I. Megszakítja-e az elbirtoklást a részarány–földtulajdonnak megfelelő föld kiadása, illetőleg az 1991. évi XXV. tv. alapján a termőföldnek a kárpótlásra jogosult részére árverés útján való értékesítése?
Az elbirtoklás az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonjog szerzés egyik módja. A törvényben – a Ptk. 121.§-ának (1) bekezdésében – meghatározott jogi tények megvalósulása esetén, a tulajdonjog megszerzését eredményezi annak ingatlannyilvántartásba való bejegyzése nélkül is. Az elbirtoklás következménye az, hogy az eredeti tulajdonos tulajdonjoga a maga egészében megsz nik, s ugyanakkor az elbirtoklással új tulajdonjog is keletkezik. Tehát az elbirtoklás jogi hatása az, hogy nemcsak jogcímet ad a tulajdonjog megszerzésére, hanem az elbirtoklás ténye tulajdonjogot létesít. Az elbirtoklás tárgya ingó és ingatlan dolog lehet. Ingatlan esetében elbirtokolni – a Ptk. 121.§ (4) bekezdésében foglalt kivételt l eltekintve – az ingatlannyilvántartásban önálló ingatlanként nyilvántartott dolgot vagy annak tulajdoni hányadát lehet. (PK 4. számú állásfoglalás) Mind a tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról rendelkez 1991. évi XXV. tv. (Kpt.) 13-28.§-ai, mind a szövetkezetekr l szóló 1992. évi I. tv. hatályba lépésér l és az átmeneti szabályokról rendelkez 1992. évi II. tv. (Ámt.) 13-27.§-ai a term földre vonatkozó sajátos szabályokról rendelkeznek, így az ingatlan-nyilvántartásban önálló ingatlanként nyilvántartott term föld lehet az elbirtoklás tárgya. Az el bbi törvények hatályba lépésekor az ingatlannyilvántartásról az 1972. évi 31. tvr., illet leg a végrehajtására kiadott 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet (Vhr.) rendelkezett. A tvr. 4.§-ának a) pontja szerint önálló ingatlanként kell nyilvántartani a föld felszínét részletenként (földrészlet), a Vhr. 2.§a (1) bekezdésének a) pontja szerint földrészletnek kell tekinteni a föld felszínével természetben összefügg állandó tereptárgyak (út, csatorna stb.), igazgatási, belterületi vagy zártkerti határ által meg nem szakított – területét, amelynek minden részére azonosak a tulajdoni, a kezelési vagy a termel szövetkezeti földhasználati viszonyok. A Kpt. 20.§-ának (1) bekezdése többek között kimondja, hogy a 15-19.§-ban kijelölt term földek árverés útján kerülnek a kárpótlásra jogosultak részére értékesítésre, míg a 22.§ (2) bekezdése szerint az árverés során elfogadott ajánlatok tev i gyakorolhatják vételi jogukat a szövetkezet 15-18.§-ban meghatározott term földjének általuk kiválasztott részletére. A földrendez és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. tv. (Fbt.) pedig a részarány- földtulajdonnak megfelel föld kiadásáról rendelkezik az 5.§-ában, melynek (3) bekezdése szerint a tulajdonos a kérelemben megjelölheti, hogy a szövetkezet gazdálkodási területén melyik településen és a településen belül a magánszemélyek részarányföldtulajdonának kielégítésre alkalmas földalapok közül melyikb l és melyik földrészlet terhére kéri földkiadási kérelme teljesítését. Az 5.§ (1) bekezdése szerinti
2 részarány földtulajdonos kérelmére induló eljárásban a szövetkezetnek – ugyanezen § (4) bekezdése szerint – igazolnia kell, hogy a részarány-földtulajdonost milyen jogcímen, hány Ak érték föld illeti meg. Mindezekb l megállapítható, hogy sem a kárpótlási árverésen vételi jogot szerz személynek e joga, sem a részarány-tulajdonnak megfelel föld kiadása ekkor még nem egy konkrét, az ingatlan-nyilvántartásban már önálló ingatlanként nyilvántartott földrészletre vonatkozik. Az elbirtoklás bekövetkeztével az eredeti tulajdonos tulajdonjoga a maga egészében megsz nik, ebb l következ en elbirtokolni csak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonossal szemben lehet (kivéve azt az esetet, ha a törvényes örökös ingatlan-nyilvántartáson kívül szerzett tulajdonjoga még nincs az ingatlannyilvántartásba bejegyezve). A kárpótlás term földben történ biztosítása érdekében a szövetkezetnek a tulajdonában, illetve használatában álló term föld területet kellett kijelölnie. A termel szövetkezet tulajdoni lapján tulajdonosként a termel szövetkezet van bejegyezve (Vhr. 48.§, Vhr. 6.§ (2) bekezdés a) pont) a földhasználati jog alapján használt term földek pedig termel szövetkezetenként egy törzslapon voltak nyilvántartva, ezentúl a törzslapon nyilvántartott ingatlanok tulajdonosait az ket megillet tulajdoni hányaddal együtt a tulajdonosonként vezetett termel szövetkezeti különlapok tartalmazták (Vhr. 49.§ (1)-(2) bekezdés). A Vhr. 51.§-a szerint a termel szövetkezeti különlap els része tartalmazza a tulajdonos által a termel szövetkezet használatába adott földek községenként, fekvés és m velési ág szerint összesített területét, valamint ezek kataszteri tiszta jövedelmét. E § (2) bekezdése szerint a termel szövetkezeti különlap második részre tartalmazza a termel szövetkezet használatába adott földek tulajdonosát. A fentiek alapján egyértelm , hogy a termel szövetkezet tulajdonában álló földterületre a termel szövetkezet volt tulajdonosként bejegyezve. Míg a szövetkezet közös használatában álló földek – melyek mind a kárpótlási, mind a részarány-földtulajdon kiadása iránti eljárásban – a földalapképzési kötelezettség alá estek, nem voltak az ingatlan-nyilvántartásról szóló tvr. és annak végrehajtási rendeletének rendelkezései szerinti földrészletek, és az arra bejegyezhet jogok tekintetében önálló ingatlanok. A termel szövetkezeti különlap ugyanis a már hivatkozottak szerint nem a konkrét helyrajzi számú ingatlanra bejegyzetten tartalmazta a tulajdonos tulajdonjogát, csupán a tulajdonjoga a fekvés és m velési ág szerinti összesített terület, valamint az ezek kateszteri tiszta jövedelmére terjed ki. A részarány földtulajdonnak megfelel föld kiadása, illetve helyének meghatározása és a kárpótlási árverésen vételi jog szerzése nem jelentette azt, hogy ezekkel egy id ben az érintett földrészletek kimérése továbbá arra a tulajdonjogok bejegyzése is megtörtént. Ebb l következ en az elbirtoklásnak sem az a feltétele, hogy egy adott az ingatlannyilvántartásba földrészletként bejegyzett területre történhet, sem az, hogy a bejegyzett tulajdonossal szemben történhet, nem valósult meg a részarány földkiadásáról rendelkez határozat joger re emelkedésével, illetve a kárpótlási árverés megtartásával.
3 Az elbirtoklás megszakadásának az eseteit az 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 124.§-ának (1) bekezdése, az 1960. május 1. napi hatályba lépését l kezd d en jelen id pontig azonosan szabályozza. Eszerint az elbirtoklás megszakad, ha a) a tulajdonos a birtokost a dolog kiadására írásban felszólítja vagy eziránt bírósághoz fodrul, b) a tulajdonos a dologgal rendelkezik (112.§), c) a birtokos a birtokot akaratán kívül elveszti és azt egy éven belül nem szerzi vissza, illet leg egy éven belül nem kéri a bíróságnál, hogy a dolog újabb birtokosa a dolgot adja vissza. A részarány-földtulajdon kiadása, illet leg kárpótlási árverésen szerzett földtulajdon elbirtoklásának megszakadása szempontjából nyilvánvalóan csupán a Ptk. 124.§ (1) bekezdés b) pontja, azaz az annak vizsgálata jöhet szóba, hogy a tulajdonos a dologgal rendelkezik. A Ptk. 112.§ (1) bekezdése szerinti rendelkezési jog ingatlan esetében annak birtoka, használata vagy haszonszedési joga másnak való átengedését, biztosítékul adását vagy más módon való megterhelését, illet leg a tulajdonjog másra való átruházását jelenti. A kárpótlási árverésen vételi jog szerzés, illet leg a részarány-földtulajdon kiadása nem a tulajdonos rendelkezésén alapul, azaz nem a bejegyzett tulajdonos ruházza át a tulajdonjogát az árverez re, illet leg a részarány tulajdonosra. Az árverez tulajdonszerzése törvényen alapul. A Kpt. 1.§-ához f zött indokolása szerint a törvény a különböz történelmi korszakokban – más ideológiai, politikai elveken alapuló és a gyakorlatban is különböz módon keletkezett sérelmekért fennálló kártalanítási kötelezettségeket – a hosszú id elteltével kialakult helyzet, a visszafordíthatatlan változások figyelembe vételével – „megújítva, egységes elveket alkalmazva új jogcímen, új terjedelembe és új feltételekkel (novatio)” teljesíti. Az Alkotmánybíróság a 15/1993. (III. 12.) AB határozatának indokolásában kifejtette, hogy a volt tulajdonosoknak tehát nincsenek tulajdoni igényeik; a Kpt. nem tulajdoni igényeket elégít ki. A tulajdonelvonás miatti kártérítés és kártalanítási igények tekintetében sem az eredeti jogalapokon jár a kárpótlás. A kárpótlási törvénnyel érintett jogviszonyokban kizárt a régi jogalapokra hivatkozás; a törvényhozást terhel kötelezettségek megújítása révén a kárpótlási törvény közös, és eredeti (új) jogalapként szolgál a jogi kötelezettségen alapuló, valamint a törvény által korábbi kötelezettség fennállása nélkül adott kárpótlási igényeknek. Az új tulajdoni rend megteremtése során, annak alapján alkotott új jogcímen, új tulajdonosok eredeti tulajdonszerzése következik be. A kifejtettek alapján sem a kárpótlási árverésen meghatározott földrészletre megszerzett vételi jog, sem a részarány-földtulajdon kiadása nem a tulajdonos rendelkezésén alapul, ezért az elbirtoklást nem szakítja meg. Miután nem a tulajdonos rendelkezése alapján történik a kárpótlási árverésen a term föld megszerzése, ez az elbirtoklást nem szakítja meg. Azonban az elbirtokló az ingatlan-nyilvántartáson kívüli elbirtoklás címén való tulajdonjog szerzésére nem
4 hivatkozhat alappal az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett kárpótlási árverez vel szemben a Ptk. 121.§-ának (5) bekezdéséb l következ en. A Ptk. 121.§-ának (5) bekezdése szerint, ha az elbirtokló a tulajdonjogát az ingatlannyilvántartásba nem jegyezteti be, tulajdonszerzésre nem hivatkozhat azzal szemben, aki az ingatlanon az ingatlan-nyilvántartásban bízva ellenérték fejében jogot szerzett. Nem kétséges, hogy az árverésen vételi jogot szerz árverez ellenérték fejében szerzett, hiszen a Kpt. 5.§-ának (2) bekezdése alapján a kárpótlási jegy bemutatóra szóló, átruházható, a kárpótlás összegének megfelel , az állammal szemben fennálló követelést névértékben megtestesít értékpapír. Ugyanezen törvény 21.§ának (1) bekezdése szerint a kárpótlásra jogosult az árverésen az t megillet kárpótlási jegyekkel vehet részt. Ekként foglalt állást a Legfels bb Bíróság is az EBH 1999.109. szám alatt közzétett döntésében, mely szerint a kárpótlási árverésen szerzett term föld tekintetében, mint törvényen alapuló tulajdonszerzéssel szemben – ami egyben visszterhes szerzésnek min sül – az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett elbirtokláson alapuló jogszerzésre eredménnyel hivatkozni nem lehet. A határozat indokolása szerint a Kpt. és az Ámt. rendelkezéseinek egybevetéséb l az állapítható meg, hogy az egyes mez gazdasági földterületeknek a különböz földalapokba történ sorolása igazgatási úton az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalnál volt jogorvoslati kérelemmel támadható, illetve a hivatal joger s határozatának a bírósági felülvizsgálatát lehetett kérni, a határid k megfelel betartása mellett. Az a földalap, melyet különböz , jogszabályban meghatározott igények kielégítése érdekében ki kellett alakítani a törvény szóhasználatának megfelel elkülönítést követ en függetlenedett azoknak a földrészleteknek a korábbi jogi helyzetét l, amelyek a joger sen lezárt közigazgatási eljárás eredményeként a földalapba kerültek. Ez egy olyan sajátos jogi helyzetet eredményezett, hogy az ilyen földalapból jogszer en megkapott földterület vonatkozásában a föld korábbi tulajdoni helyzete már nem vizsgálható. A részarány-földtulajdonnak megfelel föld kiadása, illet leg a részarányföldtulajdon helyének meghatározása (utóbbira az esetben került sor, ha a részarány tulajdonos határid ben nem kérte a részarány földtulajdonának kiadását), ugyan mint nem a tulajdonos rendelkezése a Ptk. 124.§ (1) bekezdésében foglalt okok hiányában nem szakítja az elbirtoklást. Azonban a földtulajdonos ez esetben a Ptk. 120.§-ának (1) bekezdése szerinti hatósági határozattal szerzi meg a tulajdonát, mely eredeti tulajdonszerzés. Az eredeti tulajdonszerzés esetében pedig a megszerzett tulajdonjog újonnan keletkezik úgy, hogy a korábbi tulajdonjog és a tulajdont korábban terhel jogok megsz nnek, azonban a Ptk. 120.§-ának (1) bekezdésében meghatározott további feltétel az, hogy a jogszerz jóhiszem legyen. A Legfels bb Bíróság több eseti döntésében, így az EBH 2005.1302. szám alatt közzétettben, illet leg a Pfv.I.22.147/2003/7., Pfv.I.20.904/2008/6. számú döntéseiben kifejtette azt, hogy a földkiadó bizottság határozata hatósági határozatnak min sül. A hatósági határozattal történ eredeti, tehát a korábbi tulajdonostól független tulajdonszerzés, azonban csak akkor következik be, ha a szerz jóhiszem volt. A hatósági határozattal történ tulajdonszerzés a határozat joger re emelkedésével következik be, függetlenül attól, hogy a jogszerz tulajdonjogát a földhivatal az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte-e. Az el bbiekb l
5 pedig az is következik, hogy bár az elbirtoklást a részarány-kiadás nem szakítja meg, azonban a jóhiszem jogszerz részarány-tulajdonossal szemben eredménnyel elbirtoklásra hivatkozni nem lehet. A kollégium állásfoglalását kérem a következő kérdésekben: 1.) nem a tulajdonos dologgal való rendelkezése, ezért nem szakítja az elbirtoklást a részarány-földtulajdonnak megfelelő föld kiadása és a kárpótlási árverésen termőföldre szerzett vételi jog. A kárpótlási árverésen alapuló termőföld tulajdonjogának a megszerzése azonban értékpapírral, tehát ellenérték fejében történt jogszerzés, ezért az árverezővel szemben az elbirtokló az árverésig bekövetkezett elbirtoklás jogcímén való tulajdonszerzésére a Ptk. 121.§-ának (5) bekezdéséből következően eredménnyel nem hivatkozhat. A részarány-földtulajdon kiadása hatósági határozaton alapuló jogszerzés, azaz eredeti tulajdonszerzési mód, így az ilyen módon szerzővel szemben elbirtoklásra hivatkozni eredménnyel a Ptk. 120.§-ának (1) bekezdéséből következően csak abban az esetben lehet, ha rosszhiszeműen szerezte meg hatósági határozattal a részarány földtulajdonát. 2.) A termőföld részarány tulajdonának kiadása megszakítja az elévülést, mert az 1993. évi II. tv. 5.§-ának (1) bekezdése alapján a földkiadási eljárás a részarány földtulajdonos kérelmére indul, mely a tulajdonos dologgal való rendelkezésének minősül, azért mert a tulajdonának birtokba adását kéri. Debrecen, 2011. november 19. napján Dr. Tardiné dr. Szabó Piroska kollégiumvezet
6 II. Tulajdoni igény perben való érvényesítése azon részarány tulajdonokkal szemben, amelyekre termelőszövetkezeti földhasználati jog van bejegyezve, a részarány kiadási eljárás nem fejeződött be és a szövetkezet felszámolási vagy végelszámolási eljárás eredményeként jogutód nélkül megszűnt. Az ingatlanra vonatkozó tulajdoni igényt annak ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosával szemben kell érvényesíteni, és az igénnyel kapcsolatban érdekelt személyeknek – így a földhasználati jog jogosultjának is - perben kell állnia, tehát az ingatlan tulajdoni lapjára bejegyzett valamennyi jogosult perben állása kötelez (Pp. 51.§ a) pontja). Amennyiben a tulajdoni igényt érvényesít felperes felhívásra a kényszer pertársaság valamennyi tagját nem vonja perbe, a keresetlevelét a bíróságnak a Pp. 130.§ (1) bekezdés j) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kell utasítania. A jelenleg már hatályon kívül helyezett, de a kárpótlási törvény, az átmeneti törvény és a földkiadó bizottságról szóló törvény hatályba lépésekor még hatályban lév a földr l szóló 1987. évi I. tv. (Ftv.) 28.§-ának (1) bekezdése szerint a mez gazdasági szövetkezeti tagot a külön jogszabály szerint földbeviteli kötelezettség terheli. A bevitt föld a szövetkezet közös használatába kerül, tulajdona azonban – a mértékének és fekvésének megfelel részarányaként – fennmarad. Az ingatlan-nyilvántartásról 1999. december 31. napjáig az 1972. évi 31. tvr. (Inytvr.) és az ennek végrehajtására kiadott 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet (Vhr.) rendelkezett. Az Inytvr. 6.§-a (1) bekezdésének b) pontja szerint az ingatlan-nyilvántartásba a termel szövetkezeti földhasználati jog bejegyezhet a Vhr. 7.§ (1) bekezdése szerint a tulajdoni lap II. része tartalmazza többek között a tulajdonjogot és a termel szövetkezeti földhasználati jogot. A Vhr. 12.§-ának (2) bekezdése szerint a termel szövetkezeti földhasználati jog jogosultjaként a termel szövetkezetet kell bejegyezni. A Vhr. 49-ának (1) és (2) bekezdése alapján azokat az ingatlanokat, amelyek termel szövetkezeti földhasználati jog alapján vannak a termel szövetkezet használatában, termel szövetkezetként egy törzslapon kell nyilvántartani. A termel szövetkezeti törzslapon nyilvántartott ingatlan tulajdonosait - az ket megillet tulajdoni hányaddal együtt – a tulajdonosonként vezetett különlapok (termel szövetkezeti különlap) tartalmazzák. A Vhr. 51.§-ának (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a termel szövetkezeti különlap I. része a II. részben feltüntetett tulajdonos által a termel szövetkezet használatába adott földek fekvési és m velési ág szerinti összesített területét, valamint ezek kataszteri tiszta jövedelmét tartalmazzák. A 2000. január 1. napjától hatályos az ingatlan-nyilvántartásról rendelkez 1997. évi CXLI. tv. (Inytv.) 16.§-ának c) pontja szerint az ingatlan-nyilvántartásba a megállapodáson és bírósági határozaton alapuló földhasználati jog jegyezhet be,
7 melyet az Inytv. végrehajtásáról rendelkez 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet 4.§ (1) bekezdésének a) pontja szerint a tulajdoni lap III. része tartalmaz. A szövetkezetekr l szóló 1992. évi I. tv. hatályba lépésér l és az átmeneti szabályokról rendelkez 1992. évi II. tv. (Ámtv.) 13.§-ának (3) bekezdése szerint a mez gazdasági szövetkezetnek el kellett különítenie külön földalapba a kárpótlási földalap mellett a részarány földtulajdonosok (tagok) a velük azonos jogállású személyek és a kívülállók tulajdonában lév földet. A földrendez és földkiadó bizottságokról rendelkez 1993. évi II. tv. (Fbtv.) 5.§ának (1) bekezdése alapján a részarány-földtulajdonos a részarány földtulajdonának megfelel föld kiadását kérhette, az e törvényben meghatározott szigorú jogveszt határid alatt és eljárási rend mellett. Külön földalapot kellett kijelölnie a szövetkezetnek az 1991. évi XXV. tv. (Kpt.) alapján a kárpótlásra jogosultak részére. A kárpótlási törvény hatálya alá tartozó körben a kárrendezési hivatal, míg a részarány term földtulajdon kiadása iránti ügyekben a földkiadó bizottság, illet leg - annak a törvényben meghatározott okok fennállása miatti megszüntetése esetén - a mez gazdasági igazgatási szerv jár el, melyre vonatkozó szabályokat az 1993. évi II. tv. határozza meg. Mindhárom törvényt (Kpt., Ámtv., Fbtv.) a majdnem két évtizeddel ezel tti hatályba lépésük óta többször módosították. Így a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. tv. (Naftv.) 46.§-a módosította az Ámtv. 25.§ (6) bekezdését és 25/A.§-át. A módosított 25.§ (6) bekezdése szerint – amennyiben a szövetkezet a Kpt. szerinti árverés lebonyolítása után a megmaradó szövetkezeti tulajdonú földet nem adja a tagok, illetve az alkalmazottak tulajdonába a földkiadás befejezését követ 60 napon belül, akkor a maradvány földek a Magyar Állam tulajdonába és a Nemzeti Földalapba kerülnek. A 25/A.§ (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy ha a részarány-földkiadási eljárás lezárását követ en a jogutód nélkül megsz nt, illetve felszámolás, végelszámolás alatt álló szövetkezet javára bejegyzett szövetkezeti földhasználati jog alatt álló földrészlet (maradványterület) szerepel az ingatlan-nyilvántartásban, a maradványterületet a mez gazdasági igazgatási szerv határozattal a Magyar Állam tulajdonába adja. A maradványterület a Nemzeti Földalapba kerül. A fenti jogszabályi rendelkezések alapján tehát csak a már befejezett kárpótlási árverés után megmaradó szövetkezeti tulajdonú föld, illetve a befejezett részaránykiadási eljárást követ en megmaradó olyan földrészlet kerül az állam tulajdonába, amelyen a szövetkezet földhasználati joga van bejegyezve. Ebb l következ en abban az esetben, ha a részarány kiadási eljárás még nem fejez dött be, és a szövetkezet jogutód nélkül megsz nt, a részarány földalap jogi sorsa rendezetlen. A részarány földalap ugyanis nem tartozik a cs d, felszámolási eljárás körébe sem. A cs deljárásról és a felszámolási eljárásról rendelkez 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 4.§ (3) bekezdésének c) pontja alapján nem tartozik a gazdálkodó szervezet vagyonába a kárpótlás céljára elkülönített term föld és a külön törvényben
8 meghatározott földalap és a kárpótlási árverésre kijelöléssel nem érintett, illet leg a kárpótlási árverésb l visszamaradt földterület. A törvény e szakaszához f zött miniszteri indokolása szerint e vagyoni körr l más törvények már rendelkeztek, azok tulajdonjogát lényegében már „odaígérték”, csak technikai okok és a lebonyolítás hosszadalmassága következtében vannak még az adós birtokában, de azokról valójában sajátjaként már szintén nem rendelkezhet. A kérdés tehát az, hogy a jogutód nélkül megsz nt szövetkezet ingatlannyilvántartásba bejegyzett földhasználati joga annak érdekében, hogy a jogképesség nélküli de a bejegyzés miatt szükségszer pertárs hiánya – ne akadályozza az ingatlanra vonatkozó tulajdoni igény érvényesítését. Az Ámtv. 14.§-ának (1) bekezdése szerint a szövetkezet földhasználati joga a részarány-földtulajdon helyének meghatározása esetén a kijelöléssel sz nik meg. Adott esetben ez nem történt meg. A szövetkezet jogképessége a joger s megsz ntetéssel megsz nik, így jogai (pl.: földhasználati jog) és kötelezettségei sem lehetnek. Megoldás lehet az, hogy a cégbíróság jogutód nélküli megszüntetést elrendel végzését olyan közokiratnak tekinthetnénk, amely alapján az ingatlan-nyilvántartásból a földhasználati jog az Inytv. 29.§-a alapján törölhet , annak ellenére, hogy törlési engedélyt már a megsz nt szövetkezet nyilvánvalóan nem tud adni. Amennyiben az el bbi megoldás nem lehetséges, szóba jöhet a vagyonrendezési eljárás lefolytatása. Azonban a bírósági cégeljárásról rendelkez 2006. évi V. tv. (Ctv.) 19.§-ának (1) bekezdése a cég jogutód nélküli törlését követ en lefolytatható vagyonrendezési eljárást csak a volt cég tulajdonára vonatkozóan engedi lefolytatni. E §-hoz f zött törvényi indokolás szerint a törvény kifejezetten a cég tulajdonában álló vagyontárgy el kerülése esetében ad lehet séget erre az eljárásra, a törölt cég valamely fennálló jogos követelése sem ad tehát okot az eljárás megindítására. Ezen indokolásból következ en vagyonrendezési eljárás arra vonatkozóan, hogy jogutód nélkül megsz n szövetkezet javára bejegyzett földhasználati jogról való rendelkezés történjen, nem folytatható le. Ezt a rendelkezést töri át a bírói gyakorlat a (BDT.2009.2030.; 2006.187.; 2007.120.), illet leg a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 7.Kpk.30.296/2009/3. számú végzése, melyek szerint a vagyon szélesebb kör fogalom, mint a tulajdon; a vagyon aktív oldalához tartozik mindaz, ami tulajdonjog tárgya lehet, ezen túlmen en a vagyoni érték jogok és követelések is. A földhasználati jog pedig egyértelm en vagyoni érték jog. Így a vagyonrendezési eljárás elrendelése eredményeként ki lehetne mondani, hogy a megsz nt szövetkezetnek a földhasználati joga is megsz nt, s ezen bírósági határozat alapján az ingatlannyilvántartásból törölni lehetne, illet leg az ingatlanügyi hatóságnak az Inytv. 30.§-a alapján függetlenül attól, hogy a határozat nem ítélet hanem végzés törölni kellene a földhasználati jogot. S amennyiben a per tárgyát képez földrészletre a bejegyzett tulajdonos megállapítható (bár a részarány földkiadási eljárás hiányában az is
9 kétséges lehet) kényszer pertárs - a földhasználati jog jogosultja – hiányában a per érdemben tárgyalható lenne. Amennyiben a vagyonrendezési eljárás még sem folytatható le az el bbiekben kifejtett érvelés ellenére sem, az is megoldás lehetne, hogy kifejezetten törvény mondaná ki azt, hogy termel szövetkezeti földhasználati jog akkor is megsz nik a részarány tulajdonban álló földön, ha a kiadás még nem történt meg joger sen, azonban a jogosult jogutód nélkül megsz nt. S ennek alapján a földhivatalnak az el bbi törvényi rendelkezés erejénél fogva azt törölnie kellene. Ugyanis egyrészt jelenleg az ingatlan-nyilvántartási törvény szerint az ingatlan-nyilvántartásba már csak megállapodáson, illet leg a bírói határozaton alapuló földhasználati jog jegyezhet be (Inytv. 16.§). A jelenlegi jogi szabályozás mellett, s amennyiben határozott álláspont az, hogy a vagyonrendezési eljárás a szövetkezeti földhasználati jog megsz nésének megállapítására nem folytatható le – csupán az alábbi két megoldás lehetséges: a) amennyiben a szövetkezet jogutód nélkül megsz nt, de a részarányföldtulajdon kiadása iránti eljárás folyamatban van, a tulajdoni igény iránti per tárgyalását a Pp. 152.§-ának (1) bekezdése alapján fel kell függeszteni. b) Amennyiben földkiadási eljárás nincs folyamatban, a tulajdoni igény iránti perben benyújtott keresetlevelet a jogutód nélkül megsz nt szövetkezet jogképességének hiányában a Pp. 130.§ (1) bekezdés g) pontja alapján el kell utasítani. Debrecen, 2011. november 23. Dr. Tardiné dr. Szabó Piroska Kollégiumvezet
10 III. Közös tulajdon megszüntetése iránti perben a felperes által a keresetlevélben megjelölt forgalmi érték és a bizonyítás eredményeként megállapítható forgalmi érték eltérésének hatása a lerovandó illeték összegszerűségére A pertárgy érték számításának az 1952. évi III. tv. (Pp.) 24.§-ának (1) bekezdésében meghatározott általános szabálya alól a Pp. 24.§-ának (2) bekezdése kivételeket állapít meg. Így a dologi jogi perekben a Pp. 24.§-a (2) bekezdésének e) pontja szerint nem a keresettel érvényesített követelés a per tárgyának értéke, hanem a vitás dolog(rész), illet leg dologi jog értéke. A közös tulajdon megszüntetése iránti per – nem vitathatóan – dologi jogi per, melynek pertárgy értékére vonatkozóan a Legfels bb Bíróság 1/2008. (V. 19.) PK véleményének VIII. f) pontja tartalmaz rendelkezéseket a vitás dolog(rész) értékének a meghatározására. A PK vélemény f szabálya szerint a pertárgy értéke a felperes tulajdoni hányadának az értéke, kivéve ha a természetbeni megosztás útján történ megszüntetés iránti perben a felperes a tulajdoni hányada értékénél nagyobb érték dologrészt igényel, akkor ezen nagyobb érték dologrész értéke a pertárgy értéke. Ezentúl ha a felperes a közös tulajdon megszüntetési módjaként a tulajdonostársai tulajdoni hányadának a megváltását igényli, az esetben a per tárgyának értéke a felperes tulajdonába adni kért dologrész értéke, illet leg közös tulajdonnak társasházzá alakítása esetén pedig a pertárgy értéke a felperes által a tulajdonába adni kért lakás értéke. Maga a Pp. arra vonatkozóan nem tartalmaz külön rendelkezést, hogy a lerovandó illeték szempontjából a per tárgyának mely id pontbani értéke veend figyelembe – szemben a Pp. 27.§-ának (1) bekezdésében foglalt azon rendelkezéssel, hogy a per tárgyának értékére a hatáskör megállapításánál a keresetlevél beadásának az id pontja az irányadó. Azonban az 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 39.§-ának (1) bekezdése többek között akként rendelkezik, hogy a polgári peres és nemperes eljárásban az illeték alapja az eljárás tárgyának az eljárás megindításakor fennálló értéke. Ezt az értéket a Pp. 26.§-a szerint a felperesnek kell megjelölnie; ha ez az érték a köztudomással vagy a bíróság hivatalos tudomásával ellenkezik, vagy egyébként valószín tlen, úgyszintén ha azt az alperes vitássá teszi, a per tárgyának értékét a bíróság határozza meg. A felperesnek tehát a keresetlevélen le kell rónia az igényelt megszüntetési mód szerinti az 1/2008. (V. 19.) PK vélemény VIII. f) pontjában meghatározottaknak megfelel en a vitás dologrész értéke utáni az Itv. 41.§ (1) bekezdésének a) pontja szerinti 6 %-os mérték illetéket. Amennyiben a kereseti kérelemben foglalt érték mellett a peres felek egyezséget egyezséget jóváhagyó végzésben, illet rendelkez ítéletben a keresetlevélben
megsz ntetési módon és az abban foglalt kötnek, vagy a bírság hoz ítéletet, az leg a közös tulajdon megszüntetésér l megjelölt pertárgy érték alapján kell a
11 bíróságnak rendelkeznie a PK vélemény perköltségre vonatkozó rendelkezései szerint a lerótt vagy feljegyzett illeték viselésér l is. A közös tulajdon megszüntetése iránti perek jelent s részében azonban a peres felek nem azonos nyilatkozatot tesznek a megszüntetési módra, illet leg az ingatlan forgalmi értékére vonatkozóan. Ezért a bíróság a Pp. 3.§-ának (3) bekezdése és 164.§ (1) bekezdése megfelel alkalmazásával az ingatlan forgalmi értékének meghatározására szakért i véleményt szerez be. Amennyiben a szakért i véleményben meghatározott forgalmi érték magasabb mint a felperes által a keresetlevélben megjelölt forgalmi érték - és a szakért i vélemény nem szenved a Pp. 182.§ (3) bekezdésében meghatározott hiányosságokban -, a bíróságnak a tulajdonközösség megszüntetésekor ezt az értéket kell alapul vennie – kivéve azt az aligha el forduló esetet, ha például a felperes a saját tulajdoni hányadának a megváltására a keresetlevélben megjelölt alacsonyabb forgalmi értéken kéri kötelezni a tulajdonostársát kifejezett nyilatkozattal -. Következik ez egyrészt abból, hogy a tulajdonközösség a bíróság ítéletével vagy a peres felek egyezségének jóváhagyásakor annak id pontjában sz nik meg, tehát a megszüntetéskori forgalmi értéken kell a dologrész értéket meghatározni. A megválaszolásra váró kérdés az volt, hogy abban az esetben, ha a szakért i vélemény az ingatlan forgalmi értékét a felperes keresetlevelében el adottnál magasabb összegben határozza meg, és így az 1/2008. PK vélemény szerint számított, vitatott dologrész, azaz a pertárgy érték magasabb, fel kell-e hívni a felperest az illetékkülönbözet lerovására, vagy elegend az ítéletben rendelkezni a magasabb összeg pertárgy érték alapján a lerótt és magasabb pertárgy érték alapján felmerül különbözeti illeték viselésér l. Az Itv. 41.§-ának (2) bekezdése többek között akként rendelkezik, hogyha az eljárás tárgyának értéke a fél nyilatkozata alapján emelkedik, a változtatást tartalmazó iraton le kell róni, illetve fel kell jegyezni azt az illetékkülönbözetet, amelyet az eljárás megindításakor fizetett, illetve figyelembe vett, és a magasabb érték alapulvételével kiszámítható illeték között mutatkozik. A már fentiekben kifejtettek szerint miután a tulajdonközösség megszüntetésénél az ingatlan megszüntetéskori forgalmi értékét kell figyelembe venni, és a már idézett Pp. 26.§-a szerint a per tárgyának értékét a bíróság is meghatározhatja az illetékfizetési kötelezettség szempontjából, ha szakért i véleményben meghatározott dologrész értékét kell figyelembe venni, ezért az Itv. 41.§ (2) bekezdése alapján – függetlenül attól, hogy a felperes értékre vonatkozó nyilatkozata sem nem keresetváltoztatás, sem nem kereset-kiterjesztés, sem nem kereset-felemelés – fel kell hívni a módosított nyilatkozata szerinti összeg és a keresetlevelében el terjesztett közötti különbözet után járó illeték lerovására. Más szempontból megvizsgálva a kérdést megállapítható, hogy a tulajdonközösség megszüntetése iránti perek tartama általában nem rövid, s miután a mindenkori forgalmi érték alapján kell a tulajdonközösség megsz ntetésér l rendelkezni, gyakran el fordul, hogy az id múlására tekintettel újabb szakért i véleményt kell beszerezni a forgalmi értékre. Ennek folytán a forgalmi érték a per során a forgalmi viszonyok okából többször változhat. Ezért álláspontom szerint függetlenül attól,
12 hogy a kés bb beszerzett szakért i vélemény, vagy egyáltalán a szakért i vélemény magasabb forgalmi értéket állapít meg a felperes által megjelöltnél, nem kell felhívni a felperest az illetékkülönbözet lerovására, hanem elegend az, hogy a már fentiekben kifejtettek szerinti magasabb forgalmi érték alapján kiszámított pertárgy érték figyelembe vételével rendelkezik a bíróság az ítéletében, vagy az egyezséget jóváhagyó végzésében az illeték viselésér l. Ennek megfelel okfejtést tartalmaz a Pp. Nagykommentárnak (CD CompLex Jogtár) a Pp. 26.§-ához f zött indokolása, mely szerint ha az eljárás befejezéséhez közeled ügyben merül fel a pertárgy érték meghatározásának szükségessége, a bíróság érdemi döntésében is kifejtheti ezzel kapcsolatos álláspontját. Mindezek alapján kérdésekben:
a
Kollégium
állásfoglalását
kérem
a
következő
1.) Közös tulajdon megszüntetése iránti perekben a pertárgy érték – az 1/2008. (V. 19.) PK vélemény VIII. pont f) pontja szerint számítottan – az ítélkezés alapjául szolgáló szakértői véleményben meghatározott forgalmi érték alapján számított érték. 2.) A közös tulajdon megszüntetése iránti perekben a per tárgyának értéke - az 1/2008. (V. 19.) PK vélemény szerint számított módon – a dolog(rész)nek a szakértői véleményben meghatározott a keresetlevél beadásakori forgalmi értéke. Szakértői vélemény hiányában a keresetlevélben meghatározott forgalmi érték alapján számított dologrész értéke. 3.) Közös tulajdon megszüntetése iránti perben a felperest, amennyiben a beszerzett ingatlanforgalmi szakértői véleményben meghatározott magasabb forgalmi értékre módosítja az igényét, minden esetben fel kell hívni az Itv. 41.§-ának (2) bekezdése szerint a már lerótt és a magasabb érték alapján számítandó illetékkülönbözet lerovására. 4.) Közös tulajdon megszüntetése iránti perben, amennyiben a felperes az általa a keresetlevélben előadottnál magasabb a szakértői véleményben meghatározott forgalmi érték alapján igényli a tulajdonközösség megszüntetését, elegendő ennek az illetékjogi következményeiről az ítéletben, illetve az egyezséget jóváhagyó végzésben rendelkezni. D e b r e c e n, 2011. november 22. napján Dr. Tardiné dr. Szabó Piroska Kollégiumvezet
13 IV. A bíróság eljárása abban az esetben, ha a fizetési meghagyásos eljárást követő pert a Pp. 318. § (1) bekezdése alapján megszünteti, a felperes azon indokolással benyújtott igazolási kérelmét, hogy az illetéklerovást, valamint a részletes tényállításait és bizonyítékait tartalmazó beadványt határidőben másik bíróságnál terjesztette elő elutasítja és ezt követően érkezik meg a felperes hivatkozása szerinti bíróságtól áttételt elrendelő végzéssel a 2009. évi L. törvény 37. §-a (3) bekezdésében foglaltak szerinti hiánymentes határidőben benyújtott beadvány. A fizetési meghagyásos eljárásról rendelkez 2009. évi L. törvény (Fmhtv.) 20. §ának (5) bekezdése szerint a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemben megjelölhet perré alakulás esetére a perben illetékes bíróság azokkal az adatokkal együtt, amelyekb l a bíróság hatásköre és illetékessége megállapítható. Az Fmhtv. 38. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a közjegyz az ellentmondásról szóló értesítésnek a jogosult részére történ kézbesítését követ en az aktanyomatot megküldi a fizetési meghagyás iránti kérelemben a jogosult által megjelölt bíróságnak, míg ugyanezen § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a jogosult nem jelölt meg bíróságot, akkor a közjegyz a hatáskörrel és a Pp. 29.; 30.; és 40. §-a szerint illetékességgel rendelkez bíróságnak küldi meg az aktanyomatot. A kell id ben el terjesztett ellentmondás folytán perré alakult fizetési meghagyásos eljárásban pedig a közjegyz az ellentmondásról értesíteni köteles a jogosultat, egyben fel kell hívnia, hogy az értesítés kézbesítését l számított 15 napon belül a bíróságnak benyújtott beadványon a peres eljárás illetékét rója le és az ügyre vonatkozó részletes tényállításait adja el és bizonyítékait terjessze el (Fmhtv. 37. § (3) bekezdés). Annak a bíróságnak pedig amelyhez a közjegyz az aktanyomatot az Fmhtv. 38. § (1) vagy (3) bekezdése alapján megküldte a pert a Pp. 318. §-ának (1) bekezdése alapján meg kell szüntetnie ha megállapítja, hogy a jogosult az Fmhtv. 37. §-ának (3) bekezdése szerinti felhívásnak a kézhezvételét l számított 15 napon belül nem tett eleget. Ez a per megszüntetési kötelezettsége abban az esetben is fennáll annak a bíróságnak amelyhez az aktanyomat érkezett, ha a per elbírálására hatáskörrel, vagy illetékességgel nem rendelkezik. A pert megszüntet végzés ellen nemcsak - a Pp. 233. §-ának (1) bekezdése szerinti - fellebbezésnek van helye, hanem a jogosult a mulasztása jogkövetkezményének elhárítására a Pp. 106-110. §-aiban szabályozott igazolási kérelmet is el terjeszthet. S amennyiben a jogosult arra hivatkozik, hogy a közjegyz felhívásától számított 15 nap alatt el terjesztett beadványán lerótta az illetéket, el adta részletes tényállításait és el terjesztette a bizonyítékait, e beadványát azonban nem a pert megszüntet bírósághoz, hanem másik bírósághoz nyújtotta be az igazolási kérelem el terjesztésének határideje a Pp. 107. § (1) bekezdésének 2. mondata alapján a pert megszüntet végzés kézhezvételével kezd dik, s az igazolási kérelem megalapozottságát az alábbiak miatt körültekint en kell vizsgálni.
14
A fizetési meghagyás kibocsátása közjegyz i hatáskörbe kerülésének alig egy éve alatt a gyakorlati tapasztalatok kaotikus állapotot tükröznek. Több esetben el fordult, hogy a jogosult megjelölte azt a bíróságot amelyhez ellentmondás esetén az aktanyomatot küldeni kéri és az a Pp. 29.; 30.; és 40. §-a szerint illetékességgel, illet leg a Pp. 22., 23. §-a szerint hatáskörrel is rendelkezett ehhez képest a közjegyz másik bírósághoz küldte meg az aktanyomatot. El fordult az is, hogy a jogosult nem jelölte meg a bíróságot melyhez küldeni kéri az aktanyomatot, a közjegyz azonban nem a hatáskörrel és illetékességgel rendelkez bíróságnak küldte meg az aktanyomatot. Illet leg több alkalommal találkozhattunk olyan esettel is – miután az Fmhtv. 37. §ának (3) bekezdése nem konkretizálja, hogy a közjegyz nek az értesítésben arról is tájékoztatnia kell a jogosultat, hogy konkrétan melyik bíróságnak küldje meg a beadványát, hogy az aktanyomatban lév felhívásban – a konkrét bíróság megjelölése nélkül – csak az szerepelt, hogy a beadvány el terjesztési kötelezettségének a bíróságnál tegyen eleget. A felsorolt esetekben amennyiben a jogosult az igazolási kérelmében arra hivatkozik, hogy határid alatt hiánymentes beadványt nyújtott be másik bírósághoz, az igazolási kérelmet elbíráló bíróságnak a megjelölt bíróságot a beadvány megküldése iránt meg kell keresnie, amennyiben az utóbbi bíróság által megküldött beadvány alapján megállapítható, hogy a felperes állítása a valóságnak megfelel – és az igazolási kérelem határid ben érkezett – a körülmények akként tekinthet k, hogy a felperes mulasztása vétlen volt (Pp. 107. § (2) bekezdés, 109. § (3) bekezdés). Ez az igazolási kérelemnek való helytadást, a permegszüntet végzés hatályon kívül helyezését, s egyben a per érdemi tárgyalását eredményezi. Amennyiben a határid ben el terjesztett és hiánymentes – az Fmhtv. 37. § (3) bekezdésében foglaltak szerinti – beadvány másik bírósághoz való beterjesztésének vétlensége az el terjesztett tények és körülmények alapján nem állapítható meg – mert például a közjegyz konkrétan felhívta, hogy melyik bírósághoz terjessze el a beadványát, s a felperes nem oda nyújtotta be, stb. - s ennek folytán az igazolási kérelmet az aktanyomatot kapó és a pert megszüntet bíróságnak el kell utasítania álláspontom szerint akkor sem lehet a bíróságtól áttett keresetlevelet – mely a felperesnek a határid ben benyújtott illetéket, tényel adásait és bizonyítékait tartalmazó beadványa – a per érdemébe való bocsátkozás nélkül – mint ahogyan a kérdez k állítják - befejezni a következ k miatt: A kívánatos és megfelel gyakorlat az, hogy abban az esetben ha aktanyomat nélkül egy a közjegyz nevét és ügyszámát tartalmazó beadvány érkezik a bírósághoz, a bíróságnak meg kell keresnie a közjegyz t az aktanyomat megküldése iránt. S amennyiben a közjegyz azt nyilatkozza, hogy az aktanyomatot másik, a jogosult által megjelölt, ennek hiányában a közjegyz szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkez bíróságnak küldte meg ennek a beadványt kapó bíróságnak a közjegyz által megjelölt bírósághoz nem áttételt elrendel végzéssel, pusztán egy „pervezet ” nem fellebbezhet végzéssel meg kell küldenie a beadványt a közjegyz által megjelölt bírósághoz.
15 Amennyiben az utóbbi bíróság már a per megszüntetésér l és az igazolási kérelem elutasításáról is joger sen rendelkezett akkor is új számra, új keresetlevélként kell iktatni az iratot a következ k miatt: A fizetési meghagyásos eljárás nemcsak az ellentmondás folytán alakul perré, hanem a fizetési meghagyásos eljárást akkor is per követi, ha - a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet a közjegyz hivatalból elutasítja, és ezt követ en a jogosult a követelés érvényesítése végett a bíróságnál keresetet indít; - a fizetési meghagyásos eljárást a közjegyz végzéssel megszünteti, és ezt követ en a jogosult a követelés érvényesítése végett a bíróságnál keresetet indít (Pp. 315. § (1) és (2) bekezdése). A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem közjegyz által hivatalból való elutasításának eseteit az Fmhtv. 24. §-ának (1) bekezdése sorolja fel, amely esetek nagyrészt azonosak a Pp. 130. §-a (1) bekezdésében meghatározott a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának az eseteivel. A közjegyz nek – a meghagyásnak a kötelezett részére történ kézbesítése után, de annak joger re emelkedése, ellentmondás esetén pedig az ügynek a bírósághoz való megküldése el tti – az eljárás megszüntetési lehet ségei, melyeket az Fmhtv. 34. §-ának (1) bekezdése határoz meg lényegében azonosak a pernek a bíróság általi, a Pp. 157-162. §-ában meghatározott okok fennállása miatti per megszüntetési lehet ségeivel. Mind a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem hivatalbóli elutasítása, mind a fizetési meghagyásos eljárás megszüntetése esetén a jogosult választhat aközött, hogy az elutasító, megszüntet végzés ellen fellebbezést nyújt be, vagy a közjegyz nél nyújt be ugyanerre a követelésére újabb fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet, vagy a bíróságnál keresetet indít. Az aktanyomat bíróság részére való megküldésére nyilvánvalóan a szabályszer en kibocsátott Fmhtv. 20. §-ának (1) bekezdése szerinti kötelez tartalmi elemeket magába foglaló fizetési meghagyás kibocsátása és az ellene benyújtott ellentmondást követ en kerül sor. Amennyiben a felperes az illeték lerovására, a tényállításai el adására, és a bizonyítékai bejelentésére való kötelezettségének eleget tett a fizetési meghagyás és a beadvány együtt, a keresetlevél Pp. 121. §ának (1) bekezdése szerinti kötelez tartalmi elemeknek mindenben megfelel. A permegszüntetés nem érdemi befejezés és perfügg séget sem eredményezhet. A felperesnek lehet sége van a Pp. 315. § (2) bekezdése és az Fmhtv. 25. §-ának (2) bekezdése, valamint 34. §-ának (5) bekezdése szerint újabb fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem el terjesztése nélkül közvetlenül a bíróságnál keresetet indítani, ha a fizetési meghagyás az Fmhtv. 24. §-ának (1) bekezdése alapján kibocsátásra nem kerül, illet leg az Fmhtv. 34. §-ának (1) bekezdése szerint a fizetési meghagyásos eljárás megszüntetésre kerül. Az Fmhtv. 24-25. és 34. §-ához f zött törvényi indokolás szerint a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet elutasító, illet leg a fizetési meghagyásos eljárást megszüntet végzés ellen a jogosult fellebbezhet, illetve választása szerint ismét fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjeszthet el , a bíróságnál keresetet indíthat vagy követelését
16 egyéb úton szabályszer en érvényesítheti. Azaz a fél teljes jogorvoslatot kaphat a peres eljárás keretében, amelyet még akkor is joga van megindítani amikor egyébként az igényt nem lehetne peres úton közvetlenül érvényesíteni, mert a követelt összeg nem haladja meg az egymillió forintot. A fenti esetekben – a kérelem elutasítása, eljárás megszüntetése – nagyrészt a kérelem hiányossága, illet leg eljárást gátló akadály van. Ezzel szemben az el terjesztés tárgyát képez esetben az aktanyomat és a másik bíróságtól áttett vagy megküldött beadvány a Pp. 121. § (1) bekezdésben foglalt tartalmi követelményeknek megfelel. Egyrészt emiatt nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe a felperes. Másrészt a törvény meghozatalának célja szerinti az eljárás gyorsasága és id szer sége is csorbát szenved. Nem kerülhet ugyanis hátrányosabb helyzetbe a fizetési meghagyásos eljárás „érdemi” befejezése miatt a felperes, mint az a jogosult, akinek kérelem hiányosságai vagy egyéb ok miatt a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelme elutasításra, vagy az eljárás megszüntetésre került. Az áttételt elrendel végzéssel vagy más módon megérkezett ügyet már megel zte közjegyz i eljárás, ezért a Pp. 130. § (1) bekezdés c; pontja szerinti elutasítási ok sem áll fenn. A kollégium állásfoglalását kérem a következ kérdésekben: 1) Amennyiben a felperes Fmhtv. 37. §-ának (3) bekezdése szerinti egyébként 15 nap alatt bírósághoz érkezett - beadványa áttételt elrendelő végzéssel érkezik az aktanyomatot kapó és a pert már a Pp. 318. §-ának (1) bekezdése alapján jogerős végzéssel megszüntető és a felperes igazolási kérelmét is jogerősen elutasító bírósághoz, e bíróságnak az áttétellel érkező beadványt keresetlevélként kell kezelnie. 2) Amennyiben a felperes Fmhtv. 37. §-ának (3) bekezdése rendelkezéseinek megfelelő beadványa akár áttételt elrendelő végzéssel, akár anélkül érkezik az aktanyomatot közjegyzőtől megkapó bírósághoz akkor amikor már a pert jogerősen megszüntette és az e végzés kapcsán benyújtott igazolási kérelmet is jogerősen elutasította a bíróságnak a keresetlevelet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének c; pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kell utasítania, azért mert – bár az aktanyomat és a felperes beadványa megfelel a keresetlevél kellékeinek – nem előzte meg a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem elutasítása, illetőleg a fizetési meghagyásos eljárás megszüntetése. D e b r e c e n, 2011. évi november hó 26. napján Dr. Tardiné dr. Szabó Piroska kollégiumvezet
17 V. A fizetési meghagyásos eljárásról rendelkező 2009. évi L. törvény költségkedvezményekre vonatkozó 48. §-a (2) bekezdésének és a 24/2010. (V. 7.) IRM rendelet 6. §-a (1) bekezdése b; pontjának értelmezése és alkalmazása a bírósági eljárási illeték előlegezése és viselése tekintetében. A feltett kérdés az volt, hogy a fenti törvényben és rendeletben foglalt szabályozás értelmezhet -e kiterjeszt en akként, hogy a fizetési meghagyásos eljárásban a közjegyz által engedélyezett személyes költségfeljegyzési jog nemcsak a peres eljárás illetékének viselése, hanem annak el legezése alól is mentesíti a kedvezményben részesült felet. A 2009. évi L. törvény (Fmhtv.) 47-50. §-aiban rendelkezik a fizetési meghagyásos eljárásban érvényesül költségkedvezményekr l. Az Fmhtv. 47. §-ának (1) bekezdése szerint nem kötelezhet a díj eljárás megindításakor történ megfizetésére (el legezésére) az, aki az e törvény szerinti költségkedvezményt élvez. E törvény 48. §-ának (1) bekezdése pedig azt mondja ki, hogy azt a természetes személy felet, aki jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán az eljárási költséget fedezni nem tudja, jogai érvényesítésének megkönnyítése végett – kérelmére – részleges, vagy teljes költségfeljegyzési jog illeti meg (személyes költségfeljegyzési jog). Ezen jog tartalmát ugyanezen § (2) bekezdése akként határozza meg, hogy a költségjegyzési joga alapján a fél részben vagy egészben mentes az eljárási díj el legezése, valamint a közjegyz határozata ellen el terjesztett fellebbezés és az ellentmondás folytán perré alakult eljárás illetékének viselése alól. Az Fmhtv. 60. §-ának i; pontjában kapott felhatalmazás alapján az igazságügyi és rendészeti miniszter 24/2010. (V.7.) IRM szám alatt rendeletet alkotott a fizetési meghagyásos eljárás során érvényesül költségkedvezmény el feltételeir l, engedélyezésér l, megvonásáról és a költségek el legezésér l, továbbá az el legezett, valamint a nem el legezett költségek megfizetésér l és behajtásáról, a költségkedvezmény engedélyezésének alapjául szolgáló körülmények igazolásáról. A 24/2010. (VI.7.) IRM rendelet (a továbbiakban: rendelet) 6. §-ának (1) bekezdése a; pontja szerint a költségfeljegyzési jog folytán a félnek nem kell el legezni az Fmhtv. 45. § (1) bekezdés a; pontjában meghatározott eljárási díjat és a végrehajtási díjat (tehát a közjegyz i díjat nem kell el legeznie). S ugyanezen § (1) bekezdésének b; pontja szerint a költségfeljegyzési jog folytán a fél mentes a közjegyz határozata ellen el terjesztett fellebbezés és az ellentmondás folytán perré alakult eljárás illetékének viselése alól. A törvény és a rendelet el bbi bekezdéseit szó szerint és az Fmhtv. 48. §-ának (3) bekezdésében foglaltak figyelembevétele nélkül értelmezve arra a következtetésre lehetne jutni, hogy a felet pozitív rendelkezés az illeték el legezése alól nem, csupán annak viselése alól mentesíti. Azaz a személyes költségfeljegyzési jogban
18 részesül félnek a fellebbezés és a peres eljárás illetékét le kell róni, azonban az el bbi joga folytán pervesztessége esetén, az általa lerótt illeték visszatérítend . Maga a törvény 48. §-ához f zött indokolás is azt tartalmazza, hogy a költségfeljegyzési joga alapján a fél fellebbezés és az ellentmondás folytán perré alakult eljárás illetékének viselése alól mentesül. A törvényi indokolás azonban azt is tartalmazza, hogy a költségkedvezmények lényege az, hogy a sz kös vagyoni helyzetben lév jogosultat e kiszolgáltatott helyzete ne akadályozza az igényérvényesítésben, ugyanakkor ne is ösztönözze az indokolatlan perlekedést a korlát nélkül juttatott kedvezmény. Azonban az Fmhtv. 48. §-ának (3) bekezdése kimondja azt, hogy a személyes költségfeljegyzési jogra a Pp. 85. §-át és 86. §-ának (1)-(3) bekezdését megfelel en alkalmazni kell. A Pp. 85. és 86. §-a ugyan a személyes költségmentesség feltételeire és annak bíróság általi kérelemre való engedélyezésére és visszavonására, illet leg a 86. § (2) bekezdés a költségmentességen kívül az illetékmentesség és az illetékfeljegyzési jog hatályáról rendelkezik. E §-ok azonban csupán a Pp. 84. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal, azaz a költségkedvezmény tartalmára vonatkozó rendelkezésekkel együtt értelmezhet k. A Pp. 84. §-a (1) bekezdésének a; pontja többek között akként rendelkezik, hogy a költségmentesség az alábbi kedvezményeket jelenti: illetékmentesség, mely ténylegesen azt jelenti, hogy a fél mentesül az eljárási illeték lerovása, tehát el legezése alól is és annak viselése alól is. A nem egyértelm és pontatlan szabályozás nyilvánvalóan abból adódik, hogy a fizetési meghagyásos eljárásban nem létezik olyan költségkedvezmény, amely az eljárás résztvev it – bármilyenek is a jövedelmi és vagyoni viszonyaik – mentesítené közjegyz i eljárási díj viselése alól. A fizetési meghagyásos eljárásban annak joger s befejezésekor, illet leg ellentmondás esetén a bíróságnak a közjegyz i eljárási díj viselésére a felet mindenképpen kötelezni kell a Pp. perköltségre vonatkozó rendelkezései szerint. A fizetési meghagyásos eljárásban tehát a költségfeljegyzési jog csupán azt a kedvezményt jelenti, hogy a félnek az eljárási díjat nem kell el legeznie (az eljárás vagy a per befejezésekor azonban a pervesztes félnek viselnie kell). Ugyanakkor a fellebbezés és bírósági eljárás illetékének a viselése alól is mentesül a teljes személyes költségfeljegyzési jogban részesült fél. Valószín e különbséget hangsúlyozandó történt a félreérthet jogszabályi rendelkezés, nyilvánvaló azonban, hogy az illeték viselése alóli mentességet akként kell értelmezni, hogy a fizetési maghagyásos eljárásban teljes személyes költségfeljegyzési jogban részesült félnek – kivéve azt az esetet, ha az Fmhtv. 50. §ának (3) bekezdése alapján a bíróság a kedvezményben részesít joger s végzést hatályon kívül helyezi és a költségkedvezményt visszavonja – sem a közjegyz i végzés elleni fellebbezés, sem a peres eljárás illetékét el legeznie nem kell.
19 A kollégium állásfoglalását kérem a következ
kérdésekben:
1) Fizetési meghagyásos eljárásról rendelkező 2009. évi L. törvény 48. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat akként kell értelmezni és alkalmazni, hogy a közjegyző által teljes vagy részleges költségfeljegyzési jogban részesített fél – amennyiben a peres eljárásban a bíróság a költségkedvezményről rendelkező közjegyzői végzést nem helyezi hatályon kívül vagy nem változtatja meg – a fellebbezés és a peres eljárás illetékét előlegezni sem köteles. 2) A fizetési meghagyásos eljárásról rendelkező 2009. évi L. törvény 48. §-ának (2) bekezdése alapján a közjegyző által a fizetési meghagyásos eljárásban a teljes vagy részleges személyes költségfeljegyzési jogban részesített félnek a fellebbezés és a perré alakult eljárás illetékét le kell rónia, azaz előlegeznie kell, mert az Fmhtv. 48. §-ának (2) bekezdése és a 24/2010. (V.7.) IRM rendelet 6. § (1) bekezdésének b; pontja szerint a költségfeljegyzési jog csupán az illeték viselése alól mentesít.
D e b r e c e n, 2011. évi november hó 27. napján
Dr. Tardiné dr. Szabó Piroska kollégiumvezet
