288. Arvisura - Az Avarok kettős birodalma Mikó-Halics rovása 769-805 között Amikor (Kr.u.453-ban) Atilla meghalt és a hunok a Jász síkságról visszavonultak, a hun birodalom keleti részébe, csak Deédes aranyasszony és Csaba maradt Atilla birodalmának nyugati részén. Az avarok ellentétbe kerültek a hun törzsekkel és visszavonultak Bugátba.
Atilla birodalmának szétesése
Avarok a kárpát-medencében
Avar falu
Avar falu és 2.500 éves Avar sírok gazdag leletanyaggal
De a kinajok nyomására a keleti avarok éppúgy kimozdultak, mint a nyugatiak. Elhagyták a Hangun folyó és Ordosz (mai Paoto, (Kína) Ordosz-vidék a Sárga-folyó hatalmas kanyarulatában, ma Kína Északi részén elhelyezkedő Belső-Mongóliában található) vidékét. Mivel a keleti avarok a zsuánok közelében éltek és közöttük többségben voltak a zsuán
törzsbeliek, a kinajok őket is zsuánoknak nevezték. Ezek a keleti zsuán-avarok 500 körül a nyugatiakat is magukkal ragadták, és a Bugáttól Káspivárig terjedő részen telepedtek le. Itt érte őket az altáji törökök támadása. Ez aztán az ugorok alapította Kazár birodalomba üldözte őket. (Kr.u. 550) táján azonban kivonultak a kazárok fővárosából, Bakárból és nyugatra vonulva, Bizánc közelébe kerültek. (Kr.u.558-ban) velük szövetségre léptek a Bolgár-Ogur birodalom ellen, és azokat magukkal ragadva, a Ten és Tenisur vonalán túl eső tájakra, nyugatra vonultak. Itt (Kr.u.562-563-ban) megtámadták a frankokat, úgy, hogy azok kénytelenek voltak Bizánctól segítséget kérni. Alboin, a bárdok (Longobárdok) királya szövetségre lépett az avarokkal a gyepidákok ellen.
Gepida harci fejvédő sisak Szentesről
Gyepidákok azaz Gepidák területe
A gyepidákok legyőzése után a bárdok (longobárdok) elhagyták a Pannonföldet és nyugatra vonultak. Baján fővezér 4 törzsét hátrahagyva (Kr.u.567-582) között 5 törzzsel bevonult a Jász síkságra és teljesen magához ragadta a hatalmat Atilla volt birodalmában. A pannon honfoglaláskor a görögök a dunántúli részekről délre vonultak, de Sirmium (Szávaszentdemeter, az ókori Sirmium, város Szerbiában, a Vajdaságban, a Szerémségi körzetben.) városában elég sokan visszamaradtak.
Balra a mai, jobbra a feltételezett Szerémvár, azaz Szávaszentdemeter, (ma Szerbia)
Ezek erre az időre meglehetősen elszaporodtak és ellenálltak az avaroknak. A kutrigurok előőrsei Dunaszekcsőnél átkeltek a Dunán és elárasztották a Dunántúlt. 15 évi ostrom után elfoglalták Sirmiumot (Szávaszentdemeter, az ókori Sirmium, város Szerbiában, a Vajdaságban, a Szerémségi körzetben.). Az avarok 5 törzse ezután elfoglalta az egész Pannonföldet egészen az Encs vídék gyepiig. A legyőzött tarkósok és más ottani népek elismerték az avar fennhatóságot és a görögökkel együtt adót fizettek az új Égi birodalomnak. Az avar vezetőség a régi Lébényi, illetve az új Tépe-i egy-igaz Isten hiten voltak. Hittek vallásuk égi eredetében. A többi törzsüknek azonban megengedték, hogy mindenki higgyen a saját istenében, vagy isteneiben, csak azt követelték meg, hogy mindenki ismerje el az egy-igaz Isten Égi birodalmát. A többisten-hívőket a határvédelmi bánságokba helyezték el. Atilla meggyilkolása után az igazi avar vezetőség soha sem találkozott idegen hatalom követeivel, hogy elejét vegyék az ilyen merényleteknek. A nyugati Égi birodalomban a lébényi előőrs mindenben elismerte a tépei rendelkezéseket. A keleti birodalom azonban szigorúan kitartott a mordvin Polen tavai irányítás mellett. Ez minden szellemi hatalmat az éltető Gabona istennek, a Földanya éltető erejének tulajdonított. Ezért az uruki-mani egyisten hívőknek nem egy tábora nyugatra távozott és az avar birodalmat erősítette. Bár így a lébényi felfogás erősbödött, a lébényiek mégsem kerültek soha ellentétbe a tépeiekkel. Baján a perzsa szövetségben bízva vonult be a Pannonföldre. Hatalmát Sirmiumon (Szávaszentdemeter, az ókori Sirmium, város Szerbiában, a Vajdaságban, a Szerémségi körzetben.) keresztül jó messzire kiterjesztette dél felé és birodalmának hamarosan közös határa lett a görögökkel. Az avar-perzsa barátsági szerződés a magyarázata annak is, hogy az avarok terjeszkedése már (Kr.u.578-582) között erős ütemben megkezdődött Bizánc felé is. Sirmium elfoglalása után aranyban, ékszerben és selyemben hadisarcot követeltek a görögöktől is. (Kr.u. 585-ben) tartották az Égi birodalom tépei tanácskozását. Itt rendelték el a déli bánságok felállítását. Ezekbe a bánságokba csatlakozó törzsek kerültek. De mivel a görög harcok sok veszteséggel jártak, a (Kr.u. 600) -as Nagyszalában (100 évenként tartott birodalmi nagygyűlés) már arról tárgyaltak, hogy kikkel védjék meg a déli határokat.
Az ott élő pannon és hun maradékokat nem akarták kitenni az örökös görög-avar háborúskodásnak. A németek szálláshelyeiről kiüldözött tótok (Eszék utódai Alpár bíztatására tiltakoztak az engedély megadása ellen, de a többség Pécsett úgy döntött, hogy) ha örök hűséget esküsznek, átvonulhatnak Délre. Alpár, Bajánnal szemben azt sem helyeselte, hogy a határőrizetbe felvegyék őket. Pozsáló fősámán azért nem látta helyesnek, hogy a három Istent hívő álnok keresztény papok izgatni fognak az Égi birodalom egyistent hívő lakosai ellen. A végén Alpárt megmérgezték. A sorozatos görög-perzsa háborúkat a Bizánc császárai csak úgy tudták viselni, hogy évi adót fizettek az avaroknak.
Görög - Perzsa Háborúk
A késedelmet nem egy esetben háborúskodás követte. Heraklios császár békéje folytán (Kr.u.619-től 623-ig) a császár csak olyan magas adó fizetésével tudta kielégíteni az avarok követeléseit hogy a bizánci császárság megingott tőle. A római pápaság a szláv határőrök keresztény hitre való térítését kezdte el az avarok ellen. De elrendelték Bizánc megsegítését is. Ekkor, (Kr.u. 626-ban), a tengeren és a szárazföldön győzött Bizánc. A konstantinápolyi vereség hatására a szláv népek fellázadtak, de az avarok vérbe fojtották a lázadást és a határövezetekben rend lett.
Bizánci birodalom és Konstantinápoly városfalai
A szlávok megtérítését Bizánc is, és Róma is folytatta. A megsemmisített Ugor-Bolgár birodalomból elmenekült Kuvrát bolgár fejedelem (Kr.u. 635-ben) fellázadt az avarok ellen, felvette a bizánci hitet és önálló államot alapított. A szlávok belháborújában fellázadt Alcezo bolgár vezér, a kutrigurok főnöke is, de legyőzték. Bajor földre menekült, s itt Dagobert bajor herceg Linz tájára telepítette le őket. Később azonban a herceg legyilkoltatta őket. A bizánci győzelem hatására Samo szlávjai (Kr.u. 658) táján Karinthia, Stájerország, Alsómarótföld térségében egy rövid életű szláv államot alapítottak, de az avarok könnyen legyőzték ezt a Róma bíztatására alakult államot. Bizánc azonban annyira támogatta a szerb és horvát kereszténységet, hogy ezek önállósították magukat. Igaza lett Alpárnak, hogy kár volt a németek által kiűzött szerbeket és horvátokat átengedni a Pannonföldön. Bizánc ezzel megszabadult az avarok közelségétől és lehetővé tette, hogy (Kr.u. 680-ban) a kazárok elől menekülő bolgárokkal megalapítsák a bolgár államot. Ez ellen egy avar küldöttség hiába tiltakozott Bizáncban. Ettől eltekintve (Kr.u. 678) után az avarok nem szorgalmazták az államkapcsolatok fenntartását Bizáncban. (Kr.u. 670) táján a magyarkai uruki-mani hívők is elhagyták az Ogur-bolgár államszövetséget, és ezzel a keleti avarok Égi birodalmában is többségbe kerültek. Viszont a polentavi központ is szívesen szabadult volna az egyisten hívőktől, s ezért a nyugati lébényi központ támogatására bíztatta a magyarkaiakat. Így aztán a Bakátból menekült Béla törzs ifjúságának vezetésével részben a jugorosokkal a nyugati Égi birodalom, vagyis a lébényi központ segítségére siettek. A nyugatról jövő támadások ellen elállták az Encs-Kalágé és Ibos-Magyarhegy vonalát, uruki mani keresztény hitük pedig megnyerte Róma és Bizánc kegyeit is. Ezzel a magyarkai felvonultatással került be a nyugati avarok birodalmába a magyarkai-kámai uruki-mani szellemi irányzat. Ezek után a fővezérség a tépei körzetben tartózkodott, de az ifjúsági fejedelem a Győr-lébényi körzetben uralkodott, a határvidéki bánságokban pedig a fejedelmi ifjak vették át az irányítást. A nyugati és déli hatalmakkal ők érintkeztek. Ezt a képviseltetést jól megvalósították, és a kellőképpen kiképzett avar vezérek Batbajántól kezdve mindig nagyon jól tudták, hogy mit akar az avarok Égi birodalma, a nép jóléte és biztonsága érdekében. A földek termékenyek voltak. Az avarok akaratukat a néppel szemben érvényesíteni tudták, így a Nyugattól nem volt szükségük semmire sem. A (Kr.u. 600-as) Nagyszala (100 évenként tartott birodalmi nagygyűlés) határozatai értelmében még nagyobb mértékben kifejlesztették a föld alatti avar-gyűrűk rendszerét. Egy ilyen cölöpépítményes avargyűrűben akár egy egész tömény lovast is lehetett állomásoztatni. Teljesen átszervezték a tárkány-rendszert is. Minden hatalom a főtárkány kezébe futott össze, hozzá özönlött az avar hírszerzők és bánok minden jelentése. Mivel a (Kr.u. 626-os) bizánci győzelem után Bizánc és Róma szövetsége még nagyobb erőre kapott, az uruki-mani püspök Bécsből Győrbe tette át a székhelyét, a jugoros-mani püspök
székhelye pedig a Van-tó melletti Tuspa városából az ősmagyar központba Magyarkára (mai Tbiliszi (Grúzia)) került. Az uruki-mani és az ősmagyar vallás aztán a (Kr.u. 790) uruki évben eggyé vált és mindkét felekezet hitének az alapja az uruki-mani Biblia lett. A lovasság kiképzése a csörsz-vonalon folyt Pozsonykeszitől Kevekesziig, a gyalogosoké az avargyűrűkben. Bizánc és Róma kérésére Tudun győri központja beleegyezett abba, hogy a gyepüket (jelzéssel ellátott, de nem használt legelő területek voltak, ezek megakadályozták a betegségek terjedését és megszüntették a legeltetésből, jószágok elkötéséből eredő vitákat) a keresztény népek szaporodása miatt fokozatosan vonják szűkebbre, mert ez elősegíti a földek megművelését is. Ezt azonban sem a jugoros fővezér, sem a főkagán, illetve az avar fővezér sem helyeselte, mert ez szerintük csak csalétek a nyugati keresztények részéről, tudniillik azok újabb területfoglalásra készülnek. Így az avarok Égi birodalma (Kr.u. 630-ban) három részre bomlott. 1.
Győr lett “Tudum”fővárosa,
2.
Szavárd fővezér fölvette a görögök körében közismert kagán nevet,
3.
Kürt fejedelem pedig Al-Bélára tette át a beavatott fejedelmi székhelyet.
Így aztán az avarok Égi birodalma lassanként puszta, laza szövetséggé változott, de a főkagán intézkedései még mindig végigfutottak a Tenisur vonalán felépített Káta erődvonalon. E vezetőközpontok irányítói voltak: Kr.u. 633-tól Kürt-Szavárd-Tudun, Kr.u. 645-től KuvrátAvas-Alpár, Kr.u. 658-tól Zára-Ügyes-Vargány, Kr.u. 670-től Tarján-Orbaszár-Haram, Kr.u. 685-től Váska-Almágy-Zemlén, Kr.u. 700-tól Tormás-Belizár-Maróca A legnagyobb uruki-mani vándorlást Tudval magyarkai püspök idézte elő, aki Kr.u. 670-680 között a legnagyobb uruki-mani keresztény tömeget a Lébény-győri területre irányította, igaz, hogy ekkor is nagy mohamedán nyomás nehezedett a magyarkai uruki-mani püspökségre. Ekkor rendelte el Szavárd- Alpár-II. Csaba a Kr.u.700-as Nagyszala (100 évenként tartott birodalmi nagygyűlés) megtartását. A hun törzsszövetség megalakulásától kezdve a mindenkori fővezérnek állandó segítségére volt az Öregek Tanácsa. Tagjai főként az elaggott fővezérek, fősámánok, tárkányfejedelmek, lovasfejedelmek és aranyasszonyok legrátermettebb egyénei közül kerültek ki. A tanács legszűkebb körét minden birodalomban a fővezér, a fősámán, a főtárkány, a lovasfejedelem, és az aranyasszony, tehát a legfontosabb öt személy alakította ki. A vezető személyiség tehát az öt vezéregyéniség akaratát tolmácsolja. Az Öregek Tanácsa 25 személyből állott tehát mindig páratlan számmal vettek részt a megbeszéléseken, hogy a többség akaratát kifejező határozat születhessen. Külföldi követeket a vezető személyek sohasem fogadtak. Minden határügyi tisztnek joga volt az avar birodalom nevében fogadni a külföldieket, és rögtön intézkedni is.
Amint a Győr központtal különvált Tudun-féle avar birodalom engedékeny lett a gyepű (jelzéssel ellátott, de nem használt legelő területek voltak, ezek megakadályozták a betegségek terjedését és megszüntették a legeltetésből, jószágok elkötéséből eredő vitákat) területek szűkítésében, sorra alakultak meg a keresztény, szláv államok. Az avarok feladták Boroszló, Igló, és Albánság területét, és megalakult Morávia, Szlovénia, Horvátország, Szerbia és ÚjBolgária.
Győri vár és az ásatások Nagy Károly frank birodalma is megkezdte Róma és Bizánc jóváhagyásával keleti terjeszkedését, a római pápaság pedig még az arabokkal is egyezkedésre lépett, hogy nyomást gyakoroljanak a jugoros avarok szövetségének birodalmára. Kr.u. 740-ben a frankok megindították a Karatán háborút. Kr.u.776-ban elfoglalták a közös avar-longobárd birtokot: Isztriát és újból Karatánföld felé fordultak. Ekkor IV. Csaba, Tard kagán és az ifjú Bős tudun követei 782-ben megjelentek a szárazföldi Lipparingben tartott birodalmi gyűlésen és elismerték Isztria bekebelezését, de kifogásolták, hogy az Elbán túli szlávokat ellenük lázítják. A frankok elismerték az Encs folyó menti Kr.u. 680. évi határvonalat, de kérték az avar-longobárdok befogadását Avariába. A pápaság titokban arra kérte Nagy Károlyt, hogy Bős tudun országát tegye hűbéresévé s ezáltal természetesen pápai adófizetővé. Ajiló határvédelmi tiszt, Bős tudun veje áruló lett. Bős tudunnak minden igyekezete csődöt mondott, mert kereszténység ide, kereszténység oda, Nagy Károly valójában csak hódítani és gyilkolni akart.
Edemen tervét alkalmazták ellene, Pannonhalma, Győr, Veszprém és Kanizsa vonalába minden terményt felperzseltek, hogy Nagy Károly kénytelen volt csúfos vereséggel visszafordulni. Erre az időre esik a Kaszuk kiírtása is. Ezt a Kr.u. 792. évi damaszkuszi emberirtással fejezték be a pápa szövetségesei, az arabok. Mikó tárkányfejedelem erődítménnyé építtette ki Bécs környékét.
Kreuzenstein vár Bécs mellett
Bécsi templom
Edemen népe felkészülten várta a damaszkuszi menekülteket, fegyveresek sokaságával. A legnagyobb baj az volt, hogy Bős tudun nagyon megbízott a Krisztus utódaként tisztelt római pápában. Pedig hát Bős tudun egymaga aligha tudta volna megvédeni az avarok birodalmát a megvadult frankok ellen. Bős tudun legnagyobb lányát, Mencsért az eraviszkok vezére, Pilis vette feleségül. Pilist mindenki csak Eraviszkónak hívta. Kr.u.790-ben lovával leesett az Atilla-hegyéről, és abba belehalt. Utána Mencsért Ailó longobárd vezér vette feleségül. Ailó a Kékhegynél áruló lett, de nem átallott kérőként jelentkezni. Mencsér első házasságából született Zoltán nevű fia hiába tiltakozott a házasság ellen. Kr.u. 795-ben esküdtek Kalágéban, de az itáliai vendégek az esküvő hajnalán meggyilkolták. A frankok minden oldalról támadtak, és az egyház is azonnal munkához látott. Salzburg érseksége a Dráva és a Rába között karatán telepeket létesített és innen küldte a pásztorbotos hittérítőket. Azok aztán tele szekérrel tértek vissza az érsekség székhelyére. De a passaui püspökség kimaradt a jóból és a bajor grófokkal egyetértve szlávokat telepítettek a Rába fölötti területre. Keszt aranyasszony a győri-uruki-mani püspököt küldte Nagy Károlyhoz bőséges ajándékokkal és védelmét kérte a szláv betelepítés ellen. Nagy Károly ekkor Bős tudun Zoltán nevű unokáját tette meg ifjúsági tudunnak. Ahogy a papok tévesen írják: Zotan avar tudunnak. Átkeresztelkedése után Szavaria és Petronell között telepedett le népével édesayjának, Mencsérnek eredeti birtokán.
Nagy Károly aacheni palotájának rekonstruált rajza. Ma már csak a kápolna épülete áll
Nagy Károly és a Frank birodalom Pelsőc beleegyezésével azonban ez a Zotannak elkeresztelt Zoltán bő állandóan a nagyanyjánál, Keszt aranyasszonynál tartózkodott. Ott az uruki-mani szerzetesrendben tudunná képezték ki. De Zoltán bő, mint tudun csak Kr.u. 795-805 között uralkodott. A római katolikusnak megkeresztelt Diás Mária lett a felesége. Három fiúgyermekük született. A harmadik gyermekük keresztelőjén Breszláv ifjú szláv harcos meggyilkoltatta. Ekkor Pelsőc átvette a tudun teendőit, és a Csörsz vonalán igen sok harcost képeztetett ki védekezésül, úgy ahogy a Kr.u. 800-as Nagyszala (100 évenként tartott birodalmi nagygyűlés) határozatai megkívánták. Pannonföldi helyettesévé Halics fejedelmi ifjút jelölték ki, Mikó tárkányfejedelem pedig Karakán-kátára lovagolt és ott ellátta a hun törzsszövetségi sámánképzésnél a tanfejedelmi tennivalókat. Karakán-káta a Tenisur vonalán volt és Karakum-kátának is nevezték. Edemen, a jugurosok fejedelme Szolnokon úgy határozott, hogy ezentúl Mikó tárkány-fejedelem birodalmához akar tartozni.
