Czakó Gábor AZ ANTIKRISZTUS ÉS MI

Czakó Gábor

AZ ANTIKRISZTUS ÉS MI

© Czakó Gábor, 2009

2

Fönntartható világválság

A sajtó tele van ilyesféle környezetvédelmi cikkekkel: „Naponta több mint egymillió műanyagszatyor kerül szemétdombra Magyarországon. Az áruházi zacskókat átlagosan húsz percig használjuk, lebomlásuk viszont 400-500 évig tart. Az ország szeméttermelése 1991 óta rendre két-három százalékkal nő, évente több mint négymillió tonna szilárd háztartási hulladék keletkezik. A féktelen fogyasztói társadalom szemete.” (Willin-Tóth Kornélia) Mások a fölmelegedésről írnak, a Golfáramlat esetleges leállásáról, a tengerszint emelkedéséről, a sivatagosodásról, az egyre drámaibb víz, energia- és élelmiszerhiányról. A környezetvédő cikkek kulcsszavai a „fönntartható fejlődés”, a „környezetbarát termékek”, a „környezettudatos emberek és cégek”, a „több törődés a bolygónkkal”, a „tudatos fogyasztás” és hasonlók. „Rövid távon” egy sem derűlátó. László Ervin szerint a Föld mai életföltételei tíz éven belül alapjaikban változnak meg, az emberiség - ma 6,5 milliárd lélek - 40-80 százaléka elpusztulhat. A cikkek sok fontos ismeretet hoznak fölszínre, de hogy a lényeghez jussunk, magához az illetékeshez kell fordulnunk. Kedves Mr. Világválság, megenged néhány kérdést? Parancsoljon! Nyitott vagyok, mint a társadalom. Létezett korábban ilyen, a földi életet fenyegető veszély? Nem. Mi az, ami új a középkorhoz, az ókorhoz, a kőkorhoz képest? Remekművünk,

Gazdaságkor.

Miben

különbözik

elődeitől?

Okos,

tudományos, demokratikus, ésszerű. Istentagadó? Világválság úr vállat von: Naná! Közelebbről ez mivel jár? A gazdaságot fölszabadítottuk a vallás, a kultúra, a nemzetieskedés, az ásatag erkölcs csőszködése alól. Elnyelt minden

3

egyebet? Jót tett velük. Hogyan? A civilizáció - a működés-szervezés dologi rendszere - demokratikusan helyre tette a kultúrát: ami eddig a gazdagoké és a művelteké volt, ezután mindenkié. A sajtó, s újabban a tévé által? Például, a tévékloakákból ömlő szemét, az kultúra? Miért ne? Miért igen? A fejlődésért. Mi a fejlődés? A tudomány és a technika szakadatlan megújulása. Az ember is fejlődik? Igen, egyre tovább, és egyre jobb anyagi körülmények között él. Egyre magasabb szinten elégít ki egyre silányabb igényeket? - kérdezem Buji Ferenccel. Mire a válasz: Ha úgy tetszik neki? Gazdaságkor a szabadság világa. Nemesedhetünk is? - faggatózom tovább. Magánügy, racionálisan és gazdaságilag értékelhetetlen. Mire jó a tudomány és a technika szakadatlan megújítása? Egyre több és jobb termék előállítására. És az mire való? A fogyasztók kielégítésére. Honnan tudják, hogy mi kell nekik? A fejlődéstől. És annak mi az értelme? A haszon szüntelen növelése. Mi a haszon? Pénz. Mi a pénz? Az, amire a javak bármikor átválthatok. A pénz tehát egy elv? Úgy is mondhatjuk. ígéret? Nevezhetjük az üzletfelek közti bizalomnak. Átváltható rá az alkotás is? Persze! A természet is? Miért ne. A hűség is? Mi tagadás. Az igazság is? Szárazon megdörzsöli a kezét: Mi az igazság? — minden relatív, kérem. A pénz is relatív? A maga módján. Hogyan? Úgy, hogy a termékek állandóan avulnak és romlanak, a pénz egyre értékesebb lesz. Miért? A kamatos kamat révén. Kié a pénz? Mindenkié: az államé, a dolgozóké... Közbevágtam: mind el van adósodva. Ne szakítson félbe: az üzletembereké, a cégeké... Annak jut a legtöbb, aki a fejlődés legbuzgóbb előmozdítója, tehát búzát termel, tudást? No, nem. Igaz, hogy a legkevesebb az alkotónaktermelőnek jut, a legtöbb a spekulánsoké? Igaz - de nem tilos, ráadásul mindenki

megél,

az

üzletemberek

jótékonyak.

Ők

irányítják

a

világgazdaságot, a politikát, a közvéleményt, a tudományt? Miért ne, ha egyszer az ő pénzük van benne! Demokratikusan? Naná! Kik ők? Olvasson újságot: az amerikai Forbes magazin évente közli a világ dollármilliárdosainak listáját. Láttam: összes vagyonuk 3500 milliárd dollár, még a fele sincs annak,

4

amennyit a szakértők a világ egy-egy tényleges „leggazdagabb” családjának tulajdonítanak. Pletyka, uram, pletyka. Hogyhogy nincs a leggazdagabbak listáján se Rothschild, se Rockefeller... Nem én vagyok a szerkesztő. Ki választotta őket? A pénz. És a pénzt ki választotta? Mr. Világválság elnevette magát: Kik, no, kik, hát az emberek! A pénz a demokrácia lényege! Végre van olyan isten - hamiskásan rám kacsintott mondom ezt a maga kedvéért, akit a legegyszerűbb ember is megért. Nem láthatatlan ködizé, hanem olyasvalaki, no jó, legyen, valami, amit mindenki érez a hasán, a bőrén, a heréjével. Tetszik érteni? Altáji isten... Ojjé! És aztán! Éppen ez a lényege! Akinek csak tíz forintja van, de szerez hozzá még egyet, az már boldog! Kacagásán fölbátorodtam, s megkérdeztem tőle: Mondja uram, tetszik önnek a fönntartható fejlődés? Zseniális! Én találtam ki! Önmaga prolongálására. Vidáman folytatta: Naná! A környezettudatossággal, meg tudatos fogyasztással és hasonlókkal együtt. Tudja, barátom, nincs kedvesebb látvány a derék áljótetteknél, meg a duci, elégedetten szunyókáló lelkiismereteknél. A baj okáról másokat is megkérdeztem. Morales, Bolívia indián elnöke szerint az első ok a kapitalizmus. A világ pár milliárd tapasztalt lakosa szerint viszont a szocializmus. Lepár Zoli bácsi váltig állítja, hogy a kettő egykutya, az Antikrisztus kölyke. Ezzel a megoldást is elárulta.

5

Gyermeklétra

Ha jól emlékszem, hajdanában, számos korosztály létezett. Születtek babák, akik csecsemők lettek, majd kicsik, gyermekek, kamaszok, ifjak, fiatalok, középkorúak, idősek, öregek, aggok. Ki-ki korához képest igyekezett élni és viselkedni: alkalmazkodni, engedelmeskedni, lázadni, dolgozni, nevelődni, nevelni és felelni. Akkoriban próbáltunk idősebbnek látszani, kemény férfinak és nem nyafka kiskölyöknek. Hanem a hatvanas években fiataloskodni kezdtünk ruhában, szokásban. Újabban pedig gyerekeskedünk, sőt talán csecsemősödünk. A fölnőttséggel járó önfegyelem hiányának különös példázata a rágógumi és a sétapalack. Mintha nem volna elviselhető egy negyedórás séta étlen-szomjan, ha nem kortyinthatnánk, talán sírva is fakadnánk. A cumisüveg korunk létszintjét jelképezi?

* Az elmúlt korban a különböző nemzedékeket leginkább a tudás választotta el. A nagyfiúk például tudtak táncolni, üvegből inni, udvarolni. Ha benézünk egy diszkóba, akkor látjuk, hogy rengetegen lögybölődnek a benti ipari zajban, de táncolni valószínűleg nem tud senki. Az ok nem születési hiba, falábúság, vagy bükkfagatya, hanem az merült feledésbe, hogy a tánc szertartás volna, szerelmi vallomás, a test ünnepe, a zene pedig dallam és ritmus, nem pedig decibel és gépütem. Aki megtanult táncolni, az nem teszi be lábát a diszkóólba. Ma udvarolni egyáltalán nem szükséges: fiúk és lányok kölcsönösen ajánlatot

6

tesznek egymásnak, aztán hegyibe! Óvodás kisfiú kérdezte édesanyjától, hogy szabad-e hazudni? Szó szót követett, majd elárulta, hogy azt hazudta Laurának, hogy herpesze van. Miért? Mert nem akartam csókolózni vele. Szoktatok csókolózni? Persze, mindenki szokott, a vécében. Az oviszexet a kicsik nyilván tanulják a tévében meg az utcán, a sétacumit az okos gyártók dugják a rászorulók szájába. Valószínűsíthető, hogy a barbiemberiség közös nevezője és éthosza valahol itt, a nyelési és egyéb reflexek szintjén található. „A test, amelyet torkig lakattál, lehúzza a szellemet.” (Mahabharata) A világ gazdagabbik része tele van elhízott gyerekkel, akinek azt a kérdést sem kell megoldania, hogy üvegből igyék. Az itatók - beetetők remélik, hogy sosem jön rá, hogy milyen az igazi szomjúság...

* A szopósembert a kor neveli önmagának, s kapcsolja ki a világból. Miért beszélgetne a szüleivel? Miről? Minek? És egyáltalán, kik ezek a pillanatnyilag időszerű papák meg mamák a szülői hálószobában? Ki hallgat olyas valakire, akit már a járókában lenézett? A liberális-szórakoztatóipari ideológia katyvasz. Nem ismeri a szellemi hierarchiát, a rendet, az emelkedést, összműködésében eltorlaszolja a benső utat. Weöres Sándor nem csak a költészet és magyar nyelv nagy tanítója, hanem a bölcsességé is: „Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: / Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra." - A létra ősjelkép. Létra az Égigérő fa, akárcsak Jákob lajtorjája, melyet az ősatya látott álmában, amikor az angyallal küzdött, s a különböző ősrégi beavatási rendek is használják a létra-lépcső jelképet. Létrás Szent János (580-650) 30 létrafokon keresztül vezette tanítványait az istenszeretetre. Weöres Sándor arra int bennünket, hogy ha nem járunk a benső emelkedés létráján, akkor Ég és Föld szétesik, és olyan rendetlenség lesz a világban, amilyen van.

7

* A létra nélkül nevelt gyermeknek is kiserken a bajusza, ivarérett lesz, ám testi fejlődését nem követi a lelki. Már elmúlt harminc éves, de még mindig valamilyen iskolában kotog. Különös, gazdaságkori lény: fiatalosan néz ki, de távol áll tőle Utassy József költői heve: „Élek-halok a fényért, /Égj, hát, gyönyörűm, lángolj! / Tüzem, lobogóm vagy már / Lobbantsd rám ifjúságom!” Semmi lobbantás. Emberünkben az ifjúság tüze nem szikrázott föl, ezért nem lendült át a fölnőttek közé. Maradt barbi-anyag. Kedves ismerősömet kérdezem a fiáról, így válaszol: „Hét éve együtt él valakivel, de továbbra sem találja érettnek a helyzetet a házasságra. ” A fiú beszél nyelveket, jól keres, de döntésképtelen: nem tudja, hogy mire fordítsa önmagát. Élete elfolyik. A bírálatot nehezen viseli, önkritikája semmi, humora a gyári vígjáték: kiröhögni másokat. Ha egyszer, egyetlen életpercét föl tudná tenni valami ügyre, vagy tudna igazán, szívből nevetni, vagyis önmagán, akkor talán fölnőhetne. Így, ha válságba kerül, nehéz gyermekkorát emlegeti, mintegy bizonyságául annak, hogy még mindig oda tartozik. Amúgy sikerült kutya önzővé válnia, de miniszterként is irtózik a felelősségvállalástól. Kétezer éve írta róla Szent Pál: „Eljön ugyanis az idő, amikor a józan tanítást nem hallgatják szívesen az emberek, hanem ízlésük szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat és csiklandoztatják a fülüket, elfordulnak az igazság meghallgatásától, és mesékre hajlanak.” (2Tim 4,3) Negyvenéves korában kedvenc időtöltése a számítógép meg a szerepjáték, melyben boszorkánynak, varázslónak, bérgyilkosnak képzeli magát, akár egy hat éves. Gyakran oly mélyre bújik a játék langyos homokjába, hogy szenvedélybetegként kezelésre szorul. „A kóros játékszenvedély - más függőségekhez hasonlóan - nagyon nehezen kezelhető. - Írja dr. Németh Attila pszichiáter. - Egyértelműen hatékony módszere nincs. A gyógyulásra nem motivált beteg kezelése reménytelen.”

8

Ha betöltötte az ötvenet, s időközben véletlenül mégis rászánta magát a házasságra, elválik, hogy keressen a világhálón egy kamaszt, akivel újra kezdheti éretlenségét. „Észjárása mágikus-intuitív, racionális-babonás." Követi az ifjúsági divatokat zenében, táncban, öltözködésben, de már egy „nagy - nagy pótcselekvésre” sem vágyik, mint a hajdani kiszesek. Itt

tartunk

most.

Társadalmunk

szétmázolódik?

Elveszti

nemzedéki

tagoltságát?

* A gyermeknek maradottak nemzedéke élete delén jár. Még a mesében él, de már komoly, munkahelyekre, városokra vagy akár országra-világra szóló döntéseket hoz gyermeteg lelkülettel: anélkül, hogy az érintettekről, vagy saját földet-eget összekötő személyes felelősségéről a leghalványabb fogalma volna. 259. Beavatás

9

A XXI. Század költői

Kedves Petőfi Sanyi, kerek 161 éve azt tetszettél megállapítani, hogy „Pusztában bujdosunk -, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, melyet Isten külde Vezérül: a lángoszlopot. Újabb időkben Isten ilyen Lángoszlopnak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé. Előre hát mind, aki költő...’' - ne nevettessél, Sanyi öcsém! Épp oly komikusnak teccel lenni, mint Prométheusz barát a tűzlopásával. Mi már a posztmodernben diszkózunk: nem Isten és nem a művészet, hanem a tudomány és a sajtó oszlatja el a lelkek homályát, amúgy pedig egyszerűen fölkattintjuk a villanyt. Manapság - meg ne orrolj az őszinte szóért - se nép, se lángoszlop, sőt, Petőfi költő se nincsen. Nyisd ki a legújabb szakmunkát, a Magyar Irodalom Történeteit, abban P. S. tárgyban csak egy porhadt életrajzi váz olvasható, műveinek húsa nélkül. Ki tetszettél punnyadni a megreformált magyar irodalomtudomány látköréből, megérdemelted, mert az új korszak álláspontja szerint csúf megélhetési költő valál. No, az oktatásban sincs helye a költeményeidnek, hiszen az említett három kötetes reform-szakiratot egyenest a jövendő tanárok tudós tanítói

10

írták-szerkesztették. Nem kétséges, hogy a tanárjelölteket ugyanúgy levizsgáztatják

majd

belőle

-

hiányodból!

-,

mint

a

dialektikus

materializmusból. Vigasztalódj - ha ez neked orvosság -, mert a te sorsodra jutottak mindazok a szaktársaid, akik komolyan vették föntebbi költeményed intelmeit, s népük-hazájuk, mi több, az emberiség gondjait is nyakukba vették, mi több, beleszőtték műveikbe. Nem csak ők „hulltanak” ki a szakma rostáján, hanem a Pilinszky-féle metafizikai ihletésű kartársaid is, mert Isten megtapasztalása, és az idevágó élmények művészi hírlelése ezentúl tilos. Süllyesztőbe kerültek továbbá azok a huncut versész szakik, akiknek örökké a babájukon járt az eszük meg a tolluk. Az égi és földi szerelem idejétmúlt, viszont a káromlás és a pornó haladó. Hogy ezeket Isten ihleti-e, netán Erosz, vagy valaki más, most ne firtassuk. Ha beleolvasol a Magyar Irodalom Történetei-be, öcsém, megtudhatod, hogy az író művével együtt piaci tényező lett. Piac istennő - a sajtószabadság nemtőjének mostohaanyja - pedig azokat vonja szilikontól dús kebelére, akik szerint „...már megállhatunk, mert itten / Az ígéretnek földe van." Maga a csudaszép világelfogyasztói társadalom. A milliók ugyan „nap hevében, éhenszomjan, / Kétségbeesve tengenek.” Mi több, kihalni készülnek, a Föld rájuk roskadni, a légkör fölforrni, de a sorsproblémákról csitt! Ne zavarjuk a dance macabre-ot! Istennőnk számára kizárólag azok a kollégáid kebelképesek, akik könnyelműen fognak „a húrok pengetésihez”, s még csak nem is a saját fájdalmukat-örömüket dalolják, hanem azt, ami az ő, mármint a szent Piac kéjnő erogén zónáit ingerli. És e tájakat a tudomány jelöli ki. Vedd eszedbe, Sanyi, hogy ezután az irodalomítészek nem a költők írók-költők műveit búvárolják.

Ez

reakciós

dolog.

A

posztmodern

irodalomtudomány

tárgymentessé vált, akár dicső elődje; balkézi, de vérszerinti atyja, a tudományos szocializmus. A vezető szakalkalmazottak föladata a műterméstől független ideológiaminták koholása, a beosztottaké pedig ezek majmolása. A múzsák csókos szeretői firkálhatnak, amit akarnak, a művészetipari fegyőrök addig „nem látnak” sem verset, sem regényt, sőt, képet, és oratóriumot sem,

11

amíg elméletet nem ismernek róla. Homlokpuszit tőlük kell kérni. Ha az elmélet illik az ő ideológiájuk sablonjába, akkor a mintájára kisütött mű is az ítész tekintete elé somfordálhat. Ha megkapja a járlatlevelet, akkor mehet a tankönyvbe, a világpiacra. Oda bizony! Lásd be, hogy ez mily hatalmas előrelépés a szocialista realizmushoz képest! A szocreál a hivatalos bélyegzője - lásd még: szennyfolt, a Vadállat jele - legföljebb a KGST-be eresztette be a törekvőket. Az ily módon szabványosított-engedélyezett - ISO! - műalakú nyomtatványok ezek után szabadon profitorientálódhatnak az irodalmi export-importban. Természetesen a sznobok jól megvásárolják, és éppen annyira olvassák őket, mint a villamosított fogkeféjüket. Hivatali idejükön kívül persze a tudós bírálók sem gyönyörködnek mennybe-menesztettjeikben. Bolondok volnának, hisz pajkostársaik, a társadalmi, egészségügyi, gazdasági, oktatási és egyéb reformerek sem önmagukon és családjukon próbálják ki ötleteiket.

12

Haláltánc - egy Villon vers időszerűsége -

Nyilván sokan tudják, hogy a haláltánc közismert francia nevén a „danse macabre” késő középkori eredetű allegorikus műfaj. A metszeteken, festményeken, faragásokon kaszás csontvázak vonszolnak a sírba pápákat, királyokat, szépasszonyokat, lovagokat, bankárokat, parasztokat. A halál szemében minden földi rang és siker nevetséges, előtte minden ember egyenlő. A középkori ember megérezte a korszakváltás szelét. Az új világ jöttét, amelynek nem ismerte természetét, mégis megsejtette, hogy ezen eljövendő korszakban az ő világának értékei vajmi keveset fognak számítani. És tényleg. Mi már ebben élünk, a reneszánszból sarjadzott fényes Gazdaságkorban, mely minden

idők

legtökéletesebbikének,

a

töretlen

betetőzésének tartja magát.

François Villon: Haláltánc ballada Fordította-átköltötte: Faludy György Ott ült a Császár. Dús hajában hét csillag volt a diadém. Rabszolganépek térden állva imádták, barna köldökén a Göncöl forgott, válla balján

13

fejlődés

világának,

lámpásnak állt a holdkorong: de a bohóc sírt trónja alján: „Mit sírsz” - rivallt reá - „bolond, nincs szív, mit kardom át ne járna, enyém a föld!”... S hogy este lett, egy csontváz tántorgott eléje s elfútta, mint egy porszemet. - Kényúrként éltünk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! A birodalmak és világkorszakok jöttek, virultak, elmúltak. A középkori ember még ismerte a történelmet, még kutatta a végső kérdéseket, köztük a halált. Erősen hitte, hogy Krisztus föltámadásával a halált legyőzte, és az örök életet megnyitotta. Gazdaságkor anyagelvű. A túlvilágot tagadja, a hosszabbodó átlagos

életkorban

hibernálásban,

az

és

a

fantasztikus

űrhajózásban

és

regényekben

egyebekben.

reménykedik:

Közben

a

művészete,

szórakoztatóipara, közélete mindinkább erőszakról, gyilkosságról szól különös haláltánc... Gót ablakokban sírt az Orvos: „Uram, nektárod merre nő, amely ír minden kínra s melytől meggyógyul minden szenvedő?” S az nyílt: keszeg magiszter táncolt végig a szobán, kezében mély ólomkehelyből kínálva színtelen borát: „Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,

14

s nincs seb, mit heged nem takar, igyál, testvér; e mély pohárból, csupán az első korty fanyar.” - Kontárok voltunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! II. János Pál szavával a halál civilizációja nyomul. Az édes anyaméh biztonságáról

a

költők

sokat

zengedeztek.

Gazdaságkor,

a

létező

leghumanistább világ nevet ezen. A tízmilliós Magyarországon az utóbbi ötven évben a hat milliót meghaladja az előre megfontolt szándékkal, bűnszövetkezetben, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett magzatölések száma. Amelyek természetesen mind törvényesek. A kútkávánál állt a Gyermek, szakadt gyolcs ingecskében, s rőt topánban, s nézte lenn a vízben képét, mely játszani hívta őt: ... „Ha jössz: a holdleánytól este a cukrot süvegszám kapod, s minden pirosló reggelente békákon ugráltunk bakot.” ,Jövök már!” - szólt, s a víz lenn nyálas siklót dagasztott zöld hasán, míg a halál vihogva vitte anyjához a vörös topánt. - Balgán játszottunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával

15

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! A halál civilizációjának erejét mutatja, hogy Magyarországon 2006 júliusától megszűnt az a rendelkezés, amely csak a 35 évnél idősebbeknek, vagy a már három

saját

gyermekkel

rendelkező

személyeknek

engedte

meg

a

gyermekáldás elutasítását. Azóta minden nagykorú személy kérheti a művi meddővé tételét, hogy a nemi örömöket minden felelősség nélkül élvezhesse. Ha megyünk az utcán - bárhol a civilizáltnak mondott globalista világban egy percen belül szemünkbe ötlik egy plakát, egy újságborító, egy kirakat, melyben kívánatos ifjú test mintegy önmagával együtt kínál autót, borotvaszappant, üdülést, bontott csirkét. Repedt tükrénél állt a Céda: „Hajamnak árja még veres, miért, hogy már a régi léha seregből már senki sem keres? Ölem még izzó csókra éhes, mellem rózsája még kemény..." S az ablakon röhögve lépett be az utolsó vőlegény: „Hopp, Sára, hopp gyerünk a táncra, ma: holt szerelmeid torán hadd üljön nászlakomát lárva ágyékod hervadt bíborán!” - Buján fetrengtünk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! Gazdaságkor istene a pénz. Láthatatlan jelként villámlik ide-oda a világhálón,

16

és söpri a népek munkájának gyümölcsét a Magánállamok szütyőjébe. Az otthonokban és a városokban a hang és fényzajok egyre durvábbak, túlharsogják a fegyverropogást és a sarki jéghegyek összeomlását. Hiányzik a mai danse macabre-nak a végítélet reményéből eredő melankóliája, amitől a régi olyan szívszorítóan emberi és isteni volt. Éjfél borult a háztetőkre, s kuvikhang szólt a berken át, midőn a Bankár útnak indult, elásni véres aranyát. Az útkereszten vasdoronggal hét ördög várta s a Halál; s mikor kardot rántott, a csontváz fülébe súgta: „Mondd, szamár, szamár, mit véded még a pénzed? Meghalsz s a kincsed elviszem, s a kincs helyett eláslak téged, akit nem ás ki senki sem.” - Kufárok voltunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! A pénzen messze túl van a végső tudás. Egyik neve szépség. A szépség az égből való, oda is vonz mindeneket, hanem ha az én rátelepszik, akkor hiúság lesz belőle, mohóság, önzés, tudatlanság. A tudatlanság szorongást kelt bennünk, a szorongás pedig iránytalan félelem: nem is sejtjük, hogy honnan les ránk a veszély, hasztalan védjük magunkat kozmetikussal, bankbetéttel, narkóval, testőrrel, egyre butulunk, és lassan, de biztosan összetévesztjük múlandó javainkat életünk értelmével.

17

Aránypárnáin ült a Dáma, s üvöltve sírt: „ne még, ne még”, de ő már átkarolta drága csípői karcsú, gót ívét, „ engedj csak még egy lanyha csókot, meg egy gyönggyel kivarrt ruhát, engedj csak még egy buja bókot, még egy szerelmes éjszakát” de ő, rút foltot festve mellén, mely, mint rákseb, egyre nőtt, fehér testét nyakába vette és vitte, vitte, vitte őt. - Tunyán henyéltünk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! A tudás, korunk nagy ideálja, nem a végső kérdéseket kutatja, nem bölcsesség, csupán érdek és anyag. Hatalomtudás. Ez a mai haláltánc legmélyebb fájdalma: tudatlanságban lenni önmagunk, utunk és a Valóság felől. Tüzénél állt az Alkimista, s óráját nézte, mely lejárt. „Isten vagy ördög: egy napot még, amíg megoldom a talányt, a végső, nagy talányt, amerre görebjeimnek ezre vitt, csak egy napot, mert megfejtem, megfejtem holnap alkonyig.”

18

„Nem fejted” - szólt a hang - „nem fejted" s vállára vette jéghideg kezét, míg felrobbant a lombik: Aludni mégy most, mint a többiek. - A Titkot űztük mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! A szanaszét ugrabugráló sztároknak - nem csillagoknak, hanem inkább műholdaknak -, boltosoknak, politikusoknak és milliárdosoknak fogalmuk sincs arról, hogy miféle bálban vigadnak: táncukat eredménynek, diadalnak, sikernek gondolják. Oly kevélyek tévedésükben, hogyha valaki fölvilágosítaná őket, kinevetnék. Pestis-csengőkkel jött dögvész, s a reimsi szentegyház előtt húsvétvasárnapján derékon kapta a hájas Püspököt: „Néked szereztem ezt a nótát, gyerünk nagyúr! Csengőm csörög légy pápa vagy próféta, rózsás hajnalködökbe öltözött, légy szent püspök, vagy rút eretnek ki ég a máglya kormain, misézhetsz lenn - én fenn nevetlek a dómok csonka tornyain!” - Álszentek voltunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával

19

irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! Ha az ember látja, hogy mi a helyzet, attól még nem lesz szent. Sőt inkább álszent, ha életvitele nem egyezik tudásával. Pedig törekszik, izzad, ám a legőszintébbnek szánt kitárulkozásába is belejátszik valami hamisság. Például egy korszerű eszme, miszerint nem elég igaznak lenni, igaznak is kell látszani, s az izzadságos látszódásban máris undorítóbb vagyok Villon hájas püspökénél. A vén Paraszt már tudta s várta alkonytájt kinn az udvaron: „Görnyedt testünknek nincsen ára, s úgy halunk meg, mint a barom. Kaszás testvér! Sovány a földünk! könyörgöm: egyet tégy nekem: ha elviszel, szórd szét trágyának testemet kinn a réteken!” Ő rábólintott s vitte lassan, s úgy szórta, szórta, szórta szét, mint magvető keze a búzát, vagy pipacsot az őszi szél. - A földbe térünk mindahányon, s az évek szállnak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! A végső tudás, a bölcsesség talán ilyen egyszerű, mint a paraszté: amit úgyis elvesztünk, azt szenteljük nemes célnak. Egyedül arra vigyázzunk, ami örök, ami átvihető. 234. Beavatás

20

21

Semmisedés

Bizonyára mindenkinek föltűnt, hogy, az Európai Unió alkotmánytervezetei konokul kitagadják múltunkból a kereszténységet, noha millió templom, szólás, sőt, élő szív őrzi keresztény örökségünket. A kultúripar ontja a keresztény ellenes termékeket, s nem kíméli a keresztény értékeket, a közösséget, a családot, a hagyományokat, a nemzeti érzést. Egyre több ember végrendelkezik úgy, hogy hamvait szórják szét, neki ne legyen se temetése, se sírja, rá ne emlékezzék senki. Ő maradéktalanul ki akar iktatódni az élettel együtt a létből is... Egy régi Beavatásban elemeztük már a szembefordulás törvényt, Gazdaságkor egyik alapszabályát, mely szerint a szellemi alapjukról leváló dolgok meg akarják semmisíteni eredetüket. A semmisítés eredménye nem a valami, hanem a semmi. Ha emberrel csinálják, akkor gyökértelenítésnek hívjuk. Alapvető eszköze a tudatlanítás. Egyrészt a butító, tanítás és követelmény nélküli iskola révén, másrészt a nyelv, a múlt, a régi hősök, szentek, szellemi emberek módszeres deheroizálása, lejáratása útján. A mai ember nem lehet biztos abban, hogy Szent István államalapító nagy király, vagy silány hazaáruló volt-e, vagy, hogy hol feküdt Székesfehérvár? Gyökereinket nem csupán az úgynevezett liberálisok metszegetik, hanem a minden „hivatalos” tudományt tagadó szittyák is.

* A tanárok panaszkodnak, hogy évről évre kevesebbet tudnak a tanulók. Talán

22

azért, mert életük egyre ritkábban találkozik a tényleges tudnivalókkal. A tanítók a maguk gyermekkorában még kuruc-labancot játszottak, szóval a történelmet utánozták. Ha babáztak, a családot másolták, máskor illatokat lestek, fociztak, énekeltek, mesét hallgattak. A nyugati világ fölső oktatásából egybehangzó jelentések érkeznek arról, hogy a diákok a tanulnivalón kívül alig olvasnak. Akik még igent írnak a kérdőívekre, azok is csak évente 2-5 szépirodalmi mű végéig jutottak el. Az ennél többet olvasó reménybeli értelmiségiek százalékban szinte kimutathatatlanok. Hazánkban is hasonló a helyzet: diákjaink alig érdeklődnek a kultúra iránt. Sőt, a közügyek sem hozzák lázba őket. Mintha megszakadt volna a kapcsolatuk előjeleikkel és a szülőföldjükkel. Gyökértelen egyének lettek, akiket a nemzet és a világ sorsa nem izgat. A 68-as diáklázadások lecsendesülése óta ez a fehér civilizációiban többé-kevésbé általános. Egyre kevesebben tanulmányozzák a történelmet, őseik - Mozartékat is közéjük értve - dalait, táncait és egyéb hagyatékát. Néprajztudós barátom egy nemzetközi

konferenciáról

hazajövet

mesélte,

hogy

esti

kötetlen

összejöveteleiken a pályatársak meglepődtek azon, hogy ő hány magyar dalt tud énekelni, furulyázni - arrafelé az ilyesmi tudósi körökben sem gyakorlat. Legszűkebb környezetemben is tapasztalom, hogy a „környezetvédők” szaporodnak, de egyre kevesebben értik a növények, az állatok természetét, vagyis a természetet. Sokan kedvelik a virágokat és az állatokat, de elenyésző azoknak a száma, akik tudnak muskátlit, vagy kutyát nevelni. Az evés még nem ment ki a divatból, s a könyvipar egyik legnagyobb üzlete a szakácskönyvgyártás, de egyre kevesebben ismerik ki magukat a zöldségek, a fűszerek, a húsok között. Hatalmas kikapcsolódási folyamat tanúi vagyunk, melynek során elvesznek a gyakorlati élmények és ismeretek, és átadják helyüket a semminek. „Ma a 4-12 éves gyermekek átlag napi 3 óra 52 percet töltenek a televízió előtt, a 13-19 közöttiek Számítógépezéssel együtt hat órát ülnek képernyő előtt.” Már a legkisebbek is tucc-tuccra diszkóznak az ovis bulikon, és egy

23

statisztikailag jelentéktelen kisebbségtől eltekintve zenei élmény nélkül, örökös zajban nőnek föl. Le? A fiatalokra dolgozó szórakoztatóipar irtózik a tudástól, a szépségtől, a kultúrától. Gagyit gyárt. Annak pedig nincsen tárgyi, szellemi, emberi-isteni hitele. Giccs. A giccs pedig az, ami nincs. A „tárgyi kultúra” az évadonként változó divathoz igazodik, tehát nincs, a többit meg a film helyettesíti. Aki ötféle filmet látott, az látta mindet: az összes barbárságot, amit az emberiség eddig csak elképzelt, de még soha meg nem valósított. Uccu neki? Ez fog következni az első civilizációs válság, háború, áramszünet titán? Egy olyan nemzedék fog következni, amely tökéletes anyagi, erkölcsi és szellemi tudatlanságában könnyű prédája lesz bármilyen hatalomnak? 1 Megszépítő idegenséggel virtualizálódásnak, magyarán látszólagosodásnak szokás nevezni a testi-lelki kiürülést. Jobb, ha semminek mondjuk. Benne élünk.

* Gazdaságkor nem jött volna létre, ha nem tudta volna leváltani a valóságot. Ma a nyugati világ ízlését, kedélyét, véleményét, gondjait tíz tájékoztatási cég állítja elő, vési a lelkekbe, és törli a tényleges tapasztalatokat. Egy kaptafára dolgoznak. Lássunk néhány példát. Korunk valós és jelképes fő építőanyaga, a beton. Pár száz év múlva palotáinkból nem Akropolisz lesz, hanem sóderkupac - itt-ott rozsdafoltokkal. Semmi. A számítógép lemezre mentett adagokat a mágneses jelenségek letörlik, de a mai gépeknek már nincs is lemez-olvasójuk, és a tegnapi adatok jórészt kibetűzhetetlenek. Lenin azt mondta, hogy a „kommunizmus = szovjethatalom + villamosítás.” Az első kettő már elillant, 1

A fasiszta lelke fehér lap, melyet tele lehet írni bármivel. Fasizmus: Háromszoros bármi a parancs tökéletes szabadságának!

24

de a harmadik is ilyesféle. Az áram nem tárolható: egy hiba, és már nincsen sehol. A lifttel, a közlekedéssel, a vízellátással együtt. A világhálóra föltett kincsek és locskaságok elillannak.

* A

tulajdonosok

elvárják

munkásaiktól,

hogy

valóságosak

legyenek.

Szorgalmasak, becsületesek, önzetlenek, vagyis a régi, a vallási rend értékei szerint szolgálják őket. Talán azért, mert másmilyen rend nincsen, legföljebb rendszer, a rend hitvány utánzata, ahogy Hamvas Béla mondja. Ők viszont másik regényben élnek. A virtuális pénz bűvkörében. Alkalmazottaik számára elérhetetlenek, mert névtelenek. 2 A haszonért bármikor cserbenhagyják őket: kirugdalják, vagy nesztelenül odébb suttyannak valahova, ahol kisebb az adó. Már többször említettem, hogy csandalák, magyarul csavargók, társadalmon kívüliek. A társadalmat és államát fölszámolják, mert akadályozzák üzletüket. Hanem a 2008. szeptemberi tőzsdebalhé idején, amikor pénzóriások dőltek össze, ezt írta Bogár László: „Most viszont a saját önpusztító ámokfutása nyomán

végveszélybe

került

világkapitalizmus

az

éppen

általa

megsemmisítésre ítélt állam beavatkozásától várja a segítséget. És valóban, a világ vezető államai gigantikus pénzfolyamokat tereltek a bajba került világtőke megsegítésére.” Amerika, Anglia Németország. A nemzetállamok a tőke, a Magánállamok szolgái? A semmié?

*

2

A történelmi tulajdonosokat hajdan nyilvánosan beiktatták javaikba. Később a telekkönyvből lehetett tájékozódni arról, hogy mi kié, hogyan szerezte, mik terhelik. A részvények titokban is adhatók-vehetők, az adóparadicsomokban bejegyzett postafiók cégeken keresztül elmoshatok a gazdától gazdáig vezető nyomok.

25

A magánállamok ereje a pénz. Az egyetlen áru, amely idővel nem veszít értékéből, hanem a kamatos kamat révén állandóan hízik. Akkor is, ha mögötte nincs se munka, se felelősség, se arany. Napjainkban a „pénz belső érték nélküli, aranyra nem váltható hitelpénz: a bankok fizetési ígérete.” Írja dr. Kurtán Lajos és dr. Kurtánné dr. Vadászlaki Ilona. Egyre nagyobb úr, és egyre testetlenebb. Szülője, az állam, még úgy-ahogy a miénk volt, de a bankok? Ígéretük már nem is létező dolgokra vonatkozik, hanem ún. derivátumokra, pl. a kőolaj jövő márciusi árára. A munka helyett a spekuláció gyümölcse. Csath Magdolna írta egy régi tanulmányában, hogy a tőzsdéken a tényleges érték hatvanszorosa forog! Tehát a börzék vagyonának csak az 1/60 része megfogható, a többi árfolyamnyereség, derivátum, ígérvény. A pénz a legnagyobb mennyiségben a tőzsdén terem, s ott is pusztul el. A szeptemberi amerikai pénzügyi válság idején, egyetlen tőzsdenapon 2000 milliárd dollár vált köddé. Az ingatlanok és gémkapcsok maradtak, csak a folyószámlák nullái enyésztek el. A pénz állagára nézve elektronikus jel - amíg van villany. A jövő régésze hol fogja megtalálni? „Pecunia regit mundum, azaz a pénz kormányozza a világot”, mondták a rómaiak. A semmi a valamit?

* Nos, hölgyeim és uraim a semmisségi törvény azt jelenti, hogy Gazdaságkor folyamatai a megfoghatatlanban zajlanak és az enyészés felé tartanak. Vajon elsodornak-e minket? 244. Beavatás

26

27

Bűnnépség

Már a kilencvenes évek elején fölmerült bennem, meg is írtam annakidején: mi van, ha egy országban szabad, demokratikus választás útján a bűnözők kerülnek hatalomra? Csalás nélkül. Egyszerűen azért, mert ők lesznek többségben. Úgy alakult - mondjuk Eufémia - története, hogy gyarmati korszakában a helytartóság kötelezővé tette a hazaárulást, a hódítók dicsőítését, a hazudozást, egy ideológiának álcázott baromság szajkózását, az Isten káromlását, ennek fejében megengedte bárkinek a följelentését, beleértve a szülőket, a saját gyermekek meggyilkolását, a lopást - kinek-kinek beosztása szerint. A főnökök hatalmasakat sikkaszthattak, az alfőnökök kevesebbet, a beosztottak némi munkaidőt, egy-két zsák cementet, gabonát, kéziszerszámot nyúlhattak le. Valamit azért ők is, mert ki nem maradhattak. Eufémia törvénye az ártatlansághoz való jogot nem ismerte. A javak és szolgáltatások forgalmát korlátozták, s ha valakinek szüksége támadt erre-arra, akkor csak megvesztegetéssel, szocialista összeköttetéssel juthatott hozzá. A bűnüldözők - a rendőrök, ügyészek, bírák - föladata volt e bűnrendszer védelmezése. Aki szólni mert, magyarul: jót akart, azt elfogták, megverték, vád alá helyezték, lecsukták. A fölszínre került disznóságokból követendő példa lett. Amelyik minden mértéket meghaladott, arról kizárólag többes szám első személyben szabadott beszélni: elrontottuk, hibáztunk, hazudtunk, nehogy valaki kivonja magát a bűnközösségből, ami hálóként fogta szorosan az egész társadalmat. Eufémia ilyeténképpen nem csupán bűnállam volt, hanem bűntársadalom.

*

28

Most képzeljük el, hogy ebben a bizonyos Eufémiában egyik nap hirtelen bejelentődik, hogy vége a gyarmati korszaknak, a megszálló haderőt kivonják, és országszerte szavazóurnákat állítanak föl. A régi megmondóemberek varázsütésre elfelejtik az eddigi ideológiát, és újat kezdenek fújni a rendelkezésükre álló összes lyukakból. Akkora, de akkora és oly elsöprő erővel, hogy a szerencsétlen választók szanaszét kavarognak az orkánban, és össze-vissza dugdossák a céduláikat. A mérhetetlen és lankadatlan szóviharban a harácsolások, happolások, csaklizások sebessége az előbbinek a százszorosára gyorsul, s pár év múlva a közvagyon: sitty! A tudatlan, támolygó, nélkülöző és ezernyi fajta népbetegséggel sújtott tömeg lassan leülepedik. Tapogat, eszel, s látja, hogy a lényeg nem változott: a régi jó urainak ülepe fényeskedik fölötte, s lám, a drága bűn is megmaradt a társadalom szilárd kötőszövetének. Ismét lehet, sőt kell csenegetni, csalogatni, csóringálni, a mértékek is olyasfélék, mint hajdanában, mi több, az örök okoskodók is megtalálják örömüket: a pompás, friss ideológia sunyibb, éppen ezért embertelenebb, hazugabb és marhább a réginél. Sőt, mintha egy kicsikét selymesebb volna. Ugye? Csak nem ez maga a fényes Nyugat? A fejlődés személyesen? Isten továbbra is káromolható, a magzat ölhető, sőt, -andó és -endő, s minderről perverz viták folytathatók. Mi több, a többes szám első személy meghitt bűntársiassága is visszatért: együtt ragoz kormány és ellenzék. A hatóság pedig az idők végezetéig húzza a véletlenül lebukott főtolvajok tesséklássék megindult pőréit, és élő tévéadásban üti-vágja, börtönözi a jóakaratúakat,

ami

roppantul

tetszik

a

kormánynak

és

a

megmondóembereknek. Mi több, a nemzetközi cinkosok is tapsolnak. A gyarmati időkben még létezett igazság - persze, csak a vezércikkekben vagy legalábbis a nép, sőt a nyakán ülők is azt hitték, hogy létezik igazság, sírtak is emiatt, „erkölcsi terrort” emlegetve, a fölszabadult demokráciában ilyen már nincsen. Minden „véleményes” lett, azt is le lehet tagadni, amit

29

millióan láttak és hallottak.

* Vizsgáljuk meg, milyen következményei vannak, ha egy nép - példabeli országunkban, Eufémiában - akár eltökélt szándékkal, akár csöndes beletörődéssel a bűn életrendjét választja, s olykor cöcögve bár, de szedi a hazugság, a lopás, az árulás, a gyermekgyilkosság és a többi gazság hasznait. Az első, hogy a lakosság megszűnik nép lenni. Ha elfogadjuk Hamvas értelmezését, miszerint a nép lényege a vallásossága, akkor azt kell mondjuk, hogy a vallástalan sokaság nem nép, mert ellene mond az áradó javak nagy, közös egyesítő erejének, a szépségnek, a jóságnak, az igazságnak, a szeretetnek. A hazugság következtében pedig elveszti a szóértés, és általa az együttműködés lehetőségét. Egy idő múlva már az sem kérdezhető, hogy mikor indul a vonat, mert bármilyen válasz lehetséges. Sőt, teljesen természetes, hogy szorgos kezek rendszeresen fekete festéket kennek a menetrendekre - is.

* Vajon miért ne volna lehetséges nép - kívül ugyan a szeretet egyesítő erején, de összefogva a hazugságban és a közös gaztettekben, valaminő országos bűnszövetkezetben? Amikor egyetemi gyakorlóidőmben a fiatalkorúak börtönében nevelősködtem, akkor naponta tapasztaltam, hogy az elszánt kisrablók közti rangok aszerint alakulnak, hogy ki mekkora balhét csinált. A gyilkosok vitathatatlan tiszteletnek örvendtek, utánuk következtek a már hivatásosnak számító tolvajok meg csalók aszerint, hogy ki mekkora ítéletet kapott, kivéve az erőszakos közösülőket, azokat megvetették. Ennyiben elfogadták a „normális” társadalom véleményét. Egyetlen nemes értéket ismertek, az anyatiszteletet. Kétségtelen, hogy kifelé, az őrséggel szemben

30

egységre törekedtek, az árulókat, a „vamzereket” büntették, ám társadalmat mégsem alkottak, csak egymással szakadatlanul viaskodó-versengő, bomló és újjáalakuló csoportokat, amelyek éppen időszerű érdekeiket követték. Miután bandáik versenyét a szeretet és a belőle áradó javak nem szabályozták, késhegyre menően mérkőztek — olykor a szó szoros értelmében - akár Eufémia kapitalizmusában a szabad lábon lévők. A sikerek és érdekek tünékenysége fölbontotta a barátságkezdeményeket, hiszen mindenki a saját érdekét kellett kövesse - kint, Eufémiában is azt tanulták, hogy „üzletben nincs barátság” -, tehát hiába sóvárogtak a barátságra - végső fokon a szeretetre, hoppá! - előbb-utóbb szembe kerültek egymással a legjobb bajtársak is. Ez a modell egész Eufémiára érvényes, hiszen ahol az élet üzletté válik, ott az érdek uralkodik, a szeretettől nem fékezett versengéssel karöltve. Ott bizony menthetetlenül beindul a tudomány által atomizálódásnak nevezett folyamat, s minden ember előbb-utóbb vetélytársa, majd ellenfele, végül ellensége lesz a többinek, hiszen így vagy úgy, de őket kell legyőzni, tőlük kell félteni a saját halászóhelyet, az ő rétjükön kell kaszálni. A korláttalan verseny pedig elvezet a közgyűlölethez, mely hiába lesz általános, hiába lesz szinte mindenki sugárzója és elszenvedője, mégsem egyesíti néppé a népséget, mert nem egyesítő, hanem szembeállító erő. Miként a börtönben, a kinti világban is értékrendek uralkodnak. A bűnnépben a vétek rangsorol. Ki ne látta volna - Eufémiában persze - hogy az emberek számos nagy bitangot megsüvegeltek: „ügyes!” - mondták rá, és irigyelték, és szerettek volna a nyomába lépni, hogy ők is „jókor legyenek jó helyen”, ahol nagyot lehet szakítani. A szóhasználat elárulja, hogy az eufém nyelv remekül alakul a viszonyokhoz, s a kötélrevaló meg más durva szavak helyett ilyen finomakat mond. Ezek után természetes, hogyha Eufémia odáig süllyedt volna, hogyha pl.: „öszödi beszéd”, az egész kormányzópárt a közös hazugságfürdője

nyilvánosságra

került

volna,

akkor

naná,

hogy

„igazságbeszédnek” nevezték volna - mert Eufémiában mindent fordítva

31

mondanak. Persze, ha példaországunk idáig süllyedt volna. Oda, ahol pl. a „fejlett Nyugat” már régóta tanyázik, s fosztogatja a kis kezdő Eufémiákat. Ha igen, ha oda süllyedt volna, akkor mi sem természetesebb, hogy Eufémia élére csakis a legravaszabb, legaljasabb csirkefogók, „a mi kutyánk kölykei” kerülhetnek egészen addig, amíg a népség néppé nem válik újra.

32

A Nagy Semmi-terv

„Jelen embertelen és antikrisztusi világot sem tartom értelmetlennek. Csak annak lenne joga ezt a kort elvetni, aki felidézésében nem részes. Nos? El tudja magáról mondani? Én nem. Tehát viselnem kell, és úgy kell élnem, hogy ha valami más rossz jön, abban ártatlanabb legyek. ” (Hamvas Béla: Levél Szabó Irmához)

Ezerféle elemzést hallottunk már korunkul, de olyant még soha, amely metafizikai szempontokat is figyelembe vett volna, holott mélyrétegeiben talán még keresztény kultúrában élünk. Nem furcsa? E dolgozat célja megvizsgálni a Nagy Kísérlet eredményét: a világtörténelemben először Földszerte és szinte hézagmentesen hatalomra jutott egy kőkeményen és nyíltan istentelen, sőt, Krisztus-gyűlölő civilizáció - vajon ez a metafizikai váltás mennyiben felelős a földi létezés súlyos gondjaiért? Lehetséges-e a menekülés metafizika visszaváltás, azaz metanoia, megtérés nélkül?

Globalitás 2008 őszén, a mostani válság kipattanásakor kiderült, hogyha a külső pénzügyi-gazdasági - növekedés leáll, megtorpan a fejlődés, a gazdaság, a termelés-fogyasztás menten hanyatlik, jön a munkanélküliség, az infláció, a

33

világméretű összeomlás, éhség, zendülés, stb. Mi történik, ha a válságot kiküszöböljük? Újra indul a növekedés, a szennyezés, az erdőirtás, a C02 kibocsátás ismét fölszökik, és a csapás a bolygó egész életfönntartó rendszerét sújtja. „Az emlősök negyedét kihalás fenyegeti a Természetvédelmi Világszövetség szerint, pedig 1970 és 2005 között már a szárazföldi fajok negyede, a tengeri élőlényeknek pedig 28 százaléka tűnt el a Föld színéről.” 3 A „gazdaság” érdekében. A kihalás nem a széplelkűek fájdalma: a növények és állatok mindegyike közreműködik abban, hogy a Föld, a Gaia, alkalmas legyen az életre. Egyedül az ember nem, holott éppen ő az, akire hajdan az egész teremtés bízatott. 4 James Lovelock angol akadémikus, az említett Gaia-elmélet megalkotója, úgy véli, hogy e század végére a mai népesség 7-8 %-a marad meg. A fölmelegedés, a tengerek kiáradása, a járványok és háborúk, éhséglázadások, az energia- és élelemhiány miatt? Is. Itt a világ vége? Nem hiszem. Eddig minden civilizáció kimúlt. Összeomlásuk azonban helyi jelentőségű maradt: Róma bukásáról Tenochtitlánban, DélAfrikában, Japánban még csak nem is hallottak a kortársak. A történelemben először jött létre olyan civilizáció, melynek pusztulása is, fönnmaradása is mérhetetlen veszélyt jelent minden földi lény számára. János apokalipszisében a csapások az egész természetet sújtják...

* Új-e a globalitás? Nem. Létezett, de hajdan szellemi természetű és ellenkező előjelű volt. Az őskultúrákban Peruban és Mezopotámiában és Kínában, egyszóval mindenütt, ha úgy tetszik, bolygó-szerte közös elvek és értékek 3

Jel 8,8-9: „A második angyal is megfújta harsonáját. Erre, mint egy tűzben izzó nagy hegy, valami a tengerbe zuhant. A henger harmadrésze vérré vált, a tengerben élő állatok harmadrésze elpusztult és a hajók harmadrésze elsüllyedt." A mi krónikus időnk és a Jelenések kairosz ideje természetesen nem feleltethető meg egymásnak: ami ott egy pillanat, az nálunk lehet folyamat. 4 „hogy művelje és őrizze” a világot, Ter 2,15

34

működtek. A népek hittek Istenben, alapvetőnek tartották a családot és a közösséget, továbbá elutasították a magántulajdont. E négyességen alapult az erkölcs, a kultúra, a közélet, a gazdálkodás. A személyes javakon kívüli dolgok, a lények, a föld, a víz, vagyis a természet köztulajdonban álltak, mert Isten a Földet az emberiség egészének adta. Ez távolról sem jelentett őskommunizmust, hanem a tulajdon igazi szentségét. A fölügyeletet az Ég képében uralkodó király látta el. Kioszthatta alattvalóinak, akik művelhették, hasznait élvezhették, amiért a fejedelemnek és rajta keresztül az egész közösségnek viszonzással, leginkább igazgatási, szellemi és katonai szolgálattal tartoztak. Birtokukat nem adhatták el, mert „a földnek lelke van”, nem lehet adásvétel tárgya. A birtoklás időre szólt: a birtokos tisztségének

megszűnéséig,

haláláig,

magvaszakadtáig;

előbb-utóbb

visszaszállt a koronára. 5 Az egyes ember azért sem lehet örök tulajdonos, nehogy vagyonával hatalmat szerezzen mások fölött, a közösség ellenében: ez mindenkinek rossz - még neki is. Ezért rendelte Isten a Leviták könyvében, 6 hogy ötven évenként ki-ki kapja vissza elvesztett birtokát, sőt, szabadságát is, ha szolgasorba süllyedt. Tehát az Úr visszarendezte a tulajdonviszonyokat, sőt, a természetnek is pihenőt rendelt hét évenként; az ember ekkor csak azt fogyaszthatta, ami magától termett.

* János apostol a Jelenések könyvében az Antikrisztus egyik alakjáról, a tengeri vadállatról szólván az Apokalipszisnek a földi élet egészét érintő voltát 5

Az iszlám máig kitart amellett, hogy minden létező Isten teremténye, ezért korlátozza a magántulajdont, az uzsorát, stb. 6 „Számolj hét évhetet, hétszer hét esztendőt vagy hét évhét idejét, negyvenkilenc évet. A hetedik hónapban, a hónap tizedik napján szólaltasd meg a harsonát: az engesztelés napján fújd meg a harsonát az egész országban. Legyen ez jubileum számotokra: mindenki kapja vissza birtokát, mindenki térjen vissza családjához” (...) „Ez az ötvenedik esztendő legyen jubileumi év számotokra: ne vessetek, ne arassátok le a kalászt, ne kössétek kévébe, és ne szüreteljétek le a fürtöket, amelyek maguktól nőnek. A jubileumot tartsátok szent dolognak: egyétek a földek termését.” Lev 25,9-13

35

ecseteli: „Akkor láttam, hogy egy vadállat bukkan föl a tengerből. Hétfeje és tíz szarva volt, szarvain tíz királyi korona, fejein pedig istenkáromló nevek (...) A sárkány neki adta erejét, trónját, s nagy hatalmat is. (...) Azt is megengedték neki, hogy harcot indítson a szentek ellen és legyőzze őket. Sőt hatalmat kapott minden törzs, nép, nyelv és nemzet fölött.” Vagyis az egész bolygón. „Imádni fogják őt a föld lakói mind, akiknek neve nem áll a világ kezdete óta a megölt Bárány életkönyvében.” 7 Tehát az egész földkerekségen hatalmaskodik, Úrként imádtatja magát, harcol a Jó ellen, ám híveit a Bárány, vagyis Krisztus kezdettől védelme alá vonja. Mit mond Jézus a globalitásról? „Isten országának ezt az örömhírét pedig hirdetik majd az egész világon bizonyságul minden nemzetnek. Csak akkor jön el a vég.” 8 A mai globalizmus jóvoltából meglehet, hogy az evangéliumot már az egész földön hirdetik, de hogy a vég pillanata elközelgett-e, ki tudja? Azt tudjuk, hogy az Antikrisztus rohamai a teremtés és az emberiség ellen az utolsó előtti korszakban zajlanak. Ma már nyakig benne vagyunk, de még nem járt le az ideje. Sőt, előttünk áll a krisztusi ezer éves uralom, ami után újra, de utoljára támadni fog. 9

A fordulat A reneszánsz idején leáldozó vallási korszak után hatalmas és példátlan korváltozás zajlott le. Talán csak a Teremtés könyvében 10 és Hénokh Apokalipszisében leírt angyallázadás fogható hozzá. 11 Az Eget elhagyó 7

Jel 13,1-8 Mt 24,14 9 „Akkor trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítéletet bízták. Es láttam azok lelkét, akiket Jézus tanúsága és Isten igéje miatt lefejeztek, akik nem imádták a vadállatot és bálványképét, és jelét nem viselték homlokukon és kezükön. Ezek életre keltek és Krisztussal ezer esztendeig uralkodtak. A többi halott csak akkor kelt életre, amikor eltelt az ezer esztendő. Ez az első föltámadás.” Jel 20,4-5 10 Ter 6,1-7 11 Apokrifek, szerk.: Vanyó László, Szt. István Társulat, Bp. 1980, valamint Hamvas Béla: Az ősök nagy csarnoka, Összkiadás, 21. (III.), kötet, Medio Kiadó, 2005. L. még: Cz. G: 8

36

angyalok tudásukat egy istentelen civilizáció megteremtésére fordították, amely a Hénokh ivadéka, Noé idejében történt vízözönben pusztult el. „Óriások éltek akkor a földön (és később is), amikor az Isten fiai az emberek lányaival összeházasodtak, és ezek gyermekeket szültek nekik; ezek a régi idők híres hősei.” 12 Félisten-hősei majd minden népnek vannak, a magyarnak is. A vízözön emléke is fönnmaradt világszerte. Hogy Charles Polányi könyvcímével kérdezzek, mi A Nagy Átalakulás 13 lényege? Polányi így felel: „Ahelyett, hogy a gazdaság lenne beágyazva a társadalmi viszonyokba, a társadalmi viszonyok vannak beágyazva a gazdasági rendszerbe.” (88. old.). Jómagam a tíz évvel korábban megjelent Gazdaságkor 14 esszémben foglaltam össze először, hogy a totálissá vált gazdaság fedőneve alatti folyamat szétzúzta a Lét szerkezetét, az Ég-Föld, Isten-ember viszonyt, az addigi társadalom vallási, metafizikai alapjait. Alapjait, igen. Megszűnt a tulajdon szellemi, azaz isteni, szent, vagyis közösségi természete is. Ezért személy, család, nemzet, hit, művészet, jog, kultúra, lélek, munka, politika, szórakozás, sőt a természet is mind a gazdaság, a magánhatalmak prédája lett. Elvileg nincs semmi, ami független lehetne tőle. A magántulajdon szentsége az Antikrisztus szentségtörése. Az uralkodó nem istencsászár, vagy papkirály, még csak nem is emberarcú zsarnok, holmi Hitler és Sztálin, vagy valami állat, Caligula lova, hanem Dolog, folyamatok, törvényszerűségek szövevénye, benne felelősségre vonhatatlan istenekkel, vagy inkább démonokkal, mint Pénz, Fejlődés, Piac, Tudomány, Verseny, politikai korrektség 15 és hasonlók. Beszélő bálványok, Angyalok, regény, Szépirodalmi Könyvkiadó Bp. 1992 12 Ter 6,4 13 Magyarul: Mészáros Gábor kiadása, 2004. Ford. Pap Mária 14 Kortárs, 1994. augusztus. Később: Mi a helyzet? - Gazdaságkor titkai, IGEN Kat. Kult. Egyesület, 1995. Azóta számos újabb kiadásban. 15 Hruscsov és neje Washingtonban jár az elnöknél. Este a szállodában büszkélkedik Hruscsov: Képzeld, asszony, Kennedy egész nap excellenciás úrnak szólított. Ez semmi, Nyikita! Amikor engem Jacqueline meglátott, összecsapta a kezét: Szentséges Szűz Anyám! A csattanó politikailag nem korrekt. Az első szó sérti a protestánsokat, a második a tudományos világnézetűeket, a harmadik kirekeszti a homoszexuálisokat.

37

amelyek megföllebbezhetetlen parancsokat osztogatnak, utasításaikat tudósok, újságírók, politikusok, pénzemberek harsogják a fülünkbe. Hamvas Béla szerint az Antikrisztus „a Szent Szellem ellenereje, ami megnyilvánult, azt el akarja rejteni, a megváltás világából lép elő, nem a primordiális létrontás, hanem az egyetemes létmegújulás megrontásának fejedelme; a szeretet oppozíciója, az egocentrizmus, az érzéketlenség, a bizalmatlanság, a szétszórás; első arca a farizeizmus, második arca a klérus, harmadik arca az apparátus. 666. Szellemtől, embertől, Istentől független absztrakt, személytelen létezés, nem inkarnálódhat.” 16 Az Apokalipszisben az Antikrisztus különféle alakokban támad. A Sátán, a Sárkány, 17 az Őskígyó, a Szárazföldi és a Tengeri Vadállat, a Szajha, az álpróféták, a szájukból jövő „békához hasonló tisztátalan szellemek,” 18 mint valami álarcos bálban, úgy cserélgetik magukat ugyanabban a szerepben: a Gonosz képviseletében. ,,A vadállat (..) mely volt és nincs többé, de ismét megjelenik.” Tehát maga a sátán is többször a lét alá merül, majd ismét testet ölt. Ráadásul a Vadállat alakjainak fejei és szarvai ugyanennyi királyt jelentenek, akik a Vadállat képviselőiként uralkodnak a Földön. A Szajha Babilonként is szerepel. „Homlokán ez a titokzatos név állt: »A nagy Babilon, a paráznák és a föld undokságainak anyja.« (..) megrészegült a szenteknek és Jézus vértanúinak vérétől.” 19 (...) „kereskedői a föld nagyjai” voltak, és „varázslatai tévútra vezettek minden nemzetet”, ugyanakkor „paráznaságával megrontotta a földet.” 20 E néhány példa talán elég az Antikrisztus úgyszólván követhetetlen alakváltásainak, kiléte megragadhatatlanságának érzékeltetésére. Jellemző viszont a paráznasága, e ma szinte kötelező magatartás... Mereskovszkij úgy tartotta, hogy az Antikrisztus sokszor megtestesült már: ő 16

A Hamvas idézetek a Hamvas Szótárból valók. In. Cz. G. Szótárkönyv, Boldog Salamon Kör Bp. 2001 17 Vajon véletlen-e, hogy az őslénytan sztár-állata a sárkány, akárcsak a rajz- és rémfilmeké, és kedves kis dínók a kisgyermekek első játékai? 18 Jel 16,13-14 19 Jel 17,5-7 20 Jel 18. és 19. fejezet

38

volt Juliánus Apostata, Leonardo da Vinci, Nagy Péter cár, Napóleon. 21 Tudjuk, hogy Jézus a legtökéletesebb személyességben élt a földön, az emberélet legmélyebb bugyraiba is lemerült, mindenkivel azonosult. Az Antikrisztus az Ő ellenpólusa, ezért a teljes személytelensége.

* Korunk legzajosabb istene, az Ész egyre harsogja, hogy ez így logikus, tehát helyénvaló. Aki életrevaló, az elhagyja hitét, családját, népét, kultúráját, ellesi a pénzcsinálás trükkjeit, s hamarosan szórakozhat, lesz kocsija, bujábban dőzsölhet bármelyik ősénél, ez a fejlődés útja. A rablási módszerek lehetnek szocialisták, vagy kapitalisták. Erről lehet társalogni, filozofálni, esetleg jót háborúzni is rajta, de, hogy más létmód is létezhetne, sőt, hogy éppen ez 22 a járható, arról tilos. Alaptabu, mert az Antikrisztus karmaiból való kiugrási kísérletnek számít. A gazdaságkori lét a fizika négy dimenziójára szűkült, benne az ember is: beszéde, gondolkodása, álma sem röppenhet ki többé a pénz-ár-haszon ketrecéből a hajdan járt tágasabb terekbe, például Istenhez. E tekintetben is tökéletes új jelenség: előtte minden társadalom vallási alapon állt. Gazdaságkor a világtörténelem leghézagmentesebb despotizmusa. Azért is antikrisztusi, mivel alattvalója imájában sem föllebbezhet ellene. Gazdaságkor lényegét így is megragadhatjuk: Egyházat, mint céget, fogyasztási-szabadidős, oktatási és jótékonykodó vállalkozást, üzletágat, piacszektát korunk hajlandó elfogadni, ám mint létünk egyetlen rendes keretét - mint az emberiség és Isten egységét - elveti, mert gyökerében istengyűlölő. Fogalmazhatunk nem vallásosan is: az erények nevetségessé váltak, a bűnök érdemekké és léttechnikákká az öléstől a hazugságon és a paráznaságon át a

21

L.: D. Sz. Mereskovszkij azonos című regényeit Minden komoly ember előtt nyilvánvaló, az egyes szám helyes: a szocializmus a kapitalizmusnak csak sikamlós alakváltása, miként a szárazföldi vadállat a tengerié. Előbbit a köztulajdon megszentségtelenítésére, s a „kijárat nincs” bizonyítására szervezték, s ezenközben, mellesleg megöltek, tönkretettek pár milliárd embert. 22

39

kapzsiságig.

* Az Isten-kérdés nem világnézeti vagy filozófiai, hanem ontológiai. Létbeni. Ha van Isten, akkor a gazdaság körén kívül más dimenzió is létezik. Isten léte, áldása és ítélete független attól, hogy hiszünk-e benne, vagy sem. A tömegvonzás arra is hat, aki tagadja.

A történelem beindulása Az ezredévek sokáig csigalassan hömpölyögtek. „Ami fönt van, az van lent is, ami lent van, az van fönt is,” - tanította az őskorban Hermész Triszmegisztosz. A népek persze vándoroltak, a katonazsenik hódítottak, a dinasztiák jöttekmentek, de mind az Ég-Föld tükörrendjében élt-halt, munkálkodott. A fejedelem és a paraszt porszemként szolgálta a nagy, közös rendet, amely minden külső változás után visszazökkent a régi kerékvágásba. A meghódított népek istenei beköltöztek a Panteonokba, mert a bölcsek mindenütt tudták, hogy Isten csak egy lehetséges, az összes többi az Ő árnyéka, káprázata. Ily módon az Ég sem változott túl sokat. A számos, egymástól eltérő magas kultúrában soha, sehol sem fedezték föl sem a személyt, sem az egyént. Amerikát és a magántulajdont sem, nem lett demokráciájuk, bankrendszerük, reformációjuk, polgári-műszaki-tudományos forradalmuk, világháborújuk, fejlődéseszméjük. Ilyesmi egyedül az európai keresztény kultúrkörben alakult ki. Miért?

*

40

Jézus merőben új világrendet, új Ég-Föld, új Isten-Ember viszonyt teremtett. „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legfőbb: az első parancs. A második hasonló ehhez: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. E két parancson függ az egész törvény és a próféták." 23 A felebaráti szeretet parancsa olvasható az Ószövetségben is. 24 Ám ott csakis a saját néphez tartozókra vonatkozik. Jézus nem elveti, hanem kibővíti; kiterjeszti minden emberre, és a főparancs mellé állítja, mintegy alkotmányként, hogy e kettőnek legyen alávetve a többi rendelkezés: az „egész törvény és a próféták.” Ez így vadonatúj. Az embernek, mint Ég szolgájának, a sors eszközének és áldozatának ontológiai helyzetét Krisztus megváltoztatta. Kinek-kinek magának kell eldöntenie, hogy mennyire szereti önmagát, mennyire felebarátját. A szeretet döntés és tett: általa keletkezett a szabad ember. Az ő szerető munkálkodásán - művelésén - múlik a világrend. Még több történt a Megváltásban. Az istenképmás-ember Isten barátjává lépett elő, sőt, Jézus szó szerint is fölszabadította eltörölve a politikai- osztály- sőt, létkorlátait: „Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Már nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam.” 25 E hosszadalmas, teológiainak látszó, de valójában lételméleti fejtegetés csúcsa ez a jézusi mondat: „én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem és én tibennetek.” 26 Ezzel, az Isten-ember egység megnyitásával, új Ég-Föld, fönt és lent viszony keletkezett. A megváltott, szabad emberi személy porszemből személy lett: ő semmilyen más kultúrában-világvallásban nem születhetett meg. Életterve a szentség, miként azt az Evangéliumban vagy harminc helyen olvashatjuk. Jézus mondja: „Ha életszentségtek fölül nem múlja az írástudókét

23

Mt 22,37-40 Lev 19,18 Ne légy bosszúálló, és ne gyűlölködj néped fiaival. Szeresd embertársadat úgy, mint magadat. Én vagyok az Úr. 25 Jn 14,15-17 26 Jn 14,20 24

41

és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.” 27 Kifejleszthette

az

államhatalomtól

való

függetlenségét,

nemességét,

polgárságát, céhrendszerét, jogát, magántulajdonát, tudományát, Sőt az ateizmusig is elmehetett. Ez is példátlan. Isten öngólt lőtt az ember elszabadításával? Vagy ez a Teremtő általunk átláthatatlan célja volt eleve? Nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy a megkeresztelt európai ember élt szabadsága és a benne rejlő szabadossága összes lehetőségeivel. Föltalálta a történelmet és fejlődésnek nevezte el. Lassan szembefordult Alkotójával, létrehozta Gazdaságkort, az Égtől teljesen elválasztott, sőt Isten megsemmisítésére törő civilizációt. „Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli.” 28 Jelenti ki Jézus. Az isten-ember egységből következően felebarátját is gyűlöli. Az új kornak tehát a versenyre, a belőle következő viszályra és gyűlöletre kell épülnie.

* A reneszánsz leporolta az ókori görög-római kultúrát, s megkezdte a rejtett kereszténytelenítést. Az európai ember tekintetét az ég helyett a földre irányította. Nem az Olymposzra, mert a nagy mitologizálás közepette sem hitt senki újra Apollónban és Vénuszban, inkább a krisztustalanodást leplező metaforákként hivatkoztak rájuk. Ez a létirány-váltás döntő fordulatot hozott a tudományban, a művészetben és az Isten-ember viszonyban. Botrányos viselkedésű pápákat emelt trónra, gyúanyagot adva a reformációnak, az pedig gyökeresen megváltoztatta a kereszténységet s vele Európa szellemi-politikai viszonyait és emberét. A humanisták azt vélték, hogy az Istennek alávetett embert föl fogják szabadítani, a műveltség és az ész erejével. A történet kísértetiesen hasonlít a bűnbeesésre: ott is a tudás megszerzésével kísértett a Kígyó, a Fényhordozó. 27 28

Mt 5,20 Jn 15,23

42

* A reneszánsz idején kezdődtek a tervszerű, és hódító célú fölfedezések Tengerész Henrik (1394-1460) portugál királyi herceg irányításával. A fölfedezések műszaki, földrajzi, hadászati, harcászati stb. fölfedezésekkel jártak, és mérhetetlen zsákmánnyal. Megteremtették a globalizmus eszközeit, szellemét, elindították a versenyt az egész föld birtoklásáért és kirablásáért. A spanyolok fosztogatták az indiánokat, az angolok a spanyolokat... Többé szó sem esett a tulajdon lelkéről, a Pax Romanáról, az új tartományok és népek birodalomba-tagolásáról,

fejlesztéséről,

jogbiztonságáról,

a

Panteonok

egyesítéséről. Az ókori rabszolgaságot fölelevenítették, és megkísérelték, hogy a színesbőrűeket, elsősorban a négereket az emberi fajból kirekesztessék. A pápa ezt elutasította, de a gombamód szaporodó felekezetek közt akadt, amelyik ilyesmire is kapható volt. Jellemző, hogy a fölvilágosodás eszméiből lelkedzett Függetlenségi Nyilatkozat (1776), az USA alkotmányának alapja, és a francia forradalomban született Emberi és polgári jogok nyilatkozata (1789) sem törölte el a rabszolgaságot Amerikában, ill. a francia gyarmatokon. A fölvilágosultak nem keverték össze értékeiket az érdekeikkel. Törvényszerű, hogy ekkor szabadult el a kamat. Róma ekkor még 29 tiltotta, a reformáció engedélyezte. A XVIII., a Fény százada már egyértelműen a Fényhordozóé, hiszen a Világosság elutasításának jegyébe lépett. A Fényhordozó emberei először a kereszténységet, mint vallást és eszmét vették pergőtűz alá: tudománytalanná nyilvánították, észellenessé, nevetségessé. A század végén, a francia forradalomban megindultak a nagyszabású keresztényüldözések, s folynak a mai napig. Mértékadó becslések szerint az áldozatok száma meghaladja a száz milliót. A nemzeti- és a bolsevik-szocializmus meg a liberalizmus közös vonása Krisztus gyűlölete. 29

A kamattilalom az 1983-as egyházi törvénykönyvből maradt csak ki. Nesztelenül...

43

Elsősorban a baloldali mozgalmak jeleskedtek a gyilkosságokban. A nemzeti, és a nemzetközi szocialisták a Szovjetunióban, Spanyolországban, Mexikóban, Kínában, Észak-Koreában, Etiópiában, a III. Birodalom hatókörében. Mások vallási színezetűek: a legutóbbi időkben a Kelet-Timor-i, a darfúri, a dél-indiai tömegmészárlásokra gondolhatunk, ezekről a világsajtó alig beszél.

A támadás A létező legnagyobb és legtökéletesebb terv a világ megteremtése volt. A Fényhordozó, amikor önmagában Istent megölte, egy másik terven kezdett agyalni: vajon el lehet-e rontani az elsőt? Lucifer mondja Madách Tragédiájában: „Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy, S egy talpalatnyi föld elég nekem, Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni.” Nyilvánvaló, hogy a természetet az anyag felől behatolva lehetetlen babrálni. A Mindenható nem egyszerűen behajította az „anyagot” a semmibe, hogy lesz, ami lesz, induljon a „fejlődés” az oktondi véletlenek önkénye szerint. Már csak azért sem, mert kezdetben, pontosabban a kezdet előtt a semmi sem létezett. A semmi - a valami hiánya - is a valami által lett az erővel, a térrel meg az idővel együtt, abban a csodában, amelyben az Alkotó mindent „mérték, szám és súly szerint" 30 rendezett el. Mai szóval formátlan anyag gondolatnyi ideig sem létezett. Ami lett, az rögtön foton lett, mezon, proton, tehát valamilyen ún. elemi részecske, majd atom és molekula - mind a természeti törvények tökéletesen megszőtt hálójába huppant bele, s végleges, 30

Bölcs 20,11

44

azaz örök szabályaik szerint kezdte meg működését, átalakulásait. E kész, és azóta is változatlan törvények szerint formálódott az, amit ma térnek, időnek, energiának, anyagnak stb. nevezünk. Köztudott, hogy az ún. természeti állandók - a legismertebb a fénysebesség és a tömegvonzás - legparányibb változása is teljesen más Világegyetemet eredményezett volna. Szóval, amit a tudomány a Nagy Bumm óta lezajlott „fejlődésnek” - némelyek kedvéért: evolúciónak - nevezett el, nem egyéb a Teremtő által hajszálpontosan kiszabott törvények hűséges betartásánál. Lehet-e okunk föltételezni, hogy a természet valamely szelete, jelesül az élővilág másként, az Egészből kiszakadva pl.: véletlenek, körülmények, stb. szeszélyes lökhajtásával működik?

* Az ember az a „talpalatnyi föld,” ahol Lucifer a lábát megveti. Szabad akaratunk révén nem vagyunk teljesen alávetve a természeti törvényeknek. Tudákosan szólva a determinációnak. Sőt, másodszor idézem: „én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem és én tibennetek.” Mi vagyunk az a pont, melyen át a Gonosz behatolhat a Lét középpontjába, és harcra kelhet magával az Úrral. Ötlete lassan meggyökerezett bennünk. Egyre okosabbak lettünk, lám, lám, sebesen fejlődünk. Miért ne lehetnénk különbek a Gáznemű Gerincesnél ahogy Haeckel Istent nevezte? Miért ne találhatnánk ki, s valósíthatnánk meg mi az Isten nélküli, merőben emberi világrendet? Az új, páratlan és csudálatos elgondolás fölülmúlta a tüzet, az ősi vízműrendszereket, az írást, a piramisokat és a birodalmakat. Évszázadokon keresztül érlelődött Európa különböző pontjain, ragyogó koponyákban. Ó, egyelőre korántsem a Nagy Terv jegyében, hanem a fönnálló világrend - úgy tetszik - megértése és jogos bírálata végett. Mind keresztények voltak. János apostol írja: „Már eddig is sok Antikrisztus támadt. (...) Közülünk kerültek ki,

45

de nem tartoztak közénk. Ha közénk tartoztak volna, velünk is maradtak volna.” 31 Az okosodó okoskodók előbb a Mester tanítását igazgatták. Itt-ott enyhítgették szigorát, kihagyták belőle a Vele való érintkezés szent módszereit: a misztikát, a lelkiismeretvizsgálat és a bűnbánat rendszeres gyakorlatát, lépésről lépésre távolodtak az Úr testétől-vérétől, az életet emelő szentségektől, a szabad akaratunk szülte személyes felelősségtől, mígnem eljutottak az igazság barkácsolt jogra váltásáig, majd az Atya és a Fiú egységének tagadásáig. Hogy ez volna az Antikrisztus? „Az Antikrisztus tagadja az Atyát és a Fiút. Mind az ugyanis, aki tagadja a Fiút, nem ismeri el az Atyát sem.” 32 Mások, a bátrak, lazán rávágják: igen. Tagadjuk az Atyát is, a Fiút is. Na és? Isten nincs. Sőt, Antikrisztus és ördög sincs, csak anyag van. Babonák nélkül fogunk új világot alkotni Ész istennő ege alatt, és az Ész itt van a saját fejünkben. Ez a tagadás, ez a Valaminek nyilvánított Semmi lett az új, a szó szoros értelmében világrengető terv szegletköve. Heller Ágnes korunk erőit a tagadás szelleméből vezeti le. 33

* A hitehagyott fehér ember kikapcsolta a szellemi dimenziót számításaiból és életéből. Nem épített többé katedrálisokat sem a városaiban, sem a lelkében. Az isteni javak: igazság, szépség, jóság, szeretet és a belőlük fakadó emberi értékek: család, hűség, közösség stb. föláldozásával nyert mérhetetlen energiát mozdonyokra, tankokra és bankokra fordította. Hanem a káprázatos technikai31

Jn I. 2,18-19 Jn 15,23 33 „Sokat hallani ma a »posztmodernről« - mintha az valami, a modernséget megkérdőjelező fejlemény volna a kultúra, a gondolkodás történetében. Pedig a modernitást magát is a megkérdőjelezés szelleme mozgatja: egyfajta dinamika, amely valahol az ókori Athénben született, ott munkál a zsidó-keresztény kultúrában, és azóta is bomlasztóan hat minden hagyományos, hierarchikus és tekintélyelvű társadalomra. Mégis, a modern társadalom az egyetlen, amelyet ez az elbizonytalanító dinamika nem fenyeget összeomlással - ellenkezőleg, ez tartja életben (Heller Ágnes: Mi a modernitás? Mindentudás Egyeteme 2004. február 2. Világháló.) Az Idő épp most dönti el, hogy így van-e... 32

46

tudományos, anyagi gyarapodás mellett suttyomban új törvények léptek hatályba: az áldozat irányának megfordítása: nem áldozzuk életünket/időnket gyermekünkért és a hazáért, hanem a hazát, a családot áldozzuk a magunk céljára - valójában a Pénznek, Piacnak és az Antikrisztus egyéb beszélő bálványainak; szétválasztás törvény: a dolgok leválasztása szellemi alapjukról: az erkölcs a Kinyilatkoztatásról, a jog az erkölcsről, kultúra a kultuszról, a tudomány a bölcsességről stb. - az Igazság kiiktatása; szembefordulás törvény: a leváltak mérgezik, pusztítják forrásukat, pl. a jog az erkölcsöt, az erkölcs, a Kinyilatkoztatást - harc minden nemes és magasrendű ellen, a bűn erénynek nyilváníttatik, a föld közönséges áru, tulajdona befektetés, a családi és nemzeti hovatartozás az érvényesülés akadálya; valóság leváltása - olyan látszat költése, mintha immár nem a földből és az áldásból élnénk; a tömegtájékoztatás, a reklám, a butító iskola és a szórakoztatás iparszerűen gondoskodik ontológiai téveszmék terjesztéséről, a hagyományok megszakításáról - népmese helyett Arvisura és Harry Potter, népdalok, egyáltalán az ének kiszorítása -, tolvajok, bunkók, cédák, hazugok példaképpé emeléséről; a közügyek és a metafizika kitiltása az irodalomból; kikapcsolódás tulajdon életünkből; Az Úr „férfinak és nőnek” 34 teremtett bennünket. Ontológiai alaphelyzetünket törölné az ezredfordulón beindított „gender mainstreaming,” a nemtelenségi főcsapás, miszerint társadalmi nemünk is van, 35 amit választhatunk, váltogathatunk, s ami fölülírja a biológiait. Jellemző a tudományra, hogy amilyen fickósan kitiltotta köreiből Istent, oly alázatosan engedi be az Antikrisztus pokoli tudománytalanságait; semmisségi törvény: minden távolodik a Földtől és az Égtől, s a virtualizálódás 34 35

Ter 1,27 Utána számolva hat darab.

47

= semmisedés felé tart - a legerősebb folyamatok elektronikus jelek, köztük az istenített tömegközlés és a pénz. A személy és közösségei bomlanak, a hazugság intézményesül, az álszent „politikailag korrekt” nyelvterror megtiltja a disznóságok néven nevezését; mértéktelenségi törvény: a gazdaság létmódja a rákos növekedés. A kis halakat a nagyok fölfalják. A kapzsiság ősi, de csak ekkor lett törvény! „Aki azt hiszi, hogy egy zárt rendszerben bármi, pl. a gazdaság korlátlanul növekedhet, az vagy őrült, vagy közgazdász.” (Kenneth Baulding). Vagy konzumidióta/barbi, vagy politikus, vagy az ördög ügynöke; giccstörvény: kultúrából kiirtódott a kultusz. A műipar leginkább giccset termel: hegyekben áll a szellemi szemét - a Szépség kiiktatva: „szép a rút és a rút a szép” ez a szemétkultúra; gyermekeink kedvenc játékai és hősei a denevér, a patkány, a béka, a Sárkány... szeméttörvény: minél fejlettebb egy iparág, annál gyorsabban avulnak a termékei, tehát annál több szemetet termel - fejlődés = gyorsuló avulás; értéktelenségi törvény, minél közelebb dolgozik valaki a Földhöz, az értékteremtéshez, annál kevesebbet keres, minél távolabb, annál többet, nézd a paraszt és gabonatőzsdés jövedelmét; a kamat semmiféle értéket nem alkot, tehát mindent magához vonz; 1. még demokrácia: a legszámosabb rétegnek gőze sincs a közügyekről, 36 tehát ő dönt a vezetők kiválasztásáról; haláltörvény: minél életellenesebb egy ügy, annál több sajtó, pénzbeli stb. támogatást kap - hisz Krisztus az Élet; személytelenségi

törvény

-

a

szeretet

kiiktatása.

Alapművelete

a

gyökértelenítés, eredménye az áru-ember Dolog lett, ügyei személytelenül intéződnek; a tulajdon minél hatalmasabb, annál személytelenebb. A részvénytársaság: société anonyme. felelőtlenségi törvény - a Jóság törlése: teremtésnek nincs gazdája. Ki-ki „szakértő:” csak szakmailag felelős a maga parcellájáért, az egészért senki; a határeset másé: magántulajdon; a tulajdonos nem tartozik viszontszolgálattal, 36

Beleértve sajátelemi érdekeit és értékeit is!

48

az ideológus nem önmagán próbálja ki elméletét, a nyomorgó milliárdok örülnek, ha élnek bármi áron; barbi: a konzumidióta, a korhős, e törvények szerint él. Élvezi. A szentség élettervét elvetette. Az Antikrisztus jelét viseli. A lehető legmélyebbre zuhant, a Dolgok alá: Istenarcát elvetette, személytelen lett, gyökértelen, nemtelen egyén (gender), termelési viszony, piaci tényező, áru. Senkihez és semmihez semmi köze. Azon mesterkedik, hogy fölverje az árát a piacon. Ez minden érvényesülés-tankönyvben olvasható. A csúcsragadozó, a pénz urai, a főbarbik rejtőzködnek, teljes felelőtlenségben. No, ők is szolgák, ám erről mit sem tudnak. Az antikrisztusi alapőrület az üdvhelyzet nemtudása. Röviden ez Gazdaságkornak, a halál civilizációjának, az örök halálnak, a kárhozatnak az életrendje. Száz és százmillióik érzik tarkójukon az Antikrisztus

félelem-leheletét,

s

esnek

szorongásba,

búskomorságba,

menekülnek előle függőségekbe, haláltáncos szórakozásba.

* A világon először jött létre csórén civilizációs - vallás, kultusz és kultúra nélküli rendszer. Isten nélkül persze senki sem létezhet. A pénz a főisten, a többi csak árnya, játszótere, működési formája. Meyer Amschel Rothschild mondta kétszáz éve, „hogyha egy ország pénzrendszerét ellenőrizhetem, nem érdekel, hogy ki kormányozza.” A pénz állítólag általános értékmérő, bármi pénzzé tehető, pénzben kifejezhető. Ám zsákutca: egyetlen kihalt állatot, vagy kikapart magzatot sem tud föltámasztani a világ összes pénze sem. Kőolaj sem lesz belőle és szeretet sem, barátság sem, hűség sem - semmi, ami emberi, azaz isteni. A pénz, a fősemmi, mágikus áru. Társaival szemben nem avul, hanem a kamatos kamat jóvoltából értékesedik. A kamat jóvoltából alapja a fönt fölsorolt törvényeknek.

49

A pénz magántulajdon. Nem az államoké - vagyis mégoly áttételesen is, nem az embereké -, „független jegybankok” eregetik; nem arany, nem árukészlet, nem valami, hanem semmi, a „bankrendszer fizetési ígérete.” 37 2008 szeptemberében összeomlott egy sor bank a fizetési ígéretével együtt. Egy gombostű sem tűnt el, csak a nullák potyogtak le a folyószámlákról. Kié a pénz? Nem tudjuk. A vallási korban ki-ki köteles volt rangját nyilvánosan viselni, s javai fejében akár az életét is kockára tenni a közért. A Forbes amerikai folyóirat 2008-ban közzétett milliárdos-listáját Warren Buffett vezette 62 mrd. dollárral Bill Gates (58) előtt. Ám azok a családok, melyeknek vagyona évszázadok óta halmozódik alapítványokban, egyiketmásikat százszor ennyire becsülik, nincsenek rajta. Rejtőzködnek. Ők semmilyen kötelezettséget nem vállalnak, még az adó alól is kibújnak: a törvényeket ők fogalmaztatják. Arctalanok és társadalmon kívüliek: csandalák. Magyarul csavargók. Korten Stratoslakóknak nevezi őket. 38 37

Példa: „Az USA kormányának pénzre van szüksége, ezért a FED-től kér 10 milliárd dollárt. A FED emiatt 10 milliárd dollár értékben államkötvényt vásárol. Az állam legyártja a nyomdában az államkötvényeket, a FED meg a 10 milliárdot érő bankjegyeket. Aztán kicserélik egymást közt a papírhalmokat. Ezután a kormány a pénzt letétbe helyezi egy bankszámlán. A valóságban persze a teljes dollármennyiség csupán 3%-ának létezik papírmegfelelője, a többi 97% számítógépeken könyvelési tétel. A bankszámlán lévő 10 milliárd dollár a bank tartalékainak a része lesz. A résztartalékra épülő banki szabályok alapján - a FED Modern Money Mechanics című kiadványa szerint - egy banknak kötelező tartalékot képeznie, amely a betétek fix százalékával egyenlő, jelen esetben ez 10%. Vagyis a 10 milliárd 10%-a, azaz 1 milliárd a banknál marad tartaléknak. A többi 9 milliárdot pedig a bank alapvető szolgáltatására, azaz a kölcsönzésre fordítják. Most jön a barbatrükk: Elsőre azt gondoljuk, hogy ez a 9 milliárd az eredeti 10 milliárdból származik, de nem így van. A 9 milliárd dollárnyi kölcsönalap a semmiből jön létre, a meglevő 10 milliárdon felül. Vagyis a számlán megmarad a 10 milliárd, és a bank erre hivatkozva további 9 milliárdot tovább kölcsönöz, azaz 19 milliárd lesz forgalomban. Hogyan lehet ez? Úgy, hogy amikor egy bank kölcsönt ad, a pénzért cserébe a fizetési ígérvényt kapja meg a leendő adóstól. Így jön létre a 9 milliárd a semmiből. A láncfolyamat megy tovább. Valaki kikölcsönzi az újonnan létrejött 9 milliárdot, és azt a saját bankjában helyezi el. 10% a bank tartalékainak része lesz, míg a 9 milliárd 90%-a, vagyis 8,1 milliárdnyi új pénz újabb kölcsönök alapjául szolgálhat. Ez a folyamat gyakorlatilag a végtelenségig folytatódhat. Az eredeti 10 milliárdon felül így átlagosan 90 milliárd dollárnyi pénz kreálható a semmiből.” Farkas Tibor a Zeitgeist c. film nyomán. Polgári Hírszemle, 2009.04.17. 17:44, Világháló. 38 D. C. Korten: A tőkés társaságok világuralma, Kapu, Bp. 1996

50

Mansoor Ijaz milliárdos spekuláns nyilatkozatát idézi Paul Hellyer volt kanadai miniszterelnök-helyettes a könyvében: „A világ központi bankárai, miként a gazdasági döntéseket hozó politikusok is tökéletesen lényegtelenek a folyamatban. Nincs olyan központi bank a világon, amely képes volna fölvenni a versenyt a világ első három-négy spekulánsával. Nincs hozzá elég pénzük. Ahol úgy látjuk, hogy a politikusok alkalmatlan dolgokat cselekszenek, igencsak befűtünk nekik. Oly módon tesszük ezt, hogy a pénzt A helyről B-re irányítjuk. Ez már nem is lesz másképp a világtörténelemben. Szerintem mi leginkább egy nemzetek fölötti világkormányra hasonlítunk.” 39 A Forbes listásai és az alapítványok lappangói nincsenek ötezren. E maroknyi ember érdekében került veszélybe a Föld? Vagy ők is csak szolgák? „A pénz mennyisége és az élet mennyisége fordított arányban áll egymással. Ha az egyik növekszik, a másik csökken” - írja Bálint Zsolt költő és lepketudós. A pénz az Antikrisztus madzagja, amellyel jelének viselőit mozgatja.

* Gazdaságkor eredményei a világtörténelemben páratlanok. Ki ne ismerné a közlekedés, a hírszórás, az orvoslás, a tőzsde és a többi szakma csodáit? Mindet a Piac, a Verseny, a Pénz, a Tudomány hozta létre, tessék leborulni és imádni őket! Erről már esett szó. Nézzük tovább János Jelenéseit: „Akkor láttam, hogy egy másik vadállat emelkedik ki a szárazföldből. Két szarva volt, mint a kosnak, de úgy ordított, mint a sárkány. Az első vadállat színe előtt annak minden hatalmát gyakorolta és rábírta a föld minden lakóját, hogy imádja az első vadállatot, amelynek meggyógyult halálos sebe. (...) Hatalmat kapott arra is, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy

39

P. Hellyer: A globális pénzügyi válság túlélése, Altern csoport-Gondola Kiadó, Bp. 1998, 201-202. old.

51

megszólaljon a vadállat szobra és megölje azokat, akik nem imádják.” 40 Az antikrisztusi

szörnyek

egymást

váltják,

sárkányként,

álprófétaként,

Paráznaként uralkodnak a világon. Mind a sátán. A szárazföldi vadállat rendeli el, hogy „.. .jelöljék meg jobb karját és homlokát, s hogy senki se adhassonvehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének számát.” 41 Ez a szám az a bizonyos 666. A Kígyónak sem keze, sem lába; rajtunk keresztül kell építenie művét: a mi eszünkkel és a mi kezünkkel. A tetteinket és a gondolatainkat kéri. Csak a jelöltek emelkedhetnek ki a robotolók közül, mert az értéktelenségi törvény szerint a haszon az üzletelőknél csapódik le. Hamvas Béla úgy tudta, hogy az Antikrisztusnak „csak annyiban van hatalma, amennyiben élő ember szolgálja; mi valósítjuk meg erőszak, hazugság, hivatal, rémállam, szcientifizmus 42 által; azzal, hogy valótlanságban, a nihil és a fantazma országában élünk.” Mi dolgozunk, szeretünk, játszódunk a demokráciával, a pénz urai pedig röhögnek rajtunk. Sem őket, sem az általuk fölépített hírességeket, véleményés izmusgyártókat nem választottuk. Amelyik politikust nem ők találták ki, azt szakadatlanul gyaláztatják bérenceikkel, az álprófétákkal. Ezt olvassuk Babilon, a Nagy Parázna bukásáról: „Siratják és gyászolják a föld királyai, akik paráználkodtak és gyönyörökben éltek vele.” Az antikrisztusi hatalmak létmódja, értékrendje oly perverz, hogy csak paráználkodásnak mondható. „A föld kereskedői is siratják majd és gyászolják, mert senki sem veszi meg többé áruikat: Arany és ezüst árut, drágakövet és gyöngyöket, Gyolcsot, bíbort, selymet és karmazsint, (...) rabszolgák testét és 40

Jel 13,15 Jel 13,17 42 Szcientifizmus dogmatikus világnézet, politikai fogalom; válságtermék; ideológiáktól fertőzött tudomány, a tudomány eredményeit kizsákmányolja valamely hataloméhes csoport érdekében, s a túlvilágot elárulja a földi életnek; tudós csalás; átöltözött klerikalizmus; a reneszánsz, reformáció, felvilágosodás, pozitivizmus, humanizmus, haladás, stb. megnevezések nem kutatási eredmények, hanem világszemléleti önigazolások; a középszer védekezése a teremtő géniusszal szemben; „Az ember a gondolatban, hogy a földbolygó a sok közül egy, és forog, mint a többi, nem Galileivel áll szemben, hanem a szcientifizmussal, amely a gondolatot nem, mint igazságot adja tovább, hanem - kihegyezett célzattal - mint a vallás ellen bevethető harci eszközt;” belőle a vallásba átjárás nincs; nem ismeri a szerelmet, csak a szexust, a mézes-vajas kenyeret, csak a kalóriát és a vitamint. (Hamvas Szótár) 41

52

lelkét.” (Jel 18) Melyikünket nem érinti a lélekkereskedelem? Melyikünk szabad? Melyikünk ártatlan?

* Vagy a világgazdasági válság veszejti el Gazdaságkort, vagy a válság kiküszöbölése. Miért? A Fölvilágosultak azt hitték, hogy Isten megtagadásával a Létet is megváltoztatják: kiiktatják belőle a szellemi dimenziót. S lőn. Istentől elszakadtunk, mégis benne maradtunk a metafizikai csávában: az Antikrisztus foglyaiként. Ő is odavalósi. Azért nincs megoldás materiális síkon, mert ilyesmi csak látszólag létezik! A választási lehetőség mindig ez: vagy az Úr, vagy a Sátán. Gazdaságkort e váltás sodorta a rákos növekedési kényszerbe, mert a Dolgok éhsége csillapíthatatlan. Fékezni nem akarnak, de nem is tudnak. Nincs fönntartható fejlődés, klímabarátság meg ilyesmi. Porhintés. Jobb kétszáz helyett százkilencvennel rohanni a szakadékba? Gazdaságkor társadalomkísérlete kimúlóban: bukása metafizikai háborgást okoz. A hatalmas jelek egyértelműek: az Őskígyó, az önmaga istentelenítésével keletkezett hiány-démon létre vergődésének tanúi, eszközei és áldozatai vagyunk. Ő a „gyilkos kezdettől fogva” ő a „hazugság atyja.” 43 Kezdetben Istent, az Igazságot, a Szépséget, a Jóságot és a Szeretetet ölte meg magában. A Valóságot, s lett belőle hiány, félelem, sóvárgás, irigység, gőg, önzés, viszály - fedőneve: verseny - rablás, gyűlölet, pokol. Ezt ülteti belénk, ez sarkantyúzza a „fejlődést,” amely elemészti a bolygó életfönntartó rendszerét. „A tíz szarv, melyet láttál, és a vadállat meggyűlölik a parázna asszonyt akivel eddig üzleteltek és hetyegtek -, kifosztják és levetkőztetik, sőt húsán rágódnak és tűzön sütik.” 44 Az Antikrisztus világában nincsen szeretet. Ezért 43 44

Jn 8,44 Jel 17,16

53

aztán sem hűség, sem összetartás. Még a gonoszok bandájában sem. 45

Győzelmes Mihály Szent János apostol a kairoszban, az örök időben látta, amit látott, nem a mi általunk érzékelhető keletkező-elmúlóban, a kronikus időben, de valamilyen sorrend ott is érzékelhető: „Az égen nagy jel tűnt föl: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona. Mivel áldott állapotban volt, fájdalmában és szülési gyötrelmeiben kiáltozott. Akkor egy másik jel tűnt föl az égen: egy nagy tűzvörös sárkány. Hét feje és tíz szarva volt, fejein pedig hét királyi korona. Farka lesöpörte és földre sodorta az ég csillagainak harmadrészét. A sárkány odaállt. a vajúdó asszony elé, hogy mihelyt szül, fölfalja gyermekét. Az fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel kormányozza az összes nemzeteket. A gyermeket elragadták, és Isten trónjához vitték." 46 A jelenet a Megváltó születéséről szól: az ősellenség már ekkor fente rá a fogát. „Az asszony pedig a pusztába menekült, ahol egy Istentől előkészített helyet talált, hogy ott ezerkétszázhatvan napig táplálják.” A látomás folytatódik. „Akkor 47 (nagy) harc támadt a mennyben: Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni és nem maradt számukra hely a mennyben. Letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki elcsábítja az egész világot. A földre taszították, és vele együtt lezuhantak angyalai is.” Semmi páncél, kardozás, semmi vér. A legharciasabb szó a letaszították. Úgy vélhetjük, hogy Szent Mihály és angyalai lényükkel feszültek a nagy sárkánynak és angyalainak, és az ő benső minőségük bizonyult erősebbnek. 45

Az üzletben nincs barátság Jel 12,1.skk 47 Az akkor egymásutániságot jelenthet. 46

54

Honnan vettek erőt? „Legyőzték őt a Bárány vérével és tanúságának igéjével, s nem kímélték életüket mindhalálig.” 48

* Most, a kronikus időben, az Őskígyó, a Vadállat, a Sárkány, a Sátán milliók és milliók lelkéből marta ki Krisztust. Ellenállásunk nem lehet kardos és puskás, mert a válság belül dúl: a lelkünknek kell keménynek, ehetetlennek lennie a gonosz számára. Akkor nem tud fölfalni bennünket, ha megtelünk a Báránnyal: igazsággal, szépséggel, jósággal, szeretettel. A Nagy Négyes valójában Egy, és neve: Urunk Jézus Krisztus. Tudhatjuk, éppenséggel a Jelenések könyvéből, hogy a Sárkány, a Vadállatok, a Hamis Próféta mind veszíteni fognak, „Aki imádja a vadállatot és szobrát, aki viseli jelét homlokán vagy kezén, az is inni fog Isten tüzes borából, melyet színtisztán töltött haragjának kelyhébe.” 49 A menekvés útja is itt nyílik: sem tettel, sem gondolattal ne szolgáljuk a vadállatot, és ne akarjunk nyerészkedni. Mert a Bárány győz, és a piszkos pénzünk, a Semmink, oda. Az Új Jeruzsálembe, „nem léphet be tisztátalan, szentségtörő és hazug, csak az, aki föl van jegyezve a Bárány életkönyvébe." 50 Isten az egyetlen Valóság (Jahve), rajta kívül minden múlandó, romlékony, valótlan. „Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe lelkéért?” 51 Jézus szónoki kérdésére kortársai, bűnös, de vallásos emberek egyetértően bólogattak. Ma többre van szükség. Gazdaságkor világméretű társadalmi kísérletének végén járunk. Kipróbáltuk lehet-e eső=áldás nélkül létezni. Az eredmény már kijött: szabatos 52 bizonyság

48

Jel 12,11 Jel 14,9 50 Jel 21,27 51 Mt 16,26 52 A szcientifisták kedvéért:egzakt. 49

55

keletkezett Isten létéről. Negatíve ugyan: mire jutunk, ha Őt mellőzve, pontosabban Ő ellenére cselekedve építünk társadalmat. Másodszor: megtudtuk, hogy metafizikai vákuum 53 sem létezik. Az Úr, vagyis az anyagon túli dimenzió kiiktatására tett fél évezredes próbálkozás minden vonalon helyzetbe hozta Krisztus átellenesét, az Antikrisztust és az ő „értékrendjét”; az értékcsere 54 a megsemmisülés, a halál civilizációja. Kiderült, hogy a lét fizikán túli kiterjedése ontológiai, ezért eltörölhetetlen, csak a Megváltó és a Megrontó között választhatunk. A harmadik eredmény: a Gonosz nem egyenrangú Istennel, Isten áldásának hiányát a Gonosz erői nem pótolják, a vele való szövetségben nem maradhatunk fönn - Gazdaságkort vagy a pénzügyi válság dönti porba, vagy annak kiküszöbölése teszi tönkre a bolygót. A negyedik az előbbiek összefoglalása: Gazdaságkort nem külső hatások, terroristák és hasonlók veszélyeztetik - végzetét önmagában hordja, mert a Teremtés eleven, önszabályozó rendszer, melynek léterői az igazság, a szépség, a jóság, s mindezek alapja, a szeretet, nem pedig a félelem és sóvárgás, a verseny és viszály, a mohóság, a gőg, a hazugság, a gyűlölet. Nem a pokol. Ez ismét nem világnézet, vallás, vagy ettől még kevesebb: kultúra, hanem kísérletileg igazolt léttény. Vagy lényünkké válik, és Isten szolgái leszünk, vagy a Sátánhoz állunk, és elpusztulunk csúfosan. A Bárány ugyanis nem nézi tétlenül a Sárkány garázdálkodását. Azt sem, hogy a Föld fölötti uralmunkat 55 átadtuk az Őskígyónak. Éppen ezért nekünk magunknak kell fölvenni vele a küzdelmet, és visszavenni jussunkat! „Akkor láttam, hogy napkelet felől egy másik angyal száll föl, akinél az élő Isten pecsétje volt. Hangosan rákiáltott a négy angyalra, akinek az volt a dolga, hogy ártson a földnek és tengernek: »Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak, amíg meg nem jelöljük Isten szolgáinak homlokát!«” 56 53

Pontosabb talán így: a metafizikai semmi sem létezik. A szép a rút s a rút a szép - ahogy Macbeth boszorkányai mondják. 55 Ter 1,28 56 Jel 7,2-3 54

56

A Bárány nem hagy el bennünket! Pár sorral lejjebb az apostol arról számol be, hogy megszámlálhatatlanul hatalmas, fehér ruhás sereget lát a trón körül „minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből." Megkérdi, kik ők? „Ezek a nagy üldöztetésből jöttek, és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében.” 57 Ők nem kötötték meg az alkut a Kígyóval, nem imádták a Vadállat szobrát. Ekkor még nem ér véget a történelem. „Azután láttam, hogy egy angyal szállt le az égből, akinél a pokol kulcsa volt, kezében pedig nagy lánc. Megragadta a sárkányt, az őskígyót, aki nem más, mint az ördög, a sátán, és ezer esztendőre megbilincselte. Letaszította a pokolba, bezárta és lepecsételte, hogy félre ne vezesse a nemzeteket, míg el nem telik az ezer esztendő. Azután rövid időre szabadon engedik.” 58 Ekkor még egyszer összeszedi az erejét a gonosz, de most ne menjünk el Harmageddonig.

* Ha tisztátalan, szentségtörő és hazug élet mellett döntünk, akkor bérünk az örök halál: nem meghalni egyszer s örökre, hanem ölni, halni, fölállni, ölni, halni, örökkön-örökké szenvedni a halált a végpusztulás reménye nélkül itt, és odaát: ez az Antikrisztus birodalma, velünk építteti... Ezt magam láttam. 59 Azért láthattam Szent Mihály segítségével, hogy Önöknek elmondhassam. Önöknek, akik mind a Reménység, a Megváltás gyermekei.

57

Jn 7,9-14 Jel 20,1-3 59 Cz. G: Titkos Könyv, Bp. Boldog Salamon Kör, 2004 58

57

A Tékozló fiú

Az Evangéliumnak talán legszembeötlőbb vonása, hogy tökéletesen időszerű. Mintha most, ebben a pillanatban játszódna, és történetei velem esnének meg. Persze bizonyos mozzanatok ókoriak, például az étkezési szokások, de a bajaiak is másként eszik a halászlét, mint a beregiek, ráadásul a lapcsánkát sem ismerik. Lukács evangéliumának egyik leghíresebb példabeszéde, a Tékozló fiúról szóló, arról beszél, hogy mi a sorsa az Atyát elhagyónak. „Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát.” Melyikünk nem próbált a saját lábára állni? Megkóstolni az életet! Önállóan, én magam! Egyedül? Nem egészen! „Apám, add ki nekem az örökségemet!” Tehetünk-e másként. Ha lombikban nevelkedtünk volna, akkor is örököltük volna szüléink génjeit, s ha már megtanultunk beszélni, akkor a nyelvüket is, ha ettünk-ittunk velük, szokásaikat, a lapcsánka receptjét, a Himnuszt, a Miatyánkot, az Égigérő fát - és így tovább. Ne tagadjuk, szeretjük az evilági biztonságot is: Arannyal szólva, a „pénzt, paripát, fegyvert.” „Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba.” Ha lúd legyen kövér. Ha szakítunk, legyen a dolog végleges. Érezzük, hogy a történetben szereplő apa több köznapi szülőnél, föltehetően rajta keresztül maga az Úr tarisznyázza föl a gyereket, s engedi teljesen szabadon. A földi hatalom - önnön tehetetlenségi nyomatéka folytán - csak viszonylagos szabadságot tud adni, mert nem mindenható. Engedélyezheti például az üzletszerű kéjelgést, vagy a tőzsdejátékot. Egyedül a Teremtő képes a

58

tökéletesen visszavonulásra, Ő a mindenhatóságát vonja vissza: tégy, amit akarsz, akár meg is ölhetsz: a szívedben is, a Golgotán is. Ráadásul teljes kockázatot vállalt: „Nektek viszont minden szál hajatok számon van tartva.” (Mt 10,30) Ő mindent vállal, mi pedig semmit. Melyikünk életében nem akadt olyan pillanat, amikor nem csak a szüleiben nem bízott hanem Istenben sem, sőt elhagyta, mi több netán szembe is fordult vele? „Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát.” Nem volt más választása! Az Atya nélküli szabadság már csak ilyen. Lényege, hogy megpróbáljuk letörölni arcunkról az Ő vonásait. A tékozló fiú, s benne mi, azt próbáljuk meg ebben a történetben, hogy milyen az Úr nélkül élni. Finom a szó: léha. Az Úr nélkül léhán élünk! Mennyire tökéletes anyanyelvünk! A Czuczor-Fogarasi szótár írja: „léha gabona, melynek csak toklásza, polyvája, de szeme nincs; - nem látja többé Isten áldásait, az igazságot, a szeretetet, a jóságot, a szépséget. „(…) léha mag, melynek kevés bele van, és könnyü.” Duhajkodhat, játszhatja az élet császárát, alkothat műveket, mégis semmi. Letette ugyanis a lényegét, ami súlyát, súlyunkat adná, hogy Isten képmása vagyunk, sőt az Egyház vagyunk, mert egylényegűek vagyunk valamennyien, mivel mindannyiónkban ott van az Egész, a Szentháromságos oszthatatlan Egy. „A föntebbi jelentésekben a lehelethez hasonló könnyűség vagy súlytalanság alapfogalma rejlik, s mintegy azt fejezik ki, hogy a léha test oly könnyű vagy súlytalan, melyet lehhel is elmozdítani lehet.” (CzF) Mintha ott sem volna, mintha nem is létezne. Divatszóval: virtuális volna. S lám, szerelme is csak szex, se élet, se jövő nem származik belőle. Élete - maga választotta! - lényegtelen, puszta héj. „Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni.” Ez a mondat csöppnyi emlékeztetővel hamarabb érthető. A magyar pásztorok közt is utolsónak számított a kondás, a zsidóknál pedig a disznó egyenesen

59

tisztátalan állat. Mózes törvénye így rendelkezik: „(...) a sertést is, mert bár hasított patájú, de nem kérődző, tartsátok tisztátalannak. Se a húsából ne egyetek, se a tetemét ne érintsétek.” (MTörv 14,8) Tehát ezt a förtelmes lényt kellett neki/nekünk óvni és szolgálni. A tékozló fiú sorsa, s benne a miénk, a lényegtelen élet, az elképzelhető legalacsonyabb szolgaság. Körülbelül olyan, mint amikor valami aljas föladatot végzünk például egy nemzetközi rablóvállalat, lélekrontó újság-tévé, vagy gonosz ideológia szolgálatában. Sőt, otthon, az utcában, amikor valami vitában a rossz, a ronda, az igazságtalan oldalára állunk. Még pontosabban: ha megkötjük a mefisztói alkut: üdvünket érdekre cseréljük. „Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki.” Egyszóval a disznó élet alatti szinten élt. Nincsen arany középút: egy kicsi léhaság, egy kicsi Jóisten? Hanem miféle éhínség lehet azon a helyen, ha kondaszám akadnak disznók, amelyek nem aszott gazt rágnak, hanem takarmányozzák őket? Tudjuk, olyan, mint

amilyen

manapság

tombol

a

gazdagnak

mondott

fogyasztói

társadalmakban. Földünk lakosságának fele nem jut elegendő enniinnivalóhoz, ruhához, alapvető gyógyszerekhez, azok miatt a gazdagok miatt, akik a tőlük elszedett javakban túrnak, henteregnek és röfögnek, miközben a lelkük jószerivel éhhalott. Képtelen többé jóllakni: nincs annyi hús, hatalom, pénz, amennyivel betelhetne. Igazán az éhkoppon tartott lélek él a létminimum alatt. Az életminimum a mindennapi kenyér, a létminimum az, ami az emberséghez elengedhetetlen. Az ember létminimuma Isten. Tudom-e ezt az eszemmel, a szívemmel, a gyomrommal? Szemléljük

magunkat

Tékozló

fiúként.

Számba

tudjuk-e

venni

disznóalattiságainkat? „Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben - mondta - én meg éhen halok itt.”

60

Az őskori bölcsesség azt tartja, hogy az ember azzá lesz, amit eszik. Ha csak dolgokkal él, dologgá válik. Az evangéliumban a kenyér az emberhez méltó eledel, mert az Úr teste. „Apám házában”, vagyis Isten Országában a legkisebbek is, a napszámosok is bővelkednek benne; senki sem tengődik sem az élet, sem a lét minimuma alatt. Mindenható szabadnak teremtett bennünket, ám hiába űzzük ki tudatunkból, emlékét, hírét lelkünk mélyén hagyja. Nincs emberi lény, aki ne emlékezne rá! Kerényi Lajos évtizedek óta kórházlelkész, s még nem találkozott haldokló ateistával. Utolsó óráiban mindenki megpróbál visszatérni. Milyen csodálatos, hogy az Atya emléke a tékozló fiú lelkében hirtelen fölragyog! Az egyik legjobb emlékezés-ima Jézus nevének folyamatos mondása. A lélegzés ritmusára, majd a szív ritmusára, amíg a szó szoros értelemben vérré nem válik. Az első szótag a belégzés: magunkhoz vesszük! Utána kibocsátjuk, mert nem tarthatjuk meg: „Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be.” Próbáljunk útra kelni a Tékozló fiúval. Haza lehet menni a disznóólból is és a diszkóólból is. Az igazi otthon ugyanis az Ország. Tökéletesen nyitott, mert Jézus szíve. Amikor a Tékozló fiú haza felé tartott, „Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.” Meg sem várta fia bűnbánatát! Hányszor jelentjük ki, hogy megbocsátanánk haragosunknak, aki egyúttal esetleg a testvérünk, vagy a gyerekünk, ha legalább ennyit mondana: bocs. Isten nem várja el a külső megalázkodást. Belelát a szívekbe és a vesékbe, tudja, hogy a fiú a lelkében már szánja-bánja, amit tett: ennyi neki elég. A hangos bocsánatkérés azért nem maradt el: „Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Mondjuk vele!

61

Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek.” Vigadozzunk, mert föltámadt Krisztus - támadjunk föl mi is! Nem könnyű. Az idősebb fiúnak sem sikerült. Ő is mi vagyunk, azazhogy én. „Idősebb fia kinn volt a mezőn. Hazafelé jövet hallotta a muzsikát és a táncot. Hívta az egyik szolgát és megkérdezte mi történt. Megjött az öcséd, felelte, s atyád leölette a hizlalt borjút, mert egészségben visszakerült. Erre az megharagudott és nem akart bemenni. Kijött tehát atyja és kérlelni kezdte.” Ki nem volt még durcás? Szüleire, barátaira, azokra, akik a legjobban szeretik? Magára Istenre, aki nem olyan engedelmes, mint a kutyája. „Szemére vetette atyjának: Nézd, annyi esztendeje szolgálok már neked, soha meg nem szegtem parancsaidat, de te egyetlen gödölyét sem adtál nekem, hogy barátaimmal mulathattam volna. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat parázna nőkre tékozolta, megjött, leöletted a hizlalt borjút. Fiam, válaszolta ő, te mindig velem vagy és mindenem a tiéd. Illett, hogy vigadjunk és örvendezzünk, mert a te öcséd meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült.” Ez a példabeszéd különös erővel szól civilizációnkról, amely a keveseknek szolgáló mérhetetlen gazdagságságának és szédületes fejlődésének erőit az ég elleni vétkeiből merítette, s most választás előtt áll: összeomlás, vagy visszatérés az Atyához. 249. Beavatás

62

63

A Szentírás humora - 9 tételben

1. Lehet-e szeretni mosolytalanul? Isten, ha szeretet, lehet-e örömtelen? Lehete keservesen élni, s közben hozni, hirdetni az Örömhírt? A humor nem vicc, nem Heti Hetes, vagy más ócska átverősdi, hanem világosság. Behatol a látszatok, a hazugság, az önteltség mögé, leleplez, kiderít. A dolgok fonákja az igazi arc. Katarzis! Bele merek-e nézni a szemembe? Éle a hazugság s öncsalásom ellen. Az tud igazán nevetni, aki önmagán nevet - ez a fölnőttség. Hamvas Béla: „A derű az egyetlen, amiről nem vagyok hajlandó lemondani, még a hazugság kedvéért sem; a Krisztus mosolya által fölszabadított emberi lélek forró azúr tisztasága; csak annyiban vagyok valódi, amennyiben derült vagyok; a derűben az öröm és a fájdalom egy.” A derű tehát benső állapot, alapállás. Nincs célközönsége, válogatás nélkül mindenkire ragyog. Tessék végigjárni derű szavunk ligetét! Szent Erzsébet: „azért vagyok, hogy vidámmá tegyem az embereket.” A Világ Világossága sem válogatott, hogy téged megvilágítlak, téged meg nem, mert nem tetszik a szemed állása!

* 2. A Paradicsomban Istennel éltünk: világosságban, igazságban, tisztaságban, derűben. Bűnbeesésükkel Ádámban-Évában kihűlt az igazság, az Istennel-lét mámora. Benső szemük becsukódott, s a külsővel világosság helyett csak fényt láttak, romlandó és tökéletlen testüket. Besavanyodtak.

64

„Fügefa leveleket fűztek össze, és kötényt csináltak maguknak." Az emberviszony a Világ Világosságához és egymáshoz ettől kezdve nem közvetlen. A világ többé nem világos, a feje tetején áll: az illetlen lesz a természetes, és ezen már a nudizmus sem segít. Nem vagyunk többé áttetszőek, titkainkat egymás ellen használjuk, a benső bajt kívül takargatjuk. Mint amikor a kisgyermek az arca elé teszi a kezét és fölkiált: elbújtam! Elveszett a világ áttetszősége is: anyag lett belőle! Mert „ami bennünk történik, az belevésődik a világba, (...) a világ az ember teste.” (Olivier Clément.) Ha nem tudjuk, honnan a világ ezer baja, nézzünk körül magunkban.

* 3. „Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált.” Akár Illéshez közeledve: Úr nem tűz és vihar, mely elsüvít. Az ilyesmi a kényurak stílusa. Szellő: simogató, kedves, mindent megérintő és oly tapintatos, hogy József Attila ezt írhatta: „Az Isten itt állt a hátam mögött / s én megkerültem érte a világot." „Az ember és az asszony elrejtőztek az Úristen elől a kert fái között." Azóta is így megy. Ádám és Éva valóságot váltott, letért a benső útról. „Hol vagy Ádám?” A kérdés hozzám szól: hol vagyok én? A benső elsötétülést Ádám és Éva kívül, előbb

levél-köténnyel

próbálja

leplezni,

aztán

bebújik

a

számára

elhomályosult világba, a bokorba. Isten tenyerén! És bújócskázik Vele? Tragikomédia! Az eset megegyezik Szun vu kungéval: a Majomkirály is hasztalan hányta tizenkétezer mérföldes felhőbukfenceit Buddha tenyerén: mégsem tudott kiszökni belőle... Az Úr mentőkérdése gyöngéd: „Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy? - A meztelenség Ádám kifacsarodott tudata: a lét szellemi-fizikai egységéből csak az utóbbit látja. A torzót. „Ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?"

65

Ádám bevallhatta volna. Addig nem létezett hazugság, a Kígyó és Ádám vitte be a létbe! Egyedül mi/én tudunk/tudok hazudni. A hazugság a humor ellentettje! Ádám mosta kezét, nem ér a nevem, káposzta a fejem: „Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem." A komédia folytatódik: a Teremtő a hibás, hisz ő adta Évát! Egyszer valaki ittasan, jogosítvány nélkül, rendszám nélküli autóval ütközött. Szerinte a kocsi volt a hibás. „Az Úristen megkérdezte az asszonyt: Mit tettél?" Az asszony folytatta a komédiát: „A kígyó vezetett félre, azért ettem.” A kutyakomédiában nincs katarzis, mindig bukás, mert a felelősség elhárítása a Valóság elutasítása. A felelőtlen lény csavargó, barbi, böszme. Társadalmon kívüli, komolyabban fogalmazva: Egyházon, azaz Isten-ember egységen kívüli. A Megváltó nélkül a komédia tragédiába fordulna. Ádám és Éva bohózatának párja Pilátus ítélethozatala.

* 4. Hamvas Béla szerint az „Evangélium tündöklő fehér humor.“ Világ Világossága

„minden

embert

megvilágosít.”

Az

Örömhír

a

sunyi

várakozásaink ellentettje. Derítés - gondoljunk bele ismét e szóba! A messiásvárás általános volt. Jöttek messziről a bölcsek, Heródes főpapjai is készültek, lesz rómaiverés, világhatalom, rangok - minden, ami múlandó! Aztán megérkezett a halandó király helyett az Örökkévaló - éhenkórászként Galileából. Szokott járművén, a szellőben... Nem illett a politikába, a divatos élettervbe! Akkor. Még az apostolokéba sem, gondolunk a Zebedeus-fiakra, akik nagyon szerettek volna miniszterek lenni. Éppen akkor, amikor Jézus harmadszor jövendöli szenvedését! (Mt 20 17, skk) Micsoda ellenpontozás! Mi a helyzet most? Krisztus királysága az én élettervembe illik? Jézustól tudjuk, hogy nem volt aszkéta: az Isten-egység örömében élt. Pezsgett benne az önirónia: „falánk, borissza ember,” mondta Keresztelő Szent János tanítványainak önmagáról. Az okoskodóknak folyton tükröt tartott, midőn

66

rendre visszakérdezett. Jóízűen dorgált: „Vak vezetők! Megszűritek a szúnyogot, s közben lenyelitek a tevét!” A tevét a tű fokán is átküldte... Amerre eljárt, az összes tragédia: vakság, lepra, halál, mind jóra fordult. Happy end? Több!

* 5. A Kánai menyegzőn Isten részes az emberi örömben: tudja, mi a jó bor. „Mikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: »Nincs már boruk.«” Nem az ő dolga lett volna észrevenni, hanem a násznagyé - Hol már ember nem segíthet... „Jézus hozzá fordult: Asszony, a mi dolgunk ez?” Többes szám első személyben beszél! Milyen csodás közös titkaik lehettek! Mária 30 évet élt Istennel egy fedél alatt! Elmondhatatlan áldottság és beavatottság! „Még nem jött el az én órám.” — szól Ő, kedvesen, ó, de ki is az Idő Ura? Merünk mosolyogni? „Anyja akkor figyelmeztette a szolgákat: »'Tegyétek, amit mond.«” Mária tudta, hogy Jézus az Úr, de hogy mit dönt, azt nem, hiszen ő nem Isten. Ismerjük a továbbiakat a korsókkal és a vízzel. „A násznagy hivatta a vőlegényt, és a szemére vetette: »Minden ember először a jó bort adja, és csak miután megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te mindeddig tartogattad a jó bort.«” Vígjátéki figura. Buffó, Fallstaff, Papp Jancsi. Az örök félreértő, a lusta haspók, az ő dolga lett volna gondoskodni a borról, mégis ő teremti le az ártatlan vőlegényt, ahelyett, hogy szégyenkezne vagy örülne. Nyilván ittas már, ízlelőbimbói elfásultak, most morog, mert kimarad az élvezetből. A Teremtés könyve idevág az Új teremtéshez. Csak a szavakat sorolom: Víz -> világ, víz -> bor -> eucharisztia. A Világ Vőlegénye az örök élet mámorát jelzi csodaborával, egy menyegzőn utal a mennyegzőre! A 12 apostol jelenléte szintén az Utolsó Vacsorát elővételezi. A derűben az öröm és a fájdalom egy.

*

67

6. A világtörténet legpontosabb szatírája a Nyolc Boldogság. Szívszorítóan mulatságosan szembesít bennünket, boldogulni akarókat a boldogokkal. Balról számítunk a boldogság-vonatra, megszokásaink, érdekeink, céljaink felől, az pedig nem is jobbról, hanem belülről érkezik. Lelkünk alapjából, ahová eped, mégis félve pillog az ember. Szellemi helyzetkomikum: a lélek esik orra. „Boldogok a lélekben szegények: övék a mennyek országa.” A lelki szegény lélekben sem kötődik ahhoz, amihez szoktunk. Most nem másolom ide Máté evangéliumából a többi boldogságot: kéretik a tisztelt Olvasó, hogy vegye elő a Szentírást és állítsa személyét a kinyilatkoztatások célkeresztjébe. A 11. verset mégis idézem: „Boldogok vagytok, ha miattam szidalmaznak és üldöznek titeket és hazudozva minden rosszat fognak rátok. Örüljetek és ujjongjatok: nagy lesz a jutalmatok a mennyben. Hiszen így üldözték előttetek a prófétákat is.” Rajtuk és a boldogságokon keresztül Istent! Hiszen a boldogság maga Isten. Egyedül az ember esdi, az embersége veleje az Egyetlen megtapasztalása... Igazságért

üldözött

keresztények,

ne

sírjatok,

hanem

„örüljetek

és

ujjongjatok!”

* 7.

Jézus

látja,

hogy

Pilátus

vér-karrierista:

tehetségesen

romlott

hatalombűnöző. Az Örök Bíró mégis szóba áll vele, a helyi bíróval, sőt, áttetszővé teszi magát: „Az én országom nem e világból való. Ha e világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy a zsidók kezére ne kerüljek.” Pilátus bűn-vak, „nincs szeme”. Nyakig ül a homályban: „Tehát király vagy?” Jézus türelmes: „Igen, király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem e világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki igazságból való, hallgat szavamra.” Az igazságból valónak lenni, ontológiai, létbeni kérdés, és nem szofisztika.

68

Megrendítő az isteni derű: a Megváltó védekezés helyett lehetőséget ad bírájának: előtted áll egyetlen esélyed, az igazság! Pilátus és Ádám ugyanazt a kérdést kapja: hol vagy? Az igazságban? Ugyanaz a tragikomédia: Pilátus bukik! Isten tenyerén fölteszi az önnönmagát kétségbe vonó posztmodern kérdést: „Mi az igazság?” Túl van Ádám és Éva romlottságán, számára nincs valódi és hamis. A kérdés nem is érdekli. Na és? Az igazság = hazugság. Jézus elhallgat. Pilátusban mintha... „E szavak után ismét kiment a zsidókhoz és kijelentette: Én semmi vétket nem találok benne.” Nevetséges! Nem talál hibát a bűn az Igazságban? A vádlók követelték az Úr kivégzését - gondoljunk a boldogságokra! A Barrabás eset örök tömeglélektani szatíra! Gazdaságkort, böszméket, a fölmelegedést

mi

szavazzuk

meg.

Mégpedig

folyamatosan:

minden

füllentésünkkel, elszívott ciginkkel, sunyításunkkal! Pilátus Ádámként elbújt. „Vizet hozatott és megmosta kezét a nép előtt: Ártatlan vagyok ez igaznak vérontásában, szólt. A ti dolgotok.” „Hol vagy?” Sehol, nem ér a nevem.

* 8. A kereszt a legaljasabb és legkegyetlenebb, emberhez is méltatlan kivégzőeszköz. Egyúttal a mindenség és Isten több tízezer éves jele! Halhatott-e az Úr más bitón? Létezhet-e világderítőbb csattanó a Föltámadásnál!

* 9. Hol vagyok? Ha a Valóságban, a Föltámadottal, akkor derűmet el nem veszíthetem.

69

70

Humorisztika, derű és kenyőcs - Hamvas Béláról -

Hamvas Béla a magyar irodalom leghumorisztikusabb írója. Könnyű neki, mert ezt a szót ő alkotta a saját alapállása egyik oldalának megvilágítására. A humorisztika egyáltalán nem viccelődés, szójáték, csacsipacsi, beugratás és hasra ejtetés, ironizálás, tréfa, móka és hátba vagdosás. Mindegyiknél több és derűsebb, mert a fölsoroltak rendszerint valaminő kívülállás jegyében fogantak. Mivel a mai betyárok a gazdagok helyett a szegényeket fosztogatják, a mai humoristák közül sokan reálpolitikába kezdtek. Átálltak Ludas Matyitól Döbrögi oldalára. Némelyek elszórakoztatják-lekötik a közönséget, amíg a tolvajok a zsebekben kotorásznak, mások maguk is vadászok lesznek. Megbízóik kipécéznek nekik valakit prédának, ők pedig távolról, fedezékből vezénylik az olykor gyilkos gúnykacajt. Humoristának lenni manapság gyakorta azt jelenti, hogy az ember a közösségből kilép, de miközben elhagyja fészkét, leköpi és szétrugdossa. A humorista fő eszköze az irónia. Ez áll róla a Hamvas Szótárban (Cz. G: Szótárkönyv: Hamvas Szótár, Éva Szótár, Magyar-Magyar Nagyszótár, Boldog Salamon Kör, Bp. 2001. - A további idézetek általában innen valók, ha nem, jelzem.) „Irónia a tökéletesség nevetése a gyarlóságon; az álfelülemelkedés egyik mentális formulája, mint a részvét és a gőg." Ezzel szemben a humorról így vélekedik Béla bácsi: „Humor a nullára és a végtelen nagyra beállított önkritika együtteséből keletkezik; az egyetlen sav, ami a realitást oldja; a személy és a szabadság ismertetőjele; az üdvtudat betörése a realitásba; képtelen a hősi emlékmű gesztusaira, mentes

71

irigységtől, bosszútól, gúnytól, oktató célzattól, ragyogó és a végsőkig átvilágított; az utolsó maszk, a tragédiánál mélyebb, az infinitezimális szubjektum magatartása a rongáltsággal szemben; az alapállásról való tudás elveszíthetetlensége.” Ó, az a nullára és végtelen nagyra beállított önkritika, ami oldja az ún. realitást! Bár gonosztevők vezetnék Magyarországot! Azok közt ugyanis akadnak ilyenek: „Mi (...) joggal szenvedjük tetteink méltó büntetését” Igen, ő a jobb lator, és az ő önkritikája haláltusa közben! Ha nincs is mód itt az összes fontos szavának értelmét megvilágítani, nézzük meg, mi volna a realitás az ő szóhasználatában?

„Realitás

kényszer,

félelem

a

szabadságtól,

a

Nagyinkvizítor megalázó hatalmaskodása, reálpolitika, a valóságban nincs; mintha mi sem történt volna: sem Lao-ce, sem Golgota, sem Háborúk, minden megy tovább zökkenőmentesen; a széptől, nagytól, a békétől, az igazságtól való elhagyatottság; a modernizmus legfontosabb fogalma.” Szóval mindaz, ami miatt az igazságot elhagyjuk. Úgymond reálissá leszünk, holott valójában ekkor válunk hamissá, azaz valótlanná. A Valóság nagy megnyilatkozásában, a Nyolc Boldogságról szólóban az igazság kétszer szerepel. „Reális 1. aki ravasz és elvetemült; ha Isten reális lett volna, csak gyárat, bankot, hivatalt, tudományt teremtett volna, de sohasem virágot, szép lányt és verseket; hála neki, Isten nem reális; 2. valóságos reális az ember akkor lesz, ha a másik lélekkel közösségre lép.” A valóságos reális az, aki éhezi és szomjazza az igazságot, és ezért üldözik. De vele tovább, itt, ezúttal nem foglalkozunk. A hivatásos nevettetőknek látszok közül Hamvas Béla egyedül a Bolondot kedvelte. Nyilván azért, mert az fütyül a realitásra: „Arlequin/Bolond az emberi lét egyikfőalakja, roppant ritka, szabad, nevet, játszik; kívül áll a becsvágyon, a hatalmi őrületen; félelmen; tudja, hogy a létezés logikája paradox; az Arlequin/Bolond misztériuma megtanulhatatlan, csak az szerezheti meg, aki elég erős és bátor hozzá.” Például Szent Ferencet Arlequinnek tartotta, de önmagáról tudtommal soha nem nyilatkozott így. Pedig ilyesféle lehetett ő maga is. Például Palkonyán, raktáros korában. Jó

72

pénzért írta az iskolás dolgozatokat a tanulatlan főelvtársaknak, esténként zongorázott a kocsmában, és a dolgozatok árán Zsiráf sört ivott - az volt a legdrágább, 18 forint! -, szóval lubickolt a helyzet paradoxonában... Ő sem tanulta a Bolond-ságot, hanem az Áldott helyezte oda. Biztonságba, hogy megkímélje, szabaddá tegye a korabeli „szellemi élet” züllesztő hatásaitól, s így egy még nagyobb paradoxon részesévé tette: tökfejek makogtak az egyetemi katedrákon, ő pedig fegyelmit kapott, mert „munkaidő alatt szanszkritül tanult.” Korunk paradox voltának fölismerése annyira vérévé vált, hogy alig van olyan gondolatmenete, sőt, mondata, amelyben ne kunkorodna föl az alapállítás belső ellentmondása. Ez humorisztikájának legszembetűnőbb pillére. Itt az alkalom, hogy eloszlassuk azt a tévhitet, hogy ő filozófus lett volna a szó akkori>mai értelmében. „Filozófus primitív esszéista, akinek egész életében egy szent látványban (teória) volt része”, amihez görcsösen ragaszkodik. Nos, ő számos esetben tagadta, hogy ilyen szellemi nyomorban élt volna. Nyilván azért sem vállalta e szakmát, mert az többek közt a humortól is távol tartja magát, legföljebb az iróniát műveli. Az esszéista közelebb állt hozzá. „Esszéista ellentétben a filozófussal, annyi koncepciója van, ahány esszét ír; alázatosan megelégszik az ellentmondásokkal; mégsem nihilista, hanem univerzalista, mert egy véleménynek sem tulajdonít örök életet; legfontosabb a teória, a szent látványban való részesülés; az igazi esszéista theodiceát ír öt sorban, világtörténetet három oldalon.” Isten tökéletességét megírni öt sorban, nos, ilyesmibe is bele-belevágta a fejszéjét... Azonban esszéistának sem tartotta magát, hanem egyszerűen csak írónak. A görög filozófiát, legkivált Platónig, roppant nagyra becsülte, mert látta benne a szó eredeti értelmét, a bölcsesség szeretetét. Abból részesülni kívánt: „Philo Sophia szenvedélyesen szerelmesnek lenni Sophiába, aki a legszebb asszony”, mi pedig azért szeretjük Béla bácsit, mert fölismerjük benne az örökké szerelmes bölcset. A bölcsről lerí a derű. Attól derűs, hogy a világban kavargó realitás, szóval a hazugság, az igazságtalanság, a rendetlenség-

73

rendszerek szövevényében is látja a rendet. Ezért soha nem bőszült, mint azok, akik állandó kesergésükkel szüntelen tetézik a bajt. „Derű az egyetlen, amiről nem vagyok hajlandó lemondani, még a hazugság kedvéért sem; a derű a Krisztus mosolya által fölszabadított emberi lélek forró azúr tisztasága; csak annyiban vagyok valódi, amennyiben derült vagyok; a derűben az öröm és a fájdalom egy; a világ legnagyobb csodája; a melankóliából él, ami a legelragadóbb paradoxon; nem nevetés, mert nem áthidalás, nem kitérés, nem görcs, történelemmentes, nincs más jelentősége, mint önmaga." Ahelyett, hogy idétlenül magyarázgatnám ezt az idézetcsokrot, javaslom a Kedves Olvasónak, hogy olvassa el még egyszer-kétszer-háromszor, külön ízlelgetve az egyes gondolatokat, aztán mélyedjen el lelkében, hátha részesül a „szent látványokban.” Derűje humorisztikájának gerince. További pillérek az archetípus-alakok, akik a sors és a korőrület viharzásában állandóan paradox helyzetekbe kerülnek. Ebből ered a hamvasi „spirituális helyzetkomikum”: a kasztját/helyét vesztett ember tud elhelyezkedni a létben, azaz a sorsban és fölbukik benne. A kaszt számára nem szociológiai, hanem szellemi fogalom: „Szint/Színvonal ki-ki csak a saját szintjén találhatja meg a helyét; Az ökör, ha szekeret húz, és szánt, szent állat. Ha fölkerül, sárkánnyá változik, az ekét nem húzza többé, tüzet okád. Az angyal, ha lemerül, ördögivé változik; a has a nyakon épp oly démonikus, mint az agy alul”. Ez korunk egyik alapellentmondása: úgyszólván senki

nincs

a

helyén.

A

helyét

vesztett

ember

hatalmaskodik,

bölcsességgyűlölő szakbarbárként tudományoskodik, rombolja a közösséget, valótlan. Rendszerint rögeszmét hajkurász, és nem tudja megnevezni helyzetét, mert plankton és hudabrancs meg ebhendi, aki mászolyog, miközben mámóc és baralintosan remegékeny, amikor elkapja a béci rekkenet. Igéje a „Valószínűtlenségi mozzanat minél valószínűtlenebb valami, annál hihetőbb, minél valószínűbb, annál hihetetlenebb; a teljes valószínűtlenséget nevezzük valóságnak, ám az igazi valóság számunkra az elhihetőség határán

74

túl fekszik.” Gazdaságkor kultúrája, civilizációja, gazdasági-politikai élete a valószínűtlenségi mozzanaton nyugszik. A kaszttalan rögeszméjének párja az Eszmény. Azt is kergeti, miáltal „saját útját kívül-belül elállja. „A szart szent olajnak, a szent olajat szarnak tartja és nyilvánítja”, így gondolatainak esszenciája a „Kenyőcs ideológia/megváltás-recept; a világüzem változatlan, csak az olajozó kenyőcs változik korok, országok, szekták, osztályok stb. szerint, vagyis a hazugság, amitől az élet látszata elviselhetőbb lesz”. Csoda-e, hogy pl: „Nagyzási hóbortban szenved, ami „rettegés a kicsinység lelepleződésétől.” Közben énje a Zsebrádió. Természetesen nem tudja az újságolvasók zöme, hogy a „Sajtó skandalizátor; félrevezeti a népet és a királyt egymás felől; a társadalmat felbontja; a társadalmon belül a hazugság funkcióját látja el; formája szerint regény, a bulvársajtó folytatásos rémregény.” Ezért csoda-e, hogy: „Napilapot olvas, ami „par exellence ateista, este megsemmisül, távlattalan, mélység és misztérium nélküli; hallottam, hogy valaki nyáron, alkonyaikor a lugasban szentgyörgyhegyit ivott, és napilapot olvasott; az ilyen embert elveszettnek lehet tekinteni.” 2006 végén az ország anyagi csődben, az iskolákat, kórházakat fölszámolják, a nép szűkölködik, aki bír, lop és adót csal, a politikai osztály erkölcsileg megsemmisült, a sajtó egyik központi kérdése, hogy mit jelképez az Árpádsávos zászló... Béla bácsi természetesen mindent tudott a televízióról is, noha e házidémon az ő idejében még jámbor kisdobosként ájtatoskodott a hatalom feketemiséjén. Bujserkác elnök az Ugyanis című regény (az életmű-sorozat 478. oldalán) bejelenti, hogy tökéletesíteni kívánja a televíziót: „Helyszíni felvételeket akarok közölni háborús jelenetekről és bűntényekről és kivégzésekről és kínzásokról. (Gyermekeknek pl. bemutatni a pithon és az alligátor harcát. Természethű ábrázolás a csontok ropogásával. (...) Államfők cinikus beszélgetései (...) Bombázások. Asszonyok és gyerekek halálsikoltozása. Azt akarom, hogy az emberek eszeveszett sóvársággal tapadjanak arra, ami az úgynevezett életből számukra még megmaradt. Nyalakodni! Nemi aktusokat

75

akarok bemutatni lassított felvételekkel. Koituszversenyt rendeznék, a nők hogy tódulnának! Ilyet is csak csatornalakó eszelhet ki, de ez a jövő útja.” A regény keletkezése óta fél évszázadot haladtunk előre a jövő útján. Jelentjük, hogy a jóslat tökéletesen megvalósult. A műsorok fennen hirdetik, hogy csatornalakó lelkek vezetnek országokat, s irányítják milliárdok lelki-erkölcsi életét. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a fejlődés nem áll meg! Látjuk, hogy a humorisztika semmi lazaságot nem ismer: csak és kizárólag a Valósággal való kapcsolatot keresi. Ez van. Nem kérdezhetünk egyebet: hol élünk? Ennél alább sosem adja: „az élet és a mű szétválasztása tilos.” „Komédia a komolytalanná (lényegtelenné) vált élet címszava; hazugságnak igazságjelleget tulajdonítunk; következményei nem nevetségesek.” Komédia-korban élünk, melyben a hazug az igaz, és a nép helyén a tömeg tolong, amely nem érti, hogy mi történik vele. A viccelődés itt silány és idétlen. Semmi görbe tükör. A dolog maga, önmagában tragikus és komikus. Tessék elolvasni egy bármikori párt- és kormányprogramot, egy vállalati ars poeticát, egy sztárnyilatkozatot: meg tetszik pukkadni a röhögéstől. Amikor a Karneválban kigyullad az áruház, akkor a golyó- és bombazáporban kitódul a nép, s élete árán is rabol magának művirágot, hintalovat, csikóbőrös kulacsot: „Mojzesné koponyájába aknaszilánkot kapott, ott feküdt mellette tizennyolc darab

kerékpárgumi

és

Szent

Terézről

készült

olajnyomat

széles

aranykeretben, (...) a parasztasszony tizenöt éves fia hátába golyót kapott, kezében több tölcsér és tollseprű és egy fürdőszobatükör...” (Karnevál, III. 223, Medio, 1999.) Hamvas humorisztikája a legközelebb tehát a szatírához áll: „Szatíra lázadás a realitás ellen; nehéz nem szatírát élni; történeti komikum, amely a pillanat múltával elhomályosodik.” De csak egy rövid időre, mert történelem folyton újráz: a tömeg nem ismeri, s arra ítéli magát, pontosabban azok, akik a népet tömeggé morzsolták, hogy örökké osztályt ismételjen. Ami a realitás elleni lázadást illeti, ennek dobbantója az, hogy fölismeri és megnevezi. A realitás fölismerésének és megnevezésének eredménye az átvilágítás. Ez

76

mélyen evangéliumi eszköz, Jézus is mindig átvilágította a ravaszkodókat: a tényeknek, realitásnak nevezett látszatok mögé nézett és fölmutatta a valódit. Mindenkinek: a reálisoknak, a korruptaknak, a hazugoknak és a csalóknak is. „A jókkal szóba sem állt, azok elvoltak nélküle.” Álljon itt tehát pár gondolat az Evangélium szócikkből: „Evangélium nem része a hagyománynak, hanem a legteljesebb foglalata; a létezést mélyebbről nyitja meg, mint akár a hindu, a kínai, a héber, a görög stb. hagyomány, azzal, hogy azoknak igazságát ugyan érintetlenül hagyja, (egyetlen jod sem veszhet el), de megérinti azt a helyet, ami valamennyi hagyományt összeköti; az Evangélium tündöklő fehér humor, az egyetlen könyv, amely a világot minden kirekesztés,

kritika,

kifogás

nélkül

elfogadja;

istenismerete

Isten

önmegtagadását megérti; nem exoterikus tanítás, hanem a lét felső fokozataiba való fölemelkedés; az Evangéliumhoz képest bármely történeti igazság nyomorúságos és abszurd”- stb. Nos, nézzük az evangéliumi Valósághoz képest a történetit: „Keresztény vallás vasárnapi jelenség; az újkori keresztény vallásban él, de ha a föld színéről a kereszténység egy napon eltűnne, a hiányt senki sem venné észre, ki tudja, talán a papság legkevésbé." Pár sor az Óda a XX. századhoz c. esszé Arroborri c. fejezetéből: „Ha az intelligens európai idegen ország határához ér, akkor az útlevél és vámvizsgálat után odamegy valakihez, és így szól: Ebben az országban idegen vagyok, legyen olyan szíves, kérem, mondja meg, hogy önök most itt mit hazudnak? A bennszülött azt feleli: Arroborri. Mit jelent ez a szó? Azt pontosan senki sem tudja. Hatása észrevehető? Hatása észrevehetően nagy. Régebben paotában éltünk, de az megbukott. Azóta egész életünk az arroborri jegyében áll, és az országban arroborriális

77

virágzás tapasztalható. A közállapotok Az idegen bólint. Köszönöm, ne fáradjon. A többit már tudom.” Mi vajon hol élünk? S mit látunk belőle? Miért cserélgetjük örökké a paotát arroborrira és vissza? Mitől van a vakságunk? A létrontástól, a korrupciótól, ha röviden akarunk felelni - másként nem lehet, mivel minden fölös szavunk számon kéretik rajtunk... „Korrupció/Létkorrupció a többet áldozni a kevesebbért; korrupt lesz, ami ellentétéről leválik, ami oppozíciós feszültségét feladja; a szó és tett szétválása; értelmi, erkölcsi, testi rongáltság, egyedül a kereszténység látja e három forma azonosságát; lefokozódás, ami az ember egész lényét valamely igen mély helyen kikezdte. Lásd még: bűn, hazugság, létrontás, őrület, turba, válság.” Az utalásokat innen szándékosan nem töröltem. A humorisztika, vagyis a korrupciómentes élet előfeltétele, hogy a dolgokat ellentétükkel együtt lássuk. A reális ember ellenben a korrupció realitásának komédiájában él, ezért nem ismer derűt, humort és Valóságot. Itt az ideje, hogy fölidézzük a Karneválból a humorisztikáról adott saját meghatározását (II. kötet 141, skk. old) „A dolog lényegét engedelmével hat pontban összefoglalom. Íme: Első: szeretet nélkül meg kell őrülni. Igaz? Második: mindenki őrült (Senki sem szeret.) Igaz? Harmadik: őrült vagyok. Igaz? (Teremtő Isten, ez aztán igaz!) Negyedik: Tudom. Ebbe a tudásba bele kell őrülni. (Ez a másodfokú őrület.) Ötödik: Szeretet nélkül őrjöngeni kell. Igaz? (Csak nézzen körül.) Hatodik: ez az őrjöngés a nevetés. Igaz: (Ez a harmadfokú őrület.) Ezt a hat pontot nevezem humorisztikai alapállásnak.” Ugyanitt, pár sorral lejjebb, tömöríti az összefoglalást: „A humorisztikai nevetés a tulajdonképpeni és valódi nevetés, a szeretet nélkül való élet őrületének tudásába való beleőrülésből fakadó nevetés, a tulajdonképpeni komédia alapállása, mondom a –”

78

Ez a humorisztikai alapállás, a tripla őrület, a paradoxon paradoxonának paradoxona. Hamvas Béla szerint: „Művet alkotni annyi, mint a katarzison átesni.” Nos, az ő művét olvasni ugyanez.

79

Kételkedés - Szalay Jánosnak -

Amikor a forradalom után lehetővé vált az iskolai hitoktatás, édesanyám azonnal beíratott. Történt mindez a szekszárdi Garay János gimnáziumban, az 57-58-as tanévben, amikor másodikos voltam. No, persze a forradalomnak ezt a vívmányát is visszaszívták hamarosan. Mindenesetre akkor jártunk vagy tizenöten, afféle vagány kamaszok. Erősek, gyorsak, okosak, szépek, legalábbis ilyennek éreztük magunkat, mert amibe belefogtunk, az jobbára sikerült, ami meg nem, az nem rajtunk múlott. Naná! Kedvenc játékaink egyikét a „férfiak sportjának” neveztük: Kiss Julcsi cseh elefántradírjával dobálóztunk. A radír tenyérnyi nagyságú volt, persze illatos és ruganyos és súlyos: egy jó löket simán leterítette azt, aki nem kapta el időben a fejét, vagy átvitte a kettős ablaktáblát. Hittanóra előtt is így tombolva vártuk Szalay „Satyus” érkezését, s akkor sem hagytuk abba, amikor belépett a terembe, s fölment a katedrára. Ült, s nézett bennünket mosolyogva, némán a kerek szemüvege és rendíthetetlen szelídsége mögül. Várt türelmesen, amíg abba nem hagytuk, s el nem szégyelltük magunkat. A legdurvább, ami elhagyta a száját egy neheztelő hangsúly volt, amellyel keresztnevünket kiejtette: Jancsii! Csabaa! Amúgy persze jó keresztények valánk, naná! Jártunk templomba, ismertük az imákat, az énekeket, el is mondtuk őket, ha rá került a sor, és jól lenéztük azokat a társainkat, akik ugyanúgy vélekedtek, mint mi, de nem mertek

80

hittanra járni - féltek, pontosabban szüleik féltették őket, hogy elveszítik a továbbtanulás lehetőségét. Továbbá egyenesen megvetettük azokat, akik bőszen KlSZ-ezni kezdtek, a forradalmat elfelejtették és letagadták, akár az Istent az égből. Mi bátornak tartottuk magunkat, és hetyke kérdéseket tettünk föl Satyusnak a hittanórákon: miért ne volna lehetséges, hogy a világ végtelen idők óta legyen, önmagától? Miért fontos, a vallás, a templom, miért nem elég, hogy csak úgy, ki-ki a maga módján? És mi van akkor, ha nem hiszek? Satyus szemüvege fölcsillant? - Tényleg? - Igen, én úgy érzem, hogy nem hiszek! - csattant a dacos válasz. - Ó, nagyszerű, fiam, csodás! - De miért? - A hit alapja a kételkedés - felelte Satyus. Ha csak úgy hiszel, hiszegetsz, járogatsz a templomba, gyónogatsz, miatyánkozgatsz, és soha nem mered föltenni a kérdéseket, amelyek a szívedet szorongatják, akkor a hited belefullad a megszokás posványába. A kétely, az a jó! Az alapos, a fenekestül fölforgató kétely - főképp a te korodban - a Jézussal való párbeszéd alaplépése. Ha haza mégy, ülj ki a kert végébe, vagy húzódj a szobád sarkába, s komolyan, alaposan gondold át, hogy miért nem hiszel. Ha jól elcsöndesedsz, akkor Jézus válaszolni fog. De te ne hagyd magad, vedd elő a másik kétségedet meg a harmadikat, mindet. Ne kíméld Jézust, ő sem fog kesztyűs kézzel bánni veled, mert szeret. A nyavalygásodat, a megjátszásodat elereszti a füle mellett, de szíved igazi aggályára, fájdalmára válaszolni fog. Jézus nem egy olyan ócska, iskolás papocska mint én, hanem az Isten!

81

Tartalom

Fönntartható világválság....................................................................................3 Gyermeklétra......................................................................................................6 A XXI. Század költői.......................................................................................10 Haláltánc ..........................................................................................................13 Semmisedés......................................................................................................22 Bűnnépség........................................................................................................28 A Nagy Semmi-terv .........................................................................................33 A Tékozló fiú ...................................................................................................58 A Szentírás humora - 9 tételben.......................................................................64 Humorisztika, derű és kenyőcs ........................................................................71 Kételkedés........................................................................................................80

82

A mű megjelenését a Csertex Kft., Dr. Imregh Edit és Dr. Dévény András támogatta.

A könyv kapható a jobb könyvesboltokban és megrendelhető a kiadónál: Cz. Simon Bt. H-1038 Budapest, Templom u. 38. telefon: +36 1 243 4842 villámposta: [email protected]

Felelős szerkesztő: Gallai Máté Nyomdai előkészítés: www.gallaidesign.hu Készült a Gelbert nyomdában, Budapesten, a 2009. évben.

ISBN 978-963-87128-9-9

83