313. Arvisura - Az Árpádház félreállítása Batul rovása 1267-1308 Amikor 1267-ben, IV. Béla idejében István királyfi győzelmet aratott Uros szerb király felett, István egyik lányát, Katalint II. Anjou Károllyal, a későbbi nápolyi és szicíliai királlyal jegyezték el, a kis László királyfit pedig Anjou Károly lányával, Izabellával léptették jegyességre. A házasságok kölcsönösen előnyös szövetséget is jelentettek. Közben fiú utód nélkül meghalt a nyugati végek kiskirálya, a kis Béla királyfi. Pedig a királyi családnak az volt a terve, hogy V. Béla néven ő fogja örökölni a trónt. IV. Béla halála után Mária királynő Prágába menekült, de a királyi család minden kincsét is oda menekítették. Pápai tanácsra ugyanis halála előtt IV. Béla Ottokár cseh király védelme alá helyezte a családját. Az egyházi körök szerint ez így volt biztonságos: tudtak a mongolokkal folytatott levelezésről. IV. Béla özvegye, V. István trónra kerülése után is Ottokárt szerette volna a magyar trónon látni, ezért hadat szerveztek az ország ellen, de V. István a keleti tömények segítségével megfutamította őket. V. István dél felé is erősíteni akarta hatalmát, ezért Anna lányát Andronikosz görög császárhoz adta feleségül. V. István Árpád-házi magyar király. Született: 1239. október 18. Budán Elhunyt: 1272. augusztus 6. (33 évesen) Csepel-szigeten Nyughelye: Margit-sziget Házastársa: Erzsébet Gyermekei: Katalin, Mária, Erzsébet, Anna, IV. László András Édesapja: IV. Béla Árpád-házi magyar király Édesanyja: Laszkarisz Mária Bizánci hercegnő
A folyton hatalmaskodó Kőszegiéket kiűzte az országból, de a nyugati bárók csoportja ellopta László herceget. V. István erre visszafordult Horvátországból és az Aranyasszony szigetére ment Erzsébet húgához. Itt értesült arról, hogy a kancellária titkos irattárából ellopták a Kubiláj-tervet, amelyiken Ausztria és a Boroszlótól nyugatra elterülő rész is mint Béla birodalma volt feltüntetve. A beginák meglátogatása után Csepel szigetére ment a férjüket vesztett Lam nembéli beginákhoz. Ott fia kiadatásának ügyében felkereste a zágrábi és a pécsi püspök. A búcsúlakomán a mainzi érsekség hívei megmérgezték és 1272. augusztus 6-án, alig 33 éves korában meghalt. A nyögér sámánok megállapították, hogy velencei módra lassan ölő méreggel végeztek vele. A Csák, Pósa és Lam nembéliek, valamint a köznemesség erélyes fellépésére a nyugati bárók csoportja a mérgezést is beismerve hajlandó volt a kis királyt Kaproncáról Gutkeled Joachim vezetésével Fehérvárra hozni.
Az esztergomi érsek csak nagy nehezen engedte meg, hogy V. István holttestét az Aranyasszony szigetén Margit hercegnő (Szent Margit, Margit sziget a Dunán) mellé temessék. Az V. István által megindított szentté avatási eljárás azonban megakadt, mert olyasmit emlegettek, hogy Margit is tudott a Kubiláj-tervről. Meg azt is suttogták, hogy Ottokárhoz ugyan nem, de a Csagatájtól származó mongol herceghez hajlandó lett volna feleségül menni. De ő kitartott amellett, hogy csak a Krisztus menyasszonya marad. A nyugati bárók az egy évi várakozási idő alatt nem tudták az Árpád nembélieket meggyőzni arról, hogy a pápai javaslatnak megfelelően Ottokárt kellene királlyá választani. Így aztán 1273. szeptemberében IV. Lászlót királlyá koronázták. IV. László Árpád-házi magyar király. Született: 1262. augusztus 5. Elhunyt:1290. július 10. (27 évesen) Körösszegen Nyughelye: Csanád (Őscsanád ma Nagycsanád része a mai Nyugat-Románia Temes megye. Házastársa: Anjou Izabella (Erzsébet) Édesapja: V. István Árpád-házi magyar király. Édesanyja: Erzsébet (Kun Erzsébet) magyar királyné
IV. László, akit anyja után csak Kun Lászlónak neveztek, a kunországi fejedelmekkel való rokonsága sokkal erősebbnek bizonyult, mint a nyugati bárók. Amikor a jászvásári (ma Románia és Moldávia határán) és a szakszini (Szakszin város és vidéke a volgai Bolgárországtól délre, a Volga folyó mellett ma Oroszországban a Kaszpi-tengerbe ömlik) fejedelmek mozgósították a kipcsáki Kunországot és a tatárok hátországát, az édesanyja, Kun Erzsébet lett mellette a régens. Így aztán az országban azoknak a báróknak a csoportja lett erősebb, akik nem akartak a tatárokkal újabb háborút. Az Anjouk pápai segítséggel megszerezték a nápolyi királyság trónját, V. István fiának és lányának a házasságával pedig megalapozták igényüket az Árpádok trónjára is. Ez újabb lehetőséget nyitott a pápai beavatkozásra a magyar trón betöltésénél. A főurak hatalma is tovább növekedett, de IV. László kis király uralma alatt a kancellária még hatott az országra. Kubiláj birodalmára és az árpádházi köznemességre is támaszkodhatott. A magyar állam, hátterében az erélyes Kunországgal, kifelé hatalmas erőt jelentett. A Rudolf és Ottokár cseh király közötti háborút Kun László csapatai döntötték el Habsburg Rudolf javára a morvamezei csatában. Így jutott Habsburgi Rudolf Ausztria birtokához és jutott a Habsburg császári hatalomhoz. A kun-tatár csapatok ekkor azt vitték hírül Kubilájhoz, hogy az új Magyarország jövőjét örök barátság biztosítja. De másképp történt. A király a bárók ellenségeskedése miatti bizonytalanságban a kunoknál keresett segítséget. Az esztergomi érsekség azt mondta róla, hogy Köpcses
és Mandula kun lányok szerelmétől megromlott a szíve. 1280-ban Timót zágrábi püspök azt írta Rómába, hogy amikor Fülöp fermói püspök udvarából Vaska nevű birtokára ment, azt kellett látnia, hogy Kőszegi Henrik bán Miklós és Henrik csatlósaival elpusztította Szana, Geréc, Gecske és több más falvát, s ezért a Kőszegieket kiközösíti. Az előző év nyarán Gerencét is feldúlták és papi tizedet szedtek. Az egyházi birtokok ezért elkezdtek magánhadsereget szervezni. 1281-ben Fülöp elhagyta az országot és azt mondta, hogy többé nem jön ilyen helyre rendet teremteni, ahol az élete is veszélyben forgott. IV. László rájött, hogy az Abák elárulták a Kubiláj-tervet, ezért tisztségükből leváltotta őket és a kiközösített Kőszegi Jánost tette a helyükre. Finta fellázadt a király ellen. Kun László erre hadjáratot indított Fintáék abauj-gömöri várai ellen. 1282-ben Csák Mátéval sikerült Kőszegi Jánost megbuktatni a királyi tanácsban.
Csák nembeli III. Máté vagy Trencséni Máté[ (1260 körül – Trencsén, 1320. március 18.) a Csák nemzetség legismertebb és legnagyobb hatalmú tagja, a III. András magyar király halála utáni trónharcok idején az ország északnyugati részének tartományura
A nagy hatalmú főúr a Csák nemzetségből származott, melynek ősi birtokai a Vértes hegység területén voltak. A Csák nemzetség őse Szabolcs vezér volt, aki több krónikában a hét vezér egyike, aki Árpádot követte a nagyfejedelemségben.
1283-84. telén IV. László fegyveresen ment a Kőszegiek ellen, de Borostyánkő várát nem tudta bevenni, ezért újra kegyeibe fogadta a Kőszegieket és felkérte őket, jöjjenek át a táborába. 1284-ben meghalt az öreg Finta, Csák Máté és Péter. Sok nagynevű férfiutód maradt utánuk. 1285-ben IV. László összeesküvésre jött rá. A kun-tatár biztosítókhoz folyamodott segítségért. Azok Észak-Magyarországot egészen feldúlták,
az összeesküvőket leverték, de a parasztságot megkímélték, majd visszafelé menet Erdélyben teremtettek rendet. Sok nyögér maradt vissza a királyi hadsereg megerősítése végett. Utána a szepességi és kőszegi lázadók ellen ment, akik még Pozsonyt is elfoglalták, de ő a várjobbágyokkal visszavette az elfoglalt részeket. Ez után az újonnan besorozottakat Jászvásárra (ma Románia és Moldávia határán) vitte, ahol a kunok és tatárok ifjúságával együtt képezték ki őket. Ezzel az új hadsereggel jött vissza az országba. 1287-ben a Borsák és Kőszegiek III. Endrét akarták behozni királynak. Meg is ütköztek Lászlóval. Endrét bent rejtegették. III. András (Endre) Árpád-házi magyar király. Született: 1265 körül Velence Elhunyt: 1301. január 14. (36 évesen) Buda Nyughelye: Buda Házastársa1: (lengyelül: Fenenna kujawska) Egy előkelő Lengyel családból Házastársa2: Habsburg Ágnes Svájci születésű, de születése jogán osztrák hercegnő és német királyi hercegnő, házassága révén magyar, horvát és szlavón királyné. A Habsburg-ház tagja. Gyermekei: Árpád-házi Szent Erzsébet magyar királyi hercegnő Édesapja: Utószülött István magyar királyi herceg, Szlavónia hercege, Velencei városvezető (patricius) Édesanyja: Morosini Tomasina Egy előkelő Velencei családból 1288-ban Ladomér érsek azt írta a pápának, hogy az országban királyellenes tábor alakult ki, mert a király becsukatta Izabella-Erzsébet királynét. Ezért Ladomér a királyt kiközösítette. Kun László engedett: visszaadta Izabella birtokait, amiket már Éduának adományozott. Kun László emiatt újra a kun-tatár sereg behívására gondolt, de mégis inkább békülékenységet mutatott és Izabella Anjou pénzen vásárolt birtokaira oláhokat és Olaszhonból kiüldözött rabokat hozatott, mert a magyar parasztok nem voltak hajlandók a birtokain dolgozni. Felkereste Ladomért, ki azt javasolta, hogy a tatárokkal és manichistákkal (Mani (Kr.u.216-276), a harmadik század egyik legnagyobb hatású gondolkodója, filozófus, államférfi és vallásalapító. Ő az, aki a Zarathuszra-, Mithrász-vallás, valamint a platonikus és a gnosztikus filozófia pozitív elemeit egyesítve egy vallást formált, amit róla manicheizmusnak neveztek) meg kell szüntetni minden nyílvános, vagy titkos szövetséget, várispánságokban a király ne tűrjön meg sem tatárt sem szerecsent, sem nyögért, sem zsidót, sem kunt, vagy bármilyen pogány izmaelitát, akik hajlandók volnának a pápa őszentsége ellen harcolni.
A király hagyjon fel minden pogány szentségtöréssel és térjen vissza a katolikus viselkedés becsületes formájára, az egyház jogait pedig katonaságával együtt állítsa vissza, feleségét, Erzsébet királynét férfitisztelettel vegye vissza és adja vissza birtokait is, oláhjaival együtt, a rablókat fékezze meg, Éduát pedig adja feleségül katolikus férfihoz. László mindezeket megfogadta, de csak színlelésből. Azonnal összehívatta a királyi tanácsot és elmondta, hogy értesülése szerint a királyságot át akarják játszani vagy Anna hercegnő terve szerint a cseheknek, vagy a velencei Endrének (III.András (Endre) király). Mivel a kiközösítést feloldották, a lakoma után a királyi várban visszatért Éduához, akinek akkor már tíz gyermeke volt tőle. De Izabellának is meghagyta a birtokait és telepeseit sem háborgatta. A királyné legnagyobb ellensége Erzsébet (Árpád-házi Szent Erzsébet magyar királyi hercegnő) hercegnő volt, aki tudott Izabella (Anjou Izabella (Erzsébet) IV.László felesége) minden fondorlatos tervéről. A szigeti domonkosrendi főnökasszony kezében sok minden szál összefutott, még tatár hírszerzői is voltak. Lászlóval még Katalin nővérét is kiragadta a kolostorból és férjhez adta egy Csák nembéli felesküdött hívéhez. IV. László követeket küldött Ladomérhoz sok gyalázkodással. Azzal fenyegette, hogy az összes papokat és püspököket ki fogja irtani egész Rómáig, ha az összeesküvési sorozatot meg nem szüntetik. “Ha tizenöt nővérem volna, mindegyiket kiragadnám a kolostorból”, mondta. “Nem tűröm, hogy a papok törvényei korlátozzanak.” Teljes volt a zűrzavar. A király birtokokat kezdett adományozni. Ung megyét Aba-Amádé kapta, egy világi főúr a király tudtával elvette a toplicai egyházi birtokot. Borsa-Kopasz ugocsai ispán rátette a kezét az erdélyi püspök dézsmájára és az ősmagyar egyház papjainak adta. A Kőszegiek függetlenítették magukat és Endre királyfi híveivé lettek. IV. Lászlót már csak az tartotta meg a királyságban, hogy a morvamezei csata következménye képpen Habsburg Rudolf a pártján állott. Ezért került sor arra is, hogy Habsburg Albert elfoglalta Kőszeget. 1290-ben megtudta a király, hogy a Kőszegiek Endre trónkövetelő herceget Velencéből behozták a birtokaikra. Habsburg Albert elfogatta a kiskirályt, de nem adta ki Kun Lászlónak. 1290. márciusában Kun László Cegléd mellett, áprilisban Karánsebesen, májusban Temesváron, júniusban Csanádon és Szarvason állított ki híveinek nemesi okleveleket, majd Körösszegen ütött tábort. Szent Margit vértanú ünnepe előtt egy hétfői napon, július 10-én a vár közelében Árbóc, Törtel és Kemence, meg igazhívő cinkostársai éjszaka megölték. A Borsa nembéli Kopasz tudott a király elleni tervről. Nagy ellensége volt Kun Lászlónak, mert az ugocsai tized ügyében ellene ítélt. Mire nádor hívei Ejzével és Miklóssal, Édua vérszerinti bátyjával Árbóc szállására mentek. Árbócot és Törtelt elfogták, részegen kettévágták és megnyúzták őket. Még a gyermekeiket is mind legyilkolták. IV. Lászlót Csanádon temették el, Izabellának nem volt tőle gyermeke. Éduának azonban nyolc fia meg lányai is voltak.
Az ellentábor olyan gyors volt, hogy három nap alatt Bécsből Fehérvárra vitték és július 13-án Szent István koronájával királlyá koronázták III. Andrást (Endre). A gyilkosság vádjával illetett csoport hírtelen koronázási akcióját azonban nem mindenki ismerte el. Ezért az új királyt hitlevéllel Budaváron is megkoronázták. III. Endre a nemességre akart támaszkodni és tanácsuk alapján nevezte ki a nádort, az országbírót, az alkancellárt. Az országgyűlésen minden évben megvizsgálták a bárók viselt dolgait. Erősen támogatta a nemesi vármegyét. A megyei ispánoknak meghagyta, hogy senki se merészeljen egyedül bíráskodni a választott négy szolgabíró nélkül. Az egyházat is támogatta a bárók ellen és biztosította az egyházaknak a vámokban és egyebekben rejlő jogait is. Nem sokkal a koronázás után Lengyelországból bejött egy nemes ifjú, aki azt állította, hogy ő IV. László király 1278-ban meghaltnak hitt öccse (András herceg, IV. Béla legkisebb öcssének, V. Istvánnak a fia, akit Velencében a Morinó család nevelt. De III. Endre fegyverrel üldözte ki az országból, bár voltak, akik testi nyomok alapján András hercegnek tartották. Nápolyban és Ausztriában III. Endrét nem ismerték el Árpád-házi származásúnak, mivel annak idején IV. Béla sem ismerte el az Ausztriában született V. Istvánt testvérének. Szerintük az Árpád-házi IV. László nővérére, illetve Martell Károlyra szállt az örökösödési jog.
Anjou Martell Károly Anjou-herceg I. Rudolf Német király a Habsburg-házból Született: 1218. május 1. – Limburg Született: 1271. szeptember 8. – Nápoly Elhunyt: 1295. augusztus 19.) – Nápoly Elhunyt: 1291. július 15. (73 évesen) Speyer Házastársa: Habsburg Klemencia Nyughelye: Speyeri dóm calabriai hercegné Házastársa1. Hohenbergi Gertrúd német Gyermekei: I. Károly magyar király, királyné Anjou Klemencia francia királyné Házastársa2.: Burgundiai Izabella (Ágnes) Édesapja: II. Károly nápolyi király Gyermekei: I. Albert német király, Habsburg Édesanyja: Mária nápolyi királyné Klemencia calabriai hercegné, II. Rudolf Magyarország trónkövetelője volt. osztrák herceg, Habsburg Judit, Hartmann Trónigényét korai halálát követően fia, von Habsburg Károly Róbert vitte tovább és váltotta Édesapja: Bölcs Albert gróf valóra Édesanyja: Heilwig Kiburg grófnő Habsburg Rudolf is bejelentette igényét Magyarországra. Ez ellen még IV. Miklós pápa is tiltakozott, mert az osztrákok nem adtak segítséget Magyarországnak a tatárok
ellen. III. Endre megindult Pozsony ellen és Bécsig feldúlta Ausztriát, majd Hainburgban békét kötöttek. Szlavónia urai Nápolyba mentek II. Károly nápolyi királyhoz. A király felesége, Mária felhatalmazta őket, hogy kezdjenek háborút III. Endre ellen. Lázadást robbantottak ki és elfoglalták a pozsonyi várat, de Csák Péter öccse visszafoglalta Pozsonyt. 1292. január 6-án meghalt II. Károly. 1298-ban már két bán és két nádor is szerepelt a trónért folytatott versengésben. 1293-Ban érkezett meg Velencéből III. Endre anyja, Morosina Tomasina, Szlavónia hercegnője. 1294-ben a bihari Borsák el akarták foglalni Tomasina birtokát, Szekcső várát. 1295-ben meghalt Martell Károly felesége, Habsburg Rudolf lánya, Klementina. Házasságukból született Róbert Károly. 1294-ben VIII. Bonifác került a pápai székbe. III. Endrét ő is bitorlónak nevezte. 1295-ben meghalt III. Endre felesége, Fennena, akitől csak az Erzsébet nevű lánya született. 1296-ban III. Endre feleségül vette Habsburg Rudolf lányát, Ágnest. Ugyanakkor hadat viselt a Kőszegiek ellen. Kőszeget bevették. Csák Máté lett a nádor. 1298-ban meghalt Ladomér érsek. Utóda, Bicskei Gergely az Anjoukat támogatta. A papság is kettészakadt. Nádor is kettő lett. Apor a Dunán innen, Roland a Dunán túl. III. Endre 1298. augusztusára gyűlést hívott egybe Pestre. Itt 43 cikkelyből álló törvényt fogadtak el. Eszerint András urat, aki a királyi nemzetségből származik, az ország urának tekintik III. Endre névvel, Károly Róbert ellenében. Ez a törvény a bárók ellen irányult. Bicskei Gergely esztergomi érsek Kőszegi Jánost feloldotta az egyházi átok alól. 1299-ben Tomasina királyné visszaállította III. Endre uralmát Szlavóniában. 1300. augusztusában Károly Róbert Spalatóban lépett először magyar területre. III. Endre bizalmas embere szeptember 18-án két levélben is tudatta ezt a királlyal és Rómába ment. A pápa elismerte, hogy III. Endre még egészséges és épelméjű. De a megbízottat az év őszén megmérgezték és Rómában meghalt. III. Endre 1301. január 14-én halt meg Budavárában, mérgezés következtében. Ágnes királyné először Ausztriába, majd Svájcba ment. Ott halt meg 1364-ben. Erzsébet lánya egy darabig még ausztriai birtokán maradt mostohaanyjával, de később a tössi domonkosrendbe ment apácának. Mint apáca halt meg 1338. május 6-án. Csibai, amikor a király nélkül maradt királyi tanácsban ki kellett egészíteni a 312. Arvisurát, a következőket mondta: A mainzi érsekség intézkedésére Kun Lászlót meg kellett gyilkolni azért, hogy a magyarság a nyugatiak szolgájává legyen. Küldötteik olyan összevissza állapotot teremtettek az országban, hogy lassankint mindenki trónkövetelő lett. Habsburg Rudolf ravasz fia, Albert, azon a címen, hogy a Kőszegieket támadja, hatalmas sávot kaparint meg magának a nyugati határszélen, a besenyő és székely lakta őrségekben. Rengeteg ember lelte halálát osztrák fogságban, sokat felakasztottak. Meg akart torolni minden régebbi vereséget. Hatalmas bajor-osztrák sereggel támadt az országra. De a magyarok körülfogták páncélos seregét és amikor kifáradtak, feltétel nélkül megadták magukat. Egy részüket fogságba vetették, de megtorlásul sokat agyon is ütöttek.
Habsburg Rudolf arra tanította a fiát, hogy családjuk felemelkedését a magyaroknak köszönhetik, de az erfurti birodalmi gyűlésen IV. Bélára hivatkozva mégis Albert fiának adományozta hűbérül az egész országot. IV. Miklós azonnal megintette Rudolfot, hogy hadat ne merjen küldeni Magyarországra, mert az a szentszék tulajdona, a magyar trón Mária utódait illeti. A magyar főurak szerzetesruhában szöktették ki Bécsből a királyt és így koronázták meg. III. Endre országgyűlést tartott Budán. A Lam nembéliek nyomban mellé álltak, s így a köznemesség feltétlen híve maradt. A királyi tanács rendezte Kun László gyermekeinek a sorsát. A magyar névadó naptár szerint Cserke Árpád, Madaras Zoltán, Dorozsma Béla, Alpár Álmos, Gyomai Géza, Csanádi Előd, Árkodi László és Lugosi Taksony volt a nevük. III. Endre a lányokkal együtt mindannyiukat egyfalus birtokadományban részesítette. A királyi tanács elrendelte a nyugati országrészek védelmének hatékonyabbá tételét. Mivel Albert nem akart mindent visszaadni, ahogy vállalta, hadba indult ellene. Mélyen benyomult Ausztriába és elfoglalta Bécset is. Így aztán kénytelen volt visszaadni az elfoglalt várakat. A trónkövetelőkkel szemben legfőbb támasza a Lam nembéliek voltak. Feleségének, Fennena hercegnőnek csak egy lánya született tőle. A királyné halála után Habsburg Ágnest vette feleségül, de nem lett gyermekük. A Kubiláj tervét tanúsító rajz megtette a hatását. A pápaság nyomban ellene fordult az Árpádháznak és a mainzi érsekség sugallatára gyilkosságok tüntették el Európából az Árpádházat. Ezt látta és előre látta III. Endre is. Ezért a második pesti országgyűlésre a főurakat már meg sem hívták. Csak a papság és a köznemesség jelent meg. Ők voltak azok, akik ingadozás nélkül elismerték trónigényét. A jövőt erősen befolyásolta, hogy a nagymama halála után Kubiláj örökösei már kevéssé törődtek a magyarok sorsával, akik visszautasították a Nyugat feletti hatalmat. Ladomér érsek még segítette III. Endrét, de utána Gergely érsek már ellene volt és még a világi ügyekben is csak a pápának engedelmeskedett. VIII. Bonifác pedig az Anjou-házat pártfogolta és III. Endrét nem ismerte el törvényes királynak. IV. Béla Krakkóban élő lánya, Kinga értesítette a királyi tanácsot, hogy ott egy ifjú IV. László öccsének mondja magát és neki megmutatta a lapockái között levő anyajegyét is, egy kereszt alakú jegyet, a szélein harapásokkal. Ezt az Endrét azonban a magyar határőrség, mint jogtalan trónkövetelőt visszaűzte, később pedig egy folyóba fojtották. Kinga megkerestette. Azt mondták róla, hogy Lebedváron fia született, de azt a kunok magukkal vitték. III. Endre anyját gyümölccsel mérgezték meg. Hasonló sorsra jutott ő maga is. 1301. január 14-én az Anjou-ház hívei Budán megmérgezték. Lánya, elfeledve, 1338. május 6-án Tössben halt meg. Nem kapta meg az illő végtisztességet sem. Kubiláj jóslata valóra vált. Mint annak idején Atillát és Bős-Tudunt, V. Istvánt, IV. Lászlót és III. Endrét is azért állították félre, mert a nyugati körök meg akarták kaparintani Magyarországot.
Kr.u.1301. medvetor havának (január) 15. napján összeült Budán az Árpádházi leszármazottak tanácsa, hogy kijelölje az új királyt. A Csák és Kurszán nembéliek Csák Mátét akarták. Anna hercegasszony és Erzsébet csoportja Ladiszláv herceget, az osztrákokkal kevert csoport pedig Ottót javasolta.
A Csák és Kurszán nembéliek Csák Mátét akarták
Anna hercegasszony és Erzsébet csoportja Ladiszláv herceget
Osztrákokkal kevert csoport pedig Bajor Ottót
A Lam nembéliek III. Endre Erzsébet nevű lánya mellé állottak, a kun leszármazottak pedig Endre herceg fiát szerették volna a trónon látni, aki a kunországi várban várta a királyi székbe való elhívását. Édua fiai is őt pártolták. Izabella és Mária az Anjouháznak szerzett sok hívet a Délvidéken. Végül 70-30 arányban Csák Mátét választották királlyá. Ő erre rögtön új pénzt veretett és többször bíráskodott is Budán. Háborút viselt a betolakodó Róbert Károly ellen. Nádornak Aba Bélát tették meg, aki kész volt erős hadsereggel szembeszállni a pápai párttal. Visszaállították jogaiba az ősmagyar vallást, a pápai tized fizetését pedig megtagadták. A papok titokban Ottót is és Ladiszlávot is megkoronázták, de a Gilgames-koronával egyedül csak Csák Mátét, az Árpádháziak jelenlétében. De rend, biztonság nem volt. A főúri csoportok versengve pusztították egymás termését, s egymás parasztjait fegyveresen hajtották a saját földjükre. Károly Róbert, Mária hercegnő unokája Spalatóban, a déli bánságokban és Szlavóniában szerzett híveket magának. Még az egyházi birtokok is egymás ellen fordultak. Kereskedőket raboltak ki és városokat sarcoltak meg. Amikor a budai polgárok nem akarták elismerni a pápa trónjelöltjét, az Anjou családbeli Károly Róbertet, a pápa az egész várost kiközösítette. Buda polgárai ekkor kérték a papokat, tekintsék a kiközösítést meg nem történtnek és folytassák az istentiszteleteket. A vége az lett, hogy az Anjou-pártiakat, sőt a pápát is kiközösítették az egyházból, ami az ősmagyar vallás győzelmét jelentette.
Amikor Csák Mátét 1301-ben Budavárban az Árpádház megkoronázta, a mongolvésztől eltelt idők eseményeit így összegezték: IV. Béla a vész kezdetén telekürtölte a világot segítségért, de hiába ismertette a mongolok leveleit is, mindenki csak nevetett rajtunk, de nem jött segítségünkre senki sem. A tatárjárás után IV. Béla megengedte az alsó papság nősülését is, hogy a magyarság szaporodhasson. Ungika aranyasszony, Kubiláj édesanyja a sámánképzésen azt tanította, hogy a Gilgameseredetű királyi házban az ősmagyar vallást követik. Fia, Kubiláj pedig minden segítséget megígért sérelmeink megtorlására és Béla birodalmának megteremtésére. IV. Béla fia és hadvezére, István herceg a kun tömények segítségével aratott fényes győzelmeket. A mongol gyorspostajáraton megszakítatlan volt a hírközlés. Budaváron a Gilgames-féle koronával történt Mindig az Arpádház és Kurszánház a koronázás. jelenlétében Fehérváron Szent István koronájával történt a A papság, a főnemesség koronázás. köznemesség előtt.
és
Nagy kár volt Béla királynak a mongolokkal folytatott levelezését kiteregetni, mert utána V. Istvántól és Kun Lászlótól is ezt követelték.
Ez adta Ottokárnak azt az érvet, hogy neki kell adni a magyar koronát, mert máskülönben elvész a Róma műveltségén élő Nyugat. A pápaság tehát minden erejével azon van, hogy az Arpádház tűnjön el. Ezért akarnak cseh és osztrák eredetű, bár Árpád-házi keveredésű királyt, vagy az Anjoukat. Őket a pénz hatalmas ördöge támogatja. De legnagyobb baj az, hogy összes tartományainkban a Magyar királyságtól való elszakadásra lázítanak.