VESZPRÉM MEGYEI BÉKÉLTETŐ TESTÜLET 8200 Veszprém, Radnóti M. tér 1. Pf.: 220 88/429-008, 88/412-150
[email protected] www.bekeltetesveszprem.hu VEMBT szám: XXX/2016. előzményszám: YYY/2015. XY, ügyvezető, mint a Lakásfenntartó Szövetkezet képviselője (a továbbiakban: Fogyasztó) által a ZZS Szolgáltató (a továbbiakban: Vállalkozás) ellen, a nevezett lakásszövetkezetre vonatkozóan – hulladékszolgáltatással kapcsolatos szerződéskötési kötelezettséggel, illetve a hulladékszolgáltatással kapcsolatos díjfizetéssel, illetve behajtási intézkedéssel összefüggésben – kezdeményezett fogyasztói jogvita keretében a Veszprém Megyei Békéltető Testület eljáró tanácsa meghozta az alábbi d ö n t é s t: „A Veszprém Megyei Békéltető Testület eljáró tanácsa az eljárást megszünteti.” Indokolás I. A Fogyasztó 2015. november 25. napján érkezett beadványával azért fordult a Békéltető Testülethez, mert álláspontja szerint közte és a Szolgáltató között nem jött létre a hulladék szállítására vonatkozó szerződés, így jogtalannak tartja a kiszámlázott, és behajtásra átadott összegeket. Nem vitatják, hogy a hulladékszállítás kötelező közszolgáltatás, és annak díja nem fizetés esetén adók módjára behajtandó köztartozás, és az átadott összeg behajtását az illetékes adóhatóságnak kötelessége megkísérelnie. Mivel az adóhatóság nem vizsgálja a kiszabott díj ’nemfizetésének’ jogszerűségét, ezért a végrehajtást a Lakásszövetkezettel szemben foganatosítják. A Lakásszövetkezet szerintük nem kötött szerződést a Vállalkozással, és a hulladékszállítást nem a ház, hanem a lakók veszik igénybe, ezért álláspontjuk szerint a lakókkal kellene szerződnie a Vállalkozásnak, és a díjat is tőlük kellene kérnie. A Vállalkozás 2012. július 1-től folytatja tevékenységét a városban. Már azt megelőzően is, és azt követően is kifejtették, hogy nem kívánnak – a Vállalkozással - szerződést kötni a szállításra. Közgyűlési határozatok is születtek erről, azonban mind a jelenlegi helyzetig nem történt változás. Tájékoztatták a Vállalkozást, hogy csak azon lakók díját fizetik be, akiktől azt a lakásszövetkezet megkapta, ezt is csak addig, amíg a Vállalkozás nem került szerződéses jogviszonyba a lakókkal. Álláspontjuk szerint a lakóközösség nem díjbeszedő, és nem lehet készfizető kezes az ilyen esetekben. Szerintük nem lehet szempont az, hogy – esetükben 18 – lakó helyett 1 szervezettel kerülnek kapcsolatba, ami a Vállalkozásnak könnyebbséget okoz. Megítélésük szerint minden adat a Vállalkozás rendelkezésére bocsátható a lakókról/tulajdonosokról, így a szerzőségkötésnek nem lehet akadálya. Nem fogadják el a Vállalkozás álláspontját, hogy a hulladék elhelyezése közös konténerben történik, így nem is lehet megállapítani, hogy ki, milyen mértékben veszi a szolgáltatást igénybe, illetve, hogy nem is ez a döntő, hanem az, hogy a közszolgáltatás igénybevétele, illetve a díjfizetés kötelező, még akkor is, ha nem veszik egy adott időben azt igénybe. Mivel nincs tudomásuk olyan jogszabályról, ami a lakóközösséggel való szerződéskötést előírná, ezért azt kérik a testülettől, hogy mondja ki, hogy a közösségek nem kötelezhetők szerződéskötésre és díjfizetésre, és kötelezze a szolgáltatót a tényleges fogyasztókkal történő szerződéskötésre, illetve a jogtalanul kezdeményezett inkasszó és minden költség megtérítésére. Csatolta a Kft. meghatalmazását a lakaásszövetkezet ügyeinek vitelére, a Vállalkozással folytatott levelezésüket. II. a) A Békéltető Testület elnöke, a Fgytv. 29. § (2) bekezdése értelmében a beérkezést követő 8 napon belül megvizsgálta, hogy az ügy a testület hatáskörébe és illetékessége alá tartozik-e. A testület hatásköréről a Fgytv. a következőket mondja:
Fgytv. 2. § „s)1 fogyasztói jogvita: a fogyasztó és a vállalkozás közötti adásvételi vagy szolgáltatási szerződés megkötésével és teljesítésével kapcsolatos vitás ügy, valamint a fogyasztó és a vállalkozás között külön megkötésre kerülő adásvételi vagy szolgáltatási szerződés hiányában a termék minőségével, biztonságosságával, a termékfelelősségi szabályok alkalmazásával, a szolgáltatás minőségével összefüggő vitás ügy, 18. §(1)2 A békéltető testület hatáskörébe tartozik a fogyasztói jogvita bírósági eljáráson kívüli rendezése. A békéltető testület feladata, hogy megkísérelje a fogyasztói jogvita rendezése céljából egyezség létrehozását a felek között, ennek eredménytelensége esetén az ügyben döntést hoz a fogyasztói jogok egyszerű, gyors, hatékony és költségkímélő érvényesítésének biztosítása érdekében. A békéltető testület a fogyasztó vagy a vállalkozás kérésére tanácsot ad a fogyasztót megillető jogokkal és a fogyasztót terhelő kötelezettségekkel kapcsolatban.” A testület akkor tud - általános szabály - a hatáskörébe tartozó ügyben eljárni, ha a Fogyasztó megkísérelte a jogvitát rendezni a Vállalkozással (27. § „A békéltető testület eljárása megindításának feltétele, hogy a fogyasztó az érintett vállalkozással közvetlenül megkísérelje a vitás ügy rendezését.”), és azt bizonyítja is [28. § (3) „A kérelemhez csatolni kell azt az okiratot, illetve annak másolatát (kivonatát), amelynek tartalmára a fogyasztó bizonyítékként hivatkozik, így különösen a vállalkozás írásbeli nyilatkozatát a panasz elutasításáról, ennek hiányában a fogyasztó rendelkezésére álló egyéb írásos bizonyítékot a 27. §-ban előírt egyeztetés megkísérléséről.”] A testület illetékességére vonatkozóan a Fgytv. 20. §-a tartalmaz előírást, melynek alapján szintén nincs akadálya a Veszprém megyei testület előtti eljárásnak. [20. § (1) „Az eljárásra a fogyasztó lakóhelye vagy tartózkodási helye szerinti békéltető testület illetékes.”] b) 2015. november 25-én e-mailben jelezte a testület elnöke, hogy a céginformációs rendszerben ugyan az XY ügyvezető által képviselt Kft. fő tevékenységi körébe az ingatlankezelés tartozik, ebből viszont nem következik, hogy a Kft. eljárhat a lakásszövetkezet ügyeiben. Meghatalmazást, vagy más hivatalos igazolást be kell csatolni, mert különben nem lehet az eljárást megindítani. Tájékoztatást adott arról is, hogy a fogyasztóvédelemről szól 1997. évi CLV. törvényből (a továbbiakban: Fgytv.) az is következik, hogy a beadványban meg kell jelölni és csatolni kell azokat a bizonyítékokat, amire hivatkozva mondja, hogy "a közösségek nem kötelezhetők szerződéskötésre és díjfizetésre, kötelezze a szolgáltatót a tényleges fogyasztókkal történő szerződéskötésre." Jelezte azt is, hogy az iratok között nem fekszik el olyan dokumentum, ami arról számolna be, hogy az egyéni szerződések megkötésével kapcsolatosan tárgyalások folytak a lakók (illetve közösségeik) és a szolgáltató között. Ha van erről készült "emlékeztető", feljegyzés, akkor azt is célszerű lenne csatolni (nem közgyűlési határozatot, vagy napirendi előterjesztést). Felvetette a testület elnöke azt is, hogy - bár nem tartozik szorosan a témához -, hogyan kívánják megoldani az átállást a jelenlegi rendszerről, az egyéni hulladékelhelyezésszámlázás tekintetében (pl. kukák, konténerek kihelyezése, megvásárlása, stb.). A hiánypótlásra 15 napot biztosított az elnök. A Fogyasztó 2015. december 14-én kelt kiegészítőivel eleget tett a felhívásnak, így az eljárás megindításáról a testület elnöke, a 2015. december 21-én kelt kiértesítéssel tájékoztatta a Feleket. A Vállalkozás 2015. december 29-én, a Fogyasztó 2016. január 5-én vette át a tértivevényes leveleket. A hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó szabályok szerint, tértivevényes levélben megtörtént - a Fgytv. 29. § (8) bekezdése értelmében - a Vállalkozás tájékoztatása a fogyasztói panaszról, illetve az üggyel kapcsolatos lehetőségeiről, illetve kötelezettségeiről (pl. válaszirat, okiratok csatolása, stb.). Ezzel egyidejűleg a Fogyasztó is tájékoztatást kapott jogosultságairól, illetve az eljárás menetéről. A Vállalkozásnak küldött kiértesítés tartalmazta [Fgytv. 29. § (8), (11) – (12) bekezdései alapján], hogy a panaszra vonatkozó írásbeli nyilatkozatukat [amelyben a fogyasztó igényének jogosságáról és az ügy körülményeiről kell álláspontjukat közölni, illetve meg kell jelölniük az állításaikat alátámasztó tényeket és azok 1 2
Megállapította: 2015. évi CXXXVII. törvény 1. § (3). Hatályos: 2015. IX. 11-től. Megállapította: 2015. évi CXXXVII. törvény 3. § (1). Hatályos: 2015. IX. 11-től.
VEMBT szám: XXX/2016. előzményszám: YYY/2015
2/10
bizonyítékait, és csatolniuk kell azokat az okiratokat (ezek másolatát), amelyek tartalmára bizonyítékként hivatkoznak], az értesítés átvételét követő 8 napon belül küldjék meg. Ezzel együtt nyilatkozni kellett arról is, hogy a testület döntésének alávetik-e magukat (eseti alávetés). A testület elnöke a meghallgatást 2016. HÓNAP 2. napjára tűzte ki. A tanácsba sem a Kérelmező/Fogyasztó, sem a Vállalkozás nem jelölt tagot. A testület elnöke a Fgytv. 25. § (2) bekezdése alapján jelölte ki az eljárás lefolytatására a háromtagú eljáró tanácsot. Az eljáró tanács két tagja jogász, egy tag a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesületek által jelölt, a másik két tag pedig a kamara által kijelölt testületi tagok közül kerül ki, így a tanács összetétele megfelel a Fgytv. 25. § (2) - (3) bekezdésében előírtaknak. A meghallgatáson a Felek – elnöki kérdésre válaszolva – a kijelölt tanács tagjaival, összetételével kapcsolatosan nem emeltek kifogást. II. A Vállalkozás 2016. január 20-án kelt válaszirata – melyet a Fgytv. 29. § (9) bekezdése alapján (emailben) 2016. január 28-án megküldtünk a Fogyasztónak, az alábbi lényegesebb kérdésekre tért ki: a) Egyezően a Fogyasztó bejelentésében foglaltakkal megerősítette, hogy a szolgáltatást 2012. július 1. napjától végzik az önkormányzat döntésének megfelelően. Alvállalkozóként a hulladék begyűjtését és szállítását azonban továbbra is egy Kft. végezte, aki átadta a település adatait a Vállalkozásnak. b) A tevékenység végzésének alapjául a Önkormányzata Képviselőtestülete önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) szolgál, ez mondja többek között azt is ki, hogy a kötelező közszolgáltatás igénybevételét, a VKSZ Zrt.-n keresztül biztosítja az önkormányzat. A döntésről a júliusi számla mellékleteként külön tájékoztatást is adtak a Fogyasztók részére. c) A Vállalkozás 2012. szeptember 21-én a Fogyasztót képviselő Kft-nek szerződésmódosítási tervezetet küldtek, azzal, hogy ha azt 15 napon belül nem küldik vissza, azt elfogadottnak tekintik. A visszaküldés elmaradt, így azt elfogadottnak tekinti a Vállalkozás. d) A Vállalkozás 2012. december 4-én, 2013. április 22-én, 2014. január 29-án, 2014. november 29-én és 2015. május 26-án szólította fel a tartozások megfizetésére a Fogyasztót. Az utolsó felszólítást követően került sor a végrehajtás kezdeményezésére, 2015. július 14-én (ez később eredményre vezetett, és 1 130 610 forint behajtásra került). e) A Lakásszövetkezet képviselője 2013. január 3-án küldte meg azt a – fizetési felszólításra reagáló – levelet, amelyben közölte, hogy a fizetési felszólítást nem áll a módjukban elfogadni, mert nem állnak szerződéses jogviszonyban egymással. Válaszában a Vállalkozás kifejtette, hogy a már említett Ör. 2. § (1) bekezdése szerint „A közszolgáltatás igénybevétele egész évben kötelező.” illetve a (2) bekezdés pedig arról rendelkezik, hogy „A Közszolgáltató és az ingatlan tulajdonos között a kötelező közszolgáltatással kapcsolatos jogviszony a szolgáltatási szerződés megkötésével, vagy a szolgáltatás igénybevételével jön létre.” Ebből is kikövetkeztethető lenne, hogy a jogviszony a Fogyasztó és a Vállalkozás létrejött, így a Lakásszövetkezet díjfizetési kötelezettsége fennáll. Az Ör. rendelete ugyan csak a 6 lakásosnál nagyobb társasház esetében mondja azt ki, hogy csak közös konténerrel lehet megoldani a közszolgáltatást. [4. § (2) bekezdés: „Rendszeresített zárt, szabványos gyűjtőedénynek minősül: b) társasházaknál 360 literes kukaedény, 660, 770, 1100 literes zárt konténer], azonban ez logikailag nincs ez másképpen a lakásszövetkezeteknél sem. f) 2013. július 8-án, illetve 2015. június 8-án ismételten azt az igényt fogalmazta meg a Fogyasztó képviselője, hogy a közgyűlési határozat értelmében a lakások tulajdonosaival szerződjön a Vállalkozás. Ezekre 2013. július 17-én küldött levelében a Vállalkozás, illetve 2015. június 23-án az Egységes Ügyfélszolgálat fenntartotta a korábban közölt álláspontot, és ismételten tájékoztatták a vonatkozó Ör. előírásairól. A Vállalkozás által felajánlott részletfizetési lehetőségre választ nem küldött a Fogyasztó. (Arra, hogy az ajánlatra, illetve az egyéb időkben felvetettekre miért nem reagált a Fogyasztó, képviselőjük elmondta,
VEMBT szám: XXX/2016. előzményszám: YYY/2015
3/10
hogy addig, amíg egy kérdésben nem változik az álláspontjuk, nem tartotta fontosnak az álláspont megismétlését.) g)
2014. január 1-jével alakult meg a Nonprofit Kft., amely a jogelőd tevékenységét végzi.
h) Idézi a válaszirat a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal 2015. november 1-jén kelt állásfoglalását, amely végeredményben hulladékkal kapcsolatos törvény alapelveire, a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szabályairól szóló 64/2008. (III.28.) Korm. rendeletre, illetve a péti Ör.-re hivatkozva – helytállónak minősítette a Vállalkozás eljárását. Mindezek alapján a Vállalkozás álláspontja szerint, mivel a kötelező közszolgáltatást elvégezte, illetve a Fogyasztó annak díját a többszöri felszólítás ellenére sem rendezte (ezért azt neki adók módjára behajtandó köztartozásként át kellett adnia az adóhatóságnak), jogsértést nem követett el. Csatolta a fizetési felszólításokat, a szerződésmódosítási javaslatot, a tájékoztató leveleket, illetve a Fogyasztóval folytatott levelezést, a végrehajtás kérésének dokumentumát, és a NAV tájékoztatóját a behatásról. III. a) A meghallgatásra 2016. HÓNAP 2-án került sor, amelyen a Felek megjelentek. A Fogyasztót XY, a Vállalkozást ZZS képviselte. A meghallgatás során az eljáró tanács elnöke tájékoztatást adott a döntési lehetőségekről: A fő cél a békéltetésben a Felek közötti egyezség létrehozása (Fgytv. 30. §). A törvény szerint a békéltető testület akkor hozhat a bepanaszolt vállalkozóra nézve kötelező érvényű (és így akár bírósági végrehajtás útján is kikényszeríthető) határozatot (Fgytv. 32. § a) pont), ha a tanács döntésének kötelezésként történő elfogadásáról a vállalkozás előzetesen, vagy legkésőbb a döntésig nyilatkozik. (Alapvető feltétele az is, hogy a tanács – részben, vagy egészében - alaposnak tartsa a Fogyasztó igényét.) Ilyen nyilatkozat nem áll a testület rendelkezésére. Ennek hiányában – amennyiben az eljáró tanács elfogadja a fogyasztó álláspontját (részben, vagy egészében) akkor a vállalkozó számára ajánlást (Fgytv. 32. § b) pont) fogalmaz meg. Más esetekben a békéltető testület eljáró tanácsa megszünteti az eljárást (Fgytv. 31. § (3) bekezdés), vagy a kérelem elutasításáról dönt (Fgytv. 32/A. §). b) A Fogyasztó által előadottak lényeges eleme volt továbbra is, hogy álláspontjuk szerint nem a ’lakásszövetkezet’ minősül a szolgáltatást igénybevevőnek, hanem a lakók, és ebből kell levezetni az összes további lépést. Ismeri, és elismeri, hogy a hulladékkal kapcsolatos kötelezettségek azok nem ’szabadon választhatóak’, csak abban van vitájuk a Vállalkozással is, hogy kitől kell(ene) beszedni a hulladékszállítás díját, kinek-kivel kell(ene) szerződnie. Vagyis: szerintük a lakókkal kell szerződnie a Vállalkozásnak, és azt nem folyásolhatja be pl. a tárolóedények nagysága, mert adott esetben a szolgáltatásból való eseti, vagy gyakori kimaradáskor is meg kell fizetni az esedékes díjat a szolgáltató felé. A díj jelenleg is egysége, nem tesznek különbséget sem a lakások nagysága, sem a benne lakók száma szerint, a díj összegét a közös költségbe számítják be. A Lakásszövetkezetnek nagy a kintlévősége, és a Lakásszövetkezetnek nincsenek meg azok a jogi lehetőségei, hogy ezeket a kintlévőségeket behajtsák a lakóktól. A Vállalkozás képviselője is megismételte a válasziratban kifejtetteket, aláhúzva, hogy mivel kötelező közszolgáltatásról van szó, így a szolgáltatást igénybevevő(k)nek helyt kell állni anyagilag is. Arra nincsen mód, hogy a 30 lakóval külön szerződést kössenek, és arra sincs mód, hogy a szerződéseket egyéniesítsék, mivel a konténeres szolgáltatást írta elő az önkormányzat is. Ha egyéni szerződések szerint kellene a szolgáltatást megoldani, akkor pl. biztosítani kellene azt a lehetőséget is, hogy a tulajdonos/lakó "hulladék-termelésének" megfelelő méretű (60,80, 110, 120, 240 literes) szabványos gyűjtőedénybe rakhassa a hulladékot. (Egyébként ezt a lehetőséget a természetes személyek részére az Ör. csak a családi házaknál és a 6 lakásosnál nem nagyobb társasháznál engedi meg.) Közegészségügyi, esztétikai és egyéb okok miatt is belátható, hogy még az ekkora
VEMBT szám: XXX/2016. előzményszám: YYY/2015
4/10
lakásszövetkezetnél sem oldható meg a külön személyre szabott hulladékgyűjtés, illetve szállítás, különös tekintettel arra, hogy a településen nem egyedülálló ingatlanról van szó, hanem az utcában számos hasonló, vagy még nagyobb ingatlan is található. Utalt arra is, hogy pl. a lakásszövetkezetek esetével összefüggésben a Hivatal, egy állásfoglalásában kifejtette, hogy mivel a lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény szerint a lakásszövetkezet olyan gazdálkodó szervezetnek minősül, amely a lakóépület építésére és fenntartására (’üzemeltetésére’) jön létre, ezért az 56. § (1) bekezdése 1.1. pontja alapján üzemeltetésnek minősül a lakásszövetkezeti tulajdon rendeltetésszerű használatához folyamatosan szükséges szolgáltatások ellátása, így a közüzemi szolgáltatások díjának fizetése is. Ebből következik a hulladékszállítás díjának megfizetése is. IV. Az eljáró tanács megjegyzései, véleménye, álláspontja a "lakásszövetkezet vagy természetes személyek" közötti szerződéssel összefüggő vitával kapcsolatosan: Az eljáró tanács sokoldalúan vizsgálta a kialakult helyzetet, a rendelkezésére bocsátott dokumentumokat, a jogszabályokat, illetve Alkotmánybírósági döntéseket is. Ez utóbbiakkal kapcsolatosan aláhúzza, hogy tudatában van annak, hogy az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztették, azonban a döntések rendelkezés nem érintik a konkrét határozatok által kifejtett joghatásokat. Azt is hozzáteszi ehhez, hogy időtálló indokolásainak felhasználása sem tiltott a jelen helyzetben sem. A Szolgáltató váltás időszaka – a probléma kialakulása, illetve fejlődése a) Azt előrebocsátja a tanács, hogy abban nem volt a Felek között nézetkülönbség, hogy a hulladék gyűjtése, elszállítása kötelező közfeladat, amelyet a hulladékkal kapcsolatos törvények, és más jogszabályok szabályoznak. A joganyag értelmezésében azonban már ez az egyetértés nem mutatható ki. b) A helyzet megítélésénél a szolgáltató változásáig (2012. július 1.) ment (csak) vissza a tanács is, mivel úgy értékelte, hogy az akkor még hatályos előírásokból kell kiindulni. Az akkori helyzetet "megörökölte" a Vállalkozás. Azt azonban nem tudta a lakókkal történő szerződéskötési kötelezettség (vagy akár csak a lehetőség) előírásának érveként értékelni, hogy a jelentős kintlévőség behajtása miatt lehetne ez a megoldás. A megyében közismert volt, hogy a Vállalkozás a hulladékot a K. hulladékkezelő központba szállítja mindazon településekről, ahol az önkormányzatok a Vállalkozással kötötték meg a közüzemi szolgáltatási szerződést. Az is közismert volt, hogy az új hulladékkezelésre való áttérés költségnövelő hatású lesz. A Vállalkozás ugyan írásban is nyújtott tájékoztatást a változásokról (pl. kéttényezős díj), illetve "szórólapon" is bemutatta azokat, de szükségesnek tartották azt is hogy a településen is, más érdekeltekhez hasonlóan, lakossági fórumot tartsanak, ahol erről tájékoztatást kaptak a lakók, az ingatlanok kezelői, tulajdonosai. c) Az eljáró tanács álláspontja szerint, a hulladékra vonatkozó jogszabályok – mindenekelőtt a 2013. január 1jéig még a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (Hgt.), jelenleg pedig a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (Ht.) írja elő az e tevékenységgel kapcsolatos legfontosabb szabályokat. Így többek között meghatározták nemcsak a törvény előírásaival összefüggő és alkalmazandó egyes fogalmakat (pl. ingatlantulajdonos, ingatlanhasználó, közszolgáltató, gazdálkodó szervezet,), hanem (pl. 2., 35. 38., 52. §okban) azt is, hogy a települési önkormányzat képviselő-testülete az önkormányzati rendeletében milyen fontosabb megállapításokat, szabályokat tehet, írhat elő; hogy az ingatlantulajdonos a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátásáért a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjat milyen módon fizeti (az e törvényben, valamint a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díj megállapításáért felelős miniszter rendeletében meghatározott feltételek szerint), illetve hogy azt ’nemfizetés’ esetén hogyan kell beszedni. d) A szabályozást tartalmazó joganyag közül itt most az eljáró tanács kiemeli még a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól szóló 64/2008. (III. 28.) Korm. rendeletet, mert ez tartalmaz olyan szabályokat is, amelyek vonatkoztathatók a jelen ügy tárgyára is (pl. mit tartalmazzon az önkormányzati hulladék-rendelet). Kiemeli a tanács pl. azt, hogy a 6. § szerint „A települési hulladék kezeléséért közszolgáltatási díjat kell fizetnie annak, aki a Hgt. 20. § (1)
VEMBT szám: XXX/2016. előzményszám: YYY/2015
5/10
bekezdése szerint a települési hulladék gyűjtésére és a közszolgáltatónak való átadására kötelezett, (…).” illetve a e) hulladékgazdálkodási közszolgáltatás végzésének feltételeiről szóló 385/2014. (XII.31.) Korm. rendeletet, illetve annak 4. § (1) A települési hulladékot az ingatlanhasználó szabványos gyűjtőedényben vagy hulladékgyűjtő zsákban gyűjti. 4. § (8) bekezdéséből „Ha a december 25-e és január 31-e között képződött fenyőfa hulladék gyűjtőedényben nem helyezhető el, akkor azt hulladékgyűjtő udvarba vagy a közösségi komposztálás céljára fenntartott gyűjtőhelyre kell vinni, vagy a közszolgáltató által meghatározott módon és időben közterületen kell elhelyezni. (…).” – valamint a 6. § - ból az alábbiakat is: (1) Az elkülönített gyűjtéssel kapcsolatos széleskörű lakossági tájékoztatás, valamint az elkülönített gyűjtés ösztönzése és hatékonyságának növelése érdekében a közszolgáltató az ingatlanhasználót folyamatosan tájékoztatja Ez utóbbi Korm. rendelet idézett szabályai arra is utalnak, hogy a jogalkotó a lakásszövetkezeti lakóközösségeket másként kezeli, mint a természetes személyeket, illetve a társasházakat, mivel a lakásszövetkezet gazdálkodó szervezetnek minősül, amiből az következik, hogy azokat "önálló" fogyasztóként lehet értelmezni. f) A szolgáltató változásakor – a közszolgáltatás igénybevételével kapcsolatosan – alkalmazandó hatályos törvény szövege még [A Hgt. 20. § (1) bekezdése], az ingatlan tulajdonos kötelezettségévé tette a hulladék gyűjtését, és annak a begyűjtésre feljogosított hulladékkezelőnek való átadását. Emellett tartalmazta a törvény 21. §-a azt is, hogy az önkormányzatok kötelezően ellátandó közszolgáltatásként szervezik meg és tartják fenn a hulladékkezelési közszolgáltatást. Mindezeknek alapján a már jelzett Ör.-ből citálta a válaszirat is a 2. § (1) és (2) bekezdését, amelyekből egyértelműen kiolvasható, hogy a közszolgáltatás igénybevétele kötelező, és az ezzel kapcsolatos jogviszony vagy szerződés kötésével, vagy a szolgáltatás igénybevételével jön létre. [2. § (1) A közszolgáltatás igénybevétele egész évben kötelező. (2) A Közszolgáltató és az ingatlan tulajdonos között a kötelező közszolgáltatással kapcsolatos jogviszony a szolgáltatási szerződés megkötésével, vagy a szolgáltatás igénybevételével jön létre. Ugyan a (3) bekezdés arról rendelkezik, hogy „Gazdálkodó szervezet esetében a szerződés megkötésével jön létre a szolgáltatási szerződés”, azonban amíg a Társasház nem minősül e tekintetben gazdálkodó szervezetnek, addig a lakásszövetkezet az. Az Ör. a (4) bekezdés értelmezése szerinti gazdálkodó szervezeteket kivette azok köréből, akiknek kötelező igénybe venniük ezt a közszolgáltatást. Illetve azt is meghatározza, hogy a környezetvédelmi hatóság igazolásával hogyan élhetnek ezek a szervezetek.] A tanács jelzi, hogy az Alkotmánybíróság több határozatában is kifejtette, hogy a települési szilárd és folyékony hulladék elszállítása és ártalmatlanítása közüzemi szerződés keretében megvalósuló közszolgáltatás, melynek igénybevétele az ellátott területen az önkormányzati rendeletben meghatározott módon az ingatlan tulajdonosa, használója részére kötelező. [52/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998, 483, 487.] A Hgt.-ben foglalt alapelvi jelentőségű célok maradéktalan érvényesülése érdekében a települési önkormányzat kötelezően ellátandó közszolgáltatásként az ingatlantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást (a továbbiakban: közszolgáltatás) szervez, és tart fenn.” (649/B/2004. AB határozat, ABH 2005, 1258, 1263.) Ugyanez került kimondásra a 932/B/2005. AB határozatban is. g) A lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvényből az alábbiakat emeljük ki: „2. § (1) A lakásszövetkezet a lakóépületek építésére és fenntartására létrejött gazdálkodó szervezet. A lakásszövetkezet jogi személy. 4. § (1) Az alapszabály a lakásszövetkezet alapításának, továbbá a szervezetének, működésének és gazdálkodásának alapokmánya. Tartalmát a lakásszövetkezet tagsága a lakásszövetkezet céljait és adottságait figyelembe véve állapítja meg. (2) Az alapszabályban kell meghatározni:
VEMBT szám: XXX/2016. előzményszám: YYY/2015
6/10
i) a költséghátralék megfizetése érdekében az igazgatóságnak az adós tag határidő megjelölésével történő felszólításával, továbbá - ha a felszólítás eredménytelen - a fizetési meghagyás kibocsátásának kezdeményezésével, továbbá az alapszabályban kapott felhatalmazás esetén az igazgatóságnak a jelzálogjog bejegyzése és annak törlése iránti kérelem benyújtásával kapcsolatos feladatait; 42. § (1) A tag alapvető kötelezettsége, hogy: a) teljesítse a lakásszövetkezet részére előírt fizetési kötelezettségét, és vállalásának megfelelően részt vegyen a lakásszövetkezet szerveinek tevékenységében. 45. § (1) A lakásszövetkezet tevékenységének pénzügyi forrását a tagok építéssel, a tagok és nem tag tulajdonosok fenntartással (üzemeltetés, karbantartás és felújítás) kapcsolatos befizetései és a lakásszövetkezet egyéb bevételei szolgáltatják. 46. § (1) A lakásszövetkezet a vagyonával felel a tevékenységéből eredő tartozásaiért. Ha a lakásszövetkezet vagyona a tartozások fedezésére nem elegendő, a közgyűlés a tagokat és a nem tag tulajdonosokat pótbefizetésre kötelezheti. 56. § (1) E törvény alkalmazásában: 1. Fenntartás: az üzemeltetés, a karbantartás és a felújítás. 1.1. Üzemeltetés: a lakásszövetkezeti tulajdon rendeltetésszerű használatához folyamatosan szükséges szolgáltatások ellátása, így a közüzemi szolgáltatások díjának kifizetése, a központi berendezések üzemben tartói feladatainak ellátása, szükség esetén gondnoki, házfelügyelői szolgáltatások megszervezése, az igazgatóság működésének biztosítása;” Ezek a szabályok az eljáró tanács véleménye szerint azt támasztják alá, hogy a lakásszövetkezettel, mint gazdálkodó szervezettel kell számolni a közszolgáltatási ügyekben is. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a díjfizetésre vonatkozó kötelezettség is őt terheli. h) Az ebben az időben hatályos Ptk. (1959. évi IV. törvény) nem nevesítette a 387. §-ában, még az "így különösen fordulattal sem" – a közüzemi szerződések között a hulladékkal kapcsolatos szerződéseket. Ezt is lehet úgy értelmezni – és ezért szólnak szinte kivétel nélkül az akkori önkormányzati rendeletek is (nemcsak a péti Ör.) arról, hogy a kötelező közszolgáltatással kapcsolatos jogviszony nemcsak szerződéskötéssel, hanem a szolgáltatás igénybevételével is létrejöhet. Magának a közüzemi szolgáltatásnak a fogalmát a Fgytv. tartalmazta, előbb így „Közüzemi szolgáltatás: villamosenergia-, gáz-, hő-, víz-, szennyvíz- és hulladékkezelési, köztisztasági és a közcélú távbeszélőszolgáltatás” (2008. szeptember 1-ig), majd pedig „közüzemi szolgáltatás: külön törvény alapján termékértékesítési vagy szolgáltatásnyújtási kötelezettség hatálya alá tartozó vállalkozás által e kötelezettség alapján nyújtott közszolgáltatás”. A 2012. július 29-től hatályos. átfogó módosítás érintette ezt a fogalmat is, és összhangban az EU-s szabályokkal, elnevezés „közszolgáltatás” lett. A meghatározás: külön törvény alapján termékértékesítési vagy szolgáltatásnyújtási kötelezettség hatálya alá tartozó vállalkozás által e kötelezettség alapján nyújtott víziközmű-szolgáltatás, távhőszolgáltatás, települési szilárd és folyékony hulladék rendszeres begyűjtésére, gyűjtésére, elszállítására és elhelyezésére irányuló szolgáltatás, (…). Az eljáró tanács úgy véli, hogy ezekből a jogi előírásokból [IV. c) – h) pontok] tehát nem következik az, hogy a Vállalkozást egyrészt szerződéskötési kötelezettség terhelte volna, különösen nem az, hogy mindenkivel (beleértve ebbe a természetes személyeket és szervezeteket is) szemben fennállt volna ez a szerződéskötési kötelezettség; másrészt pedig az, hogy a lakásszövetkezettel akár az igénybevétellel létrejött jogviszonyból ne az következne, hogy a lakásszövetkezet egészéért kell helytállni az adott esetben. [A jelen ügyben még az is felvethető, hogy a lakásszövetkezet és a Vállalkozás között valamilyen írásos szerződés is létezett a szolgáltatással összefüggésben, hiszen 2012. szeptember 21-én, egy szerződésmódosítási ajánlatot juttatott el a Vállalkozás a Lakásszövetkezethez, amely az akkori jogszabályok szerint 15 nap után hatályba is lépett. Az eljáró tanács azt nem vizsgálta, hogy milyen okok vezettek ahhoz, hogy a szerződést a Felek nem mutatták be. A tanács értékelése szerint – feltehetően - e tényt nem tartották fontosnak az ügy megítéléséhez, azért Fgytv. 31. § (2)
VEMBT szám: XXX/2016. előzményszám: YYY/2015
7/10
bekezdése figyelembevételével, a tanács ennek ismerete nélkül, a rendelkezésére álló dokumentumok alapján hozta meg a döntését.) i) A kintlévőségek behajtásával kapcsolatos szabályokat a Hgt. 26. § (1)3 illetve a Ht. 52. § (1)4 bekezdései azonosan szabályozták, mivel azt adók módjára behajtandó köztartozásnak minősítették. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 4. § (2) bekezdése pedig azt határozza meg, hogy a végrehajtás és az ezzel összefüggő nyilvántartás tekintetében e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azokra a köztartozásokra, amelyekre törvény az adók módjára való behajtást rendeli el. A testületnek az adózás rendjével kapcsolatos szabályokban nincs hatásköre. V. A jelenlegi helyzet megítélésével kapcsolatosan az alábbiakat jelzi a tanács: a) Nem változtak: a lakásszövetkezeti törvény jelzett szabályai, az Ör. előírásai, illetve a Korm. rendeletek alapvető rendelkezései, illetve az Art. előírásai sem. b) Ami változott: ba) Az új Ptk. (2013. évi V. törvény) szerint a „6:256. § [Közszolgáltatási szerződés] (1) Közszolgáltatási szerződés alapján a szolgáltató általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtására, a felhasználó díj fizetésére köteles. (2) A szolgáltatót szerződéskötési kötelezettség terheli. (3) A felhasználó a díjat havonta, utólag köteles megfizetni.” A Ptk. "általános alanyt” használ, vagyis nem részletezi, hogy kinek, mikor, hogyan kell a szerződéskötési terhet teljesítenie. A hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről a 2013. évi CLXXVII. törvény azt mondja ki, hogy „1. § Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseit a hatálybalépését követően a) keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint b) megtett jognyilatkozatokra kell alkalmazni.” Ebből az a következtetés vonható le, hogy a Felek között meglévő jogviszonyra tekintettel (különösen arra is figyelemmel, hogy 2012. szeptember 21-én egy szerződést módosítottak) nincs szerződéskötési kötelezettsége a Vállalkozásnak. bb) Ugyanakkor azt is számba kell venni, hogy a hulladékról5 megalkották a 2012. évi CLXXXV. törvényt, amely egy sor, korábban nem szabályozott, vagy többféleképpen értelmezhető előírást tett „helyre”. Így többek között tartalmazza, esetenként rendezi, hogy e törvény alkalmazásában gazdálkodó szervezet: a polgári perrendtartásról szóló törvényben meghatározott gazdálkodó szervezet, ide nem értve azt a költségvetési szervet, amelyet az államháztartásról szóló törvény szerint közfeladat ellátására hoztak létre [2. § (1) 15.6] ; [A Pp. 396. §7 E törvény alkalmazásában gazdálkodó szervezet a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, az európai területi társulás, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az európai szövetkezet, (…)”. (Vagyis, egyértelmű, hogy a lakásszövetkezetet besorolja ebbe a kategóriába, így ennek alapján kell megítélni, hogy mennyiben járható út a természetes személyenkénti szerződéskötés a lakásszövetkezetek esetében.) ingatlanhasználó: az ingatlan birtokosa, tulajdonosa, vagyonkezelője, valamint a társasház és a lakásszövetkezet, aki (amely) a hulladékgazdálkodási közszolgáltatást e törvény szerinti szerződéses jogviszony keretében kötelező jelleggel igénybe veszi és akinek (amelynek) a közszolgáltató rendszeres időközönként rendelkezésére áll; 3
Megállapította: 2005. évi CXXXI. törvény 71. § (1). Hatályos: 2005. XII. 30-tól. Ezt követően indult ügyekben kell alkalmazni azzal, hogy az eljárásjogi rendelkezéseket a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. 4 Módosította: 2013. évi CXXV. törvény 67. § (5). 5 Kihirdetve: 2012. XI. 30. 6 Megállapította: 2013. évi CCLII. törvény 64. § (1). Hatályos: 2014. III. 15-től. 7 Megállapította: 2013. évi CCLII. törvény 85. § (34). Módosította: 2014. évi LXXV. törvény 28. §.
VEMBT szám: XXX/2016. előzményszám: YYY/2015
8/10
Azt nem mondja meg a törvény, hogy milyen ez az „e törvény szerinti szerződéses” jogviszony. Nem vitás, hogy pl. a Ptk. 6:4. § [A jognyilatkozat]-ról azt is tartalmazza, hogy az akár ráutaló magatartással is megtehető; a 6:71. § pedig a jogszabály alapján megkötendő szerződésről szól. c) A Ht. 35. §-a (1) bekezdéséből, illetve a 38. §-ból - különösen az alábbiakat emeli ki a tanács: „A települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben állapítja meg: a) a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás tartalmát, a közszolgáltatási terület határait;(…) c) a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátásának rendjét és módját, a közszolgáltató és az ingatlanhasználó ezzel összefüggő jogait és kötelezettségeit, valamint a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés egyes tartalmi elemeit;” 38. § (1)8 Az ingatlanhasználó a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátásához szükséges feltételeket a közszolgáltató részére biztosítja, és a közszolgáltatást igénybe veszi. (2)9 Az ingatlanhasználó a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátásáért hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjat fizet az e törvényben, valamint a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díj megállapításáért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) rendeletében meghatározott feltételek szerint. d) Az Önkormányzati rendeletet olyan időben módosította a péti testület (2013. május 2.), amikor már ismert volt a hatályos Ht. szövege. Azóta nem történt benne változtatás, ennek következtében annak szövege az akkori törvényi előírásoknak megfelelt. Azóta, nemcsak a Ht. változott mintegy húsz módosítással, hanem új Ptk. is hatályba lépett, illetve közismert, hogy a 2015. évi CCXXI. törvény igen jelentős módosításokat tartalmaz a Htra vonatkozóan. Az eljáró tanács úgy ítélte meg, hogy az önkormányzatoknak és a jelen ügy szereplőinek, az c törvénymódosítással kialakuló helyzetet értelmezve (pl. központosítás, új szervezeti felállás, díjbeszedés, hátralékkezelés), azzal egy időben, illetve azt követően, célszerű lenne áttekinteniük a kötelezettségeik mellett a lehetőségeiket is. Ennek során – ha szükséges - korrigálni lehetne a korábbi időszakból megmaradt hiányosságokat (pl. szerződés teljes körűvé tétele; az önkormányzati rendelet esetleges pontosítása; a közszolgáltatási szerződés megújítása), amelyek feltárására a testület nem vállalkozhatott, ezért is foglalt úgy állást, hogy az eljárást a Fgytv. 31. § (3) bekezdése c) pontja alapján szünteti meg, mert annak folytatását az előzőekben vázoltak miatt nem tartotta megvalósíthatónak. A jelen békéltető testületi eljárásban nincs arra módja az eljáró tanácsnak, hogy a Vállalkozást kötelezze a lakókkal való szerződéskötésre. Erre álláspontja szerint akkor sem lett volna lehetősége, ha a Vállalkozás alávetési nyilatkozatot tesz. Felvethető a további törvénymódosítás is, hiszen feltehető, ha a Társasházak és Lakásszövetkezetek megkaphatnák azt a jogot, hogy a közszolgáltatás hátralékait adók módjára behajtandó köztartozásként kezelhetnék, akkor kintlévőségeik nem sújtanák a lakóközösségeket, mivel akkor a közszolgáltatási díjat be nem fizetők ellen közvetlenül léphetnének fel. Ez még abban az esetben is megoldás lehetne, ha a létrejött Koordináló szerv feltehetően nem közvetlenül a természetes személyek ellen indít behajtási eljárást, hanem a Társasházak, illetve a Lakásszövetkezetek ellen. Jelenleg a Ht. 52. § (1)10 bekezdése alapján „A hulladékgazdálkodási közszolgáltatás igénybevételéért az ingatlanhasználót terhelő díjhátralék és az azzal összefüggésben megállapított késedelmi kamat, valamint a behajtás egyéb költségei adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülnek.” – és ezeket a NAV hajtja be. Ugyancsak javasolt annak megfontolása, hogy tartani kell-e még azt a 64/2008. (III. 28.) Korm. rendelet 6. § (1) bekezdésében megfogalmazott szabályt, hogy „A települési hulladék kezeléséért közszolgáltatási díjat kell fizetnie annak, aki a Hgt. 20. § (1) bekezdése szerint a települési hulladék gyűjtésére és a közszolgáltatónak való átadására kötelezett”, hiszen a Hgt. már több éve nincs hatályban. VI. Egyéb megjegyzések:
8
Módosította: 2013. évi CXXV. törvény 66. § (4). Módosította: 2013. évi CXXV. törvény 66. § (5). 10 Módosította: 2013. évi CXXV. törvény 67. § (5). 9
VEMBT szám: XXX/2016. előzményszám: YYY/2015
9/10
a) Az eljárásokat a Fgytv. 30. § (5) bekezdése értelmében „A tanács az eljárást az annak megindulását követő kilencven napon belül befejezi, indokolt esetben ezt a határidőt a testület elnöke legfeljebb harminc nappal meghosszabbíthatja.” A 29. § (3) bekezdésének szabálya: „A testület hatáskörének és illetékességének megállapítása esetén az elnök - a (4) és a (7) bekezdésben meghatározott kivételekkel - az eljárás megindulásától számított hatvan napon belüli meghallgatási időpontot tűz ki a felek számára.” A hatáskört és illetékességet 8 napon belül kell megállapítani, a (7) bekezdés pedig az írásbeli eljárásra vonatkozik. Ha hiánypótlásra kerül sor, akkor az eljárás kezdő időpontja, és a határidők annak beérkezésétől számítandók. Ebből következően a 2015. november 25-én érkezett beadvánnyal kapcsolatos kiegészítés 2015. december 14én kelteződött, így a meghallgatás időpontja – figyelemmel az év végi munkarendekre is – megfelelt a törvényi előírásoknak. Az eljáró tanács megszüntető döntése nem zárja ki azt, hogy a Felek a problémát ismételten áttekintsék, és megfelelő megoldást találjanak a probléma feloldására, megoldására (pl. új szerződés tervezet elkészítése, majd jóváhagyása). Az eljáró tanács felhívja a Felek figyelmét, hogy mivel a Fgytv. 30. § (3) bekezdése szerint „Az eljárás nem nyilvános, kivéve, ha az eljárás nyilvánosságához mindkét fél hozzájárul.” – csak akkor hozhatja bármelyik fél nyilvánosságra az eljárás adatait, illetve a hozott döntést, ha ahhoz a másik fél hozzájárulását bírja. Veszprém, 2016. ………….. az eljáró tanács tagja
az eljáró tanács elnöke
az eljáró tanács tagja
Kapják: 1. XY útján –Lakásfenntartó Szövetkezet - tértivevénnyel 2. ZZS, a Szolgáltató lépviselője - tértivevénnyel 3. Irattár
VEMBT szám: XXX/2016. előzményszám: YYY/2015
10/10
