Culzean Castel, 2006. július 6., csütörtök, 67. nap Reggel már fél hétkor keltünk. Gyönyörű, napsütéses és kimondottan meleg volt az idő. Fél kilencre el is hagytuk szálláshelyünket és a közeli Lidl-hez autóztunk. Vettünk néhány dolgot, melyek mától voltak kaphatóak és indultunk a komphoz. Egy órával a megadott időpont előtt ott voltunk. Rózsi megint nagyot alakított, a kanyargós útvesztőben utasításai aranyat értek. Némi várakozás után elkezdődött a lassú folyamat. Elsőnek a jegykezelés, ahol Internetes visszaigazolásunknak tisztelegtek és kiadták a beszállókártyát. Utána valamilyen vám vagy biztonsági vizsgálat, két formális kérdés a kocsi tulajdonjogáról és a gázcsap állapotáról. Majd beállítottak egy várakozó sorba. Eddigre elmúlt tíz óra, de komp még sehol. Aztán megérkezett, pik-pakk kipakolták és ugyanolyan gyorsan behajóztattak minket. Nem voltunk sokan, az egyik fedélzetet meg sem nyitották. Eddigre az idő érzékelhetően romlott, hideg az nem volt, de csúnya felhők gyülekeztek. Időben hagytuk el a kikötőt. Sajnos igazi nyitott fedélzet nem volt, csak a mentőcsónakok szintjére és az alatta lévő részre lehetett kimenni. Visszapillantottunk Belfastra és ezzel befejeződött utunk első része.
A túloldalon a kikötő felé hajózva már az öböl mindkét oldalán a jellegzetes skót tájban gyönyörködhettünk. Cairnryan mellett elhaladva egy kis világítótorony hívta fel magára a figyelmet. Éppen a konkurens P&O Irish See társaság komphajója indult az ír sziget felé.
152
A megadottnál pár perccel korábban kötöttünk ki Stranraer-ben. Hamar lejöhettünk a kompról, de a kikötőben kissé kaotikusak voltak az állapotok. Szerencsére a tülekedésben és a sok fekvő rendőr miatt nem történt baj és kijutottunk az észak felé vezető A77-es útra. Eddigre a felhőknek már kedvük támadt elsírni magukat és változó erősségű esőben autóztunk. Eredetileg Ayr-ig terveztünk felmenni, de már tegnap este felmerült, hogy a mintegy 30 kilométerrel előbb lévő Culzean Castel-nél álljunk meg. Ez a National Tust for Scotland kezelésében van és egyike a legnevezetesebb skót kastélyoknak. Az NT tagja ként nekünk ide ingyenes belépésünk van. Mint egy nyolc évvel ezelőtt begyűjtött katalógusból kisilabizáltam, itt kemping is van. A helyet könnyű volt megtalálni, mint kiderült a mienkkel konkurens The Camping and Caravaning Club tulajdonában van, azért korunknál fogva és a CCI kártyánkra kaptunk kedvezményt és egy kimondottan szép helyen potom 10.10 £-ért alhatunk villannyal. A teljes ár 8.60-nal több lett volna. Az idő már későre járt, a kastélyt nem lehetett elérni, azért odamentünk és beszereztük az NTS katalógusát. Kicsit sétáltunk és a kemping recepcióján sikerült szerezni egy ismertető anyagot erről a klubról és kaptunk egy jó száz skóciai kempinget felsoroló térképet, sőt kölcsönbe a klub teljes katalógusát. Naplóírás után ezt kell valahogy feldolgoznom, hogy segítségünkre legyen a későbbiekben. Át kompozásunk örömére pezsgős vacsorát szavaztunk meg. Ehhez a hűtőben lévő zöldbabgulyás nem az igazi alap. Ezért élve az étlapmódosítás lehetőségével sült virslire váltottunk. Sajnos ma is, mint már többször az eső a kaja vége felé bezavart minket a lakóautóba. Tekintettel a hét végére és a kellemes helyre komolyan fontolgatjuk, hogy holnap a kastélylátogatás után is maradjunk. Culzean Castel, 2006. július 7., péntek, 68. nap Reggel nem siettük el a felkelést. Én ugyan már nyolc után kiültem a tegnap kölcsönbe megkapott kempingkatalógus kijegyzetelésére, Zsóka csak tíz
153
körül keledezett. Az éjjeli eső után ugyan rohangáltak a felhők, azért sütött a nap, ha nem is a mi részünkön. A késői reggeli után fél tizenkettő körül akartam az elhatározott két napos hosszabbítást intézni, de a kemping egész személyzete éppen testületileg a WC-ket takarította. Meg is fenyegettek, hogy mivel megcsinálták már a parcella beosztást, lehet, hogy nincs lehetőség hosszabbításra. Végül kiderült, hogy mehet a hosszabbítás és mi indulhattunk a közeli kastély meglátogatására. Ez egy kiterjedt birtok, amit a Kennedy család 1945 után adott át az NTS-nek mivel a többszörös örökösödés illetékei a vagyon két és félszeresébe kerültek volna. Ez egy érdekes dolog, már más helyen is mondták, hogy a magas örökösödési illeték miatt kényszerültek az eredeti tulajdonosok köztulajdonba adni kastélyukat, birtokaikat. Lehet, hogy ez az államosítás egy formája volt errefelé? A kaputól jó negyedórás sétával lehet eljutni a korábbi gazdasági épületekben helyet kapott Visitor Center-ig, ahol az ajándékbolt, az kötelező teázó, egy farmer bolt és más hasonlók kaptak helyet. Innen további tízperces sétával juthattunk el a kastélyig. Közben érintettünk egy másik épületegyüttest, ahol használt könyveket árusító bolt van. Ilyet már más NT-s helyen is láttunk.
154
A kastélyt egy hajdan megerősített kapun keresztül érhetjük el. Ezen belépve elénk tárul a kastély a maga teljes szépségében. Mellette egy gyönyörű park, közepén szökőkúttal. A kaputól széles hídszerű úton jutunk a kastélyhoz. Ez is valaha védelmi célokat szolgált, rajta számos őrhely lőrésekkel.
155
A kastély mellett van, egy un. régi épület. Ebben ma a kastély boltja és kávézó kapott helyet más kiszolgáló helységek mellett. Innen kilépve érjük el a bejáratot. A kastélyban fényképezni nem szabad. Nincs kötelező vezetés, de minden helységben van felügyelő, akiktől lehet kérdezni. Ezek önkéntesek. Mindenhol rendelkezésre áll vagy egy tucat nyelven az adott terem ismertetője. Ezek nem túl terjengősek, de nyújtanak annyi információt, ami elegendő a látottak megértéséhez és a látogató szabadon szelektálhat. A földszint és az első emelet jelentősebb helységei látogathatóak. Köztük számos eredeti, 18. századi kialakítással és berendezéssel. A kastélyt különleges kapcsolat fűzi a hajdani amerikai tábornok-elnökhöz, Eisenhower-hez. Négyszer járt itt, és amikor a birtokot átadták az NTS-nek kikötötték, hogy a legfelső emelet haláláig Eisenhower rendelkezésére álljon. Ott ma is különleges apartmanok vannak és nem látogatható. Az első emeleten pár helységben emlékkiállítás foglalkozik Eisenhower tevékenységével és Skóciához, és különösen a Culzean Castel-hez fűződő kapcsolataival. A jó másfélórás látogatás alatt az idő is kicsit kiderült. Kilépve a kastélyból lehetett pár szép képet készíteni.
A kastély meglátogatása után tettünk egy kis sétát a környéken. A nagy szabadtéri körbejárást holnapra tervezzük bízva a javuló időben. Kimentünk a tengerpartra, ahol a csónakház és a mosoda épületei állnak. Ez utóbbi ma valamilyen ifjúsági tábornak adhat helyet. Zsóka kihasználta a ritka alkalmat, hogy tengerparton sétálunk és tovább bővítette kagylóhéjakból, csigaházakból és érdekes formájú és/vagy színű kövekből álló gyűjteményét.
156
A tengerpartot elhagyva felkapaszkodtunk egy ösvényen a korábbi lőpor toronyig. Ez egy jelentéktelen kis tornyocska a fák sűrűjében, majd visszatértünk a kempingbe. Így is egy rendes napi adagra sikeredett a kirándulás. Ideje volt sietni visszafelé, mert alig, hogy a lakóautóhoz értünk elkezdett esni. Egy kiadós zápor után kisütött a nap és nyoma sem volt annak, hogy valaha esett. Elhatároztuk, hogy a közeli napokra elkészítünk egy milánói alapot. Alig, hogy elkészült szedhettük gyorsan össze a cuccunkat, mert újra esni kezdett. A korai vacsorát is bent kellett megegyük. Utána mosogatás, zuhanyozás, naplóírás. Közben hol esett, hol nem. Most nyolc órakor megint süt a nap, de nem biztos, hogy fél kilenckor nem fog ismét esni… Culzean Castel, 2006. július 8., szombat, 69. nap Este és éjjel megint esett és hidegebb is volt, mint az elmúlt napokban. Reggel megint 12 fokra ébredtünk és olyan felhőzetre, melyből nem tudni mikor kezd el esni. Mára csak a kastély parkjában terveztünk egy amolyan kicsit erősebb sétát. Ezért nem siettük el a felkelést, csak fél tíz körül kezdtünk hozzá a reggeli készítéséhez. Ennek megfelelően fél 12-kor indultunk. Elmentünk a Visitor Center-ig, majd tovább a kastély bejáratáig. Itt olvastam egy táblán, hogy a tegnap megcsodált romos ív mesterségesen romos és a kastélyhoz vezető viadukt is csak a hatás kedvéért készült és védelmi célja soha sem volt. A kastélyt elhagyva elmentünk azokhoz az ágyúkhoz, melyeket a napóleoni időkben telepítettek egy komolyan megépített földsánc mögé, hogy megelőzzenek egy esetleges inváziót. Innen tovább sétáltunk a Swan Pond-ig. Ez egy mesterséges tó hattyúknak és az a célja, hogy látványosság legyen a birtokon. Mára csúnyán benőtte a békalencse és más vízinövények, a vízfelület szinte ki sem látszik. Szép számmal úszkálnak üres sörös dobozok és hasonló szemetek is a vízben. Láttunk egy hattyút a négy fiókájával, amint a koszos vízben tapicskoltak. Egyébként a tó környezete nagyon szép. Ez a park egyik központja. A hegyoldalban egy pagoda áll, mely hajdan madarak és más állatok tartására
157
szolgált, tetejéről pedig kilátás nyílt a kastélyra. Ez utóbbit mára benőtték a fák, állatokat pedig nem tartanak. Azért a pagoda nagyon szépen helyre van állítva.
A tó partján egy kedves kis pavilon áll, ma büfé, WC és egyéb kiszolgáló helységek vannak benne. Egy hatalmas szépen karbantartott füves terület áll a pick-nickezők rendelkezésére és egy jól felszerelt játszótér szolgálja a kisebbek örömét. Azért megállapítottuk, hogy inkább a 6-10 éveseknek készült és az egész kicsik számára nincs megfelelő játék. Innen elsétáltunk a tengerpartra. A kastélytól délre eső partszakasz egy szép homokos strand, ahol sokan kint voltak, természetesen nem napozni, csak sétálni.
A partról visszasétáltunk a tóig, majd tovább a bekerített kertig. Ez minden brit kastély elmaradhatatlan tartozéka. Itt ez is méltó a kastély pompájához. A szépen karbantartott kert egy kicsit arborétum is. Csodálatos színes virágágyakat láttunk. A kertészház mellett növényeket is árusítottak. Előtte a kertben egy érdekes képzőművészeti alkotás áll, mely tulajdonképpen vagy húsz apró napórát tartalmaz.
158
Sétánk közben az erdőben szamócára, később málnára találtunk. Nagy elánnal nekiestünk, hogy egy jót lakmározunk. Szomorúan kellett minkét esetben megállapítanunk, hogy a gyümölcsök keserűek, szinte ehetetlenek. Le is mondtunk róluk. A fallal körülvett kerttől tovább sétálva eljutottunk az un. Camellia House-hoz. Ez eredetileg orangery-nek épült és ma is növényházként funkcionál. Kedves kis pavilon a parkban. Már csak egy dolgot akartunk megnézni, a szarvas parkot. Ez a Camellia House-tól nem messze van, egész közel a kastély bejáratához. Egy kerítéssel körbevett részben erdős, részben nyílt területen vagy harminc szarvast láthattunk. Nem zavartatták magukat sem a közeli autóparkoló forgalmától, sem a kerítésen keresztül fényképező látogatóktól, teljes nyugalomban legeltek.
Ezzel befejeztük a látnivalókat és visszatértünk a kempingbe. Sietnünk kellett a mintegy két kilométeres úton, mert a felhők egyre csúnyábbak lettek. Majdnem három óra volt, amikor visszaértünk a lakóautóhoz. Nem sokkal később el is kezdett esni és az óta gyakorlatilag megszakítás nélkül esik. Csak az intenzitás változik.
159
Fel kellett adjuk eredeti tervünket, hogy grillezzük a lazacunkat. Mivel már feleresztettük, meg kellett csinálni. Maradt a mikró sütő. Zsóka nagyon finom vacsorát rittyentett össze egy kis krumplival, egy kis zöldség konzervvel. Bent elfogyasztottuk, nem kis bátorsággal el is ment mosogatni és most gyűjtjük az erőt és bátorságot, hogy kimerészkedjünk zuhanyozni… Balmaha, 2006. július 9., vasárnap, 70. nap Egész éjjel esett, reggelre elállt ugyan, de továbbra is gyakran szitált és a felhők semmi jót nem ígértek. Fél kilenckor kezdtünk keledezni. Eddigre már sokan elhagyták a kempinget. Bent kellett reggelizzünk és kihasználtunk minden esőszünetet, hogy a pakolást megcsináljuk. WC ürítéssel, víz feltöltéssel tizenegy előtt valamivel már úton voltunk. Első és legfontosabb feladatunk az volt, hogy pénzt vegyünk fel, mert készpénz állományunk ugyancsak megcsappant. Ehhez megálltunk Ayrban. Vasárnap dél körül a borongós időben egy nagyon kellemes, hangulatos városkát ismertünk meg rövid sétánk alatt. Bankot ugyan elég nehezen találtunk és ott is csupa skót fontot adott az automata. Szép feladat lesz a következő napokban-hetekben megszabadulni ezektől a bankjegyektől és ahol lehet átváltani angol fontokra. A várost, mint üdülőhelyet, golf központot és a legnagyobb skót lovas pálya helyszínét ismerik. Ma is volt valamilyen verseny és ezért a város egy részén kisebb dugók alakultak ki.
Csak vaktában készítettem pár felvételt. Lencsevégre kaptam a városházát, egy közintézményeknek otthont adó épületet és egyikét a kevés megmaradt
160
középkori épületeknek. A város legnevezetesebb építménye a régi híd. Ezen át is sétáltunk.
Bevetettük magunkat a bevásárló utca forgatagába is. Érdekes módon déltől szinte minden üzlet nyitva volt. Biztonsági okokból az utunkba kerülő első szupermarketban, a Mark & Spencer-nél vettük meg a legszükségesebbeket. Beszabadultunk egy 1 £-os boltba is és 10 £-ért összevásároltunk mindenfélét. Utunkat a hosszabb, parti úton folytattuk. Közben néha esett egy kicsit. Szép helyeken autóztunk, de sehol sem kívánkozott megállnunk. Greenock-ban nagy örömünkre találtunk egy Lidl-t és ezzel biztosítva látjuk készleteink pótlására a következő hetekben is a megszokott árú választékot. Vettünk is pár kevésbé sürgős élelmiszert és az iparcikk választékból is néhány apróságot. Innen egyenesen a Loch Lemond partján kinézett kemping felé indultunk. Kellemes meglepetés volt, hogy a papír térkép és Rózsi térképe szerint is fizetős Erskin hídon nyoma sem volt ennek. Itt két kempinget és LC-ket is kinéztünk. Az egyik LC volt az első, amit érintettünk és úgy határoztunk maradunk. Csodálatos kilátás nyílik a tóra, ugyan WC nincs, de villanyt kaptunk és a hely kellemes. Csúnya felhők rohangálnak a szakaszos napsütés és kék égbolt mellett. Holnap körbenézünk, szeretnénk kirándulni egy kicsit a tó környékén. Ma egyszerűt vacsoráztunk, a tavaly bevezetett baget, sajt, vörösbor kombináció volt egy kis feketeerdei sonkával kiegészítve. Beállítottuk a TV-t, ma este van a foci VB döntője… Balmaha, 2006. július 10., hétfő, 71. nap A tegnapi borús estét talán még borúsabb reggel követte. Éjjel nem volt hideg, de reggel azért jól fel kellett öltözni, hogy kint reggelizhessünk. A szél is felerősödött és a felhők sem ígértek sok jót. Az utolsó falatokat sietve ettük, mert féltünk, hogy megázunk.
161
Ma a közeli hegyekben terveztünk kirándulást tenni. Ehhez elsőre elsétáltunk a két kilométerre lévő Visitor Centerbe, ahol tájékozódtunk a lehetőségekről. Egy kisebb helyi körön kívül két lehetőség volt. Vagy elindulunk a Loch Lomon partján észak felé addig, ameddig nem fordulunk vissza, vagy megteszünk egy nagyobb kört a 360 méteres Conic Hill megkerülésével. Ez utóbbit választottuk. Rosszul értelmeztük az ismertetőt, 8 kilométernek tartottuk a ténylegesen 12 kilométeres kört, mert nem vettük figyelembe, hogy busszal tervezték bezárni. Előnye, hogy a szálláshelyünk mellett megy el a kör és így egy darabját már megtettük. Az út a West Highland Way része. Egyik ága a fő ág, másik egy alternatíva. Eleinte lankás, erdős részen mentünk, majd az ösvény hirtelen neki szaladt a hegynek. Egy kellemetlen kaptatón mentünk felfelé, sok helyen lépcső volt kialakítva. Ahogy emelkedtünk, úgy látszott mind több a tóból. Sajnos a felhős, párás idő a látványon sokat rontott.
Bár hétfő volt, valószínűleg a szabadságolások miatt nagyon sokan jártak az úton. Javarészt a szembe irányt választották, de szerintünk a mi irányunk jobb. Bár a meredek kaptató elég durva volt, lefelé kellemesen lejtős úton vesztettük el a megszerzett szintet.
162
Ez a turistaösvény kevésbé volt kiépítve, mint azt az ír szigeten megszoktuk. Hosszú szakaszon egy kisebb vízfolyás osztozott a turistákkal az úton, máshol nagyon nedves, tőzeges területeken vezetett az ösvény. Ennek ellenére nem nevezhető nehéznek az út. Amikor az érdekes részeken túljutottunk, és egy kőzúzalékkal borított erdőgazdasági úton jártunk, eleredt az eső. Az a fajta, amelyik kevés ahhoz, hogy esőkabátot vegyen az ember, ugyanakkor elég ahhoz, hogy elázzon. Elsősorban a ronda felhőket figyelembe véve, úgy érezzük jól megúsztuk a mai napot is. Mire visszaértünk a lakóautóhoz elállt az eső, de továbbra is folyamatos volt a fenyegetettség. Azért le tudtunk zuhanyozni, még a függönyöket is többékevésbé sikerült kiszárítani, Zsóka meg tudta főzni a vacsorát, meg is ettük, sőt a mosogatást is éppen sikerült abszolválni, de egy perccel sem többet. Fél hétkor eleredt, de most komolyan és semmi kilátás arra, hogy valaha abbahagyja… Glencoe, 2006. július 11., kedd, 72. nap Éjjel végig esett és a szél is erős volt. Még az is felmerült, hogy nem megyünk tovább, mert ha már dekkolni kell valahol, akkor ez a hely elég kedvező és olcsó is. Azért fél kilenc körülre kicsit megemberelte magát az idő és elkezdtünk készülődni. Elsőre elmentünk a közeli Visitor Center-hez, letettük a kocsit és elmentünk kirándulni egyet. Lejártuk azt a kis kört, melyet Milleneumi ösvény néven alakítottak ki a környéken. Kiegészítettük egy kicsit a tó mentén a West Highland Way bejárásával. Megnéztük a tavat a partról is. Innen is szép. Közben egy kisebb esőt is kaptunk.
163
A gyenge kétórás kirándulás után elindultunk észak felé a Loch Lomond mellett. Előtte azonban felkerestük a Helensburgh határában lévő The Hill House-t. Ezt az 1900-as évek elején épült házat C.R.Mackintosh, a neves építész tervezte. A berendezés is az ő és felesége munkája. Ez az NTS létesítmény kicsit különbözik a többi hasonlótól. Sokkal közelebb van időben a mai korhoz, ugyan akkor sokkal nagyobb hangsúlyt kap a művészet, a belsőépítészet. Az épületben több kiállítás és modern művészeti alkotásokat árusító üzlet is van. A látogatás közelebb van egy múzeum-, vagy tárlatlátogatáshoz, mint a megszokott kastélylátogatásokhoz. Még a tradicionális ajándékboltban is Mackintosh és kortársai motívumait felvonultató ajándékok kaphatóak. A kulturális program után utunkat a Loch Lomond nyugati partján folytattuk az A82-es úton. Ez bár sok helyen alig pár tucat méterre vezet a tótól, a parti fák között a vizet csak itt-ott láttuk kivillanni. Errefelé még kellemesen széles az út és a szokatlanul erős forgalomban sem fárasztó a vezetés. Később Tarbet után hosszú kilométereken át Írországot idézően keskeny és rossz minőségű. Ardlui-nál elhagyva a tavat a skót felföld egyik legszebb részén autózhatunk. Eltűnnek a települések és az emberi civilizáció szinte minden kelléke. Ezer méteres, vad hegyek közötti széles völgyben araszol fel az út egy hágóig, majd a túloldalon leereszkedik. Minden zordabb lett, a szél megerősödött, a hőmérséklet érzékelhetően lecsökkent, sőt egy-egy kisebb zápor is elkapott. Nem álltunk ki csak egyszer, hogy a Loch Tulla-t és a környező hegyeket megcsodáljuk.
Innen még vagy 30 kilométert tettünk meg Glencoe-ig, ahol az NTS tulajdonában, de a Camping and Caravanning Club kezelésében lévő, a Visitor Center mellett lévő kempingben éjszakázunk. A feltételek hasonlóak, mint a Culzean Castel-nél voltak. A környezet csodálatos, készítettem is pár felvételt, ahogy mondani szoktam Gyürki Lacinak. Ezek azok a képek, melyeken a lakóautó is rajt van.
164
Alig, hogy letettük a lakóautót elszaladtam a Visitor Center-be, hogy begyűjtsek pár térképet a holnapi kirándulásokhoz. Úgy néz ki kevés jelzett turistaút van a környéken. Szintvonalas, különböző felbontású térképek kaphatóak aranyért, de ezek sem jelzik az ösvényeket. Majd meglátjuk, mit tehetünk holnap. Ez elsősorban az időjárástól függ és az előrejelzés nem sok jót ígér. Glencoe, 2006. július 12., szerda, 73. nap Még este megpróbáltam felmenni az Internetre, mert Annamária jelezte, hogy az Alcateltől mail-t akarnak küldeni. Az első jól induló lépések után nem ment. Többszöri kísérletezés után feladtam és reggel újra próbálkoztam. Megint nem ment és ekkor megnéztem mi van a credit-emmel. Kiderült, hogy megint lefogyott az összeg, pedig már 60 £-t töltöttem fel. Úgy látszik itt különösen drága az adatátvitel. Reggel elég bánatos volt az idő, a nagy hegyekből semmi sem látszott, az eső pedig szemetelt már megint. Úgy határoztam szerzek valahol feltöltő voucher-t a mobilomhoz. Ehhez be kellett menni a faluba, ami egy oda-vissza 5 kilométeres sétának bizonyult. Tíz óra is elmúlt, mire visszaértem. Ekkor megreggeliztünk és megint megpróbáltam az Internetet. Nem ment, de nem keseredtem el, mert ilyenkor még az otthoni ADSL-lel sem megy mindig. Az idő még mindig bizonytalan volt, így halogattuk az indulást,. Végül jóval egy óra után neki készültünk és elindultunk a faluba elsőnek, mert a kirándulási lehetőségek a falun túl vannak. A kempingből egy nagyon szép erdei út vezet az országútig. Egy helyen szurdokban kisebb vízesést keresztez. Az országúthoz leérve, hogy elkerüljünk egy hosszabb kerülőt, a réten vágtunk át. A túloldali házak hátsó kapujai le voltak zárva, így egy kisebb dombon lévő emlékmű hátsó kerítésén és kapuján kellett átmásszunk. Mint kiderült az emlékmű az 1692-es, a McDonald klánt ért váratlan és alattomos támadásnak, melyben 38 embert gyilkoltak le, állít emléket. Utunk tovább a falu határában lévő patak kőhídjához vezetett.
165
Innen a közelben kialakított három rövidebb sétaút kiinduló pontjához mentünk. A hármat egybefogó legnagyobb kört tettük meg, de ez sem volt több talán három kilométernél. Eleinte egy jó 50 méteres hegyecskére kapaszkodtunk fel, majd visszaereszkedtünk egy mesterséges tavacska partjára. A tavat félig körbejárva bevetettük magunkat egy dimbes-dombos erdős részbe, mely visszavezetett a kiinduló ponthoz. Közben egy helyről szép kilátás nyílhatott a Loch Leven-re. Csak két gond volt, egyrészt borús-párás volt az idő, másrészt a fák eléggé belenőttek a panorámába.
Az erdei séta után bementünk a faluba. Glencoe egy egyutcás település, az A82-es és a B863-as utak találkozásánál. Elsősorban a túrizmusra épít, szinte minden háznál B&B, vagy más szálláslehetőséget kínálnak. Van egy
166
postahivatala, egy rendőrőrse, egy Spar szupermarketja (itt vettem reggel a mobil voucher-t), egy temploma és egy flórklór múzeuma. Ez utóbbi hangulatos nádfedeles épületben kapott elhelyezést.
A két út találkozásánál van egy benzinkút (ennek elég drága), amely egyben vaskereskedés is. Nagyon jó választékuk van és olcsóak az árak. Olyan szerszámokat láttam, melyet még életemben soha. Például 60 centiméteres sublert… Vettem is pár dolgot és kaptunk olyan finom szúnyoghálót, melyet a fejre (sapkára, kalapra) lehet húzni és a kicsi feketéktől is véd. Mint megtudtuk midge az itt használatos becsületes nevük. A benzinkúttól 400 mm hosszú, Ø24-es vídia fúróval és hasonlókkal felfegyverkezve indultunk vissza. Mielőtt betértünk volna az erdőbe, vetettünk még egy pillantást az éppen tisztuló időben a környező hegyekre.
Visszaérve a kempingbe öt óra felé járt az idő. Örömmel konstatáltam, hogy a mai több mint 12 kilométeren a nagy túracipőm ugyan meggyötörte a lábamat, de legalább újabb vízhólyagot nem gyártott. Túracipő ügyekben kissé kritikus lett a helyzet. A 8 euróért Németországban vett egyik pár cipő végleg megadta magát, a talpa olyan gyenge volt, hogy az itteni sziklás terepen teljesen szétment. A Loch Lomond partján tett kirándulás után a kukában kötött ki. Bízva a másik párban, tegnap előkotortam a cipős láda mélyről. Kiderült, hogy ezt annak idején próba nélkül vettem meg és a jobblábas túl kicsi ahhoz, hogy komolyabb túrának neki induljak benne. Otthon talán lehet
167
valamit csinálni vele, és még jó lesz a Budai hegyekben. Remélem, mostantól számíthatok a nagy cipőre. Zsóka nagy főzésbe kezdett, a következő napokra legyártott egy adag lencselevest és tejberizst hozzá. Ezzel el is telt a nap. Most lezuhanyozunk, és utána újra nekiveselkedem az Internetnek. Még véglegesíteni kell a következő napok útvonalát és Rózsit is meg kell tanítani a feladatra. Invergarry, 2006. július 13., csütörtök, 74. nap Ma reggel is ködbe burkolództak a kemping fölé magasodó hegyek. Nem siettük el a felkelést, mert mára nem sok autózást terveztünk. Több alternatívára készülve indultunk. Fort William-ig kerülővel mentünk, mert körbejártuk a Loch Leven-t. Különösen a déli partjáról nyílt több helyen szép kilátás a Loch-ra, a benne lévő szigetekre és a végében a nagy hegyek lábánál megbújó Kinlochleven-re.
Az északi parton találtunk viszont egy halász bázist, ahol árusítottak is. Vettünk egy kiló nagyméretű rákocskát és egy kiló kagylót. Fort William-ig a Loch Linne partján, nagyon szép környezetben vezetett az út. A városba nem mentünk be, mert először meg akartuk látogatni a Caledonia csatorna zsilipjeit, a Neptune`s Staircase-t. Próbáltunk szupermarketet keresni, hogy kenyeret és joghurtot vegyünk, de nem találtunk. Egy óra előtt értünk a zsilipekhez. Itt nyolc egyforma zsilipkamrát határol kilenc pár kapu. A legalsó alatt egy közúti és egy vasúti híd keresztezi a csatornát, melyek elforgathatóak, hogy a hajók elférjenek. A mintegy egy kilométer hosszú létesítmény felső végén egy kikötő és a hozzátartozó kiszolgáló létesítmények vannak. A csatorna itt talán húsz méter széles lehet, a zsilipek ennek fele sem. Negyed kettőkor kezdődött egy zsilipezés lefelé. Négy hajó, egy norvég és két svéd vitorlás és egy valószínűleg helyi nagyméretű motoros jacht állt be a legfelső kamrába. Közel másfél óráig tartott, amíg leértek. A zsilip kapukat és a kamrák közötti átereszeket hidraulikák működtetik, de semmilyen
168
automatika nincs a rendszerben. Érdekes volt összevetni a két éve Norvégiában, a Telemark csatornán végignézett zsilipezéssel. Ott akkor kézi erővel működtették a kapukat és nem voltak átereszek a kamrák között.
A zsilipek megnézése után választanunk kellett, vagy visszamegyünk Fort William-be, majd onnan a Glen Nevis partján lévő kempingbe, és holnap megkísérelünk egy túrát a nagy hegyre, vagy megyünk tovább északnak a Sky sziget felé. A döntés végül a második megoldás mellett történt. Megtankoltunk a Ben Nevis Distillery-vel szemben lévő BP kútnál és indultunk is.
169
Korábban kinéztünk egy CL-t a Loch Lochy partján. Ezt céloztuk meg, de előtte még bementünk Spean Bridgebe, hogy bevásároljunk. Ez egy kedves kis turistahely. Nagyon hangulatos turistainformációs irodával, egy hatalmas kézműipari termékeket és ajándéktárgyakat árusító bolttal, Whisky üzlettel, kávézóval és minden mással, ami egy éppen itt pihenőt tartó turistabusz utasainak kell. A boltban nagy leértékelés volt, mi is találtunk elfogadható áron gyapjútakarókat, amit terveztünk a törpéknek venni. A település határában van a kommandósok emlékműve. Innen az egyre tisztuló időben jól lehetett látni a Ben Nevis oldalában még mindig meglévő hófoltokat.
Tovább autózva simán megtaláltuk a CL hűlt helyét egy nagyon kedves kis szálloda parkjában. Még a tulajt is megtaláltuk, de mondta, hogy feladták a dolgot. Nagyon sajnáltuk, mert szép helyen volt, bár se villany, se WC nem volt. Nem maradt más választásunk, mentünk tovább. Invergarry volt a következő hely, ahol kemping van, kettő is, Mindkettő farm kemping, ugyan annak a hegynek az oldalában. Mi a másodiknál maradtunk. Ez kicsit olcsóbb, a terület vadregényesebb és a parcellák messze vannak egymástól. Egy napot fizettünk, elvből is, de még nem döntöttünk a következő napok programjáról. A sok megállás miatt elég későn érkeztünk, azért az M2-n az esti híradót még elkaptuk. Amíg a kagylók áztak, Zsóka megnyírta a hajamat, utána megsikáltuk, megfőztük és megettük a kagylókat. Fél tíz felé járt az idő, amikor mindennel kész lettünk és a kicsi feketék bezavartak.
170
Invergarry, 2006. július 14., péntek, 75. nap Reggel csillogó napsütésre, de az előző napokban megszokottnál hűvösebb időre ébredtünk. Nem volt még döntés a mai programra. Két lehetőség kínálkozott: maradni, vagy menni, de kérdéses volt, merre menni? Végül a maradás mellett döntöttünk és csináltunk egy pihenő-karbantartó napot. Ez egy paradox helyzet, karbantartást jól csak jó időben lehet tartani, és ezen az úton eddig oly kevés alkalommal volt jó idő, hogy az ember sajnálja ezt karbantartásra feláldozni. Végül egy nagytakarítás, egy nagy pakolás és pár apróbb dolog került elvégzésre. És ami a legfontosabb tisztáztuk az út hátralévő részére a program alapelveit. Ezek birtokában meghatároztuk a következő napok részletes programját.
Közben kicsit sétálgattam is a kempingben és készítettem pár felvételt. Igazán egyedi és hangulatos hely. Nekünk szerencsénk volt, mert talán az egész kemping legjobb parcelláját kaptuk. Jól megnapoztathattuk az ágyneműt és kiszáríthattuk és szellőztethettük az egész kocsit.
Előkészítettem a választ az Alcatel mail-jére és Rózsit kell még felokosítanom a következő napokra. Reméljük este nem túl korán fognak támadni a kicsi feketék és sokáig kint ücsöröghetünk. Maryculter, 2006. július 15., szombat, 76. nap Ma ismét szép napsütésre ébredtünk és nem is volt túlzottan hideg. Fél kilenc után keledeztünk és nem sokkal tíz után már úton voltunk, pedig elmosogattunk és a WC-t is kiürítettük.
171
Ma eredetileg valahol fél úton terveztünk megállni Aberdeen felé, mert a közeli napokban a környék hét jeles kastélya közül szeretnénk párat meglátogatni. Több variációnk is volt az elkövetkező napokra. Utunk első 25 kilométerén visszamentünk Spean Bridge-ig, majd ott keletnek fordulva az A86-os utat követtük. Megálltunk a Loch Laggan-i duzzasztógátnál.
Ezt 1934-ben építette a Brit Alumíniumipari Vállalat a Fort William-i erőműrendszer részeként. Ez a tározó összeköttetésben van a Loch Treig-gel, majd onnan kapja a vizet az erőmű.
Eredetileg Newtonmore környékén terveztünk éjszakázni, de már dél körül ott voltunk és a környéket szemlélve nem találtuk olyan érdekesnek, hogy megérje ott maradni. Ezért a következő napra tervezett programnak is neki láttunk. Megcéloztuk a Craigievar Castel-t és tőle mintegy harminc kilométerre lévő Club kempinget Banchory-ban. Utunk változatos terepen vezetett. Többek között átmentünk Skócia egyik nagy síparadicsomán a Lect Ski Centrum-on. 20 %-os emelkedőkön mentünk hol fel, hol le. Aztán lankásabbak lettek a dombok és három óra körül leparkoltunk a Craigievar Castel parkolójában. Mint kiderült ez volt egyike annak a nem sok NT-s létesítménynek, melyet Tamásékkal 1998-ban meglátogattunk. Azért bementünk. Jó érzés volt nyolc év után felismerni a részleteket. Azért most is élveztük a látogatást. Az 1600-as évek elején épült kastélyt ugyanaz a család lakta 250 éven keresztül. Sok minden eredeti, 172
de a modernizálás kezdetleges jelei is felfedezhetőek. Ez a kastély eredetileg is lakóépületnek épült, de védelmi célja is volt. Egy érdekes keveréke a két funkciónak. Kis, lőrésszerű ablakok, keskeny csigalépcsők, ugyanakkor díszes stukkó mennyezetek, faburkolatok és az akkori normák szerint kényelmes bútorok, mindenfelé személyes tárgyak. Az öt szint szinte minden helysége látogatható. Mai szemmel számos helység hiányzik.
A kastélyt elhagyva elautóztunk a kempingbe. Itt derült ki, hogy nincs szabad helyük. Ugyebár szombat van, a főszezon első napja és még a tetejében az idő is jó… Ez elég bosszantó volt, mert ettől a helytőt kilenc kilométeren belül két kastély is van, melyek meglátogatása a holnapi program. A recepciós hölgy ajánlott egy másik helyet, 12 kilométerre tovább Aberdeen felé, ahonnan szinte ugyanolyan kondíciókkal becserkészhető a két kastély és még egy Aberdeen-i látogatás is szóba jöhet.. Ezt a kempinget is megtaláltuk a leírás alapján, még Rózsit sem vettük igénybe. A hely jobban is tetszik, mint a kissé szögletes Clubsite. Az ár is valószínűleg alacsonyabb, mindennel együtt 13 £. Be is fizettünk két napra. Maryculter, 2006. július 16., vasárnap, 77. nap Ma is szép napsütéses reggelre ébredtünk és az éjszakai tíz fok alatti hőmérséklet hamar elkezdett emelkedni. Reggelizni teljesen “nyári” körülmények között tudtunk. Nem is láttuk semmi akadályát, hogy a mára kinézett két kastélyt motorral járjuk be. Elsőnek a távolabbi, mintegy 15 kilométerre lévő Crathes Castel-t kerestük fel. A Dee folyó déli partján, egy kisforgalmú úton közelítettük meg.
173
Ez sokban hasonlít a tegnap meglátogatott helyhez, csak pár évtizeddel előbb épült, legalább is az első fázis. Később hozzáépítettek egy szárnyat a viktoriánus korban. Ezzel együtt sok helység funkciója megváltozott és komoly átépítésekre került sor. Ettől kicsit elvesztette azt az eredeti hangulatot, melyet tegnap megleltünk. Azért számos helységben megmaradt, illetve felújították a festett gerendamennyezetet. Ez a család valószínűleg tehetősebb lehetett. A bútorzat és személyes tárgyak sokkal értékesebbnek hatottak. Számos gazdasági épület, nagy kert és a brit kastélyokhoz elengedhetetlen fallal körbevett kert tartozik a birtokhoz. Itt is bemutatták az épület helységeinek nagy részét. Ez a hely nagyon népszerű, sok látogatót vonzott ezen a kellemes nyári vasárnap. Itt nem volt idegenvezetés, csak információs lapok voltak és azok a kedves idős önkéntes hölgyek vigyáztak a kiállított tárgyakra és lesték a látogatók kívánságait, akiket már előző szigetországi útjainkon is megkedveltünk.
A kastély meglátogatása után tettünk egy sétát a kertben és indultunk tovább a Drum Castel-hez. Az A93-as főúton kellett megtenni a mintegy hét kilométert, de vasárnap ebédidőben nem sokan jártak arra. Ez a kastély egy érdekes öszvér. Első része, egy torony a 13. században épült. Ezt követően kétszer is történt hozzá- és átépítés. Ennek során szinte mindennek megváltozott a funkciója, például az eredeti torony első szintjén alakították ki a könyvtárat, második szintjét egyszerűen ott hagyták üresen. Eredeti formájában szinte semmi sem maradt meg. Így egy nagyjából 19.
174
századi kastély alakult ki számos egy-két évszázaddal korábbi bútorral és építészeti megoldással. Itt is meglátogattuk a kertet, de ez sokkal kevésbé volt színpompás, mint az előző.
Innen visszatértünk a kempingbe. Hogy elkerüljük a főutat, egy kisforgalmú mellékúton tettük meg a táv nagyobbik felét. Mire négy órakor visszaértünk kezdett befelhősödni, de még mindig kellemes meleg volt. Feltettük a motort, megmelegítettük vacsoránkat, lezuhanyoztunk, megírtam a naplót és még pontosítani kell a következő napok programját. Kirriemuir, 2006. július 17., hétfő, 78. nap Úgy látszik itt a skót nyár. Reggel már 7 órakor 17-18 fok volt és hétágra sütött a nap. Csak az a kérdés meddig marad ilyen az idő. Nekünk már jól jön egy kis meleg. Ki is használtuk az alkalmat, reggeli után jól kiszellőztettük az ágyneműt a napon. Ma tovább menős nap van, sőt a következő 2-3 napban CL-ben tervezünk aludni, ezért amit kellett leürítettünk, amit kellett feltöltöttünk. Így is már tíz óra körül úton voltunk. Elsőnek bementünk Aberdeen-be, mert több alapvető kajaféleségből kifogytunk. Itt van négy Lidl, Rózsit oda irányítottuk, mely a St.Marchar`s katedrális közelében van. Ehhez át kellett verekedjük magunkat a belvároson.
175
Az nem mutatott túl sok érdekességet, és ezzel igazolva láttuk azt a döntésünket, hogy Aberdeen-t passzoljuk. Bevásárlás után egy parkon keresztül elsétáltunk a templomig. Az útikönyv ezt Aberdeen egyik legjelentősebb épületének ismerteti.
Bent egy egyszerűen díszített, de nagyon méltóságteljes templom. Nagyon szép a tető kazettás mennyezete, mely az 1520-ban uralkodó királyok, püspökök és brit méltóságok címereivel van díszítve. Az előkelő 4. vagy 5. helyen ott van II.Lajos magyar király címere is. Következő állomásnak egy House of Dun nevű NTS létesítményt programoztunk be, úgy, hogy a tengerparton jussunk el oda. Ehhez megint átverekedtük magunkat a belvároson, csak közben a forgalom megerősödött és araszolhattunk vagy fél órát. Most sem jött meg a kedvünk egy városnézésre. A tengerparti út szép volt, de nem különös. A tengerből nem sokat láttunk, az is inkább a csúnyábbik arcát mutatta, mert apály volt és a sziklákon mindenféle tengeri moszat és embertől származó szemét díszelgett. A House of Dun egy 1730 körül épült, arisztokrata család otthona. Nem túl nagy, de már érezhetően a funkcionalitás és a kor színvonalán a kényelem volt a fő szempont a tervezésnél. A házat egyébként ugyan az az Adam nevű építész tervezte, mint az egy hete meglátogatott Culzean Castel-t. A két család között rokonság is volt. Ennek köszönhetően pár berendezési tárgy egyik helyről került a másikra, illetve néhány esetben ugyan azok a tárgyak kerültek alkalmazásra.
176
Az épületen egy nagyon kedves idősebb hölgy vezetett végig, csak mi ketten voltunk a csoportban. Érthetően beszélt és én mindent tudtam Zsókának fordítani. Talán 95%-át is megértettük a mondandójának. A jó egy órás kastélylátogatás tettünk egy rövid sétát a kertben korábbi kiszolgáló épületeknél, ma ajándéktárgy üzlet, teázó,
után és a ahol kézi
szövő műhely és hasonlóak vannak. Innen úgy határoztunk, hogy egy rövid kerülővel megnézzük a Caledonia vasutat. Ez egy nagy-nagy csalódás volt. Egy elhagyott állomáson összevissza mindenféle korú és állapotú vagonok és mozdonyok várnak a jobb sorukra. Közülük néhányat felújítottak, másokon éppen dolgoztak. Az egész inkább egy roncstemető benyomását keltette, mint egy múzeumvasútét. Pedig időnként közlekednek vonatok is erre. Mára már nem maradt más tennivalónk, mint megkeresni az éjszakára kinézett CL-t. Ez a GPS koordináták ismeretében Rózsinak nem volt gond. Egy farm melletti hajdani legelőn alakították ki a helyet. Villany is van és összesen 5.75 £-t kértek. Eleinte egyedül voltunk, de később egy angol lakóautó is csatlakozott hozzánk. Élve a csendes hely, a szép idő és a 16 A-es áramcsatlakozás lehetősségével egy nagy főzést adtunk elő. A ma estére korábban elhatározott halászlé mellett elkészítettünk egy adag krumplistészta alapot és az utolsó székelykáposztát. Ez az utána szükséges mosogatással ki is töltötte a napot rendesen.
177
Perth, 2006. július 18., kedd, 79. nap Már este csúnyán befelhősödött, de eső nem esett, sőt éjjel sem. Meleg volt az éjszaka és reggel felhős időre, de közel húsz fokos melegre ébredtünk. Nem nagyon akaródzott felkelni. Ez egy érdekes dolog. Az elmúlt két évben, amikor szintén nyugatra mentünk és bár az órát nem állítottuk át, a földrajzi idő egy-két órával az otthoni mögött járt, mi megtartottuk az otthoni életritmusunkat. Most nem csak az órát állítottuk egy órával hátra, de kb. még egy további órával hátra tolódott az életünk. Itteni idő szerint rendszerint 8-9 körül kelünk és éjfél előtt ritkán alszunk el. Ez a visszaállásnál fog gondot okozni, különösen hazafelé úton. Addigra a napok is jelentősen rövidülni fognak… A készülődés is valahogy lassabban ment és már fél 12 körül járt, amikor elindultunk. Programunkban Dundee meglátogatása és Perth elérése szerepelt. Egy golfpálya melletti CL-t néztünk ki éjszakára. Dundee-ig nem a legrövidebb utat választottuk, hanem egy part mellettinek tűnő másikat. Ehhez hosszan autóztunk négy számjegyű regionális utakon, de nem lehetett kifogásunk. Valószínűleg, aki megjárta Írországot, az már minden utat jónak ítél. Az út persze nem igazán a parton vezetett és Rózsival is voltak kisebb vitáink, de azért gond nélkül elértük Dundee régi kikötőjét, ahol a Discovery Visitor Center előtt potom 2 és fél £-ért találtunk parkolóhelyet négy órára. A Discovery Scott kapitány hajója, mellyel a déli sarkot ment felfedezni. Most a kikötőben áll és az errefelé megszokottaknak megfelelően nagy feneket kerítenek a dolognak. Van Visitor Center mindenféle audiovizuális hókusz-pókuszokkal, kiállításokkal és egyebekkel potom 10 £-ért egy felnőttnek. Lehet képeslapot, fotóalbumot és természetesen a hajó motívumával díszített mindenféle ajándék- és emléktárgyakat kapni. Magát a hajót a kerítésen kívülről is meg lehet nézni. Látszatra jó állapotban van, elég tekintélyes darab. Bár eredetileg nem terveztük, úgy határoztunk, ha már négy órára jó a parkolójegyünk, bemegyünk a városba. Térkép híján vaktában kezdtünk el gyalogolni az utcákon. Egy elég rendezetlen és piszkos város benyomását keltette Dundee. Nagyon sok bevándorlót és rosszarcú embert láttunk az utcákon.
178
A belváros modern épületek és formás, de kissé egyhangúan szürke régebbi épületek rendezetlen halmazának tűnik. Régi templomokra vagy palotákra ráépítettek bevásárlóközpontokat és toronyházakat. Áttekinthető úthálózatot nem tudtunk felismerni. azért találomra néhány szebb régi épületet lencsevégre kaptam. Sétáltunk kicsit a bevásárló utcában is, Találtunk megint 1 £-os boltot és vettem pár szerszámot, majd a nagy leértékelésben kaptam magamnak potom 5 £-ért feles túracipőt. Remélem ez erősebb lesz, mint a németeknél vett, dicstelen véget ért elődje.
Közben a reggeli felhők feloszlottak és kellemes meleg lett. Látszatra a helyiek már kezdenek szenvedni a “hőségtől” és ez a szárazság is szokatlan. Út közben egy helyen láttuk, hogy öntöznek már…
179
Három óra körül indultunk tovább Perth felé. A CL megtalálásával volt egy kis gondunk. Először Rózsi érthetetlen okokból egy alkalommal túl hamar levette a körforgalom részletes képét és mivel magam nem számoltam a kijáratokat egy kapuval hamarabb szálltam ki. Ezt még sikerült korrigálni. Később a golfpályához mindenáron egy mezei úton akart elvezetni, ami a tetejében még magánút is volt. Itt elég sokat hadakoztunk és kóvályogtunk. Szerencsére a beprogramozáskor felfigyeltem arra, hogy itt a megközelítés kissé bonyolult és valamennyire emlékeztem az utak nyomvonalára. Jócskán el kellett menjünk, hogy Rózsi végre a megfelelő utat legyen hajlandó megtervezni. Mindezzel együtt még így is sokkal könnyebben értünk ide, mint GPS támogatás nélkül. A hely a golfpálya parkolója mellett egy bekerített füves terület. Nagyobb, mint az eddig meglátogatott CL-ek, villany is van, de WC nincs. Három lakókocsi már bent állt és a fiúkák a recepción nagyon mondogatták, hogy csak egy éjszakára van hely, mert annyi a foglalásuk. Ez el is döntötte, hogy nem maradunk tovább. A CL jó két kilométerre van a belvárostól. Négy óra körül elindultunk gyalog. CL-ünk egy domb tetején van, az autópálya mellett. Egy nyíl egyenes út visz be a városba, mely eleinte egy parkon, később egy kertvárosi részen vezet keresztül. Errefelé ha nem is túl nagy, de változatos és döntően szép családi házakat láttunk. A házak közötti réseken kinézve a szomszédos domboldalon elég egyhangú sorházak garmadáját látja az ember. Ezt már tegnap Aberdeen-ben és ma reggel Dundee-ban is megfigyeltük, hogy nagyon fantáziátlan szürke negyedeket képesek építeni. A városba beérve egy sokkal áttekinthetőbb és mindenképpen hangulatosabb kép fogadott, mint Dundee-ban. Itt is vannak hatalmas szupermarketek. Lidl és Aldi mellett vagy egy tucat más nagy áruházat is láttunk, de ezek elkülönítetten, kereskedelmi zónákban kaptak helyet. Amolyan bevásárlóközpontot talán nem is láttunk. Az épületek is valahogy hangulatosabbak, vagy csak mi voltunk jobban ráhangolódva. Itt az errefelé legáltalánosabb szürke gránit vagy homokkő mellett számos vöröstéglás épület is van.
Mivel öt óra is elmúlt, az üzletek nagy része bezárt és az utcák hirtelen elcsendesedtek. Amikor fél hét körül visszaindultunk, kimondottan kihaltnak
180
tűnt a város. Azért mi keresztbe-kasul bejártuk a belvárost, még a Tay folyó partjára is kimentünk.
Bár eddigre eléggé el voltunk fáradva, elég meleg is volt, kicsit bántuk is, hogy vállalkoztunk erre a városnézésre és még előttünk volt a vissza út, azért nagyon jó benyomásokat szereztünk és élveztük a városnézést. Negyed nyolc után értünk vissza a lakóautóhoz, gyorsan lezuhanyoztunk a sajátban, megmelegítettük a tegnapról maradt halászlevet, Zsóka evett egy kis sajtot vörösborral, megettük a régen készletben lévő tejberizst és már kilenc óra lett. Neki láttam lerögzíteni a mai költségeket és a nap egyéb adatait, átmásolni a képeket megírni a naplót. Zsóka olvasott egy kicsit, megnéztük a Duna TV-n a késő esti Híradót és ezzel el is telt a nap.
181
Stirling, 2006. július 19., szerda, 80. nap Éjjel kimondottan meleg volt, a hőmérséklet csak 16 fok köré süllyedt. Felhős, borult volt az idő és mi csak fél kilenc körül kezdtük a napot. Nem is siettük el a dolgot, még Rózsinak is meg kellett mondani pár dolgot, és csak tizenegy után hagytuk el a golfpályát. Elsőre egy Dollar Glen nevű helyre mentünk. Utunk eleinte az A9-es mellett az elmúlt napokban megszokott, a Felföld és az Alföld határvidékét jellemző tájon vezetett. Itt lankásak a dombok, mezőgazdasági művelés folyik, döntően szántó, de itt-ott rét-legelő, vagy melegházi zöldségtermelés a jellemző. A táj kevésbé változatos és kevésbé zord, mint északabbra volt. Amikor letértünk a A823-as útra rövid időre visszajött a Felföld-i táj, a meredekebb dombok között kanyargó út két oldalán birkák legelésztek és minden felé rétek és legelők. A Dollar Glen egy Dollar nevű település feletti terület. Az NTS tulajdonában van, erdős környezet, közepén egy szurdok és egy Campbell Castel nevű vár, melyet a Historic Scottland nevű hasonló szervezet kezel és birtokol, de az NTS és ezzel az NT tagjainak ingyenes a bejárás. A területen jól kiépített turistautak vannak, de jelzés az nincs. A szurdok egyes szakaszokon a Holdvilág árokra, vagy a Rám-szakadékra, némi túlzással a Slovenskij Raj egyes részeire emlékeztet, csak itt nincsenek létrák, vagy láncok, hanem mindenhol a szurdok oldalában biztonságos járda, ahol kell híd segíti az arra járót.
A szurdokból kikerülve érünk el a várhoz. A négyszintes toronyépületet az utolsó percig takarják a fák. Ez is több fázisban épült, elsőnek a torony a 13. században, majd a nagyterem épületszárnya és az összekötő részek, végül a
182
teraszos kert. Ezekből a torony teljesen rekonstruálásra került, a többi csak romjaiban van meg. A várban nincs idegenvezetés, nem túl sok, de elegendő tablón, maketten mutatják be a legfontosabb tudnivalókat. Első eset volt, hogy a legfontosabb dolgok németül és franciául is ki voltak írva. Végig másztunk mindent a pincétől a padlásig. Ez kellemes pihenő volt a nem túlzottan megerőltető szurdoktúra közepén. A várat bejárva a szurdok túloldalán ereszkedtünk le a kiindulópontig. Két helyről is kitűnő kilátás nyílt a várra és a fényviszonyok is jók voltak. Mintegy két óra távollét után értünk vissza a lakóautóhoz. Ez az út jó lehetőség volt, hogy felavassam tegnap vett túracipőmet. Nagy örömömre kiválóan funkcionált és most legalább van egy olyan cipőm, melyre kirándulásokkor számíthatok.
Következő állomásunk a Dollár-tól pár kilométerre lévő Menstrie Castel volt. Ez a település a sok egyforma szürke lakóházával le sem tagadhatná, hogy bányászváros. Itt már megint sík a vidék, a felszínen az erre jellemző mezőgazdasági műveléssel. A város egy lakóházakkal körülvett területén van a kastély. Ez is az NTS kezelésében van, de egy kisebb, és elég színvonaltalan kiállítás kivételével lakásokká lett átalakítva. Maga az
183
épület szép, szépen rendben is van tartva, de csak a külseje őrzi a régi idők emlékét. A funkcióváltás következtében közelebbről megnézve semmi sem az eredeti. A kiszolgáló épületek egy része is lakássá lett átalakítva, nagyobb részét lebontották. Innen már az éjszakára kinézett CL adatait adtuk meg Rózsinak. Úgy határoztunk, hogy csak holnap megyünk be Stirling-be, és ott kicsit több időt töltünk majd. Utunk a Wallace Emlékhely mellett vezetett és megálltunk. Nem szándékoztunk felmenni a toronyba, a számunkra legérdekesebb legfelső kilátószint felújítás miatt amúgy is zárva volt. Azért felmásztunk a közel száz méter magas dombra és a torony előtt lévő teraszról körbenéztünk. Sajnos minden nagyon párás volt, így fényképezésről szó sem lehetett. Wallace valamikor a 14. század idején egy skót szabadsághős volt. Az emlékhelyet az 1870-es években építették. Ez a hely megint az itteniekre jellemző. A domb lábánál, a parkoló mellett van egy Visitor Center emléktárgy üzlettel, jegyirodával, teázóval, WC-vel. Az Emlékhelyen mindezek kicsiben ismét ott vannak. A két hely között a jegyet váltóknak ingyenes mini busz járat. Maga az Emlékhely úgy néz ki, mint egy templomtorony és egy vár keveréke, a középkori épületeket igyekszik utánozni, de ettől még egy modern valami. Kicsit Gaudi jutott az eszünkbe a Barcelona-i Segrega Familia székesegyházával. Innen CL-ünk már csak pár kilométerre volt, simán megtaláltuk. Megint egy farmház mellett egy rétből bekerített darab, két vízcsappal, egy szennyvíz kiöntővel. Villany nincs. A tegnapi autópálya melletti elhelyezéshez képest kimondottan csendes. Gyorsan lezuhanyoztunk, hogy a fürdőszoba ki tudjon még száradni, hála az elmúlt napokban végzett előkészítő munkának hamar megvolt a krumplis tészta és még mindig korai az idő, amikor már csak a következő napok programját kell lefixálni. Stirling, 2006. július 20., csütörtök, 81. nap Reggel az elmúlt napokhoz hasonlóan borult, de meleg idő fogadott. De valahogy más volt, a felhők makacsabbaknak látszottak.
184
Kilenckor kezdtünk a reggeli készítéséhez és már fél 11 után úton is voltunk Stirling felé. Eredeti tervünk szerint a kastély és a város megnézése után tovább mentünk volna Edinburgh alá a keleti partra. Ez vagy három óra autózást jelent. Stirling-be beérve a vártól nem messze a főút mellett találtunk szabad parkolóhelyet. Letettük a kocsit és elindultunk a vár felé. Közben az eső elkezdett cseperegni, de nem túl nagy meggyőződéssel. Szerencsénk volt, mert találtunk egy gyalogösvényt a vár felé. Felkaptattunk a jó 70 méter magas dombra és már is a várfal mellett folytathattuk a kapuig. Itt is külön Visitor Center és külön jegyiroda van. Megvettük a szenior jegyeket és nekiláttunk a vár bejárásának. Ez a vár volt a Stuart-ok idején a skót uralkodók székhelye. Ennek megfelelően egészen más léptékű, mint az eddig meglátogatott “családi” várak. Méretében az Edinburgh-i várra emlékeztet. Az épületeket és falakat szépen renoválták, de gyakorlatilag egyetlen helység sincs korhűen berendezve. A Nagyterem még csak igyekszik sejtetni milyen is lehetett korábban, de a kápolnában már csak a felújított üres falakat tudják bemutatni. A palotában pedig sok helyen hiányzik a mennyezet, a lepucérított terméskő falak és a kandallók vannak csak meg, a padlót pozdorjalemezek pótolják, mindenhol állványok. Az ismertető tablók ígérik a felújítást és a korhű berendezést, de arra még évek kellenek.
185
Meglátogattuk a konyhákat, ezekben a helységekben korhű életképek vannak berendezve. Megállapítottuk, hogy ma az ANTSz egy teát sem engedne itt megfőzni. Jártunk az összes bástyán és végig a falakon. Sajnos a párás idő miatt alig lehetett látni valamit, és az a kevés sem jön elő a fényképeken. Azért a Wallace emlékhely felé készítettem egy felvételt.
186
Itt aránylag kevesebb kert van, mint a magán kastélyok körül. Ennek valószínűleg az is az oka, hogy az 1600-as évek végétől, amikor már angolskót monarchia volt, a királyok nem nagyon tartózkodtak itt és katonai célokra használták a várat. Egy katonai egységnek emlékmúzeuma is van a várban. Meglátogattuk a vár területén működő gobelin készítő stúdiót. Ez a régi lőporraktárak mellett egy modern faházban kapott helyet a külső várban. Érdekes, ahogy ezeket a hatalmas kárpitokat szemenként szövik. Nagyon aprólékos munka és nagyon lassan lehet csak haladni vele. A várat elhagyva a még mindig esőre hajló időben elindultunk a belváros felé. Elsőnek a Szent Kereszt templomot kerestük fel. Itt koronázták meg Stuart Mária fiát, VI.Jakabot és ezzel ez a Westminster apátság mellett NagyBritannia másik olyan működő temploma, ahol valaha koronázás volt. A templom története elég változatos, a katolicizmus és a protestantizmus harcainak színtere volt. Még ketté is választották valamikor az 1700-as években (tisztára olyan, mint nálunk a szép emlékű szocializmusban a lakásleválasztások) és csak 1935-ben bontották le a falat. A bejáratnál számos nyelven állt rendelkezésre rövid ismertető anyag. Amikor a kílt-be öltözött szakálas fiatalember látta, hogy keresgélünk, megkérdezte, honnan vagyunk és egy dossziéból azonnal elővarázsolt egy egyoldalas, tökéletesen megfogalmazott és helyesen leírt magyar nyelvű tájékoztatót két példányban. Nagyon megköszöntük. A templom oldalsó bejáratával szemben van a Cowane`s Hospital nevű, az 1600-as években épült épület. Ez valaha tényleg korház volt, ma nem igazán tudtuk megfejteni mire szolgál. Minden esetre a nemzetközi támogatással működő skót családfa adatbázist itt kezelik és bárkinek megadják akár felfelé, akár lefelé a családfáját. Ma egyetlen idősebb úriember püfölte a billentyűzetet miközben ránk se hederített. A Cowane`s Hospital mögött ott magasodik egy hatalmas szürke épület, az Old Town Jail. Ma turista látványosság és látogatható. Természetesen itt is van Visitor Center. Mi passzoltuk a helyet, de azért lefényképeztem. Ezt követően már csak cél nélkül bolyongtunk a városban és élveztük a domboldalban kanyargó hangulatos utcácskákat. Nagyon sok szép régi házat láttunk, ezek nagy része korábban valamilyen közösségi célt szolgált. Ma
187
mind kiválóan karban vannak tartva és továbbra is szolgálnak valamilyen funkciót.
Mindet nem lehetett lefényképezni, sokszor a szűk hely miatt erre nem is volt lehetőség. Találomra lekaptam párat. Sajnos a fényviszonyok egész nap kedvezőtlenek voltak.
A belvárosban megvettük a következő napokra szükséges kenyeret és elhatároztuk, hogy nem megyünk már tovább, hanem visszamegyünk a CLbe és még egy éjszakát ott töltünk. Már csak egyetlen nevezetességet mentünk el megnézni, a régi hidat. Ehhez elég nagyot kellett kerülnünk, de legalább is amíg a belvárosban jártunk, szép házak további sorát láthattuk. Bár Stirling történelmi belvárosa nagyon tetszett, meg kell mondani, hogy a település külső kerületeiről már messze nincs ilyen jó véleményünk. A
188
várfalakról, vagy az autóból számos fantáziátlan, egyformán szürke városrészt láttunk. A külterületek sok helyen rendezetlenek, piszkosak.
Visszaérve a lakóautóhoz vettünk a közeli gyorsbüfében egy Fish and Chipset. Ez minden Nagy-Britannia-i úton egyszer jár nekünk. Beülve a kocsiba visszatértünk a CL-be és egyből elkezdett esni. Lezuhanyoztunk, megmelegítettük a vacsorát és addigra az idő is kicsit megemberelte magát, még a nap is kisütött. Coldingham, 2006. július 21., péntek, 82. nap Tegnap este a völgy széleire vastag köd ereszkedett, már azt hittük reggel nem fogjuk megtalálni a kaput, hogy kihajtsunk. Ennél azért jobb volt a helyzet. Megint be volt borulva, - úgy néz ki errefelé a nyár így működik, - de meleg volt. Mára eredetileg csak egy hely meglátogatását terveztük, a Forth Bridge-t szerettem volna kicsit jobban megnézni, és jó száz kilométer autózás volt előttünk elérni utolsó skóciai megállónkat, a St.Abb`s Head-et. Kilenckor keltünk, én még befejeztem az utolsó 25 oldalt az éppen olvasott könyvben. Egyszerű volt az összekészülés, mert nem voltunk szétpakolva, így víztöltéssel már fél 11 után úton voltunk. Megálltunk még Stirling-ben az Aldi-nál, hogy vegyünk pár dolgot és Rózsi máris mondta a tennivalókat Forth Bridge felé. Itt az Edinburgh-nál a tengerbe ömlő Forth folyó széles tölcsértorkolatát hidalja át két híd. A híresebb a ma 116 éves vasúti híd, aki annak idején sokáig a világ leghosszabb hídja volt és öntött acél szerkezete még ma is kuriózum. Különleges formája, - gondolom, - mindenkit megragad.
189
Amikor 8 éve erre jártunk nem volt alkalmunk megállni, csak átsuhantunk a szomszédos közúti hídon. Most előre megtervezetten lementünk az alsó útra és egy parkolóban megálltunk, hogy ha csak pár percre is, de megnézhessük a hidakat. Mindkét hídon karbantartást végeznek, ezért több részük is fel van állványozva, ami azért rontja az összhatást.
Innen Edinburgh megkerülésével mentünk tovább a keleti parton lévő célpontunk felé. Tettünk egy kitérőt, hogy a parti úton mehessünk. Ezt Rózsi elég nehezen akarta tudomásul venni, de azért a végén csak beletörődött. Ha nem is mindenhol, azért több helyen a part mellett, vagy közvetlen közelében vezetett az út. Egy érdekesség van ezen a részen, North Berwick mellett a tengerből kimagasodó 90 méteres szikla, a Bass Rock, mely nevezetes tengeri madár kolóniájáról. Érdekes, hogy gyakorlatilag nincs lehetőség a Bass Rockot a partról megnézni. Nem vezet út erre a partszakaszra, előtte mezőgazdasági terület van, mindenhol kerítés és magánutat jelző tábla. Vele szemben van a Tantallon Castel, egy romos vár, mely látogatható. Elég sok herce-hurca után, kicsit messzebbről, egy dombocska tetejéről tudtam csak távoli képet készíteni.
Tovább autózva figyeltünk fel egy táblára, mely az NTS egy létesítményét, a Preston Mill-t hirdette az úttól 3 kilométerre. Megnéztük a katalógusunkat és megállapítottuk, hogy nyitva van. Kicsit visszatolattunk és betértünk megnézni a malmot.
190
A helyen már az 1500-as években működött malom. 1950-ben működőképes állapotban kapta meg az NTS és vagy tíz évig működött is. A sorozatos árvizek, különösen az 1990es és 1992-es, után azonban már nem tudták teljesen helyreállítani. Érdekes és hangulatos épületegyüttest alkot a Tyne folyó partján a szárítótorony, a malom és a lakóépület.
Innen alig másfél kilométerre egy érdekes kis vagyontárgya van az NTS-nek. Egy furcsa formájú galambdúc. Korábban a téli időszakban az étrend változatosabbá tételére előszeretettel tartottak galambot ezen a vidéken. Több száz madár is volt egy-egy ilyen dúcban. Lassan négy óra felé közeledett az idő és péntek lévén igyekezni kellett szálláshelyet találni. Úgy határoztunk, hogy megint CL-ben éjszakázunk kettőt. Közel a St.Abb`s Head-hez találtam is vagy négyet. A legközelebbit kerestük fel, mert itt a leírás szerint van villany és esetleg gyalog is megközelíthető a partszakasz. Meg is találtuk, tetszett is a hely, de a “max. 5 egység” szabály miatt csak egy éjszakára volt helyük. Nagyon kedves volt a hölgy és telefonon megérdeklődte, hogy az egyik szomszédos CL-ben van hely. Sajnos ez pont az volt, amelyiknek rossz GPS koordinátákat adott meg a Club. Ízelítőt vehettünk a Rózsi nélküli életből, elég sokat tekeregtünk, mire megtaláltuk.
191
A hely nem tetszik annyira, mint az előző, de ez van. Szerencsére itt is van villany, de messzebb van a tengertől és a part gyalogos meglátogatása reménytelennek tűnik. Majd levesszük a mocit. Gyorsan letáboroztunk, lezuhanyoztunk és elkészítettük a következő adag padlizsánunkat. Sőt az 50 napos szakállam lenyírására is sort kerítettem. Coldingham, 2006. július 22., szombat, 83. nap A lassan megszokott meleg éjszaka után borús reggel köszöntött ránk. Ma csak a közelben terveztünk egy gyalogtúrát a tengerparton. Odáig viszont jó 6 kilométert kellett megtenni. Ez gyalog sok, biciklivel ideális lenne, de a terep alkalmatlan, maradt a moci. Hat nap pihenés után levettük. Most sokkal feszesebbek voltak a rögzítők és könnyebben indult a gép. Biztos, hogy nem szerencsés, ha hetekig csak zötyögetjük, és szinte rá se nézünk. Tizenegy után indultunk és a gyenge forgalomban alig negyed óra alatt ott voltunk az NTS Visitor Center-énél. Felszedtük a szükséges térképet és elindultunk. Alig egy kilométert megtéve kiértünk a tengerpartra és ott láttuk, hogy a tenger szintjén lévő felhők hömpölyögnek át a csak sejthető csodálatos parti sziklákon. Úgy határoztunk várunk egy kicsit, hogy az elmúlt napokban megszokottaknak megfelelően felszálljon a pára és kisüssön a nap. Ehhez a legmegfelelőbb megoldásnak az látszott, hogy kicsit visszamegyünk, betérünk St.Abbs településre, ott sétálunk egy kicsit és fordított irányban tesszük meg a kört, mert erre eleinte a szárazföld belsejében kell menni. St.Abbs-ba betérve egy nagyon hangulatos, valaha feltehetően halásztelepülésre érkeztünk. Ma a könnyűbúvárok paradicsoma. Számtalan hajót láttunk, melyek ilyen vendégeket vártak és a parkolóban három kocsiból kettő mellett vagy felhúzták, vagy éppen levetették a búvárruhákat. Félelmetesen hangulatos hely, de ma a felhőben mindent csak sejteni lehetett. Háttérben a hatalmas sziklafalakat, a több medencés kikötőt, a hangulatos házakat… Az igencsak fantáziánkra bízott élmények után, melyeket esély sem volt fényképen rögzíteni, visszatértünk a Visitor Center-hez. Itt Zsóka fedezte fel, hogy van szedd magad akció eperre. Eddig nagy elkeseredésünkre nem tudtunk epret enni, mert elfogadhatatlanul magas áron lehetett csak kapni, pedig ez volt minden évben az a gyümölcs, amelyet valamilyen módon azért ettünk. Itt 1.70 £-ért adtak egy kb. egy kiló befogadására alkalmas dobozt, aztán neki lehetett esni a soroknak. Senki sem nézte ki mennyit szed, mennyit eszik. Mi is azon túl, hogy jól teleettük magunkat a dobozon kívül még két kisebb műanyag szatyrot teleszedtünk. Aztán diszkréten a hátizsákban kicsempésztük… Összesen vagy háromnégykilónyit szedtünk és ettünk.
192
Új szerzeményeinket elhelyeztük a motorban, majd tele hassal indultunk a körtúrára. Eleinte a közben kisütött napon ugyancsak sivár legelőkön kacskaringózó aszfalt úton kutyagoltunk. Jó fél óra elteltével értünk ki a partra és ott nagyon szép sziklákat, rajtuk népes madárkolóniákat láthattunk. Beigazolva láttuk a várakozással és fordított irányú körbejárással kapcsolatos stratégiánkat. Ugyan itt is néhol bezavartak az alacsony felhőpamacsok, de azért élvezhető volt a kilátás.
193
A St Abb`s Head végén egy kisebb belső tó, a sziklaszirten egy világítótorony van. Előbbi körbejárását passzoltuk, utóbbit kicsit megnéztük a kerítésen kívülről.
A világítótorony mellett egy ködkürt is van a sziklaormon. Számos kiszolgáló épület, köztük a világítótorony hajdani őrének háza áll ott látszatra kihasználatlanul.
Ahogy elhagytuk a fokot és a keleti partra értünk megint jöttek az alacsony felhők és hömpölyögtek át a sziklákon. Nem is lehetett túl sokat látni. Pedig a felhőpamacsok közötti rövid szünetekben nagyon ígéretes dolgokat láttunk. Visszaérve a motorhoz összeszedtük magunkat és indultunk a CL-ünkbe. Negyed öt körül értünk vissza, feltettük a mocit a lakóautó végére, lezuhanyoztunk és elkezdtünk készülődni az esti grillezéshez. A hetek óta hurcolt szivárványos pisztrángot, néhány királyrákot, egy kis gombát tettünk a platnira és egyet a Lacitól kapott borok közül is csapra vertünk. Moffat, 2006. július 23., vasárnap, 84. nap Nyolc után keltünk, az elmúlt napokban megszokott meleg, de borús időt ma enyhe szél cifrázta. Kényelmesen összekészültünk, kiürítettük a WC-t, feltöltöttük a vizet és tíz óra után már úton is voltunk. Mára mintegy 150 kilométer volt az autózni való, közben egy megállóval Innerleiten-ben, ahol az NTS egy érdekes létesítményét, egy jó 150 éves nyomdaüzemet terveztünk meglátogatni. A nem túl erős vasárnapi forgalomban alacsonyrendű utakon jártunk. Rózsival volt kisebb összetűzésünk. Egyszer én mulasztottam el bevenni egy jobb kanyart, válaszul később be akart küldeni egy helyre, ahol 3 tonnás súlykorlátozás volt. Azért dűlőre jutottunk egymással és nem volt harag.
194
Utunk első felében Innerleithen-ig a Skót Határvidéken megszokott mezőgazdaságilag művelt lankás dombok között kanyargott hol szélesebb, hol keskenyebb utunk. 12-re oda is értünk. Ekkor derült ki, hogy elnéztem a katalógust és vasárnaponként csak egykor nyit a nyomda. Kiszálltunk és sétáltunk egy kicsit az egyutcás településen. Kellemes, de nem különleges a hely, van pár hangulatos ház, aztán semmi. A nyomda maga a főutcán van. Az utcafronton egy boltból és egy irodából áll. Hátul és az emeleten vannak a gépek és a szedőterem. Hajdan vízkerék hajtotta a gépeket, a transzmissziók még megvannak. Ma természetesen már minden elektromos. A nyomda ma is működik, készítenek egyszerűbb nyomtatványokat az NTS-nek és külső megrendelésre is. Az 1800-as évek közepén kezdtek el dolgozni, később újságkiadással is foglalkoztak. Három generáció vezette az üzemet, míg az NTS birtokába nem került. Megvannak még és ma is működnek a régi gépek, a legfiatalabb is jó ötven éves. Megmutatták a szedés, a tördelés és a nyomtatás munkafolyamatait, a látogatók játszhattak a szedőasztalon a betűkkel. Végül mindenkinek nyomtak egy saját könyvjelzőt emlékbe. Kellemes és tanulságos másfél órát töltöttünk a nyomdában. Utána indultunk tovább ma estére kinézett kempingünkbe, Moffat-ba. Utunk nagyon szép vidéken vezetett, visszajött a hegyes-völgyes Skócia legelőkkel az út két oldalán és mindenhol birkákkal. Érintettük azt a helyet, ahol búcsúzóul Skóciától holnap tervezünk kirándulni egyet. Megnéztük a lehetőségeket és az utat, mert szeretnénk megint motorral menni. A kemping a Camping and Caravaning Club tulajdona. Ezekkel kapcsolatban szereztünk már jó tapasztalatokat. Sajnos az óta főszezon lett, és ami tíz napja személyenként 3.75 £ volt, az ma 6.90. Hogy csökkentsük a költséget, nem vettünk villanyt (2.60 £), hiszen még mindig az első palack gázt használjuk és túl vagyunk utunk 2/3-án. Megérkezésünk után tartottunk egy kisebb karbantartást, ellenőriztük a keréknyomásokat, elővettünk néhány kajafélét hátulról pótlandó az elfogyasztottakat és elraktuk új szerzeményeinket. Moffat, 2006. július 24., hétfő, 85. nap Este nagyon sötét és nagyon csúnya felhők riogattak, de végül nem esett és reggel ugyanolyan időre ébredtünk, mint az elmúlt két hétben. Ugyan ma a felhők kicsit eső-veszélyesnek látszottak, nem volt egy percig sem kérdéses, hogy levesszük a mocit és elmegyünk a tegnap kinézett helyre.
195
Fél 12 felé indultunk és egy gyenge fél óra alatt tettük meg a 16 kilométert. Aránylag keskeny és kanyargós utunk volt, dimbes-dombos terepen egy patak völgyében enyhén felfelé. Szerencsére forgalom az alig volt. 12-kor vágtunk neki a Grey Mare`s Trail-nek. Ez egy mellékága annak a völgynek, melyben az országút megy. Nevezetessége egy 61 méteres vízesés, melynek vízhozama az errefelé száraznak mondható időben elmaradt a fényképeken látottaktól. Az ösvény eleinte meredeken megy felfelé a völgy jobb oldalán. Itt sok helyen szinte ki van kövezve és lépcsőkön lehet kapaszkodni felfelé. Később a völgy lankásabb lesz, van még vagy fél tucat 1-5 méteres vízesés, sőt egy nagyobbacska is. Visszanézve az országút és a parkoló, mint egy terepasztal látszik.
Tovább haladva a patak elcsendesedik, tőzeges dombocskák között kanyarog egy széles, csaknem vízszintes völgy alján. Az ösvény a patakot követi. Itt is ki van kövezve, hogy a túrázók el ne süllyedjenek a tőzeges talajban. Olyan hirtelen, ha nem is váratlanul tárul elénk a Loch Skeen, hogy az egyik kanyar után az ember szinte belelép. Nagyon szép hajdani gleccsertó, az egész környék olyan, ahogy a tankönyvekben leírják. Kicsit körbenéztünk, pár percre le is pihentünk a tó partján. Egyórás gyaloglás volt, amíg felértünk, de megérte. Eddigi utunk egyik legszebb kirándulása volt ez a mai. 196
Vissza sajnos csak ugyanazon az úton lehetett menni. Ez sem volt könnyű, mert a meredek szakaszon szinte nehezebb volt, mint felfelé.
Leérve a parkolóba rövid pihenő után még elindultunk a patak másik partján egy közeli kilátóponthoz, ahonnan a vízesés jobban látható. A nagy túrához képest ez már csak levezetés volt. Fél három körül ültünk fel a motorra és indultunk vissza. A forgalom szerencsére még kisebb volt, egyetlen kocsi előzött le minket alig kétszáz méternyire a kempingtől. Visszaérve a lakóautóhoz gyorsan átöltöztünk és izzadtságtól vizes ruháinkat kitettük a napra száradni. Visszatettük a motort, előtte kicsit le is mostam a motortartót, mert nagyon koszos volt már és valahányszor hozzá kellett nyúlni mindenem csupa olaj lett. Később meghatároztunk egy tervezett útvonalat a következő pár napra és nem sokkal öt előtt elindultunk egy rövid sétára a pár percnyire lévő városba. Egy nagyon hangulatos, kedves kisvárost ismertünk meg a jó órányi bóklászás alatt. Megnéztük, legalább is kívülről azt a templomot, melynek harangjátékát második napja hallgatjuk negyedóránként. Tetszett a főtéren lévő birkát ábrázoló műalkotás, mely egyben szökőkút is.
197
De a legjobban a hangulatos utcák és épületek tetszettek. Az üzletek javarésze már be volt zárva. A kisváros élte a nyári hétköznap késő délutánjának életét, a kocsmákban, bárokban sokan ücsörögtek egy ital mellett. Betértünk a Coop szupermarketba és vagy két hónapja először kaptunk, igaz elég drágán, tejfölt. Visszatérve a kempingbe megmelegítettük vacsoránkat, lezuhanyoztunk (élveztük, hogy számolatlanul folyik a meleg víz, és még nyomogatni sem kell), Zsóka elmosogatott, én a naplóval bíbelődöm. Még Rózsit kell megtanítani a következő napok tennivalóira.
198
