MAGYARORSZÁG AZ ANJOUK BIRODALMA Csukovits Enikő

5

MAGYARORSZÁG

;

T Ö R T É N E T E

AZ

ANJOUK BIRODALMA 1301-1387

Csukovits Enikő

CSUKOVITS

ENIKŐ

Az Anjouk birodalma 1301-1387

Főszerkesztő

Romsics

KOSSUTH

Ignác

KIADÓ

Írta: Csukovits Enikő Főszerkesztő: Romsics Ignác Sorozatszerkesztő: Nagy Mézes Rita Képszerkesztő: Demeter Zsuzsanna A térképeket készítette: Nagy Béla Tervezte: Badics Ilona Kiadói programvezető: Szuba Jolanta Kiadói programkoordinátor: Winter Angéla Közreműködő intézmények: Budapesti Történeti Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Országos Levéltár, Országos Széchényi Könyvtár, amelyek a sorozat képanyagát a rendelkezésünkre bocsátották. Egyéb források: Diósgyőri Vármúzeum, Győri Egyházmegye, Janus Pannonius Múzeum (Pécs), Keresztény Múzeum (Esztergom), Magyar Képek Archívum, MTA Művészettörténeti Kutató Intézet, PWN Archívuma Fotók: Bakos Ágnes, Bakos Margit, Bókay László, Búzás Gergely, Dabasi András, Fűzi István, Hapák József, Hatházi Fanni, Jaksity László, László János, Legeza László, Makky György, Mudrák Attila, Sebestyén József, Soós Ferenc, Szabóky Zsolt, Szacsvay Péter, Szalatnyay Judit, Szelényi Károly, Szepsy Szűcs Levente, Tihanyi Bence Rekonstrukciós rajz: Lukács Zsófia Külföldi intézmények: Domschatz (Aachen), Geheimes Staatsarchiv (Berlin), Grünes Gewölbe (Drezda), Muzeul National de Istorie a Romániei (Bukarest), Stiftkirche (Mariazell)

ISBN 978-963-09-5683-3 Minden jog fenntartva © Kossuth Kiadó 2009 © Csukovits Enikő 2009

Felelős kiadó Kocsis András Sándor a Kossuth Kiadó zRt. elnök-vezérigazgatója A kiadó az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének a tagja Műszaki vezető Badics Ilona Nyomdai előkészítés Veres Ildikó Korrektor Török Mária Képkidolgozás GMN Repró Stúdió A nyomtatás és a kötés a debreceni nyomdászat több mint négy évszázados hagyományait őrző Alföldi Nyomda zRt. munkája Felelős vezető György Géza vezérigazgató www.kossuth.hu / e-mail: [email protected]

Tartalom A Z

Ú J

D I N A S Z T I A

M E G J E L E N É S E

Prológus • 8 Az Árpádok öröksége • 10 Az Anjou-ház • 15 H á r o m király - öt koronázás • 19 I. Károly harca a hatalomért • 23

I. K Á R O L Y B E R E N D E Z K E D É S E

I. Károly kormányzása • 30 I. Károly Magyarországa • 37 Nagyra törő dinasztikus tervek • 42 Az utolsó évek • 46

I.

( N A G Y )

LAJOS U R A L M A

I. Lajos király első évei • 52 A nápolyi hadjáratok • 57 „A magyar nagyhatalom" • 63 I. Lajos hadserege • 71 I. Lajos k o r m á n y z a t a • 76

K I R Á L Y L Á N Y

A

T R Ó N O N

Asszonyuralom Magyarországon • 86 Kis Károly p ü n k ö s d i királysága • 92 Az Anjou-kor vége • 97

Ajánlott irodalom • 104

Az új dinasztia megjelenése Prológus • 8 Az Árpádok öröksége • 10 Az Anjou-ház • 15 Három király - öt koronázás • 19 I. Károly harca a hatalomért • 23

AZ ÚJ DINASZTIA MEGJELENÉSE

Prológus

Az

1300-as esztendőben

egy egyházi

esemény, az első alkalommal meg

átlagos esztendőben.

rendezett római szentév híre tar

VIII. Bonifác pápa, a szentévet meghir

totta izgalomban Európa lakosságát. A nyu

dető egyházfő hatalma csúcsára ért. R ó m a

gati keresztény egyház feje, VIII. Bonifác

az alkalomnak k ö s z ö n h e t ő e n n e m c s a k elv

pápa 1300. február 22-én kibocsátott bul

ben, de a gyakorlatban is a keresztény világ

ígér

középpontjává vált, a pápa h a t a l m a pedig

te mindazoknak, akik az előírt feltéte

messze túlterjedt n e m csak a város, de az

lájában

bűneik

teljes

bocsánatát

lek mellett felkeresik a város kegyhelyeit.

Itália középső területét m a g á b a n foglaló

Azok, akik eddig csak a Szentföldön, ke

egyházi állam határain is. Befolyása alá tar

resztes vitézként harcolva részesülhettek

tozott a pápai hűbéres Szicíliai Királyság,

ebben a kegyben, ettől kezdve békés za

egyházi főhatalmát E u r ó p a szinte m i n d e n

rándokként is hozzájuthattak a b ű n b o

országában igyekezett érvényesíteni. Boni

csánathoz. Ennek hírére Európa-szerte

fác azonban n e m érte be ennyivel: Skóciá

százezrek keltek útra - többségük életében

tól

először hagyta el szülőföldjét. Egy névte

igyekezett a pápaság h ű b é r e s e k é n t kezelni,

len német krónikás szerint naponta 30 000

kéretlenül is beavatkozva az a d o t t királyság

ember érkezett a városba, firenzei kollégá

politikájába.

ja, Giovanni Villani úgy látta, „a rómaia Zarándokok érkeznek Rómába, a szentévre, 1300-ban. Krónikaillusztráció, 15. század

ben tízszer annyi utas érkezett, m i n t egy

kon kívül állandóan 200 000 zarándok volt Rómában".

Még a

legobjektívebb

forrá

sok, a fennmaradt vámjegyzékek is azt bi zonyítják, hogy Itália földjére ebben az év-

Magyarországig

további

országokat

A szárazföldön és t e n g e r e n R ó m á b a , majd o n n a n hazafelé t a r t ó sokaság mellett talán keveseknek t ű n t fel az a h á r o m hajó, amely a nyár folyamán az A d r i a i - t e n g e r e n Apuliából ( m a Puglia t a r t o m á n y , Olasz ország)

Dalmácia

partjai

felé

vette

az

irányt. Fedélzetén egy 11 éves g y e r m e k és n e m túl nagyszámú kísérete u t a z o t t : a n á polyi Anjou-ház sarja, C a r o b e r t o , I I . Ká roly szicíliai király unokája i n d u l t a szá mára

ismeretlen

Magyarországra,

hogy

beváltsa családja t r ó n i g é n y é t , és megsze rezze az országot. Az ifjú t r ó n k ö v e t e l ő ha jói a u g u s z t u s b a n k i k ö t ö t t e k Spalato ( m a Split, Horvátország) falai alatt, a h o l m a gyar hívei, k ö z t ü k Bicskei Gergely, az esz tergomi érseki cím v á r o m á n y o s a fogad ták. A magyar t r ó n a z o n b a n e k k o r m é g n e m volt üres: az 1290 óta u r a l k o d ó ki rály, III. András, akinek k o r á b b a n t ö b b ízben is veszélybe került a h a t a l m a , a gyer mek érkezésekor é p p e n sikeresen m e g erősítette pozícióit. Udvari előkelői, akik

Prológus

A gyermek Carobertót Magyarországra hozzák. Miniatúra a Képes Krónikából, 1358 után

a magyar krónikák szerint jelentős szere pet játszottak az Anjou-sarj behívásában, végül mégis a király mellett maradtak. III. András n e m félt a trónkövetelőtől, így Carobertónak még az Anjou-ház mellett egyébként mindig kiálló hűbérúr, a pápa sem segített, mivel - m i n t András király követe írta - „nem helyesli, hogy a kis Ká roly Magyarországon

kikötött".

A „kis Károly" tehát kevés eséllyel in dult a Magyar Királyság megszerzéséért, a partraszállását követő évek eseményei azonban a kortársak számára szemlélete sen példázták a szerencse forgandóságát: családja h ű b é r u r á t , a nagy h a t a l m ú VIII. Bonifác pápát h á r o m évvel később, 1303-ban a R ó m á h o z közeli Anagniban elfogják és bántalmazzák a francia király csapatai, a megtört pápa néhány nappal később

belehal

a

megpróbáltatásokba.

Ekkor érte a halál az Anjou-ház magyar

rülményen, de elsősorban Károly szeren

hívét, Bicskei Gergelyt is, aki érseki kine

cséjén, kitartásán és főleg k o r á n m e g m u

vezése érdekében tartózkodott a pápai udvarban. Az Anagni ellen intézett táma dás a pápaság világi h a t a l m á n a k a leáldozását is jelezte. A bíborosok meghajoltak az egyház ellen fegyverrel fellépő Szép Fü löp francia király akarata előtt, és h a m a r o san francia pápát választottak, aki 1309ben Avignonba tette át a székhelyét, új korszakot nyitva az egyház történetében, az úgynevezett avignoni fogság időszakát. III. András n e m érte meg Bonifác buká sát, az e u r ó p a i hatalmi viszonyok átren deződését. 1301. j a n u á r 14-én, váratlanul elhunyt, megnyitva Károly előtt a lehető séget, hogy szerencsét próbáljon Magyar országon. Azzal a kortársak is tisztában voltak, hogy halálával lezárult egy kor szak, az Á r p á d o k - vagy ahogy akkoriban nevezték, Szent István nemzetségének h á r o m évszázadig t a r t ó uralma. H a m a r o san az is világossá vált, hogy az Á r p á d o k öröksége n e m csupán a nápolyi Anjouk számára jelent vonzerőt. Hogy az 1301 ja nuárját követő, közel egy évszázados idő szak végül mégis Anjou-kor néven v o n u l t be a t ö r t é n e l m i emlékezetbe, számos kö

tatkozó uralkodói képességein m ú l o t t .

Az 1330-as években épített avignoni palotaszárny udvara


Az Árpádok öröksége

A középkori

Magyarország

az

egész

Kárpát-medencét magában foglaló, 320 000 négyzetkilométert megha ladó területével egyike volt Európa leg nagyobb

országainak.

rálysága földje

„Magyarország ki

terjedelmének

mértékében

vidékén helyezkedett el. A nyugatról hatá ros osztrák t a r t o m á n y o k b a n Stájerország,

Alsó-Ausztria

-

Krajna,

1278

óta

a Habsburg-család tagjai regnáltak hercegi címmel. Cseh- és Morvaországban, vala m i n t ekkor Lengyelországban is a Premysl-

a világ legnagyobb országainak egyike; álta

dinasztia

lában pedig azt mondják, hogy hosszában

A Magyar Királyság keleti és déli határai

tagja,

II.

Vencel

uralkodott.

negyvennapi járóföld és szélességében ugyan

nál véget ért a nyugati kereszténység terü

ennyi" - írta egy francia domonkos barát,

lete, a magyar h a t á r t á t l é p ő u t a z ó o r t o

Kelet-Európát.

dox, illetve p o g á n y s z o m s z é d o k földjére

A természeti kincsekben bővelkedő, ter

lépett. A lengyel-magyar h a t á r m e n t é n

mékeny ország két eltérő kultúrkör határ

néhány évtizedig m é g fennállt a Halicsi

aki

1308-ban

járta

be

Fejedelemség,

erős

t a t á r befolyás

alatt.

Szomszédságában a t a t á r A r a n y H o r d a n o m á d b i r o d a l m a terült el, t e r ü l e t é b ő l csak a 14. század folyamán vált ki és szer veződött önálló fejedelemséggé a két r o m á n vajdaság, Moldva

Havasalföld

1360 körül.

1330

körül,

M a g y a r o r s z á g déli

szomszédságát Szerbia, illetve egy rövid Al-Duna melletti szakaszon Bulgária al kotta. Károly spalatói partraszállása idején Dalmácia a magyar k o r o n a fennhatósága alá tartozott, az 1320-as években a z o n b a n Velence oltalma alá helyezte m a g á t . Itt a magyar u r a l o m fennhatóságát csak az 1350-es évek végén sikerült visszaállítani. Az ország királyai 1000 és 1301 között a keresztény államot alapító Szent István családjából, a 18. század óta Árpád-ház né ven emlegetett dinasztia tagjai közül kerül tek ki. A királlyá válásnak az Árpád-korban egyetlen

megkérdőjelezhetetlen

feltétele

volt: a jelöltnek a dinasztiából kellett szár maznia. Amennyiben volt alkalmas u t ó d a 12. század elejétől állandósulni látszó gyakorlat szerint -, az u r a l k o d ó elsőszülött fia örökölte a trónt, korábban a z o n b a n Az országalma

a király testvéréből, unokaöccséből vagy épp nagybátyjából is válhatott u r a l k o d ó .


A gondolat, hogy kihalt a dinasztia, m á r 1290-ben, IV. (Kun) László halálakor fel merült, az ország előkelői azonban végül mégis elfogadták királyuknak az egyetlen élő férfi családtagot, II. András Velencében felnőtt unokáját, András herceget, aki noha származása törvényességét többször megkérdőjelezték - így az utolsó Árpádházi király lett, III. András néven. A Magyar Királyságot az Árpád-korban keletről és nyugatról egyaránt számos tá madás érte, az ország hadereje azonban m i n d e n esetben sikerrel szállt szembe a tá madókkal. Egyetlen olyan ellenség tört az országra, amellyel szemben elégtelennek bizonyultak a magyar seregek: a mongol vagy más néven a tatár h a d . Az 1241-1242ben lezajlott tatárjárás olyan hatalmas pusztulást okozott, emberéletben és anyagi javakban egyaránt, hogy a vész elmúltával szinte alapjaiból kellett újraépíteni az or szágot. A tatárjárás becslések szerint t ö b b százezer e m b e r halálát okozta, települések százait perzselte fel, főként az ország kö zépső területein. Az elpusztult vidékek újratelepítése átalakította az ország telepü lésszerkezetét, m ó d o s í t o t t a etnikai össze tételét, és fellazította, részben megváltoz tatta a k o r á b b i társadalmi kereteket. Az ország benépesítésének királyi politi kája n e m állt m e g a k o r á b b a n lakatlan or szágrészek h a t á r á b a n , ekkor vette kezdetét a h a t a l m a s királyi erdőségek feltörése, be telepítése is. A korszak jellegzetes figurájá n a k a hospes, magyarul vendég, azaz ven dégtelepes számított, aki letelepedésének megkönnyítéséhez védelemben és kiváltsá gokban részesült. Egyes vidékeken - pél dául Abaúj megyében, a H e r n á d folyó völ gyében - hospestelepülések egész sora jött létre, közülük a legjelentősebbek - így Kas sa, illetve északabbra Eperjes - gyorsan elindultak a városiasodás útján. Az országban a m a g y a r o k o n kívül a ta tárjárás előtt is s z á m o s e t n i k u m élt, n é m e lyek ezekben az évtizedekben költöztek a n é p t e l e n vagy n é p t e l e n n é vált területek re. Jellegzetes viseletük, é l e t m ó d j u k m i a t t

Hospesek, soltészok A magyarul vendéget jelentő hospes fogalom alatt olyan szabad jog állású személyt értettek, aki arra vállalkozott, hogy más földjén lete lepszik, és ezért kiváltságokban és védelemben részesült. A vendég sokszor külföldről érkezett, de lehetett hazai telepes is. Az új lakóhe lyen elnyert hospesjog adózási kedvezményeket, kismértékű autonó miát biztosított, ezek a kiváltságok ideális esetben megvethették a városfejlődés alapjait. A telepítést általában soltész vezette, aki a telepítésben játszott szerepéért hosszú időre mentességet kapott a földesúri szolgáltatások alól. Tisztsége családjában öröklődött.

közülük a legfeltűnőbb a k u n nép volt. A kevéssel a tatárjárás előtt Magyaror szágra költöző, 1241-ben az országból kiűzött, majd újra visszahívott k u n o k még a 13-14. század fordulóján is a nemzetségi szállásterületből létrejött széki szervezet keretei között éltek, élükön a szálláska pitányokkal. Nemezsátrakban laktak, fő ként állattenyésztéssel foglalkoztak, p o gány hitüket a köztük folyó térítés ellenére sem igyekeztek a kereszténységre cserélni. A Kárpátok hegyei között v á n d o r l ó r o m á n o k és rutének szintén állattartásból, de az elsősorban ló- és m a r h a t a r t ó k u n o k t ó l el térően főképp birkapásztorkodásból éltek. A görögkeleti egyház hívei voltak, a ma gyar királynak juhaikból ötveneddel adóz tak. Vezetőiket kenézeknek, a t ö b b kenéz-

Familiáris Olyan - főként nemes származású - személy volt, aki más birtokos szolgálatába szegődött, szóbeli megállapodásban vagy szerződés ben meghatározott javadalmazás fejében. Szolgálata elsősorban ka tonai feladatokból állt, de gazdatisztként familiárisok vezették uruk birtokát vagy birtokait is. Amennyiben az úr közhivatalt (bárói, ispáni tisztséget) viselt, familiárisai segítették annak ellátásában: várnagy ként, alispánként vagy épp alnádori minőségben. A familiáris a nyu gati hűbériségtől eltérően nem birtokával együtt vállalt szolgálatot, csupán személyében kötődött urához. Saját birtokát, nemesi jogállá sát familiárisként is megtartotta. Familiárisi jogviszonya a szerződés felbontásáig volt érvényben, nem öröklődött. Ugyanazon család tag jai gyakran különböző úr famíliájába szerződtek, de az is többször előfordult, hogy a szolgálatnak csak valamelyik fél halála vetett véget.

AZ UJ DINASZTIA MEGJELENÉSE

Báró A középkori Magyar országon az ország fő tisztségviselőit (mai fogalommal él ve a kormány tagjait) jelentette. I. Károly uralkodása alatt szá mos ispánt és várna gyot is ideszámítva mintegy 60 fő minő sült bárónak. Nagy Lajos idejében a bá rók köre már csak az országos méltóságok viselőire korlátozó dott, akiknek nevét a királyi oklevelek végén található név sorok, az úgyneve zett méltóságsorok az 1350-es évektől kezdve mindig azo nos - egyúttal a tiszt ségek rangját is jelző - sorrendben tüntet ték fel: nádor, erdélyi vajda, országbíró, szlavón, dalmát-hor vát, macsói és Szöré nyi bán, tárnokmes ter, ajtónálló, asztalnok-, pohárnok- és lovászmester. A bárói tisztségeket a király adományozta, a bá rót leválthatta, más tisztséggel is megbíz hatta. A bárót megil lető kiváltságok a 15. századig nem örök lődtek, de a volt bárót haláláig megillették.

Szepes vára

ség felett rendelkezőket vajdának hívták. Az északi erdőségek szláv népességének, valamint az ekkor beköltöző lengyel, cseh és morva telepeseknek az összeolvadásá ból alakult ki a szlovákság. Mellettük je lentős létszámot képviselt még a ma gyarországi németség, amelynek telepesei m á r a 12. századtól folyamatosan érkez tek. Etnikailag zárt t ö m b ö t két területen, az erdélyi Szászföldön és a felvidéki Szepességben alkottak, de jelentős német né

pesség élt az ország nyugati határai mel lett, és az északkeleti felvidéken. A mongol pusztítás egyik legfőbb tanul sága az volt, hogy a lakosság védelme érde kében minél t ö b b megerősített helyre: kő várakra és erődített városokra van szükség az országban. A IV. Béla király által megin dított várépítési p r o g r a m látványos ered ményt hozott: egy e m b e r ö l t ő alatt, az 1270 körüli évekre m á r mintegy 100 olyan vár volt az országban, ami megfelelt a védelem


igényeinek, többségüket ekkor építették.

nagyobb

Közülük 40 körüli volt a királyi várak szá

létrehozni.

birtokkomplexumot Az

Árpádok

igyekeztek

uralkodásának

ma, vagyis a várak több mint fele a nagy

utolsó évtizedeiben az ország politikatör

birtokosok magánvára volt. Ezeknek a ri

ténete már szinte azonos a tartományúri

kellett

hatalmukat építő bárók egymás és a királyi

szembenézniük újabb tatár ostrommal, el

deg

váraknak

szerencsére

nem

hatalom ellen vívott küzdelmével. Miköz

lenben alig néhány évtized alatt megvál

ben a királyi hatalom folyamatosan teret

toztatták az ország hatalmi viszonyait.

vesztett, a küzdelemben megerősödött bá

A század elején indult változások eredmé

rók szinte felosztották maguk közt az or

nyeként a magyar bárók előbb II. András

szág egész területét.

alatt nagybirtokossá, majd IV. Béla alatt

Az Árpád-ház kihalása idején a legis

várúrrá váltak, az 1260-as évektől pedig

mertebb tartományúr Csák Máté volt, tar

meglévő birtokaikat cserékkel, további ado

tománya a morva határtól a Dunáig ter

mányokkal elkezdték minél zártabb tarto

jedt. A lengyel határtól a Tiszáig terjedő

mányokká alakítani. A legértékesebb bir

területen Aba Amadé, az innen Békésig

tokot kiválasztva, vásárlásokkal, cserékkel,

terjedő megyékben Borsa Kopasz, Erdély

újabb adományok kierőszakolásával minél

ben Kán László vajda kormányzott. Az Al-

Tartományurak és területük 1310 körül


Trencsén vára: Csák Máté idején még nem volt ilyen látványos

D u n a és a Száva mentén Csák Ugrin volt

A több birtokkal és t ö b b várral r e n d e l k e z ő

az úr, a Dunántúl nyugati megyéi Kőszegi

nagybirtokosnak szüksége volt olyan meg

János, a délkeleti megyék és a Drávántúl

bízható férfiakra, akik képesek voltak ellát

Kőszegi Henrik tartományát alkották. Szla

ni e birtokok, várak igazgatását, szükség

vóniában a Babonicsok, Horvátországban

esetén fegyveres védelmét. Az országban

a Subicsok építettek ki tartományúri ha

folyó belharcoknak kiszolgáltatott kisbir

talmat.

tokosok számára viszont védelmet jelen

Tartományuk azonos m ó d o n jött létre

tett, ha valamelyik b á r ó háza népéhez, azaz

és hasonlóan is m ű k ö d ö t t : h a t a l m u k a ke

famíliájához (családjához) tartoztak. Az így

zükön lévő várak és a tőlük függő familiá

kialakult t e r r i t ó r i u m o k n e m képeztek zárt

risok számával

nőtt.

területet, határaik a m i n d e n k o r i erőviszo

A leghatalmasabb „kiskirály", Csák Máté

nyoktól függtek. Az ország területi egysé

fennhatósága alá részben vagy egészben

gét a leghatalmasabb t a r t o m á n y u r a k sem

14 megye tartozott. A birtokai központjá

kérdőjelezték meg. Beérték a t a r t o m á n y u k

nak számító Nyitra megyében 13-16, Tren-

feletti h a t a l o m m a l , n e m vágytak sem elsza

csénben 14 vára volt, hatalma csúcsán a ke

kadásra, sem királyi c í m r e . Az a z o n b a n

egyenes

arányban

zén lévő várak száma meghaladta a 40-et,

nyilvánvaló volt, hogy bárki kerül is az Ár

és mintegy 500 falunak volt a földesura.

pádok elárvult trónjára, a királyi h a t a l o m

Ekkora terület igazgatása megoldhatatlan

nak egy fikarcnyit sem engednek át a saját

lett volna a familiaritás intézménye nélkül.

jukból.

Az Anjou-ház

Az Anjou-ház Angers egyike a Loire-vidék m ű e m l é kekben gazdag városainak, 13. szá zadi várkastélyának máig álló vas kos falai, bástyái egykori jelentőségéről tanúskodnak. A város körül a Merovingkorban, a 10. században jött létre Anjou grófsága, amely több, egymást követő di nasztiának is nevet adott. A legismertebb Anjou grófi ház 1154-ben egészen az an gol trónig emelkedett, Plantagenet-di nasztia néven vonult be a történelembe. 1205-ben a francia király újra koronájá hoz csatolta Anjou grófságát, amely kirá lyi apanázsbirtok lett: arra szolgált, hogy az uralkodócsalád ifjabb fiainak biztosítsa

a méltó címet és megélhetést. Így jutott Anjou tartomány az 1226-tól uralkodó fran cia király, a később szentté avatott IX. La jos h á r o m öccse közül a legifjabb, Károly birtokába. Károly m á r fiatalon is erős egyéniség volt, nem érte be azzal, hogy Anjou grófjaként élje le életét szent életű lovagkirály bátyja árnyékában. 1246-ban r o p p a n t előnyös házasságot kötött: felesé ge, Provence-i Beatrix kezével megszerez te a gazdag provence-i grófságot, az 1260-as években pedig felcsillant előtte a k o r o n á s uralkodóvá válás lehetősége is - és Károly n e m habozott megragadni ezt a lehető séget.

IX. (Szent) Lajos francia király A Capeting-uralkodóház tagja, VIII. Lajos francia király fia. Gyermekként került trónra, kezdetben anyja, Kasztíliai Blan ka uralkodott helyet te, 1234-től vette át ténylegesen az ural mat. Jelentős intéz ményi változtatásokat hajtott végre Francia országban, nevét azonban elsősorban mégis a keresztes eszme melletti elköte lezettsége tette szé les körben ismertté. 1248-ban keresztes hadjáratra indult, de 1250-ben Egyip tomban vereséget szenvedett, és fog ságba került. Csak hatalmas váltságdíj kifizetésével nyerte vissza szabadságát. 1270-ben újra keresz tes hadjáratra indult, ekkor azonban Tu niszban egy járvány következtében életét vesztette.

Angers várkastélya


Az Anjou-ház családfája

A Földközi-tenger gazdag szigete, Szicília mindig vonzó zsákmányt jelentett a hódí tóknak. A Római Birodalom bukása után Szicília Dél-Itália jelentős részével együtt bi zánci, majd arab hódítók, a 11. század má sodik felében pedig a n o r m a n n o k kezére került. 1130-ban II. Roger egyesítette a nor mann birtokokat, és felvette a Szicília és Apulia királya címet. A normannokat 1194ben a Hohenstauf-dinasztia követte, mely nek legjelentősebb uralkodója, az 1220-ban

Az Anjou-címer IX. (Szent) Lajos érméjén

császárrá koronázott II. Frigyes könyörtelen küzdelmet folytatott a pápaság ellen. 1250-

ben bekövetkező halála u t á n a t r ó n vissza szállt a pápaságra. IV. Ince pápa, majd u t ó dai Európa k ü l ö n b ö z ő udvaraihoz fordul tak, hogy megbízható dinasztiát találjanak a Szicíliai Királyság élére, így jutottak el 1263-ban Károlyhoz, Anjou grófjához. Károly a IV. Kelemen pápával k ö t ö t t megegyezés

értelmében

1265

tavaszán

partra szállt a R ó m á h o z közeli Ostiában, 1266 januárjában pedig a r ó m a i Szent Pé ter-bazilikában Szicília királyává k o r o n á z ták. T ö b b ezer francia lovagjával szinte megszállta a Szicíliai Királyságot: az ország

Az Anjou-ház

17

A Castello dell'Oslo Nápolyban

szinte minden fontos tisztségébe franciák kerültek, a kormányzati nyelv is a francia lett. Károly, amellett, hogy új dinasztiát alapított Nápolyban, rövid idő alatt Itália erős emberévé is vált: a rómaiak tíz évre szenátorrá választották, több toscanai vá rosban is podesta, vagyis a város első embe re lett. Álmai, politikai tervei azonban nem álltak meg Itália partjainál, érdeklődése a Földközi-tenger keleti medencéje felé fordult. Károly új, világpolitikai irányvo nalának köszönhetően került kapcsolatba a magyar uralkodóházzal, az Árpádokkal. A kapcsolatfelvétel hamarosan kettős házasságkötést eredményezett: 1269-ben I. Károly szövetséget kötött IV. Béla ma gyar király fiával, István ifjabb királlyal. A szövetséget a két dinasztia gyermekei kö zötti házasságokkal erősítették meg: István idősebb fiát, László herceget I. Károly leá nyával, Izabellával, Mária leányát Károly fiával, a sánta melléknévvel ismertté vált Károly herceggel mátkásították el. IV. (Kun) László és Izabella házassága botrányosan

rosszul sikerült, és gyermektelen maradt, annál termékenyebbnek bizonyult Sánta Károly és Árpád-házi Mária frigye, amely ből 13 gyermek jött a világra. Az 1270-es évek végére I. Károly - aki ekkorra Szicília mellett Albánia és Jeru zsálem királya is volt - Európa egyik leg hatalmasabb fejedelme lett, szigorú, ke mény kormányzása azonban ellenségei számát is egyre gyarapította. 1282 húsvét ján uralma ellen lázadás tört ki Szicíliában.

I. (Anjou) Károly szobra Nápolyban

Az Anjou dinasztiaalapító, I. Károly „Ez a Károly bölcs, józan gondolkodású, fegyverben derekas, zord és igen félelmetes, a föld összes királyai előtt tekintélyes, nagylelkű, s nagyra törő, minden vállalat kivitelében biztos, balsorsban szilárd, ... magas termetű s izmos, olajbarna bőrű, nagy orrú, s bármely más uralkodónál jobban megfelelt a királyi fenségnek; sokat virrasztott, s keveset aludt, s azt szokta mondani, hogy az alvás csak idővesz teség." Glovannl Villan! krónikája,

részlet


cíliai Királyság elvesztette Szicília szigetét, és visszaszorult Dél-Itáliába, az egyik ten geri összecsapásban a t r ó n ö r ö k ö s , Sánta Károly is az ellenség fogságába került. 1285-ben I. Károly meghalt, fia pedig csak 1288-ban szabadult, akkor is csak oly m ó don, hogy maga helyett h á r o m fiát adta tú szul. II. (Sánta) Károly t u d o m á s u l vette, hogy politikai játéktere jóval kisebb, m i n t az apjáé volt, a kudarcok a z o n b a n n e m vet ték el a kedvét attól, hogy új utakat keres sen. Amikor sógora, IV. László magyar ki rály meghalt, elérkezettnek látta az időt, hogy felesége nevében bejelentse m a gyarországi trónigényét. 1292-ben Mária királyné Provence fővárosában, Aix-ben kelt nyílt levelében kijelentette, hogy a m a gyar koronára v o n a t k o z ó jogait elsőszülött fiára, Martell Károlyra ruházza.

Koronázási szertartás. Miniatúra, 14. század

A „szicíliai vecsernye" néven ismertté vált felkelés a franciák lemészárlásával kezdő dött, és I. Károly vereségével zárult. A Szi

Martell Károly „magyar király" itáliai megítélése A firenzei krónikás, Giovanni Villani rövid beszámolót írt Martell Károly firenzei tartózkodásáról. A városba kétszáz lovaggal érkezett, akik va lamennyien viselték az egyesített Anjou és magyar címert. „Mindenki nek megnyerte a kedvét" - írta Villani. Martell Károly egyértelműen pozitív alakként feltűnik Dante Isteni Színjáték című halhatatlan mű vében is. A herceg itáliai népszerűségét mutatja, hogy a költő szerint halála után a paradicsomba került, s korai halála nagy vesztesége lett az egész világnak: „Lenn nem sok évig éltem - szólt e lángban -, de hogyha tovább éltem volna lenn, most kevesebb baj lenne a világban." Dante: Isteni Színjáték I Paradicsom, VIII. ének (Ford.: Babits Mihály)

Martell Károly, apja nápolyi helytartója ettől kezdve használta a m a g y a r királyi cí met is, magyar díszruhákat viselt, a d o mányleveleket, parancsleveleket állított ki magyarországi hívei c í m é r e . Húszévesen a nápolyi és a magyar t r ó n v á r o m á n y o s a volt, és nagy népszerűségnek ö r v e n d e t t Itáliában. 1295-ben, váratlanul érte a halál. H á r o m árvát hagyott m a g a u t á n , a hétesz tendős C a r o b e r t ó t és két h ú g á t . Martell Károly halála u t á n az elsőszülöttségi jogo kat testvére, Róbert kapta, k i s e m m i z v e az elsőszülött örökösét, C a r o b e r t ó t . (Sánta Károly másodszülött fia, Lajos szent életet élt, és h a m a r o s a n egyházi pályára is lépett.) M i u t á n bátyjai eltűntek a politikai p o rondról, Róbert l á t h a t ó a n egyre nagyobb politikai befolyásra tett szert apja udvará ban. M á r csak a kellemetlenné vált árvát kellett eltávolítani, s erre kiváló lehetőséget kínált a család magyarországi t r ó n a s p i r á ciója. 1300-ban II. (Sánta) Károly felszerel tetett h á r o m gályát, g o n d o s k o d o t t a költsé gekről, illetve a kíséretről, és ú t n a k indította unokáját Magyarország felé. A gyors és p o litikailag ekkor é p p ésszerűtlen indulás hátterében n e m nehéz észrevenni a nagy bácsi, a gyermeket Nápolytól m i n é l meszszebb tudni óhajtó Róbert szándékát.

Három király - öt koronázás

Három király - öt koronázás VIII. Bonifác pápa szobra az anagnl székesegyház falán

Az utolsó Árpád-házi király, III. And rás halálának hírére Bicskei Gergely választott esztergomi érsek az An jou trónkövetelővel 1301 tavaszán az or szág szívébe sietett, és egy alkalmi koroná val az Esztergom melletti mezőn I. Károly néven királlyá koronázta Carobertót, akit a magyar történeti m u n k á k - helytele nül - általában Károly Róbertnek nevez tek. A gyors és előkészítetlen koronázást azonban a magyar előkelők többsége nem fogadta el, inkább Vencel cseh trónörököst hívták meg a magyar trónra. A Károlyhoz hasonlóan 11 esztendős Vencel - p o n t o sabban az ő nevében apja, II. Vencel cseh király - igent m o n d o t t a felkérésre, és ha marosan útra kelt, hogy elfoglalja a neki felkínált trónt. János, kalocsai érsek augusz tus 27-én Fehérváron a Szent Koronával királlyá koronázta Vencelt, aki magyar

VIII. Bonifác pápa

uralkodóként a továbbiakban a László nevet használta. A két gyermek azonos életkora mellett abban is hasonlított egy másra, hogy leányágon mindketten az Ár pád-ház leszármazottai voltak: Károlynak a nagyanyja, Vencelnek pedig a dédany ja származott a dinasztiából, ráadásul Ven cel jegyben járt az utolsó magyar király, III. András leányával.

Vencel Magyarországra érkezik. Miniatúra a Képes Krónikáöó/, 1358 után

A Képes Krónika szerzője szerint „két pártra oszlottak az ország bárói": Csák Má té, Aba Amadé és Csák Ugrin Károlyhoz csatlakoztak, míg Kőszegi Henrik és szinte valamennyi főpap Vencel táborát erősítet te. A mérleg nyelve kezdetben egyértel m ű e n Vencel felé billent: az év második fe lében az aragóniai uralkodóhoz küldött diplomáciai jelentések arról tájékoztatták urukat, hogy a cseh trónörökös esélyei sokkal jobbak a hatalom megszerzésére,

1294-ben választot ták pápává, uralko dása alatt folyamatos küzdelmet folytatott IV. (Szép) Fülöp fran cia királlyal a pápai főhatalom érvénye sítése érdekében. A pápai primátusról vallott elképzeléseit az 1302-ben kiadott Unam sanctam kez detű bullában fejtette ki a legrészleteseb ben. 1300-ban meg hirdette és sikerre vitte az első római szentévet. 1303 szeptemberében a francia király em berei megtámadták és bántalmazták az Anagniban tar tózkodó Bonifácot, a pápa az átélt izgal makba hamarosan belehalt.


Gentilis bíboros ábrázolása Assisiben a Szent Márton kápolna falán. Simoné Martini festménye

Vencel király érméje

az ország nagyobb része a cseh király fiát tartja urának. Az egyik levél jócskán túlzó szerzője szerint „a szicíliai király unokáját csak a kunok támogatták". Vencel az or szág szívében, Budán rendezte be udvarát, Károly inkább az ország déli területein idő zött, hosszabb időt töltött például a Du na melletti Bélakút apátságában. Mind ketten bőkezűen sorra adományozták híveiket, Vencel például 1302 feb ruárjában a kettejük közt ingadozó Csák Máténak odaadta mindazokat a királyi és királynéi birtokokat, ame lyeket bármilyen jogcímen már a kezén tartott - vagyis tulajdonképpen lemondott az elfoglalt királyi javak visszaszerzéséről.

Boccassini Miklós Domonkos szerzetes, VIII. Bonifác pápa 1301 -ben Magyarországra küldött követe. Működésével a főpapok többségét sikerült I. Károly pártjára állítania. 1303 év elején elhagyta Magyarországot, és vissza tért a pápa udvarába. Jelen volt VIII. Bonifác megtámadásánál Anagniban. A bíborosok őt választották Bonifác utódjának, XI. Bene dek pápa néven uralkodott. Székhelyét Perugiába helyezte át, ahol hamarosan, 1304-ben meghalt. A 18. században boldoggá avatták.

Az a d o m á n y o k természetesen t o v á b b gya rapították a b á r ó k erejét, és t o v á b b gyengí tették az egyébként is két u r a l k o d ó közt megoszló királyi h a t a l m a t . Károly reménytelen helyzetének hírére VIII. Bonifác pápa elérkezettnek látta az időt, hogy közbelépjen az Anjou-h" pozíciói nak megerősítése érdekében. 1301 októbe rében rosszallását fejezte ki II. Vencel cseh királyhoz intézett levelében amiatt, hogy hozzájárult fia Magyarországra kerülésé hez. Ekkorra m á r megérkezett az országba a Szentszék legátusa, Boccassini Miklós, akit a pápa felhatalmazott arra, hogy a ma gyar előkelőknél és főpapoknál járjon közbe I. Károly királyságának elismerése ügyében. Bonifác azonban n e m érte be megrovás sal és közvetítéssel: bírói széke elé idéztette a szemben álló feleket, Vencelt, Károlyt és parthíveiket, és 1303 májusában Anagniban meghozta ítéletét: Magyarországot az örök lés jogán I. Károlynak ítélte, a cseh királyt és fiát kizárta az ország birtoklásából. 1303 ele jén Boccassini Miklós pápai követ elhagyta az országot, szeptemberben pedig Bonifác pápa belehalt az ellene elkövetett francia tá madás során átélt traumába - mindezek el lenére ,i pápaság magyarországi politikája

Három király - öt koronázás

változatlan maradt. Néhány évvel később, 1308-ban az első francia pápa, V. Kelemen

Gentilis (Gentile da Montefiore)

küldötteként újabb legátus érkezett az or szágba, Gentilis bíboros, aki 1311-ig, távo zásáig elődjénél is nagyobb aktivitást fejtett ki, jelentős, szinte meghatározó szerepet ját szott az országos politikában. 1304-ben Vencel cseh király serege élén Magyarországra érkezett, hogy fegyverrel biztosítsa fia trónját, az itt tapasztaltak ha tására azonban úgy d ö n t ö t t , gyermekét inkább hazaviszi Csehországba. Döntését feltehetőleg n e m szánta végleges visszavo

Ferences szerzetes, bíboros, V. Kelemen pápa Magyarországra kül dött követe. Feladata kettős volt: az egyházi fegyelem helyreállítása. I. Károly helyzetének erősítése. Ez utóbbi érdekében 1308 novembe rében személyesen tárgyalt Csák Mátéval, az ekkor kötött megegye zésük azonban nem bizonyult tartósnak. Jelentős szerepet játszott I. Károly második és harmadik koronázásának előkészítésében, lebo nyolításában. Több egyházi zsinatot tartott, jelentős igazságszolgál tató tevékenységet fejtett ki Magyarországon. 1311 szeptemberében távozott az országból, miután az egyházból kiközösítette Csák Mátét. 1312-ben halt meg, Assisiben, a saját kápolnájában temették el.

nulásnak, mégis úgy alakult, hogy Vencel ezzel a lépéssel végleg eltűnt a magyar poli

győzni az ország közvéleményét is. A tró

tika színpadáról.

1305 nyarán meghalt

nért vívott küzdelem során kiderült, első,

II. Vencel király, u t ó d a Magyarországról

sietős megkoronázása n e m felelt meg sem-

hazamenekített fia lett, III. Vencel néven. Uralma Csehországban sem lett hosszú: 1306 augusztusában ellenfelei meggyilkol ták. Még csak 17 esztendős volt; halálával kihalt a Premysl-dinasztia. III. Vencel cseh király egy évvel halála előtt l e m o n d o t t magyar királyi címéről, majd n é h á n y h ó n a p múlva a magyar koro nához való jogát a koronázási jelvények kel együtt ünnepélyesen átruházta távoli rokonára, III. O t t ó bajor hercegre. O t t ó a kezére jutott koronával és koronázási ék szerekkel

szinte azonnal

Magyarország

ra indult. 1305. december 6-án, Fehérvá r o n királlyá koronázták, további sikereket a z o n b a n n e m ért el. A magyar előkelők meglehetősen k ö z ö m b ö s e n fogadták, ko moly udvartartás és támogatók nélkül járta az ország útjait, és a m i k o r 1307 augusztu sában V. Kelemen pápa felszólította O t t ó t és híveit, hogy a kiközösítés terhe mellett ismerjék el I. Károlyt magyar királynak, Kán László erdélyi vajda elfogta, elvette tő le a k o r o n á t , majd szégyenszemre futni hagyta.

O t t ó Erdélyből

nagy kerülővel,

Oroszországon, Lengyelországon át tért vissza Bajorországba. Magyar királyi címét 1312. évi haláláig viselte, a magyar politi kában a z o n b a n n e m játszott több szerepet. 1307 végére I. Károly m a r a d t az egyedüli magyar király, erről azonban meg kellett

Ottó király. Miniatúra a Thuróczy-krónikából, 7488


tyás-) t e m p l o m b a n másodszor is királlyá

A korona megtalálása. Miniatúra a Képes Krónikából, 1358 után

koronáztak - mivel a Szent Korona még Kán László kezén volt - egy erre a célra fel szentelt koronával. Az országos közhangu lat azonban n e m érte be a budai koroná zással. Gentilis bíboros egyházi átok kilá tásba helyezésével megszerezte a k o r o n á t , és 1310. augusztus 27-én végre sor kerülhe tett 1. Károly m i n d e n szabálynak megfelelő, h a r m a d i k koronázására. A h á r o m k o r o názás miatt az u t ó k o r is bizonytalan ma radt abban a kérdésben, m i k o r is kezdődött I. Károly magyarországi uralkodása.

Részlet I. Károly 1309. évi koronázási esküjéből „Az említett Károly úr, Magyarország ki miféle szokásnak és hagyománynak, ezért

az esztergomi érsek által magyarul elő

m á r kialakult az a hármas szabály, mely

terjesztve, megesküdött, hogy az aláb

szerint az ország királyait az esztergomi ér

biakat sértetlenül megtartja: Azt tudni

seknek, Székesfehérváron, a Szent Koroná

illik, hogy Istennek aláveti magát,

val kell megkoronáznia. Károly uralmának

az ő törvényeinek engedelmeskedik.

törvényessé tétele érdekében két dologra feltétlen szükség volt: a korábban n e m Károly-párti előkelők meghódolására, és egy új, mindenki által elfogadott koronázásra. 1308 novemberében egy Pesten tartott or szággyűlésen a megjelentek királyukká vá lasztották Károlyt, akit a következő évben a budavári Nagyboldogasszony (a mai Má

Ottó király elveszíti a Szent Koronát „Azt sem szabad elhallgatnunk, hogy amikor az említett Ottó herceg a Szent Koronát Magyarországra hozta, ellenségeitől való féltében esztergályos mesterséggel egy csobolyóba rejtette. Amikor csöndes éjszakán embereivel az országúton lovagolt, ahol igen sok utas járt, a szíj, amellyel a csobolyó borosedény módjára a nyeregkápára volt kötözve, véletlenül eloldozódott, leesett, hogy észre sem vették. Amikor azután kivilágosodott, és látták, hogy nincs meg a drága kincs, nagyon megijedtek. Gyorsan nyargaltak visszafelé, amennyire csak tőlük tellett: hát a koronát a sok járókelő közt megtalálták a földön, az országút közepén." Thuróczy János krónikájából

rálya... előbb latinul felolvasva, majd...

n e m is tekintették törvényesnek. Ekkorra

A katolikus hitet... megtartja... A reá bízott királyságot és királyi jogokat nem kisebbíti, sem el nem idegeníti... Országának, Magyarországnak a ne meseit a bevált régi jogban megerősíti, és a zsarnokság elnyomásától meg szabadítja. Csak törvényes házasság ban él..."

A 16. századi történetírók és 19-20. szá zadi

történettudósok

nemegyszer

1308-

tól kezdve tárgyalják Károly uralkodását, az 1301-1308 közötti időszakot pedig gyak ran interregnumnak, azaz királytalan idő szaknaktekintették. Maga I. Károly, és okle velei n y o m á n a középkor rövidebb vagy hosszabb történeti m u n k á i azonban egy aránt az első koronázás d á t u m á t tekintették az uralkodás kezdetének: e szerint I. Károly 1301-1342 között, negyvenkét évig uralko dott - e felfogás visszamenőlegesen is m i n t egy kitörölte az emlékezetből a két ellenfél, Vencel és O t t ó rövid királyságát.

I. Károly harca a hatalomért


A nehéz, bizonytalansággal terhes évek alatt I. Károly korán felnőtté érett: 1306-ban megházasodott, és ekkor már személyesen vett részt az ellenfelei el len indított katonai akciókban. Károly tud ta, hogy Venceltől és Ottótól eltérően neki nincs hova hazatérnie, így n e m érte váratla nul nagyapja 1308-ban készült végrendele te: ebben II. Károly nápolyi király Róbert calabriai herceget tette meg általános örö kösének, unokájára, a magyar királyra csu pán n é h á n y zacskó aranyat hagyott. Szá m á r a tehát - a m e n n y i b e n király akart len ni - egyetlen lehetőség m a r a d t : meg kellett töltenie ta rt a lo m m a l magyar királyi címét. Az 1310-es h a r m a d i k koronázással forma szerint helyreállt az ország egysége, a tény leges h a t a l o m a z o n b a n továbbra is nagy részt a t a r t o m á n y u r a k kezében maradt. A koronázástól m i n d e n k i mást várt: az or szág lakossága békét és rendet, a bárók megszerzett kiváltságaik változatlan fenn tartását, I. Károly pedig valódi uralkodásá n a k kezdetét. A béke, rend és az erős királyi h a t a l o m megteremtésének igénye azonban

I. Károly a szepeshelyi templom falán Miközben az országban számos helyen folyt a harc, a szepeshelyi káptalan bazilikájának falára a prépost nagyméretű freskót készíttetett. A kép középpontjában Szűz Mária ül, ölében a gyermek Jézussal, és jobb kezével koronát helyez a térdeplő magyar király, I. Károly fejé re. A falképnek vannak mellékszereplői is: a Madonnától jobbra Tamás esztergomi érsek, mögötte a kép megrendelője, Henrik prépost térde pel, az érsek a koronát, a prépost az országalmát tartja a kezében. Károly mögött Semsei Frank Tamás szepesi várnagy, Károly fegyver hordozója látható, a király kardjával a kezében. A freskó témája egyedülálló Magyarországon, a király hatalmának égi eredetét, vagyis jogosságát szemlélteti.

szemben állt a bárók elvárásaival, megvaló sításuk érdekében fel kellett számolni a kis királyok tartományait, visszaszorítani uraik hatalmát. Ily m ó d o n az 1310-es évek béke helyett harcot, rend helyett zűrzavart hoz tak Magyarországnak. A tartományúri hatalom kiépítése ide jén az országban m i n d e n n a p o s s á vált az erőszak. Mindenki, aki a terjeszkedő bárók

Szűz Mária megkoronázza I. Károlyt. Falkép a szepeshelyi káptalani templomban


Gersei Margit családjának kiirtása Kőszegi János „Hűtlenségének felségünk gyalázására Irányuló tettei voltak ugyanis többek között, hogy mialatt Csapó fia András fiai, László és Dénes ispánok, nemes férfiak az akkor János hatalmának alávetett területen tartózkodva,... állhatatosan nevünket, méltósá gunkat és a szent korona felemelkedését fogadalmuk szerint mindig segítették és támogatták és azokon a részeken növelték, felette el lenségesen Dénes és László ispánok házára küldött szerviense és istentelenségben segítője, Demeter fia Vörös Salamon által László ispánt a lakhelyükön, Gelsén a Szent László király tiszteletére emelt egyházban három szolgájával együtt kegyetlenül megölette, és mi után megölték, és a templomból gyalázatos módon kivonszolták, dühének kegyetlen vadságában fejét levágatta. Dénest pedig hét nemes úrnővel, saját és László ispán hitvesével, fiaikkal és gyerme keikkel együtt éjjeli rablótámadással saját házában - óh fájdalom megégettette, egyedül csak László ispán Margit nevű alvó leánya, a jó emlékezetű Köcski Sándor ispán, egykori hű országbírónk uno katestvére menekült meg a tűzből dajkájának gondoskodása által." Részlet I. Károly 1332. november 8-án kelt okleveléből

A rozgonyi csata. Miniatúra a Képes Krónikából, 1358

útjába került, számíthatott arra, ha bármi féle ellenállást tanúsít, fellépésével életét, családja biztonságát, vagyonát veszélyezte ti. Az előkelő és hatalmas, az ország északi részén több várral rendelkező Balassa csa lád szinte minden birtokát elfoglalta Csák Máté - javaikat csak a trencséni nagyúr ha lála után, 1321-ben tudták visszaszerez ni. A Vas megyei nemes családból szárma zó Gersei Margit kisgyermekként egyedül menekült meg a Kőszegiek családja ellen intézett véres támadásából: apját, László is pánt faluja templomában, annak testvérét, Dénest, valamint az asszonyokat és gyer mekeket az udvarházukban mészárolták le. Margit is csupán dajkája talpraesettsé gének köszönhette, hogy életben maradt. Az ország egy másik pontján, Körös me gyében Aba nembeli Miklóst a Kőszegiek elfogták, meztelenül ló farkához kötve kegyetlenül meghurcolták, majd kiűzték öröklött birtokaiból. Az országszerte me sélt számos hasonló történet miatt a több ség számára egyszerűbb megoldásnak tűnt, hogy vállalta az erős és erőszakos szomszéd

szolgálatát, akadtak azonban olyanok, akik számára elfogadhatatlan volt, hogy enged jen a basáskodó tartományúr akaratának. Szécsényi Tamás például nemzetsége többi tagjával szembefordulva, birtokait hátra hagyva nem Csák Máté, h a n e m a gyermek I. Károly udvarában keresett szolgálatot. Tette, amely megalapozta későbbi sikeres pályafutását, ekkor még csak kárt és nehéz séget hozott számára. H a s o n l ó k é p p e n állt Károly szolgálatába Elefánti Dezső, aki ez zel a lépésével n e m csupán birtokait vesz tette: o t t h o n á b a n hátrahagyott fiait Csák Máté megvakíttatta, feleségét pedig addig tartotta fogságban, ameddig meg n e m halt. I. Károly Csák Mátét tartotta a legveszé lyesebb ellenfélnek, a bárók közül elsőként ellene próbált fellépni. 1311 tavaszán tar tományába utazott, és sokadszorra is kí sérletet tett valamiféle megegyezésre. Csák Máté azonban ellenségként fogadta, távo-


zása után pedig támadást intézett az or szág közepe, Vác és Buda ellen, az év végén

fegyverrel állt az útjába. A király 1312 ta vaszán serege élén személyesen indult a lá

pedig az esztergomi érsek birtokait pusztí totta, hatalmas károkat okozva. A tarto

zadók ellen, elfoglalva néhány várukat. Időközben az Amadé fiak a Csák Máté ál

mányurak elleni harc azonban mégsem itt, hanem a Károlyhoz hű Aba Amadé terüle tén kezdődött, egy váratlan zendülésnek

tal küldött segédhaddal ostrom alá fogták a konfliktust kirobbantó Kassa városát.

köszönhetően. 1311 szeptemberében a kas sai polgárok megölték a városuk szabadsá gát veszélyeztető Aba Amadét, két fiát pe dig foglyul ejtették. A szemben álló felek közti közvetítés nehéz feladatát a király vállalta magára, az októberben írásba fog lalt békefeltételek azonban egyértelműen Amadé fiainak tartományúri hatalmát kí vánták megsemmisíteni, amelynek a négy szabadon maradt Amadé fiú hamarosan

Károly a helyszínre sietett, serege a Kas sához közeli Rozgony falu közelében ütkö zött meg az ostromló hadakkal. Az Ama dé fiaknak sikerült elfoglalni a falu fölötti lankás dombokat, Károly serege a Hernád völgyébe szorult. A dombról lezúduló ro ham szinte elsodorta a királyi hadat, sokad magával életét vesztette a királyi zászlótar tó is. A krónikás szerint „a hegy oldalában oly kemény csata támadt, amilyen még nem volt Magyarországon a tatárok ideje óta".

I. Károly harca a tartományurak ellen


Csesznek várának romjai a Bakonyban. Légi felvétel

Károly saját lobogó híján a seregében harcoló johannita lovagok zászlaja alatt folytatta a küzdelmet, és végül hatal mas véráldozattal megszerezte a győzel-

Milyen volt egy vár a 14. század elején? A 1 4 . század elején a várak voltak a hatalom legszembetűnőbb meg testesítői. A vár biztosította a hozzá tartozó terület feletti uralmat, egyúttal lehetővé tette, hogy tulajdonosa bárkinek - még a királynak is - ellenállhasson. 1300 körül az ország várainak mintegy négyötöd része magánkézben volt. Ezeknek a váraknak csupán a kisebbik hányada képviselt stratégiai értéket, többségük a fontos útvonalaktól távol, hegyek között álló, nehezen megközelíthető mentsvár volt. Épí tésükkor a lakályosság szempontja fel sem merült, csak néhány vár ban ismerünk lakás céljára szolgáló palotát. Többségüket mindössze egy kerítőfal és egy azon belül épített torony alkotta, a mai ember várfogalmához képest meglepően kicsik voltak. Az I. Károly által 1312-ben elsőként megszerzett Sáros vára például egy 13x13 méter alapterületű, 4 méter vastag falú torony volt, körülötte egy 20 x 30 mé teres védhető területtel. Az erősségek egy része egyszerű favár volt, itt az ostrom hatásosságát már néhány gyújtónyíl biztosította.

met. Az ellenséges h a d m i n d k é t vezére, va lamint A m a d é két fia, Miklós és Dávid is elesett a csatában. A rozgonyi diadal - n o h a így került be a történelemkönyvekbe - n e m a lezárása, h a n e m a kezdete volt a t a r t o m á n y u r a k el leni küzdelemnek. A sikeren felbátorodott király 1313-ban Csák M á t é ellen fordult, és ezúttal m á r kisebb sikereket el is ért, az i m m á r létükben veszélyeztetett b á r ó k azonban sorra elfordultak tőle. Károly m á r n e m visszakozott: hűtlenség c í m é n levál totta szinte az egész bárói kart, új, megbíz ható embereket nevezett ki helyettük. El hagyta az ország veszélyesnek ítélt középső területét, és előbb északon, majd később a mindig is hűséges déli megyékben, első sorban Temesváron rendezkedett be, mi közben folytatta hadjáratait. 1314 végén, 1315 elején a Tiszántúlon, a Borsák ellen harcolt, 1315 tavaszán serege Erdélyben, Déva vára alatt, Kán László fiai ellen ara tott győzelmet. A következő év tavaszán


Kőszegi János ellen indult, és néhány hét alatt sikerrel elfoglalta Somogy, Tolna és Baranya megyék Kőszegi-birtokait. 1316 végén kitört Borsa Kopasz felkelé se, az új szerb uralkodó pedig délről támadt az országra. Károly híveinek gyarapodása azonban lehetővé tette, hogy hadai egyszer re több hadszíntéren is eredményesen bo csátkozzanak harcba. 1317-ben, miközben Károly Szerbiában harcolt, hívei Debrecen nél legyőzték a Kopasz vezette tiszántúli lá zadókat, és felszámolták a Borsák tarto mányuraságát. Nyár végén Csák Máté ellen indultak, elfoglalták Visegrádot, majd Ko máromot, egy másik sereg pedig Kőszegi András nyugat-dunántúli tartományát szá molta fel. Novemberben újra az Amadé fiak kerültek sorra: őket az év végére föl dönfutóvá tették, kénytelenek voltak kül földre menekülni. Ugyanakkor egy negye dik sereg Nekcsei Demeter tárnokmester vezetésével a Drávántúlon Kőszegi János várait ostromolta sikerrel. A szinte az egész országban

zajló

harcok

megerősítették

I. Károly hatalmát: bár további küzdelmek vártak még rá, hívei 1317 végén m á r bizto sak voltak győzelmében. 1321 márciusában meghalt Csák Máté, akinek tartománya mindaddig sikerrel áll ta az ellene indított támadásokat. A nagyúr halála értelmetlenné tette a további ellenál lást: várainak nagyobbik része kardcsapás nélkül került a király birtokába, Máté volt székhelyét, Trencsént azonban csak há romheti kemény ostrom árán sikerült el foglalni. A leghatalmasabb t a r t o m á n y ú r kidőlte után a király Kán László fiai ellen küldte seregét. Az újonnan kinevezett er

győzött, akik több ízben hűséget fogadtak, ennek ellenére továbbra is megbízhatatla nok maradtak: még az 1330-as években is

A Bars megyei Saskő vára. 1321-ben került I. Károly birtokába. Légi felvétel

szembeszálltak királyukkal. A hadjáratok látványosan bizonyították, hogy a t a r t o m á n y u r a k hatalma elsősorban a várak birtoklásán alapult. A t a r t o m á nyok felszámolása v á r o s t r o m o k sorozatá

délyi vajda, Szécsényi Tamás gyorsan fel

ból tevődött össze: mihelyt a m e g t á m a d o t t

morzsolta ellenállásukat, Erdélyt visszahó

b á r ó várai királyi kézre kerültek, t a r t o m á

dította, Kán László fiait pedig kiszorította

nya is megszűnt. A harcok során a gyakran

az országból. 1323-ra n e m m a r a d t számot

erőszakkal összekovácsolt família is b o m

tevő ellenség az országban: a tartomány

lékonynak bizonyult: a várak jelentős ré

urak meghaltak vagy földönfutók lettek,

szét várnagyaik o s t r o m nélkül adták a ki

váraik a király kezére kerültek, tartomá

rály kezére. 1323-ra I. Károly ténylegesen

nyaik megszűntek. A király csupán egyet

és teljesen birtokba vette országát, amely

len családdal bánt - érthetetlenül - elné

nek királyi címét m á r t ö b b m i n t húsz éve

zően: a Kőszegiekkel, akiket többször le

viselte.

Nekcsei Demeter, a király bizalmas híve feleségével. Részieta Nekcsei-bibliábó/

I. Károly berendezkedése I. Károly kormányzása • 30 I. Károly Magyarországa • 37 Nagyra törő dinasztikus tervek • 42 Az utolsó évek • 46

I. KÁROLY BERENDEZKEDÉSE

I. Károly kormányzása

A visegrádi fellegvár

A t a r t o m á n y u r a k felett aratott győze

és vált h a m a r o s a n virágzó városkává az

lem után Károly Temesvárról újra

udvar ideköltözésének köszönhetően. A ki

az ország szívébe költözött, új kirá

rály először megerősíttette, lakályossá ala

lyi székhelyét a Dunakanyarban, Visegrá

kíttatta az Árpádoktól örökölt váregyüt-

d o n építette ki. A pilisi királyi vadászerdő

test, majd palotát építtetett m a g á n a k az

ben, festői vidéken fekvő Visegrád

alsóvár és a város közti területen. Károly

régi

várát a tatárjárás elpusztította, helyette a te

visegrádi palotájából ma csupán falmarad

lepülés feletti hegyormon 1250 körül új

ványokat ismerünk, amelyeket sikerült a ré

fellegvár épült, amelytől őrtornyokkal erő

gészeknek feltárni a későbbi építkezések

sített fal futott le egészen a Dunáig. A folyó

falai alól. A m a r a d v á n y o k alapján annyi bi

és a partján vezető út védelmére nagymé

zonyos, hogy ez a korai palota meglehető

retű,

sen egyszerű, k ü l ö n b ö z ő funkciókat ellátó

hatszögletes

lakótornyot

emeltek,

amelyet ma Salamon-torony néven isme

épületekből állt,

rünk. A tatárjárás idején elpusztult telepü

sebb-nagyobb távolságban, szórtan helyez

amelyek egymástól

ki

lés is itt, a torony közelében épült újjá,

kedtek el. Falai közt az udvar tagjainak m á r


I. Károly. Miniatúra a Képos Krónikáira/, 1358 után

nem jutott hely: ők a városkában vettek, il letve építtettek házat. A hegy és a D u n a közti szűk területen fekvő Visegrádon ily módon hamarosan főúri kúriák, lakótor nyok emelkedtek. A tartományurak idején szétzilálódott az ország kormányzata: a bárói tisztségek egy részét be sem töltötték, másokat egy szerre többen is bitoroltak - előfordult, hogy a legfontosabb méltóságot, a nádori tisztséget egy időben négyen is viselték. A megyék vezetését többnyire megkapa rintották a tartományurak, az utakon lesel kedő veszélyek miatt pedig az emberek gyakran m á r el sem indultak otthonról, hogy megpróbálják elintézni ügyes-bajos dolgaikat.

Károly gyermekkirálysága bi

zonytalan éveiben, majd az ország meg szerzéséért

folytatott

évtizedes

harcban

alaposan megismerhette a szolgálatába sze gődött előkelők vagy épp egyszerű lovagok képességeit és jellemét, és arról is határo zott véleményt alkothatott, melyek azok az intézmények, amelyek jól működnek, ugyanakkor a kormányzás mely területein szükséges változtatnia. Visegrádi berendezkedése n e m csupán az épülő palota - mai szemmel igencsak puritán - bebútorozását jelentette; sokkal fontosabb volt, hogy ekkorra m á r kivá lasztotta, kiknek lehet bejárása termeibe. A régi bárói kar eltűnt, helyére azok a ne mes urak kerültek, akik végigharcolták Károly háborúit. A legmegbecsültebbek természetesen közülük is azok voltak, akik m á r 1301-ben Károly pártjára álltak, so kan azonban a harcok idején cserélték va lamelyik t a r t o m á n y ú r szolgálatát a kirá lyéra. Az első komoly csatában, a rozgonyi ütközetben a király oldalán m á r ott har coltak Károly későbbi legkedveltebb hí vei: Szécsényi Tamás, Debreceni Dózsa, a Szécsi fivérek és sokan mások, a Bátori, a Kállai és további számos család fiai. Többségükben nagy múltú, de kis vagyo n ú , a tartományuraktól fenyegetett vagy épp vérig sértett nemesi famíliából szár maztak. Kockázatos vállalkozásba fogtak,

amikor Károly szolgálatát választották, a kockázat azonban ezúttal busás hasznot hozott. Királyuktól birtokokat, várakat, különleges kiváltságokat és országos tiszt ségeket kaptak, s vele a kiválasztottság

A visegrádi alsóvár falai


Druget Fülöp nádor pecsétje, 1324

büszke érzését, a t u d a t o t , hogy jelentékte len vidéki n e m e s b ő l az országos politi kát m e g h a t á r o z ó szűk csoport tagjai közé emelkedtek. Ebbe a csoportba szinte kizárólagosan magyar n e m e sek tartoztak. Károly egykori kísére téből csupán egyetlen család, a n á p o lyi francia Druget Fülöp és rokonai j u t o t t a k bárói méltósághoz, ők azon ban hatalmas karriert futottak be. Károly udvara elvben az ország m i n den nemese előtt nyitva állt, a gyakorlat a z o n b a n azt m u t a t t a , befolyásos pártfogó nélkül nehéz volt élni a lehetőséggel. Ha valaki a népmesék hőseihez hasonlóan szerencsét akart próbálni, komoly költsé geket áldozhatott a felkészülésre: a meg felelő ló, fegyver, ruházat előteremtése sokba került, s az illő m ó d o n felruházott nemes még korántsem lehetett biztos ab b a n , hogy elnyeri a király tetszését, és megkapja az első olyan feladatot, ahol bizonyíthatja rátermettségét - az udvar b a n ugyanis számos hozzá hasonló ifjú várt a nagy lehetőségre. A magyar királyi u d v a r n a k Károly uralkodása végére kiala kult a hierarchiája. Élén a legbefolyáso

A Drugetek A francia eredetű dél-itáliai család sarja, Druget Fülöp I. Károly kísé retében, gyermekként vagy legalábbis nagyon fiatalon érkezett Ma gyarországra. Királyával együtt nőtt fel, vele együtt tanulta a fegyver forgatást, és szinte valamennyi hadjáratában részt vett. 1315-ben lett szepesi ispán és várnagy, karrierje egész a nádori székig emelte: 1323-tól haláláig töltötte be az ország első méltóságát. Karrierjének híre Nápolyig jutott, hallatára János nevű öccse is az országba költö zött két fiával. Fülöp halála után János lett a nádor, őt pedig Vilmos fia követte e tisztségben. A királyi adományoknak köszönhetően Vilmos már az ország legvagyonosabb földesura volt, 9 váruradalom volt a birtokában, ingó vagyona mennyiségben, minőségben egyaránt messze felülmúlta a kortárs magyar arisztokraták javait. 1330-ban készített végrendeletében a következő értékek szerepeltek: 10 nagy és 8 kicsi ezüstcsésze, 12 ezüstserleg, 1 drágakövekkel kirakott aranykorona, 10 ezüstkanál, 3 ezüstöv, egy nagy aranyozott ezüstkereszt drágakövekkel kirakva, valamint több vég aranyozott bíborszövet.

sabb főméltóságok, az ország bárói - a ná dor, az országbíró, az erdélyi vajda és tár saik - álltak, u t á n u k a király személyes szolgálatában álló, de k ü l ö n tisztséget n e m viselő lovagok helyezkedtek el. Egy részük az „udvari ifjú" címet viselte, az előkelőb bek számára Károly 1323 u t á n megte r e m t e t t e az „udvari lovag" rangfokozatot, a gyermekeket és serdülőket pedig „udvari a p r ó d k é n t " alkalmazták. Az u d v a r létszá ma valószínűleg megközelítette, talán meg is haladta a h á r o m s z á z a t . A királyt t e e n d ő i - h a d j á r a t o k , diplo máciai tárgyalások, országos ügyek - sok szor elszólították választott székhelyéről, de ha tehette, Visegrádon t a r t ó z k o d o t t , és i n n e n irányította az országot. A h o g y előszeretettel h a n g o z t a t t a , a „ h a t a l o m tel jességével" u r a l k o d o t t , g y ő z e l m e u t á n n e m hívott össze országgyűlést, d ö n t é s e i be csupán a királyi t a n á c s tagjainak, vagy is a b á r ó k n a k és az ország főpapjainak volt n é m i beleszólása. Az Á r p á d o k t ó l ö r ö költ i n t é z m é n y e k e n s z á m o s változtatást hajtott végre, s ezek a v á l t o z t a t á s o k az ud varhoz k a p c s o l ó d ó , o t t helyet k a p ó vala m e n n y i i n t é z m é n y t - a király saját b í r ó ságát, az u d v a r írásbeli feladatait végző kancelláriát vagy a k a m a r a néven emlege tett királyi kincstárat - é p p ú g y érintették, m i n t a király kezére j u t o t t , sokszor távoli birtokokat, n a g y s z á m ú várat. A t ö r t é n e t t u d o m á n y Károly intézkedéseit, újításait régóta egyfajta reformpolitika megnyilvá nulásának tekinti, maga Károly a z o n b a n aligha g o n d o l k o d o t t így intézkedéseiről. Az ő fennen hirdetett célja a „régi", vagyis a t a r t o m á n y ú r i ha ta lom előtti rend, „az or szág jó állapotának helyreállítása" volt, ami gyakorlatilag az Á r p á d o k örökségé nek hasznosítását, az ország m ű k ö d é s é nek biztosítását, erőforrásainak kiaknázá sát jelentette. A középkori királyoknak alapvetően kétféle bevételi forrásuk volt: a kezükön lévő birtokok jövedelme, valamint az úgy nevezett regálé, azaz királyi jogon szedett jövedelmek. Az u t ó b b i h o z számított bevé-

I. Károly ezüstgarasa

I. Károly pénzei Az országban bányászott aranyból 1325-ben kezdték verni az első magyarországi aranypénzt, amelyet a mintául szolgáló firenzei pénz után forintnak neveztek. Károly forintjának előlapjára a firenzei lilio mot, hátlapjára Keresztelő Szent János képét verték. Az 1329-1337 között veretett garasnak nevezett ezüstpénz - amelyből 16 ért egy forintot - előlapjára a trónon ülő uralkodó, hátlapjára címere került. A mindennapokban azonban általában nem ezek a nagy értéket képviselő pénzek, hanem az ezüst és réz ötvözetéből vert dénárok forogtak.

teleket - a p é n z verésből, v á m o k b ó l , adókból, k ü l ö n b ö z ő bá nyajövedelmekből a királynak járó össze geket - n e m c s a k a királyi b i r t o k o k o n , ha n e m az ország egész területén beszedték, a regálejövédelmek nagysága tehát függet len volt a királyi b i r t o k á l l o m á n y nagysá gától. Az Á r p á d - k o r b a n II. A n d r á s király tett kísérletet arra, h o g y gazdálkodását

átalakítsa, és elsősorban a királyi jogon szedett jövedelmekre alapozza. Kísérlete, főként azért, mert a birtokok nagyméretű eladományozásával kapcsolódott össze, csúfos kudarcot vallott. Az időközben el telt évszázad társadalmi, gazdasági válto zásai i m m á r lehetővé tették, hogy Károly sikerrel fogjon a pénzügyek rendbetételé hez, ráadásul ő n e m követte el A n d r á s hi-

Egy idealizált uralkodó: Szent László a Magyar Anjou Legendárium ábrázolásán


Egy középkori képregény: a Magyar Anjou Legendárium Az eredetileg mintegy 200 lapból álló díszes kódex lapjai szétszóród tak a világban, a jelenleg ismert 137 lapot három különböző könyvtár ban - New York, Róma (Vatikán) és Szentpétervár híres gyűjteményei ben - őrzik. A kötet tulajdonképpen egy középkori „képregény" volt, összesen 59 szent életét meséli el kevés szöveggel, képekben. Felte hetőleg I. Károly készíttette kisebbik fia, a nápolyi trónra szánt András számára. A több festő keze nyomát őrző kódex nem az egyetlen emléke a kor magyarországi könyvkultúrájának: Nekcsei Demeter tárnokmester díszes bibliáját a washingtoni Kongresszusi Könyvtár őrzi, Vásári Miklós esztergomi érsek két gazdagon díszített kódexe pedig Padovában maradt fenn.

A Szent György-lovagrend alapítólevele

báját: a hadjáratok során kezére jutott ha talmas birtokállományból meglehetősen fukar kézzel osztogatott az arra legérde

mesebb híveinek, a hűtlen báróktól elfog lalt váruradalmak nagyobbik részét meg tartotta. Halálakor mintegy 160 vár volt a kezén - az óriási számú királyi vár azon ban nem annyira az uralkodó jövedelmét, mint hatalmát gyarapította: élükre meg bízható híveit állította, akik a befolyó jöve delmekből elsősorban kíséretük ellátását finanszírozva, biztosították a királyi hata lom zavartalanságát az adott területen. Károly újjászervezte, részben új alapok ra is helyezte királysága pénzügyeit. Figyel me elsősorban a bányászat (főként a ne mesércbányászat), valamint a pénzverés intézményei, szervezete felé irányult: egy séges szervezetbe foglalta, kibővítette az ország egész területét behálózó bánya- és pénzverőkamarákat, átszervezte a pénzve rést, megkezdte az aranypénzverést, meg szüntette az évi pénzújítás - gyakorlatilag pénzrontás - rendszerét, helyette „kama rahaszna" néven bevezetett egy új, évente szedett adót. Az elvben a pénzügyeket irá nyító báró, a tárnokmester tehermentesí tésére, a kamarák gyakorlati irányításá ra, felügyeletére új tisztséget hozott létre, a kincstartóét. Károly uralkodása végére a királyi kincstár megtelt, az udvar látha tóan dúskált a pénzben. A történetírás ezt a feltűnő gazdagságot általában a királyi reformoknak tulajdonítja, a hirtelen sok szorosára nőtt bevételek mögött azonban elsősorban az ekkor feltárt, páratlan arany lelőhelyek állhattak. A gyarapodó jövedelmekből természe tesen egyre több jutott az udvar fényének emelésére is, ahol számos jel mutatja a lo vagi életforma meggyökerezését: Magyar országon I. Károly idejében rendezték az első ismert lovagi tornát, uralkodása alatt vált szokássá, hogy a király címert ado mányozzon lovagjainak, 1326-ban pedig megalapította a Szent Györgyről elneve zett lovagi társaságot, amely egyike volt Európa legkorábbi ilyen intézményeinek. A Szent György-lovagrend létrejöttéről csupán egyetlen emlék, az alapításkor ké szült működési szabályzat tudósít. Szövege


Jelenetek Szent György életéből a Magyar Anjou Legendáriumban


Magyar szentek Assisiban, Simone Martini falfestményén: Szűz Mária oldalán Szent István és Szent László

szerint a rend legfeljebb 50 tagot fogadha

és az Anjouk szentjeinek együttes á b r á z o

tott soraiba, akik különös ismertetőjelül

lása m i n d e n n é l j o b b a n kifejezte, h o g y Ká

fekete csuklyás köpenyt viseltek, amelyre

roly m i n d k é t

latin nyelven a következő feliratot varrták:

méltó ö r ö k ö s e : n e m véletlen, h o g y t ö b b

„Valósággal igaz vagyok e baráti renddel

helyen is készült ilyen egyesített szentgalé

szemben". Károly udvarában n e m csupán

ria. Az egyik legszebb Assisiban, a Szent Fe

Szent Györgyöt tisztelték, új erőre kapott

renc-bazilika alsó t e m p l o m á b a n l á t h a t ó :

a magyar lovagkirály, Szent László tisztele

Gentilis b í b o r o s , az egykori p á p a i legátus

te is. A király nagy hangsúlyt fektetett az

megrendelésére festette a híres festő, Si

Árpád-házhoz fűződő kapcsolatai ápolásá ra, s erre a dinasztia szentjeinek kultusza kiváló lehetőséget biztosított. Az Árpádok

Szent Erzsébet, Szent Margit, Szent Imre

u r a l k o d ó h á z n a k jogos

és

m o n é M a r t i n i , egy s o r b a n ábrázolva a ma gyar Szent Istvánt, Szent Lászlót, a francia Szent Lajos királyt és társaikat.

I. Károly Magyarországa


Az 1330-as években pápai megbízottak érkeztek az országba, hogy beszedjék a szentszéknek járó adót. M u n k á jukról plébániánként lajstromokat készí tettek - az így elkészült jegyzék az első olyan összeírás, amely egységes szempon tok szerint tudósít az ország egészéről (csak a nyitrai és győri egyházmegye anya ga hiányzik). A pápai tizedlajstromban a papok tizedjövedelmének egytized részét tüntették fel. Mivel ez az összeg a hívők tizedköteles termésének mennyiségétől, másrészt a hívek számától függött, a befi zetett összegekből a lakosságra is levonha tók - nagyon óvatos - következtetések. A jegyzékből és egykorú okleveles adatok ból egyaránt kitűnik, hogy csak az ország közepe volt viszonylag s ű r ű n lakott, a ha tárvidékeken m é g hatalmas lakatlan ősrengetegek terültek el. Míg Baranya vagy Bi har megyében mintegy 500 település lehe tett ekkoriban, addig az északi határ m e n tén, a későbbi Árva megye területén a la kott helységek száma mindössze 9 volt. Az ország népsűrűsége a 14. század első fe lében n e m haladta m e g az 5-7 főt négyzet kilométerenként, a síkság és a folyóvöl gyek népsűrűsége 9 fő/km 2 körüli lehetett. „Megszámlálhatatlan falu található az or szágban, mégis ... kiterjedése miatt teljesen pusztaságnak tűnik"-írta. az 1308-ban erre utazó francia d o m o n k o s barát. E k ö r ü l m é nyek folytán a lakatlan területek 13. század végén megkezdett benépesítése ezekben az évtizedekben is intenzíven folytatódott. A betelepített területeken nemcsak fal vak, majd városok n ő t t e k ki a földből, de h a m a r o s a n kiépültek a helyi igazgatást végző megyék is. Északon Liptó, Turóc, Árva, keleten M á r a m a r o s megyék kialaku lásával a megyerendszer eljutott az ország

határokig. Az 56 megye egyszerre volt a királyi hatalom intézménye és a területén élő nemesek szervezete, amely feladatainak többségét - elsősorban a legfontosabbnak tekintett igazságszolgáltatást - a hetente vagy kéthetente tar tott megyei törvényszéken, a sedrián látta el. A sedriának helyet adó települést tekint hetjük a megye székhelyének, ahol ekkor még nem volt megyeháza, így a törvény széket egy-egy nagyobb magánházban, olykor kocsmában tartották. Székelyföl dön, a kun területeken, valamint a né met Szászföldön és a Szepesség egy ré szén n e m megyék, h a n e m úgynevezett székek működtek, amelyek azonban a megyékhez hasonló feladatot láttak el. Egy-egy megye területe kicsiben leké pezte az országot: határai közt királyi és magánbirtokok, jobbágyfalvak és kiváltsá gos települések, várak és kolostorok he-

I. Károly második kettős felségpecsétje, 1323-1330

A Szepesség Az ország legészakibb vidékén, a lengyel határ mentén fekvő Szepességben sajátos módon három, mozaikszerűen egymás mellett élő, külön közigazgatási szervezet jött létre. A 1 1 . században még szinte lakatlan erdőség területén a következő évszázadban alakult ki Szepes megye területe, élén az ispánnal. Az alakuló megye mellett azonban különálló szervezettel rendelkeztek a határőri eredetű lándzsásnemesek, egy másik önálló szervezettel pedig a szepesi szászok. A lándzsásnemesek katonai szolgálattal tartoztak a király nak, cserébe nemesi kiváltságaikért. A 1 4 . század derekára 29 lán dzsásközség jött létre, központjuk, a megyétől független sedria helye Csütörtökhely volt. A szászok különböző kiváltságait V. István 1271 ben kelt kiváltságlevele foglalta össze. Külön ispán alá tartoztak, összetartozásukat mutatja, hogy 1344-ben az úgynevezett 24 sze pesi szász város szövetségre lépett egymással. A három szervezet elkülönülése egészen a 19. századig megmaradt, különállásuk nyomai némi hozzáértéssel napjainkig érzékelhetőek.


Posztókereskedő. Miniatúra, 14. század vége

lyezkedtek el. A 14. század első évtizedeire átalakult a magyar társadalom: a korábbi sokszínűség megszűnt, az ország lakossága alapvetően nemesekre és jobbágyokra ta golódott. A nemes saját házzal és birtokkal rendelkezett, amit vagy örökölt, vagy kirá lyi adománnyal jutott hozzá. Életének ke reteit a rokonság, illetve a megye alkotta, a sok ezer nemesi famíliából csupán egy szűk réteg, néhány száz személy részesült abból a kiváltságból, hogy a királytól tiszt ségeket kapott. A magyar nemesi menta litás egyik sarokkövének számított, hogy a nemesség alapvetően katonai érdemeken alapul, s az Anjouk alatt bőséges lehetőség nyílt a katonai érdemszerzésre. Károly, majd fia, Lajos szinte minden évben hadba hívta az ország nemességét. A rendszeres hadba vonulás és az azzal járó költségek sú lyos terhet jelentettek, mivel azonban a had járat szerves - és ráadásul a legizgalma sabb - része volt a nemesség életformájá nak, egyúttal pedig a legelfogadottabb m ó d a karrierszerzésre, a magyar nemesek rit kán tiltakoztak a hadba hívó parancs ellen.

felbukkantak a korábbi évszázadok társa dalmi kategóriái, a szolgák, udvarnokok, számuk azonban egyre csökkent. A job bágyság először a királyi és magánföldes úri nagybirtokokon vált általánossá, a ha gyományos állapotot legtovább az egyházi birtokosok, valamint a csak n é h á n y m u n káskéz fölött rendelkező kisnemesek kon zerválták. A falvak külső megjelenését szá m o s tényező alakította: számított, hogy hegyek közt vagy síkvidéken feküdt, folya m a t o s a n kialakult vagy telepített falu volt. A legáltalánosabb az egyutcás, jobbágytel kekre oszló, mintegy 20-30 házból álló, 50-150 lelkes falu volt. A telken állt a fá ból, sárból készített, két vagy h á r o m helyi ségre osztott lakóház, valamint a gazdasági melléképületek: ólak, pajták, csűrök. A fa lu körül m i n d e n jobbágytelekhez szántó föld, legelő, rét tartozott, esetenként szőlő is. A t e m p l o m és a falu b i r t o k o s á n a k az udvarháza, kúriája általában a falu köze pén, a legelőkelőbb helyen állt, de akadtak olyan falvak is, amelyben t ö b b , esetenként sok nemesi kúria is állt.

A falvakban ekkor már többségében jobbágyok éltek, akik a földesúrtól kapott telken gazdálkodtak. Nyomokban még

A városi kiváltságok adományozása a 13. század második felében vette kezde tét, de az Anjouk uralkodása alatt új len dületet kapott. A várossá váláshoz számos kiváltság megszerzésére volt szükség: vá sártartási és árumegállító jog, v á m m e n t e s ség, szabad bíró- és plébánosválasztás, ezek azonban ö n m a g u k b a n még n e m biztosí tották a tartós felemelkedést - jó pár egyéb szempont is közrejátszott abban, hogy egyegy szépen induló település végül mire ju tott: országos jelentőségű város vagy elfele dett, jelentéktelen mezőváros lett belőle. Az Anjou-korban még s e m m i n e m dőlt el; az ország városállománya rendkívül sok színű volt, településszerkezetében, jogi hely zetében és joghasználatában, lakossága tár sadalmi és etnikai összetételében egyaránt.

Falusi piac az 1330-as években A Szentgyörgyi testvérek 1333-ban megosztoztak a csallóközi Csütörtökhely falun. A birtokosztályról készített oklevél részletesen ismerteti a településen tartott vásár árukínálatát, az árusok elhelyez kedését: a piac dolga pedig úgy áll, hogy Péter részén, illetve utcasorában szoktak mindenféle barmot, lovat és hasonló állatot eladásra kiállítani, hasonlóképpen szőrmét, bőröket, lent és posztót, valamint szatócsárut..., hasonlóképpen élelmiszert, akár tálakban, akár kézben kimérve, ugyanazon Péter részén kínálnak eladásra,... Sebes mesternek a részén, illetve utcasorában pedig a saját termé keiket árusító helybeli és jövevény mészárosok, pékek, posztómet szők és sarukészítők, illetve vargák állnak; hasonlóképpen a bort és minden más italt, melyet hordókban hoznak piacra, Sebes mester nek ugyanazon részében rakják ki eladásra, bár mindkettőnek az ut casorában lehet egy-egy pohárral felhörpinteni..." flaszter az oklevélből

Város ott jöhetett létre, ahol a feltételek adottak voltak a legáltalánosabb városi funkciók - elsősorban a környékbelieket is kiszolgáló piac, vásár és ipar - ellátásához. Minél több fontos útvonal mellett, illetve


kereszteződésében alakult ki egy település, annál nagyobb eséllyel vált valódi várossá. A városközpont mindig a vásártér kö rül alakult ki, a vásártér alakja, nagysága azonban már sejtette az egyes városok közti különbséget. A városfejlődés kulcs kérdésének mindazonáltal a birtokos sze mélye számított: a legelőnyösebb hely zetben a közvetlenül a király alá tartozó, minden hatalom alól kivett szabad váro sok voltak. Azok a városok, amelyeknek maga a király vagy a királyné volt a földes ura, szintén jobb helyzetben voltak, mint az egyházi vagy magánbirtokosok városai. Egy-egy város azonban akár többször is gazdát cserélhetett, a birtokossal együtt jo gi helyzetét is változtatva. A városokat a bíró és az esküdtek irányították, ez utób biak száma m i n d e n jelentős helyen 12 volt. A szabad királyi városok teljes önál lósággal rendelkeztek polgáraik ügyeiben, pereiben. A királyi mezővárosok már n e m voltak teljesen függetlenek, az ispán vagy a várnagy ellenőrizte a tanács intézkedé seit. A magánföldesúri városok hatósága általában csak jelentéktelen ügyeket intéz hetett önállóan, itt a fennhatóságot a tiszt tartó, illetve a b i r t o k o s saját bírói fóruma, az úriszék jelentette. A legjelentősebb városok a távolsági kereskedelemnek, illetve a bányászatnak köszönhették fellendülésüket. A nyugati határ m e n t é n Pozsony, Nagyszombat és Sopron, a Lengyelországba vezető utak m e n t é n Kassa, Bártfa és Eperjes, illetve az erdélyi szász Brassó és Nagyszeben egy aránt a határ közelsége és a városukon keresztül bonyolódó külkereskedelmi for galom miatt indult gyors fejlődésnek. A magyar külkereskedelem meglehetősen egyoldalú volt ekkoriban: a behozott cikkek értéke, mennyisége jelentősen meghaladta a kivitelt. Az ország passzív külkereskedel mi egyenlege miatt a 14. században a ne mesfémek váltak a legkelendőbb magyar exportcikké. A 13. század az ezüstbányászat felvirágzásának volt az időszaka, a 14. szá zad pedig a példátlanul gazdag aranylelő-

Bártfa: városfalrészlet a Szent Egyed-templommal

A városfejlődés eltérő útja Bártfa. A forrásokban a 13. század közepén felbukkanó hospestelepülés szépen haladt előre a városiasodás útján. I. Károlytól kapta első kiváltságait, amelyeket I. Lajos egészített ki a szabad bíráskodást biz tosító pallosjoggal, majd országos vásártartás jogával. A 1 4 . század második felében már fal vette körül, 1376-ban Lajos király szabad ki rályi város rangjára emelte. A 1 5 . században az ország legelőkelőbb városai, a tárnoki városok közé számított. Kőszeg. Első kiváltságait a 13. század közepén a Kőszegiektől kapta. 1327-ig a Kőszegi család birtokában volt, ekkor királyi kézre jutott. I. Károly 1328-ban kiváltságlevelet adott a városnak, amelyben biz tosította az önkormányzati jogokat. Kőszegnek Sopron jogát adomá nyozta és elrendelte, hogy azokat a pereket, amelyekben a kőszegi esküdtek nem tudnak dönteni, Sopronba kell fölten'eszteni. Az 1330-as, 1340-es években megkezdték a városfal építését. Fejlődése, kiváltsá gai ellenére Kőszeg a 14. század végén magánföldesúri kézre került. Veszprém. Az ország legrégibb városainak egyike. Itt volt az ispán ság központja, a püspök székhelye, a várhegy alatt pedig a több ön álló városrészből álló suburbium, azaz a váralja helyezkedett el. I. Ká roly a várost több lépésben a veszprémi püspökségnek adományoz ta, 1324-ben a város lakói feletti bíráskodást is nekik adta. Döntése következtében a veszprémiek a püspökség jobbágyai lettek, a város fejlődése is elakadt.


bergből (ma Kutná H o r a ) hozatott német bányászokat, és 1328-ban széles körű ki váltságokkal látta el őket. A kiváltság birto kában létrehozott város tipikus alapított város: a nagy alapterületű, négyzet alakú főtér körül épültek fel a legvagyonosabb polgárok, a város alapítóinak lakóházai, és innen indultak a város térre merőlegesen kimért utcái. A körmöci aranynak jól csengő neve volt egész Európában, Körmöcbánya pedig néhány év alatt gazdag, gazdaságilag fejlett várossá vált. Nagyra azonban n e m n ő t t a középkori magyar városfejlődés egyik sa játossága, hogy a városok területe, lakossá ga egyaránt kicsi volt: a legjelentősebb vá Selmecbánya: városrészlet az Óvárral

Körmöcbánya: a várost védő várfal és a késő középkori Szent Katalin-vártemplom

helyek felfedezésének a kora. Az újonnan

rosok falai közt is csupán 1000-2000 főnyi

feltárt bányák mellett néhány év alatt váro

lakos élt. Utcáik, épületeik az Anjou-kor

sok nőttek ki a földből: az ezüstbányászat

ban kezdtek városias külsőt ölteni: meg

nak köszönhette létét például Selmec

kezdődtek az erődítési munkálatok, a fala

bánya, Besztercebánya, az aranynak pedig

kat bástyák, kapuk tagolták. Az 1340-es

Körmöcbánya, Nagybánya. A leggazda

évekre a nyugat-dunántúli Sopront m á r

gabb lelőhelyre Körmöcbányán bukkantak.

háromszoros falgyűrű vette körül. A fala

Feltárására I. Károly a csehországi Kutten

kon belül m i n d e n valamirevaló városban


plébániatemplom, egy vagy több kolduló rendi kolostor, kórház (ispotály), valamint minél több kőház (esetenként lakótorony) emelkedett. A 14. században jelentős változások tör téntek az emberek lakáskörülményeiben is. Az igények a társadalom valamennyi ré tegében növekedtek: a várak falain belül palotaépületek, kápolnák emelkedtek, a vá rosok vezető rétege emeletes polgárháza kat épített, a falvakban is egyre szélesebb körben terjedt el a háromosztatú lakóház típus. Ezek az épületek mai szemmel nézve igen csak ridegek voltak, a helyiségek több ségébe csupán egy-két bútordarabot állí tottak. A legfontosabb b ú t o r n a k a láda szá mított. Elsősorban tárolóbútorként hasz nálták, hiszen a liszttől az ötvöstárgyakig m i n d e n t ládában tartottak, de ülőalkalma tosságul és fekvőhelyként is szolgált. Leg korábbi típusa az egy fatörzsből faragott, a szétrepedés ellen vaspántokkal megvasalt vályúláda volt. Az asztalt ekkortájt bakok ból és lapokból csupán az étkezések idejére állították fel, utána pedig „asztalt bontot tak", m i n t ahogy azt a szólás a mai napig megőrizte. Az asztalok mellett padokon, lócákon ültek - a korban még a királyi tró nusok is merev, kényelmetlen építmények voltak. Hasonló, hasáb formájú emelvény volt az ágyak alapja is, amelyet olykor-oly kor m á r ágyvégekkel is elláttak. Az egyszerű b ú t o r o k mellett fontos sze repük volt a kényelmet biztosító szőnye geknek, textiliáknak, amelyek - az ágyne művel együtt - k o m o l y értéket képviseltek, és a h o z o m á n y elengedhetetlen tartozékai voltak. A királyi, főúri várakban, gazdag polgárok házaiban a 14. század közepén je lentek meg a díszes cserépkályhák, ame lyek azonban luxuscikknek számítottak. M i n d e n n a p o s jelenség volt, hogy télen csak a legszükségesebb helyiségekben fű töttek: minél nagyobb volt egy épület, an nál több volt a fűtetlen szoba! A királyi udvar, az arisztokrácia és a vagyonos pol gárság reprezentációs igényeit a hazai ipar n e m tudta kielégíteni. A külföldről beho-

Kincsek a föld alól Az ország területén több olyan kincslelet is előkerült, amely bizonyo san a 14. század első feléből származik. Kiskunhalason aranyozott ezüstcsészébe rejtett ruhadlszítő korongok, csatok valamint gyűrűk kerültek napvilágra, amelyek - az egyik korong felirata szerint - Sinka mester tulajdonát képezték. Kizárólag viselettel összefüggő tárgyak ból állt a kelebiai klncslelet, az itt talált karperecek, csatok, ezüst díszveretek, pitykék, gombok birtokosa Garai Pál macsói bán felesé ge volt. Druget Vilmos végrendeletében valószínűleg olyan csészék ről rendelkezett, mint amilyeneket a körmendi kastély kertjében rejtett évszázadokon át a föld mélye. A 1 9 . század elején megtalált kincs leletben aranyozott ezüstcsészék, egy öblös köcsög, továbbá gyűrűk, ruhaveretek, keresztek kerültek napvilágra.

zott díszedények közül a legszélesebb kör ben a morvaországi sómázas poharak ter jedtek el, de használtak osztrák, német cserépedényeket is. Üvegáruval a 14. szá zadban velencei kereskedők látták el az igé nyes és tehetős vásárlókat, akik a drága üvegpoharakat, palackokat meg tudták fi zetni. A legértékesebb asztalnemű azonban nemesfémből készült. Hogy a 14. századi előkelők asztalára milyen csészék, köcsö gök kerültek, arról fogalmat alkothatunk a körmendi kastély kertjében felfedezett kincslelet alapján. A lakosság többségének azonban nem csupán az ezüstcsésze, de az egyszerű mázas bögre is elérhetetlen álom maradt.

Losticei sómázas pohár

A Kiskunhalas fehértói kincslelet


Nagyra törő dinasztikus tervek

A A Crécy melletti csata a százéves háború egyik legjelentősebb össze csapása volt. Illusztráció Jean Froissart Krónikáiöó/

14. század a nagy dinasztikus átren

1328-ban kihalt a 10. század óta uralkodó

deződés időszaka volt Európában.

francia Capet-dinasztia. A t r ó n , amelyre

Régi, sok száz éves múltra visszate

leányágon az angol király is igényt tartott,

kintő uralkodóházak tűntek el, helyükre

az oldalági rokonoknak, a Valois-háznak

új, korábban jelentéktelen famíliák léptek.

jutott, az öröklés kérdése azonban csak lát

A változás azonban n e m csupán abban

szólag oldódott meg - az angol uralkodó

állt, hogy egy kihalt család helyett egy má

ház, a Plantagenet-dinasztia kielégítetlen

sik, általában vele közelebbi vagy távolab

trónigénye vezetett az Anglia és Francia

bi rokonságban álló család került trón

ország közötti szakadatlan háborúsorozat

ra. Az átalakulás a kontinens térképét is

hoz, amelyet százéves h á b o r ú (1337-1453)

átrajzolta: egy-egy emelkedő csillagzatú

néven ismer a történelem. A nápolyi An

uralkodóház a megszerzett országokból

jou-ház kudarcainak az Ibériai-félsziget ke

tartományokból új ország-konglomerátu

leti területén uralkodó Aragóniái-dinasztia

mokat teremtett, mások nagy múltú or

lett a haszonélvezője: ők voltak azok, akik

szágokat alakítottak át maguk és családjuk

megszerezték az Anjouk ellen fellázadt Szi

ízlése szerint, új fővárosba, más tarto

cília szigetét, és részben sikerült átvenniük

mányba helyezve az uralom súlypontját.

az Anjou I. Károly által kiépített földközi tengeri d o m i n a n c i á t is (és majd egy évszá zaddal később az Anjouk Nápolyi Királysá gát is). A dinasztikus á t r e n d e z ő d é s b ő l t e r m é szetesen Kelet-Közép-Európa s e m m a radt ki. A 14. század e térségben h á r o m nagy dinasztia üstökösszerű felemelkedé sét hozta: a H a b s b u r g o k é t , a L u x e m b u r gokét - és ebbe a sorba illeszkedett az An jou-ház magyarországi b e r e n d e z k e d é s e is. M i n d h á r o m dinasztia a n y u g a t - e u r ó p a i jelentéktelenséget

felváltva,

a

kontinens

keleti felén csinálta m e g a szerencséjét. Az elvben E u r ó p a egész k ö z é p s ő részét magában foglaló N é m e t - r ó m a i Biroda l o m élén álló u r a l k o d ó k e k k o r i b a n hatal mas tekintéllyel, de jóval kevesebb valódi h a t a l o m m a l rendelkeztek. Királyai válasz tással kerültek a b i r o d a l o m élére, császári címet csak akkor viselhettek, ha R ó m á b a n a

pápa

megkoronázta

őket.

Tényleges

u r a l m u k jórészt saját s z ű k e b b t a r t o m á nyaikra k o r l á t o z ó d o t t , a h ű b é r i jog o k o s gyakorlásával a z o n b a n a t a r t o m á n y o k szá


mát akár meg is sokszorozhatták. A Habs burgok és a Luxemburgok hasonló m ó d o n gazdagodtak meg: előbb a család egyik tag ja német császári címet szerzett, majd a cím b i r t o k á b a n a b i r o d a l o m valamelyik kihalt fejedelmi családjának az örökségét birodalmi h ű b é r k é n t a saját rokonságá nak a d o m á n y o z t a . A Habsburg-dinasztia alapítója, I. Rudolf császár a 13. század vé gén így szerezte m e g fiainak a kihalt Ba benbergek örökségét, az osztrák és a stájer hercegséget, amely mellé a 14. században a leszármazottak a mai Ausztria területé nek t ö b b i t a r t o m á n y á t is „begyűjtötték". A k o r á b b a n szintén n e m túl jelentős Lu x e m b u r g - h á z a 14. század elején lépett ki az e u r ó p a i politikai p o r o n d r a , a m i k o r egyik tagját, H e n r i k e t 1308-ban n é m e t ki rállyá választották. VII. H e n r i k a Pre mysl-ház kihalását követően, 1310-ben saját fiának, J á n o s n a k a d o m á n y o z t a a cseh királyi címet. A család új országa szívébe, Prágába helyezte át székhelyét, felvirágoz tatva a várost, s a m i k o r János fia, IV. Ká roly személyében újra Luxemburg-házi császára lett a b i r o d a l o m n a k , Prága lett a császári k o r o n a alá t a r t o z ó félkonti nensnyi terület k ö z p o n t j a is. Ahogy g y a r a p o d o t t I. Károly magyar országi hatalma, úgy n ő t t az uralkodó külföldi megbecsültsége is. Tekintélyének h a t á r o k o n túli emelkedését jól jelzik az egyre előkelőbb uralkodóházakból érkező feleségei. Károly négyszer nősült: először a szomszédos halicsi fejedelem lányát, majd egy sziléziai hercegnőt vett feleségül, de m i n d k e t t ő t fiatalon elvesztette. H a r m a dik felesége, Beatrix m á r az emelkedő csil lagzatú cseh király, Luxemburgi János h ú ga volt, alig egy év házasság u t á n azonban Beatrix is meghalt, ismét özvegyen hagyva a magyar királyt. (Károly ekkor még m i n dig csak h a r m i n c e s z t e n d ő s volt!) Az utolsó asszony Lengyelországból érkezett. Károly 1320-ban vette feleségül I. Ulászló lengyel király leányát, Piast Erzsébetet, aki végre a várva várt fiú utódokkal is megajándé kozta. Az első két fiú korán meghalt, Lajos,

A Luxemburgi-ház alapítója, VII. Henrik seregével átkel az Alpokon. Részlet a krónikájából

András és István hercegek azonban megér ték a felnőttkort. A „magyar korona országai" elnevezés - m i n t a többes szám is jelzi - n e m csupán Magyarországot, de a magyar királyok uralma alá tartozó egyéb t a r t o m á n y o k a t ,

I. Károly leánykérése (1318) „Károly király első feleségétől gyermektelenül megözvegyülvén Tamás és Simon ispánokat István tolmáccsal és illő kísérettel János cseh királyhoz küldte, kérve őt, hogy húgai közül egyet adjon neki feleségül. János húgait követek útján Luxemburgból magához hívat ta; az idősebbiket Máriának, az ifjabbikat Beatrixnak hívták. A szüzek június 20-án érkeztek meg Prágába, az érkezésük utáni negyedik napon a királlyal és a királynéval a királyi udvar monostorába jöttek. Ide jöttek a magyar király követei is, hogy meghallgassák kérésüket és hozzáfogtak kérelmük előadásához. Kívánságukat pedig János király helyben hagyta, tetszésükre bízván, hogy húgai közül egyet ki válasszanak. A magyarok némán, nyitott szemmel álltak a két leány előtt, kedves orcájukat szorgosan szemügyre vették, testük állapo tát megvitatták, járásukat megfigyelték, alaposan megvizsgálták, hogy melyikre essék a választás. Aztán az ifjabbikat, Beatrixot kérték maguknak Magyarország úrnőjévé és királynéjává." Pelrus

von Zlttau krónikájából


Mária királyné nápolyi síremléke

országokat is jelentette. Horvátország a 11. század végétől tartozott a magyar korona alá: a magyar királykoronázás egyben horvát koronázást is jelentett. Dalmácia kevéssel Horvátország után ke rült a magyar királyi címbe, a magyar fennhatóság azonban a dalmát városok

Mária királyné végrendelete Sánta Károly felesége, Mária királyné szép kort ért meg, közel het venévesen, 1323-ban halt meg. Tizenhárom gyermeket nevelt fel, ugyanannyi unokája született - az Anjou-ház terebélyes családfája tőle eredt. A királynét Nápolyban temették el, díszes síremléke máig látható a Santa Maria Donnaregina-templomban. Végrendelete nem maradt meg, csak a végrehajtásáról készült jelentés. A mintegy 30 nyomtatott oldalnyi jegyzék hű tükre egy gazdag királyné értékei nek, s egyben a nagyra nőtt család belső kapcsolatrendszerének. Mária hagyatékában ékszerek, kegytárgyak, díszedények, sző nyegek és kárpitok, vallásos tárgyú könyvek (mind francia nyelvű) egyaránt szép számmal maradtak. Ékszerei közt több olyan is sze repelt, amelyet még Magyarországról hozott magával, mint például az apjától, V. István királytól kapott aranykorona, amelynek egyetlen rubinja külön leltári tételt kapott. Értékei többsége Nápolyban ma radt, ezeket az udvarban élő családtagok, a királyné saját udvartar tásának tagjai, illetve különböző egyházak kapták. Unokájának, a magyar királynak mindössze egy fából faragott feszület jutott, igaz, a talpa drágakövekkel díszített aranyból készült.

ban nem volt folyamatos, a partvidék többször is gazdát cserélt Velence és Ma gyarország között. Károly királyi címének szépséghibája, hogy a tartományurakkal vívott harc idején nemcsak Dalmácia, de Horvátország is kicsúszott a kezéből, így ezekben az évtizedekben a magyar uralom mindkét országban csupán névleg állt fenn. Az ország területén belül két olyan nagyobb t a r t o m á n y volt, amelyet külön kezeltek: Erdély és Szlavónia, ez utób bi a mai Horvátország területére esett. Az Erdély élén álló vajdához és a Szlavó niát igazgató b á n h o z hasonlóan egy na gyobb területet bíztak a macsói bánra, aki az 1319-ben, az Al-Dunától délre, szerb területen szervezett bánságot irányította. I. Károly az ország nehezen megteremtett egységéhez n e m nyúlt, fiai azonban her cegi címet kaptak, és kinőve anyjuk szok nyája mellől, egy-egy országrész élére ke rültek: a t r ó n ö r ö k ö s , Lajos Erdélyt kapta, István Szepes és Sáros, majd bátyja u t á n Erdély, végül Szlavónia hercege lett. A her cegi cím kezdetben csupán a gyermekek tekintélyét emelő, jól hangzó titulus volt, Lajos uralkodása alatt azonban István ténylegesen kormányozta a kezére jutott területet. A h a r m a d i k fiú, András herceg n e m kapott tartományt, ez a z o n b a n n e m azt jelentette, hogy apjának n e m voltak vele tervei, sőt az apai elképzelés reá ru házta a legnehezebb feladatot. Az 1330-as évekre m á r kevesen emlé keztek a Dalmáciában kisszámú kísérettel partra tett gyermekre - az időközben el telt évtizedekben Károly magabiztos, te kintélyes uralkodóvá nőtte ki magát, aki erős, virágzó királyságot teremtett. A ha zai rendteremtés után Károly érdeklődése - a családi hagyományoknak megfele lően - a határokon túlra irányult. Miután a szomszédban épp nem akadt megürese dő trón, Károly a feledésből elővette és le porolta saját nápolyi elsőszülöttségi jogát. Mivel az őt annakidején az apai örökség ből kizáró nagybácsinak, a hatvanas évei felé közeledő 1. Róbert nápolyi királynak


csupán két leányunokája volt, kézenfek vőnek t ű n t Károly ötlete: legkisebb fiát össze kell házasítani Róbert örökösével, a nagyobbik lánnyal, Johannával, s a há zaspár együtt l é p h e t n e Róbert u t á n a ná polyi t r ó n r a . Hosszas előkészületek u t á n , 1333 nyár elején a magyar király - gyer m e k k o r a óta először - szülőföldjére uta zott. A nápolyi látogatás s o r á n a magyar királyt, feleségét és fiát nagy tisztelettel és fényes ünnepségekkel fogadták, szeptem berben pedig sor került a tervezett eljegy zésre is. Károly jóval fényesebb kíséret tel érkezett Apuliába, m i n t ahogy o n n a n t ö b b m i n t h á r o m évtizeddel k o r á b b a n elindult: ezúttal hatszáz lovassal kelt útra, behajózásukra a g o n d o s vendéglátó hat ú j o n n a n felszerelt gályát biztosított. Né h á n y h ó n a p n y i vendégeskedés u t á n a ma gyar király és kísérete hazatért, András herceg és kisszámú udvartartása azonban N á p o l y b a n m a r a d t , hogy elsajátítsa leen dő országa szokásait. Károly, miközben a d a l m á t p a r t o k felé hajózott, elégedetten g o n d o l h a t o t t vissza a nápolyi vizitre: a vártnál k ö n n y e b b e n nyélbe ü t ö t t házas ság révén egyik fia mégiscsak lehetőséget k a p h a t arra, h o g y ősei trónjára üljön. Az 1330-as évek végén újabb t r ó n meg szerzésére nyílt lehetőség. A 14. század ele jén m é g számos részfejedelemségre tago l ó d ó Lengyelországot 1320-ra Lokietek Ulászló fejedelemnek sikerült egyesítenie. A hasonló nehézségekkel k ü z d ő két szom szédos ország, Magyarország és Lengyel ország közt évek óta f o r m á l ó d ó szövetsé get dinasztikus házasságkötéssel erősítet ték meg: ekkor vette feleségül I. Károly a lengyel királlyá k o r o n á z o t t Ulászló leá nyát, Erzsébetet. Károly Erzsébet szemé lyében végre életre szóló társat kapott, a Piast-házban pedig családja legértéke sebb és legmegbízhatóbb szövetségesét si került megtalálnia. A magyar-lengyel szö vetség az apák halála u t á n is m e g m a r a d t , nehéz helyzetben a két örökös, Kázmér és Lajos is m i n d i g számíthatott unokafivére diplomáciai vagy fegyveres segítségére.

I. Károly esküvője. Miniatúra a Képes Krónikából, 1358 után

A rokonságnak és a két udvar közt ápolt baráti kapcsolatnak köszönhetően az apja örökébe lépő III. (Nagy) Kázmér 1339ben, Visegrádon vendégeskedve örökösö dési szerződést kötött az Anjou-házzal: amennyiben nem születik fiú utódja, a lengyel trónra Károly valamelyik fia ke rül. A magyar király a szerződéssel i m m á r a harmadik trónt biztosította gyermekei számára. Teljesítményével bizonyította, hogy méltó örököse dédapjának, a nápolyi dinasztiaalapító I. Károlynak: m i n d k e t t e n pusztán jó csengésű nevükre és egy rájuk ruházott igénycímre alapozva regionális nagyhatalmat teremtettek.

III. (Nagy) Kázmér szobra a krakkói Collegium Maiusban

András herceg nevelője, Csór nembeli Tamás „Midőn mi... másodszülöttünket, Andrást régóta elhatározott meg fontolásból Nápolyba, tudniillik a mi születési helyünkre... vinni... határoztuk az úr 1333. évében, hogy ott később isteni rendelésből szerencsésen uralkodjék, Tamás mestert, megfontolván bölcsessé gét és hűségét, fiunk erkölcsének mesterévé és formálójává, vala mint egész udvartartásának vezetőjévé állítottuk magunk helyett.... Vele végül személyesen mi is sikeresen átkeltünk a tengeren Isten segítségével, és szerencsésen megérkeztünk Nápoly városába. Ott... fiunk és egész udvartartásának állása Tamás mester bölcses sége és érett kormányzása által teljes tökéletességben és tekintély ben dicséretesnek és tisztességesnek mutatkozott minden szem lélő számára." Részlett

Károly

1335-ösadományleveléböl

II. KÁROLY BERENDEZKEDÉSE

Az utolsó évek

K

Királynő-fej a diósgyőri vár zárókövén

ároly négy évtizedes uralkodása ter

karddal támadt a visegrádi palotában épp

mészetesen n e m csupán sikerekből

ebédnél ülő királyi családra. A váradan tá

állt, a király kudarcokban, veresé

madásban megsebesítette a király jobb ke

gekben is részesült. Életének, uralkodásá

zét, lemetszette a királyné jobb kezének

nak m i n d e n bizonnyal legsötétebb napja

négy ujját, majd a királyi pár gyermekei el

1330. április 17. lehetett, amikor kevésen

len fordult, akiket a nevelők saját testükkel

múlt, hogy családjával együtt nem esett ál

védtek meg. Végül a királyné egyik étekfo

dozatul a merénylő Zách Felicián dühének.

gója Feliciánra rohant, és tőrével leszúrta

A kor királyai még nem éltek elzárkózó éle

a támadót. A fegyverzajra csak ekkor rohan

tet, akinek az udvarban akadt elintézni

tak be a király vitézei, akik kardjukkal a föl

valója, mai szemmel nézve könnyűszer

dön fekvő testnek estek. A bosszú azonban

rel bejuthatott, merev előírások nem

nem ért véget Felicián miszlikbe aprításával.

nehezítették az uralkodó és alattvalói

Felicián fiát és szolgáját, akik futva próbál

közti patriarchális kapcsolatfelvételt. Az

tak menedéket keresni, elfogták, ló farkához

udvarba bejáratos kör tagjai számára vég

kötve addig hurcolták őket, míg belehaltak

képp nem volt akadály, ha királyuk elé

a kínzásba. Klára nevű leányát kivonszol

akartak járulni, Zách Felicián pedig ebbe

ták az udvarból, csúnyán megcsonkították,

a körbe tartozott. A Nógrád megyei birto

és elrettentésül körbehordozták az ország

kos családból származó Felicián Csák Máté

ban. Felicián idősebb lányát lefejezték, fiait

bizalmas emberei közé számított, a tren

száműzték az országból, a család tagjait har

cséni nagyúr halála után azonban a király

madízig halálra ítélték, a rokonság távolabbi

hűségére állt, így birtokait megtarthatta, új

tagjait szolgaságra vetették. A példátlan vér

urától várnagyi kinevezést kapott, hajadon

bosszú híre messzire eljutott, s az európai

leánya pedig a királyné udvarhölgyei közé

udvarokban terjedő pletykák magyaráza

került.

tot is találtak a merényletre. Az elsőként

Az

egykorú

Felicián

„veszett

krónikás kutya

leírása

szerint

módjára",

kivont

Itáliában feljegyzett szóbeszéd szerint az ud varban élő szépséges Klárát elcsábította a ki rályné fivére, Kázmér lengyel herceg. Mi után Klára bevallotta a történteket apjának, Felicián a merénylettel a családja becsületén esett foltot akarta letörölni. A merénylet és az azt követő kegyetlen leszámolás a krónikás szerint fordulópon tot jelentett Károly uralmában. „Amíg ez meg nem történt, Károly király kedvező sze lekkel hajózott...,

de a forgandó szerencse

elfordította tőle az arcát" - vonta le a követ Zách Felicián merénylete. Miniatúra a Képes Krónikából, 1358 után

keztetést, majd bizonyításképpen folytatta elbeszélését

Károly legsúlyosabb katonai

kudarcának részletes leírásával. A merény let évében, az ősz folyamán Károly serege

Az utolsó évek

élén Basarab, havasalföldi vajda megrend szabályozására indult. A vajda magyar hű béres volt, ekkoriban azonban szembefor dult a magyar királlyal, és bizánci, bolgár, valamint tatár szövetséget kötve egyolda lúan felszámolta a magyar függést. Károly nagy önbizalommal kezdett a hadjáratba, a számára ismeretlen vidéken, havasok és erdős hegyek között azonban n e m t u d o t t élelmet szerezni, emiatt seregével kényte len volt visszafordulni. A magyar had a Kár pátok egyik szűk szorosában a r o m á n o k csapdájába került: az utat k i d ö n t ö t t fákkal eltorlaszolták, a meredek sziklafalakon ol dalra sem lehetett elmenekülni. A króni kás szemléletes elmesélése szerint a ma gyarok

„teljességgel

a varsában

olyanok

megfogott halak".

voltak,

mint

A románok

négy n a p o n át gyilkolták a védekezésre képtelen magyar sereget, melynek nagyob bik része ott veszett a posadai szorosban. Maga Károly is csak úgy t u d o t t elmenekül ni, hogy királyi címeres fegyverzetét elcse rélte egyik vitézével, Hédervári Dezsővel. Míg a r o m á n o k a királynak vélt lovagra tá madtak, az u r a l k o d ó n é h á n y hű embe re védelmében kitört a r o m á n gyűrűből, és szerencsésen hazajutott Magyarországra. A király balszerencséjéről részletesen beszámoló ferences k r ó n i k á s következte tése mégsem bizonyult helytállónak: igaz, Károlynak uralkodása utolsó évtizedében is többször kellett h a d a t viselnie, m e r t „mindenfelől

háborúk

támadtak",

de

For

t u n a n e m pártolt el tőle. Délen az ekkori ban m e g e r ő s ö d ő Szerbiával, illetve szö vetségeseivel, a bolgár

fejedelemmel és

a bajkeverő havasalföldi vajdával akadt elintéznivalója, n y u g a t o n az újfent m o z golódó Kőszegieket szolgálatukba fogadó osztrák

hercegekkel

fajult

többször

is

fegyveressé a konfliktusa. Az 1330-as évek hadjáratai a z o n b a n általában a magyar ki rály megelégedésére zárultak le. Zách Fe licián merénylete és a posadai véres vere ség

feltehetőleg

önvizsgálatra

késztette

Károlyt, figyelmeztette a szerencse for gandóságára, d e m i u t á n sikerült m i n d

kettőt túlélnie, továbbra is bízva jó sorsá ban, magabiztosan fordulhatott az előtte álló feladatok felé. Az 1333-as, m i n d e n szempontból ered ményes nápolyi látogatást két év múlva egy még nagyobb szabású királyi összejövetel követte, a helyszín ezúttal Károly visegrádi udvara volt. A magyar királynak a régióban elért tekintélyét jelzi, hogy sikerült tárgyaló asztalhoz ültetnie az egymással ellenséges viszonyban álló lengyel és cseh uralkodót. 1335

novemberében,

fényes

külsőségek

közepette került sor a h á r o m uralkodó vi segrádi találkozójára. A lengyel királyi cím megszerzése keleti terjeszkedésük kezdeté től fogva vonzotta a Luxemburgokat, jog-

A Basarab elleni hadjárat. Miniatúra a Képes Krónikából, 1358 után


A visegrádi királytalálkozó ajándékai „Magyarország királya különböző drága ékszerekkel is megajándé kozta a cseriek királyát, úgymint ötven ezüstkorsóval, két tegezzel, két övvel, egy csodálatos sakktáblával, két felbecsülhetetlen értékű nyereggel, egy szíjas tőrrel, amely kétszáz ezüst márkát ért, meg egy csodálatos munkával kidolgozott gyöngykagylóval." Thuróczy

János

krónikáiéból

címként a Premysl-dinasztia hajdani len gyelországi uralma szolgált. A magyar uralkodó közvetítésével Visegrádon nyélbe ütött szövetség értelmében a cseh király le m o n d o t t lengyel trónigényéről, a lengyel király pedig az egykor Lengyelországhoz tartozó Sziléziáról. (A sors iróniája, hogy az ekkor még a lengyel és a cseh király meg békélését közvetítő I. Károly magyar király néhány évvel később saját családja számára biztosította Lengyelországnak a Luxem burgok elől elzárt trónját.) Külön cseh-ma gyar megállapodásban szabályozták a régió kereskedelmi útjainak forgalmát, így kí vánták kiiktatni az árumegállító joggal rendelkező Bécset a német földre irányuló kereskedelemből.

Gótikus síremlék rekonstrukció Székesfehérvárról

A h á r o m király kíséretének létszáma, az egymásnak adott p o m p á s ajándékok méltók voltak a n e m m i n d e n n a p i ese ményhez: a két vendég uralkodó ebédjére a krónikás szerint n a p o n t a csak kenyérből 4000 fogyott, borból pedig 180 hordónyit mértek ki. A visegrádi kongresszus részt vevői a bőséges vendégség után hazatér tek, a megkötött megegyezés azonban n e m maradt p a p í r o n . A következő év ja nuárjában I. Károly és János cseh király a visegrádi szerződés alapján részletesen rendezte a két ország közti kereskedelmi összeköttetést, a nyár folyamán pedig az osztrák hercegek elleni hadjárat hozta új ra egy táborba a h á r o m királyt. Közös fel lépésük békekötésre késztette az osztrák felet - a h a d b a szállt seregek úgy tértek haza, hogy tényleges összecsapásra n e m is került sor. A h a r c elmaradását kevesen sajnálhatták, a magyar t r ó n ö r ö k ö s , Lajos azonban m i n d e n bizonnyal közéjük tar tozott: ez volt élete első k o m o l y hadjárata, mégsem nyílt lehetősége bátorsága m e g csillogtatására. Károly élete utolsó éveiben sokat bete geskedett; 1342 júliusában, 54 évesen Vi segrádon h u n y t a le örökre a szemét. Te metéséről krónikása részletes tudósítást hagyott ránk. Halála m á s n a p j á n a király né, az előkelők és a papság jelenlétében a királyt skarlát ruhába öltöztették, fejére aranykoronát helyeztek, lábára drágakö vekkel kirakott, aranysarkantyús csizmát húztak, s a várból átvitték a városi plébá niatemplomba. Gyászmise u t á n testét ha jóra tették, s Budára szállították. A budai ünnepélyes misék u t á n ismét útra kelt a menet. A t e m p l o m kapujában ott vára kozott Károly h á r o m díszlova, rajtuk a ki rály fegyverzetét viselő vitézekkel: az első a királyi méltósághoz illő viseletben, a má sodik lovagi t o r n á h o z öltözve, a h a r m a d i k pedig hadba vonulásra felvértezve. M i n d h á r o m lovag a király struccmadaras sisak ját viselte, a lószerszámok aranyozott ezüstből készültek, de a vitézek ruhájára köpenyére, a lovak takarójára is bőséggel

Az utolsó évek

jutott gyöngy és drágakő. A holttestet fe detlen arccal, mindenki szeme láttára szál lították Budáról Fehérvárra - amerre a menet elhaladt, az emberek sírva gyá szolták királyukat, különösen a királyt megszemélyesítő h á r o m lovas láttán tört ki a zokogás. Végül a néhai uralkodó és fé nyes kísérete megérkezett a magyar kirá lyok koronázási és temetkezési helyére, a fehérvári Szűz Mária prépostsági t e m p lomba, ahol újabb gyászmise keretében Károlyt a nagy oltár mellett eltemették. Károly uralkodói érdemeivel a kortár sak is tisztában voltak. Az 1354-ben írásba foglalt Zágrábi Krónika írója rövid törté neti áttekintésében a következőképpen értékelte teljesítményét: „ez a király ural kodásának kezdetén sok éven keresztül ren geteg kellemetlenséget állt ki országának hűtlen zsarnokaitól. És végül hatalmas lett, és megbékélt országban fejezte be az életét, három fiút hagyva hátra, Lajos herceget, aki később király lett, aki őt követte, András herceg Szicília királya lett, István Dalmácia, Szlavónia és Horvátország fejedelme." Érté kelése rövid, de a lényegre tapintott. Ká roly királyként és családfőként egyaránt si keres pályát futott be: halálakor törvényes fiúörökösöket hagyott maga után, fiaira pedig nagy u r a l k o d ó h o z méltó örökséget. Érdemei később sem merültek feledésbe. Kétszáz évvel később egy másik zágrábi krónika - az úgynevezett Knauz-krónika úgy tartotta, „a legkiválóbb királyok közé kell számlálnunk". A 19-20. századi m o dern történetírás is nagyra értékelte és mindmáig a n n a k tekinti I. Károly uralko dói teljesítményét, n o h a személyét korán elhomályosította fia és utóda, Lajos képe. Károlyt - különösen H ó m a n Bálint m u n kái óta - elsősorban reformpolitikusként, egyfajta m o d e r n pénzügyi szakemberként ábrázolják m i n d e n ü t t , az általános iskolai tankönyvektől egészen a történeti m o n o g ráfiákig. Ez a felfogás részben egyes for rások túlértékeléséből, részben a m o d e r n gazdaságpolitikai gondolkodás visszavetítéséből fakadt, és idegen a középkor men-

Luxemburgi János cseh király lovas képe. Kódexillusztráció, 15. század

talitásától. Károly uralkodói teljesítménye akkor is imponáló, ha túlzások nélkül, sa ját kora értékrendje szerint szemléljük.

Az Anjouk síremlékei A középkori uralkodóknak temetkezési helyből is a legelőkelőbb du kált: általában a dinasztia állandó temetkező-egyházában vagy vala melyik általuk alapított kolostortemplomban helyezték őket örök nyugalomra, ahol a főoltár közelében vagy külön kápolnában, már ványból faragott, díszes sírkövet kaptak. A 1 4 . században Európában divatba jöttek az életszerűen megfaragott sírlapok, amelyeket oszlo pokra, konzolokra állítottak, föléjük pedig baldachint emeltek. A ná polyi Anjou-ház különösen élen járt az ilyen díszes, sokalakos, bal dachinos síremlékek megrendelésében. Ilyet kapott a dinasztia szinte minden tagja, a feleségeket Is beleértve, ilyen síremléket emeltek Má ria királyné földi maradványai fölé is. Ezek a síremlékek szerencsésen átvészelték az azóta eltelt évszázadokat, és Nápoly templomaiban máig hirdetik az Anjouk egykor volt gazdagságát és hatalmát. Felte hetőleg a magyarországi ág is hasonló síremlékeket emelt a család elhunyt tagjainak, sajnos azonban sem a székesfehérvári bazilika, sem a nagyváradi székesegyház, a magyar királyok két hagyomá nyos temetkezőhelye nem maradt fenn. A romjaik, maradványaik közt folytatott feltárások során előkerültek faragványok, sírkőtöredé kek, csontmaradványok, sírmellékletek, ezeket azonban ritkán sike rült megnyugtató módon azonosítani.

I. (Nagy) Lajos uralma I. Lajos király első évei • 52 A nápolyi hadjáratok • 57 „A magyar nagyhatalom" • 63 I. Lajos hadserege • 71 I. Lajos kormányzata • 76

I. (NAGY) LAJOS URALMA

I. Lajos király első évei A p j a halála után öt nappal, 1342. július 21-én Fehérváron, a Károly temeté

hogy az

ifjú

hercegek oktatását

főpa

olyan megbízható nevelők végezték, hogy

pok, nemesek jelenlétében királlyá koro

a gyermekekért akár életüket is képesek

názták a trónörököst. 1. Lajos 16 évesen,

voltak kockára tenni. Lajost és testvéreit

sére összesereglett bárók,

I. Lajos születése. Miniatúra a Képes Krónikából, 1358 után

lyeztette. A merénylet azonban arra is fényt vetett,

összehasonlíthatatlanul jobb körülmények

a kor szokásainak megfelelően még n e m

közt került trónra, mint az apja. A királyi

annyira a t u d o m á n y b a , m i n t inkább a lo

család harmadik fiaként, 1326-ban látta

vagi életforma elméleti és gyakorlati isme

meg a napvilágot, de két bátyja kisgyer

reteibe vezették be, de tudjuk, hogy a fegy

mekkori halála miatt háromesztendős ko

verforgatás elsajátítása mellett komolyan

rától a magyar korona várományosának

érdekelte a csillagászat, a történelem, és

tekintették, és trónörökösként is nevel

t ö b b idegen nyelven is folyékonyan megta

ték. Idillikus környezetben, az erdőkkel

nult. 1335-ben, a visegrádi királytalálkozó

hegyekkel körülvett Visegrádon nőtt fel,

hoz kapcsolódó o k m á n y o k o n m á r Lajos is

öccseivel és apja bizalmas báróinak a fiai

szerződő félként szerepelt, saját függőpe

val. Ebben az idillben egyetlen oda nem illő

csétjével hitelesítve a megállapodást, maga

eseményt találunk: Zách Felicián merény

a találkozó pedig jó alkalmat kínált, hogy

letét, amely a trónörökös életét is veszé

a leendő magyar királyt bevezessék a szom szédos uralkodók körébe. Lajos király előkelő Anjou származását Európa többi udvarában is s z á m o n tartot ták. Egy kortárs velencei krónikás megje gyezte, hogy „nem Attilától, Isten ostorától, hanem

a

legkeresztényibb francia

házból származik".

uralkodó

(Megjegyzése arra utal,

hogy az európai közgondolkodásban a hu nokat tekintették a magyarok misztikus őseinek.) Az Anjou-rokonságnak köszön hette keresztnevét is: védőszentje nagyapja fivére, az 1317-ben szentté avatott Lajos, toulouse-i püspök lett. Lajos király megko ronázása

után

anyja,

Erzsébet

királyné

- mintegy megköszönve a szent segítségét - dúsan megajándékozta a védőszent m a r seille-i (Franciaország) t e m p l o m á t , mise ruhákat, aranyserleget, drágaköves feszü letet és más t e m p l o m i kincseket küldve a szent segítségéért. Az anyakirályné, Erzsébet nemcsak az if jú uralkodó első éveiben, de később is, egé szen 1380-ban bekövetkező haláláig kulcs-

I. Lajos király első évei

szerepet játszott Lajos udvarában, szinte

telezettsége: a h a t á r o k o n belül élő k u n o

társuralkodóként vett részt az ország kor

kat éppúgy igyekezett az egyház nyájába

mányzásában. A király számos döntése

terelni, m i n t a határokon túl élő o r t o

mögött felsejlik a királyné akarata, és arra

dox népeket. Fegyverforgatásban való

is akadt példa, hogy Lajos azért üzent ha

jártasságának bizonyítására négy évti

dat IV. Károly császárnak, mert az egy al

zedes uralkodása alatt sokszor nyílt al

kalommal

kalma, ugyanis gyakran és kedvvel hada

ittasan

becsmérlő

szavakkal

szólt Erzsébetről. A királyné befolyása kül

kozott, a hadjáratok közötti időben pedig

földön is közismert volt. T ö b b állam, így

szívesen vadászott. Egyik ilyen fiatalkori

például Velence is arra utasította ma

vadászkalandja majdnem az életébe ke

gyarországi követeit, kérjék a királyné tá

rült: a zólyomi erdőben medvevadászat

mogatását a rájuk bízott ügyek elintézésé

közben súlyosan megsebesült, életét a med

hez. A friss uralkodót persze n e m csupán az anyja segítette az ország irányításában, hanem a szokásoknak megfelelően a kirá lyi tanács, a bárók és a főpapok testülete is. Lajosnak n e m kellett az alapokról újraépí tenie k o r m á n y á t . Igaz, az I. Károly beren dezkedésében meghatározó szerepet játszó, királyukkal közel egy korosztályba tartozó előkelők lassan kikoptak a kormányzati m u n k á b ó l - 1342-ben meghalt Druget Vil mos nádor, a következő évben Károly kor m á n y á n a k másik oszlopa, Mikes szlavón bán -, helyüket a z o n b a n betöltötte a fiatal generáció, Károly új elitjének a fiai. Tót Lőrincnek, Károly király egykori zászlótar tójának (Lajos idején tárnokmester) há r o m fia, Kont Miklós, Lökös és Bertalan előbb az udvar tagjai, majd bárók lettek, Miklós egészen a nádorságig vitte. Szécsé nyi T a m á s vajdának a fia, Kónya ispáni, majd báni tisztséget kapott. A visegrádi udvarban fokozatosan előtérbe került La jos király korosztálya, az új arisztokrácia gazdagságban, jó körülmények közt felnőtt második nemzedéke. Az ifjú uralkodó a kortársak és az utó kor egybehangzó megítélése szerint min den

téren

megfelelt

a

lovagkirály esz

ményének: nyílt, derűs egyénisége, vitézi erényei a h a t á r o k o n túl is elismerést sze reztek számára. Az anyja iránti tisztelet mellett két, politikáját is befolyásoló tulaj donságát érdemes megemlíteni: erős val lásosságát és a harc, a fegyverforgatás min den fajtája iránt érzett szenvedélyét. Lajos vallásosságából fakadt komoly térítő elkö

I. Lajos hercegi pecsétje, 1335

ve karmai közül csak a jókor érkező Bese nyő János, királyi allovászmester közbelé pése mentette meg. A szerencsés

végkimenetelű

zólyomi

vadászatig azonban még számos esemény

Szent Lajos toulouse-i püspök és testvére, Róbert nápolyi király. Simoné Martini festménye


Lajos király jellemzése „Maga a király bölcs és igen bőkezű volt, sok háborút viselt szeren csésen, és sok mindent visszaszerzett országának. Hadi dicsőségén kívül a tudományokban való jártassága miatt is híres volt, nagy buz galommal foglalkozott a csillagászattal, és erényeinek tökéletessége még a barbároknál is nagyon kedveltté, nevét sok nemzet előtt dicső vé tette... Közepes magasságú ember volt, büszke tekintetű, göndör hajú és szakállú, barátságos arcú, vastag ajkú és kissé görbe vállú" írta királyáról a kortárs krónikaíró, Küküllei János.

A Szent László-legenda részlete a veleméri templom falképéről

történt Lajos király életében. A megko ronázása utáni hetek-hónapok részben a friss uralkodó ilyenkor szokásos repre zentatív kötelezettségeinek teljesítésével, részben már valódi feladatokkal teltek. A kötelességek sorában a család került az első helyre: Visegrádon megerősítette Lu xemburgi Károly morva őrgróf (a későbbi IV. Károly császár) leányával, Margittal kötött eljegyzését, kötelezve magát arra, hogy amikor Margit eléri a nagykorú ságot, feleségül veszi. Ezután eleget tett a királyok hagyományos koronázás utáni feladatának: elzarándokolt Szent László váradi sírjához. Lajos számára a váradi út több volt, mint kötelezően elvégzen dő penzum, hisz az Anjou-korban Szent László kultusza újra virágkorát élte. A ki

rálynak és lovagjainak László király volt a legfőbb p é l d a k é p ü k - népszerűségét jól jelzi, hogy az ekkor festett t e m p l o m i falké pekre a leggyakrabban a Szent László-le genda történetei kerültek. Első királyi intézkedései m á r jelezték, hogy Lajos n e m fél az újításoktól, az ön álló d ö n t é s h o z a t a l t ó l , sőt az apja által lét rehozott rendszer megváltoztatásától, át alakításától s e m . D r u g e t V i l m o s n á d o r halála u t á n j ó n a k látta felszámolni a csa lád veszélyesen nagyra n ő t t h a t a l m á t . Vil m o s öccse, a végrendelettel kijelölt ö r ö kös, n e m c s a k n á d o r n e m lett, de a király tól k a p o t t hivatali b i r t o k o k mellett a csa ládi vagyon jó részét is e l k o b o z t á k tőle. Az egymást k ö v e t ő h á r o m D r u g e t n á d o r saját, vizsolyi u d v a r h á z á b a n b í r á s k o d o t t . A király a n á d o r i b í r ó s á g o t visszaillesztet te a királyi k ú r i á b a , az országos főbírósá gok m ű k ö d é s é n e k színhelye és k ö z p o n t j a ettől kezdve a királyi u d v a r lett. A D r u g e t hagyaték ügye jelezte a királyi a d o m á n y politika változását is, a m i világosan ki derül Lajos egy másik, e k k o r i b a n h o z o t t d ö n t é s é b ő l : 1343 j a n u á r j á b a n Lajos király Lackfi István l o v á s z m e s t e r n e k és négy fiá nak a d t a S i m o n t o r n y a várát. Az a d o mánylevél Lackfi István testvéreit kizárta az örökségből, és az ország szokásával el lentétben az egyenesági ö r ö k l é s elvét al kalmazta. Az új öröklési r e n d a király k ö r nyezetében élő előkelők, n e m e s e k é r d e két szolgálta: ők voltak azok, akik a ki rálytól a l e g k ö n n y e b b e n a d o m á n y o k h o z juthattak, és ettől kezdve a megszerzett b i r t o k o k b ó l m á r n e m kellett részesíteni az oldalági, általában v i d é k e n élő r o k o nokat. Ahogy egy későbbi oklevelében m a g a az u r a l k o d ó közölte, k o r o n á z á s a u t á n legelő ször - 1343-ban - Szerbia ellen i n d í t o t t hadat, a szomszédos szerb fejedelem ter jeszkedésének megakadályozására. A k ö vetkező évben Károly h ű t l e n h ű b é r e s e , Basarab fia, S á n d o r havasalföldi vajda megrendszabályozására i n d u l t , 1345-ben pedig egy nagy n e m z e t k ö z i sereg résztve-

I. Lajos király első évei

vejeként a lengyelek legveszélyesebb ellen fele, a p o g á n y litvánok elleni keresztes h a d j á r a t b a n vett részt. M i k ö z b e n a király Vilna (ma Vilnius, Litvánia) sikertelen ostromával töltötte az időt, Lackfi András székely ispán csapata moldvai területen a tatárok felett a r a t o t t győzelmet. Az ütkö zethez k ö t ő d ő legenda szép példája Szent László kultuszának: a feljegyzett hagyo m á n y szerint a m a g y a r o k a t a h a r c b a n ma ga a szent király is segítette - amíg zajlott az összecsapás, fejereklyéje e l t ű n t a váradi székesegyházból, a győzelem után pedig visszakerült. „Az említett csoda bizonyíté kául egy igen öreg tatár fogoly elmondta, hogy nem csupán a székelyek és a magyarok támadtak rájuk, hanem maga László, akit mindig segítségül hívnak" - írta a t ö r t é n e tet írásba foglaló krónikás.

Lajos 1345-ben megházasodott, felesé gül vette menyasszonyát, a békés házas életre azonban kevés ideje m a r a d t . M á r trónra lépése idején elhatározta, hogy

Simontornya vára. Légi felvétel

Királyi kúria A kifejezés eredetileg magát a királyi udvart jelentette, de ezzel az el nevezéssel illették a királyi udvarban működő bíróságok összességét, vagyis a felsőbíróságokat is. Magyarországon a királyi kúria bíróságai több évszázad alatt, a király bíráskodási terheinek átvállalásával jöt tek létre. Elsőként az Árpád-korban a nádor kapott önálló bíróságot. A 1 3 . században vált a kúria második bíróságává az országbíró fóru ma. A király továbbra is folytatott személyes bíráskodása 1376-ban, I. Lajos uralkodása alatt lett önálló bírósággá, a főkancellár vezetése alatt. A király ezután saját személyében a királyi személyes jelenlét bíróságán ítélkezett. Az utolsó nagybíróság, a tárnoki szék Lajos uralkodásának a végén jött létre.


Lajos medvevadászata „Az Úr 1353. évében, amikor e Lajos király Szent Katalin szűz másnapján Zólyomban vadászott, íme, az útjába eső havasokban váratlanul egy sú lyosan megsebzett medve jött vele szemben, a király vadászgerelyével rátámadt, azt gondolva, hogy vakmerősége következtében ezt a medvét szintén elejti, miként más efféle medvéket is földre szokott dönteni és megölni; de a szerencse ellene fordult, tulajdon hírnevéből fakadó gőgje is akadályozta, a medve lökte fel a királyt, és mindkét lábát 23 sebbel sebesítette meg, és ha isteni akaratból Besenyő János nem érkezett volna oda, e vad és felbőszült medve Lajos királyt megölte volna." KükOllei János

A Szent Donát-templom Zára (ma Zadar) óvárosában

mielőbb helyreállítja az apja uralkodása alatt elvesztett melléktartományok, Dal mácia és Horvátország feletti uralmat.

A terv megvalósítására 1345 nyarán, a lit vániai hadjárat u t á n nyílt lehetősége. M i u t á n hadserege élén bevonult H o r vátországba, a legjelentősebb családok el lenállás nélkül meghódoltak, és velük együtt Lajos hűségére tért az egyik legfontosabb dalmáciai város, Zára ( m a Zadar, Horvát ország) is. Zára pálfordulásának hírére (és a tényleges birtokbavétel megakadá lyozására) Velence a z o n n a l o s t r o m alá fogta a várost. A m e g s z e p p e n t záraiak La jos király segítségét kérték, aki a következő év tavaszán Da lmá ciá ba i n d u l t , hogy fel m e n t s e a körülzárt várost. A közel egyéves o s t r o m végül a magyar h a d a k vereségével ért véget. Velence megvesztegetett n é h á n y magyar előkelőt, akik e m i a t t n e m vettek részt a d ö n t ő összecsapásban. A ki rály súlyos veszteségeket szenvedett sere gével kénytelen volt visszavonulni, a ki éheztetett, magára hagyott Zára pedig n e m tehetett mást, feltétel nélkül m e g a d t a m a gát. Velence k e m é n y e n b ü n t e t t e a m a gyarbarátságot: fennhatósága helyreállítása után a városban sok polgárt megkínoztak, kivégeztek. Lajos n e m m o n d o t t le Dal mácia birtoklásáról, de az i d ő k ö z b e n N á polyban t ö r t é n t változások m i a t t a d a l m á t kérdés átmenetileg lekerült a n a p i r e n d r ő l . 1348-ban nyolc esztendőre fegy verszünetet kötött Velen cével.

I. Lajos Cattaro számára vert érméje

A nápolyi hadjáratok

A nápolyi hadjáratok I. Johanna nápolyi királynő. Francia miniatura, 75. század

B

ölcs Róbert, nápolyi uralkodó 1343 januárjában meghalt. A halála előtti n a p o k b a n írásba foglalt végrendele

tében - a magyar udvar reményeitől el

térően -

az

ország egyedüli

örökösévé

unokáját, az ekkor 17 esztendős Johannát jelölte. Végakaratában azt is leszögezte, amennyiben J o h a n n a meghal, trónját hú ga, Mária örökli. Róbert döntése értelmé ben a tíz éve Nápolyban élő András magyar hercegnek csupán a királynő férje szerep kör jutott. Lajos király és anyja a hír halla tán úgy határoztak, megpróbálják a pápát diplomáciai ú t o n rávenni a végrendelet megsemmisítésére. Erzsébet azonban a biz tonság kedvéért személyesen is Nápolyba

utazott, hogy megjelenésével és az érdekel tek meggyőzésére, megvesztegetésére ma gával vitt hatalmas mennyiségű pénzzel megpróbáljon a helyszínen változást elérni. Az anyakirályné szinte teljesen kifosztotta az I. Károly gazdasági intézkedéseinek kö szönhetően teli kincstárat, és a krónikás szerint 6 és fél t o n n a ezüstöt, valamint 5 tonna színaranyat hajóra rakva, udvar tartásával áthajózott Apuliába. A nápolyi udvarban álságos szívélyességgel és fényes ünnepségekkel fogadták, András megko ronázása

azonban

Nápolyban

továbbra

sem állt senkinek az érdekében, igaz, ezt nyíltan senki n e m m o n d t a ki. Erzsébet ki rályné n e m tett le arról az elképzeléséről, hogy a pápa közbenjárásával érjen el ered ményt. Maga, két fia, Lajos és András, va lamint a nápolyi Sancia királyné, Róbert király özvegye és a n e m túl lelkes Johanna királynő nevében közös követség utazott Avignonba VI. Kelemen pápához, kérve, hogy Andrást feleségével, Johannával együtt koronázza Nápoly királyává. Hogy a követség visszaérkezéséig se vára kozzon ölbe tett kézzel, Erzsébet szeptem berben

Rómába

indult

zarándokúira.

Róbert király síremléke Nápolyban, a Santa Chiara-templomban

AGY) LAJOS URALMA I. (NA

Erzsébet királyné Rómában „. ..a Tiberis egyik partján ama híres Colonnák, a másik parton meg ama Orsinik fogadták a királynét a legnagyobb tisztelettel. A többi nép pedig, a polgárok apraja-nagyja az asszonyok és a leányok arra futottak, amerre a királyné elvonult, és hangos szóval kiáltozták: -Éljen Magyar ország királynéja!«... Amikor aztán Szent Péter apostol szentegyházá nak ajtaja elé ért a királyné, az egész pápai udvar fogadta, körmenetben vonulva eléje, nagy pompával és tiszteletadással. Végül a királyné Szent Péter apostol oltárán és ereklyéi fölött elhelyezte felajánlásként ünnepé lyes ajándékait: kelyheket, papi díszruhákat és forintokat királynői fen ségéhez illően. Még számos monostort, templomot és szent helyet meglátogatott, és mindezeket bőséges ajándékokkal és kegyes ado mányaival tisztelte meg. Kétszer is megengedték, hogy Krisztus kép mását, vagyis Veronika kendőjét, felmenvén a lépcsőn, közelebbről is megnézze: áhítatosan odajárulván, a legnagyobb tiszteletadással és alázattal imádkozott előtte." Kükülleí János krónikájából

A krónikás, Küküllei János szerint - aki valószínűleg szemtanúja és résztvevője volt az eseményeknek - úgy vonult be Rómába, mint „Sába királynője". Megérkezése még az örök városban is jelentős eseménynek

Erzsébet királyné házi oltára

számított, a pápai udvar, a város vezető csa ládjai nagy tisztelettel fogadták. A királyné a Szent Péter-székesegyháznak értékes aján dékokat hozott, közülük elsősorban azt az oltárterítőt érdemes kiemelni, amelyre a magyarországi Anjou-ház szentjeit hímez ték - római utazása egyszerre volt őszinte vallásosságából fakadó zarándoklat és a csa ládja érdekében kifejtett látványos politikai propaganda. Mire visszautazott Nápoly ba, a városban már közszájon forgott, hogy egyes udvari körök András herceg halálát tervezik. Az aggódó anyában még az is felöt lött, hogy fiát hazaviszi Magyarországra, ez az elképzelés azonban súlyos diplomáciai következményekkel járt volna, így anélkül, hogy itáliai utazásával érdemi eredményt tudott volna elérni, Manfredóniában hajóra szállt, és kétség és remény között őrlődve, visszatért Magyarországra. András herceg helyzete a későbbiekben sem javult. A nápolyi udvarban számos el lenfele akadt, a feleségét is elidegenítet ték tőle, és a m i k o r 1345 szeptemberében VI. Kelemen pápa a magyar udvar lankadadan unszolására végre elrendelte királlyá koronázását, végleg eldőlt a sorsa. Mielőtt sor került volna a koronázási szertartásra, a Nápolyhoz közeli Aversában, egy vadá szat utáni éjszaka András herceget brutá lisan meggyilkolták. A gyilkosság hírére a magyar udvar Johannát kiáltotta ki fő bűnösnek, férjgyilkosságára azonban máig n e m került elő bizonyíték. Tény, hogy a ki rályné is ott tartózkodott a merénylet hely színén - állítólag aludt, mikor Andrást a tettesek hamis indokkal kihívták a háló szobából -, és közismerten n e m szerette férjét, ugyanakkor a merénylet idején And rás gyermekét hordta a szíve alatt, ráadásul a véres leszámolás őt hozta rossz hírbe. Az udvari viszonyok és a későbbi fejlemé nyek fényében András likvidálása elsősor ban az oldalági rokonoknak, a tarantói hercegeknek állhatott érdekében. A me rénylet hírére Nápolyban zavargások törtek ki, a felbőszült tömeg még a ki rálynő várkastélyát is ostrom alá fogta.

A

nápolyi

hadjáratok

Nagy Lajos nápolyi hadjáratai

J o h a n n a kénytelen volt kiadni a gyilkos

hűbérúrra visszaszállt királyságot ruházza

sággal gyanúsított udvari embereit, akiket

őreá - természetesen n e m érte be a kisebb

1346 nyarán előbb kínvallatásnak vetet

bűnösök még oly véres megbűnhődésével.

tek alá, majd válogatottan kegyetlen m ó

Bosszút állni öccse haláláért, és megszerez

d o n sorra kivégeztek. Az elkövetők halála

ni az i m m á r őt illető nápolyi trónt - a t o

u t á n végképp lehetetlenné vált m e g t u d n i ,

vábbiakban e kettős cél vezérelte. M i u t á n

ki volt a merénylet értelmi szerzője. „Hogy mi módon siratta meg fia halálát

diplomáciai ú t o n n e m érte el az áhított eredményt, elhatározta, fegyverrel szerez

anyja, a királyné úrnő, egyszerűbb elhallgat

érvényt szándékának. 1347 tavaszán meg

ni, mint bármit is mondani,

kezdődtek az első tapogatózó tárgyalások

mivel ezen oly

nyelv nem képes kifejez

az itáliai fejedelmekkel és városokkal, ame

ni" - írta a ferences krónikás. A magyar

lyek előkészítették a tervezett magyar kato

nagy keserűséget a

u d v a r b a n a gyász mellett gyorsan szárba

nai offenzívát. A hamarosan induló hadjá

szökkent a bosszú gondolata. Lajos k i r á l y

rat hírére a nápolyi királyság területén m á r

aid a gyilkosság hírére azonnal arra kérte

megkezdődött a háború: a hatalmas hegy

VI. Kelemen pápát, hogy a nápolyi Anjou

ség, az Abruzzók legjelentősebb városa,

ház tagjait fossza meg a királysághoz való

L'Aquila kitűzte a magyar király lobogóját,

joguktól, s az ily m ó d o n a pápaságra m i n t

és a hamarosan megérkező magyar erősí-

VI. Kelemen címere Avignonban, a pápai palota falán


Szlovénia) érintése után az aquileiai patriar chátus felé indult tovább, hogy elkerülje az ellenséges Velencét. A széttagolt Itáliában államról államra haladt, útja során ünnep ségekkel, h ó d o l ó küldöttségekkel fogadták. Veronában a Scalák, M o d e n á b a n a d'Esték, Riminiben a Malatesták vendége volt - Itá lia egymással gyakran véres harcba bocsát kozó kényurai versengve látták vendégül a magyar királyt. Karácsony estéjére a ma gyar sereg a lakosság üdvrivalgása közepette bevonult a régóta hűségére állt L'Aquilába. A hadjárat első lépése szerencsésen lezajlott: Lajos király hadai ellenállás, konfliktus nél kül megérkeztek a meghódításra kijelölt te rületre.

L'Aquila, a 13. századi Santa Maria di Collemaggiotemplom - falai között Nagy Lajos is járhatott

téssel egyesülve a hegyvidék további váro sait is magyar kézre juttatta. 1347 folyamán több szakaszban érkeztek a magyar csapatok Itáliába, novemberben I. Lajos király is elindult Nápoly meghódítá sára. Mivel a dalmát partok Velence el lenőrzése alatt álltak, kénytelen volt a hosz szú és fáradságos szárazföldi utat választani. Ferences krónikása szerint az országhatá rig titokban, kevesedmagával utazott, hogy az ellenség ne tudja meg szándékát, innen azonban saját bandériumai mellett újabb és újabb csapatok csatlakoztak hozzá. A ma gyar sereg szövetségesei, a Ciliéi grófok te rületén lépett idegen földre. Cilii (ma Celje,

A király sebesülése Aversa alatt Aversa neve gyászosan csengett az Anjou-ház tagjainak fülében: itt gyilkolták meg András herceget, az első nápolyi hadjáratnál itt vé geztette ki I. Lajos rokonát, Durazzói Károlyt. A második nápolyi had járat során a magyar seregek 1350 nyarán ismét Aversát ostromolták. Július 26-án a király a várfal alatt egy számszeríj nyilától a bal lábán súlyosan megsebesült. A nyilat csak másnap reggel sikerült kihúzni a sebből, ahogy az akkurátus krónikás elmesélte, a tizenkettedik rántással. Miután kirántották a vasat, Lackfi István lóra ültette a ki rályt, és lóháton körbevezette - saját serege és az ellenséges had egyaránt lássa, hogy él és egészséges.

A magyar hadak érkezésének hírére Ná polyban érezhetően csüggedés, sőt pánik vett erőt. J o h a n n a királynő, aki időközben házasságot kötött Lajos, t a r a n t ó i herceggel, tehetetlenül nézte, hogy országa előkelői sorra a magyar király hűségére álltak. Mi közben a királynő tábora m á r az első kard csapás előtt m o r z s o l ó d n i kezdett, Lajos se rege, amely a Magyarországról érkezett b a n d é r i u m o k b ó l , illetve a helyben felfoga dott zsoldosokból állt, nápolyi hívei csapa taival egyre gyarapodott. Lajos király 1348 januárjában Capuánál megfutamította a ná polyi fősereget, és ezzel az egyetlen össze csapással elfoglalta az országot. Johanna h á r o m hajóval Provence-ba menekült, ahova h a m a r o s a n követte őt T a r a n t ó i Lajos is. A magyar király bevonult Aversába, öccse meggyilkolásának színhelyére. Itt fo gadta nápolyi rokonait, majd egy váratlan fordulattal teátrálisan kivégeztette a rang idős Durazzói Károlyt, megrémült unoka fivéreit pedig szigorú őrizetben Magyaror szágra küldette. A közvélemény szemében ártatlan Durazzói Károly kivégzése sötét árnyékot vetett ,i magyar király bontako zó népszerűségére. Lajos februárban be vonult Nápolyba, felvette a leruzsálem és Szicília királya címet (a nápolyi uralkodók által viselt címet), és hozzáfogott az uralko dás mindennapos feladataihoz: rendeleteket adott ki, parlamentet hívott össze, a főbb

A nápolyi hadjáratok

tisztségekbe saját embereit helyezte. Nápo lyi országlása nem tartott sokáig. Uralma ellen új, ismeretlen ellenség indított táma dást, az időközben kitört nagy pestisjár vány, amely épp ekkor bukkant fel Euró pában, először a nagy kikötővárosokban, köztük Nápolyban is. Lajost egyformán ag gasztotta az egyre nagyobb méreteket öltő nápolyi halandóság (amely katonáit sem kímélte), és az otthonról érkező hírek. Leg megbízhatóbb báróit, zsoldosvezéreit egyegy terület élére állította, és tavasszal haza tért Magyarországra. Távozása felbátorította ellenfeleit. A Provence-ba menekült Johanna királynő idő közben eladta Avignon városát VI. Kele men pápának. Az adásvétel keretében elérte, hogy férje, Tarantói Lajos megkap ja a királyi címet, a pápától kapott pénzt pedig zsoldosokra fordították. Tarantói Lajos királyként tért vissza Nápolyba, és év végére visszaszorította a magyar csapato kat az Adriai-tenger partjára. Megsegíté sükre a magyar király Lackfi István vajdát küldte tekintélyes sereggel. A vajda megje lenésével újra fordult a kocka: 1349-ben az Itáliában is egyre nagyobb hírnévnek ör vendő Lackfi számos kisebb-nagyobb győ zelmet aratott Tarantói Lajos felett, hódí tásait azonban - főként német zsoldosai

hűtlensége, garázdálkodásai miatt - nem tudta megtartani, ezért sikerei ellenére ha dait kénytelen volt a keleti parton össze vonni. Megmaradt seregeit kitartásra buz dította, majd hajóra szállt, és erősítésért visszatért Magyarországra. A magyar király 1350 áprilisában indult második hadjáratára. Zengg kikötőjéből, egy kisebb flottával utazott Dél-Itáliába, ahol májusban szerencsésen partra szállt

A nagy pestisjárvány, 1349

A fekete halál A 14. század közepén új, ismeretlen betegség jelent meg Európában, amely különös daganatokkal, erős fájdalmakkal, magas lázzal és vé res köpettel járt, és néhány nap alatt szinte mindenkivel végzett, aki megkapta. Először a kontinens nagy kikötővárosaiban ütötte fel a fe jét, de gyorsan terjedt tovább. Az útjába kerülő vidékek elnéptele nedtek, a döghalál különösen Itáliában végzett nagyarányú pusztí tást. „Kihalt a világ egyharmada" - sommázta a francia krónikás, Froissart a pestis eredményét. Párizs lakosságának fele, Firenzében a polgárok három-négyötöde halt meg. A járvány hamarosan Ma gyarországra is eljutott. I. Lajos király is megkapta, de szerencsésen kigyógyult a kórból, első felesége, Margit ellenben 1349-ben pestis ben halt meg. Tíz évvel később a bárói kar egy része lett az újra fel bukkanó járvány áldozata, Magyarországon azonban ennek ellenére nem tudósítanak a források a Nyugat-Európában oly általános tö meges halálesetekről, néptelenné vált településekről, vidékekről.

I. (MAGY) LAJOS URALMA

Nápolyi lovagok Roberto d'Oderisio falképén, a nápolyi dómban

két alkalommal a király is súlyosan megse besült: Canossa ostrománál egy ledobott kő, a baljóslatú Aversa falainál számszeríj ból kilőtt nyíl találta el. Augusztus l-jén vonult be újra Nápolyba, ahol azonban sokkal hűvösebb fogadtatás várta, m i n t két évvel korábban.

I. Lajos bevonulása Nápolyba

Bari erődjének részlete

Manfredóniában. Ezúttal jóval tekintélye sebb létszámú haddal kezdett királysága visszafoglalásához. Megérkezése után egy héttel elfoglalta Barit, majd erődről erődre, városról városra haladva újra birtokba vet te az országot. A második nápolyi hadjárat során már nem volt elegendő egyetlen győztes ütközet. Komoly összecsapások, véres ostromok árán jutott előre a sereg,

„A magyar király még aznap, január 24-én fegyveres népével s maga is fegy verben, sisakkal a fején s gyöngyliliomok kal hímzett bíborbársony felöltőben vo nult be Nápolyba, s nem akart baldachint a feje fölé, sem másféle pompát, amit a nápolyiak számára rendeztek s előké szítettek. A Castel Nuovóba szállt, célba vette a város s a királyság újjászervezé sét, új rendeleteket adott ki s új vizsgála tot indított öccse halála fölött, új tisztsé geket és signoríákat tett, megfosztotta tőlük, akiket bűnösöknek talált, s azok nak adta, akik szolgálatot teljesítettek ne ki. ... A nápolyiak legtöbbnyire elszomo rodtak és megfélemledtek, mivel a király ság tisztségeinek jövedelmei s a kirá lyiaktól vett előnyök most a herceg halála által gazdát cseréltek s elvették tőlük." Giovanni Villant krónikájából

A nápolyiak n e m s z ű n ő ellenségessége, a zsoldosok okozta g ondok, a hatalmas költségek miatt n é h á n y hét alatt arra a kö vetkeztetésre jutott, hogy terve, a magyar és a nápolyi királyság egyesítése kudarcra van ítélve. Szeptemberben a szentévet ü n neplő Rómába zarándokolt, a h o n n a n szá razföldi ú t o n visszatért Budára. Az év vé gén fegyverszünetet, 1352-ben pedig békét kötött Johannával, majd kivonta csapatait a királyságból. Nápolyi trónigényét elmé letben fenntartotta, de a későbbiekben nem próbálkozott érvényesítésével. 1380ban átruházta az udvarában nevelt Duraz zói (Kis) Károly hercegre.

„A magyar nagyhatalom"

„A magyar nagyhatalom"

C

saknem

I. Lajos. Miniatúra a Thuróczy-krónikából, 1488

minden évben vagy minden

harmadik évben

hadat indított ellen

ségei és a lázadók ellen - írta króni

kása, Küküliei János Lajos királyról. Lajos valóban egyike volt a legtöbbet hadakozó magyar királyoknak, körülbelül 20 hadjá ratban vett részt személyesen. Apja, I. Ká roly sem félt a harctól, de az ország meghó

dítása után csak szükség esetén indított hadjáratot, Lajosnál ellenben a harc élet formája meghatározó részének számított. Mai szemmel nézve több alkalommal bo csátkozott értelmetlennek látszó katonai kalandba, az u t ó k o r nézőpontja azonban sokszor m u t a t hamis képet - ezek a hadjá ratok részben a kor lovagi mentalitásából, részben Magyarország geopolitikai helyze téből, részben pedig a magyar Anjou-ház

ségével bevette Zárát, év végén Sebenico

dinasztikus érdekeiből következtek, s csak

(ma Sibenik, Horvátország), 1358 elején

ezek mellett fakadtak Lajos nem csillapuló

Nona (ma Nin, Horvátország) városa ke

harci szenvedélyéből.

rült magyar uralom alá. 1358. február 18-án

A nápolyi hadjáratok idején I. Lajos

Lajos és Velence békét kötött Zárában: Ve

minden korábbi magyar uralkodónál vilá

lence örökre lemondott m i n d a városok,

gosabban szembesült azzal, mennyire fon

mind a szigetek feletti uralomról, elismerte

tos Magyarország számára a dalmát par tok birtoklása, és a számos kisebb-nagyobb dél-itáliai összecsapás sem feledtette el vele a Zára falai alatt elszenvedett vereség kese rű ízét. Amint lejárt a Velencével kötött fegyverszünet, 1356 tavaszán Lajos szinte azonnal támadást indított Velence száraz földi területei ellen, de a kezdeti lendület Treviso falai alatt megtört. Az elhúzódó, eredménytelen ostrom n e m vette el a ki rály kedvét a háború folytatásától, csak új hadszíntérre helyezte át főerőit. A harc Dalmáciában folytatódott:

1357 nyarán

a magyar király előtt meghódolt Spalato (ma Split, Horvátország) és Trau ( m a T r o gir, Horvátország) városa, szeptemberben a bán serege a magyarpárti polgárok segít-

Velence 16. század eleji térképen


hoz került. Magyarország tengeri hatalom má vált, amely fennállása óta először még n é m i tengeri haderővel is rendelkezett. I. Lajos m é g két ízben h a d a k o z o t t Ve lencével, ezekre a h á b o r ú k r a a z o n b a n fő ként itáliai szövetségesei é r d e k é b e n került sor. 1313-ban a magyar h a d a k a Velencével szomszédos Padova oldalán szálltak harc ba, 1379-ben pedig csatlakoztak Genova és Padova Velence-ellenes koalíciójához. A váltakozó e r e d m é n n y e l folyó h a r c tétje - a m e l y n e k s o r á n az egyesült genovai és padovai hajóhad k o m o l y a n veszélyeztette magát Velence városát is - a térség keres kedelmi h e g e m ó n i á j á n a k megszerzése volt, A dalmáciai Trau (ma Trogir) erődítménye

Spalato (ma Split) óvárosa a katedrálissal

Lajost és utódait a terület egyedüli urának,

de az e r e d m é n y M a g y a r o r s z á g számára

a dalmát hajóknak pedig szabad kereske

sem volt k ö z ö m b ö s . A h á b o r ú t lezáró tori

dést biztosított az Adrián. Az egész tenger

nói béke megerősítette D a l m á c i á n a k a m a

part Raguzától (ma Dubrovnik) a mai Ri

gyar k o r o n á h o z

jeka vidékéig feltétel nélkül Magyarország

kedelmi szabadságokat biztosított a d a l m á t városoknak -

való

Velence

korántsem

tartozását; területén,

elhanyagolható

keres továbbá

módon

-

a magyar király ettől kezdve évente 7000 aranyforint a d ó t k a p o t t Velencétől. A m a g y a r k o r o n a befolyása délen és ke leten jócskán t ú l n y ú l t az ország h a t á r a i n . A s z o m s z é d o s t e r ü l e t e k m a g y a r érdekszfé r á n a k m i n ő s ü l t e k , fejedelmeik - ki t a r t ó san, ki á t m e n e t i ideig - a magyar király hűbéresei

voltak.

A

Balkán-félszigeten

a 14. században gyakran változtak az ural mi viszonyok: egy-egy e r ő s e b b fejedelem látványosan

felvirágoztatta,

gyarapította

országát, a tiszavirág-életű virágzást azon b a n sokszor m á r közvetlen u t ó d a alatt az új állam meggyengülése, esetleg felbomlása követte. I. Lajos uralkodása alatt így emel kedett fel Bosznia, m i k ö z b e n fejedelemsé gekre b o m l o t t az 1330-1340-es években m é g a Balkán legerősebb á l l a m á n a k látszó Szerbia, u g y a n a k k o r h á r o m részre szakadt a térség legrégibb országa, Bulgária. Az ez idő tájt e r ő s ö d ő Boszniát a magyar király házassági kötelékkel igyekezett ma gához fűzni. M i u t á n első felesége k o r á n meghalt,

1353-ban Lajos feleségül vette

K o t r o m a n i c s István bosnyák b á n n a k a m a gyar udvarban nevelkedő, szépséges leá

nyát, Erzsébetet. A házasság nyugati szem mel kissé rangon alulinak minősült, ráadá sul az após a bogumil eretnekség befolyása alatt állt, Bosznia hűségét azonban többékevésbé sikerült biztosítani. A terület élén Lajos apósát unokaöccse, I. Tvrtko követ te, aki később, 1377-ben királlyá is koro náztatta magát. A magyar befolyás elfoga dásától vonakodó bosnyák urak „meggyő zésére" azonban a rokoni kapcsolat ellené re szükség volt némi katonai akcióra. 1363-ban a határ menti magyar uralom megerősítésére Lajos személyesen vezetett hadat Bosznia ellen. A hadjárat csak rész eredményeket hozott, ellenben egy várost romnál kínos incidens történt: az esztergo mi érsek sátrából ellopták az ország nagypecsétjét. Az első számú pecsét eltű nése n e m kevés galibát okozott: hogy a tol vaj ne használhassa hamisításra, új pecsétet kellett készíttetni, ezután a régivel kiállított

A zárai béke „...a velenceiek ugyanezen dózséja és közössége... megnyugodtak abban, hogy lemondanak, és ténylegesen le is mondtak egész Dalmáciáról, mindezt a mi és királyi utódaink nevében a mi kezeinkbe letéve: tudniillik a Quarnerium felétől egészen Durazzo határaiig, minden városról, földről, várról, sziget ről, kikötőről és jogról, melyet bármi módon birtokoltak és birtokolnak is ezekben, különösképpen pedig Nona, Zára, Scardona, Sebenico, Trau, Spalato és Raguza városokról, melyek a szá razföldön vannak, továbbá Ossero, Cherso, Veglia, Arbe, Pago, Brazza, Lesina és Curzola városokról és földek ről, minden szigettel és más tartozék kal és haszonvétellel egyetemben, valamint a Dalmácia és Horvátország hercege címről, melyet korábban az említett dózsék használni szoktak..." Részlel a

békeoklevélből

valamennyi királyi oklevelet be kellett m u tatni és az új pecséttel ellátni. Lajos Észak-Szerbiára 1359-ben lezaj lott hadjáratával terjesztette ki fennható ságát, majd két évvel később egy újabb hadjárattal nyomatékosította jelenlétét, a későbbiekben azonban beérte hűbérese, Lázár kenéz hatalmának hallgatólagos tá mogatásával. A kettészakadt Bulgária nyu gati fejedelemségének a székhelyét, Vidint 1365-ben foglalta el, megtartani azonban nem tudta. A távoli, ismeretlen terület élé re előbb egyik magyar báróját állította, a sokasodó nehézségek miatt azonban né hány évvel később hűbéri esküt vett a ko rábbi cártól, és visszahelyezte trónjára. A magyar király számára különösen sok fejfájást okozott a két r o m á n fejedelemség, Havasalföld és az ekkor létrejövő Moldva.

I. Lajos bevonul Zárába. Részlet a zárai Szent Simeon-ereklyetartóról, 1380


Nagy Lajos címere Gélre herold 1380 körül készített cí merkönyvében, a középkori Európa egyik legismertebb címertani munká jában, a kor híres lovagjainak címerei közt ott szerepel Nagy Lajosé is. A ké pen a magyar király négy részre osz tott címerpajzsa látható, az első me zőben a magyar Anjou-címer jobb oldalán az Árpádok vörös-ezüst vá gásai, balján kék mezőben aranylilio mok, az Anjouk jelvénye. A második mezőben Lengyelország címere, vö rös alapon aranykoronás ezüst sas, a harmadik mezőben Magyarország kettős keresztes címere, a negyedik ben pedig Dalmácia címere, három aranykoronás oroszlánfej látható. A pajzson leeresztett rostélyú, arany koronás csöbörsisak, a koronából aranykoronás ezüst struccfej emel kedik, amely vörös csőrében arany patkót tart.

Kun lovasok. A Szent László-legenda részlete a türjei templom falképén

I. Károly rossz emlékű havasalföldi hadjá rata óta a magyar udvarban kevesen bíztak Basarab szavában, s a bizalmatlanság Basa rab utódaira is átöröklődött. Az 1364-ben trónra lépő Lajk vajda jócskán igazolta is

a gyanakvást: kezdetben a magyar királytól számos kiváltságban részesült, de újra és újra hűtlennek bizonyult, hol meghódolt, hol fegyverrel t á m a d t magyar kézen levő erődítményekre, magyar seregekre. Lackfi Miklós erdélyi vajdával a r o m á n vajdák jól bevált h a r c m o d o r a szerint b á n t el: a he gyek közt tőrbe csalta seregét, majd az er dőkből és a hegyekből k i r o n t ó r o m á n o k lemészárolták Lackfit és ha diné pé t. Még a szerencsétlenül járt vajda holttestéért is kisebb csatát kellett vívni, hogy hazaszállít va, méltó m ó d o n temethessék el. A Ma gyarország és az egyre veszélyesebb havas alföldi szomszédság közti hágók védelmére az 1370-es években Lajos király kénytelen volt várakat emeltetni - ekkor épült az egyik leglátványosabb erdélyi erődítmény, a törcsvári vár is. Az ország keleti h a t á r a i m e n t é n Lajos uralkodása első felében m é g a tatár Arany H o r d a b i r o d a l m a terült el, többször is m u n k á t adva az ország h a d a i n a k . (Itt tör tént az a nevezetes hadjárat is, ahol egy üt közetben a legenda szerint Szent Lászlót látták harcolni a m a g y a r o k élén.) M i u t á n az Arany H o r d a széthullott, területén egy r o m á n fejedelem, B o g d á n vajda vetette meg az új r o m á n állam, M o l d v a alapjait. Bogdán vajda k o r á b b a n Magyarország te rületén lakott, i n n e n k ö l t ö z ö t t ki egész háznépével, a magyar királlyal e n n e k elle nére n e m volt jó a viszonya. Lajos többször is vezetett ellene h a d a t , ezekről a katonai akciókról a z o n b a n a források alig-alig tu dósítanak. Moldva korai t ö r t é n e t e jórészt a feledés h o m á l y á b a vész. A Magyarországot körülölelő, a k o r o n á hoz laza hűbé re s függéssel k ö t ő d ő balkáni államok m ö g ö t t az 1360-as években új el lenség t ű n t fel: az O s z m á n Birodalom. A Kis-Ázsiában élő, iszlám h i t ű t ö r ö k ö k 1354-ben bizánci segédcsapatként keltek át a Dardanellákon, és Gallipoli ( m a Gelibolu, Törökország) elfoglalásával megvetették a lábukat E u r ó p a déli részén. Terjeszkedé süket hihetetlen d i n a m i z m u s jellemezte: bő h á r o m évtized alatt u r a l m u k alá került

a Balkán-félsziget jelentős része. Az egymás

hadjárat megindításának lehetősé

sal állandó harcban álló balkáni uralkodók

geiről. 1366-ban n e m kisebb sze

- nem ismerve fel a veszélyt - szívesen al

mély, m i n t V. János bizánci csá

kalmazták segédcsapatként a törököket,

szár látogatta meg Lajost, hogy

akik h a m a r o s a n

ellenük kamatoztatták

a török ellen fegyveres segítsé

helyismeretüket.

Magyarországot

get szerezzen. A közvetlenül fe

ekkor

még n e m fenyegette a török veszély, Lajk

nyegetett

havasalföldi vajda seregében azonban m á r

uralkodójaként m á r sokkal p o n

Bizánci

Császárság

harcoltak törökök, 1371-ben pedig I. M u

tosabban látta a veszély nagyságát,

rád török szultán hada a szomszédos Szer

s erről feltehetőleg Lajost is tájé

bia területén aratta első nagyobb győzelmét.

koztatta, amikor arra kérte, szemé

I. Lajos figyelmét n e m kerülte el a törökök

lyesen vonuljon a törökök ellen. A tár

gyors előretörése: a pápával, illetve Európa

gyalások azonban e r e d m é n y nélkül zárul

több uralkodójával különböző tárgyaláso

tak: a magyar királyt irritálta a császár gőg

kat folytatott egy törökellenes keresztes

je, V. János viszont n e m fogadta el Lajos

I. Lajos első felségpecsétje Törcsvár


M i n t a vázlatos áttekintésből is kitűnik,

A Curtea de Arges-i övcsat

a magyar király egyetlen percre sem vehet te le tekintetét balkáni hűbéreseiről, az or szág nyugati határai m e n t é n a z o n b a n sze rencsére ritkán kellett fegyverhez nyúlnia. A Habsburg-házbeli osztrák hercegekkel, illetve a cseh t r ó n o n ülő L u x e m b u r g o k kal jó, olykor kifejezetten baráti viszonyt ápolt - ebbe az alapvetően baráti kapcso latba még az is belefért, hogy hosszú ural kodása alatt a d ó d o t t egy-egy kisebb konf liktus. A kölcsönös bizalmat jelzi, hogy feltételét, az ortodox görögök feltétel nél küli áttérését a nyugati kereszténységre. Látszólag barátságban váltak el egymás tól, Lajos egészen a bolgár határig elkísér te vendégét, a későbbiekben azonban sem

III. (Nagy) Kázmér síremlékének részlete

az áttérésre, sem a katonai akcióra n e m ke rült sor.

I. Lajos apjához h a s o n l ó a n közvetített vi tás kérdésekben: 1360-ban például a Lu xemburgi-ház

feje,

IV.

Károly

német

r ó m a i császár és Rudolf osztrák herceg a magyarországi N a g y s z o m b a t városban, Lajos segítségével k ö t ö t t az

1335-ös vi

segrádi királytalálkozó szerződéséhez ha sonló megegyezést. (A L u x e m b u r g o k le m o n d t a k Ausztriáról, a H a b s b u r g o k pedig Cseh- és Morvaországról.) I. Lajosnak magyar királyi c í m é b ő l faka dó számos kötelezettsége mellé 1339-től kezdve lengyel t r ó n ö r ö k ö s k é n t is a k a d t a k feladatai. Csapataival t ö b b a l k a l o m m a l sie tett nagybátyja, III. K á z m é r király segítsé gére, a legtöbbször a Lengyelország keleti határai mellett élő, ekkor m é g p o g á n y lit vánok ellen harcolt. A litvánok k ü l ö n ö s e n kemény ellenfélnek bizonyultak, az elle n ü k indított hadjáratok általában sok vesz teséggel és kevés kézzelfogható e r e d m é n y nyel zárultak. A litvánok p o g á n y m ó d r a - levágott ökör testére esküdve - k ö t ö t t e k békét, esküjüket r e n d r e megszegték, a ma gyar visszavonulás útvonalát pedig felpré dálták. Ilyen k ö r ü l m é n y e k közt a távoli hadszíntérről m é g a hazatérés is k o m o l y katonai teljesítménynek m i n ő s ü l t . Az örökösödési szerződés é r t e l m é b e n Nagy Kázmér 1370. n o v e m b e r 5-i halá la u t á n 12 n a p p a l , n o v e m b e r 17-én I. La jos fejére került a Piastok koronája. Lajos címe szerint Magyar- és Lengyelország ki rálya volt, a két országot e z u t á n a közös u r a l k o d ó személye k ö t ö t t e össze, azaz per s z o n á l u n i ó b a n álltak egymással. Lajos ki-

„A magyar nagyhatatom

rályként már csak egy hadjáratot indított a litvánok ellen, 1377-ben - úgy tűnik, ez volt a legeredményesebb valamennyi litvánellenes katonai akciója közül. Egyéb ként lengyel trónja láthatóan háttérbe szo rult a magyar mellett. Keveset tartózko dott új országában, az a döntése pedig, hogy (lengyel származású) anyját bízta meg Lengyelország kormányzásával, kife jezetten rossznak bizonyult. Erzsébet ügyetlenül mozgott a lengyel belpolitika számára ismeretlen útvesztőiben, sokakat a magyar uralom ellen hangolva. Az iránta érzett ellenszenv mértékét jól jelzi, hogy 1376-ban egy kisebb összetűzés azonnal a királyné magyar kíséretének lemészárlá sába torkollt. I. Lajos - még oly rövid életű - nápo lyi királysága, Dalmácia visszahódítása, a balkáni hűbéres államok sora, majd a lengyel-magyar perszonálunió létrejöt te jelentős mértékben megemelte a ma gyar király és természetesen általa országa, a Magyar Királyság európai tekintélyét. A tetteit költeményben dicsőítő lovagköltő szerint „sok gazdag uralkodót hatalmasan megelőzött", a hozzá küldött velencei követ úgy látta, „nincs a világnak még egy királya, aki annyit tett volna birodalma becsületére". Dicsőséges híre messze túlélte uralkodását. Egy 15. századi kódexben feljegyzett ki rálynévsorban olvashatjuk a neve mellett először a jelzőt: Lodovicus potens, azaz „erős", vagy inkább „hatalmas" Lajos, ami a későbbiekben a Nagy Lajos névben ál landósult. A romantika korában Nagy La jos uralkodásának idejét m á r egyenesen egy hatalmas területű magyar birodalom korszakaként emlegették, ekkor alakult ki a közhellyé vált „három tenger mosta Ma gyarország" eszméje. A gondolat azonban Lajos „birodalmának" pontatlanul ismert határai alapján született. Valójában Len gyelország nem tartozott a magyar korona alá (de a területe ekkor még egyébként sem ért el a Balti-tengerig), a Moldva feletti laza magyar fennhatóság sem terjedt a Fekete tengerig. A Magyar Királyság határát csu

IV. Károly német-római császár mellszobra Prágában, a Szent Vitustemplom homlokzatán

pán az Adriai-tenger „mosta" - Nagy La jost és országát azonban a máig emlegetett „három tenger" nélkül is számon tartották a kontinens meghatározó politikai ténye zői között.

Egy lovagköltő Lajos király tetteiről A német irodalom híres címerköltője, Péter Suchenwirt a 14. század második felében 52 költeményt hagyott maga után, közülük tizenöt ben olvashatunk magyar vonatkozású sorokat. Polgári családból származott, mestersége azonban a nemesi életformához kötötte. A clmerköltő ugyanis a lovagi tornák fontos szereplőjének számított: ö ismertette a torna szabályait, a részt vevő lovagok címereit, s mun kája részeként versbe foglalta a tornák hőseinek dicső tetteit. Helyze téből adódóan költeményei minden esetben inkább a pozitívumokat emelték ki, amelyeket a megénekelt is szívesen hallgatott, a költemé nyek azonban még így is pontosan tükrözik a kor mentalitását, egyegy esemény vagy személy egykorú képét. Suchenwirt Lajos király dicséretének egy egész éneket szentelt. Versében Lajos a lovagok dísze: „Dicsőségre törekedett a fejedelem szíve egész vágyódásával, és dicséretben sok gazdag uralkodót hatalmasan megelőzött, a lo vagság kapuja tiszteletfel nyílt meg előtte, úgy, hogy a legkiválóbb lovagok és hősök közül sokan hozzá csatlakoztak..." A költemények nemcsak általánosságokat, de sok konkrétumot is tartalmaznak: leírásaiban éppúgy olvashatunk a nápolyi hadjáratokról, mint Lajos király dalmáciai, litván vagy szerb háborúiról. Néhány akcióról, egyegy lovagja hőstetteiről ma már csupán ezekből a dicsérő költemé nyekből értesülhetünk.


Nagy Lajos „birodalma"

I.

Lajos hadserege

I. Lajos hadserege Az I. Lajos király uralkodását elmesélő két egykorú magyar krónika, a nápo lyi

hadjáratokról

háromszáz

aranyforintért,

csatlakozott

hű

majd

bajtársaihoz".

vidáman

Mint

pél

hosszabb-rövi

dánkból is kitűnik, fárasztó és veszélyes

debb tudósításokat tartalmazó itáliai kró

életforma volt ez, s mégis, aki sebeiből

nikák,

felgyógyult, már indult is a következő had

illetve

a

különböző

érdemekért

elnyert királyi adománylevelek máig fenn

járatra. A hadjáratokban

tartották számos összecsapás, várostrom,

családok vettek részt: Küküllei János kró-

ütközet leírását, a hadjáratokban részt ve vő bárók, lovagok vagy egyszerű vitézek hőstetteit. A legnagyobbakról - és a n á p o lyi hadjáratok

egyik

leghíresebb

vezére,

Lackfi István erdélyi vajda feltétlen közé jük tartozott - számos történet maradt fenn, írásban és szóban egyaránt. 1349-es troiai győzelméről, a Nápoly falai alatt vívott győztes csatájáról valamennyi for rásban olvashatunk. A hadjáratokról leg részletesebben t u d ó s í t ó itáliai krónikást, D o m e n i c o di Gravinát érzékelhetően le nyűgözték a vajda sikeres akciói, személyes bátorsága és hadvezéri tehetsége, a magyar ferences k r ó n i k á s pedig úgy tudta, a n á p o lyi hadjáratok idején Apuimban az a m o n dás járta, ha valakit dicsérni akartak: „Te győzedelmes és bölcs ember vagy, második Lackfi István".

mint egy

N e m kellett azon

b a n hadvezérnek lenni ahhoz, hogy valaki nek f e n n m a r a d j o n vitézi érdemeinek híre. A horvát származású M e r m o n y a udvari lo vag adománylevele szerint „saját vagyoná ból és költségén tisztességesen felszerelt fegy vereseinek

népes

csapatával"

Dalmáciában

csatlakozott Lajoshoz. N á p o l y alatt „bal szemére

megvakult,

hat

kiváló

familiárisa

pedig ott, azon a napon bevégezte életét". Ki rályának m é g pénzt is kölcsönzött: zsold fizetésre ötszáz aranyforintot adott. Ezután r ö g t ö n a következő n a p o n olasz fogságba került, ahol „csaknem öt hónapon át kemé nyen és szigorúan őrizték egy piszkos cellá ban.

Innen

saját pénzén

váltotta

ki

magát

gyakran

egész

Itáliai lovas katonák. Pietro Lorenzetti falfestményének részlete, Assisiban a Szent Ferenc-bazilikában


Szent László, kezében bárddal. Részlet a gömörrákosi templom falképéről

A Lackfiak Az Anjou-kor legtekintélyesebb, máig ismert családja. A családnak - utólag - nevet adó Hermán nembeli Dénes fia Lack I. Károly idejé ben székelyispáni méltóságot viselt. Nyolc fia közül a legismertebb a nápolyi hadjáratok hőse, István volt, aki viselte a lovászmesteri, a tárnokmesteri, az erdélyi vajdai és a horvát és szlavón báni méltó ságot is. Testvérei közül András ugyancsak erdélyi vajda, a ferences szerzetesnek állt Dénes kalocsai érsek lett. A lovászmesteri tisztséget 1326-1395 között mindig valamelyik Lackfi viselte, a vajdai címet kis megszakítással 1344-1386 közt ugyancsak Lackfi - a korszakban szinte a család örökletes kiváltságává vált a két méltóság betöltése. István vajda fiai mindent elértek, amit akkoriban egy előkelő család elérhetett: Dénes és Miklós erdélyi vajda, Imre és István nádor lett. A család dicsősége Zsigmond uralkodása alatt ért véget: 1397-ben István nádort és unokaöccsét a király összeesküvés vádjával meg gyilkoltatta, birtokukat elkobozta. A rokonoknak csupán az Anjou korban felhalmozott vagyon töredéke maradt.

nikája szerint például Gilétfi Miklós nádor fiaival, Jánossal és Domonkossal, valamint öccsével, Jánossal együtt indult a második nápolyi hadjáratba, és együtt is tértek haza dicsőséggel. A Nápoly elfoglalására induló magyar sereg nehéz- és könnyűlovasságból állt, hozzájuk csatlakoztak az Itáliában felfoga dott zsoldosok, valamint Nagy Lajos nápo lyi híveinek lovagcsapatai. A haderő zömét a magyar könnyűlovasság tette ki, megjele nésük - és különösen a soraikban harcoló kunoké - nagy feltűnést keltett Itália-szerte. A kortárs firenzei krónikás, Matteo Vil lani feljegyezte: „a mostani olaszok előtt cso dálatosnak tűnik fel a lovasok nagy száma, mely a magyar királyt ellenségei ellen harcba kíséri". Villani később részletes leírást is adott a magyarok h a r c m o d o r á r ó l : „Ősi jogszokások szabják meg, hogy valamely báró vagy község mennyi lovast állítson ki a király szolgálatára, ha hadba megy vagy háborút indít, úgy, hogy a lovasok számát s a szolgálat idejét illetőleg mindenki tudja, hogy mi a kötelessége. Általában állandó ru házatként bőrzekét viselnek, ... fejüket rit kán borítja sisak, hogy a nyilazásban ne aka dályozza őket." Egyéb források alapján úgy tűnik, Villani alaposan tájékozódott a ma gyarok katonáskodási szokásairól, vélhető leg magyar informátora is volt. Ma sokkal nehezebb helyzetben vagyunk, ha tudni szeretnénk, hogyan, milyen egységekből épült fel az Anjou-királyok hadserege, amely Dél-Itáliától a litván pusztákig, Ve lencétől Moldváig t ö b b tucat hadjáratban, számos hadszíntéren, nagyszámú ellenség gel harcolt. I. Károly és fia, I. Lajos hadszervezete alapvetően háromféle erőből állt: a király reguláris haderejéből, az alkalmanként fel fogadott - nagyrészt idegen - zsoldosok csapataiból, valamint a nemesi felkelőkből. A reguláris haderőt a királynak, valamint báróinak, az ország főpapjainak a bandé riumai, az udvari lovagok által vezényelt csapatok alkották. Egy-egy hadjárat idején a király a legérintettebb országrészt-or-

I. Lajos hadserege

szágrészeket kormányzó bárók, ispánok zászlóaljait hívta elsősorban hadba: a tatá rok ellen a székelyeket, Litvániába az északkeleti megyék hadinépét. A legkisebb harci értéket a nemesi felkelők képviselték: viszonylag népes, de meglehetősen sze dett-vedett csapataikban azok harcoltak, akiknek az előkelőbb seregtestekben nem jutott hely. Az udvari lovagok által toborzott és ve zetett csapatok hasonló m ó d o n épültek fel, mint a 14. században Európa-szerte feltű nő zsoldoskompániák: meghatározott szá mú „lándzsából", azaz nehézfegyverzetű lovasból és az ő embereikből álltak. Nem véletlen, hogy a zsoldosmódra katonásko dó, fegyverforgatásban jártas magyar vité zek közül sokan próbáltak zsoldosként is szerencsét. Többségük Itáliában állt szol gálatba: voltak, akik a nápolyi hadjáratok után maguk döntöttek a maradás mellett, és voltak, akik a pápa támogatására küldött valamelyik magyar zsoldos sereg tagja ként kezdtek zsoldoskarrierbe. A leghíre sebb kompániát, a „nagy magyar sereg" néven ismertté vált zsoldossereget a régóta Itáliában hadakozó magyarok és a pápai zsoldból kifogyott újabb csapatok egyesü léséből, 1361 tavaszán alapították. A sereg egy része később - mintegy 1600 fő - az Arany János által megénekelt Toldi Miklós vezetésével a „fehér sereg" néven ismert angol csapathoz csatlakozott. 1365-ben hat h ón apra az egyházi állam és Johanna nápolyi királynő szolgálatába álltak, a szer ződés szerint a sereg vezére az angol Morti mer, alvezére Toldi volt. A csapat 5000 fő ből állt, félévi szolgálatuk ára 160 000 arany forintra rúgott. Az Anjou-kori Magyarországon rendkí vül népszerű és elterjedt Szent László-áb rázolások pontos lenyomatai a kor lovagi ideálképének, a legkorszerűbb fegyverzet formáknak. A lovagszentről készült falké pek nem feltétlen azt ábrázolták, milyen volt a megrendelő viselete-fegyverzete, in kább azt mutatták, milyen ruhára, felszere lésre vágyott egy magyar nemes, ha úgy tet

szik, mi volt az akkori „divat". A szepességi Kakaslomnic templomának Szent László képe a legkorábbi a sorban (az 1310-es években készült): a királyt térdig érő fegy verkabátban, csíkos köpenyben ábrázol ja. Már a fegyverzet fejlődésének köveikező lépcsőfokát jeleníti meg a székelyföl di Gelence század közepén festett Szent László-falképe. Szépségével, pontosságával kiemelkedik a képek sorából a G ö m ö r me gyei Karaszkó templomának 14. század vé gi freskója. A templom kegyurai a kor híres bárói családja, a Szécsényiek voltak, akik nek nem csak egy ügyes kezű, tehetséges festőre, hanem a falképen megfestett fegy verzetre is volt elég pénzük. A falképek, korabeli pecsétek, valamint néhány eredeti fegyver alapján meglehetős pontossággal rekonstruálható a korabeli fegyverzet. A 14. századi harcosok testét sodronyos vagy lemezes páncél védte. A sodronypáncél huzalgyűrűkből forrasz tott hosszú ujjú ing volt, amelyet a legve szélyeztetettebb testrészeken gyakran bori-

Lackfi Dénes hőstette (vár ostrom a nápolyi hadjáratban) Csak leszökik Dénes: „Félre itt a lóval! Utánam, ki legény emberi hágcsóval!" S maga rohan, fejét paizsával fedve, Ugrik is a falnál egy hosszú németre, Akit ő tart zsoldban, s most a vállán tartja Míg a fal ereszét kézzel megragadja, De felyülről nagy kő németre zuhanván, Ott függ vala Dénes, egy csonka gerendán. Nem hazudok - mert nem az ujjomból szoptam Várbeli, több száznál rohana rá ottan, Láncsa veri vértjét, szekerce sisakját, Ő mégsem ereszti bal kézivel a fát, Mialatt a jobbja véd is, öl is, vág is, Míg tiszta lesz a hely, és annyira tág is, Hogy acél rúgása hős ifjú inának Fölvetheti oda, hol elleni állnak. Arany János: Toldi estéje - részlet

Itáliai zsoldos katona a sienai Palazzo Publico falképén

I, (NAGY) LAJOS URALMA

kezdve egyre nagyobb testfelületet borított be. A fej védelmére többféle sisaktípust használtak. A 14. századra elavult a henge res alakú, lapos tetejű fazéksisak, helyét az ellenséges csapásnak kis felületet nyújtó,

Két vezeklő - Krizsafán fia György és Becsei György

A Szent László-legenda részlete a karaszkói evangélikus templom falképén

Hátrafelé nyilazó kun lovas a kakaslomnici templom falképén

tottak védőlemezekkel. Pikkelyszerűen egy más mellé fűzött fémlapocskákból készült a pikkelypáncél, az ugyancsak népszerű brigantin pedig vascsíkokkal, lemezekkel bélelt, megerősített bőrkabát volt. A könynyűlovasok, elsősorban a kunok több egy más fölötti bőrrétegből készített bőrpán célt hordtak. A sodronypáncél bizonyos részeit megerősítő vaslemezekből alakult ki a lemezpáncél, amely a 14. századtól

Az Esztergomtól alig 30 kilométernyire északra fekvő Zseliz templomában kü lönös freskó látható: a falra Nagy Lajos király lovagja, Becsei Vesszős György úgynevezett különítéletét festették meg. A halálos ágyán fekvő alak épp most le heli ki a lelkét, amelyet a lábánál álló ör dög magának követel, az őrangyal, Szűz Mária és Krisztus közbenjárására azon ban az Atya meghallgatja az Irgalomért fohászkodó lovag utolsó kérését. A megrendelő, Vesszős György lánya joggal aggódott apja lelki üdvéért ő volt ugyanis az a vitéz, aki királya pa rancsára Itáliában az ártatlan Durazzól Károly herceg fejét vette. A lovagi élet móddal járó kegyetlen tettek másoknak is okoztak lelkiismeret-furdalást. Veszszőshöz hasonlóan az előkelő szárma zású Krizsafán fia György is részt vett Nagy Lajos nápolyi hadjáratában, ahol érdemeiért a király az apuliai részek ka pitányává tette. Egy éjszaka, ágyában álmatlanul forgolódva, „Isten figyelmez tetésére lelkiismeretesen megvizsgálta vétkeit", s megrettenve a bűnei miatt rá váró örök kárhozattól, másnap, gyalo gosan Rómába Indult, hogy feloldozást kapjon. Rómából Compostelába, a ke resztény világ másik híres kegyhelyére zarándokolt, végül elhatározta, hogy meglátogatja Szent Patrik földjét „a világ végén, vagyis Írországban". Itt mezítláb és fedetlen fővel, kezében Szent Patrik keresztereklyéjével leszállhatott Szent Patrik Purgatóriumába, egy kénes bar langba, ahol látomásai hatására végre megtalálta háborgó lelke békéjét.

I. Lajos hadserege

A Szent László-legenda részlete a gelenceí templom falképén

k ú p o s tetejű sisakok vették át. A lovagot a pajzsára festett c í m e r és a sisakon viselt sisakdísz tette felismerhetővé. Az Anjou királyok sisakdísze p a t k ó t h a r a p ó koronás strucc volt, ábrázolása számos korabeli eml ék en f e n n m a r a d t . A legfontosabb támadófegyver a kard volt: a nyugati típusú, egyenes kard a nehéz lovasság, a hajlított pengéjű szablya a köny nyűlovasság fegyvere volt, a korabeli ábrá zolásokon a keleti viselet jellegzetességeként szerepeltették. A korszak legelterjedtebb sújtófegyvere a b u z o g á n y volt, de ide tar toztak a változatos m é r e t b e n , formában készített szekercék, b á r d o k is. A magyar m ű v é s z e t b e n leggyakrabban Szent László ábrázolásain l á t h a t ó b á r d : a lovagkirály jel k é p é n e k is tekintették. A Szent László-le g e n d a falképein a teljes korabeli fegyverzet a z o n o s í t h a t ó : a h a r c b a i n d u l ó király és kí sérete előreszegezett lándzsákkal, az ellen séges k u n o k felajzott íjakkal vágtatnak az ü t k ö z e t b e . A k é p e k e n ellenségként ábrá zolt k u n o k a z o n b a n ekkor m á r a magyar király h a d á b a n harcoltak, a képek ily m ó d o n a m a g y a r h a d e r ő két elemét: a nyugati t í p u s ú nehézlovasságot és a keleti típusú k ö n n y ű l o v a s s á g o t m u t a t t á k be szemléle tesen.

Toldi Miklós Az Arany János költeményeiből közis mert Toldi Miklós nem kitalált személy volt, létezését, a versben szereplő tetteit források is igazolják. Bihar megyei ne mesi család sarjaként látta meg a napvi lágot, felnőve familiárisi szolgálatot vál lalt, így került a pozsonyi alispáni tiszt ségbe. Az 1350-es években az eszter gomi érsek vitéze, az 1360-as években a királyi udvar lovagja volt. 1363-ban La jos király az V. Orbán pápa megsegítésé re Itáliába küldött hadsereg élére állítot ta. Megbízása teljesítése után 1365-ben zsoldosként is harcolt Itáliában, a híres „fehér sereg" alvezéreként. Élete végén itthon még viselte a gömöri, majd a sza bolcsi ispáni tisztet, állt Zsigmond király szolgálatában is. 1390 körül halt meg. Az életéről szájhagyomány útján terje dő történeteket llosvai Selymes Péter 16. századi históriás éneke őrizte meg. llosvai alapján, de számos egykorú for rásra (főleg magyar és itáliai krónikások szövegeire) támaszkodva készült a 19. században Arany János elbeszélő költeménye, a Toldi-trilógia.

Lovas katona pecséten


I. Lajos kormányzata

Anjou-címeres kályhacsempe

Nagy Lajos a trónon. A Képes Krónika első lapja, 1358 után

Aligha van ismertebb emléke az Anjoukori magyarországi kultúrának, mint a Képes Krónika. Gyönyörű mi niatűréit ott láthatjuk valamennyi tör ténelmi munkában - az elmúlt kétszáz évben állandó illusztrációjává váltak a ma gyar középkornak. A kézzel írt, díszes kódex a magyarok történetét tartalmaz za, a legendák ködébe vesző kezdetektől I. Károly uralkodásának idejéig. Címlapját a megrendelő, Nagy Lajos képe nyitja: a ki rály méltóságteljesen, fején koronával, jobb jában jogart, bal kezében országalmát tart va, vörös-ezüst csíkos ruhában, hermelines palástban ül baldachinos trónusán. Mellet te jobbról nyugati típusú lovagok, balról jellegzetesen keleties öltözékű előkelők so rakoznak. A címlap a bölcs király jó kor mányzását ábrázolja, a korabeli Európá ban népszerű téma sajátos magyarországi változatában. A nyugati és keleti viseletű katonák lehettek Lajos kíséretének a tagjai, de valószínűbb, hogy a király Anjou-, illet ve Árpád-házi őseit jelenítették meg.

Képes Krónika Az Anjou-kori udvari művészet legismertebb emléke a Képes Krónika - keletkezésének mégis számos vitatott kérdése maradt. A krónikakompozíció 12 fejezetben meséli el a magyarok históriáját a hun tör ténettől I. Károly Basarab elleni hadjáratáig, ahol az 1330. évi esemé nyek elmondásánál mondat közben szakad meg. A kézirat szövegét az előszó szerint 1358-ban kezdte összeállítani ismeretlen szerzője, akit a kutatás sokáig Kálti Márk fehérvári őrkanonokkal azonosított. A kódex képei egy festőműhely magas színvonalú közös alkotása ként készültek. A képek a krónika szövegéhez igazodnak, emiatt valószínűnek tűnik, hogy a szöveg másolása és a kódex kifestésé közel egy időben történt. A kötet festői több képből álló zárt kép sorral illusztrálták a legjelentősebbnek tartott uralkodók - Attila hun király, Szent István és Szent László, valamint I. Károly - életét.

Lajos nem csupán a Képes Krónika cím lapján, de a korabeli közvélemény szerint is jól kormányozta Magyarországot. „Lajos ról azt mondják, hogy odahaza mindig bé két, külföldön háborút kívánt, hiszen egyiket a másik nélkül nem lehet megteremteni" írta a hazai hagyományt a 15. század végén feljegyző A n t o n i o Bonfini. Ugyancsak neki köszönhető egy másik hagyomány fenn maradása is, mely szerint Lajos „hogy a né pet és a paraszti tömeget az adószedők és az elöljárók ne terheljék a szokásosnál súlyo sabb adóval és vámmal, ne nyúzzák hamis bírák, ... gyakran álöltözetben, mint valami ravaszdi kém végiglátogatta a tanyákat és községeket, hogy kifürkéssze a köztisztviselők és hivatalnokok erkölcseit, visszaéléseiket a nép panaszaiból megtudja". Leírása azért izgalmas, m e r t Bonfini Mátyás király ud vari történetírója volt: e szerint a később Mátyás nevéhez kapcsolódó „igazságos ki rály" n é p h a g y o m á n y Mátyás k o r á b a n még Lajos király személyéhez k ö t ő d ö t t . Lajos uralkodásának pozitív emléke az egész tár sadalomban fennmaradt. A kis szepességi városban írt Szepesszombati Krónika úgy tartotta, „ez a király és az apja nagyon sze rették a magyarországi városokat és felemel ték őket és javították állapotukat", de a ké sőbbi magyar királyok is - köztük például Mátyás - előszeretettel hivatkoztak Lajos ra, főként törvényeikben. Lajos, akire országszerte jó és igazságos királyként emlékeztek, apjához h a s o n l ó a n teljhatalommal u r a l k o d o t t . Törvényt ke veset hozott, országgyűlést pedig négy év tizedes uralkodása alatt csupán egy alka l o m m a l hívott össze. 1351 n o v e m b e r é b e n Budára hívta az ország „báróinak, nemkü lönben előkelőinek, valamint nemeseinek gyülekezetét és egyetemét", így akart gesz-


1351. évi törvény (részlet) Előbeszéd Lajos, Isten kegyelméből Magyaror szág, Dalmáczia, Horvátország Ráma, Szerbia, Galiczia, Lodoméria, Kunor szág és Bolgárország királya, Salerno fejedelme és a szent Angyalhegyi ja vadalom ura. 1. § Az összes keresztény hivőknek ugy a jelenleg élőknek, mint az ezután jövendőknek, a kiknek jelen levelünk tudomására fog jutni, üdvöt abban, a ki a királyoknak üdvöt, szerencsés kormányzást és győzelmi diadalt ad. 2. § Köztudomású, hogy a királyi mél tóság trónja és hatalma akkor szilárdul meg, ha az alattvalók békéjéről és nyugalmáról előrelátó körültekintéssel gondoskodva van, és ha szabadságok adományozásával, sőt más királyoktól kegyes megfontolással adott szabad ságaik elismerésével és jóváhagyásá val is bőkezűen méltó jutalomban részesülnek. 3. § Mert hűségük, melynek az ész és természet törvényeiben van meg a kellő alapja, akkor marad fenn állan dóan, a mikor a fejedelemnek az ő országlakosai iránt tanúsított kegyes sége az alattvalókkal szemben folyton növekszik, úgyannyira, hogy mig az élet szikrája ki nem alszik, a hűség ele vensége sem száll alá a testben. 4. § Ennélfogva, jelen levelünk rendén mindenkinek tudomására akarjuk hozni, hogy országunk főpapjainak, báróinak, valamint előkelőinek és ne meseinek gyülekezete és ugyanaz a közönsége a mi királyi szinünk elé jővén, miután ugy magunk mint orszá gunk minden kedvező és szerencsét len körülményei között felségünknek a leghívebb igyekezettel és szent buz galommal tanusitott és kifejtett hűsé güket és hűséges szolgálataikkal szer zett kiváló érdemeiket előadták és em lékezetünkben felelevenítették, meg újítás és megerősítés végett élénkbe terjesztették boldog emlékezetű ősünknek és elődünknek, harmadik Béla király fiának, második András urnák, az igen dicső fejedelemnek,

Magyarország néhai dicsőséges kirá lyának egy, saját arany pecsétével megerősített kiváltságlevelét és azo kat a szabadságaikat, melyeket (mi ként az előbb említett levél kijelenti) Szent István, a magyar nemzet királya és apostola adott nekik, az alább kö vetkező tartalommal. 5. § Egy értelemmel és akarattal aláza tosan könyörögvén felségünknek, hogy azt elfogadván, helyeselvén és jóváhagyván, és jelen levelünkbe szó ról szóra átíratván, az abban kijelentett minden szabadságukkal együtt (egye dül csak az alább felemlítendő egy czikkelynek kivételével) megerősiteni, és a mondott levélben foglalt szabad ságokat készséges királyi kegyel münkkel, királyi hatalmunknál fogva megújítván, őket kiváltságlevelünk ál tal az iránt biztosítani méltóztassunk, hogy örök Időkre azok birtokában és élvezetében fognak maradni. Annak a kiváltságnak tartalma im ez: 6. § „A Szent Háromság és oszthatat lan egység nevében."

tünk kedvesekké és kedveltekké tenni, a mikor legkedvesebb fivérünk, néhai András ur, Jeruzsálem és Sicilia királya ártatlan vérének megboszulása vé gett, a kinek irtóztató erőszakos halála csaknem az egész világ határait és vi dékeit töltötte be keserűséggel, velünk az emiitett Sicilia országába menvén a legnagyobb hűséggel éltetve, a sors váratlan eseményeivel és különféle személyes veszélyekkel rettenthetetlenül szembeszálltak. 10. § Óhajuknak kegyesen eleget tenni és akaratukat teljesiteni akarván, hogy őket hasonló hű tetteknek odaadással való véghezvitelére buzditsuk, legked vesebb ősünknek és elődünknek, má sodik András király urnák előbb emii tett, s aranypecsétjével megerősített, minden gyanútól egészen mentes, szóról szóra ide beiktatott levelét az abban foglalt minden szabadsággal egyetemben elfogadván, helyeselvén és jóváhagyván.

8. § „Minthogy ugy országunk neme seinek, mint másoknak Szent István király adta szabadságát is, némely ki rályoknak hatalma, néha azért, hogy saját haragjukat kielégítsék, néha meg azért, mert igazságtalan vagy saját hasznukat kereső emberek csalfa ta nácsát követték, igen sok részben megcsorbitotta stb."

11. § Kivéve egyedül a kiváltságból kizárt, előbb érintett egy czlkkelyt, tudniillik ezt: „Hogy az örökösök hát rahagyása nélkül elhaló nemeseknek jogukban és szabadságukban áll az egyházak, avagy tetszésük szerint mások részére, élők közt vagy halál esetére adakozni, hagyományt tenni, birtokaikat eladni vagy elidegeníteni." Sőt ellenkezőleg, épenséggel ne le gyen joguk ezt megtenni, hanem bir tokaik jog és törvény szerént, tisztán és feltétlenül, minden ellenmondás nélkül, legközelebbi atyafiaikra és nemzetségeikre háromoljanak.

9. § Mi tehát királyi kegyelmünkkel meghallgatván mondott országunk főpapjainak, báróinak, előkelőinek és nemeseinek a kérését, miután fontoló ra vettük és emlékezetünkben meg újítottuk az ő hű engedelmességüket és legőszintébb szolgálatkészségüket, mellyel saját magunk és országunk mindennemű, ugy kedvező mint sze rencsétlen körülményei között, külö nösen pedig akkor törekedtek felsé günknek megtetszeni s magukat előt

12. § Fentnevezett András király ur bullás kiváltságlevelét tartalma szerint megerősitvén, és azokat a szabadsá gokat a fenséges fejedelemasszony nak Erzsébetnek, ugyanazon Isteni kegyelemből Magyarország királynő jének, a mi legkedveltebb anyánknak kedves akaratával és báróinknak taná csára készséges királyi kegyelmünk ből megújítván, megengedtük, hogy örökké ezeknek birtokában és élveze tében maradjanak.

7. § „András, Isten kegyelméből Ma gyarország, Dalmátla, Horvátország, Ráma, Szerbia, Gallicia és Lodoméria örökös királya."

I.

tust tenni a két nápolyi hadjáratban anya gi és véráldozatot egyaránt h o z ó n e m e s ségnek. A t ö b b hétig e l h ú z ó d ó országgyű lés lezárásaként a király átírta és - a n e m e sek szabad rendelkezési jogára v o n a t k o z ó 4. törvénycikk kivételével - megerősítette az 1222. évi Aranybullát. Az ekkoriban m á r a nemesség legfőbb kiváltságlevelé nek számító Aranybulla pontjai mellett „az ország lakosainak nyugodt állapotáért" további rendelkezéseket hozott. A tör vény főbb cikkelyei k ü l ö n b ö z ő bíráskodá si, a d ó - és vámfizetési, bányászatot vagy épp egyházat é r i n t ő kérdésekben intéz kedtek. H á r o m rendelkezése alapvető je lentőségűnek bizonyult: az úgynevezett ősiség írásba foglalása, az egységes nemesi szabadság k i m o n d á s a és a földesúri kilen ced elrendelése. Az Aranybulla hatályon kívül helyezett 4. törvénycikke szerint a fiú utóddal nem rendelkező n e m e s szabadon rendelkezhe tett birtokairól. Ez a törvénycikk azonban

Lajos kotmányutt

9

Diósgyőr, Zólyom Nagy Lajos két legkedveltebb vidéki várkastélya fekvésében, külső megjelenésében is meglehetősen hasonlított egymáshoz. Mindkettő erdős hegyek között, kiemelkedő kisebb szikladombon épült, mind két helyen már korábban is volt vár: Diósgyőrben Lajos király Ákos nembeli István lebontott vára helyére építkezett, Zólyomban egy kirá lyi udvarház, kúria helyére. A szabályos alaprajzú, négy saroktornyos, zárt épülettömbű királyi várpaloták a kor minden kényelmi és repre zentációs elvárásának megfeleltek. Falaik közt boltozott palotaterem biztosította a különböző rendezvények, ünnepségek lebonyolítását, kétszintes várkápolna a naponkénti misehallgatás lehetőségét. Külön termek épültek a király és családja számára, valamint elegendő szá mú egyéb helyiség a népes kíséret elhelyezésére. A király által oly kedvelt vadászat gyakorlására Diósgyőrben hatalmas vadaspark, illetve mindkét helyen a környező erdők biztosítottak ideális terepet.

ellentétben állt a magyar szokásjoggal, mely szerint a nemzetség földje közös ma radt azután is, hogy az alapító ősapa leszármazói felosztották maguk közt. Nagy Lajos 1351-ben egy ősi szokást foglalt törvénybe,

A diósgyőri vár. Légi felvétel


A zólyomi vár. Légi felvétel

és tett egészen 1848-ig a magyar nemesi

a k ü l ö n b ö z ő e r e d e t ű n e m e s i kiváltságo

birtokjog alapjává. Ezt a rendszert ősi

kat, és lezárta a n e m e s i r e n d egységesülé

ségnek nevezzük, a törvény értel

sének hosszú folyamatát. Az a z o n o s j o g o k

mében a fiúörökös nélkül elhalt

alapját a szolgáltatásoktól m e n t e s n e m e s i

birtokos u t á n a nemzetsége ö r ö

b i r t o k jelentette, igaz, a k ü l ö n b s é g e k a jo

költ. A király célja természete

gilag egységes nemességen belül is h a t a l

sen n e m a r o k o n o k jogainak

masak voltak. A törvény szövege - n o h a

megerősítése volt, h a n e m a ne

később p r ó b á l t á k m á s k é n t is é r t e l m e z n i -

mesi birtokkal való szabad ren

területileg egységesítette a n e m e s i jogo

delkezés

örökös

kat: arról rendelkezett, hogy az anyaorszá

nélkül maradt nemesi hagyatékot az

gi nemességgel a z o n o s j o g o k illessék m e g

Dldalági

megtiltása.

rokonság

csak

Az

negyedíziglen

örökölhette, azon túl királyi kézre háamlott. kó valódi nemesek, akik

országunk

mind pedig azok is,

határain

tartományokban

belül

élnek,

fekvő egy

megszabta

a

jobbágyság

terményadóját:

rendelkezése szerint ettől kezdve m i n d e n jobbágy terméséből az egyházi tized besze

és

dése u t á n f e n n m a r a d ó rész kilencedét a föl

ugyanazon szabadságot élvezzék." Ez a cik

desúr köteles volt behajtani. A kilenced

kely, amely az ősiség elvének k i m o n d á s a

fizetés a törvény ellenére m é g jó ideig n e m

mellett az 1351. évi törvény legjelentősebb I. Lajos aranyforintja

seket is. H a r m a d i k jelentős cikkelye egységesen

„Mind az országunk határai között la

hercegi

a Szlavónia és Erdély t e r ü l e t é n élő n e m e

pontjává vált, országosan egységessé tette

vált általánossá, a törvény pontja a z o n b a n a városfejlődés szempontjából fontos kité-

81

Oktatás a 14. században A 1 4 . századi oktatás még szinte teljesen egyházi jellegű volt: aki tanulni akart, a káptalani vagy kolostori iskolák ban sajátíthatta el az alapvető ismereteket, legfőképpen a grammatikát, azaz a latin nyelv alapjait. Az iskolában szerzett tudást azonban egyre többen értékesítették vilá gi pályán, általában jegyzőként elhelyezkedve. A nemes ifjak csak akkor jártak iskolába, ha egyházi pályára ké szültek. Nevelésükről egyébként egy-egy nagyobb báró udvarában, a kiváltságosakéról a királyi udvarban gon doskodtak, számukra a legfontosabb tananyagnak a fegyverforgatás különféle módjainak az elsajátítása számított. Egyetemre csupán nagyon kevesen jártak. A 14. század közepén alapították Közép-Európa első egyetemeit: a német császárrá választott IV. Károly 1348ban Prágában, Nagy Kázmér 1364-ben Krakkóban, Ru dolf herceg egy évvel később Bécsben vetette meg egye tem alapjait. Az első magyar egyetem alapítását Nagy Lajos kérésére 1367-ben hagyta jóvá a pápa. Létesíté sében nagy szerepet - valószínűleg a királynál jóval na

telt tartalmazott. Az 1351. évi törvény egye dül a fallal övezett városokat mentette fel a kilenced fizetése alól - vagyis a városfal lé te vagy nemléte lehetővé tette a privilegizált települések közti differenciálást. Lajos ki rály folytatta apja várospártoló, kiváltságoló politikáját, kiváltságai azonban nem elsősorban a városok számát kívánták gya rapítani, h a n e m a m á r kiváltságokkal ren delkező, fejlődésnek indult településekből igyekezett „igazi", a nemzetközi kereske delembe bekapcsolt városhálózatot létre hozni. Lajos szép számmal osztogatott kereske delmi privilégiumai egy részét a Magyaror szággal kereskedő külföldi, főleg német vá rosok (Regensburg, Nürnberg, Bécs, Köln) kapták, másik részében azok a hazai váro sok részesültek, amelyek a határokon túlra vittek ki árut: így például a Lengyelország felé irányuló kereskedelem központjává váló Kassa, vagy a r o m á n fejedelemségek, valamint Bécs, Prága és Velence közt tran zitkereskedelmet folytató Nagyszeben és Brassó.

A Collegium Malus falán lévő relief Krakkóban gyobbat -játszott az egyetem első kancellárja, Vilmos pécsi püspök. A pécsi egyetemen hiába indult be az ok tatás, hiába hívtak külföldi tanárokat, 1390 körül az egye tem elhalt. A magyarországi értelmiség egyetemet járt, illetve végzett tagjainak zöme így külföldön, elsősorban a szomszédos Bécsben, Krakkóban, illetve Itália külön böző egyetemein szerezte tudását.

Lajos továbbra is adott városi szabadsá got - például 1361-ben Debrecennek -, de az 135l-es törvényben kiemelt városfal mellett a városiasság egyre fontosabb kellé kének tekintette a megfelelő városi jog használatát. Az új királyi koncepcióra jó példa Zsolna esete. A Trencsén megyei, né met hospesek által alapított Zsolna, amely létrejöttekor a sziléziai Teschen (ma Cesky Tésin, Csehország) jogát kapta, s ügyeit is oda fellebbezte, a 14. század folyamán több mezőváros anyavárosává vált. 1369-ben azonban Nagy Lajos király kifejezte azt a kí vánságát, hogy a zsolnaiak idehaza, vagyis „országában, ahol nagy bőségben találhatók törvények, keressenek maguknak törvényes jogot". A királyi elvárásnak megfelelni kívá nó városka hamarosan a korban népszerű korponai városjog mellett döntött: 1378ban Korponát arra kérte, másolja le számá ra saját jogkönyvét. Lajos azonban nem ér te be azzal, hogy városaiban hazai jogot használtak, gondoskodott a városok saját felsőbíróságáról is: előbb (1375-ben) ön álló bírói fórumot hozott létre, a bíróságot

I (NAGY) LAJOS URALMA

Aachen, Mariazell Nagy Lajos - feltehetőleg az 1350-es, 1360-as években - Aachenben magyar kápolnát alapított, amelynek 1367-ben nagy értékű felszere lést küldött. A fennmaradt kincsegyüttes jelenleg két ereklyetartóból és két gyertyatartóból, valamint három fémborítású fogadalmi képből áll. Az aacheni képekkel azonos, ikonszerű Madonna-kép került ugyan csak Lajos adományából a mariazelli kegytemplomba is. Aachent, amely az Alpoktól északra eső területek legjelentősebb búcsújáró he lye volt, a 14. század elejétől kezdve magyar zarándokok is látogatták.

Palástkapcsok az aacheni kincsegyüttesből

vezető országbíró „az összes királyi város bí rája" lett, majd néhány évvel később a tár nokmester törvényszéke, a megreformált, városi polgárokkal kibővített, a városok szokásjoga szerint bíráskodó tárnokszék vált a városok fellebbviteli fórumává. Az 1370-es években változás állt be a ma gyar politikában. Lajos királyt egy hosszan

tartó, súlyos, lepraszerű betegség támadta meg, s ahogy a betegség egyre jobban elha talmasodott szervezetén, úgy fogyott hada kozó kedve, s került előtérbe vallásossá ga. Ha tehette, elvonult valamelyik világtól elzárt várkastélyába, Diósgyőrbe vagy Zó lyomba, idejét főként imádkozással, csen des szemlélődéssel töltötte. Különböző egy korú forrásokból úgy tűnik, a korábban kimeríthetetlennek t ű n ő királyi kincstárban is néha kevesebb volt a pénz a szükségesnél - feltehetőleg az erőteljes kitermelés miatt lecsökkent az aranybányák hozama. A ki rály egészségének változása számos kö vetkezménnyel járt. Átalakult az udvari elő kelők köre: a király háborús politikájának leáldozásával háttérbe szorultak korábbi kedveltjei, a katonabárók, helyüket új, mű veltebb bárói kar vette át, akik jórészt szak értelmüknek köszönhették felemelkedésü ket. Az egyszerű származású pap, Demeter

főkancellár, majd esztergomi érsek, a tehet

\ mariazelli kegykép

séges jogász, Szepesi Jakab országbíró, a ki rályi városok bírája lett, a kör élén az ek kor felemelkedő Garai Miklós állt. Az új elő kelőkhöz számos kormányzati újítás kap csolódott, amelyek egyaránt érintették a kan celláriát, az udvari bíróságokat és a pénz ügyek

irányítását.

Az

újítások

kidolgo

zásában, végrehajtásában jelentős szerepet játszott az udvari intézményekben tevékeny kedő, egyre nagyobb létszámú szakember gárda. Megjelenésük rést ütött az egyház ek koriban még szinte kizárólagos műveltségi m o n o p ó l i u m á n : ezeknek a jegyzőknek, ítélőmestereknek és társaiknak a többsége n e m volt egyházi személy, egyetemet sem végeztek, munkájukhoz elsősorban a hazai szokásjog ismeretére volt szükségük. A világi jogászgárda alkalmazása azon

tartotta megszerezni a pálos rend névadó

b a n n e m befolyásolta az udvar egyre vallá

jának, Remete Szent Pálnak az ereklyéit,

sosabb szellemét. Lajos és főként anyja éle

amelyek Velencéből előbb a budai várká

t ü k s o r á n tucatnyi kolostort alapítottak,

polnába, majd a budaszentlőrinci kolos

elsősorban a magyar alapítású pálos rendet

torba kerültek. A királyi kegyből n e m csak

és a ferenceseket halmozták el kegyeikkel.

hazai egyházaknak jutott. A németországi

A király építtette például a márianosztrai

Aachenben

pálos vagy a városlődi karthauzi kolostort,

Szent István, Imre és László ereklyéivel, de

magyar

kápolnát

alapított

óbudai

adományai, ajándékai eljutottak Rómába,

klarissza (ferences) apácák voltak, akiket

az apuliai Bariba vagy a stájerországi kegy

minden

helyre, Mariazellbe. Amikor 1382. szep

a

királyné

kedvencei

lehetséges

pedig

módon

az

támogatott,

és akik közt élete végén a leginkább o t t h o n érezte magát. Az 1381-ben Velencével kö t ö t t torinói békekötéskor Lajos fontosnak

tember 10-én Nagy Lajos végleg lehuny ta szemét, Európa számos t e m p l o m á b a n imádkoztak lelki üdvéért.

Az óbudai klarissza kolostor romjai. Légi felvétel

Királylány a trónon Asszonyuralom Magyarországon Kis Károly pünkösdi királysága • Az Anjou-kor vége • 97

KlRÁLYLÁNY A TRÓNON

Asszonyuralom Magyarországon

A középkori uralkodó kötelességei között előkelő helyen állt, hogy gondoskodjon trónörökösről, aki halá

Erzsébet királyné és a királylányok. Részlet a zárai Szent Simeon ereklyetartóról, 1380

len m a r a d t . Firenzében m á r arról plety káltak, hogy a m e d d ő n e k t a r t o t t királyné a dalmáciai Z á r á b a n

kolostorba vonul,

la u t á n helyébe léphet. Optimális esetben

hogy Lajos újfent m e g n ő s ü l h e s s e n , végül -

legalább egy (de a biztonság kedvéért jobb,

ahogy M a t t e o Villani krónikájában olvas

ha két-három) törvényes fiút hagyott maga

hatjuk - „győzött b e n n e a neje iránt való

után, aki koránál, képességeinél fogva al

szeretet". Kitartásuk végül 17 év várakozás

kalmas volt arra, hogy a dinasztia uralmát

u t á n meghozta gyümölcsét: 1370 nyarán

zökkenőmentesen továbbvigye. Nagy La

megszületett a királyi p á r első gyermeke,

jos, a dicsőséges lovagkirály ezen a téren

Katalin, akit a következő évben újra egy

n e m volt szerencsés: negyvenévi uralkodás

lány követett, M á r i a , végül újabb két év el

után „fiúörökös vigasza nélkül" h u n y t el.

teltével a h a r m a d i k kislány, Hedvig. A re

Első felesége, Luxemburgi Margit alig húsz

mélt f i ú a z o n b a n s e m ekkor, s e m k é s ő b b

évesen, gyermektelenül halt meg. A bos

n e m érkezett meg.

nyák Kotromanics Erzsébettel kötött má

Az 1370-es években Lajos király lányai

sodik házasság is hosszú ideig gyermekte

számítottak E u r ó p a l e g k e l e n d ő b b partijá nak. É p p h o g y csak m e g t a n u l t a k járni, beszélni, sorra jelentkeztek a kérők, a k o n t i n e n s híres u r a l k o d ó h á z a i b ó l . Az elsőszü lött Katalint 1374-ben apja V. Károly fran cia

király

másodszülött

fiával,

Lajossal

m á t k á s í t o t t a el, „ n a g y v o n a l ú " jegyajándé kul az évtizedek óta elfeledett n á p o l y i t r ó n igényét adta. M á r i á t m á r egyesztendősen IV. Károly császár kisebbik fiának, Lu x e m b u r g i Z s i g m o n d n a k , H e d v i g e t pedig a szomszédos osztrák herceg fiának, Vil m o s n a k ígérte. A leányok elkelte u t á n La jos király hozzáfogott a n e h e z e b b feladat végrehajtásához: m e g kellett győznie m i n d két országa közvéleményét - elsősorban természetesen az előkelőket és a nemessé get - a leányok öröklésének jogosságáról. M i n t a nápolyi királynő, J o h a n n a példája is mutatja, a k o r b a n n e m volt elképzelhetet len, hogy nő kerüljön egy ország trónjára, a jelenség a z o n b a n

n e m s z á m í t o t t ter

mészetesnek. Magyarország törvényes szo kásai szerint nemesi b i r t o k o t is csak fiú örökölhetett, leánynak csak a b i r t o k n e gyedrésze járt. Ha pedig egy leány n e m al-

Asszonyuralom

kalmas arra, hogy a családi birtokot ö r ö kölje, még kevésbé való egy ország vezeté sére - így tartotta a nemesi közvélemény. Lajos a lengyelek megpuhításával kezdte a trónöröklés rendezését. 1374 szeptembe rében Kassára hívta képviselőiket, ahol a lengyel nemességnek rendkívül széles körű jogokat biztosított. A „kassai privilé g i u m " fejében a lengyelek elismerték Kata lin jogait, a leányági örökösödést. Katalin korai halála átalakította Lajos ki rály elképzeléseit. A magyar és lengyel trón várományosa Mária és vőlegénye, Luxem burgi Zsigmond brandenburgi őrgróf lett. Az eljegyzésre Nagyszombatban, feltehető leg 1379-ben került sor. Zsigmond, aki ek kor 11 éves volt, a magyar nyelv és szoká sok elsajátítása érdekében Magyarországon maradt, a továbbiakban neveltetéséről is a magyar udvarban gondoskodtak. Hedvig ekkorra m á r férjes asszonynak számított: alig négyévesen férjhez adták jegyeséhez, Vilmos herceghez. Az esküvő érvényessé gének biztosítása érdekében a két gyerme ket még egy ágyba is fektették, ily m ó d o n ugyanis forma szerint megtörtént a házas ság „elhalása". Élete utolsó évében, 1382ben a súlyosan beteg Lajos király végleges sé tette döntését, hogy mindkét országát Mária és Zsigmond örökölje - a lengyel előkelőket ezúttal zólyomi várkastélyába hívta, hogy a fiatal pár előtt bemutassák hódolatukat. M i u t á n élete egyik meghatározó eseménye volt, ahogy öccsével, András her ceggel Nápolyban elbántak, feltehetőleg valóban az ifjú pár közös trónutódlásában gondolkodott. N e m Zsigmondon és n e m is Márián múlt, hogy Lajos elképzeléseinek megvalósulásáig még évek teltek el, s ezek az évek zavart, felfordulást hoztak az évtize dek óta békés Magyarországnak. Lajos halála után az események irányítá sát özvegye, az ekkor negyvenes éveiben já ró Erzsébet királyné ragadta magához. Kö zel h á r o m évtizedig élt energikus anyósa árnyékában, érthető, hogy az idős Erzsé bet, majd férje halála után felszabadultan vetette bele magát az önálló politizálásba,

Magyarországon

Szent Simeon ereklyetartója Nagy Lajos felesége, Erzsébet királyné megrendelésére három év alatt, 1380-ra készült el Zára védőszentjének, Szent Simeonnak ara nyozott ezüst ereklyetartója. A koporsót készítő itáliai mester az egész felületet beborító reliefeken a szent és a megrendelő családjá nak életéből ábrázolt egyes jeleneteket: Nagy Lajos zárai partraszál lását, a királyné apjának, István bánnak a halálát, Erzsébet királynét és a három királylányt az ereklyetartó ünnepélyes bemutatásakor.

A zárai Szent Simeon-ereklyetartó, 1380

ugyanakkor - a jó példa ragadós - leánya mellett hasonló meghatározó szerepet kí vánt játszani, m i n t az anyakirályné Lajos mellett. Terveiben Luxemburgi Z s i g m o n d nem szerepelt: a 11 éves Máriát az apja te metését követő napon egyedül koronázták

Idealizált nőalak, Madonna Toporcról, 1340-1360 körül

jon Krakkóban. Mivel azonban ugyanaz a király egyszerre n e m lakhatott két helyen, a kérés teljesítése egyet jelentett a lengyel magyar perszonálunió végével. Amennyire ragaszkodott Erzsébet királyné a magyar országi befolyáshoz, annyira könnyen be letörődött, hogy Lengyelországban nem az ő szava lesz a d ö n t ő . A lengyel trónra végül két évig tarló huzavona után a kisebbik leány, Hedvig került. Mária - pontosabban az ő nevében any ja, Erzsébet - a koronázás után megkezdte az uralkodás m i n d e n n a p i teendőit. A ki rályné mellett elsősorban legfőbb bizalma sa, Garai Miklós tett szert szinte kizárólagos befolyásra. Garai 1375-től viselte a nádori címet, és ekkorra rokonaival kisajátította az országos méltóságok többségét. A ha talom gyakorlásába a z o n b a n egyre t ö b b

A krakkói egyetem hires épülete, a Collegium Maius

magyar királlyá. A lengyelországi koroná

kisebb-nagyobb hiba, szabálytalanság, sőt

zás egyelőre elmaradt: a lengyel előkelők

jogtalanság csúszott, amely h a m a r nép

feltételként kikötötték, hogy királyuk lak

szerűtlenné tette Erzsébet kormányzatát.

Asszonyuralom

Magyarországon

A középkori család A középkor családfogalma alapvetően különbözött a modern család fogalomtól. A család szó latin megfelelője, a família az egy háztartás ban élőket, azaz valaki háznépét jelentette, a családtagokon kívül tehát a szolganépet, cselédséget is, illetve - a király, a királyné, főrangúak, nemesek esetében - a fegyveres kíséret tagjait is. Az egykorú okleveles anyagban a kiscsalád - vagyis a szülők és a velük egy ház tartásban élő gyerekek - megjelölésére nem alkalmazták, noha a kora beli összeírások azt igazolják, hogy a középkori Magyarországon is a kiscsalád volt az uralkodó családi forma. A családok életét a keresz ténység értékrendje határozta meg. A házassági perek, valamint a há zassághoz kapcsolódó vagyonjogi perek a középkorban egyházi jog hatóság alá tartoztak, a kánonjog előírása szerint tilos volt a házasság egymással negyedfokú vagy ennél közelebbi rokonságban álló sze Erzsébet királyné nagy felségpecsétje, 1383 Gyorsan kiderült, hogy a magyar nemes ség Mária megkoronázásával egyébként sem tekintette lezártnak a trónutódlás kér dését. Abban, hogy az ország élére férfi kell, aki szükség esetén a hadseregnek is élére állhat, m i n d e n k i egyetértett. Éssze

mélyek között, a tilalom alól azonban lehetett pápai felmentést kérni. A házasságkötés lényege az érintett felek beleegyezése, egymásnak tett ígérete volt, érvényességének nem volt elengedhetetlen feltétele, hogy templomban, pap előtt kössék. Magyarországon a házasságok többsége még a 14. században is úgynevezett titkos házasság volt: így nevezték a kihirdetés nélkül, nem nyilvánosan, ünnepélyes szer tartások nélkül kötött házasságokat. (Az illetékes plébános kötelező jelenlétét csak 1564-ben írta elő a tridenti zsinat.) Nemesasszonyokat a szokásjog szerint férjhezmenetelükkor családjuktól jegyajándék,

rűnek t ű n t , hogy ez a férfi a királynő férje

férjüktől pedig hitbér illette meg, amelyet csak hűtlenség esetén

legyen, a jelöltek személye azonban vita

veszíthettek el. A házasságkötés célja a törvényes utódok világra

tárgyát képezte.

hozatala volt. Az újszülött a kereszteléssel vált a társadalom tagjává,

A legtekintélyesebb bárók Nagy Lajos akaratához híven Zsigmond és Mária há

életét a szokásjog normái szabályozták. Európa más országaival szemben Magyarországon nem volt szokás az elsőszülött fiú kizáró

zasságkötését és Zsigmond ezzel együtt járó

lagos öröklése. A magyar nemes birtokát az összes fiú, a polgár és

megkoronázását támogatták, ezt azonban

a jobbágy vagyonát az összes gyermek között osztották fel egyenlő

az anyakirálynő

egyelőre meghiúsította.

Erzsébet és Garai helyette Lajos orléans-i

arányban. A nemesek lányainak az örökölt vagyon negyed része, az úgynevezett leánynegyed járt, ebből valamennyi leány egyenlő

herceget szemelték ki Mária új vőlegényéül,

részt kapott, általában azonban nem földben, hanem pénzben.

és 1385 áprilisában megbízottak útján meg

A törvénytelen gyerekeket társadalmi hovatartozástól függetlenül

is kötötték a házasságot. Egy francia házas

kizárták az örökségből.

ság azonban ekkoriban sokkal több kül politikai hátránnyal járt, m i n t előnnyel. 1378-ban két táborra szakadt a nyugati ke

Időközben Hedvig fényes kísérettel és

reszténységhez tartozó Európa. Ettől kezd

gazdag h o z o m á n n y a l megérkezett Krakkó

ve évtizedekig két pápa is uralkodott, egyi

ba, ahol h a m a r o s a n neki is új férjet kerí

kük Rómában, a másik Avignonban. Míg

tettek. Habsburg Vilmossal kötött gyer

Franciaország az avignoni francia pápát tá

mekházasságát a lengyel országnagyok n e m

mogatta, addig a Magyar Királyság az olasz

érezték a maguk számára kötelezőnek. Hed

pápa táborát erősítette - amennyiben Lajos

viget 1384. október 15-én megkoronázták,

herceg trónra lép Magyarországon, meg

majd hamarosan feleségül adták az érett

változtatta volna az ország egész kapcsolat

férfikorban járó litván fejedelemhez, Ja

rendszerét.

gelló Ulászlóhoz. Jagelló a fiatal királynő

KIRÁLYLÁNY A TRÓNON

Az Anjou-kárpit Hedvig lengyel királynő serlege

kezéért komoly előnyöket ígért: a pogány

hódolt a k o r o n á s hölgyek előtt, távozásuk

litvánok felveszik a kereszténységet, a len

után

gyel-litván perszonálunió létrejötte

Az

pe

azonban

ország

déli

a

felkelés

újra

területeinek

feléledt.

nemessége

dig megszünteti a két ország közti ál

nyíltan III. Károly nápolyi király, az An

landó fegyveres konfliktust, amely

jou-dinasztia egyetlen élő férfi tagjának

miatt Lajos is olyan sokat kénysze

a pártjára állt. Az országszerte érezhető el lenzéki h a n g u l a t leszerelésére a királynők

rült háborúzni. A lengyelek gyorsan

megsze

országgyűlést

hívtak össze,

ahol

Mária

Magyarorszá

1384 j ú n i u s á b a n megerősítette az apja ál

gon azonban Mária - és persze

tal kibocsátott 1351. évi törvényt - a n e

főként anyja - uralma a kezde

mesi jogok újbóli megerősítése a z o n b a n

rették

Hedviget,

tektől volt.

népszerűtlen

kevésnek bizonyult a kedélyek lecsillapí

Még egy év

tására.

sem telt el I. La

Erzsébet és Garai döntéseit, intézkedé

jos halála után,

seit ekkor m á r főként k a p k o d á s , idegesség

és az asszonyura

és eredménytelenség jellemezte, ráadásul

lom ellen kitört az

a tervezett francia házasság hírére az udva

első

komoly

felke

ron belül is megjelentek a törésvonalak.

lés. A királynők a hely

A kor egyik legtekintélyesebb személye,

színre, az ország déli ré

Demeter esztergomi érsek, főkancellár el

szére utaztak, hogy személyes

hagyta az udvart, még az ország nagy

megjelenésükkel akadályozzák meg

pecsétjét is magával vitte. N e m csatlakozott

a mozgalom kiszélesedését. Csupán

a felkelőkhöz, de láthatólag m á r a királyné

átmeneti sikert értek el: a felke

val és Garaival sem kívánt közösséget vál

lés vezetője, Palisnai János vrá-

lalni. A helyzet békés rendezése érdekében

.

nai perjel elmenekült, székhelye, az Adriai-tengerhez közeli

Vrána

lovagvára

meg

1385 tavaszán a délvidéki Pozsegaváron - először és egyben utoljára - tárgyalóasz talhoz ültek a k ü l ö n b ö z ő nézetet képviselő

Asszonyuralom

pártok képviselői: Erzsébet királyné és Ga rai Miklós, a Zsigmond megkoronázását szorgalmazó udvari előkelők, a magát ön állósító Demeter érsek, valamint a III. Ká roly nápolyi királyt támogató délvidéki előkelők. Már a tárgyalás ténye azt mutat ta, néhány év alatt gyökeresen megváltoz tak az ország hatalmi viszonyai. Lajos ki rály uralkodása alatt elképzelhetetlen lett volna, hogy bárói tőle független politizá lásba kezdjenek, özvegye azonban csak akart, de nem tudott parancsolni előkelői nek. A pozsegavári tárgyalások sem vezet tek eredményre, így az egymással szem benálló felek a nyílt konfrontáció útjára léptek. 1385 augusztusában Horváti Pál zágrábi püspök sokak kérésére Nápolyba hajózott, hogy a nápolyi királyt meghívja a magyar trónra. Utazásával egy időben

Magyarországon

Luxemburgi Zsigmond morva sereg élén tért vissza Magyarországra, hogy fegyverrel kényszerítse ki a házasságot Mária király nővel. Az ország lakossága izgatottan te kintett a várható fejlemények elé.

Európai jelentőségű uralkodócsaládok és országaik

A vránai perjelség A Magyarországon a 12. században megtelepedett johanniták az Ár pád-ház kihalása után I. Károly mellé álltak, fegyverrel is segítették. Szerepüknek köszönhetően ők kapták meg a feloszlatott templomos rend birtokainak nagy részét, így ekkor került kezükre a templomosok legjelentősebb rendháza, a Zárától délkeletre fekvő dalmáciai Vrána vára. 1336-tól kezdve a magyarországi johannita rendtartomány veze tője a vránai perjel volt, akit tekintélyes főúrrá tettek a főleg a Délvidé ken, de másutt is fekvő nagy kiterjedésű birtokok. Katonai hatalma az állandó fegyveres készenlétben álló, jól szervezett lovagokon alapult.


Kis Károly pünkösdi királysága

Azt

a

Magyarországot,

gyönyörű

amelyet

gazdagságban

egykor

liatalmas-

nak láthattál, most kegyetlen hábo

lyi uralkodó ekkorra az egyetlen férfi volt a korábban oly népes, több ágra tagolódó Anjou-családban.

Nagybátyját,

Durazzói

Téged hívunk, hogy

Károly herceget az első nápolyi hadjárat

lecsendesítsd az erejében megtört országot,

során Nagy Lajos ölette meg, apja, Duraz

egyesítsd a viszálykodó főembereket, és az

zói Lajos J o h a n n a királynő b ö r t ö n é b e n

rúskodás marcangolja...

népet örven

halt meg - állítólag megmérgezték. A ko

deztesd meg a béke nyugalmas szépségével...

rán árván m a r a d t fiú 1365-től Nagy Lajos

Hívunk téged, jog szerint téged illet meg a ki

visegrádi u d v a r á b a n nevelkedett. Tehetsé

rályság! - szónokolt

krónikás szerint

ges volt és m e g n y e r ő , így a m i n t elérte

1385 augusztusában Horváti Pál zágrábi

a nagykorúságot (1371-ben), a király her

püspök, miután szerencsésen megérkezett

cegi címmel a déli t a r t o m á n y o k , Szlavónia,

alacsonyabb

rendhez

tartozó

a

Nápolyba. Ki volt III. Károly nápolyi ki

Dalmácia és Horvátország kormányzásá

rály, aki a szónok szerint jól ismerte Lajos

val bízta meg.

király hatalmas országát, és akit jog szerint

egészségű Lajos helyett aktív részt vállalt

megilletett a magyar trón?

a Velence elleni h á b o r ú b a n , illetve a h á b o

Az alacsony termete miatt Magyaror szágon csak Kis Károlynak nevezett n á p o

1378-ban a m e g r o m l o t t

rúval kapcsolatban folytatott diplomáciai tárgyalásokban. Élete nagy lehetőségét - hogy szeren

A Horvátiak A család nagy múltú, régi nemzetségből származott, a nemzetség ősi fészke Bács megyében feküdt. A Horváti család birtokainak zöme az ország déli területén, Valkó megyében terült el, de volt falujuk Somogy és Zemplén megyében is. Összesen több mint 70 faluval rendelkeztek - ezzel a birtokállománnyal kifejezetten gazdagnak számítottak. Horváti János Nagy Lajos uralkodása végén, 1375-1381 között macsói bán, 1378-ban a Velence ellen küldött sereg vezére

csét próbáljon ősei nápolyi királyságában az 1378-ban k e z d ő d ő nagy egyházszaka dásnak k ö s z ö n h e t t e . J o h a n n a nápolyi ki rálynő, aki ekkor m á r a negyedik házassá gánál tartott, a francia pápa, VII. Kelemen pártjára állt, m i r e az olasz p á p a , VI. O r b á n megfosztotta trónjától, és azt felajánlotta a magyar királynak. Nagy Lajos állapota m á r n e m engedte meg, hogy éljen a tálcán

volt, 1381 -ben pedig fővezére a Nápoly elfoglalására küldött magyar seregnek. Horváti Pál előbb váradi prépost, majd csanádi püspök

felkínált lehetőséggel, de természetesen le

lett, innen került 1379-ben a zágrábi püspöki székbe. 1384-től nyíltan Kis Károly nápolyi király párthívének számítottak. Károly megölése után újra felkeltek a királynők uralma ellen, 1386. július 25-én foglyul

séről. Nápolyi trónigényét á t r u h á z t a szere

ejtették a királynőket. A Horváti-felkelés Zsigmond király trónra lépé se után is folytatódott, a felkelők Boszniából intéztek támadásokat

érvényesítésére, és

a magyar korona területei ellen. Pál püspököt Zsigmond hadai 1387ben elűzték püspökségéből, valószínűleg Itáliában halt meg. Horváti János csak 1394 júliusában, a boszniai Dobor vár ostrománál esett

csói b á n vezetése alatt magyar csapatokat

fogságba. Mária királynő Pécsett kivégeztette, halálával ért véget a felkelés.

m o n d a n i sem akart régi vágya beteljesülé tett rokonára, Kis Károlyra, akit m i n d e n s z e m p o n t b ó l alkalmasnak tartott az igény 1380 n y a r á n Itáliába

küldte. Támogatására Horváti János ma biztosított. Kis Károly Itáliában zsoldosok kal kiegészített seregével sorra aratta a ka tonai sikereket, és feltartóztathatatlanul haladt célja felé. N o v e m b e r b e n b e v o n u l t Rómába, ahol VI. O r b á n pápa nagy ö r ö m -

Kis

Károly pünkösdi

királysága

A nápolyi Castel Nuovo

mel és ünnepélyes külsőségekkel fogadta.

III.

Johanna királynő n e m érezte magát elég

még mindig Szicília) királyává koronázta.

erősnek ahhoz, hogy - h á r o m évtized eltel

Az újdonsült király júliusban bevonult Ná

Károly néven Nápoly (hivatalosan

tével - újra magyar h ó d í t ó seregekkel száll

polyba, Johanna királynő tengerparti erő

jon szembe. Az ellenpápa segítségével fiává

dítményébe, a Castel N u o v ó b a szorult.

és örökösévé fogadta Anjou Lajos herceget,

Miután férje felmentő hadseregét Károly

V. Károly francia király öccsét. (A magyar

csapatai felmorzsolták, Johanna megadta

országi Anjou-ház házassági elképzelései

magát. Veszíteni azonban

ben az unokaöccse, orléans-i Lajos buk

nem

kant fel két ízben is.)

1381 júniusában

megindultak Nápoly felé Anjou Lajos csa

VI. O r b á n pápa Kis Károlyt Rómában

patai, a királynő fogságából is szervezkedni

is

akart:

amikor

nem tudott,

francia

földről

III. Károly csapatai megostromolják Nocera várát. A bástyán VI. Orbán pápa imádkozik. Krónikaillusztráció


kezdett. 1382 májusában Károly a veszé

sában Kis Károly nápolyi udvarában meg

lyes foglyot négy magyar zsoldosával meg

jelent a zágrábi püspök, hogy felajánlja

fojtatta. A „férjgyilkos" Johanna „megbün

a magyar trónt, Károly nápolyi uralma

tetése" feltehetőleg megnyugtatta a magyar

még korántsem volt olyan szilárd, hogy

Lajos királyt, Nápolyban azonban a király

hosszabb időre nyugodtan sorsára hagy

nő likvidálása önmagában n e m szilárdí totta meg Károly pozícióit. A francia trón követelő és hadai még jelentős területeket tartottak megszállás alatt, és amikor An jou Lajos 1384 őszén váratlanul meghalt, Kis Károly. Miniatúra a Thuróczy-krónikából, 7488

Károly az őt megkoronázó Orbán pápával került konfliktusba, a pápai átkot is saját fejére vonva. Amikor tehát 1385 augusztu

hassa. A történelem iránt érdeklődő velen cei Lorenzo Monaci verses krónikát írt Kis Károlyról, s m i n d nála, m i n d Thuróczy János

(Monaci szövege felhasználásával

készült) krónikájában nagy hangsúlyt ka pott, hogy Károly felesége, a szintén An jou-házi

Durazzói Margit megpróbálta

megakadályozni, hogy férje Magyarország ra menjen. Károly a z o n b a n n e m osztozott felesége aggályaiban: „asszonyi aggályoskodás miatt csak nem fogom megvetni a sze rencsét, amely önmaga ajánlkozik számom ra" - gondolta, és elfogadta a magyarok meghívását. Kis Károly n e m idegenbe utazott, ami kor felesége könyörgései ellenére hajóra szállt, és viszonylag kisszámú kísérettel, mindössze négy gályával Dalmáciába ha józott.

Magyarországon

otthonosabban

mozgott, m i n t a frissen elfoglalt Nápoly ban, a déli tartományokat pedig különösen jól ismerte, hisz évekig ő kormányozta va lamennyit. 1385 szeptemberében partot ért Zengg (ma Senj, Horvátország) kikötő jében, ahol a város polgárai és az őt az or szágba behívó hívei egyaránt nagy ö r ö m mel fogadták. H a m a r kiderült, nemcsak Károly ismerte jól a déli tartományokat, de a t a r t o m á n y o k lakossága is ismerte és szerette őt, tábora gyorsan és látványosan gyarapodott. Hívei élén a Horváti család tagjai álltak: elsősorban Horváti János volt macsói bán, Kis Károly régi, kipróbált fegyvertársa (akivel együtt harcolt Velence ellen, és aki az 1381-ben Nápoly elfoglalá sára küldött magyar sereget is vezette), va lamint Horváti Pál zágrábi püspök. A trónkövetelő októberben m á r Szlavó nia központjában,

Pál

püspök szokva

rosában, Zágrábban időzött, várva, hogy jövetelének híre az egész országban elter jedjen. Eközben Luxemburgi Zsigmond fegyverei árnyékában gyors és kierőszakolt

Kis

házasságot k ö t ö t t M á r i a királynővel, majd elhagyta az országot. A magyarországi asz-

Károly

pünkösdi királysága

Merénylet Kis Károly ellen

s z o n y u r a l o m l á t h a t ó a n az összeomlás fe lé haladt: országos zavargások, a népsze

„Miközben tehát a királyné és a nádor a király oldala mellett ültek és

rű t r ó n k ö v e t e l ő megjelenése, Mária két

különböző tárgyalásokba merültek, az olaszok (a király kísérete) el

egymás u t á n i - érvényes (?) - házassága

távoznak a tanácsból, és a palotából kilépve, ahogy ez az olaszok

m i n d - m i n d azt jelezték, a helyzet megérett

szokása, járkálnak a várban. Amikor a nádor úgy látta, hogy a ter

a változásra. A királynék s z e p t e m b e r - o k

vezett merényletre itt a kívánt alkalom, a szeme sarkából az ott álló

t ó b e r b e n kénytelenek voltak átalakítani

Forgách Balázsra tekintett, aki magára vállalta ezt a dolgot. Ő pedig

a k o r m á n y z a t o t , fontos posztokat juttatva az eddig h á t t é r b e szorított, vagy é p p a fel k e l ő k h ö z t a r t o z ó előkelőknek. N o v e m b e r b e n M á r i a n e v é b e n újabb országgyűlést hívtak össze Budára, amely a z o n b a n é p p az u d v a r szándékával ellenkező e r e d m é n y t

megértvén a jeladást, köpenye alól előhúzza fényes kardját, villám módjára lecsap vele a királyra, és vitéz karral súlyos csapást mérve rá, rettenetes sebet ejt rajta a fején és szemöldökén, a két szeme közt." Thuróczy-krónika

h o z o t t . Az országgyűlésre sereglő nemesek -

az

egyes

megyéket

először képviselte

négy-négy n e m e s i k ü l d ö t t - egyértelműen az

„asszonyi

iga"

ellen

foglaltak állást.

A m i k o r Kis Károly d e c e m b e r b e n bevo n u l t B u d á r a , a közvélemény nyomása szin te e l s ö p ö r t e a királynők uralmát. Mária l e m o n d o t t , és d e c e m b e r 31-én Demeter e s z t e r g o m i érsek a Szent Koronával Szé kesfehérvárott m a g y a r királlyá koronázta D u r a z z ó i Kis Károlyt. (Nápolyban III. Ká roly, M a g y a r o r s z á g o n II. Károly néven uralkodott.)

koronázótemplomból kifelé jövet Szent István zászlója, amelyet az új király előtt vittek, beleakadt az ajtófélfába, és darabok ra tört - a közvélekedés szerint n e m akarta bitorlónak átengedni a t r ó n t . Károly n e m t ö r ő d ö t t a fenyegető elő jelekkel, hozzáfogott az uralkodás m u n k á jához. Beköltözött az Anjouk budai palotá jába, ahol kevés változtatást hajtott végre, csupán a testőrséget bízta olasz kíséretére. Egy fedél alatt lakott, rendszeresen találko zott az elmozdított királynőkkel, akiknek

A h a t a l o m á t v é t e l látszólag békés kö

régi hívei - például az ősz óta a nádorság

r ü l m é n y e k közt zajlott le, a k o r o n á z á s o n

helyett „csak" dalmát-horvát báni méltó

a k i r á l y n ő k is megjelentek. A h a g y o m á n y

ságot viselő Garai Miklós - is bejáratosak

s z e r i n t a z o n b a n a szertartás alatt ismét változás állt be a k ö z h a n g u l a t b a n . „Csodá latos dolog! Aki előbb még állítólag min denkinek tetszett, kinek

sem

célt elérte. kezdi a

tetszik,

amikor az

óhajtott

Ugyanis a tömeg sajnálni

trónfosztott királynőket,

embereket pedig, láthatóan

úgy látszott, hogy sen

e

mardossa

meret-furdalás.

gaztett a

a fő

szerzőit,

belső lelkiis

Ezért aztán

nem

volt

vidám zajongás, sem dicsőítő ujjongás, ami egykor a koronázási

ünnep

menetét

kísérni szokta" - foglalta össze informá cióit

Thuróczy

János.

A

szertartáson

r á a d á s u l kezdetét vette a baljós előjelek s o r o z a t a , a m e l y m e g r e n d í t e t t e a babonás n é p n e k Károlyba vetett hitét. A fehérvári

Mária királynő pecsétje, 1383

KIRÁLYLÁNY A TRÒNO

kai szükségszerűség diktálta, itt azonban láthatólag n e m tartott a jelenlétébe beletö r ő d ő királynéktól. Az anyakirályné azon b a n csak látszólag fogadta el a változásokat és bosszút forralt. A k o r á b b a n m i n d e n h a t ó Garai n á d o r r a l elhatározták, hogy Károly király u r a l m á n a k merénylettel vetnek vé get. Az elhatározás megszületése u t á n csak a kedvező alkalmat kellett kivárni, hogy tervüket végrehajthassák. 1386. február 7-én Erzsébet királyné a Garaival kieszelt m ó d o n , egy L u x e m burgi Z s i g m o n d t ó l érkezett levél ü r ü g y é n m a g á h o z hívatta Kis Károlyt. U g y a n e b b e n az i d ő b e n G a r a i M i k l ó s fegyveresei élén megjelent a v á r b a n , h o g y elbúcsúz zon a királynőktől, m i e l ő t t - m i n t m o n d ta - h a z a u t a z i k lánya m e n y e g z ő j é r e . Kísé retében volt a m e r é n y l e t végrehajtásával megbízott Forgách Balázs is, k ö p e n y e alá rejtett tőrrel. A király m e g é r k e z t e u t á n megkezdődtek a

megbeszélések,

Károly

testőrsége t á v o z o t t . E k k o r r á n t o t t a elő Forgách a fegyverét, h o g y a levél olvasásá ba m e r ü l t Károlyt megölje. F o r g á c h „ret tenetes sebet ejt rajta a fején és szemöldö kén, a két szeme közt", m a j d a zajra össze c s ő d ü l ő olaszok k ö z t véres t ő r r e l

utat

nyitva m a g á n a k a n á d o r h a d á h o z t á v o zott. A súlyos seb ellenére Károly felállt, és visszatántorgott saját lakosztályába a felbujtó, Erzsébet a látványtól elájult. I d ő k ö z b e n G a r a i t ú l e r ő b e n lévő fegyve resei k i s z o r í t o t t á k a m e g l e p e t t olaszokat a várból, a falakra újra m a g y a r őrség ke rült. A sebesült királyt m á s n a p fogolyként Visegrádra vitték. M é g jó két hétig élt, február 24-én fejezte be f o r d u l a t o s életét. A h a g y o m á n y úgy t a r t o t t a , meggyilkol ták:

„itt

sebébe,

mint

némelyek

mérgezett orvosságot tettek, ve

belefojtják

a

lelket:

mondják,

és gégéjét eltör

szomorúan

végezte

életét". A Visegrád melletti Szent A n d r á s A Gimesi Forgách-család címere Mária királynő arcképével

m a r a d t a k az udvarba. Károly, aki Nápoly

bencés a p á t s á g b a n t e m e t t é k el. Mivel O r

ban lelkiismeret-furdalás nélkül megfoj

b á n pápával való viszálya m i a t t egyházi

tatta Johannát, Budán n e m készült rokonai

kiközösítés alatt állt, egyházi gyászszertar

likvidálására. Johanna megölését a politi

tásra csak 1390-ben kerül sor.

Az Anjou-kor vége

Az Anjou-kor vége A középkori Magyarországon a király-

1386 júliusában Mária királynő és anyja

gyilkosság n e m számított a t r ó n -

a régi recept szerint kisszámú fegyveres kí

elintézési

sérettel a Délvidékre indult a zavargások

formái közé, az Árpád-kor h á r o m év

viszályok

megszokott

lecsillapítására. Gara vára közelében, Dia

századában mindössze két uralkodó ese

kóvár irányába tartottak, amikor a bosszú

t é b e n tudjuk biztosan, hogy gyilkossággal

ra szomjazó Horváti János macsói bán

oltották ki életét. Volt olyan magyar ki rály is, aki a t r ó n é r t vívott harcok során szerzett sebeibe halt bele, de az a cinikus nyíltság, amellyel Erzsébet királyné és Ga rai

a

saját

jelenlétükben

kívántak

vé

geztetni Kis Károllyal, a kortársakat is m e g d ö b b e n t e t t e . A királynők Károly eltá volítása u t á n ott folytatták uralkodásukat, ahol a nápolyi vetélytárs érkezése előtt ab b a m a r a d t , február végén például Mária királynő elévülhetetlen érdemeiért a me rénylőnek, Forgách Balázs p o h á r n o k m e s ternek

adományozta

a

Nyitra

megyei

G i m e s várát. Ha valóban azt hitték, a me rényletnek

nem

lesz

semmiféle

követ

kezménye, súlyos politikai rövidlátásról tettek

tanúbizonyságot

-

tévedésüknek

a z o n b a n h a m a r o s a n valamennyien meg fizették az árát. Kis Károly meggyilkolásával a hatalmi válság n e m szűnt meg, sőt kiéleződött. H o r v á t i János macsói b á n , aki a merény let idején feltehetőleg B u d á n t a r t ó z k o d o t t - M o n a c i krónikája szerint Forgách tá m a d á s a k o r a b á n kivont karddal ugrott királya védelmére -, életét m e n t v e elhagy ta az udvart, de visszatérve délre, a másik elégedetlennel, Palisnai János vránai per jellel szinte azonnal szervezkedni kezdett. Szlavóniában

és

a

szomszédos

magyar

megyékben m á r februárban kitört a fel kelés a királynő és anyja ellen; Kis Károly hívei a megölt király kiskorú fiát, a Ná polyban

hagyott

trónutódnak.

Lászlót

nyilvánították

Mária királynő. Miniatúm a Thuróczy-krónikából, 7488


Garai Miklós sírkövének töredéke

lázst lándzsával levetették lováról, és ott helyben, a királynők szeme láttára fejét vették. A magára maradt Garai Miklós le ugrott a lováról, hátát a királynők kocsijá nak vetve védelmezte önmagát és a király nőket. A krónikás szerint kézzel törte le a testébe fúródó nyilakat, hogy ne akadá lyozzák a vívásban, és noha számos sebből vérzett,

mindaddig

harcolt

támadóival,

amíg Horváti egyik katonája a h i n t ó alá mászva, el n e m rántotta a lábát. A földre zuhant Garainak Forgáchhoz hasonlóan fejét vették, a levágott fejeket később Hor váti Pál p ü s p ö k Nápolyba vitte, Kis Károly özvegyének. A h i n t ó b ó l kirángatott, rettegő király n ő k halálos ellenségük, Horváti János bán foglyai lettek. A k r ó n i k á s szerint a büszke Erzsébet királyné t é r d e n állva könyörgött kegyelemért nom, ményre,

Horvátinál:

könyörülj, amelyben

„Könyörülj,

bá

emlékezz

arra

a jótéte

néhai

Lajos

királyunk

részesített! Ne légy kegyetlen az ő ártatlan lányához!" Akár elhangoztak a valóságban csapata megrohanta őket. A túlerő és a vá

Erzsébet szavai, akár n e m , Horváti b á n

ratlan támadás okozta meglepetés elsöpör

n e m volt könyörületes. Drága ruháikat,

te a királyi fegyvereseket, a katonák egy ré

értékeiket

sze azonnal elesett, a többi elmenekült.

m a r a d t előkelőit, udvari lovagjait m e g k ö

A kísérettel utazó merénylőt, Forgách Ba

tözve vagy bilincsben k ü l ö n b ö z ő horvát

elrabolták,

kíséretük

életben

országi várakba vitték. Máriát és Erzsébe

Támadás Gara vára alatt

tet tőlük elszakítva először a K ö r ö s megyei

„És amikor a királynő és a nádorispán katonái látják, hogy az ellenség ereje meghaladja az ö számukat, megfutamodva hanyatt-homlok futásnak erednek mindazok, akik még nem estek el. Forgách Balázst pedig, aki bátran felfogta az összeütközés első csapásait, egy ellen séges lándzsadöfés a harcolók kellős közepén leveti a lováról; foglyul esik, és a királynők szeme láttára fejét veszik. Garai nádorispán... leugrik lováról, és a királynők kocsijához támaszkodva kardját villog tatja az ellenség ellen, minden erejével védelmezi önmagát és a ki rálynőket. ... A testébe fúródó nyilakat, hogy ne akadályozzák sújtó karját, nádként tördelte el, és mindaddig szembeszállt az egész csapattal, míg egy katona a királynők kocsija alól, ahonnan nem tartort támadástól, a lábánál fogva le nem rántotta, és a királynőknek és szolgálóiknak az elkövetkezendő halál félelmétől egyre erősödő éles sikoltozása közben le nem vágták a fejét."

majd az Adriai-tenger egyik öble mellett

Thuróczy-krónika

G o m n e c ( m a Ivanicgrad, Horvátország), fekvő

horvátországi

Novigrad

várában

őrizték - a véres leszámolás ártatlan része se, Mária ekkor m é g m i n d i g csak tizenöt esztendős volt. Az ország, amelynek fél évvel k o r á b b a n m é g két királya is volt, u r a l k o d ó nélkül m a r a d t . A t ö r t é n t e k h í r é r e az u r a l k o d ó i feladatok vitelére B u d á n országtanács ala kult, Mária férje, L u x e m b u r g i Z s i g m o n d pedig - érezve, hogy hosszú várakozás u t á n eljött az ő ideje - felvette a „Ma gyarország k a p i t á n y a " címet, és felesége kiszabadítására i n d u l t . Serege m e g i n d u l á sának h í r é r e a novigradi v á r b ö r t ö n b e n Palisnai János vránai perjel megfojtatta

Az Anjou-kor vége

Zsigmond király csapatai élén. Részlet a garamszentbenedeki oltárról

Erzsébet anyakirálynét, állítólag leánya,

ban ülő bárók előtt. Trónralépése előtt

M á r i a s z e m e láttára. A felmentő sereg ka

1387 tavaszára m i n d e n akadály elhárult.

t o n a i e r e d m é n y t keveset ért el, Máriát

Ligát, azaz szövetséget kötött az ország

sem t u d t a kiszabadítani, az akció mégsem

legjelentősebb báróival, s 1387. március

Zsigmond

31-én végre teljesült gyermekkora óta dé

u r a l k o d ó i alkalmasságát az országtanács

delgetett vágya: Magyarország királyává

volt

hiábavaló:

bizonyította


koronázták.

névsorát

let. A páros kiváltságleveleknek 1388 köze

n e m ismerjük, de Lackfi István

A

ligatagok

pére vége szakadt: ettől kezdve az ilyen ok

nádor és Kanizsai ]ános főkan cellár m i n d e n bizonnyal kö zéjük tartoztak. Mária 1387. június 4-én egy velencei hajóhad segítsé

levelek csak Zsigmond

élete a hagyományos királynéi, azaz feleség szerepkörbe szorult vissza. ***

évig tartó fogságából, s viszszatért az udvarba. Ettől kezd-

Nagy Lajos lányai korán elszakadtak egy

ve elvileg egyenrangú uralkodó

mástól, mégis nagyon hasonló életutat jár

társa volt férjének, uralma azon

tak be. Mindkettőjüket gyermekként ki

ban egyre formálisabbá vált. Kani

rállyá koronázták, Máriát Magyarország,

r

IV. Károly és fia, IV. Vencel bevonulnak Párizsba, 1378. Francia krónikaillusztráció

keltek.

valódi királya, miközben Mária királynő

gével kiszabadult közel egy

Zsigmond brandenburgi őrgófi pecsétje

nevében

A közvélemény szemében ő lett az ország

zsainak m i n t a királyi és egyben a királynői

Hedviget Lengyelország uralkodójává, tény

kancellária fejének jelentős szerepe volt

legesen azonban szinte alig uralkodtak.

abban, hogy Zsigmond n e m maradt társ

A kor uralkodóházaiban szokásos m ó d o n

uralkodó a felesége mellett, hanem szinte

politikai házasságot kötöttek, és úgy tűnik,

észrevétlenül az ő kezébe került a királyi

egyikük házassága sem volt boldog. M i n d

h a t a l o m . Mária hazatérése után körülbelül

ketten fiatalon, első g y e r m e k ü k születésé

egy évig az volt a szokás, hogy az elnyert

be haltak bele. Mária 1395. május 17-én,

a d o m á n y o k r ó l mind a király, mind a ki

lovasbalesetben vesztette életét. Állapoto

rálynő nevében kiállítottak egy-egy okleve

sán egyedül kilovagolt a b u d a i hegyekbe, ahol lováról leesve, világra hozta koraszü lött gyermekét. Mire kísérői n y o m á r a akad tak, anya és gyermeke egyaránt halott volt. Hedvig csak n é h á n y évvel élte túl nővérét, 1399-ben, gyermekágyban halt meg. M i n d máig eltér a z o n b a n magyarországi

megítélésük: Mária

uralma a

Lajos k o r á b a n

megszokott b é k e i d ő k végét, a királyi h a t a lom m e g r o p p a n á s á t hozta. Igaz, a t ö r t é n tekről

legkevésbé

Mária

tehetett, anyja

rossz emlékű k o r m á n y z á s a a z o n b a n rá is rossz fényt vetett. A magyar k r ó n i k á k a M o n a c i szövegét kivonatoló T h u r ó c z y é t kivéve - nevét is alig említették, s ha szóba került, azt Z s i g m o n d d a l kötött házasságá nak köszönhette. A Krakkóban lengyelesen Jadvigának hívott Hedvig ellenben máig hatalmas népszerűségnek ö r v e n d Lengyel országban. Igaz, a k o r m á n y z á s b ó l ő is ha m a r kiszorult, egyházpártoló tevékenysége a z o n b a n jelentősnek számított, és k o m o lyan támogatta a krakkói egyetemei is. A közvélemény halála u t á n szinte a z o n n a l szentként kezdte tisztelni, és a későbbiek b e n is ekként tekintett rá. Kultusza ma élőbb, m i n t valaha, m i u t á n 1997-ben a rég-

Az Anjou-kor vége

óta szorgalmazott szentté avatására is sor került. A két királynő korai halálával örökös nél kül kihalt az Anjou-ház magyarországi ága. Haláluk azonban nem csupán saját család juk, de az Árpád-ház történetének lezárulá sát is jelentette. Az Anjouk Magyarországon az Árpád-ház leányági örökösének számí tottak, és a családi kapcsolatot minden eset ben hangsúlyozták is. Mária halálával te hát Magyarországon az utolsó - igaz, csak leányágon rokon - Árpád-házi király szállt a sírba. „Ebben a Mária királynőben végül is kihalt a szent királyok mindkét nemű ága" írta például a közel egykorú Párizsi Króni ka. Ekkorra az Anjou-ház egykor népes ná polyi ága is vészesen megfogyatkozott: a di nasztiát csupán Kis Károly két gyermeke, László és Johanna képviselte. A nápolyi trónra előbb László, majd halála után e néven másodikként - Johanna került. Ná polyban így egy generációval később, 1435ben zárult le az Anjou-kor. Az Anjou-ház magyarországi kihalása újra átrajzolta Európa dinasztikus térképét. A 14. század elején felemelkedő nagy ural kodóházak versenyének a század végére egyértelműen a Luxemburgi-dinasztia volt a nyertese: IV. Károly német-római császár idősebbik fia, Vencel volt a német és cseh király, a fiatalabb, Zsigmond pedig megsze rezte Magyarország trónját. Hatalmas terü

olyan ország trónjára lépett, ahol mély ponton volt a királyi hatalom tekintélye, ahol tucatnyi befolyásos család szinte fel osztotta egymás közt az országot. Károly kitartó munkával új, megerősödött, nem zetközileg is tekintélyes királyságot terem tett. Hatalma az ország rendbe rakott in tézményrendszerén és az ekkor felemelke dő, új arisztokrácián nyugodott, s erre az alapra építette uralmát fia, I. Lajos is. Az utókor által nagynak nevezett Lajos az ap jától örökölt Magyar Királyság körül hűbé res államok koszorúját alakította ki, így a magyar korona befolyását messze a hatá rokon túl is érvényesítette. Nagy Lajos sokat hadakozott, nagyszá mú hadjáratot vezetett, Magyarország te rületén azonban mindvégig béke honolt,

let került a dinasztia uralma alá, sőt, né hány évtized múlva egyeden személy, Zsig m o n d hatalma alá. Luxemburgi Zsigmond

s ez a hosszú békeidőszak kedvezett az or szág fejlődésének. A lakatlan határ menti erdővidékek benépesedtek, nőtt a nép

a középkor leghosszabb ideig uralkodó ma gyar királya volt: kereken 50 évig, két em

sűrűség, a települések - és azon belül a ki váltságos városok - száma. A század végére

beröltőn át ült Magyarország trónján. Ma gyar királysága mellé az 1400-as évek során további országokat is szerzett: az apja által

jelentős változások történtek a lakosság

kitaposott ösvényen elindulva, 1411-ben megválasztott német király, bátyja, Vencel halála után, 1420-ban cseh király, 1433-ban német-római császár lett. A

14.

század vége Magyarországnak

n e m csak új uralkodóházat hozott, az 1380-1390-es években más alapvető válto zások is történtek. I. Károly 1301-ben egy

Hedvig lengyel királynő síremléke Krakkóban

Korona Mária királynő váradi sírjából


A Magyar Királyság a 14. század végén

életminőségében, műveltségi viszonyaiban is. Magyarországot elkerülték a nagyobb

uralkodtak,

a

tartományurak

leverése

u t á n az ország t ö r t é n e t e egyet jelentett

járványok, éhínségek - az Európa népessé gét megtizedelő pestis itt keveset pusztított. Ekkor alakult ki a városok képét máig meg

jelentkezett az első változás: Mária király

határozó városszerkezet, épültek az első

álló hatalmi tényezővé váltak, akik - ha

emeletes, zárt udvaros polgárházak. A vá rosi polgárok pénzéből nagyszabású temp lomépítkezések kezdődtek, plébániatemp lomok, koldulórendi kolostorok épültek, és a 14-15. század fordulójától kezdve egy

a dinasztia történetével. A század végén itt nő és anyja uralkodása alatt a bárók ön érdekük vagy az ország általuk vélt érdeke úgy kívánta - királyt is választhattak. A ki rály és bárói közti egyensúly Zsigmond t r ó n r a kerülésekor végképp megbomlott, a királyi birtok elvesztette egyeduralmát,

re több helyen emelkedett városháza.

helyét átvette a nagybirtok. 1349-ben La

1. Károly és I. Lajos - ahogy sokszor hangoztatták - királyi teljhatalommal

jos még hűtlenségi pert indított Szécsi András erdélyi püspök ellen, mert a püs-

Az Anjou-kor vége

pök nem engedte be a királyt egyik vá rába. 1386-ban Mária királynőt m á r kö zel egy évig fogságban tartották a felkelők, és később, 1401-ben Zsigmond is bárói fogságába került. (Amíg azonban a Máriát fogságban tartó Horváti Jánost 1394-ben elfogták és kivégezték, a Zsigmondot le tartóztató előkelők később is büntetlenek maradtak.) Az Anjou-ház h a r m a d i k gene rációjának uralma alatt véget ért a királyi teljhatalom kora. A 15. század az új hatal mi egyensúly megteremtésének jegyében telik, amelyben a király és a bárók mellett a nemesség is megjelent az országos poli tika színpadán. Az 1390-es években azonban nemcsak az országon belül, de a határokon kívül is megváltoztak a hatalmi viszonyok. Az osz m á n törökök, akik Nagy Lajos uralkodása alatt vetették meg a lábukat a Balkán-fél szigeten, 1389-ben az Al-Dunánál elérték az ország déli határait, és hamarosan betö réseket intéztek a déli területek ellen. A te lepüléseket kirabolták, felégették, a m u n kaképes lakosságot elhurcolták. Megjele n é s ü k rövid idő alatt átrajzolta a térség térképét, Magyarországot pedig arra kény szerítette, hogy erőforrásai jelentős részét ettől kezdve évszázadokon át a török elleni

Az Anjou-kor magyarországi krónikái A 1 4 . század történetéről az Árpád-kornál jóval gazdagabb, sokszí nűbb képet kapunk a kor elbeszélő forrásaiból. I. Károly uralkodásá nak eseményeit egy budai ferences szerzetes (akinek a nevét nem ismerjük) foglalta írásba. Munkájában egyesítette a 13. századi tör ténetírás emlékeit, és számos anekdotával élénkítve, 1333-1334-ig mesélte el a történteket. A korszak legismertebb történetírói vállal kozása, a Képes Krónika 1358-ban keletkezett: az I. Károly kori munkát kibővítve, átszerkesztve, elkészítette a magyar történelem reprezentatív összefoglalását. Nagy Lajos uralkodásának koráról már két életrajz is tudósít: Küküllei János, a királyi udvar egykori jegyzője az 1360-as években fogott hozzá Krónika Lajos királyról című eszményített életrajzához, amelyet a király halála után fejezett be. Kükülleihez hasonlóan a király környezetében élt az a ferences szerzetes, aki Lajos király uralkodásának 1345-1355 közötti idősza kát mesélte el töredékesen fennmaradt művében. A szerző, akit Névtelen Minorita elnevezés alatt tart számon a kutatás, nem annyira egyháziként, mint inkább a lovagi életmód tisztelőjeként számolt be az ekkor történt eseményekről, krónikája hadjáratok, ostromok végeláthatatlan sorozata. A 15. század második felében Thuróczy János, az országbírói iroda ítélőmestere volt az a krónika szerző, aki elkészítette a legtöbbet használt magyar krónikaszinté zist, A magyarok krónikája címmel. Lorenzo Monaci Kis Károlyról írt verses krónikája alapján megírta a szerencsétlenül járt uralkodó tör ténetét, majd átfogalmazta, kiegészítette a Képes Krónikában olvas ható szöveget, hozzáillesztette Küküllei János Lajos-életrajzát, végül önállóan megírta a Kis Károly halála és Mátyás király trónra lépte közti időszak történetét.

védekezésre csoportosítsa át. Zsigmond n e m k ö n n y e n , de megbirkózott a török problémával,

„birodalma"

harcai azonban az utókor szemében érthe

a z o n b a n végleg m ú l t t á vált. Az állandó

Nagy

Lajos

tően felértékelték az Anjou-kor békés évti

suló t ö r ö k veszély, a 15. század hatalmi

zedeit.

Nagy Lajos cimerei a Képes Krónika címlapján

AJÁNLOTT IRODALOM

Ajánlott irodalom

Forrásközlések Károly Róbert emlékezete. Szerk.: Krisfó Gyula-Makk Ferenc. Budapest, 1988.

Dercsényi Dezső: Nagy Lajos kora. Budapest, 1990. (reprint)

Képes Krónika. (Chronicon Pictum) Magyar fordítás: Bcllus Ibolya. Kísérőtanulmányok: Dercsényi Dezső-Kristó Gvula-Csapodiné Gárdonyi Klára. Budapest, 1991.

Engel Pál: Beilleszkedés Európába a kezdetektől 1440-ig. Budapest, 1990. (Magyarok Európában 1.)

Küküllci János: Lajos király krónikája. / Névtelen szerző: Geszta Lajos királyról. Osiris Kiadó, Budapest, 2000. (Millenniumi magyar történelem. Források) Thuróczy János: A magyarok krónikája. Fordította: Horváth János. Magyar Helikon, Budapest, 1986. (Bibliotheca Histórica)

Szakirodalmi feldolgozások Bcllér Béla: Magyarok Nápolyban. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986. Bertényi Iván: Magyarország az Anjouk korában. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. (Magyar História) Bertényi Iván: A tizennegyedik század története. Pannonica Kiadó, Budapest, 2000. (Magyar Századok) Csuko\-its Enikő: Liliom és holló. Magyar Könyvklub Helikon Kiadó, Budapest, 1997. (Új Képes Történelem)

Engel Pál: Szent István birodalma. A középkori Magyarorsz; története. Budapest, 2001 (História Könyvtár. Monográfiák 17.) Hóman Bálint-Szekfű Gyula: Magyar történet II. Budapest, 1936. (reprint: 1991) Korai magyar történeti lexikon (9-14. század) Főszerk.: Kristó Gyula. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994. Kristó Gyula: Az Anjou-kor háborúi. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1988. KurczÁgnes: Lovagi kultúra Magyarországon a 13-14. században. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988. Magyar kódex. Lovagkor és reneszánsz. Magyarország művelődéstörténete 1301-1526. Főszerk.: Szentpéteri József. Kossuth Kiadó, Budapest, 1999. Pór Antal-Schönherr Gyula: Az Anjou-ház és örökösei. A magyar nemzet története III. szerk.: Szilágyi Sándor Budapest, 1895. (reprint: 1995)

MAGYARORSZÁG T Ö R T É N E T E Főszerkesztő Romsics Ignác

1. Őstörténet és honfoglalás 2. Államalapítás 970-1038 3. Válság és megerősödés 1038-1196 4. Nagy uralkodók és kiskirályok a 13. században 6. Luxemburgi Zsigmond uralkodása 1387-1437 7. A Hunyadiak kora 1437-1490 8. Mohács felé 1490-1526 9. A három részre szakadt ország 1526-1606 10. Romlás és megújulás 1606-1703 11. A Rákóczi-szabadságharc 1703-1711 12. Megbékélés és újjáépítés 1711-1790 13. A nemzeti ébredés kora 1790-1848 14. Forradalom és szabadságharc 1848-1849 15. Polgári átalakulás és neoabszolutizmus 1849-1867 16. A dualizmus kora 1867-1914 17. Világháború és forradalmak 1914-1919 18. A Horthy-korszak 1920-1941 19. Magyarország a második világháborúban 20. Demokráciából a diktatúrába 1945-1956 21. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 2 2 . A Kádár-korszak 1956-1989 23. A Harmadik Magyar Köztársaság 1 9 8 9 - 2 0 0 9 24. Időrendi áttekintés

MAGYARORSZÁG AZ ANJOUK BIRODALMA Csukovits Enikő

Recommend Documents