voltak. Volt célcsoport tag, aki mindenféle jegyzetelés és órán kívüli felkészülés nélkül is folyamatosan teljesített, csupán az órákon történő aktív részvételnek és figyelemnek köszönhetően. A legnagyobb eltérések az egyes személyek motivációiban mutatkoztak. Néhányuk (3-4 ember) nem titkoltan csak az anyagi támogatás reményében vállalta a képzést, bár köztük is nagy teljesítménybeli eltérések mutatkoztak. A hallgatók nagy része azonban az elvárható motivációkkal rendelkezett, többségük fő célja az volt, hogy bekerüljön azok körébe, akiket a sikeres vizsga után továbbfoglalkoztatunk. Élethelyzetükből adódóan legtöbbjüknek idegen volt az iskolapad és ez lehetett az oka annak, hogy a csoport időnként fegyelmezetlenül viselkedett, hátráltatva ezzel az órák menetét. Életkoruk miatt a fegyelmezés ilyenkor meglehetősen nehéz volt. Ezek az esetek apróbb feszültséget keltettek azok között, akik a tanulásra igyekeztek koncentrálni és azok között, akik éppen megfeledkeztek ezen önként vállalt kötelességükről. A csoportra általánosságban az erős összetartás jellemző az időnként mutatkozó kisebb feszültségek ellenére. A csoporttagok jól kijönnek egymással. A kiscsoportos forma kedvezett a kapcsolatépítésnek és a személyes együttműködés alakulásának. A csoport összetartó, egymást segítő kis közösséggé formálódott. A konfliktusok egy része a megélhetési problémákból is adódott. Életvitelükbe változást hozott a programban való részvétel. Jövedelemforrásaik átrendeződtek, megváltoztak, amit nem minden hallgató tud egyformán elfogadni. Az egymás közötti, kisebb konfliktusokat egymás között próbálták rendezni, megbeszélni. Természetesen a többi esetben a programban résztvevő munkatársak segítséget nyújtottak. A célcsoport tagok mindannyian dolgozni szeretnének a jövőben. Tisztában vannak azzal, hogy kihagyhatatlan és egyszeri esélyt kaptak a programban való részvétel keretein belül ahhoz, hogy piacképes szakmai végzettséget és legális foglalkozást szerezzenek. Mindannyian vágytak a képesítés megszerzésére és stabil, hosszú távú munkára és jövedelemre. A program indulása (ebben a szakaszban) óta nem történt lemorzsolódás. A hiányzások nem nagymértékűek. Általában igazoltak a hiányzások (betegség, gyermek betegsége, nagy havazás), de van azért igazolatlan hiányzás is. (elvileg betegség, de orvoshoz nem ment)

42

Második szakasz (2009.01.22. – 2009.07.21.): A felkészítő tréningek lezárultak, és az OKJ-s Erdőművelő képzés is a vége felé közeledik (2009. 07. 30).A mentorálás november óta folyamatosan zajlik a képzés időtartama alatt. Az előző időszakhoz képest megnövekedett a hiányzások száma. A legtöbb a január, február, és június hónapokban. Az előforduló hiányzások betegségből, ill. a résztvevők gyermekeinek betegségéből adódtak, amelyekben előfordult olyan is amit nem tudtak igazolni. Igazolatlan hiányzásnak számos okot soroltak fel a kliensek (pénzügyek intézése, hivatalos ügyek intézése, stb.). A képzés ideje alatt naprakészen kapták meg a tananyagokat, órarendeket melyből felkészülhettek a köztes számonkérésekre. Képességükhöz mérten jó teljesítménnyel írták meg dolgozataikat, azonban erősen hiányos teljesítmény is volt. Ekkor az egyénnel konzultáltunk a rossz eredmény okairól. A különböző modulok népszerűsége kissé megosztott volt. A célcsoport tagjaival – folyamatosan - gyakorlati képzés ideje alatt is napi kapcsolatban álltunk. A kliensek rendkívül együttműködőek voltak, a közös munka gördülékenyen ment. Ez idő alatt a kölcsönös bizalom kialakult a mentor, és a csoporttagok között, így egyre sűrűbben fordultak elő a különböző segítségkérések. A segítségkérések jellege változó volt. Előfordult szociális ügyintézés, lakás-, és adósságprobléma. Néhány kliensnél folyamatos esetkezelés folyik. A kliensek aktivitása, együttműködése az előző időszakhoz képest javult. Igénylik az odafigyelést és a problémafeltáró beszélgetést. Egyre többször van a csoporttagoknak igénye a segítő beszélgetésekhez. Ez mindenképp pozitívan értékelendő, mivel a hátrányos helyzetű emberekről van szó, akiknek eddig nehezen, vagy egyáltalán nem ment az önmagukról való beszéd. Az előző időszakhoz képest a konfliktusok száma is megnövekedett. Jellemző a csoportra a klikkesedés. 3 kis csoport alakult ki a 20 emberből. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy 3-as csoportokban dolgoztak a kliensek gyakorlati idejük alatt, valamint a hasonló gondolkodás is szerepet játszott. A legtöbb konfliktus azonban abban nyilvánult meg, hogy két részre osztódott a csoport a munkavégzés megítélése terén. Valakinek tetszett a munka, valakinek nem. Nézeteltérések előfordultak a gyakorlati munkavégzéssel kapcsolatban is. A „kihelyezett” csoportvezetővel gyakran került néhány kliens összetűzésbe a munkakörök miatt. Ez abból adódott, hogy nem voltak tisztában az érintett egyének az erdőművelés fogalom körével. Mivel kis csoportokban dolgoztak a kliensek, nagyobb volt az egymásnak való segítségnyújtás és az összetartás. Időnként szükséges volt csoportos konfliktuskezelésre, amely által megnyugodtak a csoporttagok. Az összetűzések okai abban keresendőek, hogy sokan a saját bioszférájában jelenlévő feszültséget hozzák a csoportba. A hallgatóink mindannyian szeretnének bekerülni a továbbfoglalkoztatásba. Azonban néhány ember hangoztatja, hogy nem fog bekerülni, és ekképpen is cselekszik. A felkészítő tréningek hatására a klienseket jobban foglalkoztatja a munkaerő-piaci helyzetük, mint korábban. Jövőképük változó. Néhány ember úgy gondolja, hogy könnyen el fog tudni helyezkedni, azonban mások véleménye, hogy a továbbfoglalkoztatáson kívül nem, vagy nagyon nehezen fog tudni elhelyezkedni. Abban mindenkinek azonos a gondolkodása, hogy kapcsolatot kell tartani a hivatalos szervekkel. A program indulása óta egy lemorzsolódás történt. Oka: a kliens sokat maradt távol betegség, és beteg ápolás miatt. Konzultáltunk vele, tudja-e vállalni a továbbiakban. Elmondta, tudja, de hamarosan újabb távolmaradásai lettek.

43

Harmadik szakasz (2009.07.22. – 2010.01.31.): Az OKJ-s Erdőművelő képzés befejeződött. 1 célcsoport tag sikertelen vizsgát tett, a többieknek sikerült a vizsgájuk. (19 fő). Kiválasztásra kerültek a továbbfoglalkoztatott célcsoport tagok (11fő), amely természetesen kisebb feszültséget keltett a nem foglalkoztatott tagok között. Megtörtént a munkaszerződések meg- illetve aláírása és 2009. augusztus 3-tól a kiválasztott 11 fő elkezdte a munkát. A mentori feladatokat illetően, az előző időszakhoz képest, valamivel másabb problémák is jelentkeztek, mivel már nem iskola rendszerű oktatásban vesznek részt a célcsoport tagok. Ebben az időszakban a célcsoport tagjaival a kapcsolat (tanácsadási tevékenység) megváltozott, ugyanis 11 fő munkába állt, 9 fő pedig kikerült az iskolarendszerű képzésből. A képzés után, szakmai, emberi és gyakorlati szempontokat teljes körűen figyelembe véve kiválasztottuk a 11 továbbfoglalkoztatott célcsoport tagot. Munkába állásuk előtt a kiválasztott résztvevőkkel átbeszéltük, értelmeztük a munkaszerződésüket és mindenki alá is írta. Segítő szolgáltatás keretén belül, megbeszéltük a munkavégzés körülményeivel kapcsolatban felmerült minden egyes kérdést. Ebben természetesen maximális partnerek voltak a nyíregyházi Városüzemeltető Kft. munkatársai. Szeptember elsejével a projektmentori feladatokat új mentor látja el, mivel az előző szakember, költözése miatt felmondott. Az új mentor szeptember 1-től maximálisan ellátja a feladatokat. A kliensek rendkívül együttműködőek voltak, az új közös munka gördülékenyen folytatódott tovább. A kapcsolattartás a 11 fővel hetente rendszeresen volt és továbbra is igényelték az odafigyelést és a problémafeltáró beszélgetéseket. A tovább nem foglalkoztatott 9 fővel is rendszeres volt a kapcsolattartás, viszont őket már sokkal nehezebb volt rávenni a személyes találkozásra. Az előző időszakhoz képest a konfliktusok száma és milyensége is megváltozott. Ettől az időszaktól kezdve, úgymond 2 csoportról kellett beszélnünk. Egyik a 11 fő foglalkoztatott, másik a 9 fő nem foglalkoztatott. A tovább nem foglalkoztatott célcsoport tagok a továbbiakban már nem voltak csoporttagok. Az ő esetleges problémakezelésük már magánjellegű volt és egyéni esetkezelés történt. A 11 fő foglalkoztatott célcsoport tag közötti , egyén – egyén közötti konfliktus minimálisra csökkent. Egy – két ilyen jellegű esetnél volt szükség mentori problémamegoldásra. A legtöbb probléma a munkavégzés minőségével és a munka elvégzésével volt. Gyakran akadt konfliktusuk a célcsoport tagoknak a munkavezetővel: (munkafolyamatok, szerszámeltűnések, teljesítmények). Ez a probléma várható is volt, ugyanis ez már tényleges munkahely és munkavégzés, itt már teljesen mások az elvárások, mint a tanfolyam alatt, ez már nem gyakorlati képzés. Azonban ezt a néhány hetes átállási folyamatot, általában jól kezelték a kliensek és hamar túljutottak ezen a fázison. A mentori munka túlnyomó részét az egyéni esetkezelések tették ki.: (bírósági eljárások, személyes problémák, közüzemi számlatartozások) Természetesen ezen időszak alatt, időként szükséges volt mind csoportos, mind egyéni konfliktuskezelés, amely jó hatással volt a célcsoport tagokra.

44

A célcsoport tagok mindannyian szerettek volna bekerülni a továbbfoglalkoztatásba, azonban tudták, hogy ez csak 11 fő számára lehetséges. Ez a 11 fő, a munkaszerződésük aláírása után, nyugodtan tudott dolgozni, mivel tudták, hogy a program végéig foglalkoztatva vannak. A tovább nem foglalkoztatott között is sikerült négy személynek álláslehetőséget találni. Közülük hárman közfoglalkoztatásban vettek részt. (legalább 3 hónapra) A 11 fő célcsoport tag részére most is folyamatban van a mentori munka, hogy lehetőség legyen az esetleges, programon kívüli továbbfoglalkoztatásra, vagy más munkalehetőségek felkutatására. Azonban, abban mindenki továbbra is egyetért a célcsoport tagok között, hogy a hivatalos szervekkel kapcsolatot kell tartani. Az előző időszakhoz képest újabb lemorzsolódás történt. Oka: a célcsoport tagot a bíróság elítélte és letöltendő börtönbüntetést kapott. Erről a projektben résztvevő szakembereket nem tájékoztatta és a felmondása egyik napról a másikra történt. Szerencsére, a gyors beavatkozásnak köszönhetően a 9 fő nem foglalkoztatott közül 1 ember, szinte azonnal tudta vállalni a munkát és zökkenőmentesen oldottuk meg az átmenetet. A projekt szempontjából egy másik fontos információ, az a 11 fő foglalkoztatott közül, az egyik tagot ért közlekedési baleset. Ez 2009. október 2-án történt, amikor a kliens munkából hazafelé tartott motorkerékpárjával és önhibáján kívül elgázolták. Sérülése olyan súlyos volt, hogy a projekt végéig táppénzen marad és elképzelhető, hogy az azt követő időszakban is. A munkáltató teljes körű vizsgálatot folytatott és 100%-os táppénzt állapított meg a célcsoport tagnak, munkahelyi balesetté nyilvánítva az esetett. Állapota folyamatosan javul. (Készítette: Vályogos Zsolt – mentor)

45

Nyitókonferencia

Toborzás

Kiválasztás

Felvételi

Elméleti képzés

Gyakorlati képzés

Munkaerőpiaci képzés

Munkaerőpiaci képzés

Elsősegély képzés

Vizsga

Vizsga

Zárókonferencia