(Csaknem az egész kézirat megjelent előzőleg. Itt jelenik meg teljes egészében. 2Mózes 20:1-17) {2SAT 180}

Ellen G. White: Igehirdetések és beszédek 2. kötet (nem teljes) TÖRVÉNYADÁS

TÖRVÉNYADÁS 1901, 126. kézirat (Csaknem az egész kézirat megjelent előzőleg. Itt jelenik meg teljes egészében. 2Mózes 20:1-17) {2SAT 180} Isten elvárta Ádámtól, hogy engedelmeskedjék neki nemcsak a maga részéről, hanem az utódaiért is. Megígérte neki, hogy ha helytáll a kísértésben, ha megőrzi alkotója iránti hűségét engedelmessége nagy próbáján, ez biztosítani fogja Isten általi elfogadását és jóváhagyását. Örökre megalapozott lesz a szentségben és boldogságban, s az áldások utódaira is kiterjednének. {2SAT 180.1} Ádám azonban elbukott a próbán. S mivel föllázadt Isten törvénye ellen, összes leszármazottja bűnös életű lett. {2SAT 180.2} Isten törvénye valamikor be volt írva a férfiak és nők szívébe, de melengetett bűneik elhomályosították s csaknem kitörölték az írást. A bűn benyomásai eltüntették a törvény benyomásait. {2SAT 180.3} Az Úr csodálatosan cselekedett, kihozva az izráelitákat Egyiptomból. Élő Istenként, törvényadóként nyilatkoztatta ki magát nekik. {2SAT 180.4} A szentsátor Isten földi lakóhelye volt. Két részből állt. A szentélyt fal választotta el a szentek szentjétől. A bukás után Isten itt találkozott az emberrel. Gyakran hallatszott itt az Isten hangja. {2SAT 180.5} Az izráelitákat vezérlő felleg a szentsátor fölött lebegett. A felhő dicsősége Jézus Krisztustól tündöklött, aki a dicsőségből beszélt Mózessel, mint előzőleg az égő csipkebokorból. Isten jelenlétének dicsősége a felhő homályába volt takarva, hogy a nép rá bírjon tekinteni a felhőre, mintegy a láthatatlan Istent látva. Így akart az ember közelébe jönni. {2SAT 180.6} „Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg holnap, és mossák ki ruháikat.” (2Mózes 19:10)Parancsot kaptak a tisztálkodásra. Az Istennek szenteltség nem engedi meg a test vagy az öltözék rendetlenségét vagy szennyét. Az Isten szolgálatát végzőkről írva van: „Monda Mózes Áronnak: Ez az, amit szólt az Úr, mondván: Akik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem.” (3Mózes 10:3)(Idézi 2Mózes 19:11-13-at is) {2SAT 180.7} Az Úr külön utasította az izráelitákat az előkészületekre, melyeket ez alkalommal tenniük kellett, mikor szólni készült az emberhez. Félelemmel vegyes tisztelettel akarta megtölteni őket, hogy eszükbe vegyék, hogy szent a kinyilatkoztatás, melyet adni készül. Megparancsolta tehát nekik, hogy ügyeljenek, nehogy áttörjenek a hegy körül vont kerítésen. {2SAT 181.1} Ha a hegy, ahol Isten kinyilvánította dicsőségét és fönségét, s melynek csúcsáról az Úr dicsősége megjelent, annyira szent volt, hogy ha valaki csupán megérinti, halállal lakol, milyen szentnek kellett lennie a törvénynek, melynek kihirdetésére készültek! Hogyan is viseltethetik bárki közönyösen a törvény iránt! Letapossuk, megvessük, vagy gúnyoljuk talán? {2SAT 181.2} A vallásos szolgálatokkal és Isten imádásával kapcsolatban gondoljuk át az izráelitáknak adott utasításokat. Aki Isten jelenlétébe lépett, gondos figyelmet kellett szentelnie testére és ruházatára. Tiszta és szent hely a menny. Isten is tiszta és szent. Aki jelenlétébe lép, engedelmeskedjék utasításainak, legyen a teste és ruházata tiszta és rendes, ezzel tanúsítva tiszteletet maguk és Isten iránt. A szívnek is meg kell szentelődnie. Akik megszentelik szívüket, nem hoznak szégyent szent nevére, hogy szennyes szívvel és rendetlen megjelenéssel imádják. Isten észreveszi ezeket a dolgokat. Fölfigyel az imádkozók szívének előkészületeire. {2SAT 181.3}

Isten a Sínai hegyéről hirdette ki a tízparancsot. A királyok királya, a véghetetlen Isten félelmetes fönséggel hirdette ki törvényét, s megparancsolta a törvény iránti engedelmességet. A törvény világos, közérthető. Aki az életet adja és fönntartja, joga van parancsolni és előírni azoknak, akik minden lélegzetvételért tőle függnek.

Ellen Gould White Könyvtár | www.white-konyvtar.hu

1

{2SAT 181.4}

Isten az első szavakkal: „Én vagyok urad, Istened,” megalapozta jogát, hogy eléjük tárja igényeit. Az Úr szabadította ki őket a szolgaságból, ezért neki tartoznak szolgálattal. {2SAT 181.5} Az első parancs az ember hódolatára vonatkozik. {2SAT 181.6} A második megtiltja, hogy teremtményen vagy képmáson át imádjuk az igaz Istent. Megtiltja képmás alkotását, melyet az ember a teremtő másaként szeretne ismerni. Megtiltja teremtmény képmásának készítését, hogy Istent jelképezze, vagy bármiképp összefüggjön Isten imádásával. {2SAT 181.7} Idézi Ésaiás 40:10-28-ig (Kihez hasonlíttok engem…?) {2SAT 182.1} Az Úr erősen hangoztatja felsőbbségét. Másfelől a Sátán tudja, hogy az élő Isten imádata fölemeli, megnemesíti a nemzetet. Azt is tudja, hogy a bálványimádás nem teszi emelkedetté, hanem lealacsonyítja az ember eszméit, mert az istentiszteletet alantas és romlott dolgokkal köti össze. Untalan azon erőlködik tehát, hogy elterelje a gondolatokat az egyedül igaz, élő Istenről. Ráveszi az embereket, hogy emberkéz alkotta tárgyakat vagy állatokat tiszteljen és magasztaljon. Az egyiptomi és más pogány nemzeteknek sok fura istenük volt - képzeletük cifra szülöttei. {2SAT 182.2} A hetven éves fogság után a zsidók nem készítettek képmásokat. Utálatosságnak nevezték a római zászlókat, jelvényeket, különösen, ha a hadi jelvényeket tiszteletben részesítésért föltűnő helyre állították. Az ilyen tiszteletet a második parancs megszegésének nyilvánították. Mikor a római jelvényt a templom szentélyében állították föl, utálatosságnak tekintették. {2SAT 182.3} A kereszténységgel ellenkezik, hogy a római katolikus egyház képeket és szobrokat használ. Akik ezeket tisztelik, parancsolatrontók. A képmás-tisztelet ellenkezik Isten kifejezett parancsával. A második parancs teljesen megtiltja az effélét. Ámde a pápák belekontárkodtak a tízparancsba. A nép kezébe adott imakönyvekből kihagyták a második parancsolatot. A harmadikat mondják másodiknak, a negyediket harmadiknak, a tizediket pedig kettéválasztották. Így a parancsolatoknak való engedelmesség helyett megváltoztatták Isten parancsolatait, hogy megfeleljenek tetteiknek. Istentiszteleteikhez alakítva a törvényt, elvettek Isten szavából, és hozzá is tettek. {2SAT 182.4} Az Isten szavával való bánásukkal a pápák az ég Istene fölé emelték magukat. A Szentírás jövendölése ezért nevezi a pápai hatalmat a bűn emberének. Sátán a bűn szerzője. A hatalom pedig, mely által megváltoztatja Isten bármely parancsát – az a bűn embere. A Sátán rendkívüli ellenőrzése alatt a pápai hatalom pontosan ezt művelte, műveli. Noha a pápaság fejénél állók állítják, hogy szeretik Istent, az Úr mégis mint gyűlölőire tekint rájuk. Hiszen Isten igazságát hazugsággá változtatták. Az Isten parancsolataiba való beavatkozás és a parancsok emberi hagyományokkal való helyettesítése a Sátán mesterkedése, mely elválasztja Istent a vallásos világtól. Mert ő jelenti ki: „Én az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, aki meglátogatja az atyák vétkét a fiakban harmad és negyed íziglen azokban, akik engem gyűlölnek.” Isten betölti ezt a szavát: „Amit az ember vet, azt is kell learatnia.” A fáraó konokságot vetett és konokságot is aratott. Ő maga vetette ezt a földbe. Istennek nem volt szükségesebb beleavatkozni a növekedésébe, mint a búzaszem növekedésébe. Annyi kell csupán, hogy hagyja a magot kikelni, hogy a maga nemében gyümölcsöt teremjen. Az aratás mutatja, hogy milyen magot vetettek el. {2SAT 182.5} Mikor erős és meggyőző világosság érkezett Istentől, hogy ismertté tegye amindenható VAGYOK-ot, a fáraó kénytelen volt engedni. De mihelyt a nyomás megszűnt, hitetlensége visszatért, ismét szembeszegült az Istentől nyert nagy világosságnak. Az első csoda bizonyítékának visszautasításával elvetette a kételkedés magját, mely természetes folyamatára hagyva a maga nemében termet gyümölcsöt. A királyt ezek után nem lehetett meggyőzni Isten csodatetteivel. Az uralkodó megkeményítette szívét, a hitetlenség egyik fokáról a másikra hágott, mígcsak Egyiptom roppant birodalmában minden család büszkesége, az elsőszülött, meg nem halt. Még ezután is hadseregével Izráel után robogott. Vissza akarta hozni a mindenható karja által kiszabadított népet. Ám minden emberi hatalomnál nagyobb erővel szállt szembe. Ott is veszett seregeivel a Vörös tengerben. {2SAT 183.1}


2

Isten törvényének megvetői ugyanezt a bűnt gyakorolják. Megkeményítik szívüket. Emberi elméletek, sátáni sugallatok, ámítások kedvéért elvetik Isten hangját. Szembeszegülnek a Szentlélekkel és félreteszik őt. Az atyák bűneit a fiakon látogatja meg az Úr. A szóval és példamutatással vetett mag a fiakban terem gyümölcsöt. {2SAT 183.2} Isten Lelke a lelkiismeret ellenőrzése alatt tartja a gonoszt. Mikor az ember a Lélek fölé magasztalja magát, a gonoszság aratását aratja. Az ilyen emberre a Lélek és figyelmeztetései egyre kevesebb hatást gyakorolnak, hogy visszatartsák őt az engedetlenség magjának elhintésétől. Az ilyen ember fokozatosan elveszíti Isten félelmét. Testnek vet és romlottságot fog aratni. Már érlelődik az általa elvetett mag. Megveti Isten parancsait. Hússzíve kővé válik. Az igazságnak való ellenállása megerősíti gonoszságában. Az özönvízelőtti világban azért uralkodott kegyetlenség, bűn és erőszak, mert az emberek gonosz magot vetettek. {2SAT 183.3} Mindenki tudjon a lelkeket pusztító eszközökről, módokról. A lélek pusztulása nem azért történik, mert Isten parancsot adott valaki ellen. Ő senkit sem tesz lelki vakká. Elég világosságot és bizonyítékot nyújt, hogy meg lehessen különböztetni az igazságot a tévedéstől. Az Úr mégsem kényszerít az igazság elfogadására. Szabad választást hagy, hogy az ember a jót vagy a gonoszt válassza. Ha elveti a bizonyítékot, mely elégséges, hogy a helyes irányba vezesse, s egy ízben a gonoszt választja, másodszor már könnyebben elköveti azt. Harmadszor még inkább kivonja magát Istentől s a Sátán oldalán való állást választja. S folytatja ezen az úton, mígcsak meg nem szilárdul a gonoszságban s el nem hiszi, hogy a hazugság, melyet melengetett, az az igazság. Szembeszegülése meghozta gyümölcsét. Példájával másokat is az Istennel való szembeszegülésnek erre az útjára vezet. {2SAT 183.4} Isten törvényének áthágói gyermekeiket is a törvény iránti tiszteletlenségre s a törvényhozó elleni lázadásra tanítják. Az ellenség soraiba állítják gyermekeiket, ahol el vannak vágva Isten szövetségének áldásaitól, és az Úr büntetései alá hozzák őket. Ha a szülők Isten törvényének áthágóiként halnak meg, legtöbbnyire gyermekeik is követik őket. Az istentelen szülők gyermekei tanítás és példamutatás által a gonoszság cselekvésének leckéiben részesülnek. Mikor engedetlenségük és törvényszegésük mértéke betelik, Isten elszámolásra vonja őket. Mind a szülők, mind a gyermekek felelősségre lesznek vonva bálványimádásukért. Isten hosszan tűri a romlott ellenállást, mégis biztosan megbünteti a gonoszságot. {2SAT 184.1} Isten kijelenti, hogy ezer íziglen irgalmas azok iránt, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait. {2SAT 184.2} Az utasítások iránt engedelmesek bőséges és dicső aratás magjait vetik el; mert Isten irgalmassága megmutatkozik gyermekeik, unokáik, és azok harmadik, negyedik leszármazottai iránt. Ez az elv ma is úgy érvényes, mint mikor Isten elharsogta azt a Sínairól. Az Úr ma is úgy szereti és tiszteli az engedelmességet, mint mikor kihirdette törvényét. {2SAT 184.3} A hamis imádat nem más, mint lelki paráznaság. A hamis imádatot megtiltó második utasítás, egyúttal Isten imádását és a csak neki való szolgálást is megparancsolja. Féltőn szerető Isten az Úr. Nem hagy gúnyt űzni magából. Világosan előírja, mi módon imádjuk őt. Gyűlöli a bálványimádást, mert megrontó a hatása. Lealacsonyítja az értelmet, érzékiségre és mindenféle bűnre vezet. {2SAT 184.4} Aki képmást készít Istenről, szégyent hoz rá. Senki se használja képzeletét, hogy azt imádja, ami gondolkodásában lekicsinyíti Istent, és közönséges, köznapi dolgokkal hozza összefüggésbe. Akik Istent imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk őt. Gyakoroljanak élő hitet. Akkor imádatukat nem képzelet, hanem tényleges hit ellenőrzi. {2SAT 184.5} Az embernek az Úristent – s egyedül őt – kell imádni és szolgálni. Ne emeljük föl az önző kevélységet, ne szolgáljuk azt istenként. A pénzt se emeljük istenné. Ha az érzékiséget nem tartjuk az értelem magasabb erőinek ellenőrzése alatt, alantas szenvedély fog uralkodni az emberen. Amit csak túlságosan csodálunk, ami jobban leköti gondolatainkat, mint Isten, az lesz választott istenünk. Az Úr különbséget tesz az szívből fakadó, igaz szolgálat és a bálványimádás közt. {2SAT 185.1} „Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd.” Akik szövetségre léptek Istennel, ígéretet tettek, hogy a legtiszteletteljesebb, alázatos modorban szólnak hozzá. Sokan úgy említik Istent, úgy hivatkoznak rá vallásos


3

beszélgetéseikben, mintha lovat vagy bármely közönséges teremtményt említenének, ami szégyent hoz Istenre. A szülők tanítással és példamutatással neveljék gyermekeiket ezen a ponton, nehogy tiszteletlenséggel szomorítsák meg Isten Lelkét, elűzve őt szívükből és gyermekeik szívéből. {2SAT 185.2} A lelkészek hanyagul beszélgetésükbe elegyítik Isten nevét, amivel tiszteletlenségre tanítanak. Ha közönséges ügyek kel keverve említik szent nevét, azt bizonyítják, hogy nem lelki gondolkodásúak, mert összekeverik a szentet a közönségessel. Nem élnek szent hívatásuk színvonalán. Noha állítják, hogy Istent imádják, mégis a törvénnyel ellenkezve járnak. {2SAT 185.3} Esküdözés és minden esküszerű beszéd szégyent hoz Istenre. Az Úr lát, az Úr hall, s nem tartja bűntelennek a törvényszegőt. Isten nem hagy gúnyt űzni magából. Akik hiába veszik ajkukra az Úr nevét, azt találják, hogy félelmetes az élő Isten kezébe esni. {2SAT 185.4} Az első négy parancsolat hangsúlyozottan kifejti az ember Alkotója iránti kötelességét. Az Úr az első kőtáblára írta ezt a négy utasítást. Az embernek Istene van, aki lényének alkotója –akit szívből, értelmével, lélekből és erejével szeretetnie kell, és akinek engedelmességgel tartozik. {2SAT 185.5} A második kőtáblára vésett hat parancs rámutat az ember ember iránti kötelességére. Aki igazán szolgálja Istent, aki szereti őt és engedelmeskedik neki, igaz lesz embertársához is. Aki megtartja az első négy parancsot, meg fogja tartani a másik hatot is. {2SAT 185.6} A tízparancs kihirdetése után az Úr részletesebben megmagyarázta jelentésüket, lefektetve a gyakorlati életbe átültetendő elveket. Ezeket ítéleteknek vagy utasításoknak nevezik, mivel a bírónak ezek alapján kellett ítéletet hozni. Isten nem jelentette ki ezeket hallható módon az izraelitáknak, hanem Mózesnek adta, hogy közölje a néppel. Néhány nehéz eset adódott elő, melyek felől Mózes nem tudott döntésre jutni. Ilyenkor Istent kérte, hogy ő döntsön ezekben. Az Úr általános rendelkezéseket adott, hogy ilyen eseteknél kormányozzák a döntéseket. {2SAT 185.7} Az Úr védeni akarta a szolgák érdekeit. Megparancsolta az izraelitáknak, hogy legyenek könyörületesek, nem feledve, hogy maguk is szolgák voltak. Ügyeljenek a szolgák jogaira. Sohase éljenek vissza velük. Ne legyenek követelőzők, mint az egyiptomi rabszolgahajcsárok voltak velük szemben. Legyenek gyöngéd és szánakozó szolgáik iránt. Isten azt akarta, hogy képzeljék magukat a szolgák helyébe, s úgy bánjanak velük, ahogy szeretnék, hogy hasonló helyzetben velük bánjanak. {2SAT 186.1} Szegénység miatt némelyeket szüleik adtak el szolgaságba. Másokat bűntetteikért ítéltek szolgaságba való eladásra. Az Úr utasított, hogy hét évnél tovább ezeket sem tartsák szolgaságban. A szolgák hét év leteltével nyerjék vissza szabadságukat, vagy ha akarnak, mesterükkel maradhatnak. Isten így őrködött az alacsony helyzetűek és elnyomottak fölött. Ezzel a nagylelkűség nemes szellemét rendelte el, s mindenkit a szabadság szeretetének ápolására bátorított, mivel az Úr szabadnak alkotta őket. Akik nem akartak fölszabadulni, mikor előjoguk lett volna, azokat megjelölték. Ez a nem megtisztelés, hanem a szégyen jele volt. Így Isten a szolgaság lelkülete helyett a magasztos és nemes lelkület ápolását bátorította. {2SAT 186.2} Az Úr azt akarja, hogy a keresztények tiszteljék a szabadságot, melyet csodálatos módon adott nekik. Minden ember tulajdonjogát Krisztusra ruházták. Egyik ember értelme, egyik ember hatalma ne uralkodjék, de ne is ellenőrizze más ember lelkiismeretét. Isten szemében gazdagság és magas tisztség nem emeli egyik embert a másik fölé. Az ember szabad, hogy Isten szolgálatát, az Úr szeretetét s összes parancsolatának megtartását válassza. {2SAT 186.3} Mily gondosan védelmezi Isten az emberek jogait: Büntetést szabott ki a szándékos gyilkosságra. „Aki embervért ont, annak vérét ember ontsa ki.” Ha egyetlen gyilkost büntetés nélkül hagynának, az gonosz hatásával és könyörtelen erőszakosságával másokat is megrontana, ami özönvízelőtti állapotokhoz vezetne. Istennek meg kell büntetni a gyilkosokat. Ő ad életet, s ő vesz el életet, ha valakinek élete rémületté és fenyegetéssé válik. A szándékos gyilkos iránti irgalmasság embertársai elleni kegyetlenség lenne. Ha szándékos emberölő azt gondolja, hogy Isten oltárához menekülve menedéket talál, azt találja, hogy az oltártól erőszakkal elviszik és megölik. De ha valaki véletlenül öl meg valakit, Isten menedéket biztosít számára, ahová


4

futhat. {2SAT 186.4} „Aki szidalmazza az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon.” Isten így fejezte ki véleményét a lázadó gyermekekről. Főbenjáró bűnné tette, ha a gyerek szidalmazza vagy megüti szülejét. A szülőket bünteti, ha nem igazgatják gyermekeiket. Hány gyerek elveszett minden erény számára! Hány van bűnre és gonoszságra hagyva! Hány bánik gonoszul szüleivel! {2SAT 187.1} Ezeket az utasításokat Krisztus adta Izráelnek. Utasításai nem Krisztus nélküli üdvrendet jelentettek. A rendelkezések alacsonyabb szintűek talán, mint amit a mi korunkban kaptunk? Az Úr őrködik népe jóléte fölött. Külön utasításokat adott a szegényekről. Mily személyválogatás nélküliek is útjai! Milyen magasztos minden kívánalma! {2SAT 187.2} Az Úr sok más rendelkezést és utasítást adott, melyeknek szigorúan engedelmeskedni kellett. Ezeket 2Mózes 21-23. fejezete jegyzi le. {2SAT 187.3} Az Úr meghatározta a föltételeket, melyektől függően népe, az izráeliták, áldásában részesülnek. Idézi 2Mózes 23:20-33-at. {2SAT 187.4} Az ígéreteket az engedelmesség föltételéhez köti. Isten megáldja és megtiszteltetésben részesíti az őt tisztelőket. Az élő Isten ígéretekkel kötelezi el magát azok iránt, akiket kötelességekkel magához köt. Népének el kell fogadnia őt kormányzójának. Engedelmeskedniük kell kormánya törvényeinek. Nem csupán tartózkodniuk kell más istenek imádásától, hanem mindenestől ledönteni azokat. Így bizonyítva a bálványimádás gyűlöletét, irtózásukat. {2SAT 187.5} Miután Isten törvényeket és rendelkezéseket adott Mózesnek, utasította, hogy menjen le a hegyről és ismertesse a néppel a törvényeket. Föl kellett olvassa Isten rendeléseit a népnek. A hegyen pontosan Isten Fiának szavait írta le. ”Elméne azért Mózes, és elbeszélé a népnek az Úr minden beszédét és minden rendelését; az egész nép pedig egyező szóval felele, mondván: Mindazokat a dolgokat, amelyeket az Úr parancsolt, megcselekesszük.” (2Mózes 24:3) {2SAT 187.6} Azután előkészülteket tettek a törvények Isten utasítása szerinti beiktatására. (Idézi: 2Mózes 24:4-8-at){2SAT 188.1}

A nép itt hallotta a szövetség föltételeit. Ünnepélyes szövetségre léptek tehát Istennel, példát mutatva minden Isten és a Jézus Krisztusban hívő emberek közti szövetségre. Világosan a nép elé tárták a föltételeket. Mikor föltették a kérdést, hogy beleegyeznek-e a föltételekbe, egyakarattal beleegyeztek, hogy engedelmeskednek a tízparancsolatnak. A törvény elveit itt jobban kifejtette előttük, hogy megértsék, mi mindent jelent a törvény iránti engedelmesség szövetsége. A nép elfogadta a részletesen eléje tárt törvényt. {2SAT 188.2} Ha az Izráeliták engedelmeskedtek volna Isten követelményeinek, gyakorlati keresztények lettek volna. Boldogok lettek volna; mert megtartották volna Isten útjait, nem bűnös szívük hajlamait követték volna. Mózes nem hagyott teret az Úr szavai félremagyarázására, sem követelményeinek helytelen alkalmazására. Az Úr minden szavát a törvénykönyvbe jegyezte, hogy később is ellenőrizhessék az elhangzottakat. A hegyen szó szerint az Úr Jézus szavait írta le. {2SAT 188.3} A szövetség szövegének meghallgatása után az izráeliták ünnepélyesen megígérték az Úrnak az engedelmességet. Azt mondták: „Mindazt, amit az Úr mondott, megtesszük és engedelmesek leszünk.” Akkor a nép elpecsételtetett Istennek. Áldozatot mutattak be az Úrnak. Az áldozat vérének egy részét az oltárra hintették. Ez jelezte, hogy Krisztus kiontott vére által Isten kegyelmesen elfogadta őket rendkívül kincsének. Az izráeliták így léptek ünnepélyes, komoly szövetségre Istennel. {2SAT 188.4} Krisztus a bukott emberiség képviselőjeként a kísértésnek ugyanazon a területén haladt át, melyen Ádám megbotlott és elesett. Az Isten törvényei iránti tökéletes engedelmesség által Krisztus megváltotta az embert Ádám szégyenteljes bukásának büntetésétől. Az ember megrontotta Isten törvényét. Krisztus vére csak annak válik javára, aki visszatér Isten iránti szövetségéhez, aki engedelmeskedik az emberek által megrontott


5

törvénynek. Krisztus sohasem lesz bűnrészes. A törvény büntetését elviselve második lehetőséget nyújt az embernek. Utat nyit, melyen a bűnöst vissza lehet állítani Isten kedvezésébe. Krisztus vállalja az ember múlt törvényszegésének büntetését. S az emberre ruházva igazságosságát, életszentségét, lehetővé teszi neki Isten szent törvényének megtartását. {2SAT 188.5} {2SAT 189}


Powered by TCPDF (www.tcpdf.org)

6

(Csaknem az egész kézirat megjelent előzőleg. Itt jelenik meg teljes egészében. 2Mózes 20:1-17) {2SAT 180}

Recommend Documents