DOMENICO SESTINI LEÍRÁSA A BUDA-ALHÉVIZI FÜRDŐKRŐL PETŐ MÁRIA
A Duna jobb partján feltörő hévforrásokra épült fürdők látványa minden idők utazójának figyelmét felkeltette, és aki k ö z ü l ü k élményeit írásban is ránk h a g y o m á n y o z t a nem m u lasztotta el, hogy útinaplójában m e g ö r ö k í t s e a látottakat. Ezek a feljegyzések t e r m é s z e t s z e rűleg hasonlóak e g y m á s h o z , de nem mindig pontosak, attól függően, hogy szerzőjük hon nan szerezte ismereteit, mely o r s z á g b ó l érkezett h o z z á n k , milyen előképzettséggel rendel kezett és írásban mennyire törekedett a hitelességre, alaposságra. A 18. században igen megnőtt a h a z á n k b a látogató külföldiek száma, köztük olyanoké is, akik t u d o m á n y o s céllal kerestek fel bennünket, e széleslátókörü, képzett emberek k ö z é tartozott a firenzei Domenico Sestini, akinek 1780-ban tett utazásáról írott n a p l ó j á b a n n é h á n y oldal a budai fürdőkkel foglalkozik. A szerző életét és m u n k á s s á g á t már több ízben ismertettük , ezúttal a budai fürdőkben tett látogatásáról szóló írásával foglalkozunk, részint azért, mert ez a feljegyzés kevéssé ismert", részint azért, mert olyan ember kritikai észre vételeit tükrözi, aki a török b i r o d a l o m b ó l érkezett, ahol az antik fürdőkultúra töretlenül élt t o v á b b , míg n á l u n k ez megszakadt, először a római birodalom bukása, m á s o d s z o r a török uralom m e g s z ű n é s e következtében. Buda visszafoglalása után csaknem 100 évvel, szerzőnk útinaplójában a k ö v e t k e z ő k e t írja, amikor 1780. j ú l i u s 6-án este felé m e g é r k e z e t t Pest v á r o sába : 1
2
4
"Alighogy ide értem arra gondoltam, hogy átmegyek Budára megnézni a fürdőket." Ta lán a pesti piarista atyáktól értesült ezekről az é p í t m é n y e k r ő l , ugyanis pest-budai tartózko dása idején náluk szállt meg, s r e n d h á z u k b ó l rálátott arra a hajóhídra, mely a budai alhévízi fürdőkhöz vezetett. Sestini k ö v e t k e z ő napját, az e b é d i d ő t kivéve, Budán töltötte, erről naplójában így s z á m o l be : 5
1
2
3
4
5
Sestini,D.: Viaggio curioso-scientifico-antiquario per la Valachia, Transilvania e Ungheria fino a Vienna. Firenze 1815. 345. Petö,M.: A firenzei Domenico Sestini pest-budai utazása a X V I I I . század végén. TBM X X V . 1996. .351-360., Pető,M.: Domenico Sestini második magyarországi utazása. TBM X X V I . 1997. 203-208., Petö,M.: Vác és a Migazzi gyűjtemény római kőemlékeinek leírása D.Sestini útinaplójában. Váci Könyvek 8. 1997.183-193. G. Győrffy Katalin említi, mindössze két sorban.G. Győrffy,K.: Kultúra és életforma a XVIII.századi Magyaror szágon. Művészettörténeti Füzetek 20. 1991. 51. Sestini,D.: 149-151. Sestini szövege fordításának lektorálását Poniczky Ibolya végezte, a resumét Gamba Matteo fordította olaszra, szíves közreműködésüket ezúton is köszönöm.
"Július
7.
Péntek.
Miután tegnap kérdezősködtem és megtudakoltam hol van az a hely, ahol a megmaradt budai fürdők fekszenek, ma reggel korán fürödni indultam, annál is inkább, mivel Konstan tinápolyban és Törökország más részein hozzászoktam az egészség és a test tisztántartására annyira szükséges török fürdők használatához. Ezek a fürdők a város szélén helyezkednek el, a Gellérthegy közelében, mely hegy telje sen mészkővel borított. Öt fürdő van, török épületek, azaz abban az időben készültek, ami kor a törökök voltak Buda urai. Kettőt láttam belőlük , köztük azt amelyiket Rácnak (Razziani) mondanak. 6
A Rác fürdő a 18.. században
A víz mindezekben vastartalmú,
a fürdőkben
de nem annyira
olyan, mint a büdös keménytojás, 7
ből származik
Ezeket
Budense című
munkájában.
6
7
s
hévíz, a Gellértnek
meleg; egyébként
a híressé
üledéket
nevezett hegyből fakad és vasas,
ivásra alkalmas,
noha egy kissé
hagy maga után, mely a kénből, mint
vált fürdőket
Lorenzo
Stocker
írta le a
vagy
undorító, alkotórész
Thermographia
Sestini a Rudas és a Rác fürdőt láthatta, úgy látszik az előbbi nevét nem ismerte. A Rác fürdő kénes vizéről Evlia Cselebi is hasonló leírást adott. Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664. Fordította Karácson Imre. Bp., 1985. 283. Stoker,L.: Thermographia Budensis, seu scrutinium phisico-medicum aquarum mineralium Budae scaturientium, de earum orugine, situ, antiquitate, numero, mineralibus, virtutibus et usu medico. Augustae-Vindelicorum; Veith 1721. 16.
Keresztény módra fürödni kevéssé hasznos és semmit sem ér: az a kényelem, mely meg van a török fürdőkben, itt nem lelhető fel, igazából a fürdő egy medencére korlátozódik, melyben úgy lehet fürödni, ahogy tetszik; ám ha nem hoz magával valaki köpenyt, egy ken dőcskét használhat, s ha nincs neki más, a fürdés után ebben megtörülközhet. Valójában egy becsmérlő könyvet lehetne készíteni az annyira rosszul fenntartott fürdők ről. Miért nem akarjuk utánozni a törököket, akiket mestereinknek kell tekintenünk a fürdők használata és a fürdés tekintetében, ha már nem akarjuk egybevetni azzal, hogyan csinálták a régi görögök és rómaiak?
Rudas fürdő török medencéje mai állapotában.
(Foto: Kükedi
Tamás)
Hol vannak az öltözők, a frigidariumok, tepidariumok, caldariumok, depilatoriumok, lat rinák, ahol egyesek strigilis-szel, szappannal, szandálokkal látták el az embereket, hogy ne sétáljanak mezítláb a felmelegített márványon, különösen a caldariumban, mások lenvász nakat adtak, hogy betekerjék magukat és megtörülközzenek, és innen a fürdő után szokás szerint visszavezették őket az öltözőbe, ahol szőnyeggel letakart padokon és párnákon pi henhettek, vagy a körös-körül álló bódékban felüdíthették magukat, amivel csak akarták, ihattak szokásaik szerint: aki ezeket a dolgokat meg akarja találni és ily módon fürödni a test tisztasága javára, menjen Törökországba, menjen a bithyniai Brussába (ma Bursa, Törökország) ahol ugyan Titus fürdői már nem léteznek és a diocletianusit sem lehet kipró bálni, e könyv végén be fogok mutatni egy konstantinápolyi fürdőt a magam francia leírá sában. "
Sestini lapalji j e g y z e t é b e n a k ö v e t k e z ő k e t írja: "A bithyniai Brussa ről Plinius
beszél
1779-ben készítettem
Traianushoz
írott leveleiben
a kysikosifélszigeten,
, megtalálható
Brussán,
Niceán
etc.
e fürdőiről,
melyek
Odeporiconomban,
melyet
keresztül.
A konstantinápolyi f ü r d ő k " "A fürdőket mindig faragott kövekből építik úgy, hogy benne egy, vagy akár több, falak kal elválasztott olyan fürdőfülkét alakítanak ki, amik között azért szabad az átjárás. Minde gyikben van legalább egy, de néha több, egyetlen márványtömbből csiszolt, szenteltvíztar amibe egy kis csapból hideg tóhoz hasonlatos, de annál sokkal nagyobb mosdómedence, víz, egy nagyobbal pedig meleg víz folyik. Közfürdőben ritkán van fürdőmedence, annál inkább a magánházaknál. Az ilyen padlófűtéses fürdőszobák alatti, pillérekkel alátámasz tott üres részt Genem-nek, vagyis tüzes kemencének hívják. Nagy és széles márványlapok szolgálnak e boltozatos és áttört tetejű fürdőhelyiségek pa dozatául, ahova csak a mennyezet apró ablakain keresztül jut be a fény, akárcsak egyes lévő kürtőkben száll fel a fürdő fűtésére szolgáló tűz monostorokban. A falak belsejében melege és a füst. A szorosan záródó ajtókat nemezzel vonják be és a kupolát kívülről ce menttel vagy ólommal borítják. Az egyik fürdőszoba mellett van rendszerint a hidegvíztar tály, ami nem más, mint egy nagy kalaphoz hasonlatos, visszahajlított peremű rézüst, amit alulról egy pontosan ugyanakkora kemence fűt. E kettőt olyan tökéletesen illesztik össze, hogy a lángok semmiképpen sem szökhetnek ki a padló alól. A füst a kürtőkön át távozik, a tűz pedig éjjel-nappal ég a közfürdőkben. Sok török már csak kivagyiságból is állandóan melegen tartja a fürdőjét. Egy vaslemezzel elzárják a kemence száját, csak hogy még na gyobb legyen a meleg. Még a legtisztább víz is vízkövet hagy maga után az üst alján, amit aztán rendszeresen tisztítani kell, hogy rá ne égjen. A fürdőszobák mellett van egy nagy kőből vagy fából épített öltözőhelyiség. A fürdéshez itt egy nagy, a mellkastól a sarokig érő, kék vagy fehér színű, pamut, esetleg selyem fürdőlepedőt öltenek magukra és fapapucsot vesznek fel, hogy ne piszkolják be és ne égessék meg a lábukat. A fürdőző nők haját néhány szolgálóasszony mossa meg és fonja be. Elég nyomorúságos életet élnek, hiszen egész nap csak izzadnak, és mivel mindig hideg vizet isznak, legtöbbjük hektikában vagy vízkórban hal meg a konstantinápolyi orvosok szerint. Amikor egy vendég belép a fürdőbe máris izzadni kezd. Leizzadás után szárazra dör zsölteti magát egy teveszőr mosdókesztyűvel, majd szappannal vagy az agyaghoz hasonló zsírfölddel lemosatja magát. Eközben állandóan meleg vízzel locsoltatja a testét és a fejét, amíg csak teljesen tiszta nem lesz. Ekkor új lepedőt hoznak neki és tetőtől talpig bebugyo lálják Igy megy ki a nagyterembe és lepihen a szőnyegre. Télen egyébként fél, nyáron ne gyedórát kell legalább várni, mielőtt kimehetnénk a fürdőből.
9
ifj.Plinius levelei. X.23-24. Fordította Maróti Egon. Bp., 1966. 480-481. Sestini,D.: Lettere odeporiche o sia viaggio per la penisola di Cisico, per Brussa e Nicea. Livorno 1785. " Sestini,D.: Viaggio curioso etc. 316-319. Description d'un bain de Constantinople.
10
Vannak olyan közfürdők is, amit vegyes fürdőnek is nevezhetnék, mivel ezekbe az egyik oldalon a nők, a másik oldalon a férfiak mehetnek be, jóllehet maga az épület két részből áll. Vannak azután olyanok is -és ezekből van a legtöbb-, ahová kilenc órától délután négyig, a férfiak pedig négytől másnap járnak fürdeni. "'
az asszonyok reggel reggel nyolc-kilenc
nyolc óráig
2
A konstantinápolyi fürdőről szóló írása nem tudni hol, m i k o r készült, szerzőnk 1778-tól, utazásait leszámítva közel 20 évig élt Konstantinápolyban, így bizonyára jól ismerte az ottani fürdőket. A szöveg azonban túl általános, nagyon rövid és nem mondható rá, hogy a város melyik létesítményére vonatkoztatható. Köztudott, hogy Konstantinápolyban minden társa dalmi osztálynak és az idegeneknek külön fürdője volt '' és Sestini nyilván ezt látogatta. Kü lönös, hogy bár igen j ó franciasággal, de miért éppen ezen a nyelven írta le mondandóját. Tudjuk, hogy voltak francia kapcsolatai, 1779-80-ban a konstantinápolyi francia követ fiaival utazgatott a török birodalomban. Megmagyarázhatatlan az is, hogy a budai hévizes (ilidzsa) fürdők elhanyagolt állapotának illusztrálására miért a török gőzfürdőt (hamam) állítja szembe a magyarországi fürdőépületekkel és az itteni fürdőzési szokásokkal. 1
A Rác fürdő medencéje mai állapotában.
12
11
(Foto: Kükedi
Tamás)
Sestini francia szövegét Miss Zoltán fordította magyarra, munkáját ezúton is köszönöm. Kaiser, A.: Konstant mope l und seine Umgebungen. Leipzig 1840. 114.
V á r o s u n k többi fürdőjéről, más utazókkal ellentétben, Sestini nem tesz említést, annak ellenére sem, hogy j ú l i u s 8-án Óbudára látogatott, s ú t k ö z b e n a többi fürdőt is látnia kellett volna. Ó b u d á n megtekintette az akkortájt, Schönvisner által feltárt római, katonai fürdő m a r a d v á n y a i t , látta ennek laconicumát és caldariumát, de ez m á r nem a fürdőkultúra, ha nem sokkal inkább az archeológia iránti érdeklődését mutatja. 14
A visszafoglalás után, 1696-ban a Rudas fürdő a város tulajdonába k e r ü l t , ezután több ször átépítették, legnagyobb átalakítása a X l X . s z . v é g é n történt, majd a II.világháborúban erősen megrongálódott épület 1951-52-ben nyerte el mai alakját. Hasonló sorsa volt a Rácfürdőnek is, 1699-ig a v á r o s tulajdonában volt, majd I . Lipót Giovanni Pergassi-mk ado m á n y o z t a , 1774-ben Zagler János vásárolta meg ezután n é h á n y évvel látogatott ide Sestini, s az az elhanyagolt állapot amiről s z e r z ő n k beszél arra mutat, hogy az új tulajdonos nem volt igazi, felelősségteljes gazdája az é p ü l e t n e k . A múlt században ezt a fürdőt is jelentő sen átépítették és kibővítették. A I I . v i l á g h á b o r ú idején komoly károkat szenvedett, s ma látható formájában helyreállított épület k ü l s ő képe semmit sem árul el a fürdő régi történe téről, csupán a törökkori kupolacsarnok és medence e m l é k e z t e t régi pompájára. 15
M Á R I A P E T Ő PhD. Archeologist H-1212 Budapest Kossuth L . u. 122. HUNGARY
RIASSUNTO Sestini dopo alcuni anni di soggiorno a Costantinopoli nel 1780 viaggő a V i e n n a attraverso l'Ungheria. A i tempi della visita di Pest-Buda frequentö i bagni di Buda, dei quali sapeva che erano cinque, una di questi ne vide solo due, uno probabilmente fu i l Rudas, dell'altro indicö anche i l nome, fu i l bagno dei Razziani (Rác). II nostro autore, che allora conosceva giá bene non solo i bagni di Costantinopoli, ma anche i l famoso bagno civico di Bursa, essendo uomo istruito si rese pertanto conto che questo era anche antico originale, similmente guardö con occhi critici ai bagni di Buda-inferiore, che anche erano di costruzione turca ma non mantenevano più l'antico splendore e comodità e divennero molto trascurati. Per sostenere la sua opinione Sestini mise una descrizione in lingua francese alia fine del suo libro dei bagni e delle abitudini di fare i l bagno di Costantinopoli.
14
15
Gerő.Gy.: Buda török emlékei. Bp.1957. .54., 26-31. A budai török fürdők történetéhez ld. Gerő Győző: Az oszmán-török építészet Magyarországon. (Dzsámik, türbék, fürdők) Művészettörténeti füzetek 12.Bp.,1980. p. 174., további bőséges irodalomjegyzékkel. Meg kell jegyeznünk, hogy néhány évvel később Vályi András már jobb véleménnyel van a Rác fürdőről: Vályi,A.: Magyarországnak leírása. Buda, 1796. 1.335-336 az új, vagy Rátz fördő, melyben számos fördő szobák, és jó fördő alkalmatosságok készíttettek."
