303. Arvisura - Palóc-Vasvár fénykora Gát-Kolaj rovása 1077-1133 1077 május elsején Lam herceg az újjáépített Vasvár hegyére (A második Vasvár, a Melegvizek birodalma, ma Vas megye Vasvári járásában) összehívta a palóc tizedeseket tanácskozásra. Ezen a következőket állapították meg. Nazir beavatott élete annyira tiszta és tanítása olyan egyszerű és meggyőző volt, hogy vallása ha sok nehézség árán is de végül elterjedt a római birodalomban. Életének 29. évében Ordoszból (mai Paoto, (Kína) Ordosz-vidék a Sárga-folyó hatalmas kanyarulatában, ma Kína Északi részén elhelyezkedő Belső-Mongóliában található) Agadiba (az ókori Agade vagyis Akkád városának a helyét nem ismerik. Valószínű ez volt az Akkád Birodalom fővárosa. Az Arab-félszigeten volt.) menet Urukban, Erek városában is hírdette a szeretet vallását. Ennek hívei lettek a magyar törzsszövetség vezetői is. De a nagy birodalomban a görögök keresztény vallása után megszületett a Péter apostol által alapított római keresztény egyház is. Csakhogy az a földi hatalom egyháza lett. Az érdek nélküli szeretet egyháza, vallása és a Bizánci keresztény egyház közötti nézeteltérések, meg a nyugat felől fenyegető veszély miatt a nyugati római egyházhoz csatlakoztunk. Érdekeink azonban megkívánják, hogy Bizánc, az észthoni Baskíria, Kuma-Magyarország, valamint a kun-úz szövetség irányában is fennmaradjon a jó viszony.
Kuma-folyó
Kuma-Magyarország Kaukázusi 2. Magyarország
Ezért a Duna vonalától az Almák Atyja (most Alma-Ata, Kazahsztán) városáig továbbra is fenn kell tartani, mint jó összekötő kapcsot a rovás használatát, Magyarkán (ma Tbiliszi, Grúzia) pedig a Váradi Kuria által felállított magyar katolikus egyházat, melyet Róma is elismert. Háborús időkben mindig számíthatunk a Szavárd-magyar katolikus egyház híveire, ha viszont ők vannak veszélyben, a szavárd és kuma-magyaroknak hazánkba való bevándorlását mindig megengedjük. Hiszen ők tartaléknak számítanak. És elfogadjuk uruki-mani bibliájukat is. István király szerencsétlen házassága folytán Pannon-Vasvár elvesztette a jelentőségét Lóbérc és Karatánföld elvesztése idején, rá már nem számíthatnak. Ezért Palóc-Vasvár területét kell kifejleszteni Rozsnyó-Rőce-Gerlice-Vashegy vonaláig. Ehhez szükséges a palóc tizedesek támogatása. László király terve szerint Sárlajta és Pozsony között ki kell építeni Lam (Lampert herceg) várát (a mai Hainburg) ez lesz hivatva megakadályozni a további német terjeszkedést.
Lam (Lampert herceg) vára a Hainburgi, kis romantikus határváros mellett a Duna jobb partján Alsó-Ausztriában fekszik. Régi Szlavónia és Horvátország Ilona és Zsófia hercegnők házasságai folytán társországunk, de Kálmán herceg tervbe vette Dalmáciának társországgá tételét is. Ezek a tervek azt jelentik, hogy Palóc-Vasvár területe Bikhegy vonalától Dobsináig terjed és kör alakban érinti Fülek és Garadna táját is. Az ismert okok miatt teljes vasanyagunkkal fel kell készülni minden eshetőségre.
László király Béla király fia
László király szobra
László király hadjáratai a mogyoródi csata emlékére
Ezek után felesküdtek László király terveinek véghezvitelére. Ez történt az égerfa alapokon, bükkfából épült 21 karélyos, fazsindelyes Palóc-Vasváron. Ezzel elkezdődött az a korszak, amely Palóc-Vasvár egész vidékét fellendítette a kézműves iparban. Pannon-Vasvártól már nem lehetett remélni semmi erőfeszítést, mivel Avariát, a vasat bőven termelő Lóbércet és a Karatánföldet elvesztettük. Hírközlési célokra Lam herceg (Lampert herceg) bevezette a palóc rovások használatát, ez az írás csak kevéssé tért el a maruzok, a daraguzok és a székelyek rovásától. Nagyállattartásban a páros rovásokat rendszeresítette, ezzel megkönnyítette a mezőgazdaságok tizedeseinek elszámolását. Az ősi rovást a nép udvari, vagy kézműves rovásnak hívta. A latin írás a Pannonföldön és a püspöki székhelyeken volt általános, a rovásírás világa Lam várától (a mai Hainburg) Magyarkán (ma Tbiliszi, Grúzia) át Almák-Atyja (most Alma-Ata, Kazahsztán) birodalmáig terjedt. (A buddhizmus az ordoszi rovásírást teljesen megszüntette.) Dezső érsek Lam hercegről tudni sem akart. Lam (Lampert herceg) már gyermekkorában is olyan makacs volt, hogy még az apja parancsára sem volt hajlandó megcsókolni a papok, még az érsek kezét sem, inkább elfutott. Ezért nem is nevezték Lamnak (Lampert herceg), csak a korán elhalt Lambert, Lampért Lampert nevén szóltak róla. Fehérváron, vagy Esztergomban csak a koronázáson és temetéseken jelent meg. A nyugati lovagok a halálmegvető hősiességről énekeltek és minden kis csetepaté előtt imádkoztak. Lam (Lampert herceg) azt hirdette: István király óta csak imádkoztunk a békéért és elvesztettük az ország egyharmadát. De most fel kell készülnünk arra, hogy Hunnia és Avaria területéből mennél többet ismét a magunkévá tegyünk! László királyt, mint délceg lovagot megénekelték az igricek és regősök. Ő is imádkozott minden csatája előtt. Víziói is voltak.
Avaria
Pannónia
Hunnia
Énekesei ezt úgy magyarázták, hogy felajánlotta magát országának boldogulásáért. Alakjában is áldozattá válásra való készségében is Álmos életét örökölte. Szuvár csatamezején Álmos is az Encs (Az Enns folyó a Duna egyik mellékfolyója, Alsó-Ausztriában találhatjuk meg és a mai neve Enns. Linz-től dél-keletre) kapu vidékén aratott győzelemről álmodott. Lam (Lampert herceg) tizedesei minden tettét megörökítették és a tárkányszállásokon hőstetteiről énekeltek. Amikor Rozsnyó és Zoltán vára alatt Bizáncból felbérelt kun és úz harcosokat fogtak el, nem kivégzéssel kezdték, hanem László király nevében felszólították őket a megtérésre. Így rendelte a király, mert az volt a szent meggyőződése, hogy aki a közös szent egyházhoz megtér, az örökké él. László király ezt a megbocsátó hajlandóságot apjától, I. Béla királytól örökölte. Harcban kitartó volt, Álmos szívóssága jellemezte. Nem Géza bátyja szerzetesi szemléletével, hanem inkább a pusztai nomád fejedelmek szemével nézett mindent. Lam (Lampert herceg) uruki-mani keresztény, sőt majdnem pogány volt. Erősen hitte, hogy a Föld nem tányér-korong, mint ahogy az egyház mondja, hanem, mint a palócok mondják: gömbölyű. Ezt egy hajnalig tartó vitatkozás után László is elfogadta és ettől többé nem tágított, még a Váradi Kuria 1080-as tanácskozásán sem. De László kitartott a pápaság mellett is, megfizette a pápai tizedeket. Ami pedig a németeket illeti, nem titkolta, hogy ha összeütközésbe kerülne a német császárral,
országát minden eszközzel megvédené. A nép a szegények, árvák és elhagyottak védelmezőjét látta benne. Salamont a királyi tanács tudta nélkül minden útján végigkísértette.
A Visegrádi Salamon torony Amikor a kocsmai verekedők a Salamon holttestét a tengerbe dobták, a tized-őrség kihalászta, elégette és porait Polából (Póla város és község Horvátországban, Isztria megyében) hazahozta. Az urnát bemutatták Lamnak (Lampert herceg). László király parancsára Salamon porait Visegrádon Salamon tornyának az árnyékában eltemették, temetésére meghívták Salamon pártolóit, akik HuntPázmán-Vecelin féle ivadékokból tömörültek. Azok is látták a Salamon után maradt értéktárgyakat is. Erről főpapjaik Rómába is küldtek jelentést. Ezek után Salamonnak vadházasságban élő özvegye, Judit is megköthette az új házasságot. Nyugati körökben, számításba véve Magyarország jó gazdasági helyzetét is, mind több felől lehetett hallani, hogy az lesz a helyes, ha a Szentföldre vonuló hadaknak László király lesz a vezére. De erről sem László király, sem Lam (Lampert herceg) hallani sem akart. A tizedesek medvetori tanácskozásán őszintén nyilatkozott: Bűnös vagyok, mert a 24 hun törzs szövetségének egysége ellen cselekedtem.
A szentföldi csapatok feletti fővezérséget el nem vállalhatom; az ottani szabir-maradványokat nem gyilkolhatom le! Nem dísz a királyi korona, hanem súlyos teher. Lamnak (Lampert herceg) és Lászlónak közös vágya volt kijutni a tengerre. Amikor húgát, Ilonát Zvojnomir horvát király feleségül kérte, a Királyi tanács Lászlóval és Lammal (Lampert herceg) egyetértve beleegyezett a házasságba. Ezzel kapcsolatban Szlavóniában a Csörsz vonalán kiképzett tizedek telepedtek le. László aztán Szlavóniát társországgá tette. Ilona férjét belső zavargások során meggyilkolták. Ilonának nem volt gyermeke és a horvát pártok az utódban nem tudtak megegyezni. Az özvegy a főurakkal László beavatkozását kérte. Lam (Lampert herceg) felriasztotta a Csörsz vonal harmadéves legénységét és Rozsnyó tárkány leszerelő határőr
részlegét. Horvátországot már majdnem teljesen megszállták, minden ellenállás nélkül, amikor Korbávia fellázadt. László király erre elfoglalta az egymással folyton viaskodó várakat. Első cselekedete az volt, hogy Zágrábban püspökséget szervezett, de VII. Gergely halála után pápai hűbérességre már nem volt hajlandó. Az új pápa nem is élezte ki az ellentéteket, hiszen Lászlót kedvelte és László sem folytatta tovább az előnyomulást Dalmácia meghódítására. Erre Lam (Lampert herceg) is figyelmeztette, mert a tartalék kimerülő félben volt és a közrendre is gondolni kellett. IV. Henrik és a pápa közötti harcban László eleinte a pápa mellé állott, mivel Henrik akkor háborúval fenyegette az országot. Ez ellen úgy védekezett, hogy feleségül vette Rudolf sváb herceg lányát, Adelheidet. Rudolf azonban a Henrik elleni háborújában elesett és 1090-ben Lászlónak a felesége is meghalt. Három lányuk volt: Telena, Igonka, Piroska. A bizánci és római keresztségben más-más névre is megkeresztelték őket. Váradon Zombor uruki püspök az említett neveket adta nekik. Ugyanez a Zombor püspök részt vett Bizáncban azon a keresztelésen is, amelyen Priszkosznak az Iréne nevet adták. László Lam (Lampert herceg) tanácsára gyakorolta a püspökök kinevezési jogát, a Magyarka (ma Tbiliszi, Grúzia), Szakszin (Szakszin város és vidéke a volgai Bolgárországtól délre, a Volga folyó mellett ma Oroszországban a Kaszpi-tengerbe ömlik) és Jászvásár (ma Románia és Moldávia határán) magyar püspökeinek tanácsára nem ellenezte a papok házasságát. A pogány kunok megtérítésére élete utolsó percéig gondja volt. A Csörsz vonalán képezték őket tovább és a Szlavónia-Horvátországi rendfenntartó állományba kerültek. Arra még volt ideje, hogy István király törvényeit néhol egy kissé szigorítsa, másutt enyhítse. Párt-harcokba nem avatkozott bele, ezt Lamra (Lampert herceg) bízta, aki mindent ügyesen megoldott. Ügyelt arra, hogy a Szentszékkel összeütközésbe ne kerüljön. Somogyváron francia szerzetesekkel bencés apátságot alapított.
Somogyvári Bencés apátság Az ünnepségen ott volt a pápa követe is. Abban viszont még Rómának sem engedett, hogy a kispapok nősülését megtiltsák. 1082 medvetorán Vasváron (Melegvizek birodalma, ma Vas megye Vasvári járásában), ezt a tizedesek Lam (Lampert herceg) bízta álláspontjának helyeslésével fajírtásnak minősítették. Az uruki-mani biblia is megengedte a papok házasságát. A pápa viszont az uruki-mani bibliára és Jézusnak arra a levelére, amelyben a papok házasságáról van szó, azt mondta, hogy László király az ilyesmivel idegen nyáj nyomába szegődik. Lehet, hogy ebben része volt annak is, hogy László király betegségére hivatkozva nem fogadta el a keresztes hadak vezetését. Pedig még a császári koronát is felajánlották neki, de ő nem vágyott rá. A Váradi Kuria öregei azt mondták: amikor László király az oltár előtt imádkozott, a földről fölemelkedve lebegett. A kunok elleni harcában meg, amikor a sereg éhezett, bölénycsordát varázsolt eléjük, dárdájával pedig vizet fakasztott. Torda mellett, mikor a nagy kun sereg László király hadát üldözőbe vette, László Aranyasszonyos zászlóját az égre emelte és így imádkozott: “Jóságos Földanya, Istennek szent Anyja! Segíts meg bennünket!” És ebben a pillanatban a sziklahegység kettévált, a száguldó kunok a hasadékba zuhantak és szörnyethaltak. László király serege megmenekült. Az 1091. esztendőben nagy szárazság volt. A kunok Kövezsden túl üldözték a király seregét. Elérték a Mátra völgyében Verebély faluját és itt már nagyon szomjasak voltak. László így imádkozott: Jóságos Földanya! Adj inni a seregemnek! Az ősanya megjelent és László előtt lebegve 720 lépésre
egy sziklához vezette. Itt László az ősanya intésére dárdájával a sziklába szúrt és a sziklából három helyen víz fakadt. A szomjazó sereg ihatott, a vízhez szarvasok siettek és így a vitézek ennivalóhoz is jutottak. Azon a szent helyen, ahol a Földanya megjelent, Lam (Lampert herceg) szekeresei és az ácsok még László király életében egy kegyhelyet építettek. Ettől kezdve a fiatal házasulandók itt esküdtek, a helyet pedig Szentkútnak nevezték.
Mátraverebély–Szentkút Testőrségét a székelyek adták. II. Zoltán, Rozsnyó tárkányfejedelem unokája vezényelte őket Váradra. Ez a város volt László szívéhez a legközelebb. Innen indította a kunok és úzok ellen legdicsőbb hadjáratait is. Leszerelt testőrségét Mosonba, Lam (Lampert herceg) várának környékére, a Zalaőrségbe és Pozsonyba telepítette. Testőrsége minden évben Vasvárra (Melegvizek birodalma, ma Vas megye Vasvári járásában) is elkísérte a palóc medvetorra. Vele volt mindig Rozsnyó székihun tárkányfejedelem is, aki a vasbánya vidéken lévő Rozsnyó várost újjáépítette. 1094 őszén kaukázusi avarok érkeztek a Baracsságba. Uruki-mani hitűek voltak, de Zoltán várában felvették a nyugati kereszténységet. A városépítésben foglalkoztatták őket. Ebben a nagymérvű munkában sok kézre volt szükség. És a vaskő-fejtő tizedek munkájában részt vettek és Lam herceg (Lampert herceg) tervei szerint Dalmáciában is mennél előbb meg kell szervezni a dolgokat, hogy tengerhez jusson az ország. De ehhez akkor még ötévi erőfeszítésre volt szükség. László király jó előre megbízta Rozsnyó tárkányfejedelmet a rendfenntartók kiképzésével. László király is, Lam herceg (Lampert herceg) is nagyon szerette Rozsnyó tárkányfejedelmet, számítottak is rá, mert akaratát Vasváron (Melegvizek birodalma, ma Vas megye Vasvári járásában) is, a fehérvári tanácskozásokon is mindig keresztül tudta vinni. 1083 augusztus elején székely testőrségével ott volt a fehérvári ünnepségen is, amikor István királyt, dédapját szentté avatták. Rozsnyó akkor azt mondta: Mért nem lehet egy füst alatt Imre herceget is szentté avatni? II. Zoltán kiskirály utódai a székely testőrséggel együtt addig el nem hagyják Fehérvárt, amíg ez is meg nem történik. Könyörgés ide-oda, kiutasítás, parancs, semmit sem használt. A székely testőrség nem tágított: folyton imádkozott, gyónt és áldozott a nagy székesegyházban, de a helyőrséget nem hagyta el. Fehérvár lány -és asszonyserege is nagyon megszerette a víg testőrhadat. Lam (Lampert herceg) előtt Rozsnyó kikötötte, hogy a szenttéavatás nem a hadsereg és az iparosítás terhére fog menni, hanem a költségeit a papság bevételéből kell fedezni. Az esztergomi érsek vállalta és Lam szemet (Lampert herceg) hunyt az aranybányák szétosztása felett. A külföldi vendégek és a rendfenntartó testőrség élelmezése tehát az érsekséget terhelte, a makacs testőrség nem tágított. Rögtön megindult hát a sűrűbb levelezés és a sürgetés Imre herceg szentté avatásának kérdésében is. László is, Lam (Lampert herceg) is pártolta a testőrség javaslatát.
Szent István király
a felesége Bajor Gizella
és a fiuk Szent Imre herceg
Így aztán a pápai követ már 1083 november 5-én szentté avatta Imre herceget. Ünnepségek voltak nemcsak Fehérváron, hanem a Váradi püspökségben is. Az ünnepségeken Moson, Pozsony, Lamvár, Felsőőr, Csíkszék, Gyergyószék, Kézdiszék és a Barcaság is képviseltette magát. A nagyváradi ünnepségeknek szervezője Kálmán herceg volt, az Árpádház későbbi uruki-mani öspöröse. Csak 1094-ben tették meg uruki-mani püspöknek, hangoztatva, hogy az ő halála után már nem lesz több Árpádházi püspök, mert Magyarországon az uruki és a római katolikus egyház egyesült. Az egyesítés főként László király érdeme volt. Amíg a testőrséggel együtt a tizedesek is Fehérváron időztek, Kálmán herceg saját szemével láthatta, milyen hatalmas erő van az ősi tizedesi intézményben. Hogy megnyerje őket, Lamhoz (Lampert herceg) és Rozsnyó tárkány-fejedelemhez fordult. Elég gyakran részt vett Vasvár medvetorán is, hiszen az ország sorsa itt dőlt el. Nemcsak Zombor uruki püspöknek, hanem Kálmán hercegnek is szenvedélye volt a könyvgyűjtés. Mani bibliától kezdve arab tudósok bölcseleti könyveiig mindene megvolt három helyiséget betöltő könyvtárában. Irodalmi jártasságát még az ellenséges érzelmű püspökök is elismerték, amikor, bár lekicsinylő igyekezettel, így nyilatkoztak: Kálmán váradi püspök volt, de mivel Lászlónak csak lányai voltak, uralkodnia kellett. Könyves király lett belőle. Az öccsét, Álmos herceget Lam herceg (Lampert herceg) tanácsának kikérése nélkül, lázadás miatt megvakíttatta. Szent Istvánon is túltett, mert Álmos herceg 5 éves kisfiát szintén megvakíttatta. Mindenki azt mondta rá: László derék, szép szál király volt, aki egy fejjel kimagaslott harcosai közül, de Kálmán csak könyvet hordott mindenüvé a hóna alatt és ettől megpuklisodott. De rosszaságában még sántítani is kezdett. Lam herceg (Lampert herceg), ha elő nem készíti hódításait, nem lett volna annyi sikere. Kálmánt, László király sem kedvelte. Az 1095. évi medvetori tanácskozáson azt mondta, hogy sokkal szívesebben látná a trónon a szép külsejű Álmos herceget.
Könyves Kálmán
Kálmán király el akarja fogatni Álmos herceget Képes Krónika (Chronicon Pictum) I.
A főurakat azonban nem a szép külső, hanem Kálmán műveltsége hódította meg. Az idegen nyelvű magyar főpapsággal II. Orbán pápa is a Püspökből lett királyt támogatta. Kálmán átdolgozta és kiegészítette Szent István és László módosított törvénykönyvét, megszüntette a boszorkányégetést. István is, László is hitt a boszorkányok létezésében. Lam (Lampert herceg) felesége is egyetértett vele. Ózd lánya, Kolaj, amikor Ur, Uruk és Tuspa városából jövet (Mezopotámia, ma Arab-félsziget) magával hozta az uruki-mani Biblia egyik fogalmazvány példányát, abban megmutatta Kálmán püspöknek Jézus szabir nyelven agadi (az ókori Agade vagyis Akkád városának a helyét nem ismerik. Valószínű ez volt az Akkád Birodalom fővárosa. Az Arab-félszigeten volt.) írással írt levelét. Abban ez állott: Boszorkányokról pedig, mivel nincsenek, említés se tétessék! De Kálmán a tündérekben sem hitt, elfordult a szép nemtől is. László király korában Kálmánt, mint királynak alkalmatlan személyt mellőzték. Horvátország királyának is Álmos herceget tette meg a királyi tanács. Kálmánra pedig azt mondták: A püspökök és a papok azért vannak, hogy imádkozzanak. Kálmán aztán minden idejét tanulásnak szentelte. Képzettségével akarta bebizonyítani, hogy mégis csak uralkodásra termett. Vasvár medvetorán Lam herceg Lampert herceg), aki a békességet kereste, azt tanácsolta Kálmánnak, hogy menjen egyházi tanulmányútra Lengyelországba. Közben meggyőzte László királyt, hogy Kálmánt nem szabad törvényes jogából kisemmizni. Nem szabad felújítani a testvérviszályt. László akkor hazahívta Kálmánt s az, mint trónörökös, megkapta az Erdőelvi kiskirályságot. Ám Álmos herceg lelkében már elhatalmasodott a hatalomvágy, pedig Kálmán megkoronázása után megosztotta vele az országot. Horvát ország királya azonban nem tudott megnyugodni és a főúri csoportokat Kálmán ellen uszította. II. Orbán pápa azt javasolta, béküljenek ki. A kísérletezés 1095-től 1106-ig folyt közöttük s végül Álmos herceg előzetes tárgyalások után V. Henrikhez futott és Salamonhoz hasonlóan hűbérül ajánlotta fel neki az országot. Lam herceg (Lampert herceg) mozgósította az uruki keresztényekkel bevándorolt kun és úz vitézekkel és kuma-magyar tárkányokkal megnövelt seregét és Pozsonynál csúf módon megverte Henriket. A sereget most már nem lehetett megállítani. Horvátországban legyőzte Pétert, az utolsó horvát királyt. Péter életét vesztette a csatában. Ezután sorra hódoltatta Zárát, Spalottót, Traut, Vegliát, Arbét és Oserót az albánsággal. Ezzel Velence hatalma megszűnt a Dalmát tengerparton és a velencei doge lemondott Horvát és Dalmát hercegi címéről. Kálmán teljesen önállósította magát. Lelkiismerete nem bántotta, hogy a továbbiakban nem kérte ki Lam herceg (Lampert herceg) tanácsát. Csak még egy tanácsát szívlelte meg, hogy a német császárság árnyékában csak erős Magyarország állhat meg. Lam (Lampert herceg) a pozsonyi győztes csata után figyelmeztette a Királyi tanácsot, hogy a Csörsz vonalán kiképzett sereg most már páncélos sereg. Nyugattal bármikor felveheti a versenyt, Kelettel azonban nem szabad
összeütközésbe kerülni, mert a kun besenyők és a fekete úzok a magyarság régi harcmodorában küzdenek. Kálmánnak tehát megbízható serege volt. A dalmátokat tehát felszabadította Velence elnyomása alól, és hogy megnyerje őket, minden jogot megadott nekik. Megígérte, hogy magyarok addig nem telepednek a városaikba, amíg ők erre engedélyt nem adnak, csupán őrségeket hagynak hátra, az ellenséggel szembeni védelmül. Hűségesküt is csak a koronázás után kért a vezetőktől, akik valójában csak kedvezőbb hűbérurakat kaptak, mint amilyen Velence volt. László és Lam herceg (Lampert herceg) terve most vált valóra. A Bizánc felőli kun támadások megszűntek azzal, hogy László király legkisebbik lányát hosszú jegyesség után feleségül vette I. Alexiosz császár fia, János trónörökös. Piroska férjhezmenetele után Bizánc császára átengedte a dalmát városok hűbéruraságát Kálmánnak. Horvátországot és Szlavóniát illetően Kálmán lemondott arról a jogáról, hogy a püspököket ő nevezze ki, ami egyébként apostoli joga volt a magyar királynak. V. Henrik legyőzése után a Szentszék az 1106. évi zsinaton hozzájárult ahhoz, hogy Horvátország Szlavónia és Dalmácia magyar hűbériség alá tartozik. A Lam herceg (Lampert herceg) által felszerelt hadsereget II. Orbán pápa alkalmasnak találta a Szentföld visszafoglalására, László király vezetésével.
II. Orbán pápa
Horvátország, Dalmácia, Szlavónia
Lam (Lampert herceg) azonban, ismerve az uruki és agadi (az ókori Agade vagyis Akkád városának a helyét nem ismerik. Valószínű ez volt az Akkád Birodalom fővárosa. Az Arab-félszigeten volt.) viszonyokat, ezt őrültségnek tartotta. Most Kálmán uralkodása alatt újból esedékessé vált a Szentföld visszafoglalása és Palesztina felszabadítása az arab megszállás alól. A nyugati papság és a pápaság bíztatására megjelentek az első keresztes hadak. Zimánynál fosztogatni kezdtek, ezért Lam (Lampert herceg) serege kiverte őket az országból. A második hullámot Kálmán a mosoni várból való kitöréssel állította meg.
A határ védelmére I. Szent István építtetett várat a Király-dombnak nevezett kiemelkedésre Mosonban, de ezt a várat az 1200-as évek végén lerombolták, egy új, a határokat védő vár építést
már Óváron, a korábbi Ad Flexum és annak környékén található egykori település helyén kezdték meg. A nyugatiaknak meg kellett tanulniuk, hogy Magyarország nem olyan barbár ország, ahol el lehet kezdeni a Szentföld felszabadítását. Amikor azonban Bouillon Gottfred jött rendezett lovagi seregével és követek útján engedélyt kért az átvonulásra, Kálmán Pannon-halmán megvendégelte, megadta az engedélyt az átvonulásra, és amikor az átvonulás zavartalanul lefolyt, még a túszokat is ajándékkal látta el. Ez igen megnövelte Kálmán tekintélyét. Kálmán házassága is az olasz viszonyokhoz és a pápaság szempontjaihoz igazodott. I. Roger gróf lányával kelt egybe, de előbb küldöttségek, győződtek meg az ország anyagi helyzetéről. Az 1097. évben aztán a menyasszonyt is Magyarországra engedték. Itt történt meg a házasságkötés és a királynő megkoronázása. Ebből a házasságból született Kálmán utóda, II. István, aki 1116-tól 15 éven át uralkodott. Amikor Bunilla királyné meghalt, Kálmán a szuzdali fejedelem lányát, Eufémiát vette nőül, Álmosnak pedig a kievi nagyfejedelem lánya, Predszlava volt a felesége. Kálmán házassága nem volt szerencsés. Feleségét házasságtörésen kapta és hazaküldte Szuzdalba. Lam herceg (Lampert herceg) mind a két házasság ellen tiltakozott, mert nehéz feladata volt kétfelé is hadfelszerelést biztosítani. Költségesek voltak a téli hadjáratok és a páncélos lovagi sereg felszerelését sem lehet egyik napról a másikra előteremteni. Kálmán dölyfösen ment a Rurik-fiak testvérharcaiban igazságot tenni. Amikor pedig vereséget szenvedett, nem az ellenség verte meg, hanem az azoknak segítő kunok. A vereségre Lam (Lampert herceg) már indulásuk előtt figyelmeztette, de mégis hadba szállt a bosszúálló rokonok mellett. Dávidnak a felesége 1109-ben követségbe jött Kálmánhoz. Kálmán lábaihoz borult és könnyezve kérte, ne bántsa népét, de ő belerúgott a könnyező asszonyba. Dávid herceg ekkor a kunokhoz fordult és segítségükkel legyőzte a nehézfegyverzetű, lassan mozgó magyar sereget. Kálmán maga is csak nehezen tudott menekülni. Kálmán ellentéte volt László királynak, aki a Királyi tanács javaslatait mindig figyelembe vette. Álmos herceggel, pápai intésre többször is kibékült, de ellentéteik mindig kiújultak. Amikor a Tiszánál farkasszemet nézett Kálmán és Álmos serege, a tizedesek nyíltan megmondták: Az ország népe nem hajlandó butaságból hősi halált halni! Kálmánnak déli győzelmei ellenére nem voltak igaz barátai. A nép többre becsülte Lam “kutyás herceget”, megfontolt országvezetését. Kálmán hitt az ősi korona erejében. A sima abroncskorona Tuspából (a Van-tó (Ataisz szigete) legnagyobb városának Tuspa, ill Turuspa volt a neve) Urukba (Mezopotámia, ma Arab-félsziget) került és az Álmosház tulajdonába. Később minden király a maga ízlése szerint díszítette. Mindig a legbiztonságosabb helyen: Vasváron (Melegvizek birodalma, ma Vas megye Vasvári járásában) őrizték. Kálmán csak élete végén hallgatott az elaggott Lam hercegre, míg 1116. Február 3-án meghalt. Lam herceg (Lampert herceg) a fehérvári királyi temetkezőhelyen, Szent István és Szent Imre mellé temettette. Utána még részt vett 1117 medvetorán, Vasvár hegyén. Ott voltak gyermekei, unokái és dédunokái is. Tizenkét fia és hat lánya született. Unokáinak száma 24 volt. Az ünnepségre még a 8 dédunokát is elhozták. Amikor öccse, Lambert (Lampert herceg) meghalt, úgy gondolta, neki kell öccse helyett is kellő számú utódot maga után hagyni. Így aztán 18 gyermeke született. Gyermekeinek az Arvisura-naptár szerinti neveket adott. Fiai voltak: Bellény, Csucsom, Dernő, Gencs, Imola, Ladány, Rőce, Bolyk, Kelecsény, Csetnek, Uza és Kobéla. Lányai: Almány, Betlér, Gerlice, Gortva, Jósva és Hisnyó. Unokái: Madaras, Derencsény, Dobra, Gócs, Cikó, Leste, Oskó, Feled, Doma, Bugyik, Lubény, Pozsá-ló, Bebek, Csató, Okolicsány, Cserencsény, Kökényes, Zsedény, Guszona, Hársika, Pócsika, Ilon és Tama. Dédunokái: Veszverés, Zagrágy, Petne, Berzéte, Bablus, Csépány, Hacsa és Csoltó. Lam herceg (Lampert herceg) a saját vagyonával is okosan gazdálkodott. Minden utódának gerendavárat építtetett és még a szeretett pulijainak: Ildunak és Lambinak utódaiból juttatott nekik. Palóc-Vasvár, vagy ahogyan a rokonlátogatók nevezték: Ózd-Vasvár Endre, Béla és Levente
intézkedésére 1012 és 1062 között épült ki égerfa alapokon 24 karéjos bükkfavárrá. Az alapok lerakását Aba Sámuel király jelenlétében végezték el Ózd és Várkony palóc, Bolyok és Csépány barkó, Arló és Bellér avar várépítői, ácsai és a vegyes lakosú Hangony kőfaragói és kemenceépítői. Minden lakóhelyiségbe búboskemencét építettek. A 24 karéjos kegyhely és a hercegi termek padlófűtéssel voltak fűthetők. Ismert személy volt Vasváron Lam (Lampert herceg) idejében Turi. Szakszinnal (Szakszin város és vidéke a volgai Bolgárországtól délre, a Volga folyó mellett ma Oroszországban a Kaszpi-tengerbe ömlik) és Magyarkával (ma Tbiliszi, Grúzia) tartotta a kapcsolatot, Gát Füzesgyarmat és Urálbérc Örege között volt összekötő. 1113-ban ilyen rokonlátogatásról jött Vasvárra (Melegvizek birodalma, ma Vas megye Vasvári járásában), amikor Asszó táján leesett a lováról és szörnyet halt. Sajó-Ordosz vára alatt temették el. Kálmán 1116-ban a halálos ágyán megkérte Lamot, (Lampert herceg) hogy nagyon vigyázzon szertelenül viselkedő fiára, mert ő munkatársainak segítségével rendezett viszonyok közé került országot hagy hátra és nem szeretné, ha a fia mindannyiuk munkájának a gyümölcsét elprédálná. Erre Kolaj aranyasszony figyelmét is felhívta István fia jelenlétében. Lam (Lampert herceg) a “kutyás herceg”, aki az ország anyagi helyzetét 43 évi munkájával rendbe hozta, 1117-ben a medvetor 5. napján, 57 éves korában halt meg. Hun szokás szerint Ózd-Vasváron elhamvasztották és a porait legkedvesebb vadászterületén, Murány környéki várában helyezték el, emberfejes urnában.
Murány várának maradványai (Szlovákia) Felesége Kolaj aranyasszony még 1120-ig élt, Kálmán végakaratának megfelelően, II. István királyt sikerült visszatartania az északi hadjárattól. Kola aranyasszony nyilvántartotta az uralkodóházat.
Feljegyzései szerint: Endre élt: 1012-1060---48 évet Béla élt: 1015-1063---48 évet király volt: 1046-1060 között király volt: 1060-1063 között Fiai: Salamon és Dávid Dávid fiai: Lam Géza László 1052-1085 1055-1094 1060-1117 1045-1077 1048-1095 (33év) (39év) (57év) (32év) (47év) király: 1063-1074 1074-1077 1077-1095 Géza fia: Kálmán Kálmán élt: 1065-1116---51 évet király: 1095-1116 Kálmán fia: II. István István élt: 1098-tól király 1116-tól Kolaj aranyasszony 1120 július 31-én halt meg.
Bolyk fia uruki-mani templomának a kertjében helyezték örök nyugalomra. Utána 5160 medvetorán, azaz Kr.u.1120 a tizedesek vezetői még összejöttek Vasvár kegyhelyén és felesküdtek Kálmán és Lam (Lampert herceg) végakaratára, hogy II. Istvánt visszatartják az északi hadjáratoktól. Eddig tartott Ózd-Vasvár fénykora.
