Dékáni munkaterv A Debreceni Egyetem Informatikai Karának vezetésével kapcsolatos terveimet részterületekre bontva fogalmazom meg. Elöljáróban az elvárás, aminek meg kell felelnünk: az akkreditációs követelmények folyamatos teljesítése, valamint a kiemelt felsőoktatási intézményi és a kutatóegyetemi minősítéshez tartozó nemzetközi versenyképesség. A saját fő elveim pedig: elkötelezettség az oktató és a kutató munka iránt, hatékony érdekképviselet, kiegyensúlyozottság és méltányosság a karon belül, folyamatos és konstruktív kapcsolat az egyetemi hallgatókkal. Oktatás Folyamatosan tudatunkban kell tartanunk, hogy az egyetemi tevékenység középpontjában a hallgatóság oktatása áll. Piacképes tudást kell nyújtanunk a diákjainknak. A tehetséggondozással pedig meg kell teremtenünk az oktatói-kutatói utánpótlást. Az Informatikai Kar kiemelt fontosságú tevékenysége az oktatás. Az önálló kar megalakításában is nagy szerepet játszott, hogy hosszú időn keresztül jelentős létszámú hallgatósággal rendelkeztünk. A kar érdeke, hogy a beiskolázott hallgatóság létszáma a jelenlegi szinthez képest ne csökkenjen és stabil legyen. Szintén érdekünk, hogy a bekerülő hallgatók megalapozott tudással rendelkezzenek. Várható, hogy a jövőben nem lesz automatikus, hogy elegendő jelentkezőnk legyen. Ez főleg az ország demográfiai helyzetének, azaz a fiatal korosztályok vészjóslóan alacsony létszámának a következménye. Másrészt a fiatalok mobilitása éppen a legjobb diákokat érinti, így régiónkból sok tehetséges középiskolás a fővárosi, sőt újabban külföldi egyetemekre iratkozik be. Tehát a diákok jelenleg is meglévő toborzásának a jövőben sokkal fontosabb szerepe lesz. A diákok egyetemünkre vonzását szisztematikusan kell folytatni, a középiskolákkal való hivatalos és a személyes kapcsolatok hálózatát kell működtetni. Az alkalmazható módszerek: a fiatalok számára vonzó Internetes megjelenés; előadások, bemutatók középiskolások számára; a középiskolai tanárok tájékoztatása; informatikai versenyek szervezése; sajtó,... A középiskolák irányába megmutatkozó aktivitásunk felkészültebb diákok felvételét is jelenheti. A dékáni vezetésnek, különösen az oktatási dékánhelyettesnek stratégiai feladata lesz beiskolázás. A padsorok feltöltésének másik módja az angol nyelvű oktatás, külföldi diákok képzése. Ebben a tekintetben viszonylag gyorsan értünk el eredményeket, azonban ennek stabilizálása nem könnyű. Itt a toborzást önállóan nem tudjuk végezni, továbbra is egyetemi, ill. a TEK-es összefogással kell külföldi diákokat találni. Mivel a konkurencia ebben a tekintetben is egyre erősebb lesz, szorgalmaznunk kell ezen tevékenység hatékonyabbá tételét. Az idegen nyelvű oktatás fejlesztése egyetemünk általános célja is. A külföldi diákok oktatását a magyar nyelvű oktatáshoz hasonló fontosságúként kell kezelni, annak feltételeit pedig folyamatosan biztosítani. Amennyiben a külföldi diákok létszáma tartósan magas lesz, az idegen nyelvű oktatás szervezeti kereteit is meg kell erősíteni. Szakjaink angol nyelvű akkreditációját kellő ütemben megkezdtük, hamarosan a palettát teljessé tesszük.
Fel kell arra is készülnünk, hogy az ipar egészen rövid futamidejű képzéseket is igényel, illetve igényelni fog. Ez világszerte tendencia, várhatóan bennünket is érinteni fog. A jövőben szintén fontos szerepet játszhat az megújuló tanárképzés. Az érdeklődés hiánya miatt karunkon napjainkra sajnálatosan visszaesett az informatika tanárok képzése. Viszont a most induló tanárképzési rendszer új lendületet adhat a jelentkezéseknek, sőt az állami finanszírozás és ösztöndíj ezt az érdeklődést stabilan tarthatja. Tehát nagy figyelmet kell fordítani a tanárképzésre, annak kereteit pedig újra kialakítani. Mivel kétszakos tanárokat fogunk képezni, és az informatika a legkülönbözőbb szakokkal jól párosítható, így a tanterveket gondosan kell egyeztetni az eredményes oktatás érdekében. Külön nehézséget jelenthet, ha nagyon sok szakpárra, de egyenként kevés jelentkező lesz. A jelentkezők létszámának függvényében akár külön szervezeti egység kialakítása is szóba jöhet. Jelenleg a három nagy informatika alapszakunk (PTI, MI, GI) stabilan működik, a létszámok az utóbbi években a kar kapacitásának megfelelőek voltak. Ennek (azaz alapszakonként 100-120 körüli létszámnak) sem lényeges növelése, sem pedig csökkentése nem kívánatos. Két mesterszakunk (PTI és GI) működik, itt azonban az érdeklődés kisebb a kívánatosnál. Várhatóan beindul az MI mesterszakunk is. Ahhoz azonban, hogy a mesterszakokon megfelelő létszám legyen, intézkedéseket kell tenni. Egy lehetséges mód, hogy az alapszakokon az arra alkalmas és vállalkozó diákokból „táltos” csoportokat hozzunk létre. Ez segíthetne a tehetséggondozásban (DETEP, TDK,...), a mester szakok feltöltésében, sőt a PhD-képzésben, így végső soron a kar oktatói utánpótlásában. Ennek előnyeit és esetleges hátrányait rövid úton elemezni lehet, pozitív döntés esetén pedig gyorsan bevezethető. Az Informatikus könyvtáros szakon is eredményes tevékenység folyik (DETEP, TDKsikerek,…). Azonban a PTI, GI, MI szakjainktól eltérően ezen a szakon az államilag finanszírozott hallgatói létszám kicsiny. Meg kell kísérelni a létszámot megfelelő szinten stabilizálni. Ez ügyben a lehetséges megoldások felmérését el kell kezdeni, gondoskodni a szakma fennmaradásáról. A TDK és a DETEP tevékenységét, valamint a hallgatói mobilitást és a nyári szakmai ösztöndíjakat támogatni fogom. Az oktatás infrastruktúrája. Az oktatás körülményei a 2011-ben átadott, kb. 4500 négyzetméteres új épületben kifejezetten jók, az informatikai és oktatástechnikai eszközök többnyire a kor színvonalán állnak. Az utóbbi években megvalósult tananyag fejlesztési projekteknek köszönhetően magyar nyelvű elektronikus jegyzetekkel alapvetően el tudjuk látni a hallgatóságot. A jelenleg futó tananyag fejlesztési projekt segítségével a kínálat még teljesebb lesz. A jövőbeni feladat az angol nyelvű oktatási segédanyagok kialakítása. Jelentősebb probléma viszont a számítógépes laboratóriumok következő felújítása (ezt jelenleg állami támogatásból nem tudjuk megoldani, kutatási pályázatok pedig erre nem használhatóak). Erre a célra pályázati támogatást (esetleg céges adományt) szükséges szerezni. Szintén szükségek kísérletezésre alkalmas laboratóriumok kialakítása elsősorban a mérnök informatikus oktatás, a kutatás és a tehetséggondozás céljaira. Ennek tervezett módja az épület harmadik szintjének beépítése, azonban elképzelhető, hogy a jelenleg más egységek által használt területet kellene átvennünk. Ez pályázati forrás és gazdaságosság kérdése (hiszen minden megépített négyzetméter azután fenntartási költséggel terheli az egyetemet). A végzett diákjaink jelenleg jól el tudnak helyezkedni, ez az oktatásunk eredményességének mutatója. Azonban az oktatás tényleges minőségbiztosítása folyamatos feladat. A
minőségbiztosítás fontos akkreditációs szempont is. Ennek egyik területe az oktatott tananyag karbantartása (tantervek, tematikák időszakonként való felülvizsgálata, korszerűsítése), másik pedig az oktatás tényleges végrehajtásának ellenőrzése, és az oktatás eredményességének értékelése. Ebben a feladatban különösen fontos a hallgatóság véleményének figyelembe vétele, bevonása a minőségbiztosítás folyamatába. Világosan kell látni, hogy a kar jó működése egyaránt érdeke az oktatóknak és a hallgatóknak is. A mi diákjaink tipikusan a szakmában (azaz az informatika terén) helyezkednek el, tehát érdekük a piacképes szaktudás megszerzése. A karnak pedig alapvető érdeke, hogy stabil legyen a hallgatói létszáma, ehhez jó minőségű oktatási szolgáltatást kell nyújtania. Hosszú távon a kar legjobb reklámja, ha az itt végzett diákok sikeres pályát futnak be. Az oktatással kapcsolatos problémák természetesen folyamatosan újratermelődnek. Állandó figyelmet igényel a lemorzsolódások csökkentése, a mintatanterv szerinti (vagy legalább ahhoz közeli) végzés, a záróvizsgán a bukások számának minimalizálása, a szakmai gyakorlatok, a szakdolgozatok minőségének megfelelő szinten tartása, … Ezek kezelése nemcsak a dékáni vezetés és a Tanulmányi bizottság feladata, hanem a kar egészének is, és csak a hallgatósággal való folyamatos párbeszéddel valósítható meg. Általában fontos feladat, hogy erősítsük a hallgatóság kötődését az egyetemhez (a karhoz). Ez az oktatás hatékonysága érdekében megvalósítható tutor rendszerrel. A kötődés erősíthető (szakmai és egyéb) rendezvényekkel is. Ennek eredményeként alakulhat ki egy erős öregdiák mozgalom. Ez számos országban (és bizonyos hazai intézményekben) jól működik. Az alumni szervezet erősítése összegyetemi cél is. Ennek kialakítása már csak azért is sürgető, mert az öregdiákok akár szponzorként, akár lobbistaként is felléphetnek az egyetem érdekében. Erre várhatóan nekünk is szükség lesz a továbbiakban. Szintén meg kellene vizsgálni, hogy milyen módon (pl. milyen kompetenciák erősítésével) járulhatna a képzés hozzá, hogy a végzett diákjaink ne csak el tudjanak helyezkedni, hanem a karrierjük a lehető legmagasabbra íveljen. Tudományos tevékenység Nemzetközileg is jegyzett eredmények elérése, nemzetközileg is számon tartott kutatócsoportok kialakítása a cél. A karon szerteágazó tudományos kutatások folynak. A tudományos tevékenységet alapvetően a tanszékek végzik. Várhatóan fennmarad a kutatások sokszínűsége és azok tanszékekhez kötődése. Azonban a kutatói szabadság fenntartása mellett erősíteni kell a jelentősebb méretű kutatócsoportokban történő együttműködést, amelyek tanszéki határokon is átnyúlhatnak. Ezekre a nagy pályázatokban való részvétel miatt van szükség. A hosszabb ideje eredményesen működő kutatási irányokat érdemes fenntartani és a fejlődés igényeihez adaptálni. Ilyen irányok: az elméleti számítástudomány (különös tekintettel az adatvédelemre és a kriptográfiára), az informatikai hálózatok modellezése és analízise, a képfeldolgozás (különösen az orvosi alkalmazások), az információtechnológia, valamint a sztochasztikus modellezés. Figyelemre méltó, hogy az utóbbi években a karunkhoz csatlakozott fizikus és elektromérnök kollégák új színfolttal gazdagították a palettát. E tekintetben kifejezetten perspektivikus a műszeres kutatás/fejlesztés, az FPGA használata, az ipari alkalmazások. Ezen irányok egyrészt a hallgatóság érdeklődését is felkeltették (eredmények is születtek a tehetséggondozásban), másrészt erősödtek a cégekkel való kapcsolataink is.
A jelenlegi legfontosabb feladatunk a nagy pályázatunk teljesítése. A Jövő Internet kutatások az elmélettől az alkalmazásig (TÁMOP-4.2.2.C-11/1/KONV) projekt megvalósítását az Informatikai Kar vezetésével létrejött konzorcium végzi. A pályázatban a konzorciumi tagok mellett az Informatikai Kar lényegében teljes kutatói kapacitása részt vesz. Minden alprojekt fontos területet karol fel. Ezek: A Jövő Internet elméleti alapjai; Hálózatok modellezése és analízise; A Jövő Internet hálózati architektúrái és protokolljai; Testreszabható tartalomkezelő eljárások; Tárgyak Internete; Jövő Internet közösségi alkalmazások. A pályázat lehetőséget ad, hogy ezeken a területeken fejlesszük tudásunkat, jobban bekapcsolódjunk a hazai és a nemzetközi tudományos életbe. Karunk munkatársainak nemzetközi szinten is rangos eredményeket, publikációkat kell produkálni, ez a feltétele egyetemünk kiemelt státusának (e nélkül finanszírozásunk sem megoldott). A Jövő Internet pályázattal összefüggésben és általános értelemben is talán két olyan nagy terület emelhető ki, amelyre komoly figyelmet kell szentelnünk: 1) a tárgyak Internete, 2) a nagy adattömegek feldolgozása. Napjainkban ezen két területen mind jelentős tudományos kutatás folyik, mind pedig nagy gazdasági érdeklődés van jelen. Ezeket (a pályázat kapcsán és attól függetlenül is) művelnünk kell, ezeken belül találhatunk olyan irányokat, amelyek mögé mind az elmélet, mind a gyakorlat iránt érdeklődő munkatársaink jelentős tömegben felsorakozhatnak. A TÁMOP 4.2.2.C pályázatnak kiemelt célja, hogy nagy európai pályázatokra készítsen fel. Ennek érdekében a pályázat létre is hozta a Jövő Internet Kutatáskoordinációs Központot. Az Informatikai Kar alapvető érdeke, hogy a pályázat sikeres legyen, a koordinációs központ eredményesen működjön. Vezetői szinten folyamatos kapcsolattartás szükséges. Továbbá a pályázat futamidejének rövidsége miatt a lehető legkorábban tisztán kellene látni, hogy milyen témakörökben és milyen partnerekkel tudunk nagy Európai Uniós pályázatot benyújtani. A debreceni informatikai oktatás és kutatás kialakulása és fejlődési folyamata sajátságos helyzetet eredményezett a karon. Mivel az informatika oktatása évtizedekig a Matematikai Intézet keretében folyt, így karunkon számos matematikusi végzettségű munkatárs dolgozik. Többségük jelentős szakmai eredményt ért el, munkásságuk (egyénileg eltérő módon ugyan, de) kötődik mind a matematikához, mind az informatikához. Másrészt utóbb kiváló fizikus (még később elektromérnök) kollégák is csatlakoztak a karhoz. Jelenleg a habilitált és MTA doktori címmel rendelkező munkatársaink ezekből a rétegekből kerülnek ki. A különböző szakmák egymás mellett élése egyrészt olyan adottság, amelyen nem is lehet gyorsan változtatni, másrészt lehetőség is a különböző szakterületek összefogására. A kar problémáját nem is ebben látom, hanem abban, hogy a Debreceni Egyetemen 40 éve folyó informatikus képzésből még nem került ki egy erős vezető oktatói réteg. Ennek okait kereshetjük az ipar elszívó hatásában, azonban fontosabb az, hogy ennek ellenére hogyan tudjuk a kar utánpótlását biztosítani. Erre két mechanizmust látok célszerűnek. A már a karon dolgozó (és a bekerülő) kollégák közül az arra érdemeseket „gyorsító” pályára kell tenni (bizonyos időre csökkentett oktatási teher, külföldi tanulmányutak,...). Ezek részletesebb kimunkálása a karon viszonylag gyorsan megtörténhet, egyetértés esetén bevezetésre kerülhet. A doktorálást, a habilitálást, az MTA-doktora cím megszerzését gyorsítani kell, olyan értékrendet hangsúlyozni, amely ezeket középpontba helyezi. Másrészt a hallgatóság körében a tehetséggondozást nemcsak hagyományos módon népszerűsíteni, hanem speciális
tanulócsoportok kialakításával koncentrálni is, hogy kialakuljon egy tudományos munka iránt fogékony hallgatói réteg. (Hosszabb távon pedig a középiskolai tehetséggondozásban való részvételünk hozhat eredményt.) A következő három évben három-négy habilitálást és két-három MTA doktori cím megszerzését látom elérhetőnek, ezzel megteremtve a docensi és professzori kar utánpótlását. A kar tudományos munkája kapcsán alapvető fontosságú az Informatikai Tudományok Doktori Iskola. Ezt a karnak támogatnia kell, a működését biztosítani. Alapvető, hogy kellő számban kerüljenek ki informatikai tudományágban doktori címet szerzett szakemberek. A kar ipari kapcsolatait fenn kell tartani, sőt fejleszteni is. Azonban azt világosan kell látni, hogy jelenleg a kar munkatársainak oktatási és kutatási leterheltsége nagy (és közülük sokan elméleti érdeklődésűek), így a közeljövőben jelentős ipari fejlesztést elvállalni nem tudunk. Az pedig egy érdekes kihívás lehetne, hogy a kar maga (vagy a karhoz szorosan kötődő egység) hogyan szervezhetne diák munkákra alapozó vállalkozói tevékenységet. Várhatóan néhány nagy munkára kell összpontosítani a kar erőit, de ez nem jelenti, hogy fel kellene adni a már kialakult egyéni és kisebb csoportok közötti nemzetközi és hazai szakmai kapcsolatokat, valamint az egyetemen belüli együttműködéseket.
Gazdasági környezet, gazdálkodási feladatok Az anyagi források megszerzéséért folyó verseny egyre élesebb lesz. A kar az utóbbi években sikert sikerre halmozott: egyrészt megalakult az önálló Informatikai Kar (2004), három nagy alapszakot sikerült akkreditálnunk és stabil hallgatói létszámmal működtetnünk (természetesen egyéb képzéseink is működnek), megalakult az Informatikai Tudományok Doktori Iskola (2008), új épületbe költöztünk (2011), ahol többségében korszerű eszközökkel dolgozunk, több kisebb és egy igen jelenős pályázatot nyertünk (2012). Ennyi gyors változás után a szakmai építkezés békés napjaira kellene számítanunk. A helyzet azonban az, hogy sikereink a hazai felsőoktatás extenzív fejlődésének utolsó szakaszához kapcsolódtak: az 1990 és 2005 közötti években jelentősen gyarapodott a felsőoktatási kapacitás és a hallgatói létszámok. A fejlődés ezen szakasza azonban hosszú időre lezárult: ennek egyik fő oka a kialakult mély demográfiai hullámvölgy, másik oka a gazdasági helyzet hazánkban és az EU-ban. Azt remélhetjük, hogy ennek ellenére a Debreceni Egyetem viszonylag stabilan fog működni és benne az Informatikai Kar helyzete is kielégítő lesz. De nem számíthatunk arra, hogy automatikusan megkapjuk a működésünkhöz szükséges anyagi forrást. Itt megjegyzendő, hogy a Debreceni Egyetem megkapta a kiemelt felsőoktatási intézményi minősítést és a kutatóegyetem minősítést is. Ez azonban jelentős extra feladatokat ró az intézményre (pl. kiemelkedő tudományos produktumok elérését), és az jelenleg számomra nem ismert, hogy ezek a feladatok és juttatások az Informatikai Kart hogyan érintik. Körülbelül az elkövetkezendő kettő év, amilyen távra az anyagi források meglétét jósolni lehet. Erre az időre a már bennlévő hallgatói létszám és a megnyert pályázatok biztosítják kar működését. Ennél tovább megbízható becslést nem lehet adni, nem látszik kiszámítható pálya.
Ami várható: a magyar felsőoktatásban a hallgatói létszám valamilyen mértékben, de tartósan csökkenni fog (hisz a beiskolázható évjáratok létszáma hosszú éveken keresztül csökkenni fog), a finanszírozás pedig nem alapulhat teljesen állami forrásra. A kar az alábbi kihívásokkal és feladatokkal fog szembenézni. Az egyetemen belül a megszokott költségvetési tárgyalások kemények lesznek. Itt hatékonyan kell érdekeinket képviselni, miközben a többi szereplő is általában „jogos” igényeiért harcol. Ebben a küzdelemben érhetünk el sikereket, de a költségvetési forrás várhatóan nem fedezi a kar működési költségeit. Az államilag finanszírozott helyekért is jelentős lobbi harc fog folyni az intézmények és a szakmák között is. Nem várható, hogy csupán államilag finanszírozott hallgatói létszámra támaszkodva hosszú távon meg tudunk élni. (Ismeretes, hogy teljes magyar felsőoktatást tekintve már ma is jelentős a költségtérítéses hallgatók aránya.) Az oktatásunk iránt fizetőképes keresletet kell találnunk. Tekintettel arra, hogy a régiónk az ország egyik legszegényebbike (bár Debrecen maga élhető város), tömeges érdeklődésre nem számíthatunk. Ezért tudatosítani kell a velünk kapcsolatban lévő cégekkel, hogy az ő támogatásukra is szükség lesz az oktatásban (ösztöndíjak, szponzori juttatások,…) különben elapad a szakember utánpótlás. Fel kell készülni, hogy az ipar igényeit közvetlenül kielégítő (pl. rövid futamidejű) képzéseket is nyújtsunk. Természetesen a hazai és külföldi diákok között is folytatni kell a kar propagálását. A kar vezetésének a TÁMOP 4.2.2.C pályázat és a Jövő Internet Kutatáskoordinációs Központ vezetésével együtt el kell érnie, hogy legyen a kar jelentős részére kiterjedő nyertes pályázat. A karon a belső elosztási módok tekintetében a korábbi évek mechanizmusát lenne célszerű alkalmazni. A feltételes mód arra utal, hogy működési költségekre várhatóan olyan szerény forrás lesz, amely csak a legszükségesebbeket fedezi. Tehát amely tevékenységek pályázati keretbe beilleszthetők, azokra fedezetet ott kell találni. Azaz a kar vezetésének és a pályázatok vezetésének a tervezéstől kezdve együtt kell működniük. Már ebben az évben is teljesen világossá vált, hogy az egyetem nevében elnyert pályázati források felhasználása nem lehet egy szűk csoport belügye (hiszen azokat nem magánszemélyként nyerték el). Kivételt képeznek természetesen az egyéni pályázatok és bizonyos céltámogatások (ösztöndíjak, utazási támogatások,…). Minden pályázatot be kell illeszteni a kar működésének rendszerébe. Felszínen kell tartani a kar jelenlegi épülete mellé elképzelt (és korábban már meg is tervezett) informatikai irodaházra vonatkozó igényt. Szervezési feladatok Nyugodt körülmények biztosítása az egyre intenzívebb munkához. A karon a szakmai munka jelentős részben tanszéki keretek között folyik. Ez általában jól működik, a kar vezetésének direkt módon nem kell beavatkoznia a tanszéki szakmai tevékenységbe. Fontos viszont a tanszékek közötti együttműködés elősegítése és az arányosság biztosítása. Ez alatt azt értem, hogy a tanszékek a feladatokból és a „javakból” is arányosan részesüljenek. A tanszéki struktúra megváltoztatását nem tervezem (a tanárképzés felfutásával alakulhat ki erre egy didaktikai csoport).
Még fontosabb feladat, hogy az oktatók/kutatók arányosan vállaljanak részt a feladatokból és részesüljenek az előnyökből. Mindenkinek részt kell venni mind az oktató, mind a kutató, mind az egyéb tevékenységekben. Erre az eddigi elveink rugalmas alkalmazásával mód nyílik. A fő gondot a kollégák leterheltsége okozza, a kar a kapacitásának felső határán működik. A másik probléma a kollégák (egy részének) lassú előrejutása. Mivel a kar létszámának növelése a költségvetési korlát miatt nem lehetséges, így az alábbi megoldást javaslom. Az oktatási terhelés mérséklése részben a meghirdetett kurzusok optimalizálásával érhető el (megfelelő csoportméret, azonos (és azonosnak tekinthető) tárgyak közös oktatása, …). Az oktatásba jelentős számban kell bevonni doktoranduszokat és demonstrátorokat. Ilyen módon lehetőség nyílik az óraterhelés csökkentésére. A kontaktórák tekintetében kialakult rendszert (tanársegédek és adjunktusok 12, docensek és professzorok 8 órát tartanak) a nagy pályázat teljesítése és a gyorsabb tudományos haladás érdekében rugalmasan kell alkalmazni. A jelentős kutatási-fejlesztési feladatot vállalók jelentős órakedvezményt kaphatnak. Erről azonban pontos írásbeli megállapodást kell kötnie az illető oktatónak, a tanszékvezetőnek és a dékánnak (a megállapodás pontos célt és garanciákat tartalmazzon). Az oktatás, a beiskolázás, a tehetséggondozás és a tanárképzés terén jelentős energiákat befektető és eredményes munkatársainkat is meg kell becsülnünk. Méltányos rendszert kell kialakítanunk. Kari szinten kell megállapodásra jutnunk, hogy a kutatás és oktatás milyen aránya elfogadható. Ebben alapvető korlát, hogy nincsen mód a teljes pályafutás alatt beosztott oktatónak maradni, legalább docenssé kell válni. Az oktatói terhelés egy másik formája az adminisztráció. Ha egy oktató/kutató kollégára rendszeresen jelentős szervezési, adminisztrációs feladatot bíznak, akkor a kutatásra fordítható ideje töredékére csökken, lassul az előmenetele. Az optimális az lenne, hogy a saját személyes oktatói-kutatói munkához tartózó adminisztráción túl az oktatókat más ne terhelje. Megvizsgálandó, hogy az oktatókra jutó adminisztrációs teher milyen nagy, és hogyan csökkenthető. Fenn kívánom tartani az oktatói teljesítményértékelést, de nyitott vagyok annak aktualizálására. A karon a bevált döntés előkészítő, döntéshozó, végrehajtó rendszert (Dékáni Tanács, bizottságok, Kari Tanács, Oktatói Értekezlet) továbbra is működtetni kívánom. A fontosabb döntések előkészítésébe a tanszékvezetőket bevonom. A döntések előkészítése során a véleményeket a lehető legteljesebb mértékben össze kívánom hangolni. Mivel a karon belül alapvető érdekazonosság áll fenn, így a legtöbb esetben konszenzust, vagy jelentős többségi vélemény kialakulását remélem. A Kari Tanács aktív szerepére számítok az optimális döntések meghozatalához. A döntések végrehajtásában azonban nagy fegyelmet várok el. Jelenleg a kar olyan mennyiségű feladattal néz szembe, hogy egy „kisiklás” behozhatatlan hátrányt okozna. Mindenképp fontos lenne, hogy a tanársegédek és adjunktusok véleményét a kar vezetése megismerje, javaslataikat beépítse. Hiszen a fiatalok tapasztalatai, világlátása más, mint a vezető oktatóké. Feltűnő volt, hogy az utóbbi időben az Oktatói Értekezleteken érdemi hozzászólás nem hangzott el. Tehát fórumot kívánok biztosítani a fiatal generáció javaslatainak.
Három dékánhelyettessel szándékozok dolgozni, a dékán és a három helyettes négy különböző tanszékről kerüljön ki. A dékánhelyettesek egy-egy területen jelentős önállósággal dolgozhatnak. A leköszönő dékánt fel kívánom kérni, hogy egy évre (lényegében a következő költségvetés elfogadásáig) dékáni tanácsadóként segítse a vezetést. A Dékáni Hivatal feladatát megfelelően látja el, lényeges átszervezést nem tervezek. A Dékáni Hivatalban minden poszt bizalmi jellegű (hiszen olyan adatokhoz férnek hozzá), a hivatal dolgozóitól a kar iránti lojalitás és professzionalizmus várható el. Az új kari honlap feltöltését be kell fejezni, a honlap a külvilág elsődleges tájékozódási lehetősége a karunkról. A kar önállósága olyan érték, amelyhez ragaszkodnunk kell. Ez biztosította a gyors fejlődésünket. Jelenleg az önállóságot semmi nem veszélyezteti, azonban a felsőoktatásban várhatók lényeges változások. A kar vezetésének ezeket a folyamatokat figyelnie és alkalmasan reagálnia kell. Az egyetemen belül kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekszek. Elsősorban az oktatás érdekében együtt kell működnünk a TTK-val, az MK-val, és a KTK-val. Az átoktatás gördülékeny, annak elszámolása pedig átlátható legyen. Megvizsgálandó a BTK-val való szorosabb együttműködés lehetősége az informatikusok német nyelvre oktatása terén. Az is természetes, hogy a kar érdekképviselete szempontjából szövetségesekre van szükség az egyetemen belül. Korábbi vezetői tapasztalataimra támaszkodva igyekszek a kart az egyetemen belül a lehető legjobb pozícióba hozni. A kar kialakult ipari kapcsolatait ápolni kell (NI, ITSH (kihelyezett tanszék), …). A szakmai napokat, cégek tájékoztatóit fenn kell tartani, de egyben össze kell kötni valamilyen támogatási formával. Végül, de nem utolsó sorban, fontosnak tartom a jó munkahelyi légkör megőrzését. Törekszek rá, hogy fölösleges feszültségek ne keletkezzenek, az esetleges feszültségek pedig gyorsan feloldódjanak, a viták ne váljanak személyes jellegűvé. Elvárom, hogy minden kolléga a lehető leggyorsabban tájékoztassa a vezetést, ha olyan jelenséget tapasztal, amely a karon nem kívánatos. Az oktatók és a hallgatók kapcsolatának egymás kölcsönös megbecsülésén kell alapulni. A számonkérésnek és az osztályozásnak tárgyilagosnak és méltányosnak kell lennie. A tanár-diák viszonyban óhatatlanul fellépő problémák igazságos rendezésén fogok fáradozni. A kialakult rendszernek megfelelően a diákokat érintő döntésekbe a kari HÖK-öt bevonom, mindkét fél érdekeit figyelembe vevő megoldásra törekszek. Az ajtóm nyitva fog állni mind a kar munkatársai, mind a hallgatók, mind a hallgatóság szervezeteinek vezetői előtt. Debrecen, 2013. március 2. Dr. Fazekas István egyetemi tanár
