Szeged, 2013. július 21, vasárnap, 67. nap Reggel kicsit később kelhettünk, mert az indulás előtti tennivalók kevesebben voltak. Megint hét órakor hagytuk el a kempinget és Rózsi irányításával pár kilométer után az autópályán voltunk. Eseménytelen volt utunk a határig. Kétszer kellett fizetnünk, összesen 850 dinárt. Nem voltak sokan a pályán, de vasárnap ellenére megjelentek a kamionok. Az út teljesen érdektelen volt, a pálya minősége néhol hagyott kívánnivalót és pár helyen útépítés is borzolta az idegeket. Fél tíz előtt értünk az utolsó benzinkúthoz, ahol maradék dinárjainkat eltankoltuk, elég drágán. A határátkelés egy rémálom volt. A szerb oldalon talán 20 percet várakoztunk, de utána még több mint két órába telt, hogy átérjünk. Mindenki ideges volt, a sorok lassan haladtak és meleg is volt. Mondtuk, hogy ettől mi már el vagyunk szokva. Elhagyva a határt, a régi úton jöttünk be Szegedre. Mivel a bevásárlás miatt a Budapest felöli oldalra kellett átverekedjük magunkat, meg kellett kerüljük az egész várost. Az Auchan-ban és a Metró-ban bespájzoltunk szinte mindent a következő négy hétre. A parkolóban Zsóka előkészítette a mélyhűtőbe valókat és azonnal be is tette. A hűtőnk megint teli van, mint induláskor szokott lenni. Elmentünk még az Aldi-ba is pár apróságért, majd a belvároson áthajtva, néhol a hétvégére lezárt utcákon, értük el a Belvárosi hidat. Ezen áthajtva Rózsi a híd alatt akart a kempingbe vinni. Csak az volt a baj, hogy 2.5 méteres magasságkorlátozás volt. Egy kiadós kerülőt téve csak elértük célunkat a Tisza partján lévő Partfürdő kempinget. Ez megint a hazai viszonyok jellemző esete. A szebb napokat látott városi strand, ma szinte csak annak a pár kempingezőnek ad helyet, aki tévedésből idetéved. A hajdan vállalati üdülőkként működő lábakon álló házak egy részében vannak még vendégek, egy részüket magánosították, másokat motel jelleggel értékesítenek, de a strand medencéiben még áll a legutóbbi árvízben Tiszából odakerült víz. Nem is számolnak feltöltésükkel, mert vízforgató hiányában amúgy sem kapnának üzemeltetési engedélyt. A környezet egyébként csodálatos, méteres törzsű hatalmas fák alatt homokosfüves helyeken, közvetlenül a Tisza partján lehet leállni, illetve sátrat verni. A régi strand WC-i és zuhanyzói nem is a KISZ táborok, hanem inkább a börtönök hasonló létesítményeinek hangulatát idézik. Az egyetlen valamennyire modernizált vizesblokkban nemhogy zuhanyfülkék, de még zuhany függönyök sincsenek. Egyszóval elég lehangoló a hely, de nem az adottságai, hanem azok kihasználatlansága miatt. Amint letáboroztunk, felhívtam Ferit az esti program miatt. Ekkor négy óra volt és hatra beszéltük meg, hogy odamegyünk hozzájuk. Megadta a címet és Rózsival konzultálva megállapítottam, hogy egy gyenge félórás sétával odaérhetünk. Lezuhanyoztunk, beöltöztünk kicsit kulturáltabba és elindultunk. Simán odataláltunk pont időben.
210
Nagyon kellemes estét töltöttünk náluk. Beszámoltunk montenegrói tapasztalatainkról, ők meg meséltek a macedón-albán út előkészületeiről és a nyáron itt járt svéd csoporttal szerzett tapasztalataikról. De szó esett sok minden másról, többnyire a kempinges-lakóautós témában és a gyerekekunokák dolgairól. Fél 11-kor jöttünk el. Most nem mertünk keresztülvágni a ligeten, de a kerülő út sem volt sokkal hosszabb. Valamivel 11 után értünk a lakóautóhoz. Gyorsan levetkőztünk és lefeküdtünk aludni. Kimondottan meleg esténk volt. Makó, 2013. július 22, hétfő, 68. nap Rövid magyarországi tartózkodásunknak már csak egy feladata volt hátra, mosnunk kellett. A szegedi kempingben erre nem volt lehetőség. A szükséges feltételekből csak a meleg idő volt meg, sem mosógép, sem szárítási lehetőség nem volt, és a szél vitte a homokot. Másik ok, amiért tovább kellett állnunk az a közelgő sárkányhajó világbajnokság volt. Tegnap abban a jó egy órában, amíg a kempingben voltunk, még elviseltük a túlparton tartott kamionos gyorsulási verseny nem kis zaját, de ma reggelre ellepték a folyót az utolsó edzéseket tartó sárkányhajók. Az ütemet adó dobok nem valószínű, hogy egész nap elviselhetőek. Nem siettük el a kelést, két nap után kényelmesen megreggeliztünk egy nagy fa árnyékában, majd összekészültünk indulásra. Kifelé menet megálltunk fizetni, illetve mosogatni. Rózsi megint át akart gyűrni minket a híd alatt, de rutinosan kicseleztük. Az út a katalógusokból kinézett makói kempingig csak jó húsz kilométer volt, fél óra alatt ideértünk. Nem azonnal jöttünk be a kempingbe, hanem tovább mentünk a háromszáz méterre lévő Lidl-be. Itt találtunk még pár élelmiszerfélét, amire szükséget éreztünk és vettünk lábtörlőket a kocsiba szőnyegnek és Zsókának olyan kis házi papucsokat, amilyet a gyerekeknél szokott hordani. A kemping egy meglepetés. Pozitív, hogy nagyon szép környezetben, egy nagyon nagy odafigyeléssel és igyekezettel kialakított és vezetett hely. Az egész egy alföldi tanyaközpont hangulatát idézi. Mindenfelé régi szekerek, tucatnál is több, állnak dekorációként. Ezeket a régi vidéki eszközök egészítik ki. A padok lábai régi kocsikerekek. A bungalók cselédházak hangulatát adják. Maga a főépület, egy hajdani gátőr ház, emeletén kiadó szobák vannak, földszintjén a tulajdonos, egy nyugdíjas Gelka vezető és tanárnő felesége él nyáron. Az épület előtti lugas alatti asztal a recepció. Még egy kis kápolna is fokozza a vidéki tanyaközpont érzetét. A terület közvetlenül a Maros gátja mögött van, nagyobb árvizek el is öntik. A gyerekek számára van egy kis pancsoló medence, szabadtéri zuhanyok, pár szabadtéri játék és a fák alatt egy kis füves focipálya. Tudnak vízen érkező vendégeket is fogadni, mert van egy saját stégük a parton, ahol egy fedett napozóterasz is található. Az egész terület szépen gondozott, lerí róla az odafigyelés. És mindehhez van
211
ingyen WIFI, igaz kicsit lassú. A negatívum az, amiért idejöttünk. A mosógép keverőtárcsás.
Nemzetközi kempingkártyánkra kaptunk 10% kedvezményt a kempingdíjból, így villannyal 4100 forintot fogunk fizetni naponta, a mosás viszont ingyenes. Letáboroztunk és hozzákezdtünk mai nagy kalandunkhoz, a retro-mosáshoz. Külön növelte a kaland értékét, hogy a meleg vizet a jó ötven méterre lévő szabadtéri zuhanyból kellett hozni. Ez egészen izgalmas módon működik. Ha a csapot kinyitjuk, el kezdi tölteni a tartályt, és kicsit később elindul a zuhanyból a meleg víz. Rövidesen túltöltődik a tartály és elkezd ömleni a hideg víz a tartályból. Ha ekkor elzárjuk a csapot, a zuhanyból még jó ideig jön a meleg víz. Az öblítés a háziasszonytól kapott dézsában történik. Ez egy
212
modern darab volt. Természetesen szó sem lehetett ötszöri öblítésről, mint az automata gépben. Sokat tettük ide-oda, csavargattuk a cihát, viszont a végén a hagyományos centrifuga csodásan kicsavarta a dolgokat. Volt a dolognak előnye is. Ugyan ketten folyamatosan dolgoztunk, hamarabb végeztünk, mint az automata tette volna. A meleg napos időben a szárítás már könnyen ment. Amíg a ruhák száradtak Zsóka takarított egy keveset, előkészítette az esti sütést, el is pakoltunk dolgokat és rendezkedtünk. Kimentem internetezni. Kaptunk levelet Laciéktól, érdeklődtek merre járunk, mit csinálunk. Zelena Feri elküldött pár erdélyi információt. Mindkettőnek válaszoltam. Megnéztem az időjárás előrejelzést is. Tartósan meleg, száraz időt ígérnek az egész környékre. Megnéztem a bankot is. Utána elkezdtem behozni lemaradásomat a dokumentálásban. Így is a Belgrádba vezető nap eseményeinek rögzítése csak késő éjjel készült el. Este lekérdeztem a mobilok egyenlegét, Zsókáé lejött, de az enyém nem. Mióta kaptam egy SMS-t Montenegróban, egy kis piros ikon jelent meg a kijelzőn. Holnap kezdeni kell valamit ezzel a dologgal, mert az egyik banki kapcsolat ezeken az SMS-eken alapszik. Makó, 2013. július 23, kedd, 69. nap Éjszaka kicsit hűvösebb volt, ezért visszavettük a paplant és nem bizonyult soknak. Fél kilenc körül keltünk. Mára elsősorban az erdélyi út megtervezése volt a feladat. Reggeli után a Szegeden vett padlizsán elkészítésével kezdtünk, majd karbantartás következett. Kiragasztottam a horvát és montenegrói matricákat. Kimentem internetezni, de nem működött. Később sikerrel jártam, megkaptam a Telenor ügyfélszolgálat számát. Tisztáztam velük a helyzetet. Kiderült, hogy a montenegrói szolgáltató az SMS mögött küldött egy csomó szemetet, amit nem is láttam, de telivágta a memóriát. Beszélgettem egy kicsit a tulajdonos feleségével. Sok érdekes dolgot mesélt a kempingről és a környékről. Amikor visszajöttem, megírtam két napot, és eljött az ideje egy korai vacsorának. A vacsora után megírtam a mai napot is. Mindjárt megyünk zuhanyozni. Végül csak azzal nem foglalkoztunk, ami a legfontosabb lett volna. El is határoztuk, maradunk még egy napot, hogy elvégezhessük a leckét. Ez a hely van olyan kellemes, hogy kibírunk még ennyit. Makó, 2013. július 24, szerda, 70. nap Este még egy pár römi partira is futotta. Én már fél nyolckor felkeltem és kimentem internetezni, mert jött pár ötletem a román kempingek
213
becserkészésére. Kilenc után tértem vissza a kocsihoz, Zsóka akkor ébredezett. Megreggeliztünk és egy kis szöszölés után fél 11 körül belevágtunk a tervezési munkába. Háromig dolgoztunk keményen mindketten és összeállt egy nagyon húzós, de egyben tartalmas program. Ha teljesíteni akarjuk, kemény négy hét elé nézünk. Most sokkal nehezebb volt a dolgunk, mert a források szegényesebbek és sokkal kevesebb kemping közül választhattunk, mint korábban. Azért vannak alternatíváink is, ha nem is sokan. Még egyszer kimentem internetezni, hogy pontosítsak pár dolgot és elküldjek két mailt kempingeknek, hogy tudnak-e fogadni. Utána beszaladtam a városba, hogy feladjak egy lottószelvényt és vegyek még pár apróságot, köztük két karton vizet, a közeli Lidl-ben. Visszaérkezésem után kimentem fizetni. Elbeszélgettem egy kicsit háziasszonyunkkal a kemping jövőjéről, a lehetséges javításokról. Megvacsoráztunk, elmentünk zuhanyozni. Utána átvezettem a pontosításokat az útiterven, majd tudattam a feladatokat Rózsival. Zsóka közben elmosogatott. A naplónak már jóval alkonyat után láttam hozzá és lassan kilenc óra lesz, amikor befejezem. Holnap megpróbálunk korán kelni és indulunk Temesvár felé. Ha belefér, még holnap letudjuk a város megnézését. Temesvár, 2013. július 25, csütörtök, 71. nap Éjjel megint kimondottan meleg volt, csak hajnalban kellett betakaródzni a könnyű takaróval. Reggel hatkor keltünk, hogy korán tudjunk indulni. Nyolc előtt már elhagytuk kedves kis kempingünket, és pár kilométert visszafelé autózva tértünk rá a Kiszombor felé vezető útra Forgalom szinte nem volt. Hamar elértük a határállomást, ahol a magyar oldalon senki sem volt. Egy, a senki földjén álló bódéban forintért megvettük a román úthasználatot 30 napra, matrica itt sincs, minden elektronikus. A motornak nem kellett semmi. A román határállomáson egy kocsi állt előttünk. A határőr és a vámos hölgy nagyon készséges volt, bár látszatra románok voltak, önszántukból beszéltek magyarul. A túloldalon teljesen sík vidéken vezetett utunk, átmentünk talán fél tucat településen, jellegzetes alföldi falvak, elég nagyok voltak, csak talán kicsit még lehordottabbak, mint a hazaiak. Szigorúan tartottuk a sebességkorlátozásokat, volt belőlük elég sok. Nagyszentmiklóson megálltunk pénzt kivenni egy automatából. Meglepett, hogy a felkínált összegek 10 és 400 lei között változtak. A mi 1500 leiünket
214
50-es és 10-es címletekben adta ki a gép. Egyelőre kicsit kevesebb, mint százezer forintot zároltak, majd meglátjuk mi lesz a végén. Valahol itt vettük észre, hogy Rózsi egy órával későbbre teszi az érkezést. Ekkor tudatosult bennünk, hogy időzónát váltottunk. Abban maradtunk, hogy a tervezett négy hétre érdemes átállni, de csak a karórámat és a nappali használatban lévő órát állítjuk át. Rózsi magától átállt, a kocsi óráját és a hálószobában lévőt nehéz lenne átállítani, a mobilokat nem érdemes, nem szoktuk nézni, a fényképezőgép óráját nem állítottuk, mióta megvan, a számítógépet megint nem érdemes bántani. Temesvárra itteni idő szerint háromnegyed 11 körül érkeztünk meg. A városon sikeresen átvergődtünk, - itt a belvárosban 30 kilométeres korlátozás van, - és könnyen eljutottunk a település túloldalán lévő kempingbe. Ez megint a szocializmus éveiből itt maradt valami. Egy nagyon szép fás területen áll kb.15 faház, további ugyanennyi kis épület az enyészet útján, tetejük félig-meddig beomolva, a festés pattogzik. Van a fák között talán húsz kiépített parcella lakókocsik és lakóautók számára, és fele ennyi egy füves terület szélén. Csak ez utóbbiakat használja a kevés vendég. Érkezésünkkor egy holland lakókocsi és két kis sátor állt bent, ez utóbbiak egyike éppen pakolt. A faházakból talán kettőben van vendég. Délután érkezett még négy francia lakóautó, és nem tudni még, jönnek-e mások később. A terület aszfaltútjai kátyúsak, némelyik teljesen szétporladt. Az elektromos dobozokban még régi porcelán biztosítékok vannak, és a dug aljak földeletlenek, reméljük, van központi érintésvédelmi relé. A vizesblokk megint a KISZ táborok színvonalán, de tiszta és van meleg víz. Mindezért kérnek 80 leit, - több mint 18 eurót, - és villany vételezése kötelező. Van a területen még egy hasonló stílusú étterem, de az látszatra nagyon alapjáraton működik. Gyorsan letettük a kocsit, kifizettük a kempinget. Megtudtuk, hogy 20 percenként van troli a városba, de 800 métert kell gyalogolni, hogy jegyet vehessünk. Maradtunk inkább a saját motorunknál. Gyorsan leszereltük, átöltöztünk és még dél sem volt, amikor elindultunk a városba. A belváros talán négy kilométerre van a kempingtől visszafelé. Eleinte követtük a centrum, majd a turista információ felé mutató táblákat. Amikor úgy éreztük, már elég közel járunk, letettük a motort. Mint később kiderült, a
215
belváros dél-keleti sarkában lévő park oldalában álltunk meg. Már itt láttunk párat a később megcsodált palotákból. Átvágtunk a parkon. Egy szép, rendezett, de nem túlzottan kiépített erdős terület. A hatalmas fák kellemes árnyékot adnak. Közepén egy régi nyerstégla épület áll, - talán lovarda lehetett valaha, - ma a Nemzeti Színház második terme. A park túloldalán elértük a belváros déli részét. Elsőnek a Hunyadi kastély elvileg múzeumként funkcionáló, ma átépítés alatt álló épületét érintettük.
A bejárat előtt áll kettő azokból a lámpaoszlopokból, melyek az 1884-ben, Európában először itt megindult villamos közvilágítást szolgálták.
A kastélyt elhagyva a Viktoriei térre jutottunk. Ez Temesvár emblematikus tere, az 1989-es forradalom számos fontos eseménye itt történt. A tér emlékeztet a prágai Vencel térre, de ez nem lejt, és sokkal egységesebb képet mutat. Közepe szépen parkosítva van és az egészet elzárták a forgalom elől. Ernyők alatt számos étterem terasza található. Kimondottan nagyvárosias tér. 216
Mielőtt végigsétáltunk a téren, betértünk az operaház oldalában lévő turista információs irodába. Itt kaptunk egy elég részletes és jó térképet a városról. A tér északi végét az opera környezetből kirívó, de önmagában szép homlokzata zárja. Szemben vele áll az ortodox székesegyház. A hosszúkás tér két oldalán és a környező utcákban szép paloták sorjáznak, egyikmásikjuk kisé elhanyagolt állapotban. Ezen a téren állva egyet kell értenünk útikönyvünk megállapításával, miszerint Temesvár volt Nagy-Magyarország legvárosiasabb vidéki települése, a legjobban hasonlított Budapestre.
217
Az ortodox székesegyház kiemelkedő épülete ennek az önmagában is figyelemre méltó térnek. Bejárati részét éppen átépítik, ez sokat ront az összképen. Betértünk a templomba. Belseje az elmúlt hetekben látott hasonló templomoknál is díszesebb.
A templom előtti parkosított részen az 1989-es forradalom áldozatainak emlékoszlopai állnak. A térrel párhuzamos 1989 December 20 úton indultunk északra, a belváros felé. Elmentünk egy szépen felújított hatalmas palota mellett, mely ma a
218
városi és a regionális önkormányzat épülete. Ismét érintettük a Hunyadi kastélyt és az operaház melletti sétálóutcán értük el a Libertati teret. Ez sokkal kisebb és jelentéktelenebb, mint a Viktoriei tér. Nyugati oldalán álló palota ma is a védelmi minisztériumhoz tartozik, többek között toborzó irodát láttunk.
Közepén áll egy szentháromság szobor. Körben van még pár szép, de felújításra váró palota.
Innen nyugat felé folytattuk utunkat, hogy meglátogassuk Temesvár három zsinagógájából a belvárosit. Már évek óta nem működik, átadták a Filharmóniának, de azok sem kezdtek még vele semmit. Az impozáns épület homlokzata még elég jó állapotban van, de láttuk, hogy a hátsó részeket már meg kellett ideiglenesen erősíteni. A homlokzat egy szűk utcára néz, fényképezőgépem nem tudta egyben befogni. A képekből elfogadható panorámaképet sem lehetett szerkeszteni.
Utunkat folytattuk észak felé, majd amikor elértük a körutat, keletnek fordultunk. Ez a környék már messze nincs olyan jó állapotban, mint a korábban meglátogatott utcák. Errefelé láttunk számos romos palotát, de 219
néhány felújítása már megtörtént, mások nem annyira romlottak le, így ma is használják.
A környék egyes részein sokkal alacsonyabbak a házak, néhol Győr belvárosi utcáinak hangulatát véltük felfedezni. Így értük el a város másik jellegzetes terét az Unirii teret. Ennek egészen más a hangulata, mint a Viktoriei térnek. Míg az egy nagyváros tere, addig ez egy kisváros, mondjuk mezőváros főtere. A két átellenes oldalon áll a római katolikus székesegyház és a szerb templom Ez utóbbi mellett a tér állítólag legszebb palotája, a szerb püspöki palota, melyet pillanatnyilag renoválnak és az állványzattól nem látszik.
220
A teret szebbnél szebb paloták szegélyezik. Nagy részük fel van újítva, néhányon dolgoznak, de van, amelyikre még nem került sor. A tér közepén füvesített terület, több helyen éttermek, kávézók asztalai várják a vendégeket. Ez egy kimondottan nyugodt, hangulatos része a városnak.
Benéztünk a római katolikus székesegyházba. Csak egy vasrácson keresztül lehetett pillantást vetni a templom belsejére, mely nem mutatott túlzottan sokat. A templom oldalában induló utcácskán kimentünk a körútig. Annál a hatalmas körforgalomnál értünk ki, melyet már kétszer is megkerültünk. Ennek közepén az égtájakat mutató modern szökőkút áll. Leültünk a tér oldalában lévő kis park egyik padjára, hogy pihenjünk pár percet és elfogyasszuk azt a pár szem ringlót, melyet makói háziasszonyunktól kaptunk. Már csak egy dolgot akartunk megnézni, a közelben lévő Terézia erődöt. Ez egy nyíl alakzatot formáló ötszögletű téglaépítmény. Tulajdonképpen egy
221
várfal, egyedül a belváros felé néző, a nyíl talpát képező oldalán állnak egy, illetve kétszintes épületek. Az erődben ma vendéglátó egységek, kiállító termek, üzletek, a közepén szabadtéri színpad kaptak helyet. Ez is egy szépen felújított és karbantartott épület. Innen elsétáltunk motorunkhoz, majd visszatértünk a kempingbe. Ekkor negyed négy volt. A jó három óra bőségesen elegendő volt a melegben. A belvárosban járva egy könyvesboltban vettünk egy 300 ezres Románia autóatlaszt. A mi Erdély térképünk csak 500 ezres, és az atlaszt könnyebb kezelni, így menet közben az autóban használhatóbb. Az Erdély térképre továbbra is szükség lesz, mert csak itt vannak meg két nyelven a településnevek, ezen jobban megtalálhatóak a természeti látnivalók, és a tervezéshez jobb. A városban egy érdekes dologra figyeltünk fel: nem láttunk motorokat, sem parkolni, sem közlekedni. Ennek nem örülünk, mert azt jelenti, hogy nincs benne a közlekedési kultúrában a motorosok elfogadása és az, hogy vigyázni kell rájuk. Motorozás során ezzel számolnunk kell. Temesvár vegyes benyomásokat tett ránk. Belvárosa nagyon szép, tényleg egyes részei nagyvárosiasak. Nagyon sok felújítanivaló van még hátra. Külső részei viszont hangulattalanok és sok helyen lepusztultak. Jó 15 éve itt tett rövid látogatásomból csak arra emlékeztem, hogy egy végtelenségig lepusztult hely. Ma sokkal-sokkal jobb képet mutatott. Őszintén megvallva részleteket sem ismertem fel az akkor látottakból. Feltétlenül megérte felvenni a programba. Bár nem igazán erdélyi város, inkább az Alföldhöz tartozik, bevezetésnek jó volt. A kempingbe visszaérve első dolgunk volt bepótolni a kiizzadt folyadékot. Ennek során tűt kellett cserélni a szódás szifonban. Utána felszereltük a motort. Ez is adott barkácsolnivalót. A karosszéria pár eleme megint lelazult, újabb kábelrögzítő szalagok kerültek beépítésre és a felrögzítésen is változtattam egy kicsit. Zsóka közben elkészítette a már lassan egy éve hurcolt konzervtonhalból a tejszínes mártást a spagettihez. Még vacsora előtt lezuhanyoztunk és csak mindezek után kezdtem neki a naplónak. Jó későn lettem kész vele, Zsóka meg sem várta.
222
Az este során sorozatos áramkimaradások borzolták a kedélyeket. Mivel mind a hat lakóautó ugyanazon a biztosítékon volt, nem tudni kinek, milyen készüléke okozott túlterhelést. Szerencsére nekem a kemping recepcióján ülő idősebb úr, aki szépen beszélt magyarul, mutatott egy másik dug aljat, mely a 25 méteres kábellel még elérhető volt, és független a többiektől. Lefekvés előtt át is kötöttem ide. Holnap megint korán tervezünk kelni. kb. 170 kilométer vár ránk és utána egy motoros kirándulás Vajdahunyad-ra. Piski, 2013. július 26, péntek, 72. nap Egy újabb meleg éjszaka után itteni idő szerint fél hétkor keltünk, ami az átállás után egy nappal elég durva dolog volt. De ennek köszönhetően fél kilenckor el tudtunk indulni. Az első jó negyven kilométer Lugos-ig a Belgrád óta már unalomig megszokott sík vidéken vezetett. Az út ezen a részen kimondottan jó volt, két oldalán talán méter széles leállósávszerű valamivel. Csak a tucatnyi elég nagy lakott település lassította a haladást. Lugos után letértünk egy alsóbb rendű, de E jelzésű útra. Ez nemcsak keskenyebb volt, de sokkal rosszabb minőségű is és kanyargósabb. Az út lassan bevezetett a dombok közé, először 200-250 méterre kapaszkodtunk fel, majd miután visszatértünk száz méter közelébe, ismét 300-350 méterre vitt fel. Elérve Dévát ismét sík vidéken jártunk, de ez egy tágas medencét jelentett. A város melletti dombon látszott a nevezetes vár romja, melyet éppen renoválnak. Megálltunk egy pillanatra egy fénykép erejéig. Már korábban eldöntöttük, hogy nem látogatjuk meg. A látottak megerősítettek döntésünk helyességében. Utunk egy Lidl mellett vezetett, ide betértünk. Nem kellett semmit sem vegyünk kenyéren kívül. Azért körülnéztünk. A választék és a minőség a szokásos, de az árak mintha magasabbak lennének. De lehet, hogy nem tudunk még rendesen számolni a leivel. A közeli benzinkúthoz is bementünk, mert gázolajunk kezdett fogyni és nem akartunk kritikus helyzetbe kerülni. Mint később láttuk, más kutaknál néhány banival alacsonyabbak az árak. Innen már csak gyenge húsz kilométer volt az internetes adatbázisból választott kempingünkig, melyről semmit sem tudtunk, a legkevésbé azt, hogy létezik-e. Ezt a főúttól jó két kilométerre Piski határában jelezték. Rózsi egy
223
kisebb értelmetlen kitérővel elhozott, és a mini kempinget megtaláltuk. Dél körül rajtunk kívül senki sem volt. Nagyon kedvesen fogadtak, németül beszélnek. Ez egy egyszerű, de nagy odafigyeléssel kialakított táborozó hely. Árnyék sajnos nincs, valaha legelő lehetett. Villannyal mindössze 7 eurót kérnek. Egy éjszakára mindenképpen megfelel. Azzal, hogy itt álltunk meg nyerünk egy napot és elkerültünk 50 kilométer motorozást a főúton. Letáborozás és némi pihegés után leszedtük a motort, beöltöztünk motoros városnézéshez és indultunk a húsz kilométerre lévő Vajdahunyad várához. A motorozás meglepően kellemes volt. A főúton megtett hat kilométeren sem zavart túlzottan a nagy forgalom. A bekötőút pedig végig négysávos volt. A minőségre sem lehetett különösebb panaszunk. Egyenesen a várhoz mentünk. Letettük a motort és besétáltunk. Utunk egy sor ajándéktárgy árus között vezetett, itt mindenki beszélt magyarul. Jobb híján vettünk egy Románia matricát a kocsira és megtudtuk, hogy mit kell keresnünk, ha Erdély matricát akarunk. A vár a város határában, egy lepukkadt ipartelep mellett a domboldalban található. A várárkot az egyik oldalon valószínűleg mesterségesen alakították ki. Külsőre az épület elég jó állapotban van, bár egyes részei láthatóan felújításra szorulnak. A munkálatok EU támogatással folynak, és már vannak jól érzékelhető eredmények.
224
Nagy örömünkre itt ismét van nyugdíjas kedvezmény, csak a normál felnőtt belépőjegy felét, 10 leit, kicsit több mint két eurót kellett fizetnünk. Becsülettel végigjártuk a vár minden zegét-zugát. A benyomások vegyesek. Számos rész, illetve terem szépen fel van újítva, ezek nem mindig hiteles bútorokkal vannak berendezve, hanem valamilyen tematikus kiállításnak adnak otthont. Más részeken a puszta falak állnak, vannak tornyok, melyek kívülről épek, de belül teljesen üresek, nincsenek födémek. Hasonlóan elég elhanyagolt állapotban vannak a melléképületek.
A kápolnának is csak a falai állnak, a karzatra lehet bemenni. Az oltár helyén egy előttünk ismeretlen úriember sérült szarkofágja áll, viszont az oldalablak 225
színes üvegképét restaurálták. Egy felső teremben is a sarokban álló szépen helyreállított cserépkályha az egyetlen berendezési tárgy.
Az emeleti parlamenti terem valamennyire be van rendezve, de a földszinten lévő lovagterembe már szinte semmi sem jutott. Egy toronyszobában a paraszti élet néhány tárgya kapott helyet. Sok más várhoz hasonlóan, itt is a börtön és a kínzókamrák kiállítási anyaga mondható a leggazdagabbnak.
Sétánk során érintettünk egy külső erkélyt is, ahonnan jó kilátás nyílt a városra és a környező dombokra. Más irányokban sajnos panel lakótelepek
226
és ipari övezetek tárulnak a nézelődő szeme elé. A várlátogatás után visszatértünk a motorhoz. Ekkor tűnt fel, hogy a vár közelében, feltehetően sokkal újabb keletű, hadi építmények maradványai rontják környék képét. Mielőtt visszatértünk volna a kempingbe, pár perc erejéig megálltunk a város központjában. A főút mellett két oldalon a helyi és regionális igazgatás épületei állnak.
A városközpont legmeghatározóbb épülete az ortodox templom. Belsejében a megszokottól
eltérően az ikonok keretezése ezüst és a falakon is ez az anyag jelenik meg. Vajdahunyad vára egy érdekes célpontnak bizonyult, mindenképpen megérte felvenni a programba és rászánni ezt a napot. Kellemes meglepetés volt, hogy míg az utcán alig hallani magyar szót, addig a vár látogatóinak mintegy fele magyarul beszélt, pedig az utcán csak néhány magyar kocsi állt. Felülve a motorra egyenesen jöttünk vissza a lakóautóhoz. Most kicsit nehezebb volt a dolgunk, mert nagyobb volt a forgalom és szemből fújt a szél. 227
Ez hordta a port, mely belement a szemünkbe. Azért gond nélkül negyed ötre visszaértünk. Első dolgunk megint a folyadékpótlás volt, majd a motort szereltük fel. Amíg a lekönyveltem a napot és megszerkesztettem a képeket, Zsóka megsütötte vacsorára a Makóról hozott, és már erősen száradó kenyeret bundás kenyérnek. Közben készítettem pár felvételt a kempingből, bizonyítandó, hogy közeledünk a hegyekhez.
Vacsora után lezuhanyoztunk, és amíg én a naplót írtam, Zsóka elmosogatott, rendet rakott és kicsit felkészült a holnapi, Gyulafehérvárra tervezett kirándulásra. Megint korán indulnánk. Bár csak alig harminc kilométer az autóznivaló, a nap motoros része legalább háromszor akkora lesz, mint ma volt. Bencenc, 2013. július 27, szombat, 73. nap Mivel ma csak rövid autózás várt ránk, hétig ágyban maradtunk. A reggeli elfogyasztása után, kilenc óra előtt valamivel elhagytuk kedves kis kempingünket. A főúton eseménymentesen tettük meg a jó 25 kilométert, ahonnan egy elég rossz állapotú falusi útra kellett letérjünk. Ezen még két kilométert mentünk és valahol a falu vége felé, egy családi ház udvarában van a kemping. Nem volt egyszerű a szűk bejárón és az egymáshoz közel lévő melléképületek között benavigálni ezzel a nagy kocsival. A kemping amolyan „egy éjszakára jó lesz”. A hátsó udvarban egyetlen fa sincs, a fű ugyan elég jó, de ez az utakról már nem mondható el. Legnagyobb erőssége egy elég nagy és elég mély medence a kemping végében, ahol van néhány játék is a gyerekeknek. A vizesblokk az itteni viszonyok szerint jónak mondható. Van egy fedett étkezőrész és konyha, ahol mosogatni is lehet. Villany nélkül jó 12 euró, a villany további két és fél. Két lengyel sátron, egyegy angol és német lakóautón kívül öt holland jelenti a vendégsereget. Miután letettük a kocsit, leszereltük a motort és összekészültünk, hogy meglátogassuk Gyulafehérvár-t.
228
Némi szöszölés után háromnegyed 11-kor vágtunk neki a közel 35 kilométeres útnak. A településen belül csak a rossz utak zavartak. A főúton viszont, a hétvége ellenére, erős forgalom volt és a kamionok sem hiányoztak. Volt olyan, hogy hosszú kilométereken folyamatosan előzött a kocsisor, pedig mi is nyomtuk 60-70-nel. Szemben a helyzet hasonló volt. Nem volt túl nagy élvezet, mondhatjuk néha félelmetes volt. Valamivel félút után letértünk egy összekötő útra. Ez hasonlóan széles volt, de a forgalom érzékelhetően gyengébb. Az utolsó kilométereket megint egy főúton kellett megtegyük, de már többnyire Gyulafehérvár külső kerületeiben. Útikönyvünk szerint a település összes látnivalója a vár területén van, ezért egyenesen oda hajtottunk. Útközben egyedül a helyi és megyei önkormányzatnak helyet adó palota érdemelte ki figyelmünket. Gyulafehérvár Erdély történetének kiemelkedő helyszíne. A Bethlen - Bocskai időkben ez volt a főváros, Hunyadi János, János Zsigmond, I.Rákóczi György tevékenykedett itt, és fejlesztette a várat. Végül Erdély sorsa is itt pecsételődött meg: 1918 decemberében a román nemzetgyűlés itt mondta ki Románia és Erdély egyesítését, azaz Nagy-Románia létrejöttét. Trianonban csak megerősítették ezt. Megyeszékhely, egyetemi város, mind a mai napig az erdélyi katolikus egyház székhelye. Az ortodox egyház is püspökséget tart a városban. A vár maga egy sokágú csillag alakzat, két téglából épült várfallal. A köztük lévő terület valaha vizesárok lehetett, ma parkosítják. Területének egy része ma is védelmi célokat szolgál. Mi a külső várfalat az Alsó Károly-kapun léptük át, majd egy rámpán értük el a Felső Károly-kaput. Ez utóbbi előtti téren áll a Horea-felkelés emlékműve. A kilátóteraszról látni lehet a várost, de nem túl sokat mutat, néhány kisebb templom tornya látszik.
229
Már a két márvánnyal díszített kapu is megnyerte tetszésünket. Amíg a térben gyönyörködtünk, három régi katonaruhába öltözött lovas érkezett és bement a várba, ahol délben valamilyen katonai ceremóniát tartottak.
A kapuerődben megvannak a függőhíd emeléséhez szükséges szerkezetek. Belépve balkézre az egyik épületet középkori szállodának újították fel, de egy részét a védelmi minisztérium használja. Ezt régi ruhába öltözött őr vigyázza. Kicsit illúzióromboló volt, ahogy mobiltelefonján pötyögött valamit.
A szálloda mögötti részen valamilyen belépti díjas park van, gondoljuk a régi hadi eszközöket mutatják be. Minket ez nem érdekelt, amúgy is nagy volt a tömeg a közeledő katonai ceremónia miatt.
230
Mi utunkat a Római katolikus székesegyház felé vettük. Elmentünk a Princiar palota mellet, mely egyike a kevés, még fel nem újított épületnek ezen a részen. Oldalán Bethlen Gábort méltató nagyméretű dombormű, és az egyesülésre emlékeztető hatalmas márványtábla található. A székesegyház háta mögötti téren több szépen rendbe hozott palota áll. Itt látható Vitéz Mihály havasalföldi vajda lovas szobra is.
Betértünk a székesegyházba, megnéztük az itt nyugvó talán kéttucatnyi történelmi személyiség
közül Hunyadi János és László, valamint Izabella királyné és fia, János Zsigmond szarkofágját, Fráter György, Bethlen Gábor és Bocskai István emléktábláját. A templom maga nem mondható se nagynak, se túldíszítettnek. Egy nagyon visszafogott épület. Elhagyva a székesegyházat, megnéztük a mellette álló egészen egyszerű érseki palotát.
231
Mielőtt betértünk volna a szomszédos ortodox székesegyházba, kinéztünk a vár másik kapuján. Ez egy kétszintes kapuépület alatt vezet át. Bent ajándékbolt és a vár történetét bemutató tablókból kiállítás van. A külső oldalon a két várfal közötti terület rendezése most folyik. Itt van az a híd, amelyen kocsik hajthatnak a vár területére. Ez a kapu kívülről nem olyan díszes, mint a túloldali Károly-kapu.
232
Az ortodox templom sokkal feltűnőbb, mint a szomszédos katolikus. Itt a harangtorony külön került. A templom maga egy boltívekből kialakított kerengővel körülvett terület közepén, egy parkban áll. A templom mögötti részen a kerengő kétszintes épületekben folytatódik, gondoljuk ez a parókia és a
233
püspökség hivatalainak ad helyet. Az ortodox templom háta mögött egy ugyanolyan stílusban épült és ugyanúgy színezett kétemeletes épület áll. Elsőre azt hittük, a templomhoz tartozik, de kiderült, hogy a múzeum épülete. Túloldali bejárata nagyon szép. Az előtte lévő utcán végig nézve csupa felújított épület, nagyon rendezett képet mutat.
A múzeummal szemben az Egyesülés Terme, a hajdani tiszti kaszinó áll, ma nemzeti emlékhely. Az épület körül, az akkori nemzetgyűlés tagjainak bronz mellszobrai állnak. Az épület ingyenesen látogatható. Kisebb helységeiben a környező román falvak népviseletét, illetve a paraszti élet eszközeit mutatják be. A nagyteremben csak a nemzetgyűlés eredeti okmányait állították ki.
A nagyterem nem különösebben érdekes, eredeti rendeltetésének felel meg. Ma az egyik oldalt borító hatalmas márványtáblákon az akkori határozatok láthatóak. A boltívek peremét kissé naiv stílusú freskók díszítik, rajtuk, egyik oldalon történelmi személyiségeket, köztük Hunyadi Jánost és Bethlen Gábort, a másik oldalon a nemzetgyűlés kiemelkedő alakjait ábrázolták. 234
Az Egyesülés Terme főbejárata a másik oldalra, egy tágas térre néz. Itt áll az egyetem főépülete is. Harmadik oldalon egy ma vendéglátási célokat szolgáló palota van. A tér közepén egy kis gótikus tornyocska áll. Egész nap városszerte megcsodáltuk azt a talán tucatnyi bronz szobrot, mely életnagyságú figurákon korabeli életképeket mutat be.
235
Mielőtt elhagytuk volna a várat bepillantottunk még a középkori szálloda udvarába. Ma itt nagy esküvő lesz. Láttuk már a díszítést a székesegyházban és délután az esküvői menetet élén egy hatalmas fehér limuzinnal.
Vetettünk még egy búcsúpillantást a várra, még egyszer megcsodáltuk a Károly-kapu belső díszítéseit és elhagytuk a várat.
Gyulafehérvár-t nem lehet kihagyni egy olyan körút programjából, mint amilyet mi igyekszünk teljesíteni. Ez a hely nem a magyarok lakta rész központja, ez a hajdani Erdélyi Fejedelemség központja, és mint ilyen kihagyhatatlan, ha egy átfogó képet akarunk kapni Erdélyről. Túl ezeken a megfontolásokon a hely önmagában megérdemelte, hogy felkeressük.
236
Ahogy átsétáltunk a függőhídon benéztünk még a két fal közötti részbe. Itt kicsit északabbra hídszerkezeten egy kávéház teraszát láthattuk. Felültünk motorunkra és elindultunk. Felmerült még a lehetősége, hogy egy tíz kilométeres kerülővel keressük fel Szászsebes-t, de elvetettük. Útikönyvünk nem jelez annyi érdekességet, hogy azért talán ötven kilométeren főúton motorozzunk. Hasonlóan nagy forgalomban jöttünk vissza, mint odafelé. megkönnyebbülés volt, amikor letérhettünk kátyús bekötő utunkra.
Nagy
Fél három körül értünk vissza. Az első percekben megint a fröccsök játszották a fő szerepet. Utána következett a motor felszerelése. Itt megint módosítottam, mert újabban, még ma is a gyenge 30 kilométeren, elmozdul a szerkezet és egyes kötések lelazulnak. Talán ez a megoldás most jó lesz. Később elmentem a medencéhez csobbanni egyet, kimondottan jól esett. Ezután kerülhetett sor a naplóra. Közben Zsóka elkészítette a vacsorát, megettük és le is zuhanyoztunk. Estére nagyon fülledt lett a levegő esőt ígérő felhők is megjelentek. De sajnos nem esett. Holnap megyünk tovább. Nagyszeben a cél, ott talán kétszer is fogunk aludni. Kisdisznód, 2013. július 28, vasárnap, 74. nap Megint hétkor keltünk és a szokásos feladatok elvégzése után kilenckor hajtottunk ki a kempingből. Visszadöcögtünk a főútra és indultunk kelet felé. Eleinte gyér volt a forgalom, de tíz órára felerősödött és kamionok is voltak. Végig az épülő autópálya mellett jöttünk. A Déva – Szászváros közötti szakaszt már megnyitották és jól állnak a Nagyszeben mellett korábban elkészült kerülőig szükséges munkákkal Talán jövőre már át is adhatják a forgalomnak. Itt látszatra ötletszerűen épülnek szakaszok. Megvan az Arad – Temesvár, Kolozsvár és Nagyszeben mellett pár kilométer, egész régről a Bukarest – Pitesti, és a térképen egy csomó tervezet… Az itt épülő szakasz mellett talán Nagyvárad térségében is épül valami. Eseménytelen utunk egyetlen izgalma az volt, hogy megtaláljuk-e Kereszténysziget határában, az úttól párszáz méterre azt a kis kempinget, melyet egy elég megbízhatatlannak tűnő román internetes oldalon találtam. Ez közelebb lett volna Nagyszebenhez és a lakóautóval kevesebb autózást jelentett volna. Hát nem találtuk meg…
237
Így Rózsi vezérletével eljöttünk ide. Az előzetes információk szerint ez egy minőségibb helynek ígérkezett, mint a kempingek errefelé. Ez sem jött be. Én egy árnyékos, fás területet vártam, ezzel szemben a napon alakítottak ki talán húsz parcellát, de úgy, hogy ehhez képest a legrosszabb emlékeinkben szereplő olasz camper-port-ok tágas helynek hatnak. Szerencsére üres a kemping, de holnapra várnak egy francia csoportot 11 kocsival. Nem tudom, hogyan fognak elférni. Mi nagy-nehezen találtunk egy olyan helyet, ahol éppen elfértünk, a motort is le tudtuk szedni, de a motortartó egyik vége 2 centire van a talajtól. Gyorsan kiraktuk a napfénytetőt, egyrészt, hogy fogja a területet, másrészt hogy árnyékot adjon, mert a tájolásra végképp nem lehetett odafigyelni. Mára nagy városnézést már nem terveztünk, de a közelben lévő erdős területen kialakított skanzen bejárását még bevállaltuk. Ez szerepelt a programunkban. Háromnegyed egyre gyűjtöttünk össze annyi erőt, hogy felüljünk a motorra és visszamotorozzunk jó hat kilométert. Több mint három órát bóklásztunk a területen. Ez elvileg egész Erdély épített kultúrájának gyűjteménye, azonban a talán kétszáz épület 8090 %-a Hunyad, Szeben és Brassó megyéből származik, néhány Máramarosból, de egyetlen házat sem láttunk Kovászna, Bihar, vagy Hargita megyéből. Mindezek ellenére egy nagyon szép, gazdag és jól bemutatott anyag. Leginkább az hiányzott, hogy nem jelölték, mikor épült az eredeti épület.
Mi a kettes bejáraton léptünk be, ez egy székely kapura emlékeztet. Ennek közelében áll a terület étterme. Ez, bár nagyon úgy néz ki, de nem műemlék épületbe került, csak igyekeztek, - meg kell mondani, sikerrel, - a terület hangulatához illeszkedő stílusban kialakítani.
238
Jól kihasználva a terület adottságait, az egyes épületeket igyekeztek eredeti környezetüknek megfelelően elhelyezni: a hegyi területek épületeit elszórtan, a falvak épületeit utcaszerűen, a vízi élethez tartozó épületeket egy kis tó partján. Sok épület erdős környezetben kapott helyet. Ahol lehetett az egyes portákat teljességükben, - gazdasági épületekkel, - mutatják be.
239
Az épületek nagy részébe be lehet menni, vagy az ajtóból be lehet nézni. Ezek korabeli bútorokkal, használati tárgyakkal be vannak rendezve. A bemutató tematikus. Külön csoportban vannak a szélmalmok, egy másikban a vízimalmok, ez utóbbiból nagyon sok van. Kiemelt szerepet kaptak a kézműves szakmákhoz, például textilkészítéshez kapcsolódó épületek. Ezekben a gépek bent állnak, de működésképtelenek.
240
Érdekes színfoltja volt sétánknak, amikor az egyik részen egy vásárt láttunk berendezve. Éppen azon tanakodtunk, hogyan tudják a standokat nap, mint nap friss árúval feltölteni, és eső esetén mi történik a szőrmékkel, és hasonlók, amikor kiderült, hogy filmforgatásra készültek, és a skanzent helyszínnek használták.
Az egész skanzen talán legértékesebb, de minden esetre nekünk legérdekesebb darabja egy XVIII. századból származó ortodox fatemplom. Ezt ma is használhatják. Az ikonosztázt freskók képviselik, azokat az ajtókat, melyen a szertartás során a pópa szokott ki-be rohangálni, itt festett függönyök helyettesítik. A biztonság kedvéért az elmaradhatatlan gyertyagyújtó hely ez esetben a templomon kívül, egy vas építménybe került.
241
Nagyon érdekesnek és tanulságosnak találtuk ezt a kirándulást. Nem tudjuk megítélni mennyire erős az anyag. Ehhez látni kellene, mondjuk a szentendrei, vagy a zalaegerszegi hasonló kiállítást, de ezekben évtizedek óta nem jártunk. Minden esetre megszokott programunkban adott egy változatosságot. Talán több időt is el lehetett volna tölteni itt, de a meleg és feszített programunk többet nem engedett meg.
Négy óra után értünk vissza a lakóautóhoz. Az ilyenkor elmaradhatatlan folyadék utánpótlás és átöltözés után kicsit pihegtünk, majd Zsóka hozzálátott az esti sütés előkészítéséhez. Én lekönyveltem a napot és áttöltöttem, illetve megszerkesztettem a képeket. Felmentem az internetre, - ami itt ingyenes és a kocsinál is működik, - és megnéztem a maileket. Sajnos Csíkszeredából még nem kaptunk választ, lehet, hogy majd a helyszínen kell improvizáljunk. Az időjárás előrejelzés még két meleg napot ígér, utána jön egy 5-6 fokos lehűlés. Eső valószínűsége az átmeneti időszakban kicsit megnő. A jól sikerült vacsora után mosogatás, rendrakás és zuhanyozás következett. Utána a kellemesen lehűlő estében a kocsi előtt írtam mag a naplót. Itt már 500 méteren vagyunk, és ezt lehet érezni.
242
Holnap, bár nem megyünk tovább, korán tervezünk kelni, hogy a várost ne a déli hőségben kelljen megnéznünk. Kisdisznód, 2013. július 29, hétfő, 75. nap Ismét meleg éjszakánk volt. Reggel hétkor keltünk, de csak fél tíz körül tudtunk indulni, mert a bundás kenyér készítés miatt elhúzódtak a reggeli tennivalók. Már ekkor nagyon meleg volt, de azért erőt vettünk magunkon és motorra szálltunk. A már megszokott úton közelítettük meg a belvárost. Az erdős szakaszon 5060-as tempónál már-már fáztunk a motoron. Beérve a belvárosba, a régi városfal egyik bástyája mellett tettük le a motort. Ebben a bástyában ma a Filharmonikusok hangversenyterme van.
Átmenve a várfalon lévő bejáraton, azonnal a nevezetes tornyokat összekötő belső fal mellett jutottunk ki. Ezek a tornyok ma kézműves mesterek műhelyeinek adnak helyet.
Végigsétálva a városfal mellett a Nagydisznód-i kapuig, az Astra park végénél befordultunk Nagyszeben főutcájára, a Nicolae Balcescu utcára. Ez egy sétálóutca, két oldalán szépen felújított házakkal, elegáns üzletekkel,
243
éttermekkel, kávézókkal. Nem lehet rá panasz, bárhol Európában megállná a helyét.
Csak az ember ne nézzen be a főutcára nyíló kapualjakba. Azok az „Uram, Isten!” minősített esetei. Kevés kivétellel szörnyen le vannak pukkadva, rendetlen nyomortanyák. Emlékszem, amikor 1969 tavaszán életemben először jártam nyugaton, Milanóban, a kapualjak tisztasága és rendezettsége fogott meg. Itt ennek pontosan az ellenkezője van. Nagyszeben 2007-ben Európa kulturális fővárosa volt. Ebből az alkalomból sok mindent felújítottak, a város központja kimondottan jól néz ki, de valószínűleg a homlokzatok mögött nem történt semmi. Ahogy a szigorúan vett belvároson túl sem sok. Nagyszeben nevezetességei három egymáshoz közeli központi terére koncentrálódnak. Ezek a Nagy tér, a Kis tér és a Huet tér. A Nagy tér, mint a neve is mutatja, a legnagyobb, és ez lehetett a kulturális főváros eseményeinek színhelye. A katolikus templomon és a Város tornyon kívül áll itt pár nagyon szép palota, mint a Brukenthal palota és számos kisebb. Az egész nem olyan nagyvárosias, mint Temesvár Viktoreie tere, inkább egy kisváros hangulatát idézi.
244
Betértünk a templomba. Egy elég sötét, de nagyon gazdagon díszített templom. Örömmel fedeztük fel az általunk annyira kedvelt színes üvegablakokat. A Nagy téren lévő információs irodában beszereztünk egy elég jó térképet. Ennek egy részletét másolatban már megkaptuk a kempingben. A velem angolul beszélő nagyon kedves kislány azonban nem tudott semmi újat mondani, sem kemping ügyekben, sem a látnivalókat illetően. Azt azért elmondta, hogy hétfő lévén a múzeumok mind zárva vannak, csak a Várostorony látogatható.
245
Kicsit bóklásztunk a környező utcákban, lencsevégre kaptunk pár, számunkra érdekes részletet.
Átsétáltunk a Kis térre, ahol már láttuk, hogy pár épületnél elmaradt még a homlokzat felújítása is.
Itt van a Város torony bejárata. Egy nagyon szűk és meredek csigalépcsőn kell felmenni az első szintre, ahol a jegypénztár mellett térhatású fényképek nagyon érdekes kiállítása van. Különösen a városról készült légi felvételek nagyon hatásosak. További csigalépcsők, majd meredek falépcsők megmászásával lehet eljutni a felső szintre. A közbenső szintek teljesen üresek, a puszta téglafal látszik csak. A tetőtérben, túl azon, hogy nagyon meleg van, üvegablakokon keresztül lehet kinézni a városra. Két irányban semmit sem mutat, a Nagy és Kis tér felé viszont szépen látszik a város, ahogy az evangélikus püspöki templom is a Huet téren. Jól megfigyelhető a Kis térről induló út felett a nevezetes vashíd. A hagyomány szerint ez az igazmondás hídja.
246
Lejőve a toronyból átsétáltunk a vashídon a Huet tér felé, hogy megnézzük az evangélikus püspöki templomot. Ebben éppen komoly felújítási munkák folynak, így nem látogatható. Megcsodáltuk viszont a parókia egyszerű épületét és pár másikat a környéken. Sajnos meg kellett állapítsuk, hogy a felújító kezek és eurók még maradéktalanul nem érkeztek meg erre a térre.
247
Az evangélikus templommal szemben egy Brukenthal kollégium áll, mellette egy régi épületben bécsi kávéház működik.
Innen találomra a Mitropoliei utcán indultunk el. Itt is a házak többsége még elég lepusztultan várja a sorsát. Pár közülük azért megérdemli a figyelmet, mint egy kollégiumi épület és a posta palotája.
Továbbsétálva az utcán elértük az ortodox egyház helyi központját. A hatalmas székesegyházon túl itt van a teológiai akadémia és a püspöki palota is. A templomba természetesen betértünk. Ez volt az eddigi utunkon látott legnagyobb ortodox templom.
248
Díszítése nagyon gazdag. Az arany dominál, de láttunk ezüst lemezzel készült ikonokat is. Pár ikon a bejárat egyik oldalánál lévő különteremben kapott helyet. Ehhez a templomhoz is, mint minden ortodox templomhoz tartozik egy gyertyagyújtó hely, mely itt a templom udvarában lévő külön épületben kapott helyet. Itt van a szintén elmaradhatatlan gyertya árusító hely és egy üzlet a kegytárgyaknak. Ezeken a gyertyagyújtó helyeken mindenhol speciális, sárgásbarnás vékony gyertyákat égetnek, amit csak a templomok előterében lehet kapni.
249
Az utcán továbbsétálva jutottunk el az Astra parkhoz. Ennek északnyugati végén egy kisebb evangélikus templom áll, mely a renoválás idejére valószínűleg átvette a püspöki templom szerepét. Az Astra park egy gazdagon parkosított terület, hatalmas fákkal, szökőkutakkal. Két oldalán áll pár szép palota.
Elhagyva a parkot ismét ráfordultunk a sétálóutcára. Azon megtéve egy jókora saroknyit, befordultunk egy mellékutcába, hogy a motor felé menjünk. Itt sok szebb napot látott épület között vezetett utunk. Egyes helyeken olyan kép tárult elénk, amely lehetne a Budai várban, Sopronban, vagy Kőszegen is. Egy-két szintes régi és kevésbé régi épületek különböző állapotban sorjáznak az utca két oldalán.
250
Kiértünk a tornyok közötti városfalhoz. Ismét elmentünk mellette, majd a két várfal közötti parkosított területen leültünk egy valamennyire árnyas padra. Megettük a pucolt almát és megittuk vizünket, illetve teánkat, annak biztos tudatában, hogy a motorban még vár egy termosznyi hideg limonádé. A párperces pihenő alatt úgy döntöttünk, visszatérünk a kempingbe. Bár még csak fél egy körül járt az idő, gyakorlatilag mindent megnéztünk, amit útikönyvünk meglátogatásra érdemesnek ítél. Eddigre nagyon meleg lett, és úgy éreztük, ezt a lakóautónál kicsit jobban tudjuk átvészelni. Visszatértünk a motorhoz. Megittuk limonádénk nagy részét és beöltöztünk hosszú ujjú gönceinkbe. Ez elég mazochista cselekedet volt, de szerencsére a menetszél miatt a motoron kellemesnek bizonyult. Egy órára értünk vissza a lakóautóhoz. Első dolgunk volt mindent kinyitni, levetkőzni, meginni pár fröccsöt. Utána karbantartást tartottunk. Megvarrtam az egyik széket, Zsóka kitakarított és hasonlók. Utána felszereltük a motort. De többnyire csak lézengtünk. Lezuhanyoztam, pusztán a hűtés kedvéért, majd kimentem fizetni. Elkönyveltem a napot, letöltöttem Rózsi útvonalnaplóit és megszerkesztettem a képeket. Közben megtelt a kemping. Nemcsak az a 11 kocsiból álló francia csoport érkezett meg, melyet jeleztek, de további fél tucat másik is. Most tényleg olyan a kemping, mint egy olasz camper-port. Szerencsére előttünk még van egy szabad hely, de olyan kicsi, hogy senki sem vállalja be. Elmentem internetezni, a sok kocsi miatt kevés a térerő a mi helyünkön. Megnéztem a bankot, a maileket és az időjárás előrejelzést. Holnaptól jön egy lehűlés végre. Holnap tovább megyünk. fellátogatunk a havasokba. Kitapasztaljuk, van-e lehetőség kirándulni egy keveset.
251
