HÍRADÓ 56-OS SZÖVETSÉG LAPJA
2010. JANUÁR-FEBRUÁR
ISTEN, HAZÁNKÉRT TÉRDELÜNK ELŐDBE. RÚT BŰNEINKET JÓSÁGODDAL FÖDD BE. SZENT MAGYAROKNAK TISZTA LELKÉT NÉZZED, ÉRDEMÉT IDÉZZED. ISTVÁN KIRÁLYNAK SZÍVE GAZDAGSÁGÁT. SZENT IMRE HERCEG KEMÉNY TISZTASÁGÁT. LÁSZLÓ KIRÁLYNAK VITÉZ LOVAGSÁGÁT Ó, HA CSAK EZT LÁTNÁD. SZENT ERZSÉBETBŐL HŐS SZERETET ÁRAD. MARGIT IMÁI VEZEKELVE SZÁLLNAK. MINKET HIÁBA URAM NE SIRASSON, ÁLDOTT BOLDOG ASSZONY. RÁNK, BŰNÖSÖKRE MINDEN VERÉS RÁNK FÉR, DE KÖNYÖRÖGNEK ŐK TÉPETT HAZÁNKÉRT. HADD LEGYÜNK MINK IS TISZTÁK, HŐSÖK, SZENTEK,
HAZÁNKAT ÍGY MENTSD MEG.
Tisztelt Honfitársaim! Magyarok a Kárpát-medencében és az egész világon! Nagyon sajnálom, nem tehetem meg, hogy hagyományos újévi köszöntőt mondjak. Bizonytalan és válságos év előtt állunk. Nemcsak az a kérdés, hogy vészeljük át, hanem az is, hogy mi lesz utána, milyen állapotban fogunk megérkezni a válság utáni napokba. Mindenkihez, a jóakaratú emberekhez szeretnék szólni ma. Természetes, hogy mindnyájan azt kívánjuk, minél kevesebben és minél kevésbé szenvednénk meg a válságot. De hát ez nem kívánság dolga. Egyáltalán felfogjuk-e a helyzetet, és azt, milyen sok múlik rajtunk? Kár lenne, ha csak azzal törődnénk, ami közvetlenül minket érint. Amíg nem az én munkahelyem szűnik meg, nem az én vállalkozásom omlik össze, nem az én családom nélkülöz, addig a válság a mások dolga? A bankok baja, ha nincs pénzük? A televízió és a hírek hozzászoktattak ahhoz, hogy százával hevernek a halottak, iparágak vagy országok gazdasága omlik össze. Ennek ellenére, bizony mindnyájunkat érintő, fontos kérdés, hogy 75.000 vagy 200.000 ember kerül-e utcára, hogy mi lesz a családjukkal. Senkinek sem mindegy, -1, vagy -3 százalék lesz-e a gazdasági növekedés, vagyis magyarán a zsugorodás. Vajon felrázta-e az egész társadalmat, hogy néhány év alatt minta országból sereghajtók lettünk? Csak ha az általános rossz hangulat, a városok, falvak, és a szolgáltatások leromlása, az erőszak terjedése, a mindennapi kapcsolatokat elöntő türelmetlenség és kíméletlenség, majd az elszegényedés átcsap egy határon, csak akkor fogunk majd arra gondolni, hogy ezek bizony nem véletlenek, hanem következményei valaminek? És akkor majd bűnbakot keresünk-e, vagy belátjuk a magunk mulasztásait is? A világméretű pénzügyi válság és a gazdasági visszaesés különösen sújtja Magyarországot. A válság ugyanis már súlyosan legyengült állapotban találta az országot. A kiút világos meghatározása és az alapvető változások sürgős bevezetése a kormány felelőssége. Én azonban most nem a politikusokhoz, hanem Önökhöz szólok. Önökön legalább annyi múlik, mint a politikusokon, sőt, szerintem több. Önök, a választópolgárok bízzák meg és hatalmazzák fel az állam működtetésére és a helyi ügyek intézésére a képviselőket, akik Önöknek felelősek. Önök ítélik meg tevékenységüket minden választáskor. De ne forduljanak el a politikától a választások között sem. Van lehetőségük a véleménynyilvánításra és a nyomásgyakorlásra, képviselőik ellenőrzésére. De ez csak egy kis része az ország életének és az Önök életének is. Arra kérem tehát Önöket, gondoljunk arra is, ami a mostani helyzetben rajtunk, és csakis rajtunk múlik. Azt hiszem, Önök is egyetértenek velem abban, hogy rajtunk múlik, ki milyen választ ad saját életében a válságra.
S biztos vagyok benne, egyetértenek abban is, hogy ilyen válaszra szükség lesz. Hiszen a magunk és családunk számára ki kell alakítanunk a felszínen maradás stratégiáját. Ez pedig nem megy a régi módon. Nemcsak a korábbi gazdaságpolitika miatt, hanem azért sincsenek az országnak tartalékai, mert nincsenek lakossági megtakarítások. Elköltöttük a pénzünket, sőt jóval többet. Az embereknek pedig a válságban még súlyosabb teher a hitelek törlesztése. A legfontosabb tehát a jövőre nézve saját erőforrásaink - pénz, idő, egészség - bölcsebb beosztása. Ez régi jó tanács, noha el tudom képzelni, hogy sokan idegenkedve fogadják a takarékosságra vonatkozó intelmeket. Pedig csupán saját döntéseink mérlegelését javaslom: mindig meg kell gondolni, mi az igazán fontos. Nagy fordulat lehet az életünkben, ha azt keressük, ami valódi szükségleteinket és boldogulásunkat szolgálja. Ne féljünk elővenni a meghitt, régi szavakat és tanácsokat, amelyeket mindenki megért! Ilyen a felelősség is. A takarékosság is elsősorban felelősség, hiszen a felelőtlen költekezés ellentéte. De felelősek vagyunk nemcsak anyagi helyzetünkért, hanem emberségünk megőrzéséért is. Ha a helyzet romlik, az emberek idegesebbek, kevésbé fegyelmezik indulataikat - hiszen ezt már tapasztalhatjuk. Mégis a jóakaratú emberekben bízom: a mindennapok küzdelmeiben, a munkahelyen, az üzletben, az utcán és emberi kapcsolataikban megőrzik az emberi tartást, nem hagyják tovább romlani a légkört. Tudom, hogy nehéz, de ha erre ügyelünk, ha van ilyen belső iránytűnk, akkor majd tudunk vigyázni egymásra; keserűségünkben sem fordíthat senki a másik ellen. Felelősségünk van tehát egymásért is. Az önállóság is nagyon fontos abban, hogy ne törjön össze minket a válság. Ilyenkor mindenki elsősorban magára számíthat - illetve szűkebb környezetére: a családjára, a barátokra. Az önállóság azonban egyszersmind önérzetet is jelent. Éppen a nehéz időkben szükséges, hogy legyünk öntudatosak, s felelős emberként utasítsuk vissza, ha akár gazdaságilag, akár politikailag ki akarnak használni. Azok, akik bíznak egymásban, kölcsönösen megsegítik egymást. Ezért az önállóság elválaszthatatlan a szolidaritástól. A közvetlen baráti segítségen túl, nem lehetünk közömbösek mások sorsa iránt sem. Aki teheti, nyújtson segítséget azoknak, akik végképp támasz nélkül maradtak! Jól tudom, sokszor éppen azok adakoznak, akik maguk is rászorulnának. Az emberség e szép megnyilatkozásai mellett azonban óriási feladat vár a nagy segélyszervezetekre valamint az egyházakra. Tisztelt Honfitársaim! Reményt és sok erőt kívánok Magyarország népének és minden magyarnak! Legyen boldog a ma beköszöntő újesztendő! S végül engedjék meg, hogy megosszak Önökkel egy gondolatot, amelyet gyakran felidézek magamban: A tisztesség hosszú távon megéri. Köszöntöm Magyarország minden lakosát és a magyar nemzet minden tagját!
Honfitársaim! Lehetetlen, hogy újévkor ne az újrakezdésről beszéljünk. Hiszen karácsony, újév, vízkereszt ugyanannak az ünnepkörnek a tagjai. S ezek az ünnepek a megújulás örömét adják nekünk. Ezek azok a napok, amikor megújul a világ. A Nap pályája ismét győzedelmesen emelkedni kezd. Immár hosszabbodnak a nappalok. Hiába van tél, a tavasz közeledtének jegyébe fordult már minden. A kozmosz nagy változásai azonban nélkülünk csak körben forognak. Az ember életének viszont célja van; a mi időnk nem forog körbe. A megújulást, az újrakezdést mi mindnyájan életünk és történelmünk egyenesére írjuk. A karácsony üzenete is ez: egyszer csak megérik az idő a beteljesedésre, egyszer csak mindenki szívében megszülethet a remény. Magyarország is nagyon megérett már a megújulásra. S mivel 2010 választási év lesz – az újesztendő alkalmat kínál a politikában és a közügyekben is az újrakezdésre. A változás szükségét mindenki érzi – és sok politikus is tudja, hogy mit akarnak az emberek. Ezért aztán a megújulás, az új irány, az új kiegyezés, az újjáépítés és így tovább, gyakran hallott jelszó lett. Az ünnep magasából azonban a megújulásnak egy ennél teljesebb képe látszik. A politika része, sőt szükséges alkotórésze az újrakezdésnek. De csalódni fog, aki az újat, s az ahhoz képzelt jót csakis kívülről, a politikától várja. A kilencvenes évek elején sokan képzelték, hogy a rendszerváltás önmagában meghozza a nyugati életszínvonalat – s keserves kiábrándulás lett a vége. A választás nagy esély – ám csupán a kezdet. Hiszen a lényege a változtatás lehetősége, ezért is nyújt reményt. Hogy a remények beteljesednek-e, a folytatáskor válik majd el. De ehhez mindenkinek hozzá kell járulnia a maga területén, legyen az munkahely, család, vagy a közélet. Honfitársaim! Négy évvel ezelőtti újévi beszédemben – 2006 is választási év volt! – azt mondtam, hogy a felelős ember ad magára, alaposan megvizsgálja az ígéretek és ígérgetők hitelességét. És persze mérlegeli azt is, milyen teljesítményt nyújtottak, hová juttatták az országot azok, akik korábban már kormányoztak, és akik nem, azoknak van-e fedezetük, képességük a jelszavak valóra váltására. Azt hiszem, mára sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Megéreztük, hogy választási döntésünknek súlya van. Olyan következményekkel jár, amelyek bizony nemcsak a négy éves ciklusra, de annál is tovább érnek. Megtapasztalhattuk saját erőnket, a választópolgárok erejét. Csak az utóbbi években is minden országos szavazás – a népszavazás, az európai parlamenti választások – jelentős politikai változásokat indítottak el. Tehát felelőssége teljes tudatában kell döntenie minden választópolgárnak arról, kinek ad felhatalmazást. Az állammal szembeni elvárások és a feladatok világosak: közbiztonság, a törvényes rend garantálása; a gazdaság olyan szabályozása, hogy biztonságosan fejlődjön és adjon munkát, a szegénység enyhítése, az ország tekintélyének helyreállítása a világban. Vannak azonban olyan feltétlenül szükséges változások, amelyeket semmilyen kormány nem tud véghezvinni az emberek, a mi közreműködésünk nélkül. Ilyen mindenek előtt a korrupció visszaszorítása. Korrupcióban fuldoklik ma az ország. Ez teszi tönkre a gazdaságban a tisztességes versenyt, az intézményekben a tisztességes működést. Joggal háborítanak fel mindenkit a százmilliós és milliárdos kifizetések – de a mindennapok kis korrupciója, a visszacsorgatott megbízási százalékok, a hatósági engedélyért adott és kapott pénzek is méregként hatnak. S a korrupcióhoz legalább ketten kellenek. Megszüntetéséhez az állam legszigorúbb fellépése mellett az kell, hogy a korruptság szégyenét az emberek többsége le akarja vetni. S tudom, hogy mindenki megkönnyebbülne. Hiszen az emberek többsége tisztességesen szeretne élni. Az kell, hogy tisztesség és siker ne válhasson el egymástól. Honfitársaim! Karácsonykor a gyermek születése tölt el bennünket reménnyel. De a mi gyermekeinknek is meg kell születniük. Követelhetünk az államtól családbarát politikát, ám ehhez legelőször is családok kellenek, összetartó, gyermekeket nevelő, szerető légkörű családok. Továbbá a családok és az iskolák együttműködése. Az iskolaügy, amely nemzetünk jövőjének kulcsa, csakis akkor tud megújulni, ha az iskolák és tanárok támogatása nemzeti üggyé válik. Ha mind azon vagyunk, hogy az iskola olyan közösségként működjön, amely biztos értékekre, tisztességre nevel, s minden gyereket a maga legjobb képességei szerint, önbizalmat adva készít fel egy megelégedett és értelmes életre. A gyermekekben nemzetünk jövőjét látjuk. A magyar nemzetért a magyar állam is felelős, de leginkább a nemzet tagjai. Hiszen a nemzet lényege a közös vágy, közös elhatározás és akarat arra, hogy együtt kívánjuk folytatni gazdag örökségünket. Ez az örökség – a magyar nyelv, a magyar kultúra, történelmünk és magyarságtudatunk – közös kincse minden magyarnak határoktól és állampolgárságtól függetlenül. S a szükséges megújulás alapja itt nem más, mint közösségünk átérzése, a magyar nemzet egészének szeretete. Ilyenkor, újévkor, sokan beszélnek békéről, szolidaritásról. Erre nagy szükség van, s nem véletlen, hogy vallási és világi vezetők kifejezik és megerősítik a bennünk élő békevágyat. Ha azonban egészen konkrétan a magyar társadalom megbékélésére is gondolok, az nem választható el az újrakezdéstől. Az új helyzetben új hangvételű kormányzásra, s új típusú ellenzékiségre van szükség. Magyarország békességét csak új alapokon lehet elérni és megteremteni. Erre várunk. Tisztelt Honfitársaim! Az év megújulásának napján reményteli szívvel kívánok mindenkinek az országban, és minden magyarnak boldog újesztendőt. Isten áldd meg a magyart!
Orbán Viktor újévi köszöntője. Az újév mindig magával hozza az új kezdet lehetőségét is, alkalmat ad arra, hogy megfogalmazzuk, mit hibáztunk el, mit kellene a jövőben másképpen tennünk. Magyarországnak sok mindenben változnia kell. Az új kezdet magával hozhatja a teljes újrakezdést is, a teljes megújulást is, Én hiszem, Magyarországnak éppen erre, a teljes megújulásra lesz szüksége a 2010-es esztendőben. Ha képesek vagyunk ezt belátni, akkor változtathatunk mindazokon a hibákon, amelyek az elmúlt nyolc évben megkeserítették a magyarok életét. Én hiszem, hogy „a kapu nyitva áll". A kérdés az, van-e elegendő bátorságunk, hogy belépjünk rajta, belépjünk, a „teljes megújulás kapuján". Amennyiben így döntünk, akkor 2010 a magyarok éve lesz, akkor 2010-ben hozzákezdhetünk egy olyan erős Magyarország felépítéséhez, amelyre mindannyian büszkék lehetünk, és amelyben mindannyian biztonságban élhetjük az életünket „Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!” Boldog újesztendőt kívánok mindannyiunknak! Hinni taníts Uram! Hinni taníts Uram, mert nem tudok, Nem tudok hinni az álnok árulóknak, Akik nap, mint nap megnyomorítanak. A bajok láttán, fejüket elfordítják, Fülüket befogják, szemüket eltakarják, Arcunkba vágják, mit akarnak? Mit akarunk, legyünk boldogok, Örüljünk annak, hogy élünk és remélünk. Adjunk hálát a mindenhatónak, Hogy élni hagynak, hogy élhetünk. Élni taníts Uram, mert nem tudok, Nem tudok élni, az álnok árulókkal. A gondolat és a tettek gyalázatával Amit nap, mint nap elkövetnek ellenünk. Segíts nekünk megtalálni a helyes utat, Hogy mi is segíthessünk másokon, Add meg az éles látást nekünk, Mellyel harcolhatunk ellenük. Örülhessünk annak, hogy élünk, Hogy élhetünk és remélhetünk, Mert nagy a felelősségünk A felelősségünk, a JÖVŐNK! Bp. 2009. október 18.
v. Fekete Marianna ty. Császárné
BÖJTE CSABA NEVE FOGALOMMÁ VÁLT ERDÉLYBEN ÉS MAGYARORSZÁGON EGYARÁNT A nehézsorsú gyerekeken segítő ferences pap 14 éve küzd azért, hogy szebbé, boldogabbá tegye a legkisebbek és legkiszolgáltatottabbak életét. "Nagyon szegény családból származó, úgymond szociális árvákat nevelünk az Alapítványunkban. Vakációkor a gyerekek - hiába árvák - ők is hazavágynak. Így volt három gyermekünk is egy családból, ahol az apuka, anyuka élt, de tudtam, hogy egy garázsban hajléktalanok, teljesen lecsúszott egzisztenciák. Nem erőst akartam hazaengedni őket, de ők mégis kérleltek. Gondoltam, elviszem, és este visszahozom őket. Délután 3-4 óra körül elmentem értük, mert korán sötétedik, már félhomály volt. Nem volt bevezetve a garázsba a villany, két nagy vasajtó, középen egy szerelőgödör, egy ágy, az ágyban a három gyerek az anyukához bújva, a plafonon a lehelet kicsapódott a hideg betonra, a vízcseppek, mint egy-egy gyémánt csillogtak. Nem láttam semmi nyomát annak, hogy karácsonyra vagy szilveszterre készülődtek volna. Hideg volt, sötét volt. Az apuka állt az ágy mellett, tördelte a kalapját, az anyuka nyakában csüngött a három gyerek. Szóltam, hogy "Gyerekek, gyertek, öltözzetek, megyünk vissza Dévára!" Ők persze tudták, hogy várja őket a meleg fürdő, a szép ruha, a kölyökpezsgő, a csillagszórók, minden, ami ilyenkor belefér egy ilyen intézeti karácsonyba. És akkor az egyik kisfiú azt mondta: "Pap bácsi, mi nem ünnepelhetnénk itthon, anyukámékkal?" Éreztem, hogy megáll bennem valami. A gyereknek nem arra van szüksége, hogy egy csomó kütyüt odavigyenek neki talicskában, hanem arra, hogy átölelje a nyakadat, hogy megpusziljad, hogy érezze azt a jóságot, ami egy szülőből árad. Egyfelől egy csomó limlom, másfelől az édesanya meleg nyaka és semmi más. És messzemenően az édesanya volt a nyerő! És akkor én azt gondoltam, hogyha Isten segít, ezt minden szülőnek elmondom..." (Forrás: Internet)
Hátha valaki nem tudja…
Nemeskürthy István kormánybiztos sajátkezű aláírásával
A szilveszteri pezsgő újév hajnalán elszálló mámorában, az ilyenkor szokásos újévi jókívánságok mellé, hadd csatoljak egy emléket, pontosan tíz év távlatából. Napra pontosan tíz évvel ezelőtt, kormányzása félidejéhez érve, az Orbán Viktor vezette koalíciós kormány Magyarország nagy ünnepének rendezvénysorozatát nyitotta meg. Ha nem is olyan nagyszabásút, mint 1896-ban a Millenniumi ünnepségek, s nem is olyan emelkedettet, mint 1938-ban az Eucharisztikus Világkongresszus és a Szent István Év, de az ország akkori lehetőségeihez mérten nagyszabásút, emelkedettet, nagyszerűt, és szívet melengetőt.
A kormány az országgal együtt megünnepelte a magyar államiság fennállásának ezredik évfordulóját, a Magyar Millenniumot. Az ünnepségek nyitánya a magyar Szent Korona 2000. január 1-i ünnepélyes átszállítása volt a Magyar Nemzeti Múzeum egy félreeső kiállítóterméből az Országház kupolacsarnokába. A kemény januári fagyban a Kossuth téren órákig várakozó ünneplő tömeg hajadonfőt üdvözölte a Szent Koronát és a kísérő díszmenetet, s lélegzetvisszafojtva számolta az uralkodónak kijáró huszonegy ágyúlövés hangját, majd hallgatta a felharsanó fanfárokat, s végül éjszakába nyúlóan a mozdulni nem akaró tömeg kivárta sorát, hogy „még azon melegében” láthassa a magyar államiság jelképét új helyén. Az ezt követő ünnepségek, zászlóátadások és rendezvények, melyeknek kormánybiztosa Nemeskürty István tanár úr volt, több mint egy évig tartottak. Záró rendezvényként a Szent Korona ellátogatott Esztergomba is, mely hajóút alatt a partról éljenző sokaság üdvözölte a nemzeti ereklyét. Aki ott volt, aki látta, amíg él, nem felejti el. Talán sokan megfeledkeztek róla, de e felejthetetlen ünnepségsorozatnak volt egy el nem hanyagolható eseménye. A nem sokkal korábban forgalomba került 2000 forintos bankjegynek kibocsátásra került egy jubileumi változata, melynek képét alább mellékelem, s javaslom mindennyájuknak, gondoljanak vissza erre a tíz évvel ezelőtti eseménysorozatra mielőtt majd az ez évi választásokon behúzzák az x-et. Dobai Miklós
56-os menekültek lágerekben
Magyar exodus Kétszázezer magyar indult neki a nagyvilágnak 1956 novembere után. Többnyire viszonylag fiatalok, akik számára évtizedekre lezárult a visszatérés reménye is. A huszadik század egyik legnagyobb népvándorlásáról Sós Péter János írt könyvet, Magyar exodus címmel. Sós Péter János. "Az egyik milliomos lett, a másik éhen halt." Fotó: S. L. – Miért volt exodus a forradalom utáni emigráció? – Azok a családok, akik november 4-e után nekiindultak, nem számolhattak a visszatérés lehetőségével. A kivándorlás a legtöbbjüknél végleges lett. Az, hogy ki ment és ki maradt, sokszor apróságokon múlott. Mi például négyen vagyunk unokatestvérek, de ma csak én élek Magyarországon, a többiek Stockholmban, Párizs környékén, illetve a tengerentúlon, Philadelphiában laknak. Pedig mi is össze voltunk pakolva. Ott ültünk 1956 novemberében a bőröndökkel nagyanyám lakásában. Az otthonunk kiégett az ostrom alatt, apám elveszítette az állását. Szüleim jól beszéltek németül, angolul, piacképes szakmájuk is volt. Minden amellett szólt, hogy induljunk el a határ felé. Egyetlen dolog akadályozta az indulást: beteg, idős nagyszüleim. Őket nem akartuk itt hagyni a forradalom és a megtorlások utáni bizonytalan országban. Maradtunk. Másoknál pont fordítva történt: egy ismerős vagy rokon a határon túl, egy venezuelai nagynéni, egy amerikai, izraeli cím – családok sokasága indult el ezzel az alappal. Ha mi is elmegyünk, nyilván másképp alakul az életem. Ezért is kezdett el érdekelni az, hogyan alakult azoknak a sorsa, akik nekivágtak. – Kik voltak az emigránsok? – Az első hullám a dicsőséges szabadságharcosok voltak, akik fegyvert fogtak. Ünnepélyesen fogadták, vendégül látták és körbehordozták őket. Utánuk jött azonban még száznyolcvanezer, akikre nem számítottak. Zömében fiatalok, köztük sok kisgyermekes család, akik húsz-harminc kilométert gyalogoltak a téli éjszakában, járőrök elől rejtőzve, ha kellett a jeges folyón átgázolva, hogy a határ túloldalára jussanak. A világ nem volt felkészülve az ő megjelenésükre. Nem tudtak mit kezdeni velük. Beengedni nem akarták őket, hazazavarni nem lehetett senkit. Az ő sorsuk nem a szabadságba, hanem a lágeréletbe vezetett, legalábbis egy-két esztendőre. A lakókörülményeiket könnyen el tudjuk képzelni, ha láttunk a szovjet kivonulás után itt hagyott orosz laktanyákat. Ausztria egy évvel korábban, 1955-ben vált semlegessé. Ilyen kiürített, minden felújítás nélküli kifosztott laktanyákba kerültek a magyar emigránsok. Disszidensek az ausztriai zöldhatáron. Menekülés télen – Hogyan fogadta őket a helyi lakosság? – Tanácstalanul és nem kis riadalommal – bár eleinte nagy rokonszenvvel és segítőkészséggel. Hálával tartozunk nekik. Ma már ezt is jobban meg tudjuk érteni, hiszen hozzánk most érkezett el ez a probléma: amikor Magyarországon megjelennek például Bangladesből elszédelgett menekültek, akkor mi is azt érezzük át, amit az egyszerű osztrák polgár érzett 1956–57-ben. – A könyvben azt írja, hogy az\'56-os menekültek első éveiről szinte alig jelent meg tanulmány, miközben mind a forradalom napjairól, mind az emigráció későbbi sorsáról számtalan mű látott napvilágot. Miért maradt fehér folt ez az időszak? – Részben pont az érintettek miatt. Hasonlóan ahhoz, ahogy a holokauszt-túlélők nem beszélnek a tábori életről, legfeljebb nagy nehezen mondanak el egy-két részletet, ugyanezt tapasztaltam a magyar \'56-osokkal kapcsolatban. Azt az apró lyukat, ami a határ elhagyása és az új hazába való beilleszkedés között van, mindenki mélyen eltemette magában. Nincs róla felvétel, nincs irodalom. A visszaemlékezések valahogy úgy kezdődnek, hogy "megérkeztünk Patagóniába, és Patagóniában az történt, hogy"…
A másik ok a Kádár-rendszer zavara volt. Számukra a kétszázezer emigráns óriási arculcsapást jelentett. Hiszen valahogy el kellett számolni azzal, hogy néhány hónap alatt eltűnt az ország lakosságának két százaléka. Ha ez arányaiban Amerikában történik, milliós nagyvárosok ürültek volna ki. Mindenki tudta, hogy nem csak azok disszidáltak, akik az utcán harcoltak, vagy köztörvényes bűnözők voltak. Kimentek értelmiségiek, szakmunkások, a soproni egyetem úgy egészben. Ez Kádáréknak nagyon fájt. Nem is értették sokan az akkori vezetésből, hogy ez miért van, ezért kitalálták azt a butaságot, hogy kalandvágyból mentek ki. De hát az ember kalandvágyból nem hagyja itt az anyját. Végül az emigrációval is ugyanaz történt, mint az egész forradalommal: igyekeztek elfelejteni és elfeledtetni az itthon maradottakkal is. – Mitől függött, hogy valaki gyorsan továbbkerült a lágerből, míg mások az egyik karácsony után a következőt is a barakkokban töltötték? – A menekültek nem számítottak arra, ami történt velük. Természetesnek vették, hogy a szabad világ várja őket. A legrosszabb álmukban sem gondolták volna, hogy évekig kell arra várni, míg valaki befogadja őket, mivel a legtöbb ország kvótákat állított fel, és azok hamar kimerültek. Van a könyvemben egy táblázat, amelyből kiderül, hogy százezer lakosra számítva, a külföldieket egyébként elutasító Svájc fogadta be a legtöbb \'56-os emigránst, míg az Egyesült Államok a legkevesebbet. Igaz, Amerika ugyanakkor sok pénzt adott a kivándorlók megsegítésére, míg Svájc tizenöt éves ott-tartózkodás után sem adott sokaknak állampolgárságot. Az útirányban természetesen más szempontok is szerepet játszottak. A zsidó származásúak közül sokan Izraelbe mentek, míg a fasiszták, nyilasok, háborús bűnösök számára a természetes választás Dél-Amerika volt. Egy Norvégiában, a Sarkkörön túl élő magyar főmérnök, aki otthon üvegházban termeszt pirospaprikát, egyszer azt mondta nekem, hogy három dolog befolyásolta a döntését: legyen európai ország, mert akkor gyorsan haza tud menni, ha az anyja megbetegszik, legyen gazdag ország, mert ott a szegény is jobban él, mint szegény országban a gazdag, és végül legyen kevés magyar, mert ahol sok magyar van, ott gyűlölni kezdik a magyarokat. Ez egy okos ember volt. A boldogulás is legtöbbször egyéni adottságokon és szerencsén múlt. Beszéltem Ausztráliában egy magyarral, aki miután zsebében ötven dollárral leszállt a repülőgépről, észrevette, hogy esik az eső. Bement a vámmentes boltba, vett tíz esernyőt, darabját öt dollárért, majd kiment a reptér elé, és eladta őket tíz dollárért. Egy óra alatt megduplázta a tőkéjét. Az illető ezt az életösztönt otthonról, a bensőjében hozta magával. Ő milliomos lett, mások meg éhen haltak. – Voltak, akik a szó szoros értelmében rabszolgasorsra jutottak? – Igen, a legmegdöbbentőbb sorsa annak az ötszáz magyarnak lett, akiket 1958 elején Dominika fogadott be azzal az ígérettel, hogy házat, földet, munkalehetőséget adnak a mérnöki vagy szakmunkás képzettséggel rendelkező bevándorlóknak. A válogatást személyesen a Trujillo elnök legszűkebb környezetéhez tartozó magyar származású Kovách tábornok végezte Bécsben. A magyarokat azonban nem berendezett házak, hanem őrtornyos, drótkerítéses lágerek várták. A kelet-európai diktatúrából a latin-amerikai diktatúra fogadta őket. Amikor fellázadtak, a katonaságot vetették be ellenük, és tizenkét hangadót letartóztattak. A szabadságharcosok azonban itt is kitettek magukért. Éjszaka megtámadták és kiszabadították a társaikat. Puszta ököllel verekedtek, mert még benzin és üvegpalack sem volt, hogy Molotov-koktélt készíthessenek. Verekedtek a nők és verekedtek a gyerekek is, míg a mulatt katonaság visszavonult. A magyarok ezután leveleket juttattak el az ENSZ-hez és nyugati nagykövetségekhez, kérve a segítséget kiszabadulásukhoz. A nemzetközi felháborodás nyomán Trujillo végül egy szál ruhában hajóra rakatta a magyarokat, és visszatoloncolta őket Ausztriába – a lágerbe.
A januáriak Az emigráció egyik kései hullámáról így írt egy korabeli beszámoló: "Akkor határozták el, hogy otthagynak hazát, házat, temetőt, jószágot, amikor már bizonyossá lett, hogy nem jön egy új Kossuth, nem támad második Damjanich, hogy az orosz megszállta a keresztutakat és a bakterházakat is, a Nyugat pedig nem tud, vagy nem akar cselekedni. Ausztriában aztán megtudták, hogy ők »januáriak«, s ezzel eljátszották a jogukat a világhoz. Mások olyanok voltak, akik még az utolsó pillanat után is megpróbálták a lehetetlent, akik még ott voltak január tizedikén a csepeli ütközetben, akik arra gondoltak, hogy talán a párton belül sikerül valamit elérni, vagy talán jön egy jegyzék Amerikából, esetleg Hruscsov elméje megvilágosodik, s akkor szükség lesz a kitartó és becsületes emberekre." (Irodalmi Újság, 1958. február 15.) (Forrás: Internet)
HA MEGDOBNAK KŐVEL Egy férfi éveken keresztül gyűjtött arra, hogy megvehesse élete első autóját. Sok munkájába és lemondásába került, de SIKERÜLT! Nagy izgalommal hajtott hazafelé, hogy a családjának megmutassa az ÁLOM autót. Útközben elhatározta, hogy beugrik a közelben lakó barátjához, és megosztja vele az örömét. Gyorsan megállt a háza előtt és nagy lendülettel elkezdett tolatni. Ekkor hallja, hogy a kocsiján koppan egy kavics. Lefékezett, kiszállt a kocsiból, és látta, hogy egy kisfiú dobta meg a vadonatúj kocsiját, s ezzel már meg is sérült az álomautója. Elkezdett éktelenül kiabálni a gyerekkel: Normális vagy Te? Jól elverlek, hogy elmenjen a kedved az ilyen álltatságoktól! A fiúcska előbb megszeppent, majd így szólt – Nem tehettem mást, túl messze voltam, hogy a hangom meghallja. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább. Mozgássérült testvérem előre ment a tolószékkel, de túl gyorsan ment és felborult, pont az Ön kocsija alá esett, így muszáj volt megdobnom, hogy megállítsam! A férfi elszégyellte magát, felsegítette a kisfiút és visszaültette a kerekesszékbe. Az eset után a férfi a kocsin soha nem javíttatta meg a fényezést. Az megmaradt emlékeztetőnek. „Ha megdobnak kővel” talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltse! Nehogy valami nagy bajt tegyünk, ha nincs időnk meghallani a jelzéseket, vagy túl elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk rájuk! Néha kell, hogy „megdobjanak kővel” ahhoz, is, hogy megálljunk, hogy elgondolkozzunk, mi is történik körülöttünk. Tudatában lenni annak, hogy amit tervezek, az előre visz-e engem, és segít-e másoknak?
FŐHAJTÁS A SORTŰZ ÁLDOZATAI ELŐTT Eger az 53 évvel ezelőtti tragédiára és annak áldozataira emlékeztek pénteken délután a megyeszékhely főutcáján. Az 1956. december 12-én, a Csiky és Széchenyi utcák sarkán eldördült és számos halálos áldozatot követelő sortűzre emlékeztek ma. Réti Árpád szavalatát követően Nyerges Andor, az '56-os Szövetség regionális szervezetének elnökségi tagja mondott beszédet. Emlékeztetett arra, hogy Salgótarján után éppen a hevesi megyeszékhely volt a második város, ahol ezt a gyalázatos tettet elkövették a pufajkások. Az Ifjúság Házzal átellenben található emlékműnél a koszorúzást az '56-os Szövetség nyitotta meg, majd a város, a pártok és a civil szervezetek képviselői helyezték el a virágaikat. Az 53 évvel ezelőtti tragédiára és annak áldozataira emlékeztek pénteken délután a megyeszékhely főutcáján. Az 1956. december 12-én a Csiky és Széchenyi utcák sarkán eldördült, 9 halálos és több sérültet követelő sortűzre emlékeztek. Réti Árpád szavalatát követően Nyerges Andor, az '56-os Szövetség regionális szervezetének elnökségi tagja mondott beszédet. Emlékeztetett arra, hogy Salgótarján után éppen a hevesi megyeszékhely volt a második város, ahol ezt a gyalázatos tettet elkövették a pufajkások. A történelmi visszatekintés közben a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai a megemlékező tömeggel szemben egy transzparenst feszített ki, felhívva a figyelmet arra, hogy "a gyilkosok még ma is köztünk élnek". Az Ifjúság Házzal átellenben található emlékműnél a koszorúzást az '56-os Szövetség nyitotta meg, majd a város, a pártok és a civil szervezetek képviselői helyezték el a virágaikat. Az MSZP koszorúzását az Egerben már megszokott fütty koncert, gyilkosok és hazaárulók bekiabálás követte. A HVIM nevében Zagyva György Gyula - a mozgalom elnöke -, az egri és a salgótarjáni tagszervezetek vezetői nem kívántak közösséget vállalni a posztkommunista, hazaáruló, tolvaj bandával, ezért rendhagyó módon, a már előre megrajzolt, az áldozatokat szimbolizáló körvonalak mentén helyezték el a kegyelet koszorúit. A városi gyásznap végén az egri hazafiak a sortüzeket elrendelők utódainak koszorúját az azt megillető helyre - egy kuka mellé - helyezték.
Pongrátz Ödön 1922-2009
2009. december 16-án, 87 éves korában elhunyt Pongrátz Ödön 1956-os szabadságharcos, a Corvin közi fegyveres ellenállás egyik szervezője, az ’56-os Történelmi Alapítvány elnöke. Pongrátz Gergely halála után ő irányította a kiskunmajsai ’56-os Múzeum és az ’56-os Ifjúsági Tábor munkáját. A fiatalok körében élő történelem volt, rendíthetetlen hite, hazaszeretete példázat marad mindannyiunk számára. Pongrátz Ödön földi maradványait végakaratának megfelelően a kiskunmajsai 56-os Kápolnában helyezzük örök nyugalomra 2010. január 16-án délelőtt 11 órakor. A temetési szertartást végzi dr. Bábel Balázs kecskemét-kalocsai érsek. Búcsúztatót mond Barátai, tisztelői nevében Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke. A Pongrátz család nevében: Pongrátz Ernő Az 56-os Történelmi Alapítvány nevében: Nahimi Péter Kérjük, a megemlékezés virágait, a koszorúkat a szertartás kezdete előtt negyedórával helyezzék el az 56-os Kápolnában! Megfelelő számú jelentkező esetén Budapestről autóbusz indul a temetés helyszínére. Érdeklődni a 06/20-21-44-849 telefonszámon! A Budapest-Nyugati pu.-ról 7: 53 korinduló, Kiskunmajsa Vasútállomásra 10: 06 –kor érkező vonathoz autóbuszt biztosítunk a temetés helyszínére való eljutás érdekében. Kérjük azokat, akik igénybe kívánják venni, előzetesen a 06/20-21-44-849 telefonszámon legkésőbb 2010. január 14-ig jelentkezzenek!
VERŐLEGÉNYEK PÁRNÁK KÖZT (Internet: Szerző: Vámos György)
Amikor 1990-ben megalakult az első szabadon választott kormány, sokan gondolhatták, hogy megnyílnak a rejtélyes akták, az elkövetett bűnök még életben lévő bűnösei elnyerik méltó büntetésüket, és a még életben lévő áldozatok szemébe néznek azok, akik a kommunizmus hazug eszméjének égisze alatt ezeket a bűnöket elkövették. A Katonapolitikai Osztály, a Politikai Rendészeti Osztály, az Államvédelmi Osztály és az Államvédelmi Hatóság kegyetlenkedései azonban mind a mai napig csak részben kerültek nyilvánosságra. Arra azonban a társadalom nem kapott választ, hogy az elmúlt húsz év alatt miért nem derülhettek ki a kegyetlenkedések, és miért nem publikálták az elkövetők pontos névsorát. Ennek következtében az elkövetők nagy része – rendszerváltás ide vagy oda – háborítatlanul élte le életét, majd „ágyban, párnák közt” halt meg. Az elkövetők gyermekei pedig bent ülnek a parlamenti padsorokban, befolyásos állami állásokban, vagy sikeres vállalkozók, sportvezetők lettek, médiaformáló személyiségekké váltak. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a volt szocialista országok közül egyedüliként csak nálunk maradt el a tömegek által mindmáig hiábavalóan, ámbár jogosan követelt felelősségre vonás. A rendszerváltó pártok közül az antikommunizmust hirdető, önmagát szabad demokratának nevező párt zászlója alá tömörültek az egykori bűnelkövetők gyermekei. Ők természetesen nem felelősök a szülők által elkövetett nemzetellenes bűntettekért, de szüleik egyszer s mindenkorra kikaparták számukra a gesztenyét, ami életük további alakulásában meghatározó volt. Az arisztokratáktól, a jómódú zsidó polgároktól erőszakkal elvett villák, lakások az ő tulajdonukba kerültek, vagy később egymás között cseréltek gazdát, és nagyobb részükben a mai napig is a még élő egykori népnyúzók vagy leszármazottaik lakják azokat. Körömszakadtáig A Képviselői Irodaházzal átellenben, mely korábban az Államvédelmi Hatóság központja is volt, a Jászai Mari tér 4/A-ban lakott haláláig Bauer Miklós, az Államvédelmi Hatóság hírhedt alezredese, feleségével, Bauer Miklósné született Schönfeld Jucival, aki szintén az ÁVH századosa volt. A mögötte lévő utcában, pontosan az e ház mögötti házban lakott még néhány évvel ezelőtt is Olti Vilmos, az 1945 utáni ítélkezések egyik legkegyetlenebb bírája. Bauer Miklós fia, Bauer Tamás egykori MSZMP-tag, ma rendszeresen próbálja bizonygatni, hogy az az út, amelyen jelenleg az országrabló kormány jár, az egyedüli helyes út mindnyájunknak. Ő, aki az SZDSZ egyik alapítója volt, nem riad vissza attól sem, hogy külföldi kiruccanásai alkalmával rendszeresen hazánk rosszhírét keltse, az ellenzék vezető pártját szélsőjobboldalinak titulálja, és nyilatkozataival azt a műhisztériát fokozza, hogy az országban náci veszély van, s nyilas párt is létezik. Minden alkalommal megfeledkezik arról, hogy neki nemhogy a közéletben, de még csak a közélet közelében sem lenne helye, ha itt igazi rendszerváltás történt volna. Évekkel ezelőtt már terítékre került egyszer Bauer Miklós ügye, akit a köztudatban csak „körmös Bauer”-ként emlegettek. Vajon miért? A Történeti Hivatalban igen kevés anyag kutatható Bauer Miklós ÁVH-s múltjáról, de mégiscsak jó lenne egyszer megtudni az igazságot például Ries István egykori igazságügy-miniszter halálának körülményeit illetően. Riest 1950. július 7-én vették őrizetbe, majd 1950. szeptember 11-ig folyt ellene vizsgálat
hűtlenség, korrupció és szabotázs miatt, aztán a váci rabkórházban 1950. szeptember 15-én meghalt. Haláláért kit terhel a felelősség? A BM Vizsgálati Főosztályának jelentése alapján egyértelmű, hogy az ügyben a vizsgálatot Bauer Miklós folytatta, előbb konspirált helyen, később a hatóság épületében. Bauer 1950. július 22-én készült jelentésében az alábbiakat írja: „Az őrizetes beismerő vallomása előtt sírása, piszkossága és bevizelése általi megalázottságát leszidással, leköpéssel és pofonokkal igyekeztem fokozni.” 1950. augusztus 11-én ezt írja Bauer: „Ries jelenlegi őrizetének ötödik hetét tölti, ez a hét a vele való bánásmódban nagy változást jelentett, mert e hét keddjén igen gyengén meg lett verve. A verést Ries meglepően jól bírta, nem tört meg, magatartása legfeljebb annyiban változott, hogy az eddigieknél is alázatosabb lett, de ravaszkodása, mellébeszélése továbbra is megmaradt. További veréssel szemben nem mutat különösebb félelmet.” 1949. október 15-én a Magyar Közlöny 216. száma az alábbiakról ad hírt: „A Népköztársaság Elnöki Tanácsa belügyminisztere, a Minisztertanács Elnöke útján tett előterjesztésére kiváló szolgálatteljesítése elismeréséül dr. Bauer Miklós őrnagynak a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét adományozta.” Ugyanakkor kapta meg ugyanezt a kitüntetést sógora, Szendi György, valamint a Bárdi Magda-ügyben elhíresült Vajda Tibor főhadnagy is. De ugyanekkor kapta a Magyar Köztársasági Érdemérem ezüst fokozatát Bárd Károly főhadnagy is, akinek neve az elmúlt néhány héten is felmerült, mint a sukorói projekt jogi képviselőjéé. Bauer Miklósnak máig tisztázatlan szerepe volt a Rajk-ügyben, a Noel Field-ügyben is, és páter Kiss Szaléz ügyében szintén részt vett, mint vizsgáló, ahol az atyát úgy kínozták, hogy a fejére húzott fémvödörre vizet csepegtettek. Ezzel az őrizetest szinte a tébolyba kergették. Meglepő módon a rendszerváltáskor sokan suttogtak a Bauer Miklós által állítólagosan elkövetett körömletépésekről, őt azonban soha senki nem kérdezte meg az ellene felhozott vádakról, de ugyanígy más ávós brigantikat sem kérdeztek meg az általuk elkövetett bűnökről. Szánalmas magyarázkodás Érdemes felidézni Bauer Tamás 2000-ben elmondott beszédét, amelyet személyes érintettség kapcsán osztott meg a parlamenti hallgatósággal. E védekezés azonban nem több egy szánalmas magyarázkodásnál: „Tisztelt Országgyűlés! Gyáva az a politikai tényező, alantas az az eljárás, amikor a fiú politikai szerepvállalása miatt az apát igyekszenek megtorolni. De ha már ezt tették több ízben, akkor a következőket kell elmondanom. Apám, dr. Bauer Miklós, mozgalmi nevén Bem apó, aktív részese volt a német- és nyilas ellenes ellenállásnak a második világháború alatt, és olyan embereket juttatott, segített hamis papírokhoz, mint például a kisgazda BajcsyZsilinszky Endre. Amikor elkövetkezett az, amit Bibó Istvánhoz, Illyés Gyulához, Nagy Imréhez és másokhoz hasonlóan felszabadulásként fogadott, akkor a demokratikusnak vélt új magyar állam titkosszolgálatának tisztje lett, amit később ÁVH-nak hívtak. Mint négy nyelven beszélő jogász, sohasem volt verőlegény, nem volt kihallgató tiszt, hét év alatt összesen kétszer bízták meg kihallgatással. Semmilyen szerepe nem volt Ries István halálában, az ügyet elvették tőle. 1953-ban maga is az Andrássy út 60. pincéjébe került, és csak Sztálin halálának és Rákosi bukásának köszönhető, hogy élve került ki onnan. Újra kellett kezdenie az életét. Jogászként, ügyvédként szerzett Magyarországon és szerte Európában megbecsülést és bizalmat. Öregségére az a szerencsétlenség érte, hogy a fia és kollégája (Eörsi Mátyás) az SZDSZ politikusa lett…” Visszautasított kizárás Felmerül a kérdés a magyar történelmet ismerő emberben: Bauer Miklós, aki 1921-ben született, érintve volt a zsidótörvényekben, amelyek már egyetemi éveit is befedték, mikor, hol és milyen néven végezte el a jogi egyetemet a vészkorszak alatt? Még 2000-ben egy parlamenti képviselő segítségével megkerestem a debreceni egyetem akadémikusát, Fésüs László egyetemi tanárt, rektort. Arra voltam kíváncsi, hogy valóban ott végzett-e Bauer Miklós, mint ahogyan azt állította. A válaszlevélből egyértelműen kitűnik, hogy Bauer Miklós Iván az 1938/39-es tanévben az Állam- és Jogtudományi Kar első éves hallgatója volt, de 1939. augusztus 8-án az egyetem quaestori hivatala távozási bizonyítványt adott ki részére. Bauer anyagában egy velem együtt dolgozó barátom egy Bálint Mihály névre kiállított hallgatói igazolvány másolatát találta. Azonban, mint a mellékelt levélből is kitűnik, Bálint Mihályra vonatkozó adatokat sem 1938-at megelőzően, sem az azt követő időszakban nem találtak. No comment. Feltehetnénk azt a kérdést is, hogy az, aki származása miatt a zsidótörvények alá esett, de közben részt vett az ellenállásban is, hogyan végezhetett el bármilyen egyetemet? A Budapesti Ügyvédi Kamaránál tett állampolgári bejelentés alapján még 2000-ben igazgatási eljárás indult Bauer Miklós és Bárd Károly kamarai tagok törlése tárgyában. A bejelentésben a bejelentő azt kérte, vizsgálják meg, alkalmas-e a két nevezett az ügyvédi kamarai tagságra, mivel Bauer Ries István, Rajk László és mások kihallgatásában, illetőleg megkínzásában játszott aktív szerepet, Bárd Károly pedig részt vett Ocsovai Sándor vallatásában. A Budapesti Ügyvédi Kamara egyhangúlag visszautasította a kamarából való kizárásukat. A határozatot Bánáti János, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke és Bárándy Péter főtitkár jegyezte. Ilyenkor valóban felmerül az emberben a kérdés: miféle rendszerváltás volt ebben az országban, ahol „verőlegények a verőfénybe” menekülhettek, mint Vajda Tibor, azok után, hogy Bárdy Magdát megkínozták, míg férjét, Somogyi Istvánt agyonverették. Miféle rendszerváltás volt ebben az országban, ahol még egy olyan 90 éves ügyvéd is mind a mai napig közreműködhet a magyar állam vagyonának aljas módon történő kiárusításában, mint Bárd Károly. Jogosan föltehetjük a kérdést, ha elő lehet venni Képíró Sándor volt csendőrtisztet, vagy kiadatási kérelmet lehet benyújtani Zentai Károly ellen, akkor miért nem lehet ugyanígy kiadatást kérni Vajda Tiborral szemben, vagy miért nem lehetett elővenni az időközben már elhunyt Bauer Miklóst?
Bűn és bűn között, elkövető és elkövető között nem lehet különbséget tenni. Sajnos, ki kell mondjuk, hogy Magyarországon még mindig a kettős mérce működik. Pedig a kommunista diktatúra bűnei ugyanolyan bűnök, mint a nácizmus vagy fasizmus bűnei. Természetesen érthető Bauer Tamás „körömszakadtáig” való kiállása apjáért vagy a kommunista rezsim védelméért, de a tények, a bizonyítékok, a még megmaradt dokumentumok önmagukért beszélnek. Vajon mennyi a valóságtartalma Bauer Tamás parlamenti magyarázkodásának, amikor azt mondja, apja nemzetközileg elismert jogász, ugyanis néhány évvel ezelőtt még Bauer Miklós egy külföldi céget képviselt a magyar állammal szemben. Ráadásul Bauer Miklós attól a Rákositól, akit Bauer Tamás úgy emlegetett, hogy csak bukását követően kerülhetett élve apja újra szabadlábra, szóval ettől a Rákositól apja – az Országos Levéltárban őrzött levél tanúsága szerint – tízezer forint kártérítést kapott 1954. február 27-én. Csavar a szerkezetben Az alábbiakban pedig álljon itt örök mementóként egy 1954. február 21-én keltezett levél, Bauer Miklós aláírással, aki önmaga állítása szerint csak egy csavar volt a szerkezetben: „Drága Rákosi Elvtárs! Nagy kéréssel fordulok Rákosi elvtárshoz. Az elmúlt évben a BM vizsgálati szervei ártatlanul és indokolatlanul tíz hónapon keresztül fogva tartottak. Ártatlanul és indokolatlanul a BM, illetve a KEB szerint is, hiszen szabadlábra való helyezésemkor a BM, majd később a KEB közölte velem, hogy nem tettem semmit, ami büntetőeljárásra adna alapot. De nem merült fel ellenem semmilyen politikai vagy erkölcsi kifogás sem. Ártatlanul és indokolatlanul szenvedtem 10 hónapon keresztül és indokolatlanul szenvedett családom is. De rehabilitálva mégsem lettem, sőt szabadulásom óta újabb igazságtalan ítéletek sújtanak. A KEB polgári származásomra hivatkozva kizárt a Párt soraiból. Kizárt annak ellenére, hogy a Pártnak számos polgári származású értelmiségi tagja van, akik közül a felszabadulás előtt bizony csak kevesen tudták vagy akarták tanújelét adni a Párt iránti feltéten áldozatkészségüknek. Kérem azonban Rákosi elvtárs, ne értsen félre! Én nem azért érzem magam a Párthoz tartozónak, mert a Pártban vannak még olyan személyek is, akiket inkább a becsvágy fűt, mint a lelkesedés a munkásosztály ügye iránt – nem! Én azért akarok a Párt tagja maradni, mert ugyanabból a különleges anyagból vagyok gyúrva, mint a többi kommunista, és azért, mert egyszerűen nem tudok más lenni, mint kommunista, nem tudok másként élni, csak mint kommunista, nem tudok máshová tartozni, mint a Párthoz, nem tudok másért élni, mint a Pártért! Engem vádoltak azzal, hogy államvédelmi munkám során vettem jegyzőkönyvbe egyes őrizeteseknek Péter Gáborra vagy más volt államvédelmi vezetőkre tett vallomását, de ez alaptalannak bizonyult. [Megjegyzés: a jegyzőkönyveket általában Bauer Miklós felesége, Schönfeld Juci vezette – a szerk.] A BM vizsgálati szervei viszont az én ügyemben következetesen nem vették jegyzőkönyvbe azokat a vallomásaimat, amelyek csak a legkisebb mértékben is kompromittálók lehettek volna jelenleg fontos beosztásban lévő elvtársakra. Drága Rákosi Elvtárs! Nagyon, nagyon nehéz helyzetben vagyok! Sokszor vívódom magamban, hogy mi a helyes, mit kell tennem, hiszen ha valakit a saját anyja fojtogat, s mégis életben szeretne maradni, vigyáznia kell, nehogy az anyjának okozzon fájdalmat. Igyekezni fogok ezt mindenképp elkerülni. Nagy kéréssel fordulok tehát Rákosi Elvtárshoz! Kérem, segítsen rajtam, nyújtson segítséget ahhoz, hogy visszakapjam párttagságomat, és munkába állhassak. Kérem, hallgasson meg személyesen is, ha bármilyen kételye lenne abban, amit most leírtam. Kérem Rákosi Elvtárs, bízzon bennem, és én nem fogok segítségére méltatlannak bizonyulni” (MOL 288.f.9/1962/51b). Gerő Ernő intézkedett, hogy a BM azonnal adjon neki kétezer forint segélyt, és tizennégy napon belül helyezze el. Bauer végül tízezer forint kártérítést kapott… Együtt Bauer, Bárd és Eörsi Megtörve hallgatását néhány évvel ezelőtt Bauer Miklós megszólalt. Semmit nem ismert el, arra hivatkozott, hogy nincsenek dokumentumok. De legfőképpen úgy próbálta magyarázni az ellene felhozott vádakat, hogy ezeket a gyűlölet mozgatja. Ries István ügyében közölte, nem kihallgatótiszt volt, hanem tolmács. És így, mivel több nyelven beszélt, a Riesnél talált leveleket, amelyeket idegen nyelven írtak, neki adták át tanulmányozásra, mert a külföldi hírszerzési osztályon ő tudott egyedül franciául, angolul és németül. A Bárdy Magda kontra Vajda ügyben szintén sajátságos magyarázatot adott: „Ötven éve nem találkoztam Vajdával, ügyéről a sajtóból értesültem” – mondta. Pedig Vajda Tibor magyarországi jogi képviseletét az Eörsi és Társa Ügyvédi Iroda végezte, ahol együtt dolgozott Bauer, Bárd és Eörsi Mátyás. Való igaz, a védelmet valóban nem ő, hanem az iroda egy másik munkatársa látta el. A vele készült interjúban elmondta, hogy ÁVH-s múltja miatt nem kívánt részt venni a közéletben, de egyértelműen kijelentette, az ötven évvel ezelőtti dolgok jogi értelemben különben is régen elévültek. Miként Bauer Tamásnál, úgy apjánál sem maradhatott el az interjúból az antiszemita Magyarország képe. Felemlegette, hogy 1953-ban koncepciós zsidópert akartak előkészíteni ellene és több társa ellen. Azt azonban elfelejtette hozzátenni, hogy az Államvédelmi Hatóság egymással szemben álló favorizáló vezetői maguk is zsidók voltak, az ország legfelsőbb öt vezetője is zsidó származású volt, és ebben az időben Magyarországot
nem a német, hanem a szovjet csapatok tartották megszállásuk alatt, akik, mint tudjuk, „felszabadították” az országot. Végül is csak egy újabb kérdésfeltevés marad: ha a bűnök elévültek Bauernál és a többi volt ÁVH-snál, akkor miért nem évültek el másoknál?
NEM BÁNTA MEG TETTÉT AZ 1956-OS VÉRBÍRÓ Aki már hallott a Nagy Imre-perről, annak ismerősen cseng Vida Ferenc neve: ő volt az, aki kimondta a halálos ítéletet az 1956-os forradalom miniszterelnökére és társaira, és összesen 20 embert végeztetett ki. A vérbíró haláláig tagadta, hogy az MSZMP vezetői, illetve maga Kádár János utasította volna a halálos ítéletek meghozatalára. Ezt erősíti meg abban az 1989-es interjúban is, amelynek tekercsei közel 20 éven át porosodtak egy fiók mélyén, és amit péntek este a Múlt-kor legújabb adásában mutatunk be. Dr. Vida Ferenc, a Népbírósági Tanácsvezető bírája a Magyar Rádió 1989. július 19-én felvett közel hét órás interjújában, és annak a Bartók Rádióban leadott vágott változatában vallott az akkori eseményekről, és a következőkkel indokolta álláspontját: „Én nagyon sok embert halálra ítéltem! Nem bosszúból. Éntőlem távol áll a boszszú! Én nem vagyok a halálos ítéleteknek a nagy híve, de a törvényeket tisztelem.” A 20 embert hóhérkézre juttató vérbíró azonban nem állt mindig a hatalom csúcsán: Vida Ferenc 1911-ben született Csongrádon, jómódú ügyvéd apa fiaként. 1932-1933-ban részt vett a cionista mozgalomban, közben elvégezte a jogi akadémiát 1934-ben Szegeden, majd 1934-ben Tel-Avivba ment, ahol részt vett az ottani munkáspárt megalapításában. Magyarországon 1936-tól ügyvédjelöltként dolgozott, emellett az illegális kommunista mozgalomban is dolgozott. Ekkor vált ismertté "Tunisz" fedőnéven, mivel jellegzetes arabos külseje volt. 1942-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték illegális kommunista szervezkedésért. Magyarország német megszállása után Németországba hurcolták, megjárta a dachaui és buchenwaldi koncentrációs tábort, a második világháború után pedig ügyvédként kezdte újra hazai pályafutását. 1945 júliusában az MKP budapesti V. kerületi pártbizottságának titkára lett, 1946-1949 között a Belügyminisztérium tanácsosaként, azután pedig az MDP Központi Ellenőrző Bizottságának alosztályvezetőjeként dolgozott. Az Igazságügy minisztérium 1951 decemberétől alkalmazta, 1953. november 8-tól pedig egészen 1972. október 31-ig a Legfelsőbb Bíróságon tevékenykedett, ahol legmagasabb beosztása kollégiumvezető-helyettes volt. A gyakran kontrollálatlan dühkitöréseiről és ordibálásairól elhíresült Vida Ferenc, mint Pilátus a Krédóba, úgy csöppent bele a Nagy Imre perbe. Eredetileg ugyanis Radó Zoltánt nevezték ki a per bírájává, ám szívinfarktusa miatt 1958 februárjában meg kellett szakítani a tárgyalást. Rainer M. János történész szerint „Radó pervezetési stílusa és Vidáé több ponton döntően különbözött. Radó koncepciója az adott körülmények között lehetséges korrektség elvét követte, mindenkit hagyott beszélni. Radó nemcsak szavakban, hanem gesztusokban is megpróbálta tartani magát az ún. törvényességhez, betartott formaságokat és feltételezhető, hogy az ő fejében nem volt kész koncepció arra, hogy itt mit kell csinálni, kik ezek az emberek.” Vida 1989-ben erről a következőképp vélekedett: „Radó Zoltán nem tudta vezetni a tárgyalást. Radó-féle tárgyalás alatt nem volt több mint a vádlottak kihallgatása. A vádlottak vezették a tárgyalást, Radó pedig futott utánuk, képtelen volt összefogni az ügyet.” Vida stílusa egész más volt, ő úgy viselkedett, mint egy klasszikus sztálinista politikai per bírája, így átvállalta a vádló szerepét is. A bírói pártatlanság elvére mit sem adva azonosult a váddal és nem lehetett pontosan tudni, hogy éppen ki is az ügyész és ki is a bíró. A helyzetet az is bonyolította, hogy a Nagy Imréék elleni eljárás nagyon összetett ügy volt, a mai fogalmaink szerint egy ilyen per tárgyalása éveket venne igénybe, sok-sok tucat, esetleg százig elmenő tárgyalási nappal. Ebben az esetben viszont az egészet egyetlen hét alatt kellett végigvinni. Vida az 1989-es interjúban mindezt így fogalmazta meg: „Én nagyon jól tudom, hogy a magam első fokú rendkívül kevés rutinjával, bizonyos, hogy néhány eljárási szabályt megsértettem. Meg vagyok győződve róla, hogy ha jól keresnek, sok minden hibát, hiányosságot találnak az ítéletemben.” Mink András történész szerint „az egy finom megfogalmazás, hogy szakmai hibákat követett el. Én azt gondolom, hogy jogsértések tömkelegét követte el. Jogszerűnek azt gondolom nem nevezhető semmilyen olyan eljárás, ahol a védelem egyetlen egy tanút nem szólíthat a pulpitusra, az összes tanú, aki megszólal a per folyamán, az egytől egyig a vád tanúja.” Rainer elmondása alapján „közel 30 megidézett tanura, szembesítésekre, védői kérdésekre, vádbeszédekre és a többi és a többi, összesen hat napja volt. Feltűnően sietett. Vida erőltetett tempót diktált. A vádlottakat félbeszakította, nem hagyott teret semmiféle álláspont bővebb kifejtésére és szembeötlően sietett. Vida nyilvánvalóan mélyen azonosult érzelmileg is a vádakkal, az ő hangjából, amely egy inkvizítor kínzó kamrájából süvölt szinte még 50 év után is, őszinte és mély felháborodás, sőt gyűlölet sugárzik.” Az interjúban Vida erről a következőképp nyilatkozott: „Én annál undorítóbb dolgot nem tudok elképzelni, minthogy valaki fönnül a pulpituson, bíró, tanácsot vezet és azzal, aki lenn áll a vád terhe alatt, azzal elkezd ordítozni, meg gúnyolódni, meg nem tudom mit csinálni. Hát ennél szörnyűbb, ennél embertelenebb dolgot el sem tudok képzelni." Vida Ferenc mindvégig tagadta, hogy bármilyen törvénytelenséget követett el, és azt állította, hogy ő minden szempontból korrekten járt el, ez viszont messze nem így volt. Indoklás nélkül visszautasított minden védekezésre irányuló indítványt, tehát amikor a vádlottak, illetve a védőik tanúk megidézését szorgalmazták, bizonyos dokumentumok bemutatását indítványozták, akkor Vida ezeknek részlegesen, vagy egyáltalán nem adott helyt. A Nagy Imrére és mártírtársaira halált kérő Szalai József ügyész, a rendszerváltás hajnalán a még életben maradt Kopácsi Sándor hatod rendű vádlottól bocsánatot kért, Vida Ferenc azonban egy évvel halála előtt sem bánta meg tettét Az interjúban ez így hangzik el: „Én a legtisztább lelkiismerettel ítélkeztem: Én nem úgy éreztem és nem úgy gyakoroltam a bírói hivatást, hogy ez hatalom, hanem ez szolgálat. Ma, 1989-ben Nagy Imrét halálra ítélné? Ma is elítélem. Az, hogy halálra ítélném, azt nem állítom.” (Forrás: Internet)
Tisztelt megemlékezők! Magyar testvéreim! Egy pillanatra megilletődve állok most itt Önök előtt Isten házában, Isten közelségét érezve, amikor szólok a fényesség és a sötétség élet-halál küzdelméről, Magyarország XX. sz-i forradalmáról, 1956-ról A korabeli események, történések írásban már többé-kevésbé jól vannak rögzítve, azonban a teljes körű elfogadottsága, valamint vele való érzelmi azonosulása, annak lelki feldolgozása hiányos. Ünnepeink és szomorú megemlékezésink alkalmasak arra, hogy a sokarcú, gazdag érzelmi és értelmi töltetet hordozó forradalmunkat megjelenítsük, minden évben más arcával, más üzenetével. E sokszínűsége annak függvényében változik, hogy Nemzetünket, Hazánkat, Közéletünket milyen helyzetben, milyen szükségben találja. Október 23-án ünnepeltük 53-id évfordulóját „56 fényes örökségünk” címszó alatt, üzenete elérkezett a 2009-ben élő, súlyos válsághelyzettel küzdő magyar testvéreinkhez Az utódokhoz szólt, követendő példaként, bátorítást nyújtva. A fényes jelző alatt kifejeződött, hogy ’56-ban csoda történet Magyarországon, mert egy kis nép fellázadt a hatalmas erejű zsarnokság ellen. Fényes jelzővel illethető az összefogás és az egységes akarat. Az emberek döntő többsége a közös célokért félre tudta tenni a kicsinyességet, az önzést, a világnézeti és pártos különbözőségeket. Végül fényes győzelmet aratott a forradalom az idegen uralom és a belső kegyetlen, pusztító elnyomás felett. Örökségül kaptuk viszont a forradalomtól az egész világ és Európa előtti megbecsülésünket. Örökségünk még az a lelkierő, az a mentális magatartási forma, mely példaként állhat előttünk. Örökségünkkel élni kell tudni. Fel kell használni. Akár itthon, sorsunk jobbra fordításában, akár az Európai Közösségben, jogos gazdasági és nemzeti érdekeink érvényesítésében. Eddig, október 23-ával a fényt ünnepeltük. Ma, nov. 4-én szomorú megemlékezésünkön meghajtjuk fejünket elveszett forradalmunk, életüket áldozó hőseink és mártírjaink emléke előtt, beszélnünk a sötétség hódító hatalmáról kell. Novemberben, a természetben is visszaszorul a fény, tért és időt nyernek a hosszú, ködös, sötét éjszakák, minden az elmúlásról szól. A hősies kis magyar nép élet-halál tétű szabadságharca kezdődik nov. 4-én hajnali 330-430-ig terjedő intervallumban az időzítetten támadó sötét óriás hadigépezte ellen. Kérem, ne vesszen a feledés homályába, hogy nem adtuk fel a kilátástalannak látszó küzdelmet könnyedén! A magyar nép minden szinten szembeszállt, ellenállt a sötétség erőinek. - A frontális harcok az országban november 16-19-ig tartottak. Ekkor még az Alföldön szovjet repülőgépet lőttek le. - A vérben, árulásban és hazugságban fogant új sötét hatalom élén Kádár csak nov. 7-én, szovjet páncélosok védőfedezete alatt tudott bevonulni Budapestre. - November 7-én forradalmunk egyik hőse Gérecz Attila, aki Petőfi, Radnóti nagyságú költőóriás lehetett volna, utcai harcokban esett el. A Rókus kórháznál 2 orosz tankot lőtt ki, amikor a harmadikból gépfegyver találat érte és oltotta ki fiatal, értékes életét. - November közepén alakult meg a Nagy Budapesti Munkástanács Rácz Sándor és Bali Sándor vezetésével. - Ebben az időben, a Mecsekben a hegyek között forradalmár csoport folytatja a harcot. - November 23-án a forradalom egy hónapos fordulóján kíséreties hatású, néma tüntetés zajlott Budapesten. - December 4-e Emlékezetes Nőtüntetés, a forradalom vívmányai mellett. Itt szovjet tankok és katonák támadtak a védtelen asszonyainkra. - December 4. Kádár, aki még október 30-án népi felkelésnek minősítette a történteket és Nagy Imrét támogatásáról biztosította, ekkor már „ellenforradalomnak” aposztrofálta azt. - December 5. az áruló Kádár kormány meghozta döntését a forradalmi bizottságok megszüntetéséről. - December 6. a sötétség támadásba lendül! Kommunista provokatív tüntetések Budapesten. A Nyugati pályaudvarnál a felháborodott tömegbe lőnek. Halottak. - December 8. sortűz Salgótarjánba, 131 halottal, Sortűz Miskolcon 8 halott, 40 sebesült, Sortűz Egerben 9 halott, 30 sebesült. Elrettentések az egész országban.
- A Munkástanácsok felhívására év végéig tartanak a sztrájkok. Közöttük a szombathelyi Járműjavítónál. is. - Megfélemlítések sorozatában Szombathelyen, 1957. februárjában a munkásőrök szétverik a NLG. szalagavatóját, a Kisfaludi utcában. De lépjünk vissza az időben, 1956. decemberre. Lelkeket dermesztő sötét csönd üli meg az országot, kijárási tilalom, világító hó nélküli éjjelek, fagyos napok! Szombathelyen és a nyugati határok mentén az éjszakák sötétségébe burkoltan, lépések halk csusszanása hallik, elfojtott hangok, mozgó tömegeket sejtetnek. 200 ezer értékes testvérünk hagyta el az országot Szentgotthárdnál, Rönöknél, Rohoncnál, Kőszegnél, Jákon, Nagycenknél. - 1956. dec. 1. megalakul a karhatalom 2000 fővel. - 1957. január közepén a munkásőrség. - 1957. március 15. a hatalom már megerősödött, és félelmet keltett a megtorlások nyomán. Mégis reszket! A MUK/márciusban Újra Kezdjük) jelszótól tart, rossz a lelkiismerete, pedig „…Uram király a szél majd eláll, az veri ablakod!...” - 1957. május 1. Ekkor „…a felszín zajos, hallgat a mély...”, 150 ezren vonulnak fel az ünnepségen. A sötét hatalma csatát nyert! - Még akkor is, ha talán az elsők között mondom is ki: hadd legyek egy jó ügy ügyvédje, amikor a fentiekből arra következtetek: - nem birka nép hódolt be Május 1-én!, mint ahogyan azt sokan állítják. Egy olyan nép állt be a sorba, akinek a csatákban megfogytak harcosai, megfogytak fegyverei, vezetők nélkül maradt, értékes tagjai Nyugatra távoztak. A megmaradtakat módszeresen megfosztották a kisebb csoportok és a nagyobb csoport a Nemzet összetartó kohéziós erejétől. Atomjaira bontva, az életben maradás, a túlélés reményével – a lelkük mélyén hajtottak fejet a sötét hatalmasságának. De ma itt állunk, 53 év elmúltával kétségeink között, várva a reményt keltő fénysugárra, mely áttöri a ma is jelenlévő sötétséget. Ma már forradalomra van szükség, nemzeti sorsunk jobbra fordításához. Ha nem is véres forradalomra, de harcra!!! Állhatatos, kitartó, küzdelemre, melynek célja átvenni a hatalmat azoktól az értékpusztító erőktől, akik ravasz eszközökkel támadják Isten hitünket, egyházainkat, nemzeti önérzetünket, öntudatunkat, nemzeti összetartó erőinket. Továbbá, önfenntartó és Nemzetfenntartó kepeségeinket, teljes erkölcsi tartásunkat. Tehát merítsünk fényes örökségünk példáiból, cselekedjünk bátra, és akkor elvárhatjuk Isten segítségét is!!! Ma sem vesztett szépségéből és igazából az a gondolat, mely 90 évvel ezelőtt született, Papp Váry Elemérné: „Hitvallás” c. verse nyomán. A hosszú versből három vassalakot idézve zárom beszédemet. Magyar! Te most, árva, elhagyott, veszendő, Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő, Magyar, legyen hited a tiéd s a jövendő! Magyar, legyen hited és lészen országod, Minden nemzetek közt az első, az áldott, Isten, amit néked címeredbe vágott! Szívedbe is dobogja, szavad is hirdesse! „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Szombathely, 2009. november 4.
Lechner Ferenc
az ’56-os Szövetség Vas-megyei Elnöke
TISZTELT ÜNNEPLŐK, MAGYAR TESTVÉREIM! Ma, itt a győztes, az egész világ figyelmét egy történelmi pillanatig ránk, Magyarokra, irányító forradalmunkról, fényes örökségünkről kívánok szólni. 1990-ben parlamentünk első, sürgős feladatának tartotta az ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk évfordulóját a Nemzeti Ünnep rangjára emelni. Ez üdvös és dicséretes tett volt. Ekkor ezzel már 33 éves késésben voltunk. Az első történelmi elégtétel, az első igazi geszt8. 1989. június 16-án következett be Budapesten a hősök terén, az újratemetés alkalmával, ahol a mártírok mellett – neves művészek -, minden ’56-os áldozatnak felolvasták a nevét. Erkölcsi jóvátétel volt még ez az esemény azok számára is, akik a szabadságukat, vagy az ifjúságukat, vagy életlehetőségeiket áldozták fel ’56-ban a szabadságért. Az igazi forradalom legyőzetve is értékeket teremtett. Sajnálatos módon a forradalom évtizedekig tartó ellentétes megítélése mérgezte az igazi forrást, melyből meríteni lehetett volna, merítenünk kellene a mai válságos időszakainkban is. Ünnepeink viszont alkalmasak arra, hogy ébren tartsák és elmélyítsék az ’56-os forradalom erkölcsi és eszmei örökségét, mely a hétköznapok szürke özönében ismét elhalványulni látszik. Pedig ma is szükségünk lenne azokra a mentális értékekre, melyeknek akkor birtokában voltunk, birtokában volt a Nemzet, melyekkel megvívtunk egy győztes forradalmat. Az 1919-es, később a II. világháború befejezése körüli anomáliák, valamint az 1945. után idők mély zuhanás nyomán a nyájtól elszakadt báránya lettünk Európának. Ezek a felsorolt helyzetek egyre csak csorbították tekintélyünket, egyre inkább veszítettük el hitelünket Európa szabad népei, országai előtt. Ám az ’56-os forradalom dicsőséges ténye, a világon egyedülálló hősies tette – visszavezetett a helyes útra. Megalapozta újra erkölcsi helyünket és tekintélyünket abban az európai lelki közösségben, amibe Szent István óta beletartozunk. Ma igaz ugyan, hogy Európában formailag ott vagyunk, azonban tartalmilag ezzel az értékes szellemi örökség védőpajzsával kell, hogy jelen legyünk. Igen. Ma ezt a fényes és értékes forradalmat ünnepeljük. Igen, a forradalom győzött, és 1956. november 5-e hétfőjére bizakodva vártuk egy újabb, élhetőbb irányba elinduló Magyarország reménykeltő lépéseit. Helyette magyar Sorstragédia következett be. A világ legerősebb katonai nagyhatalma mérhetetlen túlerővel fojtotta vérbe szabadságunkat. A kis magyar nép halált megvető bátorsággal, hősiességgel állt ellen, szállt szembe az óriással és harcolt, vívta szabadságharcát, vállalva az élet elvesztésének kockázatát is. Ezek a harcostársaink egyszerű emberek voltak, nem születtek hősöknek, csupán hazaszeretetük, a keresztény gyökerű hitük, az erkölcsi erejük volt a hősiességüknek az indítéka, a titka. Nem a pénzvilág csábítása motiválta őket! Nem remélhettek több 10 és 100 milliós végkielégítéseket tettükért. De nem fogadhatták volna el a mások kihasználása, becsapása, kifosztása által történő meggazdagodás lehetőségét sem. Igen, az egyik oldalon ünnepeljük a győztes forradalmat, mely példaképeket, nemzeti önbecsülést, erkölcsi kapaszkodókat adott gyökereiből értékes anyagokkal gazdagodhattunk, mely valahol a mélyben működve hozzásegített a Nemzet túléléséhez. A másik oldalon, pedig meghajtott fejjel gyászoljuk elvesztett forradalmunkat és a hősök és mártírok emlékét, akik életüket adták a Nemzet szabadságáért. Mi, akik talpon voltunk 1956. november 4-e szomorú éjszakáján, lélegeztük az elmúlást idéző ködös hajnali levetőt itt Szombathelyen, részesei voltunk a fájdalmas tragédiának, 12 bajtársunk, munkatársunk, barátunk vesztette életét. Ők voltak ezekben a percekben, ezekben az órákban a kirobbanó szabadságharc első mártírjai, első áldozatai.
Lechner Ferenc, dr.Torjay Valter, Horváth Csaba
Szombathely, 2009. október 23-i ünnepi nagygyűlés a Városháza nagytermében.
Emlékezzünk: Gosztonyi Józsefre, Jászfi Ferencre, Magyari Károlyra, Hegyi Józsefre, Márfy Alfrédra, Nagy Károlyra, Kollarits Tivadarra, Szabó Istvánra, Pintér Károlyra, Szép Gyulára, Szijj Vilmosra, Pozsgai Lászlóra. Itt, az emlékmű előtt 53 év elmúltával, e történelmet sugárzó falak között, teletapasztaltunkra támaszkodva, merítve az igaz forrásból útmutatást, a jó irány megerősítését ajánljuk Magyarország feltámadásához. Ma, a társadalmunk elvesztette egyensúlyát, félarcúvá vált. Beszűkült az anyagias világszemléletre, a pénz mindenhatóságára, a kíméletlen és kegyetlen érdekelvűségre, a materializmus és ateizmus, a minden értéket romboló liberalizmus egyoldalúóságára. Elvesztette hitét, Nemzeti érzését és Hazaszeretetét, erkölcsét, szociális igazságérzetét, emberi, lelki, szellemi értékeit. A helyes arányok visszaállításához, az egyensúly visszanyeréséhez mára már forradalmi változásokra van szükség. Nem értékeket romboló életáldozatokat követelő forradalomra, de olyanra, mely alapvető, mely a gyökerekig hat. A szellemi, lelki értékeink visszanyerése, helyreállítása, mentális bajaink gyógyítása az elsődleges. Majd ezek után, csak is ezt követően a gazdasági rend is megszilárdulhat és a teljesítmények is felfelé ívelhetnek. Fordítva a folyamat nem lesz eredményes. A szorult helyzetből három kitörési pont körvonalazódik: Először a legfontosabb helyen a keresztény Magyarország kategóriájának visszanyerése, visszaállítása áll. Történelmünk bármelye korszakából idézett helyes tanulságok alapján ez megérthető. A kereszténység segítségével nyer az ember kizárólagosan indítékot, motivációt a jó, a szeretet, a szociálisan igazságos, az erkölcsös, a becsületes, egyéni és társadalmi magatartási formákhoz. Második fontos feladat a Hazaszeretet és a Nemzeti öntudat elmélyítése, megerősítése mindien korosztály számára. Alá kell rendelni, összhangba kell hozni a gazdasági érdekeket a magasabb rendűvel, a Nemzet érdekével. Nemzeti értékelésünket meg kell óvni a téves történelmi és téves világnézetektől, az internacionalizmus és kozmopolitizmus romboló hatásaitól. Harmadszor, de nem utolsó sorban minden generációra kihatóan az erkölcsünk megszilárdítását, az erkölcsi rendünk teljes rehabilitációját kell végrehajtani. Igen. Ilyen helyzetben ünnepelhetjük ma igaz forradalmunkat, fényes örökségünket. Meg kell tanulni, hogy vele élni tudjunk. Gyászoló szívvel emlékezhetünk meg mártírjainkról és hősi halottainkról és Isten segítségében bizakodva nézhetünk a jövőbe, hittel reménykedve Magyarország feltámadásában. Szombathely, 2009. október 23.
Balogh József költő
Lechner Ferenc ’56-os Szövetség Vas-megyei Elnöke
A nagygyűlés részvevői vastapssal köszöntik ünnepség előadóit.
GYORS ÉS ÜTŐKÉPES KORMÁNYALAKÍTÁS TAVASSZAL (december 4.) Gyors, ütőképes kormányalakítással számol Orbán Viktor, aki szerint a jövő tavaszi átadás-átvételnek két ütemben kell lezajlania A Fidesz elnöke pénteken, a büdzsét nyílt levélben bíráló közgazdászokkal való találkozó után elmondta: az átadás-átvételnél először gyorsan át kell venni a "folyó ügyeket", a "régi ügyeket" pedig ki kell vizsgálni. Orbán Viktor úgy fogalmazott: "addig nem veszünk át semmit, amíg az összes kétes ügy nincs kivizsgálva". Szerinte a pénzügyminiszternek és a gazdasági miniszternek a gazdasági élet szereplőinek bevonásával gyors leletet kell majd készítenie a költségvetés állapotáról. Ezt követően kell majd eldöntenie, hogy a büdzsét módosítani kell, vagy újat kell benyújtani; a Fidesze elnöke azonban - mint mondta - ez utóbbira hajlik. Kifejtette: a Fidesz középtávú, 2-3 éves gazdaságfejlődési pályát szeretne elrajzolni, ennek lesz hatása a költségvetésre; ehhez a pályához kell majd igazítani a "magyar gazdaság hajójának iránytűjét" a következő években. Orbán Viktor kitért arra, hogy olyan európai gyakorlatokat tanulmányoz, amelyek a kiszámíthatóságot biztosítják több évre előre a gazdaságban. Fix pontokhoz igazodó gazdasági tervezésre van szükség, de ez nem veszi el a képviselők jogát attól, hogy évről évre a konkrét tételeket megvitassák - közölte a pártelnök.
A 2010-es büdzsé egy fiktív költségvetés Egyértelművé vált az a gyanú, hogy a hétfőn elfogadott jövő évi büdzsé egy fiktív költségvetés, s ezért meg kell találni annak lehetőségét, hogy felelősségre lehessen vonni azokat az embereket, akik "nyilvánvalóan, szándékosan, valótlan számokra építve, fiktív költségvetést" fogadtatnak el a parlamenttel. A Fidesz elnöke ezt azután mondta, hogy pénteken találkozott a költségvetéssel kapcsolatos nyílt levelet aláíró közgazdászokkal. Orbán Viktor a konzultáció utáni budapesti sajtótájékoztatón közölte: arra kérte a közgazdászokat, állítsanak össze egy olyan kiadványt, amelyből kiderülne, mit jelentenek a "trükkök százai", hogyan verik át az embereket, a külföldi befektetőket, a nemzetközi szervezeteket. "Mi nem akarunk ezen a nyomtávon haladni tovább" - tette hozzá. Szerinte egy ilyen, valós számokat tartalmazó füzet nemcsak a mostani kormány számára lehet mementó, hanem figyelmeztető lehet következő kabinetek számára, és emlékeztető mindenkinek, aki Magyarországon érdeklődik a közügyek iránt.
Mint közölte: világossá kell tenni, hogy nem Magyarország hazudik, hanem a szocialista kormány. Magyarország megbízható, csak a mostani kormánya nem - fűzte hozzá. A pártelnök úgy fogalmazott: a büdzséről - még mielőtt működésbe lépne - meg lehet állapítani, hogy hiányzik mögüle a valóság, egy "futóhomokra épített" költségvetés. Hangsúlyozta: a költségvetés nem gyerekjáték, nem lehet vele szórakozni, trükközni, ugyanis ha trükköket tartalmaz, veszélybe sodorja az ország gazdaságát, az emberek gazdasági és szociális biztonságát. Orbán Viktor szerint fontos, hogy a pénteki találkozó megtörtént, mert a mai napig gyakran működik egy rossz kompromisszum, egy rossz üzlet, mely szerint Magyarországon a közgazdász-társadalomban nem szokás nyíltan és egyenesen beszélni; "állandóan elkennek, mismásolnak". Most van néhány közgazdász, aki ezt a magatartást felmondta - jegyezte meg. A Fidesz elnöke kifejtette: amikor meghallotta a Nemzetközi Valutaalap (IMF) Magyarországgal foglalkozó képviselőjének azt a mondatát, hogy a 2010-es költségvetési hiány mértéke a következő kormány gazdaságpolitikájától függ, "akkor, ha Almunía iskoláján nem estem volna át 2006-ban, akkor lehet, hogy a meglepetéstől hanyatt esek". Mindezzel kapcsolatban kijelentette: a következő évi büdzsé hiányszámaiért azok felelnek, akik ezt a költségvetést elkészítették, és akik nemzetközileg legitimálták a valótlan számokat. "Mi az IMF-fel megállapodásra törekszünk (...), de azt nem lehet múltbeli bűnök alapján megtenni" - tette hozzá.
"Rács mögé azokkal, akik ellopták a Malévtől a pénzt!" Orbán Viktor a Malév állami tulajdonlására vonatkozó felvetésre reagálva szólt arról is, hogy szerinte a Malév nemzeti érték, de egy következő kormánynak, akármilyen megoldást választ is a cég megerősítésére, először "rács mögé kell juttatnia azokat, akik ellopták onnan a pénzt". Mint mondta: nem folytatható azt a gyakorlat, hogy gyanús körülmények között privatizálnak egy céget, utána kilopják belőle a pénzt, majd az állam visszaveszi azt az adófizetők pénzén. Rács mögé kell kerülnie azoknak, aki a Malévből "kitalicskázták a pénzt", felelősségre fogjuk őket vonni; aki lopott, börtönbe fog menni, akkor is, ha a legmagasabb Malév-vezető vagy a vezetők egyike volt - fogalmazott Orbán Viktor. Azon felvetésre, hogy sajtóhírek szerint az osztrák állam jelentősen növelné befolyását a GYSEV-ben, a pártelnök úgy reagált: ha igaz az a hír, hogy a GYSEV-en belül egyharmad tulajdonnal rendelkező osztrákok extra jogokat kapnak, a magyar állam vagyonértékű jogait pedig csökkentik, és ellenszolgáltatás nélkül az osztrákokét növelik, az bűncselekmény, "disznóság". Ha bekövetkezik, nem fog következmények nélkül maradni - mondta. „Kapuzárási pánik van, ami pénzt még lehet, kilapátolni, ami gyanús ügylet van még, végigvinni" - összegezte a jelenlegi helyzetről kialakult véleményét Orbán Viktor. Ismert közgazdászok, köztük az Orbán-kormány időszakának több magas rangú állami vezetője múlt szombaton nyílt levélben szólította fel az országgyűlési képviselőket arra, hogy ne szavazzák meg a 2010-es költségvetési javaslatot, "ne sodorják újabb veszélybe az országot". (A jövő évi büdzsét hétfőn 201 igen, 179 nem szavazat mellett, tartózkodás nélkül elfogadta a Ház.) A több országos napilapban megjelent, az Országgyűlésnek címzett nyílt levél szerint a Bajnai-kormány büdzséje "ugyanúgy rossz irányba viszi a magyar gazdaságot, mint a Gyurcsány-kormány által készített trükkös költségvetések". A 29 aláíró között van Járai Zsigmond, Bod Péter Ákos, aki az Antall-kormány ipari minisztere, majd az MNB elnöke volt, Szapáry György volt MNB-alelnök, aki jelenleg a Fidesz nemzetközi gazdasági kapcsolatrendszerének kiépítésén dolgozik. Mellár Tamás, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke volt az Orbánkormány időszakában, Szász Károly pedig a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét vezette akkoriban.
ORSZÁGOS ELNÖKSÉG 2010. JANUÁR 2-I ÜLÉSÉNEK HATÁROZATAI. 2010-01 HATÁROZAT AZ ORSZÁGOS ELNÖK ELŐTERJESZTÉSE ALAPJÁN A SZÁMVITELI ÉS GAZDÁLKODÁSI FEGYELEM BIZTOSÍTÁSA ÉRDEKÉBEN AZ ELNÖKSÉG AZ ALÁBBI HATÁROZATOKAT HOZTA, MELYEK 2010. JANUÁR 1-TŐL KÖTELEZŐ ÉRVÉNYÜEK. EZEN HATÁROZATOK GYAKORLATILAG MEGERŐSÍTIK A KORÁBBI ÁLLAMI ÉS SZÖVETSÉGI UTASÍTÁSOKAT ÉS RENDELKEZÉSEKET. A SZÖVETSÉG BÁRMELY SZERVEZETÉNEK PÁLYÁZATI SZERZŐDÉSÉT KIZÁRÓLAG A SZÖVETSÉG BIRÓSÁGNÁL BEJEGYZETT KÉPVISELŐJE ÍRHATJA ALÁ, A TERÜLETI ELNÖK A PÁLYÁZATOT SZIGNÁLJA, A FŐTITKÁR ELLENJEGYZI. A SZERZŐDÉS KIZÁRÓLAG E FORMÁBAN JOGÉRVÉNYES. AMENNYIBEN A TÁMOGATÓI SZERZŐDÉST A TERÜLETI VEZETŐ ÍRTA ALÁ, ÚGY AZT ADDIG NEM LEHET A TERÜLETI SZERVEZETHEZ UTALNI, AMEDDIG A SZERZŐDÉST AZ ARRA JOGOSULT ORSZÁGOS ELNÖK ALÁ NEM ÍRTA. A PÁLYÁZATI ÖSSZEGET KIZÁRÓLAG A PÁLYÁZATBAN MEGHATÁROZOTT KÖLTSÉGEK FEDEZETÉRE LEHET, UTÓLAGOS ELSZÁMOLÁSRA A TERÜLETI SZERVEZETNEK ÁTADNI. A SZÖVETSÉG KÖZPONTJA ÁLTAL NYUJTOTT TÁMOGATÁS EGYSZERI KIFIZETETT ÖSSZEGE MAXIMUM 25.000.-FT LEHET. ETTŐL ELTÉRŐ KIFIZETÉSHEZ A FŐTITKÁR JAVASLATA ÉS AZ ORSZÁGOS ELNÖK KÜLÖN ENGEDÉLYE SZÜKSÉGES. A FELHASZNÁLÁS SZABÁLYOSSÁGÁÉRT ÉS TARTALMÁÉRT AZ ÁTVEVŐ ERKÖLCSILEG ÉS ANYAGILAG FELELŐS. ELLENŐRZÉSÉÉRT A PÉNZTÁRNOK FELEL. ELSZÁMOLÁSI HATÁRIDŐ BETARTÁSA KÖTELEZŐ. FELHÍVJUK A SZERVEZETEK FIGYELMÉT, HOGY A FENTI HATÁROZAT BETARTÁSA KÖTELEZŐ, BE NEM TARTÁSA JOGI KÖVETKEZMÉNYEKET VON MAGA UTÁN. AZ ELNÖKSÉG 2010. ÉVBEN IS SZÜKSÉGESNEK TARTJA A PÉNZÜGYI ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG MŰKÖDÉSÉT.FELHÍVJA A BIZOTTSÁG TAGJAINAK FIGYELMÉT A HAVI RENDSZERES ELLENŐRZÉS VÉGREHAJTÁSÁRA. FELELŐS: ELLENŐRZÉSI BIZOTTSÁGI TAGOK 2010-02 HATÁROZAT 2010 JANUÁR 1 TŐL AZ ÉVES TAGDIJ AZ ALÁBBI. BELFŐLDI TAG ÉVES TAGDÍJA FT. 2.000.KÜLHONI TAG ÉVES TAGDÍJA EU
50.-
KÜLHONI TAGOK RÉSZÉRE TAGDÍJ BEFIZETÉSE UTÁN A HÍRADÓT TÉRÍTÉS MENTESEN KÜLDJÜK. BELFŐLDI TAGOK RÉSZÉRE A HIRADÓ ÉVES ELŐFIZETÉSI DIJA FT. 1.000-. TAGSÁGI VISZONNYAL NEM RENDELKEZŐK RÉSZÉRE A HÍRADÓ ÉVES ELFIZETÉSI DÍJA FT. 2.000.-
PÁRTOLÓ ÉS KÜLHONI TAGOKTÓL ÉRKEZŐ TÁMOGATÁST KÖSZÖNETTEL FOGADUNK. 2010-03 HATÁROZAT BALOGH GYULA ÜGYÉBEN AZ ALÁBBI HATÁROZATOT HOZTA: HIVATALOS BIRÓSÁGI ÉRTESÍTÉS SZERINT SINKOVICS GYULA ÁLTAL BALOGH GYULA ÉS MÁS SZEMÉLYEK ELLEN INDÍTOTT RÁGALMAZÁSI PERT SINKOVICS GYULA ELVESZTETTE. A BIRÓSÁG JOGERŐSEN MEGÁLLAPÍTÓTTA, HOGY A PER TÁRGYÁT KÉPEZŐ CSELEKMÉNYT SINKOVICS GYULA ELKÖVETTE. EZEN ÍTÉLET BIRTOKÁBAN AZ OROSZLÁNYI SZERVEZET MÜKÖDÉSÉT 2010,.JANUÁR-1 HATÁLYAL ELISMERI. BALOGH GYULA ELNÖKI MEGBIZOTTI STÁTUSZÁT TUDOMÁSUL VESZI. EGYBEN FELHÍVJA A TAGOK FIGYELMÉT, HOGY TAGDÍJFIZETÉSI KÖTELEZETSÉGÜK 2010. JANUÁR. 1-TŐL HATÁLYBA LÉP. 2010-04 HATÁROZAT AZ ORSZÁGOS ELNÖKSÉG JOVÁHAGYÓLAG TUDOMÁSUL VESZI ÖZV.GÁBOR JÓZSEFNÉ ELNÖKI MEGBIZOTTI FELKÉRÉSÉT A MOSONMAGYARÓVÁRI SZERVEZET ÉLÉRE 2010-05 HATÁROZAT AZ ORSZÁGOS ELNÖKSÉG AZ ETIKAI ÉS FELVÉTELI BIZOTTSÁG VEZETŐJÉNEK JAVASLATÁRA SINKOVICS GYULA ÉS MÁS SZEMÉLYEK ÜGYÉBEN A 2010 ÉVI TAGKÖNYVCSERE KAPCSÁN FOG HATÁROZNI. FELELŐS. DR. FARKAS LÁSZLÓ 2010-06 HATÁROZAT A 2010-ES ÉVBEN AZ ORSZÁGOS ELNÖKSÉG A GYAKORLATNAK MEGFELELŐEN MINDEN HÓNAP ELSŐ KEDDJÉN ÜLÉSEZIK. 2010-07 HATÁROZAT AZ ELNÖKSÉG TUDOMÁSUL VESZI, HOGY A BANKI ALÁÍRÁSI JOGOSULTSÁGOT AZ ELNÖK KITERJESZTI EGYÜTTES ALÁÍRÁSRA. 2010. JANUÁR 01-TŐL KANTER FERENC FŐTITKÁR ÉS STYOP FERENCNÉ ALELNÖK EGYÜTTES ALÁÍRÓKÉNT KERÜL BEJELENTÉSRE A SZÁMLAVEZETŐ PÉNZINTÉZETHEZ. FENTI HATÁROZAT AZ ELNÖK ÖNÁLLÓ ALÁÍRÁSI JOGÁT NEM BEFOLYÁSOLJA. A HATÁROZATOKAT AZ ELNÖKSÉGI TAGOK EGYHANGÚLAG TÁMOGATTÁK, ÉS ALÁÍRÁSUKKAL IGAZOLJÁK. ALÁÍRÁSOK: (OE-SÉGI TAGOK ALÁÍRÁSA AZ EREDETI HATÁROZATON)
Szövetségünk életéből. Nagybányai Horthy Miklós kormányzó helyettes emléktáblájának avatása 2009. október 14.
’56-OS SZÖVETSÉG TISZTSÉGVISELŐI
ELNÖK FAZEKAS JÁNOS LÁSZLÓ
ALELNÖK DR .FARKAS LÁ SZLÓ – STYOP FER ENCN É
ELNÖKSÉG DR. FARKAS LÁSZLÓ – FAZEKAS JÁNOS LÁSZLÓ KAPCSOS JÁNOS – LECHNER FERENC – PÁSZTOR GYULA – PETŐ SÁNDOR DR. RÓZSA GYÖGY – STYOP FERENCNÉ – SZARKA LAJOS – SZENDINÉ KÓSA KATALIN TÓTH JÓZSEF
ELNÖKI KABINET FAZEKAS JÁNOS LÁSZLÓ – DR.FARKAS LÁSZLÓ – STYOP FERENCNÉ – KANTER FERENC
RÉGIÓ ELNÖKI MEGBIZOTT SKANDINÁV ÁLLAMOK – EUGEN STORLIND
PÉNZÜGYI ELLENÖRZŐ BIZOTTSÁG DR.FARKAS LÁSZLÓ - STYOP FERENCNÉ – LECHNER FERENC
ETIKAI ÉS FELVÉTELI BIZOTTSÁG DR.FARKAS LÁSZLÓ - KISS JÁNOS - PIFF JÓZSEF
SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG TÓTH JÓZSEF –PÁSZTOR GYULA
KEGYELETI BIZOTTSÁG STYOP FERENCNÉ - FELEKI DÉNES - KARACS ZSIGMOND SZARKA LAJOS
HÍRADÓ SZERKESZTŐSÉGE SZENDINÉ KÓSA KATALIN – LECHNER FERENC
SZÖVETSÉGI ZÁSZLÓŐR PÉNZES JÓZSEF
NEMZETI SÍRKERTFELELŐS MÁTÉ ANDRÁS
PÉNZTÁRNOK KAN TER FER ENC
AZ’56-OS SZÖVETSÉG TISZTSÉGVISELŐI E LN ÖK FAZEKAS JÁNOS LÁSZLÓ
ALELNÖK DR. FARKAS LÁSZLÓ - STYOP FERENCNÉ
ELNÖKSÉG DR. FARKAS LÁSZLÓ – FAZEKAS JÁNOS LÁSZLÓ KAPCSOS JÁNOS - LECHNER FERENC – PÁSZTOR GYULA - PETŐ SÁNDOR DR. RÓZSA GYÖRGY – STYOP FERENCNÉ - SZARKA LAJOS - SZENDINÉ KÓSA KATALIN TÓTH JÓZSEF
FŐTITKÁR KANTER FERNC
ELNÖKI KABINET FAZEKAS JÁNOS LÁSZLÓ – DR. FARKAS LÁSZLÓ – STYOP FERENCNÉ – KANTER FERENC
RÉGIÓ ELNÖKI MEGBÍZOTT SKANDINÁV ÁLLAMOK – EUGEN STORLIND
PÉNZÜGYI ELLENÖRZ Ő B IZO TT SÁ G D R . F AR K A S L Á S Z L Ó – STYOP FERENCNÉ – LECHNER FERENC
E T IKAI É S FE LVÉ TEL I B I ZOTTS Á G DR. FARKAS LÁSZLÓ – KISS JÁNOS – PIFF JÓZSEF
SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG TÓTH JÓZSEF - PÁSZTOR GYULA
K EG YEL ET I B IZO TTSÁG STYOP FERENCNÉ - FELEKI DÉNES – KARACS ZSIGMOND - SZARKA LAJOS
SZÖVETSÉG I ZÁSZLÓ ŐR PÉNZES JÓZSEF
N EM Z ET I S Í R K ERT F E L E LŐ S M Á T É AN D R Á S
SZÖVETSÉGI TISZTSÉGVISELŐK ÜGYELETI RENDJE FAZEKAS JÁNOS LÁSZLÓ ELNÖK HÉTFŐ – KEDD - SZERDA DE. 10 – 12 –IG DR. FARKAS LÁSZLÓ ALELNÖK HÉTFŐ DE. 10-12 -IG STYOP FERENCNÉ ALELNÖK HÉTFŐ – KEDD - SZERDA DE. 10 – 12 -IG
SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG HÉTFŐ – KEDD – SZERDA – CSÜTÖRTÖK DE. 10 - 12 -IG
KEGYELETI BIZOTTSÁG HÉTFŐ – KEDD – SZERDA DE. 10 – 12 -IG
ETIKAI ÉS FELVÉTELI BIZOTTSÁG HÉTFŐ DE. 10 – 12 -IG
KÖZPONTI PÉNZTÁR KEDD – SZERDA DE. 10 – 12 -IG ELŐZETES IDŐPONT EGYEZTETÉS 312 – 80 - 41 -ES TELEFONON ELNÖKI KABINET ÜLÉSE MINDEN HÉTFŐ REGGEL ORSZÁGOS ELNÖKSÉG ÜLÉSE MINDEN HÓNAP ELSŐ KEDDJÉN
KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNYEK LEGYEN EZ AZ IDŐSZAKONKÉNT MEGJELENŐ KIADVÁNY ÖSSZETARTÓ, ERŐSÍTŐ, EGYMÁST SEGÍTŐ KAPOCS A VOLT MAGYAR POLITIKAI FOGLYOK KÖZÖTT. SZERETNÉNK, HA MEGÍRNÁTOK AZT IS, HOGY MI A VÉLEMÉNYETEK A SZÖVETSÉG MUNKÁJÁRÓL. A VÁLASZTOTT TISZTSÉGVISELŐK FELADATÁNAK VÉGZÉSÉRŐL. VÁRJUK A TERÜLETI SZERVEZETEK ÉSZREVÉTELEIT, BESZÁMOLÓIT A HELYI PROBLÉMÁKRÓL, EGYÉNI SORSOK ALAKULÁSÁRÓL. FELHÍVJUK FIGYELMETEKET, HOGY A SZERKESZTŐSÉG NEM MINDEN ESETBEN ÉRT EGYET A MEGJELENT CIKKEL. B EJ EG Y ZÉS F ŐVÁR OSI B IRÓ SÁG: 14 . PK .6 2 .86 0-1 990 -54 SZÁ MLA SZÁ MUNK: ER STE BANK 11600006-0000 0000-21528312 HONLAP: www.56osszovetseg.hu EMAIL:
[email protected] FELELŐS KIADÓ FAZEKAS JÁNOS LÁSZLÓ SZERKESZTŐSÉG SZENDINÉ KÓSA KATALIN - LECHNER FERENC
1051 BUDAPEST, NÁDOR UTCA 36 VI. EMELET
ADY ENDRE: A GYÁVA HATALMASOK
Parancsolnak, de gyönge hittel, De elbánnak a komisz szelíddel. S ha vár a népség szépet tőlük, Van nekik mindig jó fagyos téljük. S ha jár a Sors és Sorsot járat, Ők gajdolnak elébe a Nyárnak. Óh, nagy dolga a dolgosoknak Milyen kevés a hatalmasoknak. Nagy pulyaságban milyen gyávák, S mégis a mi erőnket kívánják.