KÖZÉPKORI MAGYAR ÉPÍTÉSZETTÖRTÉNET
A XIV. SZÁZAD avagy Az Anjouk nyomában
Rabb Péter PhD 2013
AZ ANJOUK MAGYARORSZÁGON / A SZEREPOSZTÁS
I. Károly (Caroberto, Károly Róbert) (1288-1342) / I. (Nagy) Lajos (1326-1382) / Mária királynő (1371-1395) / Erzsébet anyakirályné (†1387)
AZ ISMERETLEN ISMERŐS Károly koronázása, Szepeshely, 1232-1275 / Gyöngyös, Kő Pál, 1984 / Képes Krónika, Kálti Márk, 1358 / 200 forintos címletű bankjegy, Vagyóczky Károly, 1998-2009 / Károly dublőre: Koltai Ferenc vállalkozó / Károly Róbert Főiskola, Gyöngyös, Lantos Györgyi, 2004
AZ ANJOUK EURÓPÁBAN / AZ ANJOU GRÓFSÁG
Anjou, történeti régió Franciaország nyugati részén. Egykor az Andes/Andecavi gall törzs szállásterülete volt, központja a mai Angers (római nevén Juliomagus). Önálló grófsággá a IX. század második felében vált, első ismert grófja Ingelger (870-898). 1360-tól hercegség. 1206-óta grófja/hercege a francia király vazallusa.
1. GRÓFI HÁZ Ingelger (870-898) I. (Vörös) Fulkó (898-942) II. (Jó) Fulkó (942-960) I. Geoffroy (960-987) III. (Fekete) Fulkó (987-1040) II. (Martell) Geoffrey (1040-1060) III. (Szakáll) Geoffroy (1060-1067) IV. (Mogorva) Fulkó (1067-1109) IV. (Martell) Geoffroy (1103-1106) V. Fulkó Anjou és Maine grófja, Jeruzsálem királya (1106-1129), fia: IV. Geoffroy (folytatás a 2. grófi háznál)
2. GRÓFI HÁZ ANGEVIN/PLANTAGENET
3. GRÓFI HÁZ CAPET/NÁPOLYI
4. HERCEGI HÁZ CAPET-VALOIS
IV. (Rekettyés) Geoffroy Normandia hercege (1129-1151) II. Henrik Normandia hercege, angol király (1170-1183) I. (Oroszlánszívű) Richárd angol király (1189-1199) I. (Földnélküli, Puhakardú) János angol király (1199-1216) III. Henrik angol király (1216-1272) I. Edward angol király (1272-1307) II. Edward angol király (1307-1327) III. Edward angol király (1327-1377) II. Richárd angol király (1377-1399)
VIII. Lajos francia király (1180-1226) I. (Anjou) Károly nápolyi király(12261285) II. (Sánta) Károly nápolyi király (1248-1309) (Martell) Károly (1271-1295) I. Károly (Róbert) magyar király (1288-1342) I. (Nagy) Lajos magyar király (13261382) Mária magyar királynő (1371-1395) (férje: Luxemburgi Zsigmond)
Valois Károly (1270-1325) VI. Fülöp francia király (1293-1350) II. János francia király (1319-1364) V. Károly francia király (1338-1380) VI. Károly francia király (1368-1422) VII. Károly francia király (1422-1461) XI. Lajos francia király (1461-1483) VIII. Károly francia király (1483-1498)
(II. Henrik unokája, Kasztíliai Blanka férje VIII. Lajos francia király)
5. HERCEGI HÁZ BOURBON Róbert (IX. Lajos fia) Clermont grófja, Bourbon Beatrix férje (†1318)
AZ ANGEVIN / PLANTAGENET-HÁZ
I. Henrik (1100-1135) I. Vilmos fia egyik fia Geoffrey húgát veszi el
(Blois) István Matilda (1135-1154) I. Henrik lánya I. Vilmos unokája V. Henrik császár özvegye második férje Geoffrey
(Szép) Geoffrey (1113-1153) Anjou grófja Matilda 2. férje 1144-től
II. Henrik (1154-1189) Geoffrey fia felesége Aquitániai Eleonóra
I. Richárd (1189-1199) II. Henrik fia
I. János (1199-1216) II. Henrik fia
AZ ANGEVIN / PLANTAGENET-BIRODALOM LÉTREJÖTTE
1128:
Geoffrey, V. Anjou Fulkó jeruzsálemi király fia, Anjou, Maine és Touraine grófja feleségül veszi I. Henrik angol király lányát, Matildát, V. Henrik német-római császár özvegyét, I. Henrik kinevezett utódját (1127). A házassággal megkapja a normann hercegséget.
1152:
Henrik herceg – Geoffrey fia – és Aquitániai Eleonóra, VII. Lajos francia király volt felesége házasságra lép. Henrik felesége révén megszerzi Aquitániát (vele Poitou-t, Marché-t, Perigord-t, Limoges-t, Auvergne-t és Gascogne-t), mely nem tartozik a francia király hűbérbirtokai közé.
1153:
Egyezség (Blois) István angol király és Henrik között, melynek értelmében István halálát követően Henrik örökli az angol trónt.
1154:
Henrik angol királlyá koronázása. Bretagne bekebelezése.
1160 k.: a Toulouse-i grófság és Vexin megszerzése.
Érsekségek: Rouen, Tours, Bordeaux, Auch Püspökségek: Lisieux, Évreaux, Bayeux, Rennes, Nantes, Périgeux, Le Puy, Limoges Apátságok: St-Wandrille, Mont-St-Michel, St-Evroul, Aurillac, Charroux, Bec, St-Savin
II. Henrik / Eleonóra fia, János lován / Aquitániai Eleonóra, mint a trubadúrok közismert támogatója (apja, Vilmos herceg nyomán) II. Henrik, Eleonóra és fiuk, I. Richárd szarkofágja Fontevrault/Fontevraud (Anjou) apátságában / I. János szarkofágja Worcesterben
Becket Tamás (1118-1170) / normann származású nemes, II. Henrik egyik leghűségesebb kegyence / Párizsban és Bolognában tanul / hadvezérként részt vesz 1159-ben Touolouse ostromában, majd 1161-ben a Marché elleni hadjáratban / 1154-1163 kancellár / Henrik 1162-ben canterbury érsekké tette III. Sándor pápa tiltakozása ellenére / 1164: nem tud elszámolni az érsekség jövedelmeivel / 1164: Clarendoni Konstitúciók / 1164-1170: száműzetés Pontigny-be / 1170. december 29-én a canterbury székesegyházban Henrik emberei(?) megölik / 1173-ban szentté avatják / sírja zarándokhellyé válik / 1174: tűzvész
A CAPET / NÁPOLYI ANJOU-HÁZ SZÜLETÉSE VIII. (Oroszlán) Lajos (1187-1226) francia király / apja: II. Fülöp Ágost / anyja: Haiunaut-i Izabella / felesége: Kasztíliai Blanka (II. Henrik angol király és Anjou gróf unokája). Anjou és Normandia 1204-ben (II. Fülöp Ágost), Aquitánia, Poitou és Perigord 1217 után kerül a francia korona alá. Lajos Anjou-t felesége révén szerzi meg.
IX. (Szent) Lajos (1214-1270) francia király (1226-1270)
I. Róbert (1216-1250) Artois gófja
I. Károly (1227-1285) Provence, Anjou és Maine grófja, szicíliai(1266-1282), majd nápolyi király, névleges jeruzsálemi király
I. (Anjou) Károly (István) (1227-1285) Anjou és Maine (testvére halálát követően, 1232-től), Provence és Folcalcuier grófja (felesége révén, 1246), szicíliai (1266-1282), majd nápolyi király (1282-1285), névleges jeruzsálemi király (az örökösödési jog megvásárlásával, 1278-tól). Anjou révén a francia király, Provence grófjaként a német-római császár, Szicília királyaként pedig a pápa vazallusa. Utóda fia, II. (Sánta) Károly. „Anjou gróf, Anjou gróf, Franciaországnak csak egy királya van. S ne higgye, hogy azért, mert az öcsém, kímélni fogom önt.” „Anjou gróf, Anjou gróf, ha terhére vagyok önnek, szabaduljon meg tőlem, de én nem hagyom el a népemet.”
Maurice Druon (1918-2009): Az elátkozott királyok / Franciaország IV. (Szép) Fülöp (1285-1314) uralkodásának 2. felétől VI. (Valois) Fülöp (1328-1350) uralkodásáig A Vaskirály (1955) / A megfojtott királyné (1955) / Korona és méreg (1956) / Az ősi törvény (1957) / Franciaország nőstényfarkasa (1959) / Liliom és oroszlán (1960) / Quand un Roi perd la Fance – Az országvesztő (1977)
A SZICÍLIAI KIRÁLYSÁG / HOHENSTAUF / ANJOU/ ARAGÓN
I. Henrik (1194-1197) Felesége II. Roger király lánya, Szicília régense
I. Frigyes (1197-1250) Konrád (1250-1254) I. Henrik fia I. Frigyes fia
I. Manfréd (1254-1258 / 1258-1266) I. Frigyes természetes fia, helytartó veje: III. Péter aragóniai király
Konradin (1266) Konrád fia
Nápoly Castel dell’Ovo / Tojásvár / a város normann urai építették a XII. század elején, 1128-ban már állt Castel Nuovo / Mashio Angioino / I. Károly építteti 1279-1282 között
II. (Sánta) Károly (1254-1309) nápolyi király (1285-1309), névleges szicíliai és jeruzsálemi király, Salerno hercege / felesége Mária magyar hercegnő, V. István leánya (1257-1323) / 14 gyermekük született, köztük: Martell Károly, Toulouse-i Szent Lajos, Róbert, későbbi nápolyi király, Fülöp tarantói, durazzói és akháj herceg, névleges konstantinápolyi latin császár, Rajmund Berengár provencei herceg, Péter durazzói herceg, János durazzói és akháj herceg, Margit Anjou és Maine grófnője, Blanka, II. Jakab aragóniai király felesége, Eleonóra, II. Frigyes szicíliai király felesége. 1284: Károly a nápolyi öbölben vívott csata során fogságba esik. Szabadulása záloga: lemond Szicíliáról, illetve Valois Károly az aragón királyi címről, 3 fia és 60 provencei nemes túszként Aragóniában marad. 1302: négy sikertelen kísérlet után Károly végleg lemond Szicíliáról. Utódjának Róbert fiát jelöli, mellőzve idősebb fiát, Martell Károlyt (I. Károly Róbert apját), aki anyja jogán 1292-től igényt tartott a magyar trónra.
I. (Bölcs) Róbert (1277-1343) nápolyi király (1309-1343), névleges jeruzsálemi király, Provence és Folcalcuier grófja / első felesége aragóniai Jolanda (III. Péter lánya), második: mallorcai Sancha / fia: Károly (1298-1328) calabriai herceg, nápolyi alkirály / Károly halálát követően I. Károly (Róbert) felelevenítette jogát a nápolyi trónra / 1333: András és Johanna (Róbert unokája) eljegyzése Róbert végrendeletében csak Johannát nevezi meg örökösének, András csak mint a királynő férje szerepelhet
A MAGYAR ÁG
Martell Károly (1271-1295) Salerno hercege, Nápoly helytartója (1285-1289 és 1295) II. (Sánta) Károly és Mária Magyar hercegnő fia. Anyja testvére, IV. László halálát követően (1290) igényt jelentett be a magyar trónra, amit aztán fiára ruházott. Trónigényével 1294-től lépett fel, de érvényesítésére korai halála miatt nem volt módja. Felesége Habsburg Klemencia (1281), fia Caroberto (Károly Róbert), későbbi magyar király, lányai Beatrix és Klemencia, X. Lajos későbbi felesége
I. Károly (Róbert) (1288-1342) magyar király (1301/1308-1342) Martell Károly és Mária fia
András (1327-1345) 1333-tól calabriai herceg, I. (Nápolyi) Johanna jegyese, 1342-től férje és a nápolyi trón várományosa. Apja, I.Károly halálát követően I. Róbert nápolyi király csak Johannát (unokáját) nevezi meg örököséül, Andrást mellőzi. 1343: Erzsébet, I. Károly felesége Nápolyba látogat András megkoronázása ügyében. 1345: szeptember 18-19-én Aversában Johanna tudtával megölik Andrást.
I. (Nagy) Lajos (1326-1382) magyar (1342-1382) és lengyel (1370-1382) király 1329-tól (bátyjai korai halála miatt) trónörökös, 1338 előtt erdélyi herceg, névleges szicíliai és jeruzsálemi király (1348-tól)
KÁROLY MAGYARORSZÁGON 1290
július 10-én Kőrösszeg váránál meggyilkolják IV. (Kun) László királyt,az Árpád-ház utolsó egyenesági férfi leszármazottját. Nővére Mária, II. (Sánta) Károly nápolyi király felesége a (nőági!) leszármazás jogán bejelenti trónigényét, amit 1292-ben fiára, Martell Károlyra ruház. július 23-án megkoronázzák III. Andrást. Az Anjouk trónigényét támogatják a délvidéki Šubićok, Babonićok és Frangepánok, a nyugat-dunántúli Kőszegiek, valamint Bicskei Gergely esztergomi érsek.
1294
VIII. Bonifác pápa támogatja a nápolyi Anjouk magyarországi trónigényét.
1295
augusztusában meghal Martell Károly salernoi herceg. A trónigény fiára, ekkor 7 éves Carobertora (Károlyra) háramlik.
1300
Május 20-án II. (Sánta) Károly nápolyi király kölcsönt vesz fel firenzei bankároktól unokája, a Magyarországra készülő Caroberto számára. augusztusában Caroberto (12) Spalatóba érkezik.
1301
január 14-én meghal III. András. május 13 előtt Bicskei Gergely Esztergomban egy alkalmi koronával megkoronázza I. Károlyt. Az új király támogatására Magyarországra érkezik Boccasini Miklós pápai legátus (a későbbi V. Kelemen pápa). augusztus elején Vencel cseh trónörökös az északi országrész urai (Csákok, Abák, Rátótok, Balassák, valamint az esztergomi érsek kivételével a teljes klérus) meghívására Magyarországra jön. augusztus 27-én János kalocsai érsek Fehérváron a Szent Koronával megkoronázza Vencelt (Lászlót). László 1304-ig uralkodik, majd elmenekül az országból és 1305-ben lemond a magyar királyi címéről. A Szent Koronát a Kőszegiek által támogatott Wittelsbach Ottónak adja át.
az
1305
december 6-án Benedek veszprémi és Antal csanádi püspök Fehérvárott királlyá koronázza Ottót, aki 1307-ben távozik az országból.
1307
tavaszán I. Károly visszafoglalja Esztergomot és Budát. Magyarországra érkezik Gentilis bíboros, pápai legátus. október 10-én a rákosi gyűlés I. Károly ismeri el királynak.
1309
I. Károly ismételt koronázása ismét formai hibákkal.
1310
augusztus 27: I. Károly harmadik, ezúttal szabályos megkoronázása.
Caroberto érkezése
Vencel érkezése
Gentilis bíboros
Vencelt hazaviszik
A TARTOMÁNYURASÁGOK
A TARTOMÁNYURAK LEVERÉSE 1310
A tartományuraságok elérik legnagyobb kiterjedésüket. április 8-án Károly képviselői Kán László erdélyi vajdával tanácskoznak. június elején Aba Amádé és Csák Máté leváltása a nádori posztról.
1311
június 25-én Csák Máté megtámadja Budát. szeptember elején a kassai polgárok megölik Aba Amádét, Szabolcs, Bereg, Ung, Zemplén, Torna, Szepes, Sáros és Abaúj urát. Károly Debreceni Dózsa vezetésével sereget indít Csák Máté ellen.
1312
Június 15-én a rozgonyi csatában Károly a kassai polgárok és a szepesi szászok segítségével legyőzi a Csák Máté által támogatott Amadé-fiakat. A királyi sereg visszafoglalja az Amadé-fiak kezén lévő várakat.
1315
Károly leváltja Borsa Kopaszt a nádori posztról. május-július: Csák Máté sikerrel védi meg tartományát János cseh király támadásával szemben. májusában Károly visszafoglalja Visegrádot Csák Mátétól. augusztusában meghal Kán László erdélyi vajda, tartománya szétesik.
1316
május-június: Károly személyesen vezet hadat a Kőszegiek ellen. június: Debreceni Dózsa a debreceni csatában szétveri Borsa Kopasz seregét. az Ákos-fiak Károly ellen fordulnak: Dédest és Diósgyőrt a király elkobozza.
1317
Augusztusában országos hadjárat Csák Máté ellen. november 3: Károly két hónapi ostrom után beveszi Csák Máté várát, Komáromot.
1321
februárjában Károly elfoglalja Petenye fia Péter várait, birtokait pedig elkobozza. március 18-án meghal Csák Máté. Királyi had indul tartományának megszállására. augusztus 4-8: Károly beveszi Csák Máté székhelyét, Trencsént.
KIRÁLYI SZÉKVÁROSOK
ÓBUDA
X. szd. utolsó harmadáig, Kurszán, majd Árpád fennhatósága alatt stratégiai és politikai központ. A legenda szerint Attila városa, itt halt meg I. László király 1095-ben.
ESZTERGOM
X. szd. utolsó harmadától 1018-ig.
FEHÉRVÁR
1018 körül I. István ide helyezi udvarát.
ESZTERGOM
Kálmán király (XII. szd. elején) állítja vissza a város elsőségét. Az udvar hivatalosan 1256-ig itt tartja székhelyét, de a XII. század végétől az udvar ismét egyre többször időzik Óbudán.
ÓBUDA
XII. század végétől másodlagos királyi központ, mely a tatárjárás során megsemmisült. 1343-tól királynéi birtok.
BUDA
1247 táján a Várhegyen IV. Béla castrumot építtet. A királyi központ a város északkeleti sarkában épült, később Magna Curia Regis-nek, illetve Kammerhofnak nevezett udvarházban lehetett. Ezt még 1349- ben is bővítik (I. Lajos kápolnát építtet).
TEMESVÁR
1315 – 1323. I. Károly a tartományuraktól védett délkeleti országrészben állítja fel udvarát.
VISEGRÁD
1323 – 1347. I. Károly ide helyezi át székhelyét, melynek korai helyszíne talán a (1317-ben Csák Mátétól visszafoglalt) fellegvár lehetett. Itt őrizték az uralkodói jelvényeket. Záh Felicián merénylete 1330-ban már az új palotában történhetett. 1340-ben tűzvész pusztított, magát I. Károlyt is a fellegvárban ravatalozzák fel 1342-ben. Talán a tűzvészt követő építkezések miatt költözött I. Lajos udvara átmenetileg Budára.
BUDA
1347 – 1355. I. Lajos átmeneti székhelye a Kammerhofban.
VISEGRÁD
1355 – 1405. I. Lajos és Zsigmond uralkodói központja.
BUDA
1360-tól Visegráddal párhuzamosan működő uralkodói központ. A XIV. század közepén indulnak meg a Várhegy déli szegletében az első építkezések (István-vár). 1405-től egyedüli és valódi székváros.
A HATALOM MEGSZILÁRDÍTÁSA / URALKODÓI SZÉKHELYEK
Buda ostroma: 1302 / Buda visszafoglalása: 1307 / Temesvár 1315-1323 / Visegrád 1323-1347
Temesvár A Béga mocsarainak egyik szigetén már a rómaiak is építettek egy őrtornyot / X. szd.: karóvázas alapozású sánc-, illetve földvár / 1212: első említése (Castrum Themesiensis) / 1315: a régi földvár mellé I. Károly építtet kőből rakott, négyszögletes alaprajzú várkastély, közepén lakótoronnyal (ez a későbbi Vízitorony) / 1315-1323: királyi székhely / XV. szd. közepe: a földrengésben elpusztult a várat Hunyadi János építteti újjá. Hunyadi Mátyás itt tölti gyerekkorát
Visegrád 1323 – 1347: I. Károly ide helyezi át székhelyét, melynek korai helyszíne talán a (1317-ben Csák Mátétól visszafoglalt) fellegvár lehetett. Itt őrizték az uralkodói jelvényeket. / Záh Felicián merénylete 1330-ban már az új palotában történhetett. / 1340-ben tűzvész pusztított, magát I. Károlyt is a fellgvárban ravatalozzák fel 1342-ben. / Talán a tűzvészt követő építkezések miatt költözött I. Lajos udvara átmenetileg Budára. / 1355 – 1405. I. Lajos és Zsigmond uralkodói központja.
REKONSTRUKCIÓS ELKÉPZELÉSEK
A fellegvár az Anjouk korában (A visegrádi fellegvár, 2006. 14.o. ) A fellegvár Zsigmond korában (A visegrádi fellegvár, 2006. 14.o.)
A fellegvár Mátyás korában (A visegrádi fellegvár, 2006. 14.o.)
A fellegvár Mátyás korában (Altum Castrum, 2000. 21.o.)
ALSÓVÁR
VISEGRÁD / PALOTA
13. szd.
1360 k.
forrás: CIVERTAN
1430 k. forrás: Buzás 1994.
Visegrád, Palota
forrás: www.visegradmuzeum.hu/galeria
Események a visegrádi várban/palotában Záh Felicián merénylet-kísérlete a királyi család ellen 1330. április 17. Orlai-Petrich Soma (1860) és Madarász Vikror (1858) képe
Visegrádi királytalálkozó (Parkerdő-módra) 1335. november
A HATALOM MEGSZILÁRDÍTÁSA Saját lovagi kíséret zömmel magyar nemesekből / tartományuraktól elhódított váruradalmak szétosztása honorbirtokként / udvari hierarchia megteremtése → új főnemesi réteg / gazdasági-, pénzügyi-, igazgatási- és jogi reformok / a kincstárnak adózó városok támogatása / kiegyezésre törekvő külpolitika / határozott balkáni hódítási tötekvések / a nápolyi trónigény fenntartása
honor / honorbirtok: (a becsület, tisztesség, tisztség jelentésű latin szóból) Az Anjou-királyság kormányzásának alapjaként szolgált. A király által adott, visszavonható adomány, melynek tárgya lehet hivatali, katonai vagy bírói joghatóság egy tartomány vagy népcsoport felett, illetve a hozzá kapcsolt jövedelmek. A legnagyobb honrbirtokosokat tekintették az ország báróinak, akik hivatali jövedelmüket maguk élték fel, valamint kíséretük eltartására fordították. új főnemesi réteg: Széchényiek, Széchyek, Nekcseyek, Kompolthyak, Görgeiek, Báthoriak, Kállayak, Drugethek, Kanizsaiak, Köcskyek, Becseiek Rozgonyi csatában / Csák Máté ellen / Kőszegiek ellen Szent György lovagrend: 1326: világi és egyházi szolgálat, királyi kíséret, testőrség, koronaőrség
A HATALOM MEGSZILÁRDÍTÁSA Saját lovagi kiséret zömmel magyar nemesekből / tartományuraktól elhódított váruradalmak szétosztása honorbirtokként / udvari hierarchia megteremtése → új főnemesi réteg / gazdasági-, pénzügyi-, igazgatási- és jogi reformok / a kincstárnak adózó városok támogatása / kiegyezésre törekvő külpolitika / határozott balkáni hódítási töterkvések / a nápolyi trónigény fenntartása
Az Anjouk által támogatott városok:
A városi jogok megszerzésének folyamata Kassa példáján:
1316 1317 1320 1324 1328
1261
1331 1334 1340 1347 1351 1356 1357 1358 1361 1365 1367 1369
Kolozsvár városi jog Sopron jogok megerősítése Bártfa telepítési kivátság Nagymaros Buda joga Kőszeg jogok megerősítése Körmöcbánya város alapítása Bars Komárom joga Szécsény Buda joga Rimaszombat Buda joga Túrócszentmárton Korpona joga Sáros, Eperjes, Szeben Kassa Buda joga Nagybánya Sárvár Kapronca Zágráb joga Zalatna Brassó kereskedők szabadsága Debrecen szabad királyi város Modor Bártfa pallosjog Temesvár címer Szeben a budai kereskedők joga Brassó árumegállító jog
1262 1290 1300 k. 1319 1321 1342 1347 1361 1369 1404 1462
felmentés a várispán joghatósága alól, katonaállítás helyett egyösszegű adó bírójának és esküdteinek első ismert említése a plébános kiemelése a főesperes hatásköre alól városfal építésének engedélye (ekkorra már álltak a falak) vámmentesség az északkeleti országrészben felmentés a pénzbeváltási kötelezettség alól szabott fellebbezési út: tárnokmester Budai jog plébánia kegyúri jogának megszerzése országos vásár tartásának joga árumegállító jog címer használatának joga mentesség a harmincad fizetése alól pénzverés joga
A HATALOM MEGSZILÁRDÍTÁSA Saját lovagi kíséret zömmel magyar nemesekből / tartományuraktól elhódított váruradalmak szétosztása honorbirtokként / udvari hierarchia megteremtése → új főnemesi réteg / gazdasági-, pénzügyi-, igazgatási- és jogi reformok / a kincstárnak adózó városok támogatása / kiegyezésre törekvő külpolitika / határozott balkáni hódítási tötekvések / a nápolyi trónigény fenntartása Gazdasági reformok / bevételek növelése, kiadások csökkentése az egykori királyi birtokok visszavételi lehetőségének vizsgálata királyi megbízottak által honorbirtok jövedelmének egy részét be kell fizetni a kincstárba a királyi birtokokból befolyó jövedelmek mellett a királyi jogon (pénzverésből, bányászati jogokból, nemesfém felvásárlási jogból, sókamarákból, harmincadokból) szerzett bevételek (regále-jövedelmek) növelése 1320-as évek: a négy meglévő mellé hat új pénzverő- és bányakamara. Vezetőjük a kamaraispán, aki egy évre bérelte a kamarát, melynek jövedelme őt illette. 1325: nemesérc-monopólium a kibányászott nemesérc beváltásának joga kizárólagosan a királyi pénzverő kamarákat illette, a veretlen arany és ezüst kereskedelmének joga a király monopóliuma lett. A kényszerbeváltás árfolyamának alacsonyan tartásával a kincstár 35-40 %-os haszonhoz jutott. A bányák kizárólagos birtokosa a király. 1327-től az eredeti tulajdonos kezében maradt a bánya a bányajövedelem 1/3-ával együtt.
1325: aranyforint (aranyvaluta-rendszer) elsősorban külföldön kedvelték, nagy értéke miatt a kis tételben bonyolódó kereskedelem számára alkalmatlan volt, itt leginkább a cseh ezüstgaras forgott 1329: áttérés a kettős (arany-ezüst) pénznemre 1338: egyedüli értékpénz az aranyforint („körmöci arany”), a váltópénz állandó értékű ezüstdénár. Ezzel megszűnt az évenkénti kötelező pénzbeváltás évezredes gyakorlata.
új adók / vámok bevezetése: 1321-től: vámszedőhelyet csak a király létesíthet 1323: kamarahaszna helyett új kapuadó (jobbágyportánként ½ fertó) 1336: új adó a régi kapuadó nevén (3-3 garas = 1/5 forint)
A HATALOM MEGSZILÁRDÍTÁSA Saját lovagi kíséret zömmel magyar nemesekből / tartományuraktól elhódított váruradalmak szétosztása honorbirtokként / udvari hierarchia megteremtése → új főnemesi réteg / gazdasági-, pénzügyi-, igazgatási- és jogi reformok / a kincstárnak adózó városok támogatása / kiegyezésre törekvő külpolitika / határozott balkáni hódítási tötekvések / a nápolyi trónigény fenntartása Külpolitika: 1318 1320 1321 1327 1333 1335
1338 1339
2. felesége Luxemburgi Beatrix, János cseh király húga (1319-ben meghal, Váradon temetik el) 3 felesége Erzsébet, I. (Lokietek) Ulászló lánya Egyezség Habsburg Frigyessel Temesvárott, az osztrákoknak okozott károk megtérítése tárgyában Habsburg-ellenes szövetség Nagyszombatban Károly és János cseh király között Károly személyesen tárgyal Nápolyban II. (Sánta) Károllyal András herceg nápolyi trónigényének érvényesítése érdekében Károly és János cseh király közti egyezség Visegrádi királytalálkozó: Károly, III. Kázmér lengyel király, János cseh király, a Német Lovagrend követei, Károly morva őrgróf, I. Rudolf szász és III. Boleszló sziléziai herceg egyezsége a lengyel király és a Német Lovagrend közötti területi vita eldöntésére, valamint az északi kereskedelmi útvonalak szabályozására (Bécset elkerülő útvonalak, melyek Kassa, Lőcse és Zsolna előnyére szolgálnak) Károly és Károly morva őrgróf (később IV. Károly német-római császár) közti szövetség a lengyelországi magyar trónigény támogatása céljából Károly és III. Kázmér lengyel király szerződése a fiú utód nélküli lengyelországi trónutódlás kérdésében
Katonai tevékenység / kísérlet a balkáni magyar fennhatóság visszaállítására: 1322 1328 1330 1337
Dalmácia / a dalmát városok Velence fennhatósága alá kerülésének megakadályozása Habsburgok ellen Havasalföld / súlyos vereséggel zárul Hadjárat Albert és Ottó osztrák herceg ellen
Kereskedelem támogatása: 1316 1318
Védlevél a külföldi kereskedők támogatására / elsősorban velenceiek számára A kereskedelmi útvonalak biztonságának garantálása
Szepeshely (Spišská Kapitula, Zipser Kapitel), székesegyház Román bazilika helyén 1232-1275 között épült, 1382-ben Corpus Christi-kápolnával bővítették, ennek helyén épült fel a Szapolyai-kápolna (Szapolyai Imre, 1487) Az I. Károly koronázását ábrázoló falkép XIV. századi
Szapolyai Imre †1487
Szapolyai István †1499
Apostolok, Cserkút (1335)
Erzsébet királyné házioltára (Párizs, 1340 k.)
Apostolok, Esztergom, várkápolna (1340 k.)
Toporci madonna (1340-1350)
Magyar Anjou-legendárium, a Bolognában tanult Hertul mester festi 1328-1333 között, talán a nápolyi trónigény alátámasztására
KÁROLY CSALÁDJA Mária(?) tescheni hercegnő (†1317) / Luxemburgi Beatrix, János cseh király húga (esküvő: 1318, †1319) / Erzsébet, I. Ulászló lánya (esküvő: 1320, †1380) Károly (†1321) / László (1324-1329) / Lajos (1326-1382) / András (1327-1345) / István (1332-1354)
Képes Krónika, Kálti Márk (1358)
VÁLTOZATLAN ÜGYMENET Saját lovagi kíséret zömmel magyar nemesekből / tartományuraktól elhódított váruradalmak szétosztása honorbirtokként / udvari hierarchia megteremtése → új főnemesi réteg / gazdasági-, pénzügyi-, igazgatási- és jogi reformok / a kincstárnak adózó városok támogatása / kiegyezésre törekvő külpolitika / határozott balkáni hódítási törekvések / a nápolyi trónigény fenntartása / Ezsébet anyakirályné (†1380!) határozott beleszólása az ország ügyeibe Külpolitika: 1342
Luxemburgi Károly morva őrgróf (később IV. Károly német-római császár és cseh király) látogatása Visegrádon. Egyezség az őrgróf lánya, Margit és Lajos eljegyzéséről.
1343
Lajos látogatása Károly morva őrgrófnál. Kísérlet a nápolyi trónigény támogatására. Erzsébet anyakirályné látogatása Nápolyban András herceg ügyének előmozdítására
1345
Szeptember 18-19: Johanna tudtával Aversában meggyilkolják András herceget Lajos feleségül veszi Luxemburgi Margitot (†1348)
1346
Lajos igazságtételre kéri VI. Kelemen pápát András herceg meggyilkolásának és a magyar Anjouk nápolyi trónigényének ügyében sikertelen tárgyalások Velencével a dalmáciai városok kérdésében
1350
A pápa által közvetített fegyverszünet Lajos és Johanna között (1352-ben békét kötnek)
1353
Lajos házassága Kotromanić Erzsébettel, a bosnyák bán lányával Egyezség Lajos és IV. Károly között születendő gyermekeik eljegyzése tárgyában.
1358
Lajos békét köt Velencével Zárában
1360
Lajos, IV. Károly és Rudolf osztrák herceg találkozója Nagyszombatban Meghal a néhai István herceg fia, János, ezzel a magyarországi Anjouk férfiágon utód nélkül maradnak
1365
IV. Károly Budán tartózkodik, hogy megkérje fia, Vencel (Zsigmond bátyja) számára István herceg lányának, Erzsébetnek a kezét.
1370
Meghal III. Kázmér lengyel király. Utóda Lajos lesz, aki anyját, Erzsébetet bízza meg a kormányzói feladatokkal
1372
IV. Károly kisebbik fia, Zsigmond számára megkéri Lajos középső lánya, Mária kezét. Erzsébet anyakirályné az eljegyzés ellen lép fel.
1374
Lajos kiadja a lengyeleknek a kassai privilégiumot, melynek fejében a lengyelek elismerik a leányági trónöröklést
1379
Egyezség Lajos és Vencel cseh király között Zólyomban Mária és Zsigmond eljegyzéséről Béketárgyalások Velencével A lengyel főurak elfogadják Máriát leendő királynőjüknek
1380
VI. Orbán pápa megfosztja Johanna nápolyi királynőt trónjától. Az ítélet végrehajtásával a magyar királyt bízza meg Lajos Durazzói (Kis) Károly javára lemond trónigényéről. Károlyt 1381-ben nápolyi királlyá koronázzák Meghal Erzsébet anyakirályné!
1381
Torinói béke Lajos és Velence között: Remete Szent Pál ereklyéi Magyarországra kerülnek
Katonai tevékenység / megtorló akciók Nápoly ellen, a dalmáciai városok elszakadásának megakadályozása (Velence ellenében), a balkáni hegemónia biztosítása, a lengyel király megsegítése: 1344
Hadjárat Havasalföld, majd kereszteshadjárat a pogány litvánok ellen
1345
Tatárok ellen, sereg III. Kázmér oldalán Krakkó felmentésére, sereg Velence ellen, Zára felmentésére
1346
Sereg Zára felmentésére, támadás a velenceiek favára ellen
1347
1. nápolyi hadjárat (Lajos 1348 májusában tér haza, Lackfi István 1349 őszéig marad)
1350
2. nápolyi hadjárat
1351
Egyesült magyar-lengyel sereg a litvánok ellen, élén Lajossal
1352
2. litván hadjárat
1354
3. litván hadjárat
1356
Hadjárat Velence ellen (IV. Károly Lajost támogatja)
1360
VI. Ince pápa kérésére Lajos sereget küld a Bolognát ostromló Visconti milánói herceg ellen
1363
Két sereg indul Bosznia ellen, a másaodikat maga Lajos vezeti
1365
Hadjárat Felső-Bolgárország ellen, Vidin elfoglalása, magyar bán kinevezése, Havasalföld meghódol
1368
V. Orbán kérésére Lajos sereget küld Itáliába a kóborló zsoldoshadak megfékezésére. Hadjárat Havasalföld ellen
1371
Hadjárat Morvaországban IV. Károly császár ellen
1372
Lajos sereggel támogatja a Velence által ostromlott Padovát
1375
Hadjárat Havasalföld ellen
1377
Hadjárat a litvánok ellen, válaszul az előző évi litván támadásra
1378
A Padovát támogató magyar sereg megtámadja Velencét
Kereskedelem támogatása: 1347
Sáros, Eperjes és (Kis)Szeben szabadságainak megerősítése, Kassának Buda jogát adományozza
1351
A szebeni kereskedők megkapják a szabad közlekedés jogát (vámfizetés ellenében)
1358
A brassói kereskedőknek szabad átkelést engedélyez Havasalföld irányába
1361
Kassa árumegállító jogot kap
1365
Bártfa pallosjogot kap
1367
A szebeni polgárok megkapják Buda kereskedelmi szabadságait
1369
Lajos megerősíti a regensburgi kereskedők I. Károlytól kapott kiváltságait Brassó árumegállító jogot kap
1373
A szebeni polgárok az egész ország területén szabadon kereskedhetnek a finomviasszal
1374
A brassói polgárok az egész ország területén szabadon kereskedhetnek a finomviasszal
Aacheni palástcsat (1367) I. Lajos megbízásából 1358-1366 között a magyar zarándokok lelkigondozására épült az aacheni dóm magyar kápolnája, melyet a király 1367-ben értékes műtárgyakkal gazdagított
Szent Simeon ereklyetartója, Zára (I. Lajos és Erzsébet felajánlása, XIV. szd. második fele) Gálya és Anjou-címer / Lajos és Erzsébet / női korona (1350-1370, Buda vagy Visegrád) / a koronát 1382-1383-as zárai tartózkodásakor fogadalmi ajándékként Mária királynő rejthette az ereklyetartóba (1932-ben találták meg)
forrás: www.historyarts.ro
BUDA, PERIODIZÁCIÓ(?)
forrás: Gerő, 1980, ill. Gerő, 1994.
ISTVÁN-VÁR / BUDA
forrás: www.mars.elte.hu/varak
forrás: Zolnay, 1986.
NAGYTEREM / BUDA
forrás: Gerő, 1980.
VÁRKÁPOLNA / BUDA
forrás: Gerő, 1980.
Buda, Nagyboldogasszony-templom Mária kapuja (1384 k.)
Visegrád 1323 – 1347: I. Károly ide helyezi át székhelyét, melynek korai helyszíne talán a (1317-ben Csák Mátétól visszafoglalt) fellegvár lehetett. Itt őrizték az uralkodói jelvényeket. / Záh Felicián merénylete 1330-ban már az új palotában történhetett. / 1340-ben tűzvész pusztított, magát I. Károlyt is a fellegvárban ravatalozzák fel 1342-ben. / Talán a tűzvészt követő építkezések miatt költözött I. Lajos udvara átmenetileg Budára. / 1355 – 1405. I. Lajos és Zsigmond uralkodói központja.
ÉRETT, KATEDRÁLIS HATÁSÚ: KASSA, SZENT ERZSÉBET TPL. (1380-1440 k. redukált franciaszentélyes, Parler-műhely)
Cambray és Braine tpl-a, Villard rajza Cambray apszisairól
ÉRETT, KATEDRÁLIS HATÁSÚ: BUDA, NAGYBOLDOGASSZONY TEMPLOM (2. per. 1384-1400, Parler-műhely)
A templom rekonstrukció előtti állapota (felmérés) A templom alaprajza a rekonstrukció után (jelenlegi áll.)
GARAMSZENTBENEDEK, BENCÉS APÁTSÁG
(1380 e.)
(kapcsolat a budai (Nbo. 2. per.) műhellyel: alaprajz, térszervezet, kapu, részletek)
ÉRETT, KATEDRÁLIS HATÁSÚ: KOLOZSVÁR, SZENT MIHÁLY TPL. (1349-1444)
KÉSEI, CSARNOKSZENTÉLYES: SZÁSZSEBES, TPL.
(14. szd. 2. fele)
(kapcsolat a kassai és a kolozsvári műhellyel, közvetlen budai – királyi – kapcsolat is kimutatható)
A PÁLOSOK Boldog Özséb
Guzsik Tamás (1947 – 2002)
PÁLOSOK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON
1225 k.
Pécs-Jakabhegy Bertalan pécsi ppk.
1242 u.
Özséb remetének áll
1250 k.
Keresztúr (KesztölcKlastrompuszta)
1263
Pál veszprémi ppk. szabályt ad 7 rendháznak
1297
András egri ppk. szabályt ad 4 rendháznak
1308
Gentilis bíboros Magyarországon, pápai elismerés
14. szd. e.
Budaszentlőrinc
1327
30 rendház
1341
szürke helyett fehér
1381
Szent Pál ereklyéi Budaszentlőrincre kerülnek (I. Lajos)
1382
Czestochowa
KÉT SZENTLÉLEK:
PILIS- (1287) BÜKK- (DÉDES)
(1313)
BUDASZENTLŐRINC, AZ ANYAMONOSTOR
0.
I.
II. (14. szd. vége)
III. (15. szd. vége)
IV. (16. szd. eleje)
I. LAJOS MELLÉKREZIDENCIÁI – ZÓLYOM ÉS DIÓSGYŐR
DIÓSGYŐR
DIÓSGYŐR – NEMZETSÉGI VÁR Ákos II. István főembere; Ákos nembeli Ernye (Erney) varasdi ispán, tárnokmester, erdélyi vajda, országbíró (†1271 u.), fia, István tárnokmester, országbíró, nádor, tartományúr (†1316 e.) 1. központ: erődített kúria a későbbi pálos kolostor helyén 2. Központ: nemzetségi vár (1254 – 1274 között, illetve 1319 előtt) 3. Károly Róbert a várat elkobozta, Debreceni Dózsának adományozta (1319), majd visszavette (1320 k.) 4. 1330-as évek elejétől királynéi birtok
DIÓSGYŐR – KIRÁLYI REZIDENCIA 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
1350 k.: Lajos a várat anyjától, Lokietek Erzsébettől csere útján szerzi meg. 1360-1379: a várpalota építésének 1. periódusa. 1424: Zsigmond → Borbála királyné 1439: Albert → Erzsébet királyné 1476: Mátyás → Beatrixnak királyné 1502: II. Ulászló → Anna királyné 1522: II. Lajos → Mária királyné
DIÓSGYŐR, VÁRPALOTA
DIÓSGYŐR – FERENCZY KÁROLY JAVASLATA
