1. nap (Szeptember 6.)

Leonardo da Vinci Mobilitás Program 2009. szeptember 6-26.

Hodován István

1. nap (Szeptember 6.) Szeptember 6.-án reggel 7 órakor gyülekeztek a Leonardo da Vinci pályázat nyertes résztvevői – köztük én is – Pakson a Penny Market parkolóban indulásra készen. A program résztvevői egy utánfutós kisbusszal utaztak Paksról illetve 3 személy Dunaföldvárról. Ott volt így az első megálló, pár percre a hosszú út előtt. Innen monoton utazás vette kezdetét az M6os autópályán. Ez a szakasz látnivalóban szegény volt, mert az autópálya általában ilyen. Az utunk innen Budára, majd át pestre vezetett. A Lágymányosi hídon mentünk át – itt elénk tárult Pest és Buda gyönyörű képe, Budán a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és a Gellért hegy tetején a Szabadság szoborral, míg Pesten a régi épületek, a Boráros tér és a régi kinézetű, felújított rakparti villamos - majd ahogy lejöttünk, a Nagykörúton haladtunk, az 1-es villamos vonalán. Itt elhaladtunk a Fradi stadion mellett, láttuk a buszból a láthatatlan kiállítást, elhaladtunk a stadionok mellett, mögötte látszott a Puskás Ferenc stadion. Utána a körútról letérve főúton haladtunk tovább. Erre is rengeteg látnivaló volt. Erre több szerpentin úton haladtunk át, amit még a busz is nehézkesen bírt néha. Szlovákiába is átértünk lassan, de a helyzet itt is hasonló volt. Szerpentin utak sokasága, monoton folyamatos út. Szlovákiában meg sem álltunk, végigmentünk, végignéztük. Itt többször el is tévedtünk a GPS-nek köszönhetően, mert nem ismerte az utat, mint például mikor autópályán mentünk akkor az javasolta, h vegyünk egy éles balkanyart, de hát az a jobbra ívelő szakaszon nem tanácsos, maximum csak tankkal. Szlovákiát így gyors el is hagytuk, mivel pihenőt nem tartottunk, viszont az út itt is szép volt, átkeltünk a hegyeken, igaz nem mindig figyeltük min, mikor és hogyan kelünk át, mert útközbe néha filmet néztünk. Szlovákia végén valamiért nem sikerült már filmet nézni, nem indult el, így azt vártuk, mikor érünk már oda. Lengyelországba is átértünk, Krakkót megtaláltuk, párszor eltévedtünk. De később meg lett a kollégium. Amint lehetőségünk volt felmentünk a kollégiumba, elfoglaltuk a szobákat. Itt már fakultatív volt a program, sikeresen kihasználtuk ezt az időt agyunk élesítésére. Később még volt csoportos megbeszélés a másnapról. Este volt kimenőnk, Ferivel ketten elmentünk felfedezni a várost, használtuk a nyelvtudásunkat, gyakoroltunk ezzel a nyelvvizsgára. Segítséggel megtaláltuk az óvárost, ami nagyon gyönyörű volt és éjszaka is rengeteg ember volt. Ezt a helyszínt még Budapesten se tudom semmihez hasonlítani, mert ekkora embertumultust soha nem láttam egy átlagos este. A téren feltételezem turisták voltak főként, de annak ellenére is nagyon sok ember tartózkodott ott. Készítettünk pár képet amin igazán semmi se látszik, de azért legalább van. A téren egyébkén nem sokat tartózkodtunk, mert indult az utolsó villamos vissza és már nem nagyon akartunk gyalogolni, mert hát messze van és nem is értünk volna vissza estére 1


Hodován István

ameddig kellett volna. Ezért utaztunk vissza több állomást a villamossal. Az utolsó szakaszon kaptunk ellenőrt is sajnos. Először mondtuk, hogy magyarok vagyunk, nem tudtuk, hogy kell rá jegy, de nem akarta elfogadni. Mivel nem volt bérletünk ekkor még, se jegyünk, persze azért mert „nem tudtuk, hogy kell jegy,” ezért az ellenőr megbüntetett, amit egész sikeresen alkudtunk le (100 zlotyi helyett 40 zlotyi). Kicsit nehézkes volt, próbálkoztunk 10 zlotyival is, de legalább a 40 sikerült. Így visszaértünk a szállásra, ahol elmeséltük a többieknek, mire ők kinevettek minket. Elég késő volt, elég sokat gyalogoltunk, utaztunk, ezért fáradt voltam, így ennek a napnak ennyi, lefeküdtem aludni.

2


Hodován István

2. nap (Szeptember 7.) Nem kellett Hétfőn még korán kelni, mert 9-kor volt a reggeli. Akkorra nagyjából össze is gyűlt lent a társaság és persze jó kollégista módjára amit tudott mindent megevett. Nem sok dolgot kellett visszavinni. Erre a napra a program az iskola területén történt. A reggeli után mentünk előadni a prezentációinkat. Ők is készültek egy PowerPointtal, ami hát nagyon jól sikerült, biztos sok munka volt. Mi nem akartunk annyira felvágni a munkánkkal, ezért szerényebb előadásokat készítettünk Paksról, az Paksi Atomerőműről és az ESZI-ről. Tapsot kaptunk, elhittünk, hogy a taps őszinte, és hogy jók voltunk. Délelőtt 10 előtt kellett gyülekeznünk legközelebb. 10-kor indultunk megtekinteni a lengyeleknek az iskoláját, de nem úgy kíváncsiságból, hanem mert az volt a program. Szerény véleményem szerint az iskola nem annyira diákcsalogató, - már amennyire egy iskola az lehet – mint az ESZI. Ahogy bejön a diák, azt olvashatja kiragasztva, hogy az iskolában ne drogozzon, amit így magyar iskolában még nem láttam. Volt egy kísérőnk, aki már többször is volt velünk, meg valószínű lesz is még egy párszor. Vele jártuk végig az iskolájukat. Mindenhol elmondta, hogy hát igen az ESZI-ben nagyobb van, például ilyen a sportcsarnok, a könyvtár, a büfé, meg még elég sok terem. Több tanórára is bementünk, körbenéztünk, hogy mit csinálnak. Több órán az ESZI-hez hasonlóan a lányok kissebséget alkottak. Voltak köztük csínos, szép lányok, akiknek tudomásukra hoztuk, hogy tetszenek nekünk. Onnan továbbhaladva bementünk egy szakmai terembe, amit nem tudom milyen terem lehetett, mert talán azt mondták, hogy elektronika, de ott csak egy nagy vasúti makett volt. Végigmentünk visszafele a folyosón, pár terembe be akartunk nézni, de nem tudtunk bejutni, mert zárva volt, és kulcsunk se volt. Így jártunk az iskolai stúdióval is, ami a változatosság kedvéért kisebb volt mint nálunk Pakson. A folyosón a stúdió mellett ott voltak kirakva dísznek az iskola kupái illetve egyéb nyereményei. A sulit ennyivel talán körbe is néztük. Volt szabadidőnk aznap dél körül, igaz nem sok hasznosat csinálunk alatta. Elindultunk várost nézni, de nem messzire, mert csak délután kaptuk meg a bérleteket, és nem akartunk újra ellenőrrel találkozni. Délután a program folytatása egy magyarlengyel röplabdamérkőzés volt. Mire odaértünk ők már gyakoroltak. Nem tűntek nagy csapatnak eleinte, mikor nyújtottak, meg készültek. Nálunk már rég ment a gyakorlás, mikor ők elkezdték. Ők könnyen voltak, amint akkor már láttuk, meg mint később kiderült, hogy ők Krakkóban iskolai csapatok terén a legjobbak. Ők kiállítják az iskola legjobbjait, míg minket nem úgy választottak, hogy ki tud jól röplabdázni. Ez látszott is a gyakorlásukon, 3


Hodován István

mert a mi csapatunk nem tudta, hogy hogyan védekezzenek a száguldó labdák elől. Később hoztak bírót is és így elkezdődött a meccs. 3 menet volt, amiből az elsőt kikaptuk, a másik 2 pedig már vegyes csapatokban játszódott le. Végeredményben olyat értünk el, amit nem vártunk, vagyis nem volt rossz a teljesítmény. Délutánunk a meccs után szabad volt, annyi kivétellel, hogy tartottunk egy csoportgyűlést este. Aznap fáradt voltam és este már lefeküdtem (a többiek a városba úgyis csak eltévedni mentek, csoda, hogy visszataláltak).

4


Hodován István

3. nap (Szeptember 8.) Már korán reggel, azaz 7 órakor fent voltam, mivel kell írni napi beszámolót, de egyelőre nem is foglalkoztam vele és így a végén elfelejtettem volna, mit is akartam írni, vagy, hogy egyáltalán mi történt. Igaz nem is sokat haladtam vele, mivel csak a vasárnapi lett meg. Mire kész lettem az első beszámolóval, már mentünk is reggelizni, ami nem csak szerintem volt nagyon jó, hanem a többiek szerint is. Nem az ESZI konyhát akarom leszólni, de megnézhetnék, hogy egy reggeli lehet finom is és nem feltétlen kell meginni hozzá fél liter vizet, mert annyira száraz, hogy másképp nem lehet megenni. Mellesleg ehhez „nem kell” jó étvágyat kívánni, mert ha az ember nem éhez, akkor is megkívánja, míg Pakson a reggelinél gyakran szükség van arra a jó étvágyra. A reggeli után azonnal indultunk a Tudományok Kertjébe. Akik kísértek jól kiszúrtak velünk, mert gyalog mentünk, miközben villamossal közel nem lett volna annyi idő, sőt nem kellett volna annyit gyalogolni se. Közel egy óra alatt oda is értünk. Ott pár perc ügyintézés után elindultunk felfedezni a parkot. Először láttunk egy örvényt keltő szerkezetet. A társaságból talán mindenki látott már ilyet, így nem volt nagy érdeklődés ez iránt. Hasonlóképp vonta magára a figyelmet pl. a hidraulikus mérleg vagy a Cartesian búvár. Később 2 egybekötött hinta már érdekesebb volt, amit többen ki is próbáltuk. Nem emlékszem minek az elvén működött, illetve, hogy ez azon kívül, hogy elvoltunk vele, mire is volt jó. Innen átmentünk a következőhöz, ahol 2 kis sínre szerelt autó volt egymással szemben egymáshoz kötve. A kötél segítségével tudtuk a 2 járművet összehúzni, ütköztetni. Többen kipróbáltuk, párunkat be is toltak, ezzel is segítve a karambol erejét. Ez már érdekesebb volt az elsőknél. A kísérő Hölgy utána bemutatta a Newton gömböket, amit véleményem szerint már mindenki látott, de ennek ellenére mindenkinek tetszett. Továbbhaladva ismét nagy sikert arató eszközöket próbáltunk ki, pl. a trambulin, és forgatós játékok (az egyik egy kis ülés volt, amit be lehetett pörgetni, és el lehetett rajta szédülni, a másik meg egy kör alakú forgó deszka, amin ismét nehéz volt fent maradni). Igaz ezek a játékok Pesten egy nagyobb játszótéren megtalálhatók, de ennek ellenére is jól szórakoztunk. Ahogy ennek a programnak vége lett volt egy kis szabadidőnk bevásárolni. Ez nem vett sok időt igénybe, megkerestük mi kell, abból meg melyik a legolcsóbb és meg is voltunk. Visszafele szerencsére már villamossal utaztunk. Ez így gyorsabb volt és egyszerűbb. Visszaérkezés után elfogyasztottuk az ebédet, ami félsiker volt. A leves majdnem, h senkinek sem ízlett, ami egyébként paradicsomleves volt. Sárga volt a színe, ízesítése alig, szétfőtt rizs volt benne és volt benne még sárgarépa is. A második fogás az sül csirkecomb volt krumplipürével, ami már láthatóan jobban ízlett a csapatnak. Ezt követően nem volt igazán szabadidőnk, mentünk majdnem azonnal túrázni. Ebből amit tudtunk, megtettünk tömegközlekedéssel. A kilátó várhoz, illetve annak a dombjára kellett felmásznunk. A váron belül a meredek falú dombra körkörös emelkedő 5


Hodován István

vezetett. A sor elején én mentem, mögöttem libasorban a többiek, mert tériszonyosak voltak, és nem mertek előzni, igaz én se mertem volna. Amikor felértünk, ott láttuk Krakkót teljes egészében. Erre a kilátásra már nem lehetett rámondani, hogy hú de csudaszép kilátás a városra, mivel a város iparváros volt, na és persze rengeteg betonelemes, piszkos régi panelépület gazdagította. Amikor befejeztük a nézelődést, akkor lementünk a vár mellé és megvártuk a buszt, majd tömegközlekedéssel mentünk vissza a szállásra. Vacsora után tartottunk még egy kis gyűlést, ami után mi még kimentünk közeli szórakozóhelyeket megtanulmányozni. Majd mikor visszaértünk akkor még befejeztem a napi szöveget. Vagyis mára ennyi.

6


Hodován István

4. nap (Szeptember 9.) Reggel 7-kor volt a reggeli, előtte nem sokkal keltem, mert nagyon visszatartott az ágy. A többi napi beszámolót fél 4-ig írtam, így olyan voltam mint akit kimostak. Reggelire lementem megittam egy bögre kávét, hogy napközbe el ne aludjak. A reggeli nem annyira csúszott, nem volt étvágyam, pihentem volna inkább helyette. Reggelinek gyorsan vége volt, mert siettünk az iskolába órára. A kísérő eljött értünk reggeli után és mentünk az iskolába, ami itt van egy telken a kollégium mellett kb. 50 méterre. Bekísértek minket egy szakmai terembe, ahol délig voltunk. Mikor magyarázott a tanár mindenki próbált figyelni, hogy mit beszél, hogy valami legalább ragadjon ránk. Ez többé-kevésbé sikerült is. 2 feladatot csináltunk aznap, mindkettőt 2-2 óra hosszat. Mikor kiadták a feladatot, akkor azt se tudtuk, hogy ez micsoda vajon és mit lehet vele csinálni, mint pl. dobálózni, vagy jó programozni, mint később kiderült. Először a 8051-es mikroprocesszort használtuk, amivel adott parancsokat lehetett kiadni. Saját ötleteket nem lehetett megadni, csak előre beletáplált lehetőséget. Egy ilyen készülékkel elvégezhető pl. egy nagyobb kereszteződés jelzőlámpáinak a vezérlése. Mi egyelőre csak ismerkedtünk vele, kisebb feladatokat tápláltunk bele, mint például sima led szakaszos villogtatása és közbe sípoltatás. Többen is elvégeztük ezeket a feladatokat egymás után. Egy adott feladatot akár többféle parancssor kiadásával meg lehetett oldani. Így ugyanazt akár másképp csinálhattuk. A délelőtt folyamán az iskolában még egy feladatsort vettünk. Ott digitális elektronikával foglalkoztunk, azon belül PIC programozással, vagyis programozható IC-t programoztunk. Először egyszerűbb feladatokat végeztünk el rajta: választottunk 2 bemenetet és 2 kimenetet, vagyis 4 lábát használtuk az IC-nek. A 2 bemenetre logikai egynek vagy logikai nullának megfelelő feszültséget raktunk. A 2 kimenet egyike az egyik bemenetet adta ki, vagyis ha a bemenet egyes volt akkor a kimenet is. A másik kimenet pont az ellentétjét képezte, azaz negálta, ha nullát adtunk a bemenetre, akkor egyes jött ki, ha viszont egyest raktunk a bemenetre akkor logikai nulla jött ki. Az oktató mondta, h csináljunk egy tetszőleges feladatot, ahol mi találjuk ki az egyes bemenetek és kimenetek szerepét. Ekkor variálgattubk, használtuk a OR, AND, NOR és NAND parancsokat. Ezek után bonyolítottunk, ismét 3 bemenetet használtunk és azt akartak elérni – megjegyzem sikerült is – hogy 8 kimenetünk különkülön tudjon világítani. A 3 bemenettel ezt el is lehet érni, mivel pont 8 lehetőség állítható elő. Felírtuk az igazságtáblát, hogy mikor melyik, és milyenparancsra világítson, majd ennek mintájára megírtuk a számítógépen a programot, majd rátöltöttük ezt az IC-re és elindítottuk. Először volt egy elírás, ami miatt volt egy kis hibánk, de azt utána azonnal ki is javítottuk, és a munkánk tökéletes lett. Mikorra ezzel végeztünk már dél volt és ezt már nem lehetett aznap folytatni és visszatértünk a kollégiumba. Nem sokkal később elmentünk Wawel-t megnézni. Wawel egy összefoglaló név, magában foglalja az óvárost, a mellette lévő várat és a Krakkói Székesegyházat. Villamossal utaztunk a helyszínre ahol egy magyarul beszélő idegenvezető várt minket a vár mellett. Felkísért minket a várba, ahonnan sokat fényképeztünk, rengeteget nézelődtünk. Megnéztük belülről a Királyi 7


Hodován István

Palotát és a Székesegyházat, ami nagyon gyönyörű volt és sajnos nem lehetett fényképezni. Később tartottunk egy kis szünetet, ami alatt fakultatívan körbe lehetett nézni a vár udvarában. Onnan az idegenvezető kíséretével megtekintettük az óvárost, annak a központjában a főteret ami Európa 3. legnagyobb tere. A város nagyon szép állapotú, megmaradtak a régi épületek, annyi változtatással, hogy a házak földszintjén éttermek illetve boltok voltak. A városban és a téren egyaránt rengeteg turista, nézelődő volt. Sokan keresték a téren a pénzüket, többen pékárút árultak, voltak akik zenéltek vagy táncoltak és láttunk sok pantomim művészt láttunk. Mi nem dobtunk nekik pénzt, mi lefényképeztük őket, mikor álltak. A kísérővel a térről a város végére mentünk ki, ahol volt egy kis vár, a vár mellett meg indián zenészek. Ott megtekintettük a várat, majd visszamentünk az óvárosba még egy pár dolgot megcsodálni. Az idegenvezetővel visszatértünk a térre, a tér szélén álló templomhoz, ahol trombitaszót hallhattunk. Ezután az idegenvezető befejezte mondanivalóját és mi kis bámészkodás után visszatértünk a kollégiumba. Kollégiumban vacsoráztunk, megtartottuk a szokásos napi beszámolót, majd felmentünk a szobákba és beszélgettünk egy kicsit. Mivel alig több mint 3 órát aludtam, nagyon fáradt voltam és én akkorra elmentem aludni. Ennyi…

8


Hodován István

4. napi jegyzőkönyv 1. Feladat: 8051-es mikroprocesszor programozása. Programozási feladat: P1.7-es led szakaszos megvilágítása ciklikusan, mellette vele együtt működő csipogás. 8051-es mikroprocesszor blokkvázlata:

2. Feladat: PIC programozás Programozási feladat: PIC felprogramozása adott feladatok elvégzésére. Elkészített programok igazságtáblája: 2 változós eset: Bemenetek Kimenetek Kivezetések 2 3 12 13 14 16 0 0 1 1 0 0 0 1 1 0 0 1 Logikai szintek 1 0 0 1 0 1 1 1 0 0 1 1 3 változós eset: Bemenetek Kivezetések 2 3 0 0 0 0 0 1 0 1 Logikai szint 1 0 1 0 1 1 1 1

4 0 1 0 1 0 1 0 1

11 1 0 0 0 0 0 0 0

12 0 1 0 0 0 0 0 0

9

13 0 0 1 0 0 0 0 0

Kimenetek 14 15 0 0 0 0 0 0 1 0 0 1 0 0 0 0 0 0

16 0 0 0 0 0 1 0 0

17 0 0 0 0 0 0 1 0

18 0 0 0 0 0 0 0 1


Hodován István

5. nap (Szeptember 10.) Mára végre kialudtam magam, eddig az ittlét alatt először. 7-kor volt már a reggeli. Majdnem mindenki összegyűlt időre. Én egész friss voltam, ez nem sokakról mondható el, voltak álmos fejek. A reggeli nem tartott soká, mert mára is volt program és időre jöttek értünk. Mai kísérőnk már volt velünk máskor is, vele voltunk a Tudományok Kertjében. Most vele mentünk a Krakkói hőerőműbe, ami a város szélén volt, de még a városon belül. Villamossal és busszal utaztunk oda és a bejáratig még sétáltunk egy 200m-t. Ott fogadtak minket, elintézték a papírjainkat, kaptunk idegenvezetőt és biztonsági személyt és elindultunk megismerkedni a létesítménnyel. Először egy kis terembe mentünk, a turista váróba, vagy valami ilyesmibe, ahol láttunk 2 kis makettet az erőműről, illetve a blokkokról. Ezt követően kimentünk területre. Megtekintettük a tüzelőanyag ülepítőket, amiből kettő volt és benne szén, fapellett és biomassza volt. Ezeket égeti az erőmű. Innen átmentünk 2 hatalmas nagy vízhűtő toronyhoz. A működési elvét nem ismerem, de annyit láttam, hogy a teteje gőzölgött, az alja nyitott volt, és úgy esett a víz, mint az égszakadás. A tetején még meleg a víz, és talán a szél az ami lehűti –szerintem – míg a tetején a gőz lecsapódik és leesik. Mire leér addigra 35 fokos lesz. Csináltunk itt rengeteg képet a 2 vízhűtő létesítményről, meg, hogy hogyan tartjuk az erőmű kéményét vagy pucoljuk ki éppen. Az idegenvezető innen a gépházba vezetett minket. Itt is fényképezkedtünk, megnéztük a turbinákat, a generátort és a tengelykapcsolót. Az épületen belül bementünk a vezérlőterembe, ott is beszélt egy pár szót az idegenvezető, hogy az ott dolgozó embereknek a munkájuk nagyon fontos és hát miért is felelnek ők. Ott a teraszra kimenve nagyon jól látható volt a transzformátorállomás, ami a megtermelt energia 10%-át visszaszolgáltatja az erőmű ellátására és a további 90%-ot a város ellátására biztosítja. Ez a 90% Krakkó város 70%-át képes ellátni villamos energiával. Ahogy befejezte az előadást a vezérlőteremben akkor átmentünk a gépész tartózkodóba, ahol ismét sok hasznos információt kaptunk. Itt megkínáltak minket vízzel, ami mindenkinek nagyon jól esett, mert már nagyon ki voltunk száradva. Ez a helyszín az erőmű látogatásának a végét jelentette, innen az udvarra mentünk még egy pár képet csinálni, és elhagytuk az erőmű területét. Ugyanúgy Busszal és villamossal utaztunk vissza. A kollégiumban nem gyakran volt ennyi szabadidőnk ebéd előtt mint most. Ráértünk beszámolót készíteni, meg pihenésképen kártyázni. Volt aki fáradt volt és most legalább ki is tudta magát pihenni. Ebédre szörnyű volt a leves, nagyon senkinek se ízlett. Bocskai Ferit múltkor leszóltam, hogy mennyire finnyás, mert jóformán eddig mindent leszidott, – igaz azért megette őket többnyire – de ezért most úgy érezte, hogy bizonyítania kell és ezért lehet talán ő evett a legtöbb levest, –sőt a vacsoránál még a kolbászt is megette, amit azelőtt ő nevezett el patkánybélbe töltött paprika nélküli büdös kolbásznak – igaz nem azért, mert ízlett neki, hanem mert „megsértettem” és belátta, hogy 3 hétig nem fogja ezt így bírni. 10


Hodován István

Ebéd után ismét volt időnk bőven és a változatosság kedvéért kártyáztunk Ferivel, megjegyzem, hogy általában én győztem, amit ő néha tagad néha nem. Viszont ha a beszámolójába azt írja, hogy sokszor győzött akkor hazudik. Kártyázás közben sokszor megjegyezte, hogy most többet evett a levesből mint én (de kb. 2 kanállal). Délutáni program számunkra egy focimeccs volt. Most nem bajnok csapattal léptek elő, hanem egy átlagos osztály tanulói álltak ki ellenünk. A játékukat nem mondanám jobbnak a milyeknél, viszont őnekik sikerült 2 gólt lőniük, vagyis győztek. Mi ezt követően még játszottunk egy kicsit a tornateremben. A csarnokban volt még lehetőség konditerem használatra, amit közülünk sokan használtak. Mikor visszajöttünk egy kicsit vártunk és vacsora volt, amin a Feri ismét megmutatta, hogy ő igenis megeszi. Utána a szokásos csoportgyűlés. Este 4-en kimentünk egy jó fél órára a környéken bámészkodni. Mikor visszaértünk összeismerkedtünk 2 lengyel lánnyal akikkel sokat beszéltünk. Ők dolgoznak ezért viszonylag korán elmentek aludni, és mi is azt tettük.

11


Hodován István

6. nap (Szeptember 11.) Ez a nap átlagosan indult: reggel 7 előtt kelés, fürdés, mosakodás. Reggel nem voltam nagyon álmos, de azt se mondhatom, hogy hú de nagyon kialudtam magam. A reggeli negyed 8-ra volt írva, de hogy ne kelljen nagyon rohanni a megreggelizéssel, ezért időben – nekünk az 7 óra – lementünk. A reggeli átlagos volt, Feri is megette, mert ő most is megmutatja, hogy ő nem olyan finnyás mint én azt állítottam. Reggeli után nem sok időnk volt, összekészülődtünk és mentünk a suliba. Hasonlóképp mint szerdán ismét jöttek értünk és mentünk a lengyel tanárnő kíséretével. A program hasonló volt, a PIC programozást folytattuk, új feladatokkal programoztuk fel. Többen megcsináltuk ugyanazon feladatokat. Feladatok voltak pl.: led és piezós hangszóró együttes és felváltott működtetése vagy esetleg több led világításának kombináltatása. Ezt a mikroprocesszort lehetőségünk volt számítógéppel összeköttetni. Ez arra volt jó számunkra, hogy egy számítógépes szoftver segítségével előre megírt programokat futtathassunk a számítógép segítségével. Egy adott fájl megnyitásával volt erre lehetőség, amit a beprogramozandó feladat száma határozott meg. Így sikeresen teszteltünk egy kereszteződés lámpáinak a világítását és egy olyan hőmérőt, ami nem a fokban való eltérést, hanem az adott hőre érzékeny ellenállás ellenállásának változását mutatta a digitális kijelzőn. Mint szerdán, így ma is, azaz pénteken 10 órakor csoportváltás volt. A napi következő feladatunk számítógép segítségével történt, ami egy oszcilloszkóp bemenetére volt rákötve. A feladat, hogy különböző jelek digitális képét az oszcilloszkópra kivetítsük. Egy program kezelőfelületén egy táblázat segítségével megadtuk az adott karaktert, amit az oszcilloszkópon ellenőrizni tudtunk a táblázatról leolvasva. 2 óra munkavégzés alatt több karaktert is felvettünk, ezt lejegyeztük, és digitális jegyzőkönyvben rögzítettük. A tanár segítségével később bonyolítottuk, kezdő illetve záróbit beillesztésével, vagy akár több stopbit felhasználásával. Mikor a feladatot befejeztük a tanároknak megköszöntük kis ajándékcsomaggal, hogy foglalkoztak velünk és befejeztük az órát. Az iskola végeztével visszatértünk a kollégiumba, ahol kis pihenés után ebédeltünk. Feri versenyezni akart velem leves evésben, hogy neki nem ízlik, de akkor is többet eszik mint én, de nem jött neki össze. Ebéd után kártyáztunk egy párat, amin sajnos többször kikaptam mint nyertem. Ezzel töltöttük az ebéd utáni pihenőt. Később az előző nap városnézését folytattuk. Elmentünk ismét a villamossal a belvárosba, ahol várt minket a múltkori magyarul beszélő idegenvezetőnk. Előző nap Wawelt néztük meg, ma meg templomokat tekintettünk meg. Elmentünk a főtéren álló templomhoz, ahol ismét meghallgattuk a trombitaszót, amit éljenzés követett. Utána belülről tekintettük meg a templomot. Míg mi nézelődtünk nagyon sok érdekességet mondott az idegenvezető a templommal kapcsolatban. Ezt követően megnéztünk még több kisebb templomot is. Egy palotát is utunkba ejtettünk, aminek a belseje II. János Pál pápa tiszteletére volt kialakítva élete jellegzetes pillanataival. Innen 12


Hodován István

rohanva tértünk át egy hasonló régi épületbe, ahol az épület korabeli mutatványt láttunk. Zeneszóra kis bábúk (pl. királyt ábrázoló) jöttek elő az óra mellett és mentek be a másik oldalon. Majd később a zsidó negyedbe mentünk, ahol megtekintettük Krakkó legrégebbi zsinagógáját. A zsidó negyedben tovább sétáltunk megtekintettük a piacot, ahol sok érdekességet árultak. Kis szünet után visszatértünk a térre és elbúcsúztunk az idegenvezetőnktől, de az előtt vele együtt még körbejártuk a teret. Ekkor már fáradtak voltunk, így elindultunk vissza a szállásunkra villamossal. Ez kicsit meg lett bonyolítva, mert a hosszabb utat választottuk, igaz legalább hazaértünk. Este a szokásos program volt, vacsora majd közöl megbeszélés, képek megtekintése. A városba nem mentünk ki, mert nem akartunk elfáradni a másnapi programokkal. Este összeismerkedtünk lengyel kollégistákkal, akikkel kellemesen elbeszélgettünk, és ezzel fejlesztettük is nyelvtudásunkat.

13


Hodován István

6. napi jegyzőkönyv RS 232 C Interface 1. Futtassa a com_lpt.exe-t a COM_LPT mappából (vagy az asztalról) 2. Állítsa be a változó paramétereit Mint például: “Wybór liczby bitów danych” (bitek száma) – 7 „Kontrola parzystości (paritas) – brak kontroli (nincs beállítva bitparitás) „Szybkość transmisji” (bit sebesség) – 110 „Bit stopu” (bit stop) 1 És nyomja meg: „Ustaw parametry i Włącz port” gombot (jegyzet: - mindig, amikor váltani akarsz nyomd meg a „Wyłącz port” gombot, majd az „Ustaw parametry i włącz port” gombot) 3. Írj karaktert a „Napis” mezőbe Mint például: a 4. Nyomd meg „ Wyślij” {mindig, amikor váltani akarsz nyomd meg a „Zatrzymaj” gombot, majd a „Wyślij” gombot) 5. Nézd meg az oszcilloszkópot és elemezd az RS 232 képet Mint például: • •

1

0 •

0 1

Bináris „a” = 1000011 (97)10 Adatmező

0

0

0

1

1

0

1

Átviteli mező

0

0

0

1

1

6. Mérje meg az oszcilloszkópon a keret egy bitjének idejét! 7. Megegyezik a bit sebesség az átviteli paraméterrel? 8. Vizsgáld az átvitt keretek egészét és a bitkombinációkat különböző karakterek esetén a kódtábla alapján! Használd a 2-8 pontokat a különböző karakterek esetén, vizsgáld a különböző átviteli paramétereket, az adatbitek számát, paritás és stop bitet.

14


Hodován István

ISO kód 7 b3b2b1b0 0000 0001 0010 0011 0100 0101 0110 0111 1000 1001 1010 1011 1100 1101 1110 1111

000 NUL SOH STX ETX EOT ENQ ACK BEL BS HT LF VT FF CR SO SI

001 DLE DC1 DC2 DC3 DC4 NAK SYN ETB CAN EM SUB ESC FS GS RS US

010 SP ! „ # $ % & ’ ( ) * + ` , _

011 1 1 2 3 4 5 6 7 8 9 : ; < = > ?

15

100 @ A B C D E F G H L J K L M N O

101 P Q R S T U Y W X Y Z [ / ] ^ -

110 / a b c d e f g h l j K L M n o

111 p q r s t u v w x y z { l } ~ DEL


Hodován István

7. nap (Szeptember 12.) Reggel ismét korán kellett kelni. Koleszban reggeliztünk, amit előző nap vásároltunk össze közösen, mert a kollégium hétvégére nem csinál ennivalót. Így közösen főztünk virslit, volt sajt, mustár kechup. A konyhába egyszerre be se fért mindenki, ezért egymást váltogatva mentünk reggelizni. Reggeli után összekészültünk, mert mentünk programra. Egy Mercedes kisbusz jött értünk és szállított minket. A program egy kastély látogatása volt. Az út hosszú volt, először kint a pusztán, majd erdőben. Az erdőben volt a Pieskova Skala nevű vár amit megtekintettünk. Egy kőszikla tetejére épült régi építmény. Kívülről állapota az eredetihez képest nagyon visszaesett, mert omladozott a vakolat és potyogott a vakolat. A várhoz gyalog mentünk fel, oda lépcső vezetett. A várban kaptunk idegenvezetőt, aki megmutatta az egész építményt. A vár udvara hatalmas volt, virágokkal teli és volt egy bazáros is. Ezt követően bementünk a várba,a hol beszámolót tartott az angolul beszélő idegenvezető a vár történetértől, hogy miért is épült, mért pont oda, és hogy kik használták. A palota épülete belülről teljesen fel volt újítva, bent egy hatalmas múzeum volt kialakítva. A múzeum már igényesen meg volt csinálva, ezért cipővédőt kellett húzni, nehogy bármiben kárt tegyünk. A berendezési tárgyaknak akkora értékük volt, hogy védelmükre egy páratartalom szabályzó készüléket helyeztek el a múzeumba. A múzeum egyébként az akkori használati tárgyakat tartalmazta, illetve berendezi bútorokat és díszítéseket. Rengeteg berendezése miatt 2 szintes volt a kiállítás, ami szinte az egész szintet elfoglalta. A 2. emeleten gyönyörű volt a kilátás. A vár tövében volt egy kis halastó, amiben virágok voltak. Egyik oldalról 2 fal védte a várat, mely 2 fal között virágos kert volt kialakítva. Amikor végigmentünk a múzeumon lementük az udvarra, pihentünk egyet. A további program egy kis templomba vezetett ugyanazzal az idegenvezetővel. Ez egy másik dombon volt megtalálható. A templom udvarának a hátsó részében állt egy kis kápolna ahol egy pap fordított régen bibliát. Itt a látnivaló ennyire futotta. Ebéd meg volt rendelve egy étterembe. Nagyon finom volt, időre kész lett, mindenkinek nagyon ízlett. Gyalogtúra előtt pont ideális volt. Az étterem mellől indultunk az erdőbe túrára, ami 2 óra hosszú volt. Megmásztunk egy-két hegyet mire egy völgybe értünk, ahol csordogált egy kis patak. A patak mellett haladtunk tovább túránk folyamán, amin sok hódgátat láttunk. Állatot keveset láttunk főként madarakat. 16


Hodován István

Hódra kíváncsi lettem volna, de azt nem láttunk. A túra végén a patak beletorkollt egy pisztrángos tenyésztóba. Az út végén várt minket a buszunk és mentünk tovább. Erre a napra csak egy cseppkőbarlang volt vissza a napra. Ott is volt idegenvezetőnk. A barlangban nagyon hideg volt, és nagyon nagy volt a páratartalom, azt állították, hogy 100%os, amit mi kicsit sokalltunk. Ahogy járunk végig úgy mondták, hogy éppen mi látunk. Voltak denevérek is a barlangban, meg minden egyes cseppkőnek nevet adtak, attól függően, hogy az éppenséggel mire hasonlít. Rengeteg találó név volt ezeknél. A végén láttuk a medve-disznó-embert is, ami persze csak egy odarakott műanyag bábú volt, de jól nézett ki. A túra után ismét hosszú út vezetett haza. Mikor hazaértünk bevásároltunk másnapra és voltunk utána vacsorázni. 10-en úgy gondoltuk este, hogy megismerkedünk az éjszakai Krakkóval és elmegyünk egy kicsit kikapcsolódni. Ez nagyon jól sikerült, aminek köszönhetően jól éreztük magunk és fejlesztettük a nyelvtudásunkat. Már hajnalban értünk vissza. Akkor már fáradtak voltunk és befejeztük a napot.

17


Hodován István

8. nap (Szeptember 13.) Vasárnap reggel álmosan keltem, de nem csak én egyedül, mert 3 körül aludtam el és már 7 előtt fent voltam, mert program mára is van. Álmosan elmentem reggel fürdeni utána meg reggelizni. A reggeli után ismét majdnem azonnal indultunk a programra. A mai program az Auschwitzi látogatás volt idegenvezető kíséretével. Az odaút az hosszú és unalmas volt, többen aludtunk. Mikor odaértünk ott is sok időn volt, kint fényképezkedtünk, csoportképet csináltunk és nézelődtünk a bazárosoknál. Mikor idő lett, bementünk, mindenki kapott fejhallgatót és rádióvevőt. Ezzel az idegenvezetőt lehetett hallgatni, mert sokan voltunk, meg mások is beszéltek körülöttünk és csak így hallottuk. Na így felszerelkezve elindultunk megnézni Auschwitz I-es tábort. A tábor eredetileg egy lengyel kaszárnya volt, amiből koncentrációs tábort csináltak. Akiket odavittek (zsidó vallásúak, politikai foglyok, homoszexuálisok, cigányok és katonai tisztek) azokkal kemény munkát végeztettek, és aki nem bírta a munkát, akár gyerekeket is deportáltak. Katonai bunkert átalakítottak gázkamrává és kazánná, amiben végeztek a munkaképtelenekkel. A barakkokban egyszerre rengeteg foglyot tartottak borzasztó körülmények között. Higiénia nem volt kielégítő közel se, többször járványok söpörtek emiatt végig és csorbították le a létszámot. Tisztálkodásra ritkán volt lehetőség, ez is belejátszott ebbe az állapotba. A helyzetük miatt többen próbálkoztak szökéssel, amiből közel 150 sikeres volt, a többi azért nem, mert 2 soros drótkerítés vette körbe a tábort amibe feszültség volt vezetve. Ezt a tábort egy kialakított magyar nyelvű múzeum megtekintésével fejeztük be, amit 2004-ben csináltak meg. A kiállítás többek közt magyar származású halottakról volt szó. A múzeum megtekintésének ez a pontja volt az utolsó, ami után elhagytuk a tábort. Vasárnap délelőtt még átmentünk megtekinteni Auschwitz II. - Birkenau tábort is, ahol a holokauszt legtöbb áldozata halt meg. A táborba vasút is vezetett, amin az áldozatokat hozták. Ez a tábor területén 3 párhuzamos sínpárrá vált szét, mert így egyszerre 3 vonat is be tudott érkezni. A vonatok ide csak befele hoztak embereket, mert a tábor célja a teljes megsemmisítés volt, vagyis nem szándékoztak senkit se kiengedni. A táborban megtekintettünk egy átlagos barakkot, ami fából volt, és faágyakkal volt tele, amin egyszerre rengetegen aludtak.. Ezek megtekintése után a tábor végére mentünk, ahol a krematóriumok álltak egykoron, mert ezeket a II. világháború végén lebombázták. A helyükön jelenleg műemlék áll az ott meghaltak emlékére. Kifelé menet megtekintettük még a főzőépületet, ahol ugyancsak szörnyű körülmények uralkodtak. Erre a napra nem volt további programunk és ezért visszatértünk a kollégiumba és a délutánt pihenéssel töltöttük el. 18


Hodován István

9. nap (Szeptember 14.) Ezen a napon ismét csak fáradt voltam, ami nem csak a korai reggelinek – fél 8 – hanem annak is köszönhető, hogy nem aludtam sokat, mert későn feküdtem le, meg a Feri korán keltett, mert persze ne aludjak, mert már reggel van, de majdnem csak ő volt fent a tanárokon kívül. Lementünk akkor fél 8-ra reggelizni, megbeszéltük a napi programot és az indulásig ennyi, mert nem volt időnk már. Hajnali 9 órakor indultunk egy vízi erőműbe. Az út ismét csak fárasztó és unalmas volt, sőt útba ejtettünk egy templomot amiből nem láttunk eddig csak százat. A templom nem tudom milyen nevű településen volt. Egy kis falu volt, mellette húzódó kis patakjával, ami a hegyekben esett vizet gyűjtötte össze és vitte keresztül a kis településen. A folyó mellett volt az említett templom, amit megnéztünk. A templom igencsak régi volt, ami el is hangzott, mivel azt mondták, hogy az a templom igaz nem a legrégebbi templom Lengyelországban, viszont kétségkívül ezt építették a legidősebb fából, vagyis az ehhez felhasznált fa a legrégebbi építkezésre felhasznált fa amit templomhoz használtak. A templom ennek ellenéra nagyon jó állapotban volt mind kívülről, mind belülről. Bent a templomoknál megszokott sok díszítés, kint meg a megszokott toronnyal kimagasló akkoron még monumentális épület. A templom udvarában készítettek egy több méter hosszú rózsafűzért, ami igencsak szép volt. A templomnak ezen kívül jellegzetessége volt még az udvaron egy díszes tábla, ami egyházi személyeket ábrázolt. A templomot megtekintettük belülről is és nagyon szép volt. Elhangzott még, hogy turistákat nem mindig engednek be, mivel a templomot a falu lakói még mindig használják, szentmiséket tartanak benne, és ezért ekkor nem engedik be a bámészkodó idegeneket. A templom megtekintése után még egy kis utazás következett, amikor ez erőműbe utaztunk. Az vízi erőműhöz érkezve leszálltunk a buszról és megcsodáltuk a tájat. Az említett erőműnek a gátja hatalmas volt, rengeteg vizet képes volt megtartani. A látvány ezért volt elképesztő, mivel míg az egyik oldalon azt láttuk, hogy a víz közel a gát tetejéig felér, addig a másik oldalon a víz a gát lábánál volt, ami 50 méter szintkülönbséget eredményezett, azaz a nyomás 5 báros nagyságrendű volt. Bementünk a várakozóba ahol a belépést kellett intéznünk. Mikor ez sikerült leraktuk a csomagjainkat egy megőrzőbe és elindultunk megtekinteni az erőmű berendezését, működését. Kísérőként jött velünk egy angol nyelvű fordító, egy szakértő munkás, aki mutatta az erőművet és magyarázta a működését és egy biztonsági őr, aki a csoportra figyelt és ügyelt az erőmű épségére. Mikor kimentünk a hídra vezetett minket, ahonnan láthattunk mindent. A túlfolyó felett álltunk ami esetleges meghibásodásra van előkészítve. Olyan vízszintre van beállítva, ami még nem veszélyezteti az erőmű előtt létező épületeket, illetve életet. A vízi erőműbe a túlfolyó végétől indultunk be a töltés közepébe, ahol 6 fok volt és rengeteg lépcső. Lementünk a közepébe, 19


Hodován István

majd a víz folyásával megegyező irányba haladtunk míg ki nem értünk a töltésből egész a generátorokig. A generátor mellett volt a 2 blokk, amiből látogatásunk ideje alatt csak egy üzemelt. A működő blokkba megtekintettük a befolyó csövet, aminek nagyon vastag volt az átmérője. Lementünk a blokkon belül a generátor mellé, amit egy áttéten keresztül a nagy mennyiségű átömlő víz hajtott. A csőben volt egy turbina, azt hajtotta a víz. A víz ereje ezzel a technológiával 43MW névleges villamos teljesítmény megtermelését tette lehetővé. Ez az erőmű, az adott teljesítményét a nap 24 órájából napi 4 órában bírta szolgáltatni, mivel a folyamatos működéshez kevés volt a víz és ezért 20 órában újra fel kellett duzzasztani a gátat. A látogatásunk ezennel véget érte. Az erőmű udvarán még megebédeltünk, ami után busszal tovább utaztunk. Sikeresen megszavaztunk a délutáni programot ami rafting túra volt, magyarul vadvízi evezés. Ez nem teljesen az volt amit vártunk, mert mindenki arra számított, hogy gumicsónakban mi fogunk evezni vad hegyi vízen, míg ehelyett összekötött csónakokban haladtunk le kísérőkkel, és még nem is eveztünk. Az út 2 és fél óra hosszú volt, ami alatt többször bőrig áztuk és majd meg fagytunk. Ennek ellenére nagyon tetszett az út, mert szép helyen haladtunk végig. Buszon hazaérés lassú volt, ezért befűtöttük meg ne fázzunk. Amint megérkeztünk azonnal forró zuhanyt vettem, ami akkor nagyon jól esett. Este volt a vacsora, majd utána a megbeszélés, majd alvás.

20


Hodován István

10. nap (Szeptember 15.) A reggeli kelés az egyik legegyszerűbb volt a héten, magamtól felébredtem. Szokásos sorrend: fürdés reggeli. Reggeli lassú lefolyású volt, mivel eléggé ráértünk, mert ki is sietne azért, hogy iskolába mehessen. Reggeli után - mint már fentebb említettem – az iskolába mentünk. Most más feladatokat csináltunk viszont mint múltkor. Számítógépen dolgoztunk egész délelőtt egy lengyel, de angolul jól beszélő fiatal tanárral. 2 programot használtunk, egy két dimenziós és egy három dimenziós képszerkesztőt. A 2 dimenzióssal kezdtünk, mivel az volt az egyszerűbb. A program neve Gimp2 amit használtunk. A tanár rengeteget foglalkozhatott vele, mert mutatott az interneten egy oldalt, amit ő szerkesztett és nagyon sok kép található ott, amit mond ő rajzolt. A feladatunk az egyik ott talált képnek az önálló elkészítése. Ehhez az oktató projektoron vetítette ki az elvégzendő lépéseket. A feladat így nagyon egyszerű volt, csak tudni kellett őt követni. Az adott kép el is készült, véleményem szerint nem sokban hasonlított a tervezettre, de az oktató tetszését elnyerte, és hát persze ez a lényeg, igaz nem mondta senkinek sem azt, hogy nem jó. De hát ki tudja, én hiszek neki. Az oktató oldalán több oldalnyi 3 dimenziós kép is volt, amit nem rekonstruálni kellett számunkra, hanem csinálni egy hasonlót. Ehhez a 3D Max programot használtuk. Ennek a lépései ugyanúgy ki voltak vetítve mint az előzőnek, annyi különbséggel, hogy ez lényegesen komolyabb és bonyolultabb program volt ezért igencsak lassan haladtunk és sokszor lemaradtunk, de az oktató az nagyon türelmes és segítőkész volt és akár többször is elmagyarázta. Lépésről lépésre dolgoztunk, míg kész lett a szoba a berendezéssel. Először a szoba alapját csináltuk, majd felhúztuk a falakat, mint a kőművesek. A falra utána ablaknak helyet hagytunk. A szobát belülről kifestettük csíkosra, majd berendezési tárgyakkal láttuk el. Többek közt raktunk be a helyiségbe asztalt, az asztalra kancsót, más használati tárgyakat, dísznek üveggömböt. A végén effekteket is használtunk, mint például tüzes labda az asztalon vagy kivilágítottuk a szobát és kamerát helyeztünk be. A szoba fala csillogot, visszatükrözte a szoba berendezésének tárgyait. Az óra végén még szabadon lehetett mindent kipróbálni, effekteket létrehozni, alakzatokat behelyezni. Az óra végén megköszöntük a tanárnak, hogy foglalkozott velünk és továbbálltunk. Délután a ebéd után fél 3-ig szabad program volt. Ezt később sóbánya látogatás követte. Krakkótól nem messzire utaztunk, először villamossal a pályaudvarra, majd onnan vonattal a sóbánya közelébe. A sóbánya településileg Wieliczkán volt, mely láthatóan kihasználta a turizmus adta lehetőségeket. A vonat közelében kicsi a forgalom, míg a bánya 21


Hodován István

közelében nagy volt a tömeg. Magyar nyelvű idegenvezetőt kaptunk a helyszínen, aki lekísért minket a bányába. Mondta, hogy milyen mélyre megyünk, de arra már nem emlékszem,de nagyon sokáig mentünk lefele. Lent elmesélte, hogy ott régen egy tenger volt ami később kiszáradt, ezért lehet most bányászni ott sót. A bányának jelenleg már 9 szintje van, és még mindig megy a termelés, viszont mostanság a sós víz lepárlásával készítik a sót, míg régen a kősót fejtették ki. A bánya jelenleg is üzemel, viszont a turista útvonalakon nem dolgoznak, vagy csak elszórtan. Amerre jártunk volt ahol eredetileg meg lett hagyva a bánya, néhol meg turistáknak lett kialakítva. 3 km séta után megtekintettük a múzeumot, ahol lényegileg ugyanazok voltak, mint a bányában addig végig, csak több és összegyűjtve. A bánya történetéről, a bányászok életéről, sőt a bánya kialakulása előtt ott élő népekről is nyílt számunkra érdekes kiállítás. A bányában kialakítottak ezeken kívül éttermeket, bárokat és bazárost. Az út végén több mint 100m mélyből bányászlifttel jöttünk fel, ami 4 szintes és mindbe 9 ember fért bele, vagyis egyszerre akár 36 embert felhozott a bányából. A bánya elhagyása után étteremben vacsoráztunk, mivel már nem értünk addigra vissza a kollégiumba. A visszaút hasonló volt, vonattal majd busszal. Először rossz irányba szálltunk fel a jó villamosra, majd mikor ezt észrevettük megfordultunk és sikeresen visszaértünk a kollégiumba.

22


Hodován István

11. nap (Szeptember 16.) Végre ismét kialudhattam magam, mert 8 órakor volt a reggeli és így csak fél 8-kor keltem. A reggeli megszokott volt, finom és majdnem elég. Reggeli után még időnk is volt, amit szabadon tölthettünk el. A reggelit követően indultunk a kísérővel a napi program célpontjához, a krakkói tv stúdió állomáshoz. Villamossal utaztunk a helyszínre, majd egy párszáz métert gyalogoltunk. A tvnél szívesen fogadtak minket és egy férfi velünk tartott és körbevezetett minket a fél épületen. Minden egyes szerkesztői szobát megnéztünk. Először egy hangkeverői szobába mentünk ahol volt vagy 2 méter hosszú a keverő asztal, ami rengeteg bemenettel rendelkezett és minden bemenetre külön szabályzás vonatkozott. Az összes bemenetre több hangszínszabályzó volt, ami analóg volt és az összegzett jelet digitális felvevőkészülékre továbbította. 2 hangszórón hallgatták az eseményeket, és arra vezették ki, amit a videó alá helyeznek. Itt nem sok ember dolgozott, mint a tv stúdióban úgy általában. A következő, mellette lévő helységbe át lehetett látni és oda mentünk legközelebb. Itt a videóval foglalkoztak. A bejövő képeket egy ember, számára tetsző összetételben vágta össze. Neki teljesen szabad keze volt, bárhogy összevághatta, ahogy azt ő óhajtotta, ahogy neki tetszett. Amennyiben ez nem nyerte el a célközönség tetszését, abban az esetben az ő posztját onnantól más töltötte be. Itt monitorból volt rengeteg, minden egyes monitoron külön-külön bejövő felvétellel, aminek az összevágott képét egy középen elhelyezett nagy monitoron vetítették ki. A következő teremben is hasonló volt a munka, ők a képet és a videót rakták össze, és úgymond vágták a videót. Itt már nem volt közel annyi készülék, mint addig bárhol. A negyedik terem az élő műsorért volt felelős, pontosabban ők határozták meg, mit lát a nép. Ők szerkesztik a reklámot, a filmeket, a műsorokat. Mindezek után bementünk a televízió stúdió egy nagytermébe, ahol egy valószínűleg zenés énekes műsor felvételeit készítették. Itt töltöttünk el közel egy órát. A felvétel nagyon tetszett annak ellenére is, hogy az egészből semmit sem értettünk. Délutáni program egy eddig számunkra ismeretlen személy kíséretével történt. Egy aquaparkba mentünk el majdnem csoportszinten, mert a tanárnő és egy diák nem jött csak. Jóleső meglepetés volt mikor Weisz tanár úr is velünk tartott a csúszdázásnál. Én mindegyik csúszdát kipróbáltam. Utána akik voltunk csoport mentünk röplabdázni a vízben. A víz a játékot lényegesen megnehezítette, mert nehezebb volt mozogni. Ez a program mindenki számára nagyon élvezhető volt. Utána kísérővel visszatértünk a szállásra, ahol megtartottuk a napi csoportgyűlést. 23


Hodován István

12. nap (Szeptember 17.) Reggel 7 órakor kelés, majd fürdés, majd a közös reggeli. Hajnalban többször hallottam, hogy esett végig az eső, ez reggel is folytatódott és emiatt nem tudták eldönteni, hogy megyünk-e a programot megtekinteni, ami akkor egy öreg torony megtekintése volt vagy nem. Reggeli után mindenki felment a szobájába elfoglalni magát. Később egy kicsivel mivel még mindig esett a tanárok lemondták az aznapi délelőtti programot. A délelőtt mindenkinek másképp történt. Voltak többen akik kipihenték a többi eddigi program fáradalmait és lefeküdtek aludni, volt aki meg a napi beszámolós elmaradását pótolta. Én egy harmadik csoportba tartoztam aznap délelőtt, akikkel elmentünk plázázni. Krakkó központjában volt a pláza, a nevére már nem emlékszem. Mikor bementünk nem lehetett látni a végét, annyira hosszú volt. Több boltba benéztünk, pár szuvenírt vásároltunk, én például személy szerint képeslapokat vettem a rokonaimnak és a pláza melletti postán adtam fel. A pláza után még az ebéd előtti időben elmentünk a város centrumjába, az óvárosba. Végig sétáltunk a térig, ahol rengeteg bazáros van, ahol ismét lehetett venni szuvenírt magunknak és rokonainknak. Krakkóban van egy jellegzetes sajt, amiből többen is vásároltunk egyet-egyet, én még több nagyobbat is, amit hazaviszek, mert szerintem nagyon j volt. A városban mikor befejeztük a nézelődést visszamentünk a kollégiumba az ebédre. Mikor visszaértünk a villamossal megebédeltünk, majd ismét egy kis megbeszélés, hogy mikor és hol lesz a gyülekező, mivel délután ismét az iskolába megyünk. Az ebéd után még az iskola előtt volt egy kis időnk de ez alatt már nagyon nem értünk rá semmire, csak elkészülni az órára. Összegyűltünk az iskola előtt, kijött értünk a lengyel-angol tanár és elkísért minket a mellettünk lévő iskola Computer Network termébe. Ezen a napon főként számítógépes hálózatokkal foglalkoztunk. Mi 3-an dolgoztunk, Feri, Goti és én. A feladatunk nem hálózatépítés volt mint általában a többieknek, hanem egy programmal és hozzá tartozó tesztelő padjával adott áramkörök kimérése. Az adott szerkezet hasonlít a tina tesztpadjához. Az adott nyákokat be kellett szakaszolni a mérőpadba és lehetett is indítani a programot. A programban volt oszcilloszkóp, amit minden feladathoz használtunk. Megnyitottuk, és mint a a hagyományos oszcilloszkópok paramétereit, ezt is beállítottuk és elkezdtük ezzel a mérést. A feladat különböző multivibrátorok kimérése volt. Először astabil multivibrátort mértünk, majd monostabilt, majd végül bistabilt. 24


Hodován István

Mindegyiknél több felállást mértünk, különböző esetekkel, különböző ellenállásértékekkel. A megfigyelés az astabilnál a ∆T időnek a megváltozása volt. A monostabilnál a kibillenő impulzus stabil állapot tartási idejének a megváltozását eredményezte. És végül az astabilnál a kapott négyszögjel kitöltési tényezője változott. Mások mást-mást csináltak ekkor az iskolában, vannak kik hálózatot próbáltak létesíteni több kevesebb sikerrel, mások a számítógépről akartak routert programozni. Még az iskolában, az óra végére megjött 3 hazai látogató, az iskola igazgatónk, Szabó Béla, a kollégiumi igazgató, Vajda Tibor és iskolánkból még Pásztor Katinka informatika tanár. Ők az óra vége előtt el is mentek még a másik két tanárunkkal együtt. Mi, diákok maradtunk még óra végéig, majd utána visszamentünk a kollégiumba. Este 7-kor vacsoráztunk és utána mindenki ment saját útjára, mert este elmaradt a csoportgyűlés, mivel nem volt tanár, aki megtartsa.

12. napi jegyzőkönyv Feladat: Astabil multivibrátor kimenetének kimérése különböző méretű időzítő ellenállások esetén:

Astabil multivibrátor kapcsolási rajza

25

Leonardo da Vinci Mobilitás Program 2009. szeptember 6-26. 1. R2 és R5 bekötése esetén:

2. R2, R3, R4 és R5 bekötése esetén:

3. R2, R3 és R4 bekötése esetén:

26

Hodován István


Hodován István

13. nap (Szeptember 18.) Ez a nap elég más volt mint a többi, viszont szokásosan kezdődött. Reggel fél 8-kor reggeli, utána 1 óra szünet, mikor lehetett pihenni, akár még aludni, vagy mint én, prezentációt készíteni. 8-tól majdnem 9-ig volt erre lehetőség, mert 9 előtt indultunk a villamoshoz. Ismét egy iskolai nyelvtanárt kaptunk aki velünk jött és fordított nekünk angolra. Villamossal utaztunk, majd leszállás után gyalogoltunk egy pár percet. Ezen a napon egy lengyel közlekedési vállalatot ismertünk meg. Mikor odaértünk egy kis terembe vezettek minket, ahol egy prezentációval készültek. Bemutatták a saját rendszerük felépítését, működését. Részeit kivetítette, elmondta feladatukat. Szó volt a két legfontosabb feladatukról, a személy és az árú szállításról. Kivetítette ezek után a vállalat infrastruktúráját és jellemezte fontos részeit. A prezentáció végén szó esett a személyszállításuk legfontosabb járműveiről, az Inter City (IC) vonataikról, amik gyorsabbak és megbízhatóbbak, mint a többi. Ez után átmentünk egy másik helyiségbe, ahol már gyakorlati részét mutatta a vállalatnak. Régebbi berendezések voltak itt, már nem használatosak, csak régebben használták őket. A következő terem fejlett volt, működő és használatban lévő eszközökkel tele. Az épületben amit a végére hagytak és ami nagyon tetszett az a hálózati rész. Nagyon sok cisco típusú router és switch üzemelt itt. Ez számomra azért is tetszett, mert cisco programozást tanulok az iskolában. Míg az iskolában egy ilyen torony van amin gyakorlunk itt rengeteg ilyen torony volt. A cisco routerek és switchek kiemelkedően jobbak az átlagos routereknél és switcheknél. Ezek összekötésére használtak UTP kábelt rengeteget, meg a ma használatban lévő optikai szálas vezetékből is igencsak sokat, ami igaz, hogy nagyon gyors átviteli sebesség elérésére alkalmas, de amellett még az ára elég szép összeg, sőt még amennyi ott volt belőle. A belső hálózatból a külvilág felé csak optikai szálak futottak ki, ami a rendszer hihetetlen sebességű működéséhez járul hozzá. Ez a hálózat azért szükséges ebben az épületben, mert itt van a központi irányítása a vállalatnak. A szobákban mivel rengetek ilyen készülék üzemelt, a túlmelegedést központilag klímákkal szabályozták. Az épületben ez volt az utolsó rész, amit megtekintettünk, viszont mentünk át a vállalat energetikai központjába. Itt egy termet, a vezérlő termet tekintettük meg. A terembe volt egy hatalmas nagy kivetítő és 2 asztal pár monitorral. A 2 asztal együtt működött, ugyanazt végezték. Ennek biztonsági célja volt, mivel ugyanaz volt a feladata mindkét embernek és ezt egyszerre tudták megvalósítani. A kísérő itt beszélt még az ott lévő 2 ember feladatáról, illetve az egész energetikai központ feladatáról. Ezt követően egy nagyobb terembe hívtak minket, ahol megvendégeltek minket és céges emblémával ellátott szuveníreket kaptunk tőlük. 27


Hodován István

A program után villamossal visszatértünk a kollégiumba, ahol még az ebédig volt szabadidőnk amit fakultatívan fel lehetett használni, de tanácsos volt pakolással eltölteni, mert délután indultunk Zakopánéba ott alvásra. Ebéd közben meg is beszéltük ezt a programot, utána volt még egy kis időnk pakolászni, majd 4-kor indultunk. Páran tanárral utaztak autóval, de a többség, köztük én is távolsági járatos busszal mentünk Zakopánéba. A buszpályaudvarra villamossal utaztunk, majd a busz indulásáig a várban töltöttük az időnket. Az út nagyon hosszú volt, mert Krakkóblól forgalmi dug akadályozta a gyors kijutást. A buszon társasjátékokkal foglaltuk el magunkat. Összeismerkedtünk lengyelekkel is angolul beszélve, akik érdekesnek találták a magyar kártyát, ezért megtanítottuk őket játszani. Az út így telt, mikor este sötétben odaértünk a szállásra, ami egy 3 csillagos szálloda volt. A szálloda a hegyen volt, egy túra volt oda felérni. Ott elfoglaltuk szobáinkat, kipakoltuk táskáinkat és elmentünk egy pizzériába közös vacsorára. A vacsora után visszatérve kipihentük este a nap fáradalmait.

28


Hodován István

14. nap (Szeptember 19.) Ezen a reggel sokáig lehetett aludni illetve pihenni. Zakopánéban voltunk egy szállodában és nem volt program, nem volt aki keltsen. 8 és 10 óra között lehetett lemenni reggelizni, mi a 9 órát választottuk. A csoportból ezzel az időponttal majdnem az elsők voltunk. A reggeli bizonyosan a legjobb volt eddig amit Lengyelországi tartózkodásunk alatt kaptunk. Svédasztalos volt, így mindenki azt ehetett amit gondol és annyit amennyit akar. Többféle felvágottból (sonka, szalámi), több sajtból (trappista, penészes, füstölt), változatos pékárúból (fehér, rozsos, magvas, barna kenyér) és italból lehetett választani. Friss ételt is lehetett kapni, pl.: virsli vagy tojásrántotta. A reggelit követően Vajda Tibor tanár úrral és Zakara Andrea tanárnővel többen elmentek városnéző körútra és egy ezzel összekötött túrára a hegyekbe. Vasúttal mentek fel a hegyre, annak 910 méter magas pontjára, ahonnan a kilátás gyönyörű volt, amit én képen láttam. Ezt követően a sífelvonó alatt lejöttek a hegyről és a város piacterén végighaladva visszajutottak a szállodába. Ez idő alatt többen a pihenést választottuk programul magunk számára. Ferivel a szállodában maradtunk. Reggeli után kis időre társasjátékkal foglaltuk el magunkat, majd ezt követően megtekintettük a szállodának az aquaparkját. Az aquaparkba ingyenes belépőnk volt, így szabadon bent tölthettük akár az egész napunkat, amennyit csak akartunk. Így átmentünk dél után kis idővel Ferivel kipróbálni mindent, ami ott található, értem ez alatt a csúszdákat, a masszírozós vizeket, úszómedencét és még sok egyéb mást, amit az aquapark kínálata adott számunkra. Később jöttek még páran, akik velünk együtt kihagyták a túrát a hegyekben, névszerint Sanyi, Goti, BaBa. Ők is kipróbáltak velünk együtt mindent, amit lehetett. Mikor a végén elfáradtunk, Ferivel úgy határoztunk, hogy megnézzük a várost, azon belül is azt, amit a Weisz János tanár úr javasolt, a Zakopanei piacot. Mikorra indulásra készen álltunk, akkor értek vissza a többiek és elmagyarázták, hogy merre kell mennünk, hogy a piacra eljussunk. Nekik köszönhetően sikeresen és gyorsan eljutottunk Zakopane központjába, ami egy hosszú utca, végén a piactérrel, ami tele volt árusokkal. Itt is vettem családtagjaimnak és magamnak szuvenírt, hogy emlékezzünk, hogy hol jártam. Fél 7 előtt siettünk vissza a szállodába, mert meg lett beszélve, hogy akkor indulunk vacsorázni, csak közben változás volt és később mentünk el a KFC gyorsétterembe. Mikor megvacsoráztunk visszatértünk a kollégiumba és fakultatív program vette kezdetét, amit valaki bulizással töltött, valaki pihenéssel, mint én.

29


Hodován István

15. nap (Szeptember 20.) Ezen a reggel ugyan úgy, mint egy nappal lőtte sokáig lehetett aludni illetve pihenni. Zakopánéban voltunk ugyanabban a 3 csillagos szállodában. 8 és 10 óra között lehetett lemenni reggelizni, amire ismét a 9 órát választottuk, mert nem kellett még sietnünk. A csoport hozzánk képest későn jött, mert mint már írtam, volt aki megtekintette az esti életet Zakopanéban. A reggeli olyan volt, mint előző nap, vagyis svédasztalos. Annyiban különbözött az előző naptól, hogy most virsli helyett sült kolbász volt és más sajtokat kaptunk mint az előtte lévő napon. A reggeli után már nem volt nagy program, mivel el kellett hagynunk 11 óráig a szálloda szobáit. A tanárral az volt megbeszélve, hogy ezt még 11 óra előtt megtesszük, mert annál több időnk marad a visszautazásig szabad programra. Ez a gyülekező nem igazán sikerült, mert a szokásos késők nem értek oda ismét ahogy szoktak. Így kicsit később a tervezettnél mehettünk szabad programra. Azért, hogy a nehéz utazótáskáinkat ne kelljen egész nap hordanunk, ezért volt olyanra lehetőségünk, hogy a csomagjainkat egy közös megőrzőben hagyhatjuk, amíg vissza nem érünk érte és indulunk onnan a buszpályaudvarra. Így mikor mindenki odaért a portához, berakta a csomagjait és átadtuk a szobákat indulhattunk is mindenki ahova akar. Páran voltak akik ismét az aquapark felé vették az irányt, de a többség, köztük én is a város központja felé indult. Itt láttunk olyanokat, mint előtte lévő nap nem, mint az árusokon kívül zenészeket, pantomim művészeket és hasonló tehetségükből élő embereket. Az egyik fiatal férfi egy kis régi bábúval játszott zenére, ami nagyon elnyerte az emberek tetszését, - köztük az enyémet is – mert meg kell hagyni, ilyen típusú előadásban nem láttunk még ilyet. Az embereket nagyon megnevettette és szerették ahogy az a férfi megoldotta az egészet, és ezért sokan adtak neki más-más összeget. Mellette nem sokkal volt egy pantomim művész is, akinek a ruhája is és a bőre is be volt festve bronz színre, mert ezzel akarta még élethűbbé tenni az előadását és akart minél jobban hasonlítani egy szoborra. Sok kis gyerek odament, megcsodálta, és bámult rajta, mikor megmozdult amikor pénzt adtak neki. Innen nem jutottunk már tovább mert el is telt ezzel a szabad időnk. A szállodában mindenkit bevártunk és mikor mindenki odaért már, akkor együtt indultunk a buszpályaudvarra. Ott ebédeltünk közösen, mindenki kebabot, amivel a Feri ismét nem volt megelégedve. Busszal mentünk vissza Krakkóba. A hazaút rövidebb volt mint idefele. A pályaudvarról visszaértünk villamossal a kollégiumba és ismét szabad volt a délután, de ekkor már mindeki lepihent, vagy gépelte a napi beszámolót. 30


Hodován István

16. nap (Szeptember 21.) Reggel nem volt korai program mivel szabad délelőttünk volt. Fél 9-re kellett lemennünk reggelizni és ez előtt körülbelül fél órával keltem. Reggeli után megbeszéltük hogyan lesz a nap, hogy mit kell csinálni, és, hogy délután az iskolába kell mennünk. Szabad programot ismét többféleképp lehetett eltölteni, mindenki mást-mást választott. Én azok közt voltam, akik az M1 vásárló központba mentek. Ott mindent lehetett venni, mi főként szuvenírt vettünk. Több csoportban jöttünk haza, én az elsők között, azért, mert míg a többiek ott vannak a bevásárló központban, addig több szabad gép lehet és addig bírok szabadon gépelni napi beszámolót. Így is tettem, visszamentem pár emberrel, elfoglaltam egy szabad gépet és csináltam a beszámolókat, amikkel el voltam maradva. Az ebédig volt erre lehetőségem, mert addigra ért vissza a csapat java. Az ebéd fél 2-kor volt. A levessel sokan úgy voltak, hogy annyira nem tetszett nekik, hogy nem is szedtek és tisztán visszavitték a tányérokat, persze Feri is köztük volt (viszont ő majdnem megevett egy kanállal). Ebéd után volt még egy kis időnk, ami nem volt túl sok. Ez alatt próbáltam még egy kicsit gépelni, ami többé-kevésbé sikerült. Mások se nagyon erőltették, mert az idő erre kevés volt. Ferivel párat kártyáztunk is még, és ezzel el is telt az idő és mehettünk a suliba. Volt ismét egy kísérőnk, akivel átmentünk a Computer programing terembe. Itt a feladatunk aznap délutánra C++ nyelvű programozás volt. Ez nagyon tanulságos volt mindenki számára. A lengyel tanárok, és 3 diák, nagyon segítőkész volt, amikor elakadtunk ők azonnal megmutatták, hol rontottuk el a feladatot, és kijavították a hibát. Változó érdeklődéssel figyeltünk az órán, mert volt aki nem szeret programozni és őt nem érdekli, igaz ennek ellenére megoldotta az adott feladatot. Szerény személyemet viszont nagyon érdekelte a C++ programozási nyelv, sőt én kifejezetten érdeklődök ez iránt és a hozzá közel álló java programozási nyelvet el szeretném sajátítani. Mivel senki nem dolgozott ilyennel közülünk, ezért könnyű feladatokat vettünk a segítők segítségével. Több feladatot végeztünk el, több nehézségi szinten. Először egy előre megírt program segítségével számológépet csináltunk. Utána adott képernyőn kellett elérni, – sikerült is – hogy randon módra egyesével pixeleket színezzen be előre meghatározott színűre. Ezt mindenki sikeresen teljesítette. Amíg mindenki végzett én próbáltam több adatot változtatni és ezzel a pixelek mennyiségét vagy színét tudtam átállítani. Ezek után köröket vagy négyzeteket kellett rajzolni, majd amikor megértettük ennek is a lényegét, akkor hóembert kellett rajzolnunk. Mikor ezzel is megvoltunk egy programot készítettünk ami adott adatok megadása után képes volt kiszámolni a mozgási és a helyzeti energiát. Ezeket is sikeresen megoldottuk és ezeket mozgó ábrákkal is szemléltettük. Az 31


Hodován István

utolsó feladat, amit már nem sokan tudtunk megoldani, az egy négyzetesen alakzat volt, ami egyesével ment be, majd jött ki a négyzet közepéből. A tanóra végén a segítőknek átadtunk egy kis ajándékcsomagot, ami magyar származású ajándékokat tartalmazott. Ennek mind nagyon örültek és látszott rajtuk, hogy nem várt meglepetés volt ez a csomag számukra. Amikor visszaértünk azonnal mehettük vacsorázni. Utána megvolt ismét a napi csoportgyűlés, ami sokáig tartott, mert több nap eredményeit kellett benne összegezni, a hétvégi képeket és videókat. Vacsora után már nem volt semmi egyéb dolgunk így sokan, én is elmentek aludni.

32


Hodován István

16. napi jegyzőkönyv C++ programozási nyelv használata különböző feladatokhoz 1. Feladat: Képernyőn randon módra pixelek beszínezése.

2. Feladat: Programkódokkal hóember megrajzolása:

3. Feladat: Mozgási és helyzeti energia számító program:

4. Feladat: Mozgó jármű szimulálása:

17. Feladat: Négyzetesen befele és kifele mozgó kép létrehozása

33


Hodován István

17. nap (Szeptember 22.) Már a Lengyelországi szakmai gyakorlat alatt kezdtük megszokni a korai kelést, mert ma is igyekeznünk felkelni, mert a reggeli is meglehetősen korán volt. A reggeli egész jó volt, gyorsan megettük, igyekeztünk, mert a program az program. A reggeli után kaptunk útbaigazítást, hogy hogyan készüljünk, mert ezen az estén nem a kollégiumban aludtunk, hanem Niepolomicén egy csillagvizsgáló létesítmény mellett kis 9 személyes faházakban. Mindenki a reggeli után ment összerakni az estére a csomagját, amit gondolt, hogy kell neki estére. Erre közel egy óra volt, bőven mindenre jutott idő. Reggeli után 8.30 órakor kezdődött a menet a program helyszínéhez. Azt hittük, hogy villamossal megyünk mert abba az irányba mentünk, de ehelyett busszal mentünk. Egy 19 személyes kisbusszal utaztunk a helyszínre, Niepolomicére. Ez helyközi járat volt, annak ellenére, hogy kisbusz, ami nálunk szokatlan, mert helyközi járatban nem üzemel ilyen. Mikor felszálltunk egész sok volt a hely, mi le is tudtunk ülni, míg később felszálltak többen és így már alig fértünk el a buszon. Nem sokat, körülbelül 20km-t mentünk ezzel a kisbusszal, mert Niepolomice Krakkó mellett van. Ahogy leszálltunk megtekintettünk egy kastélyt, ami ki volt alakítva múzeumnak illetve vadászati kiállítás volt a másik fejébe. Az udvaron jártunk először körbe, ahol volt egy körülbelül 4 méter magas lovagpáncél. Ezt többször is lefényképeztünk és csoportképet is csináltunk előtte, amin szinte mindenki rajta van, kivéve Weisz János tanár urat, mert ő készítette a képet. Ez után bementünk a kastély udvarába, ami belülről négyzet alakú volt és pilléres szerkezetű. Az udvaron a kor jellegzetességei is megtalálhatók voltak, mint például egy ágyú, ami öntöttvasból készült vagy például egy udvari bolond, ami igaz nem élő volt hanem csak szobor. Ez idő alatt a kísérőnek sikerült elintéznie a belépő jegyeinket a múzeumba, így mentünk is körbe a kastélyon belül. Az első szintre kellett felmenni, ott kezdődött az egész. A kiállításban korabeli szobrok és festmények voltak megtekinthetők. Több híres művész darabjait is láttuk a kiállításban, többek között Antoni Plesowski, Walery Gadomski, Piotr Wójtowicz és nem utolsó sorban Antoni Madeyski. Ebben a múzeumban még volt vadászati kiállítás, amit gyorsabban megtekintettünk az előzőnél. A múzeum után az erdő fele vettük utunkat. Itt is volt egy kisebb vadászati kiállítás, ahol láthattunk bölényt is, amiről elhangzott, hogy már csak pár darab van a világon az is Lengyelországban. A kiállítás megtekintése után az erdőbe indultunk lovas kocsival, amit 2 ló húzott, azaz körülbelül 1,48 lóerő. Az erdőben volt pár látnivaló, például egy már igaz kivágott, de több száz éves fa, egy I. világháborús temető és a túra végén egy kis kápolna.. 34


Hodován István

Az erdő megtekintése után utunkat a egy csillagvizsgáló felé vettük. Itt volt szállásunk, amit gyors elfoglaltuk. Nem is volt időnk semmire, mert ez ott lakó emberke nagy tempóval egy dombra vezetett minket, ahonnan jól látható volt a naplemente. Távcsővel is meg lehetett tekinteni a naplementét, de úgy se látszott sokkal jobban. Visszafele ismét erőltetett tempóval haladtunk, mert az kísérő valami eseményre készült. Mikor visszaértünk már sötét volt és jól láthatók voltak a csillagok. A kísérőnk akkor felmutatott az égre, egy gyorsan haladó fényes csillagnak tűnő égi jelre. Az, mint később kiderült a nemzetközi űrállomás volt, amit az interneten nyomon lehet követni és ez alapján meg lehet tekinteni. Ezt követően vacsoráztunk és felváltva megtekintettük a Jupitert egy beállított távcsövön keresztül. A Jupiternek látszott egyvonalban 3 holdja és azoktól független 2 másik. A vacsora után egy központi épületbe mentünk, annak is a kupolájába. Abban egy komolyabb távcső volt, amin keresztül a Jupiter már nem csak egy fényes pont volt, hanem egy nagyobb kör. Ezen jól látható volt annak két gyűrűje ami függőleges irányban helyezkedett el. A vacsora és a csillagnézés után diavetítésen vettünk részt, amin szó esett többek közt a napról, a napkitörésről, a csillagokról és egyéb csillagászati látványosságokról. Este lehetett még nézni egy kicsit a Jupitert a távcsövön keresztül és az után lehetett menni pihenni, amivel többen éltünk.

35


Hodován István

18. nap (Szeptember 23.) Ezen a reggelen sem a kollégiumban keltünk, hanem most a Niepolomicei csillagvizsgáló kis faházaiban. Reggel már ébredeztünk 7 óra körül, de a biztonság kedvéért a tanár úr is bejött minket ébreszteni, nehogy tovább aludjunk. Ekkor mindenki kiment reggelizni, ki-ki többet, ki-ki kevesebbet evett. Volt az előző napi grillhúsból, meg vettünk felvágottat és sajtot. A reggelinél többen álmosak voltak és még ezért nem ettek sokat. A reggeli után a kupolába vettünk utunkat. Ott a délelőtti program a nap vizsgálata volt. Volt olyanra lehetőség, hogy a teleszkóp segítségével ki lehetett vetíteni a napnak a képét egy, a falra szerelt vászonra. Ezen a csillagász megmutatta a nap előtt lévő 2 bolygónak a helyét, ami két kis fekete pöttyként látszódott. Másik nagy érdekesség volt még, amit így meg bírtunk tekinteni a napkitörés. Ez most nem volt olyan nagy, mint ahogy azt az interneten, vagy a televízióban lehet megtekinteni. A nap szélén lehetett észrevenni egy kisebb kitüremkedést, ez volt a napkitörés. Ez után lehetőségünk volt ezek megtekintésére másképp is. Először egy alufólia szerű lemezen keresztül néztük a napot, lényege hasonlított a hegesztésnél használatos szemvédő pajzsra. Ezt ezek után, mikor mindenki megtekintette szabad szemével, megnéztük szemmel a távcsőben, mert így már bele lehetett nézni szabad szemmel, mivel a végére helyeztük a szemvédő pajzsot. Ez megszűrte a napnak a lényegi fényét, viszont a napkitörés és a nap előtt lévő két bolygó szépen látható volt így. Ezzel a módszerrel is kivetítettük a falra, és mindenkinek nyílt arra lehetősége, hogy a távcsőben megtekinthesse. A következő felállás, ahogyan a napot megnézhettük az egy optikai lencse volt. Ezzel mikor bárki beletekintett pirosnak látta a napot. Ezzel is ugyanúgy kivehető volt a nap, a nap előtt álló két bolygó és a napkitörés, ami a nap a mi helyzetünkhöz viszonyítva bal alján volt látható. A nap megcsodálása után még megmutatta a fény erejét, és, hogy min fejti ki hatását. Odahelyezett egy fehér papírt a lencse elé, a fókuszpontjához és nem történt vele lényegében semmi, míg utána egy sötét papírt helyezett oda, ami viszont magába szívta a fényt, ezzel felhevülve és lángra kapva. Az idegenvezető délelőtt tartott a napkitörésekről még egy előadást és az után munkáját bevégezve utunkra bocsátott minket. Mi még délelőtt hasonló buszra, mint amivel jöttünk szálltunk fel és mentünk azzal vissza Krakkóba. Az ebédig szabad program volt, amit én napi beszámoló gépelésével töltöttem el. Az ebéd alatt megbeszéltük a nap további eseményeit, az iskolai programot és a hét visszalevő napjainak előzetes képét. Az ebéd után ismét volt időnk, ami alatt ismét dolgoztam. 36


Hodován István

Az iskolába úgy volt, hogy fél 4-re megyünk, ami közben 4-re módosult. Hasonló program volt mint egyszer volt már, annyi változtatással, hogy most más helyre ültünk. Ez a feladat bonyolultabb volt. Először jött az egyszerű része, amikor egy UTP vezetékre csatlakozót kellett szerelnünk. Ezt Ferivel egyszerűen megoldottuk, ugyan úgy, mint a másodikat is, ami egy hasonló szerelés volt, viszont itt sorosan kellett kötni a vezetéket. Az oktatóval néha voltak elértéseink, mert angolul nehezebben értette meg magát mint mi, de ennek ellenére a szakmai részét nagyon világosan meg tudtuk beszélni. Az ő segítségével összekötöttük a modemet egy számítógéppel és vártuk mit csinál. Egy kapcsolati rész várhatóan hibás volt, amit ő várt, és én is sejtettem, mert tanultam ehhez hasonló programozást, és ezért tudtam, hogy az mindaddig működésképtelen marad, amíg programot nem írunk rá. Ezt próbálta megoldatni velünk az oktató, ami változó sikerrel sikerült, mert nem értettünk hozzá, még én se, mert mi más típusúakkal dolgoztunk. Az óra vége fele rácsatlakoztatott valamit, amivel segített rajtunk, ami elmondása szerint a programot tartalmazta. Az iskola után este még vacsoráztunk, megtartottuk a napi csoportgyűlést és én lefekvésig még a napi beszámolós elmaradásomat pótoltam.

37


Hodován István

18. napi jegyzőkönyv Feladat: Működő fizikai kapcsolat létesítése modem és számítógép között. 1. Feladat: Soros kötésű UTP vezeték szerelése, tesztelése, üzembe helyezése.

2. Feladat: Kábelek letesztelése Speciális kábeltesztelő egység használatával.

3. Feladat: Kapcsolati hibák megkeresése, kijavítása: Talált, illetve kijavított hibák: A modem adott feladat elvégzésére való felprogramozás hiánya, majd ennek pótlása. Hibakereséshez használt eszközök: Hálózati hibakereső egység. Megjegyzés: a megépített hálózat működőképes és üzemre használható.

38


Hodován István

19. nap (Szeptember 24.) Ahogy jött a kirándulás vége egyre változatosabb volt a program. Ezen a napon nem mentünk messzire, Krakkói helyi járat kivitt még minket oda. Egy állatkertbe mentünk Krakkó mellé. Mikor bementünk nem tudtuk mit fogunk ott több mint 3 órát csinálni, de megtaláltuk a számunkra érdekes részeket, ami a szakmánkkal kapcsolatos. A nagyobb, illetve emberre veszélyes állatokat villanypásztorral védték illetve az embert az állattól. A vezetékben nem mértük meg, meg nem is próbáltuk ki hány Volt feszültség volt benne, de biztos elég mert elég messze mozogtak tőle még az oroszlánok is. Ezt a technikát más állatoknál is alkalmazták. Ehhez nem volt többre szükségük, mint egy kis kapcsolásra, amit láttunk felszerelve a falon, ami szaggatott feszültséget adott a vezetékekre, amivel az adott állat körbe volt kerítve. Az állat amint hozzáért megrázta őt egy adott feszültség, ami arra elég volt, hogy az adott állat attól meghátráljon attól és ne próbálkozzon a kerítésen keresztül kiszökni. Ahhoz, hogy megrázza, egy vezetékkel, az szükséges, hogy akkora legyen a feszültség, ami az állaton esik illetve áthalad, hogy a földön keresztül záródhasson, azaz, mint ha egy biztonsági földelés lenne az állat működés közben. Egyéb állatok is voltak, amiknek a megőrzésére nem volt szükséges egy villanypásztor felállítása, mert a kerítésen nem tudott átjutni és az emberre se volt veszélyes. Ez után már csak kevés időnk volt a program alapján is betervezett vásárlásra. Az óvárosban jártuk körbe a bazárosokat és vettünk tőlük szuvenírt. A délutáni program az egy lengyel-magyar barátságos labdarugó mérkőzés volt. A magyar illetve a lengyel válogatott csapat is 5-5 főből állt. A magyarok részéről a góllövők voltak többek közt Bála, Szepi és Juhász. Összesen nekünk és a lengyeleknek is 5-5 gólt sikerült szereznünk, amit 7 méter messziről való kapura rúgás zárt, amiben nagy kárunkra alul maradtunk. A sportcsarnokban ez után lehetőségünk volt tovább focizni illetve a konditermet használni. Este megtartottuk a megszokott napi csoportgyűlést és ezzel ismét lezártunk egy napot, sőt ezzel már egy híján az utolsó előtti napot.

39


Hodován István

20. nap (Szeptember 25.) Az utolsó nap programja sokban különbözött már a többitől. Eddigi programok közt szakmai kirándulások, túrák, üzemlátogatások voltak. Ettől eltérő volt ez a nap. A délelőtt szabad volt, nem volt már számunkra teendő. Ezt ki lehetett használni – többen ki is használtuk – napi beszámoló készítésére. Be lehetett pótolni azoknak a napoknak a begépelését is, mikor sok programunk volt, például üzemlátogatás és iskola, mert az után az csak kézzel készítettük el és most volt a begépelésre lehetőség. Amikor végeztünk akkor elmentünk - voltak akik már korábban – a városba körülnézni, mivel már nem sokáig tartózkodunk itt. Erre többen kihasználtuk az időt, mint például plázában, vagy az óvárosban, avagy esetleg bevásárló centrumban. A délelőttünk szabadsága részben korlátozott volt. Még délelőtt bizonyítványosztáson vettünk részt. Erre készülnünk kellett nekünk is a saját magunk által készített képeknek a diavetítésével. A képeket összegeztük, legalábbis a legjobbakat, azaz a válogatást és azt mutattuk be a lengyel diákok és tanárok számára, hogy hogyan telt számunkra ez a 3 hét. Számukra több kép is kifejezetten tetszett, amit megdicsértek és jóleső meglepetésként érték a róluk készült képek az órákon illetve a programok ideje alatt. A képek miközben mentek a vetítő vásznon, közben az iskolaigazgató tartott pár perces beszédet, amiben beszélt erről a 3 hétről és, hogy ők is mi mindent köszönnek nekünk és, hogy miért is szeretik ők Paksot. Megdicsérte az iskolavezetést, a Leonardos csapatot és az őket kísérő tanárokat. A beszéde végeztével a bizonyítványosztás következett. Ezek nem az Europass bizonyítványok voltak egyelőre, hanem csak egy másik, az ottlétünket és a szakmai részét igazoló bizonyítványok voltak. Ezeket közülünk mindenki kapott, köztük értem a kísérő tanárainkat is. A bizonyítvány osztás végén az igazgató az iskola nevében elbúcsúzott tőlünk és felkért minket egy közös képre az iskola előtt. Délutánunk ismét szabad volt, amit már majdnem mindenki pakolással töltött. Este volt a szervező tanároknak köszönhetően egy good bye party amin mindenki megtisztelt minket a részvételével, aki velük töltött valamennyi időt kint tartózkodásunk alatt. Ez egy közös vacsora volt, aminek a végén mi magyar dalokat énekeltünk a lengyeleknek, amit ők örömmel hallgattak. Az este szuper volt és már az utolsó. 40


Hodován István

21. nap (Szeptember 26.) Számunkra elég gyorsan eljött a hazautazás napja. Úgy gondoltuk, ha már megyünk haza, akkor időben induljunk el, hogy minél előbb megérkezzünk, ezért reggel 6-kor kelt a Leonardos csapat és a betervezett 7 órai indulás után közel fél órával el is indult. Az indulás előtt még megköszöntük a vendéglátóinknak a szívélyes fogadtatást, a sok élményt és a 3 hetet összességében. A szobákat rendben leadtuk nekik, kipakoltunk, beraktuk csomagjainkat a buszba és indulásra készen voltunk. A busszal reggel fél 8 előtt pár perccel elhagytuk az iskola területét és indultunk haza, ki Paksra, ki máshova. A buszon összesen 16-an utaztunk, 13-an a pályázat nyertes résztvevői, egy kísérő tanárnő és a 2 sofőr. Krakkóból kifele autóúton jutottunk ki. Elhagyva Krakkót egy ideig kisebb hegyek közt utaztunk, gyönyörű tájakat láttunk, ismertünk meg. Láttunk útközben rengeteg síelésre alkalmas hegyoldalt, azokon sífelvonók kapaszkodtak fel a hegy tetejéig, míg az aljánál volt a felvonó motorháza és biztonságtechnikai vezérlése. A sífelvonók mellett sorba álltak a nagy hóágyúk, véleményem szerint készülve a szezonra. Még Lengyelország területén, Szlovákia előtt autópályán menet közben, egyszer ködfüggöny termett előttünk, ami miatt még Szlovákia területén se láttunk semmit, maximum az út mellett 20 métert. Szlovákia felén keresztül így jöttünk át, hogy semmit se láttunk. Az autóbuszon akartunk volna filmet nézni, de erre nem volt sajnos lehetőség, mivel a monitor bemeneti fejegysége meghibásodott és nem vett jelet és nem bírt így vetíteni. Amikor kiértünk a ködből akkor ismét figyeltük a tájat. Ekkor már lassan Szlovákia végét jártuk. Magyarországra erre nem sok idővel meg is jöttünk, a határ után mindjárt meg is álltunk, mivel Szlovákiában a sofőrök nem szívesen álltak meg. Itt egy benzinkúton tartottunk egy negyed órás szünetet. Ez után célba vettük Pestet. Pest előtt láttuk még a képen látható kőfejtőt, ahol nagyteljesítményű villamos meghajtású motorokat is használtak. Pestet ez után elértük, végigmentünk a Nagykörúton, majd a Lágymányosi hídon átmentünk, majd rá az M6-osra. Onnan cél Dunaföldvár, ami kicsit több mint egy óra volt innen. Ott páran leszálltak, köztük a tanárnő is, majd innen Paksra mentünk, ahova 4 óra körül érkeztünk. Ott mindenkit várt valaki hozzátartozója és azzal utazott haza. 41

1. nap (Szeptember 6.)

Recommend Documents