diplomás pályakövetés I

diplomás pályakövetés I. hazai és nemzetközi tendenciák

Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság Országos Felsőoktatási Információs Központ (OFIK) 2008. november

Készült a Társadalmi megújulás Operatív Program 4.1.3 A felsőoktatási szolgáltatások rendszer szintű fejlesztése kiemelt projekt intézkedési keretében a Diplomás Pályakövető Rendszer megvalósítás során.

Kiadja az Educatio Társadalmi Szolgáltató Kht. Országos Felsőoktatási Információs Központ (OFIK) Felelős kiadó: Kerekes Gábor

Szerkesztők: Fábri István Horváth Tamás Kiss László Nyerges Andrea

Szöveggondozás: Gönye László

Az „Egy nemzetközi együttműködés: a REFLEX projekt” című tanulmányt Polyacskó Orsolya fordította, nyelvi lektorálását Bükki Eszter végezte.

Az Educatio Társadalmi Szolgáltató Kht. kiadványa az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

A kiadvány ingyenes, kizárólag zárt körben használható, kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A felhasználás a jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját nem szolgálhatja.

tartalomjegyzék Bevezetés (Horváth Tamás)

5

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

9

Külföldi gyakorlatok a diplomás pályakövetésben (Kiss László)

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

53

Diplomás pályakövetés: várakozások és realitások (Kiss László)

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

71

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

83

99

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Hazai gyakorlatok a diplomás pályakövetésben (Horváth Dániel)

Doktoráltak a munkaerőpiacon (Fábri István)

Diplomás pályakezdők a versenyszektorban (Tóth István János – Várhalmi Zoltán) Egy nemzetközi együttműködés: a REFLEX projekt (Jan Koucky – Christoph Meng – Rolf van der Velden)

. . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

119

Függelék 1. Hazai gyakorlatok az intézményi alumni rendszerekben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139 2. Nemzetközi gyakorlatok az intézményi alumni rendszerekben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

159

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

171

Válogatott szakirodalom Szerzőink

bevezetés Számos uniós és hazai felsőoktatás-fejlesztési stratégia kiemelt célkitűzése a felsőoktatás és a munkaerőpiac közötti kapcsolatok javítása. Mindez különösen azokban a felzárkózó országokban szerepel a legfontosabb célok között, ahol az elmúlt évtizedekben igen jelentős társadalmi és gazdasági szerkezetátalakulás következett be, aminek következtében a képzés nem mindenben követi a munkaerő-piaci változásokat, igényeket és elvárásokat. Ennek egyik akadálya a két szféra közötti információáramlás nem kielégítő volta. Az egyetemen, főiskolán végzettek pályafutásának nyomon követése ennek egyik – nemzetközi szinten már bevált – eszköze. Diplomás pályakövetésnek tekintjük az államilag elismert felsőoktatási intézményekben felsőfokú diplomát szerzettek körében folytatott, empirikus (nagyrészt kérdőíves, kisebb részt mélyinterjús és fókuszcsoportos technikával lebonyolított) adatfelvételeket, melyek a diplomát szerzettek szakmai előmeneteléről, munkaerő-piaci érvényesüléséről, illetve a képzés utólagos megítéléséről nyújtanak információkat. Az intézmények saját hallgatói körében végzett vizsgálatainak célja elsősorban az intézményi képzés fejlesztése, illetve az alumni tevékenység erősítése. A szakmai szervezetek, kutatóintézetek és állami szervek által lefolytatott adatvételek országos, regionális, illetve ágazati szintű munkaerő-piaci és elhelyezkedési tendenciák felvázolására irányulnak, melynek segítségével többek között a képzési prioritások meghatározásához, a felsőoktatási képzés és a munkaerő-piaci igények összehangolásához nyújtanak információkat. A végzettek karrierjének követése, az abból származó információk a felsőoktatási szereplők igen széles köre számára nyújt hasznos információkat. Az egyetemek és főiskolák szempontjából a volt hallgatóik munkába állása, munkaerő-piaci jellemzőik, megszerzett ismereteik alkalmazhatósága, továbbképzési igényeik olyan – semmi mással nem pótolható – visszacsatolást biztosítanak az intézmények számára, amely információk segítségével fejleszthetik képzésüket, szolgáltatásaikat. A végzettek elhelyezkedésének sikeressége, ennek paraméterei nagyon fontos információt biztosítanak a leendő hallgatók számára a pályaorientáció során vagy már az intézmény, az adott szak kiválasztásakor. Sajátos helyzet áll elő a bolognai kétciklusú képzés rendszerében, hiszen az alapképzést befejezők jelentős része potenciális jelentkező is, így mind a pályakövetésnek, mind a jelentkezők tájékoztatásának több, egymással összefüggő szintje alakulhat ki. A kormányzati, ágazati szereplők számára a képzési kínálat kialakításához, tervezéséhez is kiemelt információforrást jelenthet a végzettekre épülő adatgyűjtés. S végül, de nem utolsósorban a pályakövetés eredményei a munkaerő-piaci szereplők számára is fontos információt biztosítanak a felsőoktatási intézményekben folyó képzésről. E széles körű és sokrétű társadalmi hasznosulás is szerepet játszik abban, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Terv, illetve azon belül is a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) kiemelt helyet szánt a diplomás pályakövetésnek. A cél az, hogy egyfelől ez a tevékenység – egyfajta szolgáltatásként is – minél szélesebb körben elterjedjen a felsőoktatási intézmények körében; másfelől a meglévő hazai és nemzetközi gyakorlatokra épülve biztosítva legyen a diplomás pályakövetés szakmai alapja, színvonala. A program megalkotói úgy vélik, hogy a megfelelő gyakorlat kialakítása jelentősen elősegítheti az intézmények versenyképességének javítását és a hazai felsőoktatás minőségorientált fejlesztését. Habár 2005-től a felsőoktatási törvény1 szerint minden egyetemnek és főiskolának kötelező pályakövetést végeznie, az elmúlt években ilyen jellegű fejlesztés csak kevés, egymástól elszige(1) 2005. évi CXXXIX. Törvény a felsőoktatásról.

Diplomás pályakövetés I.

telt, spontán intézményi kezdeményezés formájában valósult meg. A pályakövetés központi és intézményi szintű fejlesztését az ágazati érdekek mellett az is indokolja, hogy a jelenlegi hazai gyakorlat még számos belső gyengeséggel küzd. Ez sok esetben a pályakövetés megfelelő szakmai hátterének és a fenntartható intézményi pályakövetési modell kidolgozásának hiányára vezethető vissza. Mindezek következtében kevés a szakmailag és módszertanilag megalapozott jó intézményi DPR és alumni gyakorlat, bizonytalan a pályakövetések finanszírozhatósága, gyenge a végzettek intézményi kötődése, így a diplomaszerzés utáni együttműködési (válaszadási) hajlandóságuk, és mind szervezeti, mind informatikai szempontból elégtelen a pályakövetés integráltsága. Mindezen hiányosságokat kívánja pótolni a TÁMOP 4.1.3. „Felsőoktatási szolgáltatások rendszerszintű fejlesztése” c. kiemelt program és a TÁMOP 4.1.1. intézményi pályázati program pályakövetésre vonatkozó komponense. A kiemelt program biztosítja azokat a központi szolgáltatásokat és szakmai támogatást, amelyek révén az intézmények a pályázati források segítségével meg tudják valósítani fejlesztéseiket. A központi pályakövetési program tehát nem egy országos, központilag vezérelt, statisztikai jellegű pályakövetéses kutatás, hanem elsősorban az intézményi pályakövetést támogató, azok hosszú távú működését megalapozó szakmai fejlesztés. Ennek érdekében a központi és intézményi programok kialakításánál figyelembe kellett venni ezek gyengeségeit és erősségeit. Egy központi program alapos, több elemből álló helyzetfeltárásra épülve képes hatékonyan működő, módszertanilag megalapozott intézményi modell kidolgozására; a végzettek adatainak más munkaügyi adatbázisokkal történő integrációjára; továbbá intenzív disszemináció révén a pályakövetés intézményen belüli vagy a végzettek körében történő elfogadottságának, presztízsének növelésére. Ezzel szemben az intézményi pályakövetés erőssége abban áll, hogy – az alumni szolgáltatások révén kialakítandó intézményi kötődésre épülve – közvetlen kapcsolatot tud létesíteni saját végzett hallgatóival, illetve a végzettekkel kapcsolatos, az intézmények számára fontos információs igényeket is meg tudja fogalmazni. A fentiekre tekintettel a TÁMOP 4.1.3.-ban megvalósuló központi diplomás pályakövető programnak kettős célja van. Egyfelől egy komplex, fenntartható intézményi pályakövető modell kidolgozása, illetve a megvalósuló intézményi fejlesztések szakmai támogatása. Az intézményi modell, ajánlás nemcsak az egyébként kulcsfontosságú kutatási, módszertani kérdésekre terjed ki, hanem emellett másik két fontos pillérre épül. Egyfelől a pályakövetési kutatások szervezeti hátterének kialakítására, intézményen belüli beágyazottságára, ami kiterjed a szakmai kompetenciákra, a pályakövetés közvetlen hasznosulására, egyes elemeinek stratégiákban, fejlesztési tervekben történő megjelenésére, adatvédelmi kérdésekre, valamint az egész fejlesztés informatikai hátterére. Másfelől a modell fontos részét képezi a pályakövetés belső és külső nyilvánossága, ennek formái, a pályakövetési eredmények és tapasztalatok minden érintetthez történő eljuttatása. Az intézményi modell kialakításának „horizontális”, azaz minden tevékenységre érvényes célkitűzése a pályakövetési modell fenntarthatóságának biztosítása, beleértve a pénzügyi fenntarthatóság (értékesítés, szponzoráció), az intézményiszervezeti fenntarthatóság (visszacsatolás, szabályozás) és a személyi-szakmai fenntarthatóság (emberierőforrás-igény, szükséges szakmai kompetenciák) kérdéseit is. A központi program másik kiemelt célkitűzése, hogy a felsőoktatás számára egy régóta hiányzó szolgáltatást biztosítson azzal, hogy a végzett hallgatók életpályájáról – központi adatbázisok integrációja révén – a korábbiaknál jóval teljesebb körű, és egyúttal naprakész információkat szolgáltat. A fejlesztés révén összehasonlíthatóvá válik a felsőoktatási intézmények munkaerő-piaci kibocsátása, ami jelentősen hozzájárulhat a felsőoktatás minőségi fejlesztéséhez, az

BEVEZETÉS A DPR intézményi modell kialakításának fázisai Helyzetfeltárás

Nemzetközi jó gyakorlatok (OECD és egyéb országok)

Intézményi DPR modell kidolgozása

Intézményi DPR monitoring

Kézikönyv, folyamatszabályozás

Képzés, help-desk

Hazai gyakorlatok

Nemzetközi és hazai szakirodalom Minden felsőoktatási intézmény igényének felmérése

Empirikus kutatások (országos és pilot vizsgálatok)

TÁMOP 4.1.1. (intézményi pályázat és annak követelmény specifikációja)

• tudástár – web • jó gyakorlatok • esettanulmányok • konferencia • kiadványok

Intézményi fejlesztések szakmai támogatása

Egységes módszertan alapján készülő („auditált”) intézményi DPR

Monitoring értékelés

érintett intézmények versenyképességének javításához. Minderre a Felsőoktatási Információs Rendszer (FIR) és más, a végzettek munkaerő-piaci jellemzőit (munkahely jellege, helye, munkakör, jövedelem) tartalmazó munkaügyi adatbázisok – adatvédelmi előírásokkal összhangban álló – integrációja révén nyílik lehetőség. A rendszeres monitoring mellett megvalósuló intézményi pályakövetések, a központi program által biztosított egyszeri szakmai és informatikai fejlesztésekkel kiegészülve, rendszeres adatsorokat biztosíthat az intézmények számára a végzettek elhelyezkedéséről, munkaerő-piaci tapasztalatairól. Hangsúlyoznunk kell, hogy itt nem személyes adatokról, hanem statisztikai összesítésekről, úgynevezett aggregált adatokról van szó, tehát nem egyes végzettek munkaerő-piaci jellemzőiről lehet majd információkat szerezni a központi „DPR-adattárból”, hanem intézményi, kari szintű, vagy akár szakokra lebontott adatsorokhoz lehet hozzájutni. A központi diplomás pályakövető program további – fentiekkel szorosan összefüggő – célja, hogy biztosítsa az érintett felsőoktatási szereplők számára a diplomaszerzéssel, elhelyezkedéssel, pályakövetéssel kapcsolatos információk összegyűjtését és az érdeklődők számára történő hozzáférését. Ennek része a központi és intézményi rendszerek közötti információáramlás technikai, informatikai hátterének biztosítása is. A központi diplomás pályakövetési program kidolgozása mellett az intézményi fejlesztések szakmai megalapozásához kíván hozzájárulni az a kiadványsorozat is, amelynek első kötetét tartja kezében az Olvasó. A könyv bemutatja a hazai és külföldi gyakorlatokat. A magyarországi felsőoktatási intézmények által végzett pályakövetési tevékenységről készített részletes elemzés nemcsak abból a szempontból számít úttörő jellegű vállalkozásnak, hogy a főbb tendenciák bemutatása során minden államilag elismert egyetemre és főiskolára kiterjedő információs anyagból dolgozik, hanem abból a szempontból is, hogy a kétségkívül meghatározó kutatás-mód


szertani vonatkozások mellett a pályakövetés további fontos kapcsolódó elemeit (intézményi beágyazottság, nyilvánosság, humánerőforrás-potenciál stb.) is alapos vizsgálat tárgyává teszi. A hazai intézményi gyakorlatok kapcsán kirajzolódó igen eklektikus kép után hasonló változatosságról ad számot a külföldi példákat elemző írás is. A mind elemzési eszköztárát, mind az elemzésbe bevont országok számosságát tekintve jelenleg legalaposabbnak tekinthető, magyarul megjelent összehasonlító elemzés általános tanulsága, hogy nincs egységesen alkalmazott külföldi gyakorlat. Igaz ez az egyes országokon belüli intézményi pályakövetési motivációkra és célokra, de igaz a „központi” vagy „országos” pályakövetéses vizsgálatok funkciójára nézve is. Mindezt figyelembe véve valószínűleg nem véletlen, hogy a gyakran különböző külföldi példákra mintaként tekintő hazai szakértők véleménye olykor jelentősen eltér a pályakövetés lehetséges és kívánatos funkcióit illetően. A számos hazai kutató, oktatáspolitikus álláspontját bemutató rövid tanulmány jól érzékelteti, hogy a hazai felsőoktatási szférában jelenleg még mennyire bizonytalan a diplomások munkaerő-piaci életútjának vizsgálatára irányuló pályakövetési tevékenység megítélése. A kötet tartalmazza továbbá az elmúlt évek néhány mértékadó pályakövetési kutatásának eredményeit. Elsőként az egyik legjelentősebb nemzetközi vizsgálat kutatási beszámolója olvasható magyar fordításban. A Reflex címet viselő kutatási program legfontosabb eredményeit áttekintve jól érzékelhető, hogy az egyes országok olykor rendkívül eltérő intézményi, képzési struktúrája milyen nehézségek elé állítja az összehasonlító felsőoktatás-elemzések készítőit. A felsőoktatási képzés struktúrájának nemzetközi trendjéhez igazodó hazai doktori képzés hatékonyságát vizsgálta az a kutatási program, amely a PhD-fokozatot szerzettek karrierkövetésére vállalkozott, és amelynek egyik első elemzése kötetünkben látott napvilágot. Az ebben a körben mindeddig egyetlen számottevő és országos léptékű magyarországi pályakövetéses vizsgálat külön érdekessége, hogy az életútelemzések során komoly figyelmet szentel az érvényesülésben gyakran fontos szerepet játszó személyes kapcsolatrendszernek. A kiadvány záró tanulmányában egy olyan széles körű hazai munkaerő-piaci kutatásnak a legfrissebb eredményeiről olvasható részletes elemzés, amely a munkaadói oldal szemszögéből vizsgálja az egyes intézményekben és képzéseken szerzett diplomák, illetve tudás értékét, alkalmazhatóságát. Az évente ismétlődő adatfelvétel keretében a piaci szektor jelentősebb hazai vállalati szereplői mellett idén már kis- és középvállalatok vezetői is véleményt alkottak a pályakezdő diplomások foglakoztatása kapcsán szerzett tapasztalataikról. A konkrét eredmények, munkaerő-piaci, elhelyezkedési tendenciák megismerése mellett minden bizonnyal érdekes és hasznos tanulságként szolgálnak az egyes vizsgálatok módszertani következtetései is. Ennek figyelembevétele mellett elismert hazai szakértők, továbbá a pályakövetés és az alumni tevékenység terén komoly tapasztalattal rendelkező felsőoktatási-intézményi szakemberek bevonásával elindult annak az intézményi modellnek a kidolgozása, amely a hazai egyetemek, főiskolák számára szolgálhat majd követendő mintaként a pályakövetési tevékenység terén. Terveink szerint a kiadványsorozat következő kötete ennek a munkának az eredményeit ismerteti majd, de szeretnénk a most általánosságban bemutatott hazai és nemzetközi pályakövetési gyakorlatból néhány igazi „best practice-t” esettanulmány formájában bemutatni, valamint az alumni rendszerek működéséről is további szakmai anyagokat megjelentetni. Emellett reméljük, hogy a már előkészítés stádiumában lévő országos és pilot kutatások eredményeinek bemutatására is sor kerülhet a közeljövőben. Horváth Tamás OFIK programvezető Educatio Kht.

horváth dániel

Hazai gyakorlatok a diplomás pályakövetésben Országos vizsgálatok Hosszú évek óta zajlanak Magyarországon olyan hivatalos – sok esetben hosszú távú tendenciák megfigyelésére is alkalmas – adatgyűjtések, amelyek hasznos információkat nyújtanak a diplomások pályafutásának munkaerő-piaci jellemzőiről. Emellett az elmúlt években kísérlet történt néhány nagyobb léptékű, országos szintű pályakövetéses vizsgálat megvalósítására is. Az intézményi szintű pályakövetési tevékenységek bemutatása előtt érdemes ezért röviden áttekintenünk ezeket az adatgyűjtéseket, illetve vizsgálatokat, melyek fő jellemzője, hogy elsősorban az országos, képzésterületi munkaerő-piaci folyamatok, elhelyezkedési tendenciák vonatkozásában nyújtanak releváns kutatási eredményeket, az egyes intézményekre vonatkozó következtetések levonására azonban nem alkalmasak. Igaz, ez utóbbi általában nem is szerepel a kitűzött kutatási célok között, jóllehet az egyes intézmények fejlesztési prioritásainak kialakításakor minden bizonnyal hasznosítható információk nyerhetők a diplomások általános elhelyezkedési mutatóinak figyelembevételével. A Központi Statisztikai Hivatal statisztikái az ország társadalmi és gazdasági helyzetére, valamint a népesség alakulására vonatkozó adatokat tartalmazzák. A KSH alapelvei közé tartozik az objektivitás, a szakszerűség, a teljes nyilvánosság (az egyéni adatok védelme mellett) és az egyidejű tájékoztatás, ezért adatbázisai jól használhatóak az érdeklődők számára. Az egyéni érdeklődők, kutatók, szakértők mellett a KSH adatait felhasználják a kormányzati és igazgatási szervek, gazdasági szervezetek, hírközlő szervek, valamint nemzetközi szervezetek is. A könnyű hozzáférés érdekében az adatokat elektronikus formában, a hivatal honlapján (http://portal.ksh.hu) teszik közzé. A KSH által szolgáltatott adatok között található több, a felsőoktatásra, illetve a munkaerőpiacra, foglalkoztatásra és jövedelemre vonatkozó adattábla is, melyeket a „stADAT-táblák – Idősoros éves adatok” között találunk, de a foglalkoztatottságra, jövedelemre vonatkozó információk évközi bontásban is elemezhetők. Az oktatás témakörén belül (2.6) több kategória szerepel, amelyek közül az utolsó foglalkozik a felsőoktatással (2.6.7). Ebben az adattáblában 1990-től találhatunk összesített idősoros adatokat a felsőoktatási intézmények, az oktatók és a hallgatók számának alakulásáról (ez utóbbiak esetében részletes bontásban képzési forma és tagozat szerint). Minden nagyobb téma adatállományát módszertani leírás és az alkalmazott fogalmak pontos meghatározása egészíti ki. Az oktatással foglalkozó tematikus egység esetében az intézmények tevékenységére vonatkozóan az Oktatási és Kulturális Minisztérium által gyűjtött és feldolgozott adatok képezik az adatforrást. Mivel ez az 1990-től tartó időszakot fogja át, ezért az adatok tartalma, illetve az adatfelvétel módszere és időpontja változott, amit felhasználásuk során figyelembe kell venni. Az adattáblák mellett az oktatással foglalkozó tematikus egységben 2004 és 2007 között megjelent letölthető anyagok és megvásárolható kiadványok is helyet kaptak, amelyek közül több a felsőoktatás különböző szegmenseivel foglalkozik (pél dául Felsőoktatás és felsőoktatási kutatás). A foglalkoztatottsággal és jövedelmi viszonyokkal, munkanélküliséggel foglalkozó tematikus egység (2.1) adatai éves összehasonlítás mellett évközi bontásban is szerepelnek. Az idősoros adatok kiinduló éve változó, de a legtöbb esetben 2001-től nyújtanak információt a


népesség foglalkoztatottsági és jövedelmi viszonyairól. Az oktatási adattáblákhoz hasonlóan e téma esetében szintén módszertani leírás és a felhasznált fogalmak meghatározása egészíti ki az adatállományt. A munkaerő-felmérés, ami a magánháztartásokra kiterjedő reprezentatív felvétel, a 15–74 éves személyek gazdasági aktivitásáról nyújt információt. A magyar munkaerő-felmérés a vizsgált népességet egy meghatározott időszakban (a kikérdezés hetét megelőző héten, a hetet hétfőtől vasárnapig számítva) végzett tevékenységük alapján osztályozza. A foglalkoztatottsággal és jövedelmi viszonyokkal foglalkozó éves és évközi adatsorok mellett tájékoztató adatbázisokat, aktuális és archív letölthető gyorstájékoztatókat és részletesebb anyagokat, valamint megvásárolható kiadványokat találunk. Az itt fellelhető Fiatalok munkaerő-piaci helyzete című tanulmányok (2004-es és 2006-os felmérések alapján) több ponton is érintik a felsőoktatás és munkaerőpiac kapcsolatának kérdését, így értékes információforrásnak bizonyulhatnak. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai elsősorban kötelező adatszolgáltatásra épülnek, ezeket egészítik ki a különböző reprezentatív adatfelvételekkel. Az ÁFSZ statisztikái az intézmények, cégek, vállalatok felől közelítik meg a diplomás foglalkoztatottak munkaerő-piaci helyzetét, s azt elsősorban a bérek alakulásával jellemzik. Máshogy történik az adatok begyűjtése a különböző intézmények és vállalatok dolgozói esetében. A költségvetési intézményekben foglalkoztatottak adatfelvétele a helyi költségvetésről teljes körű azoknál a szervezeteknél, amelyek a központi illetmény-számfejtési rendszerbe tartoztak az adatfelvétel időpontjában. Ezek az intézmények a Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálatokon (TÁKISZ) keresztül teljesítik adatszolgáltatási kötelezettségüket. Az e körön kívüli helyi költségvetési intézményektől, valamint a központi költségvetési szervezetektől az ÁFSZ közvetlenül kéri az adatszolgáltatást, reprezentatív módon, mintegy 9 százalékos minta kiválasztásával. A vállalkozói szférában és a nem profitorientált szervezeteknél az 50 főnél többet foglalkoztató egységeknél a kiválasztás előírásainak figyelembevételével a mintába a fizikai dolgozók kb. 6 százaléka, a szellemi foglalkozásúak mintegy 9 százaléka kerül be. Az 5–50 fő közötti létszámnagyságú cégek esetében a szervezetek köréből vesznek 20 százalékos mintát, az így bekerült szervezeteknek viszont minden teljes és nem teljes munkaidős dolgozóról adatot kell szolgáltatniuk. A Fiatal Diplomások Munkaerőpiaci Életpálya Vizsgálatának (FIDÉV) kutatási programját a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem (ma: Budapesti Corvinus Egyetem) Emberi Erőforrások Tanszékének szakemberei koordinálták. A kutatás fő célja az volt, hogy átfogó képet adjon a frissdiplomások elhelyezkedési lehetőségeiről, státuszáról és jövedelmi viszonyairól, s hogy e visszajelzéseket, eredményeket a hallgatók, a jelentkezők, az intézmények, az oktatási tárca és a munkaadói oldal szereplői egyaránt hasznosítani tudják. A kutatócsoport két időpontban kereste fel a felsőfokú végzettséggel rendelkező pályakezdő fiatalok két különböző csoportját: az 1998-ban végzettek 1999. szeptember 1-i, az 1999-ben diplomát szerzettek 2000. szeptember 1-i munkaerő-piaci státuszát mérték fel a kutatás első fázisa során. Az első esetben a minta csak az állami intézményekben végzett pályakezdőket tartalmazza, a második kohorsz esetében ugyanakkor már a nem állami intézmények is a mintába kerültek. A második adatfelvételre mindkét csoport esetében egységesen 2004 áprilisában és májusában került sor: ennek során a vizsgálatban részt vevők 2000. februári munkaerő-piaci helyzetét tárták fel. Az így létrejött kutatási anyag alkalmas a két kohorsz munkaerő-piaci helyzetében bekövetkezett változások elemzésére, valamint az adott évre vonatkozó keresztmetszeti vizsgálatok végrehajtására. Annak ellenére, hogy a kutatás fő erőssége a két időpontbeli státusz összehasonlíthatósága, mindenképpen fontosak a keresztmetszeti vizsgálatok is, hiszen a pa 10

HAZAI GYAKORLATOK A DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETÉSBEN

nelvizsgálatok esetében az első adatfelvételhez képest szükségszerűen csökkenni fog a további megfigyelések során elért esetszám. Ennek megfelelően összehasonlíthatók az 1998-ban, illetve 1999-ben végzettek lekérdezése során nyert adatok is. A kutatás során használt kérdőív harminckilenc kérdése tematikus blokkokba csoportosítható: személyes adatok, képzésre vonatkozó kérdések, végzettség, foglalkozás, munkahely és munkakör definiálása, kereset és munkával/munkahellyel való elégedettség és az esetleges további tanulmányok szerepelnek a kérdőívben, döntően egyszerűen feldolgozható zárt kérdések formájában. A legtöbb kérdés a munkahelyre, illetve a betöltött munkakörre vonatkozik. Az e téren elfoglalt pozíciót a pályakezdők körében nagyban befolyásolja az elérhető jövedelemszint (kereset) és a munkaidő hossza. A kereset esetében jelentős probléma szokott lenni a válaszmegtagadás; e kutatás esetében az első adatfelvétel során nagy különbség figyelhető meg az 1998-ban, illetve az 1999-ben végzettek között e tekintetben. Az előbbi esetben a visszaérkező kérdőívek 19,3 százalékában nem volt válasz a keresetre vonatkozóan, míg az egy évvel későbbi felvétel során mindössze 1 százalék azon válaszolók aránya, akik jövedelmüket nem árulták el. A kutatók szerint (FIDÉV-jelentés 2001) a jelentős különbség összefüggésben lehet a visszaküldési arányok különbözőségével: az 1999-ben végzettek közül ugyan csekélyebb arányban küldték vissza a kitöltött kérdőívet, de akik visszaküldték, azok határozottabban vállalkoztak e kérdés megválaszolására is. A második lekérdezés során 11 százalékos válaszmegtagadási arányról beszélhetünk a jövedelemmel kapcsolatban, ami elfogadhatónak minősül. A PhD életpálya-kutatás a felsőfokú képzés legmagasabb szintjén végzett csoport tagjainak elhelyezkedési tendenciáiról nyújt hasznos információkat. A Felsőoktatási Tudományos Tanács és a Doktoranduszok Országos Szövetsége megbízásából 2002-ben került sor az első átfogó szociológiai vizsgálatra az új típusú doktori képzésben részt vettek és fokozatot szerzettek kö rében. A kutatást az Universitas Press Felsőoktatás-kutató Műhely és a JELTÁRS Jelenkor Társadalomkutató Műhely végezte. A kutatási program több elemből állt, melynek keretében a kérdőíves vizsgálatot kétéves, már 2000-ben elkezdett előkészítő munka előzte meg. Először Mit tudunk a doktoráltakról? címmel helyzetfelmérő és módszertani tanulmány készült, melyben a hazai és nemzetközi szakirodalom áttekintésére és a tudományigazgatási intézmények anyagainak elemzésére került sor. A PhD-fokozattal rendelkezőkre vonatkozó információs adatbázis szisztematikus áttekintése után pedig kialakították a további adatgyűjtés módszertanát. Az empirikus kutatás célcsoportja körében hetvenöt mélyinterjút is készítettek, amelyet a munkaadói oldal (cégek, közintézmények) vezetői és a humánerőforrás szakemberei körében lefolytatott ötven interjúval egészítettek ki. A mélyinterjús vizsgálat elemzése után operacionalizálták a kutatás főbb kérdéseit, majd próbakérdezések után elkészítették a kérdőívet. A kérdőív kialakításakor figyelembe vették a DOSZ és a JELTÁRS által a doktori iskolák hallgatói körében 1998-ban és 2001-ben lefolytatott ezer és négyszáz fős kérdőíves vizsgálat tapasztalatait is, különösen a munkaerő-piaci és szakmai tervek, stratégiák kérdésblokkra vonatkozóan. Összesen hétszáz PhD-fokozatot szerzett kutató személyes lekérdezésére került sor. A címlistát a MAB és a doktori iskolák segítségével szerezték meg. A minta kialakításakor a legfontosabb szempont a tudományterület volt, ezenkívül a képző intézmény székhelye (Budapest, vidéki város) és a fokozatszerzés éve volt meghatározó. A kutatás során részletesen vizsgálták a doktoráltak iskolai életútját, a munkaerő-piaci életút minden állomását, az elhelyezkedés különböző tényezőit a személyes kapcsolatrendszertől az egzisztenciális és családi vonatkozásokig. Ezenkívül fontos vizsgálati elem volt a személyes elégedettség mérése, a fokozatszerzés szerepének megítélése az egyéni karrierépítésben. A kérdőíves vizsgálatot 11


2006–2007-ben megismételték. Ennek során hatszáz fő lekérdezésére került sor: közülük háromszáz fő a 2002-es minta része volt, háromszáz fő pedig az azóta fokozatot szerzettek közül került ki. A kérdőív legtöbb kérdésblokkja az összehasonlíthatóság érdekében teljesen megegyezett a korábbi kérdőívével, de újabb kérdéskörök is bekerültek a vizsgálatba: kutatói körülmények megítélése, aktuális felsőoktatás- és tudománypolitikai folyamatok értékelése. A kutatásról előzetes elemzések készültek, a záró tanulmány ezekben a hónapokban lát napvilágot. A felsőoktatási intézmények oktatói és vezetői véleményének a felmérésére az Országos Felsőoktatási Információs Központ megbízásából került sor 2006-ban (közreműködő: Universitas Press Felsőoktatás-kutató Műhely). A kutatás mélyinterjús vizsgálatból és kérdőíves adatfelvételből állt. A mélyinterjús vizsgálat keretében először a magyarországi felsőoktatási intézmények vezetői körében készült el negyven mélyinterjú, majd oktatókat, szakértőket és egyetemi tisztségviselőket kerestek fel a kutatók, s készítettek körükben újabb hatvan interjút. A végzett diákok munkaerő-piaci helyzetével és a pályakövetési kérdésekkel kapcsolatos témakörök mellett átfogó képet kaphatunk az intézmények – legtöbbször informális keretek között megvalósuló – munkaerő-piaci kapcsolatairól is. A kutatás másik részét jelentő kérdőíves vizsgálat – a hallgatói véleményfelméréssel párhuzamosan – az intézményekben dolgozó oktatók ötszáz fős mintáján alapult. A pályakövetéssel kapcsolatban a legtöbb megkérdezett rektor beszámolt arról, hogy intézményükben jelentős törekvések vannak a végzettek követésére alkalmas rendszer kiépítésére, ugyanakkor aggodalmaikat is megfogalmazták a pályakövetés kellő alapossággal történő végrehajtásával kapcsolatban – az egyik legjelentősebb problémának a válaszadási hajlandóság alacsony mivoltát említették. A követéses vizsgálatok szükségességét lényegében a megkérdezettek közül senki sem kérdőjelezte meg, de a beszélgetések során kiderült, hogy a vizsgálatok sikerességét tekintve jelentős eltérések tapasztalhatók: ahol sikerül motiválni a volt hallgatókat, illetve elérni azt, hogy kötődjenek egyetemükhöz, főiskolájukhoz, ott a pályakövetés is nagyobb sikerrel tud lezajlani. Szintén könnyebb a dolguk a speciális (művészeti, hitéleti, rendvédelmi) képzést nyújtó, illetve a regionális vonzerővel rendelkező intézményeknek (vidéki főiskolák). Azon egyetemek és főiskolák esetében ugyanakkor nehéz megoldani a sikeres diplomás pályakövetést, ahol az egykori hallgatók nem vagy csak gyenge szálakkal kötődnek volt intézményükhöz. Éppen az alacsonyabb intézményi kötődés teszi szinte lehetetlenné a levelező tagozaton végzett hallgatók karrierkövetését, holott e csoport munkaerő-piaci helyzete (illetve a diplomaszerzés következtében az abban bekövetkezett változás) fontos információkkal szolgálhatna az egyetemek és főiskolák részére. A Magyarországon végzett határon túli magyar fiatalok életpályája című kutatási program a hazai felsőoktatási intézmények alapképzésein végzett nem magyar állampolgárok legnagyobb számú csoportjának karrierkövetését tűzte ki célul. A Márton Áron Szakkollégium karrierirodája által koordinált vizsgálat célja a Magyarországon történő tanulás motivációinak, illetve a határon túli hallgatók további életpályájának feltárása volt. A Kárpát-medence egész területére kiterjedő vizsgálat során többek között a szülőföldjükre hazatért, illetve Magyarországon maradt mintegy száznegyven volt ösztöndíjassal készült mélyinterjú. Az elkészült interjúk alátámasztották, hogy a fiatalok elkerülve otthonról egyre inkább a magyarországi lehetőségeket követik, fokozatosan vesztik el a kapcsolatot a szülőfölddel, itt tesznek szert baráti, élettársi stb. kapcsolatokra. A Magyarországra került határon túli hallgatókra sajátos identitás jellemző, mely által megkülönböztetik saját magukat a magyarországiaktól. A vizsgálat sok fontos módszertani tanulsággal szolgálhat általában a külföldi hallgatók 12


életpályájának felmérésében, amely a növekvő nemzetközi felsőoktatási mobilitás következtében egyre inkább felveti egy országhatárokon átnyúló pályakövetési program kidolgozásának szükségességét.

Diplomás pályakövetés a felsőoktatási intézményekben Nyugat-Európa, Észak-Amerika és a távol-keleti térség fejlett felsőoktatással rendelkező országaiban a diplomás pályakövetés nem egy esetben három évtizedet is meghaladó múltra tekint vissza; mára számos országban rendkívül elterjedtnek tekinthetők a különböző szervezetek és intézmények által folytatott ilyen jellegű tevékenységek.1 Ezzel szemben a hazai felsőoktatási intézmények csupán az utóbbi években kezdték felismerni annak jelentőségét, hogy végzettjeik követéséből erőteljesen profitálhatnak, hiszen amellett, hogy képet kaphatnak diplomásaik munkaerő-piaci érvényesüléséről, ami az intézményfejlesztésben játszhat jelentős szerepet, a jó eredmények komoly marketingértékkel is bírhatnak a felsőoktatási intézmények hallgatókért folytatott versenyében. A diplomás pályakövetési rendszer kidolgozását célzó TÁMOP 4.1.3. központi program előkészítéséhez kapcsolódó helyzetfeltárás során három különböző módon kezdtük meg az intézmények pályakövetési gyakorlatának feltérképezését. A nyilvánosan fellelhető anyagok össze gyűjtésével2 párhuzamosan került sor az intézményekkel történő kapcsolatfelvételre, melynek során arra kértük az egyetemek, főiskolák illetékes képviselőit, hogy bocsássák rendelkezésünkre pályakövetési kutatásuk nyilvánosságra hozható anyagait.3 Az intézményi pályakövetési gyakorlatok megismerésének leghatékonyabb módja azonban a személyes kapcsolatfelvételen alapuló anyaggyűjtés volt: a DPR központi program előkészítő szakaszában (2008 márciusától júniusáig) negyvenkilenc felsőoktatási intézmény (ez összesen több mint százhatvan kart foglalt magában) személyes felkeresésére került sor, melynek során – amellett, hogy az intézmény képviselői megismerhették a központi program egyes részleteit – lehetőség nyílt az intézményi pályakövetési gyakorlat több szempont szerinti feltérképezésére. Ezek a találkozók olyan értelemben is hasznosak voltak, hogy az intézményi résztvevők összetételéből következtetni lehetett a pályakövetés mint feladat szervezeten belüli helyére, funkciójára, a belső munkamegosztásra.4 Az intézményi igényfelmérések több célt is szolgáltak: egyrészt képet kaptunk a hazai felsőoktatási intézmények pályakövetési gyakorlatáról, valamint felmértük a DPR központi programjával szembeni elvárásokat, illetve megkezdtük az intézményi pályázati kiírást segítő szakértői anyag kidolgozását. Ezenkívül törekedtünk arra is, hogy minél szélesebb körű személyes kapcsolatrendszert építsünk ki az egyes egyetemek és főiskolák intézményi pályakövetésért felelős szakembereivel, illetve ennek részeként feltérképeztük a szakértői kompetenciákat. A nagyobb egyetemek és főiskolák képviselőivel folytatott megbeszéléseken az Educatio Kht. (1) Kiss László (2008): Külföldi gyakorlatok a diplomás pályakövetésben. Educatio Társadalmi Szolgáltató Kht. (2) Ez a legtöbb esetben az intézmények interneten fellelhető anyagainak összegyűjtését jelentette. (3) Az e-mail útján történő felkérést az ország összes felsőoktatási intézményéhez eljuttattuk. Több pályakövetéses témájú intézményi kiadvány, promóciós jellegű anyag, tanulmánykötet, kézirat érkezett be hozzánk ilyen módon. (4) Több típust lehet megkülönböztetni e szempont alapján: leggyakrabban a pályakövetés megvalósítói – többnyire a karrieriroda munkatársai –, illetve az intézményvezetés részéről megbízott személy vett részt a találkozókon, de előfordult, hogy az intézményvezetés a legmagasabb szinten (rektor, rektorhelyettes, főtitkár) képviseltette magát. Nagy, integrált intézmények esetében előfordult, hogy a karok egymástól független pályakövetési vizsgálatainak lebonyolítói is részt vettek az említett találkozókon, többek között abból a célból, hogy a felmérések későbbi esetleges integrációjának alapjait megteremtsék. Előfordult ugyanakkor, hogy az intézmény hivatalosan kijelölt szakemberei figyelmen kívül hagyták az egyes karok, illetve kisebb egységek – szakok – önálló, ám esetenként jelentősebb múltra visszatekintő felméréseit.

13


többfős szakértői csoporttal képviseltette magát, a kisebb intézmények szakembereivel pedig interjút készítettünk. Az igényfelmérések második fázisában az intézményi szintű látogatások után sor került bizonyos karok önálló pályakövetési gyakorlatának felmérésére is, főként azon esetekben, ahol valószínűsíthető volt, hogy a karokon önálló pályakövetési tevékenység folyik. (A személyes találkozók során meglátogatott intézmények listáját lásd az 1. mellékletben.) A hazai felsőoktatási intézmények pályakövetési gyakorlatainak összegyűjtése során minden eddiginél részletesebb képet kaptunk az egyetemek és főiskolák által folytatott vizsgálatokról: a kizárólag hitéleti képzést nyújtó egyházi intézményeket leszámítva teljes körű személyes kapcsolatfelvételre került sor, s az esetek döntő többségében a személyes látogatás is lezajlott.5 A hitéleti képzést nyújtó egyházi intézmények azért maradtak ki a felmérésből, mivel több esetben levélben jelezték az Educatio Kht. felé, hogy nem folytatnak pályakövetést, illetve utaltak arra, hogy az egyházi intézmények esetében nem is releváns felvetés az intézményesült diplomás pályakövetési tevékenység, mivel a végzettek (hitéleti) pályája nyomon követhető az egyházak nyilvántartási rendszerén keresztül. Az egyetemek és főiskolák diplomás pályakövetésének felmérésére korábbi példákat is találunk,6 de jelen kutatás céljait tekintve abból a szempontból mindenképpen egyedinek tekinthető, hogy törekszik a felsőoktatási intézmények pályakövetését felügyelő és lebonyolító szakemberek teljes körével személyesen kapcsolatba lépni, elősegítve ezáltal a gyakorlatok mind teljesebb körű megismerését, szervezetszociológiai áttekintését. A teljességre törekvés igénye jellemzi tehát az intézményi gyakorlatok összegyűjtését, ám ennek korlátai is nyilvánvalóak – sok esetben a felkeresett intézmény pályakövetést folytató szakemberei sem tudnak egymás tevékenységéről, ami jelzi, hogy a gyakorlatok teljes körű összegyűjtése szinte lehetetlen feladat.7 Az adatgyűjtés során mindvégig hangsúlyoztuk, hogy e tevékenységünket a TÁMOP 4.1.3. kiemelt projektet lebonyolító Educatio Kht. megbízásából végezzük: ez esetenként befolyásolhatta a válaszadást, hiszen ily módon olyan adatokhoz is hozzájuthattunk, melyeket az intézmények más esetben nem bocsátottak volna rendelkezésünkre. Másik oldalról az is igaz, hogy az intézmények érdekeltek voltak – mind szakmai-módszertani, mind szervezettségi szempontból – minél pozitívabb képet festeni magukról. A személyes adatgyűjtés a következőképp zajlott: az intézménylátogatások során minden esetben kitöltöttünk egy kérdőívet, melynek kérdései az intézmény diplomás pályakövetési rendszerének fontosabb jellemzőire vonatkoztak. A kérdések nagyobb részére az esetek többségében anélkül is választ kaptunk, hogy arra külön rá kellett volna kérdezni, mivel az intézmények képviselői minden esetben részletesen bemutatták saját gyakorlatukat. Az esetlegesen kimaradt, ám fontosnak ítélt jellemzőkre ezután célzottan tudtunk rákérdezni. (Az intézménylátogatások során érintett kérdéseket lásd a 2. mellékletben.)

(5) A z intézménylátogatásokra néhány speciális képzést nyújtó felsőoktatási intézmény esetében nem került sor, illetve ott, ahol még nincs végzős évfolyam (új intézmények). (6) Dr. Billik István 2003-ban gyűjtötte össze az egyetemek és főiskolák diplomás pályakövetési gyakorlatait. (Dr. Bilik István [2003]: Pályakövetés, ahogy az intézmények csinálják. előadás.) Ennek során számos egyetem, főiskola, illetve kar gyakorlatán mutatja be a pályakövetési módszereket. 2006-ban az Universitas Press Felsőoktatás-kutató Műhely vállalkozott egy nagyobb kutatás részeként a pályakövetési módszerek feltárására (Oktatói vélemények vizsgálata. Universitas Press Felsőoktatás-kutató Műhely, 2006). A kutatás első részeként negyven magyarországi felsőoktatási intézmény vezetőjével készült mélyinterjú, melynek egyik témája az egyetemeken és főiskolákon folyó diplomás pályakövetés volt. (7) Az intézmények diplomás pályakövetési gyakorlatának további feltárását hivatottak szolgálni többek között a TÁMOP 4.1.3. projekt keretén belül megvalósítandó pilotkutatások.

14


E tanulmány célja, hogy összefoglalja a hazai felsőoktatási intézmények megismert pályakövetési tevékenységének főbb jellemzőit, részletesen kitérve a vizsgálatok módszertani kérdé seire.

A pályakövetés hazai elterjedtsége, jellemzői A lezajlott intézménylátogatások és adatgyűjtések eredményeképp sor kerülhetett a hazai pályakövetési gyakorlatok áttekintésére.8 A pályakövetés elterjedtségével kapcsolatban mindenképpen figyelemreméltó, hogy a vizsgált intézmények, karok9 legtöbbjében folytatnak valamiféle felmérést (felméréseket) a végzettek körében.10 1. ábra. Folytat-e az intézmény diplomás pályakövetést? 12% 8%

80% igen (80%) nem (12%) kidolgozás alatt áll (8%)

A diagram adataiból kitűnik, hogy a felmért intézmények és karok nagyjából 10 százalékában nem zajlik pályakövetési vizsgálat vagy annak előkészítése, szemben az egyetemek és főiskolák kb. 90 százalékával, ahol ilyen felmérések hosszabb-rövidebb idő óta folynak, illetve előkészületi stádiumban vannak. Ez az arány mindenképpen azt jelzi, hogy a hazai felsőoktatási intézmények mind nagyobb hányada kezdi felismerni a pályakövetési vizsgálatok jelentőségét, eredményeinek sokoldalú felhasználhatóságát. A pályakövetési vizsgálatot nem folytató intézmények esetében különböző okokból nem végeznek ilyen felméréseket. Ilyen ok lehet többek között – a néhány éve működő intézmények esetében – a végzettek jelenlegi csekély száma. Szintén nincs formális pályakövetés azokon az egyetemeken és főiskolákon, melyek nagyon speciális képzést biztosítanak. Esetükben azzal indokolták a pályakövetés hiányát, hogy különböző csatornákon keresztül az intézmény a legtöbb esetben követni tudja korábbi hallgatóit.11 A diplomás pályakövetést folytató intézmények esetében is viszonylag jelentős különbségek figyelhetők meg a pályakövetési tevékenység megkezdésének időpontját tekintve.12

(8) Intézményi adatok a 3. mellékletben. (9) Vizsgálatunk alapvetően intézményi szintre terjedt ki (ha egy integrált intézmény valamely karján folyik pályakövetés, akkor ezen intézmény a pályakövetést folytatók kategóriájába kerül), de egy-egy esetben az egyes karok diplomás pályakövetését külön is megvizsgáltuk. Az 1. ábra adatai az összes általunk megvizsgált intézményre, illetve karra vonatkoznak. (10) Az intézményi pályakövetésre vonatkozó adatok forrása elsődlegesen az intézménylátogatások során kitöltött adatlap, illetve az egyes egyetemek és főiskolák által rendelkezésünkre bocsátott anyagok. (11) Legjobb példák e csoportra a művészeti képzést folytató egyetemek, főiskolák, valamint a kizárólag hitéleti képzést nyújtó felsőoktatási intézmények, de ide sorolható a Rendőrtiszti Főiskola is, ahol a beiskolázás előre megállapított keretszámok alapján történik, így a végzettek elhelyezkedése biztos és egyszerűen nyomon követhető. (12) A pályakövetési tevékenységek megkezdésére vonatkozó információkat az intézmények személyes felkeresése során gyűjtöttük össze. Az erre vonatkozó intézményi adatokat lásd a 3. mellékletben.

15

Diplomás pályakövetés I. 2. ábra. A pályakövetési vizsgálatok indulási éve 12

Intézményszám (db)

10 8 6

11 8

4 2 2

1

2

2

2000

2001

3

5

4

2

1

0 1998

1999

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

Jól látható, hogy a 2005-ös évben igen jelentős felfutása volt a pályakövetési vizsgálatok beindításának. Ennek oka, hogy sok helyen a 2004-ben kiírt, 2005-ben megvalósított Regionális Operatív Program (ROP) 3.3.1. pályázat biztosított lehetőséget e tevékenység elindítására, a pályakövetés ugyanis legtöbbször az említett pályázat keretei között létrehozott karrieriroda egyik fő tevékenységének bizonyult az adott időszakban. Sőt, olykor maguk az irodák létrehozásának a lehetőségét teremtette meg a pályázat. (Adataink szerint a 2005-ben és 2006-ban megkezdett pályakövetési vizsgálatok mintegy kétharmadának finanszírozását e pályázat biztosította.) 2005-ben történt meg a pályakövetés intézményi kötelezettségének jogszabályban való rögzítése,13 az ezt követően elindult felmérések mintegy 40 százaléka esetében említették a törvényi kötelezettséget a pályakövetés elindítása kapcsán. Az adatokból kitűnik, hogy a hazai diplomás pályakövetés mindössze egy évtizedes múltra tekint vissza. Ez alapvető különbség a nyugat-európai és észak-amerikai gyakorlatokhoz ké pest, ahol a felsőoktatási intézmények, illetve a felméréseket esetenként koordináló központi szervezetek sok esetben már az 1970-es években kialakították pályakövetési rendszerüket.14

(13) 2005. évi CXXXIX. Törvény a felsőoktatásról (14) A témához bővebben lásd Kiss László Külföldi gyakorlatok a diplomás pályakövetésben című tanulmányát.

16


A pályakövetés szervezeti háttere A diplomás pályakövetést szinte minden esetben az egyetem, főiskola valamely szervezeti egysége végzi.15 3. ábra. A pályakövetés szervezeti fenntartói

8% 7%

2% 5% 2%

49%

11% 16%

karrieriroda (49%) diákcentrum, diáktanácsadó (16%) kutatócsoport, szakértők (11%) minőségfejlesztési, minőségbiztosítási szervezet (7%) intézményvezetés, tanulmányi hivatal (8%) külső cég (2%) egyéb (5%) nincs külön szervezet (2%)

A pályakövetés koordinálása az intézmények közel fele esetében a karrierirodák feladata. Ez a tevékenység jellegén túl azzal is magyarázható, hogy a 2005-ös ROP pályázat támogatásával lehetőség nyílt karrierirodák létrehozására, melyek sok esetben szervezeti hátterévé váltak az ilyen jellegű kutatásoknak, hiszen számukra a megfelelő működéshez elengedhetetlen a munkaerő-piaci folyamatok, illetve a végzettektől érkező visszajelzések megfelelő szintű ismerete. A karrierirodák mellett a diákcentrumok, diáktanácsadók, valamint az intézményen belül működő kutatócsoportok szerepe tekinthető jelentősnek. Számos intézmény esetében elmondható ugyanakkor, hogy a pályakövetés kezdeti stádiumában egy-egy oktató spontán, sok esetben szakmai érdeklődésén alapuló munkájaként, „alulról jövő” kezdeményezés formájában valósult meg, majd később alakult ki a tevékenység intézményesült szervezeti háttere. Ugyanakkor más intézmények esetében a diplomás pályakövetés intézményvezetői kezdeményezésre, sokszor a minőségbiztosítási rendszer kiépítéséhez kapcsolódóan indult el. A pályakövetési vizsgálatok tematikája sok esetben összefügghet az azt megvalósító szervezet jellegétől. A karrierirodák által végzett felmérések fókuszában az elhelyezkedéssel, a képzés értékelésével kapcsolatos kérdések állnak, a kutatócsoportok által végzett vizsgálatok ugyanakkor részletesebben kitérnek egyéb témákra is (család, életút, lakhatás, fogyasztói szokások stb.). A pályakövetés szervezeti hátterétől függetlenül ugyanakkor jellemző, hogy a kutatások bizonyos fázisaiban (kidolgozás, értékelés) az intézmény más szakemberei (szociológusok, piac kutatók, statisztikusok) is részt vesznek.

(15) Intézményi adatok a 3. mellékletben. Egy-egy intézmény esetében több szervezeti fenntartó is szóba jöhet.

17


Pályakövetés és integráció A hazai pályakövetési gyakorlatok intézményi szintű integráltságát vizsgálva öt csoportot különíthetünk el.16 1. Szakos/tanszéki szintű pályakövetés. Néhány esetben egy-egy szak végzettjeit felmérő kutatások is zajlanak, de ezek előfordulása viszonylag ritka, illetve nehezen feltárható.17 Ezek fő jelentősége abban áll, hogy sok esetben kari, illetve intézményi pályakövetési kutatások az ilyen, egy-egy szak végzettjeire kiterjedő felmérésekből indultak ki, azokat pilotvizsgálatként hasznosítva.18 2. Az egy karral rendelkező intézmények esetében legtöbbször egységes, az egész intézmény végzettjeire kiterjedő vizsgálatokról beszélhetünk Az ilyen intézmények esetében is figyelembe kell venni ugyanakkor, hogy a munkaerő-piaci helyzet tekintetében jelentős különbségek adódhatnak az elvégzett szakok szerint. 3. Sok intézményben nem tapasztaltunk egységes pályakövetési gyakorlatot, a karok vagy a karok egy része egymástól függetlenül végez pályakövetéses kutatásokat (pl. ME, NYME, PPKE, PTE stb.). Ezen intézmények esetében is látható, hogy megindult az együttműködés a pályakövetési rendszerek egységesítése érdekében. 4. Bizonyos integrált intézmények esetében már működő egységes pályakövetési rendszerrel találkoztunk – esetükben az egységesítés már korábban lezajlott (pl. DE, SZTE), illetve kezdettől fogva egységesen, minden karra kiterjedően működött a rendszer (pl. BME). Az előző és ennek a típusnak egy köztes alcsoportját képezik azok az intézmények, ahol az integrált pályakövetéssel párhuzamosan is folynak kari vagy tanszéki szintű vizsgálatok. Ez főként azokra az integrált intézményekre igaz, melyek esetében az integráció idején vagy később történt meg egyes karok csatlakozása az adott intézményhez, ahol vélhetően az integráció egyéb területeken is némileg lassabban valósul meg. 5. Intézmények közötti együttműködésben megvalósuló pályakövetési vizsgálatokra találtunk néhány példát a hazai gyakorlatok feltérképezése során. Az intézmények együttműködésére épül a Zsigmond Király Főiskola vezetésével létrejött kutatás, melyben a ZSKF mellett négy intézmény vett részt (AVKF, BMF, ELTE-ÁJK, WJLF). A kutatásban az intézmények mellett az MTA-PTI is közreműködött, az eredményeket tanulmánykötet formában publikálták. Egy másik, talán kevéssé ismert együttműködés az Egyházi Egyetemek Karrier Irodájához kötődik. Ennek égisze alatt a KRE-ÁJK és a PPKE-JÁK végzett közös pályakövetési kutatást. A két vizsgálat közti legfőbb különbség, hogy a ZSKF nevével fémjelzett kutatásban egymástól merőben eltérő jellegű, csupán regionálisan behatárolt (budapesti és Pest megyei) intézmények vettek részt, míg az Egyházi Egyetemek Karrier Irodája által végrehajtott felmérés két jogi kar végzettjeit érintette. (Ez azt mutatja, hogy adott esetben mind a regionális, mind a képzési területi együttműködések életképesek lehetnek.) Szintén említést érdemel Sopron, Győr, Szombathely és Zalaegerszeg intézményeinek bevonásával végrehajtott nyugat-magyarországi regionális felmérés, mely egy teljes régió munkaerő-piaci viszonyait térképezi fel. (16) Erre vonatkozó intézményi adatok a 4. mellékletben. (17) Jó példa erre a Szegedi Tudományegyetemen zajló felmérés, ahol egy vizsgálat a könyvtár szakon diplomát szerzettek munkaerő-piaci helyzetét méri fel. Az ilyen vizsgálatok hátterében általában egy-egy elhivatott szakember (oktató) elkötelezettsége, kíváncsisága áll. (18) Jó példa erre a SE-ETK kari szintű pályakövetési vizsgálata, mely első évében az ápoló és a gyógytornász szakon végzetteket mérte fel, majd e vizsgálat tapasztalatait felhasználva a következő évben kiterjesztették a vizsgálatot a kar összes végzettjére.

18


1. Szakos/tanszéki szintű pályakövetés Szakon/tanszéken végzett hallgatók 2. Egy karral rendelkező intézmények pályakövetése

Az intézményben (karon) végzett hallgatók

3. Egymástól független kari szintű pályakövetések egy intézményen belül

Az egyes karokon végzett hallgatók

4. Integrált intézményi szinten működő pályakövetések (párhuzamosan kari szinten is)

Integrált intézmények (és egyes karok) végzett hallgatói

5. Pályakövetés intézményközi együttműködésben

Egy adott régió vagy képzési terület végzett hallgatói

19


A karok közötti sajátos viszonyrendszert jelzi az is, hogy az integrált intézmények esetében mely kar volt az integrált pályakövetés bevezetésében a kezdeményező. (A karok szakembereinek szerepe annak ellenére igen jelentős, hogy szervezetileg az esetek többségében a központi karrieriroda végzi a felmérések koordinálását. A kari szakemberek főként a felmérések szakmai kidolgozásában és az eredmények értékelésében játszanak szerepet.) Mindenképpen jellemző ugyanakkor, hogy egyik-másik kar a pályakövetési rendszer kialakítása során domináns pozícióba kerül. A megismert esetek azt mutatják, hogy az integrált, több képzési területen oktató intézmények karai közül elsősorban a gazdaságtudományi és műszaki karok emelhetők ki – általában az e karokhoz tartozó szakemberek irányítják a pályakövetés lebonyolításának szakmai részét. (Természetesen koordinációs szinten minden esetben az intézményvezető által megbízott személy a tevékenység felelőse.) Az intézményi szintű pályakövetési gyakorlatok egységességük fokát tekintve különbözőek lehetnek – e szempontot megvizsgálva két eltérő típust különíthetünk el: bizonyos integrált intézmények gyakorlatában a felmérések teljesen egységesek (tehát azonos kérdőíveket használnak mindegyik karon), míg más egyetemek, főiskolák esetében az egységes kérdésblokkok mellett a karok saját kérdései is megjelennek a kérdőívekben. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi módszer a karok nagyobb önállóságára utal: az egységes kérdések kötelező megjelenítése mellett a karok szakemberei gyakorlatilag bármely, őket érdeklő kérdést a felmérés tárgyává tehetik.

A pályakövetés funkciói A pályakövetés elindítását több tényező, illetve szükséglet is elősegítette, melyek közül a külső környezet hatásai és az úgynevezett belső, intézményi érdekek egyaránt fellelhetők. Külső hatásnak számít a jogszabályi kötelezettség, illetve a 2005-ös ROP pályázat. Ezek aránya a motivációk között viszonylag csekély,19 az intézmények többsége (legalábbis saját bevallásuk szerint) önmagától felismerte a pályakövetés fontosságát és hasznát, így az említett külső „ösztönzőket” meglehetősen ritkán említették az intézmények képviselői. Jó példa erre a ROP pályázat: a különféle beválásvizsgálatok, illetve pályakövetési kutatások elindítására megvolt az igény, de az intézmények nem rendelkeztek kellő forrással. Erre jelentett megoldást az említett pályázat. Több felsőoktatási intézmény esetében is előfordult, hogy az addig informális keretek között, lelkesedésből és személyes elkötelezettségből folytatott pályakövetési kutatások a ROP pályázat által biztosított források segítségével intézményesültek, legtöbbször az ekkor létrehozott karrieriroda égisze alatt. A külső tényezőkhöz képest több és változatosabb intézményi érdekre derült fény a pályakövetési gyakorlatok feltérképezése során. Ezek között található általánosabb (például információszerzés a végzettekről) és jobban definiált cél is (információszerzés a képzés használhatóságáról). A pályakövetési vizsgálatok elindításában felméréseink alapján összesen tizenhárom jól elkülöníthető motivációs tényező jelenik meg, ezek megjelenési arányát a következő diagram szemlélteti:20

(19) Számos intézmény esetében előfordult az is, hogy több belső motivációs tényezőt követően megemlítették egyik vagy másik külső tényezőt is, de ezek körében is előbbiek tűntek inkább hangsúlyosnak. (20) A pályakövetés elindításának ösztönző tényezőit az intézmények képviselőivel történt személyes találkozás alkalmával gyűjtöttük össze. Az intézmények több ösztönző tényezőt is megjelölhettek; a diagram az összes említett tényező közti megoszlást mutatja.

20

HAZAI GYAKORLATOK A DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETÉSBEN 4. ábra. A pályakövetés elindítását ösztönző tényezők

8%

7%

7%

16% 19%

5%

5% 5% 5% 2% 2% 3%

16%

törvényi kötelezettség (16%) ROP pályázat (3%) információ a végzettekről (19%) információ a munkaerőpiacról (16%) információ a képzés fejlesztéséhez (8%) információ a képzés használhatóságáról (7%) minőségbiztosítás (7%) személyes elkötelezettség (5%) marketingcélok (5%) intézményvezetői kezdeményezés (5%) kapcsolattartás a végzettekkel (5%) információ stratégiai tervezéshez (2%) intézményi együttműködés (2%)

Egyértelműen megjelenik azon tendencia, miszerint az intézmények a legtöbb esetben azért indították el pályakövetési vizsgálataikat, mert a képzéseik fejlesztéséhez, alakításához (öt említés) szükségesnek tartották a munkaerő-piaci viszonyok feltérképezését (tíz említés), melyre leggyakrabban a végzettektől származó információk alapján tettek szert (tizenkét említés). Feltűnő, hogy a marketingcélok mint motiváló tényező igen ritkán, csupán három intézmény esetében jelenik meg. A jogszabályi kötelezettséget tíz intézmény jelölte meg, de többen ezek közül nem fő ösztönzőként említették e tényezőt. (Több esetben hangsúlyozták, hogy megvolt a belső késztetés, a törvényi szabályozás csak a végső lökést adta meg.) A 2005-ben és azt követően indult pályakövetési vizsgálatok nagyjából 40 százaléka esetében játszott szerepet a jogszabályi kötelezettség. Ennél jóval kisebb számban, mindössze két esetben említették az intézmények képviselői a ROP pályázatot – az inkább a lehetőséget adta meg a már meglévő elvárások és igények szerinti pályakövetési rendszer kidolgozásához. A pályakövetés elindítását ösztönző tényezők és a vizsgálatok megkezdésének időpontja között csupán egyetlen kézzelfogható összefüggés áll fenn adataink alapján – a ROP pályázat kiírásával és a törvényi kötelezettség megjelenésével az addig még végzettjeiket nem követő felsőoktatási intézmények is megkezdték pályakövetési rendszerük kialakítását. A korábbi hazai gyakorlatok esetében az inspiráló tényezők között ugyanúgy megtaláljuk a személyes elkötelezettséget, mint a munkaerő-piaci viszonyok feltérképezésének, illetve a képzési struktúra fejlesztésének igényét. A pályakövetési vizsgálatok elindítását elősegítő tényezők mellett érdemes számba venni a felmérések hasznosulásának módozatait is. Egyértelmű lenne ugyanis, hogy a lefolytatott vizsgálatok eredményeit valamilyen formában felhasználja az intézmény, ám ez eddig nem minden esetben valósult meg, egyrészt az adatok még folyamatban lévő feldolgozása, kiértékelése miatt, másrészt azért – és ez már átvezet a felmérések módszertanának elemzéséhez –, mert a kapott eredmények felhasználhatósága több esetben kérdéses (alacsony visszaküldési arány, kevés válaszadó). A vizsgálatok hasznosulási módjaiban nyolc csoportot lehet elkülöníteni, ami jól látható a következő diagramon.21 (21) A pályakövetés eredményeinek hasznosulására vonatkozó információkat az intézmények képviselőivel történt személyes találkozás alkalmával gyűjtöttük össze. Az intézmények a hasznosulás több formáját is megjelölhették; a diagram az összes említett tényező közti megoszlást mutatja.

21

Diplomás pályakövetés I. 5. ábra. A pályakövetés eredményeinek hasznosulási formái

4% 8%

23%

6% 4%

9% 23%

23%

képzések fejlesztése (23%) intézményfejlesztés (23%) minőségbiztosítás (9%) marketing-célok (8%) intézményvezetés, oktatók tájékoztatása (4%) hallgatók, jelentkezők tájékoztatása (6%) akkreditáció (4%) nincs konkrét hasznosulása (23%)

A hasznosulás módozatai tulajdonképpen két fő irány mentén tovább csoportosíthatók. Ezek az irányok: fejlesztés és tájékoztatás. E két tényező közül a fejlesztés mint hasznosulási mód jóval nagyobb arányban jelenik meg a pályakövetési eredmények felhasználását illetően, mint a tájékoztatás. Az intézmények leggyakrabban a képzések fejlesztéséhez, intézményfejlesztéshez, illetve minőségbiztosítási tevékenységükhöz használják fel a kapott eredményeket.22 Külön kiemelendő, hogy a pályakövetési gyakorlattal rendelkező intézmények között jelentős arányban találunk olyanokat, melyek (a fent említett okok miatt) nem használják fel eredményeiket – a megismert intézményi pályakövetési felmérések mintegy negyede nem hasznosul. Ezek között találunk olyanokat is, melyek nem az előbb említett módszertani problémák miatt maradnak felhasználatlanul – ezekben az esetekben a pályakövetés intézményi beágyazottsága lehet kérdéses.

A pályakövetés megjelenése az intézményi struktúrában A pályakövetési vizsgálatok intézményi beágyazottsága meglehetősen fontos kérdés, hiszen többek között ez határozza meg, hogy a vizsgálatok eredményei miként hasznosulnak. Ha a pályakövetés nincs kellőképpen beágyazódva a felsőoktatási intézmény struktúrájába, illetve nincs erős képviselete az intézményvezetés körében, akkor megeshet, hogy a mégoly használható eredmények sem fognak különösebb visszhangot kiváltani az intézményvezetés részéről. E szempontból nem mindegy, hogy alulról jövő vagy felülről támasztott igény indította el a pályakövetést az adott intézményben. Ha ugyanis „felülről jövő”, azaz intézményvezetői kezdeményezésről van szó, akkor nagyobb az esély arra, hogy az eredmények közvetlen felhasználásra is kerülnek (képzési struktúra alakítása, intézményfejlesztési terv stb.). Az „alulról jövő” kezdeményezések esetében ugyanakkor gyakran előfordul, hogy az eredmények közvetlenül nem hasznosulnak. Az ilyen jellegű kutatások kiindulópontjaként sokszor egy-egy elhivatott, speciális érdeklődésű oktató kezdi meg a pályakövetési rendszer – elsőként többnyire szakos szintű – kiépítését, melyről sok esetben az intézmény (kar) vezetése nem is tud. (Az ilyen vizsgálatokat éppen ezért nehéz felmérni, hiszen a személyes kapcsolatteremtéskor általában az intézményvezetés által kijelölt szakemberekkel beszéltünk, akik az ilyen kutatásokról nem tettek említést.) Az alulról jövő kutatások jóval kevésbé beágyazottak, mint a felülről jövő kezdeményezések, ám sokszor jóval pontosabb és részletesebb információkat tárnak fel a vizsgált

(22) Ezek a hasznosítási módok jelennek meg leggyakrabban a külföldi pályakövetési vizsgálatok kapcsán is. (Kiss László [2008]: Külföldi gyakorlatok a diplomás pályakövetésben. Educatio Társadalmi Szolgáltató Kht.)

22


csoportról (egy-egy szak, illetve kar végzettjeiről), mint az integrált, egész intézményre kiterjedő felmérések. Általános tapasztalat, hogy azok a mikrovizsgálatok, melyek összintézményi kutatásokkal párhuzamosan zajlanak, nem valószínű, hogy intézményi beágyazottságuk mértékén változtatni (javítani) tudnának.

A pályakövetési vizsgálatok informatikai háttere A megismert hazai pályakövetési gyakorlatok informatikai támogatottsága meglehetősen csekély, a legtöbb esetben mindössze a végzettek (postai vagy elektronikus) elérhetőségének forrásaként használják az elektronikus tanulmányi rendszereket. Ezt a lehetőséget az intézmények többsége kihasználja – ahol nem alkalmazzák az ETR, illetve a NEPTUN rendszert a pályakövetés adatbázisául, ott adatvédelmi aggályokra hivatkoznak. Jóval ritkább az informatikai rendszerek egyéb irányú felhasználása: elektronikus felületen kitölthető (tehát nem e-mailben elküldött, majd visszaküldendő) kérdőívet egyelőre kevés helyen használnak, de az erre irányuló törekvés az intézmények viszonylag széles köre esetében megfigyelhető. Néhány intézményben megemlítették az EvaSys adatkezelő szoftverrendszer használatát,23 mely – elmondásuk szerint – nagyon jól bevált a pályakövetési vizsgálatok során. Ennek használatakor a felmérésre vállalkozó személy bejelentkezik egy internetes felületre, ahol kitöltheti a kutatás kérdőívét. Az adatok begyűjtése után a rendszer automatikusan összesíti és kiértékeli az adatokat, melyek ezt követően további elemzésre is alkalmasak. Szintén csekély számú intézmény működtet összetettebb, komolyabb tartalmi háttérrel rendelkező közösségi portált, pedig ennek jelentősége a végzettekkel való kapcsolattartásban is kiemelkedő lehetne; ennek ellenére a hazai gyakorlatok feltérképezése során erre is sikerült egy-két követendő példát találni. A legtöbb esetben nagy problémát jelent a portálokat olyan tartalommal feltölteni, mely vonzó lehet a hallgatók és végzettek számára – kiemelkedő fontosságú ugyanis, hogy az oldal különféle szolgáltatásokat kínáljon a felhasználóknak, hiszen ez esetben újra és újra vissza fog térni a honlapra, ami az intézményhez való kötődést erősíti.24 Egyszerűbb, főként öregdiákoknak szóló alumni honlapot több intézmény is üzemeltet, egy részük az intézményi honlap részeként, másik részük különálló oldalként.

Az eredmények nyilvánossága A pályakövetési kutatások eredményeinek nyilvánosságra hozatala intézményenként eltérő elbírálás alá esik.25 E szempont alapján három kategória különíthető el: 1. Teljes nyilvánosság: ez esetben az intézmény pályakövetési adatait legalább kutatási jelentés formájában, minden érdeklődő számára elérhetővé teszi honlapján vagy esetleg kötet formájában is (tizenhárom intézmény). 2. B első nyilvánosság: e kategóriába azok a főiskolák, egyetemek tartoznak, melyek az intézményi szereplők egy meghatározott körének biztosítja a pályakövetési vizsgálat adatainak megismerését. Az eredmények ebben az esetben az intézményvezetés és az oktatók, illetve ritkábban a hallgatók számára érhetők el (tizenhét intézmény).

(23) Ezt használják például a Debreceni Egyetem pályakövetési felméréséhez. (24) A legkomplexebb ilyen jellegű honlapot a Széchenyi István Egyetem működteti (SZEportal). (25) Az erre vonatkozó intézményi adatok a 6. mellékletben. A pályakövetési vizsgálatok eredményeinek nyilvánosságára vonatkozó információkat részben az előzetes anyaggyűjtés, részben pedig az intézménylátogatások során gyűjtöttük össze.

23


3. A nyilvánosság teljes hiánya: e csoportba azok az intézmények tartoznak, melyek folytatnak ugyan pályakövetési vizsgálatokat, de eredményeiket egyáltalán nem hozzák nyilvánosságra (kilenc intézmény). Az első esetben főként olyan, komolyabb kutatások említhetők, melyek jól előkészített szakmai munka (BME pályakövetési kutatás), esetleg valamiféle intézményközi együttműködés eredményeként jöttek létre (ZSKF kutatás, az Egyházi Egyetemek Karrier Irodája által lefolytatott kutatás stb.), és természetesen a pályázati forrásból megvalósuló kutatások, ahol a tájékoztatás követelményként is megjelent a projektben. E kutatások céljai között gyakran szerepel a nyilvánosság tájékoztatása. A közzététel módját illetően nagyjából fele-fele arányban beszélhetünk online és nyomtatott publikációról; több esetben az intézmények mindkét módon elérhetővé teszik pályakövetési eredményeiket. A nyomtatott anyagok típusai meglehetősen széles skálán mozognak a kisebb terjedelmű brosúrától egészen a több száz oldalas tanulmánykötetig bezárólag. Tipikusnak tekinthető nyilvánosan hozzáférhető anyag a ROP pályázathoz kapcsolódó projektzáró tanulmánykötet, melyben a pályakövetési vizsgálatok eredményei is megjelennek (pl. KF, PPKE), de találunk példát arra is, hogy akkreditációs önértékelést bemutató kötetben kapnak helyet a pályakövetési eredmények (ME). Több intézmény önálló kiadványként hozza nyilvánosságra fontosabb pályakövetési eredményeit – e kiadványok többek között a jelentkezők tájékoztatását is szolgálhatják (ÁVF, BME,26 ZSKF). Korlátozott nyilvánosság azon intézményi gyakorlatok esetében figyelhető meg, ahol a pályakövetés elsődleges célja a belső felhasználás (minőségfejlesztés, képzési struktúra alakítása). Ezek esetében vezetői összefoglalók, belső hálózatra feltett anyagok, CD formátumban terjesztett kutatási beszámolók, belső hírlevelek, szakmai rendezvények hivatottak az intézményi szereplők tájékoztatására. Számosságát tekintve ez a legjelentősebb kategória. A diplomás pályakövetés hazai gyakorlatainak feltérképezése során találkozunk olyan vizsgálatokkal is, melyek eddig még semmilyen formában nem kerültek nyilvánosságra. Ennek két okát lehet megkülönböztetni: a kutatás még nincs olyan stádiumban, hogy használható, értékelhető eredményeket produkáljon, vagy – néhány esetben – a válaszolók alacsony száma/aránya nem teszi lehetővé, hogy az eredményeket felhasználják. A pályakövetés eredményeit nem publikálók kategóriájába tartozó intézmények meglátogatása során azok képviselői többször is hangsúlyozták, hogy a pályakövetési vizsgálatok eredményeit szándékukban áll a szélesebb nyilvánosság részére is elérhetővé tenni. De akadt olyan intézmény, ahol az oktatók várható negatív reakciói miatt nem kívánták megosztani a kutatási eredményeket a szélesebb vagy intézményen belüli nyilvánossággal, s előfordult olyan példa is, ahol az adatok nyilvánosságra hozása nem merült fel igényként a készítőkben.

A pályakövetés pénzügyi háttere Az intézmények által végzett pályakövetési kutatások különböző nagyságrendű összegeket emésztenek fel.27 A kutatásban részt vevő munkatársak általában számos egyéb feladatot is ellátnak, így külön, pályakövetésre „címkézett” anyagi ráfordítás nem jellemző. Az egyszerűbb, döntően online kérdőívek segítségével történő, korlátozott emberi és egyéb anyagi erőforrást igénylő kutatások esetében jellemző, hogy az intézmények különféle – kevésbé számottevő – (26) A BME angol nyelven is elérhetővé teszi pályakövetési kutatásának eredményeit. (27) A vizsgálatok finanszírozásával kapcsolatban az intézménylátogatások alkalmával szereztünk információt.

24


belső anyagi források segítségével hajtják végre kutatásaikat (tizennyolc említés). Az intézményi szakemberek az ilyen jellegű kutatásokkal kapcsolatban több esetben is hangsúlyozták, hogy azok „gyakorlatilag nem igényelnek különösebb anyagi ráfordítást.” A nagyobb léptékű, összetettebb vizsgálatok már komoly anyagi befektetéseket igényelnek. Ezért jött jókor számos intézménynek a 2004-ben kiírt ROP 3.3.1. pályázat. A megvizsgált pályakövetési vizsgálatok közül tizenhárom esetben jelölték meg e pályázatot mint anyagi forrást.28 Ezen kívül öt esetben egyéb pályázatok útján biztosították a vizsgálatok lebonyolítását. A finanszírozás egyéb formái gyakorlatilag hiányoznak a hazai gyakorlatokból: mindössze két esetben tettek említést szponzoráció útján támogatott vizsgálatokról, egy esetben pedig kht. által finanszírozott kutatásról.

Az alumni és a pályakövetés kapcsolata Mindenképpen szólni kell az alumni pályakövetésben betöltött szerepéről, mivel a megvizsgált intézmények többségében a két dolog gyakorlatilag szétválaszthatatlan.29 A megvizsgált egyetemek és főiskolák többségében, harminchárom intézményben működik valamiféle alumni szervezet. Nemzetközi példákra hivatkozva elmondható, hogy a pályakövetés ott működik jól, ahol az intézmény megfelelő kapcsolatot tud kialakítani végzettjeivel. A végzettekkel való kapcsolattartás legtöbbször valamiféle öregdiák-szervezet keretei között valósul meg, de ennek sikeressége nagyban függ attól, hogy a hallgatókban kialakult-e az intézményhez való kötődés a tanulmányaik során, valamint hogy az intézmény (illetve az öregdiákokat tömörítő szervezet) milyen szolgáltatásokat nyújt végzettjeinek. Ez utóbbi szempontból a hazai gyakorlatok igen sokszínűek – az egyetemi, főiskolai öregdiák-szervezetek sokoldalú szolgáltatásokkal igyekeznek elérni, hogy a volt hallgatóknak érdekükben álljon kapcsolatban maradni hajdani intézményükkel. Az intézményi gyakorlatok feltérképezése során az alábbi alumni szolgáltatásokkal találkoztunk leggyakrabban: öregdiák-találkozó, alumni honlap, programok, előadások, állásközvetítés, karrier-tanácsadás, képzések, öregdiák-hírlevél. Ezek mellett a ritkábban megjelenő, de szintén fontos szolgáltatások közé sorolható az alumni üzlet működtetése, a végzettek adatbázisa és a különböző kiadványok (évkönyvek, alumni újság30) megjelentetése is. Több intézmény esetében említést tettek arról, hogy nemcsak az egyetem, illetve főiskola kínálhat bizonyos szolgáltatásokat a végzetteknek, hanem a végzettek is segíthetik volt intézményüket azzal, hogy munkahelyükön szakmai gyakorlati helyeket biztosítanak a hallgatók számára. Az alumni szolgáltatások közül kiemelhető az alumni portál, magazin és hírlevél szerepe, mivel az intézmény ezek révén tudja leginkább megszólítani egykori hallgatóit. Mindegyik más-más jellegzetességgel bír. 1. A lumni portál: a végzettek ezen keresztül tudják legegyszerűbben tartani a kapcsolatot volt intézményükkel. Fontos azonban, hogy az oldal színvonalas szolgáltatásokat kínáljon a volt hallgatóknak, hogy azok regisztráljanak és gyakran felkeressék a honlapot, fenntartva az élő kapcsolatot alma materükkel. 2. A lumni magazin: szintén fontos, de más jellegű kapcsolattartó eszköz végzett diák és intézmény között. Az öregdiákoldallal szemben ez a hazai intézmények körében még kevéssé elterjedt. Fontos megjegyezni, hogy a jól működő alumni magazin – bár kezdetben jelentős (28) Ösztönző tényezőként ezt mindössze két alkalommal említették. (29) Az intézmények alumni rendszerével kapcsolatban az előzetes anyaggyűjtés és az intézménylátogatások során szereztünk információkat. (30) Alumni újság terén példaértékűnek számít a Széchenyi István Egyetem és az ELTE BTK öregdiákoknak szóló magazinja.

25


kiadásokat jelent – idővel bevételi forrás is lehet az intézménynek, illetve az öregdiák-szervezetnek. Tartalmilag más jellegű, mint az öregdiákportál: esetében nem elsősorban a szolgáltatásokon, hanem az érdeklődésre számot tartó, egyetemi élettel, „híres öregdiákokkal” foglalkozó cikkeken van a hangsúly. Ennek megfelelően az ilyen jellegű magazinoknak nem a naprakészség a fő jellemzője – legtöbbjük viszonylag ritkán, általában negyedévente jelenik meg. A megismert alumni magazinok között találunk olyat, mely tematikusan, számonként más-más témát középpontba állítva igyekszik felkelteni a volt hallgatók érdeklődését (Széchenyi István Egyetem Alumni Magazin). 3. A lumni hírlevél: az öregdiák-magazinnal szemben ez esetben kifejezetten a naprakészség az egyik fő követelmény. A regisztrált öregdiák felhasználók hírlevél útján tájékozódnak a volt intézményükkel kapcsolatos fontos eseményekről, programokról, továbbképzési lehetőségekről. A hírlevelekben gyakran találkozhatunk a végzetteknek szánt álláshirdetésekkel is.

A pályakövetési vizsgálatok módszertana A felsőoktatási intézmények által végrehajtott empirikus vizsgálatok közül jelen esetben – értelemszerűen – a végzettek körében lebonyolított pályakövetéses vizsgálatokkal foglalkozunk.31 Mindenképpen megemlítendő ugyanakkor, hogy anyaggyűjtésünk során sok esetben találkoztunk a pályakövetési felmérésekhez kapcsolódóan egyéb felmérésekkel is, melyek közül legfontosabbak a következők: Elsőévesek vizsgálata: e felmérések elsősorban az intézményválasztási motivációkat és a tanulmányokkal szembeni elvárásokat vizsgálják az intézménybe bekerülők körében. Végzősök felmérése: e kutatások témája elsősorban a végzős hallgatók munkavállalással kapcsolatos előzetes elvárásait öleli fel, ily módon szorosan kapcsolódva a későbbiek során körükben végrehajtandó pályakövetési kutatásokhoz. E témák mellett a vizsgálatok fontos részét képezik a tanulmányok megítélésére vonatkozó kérdések. Munkaerő-piaci vizsgálatok: a pályakövetési vizsgálatokat kiegészítő kutatások. Céljuk, hogy a munkaadók oldaláról értékeljék az intézményből kikerülőket, kompetenciáik, készségeik, képességeik szempontjából. Az elsőévesek és a végzősök körében készített felmérés többek között azt a célt is szolgálja, hogy a hallgatók a diplomaszerzés után is „megszokott dolognak” tekintsék, hogy volt intézményük időnként különböző vizsgálatokhoz kérje közreműködésüket. Emellett a végzősök munkaerő-piaci várakozásai és a későbbiekben végrehajtott pályakövetési kutatások eredményeinek összehasonlítása az intézmények számára számos tanulsággal szolgálhat, éppen ezért az intézmények többsége a végzetteken kívül ezt a csoportot is felméri – megkönnyíti a dolgot, hogy az aktív hallgatók elérése a végzettekhez képest jóval könnyebb feladat. Jóval ritkább, hogy az intézmények a munkaerő-piaci szereplők körében is végeznek kutatásokat, hiszen e csoport az esetek jelentős részében igen nehezen meghatározható.32 Az ilyen jellegű vizsgálatok ugyanakkor – mely során az intézmény munkaadói környezetét vizsgálják – mintegy kontrollként játszhatnak szerepet s szolgáltathatnak fontos információkat az intézmény számára. E kutatásokat a tanulmányban csak röviden tárgyaljuk.

(31) Az intézményi pályakövetési gyakorlatok főbb módszertani jellemzői az 5. mellékletben. (32) Ilyen vizsgálatokkal egészítik ki a pályakövetési kutatásokat többek között a BME-n és a Pannon Egyetemen.

26


A megismert pályakövetési vizsgálatok módszertani tekintetben rendkívül sokszínűnek bizonyultak. Az intézményenkénti (esetenként kari) eltérések több okra vezethetők vissza: sok múlik azon, hogy mekkora összeg áll rendelkezésére a felmérések lebonyolítóinak, mekkora az intézmények végzettjeinek létszáma, milyen mértékben kötődnek volt intézményükhöz, milyen tudományterületen tevékenykedő szakemberek végzik a pályakövetést stb. Mindez ugyanakkor elmondható a külföldi intézményi felmérések esetében is.33 A vizsgálatok módszertani bemutatása során a következő tényezőket emeljük ki:34 • Adatfelvétel módja • Válaszadást segítő eszközök • Válaszadási arány • Válaszadók száma • Milyen tagozatokra, képzési formákra terjed ki a vizsgálat? • Hány évvel a diplomaszerzés után keresik meg a végzetteket; ismétlődő vizsgálatokról van-e szó?

Az adatfelvétel módja A pályakövetési vizsgálatokat az esetek döntő többségében különböző kérdőívek segítségével bonyolítják, egy-két intézményi gyakorlattól eltekintve, melyek során találkoztunk interjús, illetve fókuszcsoportos kutatásokkal, de ezek is a kérdőíves vizsgálatok kiegészítését szolgálták. A kutatásokhoz felhasznált kérdőívek hossza és részletezettsége természetesen igen változatos: a legrövidebb alig tíz, a leghosszabb száznál is több kérdést tartalmaz. Nyilvánvaló, hogy az adatfelvétel módja több tényezőt befolyásol: a kérdőív hossza, a válaszadási hajlandóság, a feltehető kérdések köre egyaránt függhet attól, hogy személyes adatfelvételről, postai, online vagy telefonos lekérdezésről van-e szó. Az adatfelvételi módszerek alkalmazásának megoszlását mutatja a következő diagram.35 6. ábra. Az adatfelvétel módja 20 18 16 Esetszám

14 12 10

20

8

14

6 4

6

2

6 3

0 online

postai

személyes

vegyes

telefonos

(33) Kiss László (2008): Külföldi gyakorlatok a diplomás pályakövetésben. Educatio Társadalmi Szolgáltató Kht. (34) A pályakövetési vizsgálatok módszertani jellemzőit az intézménylátogatások és az előzetes anyaggyűjtés során gyűjtöttük össze. (35) Néhány vizsgálat esetében több adatfelvételi mód jelölhető meg.

27


Az intézmények pályakövetési kutatásaikat leggyakrabban online vagy postai úton eljuttatott kérdőívekkel bonyolítják, akárcsak a külföldi pályakövetési kutatások esetében.36 E két módszer arányában változás figyelhető meg az utóbbi időben: egyre több egyetem és főiskola igyekszik a korábban postai úton kiküldött kérdőíveken alapuló adatfelvételt informatikai alapokra helyezni, melyet az intézményekben zajló jelentős informatikai fejlesztések tesznek lehetővé. Az online és postai úton eljuttatott kérdőívek mellett a többi adatfelvételi mód meglehetősen háttérbe szorul – a személyes lekérdezésen alapuló módszer főként költségvonzata miatt. (Itt jegyzendő meg, hogy a vegyes adatfelvételi mód általában az online vagy postai kérdőívek egyéb módon – interjúval, fókuszcsoportos kutatással, személyes adatfelvétellel – történő kiegészítését jelenti, tehát tulajdonképpen e kategória is – részben legalábbis – az előbb említett két kategória előfordulásának gyakoriságát növeli.)

Válaszadást segítő eszközök alkalmazása A volt hallgatók válaszadási hajlandóságát több esetben különböző, válaszadást ösztönző eszközök alkalmazásával igyekeznek növelni. Ezek célja legtöbb esetben a figyelemfelhívás, de előfordul, hogy kisebb ajándékokkal próbálják rábírni a végzetteket a kutatásban való részvételre. A válaszadást elősegítő eszközök közül leggyakoribb a különböző kísérőlevelek alkalmazása (rektori, dékáni, egyéb – összesen nyolc említés), a figyelemfelhívó e-mail kiküldése (öt említés), illetve a telefonos rásegítés (öt említés). További, válaszadást segítő eszközök: nyilatkozat aláíratása arra vonatkozóan, hogy a végzetteket kereshetik a kutatásokkal kapcsolatban (két említés), ajándék (egy említés), tájékoztatás hírlevélben (egy említés), többszöri kiküldés (egy említés). A pályakövetést végző intézmények jelentős része nem alkalmaz semmilyen válaszadást segítő eszközt (tizenhét említés). Válaszadási arány A pályakövetési vizsgálatok sikerességét jelentősen befolyásolja, hogy a megkeresett végzettek mekkora hányada tölti ki és juttatja vissza a kutatás kérdőívét volt intézményéhez. Ezt természetesen rengeteg dolog befolyásolja, de általánosságban – nemzetközi példákra hivatkozva – elmondható, hogy azon intézmények tudják elérni végzettjeik jelentősebb részét, melyek esetében az intézményi kötődés megfelelő szintje kialakult. Ez nagymértékben függ az alumni rendszer meglététől, fejlettségétől – a megvizsgált intézmények döntő többségében, harminchárom intézményben valamilyen formában működik ilyen szervezet, mely nagyrészt különféle szolgáltatásokat, programokat kínál az öregdiákoknak. Az intézményhez való kötődés kialakítása során fontos, hogy már az aktív hallgatókat érdekeltté tegyék az intézménnyel való kapcsolat erősítésében, ami így nagy eséllyel a későbbiekben is fenntarthatóvá válik. A pályakövetési vizsgálatok sikeressége növelhető, ha már az aktív hallgatók körében is végeznek különféle felméréseket – ahogy azt már említettük –, ezzel mintegy „rászoktatva” a hallgatókat (későbbiek ben végzetteket) az ilyen kutatásokban való részvételre, azaz a válaszadásra. A pályakövetési vizsgálatok esetében a válaszadási arány a hazai intézmények gyakorlatában igen széles skálán mozog, ahogy a következő diagramon is látható.

(36) Kiss László (2008): Külföldi gyakorlatok a diplomás pályakövetésben. Educatio Társadalmi Szolgáltató Kht.

28

HAZAI GYAKORLATOK A DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETÉSBEN 7. ábra. A válaszadási arányok megoszlása 6 5

Esetszám

4 6

3

5

1

5

5

4

2 2 1

1

1

1

1

1

0 0–10

11–15 16–20 21–25 26–30 31–35 36–40 41–45 46–50 51–55 56–60

60 felett

Válaszadási arány (%)

A hazai intézmények pályakövetési vizsgálatai során tapasztalt visszaküldési arányok a legtöbb esetben 16 és 40 százalék között váltakoznak, az ennél alacsonyabb, illetve magasabb válaszadási arányok meglehetősen csekély számban fordulnak elő. A külföldi gyakorlatok esetében ennél valamelyest magasabb visszaküldési arányok figyelhetők meg (átlagosan 30–60 százalékos visszaküldési arány, az intézményi felmérések esetében igen jelentős szórással), ami a vizsgálatok jelentősebb múltjával magyarázható.37 Megjegyzendő, hogy visszaküldési arányról elsősorban az online és postai úton elküldött kérdőívek esetében van értelme beszélni – a telefonos és személyes megkeresésen alapuló adatfelvételeknél jóval ritkább a sikertelen próbálkozás, azaz a válaszmegtagadás (a személyes adatfelvétel során a hazai tapasztalatok alapján ez mindössze 1–2 százalék – e vizsgálatok esetében nem határozható meg minden esetben pontosan a válaszadási arány, így ezen adatoktól most eltekintünk). Az online és postai úton elküldött kérdőívek visszaküldési aránya között nincs jelentős különbség – adatgyűjtésünk eredménye azt mutatja, hogy nagy szórás mellett az online felmérések visszaküldési arányai némileg kedvezőbbek.38 Figyelembe véve, hogy az elektronikus úton elküldött kérdőívek költségvonzata is csekélyebb, a kutatások fenntarthatósága is könnyebben megvalósítható, ezért várható, hogy az intézmények mind nagyobb hányada fogja ezen adatfelvételi módot választani a postai úton kiküldött kérdőívek helyett.

Válaszadók száma A magas válaszadási arány önmagában még nem elégséges feltétel a megfelelően hasznosítható pályakövetési vizsgálatok kivitelezéséhez – legalább ekkora jelentősége van a vizsgálatban részt vevők abszolút számának. Minél jelentősebb ez a szám, az intézmény annál megbízhatóbb képet kaphat a munkaerő-piaci folyamatok alakulásáról, melynek döntő szerepe van az intézményfejlesztés során. (37) Kiss László (2008): Külföldi gyakorlatok a diplomás pályakövetésben. Educatio Társadalmi Szolgáltató Kht. (38) A válaszadási arányok alakulása adataink alapján nem hozató összefüggésbe egyetlen tényezővel sem, de hosszú távon mindenképpen azok a kutatások lesznek sikeresek ebből a szempontból, melyek mögött erős alumni rendszer, valamint gyakori hallgatói vizsgálatok (elsőévesek és utolsó évesek felmérése) áll.

29

Diplomás pályakövetés I. 8. ábra. A válaszadók száma 12 10

Esetszám

8 6

11 9

4 6 2 2

2

2

501–1000

1000 felett

0 0–50

51–100

101–250

251–500

Válaszadók száma (fő)

A legtöbb megismert gyakorlat esetében a válaszadók száma száz és ötszáz fő között mozog. Ez – figyelembe véve természetesen az intézmények méretét – megfelelő visszaküldési arányok mellett már elfogadható mintát szolgáltathat a végzettekről. A pályakövetési kutatások módszertani kívánalmai közül az egyik legfontosabb, hogy megfelelő arányban és számban szolgáltasson adatokat az intézmények végzettjeiről. Nem elég, ha a visszaküldési arány elér egy bizonyos szintet, legalább ennyire fontos, hogy ez viszonylag nagyszámú kitöltött kérdőívet jelentsen. E két kívánalomnak csak kevés kutatás felel meg – ez persze nem jelenti azt, hogy a többi felmérés eredményei használhatatlanok lennének. A válaszadási arány és a válaszadók száma tekintetében elsősorban a nagyobb, többkarú intézmények felmérései produkálnak jó eredményeket. Nyilvánvaló, hogy a kis intézmények ebből a szempontból hátrányban vannak – eleve korlátozott azoknak a köre, akiket a pályakövetési kutatások során utol lehetne érni a kutatás kérdőívével. Esetükben azonban előnynek számít, hogy sok esetben informális csatornákon jó kapcsolatokat ápolnak az intézménnyel – főként a speciális, viszonylag zártnak tekinthető, meghatározott pályán elhelyezkedő hallgatókat kibocsátó intézményekre jellemző ez (művészeti, hitéleti képzés). Hasonló a katonai és rendvédelmi képzés végzettjeinek esete is, azzal a különbséggel, hogy az e pályán elhelyezkedők életútját felügyeleti szerveik (HM, BM) hivatalból nyomon követik. Ezen esetekben a felsőoktatási intézmény sokszor tényleges pályakövetési kutatások nélkül is megfelelő információkkal rendelkezik végzettjeiről.

A vizsgálatok célcsoportjai Fontos kérdés a kutatások módszertanával kapcsolatban, hogy a felmérést végzők kiket keresnek meg kérdőíveikkel. Bizonyos intézmények kizárólag a nappali alapképzésben végzetteket vizsgálják, más intézmények esetében a többi tagozaton és képzési formában diplomát szerzettek is a kutatás alanyaivá válhatnak. Mindkettő mellett felsorakoztathatók érvek: a nappali alapképzésben végzettek vizsgálata során egyértelműbb képet kaphat az intézmény a frissdiplomásokról, illetve a munkaerő-piaci folyamatokról, a többi tagozat és képzési forma bevonása ugyanakkor bővíti a megkereshető végzettek körét, ami a válaszadók számának növelése szempontjából nem elhanyagolható tényező. A megvizsgált intézményi gyakorlatok esetében – ahol egyértelműen megállapítható – tizennégy nappali alapképzésre és huszonhárom minden 30


tagozatra és képzési formára kiterjedő vizsgálattal találkoztunk. Az intézményi pályakövetési kutatások során – esetenként – sor kerül a munkaerő-piaci szereplők megkeresésére is, így az intézmény más nézőpontból is képet kaphat képzése sikerességéről, végzettjei beválásáról.

A megkeresés ideje, a vizsgálatok ismétlődő jellege Az eredmények értékelése szempontjából nagy jelentősége van a megkeresés időpontjának, annak, hogy a diplomaszerzést követően hány évvel érdeklődnek a pályakövetés végrehajtói a végzettek iránt. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a megkeresés ideje nagyban befolyásolhatja az eredményeket: a munkaerőpiacon eltöltött évek során folyamatosan változik a munkavállaló státusza, jövedelme, pozíciója. Ezt főként azon pályakövetési vizsgálatok esetében érdemes figyelembe venni, melyek egyszerre több év végzettjeit vizsgálják. Szintén érdemes reflektálni a megkeresés idejét tekintve arra a tényre, hogy bizonyos képzési területen végzettek (például műszaki) előbb, más képzésben végzettek később találnak állást (például agrár). A hazai gyakorlatok a megkeresés idejére vonatkozóan meglehetősen sokszínűek: nagyjából azonos arányban képviseltetik magukat azok az intézmények, melyek pontosan meghatározott év végzettjeit keresik meg (tizennyolc említés), illetve azok, melyek egyszerre több év diplomásait is bevonják kutatásukba (tizennégy említés). Az első esetben a megkeresés időpontja a végzés után egy–négy évvel történik meg a felmérések többsége során, a második esetben a megkeresés intervalluma igen változatos képet mutat: van, ahol az egy–két évvel korábban diplomát szerzetteket, van, ahol az egy–tizenöt éve végzetteket is megkeresik.39 Külön kategóriát képeznek azok az intézmények, melyek – pontosabb megkötés nélkül – az összes elérhető végzettet igyekeznek bevonni a pályakövetési vizsgálatokba, függetlenül attól, hogy mely évben végeztek. Fontos kérdés lehet az is, hogy a pályakövetési vizsgálatok ismétlődnek-e. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az intézmény akkor tud érdemleges információkat szerezni a munkaerőpiacról, illetve a végzettekről, ha nem csak egyszer, hanem ismétlődő jelleggel hajtja végre vizsgálatait. Az azonos módszertani feltételek mellett, ismétlődő jelleggel elvégzett vizsgálatok számos, az intézmény számára hasznos tendenciára világíthatnak rá. Jelenleg az intézményi gyakorlatok mintegy fele ismétlődő jellegű, de mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy a többi (nem ismétlődő) vizsgálat közül jó néhány az elmúlt egy-két évben indult, ezért ezen esetekben a közeljövőben számíthatunk a vizsgálatok folytatására. A vizsgálatok ismétlődő mivolta felveti a fenntarthatóság kérdését: hosszú távon nyilván azok a pályakövetési kutatások lesznek fenntarthatók, melyek nem igényelnek túlzottan nagy anyagi ráfordítást. Ennek szellemében az általunk megvizsgált intézmények jó része előtérbe helyezi az online felméréseket, még abban az esetben is, ha korábban papír alapú kérdőívekkel kereste meg végzettjeit. A pályakövetési vizsgálatok tartalmi struktúrája Az intézmények által folytatott pályakövetési vizsgálatok tartalmi struktúrájukat tekintve igen változatos képet mutatnak aszerint, hogy a felhasznált kérdőívek milyen jellegű kérdéseket tartalmaznak. Ez több tényezőtől is függ: fontos lehet, hogy milyen jellegű intézményről van szó – feltételezhető ugyanis, hogy egy gazdasági főiskola más szempontok vizsgálatára helyezi a hangsúlyt, mint egy sok karból álló integrált intézmény vagy egy kari szintű pályakövetési felmérés. Szintén befolyásolja a kérdőív tartalmi struktúráját annak hossza – vannak ugyanis olyan, „állandónak” tekinthető kérdések, melyek a mérőeszköz hosszától függetlenül helyet (39) Ebből a szempontból a külföldi gyakorlatok esetében is igen vegyes a kép. (Kiss László [2008]: Külföldi gyakorlatok a diplomás pályakövetésben. Educatio Társadalmi Szolgáltató Kht.)

31


kapnak abban. Ezek többnyire a munkaerő-piaci státusszal kapcsolatos kérdések (munkahely, elhelyezkedés, jövedelem stb.), melyek a legtöbb esetben a vizsgálatok fő irányvonalát jelentik. Ennek megfelelően feltételezhető, hogy a rövidebb kérdőívek esetében túlsúlyban lesznek a végzettek munkaerő-piaci helyzetét különböző szempontok alapján vizsgáló kérdések. Végül nem szabad figyelmen kívül hagyni azon szubjektív tényezőt sem, hogy a felmérések végzői – érdeklődésüknek megfelelően – mire helyeznek nagyobb hangsúlyt a lehetséges kérdéscsoportokon, témakörökön belül. A pályakövetési vizsgálatokhoz használt kérdőívek40 tartalmi struktúrájának elemzéséhez – első lépésként – szükség volt a megjelenő kérdések kategorizálására, ami nem minden esetben volt egyszerű feladat, a kérdések rendkívüli sokszínűsége miatt. Végül az alábbi kilenc témakört/kérdéskört sikerült meghatározni: • Alapadatok: Ebbe a kategóriába tartoznak a megkérdezett személyes adatai, szocio-demográfiai jellemzői, illetve a tanulmányaira vonatkozó alapvető jellemzők (szak, diplomaszerzés éve, képzési forma stb.). • Vélemény a tanulmányokról: Ide tartoznak a képzést megítélő kérdések (erősségek-gyengeségek), az oktatók megítélése, a tanultak alkalmazhatóságára vonatkozó vélemények, illetve a mindezekkel kapcsolatos szubjektív vélekedések. • Továbbképzés: Az ide kapcsolódó kérdések a diplomaszerzést követő további tanulmányokra, továbbképzésekre vonatkoznak, illetve az ezek iránti esetleges igényeket mérik fel a végzettek körében. • Munkahelykeresés: Ebbe a csoportba tartoznak azok a kérdések, melyek a munkahelyszerzésig való eljutás idejére, módozataira, az ehhez igénybe vett segítség jellegére, illetve a felmerülő segítő és gátló tényezőkre vonatkoznak. • Munkahely: E kategória a kérdések viszonylag tág körét foglalja magába. Ide sorolandók a végzett foglalkozására (mivel foglalkozik, a pályán maradt-e stb.) és munkahelyére (munkahely jellege, nagysága) vonatkozó alapvető kérdések, az illető munkahelyi pozíciójával, beosztásával kapcsolatos kérdések, valamint az esetleges munkanélküliséggel kapcsolatos tényezők feltárása. • Jövedelem: Ez a kérdéskör nagymértékben kapcsolódik az előző kategóriához, speciális mivolta azonban megköveteli, hogy külön kezeljük. E csoportba a keresetre vonatkozó kérdések mellett az egyéb pénzbeli és természetbeni juttatásokra, illetve ezek pénzbeli értékére vonatkozó kérdések tartoznak. • Kompetenciák: Ebbe a kategóriába a munka során hasznosított, illetve hasznosítható készségekre, képességekre, illetve kompetenciákra vonatkozó kérdések tartoznak. Abban az esetben, ha a nyelvismeret nem kötődik konkrét formában más kérdéskategóriához (pél dául vélemény a tanulmányokról, munkahely), szintén a kompetenciák közé sorolandó. • Kötődés az intézményhez: Ide tartoznak azok a kérdések, melyek a végzett és volt intézménye között fennálló, illetve kialakítható kapcsolatokra vonatkoznak. • Egyéb kérdések: Az előző kategóriákba be nem sorolható kérdések tartoznak e csoportba, melyek aránya a legtöbb megvizsgált kérdőív esetében csekély. Amely esetekben e kérdéskör előfordulása jelentősebb arányt ér el, ott elsősorban személyes jellegű, munkaerő-piaci helyzethez és a felsőoktatási intézményhez nem kapcsolódó kérdésekre kell gondolni.

(40) Ezek egy része szabadon hozzáférhető az intézmények honlapján, másik részét az intézménylátogatások során szereztük be.

32


E kérdéscsoportok elkülönítése után, azok arányának meghatározásával tárhatjuk fel egy-egy pályakövetési vizsgálat tartalmi szerkezetét. Mivel a kérdőívek kérdésszáma bizonyos esetekben viszonylag csekély, ezért a kategóriák közti arányok tájékoztató jellegűnek tekintendők (1. táblázat). A következő táblázatban bemutatott adatok a felsőoktatási intézmények és karok által rendelkezésünkre bocsátott vagy szabadon elérhető pályakövetési kérdőívek tartalmi struktúráját szemléltetik. (Az intézmények és karok pályakövetési kérdőíveihez leggyakrabban az intézménylátogatások során jutottunk hozzá – esetenként az előkészületi fázisban lévő kutatások kérdőíveinek áttekintése is lehetővé vált.) A táblázat adataiból kitűnik, hogy a kilenc kérdéscsoport aránya meglehetősen változatos képet mutat, ennek ellenére elkülöníthető három, viszonylag markáns csoport, melyek a kérdőívekben a legtöbbször jelentős arányban lelhetők fel: ilyen a munkahelyre vonatkozó kategória, mely az esetek döntő többségében 20 százalékot meghaladó részt képvisel a kérdések között. Az esetek jó részében szintén jelentős arányban szerepelnek az alapadatokra vonatkozó kérdések, melyek a végzett beazonosítása (szak, diplomaszerzés éve stb.) mellett különböző egyéb, a vizsgálat során független változóként felhasználható adatok összegyűjtésére szolgálnak (lakóhely, demográfiai adatok stb.). E két kérdéscsoport dominanciája jellemző a legtöbb megvizsgált pályakövetési kérdőív esetében: a munkahelyre vonatkozó kérdések tizenhárom, az alapadatokra vonatkozók hét esetben képviselik a legjelentősebb arányt az összes kérdés közül. A második csoportba azok a kérdéskörök sorolhatók, melyek aránya meglehetősen csekély a megvizsgált kérdőívekben: ide tartoznak a jövedelem, a kompetenciák, az intézményhez való kötődés kategóriája és az egyéb kérdések. E kategóriák alacsony részesedése mögött más-más tényezők húzódnak meg: a jövedelemre vonatkozó kérdések aránya (0–17 százalék) azt tükrözi, hogy az erre vonatkozó lehetséges kérdések száma meglehetősen korlátozott, és a számuk a legterjedelmesebb, legrészletesebb kérdőívben sem haladja meg a három–négyet, ugyanakkor a legtöbb kérdőívben szerepel legalább egy erre vonatkozó kérdés. A kompetenciák esetében más a helyzet: a legtöbb vizsgálat e témára egyáltalán nem, illetve csak csekély mértékben tér ki (0–10 százalék). A jövedelemmel szemben a kompetenciák kategóriájára jellemző, hogy a rövid kérdőívekben nem jelenik meg, a hosszabb, több kérdést tartalmazók esetében viszont fellelhetők ilyen jellegű kérdések. Több intézmény a végzettek kompetenciáiról a munkaerőpiaci vizsgálatok során derít fényt (lásd később). Az intézményhez való kötődésre vonatkozó kérdések is elenyésző arányt képviselnek a pályakövetési kérdőívekben (0–11 százalék, de az esetek többségében egyáltalán nem jelenik meg). Az erre vonatkozó kérdések – már ahol találkozunk velük – egyértelműen arra szolgálnak, hogy az illetőt a legközelebbi felmérés során is megkereshessék, illetve bevonhassák az intézmény öregdiák-tevékenységébe. Az egyéb kérdések megjelenése ettől eltérően viszonylag gyakori (az esetek kb. 60 százalékában jelenik meg), arányuk azonban néhány kivételtől eltekintve csekély (maximum 10 százalék körüli – kivételt képez a KF-GAMFK és a ZSKF felmérése: mindkét felmérés igen komplex, ezért számos, máshova be nem sorolható kérdést tartalmaz). A harmadik csoportba azok a kérdéskategóriák tartoznak, melyek kérdőívbeli részaránya meglehetősen változó. Ide tartozik a tanulmányokról alkotott vélemények kategóriája, valamint a továbbképzésekre és a munkahelykeresésre vonatkozó kérdések csoportja. Ezek a megvizsgált kérdőívek döntő többségében megvannak, de arányuk igen széles skálán mozog (vélemény a tanulmányokról: 0–41 százalék; továbbképzés: 0–35 százalék; munkahelykeresés: 0–42 százalék); a különbség ugyanakkor nem magyarázható a kérdőívek terjedelmi különbségeivel.

33

Diplomás pályakövetés I. 1. táblázat. K érdéscsoportok százalékos megoszlása a megvizsgált kérdőívekben (kiemelve a legnagyobb arányt képviselő kérdéscsoport) Alapadatok

Vélemény a tanulmányokról

Továbbképzés

Munkahelykeresés

ÁVF

18

23

9

11

BCE

10

13

22

5

BKF

16

21

9

14

BME

21

9

9

16

BMF

22

7

0

15

DE

27

23

7

10

DE-ÁJK

43

17

2

5

ELTE 1.

37

18

0

8

ELTE 2.

46

8

0

4

ELTE-TÓFK

42

8

17

0

KF-GAMFK

15

15

0

26

KJF

25

12

3

12

KRF

14

22

8

16

8

8

8

25

NÜF

16

5

12

5

NYF

12

6

35

23

NYME-BDF

23

0

12

41

PE

15

31

11

10

4

28

4

42

SE-TFK

22

7

7

12

SZE

23

10

13

16

SZF

14

41

6

14

SZF-MMF

27

0

6

6

SZIE-YMÉK

20

27

20

20

SZTE

9

17

11

13

TKBF

20

18

9

7

TSF-MVK

25

33

8

17

ZSKF

25

8

1

15

Intézmények

MŰTF

PPKE-JÁK/KRE-ÁJK

34


Munkahely

Jövedelem

Kompetenciák

Kötődés az intézményhez

Egyéb kérdések

34

5

0

0

0

36

4

0

0

10

23

7

5

0

5

33

5

0

0

7

41

11

0

0

4

23

3

7

0

0

19

7

0

7

0

21

3

5

3

5

26

4

8

0

4

25

0

0

0

8

22

0

4

0

18

30

6

0

0

12

28

6

3

0

3

34

17

0

0

0

52

11

0

0

0

21

3

0

0

0

12

0

0

6

6

19

6

0

0

8

9

4

0

4

5

35

5

5

0

7

25

3

10

0

0

22

3

0

0

0

44

0

6

11

0

13

0

0

0

0

28

2

0

11

9

18

3

0

9

16

17

0

0

0

0

16

4

3

5

23

35


A kérdések kategorizálása során született – talán túlságosan is – összetett kép miatt feltétlenül szükséges a vizsgálatok során használt kérdőívek egyszerűbb, kevesebb típust eredményező csoportosítása is. Ennek során két jól elkülöníthető kategóriába vontuk össze az előbbiekben tárgyalt kilenc kérdéscsoportot annak megfelelően, hogy azok közvetlenül a végzett munkaerő-piaci státuszára vonatkoznak-e vagy sem. A munkaerő-piaci helyzetre vonatkozó nagy kategória alkotóelemei: munkahelykeresés, munkahely és jövedelem – e kérdéskörökről mondható el, hogy közvetlenül a megkérdezett munkaerő-piaci státuszáról nyújtanak információt. E csoportosítással a megvizsgált kérdőívekről az alábbi képet kapjuk. 9. ábra. A munkaerő-piaci jellemzőkre vonatkozó kérdések aránya (%) MÜTF

76

NÜF BMF

32

67

PKE-JÁK/KRE-ÁJK

33

55

45

BME

54

46

NYME-BDF

53

47

SE-TFK

52

48

ÁVF

50

50

KRF

50

50

SZF-MMF

50

50

KF-GAMFK

48

52

KJF

48

52

NYF

47

53

BCE

45

55

BKF

44

56

SZE

44

56

SZTE

43

57

SZF

39

61

DE

36

64

PE

35

65

ZSKF

35

65

ELTE 2.

34

66

TSF-MVK

34

66

SZIE-YMÉK

33

67

ELTE 1.

32

68

DE-ÁJK

31

69

TKBF

28

ELTE-TÓFK

25 0%

36

24

68

munkaerő-piaci helyzetre vonatkozó kérdések egyéb kérdések

72 75

20%

40%

60%

80%

100%


A diagram adatai kiválóan rávilágítanak a hazai felsőoktatási intézmények pályakövetési gyakorlatai közt a tartalmi struktúra tekintetében fennálló különbségekre – a közvetlenül a munkaerő-piaci státuszra vonatkozó kérdések arányának maximuma 76 (MÜTF), minimuma 25 százalék (ELTE-TÓFK). A kérdéscsoport aránya hét esetben haladja meg az 50 százalékot. Általánosságban (és nem kizárólagos jelleggel) elmondható, hogy a piaci szférához szorosabban kötődő kérdések aránya magas a gazdasági és műszaki jellegű intézmények vizsgálataiban (MÜTF, NÜF, ÁVF, BMF, BME), ezzel párhuzamosan alacsony a kevésbé piacorientált képzéseket nyújtó intézmények (ELTE-TÓFK, TKBF) felmérései esetében is. A nem közvetlenül munkaerő-piaci helyzetet feltáró kérdések jelennek meg nagyobb arányban az integrált, többkarú intézmények esetében is, függetlenül attól, hogy az intézményen belül mely kar a legaktívabb a felmérések lebonyolításában. Ennek magyarázata egyértelmű: az esetenként jelentős számú (jobban vagy kevésbé piacorientált) képzési terület végzettjeinek követése olyan módszertani kívánalmakat fogalmaz meg, melyek egyike, hogy a felméréshez használt kérdőív – egységesség esetén – mindegyik csoportra (kar, képzési terület) egyformán érvényes legyen. A megvizsgált integrált intézményi felmérések (BCE, SZE, SZTE, DE, PE, ELTE) kérdőíveinek esetében a közvetlenül a munkaerő-piaci helyzetre vonatkozó kérdések aránya 45–32 százalék közötti, tehát a mérőeszközök e szempontból kiegyensúlyozottnak mondhatók.

Egyéb empirikus vizsgálatok Kitekintésképpen a pályakövetési vizsgálatokhoz különböző mértékben kötődő, ám nem a végzettek körében végrehajtott vizsgálatokról is szólni kell. Ezek közül a legfontosabbak: az elsőévesek körében végrehajtott felmérések, a végzősök vizsgálata, illetve a munkaerő-piaci szereplők körében végzett kutatás. Elsőévesek vizsgálata Bár a hazai pályakövetési gyakorlatok összegyűjtése során nem fókuszáltunk e vizsgálatokra, mégis nyilvánvalóvá vált, hogy több intézmény már az intézménybe lépéskor megkezdi hallgatói körében a különböző felméréseket. Ez – ahogy több intézményben is elmondták – azért fontos, mert ennek során a hallgató „hozzászokik” ahhoz, hogy egyeteme, főiskolája alkalmanként bevonja különféle vizsgálatokba. E kutatások témája az esetek többségében speciális, a pályakövetési vizsgálatokhoz nem igazán kötődő: főként az intézményválasztási motívumokat, előzetes elvárásokat elemzi. E kutatások esetében – mivel az aktív hallgatók a végzettekhez képest jóval könnyebben elérhetők – igen kedvező válaszadási arányokról beszélhetünk. Végzősök felmérése A végzősök körében folytatott felmérések tartalmi struktúrájuk tekintetében már jóval közelebb állnak a pályakövetési vizsgálatokhoz, hiszen elsősorban az elhelyezkedéssel, illetve a tanulmányok értékelésével kapcsolatos kérdésekre keresik a választ; az arányokat tekintve azonban mégis különböző súlypontok állapíthatók meg a kétfajta kutatás kérdőívei esetében.

37

Diplomás pályakövetés I. 2. táblázat. A Széchenyi István Egyetem felméréseinek kérdőíves struktúrája Pályakövetési kérdőív tartalmi struktúrája (%)

Kérdéscsoportok

Végzősöket felmérő kérdőív tartalmi struktúrája (%)

23

Alapadatok

18

10

Vélemény a tanulmányokról

14

13

Továbbképzés

10

16

Munkahelykeresés

36

25

Munkahely

4

3

Jövedelem

4

10

Kompetenciák

14

0

Kötődés az intézményhez

0

0

Egyéb kérdések

0

Az összehasonlítás alapjául a Széchenyi István Egyetem pályakövetési és végzősök körében használt kérdőíve szolgál, melyet ugyanaz a szakembergárda állított össze, s melynek kérdésszáma is nagyjából megegyező, így a különbözőség tisztán a két vizsgálat közti funkcionális különbségből fakad. A két felmérés kérdőívének kérdései kategorizálhatók egyazon rendszerben, de a munkahelykeresés és a munkahely kérdéskör aránya jelentősen eltér a két felmérésben, ami nyilvánvalóan annak az eredménye, hogy a végzősök az esetek többségében éppen a munkahelykeresés kezdeti stádiumában vannak. Az ilyen jellegű vizsgálatok tipikus végrehajtási közege a diplomaosztó. Mivel ennek alkalmával nagy tömegben és könnyen elérhetők a hallgatók, ezért e felmérések során a válaszadási arányok igen jónak mondhatók. A végzősök körében lefolytatott felmérések az intézmények többsége számára valamiféle „kezdő lépés” a pályakövetési vizsgálatok felé abból a szempontból, hogy egyrészt a kutatás eredményei a későbbiekben jól összevethetőek a pályakövetés eredményeivel, másrészt pedig ennek során kialakítható/erősíthető a kapcsolat, mely a későbbiekben a sikeres pályakövetés alapjául szolgálhat. Több intézmény képviselői is úgy nyilatkoztak, hogy a végzősök körében – a diplomaosztón – kitöltetett kérdőívek valamiféle címlistaként is funkcionálnak a későbbiek során. A végzettek felmérése igen elterjedtnek számít a hazai felsőoktatási intézmények körében. Munkaerő-piaci kutatások Az empirikus kutatások e válfaja a végzettek beválását a munkaadók szemszögéből vizsgálja. Az előző két felméréstípussal szemben a munkaerő-piaci kutatások jóval ritkábbak – a megvizsgált intézmények közül csak néhány esetben van tudomásunk ilyen témájú vizsgálatokról (BME, BDF, DE, KF, PE, SZF stb.). E felmérések tematikájukat tekintve kissé eltérnek a pályakövetési felmérésektől, hiszen jóval behatároltabb, hogy a munkaadó milyen kérdések esetében rendelkezik releváns válasszal. Az ilyen felmérések kérdéseinek legnagyobb része a végzettek szakmai felkészültségére, kompetenciáira, beválására, az intézmény képzésének megítélésére (erősségek, gyengeségek) és az egyetemmel, főiskolával való kapcsolatra vonatkozik. A munkaerő-piaci felmérésekhez szükséges, hogy az egyetem, főiskola hasznosítható információkkal rendelkezzen arról – akár a pályakövetési vizsgálatok eredményei alapján –, hogy végzettjei hol, illetve milyen jellegű állásokban helyezkedtek el, hiszen csak így tudja a megfelelő cégeket, 38


munkaadókat megkeresni. A munkaerő-piaci vizsgálatok mintegy kiegészítik a pályakövetési felméréseket, és a „másik oldal” felől szolgáltatnak képet a munkaerőpiacot uraló viszonyokról. E visszajelzések rendkívül informatívak lehetnek az intézmények számára, hiszen rögtön hasznosítható információkat szolgáltatnak a képzés hatékonyságáról, megfelelőségéről, meg könnyítve ezáltal a képzésfejlesztés során felmerülő kérdések eldöntését. Nehézségekbe ütközik ugyanakkor a megfelelő minta kialakítása, hiszen bizonyos szakok esetében problémát okozhat a képzés esetében releváns munkaadói kör meghatározása. A munkaerő-piaci vizsgálatokat esetenként kiegészítik a munkaerő-közvetítők körében végzett felmérésekkel is.

Összegzés Az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében megvalósuló Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) 4.1.3 központi projektjének helyzetfeltáró szakaszában sor került a hazai felsőoktatási intézményekben folyó diplomás pályakövetés részletes vizsgálatára. Ennek célja, hogy egyfelől megismerjük az intézményekben folyó pályakövetési gyakorlatot, szervezeti hátterét, belső és külső nyilvánosságát, valamint módszertanát, másfelől pontos képet kapjunk arról, hogy az egyetemek és főiskolák milyen szakmai támogatásra, központi fejlesztésekre tartanak igényt. Korábban nem került sor ilyen jellegű, az intézményi pályakövetésre vonatkozó, teljességre törekvő helyzetfeltárásra a magyar felsőoktatási intézmények körében. A közel ötven hazai felsőoktatási intézményben történt személyes látogatás, valamint az ott kapott, illetve nyilvánosan hozzáférhető dokumentumok alapján vizsgálatunk eredményeit a következőkben foglalhatjuk össze.41 A felsőoktatási intézmények és karok többségében, hozzávetőleg 80 százalékában működik, illetve korábban folyt a diplomások körében pályakövetési vizsgálat, ám ezek szakmai színvonala, intézményi beágyazottsága eltérő. Az első ilyen jellegű felmérések az 1990-es évek második felében indultak, nagyobb számban való megjelenésük azonban a 2005-ös ROP pályázathoz köthető: az intézményekben működő karrierirodák egyik fő tevékenységévé vált a végzettek követése. Az irodák azóta is kiemelt szerepet töltenek be ezen a téren, hiszen az általunk felkeresett intézmények közel felében ők koordinálják a pályakövetést. A pályakövetés módja más intézményi jellemzők mellett sajátos lenyomata az integrációnak. Sok esetben megfigyelhető ugyanis, hogy azok a karok, melyek az integráció előtt is egy intézményhez tartoztak, együttműködnek a pályakövetés vonatkozásában, míg a később csatlakozott karok külön utakon járnak, külön végzik a pályakövetést. E téren is igen sokrétű a kép, az intézményen belüli együttműködések mellett már találkozunk intézmények közötti pályakövetési együttműködéssel is. A pályakövetés elterjedtségében két – sok esetben párhuzamos – tendenciát figyelhetünk meg. Egyfelől találkozhatunk egy-egy szakra korlátozódó, egyes esetekben tanszéki szinten folyó „spontán” pályakövetéses vizsgálattal, ez sok esetben egy-egy oktató szakmai érdeklődésén, lelkesedésén múlik, s az eredményeket próbálják beépíteni közvetlenül az oktatói munkába, a képzésbe. A másik jellemző tendencia a „felülről kezdeményezett”, intézményesült formában működő pályakövetés, különösen a több karral rendelkező egyetemek esetében, ahol a külső környezet hatásai (jogszabály, pályázati források, marketingszempontok) jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy az intézmények felismerjék a pályakövetésben rejlő lehetőségeket, azok (41) A személyes látogatás, illetve interjúk, valamint az intézmények által közreadott dokumentumok feltáró, empirikus jellege korlátozott.

39


jelentőségét. Ez utóbbi esetben már sokkal inkább vezetői döntésről, stratégiai szempontok megjelenéséről beszélhetünk, s maga a pályakövetés formája, beágyazottsága is inkább az intézményesült, mintsem spontán jegyekkel jellemezhető. A két jellemző tendencia sok esetben egymás mellett is működik (például vezetői támogatással zajló integrált intézményi pályakövetés mellett is létezik kevés nyilvánosságot kapó kari szintű pályakövetés), de sok esetben a két fejlődési pálya egymás felé közelít (például a korábban kari szintű pályakövetést végzők lesznek a teljes intézményi pályakövetés kezdeményezői, megvalósítói). A pályakövetés jelentőségét, szükségességét sokféleképpen ítélik meg az intézmények, ezeket külön lehet csoportosítani a külső környezet (jogszabályok, szabályozó mechanizmusok, mint például finanszírozási szerződés, akkreditáció, valamint a pályázati lehetőségek) által vezérelt és a belső, intézményfejlesztési, stratégiai felismerésből fakadó tényezőkre. Az utóbbi esetében leggyakrabban említették a végzettekre és a munkaerő-piaci viszonyokra vonatkozó információs igényt, továbbá az eredmények hasznosulásának módozatai között leggyakrabban a képzések fejlesztése, az intézményfejlesztés, valamint a minőségbiztosítási rendszer alakítása szerepel, ám az is gyakori, hogy az intézmények egyáltalán nem használják fel az eredményeket. A pályakövetési eredmények hasznosulása terén két markáns cél rajzolódik ki: az intézmény, a képzés, a szolgáltatások fejlesztése, valamint a felvételizők tájékoztatása. A pályakövetési tevékenység informatikai támogatását vizsgálva megállapítható, hogy kevés intézmény él ezekkel a lehetőségekkel, csupán néhány helyen folytatnak kísérleteket, hogy integrálják a pályakövetést támogató informatikai rendszert más intézményi adatbázisokkal. Ugyanakkor egyre több helyen figyelhető meg a postai kérdőívek helyett az online kérdőívek használata, amely közvetlenül szolgáltat adatokat a feldolgozáshoz. A vizsgálatok felhasználásának egyik nagyon fontos jellemzője, hogy kik számára és milyen formában férhetőek hozzá a pályakövetésből nyert eredmények. A legtöbb esetben itt is hiányosságokról beszélhetünk: az intézmények nagy részében a hallgatók és a jelentkezők kevés információhoz jutnak a vizsgálatok kimeneteléről. A legtöbb esetben csak az intézményi szereplők bizonyos köre (intézményi és kari vezetők, oktatók, hallgatók) férhet hozzá az eredményekhez, és csak elvétve tapasztalható e téren a teljes nyilvánosság – kiadvány, illetve internetes anyag formájában –, amikor bárki megismerheti a kutatást. Szintén fontos kérdés a pályakövetési vizsgálatok finanszírozása. Itt általában még kevésbé beszélhetünk fenntartható intézményi modellről, a finanszírozás vezetői támogatáson vagy hozzáférhető pályázati forrásokon múlik. A csekély költségű vizsgálatok rendszerint belső erőforrások igénybevételével valósulnak meg, míg a jelentősebb anyagi befektetést igénylő kutatások finanszírozására pályázati forrásokat (pl. ROP) vesznek igénybe az intézmények. A pályakövetés sikerességét nagyban befolyásolja, ha az intézmények már az aktív hallgatókkal kiépítik az alumni rendszerre épülő kapcsolatokat. Ennek egyik módja, hogy már a végzés előtt is megkeresik őket, a véleményüket, motivációjukat kikérve, amiről visszajelzést küldenek számukra, így a hallgatók már a tanulmányok alatt a pályakövetéses kutatásokhoz „szocializálódnak”. E tanulmány keretei között ugyanakkor csupán az alumni és a diplomás pályakövetés közti fontosabb kapcsolódási pontokat mutatjuk be, az öregdiák-szervezetek és működésük részletes elemzésére a későbbiekben kerül sor. A vizsgálatok módszertani jellemzőit illetően kijelenthető, hogy e téren is sokszínűség figyelhető meg, ami elsősorban az adatfelvételhez kapcsolódó tényezők (válaszadási arány, adatfelvétel módja és ideje stb.) változékonyságával és a vizsgálatok tematikus összetételében felmerülő különbségekkel írható le. A pályakövetés sok helyütt nem korlátozódik a végzettekre, hanem már az elsős vagy felsőbb évfolyamos hallgatókat is megkeresik, de a pályakövetés ered40


ményeinek nagyon fontos kontrollját adhatják a munkaerő-piaci szereplők körében gyűjtött hasonló vizsgálatok, amelyek egyfelől az intézmények értékelésére, másfelől a munkaadók által elvárt és tapasztalt kompetenciákra vonatkozhatnak. A válaszadási arány is jelentős szórást mutat, 20–40 százalék közötti, azonban nagyon fontos, hogy ehhez jelentős válaszadói létszám is párosuljon, ez az általunk vizsgált intézmények legtöbbjében száz és ötszáz fő között van. Sajátos összefüggések rajzolhatók meg, ha megnézzük a pályakövetéses vizsgálatok tartalmát. Ez nagyban függ a kutatást végző szervezeti egység érdeklődésétől, de magától az intézmény, a képzés jellegétől is. Általánosságban elmondható, hogy a pályakövetéses kutatásoknak több domináns tartalmi eleme lehet, a végzettekre vonatkozó munkaerő-piaci és karrierinformációkon túl számos helyen igen nagy teret kapnak az intézménnyel kapcsolatos visszajelzések, a képzés alkalmazhatósága, a szolgáltatások megítélése vagy éppen a végzettek elégedettségének vizsgálata.

41


Mellékletek 1. melléklet

A személyes találkozók során meglátogatott intézmények listája ANNYE, AVKF, ÁVF, BCE, BGF, BKF, BME, BMF, DE, DF, EEJE, ELTE, GDF, HFF, IBS, KE, KF, KJF, KRE, KRF, KTIF, ME, MKE, MOME, MPANNI, MÜTF, NYF, NYME, PE, PPKE, PTE, RTF, SE, SZE, SZF, SZFE, SZIE, SZTE, TSF, WJLF, ZMNE, ZSKF

2. melléklet

Az intézménylátogatások során érintett kérdések • Az intézmény alapadatai (név, karok). • A diplomás pályakövetésre vonatkozó alapadatok (végrehajtó szervezet, a tevékenység felelőse és elérhetőségei). • Öregdiák-tevékenység alapadatai (felelős, elérhetőségek). • Karrieriroda alapadatai (elnevezés, elérhetőségek). • Mióta foglalkoznak az intézményben diplomás pályakövetéssel? Mi inspirálta a tevékenység elindítását? Ha eddig nem tették, tervezik-e, hogy a közeljövőben elindítanak ilyen kutatást? • Mit gondolnak az intézmény képviselői a felsőoktatási törvény azon passzusáról, mely a felsőoktatási intézmények számára kötelezővé teszi a diplomások pályakövetését? • Hogyan tudják az intézmény különböző szereplői (oktatók, hallgatók, karrieriroda) a DPR eredményeit hasznosítani? Beépül-e az intézmény fejlesztési tervébe? Eredményeit felhasználják-e a képzési struktúra fejlesztése során? • Az intézmény/kar diplomás pályakövetésének legfontosabb módszertani kérdései. • Van-e valamiféle informatikai támogatása a pályakövetéses vizsgálatnak? Hogyan használják az ETR/NEPTUN felületet a pályakövetés, illetve alumni hálózat fenntartásában? • A pályakövetési vizsgálatok eredményeit hogyan, milyen széles körben hozzák nyilvánosságra? Az intézmény honlapján publikálják-e az eredményeket? Publikálják-e egyéb formában a kutatások eredményeit? Kik számára juttatják el a vizsgálatok eredményeit? • Mi módon próbálja az intézmény megoldani a pályakövetéses vizsgálatok finanszírozását? Van-e erre fordítható bevétele az intézménynek? • A pályakövetési vizsgálatokban hány fő működik közre szakmai, koordinációs szinten? Milyen a feladatmegosztás a pályakövetési vizsgálatokkal kapcsolatban? Milyen a kutatócsoport kapcsolata más intézmények hasonló területen tevékenykedő kutatóival? • Az alumni/öregdiák szervezetet működtetők együttműködnek-e a pályakövetési vizsgálatok kutatóival, szervezőivel? Ha igen, milyen formában? • Mik a legfontosabb jellemzői az alumni/öregdiák szervezetnek? Hogyan tartja az intézmény a kapcsolatot végzettjeivel? Van-e valamiféle alumni kiadványa az intézménynek? Működtet-e az intézmény internetes alumni oldalt? Milyen szolgáltatásokat nyújt az intézmény végzettjeinek? Milyen rendezvényeket szervez számukra? A hallgatók mekkora hányada tartja a kapcsolatot volt intézményével az alumni/öregdiák hálózaton keresztül? 42


3. melléklet

A diplomás pályakövetés elterjedtsége, indulási éve és működtetői Intézmények

Van-e pályakövetés?

Mióta?

Kik, milyen szervezeti egység végzi?

ANNYE

nincs

–

–

AVKF

igen

2005

ZSKF kutatásban vettek részt – ZSKF kutatócsoport és MTA PTI

ÁVF

igen

2006

Karrier Iroda

BCE

igen

2005

Karrier Iroda

BGF

igen

2006

BGF-PSZFK Diákcentrum

BKF

igen

2006

Karrier Centrum

BKTF

nincs információ

–

–

BME

igen

1998

BME Diákközpont

BMF

igen

2005

ZSKF kutatásban vettek részt – ZSKF kutatócsoport és MTA PTI

DE

igen

2004 (ÁJK: 2001)

Minőségfejlesztési Bizottság

DF

igen

2007

Karrier Iroda

EJF

igen

2008

Karrier Központ

EKF

igen

2005

Kutatócsoport és külső szakértő

ELTE

igen

2007

Karrier és Szolgáltató Központ

GDF

igen

1999

Diáktanácsadó és Pályakövető Központ

HFF

igen

2006

Karrier Iroda

IBS

igen

2003

Vállalati Kapcsolatok Központ; Karrier Iroda

HJF

nincs

–

–

KE

igen

2006

Karrier Iroda

KF

igen

2005

Karrier Iroda

KJF

igen

2002 (az újabb 2007-től)

Diáktanácsadó és Karrier Iroda

KRE

igen

2003

Egyházi Egyetemek Karrier Irodája

KRF

igen

2006

Hallgatói Tanácsadó Központ

KTIF

igen

2007

Karrier Iroda

LFZE

nincs információ

–

–

ME

igen

n.a.

Diák Iroda

MKE

nincs

–

–

MOME

nincs információ

–

–

MPANNI

igen

2000

Minőségbiztosítási Bizottság

MTF

nincs információ

–

–

MÜTF

igen

2005

Regionális Tudás és Karrierközpont

43

Diplomás pályakövetés I. Intézmények

Van-e pályakövetés?

Mióta?

Kik, milyen szervezeti egység végzi?

NYF

kidolgozás alatt

–

–

NYME

igen

n.a.

Diákcentrum (KTK)

PE

igen

2005

Karrier Iroda

PPKE

igen

2005 (BTK); 2003 (JÁK);

Életpálya-tanácsadó Iroda (BTK); Egyházi Egyetemek Karrier Irodája (JÁK); Pályázati és Mentor Iroda (VJK)

PTE

igen

2005

Külső megbízott cég

RTF

nincs

–

–

SE

kidolgozás alatt

–

–

SZE

kidolgozás alatt

2008

Karrier és PR Iroda

SZF

igen

2003

Rektorátus (Üzleti Fakultás); Karrier Központ (Műszaki Mezőgazdasági Fakultás)

SZFE

igen

n.a.*

Rektori Hivatal

SZIE

kidolgozás alatt

–

–

SZTE

igen

2002 (egyetemi szintű); 2000 (GTK); 2002 (TTIK)

SZTE Alma Mater, Hallgatói Szolgáltató Iroda, Karrier Iroda

TKBF

igen

n.a.

n.a.

TPF

nincs

–

–

TSF

igen

1998

Tanulmányi Hivatalok kari szinten

VHF

nincs információ

–

–

WJLF

igen

2001

Kápláni Hivatal; és a ZSKF kutatásban is részt vettek

WSUF

nincs

–

–

ZMNE

igen

2007

Egyetemi Minőségügyi Bizottság

ZSKF

igen

2005

kutatócsoport és MTA-PTI

* Informális keretek között már igen régóta folyik a végzettek követése, illetve a kapcsolattartás. Megjegyzés: n.a.: nincs adat

(A táblázatban szereplő adatok forrásai az intézményektől érkezett anyagok, valamint az intézménylátogatások alkalmával összegyűjtött információk. Az adatok 2008. március–június közötti időszakra vonatkoznak.)

44


4. melléklet

A pályakövetési vizsgálatok integráltsági foka AVKF

egységes – nincsenek karok

ÁVF


BCE

integrált

BGF

kari (BGF-PSZFK)

BKF


BME

integrált

BMF

integrált

DE

integrált

DF


EJF

integrált

EKF

integrált

ELTE

részben integrált

GDF


HFF


IBS


KE

kari (GTK, ÁTK és CSPFK)

KF

integrált

KJF


KRE

kari (ÁJK)

KRF

integrált

KTIF


ME

kari (GTK)

MPANNI


MÜTF


NYME

kari vizsgálatok

PE

kari vizsgálatok

PPKE

kari vizsgálatok

PTE

kari vizsgálat

SE

részben integrált

SZE

integrált

45

Diplomás pályakövetés I. SZF

kari

SZFE


SZTE

integrált

TSF

kari

WJLF


ZMNE

integrált

ZSKF



5. melléklet

A pályakövetési vizsgálatok módszertani jellemzői Intézmények

Adatfelvétel módja

Van-e válaszadást segítő eszköz?

Kikre terjed ki a vizsgálat?

Tagozatok, képzési formák

Hány évvel diploma után?

Megjegyzés

AVKF

személyes megkeresés

rektori levél

egész intézmény végzettjei

minden képzési forma

minden elérhető végzett

–

ÁVF

online

nincs



1–6 év

–

BCE

online

telefonos rásegítés


nappali alapképzés

2 év

ismétlődő

BGF

postai

kísérőlevél

kar összes végzettje


1–2 év

–

BKF

online

nincs




–

BME

vegyes (online és postai)

telefonos rásegítés, e-mail



2 és 4 év

ismétlődő

BMF


rektori levél




–

46

HAZAI GYAKORLATOK A DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETÉSBEN Intézmények






Megjegyzés

DE

online (ÁJK: postai)

nincs

egész intézmény végzettjei (+ÁJK kari vizsgálat)

nappali alapképzés (ÁJK: minden képzési forma)

1–3 év (ÁJK: 1–4 év)

ismétlődő

DF

személyes megkeresés (Alma Mater Kör), telefonos (Karrier Iroda)

nincs



1 év (Karrier Iroda), Alma Mater Kör: 1968, 1978, 1988 és 1998-ban végzettek

–

EJF

online

regisztrációs egész lapot kapnak intézmény az államvégzettjei vizsgázók arról, hogy később megkereshetik-e pályakövetés céljából


1–2 év

–

EKF

postai

e-mail



fél és 4–5 év (2001–2005 között végzettek); fél év (2006-os kutatás)

ismétlődő

ELTE

online

e-mail



1 év

–

GDF

vegyes (e-mail és személyes)

ajándék



1 és 3 év

ismétlődő

HFF

online

telefon



fél év

ismétlődő

IBS

online

nincs



1–15 év

ismétlődő

KE

postai

nincs

az érintett karok végzettjei


n.a.

ismétlődő

KF

postai

nincs



1–2 év

–

47

Diplomás pályakövetés I. Intézmények



KJF

postai (kezdetben); online (most)

KRE



Megjegyzés

regisztrációs egész lapot kapnak intézmény a hallgatók végzettjei arról, hogy később megkereshetik-e pályakövetés céljából


1 év

–

online

nincs

kar végzettjei


1–3 év

ismétlődő

KRF

postai

rektori figyelemfelhívás



kevesebb, mint 1 év

ismétlődő

KTIF

vegyes (online és postai)

nincs



fél év – 3 év

–

ME

online

hírlevél

kar végzettjei


1 és 1,5 év

ismétlődő

MPANNI

postai

kísérőlevél



3 év

–

MÜTF

online

többszöri kiküldés



kevesebb mint 1–9

ismétlődő

NYME

online (BPFK); postai (AK, EMK); személyes (FMK, KTK, Savaria)

nincs

karok végzettjei


1–6 év

–

PE

online

nincs

karok végzettjei

n.a.

n.a.

–

PPKE

online (JÁK), nincs postai (VJK), vegyes (BTK – online és mélyinterjú)

karok végzettjei

n.a.

akit elértek ismétlődő (BTK); 1 és 3 évvel korábban végzettek (JÁK); 1 év (VJK)

PTE

telefonos

kar végzettjei minden képzési forma

48

nincs


1–5 év

–







Megjegyzés

SZE

online

nincs



n.a.

–

SZF

postai

e-mail

egész intézmény végzettjei re (2004, 2007); kar végzettjeire (ÜF 2005, 2006)


3 év

ismétlődő

SZFE

online, telefonos

nincs


csak nappali tagozat van

n.a.

ismétlődő

SZTE

postai

nincs



2–3 év (2007); 3–4 év (2006)

ismétlődő

TSF

postai (MVK); vegyes (EFK, PFK, MVK)

dékáni levél

karok végzettjei; szakok végzettjei (GFK személyügyi szervező)


n.a.

ismétlődő

WJLF

online (saját); személyes megkeresés (ZSKF-kutatás)

rektori levél



rögtön diplomázás után

ismétlődő

ZMNE

vegyes (interjú, fókuszcsoport, online)

nincs



1, 3 és 5

ismétlődő

ZSKF


telefon




–

Megjegyzés: n.a.: nincs adat

(A táblázatban szereplő adatok forrásai az intézményektől érkezett anyagok, valamint az intézménylátogatások alkalmával összegyűjtött információk. Az adatok 2008. március–június közötti időszakra vonatkoznak.) A táblázat tartalmazza a kialakítás alatt álló pályakövetési rendszerek ismert paramétereit is.

49


6. melléklet

A pályakövetést folytató intézmények kutatásainak nyilvánossága Intézmények

Hogy hozzák nyilvánosságra az eredményeket?

Publikálják? Intézményi szereplők tájékoztatása

AVKF

a kutatás anyagából kötet született, honlapon is rajta lesz

igen

mindenki számára nyilvánosak az eredmények

ÁVF

honlapon és kiadványként

igen

szakmai rendezvényeken, konferenciákon terjesztik, intézményvezetőknek és karrierirodáknak juttatják el

BCE

tervezik

nem

kari vezetők tájékoztatása, ők tájékoztatják az egyes karok szereplőit

BGF

tervezik

nem

rektori tanács tárgyalta

BKF

tervezik

nem

kidolgozás alatt

BME

kiadvány, honlap

igen

az intézmény összes dolgozója megkapja, plusz közintézmények

BMF

a kutatás anyagából kötet született igen


DE

kari vezetés és a minőségbiztosítással foglalkozók számára nyilvános (ÁJK: honlapon publikálták)

nem (ÁJK: igen)

kari vezetést és a minőségbiztosítással foglalkozókat tájékoztatják

DF

belső hálózaton hozták nyilvánosságra; ROP-os kutatás: záró konferencia, CD-n kiadják

igen

oktatók, HÖK-képviselők (belső hálózaton elérhető)

EJF

honlap (tervezik)

tervezik

nincs információ

EKF

nyomtatott kiadványok, konferenciakötet

igen

oktatók tájékoztatása, kötet, konferencia a témáról

ELTE

még sehogy

tervezik

adatok feldolgozás alatt

GDF

nem hozzák nyilvánosságra

nem

intézményvezetői körben hozzák nyilvánosságra

HFF

intézményvezetés tájékoztatása

nem

intézményvezetés tájékoztatása

IBS

alumni oldalon az alumni tagoknak, Karrier Napokon előadás formájában, oktatóknak elküldik

nem

oktatókat tájékoztatják az eredményekről

KE

nem hozzák nyilvánosságra, feldolgozás alatt áll

nem

adatok feldolgozás alatt

KF

kiadvány

igen


KJF

mindenki számára nyilvános lesz (kiadvány, honlap)

igen

mindenki számára nyilvánosak lesznek az eredmények

KRE

kutatási jelentés honlapon

igen

mindenki számára nyilvánosak lesznek az eredmények

KRF

belső munkaanyagként publikálták

nem

belső munkaanyag készül – oktatók tájékoztatása

50


Hogy hozzák nyilvánosságra az eredményeket?

Publikálják? Intézményi szereplők tájékoztatása

KTIF

belső hálózaton

nem

belső hálózaton – oktatók tájékoztatása

ME

kiadvány és a belső hálózaton

igen

kari kiadvány és belső tájékoztatás

MPANNI

nem hozták nyilvánosságra

nem

nem

MÜTF

honlapon publikálták, alumni és oktatói hírlevélbe küldték el az eredményeket

igen

oktatói hírlevélben elküldték az eredményeket, honlapra feltették

NYME

belső munkaanyagok

nem

belső munkaanyagok

PE

nincs adat

nem

nincs adat

PPKE

kiadvány és honlap (BTK); honlapon publikálták (JÁK)

igen

nyilvános eredmények

PTE

belső anyag, belső tájékoztató

nem

Kari Tanács ülésén tárgyalták az eredményeket

SZF

belső anyag, intézményvezetésnek, hallgatóknak, oktatóknak, hallgatói önkormányzatnak nyilvános

nem

belső anyag, intézményvezetésnek, hallgatóknak, oktatóknak, hallgatói önkormányzatnak nyilvános

SZFE

belső anyag, belső tájékoztatás az eredményekről

nem

belső anyag, belső tájékoztatás az eredményekről

SZTE

rövid ismertető az SZTE Alma Mater honlapján, ezen kívül belső anyagok

nem

intézményvezetői körben hozzák nyilvánosságra, valamint a Stratégiai Igazgatóság kapja meg

TSF

nem hozzák nyilvánosságra, csak karon belüli összefoglalók

nem

karon belüli összefoglalók tájékoztatják a kari szereplőket

WJLF

intézményvezetés tájékoztatása (saját); kiadvány (ZSKF-kutatás)

igen

intézményvezetés tájékoztatása (saját); mindenki számára nyilvános eredmények (ZSKF-kutatás)

ZMNE

kutatási jelentések a honlapon

igen

oktatók, munkatársak, hallgatók differenciált tájékoztatása

ZSKF

a kutatás anyagából kötet született igen



51

KISS LÁSZLÓ

külföldi gyakorlatok a diplomás pályakövetésben A diplomás pályakövetési rendszer kidolgozását célzó program megalapozásaként részletes helyzetfeltárást és adatgyűjtést kezdtünk a diplomás pályakövetés külföldi működésével, a jelenlegi gyakorlattal, tapasztalatokkal kapcsolatosan. Munkatársainkkal tizennyolc ország diplomás pályakövetési gyakorlatát vizsgáltuk meg, és feltérképeztük a diplomás pályakövetés nemzetközi – több ország bevonásával végzett kutatási, illetve több országot érintő központi fejlesztési – programjait: az Európai Bizottság (European Commission) szervezésében és támogatásával folytatott kutatásokat (CHEER, REFLEX), az Afrikai Egyetemek Szövetsége (Association of African Universities) támogatásával hat afrikai országban elvégzett vizsgálatokat (African Tracer Studies), valamint az európai és latin-amerikai egyetemek együttműködésével folytatott projekteket (Gradua – Graduate Follow-up in Latin America and Europe, PROFLEX).1 Az egyes országok felsőoktatási intézményei által végzett pályakövetéses gyakorlatok feldolgozásához elsődlegesen publikus anyagok – beszámolók, jelentések, tanulmányok, cikkek, interjúk – szolgáltak forrásként, de a vizsgálat kitért az adott országok statisztikai adatgyűjtési módszereire, a pályakövetéssel foglalkozó szakintézmények (statisztikai hivatalok, kutatóintézetek, minisztériumok stb.) internetes portáljaira, működésük törvényi hátterére, a kutatások finanszírozásának kérdéseire is. Vizsgálatunkat rövid kérdőíves adatgyűjtéssel egészítettük ki. A Nemzetközi Bologna Csoport (Bologna Follow Up Group) tagjainak kiküldött kérdőívekben a pályakövetéses vizsgálatok publikus formában nem hozzáférhető háttérinformációiról, a törvényi szabályozásról, a pályakövetés és a minőségbiztosítás kapcsolatáról tettünk fel kérdéseket.2

A diplomás pályakövetés szervezeti keretei Nemzetközi együttműködésen alapuló pályakövetéses vizsgálatok és fejlesztési programok 1998 ősze és 1999 tavasza között tizenegy európai ország (Ausztria, Csehország, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Hollandia, Németország, Norvégia, Olaszország, Spanyolország, Svédország) és Japán 1994–95-ben végzett hallgatói körében került sor egy reprezentatív felmérésre, melynek célja a diplomások pályakövetése, a munkaerőpiac és a felsőoktatás összefüggéseinek vizsgálata volt. A kutatás a Higher Education and Graduate Employment in Europe címet viselte, támogatása az Európai Bizottság (European Commission) TSER-programja (Targeted Socio-economic Research) keretében történt. Az iskolai pályafutás, az elhelyezkedés első lépései, a munkaerő-piaci karrier állomásai mellett olyan egyéb, szubjektív elemek is a (1) A z országok pályakövetési gyakorlatának feldolgozásában közreműködött: Ekler Gergely (Kanada), Ercsei Kálmán (Nemzetközi felmérések és programok), Erdődi Katalin (Spanyolország), Horváth Viktória (Franciaország), Kaposnyák Judit (Olaszország), Kasza Georgina (Svédország), Király Péter (Írország), Kiss László (Ausztria, Ausztrália, Németország, Svájc, Új-Zéland), Peti András (Románia), Polyacskó Orsolya (Egyesült Királyság), Roberts Éva (Amerikai Egyesült Államok), Selyem András Zsigmond (Hollandia), Sitko Katarzyna (Lengyelország) és Szöllősi Adrienne (Norvégia). (2) A kérdőívek kiküldését, értékelését és összegző elemzését Csekei László végezte el. A 46 megkeresett országból 10 küldött választ, ebből 9 visszaérkezett kérdőív volt felhasználható. Csekei László (2008): Ami a pályakövetési rendszerek mögött van. Educatio Társadalmi Szolgáltató Kht., kézirat.

53


vizsgálat középpontjába kerültek, mint a munkahellyel, a végzett munkával való elégedettség, valamint a felsőoktatás, az oktatási intézmény retrospektív értékelése.3 A vizsgálat lehetővé tette a nemzeti sajátosságok feltárását, valamint a nemzetközi összehasonlítást, a kelet- és nyugat-európai különbségek, valamint Európa és Japán közötti különbségek vizsgálatát. Hozzájárult az oktatás és a foglalkoztatás összefüggéseinek általános megértéséhez, és nem utolsósorban lehetővé tette a munkaerő-piaci karrier és a társadalmi-demográfiai háttér, a tanulmányi előmenetel és az ezzel összefüggő személyes és szakmai kompetenciák összefüggéseinek vizsgálatát. A CHEER folytatásaként indult el 2004-ben a REFLEX (The Flexible Professional in the Knowledge Society) nevet viselő vizsgálatsorozat, amely hasonlóan az előbbihez, a diploma és a későbbi pályafutás összefüggéseit kívánta feltárni. A REFLEX támogatója az Európai Bizottság (European Commission) a STREP (Special Targeted Research Projekt) keretében, központi koordinátora Rolf van der Velden, a Maastrichti Egyetem Oktatás- és Munkaerő-piaci Kutatóközpontjának (Researchcentrum voor Onderwijs en Arbeidsmarkt) programvezetője volt. A REFLEX projekt folyamatosan bővülő részvétellel tizenöt partnerországra terjedt ki – Ausztria, Finnország, Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Spanyolország, Nagy-Britannia, továbbá Belgium, Csehország, Portugália, Svájc, Japán és Észtország.4 A CHEER-hez képest a REFLEX elsődleges célkitűzéseiben némi hangsúlyeltolódást láthatunk: fő kutatási témáját a tanulmányok és a munkaerőpiac közötti összefüggésrendszer, a személyes és szakmai kompetenciák vizsgálata, a kompetenciák fejlődése és szerepe jelentette. A vizsgálat az alapvető munkaerő-piaci kérdések mellett többek között arra kereste a választ, hogy milyen kompetenciák szükségesek ahhoz, hogy a végzett diplomások megfelelően elláthassák szakmai feladataikat, hogyan járulhatnak hozzá a felsőoktatási intézmények ezen kompetenciák fejlesztéséhez, milyen dinamika érvényesül a diplomások munkaerő-piaci elhelyezkedésében, milyen konfliktusok alakulhatnak ki a diplomás munkavállalók, a munkáltatók és más munkaerő-piaci szereplők között, és nem utolsósorban milyen lehetőségek adódnak ezen konfliktusok felszámolására. Az afrikai egyetemeken végzett diplomások elhelyezkedési lehetőségeiről, az oktatás és a munkaerőpiac kapcsolatáról nagyon kevés információ állt rendelkezésre. Az 1980-as években az UNESCO sok kutatást támogatott, amelyek azonban elsősorban a foglalkoztatás kérdés körével foglalkoztak, diplomás pályakövetésre, az elhelyezkedési esélyek vizsgálatára nem nyújtottak lehetőséget. 1996 és 1999 között az Afrikai Egyetemek Szövetsége (Association of African Universities) támogatásával hat afrikai országban (Ghána, Kenya, Malawi, Nigéria, Tanzánia, Uganda) tíz pályakövetéses vizsgálat készült. A Study Programme in Higher Education Management in Africa során a Kasseli Egyetem kutatói által kidolgozott mintakérdőívet alkalmazták, a standardizált vizsgálatot egyes esetekben dokumentumelemzéssel, illetve tanárok, hallgatók és munkaerő-piaci szereplők körében végzett kiegészítő kérdőíves felmérésekkel kötötték össze. Az egyes kutatásokban összesen több mint hatezer diplomást kerestek meg a kérdőívekkel. Az első szakaszban elkészült tíz esettanulmányt a második szakaszban összehasonlító vizsgálatoknak vetették alá. 2000 februárjában Pretoriában, majd 2000 augusztusában Kasselben (3) A kutatás során postai kérdőíves vizsgálatot végeztek, továbbá 200 kiválasztott területen hallgatói, 150 kiválasztott területen pedig munkaadói interjúkat készítettek. Módszertani szempontból alkalmazkodtak az egyes országok regionális és oktatási sajátosságaihoz, a mintanagyságot országonként legalább 3000 főben határozták meg. A kérdőíves kutatást az adott országok kutatócsoportjai koordinálták, a címek beszerzésének módja is országonként eltérő volt (központi adatbázis, intézményi adatbázis). (4) Külső résztvevőként Svédország is beépítette a REFLEX-kutatást éves statisztikai felmérésébe. http://www.fdewb.unimaas.nl/roa/reflex/documents%20public/publications/REFLEX_Sweden.pdf

54

KÜLFÖLDI GYAKORLATOK A DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETÉSBEN

workshopokat szerveztek, amelyek a szakmai ismeretek bővítésének lehetőségét is nyújtották a programban részt vevő afrikai kutatók számára. A kutatások eredményeit egy 2001-ben Fokvárosban szervezett konferencián (Globalisation and Higher Education: View from the South) ismertették és összegezték.5 Európai és latin-amerikai egyetemek együttműködésében zajlott a GRADUA (Graduate Follow-up in Latin-America and Europe) projekt, amely tíz európai és tíz latin-amerikai egyetem részvételével a különböző országokban működő pályakövetési gyakorlatok módszereinek egységesítését, a felmérési és elemzési módszerek összehangolását kívánta elvégezni, hogy az egyes országok vizsgálati eredményeit a későbbiekben szisztematikus összehasonlító elemzésnek lehessen alávetni.6 A program nem kevésbé fontos célja volt, hogy a kutatási eredmények széles körű publikálásával a pályakövetéses vizsgálatokból korábban kimaradó intézmények számára is vonzóvá tegye a munkálatokat, ezáltal növekedhet a vonatkozó kutatások száma, és bővülhet a rendelkezésre álló adatok mennyisége.7 Ugyancsak európai és latin-amerikai egyetemek részvételével működik a PROFLEX (El Profesional Flexible en la Sociedad del Conocimiento) program, amely a REFLEX-hez hasonló célokkal és vizsgálati szempontokkal dolgozva a latin-amerikai felsőoktatás helyzetét és a diplomások elhelyezkedésének tapasztalatait, a munkavállalás és a szakmai pályafutás különböző szakaszaiban szükséges készségeket kívánja felmérni, továbbá olyan egységes mutatókat kíván kidolgozni, amelyek a latin-amerikai országok számára referenciaként szolgálhatnak, és lehetővé tehetik az eredmények széles körű nemzetközi összehasonlítását. A program eddig lezárult szakaszában öt országról (Franciaország, Nagy-Britannia, Németország, Spanyolország, Mexikó) készült összehasonlító tanulmány.8 A kutatási tevékenységen túl a program céljai között szerepel, hogy szorosabb együttműködés alakuljon ki Európa és Latin-Amerika országai között a felsőoktatásban, valamint a diplomás munkavállalók foglalkoztatása terén is. A nemzetközi együttműködésben zajló kutatások, a pályakövetési programok összehangolt nemzetközi fejlesztése természetesen a részt vevő országok saját pályakövetési rendszereinek működését, kiépülését is hivatott segíteni. Az egyes országok pályakövetési módszerei meglehetősen heterogének; a skála a teljesen központosított, hivatalos rendszerektől az egyes egyetemek által külön-külön szervezett, más módszerekkel végrehajtott vizsgálatok laza hálójáig terjed. A felmérések lebonyolítását a felsőoktatás, a munkaerő-piaci elemző szektor és az oktatáspolitikai ágazat többé-kevésbé jól körülhatárolható intézménycsoportjai végzik. Statisztikai hivatalok, állami vagy független kutatóintézetek, ágazati minisztériumok, munkaerőpiaci szervezetek, nonprofit vagy piaci tanácsadó szervezetek és maguk az érintett felsőoktatási intézmények is kiveszik a részüket a felsőoktatásban végzettek munkaerő-piaci érvényesülését, beilleszkedését, a diplomások munkaerőpiacának jellegzetességeit, valamint a felsőoktatási tanulmányok hasznosulását, esetenként az intézményértékelést is szolgáló diplomás pályakövetéses vizsgálatokból. (5) http://www.uni-kassel.de/wz1/f_allepro/f_abs003.htm http://www.aau.org/studyprogram/ (6) A kutatás során a módszertani alapelvek kidolgozása után angol és spanyol nyelven kutatási kézikönyvet adtak ki – a Graduate Follow-Up Instruments and Recommendations Manual a program honlapjáról ingyenesen letölthető. http://www.gradua2.org.mx/ http://www.gradua2.org.mx/english.html (7) A programot az Európai Bizottság (European Commission) a Columbus Program keretében támogatja. (8) Az elkészült tanulmányok az Universidad Politécnica de Valencia kutatóközpontjának (CEGES) oldaláról ingyenesen letölthetők. http://www.upv.es/entidades/CEGES/menu_621135c.html

55


Statisztikai hivatalok központi felmérései; a diplomás munkaerőpiac vizsgálata Több vizsgált ország is központi felmérésekkel, az állami statisztikai hivatalok révén igyekszik képet kapni a diplomások munkaerő-piaci esélyeiről. Svájcban 1977-ben kezdték meg a központilag szervezett diplomás pályakövetéses felméréseket. A Szövetségi Szakképzési és Technológiai Hivatal (Bundesamt für Berufsbildung und Technologie, BBT) és a Képzési és Kutatási Államtitkárság (Staatssekretariat für Bildung und Forschung, SBF) által támogatott kutatást minden második évben ismétlik; a felmérés teljes körű, minden, az adott évben végzett diplomást megkeresnek. 1998-tól a diplomás pályakövetéses vizsgálatokért a Szövetségi Statisztikai Hivatal (Bundesamt für Statistik, BFS) felelős. A felmérés többoldalú együttműködést igényel, a BBT és az SBF mellett az egyes intézményekkel is szoros a munkakapcsolat, a technikai lebonyolításba piac- és társadalomkutató intézeteket is bevonnak. A Szövetségi Statisztikai Hivatal összefoglaló jelentései makroelemzés-jelleggel számolnak be a kutatási adatokból nyert eredményekről. Egyes egyetemekre vonatkozó elemzéseket nem szerepeltetnek az összegzésben, és alapesetben a képzésterületeket is csak mint független változót vonják be a munkaerő-piaci folyamatok ábrázolásába.9 A svéd statisztikai rendszerben több hivatalosan gyűjtött adatot is használnak a mintavételen alapuló felmérések helyett. Az adatgyűjtést a Statistika Centrabyran (SCB) végzi. Svédország állampolgárainak bejelentési kötelezettségük van, a nyert adatokból központilag követhető egy-egy személy pályafutása, oktatási, szakmai életútja. Az SCB az adatgyűjtésen túl számos oktatásstatisztikai elemzést is végez, nemcsak a felsőoktatásból, hanem a felső-középfokú oktatásból kilépőket is vizsgálják. Az elemzések alapjául szolgáló kutatásokat minden második évben a felső-középfokot befejezők, valamint a graduális és posztgraduális vizsgáikat sikeresen teljesítők között, három évvel a befejezés után végzik el. Központi adatszolgáltatáson alapul a dán pályakövetési rendszer is. A 2002-ben elfogadott oktatási törvény kötelezi az intézményeket, hogy a képzés minőségével kapcsolatosan információkat szolgáltassanak. Ezen információk közé tartoznak a végzési és lemorzsolódási, valamint a végzés utáni foglalkoztatási adatok is. A pályakövetési adatokat éves rendszerességgel a Tudományos, Technológiai és Innovációs Minisztérium hozza nyilvánosságra.10 Ami Kanadát illeti: a Statistics Canada a Humánerőforrás-fejlesztési Hivatallal együttműködve 1978 óta minden negyedik évben megszervezi a National Graduate Survey-t, amely elsődlegesen a frissdiplomások munkaerő-piaci integrációjának kérdéseire keresi a választ. A végzettek köréből rétegzett mintát vesznek annak érdekében, hogy pontos adatokat kapjanak adott tartomány, képzési program és tudományterület tekintetében. 1978-ban, 1984-ben, 1988-ban, 1992-ben, 1997-ben és 2002-ben végeztek kutatást a két évvel korábban kikerült diplomások körében. Az adatokat egyéb publikált forrásokkal is összevetik: a népszámlálás, a Munkaerő Felmérés (Labour Force Survey, LFS), a Felsőoktatási Hallgatói Információs Rendszer (Postsecondary Student Information System, PSIS) adataival, az Egyesült Államokba Költözött Diplomások Vizsgálata (Survey of Graduates Who Moved to the United States, SGMUS) eredményei vel, valamint a korábbi NGS-vizsgálatokkal.

(9) A kapott adatok alkalmasak arra, hogy képzésterületi bontásban is szülessenek elemzések. Ezt a feladatot az egyes felsőoktatási intézmények mellett az AGAB (Arbeitsgemeinschaft für akademische Berufs- und Studienberatung – Foglalkozási és Tanulmányi Tanácsadó Munkaközösség) végzi, 2007-től az SBDD (Schweizerische Dienstleistungszentrum Berufsbildung, Berufs-, Studien- und Laufbahnberatung) részeként. (10) Csekei László (2008): Ami a pályakövetési rendszerek mögött van. Educatio Társadalmi Szolgáltató Kht., kézirat.

56


Franciaországban a munkaerő-piaci folyamatokkal foglalkozó Nemzeti Statisztikai Hivatal (Institut National de la Statistique) tevékenysége kiterjed a diplomás szegmens vizsgálatára is – elsősorban a diplomás munkanélküliség kérdéseit kutatják. Olaszországban a Központi Statisztikai Intézet (Istituto Nazionale di Statistica, ISTAT) 1989 óta vizsgálja a felsőoktatásban végzett hallgatók munkaerő-piaci érvényesülésének kérdéseit. 1989-ben az 1986-ban végzett diplomások körében végeztek pályakövetéses kutatást. A felmérés megismétlődött 1991-ben, 1995-ben, 1998-ban és 2001-ben, szintén a diplomát követő harmadik évre vonatkozóan, 2004-ben pedig a középiskolásokra is kiterjesztették az adatgyűjtést. Az egyesült államokbeli National Center for Educational Statistics (NCES) is számos vizsgálatot végez a felsőoktatásban tanulók és a végzettek között; pályakövetés szempontjából a Baccalaureate & Beyond felmérést érdemes megemlíteni. Ennek keretében utolsó éves hallgatókat kérdeznek meg jövőbeli terveikről, a munkavállalással és az esetleges továbbtanulással kapcsolatos elvárásaikról, majd a későbbi pályakövető vizsgálat során a baccalaureate fokozat megszerzése utáni tanulmányi és munkavállalási tapasztalataikat mérik fel. A lengyel Központi Statisztikai Hivatal (Główny Urza,d Statystyczny) kétszer végzett alapos kutatást e témával kapcsolatban: a különféle típusú iskolákban végzett diákok pályakövetésére vonatkozó vizsgálatokat 1994-ben (mely az 1989 és 1994 között végzett diákokra vonatkozott) és 1997-ben (az 1994 és 1997 között végzett diákokra vonatkozóan) folytattak. A Központi Statisztikai Hivatal által végzett elemzések általános jellegűek, nem térnek ki az egyes felsőoktatási intézményekben végzett fiatalok helyzetének és kilátásainak vizsgálatára, a személyes és intézményi vonatkozásokra. A központi, állami statisztikai felvételek elsősorban a felsőoktatás és a munkaerőpiac kapcsolatára, illetve a diplomások munkaerő-piaci integrációjára, általános elhelyezkedési esélyeire vonatkoznak. A nagy mintákon lefolytatott, rendszeres felmérések eredményeként plasztikus idősoros adatok állnak a statisztikusok rendelkezésére, amelyeken jól követhetőek a diplomás munkaerőpiac változásai. Hasznosulásuk elsősorban a kormányzati, ágazati tervezés szintjén történik: munkaerő-piaci és felsőoktatás-fejlesztési stratégiák kialakításához, tervezéséhez járulnak hozzá, de a publikált eredmények természetesen fontos információtartalommal bírnak az egyéb szereplők – a felsőoktatási intézmények, a felsőoktatásban tanulók, a végzettek, illetve a szélesebb közvélemény – számára is. A központilag szervezett hivatalos diplomás pályakövetéses felmérések hatásköre nem minden esetben terjed ki egy-egy ország minden intézményére. Szövetségi államokban nem egyszer találkozhatunk tartományi szervezésű, alkalmasint az összállami vizsgálat mellett működő pályakövetési rendszerekkel is. A német szövetségi tartományok közül elsőként Bajorország kormányzata döntött úgy, hogy szükség van egy tartományi szintű diplomás pályakövetéses vizsgálat elvégzésére.11 A kutatással a Münchenben működő Bajor Állami Felsőoktatás-kutató és Felsőoktatás-tervező Intézetet (Bayerische Staatsinstitut für Hochschulforschung und Hochschulplanung – IHF) bízták meg. A kutatás során valamennyi bajorországi felsőoktatási intézmény végzett hallgatóját megkérdezik, a hosszú távú cél egy Bajor Diplomás Panelvizsgálat lefolytatása. A tervek szerint a diplomaszerzés után másfél, majd öt év után keresik meg kérdéseikkel a végzetteket; a kérdőívek elkészítésében arra törekednek, hogy megfeleljenek más központilag szervezett németországi kutatásoknak. (11) 2007-ben Baden-Württemberg tartomány kormányzata is pályakövetéses vizsgálat elvégzésével bízta meg a Tartományi Statisztikai Hivatalt. A vizsgálatba 2002 és 2005 között három tartományi főiskolán – Hochschule für Technik Stuttgart, Hochschule für Wirtschaft und Umwelt Nürtingen-Geislingen, Hochschule Mannheim – végzett háromezer diplomást vontak be.

57


Tartományi szervezésű felméréseket találhatunk Kanadában is; a British Columbia Felsőoktatási Minisztériuma 1988 óta működteti a CISO (College and Institute Student Outcomes) projektet, amely munkaerő-piaci és egyetemértékelési kérdésblokkokat tartalmaz, az adatgyűj tést pedig a British Columbia Statisztikai Hivatala (BC Stats) végzi. Kisebb volumenű tartományi felmérést készített 2002-ben Alberta Állam Felsőoktatási és Technológiai Minisztériuma is.

Minőségfejlesztési ügynökségek felmérései; hivatalos minőségbiztosítás és pályakövetés A diplomás pályakövetéses felméréseket ugyanakkor nem csak a speciális (makro)gazdasági és munkaerő-piaci folyamatok megismerésére lehet felhasználni. A végzett hallgatók elhelyezkedési, általános munkaerő-piaci esélyei a kibocsátó intézmények tevékenységének is mutatói lehetnek – ebből következik számos esetben a diplomás pályakövetés és a felsőoktatási minőségbiztosítás összekapcsolása. Angliában az 1993-ban létrehozott Higher Education Statistics Agency (Felsőoktatási Statisztikai Ügynökség, HESA) éves felmérései – Destinations of Leavers from Higher Education (DLHE) – képezik a diplomások pályakövetésének alapját. A HESA két felmérés keretében szervezi a diplomások pályakövetését. A DLHE vizsgálat, módosításokkal ugyan, de 1994 óta minden évben fél évvel a tanulmányok befejezése után méri fel a végzettek elhelyezkedését, a kérdőívek feldolgozását pedig a National Centre for Social Research végzi. Az 1997-ben alapított Minőségbiztosítási Ügynökség (Quality Assurance Agency, QAA) a felsőoktatási intézményekkel együttműködésben határozza meg a felsőoktatás minőségének indikátorait, és ezek alapján értékeli az intézmények működését, továbbá gyakorlati útmutatójában javasolja az intézmények számára a pályakövetésből származó információk felhasználását. A HESA mellett fontos, pályakövetést is érintő kutatásokat szervez a Higher Education Careers Service Unit (HECSU) is, amely többek között a karrier- és pályatanácsadással kapcsolatos kutatásokról és fejlesztésekről, felsőfokú képzésekről, munkaerő-piaci fejleményekről, nemzetközi gyakorlatokról nyújt információkat az érdekelteknek. A DLHE adataira támaszkodva többféle szempont alapján (nem, nemzetiség stb.) is elemzéseket végez a felsőfokú képzésben részt vevők (ideértve a posztgraduális képzést is) munkaerő-piaci integrációjáról, ezen túl pedig számos önálló adatgyűjtést is finanszíroz. Az 1971-ben alapított ír Felsőoktatási Hatóság (Higher Education Authority) koordinálásával 1982 óta évente sor kerül a diplomások központi pályakövetéses felmérésére. A vizsgálatot az egyetemek karrierirodái és a felsőoktatási minőségbiztosításért felelős Higher Education Training Awards Council (HETAC) szervezi, az eredményeket a Felsőoktatási Hatóság által kiadott What do graduates do? című kötetekben hozzák nyilvánosságra. Központi pályakövetéses vizsgálatok segítségével követik nyomon a skót felsőoktatási intézmények végzettjeit is – az On Track 1 öt éven át követi a 2004-ben, az On Track 2 pedig a 2007ben végzett hallgatókat.12 A skót felsőoktatás irányítása a skót kormány hatáskörébe tartozik, a statisztikai adatok és különböző egyéb információk gyűjtése, feldolgozása és nyilvánosságra hozatala a Skót Finanszírozási Tanács (The Scottish Founding Council) feladata. Spanyolországban a diplomás pályakövetés a 2000-es évek elején került a kormány és az ágazat érdeklődésének középpontjába. A felsőoktatási rendszer versenyképességének átfogó vizsgálata központi alapokon és módszertanon nyugvó felmérés szükségességét vetette fel, az egyes egyetemek által a korábbiakban végzett pályakövetéses vizsgálatok ugyanis esetlegességük és eltérő kereteik miatt nem tudtak megfelelő válaszokat adni a felmerülő kérdésekre. (12) Csekei László (2008): Ami a pályakövetési rendszerek mögött van. Educatio Társadalmi Szolgáltató Kht., kézirat.

58


A hosszas politikai és szakpolitikai vitákat kiváltó felsőoktatási törvény végül új központi szerveket – Felsőoktatási Koordinációs Tanács (Consejo de Coordinación Universitaria) és Nemzeti Minőségellenőrzési és Akkreditációs Ügynökség (Agencia Nacional de Evaluación de la Calidad y acreditación, ANECA) – hozott létre a felsőoktatás minőségbiztosításának és a munkaerő-piaci versenyképesség vizsgálatára és felügyeletére, amelyek többek között a diplomások pályakövetéses vizsgálatának koordinálását is ellátják. Mivel 2003 után rohamosan nőtt a pályakövetéses vizsgálatokat végző intézmények száma, az ANECA az egyetemeken működő karrierirodák adatbázisainak, felméréseinek felhasználásával központi adattár és egységes szempontok alapján végzett elemzések kidolgozását kezdte szorgalmazni.13 A program kezdetén számos nehézséget kell leküzdeniük a központi adatbázis kidolgozásán munkálkodó szakembereknek. Mivel minden karrieriroda saját optimális működését szem előtt tartva menedzseli tevékenységét, ezért adataik heterogének, egymással nehezen összevethetők. Problémákat okoz az adatok hozzáférhetősége: a karrierirodák különböző adatbázisokból dolgoznak, melyek különböző formátumokban, különböző szervereken vannak tárolva, illetve egy részüket a felméréssel megbízott alvállalkozók kezelik. Nehezítő tényezőként jelentkezik, hogy az adatszolgáltatáshoz, az adatok megosztásához időre van szükség, és ugyancsak csökkenti a hatékonyságot a decentralizáltság: a vizsgált tevékenységeket (pályakövetés, szakmai gyakorlat, munkakeresés) az egyetemeken belül nem feltétlenül egy szerv koordinálja, ami akár egy intézményen belül is akadályozhatja az egységes adatbázis kialakítását. Románia diplomás pályakövetési gyakorlata is az oktatáspolitika munkaerő-piaci szempon tokhoz való alkalmazkodása és a felsőoktatási minőségbiztosítás kettősségében gyökerezik. Az Oktatási és Kutatási Minisztérium irányítása alatt álló Országos Műszaki és Szakmai Oktatási és Képzési Fejlesztési Központ (Centrul Nat,ional de Dezvoltare a Înva˘t,a˘mântului Profesional s,i Tehnic) által vezetett Phare TVET Projekt a munkaerő-piaci igények és az oktatás összehangolásának kérdéseit vizsgálta, az egyes intézmények saját pályakövetési eredményei pedig a Román Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (Agent,ia Româna˘ de Asigurare a Calita˘t,ii în Înva˘t,a˘mântul Superior – ARACIS) által előírt belső minőségértékelő jelentések fontos elemét képezik.

Egyetemi irányító szervek, szövetségek országos érvényű diplomás pályakövetése Jellegét tekintve a minőségbiztosítási ügynökségek által végzett felmérésekhez hasonlíthatóak azok a vizsgálatok, amelyekben központi egyetemi, irányítási és érdekképviseleti funkciókat is betöltő szervek koordinálják a végzett hallgatók pályakövetését. Ezt a gyakorlatot követi Új-Zéland, amelynek felsőoktatása egészen egyedi jellemzőkkel rendelkezik. Az 1870-ben alapított University of New Zealand 1961-ben az egyetemi törvény értelmében hét független és autonóm egyetemre vált szét, az új egyetemek közös érdekképviseleti, irányító testületeként pedig létrehozták az Új-Zélandi Alkancellári Bizottságot (New Zealand Vice-Chancellors’ Committee – NZVCC), amelyben az egyetemek legfőbb vezetői, az alkancellárok (vice-chancellor) képviseltették magukat.14 Tízévi működés után a szervezetet megbízták a végzett egyetemi hallgatók pályakezdési körülményeinek vizsgálatával. Az NZVCC-n belül létrehozott Standing Committee on Graduate Employment feladata lett a pályakövetés módszerének kidolgozása és az évenkénti rendszerességgel ismétlődő pályakövetéses vizsgálatok lebonyolítása. (13) Az ANECA és a karrierirodák közötti együttműködés az adatmegosztáson túl általános módszertani és minőségbiztosítási kérdésekre, továbbképzésekre, az ANECA által finanszírozott központi munkaerő-piaci felmérésekre és nemzetközi kapcsolatok kiépítésére is kiterjed. (14) http://www.teara.govt.nz/1966/E/EducationUniversityUniversityOfNewZealand/GrowthAndDissolution/en

59


Az NZVCC első diplomás pályakövetéses jelentését 1976-ban adták ki az 1973 júliusa és 1974 júniusa között végzett hallgatók pályakezdésének körülményeiről. A jelentések 1996-ig a Graduate Employment in New Zealand címen kerültek kiadásra. 1997-től kisebb módszertani változtatások után új sorozat indult, amely már a University Graduate Destinations nevet viselte.15 Széles körű együttműködés jellemzi az ausztrál diplomás pályakövetés szervezeti hátterét. Bár a felméréseket 1972 óta a Graduate Careers Australia (GCA, korábban Graduate Careers Council) nevű nonprofit szervezet, tehát nem szigorú értelemben vett egyetemi-egyetemvezetői testület szervezi, a kormányzati és a szakmai szervezetek, felsőoktatási intézmények tevékeny részt vállalnak azok koordinálásában és lebonyolításában. A GCA igazgatóságában képviselteti magát az Ausztrál Alkancellári Bizottság (Australian Vice-Chancellor’s Committee), az Ausztrál Nevelési, Oktatási és Tudományos Minisztérium (Department of Education, Science and Training) és a Diplomás Karrier-tanácsadó Irodák Országos Szövetsége (National Association of Graduate Careers Advisory Services, NAGCAS) is. Az oktatásfejlesztési szolgáltatások, a központi tervezés segítése mellett a szervezet széles körben ismert, nagy látogatottságú, könnyen kezelhető honlapot is üzemeltet, amely fontos segítséget nyújt a diplomások, felsőoktatási hallgatók, oktatási és munkaerő-piaci szakemberek számára a munkaerő-piaci folyamatok megismeréséhez, az álláskereséshez, valamint a pályatervezéshez. Hollandiában a VSNU (Vereiniging van Universiteiten – Holland Egyetemek Szövetsége) ösztönzésére 1998-ban kialakított rendszerben valamennyi holland egyetem részt vesz. Az éves jelentések a WO-Monitor (wetenschappelijk onderwijs) címet viselik. A felmérés koordinálását a VSNU-val együttműködve a Maastrichti Egyetem Képzés- és Munkaerőpiac-kutató Intézete (ROA – Researchcentrum voor Onderwijds en Arbeidsmarkt) végzi.16 A holland oktatási kormányzat komoly figyelmet szentel a diplomás pályakövetési eredményeknek. A ROA minden évben átfogó jelentésben számol be a holland Oktatási Minisztériumnak a felmérés tapasztalatairól, az adatokat pedig rendszeresen felhasználják különböző kormányzati szervek információigényei nek kielégítésére. A felsőoktatási intézmények saját minőségbiztosítási tevékenységük során veszik figyelembe a pályakövetési eredményeket – készülnek összehasonlító elemzések is, bár Rolf van der Velden, a ROA programvezetője szerint az összehasonlítás problematikus kérdésnek számít.17

Felsőoktatási intézmények autonóm pályakövetése Nem minden országban találkozhatunk központilag szervezett, országos hatókörű, egységes pályakövetési rendszerekkel. Döntően az oktatási intézmények saját szervezésű vizsgálatain alapszik a német, az osztrák, valamint a központi statisztikai felmérések ellenére a francia és az olasz diplomás pályakövetés. A németországi pályakövetéses vizsgálatok egyik fő központja a Kasseli Egyetem. Az egyetemek közötti együttműködés – egyfajta alulról szerveződő centrali(15) A tizenkét óceániai szigetország – Cook-szigetek, Fidzsi-szigetek, Kiribati, Marshall-szigetek, Nauru, Niue, Nyugat-Szamoa, Salamon-szigetek, Tokelau, Tonga, Tuvalu, Vanuatu – közös tulajdonában és irányítása alatt álló University of the South Pacific is igyekszik követni végzett hallgatóit. Pályakövetési rendszerüket az új-zélandi oktatási kormányzattal szoros együttműködésben, az ausztrál és új-zélandi minták felhasználásával alakították ki. Az egyedülálló egyetem egyedülálló problémákkal küzd: vonzáskörzete 33 millió km2-t tesz ki, mindösszesen mintegy 1,3 millió lakossal. A felmérés két részből áll össze: a Graduate Destination Survey a munkaerő-piaci helyzet elemeire kérdez rá, a Program Experience Survey pedig a tanulmányok utólagos értékelését kéri a volt hallgatóktól. (16) A Maastrichti Egyetemen kívül további tíz intézményben a ROA végzi a felmérés lebonyolítását is, két egyetem saját szervezésében intézi a kutatást. (17) E-mail interjú Rolf van der Veldennel, a Maastrichti Egyetem tanárával, a Képzés- és Munkaerőpiac-kutató Intézet (ROA) programvezetőjével. 2008. június.

60


zálás – példáját láthatjuk a Kasseli Egyetem felmérései kapcsán; az 1983 óta végzett rendszeres felmérés egyre alaposabban kidolgozott módszertanát az egyetem kutatói más németországi egyetemek felméréseihez is mintaként adják (például Mainzi Egyetem, Mannheimi Egyetem), egyes egyetemek a kasseli felmérésekhez kapcsolódnak (például Siegeni Egyetem, Dortmundi Főiskola). A Kasseli Egyetem Nemzetközi Felsőoktatás-kutató Központja 2006-ban jött létre – korábban a Kasseli Egyetem Foglalkozás- és Felsőoktatás-kutatási Tudományos Központja nevet viselte (Wissenschaftliches Zentrum für Berufs- und Hochschulforschung). A kutatóintézet jelenlegi nagy programja egy ötven németországi egyetem és főiskola együttműködésével, mintegy nyolcvanezer diplomás körében 2007–2009 között végzett vizsgálat, amely a Tanulmányi feltételek és a hivatásbeli siker (Studienbedingungen und Berufserfolg) címet viseli. Ugyancsak a Kasseli Egyetem kezdeményezésére alakult 2006 májusában a NABS (Netzwerk Absolventenstudien), amely első ülését Kasselben tartotta az INCHER-Kassel és a Freie Universität Berlin szervezésében, a Német Rektori Konferencia támogatásával. Célja a németországi pályakövetéses vizsgálatok támogatása, professzionalizálása, valamint a kutatóintézetek és az oktatási intézmények közti információáramlás elősegítése – 2007 végéig közel száz német felsőoktatási intézmény és kutatóintézet csatlakozott a hálózathoz.18 Ausztriában a diplomások munkaerő-piaci elhelyezkedésének vizsgálatát általában maguk a képző intézmények végzik, központi módszertan, központi szervezésű pályakövetéses vizsgálatok nincsenek. A kapott adatok felhasználása az egyetemi autonómia eredményeként az intézményekre van bízva, központi szabályozás nem kötelezi őket az eredmények bármilyen szempontból történő figyelembevételére. Az intézményi felmérések a különböző módszerek miatt nem igazán alkalmasak arra, hogy összehasonlítás alapját képezzék, ritka a teljes diplomás körre kiterjedő vizsgálat, inkább egyetemi, oktatáspolitikai eseményhez vagy munkaerőpiaci jelenséghez kötődő szakspecifikus kutatásokkal találkozhatunk.19 A felsőoktatási intézmények saját hatáskörükben végezhetnek volt hallgatóik munkaerőpiaci sikerességét mérő felméréseket Szlovákiában is, de rendszeresen végzett, kifejezetten pályakövetéses vizsgálatokról nincsenek információink.20 Az olasz statisztikai hivatal, az ISTAT vizsgálataival összhangban működik a Bolognai Egyetem által kezdeményezett, és mára széles körű egyetemközi együttműködéssé bővült éves diplomás pályakövetéses felméréssorozat. Az AlmaLaurea Program az egyetem statisztikai elemző csoportjának (Osservatorio Statistico dell’Universita di Bologna) kezdeményezésére egy saját hallgatóit érintő 1994-es kutatásból nőtte ki magát. Ezen vizsgálat kibővített folytatásaként 1997-ben kezdtek rendszeres pályakövetéses vizsgálatok végzésébe, amelyhez az évek során egyre több felsőoktatási intézmény csatlakozott, a programot pedig a részt vevő egyetemek küldötteiből álló bizottság irányítja. Mára negyvenöt egyetem vesz részt a munkában, így a felmérések a végzett hallgatók összesen mintegy 67 százalékát érintik. Ugyancsak egyetemközi együttműködésben zajlik a lombard egyetemek által folytatott STELLA program, amely elsősorban regionális keretek között, regionális kérdésekre keres válaszokat. A STELLA keretében szintén évenként végeznek diplomás pályakövetéses vizsgálatokat. (18) A Kasseli Egyetem Nemzetközi Felsőoktatás-kutató Központja nemcsak a német egyetemek számára kínál módszertani modellt és szakmai segítséget, hanem távoli térségek, Afrika, Latin-Amerika, Délkelet-Ázsia különböző államainak, egyetemeinek diplomásvizsgálatait is szervezi, összefogja. (19) Kevés a több egyetem együttműködésével, bevonásával végzett vizsgálat. Átfogónak nevezhető a Fessel-Gfk Institut bécsi, grazi és linzi egyetem végzett orvostanhallgatói körében 1998-ban telefoninterjús módszerrel lefolytatott felmérése, melyet az intézet beépített az egyetemi rangsorkészítés speciális elemei közé. (20) Csekei László (2008): Ami a pályakövetési rendszerek mögött van. Educatio Társadalmi Szolgáltató Kht., kézirat.

61


Követik saját végzettjeiket a központi statisztikai felmérés mellett az egyes egyetemek, főiskolák Svájcban is – elsősorban a szerzett kompetenciák hasznosulását, az intézményben tanultakkal való elégedettséget tudakolják, de eközben a kétéves ritmusban zajló központi felmérés kiegészítéseként is felhasználják a kapott eredményeket. Sajátos az Amerikai Egyesült Államok pályakövetési gyakorlata is. Az NCES vizsgálatai mellett az egyes intézmények maguk is megkérdezik végzettjeiket munkaerő-piaci helyzetükről – a felmérések módszereit és részletes adatait azonban általában szakmai, illetve üzleti titokként kezelik, az eredményeket pedig elsősorban marketingcélokra használják fel. A vizsgált egyetemek és főiskolák honlapjainak tanulmányozása azt az eredményt mutatja, hogy az intézmények rendszerint nem végeznek vagy nem teszik közzé az interneten a hosszú éveken át tartó követéses vizsgálatokat a végzett hallgatókról, hanem többségük a diploma megszerzését követően egyszeri lekérdezés során szerez információkat a végzett hallgatók tevékenységéről.21

Kutatóintézetek által végzett vizsgálatok A diplomás pályakövetés eredményei természetesen társadalomtudományi, közgazdaságtudományi elemzések alapjául is szolgálhatnak. A központi statisztikai felmérések, az elsősorban minőségbiztosítási indíttatású vizsgálatok esetében is gyakran találkozhatunk tudományos igényű és célú (másod)elemzésekkel, az adatok alapján íródott tudományos cikkekkel, publikációkkal, de arra is találhatunk példákat, hogy a diplomás pályakövetési felmérések egy-egy tudományos intézet önálló kutatási programjaként működnek. A hannoveri Hochschul-Informations-System GmbH (HIS) hosszú évtizedek óta foglalkozik a felsőoktatás-fejlesztés támogatását is segítő diplomásvizsgálatokkal, pályakövetéses felmérésekkel. Az első, felsőoktatásból kikerültek körében végzett oktatásstatisztikai felmérést 1974-ben készítették, ebben még nemcsak diplomásokat, hanem a tanulmányaikat megszakítókat, illetve az iskolaváltás révén a vizsgált intézményekből kikerülőket is vizsgálták. 1989 óta az ezen irányú felméréseket a végzett hallgatókra szűkítették le, hogy pontos, szakspecifikus adatsorokat nyerjenek a tanulmányok menetéről, minőségéről, valamint a végzettek munkaerőpiacra lépéséről és munkakörülményeiről. Az 1997-es és a 2001-es felmérés során ezenkívül a demográfiai változásokra, valamint a felsőoktatási networkök (pl. alumni) szerepére is rákérdeztek, a 2005-ös vizsgálatban pedig a szakmai gyakorlat és a munkaerő-piaci belépés összefüggéseivel kapcsolatos kérdéseket tettek fel. A panelvizsgálatok révén hosszú távú elemzésekre nyílik lehetőség, mind az felsőoktatásfejlesztés, mind a munkaerőpiac vonatkozásában. Az adatsorok a felsőoktatási intézményeken kívül munkaerő-piaci, szakmai szervezetek, felsőoktatás-politikai intézmények és végső soron maguk a hallgatók és végzettek számára is tanulságokkal szolgálhatnak. A felméréseket négy évenként végzik el, az egyes vizsgált kohorszok esetében jól elemezhetők a hosszú távú munkaerő-piaci és társadalmi-demográfiai folyamatok. Új elem a bachelor-master képzés munkaerőpiaci vonatkozásainak vizsgálata. A Gütersloh-ban működő Centrum für Hochschulentwicklung (CHE) elsődleges tevékenységi köre ugyan nem a diplomás pályakövetés, hanem a különböző szempontok szerinti felsőoktatási rangsorok készítése, ennek ellenére kutatásaik között fellelhető néhány diplomások köré ben végzett, a felsőoktatás és a munkaerőpiac összefüggéseit elemző vizsgálat is. Az elemzés során a fő hangsúly a felsőoktatási intézmények közötti különbségekre helyeződött – ez jelenti a CHE pályakövetéses vizsgálatainak a sajátos elemét. (21) A vizsgálat általában a diploma megszerzése utáni egy éven belül történik. Azok a honlapok is nagy eltérést mutatnak, ahol rendelkezésre áll ilyen információ. Van, ahol csak a kérdőív érhető el, máshol csak az eredmények, néhol mindkettő. A kérdőíveket általában bárki megtekintheti, néhány intézmény azonban csak jelszóval védve teszi közzé a célszemélyek számára.

62


A kutatók arra törekednek, hogy a pályakövetéses vizsgálatok eredményeit minél jobban beillesszék a felsőoktatási rangsor készítésének rendszerébe. A vizsgálat végeredményeként ún. alumni-rangsorokat készítettek, az intézményeket pedig a végzett hallgatók értékelése alapján három csoportba (csúcs-, közép-, alsó csoport) sorolták. A kutatást vezető Gero Federkeil egy a kutatással kapcsolatos interjúban elmondta: az alumni-rangsorok előnyét a hallgatói rangsorokhoz képest a végzett hallgatók objektívebb ítéleteiben, ítélőképességében látja, ugyanakkor a diplomások utólagos megkérdezése a hallgatók, a tanulmányaikat megkezdők számára is fontos információkkal szolgál az oktatási intézmények teljesítményéről. A franciaországi Marseille-ben működő Centre d’études et de recherches sur les qualifications (CEREQ) minisztériumokkal együttműködésben készít statisztikákat, végez regionális, országos és nemzetközi szintű kutatásokat. A szervezet elsősorban munkaügyi kérdésekre specializálódott: vizsgálja többek között a munkanélküliség alakulását, a munkaerőpiac és a diplomás képzettség viszonyát. Egyes felmérései kifejezetten egy-egy diplomát szerzett évfolyam utókövetésével foglalkoznak: a 2002 decemberében született De l’enseignement supérieur à l’emploi: les trois premières années de vie active de la „Génération 98” (A felsőoktatásból a foglalkoztatásba: a 98-as generáció aktív életének első három éve) az 1998-ban végzettek munkaerő-piaci, szakmai helyzetét mutatja be a tanulmányok befejezését követő harmadik évben, kitér a munkaviszony kérdéseire, a szakmai előmenetelre, a munkanélküliségi arányokra, és mindezeket a végzettség típusa szerinti bontásban is megvizsgálja. Norvégiában 1972 óta folyik rendszeres diplomás pályakövetés. A felmérések sajátossága, hogy azokat a döntően munkaerő-piaci és oktatáskutatással foglalkozó, alapítványi formában működő NIFU STEP kutatóintézet végzi, amely általános piaci megbízásaiból, valamint a Norvég Tudományos Tanácstól (Norges Forskningsrad) kapott pénzekből tartja fenn magát. A NIFU STEP kommunikációját megbízói igényeihez alakítja, így az eredmények publikálása és a nyilvánosságra hozatal módja a megbízó elvárásaitól függ.

Ágazati minisztériumok által szervezett diplomás pályakövetéses vizsgálatok A lengyel Szociális és Munkaügyi Minisztérium 2006–07-ben a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program keretében valósította meg A végzett diákok szakmai aktivitásának vizsgálata az „Első munkahely” program végrehajtásának összefüggésében elnevezésű kutatási projektet. A vizsgálatot munkaerő-piaci elemzéssel és a diplomások pályakutatásával foglalkozó kutatókból és szakértőkből álló munkacsoport végezte, a konkrét végrehajtásával egy magánkutatóintézetet, a Kutatási és Piacelemzési Centrumot (ASM) bízták meg. A felmérés a munkaerőpiacra belépő frissen diplomázottakra fókuszált; középpontjába azt a kérdést helyezte, mennyire felel meg a felsőoktatás kibocsátása a munkaadók elvárásainak, mennyire hasznosulnak, mennyire hasznosulhatnak a végzettek által a felsőoktatásban szerzett ismeretek a munkaerő-piaci gyakorlatban. Speciális céllal, speciális célcsoporton folytatja diplomás pályakövetési vizsgálatait a francia Mezőgazdasági és Halászati Minisztérium. A szakterületen végzett, változó számú (ezer, nyolcezer, huszonötezer) hallgató részvételével a mezőgazdasági diplomák munkaerő-piaci értékét, a felsőfokú végzettségű mezőgazdasági szakemberek elhelyezkedési esélyeit, életminőségét kutatják. A végzetteket a diplomaszerzést követő negyedik évben keresik meg továbbtanulásra, munkaerőpiacra, általános életkörülményekre kitérő kérdőívükkel.

63

Diplomás pályakövetés I. 1. táblázat. A vizsgált országok pályakövetési gyakorlatának jellemzői Amerikai Egyesült Államok

Intézményi felmérések, speciális központi felmérés, adatgyűjtés.

Ausztrália

Nonprofit szervezet központi felmérése technikai jellegű intézményi együttműködéssel.

Ausztria

Rendszertelen intézményi felmérések, kevés kutatóintézeti felmérés.

Dánia

Központi, állami adatgyűjtés, központi és intézményi szintű nyilvánosságra hozatal.

Egyesült Királyság

Statisztikai ügynökség, nonprofit szervezet központi felmérései, kevés intézményi felmérés.

Franciaország

Intézményi felmérések, speciális minisztériumi felmérések, független kutatóintézeti felmérések.

Hollandia

Intézményi szövetség által folytatott központi felmérés.

Írország

Felsőoktatás-felügyeleti szervezet által végzett központi felmérés.

Kanada

Statisztikai Hivatal központi felmérése, tartományi központi felmérések, rendszertelen intézményi felmérések.

Lengyelország

Speciális állami felmérés, kevés intézményi felmérés, a statisztikai hivatal nem rendszeres felmérései.

Németország

Intézményi felmérések, intézményi szövetség által végzett felmérés, tartományi felmérés, független kutatóintézeti felmérések.

Norvégia

Nonprofit szervezet által végzett központi vizsgálat.

Románia

Intézményi felmérések, speciális állami felmérés.

Spanyolország

Intézményi felmérések, karrierirodák adatai alapján központi adattár és elemzés, a REFLEX keretében végzett országos felmérés.

Svájc

Statisztikai hivatal felmérése, intézményi kiegészítő felmérések.

Svédország

Statisztikai adatgyűjtés, (ebből) központi elemzések, rendszertelen intézményi felmérések.

Szlovákia

Rendszertelen intézményi felmérések, kevés kutatóintézeti felmérés.

Új-Zéland

Egyetemi érdekképviseleti szervezet központi felmérése, intézményi kiegészítő felmérések.

A diplomás pályakövetés tematikai és módszertani kérdései A vizsgált kérdések és az eredmények felhasználása Tematikájukat tekintve a különböző intézmények által végzett pályakövetéses vizsgálatok – a kifejezetten speciális igénnyel fellépőket leszámítva – nagy vonalakban hasonlítanak egymásra. A kérdésblokkok meglehetős egyöntetűséggel a munkaerő-piaci integráció, az átmenet konkrét jelenségeit, jellegzetességeit, a tanulmányok értékelését, a tanulmányok és a munkaerő-piaci elhelyezkedés összefüggését, illetve egyre gyakrabban a tanulmányok során szerzett kompetenciák, illetve az elvárt munkaerő-piaci kompetenciák kérdéskörét érintik. Bár az egyes konkrét adatfelvételek a megvalósítás, megfogalmazás szintjén eltérnek egymástól, és nem is minden lekérdezésre igaz, hogy valamennyi felsorolt témakört érinti, a pályakövetéses vizsgálatok kérdőívei általánosságban a következő témakörökkel jellemezhetők: 64


társadalmi-demográfiai kérdések; munkahelyet, munkaerő-piaci státust érintő kérdések; tanulmányokkal, a képző intézménnyel való elégedettség; a tanultak gyakorlati alkalmazhatósága, a megszerzett kompetenciák értékelése. A szerkesztés tekintetében nem egységes a kérdőívezési gyakorlat. Legáltalánosabban tematikus blokkokba rendezett kérdésekkel találkozhatunk. A hangsúlyok kisebb mértékben eltérőek lehetnek, de a főhangsúly jellemzően a munkaerőpiaci átmenet és a szakmai pozíció kérdéskörén van. Az állandó tematikus blokkokon túl több esetben kiegészítő kérdésblokkokat is szerepeltetnek a kérdőívekben. Ausztrália és Hollandia egyetemei számára egyaránt lehetőség nyílik arra, hogy a központi kérdőív egységes kérdésblokkjai mellé saját kérdéseket is beillesszenek – ebben az esetben a szerkesztés, tördelés és nyomtatás költségei természetesen az adott intézményre hárulnak. A svájci BFS felmérésében az állandó blokkok mellett szerepel egy változó modul, amely aktuális oktatási-oktatáspolitikai, speciális, egyedi témákkal, speciális képzésformákkal kapcsolatos kérdéseket tartalmaz. Bár a központi felmérés részét képezi, mégis külön kérdőívként jelentkezik az intézményés tanulmányértékelés az Australian Graduate Survey-ben. Az AGS lényegében három külön kérdőívből áll össze: az első a munkaerőpiacon elfoglalt pozíciót vizsgálja (végzett munkák az utolsó évben, aktuális pozíció az év április 30-án, fizetés, álláskeresés módszere, továbbképzések, szakképzések, további tanulmányok), a második a tanulmányok értékelését végzi (a tanulmányokkal kapcsolatos állítások pontozása egy skálán), a harmadik pedig a posztgraduális végzettséget szerzők körében vizsgálódik, kitér a tudomány világába való integráció, a kutatási terület kérdéseire is (állítások értékelése egy skálán, kiegészítő nyitott kérdésekkel). A speciális földrajzi vagy népességi adottságokkal rendelkező országok felméréseiben természetesen kiemelt hangsúlyt kapnak a regionális, mobilitási vagy éppen etnikai kérdések. A kanadai vizsgálatokban az Amerikai Egyesült Államokban végzett munkák, tanulmányok szerepével, Németországban regionális-tartományi, Svájcban regionális és nyelvi kérdésekkel, Új-Zélandon etnikai vonatkozásokkal egészítik ki a többé-kevésbé standard társadalmi-demográfiai, munkaerő-piaci, tanulmányértékelési modulokat. A felsőoktatási intézmények által végzett pályakövetéses felmérésekben is gyakran találkozunk a megszokott kérdéskörökön túl speciális kutatási területekkel. Ezek általában egy-egy szakterület valamely jellemzőjének – munkaerő-piaci jelenlétének, az oktatás formájának, tartalmának – változásából fakadó következményekre keresnek válaszokat. Egy-egy újabb alapítású szak esetében is gyakran előfordul, hogy kiemelt hangsúlyt kap az első végzett évfolyamok munkaerő-piaci utánkövetése, integrációjuk és szakmai pozíciójuk vizsgálata. Új elem a bachelor-master képzés hatásának vizsgálata, a bachelor fokozat munkaerő-piaci értékesíthetőségének, megítélésének intézményi, kari vagy éppen szakos szintű kutatása. A diplomás pályakövetéses felmérések jellemző kérdéseiből is kiderül, hogy a vizsgálatok alapvetően az oktatás és a munkaerőpiac érintkezési pontjainak, az oktatás hasznosulásának, a diplomások munkaerő-piaci elhelyezkedési jellegzetességeinek feltérképezésére irányulnak. Amíg a felsőoktatási színtér szereplői elsődlegesen információszerzési és információszolgáltatási, marketing-, minőségbiztosítási, stratégiai tervezési célokra kívánják használni felméréseiket, addig a kutatóintézetek által végzett felméréseknél inkább a tudományos elem, az általános oktatási, munkaerő-piaci elemzések megalapozásának igénye a döntő. Ugyancsak más elemek hangsúlyosak a minisztériumok, országos fejlesztési tervek munkálatai részeként megvalósuló pályakövetéses felmérések esetében. Ezeknél a vizsgálatoknál az ágazat döntéseinek előkészítése, működésének monitorozása, aktuális oktatáspolitikai változások hatásvizsgálata, illetve elsődlegesen a kelet-közép-európai és dél-európai régióban 65


a munkaerőpiac és az oktatás igényrendszerének összehangolása, a diplomás munkaerőpiac működésének (át)alakítása a cél. Az egyes konkrét – és esetenként nagyon eltérő jellemzőkkel rendelkező intézmények által végzett – vizsgálatok céljai összességében tehát kisebb-nagyobb hangsúlykülönbségekkel ugyan, de egy viszonylag jól behatárolható térben mozognak. Az információszerzés és -szolgáltatás a legalapvetőbb célkitűzések egyike. Az egyetem végzett hallgatóiról, a munkaerőpiac viszonyairól, saját képzéséről, teljesítményéről kap képet; a megszerzett és nyilvánosságra hozott információk pedig a munkaerő-piaci szereplők, a végzettek, a hallgatók és a jelentkezni kívánók számára is kiemelkedően fontos tájékozódási pontként szolgálhatnak. A felmérésekből több közérdeklődésre számot tartó adat származik, több különféle elemzés készíthető: fizetési adatok, statisztikák, foglalkozási listák, kompetenciaalapú pálya-tanácsadási kiadványok. A pályaorientáció elősegítése, a pályatervezés megkönnyítése mind az oktatási intézmények, mind a munkaerőpiaccal szoros összefüggésben dolgozó karrier-tanácsadó intézmények, nonprofit szervek felméréseiben fontos célterület. Ennek konkrét megvalósulási formái eltérőek lehetnek: Új-Zélandon képzésterületenkénti, szakonkénti betölthető foglalkozási listákat, Hollandiában, Svájcban, Ausztráliában bérkalkulátorokat, kereshető fizetési adatbázisokat állítanak össze az eredményekből. A kapott eredmények a tájékoztatás mellett természetesen az intézmények fejlesztésében, minőségbiztosítási tevékenységében is nélkülözhetetlenek lehetnek, mind a rövid, mind a hosszú távú stratégiák kialakításához hozzájárulhatnak. Felhasználásuk ismét csak széles körben megtörténhet: a tanmenet megújítását, fejlesztését, a beiskolázási stratégiák alakítását, az új vagy átalakított szakok kimenetének meghatározását is segíthetik, de nem elhanyagolható a tájékoztatási szereppel összefüggő marketingszempont sem. A szakemberek véleménye szerint a végzett hallgatókkal való rendszeres – esetünkben időközönkénti felmérések révén történő – kapcsolattartás erősíti az intézményhez való kötődést is, ez pedig az alumni- és egyéb öreg diákrendszerek megszervezését és működését könnyíti meg. A felmérések eredményeinek felhasználásánál a tudományos szempont is előtérbe kerülhet. Az adatok alapján regionális és általános munkaerő-piaci vizsgálatok, ágazati, szak- és képzésterületi elemzések készülhetnek. Ezek természetesen a mindennapi gyakorlatban is relevanciával bírhatnak, mind a felsőoktatási intézmények, mind a különböző munkaerő-piaci szereplők, mind az oktatáspolitikai szektor számára fontos információkat hordozhatnak.

Az elérés problematikája és a válaszadási arány A diplomás pályakövetéses vizsgálatok egyik legelső és legfontosabb tapasztalata, hogy a munka megszervezésének legnehezebb része a végzett diplomások megkeresése, elérése, valamint megnyerése a kérdőív kitöltésére. Ezzel a nehézséggel a központi szervezésű vizsgálatok ugyanúgy szembesülnek, mint az egyetemi-főiskolai felmérések. A válaszadási arányban a felvételt végző intézmények típusai szerint nem találhatunk érdemleges különbségeket. Több statisztikai hivatal, ügynökség saját adatbázisa alapján keresi meg a végzetteket, így például a norvég NIFU STEP a vizsgálatok alanyait a Norvég Statisztikai Hivatalon, illetve a Kölcsönpénztáron (Lanekasse) keresztül éri el. Az egyetemekkel szorosabb kapcsolatokat ápoló központi felmérést végző intézmények (mint például a Graduate Careers Australia vagy az NZVCC) a felmérésben részt vevő egyetemekre bízzák a címlista-készítés, a kiküldés és a begyűjtés feladatkörét, valamint ugyancsak az egyetemektől kért listákkal és általuk történő kiküldéssel dolgozik/dolgozott a két német kutatóintézet, a HIS és a CHE is.

66


A CHE 2002-ben az éves rangsorprojekttel összekapcsolva egy próbavizsgálatot tartott az előző évben üzemgazdász szakon végzett diplomások körében. A vizsgálat több problémát is a felszínre hozott: a címlistát a kibocsátó egyetemektől kérték, azonban a címek nagy része már egy év távlatából is elvesztette aktualitását. A következő évben más módszerrel próbálkoztak: végzett orvosok körében kezdtek vizsgálatot, a címlistákat pedig az orvosi kamaráktól szerezték be, a vizsgálat ennek értelmében minden 1998 és 2003 között orvosként elhelyezkedett személyre (kb. ötezer fő) kiterjedt. 2005-ben végzett vizsgálatukba az ágazati szereplők helyett negyvenöt felsőoktatási intézményt vontak be – a címlistát az intézmények állították össze, a kérdőívek kiküldését is ők végezték; a CHE adatvédelmi okokból nem férhetett hozzá a megkérdezettek személyi adataihoz. Ezen módszerrel összesen tizennégyezer kérdőívet küldtek ki, a válaszadási arány ellenben viszonylag alacsony, mindössze 18 százalékos lett. A központi felmérések során elért válaszadási arány 30–60 százalék között változik, legmagasabb a svájci BFS és a NIFU STEP felmérésében. A holland WO-Monitor visszaküldési aránya 28 és 45 százalék között mozog. A válaszadási arány növelése érdekében a nem válaszolók részére több emlékeztető levelet is kiküldenek (e-mailen és hagyományos módon maximum négyet), és ha a válaszadási arány még ezután is nagyon alacsony maradna, telefonon is megpróbálják elérni őket. A visszaküldők között kisebb pénznyereményeket is kiosztanak.22 Nagyjából hasonló átlagos visszaküldési/válaszadási arányt tudnak produkálni az egyes oktatási intézmények által végzett vizsgálatok is, bár kétségkívül nagyobb szórással, ami természetesen az alkalmazott megkeresési módszereknek is függvénye. Németországban a Kasseli Egyetem Foglalkozás- és Felsőoktatás-kutatási Tudományos Központja 1999-ben több mint százhatvan intézményi pályakövetéses vizsgálat módszertani-tartalmi összehasonlító vizsgálatát végezte el. A visszaküldési arány átlagosan 54 százalék volt, a szórás óriási, a válaszok aránya 8 százaléktól 93 százalékig terjedt. Lengyelországban az intézmények részéről hangoztatott legfőbb probléma, akárcsak Németországban, a végzett hallgatók motiváltságának hiánya, de az alacsony válaszadás problémájával küzdenek az ausztriai egyetemek is. A visszaküldési arány emelése érdekében alkalmazott legelterjedtebb megoldást a négy, illetve nyolc hét után küldött emlékeztetők jelentik, a rendelkezésre álló adatbázisok problémájából is fakadóan lényegesen ritkább gyakorlat a nem válaszolók telefonos megkeresése, értesítése. Kifejezetten magas – 77–87 százalék közötti – az olasz AlmaLaurea Program válaszadói aránya. A felvétel során a vizsgált alanyokat először e-mail útján keresik meg, a kérdőíveket az AlmaLaurea honlapjáról kell letölteni. Annak érdekében, hogy minél többen válaszoljanak, a nem válaszolókat egy hét után levélben ismét értesítik. Általában 50–60 százalék feletti az ismert válaszadási arány az amerikai egyetemi survey-k esetében is, bár az itteni eredményeket a sok nem közzétett információ miatt érdemes óvatosan kezelni – itt is találkozhatunk ráadásul az átlagosnál lényegesen alacsonyabb, 20–25 százalék körüli válaszadással is.

A megkérdezettek köre A teljes adott évben végzett diplomáskört felmérő vizsgálatok mellett képzésterületi, egy vagy több szakot felölelő munkákkal egyaránt találkozunk. A komolyabb intézményi pályakövetéses hagyományokkal rendelkező országok közül tipikusan képzésterületi, szakos felmérések jellemzik a németországi, az ausztriai, a svájci és a franciaországi egyetemi-főiskolai gyakorlatot, általában a teljes diplomás kör elérését célozzák ellenben a lengyel, a román, valamint az egyesült államokbeli intézményi felmérések. (22) E-mail interjú Rolf van der Veldennel. 2008. június.

67


A németországi egyetemi, főiskolai pályakövetés példáján jól láthatjuk az intézményi szinten végzett vizsgálatok lehetséges sokszínűségét. A vizsgálatok jelentős része egy-egy kiválasztott szak, képzésterület végzett hallgatóira koncentrál. Vannak több szakot felölelő munkák, és találkozhatunk a teljes intézmény végzett hallgatói körében készített felmérésekkel is. A vizsgálatba bevont végzett évfolyamok száma is széles keretek között mozog. A Katholische Fachhochschule Nordrhein-Westfalen 2001-es kutatása csaknem a teljes addigi végzett hallgatói kört (1973–1997) vizsgálta, az Augsburgi Egyetem 2001-ben az 1982 és 2000 között végzett összes pedagógus-diplomás körében végzett pályakövetéses felmérést. A legtöbb kutatás természetesen azért nem ilyen extrém mintavételi kerettel dolgozik, általában egy-két kiválasztott végzett évfolyamot keresnek meg, egy–három évvel a diplomaszerzés után. Panelvizsgálatot az egyetemi kutatások között nem nagyon találunk. Tovább színesítik a képet a szakterületek szerint végzett, egyetemeken átívelő kutatások, amelyek néhány esetben saját felvételre támaszkodnak, máskor meglévő alapkutatások felhasználásával szintetizáló igénnyel lépnek fel. A legjobban feldolgozott, legjobban elemzett képzésterületek közé tartozik Németországban a társadalomtudományi képzés. Egy 2002-es összefoglaló tanulmány közel húsz, az 1990-es években született elemzést foglal össze, és a társadalomtudományi diplomások körében végzett pályakövetéses vizsgálatok száma azóta tovább nőtt. A (hivatalos) központi vizsgálatok (Hollandia, Svájc, Ausztrália, Új-Zéland, Nagy-Britannia, Kanada) természetesen arra törekednek, hogy teljes képet nyújtsanak a felsőoktatási intézmények adott évben végzett hallgatóiról, a teljes körű felmérések adatait ugyanakkor a makroelemzések mellett képzésterületi bontásokban is megvizsgálják. Kanadában a National Graduate Survey készítői nem a teljes adott évben diplomát szerzett népességet vizsgálják, hanem rétegzett mintát vesznek a végzettek köréből.

A felvétel módszerei és az adatok kezelése A pályakövetéses vizsgálatok esetében több lehetséges felvételi módszerrel találkozhatunk: személyes megkereséssel, kérdezőbiztossal felvett kérdőív; postai úton kiküldött önkitöltős kérdőív; telefonon felvett kérdőív; online felületen felvett önkitöltős kérdőív; e-mailben kiküldött önkitöltős kérdőív. Az öt módszer közül legelterjedtebbnek a postai kiküldéses és az online módon felvett kérdőívtípus számít; az e-mailes megoldást önállóan kevés intézmény alkalmazza, inkább csak a postai kiküldés támogatásához használják fel. Feltehetően magas költségei miatt ritkák a személyes megkeresésen alapuló felvételek is, ilyenekkel inkább csak a központi forrásból finanszírozott hivatalos felméréseknél (Románia, Lengyelország) találkozhatunk. Kifejezetten kevés felvételről tudjuk, hogy telefonos lekérdezésen alapul, főleg kisebb főiskolák, egyetemek, kisebb volumenű intézményi kutatások, illetve piackutatással (is) foglalkozó cégek (pl. Fessel-Institut GfK) beszámolóiban olvashatunk erről a módszerről. Kivételként említhető az Olasz Központi Statisztikai Hivatal (ISTAT) 2004-es felmérése, amelyben huszonhatezer diplomást kerestek meg C.A.T.I. (Computer Assisted Telephone Interview) módszerrel – a felmérés százhúsz munkanapot vett igénybe, naponta mintegy hat telefoninterjút tudtak elkészíteni. Az ugyancsak olaszországi STELLA program pályakövetéses vizsgálataiban a telefoninterjúknak kiegészítő szerepük van – az online kérdőíveket meghatározott időpontig ki nem töltő megkeresettek körében alkalmazzák őket. Gyakran több módszer együttes alkalmazásával oldják meg a felvételeket – legjellemzőbb a postai kiküldés mellett létrehozott online kérdezőfelület, amelynek használati lehetőségéről ugyancsak postán, valamint e-mailben is értesítik a megkeresett személyeket. A jogosulatlan kitöltések kiszűrése érdekében több esetben már a kérdőívhez történő belépést is azonosítóhoz 68


kötik – ez lehet hallgatói regisztrációs szám, az értesítőben kiküldött azonosító stb. –, mások a mindenki számára látható online kérdőív kérdései közé tesznek (anonim) azonosítást szolgáló elemet. (Találkozhatunk persze olyan online felméréssel is, amelyik látszólag semmilyen módon nem védekezik a jogosulatlan vagy többszöri kitöltés ellen.) Az online kérdezések önálló alkalmazása inkább csak az Egyesült Államok gyakorlatát jellemzi, bár az utóbbi években egyes európai országok, mindenekelőtt Németország intézményi pályakövetésében is terjedni kezdett. A tisztán postai kiküldés dominál ugyanakkor Svájc általános gyakorlatában. Fontos szempontként merül fel a pályakövetéses vizsgálatok kapcsán az adatvédelem kérdése. A válaszadás (a svéd adatszolgáltatási kötelezettségre alapuló adatgyűjtést kivéve) minden vizsgált országban az önkéntesség elvére épül, a kutatók pedig garantálják a résztvevők számára az anonimitást, a személyes adatok szigorú és teljes körű védelmét. Ausztráliában a címlisták összeállítását és a kiküldést, majd az adatrögzítést végző egyetemek személyes azonosításra alkalmatlan módon küldik tovább a rögzített adatokat az elemzést végző szervezetnek, és hasonló megoldást alkalmaznak több független kutatóintézet pályakövetéses felmérései esetében is.

A vizsgálatok típusai – egyszeri, tracking- és panelvizsgálatok A felvételek között egyszeri, tracking- és panelvizsgálatok egyaránt megtalálhatók. Általánosan elmondható, hogy minél jobban szervezett egy ország diplomás pályakövetési rendszere, a hangsúly annál inkább áthelyeződik az egyszeri felvételekről az évente, kétévente ismételt tracking-vizsgálatokra, panelvizsgálatot ugyanakkor viszonylag kevés intézmény végez. A megkérdezések időpontja viszonylag széles határok között mozog, a rendszeres központi tracking-, illetve panelvizsgálatok körében országonként eltérő gyakorlatok érvényesülnek. Ausztrália, Új-Zéland, Nagy-Britannia és Norvégia központi felmérésében fél évvel a diplomaszerzés után keresik meg a végzetteket, Svájcban egy év, Hollandiában másfél év, Kanadában két év telik el az első kérdezésig. Az egyetemek által végzett pályakövetéses vizsgálatok esetében ugyancsak nem lehet egységes gyakorlatról beszélni, egy-egy országon belül is eltér a megkeresések, kérdezések diplomaszerzéshez viszonyított időpontja. Hosszú időn keresztül folytatott szisztematikus intézményi panelvizsgálat a Kasseli Egyetem 1983 és 1995 között végzett négy megkeresésen alapuló pályakövetéses felmérése: az első megkérdezésre 1984–85-ben, a másodikra 1986–87-ben, a harmadikra 1988–89-ben, a negyedikre 1995-ben került sor. Az első fázisban 2500 kérdőívet töltettek ki, a második szakaszban 1600, a harmadikban 1400, a negyedikben 1370 főt tudtak bevonni a vizsgálatba. A felsőoktatási intézmények által végzett kutatások közül a Zürichi Eidgenössische Technische Hochschule képzésterületenként végzett panelvizsgálatai emelhetők még ki.23 Több központilag szervezett és koordinált kutatást is igyekeznek panelvizsgálattá bővíteni. A holland WO-Monitor először másfél évvel a diplomaszerzést követően kérdezi meg a végzetteket, majd válaszadói között öt és fél évvel a diplomaszerzést követően második felmérést is végeznek, tíz és fél év után pedig harmadik megkeresést is terveznek. Panelvizsgálatokat kezdett a svájci BFS is, a hosszabb távú pályakövetés érdekében 2002 óta a második megkérdezésre (23) A főbb panelvizsgálatok az általunk az első szakaszban kutatott országokban a következők: Kasseli Egyetem pályakövetéses vizsgálata (Kasseler Absolventenstudie), Németország; Hochschul-Informations-System GmbH panelvizsgálata, Németország; Bayerische Absolventenpanel, Németország; WO-Monitor (Maastrichti Egyetem), Hollandia; Follow-up Survey of Graduates – FOG, Kanada; Bundesamt für Statistik vizsgálata, Svájc; ETH Zürich képzésterületi vizsgálatai, Svájc; Higher Education Statistics Agency (HESA) panelvizsgálata, Nagy-Britannia; Futuretrack, Higher Education Careers Service Unit (HECSU), Nagy-Britannia; Baccalaureate & Beyond (B&B), National Center for Education Statistics, Egyesült Államok.

69


is sor kerül. Az 1984-es vizsgálattól kezdődően panelvizsgálattá bővítették a kanadai National Graduate Survey-t is, Follow-up Graduate Survey néven. A nagy-britanniai pályakövetéses vizsgálatok két központi szervezője, a HESA és a HECSU is végez szisztematikus panelvizsgálatokat, és ugyancsak a többszöri megkeresés eredményeit értékeli az NCES által folytatott Baccalaureate & Beyond felmérés az Egyesült Államokban. A Bajor Diplomás Panelvizsgálatban a tervek szerint a diplomaszerzés után másfél év, majd öt év után keresik meg kérdéseikkel a végzetteket. A norvégiai NIFU STEP külön megbízásra speciális felvételeket – ezek között alkalmasint panelvizsgálatokat – készít, ezek azonban nem nevezhetők rendszeres, szisztematikus kutatásoknak. Négyévenkénti rendszeres felmérésükben az új évfolyamok bevonása mellett a korábban kérdezett kohorszokat is újra vizsgálják a hannoveri Hochschul-Informations-System GmbH kutatói – egyes vizsgált kohorszok esetében jól elemezhetők a hosszú távú munkaerő-piaci és társadalmi-demográfiai folyamatok.

Összegzés Ha a gyakorlati megvalósítás szempontjából végigtekintünk a tárgyalt országok pályakövetési rendszerein, megállapíthatjuk, hogy sok olyan elemmel rendelkeznek, amelyek adaptálása hozzájárulhat a hazai pályakövetés központi módszertanának kidolgozásához. Természetes, hogy a külföldi gyakorlatok követése önmagában nem jelenthet jó megoldást – az egyes rendszerek az adott országok társadalmi-gazdasági körülményeinek felelnek meg. A nagy, jól működő központi vizsgálatok a legtöbb országban huszonöt–harminc éves múltra tekinthetnek vissza, így a svájci, kanadai, ausztrál, angol, új-zélandi felmérések mai állapotát nem lehet összevetni egy még kialakulóban lévő rendszerével. A legtöbb vizsgált országban az egyes felsőoktatási intézmények együttműködése integráns része a pályakövetésnek, mint ahogy az is, hogy a központi koordinációval, kérdőívvel zajló felmérések felhasználási területe nem bővíthető a végtelenségig – több országban láthatjuk ellenben a feladatok, és ezzel együtt a pályakövetéses vizsgálatok és elemzések felhasználási célokon alapuló megosztását. Az összehasonlíthatóságot még megszorításokkal is csak a központi koordináció biztosíthatja, ugyanakkor fontos, hogy az eredmények felhasználásában az intézmények csaknem valamennyi országban autonómiát élveznek. Ritka az a gyakorlat, amely a pályakövetés adatait egyértelműen, törvényi szabályozással beépíti a hivatalos minőségbiztosítási szempontok közé, ilyennel a vizsgált országok közül egyedül Romániában találkozhatunk. A kapott eredmények a legtöbb feltárt esetben elsődlegesen piacinak tekinthető, az intézmények érdekeinek megfelelő célokat szolgálnak: a résztvevők (intézmények, hallgatók, munkaerő-piaci szereplők) tájékoztatását, a leendő hallgatók orientálását, megnyerését, az intézmények stratégiai tervezését, autonóm oktatásfejlesztési, belső minőségbiztosítási tevékenységét, továbbá reklám- és marketingcéljait.

70

KISS LÁSZLÓ

Diplomás pályakövetés: várakozások és realitások A diplomás pályakövetés lehetőségeinek megítélése a szakmai és szakpolitikai közvéleményben A központi diplomás pályakövetési rendszer kidolgozásának, a program megalapozásának előmunkálataként fontosnak tartottuk, hogy szakértői interjúkat készítsünk a munkaerőpiac és a felsőoktatás kapcsolatát vizsgáló kutatókkal, felsőoktatási és oktatáspolitikai ágazati szakértőkkel, karrier-tanácsadó szakemberekkel. Az egységes tematika alapján folytatott beszélgetések keretében az általános munkaerő-piaci, felsőoktatási kérdések mellett a program megvalósításának körülményeiről, a jogszabályi háttérről, az intézményi szintű és központi-országos pályakövetés fejlesztési lehetőségekről kérdeztük őket. 2008 első felében tizennyolc szakértővel készítettünk részletes, strukturált interjút, a programhoz kapcsolódó szakmai rendezvényeken, egyeztetéseken pedig további számos ágazati szereplő véleményét, elvárásait is megismertük.1

Felsőoktatás és munkaerőpiac Az utóbbi években a szakmai közvélemény és az oktatásirányítás homlokterébe került kérdést, a felsőoktatás és a munkaerőpiac kapcsolatrendszerét a megkérdezett szakértőink mindegyike bonyolultnak, sok elemből állónak, és nem utolsósorban problémákkal telítettnek látja. Az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés a két terület viszonyának vonatkozásában, hogy jó és szükséges-e, hogy az oktatást döntően piaci szempontok határozzák meg. A szakértők véleménye ebben a kérdésben nem egyöntetű. Alapvető és gyakran nem eléggé hangsúlyos tény, hogy a munkaerőpiac nem egységes, így igényei sem lehetnek egységesek. A munkáltatók részéről rengeteg speciális igény fogalmazódhat meg, gyakorlatilag lehetetlen az állandóan változó igényrendszer alapján felelős döntéseket hozni. Munkaerő-piaci kutatással is foglalkozó egyes szakértőink szerint legfeljebb ágazati munkaerőpiacokról beszélhetünk, a különböző területek között ugyanakkor igen jelentősek az eltérések. A különböző jellegű képzések más-más kapcsolatrendszereket feltételeznek az adott területen működő munkaerő-piaci szereplők és a képző intézmények között. „Nyilvánvalóan más a visszacsatolás módja egy orvosi diploma, mint egy gazdasági vagy bölcsészdiploma esetében.” A felsőoktatás és a munkaerőpiac kapcsolatát kutató egyik megkérdezettünk arra hívja fel a figyelmet, hogy a munkaerőpiac alapvetően duális szerkezetű: „A kis cégek univerzális mun katársakat keresnek, a nagy cégek sokkal inkább specializált munkaerőt, sőt, utóbbiak számára gyakran az a jó, ha az új munkaerő náluk tanul be, nem hoz más vállalatoknál elvárt szakmai skilleket – a betanulási lehetőséget a kis vállalat nem tudja biztosítani a munkába álló számára.” Nem hagyható ki a munkaerő-piaci szereplők közül az állam, az igazgatási szektor sem – ha tisztán a versenyszférát tekintjük munkaerőpiacnak, akkor a munkáltatók döntő többségét szem

(1) Az interjúkat az Universitas Press Felsőoktatás-kutató Műhely munkatársai készítették.

71


elől tévesztjük. További szempontra hívja fel a figyelmet egy másik interjúalanyunk: „Nagyok e téren a regionális különbségek is: például a Pécsi Tudományegyetem a Pécs környéki munkaerőpiacra bocsátja ki hallgatóit. Az ott értékes diploma esetleg máshol már nem ér annyit.” A véleményskála egyik oldalán azt a meggyőződést találhatjuk, hogy a felsőoktatásnak döntően piaci igényeket kell kielégítenie – interjúalanyaink körében azonban mindössze egy vélemény volt ennyire szélsőséges a kérdésben, a többiek inkább a munkaerőpiac és a felsőoktatás közötti kapcsolatrendszer bonyolultságát hangsúlyozták. Általánosnak nevezhető elvárás mindenesetre, hogy a felsőoktatás bizonyos szinten alkalmazkodjon a piaci igényekhez, legyen valamilyen fokú igazodás. „Vannak olyan attitűdök, amiket szakmánként és képzésterületenként eltérő mértékben elvár a munkaerőpiac, ezeknek a képzésben is meg kellene jelenniük. Ez legmarkánsabban jelentkezik például a tanárképzésben, ahol az új NAT egy megváltozott szemléletű tanárképzést igényel.” Nem jó, ha az intézmények a piactól, a létező és várható kereslettől teljesen elrugaszkodó képzést folytatnak. Több megkérdezett szerint ugyanakkor nem kifejezetten szerencsés, ha az oktatást a munkaerőpiac túlzottan is befolyásolja. „Nem jó, ha egyedül a piac diktál, az torzítja a képzést. Történészre attól, mert nem tud autókat építeni, még szükség van.” „A munkaerőpiac csak egyik befolyásoló tényezője lehet az oktatásnak, nem szabad, hogy kizárólagosságra tegyen szert.” „Olyan képzések is kellenek – mondta egy, a kérdésben az állami szektor szerepének fontosságát hangsúlyozó interjúalanyunk –, amelyek nem hoznak közvetlenül profitot, közvetett hatásuk és hasznosságuk ellenben vitathatatlan.” Mi lehet a megfelelő, szükséges kapcsolat munkaerőpiac és felsőoktatás között? Egyes vélemények szerint a munkaerőpiacnak meg kell fogalmaznia, milyen kompetenciákat igényel, a képző intézményeknek pedig figyelembe kell venniük ezeket az elvárásokat. Ez persze ismét nem problémamentes terület. A felsőoktatás helyzetét ismerő, illetve az oktatáspolitikában is jártas szakértőink szerint az egyetemek jelen állapotukban nincsenek felkészülve arra, hogy kifejezetten piaci igényeket elégítsenek ki. Nincs forrásuk elég gyakorlati képzésre, valamint hiányzik a belső motiváció is, hogy kövessék a piaci elvárásokat. Utóbbi – a motiváció hiánya – egyes vélemények szerint döntően a központi költségvetésből működő intézményeket jellemzi. A piachoz jobban kötődő – döntően alapítványi – egyetemek, főiskolák már figyelik a piaci mozgásokat, náluk viszont előfordulhat, hogy indokolatlanul hangsúlyossá válnak egyes aktuális folyamatok, a képzés túlzottan az éppen jellemző munkaerő-piaci trendekhez próbál igazodni, és hiányzik a hosszú távú tervezés, a pillanatnyi igényeken túlmutató, alaposan kidolgozott képzésfejlesztés. A munkaerőpiac és a felsőoktatás közötti kapcsolat legfontosabb elemének interjúalanyaink többsége az információáramlás megteremtését tartja. Mint elmondták, jelenleg az intézmények a piactól függetlenül képeznek, a piac nem fogalmazza meg egyértelműen az elvárásait, csak akkor jelentkezik igényeivel, amikor konkrét problémák merülnek fel valamely területen. Kommunikáció ott van, ahol létezik konkrét együttműködés – például gyakornoki rendszer, közös kutatási program, oktatásfejlesztési kooperáció. Ha kialakul az együttműködés, akkor a cégek el tudják mondani, mire van szükségük, így részt vállalhatnak a képzés alakításában. A felsőoktatás sem keresi igazán a piaccal a kapcsolatot: „A felsőoktatás egy olyan – csúnya szóval élve – termelői ág, amelynek eddig nem nagyon volt gondja arra, hogy eladja a saját termékét.” Oktatási kibocsátás és munkaerőpiac vonatkozásában több szakértő szerint azt sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a diplomás tudás meglehetősen széles körben konvertálható. „Mindenképpen fontos, és a piac ezt (is) figyelembe veszi, hogy a diplomás által képviselt tudás mennyire konvertálható (példa: a matematikusokból lesznek a legjobb biztosítási kocká72

DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETÉS: VÁRAKOZÁSOK ÉS REALITÁSOK

zatelemzők). Lehet tehát, hogy az illető kevésbé piacképes szakon végzett, de az ott megszerzett tudását tovább tudja fejleszteni, konvertálni tudja, így végső soron kedvező munkaerő-piaci helyzetbe kerül. Az eredeti tudás konvertálása (és a vele járó tanulási folyamat) lehet az alapja az élethosszig tartó tanulás koncepciójának. Nem az tehát a megoldás, hogy az elsőre talán kevéssé piacképesnek tűnő szakokat leépítjük, mert az ott oktatott ismeretek esetleg máshol, talán kicsit másképp ugyan, de jól kamatoztathatóak lennének.” Nem hagyható figyelmen kívül a helyettesíthetőség elve. „Hiba lenne – fogalmazott egy közgazdász, munkaerő-piaci kutatásokkal foglalkozó szakértőnk – a keresletet mereven szembeállítani a kínálattal. Kevés a kifejezetten zárt foglalkozás (például sebész), a diplomát sok mindenre lehet használni.” Példaként legtöbben a nyelvszakos diplomát említették, mint igen sok munkaterületen alkalmazható végzettséget. További szempont, hogy a „felesleges” diplomás általában nem munkanélküli lesz, hanem középfokú képzettséget igénylő állásba kerül. „Ami a jogászok, közgazdászok túlképzését illeti, bizonyos értelemben persze túl sok van belőlük; másfél évtizede változatlan a foglalkoztatási szint, és özönlenek ki ilyen végzettséggel a munkaerőpiacra, de mégsem beszélhetünk tömeges munkanélküliségről az esetükben. Ugyan lassan nyolc éve nem volt pályakövetéses vizsgálat, és nincs pontos információ az elhelyezkedésükről, mégis feltételezhetjük, hogy az történik, ami Nyugat-Európában és az USA-ban is történt: a felsőoktatási expanzió után, amikor bizonyos szakokról nagyon sokan jöttek ki, az ezeken végzettek nem munkanélküliek lettek, hanem a korábbiakban alacsonyabb iskolai végzettséggel betöltött munkakörökbe kerültek. Diplomás bankpénztáros nem volt korábban, ma meg nincs olyan bankpénztáros, akinek ne lenne diplomája.”

A diplomás pályakövetés lehetséges hasznosulásai Kinek lehetnek hasznosak a pályakövetés eredményei, milyen (pozitív) változást várhatunk a rendszer működésétől? Szakértőink meglehetős egyöntetűséggel széles haszonélvezői kört társítanak a diplomások munkaerő-piaci elhelyezkedésének rendszeres, intézményi szintű vizsgálatához. Az egyetemek és főiskolák a végzett hallgatóikról és áttételesen a munkaerőpiacról nyert információkat igen fontos visszacsatolási elemként használhatják, az adatok a fejlesztési tervek egyik alapvető forrását jelenthetik, de nem hagyható figyelmen kívül a sikeres eredmények kommunikálása során jelentkező marketingszempont sem. Általános meglátás az is, hogy a megalapozott pályakövetéssel együtt járó folyamatos kapcsolattartás a végzettekkel erősíti az intézményi kötődést, ami segíti az intézmények menedzselésében mind fontosabb szerepet játszó alumni-rendszerek kialakítását és fenntartását is. A „haszonélvezők” között legtöbben a leendő, jelenlegi és már végzett hallgatókat említették, akik részletes információkat kaphatnak várható esélyeikről, ami – bár egyes vélemények szerint nem elsősorban közvetlenül – segítheti döntéseiket, orientációjukat. A pályakövetéses vizsgálatok a felsőoktatási ágazat, valamint a döntéshozói szféra számára is fontos információkat hordoznak: pénzügyi-támogatási döntések meghozatalához adhatnak pluszinformációkat, illetve a hiteles munkaerő-piaci kép megrajzolásával – az eredményekből származó következmények levonása és az annak megfelelő fejlesztések révén – általánosságban is növelhetik a felsőoktatási szektor versenyképességét. A pályakövetésből származó információ ugyanakkor a másik oldalon, a munkaerőpiac szereplői körében is általános érdeklődésre tarthat számot, hiszen letisztult képet kaphatnak a felsőoktatás kibocsátási jellemzőiről, a

73


diplomás munkaerő mozgásáról, a végzettek elhelyezkedésének motivációiról, vagy például a regionális folyamatokról is. Több megkérdezett szakértőnk is a felsőoktatási „piac” tisztulását tartja a pályakövetés legfontosabb lehetséges hasznának. Ezen belül a vélemények a tisztánlátás segítésétől, az információáramlás előteremtésétől egészen a „rosszul teljesítő” intézmények, az „értéktelen diplomák” eltűnéséig terjednek. Az oktatási szektor versenyképességének növekedése mindenesetre egyértelműen a pályakövetés egyik hozadéka lehet.1 „Fontos ugyanakkor – véli oktatáspolitikus interjúalanyunk –, hogy a projekt során egyértelmű legyen a célcsoportok közötti prioritás: a legfontosabb célcsoportot a hallgatók és az intézmények kell hogy képezzék.” Eltérnek a vélemények arról, mennyire lehet az intézmények értékelésének alapjává tenni a diplomás pályakövetési eredményeket.2 Legtöbben úgy vélik, súlyos hiba lenne a finanszírozás egyik alapjává tenni a pályakövetési adatokat, ez ugyanis több problémát is magával hozhatna. „Ha az intézmény végzi a felmérést, ki szavatolná a módszertani szigort és az elemzés hitelességét?” „Mi lenne a képzésterületi különbségekkel – mit mérnénk?” „Hogyan lehet beilleszteni a rendszerbe a regionális különbségeket?” – ezek munkaerő-piaci elemzésekkel foglalkozó közgazdász szakértőnk főbb aggályai. Fennállhat a veszélye annak is, hogy egyes kisebb szakokat a finanszírozás ilyetén átalakítása teljességgel ellehetetlenítene. Az eredmények lehetséges felhasználási területei Diplomás pályakövetési eredmények

Felsőoktatási intézmények

Oktatási kormányzat

Munkaerő-piaci szereplők

Jelentkezők, hallgatók, végzettek

Információ a végzettekről, a képzésről, a munkaerőpiacról

Információ a képzésekről Információ a munkaerőpiacról

Információ a képzésekről, a diplomásokról

Információ a képzésekről, a munkaerőpiacról

Kapcsolattartás a végzettekkel

Stratégiai tervezés

Orientálás

Stratégiai tervezés Minőségbiztosítás

(1) F ügg a kérdés attól is, mire kívánják felhasználni a készítők a kapott adatokat: „Ha intézményértékelésre használják, az egyértelműen sok visszajelzést ad az intézményeknek. Ha nem intézményértékelésre használják, az ágazat számára akkor is fontos lehet, hiszen e felmérésben is elég nagy minta lenne ahhoz, hogy a főbb problémák a döntéshozók számára is azonosíthatóak legyenek.” (2) Lásd 2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról. 130. §.

74


A felsőoktatási intézmények szerepe a pályakövetésben Szakértői interjúink egyik leghangsúlyosabb, legfontosabb részét képezte a pályakövetési vizsgálatok gyakorlati kivitelezéséről, megvalósíthatóságának feltételeiről és körülményeiről alkotott vélemények feltérképezése. Ki lehet az ideális szervező, milyen módszertani nehézségek, problémák jelentkezhetnek a kivitelezésben, mi lehet a megfelelő mérési mód, mi jelzi az intézmények teljesítményét? Több interjúalanyunk is hangsúlyozta, hogy mindenekelőtt markánsan meg kell határozni, mi a diplomás pályakövetés célja. A célkitűzés alapvetően befolyásolja a bevonandó szereplők körét, az alkalmazható módszereket, és természetesen arra is döntő hatással van, hogy kik és mennyiben profitálhatnak majd az eredményekből.3 Az intézmények által szervezett és végzett pályakövetést többen is problémásnak látják. Több megkérdezett szerint hiba lenne az intézményre bízni az adatfelvételt és a kiértékelést, különösen akkor, ha finanszírozási elemet is társítanak az eredményekhez.4 Az intézmények által végzett pályakövetés konkrét megvalósítási problémákba is ütközhet: „További jelentős probléma, hogy a kétszintű képzés bevezetésével nem egyértelmű, hogy amennyiben intézményi szinten folyna a pályakövetés, akkor melyik intézmény követné azt a végzettet, aki Egerben szerez BSc fokozatot, majd Debrecenben MSc-t. Vagy hol követnék azokat, akik több szakon végeztek egyszerre, más-más intézményben?” Nem minden megkérdezettünk vélekedik ennyire elutasítóan az intézmények által végzett pályakövetésről. Szinte mindenki megegyezik azonban abban, hogy a vizsgálatoknak csak akkor van értelmük, ha egységes módszertannal, egységes elvek alapján épülnek fel. Az egységes módszer kialakítása is kényes része lehet a folyamatnak – vélekednek többen. A rendszer kiépítésének ezen szakaszában központi jelentőségű az intézményekkel való együttműködés kialakítása, az intézmények bevonása az előkészítő munkálatokba és az egyeztetésbe. „Szükséges volna egy központi tudásbázis, ami jó gyakorlatokat, külföldi példákat, használható elemzéseket, nagy ívű felsőoktatás-elméleti anyagokat tartalmaz keresésre, böngészésre ösztönző formában. Emellett el kellene készíteni egy központi kutatást, ami értelmezhető mintával, illetve interjú segítségével modelltörténetekkel rekonstruálná a munkaerőpiaci mozgásokat. Mindezek alapján módszertani segédletet kellene készíteni az intézmények számára, hogy maguk készítsék el saját pályakövetési rendszerüket – valójában maga a pályakövetés intézményi és regionális szinten működhet hatékonyan” – hangsúlyozta felsőoktatáspolitikai szakértő interjúalanyunk. Felmerül annak a lehetősége is, hogy az intézmények kapjanak jelentős mozgásteret a vizsgálatok elvégzésében, így az egységes, központi rész mellett saját érdeklődésüknek, információigényüknek megfelelő blokkokat is beépíthetnének az adatfelvételbe; ez többek között a regionális, illetve a képzésterületi különbözőségek kezelésére is megfelelő módszer lehet. „Természetes, hogy ha már valahol működik egy pályakövetés vagy annak nevezett tevékenység, az

(3) „ Intézményértékeléshez magas elemszám kell, önkitöltős kérdőívekkel, kevésbé lehet mély a vizsgálat, bonyolult a kérdőív. Egyéb célra kisebb elemszám is elég, személyes megkereséssel, de mélyebbre kell mennie a vizsgálatnak. Köztes megoldásnak nincs értelme.” – hangoztatta egy közgazdász, munkaerő-piaci kutatásokkal foglalkozó szakértőnk. (4) További problémát jelenthet – állítja több szakértőnk –, hogy az intézmények nem ismerik a módszereket, nem rendelkeznek megfelelő szaktudással az ilyen volumenű kutatások lebonyolításához. Szerintük a jó megoldás egy egységes, központi adatfelvétel lehetne, a végrehajtás szerepét központi intézményekre, például a Központi Statisztikai Hivatalra kellene bízni. „Egy nagymintás vizsgálat esetében, amit tehát nem az intézmény maga készít a saját hallgatói körében, hanem átfogóbban készítenek el, az igen magas költségekről sem szabad elfeledkezni.” – hangzott az egyik felvetés.

75


attól való eltérés kezdeti nehézségeket okozhat. Az intézmények nyilván a saját struktúrájukhoz és módszertanukhoz ragaszkodnak, azonban ha sikerül kialakítani egy valóban jól működő módszertant, melyen belül az intézmények még bizonyos mozgásteret is kapnak, akkor azt adaptálják.”

Módszertani nehézségek a pályakövetéses vizsgálatokban Az eredmények hasznosíthatósága és a felsőoktatási intézmények szerepe kapcsán már érintettünk módszertani kérdéseket. Milyen főbb problémákkal szembesülhetünk a pályakövetéses vizsgálatok során? A leggyakrabban előforduló elem a végzettek elérésének nehézsége, valamint az általánosan alacsony válaszadási arány. Az elérhetetlenné váló végzettek nagy száma, illetve az elért végzettek alacsony válaszadási hajlandósága megkérdezett szakértőink szerint elsődlegesen az egyetemhez, főiskolához való kötődés és a részvételben való motiváltság hiányából fakad. A legfontosabb feladat tehát sokak szerint a hallgatók érzelmi kötődésének kialakítása, a képzőintézménnyel való állandó és rendszeres jó kapcsolat kiépítése. Minderre már az első perctől kezdve nagyon nagy figyelmet kell fordítani; a feladat elsősorban a hallgatói önkormányzatokra és a karrierközpontokra, szolgáltató irodákra hárulhat.5 Az alacsony elérési és válaszadási arány egy további problémát is felvet: „Az alacsony válaszarányból következik, hogy a minták torzak – minél sikeresebb valaki, annál valószínűbb, hogy válaszol; sikertörténeteket közölnek, kudarcélményekről nem szívesen számolnak be az emberek.” „A pályakövetési vizsgálat lehet nagyon jó, és nagyon félrevezető is, annak megfelelően, hogy módszertanilag mennyire kidolgozott, megalapozott az egész. Egy ilyen vizsgálatnak nagyon sok buktatója van. Ilyen például, hogy kik jeleznek vissza. Nyilván inkább azok fognak válaszolni, akik úgy érzik, hogy jó a munkaerő-piaci helyzetük és legfőképpen jó a szubjektív megítélésük, tehát akik sikeresnek érzik, gondolják magukat. Ez nyilván torzítást eredményez, amit valahogy ki kell küszöbölni.” Az adathiányt, a nem válaszolásból fakadó torzításokat csak megfelelő szakértelemmel lehet kezelni – hangsúlyozza több interjúalanyunk. Többen is felvetették a meglévő oktatási információs rendszerekhez történő kapcsolódás fontosságát – az elektronikus rendszerekkel való összekötés az adatszerzés és a kapcsolattartás mellett arra is alkalmassá tehetné a vizsgálatokat, hogy a pályakövetéses eredményeket összefüggésbe hozhassák az egyetemi pályafutással, a hallgatott tárgyakkal, a szakmai specifikumokkal.6 A meglévő tanulmányi rendszerek továbbfejlesztésével összekötött online felmérések hatékonyságát hangoztatta egyik megkérdezett szakértőnk, aki egyébként maga is egyetemi karrierközpontot vezet. Mások az informatikai rendszerek fejlesztésének fontossága mellett inkább a személyes megkeresésen alapuló felvételeket preferálnák, nagy költségeik ellenére is. Az egyetemi informatikai rendszerekkel összekötött pályakövetés természetesen szintén nem működhet a hallgatói kötődés, a motiváció kialakítása és életben tartása nélkül. „El kell érni, hogy a tanul-

(5) „ Nincs pályakövetés alumni nélkül. Alapesetben nagyon nehéz a végzettek elérése, nincs kapcsolat a kibocsátó intézménnyel. Együtt kell működni a karrierirodával is, az összes szereplő összehangolt munkájára van szükség. Fontos a hallgatói önkormányzat szerepe is, segíthet kialakítani a kötődést.” (6) „Az összes adminisztratív adatbázist (bejelentett foglalkoztatottak, GYES, nyugdíjasok), ami létezik, kellene használni. Akik a közigazgatási, adminisztratív adatbázisokban nem találhatók meg, másutt nagy valószínűséggel fellelhetők. A felsőfokú végzettségűek körében kicsi azok száma, akik ne lennének megtalálhatók valamilyen adatbázisban. Ha lehetne használni az adminisztratív adatbázisokat, akkor majdnem teljes körű, picit torzított mintát lehetne képezni.” – vélekedik egyetemi tanár, közgazdász interjúalanyunk.

76


mányaik során több évig gyakorta használt rendszereket a hallgatók később is használják, amihez az intézményi honlapon érdemi információk, szolgáltatások biztosítására van szükség.” Többen fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy már maga a megkérdezettek körének kiválasztása is igen komoly szakmai hozzáértést és átfogó oktatási, munkaerő-piaci előtanulmányokat, ismereteket igényel. A különböző években végzettek munkaerő-piaci pozíciói között már kis időintervallumon belül is igen komoly eltérések lehetnek – tudhattuk meg a szakterülettel foglalkozó kutatóktól. Nem mindegy az sem, mikor kerül sor az első megkérdezésre: közgazdász szakértőink a diplomaszerzés után két évvel történő megkeresést tartanák a legjobbnak, ennyi idő kell ugyanis ahhoz, hogy hozzávetőlegesen lezáruljon a „job-shopping” időszaka, és a fiatal diplomás viszonylag stabil munkaerő-piaci pozíciót foglalhasson el. További fontos kérdés a nyilvánosság, amely nemcsak az eredmények hasznosulása (lásd: intézményi tájékoztatáspolitika), hanem azok objektivitása, ellenőrizhetősége szempontjából is alapvető – állítják többen megkérdezettjeink közül. A nyilvános közlés ezenkívül a rendkívül értékes másodelemzési lehetőséget is megteremti. Problematikus is lehet azonban a nyilvános közlés – vetette fel közgazdász, egyetemi tanár interjúalanyunk: a rosszul teljesítő intézmények számára mindez kedvezőtlen lehet, hiszen rövid távon ronthatja versenyképességüket, tönkreteheti alkalmazott marketingstratégiájukat.

A pályakövetés elemei – mit kövessünk? Munkaerő-piaci státusz, karrier, pályafutás, jövedelem, a jövedelem változása, pályaelhagyás és munkahely-változtatás, munkanélküliség – a legtöbben ezen elemeket látják legfontosabbnak a pályakövetéses vizsgálatok tartalmi felépítésében.7 Hallhatunk ellenben olyan véleményeket is, amelyek a teljesítmény több szempontú operacionalizálását tartják szerencsésnek. „Szakterületenként nagyon eltérő az értelmes információ: a versenyszférában elhelyezkedőknél a középtávú fizetés és beosztás, a közszolgáltatásokban az elégedettség, a kutatói pályán a tizenöt év múltán elért sikerek. Az egyetem teljesítményét az jelzi, hogy a diplomás hetvenévesen visszatekintve milyen jelentőséget tulajdonít felsőfokú tanulmányainak boldog, elégedett avagy éppen kevésbé sikeres életében.” Fontos mérési szempont lehet többek szerint az elégedettség is. „Mindenképpen a végzettek munkaerő-piaci helyzetét, betöltött pozícióját, jövedelmét kell figyelemmel kísérni, azonban emellett szükség van arra is, hogy a végzett saját személyes (és szubjektív) sikerességét is megtudjuk. Nagyon fontos ugyanis, hogy az egyén mit gondol arról, teljesültek-e a vágyai, amit előzetesen elvárt. Ez sok esetben nem függ össze például a jövedelemmel vagy a pozícióval, hanem sokkal szubjektívabb, személyes véleményen alapuló tényező, és ezért mérni, illetve főleg összehasonlítani (és finanszírozás alapjául tenni) nehéz.” Különbség lehet abban is, hogy melyik résztvevő számára mi a fontos információ: „Érdemes célcsoportonként különböző vizsgálati dimenziókat, szempontokat meghatározni, ugyanis nem biztos, hogy ami fontos az intézményeknek, ugyanolyan fontos a munkaerőpiacnak is.” Nem teljesen egyértelmű a kompetenciák kérdése – megoszlanak az álláspontok a tekintetben, hogy a (7) „ Egy évvel végzés után – sikerindikátorok: milyen szakmákban helyezkedtek el (FEOR-kódok, de azokból túl sok van, ezt valahogy meg kell oldani), munkanélküliségi ráta, bér, mennyi a munkaideje, beosztott van-e vagy nincs; aki nem dolgozik, mit csinál (tanuló, inaktív stb.), amikor kijött az iskolából, elkezdett-e tanulni valamit, és ha igen, akkor mit? Ha minden kimenő kohorszra van keresztmetszet, akkor tendenciák is felállíthatók.” „Pályakövetés esetében egyértelműen a munkaerő-piaci státusz alakulását, jövedelmet stb. kell nézni, hiszen az államnak az a fontos, hogy a befektetett pénz (a hallgató tanulmányainak finanszírozása) megtérül-e számára. Magyarul: jól hasznosul-e a munkaerőpiacon az, amire pénzt ad ki.”

77


kompetenciafelmérések a diplomás pályakövetés részelemeiként értelmezhetők-e vagy külön kutatási projektet kívánnak. A pályakövetés munkaerő-piaci mérési lehetőségeit oktatáspolitikai szakértő interjúalanyunk szerint nem szabad abszolút érvényességűnek tételezni: „Vannak korlátai a pályakövetésnek, mert elsősorban azt méri, hogy sikerült-e elhelyezkednie a végzett frissdiplomásnak, azonban hogy például milyen minőségű munkát végez, azt közvetlenül nem tudja mérni, pedig az is fontos információ. Vagy ugyanígy félrevezető, ha valaki pusztán csak érdeklődik egy szakma iránt, esetleg el is végzi a képzést, majd például hobbiként foglalkozik is ezzel, de soha sem helyezkedik el a területen: ez annyit jelent, hogy a saját szempontjából ez egy sikeres képzés volt, mert a maga szubjektív módján hasznosítja, de a társadalom számára nem vagy csekély mértékben hasznosul.”8 Érvényességi problémákat feszeget kutató szociológus interjúalanyunk is: „Újabb kérdésként megfogalmazható: alkalmas-e a rendszer arra, hogy mérje az alkalmazkodást. Ez nem egyszerű dolog; mit mérünk? Adott egy intézmény, ami kibocsát száz diplomást; ebből húsz a képzettségének megfelelő munkahelyet talál – újabb kérdés: mi a megfelelő munkahely? –, nyolcvannal más lesz, például vállalkozni fog stb. Egy másik intézmény kibocsát száz nagyon jól képzett, szakterületen elhelyezkedni kívánó embert, de az országos munkaerőpiacon csak húsz hely van, ahová ilyen diploma szükséges. Hogyan tegyünk különbséget a két intézmény között?” A mérés, az összevethetőség legfontosabb eleme az egyén munkaerő-piaci beazonosíthatósága.9 Lényeges továbbá a szakmai munkakör, a végzettségnek megfelelő munkakör tartalmi elemeinek meghatározása, valamint a munkaerő-piaci sikeresség kérdésének tisztázása is. „Meg kell határozni a munkaerő-piaci beválás, alkalmasság tartalmi elemeit. Ennek is egységesnek kell lennie minden területen.” Az egyszeri megkérdezések helyett többen a panelvizsgálatok fontosságát emelték ki, azzal a megállapítással összekötve, hogy bár fontos elem az egyén munkaerő-piaci induló pozíciója, azonban a képzés hasznosulását a pályaív, a hosszú távú szakmai pályafutás a kezdő állapotnál sokkal jobban képes mérni.

Nemzetközi együttműködési lehetőségek a diplomás pályakövetés terén Szakértőinket arról is megkérdeztük, milyen példaértékű külföldi vagy hazai rendszert, vizsgálati módszert ismernek, milyen követendő-követhető eljárásokról, kutatási programokról vannak ismereteik. Legtöbben általános országos gyakorlatokról számoltak be mint többé-kevésbé jól működő rendszerekről. Nagyrészt személyes munkakapcsolatukból eredően is elsősorban Nagy-Britannia, Franciaország, Kanada és Hollandia pályakövetési gyakorlatát említették, valamint az amerikai egyetemek alumni-rendszerének példaértékűségét emelték ki.10 Többen felhívták azonban a figyelmet arra, hogy a külföldi példák egy az egyben történő másolása nem tekinthető megfelelő megoldásnak – a diplomás pályakövetésben nincsenek általánosan elfogadott nemzetközi normák, a vizsgálatok a legtöbb országban komoly vitákat képesek generálni. Külföldön is sok a kevésbé jó gyakorlat – állapította meg interjúalanyunk. (8) E gyik oktatáspolitikai szakértőnk a kérdőívcentrikus szemlélet ellen foglalt állást: a kérdőíves felvételi módszer bár egzaktnak tartott eredményeket szolgáltathat, de nem biztosítja az élő kapcsolatot, a jól használható visszajelzést – fejtette ki. (9) „Ennek egységesnek kell lennie minden területen, statisztikai lehetőségek, mutatók vannak erre (például FEOR). Fontos a kibocsátás beazonosíthatósága is, ez nagyjából megoldott.” (10) Hazai szinten kevés ismert intézményi gyakorlatról számoltak be megkérdezett szakértőink; elsősorban a BCE, a BME és a Szegedi Tudományegyetem pályakövetéses vizsgálatait említették. A nem intézményekhez kötődő munkák közül a FIDÉV-vizsgálatok és az MKIK GVI által végzett munkaerő-piaci munkák fontosságát emelték ki.

78


Fontos lehet a nemzetközi, több ország bevonásával folytatott vizsgálatok ismerete (OECD PIAAC, OECD IALS); Magyarországnak fokozott érdeke, hogy minél több nemzetközi felsőoktatás-kutatási, oktatásfejlesztési programhoz csatlakozzon. „Természetesen okozhat nehézséget, de le kell küzdeni ezeket, mert nem vizsgálható csak a hazai munkaerőpiac. Az európai térben is követni kell a munkavállalókat, annál is inkább, mivel ismertek azok a tendenciák, melyek a diplomások külföldre irányuló elvándorlására vonatkoznak, és ezek alapján kijelenthető, hogy a számuk emelkedni fog. Közös, európai uniós együttműködéseken alapuló pályakövetési programok tervben vannak, azonban ezen törekvések mellett ki kell alakítani nemzetközi együttműködéseket, illetve csatlakoznunk kell ilyen programokhoz, amihez elengedhetetlen a nemzetközi gyakorlatok alapos megismerése.” Az európai szintű összevont pályakövetést ugyanakkor a legtöbben eltúlzottnak éreznék, nem tartják valószínűnek, hogy megtérülnének a ráfordítások. Még aki szükségesnek is tart ilyen volumenű kutatásokat, az is az esetleges projekt buktatóit, a mintavétel, adatkezelés, finanszírozás nehézségeit hangoztatja. „Az európai szintű vizsgálatok lebonyolítása mindenféleképpen szükséges lenne, de ennek módszertani kidolgozása és lebonyolítása még az országos, illetve intézményi szintű vizsgálatokhoz képest is nagyságrendekkel nehezebben kivitelezhető. Megjegyzendő, hogy egy ilyen szintű vizsgálatnál kizárt a személyes megkereséses módszer az ára miatt, az internetes, postai úton kiküldött kérdőívek esetében pedig számítani kell azokra a torzulásokra, amikről már szó volt – az küldi vissza, aki sikeresnek gondolja magát.”

A diplomás pályakövető rendszerrel szembeni várakozások Megkérdezett szakértőink általában (egy-két kivétellel) komoly várakozásokkal tekintenek a diplomás pályakövetési rendszer működése elé. Legtöbben a piaci folyamatok és az oktatás kapcsolatának nagyobb összhangját várják – a DPR segíthet feltérképezni a piac igényeit, és visszajelzést, pontos információt adhat a piac működéséről az intézménynek. „Remélhetőleg az intézmények és a munkaerőpiac kapcsolata több szálon erősödik, és a most még csak szórványosan jellemző együttműködések száma is nő. Kérdés lesz, hogy a munkaerőpiac hogyan reagál a bolognai rendszer kiteljesedésére, mit érnek majd az egyes diplomák, de ezt is láthatjuk majd a visszajelzésekből.” A bolognai folyamat utáni rendszer egyelőre nem jól átlátható elemeinek tisztázódását is többen remélik a pályakövetési eredményektől. „Előnye lenne: minőségbiztosítás, ez most »Bologna után« még időszerűbb, sok olyan szak van, amiről senki nem tudja, hogy micsoda. Ennek következménye lehet, hogy kevesebben jelentkeznek oda, ami nem jó.” Volt, aki általános szkepticizmusának adott hangot a program megvalósíthatóságával kapcsolatban, más az ágazati szereplők érdekeltségét hiányolta. Egyes vélemények szerint a DPR önmagában nem lesz alkalmas az oktatás működési mechanizmusainak átalakítására – ehhez tényleges oktatáspolitikai, intézménypolitikai szemléletváltás is kellene, amire viszont egyes interjúalanyaink szerint rövid távon nincs túl nagy esély.11 A rendszer az oktatás profilját, az intézmények oktatási gyakorlatát is alakíthatja. „...a DPR minőségi változást is jelent az egyetemek számára, ahogy erről már korábban szó volt: hosszú távon a piac tisztulásához vezet egy ilyen rendszer működése – a kevésbé jó intézmények vagy (11) „Sajnos a rendszer nem tudja megoldani azt az alapproblémát, hogy az intézmények nem az igényekre szabják a működésüket, hanem az igényeket próbálják inkább úgy értelmezni, hogy a működésüknek megfeleljen: például ha most a médiatitkárnők képzésére van igény, akkor indítanak ilyen szakot, melyen olyanok oktatnak, akiknek néha közük sincs az adott területhez, csak ott maradtak a korábbi képzési profilból.”

79


profilt váltanak, vagy eltűnnek a színről, mivel nem lesz hallgatójuk.” Az információszerzés mellett arra is alkalmas lehet, hogy hosszabb távú tendenciákat rajzoljon fel akár a diplomás munkaerőpiac, akár az intézményi működés tekintetében. „Például ha egy kezdetben rossz eredményeket produkáló egyetem eredményei évről évre javulnak, akkor ez az intézmény jobb, mint egy adott pillanatban ugyanolyan pozícióban lévő, de tendenciáit tekintve romló lehetőségeket biztosító egyetem. A munkaerőpiac szempontjából is fontos: a munkáltatók a DPR eredményeinek hosszabb időtávot felölelő áttekintésével jó képet kapnak arról, hogy egy adott intézményben végzettek hogyan tudnak elhelyezkedni, és ebből saját maguk hasznára is következtetéseket tudnak levonni.” A munkaerő-piaci információk mellett szociológus interjúalanyunk egyéb, általánosabb felsőoktatás-kutatási eredményeket is vár: „A DPR-ből ki kell hogy derüljön, ki miért tanul. Nem mindenki a piac miatt tanul, sokan érdeklődésből járnak egy adott szakra, miközben egész más területen akarnak elhelyezkedni, más munkaelképzeléseik vannak. Ezeket a motivációkat jelenleg egyáltalán nem ismerjük, legfeljebb elképzeléseink vannak róluk, a pályakövetés alkalmas lehet arra, hogy erről a területről is információkat nyújtson.” A projekt hasznosulását többen inkább hosszú távon látják valószínűnek. „A DPR kulcsfontosságú eleme a felsőoktatási rendszernek, fontos, hogy jól ki legyen dolgozva, működőképes legyen. 2010-ig vélhetően az alapok lerakása végezhető el, visszacsatolás még nem feltétlenül lesz, de a folyamat el fog indulni. Az egyetemekkel ki kell építeni az együttműködést – ez nagy és nehéz feladat, tényleges együttműködés kell, nem fentről érkező előírásrendszer. Az együttműködés kidolgozása során alkalmazkodni kell egymáshoz, kompromisszumokat kell kötni, csak ez lehet az alapja a sikernek.”

Összegzés A legtöbb megkérdezett szakértő a felsőoktatás és a munkaerőpiac kapcsolatának bonyolultságát hangsúlyozta. A két szektor közötti együttműködés alapelemét, sarokkövét a megfelelő kommunikáció, az információk áramlása képezheti; a diplomás pályakövetés egyik fő feladata éppen az információk megszerzése lehet, a munkaerőpiac és az oktatás szereplői tehát egyaránt haszonélvezői lehetnek a jól működő pályakövetési rendszereknek. A diplomás pályakövetéstől a legtöbb szakértő a felsőoktatás és a munkaerőpiac kapcsolatának erősödését, a kommunikáció intenzívebbé válását várja. A pályakövetéses vizsgálatok természetesen komoly módszertani problémákat vetnek fel. A végzettek elérése, a válaszadási hajlandóság növelése szoros kapcsolatok kialakítását feltételezi a képző intézmény és hallgatói között, a kérdőívek tematikájának összeállítása, a kapott eredmények értékelése pedig alapos szakmai ismereteket és elmélyült szaktudást igényel a végrehajtóktól. Részben módszertani nehézségekkel, részben a pályakövetés funkciójának értelmezésével függ össze az az általános vélemény, hogy a diplomás pályakövetés eredményeit nem célszerű az egyes intézmények rangsorolására felhasználni.

80


Interjúalanyaink voltak: Bazsa György (Magyar Akkreditációs Bizottság, elnök) Dávid János (ELTE Társadalomtudományi Kar, tudományos munkatárs) Fábri György (Magyar Tudományos Akadémia, kommunikációs igazgató) Filep Bálint (Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája, elnökségi tag) Galasi Péter (Budapesti Corvinus Egyetem, egyetemi tanár) Gábor Kálmán (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, tudományos főmunkatárs) Hamvas László (Debreceni Egyetem, Hajdúsági Hallgatókért és Civilekért Egyesület, elnök) Hunyady György (ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar, egyetemi tanár) Kádár-Csoboth Péter (UMFT Programfejlesztési Iroda, felsőoktatási témavezető) Köllő János (MTA Közgazdaságtudományi Intézet, tudományos főmunkatárs) Lasztovicza László (Doktoranduszok Országos Szövetsége) Majó Zoltán (Szegedi Tudományegyetem, fejlesztési igazgató) Polónyi István (Debreceni Egyetem, egyetemi tanár) Rós László (Dexter Kft., igazgató) Sió László (FIDESZ országgyűlési képviselő, oktatáspolitikus) Tímár János (Budapesti Corvinus Egyetem, professor emeritus) Tóth István János (MKIK Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézet, ügyvezető igazgató) Veres Pál (Oktatási és Kulturális Minisztérium, osztályvezető)

A szakértői interjúk tematikája – Mi a véleménye a felsőoktatás és a munkaerőpiac viszonyáról? Mennyiben elégíti ki az oktatás a piaci igényeket? Mennyiben kell kielégítenie az oktatásnak a piaci igényeket, jó-e Ön szerint, ha az oktatást döntően munkaerő-piaci szempontok határozzák meg? Hogyan illeszkedik, illeszkedhet ebbe a DPR? – Kik lehetnek az – intézményi és/vagy központi – DPR igazi haszonélvezői? Mik lehetnek a DPR funkciói? Milyen pluszt adhat a DPR az egyetemek, a hallgatók, az ágazati szereplők, a döntéshozatal és a munkaerőpiac számára? – Módszertani szempontból mi a véleménye a DPR projekt végrehajthatóságáról? Mik lehetnek a jó megoldások? Hogyan lehet a leghatékonyabban és a legnagyobb siker reményével elérni a végzett hallgatókat? Milyen nehézségek adódhatnak? – Mik a fontosabb mutatók, jelzőszámok a diplomások, az egyetem és a munkaerőpiac szempontjából, mik jelzik jobban az egyetem teljesítményét? – Mi lehetne a jobb megoldás: központi irányítású és szervezésű pályakövetési program vagy intézményi szintű gyakorlat? Ha intézmények végzik, hogyan lehet, hogyan érdemes standardizálni a munkát, hogyan valósítható meg az összevethetőség, a folyamatosság, illetve a minőségbiztosítás?

81


– Mi a véleménye magáról a Diplomás Pályakövetési Rendszerről? Ön szerint mennyiben tud hasznosulni a projekt, milyen eredmények várhatók tőle, jelenthet-e (minőségi) változást az egyetemek, illetve a munkaerőpiac szempontjából? Mit vár a projekttől 2010-ig és hosszú távon? – Milyen hazai és nemzetközi gyakorlatokat ismer a diplomás pályakövetés területéről? Mi a tapasztalata ezekről? Véleménye szerint vannak-e, lehetnek-e olyan külföldi modellek, amelyek alkalmazhatók a magyar diplomás pályakövetés számára?

82

Fábri István

Doktoráltak a munkaerőpiacon A PhD fokozat szerepe a szakmai karrierépítésben A hazai felsőoktatási képzési struktúrának a bolognai rendszer szerinti átalakítása 2006 tavaszán teljesedett ki, amikor is a felsőoktatási intézmények képzéseik döntő többségét már (csak) a kétszintű képzés bevezetésének jegyében hirdették, hirdethették meg. Az alapképzés, illetve osztatlan képzés mellett 2007-től egyre több mesterszak is elindult, döntően a régi képzési logika szerint egyetemeknek tekintett, illetve még mai is annak nevezett intézményekben. A kétszintű képzés ily módon történő általánossá válása mellett viszonylag kevés figyelmet kapott az a lényeges átalakulás, ami már a kilencvenes évek közepén lezajlott az egyetemeken: a doktori képzés elindulása. A nemzetközi tudományos gyakorlatnak megfelelő PhD-képzés bizonyos értelemben – időben „megelőzve” az első két képzési szint létrejöttét – a felsőoktatási képzés harmadik szintjeként fogható föl. A kilencvenes évek második felében kezdődtek el az új típusú doktori képzésben részt vevő hallgatók tanulmányi tapasztalatainak, illetve a képzésről alkotott véleményeinek a megismerésére irányuló empirikus szociológiai kutatások.1 Az 1997–2002 között végzett kérdőíves vizsgálatok tanulságaira is alapozva 2001-ben az Universitas Press Felsőoktatás-kutató Műhely munkatársai többelemű kutatási program elindítására vállalkoztak.2 Ennek első lépéseként helyzetfeltáró szakértői tanulmány készült „Mit tudunk a doktoráltakról?” címmel, amely a törvényi szabályozás bemutatása mellett több adatbázis feldolgozásának segítségével elemzi a doktori képzés aktuális magyarországi helyzetét. A kutatási program fontos részét képezik azok az empirikus szociológiai vizsgálatok is, amelyek mélyinterjús és kérdőíves technikák alkalmazásával próbálják feltárni a PhD fokozatot szerzettek életpályájának meghatározó tényezőit. Ennek keretében került sor az első országos pályakövetéses vizsgálatra a PhD fokozatot szerzettek körében. A 2002-es, hétszáz főre kiterjedő adatfelvételt 2006–2007 folyamán egy újabb kérdőíves megkeresés követte. Ez utóbbi, hatszáz főre kiterjedő kutatás egyrészt a négy éve már lekérdezett doktoráltak ismételt megkeresését jelentette (háromszáz fő), másrészt a két vizsgálati időpont között fokozatot szerzettekre terjedt ki (háromszáz fő). A két különböző időpontban lezajlott adatfelvétel és a három részminta a doktoráltak pályakövetésében számos összehasonlító vizsgálatra ad lehetőséget. A pályakövetéses kutatás eredményei részletesen szemléltetik a PhD fokozat megszerzése utáni rendkívül változatos életutakat. Eltérő súllyal ugyan, de a felsőoktatási tudományos intézményrendszer, a versenyszféra és az államigazgatási-önkormányzati szféra is fontos terepe az érvényesülésnek. A tudományterületenként olykor jelentősen eltérő karrierutak ellenére markánsan kirajzolódik a PhD-képzésnek a tudományos és egyetemi-főiskolai oktatói rekrutációban játszott meghatározó szerepe, ami nyilvánvaló összefüggést mutat a hazai tudományos képzés hagyományaival. Jelen tanulmány azonban nem elsősorban a különböző életutak bemutatását, hanem a doktori képzésnek a szakmai karrierépítésben, illetve munkaerő-piaci (1) A kutatást a Doktoranduszok Országos Szövetsége végezte, kezdetben az Oktatási Minisztérium, majd később a Miniszterelnöki Hivatal támogatásával. A standard kérdőíves adatfelvételek a JELTÁRS Jelenkor Társadalomkutató Műhely szakmai koordinálása mellett, a MIMIKRI Közvélemény- és Piackutató Intézet kérdezőbiztosi hálózatának bevonásával zajlottak. (2) A kutatási program a hazai tudományos élet meghatározó szereplői, a Doktoranduszok Országos Szövetsége, a Felsőoktatási Tudományos Tanács és a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából és támogatásával indult útjára 2001 tavaszán (kutatásvezető: Fábri György).

83


életútban játszott szerepének az elemzését helyezi középpontba. A doktori fokozat megszerzésének hatása más és más lehet az érvényesülés egymással összefüggő, ám nagyrészt jól elkülöníthető szegmenseiben. A kutatási eredmények megerősítik azt a hipotézisünket, hogy nemcsak az egzisztenciális helyzet, hanem a szakmai karrier és a munkaerő-piaci pozíció közötti különbségtevés is indokolt lehet akkor, amikor a tudományos fokozat megszerzésének összetett hatásmechanizmusát próbáljuk vizsgálni. Az általános helyzetkép szerint – legalábbis az elsősorban érintettek, a doktoráltak szemszögéből nézve – a hazai PhD-képzés kifejezetten sikeresnek mondható, hiszen annak akár a szakmai karrierépítésre, akár a munkaerő-piaci pozícióra, akár a jövedelmi helyzetre gyakorolt hatása az érintettek nagy többsége esetében határozottan pozitív. Ez még akkor is igaz, ha általában az anyagi-egzisztenciális helyzettel való viszonylag alacsony elégedettség okán a fokozatszerzés hatását ez utóbbi tekintetben kevesebben – bár még így is a relatív többség – érzékelik számottevőnek. Az érvényesülés különböző összetevőinek elemzésén túl azonban fontosnak tartottuk a szakmai előrejutásban feltételezésünk szerint fontos szerepet játszó személyes, illetve intézmények közötti kapcsolatrendszer részletes vizsgálatát is. A tanulmány második fejezetében ismertetett vizsgálati eredmények meggyőzően igazolják, hogy akár az egyetemi alapképzés, akár a doktori képzés ideje alatt szerzett szakmai (azon belül is elsősorban oktatói) kapcsolatok szerepe meghatározó a későbbi előrejutásban, elhelyezkedésben.

A PhD fokozat munkaerő-piaci értéke A doktoráltak elhelyezkedési lehetőségei, szakmai karrierépítési keretei tudományterületenként értelemszerűen lényeges eltéréseket mutathatnak. A kutatási eredmények elemzése során ezért az egyik legfontosabb elemzési szempontként („magyarázó változóként”) a vizsgálatba került doktoráltak tudományterületét és munkahelyének típusát tekintettük – de a kutatás során nyert információkkal szembeni, tudományos és felsőoktatás-politikai érdeklődés feltételezett jellege is indokolta az eredmények „szakmaspecifikus” értelmezését. Mielőtt jelen elemzés fő tárgyára rátérnénk, érdemes ezért tudományterületi bontásban áttekinteni a PhD fokozatot szerzettek főbb munkahelyi jellemzőit. Ehhez a 2002-es és a 2006–2007-es adatfelvétel3 egyesített adatbázisát vesszük alapul, amely összesen 1 002 fő munkaerő-piaci életútjának részletes adatait tartalmazza. Mivel a két különböző adatfelvétel eltérő célcsoportjaiban (2002 előtt, illetve 2002–2006 között végzettek) semmilyen érdemi eltérést nem tapasztaltunk az aktuális munkahely típusa szerinti arányokban, ezért az alábbiakban a két mintára vonatkozó megoszlásokat összevontan szerepeltetjük (1. táblázat). A részletes elemzés helyett csak néhány főbb tendenciára hívnánk fel a figyelmet.4 Kutatásunk talán legfontosabb eredménye, hogy a PhD-képzés elsősorban az egyetemi-kutatóintézeti tudósutánpótlásban játszik meghatározó szerepet. Tudományterületenként ugyan eltérő mértékben, de a doktoráltak több mint fele-kétharmada felsőoktatási intézményekben helyezkedik el (a legmagasabb aránnyal – 63,4 százalékban – az agártudományi területen találkoztunk). Ér(3) A vizsgálati eredmények értelmezéséhez két mintavételi tényezőt is figyelembe kell vennünk. Az egyik, hogy – néhány kivételtől eltekintve – csak olyan doktoráltak kerültek a mintába, akiknek fő munkahelye Magyarországon van, illetve az adatfelvétel időpontjában Magyarországon tartózkodtak. Ez a személyes megkeresésen alapuló lekérdezés fő hátránya az egyéb, főleg online kérdőíves technikákkal szemben. A másik torzító hatás inkább csak feltételezett, nevezetesen hogy az elérés olykor tapasztalt nehézségei okán valószínűleg az egyetemi szférában dolgozók valamivel nagyobb arányban szerepelnek a mintában (a doktori képzést nyújtó intézmények egy része esetében a címlistákat az egyetemi adminisztráció bocsátotta rendelkezésünkre). (4) A doktoráltak elhelyezkedési tendenciáit részletesen vizsgálja a Felsőoktatási Műhely 2008/3. számának PhD-képzéssel foglalkozó tematikus összeállítása, amely szintén ezen kutatás eredményeinek elemzésén alapul.

84

DOKTORÁLTAK A MUNKAERŐPIACON

demes megemlíteni, hogy a főiskolai oktatásban való részvétel elsősorban a bölcsészek körében számottevő (18,1 százalék). A PhD fokozatot megszerzők további jelentős hányada (10–20 százalék) kutatóintézetben talál állást. Ez utóbbi karrierút különösen nagy hangsúlyt kap a természettudósok között, hiszen minden negyedik (24,6 százalék) végzett itt helyezkedik el. Az államigazgatási, önkormányzati szféra általában nem vonzó a doktoráltak számára, egyedül a társadalomtudósok körében tapasztalhatunk számottevő érdeklődést ebben az irányban (14,3 százalék). Egészen minimális a részvétel a nonprofit szektorban: csak kb. minden századik végzett helyezkedik el ilyen munkahelyen. Az adatokból ugyanakkor az is jól látszik, hogy lényegében csak a „reál” területeken fokozatot szerzők, vagyis a természettudósok és műszaki doktoráltak helyezkednek el nagyobb arányban (12,1 százalék, illetve 21,1 százalék) a versenyszektor vállalatainál. Igaz, akadnak olyanok is, akik saját vállalkozásukban vagy szellemi szabadfoglalkozásúként dolgoznak, ám számuk minimális (tudományterületenként 1–5 százalék). Végül érdemes megemlíteni az orvostudományi területen PhD fokozatot szerzők kifejezetten szakmaspecifikus lehetőségeit, hiszen közülük a végzettek közel egyharmada (31,0 százalék) kórházakban, klinikákon helyezkedik el. 1. táblázat. A PhD fokozatot szerzettek munkahelyének típusai – tudományterületek5 szerinti megoszlás természettudomány

műszaki tudomány

orvostudomány

agrártudomány

kutatóintézet

24,6

egyetem

47,4

főiskola

10,1

7,6

16,1

7,6

10,0

54,1

51,1

63,4

47,9

49,0

6,5

9,2

0,5

0,9

8,4

18,1

könyvtár, levéltár

0

0

0

0

2,5

5,2

államigazgatás, önkormányzat

2,2

0,9

2,2

6,3

14,3

3,3

nonprofit szféra

társadalom- bölcsészettudomány tudomány

0

0,9

0

0,9

0,8

1,0

12,1

21,1

2,7

5,4

6,7

1,4

saját vállalkozás

0,9

1,8

2,7

1,8

3,4

0,5

kórház, klinika

0,4

0

31,0

0,9

0

0,5

kutatóintézet, egyetem, főiskola – külföld

1,8

1,8

0

0

0,8

0,5

egyéb munkahely – külföld

0

0

0,5

0,9

0

0

szellemi szabadfoglalkozású

0

0

0

0

2,5

1,4

cég, vállalat

egyéb összesen

4,3

0

1,6

3,6

5,0

9,0

100%

100%

100%

100%

100%

100%

Forrás: Universitas Press, 2002-es és 2006–2007-es adatfelvétel. N=966.

(5) A doktori képzés tudományterületi besorolása több ponton lényegesen eltér az alap- és osztatlan képzések képzésterületi felosztásától. Ezek közül a legfontosabb, hogy a közgazdaságtudományi és a jogtudományi képzések a társadalomtudományi képzések alá sorolódnak, amit a társadalomtudományi képzési területre vonatkozó kutatási eredmények értelmezésekor célszerű figyelembe venni.

85


Az iskolarendszer bármelyik fokán elért végzettség, a megszerzett bizonyítvány vagy oklevél értéke az egyén számára többek között a belefektetett munka, energia és idő figyelembevételével kerülhet megállapításra. A tudományos fokozatnak mint a legmagasabb szintű végzettségnek az egyéni életút és elhelyezkedés szempontjából történő eltérő értékelését azonban nem csupán a tényleges munkaerő-piaci tapasztalatok határozhatják meg, hanem már önmagában a fokozat megszerzése mögött meghúzódó különböző motivációk is. A PhD-hallgatók körében végzett vizsgálatok rámutatnak a doktoranduszképzésben részt vevők motivációinak széles skálájára. Ezek között éppúgy meghatározó lehet a szakmai érdeklődés, a karrierépítés, a kutatási lehetőségek, mint a külföldi ösztöndíj-lehetőségek, a hallgatói juttatások vagy a hallgatói évek meghosszabbítása.6 Anélkül, hogy részletesen bemutatnánk az erre vonatkozó kutatási eredményeket, érdemes megjegyeznünk, hogy a fokozatszerzésig ténylegesen el is eljutó doktoranduszok esetében, ugyan nem meglepő módon, a szakmai, illetve a karrierszempontok mellett kisebb hangsúlyt kapnak olyan tényezők, melyek a hallgatói léttel vannak összefüggésben, ám hatásuk – a kérdezettek saját bevallása alapján is – a „legsikeresebb” csoportban sem elhanyagolható. A PhD fokozat megszerzésének munkaerő-piaci értékéről alkotott vélekedéseket három oldalról próbáltuk körbejárni. Először az egyéni életútban játszott szerepére kérdeztünk rá; aztán a különböző típusú munkahelyekkel kapcsolatos (valós vagy vélt) tapasztalatokra alapozva mondtak véleményt a válaszadók az elhelyezkedésben játszott hatására; végül a PhD fokozat általános jelentőségével összefüggő attitűdöket teszteltük. A három vizsgálati dimenzió természetesen nem független egymástól. Az alábbiakban főleg az első problémafelvetésre koncentrálunk, vagyis a doktori fokozatnak az egyéni életútban játszott szerepét elemezzük. Ezen belül az egyéni elégedettség három szegmensét is górcső alá vettük: a kérdezetteknek a PhD fokozat hasznát a szakmai előrejutás, az elhelyezkedés és az anyagi-egzisztenciális helyzet szempontjából is meg kellett ítélniük. A válaszok megoszlása első pillantásra is általános elégedettséget tükröz, ami egyértelműen az új típusú PhD-képzés sikerességét mutatja. Igaz, a karrierút megítélése a vizsgálati szempontok mentén határozott eltéréseket mutat, ami igazolja a többoldalú megközelítés megalapozottságát. Mint ahogy azt várni lehetett, a szakmai előrejutás vonatkozásában mutatkozott a legnagyobb elégedettség (1. ábra). A válaszadók kétharmada (66,7 százalék) úgy vélte, hogy a PhD fokozat megszerzése teljes mértékben hozzájárult az egyéni szakmai karrierépítéshez, de több mint negyedük (27,3 százalék) is alapvetően pozitívan értékelte a tudományos doktori címet. A válaszokat nem befolyásolta, hogy valakit a végzés után néhány évvel vagy később kérdeztünk meg, hiszen azok, akik a 2006-os adatfelvétel során újra bekerültek a vizsgálatba, lényegében ugyanúgy ítélték meg a fokozat megszerzésének szakmai karrierépítésben játszott szerepét, mint négy évvel előtte. Az egyes tudományterületek között nem találunk lényeges különbséget. Talán egyedül a természettudósokat érdemes megemlíteni, akik között az átlagosnál is nagyobb arányban vélekedtek pozitívan a fokozatszerzés szakmai karrierépítésben játszott hatásáról (a „teljes mértékben megérte” és az „inkább megérte” válaszok aránya összesen 97,1 százalék). Szignifikáns eltéréseket találunk viszont a kérdezett munkahelyének típusa mentén. A válaszok alapján az egyetemi, főiskolai oktatásban és a kutatóintézetekben (ezenfelül az orvosoknál a klinikákon) a PhD fokozat megszerzése alapjaiban határozza meg a szakmai karrierépítést (97–99 százalék az így nyilatkozók aránya). Ezzel szemben az államigazgatásban dolgozók közül minden (6) Fábri István – Varga Noémi (1999): Hallgatók a doktori képzésről. Budapest, Doktoranduszok Országos Szövetsége, 12–13. p.

86


negyedik válaszadó elhanyagolhatónak vélte azt a szakmai előrejutásban (77,5 százalék), de hasonló arányokkal találkozunk a különböző magánvállalatoknál, cégeknél dolgozók körében (83,3 százalék), illetve a „szellemi szabadfoglalkozásúak” vagy saját cégben dolgozók esetében is (80,0 százalék). Ez utóbbi adatok megerősítik azt a fenti állításunkat, hogy a versenyszférában viszonylag kisebb mértékben, azon belül is elsősorban a kiemelkedő kutatási-fejlesztési tevékenységet folytató cégek értékelik a tudományos fokozattal rendelkező fiatal szakembereket, kutatókat. Végül érdemes megemlíteni, hogy nemek szerint nem találtunk szignifikáns különbséget a válaszok között, vagyis a szakmai előrejutás szempontjából a nők éppúgy nagy arányban tulajdonítanak fontos szerepet a fokozatszerzésnek, mint a férfiak (92,3 százalék, illetve 94,7 százalék). 1. ábra. M egérte-e megszerezni a PhD fokozatot a szakmai előrejutás szempontjából? 3,1% 2,9% 27,3%

66,7%

teljes mértékben (66,7%) inkább igen (27,3%) inkább nem (3,1%) egyáltalán nem (2,9%)


A kutatás abból az előfeltevésből indult ki, hogy a szakmai előrejutás, a szakmai karrierépítés, illetve az elhelyezkedés, a munkaerő-piaci pozíció javítása általában értelemszerű összefüggést mutat, ám a köztük lévő kapcsolat nem mindig szükségszerű, és főképp nem feltétlenül egyenes arányú. Teljesen nyilvánvaló ez akkor, ha valaki folyamatosan előrelép a munkahelyi ranglétrán, lépésről lépésre erősíti pozícióját, ám mindez nem a végzettségének megfelelő szakmájában történik. Mindez az ambivalencia azonban a végzettségnek megfelelő munkahelyen is fennállhat, legyen az akár „objektív” mutatók alapján kifejezhető eltérés, akár az egyén szubjektív értékelésében megjelenő elégedetlenség. Jelen vizsgálat eredményei is egyértelműen mutatják, hogy a doktori fokozat megszerzésének hatása különböző mértékben érvényesül a szakmai karrierépítésben és az elhelyezkedésben, illetve hogy a kérdezettek határozott különbséget tettek az érvényesülés két összetevője között. Ha a munkaerő-piaci pozíció kapcsán megfogalmazott válaszokat (2. ábra) összevetjük a szakmai előrejutás kapcsán tapasztalt véleményekkel, akkor láthatjuk, hogy az előbbi esetében már nem alkotnak abszolút többséget a teljes mértékben elégedettek (44,6 százalék). Az előző kérdéshez képest elsősorban azoknak az aránya nőtt meg, akik ugyan fontos, de nem meghatározó szerepet tulajdonítanak a PhD-végzettségnek (40,9 százalék). Emellett azonban érezhetően nőtt azoknak a tábora is, akik szerint nem igazán (7,5 százalék), illetve egyáltalán nem érte meg (7,0 százalék) megszerezni a tudományos fokozatot. Jó okunk van feltételezni, hogy ezekben a némiképp pesszimista véleményekben tetten érhetőek a munkahelyi ranglétrán betöltött pozícióból fakadó kisebb-nagyobb egyéni hiányérzetek, illetve bizonyos – akár ez utóbbitól nem független – anyagi juttatásokkal kapcsolatos elégedetlenségek. Mindezek ellenére azonban hangsúlyoznunk kell, hogy a szakmában való elhelyezkedés összefüggésében is alapvetően pozitív a doktori fokozat hatásának megítélése. A PhD-végzettek életútjában ebben a tekintetben kimutatható némi pozitív irányú változás, hiszen 2002-höz képest 2006–2007-ben, 87


vagyis az ismételt megkeresés alkalmával a kérdezettek valamelyest elégedettebbeknek bizonyultak a fokozatszerzés hatását illetően (a „teljes mértékben megérte” és az „inkább megérte” válaszok aránya összesen 86,2 százalékról 89,6 százalékra nőtt; a még csak néhány éve fokozatot szerzettek esetében ez az arány 2006-ban 83,8 százalék). A férfiak és a nők között a munkaerő-piaci pozícióra gyakorolt hatás vonatkozásában sem találtunk számottevő különbséget (85,9 százalék, illetve 84,5 százalék). Ezzel szemben a különböző munkahelytípusok esetében lényeges eltérések tapasztalhatók a PhD fokozatnak a munkaerő-piaci pozícióra gyakorolt hatását tekintve. A tendencia a szakmai karrierépítéshez hasonló: itt is a felsőoktatási és tudományos szférában dolgozóknál mértük a legpozitívabb értékeket, hiszen közülük tízből kilenc kérdezett (88–92 százalék) nyilatkozott úgy, hogy az elhelyezkedés során jelentős szerepe volt a tudományos doktori cím megszerzésének; az államigazgatásban, önkormányzatoknál, illetve a piaci szférában munkát vállalóknál viszont csak kétharmad körüli ez az arány (63–73 százalék). 2. ábra. M egérte-e megszerezni a PhD fokozatot a munkaerő-piaci pozíciók javítása szempontjából?

7,5%

7,0%

40,9%

44,6%



Amíg a szakmai előrejutás során azt tapasztaltuk, hogy a különböző szakterületek képviselői között csak egészen kicsi különbségek adódnak, addig az egyes ágazatokat jellemző tudományos életpályákban az érvényesülési hatásmechanizmusok szignifikáns eltéréseket mutatnak (2. táblázat). A természettudósok és az orvosok körében elsöprő többségben vannak azok, akik számára a PhD fokozat megszerzése érezhetően pozitívan hatott a munkaerő-piaci pozícióra (89,9 százalék, illetve 90,7 százalék). Az orvosi karrierlehetőségeket meghatározó, igen jól átlátható és erős hierarchikus elemeket magában hordozó életpálya minden bizonnyal magyarázatot szolgáltat erre a kutatási eredményre. A természettudományi terület már kevésbé nyújt ilyen egyértelmű magyarázatot, mindenesetre talán ez az a hazai tudományos szféra, amely a leginkább integrálódott a nemzetközi tudományos életbe, és amelynek legkiválóbb képviselői számára a szakmai karrierépítés, és ezzel a szakmában való elhelyezkedés is egyértelmű és világos paraméterek, tudományos teljesítmények – így például a PhD fokozat megszerzése – függvénye. El kell azonban ismernünk, hogy ennek az okfejtésnek a magyarázó erejét csökkenti kutatásunk azon eredménye, miszerint éppen egy másik, szintén jelentős részben a nemzetközi színtéren magát folyamatosan megmérettető szakmai kör, a műszaki tudományok fiatal doktoráltjai tulajdonítottak a legkevésbé meghatározó szerepet a PhD fokozat megszerzésének (70,9 százalék).

88

DOKTORÁLTAK A MUNKAERŐPIACON 2. táblázat. M egérte-e megszerezni a PhD fokozatot a munkaerő-piaci pozíciók javítása szempontjából? – tudományterületek szerinti megoszlás tudományterület

igen, megérte*

nem érte meg**

összesen

természettudomány

89,9

10,1

100,0%

műszaki

70,9

29,1

100,0%

orvostudomány

90,7

9,3

100,0%

agrár

80,0

20,0

100,0%

társadalomtudomány

85,2

14,8

100,0%

bölcsészettudomány

86,5

13,5

100,0%

* A „teljes mértékben megérte” és az „inkább megérte” válaszkategóriák összevonásából létrejött kategória. ** Az „egyáltalán nem érte meg” és az „inkább nem érte meg” válaszkategóriák összevonásából létrejött kategória. Forrás: Universitas Press, 2002-es és 2006–2007-es adatfelvétel. N=950.

Feltételeztük, hogy a doktoráltak legkevésbé az egzisztenciális-anyagi helyzetre gyakorolt hatás tekintetében elégedettek – sőt, összességében inkább általános elégedetlenséget kifejező válaszokra számítottunk. Ezt annak ellenére is valószínűsítettük, hogy Magyarországon európai viszonylatban is lényegesen többet keresnek a diplomások a többi társadalmi csoporthoz képest.7 Ezzel szemben éppen ők, és azon belül pedig különösen a szakmai vonatkozásokban leginkább nemzetközi „terepen” mozgó fiatal kutatók lesznek azok, akik – többek között a közvetlenül is megtapasztalt nyugat-európai és egyesült államokbeli jövedelmi viszonyok és életkörülmények okán – komoly feszültséget érzékelnek majd a nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő tudományos teljesítmény és az ehhez képest szerényebb(nek tűnő) javadalmazás, illetve életkörülmények között. Kutatási eredményeink ugyanakkor csak részben igazolták előzetes várakozásainkat, hiszen a jövedelmi helyzettel való részbeni vagy teljes elégedettség a kérdezettek viszonylag jelentős részére, közel kétharmadára (2002-ben 65,2 százalék, 2006ban 60,3 százalék) volt jellemző. Igaz, feltehetőleg más eredményt kaptunk volna, hogyha a mintába a valós számuknak megfelelő arányban kerültek volna be azok a doktoráltak is, akik – feltehetőleg részben éppen az anyagi megbecsültség hiánya, az egzisztenciális helyzettel való elégedetlenség miatt – külföldre távoztak akár átmenetileg, akár véglegesen. A fokozat megszerzésének az anyagi, egzisztenciális helyzetre gyakorolt hatását firtató kérdés ráadásul nem teljesen a fentebb jelzett problémát érinti (így természetesen más vizsgálati változóval is próbáltuk azt mérni). Hiszen a hazai szerényebb jövedelmi keretfeltételek között a PhD fokozat hatása egyértelműen pozitív lehet, még ha „abszolút” – vagyis ebben az összefüggésben éppen hogy a fejlett országokéhoz viszonyított „relatív” – értelemben nem is eredményez magas életszínvonalat. A válaszadók alig több mint egynegyede (26,1 százalék) vélte úgy, hogy teljes mértékben megérte megszerezni a doktori fokozatot (3. ábra). Emellett ugyanakkor igen magas azok aránya (44,9 százalék) is, akik ha a jövedelem szempontjából nem is tartják kiemelkedően fontos lépésnek, de mégis egyértelműen érzékelik pozitív velejáróit. Közöttük többen vannak olyanok, akik ugyan elégedetlenek a munkájukért kapott jövedelemmel, ám számot vetve a hazai realitásokkal, elégedettek a doktori cím elnyerésének a jövedelemre gyakorolt, érezhető (7) Forrás: Education at a Glance 2008: OECD Indicators

89


növekedést eredményező hatásával. Mindemellett számottevő azoknak a válaszadóknak az aránya is, akik csak nagyon kicsi (15,3 százalék) vagy semmilyen (13,6 százalék) előrelépést nem érzékeltek azzal összefüggésben, hogy sikeresen zárták doktori tanulmányaikat. 3. ábra. Megérte-e megszerezni a PhD fokozatot anyagi, egzisztenciális szempontból? 13,6%

26,1%

15,3% 44,9%



A vizsgált magyarázó változók mindegyike mentén markáns különbségek rajzolódnak ki. Elsőként említhető, hogy a férfiak közel háromnegyede (73,9 százalék) számolt be az anyagi helyzetében bekövetkező változásról, ám ez az arány a nők esetében már kevesebb, mint kétharmad (64,8 százalék). Ebben természetesen szerepet játszhat az is, hogy a nők eleve elégedetlenebbek a fizetésükkel, ami kutatási eredményeink alapján – más változók bevonásával – ki is mutatható. A jövedelmi helyzettel való elégedettség és a PhD fokozatnak a jövedelemi viszonyokra gyakorolt hatásáról alkotott vélemények közötti, logikailag ugyan nem szükségszerű, de mégsem meglepő korrelációról árulkodik a válaszok tudományterületek szerinti megoszlása is (3. táblázat). Ebben az összehasonlításban szintén a természettudományi pályán lévők nyilatkoztak a leginkább pozitívan a tudományos fokozat megszerzésének hatásáról, bár némileg az ő körükben is csökkent az elégedettek aránya (80,4 százalék). A kutatási eredmények szerint a ttk-s után a bölcsészdoktori karrier esetében érezhető leginkább a PhD címnek az anyagi, egzisztenciális helyzetre gyakorolt pozitív hatása, hiszen a válaszadók háromnegyedének (74,6 százalék) tapasztalata szerint ebben a tekintetben is profitált a doktori tanulmányokba fektetett energia. A tudományterületek többségénél elmondható, hogy a szakmai előrejutás és az elhelyezkedési lehetőségek javulásához képest a PhD fokozatnak az anyagi helyzetre gyakorolt hatása érezhetően kisebb. Ez leginkább az orvosoknál tapasztalható, akik között 30 százalékkal alacsonyabb azok aránya, akik a jövedelmük vonatkozásában érdemi növekedésről számoltak volna be (60,9 százalék). Közöttük is elsősorban a kórházakban, klinikákon dolgozók körében voltak viszonylag kevesen (55,0 százalék), akik nem érzékeltek e téren érdemi pozitív hatást. Náluk már csak az államigazgatási-önkormányzati szféra intézményeiben dolgozók voltak kevesebben (48,0 százalék), tudományterülettől függetlenül. Ezzel szemben a doktori képzésből elsősorban „merítő” felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek munkatársainak nagy többsége, durván háromnegyede (73–85 százalék) nyilatkozott elégedetten.

90

DOKTORÁLTAK A MUNKAERŐPIACON 3. táblázat. M egérte-e megszerezni a PhD fokozatot anyagi, egzisztenciális szempontból? – tudományterületek szerinti megoszlás tudományterület

igen, megérte*

nem érte meg**

összesen

természettudomány

80,4

19,6

100,0%

műszaki

72,4

27,6

100,0%

orvostudomány

60,9

39,1

100,0%

agrár

67,5

32,5

100,0%


63,9

36,1

100,0%


74,6

25,4

100,0%

* A „teljes mértékben megérte” és az „inkább megérte” válaszkategóriák összevonásából létrejött kategória. ** Az „egyáltalán nem érte meg” és az „inkább nem érte meg” válaszkategóriák összevonásából létrejött kategória. Forrás: Universitas Press, 2002-es és 2006–2007-es adatfelvétel. N=989.

Kapcsolatrendszer és érvényesülés A PhD cím mint tudományos fokozat jelenleg az egyetlen elismert tudományos minősítést jelenti Magyarországon, melynek odaítélését a felsőoktatási törvény felsőoktatási intézmények hatáskörébe utalja.8 A PhD-képzés a bachelor és mester mellett a harmadik, egyúttal legmagasabb szintű felsőfokú képzést jelenti. Magától értetődő, hogy ha valahol, akkor a legmagasabb szintű szellemi teljesítmények relációjában, vagyis a tudomány területén feltételezhetjük, hogy az érvényesülés legfontosabb fokmérője a tudás, a teljesítmény – sokkal inkább, mint bármely más társadalmi alrendszer esetében. Anélkül, hogy ennek az állításnak az érvényességét vitatnánk, feltételezzük, hogy a szakmai érvényesülést, az egzisztenciális és általában a társadalmi sikerességet a tudomány területén is több más tényező befolyásolhatja. A PhD fokozatot szerzettek karrierútjának vizsgálata pedig különösen indokolttá teszi, hogy az érvényesülés különböző dimenzióinak elemzésekor tekintettel legyünk az egyéb magyarázó változókra. Ezt indokolják már önmagukban a fokozatszerzést meghatározó, egyénenként komoly eltéréseket mutató motivációs tényezők és a fentebb bemutatott munkaerő-piaci életutak rendkívüli változatossága is. Ez utóbbiak egyértelműen „kivezetnek” a döntően a teljesítményre építkező tudomány világából, és főleg a piac és a közszféra összefüggésrendszereit involválják. A doktori fokozatnak az egyéni életútban játszott szerepéről alkotott vélemények, amellyel kapcsolatos kutatási eredményeket fentebb már szintén ismertettünk, újabb érvet szolgáltatnak amellett, hogy az érvényesülésben szerepet játszó más elemekre is figyelmet fordítsunk. Vizsgálatra érdemes szempontot jelenthetnek például a munkaerő-piaci folyamatokat és az ezzel összefüggő elhelyezkedési lehetőségeket alapvetően meghatározó regionális adottságok; a szakmai előrejutásban olykor fontos szerepet játszó életkori vagy nemi különbségek; de minden bizonnyal a tudományos életpálya vizsgálatakor is érdekes összefüggéseket lehetne kimutatni az egyébként gazdag nemzetközi és hazai szakirodalommal rendelkező kulturális tőke és (iskolai) tudományos teljesítmény között. Kutatásunk során az épp ez utóbbi tényezővel szoros kapcsolatban álló szakmai és egyéb networkök szerepét próbáltuk vizsgálni. (8) A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény.

91


Feltételezésünk szerint lényeges eltérések mutatkozhatnak egyrészt a munkaerőpiac különböző szegmenseiben elhelyezkedő doktoráltak, másrészt az igen eltérő szakmai szocializációval és karrierutakkal leírható képzési ágak-szakterületek (tudományterületek) képviselői között. Ennek a feltevésnek az alapja akár az a „hétköznapi”, akár az a kutatási tapasztalat, hogy az egyes munkaerő-piaci szegmensek, illetve a különböző tudományterületek karrierépítési technikái olykor jelentősen eltérnek egymástól. A kutatási eredmények ismertetése előtt azonban mindenképp szót kell ejtenünk az adatfelvétel korlátozott lehetőségeiről. A személyes lekérdezésen alapuló, standard kérdőíves vizsgálati módszer alkalmazása az érvényesülés egyéb, alapvetően nem a (tudományos) teljesítménnyel szorosan összefüggő tényezőinek feltárására problematikusnak tűnik. Nemcsak azért, mert feltételezhetjük olyan szociálpszichológiai körülmények fennállását, amelyek a feltett kérdésekre adott válaszok megbízhatóságát-őszinteségét komolyan megkérdőjelezik, hanem azért is, mert a „zárt” kérdésekkel ugyan számszerűsíthető, statisztikai értelemben elemezhető válaszokhoz jutunk, ám a vizsgált probléma összetettsége nyilvánvalóan megkívánná további adatfelvételi módszerek (például mélyinterjúk, illetve egyéb network-elemzési technikák) használatát is. Mindezen megfontolások ellenére mégis úgy véljük, a lehetőségekhez mérten jól árnyalt kérdésblokkra alapozva kutatásunk néhány általános tendencia óvatos felvillantására alkalmasnak tűnik. A szakmai karrierépítésben, az elhelyezkedésben szerepet játszó kapcsolatrendszert két kérdéscsoport segítségével próbáltuk mérni. Először arra kértük a válaszadókat, hogy az előzetesen felállított kategóriák alapján sorolják fel, melyek voltak azok a szereplők, akik segítették őket az előrejutásukban. Ezután arról kellett nyilatkozniuk, hogy a megjelölt személyeknek, illetve intézményeknek, cégeknek megítélésük szerint mekkora volt a szerepük az érvényesülésükben. Ha általában a szakmai és munkaerő-piaci érvényesülés elemzésekor az egyének életútját annak folytonosságában próbáltuk vizsgálni, akkor az életutat feltételezésünk szerint befolyásoló kapcsolatrendszer mérésekor is így jártunk el. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a fokozat megszerzésének pillanatát, hanem a doktori képzés teljes időtartamát, sőt, az azt megelőző egyetemi képzés teljes spektrumát megpróbáltuk górcső alá venni. Kutatásunk eredményei igazolták ennek a megközelítési módnak az indokoltságát. 4. táblázat. S zakmai karrierépítésben, munkahelyi elhelyezkedésben szerepet játszó kapcsolatok említése egyetemi alapképzés alatt (%)

PhD-képzés alatt (%)

Magyarországon

külföldön

Magyarországon

külföldön

oktatók

71,8

14,4

62,5

24,0

kutatóintézetek

28,5

11,3

31,2

18,7

felsőoktatási intézmények

27,3

10,2

31,4

15,8

diáktársak

24,8

4,3

21,8

5,6

szakmai műhelyek

17,1

6,2

22,3

12,1

szakmai folyóiratok

12,8

6,0

19,1

9,8

szakmai szervezetek

9,8

4,5

14,3

7,2

cégek, vállalatok, intézmények

7,3

3,3

8,4

5,2

Forrás: Universitas Press, 2002-es adatfelvétel. N=702.

92


A vizsgálatba bekerült személyek válaszait tartalmazó áttekintő táblázat (1. táblázat) alapján első ránézésre két összefüggést lehet megállapítani. Az első, hogy a doktori képzés éveire vonatkozóan a legtöbb kérdezett nagyobb arányban jelölt meg olyan kapcsolatot, amelynek megítélése szerint szerepe lehetett a későbbi érvényesülésben. Ez nem is meglepő, hiszen a munkaerőpiacra történő kilépés közeledtével, a szakmai érdeklődés specializálódásával párhuzamosan egyre inkább felértékelődnek a különböző intézményekkel, szervezetekkel folytatott egyéni együttműködések. Az alapképzés és a doktori képzés közötti különbségek ugyanakkor nem annyira jelentősek, ami azt mutatja, hogy a munkaerőpiacra történő kilépés szempontjából már a kezdeti, hallgatói évek alatt kialakított ismeretségek is meghatározóak lehetnek. Ezt csak tovább erősítik azok az alapképzés évei alatt kialakított oktatói és diáktársi kapcsolatok, amelyek számosságukban és súlyukban még a doktori képzés időszakában létrejött ismeretségeket is, bár nem túl nagy mértékben, de felülmúlják. Érdekesség viszont az a másik összefüggés, hogy a felsorolt szereplők közötti fontossági sorrend lényegében nem változott az egyetemi alapképzés diákéveihez képest. Bizonyos értelemben ez is a karrierépítésnek az egész felsőfokú képzésen átívelő folytonosságáról alkotott előfeltevésünket erősíti, szemben a diplomaszerzés vagy a doktori fokozat megszerzésének szinte kizárólagos jelentőséget tulajdonító életút-elemzésekkel szemben. Mint látható, a kutatás során mért kategóriák részben kevert típusokat alkotnak: az egyéni szereplők (oktatók, diáktársak) természetesen tagjai lehetnek az intézményi szereplők csoportjának (kutató intézetek, szakmai folyóiratok, de akár cégek is). Ez óhatatlanul átfedéseket eredményezhet, így a kapott válaszokból elsősorban nem pontos mutatószámok képzésére érdemes törekedni, hanem inkább tendenciák felvázolására. Az alábbiakban néhány további érdekes összefüggésre hívjuk fel a figyelmet. Mind az egyetemi alapképzés, mind a doktori képzés évei alatt kiemelkedik az oktatók jelentősége (71,8 százalék, illetve 62,5 százalék). A válaszadók nagy többsége úgy nyilatkozott, hogy valamely oktatójának (vagy oktatóinak) egyértelmű szerepe volt a későbbi karrierépítésében, érvényesülésében. Fontos megjegyeznünk, hogy a kérdőív ezen részében kifejezetten a karrierépítésben, elhelyezkedésben szerepet játszó „kapcsolatokra”, nem pedig egyszerűen csak az oktatók „hatására” kérdeztünk rá, vagyis lényegében kizárhatjuk azt, hogy a válaszadók egy része esetleg a tanári személyiség inspiráló hatását összekeverte volna az elhelyezkedésben nyújtott konkrét segítséggel.9 Ami ezenkívül figyelemreméltó, hogy a fokozatot szerzetteknek közel egynegyede (24,0 százalék) egyéni karrierépítésük vonatkozásában már a külföldi oktatók szerepét is megemlíti a doktori képzés évei alatt. Tekintettel a doktori képzést jellemző nagymértékű fluktuációra, vagyis hogy csak kevesen – bár tudományterületenként eltérő mértékben – jutnak el a fokozatszerzésig, és hogy a hazai doktori iskolák jelentős része igen szerény nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezik, a disszertáció megvédéséig eljutó doktoranduszokat a külföldi szakmai kapcsolatépítés szempontjából is „elit csapatnak” kell tekintetünk. Általában az oktatók meghatározó szerepét erősíti a doktoranduszhallgatók körében végzett vizsgálat eredménye is, amely szerint a képzésben részt vevők (beleértve a fokozatszerzésig el nem jutókat is) a tanárokkal való kapcsolattartást, a konzultációs lehetőségeket a képzés egyik legpozitívabb elemének tartották.10 Érdemes ugyanakkor megemlíteni, hogy az alapképzésben részt vevő hallgatók (vagyis az egyetemi polgárok legnagyobb csoportját képező diákok) már közel sem ennyire elégedettek az oktatók és diákok közötti viszonnyal, (9) E zt megerősítik a jelen tanulmányban nem közölt további kutatási eredményeink is: az érvényesüléstől, az elhelyezkedéstől részben független „szakmai fejlődés” vonatkozásában minden tudományterületen szignifikánsan nagyobb arányban (általában másfélszer annyian) nyilatkoztak például az oktatók meghatározó szerepéről. (10) Fábri István – Varga Noémi (1999): Hallgatók a doktori képzésről. Budapest, Doktoranduszok Országos Szövetsége, 32–35. p.

93


a végzés utáni elhelyezkedés során nyújtott oktatói-intézményi segítségről pedig kifejezetten lesújtóan nyilatkoznak.11 Úgy véljük, az alapképzésben részt vevő teljes hallgatóságra, illetve a PhD fokozatot szerzőkre jellemző attitűdök közötti különbségeket az egyének egyetemi életútjainak lényeges eltérései alapvető mértékben megmagyarázzák. A szakmai kapcsolatépítés terén az egyes tudományterületek képviselői között előzetesen feltételezett markáns különbségeket a kutatási eredmények nem igazolták. Talán csak a műszaki területet érdemes kiemelni, ahol nemcsak az alapképzés évei alatt tűnik mérsékeltebbnek az oktató-hallgató viszony intenzitása (62,7 százalék), hanem a doktori iskolákban is (59,5 százalék). Hasonlóan alacsonyabb arány jellemzi a bölcsészettudományi doktori képzéseket (58,3 százalék), ami azért feltűnő némileg, mert ezzel szemben az alapképzés évei kapcsán ugyanazon bölcsészek között az átlaghoz képest is többen (73,5 százalék) számoltak be hosszú távon is profitáló oktatói kapcsolatokról. A doktoráltak aktuális munkahelye (vagyis az, ahol a kérdezés időpontjában állásban volt a válaszadó) viszont már valamelyest egyértelműbb összefüggést mutat azzal, hogy az oktatókhoz fűződő szakmai viszony befolyásolta-e valakinek az elhelyezkedését. Nem meglepő módon az egyetemi szférában munkát vállalók számoltak be a legnagyobb arányban (80,6 százalék) oktatóik meghatározó szerepéről. Mivel pedig a vizsgálatba bekerült válaszadók éppen fele az egyetemek kötelékében dolgozik, további 8 százalék pedig főiskolákon oktat, így az oktatásban szerepet vállalók magas aránya jelentős részben megmagyarázza az oktatóknak tulajdonított fontos szerepet általában a doktoráltak karrierépítésében. Az egyetemi-kutatói hálózattal szemben akár az államigazgatásban-önkormányzatoknál, akár a versenyszférában dolgozzon valaki, előrejutásában érezhetően kisebb valószínűséggel jutnak szerephez az egyetemen oktató tanárszemélyiségekkel kialakított korábbi kapcsolatai. Ennek ellenére még az államigazgatásban vagy cégeknél munkát vállalók több mint fele (51–57 százalék) is számon tartja az oktatóitól kapott segítséget. Az elhelyezkedés szempontjából másik végletnek a cégekkel, vállalatokkal, illetve egyéb munkaerő-piaci intézményekkel kialakított kapcsolatokat tekinthetjük. Az alapképzés időszakát nézve csak igen alacsony a hazai munkaerő-piaci kapcsolatokkal rendelkezők aránya (7,3 százalék), de a doktori képzés éveiben sem emelkedik jelentősen ez a mutató (8,4 százalék). A külföldi cégek, vállalatok még kevesebb válaszadó esetében rendelkeznek értékelhető hatással (3,3 százalék, illetve 5,2 százalék). A felhasználói szféra ilyen kis mértékű felsőoktatási penetrációja a doktori képzésben különösen annak fényében elgondolkodtató, hogy a szakmai közvélemény jelentős része egyre jobban hangsúlyozza a felsőoktatás és munkaerőpiac kapcsolata erősítésének fontosságát. Igaz, olykor lényeges eltéréseket is ki lehet mutatni a különböző ágazatok, szakmák között. Például az agrárszféra fiatal tudósai már az egyetemi alapképzés évei alatt is viszonylag nagy számban alakítottak ki hazai (18,9 százalék) vagy külföldi (8,8 százalék) cégekkel, vállalatokkal, különböző intézményekkel az egész karrierútjukat meghatározó kapcsolatokat. A doktori képzés időszakát tekintve viszont elsősorban a műszaki tudományok képviselőit jellemzi az intenzív kapcsolatépítés a hazai (21,4 százalék), illetve a külföldi (18,4 százalék) cégek és intézmények irányában. Ezzel szemben a bölcsészek elhanyagolható hányada épített ki az érvényesülést érdemben segítő kapcsolatokat hazai (1,9 százalék) vagy külföldi vállalatokkal (1,0 százalék), de ők fiatalabb korukban sem büszkélkedhettek ilyen jellegű kapcsolatrendszerrel (4,0 százalék, illetve 1,4 százalék). A külföldi kapcsolatépítés szinte (11) Roberts Éva – Fábri György (szerk.) (2003): Egyetemek mérlegen. Budapest, Educatio Kht.– Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda, 110–129. p.; Fábri György – Torda Júlia (szerk.) (2005): Felvi Rangsor 2006 – Egyetemek, főiskolák mérlegen. Budapest, Educatio Kht.– Országos Felsőoktatási Információs Központ.

94


teljes hiánya feltehetően összefügg a tudományterület kultúrához, így egyúttal nyelvhez kötöttségével, és semmiképp sem magyarázható a nyelvtudás hiányával, a doktoranduszok között éppen a bölcsészek számoltak be a legnagyobb arányban idegennyelv-tudásról. A kapcsolatrendszer szerepének tényével történő „puszta” számvetésen kívül kicsit konkrétabban is rákérdeztünk arra, hogy a doktoráltak mekkora szerepet tulajdonítanak munkaerő-piaci elhelyezkedésükben az egyetemi alapképzés vagy a doktorandusz időszak alatt kialakított személyes és intézményekhez fűződő kapcsolataiknak. Mivel ez a kérdés már jóval konkrétabban veti fel a társadalmi érvényesülés (legalábbis magyarországi) vonatkozásában részben pejoratív konnotációkat hordozó érvényesülési „technikák” problémáját, ezért előzetesen a vizsgálati eredmények érvényességének komoly korlátaival számoltunk. Az adatfelvétel során kapott válaszok azonban nemiképp meglepetéssel szolgáltak, ugyanis mint az az alábbi grafikonokon látható, a doktoráltak jelentős része számot adott ilyen irányú kapcsolatairól (4. ábra). A válaszadók fele (49,8 százalék) egyéni karrierépítésük szempontjából kifejezetten meghatározó szerepet tulajdonított a már az egyetemi diákévek alatt kialakított kapcsolatoknak, közel egynegyedük (22,6 százalék) közepesnek, vagyis még mindig számottevőnek ítélte meg ezeket, és mindössze kb. minden negyedik (27,7 százalék) doktorált nyilatkozott úgy, hogy az ő esetében ennek a tényezőnek elhanyagolható volt a jelentősége. A doktorandusz időszak is hasonló súllyal esik latba a később jól hasznosuló személyes networkök kialakításában (5. ábra), bár itt már némiképp nagyobb azoknak az aránya (21,8 százalék), akik semmilyen szerepet nem tulajdonítanak a képző intézményben kialakított kapcsolatoknak. A karrierút későbbi fázisaiban valamelyest változik a kép e téren: a 2006–2007-es adatfelvétel eredményei alapján csökken azok tábora (21,9-ről 10,1 százalékra), akik nem tulajdonítanak semmilyen jelentőséget a doktori évek alatti kapcsolatoknak (6. ábra) – igaz, a jelentős hatásról beszámolók aránya lényegében változatlan marad (53,2 százalék). 4. ábra. E gyetemi alapképzés során kialakított kapcsolatok szerepe az egyéni karrierépítésben 14,5%

35,3%

15,5% 12%

22,7%

nagymértékben (35,3%) közepesen (22,7%) kismértékben (12%) egyáltalán nem (15,5%) döntő mértékben (14,5%)


5. ábra. D oktori képzés során kialakított kapcsolatok szerepe az egyéni karrierépítésben 16,8%

21,9%

33,3%

7,8%

20,5%

nagymértékben (33,3%) közepesen (20,5%) kismértékben (7,5%) egyáltalán nem (21,9%) döntő mértékben (16,8%)

(Az egyéni felkészülésben részt vevőknek nem kellett feltenni a kérdést.) Forrás: Universitas Press, 2002-es adatfelvétel. N=481.

95

Diplomás pályakövetés I. 6. ábra. D oktori képzés során kialakított kapcsolatok szerepe az egyéni karrierépítésben 21,7%

31,5%

1,4% 10,1%

14%

21,3%

nagymértékben (31,5%) közepesen (21,3%) kismértékben (14%) egyáltalán nem (10,1%) nem tudja megítélni (1,4%) döntő mértékben (21,7%)

Forrás: Universitas Press, 2006–2007-es adatfelvétel. N=300.

A különböző tudományterületek esetében hasonló összefüggésekkel találkoztunk, mint korábban, vagyis ahol többen tettek említést az elhelyezkedést befolyásoló kapcsolatrendszerről, ott azok súlyát is többen ítélték jelentősnek, bár a különbségek ebben az összefüggésben sem számottevőek (5. és 6. táblázat). A két „végpontot” itt is a műszaki területen PhD fokozatot szerzettek, illetve a bölcsészek jelentik: előbbiek a doktori képzés alatt kialakított szakmai ismeretségeket (59,0 százalék), utóbbiak az egyetemi alapképzés időszakában létrejött kapcsolatrendszerüket (51,7 százalék) ítélték meg fontosabbnak a karrierépítésben. A vizsgálat időpontjában jellemző munkahelyek típusát illetően is a már tapasztalt tendenciákat lehet megfigyelni, vagyis hogy a felsőoktatási intézményekben, továbbá a kutatóintézetekben állást szerző doktoráltak számára van leginkább jelentősége a személyes kapcsolatoknak. 5. táblázat. E gyetemi alapképzés alatt kialakított kapcsolatok súlya a szakmai karrierépítésben, munkahelyi elhelyezkedésben – tudományterületek szerinti megoszlás (%) tudományterület

jelentős

közepes

elhanyagolható

összesen

természettudomány

52,3

24,4

23,3

100,0%

műszaki

41,3

23,8

34,9

100,0%

orvostudomány

50,4

23,0

26,7

100,0%

agrár

55,4

18,9

25,7

100,0%


39,4

21,1

39,4

100,0%


51,7

21,9

26,5

100,0%


6. táblázat. Doktori képzés alatt kialakított kapcsolatok súlya a szakmai karrierépítésben, munkahelyi elhelyezkedésben – tudományterületek szerinti megoszlás (%) tudományterület

jelentős

közepes

elhanyagolható

összesen

természettudomány

49,3

20,3

39,4

100,0%

műszaki

59,0

5,1

35,9

100,0%

orvostudomány

51,5

29,4

19,1

100,0%

agrár

56,5

12,9

30,6

100,0%


53,6

19,6

26,8

100,0%


41,5

25,5

33,0

100,0%


96


Kutatásunk során külön vizsgáltuk a doktori iskolának mint szakmai kapcsolatrendszernek, illetve annak bővítésének lehetőségét magában hordozó képző helynek a szerepét a karrierépítésben. Mivel azonban a doktori iskolák nem az egyetemektől függetlenül, hanem azok szervezeti rendszerébe szervesen beágyazottan működnek, az emberi erőforrások, a szakmai potenciál tekintetében jelentős átfedésben a felsőoktatási intézmény munkatársi körével, ezért a doktoráltak érvényesülésében játszott szerepüket csak azoknak a fokozatot szerzetteknek a körében tartottuk érdemesnek elemezni, akiknek munkahelye a kérdezés időpontjában nem az adott egyetem volt. Az egyetemi szférától eltávolodók (de nem az egész felsőoktatástól, hiszen a PhD fokozatot szerzettek között találunk szép számmal főiskolán oktatókat is) körében már érezhetően kisebb a jelentősége a doktori iskolák szerepének az érvényesülésben: kétötödük (40,8 százalék) egyáltalán nem számolt be semmilyen hatásról, ugyanakkor nem lebecsülendő azok aránya (27,9 százalék) sem, akik jelentős vagy döntő mértékben meghatározó súlyt tulajdonítottak a képző helynek. Jelen kutatás kereteit meghaladja az oktatói-kutatói kör és egyéb szférák (például versenyszféra, államigazgatás, nonprofit szektor stb.) bonyolult kapcsolatrendszerének nemhogy a feltérképezése, de a doktoráltak életútjára gyakorolt hatásának akárcsak az általános figyelembevétele is. A vizsgálati mintába bekerült személyek válaszai is megerősítik azonban azt a feltételezést, hogy tudományterületenként ugyan eltérő mértékben és jellegzetességekkel, de az egyetemi és a versenyszféra, illetve az egyetemi és a közigazgatási szféra között nemcsak számottevő intézményi kapcsolat, hanem – nyilván ezzel részben összefüggésben – sok személyes kapcsolódási pont is van.12 7. ábra. Doktori iskola szerepe az egyéni karrierépítésben (válaszok százalékos megoszlása) 17,6%

16,8%

10,3% 40,8%

14,6%

nagymértékben (16,8%) közepesen (14,6%) kismértékben (40,8%) egyáltalán nem (10,3%) döntő mértékben (17,6%)

(Az egyéni felkészülésben részt vevőknek nem kellett feltenni a kérdést.) Forrás: Universitas Press, 2002-es adatfelvétel. N=234.

Végül vessünk egy pillantást azokra az eredményekre, amelyek a doktori iskolákkal való kapcsolattartásra vonatkoznak. Értelemszerűen itt is csak azoknak a válaszait vesszük figyelembe, akik nem a doktori képzést biztosító egyetemen dolgoztak az adatfelvétel időpontjában. A válaszok megoszlását nyilván sokféleképpen lehet interpretálni, azonban úgy véljük, mindenképp figyelemreméltó, hogy mindössze a kérdezettek alig több mint egyötöde (21,9 százalék) nyilatkozott úgy, hogy néhány évvel a fokozatszerzés után már semmilyen kapcsolatot nem ápol a doktori iskolával (7. ábra). Igaz, nem sokkal magasabb azok aránya sem (28,3 százalék), akik szoros együttműködésről számoltak be.13 Az öt évvel későbbi vizsgálatban ugyanezen személyektől vett több mint 40 százalékos minta esetében (7. táblázat) a valamilyen szinten (12) Ebben az esetben a kis elemszámok viszont már nem teszik lehetővé, hogy az egyes tudományterületekre, illetve a munkahely típusára vonatkozóan külön-külön is statisztikailag megbízható következtetéseket tegyünk. (13) A problémának természetesen pusztán módszertani vonatkozásai is vannak, hiszen a képző intézménnyel történő kapcsolattartás a végzés után valószínűsítheti az adatfelvétel során a válaszadási hajlandóságot. Mivel azonban a kutatás során minimális volt a válaszmegtagadások száma, ezért ennek mentén nem tételezhetünk fel torzítást az intézményi kapcsolattartásra vonatkozó adatokban.

97


kapcsolatot tartók közötti arányokban érdemi elmozdulás volt tapasztalható a szoros kapcsolat irányába (28,3-ról 43,5 százalékra). A különbséget csak részben magyarázhatja az a speciális mintatorzulás, ami abból származott, hogy az ismételt megkereséskor, vagyis a második adatfelvétel alkalmával nagyobb arányban válaszoltak azok, akik korábban is szoros intézményi kapcsolattartásról számoltak be. Elképzelhető, hogy itt a kutatói-oktatói életpályának az egzisztenciális-munkahelyi, illetve a szakmai intézményi kapcsolatrendszer dinamikusan változó jelenségének egyik következményével állunk szemben. 7. táblázat. A doktori iskolával való kapcsolattartás a PhD fokozatot szerzettek körében (%) vizsgálat időpontja

nagyon szoros kapcsolat

többé-kevésbé

nincs kapcsolatban

összesen

2002. év

28,3

49,8

21,9

100,0%

2006–2007. év

43,5

34,7

19,1

100,0%

Forrás: Universitas Press, 2002-es és 2006–2007-es adatfelvétel. N=329 és 131.

98

Tóth István János, Várhalmi Zoltán:

Diplomás pályakezdők a versenyszektorban A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézet (GVI) 2005 óta folytatja a Diplomás pályakezdők a versenyszektorban kutatási programot, amelynek keretében évente felmérést készít a diplomás pályakezdők1 jelenlegi és jövőbeli foglalkoztatásának jellemzőiről, a foglalkoztatottság trendjeiről, nehézségeiről, beleértve a diplomás pályakezdők bérezését, kompetenciáit, illetve a felsőoktatási intézmények elfogadottságát és presztízsét. Ezeknek a vállalati felvételeknek nem az az elsődleges céljuk, hogy az oktatáspolitika és a felsőoktatási intézményrendszer központi döntéshozó szerveire hatást gyakorolva (például a felvételi keretszámokon keresztül) közvetlenül befolyásolják a felsőoktatás bemeneti, azaz a diplomás munkaerőpiac évekkel későbbi kínálati oldalát. Sokkal inkább arra irányulnak, hogy tájékoztassák a felsőoktatás szereplőit, a döntéshozókat, az intézmények vezetőit, a továbbtanulás vagy szakosodás előtt álló fiatalokat és a munkáltatókat, s ezzel segítséget nyújtsanak az egyéni döntések meghozatalához. Így a hangsúly a felsőoktatás merev, központi irányítása helyett egy olyan önszabályozó mechanizmusra helyeződhet át, amelynek egyik részét alkotják az említett vállalati felmérések, de hasonlóan fontos szerepet töltenek be a makrogazdasági előrejelzések, a karrierépítő és -tanácsadó szolgáltatások, valamint a vállalati szféra és a felsőoktatás közötti kapcsolatok és együttműködések. Ezek az információforrások támpontként szolgálhatnak azokhoz az egyéni döntésekhez, amelyek aggregátuma a diplomás munkaerőpiac kínálatát, a képzés tartalmát és színvonalát a piaci és társadalmi elvárásoknak megfelelően alakíthatja. Ilyen egyéni döntések születnek akkor, amikor a felvételi jelentkezés előtt álló fiatalok kiválasztják, hogy melyik egyetemen, főiskolán szeretnének továbbtanulni, amikor a felsőoktatási intézmények vezetői kialakítják a programkínálatot és meghatározzák az oktatott tantárgyakat, amikor a hallgatók a szakosodásról vagy éppen más intézményben való továbbtanulásról döntenek, vagy amikor a munkáltatók diplomás pályakezdőket hívnak be állásinterjúra. A 2008-as kutatás során 2008. február 6. és április 22. között 3010, majd 2008 júniusában további 257 személyzeti ügyekért felelős illetékest vagy – kisebb cégek esetében – általános vállalati vezetőt kérdeztünk meg személyesen, strukturált kérdőív segítségével.2 A vizsgálat tehát 3267 eset alapján történt. A kapott mintát a gazdasági ág és a létszám megoszlásának együttes figyelembevételével súlyoztuk, ezáltal reprezentatívnak tekinthető ezen ismérvek tekintetében. A 2007-es és 2008-as kérdőíves adatfelvétel a következő témakörökre terjedt ki: • Cégek üzleti helyzete, várakozásai, foglalkoztatási tervei. • Diplomás pályakezdők iránti kereslet foglalkozási területek szerint. • Diplomás pályakezdők iránti kereslet főiskolai, egyetemi karok szerint. • Diplomás pályakezdők kezdő bére és a béremelkedés várható üteme foglalkozási területek szerint. • Egyetemi, főiskolai karok presztízsrangsora tudomány-, illetve szakterületek szerint. (1) A kutatás során diplomás pályakezdőnek tekintettük azokat a frissdiplomásokat, akik legfeljebb két év munkatapasztalattal rendelkeznek. (2) Az első kutatásra a Felsőoktatási Tudományos Tanács (FTT) megbízásából került sor 2005-ben. A GVI 2008-ban, harmadik alkalommal elvégzett széles körű vizsgálatának pénzügyi hátterét részben saját forrásból, részben pályázatok, illetve támogatók útján oldotta meg. A jelentős saját forrás mellett kiemelendő finanszírozók az Educatio Kht., a Jedlik Ányos Program (szerződésszám: NKFP-B2-2006-0057), a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, illetve magyarországi nagyvállalatok voltak.

99


• Munkaerőhiányos foglalkozási területek, és a hiány lehetséges okai. • Készségek és ismeretek fontossága foglalkozási területek szerint, illetve a diplomás pályakezdőkkel kapcsolatos elégedettség. • Pályakezdők betanítása és képzése a vállalatoknál. • A felsőoktatás és az üzleti szféra közötti kapcsolatok és információs csatornák. A kérdőíves vizsgálat mellett 2008 áprilisa és júniusa között hatvanöt szakértői interjút is készítettünk diplomás pályakezdők elhelyezkedésével foglalkozó szakértőkkel. A szakértői interjúk két célt szolgáltak. Egyfelől a szakértők megszólaltatásával információhoz jutottunk a közvetítő oldal véleményéről, tehát a vállalati oldal véleménye kiegészült egy másik perspektívával is. Másrészről a szakértői vélemények segítették a kvantitatív eredmények értelmezését is. A kutatás során ötvenhárom fővárosi és vidéki fejvadászt, HR-tanácsadót, tíz frissdiplomásokra koncentráló állami foglalkoztatási program vezetőjét, szakértőjét és két, diplomás pályakezdőket jelentős számban foglalkoztató magyarországi nagyvállalat személyzeti ügyekben kompetens vezetőjét szólaltattuk meg. A szakértői interjúk során a következő témákról folyt a beszélgetés: • Trendek a keresleti és a kínálati oldalon: a frissdiplomás elhelyezkedési esélyei és specifikumai. • A frissdiplomás mint jelölt: elvárások a frissdiplomások irányában, a pályakezdők gyengéi, erősségei, karriertervei, motivációi. • Frissdiplomások foglalkoztatása: kiválasztás, készségek felmérése, betanítás és továbbképzés. • Felsőoktatás és munkaerőpiac: A versenyszféra elvárásai a felsőoktatás felé, együttműködés, javaslatok a két terület közeledéséhez. Az elmúlt három év kutatási eredményeit, főbb tapasztalatait négy kiemelt témában összegeztük. A diplomás pályakezdők foglalkoztatása: Bemutatjuk a frissdiplomások iránti jövőbeli kereslet jellegzetességeit, a foglalkozási csoportok között tapasztalt különbségeket, valamint hogy a versenyszféra milyen szegmenseiben jellemző a frissdiplomások alkalmazása. 2005–2008 közötti elemzéseinkben megállapítottuk, hogy a gazdasági és műszaki végzettségű diplomás pályakezdők iránti kereslet stabil (habár az általános megállapítás érvényessége a végzettségtől függően változik), és a gazdasági végzettséghez köthető munkakörökben rövid távon kis mértékben mérséklődik a kereslet. A diplomás pályakezdők bérezése: Röviden vázoljuk, hogy a frissdiplomások bérezése mennyi ben függ a végzettségtől, és ezen felül más tényezők milyen szerepet kapnak a jövedelmek alakulásában. Bemutatjuk továbbá, hogy két év szakmai tapasztalat megszerzése után milyen mértékű bérnövekedésre lehet számítani. Elemzéseinkben megállapítottuk, hogy a pályakezdők bérezésénél tapasztalt jelentős szórás egy része magyarázható olyan „kemény” tényezőkkel, mint a végzettség vagy a vállalati jellemzők (méret, szektor, földrajzi hely, tulajdonszerkezet). Véleményünk szerint a bérek szóródásának másik fele azonban olyan „puha” jellemzőkre vezethető vissza, amelyek összefüggésben vannak a felsőoktatási intézmény által nyújtott képzés minőségével és az egyén személyes tulajdonságaival. A versenyszektor elvárásai: Bemutatjuk, hogy általában, illetve főbb képzési területenként milyen elvárásokkal él a versenyszféra a diplomás pályakezdők felé, és hogy a célcsoport mennyiben tud megfelelni az elvárásoknak. Eredményeink arról tanúskodnak, hogy a felső100

DIPLOMÁS PÁLYAKEZDŐK A VERSENYSZEKTORBAN

oktatási expanzió következtében az elhelyezkedési esélyekben egyre nagyobb szerepet kap a képző intézmény által nyújtott szolgáltatás minősége, ami jelentős mértékben hatással van az egyén érvényesüléshez szükséges kompetenciáira. A versenyszféra értékelése a felsőoktatási intézményekről: Két különböző aspektusból táblázatos formában ismertetjük.

A diplomás pályakezdők foglalkoztatása A munkaerőpiaccal foglalkozó kutatók egyetértenek abban, hogy a rendszerváltás után az új foglalkozások és új technológiák megjelenése, a gazdasági átalakulásból fakadó elkerülhetetlen elbocsátási hullám és a megjelenő multinacionális vállalatok elvárásai elsősorban az alacsony végzettségűeket és az ipar bizonyos ágaiban dolgozó szakmunkásokat hozták nehéz helyzetbe – és egyben leértékelődött a szocializmus korában szerzett munkatapasztalat. A változások a képzettebb, a fiatal és az új követelményekhez rugalmasan alkalmazkodó munkaerőnek jelentettek előnyt, és leginkább a felsőfokú végzettségűeknek kedveztek. A rendszerváltás után a munkaerőpiacon tapasztalt egyik meghatározó folyamat a felsőfokú végzettségűek számának robbanásszerű növekedése volt. A frissen végzett diplomások száma 1995 és 2004 között megduplázódott, huszonhatezer főről ötvenháromezer főre emelkedett. Az oktatási expanzió a gazdaság és a beruházások dinamikus növekedése mellett ment végbe, így a diplomások többletkínálatát a bővülő gazdaság egy ideig fel tudta szívni. A 2000-es évek elején új jelenségként felbukkanó diplomás munkanélküliség és a diplomások arányának növekedése a felsőfokú végzettséget nem igénylő foglalkozásokban, valamint egyes korosztályokban a diplomások bérelőnyének visszaesése új kérdéseket vetett fel a kutatók és az oktatáspolitikai döntéshozók számára. Felmerült a kérdés, hogy a felsőfokú végzettségűek növekvő kínálata és a gazdasági növekedés lassulása mellett hogyan változtak a diplomások és ezen belül a diplomás pályakezdők elhelyezkedési esélyei. Kutatók a jelenséget a diplomás, illetve frissdiplomás munkanélküliségi és foglalkoztatottsági számok, az elhelyezkedési esélyek és a relatív bérviszonyok alakulása alapján vizsgálták.3 A kutatási eredmények összességében arra utalnak, hogy a felsőoktatási expanzió – bár kétségkívül kedvezőtlenül hatott – nem rontotta számottevően a diplomás pályakezdők elhelyezkedési esélyeit, és nem vezetett a felsőfokú végzettség leértékelődéséhez. Igaz, a kilencvenes évek végétől mérséklődtek a diploma megszerzésével járó munkaerő-piaci előnyök, de ez a negatív folyamat megtorpant, és az elmúlt években már nem folytatódott. A fiatal diplomások munkanélküliségének növekedése az utóbbi három évben lelassult, és nem folytatódott a felsőfokú végzettségűek relatív foglalkoztatási esélyeinek csökkenése. Mindemellett kétségkívül megnőtt az álláskeresés átlagos időtartama, miközben nem szabad megfeledkezni annak vizsgálatáról sem, hogy a diplomás pályakezdők milyen eséllyel és feltételekkel tudnak az általuk preferált foglalkozási területen elhelyezkedni, és hogyan alakultak ezek az esélyek az elmúlt években. A GVI kutatásaiban megszólaltatott szakértők egyetértettek abban, hogy az elmúlt években növekedett a versenyszférában az igény bizonyos végzettségű szakemberekre, és a vállalatok egy(3) G alasi Péter (2003): Estimating wage equations for Hungarian higher-education graduates. BKAE, MTA KTI, Budapesti Munkagazdaságtani Füzetek, BWP 2003/4; Kertesi Gábor – Köllő János (2005): Felsőoktatási expanzió, „diplomás munkanélküliség” és a diplomák piaci értéke. MTA KTI, Budapesti Corvinus Egyetem, Budapesti Munkagazdaságtani Füzetek, BWP 2005/3, 2005. április; Galasi Péter (2004): Valóban leértékelődtek a felsőfokú diplomák? A munkahelyi követelmények változása és a felsőfokú végzettségű munkavállalók reallokációja Magyarországon 1994–2002. MTA KTI, BKAE, Budapesti Munkagazdaságtani Füzetek, BWP 2004/3.; Galasi Péter (2004): Túlképzés, alulképzés és bérhozam a magyar munkaerőpiacon – 1994–2002. BKAE, MTA KTI, Budapesti Munkagazdaságtani Füzetek, BWP, 2004/4.

101


re nyitottabbak a pályakezdő diplomások foglalkoztatására. A foglalkoztatási helyzet javulásában mindenféleképpen nagy szerepet játszik a kereslet növekedése, hiszen számos területen – elsősorban a műszaki végzettséget igénylők terén – komoly szakemberhiány tapasztalható. Másfelől viszont a pályakezdők alkalmazása előnyös is: elég például az alacsonyabb fizetési igényekre, a nagyobb rugalmasságra vagy a formálhatóságra gondolnunk. Nem véletlen, hogy a keresletet meghatározó multinacionális nagyvállalatok jelentős hányada rendelkezik a frissdiplomások betanítására életre hívott programokkal, amiknek célja – többek között – az improduktív időszak lerövidítése. A tréningprogramok mellett ugyanezen vállalati kör gyakornoki programok működtetésével is hozzájárul a diplomás pályakezdők munkaerő-piaci integrációjához.

Milyen a diplomás pályakezdők elhelyezkedése a versenyszektorban? Milyen szegmensekben foglalkoztatnak nagyobb eséllyel diplomás pályakezdőket? A 2008-as felmérésben részt vevő cégek 27 százaléka jelezte, hogy foglalkoztat diplomás pályakezdőt. Általánosságban elmondható, hogy a frissdiplomások nagyobb eséllyel találnak munkát a külföldi tulajdonú, nagyobb méretű, Közép-Magyarország régióban tevékenykedő vállalatnál. Gazdasági tevékenység alapján a pénzügyi szolgáltatások területe emelhető ki: e cégek körében 41 százalékos valószínűséggel találunk frissdiplomást.4 A foglalkoztatott diplomások számáról elmondható, hogy a versenyszférában átlagosan minden tizennyolcadik foglalkoztatott diplomás pályakezdő. Ez az arány a legmagasabb a gazdasági szolgáltatás és szállítás-raktározás gazdasági ágakban. Előbbiben minden nyolcadik, utóbbiban minden tizedik diplomás pályakezdő. 1. táblázat. Foglalkoztatott diplomás pályakezdők aránya az egyes szektorokban (2008) Frissdiplomások aránya Frissdiplomások aránya az összes foglalkozta- a diplomás foglalkoztatott között (%) tottak között (%)

Frissdiplomásokat foglalkoztató vállalatok aránya (%)

Mezőgazdaság

0,7

5,5

26,7

Ipar

0,6

5,2

28,6

Feldolgozóipar

0,8

6,7

24,3

Építőipar

1,2

6,0

30,1

Kereskedelem és javítás

1,6

8,8

27,0

Turizmus

1,6

6,7

31,3

Szállítás-raktározás

1,7

10,1

22,9

Pénzügyi szolgáltatások

0,4

0,7

40,8

Egyéb gazdasági szolgáltatás

2,7

12,5

30,6

Versenyszféra összesen

1,2

5,7

26,9

Forrás: GVI 2008

(4) A frissdiplomások foglalkoztatási jellemzőinek bemutatására több indikátort is használhatunk. A frissdiplomásokat foglalkoztató vállalatok aránya megmutatja, hogy milyen valószínűséggel találunk egy adott szegmensbe tartozó vállalatnál diplomás pályakezdőket. Ez az arányszám bizonyos tekintetben informatív, de nem tudhatjuk meg belőle a foglalkoztatott pályakezdők számát. Ennek mérésére a frissdiplomások arányát használhatjuk az összes, illetve a diplomás foglalkoztatottakon belül. Az indikátor bizonyos értelemben informatívabb, viszont alacsonyabb elemszámú szegmensekben kevésbé tekinthető megbízhatónak.

102


Hogyan változik 2008-ban a foglalkoztatási helyzet, és ezen belül mire számíthatnak a frissdiplomások? Milyenek voltak a 2007-es várakozások? A foglalkoztatásra vonatkozó várható kereslet egy egyszerű indikátora lehet a létszámnövekedést és létszámcsökkenést valószínűsítő cégek arányának különbsége. A 2008-as adatfelvétel alapján elmondható, hogy a vizsgált csoportok – diplomások, frissdiplomások és összlétszám – mindegyikében javultak a foglalkoztatási várakozások. 2008-ra vonatkozóan a diplomások és diplomás pályakezdők esetében 15 százalékkal, a teljes létszámra vonatkozóan 16 százalékkal nagyobb a felvételt tervezők aránya, mint a leépítést valószínűsítő vállalatoké. 1. ábra. A létszámnövekedést és létszámcsökkenést valószínűsítő cégek arányának különbsége (2007, 2008) 100 vállalatok aránya (%)

90 80 2007-re vonatkozó várakozások*

70 60

2008-ra vonatkozó várakozások*

50 40

2008-ra vonatkozó várakozások

30 20 10 0

* ipar és agrárium nélkül

13

15

diplomás pályakezdők

15

13

16

diplomások

15

14

19

16

teljes létszám

Megjegyzés: A 2008-as várakozásokhoz két értéket is megadtunk, mert a 2007-es felvételben az agrár és egyéb ipari szolgáltatás szektorok nem szerepeltek. Forrás: GVI 2008

Milyen külső mozgatói lehetnek a frissdiplomások foglalkoztatásának? Mire számíthatnak a műszaki és egyéb végzettségű pályakezdők? A kutatások során megszólaltatott szakértők elmondták, hogy a frissdiplomások jövőbeli keresletét alapvetően a külföldi vállalatok Magyarországra települése határozhatja meg. Egyes szakértők szerint nagy az esélye annak, hogy a jövőben újabb nagyvállalatok települnek Magyarországra, így tovább fog növekedni az igény a műszaki végzettségű szakemberekre, és ez kedvező hatással lesz az ilyen végzettségű idegen nyelveket beszélő pályakezdők foglalkoztatásának helyzetére is. A nem műszaki végzettségű pályakezdők jövőbeli elhelyezkedési esélyeit az úgynevezett Shell Service Centerek (vagy Business Support Centerek) „mozgása” határozhatja meg; ezekben a szolgáltató központokban a pozíciók 60-70 százaléka is alkalmas arra, hogy pályakezdők töltsék be. A szolgáltató központok megjelenése azért is gyakorol(t) jelentős hatást a frissdiplomások foglalkoztatására, mert elsősorban az olyan végzettségi háttérrel rendelkező frissdiplomásoknak jelentenek perspektívát, ahol a szakértők szerint „túlképzés folyik”. A szolgáltató központok számos bölcsész, közgazdász, de még jogász végzettségű pályakezdőt is foglalkoztatnak. Ezek a pozíciók elméletileg középfokú végzettséghez vannak kötve, de a tapasztalatok szerint Magyarországon az érettségihez nem párosul az elvárt szintű nyelvtudás, ezért a szolgáltató központok a frissdiplomások között toboroznak. 103


Mi mondható el a 2008-ra vonatkozó rövid távú munkaerő-piaci prognózisról? Hogyan változik a frissdiplomások foglalkoztatottsága? Milyen különbségek vannak e tekintetben a különböző végzettséghez kötött foglalkozási csoportok között? Mielőtt részletesen ismertetnénk a várható kereslet becslésére kidolgozott módszertant, fel kell tennünk a kérdést, hogy a jelenleg foglalkoztatottak számához viszonyítva hány új diplomás pályakezdőt kell a szervezeteknek felvenni ahhoz, hogy a diplomások foglalkoztatása stabil maradjon. Mivel ugyanis a kutatásban azt tekintjük pályakezdőnek, akinek még nincs két év szakmai tapasztalata, így a pályakezdő státuszból kilépő alkalmazott korábbi feladatainak ellátására a szervezet hozzávetőlegesen kétévente kényszerül egy új pályakezdő felvételére. Ez természetesen csak feltételezés, hiszen a munkáltatók nem feltétlenül kényszerülnek kétévente a pályakezdők pótlására. A pályakezdő végezheti három, vagy akár öt évig is ugyanazt a munkakört, feladatait egyre jobban ellátva. Ettől eltekintve, a kétéves pótlási ciklust feltételezve arra következtethetünk, hogy ha a munkáltatók nem vennének fel új pályakezdőket, akkor számuk egy év alatt a pályakezdő státuszból kikerülő diplomások számával, azaz hozzávetőlegesen a felére csökkenne. A diplomás pályakezdők iránti kereslet hosszabb távon tehát akkor marad stabil, ha adott évben a felvenni tervezett pályakezdők száma eléri vagy meghaladja a jelenleg foglalkoztatott pályakezdők felét. Elemzéseinket két szemszögből kiindulva végeztük. A két megközelítés együttes alkalmazása ad lehetőséget összetett és megalapozott következtetések levonására. Első megközelítésben azt vizsgáljuk, hogy a felvenni tervezett diplomás pályakezdők száma hogyan viszonyul a jelenleg foglalkoztatottak számához, másodikként pedig azt, hogy a diplomás pályakezdők felvételét tervező szervezetek száma hogyan aránylik a pályakezdőket foglalkoztató szervezetekhez. Abban az esetben, ha a mutatók értéke 40 százalék alatti, akkor csökkenésről, ha 40 és 60 százalék közötti, akkor stagnálásról, ha pedig 60 százalék feletti, akkor növekedésről beszélhetünk. Természetesen előfordulhat, hogy a két mutató ellentétes trendet mutat. Ilyen foglalkozási csoport például a villamosmérnök. A szervezetek oldaláról csökkenésről, a diplomás pályakezdők oldaláról közelítve növekedésről beszélhetünk. Mindez azt jelenti, hogy a következő egy évben kevesebb vállalat szándékozik frissdiplomásokat felvenni, ezek a vállalatok azonban a jelenleginél több frissdiplomás pályakezdő felvételét tervezik. A diplomás pályakezdőket foglalkoztató cégek aránya 11 százalékponttal nő, miközben a diplomás pályakezdők felvételére vonatkozó szándékok némileg óvatosabbakká váltak. Valószínűsíthető tehát, hogy a diplomás pályakezdőket foglalkoztató vállalatok aránya növekszik, míg a létszámbővülés terén visszafogottabbak lehetnek a várakozások. Ezek szerint 2007-hez képest több cég tervez kevesebb frissdiplomást alkalmazni. Mindezt úgy interpretálhatjuk, hogy a versenyszektorban az elmúlt évekhez képest a diplomások iránti stabil, de visszafogottabb kereslet várható 2008-ban. Mindemellett a gazdasági és műszaki végzettségű pályakezdők iránti kereslet eltér egymástól, mivel a gazdasági végzettséggel rendelkező frissdiplomások elhelyezkedési esélyei némileg romlottak 2008-ban. Mind az őket foglalkoztató cégek száma, mind a felvenni tervezettek száma csökkent a tavalyi vizsgálathoz képest. Ezzel szemben a legtöbb vizsgált műszaki végzettség esetében jóval kedvezőbb képet kapunk. Az elemzés tanulsága szerint 2008-ban a frissdiplomás mezőgazdasági mérnökök, a termelésirányító mérnökök és a vegyészmérnökök iránti kereslet növekszik a leginkább. Ezzel szemben a könyvelők, a számviteli munkatársak és a turisztikai munkatársak foglalkoztatási helyzete romlik a legnagyobb mértékben. 104

DIPLOMÁS PÁLYAKEZDŐK A VERSENYSZEKTORBAN 2. táblázat. A diplomás pályakezdők iránti kereslet várható alakulása (2008) Kereseti indikátor diplomások száma szerint (%)

Kereseti indikátor szervezetek száma szerint (%)

Mezőgazdasági mérnök

81

70

Termelésirányító mérnök

69

75

Vegyészmérnök

65

71

Környezetmérnök

54

57

Termelésirányító közgazdász

50

73

Gazdaságelemző

48

51

Gépészmérnök

46

73

Közlekedési mérnök

45

76

Építészmérnök

43

61

Építőmérnök

42

47

Informatikus

42

55

Gyártástechnológiai mérnök

41

48

HR-munkatárs

35

28

Villamosmérnök

34

73

Ügyfélkapcsolati munkatárs

33

47

Minőségellenőr

32

37

Logisztikus

31

39

Marketingmunkatárs

28

34

Pénzügyes

28

36

Kereskedő

21

52

Könyvelő

16

27

Turisztikai munkatárs

12

33

Forrás: GVI

A diplomás pályakezdők bérezése A munkaerő-piaci viszonyok alakulásának rendkívül fontos ismérve a különböző szintű végzettségekhez kapcsolódó bérhozamok mértéke és változása. A bérezés oldaláról közelítő több kutatás is – egymást erősítve – arra a megállapításra jutott, hogy alaptalanok a diploma tartós és jelentős leértékelődésével kapcsolatos aggodalmak. A kilencvenes évek második felében a diplomások számának emelkedését a felsőfokú állások számának növekedése és a felsőfokú végzettség iránti kereslet erősödése kísérte, aminek következtében 1998-ig a magasabb iskolai végzettség magas és emelkedő bérhozammal járt együtt. Ezt követően csökkent ugyan a diploma megszerzésének bérhozama, a csökkenés azonban 105


nem bizonyult tartósnak. A pályakezdők elhelyezkedési esélye és bérelőnye a diplomás kínálat növekedése következtében kissé romlott, de a negatív hatásokat a növekvő kereslet és a foglalkoztatás szerkezeti átalakulása mérsékelte.5 A diplomás pályakezdők elhelyezkedési esélyeire, azaz a keresleti-kínálati viszonyokra vonatkozóan a munkáltatók által kínált bérek színvonalából is hasznos következtetéseket vonhatunk le. A pályakezdők iránti kereslet, amit az előbbiekben vizsgáltunk, nem mutatja meg, hogy az élénk vagy éppen mérsékelt kereslettel mekkora kínálat áll szemben. A foglalkozások szerinti bérkülönbségek részben azt is jelzik, hogy adott területen a pályakezdő a munkájával mennyi hozzáadott értéket állít elő, másrészt arra is utalhatnak, hogy az adott foglalkozási területet inkább túlkínálat vagy inkább túlkereslet jellemzi-e. Emellett a pályakezdők bérének az első két év alatt történő emelkedéséből arra is következtethetünk, hogy a pályakezdők készségei és szakmai ismeretei mely foglalkozási területeken fejlődnek a legjobban, azaz a tapasztalatszerzéssel mely területeken növekszik a pályakezdők termelékenysége a legnagyobb ütemben.

Mekkora bruttó kezdőbérre számíthatnak a frissdiplomások? Melyek a legjobban és legrosszabbul fizetett foglalkozási csoportok? A végzettségen túl milyen más tényezőktől függ még a bérezésük? A GVI kutatása során huszonkilenc gazdasági-jogi, illetve műszaki foglalkozási csoport bérezéséről gyűjtött információt.6 A bruttó kezdőbér tekintetében ezen a körön belül egy átlagos diplomás pályakezdő munkába álláskor közel 202 ezer forint bruttó fizetésre számíthat. Az átlag azonban itt is elfedi a célcsoporton belül tapasztalható különbségeket. A bérezési egyenlőtlenségek mértékét kiválóan szemlélteti például az, hogy a pályakezdők „szerencsétlenebb” egynegyede legfeljebb bruttó 150 ezer forintra, „szerencsésebb” egynegyede legalább bruttó 250 ezer forint kezdőbérre számíthat. Mindezek alapján tehát a pályakezdők fele bruttó 150 és 250 ezer forint közötti kezdőbérre számíthat. A pályakezdők bérének jelentős szóródása felveti a különbségek magyarázatának igényét. Hogyan lehetséges az, hogy ekkora különbségek legyenek a pályakezdő fizetésekben? Mi okozza e jelentős eltéréseket? A magyarázathoz először néhány munkakörből fakadó különbséget mutatunk be. A műszaki végzettséget igénylő munkakörökben átlagosan 35 ezer forinttal nagyobb a kezdő bruttó munkabér, mint a vizsgált gazdasági és jogi végzettséget igénylő foglalkozási csoportokban. Ennek megfelelően a legjobban fizetett három munkakör mindegyike műszaki végzettséget igényel. Az informatikusok átlagosan bruttó 272 ezer, a vegyészmérnökök bruttó 227 ezer, a villamosmérnökök bruttó 221 ezer forint kezdőbérre számíthatnak. A legrosszabbul fizetett munkaköröknek a szakirányú végzettséget nem igénylő asszisztens, ügyintéző (142 ezer), a turisztikai és vendéglátó munkatárs (135 ezer) és a mezőgazdasági mérnök (130 ezer) tekinthető. A következő ábrákon azonban látható, hogy még a foglalkozási csoportokon belül is jelentős a bruttó alapbér szórása. (5) G alasi Péter (2004): Valóban leértékelődtek a felsőfokú diplomák? A munkahelyi követelmények változása és a felsőfokú végzettségű munkavállalók reallokációja Magyarországon 1994–2002. MTA KTI, BKAE, Budapesti Munkagazdaságtani Füzetek, BWP 2004/3. és Kertesi Gábor – Köllő János (2005): Felsőoktatási expanzió, „diplomás munkanélküliség” és a diplomák piaci értéke. MTA KTI, Budapesti Corvinus Egyetem, Budapesti Munkagazdaságtani Füzetek, BWP 2005/3, 2005. április. (6) A személyes megkérdezés alkalmával megkértük a vállalati vezetőket, hogy nyilatkozzanak az alkalmazásukban álló frissdiplomások kezdő bruttó alapbéréről – huszonkilenc munkakör-kategória alapján. Megkértük őket továbbá, hogy mondják el, hogy – munkakör-kategóriák szerint – milyen mértékű alapbér-növekedéssel számolnak két év után a frissdiplomások körében.

106

DIPLOMÁS PÁLYAKEZDŐK A VERSENYSZEKTORBAN 2. ábra. A gazdasági végzettségű pályakezdők bruttó bérének „box” diagramja (2008) turisztikai-vendéglátó munkatárs egyéb asszisztens, ügyintéző termelésirányító közgazdász pénzügyes HR-munkatárs ügyfélkapcsolati munkatárs logisztikai munkatárs gazdaságelemző könyvelő-számviteli munkatárs kereskedő, értékesítő, üzletkötő reklám- és marketingmunkatárs 100 000

Forrás: GVI

200 000

300 000

400 000

500 000

3. ábra. A műszaki végzettségű pályakezdők bruttó bérének „box” diagramja (2008) mezőgazdasági mérnök közlekedési mérnök egyéb gépészmérnök gyártástechnológiai mérnök minőségellenőr, minőségbiztosító mérnök termelésirányító mérnök építészmérnök építőmérnök egyéb villamosmérnök vegyészmérnök informatikus, programozó 100 000

200 000

300 000

400 000

500 000

Magyarázat: A két ábrában minden sor öt mutatót tartalmaz. A színezett „doboz” közepén lévő vonal jeleníti meg a mediánértéket. A mediánértéket létező vagy „élő” átlagnak is nevezik, értéke megfelezi a mintát. Például a pénzügyes munkakörben dolgozók fele legfeljebb 150 ezer forint bruttó bérrel, másik fele legalább 150 ezer forint bruttó bérrel jellemezhető. A színezett dobozokba esik a minta „középső” fele, határai az első és harmadik kvartilis. Például a pénzügyesek fele 125 és 200 ezer forint közötti bruttó jövedelemmel rendelkezik. Másképpen fogalmazva, a pénzügyesek „kevésbé szerencsés” negyede legfeljebb 125 ezer forint, „szerencsésebb” negyede legalább 200 ezer forint bruttó jövedelemmel bír. A „dobozokból” kifutó egyenesek a szélső értékekig tartanak. Például a HR-munkatársak körében van legalább egy fő a mintában, aki 300 ezer forint jövedelemmel rendelkezik. Forrás: GVI

107


Az imént bemutatott ábrákon is látható, hogy az egyes foglalkozási területeken belül is jelentős különbségeket tapasztaltunk a fiatal diplomások bérében. Mik lehetnek azok a jellemzők, amelyek a foglalkozási területen túl hatással vannak a diplomás pályakezdők jövedelmére? A foglalkozási csoport mellett a földrajzi térség, a cégek tulajdonosi szerkezete és a vállalati méret bérekre gyakorolt hatását vizsgáltuk egy regressziós modellben. A modell segítségével olyan kérdésekre próbáltunk választ kapni, hogy például mennyiben különbözik egy építészmérnök kezdő bére egy külföldi tulajdonú vállalatnál Budapesten és Debrecenben, illetve hogy egy könyvelőnek kisebb vagy nagyobb cégnél érdemes-e elhelyezkedni Nyugat-Magyarországon. A frissdiplomások a többségben külföldi tulajdonban lévő vállalatoknál átlagosan bruttó 33 600 forinttal nagyobb jövedelemre számíthatnak – ha a regionális különbségeket, a foglalkozás és a vállalati méret hatásait is figyelembe vesszük –, mint a hazai és a vegyes tulajdonban lévő vállalatoknál. A vállalatméret kapcsán elmondható, hogy nincsen lényeges különbség húsz és kétszázötven főt foglalkoztató vállalatok között, viszont a kétszázötven főnél több alkalmazottal rendelkező vállalatok átlagosan bruttó 25 ezer forinttal magasabb kezdőbért kínálnak a frissdiplomásoknak. A közép-magyarországi régióhoz képest az összes régióban alacsonyabbak a bérek. Leginkább a Dél-Alföldön, ahol bruttó 57 ezer forinttal kevesebbre számíthat a fiatal diplomás, illetve legkevésbé a Közép-Dunántúlon, ahol „mindössze” bruttó 25 ezer forint a különbség. A felsorolt dimenziók a bruttó alapbér szórásának felét magyarázzák. Elképzelésünk szerint a másik feléért az egyéni képességek, kompetenciák és így indirekt módon a képző intézmény szolgáltatásainak minősége a felelős. Milyen bérnövekedéssel számolhatnak a diplomás pályakezdők két év tapasztalat után? Milyen foglalkozási csoportok „járnak” a legjobban és melyek a legrosszabbul? Kompenzálhatja-e a bérnövekedés mértéke az esetlegesen alacsonyabb kezdőbért? Két év munkaviszony után a frissdiplomások bére átlagosan közel 43 ezer forinttal emelkedik, ami 21 százalékos növekedést jelent. A tapasztalt szórás jelentős mértéke azonban óvatosságra int az átlagok értelmezésekor. A pályakezdők negyede legfeljebb 20 ezer, fele legfeljebb 37 ezer forint bruttó emelkedésre számíthat. A pályakezdők 10 százaléka azonban akár 75 ezer forintos fizetésnövekedéshez is juthat. Foglalkozási csoporttól függően a frissdiplomások fizetése 10 és 49 százalék közötti mértékben emelkedik. A műszaki végzettséget igénylő munkakörök közül a mezőgazdasági mérnökök számíthatnak a legnagyobb volumenű fizetésemelkedésre. Érdemes elmondani, hogy körükben tapasztaltuk a legalacsonyabb kezdő bért a műszaki végzettséget igénylő területek között, így az agrármérnököt az átlag feletti bérnövekmény sem képes a jobban fizető mérnöki pozíciók közé emelni; a 64 ezer forintos jövedelememelkedés inkább csak felzárkóztatja a mezőny alsó részéhez. Az építészmérnökök viszont a körükben mért 37 százalékos bérnövekedéssel a legjobban fizetett mérnökök közé kerülnek.

108

DIPLOMÁS PÁLYAKEZDŐK A VERSENYSZEKTORBAN 3. táblázat. A pályakezdők bruttó bérnövekedése két év munkatapasztalat után (2008) Átlagos bruttó bérnövekedés (forint)

Átlagos bruttó bérnövekedés (százalék)

Két év utáni bruttó jövedelem (forint)

Építészmérnök

67 703

37

289 344

Mezőgazdasági mérnök

63 863

49

192 366

Gépészmérnök

61 218

30

265 799

Villamosmérnök

53 246

24

281 035

Marketingmunkatárs

52 603

24

275 786

Kereskedő, értékesítő, üzletkötő

45 955

23

248 636

Gazdaságelemző

44 818

25

224 778

Termelésirányító mérnök

44 242

24

230 911

HR- és személyügyi munkatárs

43 851

24

223 958

Logisztikus

43 572

22

247 809

Minőségellenőr

43 129

24

227 522

Gyártástechnológiai mérnök

40 415

22

223 106

Könyvelő, számviteli munkatárs

39 678

21

229 224

Építőmérnök

39 372

23

215 830

Informatikus, programozó

39 310

14

322 694

Vegyészmérnök

39 062

17

272 575

Pénzügyes

38 577

23

211 987

Ügyfélkapcsolati munkatárs

34 980

20

210 619

Termelésirányító közgazdász

32 563

20

190 127

Asszisztens, ügyintéző

24 970

18

164 569

Közlekedési mérnök

20 136

10

218 172

Turisztikai és vendéglátó munkatárs

19 012

14

162 129

Forrás: GVI

A versenyszektor diplomás pályakezdőkkel kapcsolatos elvárásai A GVI kutatásaiban megszólaltatott szakértők elmondták, hogy a felsőoktatás expanziójának köszönhetően a diploma önmagában már sehova nem jelent belépőt a pályakezdők munkaerőpiacán. A foglalkoztatás során a legkülönbözőbb szerzett képességek, kompetenciák és nem utolsósorban a megfelelő hozzáállás, munkaattitűd váltak fontossá. A vezető fejvadászok továbbá felhívták a figyelmet arra, hogy a képző intézmények közvetett hatást gyakorolnak az elhelyezkedési esélyekre. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a jobb „hírű” intézményben végzettek – bár nem törvényszerűen – jobb jelöltek, és jobban is teljesítenek a kiválasztási procedúra során és a munka világában egyaránt. 109


Melyek a legfontosabb elvárások a versenyszférában? Hogyan teljesítenek az elvárásokhoz képest a frissdiplomások? Mi a különbség a gazdasági és műszaki végzettségűek felé megfogalmazott elvárások között? A 2008-as adatfelvétel eredményei alapján elmondható, hogy a megszólaltatott vállalatvezetők a precizitást, az önálló munkavégzés készségét, az új készségek elsajátításának képességét, a nagy munkabírást és a számítógépes ismeretek fontosságát emelték ki, mint a pályakezdő diplomások felé támasztott legfontosabb elvárásokat.7 A vizsgált tizennyolc készség és ismeret közül a frissdiplomások egyedül a társadalmi kérdésekben való jártasság esetében teljesítenek jobban, mint ahogyan az elvárható lenne. A többi esetben az elvárásokhoz képest valamilyen mértékben alulteljesítenek. Az elvárások és a realitás közötti különbség az önálló és precíz munkavégzés, illetve a szakmai gyakorlati jártasság esetében a leginkább szembeötlő. 4. táblázat. I smeretek, készségek fontossága, az ezekkel való elégedettség és a két mutató különbsége (2008) Fontosság

Elégedettség

Eltérés az elvárás és a realitás között

Önálló munkavégzés készsége

94,6

79,2

−15,4

Precíz munkavégzés

97,4

82,4

−15,0

Szakmai gyakorlati jártasság

82,3

68,7

−13,6

Nagy munkabírás

94,2

82,9

−11,3

Szakmai elméleti alapok

91,8

80,5

−11,3

Új készségek elsajátítása

94,5

84,3

−10,2

Szervezőkészség

86,7

76,8

−9,9

Csapatmunkához szükséges készség

93,2

83,5

−9,7

Kommunikációs készség

91,9

82,7

−9,2

Szándékok írásbeli kifejtése

83,5

75,1

−8,4

Analitikus szemlélet

83,7

76,1

−7,6

Idegennyelv-tudás

83,9

76,9

−7,0

Logikai, térbeli gondolkodás

87,6

80,9

−6,7

Számolási, számítási feladatok megoldásának képessége

88,5

83,6

−4,9

Számítógépes ismeretek/gyakorlat

93,7

89,4

−4,3

Vállalkozó szellem

79,0

75,3

−3,7

Személyes célok megvalósításának képessége

81,6

79,1

−2,5

Társadalmi kérdésekben való jártasság

63,9

72,7

8,8

Forrás: GVI (7) A munkáltatókat megkértük, hogy tizennyolc területen osztályozzák a diplomás pályakezdők kompetenciáit a foglalkozási területek függvényében. A válaszadók azt a foglalkozási csoportot értékelték, ahol a cégnél a leggyakoribb a diplomás pályakezdők alkalmazása. Emellett azt is megkérdeztük, hogy az adott készség vagy ismeret mennyire fontos az adott foglalkozási területen. A fontosság és elégedettség különbségét értelmezhetjük az elvárások és tapasztalás közötti résnek. Minél nagyobb a mutató távolsága a nullától, annál nagyobb a különbség az elvárások és a tapasztalás között. Ez a mutató fontos indikátora a pályakezdőkkel való elégedettségnek, mert egyszerre ragadja meg a fontosság és elégedettség dimenzióit. A válaszokat az egyszerűbb értelmezés érdekében százas skálára vetítettük.

110


Általánosságban elmondható, hogy a műszaki végzettségű frissdiplomások irányában kismértékben szigorúbbak a munkaerőpiac elvárásai, míg a gazdasági-jogi végzettségűekkel kapcsolatban inkább elégedettek a munkaadók. Ezen adatok szerint a műszaki végzettségűek esetében az elvárás és a tapasztalás kevésbé találkozik, mint a gazdasági-jogi végzettségűek esetében. Kiemelnénk a logikai-térbeli gondolkodás képességét, a szakmai elméleti alapokat, a szervezőkészséget és az idegennyelv-tudást, ahol a műszaki végzettségűek az elvárásokhoz képest rosszabbul teljesítenek, mint a gazdasági-jogi végzettségűek.

A versenyszféra értékelése a felsőoktatási intézményekről A vállalati vezetők felsőoktatási intézményekről alkotott képe egyfelől fontos visszajelzés a felsőoktatási intézmények vezetői számára, másfelől hasznos segítség a felvételizni tervezőknek. A kutatások alkalmával két szemszögből vizsgáltuk a versenyszféra felsőoktatási intézményekről alkotott véleményét. Az első megközelítést preferencia-rangsornak, a másodikat általános presztízsrangsornak nevezzük.8 Az alábbiakban a versenyszféra szempontjából talán a két legfontosabb képzési területhez tartozó presztízspontszámokat mutatjuk be. A táblázatok önmagukért beszélnek, így azok tartalmát szövegesen most nem ismertetjük. Az olvasó figyelmét mindazonáltal felhívjuk arra, hogy az intézmények egyszerű sorrendjén túl érdemes figyelni a konkrét pontszámokra is.9 5. táblázat. A gazdasági és társadalomtudományi képzési terület intézményeinek presztízspontszáma (2008) Sorszám

Felsőoktatási intézmény

Presztízspontszám

1.

Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Kar

100

2.

Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdaságtudományi Kar

97

3.

Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar

67

4.

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaságés Társadalomtudományi Kar

39

5.

Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar

39

6.

Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar

26

(8) F elméréseinkben vizsgáltuk, hogy az üzleti szférában – képzési területenként – mely felsőoktatási intézményeknek van jó hírnevük, azaz a pályakezdőket foglalkoztató cégek szemszögéből mely egyetemek, főiskolák büszkélkedhetnek nagy, illetve a legnagyobb presztízzsel. A cégek vezetői, illetve humánerőforrás-vezetői kérésünkre tudományterületenként három kart neveztek meg, és rendeztek sorba aszerint, hogy a presztízs tekintetében érzésük szerint melyik áll az első, a második és a harmadik helyen. Emellett a megkérdezetteknek lehetőségük nyílt egy rossz hírű intézmény megnevezésére is. A válaszokat említési hely szerint – képzési területenként – súlyozva aggregáltuk, majd az így kapott értékeket az egyszerűbb értelmezhetőség kedvéért százas skálára vetítettük. (9) Előrebocsátjuk, hogy a vizsgált nyolc tudományterület közül statisztikai értelemben nem mindegyik presztízsrangsor rendelkezik ugyanolyan érvényességgel. A felmérésbe ugyanis nem vontuk be többek között az oktatási és az egészségügyi szektorba tartozó cégeket, a közigazgatási intézményeket, a kutatóintézeteket és a nonprofit szervezeteket. Ez azt jelenti, hogy a megkérdezettek akkor is mondtak véleményt az intézmények presztízséről, ha cégüknek nem volt közvetlen tapasztalata az adott intézményen végzett diplomással. Ez nem von le a válaszok értékéből, csupán annyit jelent, hogy ezekre a tudományterületekre vonatkozóan a presztízsrangsorok az intézmények elismertségével kapcsolatos általánosabb véleményeket tükrözik, mivel kevésbé igazodhatnak a diplomások és diplomás pályakezdők foglalkoztatása során kialakult szakmai megítéléshez. A vizsgált gazdasági ágakat tekintve elsősorban a műszaki, a közgazdasági és a jogi egyetemek, főiskolák presztízsrangsorait tekintjük a munkaadók szakmai tapasztalatait is tükröző értékeléseknek.

111

Diplomás pályakövetés I. Sorszám


Presztízspontszám

7.

Budapesti Gazdasági Főiskola Kereskedelmi Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolai Kar

26

8.

Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Kar

23

9.

Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar

20

10.

Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar – Zalaegerszegi Intézet

18

11.

Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar

16

12.

Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar

15

13.

Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar – Salgótarjáni Intézet

14

14.

Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar

13

15.

Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Kar

12

16.

Széchenyi István Egyetem Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kar

12

17.

Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kar

11

18.

Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kar

10

19.

Nemzetközi Üzleti Főiskola (IBS)

10

20.

Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar

9

21.

Általános Vállalkozási Főiskola

9

22.

Budapesti Műszaki Főiskola Keleti Károly Gazdasági Főiskolai Kar

9

23.

Kaposvári Egyetem Gazdaságtudományi Kar

8

24.

Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola

8

25.

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Főiskolai Kar

8

26.

Eszterházy Károly Főiskola Gazdaság- és Társadalomtudományi Főiskolai Kar

7

27.

Heller Farkas Gazdasági és Turisztikai Szolgáltatások Főiskolája

7

28.

Modern Üzleti Tudományok Főiskolája

7

29.

Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskolai Kar

7

30.

Szolnoki Főiskola

7

31.

Eötvös József Főiskola Műszaki és Gazdálkodási Fakultás

6

32.

Harsányi János Főiskola

6

33.

Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Kar

6

34.

Károly Róbert Főiskola Gazdálkodási Kar

6

35.

Tessedik Sámuel Főiskola Gazdasági Főiskolai Kar

6

36.

Dunaújvárosi Főiskola

5

37.

Zsigmond Király Főiskola

1

38.

Kodolányi János Főiskola

0

Forrás: GVI

112

DIPLOMÁS PÁLYAKEZDŐK A VERSENYSZEKTORBAN 6. táblázat. A műszaki és informatikai képzési terület intézményeinek presztízspontszáma (2008) Sorszám


Presztízspontszám

1.

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar

100

2.

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar

95

3.

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Kar

74

4.

Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Kar

49

5.

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Kar

46

6.

Eötvös Loránd Tudományegyetem Informatikai Kar

41

7.

Budapesti Műszaki Főiskola Kandó Kálmán Villamosmérnöki Főiskolai Kar

36

8.

Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Kar

34

9.

Budapesti Műszaki Főiskola Bánki Donát Gépészmérnöki Főiskolai Kar

33

10.

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közlekedésmérnöki Kar

29

11.

Széchenyi István Egyetem Műszaki Tudományi Kar

29

12.

Debreceni Egyetem Műszaki Főiskolai Kar

29

13.

Budapesti Műszaki Főiskola Neumann János Informatikai Főiskolai Kar

28

14.

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki és Biomérnöki kar

26

15.

Debreceni Egyetem Informatikai Kar

25

16.

Miskolci Egyetem Műszaki Anyagtudományi Kar

24

17.

Budapesti Műszaki Főiskola Rejtő Sándor Könnyűipari Mérnöki Főiskolai Kar

23

18.

Kecskeméti Főiskola Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolai Kar

23

19.

Szent István Egyetem Gépészmérnöki Kar

22

20.

Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Kar

20

21.

Pannon Egyetem Műszaki Informatikai Kar

19

22.

Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar

19

23.

Pannon Egyetem Mérnöki Kar

18

24.

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Kar

17

25.

Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Műszaki Kar

16

26.

Dunaújvárosi Főiskola

15

27.

Eötvös József Főiskola Műszaki és Gazdálkodási Fakultás

15

28.

Nyíregyházi Főiskola Műszaki és Mezőgazdasági Főiskolai Kar

14

29.

Szolnoki Főiskola Műszaki és Mezőgazdasági Fakultás

13

30.

Gábor Dénes Főiskola

0

Forrás: GVI

113


Az egyes foglalkozási csoportokban milyen diplomákat preferál a versenyszféra? A diploma önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a pályakezdők sikeresen, az elvárásaiknak megfelelő munkahelyen és megfelelő fizetésért tudjanak elhelyezkedni. A tapasztalatok azonban arról árulkodnak, hogy a cégeket nemcsak az elterjedt sztereotípiák késztetik arra, hogy különbséget tegyenek két felsőoktatási intézmény diplomája között, hanem a pályakezdők munkájának színvonalával kapcsolatos tapasztalataik is megnyilvánulnak az egyetemekre és főiskolákra vonatkozó preferenciarendszerükben. Természetesen azokról a karokról is kerülhetnek ki kiváló szakemberek, amelyeket felmérésünkben a cégek kevésbé értékeltek. Azonban amennyiben a cégek kevésbé preferálják egy egyetem/főiskola diplomáját, úgy a pályakezdőknek ezzel a papírral minden bizonnyal kisebb az esélyük arra, hogy eljussanak az állásinterjúig, s bebizonyítsák tudásukat, rátermettségüket. Az alább bemutatott eredményeket tehát úgy kell értelmezni, hogy a preferáltabb diplomák több kaput, azaz több lehetőséget nyitnak meg az álláskereső pályakezdők előtt, és így számukra jobb elhelyezkedési esélyeket biztosítanak, mint a munkáltatók látókörén kívül eső, kevésbé elismert intézmények diplomái.10 Az alábbiakban a gazdaságelemző, pénzügyes, jogász, informatikus, villamosmérnök és gépészmérnök foglalkozásokhoz rendelt preferenciákat ismertetjük. 7. táblázat. F elsőoktatási intézmények preferencia-rangszáma a gazdaságelemzők, pénzügyesek, jogászok, informatikusok, villamosmérnökök és gépészmérnökök esetében (2008) gazdaságelemző Általános Vállalkozási Főiskola

pénzügyes

jogász

informatikus

villamosmérnök

gépészmérnök

*

Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Kar

**

**

Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdaságtudományi Kar

**

**

Budapesti Gazdasági Főiskola Kereskedelmi Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolai Kar

*

Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar

*

(10) A preferenciák feltérképezéséhez a kutatás során a vállalatvezetőket és a HR-menedzsereket arról kérdeztük, hogy adott foglalkozási területen a felvétel során milyen felsőoktatási intézményben, illetve annak melyik karán végzett pályakezdőket részesítenek előnyben. Ezzel egyrészt arra kívántunk választ kapni, hogy a pályakezdők adott foglalkozási területen milyen felsőoktatási intézmények, illetve karok diplomájával számíthatnak jobb elhelyezkedési esélyekre, másrészt pedig arra, hogy az adott intézményben, illetve karon végzett diplomás pályakezdőnek milyen foglalkozási területeken van a legnagyobb esélye az elhelyezkedésre. A megkérdezett vállalatvezetők, illetve humánerőforrás-vezetők összesen 164 felsőoktatási kar és intézmény közül választhattak legfeljebb hármat aszerint, hogy adott foglalkozási területre elsősorban mely intézmények, illetve karok diplomás pályakezdőit hívnának be állásinterjúra. A karokat a megnevezések gyakorisága alapján négy csoportba soroltuk. A „Leggyakrabban említett” kar (***) mellett „Gyakran említett” karoknak (**) hívjuk azokat, amelyeket az adott foglalkozás tekintetében a válaszadók több mint 10 százaléka sorolt az első három leginkább preferált kar közé, és „További említett” karnak (*) nevezzük azokat, amelyeknél a megnevezések relatív gyakorisága a 10 százalékos küszöböt nem haladja meg, de legalább két említéssel rendelkezik. Végül a negyedik osztály a meg nem nevezett karokat, intézményeket foglalja magába, de ezeket az alábbiakban külön nem tüntettük fel. A 10 százalékos határ alacsonynak tűnhet, azonban a legtöbb vizsgált foglalkozás esetében a választások viszonylag sok intézmény között oszlottak meg, így már a 10 százalék feletti megnevezési gyakoriság is kiemelkedőnek tekinthető.

114


Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar – Budapest

gazdaságelemző

pénzügyes

***

***

Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar – Salgótarjáni Intézet

*

Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar – Zalaegerszegi Intézet

*

jogász

informatikus

villamosmérnök

gépészmérnök

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Kar

*

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Kar

*

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar

*

*

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar

*

*

***

***

***

*

Budapesti Műszaki Főiskola Bánki Donát Gépészmérnöki Főiskolai Kar

*

**

Budapesti Műszaki Főiskola Kandó Kálmán Villamosmérnöki Főiskolai Kar

**

*

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar

Budapesti Műszaki Főiskola Neumann János Informatikai Főiskolai Kar

**

Debreceni Egyetem Informatikai Kar

*

Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Kar

*

Debreceni Egyetem Műszaki Főiskolai Kar Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar

* ***

Eötvös Loránd Tudományegyetem Informatikai Kar

*

Gábor Dénes Főiskola

*

Kecskeméti Főiskola Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolai Kar

*

* *

*

115


gazdaságelemző Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar

pénzügyes

jogász

informatikus

villamosmérnök

gépészmérnök

*

*

**

*

Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Kar Miskolci Egyetem Műszaki Anyagtudományi Kar Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Főiskolai Kar

*

Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kar

*

Pannon Egyetem Mérnöki Kar

*

Pannon Egyetem Műszaki Informatikai Kar

*

Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar

*

Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Kar

*

Széchenyi István Egyetem Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kar Széchenyi István Egyetem Műszaki Tudományi Kar

*

Szegedi Tudományegyetem Államés Jogtudományi Kar Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar

*

** *

Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Kar Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar

*

* *

*

*

Forrás: GVI

Tapasztalatok és további tervek A hazai felsőoktatási intézményrendszer átalakulása a kilencvenes években, az állami finanszírozású férőhelyek mellett az önköltséges helyek és tisztán magánfinanszírozású intézmények megjelenése, a bolognai képzési rendszerre való áttérés Magyarországon is megteremtette az oktatási piac stabil intézményi feltételeit. Ebben a rendszerben a létrejött felsőoktatási intézmények azonos profilú karai – bár a közöttük lévő kooperáció sem kizárt – alapvetően konkurensei egymásnak, miközben a következő években a felvételizők demográfiai okokból várható csökkenő száma még fel is fogja erősíteni a közöttük lévő versenyt. 116


Ebben a helyzetben nagyon fontos és a piac hatékony működéséhez elengedhetetlen az, hogy a piaci szereplők pontos és összehasonlítható információkkal rendelkezzenek az árakról, a kereslet és kínálat különböző szegmenseinek alakulásáról és a várható tendenciákról. A Diplomás pályakezdők a versenyszektorban kutatás elsősorban a kereslet feltérképezésére tett kísérletet, és a keresleti oldalon álló szereplők egy csoportja (a vállalkozások) szempontjából értékeli a kínálat két másik szereplőjét, a felsőoktatási intézményeket és az ezen intézményekről kikerülő diplomás pályakezdőket. Ennyiben e kutatási program nyújtotta információk részei egy olyan információs csomagnak, amely szükséges a piaci szereplők racionális döntéseihez. A kereslet megfigyelése azonban nem elégséges, nem elegendő ahhoz, hogy a felsőoktatási rendszer hosszú távon hatékonyan működhessen. Szükséges ehhez a felsőoktatási intézmények oktatási színvonalára vonatkozó reáladatok (felvételire jelentkezők és felvettek száma, oktatók száma, oktatók publikációs aktivitása és idézettsége, az intézmények felszereltsége stb.) rendszerezett gyűjtése. Fontos, hogy az oktatás szubjektív értékeléséről is legyenek adatok a hallgatók körében végzendő elégedettségi felmérések formájában, és legfőképpen az, hogy a végzés utáni életpályák szabályosságai, illetve az életpályákra ható tényezők rendszeresen (évről évre) felmérésre kerüljenek diplomás pályakövetéses vizsgálatok keretében. E négy információforrás és információs csomag együttese által nyújtott ismeretek teszik lehetővé a piaci szereplők informálását, valamint a felsőoktatási kibocsátás és a kereslet kapcsolatának elemzését, és ezen keresztül a felsőoktatási intézményrendszer hatékonyságának, alkalmazkodóképességének javítását. A Diplomás pályakezdők a versenyszektorban kutatás három évének tapasztalatai azt mutatják, hogy a kereslet közvetlen, kérdőívek útján való felmérése releváns információval szolgálhat a piaci szereplők számára – a felsőoktatási rendszer kínálati és keresleti oldalán álló szereplők mindegyikét ideértve. A keresleti oldal véleményének feltérképezése maguknak a keresleti oldal képviselőinek is többletinformációt nyújthat, amennyiben az adott cég részpiacán túl kitekintést enged más vállalatcsoportok, részpiacok magatartására és véleményére. A kínálati oldalon lévők – maguk a felsőoktatási intézmények és diplomás pályakezdők – számára evidens előnyökkel jár a versenyszektor várható magatartásának és véleményének ismerete. Ez orientáció lehet a diplomások és visszacsatolás a felsőoktatási intézmények számára. Ugyanez a helyzet az oktatási kormányzat esetében: a versenyszektor szereplőinek véleménye és várható magatartása segíthet olyan ösztönzők kialakításában, amelyek hatékonyabb alkalmazkodásra késztetik a felsőoktatási intézményeket. Utoljára, de nem utolsósorban a várható kereslet és a kínált bérek felmérése és változásainak követése orientálhatja a felsőoktatási rendszerbe belépő fiatalokat, hogy milyen irányt válasszanak, és biztosabban tájékozódjanak, melyik oktatási intézmény elvégzése segíti leginkább a munkaerőpiacon való érvényesülésüket. A versenyszektor szereplői a felsőoktatási intézményrendszer átalakulása óta már kezdik „beárazni” az egyes intézményeket, és ez is a piac, a versenyhelyzet kialakulásának egyik mutatója. Ez a tendencia folytatódik a következő években, és ezt a tényt minden felvételizőnek tudnia kell. Lehet a könnyebb előrehaladás érdekében alacsonyabb képzési színvonalat adó, könnyebben elvégezhető egyetemet vagy főiskolát választani, de ezzel a választással a végzés után nehezebb munkaerőpiaci érvényesülés és alacsonyabb kezdő kereset jár. A Diplomás pályakezdők a versenyszektorban kutatás eredményei – többek között – jól rávilágítanak erre az összefüggésre. Ahhoz azonban, hogy a keresleti oldal megfigyelése betöltse misszióját, nem elegendőek ad hoc adatfelvételek. A kutatási program három éve már megmutatta, hogy érdemes rendszeres időközönként – terveink szerint évente – azonos módszerekkel, homogén mintán és azonos kérdéseket tartalmazó kérdőív segítségével felmérni a keresleti oldalt. A kutatás során eddig 117


jobbára az egy-egy adatfelvételre alapozódó keresztmetszeti elemzést helyeztük a középpontba, de idővel egyre inkább az idősoros szempontoknak kell előtérbe kerülniük. Több éves idősor esetén már egy-egy év várható keresletére vonatkozó információk is sokkal pontosabban felmérhetők és interpretálhatók, miközben egyre nagyobb lehetőség nyílik a tendenciák elemzésére is. A GVI három éve tartó kutatássorozata igazolja, hogy e területen érdemes nagymintás vállalati felméréseket folytatni. A nagy mintának kétségtelen előnye egyfelől, hogy az eredmények egyszerre tekinthetők országosan reprezentatívnak, másfelől a nagy minta mélyebb elemzéseknek is teret ad: nemcsak országos érvényű, hanem kisebb – földrajzi vagy ágazati – szegmensekre, vállalati körökre is megbízható megállapításokat tehetünk.

118

Egy nemzetközi együttműködés: a REFLEX projekt A 2000-ben lezárult CHEER (Higher Education and Graduate Employment in Europe) program folytatásaként indult 2004-ben Hollandia és tizenöt partnerország1 részvételével a REFLEX (The Fle xible Professional in the Knowledge Society) nevet viselő nemzetközi diplomás pályakövetéses kutatás. A vizsgálatsorozat fő témáját a tanulmányok és a munkaerőpiac közötti összefüggésrendszer, a személyes és szakmai kompetenciák, illetve az egyes kompetenciák vizsgálata jelentette. A kutatás során azokat az 1999/2000-es egyetemi évben felsőoktatási diplomát szerző hallgatókat keresték meg öt évvel a végzés után, akiknek fokozata az ISCED 5A szintjének felel meg, azaz BA, MA vagy ezekkel ekvivalens diplomával rendelkeznek. Az ISCED 5B szintnek megfelelő diplomásokat a képzés előbbitől eltérő (hangsúlyosan gyakorlati) jellege miatt, valamint az ISCED 6-os szintjének megfelelő diplomával rendelkezőket technikai okok miatt (számos ország esetén megfelelő nyilvántartás hiányában) nem vonták be a kutatásba. A mintanagyság országonként változó – minimum kétezer fő – volt. Az ötéves időtáv kiválasztását gyakorlati érvek indokolták. Munkaerő-piaci felmérések tapasztalatai alapján a pályára állás három szakasza különböztethető meg: az első a diplomázás utáni (első két évben történő) munkahelykereső és munkaerő-piaci integrációs szakasz, ezt követi a (hozzávetőleg az első öt évben lezáródó) gyakorlat- és tapasztalatgyűjtés szakasza, amely során kirajzolódik a karrierpálya, majd az első tíz éven belül lezáródó pályára állás szakasza. A kutatás célcsoportját tehát a második szakasz végén lévő, a munkaerő-piaci integráción túljutott diplomások jelentették, ennek megfelelően a munkaerő-piaci elhelyezkedés és a kezdeti mozgások dinamikáját, a munkáltatók és a diplomás munkavállalók közötti viszonyrendszer alakulását, a szakmai kompetenciák fejlődését is vizsgálni lehetett. A következő fejezetekben a kutatási beszámoló részletes ismertetését közöljük.

Jan Koucky, Christoph Meng, Rolf van der Velden:

REFLEX országtanulmányok A felsőoktatás rendszere A felsőoktatásban részt vevő népesség Az 1. táblázatban a 15–19 és a 20–29 éves korosztály teljes népességen belüli aránya látható. Nyilvánvaló, hogy a fiatalok népességen belüli aránya hatással van mind a munkaerő képzettségének megújulására, mind az oktatási rendszerre fordítandó források mennyiségére (OECD, 2000). Ilyen értelemben a 15–19 évesek aránya jelzi annak a következő ifjúsági kohorsznak a méretét, mely hamarosan belép a lehetséges felsőoktatásban való továbbtanulás életszakaszába. Az 1. táblázat arról árulkodik, hogy a 15–19 éves korosztály arányát tekintve csupán marginális különbségekről beszélhetünk a REFLEX-országok között, mivel az arányuk általában a lakosság 7 százalékát teszi ki minden országban. Valamivel nagyobb különbségeket figyelhetünk (1) H ollandia mellett Ausztria, Belgium, Cseh Köztársaság, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, Norvégia, Portugália, Spanyolország, Svédország, Svájc vett részt a kutatásban. A projekt koordinátora a Maastrichti Egyetemen működő Research Centre for Education and the Labour Market volt. Lásd: http://www.reflexproject.org

119


meg, ha a 20–29 éves korosztályt, tehát a felsőoktatás jellemző korcsoportját nézzük. Míg Spanyolországban ez a csoport a teljes lakosság 17 százalékát teszi ki, addig Finnországban csak 12 százalékról beszélhetünk. A spanyol, cseh és olasz fiatalok – ezekben az országokban mindenhol magasabb ez az arány – relatíve több versenytárssal találják magukat szembe, amikor kilépnek a munkaerőpiacra, mint más országok fiataljai. 1. táblázat. A 15–19 és a 20–29 éves korosztály teljes népességen belüli százalékos aránya 1998-ban AT

BE

CH

CZ

DE

ES

FI

FR

IT

JP

NL

NO

UK

15–19 évesek (%)

6

6

6

8

6

7

6

7

6

6

6

6

6

20–29 évesek (%)

14

13

13

16

17

17

12

14

15

15

14

14

14

Forrás: OECD, 2000.

Ezután fontos megnézni a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányát (2. táblázat) a vonatkoztatási korcsoporthoz viszonyítva, hiszen ez jelzi, hogy mennyire versenyre ösztönző a projektben vizsgált fiatalok környezete. Itt figyelembe kell vennünk azt, hogy a REFLEX felmérés szerint a diplomások jellemző életkora eléggé eltérő az egyes országokban. Így tehát ahelyett, hogy egy közös, adott korosztályt behatároló intervallumot (például 25–34 év) vennénk alapul a 2001-es évre vonatkozóan, inkább az adott országra jellemző, legnagyobb gyakoriságú tízéves kor-intervallumot használjuk. Az ISCED 5B szintű felsőfokú képesítéssel rendelkezőkről is mutatunk adatokat, hiszen ők is ugyanazon a munkaerőpiacon versengenek, valamint az összes felsőfokú oktatásban végzett teljes népességhez viszonyított arányt is szemléltetjük. 2. táblázat. A felsőfokú oktatásban (ISCED 5A és 5B) végzettek százalékos aránya a „REFLEX-generációban” az egyes országokban A releváns 25–34 éves korcsoport arányában

AT

BE

CH

CZ

DE

ES

FI

FR

IT

JP

NL

NO

UK

2004

2006

2004

2006

2004

2006

2005

2006

2005

2006

2006

2004

2006

ISCED 5A

7

19

17

12

13

27

23

22

12

26

32

37

23

ISCED 5B

7

22

10

1

8

12

17

16

0

25

2

2

8

Összesen

14

41

27

13

21

39

40

38

12

52

34

39

31

Megjegyzés: a REFLEX-generációt két kritérium alapján határoztuk meg: a jellemző életkor diplomázáskor (egy tízéves kor-intervallumban) és az az év, amelyben a REFLEX-generáció befejezi az oktatási programot. Azt az OECD-jelzőszámot használtuk, mely az A típusú felsőfokú vagy doktori diplomával rendelkező 25–34 évesek arányát jelzi, figyelembe véve a megfelelő időbeli eltolódást. (Például az egyesült királyságbeli, a „legfiatalabb” REFLEX-generáció esetében a 25–34 éves korosztályon belüli, felsőfokú A típusú képesítéssel rendelkezők százalékos arányát használtuk, az OECD EaG 2006 alapján; ugyanígy a cseh végzetteknél is, akik az összes ország hallgatói közül a legkésőbb fejezték be tanulmányaikat; ezzel szemben Ausztriában, Németországban és Svájcban a REFLEXgenerációt a 2004-ben 25–34 évesek százalékos aránya határozta meg, mivel ők más országok diákjaihoz képest relatíve idősebben diplomáztak.) Forrás: OECD, 2006a

Az ISCED 5A szinten végzettek Ausztriában, Olaszországban és Csehországban vannak a legkedvezőbb helyzetben, ezekben az országokban ugyanis részarányuk egyértelműen 20 százalék alatt van. Ezzel szemben Norvégiában és Hollandiában a vizsgált lakosság hozzávetőlegesen egyharmada rendelkezik ISCED 5A szintű felsőfokú végzettséggel. Figyelemreméltó, hogy Japánban (25 százalék) és Belgiumban (22 százalék) a lakosság jelentős hányada rendelkezik ISCED 5B szintű képesítéssel. Őket egyértelműen az ISCED 5A szintű diplomával rendelkezők riválisainak tekinthetjük. Belgiumban (41 százalék), Finnországban (40 százalék) és Japánban 120

EGY NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS: A REFLEX PROJEKT

(52 százalék) a megfelelő korú lakosság több mint 40 százaléka rendelkezik felsőfokú képzettséggel – szemben más országokkal, mint például Ausztria vagy Csehország, ahol a felsőfokú képesítés megszerzése relatíve kevesebb komparatív előnnyel jár.

A felsőoktatás differenciáltsága Az alábbiakban azt tanulmányozzuk, hogy a projekt által vizsgált országokban kettős/bináris vagy egységes felsőoktatási rendszer létezik-e (lásd 3. táblázat), valamint hogy létezik-e egyértelmű hierarchia az egyes intézmények vagy szektorok presztízse tekintetében. Noha az egységes/kettős rendszerek meghatározása nem túlságosan következetes és országról országra változik, mégis igyekszünk az országokat ily módon megkülönböztetni az alapján, hogy felsőoktatásuk felosztható-e egy inkább tudományorientált egyetemi szektorra és egy inkább szakképzés-orientált szektorra, avagy sem. Eszerint Németország, Hollandia, Ausztria, Finnország, Norvégia, Belgium és Svájc jellemezhető kettős rendszerű felsőoktatással. Finnországban, Ausztriában és Svájcban a szakképzés-orientált nem egyetemi szintű képzések a közelmúlt felsőoktatási reformjának eredményei. Csehországban a képzés osztályozása különbséget tesz a felsőoktatás (egyetemek és egyéb felsőoktatási intézmények), valamint a felsőfokú szakképző iskolák között (melyeket nem neveznek felsőoktatásnak). 3. táblázat. A felsőoktatás szerkezete (egységes/kettős rendszer)

Kettős rendszer

AT

BE

CH

CZ

DE

ES

FI

FR

IT

JP

NL

NO

UK

igen

igen

igen

igen

igen

nem

igen

nem

nem

nem

igen

igen

nem

Franciaországban, Japánban és az Egyesült Királyságban nem létezik a fenti értelemben vett kettősség, viszont jellemző a felsőoktatási intézmények megkülönböztetése azok presztízse alapján (hierarchikus tagolás). Franciaországban különbséget tehetünk az állami egyetemeken folyó képzés és az elit, úgynevezett „nagy iskolák” (Grandes Écoles) között. Itt az egyetemi programok általában szabadon hozzáférhetőek, ezzel szemben a „nagy iskolák” intézményei, melyek bizonyos tudományterületeken képezik a diákokat, szigorú felvételi eljárásokat alakítottak ki (például felvételi kvótarendszer a középiskolai érdemjegyek vagy speciális vizsgák alapján), és a felvételizők számára egy előkészítő képzésen való részvételt írnak elő. Emellett Franciaországban erős a felsőfokú műszaki szakképző intézmények (Instituts Universitaires de Technologie – IUT, science and technology studies – STS) szektora (2000-ben az összes felsőfokú intézményben diplomázók 15 százalékát adták), melyek ISCED 5B szintű képzéseket kínálnak, és melyek határozottan nem egyetemi jelleget mutatnak. A francia diákok többsége mindazonáltal egyetemi tanulmányokat folytat. Az Egyesült Királyságban 1992-ig egyetemeken és politechnikumokban (polythecnic) zajlott a felsőfokú oktatás. A Felsőoktatásról és továbbképzésről szóló 1992-es törvény (Further and Higher Education Act, 1992) értelmében minden angliai és walesi felsőoktatási intézmény, amely megfelelt az előírt követelményeknek, kérvényezhette, hogy az egyetem szót használhassa a nevében. Noha ezek a változtatások hivatalosan megszüntették az úgynevezett „régi egyetemek” és az újak (a korábbi politechnikumok) közötti megkülönböztetést, továbbra is egyértelmű a hierarchia az intézmények presztízse tekintetében (lásd például az évenként megjelenő Sunday Times felsőoktatási rangsorát). A régi egyetemek továbbra is többségben vannak a rangsor felső hányadában. Az egyetemeken kívül főiskolák (higher education colleges) is 121


nyújtanak felsőfokú képzést – ezek 2000-ben az összes diplomázó 9 százalékát bocsátották ki. Végül a végzettek megközelítőleg 11 százaléka továbbképző intézményben (further education college) szerez oklevelet. Japánban a felsőoktatás törésvonala az állami és a magánegyetemek között van, ami a két szektor XIX. századtól kezdődő fejlődésének eredménye. Ennek mentén alakult a nemzeti elitképzés és a tömeges magánképzés fejlődése is a második világháborút követően. De még az állami intézmények között is erős hierarchia figyelhető meg, ami az intézmények alapításának időbeli sorrendjén alapuló differenciált befektetésekből adódik. Más szóval tehát a japán társadalomban különösen jellemző az egyetemek rangsorolása. Végezetül: Olaszországban és Spanyolországban presztízs tekintetében nem beszélhetünk sem jelentős egyetemen kívüli felsőoktatásról, sem pedig egyértelmű hierarchiáról.

Intézményi rétegződés és szelektivitás Az alábbiakban az oktatási rendszereket rétegződésük és szelektivitásuk szerint vizsgáljuk meg. Az oktatási rendszer rétegződése – oktatási (program) típusok vagy irányok közötti megkülönböztetés értelmében – általában a középfokú oktatásra jellemző, ám néha a felsőoktatásban is megfigyelhető. Leírására különböző indikátorokat használunk (lásd a 4. táblázatot). Először azt az életkort nézzük meg, amelyben először kerül sor szelekcióra a különböző oktatási programtípusokba való bekerüléshez. Ezután a felső-középfokú oktatást befejező diákok teljes népességhez viszonyított arányáról adunk számot a tipikus végzési életkorban a képzési program irányultsága szerint (a felsőfokú tanulmányok felé a 3A szint befejezésekor, illetve a 3B szint befejezésekor, ha a felsőoktatás más formája a cél, például Ausztriában, Németországban, Svájcban). A 4. táblázat számadatai azt mutatják, hogy a különböző oktatási típusok vagy oktatási programtípusok szerinti differenciálódás már nagyon korán megtörténik Ausztriában és Németországban (tízéves korban), Csehországban (tizenegy éves korban), Belgiumban és Hollandiában (tizenkét éves korban). Ezzel szemben Finnországban, Norvégiában vagy Spanyolországban tizenhat éves korig nincs formális differenciálódás. Finnországban és Hollandiában a felső-középfokú oktatást befejezők csaknem 90 százaléka a felsőoktatás ISCED 5A szintjére történő közvetlen belépésre készül fel. Ezzel szemben Ausztriában és Svájcban a felső-középfokú képzést befejező diákoknak csak kevesebb mint negyede jogosult arra, hogy közvetlenül felsőfokú ISCED 5A szintű képzésben folytassa tovább tanulmányait, és hozzávetőlegesen 50 százalékuk tanulhat tovább felsőfokú ISCED 5B szinten. Ez azt jelenti, hogy a középiskolát befejezők mintegy 70 százaléka mehet tovább valamilyen felsőfokú képzésre. Ebből a szempontból a legszelektívebb a spanyol és a cseh rendszer, ahol a felső-középfokú iskolát elvégző diákok kevesebb mint 50 százaléka tanulhat tovább közvetlenül valamilyen felsőfokú intézményben. 4. táblázat. Az iskolarendszerek strukturális jellemzői a REFLEX-országokban 2003-ban AT

BE

CH

CZ

DE

ES

FI

FR

IT

JP

NL

NO

UK

Hány éves korban történik először szelekció? (b)

10

12

15

11

10

16

16

15

14

15

12

16

–

A felsőfokú 5A képzési szintre történő közvetlen belépésre felkészítő ISCED 3A szintű programok (%) (b)

17

61

23

48

34

43

89

54

67

70

87

70

n.a.

122

EGY NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS: A REFLEX PROJEKT AT A felsőfokú 5B szintű képzési szintre történő közvetlen belépésre felkészítő ISCED 3B szintű programok (%) (b) PISA-változó (a) A felsőoktatás szelektivitása

BE

CH

52

CZ

47

1,21

0,94

nem

nem c

0,16 nem

DE

ES

FI

60

0,73 igen

FR

IT

10

1

JP

NL

NO

UK

n.a.

–0,15 –0,43 –0,90

1,15

–0,03 –0,22

1,60

–0,88 –0,91

nem

igen a

nem

nem

nem

igen

igen

igen

igen b

Megjegyzés: „a”: kizárólag a „nagy iskolákra” vonatkozó adat; „b”: különösen a „régi” egyetemekre vonatkozó adat; „c”: kivétel a mérnökképzés és különböző képzések az egészségtudományok területén, ahol felvételi vizsga szükséges. Források: (a) – OECD, 2004; (b) – OECD, 2000

Ezután egy olyan jelzőszámot (PISA-változó) vizsgálunk meg, amely a rétegzettség különböző mutatóiból áll elő. Ez a szám az első szelekciós életkor standardizált indexein kívül az alábbi értékekből áll: a tizenöt évesek számára elérhető iskolatípusok vagy elkülöníthető oktatási programok száma; az évismétlők aránya a különböző szinteken; valamint a tizenöt évesek között azok aránya, akik a következő képzési szinten szakképzésre vagy közvetlenül a munkaerőpiacra történő belépésre feljogosító programokban tanulnak.2 A magas értékek erősen differenciált/rétegzett oktatási rendszerre, az alacsony értékek pedig nem szelektáló rendszerre utalnak, amelyben a diákok esélyei kiegyensúlyozottak (az összes OECD-ország átlaga 0). A bemutatott értékek alapján különösen Ausztria, Franciaország és Hollandia oktatási rendszereit jellemzi szelektivitás, míg Spanyolország, Finnország, Japán, Norvégia és Nagy-Britannia rendszereit nem. Végezetül a felsőoktatási rendszer szelektivitásáról (vagyis a felvételi követelményekről) az alábbi megállapításokat tehetjük a REFLEX-országok vonatkozásában. Spanyolországban azoknak a középiskolát befejező diákoknak, akik hosszú ciklusú egyetemi programra jelentkeznek, országos felvételi vizsgát kell tenniük, és a vizsga eredménye alapján döntenek a különböző képzési programokba való felvételükről. Japánban is nagyon fontos kiválasztási szempont a felvételi vizsga eredménye a középiskolai érdemjegyek mellett. Csehországban ugyancsak a felvételi eljárás függvénye az állami egyetemekre történő bejutás. Az egyes felsőoktatási intézmények teljes mértékben felelősek a felvételi eljárások formájának és tartalmának kialakításáért. A felvételi eljárások döntő többsége tartalmaz bizonyos fajta felvételi vizsgát, főként azért, mert továbbra is nagyobb a kereslet a felsőfokú képzés iránt, mint a férőhelyek száma. Franciaországban az egyetemek általában a felső-középfokú oktatásból kilépők számára kínálnak szabad belépést engedő programokat, viszont a „nagy iskolák” szigorú felvételi eljárást szabnak meg, és a felvételizőktől előkészítő képzésen való részvételt követelnek meg. Az Egyesült Királyságban elméletileg két emelt szintű érettségi (A level) vagy annak megfelelő vizsga a felvételi követelmény az emelt szintű felsőfokú képesítés („Honours degree”) megszerzésére irányuló képzéshez. Mindazonáltal a felsőoktatási intézmények feladata, hogy a felvételi kritériumokat meghatározza, és néhány képzés esetében ennél általában jóval magasabb követelményeket szabnak. Ez különösen a nagy presztízsű intézmények által kínált és/vagy népszerű képzésekre igaz. Minthogy ezek az intézmények többnyire az úgynevezett „régi egyetemek” közé tartoznak, elmondható, hogy a szelektivitás leginkább a „régi egyetem” szektorára jellemző. A projekt által vizsgált más országokban a felsőoktatás általában véve nyitott a felső-középfokú képzésből ki(2) További részletek: OECD 2004, 261–264 p.

123


lépő valamennyi diák számára, azonban lehetnek különbségek az egyetemi és a nem egyetemi szintű programok megítélése között. (Például Németországban és Hollandiában az egyetemi képzési programokba történő bejutáshoz magasabb szintű felső-középfokú oktatásban szerzett végzettség szükséges, mint a Fachhochschule vagy az HBO-programokba történő belépéshez, és a népszerű képzések esetében felvételi kvótát vagy felvételi vizsgát is bevezethetnek.) Megállapítható az is, hogy néhány országban és egyes felsőoktatási intézményekben a képzés első egy-két évében is meglehetősen szigorú kiválasztás/szelekció történik. Ezeknek a nagyon különböző szelekciós eljárásoknak az általános összetettsége alapján az alábbi következtetésre jutottunk: Mivel a különböző szelekciós technikák nagyban befolyásolják a felsőfokú képzettséget megszerzők arányát a megfelelő korcsoportban, a felsőfokú végzettséggel rendelkező 25–34 évesek aránya (lásd a 2. táblázatot) végeredményben talán a legmegfelelőbb indikátora a felsőfokú/egyetemi-iskolai oktatási rendszerek szelektivitásának.

Felsőoktatási ráfordítások A fejezet végén bemutatunk néhány adatot a felsőoktatási ráfordításokról (5. táblázat), az egy diákra jutó ráfordítás egy főre jutó GDP-hez mért arányáról (6. táblázat), illetve az egy diákra eső éves ráfordításról USA dollárban 1998-ban, PPP-vel konvertálva (7. táblázat), valamint a kutatásra és fejlesztésre fordított kiadásokról (8. táblázat). 5. táblázat. Felsőoktatási ráfordítás (állami és magán) a GDP százalékos arányában (vonatkoztatási év: 1999) A GDP-hez viszonyított arány (%)

AT

BE

CH

CZ

DE

ES

FI

FR

IT

JP

NL

NO

UK

1,5

M

1,2

0,9

1,1

1,1

1,8

1,1

0,8

1,0

1,3

1,5

1,1

Forrás: OECD, 2002

A felsőoktatási ráfordítás GDP-hez viszonyított százalékos aránya Finnországban volt a legmagasabb (1,8 százalék) 1998-ban, amit Ausztria és Norvégia (1,5 százalék) követett. Ez az érték csak Olaszországban (0,8 százalék) és Csehországban (0,9 százalék) 1 százalék alatti, a többi ország a GDP 1 százalék és 1,2 százalék közötti arányában költ a felsőoktatásra. Ugyanakkor problematikus a felsőoktatási ráfordítást a GDP százalékos arányaként meghatározni, mivel azt a felsőoktatási rendszer mérete nagyban befolyásolja, és nem tükrözi az egy diákra jutó valós befektetést. Épp ezért a 6. táblázatban az oktatási intézményekre költött egy diákra jutó éves ráfordításra vonatkozóan közlünk adatokat, amely figyelembe veszi a – PPP-vel USA dollárra konvertált – egy főre jutó GDP-t és a diákok számát is. Így számolva kiiktathatjuk a felsőoktatásban való részvétel eltérő mértékéből adódó különbségeket az országok között, és jobban megmutatkozik az egy diákra jutó ráfordítás az egyes országokban. 6. táblázat. Egy diákra eső éves ráfordítás az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva 1998-ban (felsőfokú állami és magánoktatási intézményekre vonatkozóan, 5B, 5A és 6-os szint)

Egy diákra jutó ráfordítás az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva (%) Forrás: OECD, 2001c

124

AT

BE

CH

CZ

DE

ES

FI

FR

IT

JP

NL

NO

UK

48

27

61

43

41

30

34

34

28

41

44

42

45


Az Egy diákra eső éves ráfordítás az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva mutatószám jól tükrözi a különbségeket a tanárok fizetésében, összevetve az ország általános bérszintjével (ami pedig az ország általános gazdasági szintjét tükrözi). A tanári fizetések általában a jelenlegi felsőoktatási kiadások több mint 50 százalékát teszik ki. Noha inkább az egy főre jutó GDP-hez viszonyítanánk a kiadásokat (ami jobban figyelembe veszi az egyes országok helyzetét), használunk egy másik mutatószámot is, ami az Egy diákra eső éves ráfordítás 1998-ban USA dollárban, PPP-vel (purchasing power parity – vásárlóerő-paritás) konvertálva. Ez a mutatószám pedig a költségeknek azt a részét veszi jobban figyelembe, ami – szemben a bérekkel – analóg, de legalábbis hasonló minden országban (például számítógépek, oktatási segédanyagok, rezsi és anyagköltségek). Az OECD-középérték az egy diákra jutó éves ráfordításnál 1998-ban 8612 USA dollár. 7. táblázat. Egy diákra eső éves ráfordítás 1998-ban USA dollárban PPP-vel konvertálva (felsőfokú állami és magánoktatási intézményekre vonatkozóan, 5B, 5A és 6-os szint) AT Egy diákra jutó kiadás (USA dollár PPP-ben) Egy diákra jutó kiadás az OECD középértékéhez viszonyítva (%)

BE

DE

ES

FI

FR

IT

11279 6597 16537 5584

9481

5038

7327

7226

6295

9871 10757 10918 9699

126%

106%

56%

82%

81%

70%

110% 120% 122% 108%

74%

CH

184%

CZ

62%

JP

NL

NO

UK

Forrás: OECD, 2001c

Svájc kivételes helyzetben van a többi államhoz képest, mivel ez az egyetlen ország, ahol az előző mutató (egy diákra eső éves ráfordítás az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva 1998-ban) messze 50 százalék fölötti értéket mutat, és a másik mutató (egy diákra eső éves ráfordítás 1998-ban USA dollárban PPP-vel konvertálva) tekintetében is messze megelőzi a többi országot. Belgiumban és Olaszországban az egy diákra jutó éves ráfordítás az egy főre jutó GDP közel 30 százaléka, de USA dollárban PPP-vel konvertálva magasabb, mint Spanyolországban vagy Csehországban. Végül a kutatásra és fejlesztésre (k+f) fordított kiadásokról számolunk be. A 8. táblázat azt mutatja, hogy Finnországban a GDP 3,2 százalékát, Japánban pedig 2,9 százalékát fordítják k+f-re, míg Olaszországban 1 százalékát és Spanyolországban még 1 százaléknál is keve sebbet. 8. táblázat. Kutatás-fejlesztésre fordított kiadás a GDP százalékos arányában (vonatkoztatási év: 1998)

GDP-hez viszonyított arány (%)

AT

BE

CH

CZ

DE

ES

FI

FR

IT

JP

NL

NO

UK

1,9

2,0

2,6

1,2

2,4

0,9

3,2

2,2

1,0

2,9

2,0

1,7

1,9

Megjegyzés: 1999 helyett 2000. Forrás: OECD, 2003

125


Általános gazdasági feltételek Az 1. ábra az elmúlt évtized utolsó éveinek erőteljes gazdasági fejlődésről árulkodik, 3,7 százalékos növekedési csúcsponttal 2000-ben. Ezt drasztikus visszaesés követte az új évezred első három évében, majd 2004–2005-re állt helyre a gazdaság. A projektben vizsgált végzettek túlnyomó része tehát épp a gazdaság lassulása előtt lépett be a munkaerőpiacra, ám azt azért figyelembe kell vennünk, hogy a lassulás jelei már a 2000-es év második felében láthatóak voltak.

1. ábra. GDP reálérték-növekedés az eurózónában (%) 4 3,5 3 2,5 2 1,5 1 0,5 0

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005

Forrás: OECD, 2006b

A 9. táblázat ugyanerre az időszakra vonatkozóan mutatja be a REFLEX-országok GDPjének reálnövekedését. Japán adatai arról árulkodnak, hogy a gazdaság lassulása itt korábban kezdődött, mint a legtöbb európai országban. Azt látjuk továbbá, hogy noha a spanyol gazdaság lelassult az új évezred elején, az ország növekedési rátája 3 százalék körül maradt, ami abban az időben jóval az EU-átlag fölött volt. Úgy tűnik továbbá, hogy Nagy-Britannia gazdasága is kisebb mértékben esett vissza, Csehország adatai pedig azt mutatják, hogy az ország gazdasága 2002-ben egy nagyon rövid időre lelassult, majd az ezt követő években markáns javulás következett.

126

EGY NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS: A REFLEX PROJEKT 9. táblázat. GDP reálérték-növekedés (százalékban kifejezett változás az előző évhez képest) AT

BE

CH

CZ

DE

ES

FI

FR

IT

JP

NL

NO

UK 2,9

1995

2,6

2,4

0,4

5,9

2,0

2,8

4,0

1,8

2,9

1,9

3,0

4,4

1996

2,6

1,1

0,5

4,2

1,0

2,4

3,6

1,0

0,6

2,6

3,0

5,3

2,8

1997

2,2

3,5

1,9

–0,7

1,9

3,9

6,1

2,1

2,0

1,4

3,8

5,2

3,0

1998

3,7

1,7

2,8

–0,8

1,8

4,5

5,2

3,3

1,3

–1,8

4,3

2,6

3,3

1999

3,7

3,3

1,3

1,3

1,9

4,7

3,9

3,0

1,9

–0,2

4,0

2,1

3,0

2000

2,8

3,9

3,6

3,7

3,5

5,0

5,3

4,0

3,8

2,9

3,5

2,8

3,8

2001

0,6

0,7

1,0

2,5

1,4

3,6

2,5

1,8

1,7

0,4

1,4

2,7

2,4

2002

0,5

1,4

0,3

1,9

0,0

2,7

1,6

1,1

0,3

0,1

0,1

1,1

2,1 2,7

2003

0,8

1,0

–0,2

3,6

–0,2

3,0

1,9

1,1

0,1

1,8

0,3

1,1

2004

2,3

2,7

2,3

4,2

0,8

3,2

3,3

2,0

0,9

2,3

2,0

3,1

3,3

2005

2,6

1,5

1,9

6,1

1,1

3,5

3,0

1,2

0,1

2,7

1,5

2,3

1,9

2006

3,2

2,9

3,0

6,2

2,6

3,7

5,0

2,1

1,8

2,8

3,0

2,4

2,6


A REFLEX-országok foglalkoztatási helyzetét vizsgálva újabb érdekes adatokat ismerhetünk meg. A 10. táblázat a munkanélküliségi ráták alakulását mutatja 1995 és 2006 között. E szerint a mediterrán országokban voltak a legmagasabbak a munkanélküliségi ráták 2000-ben: Spanyolországban 10,8 százalék, Olaszországban 10,2 százalék, Franciaországban pedig 9,4 százalék, de Finnországban (9,8 százalék) is hasonlóan magas volt a munkanélküliség. A nyugat-európai országok közül Belgium (6,9 százalék) és Németország (6,8 százalék) produkálta a legnagyobb munkanélküliségi mutatókat, ezt követte az Egyesült Királyság 5,5 százalékkal, a legalacsonyabb arányú munkanélküliséggel pedig Hollandia (3,0 százalék) és Svájc (2,5 százalék) büszkélkedhet. 10. táblázat. Munkanélküliségi ráták (a teljes munkaerő százalékában) AT

BE

CH

CZ

DE

ES

FI

FR

IT

JP

NL

NO

UK

1995

5,3

9,7

3,3

4,1

7,1

18,7

16,7

11,5

11,3

3,1

6,8

4,9

8,6

1996

5,6

9,5

3,8

3,9

7,7

17,5

15,9

12,1

11,3

3,4

6,3

4,8

8,1

1997

5,6

9,2

4,0

4,8

8,6

16,3

12,7

12,1

11,4

3,4

5,4

4,0

7,0

1998

5,7

9,3

3,4

6,5

8,1

14,6

11,4

11,5

11,5

4,1

4,2

3,2

6,2

1999

5,2

8,5

2,9

8,8

7,5

12,2

10,3

10,8

11,1

4,7

3,5

3,2

6,0

2000

4,6

6,9

2,5

8,8

6,8

10,8

9,8

9,4

10,2

4,7

3,0

3,4

5,5

2001

4,7

6,6

2,5

8,2

6,9

10,1

9,2

8,7

9,2

5,0

2,5

3,5

5,1

2002

5,4

7,5

3,1

7,3

7,6

11,0

9,1

9,0

8,7

5,4

2,9

3,9

5,2

2003

5,6

8,2

4,1

7,8

8,7

11,0

9,1

9,8

8,6

5,3

4,1

4,5

5,0

2004

5,7

8,4

4,2

8,3

9,2

10,5

8,9

10,0

8,1

4,7

4,9

4,5

4,7

2005

5,8

8,4

4,3

8,0

9,1

9,2

8,4

9,9

7,8

4,4

5,0

4,6

4,8

2006

5,5

8,6

3,9

7,3

8,0

8,4

7,8

9,1

7,1

4,2

4,9

3,6

5,5


127


A 11. táblázat az ifjúság, tehát a 15–24 évesek munkanélküliségi rátáit szemlélteti, mely a fentiekhez hasonló mintát mutat. Az ifjúsági munkanélküliségi ráta nagyon magas Olaszországban (31,5 százalék), Spanyolországban (25,5 százalék), Finnországban (21,6 százalék), Franciaországban (20,7 százalék), Csehországban (17 százalék) és Belgiumban (15,2 százalék). Svájcban (4,8 százalék), Hollandiában (5,3 százalék) és Ausztriában (6,3 százalék) ugyan relatíve alacsonyak az értékek, de magasabbak, mint az általános munkanélküliségi ráták. Németország kivételével, ahol az ifjúsági munkanélküliségi arány az általános munkanélküliségi ráta 0,95 százaléka, minden országban magasabb az ifjúsági munkanélküliségi, mint az általános munkanélküliségi mutató; a kettő rátája 1,3 (Ausztria) és 2,9 (Olaszország és Norvégia) százalék között ingadozik. A 11. táblázat a fentieken túl a tartós munkanélküliségről is szolgál adatokkal. Belgiumban, Csehországban, Franciaországban, Németországban, Olaszországban és Spanyolországban a munkanélküliek több mint 50 százaléka legalább hat hónapja munkanélküli, Olaszországban ez négyből három munkanélküliről mondható el. Belgiumban, Németországban és Olaszországban a munkanélküliek több mint 50 százaléka tizenkét hónap után sem talál munkát. Ezzel szemben a tartós munkanélküliség relatíve alacsony Norvégiában, ahol a munkanélküliek csupán 16 százaléka nem talál munkát hat hónap elteltével sem, és csak 5 százalékuk nem dolgozik tizenkét hónap múlva. Másutt a munkanélküliek mintegy 40–50 százaléka nem talál munkát legalább hat hónapig, és 28–40 százalék tizenkét hónap alatt sem. 11. táblázat. M unkanélküliség (%) 2000-ben AT

BE

CH

CZ

DE

ES

FI

FR

IT

JP

NL

NO

UK

Ifjúsági munkanélküliség A 15–24 évesek munkanélküliségi rátája

6,3

15,2

4,8

17

7,7

25,5

21,6

20,7

31,5

9,2

5,3

10,2

11,8

Az ifjúsági és az általános munkanélküliség rátája

1,3

2,3

1,8

1,9

0,95

1,8

2,2

2,0

2,9

1,8

2,0

2,9

2,1

Tartós munkanélküliség A 6 hónapja vagy annál hosszabb ideje munkanélküliek aránya (%)

43,8

71,8

46,6

69,9

67,6

64,8

46,5

61,9

75,3

46,9

46,5

16,3

43,2

A 12 hónapja vagy annál hosszabb ideje munkanélküliek aránya (%)

28,4

53,3

29,1

48,8

51,5

47,6

29,0

42,5

60,8

25,5

32,7

5,0

28,0

Forrás: OECD, 2001a

Vizsgáljuk meg most közelebbről a felsőfokú végzettséggel rendelkezők foglalkoztatási és munkanélküliségi rátáit. A 12. táblázat a 2000 és 2004 közötti foglalkoztatási adatokat mutatja, a 13. táblázat pedig a munkanélküliségi mutatókról ad számot.

128

EGY NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS: A REFLEX PROJEKT 12. táblázat. F oglalkoztatási trendek iskolai végzettség szerint (felsőfokú oktatás, 2000–2004) AT

BE

CH

CZ

DE

ES

FI

FR

IT

JP

NL

NO

UK

2000

87

85

91

87

83

80

84

83

81

79

86

90

88

2001

86

84

91

88

83

81

85

84

82

80

86

90

88

2002

86

84

91

87

84

81

85

83

82

79

87

89

88

2003

85

84

90

86

83

82

85

82

n.a.

79

n.a.

89

88

2004

82

84

90

86

83

82

85

82

82

n.a.

86

89

89

Megjegyzés: n.a.: nincs adat Forrás: OECD, 2006b

13. táblázat. M unkanélküliségi trendek iskolai végzettség szerint (felsőfokú oktatás, 2000–2004) AT

BE

CH

CZ

DE

ES

FI

FR

IT

JP

NL

NO

UK

2000

1,6

2,7

c

2,5

4,2

9,5

4,7

5,1

5,9

3,5

1,9

1,9

2,1

2001

1,5

2,7

1,3

2,0

4,2

6,9

4,4

4,8

5,3

3,1

1,2

1,7

2,0 2,4

2002

1,9

3,5

2,2

1,8

4,5

7,7

4,5

5,2

5,3

3,8

2,1

2,1

2003

2,0

3,5

2,9

2,0

5,2

7,7

4,3

6,1

n.a.

3,7

n.a.

2,5

2,4

2004

2,9

3,9

2,8

2,0

5,5

7,3

4,7

6,1

4,8

n.a.

2,8

2,4

2,2

Megjegyzés: c: túl kicsi minta ahhoz, hogy megbízhatóan tudjuk megbecsülni az értéket. n.a.: nincs adat. Adatok hiánya miatt néhány átlag nem lett kiszámolva. Az osztrák idősorokban a törés a kutatási módszertan változásának köszönhető 2003 és 2004 között. Forrás: OECD, 2006b

A 13. táblázatból látszik, hogy a felsőfokú képzettséggel rendelkezőknek, akik a projekt célcsoportját alkotják, szignifikánsan kisebb az esélyük arra, hogy munkanélkülivé váljanak. Munkanélküliségi rátájuk és az általános munkanélküliségi ráta aránya 0,28 (Csehország) és 0,75 (Japán) között változik, kivéve Spanyolországot, ahol e ráta a legjobban közelíti meg az általános munkanélküliségi mutatót (0,88). A 13. táblázat azt is megmutatja, hogy a felsőoktatásban végzettek munkanélküliségi trendjei országról országra változnak. Míg Japánban és Franciaországban ingadoznak a munkanélküliségi mutatók, addig például Németországban folyamatos növekedést, Olaszország esetében pedig csökkenő trendet láthatunk. A munkanélküliségi helyzeten kívül a részmunkaidős munka és az önfoglalkoztatás, valamint az időszakos alkalmazás is fontos mutatókkal szolgál a munkaerőpiacról (lásd a 14. táb lázatot). Hollandia egyedülálló abból a szempontból, hogy ott minden három munkavállalóból egy részmunkaidőben dolgozik. Ezzel szemben Csehországban (3,3 százalék) és Spanyolországban (7,8 százalék) ritka a részmunkaidős foglalkoztatás. De míg Spanyolországban – mint láttuk – elhanyagolható ez a foglalkoztatási forma, addig a határozott idejű szerződés meglehetősen elterjedt (a spanyol munkavállalók 32,5 százaléka dolgozik így). Ugyanez viszont nem mondható el Nagy-Britanniáról (7 százalék), Ausztriáról és Csehországról (8 százalék), valamint Belgiumról (8 százalék). A nem mezőgazdasági jellegű önfoglalkoztatás a mediterrán országokban nagyobb súlyú (22,7 százalék Olaszországban és 17,6 százalék Spanyolországban), viszont a norvég munkavállalóknak csupán 5,4 százaléka, az osztrákokénak pedig 7,4 százaléka önfoglalkoztató.

129

Diplomás pályakövetés I. 14. táblázat. R észmunkaidős, időszakos és önfoglalkoztatás (százalékos arány az összes foglalkoztatotthoz viszonyítva) AT

BE

CH

CZ

DE

ES

FI

FR

IT

JP

NL

NO

UK

12,2

19,0

24,4

3,3

17,6

7,8

10,4

14,2

12,2

23,1

32,1

20,3

9,0

Időszakos

8,1

9,0

11,0

8,1

12,5

32,5

17,5

14,2

10,0

12,5

13,5

9,0

7,0

Nem mezőgazdasági önfoglalkoztatás (a)

7,4

13,9

n.a.

13,2

9,4

17,6

10,0

8,2

22,7

9,7

9,7

5,4

11,4

Részmunkaidős

Megjegyzés: a: 1998-ra vonatkozó adatok; n.a.: nincs adat. Forrás: OECD, 2001b

A következőkben a REFLEX-országok iparszerkezetét vesszük szemügyre. A 15. táblázat a foglalkoztatottak százalékos arányát mutatja szektorok szerint. Nem meglepő, hogy egy ország kivételével mindenütt a közösségi, szociális és személyi szolgáltatások szektor a legjelentősebb. A kivétel Csehország, ahol a termelő ágazat súlya a legnagyobb az összes foglalkoztatott 29 százalékával. Az említett két szektoron kívül a kis- és nagykereskedelem; vendéglátóipar és szálláshely-szolgáltatás ágazat szintén jelentős. A mezőgazdaság, vadászat, erdőgazdálkodás és halászat ágazatban a munkaerőnek kevesebb, mint 3 százalékát foglalkoztatják, amely alól ismét csak Csehország a kivétel az 5 százalékos arányszámával. 15. táblázat. A foglalkoztatottak aránya (%) szektoronként AT

BE

CH

CZ

DE

ES

FI

FR

IT

JP

NL

NO

UK

Mezőgazdaság, vadászat, erdőgazdálkodás és halászat

1

1

–

5

1

3

2

2

3

1

2

1

1

Szén- és kőbányászat

0

0

–

2

0

0

0

–

0

0

0

1

0

Feldolgozóipar

19

18

–

29

22

21

22

16

25

21

15

14

15

Áram-, víz- és gázszolgáltatás

1

1

–

2

1

1

1

1

1

1

1

1

0

Építőipar

8

6

–

7

7

11

6

6

5

10

6

5

5

21

15

–

15

19

18

16

16

15

19

21

17

24

8

7

–

8

6

5

7

6

5

7

6

9

6

Pénzügyi, biztosítási, ingatlan és üzleti szolgáltatások

14

14

–

9

14

10

11

17

12

10

20

12

19

Közösségi, szociális és személyi szolgáltatások

28

37

–

23

29

31

35

35

33

31

29

39

30

Kis- és nagykereskedelem; vendéglátóipar és szálláshelyszolgáltatás Közlekedés, biztosítás, ingatlan és üzleti szolgáltatások


130


Próbáljuk meg most másként elemezni és értékelni a foglalkoztatás iparági és foglalkozásszerkezetét az egyes REFLEX-országokban (az alábbi pontok részletesebb tárgyalásáért lásd Koucky, 2006). Tizenöt ágazatcsoport (ISIC rev.3) és kilenc szakmacsoport (ISCO 98) mátrixában elemeztük azt, hogy hogyan alakult a foglalkoztatási szerkezet az EU-országokban (és térségekben), valamint az OECD más országaiban az elmúlt két-három évtizedben. A foglalkoztatás és munkahelyek iparági és foglalkozásszerkezetének négy alapvető típusát határoztuk meg (lásd 2. ábrát): 1) mezőgazdaságra-turizmusra épülő típus, gazdálkodók és képzetlen munkaerő által végzett mezőgazdasági tevékenységre való erős irányultsággal, ugyanakkor szoros kapcsolódással a szállodai, vendéglátóipari, kereskedelmi, valamint az adminisztratív és tevékenységekhez. 2) Hagyományos ipari jellegű típus, mely a termelő és építőipari ágazatokat fedi, és szakképzett, illetve szakképzetlen munkaerőre épülő foglalkozásokra támaszkodik. 3) Fejlett ipari típus, mely az ipart és a közlekedést fedi, a fokozatosan kiépített közigazgatással és néhány egyéb szolgáltatással együtt, valamint ide sorolhatók a specialista szakmák. 4) Alapvetően szolgáltatásokra épülő tudásalapú típus, erős pozícióval a különböző üzleti szolgáltatások terén, ideértve a kutatás-fejlesztést (k+f) és a közszolgáltatásokat, mint az oktatás és egészségügy; a foglalkozások között a szakértők és a menedzserek emelkednek ki. Az egyes típusokat nemcsak a különböző foglalkozásstruktúrával jellemezhetjük, hanem a munkaerő képzettségével és képesítésével szemben támasztott jelentősen eltérő elvárásokkal is. 2. ábra. Ipar- és foglalkozásszerkezet – munkakör-tipológia Fejlett ipari Technikusi foglalkozások

Hagyományos ipari jellegű

Feldolgozóipar

Szállítás és kommunikáció Közigazgatás

Gépkezelők, összeszerelők Ipari foglalkozások Bányászat Építőipar

Oktatás Menedzserek

Egészségügy Szakemberek Üzleti szolgáltatások, k+f Egyéb szolgáltatások

Egyszerű foglalkozások

Pénzügyi közvetítés Szolgáltatási jellegű foglalkozások Irodai foglalkozások

Mezőgazdaság Jelölés Ágazat (ISIC) Foglalkozás-típus (ISCO)

Tudásalapú

Áram-, gáz- és vízszolgáltatás

Kereskedelem

Szállodaipar és vendéglátás Mezőgazdasági dolgozók Mezőgazdaságra-turizmusra épülő

Forrás: Koucky, 2006.

A 3. ábra a foglalkoztatás relatív helyzetét és annak változását szemlélteti napjainkig az EU19 országaiban. Ugyan sosem tökéletes az illeszkedés, ám elmondhatjuk, hogy az országok ipar- és foglalkozásszerkezetének jellege egy adott időben többé-kevésbé megközelíti a fenti 131


típusok valamelyikét. Görögország (különösen a szigetek), Lengyelország bizonyos területei, Portugália és Spanyolország közel állnak a mezőgazdaságra-turizmusra épülő típushoz, de részben a hagyományos ipari típusba tartoznak, Magyarországhoz és Szlovákiához hasonlóan. A fejlett ipari típust legjellemzőbben Csehország és Németország képviseli, illetve bizonyos mértékben a skandináv országok, amelyek (különösen Svédország) már a tudásalapú típushoz közelítenek. Utóbbi típus különösen a Benelux államokra és az Egyesült Királyságra jellemző. Másutt nem állapítható meg szoros rokonság egyik típussal sem. Az egyes országok jellege idővel változik, csakúgy, mint helyzetük a négy alaptípushoz képest, a változások iránya pedig megfelel a fent leírt mindkét trendnek. Majdnem mindegyik REFLEX-ország a tudásalapú gazdaság felé halad, és ahhoz közelít. 3. ábra. Ipar- és foglalkozásszerkezet – munkakör-profilok az Eu-országokban 1995–2005 Fejlett ipari

DE HU

IT

FR

DK

BE

SE

LU

FI AT EU UK ES

IE

PL

Tudásalapú

Hagyományos ipari jellegű

CZ SK

PT EL

Jelölés EU 1995–2005

Mezőgazdaságra-turizmusra épülő

Forrás: Koucky, 2006.

A munka világára jellemző ipar- és a foglalkozásszerkezet részletesebb elemzése alapján most a képesítési követelmények újkeletű fogalmát vizsgáljuk meg (az alábbi pontok részletesebb kifejtését lásd Koucky, 2006). A fogalom két, relatíve független megközelítést egyesít, mely a lehetséges hibák és torzulások lehetőségének csökkentését is segíti. Míg az egyik megközelítés hagyományosan az adott munkakört betöltő munkavállaló iskolai végzettségének szintjét veszi alapul és az Európai Közösség Munkaerő-felmérése (European Labour Force Survey, ELFS), valamint az Európai Társadalmi Felmérés (European Social Survey, ESS) adataira épít, addig a másik a munkakör jellemzőire fókuszál általánosan alkalmazott módszereket felhasználva, úgy mint a foglalkozási státus nemzetközi társadalmi-gazdasági indexe (International Socio-Economic Index of Occupational Status, ISEI); az ESS-ből származó készség-szükségletek jelzőszámai az egyes munkakörök esetében „megkövetelt iskolai tanulmányok vagy szakképzés” időtartama alapján; az amerikai O*NET jelzőszám, ami a munka összetettségét méri; valamint néhány további megközelítés kombinációja, beleértve a szakértők által végzett munkakörelemzéseket. E módszerek kombinációjával készítettünk egy kilencfokú skálát a hatvan szakmacsoport képesítési követelményeiről az EU-országokban 1995 és 2005 között. Az így kapott mutató, a 132


munkaerőpiac által támasztott általános képesítési elvárások egy (legalacsonyabb képesítés) és kilenc (legmagasabb képesítés) közötti értéket vehet föl. A mutatót aszerint súlyoztuk, hogy az adott foglalkozások milyen mértékben vannak jelen az egyes országok munkaerőpiacán bizonyos időszakokban (lásd 16. és 17. táblázat). A képesítési követelmények a legtöbb országban egyre magasabbak. Hosszabb időtartamot tekintve Hollandiában és Belgiumban a legmagasabbak. Az eredmények arra is utalnak, hogy az össznépesség és a diplomások közötti különbség e tekintetben csökkenőben van: a felsőfokú oktatásban végzettek ma relatíve alacsonyabb képesítést követelő állásokban dolgoznak, mint öt évvel ezelőtt. 16. táblázat. A z összes alkalmazottal, illetve a felsőfokú képzettséggel rendelkezőkkel szemben támasztott képesítési követelmények (2000) AT

BE

CH

CZ

DE

ES

FI

FR

IT

JP

NL

NO

UK

Népesség

4,65

5,00

n.a.

4,68

4,82

4,51

5,02

4,74

4,67

n.a.

5,09

n.a.

5,05

ISCED 5+6

6,24

6,36

n.a.

6,64

6,06

5,87

6,34

6,17

6,66

n.a.

6,51

n.a.

6,44

Magyarázat: n.a.: nincs adat Forrás: Koucky, 2006

17. táblázat. Az összes munkavállalóval, illetve a felsőfokú képzettségűekkel szemben támasztott képesítési követelmények (2005) AT

BE

CH

CZ

DE

ES

FI

FR

IT

JP

NL

NO

UK

Népesség

4,68

5,05

n.a.

4,69

4,83

4,48

4,85

4,74

4,69

n.a.

5,03

n.a.

4,87

ISCED 5+6

6,07

6,30

n.a.

6,54

6,10

5,73

6,06

6,09

6,50

n.a.

6,37

n.a.

6,05

Magyarázat: n.a.: nincs adat Forrás: Koucky, 2006

A szakpolitika számára kihívást jelenthet, hogy egyre többen vannak a „túlképzettek”, vagyis azok a fiatalok, akik az alapképzésük során megszerzett készségeiknél jóval kevesebbet igénylő munkakörökben dolgoznak (a következő pontok részletesebb tárgyalását lásd Koucky, 2006). Ez a felsőoktatási rendszerek expanziójának hatását, illetve azt tükrözheti, hogy néhány ország munkaerőpiaca nem képes felszívni a növekvő számú új diplomást. Mindazonáltal csak kevés információ áll rendelkezésünkre a túlképzés mértékének megállapítására. Az OECD által a múltban alkalmazott metodológiát alkalmazva – mely 22 OECDtagországban határozta meg a különböző munkakörökhöz szükséges iskolázottsági szinteket, ahol a releváns adatok hozzáférhetőek voltak – a 4. ábra adatait kapjuk, amelyből kiderül, hogy Lengyelországban, Szlovákiában és az Egyesült Királyságban a 15–28 évesek több mint 30 százaléka túlképzett. A másik szélső értéket Portugália és Izland példája szolgáltatja, ahol a jelzőszámok arról árulkodnak, hogy a fiatalok kevesebb mint 10 százaléka túlképzett. Az ábra továbbá megmutatja, hogy az elmúlt évtizedben huszonkét országból tizenötben növekedtek a túlképzési arányok, és néhány országban, nevezetesen Luxemburgban, Ausztriában, az Egyesült Királyságban és Franciaországban ez a növekedés jelentős. Végezetül, noha a túlképzés szintje az iskolai és munkahelyi képzést ötvöző, tanulószerződéses szakmunkásképző rendszert (apprenticeship) működtető országokban (Ausztria, Dánia, Németország és Svájc) relatíve alacsony, ezek az országok még mindig inkább az átlaghoz, mint a legjobb mutatókhoz közeli értékeket mutatnak. 133

Diplomás pályakövetés I. 4. ábra. T úlképzési mutató (a), 1995–2005 (b) – A „túlképzettnek” tekintett 15–28 éves nem tanuló fiatalok százalékos aránya 50 1995

40

2005

30

Súlyozatlan átlag:

20

1995

10

2005

0

IS

P

NL CH

A

DK

L

I

D

S

H

E

N

CZ

B

IRL SF GR

F

SR UK PL

a) Abban az esetben nevezünk egy fiatalt túlképzettnek, ha képesítése magasabb szintű annál, mint ami a munkájához elvárt, így tehát: akik felsőfokú képzettséggel olyan munkakörben dolgoznak, melyhez középszintű vagy alacsonyabb képesítés elegendő; akik befejezték felső-középfokú tanulmányaikat, de foglalkozásuk alacsonyabb képesítést igényel. b) Luxemburg esetében 1995–2004; Németország, Hollandia, Norvégia és Svájc esetében 1996–2005; Finnország, Magyarország és Svédország esetében 1997–2005; Izland és Nagy-Britannia esetében 1999–2005; Lengyelország 2001–2005; Cseh Köztársaság és Szlovákia 2002–2005. Forrás: OECD-számítások az OECD, 2006c alapján

Az adott ország innovációs szintje szintén kulcsfontosságú munkaerő-piaci jellemző a diplomások foglalkoztatása szempontjából. A 2005-ös Európai Innovációs Stratégia (European Innovation Strategy, EIS) egy a korábbinál megalapozottabb módszertannal, valamint a huszonhat indikátor átdolgozott listájával állt elő az innovációs szint megállapítására, és öt alapvető dimenziót különböztet meg (az innováció „motorjai”, tudás-előállítás, innováció és vállalkozás, alkalmazás, szerzői jogok [Intellectual property rights, IPR]), amelyek segítségével pontosabb képet kaphatunk az európai országok erősségeiről és gyenge pontjairól az innováció terén. Mindegyik országban megvannak a prioritások, ám a legutóbbi adatok azt sugallják, hogy az egyenletes teljesítmény minden dimenzió mentén erős innovációs összteljesítményt eredményez. Ez azt sugallja, különösen az e téren lemaradó országok számára, hogy az általános innovációs teljesítmény növelése hatékonyabb, mint az erősségeknek számító területek további fejlesztése. Az alábbi ábra az összesített innovációs mutatót (Summary Innovation Index, SII) szemlélteti, ahol a magasabb érték jelzi az innovatívabb környezetet. A 18. táblázat a REFLEXországok összesített innovációs mutatóit ábrázolja. 5. ábra. Összesített innovációs mutató 0,80 0,70 0,60 0,50 0,40 0,30 0,20 0,10 0,00

TR RO MT LV GR SK PL BG CZ LT PT CY ES HU S EE IT NO E EU LU IS FR EU UK NL BE AT DE US DK JP A CH SE 25 15

Forrás: Európai Bizottság, 2006.

134

EGY NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS: A REFLEX PROJEKT 18. táblázat. Ö sszesített innovációs mutató

2005

AT

BE

CH

CZ

DE

ES

FI

FR

IT

JP

NL

NO

UK

0,51

0,5

0,71

0,26

0,58

0,3

0,68

0,46

0,36

0,65

0,48

0,4

0,48

Forrás: Európai Bizottság, 2006.

Az adatok alátámasztják, hogy Európában Svédország, Finnország és Svájc áll az élen innovációban, őket Németország és Dánia követi. Noha a legtöbb új tagország is igyekszik felzárkózni, ez csak lassan halad, és nem valószínű, hogy az értékek rövid távon konvergálnának Európa-szerte. Ráadásul amennyiben a huszonöt EU-tagállamot jellemző trendek változatlanok maradnak, az Európa és az Egyesült Államok közti innovációs szintkülönbség nem fog csökkenni, elsősorban a szabadalmazási folyamatok, az IKT-befektetések és a képzettségi szintek tekintetében mutatkozó gyengébb európai teljesítmény miatt. A fejezet végén azokat a mutatókat vesszük szemügyre, amelyek a munkaerő védelmét biztosító jogszabályok szigorúságát mérik az 1990-es évek végén. A 19. táblázat három OECD-indikátoron (OECD, 1999) kívül egy összesített mutatót is tartalmaz, amely az előbbiek súlyozott átlaga.3 Minden indikátor 0 és 6 közötti értéket vehet fel; a magasabb értékek szigorúbb szabályozást jelölnek. Az első mutató, az állandó jellegű foglalkoztatás, nagyjából három területet mér, amelyek jelzik az elbocsátással szembeni védelem mértékét: a) a felmondási eljárásból adódó kellemetlenségek a munkaadó számára; b) a felmondási idővel és végkielégítéssel kapcsolatos előírások; c) a méltánytalan elbocsátás ismérvei és az érte kiróható büntetés. A második indikátor az időszakos foglalkoztatás, amely a határozott idejű szerződésekre és a munkerő-kölcsönző cégekre vonatkozik. Végezetül a csoportos elbocsátás nevű mutató az alábbiakat fogja át: a) az a mérték, amelynél már a csoportos elbocsátásra vonatkozó szabályok vonatkoznak; b) további tájékoztatási kötelezettségek; c) halasztás (napok); d) egyéb, a munkáltató számára felmerülő kiadások csoportos elbocsátás esetén. Az állandó jellegű foglalkoztatás tekintetében Hollandia rendelkezik a legszigorúbb szabályozással a maga 3,1-es indexével, és az Egyesült Királyság a legkevésbé szigorúval (0,8). 19. táblázat. A munkaerő védelmét biztosító jogszabályok szigorúsága a 1990-es évek végén AT

BE

CH

CZ

DE

ES

FI

FR

IT

JP

NL

NO

UK

Állandó jellegű foglalkoztatás

2,6

1,5

1,2

2,8

2,8

2,6

2,1

2,3

2,8

2,7

3,1

2,4

0,8

Időszakos foglalkoztatás

1,8

2,8

0,9

0,5

2,3

3,5

1,9

3,6

3,8

2,1

1,2

2,8

0,3

Csoportos elbocsátás

3,3

4,1

3,9

4,3

3,1

3,1

2,4

2,1

4,1

1,5

2,8

2,8

2,9

A munkaerő védelmét biztosító munkavédelmi szabályozás általános mutatója

2,3

2,5

1,5

2,1

2,6

3,1

2,1

2,8

3,4

2,3

2,2

2,6

0,9

Forrás: OECD, 1999.

(3) Bővebb információ a három indikátorról és a súlyozási eljárás pontos leírásáról: OECD, 1999.

135


Az időszakos foglalkoztatás tekintetében Olaszországban (3,8), Franciaországban (3,6) és Spanyolországban legszigorúbb a szabályozás, míg Svájc (0,9), Csehország (0,5) és az Egyesült Királyság (0,3) ismét a legalacsonyabb értékeket mutatja. Érdekes módon Svájc értékei a második legalacsonyabbak az első két mutató tekintetében, ezzel szemben a csoportos elbocsátás mutatónál a második legmagasabbak Belgium (4,1) után. A csoportos elbocsátás tekintetében Japán (1,5) és Franciaország (2,1) a legmegengedőbb, ahogy azt az alacsony értékek mutatják. Az összevont mutató szerint Olaszországban (3,4) és Spanyolországban (3,1) a legszigorúbbak a munkaerőt védő szabályok; az Egyesült Királyság (0,9) a legliberálisabb ország ebben a tekintetben, amelyet Svájc (1,5) követ. Ez utóbbi állam esetében az alacsony szám az első két változó (állandó jellegű foglalkoztatás és időszakos foglalkoztatás) alacsony értékét tükrözi.

ELFS-elemzések Tanulmányunkat három, ELFS-adatokra épülő elemzéssel zárjuk, melyek a végzettek munkaerő-piaci integrációjának általános mintáját vizsgálják Az elemzés kitér a felsőfokú oktatásban végzettek relatív munkaerő-piaci helyzetére is a többi szintről kikerülőkhöz képest azokban az országokban, amelyek már 2000 előtt is EU-tagok voltak. Az első elemzés a munkanélkülivé válás valószínűségét, a második az időszakos foglalkoztatás valószínűségét vizsgálja meg, míg a harmadik a foglalkozás presztízsét veszi szemügyre. Mindegyik elemzéshez az aktív, 15–29 éves munkaerő-állományt (ILO-meghatározás) választottuk ki. Az esetszám növeléséhez összekapcsoltuk a 2000-es ELFS-adatokat a 2001-esekkel. Ahhoz, hogy munkaerő-piaci tapasztalat tekintetében összehasonlítható csoportokat kapjunk, az ISCED 0–2 szintű oktatásból (beleértve a rövid ISCED 3 szintű programokat) kilépők esetében a 15–24 év közötti fiatalokat, az ISCED 3–6 szintű képesítéssel rendelkezők tekintetében a 20–29 éves4 korcsoportot vizsgáltuk. „Dummy” (0–1 értékű) változót használtunk a nemre és iskolázottsági szintre, valamint a 2001-es kohorszra mint független változókra. Németországban és az Egyesült Királyságban inkább a végzett férfiak lesznek munkanélküliek (noha ez az Egyesült Királyságban csak a 10 százalékos szinten szignifikáns) a mediterrán országokkal szemben, ahol inkább a nők. Belgiumban, Hollandiában, Ausztriában és Finnországban nem találtunk jelentős különbséget nem tekintetében. Ha a felsőfokú képzésből és a más képzési szintekről kikerülő fiatalokat hasonlítjuk össze, minden országban azt találjuk, hogy a legalacsonyabb végzettséggel rendelkezők esélye szignifikánsan nagyobb a munkanélkülivé válásra az iskola befejezését követő első években. A különbség a felsőfokú végzettségűek javára Finnországban és az Egyesült Királyságban a legnagyobb, míg a mediterrán országokban a legkisebb. Más képet kapunk, ha a felsőfokon végzetteket az ISCED 3-4 szinten végzettekkel hasonlítjuk össze. Míg Németországban, Finnországban és az Egyesült Királyságban az ISCED 3-4 szinten végzettek nagyobb valószínűséggel lesznek munkanélküliek, addig Belgium ban, Franciaországban, Hollandiában és Ausztriában nem találtunk szignifikáns különbséget e tekintetben. Spanyolországban az ISCED 3-4 képzettségi szinttel rendelkezők nagyobb valószínűséggel találnak munkát, mint a felsőfokú végzettségűek. Végezetül, Franciaországban,

(4) E zzel relatív hátrányt feltételezünk a felsőfokú oktatásban végzettekre nézve, abban az értelemben, hogy a munkaerő-piaci tapasztalat átlagosan az ő esetükben lesz a legrövidebb. Az ISCED 0-2 szintű oktatásból kilépők átlagosan 15–16 éves korban lépnek be a munkaerőpiacra, míg ISCED 3 szintről 18–22 évesen. Így tehát e végzetteknek akár kilenc éves munkatapasztalatuk is lehet. Ezzel szemben a felsőfokú oktatásból kikerülők átlagosan 25 éves korban kezdenek dolgozni, így munkatapasztalatuk maximum négy évre rúg.

136


Olaszországban és az Egyesült Királyságban a 2001-ben megkérdezettek kisebb valószínűséggel lettek munkanélküliek, mint a 2000-ben megkérdezettek. Kilenc országból hatban a férfiaknak nagyobb az esélye, hogy határozatlan idejű szerződéssel dolgozzanak az iskola befejezése után,5 a kivételek Németország, ahol inkább a nőkkel kötnek ilyen szerződést, valamint Spanyolország és az Egyesült Királyság, ahol e tekintetben nem találtunk eltérést a nemek között. Ha a végzettek képzettségi szintjeit vesszük figyelembe, akkor azt látjuk, hogy – Ausztria kivételével, ahol nem találtunk szignifikáns különbséget ilyen értelemben – a legalacsonyabb képzési szintekről kikerülőknek szignifikánsan kisebb az esélyük arra, hogy határozatlan idejű szerződést kössenek velük, mint a felsőfokú oktatásban végzetteknek. Megint csak változatosabb képet kapunk, ha az ISCED 3-4 szinten végzetteket hasonlítjuk össze a felsőfokon végzettekkel. Németországban, Olaszországban, Hollandiában, Ausztriában és az Egyesült Királyságban az ISCED 3-4 szintű képzésről kikerülők nagyobb eséllyel kapnak határozatlan idejű szerződést, mint a felsőfokú oktatásban végzettek (noha Hollandiában a hatás csak 10 százalékos szinten szignifikáns). Franciaországban fordított a helyzet, míg Belgiumban és Spanyolországban nem találtunk különbséget a két csoport között ebben a tekintetben. Egyik országban sem volt különbség a 2000-ben, illetve a 2001-es évben megkérdezettek között. Franciaország kivételével minden országra jellemző, hogy a tanulmányaikat befejező férfiak foglalkozásának alacsonyabb az ISEI-értéke6 (noha Hollandiában csak 10 százalékos szinten szignifikáns ez a hatás). Ez annak tudható be, hogy a férfiak nagyobb valószínűséggel helyezkednek el fizikai munkaterületeken, melyek alacsonyabb ISEI-mutatóval rendelkeznek, mint a szellemi tevékenységet igénylő munkakörök, amelyekben viszont jellemzően a nők dolgoznak. Az iskolázottsági szint hatását nézve az előre várt eredményeket kapjuk: minél magasabb az iskolázottsági szint, annál magasabb a foglalkozás ISEI-értéke. Míg a legtöbb országban hasonló a felsőfokú képzettség hatása az ISCED 0-2 szinthez viszonyítva, addig Ausztriában szignifikánsan erősebb ez a hatás. Az ISCED 3-as szintű képzettséggel rendelkező fiatal munkavállalók általában alacsonyabb státuszú foglalkozásokban helyezkednek el, mint a felsőfokon végzettek; Franciaországban, Olaszországban és Hollandiában a legkisebb a különbség közöttük, Németországban és Ausztriában pedig a legnagyobb.7 Végezetül pedig arra hívjuk fel a figyelmet, hogy Olaszországban és az Egyesült Királyságban a 2001-ben megkérdezett válaszadók foglalkozásának alacsonyabb az ISEI-értéke, mint a 2000-ben válaszolóké (noha Olaszországban ez a hatás is csak 10 százalékos szinten szignifikáns).

Hivatkozások European innovation progress report 2006. European Commission, Luxembourg Ganzeboom, H.B.G., Treiman, D.J. (2003): Three Internationally Standardised Measures for Comparative Research on Occupational Status. In Hoffmeyer-Zlotnik, J.H.P., Wolf, C. (eds.): (5) A usztriában a nemek közötti különbség ebben a tekintetben csak a 10 százalékos szint fölött szignifikáns. (6) Az ISEI-t olyan mutatóként foghatjuk fel, amely a foglalkozásoknak azokat az attribútumait méri, amelyek a képzettséget jövedelemre konvertálják. Ennek megfelelően, az ISEI számokat egy optimális mérési eljárással generáltuk, amelyben az értékeket olyan módon rendeltük foglalkozási egység csoportokhoz, hogy maximálja az iskolai végzettségnek a jövedelemre gyakorolt, a foglalkozáson keresztül érvényesülő indirekt hatását, illetve minimálisra csökkentse az iskolai végzettség jövedelemre gyakorolt közvetlen, foglalkozástól mentes/megtisztított hatását (és mindkét esetben az életkortól is megtisztítva) (lásd Ganzeboom & Treiman, 2003). (7) Ez összefüggésben lehet a korábbi megállapítással, miszerint Ausztriában relatíve kevesebb a felsőfokú végzettségű.

137


Advances in Cross-National Comparison. A European Working Book for Demographic and Socio-Economic Variables. New York, Kluwer Academic Press, 159–193. p. Koucky, J. (2006): EU Labour Market, Job Structures and Qualification Requirement. Paper presented. In CEDEFOP Conference Anticipating Europe’s Skills Needs, 2-3 November 2006. University of Warwick, United Kingdom. OECD (1999): OECD Employment outlook 1999. OECD, Paris OECD (2000): Education at a Glance 2000. OECD, Paris OECD (2001a): OECD Economic Outlook, Volume 2001. OECD, Paris OECD (2001b): OECD Employment outlook 2001. OECD, Paris OECD (2001c): Education at a Glance 2001. OECD, Paris OECD (2002): Education at a Glance 2002. OECD, Paris OECD (2003): Factbook 2003. OECD, Paris OECD (2004): Learning for Tomorrow’s World. OECD PISA, Paris OECD (2006a): Education at a Glance 2006. OECD, Paris OECD (2006b): Economic Outlook, Volume 2006. OECD, Paris OECD (2006c): Starting well or losing their way? The position of youth in the labour market in OECD countries. In OECD Social, Employment and Migration Working Papers No. 39.

138

FÜGGELÉK 1. Hazai gyakorlatok az intézményi alumni rendszerekben A hazai felsőoktatási intézmények többsége működtet valamilyen formában alumni szervezetet. Ennek oka, hogy az egyetemek és főiskolák mind nagyobb köre kezdi felismerni, hogy a végzettekkel való kapcsolattartás intézményesült formája számukra jelentős előnyöket biztosíthat. Különböző öregdiák-szervezetek, illetve „hagyományok” kevésbé intézményesült formában már korábban is léteztek (pl. selmeci diákhagyományok) – ezek tekinthetők az alumni előfutárának. A jelenleg működő, elsősorban egyesült államokbeli és nyugat-európai mintára szerveződő alumni rendszerek kialakulása azonban Magyarországon az utóbbi évtizedben ment végbe. Mivel az alumni szervezetek és a végzettek közötti kapcsolattartás jó része az interneten keresztül bonyolódik, ezért szinte alapvető követelmény, hogy az öregdiák-szervezet rendelkezzen honlappal. Éppen ezért e honlapok áttanulmányozása során nagyjából jellemző képet kaphatunk a hazai alumni gyakorlatokat illetően.

Az alumni szervezetek deklarált céljai A hazai felsőoktatási intézményekhez kötődő öregdiák-szervezetek sok szempontból meglehetősen különbözőek, céljaikat tekintve ugyanakkor a legtöbb esetben közel állnak egymáshoz. A legfontosabb, szinte mindegyik alumni szervezet esetében fellelhető célok a következők: • Kétoldalú kommunikáción alapuló kapcsolattartás a végzettekkel • A volt diákok pályafutásának segítése • A végzett hallgatók összefogása, valódi közösséggé kovácsolása • Különböző szolgáltatások biztosítása az öregdiákok számára • A végzett hallgatók révén olyan információk szerzése, mely segítheti a képzés- és intézményfejlesztést Mivel a további bemutatandó jellemzőkről a rendkívüli változatosság miatt nem tudunk általános képet nyújtani, ezért a következőkben néhány intézmény példáján mutatjuk be a hazai alumni szervezetek legfontosabb jellemzőit.

Szervezet, struktúra Jellemző formák: • Egyesület (BCE) • Egyetemtől nem elkülönült forma (BME, ELTE) Ritkábban előforduló formák: • Szövetség (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, PPKE) • Fórum (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, LFZE)

Az alumni szervezetek finanszírozása Jellemző finanszírozási formák: • Tagdíjak • Adományok • Egyetem saját keretéből (egyesület alaptőkéje) – BCE 139


Ki lehet az alumni szervezet tagja, milyen tagsági formák vannak? • Nyitott mindenki számára, aki valamikor az egyetem hallgatója volt és diplomát kapott, legyen az akár nappali, esti, levelező, egyéb graduális, valamint posztgraduális képzés (BCE) • Csak öregdiák (LFZE, PPKE stb.) • Az öregdiákok és már a végzős hallgatók is automatikusan tagok lesznek (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, MOME) • Öregdiák, hallgató vagy az egyetem munkatársa (Nyugat-Magyarországi Egyetem, NYME) A tagsági viszony finanszírozása • Tagdíjon alapuló: az öregdiák bizonyos összeg fejében veheti igénybe a volt intézménye által nyújtott szolgáltatásokat. Az éves rendes tagsági díj mellett mintegy 50 százalékos, kedvezményes tagsági díjat fizethetnek a pályakezdők, a nyugdíjasok és az ötödévesek (Diák Alumni) számára a tagság ingyenes. Rendes tag: összes végzett öregdiák; hallgatói tag: végzős évfolyamú hallgató; pártoló tag: minden kül- és belföldi természetes és jogi személy, aki pénzbeli és dologi adománnyal segíti az egyesületi formában működő szervezetet (BCE). • Ingyenes (pl. ELTE) Az alumni szervezetek tagjaiknak nyújtott szolgáltatásai • BCE: – Tagkártya – Könyvtár – Adatbázis – Évfolyam-találkozók – Konferenciák – Sportesemények – Szabadidős tevékenységek – Közgáz Alma Magazin – Honlapműködtetés – Karrierszolgáltatás – Folyamatos képzések Az alumni szervezetek tagsága által, az anyaintézménynek nyújtott szolgáltatások • BCE: – Adományozás – Tagtoborzás – Véleménynyilvánítás, javaslat – Bekapcsolódás az egyesület operatív tevékenységébe • CEU: – Adományok – Mentoring program Magyarországi alumni szervezetek tevékenységei, illetve azok marketingjellege Az alábbiakban egy-egy példát ragadunk ki a kibontakozó magyar alumni szervezetekről, azok tervezett vagy meglévő gyakorlatairól és marketing vonatkozású jellemzőiről: 140

FÜGGELÉK – HAZAI GYAKORLATOK AZ INTÉZMÉNYI ALUMNI RENDSZEREKBEN

• A nagyobb egyetemek a karoknak, tagozatoknak megfelelően működtetnek alumni „alegységeket”, alumni tagozatokat (BCE) vagy alumni klubokat. • Tehetséges diákok külföldi tanulmányútjainak anyagi támogatása (BME). • A munkáltatók véleményének közlése a végzett hallgatókról (Employer’s testimonials, CEU). • Munkáltatók (korlátozott) hozzáférésének biztosítása az adatbázishoz (CEU). • Hallgatók toborzása (CEU). • Sikeres volt a hallgatók honlapon történő megjelentetése (CEU). • Véleménynyilvánítás egyenesen a honlap karbantartóinak (LFZM). • Tárhelylehetőség saját fényképek feltöltésére (NYME). • Online szavazások (egyelőre csak lehetőség, NYME). • Elektronikus postafiók (NYME). • Fizetett hirdetések megjelentetése (még csak tervezett, NYME). • Negyedévente megjelenő, előfizetéssel elérhető nyomtatott Alumni Magazin (Széchenyi István Egyetem, SZE), hirdetési lehetőség a célcsoport számára, online támogatással, szakmai bloggal és ugyancsak hirdetési felülettel. • Öregdiák Ösztöndíj – kiemelkedő hallgatók támogatása (CEU, SZE Alumni Iroda). • Vendégkönyv (NYME). • Évi egyszeri összegyetemi nap szervezése (homecoming, Pécsi Tudományegyetem, Pécsi Diplomások Köre). • Tagkártya kibocsátása (PTE, SZE). • Egyetemi gyűrű megvásárlásának lehetősége (PTE). • „Vésd kőbe magad!” támogatás (PTE), névvel ellátott tégla vétele, amely az egyetem területén megfelelő helyre kerül felállításra és bemutatásra. • Támogatók honlapon történő közzététele (pl. PTE). • Gondolat Tőzsde (szakmai vélemények önkéntes cseréje – ME-GTK, egyelőre még csak tervezett).

A magyar alumni gyakorlatok sajátosságai a nemzetközi példák tükrében • Magyarországon viszonylag későn, az ezredforduló környékén jelentek meg nagyobb számban az öregdiák-szervezetek. • A késői kialakulás okaként részben betudható, hogy: 1. A magyar felsőoktatási intézmények korábban nem voltak „piacérzékenyek”, teljesítményüket nem diplomásaik munkaerőpiacon betöltött helye szerint ítélték meg. 2. V iszonylag zárt rendszerben működtek, nem voltak széles körű, kiterjedt nemzetközi kapcsolataik, kevésbé ismerték és ismerték fel az alumni rendszer anyaintézményre is ható hasznát. 3. A z egyetemek finanszírozás szempontjából többnyire nem támaszkodtak / támaszkodnak külső vagy volt hallgatói támogatásra. 4. A képzés színvonalát tekintve a különböző intézmények között nem volt releváns különbség. 5. A munkáltatók a diplomákat egyenértékűnek tekintették. 6. A z azonos érdeklődésű társadalmi csoportok kapcsolatépítésének és egymás támogatásának társadalmi szempontból sem volt jelentősége.

141


• A magyar alumni szervezetek az egyetem támogatásából, tagdíjakból, alapítványi hozzájárulásokból tartják fenn magukat, a volt hallgatók vagy szponzorok nagyobb mértékben az alumni szervezeteket vagy azok céljait, és nem az anyaintézményt támogatják. • Miután a magyar alumni rendszerek még szervezeti fejlődésük kezdeti stádiumában vannak, társadalmi elismertségük, erejük jelenleg meg sem közelíti az angolszász példát. • Egyelőre a legnehezebb feladatot a volt hallgatók „összegyűjtése”, egy szervezetbe tömörítése, a megfelelő adatbázis kiépítése okozza. • Az internet használata és jelentősége egyidejű az alumni szervezetek működésével. • Egyelőre még hiányzik (vagy az internetes anyagokból nem relevánsan tapasztalható) az érzelmi támogatás (büszkeség, közösségtudat, segíteni akarás, kötődés). • Jelenleg még hiányzik a kiépített, erős nemzetközi kapcsolatrendszerük. • Külső munkaerő-piaci szempontból jelentős cégek (pl. fejvadászok, munkaerő-közvetítők) fontosságának felismerése most van folyamatban, az együttműködések még csak most kezdődnek. • Kifejezetten marketingszempontból viszont elmondhatjuk, hogy a korai fázisban lévő szervezeteknél már találkozhatunk azzal, hogy a piac felismerte az alumni szervezetek tagságában rejlő potenciális lehetőségeket, és megkezdte annak kiaknázását (pl. Széchenyi Alumni Magazin; PDK tagkártyához kapcsolódó kedvezmények). Készítette: Garai Ágnes

142

FÜGGELÉK 2. Nemzetközi gyakorlatok az intézményi alumni rendszerekben Az alábbi összefoglalás célja, hogy kitekintést nyújtson a nemzetközi felsőoktatási intézmények pályakövetési gyakorlataihoz kapcsolódó alumni szolgáltatásokra, azok legfőbb jellemzőire, elemezze tevékenységük marketingjellegét. A mintául vett és vizsgált országok között található a nagyobb alumni hagyományokkal rendelkező angolszász (Egyesült Államok, Egyesült Királyság) és a nyugat-európai felsőoktatás (Franciaország, Németország, Hollandia, Svédország) mellett a Magyarországhoz hasonló felzárkózó országok (Lengyelország és Románia) gyakorlata is. Az összefoglaló nem törekedhetett teljességre, főleg az interneten található információk alapján készült, és inkább csak a főbb tendenciákat, általános gyakorlatokat vázolja fel. (A Diplomás pályakövetés című sorozat későbbi köteteiben egy-egy jó gyakorlat esettanulmányszerű alaposabb bemutatása várható.)

Az alumni működés célja, alapvető kérdései Az alumni mozgalom alapvetően angolszász hagyományokra épül. Az Egyesült Államok néhány felsőoktatási intézményében már a XIX. század végén létrejöttek ilyen mozgalmak. A kaliforniai Szilikon Völgyben található Santa Clara Egyetem alumni szervezetét dokumentáltan 1881-ben alapították, az angliai Heriot-Watt University alumni szervezete pedig 2005 végén ünnepelte fennállásának 150. évfordulóját.

Egyesült Államok Az Egyesült Államok esetében a vizsgálat három állami és két magánegyetem gyakorlatának elemzésére épül (University of Texas, Michigan State University, Penn State University, Harvard University, Princeton University), ezek alapján úgy véljük, átfogó képet adhatunk az USA-ban működő egyetemi alumni mozgalmakról. Mindegyik felsőoktatási intézmény tisztában van azzal, hogy színvonalas működésükhöz elengedhetetlenül fontos a végzett hallgatókkal történő kapcsolattartás. Küldetésében mind az öt egyetem megfogalmazza, hogy célja a végzett diákok és az egyetem közötti kapcsolat ápolása és annak elősegítése, hogy a végzett hallgatók egymással is kapcsolatot tartsanak. Így fennmaradhat az a közösség, amely akár az országhatárokon kívül is közvetíti az egyetem jó hírét. Büszkeség, közösségtudat, kötődés, segíteni akarás − ezek az alapvető értékeik. Amennyiben küldetésüket sikeresen teljesítik, többszörösen is megtérül a szervezet fenntartásába fektetett munka: az öregdiákok ösztönzik a potenciális hallgatókat az adott egyetemre történő jelentkezésre, pénzbeli adományokkal, önkéntes munkájukkal támogatják az intézményt, reklámozzák annak tevékenységét. Az amerikai intézmények tudják, hogy az öregdiákokkal való kapcsolat építése és fenntartása már az egyetemi évek alatt megkezdődik. Már a beiratkozástól fogva folyamatosan éreztetni kell a hallgatókkal, hogy az egyetem segíti őket nem csupán szakmai fejlődésükben, karrierjük építésében, hanem közösségi életükben is (magas színvonalú, felhasználóbarát szolgáltatásokkal és ügyintézéssel, jó közösségi programokkal és szabadidős tevékenységgel). Tudatában vannak, hogy ilyen irányú befektetéseik az elégedett öregdiákok révén bőségesen megtérülnek mind anyagi, mind társadalmi, akár közéleti vonatkozásban is. 143


Egyesült Királyság Csaknem valamennyi brit felsőoktatási intézmény működtet alumni rendszert, a kapcsolatok ápolása, a jó hírnév öregbítése és adománygyűjtés céljából. A Cambridge University alumni szervezetének küldetése: Kapcsolatot tartani és a jövőbe fektetni (Keeping in touch and investing in the Future). Az alumni szervezeti élet rendkívül élénk, az intézmények minden rendelkezésre álló módon támogatják, illetve szolgáltatásokkal segítik volt diákjaikat, ugyanakkor elvárják a támogatásukat (anyagi értelemben is). A nagyobb hírnévre szert tett alumni tagokkal a legtöbb intézmény honlapján büszkélkedik, illetve a szervezet néhány esetben védnökéül választ híres öregdiákokat. Franciaország Franciaországban az alumni szervezetek alapvető célkitűzése az, hogy a diplomaszerzést követően megmaradjon a kapcsolat az intézmény és a végzett hallgatók között, valamint hogy egyfajta baráti jellegű közösséget segítsen teremteni számukra. Az alumni szervezetek egymással is tartják a kapcsolatot, így határokon túli nemzetközi hálózat alakul(t) ki. Németország A már akár több mint száz éves múlttal rendelkező, szinte tradicionálisnak tekinthető angolszász alumni szervezetekkel ellentétben Németországban az alumni rendszerek modern formájukat 2000 után kezdték elnyerni, miután a korábban spontán szerveződő és működő öregdiák-egyesületek, baráti körök mellett, illetve azok alapjaira építve alakultak ki a felsőoktatási intézmények központi alumni szervezetei. Alumni hálózat, szervezet jelenleg csaknem valamennyi német főiskolán, egyetemen működik vagy aktuálisan szervezés alatt áll. A németországi alumni szerveződések egyik legfőbb feladatuknak a kapcsolattartást tekintik, e célból alumni hálózatok (alumni-netzwerk) kiépítését végzik. Hollandia A holland felsőoktatási intézmények alumni kapcsolatainak ápolása is hasonló célból jött létre, mint az angolszász, illetve német egyetemeken, főiskolákon. Megfogalmazott politikájuk szerint végzett hallgatóik az intézményük nagykövetei, nagyban meghatározzák az intézményükről kialakított képet nem csupán saját hazájukban, hanem külföldön is. Svédország Svédországban valamennyi felsőoktatási intézmény rendelkezik alumni szervezettel. A svéd egyetemek a képzés és kutatás mellett a legfőbb tevékenységüknek tartják az öregdiákokkal való kapcsolatápolást, az alumni szervezetek működtetését. A végzett hallgatókat a holland gyakorlatnak megfelelően intézményük nagyköveteinek tartják, akiknek biztosítani akarják a lehetőséget arra, hogy karrierjük során megszerzett új ismereteiket, tapasztalataikat „visszaáramoltassák” anyaintézményüknek, azaz az oktatás és kutatás színvonalát még aktuálisabbá, naprakészebbé tegyék. Lengyelország A Lengyelországban végzett diákokat tömörítő szervezet csak a nagyobb egyetemeken, mint például a Jagelló Egyetemen Krakkóban, vagy a Varsói Egyetemen és annak Közgazdaságtu144

FÜGGELÉK – NEMZETKÖZI GYAKORLATOK AZ INTÉZMÉNYI ALUMNI RENDSZEREKBEN

dományi Karán, az International Business Program támogatásával működik. A lengyelországi alumni szervezetek célja az egyetem végzett diákjai közötti kapcsolatok fejlesztése, a szakmai fejlődés támogatása, a volt diákok bevonása az egyetem ügyeibe.

Románia A romániai alumni szervezetek céljukat, működésüket, tevékenységi területüket tekintve nagyon heterogén képet mutatnak. A szervezetek többnyire 2000 után alakultak, és elsősorban az állami egyetemekre jellemzőek. Célkitűzéseik között első helyen az öregdiákok és az egyetem közötti együttműködés elősegítése, az öregdiákok közötti kapcsolattartás, az öregdiákok szakmai előmenetelének népszerűsítése, az egyetem hírnevének növelése, nemzetközi kapcsolatainak erősítése, az akadémiai oktatás és kutatás támogatása, az egyetemi hagyományok ápolása áll. Sajátos célkitűzés (például a Babes, -Bolyai Tudományegyetem Alumni Egyesülete esetében) az egyetem nyugdíjazott, rászoruló tanárainak támogatása.

Struktúra Egyesült Államok Az Egyesült Államokban az alumni szervezetek meghatározó formája az egyesület (több egyesület egy intézményen belül), az alumni iroda. A Michigan State University (MSU) Alumni Egyesülete például szervezetileg az egyetemhez tartozik. Az egyes karok külön alumni egyesületekkel is rendelkeznek, amelyeket öregdiákokból álló testület irányít. Ezeknek általában úgy lehet tagja valaki, hogy elsőként az MSU Alumni Egyesület tagja lesz, majd külön belép a kari alumni egyesületbe is. A Harvard Alumni Egyesület (HAA) egyetemi szinten irányítja a közel 200 Harvard Clubot, amelyek lehetővé teszik, hogy a világ különböző részein található Harvard alumni kapcsolatban maradjon egymással és az egyetemmel. A HAA élén az elnök áll, a feladatokat pedig elsősorban az igazgatótanácshoz tartozó bizottságok végzik. Az alumnit tizennyolc választott igazgató képviseli, évente hatot választanak. A HAA testületének tagjai között ezenkívül vannak kinevezett igazgatók és regionális igazgatók. A HAA éves jelentéséből lehet tájékozódni arról, hogy mi történt az adott évben; az éves találkozóra júniusban kerül sor. A Princeton Egyetem Alumni Egyesülete (Association of Princeton Graduate Alumni, APGA) a világ különböző részein több mint százhatvan regionális alumni egyesületet fog össze. A Penn State University Alumni Egyesülete (PSAA) közel 160 ezer (fizető) tagjával tekinthető az ország egyik legnagyobb alumni egyesületének. Az egyesületet az Alumni Tanács és a végrehajtó bizottság irányítja. A nyolcvanhat tagú Alumni Tanács önkéntes öregdiákokból áll, akiket három évre választanak. A PSAA kb. kétszáznyolcvan bejegyzett csoportot támogat. Az egyesület létrehozott olyan alumni testületeket is, amelyek országszerte segítenek a középiskolai tanulók toborzásában. Egyesült Királyság A brit felsőoktatási intézmények alumni rendszerei működési formájukat tekintve számos variációban léteznek. A gyakorlatilag mindenütt működő alumni szervezeteken belül vagy emellett szakok, szakterületek köré szerveződő alumni csoportokat hoztak létre, illetve különféle tevékenységek, jegyek, ösztöndíjak köré szerveződő egyéb „tagozatokat” keltettek életre (például a származási ország vagy régió alapján szerveződő csoportok, korábbi ösztöndíjasok, „női tagozat” stb.). 145


Több intézménynél külön egyesület, alapítvány hivatott az alumni ügyek intézésére, ilyen például a londoni King’s College alumni szervezete, másutt az alumni iroda az egyetem vagy főiskola szervezeti egységeként működik; az oxfordi alumni iroda például a helyettes rektor (Pro-Vice-Chancellor for Development and External Affairs) hatásköre és felügyelete alá tartozik. Mivel a brit egyetemek nagy része fogad külföldi diákokat is, ezért a legtöbb intézménynek kiterjedt nemzetközi alumni hálózata van. Az alumni szervezetek irányítását általában egy választott testület végzi, a tagok névsorát és életrajzát közzéteszik a honlapokon. Ez a választott testület (tanács, végrehajtó bizottság) általában évente hívja össze a taggyűlést. Emellett tanácsadó testület is működhet, mely például az intézmény és az alumni hálózat közötti kapocs szerepét tölti be.

Németország A német alumni szervezetek működési formái is különbözőek: találkozhatunk központilag működő szervezetekkel, más egyetemeken szakos vagy kari rendszerek is működnek ezek mellett, míg van, ahol az alumni csoportok decentralizáltak: az egyes szakok, szakcsoportok, karok végzik az ilyen jellegű feladatokat. A németországi gyakorlatra különösen jellemző az alulról szerveződés, azaz a nagyobb központi alumni szervezetek a már hosszú ideje működő, a volt diákok saját kezdeményezésére megalakult öregdiák-egyesületekre, baráti körökre, a végzett hallgatókat tömörítő egyéb bejegyzett szervezetekre alapulva vagy esetleg ezek mellett jöttek létre vagy működnek. Hollandia Hollandiában az alumni szolgáltatást az intézmények e célból alakult irodái működtetik, amelyek a hozzájuk tartozó alumni egyesületeket irányítják karok, szakok szerint. Az alumni irodák tartják kézben a nemzetközi kapcsolatokat is. A Groningeni Egyetem alumni irodáján belül két alapítvány is tevékenykedik, az Eric Bleumink Alap például a fejlődő országokból érkező diákoknak segít azzal, hogy finanszírozza tanulmányaikat. A njmegeni Radboud Egyetem karai külön-külön alakították meg szervezeteiket, és ezek egyesüléséből jött létre az egyetemi alumni hálózat. Svédország Svédországban szervezetileg az alábbi csoportokat lehet megkülönböztetni: • felsőoktatási intézmény alumni rendszere, • felsőoktatási intézmény kari szintű alumni rendszere, • felsőoktatási intézmény egyes képzési programjaihoz köthető alumni rendszere vagy rendszerei, • a külföldi, az adott svéd egyetemen végzett diplomások alumni rendszere. Lengyelország Lengyelországban is az egyesület az egyik jellemző működési formája az alumni szervezeteknek, de megtalálhatjuk az alapítványt is (Jagelló Egyetem, Krakkó), amely működési forma létrehozását elsősorban finanszírozási okok indokolják. Románia Romániában a legtöbb alumni szervezet egyetemi szinten működik, de léteznek kari kezdeményezések is. A romániai alumni szolgáltatásokra nem jellemző az egyetem intézményi rendszerébe való szerves beépülés, az intézmények részét képező szervezetek, irodák működése. Az 146


alumni szervezetek formájukat tekintve jellemzően egyesületek, amelyek a 2000. évi 26. számú, az egyesületekre és az alapítványokra vonatkozó kormányrendelet alapján jöttek létre és működnek.

Finanszírozás Egyesült Államok Az Egyesült Államokban az alumni szervezeteket hagyományosan tagdíjakból, belépődíjakból és adományokból tartják fenn. Mivel nem elkülönült szervezetként működnek, hanem egyikét képezik az egyetemi, azaz intézményi szolgáltatásoknak, ezért pénzügyei sem bevételi, sem kiadási oldalon nem jelentkeznek élesen elkülönülten. Egyesült Királyság Az alumni szervezetek legfőbb bevételét az Egyesült Királyságban is az adományok képezik, de ezt a forrást számos intézményben a tagdíjakból és belépőkből származó összegekkel egészítik ki. Vannak jellemzőbben önfenntartó szervezetek, amelyek alapítványként és egyesületként működnek. Ahol a szervezet nem különül el az „anyaintézménytől”, ott a finanszírozás sem elkülönült. Németország Miután Németországban az alumni szervezetek központilag, esetleg kari szinten működnek, az intézményen belüli finanszírozásuk sem válik el az anyaintézményétől. A honlapok tanúsága szerint az adományozásra való felhívás nem annyira jellemző, ugyanakkor tagdíj szedésére sem találtunk utalást. Hollandia Hollandiában is nagy szerepe van az adománygyűjtések révén befolyó forrásoknak, amit az alumni szervezetek fenntartásán kívül anyaintézmény céljaira használnak fel. Tagdíjról nincs információnk. Svédország Svédországban az egyesületek az anyaintézmények költségvetéséből részesülnek, illetve működnek az alumni szervezetek; a tagdíjaknak sem tulajdonítanak túl nagy fontosságot. Lengyelország Lengyelországban finanszírozási szempontból találhatunk példát az anyaintézménytől teljesen elkülönült alumni szervezetre is. Ez a Jagelló Egyetem, Krakkó alumni szervezete, amely valójában alapítvány. Az anyagi hátteret a szponzorok, az önkormányzati és helyi szervek biztosítják, minden egyes programra, rendezvényre pályázati úton jutnak támogatáshoz. Az alapítvány – státusza miatt – a személyi jövedelemadó 1 százalékának felajánlásával is támogatható. Románia Romániában az általában államilag finanszírozott felsőoktatási intézményekben működő alumni egyesületek forrásaikat az anyaintézményen kívül vállalkozások és magánszemélyek szponzori támogatásából, tagdíjakból, szolgáltatásokból származó bevételekből fedezik.

147


Tagsági viszony Egyesült Államok Az Egyesült Államok egyik legnagyobb alumni szervezetének, a Michigan State University Alumni Egyesületének a volt hallgatókon kívül tagja lehet bárki, aki szívesen támogatja valamilyen módon az egyetemet. Többféle tagsági forma áll a végzett hallgatók rendelkezésére, a megkülönböztetés a tagsági díj mértékén alapul. A Harvard Egyetem Alumni Egyesületének a végzett hallgatók mellett tagjai lehetnek az egyetemi oktatók is, akik így együtt képezik az egyesület állandó tagságát, és szavazati joggal is rendelkeznek. Akik nem tartoznak ebbe a körbe, azok úgynevezett társult taggá válhatnak, élvezhetik az egyesület összes tagjának járó kedvezményeket, de nem szavazhatnak a szervezet vezetésével kapcsolatos kérdésekben. A Princeton Egyetem Alumni Egyesületének minden végzett hallgató automatikusan tagjává válik. A szervezet százhatvan regionális egyesületet fog össze, található társult alumni egyesület az ázsiai-amerikai, a fekete, a latin származású volt hallgatók számára, van Princeton Nemzetközi Alumni Egyesület, de megtalálható a homo- és transzszexuális öregdiákok társult egyesülete is. Emellett a posztgraduális oktatáson részt vevőknek is külön szervezetet (Association of Princeton Graduate Alumni) és honlapot üzemeltetnek. Ezen szervezet tagságához elég legalább egy szemesztert elvégezni. Tiszteletbeli tag lehet, akit az irányító testület kétharmados többséggel megszavazott. A Penn State University Alumni Egyesületének tagjai lehetnek a jelenlegi és volt hallgatók, családtagok és barátok. A posztgraduális képzésen részt vevők számára szintén van külön csoportosulás, a Graduate School Alumni Society. Egyesült Királyság Az Egyesült Királyságban a szervezeti tagság az intézményben eltöltött egy bizonyos idő (a legtöbb helyen ez három hónap) után automatikusan jár. Többféle tagság lehetséges, így például az oxfordi egyetem alumni szervezete megkülönböztet rendes tagságot és társult tagokat. A rendes tagság automatikusan jár mindazoknak, akik alap- vagy mesterképzésben, továbbá doktori képzésben szereztek végzettséget (full membership). A társult tagok (associate membership) köre azokat a korábbi diákokat is magába foglalja, akik még ha nem is szereztek diplomát, három hónapnál hosszabb ideig vettek részt felnőttképzésben akár távoktatás keretében is, továbbá mindazokat, akik az egyetem tudományos munkájában részt vettek, vagy az egyetem adminisztratív munkaköreiben, esetleg más hivatali és támogató pozícióban dolgoztak. Sok helyen tiszteletbeli alumnus cím, valamint speciális státusz („az intézmény barátai”) is adható, ezek inkább szimbolikus jelentőségűek. Hollandia Hollandiában a Leideni Egyetem alumni szervezetének tagjai lehetnek a még tanuló diákok, illetve a már végzett hallgatók is. A tagság nem automatikus, regisztrálni kell. A Groningeni Egyetem regisztrált alumni tagja az, aki aktívan használja az alumni hálózatot. A Rotterdami Erasmus Egyetem és az Amszterdami Egyetem is regisztráltatja az alumni szervezet tagjait. Svédország Svédországban az Uppsalai Egyetem alumni rendszerének tagja lehet valamennyi volt diák, valamint vendégelőadók, volt egyetemi doktorok vagy akár cserediákok is. Ugyanakkor minden148


kit szívesen várnak, aki az egyetemmel közeli kapcsolatban van, például civileket vagy külső testületek tagjait. A Lundi Egyetem alumni hálózata ezzel szemben kizárólag a volt egyetemi diákok hálózata.

Lengyelország Lengyelországban a Jagelló Egyetem végzett diákjai egy rövid jelentkezési lap kitöltésével tudják magukat regisztráltatni a Jagelló Egyetemért Alapítványba. A Varsói Egyetemen a bejelentkezéshez elegendő kitölteni egy jelentkezési lapot, és azt a diploma másolatával együtt az egyesület irodájába elküldeni. Ilyen módon úgynevezett minimum tagsági státuszt lehet szerezni. A Közgazdaságtudományi Karon a végzett diákoknak a belépéshez internetes jelentkezési lap kitöltése és regisztráció szükséges. Románia Romániában az alumni szervezetek tagsága sajátosan alakul: az egyetemeken végzettek mellett esetenként az egyesületet támogatni kívánó jogi személyek, valamint más természetes személyek is tagjai lehetnek a szervezeteknek. Így előfordul, hogy az alapító tagok, valamint az öregdiákok mellett tiszteletbeli pártoló tagokkal és szimpatizánsokkal is találkozhatunk.

A tagsági viszony díjazása Egyesült Államok Az Egyesült Államokban a tagság az első évben általában ingyenes. Bevételekre a pénzadományok révén tesznek szert, illetve az egyes rendezvényeken kell fizetni, még ha az alumni tagoknak kedvezményes áron is, a részvételért. Ugyanakkor van példa fizetős tagságra, mint a Michigan State University esetében, ahol a frissen végzett volt hallgatók egy évig ingyenesen vehetik igénybe a szolgáltatásokat, az azt követő két évben évi 25 dollár, az ennél régebben végzettek számára évi 45 dollár a tagsági díj, de létezik életre szóló tagság is (700 dollár). Számos egyéb konstrukció közül válogathatnak az érdeklődők. Ha valaki kari alumni egyesület tagja is szeretne lenni, az külön kari regisztrációra és tagdíjra is számoljon, de arra is van lehetőség, hogy a tagok ajándék tagságot vásároljanak valakinek. A Princeton Egyetem tagdíjat csak a posztgraduális oktatásban végzettektől (a teljes alumni tagság 25 százaléka) szed be. A diploma átvételét követő első öt évben a díj évi 25 dollár, aki régebben végzett, az évi 50 dollár tagsági díjat fizet. Az életre szóló tagság ára 1000 dollár. A Penn State University esetében az éves tagdíj egy főre 50 dollár, két főre (együtt élők esetében) 60 dollár, életre szólóan 600 dollár. Egyesült Királyság Az Egyesült Királyságban általában ingyenes a tagság, de van olyan intézmény, mint a Warwick Egyetem, ahol a díjmentes tagság mellett van fizetős forma is, amely évi 20-25 fontos díj mellett nagyobb kedvezményekre jogosít. Lengyelország Lengyelországban a díjmentes alumni tagság az általános az alapszolgáltatások esetében. A Jagelló Egyetemen azonban kedvezményekre jogosító tagsági kártyát is lehet igényelni, amelynek kétéves díja van. A Varsói Egyetemen a regisztrációt követően úgynevezett minimum tagsági státuszt lehet megszerezni, alapszolgáltatásokkal. Emeltebb szintű szolgáltatás standard és VIPtagsággal jár, ezekért azonban szintjüknek megfelelő mértékben fizetni is kell. 149


Az alumni szervezetek által a tagságnak nyújtott szolgáltatások Egyesült Államok Az Egyesült Államok egyesületei (több évtizedes hagyományokon szerint, tapasztalataikat felhasználva) a legszélesebb skálán nyújtanak tagjaik számára szolgáltatásokat. • University of Texas Alumni Irodája: – campuson belüli kedvezményekre (könyvekre, számítógépekre, létesítmények használatára, másolásra stb.) jogosító, térítésmentesen igényelhető alumni kártya; – VIP könyvtári kártya; – rendezvények (borkóstolás, vacsora, koncert stb.), a részvételért általában fizetni kell; – karrierközpont szolgáltatásainak igénybevétele, tanácsadás stb.; – adatbázis létrehozása, működtetése; – csökkentett díj ellenében diplomamásolat igénylése; – online alumni hírek; – hírlevelek; – „homecoming” (éves egyetemi) találkozók. • Michigan State University Alumni Egyesület: –k edvezmények igénybevétele (könyvekre, számítógépre, biztosításkötésre, banki szolgáltatás igénybevételére, autóbérlésre, költöztető cégektől való rendelésre, egyetemi sporteseményekre, szállodákban, parkolási díjak, mozi- és színházjegy vásárlása esetén, egyéb üzletekben történő vásárláskor); – rendezvények, osztály/csoporttalálkozók szervezése; – kapcsolatépítés támogatása különböző érdeklődési körökre épülő alumni klubokkal; –k arrier-tanácsadás (önéletrajzírás, interjúkra való felkészülés, karriertervezés, adatbázisok rendelkezésre bocsátásával álláskeresés támogatása stb.); – a rendelkezésre bocsátott önéletrajzok alapján a cégek is kereshetnek munkaerőt az alumni tagságból; – adatbázis, kapcsolatépítés és kapcsolattartás támogatása; – szakmai kurzusok szervezése; – külföldi tanulmányokban való részvétel támogatása; – negyedévente megjelenő Alumni Magazin; – alumni hírek; – „homecoming” (éves egyetemi) találkozók. • Harvard University (egyetemi és kari szinten is): – karrier-tanácsadás; – utazásszervezés; – szakmai előadások szervezése; –k edvezmények (pl. Harvard Alumni Directory megvételére, számítógépre, bankkártyára, sportrendezvényekre stb.); – magazin, újság, kiadványok megjelentetése; – szolgáltatások (könyvtár, továbbképzés stb.); – rendezvény-, programszervezés; – adatbázis; – „homecoming” (éves egyetemi) találkozók.

150


• •

Princeton University: – adatbázis; – rendezvények; – szakmai továbbképzések; – családi programok; – évfolyam-találkozók; – utazásszervezés; – karrierszolgáltatás (állásbörzék, ingyenes kiadványok, karrierkönyvtár stb.); – magazinok, újságok; – kedvezmények; – „homecoming” (éves egyetemi) találkozók. Penn State University: – kedvezmények, kedvezményes szolgáltatások (e-mail továbbító szolgáltatás, utazások, szálláslehetőségek, banki és bankkártya-szolgáltatások); – a tagok tíz államban vásárolhatnak kedvezményes áron Penn State rendszámtáblát is; – magazinok, újságok; – adatbázis; – könyvtár; – karriertámogatás; – koncertek, kulturális és sportrendezvények; – „homecoming” (éves egyetemi) találkozók.

Egyesült Királyság Az Egyesült Királyság alumni szervezete által a tagok számára nyújtott általános szolgáltatások, amelyek többnyire alumni kártyával vehetők igénybe: – ingyenes könyvtárhasználat; – sportlétesítmények használatának biztosítása; – az egyetem székhelyén működő meghatározott szállodák szolgáltatásainak vagy az intézménnyel kapcsolatban álló szálláshelyeken kedvezményes szálláslehetőség igénybevétele; – továbbképzéseken, szakképzéseken való részvétel; –k arrierszolgáltatások: karrier-tanácsadás, állásajánlatok közvetítése, állásbörzék szervezése (a leedsi egyetem karrier-tanácsadó központja például tanácsadó szolgálatot működtet azoknak az öregdiákoknak, akik a tanulmányok befejezése után saját vállalkozást kívánnak kezdeni); – személyes találkozók, rendezvények, összejövetelek, évfolyam-találkozók szervezése; – adatbázis; – alumni hírlevél nyomtatott és/vagy elektronikus formában; – e gyéb kedvezmények biztosítása, például folyóirat-előfizetésre, színházjegyek vásárlására. Az anyaintézmény és a volt diákok közötti szakmai kapcsolattartás egyik érdekes példája a King’s College alumni egyesületének gyakorlata: az úgynevezett Nagykövet program (International Ambassador Scheme) lehetővé teszi, hogy az egyetemen tanító professzort, meghívják külföldi alumni csoportok. A „nagykövetek” a szemeszter elején a szervezet honlapján elérhetővé teszik tervezett utazásaik dátumait és célállomásait, melyek alapján a külföldi csoportok eldönthetik, hogy élnek-e a lehetőséggel az egyes professzorok vendégelőadásait illetően. Erre a lehetőségre évente egy esetben nyílik alkalmuk. 151


Franciaország A franciaországi alumni szervezetek általános szolgáltatásai a tagok számára: – rendszeres hírlevél; – munkakeresésben való segítségnyújtás; – karriertanácsadás; – az egyetem szolgáltatásainak igénybevétele; – adatbázis használata. Németország Az alumni szervezetek Németországban is széles körű szolgáltatásokat nyújtanak: – adatbankok létrehozása, működtetése, használata; – kedvezményes könyvtárhasználat; – sportlétesítmények, uszoda, sportpálya, terem használata; – az egyetem székhelyén működő meghatározott szállodák szolgáltatásainak igénybevétele; – szakképzéseken, továbbképzéseken való részvétel; – karrierirodai szolgáltatások, karrier-tanácsadás, állásajánlatok közvetítése, állásbörzék szervezése; – alumni hírlevél; – alumni találkozók szervezése; –h ozzáférés biztosítása az egyetemi újságokhoz (például Otto-Friedrich-Universität, Bamberg); –ú jabban fesztivál jellegű, mindenki számára nyitott, a tagság részére kedvezményes belépést biztosító egyetemi találkozók szervezése (például Otto-Friedrich-Universität, Bamberg). Hollandia Hollandia alumni szervezetei is biztosítják a fentebb említett szolgáltatások túlnyomó részét: – adatbázis létrehozása és működtetése; – alumni hírlevelek nyomtatott és online formában; – kedvezmények biztosítása, például ingyenes egyetemi könyvtárhasználat, bentlakás esetén 10 százalékos kedvezmény biztosítása (Rotterdami Erasmus Egyetem) stb.; – rendezvényszervezés; – alumni újság megjelentetése. Svédország Svédországot tekintve is hasonló alumni szolgáltatások állnak a tagok rendelkezésére: – adatbázis létrehozása és működtetése; – előadások, rendezvények, társadalmi események, programok szervezése; – hírlevél kiadása. Lengyelország Lengyelországi alumni szervezetek szolgáltatásai: – tagsági kártyával kedvezmények biztosítása (a Jagelló Egyetemen szakmai tréningek, képzéseket szervező cégek, tanácsadó cégek, könyvkiadók, nyelviskolák, mozik, színházak, múzeumok, galériák, utazási irodák nyújtanak kedvezményeket); 152


– álláshirdetések megjelentetése; – hírlevél; – é ves fesztivál és kirándulás szervezése.

Románia Románia alumni szervezetei által a tagoknak nyújtott szolgáltatások: – tudományos és kulturális programok, szemináriumok, konferenciák, kerekasztalok, vitafórumok szervezése; – t ovábbképzéseken való részvétel biztosítása; – egyetemi hallgatók külföldi tanulmányútjainak pénzügyi támogatása; – alumni adatbázis; –k arrier-tanácsadás; – öregdiák-találkozók; – folyóiratok, kiadványok szerkesztése és kiadása; – a végzettek szakmai teljesítményét népszerűsítő kiállítások szervezése (például építészeti, városrendezési tervek); –k ülönlegességként megemlíthető a Craiova-i Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem alumni szervezete által szervezett orvosi rezidensi vizsga szimuláció.

Az alumni szervezetek tagsága által az anyaintézménynek nyújtott szolgáltatások Egyesült Államok Az Egyesült Államokban a felsőoktatási intézmények erősen igénylik volt diákjaik támogatását, különösen anyagi szempontból, hiszen az állami egyetemek sem tudják teljes kiadásaikat finanszírozni az állami hozzájárulásból. Az alumni támogatás szerepét megemlítik abban az esetben is, ha az egyetem az alumni támogatásának köszönhetően jobb eredményt tud elérni a különböző rangsorokban, lévén, hogy ez a szempont ott is megjelenik (például US News Ranking). – A University of Texas Alumni Kapcsolatok Irodája arra törekszik, hogy bevonja a volt hallgatókat az egyetem stratégiai elképzeléseinek megvalósításába is. –A z alumni szervezetek minden lehetőséget megragadnak a volt diákok pénzbeli adományainak összegyűjtésére (az adományokat elektronikusan is el lehet juttatni az egyetemekre). –A z egyetemeket mentorként is lehet támogatni. A mentorként tevékenykedő öregdiákok a végzés előtt álló hallgatók karrierjének tervezésében segítenek. –A fizetős rendezvényeken való részvétel (a bevételek révén) szintén megemlíthető forrásbevonási eszköze az alumni szervezeteknek. –A bevételeket ajándéktárgyak forgalmazásával, az egyetem nevével, logójával ellátott használati tárgyak értékesítésével, alumni gyűrű (University of Texas) eladásával, ajándéküzletek üzemeltetésével is növelik. –A University of Texas campusának területén lévő ösvény mellett úgynevezett „alumni kő” elhelyezésére is van lehetőség. A megvásárolt és egyedi névvel és írással ellátott „kövek” ékesítik a campus külön erre a célra létrehozott területét. A Harvardon ugyanez a „Harvard szék” (karosszék, háromféle típusban). A Penn State University személyes, név jeggyel ellátott „kő” és „szék” vásárlására is biztosít lehetőséget. 153


– Fontos forrás a tagdíjakból származó bevétel is. – Az alumni szervezetek által kiadott magazinokban, újságokban hirdetési lehetőség igénybevételével is lehet a szervezetet támogatni. –E gyéb önkéntes munkák felajánlását is szívesen fogadják (például leendő hallgatók toborzása).

Egyesült Királyság Hasonló a helyzet az Egyesült Királyság felsőoktatási intézményeiben is, ahol az egyetemek bevételeinek egy része a volt diákok támogatásából folyik be. – Elvárják és igénylik a tagok javaslatait, véleményét is. Ezt a témát tekintve találkoztunk két felméréssel is. Az egyik a King’s College, amely a The Position and Role of the King’s College Association címmel szeretné tisztázni szerepét és működését. A másik az Oxford University Society alumni szervezetét méri fel. –A forrásbevonás eszközeként az Imperial College telefonos megkeresést, az úgynevezett Telethont alkalmazza, amelynek során előzetes levélbeli megkeresést követően telefonon szólítják fel az öregdiákokat az anyaintézmény pénzbeli támogatására. –A z adományozók nevét és az adományok volumenét sok intézmény nyilvánosságra hozza, ugyanakkor a nagyobb hírnévre szert tett öregdiákokkal is nyilvánosan büszkélkednek. –A végzett diákok lehetőséget kapnak saját vállalkozásaik, üzletük népszerűsítésére is, például más öregdiákok számára felajánlott kedvezmények révén. –Ö nkéntes munkára is lehetőség van, például mentori tevékenységre. – A volt hallgatók az alumni boltokban az egyetem címerével vagy más, a tanulmányokhoz, egyetemhez kötődő emblémával, felirattal ellátott táskákat, kulcstartókat, egyéb tárgyakat is vásárolhatnak. Németország Az alumni szervezetek tagjai Németországban is aktívan hozzájárulhatnak az „anyaintézmény” támogatásához az alábbi eszközök révén: – vásárlás az alumni boltokból: egyetemi emblémával, címerrel ellátott tárgyak, kiadványok; – „ VIP-Alumni” – egykori híres, befutott hallgatók reklámozása; – részvétel alumni szervezeti felmérésekben. Románia Miután Romániában az akkreditált magán-felsőoktatási intézmények esetében csak elvétve találkoztunk alumni szerveződéssel, a volt hallgatók pénzbeli támogatását sem tekinthetjük jellemzőnek. Az öregdiákokkal való kapcsolattartás révén az anyaintézmények az alábbiakat várják el az alumni szervezetek tagjaitól: – visszacsatolás az oktatás minőségével kapcsolatban; – egykori hallgatók bevonása az anyaintézmény különböző népszerűsítési tevékenységébe; –h asználják fel üzleti kapcsolataikat az egyetem támogatására; – v olt hallgatók számára alapított díjak kiosztása.

154


Az internet szerepe Egyesült Államok Tapasztalataim szerint az egyik leghatékonyabb módon az Egyesült Államok felsőoktatási intézményeinek alumni szervezetei használják ki az internet nyújtotta lehetőségeket az alábbiak szerint: – Jól strukturált, külön egyetemi és kari alumni portálokkal és weboldalakkal nyújtanak információt az érdeklődőknek. –A z információk az alumni szervezetek céljainak, működési feltételeinek, „hitvallásának”, jogi dokumentumainak, irányításának, szolgáltatásainak, életének minden részletéről tájékoztatnak és viszonylag naprakészek. –A kommunikáció kétoldalú és „azonnali”: a tagok az interneten jelezhetik, sőt be is fizethetik adományaikat, tagdíjaikat. –A rendezvények meghirdetése, a rendezvényekre, programokra, előadásokra való jelentkezés, az azokról szóló írásbeli, képi, videótudósítás szintén a honlapon található. –A jándéktárgyak beszerzése, egyéb (utazás, laptop) vásárlások ugyancsak az internet segítségével oldhatók meg. –A z amerikai egyetemek már sok helyen használják a web 2-es szolgáltatásokat. Saját adatbázisaik használatán kívül lehetőséget teremtenek más közösségi portálokkal (mint például Facebook, Linkedin) való összekapcsolódásra, amely a kapcsolatépítésre még szélesebb körben teremt lehetőséget. – S ok intézmény lehetőséget biztosít a blogírásra, hangfájlok hallgathatók meg vagy tölthetők le podcast vagy mp3 formátumban. – S ajtókiadványaik (Alumni Hírlevél, Bulletin stb.) online elérhetők, de vannak, amelyek csak elektronikus formában jelennek meg. – S ok helyen lehetőség van saját elektronikus postafiók létrehozására és üzemeltetésére. – Adatbázisok széles körű használata, sok helyen külsősök (elsősorban cégek, akik munkaerőt keresnek) számára is. –P éldát találunk arra (Michigan State University), hogy a volt hallgatóknak úgynevezett Business Directory-t tartanak fenn (Spartan Business Directory), ahol közzétehetik, hogy mit csinálnak, hol dolgoznak, milyen sikereket értek el, ezzel nemcsak magukról szolgáltatnak információkat, de a végzősök álláskeresését, karrierterveit is támogathatják. –V annak online vitafórumok, ahol a volt hallgatók különféle témákban nyilváníthatják ki véleményüket. Egyesült Királyság Az Egyesült Államokhoz hasonlóan az Egyesült Királyság alumni szervezetei is igyekeznek maximálisan kihasználni az internet nyújtotta lehetőségeket, így: – alumni honlapot üzemeltetnek; – adatbázis online használatára nyújtanak lehetőséget; – információt szolgáltatnak a szervezetről és szolgáltatásairól; – t eret nyújtanak a véleménynyilvánításra; – lehetővé válik online felmérések lebonyolítása; – o nline publikációk (hírlevelek, egyéb alumni kiadványok); – kapcsolat más közösségi portálokkal (MySpace, Facebook); – az alumni tagok számára elektronikus postafiók biztosítása. 155


Franciaország Franciaországban is felkerültek az internetre az alumni szervezetekkel történő kapcsolattartáshoz szükséges alapvető szolgáltatások (mint például adatbázisok, online kiadványok, információk, fórumok, üzenetváltási lehetőség stb.). Sok helyen a szervezet belső ügyeihez való hozzáférés csak az előzetes regisztrációt követően lehetséges. A weboldalakon részletes információkat találhatunk az adott szervezet nemzetközi kapcsolatairól. Németország Németország alumni szervezeteinek jellemző online szolgáltatásai: – weboldalak, portálok; – adatbankok üzemeltetése; – e lektronikus postafiók a volt hallgatóknak; – o nline alumni hírlevelek; – keresőfelületek, levelezőrendszerek működtetése; – o nline felmérések, véleménynyilvánítási lehetőségek; – online nyilvántartás alapján a volt hallgatók saját kezdeményezésükre is szervezhetnek évfolyam-találkozókat. Hollandia A holland alumni rendszerek is felkerültek a világhálóra. Használják: – információszolgáltatásra és -nyerésre; – kapcsolattartásra; –h írlevelek publikálására; – felmérések lebonyolítására; – alumni újság elérésére. Svédország Svédország is fejlett internetes szolgáltatásokkal áll a volt hallgatók rendelkezésére: – weboldalak részletes szervezeti információkkal; – alumni adatbázisok; érdekességként megemlítendő, hogy az Uppsalai Egyetem volt hallgatója az alumni regisztrációt követően maga felelős a saját profiljának online szerkesztéséért. Ez azért is fontos, mert volt évfolyamtársai is a profil segítségével tudják megtalálni; – e lektronikus hírlevél, éves jelentés készítése és publikálása; – online felmérések lebonyolítása; – a Lundi Egyetem adatbázisa a svéd lakhellyel rendelkező alumni tagok adatait minden tavasszal és nyáron frissíti a svéd SPAR (személyi adatok központi regisztere: Population and Address Register) alapján. A név, az iskolázottság, a tanulási időszak, a diploma mindenki számára elérhető. Ugyanakkor az alumnis/alumna meghatározhatja, hogy melyik adata legyen nyilvános. Az intézmény ezt az adatbázist toborzásra, marketingcélokra is felhasználhatja. Lengyelország A lengyelországi felsőoktatási intézmények internetes alumni szolgáltatásai: – alumni weboldalak; – adatbázis, online regisztráció; – á lláshirdetési portál napi frissítéssel; 156


– hírlevelek; – webshop; –m ini fórum a külföldön élő volt diákok számára, régi évfolyamtársak keresésére; – r eklámfelület értékesítése; – online felmérések.

Románia Romániában a volt hallgatók számára üzemeltetett internetes alumni szolgáltatások: – alumni hírek, hírlevél, alumni napló; – alumni adatbázis; – o nline shop; – információszolgáltatás, letölthető kiadványok; – fórum; – a lumni könyvtár (Babes, -Bolyai Egyetem); – t anácsadás (Babes, -Bolyai Egyetem); – ingyenes szálláslehetőségek (Babes, -Bolyai Egyetem, tartalmi szempontból hiányos). Az alumni honlapok többségében megfigyelhető, hogy az online szolgáltatások technikai feltételei adottak, a tartalmi rész azonban teljesen vagy majdnem teljesen hiányzik. További hiányosság, megoldandó probléma az online adatbázisok regisztrációs rendszere: a legtöbb adatbázisba bárki bejelentkezhet, az adatok valódiságát nem ellenőrzik, ami megkérdőjelezi az öregdiákok adatbázisában található adatok hitelességét. Készítette: Garai Ágnes

157

Válogatott szakirodalom Hazai szerzők tanulmányai, cikkei, egyéb publikációi Magyarország Albert József – Csabina Zoltán – Leveleki Magdolna (2006): A Veszprémi Egyetemen végzett hallgatók munkaerő-piaci helyzete és az egyetemi képzés. Pannon Egyetem Társadalomtudományok és Európai Tanulmányok Tanszék Balázs János – Bass László: Gyógypedagógus pályatükör. Gyógypedagógusok pályaútja és társadalmi helyzete. [http://text.disabilityknowledge.org/Balazs-Bass-Palya.htm] Biró Krisztina – Csányi Zsuzsanna – Vincze Szilvia (2007): A hallgatók elhelyezkedéséhez kötődő kompetenciák vizsgálata. Szombathely, Berzsenyi Dániel Főiskola [http://www.bdf.hu/szki/ ki/Kiadvnyok/kompetenciakutatas_jelentes.pdf és http://www.bdf.hu/szki/ki/Kiadvnyok/ kompetenciakutatas_mellekletek.pdf] Blaskó Zsuzsa: Fiatal diplomások a munkapiacon. Egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat néhány tanulsága. (Graduates in the Labour Market. Some Lessons to be Learned from an International Comparative Research.) Educatio, 2002. december. Czakó Andrea: Pszichológia szakon végzettek elhelyezkedése. [http://ppk.elte.hu/letoltes/felvi/ Pszicho_szakon_vegzettek_elhelyezkedese.pdf] Fekete Attila – Papszt Miklós – Rosta Gergely (2007): Kutatási beszámoló a PPKE-BTK által a ROP 3.3.1 „Regionális Munkaerő-fejlesztés – Életpálya-tanácsadó Iroda a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán” című pályázathoz kapcsolódó munkaerő-piaci kutatássorozatról. Piliscsaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Szociológiai Intézet Fónai Mihály: Végzett hallgatók rekrutációja és motivációi, 2001–2004. Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar [URL: http://www.law.klte.hu/jati/minosegbiztositas/vegz01_ 04.pdf] Fortuna Zoltán – Karcsics Éva – Kőrösligeti Zsuzsa (2007): Az Általános Vállalkozási Főiskola 2000–2006-ban végzett hallgatóinak pályakövetési vizsgálata. Budapest, Általános Vállalkozási Főiskola [http://www.avf.hu/adatok/egyebek/2000-2006VegzettHallgatokPalyakovetesiVizs galata.doc] Fortuna Zoltán – Szemerszki Marianna (2007): Friss diplomások elhelyezkedési esélyei – Felmérés a BME-n 2005-ben végzettek körében és a 2003-ban végzettek utókövetése. Budapest, BME Diákközpont Fortuna Zoltán – Szemerszki Marianna – Veres Gábor (2006): Friss diplomások elhelyezkedési esélyei – Felmérés a BME-n 2004-ben végzettek körében és a 2002-ben végzettek utókövetése. Budapest, BME Diákközpont Galasi Péter: Estimating wage educations for Hungarian higher-education graduates. 2003, FIDÉV. BWP, 2003/4. Budapest Galasi Péter: Fiatal diplomások a munkaerőpiacon a tömegesedés időszakában. 2002, FIDÉV. Educatio, 2002. nyár, 227–236. Galasi Péter: Fiatal diplomások életpálya-vizsgálata. 2002, FIDÉV. In Kolosi T. – Tóth I. Gy. – Vukovich Gy.: Társadalmi riport 2002 (245–255. p.). Budapest, Tárki Galasi Péter: Job training of Hungarian Higher-education graduates. 2003, FIDÉV. BWP, 2003/5. Budapest 159


Galasi Péter – Nagy Gyula: A fiatal diplomások munkaerő-piaci helyzete 1999–2003. 2006, FIDÉV. Educatio, 2006 nyár, 268–287. Galasi Péter – Tímár János: Jelentés a felsőoktatási intézményekben 1996-ban végzettek kísérleti követéses vizsgálatának eredményeiről. 1997, FIDÉV. Budapest, BKE Emberi Erőforrások Tanszék Galasi Péter – Tímár János: Jelentés a felsőoktatási intézményekben 1996-ban végzettek kísérleti követéses vizsgálatának második hullámáról. 1998, FIDÉV. Budapest, BKE Emberi Erőforrások Tanszék Galasi Péter – Tímár János – Varga Júlia: Pályakezdő diplomások a munkaerőpiacon. 2001, FIDÉV. In Semjén A. (szerk.): Oktatás és munkaerő-piaci érvényesülés (73–89. p.). Budapest, MTA Közgazdaságtudományi Kutatóközpont Galasi Péter – Tímár János – Varga Júlia: Pályakezdő diplomások munkaerő-piaci helyzete. 2000, FIDÉV. Munkaügyi Szemle 2000. december. 22–26. Galasi Péter – Varga Júlia: Does private and cost-priced higher education produce poor quality? 2002, FIDÉV. Society and Economy, Vol 24. No. 3. 333–361. Galasi Péter – Varga Júlia: Munkaerőpiac és oktatás. 2005, FIDÉV. Budapest, KTI Könyvek I. Galuska János – Molnár Szabolcs – Szabó Imre – Szabó Tibor – Wintermantel Zsolt (1999): A Budapesti Műszaki Egyetem friss diplomásainak elhelyezkedési esélyei. (Felmérés a BME-n 1997-ben végzettek körében.) Budapest, BME Diákközpont Hajdú Csongor – Finna Henrietta – Fortuna Zoltán – Szabó Imre – Veres Gábor (2005): Friss diplomások elhelyezkedési esélyei – Felmérés a BME-n 2003-ban végzettek körében. Budapest, BME Diákközpont Hajdú Csongor – Fortuna Zoltán – Szabó Imre – Veres Gábor (2004): Friss diplomások elhelyezkedési esélyei – Felmérés a BME-n 2002-ben végzettek körében. Budapest, BME Diákközpont Hajdú Csongor – Molnár Szabolcs – Tóth Sándor (2003): Friss diplomások elhelyezkedési esélyei – Felmérés a BME-n 2001-ben végzettek körében. Budapest, BME Diákközpont Hajdú Csongor – Molnár Szabolcs – Tolonics István (2002): A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem friss diplomásainak elhelyezkedési esélyei. (Felmérés a BME-n 2000-ben végzettek körében.) Budapest, BME Diákközpont Horváth Ágnes – Kiss Tímea – Szabó Antal – Rigó Róbert – Roza Károly (2007): Szakma, munka, karrier – a Kecskeméti Főiskola és a helyi szereplők együttműködésének erősítése. ROP 3.3 zárótanulmány. Kecskemét, Kecskeméti Főiskola Kabai Imre – Wölcz Judit – Winkler Mónika – Béki Orsolya – Tóth Gábor (2007): Mi lesz velünk a diploma után? A ZSKF hallgatói által végzett vizsgálat öt felsőoktatási intézmény friss diplomásai körében. Budapest, Zsigmond Király Főiskola [http://www.zskf.hu/kutatas/tkk/ aktualis_kutatasok/vegzett_hallgatok.zskf] Kocziszky György – Veresné dr. Somosi Mariann – Karajz Sándor – Szakály Dezső (2008): Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kari akkreditációs önértékelés. Miskolc, Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar Labour market status of Hungarian higher-education graduates. 2003, FIDÉV. GRC III. Ligeti György és mtsai (Kurt Lewin Alapítvány): Társadalomtudományi végzettséggel a munkaerőpiacon. [http://www.kurtlewin.hu/kla-hirek/article/109661/3287/page/2/] Molnár Szabolcs – Szabó Imre – Szabó Tibor – Wintermantel Zsolt (2000): A Budapesti Műszaki Egyetem friss diplomásainak elhelyezkedési esélyei. (Felmérés a BME-n 1998-ban végzettek köré ben.) Budapest, BME Diákközpont 160

VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM-JEGYZÉK

Molnár Szabolcs – Szabó Imre – Szabó Tibor – Wintermantel Zsolt (2001): A Budapesti Műszaki Egyetem friss diplomásainak elhelyezkedési esélyei. (Felmérés a BME-n 1999-ben végzettek köré ben.) Budapest, BME Diákközpont Spaller Endre (2007): Pályakezdők a munkaerőpiacon. Kutatási összefoglaló. Budapest, Egyházi Egyetemek Karrier Iroda [http://www.eeki.hu/_userfiles/A teljes kutat%C3%A1si besz%C3%A1mol%C3%B3.pdf] Szentannai Ágota: A Magyarországon tanult fiatalok karrier követése. In: Régió 2001/4. Budapest. Végzett hallgatók rekrutációja és motivációi. Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar. [http://www.law.klte.hu/jati/minosegbiztositas/vegzettek.pdf] Végzett hallgatók utánkövetéses vizsgálata: rekrutáció, motiváció és munkaerő-piaci pozíció. Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar [http://www.law.klte.hu/jati/minosegbiztositas/ vegz0_04.pdf]

Külföldi szerzők tanulmányai, cikkei, egyéb publikációi A CHEER program megjelent publikációinak listája [http://www.uni-kassel.de/incher/cheers/publi_e.ghk]

Amerikai Egyesült Államok Baccalaureate and Beyond Survey [http://nces.ed.gov/surveys/b%26b]

Ausztrália Graduate Careers Australia: Standard Recommended Methdology 2001 [http://www.graduate careers.com.au/content/download/1303/4773/file/Std_Rec_Meth_2001.pdf] Graduate Careers Australia: Standard Recommended Methdology 2005 [http://www.graduate careers.com.au/content/download/2611/10493/file/Std_Recommended_Methodology_ May_2005.doc]

Ausztria Guggenberger, Helmut – Kellermann, Paul – Sagmeister, Gunhild – Steingruber, Astrid (2007): Wandel der Erwerbsarbeit in einer wissensbasierten Gesellschaft. Neue Herausforderungen an die Hochschulbildung in Europa. Klagenfurt, Alpen-Adria Universität [http://www.uni-klu.ac.at/ reflex/Bericht_Langfassung.pdf]

Franciaország Insertion professionnelle des diplômés 2004 de DESS. L’Ech de l’ORESB, 2007. február. Université de Bretagne [http://www.univ-bretagne.fr/documents/0003/echo_3_n3_1174662349216. pdf] Le devenir en 2006 des diplômés du BEPA sortis en 2002. StatEA, 2007. április [http://www.chlorofil.fr/fileadmin/user_upload/pdf/typo/stats/statea/STATEA-07-05.pdf] 161


Le devenir professionnel des anciens élèves de l’enseignement agricole public et privé en 2005. Direc tion générale de l’enseignement et de la recherche. Ministère de l’Agriculture et de la Pèche [http://www.chlorofil.fr/fileadmin/user_upload/pdf/insertion/stats/devenirE/btabacpro01/ BTA.pdf]

Kanada Betts, Julian – Ferrall, Christopher – Finnie, Ross (2000): The Transition to Work for Canadian University Graduates: Time to First Job, 1982–1990. [http://www.statcan.ca/english/research/ 11F0019MIE/11F0019MIE2000141.pdf] Education in Canada (1996–2000) [http://www.statcan.ca/bsolc/english/bsolc?catno=81-229X&CHROPG=1] Employment and earnings of graduates. Education Quarterly Review, 2000, Vol. 7, no. 1 [http:// www.statcan.ca/english/freepub/81-003-XIE/0010081-003-XIE.pdf] Finnie, Ross (2000): Early Labour Market Outcomes of Recent Canadian University Graduates by Discipline: A Longitudinal, Cross-cohort Analysis [http://www.statcan.ca/english/research/ 11F0019MIE/11F0019MIE2002164.pdf] Recent graduates and employer needs. Education Quarterly Review, 2000, Vol. 7, no. 1 [http:// www.statcan.ca/english/freepub/81-003-XIE/0010081-003-XIE.pdf]

Nagy-Britannia Bowman, Helen – Hodkinson, Phil – Colley, Helen: Employability and Career Progression for Fulltime UK Masters Students, 2005. University of Leeds, Lifelong leanring Institute [http:// www.prospects.ac.uk/downloads/documents/HECSU/Reports/Fulltime%20masters%20rep ort07_06.pdf] Braintrack – Index of UK universities and colleges. Higher Education Funding Council for England (HEFCE) [http://www.braintrack.com/linknav.htm?pprevid=96&level=4] Cappuccini, Gill – Harvey, Lee – Williams, James – Bowers-Brown, Tamsin – McCaig, Colin – Sagu, Satya – MacDonald, Morag (2005): Careers Advisory Services and Internaitonal Students. Higher Education Careers Service Unit (HECSU), Centre for Research and Evaluation (CRE) at Sheffield Hallam University and the Centre for Research into Quality (CRQ) at the University of Central England in Birmingham [http://www.prospects.ac.uk/downloads/documents/HECSU/Reports/CASIS%20long%20report%20PDF.pdf] Code of practice for the assurance of academic quality and standards in higher education (Section 8: Career education, information and guidance) (2001). Quality Assurance Agency (QAA) for Higher Education [http://www.qaa.ac.uk/academicinfrastructure/codeOfPractice/section8/ default.asp] Destinations of Leavers from Higher Education Longitudinal Survey, 2002/2003. Higher Education Statistics Agency (HESA) [http://www.hesa.ac.uk/] Destinations of Leavers from Higher Education, 1994. Higher Education Statistics Agency (HESA) [http://www.hesa.ac.uk/index.php?option=com_pubs&Itemid=122&task=show_year&pu bId=1714&versionId=23&yearId=161] Elias, P. – Purcell, K. (2003): Measuring change in the graduate labour market. Research Paper No.1. Warwick Institute for Employment Research [http://www2.warwick.ac.uk/fac/soc/ ier/research/completed/7yrs2/rp1.pdf] 162


Elias, P. – Purcell, K. (2004): A classification for studying the graduate labour market. Research paper No. 6. Warwick Institute for Employment Research [http://www2.warwick.ac.uk/fac/ soc/ier/research/completed/7yrs2/] Elias, P. – Purcell, K. (2004): The earnings of graduates in their early careers. Research paper No. 5. Warwick Institute for Employment Research [http://www2.warwick.ac.uk/fac/soc/ier/re search/completed/7yrs2/] Futuretrack, 2006–2011. Higher Education Careers Service Unit (HECSU) [http://www.future track.ac.uk/index.php] Higher Education Empirical Research (HEER) database. Centre for Higher Education Research and Information (CHERI) of The Open University [http://heerd.open.ac.uk/] IIF Research: Destinations of Leavers from Higher Education (DLHE) Longitudinal Study Technical Report [www.hesa.ac.uk/dox/dlhe_longitudinal/67e581bcc0e3a0759ffd79f37f47e6d8/Longitudinal_DLHE_Technical_Report_FINAL.pdf] Modernising HE Careers Education – A framework for good practice (2002). Universities UK and SCOP (the Standing Conference of Principals of colleges of higher education) [http:// bookshop.universitiesuk.ac.uk/downloads/careerservice.pdf] National Centre for Social Research: Destinations of Leavers from Higher Education Institutions – Longitudinal Survey of the 2002/03 Cohort. [www.hesa.ac.uk/dox/dlhe_longitudinal/0203/ DLHE_Long_2002_03_FINAL.pdf] On the Right Track, 2006. Arts & Humanities Research Council; DTZ Consulting and Research [http://www.ahrc.ac.uk/images/On_The_Right_Track.pdf] Pennington, Martin – Dinn, Gus – Unwin, Lorna – Quinn, Martin – Raddon, Arwen (2006): CLMS. Working Paper No. 47. Educational Development and Support Centre and Centre for Labour Market Studies, University of Leicester [http://www.clms.le.ac.uk/publications/ workingpapers/working_paper47.pdf] Purcell, K. – Elias, P. (2004): Higher education and gendered career development. Research paper No. 4. Warwick Institute for Employment Research [http://www2.warwick.ac.uk/fac/soc/ ier/research/completed/7yrs2/] Purcell, K. – Elias, P. – Wilton, N. (2004): Higher Education, Skills and Employment: careers and jobs in graduate labour market. Research paper No. 3. Warwick Institute for Employment Re search [http://www2.warwick.ac.uk/fac/soc/ier/research/completed/7yrs2/] Purcell, K. – Wilton, N. – Elias, P. (2003): Older & Wiser? Age and experience in the graduate labour market. Research paper No. 2. Warwick Institute for Employment Research [http:// www2.warwick.ac.uk/fac/soc/ier/research/completed/7yrs2/] Seven Years On: Graduate Careers in a Changing Labour Market, 2002. Economic and Social Research Council (ESRC); Employment Studies Research Unit, University of the West of England; Institute for Employment Research at the University of Warwick; The Higher Education Careers Services Unit [http://www2.warwick.ac.uk/fac/soc/ier/research/completed/ 7yrs2/seven_years_on.pdf] Tipping, Sarah – Taylor, Rebecca: Destination of Leavers from Higher Education Longitudinal Survey 2002/3. Cohort: assessment of robustness and fitness for purpose. Key Findings Report. Published 2007. [http://www.hesa.ac.uk/dox/dlhe_longitudinal/DLHE_Longitudinal_NatCen%20_Report_ A_Final.pdf] What do Graduates Do? Career Planning for Higher Education and Beyond, 2005. Higher Education Careers Service Unit (HECSU)/Association of Graduate Careers Advisory Services (AGCAS). [http://www.hecsu.ac.uk/cms/ShowPage/Home_page/Research_reports/p!empikic] 163


Wilton, N. – Purcell, K. – Elias, P. (2004): A Fast Track to Management? Early career outcomes for business studies graduates. Warwick Institute for Employment Research [http://www2. warwick.ac.uk/fac/soc/ier/research/completed/7yrs2/]

Németország Absolventenbefragung an der Universität Stuttgart (2006). Universität Stuttgart [http://www.unistuttgart.de/soz/avps/forschung/absolventenstudie.pdf] Absolventenstudie Bochumer Sportstudenten. Universität Bochum [http://www.absolventenverbleibstudie-bochum.de] Absolventenstudie der TFH Wildau, 2006. (2006). TFH Wildau [http://www.tfh-wildau.de/media/alumnistudie_2006.pdf] Berufschancen und Handlungsfelder von Gerontologen – eine empirische Untersuchung am Beispiel des Diplomstudienganges in Vechta (2006). Hochschula Vechta [http://www.danielluedecke. de/files/berufschancen_gerontologen.pdf] Berufseinstieg und berufliche Entwicklung der Absolventinnen und Absolventen des Diplomstudiengangs „Management im Gesundheitswesen” (2001). Fachhochschule Braunschweig/Wol fenbüttel [http://www.fh-wolfenbuettel.de/cms/de/fbg/download/Absolventenstudie-MG05.pdf] Berufszufriedenheit von Gemeindepädagoginnen und Gemeindepädagogen (FS) – Ergebnisse einer Absolventenverbleibsstudie des Pädagogisch-Theologisches Instituts Kloster Drübeck. Pädagogisch-Theologische Institut Kloster Drübeck [http://pti.kloster-druebeck.de/Publikationen/ auswertung-absolventenstudie.pdf] Briedis, K. (2005): Übergänge und Erfahrungen nach dem Hochschulabschluss. Ergebnisse des HISAbsolventenbefragungs des Jahrgangs 2005. HIS Hannover Briedis, K. – Minks, K.-H. (2007): Generation Praktikum – Mythos oder Massenphänomen? [http:// www.his.de/pdf/22/generationpraktikum.pdf] Briedis, K. – Minks, K.-H.: Zwischen Hochschule und Arbeitsmarkt. Eine Befragung der Hoch schulabsolventinnen und Hochschulabsolventen des Prüfungsjahres 2001. Hochschulplanung Nr. 169. [http://www.bmbf.de/pub/his_projektbericht_12_03.pdf] Brüder, Joseph – Reimer, David: Soziologinnen und Soziologen im Beruf. Ergebnisse ausgewählter Absolventenstudien der 90er Jahre. In R. Stockmann,−T. Knoll−W. Meyer (2002)(Hrsg.): Soziologie im Wandel. Leske+Budrich Burkardt, Anke – Schomburg, Harald – Teichler, Ulrich (1999): Hochschulstudium und Beruf – Ergebnisse von Absolventenstudien. Universität Kassel, Wissenschaftliches Zentrum für Berufs- und Hochschulforschung Cachay, Klaus – Thiel, Angar (1999): Ausbildung ins Ungewisse? Beschäftigungschancen für Sportwissenschaftlerinnen und Sportwissenschaftler im Gesundheitssystem. Aachen, Meyer und Meyer Cachay, Klaus – Thiel, Angar (2004): Vom Sportstudium zum Beruf (2004). Hohengehren, Schnei der Verlag Der Berufseinstieg Dresdner Hochschulabsolventen/innen. 2005. (2005). TU Dresden [http://www. tu-dresden.de/presse/absolventenstudie2005.pdf] Dohme, Ursula – Gebauer, Constanze – Lemke, Grit (2006): Employability und die Kulturwissenschaften an der Europa-Universität Viadrina. Frankfurt (Oder), Universität Viadrina [http://www.kuwi.euv-frankfurt-o.de/de/profil/KuWi-Studie_DohmeJuli2006.pdf] 164


Ergebnisse der Münchner Absolventenstudie 2006. (2006). Ludwig-Maximilians-Universität München [http://www.lrz-muenchen.de/~uf341eb/webserver/webdata/Ergebnisse_Absolventen studie_2006.pdf] Federkeil, Gero (2002): Vergleichende Absolventenbefragung BWL an Universitäten. CHE, CHEArbeitspapier Nr. 43. Gütersloh Federkeil, Gero (2004): CHE Alumni-Ranking Medizin Ergebnisse einer vergleichenden Absolventenbefragung Humanmedizin des Centrums für Hochschulentwicklung. CHE, Gütersloh [http:// www.che.de/downloads/AP57_Anhang_213.pdf] Federkeil, Gero (2005): CHE-Alumni-Ranking BWL (FH), Ergebnisse einer vergleichenden Absolventenbefragung des Centrums für Hochschulentwicklung. CHE, Anhang zum Arbeitspapier Nr. 66, Gütersloh [http://www.che.de/downloads/CHE_AlumniRanking_BWL_(FH)_Anhang_zu_AP66.pdf] Kerst, C. – Minks, K.-H. (2005): Fünf Jahre nach dem Studienabschluss. Berufsverlauf und aktuelle Situation von Hochschulabsolventinnen und -absolventen des Prüfungsjahrgangs 1997. Hochschulplanung Nr. 173., [http://www.bmbf.de/pub/his_projektbericht_10_ 04.pdf] Kerst, C. – Minks, K.-H. (2005): Selbständigkeit und Unternehmensgründung von Hochschulabsolventen fünf Jahre nach dem Studium. Eine Auswertung der HIS-Absolventenbefragungen 2002/2003. HIS-Kurzinformation A8/2005 [http://www.his.de/pdf/pub_kia/kia200508. pdf] Kreuter, Frauke: Absolventenbefragung des Fachbreichs Politik- und Verwaltungswissenschaft der Universität Konstanz. 2000. (2000). Universität Konstanz [http://w3.ub.uni-konstanz.de/ v13/volltexte/2000/521//pdf/absol1.pdf] Lang, Anja: Arbeitsmarkt Sport (1995). Bochum, Brockmeyer Marquardsen, Birte (2007): Bachelorabsolventenbefragung 2005 und 2006 des Studiengangs International Management. Deskriptive Statistik. Universität Flensburg [http://www.iim.uni-flensburg.de/cms/upload/discussionpapers/17_Marquardsen_DeskriptiveStatistik.pdf] Meister, Dorothee M. – Lange, Miriam – Lippmann, Annika (2007): Absolventenstudie 2007 des Studiengangs Medienwissenschaft an der Universität Paderborn. Universität Paderborn [http:// www.uni-paderborn.de/fileadmin/mw/Meister/absolventenstudie_2007.pdf] Menzel, Agnes – Mohr, Gisela: Von den Alumni lernen. Ergebnisbericht zur Befragung der Absolventen anlässlich des ersten Absolvententreffens nach der Wende im Juni 2004. (2004). Universität Leipzig [http://www.uni-leipzig.de/~apsycho/pdf/Bericht_Absolvententreffen_2004. pdf] Peschel, Peter: Arbeitsmarkterfahrungen junger Wirtschaftswissenschaftler – Ergebnisse der Essener Absolventenbefragung (1998). Universität Essen. In Informationen für die Beratungsund Vermittlungsdienste der Bundesanstalt für Arbeit. 1998/4. 247–265. Rasch, Susann: Erwerbschancen von Bachelor- und Master-Absolventen. Analysen und Fallstudien für das Fach Erziehungswissenschaft (2007). Deutscher Universitts-Verlag Reinfeldt, Fabian – Frings, Cornelia (2003): Absolventenbefragungen im Kontext von Hoch schulevaluation, Forschungsstand und Perspektiven. Zeitschrift für Evaluation 2/2 (2003), S. 127ff. 280–281. Reinfeldt, Fabian – Frings, Cornelia (2003): Absolventenbefragungen im Kontext von Hochschulevaluation, Forschungsstand und Perspektiven. Zeitschrift für Evaluation 2/2 (2003), S. 127ff. 284. [http://www.zfev.de/fruehereAusgabe/ausgabe2003-2/artikel/ZfEv2-2003_7Reinfeldt-Frings.pdf] 165


Reinfeldt, Fabian – Schmidt, Uwe: Berufseinmündung und Studienzufriedenheit Mainzer Absolventen (2005). Universität Mainz [http://www.zq.uni-mainz.de/absol_hoerer/absol/Absolventen_2002] Schaeper, H. – Briedis, K.: Kompetenzen von Hochschulabsolventinnen und Hochschulabsolventen, berufliche Anforderungen und Folgerungen für die Hochschulreform. HIS-Kurzinformation A6/2004 [http://www.his.de/pdf/pub_kia/kia200406.pdf] Schomburg, Harald (1995): Standard Instrument for Graduate and Employer Surveys, Kassel, Universität Kassel Schomburg, Harald (2003): Handbuch Absolventenstudien. Kassel, Universität Kassel Schröder, Jette – Brüderl, Joseph: Die Mannheimer Absolventenstudie, 2003. (2003). Universitat Mannheim [http://www.sowi.uni-mannheim.de/p/pdf/absolventenstudie2003.pdf] Trost, Alexander: Daten zur beruflichen Entwicklung der Absolventen. 2001. (2001). Katholische Fachhochschule NW Köln [http://www.kfhnw.de/aachen/bindata/Absolventenstudie. PDF] Wischmeier, Inka: Berufschancen und Berufsverlauf der Augsburger Diplompädagogen/innen. 2001. (2001). Universität Augsburg [http://www.philso.uni-augsburg.de/lehrstuehle/paedagogik/ paed2/Downloads/Absolventenstudie.pdf]

Románia Luca Marcela Rodica, Pop Carmen Loredana (2004, 2007): Raport cu privire la testarea instrumentelor de investigare a insert,iei pe piat,a muncii a absolvent,ilor de înva˘t,a˘mânt superior. Centrul Nat,ional de Dezvoltare a Înva˘t,a˘mântului Profesional s, i Tehnic. Luca Marcela Rodica, Pop Carmen Loredana, Raport cu privire la testarea instrumentelor de investigare a insert,iei pe piat,a muncii a absolvent,ilor de înva˘t,a˘mânt superior, 2007 octombrie [http://www.tvet. ro/news.php?lang=RO&id=41] Plan Operat,ional pe Anul 2007 (2007). Universitatea „Aurel Vlaicu” din Arad [http://www.uav. ro/uav/files_/20070521162949_PLAN_OPERATIONAL2007.pdf] Plan operat,ional pentru anul 2007 (2007) Universitatea Tehnica˘ din Cluj [http://www.utcluj. ro/download/documente/PlanOperational2007.pdf] Procedura privind monitorizarea traseului profesional al absolvent,ilor. Universitatea din Oradea [http://www.uoradea.ro/romanian/topic/309/Proceduri.html] Raport de evaluare interna˘ a calita˘t,ii în Universitatea Babes,-Bolyai pe anul 2006 (2006). Universi tatea Babes,-Bolyai, Centrul de Managementul Calita˘t,ii, Comisia pentru evaluarea s, i asigurarea calita˘t,ii, Centrul de Managementul Calita˘t,ii, Comisia pentru evaluarea s, i asigurarea calita˘t,ii [http://qa.ubbcluj.ro/Documente/Raport_evaluare_interna_UBB_2006.pdf] Raport Evaluarea s,i Asigurarea Calita˘t,ii la Universitatea „Lucian Blaga” din Sibiu, anul universitar 2005–2006 (2003, 2004, 2006). Universitatea „Lucian Blaga” din Sibiu, Raport Evaluarea s, i Asigurarea Calita˘t,ii la Universitatea „Lucian Blaga” din Sibiu, anul universitar 2005–2006 [http://www.ulbsibiu.ro] Raport nr. 002/2006 privind evaluarea de ca˘tre absolvent,i a calita˘t,ii înva˘t,a˘mântul din Facultatea de Inginerie Electrica˘ s,i Electronica˘ (2006). Universitatea „Duna˘rea de Jos” Galat,i, Comisia de Asigurare a Calita˘t,ii din Facultatea de Inginerie Electrica˘ s, i Electronica˘, Raport nr. 002/2006 privind evaluarea de ca˘tre absolvent,i a calita˘t,ii înva˘t,a˘mântul din Facultatea de Inginerie Electrica˘ s, i Electronica˘, Universitatea „Duna˘rea de Jos” Galat,i, Comisia de Asigu-

166


rare a Calita˘t,ii din Facultatea de Inginerie Electrica˘ s, i Electronica˘, 2006 [http://www.fie. ugal.ro/ro/managementulcalitatii/FIEE_Raport_absolventi_2005_002_ro.pdf] Raport privind asigurarea calita˘t,ii pentru anul universitar 2004–2005 (2006). Universitatea din Bucures, ti [http://www.unibuc.ro/ro/main_ac_rapoarte]

Svájc Absolventenbefragung Zürcher Fachhochschule, 2003 (2003). FH Zürich [http://www.alumni-hwz. ch/12_archiv/absolventenbefragung_03.pdf] Back, Andrea – Bonetti, Gianmarco – Fritzsch, Marcel (2004): Projektseminar III & IV. Absolventenbefragung. Universität St. Gallen – Hochschule für Wirtschafts-, Rechts- und Sozialwissenschaften. Universität St. Gallen [http://web.iwi.unisg.ch/org/iwi/iwi_pub.nsf/ wwwPublRecentEng/88FB49BC4D29A547C1256EBD0031A19B/$file/Absolventenbefrag ung%20Web.pdf] Bachmann, Marco (2004): Ergebnisse der HSW in der AbsolventInnen-Befragung der ZFH. Hoch schule Wädenswil [http://www.lsfm.zhaw.ch/fileadmin/user_upload/life_sciences/Dateien/ Studium/Broschueren/Transfer_02_04.pdf] Befragung von Absolventinnen und Absolventen des Studienfachs Ethnologie an der Universität Zü rich. Universität Zürich [http://www.evaluation.uzh.ch/befragungen/MUSTER-FB_Alumni_PhF.pdf] Die Beschäftigungssituation der Neuabsolventinnen und Neuabsolventen der Ethnologie und der Volkskunde. SBDD [http://194.60.217.61/publicfile.asp?context=file/file&id=2410&quality=ra w&download=false&directcontextcall=true] Die Beschäftigungssituation der Neuabsolventinnen und Neuabsolventen der Soziologie. SBDD [http://194.60.217.61/publicfile.asp?context=file/file&id=2417&quality=raw&download= false&directcontextcall=true] Die Beschäftigungssituation der Neuabsolventinnen und Neuabsolventen der Theologie. SBDD [http://194.60.217.61/publicfile.asp?context=file/file&id=2394&quality=raw&download= false&directcontextcall=true] Die erste Stelle nach dem Studium. Heftreihe zur Beschäftigungssituation nach Studienabschluss (2005). AGAB Diem, Marcus (2003): Zur Beschäftigungssituation der Neuabsolventinnen und Neuabsolventen der Informatiker 2003. Universität Basel [http://informatik.unibas.ch/studium/_Downloads/ Abslolventenbefragung03.pdf] FH-Lohnstudie 2005, für Ingenieure HTL/FH und Betriebsökonomen HWV/FH (2005). Dachverband Absolventinnen und Absolventen Fachhochschulen FH-Lohnstudie 2007, für FH und ihre Fachbereiche FH wie Ingenieurwesen, Betriebsökonomie, Agronomie und Angewandte Psychologie (2007). Dachverband Absolventinnen und Absolventen Fachhochschulen [http://www.fhschweiz.ch/webautor-data/9/mm_fhschweiz_lohnstudie07.pdf] Gefragt in der Praxis: HSG-Bachelor-AbsolventInnen (2006). Universität St. Gallen [http://www. unisg.ch/hsgweb.nsf/SysWebRessources/Ergebnisse+Bachelor-Befragung/$FILE/Bachelor. pdf] Geistes- und Sozialwissenschaften – vom Studium in den Beruf. Jobs mit Kultur und Kommunikation (2003). AGAB

167


Hansmann, Ralf – Gähwiler, Manuela – Frischknecht, Peter (2007): Eine Befragung zum Studium und Berufseinstieg der ETH AbsolvenInnen des Diplomstudiengangs Umweltwissenschaften des Jahres 2004. Zürich, ETH Zürich [http://www.env.ethz.ch/docs/survey/AbsolvBefragung_ 2006.pdf] Karagiannis, Elisabeth – Pozzi, Pamela – Wyss, Vinzenz (2000): Was wird aus Studierenden der Publizistikwissenschaft? Eine Befragung von Zürcher Absolventinnen und Absolventen. Universität Zürich, Reihe Diskussionspunkt, Nr. 39. [http://www.ipmz.unizh.ch/service/home. html?/service/pub_dpkt/dp_39.html] Kommunikationsallrounder für die Mediengesellschaft Schweiz. Erste Befunde einer Absolventenbefragung des IPMZ – Institut für Publizistikwissenschaft und Medienforschung der Universität Zürich (2004). Universität Zürich [http://www.unizh.ch/news/mediadesk/archiv/2004/1424/MI_ IPMZ.pdf] Läubli, Matthias (2007): Traumberuf Musiker? Evaluation der Jazz-Ausbildung an der Musikhochschule Luzern. Universität Zürich [http://www.hslu.ch/wirkungsanalyse_jazz-ausbildung_luzern.pdf] Lohnstudie für Betriebsökonomen HWV/FH vom Jahre 2003 (2003). Dachverband Absolventinnen und Absolventen Fachhochschulen Lohnstudie für Ingenieurberufe HTL/FH vom Jahre 2004 (2004). Dachverband Absolventinnen und Absolventen Fachhochschulen Marr, Mirko (2004): Kommunikationsallrounder für die Mediengesellschaft Schweiz. Erste Befunde einer Absolventenbefragung des IPMZ – Institut für Publizistikwissenschaft und Medienforschung der Universität Zürich. Universität Zürich [www.unizh.ch/news/mediadesk/archiv/2004/1424/MI_IPMZ.pdf] Medizinische Wissenschaften – vom Studium in den Beruf. „Jobs von Allgemeinmedizin bis Zellfor schung“ (2004). AGAB Naturwissenschaften – vom Studium in den Beruf. „Mit Cyberspace ins Holozän“ (1995). AGAB Projektseminar III & IV. Absolventenbefragung. Universität St. Gallen – Hochschule für Wirtschafts-, Rechts- und Sozialwissenschaften (2004). Universität St. Gallen [http://web.iwi.unisg.ch/org/ iwi/iwi_pub.nsf/wwwPublRecentEng/88FB49BC4D29A547C1256EBD0031A19B/$file/Ab solventenbefragung%20Web.pdf] Studieren – und dann? Universitäten und ETH: Studium und Berufsperspektiven (2005). AGAB Technik und Naturwissenschaften – vom Studium in den Beruf (2007). AGAB Technische Wissenschaften – vom Studium in den Beruf. „Vom Rad zum Roboter“ (2001). AGAB Vom Studium zum Beruf. Ein Ratgeber zur Standortbestimmung und Laufbahnplanung (2002). AGAB Von der Hochschule ins Berufsleben. Erste Ergebnisse der Absolventenbefragung 2005 (2006). Bundesamt für Statistik, Neuchatel [http://www.bfs.admin.ch/bfs/portal/de/index/themen/15/22/publ.Document.80925.pdf] Wirtschafts- und Rechtswissenschaften – vom Studium in den Beruf. „Jobs rund um Umsatz und Urteil“ (2006). AGAB

Svédország Petersson, Kenny: Graduates from Higher Education in Europe. 2007. [http://www.fdewb.unimaas.nl/roa/reflex/documents%20public/publications/REFLEX_Sweden.pdf]

168


Új-Zéland Graduate Employment in New Zealand 1993. A Summary of Destinations. Report for The Year Ended 31 May 1993 (1993). New Zealand Vice-Chancellors’ Committee [http://www.eric.ed.gov/ ERICDocs/data/ericdocs2sql/content_storage_01/0000019b/80/13/9c/16.pdf] University Graduate Destinations 2004. Report for the Year ended December 2003 (2004). New Zealand Vice-Chancellors’ Committee [http://www.nzvcc.ac.nz/files/advocacy/publications/ vcgradsurv7.pdf]

169

Szerzőink Fábri István szociológus, vezető elemző Educatio Kht. – Országos Felsőoktatási Információs Központ Garai Ágnes közgazdász MKB-Magyar Külkereskedelmi Bank Zrt. Horváth Dániel szociológus Universitas Press Felsőoktatás-kutató Műhely Kiss László szociológus, elemző Educatio Kht. – Országos Felsőoktatási Információs Központ Koucký Jan dr. igazgató Education Policy Centre, Charles University Prague, Cseh Köztársaság Meng, Christoph dr. közgazdász, kutató Research Centre for Education and the Labour Market (ROA), Maastrichti Egyetem, Hollandia Tóth István János tudományos főmunkatárs MTA Közgazdaságtudományi Intézet ügyvezető Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság és Vállalkozáselemző Intézet Várhalmi Zoltán szociológus, elemző Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság és Vállalkozáselemző Intézet Velden van der, Rolf Prof. dr. szociológus, egyetemi tanár, programigazgató Research Centre for Education and the Labour Market (ROA), Maastrichti Egyetem, Hollandia

171

ISBN 978-963-9795-39-6 Minden jog fenntartva. A könyv adatainak bármilyen formában történő nyilvános közzétételéhez vagy felhasználásához a kiadó előzetes írásbeli hozzájárulása szükséges. © Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság, 2008 Borítóterv: Széplaki Judit Tördelés és tipográfia: Teszár Edit Terjedelem: 15,73 (A/5) ív Nyomás és kötés: Pátria Nyomda Zrt. Felelős vezető: Fodor István vezérigazgató

JEGYZET

173


174

JEGYZET

175


176

diplomás pályakövetés I

Recommend Documents