Csoportos játékok. Susan Swann

Csoportos játékok Susan Swann

iXmédia Kiadó – Budapest, 2003

Minden jog fenntartva, beleértve az egész könyv vagy részletei reprodukálásának és internetes terjesztésének, közlésének jogát! A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Susan Swann: The Ritual of the Pearls (A Gyöngyök Rítusa) First published by X Libris in 1995, London Copyright © by Susan Swann Fordította: Láng Viola Borítóterv: Lukács Gábor Címlapfotó: Pintér Árpád ([email protected]) Modellek: Szabó Attila és kedvese, Virág Hungarian edition © by iXmédia Könyvkiadó, 2003 E-mail: [email protected] Hungarian translation © by Láng Viola A kiadásért felel: a Kiadó ügyvezetője Tördelés: Lukács Gábor Nyomás: Kaposvári Nyomda Kft. – 230067 Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató ISSN 1589-0996 ISBN 963-86313-2-5

1.fejezet Mary Fremen leengedte karcsú, keresztbetett lábát, és felállt. Papírokat tömködött fekete aktatáskájába. – Köszönöm, hogy időt szánt rám, Mr. Danvers. Boldog vagyok, hogy közös nevezőre jutottunk. Hamarosan megint felkeresem. – Egyenletes, hivatalos hangon beszélt. – Öröm magával együtt dolgozni, Miss Fremen – mondta Danvers behízelgően. – Érdeklődve várom a javaslatait. A férfi tulajdonosa volt egy exkluzív, konzervatív stílusú selyem fehérneműt gyártó cégnek, amely Angliaszerte számos lerakattal rendelkezett. Nemrég alkalmazott egy tehetséges új tervezőt, és ezzel, valamint azzal, hogy Mary tekintélyes piackutató irodájának tanácsát kérte, cége termékeinek piacképességét akarta megnövelni. Alacsony, köpcös férfi volt, ötvenes éveinek végén, remek szabású, drága öltönyt viselt, ám 4

ez sem tudta eltakarni a pocakját. Bár arca nyájas kifejezést öltött, szeme villogott, mint egy ragadozóé. Danvers belenyúlt krómozott, fekete és hamuszín íróasztalának fiókjába, és előhúzott onnét egy keskeny, fehér dobozt, amin az új társasági embléma díszelgett. Mary felé csúsztatta, és így szólt: – Remélem, megbecsülésem jeléül elfogadja ezt a csekélységet. Legújabb tervezéseink egyike. Bizonyos vagyok benne, hogy pont a megfelelő méret. – Szeme végigpásztázta Mary körvonalait a krémszínű szövetkosztüm alatt. – Kilencvenes mellbőség, C kosár, hatvanas derék, kilencvenes csípő, javítson ki, ha tévedek. Mary elengedte füle mellett az utóbbiakat. Szárazon rámosolygott a férfira, felvette a dobozt, és hűvösen megköszönte az ajándékot. – Tudtam, hogy jó a méret – mondta önelégülten Danvers. – Együtt jár a hivatásommal, hogy felmérjem a szép hölgyek igényeit. Tudja, ha egyszer elege lesz abból, hogy a PrimeLightnak dolgozik, jöjjön, és én alkalmazom. Jól megfizetném. Eszébe jutott már, hogy modellkedjen? A fehérnemű a magas, kecses nőkön mutat a legjobban. Magának megvan hozzá az alakja, és csinos is. Nem tudnál te engem megfizetni, gondolta magában Mary, és hangosan így szólt: – Nem hiszem, hogy sor kerülhetne rá. Szeretek a szakmámban dolgozni, és jól is 5

csinálom. Azt hiszem, ezt ön is tudja. Különben nem volnék itt. – Tyűha. Modern, öntudatos, független nő tetőtől talpig, igaz? Kár. Éppen meg akartam hívni vacsorára. Kétségtelen, hogy a férfi afféle kőkemény, karriercentrikus üzletasszonynak nézi, akinek nincs ideje a férfiakra vagy a szerelemre. De ebből csak annyi igaz, hogy nincs ideje az olyasféle férfiakra, mint ez itt. Amúgy nem is tévedhetett volna nagyobbat! Vajon mit szólna hozzá, ha megtudná, mit csinál ő a szabad idejében? Elképzelte, ahogy a döbbenettől tágra nyílna a szeme, leesne az álla. Alig tudta elfojtani a mosolyát... Szívesen felvilágosította volna Danverst, de ellenállt a kísértésnek. A férfi fontos ügyfele volt a Prime-Lightnak – ezért részesült megkülönböztetett figyelemben –, úgyhogy nem adta jelét ellenszenvének. – Viszontlátásra, Mr. Danvers – mondta udvariasan, és az ajtó felé indult. – Elküldöm Önnek a próbakatalógusokat, mihelyst beérkeznek hozzánk. Cipőjének sarka lendületes ritmust vert a fehérített tölgyparkettán. Megkönnyebbülten sóhajtott, amint a füstüveg ajtó csendes siklással összezárult mögötte. Danvers volt az utolsó tárgyalópartnere aznap. A lift felé haladtában Danvers és a Prime-Light képe elhalványodott a fejében. Sokkal fontosabb dolgokon kellett gondolkodnia. 6

A lift gyorsan, csendesen szállt alá a földszintre. Órájára nézett. Öt-harminc, aligha érdemes visszamenni az irodába. Úgy döntött, egyenesen hazamegy a Primrose Hillen lévő lakásába. A koraesti napfény keresztülszivárgott szélvédőjén, amint BMW-je orrát London heves forgalmában irányította. Az autó felmászott a Kingsway-n, aztán elakadt egy kocsisorban a Southampton Row-n. Leeresztette az ablakot, elszórakoztatták a felcsattanó dühös és méltatlankodó hangok, fékek csikorgása, autódudák tülkölése – mindezt bizonyos ködös távolságból érzékelte. A forró aszfalt és a fáradt olaj szaga csiklandozta az orrát. A jó öreg londoni csúcsforgalom. Jó néhány percbe beletelik majd, mire megindul a kocsisor. Felvette az autótelefont, és kihasználta az időt, hogy felhívja asszisztensét. – Gwen? Útban vagyok hazafelé, pontosabban itt ülök a szokásos dugóban a Southampton Row-n. Valami üzenet? – Semmi különös. Hogy ment Danversszel? Mary nevetett. – Ahogy várható volt. Semmi gond. Kaptam tőle valami fehérneműmintát ajándékba. Még meg se néztem. Gwen füttyentett. – Megtetszettél neki, igaz? Milyen a pasas? 7

– Túlsúlyos, kopaszodó, és azt képzeli, hogy ő az Isten ajándéka. Egyes számú rajongója önmagának. Gwen kuncogott. – Pont úgy hangzik, mintha nem lenne az eseted. – Szerintem a tiéd se. Jó hétvégét, Gwen! Hétfőre elvileg visszaérek a francia utamról. Ha mégis úgy fest, hogy tovább kell maradnom, hívlak. Mary letette a telefont. Csiklandós érzés borzongatta meg a bőrét, mikor a csomagra gondolt, amely aznap reggel érkezett a postán. Az aukciós katalógusnak egyszerű, fényes, ízléses mélyvörös borítója volt. Gyönyörű kiállítású darab, minden egyes tételt felsoroltak és külön, részletesen ismertettek benne. Hátoldalán aranyozott, dombornyomású szám jelezte, hogy exkluzív, korlátozott példányszámú kiadványról van szó. Tulajdonképpen maga a katalógus is gyűjteménybe való darab volt. A lánynak reggel csak annyi ideje maradt, hogy átfussa az első pár oldalt, és egy pillantást vessen a mellékelt levélre, mielőtt munkába ment. Most kinyitotta aktatáskáját, amelyet a mellette levő ülésre fektetett, és elővette a dombornyomású fejléces, összehajtott levélpapírt. Drágám – kezdődött a levél, mert az Ezredes újabban így szólította őt, habár a lánynak nem voltak illúziói a viszonyukat illetően, s a megszólítás csak közös ügyüket szolgálta –, hiszem, hogy maga képes ezt a tranzakciót 8

lebonyolítani a javamra. Az utazási feltételek részletesen mellékelve. Magáról az aukcióról annyit, hogy látni fogja a katalógusban, mely tételeket jelöltem meg, amelyekért szeretném, ha ringbe szállna. Rendkívül fontos, hogy ezeket a könyveket a gyűjteményemben tudhassam. Bízom magában. Az Ezredes ezek után részletesen informálta arról, mire számíthat a Loire-völgyi Ronsard Chateau-ban töltendő hétvégén. Számos alkalma nyílik majd a kapcsolatteremtésre a kerti ünnepségen és a bálon – és arra is, hogy felmérje a konkurenciát – olvasta ki a lány a sorok közül. A férfi azzal köszönt el a levélben, hogy reméli, igazán jól érzi majd magát. Mary tudta, mire céloz. Lehetősége nyílik majd erotikus kalandokra, amelyekben kedve szerint részt vehet. Kosztümkabátja zsebébe csúsztatta a levelet. Ez volt az első alkalom, amikor az Ezredes felkérte, hogy az ő nevében teljesítsen megbízást. Heti két alkalommal töltötte estéjét az Ezredes hampsteadi házában, s a világ legjelentősebb erotikus gyűjteményeiről ott fellelhető bőséges adathalmazt tanulmányozta. Ezért az Ezredestől csinos díjazást kapott, és most úgy néz ki, hogy még inkább megdolgozhat a pénzéért. A levélben említett összeg igencsak nagyvonalú honoráriumnak számított, de nem csak a pénz tette olyan kívánatossá, hogy az Ezredes megbízásából szerepelhet az aukción. Hanem az, hogy 9

semmi sem volt előre kiszámítható, ami a Gyöngyök Rendjével függött össze. Amióta ehhez a titkos társasághoz tartozott, a lány egészen másképp érzékelte a világot, és tökéletesen nyitottá vált az élvezeteknek ama birodalmára, amelynek létezéséről azelőtt még csak nem is hallott. A forgalom lassan megindult, és Mary sebességbe tette az autót. Egy CD-t tett a lejátszóba, és hallgatta a szaxofon vissza-visszatérő hangzatait, amint a Baker Street bevezetőjeként betöltötték az autót. Olyan dal volt ez, ami mindig ábrándossá tette, és némi nosztalgiával hosszú, meleg nyári napokra gondolt a hallatán. Amint Gerry Rafferty, az énekes rázendített, már tudta, hogy az izgalom tompa fénye szép lassan felragyog valahol mélyen a zsigereiben. Mary összehajtogatta a ruháit, és egy kicsiny útitáskába tette. Útlevelét és valutáját mindig készenlétben tartotta gyors távozások esetére, és úti előkészületei gyorsan befejeződtek. Frissen mosott haja cirógatta a vállát, ahogy kilépett kimonójából. Tükrös szekrényéhez ment, és kritikusan végigmérte csupasz testét. Tudta, hogy jó formában van. Mindkét kezét végigfuttatta oldalán, tenyerével végigsimítva dereka homorulatát és csípője enyhe domborulatát. Mellbimbói összehúzódtak, amint tenyerében méregette melleit. Kedvtelve nézegette őket. 10

Régebben egyebek közt onnan is fakadt az önbizalma, hogy mellbimbói sötétek és erősen kidomborodnak – ritkaság olyasvalakinél, aki az ő halvány színeit viseli. Szinte képtelenség volt melltartó nélkül járnia, mikor világos ruhát vett fel, hacsak nem akart szándékosan kihívó lenni. Mellbimbóit ezenfelül különleges érzékenység jellemezte – ezt most már nagy előnynek tartotta. Büszke volt arra a képességére, hogy igazán élvezi a szexet. Minden tekintetben roppant érzéki lény volt. Hasa laposan, lágyan lejtett az ágyékát borító világosbarna szőrzet felé. Combjai talán egy kissé erősek voltak, de hosszú lába szinte észrevétlenné tett minden apró tökéletlenséget. Egészében véve nem panaszkodhatott külső adottságaira. De hát élt valaha olyan nő a földön, aki tökéletesen elégedett volt a megjelenésével? Grimaszt vágott a tükörképének. – Megjárja – mondta magának. – Eddig legalábbis nem sokan emeltek panaszt. – Valójában senki, gondolta némi elégtétellel. Ahogy az öltözködéshez fogott, eszébe jutott Danvers ajándéka. Felemelte a fehér doboz fedelét, széthajtogatta a nyomott mintás selyempapírt. Lehet, hogy Danvers érdektelen fickó, de az ízlése kiváló. Ez a fehérnemű elragadó. Halványan elmosolyodott. Persze, hogy a méreteit is eltalálta. 11

A kávészínű csipkefűzőt selyembetétek díszítették. Tökéletesen illett rá, a negyedes melltartókosarak megemelték és könnyedén egymáshoz szorították melleit. Miután felvette a hozzáillő parányi bugyit, ami hátul csupán egy díszes zsinórból állott, lábaira simította a fénylő, csipkeszegélyes harisnyákat is. Megpördült a tükör előtt, gyönyörködött új alsóneműjében. A kávészínű készlet az ő természetes vajszínű bőrén, a tökéletesen illeszkedő darabok kiemelték testének hajlatait. Finom erotikus izgalom sarjadását érezte bőrének csiklandásában, izmainak enyhe feszülésében. Amint megmoccant, mellbimbói a fűző csipkéjéhez súrlódtak, és bugyijának keskeny hátsó pántja könnyedén dörzsölte popsija belső felén a gyönge húst. Már eltelt némi idő, amióta utoljára szeretkezett, és testének érzete erősebben jelentkezett, mint általában. A közelgő hétvége gondolata kellemes várakozással töltötte el. Tudta, hogy valószínűleg kapcsolatba kerül majd néhány hatalmassággal – emberekkel, akik vonzók, kivételesen gazdagok és ahhoz szoktak, hogy megkapják, amit akarnak. Ezek a különlegességekre vadászó gyűjtők mind kifinomult személyiségek voltak, pallérozott ízléssel és a személyes kedvtelések kielégítésének jókora becsvágyával. Az erotikus feszültség állapota kellemes érzés volt, és a lány elhatározta, egyelőre semmit sem tesz annak 12

érdekében, hogy megszabaduljon tőle. Előrehajolt, és felhúzta a kiválasztott sarong-stílusú selyemszoknyát. Mellei súlyuknál fogva előrelendültek, mintha ki akarnának bújni fűzője kivágásából. Halványzöld selyemblúzt vett a szoknyához, lábára kényelmes, lapos sarkú cipőt húzott. Majdnem kész. Hívott egy taxit. Míg várt, haját egyszerű franciakontyba rakta. Közvetlenül mielőtt elhagyta a lakást, feltette nyakláncát, majd blúza alá dugta. Ujjával megtapintotta a gyöngyöket és a frissen vésett gyémántmotívumot, érzékelve az éleket és vonalakat az ovális fekete borostyánban a blúz vékony anyagán át. Hat hónappal azelőtt egy férfi – 'Jordán Stone néven mutatkozott be – odament hozzá docklandi hivatalának autóparkolójában, és adott neki egy nyakláncot. Attól kezdve Mary élete drámaian megváltozott – és még most is változik. Mulattatta a gondolat, hogy annak idején csaknem visszautasította Stone ajándékát. Most már tudta, hogy a nyaklánc volt az útlevele az egyedülálló élvezetek birodalmába. Az aranyláncot hidegnek érezte a bőrén, ám testének melege hamarosan meglangyosította.

13

2. fejezet Eseménytelen repülés után, csaknem éjfélkor landolt a gépe Párizsban. Fényes, fekete Daimler várta Maryt a Charles de Gaulle reptér kijáratánál. A sofőr fiatal volt és jóképű. Mosolygott, mikor ajtót nyitott neki, aztán elrakta táskáját a csomagtartóba. – Jó estét, kisasszony. – Jó estét. Mary elengedte magát, és hátrasüllyedt a bőrülésen, míg a kocsi eltávolodott a reptértől. A Boulevard Peripherique felé indultak, majd rátértek az Orleans felé vezető A10-es útra. A lány egy darabig kibámult a sötétített ablakon, amint az autó szinte hangtalanul siklott keresztül az éjszakán. A fények villódzása, ahogy a forgalom haladt az ellenkező irányban a másik oldalon, hipnotikusan hatott rá, pillái le-lecsukódtak. Csak az erős motor brummogása hallatszott, és az elsuhanó autók halk zaja. Könnyű álomba hullott, és mikor felébredt, már Orleans külvárosain robogtak keresztül. Zárt spalettás ablakok és fényesen kivilágított éjszakai üzletek suhantak el mellettük. Valahogy átaludt egy órát vagy valamivel 14

többet. Egy darabig még száguldottak, majd elhagyták a jellegtelen autópályát, és nyugat felé fordultak. Tíz perc múlva Beaugency-ba értek, egy kisvárosba, amely lépcsőzetesen ereszkedett egy, a Loire-on átívelő tizenhatodik századi hidacska felé. A sötét utcácskák fölött haladva Mary egy templom csúcsos tornyait, és egy normand torony vaskos árnyát látta. Az autó keskeny vidéki útra tért, és Beaugency fényei elhalványultak mögöttük. Mary érezte, hogy utazásuk a végéhez közeledik. Egyenesen felült, nézte az éjszakától árnyalt mezőket. Óriási fák körvonala derengett a sötétben, amint az autó lelassult, majd megállt egy hatalmas, kétszárnyú vaskapu előtt, amelynek közepén címerpajzs díszelgett. A kapu feltárult, és utat engedett nekik a kert belsejébe. Mary szeme elkerekedett, amint a Ronsard Chateau épületét megpillantotta. Jóval nagyobb és grandiózusabb volt, mint elképzelte – egy tündérmese díszlete hófehér kőből, hegyes tornyai és mellvédjei vizesárkok vizében tükröződtek. Minden ablakból fény áradt. Végighajtottak egy hársfasoron, amelyet mindkét oldalon előírásosan rendezett kertek szegélyeztek, majd a murvával beszórt félköríves felhajtóra értek, és a Daimler megállt egy csomó szép és fényes autó szomszédságában. Más vendégek is éppen ekkor érkeztek. Egyenruhás inasok jöttek-mentek az autók között. Mary megpillantott egy magas, karcsú, vasszürke hajú férfit, 15

amint épp kiszállt egy hófehér Rolls Royce-ból. Vakító ingmelléhez képest keskeny arca napbarnítottnak látszott. Sötét öltönyét remekbe szabták, és a lány egy gyémánt nyakkendőtű villanását érzékelte. A férfi rápillantott, rideg vonásain elismerő mosoly futott át. Mary elmosolyodott és félrefordult, majd mikor érzékelte, hogy a férfi nem mozdul, újból ránézett. Vitán felül jóvágású férfi volt, és valamiféle pimasz érzékiség áradt belőle. Tökéletes nyugalomban állt ott, és szemében olyan kifejezés ült, mintha teljes egészében magába szívná az ő látványát. A lányt kényelmetlen érzés kerítette hatalmába. Talán azért, mert a férfi ügyet sem vetett rá, hogy az emberek mindenfelől odafordulnak és őket kettejüket nézik, kaján mosollyal az arcukon. Vagy talán attól, ahogy a férfi vizsgálta őt – szinte tanulmányozta, a vadász szenvtelen, hűvös arckifejezésével, aki épp felméri a zsákmányát. Mary érezte, hogy elpirul, amint a férfi továbbra is rámered. Ez most már tapintatlanság volt tőle, és kezdett zavaróvá válni. A lány elfordította tekintetét, és a kastély felé indult. Megmászta a díszes bejárati ajtóhoz vezető lépcsősort, mindvégig magán érezve a férfi pillantását, aki talán arra számított, hogy ő majd visszanéz. Megtagadta tőle ezt a kis győzelmet, és ellenállt a kísértésnek, hogy visszapillantson a válla fölött. Mary a bejárati ajtó védelmébe sietett. Bosszankodott önmagán, amiért így zavarba hozták. Végül is, az az 16

ember csupán nézte. De tény ami tény, a férfi mélységesen hatott rá. Valahol, mélyen az ösztönök szintjén, megrémítette – és ez egyáltalán nem tetszett neki. Egy cseppet sem. A sofőr a legfelső lépcsőre helyezte táskáját, ahol rögtön felkapta egy inas. – Erre parancsoljon, kisasszony – mondta, és Mary követte őt a bejárati hallba. Ahogy a boltozatos helyiségen áthaladt, megerősödött az a benyomása, hogy kifinomult fényűzés veszi körül. Kandeláberek világítottak köröskörül, és minden lehetséges felületet aranyozott cikornyák és csigavonalak borítottak. Pazar keretekbe foglalt tükrök sokszorozták meg minden oldalról a terem képét. Amint az inas nyomában haladt a kecses ívben kanyarodó emeleti lépcső felé, cipőjének sarka márványpadlón vert visszhangot. Odafent az inas megállt egy aranyozott, kétszárnyú ajtó előtt, és kinyitotta. – A szobája, kisasszony. Mary megköszönte, és belépett. Elképedve nézett körül. Az egyik falnál óriási mennyezetes ágy terpeszkedett. Szaténfüggönyeit négy oszlop tartotta. Brokáttal kárpitozott szófák és székek, pompázatosan aranyozott asztalkák és díszes szekrények ékesítették a szobát. Az egyik sarokban márványoszlop állt, amelyre nagy, aranyozott vázát helyeztek: krémszínű bourbonrózsák hatalmas csokra pompázott benne. 17

Az inas távozott, s halkan becsukta maga után az ajtót. Mary lassan lépdelt körbe, szeme mohón itta magába a szoba szépségét. Csak mikor végre leült az öltözőasztalka előtt, vette észre az antik zománcozott ékszerdobozok és metszett parfümös üvegék társaságában várakozó levelet. Kinyitotta a borítékot, és ezt olvasta: Isten hozta, kedves Mary Fremen. Legyen szíves, helyezze magát kényelembe! Ha valamire szüksége van, akármi is az, jelezzen az ágya melletti csengővel. Valamennyi kívánságát figyelem kíséri majd. Míg itt tartózkodik a Ronsard Chateau-ban, a kisujját sem szabad mozdítania, hogy magáról gondoskodjék. Remélem, jól fog aludni. Vendéglátója holnap, reggeli után mutatkozik be Önnek és többi vendégének. Aláírás nem állt alatta. Mary elmosolyodott. Az egész helyzet olyan volt, mint valami álombéli fantázia. A kastély egyszerűen elképesztő – a pompa, a libériás inasok, minden. Mintha valamiféle mesefilm díszletei között járna. Órájára pillantott: már csaknem éjjel kettő volt. Mivel szunyókált kicsit az autóban, nem érzett fáradtságot, így hát elhatározta, hogy iszik egy teát, majd megfürdik. Megragadta az ágya melletti csengő bojtos zsinórját, és háromszor megrántotta. Éppen nekilátott, hogy kipakolja a táskáját, mikor kopogtak. Nem fordult meg, csak hátraszólt, hogy 18

szabad. Az ajtó kitárult, majd becsukódott. Mary hátrapillantott a válla fölött, és arcára fagyott a mosoly. Háttal az ajtónak ott állt az a disztingvált külsejű, acélszürke hajú férfi, akire érkezésekor felfigyelt. – Mi az ördögöt keres a szobámban?! – kérdezte bosszankodva, kissé remegő hangon. – Talán nem csengetett? – a férfi kulturált, nyugodt hangon beszélt. – Nos... de igen. Csakhogy én egy szobalányt vártam. – És íme, engem kapott helyette. Ne ijedjen meg. Ez a hétvége nem lesz éppen szokványos, amint hamarosan maga is meglátja. Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Charles Germain – az ön szolgálatára. A férfi szája megvonaglott, és Mary azon kapta magát, hogy hat rá a férfi szavaiban rejlő száraz hu-mór. A helyzet nevetségesnek látszott, de hát végül is megszokta már a meglepetéseket, amikor a társaság ügyeiben járt. – Szóval Charles, igaz? Annyi szent, hogy szobalánynak eléggé szokatlan. Így, testközelből nem is volt annyira rémítő, a rideg vonásai közt bujkáló mosollyal. Kék szeme szinte világított napbarnított bőréhez képest. Szája széles volt és határozott, kissé nyílt ajkai közt vakító fehéren villogtak a fogak. – Nos, valójában azért csengettem, mert teát akartam kérni – Mary megpróbált komoly maradni, de nemigen tudta fenntartani a rosszallás látszatát. Közel járt ahhoz, hogy elnevesse magát. 19

– Jómagam nem ilyesféle szolgáltatásra gondoltam – felelte a férfi. – Én is attól tartok. Könnyű volt így csevegni ezzel a férfival, finoman évődve, ahogy csinos nők szoktak megnyerő külsejű urakkal. Mary azon kapta magát, hogy nem érti, miért is nyugtalanította első találkozásuk a kastély előtt. Ez a jóvágású, érett férfi igazán vonzó volt! Charles mosolya hirtelen eltűnt, és a lányt ismét elfogta az aggodalom. Íme, itt van megint, az a jeges hidegség, ami a vesékbe látó kék szemekből sugárzik. A nyugalma, a férfiból áradó tökéletes önuralom szinte hipnotikusan hatott. Úgy érezte, képtelen elfordítani a tekintetét, és szabadulni a hűvös, rendíthetetlen pillantás hatása alól. – Gombold ki a blúzod – szólt lágyan a férfi. – Bocsánat... mit mond? – hebegte a lány. Azt hitte, rosszul hall. A férfi elvigyorodott, és arca megint kisfiússá változott. Olyan képet vágott, mint akit valami csínytevésen kaptak. Kaméleontermészete megzavarta a lányt. Talán szórakozik vele? Egyszerűen nem tudta eldönteni, hogy a férfi veszélyes-e, vagy csupán jót mulat az ő rovására. – Maga igazán gyönyörű, Miss Fremen – szólt a férfi egyenletes hangon. – Szólíthatom Marynek? – Honnét tudja a nevemet? 20

Múltak a pillanatok, a férfi leplezetlen csodálattal nézte, és elmúlt az a perc is, amíg Mary jogosan felháborodhatott volna. – Mivel nem kiáltott segítségért, és azt se mondta, takarodjak a pokolba, azt kell feltételeznem, hogy hajlandó eleget tenni a kívánságomnak. Tehát: gombolja ki a blúzát... kérem. Biztosíthatom arról, hogy nem vagyok a magyarázkodások embere, és az sem szokásom, hogy módosítsam az elképzeléseimet. Mary érezte, hogy a férfi igazat beszél. Olyan ember ez, aki megszokta, hogy parancsokat ad, és hogy engedelmeskednek neki. A pimaszsága dühítette a lányt, másfelől viszont tompa lüktetés ébredt a hasa alján. A fenébe is, kezdte izgatónak érezni a férfi közelségét. A helyzet magába foglalta az ismeretlenség elemét, és emlékeztette azokra az időkre, mikor fekete névjegykártyára írt, aranyozott dombornyomású telefonszámok kihívásának engedelmeskedett... De ez még az elején történt, amikor még csak újonc volt a szerelmi játszmákban, a szárnyait próbálgató tagjelölt, és a tagságra való alkalmasságot tesztelték rajta. Elhatározta, hogy egyelőre engedelmeskedik, kíváncsi volt, milyen messzire megy el a férfi. Talán dühkitörésre vagy ellenállásra számít. Vajon ez az, ami feldobja? Felemelte az állát, és a férfi szemébe nézve kigombolta blúzának felső három gombját. Lassan szétnyitotta az így keletkezett kis nyílást, és látni 21

engedte nyakának és mellkasa felső részének vajszínű bőrét. – No és most? – kérdezte hűvösen. Charles közelebb lépett, szeme felvillant a lány küzdőszellemének láttán. Mary megkeményítette magát, nehogy hátralépjen. Az ágy széle csupán pár centiméternyire volt mögötte. Ha csak egy kicsit is megmoccan, óhatatlanul elveszíti az egyensúlyát, és hanyatt esik. Charles közvetlenül előtte állt. Felemelte a kezét, hüvelyk- és mutatóujját végigfuttatta mindkét kulcscsontján. Mary elfojtotta borzongását, ahogy a férfi ujjbegyei a bőréhez súrlódtak, olyan könnyedén érintve őt, mint valami lepkeszárny. Charles beledugta egyik ujját a blúza kivágásába, majd a fűző keblektől duzzadó pereméig hatolt. A lány ráébredt, hogy már várta a férfi kezének érintését a mellein, amelyekben csiklandós készség éledezett odabent, a melltartók védelmében. Bimbói megkeményedtek, amint könnyedén a csipkéhez súrlódtak. Biztos, hogy Charles látja a kis csúcsokat a blúza alatt. De a férfi figyelmen kívül hagyta a melleit, ehelyett két ujjával előhalászta Mary nyakláncát a blúza alól, és szemügyre vette. – Ahogy gondoltam – mondta elégedetten, a tenyerében fekvő, gyöngyök keretezte oválist méregetve. – Te kellett legyél az Ezredes megbízottja. Tudtam, hogy 22

ha nem jöhet, akkor majd küld valakit maga helyett. Igazán méltányolom a választását. – Ismeri az Ezredest? – kérdezte a lány. A férfi mosolygott, hangjában keménység és kiismerhetetlenség csendült. – Ó, igen. Ismerem. Az égvilágon mindent tudok a Gyöngyök Rendjéről... és persze a játékszabályokról. A társaság tagjai igazán eltökéltek abban a tekintetben, hogy betartsák a szabályokat, igaz? A lány bólintott. Most már minden érthető. Az, ahogyan a férfi megjelent a szobájában, az arroganciája, a felsőbbséges modora. Nyilván ő is tagja a társaságnak. Talán ő is egyike a rangelsőknek – a különleges előjogokkal bíró kivételezett hatalmasoknak – akárcsak az Ezredes. A férfi közelsége izgató volt. Mary érezte kölnijének illatát, és benne a tiszta férfiasság halványabb aromáját. A tény, hogy már egy pár hete nem került ilyen közel fizikailag egy férfihoz, hirtelen különleges jelentőséget nyert a tudatában. – Elmondható, hogy a maga idejövetele erre a hétvégére valamiféle megbízással függ össze? – kérdezte a férfi. – Úgy valahogy – felelte a lány, érzékelve a férfi gondolatának menetét, és azt is, hogy az izgalom kicsiny csomója odabent a hasában fellazul, és hőt áraszt szét a zsigereiben. 23

Parányi bugyijának rejtekében a lány öle megnedvesedett. Bizonyos volt benne, hogy Charles tisztában van a hatással, amit ébresztett. Azt is tudta, hogy ez szórakoztatja. Haragudott magára, amiért ilyen készségesen reagál a férfira, de nem tehetett róla. Teste megelőzte a tudatát. A szexuális feszültség, amely futólag elfogta, míg londoni lakásában öltözködött, most forrni és bugyogni kezdett, mint a láva. – Akkor, elfogadván a Vezér megbízását, egyúttal hitet tett amellett is, hogy betartja az engedelmesség törvényét? – kérdezte Charles az őrjítően hűvös hangján, miközben kék szemét az övébe fúrta. A lány érezte, hogy nem képes elfordulni. Mellei mostanra megduzzadtak, mellbimbói kemények és szinte fájtak a fűző szorításában, parányi bugyijának közbülső pántja egyre nedvesebb lett. – Így is gondoltam – mondta a férfi, holott a lány nem válaszolt. – És milyen magasra emelkedett, drágaságom? Felteszem, hogy nem kezdő a társaságban. – Rendelkezem egy bizonyos felelősségteljes pozícióval – mondta a lány. – Magam választhatok, nem kell arra várnom, hogy fekete kártya érkezzék a postán. És arra sem vagyok köteles, hogy ha cseng a telefon, elmenjek valakinek a hívására olyan találkozóra, ami főleg a másik fél gyönyörűségét szolgálja. – Igazán? Úgy hiszem, maga igazából hiányolja ezt, nemde? 24

A férfi mindkét kezét felemelte, és erőteljesen meglökte a lányt a vállárnál fogva. Mary egy lépést hátratántorodott, elvesztette az egyensúlyát, és az ágyra esett. A lélegzet hangos sóhajjal szakadt ki belőle, ahogy a szatén ágytakaróra huppant, és sarong-szoknyájának hasítéka kettévált, combig felfedve lábait. Könyökére támaszkodva igyekezett feltápászkodni, ajkára tiltakozás szökött. – Maradj nyugton! Az utasítás szenvtelenül hangzott, annak bizonyosságával, hogy feltétlen engedelmességre talál. A férfi még csak fel sem emelte a hangját. Nincs is szüksége rá, gondolta Mary. Lényének egy része még akkor is lázadozott, ha közben engedelmeskedett a férfinak. Kezét ökölbe szorította, és a hűvös szatén ágytakaróba fúrta. Charles a lány széttárt térdei közé lépett, és Mary érezte a drága nadrág szövetének érdes melegét a síkos harisnyán keresztül. A férfi álltában lenézett rá, testének minden porcikájából sugárzott az erotikus feszültség. – Igazán gyönyörű vagy – mondta, és kezét fölfelé futtatta, kívül a lány lába szárán. – És micsoda kihívás. Akiknek erős az akarata, azok tudnak a legédesebbek lenni, mikor engedélyezik maguknak a behódolást. Most maradj nyugton! Élvezni akarlak. Felháborodás és vágy között hánykolódva Mary úgy maradt, ahogy volt, felsőtestét kissé feltámasztotta, 25

úgyhogy lefelé nézhetett, és látta, amint az erős barna kezek csípőig tolják a szoknyáját. Valahogy még meztelenebbnek érezte magát, mintha teljesen levetkőzött volna. A köréjük gyűrődött vajpuha selyemtől csípője és lábai közönségesnek és kiszolgáltatottnak látszottak. Észlelte, hogy fűzőjének alsó pereme és nadrágocskájának felső széle közt halvány csíkban világít a hasa bőre. Charles szorítása befelé csúszott, és a lány érezte kezét a harisnyája csipkeszegélye feletti csupasz húson. Felnyögött, mikor a férfi ujjainak hátoldala mintegy véletlenül súrolta a szeméremdombját fedő kávészín csipkeháromszöget. A férfi addig dörzsölgette ujjának külső oldalával az anyagot, mígnem az ismételődő nyomogatás hatására Mary csiklója forrón lüktetni nem kezdett. Mary becsukta a szemét, megszégyenülten az arcát kipirosító hevülettől és attól, hogy teste önkéntelenül a férfi kezéhez törleszkedik. – Nyisd ki a szemed – követelte Charles – látni akarom, hogyan élvezel! Engedelmesség, emlékszel? Talán nem tanultad meg a leckét? Ó, dehogynem, Mary jól megtanulta a leckét. Tudott a hatalmi játszmákról két szerető között, és arról is, hogy az engedelmesség alapvető követelmény, ha valaki egyszer már alkut kötött a Titkos Társasággal és elfogadta játékszabályait. Mindezt a férfi is tudta. Tökéletesen tisztában volt Mary kötelességeivel, és a 26

lány úgy érezte, mintha lelkének egy rétegét máris lehámozták volna róla. A tudás hatalmat adott a férfi kezébe Mary fölött, és a lány beleborzongott az izgalomba. A behódolás vágya elárasztotta a testét, és felszabadította érzékeit, hogy maga is élvezetet találjon önnön alázatában – bármiben, amit a férfi kérni fog tőle. – Azt mondtam, nyisd ki a szemed. És nyisd meg nekem a testedet is! Tárd szét a combjaidat, Mary! A férfi kezének szorítása erősödött – a lány érezte, hogy combjai szétválnak, és csipke-borította ágyéka feltárul a férfi előtt. Duzzadt szeméremajkai megnedvesedtek, lélegzetvesztve sóhajtott. A teste kívánta a férfit, de az agya még ellenállt. Mindig így volt ez nála. Szerette volna elveszíteni önuralmát, hogy érezze az alávetettség csípős gyönyörűségét, de énjének erőteljes, „független nő” oldala küzdött ellene. Kényszerítette magát, hogy kinyissa a szemét, és azt látta, hogy a férfi kissé fölé hajol, az arca oly közel volt, hogy észrevehette a szeme sarkából szétfutó fehér nevetőráncokat. Finoman mozgott, és a lány érzékelte a férfi erekcióját combjának lágy belső oldalán. Charles végigmérte a lány testét, aztán ismét az arcát figyelte, mintha csak a gondolatait kívánná zsákmányul ejteni. Nyilvánvaló izgalma ellenére kék szeme hideg volt és számító. És a lány hirtelen ráébredt, mitől fél. 27

Ez a férfi nem csak testi örömöket akart tőle – annál sokkal többet. Rabul akarta ejteni őt, beférkőzni az agyába. A felismerést azonban izgalom és gyönyörűség árnyékolta. Képtelen volt tisztán gondolkodni. A teste, amely rutinosan fogadta be az élvezeteket, feloldódásért esengett. A férfi erős, barna ujjai a lány combjának finom bőrét becézték, és testének forró, lüktető középpontja felé tartottak. – Ez az, Mary. Add nekem mindenedet! – Nem bírom... – suttogta a lány, tudván, hogy hazudik. A férfi lágyan nevetett, és mindkét hüvelykujját becsúsztatta a parányi bugyi pereme alá – elérte a világosbarna fürtöket. – Ó, dehogynem. A férfi a lány duzzadt szeméremajkaihoz ért. Közibük hatolt, s amint széttárta a lágy hajlatokat, az átnedvesedett csipke a lány feszülő csiklóját súrolta. A csipke finom dörzsölődése a gyöngéd, lüktető rügyecskén még jobban fokozta izgalmát. Már alig bírta. Bármelyik pillanatban kirobban, elolvad. De bár érzései magasra hágtak és combizmai hevesen remegtek, mégsem érhetett a csúcsra. Charles pontosan tudta, hogyan váltogassa fogásait, az orgazmus határáig juttatva őt, de gondosan ügyelt, nehogy átlépje azt. 28

Ahogy lány csípője önkéntelenül mozogni kezdett, a férfi ujjaival kétfelől dörzsölte duzzadt csiklóját, időnként megpöccintve az apró, kitüremkedő csúcsot, míg csak a lány magánkívül sóhajtozni nem kezdett, és bugyija nedvességben ázott. – Könyörgök... – nyöszörögte, s áhítozott, hogy végre magában érezhesse a férfit. Azt kívánta, hogy meztelenül boruljon rá, hogy a száján érezhesse a száját, hogy végre megmarkolja a csípőjét, miközben hevesen beléhatol – biztos volt benne, hogy a férfi érzékeli mindezt, de mégis, következetesen tartózkodott attól, hogy a magáévá tegye. – Kis türelmetlen – dünnyögte hűvösen – most csak nézni akarlak. Azt akarom, hogy enyém legyen az orgazmusod. A lány mélyen megborzongott. Milyen szörnyű volt tudni, hogy a férfi kívülről figyeli az ő testi-lelki kitárulkozását, követelheti, hogy lássa a kitörést, és birtokolni fogja orgazmusának minden apró részletét. Mélyen sértette, hogy a férfi elkerüli a száját, és nem érinti meg feszes, duzzadó mellbimbóit sem. Még nedves, kívánkozó hüvelyét is figyelmen kívül hagyta, miközben tapasztalt ujjai szüntelen, hipnotizáló ritmusban dörzsölték és gyúrták a lány síkos hajlatait, módszeresen hajszolva őt a csiklóból eredő orgazmus remegő szegélyéig. 29

A férfi azt kívánta tőle, uralkodjon saját vágyain, s közben arra kényszerítette, hogy élvezze, amit ő maga nyújtani óhajt. A lánynak mindene tiltakozott a sürgető követelés ellen, hogy tökéletesen átadja magát ennek az embernek. Lehet, hogy kívánja ezt a férfit, de egyáltalán nem szereti. És ez még kínzóbbá tette a helyzetet. Mary beharapta az ajkát – teljesen letaglózta, hogy a Charleslal szembeni belső ellenállása különös módon még csak szította erotikus lángolását. Hátrahanyatlott, fejét jobbra-balra vetette, már semmi másra nem tudott gondolni, csak a csiklója körül köröző ujjakra, melyek újra és újra eldörzsölték rajta tulajdon sarjadó nedvességét. A férfi megemelte a parányi csipkeháromszöget a lány szeméremdombján, és két ujját felcsúsztatva széttárt, nedves hajlatain, a lüktető húsrügyecskét erősen hüvelyk- és mutatóujja közé szorította. A lány felsikoltott. Istenem, nem bírja tovább! Most azonnal elélvez! Szeme tágra nyílt, egész teste görcsbe rándult, vadul hullámzott, lábai rángatóztak, ahogy mindent elsöprő, sosem látott módon heves orgazmus árasztotta el érzékeit. Abban a másodpercben, mikor gyönyöre a tetőpontra hágott, Charles két ujjával belé-hatolt, erőteljesen körözött hüvelye húsos falai közt, majd energikusan megnyomta a legérzékenyebb pontot odabent, a szeméremcsont mögött... 30

Mary a keze fejébe harapott, és visszafojtotta sóhajait, amint újabb és újabb hullámokban tört rá a gyönyör. Charles úgy használta kezét, mint egy hímvesszőt, az ujjak hegye a méhét böködte. A lány ráfeszült erre a kézre, rátámaszkodott a férfira. Valami módon ez még bensőségesebb, még sokkolóbb volt, mintha a hímtagját tartaná a testében. Úgy érezte, hogy használják, manipulálják – a gyönyör védtelen áldozati báránya volt. Mikor magához tért, Charlest úgy találta, hogy még mindig fölé hajol, s azt figyeli, miként tűnik el arcáról a kéj. A férfi arca nyugodt volt, és már-már kedvesnek tűnt. Maryt elárasztotta a gyöngédség hulláma a férfi iránt, és felemelte a karját, hogy megölelje. A férfi elvigyorodott, de a mosoly nem jelent meg a szemében, ahogy előzőleg sem. – Úgy látom, szükségtelen érdeklődnöm, hogy jólesett-e. Igazi, természetadta bujaság él benned. Ellenállsz, de közben élvezed, ha rákényszerítenek. Bizonyos jellemerő szükséges ahhoz, hogy valaki képes legyen átadni magát az efféle élvezetnek. A behódolás gesztusát sajnos folyton félreértelmezik azok, akik szeretnek erkölcsről prédikálni másoknak. A lány mosolygott, tetszett neki a fejtegetés. Karjait összekulcsolta a feje fölött, testét kihívóan hátrafeszítette. – Hmm. Az önuralomnak egy bizonyos mestere valamikor alapos kiképzésben részesített. Tényleg jólesett. De nem csupán ez az, amit élvezek. Nem 31

vagyok a behódolás kizárólagos híve. Ugyanúgy képes vagyok arra is, hogy magamhoz ragadjam a kezdeményezést. Úgyhogy lássuk a szerszámodat. Hadd elégítselek ki. Megígérem, hogy élvezni fogod. Charles hátrahúzódott, rideg, jóvágású arca megkeményedett. Talán a hozzá hasonlóan erőteljes másik szerető említése érintette kellemetlenül? Vagy, hogy a lány megvillantotta karmait? Lepillantott rá, és hűvösen így szólt: – Most nem. Megkaptam, amiért jöttem. Látni akartam, vajon komolyan veszed-e a Gyöngyök Rendjében betöltött pozíciódat. Az Ezredes elégedett lehet a gyönyör iránti elkötelezettségeddel. Jó éjt, Mary. Aludj jól. Mielőtt a lány tiltakozhatott volna, az ajtóhoz ment és kilépett a szobából. Mary nézte, amint távozik, és alig hihette, hogy mi történt köztük épp most. Tudta jól, hogy a férfit felizgatták az ő reakciói – talán nem érezte merev hímvesszejét a combja belső felén? –,de mégis elsétált, még csak vissza se nézett. Jókora önuralom kellett hozzá, hogy így tegyen. Vagy elviselhetetlen pimaszság. Lesimította a szoknyáját, felkelt, és a fürdőszobába ment. A testét csiklandós érzés töltötte el, valahogy mégis kielégületlen maradt. Nem tudta, miként is érezzen Charles-lal kapcsolatban. Lényének egy részét sértette a fölényes bánásmód, de egy másik, sötétebb vonulat a személyiségében lenyűgözőnek találta a férfit. 32

Voltak a társaságban más különös szeretők is, valamennyi egyedi jelenség a maga szexuális hajlandóságaival, de egyikük sem hasonlított Charles-ra. Inkább ijesztőnek találta, mikor belegondolt, hogy a férfi kezére adta magát, és hagyta, hogy belehajszolja a legésztveszejtőbb orgazmusba – parancsra vergődött és sóhajtozott, miközben a férfi képes volt rá, hogy kívül maradjon, szinte érintetlenül mindenek felett. Még csak le se vetkőztette, meg se nézte a testét – mégis elérte, hogy így kitárulkozzék előtte. Charles Germain igazán furcsa férfi volt. Amint a lány kilépett ruháiból és a zuhany alá állt, azon kapta magát, hogy némi szorongással tekint következő találkozásuk elébe. Mary körültekintően öltözött föl másnap reggel. Fehér organza blúzt és jól szabott fekete nadrágot vett, mielőtt lement a földszintre. Széles fekete öv emelte ki karcsú derekát, haját fekete szalag rögzítette a tarkóján. Vastag ezüst ékszerekkel egészítette ki öltözékét. Kifogástalan külsejű egyenruhás inas vezette az étkezőbe, ahol más vendégek már reggeliztek. Napfény szivárgott be a földig érő ablakokon keresztül, amelyeket fehér és arany csíkos selyemfüggöny-kötegek öveztek. Az üvegen keresztül rendezett teraszra látott. Körömvirág és geránium pompázott a nagy kőurnákban, amelyek a mellvéd tetejét díszítették. A teraszon túl hosszan elnyúló rétek, kövezett ösvények, ősfák látványa 33

kínálkozott a szemnek. A messzi távolban egy tó fémes csillogása látszott. A nyitott ablakok mentén számos asztalt helyeztek el. Legtöbbjüket már elfoglalták. A lány azonnal megpillantotta Charles-t. Feltűnően öltözött férfival és sötét hajú, testhezálló vörös ruhás nővel ült egy asztalnál. Élénken társalogtak, és a nő nevetése keresztülszárnyalt a szobán, ahogy Mary helyet foglalt egy közeli, üres asztalnál. Charles felnézett, és udvariasan bólintott, kellemes, semleges arckifejezéssel. – Jó reggelt – köszönt hűvösen. Mary hasonlóképpen válaszolt, és arra gondolt, az égvilágon senki sem találná ki, mi játszódott le köztük az éjjel. A Charles mellett ülő férfi rámosolygott, szemében érdeklődés villant. Harminc körüli férfi volt, meglehetősen jóképű és ápolt, amolyan kisfiús módon. Sötét haját divatosan hosszúra hagyta, bőre karamellszínű volt. Mary azt gondolta, leginkább sportolónak néz ki, talán focistának. Ahogy a „focista” leplezetlenül tovább bámult rá, a vörös ruhás nő a férfira pillantott, és valamit sziszegett a foga között. Összehúzta meglehetősen csontos vállát, és ujjával bökdöste a levegőt, mintha minden szót külön ki akarna hangsúlyozni. Egyértelműen birtokló típus – gondolta Mary mulatva, és találgatta, vajon Charles mit kezd a civakodással. A 34

„focista” figyelme visszatért társnőjéhez, engesztelőleg veregette a kezét. A mosoly, amivel a sötét hajú nő nyugtázta ezt, még egy vulkánt is meg-dermesztett volna. Mary kávét és croissant-t rendelt, egyedül fogyasztotta el reggelijét, felhasználva az alkalmat, hogy körülnézzen és látásból megismerkedjen a többi vendéggel. A terem fokozatosan megtelt, és a levegőben jólnevelt társalgás csöndes moraja és monogramos evőeszközök halk zörgése hallatszott. A lányt meglepte, hogy ilyen sok a vendég. Legalább ötvenen laktak a kastélyban. Talán még többen érkeznek az aukcióra. Az egyes tételekre nyilvánvalóan sokan pályáztak. Reggeli után a vendégek a társalgóba mentek, ahol kávé és üdítő várta őket. Mary egyszer csak az oldalán érezte Charlest. Vajszínű lenvászon öltönyében nyugodtak látszott. – Jól aludtál? – kérdezte. – Remekül. Orgazmus után mindig – felelte a lány vidáman. – És te? Ha Charles meg is lepődött, nem mutatta. – Akinek tiszta a lelkiismerete, jól alszik – jegyezte meg közömbösen. – Nocsak, itt a házigazdánk. Úgy látszik, ez a magánvendégek hivatalos fogadása. Látom, nem hoztad el a katalógusodat. Használhatod az enyémet, ha akarod. – Kösz, nem szükséges – mondta Mary. – Tudom, mi érdekel engem. 35

– Ahogy óhajtod. Mary megérezte hátán a férfi kezét, amint az keresztülkormányozta a szárnyas ajtón. Ujjainak melege áthatolt a blúzán, és a lány visszaemlékezett ugyanezen ujjakra, amint előző éjjel rásimulnak az ágyékára, szétnyitják nedves, selymes húsredőit, és megrázó orgazmusba hajszolják. Bőre megborzongott az átélt gyönyör emlékére, és érezte, hogy pulzusa felgyorsul, ágyéka megnedvesedik. Miért van, hogy ilyen készségesen reagál Charles jelenlétére? Még csak nem is kedveli különösebben. Túlságosan közönyös, túlságosan biztos a vonzerejében, meg a személyisége varázsában. Mégis, volt valami meghatározhatatlan vonzás kettejük között. Mary úgy döntött, jobb lesz, ha most inkább a feladatára összpontosít. Gyerünk, szedd össze magad – mondta magának profi vagy. Ezzel a gondolattal sikerült visszatérítenie figyelmét a jelenbe. Egy magas férfi lépett be a szobába – erőteljes arcvonásokkal, hátrasimított hajjal. Csokoládébarna olasz vászonöltönyt és hozzá fehér selyeminget viselt. Mary úgy ítélte, negyvenes évei vége felé járhat, de nehéz volt pontosan megmondani. Széles válla és izmos alakja jóval fiatalabb férfié is lehetett volna. Miután bemutatkozott, mint Alain Cartier, a jelenlegi Ronsard-i herceg, és mondott néhány szokványos üdvözlő mondatot: – Bizonyos vagyok benne, hogy 36

önök valamennyien égnek a vágytól, hogy megtekintsék atyám gyűjteményét. Mélységesen bánkódom amiatt, hogy meg kellett rendeznem ezt az aukciót, de tudom, hogy önök valamennyien megértik a helyzetemet. Egy ilyen birtok fenntartása ugyancsak költséges... – megvonta a vállát, és kezét kifejező mozdulattal tárta szét. – Valamelyes megnyugvást jelent számomra, hogy ez a gyűjtemény, amelyre atyám oly büszke volt, olyanokra száll át, akik hasonlóképpen becsülik az erotikus művek szépségét és érzékiségét. A könyvek némelyike egyedülálló mű, mások ritka kiadványok, de valamennyi kiemelkedő alkotás, egy különleges gyűjtemény része. De ezt nem is kell önöknek kihangsúlyoznom. Valamennyien tudják, hogy atyám az erotikus művek egyik legtekintélyesebb gyűjtője volt. Szünetet tartott és elmosolyodott. Udvarias tapsot kapott. A herceg felemelte a kezét, vendégei tiszteletének és rokonszenvének teljes tudatában. – Nos – folytatta kezdjük hát! Szíveskedjenek valamennyien a terem vége felé fordulni! Mary úgy döntött, hogy tetszik neki Alain Cartier. A szó szokványos értelmében nem volt jóképű, de szeme vágása vonzó volt, és szerénység sugárzott belőle, ami megnyerővé tette. Inasok léptek a szobába, és várakoztak, amíg Alain felnyitotta az egyik falat teljes hosszában elfoglaló 37

szekrényajtók zárjait. A nyitott ajtók mögött tömött könyvespolcok sokasága rejlett. – Kérem, szemlélődjenek kedvükre, de muszáj ragaszkodnom hozzá, hogy használják a mellékelt pamutkesztyűket. A könyvek között sok régi kiadvány található, amelyeknek lapjai törékenyek. Szolgáim biztonsági okokból itt maradnak, de attól tartok, nekem egyéb dolgaim után kell látnom. Kérem, bocsássanak meg! Remélhetőleg a délutáni kerti ünnepségen csatlakozhatom önökhöz. – Elbűvölő ember a herceg, nem igaz? – suttogta Charles Mary fülébe. – Nagyon is – felelte a lány, és sokkal éberebben észlelte nyakán a férfi forró lehelletét, mintsem szerette volna. Fahéjas cigaretta illatát érezte. – Sajnálatos, hogy meg kell válnia öröksége egy részétől. Charles vállat vont. – Ha az öreg herceg kevesebbet költött volna a gyűjteményére, a birtok jobb állapotban lenne. De mélységesen megértem, hogy az öregúr rákapott a ritka könyvek birtoklásának szenvedélyére. – Közvetlen közelből nézett Mary arcába. – Az élvezet utáni vágy határtalanul mohóvá válhat, nem gondolod? Mary távolságtartóan mosolygott és nem válaszolt. Charles könnyedén beszélt, de a lány érezhette a férfi rejtett intenzitását. Olyan volt, mintha a belsejében 38

valami lekötözve várakozna, valami mély és sötét, amit egyelőre pórázon tart. – Gyáva... hát nem tudsz nekem felelni? – kérdezte a férfi halkan, amint a lány odébb ment, és elvett egy pár kesztyűt a tálcáról, amit egy inas tartott. A lány nem reagált a provokációra. Gondoljon róla Charles, amit akar. Neki semmit sem kell bizonygatnia. A férfi, ugyancsak kesztyűben, egy pillanat múlva ismét megjelent mellette az első faliszekrénynél, amelyben Mary böngészett. A könyvek soraiban már foghíjak tátongtak. A leendő vásárlók szófákon üldögélve lapozgatták a kiválasztott könyveket. Innen-onnan elismerő mormogás hallatszott. Valaki épp suttogva jegyezte meg: – Kedvesem, ez a kiadvány megfizethetetlen. Mégis muszáj megkapnom! Feszült várakozás töltötte be a levegőt. Egy-egy különösen becses mű körül kis csoportok képződtek. Maryt kezdte elragadni a közös érdeklődés árama. Az aukció önmagában is izgalmasnak ígérkezett. Mary kivette nadrágzsebéből a listáját, és keresni kezdte a könyveket, amelyeknek megszerzésével az Ezredes megbízta. Noha igyekezett a kézenfekvő feladatra koncentrálni, önkéntelenül is egyre érzékelte Charles jelenlétét. Közelségének erős kisugárzása körülvette, mint valami parfüm fanyar, részegítő, és nem kis mértékben veszélyes. 39

Haját valami finoman megérintette; Charles odahajolt, és a válla felett belekukucskált a papírjába. Késztetést érzett, hogy a listát gyorsan a melléhez szorítsa, nehogy a férfi meglássa a tartalmát. De a mozdulatot gyerekesnek vélte. Charles úgyis hamarosan megtudja, mely tételekre pályázik. – Mmm. Az Ezredes ízlése tévedhetetlen. Első kiadású De Sade, és egy Sacher-Masoch eredeti kézirata, egyebek közt. Ez a kettő önmagában is bármely gyűjtemény büszkesége lehetne. Keményen kell majd küzdened, hogy megkaphasd őket. A lány magabiztos mosollyal az ajkán hátrafordult. – Megoldom. Charles felvonta a szemöldökét. – Talán. De itt majdnem mindenki ugyanazért a pár tételért harcol majd. Látod azt a japán fickót? Több pénze van, mint amiről valaha is hallottál életedben. És azt a másikat? Egy arab olajmágnás ügynöke. Hidd el, ha nem akarsz üres kézzel visszatérni, a segítségemre lesz szükséged. Maryt felbosszantotta, hogy a férfi ennyire biztos az ő kudarcában. Mi a fenét képzel, kicsoda? – Ha ennyire tartasz a konkurenciától, miért gondolod, hogy te viszont mindenkit túllicitálhatsz? Gondolom, a pénzed aranyban, gyémántban, vagy talán... urániumban van? – találgatta, megpróbált a világ legdrágább javaira gondolni. 40

Charles bólintott. – Telitalálat. Mindezekben, és még másban is. A felmenőim három generációra visszamenőleg üzletemberek és bankárok. Mary úgy tett, mintha nem érdekelné a dolog. Minden eddiginél jobban áhította, hogy saját érdemei révén jusson sikerhez. Charles bánásmódja valahogy félszeggé tette és elbizonytalanította. A lány elvégezte „házi feladatait”, mielőtt a kastélyba utazott, és tisztában volt a vendégek legtöbbjének hátterével és anyagi helyzetével. De információi között szó sem esett semmiféle Charles Germain-ről. Vele kapcsolatban nem tehetett mást, mint hogy az ösztöneire hagyatkozik. Csakhogy épp az volt a probléma, hogy míg az ösztönei azt sugallták, hogy széles ívben kerülje el a férfit, a teste majd meghalt az érintéséért. Benyúlt az előtte lévő szekrénybe, és kivett egy könyvtokot, amely kézi készítésű, gyönyörű irattartót rejtett, részint pergamenbe, részint értékes mingei papírba kötve. Szándékosan mellőzve Charles-t, elsétált mellette, és az egyik művészileg kárpitozott szófa felé vette az irányt. Hallotta Charles lágy, gúnyos nevetését, amint leült és vizsgálgatni kezdte a Marquis Von Bayros szerelmi ábrázolatait tartalmazó dossziét. Az art noveau nyomatok gyönyörűek voltak, de a hajszálvékony vonalak és finom hússzín árnyalatok összemosódtak a 41

szeme előtt. A pokolba Charles-lal! Képtelen összpontosítani, ha a közelében lófrál. Épp készült, hogy más ülőhelyet keressen, mikor Charles, kezében egy zöld vászonkötésű kötettel, elsétált a háta mögött. Lehajolt hozzá, és egyik karját a szófa támláján nyugtatva a fülébe súgta. – Látom, hogy elbűvölőnek találod a társaságomat, és kétségbe ejt, hogy magadra kell hagyjalak, de meg kell bocsátanod. A barátaim várnak rám amott. Egy szófa felé intett, amely két márványoszlop között állt. Az a pár ült rajta, akiket Mary Charles asz-tálánál látott a reggelinél. A férfi integetett, a sötét-hajú nő viszont felszegte az állát, és nyílt rosszindulattal nézett a lányra. – Attól tartok, a barátaid közül az egyik nem túlzottan kedvel engem – mondta Mary. Charles mosolygott. – Greta? ő minden szép nőben szörnyű fenyegetést lát önmagára nézve. A férfi, akivel van, ünnepelt személyiség a hazájában, és a nők tapadnak rá. Szegény Greta nagyon bizonytalan, és rengeteg figyelmet igényel biztosítani arról, hogy ő is szép és kívánatos, érted ezt? Mary azt gondolta, nagyon is érti. Kétségtelen, hogy Charles több mint készségesen fogja szegény Gretát „biztosítani” a vonzerejéről. – Először hallom, hogy így is ki lehet fejezni – mondta Mary szenvtelenül. 42

– Hogy mondod? – Mármint „biztosítani”. Charles elmosolyodott, kék szeme megvillant. – Éppoly szellemes, amilyen szép – mondta. – Minden eddiginél jobban sajnálom, hogy nem leszek ott a kerti ünnepélyen délután. Sajnos, van egy korábbi elkötelezettségem, amelyet nem áll módomban lemondani. Különleges szolgáltatásaimra tart valaki igényt, és én sohasem tudok ellenállni a szívhez szóló kérelemnek... De mélységes érdeklődéssel nézek elébe a ma esti álarcosbálnak, ahol találkozhatunk. A férfi Mary keze után nyúlt, és ajkához emelte. A régimódi gesztus elbűvölő volt, és a lány gyomra összerándult, amint a férfi meleg ajka megérintette a kezét. Eléggé nyilvánvaló, hogy Charles „elkötelezettsége” szexuális természetű. És az is világosnak látszott, hogy Greta az, aki valamiféle gondosan megrendezett színjáték középpontjában áll. A féltékenység röpke hulláma futott át rajta, váratlanul és nemkívánatosam A pokolba is! Ő most elsősorban azért van itt, hogy dolgozzon. Mindenféle szexuális kaland, legyen az mégoly kellemes, rövid, élvezetes közjáték lehet csupán, afféle hab az élvezetek pompázatos tortáján. Ami a legkevésbé kívánatos, az éppen az, hogy valamiféle érzelmi kötelékbe bonyolódjon. De nagyon úgy tűnt, hogy Charles Germain más elképzeléseket táplál, és nem 43

volt az az ember, akinek az elképzeléseit könnyedén figyelmen kívül lehet hagyni. Hatalmas sátrat emeltek a hátul elterülő kert tökéletesen gondozott bársonyos pázsitján. Libériás inasok jöttek-mentek, és szendvicses tálakat, italokat hordtak körül a vendégeknek. A vendégek kis csoportokban álldogáltak. A herceg sorban csatlakozott egyikhez vagy másikhoz, és váltott egy pár szót vendégeivel. Mary továbbra is kellemes jelenségnek találta a férfit, akinek ízlés van a stílusában, de mégis, érződött rajta bizonyos enyhe zavar, annak az embernek a szórakozottsága, akit lefoglal a gondolat, hogy a hétvége alatt előreláthatólag igen nagy mennyiségű pénzt fog keresni. Miközben a herceg továbbment és folytatta udvariassági látogatásait a csoportoknál, Mary kaviárral megrakott szendvicset vett magának egy kínálkozó tálcáról. Isteni volt, a kaviár sós zamata szétolvadt a nyelvén, ahogy megízlelte. – Nagyon finom, igaz? – Mary lágy, akcentusos hangot hallott maga mellett. Odafordult, és rábólintott. Charles férfibarátját látta, akivel együtt reggelizett. – Engedjen bemutatkozni – mondta a férfi. – Nevem Juan Perez Aparicio. Talán már hallotta a nevem. Jó néhány újság közöl rendszeresen híreket rólam, amióta abbahagytam a lovaspólót, és nekiálltam beindítani 44

üzletemet a maguk országában. Ami igazán nagy szerencse, tekintve, hogy különben nem lehetnék most itt maga mellett. Tehát nem futball, ahogy Mary gondolta, de helyesen mérte fel, hogy a férfi valamiféle sportoló. Közelről még inkább jóképű volt. Nedves barna szeme, egyenes orra, finom bőre volt, pontosan olyan színű, mint a karamellapuding. Sötét haját hátrasimította, és összefogta a tarkóján. Juan megdicsérte Mary ruháját és hozzáillő kalapját, s közben levetkőztette őt a szemével. Mary egy kis sajnálatot érzett Greta iránt. Nem csoda, ha bizonytalanul érzi magát. Ez a férfi elsőrendű ragadozó. – Mary Fremen – mondta hűvösen, és egy pohár pezsgő után nyúlt. – Sajnálom, de attól tartok, még nem hallottam önről. Talán nem a megfelelő újságokat olvasom. Juan ránevetett és megfogta a másik kezét, szorítása határozott volt, ujjai erősek, keze meleg. Megragadta a könyökét, és kormányozni kezdte a lányt a vendégek között. Maryt enyhén felbosszantotta, hogy Juan ennyire biztosra veszi, hogy kívánja a társaságát, másfelől viszont még mindig ő volt a legérdekesebb férfi a pillanatnyi kínálatból, és a legvonzóbb is. Szórakoztató lehet, ha egy kicsikét flörtöl vele.

45

– Szabad? – kérdezte Juan, és a kövezett ösvények egyike felé vonta a lányt. – Hűvösebb lesz amott a rózsa alatt... hogy hívják maguk azt a fából készített dolgot? – Pergola, azaz lugas – felelt Mary. – Fura szó. Nem baj. Leülne velem oda? Szeretnék beszélni magával. Mary helyet foglalt egy kovácsoltvas padon, amely rózsafák pazar árnyékába bújt. A hatalmas, borzas rózsaszín, fehér és vajszínű virágfejek tömege szinte teljesen eltakarta a kis rácsos faépítményt, édes, sűrű illatuk átjárta a levegőt. – Szóval, Mary... ismeri Charles Germaine-t? – kérdezte Juan. Mary kiitta az italát. – Igen, megismerkedtünk – közölte. – Ó, maguk angolok olyan... – hogy mondják? – tapintatosak. – Közel hajolt, és cseppet se zavartatta magát, hogy véka alá rejtse Mary utáni vágyakozását. – Tudok a társaságról – mondta. – Tehát szabadon beszélhetünk egymással. Greta és én is a tagjai vagyunk. Charles ellenállhatatlan, igaz? Kétségtelen, hogy már be is sorozott téged a mi sorainkba. – Egyik kezét gyengéden a lány térdére tette. – Fölösleges belekezdenünk a szokásos színjátékba és csevegésbe. Menjünk a szobádba. Meg akarlak kefélni. Ezt akarom, amióta csak először láttalak. Meglátod, kiváló és fáradhatatlan szerető vagyok. 46

Mary elképedve bámult rá. A pasas tökéletesen biztos volt benne, hogy beleegyezik. Keze feljebb mászott, összegyűrve szoknyája selymes anyagát. Fölé hajolt, érzéki ajka magabiztos mosolyra görbült. A lány lelökte a kezét, és a szemébe nézett. Valami nem stimmelt ezzel az egésszel. Nem az volt a gond, hogy Juan ilyen goromba módon közeledik hozzá, hanem hogy láthatólag azt képzeli, mindez tökéletesen rendjén való. Mary dühös volt, de azért mulatott is rajta, és nem kevéssé kíváncsi is lett. – Mutasd a bal kezed – mondta hidegen. A férfi mosolya elbizonytalanodott. – Micsodát? Miért? Ezt nem értem – tiltakozott, de odatartotta kezét Mary elé. Ahogy a lány feltételezte, nem viselt gyűrűt. Akármiféle titkos társasághoz tartozott is, az biztosan nem a Gyöngyök Rendje volt. Minden férfitagnak kötelessége volt állandóan magán hordani a feketegyöngyös gyűrűt. Itt valami rejtély lappangott, és Charles nyilvánvalóan a rejtély része. Mary többet akart tudni. Hirtelen felállt. – Gyere velem – parancsolta, és az ösvényen elindult egy növényekből alkotott labirintus gondosan nyírt zöld falai felé. Juan mohón követte. A lány elfojtott egy mosolyt. A pasas láthatólag azt hiszi, hogy megadta magát a juj-denyilvánvaló vonzerejének. Elhatározta, hogy 47

megleckézteti. Elérték a labirintust, és Mary egy belső ösvényre tért, amely az egyik oldalfal mentén haladt tovább. Addig követték, amíg zsákutcába nem értek. Szembefordult Jüannal, hátát egy szatír szobrának támasztva, amely a zárt terecske közepén helyezkedett el. Juan szemmel láthatólag izgatott lett. Panaszosan lefittyedő ajkai telten és nedvesen váltak ketté. Szinte bíborszín árnyalatban játszottak, és tökéletes, fehér fogazat villant köztük. – Itt? – kérdezte rekedten. – Nem zavar, ha valaki meglát? Ó, ti angolok. Kívülről hidegnek látszotok, de igazából mint a kóbor macskák, ha párzanak. Akarod, hogy Juan beléd rakja a nagy palóját, és löködjön téged, amíg nem sikoltasz gyönyörtől? Igen? – Nem – mondta Mary nyugodtan. – Azt akarom, hogy térdelj le. Juan arca elsötétedett. Már nem volt olyan magabiztos. Aztán elvigyorodott. – Aha, először valami játékot akarsz? Nagyon jó. Még mindig mosolyogva térdre ereszkedett, nadrágja szorosan megfeszült erős, izmos combján. Merevedése nyilvánvaló lett. A lány láthatta, ahogy hímtagja feszíti a szövetet. Igencsak jóképű volt, a széles vállaival és erőteljes mellkasával. Most lehúzta cippzárját, benyúlt a hasítékon, és elővette a farkát. – Tetszik? – kérdezte – Elég nagy darab fiú vagyok, ugye? 48

– Hmm – dünnyögte a lány, mivelhogy tényleg nagy marha fiú volt, elkényeztetett kölyök, aki csak magára gondol, és arra, amit kíván. Juan elkezdte előre-hátra dörgölni vesszejét, hátrasimítva így a bőrt a jókora makkról. Olyannyira felizgult, hogy egy víztiszta folyadékcsepp bújt elő a makk nyílásából, és ott remegett – remek kis könnycsepp. Mary hűvösen méregette, az önelégült arckifejezését, a potenciája feletti büszkeséget. Egy pillanat múlva eltekintett Juan ágaskodó péniszétől, és a férfi szemébe fúrta a tekintetét. Lassan felemelte a szoknyáját. Csupán egy kis bugyit viselt a ruhája alatt. Juan szeme követte a mozdulatait, és pupillái kitágultak, mikor meglátta kerek combjait és az apró fehér csipkeháromszöget, ami az ágyékát takarta. A lány beleakasztotta hüvelykujját a bugyi peremébe, letolta, és egyszerűen kilépett belőle. Juan a rápillantott az ösvény kavicsán heverő csipkedarabkára, és kísérletet tett, hogy felálljon, de Mary egy mozdulattal megállította. – Maradj, ahol vagy! Feladatom van számodra. – Maradni? – morogta, és telt ajkát dacosan összeszorította, de engedelmeskedett. A lány belül mosolygott, érzékelte, hogy Juan nem nagyon szokta meg, hogy nők parancsolgassanak neki. Kétségtelenül megszedte már a vámot az őt csodáló nők 49

soraiból. Érdekes lesz látni, hogyan reagál majd arra, amit ő a fejében forgat. Hátrahúzódott, míg megérezte a szobor kőtalapzatának hűvösét a pucér fenekén. Csípője fölött tartva a ruhát, leült a talapzat szélére, hátradöntötte a hátát, és széttárta a combjait. Vádlija megfeszült, ahogy megvetette pántos szandálja sarkát a földön. Juan felhorkant, amint szeme megakadt a combok találkozásánál sarjadó világosbarna szőrzeten. Felé araszolt, ügyet se vetve rá, hogy a kavics kidörzsöli drága nadrágját. Mary megemelte a fenekét, és még szélesebben tárta szét combjait, hadd lássa a férfi ágyékának nedves, vörös redőit és a hüvely árnyékos nyílását. – Nos, Juan, ha jól értettem, roppant módon szeretnél nekem szívességet tenni – mondta hűvösen. – Csináld a száddal. Olyan szép formájú és telt. Biztosan tudod, hogyan kell használnod. Juant lesújtotta a váratlan felismerés. Elszörnyedve pillantott fel rá. – Azt akarod, hogy puncidat megkóstoljam? Nem. Én nem csinálom ezt. Az nem való, hogy igazi férfi így kiszolgáljon egy nőt. Én... – Azt teszed, amit mondtam – vágott közbe Mary. – Vagy visszamész a partira. Most azonnal. Használd a szádat és a nyelvedet, hogy gyönyört szerezz nekem. Ha jutalmat akarsz, meg kell dolgoznod érte. 50

Juan arca megrándult a lány nyers hanghordozásától, de látszott, hogy belevörösödik az izgalomba, és erekciója még nagyobbra nőtt, mint az imént. Nagy vörös szerszámja lengett és lüktetett, ahogy megmoccant. Selyem boxeralsója gyűrött szegélye fölött a herék szoros csomója és a fanszőrzet prémje úgy festett, mintha csak tálcán kínálták volna. Mary érzékelte a férfiban dúló háborút – a szexuális feszültség és a vágy, hogy bebizonyítsa képességeit, keveredett tüzes latin büszkeségével és a férfias szándékkal, hogy uralkodjék önmagán. Egy pillanatig azt hitte, feláll és elmegy. A döntés a levegőben lógott. Aztán Juan enyhén átkozódni kezdett. – Erős nő vagy, szentségit neki. Ti angolok, felizgattok engem – mondta, és mindkét kezét Mary csípőjére téve közel hajolt. Mary érezte, amint a meleg ajkak hozzádörgölődnek, utat keresve fanszőrzetében. Aztán a férfi nyelve megízlelte ölének sós, meleg völgyét, először mintegy puhatolózva, aztán egyre több készséggel. – Ez az – mondta lágyan Mary. – Ó, igen. Pont így. Látod, Juan, nem is olyan nehéz engedelmeskedni egy nőnek, igaz? A férfi egy pillanatra elhúzódott és felnézett rá. Szája fénylett az ő nedveitől, és csinos arcán a teljes belefeledkezés kifejezése látszott. 51

– Nem. Nem nehéz – leheli te. – Gyönyörű vagy, Mary. Csupa méz és mósusz és selyem, ilyen az ízed. – Ízleld csak tovább – mondta a lány. A tudattól, hogy gyakorolhatja hatalmát efölött az erős, életteli férfi fölött, szinte beleremegett a gyönyörűségbe. Juan engedelmeskedett. Felfelé kezdett nyaldosni a lány szeméremajkainak kezdete felé, s a mozgás kiszabadította apró redőjéből a csiklót. Mary felsóhajtott, hagyta, hogy a meleg, síkos érzületek átjárják a testét. Hasában lüktető forróság éledezett, lágyan nyögdécselt, és szeméremdombját Juan felé tolta, az pedig buzgón nyaldosta. Eleinte talán lassacskán boldogult, ám mostanra nagyon is magára talált. Nyelve vadul verdeste a lány duzzadt hús-redőit, játékosan fel-le csúszkált csiklója két oldalán. Ajkaival harapdálta a lüktető rügyecskét, gyöngéden szopogatta, ide-oda lökdöste. Időnként mélyen betolta a nyelvét a lány hüvelyébe, mint valami kisméretű hímvesszőt. Mary a lehető legjobban széttárta lábait, és ahogy csak tudott, ráereszkedett a férfi arcára. Juan élvezettel teli, halk hangokat adott ki magából, amint szája és orra a lány forró, zamatos húsába temetkezett. Úgy tűnt, képtelen betelni vele. Ahogy a gyöngéd húst falta, a lány nemi szerve duzzadozott és verdesett. A férfi ajkai erotikus csókban tapadtak rá, és Maryt magával ragadta a csiklandós, csúszós, lenyűgöző gyönyörhullám. Elélvezett – az orgazmus úgy tört rá, 52

mintha tavaszi áradás csordulna túl a gáton. Jüanhoz dörgölte magát, úgy használta fel, mint puszta eszközt önmaga kielégítésére, tudván, hogy a férfi nagyon is értékeli olyannyira nem-angol magafeledését. Ujjait a férfi hajába fúrta, a sötét fürtök elszabadultak. – Ó, igen... istenem, igen..., sóhajtozott, amint a férfi selymes haja körülfolyta ujjait, és testén átszáguldott az édes, lüktető gyönyörhullám. Juan még egy pillanattal tovább tartotta a csípőjét. Csókokat nyomott az ágyékára, hasára, belső combjaira, becéző szavakat suttogva anyanyelvén. Mary még mindig lélegzet után kapkodott, mikor a férfi hátrahúzódott, és az arcába nézett. – És most? A jutalmam? – kérdezte, marokra fogva szerszámját, ami úgy dagadt, mintha fel akarna robbanni. – Most nagyon megduglak, gyönyörű hölgy. Mary szinte sajnálkozva rázta meg a fejét, és hagyta, hogy a szoknyája lehulljon és betakarja a lábait. A férfi olyan csábító volt kipirult arcával és borzas, sötét hajával. – A jutalmad az – mondta –, hogy befejezheted magadnak a dolgot, és én nézem. – De nem, azt nem, én – én nem tudok... előtted – dadogta Juan, de Mary látta, hogy az ötlet egyre inkább lázba hozza. A keze máris mozgásba lendült, pumpálta és rángatta a szerszámát. Csípője önkéntelen, ritmikus mozgásba fogott, erős, sportolóra valló izmai 53

megfeszültek és elernyedtek. Fél kézzel széles mellkasát markolászta, míg a másikkal egyre gyorsabban rángatta péniszét, dörzsölte a megduzzadt, nedves makkot, tenyerével kente szét rajta az előgyöngyöző cseppeket. Beharapta alsó ajkát, és nyögés szakadt ki belőle. Szabad kezét duzzadó mellizmain futtatta, ujjai hegyével izgatva megkeményedett, parányi férfimellbimbóit. A lány látta, hogy ágyékszőrzete háromszög alakban kicsúcsosodik a köldöke felé, és hasát kidolgozott izmok tagolják. Gyönyörű hím állat volt, és a lány érezte, hogy ismét felizgul a férfi láttán, amint az az ő parancsára szokatlan bemutatót tart erotikus műsorából. – Már nem tart soká – gondolta. Juan arca eltorzult, és combjai megfeszültek, ahogy közvetlen közelből láthatta. – Aaah, aaah – nyögte most a férfi elnyílt szájjal, és fehéres folyadék lövellt belőle lüktető sugárban. Egy pillanatig úgy maradt összegörnyedve, a gyönyör utórezgései futottak végig az arcán, aztán nagy nehezen előkotort egy zsebkendőt, és megtörölgette magát. Lassan lábra állt, és kezét nyújtotta Mary-nek. A lány odanyújtotta az övét, és a férfi az ajkához emelte. Csöndesen, valami újfajta alázatossággal a hangjában mondta: – Még senki sem bánt így velem, különleges nő. Megteszed nekem szívességet, hogy sétálsz velem labirintusban? Mary mosolygott. – Nagyon szívesen, Juan. Mellesleg azt hiszem, bőven van miről beszélgetnünk. Mondd csak, 54

hogy is van az, amit említettél? Ugyebár Charles is tagja ennek a ti külön társaságotoknak?

55

4. fejezet A kastély belseje gyertyák ezreinek fényétől ragyogott. Kristályok szikráztak metszett tükrök százaitól megsokszorozva, és kandeláberek tüze tette az atmoszférát hasonlatossá egy tündérmeséhez. Mary óvatosan ereszkedett alá a márványlépcsőn, két kézzel fogta fel estélyi ruhájának gazdag redőzetét. Nem csekély mértékben szemérmetlennek érezte magát a bájait nyíltan kimutató öltözékben, és örült a díszes madár-álarcnak, amely elrejtette arcának felső részét. Mikor visszatért a szobájába a kerti parti után, ágyán nagy dobozt talált, amelyben az álarcosbálra szánt jelmeze volt. Részletes utasítást mellékeltek hozzá. Az állt benne, hogy várja meg a szolgát, aki segít a báli előkészületekben, és elkészíti a frizuráját. A fekete csipkés ruhát képtelenség lett volna egyedül felvenni. Arca belepirult, mikor felidézte a szolgálatára küldött ügyes kezű, csinos fiatalember ténykedését, aki ragaszkodott hozzá, hogy megfürdesse, ezüstös porral bepúderezze egész testét, feltornyozza a haját és kikészítse az arcát. Érintése egyszerre volt szakértő és szenvedélytelen. Igazi luxus volt, hogy a csinos 56

szolgafiú rendelkezésére áll mindenben, teljesíti minden apró-cseprő óhaját, és kissé szégyenkezett, amiért fizikailag is reagált a profi szolgáltatásokra. Noha a fiú semmi módon nem adta jelét, Mary mégis biztos volt benne, hogy tudja, mennyire jólesik neki az érintése. Kísértést érzett, hogy enyhítse szexuális feszültségét, de ellenállt neki. Most viszont tudatában volt a bőre alatt bujkáló rejtett erotikus izgalomnak. Az álarcosbál volt az ünnepségek kiemelkedő fénypontja, és Mary nem igazán tudta, mire számíthat. Bár eleinte próbálta megállni, végül mégiscsak végigpásztázta tekintetével a rendelkezésre álló terepet, önkéntelenül Charles ittlétének jeleit kutatva. Atyaisten, mit szól majd, ha meglátja, miféle ruhát visel? Leért a lépcső aljára, keresztülsétált a márványpadlón a folyosóig, amely a bálterembe vezetett. Szoknyájának abroncsa finoman hintázott körülötte, ahogy lépdelt, és az éjfekete selyem érintése pucér bőrén olyan volt, akár egy szerető becézése. Egyenesen tartotta magát, miáltal csupasz keblei, amelyeket felemelt és szinte tálcán kínált az áttetsző fekete csipkefűző, a lehető legelőnyösebben domborodtak előre. Ahogy közeledett a bálterem felé, látta, hogy minden falat csillogó, fekete tülldrapéria borít, amelyre ezüst csillagokat hímeztek. Virág- és levélfüzérek, ugyancsak mind ezüstre és feketére festve, függtek minden ajtó- és ablakkereten. 57

Maryt elbűvölte a csillámló, aranyszín bálterem árnyas, holdas, misztikus barlanggá való átalakulása. Valamiféle varázslat folytán füst gomolygott a teremben, és láthatta a tollas haj költemények fantasztikus alakzatait, az uszályos szoknyákat, sápadt testrészeket felbukkanni és eltűnni a leheletfinom, kékesszürke füstpászmák között. Előlépett egy homályos figura, és férfivá alakult a szeme előtt. Charles? Először nem tudta megmondani. Olyan magas volt és úgy is tartotta magát, ahogy Charles szokta, de ez az alak madármaszkot viselt. Aha, elővillant árulkodó acélszürke hajából egy fürt. Charles jött és mellé állt, tartotta a karját, hogy rajta nyugtathassa a kezét. Úgy látszott, szeretné megtartani az ismeretlenség látszatát. A lány ajka lebiggyedt. Miért is ne? A férfi, miközben a bálterembe vezette, felé fordult: – Megjegyezhetem, hogy kegyed elképesztően pompásan fest? Mary kinyitotta a csuklóján csüngő fekete legyezőt, és eltakarta vele a száját. – Ó, igen? Köszönöm, uram – mondta, és kecsesen biccentett a fejével. Új fent hálásnak érezte magát, amiért maszk takarja az arcát. Érezte, hogy elvörösödik, amint Charles pillantása végigsöpör rajta, le szorosra húzott derekáig, majd ismét kiköt közszemlére tett mellein. A két puha gömb gyöngyházszín bőrét ezüst csillámok pettyezték, és a 58

szolgafiú ragaszkodott hozzá, hogy ezüsttel fesse ki bimbóudvarát. – Rendkívüli módon értékelem a varázsát – mondta Charles – A fekete és ezüst a kegyed világos hajával elbűvölő. Olyan, mintha a Hókirálynőt és az Éjkirálynőt egyetlen alakba gyúrták volna össze. Mary mosolygott, emlékezett a Hókirálynő meséjére. – Nem fél, hogy egy jégcsapocskát szúrok a szíve közepébe, és mindörökre magamhoz láncolom? Charles megrázta a fejét, és komolyan mondta: – Én nem az ifjú Kay vagyok, hogy örökre lenyűgözzön a kegyed varázsa. De lénye rendkívül igéző, és terveim vannak a magunk számára. Mary könnyedén beszélt, így hát meglepte, hogy a férfi hangja milyen átélt és céltudatos. De még mielőtt válaszolhatott volna, a vendégsereg közepébe értek, és Mary azon kapta magát, hogy elbűvölve bámulja a mesés jelmezeket. Csak úgy habzott és hullámzott a sok bársony, selyem, muszlin, a szoknyák széles drótabroncsaira halmozva. Észrevette, hogy hozzá hasonlóan sok nőnek pucér a keble, és lábuk, fenekük sápadt bőre halványan átvilágít a széles szoknyák vékony anyagán. Mind maszkot viseltek, tollas fejékeket, amelyeket ékszerek és ékkövek díszítettek. – Pezsgőt? – kérdezte Charles, és el is vett két poharat egy ezüst tálcáról. 59

Mary kortyolt, pillái alól leste a férfit. Jelmeze fényes szatén szalonkabátból és bársony térdnadrágból állott, és tökéletesen illett rá. Fekete lovaglócsizmájának szára a térdéig ért. – Kellemesen telt a délutánod? – kérdezte szárazon. A férfi kuncogott. – Kellemesen, csakugyan. Amint a tiéd is, ahogy hallom. Juan elmesélte, mi történt a labirintusban. Igazán erélyes tudsz lenni, ha akarsz, nemdebár? – Úgy tűnt, a helyzet megköveteli – mondta a lány. – Juan olyan elkényeztetett és faragatlan. – Így igaz. Szüksége volt egy kis nevelésre. Teljesen egyetértek. – Tényleg? – csúszott ki a lány száján, mielőtt elrejthette volna meglepődését. Aztán vállat vont. – Nos, a véleményed nem sokat nyom a latban, akár így, akár úgy. – Szívből remélem, hogy ez nincsen így – mondta Charles udvariasan. Vajon tudja, hogy hazudok? – gondolta a lány. A férfi vélekedése egyszerre kiemelkedően fontossá vált számára. Örült, hogy Charles szépnek és kívánatosnak találja őt. Mellbimbói megkeményedtek, olyanok lettek, mint két kis ezüstgolyó. Borzasztó módon tudatában volt, mennyire közszemlére tette lábát és fenekét, és ha ruhájának áttetsző hullámai kicsikét is megnyílnak – ami minden apró mozdulatára megtörtént – Charles rögtön 60

megláthatja szeméremdombjának ezüstszínűre rizsporozott szőrzetét is. – Szabad egy táncra? – kérdezte Charles, és még mielőtt tiltakozhatott volna, kivette kezéből a pezsgős poharat, és letette egy zsúrasztalkára. A táncparkettre vezette, ahol már több pár is lejtett puhán egy klasszikus vonósnégyes dallamaira. – Nem igazán vagyok otthon az ilyesféle táncban – szabadkozott Mary. – Nem volt módom gyakorolni. Éjszakai diszkók, az inkább az én világom. Charles elfintorodott. – Mi most ezen az estén a tizennyolcadik században vagyunk. Ne rontsd el az illúziót. Engedd el magad, és hagyatkozz rám. Szereted Mozartot? Mary szerette. Bár nem volt különösen járatos a klasszikus zenében, azért meg tudta állapítani, hogy a rendezés tökéletes választás a bál szempontjából. Charles elsőrendű táncos volt. Mary felfedezte, hogy kitűnően szórakozik. A férfi karjai erősen, már-már védelmezően ölelték őt, de mégis, mintha valami módon féken is tartották volna. A fanyar kölniillat és tiszta férfiasság szaga felizgatta. Ahogy körbesiklottak a padlón, a lány a férfihoz bújt, és érezte testének erős, szilárd oszlopát, amint teljes hosszában megtámasztja az ő félpucér puhaságát. Mi a csuda olyan ellenállhatatlan ebben az emberben? 61

– A barátaid... nem fognak hiányolni? – kérdezte, mikor tartottak egy kis szünetet, hogy felhajtsák a pezsgőt. A férfi mosolygott, azzal a jellegzetes mosolyával, amelytől Mary mindig olyan kényelmetlenül érezte magát. Az is eszébe jutott, amit kiszedett Jüanból aznap délelőtt – hogy Charles kialakította a saját külön titkos társaságát, miután különféle visszaélések miatt kizárták a Gyöngyök Rendjéből – ki tudja, mit csinált? Mary gyanította, hogy Charles könyörtelen és veszélyes jellem, akit igazán semmi módon nem kellene bátorítania. De bajkeverő híre felpiszkálta az érdeklődését. Vajon mi lehet az a szörnyűség, amit elkövetett? – Greta és Juan, amint engem hiányolnak? Aligha – mondta Charles, és figyelmesen ránézett. – Mire gondolsz? Zavartnak látszol. A lány felemelte a fejét és egyenesen a szemébe nézett. A világoskék szemek kiragyogtak a maszk szemrésein. Egy pillanatra egy másik illetőre emlékeztették Maryt, valakire, aki azzal szerzett rossz hírnevet, hogy manipulatív, vakmerő, önfejű férfi hírében áll. Stone. A férfi, akit képes lett volna szeretni, ha hagyja. Gerincén borzongás futott végig. Tényleg kell neki még egy olyan férfi az életében, mint Stone? 62

Charles még mindig a válaszára várt. – Én... én csak arra gondoltam, hogy nem sajátíthatlak ki téged a magam számára – mondta a lány, és megpróbált elhúzódni. – Köszönöm a táncot, de azt hiszem, illik körbejárnom. Még alig beszéltem más vendégekkel, és ajánlatos felmérnem a konkurenciát holnapra. Charles vaskézzel markolta meg a csuklóját. – Ne légy nevetséges. Nem képzeled, hogy megelégszem ezzel az üres fecsegéssel? Amit mondtál, silány kifogás, hogy faképnél hagyd a legérdekesebb férfit a teremben. – Elvigyorodott, és a lány kénytelen volt viszonozni, bár ajkai remegtek, ahogy elmosolyodott. – Nem kell félned tőlem, Mary. Vagyis csak épp annyira, hogy a dolog még érdekesebb legyen. Akarlak téged, igazat mondtam. De ezen felül akarok még számos más dolgot, ugyanazokat, amelyeket te is. Emlékszel? A gyönyör utáni hajsza mindent megér. Semmi egyébért nem érdemes veszkődni. Azt hittem, ebben megegyeztünk. – Semmiben sem egyeztünk meg. Te beszéltél, és én hallgattam. Úgy tűnt, Charles kezdi elveszíteni a türelmét. – Még mindig meg kell győzni téged? Gyere velem! Odébb lépett, és magával húzta a lányt, aki belebotlott földig érő szoknyájába. Erre a fölényes bánásmódra dühbe gurult. Nem fogják itt körberáncigálni a bálteremben, mint valami rongybabát. 63

– Vedd le rólam a kezed – sziszegte. – Azt képzeled, csak csettintesz egyet az ujjaddal, és én nyomban megteszem, amit csak kívánsz? Nos, tévedsz. Itt maradok, ahol vagyok. Még kérek pezsgőt, és aztán megint táncolni akarok. – Nem hinném, hogy úgy lesz – közölte Charles, akire cseppet sem hatott a lány haragja. – Azt akarod, hogy a padlón húzzalak végig? Képes vagyok rá, hogy megtegyem. Senki sem állítana meg. Mind azt hinnék, ez is a mulatság része. Ha nem hiszel nekem, nézz csak körül. Mary hátrafordult, és látnia kellett, hogy Charles-nak igaza van. A zene megváltozott, vad, buja ritmusra váltott. A tánc fékevesztetté vált. Egy helyütt csoportosulás támadt, az emberek körben álltak és tapsoltak, a kör közepén egy férfi lassan hámozta le egy vörös macskaálarcot viselő nő ruhadarabjait. A nő két kézzel fogta a melleit, mintha csak a nevető vendégeknek kínálgatná. Két mellbimbója fénylő rubinpiros színben ragyogott, mint a kandírozott cseresznye, és vaskos combjai között a szőrfoltocskát is lángoló vörösre festették. Mary elfordult. A szállongó füstön át látott egy nőt foltos fehér estélyiben, amint egy négykézláb álló férfin lovagol. A ruha mindenestől felgyűrődött a derekáig, és csupasz feneke fel-le zötykölődött, ahogy „hátaslova” körbevágtázott a padlón. – Hajrá! – visította, és 64

összecsukott legyezőjével csapkodta a férfi feszes térdnadrágjának hátulját. – Nos, elégedett vagy? – kérdezte Charles, és a bálterem ajtaja felé indult. – Ügyet se vetnek ránk, akármit csinálunk. Javaslom, fogd össze a szoknyád, különben hasra esel. Habár meg kell vallanom, hogy csinos lábaid és a feneked látványa, amint tökéletes pucérságban kavarognak egy nagy halom ruha közepén, igazán ínycsiklandozó lenne. Mary dühöngött, de semmit sem tehetett, hogy megállítsa Charles-t, aki kivonszolta a folyosóra. Tudta már, milyen erőszakos, és jobbnak vélte, ha vele tart, akármit is forgat a fejében. Mihelyst ellankad a figyelme, megszökik. Magasra tartva szoknyáját, igyekezett lépést tartani a férfival, cipősarka csúszkált és kopogott a márványpadlón. Egy pár pillanat múlva Charles hirtelen megállt, és ő csaknem beleütközött. Nem mentek messzire. Még idehallatszott a zene és mulatozás a bálteremből. Charles egy helyütt félrehajtotta a tapétát, és felfedte a fából készült falburkolat egy darabját. Megnyomott egy rejtett kapcsolót, és a fatábla befelé lendült. Charles csendre intette a lányt, és belépett a nyíláson, maga után vonva őt. – Mi a csuda folyik itt... – kezdte volna Mary, de nem folytathatta, mert Charles egyik kezével betapasztotta a száját. 65

– Mondtam, hogy hallgass – sziszegte. – Azt akarod, hogy megtudják, itt vagyunk? Lazíts, és élvezd a színjátékot. Kicsoda tudja meg, hogy itt vagyunk? – töprengett Mary, körültapogatva a sötét fülkében. Rájött, hogy épp csak annyi hely van, ahol elfért egy jókora heverő. Az orra előtt lyukakat fúrtak a falba, és a fülkébe fény szivárgott a fal túloldalán lévő szobából. Charles leült, és őt is lehúzta maga mellé. A kukucskálókat úgy helyezték el, hogy bárki, aki ott ült, kényelmesen megleshette a szoba lakóit. Charles intett, hogy nézzen be. Mary vonakodva előrehajolt. Amit látott, nyomban erotikus ingereket ébresztett a hasa alján. Egy férfi és egy nő voltak a szobában. A nő ráhajolt egy asztalra, csillámló, vörös tafotaszoknyája fel volt hajtva a derekáig. Meglehetősen nagy, kemény feneke sápadtnak látszott vörös csipkeharisnyájához képest. Nem lehetett látni az arcát, mert az asztalnak nyomódott, de Mary a viselkedéséből és sötét hajának eséséből felismerte. Greta volt, a férfi pedig, aki oldalvást állt, és elmélyülten méregette a sápadt félgömböket, Juan. Mary most észrevette, amit először nem látott. Greta feneke nem volt egyöntetűen halvány. Vékony vörös vonalak csíkozták a feszes bőrt.

66

Mary nagyot nyelt a döbbenettől. Gretát elverték, és a nyomok egészen frissek! Charles-ra nézett. Az arca épphogy csak derengett a sötétben. – Ezt te csináltad vele. Ma délután. – Nem kérdezte, megállapította. Charles mosolygott, és nem tagadott. – Miért vagy így meglepve? Magad is tudod, hogy olykor szükség van a nevelésre. Csak nem vagy féltékeny, galambom? – Erre nem is válaszolok. Mary beharapta az ajkát. A férfi pimaszsága őrjítő volt – de ő nem elkényeztetett kölyök, mint Juan. Jüant könnyű volt irányítani, sok hozzá hasonló férfival találkozott már, de Charles egészen más volt, kifürkészhetetlen. Minden, amit Charles tett, előre eltervezettnek látszott. Hidegen tüzelt, mint a vas a fagyban. Kiáltania kellett volna, sikoltozni, kirohanni a fülkéből, de nem bírt: a férfi és a nő a másik szobában mozgásba lendült, és ő képtelen volt levenni róluk a szemét. Juan ütlegelni kezdte Greta fenekét, és a nő sóhajtozott és nyögdécselt. – Aha, szóval tetszik? – mormogta Juan. – Charles felizgatott téged a számomra, igen? – Igen. Ó, igen. – Greta hátrafeszült, fenekével Juan felé nyomult. – Csináld nekem, Juan. Kérlek! – Mindjárt, szerelmem – mondta Juan nyersen, és folytatta az ütlegelést. – Örömet okozok neked, ha ezzel 67

kész vagyok. Akarom érezni a forró húsod a hasamon, mikor beléd nyomom a palómat. Greta felnyögött, és jobbra-balra vetette a fejét. Nyilvánvaló volt Mary számára, hogy a nő nem fájdalmat érez. Inkább nagyon is felizgatta a dolog. Az ütések nem voltak erősek, de Greta feneke hamarosan egyöntetű rózsaszínre változott, és az előző verésből származó nyomok elmosódtak. Juan szünetet tartott, és behatóan megvizsgálta Greta fenekét, mintha csak a hőfokát ellenőrizné. Elégedett lehetett, mert kinyitotta a nadrágját, és kivette a szerszámját. Nyomban előpattant, már merev állapotban. Juan előrehajolt, és a hímvesszőt hosszában Greta fenekének hasadékához szorította. Szemét behunyta, és Marynek az volt a benyomása, hogy vesszejével szinte beszívja a Greta bőrében felgyülemlett forróságot. Greta vonaglott szeretője teste alatt, hátrafelé nyomult, és felemelte a fenekét úgy, hogy az kettényílt, és a gyöngéd belső felületek a hímtaghoz súrlódtak. A szerszám vége előbukkant, és Mary látta, hogy a nedves, vöröses makkról teljesen hátrahúzódott az előbőr. – Most! Csináld már, Juan! – vinnyogta Greta, és hívogatóan tárta szét combjait. – Parancsolgatsz? Hát semmit sem tanultál? – csattant fel Juan, és hátrahúzódott úgy, hogy hímtagja most kettejük között ágaskodott. Jókorát csapott Greta fenekére. A csattanás erősen visszhangzott a szobában. 68

Greta a fájdalom és gyönyörűség keverékével felsírt. Juan ismét megütötte. – Túl mohó vagy – dorgálta a nőt – jusson eszedbe, mit tanítottak neked. Engedelmesség mindenek felett. Mit kell mondanod? – Sajnálom – mondta Greta összeszorított fogakkal. – Kérlek, bocsáss meg. Ígérem, mostantól jó leszek. Juan megragadta a nő mindkét csuklóját, és összefogta őket a keresztcsontján. Másik kezével a teste alá nyúlt, és két ujját egyenesen a hüvelyébe csúsztatta. Greta nyögött és sóhajtott, ahogy Juan ki-be mozgatta ujjait. Szégyentelenül körözött a csípőjével, nemi szervének ázott belsejét Juan kezéhez dörzsölte. Mary azt érezte, hogy a vágy mélyen belenyilall a hasába. Közelmúltjának egynémely pillanata villant át az agyán. Tudta, milyen, ha elfenekelik az embert, tapasztalatból ismerte az átforrósodott hús bizsergő fájdalmát, ami a követelő vágy érzetével párosul. Mámorító keverék volt, és nagyon jól értette, miért játssza Greta oly élvezettel az alárendelt fél szerepét. Milyen érdekes volt az is, hogy Jüant ebben az új szerepben láthatja, a délutáni jelenet után az útvesztőben. – Tetszik a dolog? – hajolt közel suttogva Charles, és forró lélegzete megcsiklandozta a fülét. Mary nem bízott magában eléggé ahhoz, hogy válaszoljon. Charles közelsége visszarántotta a jelenbe, és visszaidézte tapasztalt ujjainak játékát a testén, a 69

testében. Ahogy simogatta ölének finom húsát, dörzsölte elgyötört, fájó csiklóját, széthajtotta nedves húsredőit... Istenem. Nem tudta megállni, beleremegett. – Kérlek! Könyörgök! Szabadíts meg... susogta Greta, mintha csak Mary gondolatait visszhangozná, azon az első éjszakán a kastélyban. Juan még egy darabig gyötörte Greta ágyékát, nyitva tartotta csúszós hajlatait, és mélyen löködte bele ujjait. Mary láthatta Greta nemi szervének intim, barnásvörös belső húsát. Szeméremajkain a fekete szőr gyöngyöző nedvektől fénylett. Mary ott feszengett a szófán, elképzelte, mit érezhet a másik nő, és tudatában volt, hogy saját öle milyen nedves és duzzadt. Olyan volt, mintha egyenesen a vágyak tüzes forrásának gyöngyöző torkolatán ülne, és teljes bizonyossággal tudta, hogy Charles pontosan tisztában van az állapotával. Greta feneke remegett, lábai vadul kalimpáltak. Vonaglott, lihegett, tekergeti Juan keze körül. Legalább kétszer elélvezett már, gondolta Mary, még mielőtt Juan úgy döntött volna, hogy a farkával is kielégíti. Mikor a férfi végre belesüllyesztette szerszámát, Greta még jobban nekilendült, fel-le hánykolódott és szaggatottan hörgött, ahogy Juan keményen döfködni kezdte. Mary szájához szorította az öklét. A két ember a másik szobában csakis önmagát érzékelte, semmit sem az őket körülvevő világból, és egy pillanatig Mary is 70

csaknem annyira részese lett az élménynek, mint ők maguk. Valósággal sokkolta, mikor Charles a karjára tette a kezét, és eszébe juttatta, milyen erős, milyen könnyedén vonzza őt magához. – Gyere ide – mondta a férfi – eleget láttál. Most tudni szeretném, terveim érdekében, vajon ugyanolyan készséges és szolgálatkész vagy-e, mint Greta, vagy szükséged van további kioktatásra, ahogy neki volt. Mary túlságosan felizgult ahhoz, hogy ellenálljon, vagy hogy felfogja, a férfi valami képzeletbeli jövőt emleget, amelyhez neki is köze van. Teste szinte önkéntelenül engedelmeskedett, érzékeit úgy felkavarták az események, hogy a heves kívánkozás lázában égett. A férfi magához emelte az arcát, és ő nyomban behódolt kemény ajkának, amely az övére tapadt. A férfi nagy szakértelemmel csókolt, nyelve erőteljesen a szájába hatolt, ízlelt, felfedezett, birtokolt. A lány odaadóan visszacsókolta, megízlelte viszonzásul, engedve a nyilvánvaló erőfölénynek. A férfi ajka most a nyakára tért, és a lány beleborzongott, amint gyöngéden megharapta. A szorítás a bőrén olyan közel volt a fájdalomhoz, mégis oly édesen gyötrelmes, hogy nyelnie kellett. Charles nevetett, mélyen, torokból, és ajka lejjebb vándorolt, a lány mellbimbójára tapadt. Mary megvonaglott, érezte a gyönyörűséges, csiklandós szívást, 71

amint az ajkak megragadták a kemény kis csúcsot. Mintha létezett volna valami kötelék, egy rejtett fonál, amely egyenesen összekötötte a melleit és az ágyékát – valahányszor egy férfi a mellét szívta, az élvezet nyomban megjelent odalent is, a combjai között, a forró, duzzadt húsredők lüktetésében. Charles lefektette a heverőre, arccal lefelé. A lány tiltakozott egy kicsit, szeretett volna szemtől szembe kerülni, hogy szája és ágyéka is egyesüljön a férfiéval – de az könnyűszerrel leszorította. – Ez az, amit én akarok – közölte. – Viselkedj. Vagy talán téged is elfenekeljelek? – Ne merészeld! – sziszegett Mary. A gondolat szörnyűséges volt, ugyanakkor csábító is. A pár a másik szobában nyilvánvalóan ugyanúgy hallott mindent, ahogy ő is hallotta a sóhajtásaikat, a cuppogást, ahogy hús csókol húst. Az izgalom újabb formában virágzott ki benne. Csiklója lüktetett, és még több selymes nedvesség csordult ki a hüvelyéből. Charles felemelte őt úgy, hogy ráhajoljon a szófa karfájára. Szoknyáját rádobta a fejére és beborította vele, összegyűrve a vékony drótozatot kettejük teste között. Egy pillanatnyi szünet következett, amíg óvszert húzott, azután egyenesen beléhatolt. Mary megfeszült, a hímvessző teljesen betöltötte, szeméremcsontja mögött egészen a méhéig nyomult. Heves gyönyört érzett attól, 72

hogy a férfi ilyen erőszakosan teszi magáévá, és ez megrémítette. – Lassabban – súgta riadtan Charles felé. A férfi ügyet sem vetett rá. Ismét belényomult, megmarkolta a fenekét és kettéválasztotta, hogy nekifeszülhessen a kemény húsnak. Még így is, hogy a férfi ilyen önző módon kisajátította a gyönyört, Mary döfésről-döfésre lépést tartott vele. Hisz ez az, amit kívánt, attól a pillanattól fogva, hogy a férfi először lépett a szobájába – lehetséges, hogy csupán tegnap este volt? A férfi keményen böködte belső falait, és ő erőteljesen vissza-visszacsapódott rá, míg nedvei áztatták, olajozták ezt az önző, hódító hímvesszőt. Azért mégsem tudsz egyszerűen csak birtokba venni – gondolta. – Nem ilyen egyszerű ez. A férfiak folyton azt hiszik, hogy ők a cselekvő fél, és ennél fogva végérvényesen ők uralkodnak. De én is birtokba veszlek téged. Beburkollak legbelsőbb, titkos húslebenyeimmel, megjelöllek nőstényi illatommal. Nem egykönnyen felejtesz majd el engem, Charles Germain, azt garantálom – fogadkozott magában. Hüvelye görcsösen összehúzódott a férfi hímtagja körül, ahogy elélvezett, a recés hüvelyfalak facsarták és fejték a hímvesszőt. A férfi egyre csak nyomult befelé, végig az orgazmusa alatt, döfködve a lüktető, felajzott húst. 73

– Istenem, istenem, Charles... édesem... – sikoltotta a lány. Egy mély hördüléssel a férfi is elélvezett, arcát a lány nyakába temetve, ajkát a hajához szorítva. Erezte, hogy Charles valamennyi izma pattanásig feszül, mikor testébe lövelli nedveit. Ujjai, mint a karmok, markolták a fenekét, belevésődtek a belső felületébe és szétfeszítették, amitől ánusza kinyílt, mint valami kicsiny, mohó száj. Ajkába harapott, felnyüszített a nyilalló fájdalomtól, habár szívesen fogadta annak bizonyságát, hogy a férfi mégis elvesztette önuralmát. Aztán vége lett. Charles gyorsan visszahúzódott és odébb lépett. – Soha többé ne szólíts így – mondta máris fegyelmezett, komoly arccal. – Miért? Mit mondtam? – kérdezte Mary. – Édesem – felelte a férfi. Aztán sötéten elvigyorodott. – De az istenem, az rendben van. Mary nem tehetett egyebet, mint hogy nevetésben tört ki. Charles olyan veszélyesnek látszott, és hatalma Greta és Juan fölött szinte baljóslatú volt. De a humorérzéke Mary szívébe lopta magát. Amíg kirázta összenyomódott szoknyáit és megpróbálta helyreállítani szétzilálódott tollas maszkját, amelyet közös erővel összelapítottak, azpn töprengett, vajon nem ítélte-e meg mégis tévesen. A szíve mélyén azonban nagyon jól tudta, hogy nem tévedett. Az ösztönei jól működtek. Más dolog 74

megosztani egy erotikus élményt Charles Germain-nel, és megint más akár csak gondolni is arra, hogy megbízzon benne. *** Mary a kastély nagyszerű, hosszú képtárában ült más vendégek társaságában. Napfény szűrődött be a bolthajtásos mennyezet ritmusosan elhelyezett gömbölyű tetőablakain keresztül. A fény kihangsúlyozott egyes részleteket az aranyozott falburkolaton, és olyan ragyogóvá tette a tapéta színeit, mintha színes üvegből volnának. Az aukció már zajlott egy ideje. Ahogy sorban eladták az egyes könyveket és nyomatokat, Mary lejegyezte az eladási árakat katalógusa margójára – az Ezredes bizonyára érdeklődik majd irántuk, ha hazamegy. Tudta, hogy külsőleg nyugodtnak látszik, ám ezzel csak belül növekvő nyugtalanságát takargatta. Minden eddigi tétel sokszorta magasabb áron kelt el a gyűjteményből, mint ahogy ő azt előzőleg elképzelte. Rettentő módon szeretett volna sikert elérni első megbízatásával, ám most komoly kételyei támadtak, hogy képes-e lépést tartani ezen a szinten a többi vendéggel. Egy rakás kivételesen gazdag egyén gyűlt össze a Ronsard birtokon. A terein végében a japán férfi, és a másik, akit Charles az olajmágnás ügynökeként említett, éppen telefonált, nyilván megbízóikkal tárgyaltak. A tételek 75

legnagyobb részét ők ketten vették meg. A japán bólintott, mikor az aukcióvezető megkérdezte, hogy akarja-e folytatni a licitet. Pár perccel később a kalapács lecsapott, és újabb értékes darab kelt el. Már csak néhány tétel volt addig, amikor Marynek is be kell szállnia a licitálásba. Charles-ra pillantott, aki néhány székkel odébb, tőle balra foglalt helyet. A férfi rámosolygott, tökéletesen rendezetten és makulátlanul festett sötét öltönyében. Mary visszanyelte idegességét, és az aukcióra koncentrált. Az első műtárgy, amelyre pályázott, Leopold von Sacher-Masoch egy kevéssé ismert regényének eredeti kézirata volt. Elkezdődött a licitálás. Mary megpróbált higgadt maradni a lesújtóan magas kikiáltási ár ellenére, és egy darabig visszatartotta magát, mielőtt csatlakozott a licitáláshoz. A licitek máris messze túlszárnyalták az alsó árhatárt, és mivel semmi sem jelezte, hogy engedmény lenne várható, Mary egészen komolyan kételkedni kezdett benne, hogy megszerezheti a kéziratot. Hamarosan csak hárman maradtak versenyben. A japán fickó, Charles Germain és ő maga. A kikiáltó villámgyorsan pillantott egyikről a másikra. Mary-ben meghűlt a vér, mikor Charles győzedelmesen rápillantott, és megnevezett egy olyan összeget, amelyről a lány nem is álmodhatott. A terem egy emberként hördült fel. Mary 76

megrázta a fejét, a japán egyeztetett megbízójával, majd nemleges gesztust tett a kezével. A kalapács lecsapott. – Eladva az úrnak – mondta az aukcióvezető. Mary keresztbe vetette a lábát, és kezét összekulcsolta az ölében, ügyet se vetve rá, hogy összegyűri smaragzöld selyemszoknyájának könnyű anyagát. Charles szándékosan túllicitálta őt. Pontosan tudta, mennyire szeretné megszerezni a Sacher-Masoch kéziratot. Belül dühöngött, de most nem volt idő rá, hogy a csalódásán és a dühén rágódjék. Felmutatták a többi művet, amelyeket megjelölt magának. – Első kiadású De Sade. Érintetlen példány. Ki óhajt kezdeni egyezerrel? – kezdte az árverésvezető. – Ön, uram? Egyezer először. Ezerötszázat hallok? Ezerötszáz először... Mary vasakarattal nyugalmat erőltetett magára. Bízott benne, hogy mindenkit túllicitálhat a De Sade érdekében. Most, hogy a Sacher-Masoch elkelt, extra pénzt szánhatott a listáján szereplő többi tételre. A licitek gyorsan röpködtek, és Mary eleinte lépést tartott. De a számjegy hamarosan megközelítette lehetőségeinek felső értékét. Már túl is lépte saját felső árhatárát, mikor váratlanul ismét kiesett a licitből. – Húszezer először... még valaki? Először, másodszor... Charles olyan összeget nevezett meg, amely messze túlhaladta a legutolsó árat. Nem volt több licit. Mary 77

tudta, hogy a rendelkezésére álló pénzt fenn kell tartania a sokkal kevésbé érdekes tételekre. A történtek túlságosan lesújtották ahhoz, hogy reagáljon, mikor meghallotta a fakalapács koppanását, és a De Sade is Charles-hoz vándorolt. A sikeres vételt a közönség részéről taps fogadta. A közelben suttogva gratuláltak a győztesnek. Mary dermedten ült, katalógusának sarkát gyűrögetve. A gazember. Az aljas gazember. A düh könnyeket sajtolt a szeméből. A két tétel, amelyeket a legjobban szeretett volna megszerezni, elveszett a számára. Annyira szerette volna bebizonyítani az Ezredesnek, hogy méltó a bizalmára, alkalmas rá, hogy az ügynöke legyen. Azt kívánta, bárcsak egy pillantást se vetett volna soha Charles Germain-re. Az aukció hátralévő része valamiféle ködben zajlott számára. A ritkább könyvek és nyomatok már eladásra kerültek, és Mary csekély erőfeszítés árán képes volt megszerezni a többi művet, amelyek a listáján szerepeltek. Nem is látta Charles-t, mikor ment, hogy átvegye szerzeményeit az árverés után. Ez jó volt. Gyilkos indulatokat táplált a férfi ellen. Miután kifizette szerzeményei ellenértékét, egyenesen szobájába vitte a könyvcsomót. Minden darabot gondosan becsomagolt buborékos csomagolófóliával, és elhelyezte őket egy dobozban. Az étkezőben ebéd várta a vendégeket, de Mary elhatározta, hogy becsomagol, és azonnal távozik. 78

Semmi értelme, hogy továbbra is ott lődörögjön. Amiért jött, elvégezte. Ki nem állhatta az önelégült kifejezést Charles arcán. Semmi kedve nem volt még egyszer találkozni vele. Vajon mindvégig csak játszott vele? Valahogy nehéz volt elhinni, hogy a férfi egyszerűen csak szórakozott kicsit a rovására, miközben egész idő alatt azt tervezte, hogyan fogja megalázni őt az aukción. Tudta jól, hogy a férfi éppúgy élvezte vele a szexet, mint viszont, de azt is tudta, hogy sok férfi, akárcsak nő, képes elválasztani egymástól az élvezetet és az üzletet. Talán ő maga nem volt ugyanúgy képes rá bizonyos körülmények között? Charles Germain a hatalom útját járta. Akár szex, akár pénz, akár, mint Mary gyanította, bármi egyéb az életben, be kell bizonyítania, hogy uralkodik rajta. Rákényszeríteni az akaratát másvalakire. Ez volt érdeklődésének netovábbja. Mary most már tudta. Mekkora hülye vagyok – mondta magának – tudhattam volna, hogy ez következik. Ha visszamegy Londonba, magyarázkodnia kell majd, és ez egyáltalán nem volt ínyére. Az alázat kenyere keserű kenyér. Ahogy becsukta a táskáját, kopogtak az ajtón. Szórakozottan kinyitotta, még mindig az Ezredes járt az eszében, és hogy milyen csalódott lesz majd. – Te vagy az!? – csattant fel, mikor Charles lépett a szobájába. – Nem hiszem el, hogy van pofád idejönni. 79

Ha azért jöttél, hogy jót mulass a rovásomra, csak ne zavartasd magad. Nekem nincs mondanivalóm a számodra. Miért nem mész el most rögtön? Charles időközben vajszínű pólót és szürke kordnadrágot vett fel. Egyik kezében aktatáskát tartott. Megpillantotta a becsomagolt útitáskát, és megkérdezte: – Menni készülsz? Pedig dicsőség vár rád. Meg vagyok lepve. Nem gondoltam, hogy elsomfordálsz anélkül, hogy szót váltanál velem. Ugyebár a gyávaság nem a te stílusod? Dühös szavak gyülekeztek a lány torkában, de nem adott hangot nekik, kelletlenül vette tudomásul, hogy a férfinak igaza van. El akart szökni, elkönyvelve vereségeit és mentve büszkeségének maradékát. A férfira bámult. – Mit értesz te dicsőség alatt? A férfi elmosolyodott, világoskék szemében megvillant a humor. – Azt hittem, tudod. Megmondtam neked, hogy szükséged lesz a segítségemre, ha meg akarod kapni a műveket, amelyeket kiválasztottál. Nem emlékszel? A szemle alatt beszéltünk róla. Nos, megvettem őket a számodra, de úgy látszik, te kételkedsz a jóindulatomban. A lány megzavarodott. Lehetséges, hogy ennyire félreismerte? – Azt akarod mondani, hogy hajlandó vagy veszteségesen eladni nekem a könyveket? 80

– Persze. Tudom, mennyire szeretted volna megszerezni őket. Mary elképedt. Lehetetlen, hogy csupán erről legyen szó. Charles nem az a fajta ember, aki jótékonyságból tesz bármit is. Tisztában van vele, menynyit fizethet neki a lány, és az jóval kevesebb, mint amit Charles a művekre költött. Több ezer fontot veszít, ha átadja neki a könyveket. – Miért éri meg neked? – kérdezte a lány. – Nem igazán tudlak elképzelni hosszú fehér szakállal, piros Mikuláskabátban, amint egy szánkó repít a havon. Charles elvigyorodott. – No, ez már jobban hangzik. Imádom, amikor támadsz. Örömmel fogom átadni neked a könyvet és a kéziratot. A pénz semmit se jelent a számomra. De cserébe ígérd meg, hogy rendelkezésemre állsz Londonban, ha meg akarlak bízni bizonyos feladatokkal. – Miféle feladatokkal? – Majd meglátod. Gyerünk, Mary, hova lett a kalandvágyad? Már jártasságot szereztél ezen a területen. Semmiben sem különbözik a dolog attól, amit a Gyöngyök Rendjének keretei közt gyakoroltál. Mary fontolóra vette az ajánlatot. Igaz, hogy a múltban olykor elküldték, hogy bizonyos feladatokat teljesítsen. Jött az a bizonyos fekete névjegykártya domború arany telefonszámmal, bedobva a levélszekrényébe. De mindig volt választása. Soha senki 81

nem kényszerítette olyasmire, amihez nem volt kedve. Charles esetében azonban gyanította, hogy a szabad választás nem nagyon szerepelhet a személyes kívánságok listáján. – Miért rúgtak ki a Gyöngyök Rendjéből? – kérdezte. Charles arca elsötétült. – Szóval tudsz róla? Hát persze, Juan fecsegett. Maradjunk csak annyiban, hogy bizonyos cselekedeteim nemtetszést váltottak ki. Udvariasan felkértek, hogy távozzam. Úgyhogy felállítottam egy ellenszervezetet, ahol saját speciális kívánságaimat megfelelően kiszolgálják. Ha többet akarsz tudni, el kell fogadnod az ajánlatomat. Mary kíváncsi lett, de minden ösztöne sikítva tiltakozott az ellen, hogy Charles-lal bármiféle kötelékbe bonyolódjék. A kettejük közötti vonzás túl erős volt. Nem kell sok hozzá, hogy lángokban törjön ki, és akkor a tűz mindkettejüket elemésztheti. Villámgyorsan felmérte a helyzetet. Elsőrendűen fontos volt számára, hogy megszerezze a könyvet meg a kéziratot, és Charles láthatólag a legnagyobb készséggel adja oda mindkettőt. Ez azt jelenti, hogy diadalmasan térhet vissza az Ezredeshez. Minden más egy képzeletbeli jövőhöz tartozott. Londonban másképp lesznek a dolgok. Kikerülheti Charles-t, nem válaszol a hívásaira, és a férfi lassacskán majd csak leszokik róla. – Elfogadom a feltételeidet – közölte. 82

A férfi győzedelmesen mosolygott, és ágyára helyezte az aktatáskát. Felcsattintotta a zárakat, és ránézett: – Tudtam, hogy beleegyezel. Nem tudsz ellenállni a kihívásoknak, igaz? Mary viszonozta a mosolyát. Ez mindenesetre igaz volt. Főként emiatt történt, hogy hagyta magát besorozni a Gyöngyök Rendjébe. A társaság rejtélyes volt, ellenállhatatlan, s attól még inkább, hogy olyan szigorú szabályok között működött. Charles Germain az a fajta ember volt, aki maga állítja fel a saját szabályait, és a társaság, amelyet a lány méltányolt, kizárta tagjai közül. Vajon mibe ártotta most magát? – Felfogtad, hogy a megállapodásunk kötelező érvényű? – kérdezte Charles. – Az adott szó éppen annyit ér számomra, mint egy szerződés. Mary bólintott, máris azon tépelődött, nem volt-e túlságosan könnyelmű. Talán meggondolhatná magát. De csendben maradt. Végül is, a kényszerítő körülmények közt tett ígéret nem számít. Ugyanúgy, mintha közben keresztbe tenné az ujjait. Charles előrehajolt, és szájon csókolta. Szertartásos csók volt, szinte szenvedélytelen. Amint viszonozta ajkának érintését, Mary úgy érezte, mintha Júdás-csókot adna Charles-nak. De, gondolta magában, úgyse jöhet rá soha. 83

5.fejezet Mary keresztülhajtott BMW-jével az ismerős londoni utcákon, Hampstead felé. Csupán egy napja tért vissza a Loire völgyéből, de máris úgy tűnt, mintha a Ronsard Chateau, Charles Germain, és az aukció csak valami ködös ábránd része lett volna. Körbecsúsztatta kezét a kormánykeréken, ahogy bevett egy kanyart, élvezte a volánt borító bőr tapintását a tenyerében. A délutáni nap alacsonyan járt az égen és elvakította, napszemüveget tett fel. Mellette az ülésen ott feküdt a doboz, amely gondosan csomagolt értékes szerzeményeit tartalmazta. Alig várta, hogy lássa az örömöt az Ezredes arcán, mikor átadja neki a kincseket. Leparkolta autóját a külön álló Viktória-korabeli ház előtt, aztán végigsétált a kavicsos sétányon a tornác felé, amely a bejárati ajtót foglalta magába. – Hello, Beth – üdvözölte a szobalányt, aki beengedte és egyenesen a könyvtárba kísérte. – Örülök, hogy újra látom, asszonyom. Jól utazott? – kérdezte a lány. – Igen, köszönöm. Sikerrel jártam. 84

Mary kedvelte a talpraesett fiatal nőt, aki társalkodónőként szerepelt az Ezredes házában, de könnyebb házi teendőket is ellátott. Beth is viselte a láncot, mely jelezte, hogy a titkos társaság tagja, és kétségtelenül megtiszteltetésnek tartotta, hogy másféle, bensőségesebb szolgálatokat is tehet az Ezredesnek. Mary meglátta az Ezredest – szegecselt vörös bőr karosszékben ült, ölében könyvet tartott. A kandallóban vidám, hívogató tűz pislákolt. A helyiségben bőr és levendulaolaj illata érződött – ezzel tisztították a bútorokat. Mary megállt a férfi széke mellett. – Mary, drágám. Mindig jól esik, ha láthatom. A lány megcsókolta az arcát. – Örülök, hogy itthon vagyok. Így is van, állapította meg magában. A szoba, amelyet köröskörül könyvespolcokkal tapétáztak, antik mahagóni bútoraival és sötétvörös falaival úgyszólván a második otthona volt. Az Ezredes sűrű fehér haját homlokából hátrafésülve viselte. Mustárszínű, magas nyakú pulóverében és szövetnadrágjában úgy festett, mint egy vidéki földesúr. – Üljön ide szembe – mondta melegen a férfi – el kell mesélnie mindent, ami a hétvége alatt történt. Bájos, mint mindig. Vajon hagyott egypár összetört szívet maga mögött Franciaországban? A lány mosolygott az évődő hangra, ahogy a férfi szemei szakértőn végigmérték rövid, cseresznyepiros Gucci kosztümjében. Mindig nagyon adott a 85

megjelenésére, ha az Ezredest látogatta, tudván, mennyire méltányolja a jó dolgokat az életben. Valaha az Ezredes erős, életteli férfi volt, sok-sok gyönyörű nő szeretője, de a kor sárgás árnyalatot adott bőrének, és szemét a kifakult farmeranyag színéhez tette hasonlatossá. Gyenge egészsége miatt alig hagyta el a házat, és a társaság tagjait is ritkán fogadta. – Összetört szívek? Csupán egy vagy kettő – mondta a lány, kedvesen mosolyogva. A férfi elvigyorodott, és ez életre keltette karakteres vonásait és elfeledtette beesett arcát. – Ó. Csak ennyi? De azért bízom benne, hogy jól szórakozott. Erről is hallani szeretnék, részletekbe menően, ahogy szoktuk. De először kér egy kávét? Mary bólintott. – Az jólesne. Várakozóan nézett elébe, hogy beszámoljon a férfinak erotikus élményeiről. Talán az egyetlen férfi volt a világon, akinek bármiről beszélhetett. Habár az Ezredes megkülönböztetett pozíciót foglalt el a Gyöngyök Rendjében, a kapcsolatuk hamarosan olyanná alakult, mint egy apáé és a lányáé. Míg az Ezredes a házvezetőnőnek csengetett, Mary felvette a dobozt, amelyet széke mellé állított a földre, és az ölébe fektette. Kivette az első, gondosan bebugyolált tárgyat, kibontotta a buborékos műanyag fóliát, és a férfi elé tartotta a kéziratot. Az Ezredes fakó szemeit felélénkítette az érdeklődés. 86

– A Sacher-Masoch? Drágám, de hiszen ez csodálatos! – átvette tőle a bekötött íveket, reszkető kezekkel simította végig a sárgás papírlapokat. – Bámulatos... megfizethetetlen – dünnyögte. Ragyogó arccal nézte Maryt. – Gondoltam, hogy bízhatok magában, és most látom, hogy igazán nem kellett kételkednem a legkevésbé sem a maga képességeiben. A De Sade is? Isteni! Teljesen le vagyok nyűgözve. Volt valami gondja ennek a kettőnek a megszerzésével? Aggódtam, hogy heves lesz a küzdelem. Manapság többen gyűjtenek erotikus műveket, mint valaha. – Nem volt semmi gond – hazudta Mary. – Izgalmas volt az árverés. Igazi kihívás számomra. Fontolóra vette, hogy bizalmába avatja az Ezredest Charlest illetően is, de aztán pillanatnyi ötlet hatására úgy döntött, mégsem említi meg. Talán fölösleges aggódnia. Valószínűleg soha többé nem kell találkoznia a férfival. – Elsőrendű munkát végzett. Tisztességes jutalom jár érte. – Megnevezett egy összeget, és Mary döbbenten tiltakozott. A férfi kedvesen leintette. – Nem, nem. Ne is próbáljon visszautasítani. Teljes mértékben ragaszkodom hozzá. Maga túlságosan szerény. Mary némi bűntudatot érzett, de nyomban elhessegette magától. Megérkezett a kávé, és Mary töltött magának egy csészével, míg az Ezredes 87

megvizsgálta valamennyi szerzeményét, óvatosan lapozgatott, szemügyre vette a textil- és bőrkötéseket. Később Mary elfogadta az Ezredes meghívását vacsorára. Az étel elsőrendű volt, mint mindig, fantáziadús, de azért tradicionális angol konyha, amit az Ezredes a legjobban kedvelt. Csupán a vacsora utáni likőrök kortyolgatása közben hozta elő Mary azt a témát, amely az utóbbi időben betöltötte a gondolatait. – Hallott valamit mostanában az unokaöccséről? Az Ezredes megrázta a fejét. – Jordán elfoglalt ember. Gondolom, meglátogat majd, ha lesz ideje. Mary az Ezredes nevében is bosszankodott. Jordán Stone, aki bevezette őt a titkos társaságba, lehetne annyira udvarias, hogy meglátogassa a bácsikáját – azt, aki gyakorlatilag felnevelte őt. De azért valahol, agya egy hátsó rekeszében pontosan tudta Mary, hogy haragja Stone iránt sokkal személyesebb természetű. Miért nem keresi fel már hónapok óta? Nagyon jól tudta, hogy elsöprő erejű szerelmi együttlétük Toscanában éppen annyit jelentett a férfinak, mint őneki. *** Még mindig eltelve első sikerének jóérzésével, amit az Ezredes megbízottjaként aratott, Mary visszatért szokásos munkájának napirendjéhez. Borús időben hajtott a rakparton a PrimeLight hivatala felé. Az ég szürkéje visszatükrözte a Temze olajos, csatahajószürke hullámainak színét. A modern, egyenes 88

sorházak és vízparti raktárépületek tükörképe némán és mogorván követte útját. Alighogy Mary leült íróasztalához, Gwen libegett be, egy tálcán friss kávét hozott. – Baljós jelenség – mondta Mary. – Csak akkor bánsz velem ilyen kedvesen, mikor valami kellemetlen híred van számomra. Gwen vigyorgott. – Nem olyan nagyon kellemetlen. Mr. Danvers telefonált. Ismét találkozni akar veled. Úgy látszik, nem igazán elégedett a katalógus mintapéldányaival. Mary felsóhajtott. – Jobb lesz, ha azt mondjuk az utálatos kis fickónak, hogy még ma találkozom vele. Van egy lyuk a naptáramban ma délután? Gwen megnézte a naptárat. Bólintott. – Három harminckor? – Legyen. Szervezd meg, légy szíves. Kösz, Gwen. Jobb lesz ezen túlesni azon melegében. A délelőtt gyorsan elszállt. Mary teljes figyelmét munkájának szentelte. Szakértelme és odaadása azt eredményezte, hogy a PrimeLight egyike lett a legjobb PR-társaságoknak Londonban. Nemrég nevezték ki igazgatónak, és ez még inkább arra késztette, hogy a legtöbbet hozza ki önmagából. Épp egy hosszú távú üzleti partner dossziéjának olvasásában merült el, mikor, úgy egy óra múlva, Gwen lépett be. Színpadiasan krákogott, és jellegzetes száraz 89

humorával így szólt: – Ezeket most küldték neked. De átveszem tőled, ha nincs rájuk szükséged. Mary szeme elkerekedett, ahogy megfogta a hatalmas vajszínű orchideacsokrot. Franciakék fóliába burkolták, és fekete tüllcsokor díszítette. A mellékelt kártyán Mary ezt olvashatta: Rövidesen megkereslek. Állj készenlétben! Charles. Végigborzongott rajta a nyugtalanság, amint hüvelykujjával megsimította a kézírást. Takarékos, száraz, stílusos írás volt, amilyen a férfi maga. Hát tényleg azt képzelte, hogy elfeledkezhet erről az emberről, ha visszatér Londonba? – Vízbe tegyem őket? – kérdezte Gwen. – Hát nem gyönyörűek? Elbűvölő. Mit gondolsz, a fekete Conran váza jó lenne? – Hm? ... Igen. Csinálj velük, amit akarsz – mondta Mary, és Gwen kinyújtott kezébe nyomta a csokrot. Az se izgatta volna, ha Gwen egyszerűen begyömöszöli a virágokat egy befőttesüvegbe. Gwen felvonta a szemöldökét. – Micsoda hálátlanság. Nekem kellene egy ilyen csodáló. Mary csak mosolygott, és figyelmen kívül hagyta a Gwen szavaiban rejlő kimondatlan kérdést. – Szóval a Conran váza – mondta Gwen, és ajka lebiggyedt. Mary dolgozott tovább, és próbálta figyelmen kívül hagyni az orchideákat, amelyeket Gwen a mögötte lévő 90

mély ablakfülkébe helyezett. Éppen belehajoltak a látómezejébe, és folyton megpillantotta őket, valahányszor csak kissé elfordította a fejét. Be kellett vallania, tényleg gyönyörűek. Csakhogy arra emlékeztették, hogy elkötelezte magát Charles-nak, és erre nem gondolt szívesen. Végül is úgy döntött, annak látja az orchideákat, amit remélt: egyszerűen Charles ajándéka, nagyrabecsülésének jele, és kész. Ebédidőben a Canary Wharf felé vette útját, ahol találkozót beszélt meg egyik ügyfelével. A Westferry Circus egyike volt kedvenc helyeinek. A nyilvános kert ezüstös citrusaival, kovácsoltvas lámpaoszlopaival és padjaival sohasem volt igazán zsúfolt. A Cabot Square távolabbi végében üvegtetős épület állott, ebben volt az étterem, ahol asztalt foglaltatott. Kissé korán érkezett, és fehérboros fröccsöt rendelt, míg Carol Oldstonra várt. Carol a St. Martin Művészeti Főiskola végzőse volt, díjnyertes ékszertervező, aki a lehető leghamarabb készpénzre akarta váltani jelenlegi népszerűségét, mielőtt, ahogy mondta, „tavalyi hó lesz belőlem”. Carol pontosan érkezett. Vonzó huszonöt éves nő volt, buzgott benne a lelkesedés, de azért kész volt odafigyelni Mary javaslataira. Ideális ügyfél. A könnyű salátaebéd felett Mary kielemezte a Carol munkáinak népszerűsítésével kapcsolatos lehetőségeket. A megbeszélés jól ment, és Mary elégedetten érezte, hogy 91

a lehető legtöbbet nyújtotta ügyfelének. Miután fizettek, egy irattartóban átadta imént felvázolt javaslatainak listáját. – Örülök, hogy megegyeztünk a poszterkampányt illetően. Nagyon megéri az árát, tekintve az elérhető hatást – mondta Mary. – Ez és a kiállítás, amit bemutatnak a magazinok is, feltétlenül eredményez majd jó pár megrendelést. Kezet fogtak és barátságosan elköszöntek. Mikor visszament az irodába, Mary felsóhajtott. Miért nem tud Danvers ugyanilyen kellemes lenni? Nem igazán örült a találkozónak. Hat után hagyta el az irodát, és a Primrose Hill felé indult. Fáradt volt, ideges, és nagyon vágyott egy forró fürdőre. Danvers pont olyan undorító volt, ahogy várta. Úgy látszik, felfogta, hogy Mary érzéketlen az ő otromba szóbeli közeledési kísérleteivel szemben, és eltökélte, hogy megjátssza a kőkemény üzletembert. A forgalom éppoly ördögi dugókba torkollott, ahogy várni lehetett. CD-t tett a lejátszóba, és hagyta, hogy a zene ritmusának hullámai – egy Bryan Ferry-dal – át- meg átmossák a lelkét. Az énekes igéző hangja megborzongatta a gerincét. Elmosolyodott. Ferry még mindig ugyanaz a bombajó bártöltelék, aki volt. Mire megfürdött és átöltözött túlméretezett tréningnadrágba és pamuttrikóba, és leülhetett egy tál spagetti mellé, nyolc óra lett. Maga alá húzta a lábait, 92

párnákat halmozott a háta mögé, és arra készült, hogy a tévé előtt, a kanapén költi el a vacsoráját. Pont akkor, mikor az első falatot a szájába vette, és élvezni kezdte a paradicsom és fokhagyma ízét, csengett a telefon. Csöndben átkozódott, de azért félretette a tányérját és felvette. – Mary? Na, ki vagyok? – Pia, te vagy? Hogy vagy? Visszajöttél Londonba? – Mary kisimította arcából még mindig nedves haját, s nyomban elfelejtette a vacsorát meg a tévét. Pia jót nevetett. – Hű, mennyi kérdés! Rómában vagyok. Atyaisten, de zűrös volt minden mostanában. Az olasz Vogue készít velem egy fotósorozatot, de a hét végén lesz egy pár szabadnapom. Tudunk találkozni? – Rómában? – Igen. Péntek délben átrepülhetnél ide. Jaj, mondd már, hogy jössz! Hiányzol, szívem. Állandóan Párizsra gondolok. Imádtam azt az időt, amit ott töltöttünk. Mary gyomra összeszorult. Maga előtt látta Pia arcát, hibátlan olajszínű bőrét, ferde vágású, sötét szemét, telt, vörös száját. Csupán attól, hogy megemlítette Párizst, hevesen verni kezdett a szíve. Pia volt az, aki bevezette őt a nők közötti szerelem gyönyörébe – valami, amit azelőtt el sem tudott volna képzelni, még legvadabb álmaiban sem.

93

Ám ez még azelőtt történt, hogy belépett volna a Gyöngyök Rendjébe, és megnyitotta volna elméjét az élvezet új útjai előtt. – Te is hiányzol nekem, Pia – mondta lágyan. – Sose találtunk időt, hogy elmenjünk a barátod jachtján a Bahamákra, ahogy akartunk, igaz? – Bizony nem. Annyira sajnálom, Mary. De hát ez így megy. A modellszakmában szörnyű nehéz fenntartani a barátságokat – még azokat is, amelyek egészen különlegesen sokat jelentenek nekünk. Biztos nagyon unod már, hogy a föld összes pontjáról kapkodva telefirkált képeslapokat kapsz tőlem. Gyere Rómába! Hadd fogadjalak szívesen. Pia érzelemtől fátyolos hangja és a benne felcsendülő ígéret felborzolta Mary érzékeit. Emlékezett a nő ajkának ízére, bőrének puhaságára, a parfümjére. És arra az egyedülálló élvezetre, amint intim testrészeinek kényeztetésével páratlan orgazmushoz juttatta őt. Piával szeretkezni olyan volt, mintha önnön képmását részesítené gyönyörűségben, mámorító és valahogy mégis otthonos. Pia volt a partnere egypár szerelmi akcióban is a titkos társaság keretein belül, a legváratlanabb, legkülönösebb élmények némelyikében. Most, hogy meghallotta a manöken hangját, Mary azt érezte, hogy hiányoznak neki a postán keresztül érkező fekete kártyák a rejtélyes telefonszámokkal. A 94

legizgalmasabb az volt, hogy sose tudhatta, mire számíthat, mikor feltárcsázott egy számot. Volt, hogy egy másik taggal találkozott egy hotelszobában, vagy egy párizsi címre kellett mennie, vagy magánjellegű feladatra hívták. Az egyetlen szabály az volt, hogy ha már egyszer elfogadta a megbízatást, teljes engedelmességgel tartozik. – Megint megszegem a társasági szabályzatot, ha direktben hívlak? – kérdezte Pia, mintha csak olvasna Mary gondolataiban. Hangsúlya nyilvánvalóvá tette, hogy egy csepp bűntudata sincs. – Küldhettem volna neked egy olyan kis fekete kártyát, de hallottam, hogy sokkal magasabbra jutottál annál, mintsem hogy bármikor bármelyik társasági tag rendelkezésére állj. Igazán nem is tudom, irigyellek-e. Néha olyan izgalmas, mikor muszáj egy másik személy gyönyörét szolgálni. Mary nevetett: – Mindig is imádtad a kockázatot. – Ez igaz. De hozzád sokkal több fűz, mint holmi olcsó kis borzongás. Hiszen tudod. Különben, te is odavagy a kockázatért. Mary érezte Pia szavainak igazát. Habozott. Igazán nem kellene most egy újabb hétvégére kivonnia magát a PrimeLighttal kapcsolatos kötelezettségei alól. Még csak most, az elmúlt hétvégén volt a Ronsard Kastélyban. De az is nyomott a latban, hogy emlékezett a Piával töltött legutóbbi alkalomra. Toscanában történt – és Stone is ott 95

volt. Ami hármuk között történt a Mercedes hátuljában, a lelke mélyéig megrázta őt. Mi van akkor, ha Piának hírei vannak Stone-ról? Mi van, ha újra látta, ha ismét vele hált? A féltékenység apró, tüzes nyila fúródott belé. Ennyi hónap eltelt, és én még mindig megszállottja vagyok a pasasnak – gondolta. Keze, amely a telefont tartotta, remegni kezdett. Maga sem tudta, hogy a szenvedély, amely elárasztja, Piának szól-e vagy Stonenak. Szorosan behunyta a szemét, és döntött. – Rendben van. Megyek Rómába. Melyik szállóban laksz? Pia megmondta, és hangjában máris magasra csapott az izgalom. – Akkor hamarosan találkozunk. Már alig várom. Jégbe hűtöm a pezsgőt. Majd meglátod, mit terveltem ki a magunk számára. Tetszeni fog. Csao. Volt még egy ok, amiért Mary örült, hogy Rómába megy. Ez azt is jelenti, hogy Charles Germain nem tud vele kapcsolatba lépni újabb pár napig. Esett az eső, mikor Mary bemászott a sárga taxiba, amelyik majd elviszi a Fiumicio reptérről tizennyolc mérföldnyire lévő Rómába. A sofőr tökéletesen beszélt angolul, és Mary útbaigazította Pia szállójához a Via Venetón. Letörölte a párát az ablaküvegről, és kikukucskált az esőmosta üvegen át, amint a taxi elhúzott a Via Aurelia irányába. A szálloda negyvenpercnyi autó-útra volt. 96

Előző éjjel Pia faxot küldött, amelyben arról értesítette Maryt, hogy ha korán érkezik, üzenet várja a recepción. Ugyancsak vette magának a bátorságot, és közölte a recepcióssal, hogy Mary az ő lakosztályának vendége lesz majd. Nemsokára elérték Róma centrumát, a sofőr nagy szakértelemmel kormányozta járművét a zsúfolt utakon. Fényűző kőépületek mellett hajtottak el, amelyeknek bejáratát márványlépcső ékesítette. Hangulatos, régimódi terecskék, piazzák, és modern színházak sorakoztak egymás mellett kénytelen közösségben. Mary észrevette a Kapucinusok Templomát, amelyet a földalatti kápolnáiban eltemetett vagy négyezer szerzetes felhalmozott csontjai tettek híressé. A Via Veneto alsóbb régiói békésen suhantak el az ablak mellett. Egy forgalmasabb szakasznál a lány meglátta az amerikai követség óriási fehér épületének körvonalait. Pia szállója, a legpompásabbak egyike, ezzel szemben helyezkedett el. A taxi kitette őt a boltozatos előcsarnoknál, és a portás bevitte csomagjait. Mary érdeklődésére a recepciós pultnál udvarias mosoly volt a válasz. – Miss Fremen. Ó, igen. Már várták. Van egy levelem az Ön számára. – A hivatalnok a pultnál zárt borítékot nyújtott át neki. – Gondolom, szeretne egyenesen a lakosztályba fáradni? Fabio megmutatja 97

Önnek, hová kell mennie. Remélem, jól érzi majd magát minálunk. Pia lakosztálya a szálló legfelső emeletén helyezkedett el. Lágy, empire stílusú kelmék, az arany és kék árnyalataiban ragyogó vastag szőnyegek adtak elegáns, mégis pihentető hangulatot a helynek. A kristály gyertyatartók, márványoszlopok, a többfelé elhelyezett virág- és gyümölcskompozíciók pedig a luxus érzetét nyújtották mellé. Mary megköszönte Fabio szolgálatait, és borravalót adott neki, majd bezárta mögötte az ajtót. Keresztülsétált az elegáns nappalin, és leült egy sápadtkék kanapéra. Kinyitotta a levelet és elolvasta. Annyira sajnálom, hogy elmulasztom az érkezésedet – írta Pia, – de meg kell ismételnünk a fotózást. Tegnap gondok adódtak, de nem akarlak untatni a részletekkel. Akárhogy is, azért gondoskodtam rólad. Nem is akárhogyan. Nagyon különleges módon. Szívből a figyelmedbe ajánlom. Valamikor este jövök. Pia kacskaringós aláírással fejezte be levelét: neve alatt vonalak keresztezték egymást. Azon tanakodva, mi lehet a neki szánt gondoskodás, amit Pia a távolléte idejére szervezett, Mary lerúgta cipőit, és nesztelen léptekkel a nagyobbik hálószobába ment. Nagy mennyezetes ágy uralta a szobát. Aranyozott kerubok, fényes kék és arany függönyzuhatagok, valamint szaténhuzatú párnák valóságos garmadája 98

alkotott sajátos egyveleget rajta. Mi a csudának kell ennyi párna bárkinek is a világon? – töprengett Mary. Mindenféle volt ott, kicsi kerektől nagy, henger alakú fejtámaszig. Épp készült, hogy a fürdőszobába megy és felfrissíti magát kicsomagolás előtt, mikor kopogtak az ajtón. Magában elmosolyodott. Érkezik a Pia-féle gondoskodás. – Miss Fremen? – kérdezte az ajtóban álló ifjú ember. – Igen – felelte Mary, észlelve, hogy látogatója ugyancsak jóképű fickó. Kezében nagy bőrtokot tartott. Mary azt várta izgatottan, hogy a fiú majd átad neki valamiféle ajándékot. Ehelyett udvarias mozdulatot tett, és Mary megértette, hogy be akar jönni a szobába. Veleszületett önvédelmi ösztöne enyhén megmerevítette a testét. A fiú észlelte a zavarát, és lefegyverzően rámosolygott. – Scusi. Nem várt engem? Akkor megmagyarázom. Giovanni vagyok. Megbíztak azzal, hogy felajánljam Önnek személyes szolgálataimat. Szakképzett személyi asszisztens és masszőr vagyok. Két órán át állok az Ön rendelkezésére. Most már értette. Micsoda figyelmesség Pia részéről, hogy ilyesmire is gondol. Úgy látszik, ő már megbizonyosodott Giovanni egyedülálló tehetségéről. Nem csoda. A fiú több mint jóképű. Egyenesen szívdöglesztő. 99

– Szépeket mondtak magáról – mondta Mary. – Jöjjön csak be. Giovanni odasétált egy márvány és üveg asztalkához, és lefektette a táskáját. Nem volt túl magas, talán egyhetvenöt, de izmos és arányos. Mosolygott. – Rögtön kezdjük? – Én... épp zuhanyozni készültem. Egy perc, és itt vagyok. Töltsön magának egy italt. – Várjon, kérem! Muszáj magyaráznom – mondta Giovanni. – Nem kell zuhanyozni. Mindent én csinálok. Megfürdetem, megmosom a haját, manikűrt, pedikűrt, mindent, amit kíván. Úgy csinálom, hogy gyönyörűnek érzi majd magát mindenhol. Aztán különleges olajokkal megmasszírozom. Megengedi, ugye? Én vagyok a legjobb. Megmutatom magának. Úgy néz ki, mint egy filmsztár, és még szerény is – gondolta Mary. Ki állhat ellent az ilyen ajánlatnak? Ki akarna? A gondolat, hogy tetőtől talpig körüldédelgetik, gyönyörűséges volt, különösen utazási fáradalmai után, és azután, hogy zsibbadtra ülte már magát az egész hosszú nap folyamán. – Rendben – mondta, majd némi iróniával hozzátette: – De én szeretnék levetkőzni, ha szabad. A fiú elvigyorodott, kivillantva a legegyenletesebb, legfehérebb fogakat, amiket életében látott, kivéve a fogpasztareklámokat. Sötét szemeit hosszú, kormos 100

pillák függönyözték. Dús, enyhén hullámos barna haja súrolta makulátlanul fehér zakója gallérját. – Természetesen, készítek Önnek egy koktélt, míg várakozom. Nem, kérem, ne mondja el, hogy szereti. Hadd találjam ki. Ez kihívás nekem. Finom, hűvös italt készítek egy gyönyörű, szőke angol hölgynek. Atyavilág, a kölyök túl tökéletes ahhoz, hogy igaz legyen – gondolta Mary, mikor behúzta maga után a fürdőszobaajtót. Eszébe se jutott, hogy a fiút jól megfizetik azért, hogy ilyen bűbájos legyen. Giovanni felhasználta előnyös külsejét, hogy fenntartsa az illúziót, miszerint kizárólag az ő szolgálatára áll. Legalábbis két óra hosszat. Marynek szüksége volt egy kis időre, míg visszanyerte a lélekjelenlétét. Pár pillanatig ott állt, háttal az ajtónak, mindkét tenyerét a hűvös fához tapasztva. Ez legalább olyan izgalmas volt, mint bármi egyéb, amit a titkos társaságon belül szerveztek a számára. Hallotta, hogy Giovanni körbejár a nappaliban, ajtókat nyitogat, valamit felvág, jeget önt egy pohárba. Sietősen levetkőzött, belegyömöszölte a ruháit a szennyestartóba, mit se törődve azzal, ha méregdrága kosztümje összegyűrődik. Haját az útra francia kontyba tűzte a tarkóján. Most kiszedte a tűket, és a tincseket szétrázta a vállán, majd magára borította Pia selyemkimonóját, ami a fürdőszobaajtón függött. 101

Giovanni felpillantott, mikor Mary előjött, és formás szája elismerő mosolyra kunkorodott. – Kérem, üljön le, és élvezze az italát. Még néhány előkészületet kell tennem. Mary elfogadta a felé nyújtott poharat. A pár perc alatt, míg ő a fürdőszobában időzött, a fiú kicsiny csodát remekelt. Hát sehol sincs határa a képességeinek? A hosszú, párás üvegkehely habos italkeveréket tartalmazott, a leghalványabb, tejes pasztellzöld árnyalatban. A kehely peremét friss gyümölcsszeletek díszítették. Míg Giovanni eltűnt a fürdőszobában, kezében táskájával, Mary feltette lábát a he-verőre, belesüllyedt a párnákba és kortyolt. A kókusz és zöld lime jeges íze, amelyet finoman fűszerezett az alkohol, gyöngéden gyöngyözött a nyelvén. Isteni volt. Mire Giovanni visszatért, Mary kiürítette a poharat, és fejét kissé könnyűnek érezte. – Készen állok az ön szolgálatára, signorina. Kérem, erre jöjjön! Mary felállt. Kösz, Pia – gondolta. – Ezt most kiélvezem az utolsó cseppig.

6.fejezet A fürdőszobát átváltoztatta a lehúzott redőnyök és célzatosan elhelyezett gyertyák sokasága. Lágy 102

aranyfényben úszott, amelytől a zöld márványfalak és a szerelvények gyöngyházszínben tündököltek. – Szabad? – kérdezte lágyan Giovanni, megfogta a kimonót, és leengedte Mary csupasz testén. Időközben ő is levetkőzött derékig, csupán fehér, testhezálló nadrág volt rajta. Izmos, sima, aranyszínű mellkasán a mellizmok között kicsiny foltban sötét szőrzet göndörödött. Javasolta, hogy a lány lépjen a kádba. Illatos gőz szállt fel a vízről, és Mary felsóhajtott, amint a meleg körbeölelte a bőrét. Óriási kád volt – kövér, ovális medence, széles márványszegéllyel. Testápolók, samponok és krémek tömkelege helyezkedett el köröskörül. Mary hátradőlt a selymes vízben, és félig lehunyta a szemét. A szobát betöltő illat mennyei volt, és érezte, hogy feszes izmai lassan kiengednek. Várta Giovanni szakértő kezeinek érintését, de egyáltalán nem volt arra felkészülve, ami történt. Giovanni kilépett fehér nadrágjából, és ott állt előtte a létező leghiányosabb öltözékben: a szorosan simuló tanganadrágocska alig volt több, mint egy féltenyérnyi tasak. Épphogy csak befedte a fiú ágyékának domborulatát. – Csatlakozik hozzám? – kérdezte Mary, és szórakoztatta, hogy némileg sokkolta a látvány. Mostanra már igazán olyannak kellene lennie, akit semmi sem hoz ki a sodrából. 103

– Hát persze. Különben hogyan tudnám ellátni a szükségleteit? Egy kis víz kiloccsant a kádból, ahogy Giovanni bemászott hozzá. Kézbe vett egy kis párnácskát, amit valami rostos anyagból készítettek, és sűrű barackszín folyadékot öntött rá. Mary átadta magát a maradéktalan élvezetnek, ahogy a fiú dörzsölni kezdte tagjait a párnával, gyöngéd, de határozott körkörös mozdulatokkal. Végighaladt bőre minden egyes centiméterén, olyan szakértelemmel és hatékonyan mozgatva a testét, hogy a lánynak semmi egyebet sem kellett tennie, mint elengedni magát és élvezni a kényeztetést. Az első menet egyszerűen csak a tisztálkodást szolgálta, ám amint a fiú puha szivaccsal helyettesítette a rostos párnácskát, a lány észlelte, hogy mozdulatai egyre érzékibbé válnak. A szivacs lágyan siklott frissen súrolt bőrén, a krémszerű hab beborította meztelen vállait és le-csurgott a mellére. Mellbimbói kitüremkedő kis csúcsokká változtak, és Mary tudta, milyen buja látvány, ahogy kikandikálnak a habokból, mint két pirosasbarna cseresznye. Giovanni ujjai követték a szivacs nyomát, végigsimították a melleit és hasának enyhe domborulatát. Egyik ujja hegyével körüljárta a köldökét, és végül becsúsztatta kezét a combjai közé.

104

– Mindenhol megmosom. Alapos vagyok, mint egy doktor – magyarázta Giovanni, mikor Mary meglepetten nyelt egyet. A fiú gyönyörű sötét szeme ragyogott a gyertyafényben. Egy nedves hajfürt előrehullt a homlokára, árnyat vetett aranyszín bőrére. Mary úgy érezte, tisztán állati módon reagál a fiú szépségére és teljes abbéli odaadására, hogy neki örömet szerezzen. – Jó? – kérdezte Giovanni, és ujjai táncot jártak a testén, még több rózsaszín habot dörzsölve szét a szeméremdomb j án. Uramatyám, ez aztán a lelkiismeretesség – gondolta Mary. A fiú most a fenekét szappanozta, szétterítette a habot a sima kerek félgömbökön. Érintésének magabiztosságára és ujjainak óvatos próbálkozására teste legintimebb pontja körül, Mary engedte, hogy lábai kettéváljanak. Ha arra törekedett a fiú, hogy felizgassa őt, akkor sikerrel járt. De viselkedését hűvös szakértelem jellemezte. Mary nem tudta biztosan, hol lehet a határa „speciális szolgáltatásainak”, amelyekért megfizetik. A kád ívelt peremének támaszkodott, haja legyezőszerűen terült el körülötte. A forró víz az állát nyaldosta, és az erotikus feszültség növekedni kezdett benne. A fiú csúszós, gyöngéd ujjai egy parányit behatoltak a hüvelyébe, majd továbbhaladtak a hasítékban, és ánuszánál köröztek. Ha tovább folytatja, el fog élvezni. 105

De Giovanni visszatért a melleihez, és gyengéden megszorította őket. Arra biztatta, hogy emelkedjen fel. – Most üljön fel, kérem! Nem csinálok túl sok élvezetet. Azt akarom, hogy sokáig tartson magának – mondta. – Most megmosom a haját. Mary szó nélkül felült, és hátrahajtotta fejét, míg Giovanni sampont öntött a hajára. A képzelete játszott vele, vagy tényleg sajnálkozás csendült a fiú hangjában, mikor kihúzta a kezét a combjai közül? Úgy tűnt, a profizmusa tűnőfélben van. Mary elhatározta, hogy kicsikét incselkedik vele. Hátát kissé hátrafeszítette, amitől mellei előreszökkentek, és hasa megfeszült. Felhúzta magát úgy, hogy melle és hasa is kiemelkedett. Szinte tapintha-tóan érezte magán a fiú szemét, amint mohón fürkészi testének homorulatait és domborulatait. Giovanni elmormolt magában néhány szót olaszul, és Mary tudta, hogy nedves bőrének látványa és testének csinos formái éppoly izgatóak a fiú számára, mint amilyen izgató a keze érintése Marynek. A fiú erős, karcsú ujjai most a fejbőrét masszírozták, megdörzsölték a füle mögött, és elidőztek tarkójának kettős árkában. A fodrászánál tett látogatások még véletlenül sem hasonlítottak erre sosem. Giovanni bebalzsamozta és leöblítette a haját a kézi tusolóval, majd hátrafésülte csöpögő fürtjeit a homlokáról. 106

A lány azt várta, hogy most folytatja testének „mosdatását”, és némi csalódást érzett, mikor a fiú leöblítette őt, majd kiszállt a kádból. Gyorsan megszárítkozott, majd egy fürdőköntöst tartott elé. Mary szárazra törölte magát, Giovanni pedig előrement a hálószobába. Haja körül puha törülközővel Mary kisvártatva követte őt. Giovanni a márványtetejű öltözőasztalnál állt meztelenül, eltekintve a dereka köré csavart törülközőtől. – Foglaljon helyet, signorina – mondta, és amikor a lány leült, nekilátott, hogy hajszárítóval lágy hullámok zuhatagát varázsolja a fejére. Majd manikűr és pedikűr következett ugyanilyen gyorsan és hatékonyan, végül a fiú megkérte, hogy feküdjön az ágyra. Mary pulzusa felgyorsult. Giovanni már legalább egy órája vele van. Azt kívánta, bárcsak egész délután vele lenne. Most következett a gondoskodásnak ama része, amelyet a leginkább várt. Masszázs illóolajokkal, ez a luxus netovábbja. Lerázta magáról a fürdőköpenyt, és leült a takaróra, amelyet Giovanni az ágyra terített. – Hason vagy háton? – kérdezte, és egyenesen a szemébe nézett. Örömmel látta, hogy a fiú zavarba jön a meztelenségétől. A fürdőszobában az opálos fürdővíz részben eltakarta a fürkésző tekintet elől. A tompa világítás valamiféle diszkrét színezetet adott az egész 107

műveletnek. Itt azonban semmi sem maradt rejtve Giovanni szeme előtt. Mary látta, hogy a mellét bámulja, különösen nagy, sötét mellbimbóit. Tekintete elkalandozott a lába közé, árnyékos szeméremdombja irányába. Már nem vagy olyan sebezhetetlen, igaz? – gondolta. A fiú bizonyára alaposan kivette már a részét a szép nők körüli szolgálatokból. Mary azt várta volna, hogy valamelyest már érzéketlen a női bájak iránt. De az övéi iránt eléggé nyilvánvalóan nem volt az. A fiú derekára csavart törülköző eleje határozottan kidomborodott. – Kérem, üljön fel! Még van egy feladatom, mielőtt elkezdem a masszázst – mondta, jóval kevésbé szilárd hangon, mint előbb. Kis tálca volt a kezében, és Mary látta, hogy apró olló, nedves törlőkendők, és egy kis üvegcse olaj van rajta. Felajzottan töprengett, vajon mi a csuda lehet még hátra. Már tetőtől talpig kicsinosították. Miután egy hengeres párnát tett hátul a derekához, és megkérte, hogy dőljön neki, Giovanni elébe térdelt, és rátette a kezét mindkét combjára. Gyengéden szétnyitotta a lábait, és mindkettőt felemelte az ágyra szinte a fenekéig, két talpa a terítőre simult. Mary elvörösödött. A dolog teljesen váratlanul érte. Ebben a helyzetben az öle a maga teljes csupaszságában feltárult, és megmutatkozott a fiú tekintetének. A tény, hogy Giovanni kényelmesen tanulmányozhatja az ő 108

nedves, rózsaszín hajlatait, mégpedig láthatóan nem igazán szakmai jellegű érdeklődéssel, csak fokozta kényelmetlenségét. De egy kis diadalt is érzett. A dudor a fiú törülközőjén most még nagyobb lett. – Óóó... kapkodta a levegőt, mikor a fiú a tálcába nyúlt, megragadta a kis ollót, majd ujjai hegyét könnyedén végigfuttatta az ő ágyékszőrzetén. – Még jobban megszépítem itt is – mondta Giovanni. – Nem kell félni. Óvatos vagyok. Ekkorra már Mary megszokta magán a fiú kezét, és nem rándult össze, mikor elkezdte nyírni szeméremdombján a szőrt. Úgy látszott, Giovanni csakis a kis fürtökre összpontosít, amelyek befelé göndörödtek, a szeméremajkak felé. Finoman dolgozott, akár egy művész, csupán egy vagy két szőrszálat vágott le egyszerre. – Kiritkítja a szőrt – gondolta Mary – úgy, hogy több látsszon a szeméremajkakból. Atyavilág, ha még tovább folytatja, csiklójának pici rózsaszín hegye is kilátszik majd! Valamiért kibírhatatlanul izgatónak találta ezt a gondolatot. Még ha összezárhatná a lábát, akkor is úgy érezné, hogy a hüvelyéből kicsorrant nedvesség gyötrő sejtelme ott marad láthatóan a combja között. Giovanni pehelykönnyű érintése éppoly izgató volt, mintha szándékosan ajzották volna fel. Megvonaglott, és tudta, hogy a fiú érzékeli növekvő izgatottságát és örül neki. 109

– Csak még egy kicsit – mosolygott. – Most forduljon hasra. Ó, ez még rosszabb volt. A párna a hasa alatt arra szolgált, hogy felemelje a fenekét és a csípőjét. Mikor széttárta lábait, az öle úgy kínálta magát, mint valami érett gyümölcs, és fenekének nyitott völgye készséggel tárta fel összes titkait. Érezte, hogy ánuszának izmai összerándulnak szégyenében, ahogy Giovanni méginkább szétnyitja őt az ujjaival, és parányi ollójával munkába kezd. Mire befejezte, Mary arca bíborszínben égett, és ismerős, forró lüktetést érzett a csiklójában. A fiú nem nyúlt direkt mozdulattal az öléhez, de a lány tudta, hogy kényes hajlatai megduzzadtak, hüvelye nedves és befogadásra kész. Mikor végzett, a fiú megkérte, üljön fel. – Tetszik? – kérdezte Giovanni, és egy tükröt tartott elé. – Gyönyörű, ugye? Mary megnézte magát alul a tükörben. A világosbarna szőrzetnek csupán leheletnyi rétege fedte szeméremdombját, és szeméremajkai nyílása körül teljesen lecsupaszították. Amitől rettegett, ott volt: csiklójának finom csúcsa tökéletesen látható lett. E pillanatban duzzadt volt, és olyan keménynek és fényesnek látszott, mint valami gyöngy. Milyen szemérmetlen, buja és szépséges! 110

– Még meg kell szoknom, hogy így lássam magamat... – kezdte a lány, ellenállva a kényszernek, hogy eltakarja magát. – Szerintem gyönyörű – mondta Giovanni határozottan, miközben eltakarította munkája nyomait és letörölte a combját nedves törlőkendővel. Aztán egy kis olajat cseppentett a szeméremdomb megmaradt szőrzetére, és beledörzsölte. Majd a teste alá nyúlt, egyenest a feneke hasítékába, és ott is beolajozta a finom bőrt. – Itt hagyom az olajat. Felpuhítja és beillatosítja az egész puncit. Az egész nagyon szép és édességes lesz. A szeretőinek majd tetszik, azt hiszem. Mary elmosolyodott. Tetszett neki, ahogy a fiú a szemérmét nevezte. Punci, ez a szó egyszerre intim és barátságos. Az olajnak mósuszillata volt. Jó érzést nyújtott a bőrén, nem csípte érzékeny nyálkahártyáit. – Most lazuljon el – mondta Giovanni, és megtörölte a kezét egy tiszta törölközőben. – Feküdjön le! Mary mindent érzett, csak azt nem, hogy laza, de hasra feküdt a takarón. Az erotikus feszültség lüktetett és lobogott benne. Próbált az alatta lévő textil érzetére összpontosítani. Az anyag hűvös volt és puha, éppen az ellentéte Giovanni meleg kezeinek, amelyek most kezdték finoman gyúrni a vádlijait. Beharapta ajkát a masszázs alatt. Minden érintés, a rugalmas bőr nyújtása és gyűrése az erős izmok felett 111

fokozta a benne sűrűsödő vágyat. Összeszorította fenekét, szeméremdombját az alatta lévő takaró szövetéhez szorította. A fiú biztosan tisztában van vele, mennyire felhúzta. Ismét azon töprengett, hol lehet a határa a szolgálatainak. Giovanni kezei megőrjítették. Lágyan sóhajtott, amint a fiú hüvelykujját a kereszt-csontjánál lévő két gödröcskébe mélyesztette. Időnként a keze háta súrolta combjainak belsejét, ahogy gyúrták és újraformálták a húsát. Egyszer csak elfogta a pánik: eszébe jutott, hogy a megadott kétórás határidő bizonyára vége felé közeleg. Csak nem fogja őt itt hagyni a fiú, ebben az állapotban? Feltámaszkodott, és hátranézett a válla fölött. – Giovanni – kezdte, először szólítva néven, és élvezte a név dallamát – vajon igazán teljes örömet kívánsz nyújtani az ügyfeleidnek? Hagyta, hogy a fiú meglássa szemében a vágyat. – Giovanni? – szólt megint, ezúttal súgva és sürgetve. A fiú fojtottan nyelt, és forró száját egyenest a lány fenekére szorította. Mary úgy vélte, a gesztus olaszul annyit tesz: „Már azt hittem, sose fogod megkérdezni...” Alig tudta visszatartani a válaszul kikívánkozó vágyteli nyögést, és hanyatt fordult, a fiú így egyszeriben fölébe került. Giovanni most lefelé csúszott a testén, és megcsókolta a hasát, majd mindkét kezét a lány csípőjére tette. Arcát 112

combjai közé dugta, és finoman nyalni kezdte buján közszemlére tett csiklójának duzzadt hegyét. – Istenem... – sóhajtotta Mary, és keze fejét szájára szorította. Élvezete szinte őrjítő volt. Nem is hatolt el a tudatáig, hogy közben nyílik az ajtó, és Pia sétál be a hálószobába. Csak akkor érzékelte jelenlétét, mikor árnyék vetült az ágyra, és barátnője mély, rekedtes hangján kedvtelve megszólalt: – Milyen elragadó. Úgy tűnik, éppen a legjobbkor érkeztem a végkifejlethez. Marynek eltartott egy darabig, míg magához tért, és felfogta, hogy Pia megjött. – Helló, szívem susogta elhalón – Ez a fogadtatás annyival jobban esik, mint egy doboz csoki... Giovanni nem hagyta abba tevékenységét, és a lány háta ívbe görbült, duzzadt hajlatait odaszorította a forró szájnak, amely gyöngéden szopogatta érzékeny húsrügyecskéjét. Pia levétette magát az ágyra, szorosan Mary mellé feküdt, hajába túrt, és forró biztatásokat sugdosott a fülébe, amint Giovanni az orgazmus felé segítette a lányt. Talán szégyenkeznem kéne, hogy ennyire nincs önuralmam – futott át Mary agyán – és amiatt, hogy Giovannit ennyire hidegen hagyta a közjáték. Ehelyett azonban mélységesen izgalmasnak találta mindezt. Az izgalom egy részét Pia jelentette. Tudván, hogy a másik nő gyönyörködik testének látványában, Mary ajzottságát ez a tény még jobban fokozta. 113

Giovannit tökéletesen lefoglalta a feladat, hogy őt a legteljesebb gyönyörűséghez juttassa. A lány szeméremajkait zárva tartotta, szinte összeszorítva, míg nyelvével kitüremkedő csiklóját cirógatta. Minden érzület abban a kicsiny, fájón kéjes húsdarabkában összpontosult. Minden simítás a gyönyör újabb hullámát keltette a hasa közepében. Mary jobbra-balra vetette a fejét, teste hánykolódott a takarón, csípője vonaglott. Csaknem a csúcson volt. Combjai és fenékizmai megfeszültek, amint a lány zihálva feloldásért esengett. Pia fojtottan sóhajtott, hozzá hajolt, és ajkát a szájára tapasztotta. Ez már túl sok volt Marynek. A különböző ajkak egyesült támadása legérzékenyebb nyálkahártyái ellen átbillentette a határon. Belekapaszkodott Piába, belélegezte a parfümjét, falta a száját, nyelvével ostorozta a másik nő nyelvét, amint a hihetetlenül heves orgazmus hullámai kiáradtak méhéből és elöntötték a testét. Egyre csak tartott és tartott, és végül muszáj volt eltaszítania Giovannit, mert már legapróbb mozdulata is fájdalmasan érintette hiper-érzékennyé lett csiklóját. Giovanni felállt, hatalmas erekciója szinte kibökte a törölközőt. – Kielégülést nyújtottam? – kérdezte szükségtelenül. – Ó, igen – nyögte Mary – teljes kielégülést. Tökéletesen kimerültnek érezte magát. Kétórányi koncentrált mennyei boldogság után csupán arra volt 114

képes, hogy oldalára hengeredjen, és pihegve belefészkelje magát a párnahalomba. Pia könnyű csókot lehellt a hajára, majd kinyúlt, és kezét Giovanni izmos karjára tette. – Ó, drágám – mondta – nézd csak, mit művelt veled Mary! Giovanni szélesen mosolygott. Egyik keze ágyékához vándorolt, és babusgatni kezdte az óriási dudort. Péniszének alakja pontosan kirajzolódott a feszes törülköző alatt. Pia összecsücsörítette az ajkát, miközben szemügyre vette a láthatóan jókora makkot és kiemelkedő peremét. Giovanni sajnálkozó pillantást vetett Maryre, majd reménykedve Piára pillantott. A lány rekedten nevetett. – Szegény Giovanni, mindjárt felrobban neki. Valakinek meg kellene könyörülnie rajta. Mary, ha tényleg nem szeretnéd az utolsó cseppig kiélvezni az ő különleges adottságainak összes előnyét, akkor talán én megtehetném. – Légy a vendégem – dünnyögte Mary. – Vajon Giovanni nem bánja? Giovanni vigyorogva felmászott az ágyra. – Megtiszteltetés nekem, ha mindkét signorinának örömet szerezhetek. Pia lekapta harisnyáját és bugyiját, ruháját felhúzta a dereka fölé. Az éjjeli asztalka fiókjába nyúlt, kotont vett 115

elő, és nézte, ahogy Giovanni felhúzza a gumit jókora szerszámjára. – Ahogy néztelek titeket, pokolian felizgultam – mondta, és beleborzolt Mary hajába. – Azt hiszem, vétek lenne kihagyni egy ilyen lehetőséget... Mary feltámaszkodott a párnán, és nézte, amint Giovanni elhelyezkedik Pia hosszú, karcsú lábai között. Pia két kézzel megragadta a fiú izmos fenekét, minden teketória nélkül belevezette szerszámát sóvárgó testébe, és erősen hozzádörzsölte magát. A fiú nyomban erős mozgásba kezdett, eltakart hímtagja Pia felfelé fordított ágyékába irányult. A vágy újraéledt és kavarogni kezdett Mary testében. Már azt hitte, a csömörig jóllakott az imént, de a gyönyörűen formált, összefonódott testek látványa a szerelem ősrégi szertartásának gyakorlása közben ismét felizgatta és átforrósította érzékeit. A másik kettő szenvedélyesen csókolózott, kezük fel-le járt egymás testén, s mindkettő elmerült a maga élvezetének külön világában. Giovanni lelassította mozgását, megvárta, amíg Pia lélegzete szaggatottá válik és keze tétován csúszkál a fiú széles hátán. Mikor Pia apró, éles kis sikolyok sorozatában tört ki, félig kihúzta hímtagját, és jókora makkjával gyorsan löködni kezdett Pia hüvelybemeneténél. Pia megvadult, lába hevesen rugdalózott, sarka Giovanni fenekén dobolt. Egy pillanat 116

múlva hosszú sóhajt szakadt ki belőle, és aléltan hullott a párnák közé. Giovanni végre átadta magát a beteljesülésnek. Vállizmai kidagadtak, amint Pia testébe hatolt. Pár másodperc után mélyen felhördült, és arca a gyönyör és büszkeség keverékének kifejezésébe torzult. Nohát, ez az, amit igazi szakmai büszkeségnek hívnak – gondolta Mary, és igen jól szórakozott. Giovanni most odafordult hozzá, megcsókolta Mary ajkát, aztán talpra segítette Piát, és mindketten eltűntek a fürdőszobában. Először Pia tért vissza. Haja nedves volt a zuhanyozástól, és csak egy kis fekete selyembugyit viselt, amely kiemelte sötét haját és csupasz tagjainak olajszín bőrét. Visszamászott az ágyra, és odabújt Mary mellé. – Nem tudom, te hogy vagy vele, de én túlságosan elcsigázott vagyok ahhoz, hogy bármit is csináljak az alváson kívül. Mi lenne, ha szunyókálnánk egy kicsit, és később mennénk el vacsorázni? Mary bólintott. – Részemről rendben. Giovanni gondoskodása igazán kimerítő. Gyöngéden megcsókolták egymást, összeölelkeztek, magukra húzták a selyemtakarót, és elhelyezkedtek a párnák puha fészkében. Egy pár perc múlva Giovanni lépett ki a fürdőszobából megfürödve és felöltözve, ugyanolyan makulátlanul festett, mint mikor először kopogott az 117

ajtón. Táskájával a kezében átment a szobán, és mosolygott, mikor meglátta őket együtt az ágyban. – Arrivederci, bella signorinas – köszönt el tőlük. – Aludjanak jól. – Viszlát. És köszönjük – szólt utána Mary álmosan, amint az ajtó becsukódott a fiú mögött. Egyszercsak eszébe jutott valami. – Pia, fizettél már neki? Pia Mary vállára tette a fejét, és elhelyezkedett a vállgödrében. Kuncogott, majd azt dünnyögte: – Hát nem találtad ki? – Mit kellett volna kitalálnom? – Hogy Giovanni is tagja a társaságnak. Kapott egy szép kis fekete névjegykártyát, rajta a telefonszámommal. Mary elmosolyodott. – Szóval mikor felhívott, előre elrendezted ezt az egészet nekem – és ugyanakkor neki. – Ühüm. Tudod, a fiú egészen új tag. De az az érzésem, hogy még sokra viszi. Nem gondolod? – De – mondta Mary, miközben szempillája lecsukódott, és ő lassan ringatózni kezdett az álom vizein. – Teljes mértékben egyetértek. Sötét volt a szobában, mikor Mary felébredt. Egy pillanatra nem emlékezett arra, hol van. Aztán érzékelte, hogy Pia ott fekszik mellette. Elöntötte a boldogság. Az egész hétvége az övék. Csak a kettejüké. 118

Óvatosan, hogy ne ébressze fel barátnőjét, Mary kiment a fürdőszobába. Mikor visszatért a hálóba, kinézett az ablakon. Róma fényei szikráztak a messzeségben. A tekintélyes márványépületek között fák csúcsa látszott, és a közelben a Tiberis kanyargóit fémesen csillogva, mint valami acélkígyó. Éhes volt, de nem akart most étterembe menni. Mellesleg, fel kellene ébresztenie Piát, aki olyan békességesen alszik. Mióta újra találkoztak, most vette először szemügyre részletesebben. A manökenlányról sugárzott a természetes szépség. A nemrég lezajlott fotózás után biztosan megkérte a stábkozmetikust, hogy az alapozó és arcfesték minden nyomát tüntesse el róla, és fésülje ki a frizuráját, akármi is volt belekomponálva. Kikészítetlen bőrével és borzas hajával Pia nagyon fiatalnak látszott. Az egyik dolog, ami Maryt elbűvölte, és az irigység apró, ritka tűszúrását éreztette vele, az Pia lenyűgöző, érzéki szépsége volt, ami friss, álmatag ártatlansággal párosult. A kettő keveréke egészen őrjítő volt. Pia kerek, vállig érő apródfrizurát viselt. Rövid, egyenes frufruja kiemelte finom vonásait, és felhívta a figyelmet sötét szemére. Mary mosolygott, ahogy nézte a telt, Brigitte Bardot régmúlt vonásaira emlékeztető szájat, amely olyan gyöngédnek látszott álmában. A vágy hulláma, amit érzett, még mindig meglepte. Milyen furcsa és gyönyörűséges, hogy van egy női szeretője. 119

Semmi egyébre nem vágyott, mint hogy ott maradjanak a lakosztályban ezen az éjszakán, és tudta, igazából Pia sem kíván mást. Az eltelt hónapok távolléte után annyi mindent kell egymással megosztaniuk! Miután elhatározta magát, megkereste a lakosztályban a szálló szolgáltatásainak füzetkéjét, kikereste az étlapot, és kérte a szobaszolgálatot. Mikor Pia egy óra múlva felébredt, Mary már megfürdött és felöltözött. Fehér selyem köntöse alá fehér csipkefűzőt vett. Szőke haja lágy hullámokban omlott a vállára. – Milyen szorgos voltál – mosolygott Pia, és felült, mikor Mary egy pohárka gyöngyöző fehér bort nyújtott felé. Kortyolt. – Mmmm. Ez isteni! És látom, kaja is van. Az ágyhoz tolt tálalóasztalkán ételek tornyosultak. Garnélarák, avokádósaláta, friss péksütemények, Amaretto likőrben pácolt füge, és egy üveg be-hűtött fehér bor. Míg ettek, elmesélték egymásnak, mi minden történt velük az eltelt hónapokban. Pia rengeteget dolgozott, modellt állt katalógusokhoz, divatbemutatókon szerepelt különböző tervezők kollekciónak bemutatásakor Párizsban és Milánóban, s fotómodell-megbízásokat teljesített. Mary beszámolt PR-munkájáról különféle ügyfelekkel, aztán rátért legutóbbi munkájára, amit az Ezredes megbízottjaként végzett. 120

Pia Mary nyakához nyúlt, és megfogta a láncot, amelyet viselt. A gyöngyös függő ragyogott tenyerének világosabb olajszínén. Hüvelykujjával végigsimította a vésett gyémántmotívum vonalait a fekete borostyánon, amelyet a gyöngyök koszorúja foglalt magába. – Tudtam az első perctől fogva, mikor találkoztunk, hogy magasra jutsz majd a társasági ranglétrán. Kíváncsi vagyok, mi jöhet még? Mary mosolygott. Tudta, hogy Pia annak idején kissé irigyelte az ő magasabb rangját. Látta Pia gyöngyfüggőjéből, hogy ő a többséget alkotó tagok egyike maradt. Az ő kövébe egyszerű szívmotívumot véstek. – Ne hidd, hogy csupa mulatság és játék az életem. Kemény munkával jár eligazodni az Ezredes adattárában. És néha kockázatosak a megbízások. – Kezdte elmesélni Piának a Ronsard kastélyban töltött előző hétvégét. – Ez a Charles Germain idegesítő alak lehet – mondta Pia, mikor Mary befejezte beszámolóját. – Nekem úgy tűnik, nem olyasvalaki, akit könnyűszerrel le lehet rázni. Biztos vagy benne, hogy nem kényszeríthet az egyezségiek betartására? Mary vállat vont. – Azóta nem hallottam róla. Legalábbis nem közvetlenül. Csak egy csokor virágot küldött egy kártyával. Gondolom, majd telefonon keres vagy ír. Nem sok mindent tehet, ha nem hívom vissza, vagy igen? 121

Pia kételkedni látszott, de nem tett több megjegyzést. Egy ropogós zsemledarabkával kimártogatta a salátalé maradékát, majd szájába tette a falatot. Az első üveg fehér bort a zamatos fügével együtt fogyasztották el. Mary bekapta az utolsó darab dundi gyümölcsöt, és felkelt, hogy még egy üveg bort vegyen elő a hűtőből. Pia meggyújtott egy pár gyertyát, és az arany ragyogás lágy ibolyaszín árnyakat vetett a függönyös ágyra. A bortól Mary nagyon oldottnak érezte magát, és meleg, lebegő könnyűség kavargóit a fejében is. Hátradőlt a selyempárnák között, olyan dekadensnek érezte magát, mint egy dédelgetett szexrabszolga a háremben. – Hát nem csodálatos, hogy ismét kettesben lehetünk? – kérdezte Pia, és kuncogott. Sötét szeme ragyogott, érzéki szája lágyan, hívogatóan mosolygott. – Néhanapján olyan jó, ha egyetlen férfi sincs a közelben. Annyira túlbonyolítják a dolgokat, igaz? A roppant kényes egojukkal, meg a féltékenykedésükkel. Mary egyetértett. Pontosan tudta Pia viselkedéséből, hogy mi következik, és egyszerre érzett izgalmat és egy kis szorongást. Kissé feszélyezettek voltak mindketten, és Mary tanakodott, vajon ki teszi majd meg az első lépést. Aztán Pia közelebb húzódott, és elhelyezkedett úgy, hogy teljes hosszukban egymással szemben feküdtek. 122

Gyöngéden megcsókolták egymást. Végül is oly könnyű és egyszerű volt minden. Mary figyelte, ahogy Pia szétnyitja fehér selyem köntösét, és végigfuttatja kezét a csipkefűző felső részén. Mary szemébe nézve Pia lecsúsztatta az egyik vékony pántot, és kiszabadította Mary mellét. – Oh... – nyögte, mikor Pia lehajtotta a fejét, és szopni kezdte a mellbimbóját. Mary két kezébe fogta Pia sötét fejét, és ringatta, amint az édes, ismerős érzés szétáradt a testében. Szerette, ha szopják a mellét. Alkalmanként pusztán ez az egyetlen ingerlés is elegendő volt, hogy elérje az orgazmust. Pia keze a másik mellére vándorolt, cirógatta a csipkén keresztül, és csipkedte a mellbimbót, míg csak kiugró kis bogyóvá nem merevedett. Mary mindkét karjával átölelte Piát, becézte lágy bőrét, és újra felfedezte a másik nő testét, miközben összefonódva odébb gördültek a selyem ágytakarón. A kezdetben még éber öntudat hamarosan eltompult, amint rábukkantak a régi, titkos gyöngédségekre, amelyektől kölcsönösen megvadultak. Mary vére a fülében dobolt, amint Pia hosszú, olajszín ujjai kipattintották a csipkefűző alján a kapcsokat. Érintése eleinte könnyű volt, mint a pihe, felfedező és kutató, aztán állhatatossá és követelődzővé vált, amint Mary érzékei lángra lobbantak, és vonaglani, hánykolódni kezdett a szenvedély csapásai alatt. 123

– Oh, istenem, de jó, abba ne hagyd! – nyöszörögte bele szinte Pia szájába, mikor a másik nő dörzsölni kezdte a csiklóját két ujjával, hüvelykjével pedig behatolt a testébe. Pia puha volt ott, ahol férfiszeretői kemények voltak, édes és mósuszillatú ott, ahol a férfiak sósabb, fűszeresebb illatot árasztottak a felajzottság pillanataiban. Az ellentétek tették, hogy egy nő szerelme olyan mámorító lehet. Miután sóhajok és apró sikolyok sora szakadt ki az ajkán, Mary érezte, hogy belső izmai rátapadnak Pia behatoló ujjaira, és a csúcsra ért. Ujjait belevéste Pia karcsú, nőies hátába, vadul csókolta őt, birtokló hevességgel magának követelte a száját és nyelvét. Pia szívesen fogadta Mary nyelvének támadását és visszacsókolta, puha, engedelmes ajkakkal. Mikor orgazmusának utolsó lüktetése is elhalt, Mary tüze gyöngédségnek adta át helyét. Simogatta Pia karcsú testét és tenyerében ringatta a feszes, kerek melleket. – Remélem, nem okoztam csalódást... Most én akarok neked örömet szerezni, édesem... susogta. – Feküdj hanyatt, és engedd el magad. Pia a párnákba süllyedt, és Mary leszedte róla parányi fekete selyembugyiját. A manökenlány szeme félig lecsukódott, és a szenvedélytől még sötétebbnek látszott. Mary hirtelen azt kívánta, hogy Pia ott heverjen előtte kitárulkozva és kiszolgáltatottan, letaglózva a vágytól és 124

szenvedélytől. Fogta az egyik henger alakú párnát, és a másik nő csípője alá gyűrte. Pia meglepetten felnyögött, mikor érzékelte, hogy szeretője felemeli és magához húzza altestét. Testének felső része így távolabb került Marytól, és fényes, fekete haja szétterült az ágytakarón. Mary szétnyitotta Pia combjait, és szemügyre vette a csinos kis szeméremdombot, amelyen Giovanni keze nyomát látta: szív alakban nyírt, rövid szőrzet borította. Hüvelykujjaival nyitotta szét Pia rózsás ölét, visszahajtva a nagy szeméremajkakat, és kitárva a finoman redőzött belső hajlatokat és kicsiny, merev húsrügyet, amely közöttük fészkelt. Pia megfeszült és teste felívelt, combizmai kidagadtak a lágy bőr alatt. – Nem bánod, ha ezt csinálom? – kérdezte Mary, gondolván, hogy Pia talán megszeppent az ő határozottságától. Pia a fejét rázta. Fogai alsó ajkába mélyedtek, keze ökölbe szorult. Nyilvánvaló volt, hogy máris alaposan felizgult. – Csináld, ahogy akarod – lihegte. – Mindjárt elélvezek. Mary rászorította száját az illatos húsra, puha ajkakkal kényeztette Pia pici, kemény, kitüremkedő csiklóját, és nyelvével nyalogatta nedves hüvelynyílását. Pia nekifeszült a szájának, nyögések és szaggatott sikolyok törtek elő a száján. Mikor Pia orgazmusa véget ért, Mary kivette a párnát, és hagyta, hogy Pia teljesen elnyúljon. 125

Száját Pia irigylésre méltóan lapos hasára szorította, és felfelé haladt a még mindig remegő testen, majd karjaiba vette Piát. Összefonódva hevertek, míg megnyugodtak egy kissé, gyöngéden cirógatták és csókolgatták egymást. Egy idő után ismét feléledt bennük a vágy, és új, intim kedveskedésbe fogtak. De még mielőtt túlságosan messzire mentek volna, Pia egy pillanatra eltartotta magától Maryt, és benyúlt az éjjeli asztalka fiókjába. – Tegnap vettem valamit magunknak. Nem igazán tudom, hogy tetszik majd neked ez a... micsoda, de a pillanat megfelelőnek tűnik, hogy megkérdezzem. Kettejük közé, az ágyra tette a holmit. – De Pia! – kiáltotta Mary, akit enyhén sokkolt, némileg mulattatott, viszont alaposan zavarba is hozott a látvány. – Még életemben nem használtam ilyesmit. Igazán disznó dolognak látszik. Nem is tudom, mit mondjak! Az ágyon egy jókora műanyag hímtag hevert, amelyen herezacskó is volt. Egy bőrdarabra applikálták, amelyről három bőrszalag lógott. Pia vihogott Mary arckifejezésén. – Gondoltam, hogy tetszeni fog! – mondta. – Igazán valósághű, nem gondolod? A kidagadó erekkel, meg minden. Akarod először te? – kérdezte buja, mély hangon. 126

– Nem. Tedd fel te – mondta Mary, akit zavarba hozott és egyszersmind felizgatott a képzet, ami hirtelen felrémlett az agyában. – Látni akarom, hogy nézel ki vele. – Oké – mondta Pia, és lába közé csúsztatta az egyik szíjat, majd megfordult, hogy Mary belefűzhesse a másik kettőbe és becsatolja a derekán. Aztán visszafordult. – Hogy nézek ki? – kérdezte, és térdeltében fel-alá himbálta a csípőjét, amitől a szerszám hasonlóképpen fel-alá lengett. – Elképesztően – mondta Mary. – Tényleg állati furcsa. De azért irtó szexi. A nagy hímtag, amint felmered Pia ágyékából, enyhén szólva oda nem illően festett a lány karcsú, nőies testén, amelynek legfőbb ékessége két kis melle volt. Mary kinyújtotta a kezét, és megragadta a szerszámot. Keménynek tűnt, de mégis selymes és meleg tapintású volt, akárcsak a valódi. Örömteli nevetés gyöngyözött fel a torkán. Pia most a levegőt döfölte vadul, csinos ajkán az önelégült élvezet büszke kifejezése jelent meg. – Te aztán alaposan beleéled magad ezekbe a szerepjátékokba! – mondta Mary. – A fütyi nagyon jól áll neked. – Tudom, hogy jól áll – mondta Pia képzeletbeli, szigorú hangon – és mindjárt irtózatosan megkeféllek az 127

én nagy farkammal, és egészen addig keféllek, amíg csak sikoltozva irgalomért nem könyörögsz. De most először térdelj ide, és szopjál le! Ha pedig nem teszed, vagy nem úgy, ahogy szeretem, akkor megbüntetlek. Sőt, azt hiszem, mindenképpen elnáspángolom a fenekedet, amíg csak bíborvörös nem lesz! Mary érezte, hogy a zsigerei szinte szétolvadnak a vágytól. Ez egy új játék volt – teljesen váratlan, teli a leggyönyörűségesebb lehetőségekkel. Mennyi esze van Piának. – Amit csak parancsol, úrnő! – kuncogott, és learaszolt az ágyról, amíg csak a térdelő Pia alá nem került. Felemelte a fejét, szájába vette a hímtag kidudorodó makkját, és szopni kezdte. Pia mozgatta a csípőjét, betologatta a hímvesszőt Mary torkába, miközben szeméremdombja a rászíjazott bőrlapnak dörzsölődött. – Ez igazán jó, Mary – mondta akadozó lélegzettel. – Azt hiszem, ki tudom magam elégíteni csak azzal, ha a csiklómat belülről odadörzsölöm ehhez a micsodához... Ó, istenem... ez az... ezt ki kell próbálnod! Cserélgették a szerepeket, hol egyikük, hol másikuk viselte a szerszámot, elragadtatva az erotikus helyzetek változatosságától és a sokféle gyönyörűségtől, amit egymásnak szerezhettek. Végül is a végsőkig kimerülve dőltek le egymás mellé a párnákra. Mary félkönyékre támaszkodott és lenézett Piára. 128

– Hát ennyit a római városnézésről! – Sajnálod, hogy kimaradtál belőle? – Azt azért aligha mondhatnám. Hála neked, az ismereteim így is határtalanul kibővültek. Pia nevetett. – Reméltem, hogy így fogod fel. A mai este hátralévő részében tovább játszhatjuk boszorkányos játékainkat a mi kis vadonatúj játékszerünkkel, és holnap Is, ha még marad benned valamennyi szusz egyáltalán. Aztán vasárnap reggel elviszlek a Porta Portese bolhapiacára. A legmesésebb antik csipkéket és ékszereket lehet ott kapni. – Istenien hangzik – mondta Mary. – De most megint éhes vagyok. Úgy érzem, órák teltek el azóta, hogy ettünk. Hívom a szobaszervizt. Mit szeretnél? *** Mary vasárnap, késő este repült vissza Londonba. Pia ez alkalommal közel állt a síráshoz, mikor elváltak, és könyörgött neki, hogy maradjon még egy kicsit. Mary gyöngéden elhárította, megértette vele, hogy igazán nem maradhat távol a hivatalától egy perccel sem tovább. – Tudom, hogy igazad van. Olyan hülye vagyok – mondta Pia, és sikerült annyira felderülnie, hogy kikísérje őt a reptérre és elbúcsúzzon tőle. Maryt is elárasztották az érzelmek, de hazafelé a repülőn már észlelte, hogy fokozatosan visszanyeri szokásos személyiségét. Az, hogy vasárnap hazamegy, az egyetlen helyes lépés. Pia igazából nem kíván többet, 129

mint ami közöttük van, és ő sem. A viszonyuk csak azért működhetett, mert csupán időszakosan találkoztak. Marynek egyszer azt mondta valaki, hogy hiba a titkos társaság tagjaihoz túlságosan közel kerülni. Stone volt az, az ő önjelölt védelmezője, aki azt állította, Mary túlságosan megnehezíti a dolgokat önmaga számára. „Miért akarsz véletlenszerű szexuális együttlétekből hosszú, tartalmas viszonyokat kialakítani?” – kérdezte egyszer tőle levélben. „Itt a gyönyörhajszolás az egyetlen cél. A hajsza izgalma és maga a szex nem elég neked?” Mennyire ugyanúgy hangzott Stone, mint Charles Germain! Most először ébredt rá Mary, hogy a két férfi személyisége hasonló. Lehet, hogy nem külsőleg, de a pimaszságuk és az a hitük feltétlenül, hogy az általuk választott út az egyedül helyes. Talán ezért kötődik olyan erősen mindkettejükhöz. Oldott lelkiállapota nyomban elillant, ha a két férfira gondolt. Stone, akit hónapok óta nem látott, és Charles, aki a jelenben uralta az elméjét. Próbált egy nála lévő zsebkönyv olvasására koncentrálni, de szeme elsiklott a betűk felett, és újra meg újra azon kapta magát, hogy rágódik valamin, amit Pia mondott. – Stone? Nem, nem találkoztam vele – felelte Pia Mary puhatolózására, mikor a bolhapiacon sétáltak. – Utoljára Toscanában láttam, amikor hárman voltunk. Van egy közszájon forgó pletyka, miszerint Stone eltűnt. 130

Legalábbis nem vesz részt a társaság életében már egy jó ideje. Mary jéggé dermedt. Stone eltűnt? A gondolat, hogy talán soha nem látja viszont, elviselhetetlenvolt. Rá kellett ébrednie, hogy a férfi különleges hatást gyakorolt az életére. És amilyen bolond volt egyszer, azt hitte, hogy a férfi ugyanígy érez vele kapcsolatban. Táskájába tömte a zsebkönyvet, mivel már legalább negyedszerre olvasta ugyanazt az oldalt, és még mindig nem tudta, mi áll rajta. Összekulcsolta ölében a kezét, és mogorván kibámult a repülő ablakán.

131

7.fejezet Mary hajnalban érkezett meg Primrose Hill-i otthonába. Míg kicsomagolt, meghallgatta üzenetrögzítőjét. Egy barátnője kereste, hogy ebédeljenek együtt a következő héten, Gwen is hívta röviden, és két üzenet jött Charles-tól. Péntek este kereste, aztán szombaton újra. „Sajnálom, hogy nem találtalak otthon” – szólt a második – , „látom, igencsak forgalomban vagy. Talán szeretnél visszahívni.” – Hagyott egy telefonszámot. Csupán az, hogy hallotta a hangját, szinte sokkolta Maryt. Halványan mosolygott. Nem tartott soká, míg a férfi kinyomozta a telefonszámát. Barátságosan beszélt, de egyenletes hangja mögött Mary érzékelte a bosszúságot amiatt, hogy nem találta otthon. És az sem tévesztette meg, ahogy visszahívást kért. Valójában parancsot adott. Felrémlett előtte a férfi képe. A napbarnította bőr, ragyogó kék szemek, sűrű acélszürke haj. Emlékezett, milyen érzés volt testében tudni a férfit, mikor hosszú ujjaival erősen megmarkolta és szétfeszítette a fenekét, 132

és erős hímtagját mélyen az ő nedves forróságába süllyesztette. Nem. Nem akar erre gondolni. De a teste máris áruló vibrálással válaszolt az emlékképre. Na és akkor mi van, ha élvezte vele a szexet? Az akkor volt, most pedig most van. A pokolba vele! El akarta felejteni. Charles személye csak bajt jelentett, biztos, hogy veszélyes fickó. Azt kívánta, bárcsak ne kötött volna üzletet vele, de ott a kastélyban ez jó megoldásnak látszott. Talán bűntudatot kellene éreznie, amiért hazudott neki, de Charles maga a hibás. A manipulációival érte el, hogy meggondolatlan ígéreteket tett. – Csak hagyjál békében – mondta hangosan, mikor visszatekerte a szalagot az üzenetrögzítőn. – Semmit sem tartogatok a számodra, Charles. Közöttünk mindennek vége. Túl fáradt volt ahhoz, hogy bármit is csináljon. Ledobta a ruháit és belezuhant az ágyba, kitörölte agyából a férfit. Másnap fáradtan és ingerlékenyen ment be hivatalába. Szeme bedagadt az álmosságtól, és csupán azzal tudta távol tartani a tudatából Charles virágait és üzeneteit, hogy teljes erővel a munkájára koncentrált. De a férfi nyilvánvalóan arra törekedett, hogy lehetetlenné tegye számára a feledést. Délután megérkezett a második csokor. 133

Ez alkalommal paradicsommadarakat küldött, ez az egzotikus virág elképesztően drága volt, és hosszú zöld szárán a narancsszín bóbitás, kék szirmok tényleg madárfejre hasonlítottak. Fekete, nyomott mintás selyempapírba csomagolták a csokrot, és óriási masni díszítette. Gwen halkan füttyentett, mikor elébe tette az apró fehér borítékot. Mary összehúzta szőke szemöldökét, ahogy kézbe vette. Gwen bámulta egy pillanatig, de Mary nem nyitotta ki a borítékot, és Gwen végül széttárta a kezét. – Ahogy jónak látod... Mindenkinek lehetnek titkai. Ezekkel mi legyen? – A virágokra gondolt, és válaszolt is sajátmagának. – Tegyek velük, amit akarok? Mary bólintott, és megvárta, amíg Gwen elmegy vázát keresni, csak utána csúsztatta ujját a boríték nyílásába. „Várom a találkozásunkat. Hamarosan látjuk egymást.” – írta Charles. Nagyon magabiztos. Nyilvánvalóan fel sem merül benne, hogy a lány esetleg mellőzi a hívásait. Nos, hamarosan kénytelen lesz tudomásul venni. Mindennap friss virágok érkeztek, és hét közepére a háta mögötti ablakmélyedés úgy nézett ki, mint egy virágüzlet kirakata. Gwen panaszkodott, hogy ha ez így megy tovább, újabb vázákat kell majd vásárolniuk. Esténként Mary bekapcsolva hagyta üzenetrögzítőjét, és csak akkor vette fel a telefont, ha már biztosan tudta, ki 134

hívja. Charles újabb üzenetet hagyott, és ezúttal Mary érezte hangjában az alig leplezett dühöt. „Ismét meghagyom a számomat, arra az esetre, ha legutóbb félreértetted volna. Hívj fel, Mary! Tedd meg!” A lány keze enyhén remegett, mikor visszatekerte a rögzítőt. „Hamarosan megunja, hogy nem válaszolok neki” – nyugtatgatta magát Mary. „Egy ilyen férfinak, aki gazdag, hatalmas és szexi, biztos, hogy millió barátnője van.” Mary tudta magáról, hogy vonzó, néhány férfi igazi szépségnek nevezte, de azért nem volt különleges lény – legalábbis olyasvalakinek, mint Charles. Aztán, csütörtök délután, a férfi felhívta a PrimeLightnál. – Egy Charles Germain nevű illető keres – szólt be Gwen. – Bekapcsoljam? – Mondd neki, hogy házon kívül vagyok – mondta gyorsan Mary. – A virágos pasas, igaz? – kérdezte Gwen. – Nem lenne jobb, ha beszélnél vele? Rövidesen mozdulni sem tudunk a virágoktól. Legalább vess véget a szerencsétlen fickó szenvedéseinek, és mondd meg neki, hogy nem érdekel téged. Mary nagyot sóhajtott, szíve vadul kalapált. Egyszer muszáj lesz szemtől szembe beszélnie Charles-lal. Gwennek igaza van, mint mindig. Éppen az ő egyenes 135

gondolkodása és józan paraszti esze az, amelyre Marynek szüksége volt, hogy cselekedjen. – Rendben – mondta. – Beszélek vele. Kapcsold át. – Mary? – mondta Charles. – Na végre. Már kezdtem azt hinni, hogy szándékosan kerülsz. De tudom, hogy erről szó sem lehet. Azt senki sem teheti meg velem. – Hello, Charles – mondta Mary. – Nézd, nem könnyű elmondani, amit akarok, de nyíltan akarok beszélni veled. Szeretném, ha abbahagynád a virágküldözgetést és a telefonálgatást. – Igazán? – Úgy tűnt, Charles jól mulat. – Szerintem nem kellene megjátszanod a megközelíthetetlent. Nem vagyunk már tinédzserek. Mellesleg, azt hittem, messze túljutottunk azon, hogy ilyen kicsinyded játékokat játsszunk. Hangja mély volt és rekedt, és Mary tudta, hogy a férfi az erotikus élvezetekre gondol, amelyeket megosztottak. Az ő gyomra is összerándult válaszul a fejébe toluló emlékekre. Ezt az egészet le kell állítani. Most azonnal. Mielőtt még jobban belekeveredik. – Én nem játszom veled kisded játékokat, Charles – mondta hűvösen. – Komolyan beszélek. Nem akarok veled találkozni, látni sem akarlak soha többé. Amit a kastélyban megosztottunk egymással, az nagyszerű volt. De vége van. Befejeztük. Nem tudom ennél világosabban megmondani. 136

– Bámulom az őszinteségedet – mondta Charles. – A legtöbb nő kifogásokat keres, ostoba, átlátszó hazugságokat. Legalábbis azok, akiknek egyáltalán van merszük, hogy szembeszálljanak az akaratommal. Nem túl soknak adatott meg a bátorság. És azok is megbánták a végén. Mary hátán végigfutott a hideg. Csak nem fenyegetőzik? – Ma este autót küldök érted – mondta a férfi nyugodtan. – Vegyél fel valami csinosát. Ja igen, és a bugyidat hagyd otthon. Mary egy pillanatig meg se tudott szólalni. A férfi pimaszsága elképesztő volt. Teljesen figyelmen kívül hagyta, amit ő mondott. – Nem hallottad, Charles? – kérdezte Mary, és minden erejével azon volt, hogy lassan és nyugodtan beszéljen. – Közöttünk mindennek vége. Sajnálom, ha félrevezettelek, de ezt magadnak köszönheted. Pontosan tudtad, mit csinálsz, mikor túllicitáltál az árverésen, és rákényszerítettél, hogy az adósod legyek. Ne tégy úgy, mintha nem manipuláltál volna. Akkor beleegyeztem a feltételeidbe, de most felbontom az egyezséget. Sikerült kipréselnie magából egy száraz nevetést. – Gondold azt, hogy a szeszély a nők kiváltsága, ha az segít. Az én helyzetemben te ugyanígy cselekedtél volna. A férfi kuncogott. – Igazad van, de ez semmit sem változtat a dolgok állásán. Nem érdekelnek az érzéseid 137

ezzel kapcsolatban. Kizárólag a saját érzéseimre vagyok tekintettel. Megegyeztünk valamiben, és te be fogod tartani az egyezséget. Az ellenállásod csak még izgatóbbá teszi számomra a dolgot, még nagyobb kihívást jelent. Roppant módon fogom élvezni, mikor megtanítalak rá, mit jelent az engedelmesség. Jusson eszedbe – ma este, bugyi nélkül. A pucérságodra akarok gondolni autózás közben. Kilencre kész legyél. Mary megdühödött. – Küldheted a nyomorult autódat, ha akarod – mondta, és hangjából jeges megvetés áradt. – Nem leszek otthon. Nem tűröm el, hogy parancsolgass nekem. Sem most, sem máskor! És ne küldj több virágot! Mielőtt a férfi válaszolhatott volna, Mary lecsapta a telefont. Egész testében remegett. Micsoda bolond volt, hogy azt hitte, könnyűszerrel lerázhatja Charles-! Ki van zárva, hogy békén hagyja őt. Az egyetlen lehetőség, hogy a saját eszközeivel harcol ellene. Pár percig csendben ült, mélyen elgondolkodva, kezét összekulcsolta hamuszürke íróasztalán. Kigondolt egy stratégiát. Persze, hogy van valami, amit meg kellett volna tennie abban a percben, mikor visszaérkezett a Ronsard Kastélyból. Ujjai rátértek a számítógép billentyűzetére, és kiválasztott egy programot. Mikor elérte a megfelelő adatbankot, látta, hogy megjelenik a kívánt lista. Lefelé mozgatta a nyilat, és kijelölte a „Kereskedelmi Bankok” 138

feliratot. A képernyőn megjelenő kínálat láttán begépelte: „családi tulajdon” és „Germain”. Elégedetten vette szemügyre az információhalmazt, ami fokozatosan előtűnt a képernyőn. Most elkaptalak, gondolta. Kezdődhet a harc. Kinyomtatta a számítógépen megjelent információkat, és ezzel felfegyverkezve telefonálásba kezdett. Azzal töltötte a délután hátralévő részét, hogy különböző kapcsolatokat létesített. Mire véget ért a munkaideje, egy teljes dossziéra való információval rendelkezett Charlesról, és az adathalmaz percről-percre növekedett. A telefonbeszélgetések, ha lehet, még jobban megrémítették. Kiderült, hogy Charles kíméletlen ragadozó hírében áll, nem csak üzleti ügyeit tekintve, hanem magánemberként is. Kétszer házasodott, mindkétszer örökösnőket vett el, egy amerikai és egy svájci lányt. Mire a házasságoknak vége lett, Charles megsokszorozta a vagyonát. Az egyik illető, akivel Mary beszélt, egy tőzsdeügynök, akivel valaha randevúzgatott egy darabig, azt mondta Charlesról: „Valahogy megoldja, hogy a törvény keretein belül maradjon. De csak paraszt-hajszállal. Egyszer vagy kétszer már rávetült a botrány árnyéka, de eddig még megúszta. Germain nagyratörő és erőszakos. Csak idő kérdése, és egyszer elveti a sulykot. Vigyázz vele, Mary, és tartsd magadtól távol! Az az ember egy cápa.” 139

Mikor elment az irodából, Mary egy cédulát tett Gwen elé. – Ha fel kell hívnod a következő napokban este, keress ezen a számon. Hazamegyek a lakásomba és összepakolok egy pár cuccot, aztán Wimbledonba megyek egy barátnőmhöz. – Ugye jól vagy? – kérdezte Gwen. – Nincs itt valami probléma? Kicsit sápadtnak látszol. Mary magabiztosan mosolygott, ahogy kilépett a folyosóra. – Á, semmi olyasmi, amit ne tudnék kezelni. Holnap találkozunk. Teltek a napok, és nem jött újabb hír Charles felől. A róla összegyűjtött adatok kartotékját Mary egy kulcsra zárt szekrényben tartotta az irodában, de már-már úgy tűnt, hogy talán nem is kell felhasználnia. A szíve mélyén boldog volt. Aggasztó volt számára szembesülni a ténnyel, hogy Charles milyen magasan meghaladja az ő társadalmi szintjét. Ha valaha arra kerülne a sor, hogy komolyan szembeszegüljön vele, igencsak szüksége lenne valamiféle nehézsúlyú segítségre. Több virág nem érkezett. Az orchideák, paradicsommadarak, kontyvirágok és bíbor rózsák hatalmas csokrai elhervadtak, és Gwen eltávolította őket. Mary jobban érezte magát így, hogy a virágok illata nem járta át hivatalának tiszta levegőjét. A fény ismét beáradt az ablakmélyedésen át, nem állták útját a zöld ágakbogak és mutatós virágfejek. Nem is tűnt fel neki, 140

mennyire rátelepedett a közérzetére Charles kézzelfogható jelenléte, míg csak el nem tüntette minden nyomát. Miután visszatért Wimbledonból a lakásába hétfőn, Mary több részletben meghallgatta az üzenet-rögzítőt, és hihetetlenül megkönnyebbült, hogy Charles hangját nem találta rajta. A lány kezdett feloldódni. Talán Charles mégiscsak blöffölt. Emlékezetében úgy élt utolsó beszélgetésük, mintha a férfi a büszkeségében megsértett és tehetetlenül vagdalkozó hím modorát öltötte volna magára. Úgy látszott, a férfi tett még egy végső kísérletet, hogy ráerőltesse akaratát, de kudarcot vallott. Most aztán semmi más lehetősége nem maradt. Végül is, mit tehet ellene, ha ő egyszerűen nem hajlandó vele találkozni? Mary élete visszaterelődött a rutinszerű, meglehetősen mozgalmas mederbe, amelyet annyira élvezett. Mindig adódott egy-egy szórakoztató találkozó vagy vacsora valamelyik ügyféllel a hivatali órákon túl. Időnként meglátogatta a közeli sportklubot, és úszott egyet, vagy tornásztatta az izmait egy óra hosszat az edzőteremben. A Gyöngyök Rendjének tagjaitól sem érkezett megkeresés az utóbbi időben, Pián kívül, és Mary örült ennek. A Charles-lal kapcsolatos élmény elbátortalanította. A római kaland emléke elegendő volt ahhoz, hogy felfűtse erotikus fantáziáját, és bármikor 141

előszedhette valamelyik vibrátorát, hogy kielégítő élvezetekhez jusson és így kárpótolja magát. Egyik délután elhajtott Hampsteadbe, és az Ezredes társaságában töltött pár órát. A könyvtárban üldögéltek a kandalló előtt, és a titkos társaságról, valamint az erotikus gyűjteményekről beszélgettek. Mary észrevette, hogy a férfi valamivel sápadtabb, mint máskor, és kissé szórakozott, mintha valami aggasztaná. Mary egyszer már rászánta magát, hogy bizalmába avatja Charles-lal kapcsolatban, de aztán úgy döntött, még vár vele. Miután elkortyoltak együtt egy üveg Calvadost, az Ezredes magára hagyta, hogy folytathassa a gyűjtemény tanulmányozását. Mostanra Mary szakértővé nőtte ki magát, fejből tudta a lemezeken őrzött adatok és információk java részét. Mikor Mary menni készült, Beth egy pillanatra feltartóztatta a hallban. Egy kulcscsomót tartott a kezében. – Az Ezredes azt kívánja, hogy tartsa ezt magánál – mondta. – Kisebb műtétre kórházba kell mennie, és azt szeretné, ha bármikor be tudna jutni a házba. Mary elvette a kulcsokat. – Nem mondta, hogy beteg – suttogta. – De feltűnt, hogy valahogy megviselt. Beth biztatóan megveregette a karját. – Tudja, milyen büszke. Utál bevallani bármilyen emberi gyarlóságot. Tényleg csak kis műtétről van szó, de a sebész jobbnak látta, ha a kórházban marad egy pár 142

napig, tekintve a korát. Ne aggódjon már! Vele leszek, és jól a gondját viselem. Mary bólintott, és zsebre tette a kulcscsomót. – Köszönöm, hogy szólt, Beth. Kérem, adja át neki szívből jövő jókívánságaimat! Beth mosolygott. – Biztos vagyok benne, hogy az Ezredes tudja, hogyan érez iránta. Úgy rendelkezett, hogy maga tetszése szerint jöhet és mehet a házban. A házvezetőnő is tud róla, és főz magának vacsorát, ha bármikor úgy dönt, hogy itt alszik. Nos, akkor egyelőre viszlát, Miss Fremen. Mary megpróbált nem túlzottan aggódni az Ezredes miatt, amint szokásos útjait járta a PrimeLighthoz és vissza. A következő néhány este mozgalmas társasági események közepette telt. Nem volt ideje rá, hogy bármin is túl sokat rágódjon a munkáján kívül. Péntek este különleges gonddal öltözött fel. Klasszikus szabású, de feltűnő ruhát vett. A sminkje finom volt: a halvány és rózsaszín tónusok remekül illettek világos bőréhez. Taxival vágott át Londonon, míg elérte úticélját Knightsbridge-ben, és megálltak egy szemrevaló kőépület előtt, amelyben kicsiny, de tekintélyes magángaléria működött. Carol Oldston ékszerkiállítását rekordidő alatt tervezték és valósították meg. Carol hálája jeléül 143

megajándékozta Maryt egy saját tervezésű ezüst és ametiszt fülbevalóval. Az ifjú tervező már kereste Maryt, és elébe ment, amint megjelent a teremben. – Gyönyörű vagy – mondta neki, megcsodálva Mary testhezálló kékesszürke bársonyruháját. Mary feltűzte és sima kontyba fésülte a haját, magasan a feje tetején, így fülbevalója a lehető legelőnyösebben mutatkozhatott meg. A finom kis láncok és lila féldrágakő-cseppek zuhataga csaknem meztelen válláig ért. – Remélem, afféle eleven reklám vagyok az ékszereidhez – suttogta Mary Carol fülébe, mikor az ifjú tervező elkezdte bemutatni a vendégeinek. – De még mennyire, hogy az vagy – sziszegte vissza Carol, és vigyorgott. – Mit gondolsz, miért adtam neked éppen ezt a fülbevalót? A kiállítás nagy sikert aratott, és Carolt fotózták a fotósok és faggatták az újságírók. Gyönyörűen kivitelezett munkái, organikus vonalvezetésükkel és eredeti módon alkalmazott matériájukkal egyenesen arra születtek, hogy sikert arassanak – gondolta Mary. Őt is fotózták, természetes szépsége és a különleges fülbevaló sok elbűvölt tekintetet vonzott magához. Ahogy Mary belebújt estélyi selyemkabátkájába és távozáshoz készülődött, Carol izgatottan mesélte neki, hogy máris több megrendelést kapott ékszereire, mint amennyit hirtelenjében teljesíteni tud. 144

– Azt se tudom, hogy köszönjem meg – hálálkodott. Mary mosolygott, és arcon csókolta a fiatalabb nőt. – Fölösleges. Ez a munkám. Szívből örülök az eredményeidnek. És ez még csak a kezdet. A kiállítás holnaptól még két hétig tart nyitva a közönségnek. Légy erős, hamarosan védekezned kell a népszerűség átkai ellen! Ahogy a taxi visszafelé haladt a Park Lane mentén a Marble Arch felé, Mary elernyedt az ülésen. Kimerültnek érezte magát. Már éjfél is elmúlt. Milyen fárasztó volt ez a hét. Alig várta, hogy ágyba bújjon, eltervezte, hogy reggel ágyban is marad, újságot olvas, frissen főzött kávét kortyolgat. Talán megpirít pár croissant-t, és feketecseresznye lekvárt ken rájuk. – Kösz. A visszajáró a magáé – mondta a taxisnak, mikor fizetett. A kocsi elrobogott, és ő a háza ajtaja felé indult. Cipősarka hangosan kopogott a kihalt utcán. Hirtelen megriadt. Valami megmozdult a sötétben. Egy lépést hátralépett, és torkából sikoly szakadt ki, mikor két férfi lépett ki egy bokor rejtekéből. Megragadták a karját, és keresztülvonszolták az utcán. – Engedjenek el! Mit képzelnek, hogy merészelnek hozzám nyúlni! – kiáltotta, és próbálta kiszabadítani magát. Sokkal erősebbek voltak nála. A lába alig érte a földet, ahogy egy várakozó Rolls Royce felé hurcolták. Pánikban rugdalódzott, hallotta, amint a selyemkabátka 145

ujja szétszakad. Hajából kirázódtak a hajtűk, a kontya kibomlott, néhány fürt az arcába hullott és elhomályosította a látását. A rémülettől könnyezni kezdett, úgy érezte, rögtön hányni fog. – Álljanak meg! Kérem! Mit akarnak? Odaadom a pénzem – dadogta, de torka teljesen kiszáradt, mikor meglátta, ki ül a Rolls hátsó ülésén. Charles Germain szélesen kitárva tartotta az ajtót. Mosolygott, kék szeme világított, amint a lányt a kocsiba tuszkolták. Mary nekiesett, és alig volt ideje felegyenesedni, mielőtt rácsapták a hátsó ajtót, és a kocsi villámgyorsan elhúzott a járdától. – Azonnal engedj el! – kiabálta Mary, dühében visszatért a hangja. – Mi a fenét képzelsz, mit csinálsz? Nem rabolhatsz el engem csak így! Charles megragadta mindkét csuklóját, és mellkasához szorítva fogva tartotta őket. – Bármit megtehetek, amihez kedvem van – mondta lágyan. – Csalódtam benned, Mary. Komolyan azt hitted, hogy egyszerűen lerázhatsz? Ennek nem kellett volna megtörténnie. Te kényszerítettél rá. Miért nem adod be szépszerével a derekadat, hm? Előrehajolt, hogy megcsókolja a száját, de a lány elrántotta a fejét. – Te rohadék! – sziszegte. A férfi nevetett. – Végül is, azt hiszem, ezt élvezem a legjobban, ezt a tüzet és makacsságot. De nem győzhetsz, 146

tudod jól. Most már elég. Kezdesz fárasztó lenni. Ideje megtanulnod, hogy ajánlatos engedelmeskedned nekem. Mielőtt Mary észbe kaphatott volna, hogy mi történik, a férfi egyik erős markában fogva tartva a két csuklóját, másik kezével szoknyája alá hatolt. Mary köpött és kapálódzott, összeszorította a combjait, de a makacs kéz felcsúszott közöttük. A férfi ízületei felhorzsolták combja belsején a finom bőrt, amint erőszakosan közéjük hatolt. A lány visszafojtotta zokogását, érezte a férfi ujjainak durva érintését a szemérmén. De nem az történt, amire számított. Charles megragadta a selyembugyiját, és lerántotta róla, kiszabadítva finom burkolatából a fenekét, keresztülhúzta a térdén, le egészen a bokájáig. Akárhogy is hánykolódott és kapálódzott a lány, mégis le tudta tépni róla, átrántotta a magas sarkú cipője sarkán is. – Na, most jobb – mondta. – Ha parancsot adok, elvárom tőled, hogy tudomásul vedd. Most hozzáférhető vagy számomra, amikor csak kedvem szottyan rád. Erre gondolj. Elképzelem magamnak a muffod lágy, felkínálkozó ajkait, amelyeket csak az estélyi ruhád bársony redői takarnak el a szemem elől. Az ablak nesztelenül lecsúszott, és Charles kihajította a galambszürke kis rongydarabot az éjszakába. Mary megrándult, mikor a férfi megragadta az állát, de csak gyengéden megcsókolta az arcát, aztán eleresztette. 147

– Nyugodj meg! Egy darabig utazunk. Találkozni fogsz néhány barátommal. Mary összekuporodott a sarokban, a lehető legnagyobb távolságot próbálta iktatni Charles és önmaga közé. Szenvedett a megalázatástól, hogy így leszedték róla a bugyiját. Még az is jobb lenne, ha arra kényszeríti, hogy közösüljön vele. Az legalább megajándékozta volna a kívánatos nő szerepével, és jogosan dühönghetne a férfi ellen. Így viszont úgy érezte magát, mint egy rossz gyerek, akit megfenyítettek valami apróbb fegyelmezetlenségért. Milyen szörnyűséges büntetés. Karjait védekezőn maga köré fonta, és meghökkenve állapította meg magában, hogy ő most tulajdonképpen duzzog. Charles bevonta a saját rendezésű színjátékába, és ő pontosan azt a szerepet játssza el, amelyet a férfi kíván tőle. Mintha csak egy bábu lenne, akit Charles tetszése szerint dróton rángat. Száját keskeny csíkba szorította össze. Fortyogott benne a düh a férfi iránt és önmaga iránt is. Sejthette volna, hogy a férfi kivárja a maga idejét, és akkor csap le rá, amikor óvatossága alábbhagyott. A céltudatossága már-már lenyűgöző volt a maga módján. Charles nagyon imponálóan festett fehér estélyi öltönyében, fekete nyakkendővel, és plisszírozott mellű frakkingével. Most kinyújtotta a kezét, és egy ujjával végigcirógatta a karját. Érezte a melegét kabátjának 148

vékony fekete selymén át. Megremegett, és ez korántsem egyértelműen az undor jele volt. Charles mosolygott. Fehér fogai villogtak az autó homályos belső terében. Egy kis kört rajzolt a lány keze fejére. – Szóval még emlékszel, hogy számomra a gyönyör utáni hajsza a legbecsesebb a világon? Helyes. Te pedig a hódítás érdekfeszítő tárgya leszel. A lány nem válaszolt, de a férfi felfogása mélyen hatott rá. Igaza volt. Minél jobban kijött a sodrából, annál jobban fel is izgatta a férfi bánásmódja, jobb meggyőződése ellenére. Hogy utálta, hogy ilyen könnyen megadja magát a gyönyörnek. A Gyöngyök Rendjében szerzett tapasztalatai megtanították rá, hogy a szokatlan ingerlésekre is reagáljon. Lehetséges volt – sőt még kívánatos is – hogy a legszokatlanabb eseményekben is érzékelje a az erotikus felhangokat. Mint amilyen ez is. Még mindig dühös volt Charles-ra, amiért elrabolta, és ezen semmi sem változtatott. De már legalább nem félt tőle. Charles elvette kezét a karjáról, és töltött magának egy italt. Lassacskán kortyolgatta. Mary mocorgott, érezte csupasz fenekén a bársonyruha lágy melegét. Talán most először érzékelte igazán, milyen eltökélt és gátlástalan tud lenni a férfi. Már csaknem három hete annak a hivatalbeli beszélgetésnek, mikor a férfi azt 149

parancsolta neki, hogy „viselj valami csinosát, és ne legyen bugyi rajtad!” A férfi nem felejtette el a szavait, és ragaszkodott hozzá, hogy betartassa vele a parancsát, akármilyen megkésve is. A lány gyomra akaratlanul is görcsbe rándult az izgalomtól, ahogy a Rolls tovább száguldott a fényes fekete éjszakában. Ruhája alatt a lány csupán galambszürke, combra tapadó harisnyát és pántos estélyi szandált viselt. Atyaisten! Ebben a pillanatban jutott eszébe, mit művelt vele Giovanni pár hete. A szeméremteste még mindig kínosan csupasznak látszott. Charles-nak csak fel kell emelnie a ruhát, és azonnal megpillantja az ő félig kitárt, kibuggyanó szeméremajkait, és csiklójának rózsaszín hegyét. Bármennyire is szeretné, képtelen elrejteni legintimebb hajlatainak látványát. Az érzés, hogy ennyire kiszolgáltatott, és ugyanakkor mégis pusztán azért tartják becsben, mert gyönyört tud adni egy férfinak, furcsa és zavarba ejtő volt. Most mintha valahonnét messziről látta volna magát. Ez ugyanaz a hűvös, talpraesett üzletasszony, aki megszokta, hogy problémás ügyfeleket kezeljen, és jövedelmező üzleteket hozzon tető alá? Vagy valamiféle elvetemült szenvedélyeknek kiszolgáltatott teremtmény ő, aki olyan férfihoz vonzódik, aki legjobb esetben is elviselhetetlenül pimasz, legrosszabb esetben azonban közismert zsarnok és bajkeverő? 150

A lány azt érezte, hogy szinte szétszakad a kettős indulattól: a dühtől, hogy Charles elrabolta őt, ugyanakkor megbabonázta saját érzéseinek színpompás teljessége. Charles rámosolygott kristálypoharának pereme fölött, aztán ráemelte a poharat, mintha csak köszöntené. – Igazán gyönyörű vagy – mondta eltűnődve. – Tudom, hogy megéred az összes nehézséget, amelyet miattad vállaltam. Sokszorosan megtérülő befektetés leszel a számomra. A lány megborzongott. Akármit terveit ki Charles, biztosan nagy kihívás lesz számára, de lényének egy része furcsamód ujjongott, mert tudta, hogy képes lesz megfelelni neki. *** Talán egy órát autóztak, habár több is lehetett. Mary semmi módon nem tudta megállapítani, mennyi idő telt el. Sötét és meleg volt a Rolls Royce hátuljában, a füstüveg, amely elválasztotta a vezetőülést az utasülésektől, zárva maradt. A lányt a valószínűtlenség növekvő érzése fogta el. Charles hallgatott, csupán poharát töltötte tele olykor, és kortyolt belőle. Mary nem próbált beszélgetést kezdeményezni, érzékelte, hogy nem vezetne jóra, ha arról faggatózna, hova mennek. Parfümjének illata, Charles kölnijének 151

illata és malátawhiskyjének enyhe aromája járta át a kocsi légterét. – Mindjárt ott vagyunk – közölte Charles, olyan váratlanul, hogy összerezzent. Időközben, úgy látszik, felületes álomba merült, de most egy csapásra feléledt. – Emlékszel az eredeti megállapodásunkra? Abban maradtunk, hogy hozzáférhető leszel bizonyos feladatokra. Nos, mindjárt világosan értésedre adom, mit jelent az én szótáramban a hozzáférhetőség. Mary csak nézte, amint a férfi makulátlan estélyi öltönye zsebébe csúsztatja a kezét. Mikor kihúzta, hosszú, fehérarany láncot tartott benne. Gyönyörűen megmunkálták, és halványan ragyogott az autó belsejének félhomályában. – Ide gyere – mondta Charles. A lány hátravetette a fejét, mintha ellenkezni akarna, de mégis odacsúszott hozzá az ülésen. Charles a nyaka köré csatolta a láncot. A fém átmelegedett a férfi testétől, és szinte égette a bőrét. Eleinte nem értette a dolog igazi jelentőségét, aztán látta, hogy a lánc hosszan lecsüng a nyakából, és a végére díszes fémkarikát erősítettek, éppen akkorát, amelybe egy férfi két ujja könnyedén belefért. Charles megfogta a karikát. Mary most hirtelen megértette, és sötét érzések kezdtek kavarogni a zsigereiben. Lesújtva ismerte fel, hogy tulajdonképpen pórázt visel. Charlesnak az volt a szándéka, hogy pórázon vezeti be őt a barátai 152

gyülekezetébe, körbemutogatva, mint valami trófeát vagy ritka vadállatot. – Ezt nem teheted velem – kezdte, de abbahagyta, mihelyst meglátta a férfi kegyetlen mosolyát. – Ó, dehogynem – felelte az. Bármit megtehetek veled, amihez kedvem van. És, ha le akarsz kötelezni – melegen javaslom, hogy csakis ezzel próbálkozzál – akkor félreteszel minden érzést, kivéve az engedelmesség utáni vágyat. Most vedd le azt a kabátot, és húzd le a ruhád elejét. Azt akarom, hogy meztelen legyen a melled. Olyan remek, felmeredő kis mellbimbóid vannak, hogy azt akarom, mindenki rajtuk legeltesse a szemét és irigyeljen engem. Mary egy pillanatra lehunyta a szemét. Ezt nem tudta megtenni. Lehetetlenség. Dermedten ült az ülésen, arca égett a szégyenkezéstől és a megaláztatástól. Charles türelmetlen hangot hallatott, és a kabátja után nyúlt, leszedte róla, mielőtt tiltakozhatott volna. Aztán beleakasztotta az ujját ruhájának mély dekoltázsába, és gyors, rövid mozdulatot tett. Mary kétségbeesetten felnyögött. A ruha nagyon drága volt. Hallotta, ahogy az anyag elszakad, és érezte, ahogy mellei előreszökkennek, kitüremkedve a szakadáson. Charles most kegyetlen ujjai közé fogta a mellbimbóit, és erősen csipkedte, morzsolta őket, amíg csak buján meg nem merevedtek. Mary előregörnyedt, próbálta elrejteni meztelenségét, szeme megnedvesedett a mellbimbóit égető fájdalomtól. 153

– Látom, hogy még mindig nem érted – mondta Charles. – Úgyhogy kapsz még egy leckét. Emeld fel a szoknyád. A derekadra kötöm, és így fogsz besétálni a szállóba. – Jaj, ne! – nyögte Mary. Arra gondolt, milyen szörnyen lecsupaszított ő most a szoknyája alatt. Az is elég borzasztó, hogy melleit közszemlére téve kell bemennie, de hogy még az ágyékát is megmutassa? Ez elviselhetetlen. – Kérlek... ne kényszeríts erre – motyogta. De Charles csak nevetett rajta, és felhúzta combján a ruhát, kiszabadítva a feneke alól. Felcsavarta az anyagot, mint egy kötelet, majd kivette nyakkendőjéből a nyakkendőtűt, és a derekához tűzte vele a vékony bársonyanyagot, mintha csinos bross díszítené. Mary végignézett magán, és elborzadt a látványtól: csupasz mellei előreugrottak, alsóteste kitárulkozott. A bársonyruha gyűrött rongynak látszott rajta, köröskörül feltűrve a derekán. Charles megcirógatta hasának lágy bőrét, kezét könnyedén végigfuttatta ágyékának szőrrel alig fedett domborulatán, mielőtt elkezdte volna becézgetni a combjai között. Szemöldökét felhúzta, mikor a lány védekező reflexmozdulattal összeszorította a térdét. Rosszallóan megpaskolta a lány combjait, és ő remegve hagyta, hogy a férfi szétnyissa őket. 154

– Szélesebbre – mondta a férfi hűvösen. – Fel akarom frissíteni a memóriámat. Mary megpróbálta figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy közben az autó megállt és a sofőr hátrasétál, hogy kinyissa az ajtót. Tette, amit Charles parancsolt. – Kiváló – mondta Charles, két ujjával nyitva szét a lány külső szeméremajkait. – Látom, megvolt hozzá az érzéked, hogy bájaidat a legelőnyösebben közszemlére tedd. Úgy hiszem, ezért jár neked egy kevés apró figyelmesség, mielőtt bemegyünk. Mary megpróbált érzéketlen maradni, ahogy Charles tapasztaltan manipulálta őt, két oldalról izgatva a csiklóját, míg csak égni és duzzadozni nem kezdett. Nyilvánvaló volt, hogy semmit sem tarthat titokban. Nem csak azt akarta Charles, hogy vele parádézzon a barátai előtt, hanem azt is, hogy a szexuális ajzottság látható állapotában tegye ezt. A sofőr kinyitotta a hátsó ajtót, közömbös arccal. Mary elfordította az arcát, és megmozdult, hogy a kezét az ölébe téve eltakarja magát. – Ne tedd ezt – mondta Charles és nyersen nevetett. – Rontod Hanson kilátásait. Hanson, ugye milyen gyönyörű? – Valóban, uram – felelte Hanson vigyorogva – Önnek tévedhetetlen ízlése van. Mary ökölbe szorította a kezét, és belefúrta az autó ülésének puha bőrborításába, míg Charles a sofőr figyelő 155

szeme láttára a kívánt állapotig ingerelte őt. Arca égett a szégyentől, és alsó ajkába harapott. De tudta, ezzel az erővel akár tudomásul is veheti, hogy a szemérem egyetlen szikráját sem őrizheti meg magának ezen az estén. Pár pillanat múlva keresztülvezetik a szálló bejárati ajtaján, és minden szem rajta csügg majd. Megfeszítette a hátát. Hiába próbált teljes erejéből mozdulatlan maradni, ez lehetetlen volt. Charles sokat tudó ujjai túlságos tapasztalattal cirógatták őt. Már egész szeméremteste lüktetett és duzzadozott, belső szeméremajkai megdagadtak és átnedvesedtek. Charles végre elégedettnek látszott. Egy végső kis csavart adott a lüktető csikló kiemelkedő rügyének. – Tökéletes – mondta. – Nézz csak végig magadon. Azt akarom, hogy te is tudd, mi az, amit majd mindenki megbámul, mikor végigsétálsz az előcsarnokon, és rátérsz a lépcsősorra, ami a magáncélokra szolgáló szobák felé vezet. Mary vonakodva lenézett. Milyen szörnyen buján festett majdnem csupasz puncija így, kiállításra készen! Olyan volt, mint az érett füge, megrázóan vö-röslött halvány bőréhez képest, és telten, feszesen, nagyvonalúan kínálkozott fel a legvéletlenebb szemlélőnek is. – Kifelé, drágaságom – mondta Charles diadalittasan. – Vár rád a közönséged. 156

8.fejezet Charles a vidéki szálló bejárata felé haladt, és Mary lehajtott fejjel követte. A hosszú, finom lánc ernyedten himbálódzott köztük – a lány igyekezett lépést tartani. Az volna a végső megaláztatás, ha a férfi megrántaná a láncot. Az előcsarnokba lépve erős fényáradat és a társalgás lágy zaja fogadta őket. Mindenféle vendégek ültek köröskörül levendulaszín kanapékon, és a bár felől összecsendülő poharak csilingelése hallatszott. Marynek csupán annyi ideje maradt, hogy lássa, mindenki estélyi öltözéket visel. Látott egy nőt merész fekete estélyiben, amely tökéletesen átlátszó volt, kivéve néhány betétet a stratégiailag fontos testrészeken. Nagyot nyelt, amint Charles a társalgó felé vezette, cipőjének sarka belesüppedt a szőnyegek lágy felületébe. Fejek fordultak feléjük, és egy vagy két vendég meg is szólította Charlest, amint elhaladt mellettük. Egy csinos, középkorú nő felvette Charles lépteinek ritmusát és velük tartott, a férfi karjába fűzte a kezét, és nekinyomta a mellét. – Örülök, hogy újra látlak – mondta, szép sötét szeme melegen fénylett. – Olyan boldog vagyok, hogy el tudtál 157

jönni. Ezek az estélyek nem lehetnek igaziak a mi alapítónk nélkül. – Sohasem fogok csalódást okozni az embereimnek, Beatrice – mondta gálánsan Charles. – És ma éjjel valami különlegeset hoztam mindnyájatoknak. Marynek sikerült közömbös arcot vágnia, ahogy Beatrice alaposan megvizsgálta. – Nagyon finom – mondta a nő, és szinte éhesen bámulta Mary kiugró melleit. Szeme lefelé siklott, és megállapodott a Mary lábai közötti területen. – Jól reagál. Látom, előkészítetted. Be van tanítva? – Még nem teljesen. De nagy ígéretnek mutatkozik. Felmegyünk? – Hmmm. Miért ne? – mondta Beatrice, és egész arca ráncokba gyűrődött, ahogy mosolygott. Hátravetette nehéz vörös hajzuhatagát. – Talán majd később próbálom ki az új szerzeményedet. Mary elvörösödött és ajka összepréselődött, de nem szólt semmit. Úgy beszéltek róla, mintha egyszerűen valamiféle gyűjtemény új darabja lenne. Miközben Charles és társnője mögött ment, észrevette, hogy számtalan elismerő pillantás söpör végig rajta, de az égvilágon senki sem lepődött meg a legkevésbé sem, hogy ott megy egy félmeztelen nő pórázra fűzve. Felvonó is üzemelt, de Charles a lépcsőt választotta. Mary tudta, hogy ez szándékos. Borzasztó élességgel érzékelte saját harisnyás lábait és csupasz fenekét, amely 158

csábítóan hullámzott, valahányszor eggyel feljebb lépett. A lábait minden lépésnél óvatosan tette le, mert ellensúlyoznia kellett lábikrái remegését. – Ó, itt vagyunk – mondta Beatrice mosolyogva. Megcsípte Charles arcát. – Később találkozunk. Alig várom, hogy lássam ifjú hölgyedet akció közben. Lágy, érzéki zene szüremlett ki egy lakosztály nyitott ajtaja mögül. Charles egy pillanatra megállt, mielőtt beléptek volna az ajtón, és Maryhez fordult. – Egy dolgot tisztáznunk kell – mondta, hangja kemény volt és a fensőbbséges hatalom olyan erővel csendült fel benne, hogy Mary jónak látta, ha nagyon figyel. – Egészen mostanáig nagyon elnézően bántam veled ahhoz képest, hogyan viselkedtél. Ma éjjel viszont azt teszed, amit parancsolok, bármi legyen is az. Ha a magatartásod megfelel, dolgod végeztével hazaengedlek a lakásodba. Ha nem, a közelemben foglak tartani az idők végezetéig, amíg csak meg nem tanulod, mi az engedelmesség. Megvan rá a módom, és megvan hozzá a hatalmam, hogy megtegyem, ahogy talán már észrevetted. Mary teljes bizonyossággal tudta, hogy a férfi képes beváltani a fenyegetését. A hatalmában volt. Senki sem tudta róla, merre jár. Most bánta csak igazán, hogy nem avatta bizalmába Gwent vagy az Ezredest. Legyűrte a dühét. Egyetlen lehetősége maradt, az, hogy beleegyezik, akármilyen színjátékot terveit ki 159

számára Charles, és ha lehet, megpróbálja élvezni. Végül is megízlelte már a veszély fűszerét, és ínycsiklandozónak találta. Pikáns zamatot adott az erotikus örömöknek. De eljön majd a számadás ideje. Soha nem bocsátja meg a férfinak, hogy elrabolta őt. Soha. Más dolog, hogy saját jószántából félreteszi a szabad akaratát egy időre, és megint más, ha erőszakkal fosztják meg tőle, ráerőltetve valaki másnak a kívánságait. A kettő közötti éles különbséget Mary nagyon világosan látta. Te aljas, önelégült csirkefogó – gondolta magában. Azt hiszed, mindenható vagy. Bosszút fogok állni rajtad. A kartotékod készen áll, és vár rám az irodámban. Charles szája sarka megmoccant, mintha mulatna rajta, mintha olvasna a gondolataiban és nevetségesnek találná őket, mint a tehetetlen ellenállás utolsó maradványait. – Gyerünk, kis kedvencem – mondta, és parányi, szinte játékos mozdulattal meghúzta a pórázt. Bementek a lakosztályba. Jól öltözött emberek csoportjai álldogáltak a lágyan megvilágított szobában, a férfiak makulátlan fekete vagy fehér estélyi öltönyökben és szmokingban, a nők neves divattervezők egyedi kreációiban. Mary döbbenten vette észre, hogy legtöbbjük hiányosan öltözött nőt vagy férfit tart maga mellett, többnyire pórázon. Egyikük, egy sötét hajú, meztelen fiatalember, aki csupán egy szögekkel kivert övét viselt a dereka körül és 160

impozáns erekcióval dicsekedhetett, Maryre nézett és mosolygott. Láthatólag nem bánta, hogy láncra verték. „Gazdasszonya”, egy fennhéjázó arckifejezésű szőke nő, meglátta a pillantást, lenyúlt, és szigorúan rácsapott a fiú dagadt hímtagjának hegyére. Ahelyett, hogy összerándult volna, a fiú rajongó szemekkel bámult fel gazdijára, és máris teljesen elfelejtette Maryt. A többi „háziállatka” sem látszott vigasztalannak. Úgy tűnt, hogy valamennyien, az ő kivételével, saját jószántukból lettek ennek az erotikus játszmának a résztvevői. Igazság szerint, ahogy az Ezredestől hallotta, ez a rendezvény nagyban hasonlított azokra, amelyeket a Gyöngyök Rendjének idős tagjai szoktak rendezni maguknak. Eddig még nem hívták meg ebbe a belső körbe, de tudta, hogy náluk egy ilyen összejövetelen minden ember, kivétel nélkül, csakis saját szabad akaratából venne részt. Fejek fordultak feléjük, amint Charles a szoba közepére sétált, és Mary észlelte a halk suttogásokat. – Hát ez ki? – Még nem láttam. Igazán cuki. Mary érezte, hogy arca kipirosodik, és igyekezett megtartani belső távolságát a fürkésző szemek előtt, de tudta, hogy ez lehetetlen. Emberek jöttek oda, pó-rázos kedvenceiket maguk után vonva. Kisvártatva ő és Charles szerepeltek a figyelem középpontjában. 161

– Te vagy az ász, Charles – mondta egy kihívóan szép nő, megveregetve Charles karját. – Micsoda édes kis kedvencet szereztél. Mary olyan erősen összpontosított arra, hogy ne reagáljon semmilyen megjegyzésre, hogy képtelen volt szemügyre venni bárkit is a körülötte állók közül. Aztán figyelmes lett egy magas figurára, egy tiszta feketébe öltözött férfira, aki odajött hozzá a tömegen keresztül. Azon kevesek egyike volt, akiknek nem volt partnere. Mary úgy érezte, mintha hirtelen tiszta erőből gyomorszájon vágták volna. Istenem, ez nem lehetséges. Bensőségesen ismerte ezt az arcot – a magas járomcsontot, mélyen ülő szemeket és formás szájat – a tökéletes önuralmat sugárzó tartást. Stone. Valahogy visszanyelte az ajkára toluló szavakat. Mit csinál itt, miért megy oda hozzá anélkül, hogy arcán a felismerés legkisebb szikrája villanna fel? A lány lehajtotta a fejét. Elborzadt attól, hogy a férfinak így kell őt viszontlátnia. – Ah, Stone – szólt Charles. – Meg akarod nézni az új kedvencemet? Csak tessék, ne zavartasd magad. Maryt egész testében elfogta a remegés, mikor egy hosszú férfiujj nyúlt az álla alá, és felemelte az arcát, kényszerítve rá, hogy mélyen azokba az éles, sötét szemekbe nézzen. A lány szemöldöke összehúzódott. Stone arckifejezése egyetlen rövid másodpercre 162

meglágyult, pillantása gyöngédséget sugárzott, amitől a lány érezte, hogy elárasztják az érzelmek. Még egy pillanat, és könnyekben tör ki, vagy hisztérikus nevetésre fakad. Miért nem kerestél meg? – tépelődött a belsejében. Miért vagy itt Charles és a haverjai között? Nem bírom elviselni, hogy így kell látnod engem. Mintha csak olvasna a gondolataiban, Stone kinyújtotta a kezét, és ujjait a szájára tapasztotta, hatásosan értésére adva, hogy nem szabad beszélnie. Ne mutasd ki semmi módon, hogy ismerjük egymást – fejezte ki világosan a mozdulat. Bízzál bennem, könyörögtek a szemei. És a lány valami okból bízott. Alig észrevehetően bólintott. A körben állók vigyorogtak, és hallhatta, hogy újabb sustorgások keletkeznek. A nézők azt hitték, Stone a lány szájának formáját és teltségét vizsgálja. Úgy látszik, a vendégeknek jogukban állt, hogy a pórázon tartott férfiakat és nőket kedvük szerint megnézegessék és megtapogassák, mintha emberi árucikkek lennének valamiféle árverési emelvényen, Mary lába csaknem megbicsaklott, ahogy Stone megérintette. A férfi lejjebb csúsztatta kezét, és simogatni kezdte mellének telt gömbölyűségeit. Bár arckifejezése ismét közömbösnek látszott, a lány mellbimbója égni kezdett a vágytól, mintha emlékezne 163

az érintésére, és még jobban kidudorodó pirosasbarna gyönggyé változott. Igyekezett nem megrezzenni, mikor a férfi a hasára tért és megcirógatta, majd gyengéden meghúzogatta rövidke ágyékszőrzetét. Erős, sugárzó érzület keletkezett a méhében, és érezte, hogy hüvelyének nyílásánál nedvesség gyülemlik fel. A férfi kettéválasztotta intim hajlatait, két ujját a hüvelyébe csúsztatta, és finoman körözött velük, mintha csak belső húsának és izmainak minőségét és készségét ellenőrizné. Egy pillanat múlva kihúzta ujjait, és kezét a lány fenekének hasadékába dugva, gyengéden megnyomogatta ánuszának záróizmát. Mary megrándult, és csak nagy nehézségek árán tudta magát visszatartani attól, hogy a férfihoz bújjon. Ó, te jó ég, csak nem akar pont ott beléhatolni? Ezt a dolgot mindig olyan szégyenletesnek és ugyanakkor izgatónak érezte. Stone csak egy ujja hegyét dugta be, és a kis nyílás összehúzódott válaszul, szorosan megmarkolva a betolakodót. Mary hasában erős lökéssel kivirágzott a vágyakozás. Még a körülötte lévők bámészkodása dacára sem tudta visszatartani magát attól, hogy reagáljon Stone érintésére. Egyre nedvesebb lett, és rövidesen mindenki láthatja majd ennek jeleit. Szeméremdombjának gyér szőrzete nem tudja beszívni a szivárgását. Elképzelte, amint ezeknek az unatkozó arisztokratáknak az arca 164

kiszínesedik az ő lassan csordogáló, ezüstös nedveinek láttán. Ha továbbra is így cirógat, elélvezek – gondolta magában, és majd meghalt, annyira kívánta a férfit. De Stone elhúzta a kezét, és a veszély elmúlt. Most fenekének kerekded domborulatát paskolta szórakozottan, mintha mélyen gondolataiba merülne, míg a lány lüktetett és pulzált a közelségétől. Nagyon régen, hónapokkal ezelőtt látta őt utoljára. Elragadó volt, mint mindig, sötét hajával, amelyet hosszabban viselt, mint a lány emlékezett rá, és amely keskeny, komoly arcát keretezve a gallérjára hullott. Bárcsak Charles odaadna Stone-nak, esengett magában némán, mert tudta, hogy a következő órákban valakit úgyis ki kell szolgálnia. Bárcsak Stone lenne az, aki használ engem. Mindannyian, akik körben álltak, ragadozó pillantásokkal méregették őt, és úgy érezte, képtelen lenne elviselni magán bármelyikük kezét. Most nem. – Mit gondolsz, barátom? – kérdezte Charles nyájasan. – Hát nem nagyszerű? Próbáld ki, ha óhajtod. Igen, kérlek, mondd, hogy igen, gondolta Mary, és próbálta átsugározni a férfira néma könyörgését. – Úgy látom, nemrég lett betörve – mondta Stone. – Olyasvalaki kell nekem, aki könnyen kezelhető és engedelmes. 165

Istenem, Stone nem segít neki. Talán nem látja, mennyire nem élvezi ezt a színjátékot? Apró remegések futottak végig rajta. Tiszta csoda, hogy még egyáltalán megáll a lábán. Arcára ráfagyott a rátarti dac, meglehetős ellentmondásban ajkának szüntelen remegésével, amit nem tudott megfékezni. – Igen, nemrég törtem be, de azért éppen elég engedelmes – mondta Charles, és kék szeme dühösen megvillant Stone rejtett kritikájának hallatán. – Bebizonyítom neked. A kedvencem bemutatót fog tartani neked. Kezét végigfuttatta Mary belső combjain, szétnyitotta őket, aztán vállánál fogva lenyomta a lányt, amíg csak félig-meddig guggoló helyzetbe nem került. A lány lábikrája tiltakozott a terhelés ellen, amit a magassarkú cipőben való guggolás rótt rá, és combizmai élesen kidagadtak halvány bőre alatt. Érezte, hogy szeméremteste szétnyílik, és tudta, hogy szeméremajkai és duzzadt csiklójának hegye ebben a pozícióban kissé lecsüng, és világosan láthatóvá válik széttárt combjai között. A gyöngyöző nedvesség bizonyára nyilvánvaló lett. Bármelyik pillanatban lecsordulhat. Charles fogta és levette egyik fülbevalóját, majd lenyúlt, és rácsippentette egyik szeméremajkára. Mary nagyot nyelt az iszonyattól, mikor másik fülbevalójával is megtette ugyanezt. 166

Köröskörül az elismerés moraja hallatszott, és néhány an tapsoltak. Charles könnyedén meghajolt feléjük, és utasította Maryt, hogy abban a testtartásban, ahogy van, körözzön a csípőjével. Mary szégyentől bíborpiros arccal megtette, amit mondott, kissé lejjebb ereszkedve, hogy szabadabban mozoghasson. Borzasztó érzés volt a két fülbevaló szorítása felajzott punciján, amint enyhén lehúzza megdagadt szeméremajkait, és körözés közben a finom, hosszú ezüstláncok zuhataga csábító ritmusban súrolja combjai belső felét. De még ennél is szörnyűbb volt, hogy magán érezte Stone tekintetét, és tudta, hogy a teste érte ég, mint mindig, amióta csak ismeri. Még itt is, belerángatva ebbe az ostoba erotikus színjátékba, amelyet ezek a gazdag, hatalmas és életunt nők és férfiak találtak ki a maguk szórakoztatására, még itt is csak arra tudott gondolni, ami Stone és őközötte történt. Könnyek szúrták a szemét, mikor látta a férfi hűvös és szenvtelen tekintetét. Bolond. Bolond, ha benne bízik. Stone egyáltalán nem törődik vele. Becsukta a szemét, és vadul körözött a csípőjével, hátrafeszítette a hátát, rózsás szemérme kitüremkedett a bámészkodó vendégek felé, és az ezüst láncok vidáman csilingeltek. Bámulják csak, élvezzenek csak el attól, hogy nézik. A körülállók megjegyzései semmit sem jelentettek neki Stone árulásához képest. 167

– Gyönyörű! Micsoda hajlatok! Tökéletesen szív alakú fenék! – mondta valaki. – Micsoda érzékiség. Természetes adottsága van hozzá! – mondta egy másik. – Bravó! Ez igen. Kipróbálhatom, Charles? – kérdezte egy szőke hajú fiatalember, akit Mary mostanáig nem vett észre. – Én is szeretném. Isteni. A szájára formálok jogot! – mondta egy másik férfi. Idősebb volt, mint az előző, és disztingvált külsejű. Mary lassan felegyenesedett, szemei vakon néztek keresztül azokon, akik összegyűltek körülötte. Körülbelül tudta, mi fog történni. – Hát persze, barátaim – mondta Charles jóváhagyólag. – Valaki hozzon egy asztalt. Hugh és Lloyd próbálják ki először az új kedvencemet. Mary megtántorodott, határtalan szégyen borította el. A vörösség szétterjedt egész testén, barnás rózsaszínűvé varázsolta vajszín bőrét. Mindkét férfi a maga örömére használni fogja a testét. Nem volt egyéb választása, mint hogy hagyja, és Jordan Stone, legyen átkozott az alattomos, ott áll majd, és szépen végignézi az egészet. Nos, ha így kell lennie, hát legyen! ő majd gondoskodik róla, hogy felejthetetlen legyen a mutatvány! 168

Charles finoman megrántotta Mary nyakláncát, sürgetve, hogy hajoljon előre és feküdjön hasmánt az asztal sima lapjára. A fa hűvösen hatott átforrósodott bőrén. Így legalább nem látja azoknak az arcát, akik olyan sóváran nézik. A körülállók közelebb húzódtak, kört formáltak körülötte. Azoknak a férfiaknak és nőknek, akik pórázt viseltek, le kellett térdepelniük a padlóra, és szintén nézni az előadást. Charles nem vette le a fülbevalókat, és azok most belső combjaihoz súrlódtak, lehúzták fájó szeméremajkait. Hugh, a szőke hajú férfi elhelyezkedett mögötte, és széttárta a lány lábait. Cipőjének magas sarka megnehezítette Mary számára az előrehajlást. Mikor Hugh lenyomta a derekát, hogy a feneke kiemelkedjék a férfi felé, kénytelen volt meghajlítani a térdét és kifordítani a lábát. Mary látását eltakarta Lloyd alacsony, izmos alakja, ahogy a férfi elébe állt. Elkezdte kicsatolni a derékszíját, és közben dörzsölgette a kitüremkedést, amelyet nadrágja alig tudott féken tartani. Mary pillantásával követte a férfi ténykedését, és szeme sarkából látta a magas, sötét hajú férfialakot, aki oldalvást állt. Stone körül mintha üres tér lett volna. Mintha egyedül lenne akkor is, ha a szoba dugig van emberekkel. Vajon azért nézi őt, mert saját szenvedélyét akarja kielégíteni? Vagy talán azt hiszi, hogy Charles és Mary egy pár? De 169

bármi is legyen az oka, a viselkedése megbocsájthatatlan. Ő megszabadíthatta volna a lányt ettől a megpróbáltatástól. Lássuk, hogy tetszik neki, ha más férfiakban gyönyörködöm, gondolta gonoszul. – Felkészültél, kislány? – kérdezte Lloyd, és kigombolta a nadrágját. Hímvesszeje előrepattant. Teljes merevségében pompázott, vastag volt és a vége gömbölyű, ahogy kiemelkedett a fanszőrzet bozótjából. A férfi előrehajolt, és a lány szájához illesztette nedves, vörös makkját. Mary érezte az illatát, enyhe szappan- és bőrillat, és a felhevült férfiasság határozott, egyedülálló szaga. Tudta, milyen az íze, még mielőtt összezárta volna körülötte az ajkait. Gyönyörűség dorombolt a torkában, mikor szájába vette a meleg, gömbölyded fejet. Erősen szívta, érezte az erekciós cseppek sós aromáját. Lloyd felhördült, és mozgatni kezdte a csípőjét, míg a lány arra az érzésre összpontosított, ahogy a vaskos húsdarab betölti a száját. Aztán felnyögött, mert Hugh hátulról erősen megmarkolta a fenekét, és minden teketória nélkül beléhatolt. A lány csupa nedvesség volt, és csodálatosan érzékelte testében a hímtagot. A nézők biztatásokat kiáltottak felé, ahogy Mary erősen szívta Lloyd péniszét, és közben felemelte a fenekét, hogy felfogja Hugh 170

lökéseit. A hímtag mélyre hatolt a testében, és érzékeny belsejéből előcsalta az élvezet hullámait. Homályosan érzékelte, hogy köröskörül fények villannak, mint a csillagszórók, de semmi másra nem tudott gondolni, mint teste reakcióira. Azon kapta magát, hogy élvezi, amint száját és hüvelyét egyszerre tölti be egy-egy jókora hímtag. A dühe és a Stone-nal kapcsolatos csalódása valahogy felszabadította őt, és lehetővé tette, hogy átadja magát a kéjnek. Semmi mást nem érzékelt, csak a növekvő erotikus ajzottságot, amely szabadon burjánzott benne. Lágy ajkai fürgén mozogtak Lloyd hímtagján, becézték a makkot és kiemelkedő peremét. A férfi mély torokhangokat hallatott, kezei a lány vállába kapaszkodtak, amint orgazmusa közeledett. Közben Hugh is pumpáló mozgásba kezdett, rövid, gyors lökésekkel járt hímtagja a lány testében, duzzadt makkja ki-be bukdácsolt a hüvely bemeneténél. Mary élvezte, ha egy férfi így mozog, majdnem olyan jó volt, mint mikor a hímtag mélyen, szorosan a méhének feszül. Minden előjelzés nélkül egyszerre csak elélvezett, mélyen, erősen. Belső izmainak ritmikus rángása Hugh szerszámából is előcsalta az ejakuláció áramának forró kilövelléseit. A férfi sóhajtott és nyögött, ujjai belemélyedtek a lány fenekének húsába úgy, hogy ánusza kissé kinyílt a spriccelő hímtag és a görcsös ujjak kettős nyomása alatt. 171

Ebben a pillanatban Lloyd belélövellte magját a lány torkába. Lenyelte a sűrű folyadékot, nyelvét a lüktető makk köré tapasztva, megnyújtva a férfi gyönyörét, és kifacsarva belőle az utolsó cseppeket is. – Atyaisten... – hörögte Lloyd hátratántorodva, és visszatömködte zsugorodó vesszejét a nadrágjába. – Micsoda kincs, Charles. Istenverte kincs. Hol a csudába dugdostad eddig, öreg haver? – Nagy igazság – mondta Hugh, és előrehajolt, hogy egy csókot leheljen Mary fenekére, miközben leszedte és eltette használt kotonját. – Fantasztikus nő. Magad képezted ki? Charles mosolygott, bezsebelte a bókokat, de nyájas arckifejezése nem érintette a szemét. Két kéklő jégdarab volt a helyükön. Maryt diadalmas érzés töltötte el, amint felegyenesedett. A férfi nyilván nem gondolta, hogy ő élvezni fogja a műsort. Arra számított, hogy a lány gyűlöli majd az aktus minden percét, és porig alázza a szégyen. Mary Stone-ra pillantott, aki a közelben állt, és szintén nem látszott túl boldognak. A lány hátat fordított Charles-nak, hogy ne lássa az arckifejezését, és győztes mosolyt villantott Stone felé. Elégedetten látta, hogy a férfi alig tudja leplezni arcának megvonaglását. Egy-null nekem – gondolta Mary, és ti, két ronda seggfej, akasszátok fel magatokat. 172

Ám mielőtt kiélvezhette volna győzelmét, Charles ismét beszélni kezdett, és Mary arcáról lehervadt a mosoly. – Ha bárki más ki szeretné próbálni új szerzeményemet, most jelentkezzen. Máskülönben én magam folytatom a kezelését. A körülöttük álló emberek fejüket rázták, kíváncsian várták, vajon még mit talált ki Charles. Mary ránézett a kemény arcra és a dühtől eltorzult szájra, és a lázadás szikrája nyomban kihunyt benne. Jobb lett volna, ha szó nélkül teljesíti az akaratát, és tetteti az alázatosságot, amit nem érzett. A magatartásával csak azt érte el, hogy feldühítette ezt a vadállatot. Lehajtotta a fejét, amint Charles keresztülvezette a tömegen, és megállt egy emelvény előtt, amit a szoba túlsó végében, egy színpadszerű dobogón helyeztek el. – Csak tetteted az engedelmességet – sziszegte a fülébe Charles. – Azt hiszed, vak vagyok, és nem veszem észre, hogy átversz? Öreg hiba, Mary. Amint hamarosan magad is rájössz. Végigfuttatta kezét a lány fenekén, mintha csak bőrének állagát vizsgálgatná. – Az a gyanúm, hogy még sosem vertek el téged megfelelően. És én most sürgősen orvosolni fogom ezt a hiányosságot. 173

Végignézett az embereken, akik ismét összetömörültek körülöttük. – Ki óhajtja a megtiszteltetést? Én a magam részéről nézni akarom a büntetést. Ön ott. Ön fotókat készített? Helyes. Szeretném, ha az este további fejleményeiről is készülnének dokumentumok. És te, Stone, feljönnél ide hozzám? Úgy láttam, érdekel ez az ifjú nő. Szeretném, ha te lennél az, aki elfenekeli. Aztán... aztán meglátjuk, szüksége van-e még további kiképzésre. – Felemelte a hangját. – Valaki kapcsolja le a zenét. Jobb lesz, ha csendben élvezzük ezt az előadást. Mary szíve megdermedt, mikor elhallgatott a muzsika. Nem csak attól esett kétségbe, hogy Stone lesz az ő végső megaláztatásának eszköze, hanem attól is, hogy most értette meg, mik voltak azok a villanások az imént. Valaki fényképeket készített arról, hogyan veszi őt használatba Lloyd és Hugh! És az este egész további műsorát is lefényképezik. Mostantól örökre Charles Germain rendelkezésére áll majd mindannak a dokumentációja, amibe ezen az estén belekényszeríti őt. *** Stone a közönségnek oldalvást fordulva foglalt helyet az emelvényen, Mary hason feküdt a férfi térdén. Minden, amit belőle látni lehetett, karcsú, harisnyás lába volt, és csupasz őszibarack-fenekének formája. 174

Mary nem adott ki hangot, amint az első ütések érték, de elszántsága, hogy csendben marad, egyre jobban elpárolgott, amint Stone tenyere újra és újra lecsapott a fenekére. Minden csapás beleolvadt az előzőbe, és még levegőt is alig vehetett a fájdalom két rohama közötti szűk időközben. Végül Mary zokogni kezdett, száját beharapva próbálta visszatartani az ajkára toluló szégyenletes szavakat. – Ne... Könyörgök, többet ne... – rimánkodott hangtalanul – nem bírok ki többet. Mégis, lényének egy része örült, hogy Stone az, aki végrehajtja a büntetését, és nem más. A férfi nadrágjának drága szövete melegítette a hasát, és érezte az elernyedő és megfeszülő, erős combokat maga alatt. A piszok élvezi a dolgot – gondolta, s maga se tudta, dühöngjön vagy örüljön neki. A férfi fél kézzel tartotta a csípőjét, hogy nyugton maradjon, a másikkal ütemesen páholta az ő felforrósodó húsát. Úgy érezte, a feneke máris lángban ég, de valahogy azt is tudta, Stone nagyon vigyáz, nehogy igazából kárt tegyen benne. A verés egyre csak folytatódott. Már képtelen volt számolni az ütéseket, amelyek élesen visszhangoztak a szoba csendjében. A fájdalomnál sokkal rosszabb volt a megaláztatás, hogy egy teljes szobára való idegen nézi végig az egészet. Aztán vége lett. Stone lábra segítette, és a lány a közönség felé fordult. Könnyei fátyolán át látta, sokakat a végsőkig felizgatott 175

az előadás, és most pórázon tartott partnereik éppen kielégítették őket. Láthatólag Charles se tudta féken tartani szenvedélyét. Őt most Beatrice szopta nagy buzgalommal, és Mary kínjában is megörült ennek. A nő mindkét arca felpuffadt, ahogy teljes erőből szívott és nyalt, sötét szeme beszűkült az élvezettől. Charles a falnak dőlt, keze szórakozottan matatott Beatrice vörös hajában. Stone megfogta Mary karját, és keresztülvezette az összefonódott testek tömegén. Közömbös képet vágott, de a lány érezte, hogy ezt az általános bujálkodást enyhén gusztustalannak tartja. Elhaladtak egy férfi mellett, aki fiúja hátára hajolva erőteljesen nyomakodott az izmos, összeszorított farpofák közé. Két nő elmerülten csókolózott, míg a két csinos, leláncolt fiúrabszolga unott, beletörődő arckifejezéssel bámészkodott mellettük. Mások a szőnyegen vonaglottak a csupasz húshegyek teljes, gátlástalan zűrzavarában. Mary keze fejével letörölte a könnyeit, az erotikus kavargás teljesen hidegen hagyta. Csupán határtalan megkönnyebbülést, érzett, amiért Charles figyelme elfordult róla. Ha aljas szenvedélyeit kioltják, a férfi talán nem rajta követeli majd a kielégülést. Azok, akik még mindig lábon álltak, most a szoba vége felé fordultak, érdeklődésüket láthatólag újabb ott zajló esemény ragadta meg. Egy nő sikongatott 176

örömében, amire nevetés volt a válasz. Néhány másodpercig senki sem figyelt rájuk. Stone odahajolt Maryhez, és szorosan megragadta a karját, épp annyira, hogy fájjon, de másik keze, amellyel megsimogatta az arcát és letörölte róla a szétmázolódott sminket és szemfestéket, gyengéd volt és figyelmes. – Még jó, hogy ma úgy döntöttem, megjelenek itt, különben egy hétig nem tudnál ülni a fenekeden – sziszegte. – Mi az ördögöt csinálsz te itt Charles Germain társaságában? – Én ugyanezt kérdezhetném tőled – válaszolt a lány hidegen, és alaposan meglepődött, hogy a férfi dühös őrá. Nem volt idő több csevegésre. Mary látta a szeme sarkából, hogy Beatrice feláll, diszkréten beleköp egy fekete selyemkendőbe, amit aztán estélyi ruhájának mély kivágásába gyűr. Majd belecsípett Charles arcába, és így szólt: – Muszáj tovább robognom, drágám. Van ott valaki, aki nekem integet. Sokan követelik az én csúnya számat! Charles nyugodtan rendbe hozta öltözékét, aztán odasétált Stone-hoz és Maryhez. Mikor odaért, mosolygott, de sápadt szemében szikrázott a rosszindulat. – Nos, kedves barátom – mondta Stone-nak – Kapott tőled valamit ez a makrancos szépség, amire jól emlékszik majd? Anélkül, hogy megvárta volna a választ, megragadta Mary láncát és közelebb húzta magához. 177

– Hogy érzed magad, drágaságom? – kérdezte könnyed, évődő hangon. Mary tudta már, hogy nem bízhat ebben a pajtáskodó modorban. Félelem járta át a zsigereit. Lesütötte a szemét, megpróbált megtörtnek látszani, és remegő hangon így szólt: – Nagyon rosszul érzem magam. – Ó, helyes – mondta Charles. – Már attól tartottam, Stone esetleg túl kíméletes volt veled. Nos, egyelőre talán elég ennyi lecke. Soha, érted? Soha az életben ne próbálj még egyszer ujjat húzni velem. Megértetted? Ha hívlak, engedelmeskedsz. A lány némán bólintott, s minden idegszálával fékezte magát, nehogy tíz körmével essen Charles napbarnította arcának. Charles felemelte a lány állát, száját az ajkára szorította, s belenyomta nyelvét a szájába. A lányt elfogta az undor, amint a nyelv körbetapogatózott a szájában, birtoklón, követelőn, ellentmondást nem tűrően. Mikor Charles végre abbahagyta és hirtelen hátrahúzódott, Mary majdnem elvesztette az egyensúlyát és megtántorodott. – Vidd haza, Stone – mondta Charles, sarkon fordult, és nagy léptekkel átment a szobán.

178

9.fejezet Mary követte Stone-t végig a folyosón, majd le a lépcsőkön a szálló előcsarnokába. Mintha álomban járt volna. Alig hihette, hogy ilyen könnyen szabadult Charles markából. Csak mikor kiléptek a liftből a földalatti autóparkolóban, vette észre, hogy ruhája még mindig a derekához van tűzve. Odanyúlt, és dühödten tépte ki belőle Charles gyémántos nyakkendőtűjét, nem törődve azzal, hogy tovább szakítja a bársonyszövetet. Stone mintha mulatott volna azon, hogy a lány hasztalanul igyekszik elfedni mellét a tépett bársonnyal. Mary sértetten ránézett, a férfi vállat vont, és levette estélyi zakóját. – Tessék, tedd a válladra – mondta. – A ruhád javíthatatlan. Ne is törődj vele! Biztos vagyok benne, hogy Charles majd vesz neked egy másikat. – Igazán? Honnét tudod? Úgy látszik, te jobban ismered, mint én – mondta Mary keserűen. A kabát meleg volt Stone testétől, fanyar kölni- és tiszta férfiillat érzett rajta. Beleburkolózott, hálásan, amiért combjáig leér, és ismét szalonképessé teszi a megjelenését. 179

Még mindig szorongatta Charles nyakkendőtűjét. Hátralendítette a kezét, és elhajította a tűt, amilyen messzire csak bírta. A gyémánt szikrázott a levegőben, és a tű széles ívben elszállt a messzeségbe. – Hát ennyit Charles-ról – mondta, és összedörzsölte a kezét. Stone fürkészőn nézett rá, és látszott, hogy valamit kérdezni szeretne, de azután meggondolta magát. – Hozom a kocsit – jelentette ki. Várj meg itt! Egy perc és jövök. Ezt tartsd magadnál. Remélem, a tiéd. Magamhoz vettem, mikor indultunk. A kézitáskája! Magához szorította, egy pillanatra pánik fogta el a gondolatra, hogy Charles meg is tarthatta volna, benne a lakáskulcsával és a hitelkártyáival. Stone karcsú, sötétzöld Jaguárja egy szempillantás alatt előtte termett. A férfi átnyúlt, kinyitotta neki az ajtót. Mary beült a bőrülésre, becsatolta magát, aztán hátradöntötte a fejét és elgyötörtén felsóhajtott. Stone várakozóan nézett rá, majd mikor nem kapott választ, türelmetlenül felsóhajtott. – Merre? Hova vigyelek? – kérdezte. Természetesen még sohasem járt a lakásában. – Nem egyszerűbb, ha elviszel az első főútig, és leintesz nekem egy taxit? – kérdezte a lány. – Tudom, milyen mereven ragaszkodsz a társasági szabályokhoz. Csak semmi lekötelezettség, igaz? Telefonkapcsolat 180

vagy névjegykártya a postán, és mindenki megtarthatja a kicsinyded titkait. Vagy már nem jelent neked semmit ez az egész? Milyen érzés, hogy Charles ellencsapatához csatlakoztál? A férfi az égnek forgatta szemeit. – Én ugyanezt kérdezhetném tőled, de ez itt most nem a vallomások helye és ideje. Hazavigyelek vagy sem? – Igen... – mondta halkan a lány. Hirtelen belefáradt a színjátékba, miszerint remekül érzi magát, és az este nem jelentett neki egyebet, mint némiképp szokatlan erotikus kalandot. – Hát... a Primrose Hill felé lakom. Stone az autópálya felé vezetett. Az éjszaka lassan hajnalra váltott. Egyikük sem beszélt, és teltek a percek. Az ég alján megjelentek az első lazacrózsaszín sávok, miközben robogtak London felé. Mary csak akkor értette meg, hogy zsibbadt álomba hullott, mikor egy rándulással felébredt, és arra eszmélt, hogy ismerős utcákon járnak. A kora reggel szemcsés, sűrű fénye járta át a levegőt. Mikor Stone megállt a háza előtt, látta befordulni a tejeskocsit a sarkon. Valahogy mégis szombat reggel lett. Képtelenségnek tűnt, hogy alig pár órája még Carol Oldston ékszerkiállításán parádézott. Kiszállt, és pár lépést tett a bejáratig. A lába remegett, mint a kocsonya. Semmi másra nem vágyott, mint egy forró fürdőre és friss, erős, forró kávéra. 181

Stone nem szállt ki a kocsiból. A lány megfordította kulcsát a zárban, és hátraszólt a válla felett. – Nem jössz be? – kérdezte, hangjában olyan könnyedséggel, amelyet nem is érzett. – Beszélnünk kellene. Félig-meddig azt várta, hogy a férfi egyszerűen elhajt, de az kinyitotta a kocsiajtót és kiszállt. Odajött mellé, szárazon mosolygott, és felemelte a kezét, hogy elsimítson egy kósza hajfürtöt a lány homlokából. – Totálisan kimerültnek látszol. Gyere, csinálok reggelit, amíg megfürdesz. A gyengédsége volt az utolsó csepp a pohárban. A lány odaborult a férfi mellére, az pedig mindkét karjával átölelte. Lehet, hogy karcsú férfi, de olyan szilárdnak tűnt, mint a szikla. Könnyek záporoztak a lány arcán, ahogy a férfi vállgödrébe bújt. – Stone, jaj, Stone ... – zokogta. – Hála Istennek, hogy ott voltál. – Te voltál az utolsó ember, akire számítottam azon a helyen – dünnyögte a férfi. – Azt hiszem, ez a beszélgetés, amire céloztál, enyhén szólva rég esedékes. Menjünk be! Mary annyira ingatagnak érezte lábait, hogy boldogan támaszkodott Stone erős karjára, aki végigkísérte az előcsarnokon. 182

– Tartsuk be a kívánatos sorrendet – mondta Stone, mikor a lakásba léptek, és eltűnt a fürdőszobában. Mary ott ült a kanapén, hallgatta a vízcsobogást, amint megtelt a kád. Stone tett-vett, nyitogatta a fürdőszobaszekrényt, bizonyára fürdőolajat tett a vízbe. Erről az oldaláról nem ismerhette a férfit. Lágyszívűnek, gondoskodónak látszott. Tetszett neki így. Stone kijött a fürdőszobából, a bárszekrényhez ment, és töltött neki egy adag brandyt. Átnyújtotta, és így szólt: – Ezt vidd magaddal, és áztasd ki magad jó alaposan. Majd azután beszélünk. – Itt maradsz, ugye? – kérdezte a lány, még mindig alig hitte el, hogy mindez igazán megtörtént vele. A férfi mosolygott. – Ameddig csak akarod. Most eredj! Maryben cseppnyi erő sem maradt, hogy vitatkozzon. Gépiesen tette, amit Stone mondott neki. A forró fürdő pillanatnyilag varázslatosan hangzott, és mindegyre csak arra gondolt, hogy a férfi ott van nála és egy darabig még nem megy el. Negyedóra múlva Mary előjött a fürdőszobából fürdőköpenyébe burkolózva. A brandy kellemes melegséget keltett benne. Úgy érezte, visszatért az életbe, és teljesen visszanyerte igazi önmagát. A friss kávé és meleg croissant felséges illata betöltötte a lakást. A hálószobába ment, belebújt barackszínű pizsamájába és a hozzáillő köntösbe. Olyan jó volt végre 183

otthon lenni. A pot-pourri fűszeres aromája, amely beillatosította hálószobáját, frissen és egészségesen hatott a szálló lakosztályát betöltő émelyítő parfümszag és a szexualitás vaskos pézsmaillata után. Leült öltözőasztalához és megnézte magát a tükörben. Először látta magát így, hogy arcát árnyékok és árkok szabdalják. Ez az ügy Charles-lal jobban megviselte, mint hitte volna. Míg fésülködött, Stone bejött hozzá a hálószobába. Telepakolt tálcát hozott magával, amelyet az ágy mellett álló kis asztalra tett. Körbepillantott, és így szólt: – Szép szoba. Kényelmesnek látszik. Ehetünk itt? A hálószoba, szürkéskék színárnyalataival, hangulatos iparművész lámpáival és könnyed bútorzatával Marynek is a kedvenc helyisége volt. Elmosolyodott. – Miért ne? Nagyszerű ötlet. Szörnyen éhes vagyok. Úgy látszik, olvasol a gondolataimban. Az ágyra ült és a párnáknak dőlt, míg Stone kávét töltött, croissant-okat és cseresznyelekvárt tett a tányárokra. Az étel íze csodálatos volt, és Mary ráébredt, hogy hosszú órák óta nem evett és nem ivott semmit. – Tegnap éjjel, mikor hazafelé jöttem taxival, és Charles még nem jelent meg, arról ábrándoztam, milyen jó lesz majd ágyban reggelizni – mondta Mary, szájában egy falat finom vajas süteménnyel. – De azt álmomban sem gondoltam volna, hogy veled osztom majd meg a reggelimet. 184

Stone halványan mosolygott, mintha gondolatai máshol járnának. Mary megadta neki a lehetőséget, hogy megmagyarázza hosszú távollétét, de a férfi nem élt vele. Nos, ez nem valami biztató. – Mi történt, Stone? – kérdezte Mary merészen. – Hónapok óta nem találkoztunk. Miután besoroztál a társaság tagjai közé, te lettél az életem középpontja. Valahányszor a társaság szervezésében egy találkozóra mentem, tudhattam, hogy te ott vagy a háttérben. Tudod jól, hogy kötődtem hozzád, és azzal áltatom magam, hogy talán te is kötődtél hozzám. Volt közöttünk valami, ezt te sem tagadhatod. Aztán... semmi. Egyszerűen elpárologtál. Mit csináltam rosszul? Túl közel kerültünk? Stone az ággyal szembeni szófán helyezkedett el. – Van némi érzéked a drámához – mondta kedvesen. És mint a legtöbb nő, hajlamos vagy azt hinni, hogy te vagy az oka mindennek. Ideje felnőni, Mary. Nincs itt semmi rejtély. Csupán lekötöttek bizonyos bonyolult üzleti ügyek. Felhívtalak volna, mihelyst alkalmam adódik rá. Még megvan a fekete kártyád, amit adtál. Mellesleg az Ezredesen keresztül is találkoztunk volna előbb-utóbb valamelyik társasági rendezvényen. Tudod, az öregúr igazán nagyon szeret téged. A férfi hazudott. A magyarázat túl egyszerű, túl kézenfekvő, és nincs benne semmi személyes. A lány megalázónak érezte, hogy így megnyílt a férfi előtt, és 185

az ilyen kurtán-furcsán elhárította. Hát ennyit a karakter lágyabb oldaláról. Ez a Stone már ismerős volt neki. Hűvös, magabiztos, és jellemző módon kerül minden célzást arra, ami kettejük közt történt. De egyvalamiben mégis elárulta magát. Kapcsolatban kell lennie az Ezredessel, ha tudomása van Mary társasági előrehaladásáról. Akkor miért állította az Ezredes, hogy több hónapja nem hallott az unokaöccséről? Talán romlik a memóriája. Végül is nem fiatal ember, de Mary úgy érzékelte, hogy valamennyi képességének birtokában van. Valami rejtély lappangott itt. Nos, ezt majd később kideríti. Újratöltötte kávéspoharát, és élvezettel kortyolt, miközben Stone elgondolkodva, egyenes fekete szemöldökét összevonva figyelte őt. – Miféle viszony fűz téged Charles Germain-hez? – kérdezte némi szünet után. – Nincs vele semmilyen viszonyom – mondta a lány. – Erőszakkal rabolt el. Ezért még leszámolok azzal a tetűvel. – Szünetet tartott, majd mély lélegzetet vett. – Legjobb, ha az elején kezdem. Stone feszülten figyelt, míg Mary részletesen beszámolt a Ronsard Chateau-ban töltött hétvégéről. Mikor elmesélte az aukciót és a megállapodást, amit utána kötött Charles-lal, a férfi az égnek fordította a tekintetét. 186

– És ezek után megpattantál? Az adott körülmények között nagyjából érthető lenne, de nem vetted észre, hogy kivel állsz szemben? – De igen – védekezett Mary. – Eleinte megtévesztett, hogy mindent tudott a Gyöngyök Rendjéről. Később rájöttem, hogy kidobták onnét sorozatos ballépésekért. Általában jó emberismerő vagyok, de be kell vallanom, hogy alábecsültem. Nos, ez még egyszer nem fordulhat elő. Felkészültem ellene. Van róla egy egész kartotékom az irodámban. – Ugye, nem arra készülsz, hogy felveszed vele a harcot? Ígérd meg, hogy nem csinálsz semmi meggondolatlanságot – mondta Stone, és a hangja ezúttal halálosan komoly volt. A lány idegesen nevetett. – Úgy beszélsz, mintha félnél tőle. – Bolond lennék, ha nem lennék vele legalábbis elővigyázatos – mondta Stone. – Charles nem ismer irgalmat. Úgy építette fel a maga társaságát, hogy kizárólag saját szabályainak kell megfelelnie, semmi másnak. Magad is láttad, mire képes. Tartsd magad távol tőle. – Stone megragadta Mary karját. – ígérd meg nekem most, azonnal. Mary lerázta a kezét. – Ne aggódj! Semmi kedvem még egyszer az életben találkozni vele. De mi van a ti kapcsolatotokkal? Tagja vagy a társaságának, nem? 187

Stone arckifejezése elővigyázatossá vált. Mosolyát kissé erőltetettnek látta a lány. – Mondjuk úgy, hogy fontolgatom a belépést. Még a cápáknak is vannak előnyös tulajdonságaik, feltéve, hogy tudod kezelni őket. De most ne rólam beszéljünk. Komolyan mondtam, amit mondtam. Óvakodj Charlestól. A férfi hanghordozása bosszantani kezdte a lányt. Úgy látszik, természetesnek veszi, hogy parancsolgathat neki, miközben önmagáról semmit sem árul el. – A hogylétem miatt aggódsz, vagy egyszerűen féltékeny vagy? – kérdezte évődve. – Ja persze, féltékenységről szó sem lehet. Legalábbis nálad, akit csakis a szex érdekel, és az élvezetek utáni hajsza! A férfi elfehéredett. Mary látta, hogy pontosan emlékszik a szavakra, amelyeket neki írt. – Ez valamikor talán igaz volt – mondta Stone. – Te viszont nagyon értesz hozzá, hogy kell rámászni egy férfi idegeire. Önfejű vagy, követed a hangulataidat, és határozottan van tehetséged a bajkeveréshez. Ami azt illeti, te vagy a legdühítőbb nőszemély, akivel valaha is találkoztam, másrészt viszont nagyon, de nagyon szeretnivaló is vagy. Felállt, és odasétált az ágyhoz. – Maradj, ahol vagy! – szólt rá Mary. – Hálás vagyok, amiért velem voltál és segítettél, de... 188

A pulzusa felgyorsult. Stone leült az ágyra, és érte nyúlt. Egyáltalán nem hallgatott rá. Mélyen ülő fekete szeme célzatosan mélyedt az övébe. – Nagyon szeretnivaló... – mormolta a férfi. – A sugárzó bőröddel és puha hajaddal. Olyannak nézel ki, mint a női főszereplő egy ötvenes évekbeli filmben, abban a barackszínű szaténban. Ellenállhatatlan vagy. A lány szeretett volna rászólni, hogy hagyja abba, mert úgyis csak a figyelmét akarja elterelni, hogy ne tegyen fel több kényes kérdést, de a hang hipnotikusan hatott rá. A férfi ajkai már csak centiméterekre voltak az övéitől. – Stone. Várj. Én... – Hallgass – dünnyögte a férfi, ahogy a száját kereste. A lány érezte, hogy vitatkozási szándéka messze száll. A férfi íze távoli emlékekkel árasztotta el. Egyetlen férfinak sincs rá joga, hogy ilyen jó íze legyen, ilyen friss, édes-fanyar, érzéki. Stone hosszan megcsókolta, míg csak melegség nem gyöngyözött benne mindenhol, szerte a bőre alatt. Sóhajtott, és lecsúszott az ágyon, hogy a férfi mellé fekhessen az ágytakarón, végtelenül jólesett neki, ahogy a férfi mindkét karjával átöleli és testét egész hosszában az övéhez szorítja. Egy pár perc múlva a férfi felállt. Vetkőzni kezdett, sorban levette a ruhadarabjait, miközben pillantása egy másodpercre sem hagyta el a lány arcát. 189

Mary kibújt a köntöséből, és kezdte kigombolni a pizsamáját. Alig tudta elhinni, hogy mindez megtörténik, itt, a tulajdon lakásában, a saját ágyában. Nem is mert belegondolni, mit jelenthet mindez. Valójában egyáltalán nem tudott gondolkodni. Érzékei egészen más szinten működtek, mint az agya. Csupán az, hogy a férfit vetkőzni látta, olyan izgalomba hozta, mint egy tizenévest az első szeretője. Mély, forró lüktetés éledezett benne, amint a férfi hüvelykujját beleakasztotta fekete selyemalsójába, és kilépett belőle. Szeme beitta a látványt, a széles vállakat, lapos, izmos hasát, keskeny csípőjét és ó, istenem, a hímvesszőt, amely büszkén ágaskodott előtte. Eddig kétszer szeretkezett vele, a férfi először hátulról tette a magáévá egy londoni hotelszobában, ahol testhezálló bőr kombidresszbe bújtatták a lányt, másodszor egy autó hátsó ülésén, ahol a lány beolajozott fenekébe hatolt, mikor Toscanában száguldoztak. Már ízlelte a száját, ismerte az illatát, emlékezett arcának minden kis részletére, és érezte már, ahogy mélyen és sietősen beléhatol testének nedves réseibe – de még sohasem látta a hímtagját! Gyönyörű volt, éppen olyan, amilyennek képzelte, nem túlméretezett, inkább vastag és vénákkal erezett, gömbölyű makkal a végén. Karcsú testéhez képest súlyosnak és erőteljesnek látszott. Makkja sima volt és 190

csupasz, alakja, pereme élesebben kirajzolódott, mintha előbőr fedte volna. A hímvessző hegyén egyetlen tiszta, sós folyadékcsepp ragyogott. Mary hozzáérintette hüvelykujja begyét, és finoman eldörzsölte a makk kicsiny hasítéka körül. Másik kezével körbefogta a hímtag törzsét, és ujjait felle mozgatta rajta. Néhány másodperc múlva Stone megfogta a lány csuklóját, és mély torokhangon megszólalt: – Jobb, ha ezt most abbahagyjuk. Mary ajkai megnedvesedtek. Szerette volna szájába venni a férfit, körbefuttatni nyelvét a péniszén, szájában érezni a herék súlyát. Másfelől viszont alig várta már, hogy testében érezze a testét. Mennyire más volt ez, mint a másik két alkalom! Nem a végsőkig kifinomult szexjátszma egyik felvonása, nem rejtőzködés az erotikus hatalmi harcok mögött, nem az élvezet és fájdalom határán való édelgés. Szeretkezés volt, egyszerű és tiszta. Mary lehúzta szatén pizsamanadrágját, remegve a férfi iránti vágyakozástól, és hanyatt feküdt az ágyon. Stone lenézett rá, szeme végigpásztázta duzzadó melleit, hasának enyhe domborulatát, lágyékának megkapó homorulatát. Arcának ragadozó-vonásait a vágy és gyengédség keveréke formálta át. Érte nyúlt és simogatta, végigfuttatta kezét a vállán, mellén és hasán, amíg csak a lány testének minden 191

porcikája lágy és kívánkozó nem lett. Mintha csak ujjainak hegyén keresztül szívná magába a lány körvonalait. Mary ágyéka lángolt az érintéséért, és most felemelte a csípőjét, halványan árnyékolt szeméremdombját a férfi felé tolva, de az csak egy ujjával cirógatta meg a lüktető szeméremajkakat, majd visszatért a felsőtestéhez. Mary csalódott, vágyakozó kis nyögést hallatott. – Nem kell sietnünk – mondta Stone rekedten. – Nem győzöm kivárni... – susogta a lány, kihasználva az alkalmat, hogy egy kicsikét provokálja a férfit. – Sosem volt erős oldalam a várakozás. És már Toscana óta csak erre várok. A férfi szeme elfelhősödött. – Nem tudtam, hogy ilyen sokat jelentett neked. Most azonban itt vagyok. Úgyhogy ne beszélj túl sokat, locska nőszemély, mert bőven van behozni valónk. – Lakat van a számon – mondta Mary lágyan, és kinyújtotta a karját, hogy megölelje. – Feltéve, hogy nem kell tovább várakoznom. Stone belesüllyedt az ölelésébe, egész hosszában betakarva őt szikár, feszes izomzatú testével. A lány szétnyitotta a lábait, és megemelte ágyékát a férfi felé, kitárta ölének mély hasítékát, és érezte, hogy selymes nedvesség csurog alá duzzadó szeméremajkain. Stone fölé emelkedett, és egyenesen beléhatolt, hímtagja utat nyitott a lány vágyakozó testében. Mary 192

feneke még mindig sajgott a veréstől, és most lüktetett és bizsergett, ahogy Stone az ágyra nyomta. De a parányi kellemetlenség csak fokozta gyönyörét. Felnyögött, amint a jókora makk a méhének ütközött és gyengéden ringatta Stone lökései nyomán. Felemelte a lábát és összekulcsolta a férfi hátán. – Csináld nagyon erősen – kérte. – Úgy, hogy elfelejthessem a múlt éjszakát. Lágyan sóhajtozott, amint a férfi belényomult, és betöltötte őt kemény forróságával, miközben tenyerével melleit dédelgette. Mellbimbói égtek és bizseregtek, a férfi ujjai megtalálták és kicsiny, lángoló golyóvá gyúrták őket. A lány magához húzta a férfi fejét, és hevesen megcsókolta, szájuk egyesülésébe belevitte a benne felgyülemlett vágy minden erejét, különlétük minden szorongását. Úgy tetszett, mintha mindketten tökéletesen feloldódnának érzéseikben. Meleg érzések fakadtak a lányban, és úgy tűnt, az áradat teljes valóját elsodorja. Érezte saját könnyeinek sós ízét a férfi ajkán, aztán már semmi mást, csak a férfi ízét és illatát, teste követelő lüktetését az ő testében. Még magasabbra emelte csípőjét, és lökésről lökésre követte mozgása a férfiét, magába szívta kemény hímtagjának minden egyes lefelé irányuló döfését, és belső izmaival szorosan körülfogta, facsarta a hímvesszőt. 193

– Istenem, atyaisten – zihálta Stone, tövig belétemetkezve – hol tanultad ezt? A lány csak mélyen nevetett, ujjaival megmarkolta a férfi feszes fenekét, és a testéhez szorította. Stone egy pillanatra megállt, és a lány teljes szeméremtestét a hasához préselte, buja körkörös mozdulatokkal csigázta a férfit. Ó, ez az igazi szeretkezés – gondolta – és tudom, hogy te is pontosan ezt érzed. Nyisd ki a szemed, Stone! Nézz rám! Látni akarom, hogyan élvezel. Érezte, hogy a férfi megfeszül, pénisze szinte felrobban benne, lüktet és rángatózik a belsejében. Próbálta visszatartani, de a lány csak űzte, hajtotta a csúcspont felé, és boldogan nézte, amint a férfi arca eltorzul az önkívülettől. Sötét pillái verdestek, szeme tágra nyílt és elhomályosult, mintha befelé nézne, mikor ondóját erőteljes, szaggatott sugárban a lány testébe lövellte. A lélegzet apró robbanásokban szakadt ki belőle, és háta hátraívelt, a remegés átterjedt a mellkasára. Istenem, de gyönyörű volt most. A lány imádta a száját, amely kemény volt és férfias, de kifejező is, és engedett a vágynak, hogy ismét megcsókolja, ezúttal gyöngéden. Kidugta a nyelvét, és finoman körüljárta vele a férfi formás szájának vonalát. Az kinyitotta a száját, és beszívta a lány ajkait, az élvezet apró nyögéseit hallatta a torka mélyén. Az érzéstől, ahogy 194

összefonódott a nyelvük, puha hús a puha hússal, Mary elolvadt. Ekkor a férfi kihúzta hímtagját szinte egész hosszában, aztán tövig benyomta megint, ugyanolyan keményen és erőteljesen, mint az imént, azt követelve, hogy a lány is érje el a csúcsot. Mary képtelen volt visszatartani és feje jobbra-balra vetődött, miközben rátört az orgazmus, a pulzáló forróság átjárta a testét, szétterjedt a hasában és combjaiban. Egy percig összefonódva feküdtek, a verejték lassan a bőrükre száradt. Egy darabig gyengéden becézgették és csókolták egymást, aztán Stone oldalra hengeredett, és magához húzta a lányt. Mary a mellkasához bújt, arcán érezte, ahogy ver a férfi szíve. Elkábult, közel járt ahhoz, hogy elaludjon. Homályosan érzékelte, hogy Stone fölkel, és a fürdőszobába megy. Forró szivaccsal és törülközővel tért vissza, megtörölgette őt a combja között. A matrac besüppedt, amint visszabújt mellé, és a teste köré fonódott, ágyékát a lány fenekéhez szorítva. Mary úgy érezte, hogy dédelgetik, melegben és biztonságban van. Tudom már, hogyan érzel irántam, Stone – gondolta magában, és bármit is mondasz, semmi sem győz meg az ellenkezőjéről. Egy perc múlva már aludt is. 195

Mikor felébredt, napfény árasztotta el a hálószobát. Fűnyírók berregését és odakint játszadozó gyerekek zsivaját hallotta, a megszokott hétvégi hangokat. De többé semmi sem olyan, mint volt. A lehetetlen megtörtént. Stone ott aludt mellette. Mary rápillantott az ágy melletti rádiós órára. Délután három óra volt. Kényelmesen nyújtózkodott, a tiszta boldogság édes bizsergését érezte. Mocorgása megzavarta Stone-t. Kinyitotta a szemét, felült és ránézett. A pillantásuk összefonódott, és úgy is maradt. Mary érezte, hogy mellkasa elszorul a rátörő érzelemtől. Nem is beszéltek, csak szeretkeztek ismét, ez alkalommal még gyengédebben, a sürgető szükség nélkül, hogy mohóságukban szinte felfalják egymást. Felfedezték egymást testét, váltogatva, hogy ki adja és ki kapja a gyönyört. Stone tapasztalt ujjai bejárták a lány ölének illatos szakadékét a combjai között, cirógatta és dörzsölte gyöngéden ujjhegyeivel a csikló kicsiny rügyét köröskörül, egyik megrázó orgazmusból a másikba juttatva őt. Mary kielégítette szenvedélyét, hogy szájába vehesse Stone hímtagját, torkának mélyébe vezette a kemény szerszámot, szopta és nyalta, megízlelte a férfi sós nedveit. Élvezte a megdagadt, bíborszín makk puhaságát, mely forrón lüktetett a nyelvén. Megragadta a heréket, egyik ujjával megnyomta a mögöttük lévő 196

kemény duzzanatot, így késleltette a pillanatot, mikor a férfi kilövelli magját. Stone lágyan zihált, amint a lány ujjait és ajkát használta, hogy egyre közelebb és közelebb juttassa a célhoz, majd kegyetlenül megtagadta tőle a végső megkönnyebbülést. Tudta, hogy a férfi majd meghal azért, hogy végre eltépje magát a lány szájától, és belemerüljön ölének nedves, meleg mélységeibe. Mary minden tehetségét latba vetette, hogy kielégítse a férfit, és kifejezze ki nem mondott érzelmeit ajkainak rafinált játékával. Stone itt volt, a tulajdon ágyában, és ez felszabadította a lányt, mindenképpen ki akarta mutatni neki, amit valóban érzett iránta. Ez már túl sok volt a férfinak. Felhördült. – Hagyd abba... ahh, atyaisten, hagyd abba! – Remegő kezekkel gyengéden hanyatt lökte a lányt az ágyon, és a combjai közé térdelt. Sietve beléhatolt megint, a lány vonaglott és zihált alatta, és ismét hatalmába kerítette őket az ősi ritmus, mely éppoly régi volt, mint az idő maga. Mary tökéletesen átadta magát annak az érzésnek, hogy a férfi teste betölti az övét. Ezekben a pillanatokban nem létezett más valóság, csak a gyönyör. Fejét hátravetette, a lélegzet hosszú sóhajtásban szakadt ki belőle. Stone gyengéden harapdálta krémszín nyakát, és a lány összerándult az egyedülálló élvezettől, amit a férfi szerzett neki a bőrét tartva a foga között, és 197

szeméremcsontját a hímtag tövéhez szorította, hadd szántsa fel a szerszám az ő selymes mélységeit. Most tovább tartott mindkettejüknek, míg elérték a csúcsot, de egyszerre élveztek el, a lüktető hús viharzó kavargásában. Mary combjai kettejük összekeveredett nedvességében áztak, ujjai Stone széles vállaiba kapaszkodtak. – Krisztusom, ez fantasztikus volt – dünnyögte Stone, bele a lány szájába, miközben fél kezével támasztotta a fejét. – Egyre jobban megy nekünk, igaz? – suttogta a lány. A férfi bólintott és melléhengeredett, de nem válaszolt. Mindegy volt. Olyan közel voltak egymáshoz, hogy Mary láthatta a férfi bőrének pórusait és a szeme körüli finom vonalakat. – Nem hiszem el, hogy még mindig itt vagy – mondta, megpuszilta Stone arcát, és érezte ajkán az újonnan sarjadt borosta dörzsölését. – Mondtam, hogy maradok ma éjjel – mosolygott a férfi, ujjait a lány hajába fúrva. – Nem voltál olyan állapotban, hogy egyedül hagyjalak. Most már tudod, hogy én mindig megtartom a szavamat. A lány lelkesedése némiképp alábbhagyott. Ez volt az egyetlen oka? Csak nem valamiféle kötelességtudatból vagy betyárbecsületből maradt mellette? Az elmúlt pár óra eseményeinek valami kivételeset kellett jelenteniük a férfi számára is. 198

– Most rajtam a sor, hogy készítsek valami ennivalót – mondta Mary, és kipattant az ágyból. Minél kevesebb időt akart elvesztegetni abból, amit együtt tölthetnek. – Lezuhanyozok. Egy perc az egész. A férfi felült és a párnáknak dőlt, elgondolkodó arckifejezéssel nézte a lányt. – Igazán varázslatos nő vagy... – mondta valami furcsa sajnálkozással a hangjában. Talán megbánta? Biztosan nem! A lány legyűrte borzongását. Milyen különös, hogy a szerelem félelmet ébreszt az emberben. Érezte, hogy a férfi nézi, amint átmegy a szobán, és kacéran visszapillantott a válla fölött, mielőtt becsukta a fürdőszobaajtót. Még mindig furcsa volt saját ágyában látni a férfit, karcsú, izmos teste kirajzolódott a lepedők alatt. Elmosolyodott örömében. Villámgyorsan zuhanyozott, hajat mosott és kedvenc testápolóját kente magára, mielőtt visszatért a hálószobába. Stone már nem volt az ágyban. A takarót félrehajtották, és alatta az ágy híven megőrizte testének lenyomatát. A lány hallotta, amint a férfi ott motoszkál a lakásban, és mosolygott magában. Talán kávét főz. Szájában összefutott a nyál a gondolatra, hogy mindjárt iszik egy csészével. Semmi sem versenyezhetett a frissen őrölt kávé ízével. Kinyitott egy fiókot, és tiszta alsóneműt vett ki, aztán krémszínű szövetnadrágot és pávakék zsenília kardigánt 199

választott a szekrényből. Fölhúzta a bugyiját, és éppen a melltartóját vette, mikor Stone megjelent az ajtóban. Mary felnézett. A férfi már teljesen felöltözött, és kabát volt rajta. Elegáns estélyi öltönye oda nem illőnek tűnt a fényben. A lány sikertelenül próbálta leplezni csalódottságát. Stone olvasott a vonásaiban. – Ez aztán a kedves látvány, amit magammal viszek – mondta erőltetett könnyedséggel, pillantása a lány meztelen melleire tapadt. Mary keserűséget érzett. Vajon örökre ilyen átkozott bolond marad? Zuhanyozás közben csak úgy nyüzsögtek agyában a tervek, hogy mi módon töltsék el együtt a nap hátralévő részét. De mostanra már igazán tudhatná, hogy Stone egyetlen maradandó jellemvonása a teljes kiszámíthatatlanság, no meg a titkolózás szenvedélye. – Muszáj mennem – mondta a férfi. – Igazán sajnálom, de van néhány dolog, amit el kell intéznem. – Remek – mondta a lány, és bekapcsolta a melltartót. Lehajtotta a fejét, hogy a haja előrehulljon és eltakarja az arcát. – Nekem is van egy csomó tennivalóm. Bocs, de most öltözöm. Tudod, merre a kijárat. – Mary... ha tudnék, maradnék. De ebben a pillanatban nem lenne helyes lépés. Vannak bizonyos dolgok, amelyeket jelenleg nem mondhatok el neked. – Rendben van – mondta a lány, és valahogy sikerült mosolyognia. – Nem kell mondanod semmit. Jó volt, 200

amíg tartott. Talán valamikor majd küldesz nekem egy fekete névjegykártyát a postán. A férfin látszott, hogy mondani akar valamit, esetleg arról, hogy az eltelt pár óra az ő számára is valami különlegeset jelentett, de a lány hangtalanul imádkozott, hogy ne tegye. Még egy pillanat, és könnyekben tör ki, márpedig egyedül szeretett volna sírni. – Emlékezzél rá, mit mondtam neked Charles Germainról – szólt fakón Stone. – Tartsd magad távol tőle! Komolyan beszélek. A saját érdekedben tedd meg, amit mondok! – Nocsak, még mindig parancsolgatunk – mondta a lány hidegen. – Nem tudsz erről lemondani, igaz? Mindenkinek azt kell tennie, amit te mondasz. Vajon miért van ez így nálad? Biztosan sanyarú gyerekkorod volt. A férfi arca megfagyott, és Mary egy pillanatra megbánta, hogy ilyen nyersen beszélt vele. Aztán felszegte a fejét. A francba! A férfi megsértette, és ő vissza akart vágni neki. – Meg foglak keresni – mondta a férfi csendesen. Nem fogok beleőszülni a várakozásba – gondolta a lány keserűen, és csak arra vágyott, hogy odarohanjon, hogy a férfi átölelje és megcsókolja, de nem tudott megmoccanni. Megbénította a kettejük közt történt villámgyors hangulatváltás. Hová lett a bensőségesség? 201

Mary... – a férfi feléje mozdult, aztán meggondolta magát – Jobb, ha most megyek. A lány valahogy kipréselte a választ. – Tedd azt! Valamikor látjuk egymást. Elfordult, hogy elrejtse gyülekező könnyeit, és öltözni kezdett. Stone sarkon fordult, és elhagyta a szobát. Kisvártatva becsapódott mögötte a bejárati ajtó. – Te piszok! – mondta hangosan a lány. – Te érzelmi analfabéta! Miért esik olyan nehezedre bevallani, hogy szeretsz?

202

10.fejezet Mary kifújta az orrát és megtörölte a szemét. Megmagyarázta magának, hogy felesleges fölizgatnia magát. Stone sohasem fog megváltozni. Éppen mikor már azt gondolhatta, hogy kialakult köztük valami, ami közel jár az intimitáshoz, a férfi kicsúszott a keze közül. Tudta, hogy nem igazán hideg szívű vagy manipulativ, de valamilyen okból azt szeretné, ha a lány ilyennek gondolná. Megmosta az arcát hideg vízzel, és ezzel eltüntette könnyeinek minden nyomát. Megfésülködött, haját kontyba tűzte a tarkóján, kikészítette az arcát. Az ismerős szertartás megnyugtatta, és már jobban érezte magát, mikor a konyhába ment, hogy valami ételt készítsen magának. Míg ette a rántottét sült paradicsommal, az elmúlt órák eseményei újra és újra lejátszódtak a fejében. Megértette, hogy nagy szerencsével menekült meg Charles kezei közül. Valamilyen okból eleresztette őt, miután megfenyegette, hogy akár örökre magánál is tarthatja. A tény, hogy éppen Stone gondjaira bízta, bizonyíték rá, hogy a két férfi jól ismeri egymást. 203

Stone alakja felemás emlékeket idézett fel benne. Az egyetlen olyan helyzet, amikor láthatóan egy hullámhosszon vannak, az, mikor éppen szeretkeznek egymással. Talán soha nem is lesz kettejük között ennél több, és az, hogy többet várt tőle, csak újabb alkalmat adott a csalódásra. Miután evett, elhatározta, hogy sétálni megy, ki akarta szellőztetni a fejét. Előszobája ablakából látta, hogy szél hajlítgatja a fákat, és az ősz első falevelei zörögnek a járdán. Úgy látszott, mintha esni akarna, úgyhogy masszív bőrcsizmát vett és túlméretezett tengerészkabátot. A friss levegőtől kipirult az arca, és élvezte a sétát a közeli parkban. Ahogy gyalogolt a füves ösvényeken, párokat látott sétálni kéz a kézben, gyerekek robogtak el mellette görkorcsolyával vagy gördeszkával. Sokan a kutyájukat sétáltatták. Hosszú idő óta Mary először érezte azt, hogy irigyli a rendes, átlagos életet élő embereket. Szinte sokkolta a felfedezés, hogy olykor enyhén felsőbbrendűnek érzi magát attól, hogy divatos a szakmája, remek a lakása, elegáns ruhákat hord és jó kocsija van. A Gyöngyök Rendjével való kapcsolata titok volt, amelyet élvezett. Általában szórakoztatónak találta a társasági találkozások kiszámíthatatlanságát, a váratlan szexuális élményeket, ami izgalommal fűszerezte kiszámított, szépen felépített életvitelét. 204

De ma egyszerűen üresnek érezte az életét. Le akarta rázni magáról az önsajnálatot, és meggyorsította lépteit, mikor visszafelé ment a Primrose Hill-re. Mire hazaért, lihegett és szíve vadul kalapált. Hazafelé jövet támadt egy ötlete, ami elhatározássá érett. Úgy érezte, dédelgetésre van szüksége, egy kis ellenméregre, ami ellensúlyozza Charles és Stone együttes hatását. Teljességgel rendben van, hogy élvezzük a meglepetéseket, de azért néhanapján mégis tudni szeretné előre, mi történik vele. Volt valaki, akit nem látott már egy ideje, és aki tökéletesen beleillik mostani lelkiállapotába. Valaki, akinek egyetlen kívánsága, hogy lekötelezze őt és örömet szerezzen neki minden lehetséges módon. És ennyi az egész. Nincsenek kötelékek. Csak remek szex, melegség, és az ő női jelenlétének lehető leghálásabb megbecsülése. Mosolyogva kinyitotta előszobaszekrényének fiókját, és kivett egy kis faragott dobozt. Fekete kártyák kötege volt benne, rajtuk semmi más, csak aranyozott dombornyomással az ő telefonszáma. Elővett a fiókból egy borítékot, és egy sorvezető személytelen betűmintáit használva megcímezte. Rafael March Harley-Mania The Arches 205

Ezen az estén az Ezredes házába készült, és nem volt rá semmi ok, hogy megváltoztassa a programját. Odafelé menet saját kezűleg kézbesíti a borítékot Rafael motoros üzletébe. A fiú lakása a bolt fölött van, úgyhogy rövid úton megkapja a kártyát, és hamarosan jelentkezni fog. Amennyire Rafaelt ismerte, a fiú szombat este, vagy legkésőbb vasárnap reggel jelentkezni fog a hívására. Akárhogy is, már gondoskodott a vasárnapi szórakozásáról. Biztos módja annak, hogy figyelmét elterelje jelenlegi gondjairól, ha ész nélkül átadja magát a vad szexuális gyönyöröknek. És aligha találhatna jobbat, mint Rafaelt, hogy csatlakozzon hozzá öngyógyító testgyakorlataiban. Nos, hová is vigye a fiút... *** A kulccsal, amit kapott, Mary kinyitotta az ajtót, és belépett az Ezredes házába. Hűvös, enyhén fémes illat úszott a levegőben – annak a jele, hogy a ház üres. A konyhában talált egy neki szóló üzenetet a házvezetőnőtől, hogy a hűtőben van ennivaló, amennyiben éhes. Úgy tűnt, a nő egy rokonát látogatja, és későn tér haza. Marynek éppen megfelelt, hogy a házat teljesen a magáénak tudhatja. A könyvtár kandallójában már előkészítették a tüzet. Meggyújtott egy szál gyufát és az aprófa alá tartotta, s míg arra várt, hogy elkészüljön a 206

nagy adag kávé, egy adag sonkás-salátás szendvicset készített magának. A vöröses falak, szegecselt bőrszékek és antik bútorzat kényelmes és vendégszerető hangulatot árasztott. A tűz vidáman pattogott, meleg ragyogással vonta be a szobát. Mary maga mellé tette a tálcáját egy kisasztalra, bekapcsolta a számítógépet, és letelepedett, hogy egy pár órán át folytassa kutatómunkáját. Egy darabig egy Klietz nevezetű ember után keresgélt, aki egy New York-i multinacionális cég vezetőjeként erotikus festmények jókora gyűjteményével rendelkezett. Az Ezredes meghagyta Marynek, hogy ismerkedjék meg Klietz változatos szerzeményeivel, mert az a hír járta, hogy a gyűjtemény hamarosan eladásra kerül. Körülbelül egy óra múlva Mary kilépett a Klietz adatbankból, és úgy döntött, szünetet tart, hogy kissé pihentesse a szemét. Körbesétált a szobában, nézegette a könyvespolcokat, és időnként levett egy kötetet, hogy közelebbről szemügyre vegye. Az Ezredes örült neki, ha Mary tetszése szerint olvasgatta a könyveit, csupán azt tiltotta meg határozottan, hogy bármelyiket is kivigye a házból. A gyűjtemény legtöbb darabjának ritkaságát és nagy értékét tekintve Mary meg is értette az elővigyázatosságot. Céltalanul böngészgetett a sorok között, élvezte a csendet és magányt. Kivett egy erotikus versgyűjteményt, lapozgatta. Egy idő után visszatette a költeményeket. A 207

szoba másik végébe indult, és menet közben végighúzta ujját a könyvek gerincén. Ha nem így tesz, nem vette volna észre azt a nagy könyvet, amely kissé kiállt a sorból. De az ujjai megakadtak benne, így hát megállt, és kivette, hogy megnézegesse. Kiderült, hogy valójában egy nagy, doboz alakú iratgyűjtőt tart a kezében, amelyet bőrbe kötöttek, hogy pontosan olyan legyen, mint egy vastag kötet. Kíváncsian nyitotta fel a fedelét, és lapozgatni kezdett a dobozban található dokumentumok és füzetkék között. Nyomban rájött, hogy olyan információ-tömeget tart a kezében, amelyet sohasem vezettek be a számítógép állományába, és ahogy beleolvasott, azt is megértette, hogy miért. Az irattartó bőséges és részletes személyes, valamint pénzügyi információkat tartalmazott a Gyöngyök Rendjének tagjairól. Az Ezredes nyilván távol akarta tartani ezeket az adatokat a véletlenszerű olvasótól, bár aligha voltak biztonságban a nyitott könyvespolcon. Talán mostani betegsége zavarta meg az Ezredes tisztánlátását, különben a lány azt várta volna tőle, hogy ezt a kényes információtömeget elzárva tartja egy széfben. Visszaült székébe a dobozzal együtt, és kirakosgatta a különféle dokumentumokat az asztalra. A nevek listáján számos ismerősre bukkant, politikusok, színészek, 208

üzletemberek szerepeltek rajta – a társadalmi elit kiemelkedő tagjai, valamint a gazdagok – , olyanok, akik maguknak köszönhetik a pénzüket, és a nemzetközi pénzvilág hatalmasságai, a társadalom krémje. Akadt néhány meglepetés, de igazából az Ezredes naplója volt az, amely különösen megragadta a figyelmét. Eleinte, mikor olvasni kezdte a tiszta, egyenes kézírással írt sorokat, bűntudatot érzett, amiért az Ezredes személyes feljegyzéseibe pillant. Ám az olvasmány annyira lebilincselte, hogy erről csakhamar megfeledkezett. A napló csak az elmúlt pár hónap eseményeit tartalmazta, amiből világossá vált, hogy még számos más kötetnek kell lennie valahol elzárva. Hát még azok milyen érdekesek lehetnek! Tovább olvasott, és egyszerre Charles Germain neve ötlött a szemébe. Ezek után lehetetlenség volt abbahagyni az olvasást. A következő negyedórában se látott, se hallott. Kiderült, hogy az Ezredes pontosan ismeri Charles tevékenységét, amióta kirúgták a Gyöngyök Rendjéből. Gyanította, hogy felállított egy ellenszervezetet a maga számára, és azt is tudta, hogy ott lesz a Ronsard Chateau-ban. Mi több, kifejezte aggodalmát Stone és Charles kapcsolata miatt, attól tartott, hogy unokaöccsét elcsábította Charles vakmerő eb-aki-bánja jellegű magatartása, és hajlama, hogy a törvényes határokat átlépve is űzze gyönyörhajszoló szenvedélyét. 209

A lány félretette a naplót, és a konyhába ment vizet forralni. Feje zúgott mindattól, amit olvasott. Miért nem figyelmeztetett az Ezredes, hogy vigyázzak? – kérdezte magában, míg earl grey teáját készítette. – Tudhatta volna, hogy Charles egyik célpontja lehetek. És Stone-ra vonatkozó aggodalmait sem osztotta meg vele. A lány azt hitte, közel állnak egymáshoz, de úgy látszik, az Ezredes annyira mégsem bízott benne, hogy a bizalmába avassa. Talán Mary hűségét tette próbára? Még jobban összezavarodott. Idejövetele a Hampstedi házba eredetileg azt a célt szolgálta, hogy kipihenje magát és elfelejtse a gondjait. Ehelyett minden még jobban összekavarodott körülötte. Már nem tudta, miben vagy kinek higgyen ezek után. Éjfélre járt, mire visszatért otthonába. Minden parkoló autót szemügyre vett, és minden sötét sarkot megvizsgált, mielőtt bevitte BMW-jét a garázsba, nehogy újabb támadás érje. De még így is zaklatottan és ingerülten lépett be a lakásába. Az üzenet, amelyet Charles hagyott a rögzítőjén, cseppet sem javított a hangulatán. Hideg és sértő hangon azt kérdezte tőle, hogy tetszett neki első szereplése az ő társaságában. – Már elkészültek a fényképek. Akarod, hogy küldjék neked párat? Istenien nézel ki, drágaságom, miközben Hugh és Lloyd elölről-hátulról a gondjaiba vesz téged. – Csúnyán nevetett. – Talán van néhány 210

barátod vagy ügyfeled, akik szívesen látnának téged e különleges, új megvilágításban. Csak szólj, és biztosíthatlak róla, hogy kapnak tőlem néhány fotót, magyarázó levél kíséretében. Ez majd csodákat tesz a szakmai előmeneteledben. Gondolj erre! Hamarosan megkereslek. Kitűnő terveim vannak veled, Mary. Biztosan kíváncsi vagy rájuk. – Szünetet tartott, hallatszott, hogy levegőt vesz, aztán ugyanazon a hangon folytatta: – Ezúttal ne okozz csalódást. Nagy ostobaság lenne. A rohadék. Amilyen aljas, még zsarolja is. Ha nem teszi, amit mond, a lány összes ismerősének kompromittáló fotókat küld szét. Sajnos, képes rá, hogy meg is tegye. Márpedig ez tönkretenné az életét. Ott ült a telefon melletti széken, szíve fájdalmasan dübörgött a mellkasában. Nincs kiút. Azt kell tennie, amit Charles követel tőle, bármi is legyen az. A telefon megszólalt, és Mary majd leesett a székről ijedtében. Először nem is akarta felvenni, úgy érezte, képtelen beszélni akárkivel. De a telefon állhatatosan csengett, és végül is felvette a hallgatót. – Igen? Ki az? – kérdezte tompán. – Mary, te vagy? Furcsa a hangod. Jól vagy? – Ó, Rafael! Igen, én vagyok. Jól vagyok, csak egy kicsit fáradt. De jó hallani a hangodat!

211

Tudta, hogy a fiú mosolyog. – A tiédet is. Már jó ideje nem küldtél nekem kártyát – mondta lágyan, hangjában izgalommal. – Mit szeretnél, mit csináljunk? Most, hogy hallotta Rafael hangját, és elképzelte finom arcát, amely olyan vonzó ellentétben áll széles vállaival és erőteljes testével, Mary sokkal jobban érezte magát. Mikor Rafaellel szeretkeztek, mindig Mary uralta a helyzetet – úgy, ahogy mindketten szerették. Rafael sosem minősítette őt, és sosem kérte semmire. Kapcsolatuk határai teljesen világosak voltak. A fiú azt tette, amit Mary mondott. A lány parancsolt, ő engedelmeskedett. Pont ez az, amire most szüksége van. Már éppen fel akarta hívni Rafaelt a lakására, mikor felötlött benne, hogy Charles talán megfigyelés alatt tartja. Jobb, ha valami semleges helyen találkoznak. – Holnap délután kettőkor – mondta, és megnevezte egy közeli szálloda autóparkolóját. – Szedjél fel valamelyik Harley Davidsonoddal, és elmotorozunk valahova vidékre. – Rendben – mondta Rafael. – Várom a találkozást. Addig is a viszontlátásra! Mary rosszul aludt, álmaiban Charles és Stone alakja kavargóit zűrzavarosan. Hánykolódott és forgolódott, kétszer is felébredt arra, hogy verejtékben úszik, és pulzusa vadul ver. Már hajnalodott, mire kimerült álomba hullott, és csak tíz után ébredt fel. 212

Miután kidörzsölte összeragadt szemét és hátrasimította összegubancolódott haját a homlokából, Mary kicsoszogott a fürdőszobába. Két csésze kávé és egy forró zuhany után valamivel elevenebbnek érezte magát. Beleburkolózott fürdőköpenyébe, és a vasárnapi lapokat olvasgatta reggelizés közben. Míg a lekváros pirítóst eszegette, igyekezett figyelmét szilárdan az újságban közölt eseményekre irányítani. A számtalan baj, katasztrófa, a sok híradás, amely a legalapvetőbb létfeltételeket is nélkülöző emberekről szólt, enyhítette saját gondjainak jelentőségét. De bármennyire is próbálta Charlest eltávolítani a gondolataiból, ott lappangott a tudata mélyén, mint egy rosszindulatú fekete skorpió. A pokolba az átkozott gazemberrel. Azt kívánta, bárcsak sose találkozott volna vele. Felajzottnak és nyugtalannak érezte magát. Minden pillanatban várta a telefoncsörgést, vagy egy kopogást az ajtaján, és boldog volt, mikor végre eljött az ideje, hogy felkészüljön találkozására Rafaellel. Ahogy szemrevételezte változatos fehérneműgyűjteményét, lélekben kezdett felkészülni a randevúra, és lassan elfogta az izgalom. A parányi, merész ruhadarabok pompás választéka, fényes fekete csipkéből, bársonyból, rugalmas pamutszövetből és gumiból, akkoriban állt össze, mikor felvették a társaság 213

soraiba, és életében elkezdődött egy újfajta szexualitás felfedezésének korszaka. Most már tapasztaltabb volt, szexuálisan érett személyiség. De a közelgő találkozó visszaidézte benne első, szédítő élményeit, mikor sohasem tudhatta, mire számíthat, és azt sem, mit várnak tőle. Aprócska tangabugyit választott, ami hátul a feneke hasítékában keskeny zsinórral rögzült, és elöl csupán egy sóhajtásnyi fekete csipkéből és vékony gumipántokból állott. Felvette. Erre fekete műbőr fűzőt húzott, elöl csipkebetéttel és negyedes melltartókkal, amelyek épp hogy csak eltakarták a mellbimbóit és mély kivágást formáltak melle fölött. Csipkeharisnyát simított a lába szárára, és fel-alá parádézott a földig érő tükör előtt, élvezte a gyönyör előérzetét, és büszke volt kihívó megjelenésére. A csipke és a fényes fekete műbőr cirógatása a bőrén egészen felajzotta. Végigfuttatta testén a kezeit, megsimította lágy melleit, összefűzött, karcsú derekát, buján kidomborodó csípőjét. Megfordult, és megigazította a feneke hasítékában feszülő keskeny fekete pántot, ami kettéosztotta a hátsóját, és enyhén dörzsölte belül a finom bőrt. Mikor arra gondolt, milyen képet vág majd Rafael, ha meglátja őt, felgyorsult a lélegzete, és erősödött benne a felajzottság érzete. Bugyijának alsó része máris nedves lett, és szeméremteste lassan duzzadozni és lüktetni 214

kezdett a fiú érintésének gondolatára. Mellbimbói megkeményedtek, érzékennyé váltak, a melegség apró bizsergéseit küldték szét a bőrében a fényes fekete csipkemelltartók dörzsölése nyomán. Alsóneműje fölé Mary feszes, fekete, magas nyakú pulóvert húzott, nadrágot és csizmát, aztán az egész öltözéket cipzáros bőrdzsekivel takarta el. Külső megjelenéséből az égvilágon senki sem mondaná meg, mit visel a bőrén! Élvezte a gondolatot, hogy Rafael majd fokozatosan felfedezi fétis-ruházatát, amikor ő, persze a maga idejében, hagyja levetkőztetni magát. Miközben a szálló felé tartott, sűrűn nézett a visszapillantó tükörbe. A képzelete játszik vele, vagy tényleg követik? Tíz perc múlva már biztos volt benne. Ugyanazt a sötétzöld kocsit látta nem sokkal maga mögött, ahányszor csak a tükörbe nézett, épp most fordult be a sarkon és fölzárkózott a mögötte levő sorba. Mary próbált nyugodt maradni. Egy hirtelen mozdulattal éles kanyart vett, rálépett a gázra és elsurrant a mellékutcák irányába, egy bonyolultabb útvonalat választott a kertek alatt. A zöld kocsi továbbhajtott a kanyarban, majd Mary fékek sivítását hallotta. A jármű megfordult, és Mary tudta, hogy nem fogja lerázni üldözőit ilyen könnyen. Vakmerően száguldott, csak arra figyelt, hogy a másik kocsi előtt érjen a szállóhoz, de kevés reménye volt rá, hogy végképp elveszítheti őket. 215

Rafael már várta, mikor nagy sebességgel a parkolóba vágódott. Mary egy pillantással felmérte, milyen rejtélyes alaknak látszik a fiú, sisakban és tetőtől talpig fekete bőrszerelésben. A motor, amin ült, hatalmas, csillogó-villogó fémszörnyeteg volt, amit láthatólag áhítattal gondoztak és jól karban tartottak. Lassított, megállt, villámgyorsan kivágódott az autóból és a fiúhoz szaladt, futás közben zárta be a kocsit a távirányítóval. Rafael egyetlen szó nélkül nyújtotta felé a kezét, és maga mögé segítette a motor magas ülésére. – Indíts! Most. Gyorsan! Gyorsan! – sziszegte a lány, és már bele is bújt a pótsisakba, amely ott lógott a hátsó üléshez csatolva. Szerencsére Rafael megszokta, hogy azon nyomban engedelmeskedjék neki, gondolta, amint az erőteljes motor felbődült és dobogva életre kelt. Érezte a fém súlyos rezgését keresztülvibrálni a testén, amint Rafael kecses ívben kanyarba tette a motort, és kiberregett a parkolóból a nyílt útra. Felgyorsultak, miközben felfelé robogtak egy emelkedőn, és Mary Rafaelhez tapadt, akinek a teste pajzsként óvta a vadul rohamozó menetszél ellen, amely kétfelől hihetetlen erővel suhant mellettük el. Mary visszanézett, még épp időben ahhoz, hogy megpillantson messze lent mögöttük valamit, ami picike 216

kis sötétzöld játékautónak látszott, a szálló parkolójában. Aztán elviharzottak a szabadság felé. Karjait Rafael dereka köré fonta, és dermedt ajka kis mosolyra görbült. Egy-null nekem, Charles, gondolta. Parányi győzelem volt csak, és kétségtelen, hogy önfejűsége szörnyű haragra lobbantja majd a férfit. De ebben a pillanatban a győzelem íze igazán édes volt az ajkán. *** A bőr és motorolaj együttes illata kábítóan hatott, akárcsak a sebesség és a gyönyörű gépezet zaja, miközben az osztott útpályás sztrádán száguldottak. Rafael kissé félrefordította a fejét, és túlkiabálta a motor zaját. – Mi volt ez az egész? – Ne izgasd magad – kiabált vissza Mary. – Csak el akartam kerülni valakit. Semmi olyasmi, amit ne tudnék kezelni. – O.K. Ha biztos vagy benne – mondta a fiú kételkedve. Mary egyáltalán nem volt benne biztos, de tudta, hogy nem akarja belekeverni Rafaelt a zűrös ügyeibe. Szorosabbra fonta körülötte a karját, biztonságot merített a karcsú derék és széles váll melegéből. – Akkor hát hova? – kiabált a fiú. Mary ellátta utasításokkal, miközben arra összpontosított, hogy minél inkább kiélvezze a Rafaellel töltött időt. Száguldás közben a Charles-lal kapcsolatos 217

szorongásai, az újabb sokk, hogy figyelteti őt, lassan háttérbe szorultak. Előző este már eltervezte úti céljukat, és alig várta, hogy odaérjenek. Hamarosan elhagyták a beépített területeket, és nyílt vidékre jutottak. Megművelt földek maradoztak el mellettük mindkét oldalon, a délutáni nap bearanyozta és vörösesbarna fénybe borította őket. Elhagyták a főútvonalakat, és keskeny mellékutakra tértek, amelyeket fölébük hajló fák sora kísért, sárgászöld mennyezetet alkotva a fejük fölött. A sávok üresek voltak, sehol egy lélek, és Mary úgy érezte, mintha a tündérek titokzatos országútján járnának. Egy idő után azt mondta Rafaelnek, forduljon be, guruljon át az ott látható fából ácsolt, nyitott kapun, és menjen tovább a földúton, ami egy nagy, téglából épült pajtához vezetett. Mikor a közelébe értek, láthatták, hogy a pajta egyik oldala nyitott, kitéve az elemek játékának. Üres volt, mindössze néhány bála széna és szalma hevert benne. Az alját is vastag rétegben fedte a puha, száraz növényi takaró. A Harley lelassult, megállt, és Rafael lemászott róla. Lesegítette Maryt is, aztán ráemelte a motort a kitámasztójára. Mary levette sisakját, és kirázta a haját, aztán kissé odébb ment a pajta falainak fedezékébe. Tudatában volt, hogy Rafael éberen lesi minden mozdulatát a még mindig rajta lévő sisak füstszínű ellenzőjén keresztül. 218

Rafael nem beszélt, várta a parancsait. – Gyere ide – mondta neki Mary mély, rekedtes torokhangon. – Vedd le a sisakod! A fiú lassan közelebb jött, kicsatolta a sisakját, levette és a földre ejtette. Szökés haja selymes és tiszta, puha fürtökben hullott a vállára. Mary érezte, hogy a feszültség bimbózni kezd a hasában. Mámorító érzés volt kézben tartani az eseményeket, és tudni, hogy Rafael egyetlen kívánsága kiszolgálni őt. Olyan szép fiú volt, arcát csak hosszúkás orra óvta meg attól, hogy túl nőies legyen. Két első foga közt volt egy kis rés, és ez a pici szépséghiba egyedi vonzerővel ruházta fel. Rafael mosolygott. Telt, puha ajkai csókra termettek. Mary egyre jobban kívánta, ahogy végigmérte arányos, karcsú testét. Eszébe jutott az első alkalom, mikor találkoztak, és ő gondosan megvizsgálta a fiú testét, végigsimogatta sima mellkasát, majd lenyúlt, és felbecsülte, megméregette hímtagját és heréit, miközben a fiú bátortalanul tette ki magát a lehetőségnek, hogy Mary esetleg elégtelennek találja adottságait. Enyhén beleborzongott, mikor felidézte, hogyan festett a fiú. Milyen lelkes volt, milyen buja, csupa szolgálatkészség. Most egy kicsit magabiztosabbnak látszott, no de majd ő tesz róla, hogy ne vigye túlzásba. – Vedd le a kabátod – mondta. 219

A kabát alatt Rafael fehér pamuttrikót viselt, amit fekete bőmadrágjába gyűrt. Csatokkal és szegecsekkel ékeskedő hosszú motoros csizma egészítette ki szerelését. Rafael karjai vékonyak voltak, de izmosak, annak bizonyságául, hogy sok-sok órát töltött szeretett motorjainak bütykölésével. A lány pillantása végigsöpört rajta, elidőzött bőrnadrágjának ágyékánál, ahol a fényes anyagot kidomborította a nyilvánvaló erekció. – Húzd le a cipzárad – mondta Mary. Mikor a fiú megtette, közelebb ment, és kezét a nyílásba csúsztatta. Ujjai rátapadtak a fekete alsónadrág rugalmas szövetére. A dudor forró és súlyos volt, és Mary lassú, gyötrelmes ritmusban mozgatta ujjait, nézte, hogyan szűkül össze a fiú szeme, hogyan színesedik ki az arca. A fiú leeresztett kezekkel állt, míg Mary letolta keskeny csípőjéről a bőrnadrágot, majd folytatta eltakart hímtagjának cirógatását. Rafael ujjai kinyíltak és összezárultak, ahogy a lány incselkedett vele és izgatta, dörzsölte a makk kiemelkedő peremét, és a lába közé nyúlt, hogy megnyomja a kemény párnát a heréi mögött. Mary tudta, hogy Rafael is újraéli első találkozásukat, újra érzi a szégyenkezést és a boszorkányos élvezetet, hogy egyszerűen csak használják, mint a vágy csupasz tárgyát. 220

Arcán a boldog várakozás fénye keveredett az aggodalom enyhe árnyékával. Vajon Mary elég izgatónak találja ahhoz, hogy testének áldásaiban részesítse? Vagy arra ítéli majd, hogy valamiféle magányos örömszerzési aktust mutasson be? A lány tetszéssel észlelte, hogy Rafael mennyire nem biztos a dolgában. Milyen szokatlan lehet ez a számára. Vonzó külseje normális körülmények között értékes menlevél a női nemnél elérendő sikerekhez. Éppen ez tette a játszmát mindkettejük számára olyan izgalmassá. Mary lassan lehúzta a fiú parányi, rugalmas fekete nadrágocskájának elejét, és hagyta, hogy a merev hímvessző előreszökkenjen. Rafael feléje dőlt, mikor Mary a háta mögé nyúlt és simogatni kezdte feszes fenekét, és tökéletesen manikűrözött körmeit végighúzta a selymes bőrön. Mary érezte a fiú gerjedelmének erős, sós illatát, és ránézett kemény hímtagjára. Az előbőr kissé hátrahúzódott, és láthatóvá vált a gyöngéd, rózsaszín csúcs a kis hasítékkal. Rafael várta a rendelkezéseit, övé a parancsolás joga, ő az, aki azt tesz, amit akar. Ha valakinek ekkora a hatalma, az úgy hat, mint egy ajzószer. Mary késztetést érzett, hogy nyersen és parancsolón használja a fiút, ugyanúgy, ahogy Charles bánt ővele. Furcsa módon szüksége volt rá, hogy helyreállítsa az egyensúlyt, különben nem érezheti 221

magát erősnek és nőiességében teljesnek. Egyet hátralépett. – Menj oda, és feküdj le – mutatott a padlót vastagon borító szalmaszőnyegre. – Ne vegyél le magadról semmi mást! Úgy akarom használni a farkadat, ahogy van. Feküdj le, és tedd mindkét kezed a fejed alá! Rafael tette, amit mondott. Elhelyezkedett a pajta padlóján, amelyet puhára párnázott a szalma. Mary odament, és terpeszben fölé állt. Nyers vágy éledezett a zsigereiben, mikor lenézett a fiú kinyújtóztatott testére. Rafael fehér pólója kissé feltűrődött a dereka fölé, és hímtagja élénken ágaskodott elő a parányi alsóból, amely a heréi alá gyűrődött, és szinte obszcén módon felemelte és felkínálta nemi szervét. Mary lehajolt, és a hónaljáig húzta fel a pólót, kitakarva Rafael izmos mellkasát és kicsiny, feszes férfimellbimbóit. Aztán vetkőzni kezdett. Bőrdzsekije egy perc alatt a padlóra került, akárcsak csizmája, pulóvere és nadrágja. Csupán az alsóneműt hagyta magán, így állt Rafael fölé, és élvezte női erejét, amellyel most felizgatja a fiút. Körözött a csípőjével, előrehajolt, mellei kibuggyantak a fűző kosarából, aztán egyik kezével lenyúlt, és szeméremdombját kezdte cirógatni. Tudta, hogy bugyijának alja már sötét a nedvességtől. L 222

Rafael halkan nyögött, pénisze integetett és megmegrándult, ahogy megfeszítette a hátát, szemei a lány ujjaira tapadtak, amelyekkel izgatta és cirógatta magát. Most Mary bedugta ujjait a parányi csipkeháromszög széle alá, és kissé elemelte az ágyékától, úgyhogy Rafael megpillanthatta nedves és duzzadt szeméremajkait, de a lány hüvelynyílása egyelőre rejtve maradt. Rafael karjában dagadtak az izmok, ahogy küszködött a sürgető vággyal, hogy Mary testéhez érjen. A lány mosolygott, és meghajlította térdeit, fenekét az ágaskodó hímvesszőhöz közelítette, tudván, mennyire szeretné a fiú az ő testébe mártani kemény szerszámát. De most várnia kell, amíg Mary is azt kívánja. Hüvelykujját a vékony műbőr pántokba akasztotta, amelyek az ágyékától íveltek fölfelé, és leengedte combján a nadrágocskát. Aztán arccal Rafael lába felé fordult, és derékban meghajolva lassan kilépett a bugyiból. – Ó, istenem... – nyögte Rafael összeszorított fogsorán keresztül, és bámulta a látványt, amellyel Mary megajándékozta: csipkeharisnyás combok, tökéletesen szív alakú fenék, és a megnyílt szeméremtest érett gyümölcse, amely közöttük fészkel... Mary ismét szembefordult vele, és leereszkedett, amíg feneke a bőrnadrágos combokon nem nyugodott. A 223

szalmaszálak bökték a lábát a csipkeharisnyán keresztül, de egyáltalán nem bánta a kis kényelmetlenséget. Bujának és merésznek érezte magát, amint ezen a szép, elterült fiún kuporog, mint valami szexbálványnak öltözött hárpia. Rafael hímtagja előtte meredezett, vágytól lüktetve, vörösen. Mary megragadta, és simogatni kezdte a bársonyos szerszámot, ujjaival becézte a megnagyobbodott makkot, és egészen hátratolta az előbőrt, hogy az alatta levő finom bőr előbukkanjon. Ujjával felfogta a tiszta folyadékcseppet, amely a makk hasítékából buggyant elő, és eldörzsölte ujjai között. Szájához emelte a kezét, szétkente ajkán a selymes nedvességet, nyelve előkígyózott, és megízlelte az enyhén sós ízt. – Remélem, tudsz uralkodni a szenvedélyeden – mondta Mary, némiképp fenyegető hangon. – Nem szeretném, ha csalódást okoznál nekem. Rafael ajkába harapott, hasizmai kidagadtak az erőfeszítéstől, hogy visszafogja magát. Mary megsajnálta, elengedte a szerszámát, előrehajolt, hogy szájon csókolja. Ahogy Rafael megérezte ajkain a tulajdon férfi-ízét, mély torokhangon felhördült. Hímtagja kettejük teste közé szorult, forrón belenyomódott a lány hasának sima kerekdedségébe. Mary felnyúlt a fiú behajlított karjáig, végighúzta tenyerét a bőrén, érezte finom szőrzetének puhaságát. 224

Kissé hátrahúzódott, és végigmérte a kedvéért olyan készségesen kitárulkozott fiút. Hónaljában nedves, világosbarna szőrpamacs díszelgett. Mary odadörzsölte arcát a mellkasához, ajkával megragadta az egyik mellbimbót, aztán gyengéden beleharapott egyik karja alatt a leheletfinom bőrbe, és kidugott nyelvével megízlelte a fanyar, tiszta férfiizzadság fűszeres aromáját. Rafael ismét felnyögött, elkínzott hangon, és a lány tudta, majd meghal azért, hogy végre elélvezhessen. Megemelte magát a fiú fölött, belenyúlt a bőrnadrág zsebébe, ahol a kotonjait tartani szokta, és talált is egyet. Gyakorlottan rásimította hímtagjára a gumit, és a beburkolt makkot szeméremtestének nyílása felé irányította. Lassan ereszkedett rá, teljes egészében bezárta a hímvesszőt testének meleg sötétségébe. Rafael becsukta a szemét, arcán a végső üdvözülés fénye tükröződött, ahogy Mary rugózni kezdett, felemelkedett, majd újra leereszkedett rá. Mámorító volt így lovagolni a fiún, beburkolni önmagával, mint bársonyos hüvellyel a kardot. Hátrahajolt, kezével kitámasztotta magát, és most előre-hátra mozgatta az ölét. – Ó, istenem, nem bírom... jövök! – Rafael levegő után kapkodott, fejét felemelte a földről és arra a pontra meredt, ahol ágyékuk összekapcsolódott. 225

Még gerjedelmének tetőpontján is összekulcsolva tartotta kezét a feje mögött. Szája kinyílt, lélegzete szaggatottan tört elő, ahogy belélövellte forró nedveit. Mary szerette ezeket a pillanatokat, mikor a férfiak elélveztek. Még a legerősebb is gyönge és védtelen volt ilyenkor. És Rafael igazán olyan édesen élvezett. Izgalma Maryt is a csúcs közelébe hozta, és még egyszer erőteljesen odanyomta ágyékát a fiúéhoz, érezte fanszőrzetét nedvességben ázó szeméremajkain, amint tökéletesen betöltötte hüvelyét a szerszám. Akármilyen jó volt, mégsem volt teljesen elég. Egyik kezével Mary lenyúlt külső szeméremajkainak nyílásához, és két ujjal dörzsölni kezdte a csiklóját. Minden idegszála azon látszott fáradozni, hogy őt a beteljesülésig vigye, amint becézte lüktető, forró rügyecskéjét. Aztán a csúcsra ért. Elárasztotta az orgazmus, keresztülhullámzott a zsigerein, mint meleg árapály, betöltötte legbelsőbb mélységeit. A szenvedély utórezgései közepette gyöngédség éledt benne Rafael iránt, természetes kedvességgel melléfeküdt és a karjaiba ölelte. Betakaróztak bőrdzsekijükkel, és Rafael Mary mellén nyugtatta fejét, keze gyöngéden cirógatta a hasát. – Akarod most elmondani? – kérdezte egy idő után. – Elmondani, mit? – kérdezte Mary, habár pontosan tudta, mire céloz a fiú. 226

– Rendben. Csináld, ahogy akarod. Részemről rendben – mondta Rafael. – Csak attól féltem, esetleg túlságosan belekeveredtél valamibe. Úgy láttam, halálra rémültél ott a szállónál, de nem akarlak faggatni. A mi társaságunk a szabad akaratról szól, igaz? Mindenkor ez a szabály. Mary bólintott, ujjai a gyűrűvel babráltak, amit a fiú a kisujján viselt. Az ovális kő, amelyet fekete gyöngyök öveztek, átvette teste melegét. – Másról van szó – mondta komolyan. – Nem a Gyöngyök Rendjéről. Valami olyasmi, amit nekem kell megoldanom a magam eszközeivel. – Csak azt akartam, hogy tudd, számíthatsz rám. Ha szükséged van valakire, itt vagyok neked, jó? A lakásomat bármikor használhatod rejtekhelynek. Mary a fiú feléje fordított arcába nézett, és elöntötte a hála. Igaza van, valóban halálra rémült ott a szállónál, teljes valóját felforgatta a félelem, habár nehéz volt ezt önmagának beismernie. Rafael csupán saját belső érzéseit visszhangozta. Mary késztetést érzett, hogy a bizalmába avassa. De nem, mégsem akart beszélni Charles-ról, attól csak még valóságosabbá, még hatalmasabbá válna. És Rafaelre sem akart terheket rakni. A fiúnak semmi köze az ő gondjaihoz. – Csak maradj ilyen, amilyen vagy – mondta neki lágyan. – Te vagy az egyetlen férfi, aki nem követel és nem vár el tőlem semmit. Csak elfogadod azt, amit 227

magamtól felkínálok. Ez nagyon sokat jelent nekem, Rafael. A fiú magához húzta a fejét, és bensőségesen csókolóztak. – Egyenesen haza akarsz menni, vagy eljössz hozzám? – kérdezte, mikor szétváltak. Szemében aggodalom sötétlett. – Valamit főzhetek magunknak. – Az jó lenne. Nagyon is – felelte a lány. A gondolat, hogy vissza kell mennie a Primrose Hillre, tudván, hogy Charles figyelteti, nem volt valami kellemes. Vissza kell mennie persze, valamikor, de egyelőre még nem. Olyan jó volt Rafael közelében lenni. Mellette erősnek és fontosnak érezhette magát, független és szabad nőnek, amilyen igazából volt is a szíve mélyén. A Charles-lal való kapcsolat valahogy lerombolta az önbecsülését és tönkretette az önbizalmát. Csendben öltöztek, igyekeztek minél hamarabb elfedni testüket, mert a felélénkülő szél kellemetlenül érte nyirkos bőrüket. Ahogy a motor felé sétáltak, az összenyomott széna édeskés illata úszott a levegőben, az átforrósodott gépezet enyhe olajszagával keveredve. A fém pattogott és tompán dohogott, miközben hűlt. Mary úgy érezte, ezek az illatok és hangok örökké a békességet és szabadságot juttatják majd eszébe. *** 228

Otthon, a lakásában Rafael tésztát főzött és salátát készített, míg Mary nekidőlt a konyhabútornak és kávét ivott. Fekete asztalnál fogyasztották el az ételt. A lány szerette Rafael lakását, a kevés bútorzat, a fekete-fehér színben tartott díszítés japános hangulatot adott a helynek. Miután ettek, a fiú mindkettejüknek nagy adag brandyt töltött. A kanapén ülve iszogattak. Mary a fiú vállának támasztotta a fejét, érezte, hogy az alkohol melege átjárja a testét. Rafael élete nagy szenvedélyéről beszélt, a motorokról, és Mary magában mosolygott a lelkesültségén. Még így is, hogy jóformán semmit sem tudott a Harley Davidson márkájú csodaszörnyekről, élvezettel hallgatta Rafaelt. Csodálattal és gyengédséggel beszélt a bonyolult masinákról, azt magyarázta, hogy minden egyes darabnak megvan a maga külön személyisége. – Épp mint az embereknek? – kérdezte Mary. A fiú örömmel bólintott, jól esett neki, hogy a lány méltányolja a motorok iránti szenvedélyét. Mikor a fiú beszélt, Mary úgy érezte, fellazul és elpihen. Hangjának dallama keresztülrezgett a testén, közelsége, a lakás kellemes melege, a brandy hatása megelégedett, szinte álomszerű atmoszférát teremtett. Egy idő után Rafael abbahagyta a beszédet. Ujjai gyengéden cirógatták Mary haját. Keze egyszer csak 229

lejjebb vándorolt, és Mary arcát becézte, aki megremegett bőrének melegétől és teste közelségétől. A fiú lehajtotta a fejét, és Mary homlokához érintette ajkait, de lejjebb nem ment. Úgy látszott, egyszerre bizonytalannak érzi magát. – Nem tudom, hogy szeretnéd-e... – kezdte tétován, és hagyta, hogy a mondat lógjon a levegőben. – Ez még mindig a te játszmád. Maryt meghatotta a fiú előzékenysége. Rafael arra várt, hogy ő tegye meg az első lépést. – Ó, persze, hogy szeretném – mosolygott. – Nagyon szeretném. Megfogta a fiú kezét, és a széles, rugalmas matrachoz vezette, ami a fiú ágyául szolgált. Rafael leeresztett kezekkel várt, míg Mary levetkőztette őt, aztán ő is levetkőztette a lányt. Ott szeretkeztek a matracon, amelyet mozaikszerűen összeállított bőrtakaró borított. Rafael meleg bőrének érzete a testén egyszerre volt megnyugtató és izgalmas Mary számára. A fiú nem sietett azzal, hogy beléhatoljon, inkább azzal törődött, hogy a lehető legnagyobb gyönyörűségben részesítse a lányt. Ujjait, ajkát, nyelvét használta, hogy eljuttassa Maryt a megrázó beteljesülés közvetlen közelébe. Mary ráfeszítette ágyékát a mélyen belébújt ügyes ujjakra, körözött a csípőjével, míg Rafael másik kezével simogatta a testét. Duzzadt 230

szeméremtestét kettéválasztva Rafael megkereste csiklójának kicsiny bogyóját, nyelvével körbeölelte, gyöngéd ajkakkal harapdálta illatos ágyékát. Talán érezte, Marynek milyen nagy szüksége van rá, hogy tökéletesen belefeledkezzék a szenvedélybe, és hosszú-hosszú percekig cirógatta és nyalogatta őt, kis szünetet tartva, mikor a lány túl közel került a csúcshoz. Mary ott ingadozott az orgazmus határán, hevesen áhítozva a beteljesülés után, amelyet a fiú szándékosan késleltetett. Aztán megtörtént. Azon kapta magát, hogy feltartóztathatatlanul zokog a gyönyörűségtől, miközben egyik orgazmus a másik után tört rá, heves hullámokban, egymásba érve és elcsitulva, míg végül gyengéden elpihent minden hullámverés. Csak mikor teljesen és tökéletesen kielégült már, akkor engedett Rafael a sürgetésnek, hogy saját szenvedélyének is érvényt szerezzen. Mary szélesre tárta térdeit, szívesen fogadta a kemény szerszámot. A fiú belényomult, csípője hevesen mozgott ki-be, amint saját orgazmusa felé törekedett. Mary végigfuttatta ujjait a fiú hátán, érezte a kidagadó izmok játékát a selymes bőr alatt. Rafaelre tapadt, elsöprő erővel csókolta a fiút, míg az zihálva döfködte őt. Mary összefonta lábait a fiú hátán, ágyékát tartotta a támadások elé, hüvelyével facsarta a fiú testéből a sűrű folyadékot. 231

Szeretkezés után elszunyókáltak. Mary összekuporodott a fiú mellett, testével fogta körbe a másik testet. Rafael bőrének illata friss volt, mint egy kisbabáé, hajában pedig, amely Mary arcát csiklandozta, még mindig ott bújkált az enyhe szénaillat. Szenvedélyük ragyogó utóhatása még nem fakult meg. Mary megtiltotta magának, hogy arra gondoljon, néhány óra múlva fel kell öltöznie és megkérni a fiút, hogy vigye haza. *** Mary szorosan Rafaelhez tapadt, a motor a szálló parkolója felé száguldott. Rövidesen kivilágosodik. Nem telik bele sok idő, és Mary a rakparti hivatala felé halad a kocsijával. Istenem, add, hogy ne legyen ott egyetlen üzenet vagy virágcsokor sem Charles-tól, gondolta. Hangosan felsóhajtott. Jó közérzete gyorsan elszállt. A délutáni kaland, akármilyen jó volt, mégis nagyon kevés volt. Nincs rá mód, hogy elkerülje a jövőben Charles-t. Tudja, hol dolgozik és hol lakik a lány, és szándéka szerint rákényszerítheti, hogy mindenben teljesítse az akaratát. A félelem hideg csomója egyre nőtt a belsejében, ám ezzel párhuzamosan azt észlelte, hogy a dühe is növekszik. Muszáj, hogy legyen valami, amivel védekezhet. Ha legalább az Ezredes a régi önmaga lenne, és nem gyengélkedne az operációja után, segíthetne neki. Nem 232

mert Stonehoz fordulni. Túlságosan sok szállal kötődött Charles-hoz, ezért a rokonszenve megkérdőjeleződött. Mellesleg nem is a legkellemesebb emlékekkel váltak el egymástól. Ahogy megközelítették a szállót, Mary megkérte Rafaelt, húzódjon félre egy leállóhelyre az autópálya szélén, némi távolságra a parkolótól. A motor megállt, és Mary lemászott róla. – Innentől gyalog megyek – mondta, és mosolygott a fiú szemében tükröződő féltés láttán. – Ne aggódj. Nem lesz semmi bajom. Kicsatolta a sisakját, és átadta a fiúnak, aztán hozzáhajolt és ajkaival könnyedén súrolta a száját. Ártatlan puszi volt csak, és Mary mosolygott magában a fiú csalódott arckifejezésén. – Szeretném, ha megmaradna az étvágyad – tréfálkozott. – így aztán még többet akarsz majd belőlem. – Te vagy a létező legkívánatosabb fogás, bébi – mondta a fiú szintén tréfásan, hamis amerikai akcentussal. – Mindig éhes leszek rád. Rávillantotta mosolyát Maryre, amint beindította a Harleyt. – Akkor a legközelebbi viszontlátásig – mondta, túlkiabálva a gép zaját. – Ne feledd, amit mondtam. Bármikor, ha kellek. Rendben? A lány integetett utána, és nézte, amint a motor tovarobog az úton. Hálás volt azért, hogy a fiú nem akart 233

mindenáron belekeveredni a dolgaiba. A feltétel nélküli segítség, amit felajánlott, és a barátsága sokat ért Mary számára, habár tudta, hogy nincs szándékában szaván fogni a fiút. Ment a parkoló felé, próbálta elnyomni a belsejében kavargó szorongás érzetét, amely olyan volt, mintha süllyedne valahova lefelé. Bárcsak elmentek volna – imádkozott magában. De a sötétzöld autó ott várakozott némi távolságra a BMW-jétől, ahogy lelke mélyén tudta is előre. Megkeményítette magát, hogy össze ne rezzenjen és ne változtasson járása ritmusán. Határozott léptekkel a kocsijához ment. Kinyitotta a kocsit, fél lábával belépett, aztán mielőtt elhelyezkedett volna a vezetőülésen, átnézett a másik autóra. Két férfi homályos alakját látta a színezett szélvédőn át. Dermedt ajkai dacára sikeresen kipréselt egy mosolyt, majd váratlan ötlettől hajtva felemelte a kezét, és hetykén odaintett üldözőinek. – Bocs, ha unatkoztatok, fiúk – kiáltott oda. – Most már itt vagyok. A lakásomra megyek. Biztos vagyok benne, hogy tudjátok, merre van. Nesze nektek. Ezen kénytelenek lesznek elgondolkodni egy kicsikét. Elégedett volt magával. Erősen kételkedett abban, hogy a fickók elmondják Charles-nak, miszerint áldozatuk felfedezte a nyomon követést. Charles egyáltalán nem volt az a fajta ember, aki elnézi, ha az alkalmazottai hibákat követnek el. 234

Felpörgette kocsija motorját, és a lakása irányába indult. Bizonyos keserű elégtétellel látta, hogy a zöld kocsi is elindul és a nyomába ered. Nos, hadd jöjjön. Arról mindenesetre fogalmuk sincs, hol töltötte az elmúlt jó pár órát. Legalább ez az ő titka maradt. Ám ahogy közeledett a lakása felé, Mary érezte, hogy szorongása visszatér. Olyan gyorsan vitte garázsba az autóját, ahogy csak tudta, és sietve besurrant az épület főbejáratán. Mihelyst lakásába ért, megkönnyebbülten felsóhajtott. Most már senki sem juthat be hozzá. Ablakából látta a zöld autót ott állni a túloldali járda mellett, a néma jelenlét fenyegetést sugárzott. Ökölbe szorította a kezét, körmeit tenyerébe vájta, ahogy könnyeit próbálta leküzdeni. Hogy merészeli bárki férfi ilyen helyzetbe hozni őt? Kell, hogy legyen valami módja annak, hogy legyőzze Charles-t. Senki sem mindenható!

235

11.fejezet Mary eszeveszett eltökéltséggel vetette bele magát a munkájába. Rendszeresen keresték fel új ügyfelek, akik megkülönböztetett figyelméért versengtek, és határidőnaplóját megtöltötték az üzleti reggelik és ebédek bejegyzései. – Tudod, nem egészen olyan vagy, amilyen lenni szoktál – mondta neki Gwen, s figyelmesen vizsgálta az arcát. – Remélem, nem az influenza bujkál benned. Mostanában egy csomó van belőle mindenfele. – Jól vagyok, Gwen, igazán – mondta Mary, és valahogy elővarázsolt egy ragyogó mosolyt. – Gondolom, kissé sokat éjszakáztam az utóbbi időben, ez minden. Gwen az ég felé forgatta szemeit, szája sarka lebiggyedt. – Lám csak, mit tesz a népszerűség. Ha neked lennék, óvatosabb volnék. Nehogy elkoptasd! Beletelt pár másodperc, mire Mary felfogta, mire céloz Gwen, akkor viszont olyan nevetésben tört ki, hogy belefájdult az oldala. Gwen egyszerűen 236

megfizethetetlen. Pont a vitriolos humora az, amire neki most leginkább szüksége van. Hét közepén Gwen bekapcsolt egy hívást az irodába Rob Naylortól, aki egy kozmetikai cég ügyvezető igazgatója volt. Mary kedvelte Robot. Már többször dolgoztak együtt olyan cikkek népszerűsítésén, amelyeket a férfi természetes kozmetikumokkal foglalkozó cége állított elő. – Helló, Rob. Mit tehetek érted? – kérdezte Mary. Mint kiderült, Rob teljes pánikban van, mert állítólagosan hiteles információk szivárogtak ki a sajtóba a társaság egyik legkapósabb termékéről. – Valaki alaposan betett nekünk – mondta Mary-nek. – Az egész egy nagy halom hazugság. Még valamikor a nyolcvanas években abbahagytuk az állatokon végzett kísérleteket, és valamennyi új termékünket alávetjük az ötéves próbaidőnek. Ez egy rágalomhadjárat, amelyet nyilván valamelyik konkurens cég szervezett. De hogyan harcolhatok ellene? Mary hosszasan magyarázott neki, lágy és fölényt sugárzó hangon. Ettől Rob valamennyire megnyugodott, de ezzel együtt is meglehetősen zaklatott maradt. Semmi olyat nem tudott Mary mondani neki, ami teljes mértékben helyreállította volna a nyugalmát. Végül abban maradtak, hogy aznap este találkoznak, és vacsora mellett részletesen megtárgyalják a problémát. Mary megnevezett egy éttermet a West End tájékán. 237

– Addigra kidolgozok számodra egy stratégiát – mondta. – És azonnal felveszem a kapcsolatot a kríziskezelő csoportunk embereivel. Ne aggódj, Rob! Biztos vagyok benne, hogy tudunk neked segíteni. – Hát ebben reménykedem – mondta a férfi. – Tudom, be lehet bizonyítani, hogy ez az egész csak kitaláció. De valami akkor is rajtunk ragad a mocsokból, igaz? Azzal kell szembenézni, hogy jó csomó pénzt veszítünk ezen az ügyön. – Kis szünetet tartott, és Mary tudta, hogy mosolyog, mikor újra megszólalt. – Azért egy nyeresége mégis van az egész ügynek. – No micsoda? – kérdezte Mary. – Hát az, hogy veled vacsorázhatok. Mary nevetett, méltányolta a bókot. Rob eredeti módon kedves fickó volt, és semmi hátsó szándék nem lappangott az efféle megjegyzéseiben, ami a legtöbb férfiról nem mondható el. Boldog házasságban élt, és bár szívesen flörtölt olykor egy-egy vonzó nővel, nem lépegetett félre. Igazán ritka állatfaj manapság. – Akkor találkozunk nyolc harminckor – mondta Mary. – Megkérem Gwent, foglaltasson nekünk asztalt és fixálja le az egészet a te titkárnőddel. A közeli viszontlátásra. *** Mary korán elhagyta a PrimeLight irodáját, hogy legyen ideje megfürödni és felkészülni a találkozóra. 238

Hazafelé az úton beugrott egy Body Shop boltba, és vett magának egy üveg fürdőolajat, amely relaxáló olajkivonatok keverékéből állt. Mennyei illata volt, és már alig várta, hogy elnyúljon a kádban, az illatos gőz gomolygása közepette. Keresztülverekedte magát a szokásos forgalmi dugókon, miközben a közelmúlt történései kavarogtak a fejében. Úgy ért haza, hogy nem is tudta volna megmondani, hogyan jutott el odáig. Mintha automata vezérlésű kocsi vitte volna haza. Ijesztő. Miután becsukta maga mögött lakásának ajtaját, az előszobaasztalra dobta kézitáskáját és a slusszkulcsot. Míg hivatalában dolgozott, valahogy el tudta felejteni Charles-lal kapcsolatos szorongásait, de mihelyst kikerült onnan, a férfi alakja visszatért gondolataiba, mint valami fenyegető rémalak, gonosz fantom. Hazahozta magával Charles kartotékját, és míg fürdőkádjába folyatta a vizet, átvizsgálta abban a reményben, hogy talál valamit, amit felhasználhat ellene, de a feladat csüggesztően nehéznek látszott. Charles-nak rendkívüli befolyása volt, kivételesen nagy vagyona, számos nagy hatalmú barátja. Talán mindettől még nem hátrált volna meg, de Stone szavai is ott visszhangzottak a fülében. A férfi arra figyelmeztette, nehogy megpróbálkozzon a magányos küzdelemmel Charles ellen, és a lány 239

ösztönei azt súgták, hogy ez feltétlenül megszívlelendő jó tanács. Segítségre van szüksége. Mégpedig Stone segítségére. De a büszkesége nem engedte, hogy a támogatását kérje. Mellesleg azt sem tudta, hogyan érhetné el. Az Ezredes könyvtárában talált dobozban rábukkant ugyan bizonyos adatokra az unokaöccséről is, de ez az információ roppant hiányos és vázlatos volt, amit a lány igencsak furcsának vélt, tekintve, hogy a legtöbb társasági tagról milyen bőséges és részletes adathalmaz állt rendelkezésre. Egyetlen londoni telefonszámot talált, ami használhatónak tűnt. Ujjai bizseregtek a vágytól, hogy felhívja, de ellenállt a sürgetésnek. Ha Stone egy kicsikét is törődik vele, nem sétál ki a lakásából azután az együtt töltött éjszaka után úgy, ahogy megtette. Még mindig fájt az emlék. Mary úgy érezte, különleges élményt osztottak meg egymással, ám ahogy múlt az idő, egyre kevésbé volt biztos ebben. Nem tudta többé, bízhat-e Stone-ban, vagy sem. Micsoda zűrzavaros dolog ez az egész. Időnként azt kívánta, bár sohasem csatlakozott volna a titkos társasághoz. A tudat, hogy Charles folyamatosan figyelteti őt, mélyen megrázta a lányt. Már nagyon bánta vakmerő viselkedését. Mi a csuda ütött belé, hogy képes volt integetni és kiabálni a zöld kocsiban ülő üldözőinek? 240

Charles egész biztosan tudomást szerez a szemtelenségéről valahogy. Úgy tűnt, mindent tud róla, és nyílt szembeszegülésével a végsőkig fogja ingerelni a férfit. Kétségbeesett dühében Mary teljes erejéből a falhoz vágta a kartotékot. Papírlapok hullottak szét a szélrózsa minden irányába. – Mi a nyavalyának lapozgatom ezeket az átkozott papírokat? – gondolta. Ez így nem mehet tovább. Öltözőasztalának tükrében láthatta sápadt arcát, elgyötört tekintetét, szája körül keserű, megkínzott kifejezés ült. Kihúzta magát a tükör előtt, és szembenézett saját arcképével. – Nos – mondta neki hangosan – Most nem omolhatsz össze. Rob hamarosan ott lesz az étteremben és várni fog rád, abban bízva, hogy segítesz megoldani a problémáját. Úgyhogy legjobb, ha hozzálátunk. Ledobta munkához hordott szoknyáját és blúzát, belegyömöszölte őket a szennyestartóba, felkapta fürdőköpenyét és a fürdőszobába ment. A forró víz selymes simogatása és a gyógyfüvektől illatozó gőz kissé rendbe hozta megtépázott idegeit és valamennyire megnyugtatta, ha nem is tudta teljesen feloldani. Miután megfürdött és megtörölközött, Mary hátrasimította nedves haját a homlokából, és elhatározta, hogy némi időt szentel jó közérzetének helyreállítására. 241

Még volt egy órája, mielőtt el kell indulnia az étterembe. Masszázs és egy jó tömény ital, ez kell nekem – gondolta. Ez majd megfelelő formába hozza az elmeállapotomat. Úgy döntött, taxival megy, így hát nagyvonalúan bánt a vodkával, amit a poharába töltött. Jeget és citromot tett hozzá, aztán visszavonult hálószobájának kényelmébe. Nagyot kortyolt az italából, aztán az ágyra ült, és kezdte bedörzsölni a tagjait testápolóval. Keze melegen siklott a bőrén, amint gondosan belemasszírozta teste minden hajlatába a mézillatú, lágy krémet. Hosszú időt szánt a feladatra, eleinte csak arra figyelt, hogy kellő alapossággal ápolja nedves bőrét, aztán egyre jobban feloldódott a művelet érzéki élményében. Végigfuttatta ujjait vajszínű combja bőrén, aztán feljebb vándorolt velük, és megragadta mindkét mellét. A gazdagon adagolt testápoló fokozatosan elfogyott a tenyere alatt, vékony bevonattá vált a bőrén, s lassan beleszívódott, míg gyúrta melleinek kerek domborulatait. Mellbimbói megkeményedtek, amint síkos ujjaival körüljárta őket, és kiugró, pirosasbarna bogyókká változtak. Mary mélyet sóhajtott, a poharáért nyúlt, és még egyet kortyolt a vodkából. Miért is nem jutott ez hamarabb eszébe? A masszázs kezdetnek elég, de a feszültség feloldására az a legjobb módszer, ha egy kis gyönyörűséget szerez magának. 242

Tenyerével visszatért combjaira, és közéjük csúsztatta mindkét kezét, enyhe nyomást gyakorolt a finom belső bőrre. Fokozatosan haladt testének forró, lüktető középpontja felé. Már jó ideje annak, hogy efféle kedveskedésben részesítette magát. És elhatározta, hogy most sikeres munkát végez. Nem túl gyorsan, gondolta, szeretném, ha eltartana egy darabig. Gondosan elkerülte duzzadt csiklójának érintését, ehelyett finoman széthajtotta szeméremajkait, és közöttük siklott ujjaival, felfelé és körkörösen. A nedves hajlatok kitárultak, a környező bőrredők között büszkén feszített gyönyörének rügyecskéje. Lepillantott a lába közé, és a vágy kicsiny nyilának szúrását érezte. Így, kétfelé nyitva szeméremteste nedvesen, hívogatóan csillogott. Lélegzete felgyorsult, amint simogatta magát, élvezte érzékeny hártyáinak síkos lágyságát. Egy ujját a hüvelyébe mártotta, majd az illatos nedveket szétkente csiklóján, amely égni és lüktetni kezdett az érintésére. Elöntötte a forróság hulláma, hasa megfeszült az erotikus izgalomtól. Az érzületek túl gyorsan követték egymást. Elvette a kezét, és megváltoztatta testtartását, futólag arra gondolt, hogy hanyatt fekszik az ágyban és simán az orgazmusig simogatja magát. De ez valahogy kevésnek tűnt. Most többre vágyott. 243

Egyre jobban kívánta, hogy valami erőteljesebb és testesebb dolog hatoljon belé, mint a saját ujjai. És egyszer csak sürgető vágyat érzett, hogy lássa önmagát, mikor élvez. Felkelt, átment a szobán, és kinyitotta fehérneműszekrényének fiókját. Járás közben érezte szeméremtestének elnehezedett nedvességét. A dagadt, duzzadt szeméremajkak sajogtak. Csiklója minden mozdulatától megrándult, amint újból és újból odadörzsölődött a combjához. Mary félretolta a csinosan összehajtogatott csipkefehérneműk halmait, és elővett egy vibrátort. Olyan darab volt, amit nagy körültekintéssel választott ki, mert a modellek legtöbbjének orvosi külseje és gyógyeszközre emlékeztető tapintása nem igazán nyerte meg a tetszését. Ez viszont igazi péniszre hasonlított, a formája is és anyaga is hasonló érzést keltett. Lágy, gumiszerű anyagból készült, és a dagadt fejet kiemelkedő perem övezte. Fogyasztóbarát termék – gondolta magában vidáman. – Még erek is vannak rajta. Mielőtt visszament az ágyához, az öltözőasztalról felvett egy kézitükröt. Meztelen combjait és fenekét hűvösen érte a szatén ágytakaró, és megborzongott a vágytól, amint végigterült rajta. Párnákkal bástyázta körül magát, és kitámasztotta a tükröt úgy, hogy deréktól lefelé 244

kényelmesen szemlélhesse magát. Sokkoló volt a látvány, kiterülve széttárt lábakkal, közöttük felajzott állapotban a nemi szerve. Olyan züllött dolognak tűnt így gusztálni magát. Úgy nézett ki, mint valami kurvás cicababa egy olcsó szexmagazin középső oldalpárján, közszemlére tett nyitott ölével a gyér világosbarna szőrzet fészkében, amint nedveitől fénylik. Élvezte ezt a fantáziaképet, és kuncogott, miközben elképzelte, mit írnának a kép alá. Szexi szöszi mulatságra készen, és még nézi is! Biztos, hogy imádja a bulit, srácok. Szemét a tükörképén tartva összezárta lábait, hogy hüvelynyílása ne látszódjon. Csiklójának rózsaszín hegye még mindig kihívóan kukucskált megvastagodott szeméremajkai közül, hála Giovanni intim fodrászatának. Mary kéjesen sóhajtott. Az ujjak, amelyek cirógatták a becsukódott szeméremajkakat, dörzsölték és csipkedték a csikló kiemelkedő csúcsát, úgy hatottak a tükörben, mintha nem is lennének az övéi. Mintha valami testetlen kéz, láthatólag egy nő keze tökéletesen manikűrözött körmökkel, mindenféle szabadosságot művelne vele. Újabb fantáziakép merült fel, és Mary hagyta, hogy rabul ejtse a képzeletét. Selyemszalagokkal kötözték le őt, és egy csomó buja szépségű háremhölgy, akik értik a módját, hogy mindenféle tiltott gyönyöröket idézzenek elő, azt tesznek vele, amit akarnak. 245

Elképzelte, milyen érzés lenne, ha forró, nagy bimbójú mell közelítene a szájához, és felkínálkozna neki. Szétnyitotta ajkait, hogy befogadja a képzelt cicit, és őrült szívásba fogott, míg ujjak hatoltak a hüvelyébe és a szeméremcsont mögött lapuló érzékeny, duzzadt húspárnácskát becézték. Más ujjak a végbélnyílását vették birtokukba, élesre reszelt köröm karmolta a finom nyálkahártyát. Ó, ez csodálatos. Mary szégyentelenül fantáziáit tovább. A háremhölgyek elhalványultak, és ő vonag-lőtt az ágytakarón, fenekét az ágy puha fészkébe nyomta, s elképzelte, hogy a hálószoba ajtajában megjelenik Stone kaján mosollyal az ajkán, és nézi őt, miközben maszturbál. Láthatja a szeméremajkain ragyogó ezüstös nedvességet, ami finoman csiklandozza a belső combjait. A fájdalom, ami elfogta, valahányszor Stone jutott eszébe, most lázas szeretkezésük emlékévé édesedett. Olyan jó volt vele. Bárcsak visszaidézhetné egyesülésük mámorát, legalább egy pár másodpercre! A pokolba Stone-nal. Ott van a fejében, még most is, amikor egyetlen vágya, hogy minél jobban kiélvezze magányos gyönyörűségét. Nem meglepő, hogy éppen rá gondol. Ugyanebben az ágyban feküdtek, egyenlők voltak az érzéki élvezetben, mindketten kaptak és adtak is gyönyört. Most már nem volt szüksége egyéb fantáziaképekre. A felidézett emlékek valósága elegendő volt ahhoz, hogy 246

felpörgesse érzékeit. Amint szeméremtestének nyílásához vezette ujjait, és kényeztette megnagyobbodott csiklójának mindkét oldalát, Stone testét látta maga előtt – az arcát önkívületben, sajátos törékenységében, amint mélyen a testébe hatolva élvez. A fantáziaképek betöltötték képzeletét, és újabb lökést adtak felkavarodott érzékeinek. Azt kívánta, bárcsak ne cserélt volna ágyneműt azóta, bárcsak megőrződött volna a lepedők és párnák ráncaiban Stone illatának valami maradványa. Ehelyett saját parfümjétől illatoztak. Elő kellett varázsolnia emlékeiből az egyedülálló aromát, a tiszta bőr, kölni és átütő férfiasság keverékét, ami Stone-t jellemezte. Lágyan sóhajtott, ujjait a lába között rejtőzködő kemény kis gombra tapasztotta, s az érzések egész kis patakja buzgott fel benne. A feszültség most már szinte elviselhetetlen lett. Muszáj elélveznie. Megragadta erotikus játékszerét, bekapcsolta, és alacsony fokozatra állította. Először végigvezette a szerszámot a testén, szándékosan kikerülve érzékeny melleit. Nedves, enyhén tapadós bőre meg-megrándult a játék-pénisz érintésére. A csiklandós rezgések szétterjedtek karjának és vállának bőre alatt. Mary hátraejtette a fejét, teljes hosszában átengedte fehér nyakát a szerszám működésének, amint centiről centire haladt vele lefelé. Becsukta a szemét, megközelítette mellbimbóit a 247

vibrátorral, és képtelen volt visszafojtani egy nyögést, mikor a gumiból készült makk zümmögve és zizegve nekifeszült a peckes bogyóknak, az érzések egész viharát idézve elő. Ó, te jó ég! Ez nagyon finom. Ha tovább folytatja, elélvez anélkül, hogy akárcsak megérintené a csiklóját. Mozdulataitól félrecsúszott a tükör, és most visszaállította a helyére, miközben lábai közé helyezte a vibrátort. Gyöngéden, könnyedén kezdte, először végigsimította a gumiszerszámmal szeméremtestének csukott erszényét. Elragadták az érzések, csiklandós melegség terjedt szét benne, elárasztotta hasát és combjait. Most már reszketett a vágytól. Szétnyitotta lábait, és a vibrátor végét hüvelye felé irányította. A megduzzadt szeméremajkak gátolták haladtában a szíves betolakodót, és a csodás rezgés fel-alá futkosott bennük. A lány hánykolódott és vonaglott a szerszám érintésére, csípője előre-hátra hullámzott, a tükör bármelyik pillanatban leeshetett a vad hánykolódástól. Mary látta a tükörben, amint a húsa szorosan körülzárja a vibrátort. Hüvelyének ned-vező szája buján kitágult, és ánuszának kiemelkedő nyílása kissé megnyílt a nyomás hatására. Gerjedelmének gazdag illatkeveréke pikánsan fűszerezte a levegőt, és ő beszívta, élvezte a nőiesség fanyar aromáját. Mary feje jobbra-balra vetődött, és többé nem tudott a tükörre figyelni. Szabad kezét ágyékába fúrta, és 248

két ujja közé fogta a csiklóját, gyöngéden morzsolgatva. Szája kinyílt, felsikoltott a gyönyörtől, erőteljes orgazmus tört rá, és úgy tűnt, egész testét elárasztja. Fokozatosan kisebb és ritkább hullámokban érkezett a kéj, míg végül elcsitult. Mary hanyatt feküdt a párnán, szétvetette tagjait, míg nagy nehezen visszanyerte lélegzetét. Poharában maradt egy kortynyi vodka, felhígulva az elolvadt jégkockáktól. Gyorsan lenyelte, kéjesen ízlelve a citromos-alkoholos ital utolsó cseppjeit. – Mmm. Ez istentelenül, átkozottul jó volt – mondta hangosan, és egyformán értette rajta az italt és a magának szerzett örömet. Talán lehetséges lenne teljes egészében férfiak nélkül élni – morfondírozott, ha már egyszer a gyönyör, amit elő tud idézni, ennyire jó. De azért tudta, hogy ez nem valóságos lehetőség. Más dolog az önkielégítés, és megint más megosztani az erotika nagyszerű kalandját egy férfiemberrel – az utóbbi sokkal nagyobb kihívás és mindenestől sokkal gazdagabb élmény. Nyújtózkodott, megfeszítette valamennyi izmát, aztán lazított. A jóérzés csiklandósan fészkelt a bőre alatt. Szívesen ivott volna még egy pohárral, de tiszta fejjel akart megjelenni találkozóján Robbal. Mikor felöltözve leült öltözőasztala elé, hogy kifesse magát, elégedetten látta, hogy ragyog a szeme és arcán egészséges öröm pírja fénylik. 249

Mary rögtön meglátta Robot, mihelyst belépett az étterembe. Egy ablak melletti asztalnál ült, és makulátlanul festett sötét öltönyében. Egy pincér odavezette asztalához, és Rob felállt, kezét nyújtotta üdvözlésére. Határozott kézfogása volt, szeme körül a finom vonalak sugarasan összeráncolódtak, ha mosolygott. – Örülök, hogy látlak. Bárcsak vidámabb körülmények közt történne – mondta. Mary helyet foglalt, érezte a férfi elismerő pillantását. Testhezálló, élénk szederszínű selyem kosztümkabátot választott, gyöngyökkel díszített hajtókával. Ugyanilyen színű térdig érő ruha volt alatta. Lágy hullámokba fésülte a haját, kisimította arcából és laza kontyba tűzte a nyakán egy nyersezüst haj-csattal. Egyszerű ezüst karikákat viselt a fülében. Rendeltek, és mialatt készült az étel, Rob átfutotta a rágalomhadjárat elleni visszavágás javasolt tervezetét, amelynek egy példányát Mary átnyújtotta neki. Látszott, hogy olvasás közben kezd megkönnyebbülni, és visszatér az önbizalma, hogy megoldódhatnak cége gondjai. A PrimeLight szakemberei a kríziskezelő csoportban részletes stratégiával rukkoltak elő. Megérkezett az étel, és evés közben megtárgyalták a tervezett kampány kényesebb pontjait. Marynek ízlett a borsos-szardellás marhasült fűszeres szósszal, akárcsak az endíviasaláta és articsóka, amely köretként szolgált. 250

Az étel mellé megosztoztak egy üveg bordóin. Miután elfogyasztotta a cseresznyefelfújtat is, Mary Grand Marnier likőrt rendelt a kávéjához. Habár a találkozó csakis üzleti céllal jött létre, Mary élvezte Rob társaságát. Intelligens ember volt, és Mary csodálta független szellemét. Rob cége abbahagyta az állatokon végzett kísérleteket még mielőtt ezek a dolgok politikai jelentőséget nyertek volna, és rendkívüli igazságtalanság volt, hogy éppen őt akarják megszégyeníteni alacsony szellemű versenytársai. Kényelmesen megitták a kávéjukat, felhörpintették a szeszesitalokat, és valamivel tíz után jöttek ki az étteremből. Szemerkélt az eső, az utak és járdák úgy csillogtak, mintha szürke fémből volnának. Rob leintett egy taxit, és együtt utaztak, míg a férfi ki nem szállt egy csoport teraszosan épített Györgykorabeli háznál. – Köszönöm, hogy ilyen hamar leültél tárgyalni velem – mondta. – Igazán nagyra becsülöm a segítségedet. Visszaadtad a lelkem nyugalmát. – Szívesen kötök veled üzletet, mint mindig – mondta a lány. Mary utasította a sofőrt, hogy vigye haza a Primrose Hillre, és hátradőlt az ülésen, nézte, amint az éjszakai London elmaradozik mellettük. Jó érzéssel töltötte el, hogy ügyfele elégedetten vált el tőle. Kiszállt a taxiból, fizetett és borravalót is adott, majdnem elfelejtette 251

átvenni a számlát, aztán a házak sora felé indult. Felhajtotta a gallérját, lehajtotta a fejét, magas sarkú cipője szaggatottan kopogott a nedves utcán. Az eső és hideg szél ellenére eltöltötte a jó étel és jó ital okozta ragyogó közérzet. Szokásos elővigyázatossága alábbhagyott. Ennek következtében nem látta meg az autót, csak akkor, amikor már ott volt közvetlenül mellette. Fékek sivítottak, és a fekete Rolls Royce hirtelen megállt, első kerekei egy tócsában kötöttek ki. Vízsugár spriccelte le Mary lábait, és bepöttyözte ruhája alját. Hátraugrott a járdaszegélytől, és már éppen tiltakozni akart a sofőrnek, mikor megismerte az autót. Istenem, csak ezt ne! Charles. Egy pillanatra elgyengült a térde a rémülettől, aztán gyorsan előremozdult, hátha eléri a háza ajtaját, mielőtt az autó utasai kiszállnak. De a kocsi ajtaja szélesen kivágódott, és hatékonyan elzárta az útját. Nagydarab, egyenruhás szállt ki és felé fordult. Pimasz lassúsággal kinyitotta az ajtót, és félreérthetetlen gesztussal adta a tudtára, hogy be kell szállnia. Mary némán megrázta a fejét. Hátrálni kezdett, agya villámgyorsan járt. A pánik a fülében dobolt. Van annyi ideje, hogy megkerülje az autót, és berohanjon a házba? Vagy jobb, ha elfut, és menti a bőrét? A sofőr hidegen mosolygott. 252

– Azt tanácsolom Önnek, ne várakoztassa Mr. Germaint – mondta. Mary sarkon fordult és rohant. Fogalma sem volt, hova, merre fut. Egyetlen gondolata az volt, hogy a lehető leggyorsabban a lehető legnagyobb távolságra kerüljön Charles-tól. Cipőjének magas sarka és puha talpa gátolta a futásban. Gondolkodás nélkül lerúgta a cipőket, próbált nem gondolni az utca nedves kövezetére, amely a lába alatt csattogott.

253

12.fejezet Mary futott, szíve a torkában dobogott. Hallotta maga mögött a sofőr nehéz lábdobogását. Közeledett. Ha legalább az utca végéig elérne. Valaki hátha segít rajta. Egyik talpát kegyetlenül felsértette egy kő, és a lány megbotlott, arca összerándult az éles fájdalomtól. Hirtelen erős karok ragadták meg a derekánál, és egész teste fellendült a levegőbe. Rémülten rugdalózott, és öklével csapkodott támadója felé. A sofőr röhögött, kellemetlen hangon, ami valahonnan hordómellkasának mélyéről tört elő. – Tegyen le! – sikoltotta Mary, és egyik körme beletört, ahogy végigszántotta a pasas arcát. – Maga csirkefogó! Eresszen el! – Attól tartok, a munkám nem engedi- mondta, nem is barátságtalanul, egyik óriási kezével mindkét csuklóját összefogva. – Most már jöjjön. Maradjon nyugton. Csak megsérti magát. Mr. Germain beszélni óhajt magával. Maryt, bármennyire küszködött, a sofőr visszahurcolta az autóhoz. Érezte, hogy kabátjának varrása felhasad, és díszes hajtókája összenyomódott a férfi kőkemény testén. Szederszín gyöngyök záporoztak a járdára. 254

A sofőr minden teketória nélkül talpra állította a járdán a Rolls Royce nyitott hátsó ajtaja előtt. Mary sérült lábára érkezett, és felszisszent, alig tudta visszatartani fájdalomkiáltását. A sofőr lenyomta a vállánál fogva, így kényszerítve rá, hogy lehajoljon, és az autó belsejébe pillantson. Charles ott ült hátradőlve a bőrülésen az autó sötétjében, kezében egy pohár malátawhiskyvel. Még annyira sem zavartatta magát, hogy kilépjen a kocsiból, gondolta Mary keserűen, teljesen biztos volt benne, hogy nem jut messzire. – Látom, még mindig harcolsz a sors ellen – mondta Charles könnyedén. – Egy kis dac jól áll neked, de mostanra már elvártam volna tőled, hogy meghajolsz az előtt, ami úgyis elkerülhetetlen. Attól tartok, kezdesz fárasztó lenni, Mary. – Hogy merészelsz így vadászni rám? – kérdezte Mary, elrémülve hangjának vékonyságától. – Talán nem fizettem meg eléggé azért a bűnért, hogy dacoltam veled? Az embereid követnek, figyeltetsz és zaklatsz, hogy már szinte elveszítem az eszemet. Ez a bosszú nem elég édes neked? Váratlanul fojtogatni kezdték a könnyek. Utálta magát, amiért ki kell mutatnia gyengeségét, de képtelen volt visszafojtani keserűségét. – Már miért figyeltetnélek? – kérdezte Charles, és tényleg meglepettnek látszott. – Mi a csudának tennék 255

ilyet? Már alaposan ismerem az életed összes mozzanatát. Bármikor küldhetek érted valakit, hogy szedjen össze téged, amikor csak a kedvem tartja. Mary megdöbbent. Hihető volt, amit Charles mondott. De akkor ki ült a sötétzöld kocsiban? – Nos, elég ebből – mondta Charles unatkozó hangon. – Szállj be a kocsiba. – Menj a pokolba! Mary hirtelen lendülettel kiszabadította egyik kezét, és tiszta erőből rángatta a másikat, amelyet a sofőr fogott. A szorítás a csuklóján erősödött. Mintha bilincsben lenne. Charles mélyet sóhajtott és előrehajolt. Arcán nem tükröződött semmiféle érzelem. – Még mindig nem fogtad fel, igaz? Nincs választásod. És nem is volt soha. Kiszemeltelek magamnak az első pillanattól fogva, ahogy megláttalak. A Gyöngyök Rendje nem megfelelő hely számodra. Neked az én társaságom kihívásaira van szükséged. Miért nem vallód be magadnak? Mindent megkaphattál volna, amit csak akarsz. Ketten együtt olyan hatalmat, olyan erotikus élményeket szerezhettünk volna magunknak, mint senki más. De te kitartóan lázadozol. Unom a nyüszítésedet, a panaszkodásodat, a tökéletesen értelmetlen kísérleteidet, hogy meglógj előlem. Ez az utolsó alkalom, hogy figyelmeztetlek. Szállj be a kocsiba, vagy Lionel hajít be az ülésre, és lefog, amíg úgy megleckéztetlek, hogy az életben többet nem felejted el. 256

Ezzel Charles benyúlt valahova a kocsi sötét mélységeibe, és előhúzott egy lovaglóostort. A szerszám fonott bőr borította végét markába fogta, és ütögetni kezdte vele a tenyerét. Szeme fakón, halálos fenyegetéssel meredt rá a homályból. Mary megrettenve rándult hátra. A férfi gyűlölettel nézett rá, és nem kétséges, hogy keresztül viszi a fenyegetését. A tenyerét csapkodó ostor csattogása gonoszul visszhangzott a kocsiban. A lány öszönö-sen tudta, hogy Charles végérvényesen meg akarja törni őt. Igazából mindig is csak ezt akarta. Esze ágában sem volt soha, hogy egyenlő felekként érintkezzenek, még csak az sem, hogy bonyolult erotikus játszmáiban a lányra ruházza az örök alárendelt szerepét. Hanem azt akarta, hogy féljen tőle. Atyaúristen. Most már értette. Mások rémülete, szenvedése az, ami igazán felizgatja Charlest. Érezte, hogy a szembeszegülés vágya elillan belőle. A férfi túlságosan hatalmas, túlságosan kíméletlen volt ahhoz, hogy egyedül harcoljon vele. De felsőbbrendűségének magabiztos tudata, a mód, ahogy fokról fokra manipulálta őt, egészen eddig az utolsó találkozásig, nem hagyta nyugton. Valahonnét megszállta a bátorság, és odavetette Charles-nak: – Még belegondolni is utálok, hogy valaha vonzónak találtalak. Nem vagy más, mint egy zsarnok. 257

Szeme sarkából látta, hogy Lionel elmosolyodik az orra alatt, mintha értékelné bátor szellemét. Érzékelte, hogy a sofőr nem szívesen tuszkolná be az autó hátuljába, de azt is tudta, hogy megtenné, ha egyszer a főnöke azt parancsolja. – Elég! – csattant fel Charles, a szája sarkáig elfehéredve. – A porba sújtalak, Mary. Holnapra ebben az időben mindenki, aki valaha is ismert téged, fotókat tart majd a kezében, amelyeken tucatnyi férfi élvez téged a legkülönbözőbb szexuális aktusokban. A karrierednek vége. Nem lesz többé hova fordulnod. A térdeiden fogsz elém csúszni, és rimánkodsz majd, hogy könyörüljek rajtad. Szavainak súlya szinte összenyomta a lányt. Egész testében reszketni kezdett. Nem gondolhatja komolyan. De tudta, hogy mégis komolyan gondolja. Nem maradt választása. Válla összegörnyedt, torkában dobogó szívvel egy mozdulatot tett előre. Váratlanul sötét alak emelkedett ki a sövény mögül, amely a háztömb elejét határolta el a járdától. – Ezekről a fotókról beszélsz, Germain? – kérdezte Stone, és egy borítékot emelt a levegőbe. – Nos, nem hiszem, hogy felhasználhatnád őket. Nálam van valamennyi másolat, és az összes negatív. Mary megperdült, hogy szembenézzen Stone-nal. Elesett volna, ha Lionel el nem kapja, hogy megtámogassa. 258

Charles lassan kiszállt a kocsiból. Rá se nézett a lányra. – Mi a fenét művelsz azzal a borítékkal? – sziszegte Stone felé. – Nem hittem volna rólad, hogy tolvaj-lásra vetemedsz. Azonnal add vissza a fotókat, különben elfelejtem, hogy barátok voltunk. Stone egy szót se szólt, csak állt és jéghideg tekintettel nézett Charles szemébe. Arca szilárd maradt. – Ó, már értem – gúnyolódott Charles. – Magadnak akarod Maryt. Erről van szó, igaz? És azt képzeled, imponálhatsz neki azzal, ha szembeszegülsz velem. Szárazon nevetett. – Nohát, nohát. Azt nem gondoltam rólad, hogy afféle hőstípus vagy. Úgy látszik, félreismertelek. Hátrább az agarakkal, Stone! A nő az enyém. Velem jön, és elviszem valahová, ahol sem te, sem senki más nem találja meg többé. Takarodj az utamból! Messze túlbecsülöd a képességeidet. – Neked véged van, Germain – mondta Stone jeges hangon. – Ez volt a legutolsó alkalom, amikor fenyegettél vagy zsaroltál bárkit is. Elegendő bizonyíték ez önnek, felügyelő úr? A sövény árnyékából tucatnyi civil ruhás rendőr lépett elő. Egyikük, egy középkorú férfi meglepően élénkvörös hajjal, Stone mellé lépett. – O, több mint elegendő, uram. Fenyegetések, zsarolás, erőszak, emberrablási kísérlet tucatnyi tanú előtt. Ehhez jön a nem csekély anyag, amit eddig 259

összegyűjtöttünk Germain úr viselt dolgairól, többek közt nagyszabású üzleti csalások, és felteszem, hogy még sok más tanúra is számíthatunk, szóval azt kell mondanom, hosszú-hosszú pihenőnek néz elébe az úr. – Most egyenesen Charleshoz fordult. – Hivatalomnál fogva figyelmeztetem, hogy bármi, amit mond, felhasználható ön ellen. Jogában áll hallgatni, jogában áll... – Megspórolhatja a prédikációt – vágott közbe Charles élesen. – Semmit sem mondok, amíg nem beszéltem az ügyvédemmel. – Maryre pillantott, szája mosolyra görbült, szeme, mint mindig, hideg maradt. – Kevés híján elkaptalak, igaz? Azért egy darabig jól szórakoztunk, te sem tagadhatod. Mary hátat fordított neki, túl erős volt a kísértés, hogy szájon vágja a rohadékot. Az események olyan gyorsan történtek, hogy beleszédült. Az egyik rendőr szólt Lionelnek, hogy szálljon be a kocsiba. A sofőr még odahajolt Maryhez, és a fülébe suttogott. – Azért nincs harag, ugye? Mary nem felelt. Sérült lába sajgott és lüktetett, a járda hidege és nedvessége felkúszott a lába szárán. Az autó hűtőjének támaszkodott, hogy levegye a terhet a fájós lábáról. Senki sem figyelt rá. A felügyelő Charles-lal foglalkozott, egy másik detektív Stone-nal beszélt. Úgy látszik, a letartóztatás izgalmában elfeledkeztek róla. Eszébe jutott, hogy ez az 260

egész csakis úgy történhetett, ha előre eltervelték. Másképp hogy kerülhetett volna Stone és a rendőrség ilyen tettre készen a helyszínre? Csupáncsak az a probléma, hogy senki sem vette a fáradságot, hogy közölje vele, miszerint ő lesz a csali Charles Germain elfogatásában. Most nem tudta biztosan, dühbe guruljon-e, amiért így felhasználták, vagy inkább örüljön, hogy elmúlt feje felől a veszély. A rendőrök gyűrűjében álló, hatalmát vesztett Charles egyáltalán nem hatott lenyűgözően. Mondjon neki valamit? Nem. Nem ér annyit. Elfordult. Az ügynek vége van. Többé sohasem zaklathatja őt. Ez a tény egyszer majd elveszíti a jelentőségét, de most csak ürességet érzett, és mélységes mély fáradtságot. – Ha senkinek sincs ellene kifogása – mondta maró gúnnyal – hazamegyek a lakásomba. Fázom, a lábamat kezelni kell, és szükségem van egy jó erős italra. Ha valaki esetleg veszi a fáradságot és megkeresi valahol itt az utcában a szederszínű bőrcipőmet, roppant hálás leszek érte. Ezzel félretolta a rendőröket és elbicegett a bejárat felé anélkül, hogy visszapillantott volna. Ami Stone-t illeti, vele majd később foglalkozik. A fürdőszobában Mary lehúzta csatakos harisnyáját, és gondosan megmosta sebesült lábát. Mint kiderült, egy üvegcserép sértette fel. A seb mély volt, de aránylag tiszta. Miután beszórta sebhintőporral és bekötözte, 261

egyszerre rátört az események utóhatása. Vacogott a foga, miközben letörölte arcáról az elkenődött sminket arctisztítóval. Kivette hajából az ezüst csatot, megfésülködött, majd újra visszatűzte. Díszes kosztümjét levette, és szabadidőnadrágot vett fel puha bolyhos trikóval, lábára vastag gyapjúzoknit húzott. Minderre rávette vastag fürdőköpenyét, és a konyhába ment, hogy egy jókora kancsó erős kávét készítsen magának. Mire a rendőrség az ajtajához ért, már a kávésbögréből kortyolgatta a finom, erős italt, amit jókora adag konyakkal bolondított meg. Stone együtt érkezett a felügyelővel. Nála volt szederszínű cipője, átnyújtotta neki. – Jól vagy? Nem bántott Charles? Mary megrázta a fejét. – Éppen időben érkeztél. Meglepő módon. Stone figyelmen kívül hagyta a célzást. – Attól tartok, válaszolnod kell néhány kérdésre, de a felügyelő megígérte, hogy rövid lesz. A vallomásodra is szükség van, de ez ráér. Majd később, az Őrsön. A kanapé szélére ült, háttal a többieknek, akik folyamatosan gyülekeztek a szobában. Felemelte a kezét, és megcirógatta Mary arcát. – Nagyon fiatalnak és sebezhetőnek látszol így, hogy az arcodon nincs egy csepp festék, és lófarokba kötötted a hajadat – mondta gyöngéden. 262

Mary nem felelt. Lényének egy része boldog volt, hogy maga mellett tudhatja a férfit. Ez volt az a Stone, aki után áhítozott, aki törődött vele mint emberrel, és nem csupán partnernek tekintette különféle erotikus játszmákban. Másrészt viszont iszonyúan dühös is volt rá. A férfi faképnél hagyta őt egy nagyon fontos érzelmi pillanatban. És szándékosan nem avatta a bizalmába, megtagadta tőle az információit. Már jóval elmúlt éjfél, mire abbahagyták a kérdezősködést. A felügyelő szavai nyomán világossá vált a lány számára, hogy Charles egy ideje rendőri megfigyelés alatt állt, és Stone a maga szempontjai szerint segítette a munkájukat. Mary egyre mérgesebb lett. Kiderült számára, hogy Stone a nyomozás bármely szakaszában beavathatta volna őt a bizalmába, de úgy döntött, nem teszi. Ingerültsége egyre nőtt, de egyelőre magában tudta tartani. Mikor a rendőrség végzett, Mary felpattant, hogy kikísérje őket, elfeledkezve fájós lábáról. Miután becsukta a bejárati ajtót, visszatért a nappaliba, ahol Stone üldögélt a kanapén. – Nos, eddig jutottunk. Végre kettesben – mondta hűvösen. – Miért nem mondtad meg nekem, hogy kémkedsz Charles után, ahelyett, hogy hagytad volna, hogy valamiféle árulónak higgyelek? Eszedbe jutott valaha, hogy én félig megőrülök a félelemtől és a 263

szorongástól, mialatt te eljátszod ezt a nyamvadt rablópandúr játékot a kópéiddal? Mondd csak, mióta tart ez a szimatolás Charles üzleti ügyei után? – Már jó pár hónapja – mondta nyugodtan Stone. – Szívesen elmondtam volna neked, de nem kockáztathattam, hogy veszélybe kerüljön mindaz, amiért olyan sokáig dolgoztam. Rengeteg időmbe és fáradságomba került, míg Charles közelébe kerültem, s kivívtam a bizalmát. Mellesleg nem lehettem tisztában a te motivációiddal sem. Valósággal sokkolt, mikor megláttalak vele ott a szállóban. Minden jel arra vallott, hogy átpártoltál az ő társaságához. Hát nem érted? Nem kockáztathattam, hogy az álarcom mögé lásson. Túlságosan is fontos volt, hogy végre elkapják. Már számos más tagját is megfenyegette a mi társaságunknak, egyre veszélyesebb lett. Saját érdekedben hagytalak tudatlanságban. Ha Charles-ban felmerül a legcsekélyebb gyanú, hogy a mi kapcsolatunk. .. Nos, szóval el se lehet képzelni, mit művelhetett volna. – Ez még nem ment fel téged minden alól – mondta Mary dühösen. – És mi van azzal az éjszakával, amit együtt töltöttünk az én hálószobámban, miután Charles felszólított, hogy hozzál haza? Atyaisten, hát nem láttad, milyen állapotba kerültem? Pedig nem vagyok annyira jó színésznő. És azt is tudnod kellett, miért készíttet Charles fotókat a szállóban. Sokkal jobban tudtad, mint én, hogy miféle ember. Mégis hagytad, hogy azt 264

higgyem, egyedül vagyok, veszélyben vagyok. Valid csak be, egyszerűen nem hittél bennem annyira, hogy a bizalmadba avass. – Tettem bizonyos óvintézkedéseket a biztonságod érdekében – védekezett Stone. – Ó, persze. Figyeltettél, igaz? De nekem valahogy ezt is elfelejtetted megemlíteni. – Szünetet tartott, kezét beledugta fürdőköntösének mély zsebébe. – Tudod, hetekig nem bírtam aludni, lefogytam, úgy közlekedtem az utcán, hogy állandóan hátrapislogtam a vállam fölött, és összerándultam a félelemtől, valahányszor megcsörrent a telefon. Mindenféle rettenetes rémképek üldöztek éjjel és nappal. Ha legalább tudtam volna, hogy te is ott vagy, valahol a háttérben... Nem fordult meg a fejedben, hogy milyen szörnyű hatással lehet rám ez az egész? Persze lehet, hogy ez nem számít. Te képtelen vagy fejet hajtani, ugye? Annyira biztos vagy abban, hogy egymagad is meg tudsz oldani mindent, hogy nem is érdekel, közben ki jár pórul és ki nem. – Mary, légy szíves! Ez nem igaz. – De igaz, Stone. Olyan sokat tudsz nyújtani, aztán egyszer csak lelépsz. Van benned valami hidegség, valami távolság, ami elriasztja az embereket. Senkiben sem bízol, és nem adsz ki magadból semmit – legalábbis a fizikai önmagadon kívül. Majd meglátod, öregkorodra 265

magányos és elhagyatott leszel, ha így folytatod. Ezt szeretnéd? Látta, hogy a férfi elsápad, de már túl messzire ment ahhoz, hogy visszakozzon. Ez volt a fizetség mindazért, amit el kellett szenvednie. Meg akarta sérteni Stone-t, megsebezni olyan mélyen, hogy legalább egyetlen őszinte reakciót kicsikarjon belőle. – Az Ezredes sem bízik benned – hadarta tovább. – Nem tudja, mit is gondoljon felőled. Öreg és beteg. Amit te produkálsz, az utolsó dolog, amire szüksége van. Legalábbis magyarázatot kellene adnod neki. Stone arca megmerevedett, és sötét szemét düh felhőzte. Mary érezte, hogy ezzel a megjegyzésével tiltott területre merészkedett. – Ne rángasd bele ebbe az Ezredest – mondta lassan Stone. – Éppúgy megéred a pénzedet, mint ő. Bizalomról beszélsz. Nos, ez kétoldalúan működik, tudod. Vajon miért nem a jobbik eshetőséget tételezi fel rólam? És te miért nem? Azt állítod, hogy olyan jól ismersz. Én úgy gondoltam, hogy jóhiszeműen cselekszem. Rendben van, lehetséges, hogy bízhattam volna benned, de úgy hittem, téged védelek az információk eltitkolásával. Olyan könnyen előadódhatott volna, hogy elkövetsz egy baklövést, és figyelmezteted Charles-t, megengedem, nem szándékosan, de ez is olyan lehetőség volt, amellyel számolnom kellett. 266

Magad is tudod, hogy mire képes. Gondolj csak bele, mit tehetett volna veled! Kinyújtotta a kezét. – Gyere, ülj ide mellém! Nem gondolod, hogy Charles élvezné ezt a jelenetet? Ahogy te meg én egymás torkának esünk? Olyan, mintha még mindig valamiféle hatást gyakorolna ránk. Mary érezte Stone szavainak igazságát, és a haragja lelohadt. Stone igazat mond. Bizonyos értelemben úgy viselkedtek, mintha Charles győzelmet aratott volna rajtuk. És ezt nem lehet eltűrni. Odaült Stone mellé a kanapéra. – Rendben van. Elfogadom, hogy tőled telhetően a legjobb hiszemben cselekedtél, amennyire meg tudtad ítélni. Most már vége van mindennek, és szerencsére senkiben sem esett nagyobb kár. De mélyen megsértettél engem, Stone, és azt akartam, hogy tudd. Nem akarom már tovább tettetni azt, hogy minden rendben, ha csak szexuális kapcsolatban vagyunk és jópofa erotikus szerepjátékokat játszunk egymással. Miközöttünk sokkal több van. Én is tudom, és te is tudod. És komolyan mondom, többé már nem érdekel, hogy hajlandó vagy-e beismerni ezt vagy sem. Mary a kanapé támlájának dőlt, és becsukta a szemét. Hosszú, kimerítő nap állt mögötte. Lába ismét sajgott és lüktetett, és az egyetlen dolog, amire vágyott, az volt, 267

hogy aludjon. A köztük feszülő csend hosszúra nyúlt, kimondatlan szavak vibráltak benne. Felégettem magam mögött a hidakat – gondolta Mary. – Kimondtam azt az egyetlen dolgot, ami garantálja, hogy a fickó nyomban eltűnjön a balfenéken. Egy olyan férfi, aki a gyönyöröknek él, a hajsza izgalmáért, azért az erotikus kihívásért, hogy a Gyöngyök Rendjének aktív tagja legyen, nem szereti, ha holmi felelősségérzetre emlékeztetik, vagy ami még rosszabb, elkötelezettségre. De Mary már túl volt azon, hogy törődjön ezzel. Ha a férfi távozni akar, ám tegye. Nem kell néznie, ahogy elmegy. Érezte, hogy megmozdulnak a párnák, ahogy Stone felállt. Egy pillanat múlva átmegy a szobán a bejárati ajtó felé. Ez így nagyjából rendjén is van – gondolta Mary keserűen. A nyavalyás fickó bármekkora fizikai veszéllyel szembeszáll, ha kell, de mikor a saját érzéseivel kellene szembenéznie, akkor neki annyi. Ugyanúgy, mint számos más férfi, akiket ismert, Stone is erkölcsi gyávaságban szenved. Nagyon meglepődött, mikor Stone gyöngéden megfogta és talpra állította. – Gyere! Azt hiszem, nagyjából kész vagy. Nem is csoda azok után, amiken keresztülmentél. Sajnálom, Mary. Igazad van. Bíznom kellett volna benned. Most már tudom. Nekem nem könnyű megnyílnom. Túlságosan soká kellett önmagámról gondoskodnom. 268

Mary nem hitt a fülének. Stone, amint bocsánatot kér. Ez hallatlan. Nekidőlt, s ahogy a férfi a hálószobába kísérte, mélyen beszívta a szagát. Haján érződött az éjszaka friss levegője, és ismerős fanyar kölnije alig leplezte férfiasságának tiszta illatát. Hagyta, hogy a férfi levegye a fürdőköntösét, és lehúzza a zokniját. Mikor visszahajtogatta az ágyneműt, a lány belesüllyedt az ágyba és lehajtotta fáradt fejét a párna áldásos puhaságára. Stone az ágy mellett térdelt, és odahajolt, hogy megcsókolja az arcát. – Tudtam, hogy szörnyű hibát követek el, mikor kikezdek veled – mondta, és mosolygott, hogy enyhítsen szavain. – Soha nem akartam ilyesféle érzéseket táplálni egyetlen nő iránt sem. Mary álmosan mosolygott. – Én sem azzal töltöm az időmet, hogy azt a bizonyos egyetlen férfit keresgélem az életemben – mondta. – De a dolgoknak megvan az a szokásuk, hogy észrevétlenül megtörténnek és keresztülhúzzák a számításaidat, nem igaz? – Lehet – mondta Stone bánatosan. – De nem akarlak ámítani. Hibát követ el, aki túl sokat vár el tőlem. Légy elégedett azzal, ami van, Mary! Így aztán egyikünknek sem kell keservesen csalódnia. Mary szeme le-lecsukódott, és homályosan látta a férfi kezét, amint valamit odatesz az éjjeliszekrényre. A 269

papírboríték volt, ami a fényképeket és negatívokat tartalmazta. – Köszönöm – suttogta, aztán egy pillanatra feléledt szokásos humora, és hozzátette – Remélem, élvezettel forgattad őket. Stone nevetett. – Mi az, hogy – mondta. – Még mindig te vagy a legtehetségesebb védencem. Utáltam volna, ha el kell téged veszítenem, és átmész Charles lealjasodott titkos társaságába. Annál te sokkal többet érsz. Még mindig nevetgélt, mikor elhagyta a szobát. Mary hallotta, ahogy becsapódik mögötte a bejárati ajtó. Szokatlan módon váltak ugyan el, de amint Mary álomba merült, boldogabbnak érezte magát, mint az elmúlt hetek alatt bármikor. Stone ismeretségük óta először ismerte el, hogy érdeklődik iránta. És ez igazán fontos mérföldkő volt. *** Csaknem egy héttel később történt, hogy Mary meghallotta a levélnyílás fedelének jellegzetes koppanását, amint bedobtak valamit. Épp a konyhában reggelizett rántottát, pirítóst és paradicsomot. Kisétált a hallba kezében egy szelet vajas pirítóssal, és felvette a szőnyegről, ami rajta hevert. Mialatt postáját bontogatta, befejezte az evést. Étvágya mintegy bosszút állva visszatért most, hogy megszabadult a Charles nevű rémalaktól. 270

Csak mostanában értette meg, mennyire a hatalmába kerítette Charles zsarolási és megfélemlítési kampánya, amellyel behódolásra akarta kényszeríteni őt. Jól aludt, frissen ébredt, és kíváncsian nézett elébe annak, amit a nap kínált, bármi is legyen az. Az aggodalom és szorongás vonásai a szája körül és a feszültség egyéb jelei az arcán sorra eltünedeztek a nyugodt éjszakák során. A posta legnagyobb része számlákat tartalmazott. Volt egy bankszámlakivonat, és egy képeslap Piától. Kiderült, hogy a manökenlány a lakatlan ausztráliai pusztaságokon van valahol, egy közismert márkájú sör reklámfilmjében szerepel, azt veszik fel épp. Pia szavaiból csak úgy dőlt a panasz, a hőségről, a porról, az állatok tevékenységéről. – Itt még a kukacok is harapnak – írta. – Alig várom, hogy otthon legyek végre a jó öreg szürke ködös Angliában. Mary mosolygott, eszébe jutott az a pár nap, amit Rómában együtt töltöttek. Pia megkülönböztetett helyet foglalt el a gondolataiban és az életében, akárcsak Rafael, de elég őszinte volt hozzá, hogy bevallja magának, senki sem hatott rá úgy, ahogy Stone. Sóhajtott. Töprengett, vajon megoldják-e valaha is közös problémáikat. A férfi nem kereste Charles letartóztatásának éjszakája óta. 271

– Nocsak, mit nem kaptunk? – mondta hangosan, amint kinyitott egy kézzel címzett borítékot, londoni bélyeggel. A fekete névjegy, amelyen semmi egyéb, csak egy aranyozott dombornyomású telefonszám szerepelt, a konyhaasztalra esett. Mary felvette, és végigfuttatta ujjait a számokon. A pulzusa felgyorsult. Csak egyetlen ember volt, aki ilyen kártyát küldhetett neki, egyetlen egy, akinek megvolt hozzá a rangja, hogy odarendelje valahova úgy, mint egy újoncot, akit most soroztak be a társaságba. Habozás nélkül tárcsázta a számot. – Helló, Mary – mondta Stone. – Örülök, hogy ilyen hamar felhívtál. – Kíváncsi lettem – felelte Mary. – Már egy ideje senki sem küldött nekem fekete névjegyet. – Aha, szóval azt hiszed, már felette állsz ezeknek a dolgoknak. De itt a Gyöngyök Rendjében egyikünknek sem szabad elfelejteni, hogyan kezdtük. A szertartás, amely szerint élvezetet adunk és követelünk, a rítus, mely szerint egy mester vagy mesterasszony kezére adjuk magunkat, a javunkra válik. Ez meggátolja, hogy túlságosan fontosnak tartsuk saját személyünket, nem gondolod? Könnyed, társalgási hangnemben beszélt, Mary mégis beleborzongott az izgalomba. Szóval akkor most így állunk. Talán ideje lenne tudomásul venni a tényt, hogy 272

Stone sohasem fog kilépni a szerepkörből, amelyben a leginkább otthon érzi magát. Ha akarja a férfit, akkor a Gyöngyök Rendje által lefektetett szabályzat keretei közt kell maradnia. Szerelmi viszony, egy mesterséges rítus keretében. Kissé idegesítő perspektíva volt. – Értem, akkor ez a lecke most nekem szól? – kérdezte hűvösen. – Ebből az alkalomból ki lesz az, aki adja a gyönyört, és ki fogadja? A férfi rekedten nevetett. – Hát ezt a kérdést most, akárcsak máskor, nem olyan egyszerű megválaszolni. A határok némiképp szétzilálódtak közted és köztem, nem igaz? Talán ezért talállak olyan izgalmasnak. Nos ne beszéljünk többet. Legalább próbáljunk meg a szabályok keretei közt maradni... Van nálad toll és papír? Jó. Akkor írd le a következőket!

273

13.fejezet A notesszel a kezében, amely Stone utasításait tartalmazta, Mary felhívta Gwent. – Ebédidő táján Ausztriába kell utaznom – mondta. – Attól tartok, az utolsó pillanatban jött. Valami, amit nem láttam előre. Néhány napig valószínűleg távol leszek. Elboldogulsz? – Volt már olyan, hogy nem? – kérdezte Gwen hetykén. – Semmi gond. Elutazol, és becserkészed ezt az új ügyfelet, vagy teszed, amit tenned kell. De kérdezhetek egyetlenegy dolgot? – Mi az? – Visszahozza majd ez az utazás az arcodra a rózsákat? Az utóbbi időben meglehetősen sokat aggódom miattad. Már nem vagy annyira feszült, de még mindig nem vagy a régi önmagad. Mary elmosolyodott. Az ilyesfajta megjegyzés volt a legtöbb, amelyet Gwen megengedett magának a magánéletével kapcsolatban. Elfogta a hála az idősebb nő iránt. – Ó, azt hiszem, bízhatsz abban, hogy tökéletesen fölépülök – mondta. – Köszönöm az érdeklődést. 274

Hívlak, ha odaértem a szállóba, és meghagyom a számomat vészhelyzet esetére. – Remek – mondta Gwen, és Mary tudta, hogy mosolyog. – De úgy látom, a vészhelyzet véget ért. Mulass jól! Igazán megérdemled. Nemsokára találkozunk. Mary letette a telefont, és ruhákat kezdett előszedni a szekrényéből. Stone azt mondta, vigyen magával estélyi ruhát. Olyat választott, amit gálabemutatókra vett, és eddig csak egyszer viselt. Rendkívül elegáns Versace-modell volt, klasszikus fekete bársony. Miután ékszert és fehérneműt választott hozzá, a többi ruhadarabot szinte rohanvást kapkodta ki a szekrényből, és villámgyorsan hétvégi táskájába hajtogatta. Végül, mikor befejezte a csomagolást, felöltözött az útra, bő nadrágot és túlméretezett felsőrészt vett gyűrhetetlen, pávakék anyagból. Két óra múlva a repülőgépen ült, és elhagyta Heathrow-t. Az ausztriai repülőút sima volt és eseménytelen, és a repülőtéren sem volt tumultus. Egy darabig papírfedelű krimit olvasott, aztán kibámult a gép ablakán, magával ragadta a naplemente színorgiája, amelyet visszatükröztek a felhőalakzatok, narancsszín, bíborvörös, ibolya. A most már ismerős izgalom érzése ott fészkelt gyomra mélyén. Végigpörgette emlékezetében a Stone275

nal lezajlott találkozásokat. Minden alkalommal szeretkeztek, olykor megrázó volt, máskor kihívást jelentett, de mindig képzeletének határáig repítette, és próbára tette erotikus teherbírását. Még miféle élmények várhatnak rá a férfi keze között? Az átszállás Bécs felé a megadott időrend szerint zajlott. Mary átaludta utazásának ezt a második részét, és frissen, kipihenten érkezett meg a repülőtérre. Az esti levegő könnyű volt és hűvös, enyhe fenyőillat fűszerezte. Isteni. Mary mélyen beszívta a tüdejébe, amint pár lépést tett a várakozó taxi felé. Utasításokkal látta el a sofőrt, aztán hátradőlt, és élvezte a látnivalókat. A szürkésbíbor ég háttere előtt gyönyörűen és rejtélyesen vonultak a hósapkás hegyek. Fenyőerdők borították a lankákat, és puhán lejtettek egy képeslapra illő tó jeges tükre felé. Fenséges csend uralkodott mindenen. Mire a taxi a szálló elé ért, az ég besötétedett, fényesen világítottak rajta a csillagok ezüst cseppjei. A szálló hegyoldalba épült háromemeletes épület volt, és a Constance tóra nézett. Színes, festett erkélyek díszítették, és falait tradicionálisan megmunkált fatáblák borították. Maryt a legfelső emelet egy szobájába vezették, amelyből szép kilátás nyílt a tóra. Ablakából láthatta a part mentén húzódó fények gyöngysorát. Természetesen rengeteg turistát is látott, akiket minden bizonnyal a bécsi koncertek vonzereje hozott ide. 276

A lehorgonyzott csónakok jelzőfényei visszatükröződtek a sötét vízben, ünnepi hangulatba vonták a környező területet. Maryt lenyűgözte első találkozása Béccsel, kinyitotta az ablakot és egy Strausskeringő édesen áradó taktusai szivárogtak be a szobájába. – Milyen gyönyörű – sóhajtott. A kiválasztott helyszín valahogy nem illett egy Stonenal való találkához. Töprengett, ellenőrizte-e a férfi, hogy ő megérkezett a szállóba. Eddig még nem kereste. Marynek várnia kell, míg Stone teszi meg az első lépést. Utolsó utasítása értelmében operához kell öltöznie. Miután kicsomagolt, zuhanyozott és tiszta fehérneműt vett. Forró kefével begöndörítette a haját, aztán magasan feltűzte és elegáns hullámokban rendezte el. A stílus illett hozzá, megmutatta karcsú nyakát és finom állát. Kifestette magát, drámaian kihúzta a szemét sötéttel, és postaláda-piros rúzzsal festette ki a száját. A tükör szép termetű fiatal nőt mutatott, akinek a derekát fekete szatén fűző szorítja össze, és egyben megemeli melleit, amelyek kihívóan felfelé néznek. Mary végigsimított a derekán, aztán megsimogatta csípőjének gazdag domborulatát. Pókháló finomságú fekete csipkéből készült apró háromszög fedte szemérmét, és fényes fekete harisnyába bújtatta lábait. Magas sarkú fekete szaténcipő, apró kristálycsatokkal, hangsúlyozta ki bokáját és lábikráját. 277

Mosolygott, tudta, hogy soha életében nem nézett ki jobban. Akármit is terveit ki Stone, nem fog csalódni a megjelenésében. Testhezálló estélyi ruhájának cipzárjával bíbelődött, mikor kopogtak az ajtaján. Azt gondolta, egy szállodai inas lehet, aki üzenetet hoz, és sietett kinyitni. Alaposan meglepődött, mikor ott találta Stone-t az ajtaja előtt. – Ó, én... nem vártalak – dadogta. – Még nem vagyok teljesen kész. Gyere be, kérlek! Bosszankodott, amiért így zavarba jött. Még egy pár perc, és tökéletesen kicsinosítja magát, felkészül rá, akármilyen nagy találkozást tervezett is Stone. Stone korai érkezése kibillentette az egyensúlyából. De azért tudta, hogy reakciója csak múló csacskaság. A régi Mary beszélt belőle, aki előre megtervezte az életét a legkisebb részletekbe menően, és mindenben igyekezett átlátható rendet tartani. Azóta bizony messzire jutott. – Csalódottnak látszol – mondta szárazon Stone. – Talán jobban örültél volna egy rejtélyes üzenetnek a személyes megjelenés helyett? – Csalódott? Az soha – mondta a lány. Atyám, milyen jól nézett ki a férfi klasszikus fekete öltönyben és fehér ingben. Sötét haja fényes fürtökben hullott a vállára. Mary ráébredt, hogy évődik vele, és elnevette magát. 278

– Te mindig tudod, mikor kell érkezned. Egy kis segítségre van szükségem. Ha már itt vagy, nem húznád fel a cipzáromat? Képtelen vagyok egész hosszában felhúzni. A férfi ujjai melegen súrlódtak a tarkójához. Egy másodpercre odaszorította ajkát a lány nyakához, és ő kéjesen behunyta a szemét. – Tessék – mondta Stone. – Kész van. Indulhatunk? – Egy perc. A fülbevalóm. Ujjai reszkettek, amint felhelyezte a csepp alakú, szikrázó kristály fülbevalókat. Milyen furcsa, gondolta, mindazok után, ami történt velem, és miután felküzdöttem magam a Gyöngyök Rendjének ranglétráján, úgy érzem magam, mint valami félszeg kis iskoláslány, ha Stone van a közelemben. Nyugtalanító, de édesen izgató érzés is egyben. Akármilyen volt Stone, de mindenesetre nem az a férfi, akinél bármikor biztosra lehetett menni. – Ideje indulnunk. Csónakot kell szereznünk – mondta Stone, és megfogta a karját, hogy az ajtó felé vezesse. – De... a kabátom. – Nem lesz rá szükséged. Rögtön indulnunk kell. Mary azon kapta magát, hogy vakon engedelmeskedik. Lehet, hogy Stone személyesen jött el érte, és az udvarias kísérő szerepét alakította, most azonban már magához ragadta a vezénylést. 279

Felpillantott rá, és látta, hogy a férfi sötét, borús szemei végigsepernek rajta tetőtől talpig. Az ereiben forrón száguldozni kezdett a vér. – Elégedett vagy a megjelenésemmel? – kérdezte könnyedén, nem tudván ellenállni a kísértésnek, hogy kicsikét incselkedjék vele. – Úgy öltöztem, ahogy kérted. A fekete bársonyruha mély, betétes nyakkivágásával egy ötvenes évekbeli báli ruhára emlékeztetett. A kihívó nyakvonal fedetlenül hagyta vállait. Tökéletesen illett rá, és tudta, hogy életében sem festett jobban. Úgy érezte magát, mint Audrey Hepburn és Marilyn Monroe egy személyben, szőke hajával és tej színű bőrével, amely mámorító ellentétet alkotott a puha fekete bársonnyal. Stone kurtán bólintott. – Megjárja. Mostantól nincs több csevegés. Gyere velem! Arca szenvtelen volt, de szeme pajkosan és elismerően csillogott. Akárcsak Mary, ő is tökéletesen tisztában volt a szerepekkel, amelyeket alakítottak. Minden érzelem, humor, szenvedély, minden, ami kimondatlanul ott lebegett közöttük, erotikus játszmájuk rituáléjának fűszerévé alakult. A gyöngyök rítusává. Ez az erotikus színjáték, a gyönyörhajsza, amely mindkettejüket kiragadta az átlagos élet menetéből, volt az egyetlen terület, ahol egyenlő félként találkozhatott Stone-nal. És míg lényének egy része még mindig tiltakozott a korlátok ellen, amelyek közé a férfi a 280

viszonyukat szorította, másik része nagyon is méltányolta, mert valamiféle költészet volt abban, hogy kölcsönösen elfogadták ezeket a megszorításokat. Ez alkalommal a testem feletti uralmat fogom kínálni neki – gondolta, szeretem azt az érzést, mikor átadhatom magam, és ő az élvezet újabb és újabb járatlan útjai felé hajszol. Térdei elgyengültek, mikor elhagyták a szállót, és pár lépést sétáltak a tópartig, ahol egy kis kikötőhelyen luxushajó várakozott lehorgonyozva, hogy a szálló vendégeit a közeli operaházhoz szállítsa. Estélyi ruhás nők és férfiak szálltak be a járműbe, és Stone Maryvel együtt beállt a sorba. Holdfény csillogott a gazdag színskálájú szatén és selyem öltözékeken, szikrákat csalt ki az ékszerek villogó sokaságából. Mary és Stone beszállt a hajóba. A férfi irányított. A hajó oldalai mentén elegáns bőrülések sorakoztak, zavartalan kilátást kínálva a tóra a hajó utasainak, de Stone elkormányozta Maryt ezek mellett. A hajó vége felé különálló kis kabin helyezkedett el a fedélzeten, fából készült válaszfal – amelybe nagy ablakot vágtak – zárta el a nyilvánosságtól. Stone lehajtotta a fejét, hogy bele ne verje az alacsony ajtófélfába és belépett, Maryvel a nyomában. Ívelt ablaksor mentén párnázott fehér bőrülések húzódtak, keskeny díványt formálva a látogató kényelmére. Világos fából készült kis asztalt helyeztek elé, rajta 281

jéggel teli vödör egy üveg pezsgővel. Ugyanezzel a fával burkolták a falakat. Az apró fülke kényelmet és bensőséges hangulatot sugallt, de itt, a nagyközönség szomszédságában aligha lehetett magánjellegűnek mondani. Mary szíve nagyot ugrott. Kezdte sejteni, hogy éppen a magánjelleg hiánya volt az ok, amiért Stone úgy döntött, hogy épp erre a helyre hozza. Stone letelepedett az egyik ívelt ülésre. Mary úgy gondolta, hasonlóképpen cselekszik, de Stone felemelte a kezét. – Nem, nem! Ne ülj le! Vedd le a ruhád! Mary habozott. – Most? De hát még mindig tart a beszállás. – Bizony ám – mondta a férfi szenvtelenül. Mary a hajó belsejébe pillantott. A késői beszállóknak el kell menniük a kis fülke mellett, és a válaszfal ablakán keresztül könnyűszerrel ráláthatnak. Stone láthatólag értette, miért tétovázik, de egyáltalán nem hatódott meg tőle. A lány látta, hogy a férfit felizgatja a lehetőség, hogy a többi utas látó-és hallótávolságán belül szeretkezzék vele. – Várok – mondta Stone rekedten, és kezét rátette ágyékának jókora domborulatára. – És a magam részéről készen állok. Mary ajka mosolyra görbült. Ez vakmerő kihívás volt, teszt, amely arra szolgált, hogy kiderüljön, vajon meddig 282

mer elmenni Mary. Nos, rendben. Meg fog felelni a kihívásnak. Lassan a háta mögé nyúlt, és szemét a férfi kezére függesztve, amely vaskos hímtagját simogatta és szorongatta, lehúzta a ruhája cipzárját. Könnyebben ment, mint gondolta, mert Stone nem akasztotta be a kis kapcsot a ruha nyakánál, mikor a hotelszobában segített neki. A bársonyruha lecsúszott a testén, és a padlóra omlott. Örömteli elégtételt érzett, mikor Stone szemében hevesen felvillant a vágyakozás lángja a lány fűzője láttán, amely csípőtől mellig körbefogta a testét. A merevített ruhadarab, erősen karcsúsított derekával, szinte homokóra-alakot adott neki. Mary felszegte a fejét, csípőjére tette a kezét, és kihívóan nézett Stone szemébe. – Istenien nézel ki – mondta Stone, és intett neki, hogy jöjjön közelebb. A lány közelebb ment, szemét az arcára szegezve. A férfi illata megrészegítette. – Szopjál le – parancsolta Stone, le sem halkítva a hangját. Mary szeme tágra nyílt a döbbenettől. Legfeljebb egy rövid, izgalmas aktusra számított a fülke valamelyik sarkában, miközben mindketten visszafojtják kéjes sóhajtásaikat. De Stone azt akarta, hogy leszopja, és láthatólag egyáltalán nem bánta, ha az emberek látják, miközben így tesz. 283

A perspektíva egyformán megrémítette és lázba hozta. Végül is miért ne? Nem mert hátrapillantani a válla fölött, attól félt, hogy esetleg meglát valakit, aki a kabinba bámul, de azt sem tehette, hogy nem engedelmeskedik Stone-nak. Ez volt a társaság íratlan szabálya. Ha már egyszer kiosztották a szerepeket a játékosoknak, vakon kellett ragaszkodni hozzájuk. Stone elé térdelt, saját testével fedezve a férfi csípőjét és tagjait. A nadrágjához nyúlt, lehúzta a cipzárját, majd benyúlt a sliccébe. A férfi nem moccant, hogy segítsen neki, csak nézte őt, ajkán kaján mosollyal. – Igen, tudom, hogy kockázatos – mondta ez a mosoly – épp ezért olyan izgalmas. – Marynek lángolt a vére. Igazat adott neki. Megragadta ujjaival a férfi forró hímtagját, és kiszabadította a nadrág fogságából. A kivörösödött szerszám megrándult, amint ajkát összezárta a makk körül. Sós ízt érzett, és még valami gazdagabbat, szinte állatiast. Puha ajkakkal becézte a duzzadt gömböt, majd lefelé indult szájával a szerszám törzse mentén, kidugta a nyelvét, és apró kis nyalásokkal izgatta. Stone háta megfeszült, kezével megfogta Mary tarkóját. A lány szélesebbre nyitotta a nadrág hasítékát, és tovább haladt lefelé a herék feszes zacskójáig, gyöngéden nyalogatta őket, és érezte, amint a zacskót borító szőrszálak csiklandozzák a nyelvét. Stone lágyan, 284

akadozó lélegzettel sóhajtott, miközben a lány visszafelé haladt a hímtag mentén, erősebben szívta, és nyalogatta a makk alján lévő érzékeny részt. – Elég – hördült fel Stone, és eltolta – hozd ide a pezsgőt! A váratlan ritmusváltás egy pillanatra kizökkentette szerepéből Maryt, de ment, és tette, amit a férfi mondott. A pezsgősüveget dermesztően hidegnek érezte forró kezében, és örült, mikor a férfi elvette tőle. – Menj oda az ülésre – mondta Stone. – Feküdj le, és tedd szét a lábad! Mary lassan engedelmeskedett. Most arccal az ablak felé helyezkedett el, amely a hajó belseje felé nyílt, és imádkozott, hogy senki se nézzen feléjük. Stone kinyújtotta a kezét, és végigfuttatta ujját csipkével takart szeméremdombján. Szeméremajkainak nyílása tisztán látszott a finom anyagon keresztül, és a férfi ráérősen becézgette, körmének hegyét vezette végig a zárt hasíték fölött, és dörzsölgette azon a helyen, ahol a lány lüktető csiklója rejlett a csipke alatt. Mary combjai megfeszültek, a csiklójára gyakorolt finom karmolások és nyomkodás hatására remegés futott végig vajszínű húsán. Stone két ujját a bugyi vékony oldalpántjai alá csúsztatta, és lehúzta. A ruhadarab egy pillanatra kifeszült két szétvált combja közt, mint egy függőhíd, aztán a férfi leszedte róla és a padlóra ejtette. 285

Mary arca lángba borult, amint a férfi a szeméremtestéhez nyúlt, szinte durván szétnyomta a duzzadt ajkakat, és szemügyre vette rózsás hajlatait. A lány azt várta, hogy beléhatol, és a férfi arckifejezéséből tudta, hogy éppen ezt fontolgatja, de aztán csak végigfuttatta ujjait párszor a szeméremajkakon, majd visszahúzódott. Mary szinte vonaglott a türelmetlenségtől, amint Stone a melleire fordította figyelmét. Kezét felcsúsztatta a testén, és a fűző merev páncélja alá nyúlva kiemelte a lány melleit. Enyhén kétfelé lejtettek a testén, a fehérnemű nyomása kiemelkedő, körte alakú halmokká változtatta őket, míg változatlanul összeszorította a derekát. – Szeretem a mellbimbóidat. Keményítsd meg őket a kedvemért – mondta Stone. Míg Mary csipkedte és dörzsölte mellbimbóit és a kis húsgombócokat kemény, pirosasbarna bogyókká gyúrta, Stone csavarni kezdte a drótot, amely a pezsgősüveg dugóját rögzítette. Mary nézte. Olyan hűvösnek és nyugodtnak látszott, míg a lányban szinte fájdalom égett, annyira zavarban volt, és szüntelenül tudatában annak, mennyire kitárta magát a kíváncsi szemeknek. Atyaisten, akár le is tartóztathatnak minket közszeméremsértésért – gondolta. Aztán nagyot nyelt, és mindenestől beszüntette a gondolkodást. A pezsgősdugó nagyot pukkant, mintha 286

ágyút sütöttek volna el a füle mellett, és a következő pillanatban fagyosan gyöngyöző pezsgőpatak loccsant a hasára és szétnyitott ágyékára. A hideg sugár azonban, amely lüktető nyálkahártyáit érte, csak még inkább fokozta gerjedelmét. Az utasok felől nevetés és tapsolás hallatszott, és Mary forrón elpirult, minden pillanatban azt várta, hogy kíváncsi arcok nyomódnak az ablaküvegre. De semmi ilyesmi nem történt, és Mary élvezettel kevert megkönnyebbüléssel sóhajtott, mikor Stone szürcsölni kezdte a hasára és combjaira ömlött pezsgőt. A lány megfeszült, vadul kívánta, hogy Stone szája az ágyékához érjen, és magát kínálva hátrahajolt, hogy további, intimebb gyengédségekre buzdítsa. O, istenem, majd meghalt azért, hogy magán érezze a nyelvét. A férfi azonban ismét visszahúzódott, és a lány látta, hogy kezében tartja a pezsgősdugót. A szájához emelte, megnedvesítette a nyálával. Mary hüvelye vágyakozva lüktetett. Bele fogja dugni, tudta előre. Milyen erkölcstelenül fog festeni majd a testéből kiálló dugóval, amelyet a vastagabb peremrész visszatart attól, hogy egyenesen a hüvelyébe csússzon! A kilátás elviselhetetlenül izgalmasnak tűnt. – O, igen... – lihegte, olyan szélesre tárta a lábait, amennyire csak bírta, és felemelte a csípőjét. Ebben a pillanatban igazi nősténynek érezte magát. Volt abban valami időtlen, ahogy felkínálta hüvelyének 287

nedves, vörös száját a hímjének. Úgy érezte magát, mintha régi idők papnője lenne, aki szentséges rítust gyakorol. De cseppet sem volt felkészülve arra, amit a férfi mondott neki. – Fordulj meg, és állj négykézláb. Beleremegett, mikor megértette, mit szándékozik tenni a férfi, és a belsejében lobogó vágyat áthatotta a szégyen. Nem a hüvelyébe akar behatolni, hanem máshová! A küszöbön álló aktus mindig nehezére esett. Ez volt a végső tabu, és akaratlanul elhúzódott a férfitól, farizmait önkéntelenül összeszorította. Stone ráparancsolt, hogy hajtsa le a fejét, és emelje magasra a fenekét. Lassan megtette, tudta, hogy semmi sem maradt rejtve a férfi szeme előtt. Feneke vágatának finom belső felülete, a végbélnyílás gyűrött kis csomója és szeméremtestének érett gyümölcse egyként kitárult előtte, és készen várta, hogy tegyen vele, amit akar. Arca égett Stone következő szavaitól. – Fogd meg a feneked és tartsd nyitva. Tudod, hogy mit akarok tőled. Mary lassan hátranyúlt, és széthúzta a fenekét, érezte, hogy a szoros alsó testnyílás kissé kinyílik. Ajkába harapott, mikor Stone nedves ujjal simogatni kezdte a rést, óvatosan beljebb dugva ujjhegyét, hogy ellazítsa a záróizom gyűrűjét. Aztán érezte, hogy a dugó belényomul. Érezhetően hideg volt, és Mary húsa összerándult, mikor először a 288

bőréhez ért. Stone lassan csúsztatta belé a dugót, időt hagyott rá, hogy a lány megszokja a feszítő érzést. Miközben ki-be mozgatta a dugót a szűk nyílásban, egyik kezét Mary lába közé dugta, és gyúrta, dörzsölte duzzadt csiklóját. Mary szeméből peregtek a könnyek. Nem a fájdalom könnyei, mert teste csekély nehézség árán megszokta már a kis tárgyat. Bonyolult okokból zokogott, maga se értette, miért, csak azt tudta, hogy olyan védtelennek, olyan gyönyörűségesen használtnak érzi magát, és a legkülönösebb módon elég szabadnak ahhoz, hogy élvezze ezt a gyönyört, amit ő sosem keresett volna magamagának. Zihált és vonaglott a férfi keze alatt, gyorsan a csúcsra ért. Stone cirógatta a fenekét, belső combját, és egész idő alatt a fülébe duruzsolt. – Tudom, hogy ez bonyolult élvezet a számodra. Épp ezért ragaszkodom hozzá. Mindent akarok, ami ebben a pillanatban betölt téged. Az odaadásodat, a gyönyörödet, a szégyenedet. És a szerelmemet – tette hozzá gondolatban a lány – azt is akarod. Csak nem mered kimondani. De hát nem épp a szerelem legősibb szertartását gyakorolják most? Nyöszörgött a vágytól, az orgazmus csak a Stone iránti vágyakozásának felszínét súrolta, és még érezte a dugó mozgását a testében. Stone ujjai egyre csak simogatták az ölét, csúszkáltak szétnyílt szeméremajkai közt, és dörzsölték csiklójának kemény rügyét. Egy perc, 289

és újra elélvez. Alig tudta visszatartani érzéseinek áradását. – Kérlek, gyere belém – nyögte. Stone az ülés szélére húzta, és Mary érezte, amint hímtagjának gömbölyű vége beléhatol. Stone egyenesen belesiklott, selymes sötétségének szívébe. Visszafojtotta sikolyát, amint a hihetetlen gyönyör szétáradt a hasában. Sohasem érezte még ennyire betöltöttnek, ilyen gyönyörűségesen használtnak magát. A dugó a fenekében olyan volt, mint egy második pénisz, és Stone lökéseivel egy ütemben mozgott. Mary tökéletesen elfeledkezett róla, hol van. Már nem számított, hogy felfigyelhetnek rájuk. Hangosan sóhajtott, fenekét Stone lapos hasának csapkodta, vadul kívánta, hogy az érzések átjárják a testét, még és még. Épp mikor az újabb orgazmus közeledtét érezte, Stone megragadta a fejét, és oldalra fordította, arra kényszerítve, hogy az ablak felé nézzen. Arcok koszorúja nyomódott az üveghez. Talán hosszú ideje nézték már őket. Mary nem törődött vele. Alsó ajkába harapott, csípője hullámzott és vonaglott, egész valója felolvadt az észveszejtő orgazmusban. Stone szinte azonnal elélvezett, hímtagja mélyen a lány belsejébe ágyazódott, lapos hasának ereje olyan mélyen benyomta fenekébe a dugót, amennyire lehetett. Egy pár pillanatig egyikük sem bírt megmoccanni. Aztán, ahogy 290

az erotikus feszültség apránként kiengedett, Mary meglátta a helyzet humoros oldalát is. – Talán körbe kéne járnunk egy kalappal, és adományokat kérni – mondta, és kuncogni kezdett, először halkan, aztán hangos nevetésben tört ki. Stone is nevetett, mély hangon, miközben kivette a dugót. Lehajolt, és fenekének mindkét félgömbjére csókot lehelt, mielőtt felállt és átadta neki a bugyiját. – Neked, mint szexuális rabszolgának, nincs semmi reményed, ugye tudod – tréfálkozott. – Igazán nem tudom, mi vonzót látok benned. – Csakis a lebilincselő személyiségem lehet – felelte a lány. Jó volt együtt nevetni Stone-nal. Ketten együtt elértek valamit, amiről Mary még csak nem is álmodta soha, hogy lehetséges. Igazi barátság és kölcsönös rokonszenv. Ez talán még ritkább volt, mint a szenvedély. Amíg Mary öltözött, félszegen rámosolygott a bekukucskáló utasokra. Legnagyobb meglepetésére viharos ünneplésben törtek ki. Tapsoltak, integettek, kiabáltak. – Bravó! – Virtuóz előadás volt! Gratulálunk! Egy idő múlva a nézők elszivárogtak, visszamentek a helyükre. Felöltözötten és kissé összekócolódva Mary lehajtotta a pezsgőt, amit Stone kínált neki. Egy ideje 291

már éledezett benne a gyanú, és most kérdőn felhúzta a szemöldökét. – Nem lenne jobb, ha megmondanád az igazat? A férfi boszorkányosán vigyorgott. – Rendben. Én is azt hiszem, eljött az ideje. Ez itt nem közönséges hajó, ahogy elhitettem veled. Az utasok kivételesen fontos vendégek, és mi most egy kivételesen fontos összejövetelre megyünk. Mary hirtelen rájött, hogy az egésznek valami köze van a Gyöngyök Rendjéhez. Megmondta feltevését Stone-nak. Az rábólintott. – Van eszed. Úgy gondoltam, épp itt az ideje, hogy rendezzem viszonyomat az Ezredessel. A megjegyzéseid vele kapcsolatban elgondolkodtattak. Ezen a vidéken lábadozik a betegségéből, és az agyafúrt öreg fickó megragadta az alkalmat, hogy összehívjon egy társasági nagygyűlést. Rávall, hogy nem hagy ki egyetlen ziccert sem. Az ünneplés is időszerűvé vált. Charles Germain egyikünkre sem jelent többé fenyegetést. Nem tudom, mennyire fogtad fel, milyen hihetetlen hatalommal rendelkezett az az ember. Mindegy. Ennek vége van. Széles körben kialakult az a meggyőződés, hogy előléptetést érdemelsz azért, amiért segítettél nekem lebuktatni Charles-t. – De hát én nem csináltam semmit, kivéve, hogy alaposan összekuszáltam a dolgokat. Minden a te érdemed. 292

Stone az ajkára tette az ujját. – Csak semmi vita, kérem! Sosem tudtam volna lépre csalni azt a gazembert nélküled. Ezt most el kell fogadnod tőlem, mint bocsánatkérést, annál is inkább, mert ennél különbet nem kaphatsz. Rendben? – Rendben – mondta a lány. – Nomármost. Rövidesen megérkezünk az úti célunkhoz. Az Ezredes vár ránk, és rajta kívül, úgy hiszem, jó néhány ember, akiket ismersz. Mary alig tudta követni az események fordulatait. Most először fog találkozni a Gyöngyök Rendjének krémjével. Tudatában volt az alkalom fontosságának. Azt jelentette, hogy immár ő is egyike az elithez tartozóknak, de azt egyelőre nem tudta kitalálni, mit hozhat mindez a jövőben. Az egyetlen dolog, amit tudott, az volt, hogy ő és Stone úgy vonulnak majd fel az estélyen, mint két összetartozó ember. A gesztus kölcsönös ragaszkodásuk nyilvános elismerését jelentette a társaságon belül. Ebből pedig az következik, hogy van remény a jövőre nézvést. Ugye? VÉGE

293