A Remény fészekaljai – Apró csodák
LEZSÁK SÁNDOR LAKITELEKI „BIRODALMA” Lakitelek számomra 17 év óta a leg-bámulatra-méltóbb és a legszebb nevek egyike. Régóta vágytam szemtől szembe látni mindazt, ami mindannyiunknak a forrást juttatja eszébe. Pontosabban: azt a csendes, de igen bátor tanító házaspárt, Lezsák Sándorékat, akik a kommunista diktatúra végső vonaglásainak életveszélyes attakjai ellenére lakiteleki otthonukban húsz évvel ezelőtt, 1987-ben merész bátorsággal összehívtak 181 olyan magyar gondolkodót, akiket arra kértek, hogy A MAGYARSÁG ESÉLYEI című tanácskozáson vegyenek részt és mondják el gondolataikat… A húsz évvel ezelőtti események kötetbe foglalt memoárját: Iskola a Politikában címmel itt tartom kezemben, mert most 2007. augusztus 18-án végre személyesen is találkoztunk Lakitelken az itteni Főiskola meghívott előadójaként. Mielőtt erről beszélnék, kinyitom itteni nyomdájában kiadott könyvének első oldalát. Ezt írta rá: „Szabolcs atyának tanítványi hűséggel, köszönettel, szeretettel Lezsák Sándor” (Mily érdekes: miközben én a saját könyvemet dedikáltam, ugyanazt üzentük egymásnak – „ h ű s é g g e l ” Megtaláltuk azt, ami összeköt minket, bár személyesen soha nem találkoztunk. A közös kötelék: a hűség Istenhez, hazához… Így lettünk „tanítványai” egy eszmének, anélkül, hogy „mesterei” akartunk volna lenni egymásnak.) Ennyit háttérként el kellett mondanom, mert így válik hitelessé az, amiről ezután számolok be. Lakitelek valóban a Reménység fészekalja. Az a tény, hogy valaki mer a jövőbe nézni, és nem engedi, hogy a jelen feszültségei, gáncsoskodásai kedvét szegjék, önmagában is erőt sugároz. Amikor kiszálltam autónkból, úgy éreztem, mint aki rátalál a sivatag kellős közepén a várva várt oázisra. A baráti kézfogás után első utunk a kápolnába vezetett. Megértettem Lakitelek titkát, mely a jelent csak ugródeszkának tekinti a jövő építéséhez. Mielőtt a Vendéglátó Lakitelek ismertetőjét fellapoznám, elmondom, hogy hogyan kerültem ide, mi miatt tettem meg több száz kilométert a „Lezsák-birodalom” egy önkéntesének autóján? (Igen! mert itt a szeretet önkéntesei mindenben segítik a Célt.) Lakitelek sok minden kezdeményezésnek elindítója, támogatója. A sok közül hozzám annak híre jutott el, hogy Lezsák Sándor két éves kurzusokat hirdet azzal a céllal, hogy utánpótlást neveljen a jövő politikumának, akik nemcsak tisztességesek, de szakmailag is és készségek szintjén is felkészültek a keresztény-magyar értékrend mindenszintű képviseletére.”Politikai Kollégiumoknak” nevezi ezeket, és mindegyiket egy-egy nagy személyiségről, emberi, krisztusi értékek apostoláról nevezi el. A névadó szellemisége határozza meg a két éves kurzus tematikáját, elsajátítandó „tananyagát”. Így volt már Don Bosco kollégium, a következő évit pedig arról a Berkecz Franciskáról nevezik el, aki a múlt század közepén Tiszaalpáron telepített le bencés nővéreket, és a környéken mindmáig fogalom a neve. Ami a hallgatóságot illeti, igen sokszínű minden értelemben. Vannak közöttük gimnazisták, főiskolások, fiatal házasok, akik babakocsival jönnek, de van ötven év körüli házaspár is. És a feltétel eleve adott, vagyis vallását gyakorló és a keresztény magyar értékrendet magukénak vallókat vár Lakitelek atyja és házigazdája. Tehát egy válogatott elit csapatról van szó. Tavaly októberben indult egy két éves képzés Prohászka Ottokár Politikai Kollégium címmel. Ennek híre jutott el hozzám a kollégium egyik résztvevője, Csanády László útján, aki tíz éve székesfehérvári
csoportom tagja és szentmiséim főceremonáriusa. Így kerültem közvetlen kapcsolatba azzal a pedagógus kollegával, Lezsák Sándorral, akinek közéleti és politikai magatartása és szereplése 16 év óta foglalkoztat. Nos, eljött az alkalom, és mint Prohászka-kutató és kiadó meghívott augusztus 18-án egy előadásra a Kollégiumba. „Mire tanít minket Prohászka 2007-ben”? Engem mindig lelkem mélyéig meghat, amikor aggastyánként szólhatok fiatalokhoz. Ilyenkor egyetemi katedrámon érzem magam, és szárnyakat kapok. Ez történt itt is. A „praktizáló keresztényekről” beszéltem, a jellemről, az adott szó szentségéről, a „fogaskerékről”… És a többi prohászkás programról, mely összességében arról szól, hogy új korszak első lépéseit tesszük, és ebben egy száz évvel ezelőtt élt zseniális magyar apostol az „iránytűnk”. Mindenki kapott jegyzetpapírt, melyre felírhatta kérdéseit, üzenetét. Ezeket gyűjtöm, és ellenőrzöm magam. Hogy mit jelent egy idős ember hitvallása fiatalok előtt, mutatja a következő pár sor: „Csodálatos volt az előadása, nagyon sok erőt, értéket, kitartást kaptam öntől. A mai világban az önhöz hasonló emberek tartják bennem a lelket”. Amit pedig a Gondviselés „mechanizmusának” prohászkai mélységeiről mondtam, így került vissza hozzám: „Köszönöm, amit a fogaskerekekről mondott! Nem fogom elfelejteni. Kívánom, hogy minél több fiatalnak adhassa át Prohászka gondolatait. Nagy szükség van erre a mai világban.” Hogy mi zajlik ma az országban, pontosan felmérni nagyon nehéz. De annyi bizonyos, hogy a sok negatívum mellett észre kell venni ezeket a reményteli „fészekaljakat”, melyekben ugyan kevésnek tűnik a „fiókák” száma, mégis az életet, a folytatást jelentik. Különösen akkor, ha arra gondolunk, hogy például itt Lakitelken ugyanazon a napon más csoportok is érkeztek; az egyik teremből énekkar hangja szűrődik ki a ragyogó napsugaras kertbe. Végig járjuk a hatalmas kiterjedésű telket,megmutatják a Kölcsey Házat, melyben 230 fős konferenciaterem van kiállító helységekkel, - odébb látható a Széchenyi Ház, mely múzeumnak, könyvtárnak, oktató-termeknek ad helyet. Itt rendezik a hazai és nemzetközi konferenciákat. Engem külön érdekelt a telek sarkában található Antológia Kiadó és Nyomda. Nem ritkák itt a bankettek, iskolai találkozók, baráti összejövetelek. Külön meg kell említenem a Jurta tábort, és azokat a kirándulásokat, melyeket Pusztaszer megtekintésére szerveznek. A gyönyörűen karbantartott pázsitos, virágágyas parkban minden évben egy-egy mellszobrot avatnak fel, melynek célja olyan légkör kialakítása, hogy aki belép Lakitelekre, érezze, hogy a nemzet nagyjainak panteonjába lép. Mindszenty bíboros, Márton Áron, Sinkovics Imre és sok nagy egyéniség szobra… Felejthetetlen élményben részesültem, és megerősödtem reményemben. Lakitelek igazolja, hogy Prohászka jelmondatának jövője van: „Dum spiro spero”. És miközben ezen meditálok, hallgatóim közül két fiatal házaspár közeledik felém: babakocsikat tolnak, és hozzák néhány hónapos kincsüket, hogy áldjam meg őket… A remény ily kicsi fészekaljakban éli a maga külön életét. MEGJEGYZÉS: Lezsák Sándorról és Lakitelekről a továbbiakat a Világnézetek pergőtüzében című fejezetben folytatom. Cím: 6065 Lakitelek, Felsőalpár 3. Web: www.lakitelek.hu/nepfoiskola E-mail:
[email protected] Tel.: 06-76 / 549-049
