Hová lettek az avarok?

!FIGYELŐ

Hová lettek az avarok? GyörfTy György a nagy aszály évszázadár61, a honfoglalás előtti Kárpát-medencér61

Az MtA Magyar Óstörténeti Bizottsága és a Magyar Nemzett Múzeum 1992-ben nemzetközi konferenclasorozatot indított. Témája: ,;A honfoglalás sok szemmel", Az új régészeti eredményeket tartalmazö kötet Honfoglalás és régészet címmel 1994 végén jelent meg, ezt további három (történeti, nyelvészeti, néprajzi) kötet követi majd. A könyv főszerkesztőjével, Györlry György professzorral Hatházi Gábor beszélgetett. (A szerk.) Györffy György: Már közel öt évtizede pályám kezdetén felfigyeltem arra, hogy bár tisztában vagyunk a természeti

környezet meghatározó szerepével, a küIönbözö gazdasági-társadalmi folyamatok, történelmi események megismerésében még lehetőségeink adott szintjén sem jutunk biztos eredményre. Ráadásul egy terület adott korszakra vonatkozó környezeti képének feltárasahoz és értelmezéséhez nem elegendő csak az írott forrásokon alapuló történeti földrajz művelése. A régészet mellett a földtudományok, a történeti növény- és állattan, s az utóbbiakkal örök kölcsönhatásban álló időjárási viszonyok (hőmérséklet és csapadék) kutatásf eredményeinek felhasználása szintén nélkülözhetetlen. Zólyomi Bálint akadémikussal több tudományszak felől közelítve tettünk kísérletet a &-9. századi Etelköz, de föként a Kárpát-medence ter-. mészeti képének rekonstruálására s az ebből levonható történeti következtetések felvázolására. Hatházi Gábor: Milyen eredménnyel sikerült ezeket az elveket és szempontokat érvényesíteni? Gy. Gy.: Munkánk első állomása a Kárpát-medence domborzatát, vízrajzát, talajtani viszonyait, csapadékzónait bemutató növényföldrajzi térkép elkészítése volt, melyhez Zólyomi professzor nemzetközi szintű elörnunkalatokat végzett. Mostani témánk el6munkálatának tekinthető az a hazánkban eddig legrészletesebb

Hogyan éltek sz avarok? Fazekasmester. Részlet a szegedi Móra Ferenc Múzeum "...avarnak monctták magukat.."

c. kiállításából

pollenanalízis is, amely a Balaton üledékelból készült és amely jelentésen hozzájárult a múlt növényzetének tisztázásához. Egy ilyen, a jelentősebb emberi beávatkozások elötti állapotokat rekonstruálö, egyszerűsített, nagy léptékű térképet csak közbülsö lépcsőfoknak tekintettünk. a korábbi évezred ekből elérve a történelmi századokig a kutatás inkább az átlagos éghajlat viszonyait vette alapul, még alig számolt egy behatárolt korszak klímaingadozásaival. Figyelembevétele viszont elkerülhetetlen. Az éghajlattörténeti kutatások szerint a &-12. században félgömbünkön rendkivül száraz és meleg éghajlat uralkodott. Ezt a 12. század közepétöl hűvösebb, esős korszak váltotta fel, mely rövidebb ingadozások után a 17. században tetőzött, a "kis jégkorszak"-nak is nevezett periódusban. A minket érdeklő 810. században a rendkivüli szárazság els6 hullámhegye 720-820 között jelentkezett, majd 820-880 enyhébb évtizedei után, a magyarok Karpat-medencel megtelepülése idején tetőzött újra. Második lépésként tehát azt vizsgáltuk, hogy e klímavaltas milyen hatást gyakorolhatott az optimális növényföldrajzi állapotra, s ez hogyan tükröződött a térség népeinek életében. H. G.: A történeti adatok igazolják ezt a klímaváltást? Gy. Gy.: Feltétlenül. Nem véletlen, hogy e klímaperiódust a kutatók "viking kerszakv-nak nevezték etamely a törté(folytatás a 6. olda/on)

PollenanaIízis A szél által szétszört virágporszemek

(pollenek) és spórák ellenálló küls6 burkai révén a lápok, mocsarak, tavak és sekély tengerek vizében leülepedve - az egymásra rakódó iszaprétegekbe zárva - évmilliókig megmaradnak. Segítségükkel megalíapíthatök az elmúlt évezred ek növénytakaró-összetételének lényeges vonásai. A fák és a lágy szárú vadnövények meg a gabona'.félék eltérő pollenjeinek arányaiból például nagy valószínűséggel következtetní lehet a környék erdösültségére, mezögazdasagí müvelésének mértékére, A rétegek sorrendje sajnos csak korlátozott időrendi megállapítá-

sokat tesz lehetövé, a rövidebb idejű, kisebb éghajlati ingadozások kim utatására alig alkalmas. E nehézség a szerves anyagok kormeghatarozásara szolgáló radiokarbon (C14) vizsgálatokkai és a régészeti adatok figyelembevételével bizonyos fokig csökkenthető. H. G.

3

~

[!]

OZ" SlnnnII llIIIllill 9lEmE9l" Vluml

vZ [}[]

EZ

.8l

ZlM1J ([[il SfGLIJ lIillIITIl II L

V~

E

-rrr 9~

Ll

III

l~

S~

9[S2j

Z [ill] F~~~~H . q;-=-J

Mil"",,' ly!''''"T'MU'''III

~

A KÁRPÁT-MEDENCE ÉS KORNYÉKÉNEK POTENCIÁLIS NOVÉNYTAKARÓJA AZ 1. ÉVEZRED FORDULÓJA KORÜL (Magyarázat a 4. oldal térképéhez)

-

Az alaptérkép a Kárpát-medence és környékének potenciális növénytakar6jaaz 1. évezred fordul6ja körül ~H. Niklfeld nyomán szerkesztette Z6lyoml Bálln~. A természetes növénytakar6 klvál6an tükrözi a környezeti viszonyokat. A jelkulcs t6nusainak megválasztásával fokozatokat emelhe1ünk ki. A különböz6novényi z6nák szinte kirajzoiják a domborzati, a h6mérséklet! és csapadék viszonyok váziatos térképét is. A Kárpátokt61 keletre feltárt magyar, Illetve magyar jellegű sirok és temetők (Fodor 1. nyomán 24. jel) közül négy az erd6ssteppe tatárjuharos lösztölgyese z6nájába esik (5. és 7. jel, ml~ a steppe a-9. é8 aID. jeQ, északon kett6 a zárterd6 z6nájába (18. jel). A magyar kalandozáskori sfrokb61 el6került tarsolyiemezek lel6helyel (Dienes 1. nyomán Gy6rffy Gyorgy 23, jeQ közűl egy hliJán valamennyi az alföldi erd6spuszta övébe esik. _ _ A térkép a következ6 novényzetl öveket fedi: a legmélyebb, azaz ártéri szint potenciális növényzete a foly6menti fúz-nylr liget, a magasártéri szil-k6ris"tölgy elegyes erdője, nádas mocsarak, szikesek, sziki tölgyesek, irtásokon bőséges legel6k, t6zeges rétlápok (1. jel). A következ6 immár árvlzmentes löszös hátság szintjén a klimazonális, éghajlatt61 megszabott tatárjuharos - de már molyhos tölgy elegyes - iösztölgyes az uralkod6, beljebb már j6val kiterjedtebb löszpuszta gyepek kel megszakltva (3. és 4. jel). A homokhátakon a pusztai és a gyöngyvirágos kocsányos tölgyes, mig belle bb már csak a nyáras-bor6kás boz6t a záró növénytársulás, homokpuszták, sz6dás szikesek tarkítják a képet 12.jen. A vastagItott vonal a pannon cseres-tölgyes 111. jen és a kőzép-eurépai, mélyámyékú gyertyánoskocsánytalan tölgyes - majd bükköe szálerd6 (18. jel) választ6 vonala, egyben félnomád életm6d vitelére kedvező terület határvonala (vö. az 5. oldali késő' avar kori térképéveQ, (Z. B.)

o -

g. századirégészetilelőhelyek azavarbirodalomhatára fennállásánakmásodikfelében

o

jelentősebblelőhelyazavarkorszak második(670/680-805) feléből

.AZ AVAR URALOM HATÁRVONALA FENNÁLLÁSÁNAK MÁSODIK FELÉBEN Az avar uralom határvonala fennállásának második felében lényegében egybeesik a magyar honfoglalás kori térkép növényzet! határvonalával (vö. a 4. oldali térképpel). A Magyarország története clma ma 1. kötetének B6na 1.és Szentpéteri J. tervezte 25. sz. térkép mellékletéb61 vettük kl és szerkesztettük lát A 9. századi vegyes etnlkumú, de f61eg szláv népesség gyér anyagú lel6helyeit B6na 1. nyomán (id. mu 26. számú melléklete) összevontan tüntettük fel. Ezek az Alpok alja - a Cseh masszivum - a Kárpátok vonulatában zömében a mélyámyékú gyertyánosok·kocsányos tölQXesek (2. Mrképünkön a 18. cll JeQ,a közép- és dél-eur6pal hegyi bükkösök, Jegenyefeny6s bükkösök (19. jeQ és a íucfenyves, aihavasi-havasgyepek (20. JeQz6nalba esnek. (Z. B.)

Jelmagyarázat a 4. oldali térképhezI . Foly6menti fűz-nyár ligetek, magastéri 8zil-k6ris-tölgy elegyes szálerdők, nádas mocsarak, szlkesek, sziki tölgyesek, t6zeges rétlápok. 2. Alföldi homokhátak pusztai gyöngyvlrágoskocsányos tölgyesel, kozepén nyáras borékésok, pontusszubmediterrán jellegű homokpuszták, buckaközl sz6dás szikesek. 3. Alföldi füves löszhátak tatárjuharos-tölgyes foltokkal, törpemandulás cserjék. 4. Az Alföld erd6ssteppéjének részben már szubmediterrán jellegű tatárjuharos-molyhostölgyes-cseres-tölgyerdeje. löszpuszta foltokkal. 5. A havasalföldi erd6ssteppe tatárjuharos lösztölgyese. 6. Alföldperemi mezei juharos-tölgyes hüvös kontinentális jelleg~el. _ 7. A moldval-pad6hallöszös hátság felszakadoz6 tatárjuharos-tölgyese. 8. Akelet-eurQpal kocsányos tölgy zárt lomberd6s z6na, részben még wertyánnal. 9. Gazdag összetételű, dusfüvű steppe z6nája. 10. Kurtafüves ürmös steppe z6nája. 11. A Pannon-dombság zárt cseres-tölgyesszálerdeje. 12. Közép-eur6pai száraz tölgyes. 13. Szubmedlterrán molyhos tölgyese é8 virágos k6rlses zártlombú karszterd6k. 14. Dacial-moeslai dombvidéki eeer- és famett6-tölgy elegyes szálerd6k. 15. Balkáni hegyi ezüsthársas-kocsányos tölgyesek. 16. Szubmediterrán-lIIlr molyhos tölgy-virág os k6rls-koml6gyertyán elegyes karszterd6k, keleti gyertyánosok és boz6tosodott származékai. 17. Pontus-szubmedlterrán elegyes karszterd6k. 18. Középeur6pai, mélvámyéku_ gyertyános-kOcsánytalan tölgyes szálerd6k (bükkös szil/etekkeQ, ártérperemi gyertyános kocsányos tolgy&sek. 19. Közép- és dél-eur6pai mélyárnyékú hegyi bükkösök, jegenyefeny6s-bükkösök, dél-nyugaton 111Ir,északkeleten kárpáti-erdélyi jelleggel. 20. Eur6pal magashegységl lucfenyvesel<, szubalpin cirbolya fenyvesek és alhavasi-havasgy&pek. 21. Közép-eur6pai savanyú talajú erdei feny6vel elegy es tölgyerd6k. 22. Eszakkelet-eur6pai, podszol talajú, nyires&d6 erdei fenyvesek z6nája, részben még tölggyel. 23. A magyar kalandozás kori slrokb61 el6kerül! tarsolylemezek lel6helyel. 24. A Kárpátokt61 keletre feltárt magyar, Illetve magyar jelleg II sirok és temet6k.

nelemben a normannoknak az Északi-Jeges-tengerre való szétrajzásaval és térhódításával jellemezhető. Gondoljunk csak a viking hajósok nyugat-európai támadásaira, Izland, majd Grönland megszállására, Észak-Amerika felfedezésére, amit a melegebbé vált, fagymentes tenger tett lehetövé. A szárazabb éghajlat Európa más térségeiben is érezhető volt. Az Alpok és más hegyvidékek erdő- és hóbatára kb. 100-200 méterrel magasabbra húzódott vissza, míg a szölömüvelés határai észak felé tolódtak ki, Dél-Angliát is elérve. Ezzel egy időben Belső-Ázsia, főként a Tarim-medence és az Aral-tö vidéki ősi Hvárezm (Khorezm) folyóvizei, öntözőcsatornái elapadtak, kútjai kiszáradtak, városai jórészt lakatlanná váltak, sokukat homok temette be. Ez együtt járt az eredetibb növényzeti övek eltolódásával, a sivatagosodással. A megtelepült lakosság katasztro-

Az avarok A türkök elől menekülö, belső-ázsiai avarok (kínai forrásokban zsuan-zsuanok) és a közép-ázsiai heftalita hunok törzseiből alakult .varchionita" szövetség 558-ban jelent meg Európában. Az avarság itt már hódítóként lépett fel: Baján kagánjuk vezetésével - Bizánccai jó kapcsolatokra törekedve - hamarosan uralmuk alá vonták az ukrajnai belgar-török (utrigur, kutrigur, szaragur, szabir) és szláv népeket. Az erdős hegyek karéjátél védett Kárpát-medence 568. évi elfoglalása az üldöző türkök újbóli, Volgavidéki megjelenésével magyarázható. Az avarok előbb - a lángobardokkal szövetségben - a gepidák országát (a mai Nagyalföld és Erdély) foglalták el, majd az új, veszélyes szornszédtói megriadt langobardok távoztával, a Dunántúlr is megszállták. Ezzel a térség több évszázados germán korszakát a török nyelvű, steppeí lovasnépek közel 300 éves uralma váltotta fel, egyetlen területi-politikai egységbe foglalva a Kárpát-medencét. Az avar honfoglalást a magyarokéhoz hasonló "kalandozások" kora követte. Bizánccal a jó kapcsolatok megromlottak, sorozatosak lettek a balkáni tartományok elleni rabló háborúk, s ennek során megindult a térség szláv elözönlése, (Az avar hadi fölény titkaa nomád lovastaktika mellett - a nagy hatótávolságú, csontmerevítős reflex-íj, s az Európában addig ismeretlen vaskengyel volt, amely biztonságot s fölényr adott a lovasnak a csaták forgatagában. Az ütközeteket eldöntő elit erőt a kagán 20 ezer fös páncélos lovassága jelentette.) Bizánc, egészen a 620-as évekig, 6

fális éhínségre jutott. Sokan elvándoroltak, földjeikre pusztai nomádok költöztek. Valószinűleg e hatásoknak tudhatók be a nyugat-ázsiai steppén azok a 8. század közepí nép mozgások - többek közt a besenyők Ural vidéki megjelenésére gondolok -, melyek a magyar törzsek nyugatra tolódását is kiváltották. Ez késztette a magyarul káliznak nevezett, mohamedán hvárezmiek nem csekély részét is arra, hogy az Aral-tó mellöl a volgai Kazár Birodalomba költözzenek. Néhány csoportjuk - a kazárok elleni, 9. századi felkelés során a kabarokhoz csatlakozva - végül a magyaroknál lelt menedéket, emléküket több Kárpát-medencei helynév (pl. Káloz, Budakalász) is őrzi. A kazárok által uralt Volga-vidék hatalmas vízgyűjtő területe - bár a: Kaszpi-tenger vízszintingadozásai itt is érzékeltetik a száraz periódust - valamivel kevesebbet szenved he-

évente hatalmas aranyadóval tudta csak féken tartani az avar támadókat. A Kárpat-medence környezeti hatásaira igen hamar beállt életforma- és gazdaságitársadalmi változások (az állandóan megtelepült, alávetett, földet is rnűvelö népesség növekedése, a fegyveres középréteg csökkenése) s harcászatuk kiismerése folytán az avar nagyhatalom a 620-630-as évekre lehanyatlott (Bizánc sikertelen ostroma, a Sarno-féle, vazallus alpesi szlávok és az ukrajnai bolgárok elszakadása, avar belháborúk). 670 táján új korszak kezdödött az avar történelemben. Az ún. második avar hullámmal részben belső-ázsiai eredetű, részben belgar-török népesség érkezett ismét a Kárpát-medencébe: ez talán a nyugati türk birodalom romjain felemelkedő kazárok hódoItató háborúival függhetett össze. (Laszlö Gyula professzor kettős honfoglalás elmélete e hullámhoz kötí a magyarok első bejövetelét.) Nagyjából ugyanezen időben jelentek meg a Balkánon a mai Bulgáriának nevet adó Aszparneh-féle bolgartörök törzsek is. Az új müveltségi elemeket meghonosító jövevények és a helyi rokonnépek összeolvadásából jött létre - egy generációval később (8. század eleje) - az ún. "griffes-indás", késö-avar kultúra. Az ily módon nép ességében és terülerében újra megnövekedett avarság azonban többé már nem tudta visszaszerezni korábbi hatalmipolitikai súlyát. Az európai keresztény kultúrkörbe - részben saját elzárkózása révén - betagolódni nem képes avar állam fokozatos hanyatlása a 8. század második felétől indult meg. H. G.

tett az aszályoktól, az erdővidék csapadékosabbá válása következtében. H. G.: Ezzel egy időben - vagyis a 72(}...g20 közti időszakban - mi volt a helyzet a Karpat-medencében? Gy. Gy.: A száraz periódus hatásának értékelése előtt fontosnak tartom kiemelni a Karpat-medence (és a Kelet-Balkán) síkságainak egy általános, klímahullamzásoktói független éghajlati sajátosságát. Itt ugyanis - a délorosz-ukrán erdőspusztával szemben, mint azt Zólyomi bizonyította - a Földközi-tenger vidékére jellemző vonások jelentkeznek: a kettős, késő tavaszi és őszi csapadékmaximum, s a jóval enyhébb tél. Lehetséges, hogy a zártabb térségek kényszere mellett ez az évi kIfmaritmus is közrejátszott abban az életforma-anyagi kultúra változásban, melyet szinte minden keletről idevándorolt (pl. avarok, bolgárok, magyarok) félnomád nép esetében, főként a régészet konstatál. Az aszályos évtizedek a Karpat-medencét sem kerülték el. A föld- és növénytani, valamint a régészeti kutatások egyaránt megállapították, hogy a Balaton ekkori vízszintje 1,5-2 m-rel volt alacsonyabb a mainál, biztos jeleként a klíma drasztikus és tartós szárazabb ra fordulasának. Ez a természeti körülmény döntő módon járult hozzá az Avar Birodalom bukásához. A katasztrófa nagyságrendjének megítéléséhez remek analógiaként szolgál az 1862-63. évi magyarországi aszály. Az ekkor 13 hónapon át tartó folyamatos csapadékhiány szántóföldi következményeire nem is térnék ki külön, csupán a víz- és legelőhiányból adódó állatveszteségekre. A Nagykunságon a marha- és juhállomány 80%-a, a sertések 73%-a, a lovak 44%-a hullott el. Kertársi leírások szerint a gyakori száraz porviharok szinte betemették a dögl6d6 juhnyájakat, dombjaikat még 70 év múlva is felismerték. A lakosság jelentős hányada elmenekült, az otthon maradtakat az éhínség mellett skorbut és a fertőzött kütvíz okozta "rohasztó láz" (tífusz) tizedelte. A kutak apadásához és vizük romlásához a talajvíz szintjének süllyedése is hozzájáruIt. Mindezt csak két év rendkfvüIi szárazsága váltotta ki, aminek a következö év bővebb csapadéka véget vetett. Ezzel szemben az avar kori aszály közel fél évszázadon át tartott, ráadásul egy jóval fejletlenebb agrárkultúra keretei között. A csapás elsősorban a harcos réteget, vagyis az "igazi avarokat" és bolgár-törököket, a birodalom még félnomád vonásokat örzö elemeit érintette. Ók lakták az aszály által leginkább sújtott, fátlan, nyílt alföldeket: elsödlegesen állattartáson, s az attól függő

A vastagabb "szárazsághatár"-on belüli, fehér színnel jelölt térségben a kalandozás kori sírokból előkerült tarsolylemezek lelőhelyei Dienes István összeállítása alapján. 1. Szolyva, 2. Tarcai, 3-4. Kenezló, 5. Karos, 6. Bodrogvécs, 7. Rétközberencs, 8. Tiszabezdéd, 9. Tuzsér, 10. Eperjeske, 11. Rakamaz, 12. Tiszaeszlár, 13. Geszteréd, 14. Tiszanána, 15. Besenyőtelek, 16. Túrkeve, 17. Szolnok, 18. Dunavecse, 19. Kiskunfélegyháza, 20. Fülöpháza, 21. Bana, 22. Perbete, 23. Galgóc, 24. Farkasrét

földművelésen alapuló gazdasaguk összeomlott. A főként hússal (juh, marha, ló), tejtermékekkel és gabonaneműekkel táplálkozó avarok a kiszáradt legelőkön és szántókon - állatállományukat is elvesztve - néhány évtized alatt éhínségre jutottak. Hasonló csapás érte a velük együtt élő, alávetett gepida maradékokat is. A körülrnények kényszerítő hatására megindult a köznép szétvándorlása, hiszen a síkságokon már csak egy-egy bővebb vízü folyó partvonala tett lehetövé valamiféle redukáIt, ártéri legeltetest és Ijjal felfegyverzett avar harcos. Részlet a kiállítás ból

földrnűvelést, a morotvák halastószerű használata mellett. Ez viszont a korábbi népesség elenyésző, talán 10-15%-ra becsülhető hányadának nyújthatott igen sovány megélhetést. H. G.: Mindezek miként egyeztethetök az ismert politikatörténeti adatokkal? Gy. Gy.: A klimatikai szempontok számos forrásadatot helyeznek új megvilágításba. A hazai kutatások eddig sem tartották a frank hódításokat olyan súlyúnak, hogy azok az Avar Birodalom azonnali és teljes bukását okozhattak volna. Ezt általában a 792-795 között lezajlott avar belháború, és a keleti országrészt 803-804ben érintő, Krum kan vezette dunai boigár támadás számlájára szokták írni. Azonban ezek esetében sem tételezhető fel, hogy a nép teljes kiirtásával jártak volna együtt. Vagyis biológiai értelemben semmiképpen nem fogadható el a szláv mondás: "Eltűntek mint az avarok, akiknek sem utóduk, sem maradékuk." AKárpát-rnedencében ekkor keletkezett hatalmas etnikai, ill. települési űrt csakis elvándorlássai, s így más népekbe való beolvadássai lehet magyarázni. A természeti csapásoktól és járulékos hatásaitól sújtott Avar Birodalom már a frank hódítások előestéjén agóniáját élte. A nyugati támadók jóformán semmilyen ellenállással sem találkoztak három nagy hadjáratuk során, csupán az első nél (791), akkor is a mai Ausztria és Szlovénia erdős területén. A mostoha természeti tényezők a frank behatolókat sem kímélték: bár komoly harcok nem folytak, mégis meglepöen

magas emberveszteségekról tudunk, s Einhardt évkönyve szerint a 791-ben Győrig hatoló frank sereg szinte teljes lóállománya odaveszett. (Talán az sem véletlen, hogy Nagy Károly soha többé nem vezette hadait személyesen avar földre.) A frankok ekkori lassú előrenyomulását és lényegében eredrnénytelenségét - amiről tehát maga a természet gondoskodott eddig az avarok "felégetett föld" -taktikajának sikereként értékelték. 796-ban már a frank sereg által elért, hringnek nevezett kagáni székhely körzete is (a Dunától keletre) lakatlannak leírt hely volt. Ujra kell értékelnünk az utolsó szuverén kagán és társuralkodója, a jugurrus halálára vonatkozó adatot is, melyet eddig a 792-795. évi avar hatalmi harcokhoz kötöttek. Jó párhuzamnak és magyarázatnak érzem ehhez a kazár kaganölés rituális szokását, melyet első helyen feljegyzett oka is igazol: "midőn a kazár földre szárazság jön, vagy azt valamely más csapás éri", a kagánt megölik, de kivégzik a csatát vesztett alkirályt is. A természeti csapásnak leginkább kitett területek lakosságának menekülése már a 8. század derekától megkezdődött, amikor még működött az avar hatalmi gépezet. A folyamat részleteiről is rendelkezünk - eddig nem kellően értékeit - forrásadatokkal. Egy 900 után feljegyzett hiteles hagyományban szó esik az addig ismeretlen, Hungri nevű magyarok eredetéröl. Ebben - többek között - felvetődik, hogy a nép neve a német Hunger (éhség) szóból is levezethető. Néhány sorát idézném és értelmezném: "Hallottam öregektöl, hogy valaha iszonyú éhinség szakadt egész Pannóniára, Isztriára, Illíriára, valamint a szornszéd népekre." Ez az antik nevekkel jelölt terület pontosan ráillik a néhány évtizede megszünt Avar Birodalomra, így okkal gyanítható, hogy a szöveg a 8. századi avar katasztrófa ernlékét Őrizte meg. Eszerint "mikor a köznép már seregesen pusztult, a tartományok főurai határozattal rendelték el, hogy minden házat számláljanak meg, és az urak minden házból csak annyi embert tartsanak vissza, amennyit az éhhaláltól megmenthetőnek látnak, a többieket, minden nemű és korú számtalan sokaságot kiutasították és élűzték puszta vidékekre és az ismeretlen végtelenségbe. akik vezették őket, halálra szánták magukat, bárki közülük vissza akart volna térní." A történet regényes befejezéseként a kivetettek, üres pusztaságokori át bolyongva, végül a Maeotis mocsaraihoz értek, hogy ott aztán megerősödvén, Hungri néven térjenek vissza. A szerintem hiteles avar hagyományt az író nyilvánvalóan Justinus Szkítia történetével kapcsolta-keverte össze, s 7

Tarsolylemezes

temetkezések A honfoglaló magyarok körében - hasonlóan más steppei kultúrájú népekhez (pl. avarok) - a férfi viselet meghatározó része volt a fegyveröv. Erre függesztették a szablyát, az íj- és nyíltartó tegezeket, a tűzszerszámot és más apróságokat tartalmazó tarsolyt. A fegyveröv többet jelentett számukra, mint közönséges ruhatartozékot. Nem víselhette akárki: a teljes jogú, szabad harcos méltőságának jelképe volt, mellyel ünnepélyes férfivé avatási szertartás során övezték fel a nagykorúvá lett ifjakat. A fegyveröv és tartozékai kifejezték egyúttal a szabad harcosok rétegén belüli rang- és vagyoni különbségeket is. Az előkelőbbek öveit, szablyáit különbözö müvészi színvonalú és anyagú (arany, ezüst, bronz) veretek

díszítették a társadalmi-vagyoni ranglétrán elfoglalt helyüknek megfelelöen, A többnyire börböt készült tarsolyok is e hatalmi jelvények közé tartoztak. Előlapjukat az alacsonyabb rangúaknál egyszeru hímzések, rátétdfszek, különbözö bördíszmüves munkák ékítették, Az elökelöbbekét apró veretek vagy az egész felületet bontó, müvészien megmunkált fém fedőlemezek díszítették. A temetkezésekben hatalmi jelvényként szereplö fegyveröv, szablya, ljés nyíltegez, tarsoly szinte egyetlen honfoglalás kori leletben sem tűnik fel együttesen. A különbözö előfordulási változatok bonyolult, ma még pontosan nem értelmezhető társadalmi piramist sejtetnek. Annyi azonban bizonyos, hogy ahol a díszes tarsolylemezes sírok feltűnnek, jelentős hatalmi központtal számolhat a kutatás. H.G.

Tömeges lehetett a menekülés az Avar Birodalomnak a szlávok által lakott peremvidékeire. Az ide menekülök a hegylábi bükk- és tölgyerdők mellé húzódva sertéseiket makkon tarthatták, az írtásókon karcoló ekéikkel rozsot termeszthettek, méhészkedhettek és halászhattak: a szlávok életmódját átvéve. A túróci Blatnicán avar-szlav jellegű tárgyakkal eltemetett előkelő talán egy ilyen keverék közösség vezetője lehetett. Az együttélés hosszú távon az avarok teljes elszlávosodásával végződött, de hasonló sors jutott az avar föség alatt tovább élt germán gepidáknak is: csak ezzel magyarázható, hogy "teut" nevük - tót alakban - a szlavónokra származott át. Valószínű, hogy a menekülök egyes csoportjai - kelet felé haladva - azért a Dnyeszter tájáig eljutottak. Az orosz évkönyvekben, 250 évvel később feljegyzett hagyomány szerínt, dulebek közt élő avarokról esik említés. Kegyetlenségüket és nyomorukat egyaránt érzékelterve írják róluk, hogy lovak vagy ökrök helyett asszonyokat fogtak járomba. így ürült ki oly mértékben a Nagy- és Kisaiföld, hogy e területek 900-ban már lakatlan vidékek, a "pannonok és avarok pusztái" a forrásokban, s ennek ténye az angolszászoktói a perzsákig ismert volt. Helyben maradó népességgel azért számolhatunk. A magyarul .varkony'
ugyanezt használta Regino is, a magyarok halban-vadban gazdag maeotisi öshazaja tárgyalásakor. Kezünkben van tehát az elsödlegesen természeti csapásokra visszavezethető avar összeomlás - egyes részleteiben ugyan kritikával kezelendő írott bizonyítéka is. H. G.: Hogyan folyhatott le az Avar Birodalom lakosságának szétrajzása a valóságban? Gy. Gy.: A menekülök útja elsősorban a nyugati .Avaria" (a mai Alsó-Ausztria és Délnyugat-Pannónia) felé vezetett, amint ezt a nyugati részek urának, a tu-

dunnak, majd a bolgár támadások után magának a kagánnak az odaköltözése, megkeresztelkedése és frank vazallussá válása is jelzi. Az asztálytól védettebb területen az avar élet még egy darabig kimutatható, de 900 tájára a bajor-karantan Pannónia is nagyrészt elnéptelenedett, főként a morva és magyar betörések hatására. Hasonló beh6dolással a bolgárok felé is számolhatunk. A szétvándorlás iránya dél felé az Adriáig terjedő "Szlavónia", ill. Horvátország volt. Az ide jött és a tenger-. mellékí horvátok által megtámadott avarokról több forrás szól.

A:z.el6kel6k vaslemezekb61 összefűzött mellpáncélt viseltek. Részlet a kiáJlitásb61

Az lv6l
==-:_,..,..,

8

szö,

H. G.: Nem hatottak az avarságot sújtó természeti tényezők ugyanolyan károsan a hódító frankokra és bolgárokra? Gy. Gy.: A befolyásoló hatások a hódítók részleges sikerein is lemérhetök, Az Avar Birodalom központi területét lényegében egyik fél sem volt képes megfelelően hasznosítani. A frank hadjáratok nehézségeiről már esett szó, s ennek végén csupán a nyugati perem területeken tudták tartósan megvetili lábukat. A bolgárok csak Erdély hegyvidékeit és erdöségeit voltak képesek kézben tartani, ráadásul itteni jelenlétüket sem elsódlegesen a településre való alkalmasság, hanem a sökincs birtoklása határozta meg. A morvákat is beleértve a három fél között kialakult gyepiIt vagy "senki földjét" nem csak katonapolitikai megfontolások eredményezték. az földrajzilag éppen megegyezik az aszály következtében szinte teljesen lakhatatlanná vált területekkel. Az aszály a dunai bolgárokra ugyanúgy hatott, mint az avarokra, de nem annyira súlyos következményekkel. A nyílt alföldeket ök is kénytelenek voltak elhagyni, a Balkán erdős hegyvidékére, a szlávok közé szorultak. Bóna István professzor szíves közléséböl tudom, hogy a bolgar jelenlétet jelző határerődök lánca az Erdélyból dél felé vezető folyókat kísérí. Gyakorlatilag egybe esik az erd6zóna keleti vonalával. Ez kizárja azt a régi feltevést, hogy a magyaTOkaz Al-Dunánál költöztek be. A bolgárok végül magában Bolgárországban sikeresen vészélték át a szárazság évtizedeit, de mindezért török steppei müveltségük feladásával, s a szláv etnikai-kulturális tengerben való teljes feloldódással fizettek. H. G.: Hogyan élték meg ezeket az éveket az etelközi magyarok? Gy. Gy.: A magyarság 837 előtt a Dnyepertöl keletre lakott. Etelköz teljes megszállására, az Al-Dunáig való behatolasra 860 előtt került sor. A térség (nagyjából Ukrajna, Moldva és Kelet-Havasalföld) kedvezett az éghajlat elviselésének: a nagy folyók mentén mindig adódtak olyan termékeny puszták, melyek elegendöek voltak a túléléshez. Ezzel is magyarázható, hogy a hét magyar és három kabar törzs létszámához képest túl nal)' területet tartott birtokában. A bővebb vizektöl távolabb es6, országnyi földek lakatlanul maradtak. A nyári csúcsszárazság idején mód nyílt északra, akár Harkov-Kíjev-Halícs magasságáig, hűvösebb, erdős tájakra vonulni. Valószínűleg ekkortól számítharök az intenzívebb szlavmagyar kapcsolatok. Ami a honfoglalást illeti, a Kárpat-medence a 820-as évektél csapadékosabbá vált, s {gya száraz pontusi steppéröl érkező, keményebb létfeltételekhez szokott magyarság életmódjának

megfelelő természeti környezetet jelentett. ló néhány csoport szárazabb pusztákhoz szokott állatokkal jött, ezek a kárpáti peremvidékek legelőit kerülték. Ebben szerepe lehetett annak is, hogy a szárazabb legelőkhöz szokott juhállomány nedves legelőn könnyen elhullhatott. így történt ez például a HortobágyBerettyó vidékén, 1940--41 esős nyarán, amikor a magyar .racka" juhok bárányai - a vizes füvön tenyésző, tüdöbe hatoló szörféregtöl - közel 8O%-ban elpusztultak. Ezért is tarthatta szálláshelyét sok előkelő magyar - a tarsolylemezes temetkezések szóródásából ítélve - az alföldek legszárazabb vidékein, ahol míndamellett elég vizet találtak a folyók és sárrétek mentén az itatásra. H. G.: Az új megállapítások összhangban állnak a régészeti kutatások eredményeivei? Gy. Gy.: A régészet rendkivül nehéz helyzetben van az avarság 9. századi továbbélésének kutatásakor. A harcos rétegjellegzetes, öntött bronz veretekkel díszített fegyverövei után "griffes-indás"nak nevezett, s jól körvonalazott későavar kultúra a 8-9. század fordulójától alig követhetö. Számos esetben csupán sejtjük, hogy egy-egy ilyen temető az elnyomorodást és a népesség erős csökkenését mutatja. Szegényes, s {gyalig keltezhető sírja továbbélést jelez. Az új eredmények már születöben vannak. Sokat várhatunk a 9. századi új "határvidéki" keverékkultúra frank-szláv-avar, esetleg bolgár müveltségi összetevőinek tisztazasától. Mindenesetre a Magyarország története 1. kötetében megjelent (1985), Bóna István által szerkesztett, 9. századi történeti-régészeti térkép lelőhelyeinek szöródása azt a települési képet tükrözi, amit a klimatikai állapotok alapján mi is feltételezünk. Biztató előjelnek tekinthetők a legújabb alföldi régészeti eredmények, melyek szerint 25-30 lelőhelyen kimutatható a helyben maradt, a kerabbinak kb. 10-15%-ára becsülhető, 9. századi avar népesség. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy ez a kép a további kutatások nyomán még sokat változhat. A régészeti lelöhelyszörödást bemutato térképek ma még csak részeredményekkel szolgáinak: sokszor inkább a különböz6 területek régészeti kutatottságának eltérő mértékét jelzik, mint a tényleges valóságot. Ezt a következö évek, évtizedek újabb feltárásai es publikációi fogják pontosítani. Azonban az is bizonyos, hogy az általunk felvetett klimatikai-környezeti szempontok s az ebböl leszürt történeti következterések jelentékeny módon hozzájárulhatnak a problémakör végső tisztázásához.

"tudun ,...,. ,. roly .eíött, k'éS6bb fölveszi a , .t~nységet: . ~ .. J..... ErikJriauli 6fgror.av8ihadjárata.~Szlav6niánker:esztOI a Duna- TISZII közj ka.' :gáni ~lchelyig> hatol " és ,kirabÓlja. Ugyanezen évberi Jiiagy,Károly fia,Pi.pin. seregévél, tsmé~J;IlégjeleÍlik 'a~gánnál, ~kinek h6dolásá~~qgadja., 4'

.Ó,

9