56. évfolyam
2008. november
Ára 40 dinár
Köszöntő Imádom a sült gesztenyét. Ti is? Már meszsziről érezni az illatát, ahogy betölti a park levegőjét. És amikor már a kezembe kapom a papírtölcsérbe mért gesztenyét, várok még egy kicsit, hadd melegítse meg fázós ujjaimat. Majd jöhet a csemegézés. Az se baj, ha kormosak leszünk tőle, mint a kéményseprők, igaz-e? Arról pedig, hogy miért érdemes vadgesztenyét gyűjteni, csak nemrég hallottam. Ha megszárítják, lisztté törik, és kezet mosnak vele, szappanként habzik. Ragasztót is készítenek belőle; keményítőjéből gyártják vegyi úton. A vadgazdaság pedig télen gesztenyével eteti a vadakat. (Nem tudom, nálunk van-e vadgazdaság, aki esetleg hallott róla, írja meg.) A novemberi sok esőtől és a nagy párától rengeteg gomba nőtt az erdőben. A gombáknak nincs olyan gyökerük, száruk és CIP – A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad)
levelük, mint a növényeknek. Igen sokféle gomba létezik. A legtöbbnek szép kalapja van, némelyik tölcsér alakú. A sünök kedvenc eledele, de csak az előételként szolgáló alma és az ebédnek minősülő bogyók és makk után, desszertnek. Ünnepi lakoma egy csöndös novemberi éjszakán. Csilla
Teniszező répa Pintér Zsófi, 3. osztály Magyarkanizsa
Az októberi Mézeskalácsból kimaradt egy festmény címe és a művész neve. A 14–15. oldalon Csontváry Kosztka Tivadar Sétalovaglás a tengerparton című képe látható. Elnézést kérünk a mulasztásért.
A Mézeskalács megjelenését támogatta: SZERBIAI MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM
ISSN 0352–6070 COBISS.SR.-ID 16291074
Vajdaság AT Oktatásügyi, Tájékoztatási, Valamint Kisebbségi Titkársága
A határon túl élő magyarok megsegítéséért
Fedőlap és illusztrációk: Belec S. Anikó (7., 8. o.) és Recskó Diana (3., 10–11. o.) MÉZESKALÁ CS – óvodások és kisiskolások lapja n Megjelenik a tanévben havonta egyszer n n YU ISSN 0352-6070 n n Alapító: Magyar Nemzeti Tanács n Kiadó: Magyar Szó Lapkiadó Kft., Újvidék, Szerbia n n Igazgató: Mihók Rudolf n Főszerkesztő: Kókai Péter n Szerkesztő: Tripolszki Csilla n n Grafikai szerkesztő: Buzás Mihály n n ( 021/475-400-8, fax: 475-400-9 n Leveleiteket az alábbi címre küldhetitek: Mézeskalács, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1/III. n n Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza n URL: http://www.jopajtas.info, e-mail:
[email protected] n n Terjeszti a Magyar Szó Lapkiadó Kft. terjesztőosztálya. Tel/fax: 021/557-304, 021/557-244 n n Nyomtatja: Magyar Szó Ktf. – FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató n n Előfizetés egy évre 400 dinár (csak belföldi kézbesítéssel) n
2
Esti kérdések Mit eszik az égi táltos? Felhőabrakot. Mit fényesít éjanyó? Csillagablakot. Mit iszik a kobold? Gyöngyharmatteát. Mit fésül a hableány? Hullámok haját.
Mit hallgat a gyerkőc? Nagyanyómesét. Álomillatú szobában Tündér énekét. Cseh Katalin
3
Mucsi Orsolya 7 éves óvodás Zenta
Eleredt az eső Kinyitottam az ablakom, láttam, rámnevetett a hold. Majd bezártam az ablakom, de ekkor valaki dobolt. Kinyitottam az ablakom,
Német Edvin 2. osztály Muzslya
4
hát az eső volt: zuhogott. Isten veled, kirándulás! Helyetted alszom egy nagyot! Philippe Soupault Végh György fordítása
A rabul ejtett szél
Szántai Tamás 3. osztály, Kókai Imre iskola, Temerin Kerek erdő közepében a zöld fűben ezüst színű kulcs lapult. – Nini, egy kulcsocska! – rikkantott örömében a szemfüles kismókus. – Jó lesz nekem, bezárom vele az éléskamrámat. – Hozzá ne nyúlj! A kulcs az enyém! – dörögte vészesen a hatalmas tölgy, az erdő óriása. – Lezárom vele a szelet, hogy ne tépdesse többé ágaimat, ne rázhassa le időnap előtt a termésemet. A tölgy hosszú ágkarjával máris fölemelte a kulcsot, és kitt-katt, odújába zárta vele a szelet. Hiába könyörgött és fenyegetőzött a szél, ágait ringatva, a tölgy csak nevetett rajta. A nap melegen tűzött, szellő sem lebbent, a levegő állt: minden élőlény pihegett, fulladozott. A tölgy levelei is megperzselődtek, makktermései időnap előtt beértek, és a földre hullottak. – Felhőt! Esőt! – suttogták a szomjas növények. – Igen ám, csakhogy az esőfelhőket is a szél kergeti. De hol a kulcs, hogy szabadon engedhessük? Ó, te tölgy, kerek erdő óriása, könyörülj rajtunk!
– Könyörülnék, könyörülnék – sóhajtott erőtlenül a tölgy –, de nem tudom, hová tűnt a kulcs. Valaki ellophatta. – Ki lehetett? Ki tehetett ilyet? – kérdezték egymástól az erdő lakói, majd a kulcs keresésére indultak. Az erdőt már a végpusztulás fenyegette, de a kulcsnak nyoma sem volt sehol. Végül a híres kincsgyűjtő szarkáné fészkének a legaljáról bukkant elő. Kézből kézbe adták, míg eljutott a tölgyhöz. Végső erejével fölkattintotta a zárat, mire a szél boldogan kiröppent börtönéből. Üvöltve-süvöltve vágtatott végig az erdőn, viharparipáján a magasba kapaszkodott, és csakhamar felhőket kergetett maga előtt. Amikor kidühöngte magát, hirtelen elcsendesedett. Nemsokára megeredt az eső. Az erdő itta, habzsolta az üdítő cseppeket. És a kulcs? Mi lett a kulccsal? Ott lapul a fűben. Várja, hogy igazi gazdájára leljen. Balázs Anna
Urbán Boglárka 6 éves óvodás, Péterréve
5
Őszi távíró (Részlet) Hullott a makk, és megszólalt az erdő őszi távírója. Csak úgy magától szólalt meg egyszerre, hogy akinek füle van, értse meg, s aki gondolkodik, hát gondolkodjon rajta. Hullott a makk, kopogott az avaron, röviden, hosszan, verte a jeleket a leveleken, mint a vasúti irodában a távírógép, ahol nincs ott a forgalmista, de a jelek ott maradnak a papírszalagon; mint a riadt szív a betegágyon, ahol a kopogás gondolatok közé fészkeli magát, és majd az álmok visszahozzák, mint gyógyító vagy kétségbeesett jeleket. Megszólalt az erdő őszi távírója, hogy akinek füle van, hallja meg a terített asztal hívogatását. A tölgy meg a cser nem titkolta , mert nem is titkolhatta gyermekei zajongását, mert akinek élni kell, az élve marad, akit pedig megesznek az erdei népek, abból nem lesz fa, de nem is lenne jó, ha minden makk kikelne, hiszen abból kendersűrű bozót lenne és nem erdő. Egyik hajnalon szólalt meg az erdő távírója, tapogatózva, mint a keresgélő hívójelek, mint a szerény bolt, amelynek nem kell nagy reklám. Természetesen először a mátyásmadár hallotta meg, aki felborzolta fején a tollat, ami nála a gondolkodást jelenti. Az irányt mindenesetre megjegyezte magának, és majd ha éhes lesz, emlékezni fog erre az irányra, és emlékezni fog, hogy a távíró neki azt mondta: élelem.
6
Ezen a napon melegen közel hajolt az erdőhöz a nap, és megszámlálhatatlan sugara közül pár ezer talán éppen a makkokat vette kezelésbe, mert elérkezett az ideje. Az öreg tölgy elálmosodott. A gyökerek csak úgy tessék-lássék szívtak fel egy kis táplálékot, nedvességet, mert a fa jóllakott már, s némelyik makk olyan kövér volt, hogy diónak is elmehetett volna. Ezek aztán fészkelődni kezdtek a bölcsőben, a földre néztek, ami az élet nagy kalandjának ígéretével csábította őket, s az őszi nap melegarany sugarai kitágították a kis csészéket, az éjszakai hideg összehúzta, másnap a meleg újra kitágította, s az öreg fa levelei zizegve sóhajtottak: – Menjetek! S a kis makkok fejest ugrottak a mélységbe. Ekkor szólalt meg az erdő ősi, őszi távírója, és most már nem is hallgat el, amíg egy szem lesz a fán, mert az öreg fa küldi őket, és szólt már a szélnek is, hogy mozgassa meg az ágakat. A szél elfolyva aludt a domboldalon, és kedvetlenül szedte össze magát, de az öreg fa tekintély volt az erdőn, és nem akart vele kikezdeni. – Zuzuuuuu – lódult meg nagy hangon, bár elég lagymatagon, meg is perdült az ágak között, és hullott a makk, mint a jégverés. Aztán megült az ágak között a szél, mert unta az egészet. – Csodálatos vagy, öreg tölgy – suttogta ravaszul –, és erős, mint a hegy.
7
Őszi távíró Alig tudlak megmozgatni. Holnap újra eljövök. Az öreg fának jólesett a dicséret, de mire válaszolhatott volna, a szél már nem volt sehol, mert átlendült a dombon, s elfeküdt a túlsó oldalon a kellemes őszi napsütésben. „Azt hiszi az öreg Böhönc, hogy engem ugráltathat – gondolta még elalvás előtt szuszogva és tiszteletlenül –, hullik már a makk magától is...” Hullott is! És most újra csendesen jelzett a z erdő távírója, de az előbbi nekilódulást már meghallotta mindenki, akit a terített asztal érdekel. A völgy hajlásában egy óriás, de sovány vaddisznó ült fel, és pontosan oda nézett, ahol záporozva hullott a makk, és körülötte hat kis süldő ugyanúgy ült fel, mint anyjuk, ugyanoda néztek, bár a sűrűtől semmit nem láthattak. Így ültek pár másodpercig, mint
Játék
Ludas játék
Mielőtt a gyermekek a játékot elkezdik, választanak egy gazdasszonyt, két hidast és egy farkast. A többi gyermek lesz a liba. A két hidas oldalra vonul, és egymással szemben állva mindkét kezüket magasra tartva hidat csinálnak. Az alá guggol a farkas. A gazdasszony és a libapásztor egyik kezüket összefogva magasan tartják, és azon keresztül egyenként átbújtatják a libákat. Közben megszámolják őket: egy liba, két liba, három liba stb. A számolás után a libapásztor elhajtja a libákat: – Höss ki, libám, a mezőre! Höss! Höss! Höss! A játéktér másik oldalán a libák szembefordulnak a gazdasszonnyal, és kezdődik az énekes párbeszéd:
nagy hajó mellett a kis csónakok, és bár az idén születtek, és makkhullást most hallottak először, tudták, hogy a távíró a terített asztalt jelenti. Fekete István
Találós kérdések • Lába sincs, mégis sebesen fut. • Se esze nincs, se szeme nincs, mégis igazságot szól. • Két szomszéd lakik egymás mellett, mindenkit látnak, csak egymást nem láthatják. Ha tükörbe pillantasz, kitalálod.
8
Ez az alma olyan buta, hogy még a kalapját sem tudja fölemelni Horváth Bálint, 3. osztály, Magyarkanizsa
A libapásztor erre elkiáltja magát: – Höss libáim hazafelé! Hőke! Hőke! Hőke! Erre a libák futásnak erednek a gazdasszony felé. A farkas közben kiugrik a híd alól, és elfog egy libát. Azt magával viszi, akiből szintén farkas lesz. Addig ismétlik a játékot, amíg minden liba elfogy. Szőke Anna gyűjtése nyomán
9
Ősz Mécsbogáréknál Beköszöntött az ősz. A napfény egyre sápadtabb, a hideg egyre csípősebb lett. Szentjánosbogárék a tél beállta előtt még egyszer ellátogattak Mécsbogár komáékhoz. A kályha köré telepedtek, és beszélgetni kezdtek. Mécsbogár bácsi elmesélte, hogy kis híján odaveszett világítás közben. Amikor hajnaltájt hazafelé tartott, üldözőbe vette egy hatalmas zöldküllő. Mécsbogár bácsi nem vesztette el a fejét, villámgyorsan fölrepült egy bükkfára, bebújt egy hasadékba, ám üldözője oda is utánanyúlt a csőrével, s már-már el is érte. Szegény Mécsbogárnak még a csápja is égnek állt a rémülettől. Mihez is kezdene szegény családom nélkülem, gondolta, és egyre beljebb húzódott a hasadékba. A küllő még egy ideig dühösen kopácsolt körülötte, de végül feladta, és elrepült. Mécsbogár bácsi pedig, miután meggyőződött, hogy elmúlt a veszély, sietve hazaszállt. Itt a mesélő elhallgatott, ám ekkor Mécsbogárka keserves sírásra fakadt. – Miért sírsz? – kérdezte Jánosbogárka. – És ha az a küllő fölfalta volna édesapámat? – zokogott Mécsbogárka. – De hát nem falta föl – szólt a barátja.
10
Mécsbogár uram pedig így vigasztalta: – Mécsbogárka, virágom, hiszen megóvott a Jóisten, s lám, itt vagyok, ragyogok! Mécsbogárka hamar elfelejtette bánatát, mert anyukája most hozta be a túrós meg a mákos kalácsot, aztán elszólította Mécsbogárkát. Já-
nosbogárka is tüstént a nyomukba szegődött: – Keresztanyám, tartogat számunkra még valami finomat? – Hát hogyne. Hiszen ebben az évben utoljára vagytok itt. Gyertek, segítsetek! Jánosbogárkának nem kellett kétszer mondani. A
kamrában gyönyörű kékesvörös szőlőszem mosolygott rájuk. Ünnepélyesen bevitték a szobába. Mécsbogár uram egy kis kalapáccsal kiütötte a szőlőszem szárát, a helyébe illesztette a csapot, és megtöltött egy kis csészét a pezsgő, vérvörös szőlőlével. A felnőttek kortyolgatták, Jánosbogárka és Mécsbogárka épphogy csak a nyelvecskéjét márthatta bele.
A szép nap lassan véget ért, Jánosbogárka és szülei búcsúztak. – Megint nyakunkon az a kutya hideg – szomorkodott Szentjánosbogárné asszony. – Majd csak átsegít rajta a Jóisten, és újra látjuk egymást – vigasztalta a komaasszonya. – Isten áldjon mindnyájunkat a jövő nyárig! – kiáltották a vendégek, aztán hazarepültek.
Mécsbogárék rögvest mun kához láttak. Legelőször édesanya számára készítettek elő mindent télire. A kamrából borsót, kölest, árpa- és búzadarát, lisztet, egypár szem lencsét és egy kis vajat hoztak be a konyhába. Aztán annyi fát hordtak be az odúba, amenynyi csak befért, még a pitvart is telerakták. Majd Mécsbogár uram felkapaszkodott a padlásra, amely telis-tele volt puha, száraz mohával. Azzal fedte be a mennyezetet, hogy ne hatoljon be felülről a hideg. Azután jó erősen beszögezte a padlásablakot. Még egyszer körüljárták a házat, és ahol egy kis rést találtak, gondosan betömték mohával, hogy sehol se fújjon be a szél. Majd bereteszelték az ajtót, és eltorlaszolták a behordott tűzifával. Végül az ablakokat is megtömték mohával a konyhában és a szobában egyaránt, és beszögelték deszkával. Most már jöhetett a fagy! És kint csakugyan süvíteni kezdett a szél. Még elimádkozták szokott imájukat: Alkonyodik, kis cselédid, Uram, hozzád bújnak, hogy míg alszunk, oltalmazó kezed fölénk nyújtsad. Jó éjt kívántak egymásnak, és mindhárman mély álomba merültek. Jan Karafiát Földes Zsuzsa fordítása
11
Mese a jóságos
gombáról
Volt egyszer egy hatalmas tölgyfa az erdő közepén. Két árva hiribgomba unatkozott alatta. Egyik kissé hátracsapva viselte vastag kalapját. A másik mélyen a szárára húzta a kalapot, mintha egész nap szundizott volna. Csak gubbasztott, nem állt szóba senkivel. – Hadd másszak fel a kalapodra! – kérlelte egy csóré csigabiga. – Takarodj! – mordult reá a gomba. A csórécsiga tovább araszolgatott a félrecsapott kalapú gomba felé. – Ez talán a másiknál is hepciásabb lesz – gondolta. Illendően köszönt neki, és megkérdezte, megengedné-e, hogy a kalapján napozzon egy kicsit. – Már hogyne engedném meg – felelte kedvesen a délceg hirib. – Aztán, ha
kinapoztad magad, kicsipkézhetnéd a kalapomat. – Ki én, ne félj, gyönyörűre – örvendezett a csórécsiga, és meg sem állt, míg fel nem érkezett a vendégszerető gomba kalapjára. Időközben egy bogárka érkezett a behúzott nyakú hiribgombához. – Na, ebben a gombában jól ellakhatnék – így a bogárka –, szépen felnőne benne a családom is. – Takarodj innen! – reccsent rá a hirib. – Még megtöltenél mindenféle nyűvel! Elűzte a helikopterként rászállni készülő legyeket is. Magában nőtt, vastagodott a tölgyfa alatt. Bezzeg a kackiás kalapú szívesen fogadta a bogárkát:
– Jöhetsz, költözhetsz belém bátran. Ha elszaporodsz, legalább lesz itt egy kis nyüzsgés. Úgyis eleget unatkozom. Vitte is a hírt a mord hiribgombának a feketerigó: – A testvéred vígan él. Kalapját csipkézi a csiga, beléköltözött a bogárka. – A bolond! – morogta a vastagnyakú. – Megnyüvesedik, elpusztul. És gubbasztott tovább. Mígnem egy szép napon gombászók jöttek arra. A mord hirib csak érzi, hogy lenyisszantják a tövéről, s valaki a magasba emeli: – Idenézz, de gyönyörű gomba! – Itt is van egy, de ezt megjárta a csiga, és nyüves is, puha a tapintása. Nem szedem le – kiáltotta egy másik gombászó.
– Na, te buta! – szólt ki a kosárból a mord hirib, amikor elvitték a testvére mellett. – Engem megbecsülnek, te pedig maradhatsz a csigáiddal, bogaraiddal, ahol vagy... A félrecsapott kalapúnak nem volt ideje válaszolni. Épp spórafiókáit kellett szélnek eresztenie. Még javában mulatozott a sütkérező csigabigával és a lárváit takargató bogármamával, amikor mogorva társát felaprították, és betették a tepsibe – sercegni.
Világító tölcsérgomba Szöllősi Laura, 2. osztály, Palics
Jóféle vargányagomba Farkas Krisztián, 2. osztály, Palics
Fekete nedűgomba Flejsman Viktor, 2. osztály, Palics
Jóféle vargányagomba Halász Nikoletta, 2. osztály, Palics
12
Fodor Sándor * A vargányát nevezik egyes tájakon hirib gombának.
13
Süssünk-főzzünk
Pöttyös tojásgomba
1. Megmosott és megszárított salátalevelekkel borítsátok be a tányért. A szintén megmosott uborkából vágjatok 3-4 centiméteres darabokat. A közepükbe kiskanállal vágjatok mélyedést, azután állítsátok őket a salátára. 2. Hámozzátok meg a tojásokat, és helyezzétek az uborkadarabokra.
3
3
2
3. Vágjátok félbe a paradicsomokat, kiskanállal kaparjatok ki belőlük annyit, hogy a ráillesztett tojások megálljanak rajtuk. Kevés majonézzel ragasszátok a tojásokra a fél paradicsomokat.
Zöld lába, fehér kabátja és fehér pöttyös, piros kalapja van a salátaerdőben álldogáló tojásgombának. Egy szelet kenyér vagy egy kifli mellé, és máris hozzá lehet látni a lakomázáshoz. Hozzávalók: zöld salátalevelek keményre főzött tojások uborka paradicsom majonéz
14
1
4. A majonézből cseppentsetek pöttyöket a gombák piros kalapjára. Jó étvágyat!
15
Fenyőtinóru Tesity Vivien, 2. osztály, Palics
nyi őrült por, hogy mennyei illatok terjengjenek a konyhában. (Lovas Katalin cikke alapján)
5
Hogyan ismerheted fel a gyilkos galóca gombát? Tönkjén lelógó gallér és jól fejlett bocskor van. Lemezei és húsa fehér. A kalap színe felül zöldes vagy barnászöldes, tönkje fehér. Gyakori gomba. Főleg lomberdőkben, főként tölgyfák alatt bukkanhatunk rá. Júniustól októberig terem. MÉRGEZŐ!!!
4
Már az ókorban, sőt korábbi évezredekben Kínában is tudták, hogy a gomba nemcsak táplálék, hanem gyógyszer is. Magában foglalja a vitaminok széles skáláját, akárcsak a fontos nyomelemekét. A szervezetnek szükséges cink például épp a kalap bőrében található. Az óriás pöfeteget és a bükkfataplót vérzéscsillapításra használták. Sőt, a gombából még fűszerport is készítenek! (Vargányából, rókagombából, szegfűgombából.) A szarvasgombából elég egy kiskanál-
6
Bár növényeknek hisszük a gombák népes családját, mégsem azok. Az állatvilághoz sem lehet őket sorolni, tehát az élővilágon belül egy önálló birodalmat alkotó élőlényekről van szó.
7
Valóban gyógyszer a gomba?
8
Növény vagy állat a gomba?
16
14
13
Törékeny döggomba Süge Ákos 2. osztály Palics
15
12
16
11
17 18
19
Sátántinóru Kormányos Sára 3. osztály, Péterréve
10
9
1
3 2
CSAK OLYAN GOMBÁT SZEDJÜNK LE, AMIT ISMERÜNK!!! VIZSGÁLTASSUK MEG GOMBASZAKÉRTŐVEL, MIELŐTT ENNÉNK BÁRMIFÉLE GOMBÁBÓL!!!
Kösd össze a számokat 1-től 19-ig, majd színezd ki a képet! Hány gombát látsz a rajzon?
Kisokos
17
Feketedő nedügomba Szabó Margit 4. osztály Horgos
Gombászás Lila pereszke Kiss Martin 2. osztály Palics
Légyölő galóca Varga Valentin 3. osztály Petőfi Sándor iskola Újvidék
Közönséges rókagomba Szabó Franciska 1. osztály Horgos
Jó itt ez a gomba? Lenyesem, leszedem én nyomba’. Ez a kis emberke maga a Csiperke. A mezőre szórva apró Szegfűgomba.
Ez a vastag: Medvegomba nagy vagány Vargánya. Az a magas, nagy kalapos: Őzlábgomba, aki szedi, nem bánja. Jöhet kékzöld Galambgomba, Lila pereszke Pető Dávid 3. osztály J. J. Zmaj iskola Szabadka
Gyilkos galóca Kis Kovács Miklós 2. osztály Palics
18
sárga Rókagomba, Óriás Pöfeteg – Keserű rengeteg gyűl a tarisznyámba, kalapomba. S lila Pereszke…
Gyilkos-, Párducgalóca, Légyölő és Susulyka, MÉRGES Farkasgomba: megismerem, nem szedem, számba sohasem teszem, bolondgombát nem eszem! Balla Zsófia Jóféle vargánya Molnár Andor 3. osztály J. J. Zmaj iskola Szabadka
Nagy őzlábgomba Mészáros Kiss Tamás 2. osztály Palics
19
Ilyen is van – Népszokások A Márton-napi fáklyás, lampionos felvonulás soksok kis lángocskával töri meg a sötétséget. A régiek ludat vágtak e napon. A gazdának is illett lúdpecsenyével megvendégelnie munkásait. A libalakoma mellé megkóstolták az új bort – persze csak a felnőttek – kiforrt-e már, finom-e már? Novemberben korán fekszik, későn kel a nap. Pótoljuk fényét, riasszuk a sötétet gyertyával, mécsessel.
A Waldorf-óvodákban ezen a napon lámpás ünnepélyt rendeznek. Vegyük át mi is ezt a szép szokást! Poharat, befőttes üveget vonjatok be színes, áttetsző papírral, díszítsétek ezüstcsillagokkal, s állítsátok bele a mécsest. Nagyon jó lesz körülülni, beszélgetni, teát inni a fényénél. Sajtosdoboz aljába ragassz teamécest. Színes kollázzsal mintázd a zsír- vagy pauszpapírt, majd formálj
hengert belőle úgy, hogy az alját a sajtosdoboz, a tetejét a doboz födelének karimája tartsa. Felső peremébe fűzz drótot, az lesz a füle.
Ha Mártonkor jégen áll a lúd, Karácsonykor sárba’ jár a rúd. * Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél lesz.
Játék
Kunyhó, víz és étel
Játéktér: 25×18 lépésnyi játékterület Osszuk két csapatra a csoportot. Az egyik lesz a természet, a másik az állatok csoportja. A két csapat a játéktér két végében helyezkedik el. Az „állatok” elfordulnak a természettől, nem is látják. A természet az állatok felé fordulva áll. Mindkét csoport mindegyik játékosa kiválaszt egy jelet a következő három közül, amit a kezükkel mutatnak majd.
3. Étel: Ezt egyszerűen úgy mutatjuk, hogy mindkét kezünket a hasunkra tesszük. 1. Kunyhó: Az ujjunkat a fejünk fölött összeérintjük. Az így kialakult forma olyan, mint egy háztető.
A bagoly-lampion kartonból készül a szabásminta szerint, de előbb fesd barnára, és vagdosd be a tollait és a szemét.
20
2. Víz: Kezünkkel kelyhet formázunk, és előrenyújtjuk.
A játékvezető azt kiáltja: „állatok”. Erre az állatok megfordulnak, és odarohannak a természet csapatból ahhoz, aki ugyanazt a jelet mutatja, amelyet ők. Egy természet játékoshoz csak egy állat futhat. Ha ez sikerül, az állat magával viszi a természetet oda, ahonnan elindult. Ekkor a természet állattá változik. Amelyik állat nem talál párt, az csatlakozik a természet csoporthoz. Ezt addig ismételgetjük, amíg valamelyik csoportnak nem marad tagja, vagy egy előre meghatározott idő múlva leállunk és megszámoljuk, melyik oldalon vannak többen. Akik többen vannak, azok nyertek.
21
Szigetlakók Bizonyára már te is elképzelted, milyen lehet egy kis szigeten élni, ahol a természettel összhangban, magad által készített kunyhóban éldegélnél. Kit vinnél magaddal? Miből építkeznél? Lenne-e egy kis kerted? Mit ütetnél bele? Írj a te kis szigetedről!
*** Ha gyűjtöttél ősszel gesztenyét, makkot, tobozt, bogyókat, ágacskákat – könnyen elkészítheted álmaid szigetét. A csónak nyírfakéregből készült, a dombok és a folyó menti töltés pedig homokból.
Híres szigetek A Juan Fernández-szigetek A kis szigetcsoport a Csendes-óceánban fekszik, és Chiléhez tartozik. A spanyol Juan Fernández fedezte fel, amikor új utat keresett, hogy Peruból Chilébe jusson. 1705-ben az egyik szigeten élt önkéntes száműzetésben egy Selkirk nevű skót matróz. Az itt töltött éveiből merített ihletet Daniel Defoe híres regénye, a Robinson Crusoe megírásához.
A Tortuga-sziget Ez egy lakatlan sziget a Karib-tengeren. Nevét a formájáról kapta (tortuga = teknős spanyolul), ugyanis teknősbékára emlékez-
tet. Kolumbusz Kristóf is járt erre a Santa Maria hajójával. A 17. században kalózok tanyája volt.
A Galapagos-szigetek A Csendes-óceánban fekszik ez az 53 szigetből álló szigetcsoport. Gazdag az élővilága, sok madár, hüllő és tengeri emlős él itt.
Szent Ilona-sziget Ez az Atlanti-óceánban fekvő kis sziget arról híres, hogy Napóleon – miután a waterlooi csatában legyőzték – száműzöttként itt töltötte élete utolsó 6 évét.
4
22
23
Napról napra a természetben
Barkács
Szólások
Viaszos levelek
Átesik a ló másik oldalára
Időnként megdöbbenünk, azt látva, hogy akit jól ismerünk, az addig tőle megszokottal szemben teljesen ellentétesen cselekszik vagy gondolkodik. Betelt a pohár
Türelmünk nem végtelen. Van úgy, hogy egy hosszabb ideje tartó dolog már olyan pontra juttat bennünket, aminél tovább nem tudunk tűrni, és elveszítjük higgadtságunkat. Ebben az esetben így vagy úgy, de megoldást kell keresnünk. Eső után köpönyeg
Sokszor megelőzhető lenne a baj egy jó ötlettel vagy helyes döntéssel. Ha ezekkel nem időben hozakodunk elő, az elkésett tanács olyan, mintha el sem hangzott volna: nem segít semmit. Megtörtént dolgok után nincs értelme az olyan segítő szándéknak, amelyre korábban lett volna szükség.
Berényi Ákos 3. osztály, Magyarkanizsa
bejáratát gondosan eltömik, hogy más állatok meg ne dézsmálják. Az egyik legtovább alvók közé tartozik a pele. Főleg a tölgy és bükkfaerdőket kedveli, de néha a kertekben is látható. Jó vastag hájat növeszt. Mély faodúba, föld alatti lyukakba puha mohából rak fészket. Több pele alszik egy fészekben. Az állatok közül ő alszik legmélyebben, kb. 7 hónapig. Igazi kis hétalvó.
24
5
4
6
1. bükk, 2. tölgy, 3. juhar, 4. kőris, 5. hárs, 6. gesztenye
Kellékek:
***
A sün sűrű bokor aljában száraz mohából, lombból készíti téli szállását, ebbe bújik és úgy alszik. A denevérek mészkőbarlangokban fejjel lefelé csüngve alszanak. Az erdei és mezei egerek, ha tehetik, beköltöznek a pincébe, padlásra, és mindent elfogyasztanak, újságot, rongyot, terméseket. A hörcsög és az ürge befejezte gyűjtőmunkáját. Az éléstárak
3
2
1
falevelek újságpapír zsírpapír vasaló Gy. Nacsa Botond 3. osztály, Magyarkanizsa
Őszi sétánk során gyűjtögessünk mindenféle színű és méretű falevelet. Hazaérve, a vasalódeszkára tegyünk több réteg újságpapírt, és erre egy ív
zsírpapírt. A gyerek rendezze el tetszés szerint a faleveleket a zsírpapíron. A levelekre egy újabb ív zsírpapírt fektessünk, majd közepesen meleg vasalóval simítsuk át. Tartsuk a vasalót kb. fél percig egy-egy levél fölött. Addig vasaljuk, míg az összes levelet átmelegítettük. Emeljük fel a zsírpapírt, és vegyük ki a viaszos leveleket, amelyek így megőrzik alakjukat. Rendezzük a leveleket vázába, vagy használjuk fel valamilyen alkotótevékenységhez.
25
Fények aza éjszakában
Különleges
Ázsia trópusi erdeiben eső után fénylő gombákat látni. Sárga, narancssárga és zöldeskék színben játszik a fényük. Európában is vannak foszforeszkáló gombák, például a gyűrűs tölcsérgombák. A tölcsérgomba micéliumfonalai többméteresek is lehetnek. Ha a levegővel érintkeznek, világítanak! Az általuk kibocsátott fény elég erős ahhoz, hogy nyomot hagyjon a fényképlemezen! Sőt egy eltévedt vándor megnézheti fényüknél az iránytűjét is!
A tölcsérgomba bajt hoz a fára! A gyűrűs tölcsérgomba élősködő, mégpedig igen aktív. Micéliumfonalai beférkőznek a kéreg alá a fatörzs tövénél vagy a gyökereknél, szétporlasztják a fát, és fokról fokra a halálba kergeti. A fának ezt a betegségét gyökérpenésznek hívják. Tehát az a fa, amelyik foszforeszkál, halálra ítélt! A fa halála után a gomba tovább fejlődik, kalapot növeszt, és megtámadja a környező fákat!
Az olajfa tölcsérgombája is világít éjszaka! Csakhogy itt a gomba kalapjának a lemezéki bocsátanak ki fényt magukból. Vigyázat, ellentétben a gyűrűs tölcsérgombával, amely ehető, az olajfa tölcsérgombája mérgező!
26
gombák ságos spórafelhőt bocsát ki. Egy óriás pöfeteggomba 10 000 milliárd spórát bocsát ki élete során. E szerint mindenütt pöfeteggombákba kéne botlanunk! Erről szó sincs; azért nincs, mert a spórák, amint kicsíráznak, 4 különböző szálat bocsátanak ki, és ahhoz, hogy a gomba kifejlődjék, mind a négynek össze kell találkoznia egy kis vízben. Ennek meglehetősen kicsi az esélye...
Természetes esernyő
Óriásgombák Ha a mezőn sétálunk, órási, fehér golyókon akadhat meg a szemünk: ezek az óriás pöfeteggombák. Némelyik átmérője több mint 50 cm. 1985-ben találtak egy 7,5 kilós pöfeteggombát! Kerülete 1,27 m volt! Ez aztán a rendkívüli lelet! A pöfeteggomba spórái a kalap belsejében, egy hártya oltalma alatt érnek meg, ellentétben a többi gombával, ahol a spórák a csövekben vagy lemezekben, a felszínen helyezkednek el.
Amerikában létezik egy finnyás lemezesgomba, a szegfűgomba. Nem szereti eláztatni a spóráit, ezért úgy teríti föléjük a kalapját, mint egy esernyőt, hogy megvédje őket az esőtől!
Robbanó spórák A spórákat védő hártya vízhatlan. Noha a tönk úgy szívja magába a vizet, mint a spongya, a spórák szárazak maradnak esőben is. Amikor a gomba megöregszik, a kalap csúcsán található kis lyukon át való-
27
Gyermekhét
Diófa a kertben
Egyik nap kimentünk az iskolaudvarba. Kivittünk egy asztalt, hogy rátegyük, amire szükség lesz. A játékot azzal kezdtük, hogy a csapatkapitányok bottal levertek egy zacskó diót, és azt kellett összegyűjteni. Elsőnek mi nyertünk, és nagyon örültünk. Másodiknak jött a zsákbanugrálás. Abban sajnos nem mi nyertünk. A kötélhúzásban sem mi jeleskedtünk. Negyedik a lekvárnyalás volt, de abban sem mi nyertünk. Nagyon szomorú voltam. A tanító néni azt mondta, hogy nem az eredmény a fontos, hanem a jó játék. És már nem is voltam szomorú. Ádám Dániel, 3. osztály Kókai Imre iskola, Temerin
Ősz volt. A kertben egy hatalmas diófa állt. A levelei tarkák voltak. A család elhatározta, hogy leveri a diót. Kosarat, létrát vittek magukkal. Bottal, seprűvel verték le a termést. Kosárba gyűjtötték. Annak örültek, hogy sok diót szedtek. Azt remélik, hogy máskor is sok terem belőle, és hogy sok finom kalácsot süthetnek az ünnepekre. Jenei Dorina, 3. osztály Đuro Salaj iskola, Szabadka
A kedvencem Az én kedvencem egy kutya. Vilinek hívják. Barna és fekete a szőre. Szeretem, mert játékos, barátságos, hűséges. Ő egy családi kutya, mert nálunk is lakik, meg a bátyámnál is Apatinban. Az autóban is szépen viselkedik. Tari Eleonóra, 2. osztály, Szilágyi
A barátom és én kirándultunk Egy napos reggelen Palival elhatároztuk, hogy közösen töltjük a napot. Tanácskoztunk, hogy hova menjünk. Egyszer csak Pali megkérdezte, mi lenne, hogyha elmennénk a játszótérre. Összekaptuk magunkat, és elindultunk. Jó sokat gyalogoltunk odáig. Láttuk, hogy milyen szépen felújították. Pali elkezdett hintázni, én pedig csúszdáztam. Nagyon sok idő elmúlt, az az idő alatt míg mi játszottunk. Két óra hossza talán. Mondta Pali, nem baj, van még sok időnk. Még fociztunk is, hiszen nagy és szép volt a fű. Nagyon sok gyerek összegyűlt, mindenki játszott mindenkivel, nagyon jó volt. Nemsokára haza is mentünk, mert sötétedett. Remélem, máskor is ilyen jót fogok játszani a barátommal. Próbáljátok ki ti is! Fodor Ákos, 4. osztály Đuro Salaj iskola, Szabadka
Annyi rajzot színezz a sorban, amennyit a számdominó mutat!
Szárnybontogató
A kedvencem
Parlagi tölcsérgomba Kasziba Edvárd, 2. osztály, Palics
28
Az én kedvenc állatom egy nyúl, a neve Bobi. Ő kicsi, és nagyon szeret ugrálni. A szőre fekete és fehér. Szoktam etetni és itatni. Sokan vannak a ketrecben. Stampfer Lea, 2. osztály, Szilágyi
29
Amikor végre ott ülhettem a pejkónk hátán, egyből nagyobbnak, erősebbnek, csaknem felnőttnek éreztem magamat. Úgy kaptattam vele, mintha lovaskapitányként, mesebeli királyfiként, vagy díszes palásttal a hátamon, koronás királyként ültem volna a nyeregbe. Annyi, de annyi mindent elképzeltem akkor! Vágtattam, néha szinte röpültem vele. Eközben persze csak a gondolataim szárnyaltak, a pejkóval pedig éppen csak léptettem. Nagy Bandó András
Vastag Hédi 6,5 éves óvodás, Hódegyháza
Pej paripám Járatom délben a – lépeget vélem a – itt kocog énvelem pej paripám. Hej, paripám! Ott van a végen a – ott van a réten a – ott van az égben az én palotám. Baktat az úton a – lépdel a téren a – járogat vélem a pej paripám. Hej, paripám! Ott van a végen a – ott van a réten a – ott van az égben az én palotám.
Majlát Szebasztián 4. osztály Đuro Salaj iskola, Szabadka
30
Vágtat a réten a – vágtat a völgyben a – vágtat a hegynek a pej paripám. Hej, paripám! Ott van a végen a – ott van a réten a – ott van az égben az én palotám. Fölrepül vélem a – ott röpül vélem a – szárnyal az égben a pej paripám. Hej, paripám! Ott van a végen a – ott van a réten a – ott van az égben az én palotám.
Bleszity Evelin 2. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Fleis Szabolcs 2. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Fodor Ákos 4. osztály Đuro Salaj iskola, Szabadka
31
Vezesd végig a biciklizőket az úton hazáig! Középen haladj az úton! A külső útvonal mellé rajzold a következőket: a jobb felső sarokba két rendőrt, a jobb alsó sarokba egy őszi fát, a bal oldalra pedig lovakat!
32
Keresd meg, melyik állatnak melyik testrésze hiányzik! Színezd ki azt, amelyik a szárazföldön él!
33
Kisképtár
Lapzártáig a következő óvodások és iskolások küldeménye érkezett a Mézeskalács címére:
Az én barátnőim Szabó Kinga, 5 éves, Horgos Újra óvodába járunk Bata Rudolfina, 6 éves, Zenta
A barátaim és én Tót Krisztof, 5 és fél éves, Pecesor
34
A barátaim és én Szerda Adrián, 5 éves, Pecesor
Óvodába megyek Rajsli Dominik, 6 éves, Péterréve
Óvodába vezet anyukám Denkovics Lea, 6 éves, Zenta
Zenta, Margaréta óvoda (óvónő Kopasz Ildikó): Mészáros Anett, Denkovics Lea, Mucsi Orsolya, Kőműves Kristóf, Molnár Gábor Klaudia, Bata Rudolfina; Emlékiskola, 2. b: Borbély Hajnalka, Gubik Fanni; 2. c: Baranyi Vivien; Magyarkanizsa, 3. d (tanítónő Bozsó Mária): Gojkov Sára, Gy. Nacsa Botond, Orosz Tamás, Pósa Viktória, Pintér Zsófia, Valter Ignác, Puskás Rebeka, Vuković Barbara, Kálmán Hajnalka, Rekecki Dóra, Sőregi Tamás, Graca Sóti Szofi, Horváth Bálint, Berényi Ákos, Fábián Bálint, Baksa Nikoletta, Masa Osszián, Varga Nagy Szilárd; 1. d: Hubai Dávid, Bagi Viktória, Pósa Viktor; óvoda (óvónő Rózsa Szilvia): Bakota Zsuzsanna, Kovács Orsolya, Pörzsölt Ákos, Pekla Tamás, Szecsei Viktor, Nagy Anett, Gábor Suzana, Bózsó Bettina; Muzslya, 2.5: Szabó Alex, Kónya Anita, Varga Karolina, Gabona Andor, Szalma Eleonóra; Szabadka, Đuro Salaj iskola, 2. c (tanítónő Fleis Anasztázia): Fleis Szabolcs, Lőrik Izabella, Baka Andrea; 3. c (tanítónő Soós Hedvig): Romić Márta, Jenei Dorina, Jónás Dániel, Akarjás Valentina, Torma Teréz, Párdity Lídia; 4. c: Fodor Ákos; J. J. Zmaj iskola, 3. c (tanítónő Grubanov Martinek Emília): Imamović Inesz, Papp Iván, Vukov Johanna, Domanić Dalibor, Darazsac Diána, Besnyi Botond, Molnár Andor, Jurcsák Hajnalka, Pivárcsik Nikol, Tót Andor, Pető Dávid, Bencun Mia; Széchenyi István iskola, 1. b: Lajkó Mari-
anna; Palics, 2.4 (tanítónő Tamási Mária): Farkas Krisztián, Kis Kovács Miklós, Huszár Dominik, Berényi Eleonóra, Bleszity Dorisz, Flejsman Viktor, Tesity Vivien, Lévai Anett, Szöllősi Laura, Kasziba Edvárd, Lévai Ivett, Kiss Martin, Varga Renáta, Süge Ákos, Szagmaiszter Bence, Mészáros Kis Tamás, Halász Nikoletta; Újvidék, Petőfi Sándor iskola, 3.7 (tanítónő Medvecki Uracs Ildikó): Varga Valentin, Sulc Krisztián, Kazinci Krisztián, Sörös Andor, Dluhi Tivadar, Stefán Tímea, Doroszlovácski Sztefán, Gombos Mariella, Virc Pamela; Szilágyi, 2. o. (tanítónő Pesti Erzsébet): Mészáros Noémi, Stampfer Lea, Tari Eleonóra; Temerin, Kókai Imre iskola 3. c: Tóth Adrienn, Klinec Adrianna, Bujdosó Ivett, Ádám Dániel, Fuszko Nikolett,
Surján Viktor; Petar Kočić iskola, 2. d: Péter Teodóra; Doroszló, 2. o.: Horváth Anna, Tallósi Anasztázia, Hegedűs Hajnalka; Péterréve, 3.3: Virág Bálint, Kormányos Sára; Labud Pejović óvoda (óvónő Mihalecz Éva): Urbán Levente, Horváth Rómeó, Tóth Anabella, Rajsli Dominik, Seres Szandra, Péter Emese, Pozsár Leó; Pecesor, Labud Pejović óvoda (óvónő Ágoston Krisztina): Tót Krisztof, Andruskó Henrietta, Szerda Adrián; Horgos: Szabó Kinga óvodás, Szabó Franciska 1. o., Szabó Margit 4. o.; Felsőhegy: Kőrosi Violetta óvodás; Orom: György Károly 3. o.; Királyhalom: Szlávnity Alen 2.2.; Kelebia: Németh Marcell 4. o. Továbbra is küldjétek rajzaitokat, meséiteket a Mézeskalácsnak!
Rajzpályázatok – A világ gyerekei – Lerajzolhatod barátaidat, társaidat; tervezhetsz plakátokat a világbéke jegyében. Írd meg, hogy miért jó gyereknek lenni! (Határidő: november 15.) – Karácsony – az ünnepi témájú rajzok beküldői között öt jutalomkönyver sorsolunk ki. (Határidő: november 15.) – A tűz – Az ősember és a tűz – Tűzoltók munkában – A napszekér (A görög mitológia szerint a Nap nem más, mint egy óriási szekér, amely reggeltől estig végiggördül az égen. Bakján maga a Napisten ül, hajtja a szekeret húzó lovakat.) – Környezetvédelmi rajzok, plakátok – Az én falum, az én városom – Meseíró pályázat
35
A hulló lomb meséje Lőrik Izabella 2. osztály Đuro Salaj iskola Szabadka
Graca Sóti Szofi 3. osztály Magyarkanizsa
Kőrösi Violetta 4,5 éves, Felsőhegy
Párdity Lídia 2. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Kocsmáros Enikő 2. osztály, Muzslya
Kónya Leon 2. osztály, Muzslya
