Csenger Város Története Összeállította Fábián László és Fábián Béla
Közismert, hogy a földrajzi tényez k szoros kapcsolatban állnak a településekkel, az életmóddal, társadalommal. Ahhoz, hogy Csenger történetét, fejl dési lehet ségeit, összefüggéseit elemezhessük, els renden a település földrajzi adottságait kell ismernünk. Csenger az úgynevezett Szatmár-Beregi-síkságon, a Szamos folyó bal partján települt. E táj a Kárpátoktól övezett Nagyalföld szerves, de jól elkülöníthet része. Valahogyan az itt él emberek soha nem vallották alföldinek magukat, hiszen tiszta id ben a hegyvonulatok körben jól láthatóak, s több köt désük volt Erdélyhez, mint az Alföldhöz történelmi és társadalmi okoknál fogva. A Szatmár-Beregi-síkságot els sorban a Tisza és a Szamos, de több más apróbb folyóvíz is tölti hordalékaival. Több kisebb tájegységre bontható: Szamosköz, Szamoshát, Erd hát, Beregi- és Szatmári Tiszahát, Túr-hát, Ecsedi-láp. Csenger a fentebb említettek közül a Szamosháton található. Ez a hátság a Szamost két oldalról övez , pár kilométer szélességben húzódó kiemelkedés, melyet a folyó alakított ki áradásai hordalékával. A folyó árterein kiterjedt rétek-legel k találhatóak, a talaj közvetlen hordalék. A csengerieket a megművelhet földterület szűkös volta arra késztette, hogy kihasználva a talaj termékenységét, a dús vegetációt, gyümölcstermesztéssel foglalkozzanak, s a vizeny s réteken, legel kön pedig állatokat tartsanak. Ezek a körülmények évszázadokon át meghatározták Csenger gazdasági életét a kés bbiekben is. A Szamos folyót itt keresztez kereskedelmi útvonalak, az ideális átkel hely egy település kialakulásának csíráit hordozta magában. Bár nagyobb ásatások Csengerben és környékén nem folytak (kivéve két, elpusztult középkori templom feltárását az 1980-as években, illetve 1992-ben), a szórványosan el került skori leletek azt bizonyítják, hogy az embert mindig is vonzotta a folyópart. Csenger belterületén is neolitikus edénytöredékek kerültek el , s a fentebb említett két elpusztult középkori templom alatti rétegekb l neolitikus és kés bbi korok emlékeit találták. A kés bbiekben sem volt lakatlan e táj, hiszen a 2001-ben történt petei határállomásnál feltárt telep a neolitikumtól kezdve a népvándorlás befejeztéig szinte minden etnikum kultúrájának nyomát hordozta. Minden valószínűség szerint itt egy meghatározó fazekasközpont működött.
Csenger és környéke az I. Katonai Felmérés (1783-85) alapján
A Csenger belterületén álló egykori Halom-dombból a századforduló táján római kori leletanyagot említenek. A f leg pénzekb l álló lelet (Vespasianus-Titus, Traianus pénzek i. u. 72116) valószínűleg már a település el tt meglév átkel helyre és kereskedelmi útvonalra utal a Szamos völgyében. Csenger története a magyar honfoglalással, illet leg a honfoglalást közvetlen követ esztend kkel kezd dik. A honfoglaláskori megtelepedést igazolja a csengeri régi ref. temet ben (1988. 1996.) feltárt n i lovassírlelet – az els honfoglaláskori lelet az ideáti Szatmárból – a Nyírség északi fele és Erdély közötti összeköttetést biztosító stratégiai fontosságú Szamos völgyi útvonalra bizonyíték. Elképzelhet , hogy az átkel hely biztonságát ügyel „hely rség”-r l beszélhetünk Csenger esetében. Csenger neve, hasonlóan Szatmár nevéhez törökös személynévi eredetű, a Csenge személynév –r kicsinyít képz s alakja. Visel je minden bizonnyal az idetelepül nemzetség vezet je volt. Árpád és leszármazottjai a magyar törzsekb l és a honfoglalókhoz csatlakozott idegen népelemekb l alakult harcos jobbágyságra támaszkodva teremtették meg a feudális magyar államot –a királyi vármegyéket. Csenger fejl dése is a szatmári várispánság kialakulásával van összefüggésben, a szatmári királyi várhoz tartozó királyi várbirtok volt és benne katonáskodó elemek, várjobbágyok laktak. A Szamoson való révátkel hely biztosítása volt feladatuk, s emellett a vár földjeit művelték –melynek kés bb birtokosaivá váltak. A várjobbágyság megszűnésével egy részükb l alakult ki a vidékünket évszázadokig meghatározó kis és középnemesség rétege. Csenger els említése 1219-b l a Váradi Regestrum 86. tételéb l ismert SENGUER alakban. A település fejl désének el mozdító tényez je volt, hogy a Káta nem Csaholyi ágának sikerült a XII. században birtokokat szerezni a Szamos menti várjobbágy falvakban – így Csengerben is. Vonzotta ket a Szamoson való forgalmas rév, a kedvez fekvés. 123Ő-ben a falu kivált a szatmári vár birtokai közül, s a Csaholyi-uradalom része lett, akik hamarosan birtokközpontjukká tették Csengert, melynek fejl dése ezzel dinamikussá vált. Ahogy a Csaholyi-család tekintélye és vagyona emelkedett, úgy Csenger jelent sége is egyre n tt, szinte természetes, hogy a mez város pecsétjében e birtokos család címere jelent meg. Minden adva volt immár a mez várossá váláshoz; a fontos átkel hely a Szamoson, egy országos hírű f úri család birtokközpontjának jelenléte, és a várjobbágyok egy részéb l kialakult viszonylag jómódú, önálló kisnemesség. A fellendülés és rangemelkedés elvitathatatlan jele, hogy Csenger a XIV. században az id közben kialakult nemesi vármegye központjává kezdett válni. E század közepetájt épült a ma is álló koragótikus téglatemplom, a magyar falusi téglaépítészet egyik legnagyobb reprezentánsa. 1388-ban Csenger megkapta Zsigmond királytól az országos vásárok tartására szóló jogot, ami évente 13 nagyvásár tartására adott lehet séget. Ez a jog nagy szerepet játszott a mez várossá (oppidummá) fejl désében. A vásárokra alapozottan kialakult egy vékony kézműves, s t keresked réteg is. Csengert 1429-ben már oppidum-nak említik az oklevelek. Ebben az évszázadban már szinte minden megyegyűlést, törvénykezési napot itt tartottak, s t 1404-ben maga Zsigmond király ítélkezett itt. A mez város meger södését jól igazolja, hogy 1Ő3őben a csengeri határból létrehozták Csengerújfalut. Ugyanakkor valószínűleg Csenger vonzása miatt néptelenedett el a környék több aprófalva, így Senye, Recsige és Vizsoly. Ezen települések nevei ma már csak, mint dűl nevek ismeretesek (Sanyikert, Recsige, Vizsoly) Összegezve megállapíthatjuk, hogy a XV. század Csenger történetének csúcspontja; havonkénti országos vásár, jól fizet forgalmas vízi átkel hely, messze környék leggazdagabb,
legtekintélyesebb egyháza, a megyei gyűlések – mind egy rangos mez város ismérvei. Ennek megfelel en fejl dött a csengeri társadalom, illetve a városi szervezet is. Választott bírái és jurátusai ítélkeztek a földesúr nevében. A mez városi jobbágypolgárság nagyobb tömegben, szervezetten élt együtt, műveltebb, mozgékonyabb volt, mint falusi sorstársai. A Csaholyi-család a XVI. század közepén, fiúágon kihalt, 1545-ben beházasodás révén a horvát eredetű Melith-család vette át a Csaholyi-uradalmat. Folytatták el deik városfejleszt politikáját, várkastéllyá er sítették a mind zavarosabbá váló id kben a Csaholyiak udvarházát 1ő8ő-ben. Ugyancsak támogatták a reformáció törekvéseit is, mely Csengerben, a mez városi életb l adódóan jó talajra talált. Az új egyház gyorsan megszervez dött, s kálvini irányt vett. Ebben Csengernek fontos szerepe volt. Számos zsinatot tartottak a reformátussá vált templomban, s ezek közül a legfontosabb az 1570-ben tartott, amelyet maga Méliusz Juhász Péter vezetett. A zsinat megbízásából szerkesztett, itt elfogadott hitvallását „Csengeri Hitvallás”-nak nevezik, és ez er sítette meg végképp a kálvini irányzatot.
A Melith címer Csenger iskoláját is ebben a mozgalmas században említik meg el ször, 1ő62-ben. Bár a mez város gazdagsága, parasztpolgárainak feltörekvése feltételezi egy korábbi iskola meglétét. Ez a református iskola a környék egyik legnépesebbje volt, s a debreceni Kollégium partikulájaként működött évszázadokig. A csengeri jobbágypolgárság szempontjából sorsdönt állomás volt, mikor 1627-ben Bethlen Gábor a mez város dézsmakiváltságát meger sítette, majd kés bb 1663-ban minden dézsmájukra királyi adományt is kaptak. Az 1600-as évek zűrzavaros id szakai alatt Szatmár megyét, a Szamosvölgyet többször is végigpusztították a török-tatár csapatok, de érdekes módon Csenger dúlásáról nincsenek írásos adataink. Ám ennek ellenére Csenger fejl dése a XVIII. századra megtorpant, a nemesi vármegyében betöltött vezet szerepe korlátozódott. Mindez összefüggésben van a Károlyi család egyre növekv befolyásával. A Rákóczi szabadságharc idején a város ismét hallat magáról. Melith Pál csengeri f nemes volt az els igazán tekintélyes és vagyonos f rendű, aki már 1703. júliusában a fejedelem táborába állott. Példáját ezután már tömegesen követte a többi szatmári nemes is. Csenger stratégiai szerepe a szabadságharc korai id szakában, a Szatmár várába szorult császári csapatok miatt igen megn tt, mivel a Szamoson itt vertek hidat a kurucok a vár elleni ostromzár el készítéséhez. Magát a várost ugyan elkerülték a hadiesemények, de a várból kitör császáriak 1704-ben felégették, leégett a templom, és szinte az egész város is. A gazdátlanná vált Melith-kastély is a lángok martaléka lett. A kés bbiekben még pestisjárvány is tizedelte a lakosságot. Csenger korábbi szerepét, rangját ezután visszanyerni már nem tudta, mivel Melith Pál halálával (170Ő) mint birtokközpont megszűnt, az egységes birtoktest felaprózódott, leányági örökléssel a Szuhányi-család lett Csenger legnagyobb birtokosa a XVIII. sz. végére. A város igyekezett a károkat mihamarább kiheverni. A leégett templomot 1713-ban észak felé kiszélesítették, majd 1745-re végképp kialakult a templom jelenlegi látványa, ekkor készült a festett kazettás famennyezete. A Melith-várkastély viszont birtokos hiányában e század végére teljesen elpusztult. Csenger társadalmi berendezkedése erre az id re már tipikus kisnemesi jellegűvé vált. A nemesi közösséget - a communitast - a f hadnagy vezette, az adózókat a bíró. Az utcák tizedekre
voltak felosztva, melyekért a tizedesek feleltek. A nemesi identitás meger södését jelzi, hogy 17Ő2ben a korábbi Csaholyi címert magába foglaló mez városi pecsétet egy új, már nemesi jelképeket hordozó pecséttel váltották fel.
Ennek a körfelirata is ezt jelzi: Sigil Nobil Oppidi Tsenger. A nemesség el retörését el segíthette, hogy a város a Melithek kihaltával f úri birtokos nélkül maradt, s majd csak az 1700-as évek vége táján költözött ide az egyik örökös, a Szuhányi-család. A XVIII. század utolsó harmadában, a mez város központjában zsidó keresked k telepedtek meg, akik alig fél évszázad múlva már kialakítottak egy olyan - máig ható - kereskedelmi negyedet, amely a településszerkezet további alakulását dönt en meghatározta. Az I. katonai felmérés már zsinagógájukat is említi, s t 17Ő1-b l egy ú. n.”vérvád”-ról is van adatunk. A mezőváros pecsétje 1742-ből. Az 1800-as évek elején több új városias középület, kastély és kúria épült. 1829-ben az újraszervez d római katolikusok emeltek templomot. A központ - vagy ahogy itt nevezik a Piac egyre jobban beépült, zsidó boltokkal, műhelyekkel. A zsidó lakosság anyagi gyarapodást jelzi, hogy a vármegye egyik legnagyobb zsinagógáját építették meg.
A zsinagóga (1958-ban elbontották)
A volt Képessy-kastély
Szuhányi kastély
Az első emeletes épület - A Jékey-ház
Németh József úrilaka
Ezid tájt épült Csenger sokáig egyetlen emeletes háza, az ú. n. Jékey-ház, melyben a vármegye egyik legels patikája működött. A viszonylagos fejlettség jele, hogy a város alkalmazásában már hites bába, chirurgus, sebész és baromorvos is tevékenykedett a városban. Csenger a reformkor politikai harcaiban is sokat hallatott magáról, sajnos a hírhedt „csengeri fütykösök” nem egy vármegyei gyűlést vertek szét Nagykárolyban. Ugyanakkor itt született Riskó Ignácz a reformkor egyik haladó szellemű költ je, aki Pet fi szatmári baráti körének vezéralakja volt. A várost 1831-ben súlyos kolerajárvány érte el. Összefoglalva a XIX. század elejét, elmondható, hogy a konzervatív kisnemesség túlsúlya miatt Csengerben nem alakulhatott ki egy változásokra kész, jómódú egésztelkes jobbágyság, az Alföldre jellemz parasztpolgárság, ugyanakkor számottev nagybirtok hiánya miatt a gazdálkodás korszerű módszerei, eszközei sem terjedtek el. Az 1848-as események Csengert érdemlegesen nem érintették, mindenesetre nemzet risorozási központ volt. A szabadságharc évei alatt a csengeri honvédek az erdélyi hadszíntéren harcoltak Bem tábornok seregében, a 45-ik szatmári honvédzászlóaljban. Érdemes megemlíteni, hogy a szabadságharc bukása után a közeli Kisgécz-pusztán telepedett le a véreskezű Haynau. A kapitalisztikus fejl dés fontos állomása volt a táj és Csenger életében a Szamos szabályozása. 1877-ben a közigazgatás átszervezésekor megalakult a csengeri járás, Csenger székhellyel, de ezzel együtt megszűnt a mez városi címe. Lakosainak száma ekkor 2968 f volt. A század végén 1893-ban új korszerű vashidat építettek a Szamoson, a korábbi fahíd helyén. Jelent sége abban állott, hogy Szatmárnémetin kívül máshol nem lehetett közúton átkelni a folyón. Majd az 1908-ban átadott Mátészalka-Csenger-Szatmárnémeti vasútvonal végleg bekapcsolta Csengert az ország vérkeringésébe. A vasút megjelenése a település utcahálózatára nagy hatással volt, az állomás felé terjeszkedett tovább, megváltoztatva a kés bbiekben az utcák egyensúlyát. A központ kisvárosias térré b vülve a XX. század elejére már teljesen körbeépült, zártsorú házsorokkal, mely szinte a hídig nyúlt el.
A volt Tót utca eleje – jelenleg ezen a helyen ABC áll
Az egykori Halom utca – a sarkon az Árkossy féle üzletház.
A csengeri állomásépület 1908-ban
A Piac iskola felőli része 1912-ben
Mindemellett azt kell látnunk, hogy Csenger fejl dése az 1860-70-es évekt l Mátészalka és Fehérgyarmathoz képest visszafogottabb volt, e két települést a vasút hamarabb elérte, s ugyanakkor nagyobb volt vonzáskörzetük. Csenger esetében Szatmárnémeti közelsége - mely id közben a vármegye központja is lett – annak minden el nyének ellenére elsorvasztólag hatott. Semmiféle komoly közhivatal itt nem létesült, az ipar is csak a provinciális igényeket tudta kiszolgálni. 1920-ban érte Csengert történelme egyik legnagyobb tragédiája, mely településünk fejl dését szinte a mai napig sorsdönt en meghatározta. A trianoni diktátummal a település a határszélre került, vasúti végállomássá vált. Elszakították természetes és történelmi központjától, felvev piacától, Szatmárnémetit l, ezzel határa és vonzáskörzete féloldalas lett. A trianoni sokk után lassan indult valamiféle feleszmélés, mely f képpen gazdasági termékszerkezet váltásban nyilvánult meg. Ekkor indultak be a nagyszabású almatelepítések, - f képp a kis és középbirtokosok körében - melyek máig meghatározzák a táj arculatát. Az új termék, az alma, anyagi fellendülést hozott az itt él knek. Fejlettnek volt mondható a helyi kereskedelem és a szolgáltatás és minimálisan az ipar (f ként a kisipar), köszönhet en a több mint ő00 f nyi zsidóságnak. Már1928-ban közvilágítást kapott, mozi is működött. Egy körorvos és három magánorvos rendelt, és kisebb nyomda, s a kor igényeinek megfelel három szálloda (Arany Csillag, Royal és Korona) emelte a kisvárosias jelleget.
Az Aranycsillag szálloda Rendszeres műkedvel i el adások, hazafias estélyek szolgálták a közművel dést. 1939-ben, az utolsó békeévben lakóinak száma Ő911 f volt. 1940-ben, Észak-Erdély visszacsatolásakor ismét Szatmárnémeti lett a megyeközpont. 1944-ben a zsidó lakosság deportálásával az amúgy is rossz ellátási helyzet tovább romlott. A háborús megpróbáltatások Csenger számára a Szamos-híd felrobbantásával tet ztek. Az újjászervezés els hónapjainak intézkedési még Szatmárnémetib l érkeztek, majd 1950-ig Mátészalka lett a vármegyeközpont.
A háború okozta élelmiszerhiány, és ellátatlanság kialakította a cserekereskedelmet. Ismét megn tt Csenger „kereskedelmi” fontossága. A Romániából átcsempészett k só értékes árucikk lett az inflációs korszakban. Ezek az évek voltak a hírhedt „sóvilág” évei. Ezrével érkeztek a községbe, s a Piacon egész sátortábor alakult ki. De nemcsak sót, hanem embereket is csempésztek a még nem teljesen lezárt határon, f leg a Palesztinába tartó zsidókat juttatták át rajta. 1949-ben újjáépült a felrobbantott Szamos híd. Megalakult egy kezdetleges mez gazdasági szövetkezés, de a csengeri er s kis és középparaszti réteg dominanciája miatt igazán komoly téeszesítés nem történt. A tapasztalt és rutinos keresked réteg hiányát az 19ő1-ben létrejött Földmívesszövetkezet igyekezett pótolni. Az ötvenes évek summázataként elmondható, hogy Csenger a Rákosi rendszer túlkapásait alig szenvedte meg, a szatmári parasztember higgadtságának és f képpen a helybéliek problémáit jól ismer és kezel idevalósi vezet k józanságának köszönhet en. A hatvanas évek els jelent s eseménye volt, hogy 1961. szeptemberében az általános iskolával közös igazgatásban bár, de Gimnázium kezdte meg működését. 1963-ban önállósult, s egy korszerű új épületben kezdte meg a tanévet. Csenger vonzáskörzete ezáltal kulturális tekintetben is megn tt, s a gimnázium megléte óriási szellemi változást hozott Csenger szellemiségében azzal, hogy ki tudta termelni saját intelligenciáját, többek között a kés bbi városvezetés magját. Ugyanakkor sajnos a lecsúszás jelei is érzékelhet vé lettek. Ennek els , ám dönt momentuma 1970. január 1-jén a járási székhely megszűnése volt. Ennek a rangnak elvesztéséért kárpótlásul Csengert nagyközséggé nyilvánították. A volt járási vezet ség elköltözött, de az intelligencia egy része is itt hagyta a számára bizonytalan jöv jű települést. 1970-es nagy Szamosi Árvízkor lakosságának h sies er feszítése megmentette Csengert a pusztulástól, Egy id re a közfigyelem térségünkre irányult, az újjáépítés folytán még lakossága is megn tt a betelepített komlódtótfalusi és nagygéci lakosokkal. A régóta ígérgetett közművesítés, a folyóvíz bevezetése is az árvíz jótékony hozománya volt. De a fejl dés csak ideig-óráig tartott, hiszen 1976 után már csengerinek nem is lehetett születni, hiszen a Járási Szül otthont is elvitték. A község központjában nem odavaló épületek kezdtek épülni, az egységes sorbeépítést kisebb-nagyobb el kertekkel „ékesített” kockaházak zavarták meg, átgondolatlan utcanyitásokkal zsákutcák keletkeztek. A térség vezetésében betöltött szerepkör visszacsúszásának záróakkordjaként 1983-ban lebontották a régi hidat, mely még személyforgalomra tökéletesen alkalmas lett volna. Csenger évezredes átkel hely jellege ezzel megszűnt, az új híd kilométerekkel elkerülte a várost, így a település tökéletes zsákutcává vált. A szomorú képet azért néhány új beruházás enyhítette, mint például az új Gimnázium épülete (1973), és a Cip gyár, mely a n i foglalkoztatást segítette. A turistaforgalom is kezdett éledezni, el ször csak kishatárforgalom indult, mely kés bb nemzetközi határátkel hellyé n tte ki magát a nyolcvanas évekre. Csenger er s történelmi tudata hívta életre a Helytörténeti Múzeumot 1984-ben, bár el zményei már a hetvenes évek közepét l megvoltak. A 80-as évek közepét l azonban már fellendülés jelei is mutatkoztak.. Ennek els lépéseként a község központjának utcái csatornahálózatba lettek bekötve s a közvilágítást is korszerűsítették, a Piacon megszűntek a látképet csúfító légkábelek. Az évtized végére pedig a térségben els ként a vezetékes gázhálózat is kiépült, ezzel a városiasodás beindulhatott.. Az új ABC és a felette lév szolgálati lakások kétemeletes tömbjének megépítése is ezt a folyamatot sugallta. Ami ezután következett, az Csenger történetének újabb fejezeteként lehet értékelni. 1989. márciusában ismét megkapta a városi rangot, s a Makovecz Imre által vezetett építészgárda szinte újjávarázsolta a város központjának arculatát, egyedivé téve ezt a Szamos-menti települést. Az els szabad választásokon az addig is ambiciózus tanácselnök, Apáti György lett a polgármester. Még ebben az évben beindult a város havilapja, a Csengeri Hírmondó, majd sorra születtek a testvérvárosi
kapcsolatok (Negrest Oas 1997, Tasnád 1998, Hauenstein 2004, Kovászna 2003 és végül a szomszédos Óvári 2007) . Csenger környékének falvait tömörítette a 2004-ben megalakult a Csengeri Többcélú Kistérségi Társulás. 2013-ban befejez dött Csenger szennyvízhálózatának teljes kiépítése, és ezekben az években a töltésen megépült kerékpárút révén bekapcsolódhattunk a turisztikai vérkeringésbe..2013-ban sikerült visszaszerezni korábbi elvett járási székhely rangot, ugyanis megalakult az ország legkisebb járása, a Csengeri Járás, 10 községgel.
A táj és a település jellege
A szatmári táj - és ezen belül s Szamoshát –arculatának legegyénibb sajátossága, hogy a középkori településszerkezetet meg rz magyar kultúrtáj, igazi peremvidék, ellentétes jellegű kistájak elemeinek tarka keveréke. A falvak képében is szinte helyr l-helyre keverednek ezek a színfoltok. Például a házak tetejének formájában is szinte minden átmenetet megtalálni, f leg az erdélyi elemek érvényesülnek nagy számban. Szatmárban általában az egyutcás, szalagtelkes települések jellemz ek, melyek között el fordulnak, leginkább a hajdani mez városok (Tarpa, Csenger) esetében szabálytalan képz dmények. Szamosháton az utcaszerkezet meggörbül, hiszen a térszínhez, a folyókanyarulatok zugaihoz kell idomulnia. Bámulatosan sűrű, szinte egybeolvadó itt a települések láncolata, a Szamos mindkét partján fűzérszerűen helyezkednek el, így aztán minden balparti falunak ott van a jobbparti párja, melyet csak a folyó vize választ el. A falvak fenn vannak a hátság tetején, az árvizekt l aránylag védett helyen. (A 70-es árvízkor nem volt véletlen, hogy az si falumagokat - ahol a templom található - az áradat sehol sem öntötte el.) Egy részük a kanyarulatok zugában ül meg, anélkül, hogy ebben bármilyen rendszert is lehetne felfedezni, hiszen nem is lehet, mert a folyók kanyarulatai mindig eltolódtak, változtak, az új házak mindig a pillanatnyilag legkevésbé veszélyeztetett helyekre épültek. Így tehát semmi meglep nincs abban, hogy a falvak bizonyos fokig mindig vándoroltak, a folyó romboló oldalainak megfelel en. A folyó pusztító munkája általában – kivéve a nagy árvizeket – lassú volt, így a falvak sokszor több lépcs ben települtek át. Persze egy lényeges dolgot a mai ember számára meg kell világítanunk: a régi századok kezdetlegesebb és aránylag –a helyi épít anyagok (sár, épületfa, nád) kéznél voltak - gyorsan és olcsón felüthet hajlékaiban nem szabad olyan féltve rzött ingatlan vagyontárgyat látni, mint a mai drága építmények. Ugyanakkor a folyó sem volt gátak közé szorítva, a víz a laposabb helyeken szép lassan szétterült. Mindezekt l függetlenül nem lehet az árvizek pusztítását letagadni. Mindenképpen megemlítend , hogy Csengert az írásos dokumentumok szerint árvíz sosem öntötte el, csupán egy utcájának felét mosta el a folyó lassanként egyre közeled kanyarja. A települések változása, születése, fejl dése, hanyatlása és
pusztulása ma sem lezárt folyamat. Az 1970-es szatmári árvíz Nagygéc sorsát pecsételte meg, a falu az új véd töltésen kívül rekedt, teljesen elnéptelenedett. Komlódtótfalu is csak lakóinak „nyakassága” miatt nem jutott hasonló sorsra, hiszen a hatósági rendelkezések ellenére máig sem hagyta el a falut – s t az lassú fejl désnek is indult. A Szamoshát településszerkezetének mai megjelenésének kialakulásában azonban nemcsak a földrajzi tényez k játszottak közre, hanem történelmi-társadalmi tényez k is. Az Alföldnek ez az északkeleti öble kimaradt a török pusztításból, s ez a kétségtelen el ny még dominált a XVIII. század közepéig, míg a helyzet azután megváltozott az Alföld központibb részeinek javára. Ami a félrees hely egyetlen pozitívuma, az a települések és az etnikai viszonyok megszakítatlansága. Az ilyen életet a konzervativizmus jellemzi, annak minden értékével és árnyoldalaival együtt. Az egykori Szatmár vármegye Árpád kori etnikai képe részben történeti részben nyelvészeti vizsgálatok alapján rekonstruálható. A Szamos mentén – f leg a jobb partjától keletre es területen – magyar-szláv lakossággal kell számolnunk az els századokban, a bal parti rész homogénebb magyar. Ez a színmagyar etnikai kép az évszázadok alatt szinte semmit sem változott, noha a Szamoshát az 1600-as években alaposan ki volt téve a dúlásoknak. Mint átmeneti és vitatott terület a királyi Magyarország és Erdély között sok pusztításnak és szenvedésnek volt területe, de a magyar népesség kontinuitása – f leg a Szamos bal partján - változatlan maradt. Patriarchális módon, minden jelent s társadalmi megrázkódtatás nélkül – igaz, egyben a fejl dést l elszigetelve – élte mindennapjait a Szamoshát népe. A csengeri bíró
A XIX. században a gazdasági fellendülés, a közlekedés fejl dése a falvak addig szokatlan gyorsaságú növekedéséhez vezetett. Az új falurészek legtöbbször az egyes településeket összeköt , egyre állandóbbá és kiépítettebbé váló utak mentén alakultak ki. Különösen a XIX. század végét l kezdve épül makadámutak, „köves utak” építése hatott ebbe az irányban, illetve a vasút megjelenése. Csengerben, mint a kés bbiekben látjuk, a vasútra men út átrajzolta a falu településszerkezetét. Ugyanakkor az is megfigyelhet , hogy az új településrészek kialakítására már csak a kevésbé kedvez , alacsonyabb fekvésű területek maradtak meg. A régi Szatmár és Bereg megyére jellemz az egyutcás, orsós falu. Az orsó alakban kiszélesed utcán épült a templom, kocsma stb. A vásáros helyeken – mint Csenger is – itt volt a piac, sokszor nem is álltak épületek a téren. Az id k folyamán a legtöbb helyen az orsó alakú tér egyre jobban beépült. Csenger esetében ez még kib vült az egymást keresztez utak téralakító hatásával. Csenger jellege: A Szamos bal partján, fontos átkel helynél települt község, már korán a környék központjává vált, mez városi rangra emelkedett. 1970-ig járási székhely volt, ma is a környez falvak természetes központja, 1989-ben újra városi rangot kapott. Mai, lényegében T alaprajzú utcarendszere már a XVIII. században is megvolt. A Szamos átkel helye felé vezet két utca korábbi orsós szerkezetre enged következtetni, bár a középkori eredetű református templom nem itt, hanem a két f útvonal találkozásánál helyezkedik el. Csengerben a soros elrendezésű szalagtelkek jellemz ek. Néhány helyen a nagycsalád-rendszer emlékeként egy telken több lakóház állt, illetve az utca hosszú szakaszán egy-egy meghatározott család telkei sorakoznak. Csengeri legények
Csenger utcaszerkezetének kialakulása Egy települést él szervezetként kell felfogni, mely szüntelenül fejl dik. Csenger esetében sincs ez másként. A falu megtelepedésének két tényez je volt, egy természetei és egy mesterséges. A természeti az, hogy a Szamos mentén egy, a környezetéb l kiemelked hátság, víz nem járta magaslat van, mely megtelepedésre alkalmas. A másik tényez , a szatmári királyi vár védelmére itt lakó várjobbágyok jelenléte, akik a forgalmas rév biztonságára ügyeltek.
Csenger ábrázolása az első katonai felmérésen (1783-1785)
Csenger leg sibb magja a folyó mentén húzódó észak-déli irányú magaslat lehetett, a mai Rákóczi és Kossuth utcák eleje. A katonailag fontos út és rév alakította ki a másik útvonalat, mely erre mer legesen kelet nyugati irányba húzódik –a mai Ady utca. Tehát a falumag mindenképpen a templom el tti keresztez désben volt. Ebb l dél felé ágazott ki a Kis utca, mai Hunyadi utca. Ennek elejét a Szamos egyre beljebb húzódó kanyarulata a XIX. sz. elejére már elmosta, illetve egysorossá tette. Itt vezetett a Szatmárra viv fontos hadiút, végig a folyó mellett, anélkül, hogy azon át kellett volna kelni. A révhez vezet út a templom után közvetlen orsósan kettévált, majd nem sokkal a folyó el tt egybeért. A két párhuzamosan futó részt Berekallyának hívták. Az északi volt Kisberekallyi (ma Kossuth u.), míg a keleti, a révhez vezet a Nagyberekallyi utca (ma Béke u.). Az észak fel l betorkolló út a Halom utca volt (ma Ady u.), mely a végén magasodó emberkéz alkotta dombról kapta nevét. Szemben volt a református temet , ami azt jelzi, hogy a XIX. századig, eddig tartott a város.
Utcaképek 1958-ból (Dr. Molnár József felvételei) Az utcák egybetorkolló, kiszélesed részét Piac-nak nevezték kezdett l. Az 1800-as évek közepéig, csekély kivételt l eltekintve, a középkortól itt tartották a havi nagyvásárokat. A Nagyberekallyi és Kisberekallyi utcák találkozásánál, melyhez csatlakozott északról az egykori Jánosiba vezet út is – szintén kialakult egy kisebbféle központ, amit Kispiacnak hívnak. Innen ágazott a régi hídra vezet út is, mely csak az 1800-as évek közepét l vált utcává, Híd utca néven. Csenger egyik legszélesebb utcája a Tót utca (ma Rákóczi u.) volt. Ennek végén tartották a nagyvásárokat, amikor az kiszorult a Piacról. Ennek oka az volt, hogy az 1850-60-as években a Piac a zsidó keresked k üzleteit l, házaitól egyre jobban beépült, összeszűkült, a vásárok tartására alkalmatlan lett. Áttekintve tehát a településszerkezet fejl désének els szakaszát, mely kb. az 1900-as évekig tartott: az si utcák a következ k, a Halom utca északról, a Tót utca nyugatról, vele párhuzamosan a Szamos felé a Kis utca. A Piactól orsósan elágazva a Kisberekallyi és a Nagyberekallyi utca. Ez a falumag volt meghatározó a múlt század végéig. Változások minimálisak, csak a pusztatelkek épültek be, illetve telekosztódásokkal a házak száma n tt. Keletr l a város terjeszkedésének gátat szab a Szamos, kés bb mikor a szabályozással a folyó távolabb kerül, akkor pedig maga a védgát, a töltés. Jelent sebb változások csak az 1800-as évek végén történt. Kikövezték a MátészalkaSzatmárnémeti közutat, ennek során a Halom utcát és a Nagyberekallyi – a hídhoz vezet – utcákat. Az utóbbit Köves-utcának nevezték évtizedekig. Az új korszerű vashíd átadásával (1893) a Kispiac és a híd közötti utca is kétsorossá épült be
. Csenger a III. Katonai Felmérés (1869-1887) térképén
A településszerkezet második nagy ciklusa a századfordulótól kb. 1945-ig tárgyalható. Legfontosabb változás az volt, hogy az addigi spontán utcaalakulásokat a tervszerű kialakítás váltotta fel, de figyelembe vették természetesen a régi, szántóföldekre vezet földutakat. A dönt változást a Mátészalkát Szatmárnémetivel összeköt vasútvonal megépítése hozta 1908-ban, melynek egyik állomása Csenger lett. A vasút megjelenése alig húsz év alatt a község utcaszerkezetének egyensúlyát majd’ teljesen megváltoztatta. A Tót utca és az Állomás közti két kilométer hosszú, eddig csak egy-két házzal bíró országút lassan kétsoros utcává fejl dött, sokáig Vasút utcának hívták, majd 1925-ben a tragikus sorsú gróf Tisza Istvánról nevezték el. A lakosság gyors növekedése- melyhez a Trianon utáni menekülthullám is hozzájárult – miatt szükségessé vált új utcák nyitása, melyek a Tót utcától délre lettek kimérve. A Vásártért l indult a Nagykároly felé vezet országút, melyb l kiágazott a Szatmárnémetibe men másik országút. Ezekb l is nemsokára utca lett, máig is a Nagykárolyi, illetve Szatmári utca néven. Hozzá kell tenni, hogy az új utcák nyomvonala a régebbi dűl utakat követte. Ekkor kapcsolódott a Kis (ma Hunyadi) út be a Szatmári utcába, zsákutcából átmen vé válva. Ezen újabb utcák a Horthy-féle földreformmal összefüggésben alakultak ki, s ezekbe az olcsó telekárak miatt Csenger szegényebb rétegei építettek. A Tisza utcából még három új utcát nyitottak délkelet felé, aminek viszont nem volt semmi el zménye. A Vitéz utcán (ma Dózsa u.) vitézi telkek sorakoztak. A Brassói utca a Nagykárolyit kötötte össze. Csenger legtávolabbi utcája a Bocskai utca lett, párhuzamosan a vasúti sínekkel, zsákutcaként. Az új utcákat közökkel kötötték össze, megrövidítve ezáltal a központ megközelítését. Összegezve: láthatjuk, hogy Csenger súlypontja az állomás felé, a délnyugati részekre tolódott el. Ez a terület lapos, talajvizes volt. Miután e részeken semmiféle közintézmény nem volt, ráadásul Csenger legszegényebb rétege lakott itt, a központtól való távolság miatt a falu vérkeringéséb l is kiesett – így ennek a településrésznek, mely nagyságrendileg meghaladta az si városmagot – jelent sége igen sokáig nem érte el a régiekét. A harmadik fejl dési ciklus a háború utánra esik. Az 19ő0-es években az új utcanyitásoknál két tényez t vettek figyelembe: a társadalmit és településföldrajzi tényez ket. Ez utóbbi azt jelentette volna, hogy az „üres” részeket kell beépíteni. Az új utcák helyének kijelölésekor Csenger nyugati része jött számításba, az ún. Egyháztag-részen. Ez persze nem véletlen választás volt, hiszen ezen a részen a település legjobb min ségű földjei voltak. Az akkori politikai viszonyok is ezt indokolták. Itt két utcát nyitottak, a Tót utcai kertek végét lemetszve a Lenin utcát (ma Molnár József u.) és még attól is kintebb az Alkotmány utcát. Ezen helyeket az akkoriban alakult TSZCS tagok kaptak telket. Elég logikátlanul tervezték – hiszen a központhoz sokáig nem is lehetett eljutni, csak dűl utakon. Ez az áldatlan állapot csak a Néphadsereg utca megnyitásával változott valamelyest jobbra, de végül az ebb l nyíló Arany János utca kialakításával oldódott meg végleg. Több kisebb utcanyitás is történt: Jókai, Mez Imre (Kastélydomb u.) stb. A cigányputrik helyett, amik az Ady utca végén lév Cigánytó mellett voltak - épült a Dankó utca. Elmondható, hogy ezekkel a változásokkal a vasút hatására szétnyúlt utcaszerkezet kissé megsűrűsödött. A negyedik – de reméljük nem az utolsó - településfejl dési szakasz 1970 után történt, amikor is szinte egy egész kis faluval b vült Csenger. Ez a nagy szamosi árvíz után történt. A nagygéci és részben a volt komlódtótfalusi lakosok számára a község északkeleti részén jelöltek ki új
lakóhelyet, amit nem nagy fantáziával Újtelep néven neveztek el. Egymást metsz párhuzamos utcák alkotják ezt, a mára már Csenger szerves részének befogadott településrészt. A központtól való távolság hátrányát enyhíti az alapvet infrastruktúrák kialakítása.
A mai Csenger, a "Makovecz-város" kialakítása A II. világháború után Csenger fokozatosan vesztett jelent ségéb l, elkezdett sorvadni, amit a városközpont állapota mutatott legszemléletesebben. Több helyen is megengedték, s t hatóságilag szorgalmazták, hogy a zártsoros beépítést megbontsák új kocka és „alpesi” házakkal, melyeket a járdavonaltól beljebb építettek, kisebb nagyobb el kertekkel. Fél volt, hogy a központ falusiassá fog válni, kisvárosra jellemz összkép eltűnik. Ez a folyamat majd két évtizedig tartott. Az 1980-as évek közepén új, dinamikus községvezetés alakult, fiatal helyi, vezet kkel. Az országra is jellemz valamiféle pezsgést lehetett érezni. Ebben a helyzetben határoztak a vezet k a helyi lelkes lokálpatriótákkal összefogva, hogy megpróbálnak kitörni ebb l a leépülési folyamatból, és kezdeményeztek egy igazi szellemi, fizikai és emberi környezetet fejleszt városiasodási folyamatot, már a 80-as évek derekától. Elkezd dött a város f utcáinak csatornázása – fejlesztették a telefonhálózatot, a vezetékes gázhálózat kiépítése a térségben els ként beindult. A városközpontban, 1987-ben egy meghatározó háromszintes épületet építettek, alsó szintjén ABC- t, míg a fels két szinten bérlakásokat alakítottak ki. Ez volt az els újonnan megvalósult épület, mely valóban korszerű, városias látványt nyújtott – s már nem a megszokott „betoncsoda” jellegű volt.
Közben már 1985-86-ban megszületett az elhatározás a városközpont rekonstrukciójáról, igaz ugyan, ekkor még csak elképzelések és lehet ségek szintjén. Már ekkor létrejött a kapcsolat Makovecz Imrével és tervez gárdájával, aki a problémák és lehet ségek feltárása után felvállalta a városközpont rekonstrukciós terveinek elképzelését. 1987-88-ban az Országos Közművel dési Központ módszertani intézetének munkatársai készítettek egy átfogó tanulmányt Csenger állapotáról és fejlesztési lehet ségeir l, igen kritikus szemlélettel. Ez után a Makona Tervez iroda által megtörtént a központban álló épületek állagának feltárása, a tervek az átalakításra, a bontásra, és az esetleges homlokzat-felújításra. Az Ady út északi oldala teljes egészében a bontandó kategóriába került, az ezzel nyert terület alkalmassá vált a rekonstrukciós terv magját képez oktatási centrum elhelyezésére. Ebben szerepelt egy új Általános Iskola, Művel dési Központ, Sportcsarnok. Egy kollégium is szerepelt a tervben, ami nem épült meg. Ám megépült a tervezett 200 adagos konyha. Els ként 1989-ben a kétszintes ún. Szolgáltatóház épült meg, rusztikus tömbje a központ újabbkori ékessége. Az alsó szinten boltok, irodák, Takarék működik, míg az emeleten lakások vannak. Ezzel szinte egy id ben kezdett épülni a Népjóléti Intézmény, az els városképileg is meghatározó épület, a hajdani jellegtelen, toldott-foldott SZTK átalakításával és kib vítésével. A közeli Erdély építészeti hagyományait, formáit idézi fel. (Heil Tibor terve).
A szolgáltatóháznak nevezett épülettömb (1988)
A Népjóléti Intézmény
1991-ben kezdték el az Általános Iskola- Művel dési Központ (tervez : Csernyus L rinc) és a Sportcsarnok (tervez : Vincze László) együttes építését. Az els kett egy épületben kapott helyet. Az intézmény nagyméretű aulája alkalmas iskolai rendezvényeken kívül városi rendezvények, komolyzenei koncertek stb. befogadására.
Az általános iskola aulája
Sportcsarnok - előtérben az ebédlő egy részlete
Az épület különleges tet szerkezete, hajlított tartószerkezeti kívülr l utcaképileg, és belülr l is hangsúlyozzák az épület különlegességét. 1992 augusztusában adták át. A Sportcsarnok és az Ebédl (terv: Vincze László) más építészeti kialakításokkal épült, nyerstégla homlokzattal, csavart téglaoszlopokkal. A nyerstéglafelület az odalátszó középkori téglatemplommal harmonizál. A sétálóutca fel l nézve kellemes az összhang az épületcsoportok között. A Népjóléti Intézménnyel közös udvarral és parkkal bíró Polgármester Hivatal is teljesen megújult küls t kapott.(terv: Heil Tibor). Az egykori Járási Szül otthonból varázsolódott át. Bels térkiképzése, f képpen a Házasságköt terem mindig ámulatba ejti a látogatókat. A tanácskozóterem asztalmegoldása, a toronnyal való összhangja sem mindennapi építészeti élmény. A központtól igaz kicsit távolabb – de megéri a párperces sétát – magasodik az Adventista templom életfa motívumos, két téglatoronnyal kiképzett együttese. (terv: Makovecz Imre). 2000-ben kezdték építeni a központhoz tartozó részen, a református templom és a római katolikus templom között a Görög Katolikus Templomot. (terv: Makovecz Imre). Az egy év alatt felépült templom dísze lett városunknak.
Természetesen a csodálatos új épületek, az újjávarázsolt központhoz szervesen kapcsolódnak a közművek, s egyéb kellékek (padok, kandeláberek stb.). A városközpontban az elektromos áram földkábelekkel az aszfalt alatt van. Mindenhol széles járda épült, az egész központot összefügg aszfaltfelület borítja, amit kisebb zöldfelületek szakítanak meg. A f téren alakították ki a Szent István parkot a Millennium évében.
Adventista templom Az utak kiemelt szegélyt kaptak a belvárosban. Pályázati pénzekb l új, európai szintű óvoda épült, majd a közlekedés biztonsága érdekében a f út mellett kerékpárúttat létesítettek. Ez egyébként kapcsolódni fog az országhatárra vezet höz - ez is a remélhet túrizmus fellendülését segíti el . 2000-ben készült el végre a központtól pár lépésnyire, de mégis természetes környezetben az új Sportcentrum, a futballpályával. Ide lett tervezve a tönkrement tanmedence helyén egy városi igényeket is kielégít uszoda. Csenger Képvisel testülete 200ő-ben fogadta el a Település Rendezési Tervét, mely komplexen fogalmazza meg az új feladatokat, merészen el re tervez, a legapróbb részletkérdéseket is tárgyalja. Ennek részei: 1. Fejlesztés koncepció, 2. Településszerkezeti terv, 3. Szabályozási terv. Alapvet koncepciója legf képpen a belváros még egységesebbé tétele, de a bels részek jobb és teljesebb feltárása, új utcanyitásokkal, a meglév zsákutcák kinyitása, bekapcsolása is fontos célkitűzés. Csenger f építésze a Makona-csoport egyik tagja, Csernyus L rinc lett, aki rendszeresen tájékozódik és konzultál minden új kivitelezésnél, legyen az akár önkormányzati, akár más jellegű is. Mindemellett Csenger városa 1997-ben Makovecz Imrét díszpolgárának választotta. Csenger városa 2004-ben a Többcélú Kistérségi Társulás vezet je és egyúttal székhelye lett. Ez a környékben az összefogó szerepét ismét kihangsúlyozza, mondhatni történelmi igazságszolgáltatást kapott. Igyekszik a határon átnyúló kapcsolatait is er síteni. Az átalakítások révén Csengerb l igazi vonzó, összetéveszthetetlenül egyedi kisváros lett, ahová érdemes ellátogatni. Ez megváltoztatta az emberek szemléletét is. Egyre kevésbé lehet találkozni azzal a lemondó mentalitással, ami általános volt. Az itt lakók ma már büszkék a Makovecz-épületekre, ezáltal büszkék arra, hogy csengeriek. Ezekb l a házakból mára már turistacsalogató látványosság lett. A várossá válás és az a rendkívüli változás, ami itt néhány év alatt átalakította a várost nem múlt el nyomtalanul. Az új építkezésekre is nagy hatással vannak a központ új épületei. Egyre-másra megjelennek az onnan ismert apró, jellegzetes motívumok. Persze ez nem véletlen, a csengeri építészek, akik a magántervezéseket is végzik, annak idején a város épületeit is építették, szervezték. E tényb l óhatatlanul is következik, hogy rengeteg részletet átvesznek – természetesen nem szolgai másolásról van szó – s ezek már-már csengeri sajátosságnak számítanak. A központ új épületeit már a helyi építészek tervezik, igényes megoldásaik szervesen beillenek a Makovecz „stílusba”
A Munkaügyi Központ
A Margaréta üzletház
Üzletház
Csenger 1998. március 15-én, várossá válásának 10. évfordulóján méltán vehette át az t joggal megillet Hild-díjat. Az azóta eltelt id azt bizonyítja, hogy nem vált méltatlanná ezen elismeréshez, mert a város egyre szépül, s a hosszú távú Településfejlesztési Terve – de legf képpen az itt él polgárok megn tt igényessége, lokálpatriotizmusa garancia erre.
Csengeri bibliográfia:
Fábián László írásai a Jósa András Múzeum Évkönyveiben:
Tisztálkodási
szokások
és
alkalmak
Csenger
környékén
a
századfordulón.
In Jósa András Múzeum Évkönyve. XLI. évf. Nyíregyháza, 1999. 313-328. o.
„Szatmári szilva” – régen és ma. In Jósa András Múzeum Évkönyve. XLIII. évf. Nyíregyháza, 2001. 493-508. o.
Haj és hajviseletek és gondozásuk Csengerben az 1920-30-as években. In Jósa András Múzeum Évkönyve. XLIV. évf. Nyíregyháza, 2002. 185-220. o.
A régi csengeri fahíd. In Jósa András Múzeum Évkönyve. XLVI. évf. Nyíregyháza, 2004. 169-194. o.
A csengeri Melith-kastély és reneszánsz kályhacsempéi. In Jósa András Múzeum Évkönyve. XLVIII. évf. Nyíregyháza, 2006. 281-321. o.
Molnár József könyvei, cikkei Csengerről:
MOLNÁR JÓZSEF - HALÁSZ LÁSZLÓ: A csengeri XII. osztályos iskola évkönyve. Szerk.: HALÁSZ LÁSZLÓ Nyíregyháza, 1962.
A Csengerújfaluból származó egyik Osváth-családról. In Magyar Családtörténeti Szemle, 1939/IV. szám. 107-115. o.
A félezer éves csengeri vásár krónikája. In Jósa András Múzeum Évkönyve. XVIII-XX. évf. Nyíregyháza, 1983. 94-167. o.
A Subich-nemzetségből származó Brebiri Melith-család vázlatos története. Hajdúnánás, 1939.
Szuhányi János végrendelete. In Szabolcs-Szatmári Szemle, 1985/II. szám. 90-96. o.
A régen elpusztult Jánosiról. In Szabolcs-Szatmári Szemle, 1985/I. szám. 95-103. o.
Csenger régi helynevei. In Szabolcs-Szatmári Helytörténetírás I-II. 269-298. o.
Adalékok a csengeri műemlék templom történetéhez. In Műemlékvédelem, 1970. 1Ő., 65 – 71. o.
Egy parasztcsalád leszármazása és kapcsolatai. In Magyar Családtörténeti Szemle, 1940. IV. évf. I-VII. szám.
A csengeri Bélteki-családról. In Magyar Családtörténeti Szemle, 1944/IV. sz. 92-94. o.
A szatmármegyei Medgyesyekről. In Magyar Családtörténeti Szemle, 1942/III. sz. 62-69. o.
Kiegészítés LUBY MARGIT – Petőfi nyomában című cikkéhez. In Szabolcs-Szatmári Szemle, 1956/I-IV. sz. 69. o.
Egyéb forrásmunkák:
Csengeri Krónika. Néprajzi és helytörténeti antológia Molnár József 70. születésnapjára. Szerk.: DANKÓ IMRE. Csenger, 1975.
KÁLNÁSI ÁRPÁD-SEBESTYÉN ÁRPÁD: Csenger város földrajzi nevei. Debrecen, 1993.
DR. FAZEKAS ÁRPÁD: Diószeghi István a csengeri humanista. In Szabolcs-Szatmári Szemle. Nyíregyháza, 1975. II. szám. 64-77. o.
TOMBOR ILONA: A csengeri középkori templomtorony és építészeti kapcsolatai. Műemlékvédelem. XIV. II. sz. 71–77. o.
Ady Endre Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola ÉVKÖNYVE 1961 – 1991. Szerk.: OLÁH JÓZSEF. Nyíregyháza, 1991.
DR. DIKÁN NÓRA: Az 1956-os forradalom utáni megtorlás Sz. Sz. megyei dokumentumai (Csengeri Járás). Nyíregyháza, 1994.
Jizkor könyv Csenger, Porcsalma és vidéke mártírjainak emlékére. Írta és összeállította: FRIDMANN SLOMO. Tel-Aviv, 1966.
FÁBIÁN LÁSZLÓ – PINTYE GÁBOR: Csenger – Történelmi és kulturális kalauz. 2008.
Csengeri Kalendárium. Szerk.: BARTHA GYULA – DÉGINÉ BULYÁKI EDIT – FÁBIÁN BÉLA – FÁBIÁN LÁSZLÓ – OSVÁTH FERENCNÉ – PÁL-KATONA LÁSZLÓNÉ. Csenger, Csengeri Nagyközségi Közös Tanács, 1989.
CSERNYUS L
RINC:
Csenger. In Országépít , 2013/2 .sz. 36-43. o.
VINCZE LÁSZLÓ: Csenger – városi sportcsarnok. In Műszaki tervezés, 1993/2. sz. 41-43. o.
MURAKÖZI EMIL: Csenger újjászületése. In Honismeret, 1993/4. sz. 61-63. o.
CSERNYUS L
Csenger, a városközpont új épületei. In Országépít , 1991/3. sz. 20. o.
PAPP SZILÁRD: A gótika három emléke Szatmárban: Csenger, Nagyszekeres és Sonkád. In
RINC:
Csenger. In Országépít , 1992/1. sz. ő6. o.
Várak, kastélyok, templomok: történelmi és örökségturisztikai folyóirat, 2012/1. sz. 32-35. o.
Kéziratok, szakdolgozatok a Csengeri Helytörténeti Gyűjtemény adattárában Molnár József kéziratban maradt munkái:
Csengerre vonatkozó oklevelek másolatai.
Csenger régi helynevei.
A régen elpusztult Jánosiról.
Csengeri népmesék.
A Kastély. 1947.
Templomszentelésre (adalékok).
A csengeri 12 osztályos iskola története.
Csenger 100 éve. 1948.
A csengeri nyelvjárás ismertetése. Tanári szakdolgozat, 1930.
Király György kincsei.
Szathmári Károlyról.
Riskó Ignácz részletes életrajza.
Egyéb kéziratok, szakdolgozatok:
BALLA ADRIENN: Tájtörténeti vizsgálat és tájrendezési javaslatok Szamos parti településeknél. Szakdolgozat (CD-n) Corvinus Egyetem, 2005.
FARKAS MIKLÓS: A csengeri Szuhányi-kúria helyreállítási terve. Felmérési és - alaprajzok, tervdokumentáció. Diplomamunka. 1986.
FÁBIÁN BÉLA: Csenger utcaszerkezetének kialakulása. Szakdolgozat vázlatának kézirata, térképvázlatokkal.
Csenger társadalmi rétegződésének kialakulása. Gépelt tanulmányvázlat.
FÁBIÁN BÉLA: Szamosháti református templomok. Szakdolgozat. 1997.
Csenger Nagyközség Monográfiája. Gépelt kézirat.
A csengeri tanítók összeállítása. Csenger, 1939. szeptember 14.
Csenger Mezőváros Kétrenden Lévő Bíráinak Jegyzőkönyve (1804–1824). Átgépelve 1814ig.
A csengeri Ev. Református Énekkar Jegyzőkönyve (1869 –1907). Átgépelve, 1907-t l 1977ig eredeti jegyz könyv.
Földesúri Jegyzőkönyv (1824-1888). 1849-ig kinyomtatva, a többi kéziratban.
Csenger Község Képviselőtestületének Jegyzőkönyve (1913-1924). Átgépelve.
FÁBIÁN LÁSZLÓ: Csenger földrajza. Szakdolgozat, 1976.
FECSKE CSABA: Adalékok Csenger történetéhez. Szakdolgozat, 1998. (CD-n is)
GYARMATI JÓZSEFNÉ: Molnár József történeti és helytörténeti munkássága. Szakdolgozat, 1986.
OSVÁTH FERENC: A csengeri Petőfi Sándor Általános Iskola története. Szakdolgozat, 1990.
CSERNYINÉ MATOLCSI JÚLIA: Csenger népoktatása. Szakdolgozat, 2002. (CD-n is)
JELES ANTALNÉ: Csenger és környéke zenei életének fejlődése. Szakdolgozat, 1973.
FÁBIÁN LÁSZLÓ: Népi tisztálkodás, hajviseletek és gondozásuk Csengerben az 1920/30-as években. Szakdolgozat, 1997.
Csenger tervezési programja (1974). Városépítési Tudományos és Tervez Intézet.
Csenger tervezési programja (1986). Szabolcs-Szatmári Tervez Vállalat.
Csenger Nagyközségi Közös Tanács hosszútávú fejlesztési tervkoncepciója (1986-2000).
Pályázat az Építési és Városfejlesztési Miniszterhez Csenger várossá nyilvánításának kezdeményezésére. 1988.
CSORVÁSI GÁBOR: Áradás. Visszaemlékezés az 1970-es árvízre. Gépelt kézirat, 1993.
