Corpus Juris Militaris Hungarici I

Az ezeréves magyar államiság tanúkövei a magyar törvénytárban megjelenő jogforrások, melyek gyűjtése a nemzet sajátos jogi géniuszának egyik régre nyúló és méltó megnyilatkozása. A Corpus Juris Hungarici ekként több, mint gyűjteményes mű, vagy jogalkotási kronológia, hiszen benne tükröződik a magyar jogfejlődés törvényekké szilárdult folyamata, ami ha nem is mutatja meg a teljes jogformálódást, egyértelműen szemlélteti annak korszakos fordulópontjait és az ezeréves magyar alkotmány alapintézményeit. Annak ellenére azonban, hogy Magyarország ily példás gyakorlatot alakított ki a törvénytár messzire nyúló kialakításával, még a germán jogi hatás sem volt elégséges ahhoz, hogy meghonosítsa hazánkban azt a sajátos törvénygyűjteményi formát, amely a fegyveres védelem, különösen a katonai védelem tekintetében német nyelvterületen sokáig elterjedtnek mutatkozott. Ez a korábbi időkben feltehetően a katonai erő hatalmi államhoz kötöttségére – és ezért szabályozásának töredékességére –, napjainkra pedig az ország katonai védelmének állam- és jogtudományi mellőzöttségére volt visszavezethető. Bízva azonban abban, hogy a jelen kötet – melynek a hazai és a germán hagyományt összekötő jelleggel a Corpus Juris Militaris Hungarici címet adtam – segíteni tudja a katonai védelemmel foglalkozó állam- és jogtudományi kutatók munkásságát, valamint új kutatások megkezdését, illetve a téma iránt érdeklődők tájékozódását, tisztelettel adom közre a jelen katonai tárgyú törvényválogatást, amely az államalapítást követő időktől 1848-ig jeleníti meg a vonatkozó törvénycikkeket.

Corpus Juris Militaris Hungarici I.

Farkas Ádám (szerk.) CORPUS JURIS MILITARIS HUNGARICI I.

CORPUS JURIS MILITARIS HUNGARICI I.

MAGYAR KATONAI JOGI ÉS HADIJOGI TÁRSASÁG

Corpus Juris Militaris Hungarici I. kötet

A kötet elektronikus közreadását és a válogató, szerkesztő tevékenységet a Nemzeti Tehetség Program végrehajtásának 20152016. évi cselekvési programjáról szóló 1390/2015. (VI.12.) Kormány határozat alapján finanszírozott NTP-EFÖ-P-15-0426 számú "Az egyedi fejlesztést biztosító ösztöndíjak" pályázat keretében a sorozatszerkesztő számára megítélt ösztöndíj támogatta.

A kötet nyomdai kivitelezését a Honvédelmi Minisztérium által a Magyar Katonai Jogi és Hadijogi Társaságnak nyújtott támogatás tette lehetővé.

Corpus Juris Militaris Hungarici I. kötet Szerkesztette: Farkas Ádám

Magyar Katonai Jogi és Hadijogi Társaság Budapest, 2016.

Corpus Juris Militaris Hungarici I. kötet Szerkesztette és a borítót készítette: Dr. Farkas Ádám főhadnagy Válogatta: Dr. Farkas Ádám főhadnagy Farkas Attila hadnagy Sorozatszerkesztő: Dr. Farkas Ádám főhadnagy

Minden jog fenntartva! A borítón szereplő kép egy ismeretlen festő alkotása Buda 1849-es ostromáról. (Forrás: Babucs Zoltán: Görgei tábornok diadala. Felvidék Ma, 2016.05.21.) A kötet online, ingyenesen elérhető módon, Budapesten, 2016-ban került elsőként közzétételre a kiadó által.

Kiadja: Magyar Katonai Jogi és Hadijogi Társaság Kiadó képviselője: Dr. Székely György nyugállományú dandártábonrok

ISBN: 978-963-12-6726-6 (online) 978-963-12-7377-9 Készítette:

© Farkas Ádám, 2016.

A

sorozatszerkesztő előszava „Mi a katonai rend? Azon tiszteletre és becsületre méltó tekintélyes rend, melly a haza védelmére s ótalmára rendeltetett. Mi tehát valódi célja a katonai rendnek? A katonai rend valódi czélja nemes, t.i. a kedves szeretett hazáért viaskodni s érette, ha kell, vérét s életét áldozni. […] Melly törvényei vannak a katonának? A hadi törvényczikkelyek és a katonai szabályzat (regulamentum).”1

A haza védelmére és oltalmára rendeltetett katonai rend, mely az európai államfejlődés és benne a magyar államiság évezredes történelmi útja során már a katonai védelemnél szélesebb körű fegyveres védelmi rendszerré nőtte ki magát,2 megannyi jogforrásban nyert alapot és kereteket ezen hosszú idő alatt úgy Európa egyes országaiban, mint hazánkban. Az idők kezdetén a hadakozás gyorsan felöltött bizonyos konvenciókat, melyek idővel a szent szokások, majd a jogszokások és végül az írott jog szintjére kerültek. Ezek mellett azonban – ahogy az állam és a társadalom minden viszonya is – szükségképpen terebélyesedet azon viszonyok fája, melyet a hadviselés, a hon védelme tekintetében a jognak szabályoznia kellett, s ez a nemzetközi viszonyokra épp úgy igaz, mint a belső jogi vonatkozásokra. A történelem tehát a honvédelem jogát is szakadatlan fejlődésre kötelezte, ami jogforrások egész történeti láncolatát, garmadáját eredményezte az egyes nemzetek jogtörténetében. Ezen források tengeréből, már a hazai szakirodalom is merített, közölt több különlegességet, illetve válogatásokat,3 és persze a vonatkozó törvények fellelhetők a hazai 1 A katonai kötelességekről, a háborúról és az ütközetről. Részletek Mészáros Lázár: Huszárok kézikönyve. Pest, 1849. In KOCSIS BERNÁT (szerk.): Válogatás a magyar hadügy írásaiból. Budapest, Zrínyi katonai kiadó, 1986, 459-460. o. 2 Lásd: FARKAS ÁDÁM: Tévelygések fogságában? Tanulmányok az állam fegyveres védelmének egyes jogtani és államtani kérdéseiről, különös tekintettel Magyarország katonai védelmére. Budapest, Magyar Katonai Jogi és Hadijogi Társaság, 2016. 3 Példaként lásd: KOCSIS BERNÁT (szerk.): Válogatás a magyar hadügy írásaiból. Budapest, Zrínyi katonai kiadó, 1986. BÖGÖLY GYULA – HAUTZINGER ZOLTÁN: Az önálló katonai büntető kodifikáció tricentenáriuma. Pécs, Kódex nyomda, 2007.

CORPUS JURIS MILITARIS HUNGARICI – I. KÖTET

6

törvénytárakban is, hiszen természetszerű, hogy egy ilyen hosszú, az államiság és a társadalmi létezés legbelsőbb létfeltételeként megragadható, néha megtorpanó, vagy zsákutcákat is megjáró, de végül újra előre haladó és felívelő fejlődés lenyomatai szervesen benne vannak az állam és jogfejlődésben. Mindennek ellenére Magyarország a 17-19. századi európai trendekhez mérten még lemaradásban van, hiszen kifejezetten a katonai jogot, vagy még inkább a honvédelem jogát összefoglaló forrás-válogatások tudomásom szerint Magyarországon nem születtek, miközben Európában sorra láttak napvilágot a különböző „Corpus Juris Militaris”-ok.4 Ezek mind-mind alapvetően azt a célt szolgálták ugyan, hogy a saját korukban, saját államukban és annak környezetében használatos hadi törvénycikkek és katonai szabályzatok válogatását tegyék közzé mintegy mintaként és forgatható forrásként, mindazonáltal példaként értelmezendők a témaspecifikus és szisztematikus válogató munka tekintetében is. Persze a 20. század már ismerte a tematikus gyűjteményeket, illetve kézikönyveket e területen is, sőt kiemelhetjük, hogy Magyarországon a könyvkiadás, majd a katonai könyvkiadás is támogatója volt a honvédelmi jog ilyen irányú megismertetésének a 20. század végéig,5 azonban ezek a munkálatok ezeddig még nem vezettek el egy magyar Corpus Juris Militaris megalkotásához. Mintegy remélve a hazai hagyomány felelevenedését és törekedve a honvédelmi jog, illetve a katonai jog és a katonai büntetőjog forrásainak könnyebb elérhetővé tételére, illetve átláthatóságának segítésére, a Dr. Székely György nyugállományú dandártábornok úr vezette Magyar Katonai Jogi és Hadijogi Társaság, valamint a dr. Kálmán János vezette Batthyány Lajos Szakkollégium támogatásával 2014-ben útjára indítottam a „Válogatás a modern magyar honvéd-katonai büntetőjoghistória forrásaiból” című sorozatot,6 melynek munkálataiba dr. Kelemen Roland Példaként lásd: PETRUS PAPPUS: Corpus Iuris Militaris recognitum. Franckfurt am Mayn: Hermsdorff, 1672., RUPERT VÖLCKER: Corpus Iuris Militaris. Berlin-Franckfurt-Leipzig: Völcker, 1687., JOHAN FRIEDRICH SCHULZEN: Corpus Juris Militaris Brandenburgicum. Berlin: Rupert Volckers Verlegung, 1693., PETER FEHR: Corpus Iuris Militaris, Auctum et emendatum. Franckfurt am Mayn: Völcker, 1709., JOHANN CHRISTIAN LÜNIG: Corpus juris militaris des heil. röm. Reichs worin das Kriegsrecht. Leipzig: Friedrich Landischens Erben, 1723., IGNAZ FRANZ BERGMAYR: Kriegsartikel für die kaiserlich-königliche Armee. Wien: szerzői kiadás, 1835. 5 Példaként lásd: APÁTHY JENŐ: A m. k. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Budapest, Grill, 1918. SCHULTHEISZ EMIL: A katonai büntető törvénykönyv magyarázata I-III. Budapest, 1931., CZANK LAJOS - JUHÁSZ ATTILA - SOMOS JÓZSEF - SZALAI LÁSZLÓ - SZÉKELY SÁNDOR: Honvédelmi jogszabályok kézikönyve. Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó, 1978. 6 FARKAS ÁDÁM (SZERK.): Válogatás a modern magyar honvéd-katonai büntető joghistória forrásaiból 1867-1945. I-II. kötet. Budapest-Győr, Magyar Katonai 4


7

is becsatlakozott. Egyértelművé vált azonban számomra, hogy mindez csak a kezdet lehet, hiszen a katonai büntetőjog „pusztán” egy rész a nagy egészhez mérten, vagyis szűk és speciális része a katonai védelem szabályozásának. Erre tekintettel született meg az az elhatározás, hogy belefogok a Magyarország katonai védelmére vonatkozó törvénycikkek összeválogatásának, vagyis a Corpus Juris Militaris Hungarici sorozat útra indításának, lehetőség szerint úgy, hogy az elektronikusan minden érdeklődő számára eléhetővé váljon, majd a munkálatok végén egy rendeletekkel is bővített változatú internetes adatbázissá nője ki magát. Ebben az – elmúlt tíz évben lassanként zajló és tovább folytatandó – munkában hatalmas segítséget nyújtottak a fent említettek körén túl mindazok, akik kutatásaimat így vagy úgy segítették: E körben kiemelendők az Országgyűlési Könyvtár, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a győri Széchenyi István Egyetem könyvtárának munkatársai, illetve mindazok, akik korábban Magyarország törvényeit elektronikusan is elérhetővé tették, hiszen az ő munkájuk révén rám „csak” a válogatás, az egybeszerkesztés és az igazán témaspecifikus különlegességek keresése és digitalizálása maradt. Jelen sorozat tehát nem valamiféle forradalmi újítás, hanem törekvés egyes régi tradíciók felelevenítésére, európai minták sajátos adaptációjára, valamint a már elvégzett gyűjtések és digitalizálások témaspecifikus, katonai védelmi vonatkozású kiaknázására. A cél azonban ezzel a munkával nem is a korszakos újítás volt, hanem az érdeklődők tájékozódásának, a téma iránt fogékony kutatók eszmefuttatásainak, vagy épp az egyetemi hallgatók önfejlesztésének támogatása a fontosabbnak ítélt és fellelt források egy helyen való közzétételével, az első kötetben az államalapítástól 1848-ig terjedően. A válogatás jelen formájában persze nem teljes. Egyrészről a sorozatnak folytatódnia kell az 1867 utáni időszak vonatkozásában is, másrészről pedig az első kötetet is folyamatosan frissíteni és bővíteni kell majd az időrőlidőre előkerülő új forrásokkal, hiszen a történeti forrásválogatások sajátossága, hogy az újabb kutatások kecsegtetnek még újabb, ezidáig fel nem lelt, vagy figyelembe nem vett forrásokkal. Mindezek pedig bízom benne, hogy hozzájárulnak az ország katonai védelmével kapcsolatos gondolkodás megújításához, a „valódi nemes cél” eléréséhez és vele a vonatkozó szabályozás jövőbeni fejlesztéséhez is, Jogi és Hadijogi Társaság – Széchenyi István Egyetem Batthyány Lajos Szakkollégium, 2014. FARKAS ÁDÁM – KELEMEN ROLAND (SZERK.): Válogatás a modern magyar honvéd-katonai büntető joghistória forrásaiból 1867-1945. I. kötet. Győr, Széchenyi István Egyetem Batthyány Lajos Szakkollégium, 2015. FARKAS ÁDÁM – KELEMEN ROLAND (SZERK.): Válogatás a modern magyar honvéd-katonai büntető joghistória forrásaiból 1867-1945. II. kötet. Győr, Széchenyi István Egyetem Batthyány Lajos Szakkollégium, 2016.

8


hiszen a „katonai rend” szabályozása épp úgy igényli a megújítást és a fejlesztést, mint a jog bármely szabályrendszere az idő előrehaladtával és a körülmények megváltozásával. Ebben azonban nem nélkülözhető a múlt mintáinak ismerete. A körülmények ugyanis elvitathatatlanul megváltoztak az elmúlt évtizedekben. Hiába minden remény, vagy illúzió, amit a Nyugat a Szovjetunió összeomlása után a demokrácia diadala, az unipoláris világrend, a töretlen gazdasági fejlődés és jóléti előrehaladás, valamint ezek árnyékában a védelmi kiadások csökkentése kapcsán táplált, mert a világ sem békésebb, sem biztonságosabb, sem pedig kiszámíthatóbb nem lett. Ennek épp az ellenkezője történt, s az elmúlt évtizedek védelmi képességeket leépítő trendjei most többszörösen rontják a transzatlanti térség biztonsági helyzetét. Az Iszlám Állam elnevezésű terrorszervezettel kiújuló és megváltozó nemzetközi terrorizmus, a balkáni bizonytalanság, az afrikai és közel-keleti válságzónák és a belőlük táplálkozó tömeges migráció, a kiújulni látszó Kelet-Nyugat ellentét, az Európai Unió hatalmi karakterének hiánya és politikai integrációs zavarai, a hibrid háború fenyegetése, valamint a technikafejlődés jelentette biztonsági kihívások mind-mind a megújulást és a fejlesztést sürgetik. Ezen megújításhoz és fejlesztéshez azonban a téma iránt érdeklődő, abban jártas és gondolkodó, az előrehaladásért tenni sem rest szakemberekre és kutatókra van szükség, akik közül néhányan talán jelen sorozat olvasói, forgatói, használói közül kerülnek majd ki a jövőben. Ebben a reményben kívánok hasznos időtöltést a Tisztelt Olvasónak a jelen válogatáshoz és benne Magyarország katonai védelmének az államalapítástól az 1848-as polgári átalakulásig megszületett törvényeihez. dr. Farkas Ádám főhadnagy

Tartalomjegyzék A sorozatszerkesztő előszava

5

Tartalomjegyzék

9

Jogforrások

43

Szent László Király Dekrétomainak Harmadik Könyve 1. Fejezet a századosokról és tizedesekről 44 Szent László Király Dekrétomainak Harmadik Könyve 10. Fejezet azokról, a kik hadjárat idején lopnak 45 1222. évi VII. törvénycikk a királynak az országon kivül való hadakozásáról 45 1222. évi X. törvénycikk hadban elesett jobbágyurak fiainak jutalmokról 45 1222. évi XIV. törvénycikk az olyan ispánról, a ki az ő vára népét megrontja 45 1435. évi (I.) I. törvénycikk hogy a király hada mellett az előkelők is tartoznak fölkelni 46 1435. évi (I.) II. törvénycikk hogy minden harminczhárom jobbágy után egy jól felfegyverzett lovast kell hadba küldeni 46 1435. évi (I.) III. törvénycikk a birtoktalan vagy olyan nemesek, a kiknek nincsenek jobbágyaik, kötelesek hadba menni 47 1435. évi (I.) IV. törvénycikk osztatlan állapotban levő nemes testvérek maguk közül egyet, az uraknál szolgálatban állók pedig maguk helyett másokat tartoznak az ispánnal hadba küldeni 47 1435. évi (I.) VII. törvénycikk hogy az, a ki a hadseregbe későn jő vagy innen titkon avagy vakmerően eltávozik, fekvő jószágait vesziti 47 1435. évi (I.) VIII. törvénycikk hogy a katonák senkinek se okozzanak kárt; és a jobbágyoktól mást mint füvet, fát és vizet ne kapjanak 48

10


1435. évi (I.) IX. törvénycikk a katonák okozta károk helyrehozásának módjáról 49 1439. évi III. törvénycikk a zsoldosokról és a közönséges hadseregről 50 1439. évi XIII. törvénycikk hogy a katonáktól a hadifoglyokat s az ellenségtől szerzett zsákmányt el ne vegyék 51 1439. évi XIV. törvénycikk hogy a király az ország határainak megvédelmezésében az országlakosok tanácsával éljen 51 1453. évi VI. törvénycikk hogy az ujonnan épitett kastélyok, hütlenség büntetése alatt lebontandók 51 1454. évi IV. törvénycikk száz porta után négy lovas, két gyalogos irandó össze; az egytelkü nemesek önmagukra mennek hadba 52 1454. évi V. törvénycikk a mágnások, bárók és nemesek ez alkalommal személyesen menjenek hadba. Egy várnagy a várban maradhat 52 1454. évi VII. törvénycikk ugyanazon egy nemesnek több vármegyében levő jobbágyai urukkal indulhatnak hadba 53 1454. évi VIII. törvénycikk hogy mindenki saját költségén, mások megkárositása nélkül tartozik katonáskodni és a rakonczátlankodó katonákra szabott büntetés 53 1454. évi IX. törvénycikk hogy Szlavonország és a többi tartományok, ugyszintén a királyi városok Magyarország más lakóinak módjára kötelesek katonáskodni 54 1454. évi X. törvénycikk háboru idején a biróságok szüneteljenek

54

1454. évi XI. törvénycikk hogy minden egyes lovasnak hiányát tizenöt, minden gyalogosét tiz aranynyal kell megfizetni, és hogy e birság czimén a birtokok elfoglalhatók és zálogos joggal megtarthatók 54 1454. évi XII. törvénycikk hogy a katonáskodás főbenjáró büntetés terhe alatt pénzbeli fizetésre át nem változtatható 55 1454. évi XIII. törvénycikk a háboruból titkon eltávozó nemesek birtokaikat, a nem nemesek fejüket veszitsék 55


11

1454. évi XIV. törvénycikk a király igérete, hogy ilyen szokatlan hadba szállást nem fog hirdetni 55 1454. évi XVI. törvénycikk hogy a főkapitány levelének vétele után mindenki tartozik felkelni 56 1458. évi II. törvénycikk a király a maga jövedelméből köteles hadat viselni; különben a zászlósok és végül a nemesek is keljenek föl 57 1458. évi VI. törvénycikk a nemesek felszólitására, minden erősséget, hütlenség vétke alatt, tizenöt nap alatt le kell rontani 57 1458. évi XIV. törvénycikk hogy minden várost és királyi várat a kormányzó ur kezére kell szolgáltatni 58 1464. évi II. törvénycikk a szent korona megőrzéséről

58

1471. évi VI. törvénycikk hogy a király és mások várai másoknak mint magyaroknak őrizetére nem bizandók 58 1471. évi VII. törvénycikk hogy Mátyás királynak felkelési szabályzata ugyanaz mint Zsigmondé 59 1471. évi XXI. törvénycikk a királyi katonák senkinek se tegyenek kárt, különben a király azok kapitányai utján adasson elégtételt 59 1471. évi XXIX. törvénycikk a várakat örökös hűtlenség büntetése alatt le kell bontani 59 1474. évi I. törvénycikk egy forintnyi hadi segély

60

1474. évi VII. törvénycikk az országlakósok egy éven belül nem tartoznak hadba menni, hanemha a törökök ellen 60 1474. évi XV. törvénycikk a katonák saját költségükön éljenek

60

1478. évi III. törvénycikk az országlakosok öt év alatt nem kötelesek hadba menni, hanemha az alább emlitett szükség kivánná 61 1478. évi VI. törvénycikk hogy a katonák a nemeseket és szegény jobbágyokat el ne nyomják 61 1486. évi XXX. törvénycikk a kik hadba, vagy egyebüvé akárhová utaznak, senkinek se tegyenek kárt 62 1486. évi XXXI. törvénycikk a katonák senkinek se okozzanak károkat; és a kártevőknek büntetéséről 62

12


1486. évi XXXII. törvénycikk a velenczeieknek és lengyeleknek, hütlenség büntetése alatt senki se merjen fekvőjószágokat vagy várakat eladni, vagy részükre bármely czimen ideiglenesen átruházni vagy elajándékozni 63 1486. évi LXI. törvénycikk azoknak a katonáknak a büntetése, a kik az egyházakat megtámadják és tönkre teszik 64 1492. évi III. törvénycikk az ország koronáját hogyan, kik és hol őrizzék? 65 1492. évi XV. törvénycikk az ujonnan épitett erősségeket le kell bontani 65 1492. évi XVII. törvénycikk a királyi katonák fentartásáról, és a kárt okozó katonák megbüntetéséről 65 1492. évi XVIII. törvénycikk midőn a király a katonaságot az országból ki akarja vinni, ne kényszeritse az országlakosokat, hogy akaratuk ellenére menjenek vele; és hogyan keljenek föl az országlakosok az ország ellenségei ellen a királyi hadsereg mellett 66 1492. évi XIX. törvénycikk a hadviselés módja

66

1492. évi XX. törvénycikk hány lovas legyen egy banderiumban? és miképen kelljen a birtokos meg az egy telkes nemeseknek hadba vonulniok? 67 1492. évi XXI. törvénycikk miképen vonuljanak hadba a herczegek és ispánok a kiknek hasonlóképen bandériumaik vannak? 68 1492. évi XXIII. törvénycikk a háboru befejezése után semmiféle hadcsapatok se szálljanak be mások fekvőjószágaira, nehogy kárt okozzanak. A kik ellenkezőt tesznek, azokat meg kell büntetni 68 1495. évi XXXIII. törvénycikk a végvárak gondos ellátásban részesüljenek, és azok elvesztői essenek hűtlenség bünébe 69 1495. évi XXXV. törvénycikk azok büntetése, a kik a végvárakból a felszereléseket és élelmi szereket elviszik 69 1495. évi XXXVI. törvénycikk a végváraknak két várnagyuk legyen, a kik közül az egyik, főbenjáró büntetés alatt, a várból soha se távozzék 70


13

1498. évi XV. törvénycikk miképen kell az érsekeknek, püspököknek és a többi zászlós és nem zászlós egyházi férfiaknak a királylyal katonáskodniok? és hogy a kisebb javadalmuak minden harminczhat kapu után egy lovast küldjenek a hadba 70 1498. évi XVI. törvénycikk hogy némely országlakósoknak harminczhat, másoknak huszonnégy, az egy telkes nemesnek pedig harminczhat kapu után kell egy fegyveres lovas katonát eltartaniok 71 1498. évi XVII. törvénycikk a királynak és országlakósoknak katonáskodó tisztjeiről, hogy azoknak az ország határain kivül is kell katonáskodniok 72 1498. évi XVIII. törvénycikk az országlakósok zsoldosait mikor irják össze s a király mikor hivja őket hadba? 72 1498. évi XIX. törvénycikk a király kapitányának a büntetése, a ki az ország seregét kósza hirekre hivná hadba: hogy felségsértés bünébe essék 73 1498. évi XX. törvénycikk az érsekek, püspökök, apátok, prépostok, káptalanok bandériumai és a lovaskatonák száma 73 1498. évi XXI. törvénycikk a király és a királyi tisztek bandériumáról 74 1498. évi XXII. törvénycikk azokról a báró urakról, kik a zászlós egyházi férfiakkal együtt hadakozni vagy katonáskodni kötelesek 74 1498. évi XXV. törvénycikk a szent korona őrzéséről: hogy azt a bárók és ne a főpapok őrizzék 76 1498. évi XLII. törvénycikk a végvárakat veszni hagyó tiszteket a királyi kegyelem megvonásával kell megbüntetni 76 1498. évi XLIII. törvénycikk a végvárak megvizsgálása a nádorra és országbiróra vagy ezek embereire tartozik 77 1500. évi XXI. törvénycikk a táborozás vagy katonáskodás módja az országlakósok részéről való csapatszállitást illetőleg 77 1500. évi XXII. törvénycikk a főpap urak Zsigmond császár lajstroma szerint, más egyházi személyek Ulászló kisebb decretuma szerint tartsanak fönn csapatokat 79

14


1500. évi XXIII. törvénycikk a korona őrzésével két világi urat kell megbizni 80 1504. évi XXIV. törvénycikk a banderiumos főpapok a király tisztjeivel és zsoldosaival kötelesek táborozni 80 1514. évi LXVII. törvénycikk a végvárakról gondoskodni kell

80

1514. évi LXVIII. törvénycikk a végvárakhoz tiszttartókat kell kirendelni; a kincstárnok pedig állandóan a király mellett maradjon 81 1518. évi (bácsi) I. törvénycikk katonákat a jobbágyok száma szerint kell tartani 81 1518. évi (bácsi) II. törvénycikk az egyházi személyeknek a panasza a katonatartás miatt 82 1518. évi (bácsi) III. törvénycikk a király javai és jövedelmei a nemesek csapataival is fentartandók és behajtandók 83 1518. évi (bácsi) XXI. törvénycikk a bánok mind ketten ne távozzanak a végvárakból; és a végvárakhoz gondviselőket kell kirendelni 84 1518. évi (bácsi) XXXIV. törvénycikk hogy csapatjait minden rend az arra kijelölt helyeken tartsa 84 1518. évi (bácsi) XXXVI. törvénycikk az egy telkes nemeseket a katonák eltartása czéljából nem szabad megadóztatni 84 1518. évi (tolnai) II. törvénycikk a hadi szolgálat módja Lajos alatt: hogy minden husz jobbágy után egy felfegyverzett lovas küldendő a hadba 85 1518. évi (tolnai) III. törvénycikk az egyházi személyek, a dézsma fejében tartott katonákon felül minden husz jobbágy után egy katonát küldjenek a hadba 85 1518. évi (tolnai) IV. törvénycikk az apáczák és özvegyasszonyok ugyanazon módon minden husz jobbágy után egy-egy lovast küldjenek 85 1518. évi (tolnai) V. törvénycikk a mások szolgálatában álló nemesek maguk helyett mást küldjenek a hadba 85


15

1518. évi (tolnai) VI. törvénycikk némely vármegyék lovasok helyett puskásokat szoktak küldeni 86 1518. évi (tolnai) VII. törvénycikk a király fékezze meg Morvaországban az ellene lázadókat 86 1522. évi XXXVI. törvénycikk az egyházak és asszonyok ellen erőszakoskodók fejüket veszitsék, és a katonák a nemesek házaiba be ne szálljanak 86 1522. évi LII. törvénycikk a vármegyék zsoldosai, a kik a vármegye pénzét fölvették és nem mentek háboruba, a pénzt adják vissza és iparkodjanak az ő becsületüket királyi kegyelemmel visszaállittatni 86 1522. évi LIV. törvénycikk a kik a hadjáratban jelen nem voltak, azoknak fekvő javait, hütlenek módjára el kell venni és másoknak adományozni 87 1523. évi XVIII. törvénycikk a király tartson banderiumokat a végvidékeken 87 1523. évi XIX. törvénycikk az urak és nemesek minden tiz jobbágytelek után egy lovast kötelesek adni 87 1523. évi XX. törvénycikk az egy telkes nemesek, táborozók módjára, lovasok vagy gyalogosokként menjenek a hadjáratba 88 1523. évi XXI. törvénycikk hogy a katonák hadba vonulás idején a lakósoknak kárt ne okozzanak, se a nemesek és papok házaiba be ne szálljanak 88 1523. évi XLI. törvénycikk azok büntetése, a kiket közönséges hadba hivtak, és nem akarnak oda menni 89 1523. évi XLII. törvénycikk az egyháziak katonáskodásának a módja 89 1523. évi XLIV. törvénycikk az egyes megyékben kapitányokat kell tenni 89 1523. évi XLV. törvénycikk mi a kapitányok kötelessége?

90

1526. évi VIII. törvénycikk a király készülődjék a hadjáratra és hadi népét tartsa készen 90

16


1526. évi IX. törvénycikk a háboru terhét mindenkinek a szokott mértéken tul, a lehető legnagyobb készülettel kell elvállalnia 90 1526. évi X. törvénycikk végszükség esetében a jobbágyokat fejenkint kell háboruba vinni. Valamennyi jobbágynak egyenkint készen kell lennie 90 1526. évi XI. törvénycikk hadi készületet, mentül nagyobbat állitsanak elő 91 1526. évi XII. törvénycikk a hadi szolgálat módjáról szóló erdélyi határozatokat el kell olvasni 91 1526. évi XIII. törvénycikk a királyi felség a hadi dolgokban jártasokkal tanácskozzék a jövő hadjáratról 91 1526. évi XV. törvénycikk a végvárak elvesztői megbüntetendők

91

1526. évi XXVII. törvénycikk a nem banderiumos urak és nemesek hadi pénzeit a vármegye kezibe kell adni 92 1526. évi XXIX. törvénycikk a katonákat mindenkinek késedelem nélkül össze kell gyüjtenie 92 1526. évi XXXVIII. törvénycikk a még be nem szedett hadi segélyt be kell hajtani 92 1528. évi I. törvénycikk hadsereg felállitásáról

93

1536. évi II. törvénycikk a zsoldosok ne szálljanak meg a nemesek házaiban 93 1536. évi III. törvénycikk a zsoldosok gazdáik bántalmazása nélkül éljenek 94 1536. évi XXVI. törvénycikk bármely katonát illő ranggal kell a lovasok rendébe felvenni 94 1536. évi LVI. törvénycikk a sajkások szabadságait meg kell tartani 94 1536. évi LX. törvénycikk az ujonnan emelt erősségeket, hütlenség büntetése alatt le kell bontani 95 1537. évi II. törvénycikk a csapatok részletes fentartására való adózásról 95


17

1537. évi IX. törvénycikk a köznyugalom háboritói ellen csapatok tartandók 95 1538. évi (szlavón) IV. törvénycikk miképen induljanak hadba a nemesek 96 1538. évi (szlavón) V. törvénycikk miképen hirdesse ki a kapitány a hadat? 96 1538. évi (szlavón) VI. törvénycikk a hadi felszerelés fuvarozása

96

1538. évi (szlavón) VII. törvénycikk a végvárak megvizsgálandók

97

1538. évi (szlavón) X. törvénycikk a nemesek és papok házai a katonabeszállásolásoktól mentesek 97 1542. évi (besztercebányai) XXXII. törvénycikk a főpapok, bárók és más birtokosok a király személye mellett legyenek jelen a háboruban és husz jobbágyuk után vigyenek magukkal egy lovast 97 1542. évi (besztercebányai) XXXIII. törvénycikk az egytelkes nemesek is fejenkint menjenek a háboruba 98 1542. évi (besztercebányai) XXXIV. törvénycikk káptalanbeli saját személye helyett lovast küldjön

minden 98

1542. évi (besztercebányai) XXXV. törvénycikk a magánegyházi személyek adózása a háboru czéljaira 98 1542. évi (besztercebányai) XXXVI. törvénycikk kinek a kezéhez kell adni ezt az adót? 98 1542. évi (besztercebányai) XLI. törvénycikk minden monostorból két szerzetes menjen a táborba 99 1542. évi (besztercebányai) XLII. törvénycikk az öregek és betegek egy-egy lovast küldjenek maguk helyett a háborúba 99 1542. évi (besztercebányai) XLIII. törvénycikk az osztatlan testvérek közül az egyik legyen jelen a háboruban 100 1542. évi (pozsonyi) XVIII. törvénycikk meg kell vizsgálni, vajjon a hadjáratban mindnyájan kellően fentartották-e csapataikat 100 1542. évi (pozsonyi) XIX. törvénycikk miképen kell hadba indulni 100 1542. évi (pozsonyi) XX. törvénycikk az osztatlan testvérek közül az arra alkalmasabb menjen hadba 101

18


1542. évi (pozsonyi) XXI. törvénycikk minden harminczhat jobbágy után egy nehéz fegyverzetű lovas küldendő 101 1542. évi (pozsonyi) XXI. törvénycikk minden harminczhat jobbágy után egy nehéz fegyverzetű lovas küldendő 101 1542. évi (pozsonyi) XXIII. törvénycikk a várakban és az urak szolgálatában hányan maradhatnak otthon? 101 1542. évi (pozsonyi) XXIV. törvénycikk a vármegye dolgaira hányat szabad otthon hagyni? 102 1542. évi (pozsonyi) XXV. törvénycikk az egytelkes nemesek öt telek után egy lovast küldjenek 102 1542. évi (pozsonyi) XXVI. törvénycikk a főpapok és más nagyobb egyházi személyek katonáskodása 102 1542. évi (pozsonyi) XXVII. törvénycikk a magánegyházi személyeknek adózása a háboru czéljára 102 1543. évi VII. törvénycikk a határvárakban elégséges őrséget kell elhelyezni 103 1543. évi VIII. törvénycikk méltóztassék a királyné ő felsége az őtet illető fekvőjószágok fejében csapatokat tartani 103 1543. évi IX. törvénycikk a karok lovasok felfogadására és tartására kétforintos segélyt ajánlanak meg 103 1543. évi XI. törvénycikk minden száz jobbágy után ebből az adóból négy, saját költségen pedig két lovast kell tartani 104 1543. évi XII. törvénycikk az országlakósoknak a király mellett fejenkint kell felkelniök és hadba menniök 104 1543. évi XIII. törvénycikk a prépostok, apátok és káptalanbeliek fekvőjószágaik alapján tartsanak katonát és viseljék a többi terheket 105 1543. évi XIV. törvénycikk az egytelkes nemeseknek öt udvarhelytől egy lovast kell a háboruba küldeniök 105 1543. évi XXI. törvénycikk a csapatokat a megállapitott napra küldjék a kapitányhoz 105


19

1543. évi XXII. törvénycikk mikor kell a nemeseket és jobbágyokat arra kényszeriteni, hogy az ellenség ellen fejenkint ragadjanak fegyvert? 105 1543. évi XXIII. törvénycikk a kapitányok ne engedjék meg, hogy bárkinek is kárt okozzanak, vagy bárkinek élelmi szereit elvegyék 106 1543. évi XXIV. törvénycikk a katonák vagy kapitányok ne szálljanak a nemesek és egyházi személyek házaiba 106 1543. évi XXV. törvénycikk az okozott károkat kiegyenliteni vonakodó katonákat a falusbirák is elfoghatják és a kapitányok vagy ispánok kezéhez szolgáltathatják 106 1543. évi XXVIII. törvénycikk a hatalmaskodókat a kapitányok fékezzék meg; és a dézsmákat azoknak, a kikéi, adják vissza 107 1545. évi V. törvénycikk a nemesek, közönséges hadviselés idején, hütlenség vétkének büntetése alatt, a király mellett személyesen menjenek hadba 107 1545. évi VI. törvénycikk a kiknek nincs tiz jobbágyuk, azok közül tegyék össze többen a magukéit, hogy az a szám kiteljék 107 1545. évi VII. törvénycikk a ki nem megy hadba, annak fekvőjószágait adományozza a király másnak 108 1545. évi VIII. törvénycikk a ki a hadi szemlére másnak a szolgáját állitja és a ki a magáét másnak kölcsönzi, annak a büntetése: fővesztés 108 1545. évi X. törvénycikk a hadseregben megbetegedett vagy meghalt szolga a kapitánynak megmutatandó 108 1545. évi XI. törvénycikk az otthon hagyott várnagyok és más tisztek maguk helyett mást, és a tiz jobbágy után, más nemesek módjára, egy-egy lovast tartoznak hadba küldeni 108 1545. évi XIII. törvénycikk a hadakozásra alkalmatlanok, küldjenek maguk helyett másokat a hadjáratra 109 1545. évi XIV. törvénycikk a nemesnek szabadságában áll a különböző vármegyékben levő fekvőjószágai után állitandó lovasokat a maga személye mellett tartani; mindamellett a hadi

20


szemle idején mutassa meg azokat minden egyes vármegyében, a hol jószágai vannak, az ispánnak 109 1545. évi XV. törvénycikk a zálogos jószágok után is kell lovasokat tartani 109 1545. évi XVI. törvénycikk a királynő azok után a fekvőjószágok után, a melyeknek Magyarországban van birtokában, tartson katonát 109 1545. évi XVII. törvénycikk az egyházi személyek azokon a katonákon felül, a melyeket a fekvőjószágok után tartanak fön, még dézsmáik alapján és minden száz forint jövedelemből öt lovast irjanak össze 110 1545. évi XVIII. törvénycikk a nemesek, a kiket a törökök fekvőjószágaikból kiüztek, tehetségükhöz képest személyesen menjenek a királylyal hadba 110 1545. évi XIX. törvénycikk az osztozatlan fivérek közül csak egy, a megosztozottaknak pedig mindenike menjen a hadba 110 1545. évi XX. törvénycikk kapitányul minden vármegyében az alispánt, ha alkalmas, különben mást kell megtenni 110 1545. évi XXI. törvénycikk az egytelkes nemesek fejenkint menjenek a háboruba. Az özvegyek, a kiknek a háborura alkalmatlan fiaik vannak, mentesek legyenek 111 1545. évi XXII. törvénycikk az egyházi személyek maguk helyett mást küldjenek a hadjáratra 111 1545. évi XXIII. törvénycikk minden tiz plébános és oltárigazgató egy-egy lovast küldjön 111 1545. évi XXIV. törvénycikk a szabad és bányavárosok fekvőjószágai után a vármegye csapatai közt tartsanak katonát, személyeik után pedig a király belátása szerint katonáskodjanak 111 1545. évi XXV. törvénycikk a szabad és bányavárosoknak, valamint Beregszásznak, Szőllősnek, Sárospataknak a plébánosai száz forint jövedelem után két katonát lássanak el 112 1545. évi XXVI. törvénycikk hadi szemle alkalmával a csapatokról lajstromot készitsenek, mely a vármegyéhez küldendő, hogy abból


21

meg lehessen tudni, vajjon az urak és nemesek elegendő katonát állitottak-e ki az ő javaik után? 112 1545. évi XXVII. törvénycikk a vármegyei csapatokat nem szabad kelletén túl őrszolgálatokkal terhelni 112 1545. évi XXVIII. törvénycikk élelmiszereket mindenünnen kell a várakba vinni, és hogy ezektől az élelmiszerektől harminczadot és adót vagy vámot ne szedjenek 113 1545. évi XLII. törvénycikk a királyi jövedelmeket is a végvidékek megerősitésére kell forditani 113 1546. évi XVI. törvénycikk a főpapok a dézsmák fejében tartsák még el az ő csapataikat a végvidéken 113 1546. évi XVII. törvénycikk a nemesek a király személye mellett fejenkint fognak a közönséges hadjáratba elmenni 114 1546. évi XIX. törvénycikk a király tartson az országban csapatokat, nemcsak az ellenséges erő visszaszoritására, hanem a lázadók és daczosok megfékezésére is 114 1546. évi XX. törvénycikk a király minden vármegyéből fogadjon föl katonát 115 1546. évi XLII. törvénycikk azokat a várakat, kastélyokat és erősségeket, a melyek Szlavonországban a védelemre szükségtelenek, le kell rontani; a melyekre pedig szükség van, azokat őrséggel kell ellátni 115 1546. évi XLIII. törvénycikk a király gondosan védje meg Szlavonországot és a bánoknak és azok katonáinak a fizetéséről idején gondoskodjék 115 1547. évi III. törvénycikk a véghelyeket a fegyverszünet alatt őrséggel kell ellátni 116 1547. évi VI. törvénycikk katonákat a hazafiak közül kell fogadni

116

1547. évi XIII. törvénycikk csapatokat kell fogadni és ezek a végvidéki helyeken elhelyezendők 117 1547. évi XV. törvénycikk a végvidéki helyeket őrséggel kell megrakni 117

22


1547. évi XVII. törvénycikk az urak és nemesek lovas és gyalog katonáikat tartsák készen és a szükség beálltával fejenkint álljanak a kapitányok mellé 118 1548. évi XX. törvénycikk a katonáknak a táborban elkövetett hatalmaskodásait a főkapitány birálja el 118 1550. évi XXI. törvénycikk a király a végvidékek föntartására segélyt kér hiveitől 119 1552. évi II. törvénycikk a rendek fölajánlják magukat a török fejedelem elleni háborura 120 1552. évi III. törvénycikk a magyarok közül ez alkalommal idegen zsoldban senki se katonáskodjék, hanem az ezerötszáznegyvenötödik évi nagyszombati határozatok szerint, mindenki hadba szálljon 121 1552. évi VI. törvénycikk a király gondoskodjék arról, hogy a katonák jövőre az ország lakosainak kárt ne tegyenek 122 1552. évi IX. törvénycikk annak a nemesnek büntetése, a ki a hadból, kapitányának, vagy urának engedélye nélkül eltávoznék 123 1552. évi X. törvénycikk a katonák fizetésének módja és ideje

123

1552. évi XII. törvénycikk azoknak a zsoldosoknak a büntetéséről, a kik a hadseregtől félrevonulnak és arról, hogy ezeket a hadviselésről szóló határozatokat, a részletes hadjáratra is szabályozóknak kell elismerni 124 1552. évi XIII. törvénycikk a lovas és gyalog katonák fizetésének és zsoldjának mennyisége 124 1552. évi XIV. törvénycikk a hadsereghez való eleségszállitás rendje 125 1552. évi XV. törvénycikk a magyar katonáknak élére ne idegen nemzetbeli embereket, hanem magyar kapitányokat, vagy fölebbvalókat állitsanak 126 1553. évi II. törvénycikk megállapitása annak, hogy az ország lakosai, a király avagy ennek fia mellett úgy fölkészülve, a hogy a mult évi országgyülés elrendelte, a hadjáratban fejenként jelen legyenek 126


23

1553. évi III. törvénycikk az általános hadjáratban a király avagy a fia személyesen jelen legyen; a fegyverszünet ügyét a magyar tanácscsal tárgyalja és Miksa király kellő atyai megbizással Magyarországon maradjon 127 1553. évi IV. törvénycikk a részleges fölkelésre való készülés

128

1553. évi V. törvénycikk a jobbágyokat a várakhoz ingyen munkára ne kényszeritsék; a katonák fizetés nélkül az élelmiszereket el ne vegyék és az országlakók fekvőjavait maguk számára, török módra timárokul össze ne irják és ki ne oszszák 129 1554. évi XIV. törvénycikk a várak feladóinak büntetése

131

1555. évi III. törvénycikk a király részére két forint hadi segélynek felajánlása 131 1555. évi IV. törvénycikk az összes rendek, az itt fölsorolt helyeken minden száz jobbágy után, azoknak vezetése alatt, a kik megnevezve vannak, két állandó katonát tartsanak 132 1556. évi XVIII. törvénycikk a megerősitendő várak helyzetének gondos megvizsgálása, a mely dologra a király épitőmestereket küldjön ki 133 1556. évi XIX. törvénycikk azokon a helyeken, a melyeken előbb minden száz jobbágy után, két lovas katonának a tartása volt elhatározva, állandóan hármat tartsanak 134 1556. évi XX. törvénycikk a nemesek, a közönséges hadjáratra, az állandó három katona beszámitásával, minden száz jobbágy után tiz lovas és ugyanannyi gyalogkatonát; a törököknek adózó jobbágyok után pedig fél annyit küldjenek 135 1556. évi XXI. törvénycikk az általános hadjáratban, ugy az urak, mint a nemesek fejenkint tartoznak megjelenni 135 1556. évi XXII. törvénycikk részleges hadjárat

135

1557. évi II. törvénycikk általános hadjárat

136

1557. évi III. törvénycikk az ország szükségeire és a király számára két forint hadi segélynek kivetése 137 1557. évi VI. törvénycikk a végvárakhoz hat napi ingyen munkának kirendelése és annak büntetése, a ki azt nem teljesiti 138

24


1557. évi XX. törvénycikk a király a kárt okozó kapitányok és katonák mindenikét, nemzeti szokásaihoz képest büntesse 140 1559. évi XIII. törvénycikk az általános és részleges hadjárat, ez alkalommal is az ezerötszázötvenhatodik évi közönséges végzések szerint történjék 140 1559. évi XV. törvénycikk hadi segély több évre meg nem engedhető és megokolása annak, hogy a rendek az adókirovást több évre miért nem határozhatják el? 141 1559. évi XVI. törvénycikk a katonák a táborba szállitandó termények és élelmi szerek árát megfizessék 142 1563. évi XVI. törvénycikk a kapitányok a véghelyeket gyakorta vizsgálják 143 1563. évi XVII. törvénycikk az urak jövedelmük mennyiségéhez képest a várakban őrséget tartsanak 144 1563. évi XVIII. törvénycikk az urak és a nemesek a hozzájuk közelebb eső véghelyeken állandóan szolgáló katonákat tartsanak 144 1563. évi XIX. törvénycikk ha egy végvár több testvér birtoka, azt jövedelmeik arányában tartsák fenn 144 1563. évi XXIII. törvénycikk hajduk csakis a véghelyeken tarthatók és ezek is zsoldon; az általuk okozott károkat meg kell tériteni 145 1566. évi XIV. törvénycikk a véghelyek megerősitése és az ingyen munkák 146 1566. évi XV. törvénycikk állandó lovaskatonák tartása

146

1566. évi XVI. törvénycikk az állandó lovaskatonákat ott tartsák, a hol szükséges 146 1566. évi XVII. törvénycikk az élelmi szereknek a véghelyekre szállitása 147 1566. évi XVIII. törvénycikk általános és részleges fölkelés

147

1566. évi XIX. törvénycikk az ágyúk vontatására nézve az ezerötszázhatvanharmadik évi czikkelyekre utalnak 148 1566. évi XX. törvénycikk a katonák lovaikkal, a legelőkön meddig maradjanak? 148


25

1567. évi XIX. törvénycikk a kapitányok a haszontalan munkákat kerüljék és a maguk hasznára ne forditsák 149 1567. évi XX. törvénycikk állandó lovaskatonák tartása

149

1567. évi XXI. törvénycikk büntetése azoknak, a kik állandó lovasokat nem tartanak 150 1567. évi XXII. törvénycikk élelmiszerek szállitása a katonák számára 150 1567. évi XXIII. törvénycikk az általános és részleges fölkelés; az ágyuk szállitása és a katonák lovainak legeltetése 150 1569. évi XXII. törvénycikk állandó lovaskatonákat tartsanak, kiket a kapitány engedelme nélkül vissza ne hivjanak 151 1569. évi XXIII. törvénycikk hadiszemlekor a királyi katonákat az állandó katonák helyébe ne állitsák 151 1569. évi XXIV. törvénycikk a hadjáratok, általános és részleges fölkelések, a korábbi végzések értelmében történjenek 151 1569. évi XXV. törvénycikk az élelmi szerek szállitására nézve a korábbi országgyüléseken megállapitott módot tartsák meg 152 1569. évi XXVI. törvénycikk +a szabad városok az ágyúk szállitását vegyék magukra 152 1569. évi XXVII. törvénycikk a király a dézsmákat a végvárak számára haszonbérbe vehesse 152 1574. évi X. törvénycikk az összes karok és rendek mindkét részről állandó lovasokat tartsanak 153 1574. évi XI. törvénycikk a hadjáratok vagy általános fölkelések és a részleges fölkelések módja 153 1574. évi XII. törvénycikk minden ötödik jobbágy fölkelése

153

1574. évi XIII. törvénycikk a kisebb várakat Kanizsa körül és Zala vármegyében őrséggel erősitsék meg 154 1575. évi XI. törvénycikk az általános és részleges hadjárat tárgyában utalás az ezerötszázötvenharmadik évi törvénycikkelyekre 154

26


1575. évi XIV. törvénycikk a katonák állomásairól vagy egy helyen tartózkodásáról 154 1578. évi IX. törvénycikk az állandó katonaság beosztása a királyt, a főkapitányokat és az alispánokat illeti 154 1578. évi X. törvénycikk általános hadjárat

155

1578. évi XI. törvénycikk az egyházi személyek katonasága

155

1578. évi XII. törvénycikk az egytelkes nemesek hadbaszállása a nemesi udvarok után 155 1578. évi XIII. törvénycikk a vármegyei hadak szemléje a kapitány vagy annak embere jelenlétében történjék 155 1578. évi XIV. törvénycikk a magyar katonák lovainak legeltetési időtartamáról és az idegenek lovairól, a melyeket a katonák a legelőkre visznek 156 1593. évi XVI. törvénycikk a katonák tartásáról

156

1595. évi XVI. törvénycikk Szlavonia védelmezéséről és a végzések ellen cselekvők büntetéséről 157 1595. évi XVII. törvénycikk a katonák végig tartoznak katonáskodni 157 1595. évi XVIII. törvénycikk katonaküldés vármegyékben levő fekvőjavakra tekintettel

a

különböző 158

1595. évi XIX. törvénycikk a jól felfegyverzett hadakat minél előbb szemle alá vegyék 158 1595. évi XX. törvénycikk a hadiszemle módjáról és a katonáskodás tartamáról 158 1595. évi XXI. törvénycikk a katonát elbocsátó kapitány büntetéséről, meg a Pálffy úr szolgálatairól 159 1595. évi XXII. törvénycikk a hadiszemle rendjéről

159

1595. évi XXIII. törvénycikk a hadi szemlén csalással ne éljenek; az ellene cselekvők büntetése 159 1595. évi XXIV. törvénycikk a titkon távozó katonák büntetése

160


27

1595. évi XXV. törvénycikk a hadcsapatok tartásáról; a kapitányok hatalmáról és az igazságszolgáltatásról 160 1595. évi XXVI. törvénycikk büntetése azoknak, a kik az előrebocsátott végzéseknek ellenére tesznek 161 1595. évi XXVII. törvénycikk a kárttevő katonák büntetéséről

161

1595. évi XXVIII. törvénycikk mindenféle katona a zsoldjával megelégedjék 161 1595. évi XXIX. törvénycikk a katonák büntetéséről, a kik a nemesek és jobbágyok szekereit és lovait elveszik 162 1595. évi XXX. törvénycikk a katonák havi fizetéséről

162

1595. évi XXXI. törvénycikk azoknak a büntetéséről, a kik szabad hajdukat tartanak 162 1595. évi XXXII. törvénycikk a kóborló katonák büntetéséről

163

1595. évi XXXIII. törvénycikk azoknak a büntetéséről, a kik magukat külföldi urak alá adják 163 1595. évi L. törvénycikk az ágyúk szállitását a szabad városok teljesitsék 163 1595. évi LIV. törvénycikk Magyarországon és Szlavoniában a véghelyekről és a katonákról gondoskodás történjék 164 1596. évi III. törvénycikk megszüntetésének a módja

a

katonák

garázdálkodása 164

1596. évi IV. törvénycikk az ország karai és rendei nem azért panaszolnak, mintha adózni nem akarnának, hanem azért, hogy miután tehetségeikben meggyengültek, külföldi hadseregről is (a mint eddig) kegyelmesen gondoskodni méltóztassék 165 1596. évi V. törvénycikk erre az évre, két határidőben való fölszedés mellett kilencz forint segélyt megajánlanak; egy forintot a véghelyek megerősitésére; a többi nyolcz forintot magyar gyalogosok fölfogadására. Egyuttal a hadiszemlének és a pénz-kiadás, meg bevétel számadásának a módját és a kapuk ujból számbavételét elhatározzák 165

28


1596. évi VI. törvénycikk a főpap, báró, mágnás urak és a birtokos nemesek, a saját zsebükből egy-egy kapu után hasonlóképpen kilencz forintot megajánlanak, a mely pénzen jól fegyverzett lovasokat állitsanak, a kik a gyalogosokkal együtt hat hónapig tartozzanak szolgálni 166 1596. évi VIII. törvénycikk hogy Ő császári felségének a hadi szemle mesterei, az országlakók saját erszényéből fogadott hadakat is, szemle alá vegyék 167 1596. évi VIII. törvénycikk hogy Ő császári felségének a hadi szemle mesterei, az országlakók saját erszényéből fogadott hadakat is, szemle alá vegyék 167 1596. évi IX. törvénycikk Szlavoniának a hadi segélyét ennek az országnak a hasznára forditsák 167 1596. évi XI. törvénycikk az ország hadai ki alatt tartoznak állani? 167 1596. évi XII. törvénycikk a hadviselésre nézve az elmult évi végzéseket kell megtartani 168 1596. évi XIV. törvénycikk a kapitányokat és a vármegyék katonaságát a megszállástól és a kártételtől is eltiltják; és az engedetlenkedőket (valamint a katonáiktól és zászlóiktól távozó kapitányokat is) miképen kell büntetni? 168 1596. évi XV. törvénycikk azoknak a büntetéséről, a kik csapataikat hadba nem küldik és a kitüzött időig táborban nem tartják 168 1596. évi XVI. törvénycikk a vármegyék kapitányait, a kik a hiányzó katonákról jelentést nem tesznek, miképen kell büntetni? És hogy a vármegyék a maguk hadcsapatainak élére alkalmas kapitányokat tenni tartozzanak; máskülönben helyükre a főkapitány másokat, arra alkalmasabbakat helyettesitsen 169 1596. évi XVII. törvénycikk ennek a tehernek, a császári felségnek és az összes uraknak és nemeseknek a katonái alá vetve legyenek 169 1596. évi XIX. törvénycikk a szabad városokat, a melyeknek a taksáit hadi szükségletekre rendelték, kereskedésükben, jövedelmeikben és egyéb szabadságaikban meg kell tartani 170


29

1596. évi XX. törvénycikk uj rendelkezés a katonai zsoldról és büntetése annak, a ki többet veszen; végül a katonai rend és fegyelem megtartásáról 170 1596. évi XXI. törvénycikk a táborban három igazságtevő kapitányt állitsanak be, de a magyarok fölött a magyar birón kivül senki se biráskodjék 171 1596. évi XXII. törvénycikk azoknak a büntetéséről, a kik magasabb zsold és nagyobb haszon reményében, idegen uraknak és tartományoknak a szolgálatába állanak 171 1596. évi XXIII. törvénycikk a szabad hajduknak és a kóborló lovasoknak a korábbi évi végzések értelmében való kiirtásáról 172 1596. évi XXVII. törvénycikk az élelmiszerek szállitóit a katonák ne háborgassák, élelmi szereket a szomszédos országokból és tartományokból szállitsanak 172 1596. évi XXVIII. törvénycikk a véghelyek megerősitésétől, az országlakók tehetségükhöz képest hiányzani nem fognak 172 1596. évi XXIX. törvénycikk a katonákat téli állomásokra, az ellenséggel szomszédos véghelyekre kell beosztani 173 1596. évi XXX. törvénycikk a megsebesült és beteg katonák ápolására, az urak és nemesek alamizsnakép a saját pénzükből, az emlitett két határidőben a magyar kamarába való befizetés mellett, tiz magyar dénárt megajánlottak 173 1596. évi XXXI. törvénycikk hogy Ő császári felsége miképen a Dunán innen szokott lenni, ugy a Dunán tuli végvárakban is, a kapitányok és a katonák felett, a főkapitánynak teljes hatalmat adjon 174 1597. évi XIII. törvénycikk a véghelyek megerősitéséről, meg arról, hogy a szegény népet igazságtalanul tul ne terheljék 174 1597. évi XXXVII. törvénycikk a külföldi katonákat, a vármegyéken, az ispánoktól és alispánoktól kinevezett bizonyos biztosok vezessék át 175 1598. évi XX. törvénycikk az általános fölkelés körül miképen kell eljárni? 175

30


1598. évi XXI. törvénycikk az országlakók biztositéka erre a fölkelésre nézve 176 1598. évi XXII. törvénycikk az ország rendein kivül, az általános fölkelés alkalmával kik, és minő büntetés alatt tartoznak fölkelni? 176 1598. évi XXVIII. törvénycikk a véghelyek kiépitésére erre az évre minden kaputól hat napi munkát határoztak 176 1598. évi XXXIX. törvénycikk hogy a kamara a nemesek fekvőjószágait el ne foglalja 177 1599. évi V. törvénycikk a jövő és menő hadseregnek hol kell megszállania és hol nem? 177 1599. évi VI. törvénycikk tizezer fegyveres embernek a felfogadására, két határidőben való felhajtás mellett, minden háztól két magyar forintnak a megajánlása 177 1599. évi XIX. törvénycikk a magyar katona, a hazai szokásokon kivül, valamely más esküvel nem kötelezhető 178 1599. évi XXVII. törvénycikk az ágyúkat kiknek kell szállitaniok? 179 1599. évi XXVIII. törvénycikk a véghelyek kijavitására, erre az évre, minden kapu után hat napi munkát határoztak el 179 1600. évi IV. törvénycikk a katonai szemléről

180

1600. évi X. törvénycikk a katonai zsoldra és a táborból megszököttekre és a többféle zsoldot huzókra nézve a korábbi évek végzéseit kell megtartani 180 1600. évi XII. törvénycikk az általános felkelés módjáról és négy kaputól egy gyalog puskás fölajánlásáról 180 1600. évi XIV. törvénycikk az ágyúk és más hadieszközök szállitását a városok teljesitsék 180 1600. évi XV. törvénycikk a véghelyek kijavitására hat napi ingyen munka elhatározása 181 1600. évi XVI. törvénycikk Kanizsa, Ónod és a többi véghelyek kiépitéséről és katonaságáról gondoskodni kell 181 1600. évi XX. törvénycikk eltiltásáról annak, hogy a katonák a nemesek és a főpap urak, mágnások és egyházi személyek házaiba


31

és udvaraiba ne szálljanak; és arról, hogy az ezektől sértetteknek miképen kell elégtételt adni, meg, hogy a csavargó katonákkal szemben mely törvénycikkelyeket kell megtartani 181 1601. évi V. törvénycikk a király zászlója alatt álló katonáknak, az Ő császári felsége többi hadaival együtt ideje korán táborba szállitásáról és a véghelyek őrségeinek teljes számban tartásáról 182 1601. évi VIII. törvénycikk a katonai szemlékre és a katonai zsold mennyiségének az át nem hágására nézve mely törvénycikkelyeket kell megtartani? 182 1601. évi X. törvénycikk az általános fölkelést, a maga idejében ki adja tudtul és erre nézve mit kelljen megtartani? 182 1601. évi XI. törvénycikk a hadak szemléjéről. Mikor történjék ez? A különböző vármegyékben birtokos uraknak az általános fölkelésnél mikép kell magukat viselniök? 183 1601. évi XII. törvénycikk Szlavoniában a fölkelés miképen történjék? 183 1601. évi XXIII. törvénycikk a faltörők és hadi szerek szállitását a karok és rendek ez idő szerint nem teljesithetik 183 1602. évi IV. törvénycikk az emlitett katonák szemle alá vétele módjáról 184 1602. évi XXIV. törvénycikk a külföldi katonák bizonyos helyre való elhelyezéséről, ezeknek ellátásáról és a szegény népnek általuk okozott kára megtéritéséről 184 1603. évi V. törvénycikk a magyar mezei katonaság fölfogadása módjáról és arról, hogy azt kiknek kell fölfogadniok és szemlére állitaniok? 184 1604. évi VII. törvénycikk a katonai zsoldra, az általános és részleges fölkelésre és egyebekre nézve, valamint az ingyen munkákra nézve, a legközelebb mult évi hetedik és nyolczadik törvénycikkelyt megujitják 185 1604. évi VIII. törvénycikk a véghelyekhez teljesitendő ingyen munkákat a karok és rendek a következőképen osztották be 185 1604. évi IX. törvénycikk az ingyenmunka hátrálékai felhajtásáról 187

32


1604. évi XIII. törvénycikk a katonák vezetésére rendelt biztosoknak kiknek kell lenniök? 187 1608. évi (k. e.) IV. törvénycikk a korona visszahozásáról és őrzéséről 187 1608. évi (k. e.) XII. törvénycikk a külföldi katonák kiviteléről; Zeng szabadvárosnak a korona alatt megtartásáról, meg a szlavoniai őrhelyek megerősitéséről 188 1608. évi (k. e.) XVI. törvénycikk a karoknak és rendeknek, a bécsi czikkelyekhez képest, a maguk kiváltságaikban és szabadságaikban való megtartásáról és arról, hogy a mit a közönséges országgyülésen végeztek, azt Ő felsége hitlevelével megerősitse 188 1609. évi XII. törvénycikk a katonák zsoldjának a régi rendre való visszaviteléről 189 1609. évi XIII. törvénycikk azoknak a büntetéséről, a kik nyereségvágytól indittatva, zsoldért idegen nemzetbeliekhez szegődnek 189 1609. évi XIV. törvénycikk hogy a tiszttartók és kapitányok, meg a zsoldos katonák a királyi felség iránt hüségi esküvel kötelezettek legyenek 190 1609. évi XV. törvénycikk az elromlott ágyuk szállitásának a teljesitéséről és arról, hogy ez leginkább kiket illessen? 190 1613. évi VI. törvénycikk az ország véghelyeinek katonasággal, ágyukkal és hadi vetőgépekkel ellátásáról 190 1613. évi VIII. törvénycikk a véghelyekhez, a vármegyék részéről teljesitendő ingyenmunkák szabályozásáról 190 1613. évi IX. törvénycikk a kapuk számbavételéről és az adókirovásról, továbbá annak a korona őrzése, országház vásárlása és épitése, valamint a különböző követek számára való felhajtásáról; nem különben a szlavonországi adózás módjáról 194 1613. évi XVIII. törvénycikk szükség és veszedelem idején a felkelés módjáról és ilyen esetben a korona megőrzéséről való gondoskodásról 195


33

1618. évi XX. törvénycikk a vezérlő kapitányok meg a többi hadi tisztviselők a vármegyei ispánok és alispánok joghatóságába semmi ürügy alatt be ne avatkozzanak 195 1618. évi XXI. törvénycikk az ország vagy a véghelyek kapitányai az országlakókat parancsokkal, az előttük való törvényállásra ne kényszeritsék 195 1618. évi XXII. törvénycikk a katonáknak az országon keresztül vezetéséről, ezek elszállásolásáról; a vértesek ellátásáért a mosonvármegyei lakosoknak elégtétel szolgáltatásáról és az országban nagy kisérettel utazó mágnásokról 196 1618. évi XXXIV. törvénycikk az ország véghelyeinek erőditéséről és megerősitéséről; továbbá a zsoldok kifizetéséről 196 1618. évi XXXIV. törvénycikk az ország véghelyeinek erőditéséről és megerősitéséről; továbbá a zsoldok kifizetéséről 197 1618. évi LVI. törvénycikk szükség idején, ugy az általános, mint a részleges fölkelés módjának a megtartásáról 197 1618. évi LVII. törvénycikk hogy a véghelyek kapitányai és az ezeknek alárendelt zsoldosok, a nemességet és a szegény népet semmiféle munkákra ne kényszeritsék 197 1622. évi XXI. törvénycikk a fölkelés módjáról, ellenséges támadás és nagy szükség esetén 198 1622. évi XXII. törvénycikk a gyors és részleges fölkelésről

199

1622. évi XXXVI. törvénycikk az ország véghelyeihez, a vármegyék részéről teljesitendő ingyen munkák szabályozásáról 199 1622. évi XXXVII. törvénycikk az ingyen munkák kezelési módjára és a hátralékok felhajtására vonatkozó czikkelyek megujitása 203 1622. évi XXXVIII. törvénycikk a véghelyi őrségek számára gabonasegély készletben tartását elhatározzák 203 1622. évi LI. törvénycikk a véghelyeken tartózkodó várőrség számára faszállitásra a török járom alatt levő nemeseket ne kényszeritsék 204 1622. évi LV. törvénycikk az ország véghelyei megerősitéséről kelt korábbi évi törvénycikkelyeknek a megujitása 204

34


1625. évi X. törvénycikk az általános és a részleges felkelésről alkotott törvénycikkelyek megujitása 205 1625. évi XVI. törvénycikk az alkalmatlankodásokat és erőszakosságokat elkövető némely katonai tisztviselők és csavargó katonák ellenében az országos végzések czikkelyeit megujitják 205 1625. évi XIX. törvénycikk az ország véghelyeihez teljesitendő ingyen munkák szabályozásáról 206 1625. évi XXIV. törvénycikk az ország véghelyein az idegen katonák megtüréséről 206 1625. évi XXVI. törvénycikk a korona őrzésére alkalmazandó várkatonák számáról 207 1630. évi II. törvénycikk arról, hogy ugy a magyarországi, mint a Kulpa melléki báni véghelyeket biztosok utján megvizsgálják, meg hogy Ő felsége az ez előtt szokásos birodalmi segélyt kieszközölje; és Ujvár, Egervár, Nempthi és Zalavár erősségek és őrhelyek megerősitéséről 207 1630. évi IV. törvénycikk az őrségi katonák számának kiegészitéséről, ezek zsoldjának rendes kifizetéséről s a véghelyek kapitányai alá rendeltségéről 208 1630. évi XXXVII. törvénycikk a zsoldra fogadott mezei katonaságnak a véghelyeken való elhelyezéséről, hogy az kötelességében elfoglalva és a rendetlenkedéstől, meg a jobbágyok nyomorgatásától vissza tartva legyen 208 1635. évi IV. törvénycikk az ország koronájának őrei és felvigyázói részére való adózásról 209 1635. évi X. törvénycikk az Ő felsége számára katonaságot sorozó és kivivő katonatiszteknek és segédeiknek a katonaszedésnél és zsoldbafogadásnál hogyan kell eljárniok? 209 1635. évi XXXI. törvénycikk a katonai tisztségeket és tiszttartóságokat Szlavoniában és Horvátországban a törvények értelmében adományozzák 210


35

1635. évi XXXIV. törvénycikk a bán urnak a Varasd várában és szabad királyi városában elhelyezett német katonaságra vonatkozó panaszainak biztosok utján való kiegyenlitéséről 210 1635. évi LIX. törvénycikk a külföldi katonaság kivitelére nézve hozott törvénycikkely megujitása 211 1635. évi LXXXVIII. törvénycikk a részleges és általános felkelés módját megállapitják 211 1638. évi XV. törvénycikk az általános és részleges fölkelés módja 211 1638. évi XLV. törvénycikk hogy véghelyi őrkatonaság között egyenetlenségek és veszekedések ne támadjanak, az illető helyek kapitányai alatt álljanak és azoktól függjenek 211 1638. évi XLVI. törvénycikk a külföldi katonaság kivitelére nézve az erről alkotott czikkelyeket megerősitik 212 1638. évi LXX. törvénycikk függelék az ingyen munkák szabályozásához, az ezerötszázharminczötödik évi kilenczvenkettedik törvénycikkelyben megirt és kiszabott rendelkezésen felül 212 1647. évi IV. törvénycikk a korona őrzésére alkalmazott őrkatonák számáról, azok függéséről és károktól való tartózkodásáról 213 1647. évi XXIV. törvénycikk hogy a generális kapitányok a régi végvidéki katonák hiányát pótolják és a kellő számra egészitsék ki 213 1647. évi LXV. törvénycikk idegen katonáknak az ország végvidékeire való bebocsátásáról, és arról, hogy bennszületett katonákat a határszélekről az országon kivül ne vigyék 214 1647. évi LXVII. törvénycikk a katonák felfogadására vonatkozó czikkelyt meg kell tartani; annak pedig, hogy a katonák a vármegye rendeletén kivül, az országlakosok fekvőjószágaiba gyakrabban és hosszasabban beszálljanak, elejét kell venni; Moson vármegyéből vigyék őket ki és jövőre ne hozzák be 214 1647. évi CLIII. törvénycikk az ország végvidékei részére teljesitendő ingyenmunkáknak a rendjét meghatározzák 215 1649. évi II. törvénycikk a végvidékek ellátását Ő felsége kegyesen magára vállalja 216

36


1649. évi VIII. törvénycikk a kapitányok utasitásai az ország törvényeihez alkalmazandók és a hadi tanácsban két magyar tanácsost kell tartani 217 1649. évi LXXXVI. törvénycikk az ország végvidékei részére teljesitendő ingyenmunkák rendjének a megállapitása 217 1655. évi VII. törvénycikk a végvidékeken katonáskodó nemesek katonai dolgokban, katonai törvény alatt, katonadolgokon kivül pedig a vármegyék biráskodása alatt álljanak. Továbbá a generálisok és kapitányok részére az ország törvényeivel megegyező utasitások adandók, és ezek tartózkodjanak a nemesi örökségek tárgyában való biráskodástól 220 1655. évi X. törvénycikk a végvárak ellátását Ő felsége kegyesen magára vállalja 220 1655. évi XVI. törvénycikk a hadiszerek és faltörő ágyuk szállitására nézve az 1609. évi 15. Cikkelyt kell megtartani 221 1655. évi XIX. törvénycikk az idegen katonaságot három év alatt ki kell vinni és az ország beleegyezése nélkül nem szabad behozni 221 1655. évi XLV. törvénycikk a koronaőrök közül legalább az egyik maradjon a szent korona mellett; és a német katonák büntetés tekintetében is tőlük függjenek 221 1655. évi CXVI. törvénycikk az ország végvidékei részére teljesitendő ingyenmunkáknak a rendjét meghatározzák 222 1655. évi CXVII. törvénycikk az ingyenmunkák teljesitése körül tapasztalt hiányok és csalások meggátlásának a módja és rendje 224 1659. évi II. törvénycikk a véghelybelieknek az 1655. évi 3. törvénycikk szerint fenntartandó számát és az ott jelzett eszközökből leendő fizetését Ő felsége kegyelmesen megajánlja 225 1659. évi III. törvénycikk a véghelybeliek ki nem egészitett számáról, csalárd szemlét tartók büntetéséről s ennek végrehajtási módjáról és az 1647-ik évi katonai segély pénztárosaitól kiveendő számadásról 226


37

1659. évi IV. törvénycikk Ő felsége a főképen kijelölt erősségek s helyek felállitását, felszerelését s megerősitését kegyelmesen felajánlja 226 1659. évi XX. törvénycikk a kihágó kapitányok és a várakban tartózkodó urasági katonák, szolgák és tisztek elleni eljárás módja 227 1659. évi LXXXV. törvénycikk előforduló szükség s ellenséges beütés idején a Horvát- és Szlavonország részéről való felkelés módjáról s rendjéről s az ugyanattól járó adó- s eleségi segélyről 228 1659. évi XCVII. törvénycikk a katonai tisztségek adományozásáról a horvát- és szlavonországi véghelyeken 230 1659. évi CXXX. törvénycikk az ország véghelyei részére kiszolgáltatandó ingyenes munkákat szabályozzák 230 1662. évi V. törvénycikk a felkelés és együttmüködés módja nyilt háboru vagy valamely erősség ostroma vagy visszaszerzése idején 232 1662. évi VI. törvénycikk Horvát- és Szlavonországok felkelésének módja 237 1662. évi VII. törvénycikk vezérekké s katonai elöljárókká bennszülöttek teendők s ezeknek rendjéről és függéséről 237 1662. évi VIII. törvénycikk a katonák fogadásáról és zsoldjáról, s a kihágók és katonáskodni vonakodók büntetéséről 238 1662. évi IX. törvénycikk a tisztségeket s azok fizetését a megyék saját körükben elrendelhessék; a katonai kiszállástól büntetés alatt senki fel nem menthető 239 1662. évi IX. törvénycikk a tisztségeket s azok fizetését a megyék saját körükben elrendelhessék; a katonai kiszállástól büntetés alatt senki fel nem menthető 239 1662. évi X. törvénycikk a szemle rendje és módja s az ez ellen cselekvőkre kiszabott büntetés 240 1662. évi XII. törvénycikk azokról, kik a felkeléshez pénzben tartozzanak járulni 240 1662. évi XIII. törvénycikk megszállásokat a nemesi udvarokban, kastélyokban s várakban kerülni kell 241

38


1662. évi XIV. törvénycikk hogy a bennszülött várőröknek régi számát betöltsék, s azoknak kifizetését foganatositsák 241 1662. évi XV. törvénycikk a véghelyiek biztosabb kifizetése végett, az országlakók a fél harminczadot továbbra is megadják 242 1662. évi XVI. törvénycikk a bennszülött katonaság részére az élelmi segély hátralékát hajtsák be, a gabonát a véghelyieknek igaz áron adják 242 1662. évi XVII. törvénycikk Horvát- és Szlavonországok a fél harminczadból és a folytatandó adózásból továbbra is ötszáz gyalogkatonát tartsanak 243 1662. évi XVIII. törvénycikk Ő felsége gondoskodni fog, hogy az ország összes véghelyeinek, a bániaknak is, a szükséges felszereléseket kiszolgáltattassák s a főbb őrhelyeket megerősitsék 243 1662. évi XIX. törvénycikk az elvesztett Várad ellenében állitandó erősségek s azok felszerelése tárgyában bizottságot rendelnek 243 1662. évi XX. törvénycikk az ingyen munkák szabályozása

244

1681. évi V. törvénycikk a benszülött katonaságnak az 1655-ik évi 3-ik törvénycikkben kitett számban való kiegészitéséről s fizetéséről és a véghelyek jó ellátásáról 245 1681. évi VI. törvénycikk bizonyos helyek megerősitéséről és magyar őrséggel ellátásáról, valamint az elpusztitott Diósgyőr s más véghelyek ujraépitéséről 246 1681. évi VII. törvénycikk az ingyen munkákról, melyeket az ország törvényei, nem pedig holmi a jelen mozgalmak alatt behozott jegyzékek szerint kell a törvényben kijelölt helyekre szolgáltatni 247 1681. évi VIII. törvénycikk a német katonaság kiviteléről; - addig is pediglen, mig az országban megtürik, jó fegyelem alatt tartsák 249 1681. évi XXXVI. törvénycikk a szent korona őreinek dijazásáról s annak katonái számáról és függéséről 250 1681. évi XLIII. törvénycikk a hadi szerek szállitásáról

250

1681. évi XLVI. törvénycikk nyilt háboru idején az országlakók személyes felkelést ajánlanak 251


39

1681. évi XLVII. törvénycikk hasonlóképen valamely felmerülő szükség esetére részletes felkelést ajánlanak 255 1681. évi XLVIII. törvénycikk hogy a törököknek önként meghódoló helyeket a megyék büntessék meg 255 1681. évi LXXII. törvénycikk a katonaságoknak a varasdi várból való kivitele iránt alkotott cikkelyeket foganatba vegyék 256 1715. évi VIII. törvénycikk a felkelésről és adózásról

256

1715. évi XXI. törvénycikk az ország főkapitányságáról

257

1715. évi XXXVIII. törvénycikk az ország szent koronája őrzésének helyéről s annak őrei választásáról 257 1715. évi XLII. törvénycikk a magyarországi főkapitányságoknak véghelyekre átvitelét kivánják 258 1715. évi XLIII. törvénycikk a császári királyi katonaság kihágásairól és a károsultaknak e tekintetben adandó elégtételről 259 1715. évi LIX. törvénycikk a katonai, közigazgatási s közgazdasági ügyekre vonatkozó rendszer kidolgozására bizottságot neveznek 260 1715. évi CXIII. törvénycikk a varasdi hadiparancsnokság birtokában levő földterületek visszaadása s más egyéb bizottságilag elintézendő viszálkodások kiegyenlitése 261 1723. évi XXIII. törvénycikk a tábornoki székhelyeknek a határvidékekre való áttételéről és a szükségtelen erősségeknek kiüritéséről 262 1729. évi I. törvénycikk az ingyenmunkákról

263

1741. évi VI. törvénycikk az ország szent koronája őreinek megválasztásáról 264 1751. évi IV. törvénycikk az ország szent koronája őreiről

264

1764/65. évi IV. törvénycikk az ország szent koronája őreiről

265

1764/65. évi VIII. törvénycikk hogy katonai joghatóság a nemesek javai fölött ne gyakoroltassék 266 1764/65. évi XXXIII. visszaszerzéséről

törvénycikk

a

bánsági

őrvidék 266

40


1764/65. évi XXXVI. törvénycikk a katonai rend által gyakorolt különféle rovatalok megszüntetéséről 266 1790/91. évi VI. törvénycikk hogy az ország szent koronája Budán őriztessék 267 1790/91. évi VIII. törvénycikk az ország szent koronájának őreiről 267 1790/91. évi LX. törvénycikk hogy Zeng szabad királyi város a katonai hatóság alól vétessék ki, és panaszai orvosoltassanak 268 1790/91. évi LXVI. törvénycikk a katonai ujonczokról

268

1792. évi VIII. törvénycikk az 1791. évi 17. és 22. czikkely foganatositása iránti intézkedésről, valamint arról, hogy a hadbiztossági tisztségek magyarokra ruháztassanak 269 1792. évi IX. törvénycikk hogy a magyar és határőrvidéki ezredekhez fő- és törzstisztekül született magyarok választassanak s ezredtulajdonosokul kineveztessenek, valamint a katonai fiatalságnak a katonai akadémiákban való neveléséről 270 1802. évi I. törvénycikk a magyar ezredeknek három évre megajánlott kiegészitéséről 270 1802. évi IV. törvénycikk a katonai akadémiáról s tanulmányokról, és az ezen czélra gróf Festetits György, Rhédey Lajos és Párnitzky Mihály által tett alapitványról 271 1802. évi V. törvénycikk az ország szent koronája őreiről

272

1805. évi I. törvénycikk az általános fölkelés kijelentéséről az alább irott módozat szerint 273 1805. évi II. törvénycikk a Dalmát-, Horvát- és Szlavonországokban való fölkelésre nézve az 1741:LIX. törvénycikk megujittatik 280 1805. évi III. törvénycikk az 1792:XII. törvénycikk rendelkezésének a legközelebbi országgyülésig való meghosszabbitásáról 280 1807. évi I. törvénycikk katonai segedelem gyanánt a magyar ezredekhez 12,000 ujoncznak megajánlásáról, és a toborzás visszaállitásáról 281


1807. évi III. törvénycikk az rendelkezéseinek a legközelebbi meghosszabbitásáról

41

1792:XII. törvénycikk országgyülésig való 283

1807. évi XVI. tövénycikk a törvényhatóságok által akár a segitő sereg, akár Ő szent felsége katonasága részére szolgáltatott ellátásnak megtéritéséről 284 1808. évi II. törvénycikk a fölkelésnek az alább irott módon való fölajánlásáról 284 1808. évi III. törvénycikk a hadi szemléről és az összes nemesek hadgyakorlatairól 291 1808. évi IV. törvénycikk a bandériumokról

296

1808. évi V. törvénycikk Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok fölkelésére nézve az 1741. évi LIX. törvénycikk megujittatik 298 1808. évi VI. törvénycikk a katonaujonczokban tett ajánlatról

298

1808. évi VII. törvénycikk a katonai Ludovika-akadémiáról

299

1808. évi II. törvénycikk a fölkelésnek az alább irott módon való fölajánlásáról 314 1827. évi II. törvénycikk az ország szent koronájának őreiről

321

1827. évi III. törvénycikk az alaptörvényeknek érvényben való megtartásukról 322 1827. évi IV. törvénycikk az 1790/91:XIX. rendelkezésének mindenkor pontos megtartásáról

törvénycikk 322

1827. évi XV. törvénycikk a nemesek és bandériumok szemléje és táborozása tárgyában bizottság küldetik ki 323 1827. évi XVII. törvénycikk a Ludovika katonai akadémia haladéktalan fölállitásáról 323 1827. évi XVIII. törvénycikk a Ludovika katonai akadémia javára folytatólag tett ajánlatokról 324 1827. évi XXXVI. törvénycikk a magyar nemes testőrseregről s az alapjának fölsegitésére tett ajánlatról 326 1830. évi VII. törvénycikk a magyar ezredekhez sorozandó ujonczokban fölajánlott segedelemről 327

42


1830. évi IX. törvénycikk az elhalt katonai személyek vagyonáról

330

1836. évi II. törvénycikk az Ország Szentséges Koronájának Őrjeiről 331 1836. évi XXXIX. törvénycikk a Ludovicea magyar katonai Intézetre folytatva tett adakozásokról 332 1836. évi XL. törvénycikk Bárdányi Gróf Buttler Jánosnak a Magyar Ludovicea katonai intézetre tett ajánlása Törvénybe iktattatik 334 1840. évi I. törvénycikk az ország szent koronája őrjének megválasztásáról 334 1840. évi II. törvénycikk a magyar ezredekhez ujonczokban tett segedelmi ajánlatról 335 1840. évi III. törvénycikk a katonai élelmezés és szállásolás tárgyában országos biztosság rendeltetik 338 1840. évi IX. törvénycikk a mezei rendőrségről

340

1840. évi XLIII. törvénycikk a magyar Ludovicea katonai intézetre tett ajánlásról 356 1844. évi I. törvénycikk az ország sz. koronája Őreinek megválasztásáról 357 1848. évi XXII. törvénycikk a nemzeti őrseregről

357

1848. évi XXIII. törvénycikk a szabad királyi városokról

361

Jogforrások

44


Szent László Király Dekrétomainak Harmadik Könyve 1. Fejezet a századosokról és tizedesekről Ezt végezék, ily törvényt szerzének: hogy a király követe menjen minden vármegyébe és a kiket közönségesen őröknek neveznek, azok századosait és tizedeseit mind az alattok valókkal egyetemben összehiván, parancsolja meg nekik, hogy valakit tolvajság vétkében tudnak, valljanak reá; és ha azok, a kikre rávallanak, próbával akarják megbizonyitani ártatlanságokat, adassék meg nekik a próba. És a kiket az őrök megneveznek, tizenként álljanak elő és minden tizért egy közülök hordozza meg a vasat; a ki ha igazul, a többi kilencz is igazult legyen; ha pedig nem, akkor mind a kilencze próbát álljon, ki-ki magáért. És ki a kilenczért fogott vala vasat, ő magáért is azonképen hordozza meg azt. 1. § Annakutána meg kell kérdezni mind a jobbakat és a népet, ha tudnak-e valamely tolvajsággal hires falut; és ha jelentenek olyat, mondja meg a király követe a falubelieknek, hogy a kiket azon faluban lopóknak ismernek, adják ki. Azokat pedig, a kiket kiadnak, ha próbával akarják menteni magokat, meg ne tiltsa tőle; de a kikről már annakelőtte hallatott volna, hogy tolvajok lennének, azokat semmiképen próbára ne bocsássa. 2. § Továbbá azon falu lakosai tizen-tizen csoportozzanak, és a tizedik hordozza meg kilenczért a vasat. Ha tiszta leszen, a többi kilencz is tiszta legyen; ha vétkeseknek tetszenek meg, minden egyik magáért álljon próbát, mint feljebb mondtuk; a tizedik pedig, a ki kilenczért próbálkozott vala, maga is azonképen próbáltassék meg. 3. § Azután járjon a király követe faluról falura és tudakozzék a faluk népétől; és valahol tolvajt tudnak, jelentsék meg. Azt is tegye hirré, mikép egész Magyarország fejedelmei esküvel fogadták, hogy a tolvajnak nem kedveznek, sem el nem rejtik azt. Ők is hasonlóképen cselekedjenek. 4. § És ha a pórok követni akarják az eskü szavát, mondják meg a tolvajokat, kit hol tudnak. De ha ennekutána vádolja őket valaki, hogy a tolvajokat elrejtették volna és ily módon hitszegésben tapasztaltatnak, tiz pénzen váltsák meg nyelvöket és vezekeljenek a kánonok szerint.


45

Szent László Király Dekrétomainak Harmadik Könyve 10. Fejezet azokról, a kik hadjárat idején lopnak Mikor a király hadakozik és történetesen azonközben fog tolvajt valaki, őrizze jól, a ki megfogta; de mihelyt a király és főemberei haza térnek, a mondott időhatáron tul1 magánál tartóztatni ne merje. 1. § Hogyha másképen cselekszik, hat pénzzel fizessen érte. 2. § Továbbá, valaki a hadban lop, veszszen mindenestől. 1222. évi VII. törvénycikk a királynak az országon kivül való hadakozásáról Ha pedig a király az országon kivül akarna hadakozni, a nemesség ne tartozzék vele menni, hanem ha a király pénzén; és valamikor haza térend, a nemeseken hadi birságot ne vegyen. 1. § Ha pedig ellenség támadna haddal az országra, általánfogva mindnyájan tartozzanak elmenni. 2. § Azonképen, ha az országon kivül akarnánk hadakozni és mi is a haddal mennénk, minden, valakinek ispánsága vagyon, a mi pénzünkön velünk jőni tartozzék. 1222. évi X. törvénycikk hadban elesett jobbágyurak fiainak jutalmokról Ha valamely jobbágyurnak, a kinek tiszte vagyon, hadban történik halála, annak fiát vagy atyjafiát illendő tiszttel méltó megajándékozni. 1. § És ha nemes ember halna meg azonként, ajándékozza meg fiát a király, a mint neki tetszik. 1222. évi XIV. törvénycikk az olyan ispánról, a ki az ő vára népét megrontja Továbbá, ha valamely ispán az ő ispánságának módja szerint magát tisztességgel nem viselné, vagy az ő vára népét megrontaná, ebben találtatván, mind az ország szine előtt vessék ki tisztéből szégyenére, és a mit elragadott, adja vissza.

46


1435. évi (I.) I. törvénycikk hogy a király hada mellett az előkelők is tartoznak fölkelni Ha pedig az ellenség akkora haderővel törne be, a mely a császári haderőnket meghaladná és valószinünek látszanék, hogy az ország határaiba való betörését e császári hadunk fel nem tartóztathatja és meg nem gátolhatja: 1. § Akkor az e hazarészek védelmére kirendelt főpapok az ő banderiumaikkal és katonáikkal az ezekre nézve tett és szokásszerűleg megtartott intézkedésekhez képest, ugyszintén a hasonlóképen ugyanazon vagy netán háboruval megtámadott más részeknek védelmére rendelt egyes vármegyék ispánjai, a mondott vármegyék báróival, előkelőivel, nemeseivel és hadinépeivel a királyi banderium alatt tartoznak közönséges hadviselés módjára, az emlitett ellenséges támadások visszaverése czéljából összetett és egyesitett erővel segitségünkre jönni. 1435. évi (I.) II. törvénycikk hogy minden harminczhárom jobbágy után egy jól felfegyverzett lovast kell hadba küldeni Ezenfelül felségünk mondott főpapjainkkal, báróinkkal és országlakóinkkal elhatározta és megállapitotta, hogy az országszerte hirdetett közönséges hadjárat alkalmával, az egyes bárók, előkelők és birtokos nemesek maguk személyesen megjelenvén, az ország mindenik közönséges hadjáratára uradalmaik mennyiségéhez képest állitsanak katonákat; tudniillik minden harminczhárom jobbágy után, kiknek a többi jobbágyok módjára azokban a falukban, a hol laknak, külön telkeik és földeik vannak és a kik a többi jobbágyokkal együtt bért, rovatalt fizetnek, munkát vagy más urasági szolgálatot teljesitenek, egy tegzes lovast; száz után pedig hármat és igy következetesen akárhány jobbágyuk van, minden további száz után három-három tegzes lovast, a kiknek tudniillik legalább is ijaik, tegzeik, kardjaik és csákányaik vannak, s a kik a harczra képesek és alkalmasok. 1. § A kiknek pedig harminczhárom jobbágynál kevesebbjük van, azoknak saját jobbágyaikat mások jobbágyaival kell egybekötni s összesiteni akképen, hogy mindnyájuknak minden harminczhárom jobbágyából mindenkor egy, a föntebbi módon felfegyverzett és felszerelt tegzest küldjenek a közönséges hadjáratokra.


47

1435. évi (I.) III. törvénycikk a birtoktalan vagy olyan nemesek, a kiknek nincsenek jobbágyaik, kötelesek hadba menni Aztán a többi nemesek, a kiknek jobbágyaik nincsenek, egyedül saját személyükben, még pedig azok, kiknek uraik vannak és ezeknek neve alatt és ezek költségén szoktak hadakozni, saját uraikkal, azok hadnépével vagy banderiumaival, a többiek pedig, kiknek ilyen uraik nincsenek, saját birtokukból, házukból és a maguk költségén megyei ispánjukkal (kivéve azokat, kiket elaggott koruk, özvegységük vagy árvaságuk és más ehhez hasonló tehetetlenség miatt szükségesnek látszik fölmenteni), hasonlóképen tehetségükhöz képest illően felfegyverkezve és felszerelve kötelesek hadba indulni. 1435. évi (I.) IV. törvénycikk osztatlan állapotban levő nemes testvérek maguk közül egyet, az uraknál szolgálatban állók pedig maguk helyett másokat tartoznak az ispánnal hadba küldeni Midőn pedig két vagy több testvér osztatlan állapotban van és egy háztartásban él, csak egyiküknek kell az ilyen közönséges hadjáratokra mennie, a másik, vagy a többiek felmentettekül otthon maradnak. 1. § Azok pedig, kiknek saját személyükben vagy a királynak és báróknak banderiuma alatt vagy ezektől kapott fizetés mellett kell kivonulniok, a királytól vagy a velük szolgáló és hadakozni köteles báróktól nyert fizetésből vagy zsoldból állitott fegyveres népükön kivül még saját birtokaik után is kötelesek a harczosoknak fentebb meghatározott számát felszerelni, és avval a megyei ispánnal vagy azokkal az ispánokkal a kinek vagy a kiknek hatósága alatt az ő birtokaik vannak, az ország ama részeibe és arra az időre elküldeni, a hol és a mikor az egyes vármegyék ispánjainak hadba kell szállaniok. 1435. évi (I.) VII. törvénycikk hogy az, a ki a hadseregbe későn jő vagy innen titkon avagy vakmerően eltávozik, fekvő jószágait vesziti Továbbá, hogy ugy azok, a kik az országlakosok közönséges hadseregében, mint azok, a kik zsold fejében kötelesek katonáskodni, egész

48


népükkel, melylyel hadba kell menniök, a kirendelt helyen minden késedelem nélkül jelenjenek meg azon a napon és abban a határidőben, a mikorra az a közönséges hadjárat, a melyben részt venni tartoznak, kihirdetve lett. 1. § A kik pedig az ilyen közönséges hadjáratokban való megjelenésre kötelezettek közül, ezeknek kihirdetése és elrendelése idején elmenni és kivonulni makacsul vonakodnának, vagy a sereg általános egybegyülekezésének idejét és helyét szándékosan tekinteten kivül hagyván, igen későn jönnének és jelennének meg, a mikor már a többi harczosok kifáradtak, elszóródtak vagy a hadi összeütközés már megtörtént és végbement; vagy idejében megérkezvén és megjelenvén, a háboru kellő és végleges elintézése előtt a hadseregből bármely alkalomból, a nélkül is, hogy ütközet lett volna, saját magunknak vagy a sereg kapitányának engedelme nélkül vakmerően eltávoznánk, azok legkevésbbé sem tekintendők megszabadultaknak. 2. § Hanem azoknak birtokait ez elmaradásuk vagy késedelmük, avagy vakmerő eltávozásuk miatt el kell foglalni, és azután a mi felségünk határozzon főpapjaink és báróink tanácsából, hogy az ekképen elfoglalt birtokokkal mi történjék. 1435. évi (I.) VIII. törvénycikk hogy a katonák senkinek se okozzanak kárt; és a jobbágyoktól mást mint füvet, fát és vizet ne kapjanak Továbbá, hogy a katonáknak nyári időben a tér pusztoségen és nem a falukban és vetésekben kell megszállaniok; hogy a vetéseket lovaikkal le ne tapossák, se össze ne rontsák, és semmi kárt ne tegyenek, ártalmára senkinek se legyenek és a kellő ár megfizetése nélkül le nem kaszált füveken, fán és vizen kivül egyáltalában semmit se vegyenek és vigyenek el. 1. § Ugy az emberek, mint a lovak részére szükségelt mindennemü élelmiszerek árát pedig az az idei és évi termékenységhez vagy terméketlenséghez képest minden vármegyében az illető megye nemeseinek közönsége a katonák megérkezése előtt szabja és határozza meg, és akképen állapitsa meg, hogy tekintettel a katonákra, az élelmi szerek ára semmiben se emelkedjék túl azon korábbi és közönséges


49

folyamon, mely a közönséges vásárok alkalmával divott, a mint ez az emberek kapzsiságánál fogva meg szokott történni. 1435. évi (I.) IX. törvénycikk a katonák okozta károk helyrehozásának módjáról Ha pedig az előrebocsátott rendelet ellenére, az emlitett módon tilalom alá vetett falukban vagy más helyeken szállnának meg és a meghatározott ár megfizetése nélkül bárminemü élelmiszereket mernének elvenni: akkor a káros emberek, legyenek azok akár nemesek, akár nem nemesek, menjenek annak a vármegyének ispánja és szolgabirája eleibe, a melyben az efféle megszállás vagy kártétel előfordult és a nekik okozott s panaszképen előadott károk mennyiségére nézve, ha nemesek, egymagukban, ha pedig nem nemesek, falusi birájukkal és a házukhoz mindkét oldalról legközelebb lakó két szomszédjukkal esküt tegyenek. 1. § Az ispánok és szolgabirák pedig a panaszlónak az ilyen kárról és eskütételről bizonyságlevelet adjanak. 2. § A melynek alapján, mihelyt a királyi curiára, az ott itélő birák és igazságszolgáltatók elébe mennek, e panaszlók és károsok részére káraikra és a károk kipuhatolása körül felmerült költségeikre nézve, további bizonyitás és a per elhuzása nélkül ama vármegye ispánja és szolgabirái emlitett levelének tartalmához képest, a hol bármely katonák ilyen kárt tettek, - akképen tudniillik, hogy e levélnek további bizonyitás szüksége nélkül a jelen törvény erejénél fogva teljes hitel adandó - minden egyes kártevő részéről birói itélet utján határozatképen és törvényes végrehajtás mellett legott véglegesen és foganatosan teljes elégtételt kell elrendelni, a mely itéletet az az idő szerint való nádor vagy udvarbiró, avagy helyetteseik és a pecséttartók levél alakjában kötelesek meghozni és kiadni. 3. § Ama vármegyék ispánjainak, alispánjainak és szolgabiráinak, a hol azoknak a katonáknak a birtokai és fekvőjószágai vannak, a kikre az emlitett károk elkövetése a fentebbi módon rábizonyult, ebben az itélő levélben meg kell irni és parancsolni, hogy az ilyen sérelmes és káros emberek számára az itélőlevélben foglalt minden dologra nézve a kártevők részéről ezek vagyonának elvétele és ha szükséges, birtokaik elfoglalása utján valamely káptalan vagy konvent bizonysága előtt, a mondott itélő levél vétele után azonnal teljes és haladéktalan elégtételt tartoznak adni.

50


4. § A mely katonák pedig hatalmasul vagy szándékosan falukat és birtokokat felgyujtani és elhamvasztani vagy pusztitani, egyházakat, nemeseket és egyházi férfiakat ellenségesen megtámadni, azok saját telkeit és házait megrohanni és elpusztitani, asszonyokat és szüzeket fosztogatni, elrabolni és meggyalázni, embereket megverni, megsebesiteni és egyéb ilyen nagyobb és szörnyü hatalmaskodásokat elkövetni merészelnének: 5. § Az olyanok, miután ellenükben azokban a megyékben, a hol eme hatalmaskodásokat elkövették, az emlitett mód és rend szerint a valóságot kideritették és megállapitották, hatalmaskodás tényén maradjanak és velük szemben birói itélettel a fent megjelölt módon a haladéktalan elégtételadást ki kell mondani és meg kell hagyni; egyszersmind a nádor és udvarbiró levél alakjában parancsolja és hagyja meg, hogy a vétkesnek és a hatalmaskodás tényében elmarasztaltnak megyei ispánjai és szolgabirái az itéletlevél végrehajtását a birtokok elfoglalásával, a dolgok és javak elvételével és az ilyenekben szokásos egyéb eszközökkel véglegesen és foganatosan eszközöljék. 6. § A minek örök emlékezetére és állandóságára kiadtuk jelen levelünket, megerősitvén azt a mi uj hiteles függő kettős pecsétünkkel, melyet mint Magyarország királya használunk. 7. § Kelt Budán szent Gergely pápa ünnepén, az Urnak ezernégyszáz harminczötödik esztendejében, magyarországi stb. uralkodásunknak negyvennyolczadik, a rómainak huszonötödik, a csehországinak tizenötödik, császárságunknak pedig második esztendejében. 1439. évi III. törvénycikk a zsoldosokról és a közönséges hadseregről Hogy a királyi felség az ország megvédésének és végvidékei megőrzésének érdekében táborozó katonái részére gondoskodjék a királyi zsoldról, nehogy e zsoldosok az országlakosokat kirabolják. 1. § Általános felkelést pedig addig ne hirdessen az országlakosoknak, a mig e zsoldos katonák az ellenségnek ellent tudnak állani. 2. § Ha pedig e katonák az országlakosokat megrabolják, más hatalmaskodók módjára kell őket elitélni. 3. § Ha pedig, a szükség úgy parancsolván, általános felkelést találnának hirdetni, akkor az ország nemeseit akaratuk ellen, táborozók módjára, az


51

ország határain és szélein túl, ne vigyék; mert régi szabadságuk ezt hozza magával. 1439. évi XIII. törvénycikk hogy a katonáktól a hadifoglyokat s az ellenségtől szerzett zsákmányt el ne vegyék Ha a magyarok az ország ellenségeivel folytatott hadjáratok, ütközetek vagy bármely csaták alkalmával az ellenségtől valakit netán elfognának, vagy más valamit találnának szerezni: 1. § Akkor szabadságukban álljon a magyaroknak, az ilyen foglyokat vagy hadi szerzeményt a maguk számára megtartani vagy eladni, vagy az egyházaknak örökös szolgaságba adni és ajándékozni, kivévén a nevezetesebb személyeket, vagy az ellenséges hadseregek kapitányait, a kik, foglyokként a királyi felséget illetik, s akiket mi elfogóiktól méltó adomány ellenében elvehetünk. 1439. évi XIV. törvénycikk hogy a király az ország határainak megvédelmezésében az országlakosok tanácsával éljen Országunk határainak megvédelmezésében és fentartásában az országlakosok tanácsával fogunk élni. 1453. évi VI. törvénycikk hogy az ujonnan épitett kastélyok, hütlenség büntetése alatt lebontandók Hogy az ország e felső részeiben épitett és föntartott minden uj kastélyt, a mai napot közvetlenül követő tizenöt nap alatt romboljanak le, az alsó részekben levőket pedig hütlenség vétkének büntetése alatt, a negyvennapos bőjt közepének nyolczadnapjáig kell lerontani. 1. § Kivévén azokat, melyek a királyok engedélyével vagy az országlakosok közönségének pecsétje alatt épültek. 2. § Ha ezt az illetők megteszik, ám jól van; de a kik meg nem teszik, azok fölött Székesfehérvárott kell itélni.

52


1454. évi IV. törvénycikk száz porta után négy lovas, két gyalogos irandó össze; az egytelkü nemesek önmagukra mennek hadba Továbbá mindenik megyében válaszszon az illető vármegye nemeseinek közönsége annyi becsületes, megbizható tehetősebb embert, a hány abban a vármegyében a szolgabiró. 1. § A kik annak a vármegyének, a melyben az összeirásnak kell történnie, szolgabiráival, esküjök letétele és a jobbágykapuk összirása után, a kamaranyereség kivetésének módja és sora szerint, az egyedül ez alkalommal (Magyarországnak határáig és széléig s nem azon tul) teljesitendő hadi szolgálatra minden száz jobbágykapu után négy tegzes lovast, és két, hasonlóképen tegezzel, paizszsal és kopjával ellátott gyalogost rendeljenek ki. 1. § És mindenik vármegyében válaszszon ugyanaz a nemesi közönség a maga kebeléből az illető vármegye hadának vezetőjéül egy-egy alkalmas egyént, a ki a hadi szolgálatra kötelezettek összeirt embereivel kellő időben a hadsereg főkapitányához köteles menni. 3. § Országunknak mindazok a nemesei is, kiknek nincsenek jobbágyaik, a választott emberek meghatározása szerint, fejenkint külön, vagy uraikkal tartoznak táborba szállani. 4. § És azt, hogy kiknek kell lóháton, kiknek gyalog menni, és kik nem katonáskodhatnak szegénységük, agg koruk vagy betegségük miatt, szintén a választott férfiak határozzák meg és intézzék el. 5. § A mágnások kisded fiai helyett pedig fegyveres embereket; más gyermekek és árvák helyett meg, ezek tehetősségéhez képest, szintén harczos embereket kell küldeni. 1454. évi V. törvénycikk a mágnások, bárók és nemesek ez alkalommal személyesen menjenek hadba. Egy várnagy a várban maradhat Mondott országunknak összes mágnásai, bárói, katonái, nemesei és előkelői, a nagykoruak és kiskoruak tudniillik, a kik egymás közt megosztoztak, ez alkalommal egyenkint saját személyükben tartoznak táborba szállni. 1. § Több várnagy közül pedig elég, ha egy marad vissza a várakban.


53

2. § Annyi személylyel, a hányat a kirendelt választott emberek az ilyen vár megőrizése végett elegendőnek fognak itélni. 3. § Másoknak személyesen kell táborba szállniok. 1454. évi VII. törvénycikk ugyanazon egy nemesnek több vármegyében levő jobbágyai urukkal indulhatnak hadba Továbbá, hogy a több vármegyében birtokos nemeseknek hadba szálló jobbágyait az ilyen vármegyéknek összeiró választott emberei urukhoz küldjék abba a vármegyébe, a hol azok urainak személyes lakhelyük van. 1. § És ha ezeknek a nemeseknek vagy uraknak úgy tetszik, hadba szálló embereikkel saját uraiknak banderiumában menjenek és vonuljanak táborba. 2. § A kik egyszersmind e harczosaiknak számára és személyére nézve a főkapitánynak számot adni s róluk felelni tartoznak. 1454. évi VIII. törvénycikk hogy mindenki saját költségén, mások megkárositása nélkül tartozik katonáskodni és a rakonczátlankodó katonákra szabott büntetés Továbbá minden harczos, úgy az előkelőbb mint az alábbvaló, úgy odamenet, mint a táborban létel alatt és visszajövet saját költségén tartozik utazni. 1. § És senki se merjen megfelelő fizetés nélkül valami dolgot vagy élelmi szereket elvenni. 2. § Ha pedig valaki valamely helyen valami dolgot vagy élelmi szereket erőszakosan venne el, az illető vármegye hadának vezetője a károsult félnek a kárttevő részéről haladéktalanul elégtételt tartozik adni. 3. § És ha a kárttevőnek nem volna miből eleget tennie, akkor a vármegye hadának emlitett vezetője annak személyét szolgáltassa ki a káros kezéhez. 4. § Ha pedig az ilyen hadvezető az olyan kárttevő személynek előkelőbb állása miatt ezt meg nem tehetné, értesitse erről a főkapitányt, a ki tartozzék a károsnak elégtételt szolgáltatni. 5. § Külömben álljon szabadságában a károsnak a maga kárát törvény utján keresni a főpap- és báró urak decretumának tartalma szerint.

54


1454. évi IX. törvénycikk hogy Szlavonország és a többi tartományok, ugyszintén a királyi városok Magyarország más lakóinak módjára kötelesek katonáskodni Továbbá minden szabad várost, úgy a királyiakat és királynőieket, mint a despota és a cilii gróf urak és más mágnások városait is, nem külömben egész Szlavonországunkat, a melyekből kamaranyereségünket nem szokták fizetni, az előrebocsátott mód szerint össze kell irni. 1. § És hasonlóképen a jászok, kunok, oláhok és tatárok összeiratván, tartozzanak táborba szállni. 1454. évi X. törvénycikk háboru idején a biróságok szüneteljenek Továbbá a legközelebb felkelő hadseregünk lefegyverkezéseig minden nyolczados törvényszék tartását, és ugy az egyházi mint világi biróság előtt való törvénykezést be kell szüntetni. 1. § A jelen hadsereg lefegyverkezése után pedig, vagy ha ennek a hadseregnek nem kellene fölkelnie, minden nyolczados törvényszéket, nevezetesen a közvetlenül következő szent György napit, mind végig meg kell tartani. 2. § És hogy a legközelebbi szent Márton napjáig senkinek a jobbágyait se vigyék, semmi szin alatt, letelepedés czéljából egyhelyről a másikra. 1454. évi XI. törvénycikk hogy minden egyes lovasnak hiányát tizenöt, minden gyalogosét tiz aranynyal kell megfizetni, és hogy e birság czimén a birtokok elfoglalhatók és zálogos joggal megtarthatók Rendeltük ezen fölül: hogy ha az előbb emlitett intézkedéseket és rendelkezéseket akár a főpapok és egyháziak, akár a bárók és mágnások, vagy a nemesek és birtokos emberek közül bárki is, egészben vagy részben megtartani vagy teljesiteni nem akarná vagy azokkal nem gondolna: 1. § Akkor azok az emlitett választott összeirók kötelesek az ilyeneket az iránt legott meginteni, hogy a föntebb emlitett intézkedés és rendelkezés nem teljesitéséből eredő hiány következtében a megintés napjától számitandó tizenöt nap alatt minden egyes lovasért tizenhat, és minden


55

egyes gyalog katonáért tiz arany forintot kötelesek és tartoznak nevezett főkapitányunk kezéhez adni és fizetni. 2. § S ha nem fizetnének, akkor a vármegyei had vezetőjének annak a vármegyének választott embereivel és szolgabiráival együtt, a hol ezeket az intézkedéseket megszegik vagy nem teljesitik, jogában és szabadságában áll, azokat a birtokrészeket, a melyekből ez intézkedéseket nem teljesitették, elfoglalni és az elfoglaltakat mindaddig megtartani, mig azok, a kiket azoknak kiváltása inkább illet, a mondott pénz összegén és mennyiségén ki nem váltják. 1454. évi XII. törvénycikk hogy a katonáskodás főbenjáró büntetés terhe alatt pénzbeli fizetésre át nem változtatható És hogy a fentebb elrendelt hadi szolgálatot bárki is pénzbeli fizetésre semmiképen és semmi szin alatt át ne változtassa. 1. § Ha valaki megtenné, legott főbenjáró itélet büntetése alá essék. 1454. évi XIII. törvénycikk a háboruból titkon eltávozó nemesek birtokaikat, a nem nemesek fejüket veszitsék Továbbá azok a harczosok, a kik tudniillik a hadseregből titkon mennek el, ha nemesek, birtokaikat veszitsék. 1. § Ha pedig nem nemesek, főbenjáró büntetés alá essenek. 2. § Azok is, a kik uraiktól ellátást nyertek, vagy ezek pénzét felvették, ha nem akarnának uraikkal elmenni, hasonlóképen főbenjáró büntetéssel sujtandók. 1454. évi XIV. törvénycikk a király igérete, hogy ilyen szokatlan hadba szállást nem fog hirdetni Ezen kivül, mivel ezt az előre bocsátott, és a régi szokással s úgy az egyházi személyeknek mint más országlakosinknak, az előkelőbbeknek tudniillik és az alábbvalóknak szabadságával ellenkező hadi intézkedést ezúttal az országunkba (mitől Isten óvjon) betörni szándékozó, előbb emlitett török császárnak mostani igen hatalmas hadi készülődései miatt

56


kellett nemeseink országának, és királyi trónunknak valamint szülőhazánknak megvédelmezése és fenntartása czéljából megtenni és kihirdetni: 1. § Azért Mi és nevezett országunk főpapjai, bárói, és többi nemesei meg előkelői kötelezzük magunkat, és keresztény becsületszavunk adásával valamint a magunk és ama főpapok és bárók pecsétjének ráillesztésével megerősitett azt a fogadást és igéretet tesszük: 2. § Hogy ezentul és jövőre ilyen szokatlan hadirendelkezést soha sem teszünk s ki nem hirdetünk, sem ők nem tesznek s ki nem hirdetnek. 3. § Hanem mi is, mindenkor a hadiszolgálat régi szokása mellett fogunk megmaradni, és országunk főpapjai, bárói és előkelői is a mellett fognak megmaradni. 1454. évi XVI. törvénycikk hogy a főkapitány levelének vétele után mindenki tartozik felkelni A melyekre nézve megparancsoljuk és meghagyjuk hüségteknek, hogy mihelyt a nevezett Szabolcs vármegyének emlitett választott emberei, kik jelenleg itt Budán vannak, jelen levelünkkel innen közibétök visszatérnek és megérkeznek, törvényszéktek helyén azonnal közönségesen egybegyüljetek és jelen intézkedéseink tartalmához képest, melyeket a mondott főpapokkal, bárókkal, a ti ideküldött választott embereitekkel és mondott országunk többi előkelőivel és nemeseivel, a föntebbiekben czikkelyenkint összeirtunk, katonákhoz illő serénységgel oly gyorsan intézkedjetek és készülődjenek, hogy a mikor és a mihelyest a megnevezett János ispán, emlitett hadseregünknek főkapitánya nektek irni fog, 1. § A vármegye határának kebeletekből az érintett módon előre megválasztandó vezetőjével, hadikészülettel fölszerelve, emlitett ellenségeink támadásának visszaverése czéljából nyomban azokra a helyekre indulhassatok, a melyeket ama főkapitányunk jónak lát kijelölni. 2. § Az előrebocsátottakban, a föntemlitett büntetések és neheztelésünk terhe alatt, másképen cselekedni nem merészelvén. 3. § Kelt Budán szent Pál apostol fordulásának ünnepén, az Urnak ezernégyszáz ötvennegyedik esztendejében.


57

1458. évi II. törvénycikk a király a maga jövedelméből köteles hadat viselni; különben a zászlósok és végül a nemesek is keljenek föl Továbbá, hogy ezt a Magyarországot, annak összes és bármely ellenségei és feldulói ellenében a király ur saját királyi jövedelmeiből tartozzék megvédeni és megótalmazni. 1. § Ugy tudniillik, hogy ha a király ur ez országot az ellenségek támadásai ellenében saját jövedelme segélyével meg nem védhetné vagy megvédni nem tudná; akkor, az országnak főpapjai és bárói és egyéb egyházi férfiai tartozzanak és legyenek kötelesek banderiumaikat vagyis csapataikat, a megdicsőült királyoknak e részben tett meghatározásához képest, kiállitani és fölkelni. 2. § Ha pedig ezekkel sem lehetne az ellenséggel szembe szállni: akkor az összes nemesek és bármely más rendü, birtokos emberek tartoznak katonákul kiállani (a mint ez Magyarország más királyainak idejében volt) és táborba szállani. 1458. évi VI. törvénycikk a nemesek felszólitására, minden erősséget, hütlenség vétke alatt, tizenöt nap alatt le kell rontani Továbbá. hogy minden erősséget vagy kastélyt, a melyeket bárki és bármely vármegyében épitett és emelt, s a melyekből fosztogatásokat és pusztitásokat visznek véghez, le kell rontani. 1. § Kivéve azokat, a melyek az illető vármegyének hasznára vannak. 2. § Akképen, hogy azok, a kiket az illető vármegye nemesei a törvényszéken megintenek, tizenöt nap alatt le nem rontják, legott hütlenség vétkébe essenek és a király vagy kormányzó urnak álljon szabadságában az ilyeneket, mint hütleneket, megbüntetni. 3. § És akármely erősségnek kellene valamely vármegyében fönmaradnia, az a káptalan vagy convent és ama vármegye szolgabirái levelének tanusitásával, a melyben az ilyen erősség létezik, maradhasson fönn.

58


1458. évi XIV. törvénycikk hogy minden várost és királyi várat a kormányzó ur kezére kell szolgáltatni Továbbá hogy az összes kőfallal keritett városokat és királyi várakat azonnal az emlitett Mihály kormányzó ur kezéhez kell kiszolgáltatni. 1464. évi II. törvénycikk a szent korona megőrzéséről Továbbá, mivel tudjuk Mi és tudják összes főpap uraink és báróink és az ország egész közönsége is tudja, hogy milyen módon és miképen jutott a szent korona, annak helytelen őrzése és gondozása miatt, ez országból idegen kézre. 1. § A mely idegen kézre kerüléssel ez az ország helyrepótolhatatlan károkat, kimondhatatlan pusztitásokat és sok viszontagságot szenvedett, és e korona csak nem régiben sok munka és fáradság után és nagy költséggel volt az országközönség pénzén visszaváltható: 2. § Mi tehát, tisztünknél fogva, a szent korona kellő megőrzése és megtartása czéljából e helyen a főpap- és báró uraknak meg országunk nemeseinek közös megegyezésével és akaratából egy különben megszokott helyről és arra alkalmas személyekről kivánunk gondoskodni, nehogy (a mitől Isten őrizzen) a korona ismét ez országtól idegen kézre kerüljön. 1471. évi VI. törvénycikk hogy a király és mások várai másoknak mint magyaroknak őrizetére nem bizandók Továbbá, hogy ugy a királynak, mint a báróknak és országunk minden más nemesének végvidéki várait, tudniillik a felső és alsó részekben vagy a Szlavon-, Dalmát- és Horvátországokban levőket magyaroknak (tudniillik erre méltó és alkalmas személyeknek) és nem idegeneknek őrizetére kell bizni.


59

1471. évi VII. törvénycikk hogy Mátyás királynak felkelési szabályzata ugyanaz mint Zsigmondé Továbbá, hogy főpapjaink és báróink banderiumainak és az országlakosok közönséges hadseregének felkelésében és kiállitásában ugyanazt a módot kell megtartani, a mely a nevezett néhai Zsigmond király ur idejében divott. 1. § És a kiket fekvő jószágaiktól megfosztatnának, azokra nézve ugy kell intézkedni, a mint azt fekvő jószágaik szükségessé teszik. 1471. évi XXI. törvénycikk a királyi katonák senkinek se tegyenek kárt, különben a király azok kapitányai utján adasson elégtételt Továbbá, hogy gyalog és lovaskatonáinknak sem had idején, sem egyébként tett utjaik alkalmával, az élelmi szereket fizetés nélkül elvenniök nem szabad. 1. § És ha ezzel ellenkezőleg mertek volna cselekedni, akkor ama gyalog vagy lovas katonák kapitányait kell méltó büntetéssel illetni. 2. § Ha pedig valaki a részükről okozott kár miatt panaszt terjesztene elénkbe, az emlitett kárra nézve azok utján fogunk elégtételt adatni. 1471. évi XXIX. törvénycikk a várakat örökös hűtlenség büntetése alatt le kell bontani Továbbá, hogy az alább nevezett várak, tudniillik: Szenyér vára, Somogy és Stropkó vára Mármaros vármegyében: Dolha vára Beregh-, Upori László vára Gellyénes, Zemplén - ugyanezen Upori László vára Abara ugyancsak Zemplén, - Czecke vára Pozsega, Huszár Balázs várai: Knesyöcz és Farklócz, Walkó vármegyékben és Lanka vára, a jelen decretum keltétől számitandó huszonöt nap alatt, örökös hütlenség büntetése alatt lerontandók és teljesen lebontandók.

60


1474. évi I. törvénycikk egy forintnyi hadi segély Először, hogy Magyarországnak a törökök ellen való megvédelmezése czéljából, minden egyes kapu után, országszerte, egy arany forintot kell fizetni a következő módon: 1. § Hogy mi főpapok, bárók és országlakók végeztük és határoztuk, hogy azt minden fekvő jószág után, ugy királyurunkéi és anyjaasszonyéi, mint a mieink és bármely más, még kiváltságolt birtokos emberéi után is, valamint a királyi városok részéről is elengedhetetlenül kell fizetni és senkinek sem szabad elengedni. 2. § Ha pedig valamely kiváltságolt ezt a segélyt meg nem adná, akkor mások se tartozzanak azt megfizetni. 1474. évi VII. törvénycikk az országlakósok egy éven belül nem tartoznak hadba menni, hanemha a törökök ellen Hetedszer: Akár kapott legyen a királyi felség vagy ez az ország a hit érdekében szentséges pápa urunktól avagy más fejedelmektől valami segélyt, akár nem, az országlakókat egy egész évig semmi hadszolgálattal vagy bármely más teherrel sem szabad háborgatni. 1. § Ha azonban a török császár találna haderejével közeledni, akkor az országlakosok kötelesek a régtől fogva szokásos módon táborba szállani. 1474. évi XV. törvénycikk a katonák saját költségükön éljenek Tizenötödször: hogy a törökök ellen vagy különben is kivonuló katonák saját költségükön és ne fosztogatásból éljenek, a mint mostanig tették és a nemesek házaiba se merészeljenek beszállni. 1. § Ugy mindazonáltal, hogy azokat, a kik e czikkely ellenére cselekednének, rövid perbehivással a királyi felség, vagy a király távollétében az ő személyese elébe kell idézni.


61

1478. évi III. törvénycikk az országlakosok öt év alatt nem kötelesek hadba menni, hanemha az alább emlitett szükség kivánná Először, hogy az ország főpapjai, bárói, előkelői, nemesei és bármely lakosai e következő évek alatt semmi alkalomból se legyenek kötelesek Felségednek vagy országának bármely ellensége ellen hadba szállni. 1. § Kivévén egyedül: ha a római és török császárok és Lengyelország meg Csehország királyai valamint Oláhország basája Felségednek ez országát birodalmi hadsereggel személyesen megtalálnák támadni. 2. § Mi ha valamiképen megtörténnék, akkor minden országlakos köteles az ország régi szokása szerint hadba szállni és e hadbaszállás alól senkinek sem szabad magát pénzen felszabaditni, vagy mentesiteni és megváltani. 1478. évi VI. törvénycikk hogy a katonák a nemeseket és szegény jobbágyokat el ne nyomják Továbbá, mivel Felségednek ez az országa, mindenféle más terheken felül a lovas és gyalog katonák erőszakoskodásai miatt végpusztulásra és nagy sanyaruságra jutott, olyannyira; 1. § Hogy ez ország szegény lakosai alig juthatnak ahhoz, a mi megélhetésükre szükséges: igen alázatosan és hódolva fordulunk Felségedhez ama kérésünkkel, hogy megfontolván hüséges szolgálatainkat és országának pusztulását is figyelembe véve, méltóztassék olyan módot és rendet tartani, hogy ez ország lakóinak ne kellessék ennek utána (mint eddigelé) ama lovas katonák erőszakoskodását és pusztitását elszenvedniök s hogy őket a végvárak körül teljesitett munkákkal és élelmiszerek kicsikarásával se nyomják el; hogy ez ország valamiképen ujból magához jöhessen és régi erejét vissza nyerhesse. 2. § Kivévén Kövi, Possi és Haram várak épitését, a melyek, ha kiigazitás alá kerülnek, az azokhoz közelebb fekvő váraknak a segitségére kell lenniök. 3. § És hogy a katonáknak ne legyen szabad a nemesek házaiba és majorjaiba beszállni.

62


1486. évi XXX. törvénycikk a kik hadba, vagy egyebüvé akárhová utaznak, senkinek se tegyenek kárt Továbbá, megállapitottuk, hogy a midőn a főpapok, bárók és bármely más nemesek, akár a királyi felséghez vagy az ő curiájába, akár hadba vagy egyebüvé akárhová, és akár magán- akár közügyekben utaznak, mindenkor és mindenütt a többi országlakosok kára, rövidsége, bántalmazása és akadályozás nélkül kötelesek és tartoznak utazni. 1486. évi XXXI. törvénycikk a katonák senkinek se okozzanak károkat; és a kártevőknek büntetéséről Továbbá, mivel a katonák utazása és megszállása eddigelé, mint mondják, az országlakosoknak igen nagy terhére és kárára volt, azért hát határoztuk és végeztük: 1. § Hogy mind a király, mind pedig más bármely országlakosok csapatjai, tudniillik úgy a lovasok, mint a gyalogosok, melyeknek az országon át kellend utazniok, jövendőre minden, tudniillik akár a lovaknak, akár az embereknek szükséges élelmiszer árát kötelesek legyenek mindenütt megfizetni és kárt sehol se merészeljenek tenni. 2. § Hogyha némelyek, nem kiváltképen a királyiak, hanem másokéi is, ezzel ellenkezőt cselekszenek, azoknak urát azok, kik a kárt és veszteséget szenvedték, az okozott károkért törvény utján vonják kérdőre. 3. § Ha pedig királyi csapatok lennének, a királyi felség köteles lészen egy becsületes és jó módu birtokos emberét melléjük rendelni, a ki velük menjen és meg ne engedje, hogy bárhol kárt tegyenek. 4. § És ha ez másképen merne cselekedni és a károk meg jogtalanságok miatt emelt panasz a király füléhez jut, a királyi felség annak a részéről olyan igazságot és akkora elégtételt tartozik szolgáltatni, hogy ne csak az okozott károk, hanem azok a kiadások is megtérüljenek, melyeket a káros vagy panaszos fél tett. 5. § Nehogy azonban az élelmi szerek fizetése és ára tekintetében valamely egyenetlenség és vita támadjon, végeztük: hogy az országlakosok az élelmi szereket a hadba menendő, ugy királyi, mint egyéb csapatoknak mindenütt a királyi felség lajstroma és árszabása szerint kötelesek oda adni és kiszolgáltatni, a melyet a királyi felségnek az idő körülményeihez képest kell megcsinálnia és csapatjai vezetőinek átadnia; és e csapatok azok árát


63

hasonlóképen e lajstrom vagy árszabás tartalmához képest kötelesek és tartoznak mindenkor megfizetni, 6. § Aztán, mivel némely csapatok, főképen pedig a könnyü fegyverzetüek vagy huszárok megszokták cselekedni azt, hogy a hadsereg lefegyverkezése után vagy zsoldjuk lejártával is nem saját fekvőjószágaikon, hanem másokéin vesztegelnek és pihennek és ott büntetlenül, igen sok kárt, alkalmatlanságot, és másféle ártalmas dolgokat visznek végbe, azért határoztuk és végeztük; 7. § Hogy az ilyeneknek a jövőre sehol sem szabad mások fekvő jószágain maradniok vagy vesztegelniök, hanem kötelesek haza menni és ott, ha tetszik, új zsold után nézni. 8. § Hogyha netalán vakmerően ellenkezőt akarnának megkisérteni, és azok, a kiknek jószágain tartózkodnak, ezt rossz néven vennék, ezt azt illető vármegye ispánjának be kell jelenteniök és őt megkeresniök, hogy távolitsa el őket. 9. § Ez pedig köteles azokat nyomban meginteni, hogy távozzanak el és az okozott károkat téritsék meg; és ha nem engedelmeskednének, fogja el és megfenyités végett szállitsa át személyesen a királyi felséghez, azoknak és családjaiknak vagyonából pedig az okozott károkat hozza helyre és fizesse meg. 10. § Ha pedig erre az ispánnak egy magára nincs elég ereje és tehetsége, akkor a vármegye tartozik mellette fölkelni. 11. § Ha pedig az ispán lanyha vagy hanyag lenne és a káros fél ellene a királyi felséghez panaszt nyujtana be, a királyi felség köteles és tartozik annak az ispánnak a saját vagyonából az összes károkat helyrehozni és a költségeket is megtériteni és ezenfelül azokat a csapatokat a panaszos birtokából eltávolitani. 1486. évi XXXII. törvénycikk a velenczeieknek és lengyeleknek, hütlenség büntetése alatt senki se merjen fekvőjószágokat vagy várakat eladni, vagy részükre bármely czimen ideiglenesen átruházni vagy elajándékozni Továbbá, mivel a velenczeiek és lengyelek minden áron és uton és minden ármánynyal azon voltak és mindenkor azon vannak, hogy lábukat a szent koronára tartozó földekre és uradalmakba betegyék és ezeket bitorolják, a minthogy némely részüket tényleg bitorolták is:

64


1. § Ezért határoztuk és végeztük, hogy örök hütlenség vétke alatt, egy országlakos se merjen nekik vagy valakinek közülök, várakat, erősségeket, városokat, mezővárosokat, falvakat vagy más ingatlan javakat eladni, részükre ideiglenesen átruházni, elzálogositani, fölajánlani, odaajándékozni vagy bármely más módon adni vagy átszolgáltatni. 1486. évi LXI. törvénycikk azoknak a katonáknak a büntetése, a kik az egyházakat megtámadják és tönkre teszik Továbbá, gyakran megszokott történni, hogy a katonák átvonulásuk közben, félretéve az Isten és az emberek félelmét, az egyházakat a jobbágyok részéről ott biztonság végett elhelyezett eleség vagy élelmi szerek és egyéb dolgok miatt, megtámadják, és onnan nemcsak a szükséges élelmi szereket, hanem azoknak a jobbágyoknak egyéb javait is mind elragadják és ott más szörnyű és kimondani is borzasztó dolgokat büntetlenül követnek el: 1. § Miért is vakmerőségük és átkozott szemtelenségük megzabolázására határoztuk: hogy ennekutána az egyházak ajtait betörni vagy az egyházakat egyébként megszentségteleniteni, avagy onnan élelmi szereket vagy más valamit erőszakosan elvenni egyáltalán senki se merészeljen, legyen az bár lovas vagy gyalogos s utazzék bár a hadsereggel, vagy akárhogyan másképen. 2. § Ha pedig jövőre az ellen vétenének, akkor, ha az ilyen csapatok kapitánya nemes ember, ez mind birtokjogait, mind egyéb mindenféle javait is veszitse, a melyek a királyi fiscusra háromoljanak és legott reá háromlottaknak tartandók. 3. § Ha pedig az ilyen törvényáthágók nem nemesek, azokat el kell égetni. 4. § Ezt a végrehajtást pedig a hadsereg főkapitánya tartozik foganatositani; és ha ezt elmulasztaná, vagy talán ezt a törvényt ő maga szegné meg, akkor a királyi felség, miután őt erről értesitették, tartozik kegyelménél és igazságszereteténél, valamint veleszületett kegyességénél fogva a végrehajtás foganatositását elrendelni. 5. § És ha e csapatok a királyi felségéi, akkor engesztelje ki az egyházat; ha pedig másokéi, ezt a kiengesztelést azok eszközöljék, a kikéi azok a csapatok.


65

6. § Ezt hozzátéve, hogy ha a katonák az élelmi szerekben szükséget szenvednek, a helység plébánosa, vagy birája vagy elöljárója tartozzék az egyházat megnyitni és a csapatoknak annak jelenlétében, a kit e csapatok kapitánya arra kirendel, az egyházból igaz, méltó és illő áron és fizetésért élelmi szereket adni. 1492. évi III. törvénycikk az ország koronáját hogyan, kik és hol őrizzék? Továbbá, hogy az ország koronáját a főpap urak és a bárók kezéből semmi ürügy vagy keresett szin alatt és sem készakarva sem fondorkodva ki ne vegye, hanem hagyja és engedje meg, hogy azt régi szokásukhoz és szabadságukhoz képest azok tartsák és őrizzék, a kiket e czélra bizonyos számmal saját kebelükből egy értelemmel megválasztanak és kirendelnek. 1. § És hogy a rég időtől fogva a korona megőrzésének helyéül kijelölt Visegrád várát ugyancsak e koronaőrök kezére adassa és szolgáltassa. 1492. évi XV. törvénycikk az ujonnan épitett erősségeket le kell bontani Mindazokat a várakat vagy erősségeket, melyeket e Magyarországnak és más, alájavetett országoknak határain belül Mátyás király urnak elhunyta és halála után, tudniillik ez idő óta és háboruskodás okából bárki emelt és felállitott, azok, a kik emelték és épittették, az előbbemlitett hütlenség vétkének büntetése alatt, a kitüzött időn belül hordják le és bontsák szét. 1. § Kivéve azokat, melyeket az ország végvidékein hiveink védelmére a törökök és az ország egyéb ellenségei ellen állitottak és épitettek. 2. § Hogyha közülök valaki nem akarná lebontani, akkor a királyi felség azokat a fekvő jószágokat és birtokokat, a hol a mondott erősséget emelték, hasonlóképen, mint hütleneknek a javait, szabad tetszése szerint bárkinek adományozhatja. 1492. évi XVII. törvénycikk a királyi katonák fentartásáról, és a kárt okozó katonák megbüntetéséről Továbbá, hogy a királyi felség az ország védelme és végvidékeinek megőrzése érdekében alkalmazott emberei, ugy tisztjei mint más katonái

66


részére is gondoskodjék a királyi zsoldról: és igy e zsoldos katonák és a tisztek, kikre a végvidékek vannak bizva, az országlakosokat meg ne rabolják. 1. § A mely katonák, vagy tisztek és zsoldosok pedig az országlakosokat megrabolták, az olyanokat más hatalmaskodók módjára kell bünösöknek kijelenteni, a kiknek részéről az ország rendes birái a mindjárt következő hatodik czikkelyben1 előadott módon és rend szerint szolgáltassanak törvényt és igazságot. 1492. évi XVIII. törvénycikk midőn a király a katonaságot az országból ki akarja vinni, ne kényszeritse az országlakosokat, hogy akaratuk ellenére menjenek vele; és hogyan keljenek föl az országlakosok az ország ellenségei ellen a királyi hadsereg mellett Mindaddig, mig a királyi tisztek és zsoldos katonák az ellenségnek ellent tudnak állani, a főpap uraknak, báróknak és országlakosoknak, valamint más bármilyen állásu birtokos embereknek nem kell közönséges fölkelést hirdetni. 1. § Midőn pedig sürgős szükségnél fogva közönséges felkelést találna hirdetni, akkor azokat a főpap urakat és zászlós báró urakat s az ország nemeseit akaratuk ellenére nem szabad más táborozók módjára ez ország bármely részéből annak határain és szélein tul vinni, igy kivánván ezt az ő régi szabadságuk; kivévén azokat, a kik királyi zsoldot huznak. 1492. évi XIX. törvénycikk a hadviselés módja Továbbá, hogy a hadviselés közben gyakran előfordulható nehézségeknek utját szegjük, kijelentjük és határozzuk: 1. § Hogy, ha a királyi felség bármikor saját előnye és magánhaszna érdekében ez országán kivül akar hadat viselni, a főpap urak és bárók meg az ország nemesei, valamint a többi birtokos emberek akaratuk ellenére nem kötelesek ő felségével menni, sem embereiket elküldeni és erre őket semmiképen sem kell kényszeriteni, hanemha a királyi felség tisztjei lennének vagy az ilyen hadjárat tartamára a királyi felségtől zsoldot huznának.


67

2. § A mikor pedig ezt az országot vagy annak végvidékeit valamely idegen hatalom vagy bármely nemzetbeli ellenség háboruval vagy hadsereggel ellenséges módon meg találná támadni: akkor mindaddig, mig a királyi tisztek, és zsoldosok az ilyen idegen hatalomnak és ellenségnek való ellentállást kibirják, a királyi felségnek nem kell közönséges fölkelést elrendelni és hirdetni. 3. § De ha az ellenség ereje akkora, hogy annak az emlitett királyi tisztek és zsoldosok erejével kellően ellentállni lehetetlen: a királyi felség a közönséges fölkelést mulhatatlanul rendelje el és hirdesse ki. 4. § Ha a királyi felség, vagy a nádor vagy az országnak ez idő szerint való főkapitánya személyesen menend e közönséges hadjáratra, akkor a főpap urak és a bárók, kiknek banderiumuk van, kiállitott banderiumaikkal, a többi bárók és nemesek pedig, az alább megjelölt és megállapitott módon szintén kötelesek az ország határáig és széléig elmenni, de nem azon tul, igy kivánván azt régi szabadságuk; kivéve, mint előbb emlitettük, a fentnevezett királyi tiszteket és zsoldosokat. 1492. évi XX. törvénycikk hány lovas legyen egy banderiumban? és miképen kelljen a birtokos meg az egy telkes nemeseknek hadba vonulniok? Hogy az ilyen hadi kirándulásban semmi czivódásra és surlódásra se nyiljék alkalom, megállapitottuk és rendeltük: 1. § Hogy minden egyes egész banderiumban négyszáz, egy fél banderiumban pedig kétszáz katonának kell lennie, a kiknek egyik fele része fegyveresekből, másik fele része pedig könnyü fegyverzetüekből, köznyelven huszárokból, álljon. 2. § A többi báróknak pedig, a kiknek nincsenek banderiumaik, az ő méltóságukhoz és vagyonuk állásához, meg jobbágyaik számához képest kell a hadban szolgálniok. 3. § A nemesek ugyanis és a többi alsóbbrendü birtokosok minden husz kapu vagy egész jobbágytelek után egy kellően felszerelt lovast, az egytelkes nemesek pedig, vagyis a kiknek nincsenek jobbágyaik, minden tiz ház vagy udvar után szintén egy lovas katonát kötelesek küldeni, a ki legalább is lándzsával, pajzszsal és kézijjal s ha lehetséges, pánczéllal legyen ellátva.

68


1492. évi XXI. törvénycikk miképen vonuljanak hadba a herczegek és ispánok a kiknek hasonlóképen bandériumaik vannak? Vannak ebben az országban herczeg urak is, tudniillik: Méltóságos Korvin János és Ujlaki Lőrincz urak. Vannak ezenkivül örökös és szabad ispánok, ugymint a szepesföldi tekintetes és nagyságos Zápolyai István, továbbá Bazini és Szentgyörgyi János és Zsigmond urak fivéreikkel, valamint a Frangepáni és Corbáviai grófok, kiknek a zászlós urak módjára vagyonuk állásához és jobbágyaik számához képest kell a hadban szolgálniok. 1492. évi XXIII. törvénycikk a háboru befejezése után semmiféle hadcsapatok se szálljanak be mások fekvőjószágaira, nehogy kárt okozzanak. A kik ellenkezőt tesznek, azokat meg kell büntetni Mivel némely hadcsapatok, főképen pedig a könnyü fegyverzetüek vagy huszárok megszokták azt tenni, hogy a hadjárat befejezése után, vagy zsoldjuk lejártával is nem saját fekvő jószágaikon, hanem másokéin vesztegelnek és pihennek meg, és ott büntetlenül igen sok kárt és másféle ártalmas dolgokat visznek végbe. 1. § Azért hát határoztuk és végeztük; hogy jövőre az ilyeneknek, legyenek bár fegyveresek, vagy huszárok avagy gyalogosak, sehol sem szabad mások fekvő jószágain maradniok és vesztegelniök, hanem kötelesek haza menni és otthon, ha tetszik, uj zsold után nézni. 2. § Hogyha netalán vakmerően ellenkezőt merészkednének megkisérteni, és azok, a kiknek jószágain tartózkodnak, ezt rossz szemmel néznék, akkor, ha e megkárosultak elüzhetik, legyen joguk őket elüzni; de ha nem tehetik, ezt az illető vármegye alispánjának be kell jelenteniök és őt megkeresniök, hogy távolitsa el őket. Ez pedig köteles azokat nyomban meginteni, hogy távozzanak el és az okozott károkat téritsék meg. 3. § És ha nem engedelmeskednének, fogja el és megfenyités végett szállitsa át s személyesen a királyt felséghez, azoknak és családjaiknak vagyonából pedig az okozott károkat hozza helyre és fizesse meg. 4. § Ha pedig erre az ispánnak egymagára nincs elég ereje és tehetsége: akkor a vármegye tartozzék mellette fölkelni.


69

5. § Ha pedig az ispán lanyha vagy hanyag lenne, és a káros fél ellene a királyi felséghez panaszt nyujtana be, a királyi felség köteles és tartozik annak az ispánnak a saját vagyonából az összes károkat helyrehozni és a költségeket is megtériteni és ezenfelül azokat a hadcsapatokat a panaszos birtokából eltávolitani. 1495. évi XXXIII. törvénycikk a végvárak gondos ellátásban részesüljenek, és azok elvesztői essenek hűtlenség bünébe Minthogy az ország végvidékein levő és fekvő várak és erősségek, rossz gondozásuk miatt, az országlakosok sulyos kárára, már nagy számban kerültek török kézre, a még meglevőkről pedig tudjuk, hogy többnyire olyan elhagyottak és omladozó félben levők, emberekben, élelmiszerekben és hadi felszerelésben annyira fogyatékosak, hogy naponkint veszedelemtől kell tartanunk. 1. § Ennélfogva, hogy ezek a várak a jövőre kellőképen el legyenek látva, méltóztassék a királyi felségnek e végvárak fentartása végett azok élelmi szereiről, felszereléséről és egyéb szükségleteiről gondoskodni és azokban nem más, hanem olyan tiszteket tartani, a kik javakban is bővelkednek és a hadi mesterségben is jártasok. 2. § Ha ő felsége alkalmas tiszteket rendelt oda és ezek a tisztek kellően el lettek látva, és azokból valamit veszni hagytak, mint hütleneket kell őket marasztalni és javaikat a királyi fiscusnak kiszolgáltatni. 3. § Azok pedig, kik azokból valamit veszni hagytak, az elveszésnek okát adni tartozzanak. 1495. évi XXXV. törvénycikk azok büntetése, a kik a végvárakból a felszereléseket és élelmi szereket elviszik Méltóztassék ő felsége azokat kipuhatolni, a kik a végvárakból és nevezetesen Nándorfehérvárból és Jaiczából puskákat, ágyukat, hadi felszereléseket, élelmi szereket és más dolgokat vittek el; mert ezek kimondhatatlan károkat csináltak. 1. § És a kikre nézve kiderül, hogy ilyen dolgot követtek el, halállal bünhödjenek s fekvő jószágaik háramoljanak a királyi fiscusra.

70


2. § Ha pedig az ilyen dolgok és hadi felszerelések meg élelmi szerek tudva ajándékképen vagy vétel utján jutottak mások kezére, ezeknek javai is (mindazonáltal csak törvényes elmarasztalásuk után) a királyi felségre háramoljanak. 1495. évi XXXVI. törvénycikk a végváraknak két várnagyuk legyen, a kik közül az egyik, főbenjáró büntetés alatt, a várból soha se távozzék Minthogy a törökökkel határos végvárakat, melyeknek fentartása tudvalevőleg igen nagy ügyeletet és gondoskodást tesz szükségessé, mindenkor két személynek szokták tisztségül adni, a mint ez gyakran történt; 1. § Azért rendeltük, hogy ennekutána az ilyen végvárak és erősségek soha se maradjanak magukra, a nélkül, hogy az illető várakban és erősségekben az idő szerint alkalmazott tiszteknek egyike jelen lenne. 2. § Hanem egyiküknek, azok megőrzése végett, főbenjáró büntetés alatt, mindenkor személyesen ott kell maradnia. 1498. évi XV. törvénycikk miképen kell az érsekeknek, püspököknek és a többi zászlós és nem zászlós egyházi férfiaknak a királylyal katonáskodniok? és hogy a kisebb javadalmuak minden harminczhat kapu után egy lovast küldjenek a hadba Minthogy az alábbirt érsek urak, püspökök, káptalanok, prépostok, apátok és a lövöldi karthausiak, valamint az aurániai perjel, ennek az országnak a régi dicséretes szokása értelmében az ország védelmére úgy dézsmajövedelmeik mint egyházi birtokaik után, bandériumaikat jövedelmeik nagyságához és jobbágyaik számához képest kötelesek kiállitani. 1. § Ezért azok az érsek urak, püspökök, káptalanok, prépostok, apátok és karthausiak valamint az aurániai perjel az alább következő megszabás szerint tartozzanak csapataikat az ország védelmében föntartani és ellátni. 2. § A többi káptalanok, conventek, valamint apátok és prépostok és egyéb egyházi férfiak, úgy a szerzetesek mint a világi papok, kiknek dézsmájuk van, dézsmajövedelmeik nagyságához és jobbágyaik számához képest; azok pedig, kiknek dézsmájuk nincsen, a bandériumokkal nem biró


71

más országlakosok módjára minden harminczhat kapu után egy-egy jól felfegyverzett lovast kötelesek adni és eltartani. 3. § Ha pedig a főpapok és egyházi férfiak olyan világi javak birtokában vannak, a melyekkel régentén bandérium állitás kötelessége járt, azok alapján most tartsanak bandériumokat és a bandérium alapjául szolgáló javakon kivül azok után is tartozzanak hadi szolgálatot teljesiteni. 4. § Hogy pedig azoknak a nehézségeknek, a melyek a bandériumokkal nem birók dézsmajövedelmei és jobbágyaik száma körül keletkezhetnének, elejét vegyük, határoztuk: 5. § Hogy az egyes vármegyékben, a vármegyék nemeseinek közönsége annyi becsületes és megbizható tehetősebb embert válaszszon, a mennyi az illető vármegyékben a szolgabirák száma. 6. § Kik annak a vármegyének a szolgabiráival együtt, a melyben az összeirásnak kell történnie, (miután esküt tettek) úgy azoknak dézsmajövedelmeit, mint jobbágyaik számát pontosan kifürkészszék és a lajstromba hiven följegyezzék, aztán a törvényszék helyére vigyék, a hol a nemesek közönsége az ő lelkiismeretes meghatározásukhoz képest az egyes vármegyékben a katonák számát irja össze; és a nem bandériomos egyházi férfiak e szerint tartozzanak hadi szolgálatot tenni. 1498. évi XVI. törvénycikk hogy némely országlakósoknak harminczhat, másoknak huszonnégy, az egy telkes nemesnek pedig harminczhat kapu után kell egy fegyveres lovas katonát eltartaniok A nagyobb decretumnak a huszadik czikkelyét ezzel toldottuk meg: hogy nem már húsz kapu után, mint a decretum tartja, hanem harminczhat kaputól vagy jobbágytelektől kell egy jól felfegyverzett lovas katonát adni, kivéve az alsórészek bizonyos vármegyéit, ugymint Posega-, Valkó-, Szerém-, Bács-, Csongrád, Csanád-, Zaránd-, Torontál-, Arad-, Temesvárés Békésmegyéket, melyek minden huszonnégy kaputól egy hosszukás vagy kerek paizszsal, valamint lándzsával, pánczéllal és ércz- vagy bőrsisakkal ellátott huszárt, mig az egy telkes nemesek hasonlóképen harminczhat kaputól egy fegyveres lovas katonát tartozzanak adni. 1. § Továbbá ezt is hozzáadtuk: hogy a főpap és báró urak bandériumaikban a huszárok helyett, a kikből eddigelé a bandériumot fele

72


részben állitották ki, fegyveres lovasokat alkalmazzanak, mindenkor kivévén az előbb emlitett alsó részek vármegyéit. 1498. évi XVII. törvénycikk a királynak és országlakósoknak katonáskodó tisztjeiről, hogy azoknak az ország határain kivül is kell katonáskodniok A nagyobb decretumban olvasható tizennyolczadik czikkelyhez, 1 a melyben az áll, hogy ha az országlakósok király parancsára bármikor hadra kelnek, nem kell őket arra kényszeriteni, hogy az ország határain és szélein kivül menjenek hadakozni, ezt adtuk: 1. § Hogy, mivel az országlakósoknak az ő jobbágyaik közül az ország védelmére szükségképen zsoldosokat kell tartaniok: azért, valahányszor ez ország védelme érdekében szükséges leend, mind a király, mind a főpap és báró urak, valamint a többi országlakósok tiszteinek és zsoldosainak az idő és körülmények szükségéhez képest az ország határain és szélein kivül is kell hadakozni menniök, és hogy rájok nézve semmiféle határokat sem kell megállapitani. 2. § Ha pedig e zsoldosokon kivül, a szükség úgy kivánván, még az országlakósok közönsége is föl találna kelni, akkor, ebben az esetben az országlakósok közönsége ne tartozzék az ország határain és szélein túl hadakozni. 1498. évi XVIII. törvénycikk az országlakósok zsoldosait mikor irják össze s a király mikor hivja őket hadba? Hogy pedig ez az ország a hitetlenek és a többi ellenségek támadása ellen, annál biztosabban legyen megvédelmezve, elhatározták az összes országlakósok, hogy ezeket a csapatokat az előbb megállapitott kivetéshez képest az ország védelmére örökös hütlenség vétkének büntetése alatt, a legközelebbi szent Márton napjáig országszerte, minden vármegyében mindenütt hiány nélkül felállitsák és aztán folytonosan készen tartsák. 1. § Úgy mindazonáltal, hogy ezeket a csapatokat a királyi felség különös beleegyezése és parancsa nélkül semmi szin alatt sem szabad hadba hini.


73

2. § Hogy ha pedig az emlitett szent Márton napja előtt ennek az országnak olyan szüksége támadna, a mely miatt a királyi felség a csapatokat nem nélkülözhetné, akkor a királyi felségnek álljon jogában és szabadságában ez ország védelmére először saját tiszteit, valamint a zászlós és csapatok tartására kötelezett főpap urakat és egyházi férfiakat meg a zászlós urakat és végre ezeken felül, ha szükséges leszen, az országlakósok közönségét hadba hivni. 3. § Miképen és milyen módon kelljen pedig a csapatokat hadba vivni, arról a nagyobb decretum bővebben rendelkezik. 1498. évi XIX. törvénycikk a király kapitányának a büntetése, a ki az ország seregét kósza hirekre hivná hadba: hogy felségsértés bünébe essék Ha a királyi kapitány, a ki az ország seregét hadba hivja, kósza hirekre és készakarva s gonosz szándékkal tenné azt, és ez által a királyi felséget meg az országot igaz szükség nélkül fárasztaná: abban az esetben essék hütlenség vétkébe. 1498. évi XX. törvénycikk az érsekek, püspökök, apátok, prépostok, káptalanok bandériumai és a lovaskatonák száma Azok az egyházi férfiak pedig a kik az ő bandériumaikat az alább irt renddel kiállitani és velük hadakozni tartoznak, a következők: 1. § Az esztergomi érsek két bandériumot tartozik kiállitani. 2. § A kalocsai érsek egy bandériumot. 3. § Az egri püspök egy bandériumot, 4. § A váradi püspök egy bandériumot. 5. § A pécsi püspök egy bandériumot. 6. § Az erdélyi püspök egy bandériumot. 7. § A zágrábi püspök egy bandériumot. 8. § A győri püspök kétszáz lovast. 9. § A veszprémi püspök kétszáz lovast. 10. § A váczi püspök kétszáz lovast. 11. § A csanádi püspök száz lovast. 12. § A szerémi püspök ötven lovast.

74


13. § A nyitrai püspök ötven lovast. 14. § A pécsváradi apát kétszáz lovast. 15. § A péterváradi apát kétszáz lovast. 16. § A szegszárdi apát száz lovast. 17. § A szentmártoni apát kétszáz lovast. 18. § A lövöldi karthausi barátok kétszáz lovast. 19. § Az auranai perjel egy bandériumot. 20. § A zobori apát ötven lovast. 21. § Az esztergomi káptalan kétszáz lovast. 22. § Az egri káptalan kétszáz lovast. 23. § Az erdélyi káptalan kétszáz lovast. 24. § A pécsi káptalan kétszáz lovast. 25. § A bácsi káptalan ötven lovast. 26. § A fehérvári nagy prépost az ő káptalanjával és ennek kis prépostjával száz lovast. 27. § A titeli prépostság ötven lovast. 1498. évi XXI. törvénycikk a király és a királyi tisztek bandériumáról Minthogy a királyi felségnek az ő királyi bandériumán kivül, a melyben ezer felfegyverzett lovast szokott tartani, és a végvárak fentartásán kivül, királyi jövedelemeiből még nehány zászlós tisztet is kell szükségképen tartania, azért jónak láttuk mindezeket sorban ide iktatni. 1. § A királyi bandérium ezer lovast. 2. § Az erdélyi vajda egy bandériumot állit ki. 3. § A székelyek ispánja egy bandériumot. 4. § A horvátországi bán egy bandériumot. 5. § A temesi ispán egy bandériumot. 1498. évi XXII. törvénycikk azokról a báró urakról, kik a zászlós egyházi férfiakkal együtt hadakozni vagy katonáskodni kötelesek Vannak ezenkivül ebben az országban báró urak, tudniillik Újlaki Lőrincz herczeg, valamint tekintetes és nagyságos örökös és szabad ispán


75

urak: Zápolyai István, a szepesi terület örökös ispánja, Magyarország nádora és a kunok birája: 1. § Továbbá a bazini és szent györgyi grófok, a frangepáni és corbáviai grófok; 2. § Továbbá Wingarthi Geréb Péter ispán úr a királyi felség udvarbirája és egyéb báró urak, kik az előbb emlitett zászlós főpap urakkal és tisztekkel együtt jobbágyaik száma szerint kötelesek hadakozni. 3. § Még pedig: a despota ezer lovast tartozik adni. 4. § Lőrincz herczeg, 5. § A szepesi ispán úr, 6. § Geréb Péter ispán úr, 7. § Bélthöki Drágffy Bertalan, erdélyi vajda, 8. § Somi Józsa, temesi ispán, 9. § Alsólindvai Bánffy Miklós, 10. § Báthori György, 11. § Csáktornyai Ernust János. 12. § Dengelegi Pongrácz Mátyás, 13. § Peréni Imre, 14. § Peréni Gábor, 15. § Pelsőczi Bebek János, 16. § Rozgoni István, 17. § Palóczi Antal, 18. § Homonnai János, 19. § Kanisai László, 20. § Kanisai János, 21. § Ugyancsak Kanisai György, 22. § Groff Tamás bazini gróf, 23. § Ugyancsak Groff Péter, szintén az, 24. § Ugyancsak Groff Ferencz, 25. § Széchi Miklós, 26. § Zalónoki Paukircher György, 27. § Monyorókeréki Elerbach János, 28. § Návai Országh Zsigmond, 29. § Guthi Kompolth Zsigmond, 30. § Losonczi Zsigmond, 31. § Lévai Zsigmond, 32. § Ráskai Balázs,

76


33. § Bainai Both András, 34. § Nádasdi Ongor János, 35. § Bolondoki Bánffy János, 36. § Hédervári Ferencz, 37. § Nagylaki Jaxith István, 38. § Grabariai Berizló Ferencz, 39. § Grabariai Berizló János, 40. § Zokoli Albert, 41. § A despota pedig ezer huszárral. 42. § Belmusavith minden huszárjával. 1498. évi XXV. törvénycikk a szent korona őrzéséről: hogy azt a bárók és ne a főpapok őrizzék Hogy ennek az országnak a szent koronáját ne a főpapok, hanem egyedül a báró urak és világiak őrizzék. 1498. évi XLII. törvénycikk a végvárakat veszni hagyó tiszteket a királyi kegyelem megvonásával kell megbüntetni Mivel vannak némely tisztek, kik hanyagságuk és a kellő felügyelet elmulasztása miatt némely végvárakat veszni hagytak és ez anynyira jelentős s ennek az országnak káros veszteségek után, nemcsak büntetlenek maradnak, hanem ezen felül még fizetés mellett más várakat is tartanak kezükön: 1. § Miért is határoztuk, hogy a királyi felség azoknak, kik valamely végvárakat hanyagságuk vagy gondatlan felügyeletük miatt veszni hagytak vagy jövőre veszni hagynak, az országlakosok beleegyezése nélkül ne adjon kegyelmet, hanem a decretum tartalmához képest1 fenyitse és büntesse meg őket a mint megérdemlik. 2. § Azok pedig, a kik a várak elveszitésével ez országnak jelentékeny károkat okoztak, ezek: ugyanis néhai Egervári László Terzacz és Neretva várát; Haraszti Ferencz Koszoruvárt, Popovigh György pedig szintén Komothin várát hagyták veszni a királyi felség idejében.


77

1498. évi XLIII. törvénycikk a végvárak megvizsgálása a nádorra és országbiróra vagy ezek embereire tartozik Az ország két birája, tudniillik a nádor ur és a királyi udvarbiró, köteles a király embere mellett saját embereit (kik a rákosi eskümintára megesküdtek, hogy igazat fognak mondani és a királyi felségnek a személyeknek való kedvezés nélkül hiven fognak jelentést tenni) évenkint kiküldeni, hogy ezek a végvárak viszonyait, állapotát, és az épitkezéseket, vagy azok őrzését és gondozását, nemkülönben a hadi eszközöket, müveket és élelmi szereket, valamint a rendelkezésnek megfelelően tartandó zsoldosokat és egyéb kézmüveseket vagy mestereket évenkint kétszer megvizsgálják s a királyi felségnek hüséges jelentést tegyenek. 1. § Akképen, hogy a kik a végvárakat megszemlélik, más-más időben, és ne együttesen és egyszerre, hanem külön-külön menjenek, olyanformán, hogy a királyi felség embere ne tudja, mikor mennek a nádor és országbiró urak emberei s hasonlóképen ezeknek se legyen tudomása arról, hogy mikor fog amaz menni, ne hogy őket ajándékokkal megvesztegessék és hogy az eredményről annál bővebben tehessenek jelentést, egyuttal pedig könnyebben reá lehessen jönni, ha csalnának vagy hazudnának. 2. § Ha pedig azok, vagy valamelyikök a végvárakban előfordult valamely mulasztást és hiányt, vagy akár az ott alkalmazott személyek kihágásait elhallgatnák és némely tisztek iránt való kedvezésből hiven be nem jelentenék: legott főbenjáró büntetésbe essenek és összes javaik királyi adományozás alá háromoljanak. 3. § De költségekkel a királyi felségnek kell ezeket ellátnia. 1500. évi XXI. törvénycikk a táborozás vagy katonáskodás módja az országlakósok részéről való csapatszállitást illetőleg Továbbá az országlakósok részéről állitandó fegyveres lovasokról szóló tizenhatodik czikkely1 tárgyában a királyi felség és a főpap, meg báró urak valamint a többi országlakósok előleges érett tanácskozása után az a megállapodás és határozat jött létre: 1. § Hogy mindazok az országlakósok, egyháziak és világiak egyaránt, a kik a kisebb decretumnak a során, nincsenek hadiszolgálat tekintetéből a főpap és báró urak meg a többi zászlósok közé számitva (kivéve egyedül

78


nemzetes Berzenczei Bornemisza János kincstárnokot: Csebi Pogán Pétert, Podmanini Podmaniczki Jánost, Csulai More Györgyöt, Kamicsáczi Horváth Márkot, Czoborszentmihályi Czobor Imrét és Mártont, Gyarmathy Balassa Ferenczet, Lodomerczi Bradács Lőrinczet, Haraszthi Ferenczet és Korlátkövi Ozwaldot, a királyi felség udvari embereit, a kiknek az ő fekvő jószágaikból és birtokaikból önmagukra kell az ország védelmére az alábbirt módon hadicsapatokat föntartaniok), legyenek kötelesek összes fekvő jószágaikat és birtokaikat meg birtokjogaikat a nem zászlós nemesek közibe, következésképen azok közé a vármegyék közé sorozni és számitani, a melyekben ezek a fekvő jószágok és birtokok feküsznek és az ezek után a táborozás czéljára fizetendő pénzeket ugyanazok közibe szolgáltatni; és ezután senki se merje magát közülök azok köréből bármely keresett szin alatt kihuzni és kivenni. 2. § Bármely zászlós uraknak mindama fekvő jószágait és bármely birtokjogait is, melyek zálogczimen a nem zászlós nemesek kezén vannak és léteznek, a csapatok fentartása czéljából az emlitett módon ugyanazon nemesek fekvő jószágai közé kell számitani. 3. § Ha pedig valamely országlakósok ellenszegülvén az előrebocsátottak ellenére mernének valamit cselekedni, akkor annak a vármegyének az ispánja vagy alispánja, a melyben az ilyen ellenkező dolgot elkövetik, azokat az ellenszegülőket minden alkalmas eszközzel és különösen fekvő jószágaiknak és birtokjogaiknak a megbirságolásával szigoruan kényszeritsék a jelen törvény megtartására. 4. § Abban az esetben pedig, ha az ispán ennek a végrehajtásában hanyag volna, vagy talán kiviláglanék, hogy ő maga cselekedett a törvénynyel ellenkezőleg: akkor azt az ispánt az illető vármegyének a közönsége és népe büntesse meg. 5. § Ha pedig az ilyen ellenszegülők vagy tényleg kárvallottak ez iránt valakit perbe fognának, akkor az alperes ellenében patvarság tényében kell őket elmarasztalni. 6. § Nem mellőzvén azt, hogy a királyi felségnek ez emlitett módon névszerint kivett udvari emberei csapataikat akként fogják föntartani, hogyha a többi országlakosok fekvőjószágaira és birtokaira csapataik fentartása czéljából bármikor adót rónak ki, akkor a nemesek és vármegyék adókivetői az ilyen kivett embereknek a fekvőjószágait és birtokait is róják meg adóval, és a kirótt pénzt szedjék he, aztán meg a beszedett pénzt szolgáltassák az ő kezeikbe;


79

7. § Nehogy a pénz be nem szedése miatt az országlakósok jobbágyai megtelepedés végett azok fekvő jószágaira tóduljanak, főképen pedig azért, hogy a katonák számát ne lehessen elhallgatni, eltitkolni és csökkenteni. 8. § A mely kivett emberek kötelesek lesznek csapataikat, akkor, a midőn ők a királyi felség szolgálatában és követségében az országon kivül nincsenek elfoglalva, mindenkor a nemesek és vármegyék csapatai közé szolgáltatni és ezekkel oda a hová szükséges leszen, küldeni. 9. § Midőn pedig a királyi felség saját személyében indul hadba, akkor csapataikat nem a nemesek csapataival, hanem ő felségélevel kell elengedniök és küldeniök. 10. § Azt is kijelentvén, hogy miután ezek a kivett emberek a királyi felség szolgálatából kiléptek és nem akarnak a királyi felség udvarában forgolódni, vagy netán bekövetkezett haláluk után örököseik és maradékaik ama csapatok fentartására képteleneknek és alkalmatlanoknak látszanak lenni: az a kivételessé javokra ne szolgálhasson. 11. § És hogy a királyi felségnek Szakácsy és Wyd nevü falukban lakó szakácsai hasonló módon fel legyenek mentve. 12. § Mindamellett egy nemesnek sem kell ezután ama szakácsok fekvőjószágaiba és birtokjogaiba jobbágyokat küldeni és viszont ama szakácsok sem tartoznak többé a többi nemesek részére valamely jobbágyukat kiszolgáltatni. 1500. évi XXII. törvénycikk a főpap urak Zsigmond császár lajstroma szerint, más egyházi személyek Ulászló kisebb decretuma szerint tartsanak fönn csapatokat Hogy a főpap urak és a banderiumos egyházi férfiak csapataikat az ország védelmére a néhai Zsigmond császár és király urnak a királyi felség tárnokházában elhelyezett lajstroma szerint tartsák fön. 1. § A többi, nem banderiumos, de dézsmák birtokában levő egyházi személyekre nézve pedig, a csapatok fentartását illetőleg a kisebb decretumnak rendjét és intézkedését, tudniillik az e tárgyban készült tizenötödik czikkelyt kell megtartani.

80


1500. évi XXIII. törvénycikk a korona őrzésével két világi urat kell megbizni Az ország szent koronájának őrzésére a királyi felség és az összes főpapurak, bárók meg a többi országlakosok, a mikor szükséges és czélszerü, mindenkor két és nem több hü világi urat válaszszanak meg. 1504. évi XXIV. törvénycikk a banderiumos főpapok a király tisztjeivel és zsoldosaival kötelesek táborozni A kisebb decretumnak az érsek és püspök urakról, meg a többi banderiumos és nem banderiumos, de dézsmák birtokában levő egyházi férfiakról szóló tizenötödik és huszadik czikkelyéhez azt adtuk hozzá: 1. § Hogy mindannyian kötelesek csapataikat a kisebb decretumban kijelentett meghatározáshoz képest mindenkor készen tartani és ellátni, és azokat a szükség beálltával, ha és a mikor a királyi felség csapatai, tisztei és zsoldosai (melyeket legelőször és mindenek fölött kell kiállitani) az ország megoltalmazására és védelmére elégtelenek, azonnal kiállitani és oda, a hol szükség, elküldeni, és mindaddig ott tartani, a mig szükséges leszen. Ha pedig az ellenség száma akkora, hogy az azoknak való ellentállásra a királyi felség zsoldosai és tisztei, meg a főpap urak és egyházi férfiak csapatai elégtelenek, akkor a báró uraknak és végre a többi országlakosoknak csapatait is ki kell állitani és azoknak segitségére és támogatására küldeni, örök hütlenség vétkének büntetése alatt, a melyet tudniillik e tárgyban a kisebb decretum megállapitott. 1514. évi LXVII. törvénycikk a végvárakról gondoskodni kell A királyi felség mind Jaicza, mind Horvátország számára legott és tényleg bánokat nevezzen ki és azokról kellően gondoskodjék s rendelkezzék, nehogy veszedelembe jussanak.


81

1514. évi LXVIII. törvénycikk a végvárakhoz tiszttartókat kell kirendelni; a kincstárnok pedig állandóan a király mellett maradjon És hogy a királyi felség minden végvárhoz tiszttartókat rendeljen, kik a hadi eszközökről és élelmi szerekről gondoskodjanak és mindig vigyázni tartozzanak. 1. § Továbbá, hogy az idő szerint beállitott kincstárnok egyedül a kincstárnoki tisztben járjon el és mindig a királyi felség mellett maradjon, hogy ő felségének és országának dolgait és ügyeit annál kényelmesebben igazithassa és azokra felügyelhessen. 2. § És a királyi felség meg az ország közügyeiben mindent ő felségének és országának határozata értelmében tegyen. 1518. évi (bácsi) I. törvénycikk katonákat a jobbágyok száma szerint kell tartani Ámbár eddig is sokszor és sok olyan jó és hasznos szabályt alkottak és állapitottak meg, a melyek az egész ország jólétét és békés állapotát, mindenekelőtt pedig a királyi felség uralkodásának gyarapodását tartják szemmel; minthogy azonban ezeket a rendelkezéseket sehol sem tartották meg s nem hajtották végre, azért minden dugában dőlt; a legtöbb végvár elveszett, a többinek falai összeomlottak; ez idők alatt számtalan ember, részint mert egymást gyilkolták, részint mert az ellenség hurczolta el őket, elpusztult; a királyi felségnek gyakran nyujtott pénzsegély keveset használt és röviden szólva, az ország és a haza összes dolgai mind védelmének eszközlésében, mind a törvényszékek tartásában megzavart és visszás rendben folytak. 1. § Ennélfogva, hogy minden, ugy korábban, mint ezentul hozott határozat is szilárdul és állandóan fönmaradjon és czélját kellően s teljesen elérje s megvalósitsa, mindeneknek közös megegyezésével megállapitottuk és elhatároztuk; 2. § Hogy a királyi felség és az ő országa minden ügyének keresztülvitelére és végleges elintézésére a nemesek kebléből két becsületes és hüséges kincstárnokot (az egyiket a dunáninneni, a másikat a dunántuli részből) kell választani; és ezen kivül mindenik vármegyében egy esküdt nemes is választandó, a ki mind a főuraknak, mind a nemeseknek az illető megyében fekvő összes javait és bármely birtokjogait a legszigorubb eskü

82


alatt vegye számba, még pedig a főurakéit azért, hogy a jobbágyoknak az a száma, a mely után csapatokat tartani kötelesek, tudva legyen és ezeknek a csapatoknak a tartásában csalás és hiba ne történjék. 3. § A nemesekéit meg azért, hogy a pénzeket, melyeket különben a zsoldosok vagy csapatok fentartására szoktak szedni, helyes és igazságos felszámitás és arány szerint előbb annak az esküdt nemesnek és azután ő általa az országlakosok emlitett kincstárnok urainak a kezéhez adják és szolgáltassák. 4. § A kik kötelesek legyenek, a közönséges decretum értelmében, az ország védelmére, igazságos felszámitás szerint, a hadi dolgokban járatos csapatokat fogadni. A banderiumos bárók és az ország határaira ügyelő tisztek is tartozzanak jobbágyaik számához képest csapataikat készen tartani és azokat az ország végvidékein mindenkor teljes számban kiállitani. 5. § Ezenfelül a főpap urak ugy dézsmáiknál, mint jobbágyaiknál fogva is tartozzanak mindig csapataik fele részét hasonlóképen a végvidékeken tartani és nyilvánvaló szükség idején a királyi felség kapitány urainak parancsára, a kiknek alája vannak rendelve, másik fele részét is oda küldeni; és a végeken alkalmazott tisztviselők is mindenkor kötelesek legyenek csapataikat, a melyeket tisztségüknél fogva kell kiállitaniok, magukkal ugyanott hasonló módon készen tartani. 6. § Nehogy különben csapataikat, a melyeknek eddigelé tudvalevőleg kevés hasznuk volt, hiában és hasztalan látszassanak tartani és ellátni. 7. § A többi nem banderiumos főurak pedig, a közönséges decretum értelmében, kivételével annak a tiz személynek, a kiket ugyanazon decretum erejénél fogva ki lehet venni és a kiket a királyi felség azonnal nevezzen meg, a nemesek közé számitandók. 1518. évi (bácsi) II. törvénycikk az egyházi személyeknek a panasza a katonatartás miatt Minthogy pedig a főpap urak és a dézsmás egyházi férfiak a katonatartás nagy és fölösleges terhe miatt gyakran panaszkodnak, hogy tudniillik az ország védelme czéljából több katona tartására kényszeritik öket, minta mennyit jövedelmük állapotához és mennyiségéhez képest tartaniok kellene. 1. § Mely panasznak a megszüntetése végett, az emlitett közönséges decretum rendelkezéséhez és tartalmához képest válaszszon az ország


83

egyes vármegyéiben, az illető vármegyék nemeseinek a közönsége annyi becsületes és hiteltérdemlő nemes embert, a mennyi azokban a vármegyékben a szolgabirók száma. 2. § Kik, (miután esküt tettek) kötelesek legyenek azokkal a szolgabirákkal együttesen ugy a dézsmás főpap urak és egyházi férfiak jövedelmét, mint a jobbágyok számát is, azoktól, a kiktől illő és alkalmas, pontosan megtudni és azok számbavételét és mennyiségét a legközelebbi szent Jakab apostol napjáig pecsétjük alatt az ülnök és tanácsos uraknak beküldeni. 3. § Hogy az ezután legelőször tartandó országgyülésen és közönséges gyülekezetben igazságosan és tisztességesen megállapitsák, hogy vagyonuk és jövedelmük állásához meg jobbágyaik számához képest, mennyi katonát kelljen azoknak tartani. 4. § Időközben pedig csapataikat az eddig szokott módon, a közönséges végzeménynek és a fenséges fejedelem, néhai Zsigmond császár és király ur lajstromának rendelkezéséhez képest tartoznak az ország védelmére föntartani. 1518. évi (bácsi) III. törvénycikk a király javai és jövedelmei a nemesek csapataival is fentartandók és behajtandók Ennélfogva, ha valaki a királyi felség javainak és jövedelmeinek visszabocsátása és immár kötelességszerü beszolgáltatása ellen támadna és szegülne: akkor a föntemlitett két kincstárnok, - amennyiben magukra az országlakos uraknak az érintett módon felfogadandó és eltartandó csapatjaival nem elégségesek - a körülfekvő vármegyék segitségével és ha szükséges lenne, az egész ország segitségével tartozzék mindenkor a visszabocsátás és beszolgáltatás végrehajtását foganatositani; és erre a végrehajtásra a kincstárnokok megkeresése és levele alapján a csapatok és a nemesek is (ha ugyan a végső szükség kivánja), minden fekvőjószáguk és fejük vesztésének terhe alatt, kötelesek eljönni. 1. § Azok pedig, a kik hanyagságból és makacsságból eljönni vonakodnának, akképen büntetendők, hogy a kincstárnok azoknak összes ingóságait zsákmánynyá tegye; az ő részükbe eső örökségeket pedig a királyi felség vagy a maga számára tartsa meg, vagy adományozza örök időkre annak, a kinek inkább akarja.

84


2. § A kincstárnokok azonban kötelesek ezekből a birtokjogokból előbb azokat a költségeket behajtani, a melyeket az ilyen végrehajtásra tenni kénytelenek lesznek. 1518. évi (bácsi) XXI. törvénycikk a bánok mind ketten ne távozzanak a végvárakból; és a végvárakhoz gondviselőket kell kirendelni A végvárak bánjai mindig azokban a végvárakban maradjanak, 1. § És örök hütlenség büne alatt egyikük a várból soha se merészeljen eltávozni. 2. § És hogy a királyi felség minden ilyen végvár részére gondviselőket rendeljen, kik ugy a hadi mint az élelmi szerekről s azok egyéb szükségleteiről (a néhai Mátyás király ur idejében követett módon) gondoskodni tartozzanak. 1518. évi (bácsi) XXXIV. törvénycikk hogy csapatjait minden rend az arra kijelölt helyeken tartsa Hogy minden főpap úr, báró és az ország nemesei meg vármegyéi tartozzanak csapataikat mostantól fogva az ország közönséges decretumának rendelése szerint és az abban foglalt büntetés alatt teljes számban a végvidékeken, tudniillik a részükre már régóta kijelölt is megállapitott helyeken hagyni és addig, mig az országlakosok kincstárnokai a legközelebbi Vizkereszt ünnepe táján e részben gondoskodhatnak ugyanazokon a végvidékeken eltartani, nehogy ezek őrizet nélkül maradjanak és elveszszenek. 1518. évi (bácsi) XXXVI. törvénycikk az egy telkes nemeseket a katonák eltartása czéljából nem szabad megadóztatni Mivel az egytelkes nemesek akkor, a midőn az országot végszükség fenyegeti, fejenkint tartoznak fölkelni: 1. § Azért őket a katonák eltartása czéljából jövőre nem szabad megadóztatni.


85

1518. évi (tolnai) II. törvénycikk a hadi szolgálat módja Lajos alatt: hogy minden husz jobbágy után egy felfegyverzett lovas küldendő a hadba Az összes főpap és báró urak, és ez ország előkelői és nemesei, még az egytelkesek is, legyenek kötelesek és tartozzanak a legközelebbi szent Mihály arkangyal napjára hadi készülettel fejenként Bácsba leszállni; a főurak tudniillik állásukhoz méltóan, az ország szent koronájának és következésképen a királyi felségnek tartozó hűségüknél és hű szolgálatuknál fogva a lehető legjobb készülettel és móddal; a nemesek pedig minden husz jobbágytelkük után egy-egy olyan lovast vigyenek magukkal, a kinek legalább lándzsája és pajzsa van. 1. § Magok a nemesek pedig, a kiknek ötven vagy száz és ennél több jobbágyuk van, huszármódra pánczéllal, sisakkal és másféle fegyverekkel kötelesek magukat ellátni.

1518. évi (tolnai) III. törvénycikk az egyházi személyek, a dézsma fejében tartott katonákon felül minden husz jobbágy után egy katonát küldjenek a hadba A káptalan és convent pedig, valamint a prépostok és apátok azokon a katonákon felül, a melyeket dézsmáik fejében kötelesek fentartani; és más egyházi, szerzetes és nem szerzetes személyek is, kiknek nincs dézsmájuk, hasonlóképen minden husz jobbágytelkük után az előbb emlitett módon, egy-egy lovast legyenek kötelesek küldeni.

1518. évi (tolnai) IV. törvénycikk az apáczák és özvegyasszonyok ugyanazon módon minden husz jobbágy után egy-egy lovast küldjenek Az apácza árnők és más özvegy asszonyok is, a kiknek jobbágyaik vannak, hasonló módon tartozzanak hadi szolgálatot tétetni. 1518. évi (tolnai) V. törvénycikk a mások szolgálatában álló nemesek maguk helyett mást küldjenek a hadba Továbbá azok, a kik uraiknak a szolgálatában vagy zsoldjában állanak, kötelesek lesznek maguk helyébe másokat állitani és hasonlóképen, mint egyéb nemesek, saját csapataikat elküldeni.

86


1518. évi (tolnai) VI. törvénycikk némely vármegyék lovasok helyett puskásokat szoktak küldeni Annak kijelentésével, hogy a felső részek vármegyéi, tudniillik; Trencsén, Árva, Nyitra, Turócz, Zólyom és Szepes, az emlitett huszadik jobbágytelek után gyalog puskásokat kötelesek magukkal vinni. 1518. évi (tolnai) VII. törvénycikk a király fékezze meg Morvaországban az ellene lázadókat Mindenek előtt azonban a királyi felség a morvák, meg Ausztria és Csehország segitségével, a szepesi ispán, a nyitrai püspök urak, Ország és Bolondoki Bánffi főurak, a bozini grófok, Podmaniczki Mihály és ama felső részek más főurai és nemesei által az ő országainak Morvaországban összegyült lázadóit és árulóit üzesse ki és veresse le.

1522. évi XXXVI. törvénycikk az egyházak és asszonyok ellen erőszakoskodók fejüket veszitsék, és a katonák a nemesek házaiba be ne szálljanak És hogy azokat, a kik ez egyházakon, valamint a leányokon és asszonyokon erőszakot követnek el, halálos büntetéssel lakoltassák. 1. § És ne engedjék meg, hogy a csapatok, a nemesek és papok akarata ellenére, ezek házaiba szálljanak be. 1522. évi LII. törvénycikk a vármegyék zsoldosai, a kik a vármegye pénzét fölvették és nem mentek háboruba, a pénzt adják vissza és iparkodjanak az ő becsületüket királyi kegyelemmel visszaállittatni Vannak bizonyos vármegyéknek némely olyan zsoldosaik, a kik ámbár a lefolyt hadjáratban zsoldjaikat fölvették, mindamellett azután, mitsem törődve a királyi felség kapitányainak meghagyásával, haza tértek és nem voltak rajta, hogy szolgálati kötelességüknek eleget tegyenek. 1. § A kikre nézve határoztuk, hogy ezeket együttvéve és egyenként, minden eszközzel arra kell kényszeriteni, hogy a zsoldot, melyet fölvettek, visszafizessék és teljesen visszatéritsék.


87

2. § És fekvő jószágaikra nézve tartozzanak a királyi felségtől kegyelmet kérni. 3. § A nem ugyanabból a megyéből való nemesekre és zsoldosokra nézve pedig azoknak a helyeknek az ispánjai, a hol az illetők laknak, tisztségük elveszitésének terhe alatt, szintén szolgáltassanak igazságot. 1522. évi LIV. törvénycikk a kik a hadjáratban jelen nem voltak, azoknak fekvő javait, hütlenek módjára el kell venni és másoknak adományozni Vannak különböző megyékben némely nemesek, a kik sem a királyi felség parancsait, sem az ország veszedelmét tekintetbe nem véve, semmikép sem gondoltak arra, hogy a lefolyt hadjáratba menjenek, és saját vakmerő bátorságukból otthon maradtak. 1. § A kiknek a fekvő jószágait az ispánok foglalják el a királyi felség számára és a királyi felség további értesitéseig tartsák meg. 2. § Ha pedig igaz és törvényes ok nélkül maradtak otthon; akkor a királyi felség azoknak a fekvő jószágait, mint hütleneknek javait ossza ki és adományozza jól érdemesülteknek. 1523. évi XVIII. törvénycikk a király tartson banderiumokat a végvidékeken És hogy méltóztassék a királyi felség az őt megelőző magyar királyok szokása szerint csapatait és bandériumait készen tartani és az ország megvédelmezése végett a végvidékekre küldeni. 1523. évi XIX. törvénycikk az urak és nemesek minden tiz jobbágytelek után egy lovast kötelesek adni Minden úr és nemes meg más állapotú ember minden tiz jobbágytelek után egy-egy, legalább is kopjával és pajzszsal, vagy kézíjjal és tegezzel ellátott lovast állitson ki és vigyen magával a királyi felség mellé a közönséges hadjáratba.

88


1. § A felső részek vármegyéi: Trencsén, Zólyom, Turócz, Árva, Liptó és Szepes pedig, a lovasok helyett puskás gyalogosokat tartoznak magukkal vinni. 1523. évi XX. törvénycikk az egy telkes nemesek, táborozók módjára, lovasok vagy gyalogosokként menjenek a hadjáratba És hogy az egytelkes nemeseknek szintén fejenkint kell felkelniök és kivonulniok, 1. § És nem kocsin (mint többen megszokták), hanem hogy harczolhassanak, táborozók módjára vagy lóháton vagy gyalog kötelesek kivonulni. 2. § Ha pedig több testvér osztozatlan állapotban van, vagy az apa a fiával egy kenyéren és háztartásban él, csak egynek kell közülök elmenni. 1523. évi XXI. törvénycikk hogy a katonák hadba vonulás idején a lakósoknak kárt ne okozzanak, se a nemesek és papok házaiba be ne szálljanak A királyi felség urakkal és tanácsosaival jövőre azt a módot és rendet állapitsa meg, hogy úgy a kül- mint belföldi hadi csapatok, valamint az urak és nemesek közül is, senki se merészeljen hadba vonulásuk alkalmával, vagy a hadseregben és háboru idején is, az uraknak és nemeseknek meg ezek jobbágyainak kárt tenni. 1. § És a nemesek és papok házaiban se merészeljen senki ezek akarata ellenére és beleegyezésök nélkül megszállni. 2. § A kik ellenkezően cselekednek, főben járó büntetéssel lakoljanak, a minthogy erről a szent Erzsébet özvegy ünnepén tartott országgyülés czikkelyei és világosan emlitést tettek és rendelkeztek. 3. § A sérelmes is épen úgy nyujtsa be panaszát a kapitánynál és ez a sérelmesnek az okozott károkért és jogtalanságokért elégtételt adni tartozik. 4. § És ha ez azt meg nem tenné, jelentse be a felette álló főkapitánynak. 5. § S erre nézve ugyanazt kell érteni: hogy ha ellenkezőleg találna cselekedni, a királyi felség őt hasonló büntetéssel sujtsa.


89

1523. évi XLI. törvénycikk azok büntetése, a kiket közönséges hadba hivtak, és nem akarnak oda menni És azokat is, a kiket a királyi levél által közönséges hadba hivtak és oda el nem mennek ezután hasonló büntetéssel kell sujtani. 1. § Kivévén a nyilván betegeket és a felette öregeket, valamint az uraknak és nemeseknek az ő váraikban vagy házaikban és udvaraikban alkalmazott sáfárjait. 2. § Ezek azonban tartozzanak magok helyett másokat küldeni. 3. § És azok is, kik az illetők zsoldján fognak hadba menni, hasonlóképen kötelesek legyenek magok helyett másokat kiállitani. 1523. évi XLII. törvénycikk az egyháziak katonáskodásának a módja A prépostok, apátok, káptalanok, conventek, szerzetesek, kiknek világi javaik és birtokjogaik vannak, személyüket illetőleg ugyanazt kötelesek tenni. 1. § És jobbágyaik után nem kevésbbé tartoznak katonákat állitani, mint más birtokos nemesek. 2. § Akképen, hogy annyi lovast kell küldeni, a hány kanonok van e káptalanban is ezenfelül e fentemlitett minden tizedik jobbágyot is tartozzanak elküldeni. 3. § A világi prépostok és más egyházi személyek azonban, kik kettős javadalmat élveznek vagy méltóságot viselnek, saját főpap uraik meghatározásához képest, személyesen kötelesek elmenni. 1523. évi XLIV. törvénycikk az egyes megyékben kapitányokat kell tenni A nemeseknek is csapatoknak hadbavitele czéljából állitson be a királyi felség az egyes megyékben kapitányokat és lássa el őket illő fizetéssel. 1. § A kik ama csapatokat a közönséges had ideje előtt is vizsgálják meg, nehogy azokban a mozgósitás idején vagy a háborúban is valami hiány legyen. 2. § Hanem minden nemes a maga ilyen csapatait is köteles abban a vármegyében magával vinni, a hol lakik.

90


1523. évi XLV. törvénycikk mi a kapitányok kötelessége? A kapitánynak nem másnak, hanem csakis ő felségének az illető megyéből kiválasztott cselédei és szolgái: 1. § És ezek a kapitányok más tisztet nem teljesithetnek, hanem csak a csapatokat vihetik a közönséges hadba és vezethetik a királyi felség mellé. 2. § Ezenkivül, ha valamely hatalmas a királyi felség ellen támadna és neki ellenszegülne s az ilyen ellen ő királyi felsége személyesen fölkelne és kiindulna: akkor ebben az esetben is az illető kapitánynyal valamenynyien személyenkint együttesen kötelesek a királyi felség mellé kivonulni. 1526. évi VIII. törvénycikk a király készülődjék a hadjáratra és hadi népét tartsa készen A királyi felség tegyen előkészületet a hadjáratra. 1. § Akképen, hogy állitsa fel bandériumát és necsak azokat a csapatokat, a melyekkel a decretum értelmében tartozik, hanem mentül nagyobb és számosabb csapatokat tartson készen. 1526. évi IX. törvénycikk a háboru terhét mindenkinek a szokott mértéken tul, a lehető legnagyobb készülettel kell elvállalnia A haza fentartására a főpapok és bárók is, ama csapataik számán felül, a melyeket a decretum tartalma szerint kell fentartanik; sőt a tehetősebb nemesek is mentül nagyobb készülettel törekedjenek a háboru terhét magukra vállalni. 1. § És ezenfelül kötelesek a nemességgel együtt fejenkint fölkelni és a királyi felséggel egyaránt idejekorán az olyan nagy ellenséggel szembe szállani. 1526. évi X. törvénycikk végszükség esetében a jobbágyokat fejenkint kell háboruba vinni. Valamennyi jobbágynak egyenkint készen kell lennie 1. § És ha a végső szükség kivánja és a királyi felség megparancsolja; mindenik fejenkint, vagy ha a királyi felség úgy akarja, ötödrészük jól


91

fegyverkezve tartozik és köteles fölkelni és azokra a helyekre menni, a melyeket ő felsége ki fog jelölni. 2. § Mindamellett fejenkint nem kell a parasztokat hadba hivni, hanemha végszükség esetében. 1526. évi XI. törvénycikk hadi készületet, mentül nagyobbat állitsanak elő Ebben a végszükségben az összes főpapurakra, bárókra és nemesekre nézve, meg kell szabni a vagyonukhoz képest (nem ugyan szokott módon, hanem a szükségtől kényszeritve) tartandó fegyvereseket, huszárokat, puskásokat valamint hadiszereiket és minden más hadikészüléket, hogy (mint emlitve volt) annál nagyobb készülettel való hadba vonulásról gondoskodjanak. 1526. évi XII. törvénycikk a hadi szolgálat módjáról szóló erdélyi határozatokat el kell olvasni Az erdélyi határozatok a katonáskodás módjáról, elolvasandók, és a mennyiben az a mód jónak látszik, meg kell tartani. 1. § A szlavoniai urakra nézve is ugyanazt kell tenni. 1526. évi XIII. törvénycikk a királyi felség a hadi dolgokban jártasokkal tanácskozzék a jövő hadjáratról Hogy ő felsége válaszszon ki még a katonai osztályból némely a hadi dolgokban és katonai tudományban jártas egyéneket, a kikkel mindenről beszélgessen és tanácskozzék, a mi a hadjáratra tartozik. 1526. évi XV. törvénycikk a végvárak elvesztői megbüntetendők Mivel a végvárak elvesztői büntetlenül maradtak, a minek következtében igen sok végvár el is veszett: 1. § Ennélfogva határozták, hogy a végvárak elvesztőit a decretum értelmében büntessék meg.

92


2. § Hogy mássok, a kik a végvidékeket őrzik, ez által megintetvén, annál is buzgóbban törekedjenek a végvárakat megőrizni. 3. § És a királyi felség a végvárak elvesztőinek a decretum tartalma ellenére meg ne kegyelmezhessen, vagy ha ezt megtette volna, annak semmi ereje se legyen. 4. § Hanem inkább vettesse azokat a decretum értelmében büntetés alá. 1526. évi XXVII. törvénycikk a nem banderiumos urak és nemesek hadi pénzeit a vármegye kezibe kell adni Minden úr és nemes, a kinek nincs bandériuma (s a ki fekvő jószágai alapján legalább is ötven lovast nem tarthat) köteles legyen a hadi pénzeket ama vármegyének nemesei közé adni, a hol az ő javai feküsznek. 1526. évi XXIX. törvénycikk a katonákat mindenkinek késedelem nélkül össze kell gyüjtenie Hogy minden úr és vármegye köteles legyen az ő csapatait a decretum értelmében azonnal teljes számban kiállitani és a királyi felség parancsához képest jó móddal felfegyverkezve a szükséges helyekre küldeni és késedelem nélkül útnak inditani. 1. § És ő felsége kapitányára hallgassanak és engedelmeskedjenek neki. 1526. évi XXXVIII. törvénycikk a még be nem szedett hadi segélyt be kell hajtani Ezenkivül a szorongató szükség és fenyegető veszély miatt határozták: 1. § Hogy mivel a segély, melyet az országlakosok ő felségének a mult esztendőben felajánlottak, még felerészben sincs beszedve: azért azt most minden megyéből és mindazoknak javaiból, a kiktől még be nem szedték, haladéktalanul szedjék be és szolgáltassák hüségesen a királyi kincstárnok kezéhez.


93

1528. évi I. törvénycikk hadsereg felállitásáról Hogy ezt az országot az ellenségtől szenvedett akkora veszteség és romlás után a jövendő veszedelmektől, a melyek kiváltképen a török császár nyilvánvaló készülődése miatt fenyegetik, meg lehessen óvni, mindenekelőtt határoztuk és végeztük: 1. § Hogy az összes főpap és báró urak és az ország előkelői, valamint az egész nemesség az ország védelmére fentartandó minden csapatukkal és nemkülönben minden jobbágyukkal együtt fejenkint harczias módon jól felszerelve, lovaikkal, fegyvereikkel és minden hadi készületükkel kéznél legyenek és készen álljanak. 2. § Hogy a szükség beálltával, a királyi felségnek, a mi legkegyelmesebb urunknak a felhivására és a hasonló esetekben különben szokás szerint alkalmazott, nevezetesen pedig a néhai Zsigmond császár ur decretumában megjelölt büntetés, tudniillik összes fekvő jószágaik és birtokjogaik elkobzása alatt kötelesek legyenek és tartozzanak ugy csapataikat mozgósitani, mint jobbágyaikkal együtt fejenként is, a mint azt a körülmények szükségessé teszik, a királyi felség részéről kijelölendő helyen és határidőben megjelenni. 1536. évi II. törvénycikk a zsoldosok ne szálljanak meg a nemesek házaiban Tekintetbe véve az ország szerencsétlenségét és nyomoruságát, gondoskodjék a királyi felség idejekorán arról, hogy csapatai a lehető leghamarabb rendbe jöjjenek és jövőre katonai fegyelem alatt álljanak. 1. § És jövőre az olyannak, a ki zsoldon él, ne legyen megengedve, hogy a nemesek és egyházi személyek házaiban szálljon meg. 2. § A ki pedig a hazának ezt a közönséges és ugyancsak régi szabadságát a törvény ellenére meg merné sérteni, azt főbenjáró büntetésre és összes ingó s ingatlan javainak elvesztésére kell itélni.

94


1536. évi III. törvénycikk a zsoldosok gazdáik bántalmazása nélkül éljenek Parasztházban azonban, háboru idejére, a hadba vonuláskor, szabad ugyan a katonáknak megszállani, de igaz zsoldjukon tisztességesen éljenek és a nélkül, hogy gazdájukat bármivel megbántanák. 1. § Az ez ellen vétkezők pedig az ország decretumai értelmében bünhődjenek. 1536. évi XXVI. törvénycikk bármely katonát illő ranggal kell a lovasok rendébe felvenni A királyok és az ország szolgálatában a lovas rendben levők közül senkinek sem engedték meg hajdan, hogy nagyobb számu lovasa legyen, ha legalább egy vagy két hónapon át nem katonáskodhatott a maga saját zsoldján. 1. § Mert különben, ha valamikor (mint ez bármely leghatalmasabb császárral is meg szokott történni) az országban a hadseregnek szükséges zsold elfogyna: a vidéki lakosok könnyein kellene élnie, a mint ez nálunk már csaknem szokássá vált. 2. § Mert a nyomorult köznépnek semmije sem marad fön, mint meztelen teste s ez is kegyetlen veréssel megrakva. 3. § Azért a katonák ilyen féktelenségének elfojtása czéljából a királyi felség és ország javára határozták: hogy jövőre mindenkit fekvő jószágainak és vagyonának mennyiségéhez képest kell megfelelő számu lovasokkal a lovasrendbe befogadni. 1536. évi LVI. törvénycikk a sajkások szabadságait meg kell tartani Azt is parancsolja meg a királyi felség, hogy a sajkásoknak vám-, adóés révszedésre vonatkozó szabadságait, az ő régi kiváltságaikhoz képest, szintén tartsák mindenütt tiszteletben. 1. § Mert ezek a királyi felségnek és országnak nagyon szükséges szolgái.


95

1536. évi LX. törvénycikk az ujonnan emelt erősségeket, hütlenség büntetése alatt le kell bontani Több helyen épült igen sok erősség, a melyekből a királyi felség hű alattvalóit nem csekély mértékben nyomorgatják. 1. § Ezért határoztuk, hogy az ilyen erősségeket azok, a kiknek a kezén vannak, örökös hűtlenség büntetése alatt, kötelesek legyenek a legközelebbi szent Mátyás apostol ünnepéig széthányni és lebontani. 2. § Ha csak a királyi felség, valamely vármegye nemesi közönségének a kérésére ezek közül az erősségek közül valamelyiknek a fönhagyását meg nem parancsolja. 1537. évi II. törvénycikk a csapatok részletes fentartására való adózásról Továbbá a csapatoknak, a közbéke és nyugalom megóvása érdekében szükséges részletes fentartására, az alább következő módon fizetendő és beszedendő két-két forintot határoztunk. 1537. évi IX. törvénycikk a köznyugalom háboritói ellen csapatok tartandók Azon közben a köznyugalom háboritói és a haza bármely más ellenségei ellen kötelesek a főpap urak, bárók és előkelőbb nemesek, azok tudniillik, a kik ez idő szerint lovasokat szoktak tartani (mindenik ahhoz képest, a mint az urak meghatározzák) azon a helyen, a mely a helytartó urnak és a tanácsosoknak a közszükség tekintetében alkalmasabbnak látszik, csapataikat jó rendben készen tartani, és a hová a szükség kivánja, oda küldjék azokat. 1. § A mely csapatok élére a kapitányokat magok az urak tegyék meg. 2. § A nemesség csapatainak az élére pedig a helytartó állitson kapitányt, miután a nemesség ebbe helyeslőleg beleegyezett.

96


1538. évi (szlavón) IV. törvénycikk miképen induljanak hadba a nemesek Határoztuk ezenfelül, hogy az összes urak, nemesek és országlakosok a háborura állandóan el legyenek készülve, hogy, ha az ellenség nagyobb haderővel és sereggel ront az ország belsejébe vagy valamely várat avagy erősséget megszáll és a szükség ugy kivánja, majdan fejenkint és jobbágyaik egy ötöd részével, vagy pedig még nagyobb szükség beálltával azok teljes számával (a mint ama parasztokat a rovástétel alkalmával összeirták), legyenek kötelesek és tartozzanak felfegyverkezve fölkelni és az ország kapitánya mellett késedelem nélkül oda menni, a hova a szükség kivánja és a bán urak parancsolják. 1538. évi (szlavón) V. törvénycikk miképen hirdesse ki a kapitány a hadat? Midőn pedig ennek a fölkelésnek a szüksége bekövetkezik, az ország kapitányának, a nyert értesités és a báró urak rendelkezése alapján legyen rá gondja, hogy minden egyes szolgabiróhoz egy különös és arra alkalmas embert küldjön: 1. § A kinek a társaságában az illető szolgabiró a maga járásában vagy hatósági kerületében köteles leszen erre nézve a hirdetéseket megtenni és az efféle csapatokat minden eszközzel összehozni. 2. § A melyeket aztán a kapitány ur ez emberének a szükséges helyekre kell vezetnie. 1538. évi (szlavón) VI. törvénycikk a hadi felszerelés fuvarozása Azoknak az ágyuknak a fuvarozására pedig, a melyeket a királyi felség, a mi legkegyesebb urunk e részleges hadjárat czéljaira méltóztatott ajándékozni, Kőrös városának tizenhat lovat és Zágráb vagy a Grätz-hegyi városnak huszonnégyet kell a kocsikkal és másféle hozzávalókkal mindig készen és kéznél tartani; a puskapornak és amaz ágyuk más készülékének a fuvarozására pedig a lepoglavai remete barátoknak1 és az országban lakó más remetéknek két kocsit és tizenkét lovat szintén minden


97

hozzátartozóval, és az ágyukat meg a lőport minden időben oda tartozzanak és legyenek kötelesek vitetni és vontatni, a hova a bán urak parancsolják. 1. § S e városok meg remete barátok az ilyen lővőeszközök vagy ágyuk vontatása fejében legyenek szabadok és mentesek az alább megirt élelmiszerek fuvarozása alól. 1538. évi (szlavón) VII. törvénycikk a végvárak megvizsgálandók Továbbá kérnünk kell a királyi szent felséget, a mi legkegyelmesebb urunkat, hogy Ő felsége méltóztassék ebben az országban valamely alkalmas embert tartani, a kinek (maga mellé vevén az ország kapitányát) kötelessége legyen a végvárakat évnegyedenkint megszemlélni és megvizsgálni s azok hibáit kiigazitani, vagy annak, a kinek szükséges, bejelenteni. 1538. évi (szlavón) X. törvénycikk a nemesek és papok házai a katonabeszállásolásoktól mentesek Senkinek a csapatai és zsoldosai se merészkedjenek és próbáljanak bárhol is az urak és nemesek meg a plébánosok házaiban és udvaraiban megszállni. 1542. évi (besztercebányai) XXXII. törvénycikk a főpapok, bárók és más birtokosok a király személye mellett legyenek jelen a háboruban és husz jobbágyuk után vigyenek magukkal egy lovast Ezenkivül rendeltük: hogy, ha a királyi felség a mi legkegyelmesebb urunk ebben a hadjáratban személyesen jelen leend, akkor az összes főpap és báró urak és más birtokos emberek is kötelesek legyenek a királyi felség mellett saját személyükben és fejenkint jelen lenni. 1. § És az előbb emlitett egy forint és hatvanadrész fizetésén felül minden húsz jobbágyuk után egy-egy lovast is vigyenek magukkal. 2. § Ha pedig a kapitány úr a hadi szemle idején (mint mindig meg volt tartva) ezek közt a lovasok közt olyanokat találna, kik roszul vannak felfegyverkezve: azokat a kapitány úrnak meg kell fenyitenie és a

98


hadseregből ki kell zárnia és azok helyébe jobbaknak fogadásáról gondoskodnia. 1542. évi (besztercebányai) XXXIII. törvénycikk az egytelkes nemesek is fejenkint menjenek a háboruba Minden egy telkes nemes is tartozzék saját szabadságának megótalmazása érdekében az ország közvédelmére, Ő felsége mellett lovakkal és fegyverrel jól felszerelve a háborúba menni. 1. § A kiknek pedig lovaik nincsenek, azok nemkevésbé gyalog menjenek. 1542. évi (besztercebányai) XXXIV. törvénycikk minden káptalanbeli saját személye helyett lovast küldjön A káptalanbeli uraknak pedig azokon a csapatokon felül, a melyeket tizedeik fejében kell eltartaniok, mindeniknek a maga személye helyett, egy-egy lovast kell küldeniök. 1. § Úgy mindazonáltal, hogy a nagyobb jövedelemmel biró méltóságok a jövedelmek nagyságához és megoszlásához képest a lovasok fizetésében segitsék az egyszerü kanononokat. 1542. évi (besztercebányai) XXXV. törvénycikk a magánegyházi személyek adózása a háboru czéljaira A magán egyházak vagy conventek prépostjai, plébánosai és más egyházi személyek pedig, a kik az ország decretuma értelmében tizedek fejében nem tartanak az ország védelmére csapatokat, tartozzanak minden jövedelmüknek tized részét adóba fizetni. 1. § Úgy azonban, hogy ez adókivetésre a főpap minden püspöki megyében egy egyházi személyt rendeljen ki. 1542. évi (besztercebányai) XXXVI. törvénycikk kinek a kezéhez kell adni ezt az adót? A főpap és báró urak azt határozták, hogy ezt az adót, úgy az egy forintost, mint a jobbágyok, de meg az egy telkes nemesek hatvanadát is,


99

valamint a magán egyházi személyek jövedelmének tizedét is (az e czélra kiválasztandó két úr és három előkelőbb nemes) kincstárnok urak kezéhez kellene szolgáltatni; 1. § A nemes országlakosok pedig azt határozták, hogy ezt az egy forintos adót és hatvanadrészt, úgy a maguk, mint a káptalanok, prépostok, apátok, meg mind ama birtokos emberek javai után, a kik hajdan a vármegye közibe voltak kötelesek adózni, úgy szintén az egy telkes nemesek és a magán egyházi személyek javai után is az e czélra minden egyes vármegyében megválasztandó és becsületességüknél s feddhetetlenségüknél fogva arra alkalmas két-két atyafinak kezéhez kellene fizetni. 2. § Hogy azon a pénzen az adóösszeg mennyiségéhez képest az egyes vármegyék csapatait hiány nélkül felfogadhassák és úgy a külellenség ellenében, mint a belső béke és nyugalom megóvása érdekében és hiány nélkül eltartsák, az ország decretumánál és régi szabadságainál, valamint bizonyos más okoknál és körülményeknél fogva, a melyeket a nemesek az urak elébe terjesztettek. 1542. évi (besztercebányai) XLI. törvénycikk minden monostorból két szerzetes menjen a táborba Minthogy pedig Istent azokért a büneinkért, melyeket csaknem minden órán és napon elkövetünk, mindenek előtt ki kell engesztelnünk: azért szükségesnek tartottuk, hogy egyházi személyeket is küldjünk a táborba. 1. § A szerzetesek tehát, bármily rendhez tartozzanak és bármily fogadalmuk legyen, tartozzanak minden egyes monostorukból két rendtársat kiküldeni. 2. § A kik a táborozóknak az Isten evangeliumát hirdessék, vétkeiket jóvá tegyék, gyónásaikat meghallgassák, és a keresztény vallás férfias megvédésére mindenkit lelkesitsenek és buzditsanak. 1542. évi (besztercebányai) XLII. törvénycikk az öregek és betegek egy-egy lovast küldjenek maguk helyett a háborúba A mely urak és nemesek vagy egyházi személyek pedig annyira elaggottak vagy betegek, hogy a hadjáratban személyesen részt nem

100


vehetnek: azoknak ilyen igaz mentségük levén, nem kell ugyan a háborúba menniök: 1. § Mindamellett kötelesek saját személyük helyett egy lovast küldeni, és ezenfelül minden huszadik jobbágyaik után hasonlóképen egy lovast adni. 1542. évi (besztercebányai) XLIII. törvénycikk az osztatlan testvérek közül az egyik legyen jelen a háboruban Ha egy apától való két vagy három testvér egy házban él, közülök csak az egyik tartozzék a jobbágyok huszadrészét tevő lovasokkal együtt háborúba menni. 1542. évi (pozsonyi) XVIII. törvénycikk meg kell vizsgálni, vajjon a hadjáratban mindnyájan kellően fentartották-e csapataikat Miután pedig a kamarások ezen az uton megtudták, hogy mekkora az a pénzösszeg, a melynek ugy a mult évi egy forintos adóból, mint a hatvanadés huszadrészből be kellett folynia, azt a pénzösszeget hasonlitsák gondosan össze avval a lajstrommal, a melyet nemzetes Kis-Serényi Ferencz, a királyi felség számvevő mestere az urak és nemesek meg minden más birtokos lovasai fölött tartott szemle tárgyában készitett és azután pontosan vizsgálják meg, vajjon a főpap és báró urak és a megyék az elmult hadjáratban kellően vagy nem kellően tartották-e fönn az ő csapataikat? 1. § És ha olyanokat találnának, a kik csapataikat nem kellően tartották fön, a királyi felség ezektől azt a pénzt, melyet erre kell vala forditaniok, hajtsa be és forditsa az ország közszükségére. 1542. évi (pozsonyi) XIX. törvénycikk miképen kell hadba indulni A mindkét renden levő uraknak és a jobbágyos nemeseknek pedig, a közönséges decretumban megállapitott büntetés alatt, azokkal a lovasokkal együtt, a kiket a beszterczebányai törvény értelmében el kell tartaniok, lovakkal és fegyverekkel jól felkészülve, személyesen kell a királyi felség személye mellett a közönséges hadjáratra elmenniök. 1. § Ugy mindazonáltal, hogy nem szabad őket (a mint legközelebb mult nyáron is történt) alkalmatlan időben a hadbaszállásra kényszeriteni és ezáltal haszontalan költségekkel terhelni.


101

1542. évi (pozsonyi) XX. törvénycikk az osztatlan testvérek közül az arra alkalmasabb menjen hadba Ha pedig bármely házban több osztozatlan testvér van, akkor az előbb emlitett büntetés alatt azok menjenek a háboruba, a kik arra, ugy koruknál mint erejüknél fogva alkalmasabbak, hacsak betegek vagy öregek nem lennének. 1542. évi (pozsonyi) XXI. törvénycikk minden harminczhat jobbágy után egy nehéz fegyverzetű lovas küldendő Minthogy pedig az ország felső részeinek némely vármegyéiben még a nehézfegyverzetü lovasoknak némely maradványai vannak: 1. § Ennélfogva határoztuk: hogy az ország régi decretumai értelmében, harminczhat jobbágy után, egy fegyverrel és lovakkal jól felkészült nehéz fegyverzetü lovast kell a közönséges hadjáratra küldeni. 1542. évi (pozsonyi) XXI. törvénycikk minden harminczhat jobbágy után egy nehéz fegyverzetű lovas küldendő Minthogy pedig az ország felső részeinek némely vármegyéiben még a nehézfegyverzetü lovasoknak némely maradványai vannak: 1. § Ennélfogva határoztuk: hogy az ország régi decretumai értelmében, harminczhat jobbágy után, egy fegyverrel és lovakkal jól felkészült nehéz fegyverzetü lovast kell a közönséges hadjáratra küldeni. 1542. évi (pozsonyi) XXIII. törvénycikk a várakban és az urak szolgálatában hányan maradhatnak otthon? A várak védelmére minden egyes várban nem szabad többet otthon hagyni mint egy várnagyot, továbbá egy felügyelőt és a családok állapotához képest akár udvarmesterként, akár a várak fentartására szükséges más bármiféle dolgok érdekében megint egy nemest. 1. § Ha csak a legnyilvánvalóbb és legsürgetőbb szükség nem kivánná azt, hogy úgy a külső mint a belső ellenségekhez közelebb lévő helyeken talán többen maradjanak valahol.

102


1542. évi (pozsonyi) XXIV. törvénycikk a vármegye dolgaira hányat szabad otthon hagyni? Az egyes vármegyékben azok nagyságához képest az élelmiszereknek a várba való beszolgáltatása és a vármegye egyéb dolgainak az elintézése czéljából a szolgabirákkal két vagy három nemest és nem többet szabad otthon hagyni. 1. § Mind a mellett ezeknek, a vármegyékben visszamaradt nemeseknek és szolgabiráknak is saját személyük és jobbágyaik huszadrésze helyett, a katonai szolgálatra alkalmas embereket kell a hadjáratra küldeniök. 1542. évi (pozsonyi) XXV. törvénycikk az egytelkes nemesek öt telek után egy lovast küldjenek Az egytelkes nemesek pedig minden öt telek vagyis egész nemes házhely után egy-egy jól felfegyverzett lovast tartoznak a többi nemesekkel a közönséges hadjáratra küldeni. 1. § Úgy mindazonáltal, hogy az alispánok és szolgabirák, igazságos kiszabás eszközlése után, minden vármegyében a szegényeket foglalják együvé a gazdagabbakkal és e lovasok fizetésére mindenkinek a tehetségéhez képest határozzák meg az adót. 1542. évi (pozsonyi) XXVI. törvénycikk a főpapok és más nagyobb egyházi személyek katonáskodása A főpapuraknak, apátoknak, prépostoknak, káptalanoknak, conventeknek, a következő hadjárat czéljára, dézsmáik, javaik és személyeik után mindazokat a terheket kell viselniök, a melyek a beszterczebányai törvényben vannak megállapítva. 1542. évi (pozsonyi) XXVII. törvénycikk a magánegyházi személyeknek adózása a háboru czéljára A magán egyházak plébánosainak, az oltár- és kápolnaigazgatóknak és más egyházi személyeknek jövedelmeik tized részével kell a közönséges hadjárat czéljára adózniok. 1. § Ennek az adónak a kivetésére pedig válaszszon az egyházmegye főpapja minden vármegyében egy egyházi egyént a ki a királyi felség adókivetője mellé adandó. 2. § A mely egyházi egyén a királyi adókivető jelenlétében minden megadóztatandó személyt vagyonának mennyiségére nézve


103

lelkiismeretének tisztaságára, pontosan hallgasson ki, és a kihallgatottat aztán a királyi adókivetőnek híven meg kell taksálnia. 1543. évi VII. törvénycikk a határvárakban elégséges őrséget kell elhelyezni Hanem, mivel az ellenséggel határos várakat az érdekeltek elegendő őrséggel és a szükséges dolgokkal el nem láthatják, miután az ellenséges hatalom az ő javaikat és jövedelmeiket elpusztitotta. 1. § Ennélfogva, hogy az ország belső részei nagyobb biztonságban legyenek, az összes karok a legalázatosabban könyörögnek a királyi felségnek, mint az ő legkegyelmesebb uruknak, hogy méltóztassék Ő felsége az emlitett várak védelmére valamely erős őrséget alkalmazni, a melynek segitségével a várakat is biztosabban meg lehessen védeni és az ellenséget is a szabad portyázástól és garázdálkodástól vissza lehessen tartani. 1543. évi VIII. törvénycikk méltóztassék a királyné ő felsége az őtet illető fekvőjószágok fejében csapatokat tartani Könyörögnek a karok és rendek a felséges Mária királyasszonynak, az ő kegyelmes úrnőjüknek is, a kinek Magyarországban bizonyos fekvő jószágai és jövedelmei vannak, hogy Ő felsége az ő kegyességénél és jó akaratánál fogva az ország védelmére bizonyos csapatokat méltóztatnék tartani, hogy a királyi felség várőrsége ezzel a hozzájárulással erősebb lehessen. 1543. évi IX. törvénycikk a karok lovasok felfogadására és tartására kétforintos segélyt ajánlanak meg Ámbár pedig ennek az országnak urai és összes karai az annyi éven át folyt háboruk és katonák tartása következtében kimerültek és a török zsarnok Magyarország nagy részét tartja hatalmában, mindamellett készek, a közjó megvédésére, gyönge tehetségükhöz képest, minden terhet elvállalni.

104


1. § Ennélfogva megállapitják, hogy jobbágyaik lovasok fogadására és eltartására a legközelebbi szent Pál fordulása napjáig egy forint segélyt és hasonlóképen a jövő szent György vértanu napjáig ismét egy forint segélyt fizessenek. 1543. évi XI. törvénycikk minden száz jobbágy után ebből az adóból négy, saját költségen pedig két lovast kell tartani Az előbb emlitett két, hetvenöt-hetvenöt dénárnyi adóból a nemes uraknak egy éven át minden száz jobbágy után négy könnyü fegyverzetü lovast kell fogadniok; saját vagyonukból pedig ugyancsak minden száz jobbágy után két lovast kell, az érintett négy lovassal együttesen, a kapitány urak mellett a végvidékek szükségesebb helyein állandóan eltartani. 1. § Az urak is hasonlóképen, miután az emlitett husz dénárt a királyi kamarának átszolgáltatták, a két hetvenöt dénáros adóból minden száz jobbágyuk után négy lovast és saját pénzükön két lovast tartoznak adni és a kapitányok mellett a szükséges helyeken eltartani. 1543. évi XII. törvénycikk az országlakósoknak a király mellett fejenkint kell felkelniök és hadba menniök Hogyha pedig a királyi felség igéretéhez képest személyesen megy a közönséges hadjáratra, az összes urak és nemesek fejenkint tartoznak fölkelni és Ő felségét őseik szokása szerint követni. 1. § És ebben az esetben az adóból eltartandó, föntebb emlitett lovasokon kivül saját költségükön minden száz jobbágy után négy lovast kell magukkal vinni, beleértve a saját pénzükön eltartandó előbbi kettőt, minden tiz jobbágy után pedig két-két gyalogost kell puskával és a szükséges fegyverekkel felszerelniök és tartaniok.


105

1543. évi XIII. törvénycikk a prépostok, apátok és káptalanbeliek fekvőjószágaik alapján tartsanak katonát és viseljék a többi terheket Minthogy a közös védelemre a többi karoknak is segitséget kell nyujtaniok; a prépost uraknak, apátoknak és káptalanbelieknek, dézsmáik alapján a korábbi beszterczebányai törvényben felsorolt terheket kell viselniök. 1. § Fekvő birtokaik alapján pedig ugy a folytonos védelemre, mint a közönséges hadviselésre, a nemesek módjára jobbágyaik számához képest lovasokat tartsanak. 2. § És személyük után, az emlitett közönséges hadjáratra, tehetségükhöz képest lovasokat kell adniok. 1543. évi XIV. törvénycikk az egytelkes nemeseknek öt udvarhelytől egy lovast kell a háboruba küldeniök Az egytelkes nemesek pedig egy egész nemesi udvarhely után adjanak egy forintot. 1. § A jövő közönséges hadjáratra pedig a Pozsonyban hozott határozat értelmében öt egész udvarhely után egy lovast kell kiállitaniok. 1543. évi XXI. törvénycikk a csapatokat a megállapitott napra küldjék a kapitányhoz Az összes uraknak és nemeseknek pedig az ő lovasaikat a legközelebb vizkereszt napjáig vagy korábban kell a kapitány urakhoz küldeniök, akárhol legyenek is ezek azon a napon. 1543. évi XXII. törvénycikk mikor kell a nemeseket és jobbágyokat arra kényszeriteni, hogy az ellenség ellen fejenkint ragadjanak fegyvert? Abban az esetben pedig, a mikor a török ellenség valamely várat ostrom alá vesz, vagy az ország romlására valamely erősséget kezdenek épiteni; továbbá ha a kapitány urak saját erejükből és a melléjük adott csapatokkal nem képesek arra, hogy valamely erősséget a hatalmaskodók kezéből

106


kivegyenek és lebontsanak: akkor, (ha a szükség nagysága kivánná) a nemes urakat és jobbágyokat is fejenkint kell fegyverfogásra kényszeriteni s kivinni. 1543. évi XXIII. törvénycikk a kapitányok ne engedjék meg, hogy bárkinek is kárt okozzanak, vagy bárkinek élelmi szereit elvegyék A kapitány uraknak a hadsereg elvonulása idején gondosan kell ügyelni arra, hogy senkinek se okozzanak kárt vagy jogtalanságot és az élelmi szereket senkitől se vegyék el. 1543. évi XXIV. törvénycikk a katonák vagy kapitányok ne szálljanak a nemesek és egyházi személyek házaiba Végezték pedig az urak és a karok, hogy a nemes urak és egyházi személyek szabadságát meg kell tartani, hogy tudniillik a katonák és kapitányok közül senki se szálljon az urakhoz az ő akaratuk ellenére. 1543. évi XXV. törvénycikk az okozott károkat kiegyenliteni vonakodó katonákat a falusbirák is elfoghatják és a kapitányok vagy ispánok kezéhez szolgáltathatják A mely katonák külön csapatban a hadseregen kivül barangolva a jobbágyok élelmi szereit elviszik, vagy egyéb kárt tesznek és ezért eleget tenni nem akarnak: 1. § Azok ellen az illető falu birájának a jobbágyok egybegyüjtött erejével fel kell kelnie és azokat el kell fognia, az elfogottakat pedig büntetés és elégtétel czéljából a kapitányok kezéhez kell adnia, ha ezek közel volnának, különben adja az illető vármegye ispánjának vagy alispánjának a kezéhez, az elfoglalt embernek a holmijával együtt. 2. § A mely kapitányok vagy ispánok tartozzanak a jobbágyoknak a kárért a kártevő holmijából eleget tenni és azt a kártevőt szigoruan megbüntetni.


107

1543. évi XXVIII. törvénycikk a hatalmaskodókat a kapitányok fékezzék meg; és a dézsmákat azoknak, a kikéi, adják vissza Minthogy a nyilvánosan előadott panaszokból kitünik, hogy a káptalanokat, conventeket és egyházi személyeket némely urak és nemesek dézsmáiktól igazságtalanul megfosztották, olyannyira, hogy sem magukat fen nem tarthatják, sem a dézsmák alapján reájuk rótt védelmi terheknek nem tehetnek eleget: 1. § A kapitány uraknak azon kell lenniök, hogy ezeket a hatalmaskodókat megfékezzék és a dézsmákat azoknak, a kiket illetnek, visszaadják. 1545. évi V. törvénycikk a nemesek, közönséges hadviselés idején, hütlenség vétkének büntetése alatt, a király mellett személyesen menjenek hadba A mi pedig a közönséges hadjáratra való jövő készületet illeti, elhatározták: 1. § Hogy a közönséges hadjáratban az összes főpap uraknak, báróknak, előkelőknek, nemeseknek és más birtokosoknak, hütlenség vétke alatt, személyesen kell a császári és királyi szent felség személye mellett résztvenni. 2. § És hogy a közönséges hadjáratra, a kapuknak legközelebb eszközlendő összeirásához képest (a mely alól a zsellérek kivételével egyáltalán sem szabados, sem bárki más mentes nem leszen) saját személyükön kivül minden tiz jobbágyuk után egy-egy jól fegyverzett lovast kell magukkal vinniök. 1545. évi VI. törvénycikk a kiknek nincs tiz jobbágyuk, azok közül tegyék össze többen a magukéit, hogy az a szám kiteljék A mely nemesnek tiz egész népes jobbágytelke nem volna, az álljon össze és egyesüljön egy más nemessel, hogy az a szám kiteljék és a hadjáratban egy lovas hiány nélkül kiálljon.

108


1545. évi VII. törvénycikk a ki nem megy hadba, annak fekvőjószágait adományozza a király másnak Hogy ha valaki a hadjáraton a császári vagy királyi felség személye mellett meg nem jelenne, vagy a tiz-tiz jobbágytelek után kiállitandó lovasokat nem egész mennyiségükben tartana, akkor a királyi felség az ilyennek, az ő részébe eső fekvő jószágait ajándékozza azoknak, a kik a hadjáraton derekasan és hiven szolgálnak. 1545. évi VIII. törvénycikk a ki a hadi szemlére másnak a szolgáját állitja és a ki a magáét másnak kölcsönzi, annak a büntetése: fővesztés Ha valaki a közönséges hadseregben vagy hadjáratban a szemle idején idegen lovast állit ki, akkor ugy az, a ki az idegen lovast állitja, mint az is, a ki azt másnak odaadja, elfogadható bizonyiték esetében, fejével lakoljon. 1545. évi X. törvénycikk a hadseregben megbetegedett vagy meghalt szolga a kapitánynak megmutatandó Ha a szolga a hadseregben akár elhal, akár megbetegszik, azt jelentsék be és mutassák meg a kapitánynak, nehogy valamely haszontalan ürügy alatt csalás menjen végbe. 1545. évi XI. törvénycikk az otthon hagyott várnagyok és más tisztek maguk helyett mást, és a tiz jobbágy után, más nemesek módjára, egy-egy lovast tartoznak hadba küldeni A ki idegen zsoldon katonáskodik, vagy a kit valamely ur vagy előkelő, mint várnagyot és tisztet hagyott a várakban vagy kastélyokban és erősségekben: az olyan ebben a hadjáratban, az előre bocsátott büntetés alatt, saját személye helyett egy lovast és minden tiz jobbágy után hasonlóképen egy-egy lovast tartozik hiány nélkül a vármegye köziben tartani.


109

1545. évi XIII. törvénycikk a hadakozásra alkalmatlanok, küldjenek maguk helyett másokat a hadjáratra A birtokos nemes özvegy asszonyok és gyermekek, öregek és erőtlenek, a kik a hadakozásra alkalmatlanok, mind személyük helyett, mind tiz jobbágyuk után, a fentebbiek szerint, lovasaikat küldjék. 1545. évi XIV. törvénycikk a nemesnek szabadságában áll a különböző vármegyékben levő fekvőjószágai után állitandó lovasokat a maga személye mellett tartani; mindamellett a hadi szemle idején mutassa meg azokat minden egyes vármegyében, a hol jószágai vannak, az ispánnak Ha valakinek különböző vármegyékben vannak fekvő jószágai, az lovas katonáit mindezek után annak a vármegyének a határában tartsa maga mellett, a melyben személyes lakhelye van. 1. § Azonban a hadiszemle alkalmával a minden egyes vármegyében fekvő jószágai után tartandó lovasokat jelentse be és mutassa meg különösen az illető vármegye alispánjának. 1545. évi XV. törvénycikk a zálogos jószágok után is kell lovasokat tartani Hogy a zálog vagy más czimen idegen kézen levő királyi jövedelmek, valamint kamarasók és más harminczadok után is tartozik az, a kinek kezén vannak, ezek elvesztésének terhe alatt, az ilyen jövedelmek mennyiségéhez képest minden száz forint után öt-öt lovast állitani. 1545. évi XVI. törvénycikk a királynő azok után a fekvőjószágok után, a melyeknek Magyarországban van birtokában, tartson katonát Hogy a királynő Ő felsége a Magyarországban levő fekvő jószágai és jövedelmei után tartsa el bandériumát.

110


1545. évi XVII. törvénycikk az egyházi személyek azokon a katonákon felül, a melyeket a fekvőjószágok után tartanak fön, még dézsmáik alapján és minden száz forint jövedelemből öt lovast irjanak össze Hogy a főpapok és a tizeddel biró egyházi személyek, azokon a lovasokon felül, a melyeket tiz jobbágyuk után kell az előbb emlitett módon tartaniok, még dézsmáik után is, a mennyit most bevesznek, tartsák lovasaikat, úgy mint minden száz forint után öt-öt lovast. 1545. évi XVIII. törvénycikk a nemesek, a kiket a törökök fekvőjószágaikból kiüztek, tehetségükhöz képest személyesen menjenek a királylyal hadba Hogy a kiket a törökök az ő fekvő jószágaikból kivertek, azok, még ha semmi jószáguk sincs és azután sem nyertek ilyet: mindamellett saját személyökben kötelesek a hadjáratban résztvenni, mindegyik ugy, a mint az ő tisztességéhez és tehetségéhez képest tőle kitelik. 1545. évi XIX. törvénycikk az osztozatlan fivérek közül csak egy, a megosztozottaknak pedig mindenike menjen a hadba Hogy ha az osztozatlan fivérek egy kenyéren élnek és egy házban laknak, egy menjen közülök a hadba. 1. § A kik pedig külön kenyéren és lakásban megosztozva élnek, azok fejenkint menjenek. 1545. évi XX. törvénycikk kapitányul minden vármegyében az alispánt, ha alkalmas, különben mást kell megtenni Az egyes vármegyékben az alispánt, ha alkalmas, vagy mást kell kapitányul megtenni, a ki mindezekre az előrebocsátottakra gondoljon és ügyeljen.


111

1545. évi XXI. törvénycikk az egytelkes nemesek fejenkint menjenek a háboruba. Az özvegyek, a kiknek a háborura alkalmatlan fiaik vannak, mentesek legyenek Az egytelkes nemes emberek egy egész udvar vagy telek után személyenkint menjenek el. 1. § Azonban az egytelkes özvegyaszszonyok, a kiknek a háborura alkalmas fiaik nincsenek, maradjanak otthon és imádkozzanak Istenhez. 1545. évi XXII. törvénycikk az egyházi személyek maguk helyett mást küldjenek a hadjáratra A javadalmas káptalani személyek, a korábbi beszterczebányai határozat értelmében, saját személyük után tartsanak lovasokat azokon felül, a kiket dézsmáik és jobbágyaik után tartanak. 1545. évi XXIII. törvénycikk minden tiz plébános és oltárigazgató egy-egy lovast küldjön A községi plébánosok és oltárigazgatók közül tiz személy egy lovast tartson. 1. § Akképen, hogy egymás közt egybevetést eszközölvén, az, a kinek nagyobb a vagyona és jövedelme, a lovas tartására többet fizessen. 1545. évi XXIV. törvénycikk a szabad és bányavárosok fekvőjószágai után a vármegye csapatai közt tartsanak katonát, személyeik után pedig a király belátása szerint katonáskodjanak A szabad és bányavárosok a közönséges hadjárat terhét akképen viseljék, a mint azt a királyi felség az ő tehetségükhöz képest meg fogja határozni. 1. § De jobbágyaik után, a melyek után eddigelé a vármegye közibe szoktak fizetni, épen úgy tartsák lovasaikat, mint a nemesek.

112


1545. évi XXV. törvénycikk a szabad és bányavárosoknak, valamint Beregszásznak, Szőllősnek, Sárospataknak a plébánosai száz forint jövedelem után két katonát lássanak el A szabad és bányavárosok, továbbá Beregszász, Szőlős, Sárospatak mezővárosok és más nevezetesebb helyek plébánosai (vagy kegyurai, a kik a plébániák birtokában vannak) jövedelmeikhez képest, javadalmuk és vagyonuk elvesztése alatt, minden száz forint után két-két lovast tartsanak. 1545. évi XXVI. törvénycikk hadi szemle alkalmával a csapatokról lajstromot készitsenek, mely a vármegyéhez küldendő, hogy abból meg lehessen tudni, vajjon az urak és nemesek elegendő katonát állitottak-e ki az ő javaik után? Hogy hadiszemle alkalmával mind az urak, mind a nemesek mutassák ki külön-külön a bármely vármegyében fekvő jószágaik után tartandó katonáik számát: 1. § És az összes csapatokról készüljön egy lajstrom, a mely lajstromnak másolatát adják a szemlemesterek pecséteik alatt az egyes vármegyék alispánjainak vagy az ország kapitányainak a kezéhez, hogy ezek is megtudják, vajjon az urak és nemesek az ő csapataikat minden vármegyéből teljes számban állitják-e ki s tartják fön? nehogy hiba és csalás történjék. 2. § Ha az urak akarják: ők is kaphatnak az ilyen szemlelajstromból másolatot, nehogy később, ha a királyi felség valakinek a fekvő jószágait, az ő csapatainak hiányossága miatt, jól érdemesült személynek adományozza, nehézség támadhasson és valaki azt mondhassa, hogy ő a közönséges törvénynek eleget tett. 1545. évi XXVII. törvénycikk a vármegyei csapatokat nem szabad kelletén túl őrszolgálatokkal terhelni Hogy az ország főkapitányai ne vonszolják a vármegyék és a nemesek csapatait a maguk hadaiba. 1. § És az őrszolgálat teljesitésében is egyenlő tekintettel kell lenni ugy a királyi felségnek, mint az uraknak és nemeseknek a katonáira, nehogy a nemeseket jobban terhelhessék, mint másokat.


113

1545. évi XXVIII. törvénycikk élelmiszereket mindenünnen kell a várakba vinni, és hogy ezektől az élelmiszerektől harminczadot és adót vagy vámot ne szedjenek Minden vármegyében közhirré teendő, hogy mindennemü élelmiszert a maga idején vigyenek és szállitsanak a császári és királyi felség váraiba. 1. § A fuvarozók menet és jövet ugy az áruk, mint a járás-kelés után harminczad és adó vagy vám fizetése alól mentesek legyenek; 2. § Ha tőlük valaki vámot szed, veszítse el vámjogát. Ha valaki utközben vagy a várakban az áruba bocsátott élelmi szereket erőszakosan elvenné, fejével lakoljon. 1545. évi XLII. törvénycikk a királyi jövedelmeket is a végvidékek megerősitésére kell forditani Minthogy azonban ez a segély a végvidéki helyek megerősitésére és az azokban tartandó csapatok fizetésére nem elegendő, azért határozták: 1. § Hogy a pénzverésből, a Magyarországban és Szlavoniában bárhol létező, valamint a felséges Mária királyasszony és mások kezein levő harminczadokból is befolyó összes jövedelmek ugyanerre a czélra forditandók. 2. § És ezeket a királyi jövedelmeket nem szabad az országból kivinni, hanem a végvidékek szükségére és a csapatok fizetésére, valamint a királyi felségnek, ennek a Magyarországnak és Szlavoniának egyéb felmerülő szükségeire kell forditani. 3. § És ezeknek a kezelésére nem idegen nemzetből való tiszteket vagy személyeket, hanem a magyarok közül egy kincstárnokot kell beállitani, egy alkalmas és hüséges személyt, a kinek vagyona és hatalma is van (és a rossz kezelés esetében adandó elégtétel iránt biztositékot nyujt). 1546. évi XVI. törvénycikk a főpapok a dézsmák fejében tartsák még el az ő csapataikat a végvidéken Hogy a főpap urak és egyéb egyházi személyek tartozzanak csapataikat az ő dézsmáik fejében, a melyek még megvannak, a decretum rendeléséhez képest a végvidéken föntartani.

114


1546. évi XVII. törvénycikk a nemesek a király személye mellett fejenkint fognak a közönséges hadjáratba elmenni A mi a közönséges hadjáratot illeti, a melyre nézve a királyi felség figyelmezteti az ő hiveit és alattvalóit, hogy, ha a béke a törökkel talán létre nem jöhetne, felszerelve és készen álljanak. 1. § Ámbár az összes karok és rendek a legutóbbi gyüléseken, különösen pedig a mult évi nagyszombati gyülésen közös egyetértéssel jelentették ki a királyi felségnek, hogy milyen készülettel akarnak a magyarok Ő felsége személye mellett a közös hadjáratba menni; mindazonáltal most is igen röviden ismétlik, hogy, ha Ő felsége személyesen megy a hadjáratra, őseik példájára a lehető legjobban felkészülve és felfegyverezve, fejenkint fognak ott jelen lenni és hogy készek Ő felsége mellett éltüket és vérüket mind halálig szivesen feláldozni. 2. § Ha pedig időközben megtudnák, hogy a törökök valamely várat és erősséget meg akarnak szállni, vagy hogy különben nyilt erővel a királyi felség uralmának és országainak meg tartományainak tönkretételére és nyilvánvaló veszedelmére be akarnak ütni, vagy ha a lázadók és engedetlenek megfékezése végett erőre volna szükséges: 3. § Akkor tartozzanak az urak és nemesek az ő jobbágyaikkal, a helytartó urnak vagy ő felsége főkapitány urának és az ország más főkapitány urainak a megkeresésére a második beszterczebányai gyülésen e részben hozott czikkely értelmében, az ország közönséges decretumában kijelentett büntetés alatt, a megyei ispánok személye mellett fölkelni. 1546. évi XIX. törvénycikk a király tartson az országban csapatokat, nemcsak az ellenséges erő visszaszoritására, hanem a lázadók és daczosok megfékezésére is Szükséges továbbá, hogy a királyi felségnek, akár jelen, akár távol legyen, az országban nemcsak magyarokból, hanem idegen nemzetbeliekből is mindenkor szokott hadserege legyen akkora számban és olyan hadi készülettel, hogy ne csak az országnak megmaradt részeit lehessen a külellenségtől a szükséghez képest minden oldalról megvédeni és föntartani, hanem az engedetleneket és lázadókat is mindenütt megfékezni és érdemük szerint megbüntetni.


115

1546. évi XX. törvénycikk a király minden vármegyéből fogadjon föl katonát Továbbá, hogy Ő felsége minden egyes megyében fogadjon szolgálatába nemeseket és katonai személyeket, kellő számu lovasokkal; 1. § A mely lovasok száma azonban megyénkint ne haladja tul a tizenkettőt vagy tizenhatot. 2. § És ezek a szükséges helyeken mindenütt katonáskodjanak a kül- és belellenségek ellen az alatt a kapitány alatt, a kit Ő felsége a helyek, idők és ügyek körülményei szerint élükre fog állitani. 1546. évi XLII. törvénycikk azokat a várakat, kastélyokat és erősségeket, a melyek Szlavonországban a védelemre szükségtelenek, le kell rontani; a melyekre pedig szükség van, azokat őrséggel kell ellátni Hogy a királyi felség Szlavon- és Horvátországnak a törökökkel határos várait, kastélyait és erősségeit és azokat, a melyek saját jövedelmeikből, vagy uraiknak magánvagyonából fön nem tarthatók, az ő kapitány ura, vagy annak az országnak a bánja vagy egyéb biztosai utján mindenütt azonnal pontosan nézesse és vizsgáltassa meg. 1. § És azokat, a melyek annak az országnak a védelmére szükségeseknek látszanak lenni, vegye Ő felsége saját kezéhez, vagy a mennyire csak lehetséges, érett megfontolással máskép gondoskodjék azok föntartásáról. 2. § Azokat pedig, a melyek szükségteleneknek fognak látszani, romboltassa szét és gyujtassa föl, nehogy az ellenség kezére kerüljenek. 1546. évi XLIII. törvénycikk a király gondosan védje meg Szlavonországot és a bánoknak és azok katonáinak a fizetéséről idején gondoskodjék Hogy a királyi felség idejekorán gondoskodjék Szlavonország védelméről és a többi közt mind a bán urnak adassa ki azonnal a fizetését, hogy a hol csak szükséges, csapataival a védelemre mindenkor mindenütt ott lehessen; 1. § Mind pedig a többi horvát urakat és nemeseket is lássa el valami fizetéssel, a kiknek a végvidéken fekvő jószágaik vannak, de a törökök

116


folytonos beütései miatt, a melyeket a jelen fegyverszünet alatt gyakrabban ismételnek, mint azelőtt, földjeiket nem mivelhetik vagy magukat saját jövedelmeikből másképen fön nem tarthatják, hogy azoknak az országoknak a védelmére ezek is ott legyenek. 1547. évi III. törvénycikk a véghelyeket a fegyverszünet alatt őrséggel kell ellátni Mivel pedig tudva van Ő felsége előtt, hogy a törökök az előtt is a fegyverszünet ideje alatt néhány várat elfoglaltak, és nagy pusztitást vittek véghez az országban, és épenséggel úgy látszik, hogy a jelen fegyverszünet alatt azt, a mi az országnak megmaradt, egyáltalában hatalmukba akarják keriteni. 1. § Az ország rendei és karai a legalázatosabban könyörögnek Ő felsége előtt, méltóztassék a véghelyeket a Dunán túl és innen mindenütt a szükséges őrségekkel biztositani, hogy az álnok ellenség törekvéseit feltartóztathassák és Ő felsége hivei védve lehessenek. 1547. évi VI. törvénycikk katonákat a hazafiak közül kell fogadni Minthogy pedig a királyi felség bőven tapasztalta, hogy a magyar nemzet a keresztény köztársaságnak a törökök ellenében nem is nagy zsoldért igen sok szolgálatot tehet; mindenek fölött szükségesnek tartják, hogy Ő felsége azokból a nem csekély számban található hazai katonákból, a kiket az ellenség az ő otthonjokból kivert, mentül többet fogadhasson a külföldi csapatok mellé és helyeztesse el a végvidéki és azokon a helyeken, a hol nagyobb a szükség. 1. § A mi által mind a lázadók és engedetlenek, a kik az ilyen hazai és máshonnan zsoldot nem huzó katonákhoz szoktak csatlakozni, meg fognak gyengülni, mind az ilyen katonák, zsolddal levén ellátva, saját föntartásuk végett senkinek sem fognak többé sérelmet okozni.


117

1547. évi XIII. törvénycikk csapatokat kell fogadni és ezek a végvidéki helyeken elhelyezendők Továbbá, minthogy az ilyen gonosztettek és hatalmaskodások leginkább a Duna és Tisza közt fekvő részekben szoktak előfordulni, mindenek előtt szükségesnek látják, hogy a generalis főkapitány ur, és ha ő akár jelen, akár távol volna, az ország főkapitánya, Báthori András ur, állandóan azokban a részekben tartózkodjék, a hol, mint emlitve volt, ezek a büntettek elő szoktak fordulni. 1. § És ez a főkapitány fogadjon az előbb emlitett segélypénzből a csapatok mellé a helytartó generális kapitány és a fönt megnevezett kincstárnok urak tanácsával a királynak e részben való megállapitásához és elhatározásához képest a katonáskodásra alkalmas katonaembereket, urakat és nemeseket, a kik nem szoktak rabolni vagy a rablással már fölhagytak, az asztal pénzen felül minden egyes lovasnak havonkint fizetendő háromhárom forintért, és ezeket állitsa föl a szükséges helyeken, hogy a törökök becsapásai és támadásai, valamint a gonosztevők és engedetlenek ellen, a mint a szükség kivánja, haladék nélkül kéznél lehessenek. 2. § És az a főkapitány, a kincstárnokokkal együtt ügyeljen arra, hogy ezt az ország védelmére rendelt segélyt semmi más czélra föl ne használják vagy senki el ne költse. 1547. évi XV. törvénycikk a végvidéki helyeket őrséggel kell megrakni Azt is szükségesnek látják, hogy a végvárakat és erősségeket a Dunán tul és innen, ugy szintén Szlavonországban a szükséges lovas és gyalogőrséggel késedelem nélkül ellássák. 1. § A királyi felség beleegyezése nélkül ujonnan épitett kastélyok és erősségek pedig, a melyekből többnyire rabolni szoktak, a korábbi határozatok értelmében, alapjukban lebontandók. 2. § Miután tudniillik a helytartó és a generalis meg a főkapitány urak eme kastélyok és erősségek tárgyában előbb pontos vizsgálatot tartottak, és azt az előnyt és hasznot is fontolóra vették, a melyet azok nyujthatnak, ha le nem rombolják.

118


1547. évi XVII. törvénycikk az urak és nemesek lovas és gyalog katonáikat tartsák készen és a szükség beálltával fejenkint álljanak a kapitányok mellé Ha a generáliskapitány az ország főkapitányával és az előbb érintett módon felfogadott csapatokkal a területnek a törökök ellen való megvédésére, a pártütők és engedetlenek megbüntetésére, avagy a királyi felség tudtán kivül épitett kastélyok vagy erősségek lerombolására nem volna elégséges, a mennyiben tudniillik valamely nagyobb szükség forogna fön: 1. § Erre az esetre ilyen rendet állapitottak meg: hogy az urak és nemesek, meg a többiek, a kiknek alárendeltjeik és jobbágyaik vannak, minden száz jobbágy után állandóan három-három lovas és ugyanannyi gyalog katonát tartsanak készen, hogy a midőn őket a helytartó és generális urak, tudniillik Ő felsége távollétében, felhivják, ezt a három-három lovast és gyalogost, avagy csak egyet vagy kettőt, a mint őket a szükséghez képest megkeresték, késedelem nélkül a generáliskapitány ur személye mellé, vagy ennek távollétében a főkapitány mellé bárhová, parancsolnák, elküldhessék, és ezeket saját költségükön mindaddig ott kell tartaniok, a mig a szükség kivánja. 2. § Magok az urak és nemesek is tartozzanak ilyen szükség esetében a generalis vagy főkapitány mellett fejenkint fölkelni és melléjük állani. 3. § Hogyha a szükség olyan hirtelen állana be, hogy lehetetlennek látszik, a király vagy az ő távollétében a helytartó és generáliskapitány urak parancsát bevárni, akkor egymagának a főkapitánynak a parancsára tartozzanak ezt megtenni. 4. § Ha pedig valamely ur vagy nemes ezt tenni vonakodnék vagy elmulasztaná, annak a fekvő jószágait az a főkapitány azonnal foglalja el és elfoglalván mindaddig tartsa meg, a mig kétszeresét nem kapja annak, a mit az illetőnek a fentebbi módon teljesitenie kellett volna. 1548. évi XX. törvénycikk a katonáknak a táborban elkövetett hatalmaskodásait a főkapitány birálja el De mivel a generális és a főkapitány urak alatt álló katonák között a királyi felség hadseregében is gyakran szoktak hatalmaskodások és veszekedések és más efféle egyenetlenségek és viszályok előfordulni:


119

1. § Mindezekben az ilyenféle dolgokban, melyek a bárhol felütött táborban fordulnak elő, a generális vagy főkapitány uraknak kell biráskodniok és mindenki részére igazságot szolgáltatniok, a mint ez ebben az országban különben is mindenkor szokásban volt. Hogyha valamely katona, a ki az ország honfia, valaki ellen a háborun kivül erőszakoskodik, a bántalmazottnak vagy megkárositottnak nincs megtiltva, hogy, ha panaszát nem akarja a hadvezér vagy a főkapitányok elé vinni, az országnak azt a vétkes honfiát, a kitől jogtalanságot vagy kárt szenvedett, alkalmas jogorvoslat nyerése végett a királyi felség elébe, vagy ennek távollétében, a helytartó ur és az ország többi rendes birái elébe hivja törvényre: de annál inkább meg van ez tiltva, ha ilyesmi a várőrző katonák részéről történik, a kiket a végvárakban tartanak el, mert többnyire ezek szoktak ilyen gonosz tetteket elkövetni. 2. § Az országon belül létező többi, külföldi katonák pedig a királyi felség után közvetlenül a hadvezér birói hatalma alatt álljanak. 1550. évi XXI. törvénycikk a király a végvidékek föntartására segélyt kér hiveitől Midőn pedig Ő felsége, ama fölötte terhes költségek rövid felsorolása után, a melyeket Ő felségének ez utóbbi évek alatt az országban csapatok fentartására és a véghelyek megerősitésére kellett tennie, méltányosnak tartja, hogy az ország rendei és karai ugyanazokra a szükségletekre a jelen évre és a mult évinél nem csekélyebb segélylyel adózzanak. 1. § A rendek és karok megerősitik azt, hogy Ő felsége olyan viszonyok közé jutott, hogy Magyarország föntartására más országaiból és tartományaiból is nem kevés pénzt kellett kiadnia, a miért Ő felségének örök hálát adnak és nyilvánitanak. 2. § Egyszersmind illőnek tartják, hogy mivel mindenek fölött az ő ügyük forog szóban, saját jólétük és védelmük érdekében a lehető legnagyobb őrséget és segitséget szolgáltassák. 3. § Mindazonáltal, mivel ennek az országnak a szerencsétlensége és nyomorusága mindenütt sokkal ismeretesebb, semhogy tőle ez idő szerint nagy és bő segélyt lehessen várni, és inkább csodálkozni kell mindenkinek azon, hogy annyi és akkora csapások után alig maradt valami emléke és nyoma annak a hajdan sokáig virágzott Magyarországnak és hogy ezenfelül

120


ezekben az években befolytak azok a segélyek, a melyek békés időben is alig látszanak beszedhetőknek. 4. § Mivel ezenkivül a többi bajokhoz az is hozzájárult, hogy, mint már csaknem három év óta, ugy kiváltképen ebben az évben az élelmiszerek olyan drágák voltak az országban, hogy az emberek nem emlékeznek arra, hogy az egész országban egy és ugyanazon évben nemcsak a gabonának és bornak, hanem egyáltalán mindennek az ára akkora lett volna. 5. § Ezeknél és más efféle okoknál fogva az ország karai és rendei, ámbár, a mint illik, szeretnék a királyi felségnek, az ő legkegyelmesebb uroknak kivánságát teljesiteni, ebben mind a mellett akaratuk ellenére meg vannak gátolva, és igy kevesebbet adhatnak, mint a mennyit akarnának adni. 6. § És esedeznek, hogy azt a segélyt, a melyet ekkora szorultságban, a maguk és a jobbágyok legnagyobb sanyargatásával és kárával nem kevésbbé elhatároztak, jó szivvel és kegyelmesen méltóztassék tőlük elfogadni. 1552. évi II. törvénycikk a rendek fölajánlják magukat a török fejedelem elleni háborura Mivel pedig ő szent felsége ugyancsak az ő hiveit, - egyebek mellett, a melyek a felségnek előterjesztésében vannak, - értesiteni méltóztatott affelől, hogy a törökök fejedelmének Magyarországban való gyors benyomulásáról, minden irányból biztos hirei vannak és egyuttal ő felsége bizonyossá tett arról is, hogy a személyesen beütő ellenséggel, önmaga is, minden erejével, személyesen szándékozik szembe szállani: ennek okáért sürgeti hiveit, hogy a magyarok, a kiket a fenyegető veszélynek elháritása, a saját feleségük és gyermekeik megmaradása iránt, első sorban illet, őseik szokása szerént ő felsége mellett fejenként fölkelni készek legyenek. 1. § Az ország karai és rendei ő felségének e legszentebb elhatározását, a legnagyobb mértékben helyeslik és ha netán a török fejedelem még be sem törne, aziránt esedeznek, hogy ő felsége a szándékától el ne álljon; hanem az ország ama részének visszahóditására, a mely a török birtokában van, hadat inditani méltóztatnék; a minek okáért e hadviselésre mindazt, a mit a jelen országgyülésen az összes rendek közös szavazattal elhatározni jónak láttak, ő felségének fölajánlják.


121

2. § Jóllehet önmaguk átlátják, hogy, ha azt anyagi és vagyoni erejük engedné, a fenyegető bajok nagyságához képest, sokkal többet kellene tenniök; mindazonáltal aziránt esedeznek, hogy számtalan nyomoruságaiknak kegyelmes tekintetbe vétele mellett, - a melyekhez a közelebbi év termésének drágasága is hozzájárult, méltóztassék azt, a mit ez idő szerint teljesithetőnek vélnek, tőlük: az ő hiveitől kegyelmesen elfogadni. 1552. évi III. törvénycikk a magyarok közül ez alkalommal idegen zsoldban senki se katonáskodjék, hanem az ezerötszáznegyvenötödik évi nagyszombati határozatok szerint, mindenki hadba szálljon Mivel pedig nyilvánvaló, (miképen azt előterjesztésében a királyi felség is fölemlitette) hogy, ugy azelőtt, mint kiváltkép a legközelebbi évben, a magyarok közül igen sokan, ő felségének idegen zsoldért katonáskodtak; mind ennek okáért, mind pedig ő felségének a legközelebb folytatandó hadjárattal felmerülő számtalan költségeire tekintettel; illendő, hogy legalább ebben a hadjáratban, mind a király ő felségének, mind a keresztyénségnek, idegen pénz nélkül szolgáljanak és mindenki előtt nyilvánossá tegyék, hogy önmagukért és a hazáért minden időben helyt állanak. 1. § Ezért mindnyájan, közös akarattal, elhatározták, hogy a főpapok, bárók, nemesek s az országnak többi birtokos karai és rendei, azaz: a kiknek jobbágyaik vannak; nemkülönben az egytelkes nemesek is, minden kivétel nélkül, a hadba induló Ő szent felsége, vagy ennek fia: fenséges Miksa király mellé, fejenként vagyis személyenként fegyveresen fölkeljenek. 2. § Ezenfelül, a legközelebbről történt adókivetés számához képest, minden tiz jobbágy után, a saját vagyonuk terhére és nem a jobbágyok költségére egy-egy jól fölszerelt lovas katonát; és e mellett, a jobbágyok költségére, minden husz jobbágy után egy-egy fegyveres gyalog katonát tartozzanak magukkal vinni. 3. § A hadjárat alatt, tettleg, egy-egy birtokos magyar se merészeljen idegen pénzen katonáskodni. 4. § Ebben a hadbaszállásban pedig azt a módot kell megtartani, a melyet az ezerötszáz negyvenötödik évi Nagyszombatban tartott országgyülés e tárgyra nézve világosan előirt.

122


5. § A mely czikkekhez ugyanis, az ország karai és rendei, e részben, minden bizonynyal alkalmazkodnak és azokat, mint a jelen czikkekbe szóról-szóra befoglaltakat helyeslik. 6. § Kivéve azt, hogy azoknak a főpapoknak, prépostoknak, apátoknak és káptalanoknak a tizedjövedelméből, a kiknek tizedbevételeit a törökök nagy részben vagy megcsökkentették, vagy elfoglalták: ezek a tizedet élvező egyháziak, a tizedjövedelmükből minden száz forint után az emlitett hadjáratnál, ne öt lovas katonát, - mikép az emlitett országgyülés határozta, - hanem csupán kettőt tartsanak. 7. § És hogy az egyes káptalanok ne küldjenek annyi személyt, a hány előbb határozva volt; hanem a többi otthonmaradottak költségére, csak egyet, a ki arra való és a tanitásra, valamint a szentségek kiszolgáltatására is lehetőleg legalkalmasabb. 8. § És hogy ezekben a gazdagabb káptalanok a szegényebbeket segitsék. 9. § Hasonlóképen kivéve azt is, hogy a közönséges plébánosok és áldozárok is, a kik azzal voltak terhelve, hogy közülök tizen-tizen küldjenek egy-egy lovaskatonát a hadba: most e teher alól mentesek. 1552. évi VI. törvénycikk a király gondoskodjék arról, hogy a katonák jövőre az ország lakosainak kárt ne tegyenek Az ország karai és rendei továbbá az iránt esedeznek ő felsége előtt, hogy mivel eddigelé, több helyen, az ő felségének zsoldjában álló, ugy magyar, mint idegen katonáktól, a legnagyobb károkat és méltatlanságokat kellett ugy önmaguknak, mint jobbágyaiknak elszenvedniök; ugyannyira, hogy saját házaikban még a főpapok, egyházi személyek vagy nemesek sem lehettek biztonságban. 1. § Méltóztassék a királyi felség végre-valahára már bizonyos módot és rendet szabni, hogy ezek jövőre teljesen megszünjenek.


123

1552. évi IX. törvénycikk annak a nemesnek büntetése, a ki a hadból, kapitányának, vagy urának engedélye nélkül eltávoznék A mi pedig azt a módot és rendet illeti, a melyet a királyi felség, előterjesztésében szükségesnek jelzett, azoknak a szolgáknak és katonáknak a megbüntetésére, a kik kapitányuk vagy uruk engedelme nélkül eltávoznak: 1. § Ezeket illetőleg megállapitották, hogy: ha a fentebbi határozat szerint a maguk költségén hadba szállani kötelezettek közül valamely nemest rajta kapnák, hogy a hadseregből hiányzik, az, - miképen a fentebb emlitett nagyszombati országgyülésen elhatározták, - főbenjáró és hütlenségi büntetés alá esik. 2. § Ha pedig nem nemes és ez okból más fogadta föl, ennek helyébe az tartozik mást fölfogadni, a ki őt oda vitte: vagy ha ilyent nem találna, jelentse be kapitányának, hogy az a megnevezettnek költségére mást helyettesitsen. 3. § Hogyha pedig még a kapitány sem találna: akkor az, a ki mást helyettesiteni tartozik, a kapitánytól a hely távolságához képest, illő határidőt kérjen arra nézve, hogy helyettest fogadjon. Ha ezt a határidő elmultával sem tenné, akkor a megszökött kétszeres zsoldját fizesse kapitányának, hogy ez végül a kettős zsoldért mást találjon és ezt a megnevezett helyettesitéssel tartozónak pénzén tartsa mindaddig, a mig a szökevénynek ura annak helyébe mást nem állit. 1552. évi X. törvénycikk a katonák fizetésének módja és ideje A hónapszámra fogadott katonákra nézve megállapitották: 1. § Hogy az ilyen katonák zsoldjukat mindenkor a hónap elején kapják. És (ha csak máskép nem egyezkedtek) a hónap leteltével, ha őket mindjárt a másik hónapra is ki nem fizetnék: nyolcz napon tul várakozni nem tartoznak. 2. § A mely nyolcz nap elmultával, ha egész havi zsoldjukat meg nem kapnák, akkor személyükkel és vagyonukkal az ő uruktól, tisztességük minden sérelme nélkül szabadon eltávozhatnak; de az uruk tartozik őket a mondott nyolcz napi szolgálatukért is kielégiteni.

124


3. § Ki, ha ezt nem tenné, vagy őt elbocsátani nem akarná, akkor az a kapitányához fordulhat és ez őt ama nyolcz napi szolgálatáért is, az ő urának vagyonából vagy zsoldjából kielégiti és annak szolgálata alól fölmenti. 4. § Az ilyen szolga pedig, a részére engedett távozási szabadságra a kapitányától vagy levelet kapjon, vagy pedig ugyanezen kapitány előtt, két vagy három katona féfiuval ügyéről bizonyságot tegyen; és igy ennekutána a hadseregnél másnak állhat a szolgálatába: a kinek inkább akar. 5. § Ha pedig történetesen ott nem találna olyan urat, a ki őt fölfogadja, akkor forduljon a főkapitányhoz, a ki őt a királyi felség zsoldjára vagy fölveszi, vagy pedig a részére kiadott levéllel, a hadseregből szabadon bocsátja. 6. § Azok a katonák pedig, a kik akár a végvárakba, akár a hadseregbe a királyi felség zsoldjára vannak fölfogadva, a szerént a mint a zsoldra ő felségével vagy annak kapitányaival egyezkedtek, a fizetést ugy tartoznak bevárni; sem a várakból, sem a hadseregből el nem távozhatván. 1552. évi XII. törvénycikk azoknak a zsoldosoknak a büntetéséről, a kik a hadseregtől félrevonulnak és arról, hogy ezeket a hadviselésről szóló határozatokat, a részletes hadjáratra is szabályozóknak kell elismerni Ha pedig valaki, akár nemes, akár nem nemes, fölvevén a zsoldot, a hadseregtől titkon eltávozik; halálbüntetéssel bünhődik. 1. § Mindezeket az előirt módon, a tisztekre, szolgákra és katonákra nézve megalkotott és fennebb előadott törvényeket pedig, nemcsak az általános, hanem a részleges hadjáratokra is kell érteni és minden időben megtartani. 1552. évi XIII. törvénycikk a lovas és gyalog katonák fizetésének és zsoldjának mennyisége Megállapitották azt is, hogy a hónapszámra fölfogadott lovas katonáknak, a kiknek évi fizetésük nincsen, minden hónapban három magyar forintot és husz dénárt; a gyalog katonáknak pedig két magyar forintot fizessenek. 1. § Azokra nézve pedig, a kiket évi fizetésre fogadnak föl: kinek-kinek szabadságában áll, hogy ugy egyezkedjék, a mikép tud; de ha mindazáltal


125

ezeket hadjáratra szegődtetik el, akkor minden lovas havi pénzül legalább két forintot kapjon. 1552. évi XIV. törvénycikk a hadsereghez való eleségszállitás rendje Annak a rendnek megtartása is szükségesnek látszik, a melyet az előbb emlitett nagyszombati országgyülés, a hadsereg számára mindenkor az ország minden részéből szállitandó eleségre nézve megállapitott: ezenfelül az élelmiszereket is szabályozni kell, hogy se a katonák elesége ne hiányozzék, se a szegény jobbágyok elnyomva ne legyenek. 1. § Azoknak a károknak elháritására nézve, melyeket a hadseregnek járása-kelésében naponként szenvedni szoktak, ugy rendelkeztek, hogy bármely faluban vagy városban, a hol a csapatok megszállanak, mielőtt onnan eltávoznának, a kapitány a birót és az esküdteket maga elébe hivassa és megkérdezze, hogy vajjon ott valaki valamely kárt okozott-e? és ha ilyesminek tudására jönne, legott gondja legyen reá, hogy az, a ki a kárt okozta, azt megtéritse. 2. § Hogyha fizetni nem tudna, akkor a kapitány mindjárást ennek minden ott található vagyonából és javaiból szerezzen elégtételt. És ha ezek elegendők nem volnának, a jobbágynak kárát végre is a katona zsoldjából téritse meg. 3. § A ki, ha ezt elmulasztaná avagy a magánál visszatartott zsoldot elhasználná; a katona dúlása előtt szemet hunyna, vagy azon kapnák rajta, hogy vele egyetértett; akkor az ország főkapitánya őt fogassa el és tartsa mindaddig fogságban, a mig az okozott kárnak kétszeresét meg nem fizeti. 4. § Ha pedig az ilyen, akár a királyi felségnek, akár a főpap és báró uraknak és más karoknak zsoldján vitézlő katonák, akárminő okból, a hadseregnek elő, vagy visszanyomulásakor, a részükre kijelölt állomásokból követnék el a dulásokat és okoznák a jobbágyoknak a károkat és azokat az emlitett kapitányok, az előre bocsátott módon helyre nem hoznák: ezeknek és uroknak ellenében is, a kiknek nevében ilyesmiket elkövettek, az ilyen hatalmaskodás miatt, a törvény értelmében lehessen eljárni. A törvénytétel ezekre nézve megszakitás nélkül tartson. És azok, a kiket bünösöknek találtak: fejüket veszitsék: és javaikból a károk megtéritése után maradó fölösleg az örökösökre szálljon.

126


1552. évi XV. törvénycikk a magyar katonáknak élére ne idegen nemzetbeli embereket, hanem magyar kapitányokat, vagy fölebbvalókat állitsanak Hogy pedig mindazok, a mik előre bocsátva vannak, annál helyesebben megvalósithatók és foganatosithatók legyenek, az ország karai és rendei, ugy a mint azt szabadságuk is megkivánja, - fölötte szükségesnek látják azt, a mire a királyi szent felséget kérik is. 1. § Hogy ő felsége és az ő fenséges fia után, ha a főkapitányok, avagy azok, a kik az időszerint abban a hivatalban vannak, maguk vagy közülök valaki, betegség miatt vagy más okból akadályozva lévén, tisztöket be nem tölthetnék, ő felsége a magyaroknak élére, a hadjáratban, e tisztre alkalmas, magyar nemzetbelieket állitson. 2. § Hogyha bármiféle dolognak végrehajtása fordulna elő, az elsőbben, ő felségének és az ő fenséges fiának a parancsolatjából: annakutána ő felsége mellett a hadseregben levő többi kapitányoknak a tanácsából és kölcsönös egyetértéséből; ne az idegen, hanem a magyar kapitányok megbizásából történjék. 3. § Esetleg, ha valamely okból a hadseregnek megosztása történnék, ebben az esetben is, a magyaroknak élére magyar főkapitányt kell állitani, aki az előirt módon, a magyarokra nézve, az ő felsége idegen helytartójával vagy főkapitányával egyenlő tanácscsal és hatalommal járjon el. 1553. évi II. törvénycikk megállapitása annak, hogy az ország lakosai, a király avagy ennek fia mellett úgy fölkészülve, a hogy a mult évi országgyülés elrendelte, a hadjáratban fejenként jelen legyenek És jóllehet annyi és oly nagy vereség és oly sok csapás után, a melyek az ország majd minden részét a közelebbi években érték, már igen kevesük van, a mit akár ő felsége az ő csekély számu hiveitől nagyon kivánhatna; akár a mit ők maguk is megigérhetnének: 1. § De mindazon dolgokban, a melyek védelmükre tartoznak, ugyanavval a lelkesedéssel és ugyanazzal a kitartással, a melylyel eddig voltak, valamint ugyanazon készlettel, a melyet az előző évi országgyülés meghatározott; fölajánlják, hogy a hadbaszálló ő szent felségének, legkegyelmesebb uroknak, avagy az ő fiának, a fenséges Miksa királynak személye mellett, segitségükre fejenkint mindig helyt állanak.


127

2. § És a mely készletekkel az előző évben ő szent felségének (a ki az összes keresztyénség legnagyobb zürzavarai miatt máshová távozni volt kénytelen) az igérete szerint való szerencsés eljövetelét huzamosan várták, közben semmi alkalmat el nem mulasztva, a különböző helyeken fölkeltek és magukat készeknek nyilvánitották arra, hogy ő felsége kapitányai és hadcsapatai mellett, ha a jó istennek is ugy tetszett volna, az ellenség előretörésének ellent álljanak és a szenvedett vereségeket visszaforditsák; és ugy hiszik, hogy ő felsége is megvan győződve affelől, hogy részükről semmi mulasztás sem történt. 1553. évi III. törvénycikk az általános hadjáratban a király avagy a fia személyesen jelen legyen; a fegyverszünet ügyét a magyar tanácscsal tárgyalja és Miksa király kellő atyai megbizással Magyarországon maradjon A mi az előző évre tervezett hadjáratot illeti, az iránt is alázattal esedeznek, hogy a király ő felsége, Miksa királylyal, az ő fenséges és kedves fiával együtt, arról a dolgoknak és az időnek állásához és körülményeihez képest aképen gondolkodni méltóztassék, hogy a midőn azt megkezdik, abban az ő felsége kegyes igérete szerint vagy mind a ketten vagy az egyik minden bizonynyal kiszálljon. 1. § És az ilyen hadviselésről s egyéb az ország védelmére és fenntartására tartozó dolgokról, a királyi felség és a török fejedelem között való fegyvernyugvás biztositásáról; minden időben magyar tanácsosaival értekezzék, és a mi ennek az országnak javát és hasznát érinti, azt ezeknek tanácsából vállalja el és foganatositsa. 2. § Nemkülönben: vagy a királyi felség személyesen ő maga, vagy legalább ő felsége kellő megbizása mellett a fia, a megnevezett fenséges Miksa király, méltóztassék a felség kegyelmes igéretéhez képest állandóan Magyarországon és az ehez legközelebb levő helyeken tartózkodni. 3. § Mert a királyok távolléte miatt, még a békés időkben is, de annál inkább a veszedelmesekben, nyilván áll, a mint ezt már ő felsége előtt példák is bizonyitják, hogy az országra nézve igen gyakran, a legnagyobb csapások következtek be. 4. § Miképen ezt, az ország karai és rendei ő felségének ugy hivatalosan, mint magánuton, igen gyakran még bővebben és világosabban fölfejtették.

128


1553. évi IV. törvénycikk a részleges fölkelésre való készülés A részleges fölkelésre nézve pedig megállapitották, hogy ha az országban valamely tettleges ellenségeskedés fordulna elő, melylyel a törökök vagy várat vennének ostrom alá, vagy pedig valóságos sereg alakjában kirohannának és messziterjedő vidékeken pusztitásokat tennének (a mely kisérletekkel a főkapitányok, vagy azoknak egyike, ő felsége hadaival szembe szállani szükségesnek tartanák) Magyarország ezen főkapitányainak, vagy azok egyikének személye mellett, a veszedelemhez közelebb levő urak és nemesek ugyanezen főkapitány parancsára kötelesek legyenek - a közönséges decrétumban ezekre nézve előirt büntetés terhe alatt - minden huszonöt jobbágyuk után egy-egy jól fegyverzett és harczra felszerelt lovas és ugyanannyi gyalog katonát: az egytelkes nemesek pedig minden öt egész nemesi udvartelek után, a saját költségükön egy-egy lovas katonát küldeni; és hasonlóképen ők maguk is, Magyarországnak eme főkapitányai avagy ezeknek egyike mellett, vagy saját személyükben hadba szállani, vagy kiki maga helyett egy jól fegyverzett lovast, - a milyet tudni illik maga helyett küldenie kell - állitani és tartani mindaddig, a mig a szükség és a veszedelem kivánja, a melynek elháritására a felkelést elrendelték és (a miben hiány ne legyen) a saját költségükön élelmezni. 1. § Ezért szükségesnek látják, hogy az egyes vármegyékben az ilyen hadcsapatokat sürgősen összeirják és a kiszemelteknek számát az alispánoknál följegyezzék, hogy a királyi felségnek, vagy a helytartó urnak, avagy a főkapitánynak első megkeresésére, ahol csak szükséges, minden halogatás nélkül, a kapitány és a királyi felség hadai mellett fegyveresen segitségre álljanak. 2. § Valamint ugyanezért az egyes vármegyékben, az ilyen csapatoknak, kapitányokat tegyenek, a mi megtörténvén, ennek, azokat a csapatokat, az alispánok számbavétele és előállitása mellett, teljes számban alája rendeljék. 3. § Maguk az alispánok, az otthon való hivatalos teendőik miatt személyesen hadba menni nem tartoznak; hanem a közönséges dekrétumnak ugyanazon büntetése alatt, ezeknek a kapitányoknak legyen gondjuk reá, hogy a részleges hadjárat tartamán, az ilyen hadseregnek számában és készületében hiány elő ne forduljon. 4. § Kérik pedig a karok és rendek ő felségét (a miért már ez előtt is olyan sokszor esedeztek) hogy méltóztatnék ő felsége főkapitányokká, a kik


129

magyaroknak állanak az élén, a Dunán túl és innen és a Tiszántul, a magyar nemzetből való katonás férfiakat tenni, a kik a többi alattuk vitézkedőknek rendére és rangjára figyelemmel lennének; és a vármegyei hadak fölkelésének módja és rende felől azoknak utasitást adni. 5. § Hogy tudniillik: az uraknak és vármegyéknek hadait fegyverbe csak akkor szólitsák, ha az ellenségnek az ország valamelyik része pusztitására avagy vára megostromlására irányzott kirohanása felől az emlitett veszedelmek valamelyikének közeledtét, valóban és megbizhatólag kikémlelték; nem pedig a szállongó és csaknem állandó hiresztelésekre; mivel a szegény országlakósoknak súlyos megterheltetése és a jobbágyoknak kára nélkül, az ilyen bárminő részleges fölkelések sem történhetnek meg. 6. § Méltóztassék ő felsége megállapitani és elhatározni, hogy a mondott urak és vármegyék hadait, a külföldi tiszteknek - ha kik vannak - fölkelésre szólitani és azoknak a hadjáratban bármi tekintetből parancsolni, az ország szabadságainak, megrögzött és régtől fogva megtartott szokásainak ellenére joguk és hatalmuk ne legyen. 1553. évi V. törvénycikk a jobbágyokat a várakhoz ingyen munkára ne kényszeritsék; a katonák fizetés nélkül az élelmiszereket el ne vegyék és az országlakók fekvőjavait maguk számára, török módra timárokul össze ne irják és ki ne oszszák Végre most megálapitották azt is, hogy ezutánra a jobbágyokat sehol, egy helyen is, akármiféle várhoz vagy erősséghez, semmiféle ingyen munkára ő felsége vagy az ő tisztviselői, avagy előljárói soha se kényszerithessék. 1. § Minthogy a sok és felette nagy nyomoruságtól elnyomva és mármár a végromláshoz közel jutva, az ilyen munkákat, a milyeneket tudniillik a közelebbi években végezni kénytelenek voltak, tovább már semmi módon sem végezhetnek; és nyilván való, hogy ezek miatt az ország pusztulásra jut és istennek haragja is napról-napra kétségtelenül nevekedik. 2. § A karok és rendek kérik továbbá a királyi felséget, hogy méltóztassék annak a végzésnek megtartása felől is intézkedni és a fölött őrködni, (a miképen azt most is állhatatosan és kegyelmesen megigérte) hogy ő felségének a katonái, sehol, egy helyen is az állomásukból vagy

130


várőrségükből, avagy az átvonulásban, a szegény jobbágyokkal szemben erőszakoskodásokat el ne kövessenek: azoknak vagyonát, élelmi szereit, zabját és barmait fizetés nélkül erőszakkal el ne vegyék és fölhagyjanak azokkal a méltatlanságokkal és gonoszságokkal, a melyekről ő felségének röviden jelentést tettek. 3. § A falukat és városokat pedig, a törökök szokása szerint, a maguk számára timárokul, össze ne irják és tetszés szerint ne birtokolják. És a kik ennek ellenére cselekednének, azokat ő felsége másoknak példájára keményen megbüntesse. 4. § Az ő felsége katonái részéről okozott károkra nézve (a mely károkról ő felsége mielőbb kibocsátás utján bizonyosságot szerezve és a végrehajtás felől is kegyelmesen intézkedve) méltóztassék a szent felség, a katonák zsoldjából való megtéritésről gondoskodni és azoknak méltatlanságait, erőszakoskodásait és hallatlan gonoszságait büntetés nélkül nem hagyni. 5. § Mert különben, ha ezek büntetlenül maradnak, sem istennek haragját elforditani, sem a végzéseket - bármily erősek legyenek is azok hatályhoz juttatni nem lehet. 6. § Azt azonban a karok és rendek nem ellenzik, hogy a véghelyeknek megerősitésére, azok a jobbágyok, a kik önként ezen dolgozni akarnak, bérbe fogadhatók legyenek, de azon mód és rend szerint, a melyet Bécsben követnek. 7. § Mert a karok és rendek nem kételkednek affelől, hogyha tudásra jut és hire megyen, hogy a munkának bérét, tudniillik azt a bért, a melyet a munkásoknak Bécsben adnak, naponként megfizetik, hogy senkivel méltatlanság nem történik és senkit el nem nyomnak: a szükséges munkára, minden helyről, még az urak akarata ellenére is, igen sokan fognak egybeseregleni. 8. § A kik, ha mégis valamikor kellő számban nem lennének, erőszakkal őket ne kényszeritsék; hanem a királyi szent felség méltóztassék az ilyen munkásoknak, a szomszéd országokból és tartományokból való bérbefogadásáról gondoskodni: mivel a külföldiek munkára, bérszerzés végett, különben is gyakran szoktak az országba jönni.


131

1554. évi XIV. törvénycikk a várak feladóinak büntetése Azokat, a kik a hüségükre és őrizetükre bizott várakat és végerődöket föladják, legyenek ezek akár magyarok, akár idegenek, a királyi felség a törvényes eljárás mellett kérlelhetetlenül büntesse, hogy másoknak is a jövőben példájára legyenek, hogy a reájuk bizott helyeket a végső leheletig védelmezni tartoznak. 1555. évi III. törvénycikk a király részére két forint hadi segélynek felajánlása A mi pedig a hadi segélyt illeti, noha a szegény jobbágyok az országban mindenütt már eléggé, sőt fölöttébb nyomva és sarczolva vannak, nemcsak a törököktől, a kiknek számára, annyi mindenféle szolgáltatásokat és adókat kell hordozniok: hanem még a mieinktől is, és ezek mellett a dögvész meg egyéb bajok számukat is annyira leszállitotta, hogy kevés az, a mit tőlük a legnagyobb nehézséggel is fölszedhetőnek találnak: 1. § Mindazonáltal az Ő felsége előterjesztésében fölsorolt okoktól vezetve, Ő felségének, a hadak tartására és az erőditésekre, erre az évre, két forint segélyt, két határidőben, tudniillik, az első határidőben: a jövő szent Mihály napjára, a második határidőben pedig, a következő Gyertyaszentelő Boldogasszony napjára, mindenik határidőben egy-egy forintonként, minden egész portás jobbágyuktól, az előző év legujabb végzéséhez képest, megajánlanak. 2. § Az emlitett első határidőre eső összeirást tegyék meg ujból; a második határidőre eső segélyt pedig az első határidő összeirásához képest szedjék föl. 3. § Akképen, hogy erről az országgyülésről hazatérésük után azonnal vármegyei széket vagy gyülést tartsanak és ott mindenkinek tudtára adják, hogy a következő tizenötöd napra az összes rendek magukat készen tartsák és a királyi kamarából kiküldendő adókivetőket maguk közé bebocsássák, és az azt követő tizenöt nap multán, mindenki a maga fekvő jószágából, a hol az összeirás végbe megy, azt a hadi segélyt, az ilyen összeiráshoz képest, minden kifogás és tétovázás nélkül, az adókivető kezéhez egészben beszolgáltassa.

132


1555. évi IV. törvénycikk az összes rendek, az itt fölsorolt helyeken minden száz jobbágy után, azoknak vezetése alatt, a kik megnevezve vannak, két állandó katonát tartsanak Ezenfelül elhatározták azt is, hogy az ő felsége részére megállapitott hadi segélyen kivül, maguk a karok és rendek is, a fekvő jószágaik mennyiségéhez képest, minden száz jobbágy után, a felmerülő szükségekhez képest két jól felszerelt fegyverzett lovas katonát tartanak. 1. § Akképen, hogy az ilyen hadakat, a mint ez országgyülésről hazatérnek, minden fekvő jószágból, a közelebb mult adóösszeiráshoz képest mindjárt kirendeljék, és arra a határidőre, a melyet minden egyes vármegyében az a kapitány, a kinek kapitánysága alatt katonáskodni tartoznak, ki fog jelölni, és az alább megnevezendő helyekre és kapitányok alá legott kiküldjék. 2. § És pedig: a Tiszán tuli vármegyék nemeseinek és egyéb rendeinek hadait a váradi püspök ur kapitánysága alá, a ki most azokban a részekben a főkapitányságot viseli. 3. § A Tiszán inneni vármegyékéit pedig: Perényi Gábor ur kapitánysága alá, a ki éppen ugy ezeknek a részeknek a főkapitánya. 4. § Továbbá az Árva, Liptó, Turócz, Zólyom, Hont, Bars vármegyékéit és a Nógrád megye még meglevő részéből valókat a bányavárosok körül: Balassa János ur kapitánysága alá. 5. § A Trencsén és Nyitra vármegyékéit a Nyitra folyó mentén és azon alul, annak a kapitánysága alá, a kit a nádor ur azzá tenni fog. 6. § Továbbá a Pozsony, Komárom és Győr vármegyékéit, Győr és Komárom körül, szintén annak kapitánysága alá, a kit a nádor ur oda kinevezni fog. 7. § A Sopron, Moson, Veszprém, Vas, Zala és Somogy vármegyékéit pedig azokra a határszéli helyekre, a melyeket a nádor ur parancsával arra alkalmasabbaknak talál és ama kapitányok alá, a kiket ez kinevezni fog. 8. § A főpap és báró urak is, az ő hadaikat, fekvő vagyonukhoz képest tudniillik: két-két lovas katonát, hasonlóképen minden vármegyéből, az előirt módon és helyre a megnevezett kapitányok alá, kiküldjék. 9. § Megengedvén legalább azt, hogyha az urak közül valakinek valamely vármegyében oly kevés számu jobbágya volna, hogy ezek még egy lovas katonának a fenntartására is alig volnának elegen, az az ur az


133

ilyen csekély fekvőire eső részt, a más vármegyékben levő egyéb fekvő javaiból kiállitandó más hadaihoz számlálhassa és ott állithassa elő. 10. § Ugy a főpap és báró urak, mint a nemesek és egyéb rendek hadai fölött pedig a szemlét az alább irt módon tartsák meg: 11. § Tudniillik, hogy minden vármegyében az alispán, avagy más, a kit a megye arra kiválasztott, kötelezve legyen a fennt megnevezett helyeken és kapitányok, vagy a nádor ur előtt megjelenni és ugy a nemesek hadait elővezetni, mint a főpap és báró urak részéről az ugyanazon vármegyéből kiállitandókat hasonlóképen szemle alá venni, nehogy az ilyen hadaknak a fenntartásában valaki részéről valami csalás vagy hiány előfordulhasson. 12. § És senki közülök, a ki a királyi felségtől zsoldot huz, e zsoldra, a zsoldos katonák szemléjekor, azok helyett, a melyeket fekvő javai alapján maga tartozik kiállitani, zsoldos hadat elővezetni ne merészeljen: máskülönben azt, a kit ilyen csaláson érnek, a nádor vagy a kapitányok érdeme szerint büntessék. 13. § Hogyha az urak és a nemesek, vagy közülök valaki az ilyen hadakat kiküldeni vonakodnának avagy elhanyagolnák, az esetben az alispánok az ilyeneknek fekvő jószágait foglalják le és mindaddig lefoglalva tartsák, a mig azért, a mit elhanyagoltak, kétszeres elégtételt nem vesznek és a mellett a hadak fenntartására jövőben kényszeritsék. 14. § Hogy ha némely engedetlenkedők, az ilyen lefoglalás miatt az alispánok ellen fölkelnének, bármelyik kapitány az ő területének helyein az alispánoknak segitségére legyen és ha ez nem volna elegendő, a nádor ur is, az ilyen engedetlenkedőkkel szemben segitséget nyujtani tartozzék. 15. § Mert ha a kapitányok avagy a nádor ur az engedetlenkedőket az előre bocsátott büntetésekkel az ilyen hadak fenntartására reá nem szoritják, akkor a nemesek is az ő hadaikat (a melyek csak magukra csekély számmal lennének) az urak hadai nélkül fenntartani nem tartoznak. 1556. évi XVIII. törvénycikk a megerősitendő várak helyzetének gondos megvizsgálása, a mely dologra a király épitőmestereket küldjön ki Ő felsége pedig méltóztassék a kiválóan fontos helyekre ideje korán, ahhoz értő épitőmestereket kiküldeni, a kik a megerősitendő várak helyzetét és erőditési területeit gondosan megvizsgálják és kijelöljék.

134


1. § Nehogy (a mikép sok helyen történt) az erőditések oly nagy kiterjedést vegyenek, hogy azok felette sok költséget és helyőrséget tegyenek szükségessé. 1556. évi XIX. törvénycikk azokon a helyeken, a melyeken előbb minden száz jobbágy után, két lovas katonának a tartása volt elhatározva, állandóan hármat tartsanak Továbbá, az ország karai és rendei megállapitották, hogy a helyett a kétkét lovaskatona helyett, a kiket, a közelebbről mult országgyülés végzéséhez képest, minden száz jobbágy után folytonosan tartaniok kellett, ezután Ő felségének a többi hadai mellett, az ország állandó védelmére, hasonlóképen minden száz jobbágy után megszakitás nélkül, három-három lovas katonát tartsanak. 1. § Ezek a lovasok pedig ama helyeken és azok mellett a kapitányok mellett maradjanak, a kik mellé ezeket a lovasokat a közelebbi országgyülés rendelte, hogy ott maradni tartozzanak. 2. § Egyedül azt véve ki, hogyha az urak valamelyikének a fekvő jószágai több vármegyében vannak szétszórva, ugyannyira, hogy valamelyik vármegyéből csak is két-három, vagy körülbelül négy lovast állithatna ki; ezek a kevés számuak, a másik, szomszédos vármegyében levő fekvő javaiból kiállitandó nagyobb számuak közé állithatók, a hol annak az úrnak több fekvő jószága van. 3. § Különösen pedig Esztergom főtisztelendő ura tartozzék a saját egyháza káptalanjának és a turóczi prépostságnak fekvő jószágaiból az ilyen hadait a határokon, tudniillik az ő ujvári vára körül tartani, a mely az ellenség torkában fekszik; és nem kevésbé tartozzék azokat a vármegyei hadakkal együttesen, a nádor ur vagy a király, illetőleg az ország valamely kapitánya mellett, a midőn azon vármegye hadainak, valamely hadjáratba kell szállaniok, maga az esztergomi úr is elküldeni.


135

1556. évi XX. törvénycikk a nemesek, a közönséges hadjáratra, az állandó három katona beszámitásával, minden száz jobbágy után tiz lovas és ugyanannyi gyalogkatonát; a törököknek adózó jobbágyok után pedig fél annyit küldjenek A királyi szent felség, avagy az ennek fenséges fia személye mellett való általános hadjáratra nézve pedig megállapitották: 1. § Hogy az országban minden úr és nemes, valamint a többi birtokosok is, a közönséges decretumban kifejezett büntetés alatt, tartozzanak a saját költségükön, minden száz jobbágy után tiz jól fölfegyverzett és fölszerelt lovaskatonát küldeni, beleszámitva tudniillik: azt a három lovast is, a kiket állandóan kell tartaniok; szintugy a jobbágyoknak is minden száza, az emlitett lovasok mellé a maguk költségén tiz puskás és jól fegyverzett lovast küldeni és a hadjárat tartamán folytonosan tartani. 2. § De annak a különös kijelentésével, hogy a törököknek is adózó jobbágyok a fönnebb emlitett összes terheknek, adóknak és munkáknak csak a felével tartoznak. 1556. évi XXI. törvénycikk az általános hadjáratban, ugy az urak, mint a nemesek fejenkint tartoznak megjelenni Továbbá az összes urak és nemesek, valamint a többi birtokosok, tartozzanak az Ő felsége avagy ennek a fenséges fia személye mellett, hasonló módon fölfegyverkezve, fejenként és személyesen megjelenni és mindaddig, a mig az általános hadjárat tart, a saját költségükön ott maradni; azon mód és rend szerint tudniillik: a miképen azt, az ilyen általános hadjáratra nézve, az ezerötszáznegyvenötödik évi nagyszombati országgyülés törvénycikkelyeiben bővebben kifejtették. 1. § Az egytelkes nemesek is, tartozzanak minden három egész nemesi udvarház után, ugyanerre az általános hadjáratra, egy jól fölfegyverzett és fölszerelt lovas katonát küldeni és annak befejeztéig tartani. 1556. évi XXII. törvénycikk részleges hadjárat A részleges hadjáratra nézve pedig megállapitották:

136


1. § Hogyha rögtönösen valamely ellenségeskedés találna fölmerülni, a mely által vagy várat vennének ostromlás alá vagy pedig az ország valamelyik részének a veszélyeztetésére, az ellenség valóságos hadsereg alakjában még ennél is valami súlyosabb dolgot követne el: 2. § A mely ellenségeskedésnek az eltávolitására, a midőn tiszténél fogva a nádor urnak kellene fölkelnie: azon a három lovaskatonán kivül, a kiknek állandó fentartását elrendelték, és a királyi felségnek az ország védelmére az előirt módon folytonosan fenntartandó hadain kivül, az összes urak és nemesek is, a kik eme veszedelemhez és ellenséges hadjárathoz közelebb vannak (kivéve ugyanis azokat a tisztviselőket és szolgákat, a kik uruknak szolgálatában elfoglalva vannak, avagy az erőditvényekben és várakban tisztet viselnek; de a kik a maguk személye helyett szintén elegendő lovaskatonát küldjenek) a nádor úr személye mellett a saját személyükben is fölkelni tartoznak. 3. § Az egytelkes nemesek is tartozzanak minden öt nemesi udvarház után, egy jól fölszerelt és fegyverzett lovas katonát küldeni és ama részleges hadjárat befejeztéig, a saját költségükön ott tartani. 1557. évi II. törvénycikk általános hadjárat A mi tehát a törökök ellen, a hadjáratra való személyes fölkelést illeti, a mely hadjáratot Ő felségének vagy fenséges gyermekei egyikének jelenlétében fognak megkezdeni: 1. § Megállapitották, hogy az urak és nemesek, valamint az országnak összes többi karai és rendei, a legközelebbi ezerötszázötvenhatodik évi rendeléshez képest,1 az általános és a részleges hadjáratra személyesen fölkelni és ugyanazon végzés szerint erre a hadjáratra ugy a hadakat, mint a jobbágyokat kiküldeni és magukkal vinni tartozzanak. 2. § És hogy az uraknak és a nemeseknek ez a fölkelése jövendőre annál előnyösebb és hathatósabb legyen, megállapitották, hogy ugy az általános, mint a részleges hadjáratban, a nádor ur avagy egy másik magyar kapitány (a ki a királyi szent felség vagy fenséges fia után esetleg a sereg élén fog állani) maguk az urak és nemesek fölött szorgos hadi szemlét tartson. 3. § És, a kit rajta kapnának, hogy az Ő felsége vagy fenséges fia jelenlétében az általános hadjáratra, a maga idejében meg nem jelent, azt kegyelem nélkül az ezerötszáznegyvenötödik évi, azt pedig, a ki a részleges


137

hadjáratból hiányzanék, az ötvenkettedik évi országgyülés2 által kiszabott büntetéssel kell sujtani. 1557. évi III. törvénycikk az ország szükségeire és a király számára két forint hadi segélynek kivetése Megállapitották azt is, hogy az országnak és ő felségének a különböző szükségleteire, erre az évre is, két határidőben, az összes uraknak, nemeseknek és a többi karoknak és rendeknek a fekvő jószágaiból, a királyi kamarába két magyar forint hadi segélyt szolgáltassanak be. 1. § Az egyik forintot ugyanis a legközelebb jövő boldogságos szüz Mária születése napján, a másikat pedig, a közelebbről közvetlenül következő szent András apostol napján, azon összeirás szerint, a melyet az ezerötszázötvennegyedik évi pozsonyi országgyülés meghatározott; tudniillik, hogy azokat a jobbágyokat, a kiknek hat forint értékü vagyonuk nincsen, ne adóztassák meg. 2. § Továbbá, hogy az összeirás csakis az egész porták avagy adózó telkek szerint történjék, még akkor is, ha azokon két három, avagy több lakó tartózkodnék. 3. § A lakó nélkül való leégett, vagy teljesen rombadült házakat ne adóztassák meg. 4. § És azok a jobbágyok, a kik a törökök alatt is állanak, az ilyen hadi segélynek csak felét tartozzanak fizetni. 5. § Az adókivetők is, a kiket az ilyen hadi segélynek az összeirására kiküldenek, a fennebbiekre nézve, ama helység birájának az esküjével, a hol az összeirás történik megelégedjenek és a közös végzéseket egyébként is át ne hágják. 6. § Hogyha az adókivetők a török alatt álló jobbágyok között, a birák esküjével megelégedni nem akarnának, akkor (a régi szokáshoz képest) azon helynek a szolgabirájától, és hüségi eskü alatt, szerezhessenek bizonyságot az igazságról és magának a szolgabirónak is minden a járásában levő jobbágy ugyanazon eskü alatt vallomást tenni tartozzék. 7. § És egy szabados se legyen kivéve az ilyen adózás alól, azokon kivül, a kik állandóan az uraknak fizetésében, ellátásában és ruházatában vannak, vagy azoknak lovakkal vagy egyébnemü béradással szolgálnak.

138


8. § Hozzáadván azt is, hogy mivel az előző év utolsó segélyéből még bizonyos hátralékok vannak fizetetlen, tudniillik: az a tudat, a melyet mindenszentek napjára kellett volna behajtani, de a közben a midőn ez az időszak bekövetkezett volna, az történt, hogy a törökök is meg a királyi felség hadai is, igen sok házat sőt egész helységeket elpusztitottak, kiraboltak és vagyonuktól megfosztottak, az adókivetők, a kiket a jelen évi segélyhez kiküldenek, az ilyen kiraboltakat és kipusztitottakat (miután a dolog felől biztos tudomást szereztek) további sarczolással ne terheljék, hanem ha valamely helyen az előző évnek ezt az utolsó segélyét már beszedték volna, mert erről azt állapitották meg, hogy azt a királyi kamarába be kell szolgáltatni, de a hol még be nem hajtották, ott be ne szedjék. 9. § Továbbá azoknak az oláhoknak, ruthénoknak és ráczoknak a házát is össze kell irni és megróni, a kik telkes jobbágyok és adót fizetnek éppen ugy, mint a többi telkes jobbágyokét. 1557. évi VI. törvénycikk a végvárakhoz hat napi ingyen munkának kirendelése és annak büntetése, a ki azt nem teljesiti Az ország karai és rendei azonfelül elhatározták, hogy a véghelyeknek a megerősitésére (a mi kiválóan szükséges) az összes urak, nemesek és más birtokos emberek a jobbágyaikat, a mondott adóra nézve tett összeirás szerént hat napi ingyen munkára (csak is az aratás és a szüret idejét véve ki) kibocsássák és kiküldjék, a kik is a közelebbi országgyülésen, erre nézve meghozott végzés szerént, azokon a napokon át, folytonosan dolgozni tartozzanak. 1. § Mindazonáltal ugy, hogy az ő felsége kegyelmes kivánságához képest, Pozsony, Komárom, Moson és Győr vármegyék Győr városának a megerősitésére, ez alkalommal tizennégy napot dolgozzanak: kivévén a zselléreket, a kik nem dolgoznak; és aképen, hogy a tizennégy napi munkát azok végezzék, a kik még el nem végezték. 2. § A többi vármegyék pedig a jobbágyaikat azokra a helyekre küldjék, a melyeket az előző évben mindenik vármegye számára kijelöltek.1 3. § Kivévén Liptó, Árva, Turócz és Zólyom vármegyéket, a melyek nem ugy, a mikép végezték volt: Lévához, hanem Zólyomhoz; Szepes, Sáros, Abaujvár, Ung, Zemplén és Torna vármegyék pedig, Kassához és


139

nem valamely más helyre küldjék a jobbágyaikat: a többi felső város mindenike pedig tartozzék az ilyen munkásokat a maga megerősitésére forditani. 4. § A jászói prépostság jobbágyai és az ezen prépostságnak most birtokában levő többi jobbágyok is, valamint a pannonhalmi szent Mártoni klastrom és Torna vára jobbágyai (kivevén az ezen vár tartozékaiból valók közül azokat, a kiket Kassához rendeltek ki) tartozzanak a helyi erődeik és a mondott vár megerősitésén dolgozni. 5. § És Podmaniczky urnak a Trencsén vármegyében levő jobbágyait sehol se szoritsák munkára: mivel ő kénytelen azokból a fekvő jószágokból, az ellenséggel szomszédos palotai várba folytonosan gyalog katonákat küldeni és erővel is ott tartani, mivel ennek a helynek az őrségére gyalog katonákat egyebütt bajosan lehet találni. 6. § Ugy az urak, mint a nemesek, akár a közeliek, akár a távolabbiak, kötelesek legyenek az ő jobbágyaikat, arra az emlitett módon végzendő hat napi munkára mindenképen kiküldeni. 7. § Az alispánok pedig, vagy ezeknek elégtelensége esetén az ispánok, minden vármegyében hivatalvesztés alatt tartozzanak (mig a fekvő javak elfoglalása utján is, tudniillik a királyi adó be nem szolgáltatására kiszabott büntetés alkalmazásával) gondoskodni arról és kieszközölni azt, hogy minden úr és nemes és más birtokos, erre a köteles munkára és az előre bocsátott módon kijelölt helyekre a maga jobbágyait, teljes számban bocsássa ki és teljes hat napon át munkában tartsa. 8. § Ha pedig valaki az ilyen végrehajtásban eljáró alispán avagy ispán ellenében támadna, kegyelem nélkül az emlitett ezerötszáz ötvenhatodik évi czikkelyekben az erőszakoskodókra kiszabott büntetéssel sujtsák.2 9. § Ugyanezt kell érteni azokról is, a kik a közelebbi évi munkákat még nem teljesitették: vagy az ezen szükségletre behajtani elrendelt pénzt be nem szolgáltatták: hogy tudniillik az alispánok és az ispánok, az ilyeneket a közelebbről mult évnek emlitett határozatához képest, a megirt módon és büntetések alatt, a munkák teljesitésére és a pénznek az arra kiküldöttek kezéhez való beszolgáltatására reá szoritsák. 10. § Ha pedig az előző évben valaki többet dolgozott volna, mint a mennyivel ama végzés értelmében tartozott, azt számitsák be a jelen évi munkájába, kivévén azt a megnevezett négy vármegyét, a melyekre nézve ugy határoztak, hogy azok a győri erőditési munkálatokban teljes tizennégy napi időt tölteni tartozzanak.

140


11. § A királyi szent felség pedig, (az ő igéretéhez és az igazság követelményéhez képest) a miképen azt a közelebb mult évi végzés is kifejezetten rendeli,3 méltóztassék az ő tisztviselőinek és munka előljáróinak megparancsolni, hogy a szegény munkásokat veréssel és egyéb erőszakosságokkal ne illessék, és a megállapitott időn tul munkára ne hajtsák. 12. § A jelen végzés értelmében méltóztassék Ő felsége az iránt is intézkedni, hogy az Ausztriának zálogba adott várak tartozékaiból is az ilyen munkaerőt a végvárakhoz bocsássák, a melyek (saját vallomásuk szerint) ő nekik is, mintegy védő bástyáik. 13. § A miképen tudva van, hogy elsőbben a Frigyes császár és Mátyás király, ezután pedig a Miksa császár és a boldog emlékü Ulászló király ő felségeik közt kötött szerződés alapján az emlitett várakból, ugy ezeket, mint a másféle terheket és adókat, a többi országlakókkal együtt Magyarországon tartoznak hordozni. 14. § A mely dologra nézve Ő szent felsége az ausztriai hiveivel való egyezkedést kegyelmesen megigérte. 1557. évi XX. törvénycikk a király a kárt okozó kapitányok és katonák mindenikét, nemzeti szokásaihoz képest büntesse Ő szent felsége ne mellőzze és el ne mulaszsza rajta lenni, hogy a valamely állomáson vagy őrségen elhelyezett, avagy az uton átvonulásban levő kapitányai és katonái részéről a kártételek megszünjenek. 1. § Sőt azokat, a kik hibáztak, azok utján, a kiket illet, a megfelelő helyeken, kit-kit nemzeti szokásához képest büntettesse. 1559. évi XIII. törvénycikk az általános és részleges hadjárat, ez alkalommal is az ezerötszázötvenhatodik évi közönséges végzések szerint történjék A mi a hadak tartását illeti, a melyre nézve Ő szent felségének az a kivánsága, hogy minden száz jobbágy után kétféle módon állitsák elő: 1. § Miután ő szent felségének a hivei a jobbágyaiknak azt a végső elszegényedését, a melybe a különböző és sokféle sanyargatások miatt jutottak, eléggé bőségesen és kimeritőleg föltárták, a mely okból az Ő


141

felsége hiveinek a jövedelmei is, a melyeket az elszegényedett jobbágyok ugy, a mint az előtt semmiképen beszolgáltatni nem tudnak, a legnagyobb mértékben leapadtak, ezért elhatározták: 2. § Hogy az ország karai és rendei, ugy az általános, mint a részleges hadjáratra vonatkozólag, az ezerötszázötvenhatodik és ezerötszázötvenhetedik évi, legközelebbi két országgyülésen megajánlott segédhadakat, az ezen országgyülések czikkelyeiben kijelentett mód és rend szerint adják meg; de csupán csakis ezen egy alkalommal. 3. § És hogy ezekkel ő felsége kegyelmesen megelégedjék, őket többnek a megadására ne kényszergesse, se pedig el ne türje, hogy a kapitányai szoritsák és kényszeritsék. 1559. évi XV. törvénycikk hadi segély több évre meg nem engedhető és megokolása annak, hogy a rendek az adókirovást több évre miért nem határozhatják el? Továbbá Ő felsége kegyelmes kivánságáért, sem a fentebb alázatosan megigért hadi segélyt, sem a megajánlott hadaknak a tartását, se a hat, se pedig az utoljára kért három évre kiterjeszthetőnek nem találták. 1. § Nemcsak azért, mivel régi szokás és gyakorlat az, hogy a megajánlott hadi segélyek tartama csak egy évre terjedjen, a melyet ugy máskor, mint az Ő császári felsége ideje óta is eddig mindenkor megtartottak, hanem azért is, mivel az ország lakók állapota olyan, hogy mind maguk a rendek, mind az ezek jobbágyai vagyon erői is, megfogyatkoznak, a szegényebbek meg fölvergődnek és nem tudható, hogy vajjon azt, a mit most a fizetésre és a teljesitendőkre nézve elhatároznak, arra a következő években képesek lesznek-e? 2. § Megtörténhetik az is, hogy ha ebben az évben a török császár kimegyen, a következő öt esztendőben vissza sem tér; hiszen minden dolog egyedül az Isten (a ki ennek rosz és ellenséges törekvéseit könnyen más felé fordithatja) akaratának és hatalmának és az ő irgalmasságához képest az ő felsége kegyelmes gondoskodásának van alája rendelve. 3. § És Ő szent felsége hivei attól is tartanak, hogy azután, ha a hat, avagy az utoljára kért három esztendőbe beleegyeznek, azon egész idő alatt, semmi közönséges országgyülésük sem fog lenni, a melyen a szokásos segély megajánláson kivül a közös sérelmeiket és szükségleteiket

142


kifejezésre jutathatnák és azoknak a megkivántató orvos szeréről egymás között akarattal végezhetnének és határozhatnának. 1559. évi XVI. törvénycikk a katonák a táborba szállitandó termények és élelmi szerek árát megfizessék Ő császári felségének, a hüséges karokhoz és rendekhez intézett amaz intelmére pedig, hogy az élelmi szerek beszerzésének a módját és azoknak pontos és készséges szállitását vegyék tárgyalás alá és tanácskozzanak felőle: 1. § Erre az ő alázatos hivei azt válaszolják, hogy jóllehet ugylátszik, hogy Ő felsége (a fennebb mondottak szerint) az országban levő igen nagy drágaság miatt a magyarországi élelmi szerekben megbizni nem tud, mindazonáltal, abban a nézetben vannak, hogy a mennyire Magyarország megmaradt részeitől telhetik, a hadjáratra való élelmi szerek, innen sem fognak hiányozni, csakhogy a mit a táborba szállitanak, azt a katonák kifizessék és azt meg ne engedjék nekik, hogy mindenféle élelmi szerek zsákmányolása végett, a tábortól távol a majorokban barangoljanak, a miképen legközelebbről is a győri és babolcsi hadjárat alkalmával történt és történik most is az ország felső részeiben és némely más határokon. 2. § Az élelmezésre tartozó egyes dolgoknak és a szállitásnak az árát is, a korábbi országgyüléseken már megszabták, a melyhez az ország rendei ragaszkodnak, azért, mert ugy látják, hogy erre nézve jobb rendet most sem állapithatnak meg. 3. § Mindazonáltal ugy látják, hogy arról az egyről szükségképen a hadi főtisztviselőknek kell gondoskodniok, hogy az egyes árakat (az erőszakos zsákmányolókra kiszabott bizonyos büntetés alatt) megfizessék és, hogy azokat a szekereket, meg barmokat, a melyekkel az élelmi szereket szállitják, másféle hadi fuvarozásra (a miképen ez a babolcsi hadjáratban és egyebütt is megtörtént) le ne tartóztassák és áruk kifizetése nélkül le ne vágják. 4. § Mert ha ez megtörténik, az e miatt való félelemből, kevesen fognak élelmi szereket szállitani.


143

1563. évi XVI. törvénycikk a kapitányok a véghelyeket gyakorta vizsgálják A véghelyek felügyelésére és fentartására nézve megállapitották: 1. § Mivelhogy a császári szent felség a Dunán túlra az ország főkapitányát már kinevezte és ugyanolyannak kinevezését s Dunán innenre is kegyelmesen jelezte; ezek a főkapitányok (az utasitásokban nyert megbizatásukhoz képest) az ország egyes véghelyeit gyakrabban megvizsgálják. 2. § És Ő felsége méltóztassék tapasztalt katonaembereket, magyarokat és németeket egyformán melléjük adni, a kikkel az ilyen vizsgálatot együttesen végezzék. 3. § És ha volnának veszedelemnek kitett olyan helyek, a melyekről azt látják, hogy a körülfekvő vidék megoltalmazására a szükséges gondoskodást nélkülözik és katonai őrséggel ellátva nincsenek; a főkapitányok a melléjük rendelt emberekkel puhatolják ki és tudják meg annak a jövedelmét, a melyet, ha elengendőnek találnak, akkor az ilyen helynek az ura gondoskodjék abból, a jövedelem mennyiségéhez képest, ugy a katonai őrségről, mint a védelemre szükséges egyéb dolgokról. 4. § Azokat pedig, a kik a jövedelemnek beszedése mellett a helynek a fentartására mit sem adnak és az ország közös hátrányával és veszedelmével keveset törődnek; a császári szent felség szoritsa és főkapitányai által szorittassa reá, hogy ennek a végzésnek engedelmeskedjenek. 5. § Ha pedig a jövedelem elégtelen vagy igen csekély volna, avagy éppen semmi sem lenne, és az a hely annyira fontos volna, hogy annak a lerombolása a körül fekvő vidék, sőt az egész ország közös hátránya nélkül meg nem történhetnék, hanem szükségképen fenntartandó, akkor annak fentartásáról és ellátásáról méltoztassék a császári szent felség maga kegyesen gondoskodni és intézkedni. 6. § A melyek pedig kevésbé szükségesek és az ellenségtől elfoglalva, a környékben fekvő vidékre ártalmasaknak látszanak, azokat az ország főkapitányai rombolják le. 7. § De mielőtt ezt tennék, arra a helyre nézve a császári szent felségnek jelentést tegyenek és annak elhatározását e tárgyban várják be.

144


1563. évi XVII. törvénycikk az urak jövedelmük mennyiségéhez képest a várakban őrséget tartsanak Minthogy pedig több olyan helyről van tudomásuk, a mely a fentartásra és ellátásra bőséges jövedelemmel rendelkezik és mégis Ő felsége őrzésével tarják fenn: 1. § Az ország karai és rendei igazságosnak és éppen ugy szükségesnek látják, hogy azokat a fennebbi végzés szerint, jövedelmeik mennyiségéhez képest azoknak az urai tartsák fenn és lássák el. 2. § És a királyi őrséget egészben vagy részben más olyan szükségképen fentartandó helyre kell áttenni, a melynek jövedelme nincsen. 1563. évi XVIII. törvénycikk az urak és a nemesek a hozzájuk közelebb eső véghelyeken állandóan szolgáló katonákat tartsanak Minthogy pedig a véghelyeket katonaőrség nélkül fentartani nem lehet, az urak és birtokosok pedig többnyire igen gyengék arra, hogy saját erejükön azokban katonákat tartsanak: 1. § Megállapitották, hogy, a korábbi országgyülések végzéseihez képest, azt a három lovaskatonát, a kiknek állandóan a véghelyeken tartását, az urak és ugyszintén a nemesek minden száz jobbágya után elhatározták volt, ugy az urak, mint a nemesek, az egyháziak és világiak egyaránt, a hozzájuk közelébb eső véghelyeken megszakitás nélkül ez után is valósággal fentartsák. 2. § Azok pedig, a kiknek a törökök szomszédságában saját váruk van, ezt a három lovaskatonát ebben és ne egyebütt tartsák. 1563. évi XIX. törvénycikk ha egy végvár több testvér birtoka, azt jövedelmeik arányában tartsák fenn Megállapitották azt is, hogyha valamely végvárban két, három, avagy még több testvér is van, s azoknak valamelyike annak fentartásához a maga részéről hozzájárulni nem akarna, az ország főkapitánya az ilyen vonakodókat a hozzájáruláshoz kényszeritse és szoritsa. 1. § És a várat közösen birtokló testvérek vagy bárki más között, az ország főkapitánya a vár jövedelmének számbavétele és megvizsgálása


145

mellett a vármegye ispánjával együtt határozza meg, hogy annak a várnak a fentartására kiki közülök jövedelmének arányához képest, mennyit tartozzék költeni. 2. § Ha pedig egyik vagy másik a megállapitott arányositáshoz képest, a fentartáshoz hozzájárulni nem akarna, a többinek joga legyen arra, hogy a hozzájárulni vonakodók részét lefoglalhassa és azt a vár fentartására fordithassa. 1563. évi XXIII. törvénycikk hajduk csakis a véghelyeken tarthatók és ezek is zsoldon; az általuk okozott károkat meg kell tériteni Miután a császári szent felség azt kivánja, hogy az ugynevezett szabad hajduknak a kiirtására nézve valamely biztos óvszert találjanak és határozzanak, megállapitották: 1. § Hogy ezeket bizonyos számban és zsold mellett fölfogadva, csakis a véghelyeken, de egyebütt ne tarthassák. 2. § Mert ugy látszik, hogy a véghelyek ezeket semmiképen sem nélkülözhetik, abból az okból, mivel a törököknek alávetett jobbágyoknak engedelmességben és Ő felsége joghatósága alatt való megtartására és visszatartására, az ilyen gyalogosokat szokták kiküldeni, miután a lovasok azokon a helyeken, a melyeken a gyalogosok járhatnak, átkelni mindenkor nem tudnak és azoknak kirohanása esetén a várnak őrzésére a gyologosokat szokták hátrahagyni. 3. § Mindazáltal ezeket a kapitányok engedelme nélkül ki ne bocsássák, és ha a kibocsátottak, a szegény népet igazságtalanul nyomorgatják vagy megkárositják, azokat a kapitány azonnal és tettleg sulyosan megbüntesse. 4. § Mivel pedig a török császárral fegyverszünet van, gondosan ügyeljen föl arra, nehogy ezek annak megsértésére valamit elkövessenek. 5. § Hogyha pedig valakit azon kapnak rajta, hogy véghelye nincsen, hanem mint biztos és bátorságos helyen lakó ilyen hajdukat inkább rablás és haszonlesés czéljából tart, az ilyeneket kegyelem nélkül az ezerötszázötvenhetedik évi országgyülés czikkelyeiben ellenükben megszabott büntetéssel sujtsák. 6. § És az ország főkapitánya ügyeljen föl arra, hogy a hol ilyeneket találnak, azokat az ellenükben megszabott büntetéssel valósággal megfenyitsék.

146


1566. évi XIV. törvénycikk a véghelyek megerősitése és az ingyen munkák A véghelyek megerősitésére és azokban a jobbágyok részéről teljesitenő munkákra nézve: 1. § Az ország karai és rendei, a közelebb mult országgyülésen alkotott országos végzéseket1 erejükben hagyják és ujabb határozatukká teszik. 2. § És jobbágyaikat is, azokhoz képest és az azokban foglalt, meg bennük idézett, mód, rend és meghatározás szerint fogják a hat napi ingyenmunkára és dolgozásra kiállitani. 3. § Mindazonáltal a császári és királyi szent felséget kérik, hogy méltóztassék kegyesen gondoskodni afelől, hogy az ország főkapitányai, amaz országgyülés végzéséhez képest, a véghelyeknek, minden halogatás és mentegetés nélkül való bejárását, a miképen a közelebbi két évben, ugy most is, el ne mulasszák és vizsgálják meg, hogy azok közül melyik mutatkozik megerősitendőnek és melyik lerontandónak. 1566. évi XV. törvénycikk állandó lovaskatonák tartása Továbbá megállapitották, hogy az ezerötszáz ötvenötödik évi országgyülés végzéseihez képest a földes urak és nemesek egyaránt jövőre is, minden száz jobbágy után három lovas katonát tartsanak. 1. § És ezt a végzést az egész országban megtartsák; tudniillik: nehogy (miképen eddig) az egyik rész tartsa, a másik rész pedig egyet se. 1566. évi XVI. törvénycikk az állandó lovaskatonákat ott tartsák, a hol szükséges Egyébiránt, hogy ezeket a lovas katonákat mely helyeken kell tartani, és ellátni azt, ahhoz képest a mint az ország szüksége és haszna kivánatosnak és ajánlatosnak mutatja: előzetes érett megfontolás után, a császári és királyi felség mielőbb kegyelmesen határozza el.


147

1566. évi XVII. törvénycikk az élelmi szereknek a véghelyekre szállitása A katonáknak nyujtandó eleségről és élelmi szerekről az országlakók semmi ujat sem határozhatnak; miután a korábbi országgyülésen e tárgy felől már eléggé intézkedtek és végeztek is. 1. § És ugy látják, hogy azokban hiány nem fog lenni, csakhogy a katonák fizessék és a szegény népet el ne rettentsék attól, hogy azokat a kifosztástól való félelem miatt, a véghelyekhez piaczra, avagy a hadsereg táborába szállitani bátorkodjanak és ezt abban ne hagyják; se a majorokat maguk között (a mikép eddig tették és most is teszik) föl ne oszszák és azokat, nem csak az élelmi szerek és a takarmány szállitása, hanem még a pénz és egyéb különféle dolgok adása tekintetében is, szolgálattételre ne kényszeritsék. 2. § A rendek azt is igazságosnak látták, hogy azok, a kiknek saját végváraik vannak és azokban hadat tartanak, a jobbágyaik segitségével inkább a magukéit, mint a másokéit lássák el ilyen eleséggel és élelmezéssel. 1566. évi XVIII. törvénycikk általános és részleges fölkelés Az általános és részleges hadjárat idejére a fölkelésről és a hadak küldéséről az országlakók hasonlóképen semmi ujat sem határozhatnak; minthogy már ezelőtt egy néhány országgyülésen, jelesen pedig: az ezerötszáz ötvenkettedikin és az ezerötszáz ötvenharmadikin, a melyeken a most jelenlevők számánál, többen voltak jelen, ezt a tárgyat már kimeritőleg megvitatták és abban eléggé világos végzéseket hoztak. 1. § A midőn tehát azoknál többet, főként a maguk és az ország sorsának az időtől fogva már rosszabbra és sokkal sulyosabbra fordulása miatt most sem tehetnek és az országnak ezelőtt már meghozott végzéseit ujból is helyeseknek itélik, és azoknak a szükség kivánalmaihoz képest mindenki részéről való megtartását elhatározzák: 2. § Az ország karai és rendei kérik azonban Ő szent felségét, hogy méltóztassék kegyelmesen gondoskodni affelől, hogy őket eme végzések ellenére sulyosabbakkal ne kényszergessék. 3. § Tudniillik, hogy az egy telkes nemeseket fejenként ne vigyék és a megyei kapitányokat se kényszeritsék arra, hogy bármely bizonytalan

148


lármára, avagy valamely törökvár akármely részleges megrohanására fölkeljenek. 4. § A jobbágyokat se szoritsák több munka teljesitésére, mint a mennyit meghatároztak. 5. § Az öregek és erőtlenek pedig maguk helyett más arra elég erős személyeket helyettesithessenek és küldhessenek. 6. § Végül a betegeskedőket, akaratuk ellenére, a hadjáratban ott ne tartsák. 1566. évi XIX. törvénycikk az ágyúk vontatására nézve az ezerötszázhatvanharmadik évi czikkelyekre utalnak És valamely hadjárat idejére, épen ugy az ágyúk és hadi- meg élelmi szerek szállitásának eszközléséről is, a rendek a császári és királyi felség parancsolatjából a közelebb mult országgyülésen kimeritőleg intézkedtek és most sincs egyéb a mit e tekintetben mondjanak és határozzanak. 1. § Ennélfogva az ország karai és rendei azt látják jónak, hogy azok mellett, a miket az országgyülésen ezek felől végeztek, most is megmaradjanak. 1566. évi XX. törvénycikk a katonák lovaikkal, a legelőkön meddig maradjanak? Annak módjára nézve, hogy a véghelyeken elhelyezett katonák a lovaikat a legelőkre küldhessék; elhatározták, hogy lovaikat az arra alkalmas és biztos helyeken most is legeltessék. 1. § De mivel a szénatermőhelyeken kivül, a melyeket kaszálni szoktak, a lovak számára külön alkalmas legelők mindenütt vannak, azokat ezekre ereszszék és a kaszálásra fentartottakat megkiméljék. 2. § E mellett a legelőre csakis a saját lovaikat vigyék, nem pedig a barátjaikéit avagy bárki máséit. 3. § A szegény népet pedig vagyonának elrablásával és erőszakos elvételével (miképen eddig) ne nyomorgassák avagy ingyen tartásra ne kényszeritsék. 4. § Május utolsó napján tul pedig, a legelőn ne maradjanak, hanem ennek elérkeztével, mindenik az állomásra visszatérjen.


149

5. § Azok ellen, a kik ezt tenni elmulasztanák, az illető vármegyék ispánjai, avagy a többi kapitányok, (a kik alatt a lovakat legeltető katonák állanak) kényszert alkalmazzanak. 6. § A mely főkapitányok ezt kedvezésből, vagy hanyagságból megtenni elmulasztanák, azokat a császári szent felség, ezer forint megfizetésének büntetésével és a károk megtéritésével büntesse, az őket megillető zsoldjukból való levonás mellett. 1567. évi XIX. törvénycikk a kapitányok a haszontalan munkákat kerüljék és a maguk hasznára ne forditsák Ő császári és királyi felsége pedig, méltóztassék a kapitányoknak kegyelmesen meghagyni, hogy ezek haszontalan dologhoz és munkához ne fogjanak; a fennebb emlitett tizenkét napi időt át ne hágják; se pedig a jobbágyokat a saját hasznukra való dolgozásra ne kényszeritsék. 1567. évi XX. törvénycikk állandó lovaskatonák tartása Továbbá azokra a hadakra nézve, a melyeket a közvédelemre folytonosan kell tartani, megállapitották; hogy azokat ez évre, a többi országgyüléseken elhatározott mód és rend szerint tartsák; de nem a biztosabb, hanem a véghelyeken, a melyek a törökökhöz közelébb vannak. 1. § De a Dunán tuli főkapitányok (az alispánok kölcsönös egyetértésével) vizsgálják meg, hogy az ilyen hadak, mely véghelyekre szükségesebbek? a minők: Keszthely, Szent György, Rajk, és Kéthely, avagy mások, a melyekre inkább szükségesnek látják. 2. § A Dunán innen pedig, a Nyitra felől eső részen, ahhoz képest, a mint Ő felsége kivánja, Ujvár, Surán, Léva, Komjáthi, Korpona, Dévén, Kékkő és más, a veszedelemhez közelébb eső várakban tartsák. 3. § És e tekintetben személyes kivételnek helye ne legyen, hanem ugy az urak, mint a nemesek magukat ehhez tartsák. 4. § Mindazonáltal a Csallóköz szigeten (mely a Duna közt van) lakók, az ilyen hadak állandó tartására kötelezve ne legyenek, minthogy azok a téli időben a jégzajlással küzködni kénytelenek.

150


1567. évi XXI. törvénycikk büntetése azoknak, a kik állandó lovasokat nem tartanak Azokra nézve, a kik állandó hadat nem tartanak, a korábbi végzésekhez képest, most is, kétszeres büntetést állapitanak meg. 1567. évi XXII. törvénycikk élelmiszerek szállitása a katonák számára A katonák számára, a jobbágyok által szállitandó élelemre és élelmi szerekre nézve a karok és rendek, a közelébb mult országgyülés végzéseit most is megujitják. 1. § De, ha a katonák a gabonát learatják, a vetéseket meg a kaszálókat letiporják; nem tudják, hogy abból a mi megmarad, vajjon eleget tehetneke? 1567. évi XXIII. törvénycikk az általános és részleges fölkelés; az ágyuk szállitása és a katonák lovainak legeltetése Az általános és részleges fölkelésre és az ágyúk szállitására, valamint a katonák részéről, a legeltetés módjának és rendjének a megtartására nézve a karok és rendek, a közelebb mult ezerötszázötvenhatodik évi végzéseket most is helyben hagyják. 1. § És a császári és királyi felséget alázatosan arra kérik, hogy őket ama végzésekhez képest szabadságaikban megtartsa és arra ne kényszeritse, hogy a kapitányok személye mellett többet tegyenek, mint a mennyit ott elhatároztak. 2. § Hanem a sürgős, avagy valamelyik vár váratlan megrohanása esetében a karok és rendek, az ezerötszázötvenharmadik évi soproni végzésekre hivatkoznak. 3. § Annak az egynek a kivételével, hogy az egytelkes nemesek, az ezerötszáz ötvenhatodik évi végzésekhez képest is, öt nemesi egész udvar után egy lovas katonát küldeni legyenek kötelesek, de személyesen fölkelni ne tartozzanak.


151

1569. évi XXII. törvénycikk állandó lovaskatonákat tartsanak, kiket a kapitány engedelme nélkül vissza ne hivjanak A korábbi és a legujabb országgyülések végzéseihez képest az állandó lovas katonák tartását is elhatározták. 1. § Minthogy azonban az urak közül többen eddigelé az ilyenek tartását nagyon félvállról vették és ennek példájára azoknak kiállitásában a nemesek is hanyagabbak voltak; méltóztassék a szent felség kegyesen gondoskodni afelől, hogy a vonakodókkal szemben tettleg, a korábbi országgyüléseken megszabott büntetés mellett járjanak el, hogy az ilyen lovas katonáit, a kapitány engedelme nélkül visszahivni, elvinni senkinek szabadságában ne álljon. 2. § Azokat pedig, a kik ennek ellenére cselekesznek, elengedhetetlenül azzal a büntetéssel sujtsák, a melyet a legujabb közönséges országgyülés decretumaiban azokra határoztak, a kik állandó hadakat nem tartanak. 1569. évi XXIII. törvénycikk hadiszemlekor a királyi katonákat az állandó katonák helyébe ne állitsák Elővigyázatot határoznak el arra nézve is, nehogy a véghelyeken tartózkodó és különben is az Ő felsége zsoldjában levő katonákat, az állandóak helyett előállitsák. 1. § Azokat, a kiket ezen rajta kapnak, a kapitányok szigoruan megbüntessék. 1569. évi XXIV. törvénycikk a hadjáratok, általános és részleges fölkelések, a korábbi végzések értelmében történjenek Elhatározták, hogy a korábbi országgyüléseknek arra meghozott végzéseihez képest, ugy az általános, mint a részleges hadjáratkor, ha a szükség ugy kivánja, az ország öszszes karai és rendei a fölkelést engedelmességgel és minden hiány nélkül tejesitsék.

152


1569. évi XXV. törvénycikk az élelmi szerek szállitására nézve a korábbi országgyüléseken megállapitott módot tartsák meg A katonai őrség számára, az élelmi szereknek, a véghelyekhez szállitása módját és rendjét, már a korábbi országgyüléseken1 megállapitották; ezt az országlakók most is megujitják és annak megtartását elhatározzák. 1. § És nem is kételkednek afelől, hogy az élelmi szerekben, a mennyiben ezen évnek szüksége mellett lehetséges, semmi hiány sem fog lenni, ha (a miképen Ő szent felsége az arról való gondoskodást kegyesen megigérte) azoknak a valódi árát megfizetik. 2. § De tekintetbe kell venni azokat, a kik semmi eladni valót nem szállithatnak és otthon sincs annyiuk, a miből magukat, gyermekeiket és feleségüket eltarthassák. 1569. évi XXVI. törvénycikk +a szabad városok az ágyúk szállitását vegyék magukra Ezen kivül elhatározták, hogy az ágyúknak és egyéb hadi szereknek és élelmeknek a szállitását az ország régi végzéseihez képest az ország szabad városai vegyék magukra. 1. § De szükség idején, az ezerötszázötvenhetedik évi és más országgyülések végzéseihez képest a többi hü országlakók is a maguk jobbágyait, illő bérfizetés mellett, a melyről Ő felsége azok számára, kiknek a munkáját felhasználja, gondoskodni fog, erre a czélra ki fogják rendelni. 1569. évi XXVII. törvénycikk a király a dézsmákat a végvárak számára haszonbérbe vehesse A karok és rendek azt is igazságosnak tartják, hogy Ő szent felsége a főpapoktól a végvárainak közelében levő dézsmákat, a miképen eddig is, haszonbérbe vehesse. 1. § De a többieket, a melyek a végváraktól távolabb esnek, és a melyeket a főpapok haszonbérletbe adni kivánnak, méltóztassék fönnhagyni, kiváltképen azon földesurak számára, a kiknek önmaguknak is véghelyeik vannak.


153

1574. évi X. törvénycikk az összes karok és rendek mindkét részről állandó lovasokat tartsanak A korábbi országgyülések és főképen az ezerötszázhatvankilenczediki országgyülés határozataihoz képest az ország összes karai és rendei, egyaránt, állandó lovaskatonákat tartsanak. 1. § Azzal a kikötéssel, hogy a főpap és báró urak az ilyen teher alól magukat kivetteknek legkevésbé se tartsák (a kik eddig kivált a Dunántuli vármegyékben vagy igen kevés, vagy épen semmi állandó lovasságot nem tartottak), különben a nemesség tiltakozik és az állandó lovasság tartásával a maga rendje is föl fog hagyni, hogy ha azt a főpap és báró urak részéről is nem teszik. 2. § Szepes, Sopron, Vas és Zala vármegyék részéről azt is kérik, hogy a lovaskatonák helyett gyalogosokat tarthassanak, még pedig két lovas helyett három gyalog katonát, a kik a martalócz gyalogok kirohanásainak és rablásainak megakadályozására és az erdők rejtekhelyeinek a kikémlelésére a lovasoknál alkalmasabbak. 1574. évi XI. törvénycikk a hadjáratok vagy általános fölkelések és a részleges fölkelések módja A mi a részleges és az általános fölkelést és annak a rendjét illeti, erre nézve az országlakók az ezerötszázötvenharmadik évi soproni és az ezerötszázötvenhatodik évi pozsonyi szentesített végzésekre hivatkoznak, a melyeknek most is helybenhagyását kérik. 1574. évi XII. törvénycikk minden ötödik jobbágy fölkelése Hasonlóképen minden ötödik jobbágynak a fölkelésére nézve is kérik azoknak a régi országos végzéseknek a megtartását, a melyeket az ezerötszáznegyvenötödik évben Nagy-Szombatban és azután az ezerötszázötvenötödik évben Pozsonyban határoztak volt.

154


1574. évi XIII. törvénycikk a kisebb várakat Kanizsa körül és Zala vármegyében őrséggel erősitsék meg Ő császári felsége kegyelmesen gondoskodjék arról, hogy az országban szétszórtan levő és főként a Kanizsa körül és Zalavármegyében fekvő kisebb várakat valamely katonai őrséggel megerősítsék. 1575. évi XI. törvénycikk az általános és részleges hadjárat tárgyában utalás az ezerötszázötvenharmadik évi törvénycikkelyekre Az általános és a részleges fölkelésre, valamint az egy telkes nemesek felkelésére is, a kikre nézve ő császári felségének az a kivánsága, hogy az alispánoknál lajstromba véve legyenek, hogy szükség idején kiállithatók legyenek, a karok és rendek az ezerötszázötvenharmadik évi soproni czikkelyekre utalnak és azoknak a megtartását elhatározzák. 1575. évi XIV. törvénycikk a katonák állomásairól vagy egy helyen tartózkodásáról Az ország karai és rendei a magyar katonáknak állomásaikon való biztosabb megmaradására nézve, hogy tudniillik kapitányuk levele nélkül helyeiket el ne hagyhassák, most sem tudnak más módot megállapitani, mint a melyet az ezerötszázötvenkettedik évi decretumokban megállapitottak volt, a melyekben ezekre nézve eléggé bőven intézkedtek. 1578. évi IX. törvénycikk az állandó katonaság beosztása a királyt, a főkapitányokat és az alispánokat illeti Hogy pedig az ilyen állandó lovasokat annál könnyebben tarthassák, a főkapitány számára a magyar kamarából a kapuknak a lajstromát ki kell iratni. 1. § Mert az országlakók igy czélszerübbnek vélik, mint az alispánok utján; azért mivel ugy az adókivetők, mint az alispánok azt pecsétjük alatt, a kamarának beszokták adni. De ezeknek az állandó katonáknak a beosztását, a korábbi törvénycikkelyek értelmében, Ő felsége, avagy a


155

fenséges Ernő főherczeg tudtával a főkapitányra és az alispánokra kell bizni. 1578. évi X. törvénycikk általános hadjárat Az általános és a részleges hadjárat módjára és rendjére nézve az országlakók, az ezerötszázötvenhetedik; ezerötszázötvenhatodik; ezerötszázötvenharmadik; és ezerötszázhatvanhetedik évi végzésekre, főképen pedig a soproni törvénycikkelyekre1 utalnak. 1. § A melyeket sorban leirva Ő császári felségének már ezelőtt előterjesztettek. 1578. évi XI. törvénycikk az egyházi személyek katonasága A dézsmákra tekintettel, az egyházi és káptalani személyeknek az általános és részleges fölkelésére nézve az ezerötszázötvenkettődik évi végzést, valamint a többi végzéseket tartsák meg, ugy a mint azokat az idők folyamán változtatták és szabályozták. 1578. évi XII. törvénycikk az egytelkes nemesek hadbaszállása a nemesi udvarok után Az országlakók azt is megállapitották, hogy az ezerötszázötvenhatodik évi czikkelyekhez képest, minden öt nemesi udvar után a táborba egy lovaskatonát küldjenek. 1578. évi XIII. törvénycikk a vármegyei hadak szemléje a kapitány vagy annak embere jelenlétében történjék Megengedik azt, hogy ugy az általános, mint a más részleges hadjárat alkalmából, az ezerötszázötvenharmadik évi czikkelyekhez képest minden vármegyében Szent György-nap körül, évenkint egyszer a hadak felett szemlét tartsanak.

156


1. § Hogy tudniillik az a főkapitány avagy ennek a különös embere jelenlétében történjék. 1578. évi XIV. törvénycikk a magyar katonák lovainak legeltetési időtartamáról és az idegenek lovairól, a melyeket a katonák a legelőkre visznek A magyar lovasokra nézve, a kik lovaikat a füre viszik, bizonyos módot és becsüt megállapitani nem lehet. 1. § Kivéve mielőtt a legelőkre mennek, a zsoldot nekik kifizetik, hogy azután ne ingyen vagy zsákmányból éljenek, hanem a dolgok árát megfizessék. 2. § És a legelőkön az ezerötszázhatvanhatodik évi czikkelyekben előre meghatározott időig maradjanak. 3. § Méltó dolog pedig, hogy azt a legeltetési terhet az összes karok és rendek fekvőjószágai, majorjai és jobbágyai egyenlően viseljék. 4. § És ha valaki az ő atyafiainak avagy rokonainak és más idegeneknek a lovait magával a füre vinné; az ilyen lovak kárba veszszenek és a főkapitány az ilyen lovakat elvegye és felerészükben a feljelentőnek, a másik felerészükben pedig azon fü vagy föld birtokosának jussanak. 1593. évi XVI. törvénycikk a katonák tartásáról Minthogy pedig az állandó katonák tartása körül eddigelő igen nagy mulasztásokat tapasztaltak és ilyen katonákat igen sokan vagy éppen nem tartottak, vagy pedig uraik azokat a véghelyekből, tetszésük szerint, az ő saját használatukra alkalmazták: 1. § Ennek okáért a főkapitánynak a megkeresésére minden vármegyének az alispánja, az egyik szolgabiró utján tartozzék azt, a kit az ilyen állandó katonatartásban hanyagnak találnak, megintetni. 2. § A ki is, ha tizenöt napon belül engedelmeskedik, a dolog rendén van; máskülönben a főispán, avagy ennek hiányában az alispán és ha ez arra elég erős nem volna, a főkapitány, az ilyen urnak vagy nemesnek a fekvőjószágaiból (még akkor is, ha maga Ő felsége és a főkapitány, valamint az esztergomi érsekség és az egri püspökség s a káptalanok mulasztanák is el a katonák állandó tartását) a tartási költség kétszeresét


157

vegye föl és azt, hivatalvesztés terhe alatt mindenképen katonatartásra szoritsa. 3. § A mely állandó katonák pedig, az ő kapitányuk előleges tudta nélkül, a véghelyekről el ne távozzanak. 4. § És azokat, a kik közülök tetszésük szerint ide és tova kóborolnának (a miképen eddig történt), a főkapitány hivatalának az elvesztése alatt a vármegye előleges tudtával és beleegyezésével megbüntesse és zsoldjuktól megfoszsza és a helyüket más szorgalmatosabbaknak adja. 5. § A kiknek a kiérdemelt zsoldjukat az alispán éppen ugy, mint az előbbieknek kifizesse. 1595. évi XVI. törvénycikk Szlavonia védelmezéséről és a végzések ellen cselekvők büntetéséről Szlavonia a maga védelmére a segitséget tehetségéhez képest adja. 1. § De mivel ott némely mágnások és nemesek, azt, a mit egymás között az ilyen adózási ügyekben megállapitanak, semmibe sem veszik és ezeknek a végzéseknek ellenszegülni szoktak: 2. § Ennek okáért, nehogy az ilyen törvényeknek és közönséges végzéseknek a megvetői büntetlenül maradjanak, megállapitották, hogy azoknak, a kiknek ebben az országban, az ilyenek ellenében megállapitott büntetést végre hajtaniok kell, valahányszor és mikor a végrehajtásra elég erejük nincsen, az ispánok segitségükre legyenek; és ha ezeknek sem volna elég erejük hozzá, báni karhatalmával a bán jöjjön segitségül és a büntetésnek kétszeresét hajtsa föl; a melyből azt, a mi ez országot illeti, az országnak szolgáltassa be, a többit pedig a maga számára tartsa meg. 3. § Ezt a végzést pedig a multból származó büntetések fölhajtására is érteni kell. 1595. évi XVII. törvénycikk a katonák végig tartoznak katonáskodni Mindezeknek a hadaknak és katonáknak pedig, a melyeket az előrebocsátott kiszabás és taksálás mellett állitottak ki, minden vármegyében az ispán, valamint az urak és nemesek közönsége részéről választott külön kapitányuk és külön zászlójuk legyen.

158


1. § És innen őket senki az urak és nemesek közül el ne vigye, hanem a vármegye kapitánya és zászlója alatt egész végig katonáskodjanak és minden hadi terhet elviselni tartozzanak. 1595. évi XVIII. törvénycikk katonaküldés a különböző vármegyékben levő fekvőjavakra tekintettel Ha pedig az urak, nemesek és a többi birtokosok közül valakinek különböző vármegyékben vannak birtokjogai, az ezen fekvőjavak után annyi vármegyébe küldjön katonát, a hány vármegyében a javai feküsznek és ugyanannyi vármegyének a kapitánya és zászlója alatt katonáskodjék. 1595. évi XIX. törvénycikk a jól felfegyverzett hadakat minél előbb szemle alá vegyék Továbbá az előrebocsátott módon táborba küldendő hadakat április tizenötödike körül, avagy a mint lehet, mentül hamarább, minden vármegyében szemle alá kell venni. 1. § Hogy katona módjára jól fölfegyverkezve és mindig készen legyenek, hogy a magyar főkapitány uraknak az első felhivására (az Ő felsége zászlója alatt álló hadak már a táborban levén) azonnal táborba szállhassanak. 1595. évi XX. törvénycikk a hadiszemle módjáról és a katonáskodás tartamáról A kapuknak az előrebocsátott kiigazitása és a fönnebb emlitett megállapitása alkalmával (a mely Isten és ennek igazsága szerint minden személyválogatás nélkül kell, hogy történjék) a kiigazitó urak tartoznak mindenik úrnak, nemesnek, birtokosnak, városnak és falunak czédulát adni, a melyhez képest tudják és kötelesek legyenek a katonákat a hadi szemlére kiállitani. 1. § A mely katonákat a jelen évben addig tartsák táborban, a mig a szükség kivánni látszik és a mig Ő felsége hadserege is a táborban marad. 2. § A szükség megszüntével pedig szünjék meg a katonaküldés és tartás is.


159

1595. évi XXI. törvénycikk a katonát elbocsátó kapitány büntetéséről, meg a Pálffy úr szolgálatairól A generális kapitány e mellett az olyan kapitányt, a ki a hadhoz tartozó katonát csalárdságból vagy kedvezésből elbocsátja, fejvesztéssel lakoltassa. 1. § És a főkapitány uraknak, Ő felsége esküdt szemletisztviselőinek előleges tudósitása és magukhoz vétele mellett, avagy ezeknek a távollétében is, szabadságukban álljon, a hadcsapatot minden hónapban, vagy a hányszor akarják, hadi szemle alá venni. 2. § Minthogy pedig nagyságos Pálffy Miklós urnak, a dunáninneni részek főkapitányának, tartózkodási helyéül az ujvári véghely volt kijelölve, ezért Ő felsége avagy ő fensége kegyelmesen határozzon afelől, hogy ennek a főkapitány urnak mit kelljen tennie arra az esetre, ha az ellenség ezt a véghelyet megszállja? tartozzék-e erre a véghelyre vonulni? vagy pedig főkapitányi tisztének minőségéhez képest a harczmezőn szolgálni? 3. § Az ország karai és rendei azonban ugy tartják, hogy a régi szokáshoz képest a harczmezőn kell szolgálnia. 1595. évi XXII. törvénycikk a hadiszemle rendjéről Továbbá az előbb érintett hadi szemle idején a főpap, báró és mágnás urak legyenek az elsők és igy a nemesek és a többi birtokosok mindjárt azután következzenek, a kik az övéiket a hadi szemlére előállitják és a táborban tartják. 1. § Máskülönben a nemesek és a többi birtokosok a katonáikat hadi szemlére állitani és tartani kötelesek ne legyenek. 1595. évi XXIII. törvénycikk a hadi szemlén csalással ne éljenek; az ellene cselekvők büntetése Továbbá a hadi szemlére senki a más szolgáit ne állitsa és idegen lovakat, meg fegyvereket ne használjon. 1. § Azokat, a kik ennek ellenére tesznek, az ország főkapitánya (a dolog valóságának felderitése után) minden ingó vagyonuknak az elvételével büntesse.

160


1595. évi XXIV. törvénycikk a titkon távozó katonák büntetése Továbbá a zsoldjukban meg nem röviditett azokat a katonákat, vagy szolgákat, a kik a szolgálati idejük letelése előtt és uruk akarata ellenére, titkon vagy bármi módon eltávoznak, avagy többféle zsoldot vesznek föl (az igazság kideritése mellett) a főkapitányok, ha rajtakapják, fölakasztással büntessék. 1595. évi XXV. törvénycikk a hadcsapatok tartásáról; a kapitányok hatalmáról és az igazságszolgáltatásról Továbbá megállapitották, hogy ezeket a vármegyei hadakat a magyar fő és vezénylő kapitány urak a véghelyekre szét ne hányják, hanem leginkább a tábori szükségletekre alkalmazzák, a hol minden hadi terhet elviselni tartoznak. 1. § A vármegyei kapitányok pedig ezektől a fő és vezérlő kapitányoktól függjenek, a kiket ezek a fő és vezérlő kapitány urak is tiszteletben tartsanak; ez egyszersmind (hivataluknál fogva) Ő felségének a hiveit a katonák erőszakosságaitól és féktelenségeitől mindenkor komolyan oltalmazni és védelmezni tartozzanak. 2. § Hogy ez annál könnyebben történhessék, a táborba három igazságtevő kapitányt kell kirendelni, tudniillik egy németet, egy magyart és egy olaszt, a kiknek mindenike, a saját őrségétől környezve és ki-ki saját katonái kihágásainak és rendetlenkedéseinek a megelőzésére és megfékezésére törekedve, egymás között kölcsönös érintkezést tartsanak fönn és a vezér utasitásához, vagy a katonai rendtartáshoz képest, mindenik a maga nemzetéhez tartozó embereket féken tartsa. 3. § Hogy ha pedig ezek közül az igazságtevő kapitányok közül valamelyik igazságot szolgáltatni és az ilyen tetteseket kellő módon megbüntetni nem akarná vagy elmulasztaná, azt az ő főkapitánya megbüntesse és tisztétől megfoszsza.


161

1595. évi XXVI. törvénycikk büntetése azoknak, a kik az előrebocsátott végzéseknek ellenére tesznek Továbbá, ha valaki az urak, nemesek és a többi birtokosok közül az előrebocsátott végzéseknek ellenére tenne, vagy a fennebb emlitett módon reája kivetett katonákat, makacsságtól indittatva, kellő számban a hadi szemlére elő nem állitaná és a háboru befejeztéig tartani nem akarná, akkor az alispánnak egy szolgabiróval, vagy ha ezek arra elég erősek nem volnának, az ispánnak hatalmában álljon, hogy az ilyen makacskodónak a fekvőjószágait elfoglalja és mindaddig birtokban tartsa, a mig abból a háromszoros értéket fölhajtják. 1. § A mely büntetéspénzről a vármegyének számadást tegyenek és azt a közszükségekre tartsák fenn. 1595. évi XXVII. törvénycikk a kárttevő katonák büntetéséről Továbbá megállapitották azt is, hogy az ország régi végzései értelmében az uraknak és nemeseknek, valamint a plébánosoknak és a többi egyházi személyeknek a házaik és udvarai a katonaszállásolás alól mentesek legyenek. 1. § Ha a katona ez ellen cselekszik, legyen ez akár belföldi, akár idegen, a kapitányok azt elfogják és fejvesztéssel és minden vagyona elvesztésével büntessék. 2. § Ugyanezt kell érteni azokra nézve is, a kik az egyházakat sértik, feltörik és kirabolják. 1595. évi XXVIII. törvénycikk mindenféle katona a zsoldjával megelégedjék Továbbá megállapitották, hogy a katonák, legyenek ezek akár hazaiak, akár idegenek, a maguk zsoldjával megelégedjenek. 1. § Máskülönben, ha a jobbágyoknak vagy másoknak a birtokában avagy a falukban kárt okoznak és élelmiszereket pénzfizetés nélkül elvesznek, az ügy elbirálása után a vármegyei hadak avagy a földesur is őket az ezerötszáznegyvenkettedik évi közönséges országos végzések értelmében elkergessék és a főkapitányok is megbüntessék.

162


1595. évi XXIX. törvénycikk a katonák büntetéséről, a kik a nemesek és jobbágyok szekereit és lovait elveszik Továbbá: se a királyi felségnek, se másoknak a lovasai vagy gyalog katonái (bármily nemzetbeliek legyenek) a nemesek és a jobbágyok szekereit és lovait a saját személyük vagy portékáik szállitása czéljából elvenni ne merészeljék. 1. § Hanem kinek-kinek a maga szükségére legyen meg a saját szekere és lova. 2. § A ki ez ellen cselekszik és a megintésre sem engedelmeskedik, azt akaszszák föl. 1595. évi XXX. törvénycikk a katonák havi fizetéséről Továbbá annak a visszaélésnek a kikerülésére, a mely eddigelé a fölkelések idején, a katonák összeirásánál fordult elő, melynél fogva a táborba küldendő katonát igen sokan felette magas fizetés mellett voltak kénytelenek fölfogadni; hogy tehát jövőre senki nagyobb fizetésekkel terhelve ne legyen: 1. § Megállapitották, hogy a vármegyei hadcsapathoz egy gyalog katonának egy harmincz napot számláló hónapra három magyar forintnál, egy lovas katonának pedig négy forintnál többet ne fizessenek. 2. § A katonát, a ki ennél többet veszen el, a főkapitány vagy az ispánok és alispánok minden ingó vagyona elvételével büntessék. 3. § Minden vármegyében pedig a dolgot akképen intézzék, hogy a katonák felerészben lovasok, a másik felerészben pedig gyalogosok legyenek. 1595. évi XXXI. törvénycikk azoknak a büntetéséről, a kik szabad hajdukat tartanak Akár a gyalogos, akár a lovas szabad hajdukra nézve, legyenek ezek nemesek, vagy nem nemesek, megállapitották, hogy az urak és nemesek közül, legyenek ezek akár hazafiak, akár idegenek, senki ilyen szabad hajdukat ne tartson. 1. § Az, a ki másképen cselekszik, azonnal hütlenség bünébe essék.


163

2. § Magukat a hajdukat is fejvesztéssel büntessék. 1595. évi XXXII. törvénycikk a kóborló katonák büntetéséről Ha azokat a katonákat (akár gyalogosokat, akár lovasokat), a kiknek uruk nincsen vagy rablás vagy nyerészkedés czéljából, mint valamely urat szolgáló és fizetett katonák kóborolnak, valahol megtalálhatják, paraszt kézzel is elfoghassák és az ügy elbirálása után az ilyeneknek azonnal fejüket vehessék. 1. § Szlavonországban is ugyanezt tartsák meg. 1595. évi XXXIII. törvénycikk azoknak a büntetéséről, a kik magukat külföldi urak alá adják Minthogy továbbá most az országnak a szüksége olyan nagy, hogy a lakósoknak ebből az országból más országba költözése káros lenne: 1. § Ennek okáért megállapitották, hogy senki a magasabb zsold reményében avagy valamely egyéb követelődzés miatt külföldi úrnak a szolgálatába ne álljon (kivéve Erdélyt, a mely már Magyarországnak a része, de ennek a fejedelme is, ha valamely hadsereget Magyarországon akarna összeiratni, ezt Ő felségének az előleges tudtával és beleegyezésével tegye). 2. § Ha ilyenek mégis találtatnának, a nemeseket a fekvőjószágaiktól foszszák meg; a parasztoknak pedig a fejüket vegyék; a végrehajtás meg az ispánokat és a főkapitányokat illesse. 1595. évi L. törvénycikk az ágyúk szállitását a szabad városok teljesitsék A mi az ágyúknak és egyéb hadiszereknek a szállitását illeti, ezt az ország régi végzéseihez képest az ország szabad városai fogják igazitani. 1. § És ha ezeknek arra elég erejük nem lenne, illő ár mellett, a maguk barmaival, a többi hü országlakók is, segiteni tartoznak.

164


1595. évi LIV. törvénycikk Magyarországon és Szlavoniában a véghelyekről és a katonákról gondoskodás történjék És méltóztassék a véghelyekről, ugy Magyarországon mint Szlavoniában gondoskodni és a régi katonáknak a fizetésükre nézve eleget tenni. 1. § Mert bizonyos, hogy ezek a végzések hiábavalókká lesznek, ha a véghelyekről és a katonákról kellő gondoskodás nem történik. 2. § Ezen felül, mielőtt innen távoznának, méltóztassék a véghelyek kapitányainak, katonáinak és birtokosainak a kérései és tiltakozásai iránt is magát elhatározni. 1596. évi III. törvénycikk a katonák garázdálkodása megszüntetésének a módja A zsoldos katonák féktelensége, vagyis inkább istentelensége miatt, a karoknak és rendeknek Ő felsége elibe terjesztett panaszára: 1. § Melyben arról panaszkodnak, hogy ennek a háborunak a kezdete óta és főképen a korábbi évben, nemcsak a szegény népen, hanem a többi bárminő rangu embereken is, oly kegyetlenkedéssel és ellenségesen garázdálkodtak, hogy ha valaki az ő gonoszságaikat, rablásaikat, gyilkosságaikat, gyujtogatásaikat és szentségtöréseiket mind elősorolni akarná, napja és szava sem lenne hozzá; és a melyek csaknem mind, a néhai fenséges Károly fejedelem és Mansfeld gróf (a ki a katonákat kötelesség alatt tartotta) halála után merültek föl; ezeknek a bajoknak az orvoslását akképen gondolják: 2. § Hogyha Ő felsége (a karoknak és rendeknek tett kegyes igéretéhez képest) serényen gondoskodik arról, hogy a rablások megszüntetésére és a katonák garázdálkodásainak a megfékezésére, valamint a bajok elháritására czélzó más orvosszerek alkalmazására nézve is, ezutánra semmi kivánni való fönn ne maradjon.


165

1596. évi IV. törvénycikk az ország karai és rendei nem azért panaszolnak, mintha adózni nem akarnának, hanem azért, hogy miután tehetségeikben meggyengültek, külföldi hadseregről is (a mint eddig) kegyelmesen gondoskodni méltóztassék És ámbár a karoknak és rendeknek a közös panaszai sulyosak és türhetetlenek (és annál nehezebben elhordozhatók, minthogy a bajokat és károkat azoktól kell szenvedniök, a kiket a császári felség igen nagy költséggel az ő országa védelmére fogadott föl), mindazonáltal ezt nem azért hozzák föl, mintha az országlakók az annyira sürgős és oly égetően szükséges adózás, segélynyujtás alól magukat kivonni akarnák (mert a mi erejükből és tehetségükből telik, azt megteszik), hanem azért, hogy - miután ugy a köz-, mint a magán vagyonuk kimerült, - Ő császári és királyi felsége a mikép eddig, ugy most is, egyebünnen segédcsapatokat és sereget szervezzen és a legkegyetlenebb ellenséggel szembe szálljon és a keresztyénség ügyét megoltalmazni és megvédelmezni igyekezzék. 1596. évi V. törvénycikk erre az évre, két határidőben való fölszedés mellett kilencz forint segélyt megajánlanak; egy forintot a véghelyek megerősitésére; a többi nyolcz forintot magyar gyalogosok fölfogadására. Egyuttal a hadiszemlének és a pénz-kiadás, meg bevétel számadásának a módját és a kapuk ujból számbavételét elhatározzák Minthogy pedig jól tudják, hogy a háborunak és minden dolgoknak a pénz a veleje és megvalósitója, még ezen szorultságukban és szegénységükben is, a végső veszélyben forgó hazát és magukat elhagyni nem akarván: 1. § Ő császári felségének a jelen évre, ugy a részleges mint az általános fölkelés beleértése mellett megajánlanak minden kapu után (a melyeket tudniillik ugy a maguk mint az Ő felsége, valamint az egyháziak és világiak fekvő jószágaiban is ujból kell összeszámlálni) egyenkint kilencz magyar forintot, a melyet két határidőben, a magyar kamarába fognak beszolgáltatni. 2. § Ő fenségének a kivánságához képest elsőbben Szent György napkor; másodszor Keresztelő Szent János napján, annak a kikötésnek a hozzáadásával, hogy minden kapunak egy forintja a végvárak

166


megerősitésére, a többi nyolcz forintja pedig magyar gyalogosok fölfogadására essék. 3. § És ezt a pénzt máshová ne, hanem csakis a magyar gyalogkatonák felfogadására forditsák. 4. § A mely gyalogosoknak a szemléje, a pénz-kiadással, valamint a számadástétel módjával együtt, akképen történjék, a miképen azt Ő felsége a maga előterjesztésében kivánja; hogy tudniillik: a katonáknak mind a szemléjénél, a melyet Ő felsége esküdt tisztviselői végeznek; mind pedig azoknak a kifizetésénél, a rendek részéről külön embereket alkalmazzanak, a kik a közelebbi országgyülésen jelentést tegyenek; és a kapuknak is uj összeirása történjék. 5. § A mi, hogy annál biztosabb módon mehessen végbe, Ő császári felsége, vagy a kamara, megbizható és szorgalmatos adókivetőket állitson be; és hogy az uj összeirás minden csalás nélkül essék meg, az adókivető mellé, minden vármegyében, egy esküdt nemest adjanak; a kik tisztüknél fogva mind a ketten, az eddig követett szokáshoz képest, mindenik falusbirónak az esküjével megelégedvén: az összeirást teljesitsék. 6. § De a szegény jobbágyokat, ajándékokkal, avagy a czédulákért pénz szedésével és semmiféle módon ne adóztassák, a kapuk számát csalás nélkül, lelkiismeretesen összeirják és senkinek a fekvőjószágát csalási szándékból más szinben föl ne tüntessék, vagy el ne titkolják. 7. § A kapuknak eme számbavételénél, ebben az évben az esküdt nemesek és ugy az alispánok, szolgabirók és jegyzők is, ingyen szolgáljanak. 1596. évi VI. törvénycikk a főpap, báró, mágnás urak és a birtokos nemesek, a saját zsebükből egy-egy kapu után hasonlóképpen kilencz forintot megajánlanak, a mely pénzen jól fegyverzett lovasokat állitsanak, a kik a gyalogosokkal együtt hat hónapig tartozzanak szolgálni Annak a kilencz forintnak a megajánlásán kivül a főpapoknak, báróknak, mágnásoknak és birtokos nemeseknek mindenike (a régi nemesi előjogoknak épségben tartása mellett) csupán erre az alkalomra a saját erszényükből, minden egyes kapu után szintén, másik kilencz forintot fog kirendelni és a táborba, azon a pénzen jól fegyverzett lovasokat küldeni.


167

1. § A kik az emlitett gyalogosokkal együtt a főkapitányok vagy magyar generálisok alatt, májusnak a tizenötödik napjától kezdve, hat egész hónapig fognak a táborban maradni, akképen, hogy ezeknek az uj összeirás alá eső lovasoknak a számába, a zsoldos katonákat föl ne vegyék. 1596. évi VIII. törvénycikk hogy Ő császári felségének a hadi szemle mesterei, az országlakók saját erszényéből fogadott hadakat is, szemle alá vegyék Ezen hadi segélyre nézve, hogy Ő felsége magának meggyőződést szerezhessen, hogy az országlakók, ezeket a saját zsebükből fölfogadott hadcsapatokat hüségesen tartják: alázattal beleegyeznek, hogy az Ő felsége szemlemesterei, akkor, a mikor akarják, szemle alá vehessék. 1596. évi VIII. törvénycikk hogy Ő császári felségének a hadi szemle mesterei, az országlakók saját erszényéből fogadott hadakat is, szemle alá vegyék Ezen hadi segélyre nézve, hogy Ő felsége magának meggyőződést szerezhessen, hogy az országlakók, ezeket a saját zsebükből fölfogadott hadcsapatokat hüségesen tartják: alázattal beleegyeznek, hogy az Ő felsége szemlemesterei, akkor, a mikor akarják, szemle alá vehessék. 1596. évi IX. törvénycikk Szlavoniának a hadi segélyét ennek az országnak a hasznára forditsák A szlavon hadi segélyt forditsák ennek az országnak szükségletére és ott a régi szokás szerint, valamint a törököknek alávetett jobbágyok is, csak félannyit fizessenek. 1596. évi XI. törvénycikk az ország hadai ki alatt tartoznak állani? Az elülirt módon egybegyüjtött mindezen hadaknak vármegyében külön kapitányuk és külön zászlójuk legyen.

minden

168


1. § Mindnyájan pedig Ő felségének a zászlója alatt és Ő felsége magyar kapitányainak meg az ország főkapitányának engedelmeskedjenek és alattuk álljanak. 1596. évi XII. törvénycikk a hadviselésre nézve az elmult évi végzéseket kell megtartani Egyebekben ugy a katonák szállásolására, mint a hadviselésre tartozó többi dolgokra nézve is, a hadviselés módjáról alkotott mult évi végzéseket kell megtartani. 1596. évi XIV. törvénycikk a kapitányokat és a vármegyék katonaságát a megszállástól és a kártételtől is eltiltják; és az engedetlenkedőket (valamint a katonáiktól és zászlóiktól távozó kapitányokat is) miképen kell büntetni? Továbbá bármelyik vármegyének a kapitányaira vagy katonáira nézve, a kik a nemeseknek és a városoknak a majorjait hasonlóképen meg szokták szállani, és az élelmi szereket erővel ingyen elvenni, meg különböző károkat okozni, szintén megállapitották, ugyanis: 1. § Hogy az alispánok vagy az ispánok avagy ha ezeknek arra elégséges erejük nem volna, az ország főkapitányai (a nemesi előjogok ellent nem állván) esküjük alatt, a melylyel Ő felségének és az országnak kötelezve vannak, ezeket is érdemük szerint megbüntessék. 2. § Az emlitett vármegyei kapitányok pedig katonáik és zászlóik mellett maradjanak, máskülönben a főkapitányok elengedhetlenül megbüntessék őket. 3. § A bánok is ugyanezt tegyék Szlavoniában. 1596. évi XV. törvénycikk azoknak a büntetéséről, a kik csapataikat hadba nem küldik és a kitüzött időig táborban nem tartják Azokra nézve, a kik a csapataikat az előrebocsátott módon hadba küldeni nem akarnák vagy arról nem gondoskodnának, avagy azokat a kiszabott időig a táborban nem tartanák, a korábbi évről e tárgyban alkotott huszonhatodik czikkelyt kell megtartani.


169

1. § Annak a hozzáadásával, hogyha előbb az alispánok, azután meg maguk a főispánok, a magyar főkapitánynak a megkeresésére ezt a végrehajtást foganatositani nem akarnák, az ilyen alispánoknak és ispánoknak a fekvő jószágait, ugyanazok a főkapitányok a fizetés háromszorosáig foglalják le. 2. § A végrehajtásra elégséges erővel nem rendelkező ispánoknak és alispánoknak pedig, ugyanezek a főkapitányok (hivataluk elvesztése alatt) segitségükre lenni és a makacskodókat az előirt módon megbüntetni tartoznak. 1596. évi XVI. törvénycikk a vármegyék kapitányait, a kik a hiányzó katonákról jelentést nem tesznek, miképen kell büntetni? És hogy a vármegyék a maguk hadcsapatainak élére alkalmas kapitányokat tenni tartozzanak; máskülönben helyükre a főkapitány másokat, arra alkalmasabbakat helyettesitsen Ha pedig a vármegyék kapitányai, az ilyen hiányzó katonákról, a főkapitányoknak jelentést nem tesznek, a főkapitányok ezeket hivataluktól és fizetésüktől azonnal foszszák meg. 1. § Gondoskodjanak a vármegyék arról is, hogy csapataiknak élére alkalmas kapitányokat állitsanak: máskülönben a magyar főkapitányoknak hatalmukban álljon, hogy az ispánok meg az alispánok előleges tudtával és beleegyezése mellett, az ilyen nem alkalmas és kevésbbé arra valók helyébe, más alkalmasakat választhassanak és állithassanak. 1596. évi XVII. törvénycikk ennek a tehernek, a császári felségnek és az összes uraknak és nemeseknek a katonái alá vetve legyenek Ennek a teherhordozásnak pedig, ugy az Ő felségének mint az urak és nemesek bármelyikének a zsoldján katonáskodók is alá vetve legyenek.

170


1596. évi XIX. törvénycikk a szabad városokat, a melyeknek a taksáit hadi szükségletekre rendelték, kereskedésükben, jövedelmeikben és egyéb szabadságaikban meg kell tartani Azért, hogy Ő császári felsége, a szabad városok taksáját, a hadi szükségletekre kegyelmesen fölajánlotta, a karok és rendek Ő császári felségének lehető legnagyobb hálás köszönetet mondanak. 1. § Minthogy pedig azokat a városokat ugy a taksafizetéssel, mint a fekvőségeik után járó kirovással, azután meg az ágyuk szállitásával, és a katonák tartásával fölöttébb terhelni szokták: az országlakók alázattal kérik Ő császári felségét, hogy miután ezek a városok Ő felsége koronájának a tulajdonai, méltóztassék azokat ugy kimélni, hogy az emlitett munkák könnyitésére nézve, méltó tekintetbe vételben részesüljenek. 2. § És, hogy azokat kereskedésökben, jövedelmeikben és egyéb szabadságaikban megtartsák és felettébb való taksákkal ne terheljék. 3. § Jelesül, hogy Szakolcza várostól, valamint a többi kiváltságoltaktól is, a mennyiben azoknak gyakorlatában voltak, vámilletéket ne vegyenek. 1596. évi XX. törvénycikk uj rendelkezés a katonai zsoldról és büntetése annak, a ki többet veszen; végül a katonai rend és fegyelem megtartásáról A mi a katonai havi zsoldot illeti, a karok és rendek ugy látják, hogy az ezen félévi hadjárat tartamán, a midőn a termények ára emelkedett, egy lovasnak egy hónapra öt magyar forintnál, egy gyalogosnak pedig háromnál többet ne fizessenek. 1. § Öt forintot pedig azért állapitanak meg, hogy se szekeret, se valami egyéb zsold szaporitást venni ne merészkedjenek. 2. § Azok, a kik többet vesznek, az előbbi országgyülésen megszabott büntetéssel lakoljanak. 3. § Tartozzék minden lovas, a ki négy vagy kevesebb ló után vett zsoldot, lándsát is magával hordani és egyszersmind a szolgái is. Ha vonakodnék, a főkapitány veréssel vagy más alkalmas eszközökkel kényszeritse reá őt. 4. § A katonai esküformát illetőleg: a főkapitányok tisztükben pontosan eljárjanak és gondoskodjanak arról, hogy a katonai rendet és fegyelmet megtartsák.


171

1596. évi XXI. törvénycikk a táborban három igazságtevő kapitányt állitsanak be, de a magyarok fölött a magyar birón kivül senki se biráskodjék Azt, hogy a katonák gonoszságának a megfékezésére Ő császári felsége a táborban három igazságtevő kapitánynak, egy magyarnak, egy németnek és egy olasznak a beállitását jónak látja, helyesnek tartják: 1. § Mindazonáltal a magyar katonák fölött csakis a magyar birónak és senki másnak ne legyen itélő hatalma: se pedig a porkolábok vagy mások annak a tisztébe ne elegyedjenek és egy magyart is el ne fogjanak. 2. § Hogyha pedig büntetten kapják, minden büntetés nélkül a magyar biró kezébe adják és igy viszont. 1596. évi XXII. törvénycikk azoknak a büntetéséről, a kik magasabb zsold és nagyobb haszon reményében, idegen uraknak és tartományoknak a szolgálatába állanak Azokra nézve, a kik nagyobb haszon és zsold reményében, idegen uraknak és tartományoknak a szolgálatába állanak, a karok és rendek, az Ő császári felsége kivánságához képest az előző év decretumaihoz ragaszkodnak. 1. § Tudniillik, hogy ebben az évben a magyarok, horvátok és szlavonok közül senki az idegen urak és tartományok zsoldjába és szolgálatába ne álljon (kivéve a pápát, a ki zsoldjába a fennebb mondottak szerint magyar katonát is fogadhat) és a vasasok, meg a vértesek és kozákok közé magát ne irassa. 2. § Sőt még azok is, a kik most közöttük vannak, onnan azonnal kilépjenek és a magyar katonasághoz visszatérjenek. 3. § A ki ennek ellenére cselekszik, annak a fekvőjószágát, ha fekvőjószága van, Ő császári felsége, avagy a főtisztelendő helytartó ur (a kinek hatalma csorbittatlan hagyásáért, az országlakók Ő felsége előtt esedeznek) más jól érdemesülteknek adományozza. 4. § Máskülönben sziveskedjék Ő császári felsége a fővezér utján a főkapitányoknak segitségükre lenni, hogy az illetőt, a kinek fejét kell venni, ezeknek a főkapitányoknak a kezére adják.

172


1596. évi XXIII. törvénycikk a szabad hajduknak és a kóborló lovasoknak a korábbi évi végzések értelmében való kiirtásáról A szabad hajdukra nézve megujitják a korábbi, legközelebb mult évi végzéseket. 1. § Azokat pedig, a maguk vármegyéjében az alispánok és a főispánok, vagy ha ezeknek arra elégséges erejük nem volna: a főkapitányok kiirtsák. 2. § Ugyanezt kell érteni a kóborló és szabad lovasokról is. 1596. évi XXVII. törvénycikk az élelmiszerek szállitóit a katonák ne háborgassák, élelmi szereket a szomszédos országokból és tartományokból szállitsanak Az élelmiszerek szállitására nézve, ha a tábor a Dunától valamivel távolabb fekszik, az országlakók azt vélik, hogy ha a katonák azokat, a kik az élelmiszerek szállitásával keresik kenyerüket, nem bántják, nem kárositják és az igazságos árt megfizetik, a terményekben és élelmiszerekben, a jelen körülmények között, szükség nem fog lenni. 1. § Minthogy pedig a törökök és a tatárok az országnak csaknem a legtermékenyebb részeit szánandó módra elpusztitották és a mi még megmaradt, azt is a külföldi katonák zsivány módra fölemésztették és különben is ez az esztendő nem volt oly termékeny mint a többi: Ő császári felsége az ő különös kegyelmességénél fogva gondoskodjék arról, hogy élelmi szereket az ő közelébb fekvő országaiból és tartományaiból is szállitsanak. 2. § Mert egyedül Magyarországból (különösen takarmányt és zabot) általában mindenkinek nem szolgáltathatnak és eleget nem tehetnek. 1596. évi XXVIII. törvénycikk a véghelyek megerősitésétől, az országlakók tehetségükhöz képest hiányzani nem fognak A mi az Ő császári felségétől megemlített véghelyeknek a kijavitását és megerősitését illeti, arra fentebb minden kaputól egy-egy forintot rendeltek. 1. § Ha pedig Isten segitségével még többet is visszaszerezhetnek, a karok és rendek rajta lesznek, hogy azokat is tehetségükhöz képest


173

hasonlóképen megerősitsék, de magukat a körülményekhez és a szükséghez alkalmazni fogják. 1596. évi XXIX. törvénycikk a katonákat téli állomásokra, az ellenséggel szomszédos véghelyekre kell beosztani Minthogy pedig, Ő császári felsége azt kivánja, hogy a katonáknak téli állomásairól és ugynevezett elszállásolásokról, élelmükről és takarmányukról gondoskodjanak; az országlakók ugy látják, hogy azokat legkönnyebben magukba a véghelyekbe kell beosztani, a melyekben az elszállásolásukról és élelmezésükről is gondoskodni lehet, csakhogy ennek az árát a mostani pénzzel fizessék. 1. § És valóban az ellenséghez közelebb levő véghelyekre való beosztásuk azért is kivánatosabb, hogy azokat megoltalmazhassák és megvédelmezhessék, és hogy a városokat, mezővárosokat, a falukat, meg a szegény népet az eddig üzött szokásukhoz képest ne dulhassák. 1596. évi XXX. törvénycikk a megsebesült és beteg katonák ápolására, az urak és nemesek alamizsnakép a saját pénzükből, az emlitett két határidőben a magyar kamarába való befizetés mellett, tiz magyar dénárt megajánlottak A karok és rendek Ő császári felségének a kivánságát a megsebesült és beteg katonák ápolására, valamint e czélból a kórházak rendezésére nézve megértették: 1. § Nem is vonják kétségbe, hogy ez kegyes és keresztyén emberhez méltó dolognak látszik: de mivel sok dologgal és teherrel eléggé, sőt fölöttébb nyomva vannak; azt, hogy ezt mi módon valósithatnák meg? nem látják. 2. § De ugy vélekednek, hogy a táborban egynehány közsátrat, a melyek sok embert befogadhatnak, kellene erre fölhasználni, a melyekbe a sebesült és beteg katonákat befogadván, Ő felsége orvosaival és sebészeivel gyógyittatnák őket. 3. § És minthogy a karok és rendek tudják, hogy mindazoknak a megvalósitására elég tehetségük nincsen; mind a mellett is, erre a czélra alamizsna czimen, az urak és a nemesek, a saját pénzükből, a magyar

174


kamarába az előirt két határidőben való befizetés mellett, minden egyes kapu után tiz magyar dénárt megajánlanak. 4. § Azok, a kiknek kapuik nincsenek, e czélra, az alispánok lelkiismeretes kiszabásához képest fognak adózni. 5. § Ugy mindazonáltal, hogy ezt az alamizsnát általában az összes tábori helyeken, az ütközetben, avagy a támadásban az ellenségtől (és nem dulakodás és verekedés közben) megsebesitettek mindnyájának a hazafiaknak és az idegeneknek egyaránt, jó módjával az ápolására adják. 1596. évi XXXI. törvénycikk hogy Ő császári felsége miképen a Dunán innen szokott lenni, ugy a Dunán tuli végvárakban is, a kapitányok és a katonák felett, a főkapitánynak teljes hatalmat adjon Továbbá a karok és rendek az iránt esedeznek Ő felsége előtt, hogy a miképen a Dunán inneni véghelyek kapitányai az ország főkapitányának alatta állanak és ennek engedelmeskednek, ugyanez a Dunán tul is, igy történjék. 1. § És a főkapitány urnak, ezekben a Dunán tuli részekben is, a végvárak kapitányai és zsoldosai fölött teljes joga és hatalma legyen. 1597. évi XIII. törvénycikk a véghelyek megerősitéséről, meg arról, hogy a szegény népet igazságtalanul tul ne terheljék A mi a véghelyeknek a megerősitését illeti, ámbár Ő felsége hű magyar lakói jól tudják, hogy annak, a korábbi évek végzéseihez képest az ő jobbágyaik munkájával kellene történnie: mindazonáltal, mivel ennek a hadjáratnak a tartamán ez erőditésekre nézve aligha valami biztosat megállapitani tudnának: 1. § Alázattal kérik Ő felségét, hogy ha ebben a nyomasztó időben a szegény népet valamelyik véghelynek az épitésére vagy pedig élelem szállitására találnák hivni; méltóztassék az ország főkapitány urainak és a véghelyeken lakó többi tisztviselőknek komolyan meghagyni, hogy a szegény népet a véghelyek épitésén és ellátásán kivül a saját munkáikra vagy fának és egyéb dolgoknak a szállitására ne kényszeritsék és ne hajtsák;


175

se pedig erejüket tulhaladó munkákra ne alkalmazzák vagy méltatlanul ne terheljék. 1597. évi XXXVII. törvénycikk a külföldi katonákat, a vármegyéken, az ispánoktól és alispánoktól kinevezett bizonyos biztosok vezessék át E hadjáratok alatt igen gyakran megtörténik, hogy az idegen nemzetek hadcsapatai és seregei élére némely biztosokat állitanak, hogy azokat az ő állomásaikra és a részükre kijelölt helyekre vezessék. 1. § A kik közül a legtöbb önhatalmulag, igen sokan pedig valamelyes irással ellátva, itt-ott a falukat, mezővárosokat és szabadvárosokat megadóztatják; és azok közül a faluk, mezővárosok és szabadvárosok közül némelyeket katonáik megszállatásával, némelyeket pedig ajándékok kicsikarásával és katonáiknak huzamosabb ott tartásával terhelik. 2. § Ennek okáért azoknak a vármegyéknek az ispánjai és alispánjai, a melyekben ezek a hadak átvonulnak, tartozzanak egy vagy két biztost kijelölni, a kik azokat a vármegyéjükön átvezessék. 1598. évi XX. törvénycikk az általános fölkelés körül miképen kell eljárni? A mi az általános fölkelést illeti, megállapitották: 1. § Ha megtörténnék, hogy Ő császári és királyi felsége, a szükség kivánalmához képest vagy a törökök fejedelmének közeledése miatt személyesen táborba szállana, vagy pedig a hadseregét nagyobb erő támadná meg, ugy hogy ezzel meg kellene ütközniök, avagy ha valamelyik nevezetes erősséget, a melyet az ellenség az országban, vagy Ő felsége szomszédos tartományaiban ostrommal körülzárt, meg kellene védelmezniök: 2. § Akkor az ország karai és rendei, a közbecsü szerint vissza váltható fekvőjószágaiknak elvesztése büntetése alatt, tartozzanak személyesen fölkelni és a lehető legjobb készültséggel és legnagyobb számban egy egész hónapon át (a táborbaszállás napjától kezdve) katonáskodni. 3. § A mely általános fölkelést, ezen országnak a főkapitányai, Ő császári és királyi felsége, vagy ő fensége, avagy a főhadvezér parancsolatjára ideje korán köztudomásra hozzanak.

176


4. § Mindazonáltal megkivánják, hogy a fölkelésnek ebben az alakjában, a főkapitány és főhadvezér urak szem előtt tartsák, hogy az országlakókat a távolabbi vidékekre akképen vigyék, nehogy a mig lakásaiktól távol vannak, az alatt otthon a katonaság károkat okozzon, vagy az ellenség kirohanást tevén, pusztitásokat végezzen. 5. § Hanem az előre bocsátott esetekben kiváltképen azoknak a közremüködését és fölkelését használják föl, a kik a török táborhoz közelebb lesznek. 1598. évi XXI. törvénycikk az országlakók biztositéka erre a fölkelésre nézve Ezen kivül a rendek magukat biztosittatni akarják, hogy az általános fölkelésbe való beleegyezésükre vonatkozó jelen határozat, soha semmi időben, gyakorlatba ne jöjjön; hanem azt csupán erre az évre és csak is erre az egy esetre hozottnak kell érteni. 1598. évi XXII. törvénycikk az ország rendein kivül, az általános fölkelés alkalmával kik, és minő büntetés alatt tartoznak fölkelni? Az ilyen általános fölkelés idején pedig az egytelkes és czimeres nemesek is tartoznak fölkelni. 1. § A telkesek ugyanis a közbecsü szerint visszaváltandó fekvőjavaik, az armalisták pedig a nemesség emlitett elvesztése büntetése alatt. 2. § A rokkantak pedig, valamint a gyöngék, a szolgálatban állók, az özvegyek és a hadra képtelenek, maguk helyett mindenkor más alkalmasakat küldjenek. 1598. évi XXVIII. törvénycikk a véghelyek kiépitésére erre az évre minden kaputól hat napi munkát határoztak A véghelyek kiépitésére nézve megállapitották, hogy erre az évre, a mult évben számbavett minden kapu után, hat napi ingyen munkát teljesitsenek. 1. § A melynek a beosztását Ő felsége az ő magyar tanácsosainak, főképen pedig az ország főkapitány urainak a tanácsával eszközölje.


177

1598. évi XXXIX. törvénycikk hogy a kamara a nemesek fekvőjószágait el ne foglalja A nemesek fekvőjószágainak tárgyában, kegyelmes igéretéhez képest, méltóztassék Ő felsége az ő őseinek és elődeinek a dicséretes szokását megtartani és meg ne engedje azt, hogy a kamarák valakinek a fekvőjószágát, a törvény utján kivül, elvegyék. 1. § Azokra nézve pedig, a melyeket elvettek volna, az igazság kideritése mellett, intézkedjék Ő felsége akképen, a mint az igazság kivánja. 1599. évi V. törvénycikk a jövő és menő hadseregnek hol kell megszállania és hol nem? A katonaság át- és visszavezetése, meg a telelése tárgyában a karok és rendek alázattal kérik Ő felségét; 1. § Méltóztassék olyan rendnek a megtartását elrendelni, hogy a jövőmenő sereg a mezőn és a táborban szálljon meg, nem pedig a falukban, mezővárosokban vagy a városokban. 2. § Jelesen pedig, az országnak erre nézve, a korábbi években alkotott közönséges végzéseihez képest, a mágnások, a nemesek és az egyházi személyek házaiban meg ne szálljanak. 1599. évi VI. törvénycikk tizezer fegyveres embernek a felfogadására, két határidőben való felhajtás mellett, minden háztól két magyar forintnak a megajánlása A mi az ellenséggel szemben inditott hadjáratnak a folytatására az ez évi segélyt illeti: 1. § A katonaság igen nagy, sőt (ha lehetséges volna) még nagyobb számban tartásának a szükségességét, jóllehet, hogy a karok és rendek átlátják és mi sem fekszik inkább szivükön, minthogy e részben önmagukon, Ő felségén és a veszélyeztetett hazán minden módon segitsenek; mindazonáltal végső elszegényedésük miatt ugy, a mint akarnák és a szükség megkivánná, nem tehetnek: 2. § De, hogy erejükhöz képest (sőt erejükön és tehetségükön még felül is) a hazának erre az évre is hasznára legyenek, hat egész hónapra tizezer fegyveres embert megajánlanak. 3. § Felsőmagyarországról két ezer lovast és ugyanennyi ezer gyalogost.

178


4. § A Dunán inneni részekből ezerkilenczszáz lovast és ugyanennyi gyalogost. 5. § A Dunántuliakból hétszáz lovast és ugyanannyi gyalogost. 6. § Szlavoniából kétszáz lovast és hatszáz gyalogost. 7. § A kiknek a felfogadására és tartására (Ő felségének a szabad városoktól járó taksáját érintetlenül hagyva és fentartva) minden jobbágyés zsellér-ház után (a melyeket a leégések, török és tatár dulások következtében teljesen üresen maradások és elpusztitások miatt ujból kell kiigazitani) két-két forintot megajánlanak. 8. § A melyből százötven magyar dénárt a jobbágy, ötvenet pedig a földesur fizessen; az első fele részében Szentgyörgy vértanu napjakor, a másik felerészében pedig keresztelő Szent János napkor; a melyet ugy az Ő felsége, mint a főpap és báró urak, meg a többi rendek fekvőjószágaiból is föl kell hajtani (az Ő felsége és az esztergomi érsek ur személyén kivül, a kik már előbb is állandóan katonákat tartottak, senkit sem véve ki) akképen, hogy a vagyonosabb jobbágy a szegényebbet kisegitse. 9. § És ezen a pénzen, az ország magyar főkapitány urai, Ő felsége kegyelmes külön megjelöléséhez képest, magyar lovasokat és gyalogosokat fogadjanak föl. 10. § A pénzt pedig, minden vármegyében, mindenik vármegyének az arra ott megválasztandó alkalmas pénztárnoka szedje be. 11. § Miután pedig hüségesen és a maga idejében beszedték, adják azt az ezután nem sokára megjelölendő számtartók kezébe, a kik a katonák fizetéséről gondoskodjanak. 12. § A pénztárnokok fizetése a kisebb vármegyékben összesen huszonöt, a nagyobbakban ötven forint legyen. 1599. évi XIX. törvénycikk a magyar katona, a hazai szokásokon kivül, valamely más esküvel nem kötelezhető Ezt a magyar katonaságot pedig, a hazai szokáson és szokásos gyakorlaton kivül, semmi más esküvel kötelezhetőnek nem tartják. 1. § Mert a magyar katonáknak meg vannak a maguk régi katonai jogai, a melyek alapján vitézlőkké lőnek és mihelyt valamit hibáztak, a magyar kapitányok (a kiknek a korábbi évek czikkelyeihez képest alárendelve


179

vannak és a kiktől függenek) őket legott a saját törvényük rendelkezése szerint, méltó büntetéssel sujtják. 1599. évi XXVII. törvénycikk az ágyúkat kiknek kell szállitaniok? Az ágyúknak, faltörőknek és egyéb hadi készleteknek a szállitása, az ország szokásai, jogai és törvényei szerint, a szabad városoknak a terhére esvén, ennek okáért ezek a városok azt, a mennyire erejükhöz és tehetségükhöz képest tehetik, teljesiteni el ne mulaszszák. 1. § És ha a barmok csekély volta miatt, ezekben valami hiány támadna, azt Ő felsége az ő szomszédos országaiból, a hol több és erősebb lovak vannak, pótolni méltóztassék. 2. § De Ő császári és királyi felsége megbizik abban, hogy az ország hű karai és rendei, ha a szükség ugy kivánja, tehetségükhöz képest, hazájuk közjaváért, a miképpen eddig is dicséretesen megtették, ugy ezután is, az érintett szállitást, készséggel és szivesen elősegiteni és eszközölni fogják. 1599. évi XXVIII. törvénycikk a véghelyek kijavitására, erre az évre, minden kapu után hat napi munkát határoztak el A hátrálékpénzeknek és a birságoknak, a véghelyek kijavitására forditását, a rendek helyeslik. 1. § A mit, hogy annál hathatósabban és jobban előmozditsanak, erre az évre minden kapu után, a mennyiben az a háboru miatt lehetséges, a korábbi években erre nézve alkotott végzésekhez képest teljesitendő hat napi munkát rendelnek. 2. § Azonban kérik a rendek, hogy a vármegyék beosztása igazságosan történjék és azokat több munkára ne kényszeritsék; főképen pedig hogy a Vas és Zala vármegyei munkákat, a korábbi évek végzéseihez képest, Kanizsa javitására forditsák.

180


1600. évi IV. törvénycikk a katonai szemléről Ő császári és királyi felsége szemle-mestereinek pedig, mindenkor szabadságukban álljon, hogy havonként vagy a mikor tetszik, hadiszemlét tartsanak. 1600. évi X. törvénycikk a katonai zsoldra és a táborból megszököttekre és a többféle zsoldot huzókra nézve a korábbi évek végzéseit kell megtartani A katonai zsoldra nézve és a táborból, az uruk tudta nélkül, titkon megszökő szolgálattevőkre nézve és azokra nézve is, a kik különféle zsoldot vettek; a korábbi évi végzéseket tartsák meg és azoknak az áthágóit, az azokban megszabott büntetéssel fenyitsék. 1600. évi XII. törvénycikk az általános felkelés módjáról és négy kaputól egy gyalog puskás fölajánlásáról Az általános fölkelésre nézve, az ezerötszázkilenczvenkilenczedik évi huszonkettődik czikkelyhez tartják magukat. 1. § Mindazonáltal, hogy a karok és rendek kötelesség mulasztóknak e részben se tünjenek föl, megajánlják, hogy egyenkint minden négy kapu után (a miképen a mult esztendőben is történt), a táborba lépéstől számitva egy hónapra, egy puskával fölszerelt gyalogost fognak küldeni. 2. § Hogy ha pedig Ő császári felsége személyesen találna táborba szállani, akkor ők is régi szokásaikhoz fognak alkalmazkodni. 1600. évi XIV. törvénycikk az ágyúk és más hadieszközök szállitását a városok teljesitsék Az ágyúknak és egyéb hadieszközöknek a szállitását, a régi megrögzött szokás szerint, a városok fogják teljesiteni. 1. § Minthogy pedig, erre a teherre magukban nem elég erősek, a hiánynak egyebünnen való pótlásáról Ő felsége fog gondoskodni.


181

1600. évi XV. törvénycikk a véghelyek kijavitására hat napi ingyen munka elhatározása A véghelyek javitására és kiigazitására az ország rendei hat napi ingyen munkát megajánlanak. 1. § És e helyütt ezekre az ingyen munkákra nézve az előbbi évben kelt törvénycikkelyt megujitják. 2. § De a jobbágyokat a különböző vidékekre és véghelyekre szét ne szórják és hajtsák, mert minden részre elegen nincsenek. 1600. évi XVI. törvénycikk Kanizsa, Ónod és a többi véghelyek kiépitéséről és katonaságáról gondoskodni kell Felette szükséges, hogy a kanizsai, ónodi és a többi véghelyek kiépitéséről és katonákkal ellátásáról gondoskodás történjék. 1. § Nehogy azoknak az elveszésével (a mitől isten mentsen) az ország többi megmaradt részei is velük együtt veszélybe jussanak. 1600. évi XX. törvénycikk eltiltásáról annak, hogy a katonák a nemesek és a főpap urak, mágnások és egyházi személyek házaiba és udvaraiba ne szálljanak; és arról, hogy az ezektől sértetteknek miképen kell elégtételt adni, meg, hogy a csavargó katonákkal szemben mely törvénycikkelyeket kell megtartani Továbbá megállapitották, hogy a katonaság, a korábbi évek közönséges végzéseihez képest, a nemeseknek és a főpap uraknak, mágnásoknak és egyházi személyeknek az udvarába meg ne szálljon. 1. § A mely katonákat pedig rajta érnek, hogy rabolnak és a szegény népet sanyargatják vagy nyomorgatják, azokat a főkapitányok a sértettnek a kérésére, hivataluk elvesztése alatt legott és tényleg kellő módon megbüntessék; az okozott károkat pedig, azoknak a megszolgált zsoldjukból a kárositottak részére mulhatatlanul megtéritsék. 2. § A csavargó lovas és gyalog katonákra nézve pedig, az előző évek végzéseinek a czikkelyeit megujitják.

182


1601. évi V. törvénycikk a király zászlója alatt álló katonáknak, az Ő császári felsége többi hadaival együtt ideje korán táborba szállitásáról és a véghelyek őrségeinek teljes számban tartásáról A karok és rendek kérik e helyütt Ő felségét, hogy a királyi zászló alatt álló katonákat, a többi hadakkal együtt, ideje korán, tudniillik: május hó első napjára táborba szállitani és a véghelyek katonai őrségét teljes számban tartani és ezeket inkább szaporitani, mint leszállitani, valamint az itt-ott elszórt összes erőit egy helyre összpontositani méltóztassék. 1. § Hogy mielőtt az ellenség Ázsiából és a többi távolabbi helyekről összejőne, a mieink már a határos és talán készületlen ellenséggel szemben, egyesült erővel valami emlékezetreméltó dolgot mivelhessenek, és hogy ha az ellenség nagy számu táborral és nagyobb hadseregekkel törne az országba és valamely jelentősebb helyet találna ostrom alá venni, annak jobban és könnyebben ellentállhassanak és erejét jobban feltartóztathassák. 1601. évi VIII. törvénycikk a katonai szemlékre és a katonai zsold mennyiségének az át nem hágására nézve mely törvénycikkelyeket kell megtartani? A hadi szemlékre és a katonai zsoldok mennyisége áthágásának tilalmára nézve, a kilenczvenötödik, kilenczvenhatodik és 1 kilenczvenkilenczedik évi törvénycikkelyeket kell megtartani. 1. § Hogy tudniillik: egy lovas, kocsi és zsold fejében, hat forintnál; egy gyalogos pedig, három forintnál, az ama czikkelyekben, az áthágókra kiszabott büntetés alatt, többet venni ne merészeljen. 1601. évi X. törvénycikk az általános fölkelést, a maga idejében ki adja tudtul és erre nézve mit kelljen megtartani? Ezt a személyes fölkelést pedig a maga idejében, a főhadvezérrel egyetértve, vagy ő fenségeik, vagy pedig ennek az országnak a magyar főkapitányai adják tudtul. 1. § A mely fölkelésnél azt is szem előtt kell tartani, hogy az országlakókat a távolabb eső helyekre ne vezessék; nehogy a mig ők a házaiktól távol vannak, azalatt a katonaság otthon károkat okozzon, vagy


183

az ellenség kirohanva, dulásokat tegyen: hanem ő fenségeik leginkább azoknak a közremüködését használják föl, a kik a török táborhoz közelébb lesznek. 2. § És mindezek a hadak, a fennebbi kijelentés szerint, tisztán csak is ő fenségeiknek és a magyar főkapitányoknak a parancsnoksága alatt álljanak. 1601. évi XI. törvénycikk a hadak szemléjéről. Mikor történjék ez? A különböző vármegyékben birtokos uraknak az általános fölkelésnél mikép kell magukat viselniök? Az előre bocsátott hadcsapatok szemléje, minden vármegyében egy és ugyanazon időben történjék. 1. § A kinek az urak közül ötven lovasa nem lenne, az a vármegye közös zászlója alá álljon. Azokra nézve, a kiknek különböző vármegyékben vannak fekvőjószágaik, elégséges, ha csupán abban a vármegyében kelnek föl, a hol a személyes lakásuk van, avagy a hol tisztet viselnek. 1601. évi XII. törvénycikk Szlavoniában a fölkelés miképen történjék? Szlavonia a maga védelmére ezen országnak bevett szokása szerint keljen föl. 1601. évi XXIII. törvénycikk a faltörők és hadi szerek szállitását a karok és rendek ez idő szerint nem teljesithetik A karok és rendek jól tudják, hogy a faltörőknek és hadi szereknek a szállitása a mennyire fölötte nehéz épp oly elmaradhatatlanul szükséges is. 1. § De hogy az országlakók, e czimen, a szekereket és a barmokat valamelyes számban előállitsák, azt részint a többször ismétlődött marhavész; részint pedig az ellenség zsarnokoskodása és a katonák féktelensége következtében veszendőbe ment barmoknak a hiánya miatt, ez idő szerint teljesen lehetetlennek tartják.

184


1602. évi IV. törvénycikk az emlitett katonák szemle alá vétele módjáról A fentebb irt katonákat pedig mindannyiszor, valahányszor Ő felsége kegyelmesen akarja, Ő felsége szemlemesterei hadi szemle alá vehetik. 1. § A kik a hiányzók helyére szabadon más alkalmasokat helyettesithetnek. 1602. évi XXIV. törvénycikk a külföldi katonák bizonyos helyre való elhelyezéséről, ezeknek ellátásáról és a szegény népnek általuk okozott kára megtéritéséről Hogy a vallonokat és a többi e fajta katonákat, ha Székesfejérvárra áthelyezik, mi módon lehessen szénával, szalmával, valamint zabbal ellátni, azt a rendek épen nem tudják. 1. § Mert ezek a vármegyék, attól a véghelytől oly nagyon távol vannak, hogy ha őket az effélékkel ily messziről szekereken kell ellátni, egy szekérnyinek az ára több szekérre valónak az árát is tulhaladja. 2. § Ugy látják tehát, hogy addig, a mig táborba szállanak, Győrbe volnának elhelyezendők, a hol maguknak az élelmet és egyéb szükségeseket pénzért beszerezhetik, s aztán meg a Duna segélyével könnyebben is lehet az ellátásukról gondoskodni. 3. § Esedezvén az iránt, hogy méltóztassék Ő felsége elrendelni, hogy azokat a károkat, a melyeket a jelen és a mult években, ugy ezek az üzérkedők, mint a többi vallonok okoztak, kegyelmes igéretéhez képest, ezeknek folyósitsák és a zsoldjukból megtéritsék. 4. § De Ő császári felsége e helyütt kegyelmesen azt látja jónak, hogy az előbb emlitett katonákat, bizonyos nyilvánvaló és helyes okok miatt, mindenképen Székesfehérvárra, avagy a hová a fenséges Mátyás főherczeg jónak találja, oda helyezzék át. 1603. évi V. törvénycikk a magyar mezei katonaság fölfogadása módjáról és arról, hogy azt kiknek kell fölfogadniok és szemlére állitaniok? Továbbá az előbb emlitett mezei katonákat az ország emez alsóbb részeiben, az ország magyar főkapitány urai, Felsőmagyarországon pedig,


185

ha Ő császári felségének is ugy tetszik: Nagyságos Homonnay Bálint ur, avagy egy másik Ő felségétől arra kiszemelt magyar birtokos fogadják föl. 1. § A kik, ezeket a seregeket, valahányszor Ő felségének vagy hadvezérének tetszeni fog, a hadi szemlére előállitsák. 1604. évi VII. törvénycikk a katonai zsoldra, az általános és részleges fölkelésre és egyebekre nézve, valamint az ingyen munkákra nézve, a legközelebb mult évi hetedik és nyolczadik törvénycikkelyt megujitják A katonai zsoldra, továbbá ugy az általános, mint a részleges fölkelésre, a katonaságnak táborba küldésére és két hónapon át ott tartására nézve, valamint az ingyen munkák teljesitésére nézve a rendek az előbbi ezerhatszázharmadik évi törvénycikkelyekhez és az alább következő szabályozáshoz ragaszkodnak; de akképen, hogy ezeket az ingyen munkákat semmi más czélra ne, hanem csakis a véghelyek szükségleteire forditsák. 1. § Szlavonia a maga véghelyeiről és Cházma helyreigazitásáról gondoskodjék. 1604. évi VIII. törvénycikk a véghelyekhez teljesitendő ingyen munkákat a karok és rendek a következőképen osztották be Váradhoz: az oda tartozó négy vármegyét. 1. § Szatmárhoz: egész Szatmárvármegyét, továbbá Ugocsa- és Beregvármegyét. 2. § Kállóhoz: Szabolcsvármegyét, kivéve a Forgách Zsigmond ur Szent-Mártonhoz tartozó fekvő jószágait. 3. § Ónodhoz: egész Abaujvármegyét, Zemplénvármegyének az egyik alsó járásával együtt. 4. § Szendrőhöz: Sáros- és Szepesvármegyét. 5. § Diós-Győrhöz: Borsod- és Tornavármegyéket. 6. § Tokajhoz: Zemplénvármegyének három járását és Ungvármegyét. 7. § Putnokhoz: Gömörvármegyének a fele részét. 8. § Baloghoz: Gömörvármegyének a másik járását, az ezen várhoz tartozó fekvő jószágokkal együtt.

186


9. § Ecsedhez: a tekintetes és nagyságos Báthori István ispán ur fekvő jószágait. 10. § Fülekhez: Kis-Hontvármegyét. 11. § Szécsényhez: egész Nógrádvármegyét. 12. § Dévényhez: Liptóvármegyét. 13. § Nógrádhoz, Drégelyhez és Palánkához: Nagy-Hontvármegyét. 14. § Kékkőhez: Árvavármegyét. 15. § Ujvárhoz: egész Nyitravármegyét. 16. § Hatvanhoz: egész Heves- és Turóczvármegyéket. 17. § Esztergomhoz: Váczhoz, Visegrádhoz és Damasdhoz: Pozsony-, Bács- és egész Trencsénvármegyéket. 18. § Győrhöz: Győr- és Mosonvármegyéket, meg az óvári fekvő jószágokat. 19. § Komáromhoz: Komáromvármegyét. 20. § Pápához: egész Sopronvármegyét, kivéve a néhai Nádasdy Ferencz ur árváinak a fekvő jószágait, a melyek a sárvári várhoz és a főtisztelendő Hétesi Pethe Márton kalocsai érsek urnak, a győri püspökség kormányzójának és királyi helytartónak az emlitett Sopron- és Vasvármegyékben levő fekvőjószágait, a melyeket ugyanennek a Kesző nevü várához rendeltek; és ezeknek a helyébe a megnevezett Pápa várához a Kemenes aljának nevezett fekvő jószágokat és az emlitett Vasvármegyéből az ugynevezett Egervári Mihály járását rendelték. 21. § Veszprémhez: Veszprémvármegyét és Zalavármegyének a Lesencze folyón tul eső részét, a Simeghez tartozók kivytelével. 22. § Palothához: Zalavármegyét és a Légmann János járását. 23. § Keszthelyhez: a saját tartozékait. 24. § Szent-Gróthhoz: a saját tartozékait. 25. § Kis-Komárhoz: Somogyvármegyét. 26. § Peleskéhez: Vasvármegyének a harmadik járását. 27. § Egervárhoz, Kapornakhoz és Zalavárhoz: Vasvármegyének a negyedik járását. 28. § Körmendhez: a saját tartozékait. 29. § Sümeghez: a saját tartozékait. 30. § Légrádhoz: a Muraköz szigetet.


187

1604. évi IX. törvénycikk az ingyenmunka hátrálékai felhajtásáról Illő dolog az is, hogy az ingyenmunkák hátrálékait felhajtsák és a véghelyek kiépitésére forditsák; főképen az el nem pusztitott helyeken, mert a felhagyott helyek épen semmit sem adhatnak. 1604. évi XIII. törvénycikk a katonák vezetésére rendelt biztosoknak kiknek kell lenniök? A katonák vezetésére és elszállásolására szükséges biztosokra nézve megállapitják, hogy az országnak úgy a felső, mint az alsó részeiben, minden vármegyének a tekintélyes és kiváló férfiak közül meg legyen a maga kebeléből a kilenczvenhetedik évi harminczhetedik 1 törvénycikkelyhez képest kijelölt, egy vagy két saját biztosa, a kit ideje korán megválaszszon és kirendeljen, hogy ez az átvonuló katonaságot helyesen vezethesse és az azok részére szükséges dolgokról illő árért gondoskodhassék. 1608. évi (k. e.) IV. törvénycikk a korona visszahozásáról és őrzéséről A negyedikre nézve: Minthogy pedig Ő császári felsége az ország koronáját és ennek a régi jelvényeit a király könyvekkel és oklevelekkel együtt, nemcsak a királyi felségnek mint Magyarország kormányzójának, hanem az akkor ott együtt jelen volt karoknak és rendeknek, sőt még a távollevő országlakóknak is (a melyeknek az átvételét azok Ő felségének az átadás szerint nyugtatványozták is) átadta és átengedte: 1. § Ennélfogva az országnak ugyanazon karai és rendei méltán követelik, hogy az emlitett koronát a bécsi czikkelyek erejénél fogva, meg az országnak a régi szokása is ugy kivánván, azonnal ide Pozsonyba hozzák, és a szentséges királyi felség megkoronázása után, az országban azoknak a kezén hagyják, a kiket annak őrzésére a világi született magyarok közül megválasztanak.

188


1608. évi (k. e.) XII. törvénycikk a külföldi katonák kiviteléről; Zeng szabadvárosnak a korona alatt megtartásáról, meg a szlavoniai őrhelyek megerősitéséről A német és a többi külföldi katonákat pedig, ugy Varasd várából, mint Varasd szabad városából is, valamint Murányból, Divénből, Kőszegből, Lévából és Lipcséből és a többi helyekről (mivel azok az országnak nem véghelyei) minél előbb kivitesse. 1. § Ezenfelül a Dalmátiában fekvő Zeng szabad városnak az ország koronájától való elszakasztását a királyi felség el ne türje. 2. § Sőt inkább királyi és atyai gondviselésével méltóztassék azon lenni és oda hatni, hogy az emlitett dalmátiai, horvátországi és szlavoniai véghelyeken levő katonákat a megszokott zsoldjuk mellett, a miképpen eddig mindenkor történt, ugy ezután is, a stájer, karinthiai és krajnai tartományok segélyével teljes számban fentartsák; és azoknak a kiérdemelt, de még fizetetlen zsoldjukat is kifizessék. 3. § Igy mindenféle hadi és élelmiszereket meg várőrségi erőditési munkákat is (az eddigi szokás szerint), elegendő mennyiségben szolgáltassanak. 4. § És ezeket a véghelyeket a királyi felség, az emlitett bécsi végzések értelmében (a melyekbe a fenséges Ferdinánd főherczeg ur is az ő tartományaival jótállásszerüleg beleegyezett), ennek a kezéből kivegye. 1608. évi (k. e.) XVI. törvénycikk a karoknak és rendeknek, a bécsi czikkelyekhez képest, a maguk kiváltságaikban és szabadságaikban való megtartásáról és arról, hogy a mit a közönséges országgyülésen végeztek, azt Ő felsége hitlevelével megerősitse A tizenegyedikre nézve: Az is kiváltképpen méltó dolog, hogy a király Ő felsége a Bécsben alkotott eme czikkelyhez képest Magyarországnak a karait és rendeit az ő kiváltságaikban, szabadságaikban, szokásaikban és az azokban foglalt minden egyéb mentségeikben szentül és sértetlenül megtartsa. 1. § És elhatározták, hogy az ország decrétumait és czikkelyeit is, az egyéb törvényes eljárásokkal együtt, a mint azokat az országlakók közül az arra kijelölt személyek megjavitják, rendbeszedik és azután ugyanazok az országlakók a legközelebbi közönséges országgyülésükön jóváhagyják;


189

ugyanazokat Ő felsége is királyi oklevelével helybenhagyni és megerősiteni tartozzék. 2. § És hasonlóképpen elhatározták, hogy ezen czikkelyhez képest, senkit törvényes idézés és a törvény rende szerint való elmarasztalás nélkül meg ne büntessenek. 1609. évi XII. törvénycikk a katonák zsoldjának a régi rendre való visszaviteléről Továbbá: azokra nézve, a miket Ő felsége a katonai zsold megállapitására, meg az olyanokra nézve, a kik haszonlesésből az országon kivül mennek valamely zsoldos szolgálatba, valamint a zsoldos katonák hüségi eskü tételére nézve előterjeszt, az ország karai és rendei sorban a következőket állapitják meg: 1. § Hogy miután Isten jóvoltából, meg Ő felségének szorgalmatos gondoskodásából és csaknem végnélkül való költségeivel, ez az ország lecsendesedett és a békét a törökkel is megkötötték, a katonai zsoldot a régi és az ország közvégzéseiben különösen megjelölt szokáshoz képest kell visszaállitani. 2. § Ugyanis havonkint minden egyes lovasnak három magyar forintot és 20 dénárt, a gyalogosoknak pedig szintén két magyar forintot fizessenek. 1609. évi XIII. törvénycikk azoknak a büntetéséről, a kik nyereségvágytól indittatva, zsoldért idegen nemzetbeliekhez szegődnek Megállapitották azt is, hogy ha az országlakók tömegesen, vagy csak nagyobb számban is, Ő felsége, ennek távollétében pedig a nádor ur és az ország főkapitányai; Szlavoniában pedig a bán ur előleges tudta és akarata nélkül, a szülőföldnek megvetésével nyereségvágytól indittatva és az országtól titkon vagy nyiltan elfordulva, zsoldért külső tartományokba szegődnének, az ilyeneket Ő felsége vagy a nádor ur, Szlavoniában pedig a bán ur, a törvény utján mulhatatlanul főbenjáró büntetéssel sujtsa.

190


1609. évi XIV. törvénycikk hogy a tiszttartók és kapitányok, meg a zsoldos katonák a királyi felség iránt hüségi esküvel kötelezettek legyenek A zsoldos katonák mindannyian, valamint ezeknek a tiszttartói és kapitányai is, a királyi Ő felségének mostantól ezutánra (a többi országokban követett szokás szerint) mindenkor hüségi esküvel kötelezettek kell, hogy legyenek. 1609. évi XV. törvénycikk az elromlott ágyuk szállitásának a teljesitéséről és arról, hogy ez leginkább kiket illessen? Minthogy pedig, az ágyuknak a szállitása az ország végzései szerint a szabadvárosokat illeti: 1. § Megállapitották, hogy maguk a szabadvárosok ezutánra az ország véghelyein itt-amott levő elromlott ágyuknak is az alkalmasabb helyekre való szállitását teljesitsék. 1613. évi VI. törvénycikk az ország véghelyeinek katonasággal, ágyukkal és hadi vetőgépekkel ellátásáról Szükséges azonban, hogy a véghelyek (a miképen arra Ő felsége is, ezen ország iránt való atyai gondoskodásából és aggodalmaskodásából kegyelmesen figyelmeztet) magyar katonasággal, élelmi szerekkel, ágyukkal, meg hadi vetőgépekkel ellátva és felszerelve legyenek. 1613. évi VIII. törvénycikk a véghelyekhez, a vármegyék részéről teljesitendő ingyenmunkák szabályozásáról Hogy pedig a karok és a rendek, a maguk részéről a véghelyek megerősitése körül mulasztóknak föl ne tünjenek, a véghelyekhez teljesitendő ingyen munkákra nézve az alábbirt módon határoztak: Az ország Dunán tuli részeiből 1. § Győrhöz: Mosonvármegyét és az óvári fekvőjószágokat.


191

2. § Komáromhoz: egész Komáromvármegyét. 3. § Pápához: Sopronvármegyét, kivéve a nagyságos Nádasdy Pál ur fekvőjószágait, a melyeket ennek a sárvári várához; és a nagyságos Nádasdy Tamás ur fekvőjószágait, a melyeket ennek a kapuvári várához; továbbá a főtisztelendő Náprágy Demeter, kalocsai érsek és győri püspökségi helytartó ur fekvőjószágait, a melyeket ennek a keszői várához rendeltek. Ezek helyett, Győrvármegyét és Vasvármegyében a Szól János és Lambert István szolgabiró két járását; valamint Veszprémvármegyében a Dneszey István és Szalóky György szolgabirák járását is szintén Pápa várához rendelték. 4. § Veszprémhez: Veszprémvármegyéből a Keresztes Balázs szolgabiró járását a tartozékaival együtt és Fejérvármegyének azt a részét, a mely eddig Palotához dolgozott. 5. § Győr-Szent-Mártonhoz: a saját tartozékait. 6. § Keszthelyhez: a saját tartozékait. 7. § Kis-Komárhoz: Somogyvármegyét, kivévén a nagyságos Zrinyi Miklós gróf ur fekvőjószágait, a melyek az alábbirtakkal Légrád várához; valamint a Lengyel családnak az ezen Somogyvármegyében fekvőjószágait, a melyek ennek a szigligeti várához fognak dolgozni. 8. § Tihanyhoz: a saját tartozékait. 9. § Pölöskéhez: Zalavármegyéből az Egerváry Miklós szolgabiró nagyobb járását; a Beér és Lövő váracskák tartozékai kivételével, melyeket ezekhez rendeltek ki; nemkülönben Vasvármegyéből a Káldy Ambrus szolgabiró járását is szintén oda rendelték. 10. § Sümeghez és Egerszeghez: a főtisztelendő Ergel Ferencz veszprémi püspök ur fekvőjószágait vagyis azon véghelyek saját tartozékait. 11. § Egervárhoz: Vasvármegyében a Hertelendi Ambrus szolgabiró egész járását, a Monyorosdi erősség tartozékainak szintén a kivételével. 12. § Körmendhez és Szent-Péterhez: a nagyságos Batthyány Ferencz ur fekvőjószágait. 13. § Légrádhoz: a Muraköz szigetét és az emlitett Zrinyi gróf urnak a Somogy-, Zala- és Vasvármegyékben fekvő és ezen Légrádhoz, meg a Mura folyó partján fekvő várkastélyokhoz tartozó összes fekvőjószágait rendelték, a Miksa császár 1567. évi decretuma 17-ik és 1569. évi decretuma 19-ik czikkelyeihez képest.

192


14. § Szent-Gróthhoz és Szent-György várához: Zalavármegyéből a Hanny Balázs szolgabiró járását, kivéve azokat a falukat, a melyek a munkájukat Szigligethez teljesitették; továbbá az emlitett veszprémi püspök ur fekvő jószágait. 15. § Zalavárhoz: a szent-grothi széknek a másik, tudniillik a Lesencze folyón tul, a Sóldos Márton szolgabiró járását; kivevén hasonlóképen az emlitett veszprémi püspök ur fekvőjószágait és a Csobáncz várához tartozó fekvőjószágokat vagy tartozékokat, a melyeket ennek a várnak az épitésére hagytak. 16. § Kapornokhoz: a mondott Zalavármegyéből az egerszegi szék kisebbik, t. i. a Gelen Gáspár szolgabiró járását a tartozékaival együtt. 17. § Kéméndhez: a saját tartozékait, ugy Zala- mint Vasvármegyében. 18. § Kányaföldéhez: a saját tartozékait. 19. § Beérhez: a saját tartozékait. 20. § Csobánczhoz: a saját tartozékait. 21. § Lövőhöz: a saját tartozékait. 22. § Monyorosdhoz: a saját tartozékait. 23. § A jövő országgyülésig az elől megnevezett helyekhez teljesitendő ingyen munka pedig kilencz napig tartson. A Dunán inneni részekből pedig: 1. § Ujvárhoz: Nyitravármegyét. 2. § Nógrádhoz: Pozsony- és Trencsénvármegyéket, az előző évek hátralékaival együtt. 3. § Fülekhez: Zólyom-, Liptó-, Turócz-, Árva-, Kis-Hontvármegyéket és Nógrádvármegyének két járását, tudniillik a Liberchey Mihályét és Ethre Boldizsárét. 4. § Szécsénhez és Gyarmathoz: Nógrádvármegye két járását, a Géczy Andrásét és Voxitth Györgyét. 5. § Drégelyhez és Damasdhoz: Hontvármegye három járását. 6. § Lévához: Barsvármegyét. 7. § Szögyénhez: Esztergomvármegyét. 8. § Váczhoz: Budán felül és alul Pest- és Pilisvármegyét; továbbá Szent-Endrét, Ó-Budát és Verőczét. 9. § Annak a kijelentésével, hogy azokban a vármegyékben, a melyek az ingyen munkákat készpénzben teljesitik, az alispánok és a szolgabirák az ingyen munkapénzből, a fizetésükbe semmit elvenni ne merészeljenek,


193

hanem az összes ingyen munka pénzeket egészben beadják és beszolgáltassák. 10. § Továbbá, hogy a fekvőjószágokat idestova szét ne oszszák, hanem mindenik fekvőjószágból az ingyen munkákat, akár természetben akár készpénzben, abba a vármegyébe tartozzanak szolgáltatni, a melynek területén feküsznek. Az ország felső részeiben: 1. § Szathmárhoz: Szathmár- és Ugocsavármegyéket egészen. 2. § Kállóhoz: Bereg- és Szabolcsvármegyét, kivéve Forgách Zsigmond urnak a Szent-Mártonhoz tartozó fekvőjószágait. 3. § Ónodhoz: Abauj-, Borsod- és Hevesvármegyéket egészen, kivéve Kassa szabad város fekvőjószágait, a melyeket ezen egy alkalomra ezen Kassa város kapujának az épitésére engedtek át. 4. § Tokajhoz: Zemplén- és Ungvármegyéket egészen. 5. § Szendrőhöz: Sáros-, Szepes-, és Gömörvármegyéket kivéve Széchy Tamás urnak a Balogh várához tartozó fekvőjószágait. 6. § Putnokhoz: Tornavármegyét egészen, Orle Miklós urnak az ezen várkastélyhoz tartozó fekvőjószágaival együtt. 7. § Ecsedhez: Báthori Gábor fejedelemnek azon fekvőjószágait, a melyeket Ecsed városával most valósággal birtokol és másoknak el nem idegenitett. 8. § Diósgyőrhöz: a különösen ezen várhoz tartozó fekvőjószágokat. 9. § A véghelyek eme kijavitásához pedig, azok a főpap urak, bárók és mágnások is, a kiknek saját váraik és erősségeik vannak; valamint az Ő felsége és a szabad városok fekvő jószágai is, a vármegyék módjára, segélyükkel hozzájáruljanak. 10. § Az ingyen munkáknak eddigelé még be nem hajtott hátralékait is hozzá kell adni. 11. § De az ilyen javitásokra meg az ingyen munkák felhajtására nézve, a felső magyarországi karok és rendek, annak a módnak a megtartását látják helyesnek, hogy tekintetes és nagyságos Forgách Zsigmond főkapitány ur, a megnevezett vármegyék követeit egy általa kitüzött rövid határidőre és helyre hivassa egybe és a vármegyék egyes követeit az illető véghelyekre kiküldvén és a megrongáltakat az ilyen javitások tekintetéből bejárván és szemle utján megvizsgálván, a vármegyénkint való beosztáshoz,

194


kirendeléshez és kijelöléshez képest, a maga részit, mindenik vármegye, minden haladék és megszakitás nélkül teljesitse. 12. § Az ezen ingyen segélyt teljesiteni vonakodókat pedig háromszoros büntetéssel sujtsák; a melyet minden vármegyében az alispánok, hivataluk vesztése alatt, minden tekintet nélkül a főpap urakra, bárókra, mágnásokra és másokra, még az aratás előtt fölhajtani tartozzanak. 13. § Azok a vármegyék pedig, a melyek távolabb esnek és az ingyen munkát természetben le nem szolgálhatják, maguk között pénzzül szedjék föl és a fölszedett pénzt, az ilyen vármegyék részére megrendelt és kiszabott módon, a megrongált véghelyek kiépitésére forditsák. 14. § A kiket pedig makacskodóknak találnának, bármelyik vármegye alispánjának a megkeresésére, a véghelyek kapitányai, a hol pedig kapitányok nincsenek, a vármegyék ispánjai a főkapitány ur előzetes tudtával ugy a főpapok, bárók, mágnások és nemesek, valamint a fiscus fekvőjószágaira is, a háromszoros büntetés felhajtására azonnal és tettleg katonai karhatalommal szálljanak ki. 1613. évi IX. törvénycikk a kapuk számbavételéről és az adókirovásról, továbbá annak a korona őrzése, országház vásárlása és épitése, valamint a különböző követek számára való felhajtásáról; nem különben a szlavonországi adózás módjáról Az ezen évi adózásra és a kapuk összeszámlálására nézve az ország karai és rendei az ezerhatszázkilenczedik évi hatvankettedik czikkelyre hivatkoznak, és az azon évi végzések értelmében a jelen évre adó fejében minden kaputól három forintot megajánlanak. 1. § Továbbá, a koronaőrzés, országházvásárlás és épités, meg az ország különböző követeinek a czéljára minden kaputól egy forintot. 2. § A melynek a fölhajtása két határidőben történjék, u. m.: fele részben Keresztelő szent János napjára; másik fele részben Szent Mihály arkangyal napjára. 3. § Szlavoniában a régi szokáshoz képest az adó felét fizessék és a maguk véghelyeik szükségleteire forditsák, kivéve az alábbi tiszteletdijat és a korona részére rendelt adót, a melyeket egészben beszolgáltatni tartoznak.


195

1613. évi XVIII. törvénycikk szükség és veszedelem idején a felkelés módjáról és ilyen esetben a korona megőrzéséről való gondoskodásról Az Ő felsége mellett vagy a király távollétében a nádor ur mellett való fölkelésre nézve azokra a korábbi végzésekre hivatkoznak, a melyeket a felkelésről alkottak. 1. § Általános fölkelés vagy egyéb szükség és veszedelem idején pedig a nádor ur Ő felségét arról és pedig mindenek felett tájékozza és a korona megőrzésére nézve a koronaőr 1618. évi XX. törvénycikk a vezérlő kapitányok meg a többi hadi tisztviselők a vármegyei ispánok és alispánok joghatóságába semmi ürügy alatt be ne avatkozzanak Továbbá, hogy a vezérlő kapitányok és ezeknek hadi tisztviselői az ispánok és alispánok joghatóságába magukat ne ártsák (a miképen a gonosztevők büntetésének ürügye alatt eddigelé tenni szokták) és a nemesek közül senkit, se személyében megbüntetni, se vagyonában megkárositani ne merészeljék. 1. § Hanem azokat a gonosztevőket az 1609-ik évi 19-ik évi czikkely értelmében kell megbüntetni. 1618. évi XXI. törvénycikk az ország vagy a véghelyek kapitányai az országlakókat parancsokkal, az előttük való törvényállásra ne kényszeritsék Ezenkivül az ország vagy a véghelyek kapitányai, az országlakókat, helytelen értesitéssel kicsikart királyi parancsokkal, jogaikban és régi kiváltságaikban meg ne háboritsák és az ország végzései és jogai ellenére maguk előtt való törvényt állásra ne kényszeritsék.

196


1618. évi XXII. törvénycikk a katonáknak az országon keresztül vezetéséről, ezek elszállásolásáról; a vértesek ellátásáért a mosonvármegyei lakosoknak elégtétel szolgáltatásáról és az országban nagy kisérettel utazó mágnásokról Elhatározzák azt is, hogy ezután a nemes urak, egyházak és szabad városok fekvőjószágaira, bármiféle állásu és nemzetiségü kapitányokat és katonákat, se tömegesen, se kisebb számban el ne helyezzenek és ott ne tartassanak; a birtokosoknak és lakosoknak kárt és méltatlanságot ne okozzanak és a szegény néptől élelmi szereket meg egyéb készleteket ingyen el ne szedjenek. 1. § Az ellene cselekvőket a nádor ur büntethesse. 2. § A mosonvármegyei lakosok részéről, némely vértesek ellátására tett és kiadott költségeik megtéritésére nézve pedig, Ő felsége az ő kegyelmes igéretéhez képest, méltóztassék megfelelő elégtételt szolgáltatni. 3. § Ugyan ezt kell érteni azokról a mágnásokról is, a kik nagy kisérettel utaznak. 1618. évi XXXIV. törvénycikk az ország véghelyeinek erőditéséről és megerősitéséről; továbbá a zsoldok kifizetéséről Valamiképen a korábbi évek országgyülésein, a szentséges császári és királyi felségét, legkegyelmesebb urukat, igen gyakran kérték; az ország hű karai és rendei épen ugy most is, nagy szorgalmatoskodással esedeznek Ő felsége előtt, hogy: 1. § Méltóztassék Ő felsége, az ezen Magyarország, mint az összes keresztyénség védőfala és védőbástyája iránt való kegyes és atyai jóindulatánál fogva, a római szent birodalom fejedelmeinél, meg a többi szomszédos országoknál és tartományoknál kivinni, hogy az országnak a véghelyei, emezeknek a segélyével, a császári szent felségnek az 1608-ik évi koronázás előtt „a negyedik pontra nézve” kelt határozata, valamint az 1609. évi 32-ik czikkely szerint, meg a most tett kegyelmes igéretéhez képest is, erőditésekkel, hadi ágyukkal, élelmi szerekkel, zsoldfizetéssel és egyéb szükségesekkel a lehető legjobban megerősitve legyenek. 2. § Mert ha a császári és királyi szent felség azoknak az ellátásáról ideje korán nem gondoskodik, még az esetleges csekélyebb kirohanásoknak sem állhatnak ellent; sőt magukat is, aligha megvédelmezhetik.


197

1618. évi XXXIV. törvénycikk az ország véghelyeinek erőditéséről és megerősitéséről; továbbá a zsoldok kifizetéséről Valamiképen a korábbi évek országgyülésein, a szentséges császári és királyi felségét, legkegyelmesebb urukat, igen gyakran kérték; az ország hű karai és rendei épen ugy most is, nagy szorgalmatoskodással esedeznek Ő felsége előtt, hogy: 1. § Méltóztassék Ő felsége, az ezen Magyarország, mint az összes keresztyénség védőfala és védőbástyája iránt való kegyes és atyai jóindulatánál fogva, a római szent birodalom fejedelmeinél, meg a többi szomszédos országoknál és tartományoknál kivinni, hogy az országnak a véghelyei, emezeknek a segélyével, a császári szent felségnek az 1608-ik évi koronázás előtt „a negyedik pontra nézve” kelt határozata, valamint az 1609. évi 32-ik czikkely szerint, meg a most tett kegyelmes igéretéhez képest is, erőditésekkel, hadi ágyukkal, élelmi szerekkel, zsoldfizetéssel és egyéb szükségesekkel a lehető legjobban megerősitve legyenek. 2. § Mert ha a császári és királyi szent felség azoknak az ellátásáról ideje korán nem gondoskodik, még az esetleges csekélyebb kirohanásoknak sem állhatnak ellent; sőt magukat is, aligha megvédelmezhetik. 1618. évi LVI. törvénycikk szükség idején, ugy az általános, mint a részleges fölkelés módjának a megtartásáról Az általános és a részleges fölkelésre nézve az országlakók az 1613-ik évi 18-ik törvénycikkelyre hivatkoznak. 1. § Mindazonáltal a karok és rendek kérik, hogy Ő felségének a távollétében, ha az ország szüksége ugy kivánná, a nádor ur is szabadon országgyülést rendelhessen és az országlakókkal az ország bátorságos megmaradásáról tanácskozhassék. 1618. évi LVII. törvénycikk hogy a véghelyek kapitányai és az ezeknek alárendelt zsoldosok, a nemességet és a szegény népet semmiféle munkákra ne kényszeritsék Elhatározták, hogy a véghelyek kapitányai se önmaguk, se az alájuk rendelt zsoldosok utján a nemességet és a szegény népet, bármelyik urnak

198


vagy nemesnek a jobbágyait és a többi török járom alatt levőket semmiféle munkára ne hajtsák és ne kényszeritsék. 1622. évi XXI. törvénycikk a fölkelés módjáról, ellenséges támadás és nagy szükség esetén Ha pedig esetleg (a mitől Isten óvjon!) az országot váratlanul valamely ellenséges támadás érné és ebbe az országba vagy a szomszéd tartományokba valaki betörni törekednék, az ilyen legnagyobb szükség esetére a karok és rendek azt határozzák, hogy a nádor ur arról Ő felségét azonnal értesitse és ha Ő felsége is ugy akarja és ugy parancsolja, az egyes vármegyéket idejekorán megkeresse, és maga mellé vevén az Ő felsége és a saját zászlója alatt álló csapatokat, táborba szállni tartozzék. 1. § És a nádor urral együttesen a főpap, báró és mágnás urak, meg ugy a birtokos, mint az egytelkes nemesek, összesen és egyenként, továbbá a birtokos egyházi személyek és a czimeres nemesek és közülök még a szabad városokban lakók is, a lehető legnagyobb készülettel, az ország határain belől, annak a védelmére fölkelni és katonáskodni tartozzanak. 2. § Azokat, a kik ezen határozatnak ellenére tenni merészkednének, azonnal a dijukban, meg a tisztán őket illető összes fekvőjószágaik és birtokjogaik közbecsüjében; a birtoktalanokat pedig és a czimeres nemeseket az élő dijukban marasztalják és elmarasztaltaknak tekintsék. 3. § És az ilyen büntetéseket, a főpap és mágnás urak fekvőjószágaiból, hivatalos tisztének hatalmánál fogva a nádor ur vagy ő maga, vagy pedig azok, a kiket ezzel a tiszttel megbizott; a nemeseknek a fekvőjószágaiból, meg a birtoktalan és a czimeres nemeseken pedig a vármegyék alispánjai, hivataluk vesztése alatt, akár az ilyen makacskodókat illető fekvőjószágok elfoglalása mellett is, minden jogorvoslatok kizárásával, mulhatatlanul fölhajtani és a fölhajtott összegnek egy tizedrészét a munkájuk fejében maguk számára megtartván, a többi részt az ország közkincstárába beszolgáltatni tartozzanak és kötelesek legyenek. 4. § Ha pedig volnának, a kik az ő fekvőjószágaiknak ezt a közbecsüjét letenni nem akarnák avagy nem tudnák, akkor, mihelyest az ilyen fekvőjószágoknak a jövedelméből ez a közbecsü kikerül, magukat a fekvőjószágokat, a korábbi birtokosoknak avagy ezek örököseinek és utódainak, minden pénzfizetés nélkül azonnal visszaadják és visszabocsássák.


199

5. § De ezen közbecsü szerint való büntetés (az egyéb fekvőjószágok kivételével) csupán csak a jobbágy állományokra terjeszkedjék ki. 6. § Azok a főpapok, vagy mágnások avagy nemesek, valamint elgyöngült öregek és nyomasztó szegénységben szenvedők is, a kik a hadviselésre képtelenek; vagy a kik Ő felségének, az országnak, a nádor urnak és a mágnásoknak, avagy bárki másnak a szolgálatában valóban elfoglalva vannak és épen ugy az özvegy asszonyok is; az általános fölkelés idején, tehetségükhöz képest és az alispánoknak meg azon vármegyei közönségeknek, a melyekben személyesen laknak, a szabályozása szerint, ugyanazon büntetés alatt, jól fölszerelt lovasokat kiállitani tartozzanak és kötelesek legyenek. 7. § A szabad városok pedig, a nádor urnak; Szlavoniában meg a bán urnak a szabályozása szerint tartozzanak a hadi terheket hordozni. 8. § És ez a czikkely is, a jövő országgyülésig maradjon hatályban. 1622. évi XXII. törvénycikk a gyors és részleges fölkelésről A gyors és részleges fölkelésre nézve az 1609-ik évi 65-ik törvénycikkelyt ujitják meg. 1622. évi XXXVI. törvénycikk az ország véghelyeihez, a vármegyék részéről teljesitendő ingyen munkák szabályozásáról Hogy a karok és rendek a véghelyek megerősitésében mulasztóknak ne tünjenek föl, az ingyen munkák teljesitésére nézve az alábbirt módon határoztak: 1. § Az ország felső részeiben: Szatmárhoz: Szatmár- és Ugocsavármegyéket egészen. 2. § Kállóhoz: Bereg- és Szabolcsvármegyéket, a szent-mártoni fekvőjószágokkal együtt. 3. § Ónodhoz: Abaujvár-, Heves-, Külső-Szolnok és Borsodvármegyéket, a diós-győriek kivételével, a kik Diós-Győrhöz tesznek szolgálatot.

200


4. § Szendrőhöz: Sáros-, Szepes- és Gömörvármegyéket egészen, Széchy György urnak a baloghi várhoz tartozó fekvőjószágai kivételével, a melyeket e várhoz rendelnek. 5. § Tokajhoz: Zemplén- és Ungvármegyéket egészen, a dadai járással együtt, a mely különben, a szabolcsi járásban feküdvén, a kállói várhoz adott munkát, de a melyet érthető okból, Tokaj várához rendeltek. 6. § Putnokhoz: Tornát, az ezen várhoz tartozó fekvőjószágokkal együtt. 7. § Ecsedhez: az ezen várhoz tartozó fekvőjószágokat. 8. § Az ország Dunán inneni részeiben, Ujvárhoz: egész Pozsonyvármegyét (Csallóköz sziget kivételével, a melynek munkáját az 1569. évi 21. czikkely rendelkezései szerint, egy évre, a Duna gyakori kiáradásai ellen a lerontott töltések kijavitására forditsák, valamint Pozsony város saját fekvőjószágainak kivételével, a melyek e város területén levő gátak javitásánál teljesitsék a munkát). Továbbá oda rendelik Nyitravármegye három járását, a negyediknek, tudniillik Tarnóczy János szolgabiró járásának kivételével, a melyet Nyitra városához, és Surány vár fekvőjószágainak kivételével, a melyet ugyanezen várhoz rendeltek. 9. § Lévához: az egész Barsvármegyét. 10. § Nógrádhoz: Trencsénvármegye három járását, ugymint a felsőt, középsőt és Zahorát, továbbá Pestvármegyét, a melyek különben munkát Váczhoz adtak. 11. § Gyarmathoz: Hontvármegyéből Gedey Mátyás szolgabiró járását és a Fejérvári-Solt széket. 12. § Fülekhez: Zólyom-, Liptó-, Turócz- és Árvavármegyéket; továbbá Nógrádvármegye két járását, tudniillik a Lyberchey Mihály és a Péchi György szolgabirákét, valamint Hontvármegye Kis-Hont járását. 13. § Szécsényhez: Nógrádvármegye két járását, t. i. a Jelechich Györgyét és a Sárközy Gáspárét, a nógrádi és bujáki várak körül levő fekvőségek kivételével. 14. § Drégely-Palánkhoz: Hontvármegye harmadik járását, t. i. a Bory Ferencz szolgabiróét. 15. § Damasdhoz: Hontvármegye negyedik járását, t. i. a Domaniczky János szolgabiróét. 16. § Szögyénhez: Esztergom- és Pilisvármegyéket egészen. 17. § Komáromhoz: Komáromvármegyét egészen. 18. § Minthogy pedig Trencsén városának falai, a Vág folyó rohamos áradása miatt, minden évben roskadoznak, ugy, hogy a mondott város


201

biztonságáról is az emlitett folyó áradása miatt gondoskodni kell, az érintett Trencsénvármegye alsó járásának, t. i. a Jeszenszky Pál szolgabiróénak ingyen munkáit és e városnak fekvőjószágait, ez évre oda rendelik, kérve Ő szent felségét, hogy a mondott város taksájának is e munkára forditását kegyelmesen elrendelni méltóztassék. 19. § Továbbá az ország Dunán tuli részeiben, Győrhöz: Mosonvármegye és Ő felségének meg a többi uraknak Óvár várához tartozó fekvőjószágai, meg Győrvármegye adjanak ingyen munkát. 20. § Komáromhoz: egész Komáromvármegyét Börchy János szolgabiró járásának kivételével. 21. § Tatához: Börchy János járását, kivéve Szőny, Almás, Neszmély és Mácsa fekvőségeket, a melyek munkát Komáromhoz tartoznak teljesiteni, az ezen várhoz tartozó fekvőjószágokkal és a Dunáninneni részekben, meg Pilisvármegyében fekvő falukkal együtt, a melyek különben Váczhoz szoktak ingyen munkát teljesiteni. 22. § Geszteshez: a Komárom-, Veszprém- és Fejérvármegyékben fekvő saját tartozékait, azoknak a fekvőjószágoknak kivételével, a melyeket Fejérvármegyéből Veszprémhez rendeltek. 23. § Pápához: egész Sopronvármegyét, kivévén nagyságos gróf Nádasdy Pál urnak fekvőjószágait, a melyeket az ő sárvári és kapuvári váraihoz; továbbá Város-Kesző és Egyházas-Kesző mezővárosokat, a melyeket főtisztelendő Lépes Bálint, kalocsai érsek és győri püspök ur Kesző nevü várához hagytak fenn. Azonkivül az emlitett Pápa várához rendelték Vasvármegye két járását, a Gori Miklós és Zichy Benedek szolgabirákét, az emlitett Nádasdy Pál ur fekvőjószágainak a kivételével (a mint fentebb), továbbá Veszprémvármegye két járását, a Zaloky György és Hajdan István szolgabirákét. 24. § Veszprémhez: Veszprémvármegye harmadik járását, a Keresztes Balázs szolgabiróét tartozékaival együtt és a mint előre bocsátották, Fejérvármegye azon részét, a mely különben munkáját Palotához teljesitette; továbbá egész Tolnavármegyét. 25. § Győri-Szent-Mártonhoz: saját tartozékait. 26. § Keszthelyhez: saját tartozékait. 27. § Kis-Komárhoz: Somogyvármegyét, kivévén a Zrinyi gróf uraknak ugyancsak Somogymegyében levő fekvőjószágait, a melyek Légrádhoz, és a Zákáni fekvőségeket, a melyek Szent-György várához adják munkájukat.

202


Továbbá ugyanezen kis-komári várhoz rendelik az egész FelsőBaranyavármegyét, meg Iharos-Berény és Sár fekvőségeket. 28. § Tihanyhoz: saját tartozékait. 29. § Pölöskéhez: Zalavármegyének Egerszeg széki járását, az Egerváry Miklós szolgabiróét, a béri és lövői várkastélyok tartozékainak kivételével, a melyeket ehez rendeltek; valamint a Káldi Ambrus szolgabiró egész harmadik járását. 30. § Sümeghez és Egerszeghez: főtisztelendő Erghel Ferencz, veszprémi püspök ur várait, ezeknek saját tartozékait és a SzentGothárdiakéit. 31. § Egervárhoz: az előbb emlitett Vasvármegye egész negyedik járását, a Konderczay György szolgabiróét, hasonlóan a mogyorósdi erőd fekvő javainak kivételével. 32. § Körmendhez és Szent-Péterhez: tekintetes és nagyságos Batthyány Ferencz urnak összes fekvőjószágait, a szent-gothárdi fekvőjószágok kivételével. 33. § Légrádhoz: Muraköz szigetét és az emlitett Zrinyi gróf uraknak Somogy- és Zalavármegyékben levő összes többi fekvőjószágait, hasonlóképen Alsó-Baranyavármegyét, a melyeket és a Mura folyó partján fekvő többi összes várkastélyokat magához a légrádi erődhöz rendelték; továbbá a Somogyvármegyében fekvő Bökös, Bereg, Sarkad és Eőr falukat. 34. § Szent-Gróthoz és Szent-György várához: Zalavármegyéből Fülemény Mihály szolgabiró járását, kivévén azokat a falukat, a melyek eddig munkát Szigligethez teljesitettek, valamint az emlitett veszprémi püspök ur fekvőjószágait. 35. § Zalavárhoz: Szent-Grót széknek a Lesencze folyón tul levő másik járását, tudniillik Szarka Lukács szolgabiróét, szintén a veszprémi püspök ur fekvőjószágainak, meg Csobáncz vára tartozékainak kivételével, a melyeket e várnak felépitésére hagytak fenn. Azonkivül e Zalavárhoz rendelték a Lengyel családnak Somogyvármegyében fekvőjószágait is. 36. § Szigligethez: mint fentebb, Zalavármegyében fekvő saját tartozékait. 37. § Kapornakhoz: a mondott Zalavármegyéből Egerszeg széknek kisebb járását, a Sándor Simon szolgabiróét tartozékaival együtt, a Sándor Simon járásában levő Magyarad, Söjtör, Hahót, Szent-Mihály, Rajk, SzentBalázs, Szerdahely, Szigethi, Kakorlak, Sármás, Botfalva, Csatár fekvőségek kivételével, a melyek most ujabban elhagyott helyekké lettek,


203

de a melyeket annak idején az előbb emlitett Pölöske várhoz fognak rendelni. 38. § Kéméndhez: ugy Zala-, mint Vasvármegyékben fekvő saját tartozékait. 39. § Nemptihez és Alsó-Lendvához: saját tartozékait, Zömönyét és az egész Csernekszeg járást tartozékaival együtt, ugy t. i., hogy ennek a járásnak fele Nemptihez, fele Alsó-Lendvához teljesitse a munkát. 40. § Széchiszigetéhez: a Széchi uraknak ugy Zala-, mint Vasvármegyékben levő összes fekvőjószágait. 41. § Kányaföldéhez: saját tartozékait és az Erdődy uraknak a Cserta folyó mellett levő fekvőjószágait. 42. § Bérhez: saját tartozékait, Thilay Vasvármegyében levő fekvőséggel együtt. 43. § Csobánczhoz: saját tartozékait, Rátót Veszprémvármegyében levő fekvőséggel együtt. 44. § Vázsonyhoz: saját tartozékait. 45. § Lövőhöz: saját tartozékait. 46. § Mogyorósdhoz: saját tartozékait. 1622. évi XXXVII. törvénycikk az ingyen munkák kezelési módjára és a hátralékok felhajtására vonatkozó czikkelyek megujitása Továbbá ezeknek az ingyen munkáknak a kezelésére, hátrálékaik felhajtására, meg az ezekben követendő módra és a hütleneknek találtak büntetésére nézve, az 1618-ik évi 50., 51. és 52-ik czikkelyeket megujitják. 1. § Annak a hozzáadásával, hogy az alispánok, szolgabirák, pénztárnokok és jegyzők, fizetésük fejében az ilyen ingyen munkákból a maguk számára semmit elvenni ne merészeljenek. 1622. évi XXXVIII. törvénycikk a véghelyi őrségek számára gabonasegély készletben tartását elhatározzák A karok és rendek jól tudják, hogy mily nagy haszon rejlik abban, hogyha az őrségeknek a szükséges élelmezéséről ideje korán gondoskodás történik:

204


1. § A gabonaelhelyezésre és készletbentartásra tehát, most ez egy alkalommal, ingyen és ajándékképen, a felső magyarországi részekben, minden kapu után szent András napjára, egyenkint, egy kassai köböl gabonát; a Dunán tuli részekben egyenkint két és fél nagy-szombati véka gabonát; a Dunán inneni részekben pedig egyenkint egy kőszegi köböl gabonát adóznak. 2. § Ezt pedig a nádor ur értesitésére, rendelkezésére és kiszabására teszik. 3. § A törököknek alávetettek a felét fizessék. 1622. évi LI. törvénycikk a véghelyeken tartózkodó várőrség számára faszállitásra a török járom alatt levő nemeseket ne kényszeritsék A karok és rendek a jelen határozattal azt is komolyan biztositani kivánják, hogy a véghelyek kapitányai és senki más jövőre a török járom alatt levő, avagy más nemeseket is, az őrhelyeken levő kapusok és őrök szükségleteire, faszállitásra ne kényszeritsék. 1. § Azon kapitányok és egyéb őrségi katonák ellenében pedig, a kik ilyeneket tenni merészelnének, a sérelmes nemeseknek szabadságukban álljon, a hatalmaskodásokról szóló és rövid perfolyamot megszabó czikkelyek értelmében törvényesen eljárni. 2. § Ugyanezt kell érteni a győri és komáromi kapitányokról és az őrséghez tartozókról is. 1622. évi LV. törvénycikk az ország véghelyei megerősitéséről kelt korábbi évi törvénycikkelyeknek a megujitása Jóllehet, hogy a megerősitendő véghelyeknek a gondja a karoknak és rendeknek mindenkor sok aggodalmat okozott és okoz most is, mindazonáltal annál czélszerübb módot, mint a melyet az 1618-ik évi 34ik és az 1609-ik évi 32-ik czikkelyek előirtak, nem találhatnak, a miért ezeket most is megujitják. 1. § Alázattal kérvén, hogy Ő szent felsége, az ő különös gondosságánál és buzgólkodásánál fogva, a véghelyekről a maga idejében és a czikkelyekben jelzett módon kegyelmesen gondoskodni méltóztassék.


205

1625. évi X. törvénycikk az általános és a részleges felkelésről alkotott törvénycikkelyek megujitása Az általános és a részleges fölkelésre nézve a karok és rendek az e tárgyban alkotott 1622-ik évi czikkelyekre hivatkoznak.1 1625. évi XVI. törvénycikk az alkalmatlankodásokat és erőszakosságokat elkövető némely katonai tisztviselők és csavargó katonák ellenében az országos végzések czikkelyeit megujitják A kapitányok, alkapitányok, a véghelyi és mezei, meg más csavargó katonák alkalmatlankodásai és erőszakosságai miatt az egyes országgyüléseken, a különböző vármegyék és személyek, a miképen eddig is mindenkor panaszkodtak, ugy most is, némelyeknek az országlakók kárára és jogsérelmére szertelenül folytatott vakmerő féktelensége miatt, a panasz nemcsak általános, hanem igen sokan közülök az ország közönséges végzései erejénél fogva a bizonyos és sulyos büntetést is megérdemelték volna: 1. § És jóllehet a karok és rendek mindezeket az ártalmas idők kifolyásának tartják, mindazonáltal, nehogy némely kapitányok, alkapitányok, az őrhelyi és mezei, meg más csavargó katonák, az elnézés és engedékenység következtében eltántorodva, jövőre hasonló kihágásokra vetemedjenek, az 1608-ik évi 2-ik; az 1609-ik évi 19-ik és 56-ik; az 1618ik évi 3-ik; az 1622-ik évi 53-ik és a beszterczebányai 1542-ik évi törvénycikkelyek szigoru megtartását elhatározzák. 2. § Hogy pedig mindazokat a bántalmakat és erőszakoskodásokat annál könnyebben megelőzhessék és orvosolhassák; megállapitják, hogy az 1608-ik évi tizenegyedik pontra nézve hozott határozathoz és a negyedik föltételhez képest, a kapitányi, alkapitányi és a többi tisztségeket, minden valláskülönbség nélkül jólérdemesült és birtokos honfiaknak adományozzák. 3. § Minthogy pedig a kapitányok és alkapitányok közül igen sokan vannak, a kik a törvényes birtokosok fekvő jószágait és birtokjogait, valamint az egyházi és nemes személyek dézsmáit vakmerő bátorsággal erőszakosan elvették és az elvetteket kezükben tartják; elhatározzák, hogy a kárositott fél részéről megkeresett nádorispán ur, az ilyen kapitányokat és

206


alkapitányokat, minden uton és módon, az ellentmondás és tiltakozás utját nem állván, az ilyen fekvő jószágok visszaadására szoritsa. 1625. évi XIX. törvénycikk az ország véghelyeihez teljesitendő ingyen munkák szabályozásáról Az ingyen munkák szabályozása ebben a rendben következik: 1. § Magyarország felső részeire nézve a karok és rendek az ezerhatszázhuszonkettedik évi harminczhatodik czikkelyre hivatkoznak, kivéve azt, hogy Balogh várának tartozékait Diósgyőr várához rendelik. 2. § Az ország Dunán túli részeire nézve az előbbirt czikkelyt helybenhagyják; kivéve azt, hogy Zahora járást Trencsén vármegyében a verebélyi várhoz rendelik. Azonkivül Nógrád vármegyében a Liberczey Mihály és Madách György szolgabirák járásait Fülek várához rendelik; de Gács várának tartozékait ennél a várnál hagyják; mig Lelessics György és Woxitt István járásait Szécsényhez rendelik. 3. § Végül a Dunán inneni részekben az ezerhatszázhuszonkettedik évi soproni országgyülésen hozott harminczhatodik czikkelynek beosztása megmaradjon; kivéve azt, hogy Muraköz szigetét, az összes urak és nemesek fekvő jószágait is beleértve, egészen Légrádhoz rendelik, valamint Kesző várához e várnak összes tartozékait. 1625. évi XXIV. törvénycikk az ország véghelyein az idegen katonák megtüréséről Jóllehet, hogy a jelen idők veszedelmes volta miatt, a véghelyekről most, az idegen katonákat kivinni nem lehet, mindazonáltal, a „tizenharmadik föltétel”1 és az országnak többi, e tárgyban hozott határozatai, arra nézve, hogy Ő szent felsége az ilyen idegen katonákat a legelső alkalommal kivonja, épségben maradjanak. 1. § Időközben pedig ezek a kapitányok katonáikkal együtt, (az előbb emlitett föltételhez és az abban idézett törvénycikkelyekhez képest) a nádorispán urnak, a magyar kapitányoknak és az ország törvényeinek alatta álljanak és Ő felsége őket hadi fölszereléssel, élelemmel és zsolddal ellássa, hogy az országlakóknak jogos panaszra okot ne szolgáltassanak.


207

1625. évi XXVI. törvénycikk a korona őrzésére alkalmazandó várkatonák számáról A korona őrzésére az 1622-ik évi 4-ik törvénycikkely szerint ötven magyar és ötven más német gyalogost alkalmazzanak. 1. § Minthogy pedig ez az ötven német katona, eddigelő látszólag máshonnan függött; illő dolog, hogy őket ezutánra azon parancsnokság alól fölmentsék, és hogy mástól, mint a koronaőröktől és várnagyoktól ne függjenek; meg hogy az eddiginél szigorubb fegyelem alatt álljanak. 2. § És hogy a tőlük okozott károkért a koronaőr urak és a várnagyok a sértett fél kérésére kellő elégtételt szolgáltatni tartozzanak és kötelesek legyenek. 1630. évi II. törvénycikk arról, hogy ugy a magyarországi, mint a Kulpa melléki báni véghelyeket biztosok utján megvizsgálják, meg hogy Ő felsége az ez előtt szokásos birodalmi segélyt kieszközölje; és Ujvár, Egervár, Nempthi és Zalavár erősségek és őrhelyek megerősitéséről Minthogy ezt a Magyarországot az isteni gondviselés olyan területre helyezte el, a melyen azt a leghosszabb földvonalban, az Isten népe esküdt és hatalmas ellenségének a veszedelmes szomszédsága környezi s ennélfogva ez méltóan a keresztyénség birodalma védbástyájának nevezhető és annak is kell azt tartani: 1. § Ennekokáért a karok és rendek elsőbben és mindenekelőtt azt tartották méltónak, hogy azok felől határozzanak és végezzenek, a melyek ennek a még meglevő hazának egyaránt biztonságot, meg előmenetelt szerezhetnek és adhatnak. 2. § Ezek között, a miben mindenki egyetért, első helyet a végerősségek követelnek, a melyek, a mint a tapasztalás bizonyítja, legtöbbnyire a róluk való intézkedés minőségéhez képest, az országnak a jóllétét, vagy hasonlóképen a veszedelmét is, magukkal szokták hordozni és okozni. 3. § Minthogy tehát a véghelyek fennállásához kiváltképen ezek szükségesek, ugymint: az épités, zsold, élelem és fegyverkészlet, a császári és királyi szent felség és az országlakók jónak látták, hogy azoknak, és pedig ugy a magyarországi, mint a Kulpa melléki báni véghelyeknek, névszerint pedig Ujvárnak, a megerősitése és kijavitása végett, az annyira szükséges és hasznos munkára, azonnal ahhoz értő és alkalmas

208


épitőmestereket és munkásokat küldjenek; az épités költségeinek egybeszerzésére és azon czélra forditására nézve pedig méltóztassék Ő felsége kegyelmesen kieszközölni, hogy az Ő szent felsége közbenjáró megkeresésére, a régi bevett szokás szerint, a római szent birodalomban, meg a szomszéd tartományokban is adózzanak. 4. § És, hogy a mit Ő felsége Nempthinek Styria részéről és Egervárnak Ausztria részéről való kijavitására nézve kegyelmesen jelez, azt Ő szent felsége az ő kegyelmes értesitéséhez képest, megsürgesse és végrehajtáshoz juttassa. 1630. évi IV. törvénycikk az őrségi katonák számának kiegészitéséről, ezek zsoldjának rendes kifizetéséről s a véghelyek kapitányai alá rendeltségéről Továbbá a mi a katonai zsoldnak biztos és szakadatlan folyását és kiszolgáltatását illeti, Ő szent felsége tekintettel a véghelybelieknek előtte alázattal kimutatott nyomoruságos szükölködésére és csekély számára a legkegyelmesebben elhatározta, hogy jövőre Magyarországon és Szlavoniában egyaránt, rajtok az eddiginél nemcsak pénzfizetéssel jobban segitsenek, hanem posztót és egyebeket is, a miket kielégitésükre adni szoktak, illő árért adjanak. 1. § És hogy legközelebbről vizsgálatot tartva, a hol szükségesnek fog látszani, ne csak a benszülött, hanem ideiglenesen a külföldi katonák számát is szaporitsák, a kik az ott alkalmazott tüzmesterekkel együtt, a véghelyek főkapitányainak alárendelve legyenek. 1630. évi XXXVII. törvénycikk a zsoldra fogadott mezei katonaságnak a véghelyeken való elhelyezéséről, hogy az kötelességében elfoglalva és a rendetlenkedéstől, meg a jobbágyok nyomorgatásától vissza tartva legyen Minthogy az országlakók nem egyszer, és pedig a szegény népnek igen nagy kárára, tapasztalták, hogy ebben az országban mily gyakran és véletlenül történik a katonasorozás és a katonaságnak az urak és nemesek, ugy az egyháziak, mint a világiak fekvőjószágaira egyaránt való elszállásolása, meg a türhetetlen pénzbeli adózásoknak, jutalmazásoknak és ingyen élelmiszereknek a kivetése:


209

1. § A mire nézve megállapitották, hogy jövőre az ilyen katonaságot ne a falukba, hanem az őrhelyekre helyezzék el; hogy ekképen fegyelem alatt tartva és zsoldjával kielégitve, az efféle zsarolásoktól tartózkodjék. 1635. évi IV. törvénycikk az ország koronájának őrei és felvigyázói részére való adózásról Az ország szent koronáját őrző urak és felvigyázók részére, a fekvőjószágaik szerint összeszámlálandó minden egyes kapu után, különkülön ötven dénárt ajánlanak meg, a melyet a jövő országgyűlésig, minden évben a vármegyék pénztárnokai, vagy azok nem léte esetén a kirovók szedjenek fel és szolgáltassanak be. 1. § És ehhez az adózáshoz egyenként, mindazok hozzájáruljanak, a kik az 1625-ik évi 28-ik czikkelyben megnevezve vannak. 1635. évi X. törvénycikk az Ő felsége számára katonaságot sorozó és kivivő katonatiszteknek és segédeiknek a katonaszedésnél és zsoldbafogadásnál hogyan kell eljárniok? Akadtak olyanok, kik a legutóbbi években Ő felségének semmiféle nyilt levelére sem támaszkodva, az országban katonákat szedni és hadmozdulatokat rendezni merészkedtek s nagy katonai féktelenséggel magukat Ő felsége hü országlakóihoz, a nemességhez és a szegény néphez beszállásolván, a legsulyosabb kártételektől, rablások s más türhetetlen nyomorgatások elkövetésétől sem irtóztak, a miből szükségkép csak belső gyülölködés és idegenkedés származhatott és fejlődhetett: 1. § Ha tehát Ő szent felsége a jövőben, a szükségtől kényszeritve, katonaság összeirását fogja jónak látni, a karok és rendek Ő felsége kegyelmes utasitásához képest a következő módot rendelik megtartandónak: 2. § Hogy tudniillik az ilyen besorozandó katonák kapitányai, Ő felségének a részükre kiadott nyilt levelét, először és mindenek felett az ország nádor urának, azután az ország generális kapitányainak, Szlavoniában a bán urnak és végül azokban a vármegyékben, a melyekben tudniillik sorozást tartani kivánnak, előmutatni, és ugy megszállásukra,

210


mint a besorozott katonaság kivitelére nézve azoknak a vármegyéknek az irányitásától függeni tartozzanak és kötelesek legyenek. 3. § A máskép eljárókat semmiképen be ne bocsássák, sőt azokat maguk a vármegyebeliek eltilthassák és el is tiltsák. 4. § Ép oly módon kell a mágnások szolgálatában állókkal és az őrségbeliekkel szemben is eljárni, a kik faluról falura szállva magukat s lovaikat tartatják és a szegény népen élősködnek. 1635. évi XXXI. törvénycikk a katonai tisztségeket és tiszttartóságokat Szlavoniában és Horvátországban a törvények értelmében adományozzák Elhatározták, hogy a kapitányi tisztségeknek és a többi ugy nagyobb, mint kisebb katonai állásoknak az adományozása Szlavon- és Horvátországban a bécsi békekötés kilenczedik és tizedik pontja, meg az ezerhatszáznyolczadik évi koronázás előtti tizenegyedik és az ezerhatszázkilenczedik évi huszonhetedik, meg az ezerhatszáztizennyolczadik évi harminczegyedik törvénycikkelyek értelmében, valamint az ugyanazon évben részükre kiadott királyi hitlevél szerint történjék. 1635. évi XXXIV. törvénycikk a bán urnak a Varasd várában és szabad királyi városában elhelyezett német katonaságra vonatkozó panaszainak biztosok utján való kiegyenlitéséről És minthogy az oláhoknak az előrebocsátott visszahelyezését és visszaállitását, Varasd várából és szabad királyi városából, mint Varasdvármegye törvényszékének a székhelyéről, az 1608. évi koronázás előtt kelt 12-dik és az 1609-dik évi 27-dik törvénycikkekhez képest, a német katonaságnak kivitele, valamint az emlitett Horvátország és Szlavonia bánja, méltóságos gr. Erdődy Zsigmond ur amaz összes panaszainak, melyeket az emlitett varasdi várra és szabad királyi városra kiterjedő joghatósága okán, a német katonaság ellen előadott, a kiegyenlitése kell, hogy kövesse; ezt ugyanazok a biztos urak valósággal foganatba is vegyék és kiegyenlitéshez juttassák.


211

1635. évi LIX. törvénycikk a külföldi katonaság kivitelére nézve hozott törvénycikkely megujitása A külföldi katonaság kivitelére nézve az ezerhatszázhuszonötödik évi huszonnegyedik törvénycikkelyt megujitják. 1635. évi LXXXVIII. törvénycikk a részleges és általános felkelés módját megállapitják A részleges felkelés módjára nézve az ezerhatszázkilenczedik évi hatvanötödik törvénycikkelyt kell megtartani. 1. § Az általános felkelésre nézve pedig a karok és rendek mindenben az országos végzéshez, tudniillik: az ezerhatszázhuszonkettedik évben ez iránt kiadott huszonegyedik törvénycikkelyhez alkalmazkodjanak, azon kijelentés hozzáadásával, hogy Ő szent felsége határozott parancsa nélkül, senkinek megkeresésére általánosan felkelni ne tartozzanak. 2. § Továbbá, hogy a szabad és kiváltságos városokban lakó és ott közhivatalt viselő nemesek maguk helyett egyénenkint egy jól felszerelt lovast legyenek kötelesek küldeni. E helyütt az ezerötszáznegyedik évi első czikkelyt is megujitják. 1638. évi XV. törvénycikk az általános és részleges fölkelés módja Az általános és részleges felkelésre nézve az 1635-ik évi 88-ik törvénycikkelyt szintén megujitják. 1638. évi XLV. törvénycikk hogy véghelyi őrkatonaság között egyenetlenségek és veszekedések ne támadjanak, az illető helyek kapitányai alatt álljanak és azoktól függjenek Azoknak a kellemetlenségeknek megszüntetésére, a melyek a véghelyeken levő német katonák és a többi benszülött, szintén véghelybeliek veszedelmes vetélkedéséből és bántalmaiból néha előfordulni szoktak, a karok és rendek elhatározzák, hogy a német őrkatonák a véghelyeken az Ő felsége kegyelmes elhatározásához, meg az

212


1625-ik évi 24-ik törvénycikkely véghatározásához képest is, magyar kapitányok alatt álljanak. 1. § Hogy a vár védelmére és az Ő felsége iránti hüségre, ugy miképen a többiek esküt tegyenek. 2. § Hogy őket érdemük szerint itéljék és büntessék. 3. § A rendelkező parancsok vételében a helyi kapitányoktól függjenek. 1638. évi XLVI. törvénycikk a külföldi katonaság kivitelére nézve az erről alkotott czikkelyeket megerősitik A külföldi katonaság kivitelére nézve az 1625. évi 24-ik és az 1635-ik évi 59-ik törvénycikkelyek érvényben maradjanak. 1638. évi LXX. törvénycikk függelék az ingyen munkák szabályozásához, az ezerötszázharminczötödik évi kilenczvenkettedik törvénycikkelyben megirt és kiszabott rendelkezésen felül Az ingyen munkáknak az ezerhatszázharminczötödik évi kilenczvenkettedik törvénycikkelyében kifejezett módján, az ország Dunán tuli és inneni részeiben csak kevés változás esvén, a karok és rendek az ott kifejezettekhez, a gabona szolgáltatásán kivül, most is ragaszkodnak. 1. § Mindamellett, hogy az ország felső részei az ott megirt munkák szolgáltatásánál megmaradnak, azonfelül a saját fenmaradásuk érdekében, önként szivességüket és áldozatkészségüket felajánlják, ugy, hogy már a legközelebbi országgyülésen, azoknak a részeknek a véghelyein, ez igéretüknek látható bizonyitéka legyen. 2. § A dunáninneni részekben: ugyanaz a törvénycikkely a maga szabályozásával érvényben marad, csakis ezek a változtatások történnek: 3. § Gyarmathoz: Liptó vármegyét. 4. § Lévához: Bars vármegyének három járását és Turócz vármegyét egészen. 5. § Fülekhez: Árva, Zólyom és Kis-Hont vármegyéket s Nógrád vármegyének két járását. 6. § Palánkához: Hont vármegyének két járását.


213

7. § Végül a dunántuli részekre nézve; a karok és rendek az idézett törvénycikkely szerint minden egyebet a maga rendén hagyva, ez időnek viszonyaihoz képest csakis ezeket változtatták meg: 8. § Egerszeghez: Kőszeg várának fekvőjószágait. 9. § Tihanyhoz; Borostyánkő vár fekvőjószágait. 10. § Sárvárhoz és Kapuvárhoz: ugyane várak fekvőjószágait visszarendelik. Épugy Somlyóhoz saját tartozékait. 11. § Pápához: Kesző vára fekvőjószágainak egyik felét hozzáadják. 12. § Szigligethez: ugy Zala-, mint Somogy vármegyéből saját tartozékait. 13. § Zalavárhoz: Görököt, Edericzet, Istvándot és Rendeket, mindazonáltal ugy, hogy a nádorispán ur Zalavárra nézve biztosokat nevezzen ki, a kik a pénztárosoktól és kapitánytól meg ezeknek utódaitól az ezerhatszázhuszonötödik évi huszadik törvénycikk értelmében rövid határidő alatt számadást vegyenek be és ha hátralékok volnának, azokat is e vár segitségére és felépitésére forditsák. 14. § Tótfaluhoz: Maracz falut. 1647. évi IV. törvénycikk a korona őrzésére alkalmazott őrkatonák számáról, azok függéséről és károktól való tartózkodásáról Az ország szent koronájának az őrzésére rendelt gyalogkatonák vagy felvigyázók számára és azok függésére és szigorubb rendben tartására nézve pedig a karok és rendek határozzák, hogy az 1625. évi 26-ik czikkelyt kell megtartani és hogy bármely károktól, a melyeket azok a koronafelvigyázók másoknak és különösen Pozsony városának, továbbá Pozsony vármegye főispánjának és ugyancsak a pozsonyi káptalannak eddig okozni szoktak, jövőre tartózkodjanak. 1647. évi XXIV. törvénycikk hogy a generális kapitányok a régi végvidéki katonák hiányát pótolják és a kellő számra egészitsék ki Minthogy pedig az összes országlakósok látják, hogy a végvidékek (a melyeknek a fönmaradásától függ az ország jóléte) olyan állapotba jutottak, hogyha csak alkalmas segitségben nem részesülnek és üdvös

214


segédeszközöket nem nyernek, nemsokára egészen tönkre menvén és katonák nélkül maradván, az országot végenyészettel fenyegetik. 1. § Ennélfora a karok és rendek ama végvidékek fölsegitése érdekében jónak látták megállapitani, hogy a végvidéki generális kapitányok kötelesek legyenek és tartozzanak a régi katonáknak, ugy a lovasoknak, mint a magyar gyalogosoknak a hiányát szorgosan és mentül hamarább kipótolni és minden fogyatkozás nélkül az 1609-ik évi lajstromokban foglalt számra kiegésziteni. 1647. évi LXV. törvénycikk idegen katonáknak az ország végvidékeire való bebocsátásáról, és arról, hogy bennszületett katonákat a határszélekről az országon kivül ne vigyék A végvidékeken elhelyezett külföldi katonákra nézve a karok és rendek, a jelen szükségre való tekintetből, az 1625-ik évi 24-ik czikkelyhez tartják magukat, mindazonáltal épségben maradván a hitlevél 13-ik föltétele. 1. § Hozzáadván azt, hogy a benszületett kapitányokat és más tiszteket, meg végvidéki katonákat, nem szabad a végvidékekről az országon kivül vinni. 1647. évi LXVII. törvénycikk a katonák felfogadására vonatkozó czikkelyt meg kell tartani; annak pedig, hogy a katonák a vármegye rendeletén kivül, az országlakosok fekvőjószágaiba gyakrabban és hosszasabban beszálljanak, elejét kell venni; Moson vármegyéből vigyék őket ki és jövőre ne hozzák be Mivel felsége katonáinak a folytonos és gyakori beszállásolásai is a nyomorult és elcsigázott népet némely megyében és kiváltképen Mosonban szerfölött megrontotta, ennélfogva megállapitották, hogy az e tárgyban alkotott 1635. évi 10. czikkely szigoruan megtartandó és hogy Ő felsége katonáinak az országlakósok fekvőjószágain, a vármegye rendelésén kivül való gyakori és hosszantartó megszállásai, minden esetre abban maradjanak. 1. § A most emlitett Moson vármegyéből pedig Ő felsége katonáit rögtön vigyék ki és ezután oda be ne hozzák: sőt inkább legyen Ő felsége az ő kegyelmes ajánlatához képest erre a vármegyére, az ilyen megszállások terhes költségei miatt, különös és kegyes tekintettel és figyelemmel.


215

2. § Továbbá, Ő felségének ama katonáit, a kik másképen járnának el, a vármegyék hasonlóképen szabadon távolithassák el és üzhessék ki. 1647. évi CLIII. törvénycikk az ország végvidékei részére teljesitendő ingyenmunkáknak a rendjét meghatározzák A végvidékek részére teljesitendő ingyen munkák rendjét pedig az imitt következő mód szerint határozták meg a karok és rendek: 1. § Ugyanis, az ország felső részeiben: Szatmár részére egész Szatmár vármegye, kivévén az Ecsedhez tartozó birtokokat. 2. § Kálló részére; Szabolcs vármegyének három járása. 3. § Tokaj részére, ugyancsak Szabolcsmegyének Dada nevü negyedik járása és Zemplén vármegyének egy járása, a bodrogközi kerület. 4. § Ónod részére, ugyancsak Zemplén vármegyének a többi három járása, továbbá egész Abauj-, Ugocsa- és Bereg vármegye. 5. § Diósgyőr részére, egész Borsod vármegye. 6. § Szendrő részére, egész Sáros-, Szepes-, Ung-, Torna- és Gömör vármegye felső járása. 7. § Putnok részére, ugyancsak Gömör vármegyének többi három járása és egész Heves- meg Csongrád vármegye, teljesitsék azt. 8. § A dunáninneni részekben: Ujvár részére, Nyitra vármegyének három járása; a negyediket pedig, tudniillik nemzetes Gosztony Miklósnak a járását a nyitrai püspökséghez tartozó birtokokkal együtt a nyitrai felsőváros épitésére rendelik ki; továbbá Pozsony és Trencsén vármegyék. 9. § Léva részére, Bars vármegyének három járása, kivéve a Garan melletti Szent-Benedek conventjének a tartozékait, melyeket ugyancsak eme convent részére rendelnek ki; továbbá Turócz- és Árva vármegyék. 10. § Nógrád részére, Pest vármegye. 11. § Gyarmath részére, Hontmegyéből Heredy Mihály járása és Fehérvár, Solth, Liptó vármegyék. 12. § Fülek részére, Zólyommegye, Nógrád vármegye két járása, KisHonth. 13. § Somoskő részére, az eme várhoz tartozó fekvőségek. 14. § Szécsény részére, Nógrád vármegye két járása, kivéve a Buják és Nógrád körül elterülő fekvőségeket. 15. § Drégelpalánk részére, Hont vármegyének egy járása.

216


16. § Baka-Bánya részére, Hont vármegyének egy, tudniillik nemzetes Bánffy Mihály járása. 17. § Szőgyén részére, Pilis- és Esztergom vármegyék. 18. § Verebély részére, Bars vármegyének a negyedik járása és a nyitrai járásból a Nyitra folyón tul fekvő némely faluk. 19. § Osgyán részére, ennek saját tartozékai. 20. § A dunántuli részekben: Komárom részére egész Komárom vármegye, kivévén Tata várának a tartozékait, a melyeket ennek a részére rendelnek ki. 21. § Pápa részére egész Sopronmegye, kivéve a kaboldi fekvőket és Nádasdy Ferencz gróféit; továbbá Vas vármegyének két járása: Ságy Ferenczé és Demölky Andrásé, ezekben is kivévén Nádasdy Ferencz fekvőjószágait; továbbá Peregszeg, Varsán, Vas vármegyében; KisSomlyó, Hosszúfalu, Szent-Andorfalva, Verő, Keresztúr, Ságh, Zergen; továbbá Vas vármegyében Battyán Ádám gróf ur jószágai: Miske és Borgátha. 22. § Zalavár részére, abból a háromszáz forintból, a melyet a kőszegiek fizetnek, ötven forint adandó. 23. § Kányavára részére az Alsó-Lendvához tartozó fekvőjószágok közül Szent-Miklós, Tótfalu. 24. § Egyébiránt a soproni országgyűlésnek az 1635. évi 92. czikkelyben foglalt szabályozását egyáltalán meghagyják a maga rendjében és állapotában. 1649. évi II. törvénycikk a végvidékek ellátását Ő felsége kegyesen magára vállalja Mivel pedig Ő szent felsége, az ő királyi hitlevelének nyolczadik pontja szerint is, ezutánra a végvidékek terhét és azt, hogy az országnak régi katonáit, még bániakat is az ezerhatszázkilenczedik évi létszámra szállitja le és azokat részint az országnak a jövedelmeiből, részint szomszéd tartományainak és országainak a segélyéből is, évenkint hat hónapon át készpénzben, négy hónapon át pedig, illő árban adandó posztóban fizetni fogja, kegyelmesen magára vállalta; a karok és rendek a végvidékeknek ezt az ellátását hálájuk alázatos nyilvánitásával ismerik és fogadják el.


217

1. § És erre a czélra az ország részére befolyó és a legközelebbi országgyülésig folytatandó félharminczadnyi fölülfizetést, a nemes magyar kamaránál és tiszttartójának a kezénél hagyják. 2. § Mindamellett a szlavon-, horvát- és tengermelléki végvidékek fizetését alsó Ausztria nemes tartományai az eddig szokásban volt módon folytassák tovább és a Horváthország és Szlavonia részére hozott 1638. évi 7. czikkely is maradjon épségben. 1649. évi VIII. törvénycikk a kapitányok utasitásai az ország törvényeihez alkalmazandók és a hadi tanácsban két magyar tanácsost kell tartani Végezik ezenkivül, hogy az 1622. évi 23. czikkely maradjon meg erejében és tartsák ezt meg, és hogy a kapitány urak utasitásait az ország törvényeihez kell alkalmazni. 1. § És Ő felsége hadi tanácsában a tisztán magyar ügyekre nézve az ő magyar tanácsosai közül legalább is két olyannak a tanácsával kell élni, a kik a magyar ügyeket és a végvidékek állapotát jól ismerik. 2. § És a többire néze is a hitlevélnek harmadik föltétele, hogy Magyarország ügyét magyarokkal kell tárgyalni, foganatosan megtartandó. 3. § És a nádori valamint a báni hatalmat is, az ez iránt alkotott czikkelyek értelmében tiszteletben kell tartani. 1649. évi LXXXVI. törvénycikk az ország végvidékei részére teljesitendő ingyenmunkák rendjének a megállapitása És nehogy ugy látszassék, mintha a karok és rendek nem gondoltak volna tehetségük szerint a végvárak szükséges megerősitésére: azért a végvidékek kiigazitása végett teljesitendő ingyen munkáknak a következő módját és rendjét állapitják meg és határozzák el. És elsőben is az ország felső részeiben kirendelik, Szatmár részére ugyancsak egész Szatmár vármegyét, kivéve az Ecsedhez tartozó fekvő jószágokat. 1. § Kálló részére: Szabolcs vármegye három járását. 2. § Tokaj részére: ugyanannak a Szabolcs megyének Dada nevü negyedik járását, és Zemplén vármegyének egyész járását, tudniillik nemzetes Garay Ferencz szolgabiróét.

218


3. § Ónod részére: ugyanannak a Zemplén vármegyének többi három járását; továbbá egész Abauj, Heves, Külső-Szolnok és Ung vármegyét. 4. § Szendrő részére: Sáros, Szepes, Ugocsa, Bereg és Torna vármegyéket. 5. § Diós-Győr részére: egész Borsod vármegyét Csongráddal. 6. § Putnok részére egész Gömör vármegyét, annak a kijelentésével, hogy a törököknek nem adózó kapuk a régi törvények értelmében pénzben adózzanak. 7. § A dunáninneni részekben pedig meghagyják a maga állapotában az Úrnak 1647. évében az emlitett 153. czikkelyben megállapitott korábbi rendet, kivévén a méltóságos nádorispán urnak bajmóczi fekvő jószágait, a melyeket ugyancsak Bajmócz részére hagynak; és ezek helyett Trencsén megyének Záhora nevü egész járását, és nemzetes Ivánóczy Pál, nyitravármegyei szolgabiró járásának a felét alkalmazzák Nyitra város épülete részére. 8. § A dunántuli részekre nézve pedig megujitják az 1647. évi 153. czikkelyt és csak a következőket igazitják ki: Pápa részére egész Sopron vármegyét rendelik ki, kivéve a kaboldi fekvő jószágokat és Nádasdy Ferencz gróf uréit, a melyeket az ő sárvári és kapuvári végvidéki váraihoz rendeltek. Oda, Pápa részére rendelik még Vas vármegyének két járását, tudniillik Ságy Ferencz és Dömölky András szolgabirákéit a miskei fekvő jószágokkal együtt. Kivévén ebben a vármegyében is a kiveendőket, a melyek a feljebb emlitett czikkelyben elő vannak sorolva. Annak a kijelentésével, hogy a vépi fekvő jószágoknak, mivel a pápai vártól távol feküsznek, az oda rendelt munkákat a vármegye meghatározásához képest pénzben szabad teljesiteniök. A kőszegi fekvő jószágokból a legközelebb mult országgyülésen, az ingyen munkák helyett rendelt háromszáz forintot az előbbi állapotban és rendeltetésben hagyják meg. 9. § Tata részére: Balogh András, Komárom vármegyei szolgabiró járását, kivéve a Komárom várához tartozó szőnyi, almási és neszmélyi birtokokat. 10. § Komárom részére: ugyancsak Komárom vármegyének a többi három járását, ugymint a dunáninnenit, dunántulit és Chuty Balázs vértesaljai járását a nevezett szőnyi, almási és neszmélyi birtokokkal. 11. § Gesztes részére: anna saját tartozékai. 12. § Chesznek részére: Győr vármegyéből Tatt és Tápi-Szent-Miklós birtokokat.


219

13. § Muraszombat részére mind a három Petáncz nevü birtokot, továbbá Borhidát, Várkóczot és Koronghot. 14. § Egervár részére Mindszent, Barabás és Vaspör birtokokat. 15. § Lövő részére Hashágyot, Baksát, Porszombatját. 16. § Fürje részére a hasonnevü falut, tudniillik mint annak ottani saját tartozékát és annak a prépostságnak a többi birtokrészeit. 17. § Zalavár részére Szabor birtokot. 18. § Kapornak részére, mint az előtt az 1635. évi törvényekben. 19. § Chákány részére az 1630. évi 3. czikkely értelmében a dobrai járást. 20. § A győri vár és őrhely részére Mosony vármegyéből rendelt és beszedendő pénzösszeget ugyancsak Győr vármegye alispánjának a kezéhez adják és szolgáltassák, a ki annak bevételéről is és kiadásáról is a vármegyének kellően számot adni tartozik; mind a mellett annak a föltételnek a határozott kijelentése mellett, hogy az egyes végvidéki kapitányok kötelesek legyenek és tartozzanak ugy a jövendő, mint a mult ingyen munkáknak a bevételéről és a végvidékre való felhasználásáról a főés alispánoknak meg vármegyéknek, a melyekből tudniillik az ilyen ingyen munkák kikerültek és jövendőben ki fognak kerülni, teljesen számot adni fönmaradván mindazonáltal a nádor ur részére az a feljebb emlitett jog, hogy az országlakosokat, a kik az ingyen munkákat szolgáltatni nem akarják, erre kényszerithesse. 21. § Abban az esetben pedig, ha ezek a kapitányok a felhajtott ingyen munkáról nem akarnának vagy nem tudnának számot adni, akkor az ispánnak vagy alispánnak és a vármegyének teljes hatalmában álland az ilyen kapitányokra és fekvőjószágaikra a náluk visszatartott ingyen munkasegélyekre nézve minden peres eljárás mellőzésével végrehajtást vinni és azokat ismét a végvidékekre forditani. 22. § És ezekre a kellő módon és rendben beszolgáltatandó ingyenmunkákra nézve az országlakosok annak a megtartását is elrendelik, hogy az egy bizonyos végvidék részére rendelt ingyen munkákat ne használják föl más végvidékek különböző czéljaira, és hogy a főpap urak, bárók és nemesek erdeit a kapitányok magánhasználatára, hatalmaskodás büntetése alatt, el ne pusztitsák.

220


1655. évi VII. törvénycikk a végvidékeken katonáskodó nemesek katonai dolgokban, katonai törvény alatt, katonadolgokon kivül pedig a vármegyék biráskodása alatt álljanak. Továbbá a generálisok és kapitányok részére az ország törvényeivel megegyező utasitások adandók, és ezek tartózkodjanak a nemesi örökségek tárgyában való biráskodástól Végezték továbbá, hogy a végvidékeken katonáskodó nemeseket, Ő felsége kegyes elhatározása értelmében, katona dolgokban ugyan a generálisok és a helybeli kapitányok a katonai törvény szerint, nem katonadolgokban azonban a vármegyei birák törvényes eljárás utján büntessék. 1. § És hogy a kapitányoknak és azok generálisainak és algenerálisainak, ennekutánna a hadi tanács (az itten és mostan kinevezendő bizonyos magyar tanácsosok odavonásával) az ezerötszázötvenkilenczedik évi nyolczadik czikkely értelmében, az ország törvényeivel megegyező utasitásokat adjanak. 2. § Mindazonáltal azok a generálisok és tisztjeik semmiképen se avatkozzanak az ezerhatszázharminczötödik évi harminczhatodik és az abban idézett más czikkelyek rendelkezése ellenére, a földesurak és a vármegyék joghatóságába. 1655. évi X. törvénycikk a végvárak ellátását Ő felsége kegyesen magára vállalja Továbbá legalázatosabb köszönetet mondanak Ő felségének azért, hogy Ő szent felsége a végvidékek és az őrségi katonák ellátását, az ő királyi hitlevelének nyolczadik feltétele értelmében is, kegyesen elvállalta és megigérte, hogy a határőrző katonák jobb ellátását és fizetését, nemcsak minden magyarországi jövedelméből, hanem saját eszközeivel és tartományainak, meg országainak a segélypénzéből is fogja eszközölni, hogy a végvidékek állapotáról és az őrségi katonák fizetéséről, a lehető legjobban legyen gondoskodva és nem fogja megengedni, hogy az országnak eme jövedelmeit másra forditsák, mint az örségi katonák és végvidékek szükségeire és hogy azokból mások, főképen idegenek részére semmit ki ne utalványozzanak, a tett utalványokat pedig meg fogja semmisiteni.


221

1. § Biztosan remélvén, hoyy Ő felsége, az ő kegyes igérete értelmében, a végvidékek és őrségi katonák állapotára olyan gondot fog forditani, a melynek következtében az országlakosok tapasztalandják, hogy az ország biztonsága és fentartása az eddiginél nagyobb gondoskodásban részesült. 1655. évi XVI. törvénycikk a hadiszerek és faltörő ágyuk szállitására nézve az 1609. évi 15. Cikkelyt kell megtartani A további panaszok és jajveszeklések megelőzése végett, a melyek a nemesség és az életét különben is a közutakon eltöltő szegény nép részéről, a hadi szerek, faltörő ágyuk és az őrségi katonák fizetésére szállitandó posztók szállitása körül eddigelé hallatszottak: végezték, hogy jövőre illő rendet kell tartani és hogy a faltörő ágyuk és más hadiszerek szállitása tárgyában kelt ezerhatszázkilenczedik évi tizenötödik czikkelyt szigoruan meg kell tartani. 1655. évi XIX. törvénycikk az idegen katonaságot három év alatt ki kell vinni és az ország beleegyezése nélkül nem szabad behozni Végezték ezenkivül, hogy az idegen katonaságot, a királyi hitlevelek feltételei és az ezerhatszáznyolczadik évi koronázás előtt hozott második czikkely értelmében a legközelebb mult január hó huszonnegyedikétől, tudniilik a jelen országgyülés tartására kitüzött határidőtől számitandó három év leforgása alatt, ebből az országból és a hozzákapcsolt részekből ki kell vinni és jövőre az ország előleges tudta és beleegyezése nélkül nem szabad behozni. 1655. évi XLV. törvénycikk a koronaőrök közül legalább az egyik maradjon a szent korona mellett; és a német katonák büntetés tekintetében is tőlük függjenek Minthogy értésükre esett, a rendeknek, hogy gyakran egyik koronaőr sem marad az ország szent koronája mellett, azért végezik, hogy ennekutána (ha bizonyos és törvényes akadályok miatt nem is mind a kettő) legalább egyikük maradjon állandóan a mondott szent korona mellett.

222


1. § És a szent korona őrzésére alkalmazott német katonák büntetés tekintetében is egyáltalán azoktól s Pozsony várának várnagyjaitól függjenek. 1655. évi CXVI. törvénycikk az ország végvidékei részére teljesitendő ingyenmunkáknak a rendjét meghatározzák A rendek a végvidékek helyreigazitásáról és megerősitéséről, valamint az ingyen munkák meghatározásáról is gondoskodni óhajtván, a következő módon rendelkeztek: 1. § Először is, kivévén az esztergomi érsekségnek bárhol létező összes fekvő jószágait, a miatt, mert a méltóságos és főtisztelendő esztergomi érsek ur az ujvári erősség épitését megkezdvén és tovább folytatván, azoknak minden ingyen munkát állandóan ehhez kell teljesíteniök: 2. § Az ország felső részeiben kirendelik Szatmárhoz a hasonnevü Szatmár vármegyét egészen, kivéve az Ecsedhez tartozó fekvőjószágokat. 3. § Kállóhoz Szabolcs vármegye három járását; 4. § Tokajhoz Szabolcs vármegyének Dada nevü negyedik járását és Zemplén vármegyének egyik járását, az alsót. 5. § Ónodhoz ugyanannak a Zemplén vármegyének többi három járását, továbbá Abaujvár-, Heves, Külső-Szolnok és Ung vármegyéket egészen. 6. § Szendrőhöz: Sáros-, Szepes-, Ugocsa-, Bereg- és Torna vármegyéket, kivéve a Szádvára várához tartozó fekvőjavakat, de csak egy esztendőre. 7. § Diós-Győrhöz egész Borsód vármegyét, Csongráddal. 8. § Putnokhoz Gömör vármegyét egészen, hasonlóképen kivévén a Szádvára várhoz tartozó fekvőségeket, melyeket épen ugy mint a Tornában létezőket, annak az omlófélben levő várnak a kiigazitására rendeltek ki, de csak egy esztendőre. 9. § A dunáninneni részekben pedig: az Úrnak 1647. évében hozott 153. czikkelylyel történt megállapitást meghagyják a maga állapotában, kivévén az esztergomi káptalannak Nyitra-, Bars- és Hont vármegyékben fekvő jószágait, a melyek Szent-Benedek várához vannak rendelve; és kivéve Pozsony vármegyét is, a melyet annak a viszonzására, hogy az esztergomi érsek saját kapui számán tul a föntebb emlitett száz lovast fogja két éven át


223

eltartani, az érsekujvári erősség helyrehozásához segitségül rendeltek ki; ugyszintén Soltmegyét is, a melyet Buják vár számára hagytak. 10. § A dunántuli részekben pedig megujitják az 1647. évi 153. czikkelyt és csak a következőkben módositják: Pápához kirendelik egész Sopron vármegyét, beleértve a Kabold-féle fekvőjószágokat is, kivéve Nádasdi Ferencz gróf uréit, melyek az ő végvárai Sárvár és Kapuvár részére lettek kirendelve, és kivéve Kesző várának ugyanoda rendelt két részét. Oda, Pápához rendelik még Vas vármegye két járását, Szalay György és Potyondy Gáspár szolgabirókéit a Miske-féle fekvőjószágokkal, kivévén ebben a vármegyében is a kiveendőket, a melyek a föntemlitett czikkelyben elő vannak sorolva; annak a kijelentésével, hogy a vépi fekvő jószágok, mint a melyek a pápai erősségtől távol feküsznek, az oda határozott munkákat a vármegye rendeléséhez képest pénzben teljesithessék; a Kőszeg várához tartozó fekvőjószágok pedig jövőre a kapuk összeirásához képest hasonlóképen pénzben fogják azt teljesiteni. 11. § Tatához Balogh András komárommegyei szolgabirónak a járását, kivéve a Komárom várához tartozó Szőny, Almás, Neszmél birtokokat. 12. § Komáromhoz ugyanannak a Komárom vármegyének többi három járását, ugymint a dunáninnenit és Odor Péterét, a vértesaljait az emlitett Szőny, Almás és Neszmél birtokokkal. 13. § Geszteshez saját tartozékait. 14. § Chesznekhez Tatt és Tápi-Szent-Miklós birtokokat Győr vármegyéből. 15. § Muraszombathoz a Petáncz nevü három birtokot, továbbá Borhidát, Várkóczot és Korongot, a melyekhez hozzáadják Petzninczet és Markusóczot, valamint a nemeseknek és szabadosoknak a felső-lindvai erősség és muray-szombati vár tartozékaiban fekvő jószágait, kivéve a bán gróf urnak ott levő fekvő jószágait, a melyeknek ő maga vagy mások vannak a birtokában. 16. § Széchy-Szigethez ennek összes tartozékait, a Széchy családbeli urak mondott felső-lindvai erősségének és muraszombati várának más tartozékaival együtt. 17. § Egervárhoz Mindszent, Barabás és Vaspör birtokokat. 18. § Lövőhez Hassági, Baksa és Pórszombatja birtokokat. 19. § Türjéhez az ugyanazon nevü falut, a mely tudniillik annak ugyanott fekvő tartozékait, és ugyanannak a prépostságnak más birtokait. 20. § Zalavárhoz Szabor birtokot.

224


21. § Kapornakhoz, mint ezt ezelőtt az 1635. évi határozatokban elrendelték. 22. § Csákányhoz, az 1630. évi 3. czikkely értelmében, Dobra járást. 23. § A Moson vármegyéből a győri várhoz és erősséghez rendelt és beveendő pénzösszeget ugyanama Győr vármegye alispánja kezéhez kell adni és beszolgáltatni, a ki ennek ugy bevételéről, mint kiadásáról a vármegyének kellően számot adni tartozzék. 24. § Mindazonáltal annak a feltételnek a határozott kijelentésével, hogy a végvidékek egyes kapitányai tartozzanak és kötelezve legyenek, ugy ezeknek a jövendő, mint az elmult ingyen munkáknak a bevételéről és a végvidékekre való kiadásáról, a fő- és alispánoknak meg a vármegyéknek, a melyekből tudniillik azok az ingyen munkákat teljesitették és ezután teljesiteni fogják, teljesen számot adni, mindamellett épségben maradván a nádor urnak ama föntebb kijelentett joga, hogy az ingyen munkákat teljesiteni vonakodó országlakósokat azok teljesitésére kényszerithesse. 25. § Abban az esetben pedig, hogy ha azok a kapitányok a beszedett ingyen munkákról nem akarnának vagy nem tudnának számot adni, akkor az ispánnak vagy alispánnak és a vármegyének teljes hatalmában álljon az ilyen kapitányok ellenében és azok fekvő jószágaiban a maguknál visszatartott ingyen munka segélyt minden peres eljárás nélkül végrehajtás utján felhajtani és ismét a végvidékekre forditani. 26. § És az ilyen kellő módon és rendben szolgáltatandó ingyen munkákra nézve az országlakósok annak a megtartását is elhatározzák, hogy a valamely bizonyos végvidékhez kirendelt ingyen munkákat nem szabad más végvidékek különböző czéljaira felhasználni, és hogy a főpap urak, bárók és nemesek erdeit se pusztitsák a kapitányok magán használatára, mindkét esetre a hatalmaskodás büntetését szabván ki. 1655. évi CXVII. törvénycikk az ingyenmunkák teljesitése körül tapasztalt hiányok és csalások meggátlásának a módja és rendje És mivel az ingyen munkák szolgáltatása körül mind a vármegyék, mind a kapitányok részéről igen sok hiba és csalás, és azoknak magán czélra való felhasználása szokott előfordulni, határozzák, hogy az 1618. évi 52. czikkelyben kitett büntetés alatt, azoknak teljesitésében és egyenesen a


225

végvidékekre való felhasználásában az eme czikkelyben megállapitott módot és rendet szorosan meg kell tartani. 1. § Hogyha pedig az ingyen munkát a Dunán inneni és tuli részekben pénzben szolgáltatják, minden egyes kaputól negyedfél forintot fizessenek. 1659. évi II. törvénycikk a véghelybelieknek az 1655. évi 3. törvénycikk szerint fenntartandó számát és az ott jelzett eszközökből leendő fizetését Ő felsége kegyelmesen megajánlja Legnagyobb kárukra tapasztalják a karok és rendek, hogy a végvárakban levő magyar katonaság az 1655. évi 3. törvényczikkelyben kijelölt számban felállitva nincsen, a mi miatt a keresztyén névnek szomszédságban levő ellensége, folytonos részleges kirohanásokkal, az országnak még az ő hatalmába keritendő belső részeiben is észrevehetőleg előrehaladt s naprólnapra mindinkább előrenyomul, olyannyira, hogy ha a katonáknak azt a számát ki nem egészítik, félni lehet, hogy e gonosz kigyónak dühe Ő felségének szomszéd tartományaiba is, folytonos meghódolás utján átözönlik, a mint ez már meg is kezdődött: 1. § Annálfogva a hivatolt 1655. évi 3. törvényczikk erejében maradván, Ő felsége kegyelmes elhatározása értelmében is, a karok és rendek most újra elrendelik, hogy a véghelyi benszülött katonákat mielőbb az ugyanazon törvényczikkben kijelölt számban kell felállítani s azoknak (és a báni katonáknak is) folytonos fizetéséről, Ő felsége szomszéd tartományainak s Csehországnak az adóiból, melyek az 1638-ik évi 34. tc. meghagyása szerint azelőtt is ez ország véghelyeinek a fizetésére voltak rendelve és melyeket eme tartományok és ország adókezelőinek és biztosainak a régtől megszokott módon kell leszámolniok; és ez országnak is ugyanazon véghelyek fizetésére kegyelmesen utalványozandó jövedelmeiből s egyéb ugyanott kijelölt eszközökből is valóban gondoskodás történjék. 2. § Sőt, hogy a római szent birodalom is a mondott Magyarországnak, mint az egész keresztyénség védőbástyájának oltalmára az azelőtt is nyujtani szokott segedelmet kiszolgáltassa, Ő felsége kegyelmesen kieszközölni méltóztassék. Különösen, miután a karoknak értésükre esett, hogy a jelzett segély most is fennáll, s az egyes tartományok fejedelmei azt behajtják: bizvást hiszik az országlakók, hogy a római szent birodalom és a szomszéd országok s tartományok inkább kivánják az ily hatalmas

226


ellenséget idegen, de velök legközelebb szomszéd földről, semmint saját földükről kiüzni s kiüzésére inkább elegendő pénzsegélylyel járulni, sem minthogy azt saját testükkel s gyermekeik és nejeik rabságra adásával, fogadják. 1659. évi III. törvénycikk a véghelybeliek ki nem egészitett számáról, csalárd szemlét tartók büntetéséről s ennek végrehajtási módjáról és az 1647-ik évi katonai segély pénztárosaitól kiveendő számadásról A kihágó véghelyiek s kapitányok és azok ellen is, kik vagy a szemle idején, vagy azután is, katonaságukat teljes számban nem tartják, az 1655. évben hozott 9. törvényczikkelynek szigorubb megtartását azzal a hozzáadással rendelik el a karok és rendek, hogy első izben fizetésük elvésztésével, ismétlés esetében fejükkel lakolnak. 1. § A szemle idején összehivandó s ugy a szemletartó tisztekre, mint a katonákra komolyan felügyelő nádori embernek, alispánoknak, szolgabiráknak s előkelőbb nemeseknek pedig hatalmukban álljon a kihágókat azonnal ott helyben az előbb emlitett büntetéssel sujtani, mely birságnak harmadrésze ugyanazon nádori embernek, két része pedig ugyanazon véghely javára jusson. 2. § Rendelik továbbá, hogy azokat, kik az 1647. évi katonai adóról számadást vettek, s kikről azt állitják, hogy ebből a dunántuli véghelyiek részére hátralevő három havi fizetést beszedték az 1655. évi 40. és az ebben hivatolt czikkelyek szerint, ez iránt sommás számadásra kell szoritani. 1659. évi IV. törvénycikk Ő felsége a főképen kijelölt erősségek s helyek felállitását, felszerelését s megerősitését kegyelmesen felajánlja Minthogy ugy e Magyarországnak, mint Ő felsége szomszéd tartományainak jóléte és fenmaradása a véghelyek jó gondozásától és megerősitésétől függ: Ő felségének kegyelmes elhatározásánál fogva, rendelték: hogy az ország véghelyei, különösen pedig az 1655. évi 3. törvényczikkben kijelölt, ugyszintén a Kanizsával átellenben levő, legfőképen pedig Szalavár és Putnok erősségeket felszerelésekkel s a fentartásra szükséges más kellékekkel lássák el s azoknak, valamint az


227

1655. évi 21. tc. értelmében a lerontott damásdi erősségnek és a nógrádi várnak kijavitásáról is Ő felsége rendelkezéséből annak idejében gondoskodjanak. A nógrádi váraljai mezővárost pedig a szomszéd vármegyék segedelmével állitsák helyre. 1. § A kis-komáromi erősségbe menő vagy onnét visszatérő katonák biztossága végett pedig az ott lerontott Hidvég várkastélyt ujra épitsék. 2. § Végre a Korpona városi lovasokra s a Bakabányán, Szásziban, Osztroskában és Kis-Tapolcsánban tartandó katonákra nézve a fennidézett 1655. évi 3. törvénycikkt valahára már foganatositsák. 1659. évi XX. törvénycikk a kihágó kapitányok és a várakban tartózkodó urasági katonák, szolgák és tisztek elleni eljárás módja Panaszkodnak az országlakók a fő- és alkapitányok, nevezetesen pedig a putnoki s diósgyőri főkapitányok, ugyszintén a verebélyi alkapitány ellen, kik a földesurak s nemesek házait, lakhelyeit s birtokait erőszakosan megtámadni s őket s a sanyargatott népet személyükben, javaikban s vagyonukban, a törvénykezésben, valamint az ingyen-munkák teljesitésében háborgatni s kárositani semmibe se veszik. 1. § Ennélfogva, hogy az emlitett s bármely más, jog és méltányosság ellenére elkövetni szokott kihágásoktól ezentul tartózkodjanak s magukat mérsékeljék (épségben maradván az 1649:82. s más ebben idézett t. czikkek azokra nézve, kik ezekkel élni kivánnak), rendelték: hogy az ily kapitányok s véghelyi tisztek, ha netalán azok parancsnokait, a károsok vagy a megye eziránt megkeresnék, ellenükben minden késedelem nélkül teljes elégtételt nem adnának, azonnal a megye hasznára forditandó, emlitett ötszáz forint büntetésbe essenek, mely a fentebb kitett módon s rendben, az okozott kár megtéritésével együtt, behajtandó. 2. § Az érintett verebélyi alkapitányt pedig, a dolog valóságának megelőző kideritése után, a nádorispán ur hivatalából elmozditsa. 3. § Hasonlóan járjanak el nemzetes Beniczky Tamás és annak érdekelt testvérei a sámboki birtokra nézve elkövetett s a gyarmati kapitány ellen kereset alá vett erőszakosságok miatt. 4. § Ezenkivül egy földesurnak se legyen szabad a várakban azon hely kapitányától katonai dolgokban nem függő külön katonaságot tartani. És ha mégis abban a katonaságban várkatonák lennének: azok Ő felsége s az

228


ország szolgálatába térjenek vissza. Ha az ily katonák, földesurak szolgái s jószágkezelők vétkeznének: azokat a helybeli kapitány elfogathatja ugyan, de elbirálás s megbüntetés végett felfogadó uraik kezébe tényleg adja át. 1659. évi LXXXV. törvénycikk előforduló szükség s ellenséges beütés idején a Horvát- és Szlavonország részéről való felkelés módjáról s rendjéről s az ugyanattól járó adó- s eleségi segélyről Horvát és Szlavonország a haza védelmére nézve, az 1538. évi 4. tc. s 1601. évi 12. tc. s más eziránt az ő körében alkotott törvénycikkelyekhez tartja magát. 1. § Azzal a kijelentéssel, hogy midőn az ellenség nagyobb sereggel támadja meg amaz ország belsejét, vagy szállaná meg ugyanannak valamely erősségét, az összes mágnás urak, nemesek, s más országlakók, az 1622. évi soproni törvények 21. czikkelyében kiszabott, aránylag behajtandó, vagy amaz ország gyülésében meghatározandó más büntetés alatt, a bán ur felhivására s előzetes intésére, a királyi s báni banderium mellett az ország határain belül fejenkint felkelni s ezenkivül a földesurak a maguk részéről, minden egyes vagy két kapu után a szükséghez képest, egy jól felszerelt lovast s jobbágyaik részéről hasonlóképen egy jól felfegyverzett gyalogost, s az ország nagyobb szüksége ugy kivánván, jobbágyaiknak egy ötödrészét, s végre az ország legvégsőbb szükségében, miként ezt annak az országnak gyülése szükségesnek látja, jobbágyaiknak egy harmadrészét is hazájuk közös védelmére, maguk mellett előállitani tartozzanak. 2. § Horvátország a Kulpán túli s tengerparti és adó alá nem vetett más részeiben pedig ily szükség esetében, nemcsak a földesurak, más országlakók módjára, a tőlük kitelhető fölszereléssel és számban hazájuk védelmére felkelni, hanem a haza s amaz ország nagyobb vagy legvégső szükségében, jobbágyaiknak egytized, vagy a sürgető szükséghez képest, egyötöd vagy egyharmad részét is hazájuk védelmére átbocsátani tartozzanak. 3. § S hazájuknak e közös védelme alul sem a főpap urak, sem a káptalanok, sem a birtokos szerzetesek ne legyenek mentesek, hanem más országlakók hasonlatosságára, lovasokat s gyalogosokat szolgáltatni s ezenkivül a káptalanok és szerzetes conventek s testületek az isteni tisztelet


229

czéljára saját kebelükből egy vagy több, a vallás dolgába beavatott s erre alkalmas személyt, minden káptalanból, szerzetes testületből s conventből kiküldeni s a zágrábi káptalannak otthon maradó kanonokjai, saját személyük helyett, egy-egy lovast szolgáltatni tartozzanak. 4. § Az osztozatlan országlakók, maguk közül egyet elküldeni, a földesurak szabadosai és az egyházak nemesei is, a földesurak mellett, azok költségére felkelni s a szabad városok is amaz ország szabályozása szerint hozzájárulni s az egy telkes nemesek is és a czimeres nemesek az ugyanott szabályozott módon felkelni legyenek kötelesek. 5. § Sőt nemcsak az országlakók s a bán és az ország katonái, hanem a horvátországi, tengermelléki és szlavonországi véghelyeknek a szomszéd tartományoktól zsoldot huzó fizetett katonái is (de épen maradván az erősségek szükséges őrizete), nemkülönben az ama véghelyeken tartózkodó tótok, oláhok és praedauciak ily szükség esetében annak az országnak védelméhez személyesen járulni s ily felkelésnél azoknak a részeknek generális urai amaz ország bán urával együtt, a jó egyetértést fentartani kötelesek. 6. § A lelkészekről, özvegyekről, elaggottakról s az Ő felsége vagy a mágnás urak szolgálatában állókról, az ezekre nézve már előbb alkotott törvényeket e helyütt is beiktatottaknak kell tartani. 7. § S végül amaz országok karai és rendei Ő felségét alázattal kérik, hogy ily rendkivüli s veszélyes szükségekben (az ilyeneknek különben nagy hiányában levő) ez országok részére lőporról, s hadi szerelvényekről szintén rendkivülileg s nagyobb bőségben annak idejében gondoskodni s a háboru megnyilta idejében az ama véghelyek erősségeiben létező ugy német, mint benszülött katonákat, jelenlegi katonai parancsnokaik s tisztjeik alatt, az ily háboruk idején ezelőtt szokásban volt régi számra kiegésziteni s azoknak a véghelyeknek erősségeibe elhelyezni s ott tartani, a további külső és a szomszéd tartományokból jövő segélyeket pedig, e tartományoknak amaz ország szomszédságában fekvő határain s végein legvégső segélyül készen tartani s ily külső segitség számára eleségről és szigorubb fegyelemről gondoskodni kegyesen méltóztassék, minthogy az az ország mind a saját, mind a külső tartományok katonái részére élelmiszerekről elegendő mértékben gondoskodni egymagában nem tud, azonban mégis az eleségi segélyről is, a helyszinen tartandó gyülésein tárgyalni s tehetségéhez képest intézkedni és ahhoz járulni el nem mulasztja.

230


1659. évi XCVII. törvénycikk a katonai tisztségek adományozásáról a horvát- és szlavonországi véghelyeken Nemcsak a horvát, hanem a szlavonországi véghelyek kapitányságainak s egyéb katonai nagyobb és kisebb tisztségeinek Ő felsége részéről leendő adományozására nézve megtartandó az 1647. évi 63. s 1635. évi 31. törvénycikkek. 1. § Egyébiránt e törvénycikkek foganatositását is a fentebb emlitett bécsi bizottságban intézhessék el. 1659. évi CXXX. törvénycikk az ország véghelyei részére kiszolgáltatandó ingyenes munkákat szabályozzák Az ingyenes munkák kiszolgáltatására nézve a karok és rendek ezt a módot és rendet határozzák megtartandónak: 1. § Még pedig az ország felső részeiben: Szatmárhoz, ugyanez a megye azzal a hozzáadással, hogy ez egy épitőmestert alkalmazzon, a ki a bevételekről a megyének elégséges számadást adjon. 2. § Szendrőhöz: mindenkinek a birtoka kivétel nélkül. 3. § Kállóra, Tokajra és Diósgyőrre nézve az 1655-ik évi 116-ik tc. -ben megjelölt szabályozást kell megtartani. 4. § Ónodhoz: hasonlóképpen az idézett 116-ik tc. szerint fogják az ingyenes munkákat teljesiteni, azzal a kijelentéssel, hogy Heves- és KülsőSzolnokmegyék az 1655-ik évi 117-ik törvényczikkhez képest, az ugyanazon helybeli alkapitány kezéhez, a felől adandó számadás kötelessége mellett kiutalványozandó készpénzben fogják az ingyenes munkát emez őrség részére kiszolgáltatni. Ugyszintén a távolabb eső más megyék is, melyek az ingyenes munkát pénzben szokták teljesiteni, ezentul is ekképpen, tudnillik minden egyes kapu után, három és fél magyar forinttal fognak adózni. 5. § Putnokhoz: egész Gömör vármegye alkalmazandó, akképen, hogy a hol a nádorispán ur vagy a megye küldöttei a véghelyiek épületeit (mint Szendrőn és Ónodon) ekkorig szabályozták volna, azt az oda tartozó Tiszán inneni és Tiszán tuli megyék is ugyanazon módon végezzék és folytassák. S azokat a megyéket, melyek az ilyen véghelyek épületeit a nádorispán ur vagy ennek küldöttei részéről ekkorig szabályozott mérték szerint javitják,


231

a kapuk után szolgáltatandó semmi más ingyenes munkára ne szoritsák. Hogy pedig Bereg- és Ugocsamegyék részéről az ingyenes munkák tekintetében ezután is hiányok ne merüljenek fel, rendelték, hogy ezek a megyék az épitésekről, vagy az emlitett módon már előbb szabályozott mérték szerint gondoskodjanak, vagy pedig az ingyenes munkákat más megyékhez hasonlóan, pénzben teljesiteni, s a helybeli kapitány vagy alkapitány kezébe utalványozni tartozzanak. 6. § A Dunán inneni részekben pedig: Ujvárhoz, a felhozott 1655-ik évi 116-ik törvénycikkelyt kell megtartani. Kivéve mégis Trencsén vármegyének egyebüvé utalt két, ugymint hegyentuli és alsónak nevezett járását, és hasonlóképen az esztergomi érsekségnek az ország bármely megyéiben levő jószágait; és még Pozsony vármegyét, mely a fennhivatolt t. tc. szerint az érsek-ujvári erősség kijavitásának segélyére van utasitva. 7. § Szőgyénhez: Nyitra vármegyéből nemzetes Paczolay Gergely szolgabiró járása, és Pilis- és Esztergom vármegye. Hasonlóképpen, mint feljebb, az esztergomi érsekség javait kihagyván. 8. § Nógrádhoz: egész Pest vármegye; azonban Pápay János járása pénzben, Ráday András szolgabiróé pedig kézi munkával szolgálják le az ingyenes munkát. 9. § Drégely-Palánkhoz: az emlitett 116. tcz. szerint, ide csatolva a Trencséni hegyentuli járást. 10. § Somoskeőhez: ugyanazon Trencsénmegye másik, alsó járása pénzben szolgál. 11. § Kis-Tapolcsánhoz: ennek a Nyitra- és Barsmegyében közel fekvő saját tartozékaik. A Barsmegyében levő, s a törökök kirohanásainak kitett Velkopolya falut az ingyenes munkaadás alól kiveszik, ugy azonban, hogy a törököknek semmiképpen meg ne hódoljon, és a törökök járatait gondosan kémlelje és megfigyelje. Egyebekben az 1655-ik évi 116-ik törvényczikkben foglalt szabályozást mostani állapotában hagyják. 12. § Végre a dunántuli részekben, Pápához az ingyenes munkákat az 1655. évi 116. tc. szerint fogják kiszolgáltatni; valamint Veszprém megyében fekvő Nagy Jenő, megy a Vasmegyében fekvő Krakó s Vasvár, eme várhoz fogják azt teljesiteni. Kivévén a Veszprémmegyében levő Noszlop falut, mely Hidegkut, Istvánd és Petend falukkal együtt Devecser várához van alkalmazva. A Kőszeg várhoz tartozó fekvőjószágok az 1647ik évi 153. tc. szerint az ingyenes munkák fejében készpénzben háromszáz forintot fognak fizetni.

232


13. § Mura-Szombathoz: az 1655-ik évi 116-ik törvénycikkelynek azzal való pótlását rendelik, hogy a kapuk, keritések, sánczok és árkok, s az őrök és csőszök tartása, az országbiró gróf urnak felügyelete alatt, abban az állapotukban maradjanak, melyben előbb voltak. 14. § Egervárhoz adják a Vasmegyében fekvő Olszko és Ószászka nevü birtokokat. 15. § Szalavárhoz: a Kőszeg vár fekvőjószágaiból fizetendő háromszáz forintból ötven forintot, a többit pedig Egerszeghez utalják az 1647. évi 153. tc. szerint. Ugyanazon Szalavár őrséghez kell alkalmazni az 1647. évi 86. tc. és az 1655. évi 116. tc. szerint Szabor falut. És hozzá csatolják a Somogymegyében levő Marczal, Gomba és Somogyvár birtokokat is. 16. § Tihanyhoz: saját tartozékainak kivül hozzá adják a Somogymegyében levő Czeppel, Fejéregyház, Kvasna és Szlolád birtokokat s a fehérvári őrkanonok fekvőjószágait. 17. § Vázsonynak: saját tartozékaihoz csatolják Palotavár tartozékait is. 18. § Veszprémhez: a már előbb oda rendelt egész Tolnavármegyét, és a palotai várnak Vázsonyhoz alkalmazott tartozékai helyett azokat a birtokokat, melyekre nézve vitás, hogy Tolna- vagy Somogymegyében vannak-e? melyek ugyancsak a veszprémi erősséghez fognak ingyenes munkákat szolgáltatni. 19. § A Mosonmegyéből a győri várhoz és őrséghez rendelt pénzösszeget, melyet a győri alispán, a törvényekben megjelölt uton és módon magához vett, ezentul önmaga szorosan eme vár szükségeire és ne máshová, tartozzék és legyen köteles adni, nem pedig az azon helybeli fővagy alkapitányoknak kezéhez átadni és átutalni. Fognak pedig adni ott, a hol az ingyenes munkák pénzben teljesitendők, minden egyes kapu után három és fél forintot. A kik pedig pénzben teljesitni nem akarnák, szabadságukban álljon kézi munkával pótolni. 1662. évi V. törvénycikk a felkelés és együttmüködés módja nyilt háboru vagy valamely erősség ostroma vagy visszaszerzése idején Ő felsége jóságos előadásait illetőleg az ő maga s a szomszéd keresztyénség védelmére adandó eszközökre nézve az emlitett bajokkal sujtott karok és rendek alig tanusithatnak olyan serénységet, milyent a veszély nagysága s a szükség megkiván.


233

1. § Azonban mégis, nehogy ugy tünjenek fel, mintha saját és a szomszéd keresztyénség védelméhez éppen nem járultak s önmagokat elhanyagolták volna, a haza és a szomszéd keresztyénség védelmére csupán nyilt háboru idején, az ország részéről adandó első és legfőbb eszközül, végső ellenségeskedés és szükség esetében, midőn tudniillik az ellenség valamely fő-fő erősséget találna megszállni s ostromolni, vagy pedig az ellenség nagyobb számmal rendes hadsereg alakjában támadná meg az országot vagy Ő felsége valamely, a törököktől elfoglalt fő-fő várerősség visszaszerzése végett hadsereggel indulna, az 1601. évi 9-ik, 1596. évi 7ik, 1622. évi 21-ik s 1659. évi 7-ik törvénycikkekhez képest felajánlják, hogy általában és személyesen fognak felkelni. 2. § Azzal a hozzáadással és kijelentéssel, hogy az összes országlakók bármely állapotuak vagy méltóságuak legyenek, személyes felkelésükön felül még minden husz, meg nem hódolt, vegyesen összeszámitandó s a hol szükséges lenne, az alispán s szolgabiró részéről nyomozás utján is (de az elpusztultak kivételével) meghatározandó, akár egész, akár fél, vagy negyed, vagy zsellér telekhez tartozó ház után, a földesurak maguk részéről saját költségükön egy lovast, a jobbágyok részéről pedig, ezek költségén, egy gyalogkatonát, fegyverrel jól felszerelve, táborba állitani s ott tartani, a hasonlóképen összeszámitandó s meghatározandó meghódolt negyven ház után pedig a földesurak egy lovas és egy gyalogkatonát fogadni és kiállitani s addig, a mig e végső szükség tart, az 1659. évi 7. törvénycikk szerint, toborzani tartozzanak és kötelesek legyenek. 3. § Az olyanok pedig, a kik különböző megyékben birtokosok, mindazoktól a különböző megyékben létező javaiktól, az onnét való lovasokat maguk mellett annak a megyének seregében tartsák, a hol személyes lakóhelyük van; a jobbágyok részéről adandó gyalogok pedig annak a megyének zászlója alatt tartozzanak katonáskodni, a hol laknak, a meghódolt házak és birtokok után a földesurak részéről állitandó gyalogok azonban ugyanazon földesurak mellett maradjanak. 4. § S az ilyen táborozásra az összes főpapok, mágnás urak és birtokos nemesek kötelesek legyenek; ugy a káptalanok, conventek, zárdák, szerzetek, apáczák s a káptalanokba be nem keblezett apátságok s prépostságok is, az 1543-ik évi 13-ik törvénycikk igy rendelvén, más birtokos nemesek módjára, javaik után a leirt módon lovasokat s gyalogosokat tartozzanak kiállitani s a várakban tartani, önmaguk, az ország s Isten egyházainak a védelmére.

234


5. § S ezenfelül a káptalanok, zárdák s egyházi testületek a maguk kebeléből egy vagy más felszentelt papot az ott végzendő isteni tiszteletre, az 1552. évi 3. törvénycikk vége szerint, a táborba küldeni, a káptalanokba be nem keblezett apátok és prépostok pedig, ha kisebb birtokosok is, s a czimzetes püspökök, a mennyiben nemesi kiváltsággal élnek, vagy személyesen az emlitett módon felkelni vagy személyeik helyett alkalmas lovasokat küldeni tartozzanak. 6. § A szegényebb plébánosok is, tizedmagukkal, az 1545. évi 23. törvénycikk szerint egy lovast fogadni s a haza védelmére táborban tartani kötelesek legyenek, de azzal a kijelentéssel, hogy a tőlük fogadandó lovas fizetésének mennyiségére nézve a plébánosok közt az ő espereseik vagy alespereseik teljesitsék a szabályozást. 7. § A mintegy kétszáz forintnyi évi jövedelmet huzó gazdagabb lelkészek és a káptalanokba be nem keblezett oltárosok vagy oltár igazgatók és kápolna-mesterek pedig, valamint a soproni javadalmasok és más, főképpen az 1545. évi 25. törvénycikkben jelzett hasonlók, kik szintén évenkinti kétszáz forint jövedelmet huznak, javadalmaik arányához képest, egyenkint egy-egy lovast fogadjanak és állitsanak ki. 8. § A szabad városok is, minden husz polgári ház után, melyek czimeres és egyéb nemesek birtokában nincsenek, egy jól felszerelt gyalogkatonát küldjenek és tartsanak. 9. § S ezen felül azok a városok, melyeknek a megyék területén birtokjogaik vannak, a birtokos nemesekhez hasonlóan, a megyében birtokolt minden husz ház után, a fentebbi módon lovas és gyalog katonákat adjanak. 10. § A polgárok és más bármiféle idegenek és a kik zálogos javak birtokában vannak, hasonlóképen minden husz zálogban tartott ház után egy-egy lovast küldjenek. 11. § Szintén a mezővárosok és kiváltságos vagy másképen felszabaditott falvak is, akár adó alá vetvék, akár nem, minden egyes ház után egy gyalogkatonát állitsanak és tartsanak a táborban. 12. § A fölsdesuraknak katonáskodásra rendelt és kötelezett szabadosai pedig, ugyszintén az egyházak nemesei, sőt a földesuraik részéről csupán a katonáskodás tekintetében kiváltságolt hajduk is, a földesurak mellett azoknak költségén, katonáskodni tartozzanak. 13. § Az Ő felségétől kiváltságolt hajduvárosok pedig szokott módon keljenek föl.


235

14. § A többi, földesuraiktól a katonáskodásra nézve nem kiváltságolt, szorványosan házak birtokában levő s jobbágyi szolgáltatásokat teljesitő hajduk után pedig földesuraik, ugyancsak minden husz ház után, egy lovast, maguk a hajduk pedig egy gyalogost állitani tartozzanak. 15. § A meg nem hódolt, ugy nemes, mint nem nemes ráczok is a haza védelmére személyesen felkelni tartozzanak. 16. § Az egytelkes nemesek is, az 1542. évi beszterczebányai határozatok 33. czikkelye szerint, minden ház után személyesen felkeljenek, minthogy a birtokos nemesek is, személyesen, annak módja szerint fognak felkelni s e felett jobbágyaik után is, a fentebb kijelentett módon, lovas és gyalogkatonákat szolgáltatni. 17. § Az összes czimeres nemesek is személyesen táborba menni s a hazáért katonáskodni tartozzanak. 18. § A bányabirtokosok pedig, kik haszonbérbe vagy másképen bányákat művelnek, minden egy évi kétszáz forint nyeremény után, a melyet a nádor ő nagyméltóságától erre kirendelendő nádori ember s a mellé adandó alispán fognak lelkiismeretesen megállapitani, az 1545. évi 15-ik törvénycikkely meghagyása szerint, egy-egy lovaskatonát állitsanak. 19. § A birtokos özvegy asszonyok és más, a hadviselésre képtelen, akár főpapok, akár mágnások és nemesek, kik öreg kor vagy betegség miatt saját személyükben a táborba nem mehetnek, valamint azok a nemesek, a kik Ő felségének, az országnak vagy más főpapoknak, mágnásoknak és nemeseknek szolgálatára kötelezettek vagy a véghelyeken katonáskodnak, az 1545-ik évi 13. s az 1542-ik évi beszterczebányai határozatok 42-ik s ugyanazon 1542-ik évi pozsonyi határozatok 22-ik s 23-ik czikkeinek meghagyása szerint, saját személyeik helyett lovasokat küldjenek s nem kevésbé saját fekvőjószágaik után a fenntemlitett módon a táborban lovas és gyalogkatonákat tartsanak. 20. § Két vagy három osztatlan fivér közül, az 1542-ik évi beszterczebányai határozatok 43-ik czikke igy rendelvén, csak azok egyike tartozzék személyesen katonáskodni; de fekvőjószágaik után a fentebbi módon való hadviselésre és katonaküldésre mindnyájan, az osztatlanok is, kötelezve legyenek. 21. § Végre a honositott idegenek, a szomszéd tartományokban birtokos országlakók mintájára, ugyanazon módon taksálandók, a miként ott a mieinket taksálják. E honfiusitott idegeneket is ebben az országban

236


hasonlóképen a nádorispán ur taksálja s azok a közös keresztyén köztársaság védelméhez járuljanak. 22. § Manesdorff, másnéven Sárfenék uradalom is, mint királynői birtok, az 1545-ik évi 16-ik törvénycikk meghagyása szerint, minden husz ház után egy-egy gyalogkatonát állitson. 23. § Abban az esetben pedig, ha az országlakók, vagy a fentebb megjelöltek közül valaki, a fentebb irt táborozást egészen vagy részben elmulasztaná, a főpap urak, s a káptalanokba be nem keblezett apátok és prépostok, a mágnások és birtokos nemesek külön-külön s egyenkint; a káptalanok, zárdák, conventek, barát- és apácza szerzetek és a fentebb emlitett közönségek pedig testületileg, a részükröl elmulasztott katonáskodás minden hónapja után azonnal fejdijaikban s ezenkivül a táborozás egész idejére, javaik közbecsüjében: a czimeres és egytelkes nemesek pedig fejdijak fele részében, a bányabirtokosok és egyéb, fentebb megirt katonakötelezettek pedig a megyétől kiszabandó büntetésben, a jobbágyok végre a részükről be nem küldött gyalogkatonák után minden hónapra, a táborba nem szállitott egyes gyalogok élő fejdijában elmarasztaltakká legyenek. 24. § S az ilyen elmarasztalást a főpap és mágnás urak részéről, az ország nádorispán ura hivatalos hatalomnál fogva önmaga vagy azok utján, a kiket e tiszttel meg fog bizni, a többi összes országlakók, ugy nemesek, mint jobbágyok s más fentebb elsoroltak, ugy egyháziak, mint világiak részéről pedig a megyék alispánjai, hivataluk elvesztésének terhe alatt, egy tizedrészben saját munkájukért s a maguk hasznára, többi részében pedig a közjóra, minden perlekedés nélkül, a megye segélyével is elengedhetetlenül behajtani s foganatositani s a főpap és mágnás urak részéről behajtandó e birságot a nádorispán ur az ország közszükségeire, az emlitett alispánok pedig hasonlóképen a megyék katonai szükségeire forditani tartozzanak és kötelesek legyenek, még pedig az ugyanazon alispánok részéről a megyének adandó számadás terhe alatt. 25. § Mely általános és személyes felkelést Ő felsége azonnal, ha az emlitett végső szükség vagy ellenségeskedés beáll, kihirdetni méltóztassék s a karok és rendek is arra annak idejében készen lenni kötelesek legyenek.


237

1662. évi VI. törvénycikk Horvát- és Szlavonországok felkelésének módja Horvát- és Szlavonország továbbá, a táborba szállás tekintetében, az ugyanazon Szlavonországnak a közönséges törvényében foglalt 1538. évi határozatok 4-ik czikkéhez s az 1659. évi 85-ik törvényhez tartsa magát. 1. § Azzal a kijelentéssel, hogy az első izbeli felkelésnél a földesurak a maguk részéről két porta után egy lovas, jobbágyaik részéről pedig egy gyalogkatonát küldeni, s mind a birtokos országlakók, mind az egytelkes és czimeres nemesek személyesen felkelni s a szabad városok is ugyanott megjelölt módon hozzá járulni; azután pedig, látva a nagyobb vagy végső szükséget, az előbbi törvénycikkekben kijelölt mód és rend szerint katonáskodni tartozzanak s kötelesek legyenek. 1662. évi VII. törvénycikk vezérekké s katonai elöljárókká bennszülöttek teendők s ezeknek rendjéről és függéséről Ezen felkelések jobb és biztosabb foganatositására pedig a karok és rendek szükségesnek vélik, hogy Ő felsége királyi jóságos hitlevelének 4. feltételéhez s az 1655-ik évi 3-ik törvénycikk utolsó szakaszához képest, a nádor ispán ur után az ország felső részeiben ezen részek fő- vagy vezérkapitányát, kinek hivatala tényleg üresen áll, az 1598-ik évi 2-ik törvénycikk s az erre nézve követett gyakorlat szerint, minél előbb alkalmatos és érdemes bennszülött személyekből nevezze ki. 1. § A dunáninneni és dunántuli részekben pedig azokat, kik e hivatalt már is viselik, ha pedig ezeket betegség vagy más ok akadályozná, más, a katonai fegyelemben jártas és bölcsességükkel kitünő, szintén bennszülötteket állitson az ilyen hadjárat élére. 2. § Hogy e magyar nemzetből való főkapitány urak, Ő felsége és a nádorispán ur után, a megyék csapatait a fennidézett czikkelyek szerint, jó rendben tartani, s a megyék kapitányait és egyéb tisztviselőit hivatalukban és tisztességükben megtartani tudják és tartozzanak. 3. § A megyékben pedig, az 1545. évi 20-ik törvénycikk szerint, az alispánt tegyék kapitánynyá, ha erre alkalmas, vagy pedig válasszon minden megye, főkép a nagyobbak, a jó módu kiválóbb nemesek közül más, erre alkalmas kapitányt. 4. § S minden megyének külön zászlója legyen.

238


5. § A megyék csapatai és tisztjei pedig a magyar vezérkapitányoknak s a nádorispán urnak, Ő felsége után alárendelve legyenek s engedelmeskedjenek. 1662. évi VIII. törvénycikk a katonák fogadásáról és zsoldjáról, s a kihágók és katonáskodni vonakodók büntetéséről Továbbá a katonáknak a megyékben jó és helyes renddel intézendő fogadására nézve, hogy tudniillik az országlakók egy részét a zsoldosoknak szertelen felajánlása vagy felemelése révén, a másik rész nagyobb zsoldosokkal ne terhelje, a karok és rendek az 1595-ik évi 30-ik törvénycikk képest, a zsoldfizetés bizonyos módját meghatározandónak vélik, sőt meg is határozzák: 1. § Hogy tudniillik a megyék csapatjának egy, harmincz nappal számitandó egész hónapra, és pedig a lovasnak négy, a gyalognak pedig három magyar forintnál többet ne fizessenek. 2. § Ha pedig valakit rajta kapnának, hogy e kiszabott havi zsoldot tulhágta, a többet elfogadó katonákat a náluk találtató dolgok elvesztésével, az azt adó országlakókat pedig az igy felfogadott katona fejdijával büntessék legott, minden egyes felfogadott katona után, melyet a kapitányok vagy alispánok hajtsanak be. 3. § A szolgáknak évi bérére nézve azonban, ha a katonasághoz fogadnák is, a lehetőség szerint egyezkedni minden országlakónak szabadságában álljon. 4. § S az ilyen kinek-kinek tetszése szerint fogadott vagy fogadandó, évre szegődött szolgák, előbb, mint az év vége előtt legalább egy hónappal, a szolgálatot föl ne mondhassák s az év eltelte után is, a katonai hadjárat tartama alatt, uruktól semmikép el ne mehessenek, igy rendelvén ezt az 1552-ik évi 11-ik törvénycikk. 5. § Hogyha pedig valaki az ilyen felfogadott katonák vagy szolgák közül, zsoldjának megkapása után, a hadseregtől titkon eltávoznék, az ilyent, ha rajta kapják, az emlitett 1552-ik évi 12-ik törvénycikk szerint, kapitányai vagy urai, a kik őt felfogadták, főbenjáró büntetéssel sujtathassák. 6. § Ha pedig az olyan nem-nemesek, a kiknek saját házuk nincsen, a már meghatározott zsoldért sem Ő felségének a véghelyeken katonáskodni,


239

sem az országlakóknak (főképen ily szükség s nyilt háboru idején) szolgálatot tenni nem akarnának, akkor az ilyeneket, személyük letartóztatásával is, bárki kényszerithesse, hogy Ő felségének a bennszülött véghelyiek közt katonáskodjanak s az országlakók szolgálatába álljanak. 1662. évi IX. törvénycikk a tisztségeket s azok fizetését a megyék saját körükben elrendelhessék; a katonai kiszállástól büntetés alatt senki fel nem menthető A kapitányoknak és a megyékben választandó egyéb megyei katonai tiszteknek zsoldjáról minden megyének saját körében rendelkezni szabadságában álljon. 1. § A megye kapitányai és katonai tisztjei azonban s az alispánok és szolgabirák, egyáltalán senkit, a ki az ily kiszállásra a fentebbi módon elmenni vagy katonáit elküldeni tartozik, se pénzért, se ingyen vagy kedvezésből és bármely más módon, a katonaságból ki ne vegyenek s otthon ne hagyjanak, se senki, a ki fentebbi módon a hadakozásra kötelezve van, magát pénzen meg ne válthassa vagy ki ne vehesse, s a terhet magáról el ne hárithassa, az 1478. évi 3-ik törvénycikkely igy rendelvén. 2. § A másképen cselekvők, ugy a kiveendők s otthon hagyandók, mint a kivevők s otthon hagyók, minden egyes, ekként kiveendő lovas és gyalogos fejdijában az 1595. évi 21-ik s 1655-ik évi 9. törvénycikkelyek meghagyása szerint, legott elmarasztalandók. 3. § Mely büntetésre nézve a megyék a végrehajtást foganatositani s az ily elmarasztalást katonai czélokra forditani tartozzanak. 1662. évi IX. törvénycikk a tisztségeket s azok fizetését a megyék saját körükben elrendelhessék; a katonai kiszállástól büntetés alatt senki fel nem menthető A kapitányoknak és a megyékben választandó egyéb megyei katonai tiszteknek zsoldjáról minden megyének saját körében rendelkezni szabadságában álljon. 1. § A megye kapitányai és katonai tisztjei azonban s az alispánok és szolgabirák, egyáltalán senkit, a ki az ily kiszállásra a fentebbi módon elmenni vagy katonáit elküldeni tartozik, se pénzért, se ingyen vagy kedvezésből és bármely más módon, a katonaságból ki ne vegyenek s

240


otthon ne hagyjanak, se senki, a ki fentebbi módon a hadakozásra kötelezve van, magát pénzen meg ne válthassa vagy ki ne vehesse, s a terhet magáról el ne hárithassa, az 1478. évi 3-ik törvénycikkely igy rendelvén. 2. § A másképen cselekvők, ugy a kiveendők s otthon hagyandók, mint a kivevők s otthon hagyók, minden egyes, ekként kiveendő lovas és gyalogos fejdijában az 1595. évi 21-ik s 1655-ik évi 9. törvénycikkelyek meghagyása szerint, legott elmarasztalandók. 3. § Mely büntetésre nézve a megyék a végrehajtást foganatositani s az ily elmarasztalást katonai czélokra forditani tartozzanak. 1662. évi X. törvénycikk a szemle rendje és módja s az ez ellen cselekvőkre kiszabott büntetés A karok és rendek azt is tanácsosnak tartanák az ilyen hadi kiszállások biztosabb intézésére nézve, hogy a megyéknek a már fentebb megállapitott büntetés alatt kiállitandó csapatait nemcsak a megyékben az 1578. évi 13ik s 1659-ik évi 28. törvénycikkelyek szerint, hanem a táborban is, ha tudniillik oda vezetik, a nádorispán ur vagy a benszülött főkapitányok Ő felségének felesketett, szintén magyar szemletartó mesterei előtt az 1545ik évi 26-ik törvénycikk szerint pontosan szemle alá vegyék. 1. § És az erről készitendő lajstromot mind a nádorispán urral, mind a megyék alispánjaival közöljék, hogy a távollevőktől a fentebb irt módon már megállapitott büntetést behajtsák. 2. § És először is a főpap és mágnás urakat, azután pedig a nemeseket s más a katonaságra kötelezetteket vegyék, az 1595. évi 22. törvénycikk szerint, szemle alá. 3. § A kiket pedig rajta kapnának, hogy a maguk katonái vagy szolgái helyett a szemle alá más szolgákat állitottak, az ilyeneket a kapitányok vagy alispánok és ugyan a szemle alá állitottakat legott minden nálok levő dolgaik elvesztésével, az 1595. évi 23. törvénycikk szerint az odaállitókat pedig az előállitott katona élődijával büntessék. 1662. évi XII. törvénycikk azokról, kik a felkeléshez pénzben tartozzanak járulni Minthogy pedig nemcsak a karok és rendek, hanem különböző más emberek is részesülnek az ország javában s hasznaiban és ugy illik, hogy a


241

kik az ország hasznát érezik, az ország közterheihez is járuljanak, ennélfogva az országlakók azt is megállapitandónak vélnék: 1. § Hogy ily felkelésekben az országban szőlő- és földbirtokos külföldieket, s ugy a háztulajdonos, mint az idegen házakban lakó zsidókat s az anabaptistákat is, mig őket az országban megtürik; kereskedőket, kalmárokat, jövevény marhakereskedőket, a megyékbe befogadott számüzötteket, molnárokat, a kiknek teljesen saját malmuk van, az ország felső részeiben kereskedést üző skótokat, és azokat a nem nemeseket, a kiknek tulajdon sörfőzőházuk van s a kik pálinkát főznek a katonák helyett, a kiket adniok kellene, a megyék lelkiismeretesen pénzben adóztassák meg, s emez adójukat a megyék katonai szükségeire kell forditani. 2. § A szénégetőket, favágókat, hamuszedőket s üvegeseket is, a nádorispán urnak erre kiküldendő embere s az alispánnak e mellé adandó embere hasonló szükség esetén, a részükről küldendő katonaság helyett, szintén tasálják meg s ezek taksáját a megye hadiszükségeire forditsák. 3. § Továbbá az ilyen taksa-kivetések a megyékben őszintén előterjesztendők s a megye jegyzőkönyvébe irandók, hogy a megye annak idejében azoktól, kik ezeket beszedik, kellő számadást és elégtételt vehessen és vegyen. 1662. évi XIII. törvénycikk megszállásokat a nemesi udvarokban, kastélyokban s várakban kerülni kell Ilyen s bármely más hadjáratoknál, a karok és rendek ősi szabadsága s biztonsága érdekében, azt is rendelik és határozzák, hogy ugy az egyházi személyek, mint a főpap, mágnás és báró urak s nemesek udvaraiban, kastélyaiban s váraiban, kik különben is saját költségükön, zsold nélkül tartoznak katonáskodni, az 1600. évi 20., s 1543-iki 24. és 1464-iki 28. törvénycikkekhez képest sem külföldi, sem bennszülött zsoldos katonák meg ne szálljanak. 1. § Sem a bennszülött vagy külföldi katonák őrségeit az ilyen várakban, kastélyokban és nemesi udvarokban el ne helyezzék. 1662. évi XIV. törvénycikk hogy a bennszülött várőröknek régi számát betöltsék, s azoknak kifizetését foganatositsák

242


Ő felségének pedig alázatos köszönettel tartoznak azért, hogy Ő szent felsége jóságos gondoskodását felajánlotta, arra nézve, hogy az 1655. évi 3. s 1659. évi 2. törvénycikkelyek, a bennszülött katonák számának szaporitásáról s a mondott törvénycikkelyek során kijelölt segélyekből leendő kifizetéséről, foganatositsák s figyelembe vegyék s az aggastyán katonák kiérdemelt zsoldjának kifizetése is mielőbb megtörténjék. 1. § Könyörögvén továbbá legalázatosabban, hogy Ő felsége ugy a bennszülött régi, mint a szaporitandó katonákat, még a bániakat is, az 1649iki 2. törvénycikk értelmében jóságosan kifizettesse, s e czélra és a véghelyiek más szükségeire, a római szent birodalom segélyét is kinyerni kegyelmesen méltóztassék. 1662. évi XV. törvénycikk a véghelyiek biztosabb kifizetése végett, az országlakók a fél harminczadot továbbra is megadják Ugyanazon véghelyieknek a jövőre teljesitendő és folytatandó bizonyosabb kifizetése végett pedig a karok és rendek is, ugyan e fizetéshez való hozzájárulásképen, felajánlják a legközelebbi országgyülésig a tekintetes magyar kamarához beszolgáltatandó fél harminczadot. 1662. évi XVI. törvénycikk a bennszülött katonaság részére az élelmi segély hátralékát hajtsák be, a gabonát a véghelyieknek igaz áron adják Ugyanazon bennszülött katonaság jövendőbeli szükségére is elrendelik a karok és rendek, hogy az 1659-ik évi 6. törvénycikkelyben rendelt élelmi segély hátralékait az egyes megyék saját pénztárosaik utján behajtatni, s ily szükségre a saját kebelükben megtartani kötelesek legyenek. 1. § A gabona árára nézve pedig a kapitányok megkeresésére, gondoskodni fognak a megyék, hogy a gabonát ne áruljanak drágább áron a véghelyeiknek, mint a honfiaknak.


243

1662. évi XVII. törvénycikk Horvát- és Szlavonországok a fél harminczadból és a folytatandó adózásból továbbra is ötszáz gyalogkatonát tartsanak Horvát- és Szlavonországok karai és rendei pedig, ugyan az azon országokból befolyó és jövőben is folytatandó félharminczadokból, mint az alattvalóikra évenkint kivetett adókból az 1659. évi 86-ik s abban idézett más törvénycikkek szerint, mintegy ötszáz gyalogkatona tartását és fizetését ismételve felajánlják. 1662. évi XVIII. törvénycikk Ő felsége gondoskodni fog, hogy az ország összes véghelyeinek, a bániaknak is, a szükséges felszereléseket kiszolgáltattassák s a főbb őrhelyeket megerősitsék Azt is hálás érzelmük tanusitásával ismételve köszönik a karok és rendek, hogy Ő felsége a véghelyek erőditésére nem csekély pénzösszeget fizettetett és jóságosan ajánlkozott, hogy ugyanazon véghelyek megerősitésére további fizetésről is gondoskodni fog. 1. § A mit a hitlevél 8-ik feltétele s az 1649. évi 85-ik, 1625-iki 20-ik, s az 1618-iki 35. törvénycikkelyek is javasolnak s az országlakók is kérvekérnek, hogy Ő felsége ez ország minden véghelyeinek, a bániaknak is, jelesen pedig Sümegh mezővárosának, melyet főtisztelendő Széchenyi György ur, előbb veszprémi, most győri püspök, kőfallal vett körül, Buják erősségnek s a bán gróf ur részéről Kanizsa ellenében épitett uj várnak a szükséges felszereléseket legkegyelmesebben kiadatni s a főbb őrhelyek erősitéséről továbbra is legkegyelmesebben gondoskodni méltóztassék. 1662. évi XIX. törvénycikk az elvesztett Várad ellenében állitandó erősségek s azok felszerelése tárgyában bizottságot rendelnek Mivelhogy Váradnak az ellenség kezébe jutása következtében a dolog, főleg az ország felső részeiben, aképen áll, hogy ha csak Ő szent felsége az eszközökről és orvosszerekről, az azon vidékhez közelebb eső helyek megerősitéséről és uj erősségek felállitásáról, az ellenség törekvéseinek visszaverésére, nem gondoskodik, kétségtelen, hogy nemcsak ez országot,

244


hanem Ő felsége örökös tartományait és leginkább Sziléziát, sőt az egész keresztyénséget rögtönös veszély és nyomor fenyegeti. 1. § Ezért nagyon szükségesnek vélnék, sőt könyörögnek a hü karok Ő szent felségéhez, hogy Ő szent felsége (mikép azt az 1613-ik évben is, a 17. törvénycikkelyekben Kanizsa elvesztése után végezték) a magyar és a hadi tanácsból mielőbb bizottság összeállitásáról, s az eme részekben a veszélynek inkább kitett helyek megvizsgálásáról, és ezeknek, még pedig nemcsak a már katonai őrséggel tényleg ellátottaknak, hanem a többieknek is, a dolog sürgősségéhez képest, minden arra szükséges eszközök alkalmazásával, Ő felsége javára és szolgálatára, s az ország biztonságára haszonvehetőkké tételéről és megerősittetéséről, az eleségről, s hol a szükség ugy kivánja, uj épületek emeléséről is kegyelmesen gondokodni méltóztassék, hogy ily módon nemcsak azokat a részeket, hanem Ő felsége örökös tartományait és a keresztyénségnek maradványait is, megtartani és védelmezni lehessen. 2. § Ugyanez alkalommal, a különben is királyi hatalommal kiváltságolt hajduknak rendezéséről, megmaradásáról és fentartásáról is kell tárgyalni és valami bizonyosat végezni. 1662. évi XX. törvénycikk az ingyen munkák szabályozása És az ország karai és rendei, annak a látszatnak elkerülésére, mintha a véghelyek megerősitésétől távol maradnának: a határszéli véghelyek kijavitására ők is az ingyenmunkák szolgáltatását ugy ajánlják meg, a mikép azt az 1659-ik évben a 150-ik törvénynyel elrendelték. 1. § Oly kijelentés mellett azonban, hogy az esztergomi érsekség fekvő jószágai és egész Pozsony vármegye, továbbra is az ujvári erősség kijavitására maradjanak alkalmazva. 2. § Kőszeg várának uradalma pedig, az 1655-iki 116-ik törvénycikkhez képest, az ingyenmunkákat ezentul a porták összeszámitása szerint szolgáltassa. 3. § És minthogy Körmend mezőváros a mult években két izben, keritéseivel együtt leégett: ezért Battyány Kristóf és Pál gróf urak fekvőjószágait a dobrai jószágokkal együtt, a jövő két évben, ugyanazon mezőváros kijavitására, és megerősitésére utalják, két év leteltével pedig az előbbi utasitáshoz térnek vissza.


245

4. § Surány mezőváros ingyenmunkáit pedig, összes tartozékaival együtt, ugyanezen város megerősitésére alkalmazzák, oly felétellel mégis, hogy a törököknek semmi módon meg ne hódoljanak. 5. § Komjáthi mezőváros ingyenmunkáit is, melyek magától e várostól erednek, ugyanezen mezőváros megerősitésére, ugyanazon feltétele alatt alkalmazzák. 1681. évi V. törvénycikk a benszülött katonaságnak az 1655-ik évi 3-ik törvénycikkben kitett számban való kiegészitéséről s fizetéséről és a véghelyek jó ellátásáról Az országlakók saját kárukra tapasztalták és napról-napra tapasztalják, mennyire ártalmas volt és ma is mennyire veszélyes a véghelyi bennszülött katonaságnak az utóbbi évek lázadásai idején nagyobb részben történt elbocsátása. 1. § Ezért, az 1655-ik évi 3-ik törvénycikk erőben maradván, Ő felségének jóságos elhatározásához képest is, rendelték, hogy az emlitett bennszülött katonaságot az idézett törvénycikkben kitett számban, az ország véghelyeire minél előbb visszaállitsák és hogy a katonákat, a kiket egykor a mondott törvénycikk erejével az ujvár feladásával elvesztett véghelyekbe rendeltek, most már más, azzal szemközt levő véghelyekre rendeljék. 2. § Ugymint: Nyitrára ezer lovast, ötszáz gyalogot, kiket előbb Ujváron szoktak tartani. 3. § Szeredre; háromszáz lovast, kétszáz gyalogot. 4. § Séllyére és Farkasdra, háromszáz lovast, ugyanannyi gyalogot. 5. § Továbbá Kis-Tapolcsánba kétszáz lovast, százötven gyalogot. 6. § Lévára: Szőgyénből százötven lovast, száz gyalogot. 7. § Korponára: az idézett törvénycikk erejével oda rendelt száz lovason kivül, gyarmathi és palánki négyszáz lovast és háromszáz gyalogot. 8. § Kékkőre; nógrádi százötven lovast és kétszáz gyalogot. 9. § És végre Fülekre: szécsényi háromszáz lovast és kétszáz gyalogot. 10. § Azután a dunamelléki részekben pedig Légrád várához, százötven lovast, a kiket egykor a lerontott kis-komáromi őrséghez rendeltek. 11. § Szalavárra és más szükségesebb véghelyekre kétszáznegyven gyalogot.

246


12. § Kányavárra az előbb Mogyorósdon levő husz gyalogot küldjék, és a földesurak károsodására és jövedelmeik csökkentése nélkül, vegyék számitásba. 13. § És minthogy az 1655-iki 3-ik törvénycikkben Szatmár és Kálló véghelyekről és a Várad elveszte után őrséggel ellátott egyéb helyekről semmi emlités sincsen, - ezért azoknak a részeknek szükségéről, a váradi törökök folytonos kirohanásainak meggátlása végett, a magyar tanács az előrebocsátott és elegendő bennszülött katonával ellátandó helyekből és végvidékekből (meghallgatván azon részek és katonatisztek értesitéseit is), mielőbb gondoskodjék. 14. § És az előbbi módon, az ország véghelyeire rendelt és rendelendő mindeme katonáknak és a bániaknak is, valamint a véghelyeken mindenütt tartandó kémeknek folytonos fizetéséről, nemcsak ez ország jövedelmeiből, és a harminczadoknak e czélra felajánlott feléből, hanem az 1638. évi 34. és 1659. évi 2-ik törvénycikk értelmében Ő felsége szomszéd tartományainak ez ország véghelyeire fizettetni rendelt, és a régi mód szerint azoknak a tartományoknak pénztárosai és biztosai részéről leszámlálandó adóiból is, foganatosan gondoskodva legyen. 15. § A karok és rendek legalázatosabb köszönetüket fejezvén ki azért, hogy Ő felsége magára vállalni méltóztatott, hogy a pápa és a római szent birodalom, és Spanyolország legkatholikusabb királya segedelmeit ez országnak, mint az egész keresztyénség védbástyájának védelmére kikéri. 16. § Senki sem kételkedvén, hogy ez ország iránt viseltető kegyességénél, s atyai gondjánál és aggódásánál fogva azoknak a véghelyeknek szükséges kijavitásáról és megerősitéséről, királyi hitlevelének 8-ik feltétele értelmében, a nádorispán urral és hadi tanácscsal az előrebocsátottakra nézve leendő kölcsönös érintkezés után, jóságosan gondoskodni méltóztatik. 1681. évi VI. törvénycikk bizonyos helyek megerősitéséről és magyar őrséggel ellátásáról, valamint az elpusztitott Diósgyőr s más véghelyek ujraépitéséről És minthogy az érsekujvári véghelynek, némely más erőségekkel együtt a törökök kezére jutásával, bizonyos helyeket az ország védelme tekintetéből szükségképen meg kellene erősiteni és védő állapotba helyezni.


247

1. § Ezért, Ő felségének beleegyezésével, rendelik, hogy először is a dunántuli részekben: Nyitrán a vár alatt levő két osztályu őrhelyet kőfallal kell bekeriteni, az azzal szomszédos Párucza falut pedig ennek törvényes birtokosai épitsék ujra, kiknek ez, az őket megillető jognál fogva, birtokukban maradjon; nemkülönben Nyitra és Lipótvár közt, Elecske vagy Récsény vagy Lakácsi helységeket az ezek tulajdonos uraival e végből kötendő egyezség mellett, valamint Keszegfalvát és Guttát, a Csalóköz sziget védelmezése végett, ezenkivül a lerontott Diósgyőr, s Balogh és Dévén véghelyeket a bányavárosok biztositására, ugy Nyalábvárt, Bélteket és Károlyt is, a tiszántuli részek megtartása czéljából, ujra kell épiteni, védelmi állapotba helyezni és bennszülött katonasággal, más őrhelyek hasonlatosságára, ugyancsak a földesurak jogsérelme és jövedelmeik csorbitása nélkül, (minden esetre a nádorispán ur és a hadi tanács részéről ez iránt teendő intézkedés mellett) ellátni. 1681. évi VII. törvénycikk az ingyen munkákról, melyeket az ország törvényei, nem pedig holmi a jelen mozgalmak alatt behozott jegyzékek szerint kell a törvényben kijelölt helyekre szolgáltatni Rendelték továbbá, hogy az ingyen munkákat az ország törvényei, jelesen pedig az 1655-ik évi 117-ik, 1622-ik évi 37-ik és 1618-ik évi 52-ik tc. szerint hajtsák be és azokat az e helyütt megujitott 1659-ik évi 130-ik, 1655-ik évi 116-ik és 1649-ik évi 6-ik tc. szerint, a törvényesen megjelölt helyekre, a megállapitott időkben szolgáltassák ki, és eltörlésével annak az állitólagos, bizonyos lajstromnak, melyet eme mozgalmakban ugyanazon munkák behajtása iránt behoztak, minden e tekintetben behozott visszaéléseket (az ez alapon követelt hátralékokkal együtt) egyszerüen szüntessenek meg, és még példa gyanánt is semmi módon fel ne hozhassák. 1. § És minthogy ez országnak némely őrhelyei a mult évek szerencsétlenségében elvesztek és részint török hatalom alá kerültek, részint pedig romba dültek és igy az ezelőtt törvényileg eme helyekhez rendelt ingyenmunkákat is, más azokkal szemközt álló véghelyek ellátására és kijavitására kell forditani: azért ezeket, a hadi tanácscsal kölcsönös egyetértésben, ekképen vélik szabályozni: 2. § Nyitrához az egész Nyitra vármegyét (kivévén a Kis-Tapolcsánhoz tartozó birtokokat és Kis-Tapolcsánhoz csatolt hrussói birtokokat),

248


nemkülönben Trencsénmegye két járását, az esztergomi érsekségnek ugyanazon megyékben fekvő jószágaival együtt. 3. § Semptéhez és Szeredhez: a Pozsonymegyében fekvő három járást, az ugyanazon járásokban fekvő érseki jószágokkal együtt. 4. § Sellyéhez: egy pozsonyi járást, Esztergommegyével és az abban levő érseki jószágokkal. 5. § Kis-Tapolcsánhoz: annak Nyitra- és Barsmegyékben fekvő saját tartozékait; továbbá Barsmegyének előbb a verebélyi lerontott erősséghez rendelt negyedik járását, ideértvén Velkopolya birtokot is, miután reá nézve az 1659-ik évi 130-ik törvénycikkben biztositott mentesség a török hatalom alá kerülésével, megszünt. 6. § Lévához: Barsmegye többi három járását, az ott levő érseki jószágokkal együtt (kivéve azonban az esztergomi káptalannak az ugyancssak Bars-, Hont-, Esztergom- és Nyitramegyékben fekvő jószágait), melyek az 1655-ik évi 116-ik tc. szerint tettleg Szent-Benedek vára mellett maradnak. Továbbá Turóczot és Árvát és nem kevésbbé az előbb Szőgyénhez rendelt ingyenmunkákat, az előbb emlitett Esztergomés Pilismegye kivételével. 7. § Korponához: Hontmegye két járását, szintén az érseki jószágokkal. Továbbá egész Zólyommegyét és Trencsénmegyének egy, hegyentuli járását. 8. § Bozókhoz: ennek tartozékait és a sághi prépostságot, a pilisi apátsággal. 9. § Kékkőhöz: Hontmegye harmadik járását, mely tettleg Tihanyi Imre szolgabiró kormánya alatt van. 10. § Fülekhez: egész Nógrád- és Liptómegyét s a kishonti járást, valamint az egyesült Pest-Pilismegyéket. 11. § Somoskőhöz: az ezen várhoz tartozó jószágokat és Solt vármegyét. 12. § Osgyánhoz: ennek tartozékait. 13. § Csábrághoz: mint a bányavárosok biztosságára igen hasznos helyhez, az ezen várhoz tartozó jószágokat, Dericze, különben Szitnya várhoz tartozó helységgel együtt. 14. § A dunáninneni részekben pedig: Szalavár erősséghez, KisKomáromnak is lerontása és elpusztitása után, a régi ehhez rendelt ingyen munkákon kivül, Somogymegye szigeti járását, kivéve a Szentgyörgy vár erősségéhez rendelt Darány falut, s a kémek részére meghagyott Csökölyt.


249

15. § Légrádhoz: a sásdi, siklósi, babocsai és berzenczei járásokat, ezekhez adván a szigeti kerületben és bármely más falukban szokás szerint készitett és kiszolgáltatott köteleket. 16. § Szentgróthoz: a kaposi és koppányi járásokat, kivévén a Szentgyörgyvárhoz rendelt Latrányt, Somogyvárt, Kőröshegyét, Szenyért, Tapsonyt. 17. § Továbbá, az emlitett Szentgyörgyvárhoz: a szegesdi járást, a mondott Latrány, Somogyvár, Kőröshegy; Szenyér, Tapsony, Gadány és Darány falukkal. 18. § Egerszeghez: a pécsi járást, az ottani püspökség javaival, kivévén a más erősségekhez rendelt járásokat. 19. § Mogyorósd kastély szintén fenekestül romba dülvén, az előbb oda tartozott Szücse és Szent-Jakab birtokokat Lövő erősséghez kell rendelni, egyéb helyek az ország előbbi szabályozása szerint maradván. 20. § A már előbb Kapornakhoz, Egervárhoz és Pölöskéhez rendelt ingyenmunkákat ugy hagyván, a mint vannak. 21. § A Gesztes várhoz tartozó birtokokat is, mig ezt a várat ujra felépitik, ingyen munkára Pápa váránál alkalmazzák. 22. § Felső Magyarországon a véghelyek részére szolgáltatandó ingyen munkákra nézve pedig, minthogy ezeket Váradnak elvesztése és a diósgyőri véghelynek is romba dülése után, különösen emez évek lázadásai alatt, azoknak a törvényben foglalt szabályozása ellenére, imide-amoda az őrhelyekre szétfecsérelték: ezért rendeljék meg, hogy ezeket az ingyen munkákat azoknak a részeknek bennszülött főkapitánya a tizenhárom vármegyének erre különösen összehivandó küldötteivel együtt, minden egyes erősségnek szükségéhez arányositva, szabályozza és ossza be, épen maradván ez időközben e munkák előbbi törvényes szabályozása. 1681. évi VIII. törvénycikk a német katonaság kiviteléről; - addig is pediglen, mig az országban megtürik, jó fegyelem alatt tartsák Ámbár az országlakók az 1655-ik évi 19-ik és 1659-ik évi 25-ik törvénycikkelyek erejénél fogva, méltán megkivánhatnák, hogy az ország törvényei és a kir. hitlevél 13-ik feltétele ellenére, az ország beleegyezése nélkül több izben behozott és tettleg az országban létező külfödi katonaságot teljesen kivigyék: minthogy mégis a mostani idők

250


viszonyaihoz képest, ez a német katonaság teljesen az országból ki nem vihető, ezért, a mig a jelenleg fenforgó belső mozgalmak eme katonaságnak Ő felségének jóságos elhatározásához képest is, a lehető legközelebbi időben leendő teljes kivitelét megengednék: rendelik, hogy ezt a katonaságot továbbra is, az 1659-ik évi 25-ik és 1625-ik évi 24-ik törvénycikkekben kifejezett módon, türni kell ugyan, de ugy, hogy az országlakók zaklatása és elnyomása nélkül, saját pénzén, és a maga részéről megszabott árak reájok erőltetése nélkül éljen. 2. § Mindenkorra épen maradván az ország erről alkotott törvényei és erejében hagyván a királyi hitlevél emlitett 13-ik feltételét. 1681. évi XXXVI. törvénycikk a szent korona őreinek dijazásáról s annak katonái számáról és függéséről A szent korona őreinek és az arra felvigyázó katonáknak jövendő dijazására, az ellenségnek meg nem hódolt s a legközelebb előzetesen eszközlendő helyesbités mellett összeirandó, minden egyes kapu után egyegy forintot rendelnek, a melyet a megyék alispánjai fognak a jövő országgyülésig behajtani és számadás terhe alatt, két határidőben, még pedig első izben Szent György vitéz és vértanu ünnepére; másodizben pedig Szent Mihály arkangyal ünnepére a kamarához beszolgáltatni; és ugyan e czélra, az 1647-ik évi 33-ik törvénycikk és egyéb abban idézett törvénycikkekhez képest, ama többieknek a megadóztatását is elhatározzák, a kiknek nincsenek kapuik a meghódoltak ennek felét fizetvén és Szlavonország is köteles lévén, az 1647-ik évi 34-ik tc. szerint adózni. 1. § A katonák számára és azoknak a mondott szent korona őreitől függésére nézve pedig az 1625-ik évi 26-ik törvénycikkelyt megujitják. 1681. évi XLIII. törvénycikk a hadi szerek szállitásáról Minthogy továbbá a hadi szerek szállitása az 1609-ik évi 15-ik, 1655-ik évi 16-ik és az ország egyéb törvényei szerint szabad városok kötelessége: 1. § Azért eltörülvén minden ennek ellenére eddiglen behozott visszaélést és ama szabad városoknak a kamarával vagy főkapitánysággal


251

a törvények sérelmére kötött egyességeit, az azok alapján bármiképen követelt hátralékokkal együtt, elhatározzák e helyütt, hogy azokat a szállitásokat mindenkor e városok teljesitsék. 1681. évi XLVI. törvénycikk nyilt háboru idején az országlakók személyes felkelést ajánlanak Ámbár a hü karok és rendek semmit inkább nem óhajtanának, mint azt, hogy a mostani belső mozgalmak lecsillapitásával, annyi s oly nagy romlásaik és pusztulásaik után, a házi békét s az ország köznyugalmát élvezhessék: arra az esetre mégis, ha a törökökkel kötött békeidő lejártának közeledtével, e béke továbbra is könnyü móddal meghosszabbitható s az ország jelentékeny romlása nélkül tisztességesen megköthető és megálapitható nem lenne; hogy az országlakók önmagukat elhagyónak ne tünjenek fel, lecsillapulván, mint fentebb mondva volt, mindenek előtt a mostani belső mozgalmak, csupán nyilt háboru idején az 1601:9., 1596:7., 1622:21. s 1659:7. tc. szerint, az alább irt nyilatkozattal megajánlják, hogy általánosan és személyesen fel fognak kelni: 1. § Hogy tudniillik bármely állapotu és méltóságu országlakók, valamint a királyi kincstár is, s nem kevésbé a bányakamarák, ha a megyékben váraik és fekvőjószágaik vannak, kötelesek legyenek és tartozzanak személyesen felkelni és ezen kivül, minden meg nem hódolt husz ház után, a melyek közé akár az egész, akár a fél- vagy negyedtelkes, akár a zsellérházak vegyesen számitandók s a melyeket az alispán és szolgabiró, a hol szükséges, vizsgálat utján is meg fognak határozni (mégis az elpusztultak kivételével) a földesurak saját részükről egy lovast a magok költségén, a jobbágyok részéről pedig, ezek költségén, egy gyalog katonát, jól felfegyverkezve, a táborba állitani s ott tartani; a hasonlóképen számitandó és szabályozandó minden 40 meghódolt ház után egy lovast s egy gyalogost fogadni s kiállitani, s addig, mig a legnagyobb szükség tart, az 1659. évi 7-ik törvénycikkhez képest harczkészen tartani. 2. § Azok pedig, a kik különböző megyékben birtokosok, e különböző megyékben összes fekvőjószágaikról az ezek után járó lovasokat az emlitett mód szerint tartsák maguk mellett ama megye seregében, hol személyes lakásuk van; a jobbágyaik után kiállitandó gyalogosok pedig csupán annak a vármegyének a zászlaja alatt tartozzanak katonáskodni, a melyben laknak;

252


a földesurak részéről a meghódolt házak s birtokok után fogadandó gyalogosok azonban ugyancsak uraik mellett maradjanak. 3. § S ily táborozásra minden főpap, mágnás ur s birtokos nemes általában kötelezve van. 4. § A káptalanok, conventek, szerzetek, apáczazárdák, s a káptalanokba be nem keblezett apátságok és prépostságok is, valamint a bányakamarák is, az 1543:13. tc. meghagyása szerint, más birtokos nemesek hasonlatosságára, minden javaiktól a fentebb irt módon, saját maguk s az ország, és Isten egyházai védelmére, lovasokat és gyalogokat állitani, s táborban tartani kötelesek legyenek. 5. § S ezenfelül a káptalanok és szerzetek kebelükből a szent dolgokba beavatott egyik vagy másik tagjukat küldjék a táborba az ottani isteni szolgálat teljesitésére, igy rendelvén ezt az 1552-iki 3-ik törvénycikkelyt a vége felé. 6. § A káptalanokba be nem kebelezett apátok és prépostok pedig, még a kisebb birtokuak is, s a czimzetes püspökök (minthogy nemesi kiváltsággal élnek) fentebb irt módon személyesen felkelni tartozzanak. 7. § A szegényebb plébánosok is, az 1545:12. s 13. tc. szerint, tizen együtt, egy lovast fogadni s a haza védelmére táborban tartani kötelesek legyenek, de azzal a kijelentéssel: hogy a tőlük fogadandó lovas fizetésének mennyiségére nézve ugyanazon plébánosok közt azoknak püspökhelyettesei, fő- vagy alesperesei tegyenek szabályozást; a gazdagabb plébánosok s káptalanokba nem keblezett oltárfőnökök vagy igazgatók és kápolnamesterek pedig, kiknek körülbelül kétszáz forint évi jövedelmük van, éppen ugy a soproni javadalmasok s más ezekhez hasonlók, főképen az 1545. évi 25-ik törvénycikkben emlitettek, kiknek szintén kétszáz forintnyi évi jövedelmük van, javadalmaik alapján egyenkint egy-egy lovast fogadjanak és állitsanak. 8. § A szabad és bányavárosok is, valamint a kiváltságos mezővárosok, melyeknek a megyében birtokjogaik vannak, a birtokos nemesek hasonlatosságára, a megyében birtokolt minden husz ház után fentebbi módon lovasokat és gyalogosokat szolgáltassanak. 9. § A fekvő javakat birtokló városi polgárok s bárki más, még a külföldiek is, hasonlóképen minden husz ház egy-egy lovast küldjenek. 10. § A mezővárosok és kiváltságos vagy másképen szabadságolt faluhelyek is, akár legyenek adókirovás alatt, akár nem, valamint a kunok


253

és jászok is, s más kincstári szabadosok, husz ház után egy gyalogost állitsanak s tartsanak a táborban. 11. § A földesuraknak katonáskodásra rendelt s kötelezett szabadosai azonban, ugyszintén az egyházak nemesei, valamint a hajduk, földesuraik mellett, ezek rovására tartozzanak katonáskodni. 12. § Az Ő felségétől kiváltságolt hajduvárosok pedig szokott módon keljenek fel. 13. § A földesuraiktól katonáskodásra nem kiváltságolt s egyéb, itt-ott elszórtan élő, házbirtokosok, és jobbágyi szolgálatokat tevő többi hajdukat illetőleg, ezeknek földesurai szintén husz ház után egy lovast, magok a hajduk pedig egy gyalogost állitani tartozzanak. 14. § A meg nem hódolt, ugy nemes, mint nem nemes ráczok is, a haza védelmére személyesen felkelni tartozzanak. 15. § Az egytelkes nemesek is, az 1545-iki nagyszombati határozatok 21-ik czikkelye szerint, minden ház után személyesen keljenek fel, miután a birtokos nemesek is, a fentebb megirt módon, személyesen fel fognak kelni, s e felett jobbágyaik után is, a fentebb kijelentett rendben lovasokat és gyalogosokat fognak szolgáltatni. 16. § A czimeres nemesek is mindannyian személyesen táborba menni és katonáskodni tartozzanak. 17. § A kik pedig meghódolt részekben laknának: ketten együtt adózzanak az alispán kezéhez egy lovas fogadására. 18. § A bányabirtokosok pedig, valmint a saját malmokkal és serfőző házakkal biró molnárok és serfőzők, s haszonbér czimén vagy másképen bányajövedelmet huzók, a megye részéről lelkiismeretesen becslendő kétszáz forintnyi évi nyereségből, az 1545:15. tc. meghagyása szerint egyegy lovast állitsanak. 19. § A birtokos özvegyek, és más a hadviselére alkalmatlanok, öregség vagy betegség miatt saját személyükben táborba szállani nem tudó főpapok, mágnások és nemesek, s egyéb, Ő felsége és az ország, vagy más főpap, mágnás urak s nemesek szolgálatára kötelezett, vagy a véghelyeken katonáskodó nemesek, az 1545. évi 13. tc., az 1542-iki beszterczebányai végzések 42-ik czikke és az ugyanez évi pozsonyi végzések 22. és 23-ik czikkeinek meghagyása szerint, személyeik helyett lovasokat küldjenek, s jószágaik után nemkülömben, a fentebb irt módon, a táborban lovasokat és gyalogosokat tartsanak.

254


20. § Osztozatlan két vagy három testvér közül pedig, az 1545. évi beszterczebányai végzések 43-ik czikke szerint, azoknak csak egyike katonáskodjék személyesen, de javaik után a fentebb irt módon táborozni s katonát küldeni az összes osztozatlanok is tartozzanak. 21. § Végre minden külföldi kereskedőket, akár felvették magyarokká, akár nem, s más bármely nemzetü, az országban kereskedést üző külföldieket is, az országlakók hasonlatosságára, a megye aránylagosan taksálja meg és a keresztyén köztársaság védelméhez járuljanak. 22. § Az országban birtoktalan külföldi előkelő és mágnás urak irányában pedig erős reménynyel vannak az országlakók, hogy azok a sanyargatott ország előforduló szükségeiben, főleg háboru idején, jóakaratukat s lelkük hajlandóságát bizonyitandják eme sanyargatott ország iránt. 23. § A különben ez ország szent koronájához tartozó Manesdorf, más néven Sárfenék, uradalom is, az 1645:16. tc. meghagyása szerint, minden husz ház után egy-egy lovast küldjön. 24. § Abban az esetben pedig, ha valamely országlakó vagy más valaki az előbb elszámoltak közül, a fentebb irt táborba szállást egészben vagy részben elhanyagolná; akkor a főpap és a káptalanokba be nem keblezett apát és prépost urak, a mágnások s birtokos nemesek, különösen és egyébként, a káptalanok, szerzetek, conventek s apáczazárdák s fentebb irt közönségek pedig testületileg, a részükről elmulasztott katonáskodás minden egyes esetére, fejdijaikban, s e felett a táborozás egész idejére fekvőjószágaiknak közbecsüjében; az egytelkes czimeres nemesek pedig szintén fejdijukban, a bányabirtokosok pedig, kik nem városi polgárok, vagy czimeres nemesek s a többi fentebb irtak, a kik katonáskodni kötelesek, a megye részéről kimondandó büntetésben, a jobbágyok végre a részükről el nem küldendő minden egyes gyalogosért, minden hónapra, a táborba nem küldött egyes gyalogosok fejdijában legott elmarasztaltak legyenek. 25. § S az ily elmarasztalást, a főpap és mágnás urak részéről a nádorispán ur, hivatalos hatalmánál fogva, maga vagy mások utján, kikre ez eljárást bizza; a többi, ugy nemes, mint jobbágy, s más fentebb elszámlált ugy egyházi, mint világi országlakók részéről pedig a megyék fő- és alispánjai, hivataluk elvesztésének terhe alatt, egy tized részben a magok munkájaért s javára, többi részében pedig a közjóra, minden peres eljárás nélkül, a megye segélyével is, elengedhetetlenül behajtani s foganatositani,


255

a nádorispán ur pedig ugyanezt a főpap és mágnás urak részéről behajtandó birságot, az ország közszükségeire, az emlitett fő- és alispánok hasonlóképen a megyék katonai szükségeire, az ugyanez alispánoktól a megyének adandó számadás terhe alatt, forditani és felhasználni tartozzanak s kötelesek legyenek. 26. § Mely általános és személyes felkelést Ő felsége azonnal, a midőn az emlitett legnagyobb szükség, vagy ellenségeskedés bekövetkezik, kihirdetni méltóztassék s a karok és rendek is annak idejében arra elkészülni kötelesek. 1681. évi XLVII. törvénycikk hasonlóképen valamely felmerülő szükség esetére részletes felkelést ajánlanak S a nyilt és általános háboru emlitett esetén kivül, tudvalevőleg az országot olykor-olykor más bajok és veszélyek is fenyegetik. 1. § A karok és rendek ily esetben is, (melyet azonban mindenkor a nádorispán urnak, a teljes magyar tanácsból, kell igazolnia) az 1609:65. törvénycikkhez képest, oly helyeken, hol az kényelmesen megtörténhetik, az ott kifejezett módon, részletes felkelésre határozzák el magokat. 1681. évi XLVIII. törvénycikk hogy a törököknek önként meghódoló helyeket a megyék büntessék meg A törököknek a főkapitányok, a megye és a helybeli nemesek tudta nélkül, önként és saját akaratukból meghódoló helységekre vagy jobbágyokra nézve, az 1655:107. s 1575:12. czikkelyek megujitásával rendelik: hogy ilyenek ellen a megyék alispánjai komolyan, és az eddiginél szigorubb büntetéssel lépjenek fel (ellent nem állván a földesuraknak bármily tiltakozásai).

256


1681. évi LXXII. törvénycikk a katonaságoknak a varasdi várból való kivitele iránt alkotott cikkelyeket foganatba vegyék Hogy a német katonaságot, az 1659:99. s egyéb ebben idézett törvények szerint a varasdi várból kivigyék: Ő felsége hozzájárulásával is, most is elrendelték: 1. § A mit Ő felsége (hogy a törvénycikkelyek eredmény nélkül alkotottaknak ne tünjenek fel) ez irányban a gráczi magas haditanácshoz intézendő s kiadandó jóságos parancsai utján mielőbb végrehajtani kegyeskedjék. 1715. évi VIII. törvénycikk a felkelésről és adózásról Minthogy a nemesek, és mindazok, kiket a törvény Magyarországon ez elnevezés alatt összefoglal (bármely tisztségü, méltóságu s állásu személyek legyenek) az ország védelmére katonáskodni, tehát személyesen felkelni s illetőleg saját bandériumaikat előállitani és kiinditani tartoznak: 1. § Ezt Ő császári és királyi szent felsége, valahányszor szükségesnek itéli, az ekkorig erre nézve alkotott törvények értelmében, mostantól jövőre is megkivánhatja s követelheti. 2. § Minthogy azonban csupán ezzel emez országot elegendőképen megvédelmezni nem lehetne, sőt inkább minden eshetőségre erősebb és úgy benszülöttekből, mint külföldiekből álló rendes katonaságot kell tartani, mely kétségtelen, hogy zsold nélkül fenn nem állhat, ezt pedig adózás nélkül beszerezni nem lehet: ezért az erre szükséges segélyek és adók dolgában a karokkal országgyülésileg (hova tudomás szerint különben is tartozik) kell határozni. 3. § Ha pedig a véletlen ellenséges betörésnek rendkivüli esete merülne fel, vagy a változó s előre nem látható rögtönös háboru tekintete az ilyen fontos ügy tárgyalásának rendes módozatát s alakját nem engedné: ily esetekben ugyanazon karok és rendek nemcsak tanácsosnak, hanem szükségesnek is találták, hogy a nádorispánt és az ország primását, meg a főpapokat, bárókat, a királyi itélő táblát, a megyéket és szabad királyi városokat, a mennyire lehet, s minél nagyobb számban az országban, s nem azon kivül, összehivják.


257

4. § Kik megvizsgálván az ily véletlen szükség okát, s azt az ország hasznára és szükségére elegendőnek ismervén s találván: az ily adókivetés dolgában (s nem az ország egyéb ügyeiben is) tanácskozhassanak és határozhassanak. 1715. évi XXI. törvénycikk az ország főkapitányságáról Ő felsége hozzájárulásával elhatározták: hogy ha a jelen országgyülés 8-ik czikke s az országnak erre nézve alkotott más törvényei értelmében ez az ország felkelni tartozik: ez esetben az 1485-ik évi 4. t. czikk szerint, az ország mostani s jövendő nádorispán ura legyen továbbra is az ország főkapitánya. 1715. évi XXXVIII. törvénycikk az ország szent koronája őrzésének helyéről s annak őrei választásáról Ő felsége hozzájárultával végezték, hogy az ország szent koronáját a hozzátartozókkal együtt Magyarországon, a törvényesen kijelölt helyen, Pozsonyban kell tartani, s csak fenyegető veszély vagy szükség esetében, a nádorispán ur előleges tudtával lehet onnét elvinni. 1. § Annak őreivé pedig, néhai Erdődy Kristóf gróf s ifjabb Pálffy Miklós gróf helyébe idősb Erdődi Pálffy Miklós grófot s Kollonich Ádám grófot, mint a király s ország irányában nagy érdemeket szerzett s jóságos királyi gondoskodásnál fogva e hivatalban mostanig tettleg müködő személyeket, a karok és rendek is általános szavazattal (Ő császári szent felsége előleges kijelölése s az azoktól letett eskü mellett) megválasztották s megerősitették. 2. § Minthogy pedig az előbb emlitett idősb Pálffy Miklós gróf urnak nádorispáni méltósága következtében a koronaőri tiszség ujra törvényesen megürült, s annak helyébe, Ő felségének megelőző királyi kijelölése mellett, a karok és rendek egyértelmü szavazatukkal s megegyezésükkel Nádasdy Tamás gróf urat, hű érdemei ugy kivánván, ünnepélyesen megválasztották, s az alább csatolt forma szerint a szokásos esküt, az akkor távollevő felségtől erre különösen kiküldött királyi biztos ur s a karok és rendek előtt letette: ennélfogva ugy a fentebb emlitett nádorispán urat, mint a mondott néhai Erdődy Miklós gróf örököseit, valamint a fentebb

258


megnevezett ifjabb Pálffy Miklós ur utódait is a koronához tartozó kulcsok átadása felől, megnyugtatják. 3. § S minthogy a magyar kamara elnökének hivatala az ország szent koronája őrségének hivatalával nem összeférhetetlen, s külömben is az 1681-ik évi 35-ik törvénycikk e tekintetben tettleges gyakorlatba nem lépett: ezért végezték, hogy a magyar kamara elnökeit is, ha ugyan magyarok, a mondott koronaőri hivatalra, ellent nem állván a fennemlitett 35-ik törvénycikk tartalma, Ő királyi felsége előleges törvényes kijelölése mellett, a karok és rendek megválaszthassák. 4. § S hogy ezek az előbbi módon megválasztandók az esküt Ő legszentségesb felsége s az ország karai előtt, azok pedig, kik ezt a hivatalt közigazgatási joszágon találnák elnyerni, az eddig szokásos módon tartozzanak letenni. 5. § Végezték, hogy azoknak beigtatása pedig mindkét esetben, a bevett állandó szokás szerint, a királyi magyar kamarahivatalánál történjék. Esküminta Én N. N. Magyarország szent koronájának az ország részéről Ő legszentségesebb felsége előleges kijelölése mellett annak rende szerint, megválasztott s Ő legszentségesebb felségétől, legkegyelmesb urunktól jóságosan megerősitett őre, esküszöm az élő Istenre, s Isten anyjára, boldogságos szüz Máriára s Isten minden szentjeire és választottjaira, hogy én Magyarország szent koronáját, s a többi királyi és országos ékszereket, melyek a mellett az őrző helyen együtt léteznek, tehetségemhez képest, különösen ha a sor reám kerül, gondosan és hiven megőrzöm s megtartom, az annak őrzésére rendelt katonákat hü és gondos őrzésre intem, s annak megőrzésére nézve kellő fegyelemben tartom; s a szent koronát és az a mellett levő királyi s országos ékszereket semmiféle mesterkedéssel, semmiféle csalással vagy ravaszsággal, és semminemü uton s módon, az országtól, és a törvényesen megkoronázott királytól el nem idegenitem, Isten engem ugy segéljen, a boldogságos szüz Mária s minden szentek. 1715. évi XLII. törvénycikk a magyarországi főkapitányságoknak véghelyekre átvitelét kivánják Miután a törökökkel kötött legujabb béke után, Magyarország régi végeit s határait Ő császári királyi felsége diadalmas fegyverei jobbára


259

visszaszerezték s a természetes ellenséget távolabbra üzték: a karok és rendek Ő császári királyi felségét alázatosan kérték, hogy a kassai, dunáninneni s dunántuli, ugyszintén a győri, komáromi s más főkapitányságokat is Magyarország s a hozzácsatolt részek végeire helyezzék el s állitsák fel. 1. § Mivel mégis az emlitett fökapitányságok átvitele érett megfontotást, s hosszabb munkát tesz szükségessé: ezért Ő királyi felsége jóságosan elhatározta, hogy olyan eljárást fog követni, hogy mind Magyarországról, mind az egész keresztyénségről (melynek üdve ez ügyben szintén fennforog) legjobban legyen gondoskodva. 1715. évi XLIII. törvénycikk a császári királyi katonaság kihágásairól és a károsultaknak e tekintetben adandó elégtételről Minthogy Ő felsége katonái s azok kihágásai ellen a karok és rendek sérelmeikben bővebben részletezett bőséges panaszokat adtak elő, főleg aziránt: hogy ez a katonaság az országlakóknak majd javait s joghatósását, majd éppen ezeknek személyeit megtámadni, s azokat gyalázattal, fogsággal, sőt olykor veréssel is illetni nem átallja: 1. § Itt-ott az országban a folyókon és hidakon különféle fizetéseket s vámokat is kicsikarva s a földes urak vagy városi hatóságok sérelmére, korcsmákat és mészárszékeket állitva; 2. § Valamint a győri erősségben is, az eme hely nemeseivel s polgáraival ujabban kötött szerződés erejével királyi haszonvételek neve alatt, hátrányos zsarolások vannak napirenden: 3. § Azért e katonák s tisztek féktelenségének megakadályozására Ő felsége jóságos beleegyezésével, (a ki kijelentette, hogy a katonai fegyelem megtartását komoly leirataival s parancsaival fogja kegyesen elrendelni) megállapitják: hogy az előadott módon kihágó katonák és tisztek a károsultaknak mindennemű elégtételt adni, mostantól jövőre pedig azoktól tartózkodni tartozzanak s legyenek kötelesek. 4. § Hogyha pedig az előszámlált s más közbejövő kihágásokat s kárositásokat is elkövetnénk: azok, a károk megtéritésének terhe alatt, az ellenszegülőkön fölveendők s ezenfelül a kihágókat a legujabb törvényekhez képest, t. i. az 1681. évi 22. törvénycikkben foglalt módon meg kell fenyiteni s büntetni.

260


5. § Hogy ezenkivül a szállóhelyek adásától és a katonai beszállásolástól való mentességet a várakban, kastélyokban, nemesi udvarokban, paplakokban, iskolákban, egyházi javadalmakban s nemkülömben a bányavárosokban (hol tudniillik bányák müvelését üzik), ha csak ezekre nézve az időviszonyok mást nem követelnek, tiszteletben tartsák, szintén Ő felsége helybenhagyásával elhatározták. 6. § A győri szerződést illetőleg pedig bizottságot rendeltek, hogy az ügy előrebocsátott megvizsgálásával, igazságot szolgáltassanak, a minek foganatositására a császári királyi biztosok mellé, a karok és rendek kinevezték: főtisztelendő és főméltóságu Csáky lmre, kalocsai érsek, Koháry István, országbiró, gróf urakat, továbbá méltóságos és főtisztelendő Volkra Ottó, Keresztelő János gróf, veszprémi püspök urat, HorváthSimonchich János, báró kir. személynököt s tanácsost, s a nádorispáni és országbirói itélő mestereket, továbbá Sigray József, királyi itélő táblai ülnököt, Mórocz Lénártot és Okolicsányi Pált, olyan hatalommal ruházván fel őket, hogy az 1618. évi 26., s 1681. évi 20. t. czikkelyek módjára, a mondott ügyet megvizsgálni, eldönteni s helybenhagyás végett Ő császári királyi felségéhez felterjeszteni joguk és kötelességük legyen. 1715. évi LIX. törvénycikk a katonai, közigazgatási s közgazdasági ügyekre vonatkozó rendszer kidolgozására bizottságot neveznek Mivelhogy a közigazgatási, katonai és közgazdasági ügyekben rendszer kidolgozása s sikeres keresztülvitele üdvös és az egész országra hasznos és első sorban szükséges munka: 1. § Ezért, Ő felsége kegyelmes helybenhagyásával, az emlitett munka kidolgozására kineveztetnek: Csáky Imre gróf ur, kalocsai érsek, Koháry István gróf, országbiró; Pálffy János gróf, horvátországi bán, Czobor Márk gróf, királyi főajtónálló mester; Nádasdy László gróf, csanádi püspök: Nádasdy Tamás gróf, Draskovich Ádám gróf, Batthyány Zsigmond gróf, Károlyi Sándor gróf, Ebergényi László báró, Eszterházy Gáspar gróf és Sándor Gáspár báró. 2. § Nemkülönben tisztelendő Kiss János, anzári püspök s a zágrábi egyház nagy prépostja; s Liptay János, a pozsonyi káptalan követe; továbbá nemzetes Szluha Ferencz mester, a királyi személynök s tanácsos itélőmestere, Ráday Pál, Török András, Szirmay András, Huszár József,


261

Bornemisza István, Mikházy György, Sándor Menyhért, Baczkó Mihály, Skaricza Gábor és Kajdacsy Pál. 3. § A királyi felség továbbá a maga részéről más biztosokat is ki fog nevezni, kik amaz országos biztosokkal munkájukat s tanulmányaikat egyesiteni s aztán a legközelebbi országgyülésen munkájukat Ő felsége s az ország felülvizsgálata s elhatározása alá terjeszteni tartoznak. 4. § A törvénykezési rendszer kidolgozására már a 24. törvénycikkben más biztosok lévén kinevezve. 1715. évi CXIII. törvénycikk a varasdi hadiparancsnokság birtokában levő földterületek visszaadása s más egyéb bizottságilag elintézendő viszálkodások kiegyenlitése A császári és királyi szent felség saját hatalmából, s a karok és rendek egyértelmü egyezésével, s üdvezült néhai atyjának dicső emlékezetü I. Lipótnak a jelen országgyülés kezdetén eredetiben bemutatott s felolvasott rendelete s több évek s országgyülések törvényei, ugy mint az 1604:14., 1608:9., 1613:39., 1618:32., az 1622. évi hitlevél 7. feltétele, 1635. évi 33. és 40., 1638:51., 1659:89. és 90.; s 1681:64. s ugyanez évi hitlevél hetedik feltétele, s ezen felül a nyolczados törvényszékek itélete, s ennek királyi parancsra eszközölt felülvizsgálata jóságos tekintetbe vételével, megállapitotta és elrendelte. 1. § Hogy a legközelebb szervezendő bizottság (a bán grófnak, ha jelen lehet, és a zágrábi püspöknek, s ugyanazon Horvát- és Szlavonország rendei részéről ugy a mágnások, mint a nemesek sorából ez eljárásra kinevezendő másoknak közbejöttével) a helyszinére kimenvén, a varasdi parancsnokság áthelyezésének módját s alkalmát találja ki s Ő felségének, jóságos elhatározás végett, terjeszsze elő. 2. § S egyfolytában a földterületek visszaadását s visszakeblezését is (ideértve s belefoglalva a monoszlói tartozandóságokat is, melyeket most is az emlitett varasdi s ezen kivül az eszéki parancsnokság, s a magas udvari kamara használ, valamint a csazmai káptalannak, és még más egyházi s világi személyeknek ugyanazon varasdi parancsnokság birtokában levő fekvőjószágait is) s a katonaságnak a varasdi várból kivitelét is tárgyalja s végezze be. 3. § Mely bizottság Varasd, Kőrös és Kaproncza szabad és királyi városok panaszosan előterjesztett sérelmeit, s az ott létező véghelyieknek

262


ugyanazon császári királyi bizottság előtt, szükség esetén, bővebben kimutatandó s előadandó sokféle kihágásait. 4. § Igy Czirkveno szabad és királyi város, valamint az előbb fiscalis és jelenleg a stájerországi kamara birtokában levő Zrinyi- és Frangepán-féle fekvőjószágok némely tisztei részéről emez országok több nemesei s ezek jogai és birtokai ellen megkisérlett s elkövetett sulyos és rendkivüli kihágásait; 5. § Ugy hasonlóképen különböző országlakóknak a károlyvárosi parancsnokság tisztjei ellen, a tőlük elvett több és nevezetes fekvőjószágok és uradalmak iránti követeléseit s panaszait, s ezeknek elkövetelt hatalmaskodásait. 6. § Épen ugy, mind a károlyvárosi, mind a varasdi parancsnokságoknak már az előbb alkotott számos törvénynyel megtiltott, s a szomszéd országlakók s jelesen Draganicz falu és mások kaszálóinak is a legeltetésében büntetlenül merénylett féktelenségeit is puhatolja ki, s más ezekhez hasonló, és elébe terjesztendő sérelmeket s kihágásokat is vizsgáljon s vitasson meg s a méltányosság és igazság szerint határozzon el, s a sértetteknek és bántalmazottaknak legott teljes és mindennemü elégtételt s megnyugtatást szolgáltasson, s minden ilyes és hasonló, netalán jövőre is megkisérlendő kihágásokat és sérelmeket megszüntetni s megakadályozni hatalmában lenyen. 1723. évi XXIII. törvénycikk a tábornoki székhelyeknek a határvidékekre való áttételéről és a szükségtelen erősségeknek kiüritéséről A közelebb mult országgyülésen az ország karai és rendei Ő legsz. felsége előtt legalázatosabban esedeztek, hogy a hátralevő országrészek már megtörtént visszaszerzése s a természetes ellenség távolabbra üzése után a kassai, Dunán inneni s tuli, győri, komáromi, varasdi és más tábornoki székhelyeket Magyarország s kapcsolt részeinek határaira tegyék és vigyék át; attól az időtől fogva pedig, Isten segélyével, a határvonalak jóval tovább terjedvén: ezért a karok és rendek Ő legsz. felségénél nemcsak az 1715. évi 42-ik törvénycikkely foganatositásáért, hanem a szükségtelen erősségeknek az erről kiadott jóságos rendelet szerint való kiüritéseért is legalázatosabban könyörögnek.


263

1729. évi I. törvénycikk az ingyenmunkákról Ő legsz. felsége beleegyezése alapján, annál a szánakozásnál fogva, melylyel az adózók iránt viseltetik, azok bajoskodásainak elkerülése végett, mindennemü ingyen munkákat a jövő országgyülésig évenkint fizetendő huszonnégy ezer forinttal váltanak meg, a következő feltételek alatt: 1. § Hogy tudniillik az adózókat semmi szin és ürügy alatt, ilynemü, akár fuvaros, akár kézi munkákra ne szoritsák, hanem e munkákat bérbe fogadott munkások utján kell teljesittetni. 2. § Ha pedig ilyeneket nem találnának, ez esetben ugy a fuvaros, mint a kézi munkások szükségletéről és számáról azok, kiket a dolog illet, Ő legsz. felségének kellő időben felterjesztést intéznek, Ő legszents. felsége pedig királyi helytartótanácsának e tekintetben legkegyelmesebben megbizást és utasitást ad. 3. § A királyi helytartótanács pedig annak helyén s idején meghagyja, hogy történjenek intézkedések a végett, hogy azok, a kik pénzért önként dolgozni akarnak, dolgozzanak, ha pedig ilyeneket nem találnának, akkor ugy a szekeres, mint a kézi munkásokat (de csak huszonnégy ezer forint erejéig) kellő beosztás mellett és pedig a szekereseket e munkákra alkalmas olyan szekérrel, a milyen az adózónak van, négy ökör vagy ló előfogattal, s egy szolgával, huszonöt garasért; a kézi munkásokat pedig egy emberrel négy garasért, csupán az erősségek kijavitására (nem pedig magán- vagy bármi más czélokra) kell előállitani s kiszolgáltatni. 4. § Kivévén mégis az 1723:29-ik törvénycikkben kijelölt aratás vagy szüret idejét, s a téli hat hónapot, melyekben a mondott munkásokat semmi esetre ki ne hajtsák. 5. § De május hó elseje előtt az ilyen munkát el se kezdethessék. 6. § A parancsnokok vagy bárki más kihágásait pedig e részben is minden módon el kell tiltani s a károk visszatéritésén és a napibér kipótlásán kivül szabályszerint büntetni. 7. § Különben a szegény népet se az erősségek tisztogatására, se vizhordásra ne kényszeritsék; a hol pedig hatóságok vannak, ezeknek áll kötelességében a tisztaságról és elegendő vizről gondoskodni.

264


1741. évi VI. törvénycikk az ország szent koronája őreinek megválasztásáról Az ország szent koronája előbbi őrei ugymint Kolonics Ádám és Nádasdi Tamás grófok, sőt ezek közül az utóbbinak helyébe kegyelmes királyi rendelettel kinevezett vásonkői gróf Zichy Károly is az élők sorából elköltözvén: 1. § Az ország karai és rendei nagyméltóságu és méltóságos monyorókeréki gróf Erdődy György urat, Monoszló és Varasd vármegye örökösét, Bars vármegyének pedig főispánját, a varasdi vár örökös kapitányát, Ő királyi szent felségének valóságos belső, és a királyi halytartó tanács tanácsosát és a magyar kamara elnökét, ki a fönt nevezett Kolonics Ádám elhalálozása óta kegyelmes királyi rendelet alapján ugyanazon tisztségben valósággal eljárt, s mint a ki irántuk és elődeik iránt a király és ország javára érdemeket szerzett. 2. § Továbbá nagyméltóságu és méltóságos galánthai gróf Eszterházy János urat, a fönttisztelt királyi felségnek hasonlóképen belső titkos, és a királyi helytartó tanácsnak tanácsosát, az ő és őseinek hasonló érdemeinél fogva, a föntnevezett királyi felségnek koronáztatása előtt előterjesztett jelölése alapján a szent korona őreivé egyértelmű szavazatukkal választották; a kik a hivatalos esküt a föntnevezett királyi felség s az ország karai és rendei előtt letették. 3. § Föntemlitett, mint mondva volt, elhalt őrök örökösei és utódai tehát, a koronához tartozó kulcsoknak átadására nézve, ezennel megnyugtatnak és föloldoztatnak. 1751. évi IV. törvénycikk az ország szent koronája őreiről Magyarország szent koronája azon őreinek helyébe, a kik az 1741: 6. törvénycikkelyben meg vannak nevezve, az Ő szent felsége által kegyesen ajánlott jelöltek közül az ország karai és rendei egyező szavazataikkal megválasztották a kitünő erények és jeles érdemeik által egész ország előtt ismeretes, nagyméltóságu és méltóságos gróf urakat: galánthai idősb Eszterházy Miklóst, Ő szent felségének valóságos belső titkos tanácsosát s a Hispániák katholikus királyának udvarában levő teljhatalmu követet és gyaraki Grassalkovich Antalt, hasonlóképen Ő szent felségének valóságos belső titkos tanácsosát, Nógrád vármegye főispánját és a magyar udvari


265

kamara elnökét, kik közül az előbbit boldogult néhai galánthai gróf Eszterházy János helyébe, a másodikat pedig nagyméltóságu és méltóságos monyorókeréki gróf Erdődy György urnak, Monoszló és Varasd vármegye örökös és Bars vármegye főispánjának, arany gyapjas vitéznek, és fent tisztelt Ő szent felsége valóságos belső titkos tanácsosának helyébe, ki az előbbi országgyülés ideje óta országbirói hivatalra emeltetett, Ő császári királyi felsége kegyes elhatározásával a szent konona őrzésére kegyelmesen kirendelni méltóztatott. Az igy megválasztottak Ő császári királyi felsége előtt, az ország karai és rendei jelenlétében, az elsőnek képviseletében ugyan, mint a ki messze földön távol van, különleges fölmentvény alapján, édes testvére galánthai ifjabb gróf Eszterházy Ferencz ur, Moson vármegye föispánja, Ő szent felségének kamarása, nem különben a köz- és kamarai ügyek igazgatóságának udvari tanácsosa, az ország törvényébe beiktatott hivatali esküt letették. A kulcsok átadására nézve pedig ugy a fent nevezett országbiró ur, mint néhai gróf Eszterházy János örökösei, megnyugtatnak és föloldoztatnak. 1764/65. évi IV. törvénycikk az ország szent koronája őreiről Az ország szent koronája mind a két őrének tiszte, az egyik ugyanis a nagyméltóságu és méltóságos gróf Grasalkovich Antal urnak főlovászmesterré lett előléptetése, a másik pedig nagyméltóságu és méltóságos néhai gróf Eszterházy Miklós urnak közelebb történt elhalálozása következtében üresedésbe jutván: Ő királyi szent felségének kegyes kijelölése alapján az ország karai és rendei nagyméltóságu és méltóságos erdődi gróf Pálffy Lipót urat, a Szent István apostoli király jeles rendjének nagy keresztes vitézét, Pozsony vármegye örökös főispánját, mind a császári, mind az apostoli királyi szent felség kamarását és valóságos belső tanácsosát, tábornagyot, egy magyar gyalog ezred tulajdonosát és a császári királyi hadaknak Magyarországban főparancsnokát, a ki tényleg királyi megbizásból, e hivatalt eddig is viselte, továbbá nagyméltóságu és méltóságos buzini gróf Keglevich József urat, Torna vármegye főispánját, Ő királyi apostoli felségének kamarását, valóságos belső és a királyi helytartótanács tanácsosát; továbbá a most nevezett Keglevich József gróf az eskü letétele előtt elhalálozván, ennek helyébe, még ezen országgyülés alatt fent nevezett Ő szent felségének

266


előleges jelölése alapján, a nagyméltóságu és méltóságos keresztszeghi gróf Csáky János urat, Szepes-föld örökös urát, s az ugyanazon nevü vármegye örökös főispánját, ugy a császári, mint az apostoli királyi szent felsége kamarását, valóságos belső és a méltóságos magyar királyi helytartó tanácsnál tanácsosát, valamint a tartományi biztosság igazgatóját, mindkettőjüket maguk és elődeik által a király és az ország iránt érdemeket szerzett férfiakat, a szent korona őreivé egyező akarattal és szavazatokkal megválasztották. A kik a felől nagyméltóságu és méltóságos galánthai gróf Eszterházy Ferencz, Fraknó örökös ura, Moson vármegye főispánja, ugy a császári, mint az apostoli királyi szent felség kamarása és valóságos belső tanácsosa, a magyar királyi udvar, valamint a Szent István apostoli király jeles rendjének kanczellárja és a mondott rend nagy keresztes vitéze, mint e cselekvényre külön kiküldött királyi biztos, meg az ország fent nevzett karai és rendei előtt, az esküt letették. 1764/65. évi VIII. törvénycikk hogy katonai joghatóság a nemesek javai fölött ne gyakoroltassék Azon szabály, melynél fogva a katonai joghatóság gyakorlása, az 1741:XXXVIII. törvénycikk értelmében, az elhalt tisztek nemesi és polgári javaira egyáltalában nem terjesztetett ki, ugyanazon törvénynyel megegyezőleg, továbbra is szem előtt tartandó lesz. 1764/65. évi XXXIII. törvénycikk a bánsági őrvidék visszaszerzéséről Ő szent felségének örökké hü alattvalói megtartására mindenkor irányuló anyai gondoskodását és szorgalmatosságát abban is tiszteletteljesen ismerik meg a karok és rendek, hogy a bánsági őrvidék visszaszerzésének kegyes megfontolás alá vételét kegyelmesen nyilvánitani méltóztatott. 1764/65. évi XXXVI. törvénycikk a katonai rend által gyakorolt különféle rovatalok megszüntetéséről Mivelhogy egy földesurnak vagy földesuri joggal élőnek sem szabad az élelmi vagy más fajta áruczikkeket, melyek területökre eladás végett


267

vitetnek, vagy azon máshová átmennek, bármiféle illetékkel terhelni, ha csak az iránt külön kiváltságot nem nyertek: azért Ő szent felsége kegyelmesen elhatározni méltóztatott ugy intézkedni, hogy minden afféle rovatalok, melyeknek a katonaság részéről akár a varasdi parancsnokságban, akár a károlyvárosi vagy eszéki végvidéken szokásos gyakorlása miatt panasz emeltetett, azonnal és hathatósan eltöröltessenek. 1790/91. évi VI. törvénycikk hogy az ország szent koronája Budán őriztessék A királyi szent felség kegyesen beleegyezvén, hogy Pozsonyban ünnepélyes szertartással végbement szerencsés megkoronázása után az ország szent koronája a hozzá tartozó drágaságokkal együtt Buda szabad királyi fővárosba vitessék át, és azon törvények eltörlésével, melyek annak Pozsonyban való őrzését rendelik, ugyanott tartassék: az ország karai és rendei elhatározták, hogy az emlitett szent korona, mely eddig sok veszélyben forgott és csak az égiek kedvezéséből maradt meg, a hozzá tartozó drágaságokkal együtt, az ország szivében Budán őriztessék, és az országgyülésileg egybegyült karok és rendek beleegyezése nélkül soha máshová ne vitessék vagy el ne vitessék; érintetlenül maradván az 1715:XXXVIII. törvénycikknek váratlan és nyilt veszély esetére, a veszély elmultáig, a szent koronának ideiglenesen való átszállitásáról tett rendelkezése. 1790/91. évi VIII. törvénycikk az ország szent koronájának őreiről Magyarország sz. koronájának az 1764/5:IV. törvénycikkben kinevezett őrei közül az egyik, ugymint erdődi idősb gróf Pálffy Lipót, stb. elhalván, a másik pedig, tudniillik keresztszeghi idősb gróf Csáky János időközben más hivatalokra lépvén elő, Ő szent felségének még koronáztatása előtt tett s ugy a római katholikus, valamint a mindkét hitvallásu evangélikus egyének közül kegyelmesen előterjesztett előzetes jelölése alapján, buzini gr. Keglevich Józsefet, sz. István apostoli király jeles rendjének nagykeresztesét, a császári királyi és apostoli szent felség kamarását s Torna vármegye főispánját és gróf Nádasdy Mihályt, Fogaras föld örökös urát, Komárom vármegye örökös főispánját, a császári és apostoli királyi

268


szent felség kamarását s valóságos belső titkos tanácsosát, kik mindketten kegyelmes királyi rendelet folytán mind mostanig a koronaőri tisztet teljesitették, mint a király és ország iránt maguk és elődeik által jól érdemesült személyeket, a karok és rendek is közös szavazataikkal megválasztották és megerősitették. A kik a felől a törvényes esküt is a fönt tisztelt királyi felség s az ország karai és rendei előtt letették. Az elhalt erdődi idősb gróf Pálffy örökösei és utódai tehát, valamint a ma is élő keresztszeghi idősb gróf Csáky Nep. János a koronához tartozó kulcsok átadására nézve megnyugtatnak és föloldoztatnak. 1790/91. évi LX. törvénycikk hogy Zeng szabad királyi város a katonai hatóság alól vétessék ki, és panaszai orvosoltassanak Az 1741:LVI. törvénycikk foganatositása végett Ő szent felsége, Zeng szabad királyi városra nézve kegyelmesen igéri, hogy mindjárt ez országgyülés végződése után a katonai és polgári rendből vegyes bizottságot fog kirendelni, mely előtt a város katonai rend által elfoglalt földjeit és javadalmait kimutathassa; és hogy a mondott város ügyét a legközelebbi országgyülésen további tárgyalás alá veendi; azonközben pedig a károlyvárosi végvidéki katonai hatóságnál hathatós intézkedést teend, hogy a nevezett város lakosai az országgyüléshez beadott folyamodásukért semmiféle bántalommal ne illettessenek. 1790/91. évi LXVI. törvénycikk a katonai ujonczokról Mivel a magyar ezredek ezen háboruban nagyon megfogyatkoztak és megcsökkentek, kiegészitésükről pedig, melyet a külső biztonság követel, a szokásos katonafogadás utján gyorsan gondoskodni nem lehet: Ő felsége kegyelmes javaslatára a karok és rendek, a háboru különben sem lévén még teljesen befejezve, 6000 ujoncz állitását, az 1741:LXIII. törvénycikkben kifejezett föltételek és biztositékok alatt fölajánlják. Továbbá pedig, a rendes katonafogadás körül sokféle kellemetlenség tapasztaltatván, Ő szent felségének a magyar ezredek tényleges teljes állományban tartására vonatkozó javaslatához képest határozták a karok és rendek, hogy a biztossági ügyekkel foglalkozandó bizottság igyekezzék olyan tervet


269

előterjeszteni, mely a törvények épségben tartása mellett az adózókra minél kevésbbé terhes legyen s a nép hajlamával megegyezék, mely tervezet a következő országgyülésen tanácskozás alá veendő s a megegyezéshez képest törvénybe iktatandó lesz. 1792. évi VIII. törvénycikk az 1791. évi 17. és 22. czikkely foganatositása iránti intézkedésről, valamint arról, hogy a hadbiztossági tisztségek magyarokra ruháztassanak Ő királyi felsége kegyesen helyeselvén a karok és rendek előterjesztését, kijelenteni méltóztatott: 1. § Hogy fönt nevezett Ő szent felsége az 1791:17. czikkelynek, az államminisztériumba magyarok alkalmazását illető rendelkezése foganatositására törekedni fog; és hogy már a belső államkanczellária utasitást is kapott Ő felségétől, miszerint született magyaroknak nyujtson alkalmat arra, hogy magukat mellette a magasabb szolgálatokra és a külügyek vitelére kiképezzék; minélfogva azok, a kik a szükséges minősitéssel el vannak látva, jelentkezzenek a belső államkanczelláriánál. 2. § Nemkülönben a közelebb mult országgyülés 22. czikkelyének foganatositásáról is, hogy a bányászati ügyet minél előbb a magyar udvari kamarának lehessen alárendelni, gondoskodni fog Ő királyi felsége, megvizsgálván előlegesen az illetékes kormányszékek előterjesztését azokra nézve, a mik a mondott törvény végrehajtása tekintetéből szükségesek. 3. § Elrendelendi továbbá Ő felsége, hogy a magyar bányászati ösztöndijak ezentul csak magyaroknak adományoztassanak; a bányászati hivatalokra egyenlő minősültségüek között első sorban magyarok alkalmaztassanak; továbbá, hogy azon magyarok, a kik idegenek alkalmazása következtében sérelmesen lettek mellőzve, az ügy megvizsgálása után, és ha az ilyen idegenek adandó alkalommal máshová lesznek áthelyezhetők, hasonlóképen alkalmazást nyerjenek. 4. § Az iránt végül, hogy a hadbiztosságokhoz, valamint a hadi kanczelláriához, a hadi főkormányszékhez és a magyar hadi főkormányszéktől függő kisebb hivatalokra is magyarok alkalmazására hasonló képesültség mellett megfelelő módon tekintettel legyenek: Ő királyi felsége intézkedni fog.

270


1792. évi IX. törvénycikk hogy a magyar és határőrvidéki ezredekhez fő- és törzstisztekül született magyarok választassanak s ezredtulajdonosokul kineveztessenek, valamint a katonai fiatalságnak a katonai akadémiákban való neveléséről A karok és rendek az iránt tett alázatos előterjesztésére, mely szerint a magyar és határőrvidéki ezredekhez fö- és törzstisztek választásánál, és az ezredtulajdonosok kinevezésénél a született magyarok első sorban vétessenek tekintetbe, és hogy a katonai akadémiákban a magyar ifjuság is képeztessék a hadi szolgálatra: Ő szent felsége a karok és rendek kivánságát jogosnak ismervén el, egyszersmind kegyelmesen elhatározni méltóztatott, hogy ámbár viszont a német ezredekben fő- és törzstiszti minőségben magyarok tényleg alkalmazva vannak, mindazonáltal Ő felsége ugy a magyar, mint a német ezredekben létező katonatisztek tényleges számáról magának a szükséges értesitést bekivánandja, s azután ugy fog intézkedni, hogy a helyes arány föntartásával a panasz további oka megszüntettessék, s annálfogva a született magyarok azon biztos reménytől vonzatva lépjenek a katonai pályára, hogy érdemeikhez képest magasabb fokozatokra fognak eljutni; de arról is kegyesen intézkedni fog, hogy a magyar katonatisztek fiainak, a mennyire lehetséges, alkalom nyujtassék magukat a katonai akadémiákban hadi szolgálatra kiképezniök. 1802. évi I. törvénycikk a magyar ezredeknek három évre megajánlott kiegészitéséről Ő szent felségének az 1791:LXVI. törvénycikkre való hivatkozással tett előterjesztéséhez képest, tekintettel a helyzet mostani körülményeire, megajánlják a karok és rendek Ő szent felségének: 1. § Hogy a magyar hadsereg tizenkét gyalog, tiz lovas ezredének, összesen jelenleg hatvannégyezer főben megállapitott létszámát, nem értve ide a határőrezredeket, az országgyülésileg kidolgozott és kegyesen elfogadott terv szerint, de nem a legközelebbi három éven tul, az ország részéről teljes állományban föltartandják. Egyébiránt a magyar katonaság ügye (midőn az ország részéről való kiegészitése van szóban), ugy a számot, mint a kiegészités módját illetőleg mindenkor országgyülési tanácskozásoknak képezvén tárgyát: a felséges uralkodóház és hazájok iránt táplált gyöngéd szeretetökhöz képest, hogy a külső biztonság csorbát


271

ne szenvedjen, megfontolás alá veendik, miszerint a rendes katonaság föntartásának az időviszonyokkal megegyező, a népesség erejéhez mért s a törvények szellemével és a nép hajlamaival összhangzó módozata a három éven belül tartandó országgyülésen, a mint ez iránt majd megállapodás jön létre, megvalósittassék: épségben maradván az 1741:LXIII. törvénycikk 2. §-ának rendelkezése és a toborzás utján történő katonafogadás előbbi szokására való visszatérhetés. 2. § Hogy ez a hatvannégyezer emberből álló hadsereg, ha a szükség ugy hozza magával, teljes létszámban szállhasson az ellenséggel szembe: a három év alatt fenyegető veszedelem esetén, egyedül Ő királyi Fenségének, az ország nádorának fölhivására, tizenkétezer ujonczot fognak előleges kiegészités czimén, utánpótlás kötelezettsége nélkül, kiállitani; mig a pattantyusok, podgyász- és szekerészkatonák, mint önkéntesen szolgálók fölfogadása, a tizenkétezer ujoncz kiállitása után, a törvényhatóságok között való fölosztás nélkül, és az 1791:XIX. törvénycikk épségben tartásával, teljesen Ő szent felségének marad föntartva. 3. § Ha pedig háboru kitörése esetén az előbbi tizenkétezer ujoncz számán felül kivánna katonaságot Ő szent felsége: méltóztassék az országos törvényekhez képest országgyülést hivni egybe, és ott a karokkal s rendekkel a felől tanácskozni. Ha azonban az országgyülés összehivását valamely körülmények késleltetnék: méltóztassék Ő szent felsége a közben is jogánál fogva katonaságot az előbb szokásos módon, toborzás utján, az 1791:XIX. törvénycikk sérelme nélkül, gyüjteni, s a jászoktól, kunok- és hajduktól kiváltsági kötelezettségök értelmében kivánni. Mely előbbi módon tett alázatos ajánlatát a karoknak és rendeknek Ő királyi Felsége kegyelmesen elfogadni méltóztatott, semmit sem kételkedvén továbbra, hogy a karok és rendek a három éven belül hirdetendő országgyülésen a magyar ezredek föntartására nézve oly eszközöket fognak javaslatba hozni, melyek a közbiztonságot teljesen kielégitendik, és hogy ezen kegyelmes elfogadás által, mely a mostani országgyülési tárgyalások értelmében s szellemében történt, az ország alkotmánya s sarkalatos törvényei, valamint a védelem tekintetében előbb fönállott királyi jogok semmi sérelmet nem fognak szenvedni. 1802. évi IV. törvénycikk a katonai akadémiáról s tanulmányokról, és az ezen czélra gróf Festetits György, Rhédey Lajos és Párnitzky Mihály által tett alapitványról

272


A karok és rendek alázatos köszönetüket nyilvánitják Ő szent felségének, a miért helyeselvén abbeli szándékukat, hogy addig is, mig az országban a nemeseknek a hadi pályára szükséges tudományokban való kiképzése végett katonai akadémia állittatnék föl, a pesti egyetemen egy tanszék szerveztessék a katonai tudományok előadására, kegyelmesen megengedni méltóztatott, hogy az ezen tanulmányokkal foglalkozó ifjak ösztöndijaikat megtarthassák és ujakat is kaphassanak. Tolnai gróf Festetits Györgynek, kisrédei Rhédey Lajosnak és Párniczky Mihálynak pedig nemes lelkü ajánlatát, a kik Ő szent felsége iránt érzett hűséges hódulatuktól és lelkesedésöktől s honfiaik és hazájok szép szeretetétől ösztönöztetve, az első 40, a második 10, a harmadik egy ezer forintot ajándékoztak, hogy alapitóleveleik értelmében nehány ifju, mig az országban hasonló intézet nem állittatik, a bécsi katonai akadémián képeztessék a hadi tudományokban, nemcsak kegyesen elfogadni, hanem megigérni is méltóztatott, hogy az udvari haditanács utján intézkedni fog az uj alapitványi növendékeknek a bécsi katonai akadémiába való fölvétele iránt. 1802. évi V. törvénycikk az ország szent koronája őreiről Magyarország szent koronájának az 1790/1:VIII. törvénycikkben kinevezett őrei közül az egyik, tudniillik buzini gróf Keglevich József elhunyván, gróf Nádasdy Mihály, Fogarasföld örök ura, Komárom vármegye örökös főispánja pedig más méltóságra lépvén elő, az ezek helyébe pedig Ő szent felsége által kinevezett széki gróf Teleki József és rádai gróf Ráday Gedeon elhalálozván: Ő szent felségének ugy a római katholikus, mint a mindkét hitvallásu evangelikus egyének közül előlegesen tett kegyelmes jelöléséhez képest, mihálydii báró Splényi Józsefet, a cs. kir. sz. f. kamarását s valóságos belső titkos tanácsosát, és zsadányi s törökszentmiklósi ifj. Almássy Pált, Arad vármegye főispánját, a cs. kir. sz. f. valóságos belső titkos tanácsosát s magyarországi tartománybiztossági igazgatót, kik mind a ketten kegyelmes királyi intézkedés folytán a koronaőri tisztet eddig is viselték s maguk s elődeik által a király és az ország iránt érdemeket szereztek, a karok és rendek közös szavazattal megválasztották s megerősitették; a kik királyi megerősités után az erre nézve törvényben előirt esküt is a fönt nevezett királyi felség s az ország karai és rendei előtt letették.


273

Minélfogva az elhalálozott buzini Keglevich József, széki Teleki József, rádai Ráday Gedeon grófok örökösei s utódai, valamint a ma is élő gróf Nádasdy Mihály, Fogarasföld örökös ura, a koronához tartozó kulcsoknak átadására nézve megnyugtattatnak és föloldoztatnak. 1805. évi I. törvénycikk az általános fölkelés kijelentéséről az alább irott módozat szerint Midőn Magyarországnak és a hozzá kapcsolt részeknek kegyelmes királyi levéllel a végett összehivott karai és rendei, hogy azon eszközökről, melyekkel a tartósabb alapra fektetendő külső béke megszilárditásának czéljából kezdett alkudozások sikeresebben volnának folytathatók, gondoskodjanak, Ő szent felségének hozzájok intézett, s a magyar nemzet iránt legkegyelmesebb hajlandóságát nem kevésbbé, mint a nemzet kitartásába vetett bizodalmát tanusitó királyi beszédéből, azután pedig a kegyelmes királyi előterjesztésekből is megértvén, hogy Ő szent felségét s Magyarországot és alkotmányát a franczia császár most már nyilt erőszakban kitört sulyos háboruval támadta meg, őseik példáján induló hüséggel és buzgósággal tanácskoztak a szükséges segedelmekről: majd a fenséges főherczeg nádor utján az időközben sulyosabbra fordult háboru körülményeiről értesülvén, megtudták, hogy a veszély növekvőben van és az ellenség már Ő szent felségének örökös tartományaihoz közeledik, sőt Magyarországot és a haza alkotmányát is a legsulyosabb válság fenyegeti: belátták, hogy a veszély nagyságához képest erejöket meg kell fesziteniök, s mivel nem kisebb veszedelem fenyegeti az országot és alkotmányt, mint az 1741. évben, azért őseik példája szerint csupán ez alkalomra, az 1741:LXIII. törvénycikkben foglalt összes föltételek és biztositékok alatt, főleg pedig, hogy ebből az ország sarkalatos törvényei, a nemességnek ősi kiváltságai, jogai és szabadságai ellen (a melyeknek megtartásáról fönt nevezett Ő királyi felsége az ország karait és rendeit ez alkalommal is kegyelmesen biztositotta) semmi módon sérelem ne származzék, s belőle jövendő időkben semmiféle következtetés ne legyen vonható, ősi lelkesedéstől lángolva s Ő királyi fenségének, az ország nádorának az országgyülés kezdetén a karok és rendekhez intézett szeretettel teljes beszédéről is megemlékezvén, egy szivvel-lélekkel elhatározták az ország általános fölkelését. A mely általános fölkelés czimén:

274


1. § Fölkelnek az 1715:VIII. tc. és 1741:LXIII. törvénycikk értelmében az összes nemesek s mindazok, kiket a törvény ez elnevezés alá foglal, bármely méltóságban, hivatalban és állásban levő személyek legyenek, vagy maguk vagy maguk helyett állitandó alkalmas lovasok által fegyvert fognak. 2. § Azonfelül az 1741:LXIII. törvénycikkben kifejezett biztositékok alatt s minden jövendőre való következtetés nélkül, Ő királyi felsége személyének a jelen válságos helyzetben való védelmére, s az ország és szent koronájának az emlitett ellenséges támadások elleni megoltalmazására készséggel, lelkesen és jó szándékból fölajánlották, hogy az emlitett s az idézett 1715:VIII. törvénycikk rendeletéből kötelezett személyes fölkelésen kivül, ugyanazon általános fölkelés czimén, minden egyes, ezuttal a sürgős s más arány keresésének késedelmét nem türő veszedelem miatt fölosztási kulcsul tekintendő nádori porta után fegyverrel és a szükséges készletekkel fölszerelt két lovast és hat gyalogost minél hamarább kiállitani s tartós szükség esetére a következő 1806. év végéig az alantabb kifejtendő módon eltartani fognak. Hogy pedig ugy a személyes fölkelésnek, mint a porták után való lovasok állitásának szabálya és módja körül a vármegyékben, városokban és a külön portákkal biró helyek- és kerületekben támadható bármiféle nehézségeknek eleje vétessék, Ő szent felségének kegyes jóváhagyásával a következő irányelvek szem előtt tartását határoztak el: 3. § A kik kor, testi alkalmatlanság, szolgálat vagy más ok miatt személyesen nem kelhetnek föl, kétezer forintnyi évi bármilyen természetü jövedelmök után egy lovast állitani és tartani kötelesek, a mely kötelezettséget mindenki azon vármegyében tartozik teljesiteni, a hol lakik, vagy ha több vármegyében bir jószágokat, abban, melyet maga választ, s igazolni tartozik, hogy a személyes fölkelés kötelezettségét valamelyikben teljesitette. Ezen arányhoz képest négy olyan nemes, a kiknek egyenkint bármily természetü jövedelmök ötszáz forintra emelkedik, hasonlóképen egy lovast állitnak. 4. § A többi csekélyebb vagyonu nemesek, a kik koruknál és erejöknél fogva alkalmasak, a személyes fölkelés kötelezettségének teljesitése alól nem mentetnek föl, hanem tartoznak azt a föntebb a 2. §-ban meghatározott gyalog katonaságban, az 1681:XLVI. törvénycikk büntetése alatt teljesiteni. Ha pedig a fegyverhordozásra személyesen alkalmas nemesek többen volnának, mint a hányra a hivatkozott 2. § szerint szükség van, ezek


275

azok költségén kötelesek fölkelni, a kik személyesen nem katonáskodhatnak és akkor ők a fölkeléshez való minden vagyoni hozzájárulástól mentesek lesznek: a többieket, kik ezt nem tehetik, a vármegyei tisztviselők bölcs belátásuk szerint oszszák be a lovassághoz és gyalogsághoz. 5. § A hajdu-városok az 1741:LXIII. törvénycikk értelmében egyenkint egy-egy lovast állitnak. 6. § A káptalanba be nem kebelezett jószággal biró czimzetes püspökök, apátok és prépostok, a javadalmas főesperesek, a birtokos monostorok, társházak, székhelyek és conventek, az 1741:LXIII. törvénycikkel megegyezőleg, a nemességről föntebb mondott elv szerint egy lovast állitanak; kijelentetvén itt, hogy midőn valamely apát és prépost azelőtt elkülönitett több apátságot vagy prépostságot most együtt bir és a királyi kamara is, meg a vallás- és tanulmányi közalapok, a mennyiben üresedésben levő vagy megszüntetett püspökségek, prépostságok, apátságok, monostorok és társházak jószágait birják, ezek után, ugy mint azelőtt egyenkint voltak, egy-egy lovast állitsanak ki. 7. § Nemcsak mindegyik káptalan, gyüjtő néven értve, ad egy-egy lovast, hanem mindenik kanonok, kinek jövedelme kétezer forintra rug, akár tényleg be van töltve, akár üres a stallum, egy-egy lovast állit. Azok pedig, kiknek évi javadalma nem megy kétezer forintra, a 3. §-ban jelzett arány szerint ketten vagy hárman, vagy négyen együtt állitanak ki egy lovast. 8. § A birtokos plébánosok ugy tekintendők, mint az ország más nemesei; a többi birtoktalanok pedig, kivéve a szegényebbeket, a vármegyék bölcs belátása szerint, egyházmegyebeli társaikkal együtt, jövedelmeik arányában, járulnak ezen szükséglet födözéséhez. 9. § Hogy pedig a személyek helyett állitandó zsoldosok fizetésére nézve kérdés ne támadjon és hogy minden panasznak eleje vétessék, s minden fölös költekezés szorgosan kerülve legyen: egy lovas havi dija, a mostani drágaságra való tekintettel, öt forintban szabatik meg. 10. § Mindazoknak a fölkeléshez való hozzájárulását, a kikről az 1741:LXIII. törvénycikk 17. § és az abban hivatolt czikkelyek emlékeznek, ezen törvény rendelése szerint, de igazságos arányban és mérsékelten szabják meg a vármegyei tisztek, illetőleg a városok. 11. § A szabad királyi és bányavárosok, melyek mindegyike gyüjtő név alatt értve egy nemes személy képét viseli, a törvények értelmében

276


egyenkint egy lovast állitnak és tartanak el azon vármegye kebelében, a hol feküsznek; minden portájok után pedig hat gyalogost állitnak; a lovasok állitása alól azonban, valamint azon száz forint fizetése alól, melyet különben az 1741:LXIII. törvénycikk rendelkezéséhez képest minden egyes porta után lehetne tőlük követelni, fölmentetnek azon föltétel alatt, hogy azok helyett otthon kellőleg fölszerelt s fegyverekkel ellátott polgárőrséget tartsanak, a belső biztonságnak minden veszély esetében való megvédésére. A mely városok pedig saját határukon kivül nemesi jószágot birnak, ezen birtokra nézve az ország többi nemeseivel egyenlő tekintet alá esnek. 12. § Mivel a hajdú városok a lovas katonaságban, melyhez lakosaik inkább huzódnak, hasznosabb szolgálatot teljesithetnek: Ő királyi fenségének, az ország nádorának, mint főkapitánynak rendelkezésére bizatik, hogy a porták aránya szerint rájok eső gyalogokat aránylagos számu lovasra változtathassa át. 13. § Midőn ez a jászokra és kunokra nézve is rendeltetik, tekintve mégis azt a nagyobb terhet, mely a lovasságból háramlanék reájok: Ő szent felségének kegyelmes jóváhagyásával határozatba megy, hogy a kiváltságuk értelmében általuk adandó lovasságnál többnek kiállitásától ezen háboru folyama alatt kegyelmesen mentessenek föl. 14. § A föntebb irt módon összegyüjtött lovasság a kerületi parancsnokok által idejekorán közlendő határidőben és helyre, az 1681:XLVI. törvénycikkben jelzett büntetés alatt és az ellenkezőkön ugyanott előirt módon megveendő, vagy a vármegyei biróság által tetszés szerint kiszabandó büntetés alatt megjelenni és hadi szemle alá állani köteleztetik. 15. § A táborozó fölkelt katonaság közös költségeinek fedezésére elegendő pénzalap gyüjtése végett a vármegyék ezen kiadások czimén bizonyos mérsékelt s a szükséget és ugyanazon egységes kulcsra alapitott igazságos arányt tul nem haladó összeget osztanak föl a kebelbeli nemességre s másokra, a kik ugyanazon számba mennek: magától értetvén, hogy azokra, kik saját költségükön kelnek föl, vagy fölkelőt állitnak, a teher fölosztásánál különös tekintettel kell lenni; a mely szegényebb nemesek pedig mások helyett kelnek föl, azokat teljesen mentesiteni kell. 16. § A fölkelő sereghez a 2. § szerint állitandó gyalogság akár a törvényhatóságok által készitendő, akár a katonai bizottmányoktól harmincznyolcz forintért beszerzendő ruházattal s egyéb készlettel ellátva,


277

a kerületi parancsnokoktól előre kitüzött helyen és határnapon megjelenik; a szükséges fegyvereket pedig és más tábori szerelvényeket Ő szent felsége ingyen fogja neki szolgáltatni. 17. § Ezen gyalogsághoz kelnek föl azok a nemesek, a kik sem személyesen nem kelhetnek föl, sem másnak kiállitásához nem járulhatnak, a mennyiben a vármegyétől a lovassághoz nem osztattak be, vagy más nemesek helyett nem állittattak ki; mert ezek, magától értendőleg, a gyalogsághoz való menetel alól kivétetnek. Hogy pedig a czimerleveles nemesek annyival készebbek legyenek a minden nemes által vagy a lovasságnál, vagy a gyalogságnál való felkelő kötelezettség teljesitésére; Ő szent felsége jóváhagyásával az 1723:VI. törvénycikkben előirt taksa alól örökre mentesittetnek, épségben maradván egyebekben azon törvénycikkely rendelkezése. 18. § A fölkelő katonaság kiállitása és tartása nagy költségeket igényelvén, nehogy az ország erői tulságosan kimerüljenek; Ő szent felsége a gyalog katonaság ellátásáról gondoskodni méltóztatik; minélfogva az elszámolásban való zavarok elkerülése és egyformaság létesitése végett általánosan megállapittatik, hogy a gyalog katonaságot lábra állitásakor egy hónapi zsolddal az illető törvényhatóság lássa el, további ellátása a királyi kincstárra tartozván. 19. § A jó rend föntartása, zavarok elkerülése s a szükséges fegyelem létesitése végett ugy a lovas, mint a gyalog fölkelő katonaság a törvények értelmében vármegyéik jelvényei és zászlói alatt szállván táborba, a vármegyék által az ország nádorától, mint az ország főkapitányától veendő és az országgyülési határozattal megegyező utasitáshoz képest szakaszokba és századokba osztatnak be, melyek azután ugyanazon utasitáshoz képest a szokásokra és nyelvekre való tekintettel lovas ezredekké és gyalog zászlóaljakká alakittatnak. 20. § A fölkelő lovassághoz alkalmazandó tisztek kinevezése, a kik, valamint a gyalog katonasági tisztek is mindnyájan, a rendes katonaság tisztjeivel, a törzstiszteket, sőt a vezérkarhoz tartozó egyéneket sem véve ki, egyenlő jelleggel birnak, törvény és rég fönálló szokás alapján a vármegyék intézkedési jogának marad föntartva, azon arányban, a mint a lovasság fölállitásához járultak. 21. § A gyalog fölkelő katonaság mellé állitandó tiszteket és más egyéneket, az ország nádorától irányadásul minden törvényhatósággal közlendő személyi állományhoz képest, bezárólag a századosi rangig, az

278


ország törvényhatóságai nevezik ki, az általuk kiállitott gyalogság számának arányában. De mivel a védelem czélját legjobban előmozditja, ha a katonai dolgokban jártas tisztek állittatnak a katonaság élére; azért ügyeljenek a törvényhatóságok, hogy első sorban olyanokat válaszszanak, a kik akár a katonaságnál, akár az előbbi fölkelésekben tisztséget viseltek. A gyalogsági zászlóaljak vezetésére szükséges törzstiszteknek született magyarokból való kinevezése az ország nádorának hatáskörében hagyatik, azonban az egy zászlóalj kiállitásához járuló vármegyék javaslata alapján. 22. § Mivel ugy a gyalog, mint a lovas katonaság a szemle végeztével az illető vármegyék kebeléből az ország határaira fog széthelyeztetni, vagy a táborokba vezettetni: nehogy a tiszti állások a szolgálat kárára hosszabban legyenek betöltetlenül, az ország nádora, a vármegyéktől ajánlottakra való tekintettel, saját kinevezésével fogja azokat betölteni. 23. § Mivel pedig ezen fölkelő katonaságnak is kell az ország törvényeivel összhangozó bizonyos hadi renddel birnia; azért Ő szent felsége kerületi parancsnokokká kinevezni méltóztatott; a dunáninneni kerületbe gróf Sztáray Antal táborszernagyot, a Mária Terézia jeles rend középkeresztes vitézét, valamint egy magyar gyalogezred tulajdonosát és alsó-ausztriai hadi főkormányzót; a dunántuli kerületbe: Bátorkeszi Ott Károly altábornagyot, a Terézia jeles katonai rend középkeresztesét, valamint egy magyar lovasezred tulajdonosát; a tiszáninnenibe: Szentkereszty Zsigmond altábornagyot s hadosztályparancsnokot: a tiszántuliba Ducca Péter altábornagyot, a Terézia jeles rend vitézét, egy magyar gyalogezred tulajdonosát és bánsági hadi főkormányzót. 24. § Ezen parancsnokok tiszte és föladata lesz a rájok bizott egy-egy kerületben a vármegyékkel levelezni, a szükséges intézkedéseket megtenni, hadi szemlét tartani, s a fölkelő katonaságot a fölvonulás alatt, a táborban és visszatéréskor igazgatni. 25. § A hadi intézkedések megtételére, rendeletek keresztülvitelére és szétküldésére szükséges vezérkart és személyzetet, az ország ez általános fölkelése számára ugy a főparancsnok, mint a kerületi parancsnokok mellé Ő szent felsége fogja kegyelmesen kirendelni és tartani; valamint méltóztatik a szükséghez képest a fölkelő katonasághoz tüzérséget és szekerészetet is csatolni s annak ellátásáról gondoskodni. 26. § Mivel az egész fölkelő lovasság tartását ezuttal a karok és rendek vállalták el, ez azonban a szükséges eleséget magával nem viheti; azért előhaladása és visszatérése alkalmával azon törvényhatóságoktól,


279

melyeknek területén át kell mennie, kapja, csakhogy készpénzfizetés ellenében a kenyérben, zabban és szénában való szükséges ellátást; a gyalogság pedig a rendes katonaság számára meghatározott módon láttatik el. 27. § A fölkelő lovasság ellátásának könnyitése végett a lovasságnak kenyérrel és zabbal saját raktáraiból leendő ellátása iránt is kegyelmesen gondoskodni méltóztatik. Nehogy azonban ez Ő szent felségére nagy terhet háritson; a karok és rendek a lovasság föntartására szükséges kenyérnek való gabonát s a lovak számára a zabot vagy árpát a törvényhatóságok a saját kebelökből való fölkelő lovasság arányához mért mennyiségben, mindenkor egy negyedévvel előre be fogják szolgáltatni az általok választandó királyi raktárakba. A szénáról pedig a tábori főbiztos fog gondoskodni, a kinek kezelése megkönnyitése végett a vármegyék a kebelbeli fölkelő lovasok számához képest rájok eső szabályszerinti árak összegét három hónapra előlegezik; az árak netaláni emelkedéséből eredő veszteséget pedig, mihelyt arról értesitést kaptak, pótolják. 28. § Mind a lovas, mind a gyalog fölkelő sereg, a szükség ugy hozván magával, ezuttal és minden következtetés nélkül, Ő szent felsége és a szent korona védelére az ország határán tul is kötelezve lesz előre menni; ez esetben azonban, a szentesitett törvények értelmében, Ő szent felsége a lovasságnak is ingyenes ellátása és dijazása iránt kegyelmesen intézkedni fog. 29. § Hogy a fölkelő sereg a szükséges élelmiszerekkel könnyebben ellátható legyen, a törvényhatóságok minden eszközzel arra törekedjenek, hogy azokat bőven szolgáltassák a táborokba; olyanok ösztönzése és megkönnyitése végett pedig, a kik igazolják, hogy élelmiszereket szállitanak a hadsereghez, rendeltetik, hogy minden vámok, harminczadok és bármely dijak fizetése alól mentesek legyenek. 30. § Hogy a fölkelő katonaság ellátására tett minden intézkedés kellőképen foganatosulhasson és abban semmi fogyatkozás ne támadhasson: Ő szent felsége ugy, mint az utolsó két fölkeléskor szokásba jött, az ország részéről Végh István helytartó-tanácsost és a tartományi biztosság aligazgatóját főtábori biztossá, a mellé adandó szükséges személyzettel együtt kegyelmesen kinevezni méltóztatik, a ki a határon belül az élelmezés egész kezelését igazgatni és vezetni fogja.

280


31. § Mivel a hadakozás és a fegyverrel való bánás egyenlő módja legtöbbet tesz arra nézve, hogy az országos fölkelés a maga czéljának, tudniillik az ország védelmének minél jobban megfeleljen: azért az ország nádora, mint országos főkapitány, küldjön a törvényhatóságokhoz helyes és szükséges s hazai nyelven fogalmazott szabályzatot. 32. § Hogy a fölkelő katonaság kihágásai, a mennyire lehet, megelőztessenek és a netalán elkövetettek helyrehozassanak: az 1741:LXIII. törvénycikk 31. § értelmében a vármegyéktől kirendelendő tisztek a vétkesek ellen sommásan járjanak el és büntessék őket; a miben, hogy mindenütt egyenlő szabály tartassék szem előtt, Ő királyi fensége, az ország nádora, az ország törvényeihez alkalmazott s a vármegyékkel közlendő katonai törvénycikkeket fog a fölkelő katonaság részére kidolgoztatni, melyeket a kerületi parancsnokok előtte kihirdetni tartoznak. Egyébként az 1741:LXIII. törvénycikk azon pontjaiban, melyeket a jelen törvény nem módosit, ez alkalommal is megtartandó. 1805. évi II. törvénycikk a Dalmát-, Horvát- és Szlavonországokban való fölkelésre nézve az 1741:LIX. törvénycikk megujittatik Ő szent felsége a Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok részéről hozzá intézett alázatos kérésekre kegyelmesen beleegyezett, hogy az 1741:LIX. törvénycikk rendelkezése ugyanazon országok fölkelésére vonatkozólag a maga érvényében megmaradjon és az igy szervezett fölkelés a mostani rendkivüli körülmények között Ő királyi fenségének, az ország nádorának rendeleteitől függjön. 1. § Gyalogságukon kivül banderialis lovasságuk is, ezuttal is hadi szemle alá vétetvén, a magas kincstártól élelmeztessék. 1805. évi III. törvénycikk az 1792:XII. törvénycikk rendelkezésének a legközelebbi országgyülésig való meghosszabbitásáról Ő szent felsége jóváhagyásával, az ország karai és rendei az 1802:VI. tc., 1792:XII. tc. és az ebben idézett 1790/91:XXXV. törvénycikkek rendelkezését, az utóbbiban foglalt biztositékok és föltételek alatt, a


281

legközelebb tartandó országgyülésig ezuttal is minden változtatás nélkül meghosszabbitandónak határozták. 1807. évi I. törvénycikk katonai segedelem gyanánt a magyar ezredekhez 12,000 ujoncznak megajánlásáról, és a toborzás visszaállitásáról A viszonyok mostani rendkivüli állapotában, Ő szent felsége kegyelmes javaslatára, segedelem gyanánt, minden jövendőre való következtetés nélkül, és az 1741:LXIII. törvénycikk 2. §-ában foglalt biztositás épsében hagyásával, a királyi felség és a haza iránti hüségök és szeretetökhez képest, 12,000 ujonczot a magyar ezredekhez oly föltétellel ajánlanak meg a karok és rendek: 1. § Hogy azok nem fokozatosan, hanem egy és ugyanazon, lehetőleg legrövidebb, még pedig téli időben állittassanak ki, s közéjök zsidókat is lehessen fölvenni és elfogadni. 2. § Az ujonczok fölvételénél nem a szép alakra és mértékre, hanem a testalkatra legyenek tekintettel, ugy, hogy az öt láb magas, de különben egészséges és erős testü s a katonai terhek elviselésére alkalmas ujoncz is fogadtassék el, ha csak már 24-ik életévét el nem érte, s annálfogva további növekedésre reményt nem nyujt. 3. § Hogy a sorozó tisztek részére az az utasitás, mely az 1802. évtől fogva volt érvényben, szolgáljon zsinórmértékül, s a szerint járjanak el mind a katonatisztek, mind a politikai hatóságok. Az olyan ujonczokat pedig, a kik katonai szolgálatra alkalmatlanná nem tevő, bár az 1802. utasitásban nem emlitett, kisebb hibákban szenvednek, más fogyatkozások hiján el kell fogadni. 4. § Hogy a mik az 1802. évben ajánlott állitás alóli kivételekre, az állitás módjára és a csavargókra nézve határoztattak, a menynyiben ez országgyülés azokat meg nem változtatta, megtartandók lesznek. 5. § Hogy az önkéntes ajánlat e tényéből soha semmiféle bizonyiték ne legyen vonható ezen ujonczoknak, akár a maga idejében való elbocsátásuk, akár bármely fogyatkozásuk következtében szükséges pótlására. 6. § Hogy ezen 12,000 ujoncz kiállitása után azonnal a toborzás lépjen ujra életbe, és a magyar ezredek kiegészitése ezentul az 1802. év előtt szokásos hadfogadás utján történjék.

282


7. § Mivel bizonyos, hogy a nagyobb felpénz, mely a katonai pályára menőknek ösztönt ád, kiválóképen könnyiti a hadfogadás sikerét: azért a karok és rendek nem akarván a mostani körülmények között a királyi kincstárt uj kiadásokkal terhelni, hogy a király szándékainak előmozditására való készségöket tanusitsák és hogy minden ujoncznak nagyobb felpénzt lehessen adni, a toborzó pénztár jobb ellátása végett évenkint 200,000 forint összeget, mely azelőtt a kincstártól toborzásra költetett, ugy, hogy ez összeg a tartománybiztosi számadásban elkülönitve kezeltessék, ugyanazon biztositékok alatt, melyeken az adózás nyugszik, fölajánlanak, azon határozott kikötéssel, hogy ez őszinte buzgalmukból soha se lehessen azt a következtetést formálni, mintha a hadkiegészitésnek ezt a terhét az ország magára vállalta volna. 8. § Hogy pedig az ujonczoknak toborzás utján való gyüjtése annál biztosabban megfeleljen czéljának: Ő szent felsége kellő módon föl fogja használni azon javaslatokat, melyeket a karok és rendek a toborzásoknak az 1790:LXVI. törvénycikkben emlitett és a sikert akadályozó hibáktól leendő megtisztitására és könnyitésére nézve tettek. 9. § És mivel az önkéntes katonák toborzásának legfőbb akadályai közé kell számitani, hogy a katonák elhanyagoltatva s anyanyelvöket nem értő tisztek századaiba soroztatva be, a parancsnoknak sem adásában, sem elfogadásában egymást meg nem értik: s az ebből keletkező nehézségek az ujonczokat, sőt azok példájára a többieket is elidegenitik a katonáskodástól: azért nehogy jövőben magára a szolgálatra ártalmas ily nehézségek merüljenek föl, Ő felsége kegyelmesen intézkedni fog, hogy a magyar ezredek fő- és altiszteiül olyanok alkalmaztassanak, a kik az azokban kiválólag használt hazai nyelveket elengedhetetlenül birják. 10. § Mivel pedig a katonai pálya választásának legnagyobb ösztönzője volna, ha a katonai erényeket megérdemelt előléptetések és jutalmak követnék: Ő felségét alázatosan kérik, hogy a magyar és hatőr-ezredek élére fő- és törzstisztek, következőleg tábornokok gyanánt, igy kivánván az 1792:IX. törvénycikk is, született magyarokat állitani, a kiváló hadi érdemeket pedig nemes-levelek adása, sőt kisebb nemesi telkekre és testekre osztott jószágok adományozása által is, az ország törvényeinek szellemében, kitüntetni méltóztassék. 11. § Hogy a katonai pályára lépők nagyobb kedvet kapjanak: otthon hagyott vagyonukról kellőképen gondoskodni kell; s javaikat az illetékes hatóság, még pedig vármegyékben a földesur hozzájárulásával, azonnal irja


283

össze, és ingyen a polgári árvagondnokság felügyelete alatt őriztesse; azon katonáknak pedig, a kik husz évi szolgálat után elbocsátó-levelet kaptak, a következő kedvezmények adassanak, ugymint: hogy a fejadó személyes terhe, valamint a közmunka, ugyanis ut, töltés és hidak épitése s javitása, ugyszintén a hivatalos levelek ingyenes szállitása alól is fölmentve legyenek. Oly helyeken pedig, a hol társas-házak vannak, valami munka vagy mesterség teljesitése fejében, mindenütt ingyen fogadtassanak be; ezek a kedvezmények továbbá a rokkantakra, feleségeikre, sőt mindkét nembeli gyermekeikre is, a meddig atyjokkal egy kenyéren élnek, olyképen terjesztessenek ki, hogy az ily gyermekek árva- és szegényházakba, valamint segélydijakra, mindenkor tiszteletben tartván az alapitók szándékát, első sorban vétessenek föl: mesterségök és keresetök után végre az ilyen rokkant és a mondott módon levéllel elbocsátott katonák sehol se rovassanak meg. A mely ajánlatát a karoknak és rendeknek, ugy segedelem czimén a 12,000 ujoncz állitására, mint a toborzás elősegitése czimén adandó 200,000 forintra vonatkozólag, Ő szent felsége kegyes szivvel elfogadni és kegyelmesen kijelenteni méltóztatott, hogy a királyi jogánál fogva őt megillető toborzást ujból vissza fogja állitani. 1807. évi III. törvénycikk az 1792:XII. törvénycikk rendelkezéseinek a legközelebbi országgyülésig való meghosszabbitásáról Ő szent felsége jóváhagyásával elhatározták a karok és rendek, hogy az 1805:III. tc, 1802:VI. tc, 1792:XII. tc. és az ebben idézett 1790/1:XXXV. törvénycikkek rendelkezését, az ezen utóbbiban előadott óvások és föltételek alatt, a legközelebbi országgyülésig kiterjesztik: ezuttal is tilalmazván az ujitásokat; egyszersmind, hogy a jobbágyoknak a kilenczedelés halogatása miatt beálló károsodásuk megelőzése tekintetéből az 1802:VII. törvénycikket szigoruan meg kell tartani, azon hozzáadással, hogy az uradalmaknak ne legyen szabad a szőlőmüveléseket arra szoritaniok, hogy az egész termést a dézsmáló házhoz szállitsák, azon helyeken sem, a hol eddig a szüret alatt kilenczedet, vagy bármiféle hegyvámot szedni szokásban volt; hanem tartozzanak a kilenczedelők a maguk embereit a szőlőhegyre kiküldeni és ott a kilenczedbe vagy

284


bármiféle hegyvámba eső részt kijelölni, melyet a dézsmáló-házhoz szállitani a szőlőmüvesek lesznek kötelezve. 1807. évi XVI. tövénycikk a törvényhatóságok által akár a segitő sereg, akár Ő szent felsége katonasága részére szolgáltatott ellátásnak megtéritéséről A karok és rendek alázatos előterjesztésére Ő szent felsége kegyelmesen elhatározni méltóztatott, hogy a törvényhatóságoknak, melyek akár már igazolták, akár igazolandják, hogy Ő szent felsége katonasága részére a piaczi ár biztositott megtéritése ellenében élelmet szolgáltattak, a piaczi árban megigért visszatérités adassék meg és hogy az előirt bizonyitékok hiányában Ő szent felsége kegyelmes tekintettel leend más törvényszerü tanusitványokra is, melyeket bizonyiték gyanánt fölmutatnak. 1808. évi II. törvénycikk a fölkelésnek az alább irott módon való fölajánlásáról Az országgyülésileg összejött karok és rendek azon igyekezetükhöz képest, melylyel a béke föntartása, ősi alkotmányuk és a királyi méltóság védelme iránt viseltetnek, az előre nem látott és hirtelen ellenséges támadások ellen jobban akarván a haza biztonságáról gondoskodni, tekintve a mostani körülményeket és a hadviselés módját, melyek az országgyülési tanácskozások és a közjólétről való intézkedés alkalmát megakadályozhatják, csupán ez egy izben és az ebből jövőre vonható minden következtetés nélkül Ő szent felségének három évre és nem azon tul, fölajánlják, hogy ha ezen három év alatt háboruval támadtatnék meg és ha oly ellenséges hatalom, melyet a rendes hadsereg nem birna föltartóztatni és nyilvánvaló betörés fenyegetné az országot, Ő szent felsége föltárván a veszedelem esetét Ő császári királyi fensége, az ország nádora és Ő királyi fensége az ország primása, valamint Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok bánja előtt, a nemeseknek és azoknak, kiket a törvény e nevezet alá foglal, fölkelését az alább előadandó módon, előleges országgyülés nélkül, a melyen különben a fölkelés kérdését tárgyalni kellene, az ország védelmére összehivhassa; ugy azonban, hogy ha a viszonyokhoz képest a most megállapitott mértéken tul megkivántató más segédeszközökre, vagy ha uj és nagyobb áldozatokra is lenne szükség, Ő


285

szent felsége minél előbb és a legrövidebb határidőben, azon helyre, mely legalkalmasabbnak fog látszani, országgyülést hirdetni méltóztassék. Ezen kötelezettségnek egyöntetü teljesitése végett pedig Ő szent felsége kegyelmes jóváhagyásával, a következő rendszabályok megtartását határozták el a karok és rendek: 1. § Hogy a fölkelés kihirdetése után minden egyes nemes embernek és azoknak, kiket a törvény ezen nevezet alá foglal, családjából egy egyén személyesen táborba szállani vagy hadba indulni legyen köteles. Ide értendők az országon kivül, azonban Ő szent felsége örökös tartományaiban lakó honfiusitott idegenek is, mint különben is nemesi kiváltsággal élők, a kiket, ha birtokos emberek, ugy kell tekinteni, mint más birtokos nemeseket; a kik pedig nem birtokosok, azokat Ő császári királyi fensége, az ország nádora fogja fölszólitani, hogy személyes kötelezettségöket az országgyülésileg megállapitott módon teljesitsék; a mely rájok háruló kötelezettségnek ha eleget tenni elmulasztanák, Ő szent felsége kegyesen intézkedni fog, hogy az ily honfiak Ő császári királyi fensége, az ország nádora által fölhiva, megjelenni és kötelezettségöket teljesiteni tartozzanak, a jönni nem akarókat pedig a honlakosok módjára kényszeriteni lehessen, hogy ellenök, mint más nemes honlakosok ellen, az 1723:XII. törvénycikkben alkotott fegyelmi törvény szerinti eljárás megindittassék és hogy, ha törvényes mentséget nem tudnak fölhozni, a nádor birósága által vétségökhez mért büntetéssel legyenek sujthatók. 2. § Ha az atya fiával egy kenyéren és háztartásban él, az 1523:XX. tc. értelmében csak egyikök legyen köteles fölkelni. 3. § Ugyszintén az osztozatlan, egy kenyéren élő s egyszersmind egy házban lakó testvérek is, az 1545:XIX. tc. szerint maguk közül egyet tartoznak a hadjáratba küldeni. 4. § Mindenki pedig jövedelmeihez képest vagy mint lovas, vagy gyalog minőségben köteles fölkelni; még pedig az, a ki a legutóbbi alkalommal a fölajánlott segedelem tárgyában bevett nyilatkozata szerint egy vagy több vármegyében évi 3000 frt, vagy ennél több jövedelemmel bir, bele értve a század részt is, mint lovas; a ki pedig évenkint csak ezer forintot vesz be, mint gyalog, mindkettő saját költségén szolgálatának rendjéhez képest magát minden szükségessel fölszerelni és ellátni s személyesen, vagy ha az alább előadandó okokból fölmentetnék, helyettese által katonáskodni tartozik.

286


5. § Ha azonban azok, a kiknek évi jövedelmök háromezer forinton alul van, mint lovasok óhajtanának fölkelni, szabadságukban legyen lóval, fegyverrel és a szolgálathoz szükséges minden készülettel a lovassághoz csatlakozniok; még pedig azok, a kik kétezer forinton tulmenő jövedelemmel rendelkeznek, éppen ugy, mint a kiknek háromezer és ennél több jövedelmük van, saját költségükön fogják magukat és lovukat a mindjárt előadandó módon eltartani. Azok pedig, a kik ezertől kétezer forintig menő jövedelemmel birnak és lovasokul akarnak fölkelni, tartoznak ugyan magukat saját költségükön fölszerelni s élelmi jutalékukat és zsoldjukat, ugy mint mindnyájan a többiek, az alább előadandó módon a fölkelőpénztárba befizetni, a lótápot azonban a pénztár költségén kapják. 6. § Azok a gyalogok végül, a kik a fölkeléshez megkivántató vagyonnal ugyan nem rendelkeznek, de a törvény és megállapitott szabály értelmében fölkelni kötelesek, a hozzájárulási pénztárból minden szükségesekkel és a zsolddal is elláttatnak. 7. § A személyes fölkelés ezen kötelezettsége alól pedig csupán azok vétetnek ki: A kik az érzékek vagy tagok szükséges használatát kizáró természeti fogyatkozás, hanyatló életkor, vagy sulyos és tartós avagy gyakrabban megujuló betegség miatt nem katonáskodhatnak. Több és pedig csak kiskoru gyermekekkel terhelt családatyák, kikről a kebelbeli bizottság ugy itéli, hogy gyermekeik gondviselése végett otthon okvetlenül szükség van rájok, vagy a kiknek gyermekeik távollétök által az életföntartás eszközeitől fosztatnának meg. A család egyetlen fia vagy örököse, értve az egy atya alatt álló, nem pedig az oldalágakon összetartozó nemzetséget. Egyházi személyek és szerzetesek, valamint a királyi vagy nyilvános hivatalokban alkalmazott bármely vallásu olyan lelkészek, kiknek jelenléte a hivatal helyén mindenkor elkerülhetetlen, ide nem értve a gazdasági tisztviselőket. Továbbá a tanárok és mindenféle tanitók szintugy a falvakban és egyéb helységekben, mint a városokban, meg a tanulók, ha csak ezek önként, de szülőik vagy gyámjok beleegyezésével nem akarnának fölkelni; mig azok, kik már az iskolát elhagyták és valamely tudomány gyakorlatában vannak, a fölkelés kötelezettségének alávetendők. Orvosok és sebészek, kik törvényhatósági szolgálatban állanak.


287

Özvegynők és kiskoru árvák. A politikai és kamarai kormányszékek mellett akár a kebelben, akár azon kivül alkalmazottak közül csupán azok értendők menteseknek, a kiknek jelenléte a hivatal helyén mindenkor nélkülözhetetlen s kiket ilyenekül a főnökök jelölnek meg. Az ilyenek kiválasztása a vármegyében a közönségnek, más törvényhatóságokban az illetékes felsőségeknek bölcs itélete szerint történik. Mindazonáltal a tiszteletbeli hivatalnokokat semmikép nem lehet kivenni, valamint azokat sem, a kik a törvényszékek mellett szolgálnak; mert amazok számfölöttiek, emezeknek müködése pedig a fölkelési törvényszünet beálltával különben is megszakad. A kik tényleges katonai szolgálatban állanak, mivel épen honvédelmi kötelezettséget teljesitenek, a személyes fölkelés kötelezettsége alól kiveendők, olyképen azonban, hogy ha a családból egy szolgál, ennek mentessége folytán a többi otthon levő családot a törvények értelmében teljesitendő ezen kötelezettség alól nem kell fölmentettnek tekinteni. 8. § Kik a mentesek között nem foglaltatnak, azok tartoznak a rájok eső törvényes kötelezettséget személyesen teljesiteni, tehát személyesen szállani táborba s helyettest küldeniök egyáltalában nem engedtetik meg. 9. § Mivel a kivétel csupán a személyekre szoritkozik, a kivétettek fiai, ha különben alkalmasok, a katonáskodás kötelezettsége alól nem mentetnek föl. 10. § A kik a föntebbi pontokban kivettekül vannak fölsorolva és saját családjokban katonáskodásra alkalmas egyén nincs, a menynyiben, ha törvényesen fölmentve nem volnának, vagyonuk meghatározott mértékéhez képest mint lovasok vagy gyalogok saját költségükön lennének kötelesek fölkelni: személyök helyett, a mennyiben lehetséges, nemes, ilyennek hiánya esetében pedig nem nemes, de jó erkölcsü és a szükséges tulajdonságokkal biró személyt tartoznak állitani. Kivétetnek a tényleges katonai szolgálatban állók, a kik maguk helyett ugyan mást állitani nem kötelesek, de összes vagyonuk után tartoznak a pénztárhoz a megállapitott kulcs szerint hozzájárulni. A személyes fölkelési kötelezettség alól törvényes okokból kivett szegények a helyettesállitástól mentesek lesznek.

288


11. § Mindenik káptalan, mint testület, egy-egy lovast adand. A káptalan tagjai pedig jövedelmök arányában más birtokosokkal egyformán állitandanak katonákat. 12. § A czimzetes püspökök, apátok és prépostok, kiknek kezén oly javak vannak, melyek nincsenek a káptalanhoz csatolva, a javadalmas főesperesek, a birtokos monostorok, rendházak, székházak és conventek szintén kötelesek a megállapitott szabályelv szerint katonát állitani, annak megjegyzésével, hogy midőn valamely apát és prépost azelőtt elkülönzött, most összekapcsolt apátságot vagy prépostságot bir, vagy ha a királyi kamara és a vallási és tanulmányi közalapok birtokolják az üresedésben levő vagy eltörült püspökségek, prépostságok, apátságok, monostorok és rendházak jószágait, ezektől, ugy a mint régebben külön állottak, egy-egy lovast állitandanak. 13. § A szabad királyi és bányavárosok, melyek mint testületek egy-egy nemes személyt képviselnek, a törvények értelmében azon vármegyéhez, melyben feküsznek, a szükséges készülékkel fölszerelt egy-egy lovast állitanak és tartanak el; uri és nemesi, ugy kebelbeli, mint azon kivül fekvő javaik után az ország általános fölkelési pénztárához az országgyülésileg megállapitott kulcs szerint az ország más nemeseinek módjára hozzájárulnak; azonfelül pedig a törvényes fölmerülő esetben, nyilt háboru idején, minden veszedelem esetére a belső biztonság védelme végett kellőleg fölszerelt s fegyverrel ellátott polgárőrséget kell az országgyülés által meghatározott módon tartaniok. 14. § A jászok és kunok kerülete, valamint a hajdu városok is minden háromezer forint jövedelmök után, mint ezt a legutóbbi segedelemre fölajánlották, minden szükségesekkel fölszerelt egy-egy lovast állitanak és tartanak el; nemkülönben állitandó katonaságuk számára a szükséges tiszteket választják és ellátják; ellenben az általános pénztárhoz való minden más hozzájárulás alól mentek leendenek; a keblökben lakó nemeseknek, ha másutt jószággal nem birnak, melyre nézve a többi nemesekkel egyenlő kötelezettséget tartoznak viselni, ezuttal megengedtetvén, hogy mivel ők egyrészről azon kerületek és városok fölkelési pénztárába évenkint adóznak, másrészről jövedelmeik azon kerületek és városok segedelmi összegében be vannak foglalva, kötelezettségöket az eddig fönnálló szokás szerint ezen kerületek és városok mellett teljesithessék.


289

15. § A többi kiváltságos kerületek, mint a kikindai és tiszai, hasonló elbánás alá esnek; megjegyeztetvén ezen kerületekre nézve, hogy mivel a közöttük lakozó nemeseknek azoktól, a kik a jászok és kunok között élnek, különböző az állapotuk, azok az illető vármegye mellett, annak értékszabása szerint tartoznak kötelezettségöket teljesiteni. A szabad királyi városokra nézve előirt intézkedés, a benső biztonságnak körükben való föntartását s e czélra a lakosoknak begyakorlását illetőleg, ezen kerületekre s városokra is kiterjesztetik. Továbbá a kiváltságos mezővárosok és oly helységek, melyek az urbéri szabályozásnál jóval enyhébb elbánás alá esnek, valamint az 1741:LXIII. törvénycikkben jelzett, itt azonban egyenkint meg nem nevezett vármegyék, melyekbe azok be vannak kebelezve, a rájok eső kötelezettséget az előbbi fölkelésekben eddig szokásos gyakorlat szerint az általános pénztárhoz való hozzájárulással teljesitik. 16. § Az országon kivülre való, ezuttal kilátásba vett menetelre a fölkelő katonaságot nem lehet előbb kötelezni, mint az ellenség a német örökös tartományok valamelyikébe tényleg betört és a rendes hadsereg az ellenség erejét többé föltartani nem tudván s visszavonulván, magát az országot fenyegeti a becsapás. Egyébiránt kivezetés esetében ugy a zsoldot, mint a többi ellátást a királyi kincstártól fogja a katonaság kapni. 17. § A most szervezendő fölkelő katonaság, melynek tisztjeit az állandó katonaság tisztjeivel egyenlő hatáskör, hivatalos fok és jelleg s jelvények illetik, közvetlenül Ő szent felségének az ország nádora, Ő császári királyi fensége utján gyakorlandó főparancsnoksága és vezérlete alatt álland és a többi hadsereggel nem fog azon czélból összevegyittetni, hogy a fölkelő katonaság kiegészités vagy pótlás végett akár testületileg, akár egyénenkint a rendes ezredekbe áthelyeztessék. 18. § A harczmezőre menő fölkelő katonaság ruházatára nézve az országgyülésileg elfogadott szabályzat lesz irányadó. 19. § A lovas napi zsoldja 16 krajczárban, a gyalogé pedig 12 krajczárban szabatik meg, az élelmi és a lótáp-adagon kivül. A tisztek fizetésére és adagjaik kiszolgáltatására nézve pedig határoztatik, hogy valamint a készpénzfizetés, ugy az élelmi és a lótápadagok kiszolgáltatása tekintetében is ugyanaz a szabályzat, mely az állandó katonaságban szolgáló tisztekre nézve fönnáll, alkalmaztassék a fölkelő tiszteknél is. 20. § Ezen felkelő katonaságnál a parancsokban, jelentésekben és a vezényletben a magyar nyelv fog alkalmaztatni; és mivel e fölkelő

290


katonaságnak az ország törvényeivel is összhangzó bizonyos hadrendjének kell lennie: Ő szent felsége méltóztatott kerületi parancsnokokat kinevezni, még pedig a dunáninneni kerület részére báró Davidovich Pál táborszernagyot, a Terézia katonai jeles rend vitézét, és egy magyar gyalogezred tulajdonosát; a dunántuli kerület részére bátorkézi Ott Károly altábornagyot, a Terézia jeles katonai rend tisztjét, valamint egy magyar lovas ezred tulajdonosát; a tiszáninneni kerületbe Hadik András vezérőrnagyot; és a tiszántuli kerület részére Ducca Péter valóságos belső titkos tanácsos altábornagyot, a Terézia jeles katonai rend vitézét, egy magyar gyalogezred tulajdonosát és bánsági főhadparancsnokot. 21. § Ezen hadparancsnokok tiszte és hatásköre leend a rájok bizott kerületben a vármegyékkel érintkezni, fegyvergyakorlással összekötött hadi szemléket tartani, s a fölkelő katonaságot az előnyomulás alatt, a táborban és a visszatéréskor vezérelni, s az e végett szükséges intézkedéseket megtenni. 22. § Ezen nemes fölkeléshez a hadi müveletek megtételére, végrehajtására és rendeletek kibocsátására ugy az ország főkapitánya, mint a kerületi parancsnokok mellé a szükséges törzset és személyzetet született magyar nemesekből vagy honfiakból Ő szent felsége fogja kegyelmesen kirendelni és eltartani, valamint a fölkelő sereghez megkivántató tüzérséget és szekerészetet a szükséghez képest a fölkelő katonasághoz csatolni s ennek ellátásáról kegyelmesen gondoskodni méltóztatik. 23. § Az ilyenképen szervezendő fölkelés szükségleteinek kielégitése végett, az ezen törvénycikk elején kifejezett esetben, mindazok vagyonából, a kik hozzájárulni kötelesek, a csupán ez alkalomra országgyülésileg elfogadott kulcs szerint s minden, a jövendőre ebből vonható következtetés nélkül, országos pénztár alkottatik. E pénztár ellátása a békeidőre egyáltalában nem terjesztetik ki, hanem háboru esetére, még pedig csak egy félévre, oly módon, hogy ha a hadviselés alatt Ő szent felsége előre látná annak további szükségét, hogy fölkelő katonaság alkalmaztassék, gyorsan s a legrövidebb határidő alatt és azon helyre, mely legczélszerübbnek mutat, méltóztassék országgyülést egybehivni, hogy mind a fölkelés segédeszközeiről, mind a védelem más módjáról tanácskozni lehessen. Ezen pénztárba begyülendő pénzeket semmi más, mint csupán fölkelési czélokra lehet forditani.


291

Az ezen pénztár javadalmazására megkivántató költségeknek a törvényhatóságok között való fölosztása, és az összegyülendő pénzek kezelésének igazgatása, az országgyülésileg kidolgozott szabályzat szerint Ő császári királyi fenségére, az ország nádorára bizatik, kinek személye iránt a karok és rendek határtalan bizodalommal viseltetnek. 24. § Ha a fölkelés mozgósitásának szüksége sürgősebb lenne, mint hogy a szegényebbek fölszerelésére és a hadsereg közönséges kiadásaira megkivántató költségeket idejében be lehetne hajtani: ez esetben Ő szent felsége méltóztatott kegyelmesen elhatározni, hogy erről Ő császári-királyi fenségétől, az ország nádorától értesitést kapván, a körülményekhez mért pénzösszeget előlegezni kegyeskedik, úgy hogy az három hónap alatt a kincstárnak megtérittessék; a mely szivességét Ő szent felségének a karok és rendek alázatosan megköszönik. 25. § Az előadott módon ajánlott fölkelést Ő szent felsége, a király és az ország jogainak épségben hagyásával, kegyelmesen elfogadni méltóztatott. 1808. évi III. törvénycikk a hadi szemléről és az összes nemesek hadgyakorlatairól Hogy az Ő szent felségének fölajánlott személyes fölkelés a maga czéljának jobban megfeleljen, és hogy a törvénynek az előző tc. értelme szerint felmerülő esetében, minden szükséges készülettel fölszerelve, sikeresen szállhasson szembe az ellenséggel, Ő szent felsége kegyes jóváhagyásával határozták a karok és rendek: 1. § Hogy a hadi szemlének és gyakorlatnak hajdan fönnállott szokása, az alább előadandó s három évig érvényesnek tekintendő módon, ujra életbe lépjen és visszaállittassék. 2. § Annálfogva minden törvényhatóságnak kötelessége leend, hogy a kebelbeli nemeseknek, és a kiket a törvény e nevezet alá foglal, pontos lajstromát készitse el, és három évenkint igazitsa ki. 3. § A nemesek lajstromának elkészitése után a megtartandó szemle idejét és helyét állapitsák meg a törvényhatósági közgyülésen, a helyi körülményekhez képest gondosan ügyelvén, hogy a mezei munkáktól szabad időt és az összegyülésre oly helyeket válasszon, hogy a szemle alá veendők lehetőleg ne terheltessenek meg több mint három órai utazással, s ugyanazon egy helyre való népesebb csődület ne szolgáljon az ellátás akadályául.

292


Ez alkalommal válaszszák meg a fő- vagy alispán elnöklete alatt müködő szemlebizottságot is. 4. § A szemle megtartására a közgyülés által kitüzött időben és helyen azután minden nemes és azok, kik fölkelésre vannak kötelezve, a lakhelyéhez legközelebbi gyülekező helyen személyesen megjelenni mulhatatlanul tartoznak, azokat is beleértve, a kik már egyik vagy másik megelőző fölkelésben részt vettek volt. 5. § A mely alkalommal a katonáskodásra kötelezett korban álló személyeket (a 18-ik életévtől az 50-edikig) megszámlálják, s közülök azokat, kik az országgyülésileg előirt szabályzat szerint személyesen alkalmasok, vagy a kik az országgyülésen megállapitott mentesség esetében helyettes által tartoznak fölkelő kötelezettségöket a lovasságnál, vagy gyalogságnál teljesiteni, kijelölik. 6. § Az első szemle végeztével, a szemle alá vett egyéneket különbség nélkül, akár kijelöltettek a katonáskodásra, akár nem, haza bocsátják; a törvényhatóságok pedig a katonáskodók névsorát az ország nádora, mint az ország főkapitányához, az ezen országgyülésen kidolgozott szabály szerint, haladéktalanul fölküldik, melynek vétele után Ő császári-királyi fensége a fölkelőket csapatokba és századokba osztja, és ezt a beosztást, valamint a szükségelt tisztek és altisztek számát ugyanazon törvényhatóságoknak tudtokra hozza. Azután, megkapván Ő császári-királyi fenségének, az ország nádorának, utasitását: 7. § A tisztek választására készülő törvényhatóságok a választás czéljából összehivandó közgyülést megtartják, melyre mindenkinek törvényes büntetés alatt meg kell jelenni, és azon főképen a kebelbeli nemesek közül, kikre bizodalmuk irányul, tekintettel alkalmas voltukra, jártasságukra, erkölcsi minőségökre és a megelőző fölkelésekben vagy a hadseregben viselt tiszti rangjokra, megválasztják az egyéneket; egyuttal pedig a hadvezetésre kijelölt tiszteknek pályázat utján leendő megválasztása végett tartandó második szemle és hadgyakorlat határidejét előre kitüzik, azt Ő császári-királyi fenségének, az ország nádorának azonnal bejelentik, a ki a kerületi parancsnokoknál intézkedik, hogy vagy ők maguk, vagy kiküldötteik azokon részt vesznek. Ezen szemle alkalmával: 8. § Megvizsgálják a fegyvereket s egyéb szerelvényeket, kivántatik pedig:


293

A lovas számára ló, melyet mindegyik szemle alá vett egyén, mint sajátját, tábori szolgálat teljesitésére alkalmasat, a lovagláshoz szükséges, nem fényes, nem is egyforma, de a czélnak megfelelő fölszereléssel, tartozik magával hozni. Továbbá két pisztoly, egy kard, fokos és lőportartó. Gyalogos számára: puska, szurony, kard és lőportartó. 9. § A mi a puskákat és pisztolyokat illeti: azoknak egyformáknak, tudniillik egyenlő csövüeknek vagy kaliberüeknek kell lenniök, melyeknek saját fegyvertáraiból való kiszolgáltatását Ő szent felsége méltóztatott elrendelni, oly módon, hogy ezen nem kimustrált és hiányos, hanem jó minőségü és, mivel a fölkelők nem testi mérték szerint válogattatnak ki, középtermetü emberhez szabott fegyverek ingyen levén szolgáltatandók, a mostani törvény rendelkezésének megszüntével ugyanazon állapotban adassanak vissza; a városoknak s a kiváltságos kerületeknek a benső biztonság fönntartására alakitandó polgárőrségiek számára szükséges fegyvereket Ő szent felsége teljesen ugyanazon föltételek mellett engedélyezvén; a mely jóságáért Ő felségének a karok és rendek alázatos köszönetöket nyilvánitják; a törvényhatóságoknak egyébiránt érintetlen maradván azon joguk, hogy ha a fegyvereket inkább pénzért akarják beszerezni, mint a kincstári raktárból kölcsön venni: ezt szabad legyen tenniök. 10. § Minden szemle alá vett egyénnek szabad azonban saját kardját megtartani és használni, csakhogy az jóminőségü legyen, a mit nem csak a katonai szolgálat, hanem kinek-kinek saját biztonsága, érdeke is követel. 11. § Ruháit is, melyeket rendszerint visel, megtartja; hogy azonban minden fényüzés és fölös költekezés elkerültessék: az öltözetnél és ezen czélra készitendő lószerelvénynél minden arany és ezüst alkalmazása, a másként cselekvők ellen a 17. §-ban megirt büntetés alkalmaztatván, megtiltatik, s ezt a tisztek is megtartani kötelesek. 12. § A táborozó katonaság és a rangfokozatok jelvényeiről Ő császárikirályi fensége, az ország nádora, fog intézkedni. 13. § A csapatokba és századokba osztott fölkelők egészben véve anyanyelvükön oktatandók, a parancsszavak és vezénylet tekintetében a magyar nyelv használtatván. Ezen második és a következő három éven belül évenkint egyszer tartandó szemlék után, melyekre már a mentesitettek helyetteseinek is elő kell állaniok, időkimélés szempontjából, közvetlenül következhetik a hadgyakorlat, még pedig ugy, hogy az ilyen gyakorlat soha

294


se tartson 14 napnál tovább. Ezen szemlékre és gyakorlatokra továbbá azok is, a kik a rendes katonaságnál szolgáltak volt, mint a katonai dolgokban jártas egyének, korukra való tekintet nélkül, ha különben alkalmasok, a hányszor a törvényhatóságok kivánják, megjelenni és a táborozókat a fegyverrel való bánásban oktatni kötelesek. 14. § A katonai gyakorlat terjedelmét pedig, melynek ismeretébe a szemle alá vettek lassankint beavatandók, a legszükségesebb mozdulatokra és gyakorlatokra kell korlátozni. 15. § A kik a szemle alá vettek közül a hacztérre nem fognak kiszállani, életkoruk tizennyolczadik évétől az ötvenedikig, mihelyt a katonáskodó rész tényleg fölkelt, otthon kötelesek táborozni, hogy a fegyverrel való bánásba begyakoroltassanak; nem értvén ide azokat, a kik mentesség törvényes esetében fölkelő kötelezettségöket helyettes által teljesitik. 16. § Ha valaki gyöngélkedés, vagy egészségének vagy vagyonának veszedelmét magában rejtő ok miatt akár a szemlére, akár a táborozásra való megjelenésben akadályoztatnék, azt a szemléző bizottságnak idejekorán bejelenteni s elmaradásának okát elegendő bizonyitékokkal igazolni köteles. Igazolása kielégitőnek találtatván, ugyanaz a bizottság mentségét elfogadja ugyan és a folyamodónak megadja az engedelmet, ugy azonban, hogy a neki bemutatott folyamodványt az igazoló okiratokkal együtt a törvényhatóság elé terjeszteni, a fölmentett pedig azután még ugyanazon évben szemlére előállani, és a következő gyakorlaton is, ha hadjáratra van rendeltetve, részt venni tartozzék. Magától értetvén, hogy azok is, a kik az előleges jelentést ugyan előre nem látott akadályok miatt meg nem tehették, utólagosan azonban a szemléző bizottság előtt elmaradásuk törvényes okát kellő igazolással bizonyitották, kimentetteknek tekintendők. 17. § Azok pedig, kik e kötelezettség alól magukat elegendő ok nélkül kivonták: az 1639:XXVIII. törvénycikk értelmében, ha mágnások 50, birtokos és vagyonosabb czimerleveles nemesek pedig 25, egyenkint négy forintot tevő nehéz gira, az egytelkes nemesek és szegényebb czimerlevelesek végre 12 frtnyi pénzbirsággal, a fizetés teljesitéséhez szükséges telek hiánya esetében a körülményekhez mért fogsággal büntetendők: az első esetben oly módon, hogy az elmarasztalás ugyan mindjárt a szemle idejében történjék, de a végrehajtás a következő törvényszéki ülésig függesztessék föl azért, hogy az elmarasztaltak, ha akarják és tehetik, meg nem jelenésöknek okát adhassák; ha pedig a


295

megjelenést elmulasztók igazolása nem sikerül, a végrehajtást a törvényszék határozza el, és ezen törvényes ügyút költségeinek beszámitásával eszközölje; azonfelül a mulasztók ugyanazon évben szorittassanak kötelezettségök betöltésére, mivel ezen büntetés csak egy esetre értendő, s azért annyiszor, a mennyiszer megveendő lesz. A kik azonban e törvényes kötelezettség világos semmibevételével harmadizben is elmaradnának, előleges meghallgatásuk után, azonkivül, hogy ugyanazon évben a bizottság által előre kitüzendő határidőben kénytelenek lesznek kötelezettségöknek eleget tenni, a körülményekhez képest kiszabott fogság büntetésében is elmarasztalandók s végrehajtás alá veendők lesznek. A kik pedig a szemle és gyakorlatok alatt kihágást követnének el, a fölkelők részére ez országgyülésen alkotott és szentesitett fegyelmi törvények szerint itéltetnek el. 18. § Hogy pedig a kihágásoknak eleje vétessék, és hogy a szemlén a hadgyakorlaton részt vevők a népnek minél kevésbbé legyenek terhére: ügyeljenek a törvényhatóságok, s másrészt arról is gondoskodjanak, hogy a szükséges élelmi szerek ugy a lovasok, mint a gyalogosok részére mindenütt kaphatók legyenek. 19. § Minden törvényhatóság a fegyverek és készletek tartására biztos helyiséget jelölend ki, a hol a puskákat s pisztolyokat és a hadviselésre szorosan szükséges szerelvényeket, melyeket ugyanis maguk a törvényhatóságok szereztek be, raktározni és jó karban tartani lehessen. A kardokat és más készülékeket azonban, melyeket a szemlére behivottak sajátjokból beszerezve hoznak magukkal, ha tulajdonosaik azon helyiségben letenni nem akarják, magukkal haza vihetik. 20. § A szemlék alkalmából előálló költségekről maguk a törvényhatóságok fognak gondoskodni, mely czélra kirovásokat rendelhetnek el. 21. § A szemle és a gyakorlat miként történt lefolyásáról minden törvényhatóság az ország főkapitányához, a nádor urhoz, minden évben az országgyülésileg kidolgozott szabályzat szerint jelentést tenni kötelesek. 22. § A szemle és táborozás módjára a nemeseket illetőleg a föntebbiekben tett intézkedéseket a jász-kun s más kiváltságos kerületek s a hajdú városok is az ezen országgyülésen kidolgozott szabály szerint mindenben teljesiteni tartoznak. A szabad királyi és bányavárosok azonban a számukra külön előirt szabályhoz tartandják magukat.

296


23. § A fölkelési törvényszünet nem a hadgyakorlatok végett tartandó szemlével, hanem a mozgósitott fölkelés tényleges kihirdetésekor fog beállani. 1808. évi IV. törvénycikk a bandériumokról A bandériumoknak az 1715:VIII. törvénycikk szellemében leendő rendezése végett, Ő szent felsége kegyes jóváhagyásával, egy országos bizottság kiküldését határozzák el a karok és rendek, melynek Elnöke lesz: ürményi Ürményi József, a császári és apostoli királyi szent felség kamarása, valóságos belső titkos tanácsosa, Sz. István apostoli király jeles rendjének nagykeresztes vitéze, országbiró, Fejér vármegye főispánja, a magyar királyi helytartó tanács tanácsosa, és a hétszemélyes tábla társbirája. Tagjai pedig: Kamánházy László, váczi püspök: vécsei és hajnácskői báró Vécsey Miklós, a császári és apostoli királyi szent felség kamarása, valóságos belső titkos tanácsosa, Szatmár vármegye főispánja, és a hétszemélyes tábla ülnöke; várkonyi gróf Amade Antal, Marczaltó örökös ura, a Sz. Lipót jeles rendjének középkeresztes s a Sz. István apostoli király rendjének vitéze, a császári s apostoli királyi szent felség kamarása, valóságos belső titkos tanácsosa, hétszemélyes táblai ülnök, Zágráb vármegye főispánja, Zala vármegyének pedig főispáni helyettese: szalai gróf Barkóczy Ferencz, a császári és apostoli királyi szent felség kamarása, Pest vármegye főispáni helyettese; széki gróf Teleki László, a császári és apostoli királyi szent felség kamarása, a királyi itélő tábla birója; szentiványi Szent-Iványi János, a császári és apostoli királyi szent felség udvari tanácsosa, a hétszemélyes tábla ülnöke; fái Fáy Barnabás, a császári és apostoli királyi szent felség udvari tanácsosa, és a hétszemélyes tábla ülnöke; vajai Vay József, a császári és apostoli királyi szent felség udvari tanácsosa, és a hétszemélyes tábla ülnöke;


297

makai Makay Antal a gagyi B. Sz. M. apátja, az egri főegyház kanonokja, székesegyházi főesperes és a királyi itélő-tábla főpapja; prileszki Prileczky Károly, a császári és apostoli királyi szent felség tanácsosa és alnádor; liptóteplai Dvornikovics Miklós, a császári és apostoli királyi szent felség tanácsosa és országbiró; szilasi és pilisi Szilassy József, a császári és apostoli királyi szent felség tanácsosa és országbirói itélőmester; Mikos József, a császári és apostoli királyi szent felség tanácsosa és a királyi itélőtábla ülnöke; revisnyei Reviczky József, a császári és apostoli királyi szent felség tanácsosa és a királyi itélő tábla ülnöke; ürményi Ürményi Miksa, Fejér vármegye első alispánja és követe; Szent-Királyi László, Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült vármegyék helyettes alispánja és követe; felső-ozori és kohanóczi Ottlik Dániel, ugyanazon vármegyének főjegyzője és követe; pécsujfalusi Péchy Imre, Bihar vármegye érdemesült alispánja; balogi Baloghy Lajos, Nógrád vármegye követe; márkusfalvi Máriássy István, Gömör vármegye követe; kaposmérei Mérey Sándor, Nyitra vármegye követe; Kalmárffy Ignácz, Buda város követe; Boráros János, Pest város követe. A mely bizottság ezt a tárgyat a törvénykönyvből, közokiratokból és hiteles történelmi emlékekből tanulmányozván, egyrészről azokat, a kikre nézve ugy találja, hogy a fönt idézett czikkely értelmében e kötelezettségnek alá vannak vetve, megnevezendi, másrészről az arányt és módot illetőleg is a következő országgyülés elé javaslatot terjeszt. Hogy továbbá a tizeddel birók a törvény értelmében az ország védelme iránt milyen elbánás alá essenek: ugyanazon bizottság nyomozza ki és az országnak a felől véleményes jelentést adjon. Épségben maradván Ő császári királyi fenségének, az ország nádorának hatásköre, hogy az ezen bizottságba kinevezett tagok változása esetén helyökbe másokat rendelhessen.

298


1808. évi V. törvénycikk Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok fölkelésére nézve az 1741. évi LIX. törvénycikk megujittatik Ő szent felsége kegyelmes beleegyezése hozzájárulásával, Dalmát-, Horvát- és Szlavonországokra nézve az 1741:LIX. törvénycikk intézkedése érvényben hagyatik olyképen, hogy a nevezett országok fölkelése, a táborozás megállapitandó módozatát illetőleg is, tartományi közgyülésükön szerveztessék s az ilyképen szervezett fölkelés, ha három éven belül a törvény esete beáll, az ellenség ellen kivonuljon; de az 1681:LXVI. törvénycikk értelmében mindenkor a bán urnak közvetlen rendeleteitől függjön. 1808. évi VI. törvénycikk a katonaujonczokban tett ajánlatról Bőségesebb bizonyitékkal kivánván tanusitani a karok és rendek a külső biztonságnak mindenféle ellenséges támadás ellenében való megszilárditására irányzott törekvésöket, a törvény által meghatározott esetre s a törvény értelmében, a bármely ellenség által inditandó háboru szükségleteinek födezésére (érintetlenül hagyván, hogy a védelem további eszközeiről, ha ezek szüksége fölmerül, az összehivandó országgyülésen tanácskozzanak és a körülmények kivánalma szerint intézkedhessenek) segedelem czimén huszezer ujoncznak kiállitását önként és jóakarattal megajánlják a következő feltételek alatt: 1. § Mivelhogy jelenleg áldásos béke uralkodik s a karok és rendek egyedül annak föntartására törekszenek, kijelentik, hogy ebből jövendőben az ezredek teljes létszámban tartására való kötelezettségökre, az 1807:I. törvénycikk ellenében, valami következtetést levonni s a jelen ajánlatnál fogva béke idején hadi segedelmet szorgalmazni ne lehessen; de sőt az ezen ujonczokban bármiképen előfordulandó fogyatékok pótlására se legyenek semmi czimen kötelezhetők. 2. § Mivel ez ajánlatukkal a karok és rendek épen csak a háboru szükségletein akarnak segiteni, hogy egyrészről kötelezettségök teljesitésének lehetősége, mely az oly nagy és csaknem szakadatlan állitások után nagyon nehézzé vált, megkönnyittessék; másrészről pedig az eljárás gyorsasága, melyet nagyon fontosnak ismernek, előmozdittassék: az illető tisztek az ujonczok alakját, termetét, korát és minőségét illetőleg, még


299

ha nincs is kilátás a további növelésre, ha különben fegyverviselésre alkalmasok, minden szükségtelen válogatástól gondosan óvakodjanak, s a katonai parancsnokságok szoros rendeletekkel kötelezendők, hogy a katonaságra való képesség föltételeire és az ujonczul való fölvételt akadályozó hibákra nézve az ezen országgyülés alatt Ő királyi felségének jóváhagyásával megállapitott szabályzathoz és a mértékre nézve ahhoz, hogy az öt láb magas, de különben testileg erős s a hadi fáradalmak elviselésére képes ujoncz is elfogadtassék, ez alkalommal is ugy a vizsgálatoknál, mint a sorozásnál pontosan alkalmazkodjanak. 3. § Hogy a zsidókra is azon község népességének arányában, melynek részét teszik, vesse ki az illető törvényhatóság a jutalékot és a zsidó községek által a saját tagjaik közül előállitott egyéneket az ujonczok fölajánlott számába el kell fogadni. 4. § A katonakötelezettség kijátszásának, mely azzal követtetik el, hogy az ujonczozás közeledtével az állitandó osztályba tartozó ifjak a nemesek szolgálatába lépnek, megakadályozása végett: kötelességökké tétetik a törvényhatóságoknak, hogy ha a szolgák fölfogadásában csalást vennének észre, a fölfogadót, ha az a közérdekre való tekintet nélkül vonakodnék a hivatalos megkeresésnek engedelmeskedni, hathatós eszközökkel kényszeritsék azoknak kiadására, a kik nála rejtőzködni akartak. 5. § A most ajánlott ujonczokat semmi szin alatt ne lehessen más, mint magyar ezredekbe áthelyezni. 6. § A toborzásnak az 1807:I. törvénycikk alapján leendő visszaállitására vonatkozó, Ő szent felsége által már megtett intézkedés az ajánlott huszezer ujoncz állitásának esetére és tartama alatt szüneteljen, de azután mindjárt lépjen ujra érvénybe. 7. § A jutalék fölosztása ez alkalommal is azon kulcs szerint eszközöltessék, mely az előbbi országgyülésen ajánlott tizenkétezer ujoncz kiállitásánál alkalmaztatott. 1808. évi VII. törvénycikk a katonai Ludovika-akadémiáról Midőn a karok és rendek az ország védelmi ügyét tárgyalják vala, tanácskozásaikat nem csupán a jelen időre, hanem a jövendő korra is kiterjesztették; s hogy fiaik és utódaik nem csak erővel, hanem annál hathatósabban tudománynyal is tudjanak hazáért, ősi alkotmányért és a

300


felséges uralkodó házért harczolni: Ő szent felsége iránti hódolatuk és honszerelmök érzelmeitől indittatva, önkéntes ajánlataikból jelentékeny alapot gyüjtöttek össze, melyből az országban nemzeti katonai akadémiát állitani és a hadi tudományokat fejleszteni lehessen. Törekvésöket a felséges császárné és királyné kiváló bőkezüségével segitette elő; Ő szent felsége, legkegyelmesebb királyunk pedig a karok és rendek óhajtását kegyes helyeslésével jóváhagyta, s nehogy ez annyira hasznos intézmény létesülése halasztást szenvedjen, a katonai akadémia elhelyezésére Váczon az egykori Terézia-épületet ajándékozta; miért is a karok és rendek Ő felségök trónja körül seregelve, hálás és hódolatos lelkök érzelmeinek kifejezése mellett kérték, hogy az akadémia a felséges asszonynak a magyar nemzet iránt tanusitott szeretetének emlékét megörökitendő, Ludovikának neveztessék. A karok és rendek ez olyan hasznos és szükséges intézmény létesitéséhez nyomban hozzá fogván, Ő szent felsége kegyes jóváhagyásával határozták: 1. § A Váczon a hajdani Terézia-épületben elhelyezendő nemzeti katonai akadémia, hogy a felséges császárné és királyné a magyar nemzet iránti szeretetének emlékét megőrizze, és hogy a magyar nemzetnek felséges aszszonya iránti határtalan hódolata nyilvános bizonyságban öröküljön, Ludovikának neveztessék. 2. § Ő szent felsége kegyesen kijelenteni méltóztatott, hogy nemcsak a törvény és ország alkotmánya szerint különben is őt illető főfelügyeletet vállalja el az intézet fölött, hanem intézkedni is fog, hogy tiszti állásaira alkalmas és méltó egyének alkalmaztassanak, s az egész intézet és a részére ajánlott alap az alapitók szándéka s az országgyülési határozat szerint kellőleg kormányoztassék, és az akadémia intézményének természetét, jellegét s rendeltetését országgyülésen kivül megváltoztatni ne lehessen. 3. § Ez intézetnek, melynek létesitését a karok és rendek annyira és oly hő vágygyal kivánták, melynek alapja főképen a honlakosok szabad és nemes adományaiból gyült össze, s mely kiválólag a magyar ifjaknak a katonai tudományokban leendő kiképzésére szolgáland, legfőbb igazgatását Ő császári királyi fenségének, a nádor urnak, mint az ország főkapitányának közóhajtással és egyhangu megegyezéssel ajánlották föl; ki a belé helyezett bizodalmat hálás szivvel fogadta, és Ő szent felsége kegyes jóváhagyásának hozzájárulásával, ez intézet szervezését az


301

országgyülésileg elfogadott elvek szerint fogja foganatositani és minden viszonyaiban igazgatni. 4. § Ez akadémiának főczélja leend, hogy benne a magyar ifjuság azon tudományokra oktattassék és oly nevelést nyerjen, melyek által ugy a rendes hadseregben, mint fölkelés alkalmával is a haza hasznos szolgálatára alkalmassá és képessé legyen. Szabad lesz azonban a benne nevelt ifjaknak állami szolgálatba is lépniök, hol érdemeik szerint kellő tekintet lesz rájok. Minélfogva 5. § A tanulmányi rendszer a katonai akadémiában olyan legyen, hogy benne azon tantárgyak és tanulmányok adassanak elő, melyek az ifjuságot mind a két életpályára, különösebben mégis a katonaira képezik. 6. § Mivel valószinüleg föl lehet tenni, hogy lesznek olyan ifjak, kik az akadémián kivül lakván, óhajtják elsajátitani a katonai tudományokat: az ilyen ifjakat az akadémiai előadásokra oda lehet ugyan bocsátani, de oly föltétel alatt, hogy a tudományokból való előmenetelökről és erkölcsi magukviseletéről szóló legalább első osztályu bizonyitványt mutassanak föl a Ludovika akadémia igazgatója előtt, és azon a tanulmányokban, melyek a többiektől kivántatnak, jártasok legyenek és az igazgatótól látogatási engedélyt kapjanak. 7. § Az akadémiai intézet szabályának s egész belszervezetének leirása ki fog nyomatni, s a köztörvényhatóságokkal közöltetni. 8. § A Ludovika akadémia ugy az igazgató, nevelő és tanitó tisztekre, valamint a növendékekre nézve is Ő szent felségének kegyelmes jóváhagyásával a következő kedvezményekben részesülend: a) Mind a vezető és felügyelő, mind a tanitó tisztek megtartandják rendes fokozatukat s előlépésöket, melylyel azon ezredben birtak volna, melyhez tartoznak. b) Ha az akadémiában helyek üresednek meg, előléptetést a szerzett érdemekhez és az egyén használhatóságához képest nyernek. c) Azon növendékek, kik az akadémiai tanfolyamot kitünő vagy első osztályu eredménynyel végezték, ugyanazt az alkalmazást és kedvezményeket nyerik, melyek a bécsujhelyi akadémiában vannak megállapitva. 9. § Hogy ez intézet kormányzását annál hathatósabban lehessen vezetni: az igazgatói, felügyelői és tanári állásokra az ország nádora Ő szent felségének teend javaslatot; a többi egyéneket pedig az igazgató ajánlata alapján kinevezi.

302


10. § Az akadémia igazgatójának, valamint aligazgatójának tisztére, kik közül ez utóbbi betegség és távollét esetén helyettesiti az elsőt, egyszersmind azonban lehetőség szerint a katonai tudományoknak valamely részét is tanitja, tekintélyes nemes hazafit, katonai erényekben jeleskedő, az ide tartozó tudományokkal biró s végül az ifjuság nevelésében sem tapasztalatlan férfiut kell állítani. A katonai tudományok tanáraiul, valamint az akadémiai ifjuság felügyelőiül a kiszolgált vagy tényleg szolgáló katonatisztek, a mennyire lehet, született magyarok közül olyanok választandók, a kik az emlitett tudományok ismeretének tanujeleit adták, s jó és müvelt jellemök, valamint szelid bánásmódjok által vannak ajánlva. A jog, hazai történelem, valamint a természet- és erőműtan tanárai, ugyszintén a nyelvek és testgyakorlat mesterei, a mennyiben e hivatalokra katonatisztek nem volnának találhatók, a szükséges tulajdonokkal biró polgári egyének közül lesznek kinevezendők. A felügyelőkön kivül az akadémiai ifjúság mellett szolgai minőségben külön egyének alkalmaztatnak, kik főképen a jó erkölcsű és kiszolgált altisztek s közkatonák közül választandók. Hasonlóképen állitandó lesz az intézethez megfelelő egészségügyi személyzet, gazda, ellenőrrel s a pénztár kezeléséhez és a számadások vezetéséhez szükséges közegekkel együtt, továbbá a házi szolgálatokra szükséges cselédség hü és jó erkölcsü egyének közül választassék. 11. § Az igazgatónak s aligazgatónak törzstiszti ranggal kell birniok. 12. § A Ludovika-Akadémiába növendékül tizenkét éven alul és tizenöt éven felül levő ifjakat szabály szerint nem lehet fölvenni, hogy ily módon részint a grammatikai, részint pedig a közmüveltségi iskolák végzése után lépjenek az akadémiába. Minden pályázónak iskolai bizonyitványnyal kell a tanulmányokban és erkölcsökben való kitünő vagy első osztályu előmenetelét igazolnia; azonkivül kifogástalan egészségünek kell lennie. Ezen katonai akadémiába főképen nemesek és polgári állapotuak vétetnek föl, valláskülönbség nélkül. 13. § Mivel továbbá a növendékek számának részint az intézet alapjához kell alkalmazkodnia, részint ugy kell megállapitva lennie, nehogy a tanárok a kellőnél több egyénnel levén elfoglalva, az egyesekre kevesebb gondot fordithassanak: a növendékek számát 120 ösztöndijazott és 80 fizetőn felül nem lehet emelni. A fizető növendékek az országgyülésileg megállapitott szabály szerint lesznek kötelezve.


303

14. § A tanfolyam e katonai akadémiában hat évig fog tartani; előadatnak pedig az országgyülésileg megállapitott tantárgyak. 15. § Az iskolai fegyelem ez akadémiában a katonai fegyelem mintájára lesz rendezve, hogy ugyanis a benne nevelendő ifjuság megszokja a szoros engedelmességet, s midőn az akadémiából a tényleges katonai szolgálatba megy át, zugolódás nélkül rendelje alá magát annak. 16. § Minden ajánlattevő 1809. január elsejéről keltezve tartozik kötelezvényét kiállitani, s e naptól kezdve fizeti a hat százalékos kamatot. Azok, a kik ajánlataikat későbben teendik, az ajánlat napjáról állitandják ki kötelezőlevelöket, s ugyanazon naptól számittatik a hat százalékos kamat. E kötelezéseknek pedig, a jelen törvénycikk erejénél fogva, a későbben kötendő tartozások előtt a betáblázott jogok módjára elsőbbségök lesz. 17. § A ki 5000 forintnál kisebb összeget ajánlott, azt 1809. január elsejétől fogva egy év alatt félévi részletekben tartozik az országos pénztárba befizetni. A kik pedig 5000, vagy több forintot ajánlottak: azt hat százalékos kamat fizetése ellenében mindaddig maguknál tarthatják, mig akár a szükség, akár a biztonság érdekében föl nem mondatik nekik. 18. § Minden 10.000 forint után, akár egyedül valaki, akár többen közösen együtt fizették be ez összeget, az alapitókat bemutatási jog illeti, mely az országgyülésileg megállapitott elvek szerint lesz gyakorlandó. Hogy pedig azoknak örök emlékezete, a kik ez akadémiára dicséretes buzgósággal ajánlatokat tettek, fönmaradjon: neveik a következő sorban iktattatnak be. Következnek a nevek: Mária Ludovika, felséges császárné és királyné 50,000 frt. József, Magyar- és Csehország császári-királyi fenséges herczege, ausztriai főherczeg, az ország nádora 10,000 frt. Károly Ambrus, Magyar- és Csehország fenséges királyi herczege, ausztriai főherczeg, esztergomi érsek és az ország primása 20,000 frt. Albert, fenséges királyi herczeg, Szászország herczege 30,000 frt. Gr. Beleznay Sámuel, kir. kamarás 14,000 frt. Zicsi Zichy József, királyi kamarás és tanácsos, Somogy vármegye követe 10,000 frt. Almási Rudics Máté, Bács vármegye követe 5000 frt.

304


Nagykállói Kállay Miklós, Szabolcs vármegye első alispánja és követe 10,000 frt. Nyitra-szerdahelyi Zerdahelyi György, királyi kamarás, Nyitra vármegye első alispánja és követe 5000 frt. Nagylónyai és vásáros-naményi Lónyay Gábor, királyi kamarás, Zemplén vármegye első alispánja és követe 5000 frt. Nemes-ságodi, velikai és pleterniczai Svetics Jakab, királyi kamarás 5000 frt. Jekelfalussy József, királyi kamarás, Zemplén vármegye követe 20,000 frt. Pécsujfalusi Péchy János, királyi tanácsos, Sáros vármegye első alispánja és követe 5000 frt. Galgóczy Antal, királyi tanácsos, Pozsony vármegye első alispánja és követe 1000 frt. Aggteleki Bujanovics Károly, magyar udvari ügynök 2000 frt. Benedekfalvai Kiszely Pál, magyar udvari ügynök 1000 frt. Nezetei Boronkay István, királyi tanácsos, Bars vármegye első alispánja és követe 1000 frt. Borovniki Lukácsy Miklós, Trencsén vármegye követe 1000 frt. Boráros János, Pest vármegye táblabirája, az ugyanazon nevü város tanácsnoka és követe 2000 frt. Kalmárffy Ignácz, Pest vármegye táblabirája Buda város birája és követe 2000 frt. Báji Patay Sámuel, Abauj vármegye követe 2000 frt. Borosjenői Atzél István, Sz. István király jel. rendjének vitéze, királyi személynök 1000 frt. Liptó-teplai Dvornikovics Miklós, királyi tanácsos és alországbiró 1000 frt. Revisnyei Reviczky József, királyi tanácsos és a királyi tábla ülnöke 1000 frt. Szilasi és pilisi Szilassy József, királyi tanácsos és országbirói itélőmester 1000 frt. Vizeki Tallián Antal, királyi tanácsos és királyi táblai ülnök 1000 frt. Négyesi báró Szepessy Ignácz, egri főesperesi helyettes 1000 frt. Krompachi Goldenfinger György, kir. tanácsos, Szepes vármegye első alispánja és követe 3000 frt.


305

Báró Kayserfeld Ferencz, apát, a soproni káptalan kanonokja és követe 1000 frt. Juricskay László, Bihar vármegye táblabirája 1000 frt. Szányi József, Torna vármegye főjegyzője és követe 1000 frt. Keresztszegi gróf Csáky István 5000 frt. Herczeg Csartoriszky Ádám 4000 frt. Báró Gabelhoven Antal, vág-ujhelyi prépost 1000 frt. Makay Antal, apát, az egri főkáptalan kanonokja és követe, a kir. itélőtábla főpapja 2000 frt. Vurum József, ugyanazon főkáptalan kanonokja és követe 2000 frt. Szaplonczay József, Sz. István jel. rendjének vitéze, kir. tanácsos, Máramaros vármegye első alispánja és követe 1000 frt. Plavsitz Péter, Temesvár város polgármestere és követe 1000 frt. Balogh Sándor, a győri káptalan kanonokja és követe 2000 frt. Nedeczky Károly, olvasó kanonok és a veszprémi káptalan követe 10,000 frt. Ürményi Ürményi Péter, az esztergomi főkáptalan kanonokja és követe 1000 frt. Bezerédy Ignácz, udvari tanácsos és Zala vármegye követe 1000 frt. Szentiványi Szent-Iványi János, kir. kamarás, Nógrád vármegye első alispánja és követe 1000 frt. Balogi Baloghy Lajos, ugyanazon vármegye követe 1000 frt. Osztrolukai Osztroluczky Lajos, Zólyom vármegye táblabirája és követe 3000 frt. Kubinyi és nagy-olaszi Kubinyi Gáspár, Csanád vármegye követe 4000 frt. Adonyi Mihály, Pest vármegye szolgabirája 1000 frt. Cserneki Markovics András, Pozsega vármegye táblabirája és követe 3000 frt. Gróf Eszterházy Kázmér özvegye 6000 frt. Galánthai Balogh János, Komárom vármegye első alispánja és követe 1000 frt. Rapéni Steöszel József, kir. tanácsos, a jászok és kunok nádori kapitánya és követe 5000 frt. Özv. Daruvári Jankovics Aloyzia, szül. tolnai Festetics grófnő 10,000 frt. Prileszky Károly, kir. tanácsos és alnádor 1000 frt.

306


Csebi Pogány Ferencz, Bereg vármegye alispánja és követe 2000 frt. Écskai Lázár János, Torontál vármegye táblabirája és követe 5000 frt. Kapos-mérei Mérey Sándor, Nyitra vármegye táblabirája és követe 1000 frt. Eötvös Ferencz, kir. tanácsos, Sopron vármegye első alispánja és követe 1000 frt. Györgyi Pál, kir. tanácsos, Győr vármegye első alispánja és követe Puschói Marczibányi Imre, Trencsén vármegye alispánja és követe 1000 frt. Halácsi Halácsy László, Hont várm. első alispánja és követe 1000 frt. Szentmiklósi és óvári Pongrácz Imre, kir. tan., Liptó vármegye első alispánja és követe 1000 frt. Kazinczi Kazinczy Dénes, Bihar vármegye alispánja és követe 1000 frt. Mihalovics János, Verőcze vármegye táblabirája és követe 1000 frt. Kussevich József, horvátorsz. itélőmester 1000 frt. Verebi Végh Ignácz, Fejér vármegye táblabirája és követe 1000 frt. Bézsán István, Veszprém vármegye táblabirája és követe 1000 frt. Kesselkeői Majthényi László, kir. tanácsos és Hont vármegye követe 1000 frt. Zicsi Zichy Mihály, Moson vármegye alispánja és követe 1000 frt. Frideczky Ferencz, a fejérvári káptalan kanonokja és követe 1000 frt. Sóber János, a pozsonyi társas káptalan prépostja 2000 frt. Folliot de Crenville Viktoria grófnő, gróf Colloredo Ferencz özvegye 5000 frt. Schlichtinger Farkas, szalavári Sz. Adorján apátja 2000 frt. Fűskuti Landerer Mihály, Temes vármegye táblabirája 1000 frt. Ürményi József, Sz. István ap. kir. jel. rendjének nagykeresztes vitéze, a cs. és ap. kir. sz. f. valóságos belső titkos tanácsosa, országbiró és Fejér vármegye főispánja 5000 frt. Marosnémeti és nádaskai gr. Gyulay Ignácz, a Terézia kat. jel. rend középkeresztese, val. belső tit. tan. stb., Dalmát-, Horvát-, és Tótországok bánja 5000 frt. Gróf Nádasdy Mihály, kamarás és val. bel. tit. tanácsos, Komárom vármegye örökös főispánja, főajtónállómester 5000 frt. Korompai gr. Brunszvik József, Sz. István jel. rend középkeresztese, kamarás, val. bel. tit. tanácsos, Nógrád vármegye főispánja, tárnokmester 5000 frt.


307

Vásonkői gr. Zichy Ferencz, kamarás és val. bel. tit. tanácsos, Veszprém vármegye főispánja és kir. főpohárnok mester 12,000 frt. Sárvári felső-vidéki gr. Széchényi Ferencz, aranygyapjas vitéz, kir. kamarás és val. bel. tit. tanácsos, Sopron vármegye örökös főispánja, a nemes testőrség kapitánya 8000 frt. Hallerkői gr. Haller József, kamarás, val. bel. tit. tanácsos, Máramaros vármegye főispánja, kir. főlovászmester-m. 2000 frt. Mihálydii b. Splényi József, kamarás, val. bel. tit. tanácsos, az ország sz. koronaőre 200 frt. Zsadányi és török-szentmiklósi Almássy Pál, a Sz. István jel. rend középker., val. bel. tit. tanácsos, Arad vármegye főispánja, az orsz. sz. koronaőre 5000 frt. Csábrági és szitnyai gr. Koháry Ferencz, kamarás, val. bel. tit. tanácsos, Hont vármegye örökös főispánja 10,000 frt. Illésházai gr. Illésházy István, kamarás, val. bel. tit. tanácsos, Liptó- és Trencsén vármegyék örökös főispánja 20,000 frt. Gr. Schönborn Ferencz Fülöp, kir. kamarás Bereg vármegye örökös főispánja 5000 frt. Keresztszegi gr. Csáky Emánuel, kamarás, val. bel. tit. tanácsos, Szepes vármegye örökös főispánja 5000 frt. Apponyi gr. Apponyi Antal, kamarás, val. bel. tit. tanácsos és Tolna vármegye főispánja 8000 frt. Tótprónai b. Prónay Gábor, val. bel. tit. tanácsos s Gömör vármegye főispánja 3000 frt. Eötvenesi Lovász Zsigmond, Sz. István jel. rend. középkeresztes vitéze, val. bel. tit. tan., temesi gróf s ugyanazon nevü vármegye főispánja 10,000 frt. Báró Podmaniczky József, val. bel. tit. tanácsos, Bács- és Bodrog törvényesen egyesült vármegyék főispánja 2000 frt. Gróf Eltz József, kamarás, val. bel. tit. tanácsos, Szerém vármegye főispánja 5000 frt. Hajnácskői b. Vécsey Miklós, kir. kamarás, és val. bel. tit. tanácsos, a hétszem. tábla ülnöke, és Szatmár vármegye főispánja, 2000 frt. Várkonyi gr. Amade Antal, Sz. Lipót jel. rend. középkeresztes vitéze, kamarás és val. bel. tit. tanácsos, Zágráb vármegye főispánja 5000 frt. Galánthai gr. Eszterházy Ferencz, Fraknó örökös ura, aranygyapjas vitéz, kamarás és val. bel. tit. tanácsos 10,000 frt.

308


Széki gr. Teleki László, kir. kamarás, a kir. itélőtábla bárója 5000 frt. Báró Alvinczy József, a Terézia jel. kat. rend nagyker. vitéze, altábornagy 5000 frt. Gyaraki herczeg Grassalkovics Antal, kir. kamarás és Csongrád vármegye főisp. helytartója 10,000 frt. Monyorókeréki gr. Erdődy Károly, kir. kamarás 5000 frt. Sárvári felső-vidéki gr. Széchényi Lajos, kir. kamarás 5000 frt. Nagy-szalatnyai b. Fischer István, val. bel. titk. tanácsos, egri érsek, Heves- és K. -Szolnok törvényesen egyesült vármegyék örökös főispánja 12,000 frt. Verhovácz Miksa, val. bel. titk. tanácsos, zágrábi püspök 12,000 frt. B. Brigido Mihály, val. bel. titk. tanácsos, szepesi püspök 5000 frt. Milassin Miklós, val. bel. titk. tanácsos, székesfejérvári püspök 5000 frt. Csik-mindszenti Mártonffy József, val. bel. titk. tanácsos, erdélyi püspök 4000 frt. Szányi Ferencz, rozsnyói püspök 1000 frt. Szabó András, kassai püspök 2000 frt. Mandich Antal, val. bel. titk. tanácsos, Sz. István jel. rend. vitéze, boszniai vagy diakovári püspök 5000 frt. Perlaki Somogyi Lipót, szombathelyi püspök 1000 frt. Klobusiczky Péter, szatmári püspök 1000 frt. Király József, pécsi püspök 2000 frt. Szentkirály-szabadgyai Rosos Pál, Sz. István jel. rend. vitéze, veszprémi püspök 10,000 frt. Mezőszegedi Szegedy Pál, cattaroi püspök 2000 frt. Kluch József, nyitrai püspök 3000 frt. Rudnói és divékujfalusi Rudnay Sándor, ansariai püspök, esztergomi kanonok és főhelytartó 1000 frt. Galánthai gr. Eszterházy Miklós, Fraknó örököse, kir. kamarás 10,000 frt. Erdődi gr. Pálffy Ferdinánd, kir. kamarás 5000 frt. Vásonkői gr. Zichy Ferencz József, kir. kamarás 4000 frt. Gr. Batthyány Károly, kir. kamarás 24,000 forint. Szalai gr. Barkóczy Ferencz, kir. kamarás, és Pest vármegye főispáni helytartója 5000 frt. Székhelyi ifj. gr. Majláth József, kir. kamarás és Verőcze vármegye főispánja 5000 frt.


309

Fái Fáy Ágoston, udv. tanácsos és Ugocsa vármegye főispánja 5000 frt. Gr. Batthyány Antal, kir. kamarás 2000 frt. Várkonyi gr. Amadé Ferencz, kir. kamarás 5000 frt. Erdődi gr. Pálffy Lipót, vezérőrnagy 5000 frt. Köpösdi gr. Tolvay Ferencz, kir. kamarás, Sz. István jel. rend. vitéze, a Dunán-inneni ker. tábla elnöke 1000 frt. Keresztszegi gr. Csáky Lajos, kir. kamarás 1000 frt. Vajai b. Vay Miklós, kir. kamarás és vezérőrnagy 5000 frt. Révai b. Révay Pál, Sz. István jel. rend. középkeresztes vitéze, kir. kamarás és val. bel. titk. tanácsos, Turócz vármegye örökös főispánja 2000 frt. Tolnai gr. Festetics Ignácz, kir. kamarás 3000 frt. Vicsapi b. Malonyai Nep. János, kir. kamarás, a kir. itélőtábla bárója 3000 frt. Zajezdai gr. Patatich Bertalan, kir. kamarás, Pozsega vármegye főispánja 4000 frt. Stratimirovich István, val. bel. titk. tanácsos és karloviczi g. n. egy. szert. érsek 3000 frt. Tolnai gr. Festetics László, kir. kamarás 5000 frt. Gróf Lodron Jeromos, kir. kamarás 1000 frt. Karancs-berényi gr. Berényi Gábor 2000 frt. Monyorókeréki gr. Erdődy József, az aranygyapjas- és a Sz. István jel. rend. nagykeresztes vitéze, kir. kamarás és val. bel. titk. tanácsos, kir. főasztalnokmester, Nyitra vármegye főispánja, magyar kir. udv. kanczellár, valamint az emlitett Sz. István rend kanczellária 10,000 frt. Gelléri Vass Pál, Székes-Fejérvár város követe 1000 frt. Szkenderovics Bruno, Szabadka város birája és követe 1000 frt. Lénárd Márton, ugyanazon város tanácsnoka, főjegyzője és követe 1000 frt. Néhai keresztszegi gr. Csáky Imre özvegye 2000 frt. Keresztszegi gr. Csáky László, corcolai püspök, a n. -váradi káptalan őrkanonokja 6000 frt. Galánthai gr. Eszterházy Károly, kir. kamarás és val. bel. titk. tanácsos 10,000 frt. Id. gr. Viczay Mihály, kir. kamarás 6000 frt. Kamánházy László, váczi püspök 1000 frt.

310


Ugyanaz ezenkivül mindaddig, a mig él, évenkint fizetendő 1000 frtot; végül az akadémia első beruházására 100 akó bort, 50 mérő buzát és 50 öl tüzi fát ajánlott. Br. Brudern József 5000 frt. Rába-bogyoszlói Vajda Antal, Vas vármegye első alispánja és követe 1000 frt. Nedeczky Ferencz, Tolna vármegye főszolgabirája és követe 1000 frt. Széki gr. Teleki Sámuel, Sz. István jel. rend. nagykeresztes vitéze, kir. kamarás és val. bel. titk. tanácsos, Bihar vármegye főispánja, erdélyi udv. kanczellár 5000 frt. Erdődi gr. Pálffy József, kir. kamarás és val. bel. titk. tanácsos, Pozsony vármegye főispáni helytartója 6000 frt. Galánthai ifj. Eszterházy gr. N. János, kir. kamarás 4000 frt. Végh István, val. bel. titk. tan. a magyarorsz. tartományi bizottság főigazgatója és Baranya vármegye főispánja 2000 frt. Rauscher Miklós, macariai püspök, esztergomi kanonok 1000 frt. Vulkán Sámuel, nagyváradi g. egy. szert. püspök 2000 frt. Semsei Semsey András, Sz. István jel. rend. középkeresztese, kir. kamarás és val. bel. titk. tanácsos, valamint országos és értekezleti tanácsos, Abauj vármegye főispánja 5000 frt. Temerini Széchen Sándor, val. bel. titk. tanácsos, magyar kir. udv. kincstárnok, a magy. kir. udv. kamara elnöke, Körös vármegye főispánja 3000 frt. Herczeg Breczenheim Károly, kir. kamarás 5000 frt. Gróf Bethlen László, kir. kamarás 2000 frt. Vásonkői gr. Zichy Károly, az aranygyapjas és a Sz. István jel. rend. nagykeresztes vitéze, kir. kamarás és val. bel. titk. tanácsos, értekezleti miniszter és Győr vármegye főispánja 8000 frt. Erdődi gr. Pálffy János és Ferencz, kir. kamarások 10,000 frt. Gr. Berchtold Antal 2000 frt. Galánthai ifj. gr. Eszterházy Ferencz, Fraknó örökös ura, kir. kamarás, val. bel. titk. tanácsos, 6000 frt. Vilt József, győri püspök 3000 frt. Keresztszegi gr. Csáky Károly és Sándor 3000 frt. Gr. Ferraris János, tábornagy, a Terézia jel. kat. rend. nagykeresztes vitéze, kir. kamarás, és val. bel. titk. tanácsos 6000 frt. Ghymesi gr. Forgách László, kir. kamarás 1000 frt.


311

Gr. Sauer Kajetán, arbei püspök, Sz. István jel. rend. vitéze, a n.-váradi káptalan prépostja és a hétszem. tábla ülnöke 2000 frt. Szentgyörgyi Horváth Zsigmond, kir. kamarás és val. bel. titk. tanácsos, Békés vármegye főispánja 4000 frt. Révai gr. Révay Ferencz, évenkint fizetendő 100 frtot Gr. Aspermont-Baint János Gobertus, kir. kamarás, val. bel. titk. tanácsos 10,000 frt. A magyar hajózási társaság 12,000 frt. Dénesfalvai gr. Cziráky Antal, kir. kamarás, a m. kir. udv. kanczellária előadója s Esztergom vármegye főispáni helytartója 4000 frt. B. Lafferth Vincze 2000 frt. Laczkovics György, kir. tanácsos, Pest vármegye első alispánja 200 frt. Vajda Péter, gr. Beleznay Sámuel fiainak nevelője 200 frt. B. Podmaniczky Sándor és Károly 1500 frt. Kesselőkői Majthényi Károly, Pest vármegye táblabirája 1000 frt. Gosztonyi és krencsi Goszthonyi Mihály, János és András testvérek 3000 frt. A váczi káptalan 1000 frt. Mayerffy Ferencz 1000 frt. Grünsperger István 500 frt. Irsai Szabó János, Pest vármegye főszolgabirája 1000 frt. Puchói Marczibányai István, val. bel. titk. tanácsos 50,000 frt. Dicskei Kovács György, Pest vármegye főszolgabirája 500 frt. Stettner Máté ügyvéd 100 frt. Légrády Sándor 100 frt. Vizeki Tallián István, Pest vármegye táblabirája 1000 frt. Bodonyi Kajtár Miklós, alesperes és n.-kátai lelkész 1000 frt. Kollegrádi gr. Kollonich László, Sz. István jel. rend. nagykeresztes vitéze, val. bel. titk. tanácsos, kalocsai érsek 13,000 frt. B. Perényi Károly, boszoni püspök, esztergomi kanonok és a hétszemélyes tábla ülnöke 500 frt. Azonkivül, mig él, évenkint 100 frtot fizet. Apponyi gr. Apponyi József, kir. kamarás 3000 frt. Gr. Batthiány János 4000 frt. Apponyi gr. Apponyi György kir. kamarás 2000 frt. Galánthai gr. Fekete Ferencz, kir. kamarás az összes katonai tudományos gyüjteményét.

312


Györgyei Bencsik Ferencz, Bars vármegye táblabirája és követe 1000 frt. Kovács János, a Pálffy ifju grófok nevelője 1000 frt. Nezetei Boronkay Imre, kir. tanácsos és a kir. itélőtábla ülnöke 1000 frt. Őrgróf Pallavicini Ede 3000 frt. Zdencsay Antal, a turmezei nemesek grófja 1000 frt. Gr. Zichy János özvegye fiával, Vásonkői gr. Zichy Jánossal együtt 10,000 frt. Monyorókeréki gr. Erdődy Sándor, kir. kamarás és Varasd vármegye főispáni helytartója 5000 frt. N.-Szentmiklósi Nákó József 5000 frt. Herczeg Odescalchi Incze 5000 frt. Gr. Kinsky Fülöp 1000 frt. Herczeg Batthyány-Strattman Fülöp, kir. kamarás és Vas vármegye örökös főispánja 12.000 frt. Nagy-palugyai Plathy Pál, Nyitra vármegye táblabirája 1000 frt. Karancs-berényi gr. Berényi Zsigmond, kir. kamarás 2000 frt. Kollegrádi ifj. gr. Kollonich László, 1000 frt. Galanthai gr. Eszterházy László, pécsi kanonok 1500 frt. Kéthelyi gr. Hunyady József, kir. kamarás 10. 000 frt. Gr. Harrach János 1000 frt. Ragadics János, a herczeg Liechtenstein huszárezred tábori káplánja, mig királyi szolgálatban lesz, évenkint 100 frtot. Egy névtelen 3000 frt. Tolnai Festetich Juliánna grófnő, sárvári és felsővidéki gr. Széchényi Ferencz hitvese 2000 frt. Galánthai gr. Eszterházy János, kir. kamarás és val. bel. tit. tanácsos 5000 frt. Kollegrádi gr. Kollonich Miksa, kir. kamarás, a Terézia kat. rend vitéze, vezérőrnagy 5000 frt. B. Fellner András 3000 frt. Teschenberger János, kir. tanácsos 1000 frt. B. Perényi Imre, bacéni püspök, az esztergomi főkáptalan nagyprépostja és kanonokja 2000 frt. Arady János, dulcinói püspök, az esztergomi főkáptalan olvasókanonokja és főhelynök 1500 frt.


313

Keresztszegi gr. Csáky Miklós, ugyanazon káptalan éneklő kanonokja 1000 frt. Besznákfalvi Besznák Pál, esztergomi őrkanonok 4000 frt. Gosztonyi és kövesszarvi Gosztonyi István, esztergomi apát és kanonok 1000 frt. Bärnkopf Ignácz, rosoni püspök és esztergomi kanonok 1000 frt. Szalay János, esztergomi kanonok 1000 frt. Ritzinger György, esztergomi kanonok 1000 frt. Kramer Ferencz, esztergomi kanonok 1000 frt. Stipsics Ferencz, esztergomi kanonok, 1000 frt. Urbanovi Benyovszky János, esztergomi kanonok 1000 frt. Keller György, esztergomi kanonok 5000 frt. Alagovich Sándor, esztergomi kanonok 300 frt. Hallerkői gr. Haller Ferencz, n. -váradi kanonok 2000 frt. Királyfiai b. Jeszenák János, a könyvtárában levő katonai könyveket és térképeket. Gr. Traun és Abensperg Antal, kir. kamarás 2000 frt. Regiczei Kovács Imre 1000 frt. Lőcse szab. kir. város 1000 frt. Colloredo-Mansfeld Mária Henrika grófnő, férj. gr. Elcz Imre Józsefné 5000 frt. Drazsánszky János, Garam-Sz. -Benedek város lelkésze 500 frt. Ugyanő élete végéig 500 frtot ajánl, mig ezen javadalomban él. És mivel az azok részéről, kik az országgyülésen jelen nem voltak már bejelentett ajánlatokból kétségtelenül lehet következtetni, hogy többen is lesznek, kik ajánlatokat tesznek, ezek nevei a következő országgyülésen fognak törvénybe iktattatni. 19. § Az összes kötelező-levelek az országos levéltárban lesznek őrizendők; a tőkék az országos pénztárba adandók, s ugyanez kezelendi, az ország nádorának igazgatása alatt, a tőkék fölmondását és elhelyezését is. 20. § Az akadémia alapját illető tőkék ugyanazon föltételek alatt, melyek az alapitványi tőkék kikölcsönzésére nézve előirvák, kölcsönökben helyezendők el; a ki pedig a nála kölcsönben levő tőkét vissza akarja fizetni, a fölmondást az országos pénztárnál félévvel előbb tartozik bejelenteni; a mi azon esetben is érvényes, mikor az igazgatóság mondja föl a tőkét. 21. § Az akadémia alapjának igazgatását egy gazda vezeti, a ki a mellé állitandó ellenőrrel a befolyó kamatokat átveszi; a szükséges kiadásokat

314


megteszi, azonban mindenkor az igazgató vagy aligazgató ellenjegyzése mellett, a kik az intézet pénz- és gazdasági ügyeiben kellő felügyeletet fognak gyakorolni; számadásokat vezet, melyeket minden év végén az igazgatónak bemutatand. Az ország nádora ez intézet állapotáról az igazgatók utján magának jelentéseket tétet és a pénztári kimutatással együtt maga elé terjeszteni rendeli: az akadémiának minden év végén eléje terjesztendő számadásait megvizsgáltatja, s azok felől a számadóknak fölmentő levelet ad; végül minden év végén az akadémia előhaladásáról az igazgató által körülményes jelentést tétet, és azt a pénztári kimutatással és a számadások kivonatával a királyi legfelsőbb betekintés alá terjesztendi; a mely évenkénti jelentést azután az országnádor ur másolatokban tudomásul az ország minden törvényhatóságaival is közölni fogja. 22. § Az intézet igazgatója az akadémia állapotáról és az ifjuság előmeneteléről minden országgyülésnek jelentést teend. 1808. évi II. törvénycikk a fölkelésnek az alább irott módon való fölajánlásáról Az országgyülésileg összejött karok és rendek azon igyekezetükhöz képest, melylyel a béke föntartása, ősi alkotmányuk és a királyi méltóság védelme iránt viseltetnek, az előre nem látott és hirtelen ellenséges támadások ellen jobban akarván a haza biztonságáról gondoskodni, tekintve a mostani körülményeket és a hadviselés módját, melyek az országgyülési tanácskozások és a közjólétről való intézkedés alkalmát megakadályozhatják, csupán ez egy izben és az ebből jövőre vonható minden következtetés nélkül Ő szent felségének három évre és nem azon tul, fölajánlják, hogy ha ezen három év alatt háboruval támadtatnék meg és ha oly ellenséges hatalom, melyet a rendes hadsereg nem birna föltartóztatni és nyilvánvaló betörés fenyegetné az országot, Ő szent felsége föltárván a veszedelem esetét Ő császári királyi fensége, az ország nádora és Ő királyi fensége az ország primása, valamint Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok bánja előtt, a nemeseknek és azoknak, kiket a törvény e nevezet alá foglal, fölkelését az alább előadandó módon, előleges országgyülés nélkül, a melyen különben a fölkelés kérdését tárgyalni kellene, az ország védelmére összehivhassa; ugy azonban, hogy ha a viszonyokhoz képest a most megállapitott mértéken tul megkivántató más segédeszközökre, vagy ha uj és nagyobb áldozatokra is lenne szükség, Ő


315

szent felsége minél előbb és a legrövidebb határidőben, azon helyre, mely legalkalmasabbnak fog látszani, országgyülést hirdetni méltóztassék. Ezen kötelezettségnek egyöntetü teljesitése végett pedig Ő szent felsége kegyelmes jóváhagyásával, a következő rendszabályok megtartását határozták el a karok és rendek: 1. § Hogy a fölkelés kihirdetése után minden egyes nemes embernek és azoknak, kiket a törvény ezen nevezet alá foglal, családjából egy egyén személyesen táborba szállani vagy hadba indulni legyen köteles. Ide értendők az országon kivül, azonban Ő szent felsége örökös tartományaiban lakó honfiusitott idegenek is, mint különben is nemesi kiváltsággal élők, a kiket, ha birtokos emberek, ugy kell tekinteni, mint más birtokos nemeseket; a kik pedig nem birtokosok, azokat Ő császári királyi fensége, az ország nádora fogja fölszólitani, hogy személyes kötelezettségöket az országgyülésileg megállapitott módon teljesitsék; a mely rájok háruló kötelezettségnek ha eleget tenni elmulasztanák, Ő szent felsége kegyesen intézkedni fog, hogy az ily honfiak Ő császári királyi fensége, az ország nádora által fölhiva, megjelenni és kötelezettségöket teljesiteni tartozzanak, a jönni nem akarókat pedig a honlakosok módjára kényszeriteni lehessen, hogy ellenök, mint más nemes honlakosok ellen, az 1723:XII. törvénycikkben alkotott fegyelmi törvény szerinti eljárás megindittassék és hogy, ha törvényes mentséget nem tudnak fölhozni, a nádor birósága által vétségökhez mért büntetéssel legyenek sujthatók. 2. § Ha az atya fiával egy kenyéren és háztartásban él, az 1523:XX. tc. értelmében csak egyikök legyen köteles fölkelni. 3. § Ugyszintén az osztozatlan, egy kenyéren élő s egyszersmind egy házban lakó testvérek is, az 1545:XIX. tc. szerint maguk közül egyet tartoznak a hadjáratba küldeni. 4. § Mindenki pedig jövedelmeihez képest vagy mint lovas, vagy gyalog minőségben köteles fölkelni; még pedig az, a ki a legutóbbi alkalommal a fölajánlott segedelem tárgyában bevett nyilatkozata szerint egy vagy több vármegyében évi 3000 frt, vagy ennél több jövedelemmel bir, bele értve a század részt is, mint lovas; a ki pedig évenkint csak ezer forintot vesz be, mint gyalog, mindkettő saját költségén szolgálatának rendjéhez képest magát minden szükségessel fölszerelni és ellátni s személyesen, vagy ha az alább előadandó okokból fölmentetnék, helyettese által katonáskodni tartozik.

316


5. § Ha azonban azok, a kiknek évi jövedelmök háromezer forinton alul van, mint lovasok óhajtanának fölkelni, szabadságukban legyen lóval, fegyverrel és a szolgálathoz szükséges minden készülettel a lovassághoz csatlakozniok; még pedig azok, a kik kétezer forinton tulmenő jövedelemmel rendelkeznek, éppen ugy, mint a kiknek háromezer és ennél több jövedelmük van, saját költségükön fogják magukat és lovukat a mindjárt előadandó módon eltartani. Azok pedig, a kik ezertől kétezer forintig menő jövedelemmel birnak és lovasokul akarnak fölkelni, tartoznak ugyan magukat saját költségükön fölszerelni s élelmi jutalékukat és zsoldjukat, ugy mint mindnyájan a többiek, az alább előadandó módon a fölkelőpénztárba befizetni, a lótápot azonban a pénztár költségén kapják. 6. § Azok a gyalogok végül, a kik a fölkeléshez megkivántató vagyonnal ugyan nem rendelkeznek, de a törvény és megállapitott szabály értelmében fölkelni kötelesek, a hozzájárulási pénztárból minden szükségesekkel és a zsolddal is elláttatnak. 7. § A személyes fölkelés ezen kötelezettsége alól pedig csupán azok vétetnek ki: A kik az érzékek vagy tagok szükséges használatát kizáró természeti fogyatkozás, hanyatló életkor, vagy sulyos és tartós avagy gyakrabban megujuló betegség miatt nem katonáskodhatnak. Több és pedig csak kiskoru gyermekekkel terhelt családatyák, kikről a kebelbeli bizottság ugy itéli, hogy gyermekeik gondviselése végett otthon okvetlenül szükség van rájok, vagy a kiknek gyermekeik távollétök által az életföntartás eszközeitől fosztatnának meg. A család egyetlen fia vagy örököse, értve az egy atya alatt álló, nem pedig az oldalágakon összetartozó nemzetséget. Egyházi személyek és szerzetesek, valamint a királyi vagy nyilvános hivatalokban alkalmazott bármely vallásu olyan lelkészek, kiknek jelenléte a hivatal helyén mindenkor elkerülhetetlen, ide nem értve a gazdasági tisztviselőket. Továbbá a tanárok és mindenféle tanitók szintugy a falvakban és egyéb helységekben, mint a városokban, meg a tanulók, ha csak ezek önként, de szülőik vagy gyámjok beleegyezésével nem akarnának fölkelni; mig azok, kik már az iskolát elhagyták és valamely tudomány gyakorlatában vannak, a fölkelés kötelezettségének alávetendők. Orvosok és sebészek, kik törvényhatósági szolgálatban állanak.


317

Özvegynők és kiskoru árvák. A politikai és kamarai kormányszékek mellett akár a kebelben, akár azon kivül alkalmazottak közül csupán azok értendők menteseknek, a kiknek jelenléte a hivatal helyén mindenkor nélkülözhetetlen s kiket ilyenekül a főnökök jelölnek meg. Az ilyenek kiválasztása a vármegyében a közönségnek, más törvényhatóságokban az illetékes felsőségeknek bölcs itélete szerint történik. Mindazonáltal a tiszteletbeli hivatalnokokat semmikép nem lehet kivenni, valamint azokat sem, a kik a törvényszékek mellett szolgálnak; mert amazok számfölöttiek, emezeknek müködése pedig a fölkelési törvényszünet beálltával különben is megszakad. A kik tényleges katonai szolgálatban állanak, mivel épen honvédelmi kötelezettséget teljesitenek, a személyes fölkelés kötelezettsége alól kiveendők, olyképen azonban, hogy ha a családból egy szolgál, ennek mentessége folytán a többi otthon levő családot a törvények értelmében teljesitendő ezen kötelezettség alól nem kell fölmentettnek tekinteni. 8. § Kik a mentesek között nem foglaltatnak, azok tartoznak a rájok eső törvényes kötelezettséget személyesen teljesiteni, tehát személyesen szállani táborba s helyettest küldeniök egyáltalában nem engedtetik meg. 9. § Mivel a kivétel csupán a személyekre szoritkozik, a kivétettek fiai, ha különben alkalmasok, a katonáskodás kötelezettsége alól nem mentetnek föl. 10. § A kik a föntebbi pontokban kivettekül vannak fölsorolva és saját családjokban katonáskodásra alkalmas egyén nincs, a menynyiben, ha törvényesen fölmentve nem volnának, vagyonuk meghatározott mértékéhez képest mint lovasok vagy gyalogok saját költségükön lennének kötelesek fölkelni: személyök helyett, a mennyiben lehetséges, nemes, ilyennek hiánya esetében pedig nem nemes, de jó erkölcsü és a szükséges tulajdonságokkal biró személyt tartoznak állitani. Kivétetnek a tényleges katonai szolgálatban állók, a kik maguk helyett ugyan mást állitani nem kötelesek, de összes vagyonuk után tartoznak a pénztárhoz a megállapitott kulcs szerint hozzájárulni. A személyes fölkelési kötelezettség alól törvényes okokból kivett szegények a helyettesállitástól mentesek lesznek.

318


11. § Mindenik káptalan, mint testület, egy-egy lovast adand. A káptalan tagjai pedig jövedelmök arányában más birtokosokkal egyformán állitandanak katonákat. 12. § A czimzetes püspökök, apátok és prépostok, kiknek kezén oly javak vannak, melyek nincsenek a káptalanhoz csatolva, a javadalmas főesperesek, a birtokos monostorok, rendházak, székházak és conventek szintén kötelesek a megállapitott szabályelv szerint katonát állitani, annak megjegyzésével, hogy midőn valamely apát és prépost azelőtt elkülönzött, most összekapcsolt apátságot vagy prépostságot bir, vagy ha a királyi kamara és a vallási és tanulmányi közalapok birtokolják az üresedésben levő vagy eltörült püspökségek, prépostságok, apátságok, monostorok és rendházak jószágait, ezektől, ugy a mint régebben külön állottak, egy-egy lovast állitandanak. 13. § A szabad királyi és bányavárosok, melyek mint testületek egy-egy nemes személyt képviselnek, a törvények értelmében azon vármegyéhez, melyben feküsznek, a szükséges készülékkel fölszerelt egy-egy lovast állitanak és tartanak el; uri és nemesi, ugy kebelbeli, mint azon kivül fekvő javaik után az ország általános fölkelési pénztárához az országgyülésileg megállapitott kulcs szerint az ország más nemeseinek módjára hozzájárulnak; azonfelül pedig a törvényes fölmerülő esetben, nyilt háboru idején, minden veszedelem esetére a belső biztonság védelme végett kellőleg fölszerelt s fegyverrel ellátott polgárőrséget kell az országgyülés által meghatározott módon tartaniok. 14. § A jászok és kunok kerülete, valamint a hajdu városok is minden háromezer forint jövedelmök után, mint ezt a legutóbbi segedelemre fölajánlották, minden szükségesekkel fölszerelt egy-egy lovast állitanak és tartanak el; nemkülönben állitandó katonaságuk számára a szükséges tiszteket választják és ellátják; ellenben az általános pénztárhoz való minden más hozzájárulás alól mentek leendenek; a keblökben lakó nemeseknek, ha másutt jószággal nem birnak, melyre nézve a többi nemesekkel egyenlő kötelezettséget tartoznak viselni, ezuttal megengedtetvén, hogy mivel ők egyrészről azon kerületek és városok fölkelési pénztárába évenkint adóznak, másrészről jövedelmeik azon kerületek és városok segedelmi összegében be vannak foglalva, kötelezettségöket az eddig fönnálló szokás szerint ezen kerületek és városok mellett teljesithessék.


319

15. § A többi kiváltságos kerületek, mint a kikindai és tiszai, hasonló elbánás alá esnek; megjegyeztetvén ezen kerületekre nézve, hogy mivel a közöttük lakozó nemeseknek azoktól, a kik a jászok és kunok között élnek, különböző az állapotuk, azok az illető vármegye mellett, annak értékszabása szerint tartoznak kötelezettségöket teljesiteni. A szabad királyi városokra nézve előirt intézkedés, a benső biztonságnak körükben való föntartását s e czélra a lakosoknak begyakorlását illetőleg, ezen kerületekre s városokra is kiterjesztetik. Továbbá a kiváltságos mezővárosok és oly helységek, melyek az urbéri szabályozásnál jóval enyhébb elbánás alá esnek, valamint az 1741:LXIII. törvénycikkben jelzett, itt azonban egyenkint meg nem nevezett vármegyék, melyekbe azok be vannak kebelezve, a rájok eső kötelezettséget az előbbi fölkelésekben eddig szokásos gyakorlat szerint az általános pénztárhoz való hozzájárulással teljesitik. 16. § Az országon kivülre való, ezuttal kilátásba vett menetelre a fölkelő katonaságot nem lehet előbb kötelezni, mint az ellenség a német örökös tartományok valamelyikébe tényleg betört és a rendes hadsereg az ellenség erejét többé föltartani nem tudván s visszavonulván, magát az országot fenyegeti a becsapás. Egyébiránt kivezetés esetében ugy a zsoldot, mint a többi ellátást a királyi kincstártól fogja a katonaság kapni. 17. § A most szervezendő fölkelő katonaság, melynek tisztjeit az állandó katonaság tisztjeivel egyenlő hatáskör, hivatalos fok és jelleg s jelvények illetik, közvetlenül Ő szent felségének az ország nádora, Ő császári királyi fensége utján gyakorlandó főparancsnoksága és vezérlete alatt álland és a többi hadsereggel nem fog azon czélból összevegyittetni, hogy a fölkelő katonaság kiegészités vagy pótlás végett akár testületileg, akár egyénenkint a rendes ezredekbe áthelyeztessék. 18. § A harczmezőre menő fölkelő katonaság ruházatára nézve az országgyülésileg elfogadott szabályzat lesz irányadó. 19. § A lovas napi zsoldja 16 krajczárban, a gyalogé pedig 12 krajczárban szabatik meg, az élelmi és a lótáp-adagon kivül. A tisztek fizetésére és adagjaik kiszolgáltatására nézve pedig határoztatik, hogy valamint a készpénzfizetés, ugy az élelmi és a lótápadagok kiszolgáltatása tekintetében is ugyanaz a szabályzat, mely az állandó katonaságban szolgáló tisztekre nézve fönnáll, alkalmaztassék a fölkelő tiszteknél is. 20. § Ezen felkelő katonaságnál a parancsokban, jelentésekben és a vezényletben a magyar nyelv fog alkalmaztatni; és mivel e fölkelő

320


katonaságnak az ország törvényeivel is összhangzó bizonyos hadrendjének kell lennie: Ő szent felsége méltóztatott kerületi parancsnokokat kinevezni, még pedig a dunáninneni kerület részére báró Davidovich Pál táborszernagyot, a Terézia katonai jeles rend vitézét, és egy magyar gyalogezred tulajdonosát; a dunántuli kerület részére bátorkézi Ott Károly altábornagyot, a Terézia jeles katonai rend tisztjét, valamint egy magyar lovas ezred tulajdonosát; a tiszáninneni kerületbe Hadik András vezérőrnagyot; és a tiszántuli kerület részére Ducca Péter valóságos belső titkos tanácsos altábornagyot, a Terézia jeles katonai rend vitézét, egy magyar gyalogezred tulajdonosát és bánsági főhadparancsnokot. 21. § Ezen hadparancsnokok tiszte és hatásköre leend a rájok bizott kerületben a vármegyékkel érintkezni, fegyvergyakorlással összekötött hadi szemléket tartani, s a fölkelő katonaságot az előnyomulás alatt, a táborban és a visszatéréskor vezérelni, s az e végett szükséges intézkedéseket megtenni. 22. § Ezen nemes fölkeléshez a hadi müveletek megtételére, végrehajtására és rendeletek kibocsátására ugy az ország főkapitánya, mint a kerületi parancsnokok mellé a szükséges törzset és személyzetet született magyar nemesekből vagy honfiakból Ő szent felsége fogja kegyelmesen kirendelni és eltartani, valamint a fölkelő sereghez megkivántató tüzérséget és szekerészetet a szükséghez képest a fölkelő katonasághoz csatolni s ennek ellátásáról kegyelmesen gondoskodni méltóztatik. 23. § Az ilyenképen szervezendő fölkelés szükségleteinek kielégitése végett, az ezen törvénycikk elején kifejezett esetben, mindazok vagyonából, a kik hozzájárulni kötelesek, a csupán ez alkalomra országgyülésileg elfogadott kulcs szerint s minden, a jövendőre ebből vonható következtetés nélkül, országos pénztár alkottatik. E pénztár ellátása a békeidőre egyáltalában nem terjesztetik ki, hanem háboru esetére, még pedig csak egy félévre, oly módon, hogy ha a hadviselés alatt Ő szent felsége előre látná annak további szükségét, hogy fölkelő katonaság alkalmaztassék, gyorsan s a legrövidebb határidő alatt és azon helyre, mely legczélszerübbnek mutat, méltóztassék országgyülést egybehivni, hogy mind a fölkelés segédeszközeiről, mind a védelem más módjáról tanácskozni lehessen. Ezen pénztárba begyülendő pénzeket semmi más, mint csupán fölkelési czélokra lehet forditani.


321

Az ezen pénztár javadalmazására megkivántató költségeknek a törvényhatóságok között való fölosztása, és az összegyülendő pénzek kezelésének igazgatása, az országgyülésileg kidolgozott szabályzat szerint Ő császári királyi fenségére, az ország nádorára bizatik, kinek személye iránt a karok és rendek határtalan bizodalommal viseltetnek. 24. § Ha a fölkelés mozgósitásának szüksége sürgősebb lenne, mint hogy a szegényebbek fölszerelésére és a hadsereg közönséges kiadásaira megkivántató költségeket idejében be lehetne hajtani: ez esetben Ő szent felsége méltóztatott kegyelmesen elhatározni, hogy erről Ő császári-királyi fenségétől, az ország nádorától értesitést kapván, a körülményekhez mért pénzösszeget előlegezni kegyeskedik, úgy hogy az három hónap alatt a kincstárnak megtérittessék; a mely szivességét Ő szent felségének a karok és rendek alázatosan megköszönik. 25. § Az előadott módon ajánlott fölkelést Ő szent felsége, a király és az ország jogainak épségben hagyásával, kegyelmesen elfogadni méltóztatott. 1827. évi II. törvénycikk az ország szent koronájának őreiről Az ország szent koronájának az 1802:V. törvénycikkben kinevezett őrei közül néhai Almásy Pál, királyi főlovászmesterré lépvén elő és a helyébe kegyelmes királyi rendelettel helyettesitett vásárosnaményi idősb Eötvös Ignácz báró, a cs. és ap. kir. sz. felség kamarása s valóságos belső titkos tanácsosa, Abauj vármegye főispánja, időközben királyi főpohárnokmesterré neveztetvén ki, Ő felségének ugy római katholikus, mint evangelikus felekezetbeli egyének közül kegyesen előterjesztett előleges jelöléséhez képest, Végh Istvánt, Szt. István apostoli király rendjének középkeresztesét, a cs. és ap. kir. sz. felség kamarását, valóságos belső titkos és a királyi helytartótanács tanácsosát, Baranya vármegye főispánját és a magyarországi tartományi biztosság igazgatóját, ki a koronaőri hivatalt királyi kegyelmes intézkedés alapján mostanig is betöltötte, a király és a haza iránt szerzett jeles érdemeinek s hüséges szolgálatainak tekintetbe vételével, a karok és rendek egyetértő szavazatukkal megválasztották és megerősitették. A ki a királyi megerősités után ez iránt a törvényes esküt a fönt nevezett királyi felség s az ország karai és rendei előtt letette.

322


Minélfogva az előbb emlitett néhai Almásy Pálnak örökösei, valamint báró Eötvös Ignácz is a koronához tartozó kulcsok átadására nézve ezennel megnyugtatnak s feloldoztatnak. 1827. évi III. törvénycikk az alaptörvényeknek érvényben való megtartásukról Azon aggodalom megszüntetése végett, melyet a karok és rendek az alaptörvényeknek a maguk érvényében való megtartására nézve az elmult eseményekből, melyeknek hatása különben immár kegyelmesen el van háritva, meritettek, Ő szent felsége teljesen meggyőződvén a felől, hogy a király és az ország boldogsága a törvények pontos tiszteletben tartásán és sértetlenségén nyugszik, és hogy ha akár a királynak, akár az ország karainak jogaiból valami elvétetik, a törvényeknek és az ország törvényes rendszerének századok gyakorlata által megszilárditott szerkezete romba dől, kegyesen kijelenteni méltóztatott, hogy az országnak a fölavatási esküvel megerősitett alkotmányát minden időben védelmezni és föntartani kiváló gondjai közé sorozza, s azért az 1790/1:X. tc., XII. és XIX. törvénycikkeit mind Ő maga állhatatosan megtartandja, mind mások által megtartatja. A mely Ő szent felségének a törvények tiszteletben tartása iránti gyöngéd buzgalmából eredő biztositást a karok és rendek alattvalói hódolatuk és hálás lelkök érzelmeivel fogadják. 1827. évi IV. törvénycikk az 1790/91:XIX. törvénycikk rendelkezésének mindenkor pontos megtartásáról Ő szent felsége bizonyosokká teszi a karokat és rendeket, hogy a közadózás és bármilyen nevezetü, akár pénzben, akár terményekben, akár ujonczokban szolgáltatandó segedelmek ügye az országgyülés tárgyalása alól, melynek hatáskörébe tartozónak azt az 1715:VIII. tc. és 1790/1:XIX. törvénycikkek világos tartalma szerint önként elismeri, érintetlenül maradván csupán az adót illetőleg az 1715:VIII. törvénycikknek az 1741:XXII. törvénycikkben bővebben fölvilágositott rendelkezése, semmiféle, még rendkivüli esetekben se legyen elvonható, és hogy az országgyülésig meghatározott adó nemére és menynyiségére nézve


323

országgyülésen kivül semmiféle változtatás ne tétessék, hanem ugy hajtassék be, a mint az országgyülésen, az egyiktől a másikig, megállapittatott. 1827. évi XV. törvénycikk a nemesek és bandériumok szemléje és táborozása tárgyában bizottság küldetik ki Az iránt javaslatba hozandó további intézkedés végett, hogy a nemesek személyes fölkelését s a szükséges segédeszközökkel fölszerelt és ellátott illető banderiumokat miként lehetne szükség esetére a törvények értelmében készenlétben tartani: ugyanazon országos bizottság küldetik ki, mely a rendszeres munkálatok felülvizsgálatára a VIII. törvénycikkben rendeltetett. 1. § A mely bizottság azokat is, a mik az 1807. és 1811/2. években e tárgyban kidolgoztattak, valamint az országos bizottság által a banderiumok felől az 1808. évi IV. tc. alapján tett jelentést is segitségül vevén, a legközelebb tartandó országgyülés elé tartozzék jelentését benyujtani. 1827. évi XVII. törvénycikk a Ludovika katonai akadémia haladéktalan fölállitásáról Az ország rendeinek óhajtását, melylyel a Ludovika katonai akadémia fölállitása iránti gondoskodásukat nyilvánitották, Ő szent felsége kegyelmesen meghallgatván, ugyancsak Ő felségének jóságos beleegyezésével, az 1808:VII. törvénycikk kapcsán határoztatik: 1. § Hogy az emlitett akadémia, mivel tettleges alapja elegendőképen megvan, minden további késedelem nélkül Pest városában állittassék föl; a hajdani Teréziánum váczi épülete pedig, mely annak helyiségeül volt szánva, minden hozzá tartozó alapokkal együtt az akadémia alapjának gyarapitására minél gyümölcsözőbben adassék el. 2. § Hogy a fölkelési közrejárulási pénzalapnak, ezen alap törvényes kiadásainak előleges leszámitása után, fönmaradó kamatai ugyanazon katonai akadémia pénztárának fölsegitésére fordittassanak, tényleges fölállitásának napjától kezdve; egyébiránt az országgyülésileg

324


egybesereglendő országos rendek rendelkezési joga jövendőben ezen kamatokra nézve is érintetlenül maradván. Azonkivül 3. § Ő szent felsége, az ország karainak szándékait minden illendő módon elősegiteni akarván, a magyar nemzet iránt érzett jó indulatának bizonyságául elhatározta kegyelmesen ugy intézkedni, hogy a nevezett akadémiához tanitókul és felügyelőkül a katonai rendből alkalmazandó egyének a katonai kincstárból láttassanak el fizetéssel és dijazással; továbbá, hogy a polgári tanpályáról a katonai akadémiába fölveendő növendékek előbb birt iskolai ösztöndijaikat, a mennyiben ezek az alapitók rendelkezésénél fogva nem volnának határozottan a polgári tanulmányokhoz kötve, megtarthassák; sőt hogy azok, a kik hasonló ösztöndijaknak birtokában nem lennének, a mennyiben a katonai akadémiai tanfolyamon magukat különösen kitüntetik és a segitségre rá szorulnak, olyan ösztöndijakat nyerhessenek. A mely kegyes határozatát Ő szent felségének a karok és rendek a leghálásabb szivvel és alázatos köszönettel fogadják. 1827. évi XVIII. törvénycikk a Ludovika katonai akadémia javára folytatólag tett ajánlatokról A Ludovika katonai akadémiának az 1808:VII. törvénycikk által megalapitott intézete, azon idő óta a legutolsó országgyülés berekesztéseig, a több honpolgártól gyarapitására tett szabad ajánlatokkal növekedvén, a karok és rendek az 1808:VII. az 1811/2:II. törvénycikkek kapcsában elhatározták, hogy az ajánlók nevei az ajánlatok számszerü megjelölésével, Ő szent felsége is kegyesen beleegyezvén, a jelen törvénycikkbe iktattassanak. Azon ajánlók névsora, a kik a levonást szenvedett bankóczédulákban tett s a fönt idézett törvénycikkekben jegyzett ajánlataiknak váltóczédula értékben is, az általuk kijelentett módozat szerint való teljesitésére készeknek nyilatkoztak Gyulay Ignácz gróf, Brunszvik József gróf, Erdődy József gróf, Alvinczy József báró örököse, Gyulay Albert gróf, Aspermont János Gobertus gróf, a m. kir. kam. kincstár, Brigido Mihály báró, szepesi püspök, Bethlen László gróf, Breczenheim Károly Ágoston herczeg, Balogh Lajos, beniczki és pribóczi Beniczky Pál, Csáky Sándor és Károly grófok,


325

Csartorinszky Ádám herczeg, Duka Konstantin, Debreczen, szabad királyi város, Dvornikovits János, liptó-teplai, Dessewffy Tamás, Domonkos István, Eszterházy József gróf, Folliot de Grenville Viktória grófnő, Colloredo Ferencz gróf özvegye, Fischer István báró, egri érsek, Forray András báró, soborsini, Lovász Zsigmond özvegye Zeke Józefa és sógora, Lovász Imre tanácsos, Lónyay Gábor, Mandits Antal, Makay Antal, Mihálovits János, Osterhuber Ferencz, Podmaniczky József báró, Péchy János, pécs-ujfalusi, Perényi Károly báró, bosoni püspök, Pálffy János és Ferencz grófok, Rhédey Lajos gróf, Schönborn Ferencz Fülöp gróf, Szápáry József gróf, Szepessy Ignácz báró, Schlichtinger Farkas, Steőszel József, Stetter Máté, néhai Sternberg Ádám gróf örökösei, nőtestvérei: Sternberg Aloizia s Valburga grófnők, az utóbbi férjezett Salm grófné, Teleki László gróf, borosjenői Tisza László, Vay Miklós, Wenckheim József Antal gróf, Zichy Ferencz József gróf. Azok névsora, a kik vagy az 1811/12-ki törvénycikkek alkotása előtt tettek ajánlatot és még nincsenek beczikkelyezve, vagy a kik az 1811/12:II. tc. meghozatala után tettek ajánlatokat a fönt nevezett akadémia javára A föntebbiekhez soroztatnak Stolczenburgi Bukovszky József, vezérőrnagy bankóczédulákban 1000 frt. Bottka Menyhért, pénznemben 1000 frt.

Szabolcs

vármegye

táblabirája,

ugyanazon

Az alább következők váltó-czédulákban tették ajánlataikat Perényi Károly báró, püspök és esztergomi kanonok 2000 frt. Néhai Pereszlényi Péter özvegye, szül. Bacskády 200 frt. Migazzy Kristóf gróf 10,000 frt. Nagy-jeszeni Jeszenszky család 10,000 frt. Brigido Mihály báró, szepesi püspök 4000 frt. Német-szecsődi Tarródy István, kir. tanácsos 1000 frt. Mihálovich József tanácsos 1800 frt. Spiegel Ignácz, alesperes, természetben 12 aranyat. Benitzky Pál, bele értve eredetileg tett 274 forintos alapitványát, 500 frt. Olováczi Bernáthfy Antal és József bárók 1000 frt. Némethi Damaszkin István 500 frt.

326


Szanádi Áldásy Ignácz 500 frt. Fényi Mocsonyi János 5000 frt. Nagy-gaji Malenitza Péter 1000 frt. Mácsai és kis-oroszi Csernovits Pál 1000 frt. Ugyanaz más három Torontál vármegyei főszolgabiróval, Nagy Miklós, Fodor István és Duka Konstantinnal együtt 200 frt. Oechsel Mátyás 400 frt. Oechsel János 400 frt. Oechsel Alajos 200 frt. Dada Demeter 200 frt. Nagy János 500 frt. Gradeszky János 200 frt. Valóczy Miksa 100 frt. Hertelendy József, udvari tanácsos, mig él, évenkint 100 frt. Thuróczy József ügyvéd, azon naptól fogva, midőn a Ludovika katonai akadémiába növendékek vétetnek föl, 1000 frt tőke kamatjának czimén 60 frtot, mely tizenkét éven át az akkor folyó pénzben fog fizettetni 60 frt. Kisebb, egyenként 100 forinton alul tett ajánlatok együtt kitesznek 325 frt 22 4/8 krt. Farádi Vörös István, Bács vármegye táblabirája 1000 frt. Rajtsányi Bálint 100 forintot pengő pénzben. 1827. évi XXXVI. törvénycikk a magyar nemes testőrseregről s az alapjának fölsegitésére tett ajánlatról A király szent személyének közvetlen őrzésére rendelt magyar nemes testőrsereg intézményének föntartása s eredeti állapotához és számához közelebb hozása czéljából, Ő szent felsége kegyes jóváhagyásával, határoztatik: 1. § Ezen nemes csapat ellátásának megkönnyitése végett az ember- és lótápadagok árlejtés utján kiválasztott szállitók által szereztessenek be az ország szomszédos vármegyéiből, és bevitelök a vámok, harminczadok és a császári királyi kincstárt illető bármely fizetések megvétele alól, Ő szent felségének különös kegyelméből, mindenféle mentességben részesittessék. 2. § A bevételekről és kiadásokról ezentul nemzeti vagy latin nyelven a testőr-csapat által vezetendő és elkészitendő számadások a magyar királyi


327

helytartó-tanács elé terjesztessenek; a pénztár kezelése továbbra is meghagyatván a testőrség kapitányának felügyelete és felelőssége alatt. 3. § A Magyarországból fölveendő testőrök, ide értve a tiszteket is, a hazai nyelvben jártasok legyenek, és csak olyanok vétessenek föl a testőrségbe, a kiket az illető törvényhatóságok ajánlottak. Hogy pedig ezek az azután következő szolgálatokban is ez intézet eredeti rendeltetésének megfelelhessenek, a mennyiben az előirt minősitvényekkel és ismeretekkel biróknak bizonyitandják magokat, Ő szent felsége kegyes tekintettel leend nemcsak a katonai, hanem a polgári állományban is megfelelő alkalmaztatásukra. 4. § A karok és rendek, a királyi szent felség magas személye iránti alattvalói hódolatuktól s azonkivül a hazai ifjuság müvelésének előmozditására irányzott különös gondoskodástól vezettetve, ez intézet alapját minden tartozásos tehertől megszabaditani akarván, csupán ez alkalommal és minden ebből jövendőre nézve vonható következtetés nélkül, a királyné számára fölajánlott tiszteletdij egy-egy aranyához adandó, s az ország és a kapcsolt részek összes törvényhatóságaitól beszedendő két pengő forintot önszántukból egyenesen azon czélra ajánlanak föl, hogy ily módon az intézet tartozásos adóssága azonnal törlesztessék, a fönmaradó összeg pedig ez alap bővebb javadalmazására fordittassék. Mely önkéntes ajánlatát az országnak Ő szent felsége kegyes szivvel fogadni s egyszersmind kijelenteni méltóztatott, hogy ez ajánlatnak a rendelt czélra való pontos fölhasználásáról hathatósan gondoskodni fog. 1830. évi VII. törvénycikk a magyar ezredekhez sorozandó ujonczokban fölajánlott segedelemről 1. § Ő szent felségének az ujonczokban fölajánlandó segedelem ügyében tett kegyes előterjesztésére a karok és rendek, miután Ő felsége nevében, a ki a törvények értelmében erre nézve táplált óhajtásaikat előzékenységgel figyelembe vette, a fönforgó külügyi viszonyok felől és a magyar katonaság jelenlegi állapotáról fölvilágositást nyertek s annak szükségét megismerték, a mostani körülmények rendkivüli viszonyai közt segedelem gyanánt, minden jövendőre ebből vonható következtetés nélkül, valamint az 1741:63. tc. 2. §, az 1807:1. tc. 5. és az 1808:6. tc. 1. §-aiban foglalt biztositékok épen maradása mellett, a magyar ezredekhez 48,000 ujonczot, a királyi felség és a haza iránti hüségük és szeretetükből folyólag, önként

328


és jóakarattal fölajánlanak, még pedig ezek közül 28,000-et a következő föltételek alatt: 1. Hogy ezek katonai szolgálatot tiz évig legyenek kötelesek teljesiteni s ez idő elteltével haladéktalanul végleg elbocsáttassanak. 2. Ha azonban azalatt is valamelyikre otthon elkerülhetetlenül szükség lenne, az ilyennek elbocsátását még ez előre megállapitott szolgálati évek sem akadályozhassák meg és a kiállitott ujonczokban akár ezen, akár más bármely okból eredő fogyatékok pótlását követelni ne lehessen. 3. Hogy nem egymásután, hanem egy és ugyanazon s lehető legrövidebb, még pedig téli időben kell a sorozást megtartani. 4. Hogy a megajánlott ujonczok sorába zsidók is vétessenek föl, kiknek számát a népesség aránya szerint az illető törvényhatóság határozza meg s a kik a zsidó községek utján egyedül nemzetükből lesznek kiállitandók és az illető törvényhatóság kebelében besorozandók. 5. Az ujonczok fölvételénél nem a szépségre vagy mértékre, hanem a testalkatra kell tekintettel lenni, ugy hogy az öt láb magas, de különben egészséges és erőteljes s a katonai terhek elhordozására alkalmas testü ujoncz is elfogadtassék. 6. A sorozó tisztek és orvosok számára az ezen országgyülésen megállapitott utasitás szolgáljon zsinórmértékül, hogy mind a katonatisztek, mind a politikai törvényhatóságok a szerint járjanak el, más ujonczok hiányában pedig a katonai szolgálatra alkalmatlanná nem tevő, az előleges utasitásban föl nem sorolt kisebb hibákban szenvedő egyének is fogadtassanak el. 7. Hogy azok, a mik az állitás alóli mentességre s az állitás módozatára és a csavargókra nézve határoztattak, tartassanak szem előtt. 8. A kor és a folytonos szolgálat fáradalmai következtében megtört egyének, ne tartassanak vissza tovább, hanem az állitás végrehajtása után a rokkantak közé soroztassanak és az 1807:1. törvénycikk 11. §-ában engedett kedvezményekben részesittessenek; hogy azonkivül azok, a kik mindenkor a legszorosabban igazolandó elkerülhetetlen kényszerüség okából a családi vagyonban való gazdálkodáshoz szükségeseknek találtattak, Ő szent felségének legkegyelmesebb kijelentésével kapcsolatban, a ruházati pénz megfizetése s egy másik egyénnek maga helyett állitása nélkül azonnal elbocsáttassanak. 9. A most megajánlott 28,000 ujoncz állitásának esetére és időtartamára az ujonczok toborzása szüneteljen; de azután az 1807:1. tc. értelmében


329

azonnal érvényébe visszahelyeztessék; a kik pedig a törvény megalkotásától az állitás befejeztéig az ennek aláeső egyének közül az ezredekben önként vállalkoznak katonáskodásra, vagy bármely más módon saját törvényhatóságuk kebelén kivül is fölfogadtattak: mindenkor az illető törvényhatóságra kiosztott ujonczjutalék számába lesznek betudandók. 10. Hogy az ujonczoknak otthon hagyott vagyonáról kellőképen legyen gondoskodva, vagyonuk az illető hatóság által, még pedig vármegyékben az uraság hozzájárulásával összeirassanak és a polgári árvaszék felügyelete alatt ingyen őriztessenek. 11. Az ujonczok fölosztása pedig az ezen országgyülésen a népesség számára való tekintettel kidolgozandó kulcs szeirnt egy esküdt küldöttség által intéztessék. 12. Mivel pedig a katonai pálya követésére a legnagyobb ösztönül szolgál, ha a katonai erények a megérdemlett előléptetéseket és jutalmakat minél gyorsabban elnyerik: Ő szent felsége a karokat és rendeket kegyelmesen biztositni méltóztatott, hogy az erre nézve fönálló törvényeknek, ugymint az 1792:9. és 1807:1. törvénycikknek pontos megtartását, következőleg azt is, hogy a magyar és határőrvidéki ezredek élére született magyar tábornokok és törzstisztek állittassanak, gondjába veendi és szivén viselendi; a kiváló hadi érdemeket pedig a törvények szellemében nemes levelek osztogatásával s nemesi telkek és kisebb birtoktestekre osztott jószágok adományozásával fogja kitüntetni. 2. § A többi 20,000 ujonczot pedig a következő föltételek alatt ajánlják meg: 1. Hogy Ő felsége ezeket csupán csak örökös országainak ellenséges megtámadtatása esetén, melyet Ő császári királyi fensége, az orszád nádora hozand tudtára az illető törvényhatóságoknak, a szükséges intézkedések végett, és ugyancsak Ő fog a legközelebbi országgyülésnek bejelenteni, szedhesse és soroztathassa be. 2. Hogy ezen ajánlat ereje a jövő 1831. év október 2-án minden esetre megszünjék és a törvényhatóságokat e határidő betelte után ezen 20,000 ujoncz állitására többé fölhivni ne lehessen; de a jövő évi október 2-iki határidő előtt fölhivott törvényhatóságok a rájok eső kötelezettséget a határidő letelte után is teljesiteni tartozzanak. 3. Hogy a föntebb jelzett ellenséges támadásból eredő háboru befejeztetvén, azok, a kik a csupán ennek viselésére rendelt 20,000 ujonczból életben maradtak, azonnal bocsáttassanak el.

330


4. Hogy azok kivételével, a mik a szolgálati kötelezettség éveire vonatkozólag az első, a 28,000 ujoncz állitása idejére nézve pedig a harmadik föltétel alatt rendelvék, a többi föltételek ezen 20,000 ujonczra is kiterjesztetnek. Ő szent felsége ezt a maga és felséges háza iránti hü ragaszkodásnak és a haza ügyeinek alkalmas eszközökkel való előmozditására irányzott igyekezetnek ismételt bizonyságát a legkegyelmesebben fogadja. 1830. évi IX. törvénycikk az elhalt katonai személyek vagyonáról Az elhalt katonai személyek hagyatékának tárgyalása alkalmával a polgári és katonai rend között fölmerülő gyakori összeütközések elháritása végett Ő szent felsége kegyes jóváhagyásával határoztatik: 1. § Hogy ugy a birtokos, mint birtoktalan katonai nemes személyeknek, akár tényleges szolgálatban, akár nyugalmazott állapotban legyenek, nemkülönben a tényleges szolgálaton kivül elhalt nem nemeseknek is hátrahagyott vagyonuk fölött az intézkedés a katonai rend befolyása nélkül csupán a polgári törvényhatóságra, továbbá a tényleges katonai szolgálatban elhalt nem nemesek után hátramaradt vagyonról való intézkedés mindig a katonai hatóságra tartozzék; azonban a polgári és uri telkekre nézve az 1741:38. és 1764:8. tc. rendelkezése szerint a városi hatóságot s illetőleg a földesuraságot illeti az eljárás, és a katonai rend ezekbe semmi szin alatt nem avatkozhatik. 2. § Azon esetben, ha nemes katonai személy az országon kivül halna el, a katonai biró az elhaltnak lakásában talált ingóságokat összeirja és az eredeti végrendeletet, megtartván annak törvényes másolatát, a polgári törvényhatóságnak, az ingóságokból bevett pénzzel együtt, a további hagyatéki tárgyalás végett átküldi; a törvényhatóság pedig a neki átadott vagyont, ha az örökösök vagy hagyományosok azzal fölérő elégséges, anyagi és elfogadható biztositékot tudnak szolgáltatni arra nézve, hogy az elhunyt által viselt hivatalból eredő s netalán támasztandó igényeket, a mennyiben igazolva lesznek, kielégitendik, azoknak mindjárt a végrendelet, vagy a katonai hatóságtól kapott értesités közlése után át fogja adni. Ha azonban ily biztositékot adni nem tudnak vagy vonakodnak, a hagyatékot mindaddig vissza kell tartani, mig akár a királyi ügyész, akár az elhunytnak közvetlen örökösei által, vagy a császári királyi katonai


331

számvevőség, vagy a kamarai számvevőség törvényes bizonyságlevelével nem igazoltatott, hogy az elhunyt a magas kincstár vagy valamely alap irányában teljességgel semmi teherrel nincs kötelezve; azonközben pedig, nehogy a pénzek gyümölcstelenül heverjenek, azokat biztos helyre tartozik kikölcsönözni; a királyi ügyész vagy a katonai kincstár köteles lévén a maga igényeit egy év alatt kimutatni. Ellenkező esetben a kitüzött zárós határidő elteltével a polgári hatóság a zár alatt tartott vagyont az örökösöknek kiadandja. 3. § A katonai személyek végrendeletei az 1715:28. tc. értelmében kiváltságosak, midőn hadkészültségben alkottatnak; a hadkészültség határideje körül fönforgó kétségre nézve pedig határoztatik, hogy a katona azonnal hadkészültségben állónak tekintetik, mihelyt hadjárat okából zsoldtöbbletet huz a kincstártól, és viszont rögtön megszünik hadkészültségben lenni, a mint a béke idején fizettetni szokott zsoldra szorittatik. 1836. évi II. törvénycikk az Ország Szentséges Koronájának Őrjeiről Az Ország Szentséges Koronája mind két Őrjeinek hivatalaik, egyik ugyan Miháldi Báró Splényi Jósef, Császári királyi Aranykulcsosnak és belső titkos Tanácsnoknak, - a másik pedig Végh István, Arany-Sarkantyús Vitéznek, a Szent István Apostoli Király jeles Rendje Commendátorának, Cs. kir. Aranykulcsosnak, belső titkos Tanácsnoknak, és Baranya Vármegye Fő-Ispányának halálokkal megüresedvén, - az Ő Felsége által mind a Római Catholicus, mind az Evangelica Vallástételt követő személyek közzül előterjesztett kegyelmes kijelelés után, az Ország Rendei Buzini Gróf Keglevich Gábor, Cs. kir. Aranykulcsost, belső titkos és királyi Helytartótanácsi Tanácsnokot, kir. Al-Kincs-Tárnokot, a Magyar Udvari Kamara Al-Elnökjét, és Nógrád Vármegyének Fő-Ispányát, ki a KoronaŐri hivatalt királyi kegyelmes intézkedésből eddig is folytatta, a Király és Haza eránt bebizonyított jeles érdemei és hiv szolgálatjai tekintetbe vételével, abeli hivatalába egyesült akarattal elválasztották, s megerősítették; másik Korona-Őrnek pedig Szilasi és Pilisi idősb Szilassy Jósefet, a Szent István Apostoli Király rendjének Vitézét, Cs. kir. belső titkos Tanácsost, a hétszemélyes Fő-Törvényszék Biráját, és Torna Vármegyének Fő-Ispányát, szinte a Király és Haza eránt szerzett jeles

332


érdemei és hosszas szolgálatjaira való tekintettel elválasztották; kik is a hitet Ő Felsége és az Ország Rendei előtt letették. Feljebb említett néhai Báró Splényi Jósefnak, és Végh Istvánnak örökösei tehát, a Koronához tartozó kulcsoknak általadására nézve ezennel megnyugtatnak és feloldoztatnak. 1836. évi XXXIX. törvénycikk a Ludovicea magyar katonai Intézetre folytatva tett adakozásokról A Haza oltárára tett nemes lelkű adakozások örök emlékezetet érdemlő megesmeréséül, a magyar Ludovicea katonai Intézet számára 1827-ki Ország Gyűlésétől fogva részint kész pénzben, részint pedig kötelezvényekben tett ajánlások, az azokat tevők neveivel, 1808-ik évi 7-ik Czikkelyhez képest Törvénykönyvbe iktattatnak, mint következik: Egy nevét elhallgató Kalocsai pap Békés Vármegye Szutsist Jósef, ugy mint hajdani Vörös István végrendelete végrehajtója Rajcsányi Bálint Festetics László, Gróf Eszterházy Miklós, Herczeg Elcz Imre Jósef, Gróf Eszterházy Miklós Gr. mint Tatai Eszterházy Ferencz Gróf örököse Ugyan az Jatskovich János Suflay Fülöp Kállay Kristóf Köch Jósef Asdorfer Ferencz Draskovich György Gr. Szabadka királyi Város Széchényi Lajos Gróf Zichy János Grófnak elmaradott özvegye, fiával Zichy János Gróffal Hont Vármegye

8 for. 20 for.

40 4/5 kr. 23 4/5 kr.

400 for.

- kr.

100 for. 37500 for. 4856 for. 4856 for.

- kr. - kr. 42 3/8 kr. 42 3/8 kr.

4856 for.

42 3/8 kr.

4856 for. 20 for. 200 for. 190 for. 6 for. 400 for. 1000 for. 4856 for. 6800 for.

42 3/8 kr. - kr. - kr. 24 kr. 8 1/20 kr. - kr. - kr. 42 3/8 kr. - kr.

4856 for.

42 3/8 kr.

19 for.

- kr.


Áldássy Ignácz Festetics Antal Rajcsányi Bálint Temes Vármegye Felső-Bánya Város Tanácsa Kassa kir. Város kötelezvényben két nevendékért Ugyan ez épület felállítására Battyáni János Gróf Arad vármegye Rudits Jósef Debreczen Városa Nagy-Szombat Városa Fejér Vármegye Bihar Vármegye Odry Éva, Polimberger György elmaradott Özvegye, kötelezvényben Bács Vármegye Szerém Vármegye 269 Fiume kormányzói Tanácsa Temes Vármegye Apponyi György Gr. kötelezvényben Radvánszky Antal Szepesi XVI Városok kötelezvényben Vojnits Máté Mandell Lajos Báró, kötelezvényben Zárdahelyi Jósef kötelezvényben Festetics Antal e végre ajánlott kerti részben és épületekben Prietto Leopold, Budai Orvos Thúróczy Jósef Pest Város, a Ludovicea telkének megtoldásán kivül Külkey Henrik, 12 darab aranyat Vivenot testvérek

333

1240 for. 600 for. 54 for. 452 for. 500 for.

- kr. - kr. - kr. 38 4/8 kr. - kr.

13600 for.

- kr.

13600 for. 10000 for. 18 for. 5762 for. 2666 for. 100 for. 174 for. 3600 for.

- kr. - kr. 6 kr. 1 2/8 kr. 46 kr. - kr. - kr. - kr.

5860 for.

33 kr.

352 for. - for. 200 for. 229 for. 4856 for. 600 for. 5833 for. 6667 for. 10000 for. 1000 for.

- kr.

6666 for.

40 kr.

2456 for. 1000 for.

- kr. - kr.

13330 for.

20 kr.

54 for. 1000 for.

- kr. - kr.

- kr. 10 kr. 42 1/8 kr. - kr. 20 kr. - kr. - kr. - kr.

334


1836. évi XL. törvénycikk Bárdányi Gróf Buttler Jánosnak a Magyar Ludovicea katonai intézetre tett ajánlása Törvénybe iktattatik Az Ország Rendei hálás érzéssel vették Bárdányi Gróf Buttler Jánosnak a magyar Ludovicea katonai intézetre tett jeles hazafiúi adakozását, melly szerint az 1812-ki 2-dik törvénycikkelyben említett előbbeni ajánlásán felül, most újolag az Intézet javára 126,666 forintokat s 40 krajczárokat lekötelezett, s ez által öszvesen 20 ifiaknak ezen Intézetbe leendő felvételökre és neveltetésökre országos végzés szerint megkívántató állandó tőkét alapított meg; felosztván az ezekre nézve minden vallás külömbsége nélkül leendő bemutatási just a következő Vármegyék között, olly módon: hogy Heves Vármegye két, Ungh Vármegye két, Pest Vármegye két, Nógrád Vármegye két, Bihar Vármegye két, Borsod Vármegye két, Szabolch Vármegye két, Gömör Vármegye egy, Zemplén Vármegye egy, Abauj Vármegye egy, Torna Vármegye egy, Beregh Vármegye egy, Ugocha Vármegye egy, ifiakat mutathassanak be. Hogy tehát illy ritka példáju és követésre méltó hazafiúi buzgóságnak örök emléke fenmaradjon, ezen ajánlást Ő Felségének kegyelmes hozzájárultával az Ország Rendei e jelen törvénycikkelybe iktatják. 1840. évi I. törvénycikk az ország szent koronája őrjének megválasztásáról Az Ország szent koronájának az 1832/6-dik évi II-dik törvénycikk szerint elválasztott egyik őrje, néhai szilasi és pilisi idősb Szilassy József, sz. István apost. király jeles rendének vitéze, Ő csász. kir. apost. Felségének belső titkos tanácsnoka, a hétszemélyes táblának birája és Torna


335

vármegyének főispánya, elhunyván - ennek halála után Ő Felsége által koronaőrré kegyelmesen helyettesített gróf Batthyányi Imre NémetUjvárnak örökös ura, cs. kir. aranykulcsos, belső titkos tanácsnok, a hétszemélyes táblának birája és Zala vármegyének főispánya pedig időközben királyi főlovász mesteri méltóságra emeltetvén - az ő Felsége által előterjesztett mind róm. catholicus, mind evangelica vallást tartó személyek közül széki gróf Teleki József cs. kir. aranykulcsost, belső titkos és kir. helytartó tanácsi tanácsnokot, a magyar tudós Társaság első elnökét és Szabolcs vármegyének főispányát, ki Ő Felségének kegyelmes gondoskodásából a koronaőri hivatalt ideiglen eddig is viselte, a király és haza iránt szerzett jeles érdemeinek és hű szolgálatainak tekintetéből, az Ország Rendei koronaőrnek közakarattal elválasztották, s megerősítették, ki is a királyi megerősítés után, a törvényszerinti esküvést Ő Felsége és az Ország Rendei előtt letette. E szerint fenemlített néhai idősb Szilassy Józsefnek örökösei, valamint gróf Batthyányi Imre is, a koronához tartozó kulcsoknak által lett adásukról ezennel megnyugtattatnak és feloldoztatnak. 1840. évi II. törvénycikk a magyar ezredekhez ujonczokban tett segedelmi ajánlatról 1. § Ő Felségének az ujonczokban ajánlandó segedelem iránt tett kegyelmes előadására az Ország Rendei, miután a törvények értelmén sarkalló kivánatuk folytában a küldolgok fenforgó körülményeiről és a magyar ezredek jelen állapotjáról Ő Felsége nevében értesíttettek, a szükség iránti felfedezés következésében, ennek pótlására segedelemképen, s minden ebből vonható következés nélkül, és az 1741:LXIII-dik tc. 2-dik 1807:I-ső tc. 5-ik, 1808:VI-dik tc. 1-ső, és 1830:VII-dik tc. szinte 1-ső §ikban foglalt óvások mellett, a magyar ezredekhez önként 38,000 ujonczokat ajánlanak, következő feltételek alatt: 1. Hogy azok - az állítás módjára nézve készített országgyülési utasítás 1-ső §-nak 7-dik pontjában kijelelt, és szolgálni 12 évekig köteles ujonczoknak egyedüli kivételével - katonai szolgálatot tenni tiz évekig tartozzanak, ezen időnek elteltével pedig mindnyájan végkép és mulhatatlanúl elbocsáttassanak, s még kiütéssel fenyegető, vagy már kiütött háború miatt se lehessen katonai további szolgálatban közülök senkit is

336


tartóztatni; az ezredektőli elbocsátásuk alkalmával végre illendő ruhák és elegendő utiköltségek adásával szállíttassanak haza. 2. Sőt ezen idő alatt is, ha valamellyiknek hazaeresztése nélkülözhetlenül szükségessé válna, annak elbocsátását szolgálatának megállapított évei ne gátolhassák, tőle a katonai öltözet ára ne követeltessék, sem pedig az e miatt, vagy más bármelly okból származható hiánynak pótlását kivánni ne lehessen. Ezen rendelet azokra is kiterjesztetik, kik katonákká önként lettek. 3. Hogy nem időszakonként, hanem ugyanazon egy s lehető legrövidebb idő alatt, és pedig mindenhol sorshuzással állíttassanak. 4. Ezen számba az izraeliták is kötelesek népességök arányához képest, egyedül ön felekezetükből, ujonczokat állítani; ugyanazért, miután az illető köztörvényhatóság a reájok eső számot népességök szerint kivetette, a sorshuzás alá tartozók összeirása a köztisztviselő közbenjöttével teljesíttessék, a sorshuzás is annak jelenlétében vitessék véghez, és az akképen állított izraelita-ujonczok az illető törvényhatóságok kebelében soroztatván be (assentáltatván), az ujonczok megajánlott számába betudassanak. 5. Az ujonczok elfogadásában a testnek nem formájára vagy mértékére, hanem alkotására legyen tekintet, ugy hogy az öt láb magasságu ujoncz is, ha különben egészséges testü, és izmos, s a katonai terhek viselésére alkalmatos, elfogadtassék. 6. A besorozó (assentáló) tisztek és orvosok előtt szabályul a jelen országgyülés alatt megállapított utasítás szolgáljon, és mind a katonatisztek, mind a politicai törvényhatóságok a szerint foglalatoskodjanak, s más ujonczok hiánya esetében ollyak is elfogadtassanak, kikben a katonai szolgálatra alkalmatlanságot nem okozó, s az említett utasításban érdekelve nem lévő csekély fogyatkozások tapasztaltatnak. 7. Hogy mind azok, mik az állítástóli kivétel, az állítás módja, és a kóborlók iránt a most megállapított útasításban rendelve vagynak, megtartassanak. 8. Hogy az elaggott vagy hosszas szolgálat által törődött katonák tovább ne tartóztassanak, hanem a katonaállítás végbementével, az 1807:I-ső tc. 11-dik §-ában engedett kedvezményekben részesülő agg-katonák sorába essenek; ezenkivül azok, kik a mindenkori szoros vizsgálat mellett házi dolgaiknak folytatására odahaza elkerülhetetlenül szükségeseknek


337

találtatnak, az 1830:VII-dik tc. 1-ső §-a 8-ik pontjának rendelete szerint, a katonai öltözet árának megtérítése és más legénynek maguk helyébe leendő állítása nélkül azonnal elbocsáttassanak. 9. A most ajánlott 38,000 újonczok állításának ideje alatt a hadfogadás szünjék meg, azontúl az 1807:I-ső tc. rendelete szerint ismét folyamatba tétessék; azok pedig, kik ezen törvény alkotásától számítva a katonaállítás bevégződéseig az állítás alá tartozó személyek közül az ezredeknél önként beállanának, vagy más akármi módon illető törvényhatóságuk kebelén kivül katonákká lennének, mindenkor az illető törvényhatóságra kivetett újonczok száma közé lesznek beszámítandók. 10. Hogy az újonczok odahaza hagyott vagyonára illendő gond legyen, s javaik az illető köztisztviselők által, jelesen a vármegyékben a földesuraság befolyásával, azonnal összeirassanak, s ingyen az árvák dolgaira rendelt polgári intézet felügyelése alatt tartassanak. 11. Az ujonczoknak a népesség számára való tekintetteli felosztása a jelen országgyülésen meghiteltetett választmány által kidolgozandó kulcs szerint intéztessék el. 12. Mivel pedig a katonáskodásra legfőbb ösztönül az szolgálna, ha a katonai erényeket érdemlett előléptetések és jutalmak minélelőbb követnék: Ő Felsége az 1830:VII. tc. 1-ső §-a 12-dik pontjában tett kegyelmes igérete szerint, az a részben fennálló törvények, jelesen az 1792:IX. és az 1807:I-ső tc. rendeletének szoros betöltésével, szivén fogja viselni azt, hogy a magyar sor- és véghelyi ezredekben tisztek, következésképen tábornagyok és stabálisok is, született magyarok legyenek, a katonai kitünőbb érdemeket pedig nemesi czímer-levelekkel, udvari telkekre és apróbb részekre osztandó jószágok adományaival fogja a törvények értelmében jutalmazni. 13. Az állítandó újonczok egyedül magyar ezredekben szolgáljanak, s őket nem-magyar ezredekhez áttenni semmi szín alatt nem lehet. A Karok és Rendeknek ezen ajánlását, u. m. a melly nemzeti buzgó hűségöknek s azon készségöknek, mellyel Ő Felsége szándékai elősegélésében őseikkel vetekednek, dicső bizonyságáúl szolgál, Ő Felsége kegyelmesen fogadja.

338


1840. évi III. törvénycikk a katonai élelmezés és szállásolás tárgyában országos biztosság rendeltetik A katonai élelmezésből és szállásolásból származó terheknek megszüntetése végett - a mennyiben azok törvényesek - a királyi kincstárral eszközlendő egyezkedésre, az 1836:XI-dik törvény folytában, országos biztosság neveztetik. 1. § Ezen biztosság az e végre Ő Felsége által egyedül a szükséges adatok előmutatása végett kinevezendő kincstári és katonai személyekkel értekezésbe bocsátkozván, egyszersmind a katonai laktanyákra nézve, a már fennálló hasonló épületek tekintetbevételével, azoknak mekkorasága, minősége és az Országban elhelyeztetése iránt tervet készítsen. 2. § A biztosság ezen országgyülésnek befejezése után minélelébb összeülvén, készítendő kimerítő munkálatát az Ország Nádorának olly végre mutassa be, hogy Ő cs. kir. Főherczegségének a Nádornak felügyelése alatt sajtó által elegendő példányban közönségesíttetvén, az egész tárgy a legközelebbi országgyűlésen végképen elhatároztassék. 3. § A küldöttség tagjai, Ő Felsége kegyelmes megegyezésével, következők: A főrendi tábla részéről: Nádasdi gróf Nádasdy Ferencz, Fogarasföld örököse, váczi püspök, Komárom vármegye örökös főispánya és cs. kir. valóságos belső titkos tanácsos. Vásáros-naményi báró Eötvös Ignácz, kir. főtárnokmester, cs. kir. valóságos belső titkos tanácsos, a magyar kir. helytartó-tanács tanácsosa, valamint a hétszemélyes főtörvényszék közbirája és Sáros vármegye főispánya. Buzini gróf Keglevich Gábor, a magyar sz. korona őrje, cs. kir. aranykulcsos, valóságos belső titkos, valamint a magyar királyi helytartótanácsnál tanácsos, a magyar királyi udvari kamara előlülője és Nógrád vármegye főispánya. Kapos-mérei Mérey Sándor, cs. kir. aranykulcsos, valóságos belső titkos, és a magyar királyi helytartó-tanácsnál tanácsos, a tartománybeli biztosság főigazgatója és Somogy vármegye főispánya. Zsadányi és török-szent-miklósi Almásy József, sz. István apost. kir. rend középkeresztese, cs. kir. valóságos belső titkos, tanácsos, a hétszemélyes főtörvényszék táblabirája és Gömör vármegye főispánya.


339

Peréni báró Perényi Zsigmond, cs. kir. tanácsos, a hétszemélyes főtörvényszék táblabirája és Ugocsa vármegye főispánya. Gróf Sztáray Albert, cs. kir. aranykulcsos. Báró Prónay Albert, Pest vármegyének főispányi helytartója. A Karok és Rendek táblája részéről: A királyi táblától: Magyar-szögyényi Szőgyényi László, cs. kir. aranykulcsos, tanácsos és a nádorispányi hivatal itélőmestere. Magyar-nagy-sombori Sombory Imre, királyi táblabiró és tanácsos. Az egyházi Rend részéről: Farkas Imre, székes-fejérvári kanonok és káptalan követe. A vármegyék részéről: Dunáninneni kerületből: Szentiványi Anzelm, Nógrád, Lipovniczky Vilmos, Bars, Báró Prónay Gábor, Thurócz, Szentiványi Ödön, Liptó, vármegyék követei. Dunántúli kerületből: Zarka János, Vas, Ghyczy Ráfael, Komárom, Szegedy Sándor, Somogy, Jankovics László, Verőcze, vármegyék követei. Tiszáninneni kerületből: Pillér László, Sáros, Bárczay Mihály, Abauj, Pappszász Lajos, Heves, Szentiványi Károly, Gömör, vármegyék követei. Tiszántúli kerületből: Horváth Antal, Békés, Laczkovics János, Temes, Návay Tamás, Csanád, Markovits József, Krassó, vármegyék követei. A szabad kerületek részéről: Kálmán Sándor, Jász-Kun kerületek követe. A jelen nem levők részéről: Eckstein Adolf. A szabad királyi városok részéről:

340


Dunáninneni kerületből: Gyurikovits Györy, Pozsony, Tretter György, Pest, városok követei. Dunántúli kerületből: Nagy Károly, Kőszeg. Baur György, Székes-Fejérvár, városok követei. Tiszáninneni kerületből: Demeczky Lajos, Kassa városa követe. Tiszántúli kerületből: Szilber Antal, Szeged városa követe. 4. § Azon esetre, ha a választott tagok közül némellyek akadályozva lennének, Ő Felsége kegyelmes jóváhagyásával, előre helyettesíttetnek. Dunáninneni kerületből: Sembery Imre, Hont, Fráter Pál, Nógrád, vármegyék követei. Dunántúli kerületből: Gróf Zichy Hermán, Mosony, Hunkár Antal, Veszprém, vármegyék követei. Tiszáninneni kerületből: Bernát Zsigmond, Ungh, Fáy Ferencz, Zemplén, vármegyék követei. Tiszántúli kerületből: Kárász István, Csongrád. Bónis Sámuel, Szabolcs, vármegyék követei. A szabad királyi városok részéről: Schreiber Ferencz, Buda, Hauke Albert, Zombor városok követei. 1840. évi IX. törvénycikk a mezei rendőrségről 1. § Ezen törvény rendelése alá esnek a kertekben, szőlőkben, mindennemű ültetésekben és erdőkben, vetésekben, növevényeken, réteken, nádlásokban, legelőmezőkön, méhesekben, nem különben országos, dülő- s vasutakon, hídakon és kőszénbányákon, turfa-téreken, valamint a temetőkben is elkövetett károsítások, szóval: a gazdálkodás s iparnak kivül fekvő tárgyait veszélyeztető cselekvések.


341

2. § Jelen törvény rendelete alá eső károsítások, bárha történeteseknek látszatnának is, de mégis ollyasok, mellyeket megelőzi az illető kártevőnek hatalmában volt, - úgy a merő gondatlanságból eredettek, ha az illető felek a kárpótlás mennyisége felett egymás között meg nem egyezhetnének, az okozott költségekkel egyetemben, de csak egyszeresen, rendeltetnek a kártévő által a károsított részére megtéríttetni; a vétkes gondatlanságból, vagy épen szántszándékos negédességből és rosz akaratból eredett kárositásokért pedig, a kártévők nem csak a költségeknek és károknak egyszeres megtérítésére köteleztessenek, hanem azon felül még a kár becsüjének másodszori megtérítésével, és a gondatlanság vétsége, vagy szántszándékosság fokozataihoz képest, még a következő szakaszokban megállapítandó testi büntetéssel is fenyítessenek. Midőn a cselédek, béresek, urbéri munkások, vagy szülőikkel egy kenyéren lévő gyermekek gazdáik s illetőleg szüléik tudtán kivül, és nem feladott kötelességök teljesitése következésében, önnön személyökben követték el a kárt, azt saját vagyonaikból, vagy szolgálatuk béréből megtéríteni tartozzanak; azon károk azonban, mellyeket a cselédek, béresek, urbéri munkások, vagy szüléikkel egy kenyéren lévő gyermekek, gazdáik s illetőleg szüléik barmai s apró marhái által okoznak fenmaradván a kártévőn való viszonkövetelési joguk - a gazdák s illetőleg szülék által lesznek megtérítendők, valamint azon károk is - még pedig minden viszontkövetelhetés nélkül - mellyek a fogadott, vagy parancsolt munka természetéből önként következnek. Midőn azonban az okozott kártétel, büntetéskép, annak másodszori megtéritésével is fenyítetik ezen másodszori megtérités, valamint általán a következő egyébkénti testi vagy pénzbeli büntetés, csak az egyenes kártokozóra mondathatik ki. A betudás mérlegének és a büntető súly ahoz arányzott fokozatainak elhatározásában pedig a biró, a kár mennyiségén s egyéb általános szabályokon kivül, különösen figyelembe fogja venni: a) A gondatlanságnak, negédességnek, vagy szántszándékos roszakaratnak fokozatát, különösen pedig a vétségnek ismételését; b) Az ipart és szorgalmat, mellyet a tulajdonos a károsított tárgyra s helyre fordított; c) A védelemnek biztosságát, mellyel a birtokos tulajdonát oltalmazhatni vélte; d) Terhesebb betudás mérlege találja az éjjel, mint nappal elkövetett kártételt.

342


3. § A mezei rendőrségre való felügyelés és biráskodás a megyékben ugyan a járásbeli és kerületi szolgabiráknak, a szabad királyi és kiváltságos mezővárosokban pedig a városi kapitányoknak tiszti kötelességökben fog állani; és ha némelly megyékben és városokban a mostani tisztviselőknek munkái a mezei rendőrségi foglalatosságokkal olly annyira megszaporodnának, hogy azoknak pontos teljesitése erejöket felülhaladná, az illető törvényhatóságok tisztviselőik számának szaporítását a helytartó magyar tanács utján feljelentendő szükséghez képest szorgalmazhatják, s ez tőlök a szükség valósága esetében megtagadtatni nem fog. 4. § A káros panaszát, a kárnak szokott törvényes módon végbevitt becsüjével együtt, bármennyire rugjon is a kárnak becsüje, az illető, ezen törvényben kijelelt biró eleibe terjesztvén, ez megtartván az előtte függőben lévő panaszokra nézve a beadásnak sorát, a szóbeli perekről szóló 1836:XX-dik törvénycikkelyben elrendelt sommás úton jár el, a netalán még szükséges tiszti vizsgálatot s a tanúknak hit alatt kihallgatását teljesíti itéletet mond, és ha a marasztalási somma 200 folyó ezüst ftot meg nem halad, itéletét a panasz beadásától számítandó legfeljebb 15 nap alatt végre is hajtja; hogyha pedig a birói foglalás a marasztaltnak fekvő vagyonaira is kiterjesztetnék, akkor a pénzbeli marasztalást magokban foglaló birói itéletek végrehajtásáról szóló honi törvények rendeletét köteleztetik az általa hozott itéletnek végrehajtására nézve követni. Továbbá a megitélt s megvett sommára nézve, a marasztalt félnek rendes nyugtatvánt szolgáltat, és a törvény által rendelt kárpótlást a károsnak kezeibe, a pénzbeli birságokat pedig a megyei vagy városi pénztárba szolgáltatja. Hogyha pedig a pénzbeli marasztaláson kivül, a törvény még testi büntetést is szabna, akkor a biró a történt vétséget, az illető vizsgálati irományokkal egyetemben, a legközelebbi törvényszéki vagy városi tanácsülésre bejelenti, melly a jelen törvény ellen elkövetett vétségekért szabott testi büntetést a tövényszéki szokott eljárás utján mondja ki, kivévén ha a feladott vétség öntermészete szerint a honi büntető törvények súlya alá tartoznék, melly esetben azoknak rendelete és a bevett törvényes szokás mind a nemesekre, mind a nem-nemesekre nézve tovább is megtartatni rendeltetik. 5. § A pénzbeli marasztalásokra nézve a felebbvitel, ha a marasztalási somma 200 folyó ezüst ftot meg nem halad, csak birtokon kivül a törvényszékig, vagy városi tanácsig, és nem felebb engedtetik meg; ha pedig a marasztalási somma 200 ftot felülhaladna, a felebbvitel az illető


343

törvényszékre vagy városi tanácshoz birtokon belől és felebb is történhetik, úgy mindazonáltal, hogy a törvényszéknek vagy városi tanácsnak itéletét, bármennyire is rugjon is az elmarasztalási somma, az elmarasztalt fél mindenkor csak birtokon kivül vihesse felebb; - a testi büntetésekről szóló birói itéleteknek felebbvitele iránt a fenálló honi törvények rendelete továbbá is fenmaradván. 6. § A helységekben és nem-kiváltságos városokban, a helybeli illető előljáróság 12 igaz törvényes értékü forintnál többre nem becsült kártételről, mind a kárnak megtérítésére, mind a kártételre szabott pénzbeli büntetésekre nézve biráskodni köteles, úgy azonban: hogy megtartván a panaszok beadásának sorozatát, birói eljárását három nap alatt befejezze, és a kezéhez vett büntetésbeli birságokat az illető szolgabirónak kezeibe szolgáltassa, - a felebbvitel birtokon kivül az illető szolgabiróhoz és onnét a megyei törvényszékre, de nem tovább, engedtetik meg; hogyha pedig a helybeli illető előljáróság három nap alatt elégtételt nem szolgáltatna, vagy nem szolgáltathatna, akkor a károsodott panaszára az illető szolgabiró 15 nap alatt köteles igazságot szolgáltatni. Kivétetnek a földesurak és nemes személyek, kik ellen nem a helybeli előljáróság, hanem egyedül az illető szolgabiró járhat el. Nemesi községekben, vagy közbirtokosságokban lévő ollya helybeli rendezett tanács, vagy hadnagy a mellette lévő esküttekkel, kik az 1836:XX-ik törvénycikkely erejénél fogva a nagyobb sommákróli bíráskodás hatóságával felruházva vannak, a határban történt kártételekről, ha azoknak becsüje 24 igaz törvényes értékü forintoknál többre nem rug, szintén mind a kárnak megtéritésére, mind arra szabott pénzbeli büntetésekre nézve, a fentebb idézett: 1836:XX-ik törvénycikkelyben elrendezett sommás eljárás útján fognak biráskodni; kötelesek azonban mind a panaszok beadatásának sorozatára ügyelni, mind pedig birói eljárásukat 15 nap alatt befejezni, és a kezükhöz vett büntetésbeli birságokat az illető szolgabirónak kezeibe szolgáltatni; a felebbvitel birtokon kivül a megyei törvényszékre, de nem tovább, történik. Ha a jobbágyok egymás között, vagy tulajdon földesuraiknak úgy szinte ha más földesuraknak tesznek kárt olly esetekben, midőn a kár nem szántszándékos, vagy nem tetemes hibából eredett, hanem 2-ik § értelmében a kár egyszeri megtéritésének büntetés és birságolás nélkül van helye: az illető földesúr maga, vagy képviselője által biráskodhatik, ha a kár 60 folyó ezüst forint értéket nem halad meg; ha azonban 8 nap alatt a panasz

344


beadása után elégtételt nem szolgáltatna, a károsodottnak szabadságában áll az illető szolgabiróhoz folyamodni. 7. § Minden illyen biró köteles, az 1836:XX-ik törvénycikkely 10-ik § értelmében, birói eljárásáról rendes jegyzőkönyvet vezetni, abba az önmaga által megitélt s beszedett sommákon felül, a falusi birák és nemes községekben a hadnagyok által megitélve beszedett, és ezektől kezéhez vett büntetésbeli pénzeket is iktatni, és ezen jegyzőkönyvet évnegyedenként az illető közgyülésnek, vagy városi tanácsnak bemutatni; a honnan megyei vagy városi pénztárba beteendő pénzbeli biróságokra nézve, kivonatban az alispánynak, pénztárnoknak és a pénztár kezelésére felügyelő tisztviselőknek kiadassék. 8. § Általában más földjének, kinek abban birtoka vagy egyéb használati joga nincsen, bár legyen az csak gyepmező, mind télen, mind nyáron marhákkal legeltetése, csapásolása, földszint vagy föld gyomrában lévő növevények és gyökerek kedvéérti ásása, az okozott kárnak és költségeknek megtérítése, - a puszta legelőből behajtott, de semmi látható kárt nem tett marháktól pedig, a hajtópénznek megfizetése mellett, pénzbeli büntetésnek - melly azonban a kárnak és hajtópénznek megtérítése összes sommájánál többre nem rughat - sőt ismétlés esetében fogsági büntetés terhe alatt is tiltatik; ha pedig nem csupa gondatlanságból, hanem önként, szántszándékkal vitetnék véghez a kártételnek bármelly neme, akkor az okozott költségeknek egyszeres, a kárnak és illetőleg hajtópénznek kétszeres megtérítésén felül, azon erőszakoskodó a vétség fokozatához képest szokott törvényszéki eljárás útján fogsággal is fenyíttessék. 9. § A rétekben, mindennemü ültetvényekben, vetésekben, kertekben, szőlőkben, kisebb s nagyobb faültetésekben, erdőkben, vékony vagy vastag, magánosan álló vagy erdőben lévő fákon, akármelly módon, de gondatlanságból végbevitt kártétel a kárnak, költségeknek és illetőleg hajtópénznek egyszeres megtéritésén felül, még a gondatlanságnak felebb a 2-ik §-ban felszámlált fokozataihoz mérséklendő pénzbeli büntetéssel is melly azonban a kárnak, költségeknek és illetőleg hajtópénznek másodszori megtéritésére összes mennyiségén túl soha nem rughat - sőt vétkes gondatlanság vagy ismételés esetében, fogsággal is fenyittessék. Ugyanazon letartóztatásnak lévén a 42-ik § értelmében helye akkor is, ha a kártevő a pénzbeli megmarasztalás erejéig eleget nem tehetne. Az erdőknek, sűrű vagy ritkább faültetéseknek biztosabb oltalmára rendeltetik: hogy ollyasokban történt kártételnek megbecsülésére a biró ahhoz értő


345

embereket alkalmaztasson, kik a kárnak megbecsülésében az elpusztitott vagy megrongált fának nem csak a belybeli körülmények által szabályozott folyó árát, hanem egyszersmind az ipart és szorgalmat, úgy költségeket, mellyeket a tulajdonos annak nevelésére forditani kénytelenittetett, figyelembe köteleztetnek venni. Erdei vágásokból behajtott szarvasmarhától, lótól, kecskétől, a kárnak megtéritésén felül, minden darabtól 30 kr. folyó ezüst pénzben, sertéstől és birkától 10 krt. szinte folyó ezüst pénzben fog büntetésül annyiszor a mennyiszer fizettetni; a pásztor pedig, kinek gondatlanságából történt az erdő- vagy fabeli károsodás, a kárnak, költségeknek és hajtópénznek a fentebbi pont értelmében kellő megtéritésén felül, testi büntetéssel is fenyittessék. Ha pedig a fent előszámláltaknak sértése vagy rombolása elszánt akaratból vagy épen hatalmaskodással vitetik véghez, úgymint csőszöknek és vadászoknak ellentállva, vagy zálogot adni vonakodva, vagy a marhákat pagonyokba hatalmasan erőszakkal behajtva: akkor a költségeknek egyszeres, a kárnak s illetőleg hajtópénznek kétszeres megtéritésén felül, illynemü, a büntetőtörvénykezés alá eső cselekvések, a vétség fokozatához arányzólag, a büntetőtörvények szabályai szerint fenyittessenek. 10. § A ki a tanyákon szabadon összerakott asztagokat, kazalokat, akár lábon, akár levágva, kévékben vagy boglyákban lévő gabonát, takarmányt meglop, mint nyilvánságos tolvaj a rendes törvényszéki eljárás utján a költségeknek egyszeres, a kárnak kétszeres megtéritésén felül, a hazai büntetőtörvények értelmében a vétség fokozatához képest büntettessék. 11. § Közös legelőre, vagy ollyas erdőkbe, ugarakra, tarlókra, avvagy már lekaszált rétekre, mellyeken másoknak közlegeltetési joga vagyon, ragadós nyavalyában vagy fekélyben sinlődő marhát, vagy egyéb kisebb nagyobb barmot hajtani, és ott legeltetni tilalmaztatik; ha pedig ezen tilalomnak ellenére azt mégis valaki merészelné, a mint az illynemü közös legeltetésben talált beteg marha nyavalyájának ragadóssága az illető baromorvosnak szemléjéből bebizonyosodik, azon beteg marha, a mennyiben nyavalyája orvosolható nem lenne, az illető szolgabirónak, kapitánynak, vagy helység előljáróinak rendeléséből azonnal agyonszúrattassék, az orvoslásnak lehetősége esetében pedig, ennek megtörténte, úgy az egészséges marháknak megoltalmazás tekintetéből, azonnal az egészségesektől elkülönöztessék, és e végre minden határ közlegelőjéből a beteg marhák számára kihasítandó illő terjedésü külön

346


legelőre rekesztessék; sőt ez utóbbi esetben, a beteg marhának tulajdonosa, ha a kijelelt legelőn kivül marháját máshova hajtani merészelné, szántszándékos mulasztásának fenyítéséül, minden beteg darabtól annyiszor a mennyiszer fizetendő egy igaz törvényes értékü forintnyi birsággal büntettessék. 12. § A ki az erdőben, kivált szárazság idején tüzet gerjeszt s azt el nem oltja, annyival inkább, ha gondatlanságból vagy önként szántszándékkal az erdőt, nádlást, turjányokat és zsombékokat, tufát vagy gabonát, sőt a tarlót, kivált még midőn a kepék is rajta vagynak, vagy közel az épületekhez felgyujtja: az okozott kár és gondatlanság fokozatához képest a kárnak és költségeknek megtéritésén felül, még fogságra is, sőt illetőleg mint gyujtogató, a honi törvények értelmében súlyosabb büntetésre is itéltessék. 13. § A ki a földesura vagy erdésze hire nélkül, vagy épen tilalmának ellenére, noha urbéri faizásnak örve alatt, az erdőben fát vág, rongál, vagy onnan hord, mint szántszándékos erdőpusztító, sőt tolvaj, a költségeknek egyszeres, a kárnak kétszeres megtéritésén felül, a vétség fokozatához képest fogsággal is büntettessék. 14. § A ki a mezőkről, rétekről, szántóföldekről, kertekből, szőlőkből valamelly termesztményt, gyümölcsöt, vagy ott hagyott gazdasági eszközt, tilos táblát vagy annak oszlopát, méhesből kast vagy mézet, mezei kaput, keritést, kútakról a vedret vagy rovásokat, vagy bármelly egyéb illynemü mezei tulajdonnak tárgyait ellop, vagy megront: a költségeknek egyszeres, a kárnak kétszeres megtéritésén felül, mint tolvaj, a vétség fokozatához képest fenyittessék. 15. § A vadászatról alkotott 1802:XXIV-ik törvénycikkely rendelete továbbá is megmaradván - annak értelmében vetéseken az aratás végéig, kaszálókon és réteken, míg a széna, sőt sarjú is be nem takaríttatott, szőlőkben Februárius 1-ső napjától szüret végéig, úgy a vadászattól a törvény értelmében rendesen tilalomba vett és kitáblázott helyeken, sőt gyenge faültetésekben is, míg azok az óvhatatlan károsítások ellen elegendőleg megerősödtek, a vadászat, a tulajdonoson kivül, más bárkinek is általán tilalmaztatik. Ahoz képest tehát a vadászat által akár tilosban, akár azon kivül elkövetett kárositások a szántszándékosok sorába számittatván, a költségeknek egyszeres, a kárnak pedig kétszeres megtéritésével rendeltetnek fenyittetni; fenmaradván azonfelül a vadászat tulajdonosának azon joga, hogy a tilalomnak megtörését a tilalmat törő ellen, az


347

1802:XXIV-ik törvénycikkely értelmében, a törvény rendes útján követelje. A vadász- és más ebek által történt kártételekért azoknak tulajdonosa mindenkor felelős; az illy mód történt károsítások a költségekkel egyetemben egyszeresen rendeltetnek megtérittetni. 16. § A kárositottnak szabadságában áll olly határban, melly nem tilos, a kárttevő vadakat, habár tilosból vagy vadaskertből jöttek is azok, a kár helyén megfogni, elejteni, vagy agyonlőni, a tilosban pedig a vadak által tett kárt, az okozott költségekkel együtt, az 1802-ik XXIV-ik törvénycikkely 10-ik §-nak értelmében, a károsodottnak a vadászat tulajdonosa a jelen törvényben rendelt szóbeli per útján megtériteni köteleztetik, illy vadaknak elejtése azonban megengedve nem lészen. 17. § Olly nemes, kinek saját lakóháza nincsen, vagy ennél egyebe alig van, mihelyt az ellene végbevitt tiszti vizsgálat meghitelesitéséből szántszándékos kártétele, annyival inkább hatalmaskodása kiviláglik, vagy hasonló önkéntes kártételért már büntetve volt, és kezességet nem állithat, a II. rész 68-ik czimének rendelete szerint azonnal letartóztassék, és olly mód legyen kénytelen az ellene hozandó büntetést bevárni. Urbéri telkeken lakó akár nemes, akár nem-nemes szántszándékos, vagy épen erőszakos kártételekbeni bűnös, ha ismételés esete forogna fen, ezen tette által elegendő okot szolgáltat törvényszabta úton urbéri telkérőli elmozditására. 18. § A fentebbi szakaszok rendelete mind a kárnak és költségeknek megtéritése, mind a vétség fokozatához aránylag szabott pénzbeli sőt fogsági büntetésre nézve kiterjed azon kártevőre is, a ki noha maga vagy marhája a kárban nem éretett, hanem észrevételvén, mindaddig, mig be nem érethetett, nyomban üldöztetett, és akkor elegendő zálogot adni vonakodott; ha pedig a kártevő sem a kártételben nem éretett, sem nyomban nem üldöztethetett, a károsodott azonban azt bebizonyithatja, hogy ki s kinek a cselédje vagy marhája által és mikor történt a kártétel? akkor a károsodottnak szintén joga vagyon, a fentebbi szakaszok értelmében kárának és költségeinek megtéritését rövid úton, úgy a kártétel nemére szabott egyébkénti büntetést is, az illető biróság előtt a kártevő ellen követelni. 19. § A ki a kárban talált marhát behajtani nem engedi, vagy a behajtott akár saját, akár más marháját lopva vagy erőszakkal kiereszti: a költségeknek egyszeres, a kárnak kétszeres megtéritésén felül, mint erőszakoskodó, a kártétel minőségéhez és vétség fokozatához arányzott

348


büntetéssel, a 9-ik § 3-ik pontja értelmében, fenyíttessék; hasonlóúl büntettessék az is, a ki akármiféle kártételben találtatván, zálogot adni vonakodik, vagy az adott zálogot lopva vagy erőszakkal visszaveszi. 20. § Ugyanazon erőszakoskodás fenyítéke alá esik az is, ki a csősznek, vagy a kárban lévő marhát behajtani, vagy a kártékony embert megzálogolni akarónak ellentáll, marháit behajtani nem engedi, vagy zálogot adni nem akar; a vérengezés esetében a büntetőtörvények rendeletének lévén helye. 21. § A mezei vagy erdei csősznek ámbár magános, de határozott, világos, kétségbe nem vonható hit alatti tanúbizonysága a kárnak ki, vagy hány s melly marhák által, úgy kinek tulajdonában történt? igazolására nézve, midőn azt a kárnak vagy erőszakoskodásnak valósága gyámolítja, és semmi más ellenkező vélemény kétségessé nem teszi, olly erővel bir, hogy a bevádlott az őtet terhelő vád ellen magát igazolni köteleztetik; különben nem csak a kárnak s költségeknek megtéritésében, de a kártételre szabott fenyitékben is elmarasztaltatik; - ellenben a bevádlottnak oltalmára rendeltetik, hogy a bevádlott által előállitott egy tanúnak is szintén egyes, de nem merő tagadó, hanem a tanúzott eset közvetlen tudomásán épült, s határozottan tett hit alatti vallása is elegendő arra, hogy a vádló csősz, egyéb terhelő adatok fogytában, a hitnek letételére ne bocsáttassék. Illyes csőszöknek és felvigyázóknak tehát csak hiteles, jó erkölcsü és még büntetéssel meg nem rovott emberek, és mindenkor csak az illető szolgabiró vagy kapitány jóváhagyása mellett, mellyet azonban ez csak fontos, s az illető féllel előre közlendő okoknál fogva tagadhat meg - fogadtathatnak, kik mielőtt szolgálatjukba beállittatnának, a szolgabiró vagy kapitány előtt az alább foglalt hitet fogják letenni, különben tanúzásuk jelen szakaszban tulajdonitott teljes próba erejével birni nem fog; a mi önként még inkább értetődik azokról is, kik már egyszer hamis tanúságtételben tapasztaltattak. 22. § A kártételen kapott, vagy onnan üldözőbe vett embert, habár nemes legyen is, más határban is, a hol t. i. üldözés közben eléretik, megzálogolni, vagy addig, mig zálogot nem ad, letartóztatni, - a kárban talált, vagy onnan üldözőbe vett marhát pedig, habár nemeseké legyen is, behajtani lehet. 23. § A vásárokra vagy máshova igyekező utasok, a kik rendes utakról letérve, a gyepeket vagy vetéseket gyalog, lóháton, kocsin, vagy marhákat hajtva gázolják, gázoltatják, lecsapásolják, úgy az út mellett fekvő földeknek termését s a füvet leétetik, lekaszálják, elorozzák, mindaddig üldöztethetnek, mig be nem éretnek, a midőn ha zálogot adni nem akarnak,


349

a legközelebbi helység birája által mind addig letartóztassanak, mig az általok okozott költségért, úgy a történetes, vagy gondatlanságból történt kártételért egyszeresen, a vétkes gondatlanságból, vagy épen szántszándékból eredt károkért pedig kétszeresen, pénzben vagy zálogban eleget nem tesznek, - szerfeletti rovatás esetében a 34-ik §-ban alább rendelt orvoslásnak lévén helye; sőt szántszándékos kártétel súlyosabb fokozatának esetében a kártevő a kár másodszori megtéritésén kivül, egyéb a tetthez arányzott büntetéssel is lévén fenyitendő, illy esetben a büntetést a kárositónak törvényhatósága, mihelyt a terhelő próbairatok mellett felszólittatik, rendes törvényszéki eljárás útján végrehajtani köteles. Ha a kárt cseléd tette, és az ura jelen volt, azért a kárra és költségekre nézve jót állani tartozik; a büntetést pedig, a mennyire tettleges részt vett a kártételben, anynyiban a vétkes részvevésnek fokozatához képest hasonlóan szenvedendi. - Ha pedig a kártevő útas el nem éretett, az ellene szolgáló bizonyitó iratok saját törvényhatóságával közöltetvén, az által, akár nemes, akár nem-nemes, az okozott költségeknek egyszeres, s a kárnak annak gondatlanságból vagy szántszándékból eredett minémüségéhez képest, egyszeres vagy kétszeres megtéritésében szóbeli rövid per útján megmarasztaltassék; sőt súlyosabb betudás esetében, annak fokozata szerint kimondandó egyébkénti fenyítékének elvétele végett rendes büntető perbe idéztessék. Midőn azonban a bün ollyanoknak társaságában vitetett véghez, a kik ugyanazon megyében laknak, mellyben a kártétel történt, ezen megye elibe és ugyanazon egy perbe lészen az idegen megyebeli bünös is idézendő és itélendő. 24. § A költségek közé számittatik: a becsüsök napibére, tartása és alájok szükséges fogatoknak ára; a becsüsök utáni járás és egyéb fáradság dija; a midőn pedig az illető szolgabiró vagy kapitány közbejövetele szükséges lelend, ennek úgy a vizsgálatokra és bizonyságokra szükséges tanúknak járandósága, fuvarköltsége és végre a kárban lévő s behajtott marhák tartása, valamint azoktól járó hajtópénz, melly minden darab szarvasmarhától vagy lótól 6 krajczárban, sertéstől és kecskétől 3 krban, egy juhtól, akár apró akár nagy legyen, egy krajczárban, mind igaz, törvényes értékűben értvén ezeket, általában határoztatik meg; a szárnyas állatok, ha behajtathatnak, darabjától szinte 3 igaz törvényes értékü krajczárokban lészen fizetendő, ha pedig agyonlövetnek, a tulajdonosnak ott hagyandók; melly hajtópénz az ellentállás vagy behajtás meg nem engedése esetében mindenkor kétszeresen lészen megveendő.

350


25. § Valamint a nemes, úgy a nem-nemes tartozik a fentirt költségeket, megbecsült károkat s hajtópénzt, minekelőtte behajtott marháit vagy zálogát visszavehetné, a fenirt szabályok szerint előre lefizetni. 26. § Azon esetben, ha a tetten rajta ért, vagy üldözés közben elfogott kártevőt a káros, vagy annak megbizottja, csősze, az illető biróságnak közbejötte nélkül önmaga zálogolta meg, és ezen törvény ellenére, vagy kelletinél nagyobb fizetéssel terhelné: a kártevő zálogának visszaváltását, vagy a szerfelett megvett pénznek visszaitélését az illető biróság előtt ugyanazon szóbeli per útján követelheti; a felebbvitel is szintén azon módon a szolgabirótul a törvényszékre, királyi vagy kiváltságos városokban a városi tanácshoz, az 5-ik §-ban megállapitott mód szerint engedtetvén meg. 27. § Midőn peres földről hajtatnak be a marhák, az azokra nézve fenálló törvényeknek rendeletei továbbá is fentartatnak. 28. § Azon esetben, midőn a behajtott marhák iránt három napok alatt magát senki sem jelenti, rendeltetik: a) A károsodott, vagy behajtó tartozik az illynemü kártevő bitang marhákat az illető szolgabiró vagy kapitánynak bejelenteni, beküldvén egyszersmind az okozott károknak és költségeknek jegyzékét, ugyszintén arróli tudósítását, valljon gondatlanságból, vagy szántszándékból történt e a kérdéses kártétel? b) Eltelvén a törvényes 15 napok, ha ezen idő alatt sem jelentené magát a behajtott marhák tulajdonosa, akkor azon marháknak leirása országszerte közhirré tétessék. c) Hogy ha pedig a behajtott kártevő marhák tulajdonosa bár honnan kitudatnék, akkor ő a törvényes 15 napok elteltével törvényesen intessék meg marháinak kiváltására, - mit ha újabb 15 napok alatt teljesiteni elmulasztana, vagy ha az országszerte történt hiresztelés után, három hónapok lefolyása alatt a marhák tulajdonosának személye ki nem tapogattathatnék, akkor az illető szolgabiró vagy kapitány azon behajtott marhákat kótya-vetye utján adja el, és lehuzván a bejött árukból a kárvallottnak illetőségét, úgy mindennemü, még a marhák tartására forditott költségeket is, a fenmaradandó pénzt szolgáltassa a marhák tulajdonosának kezébe, vagy a mennyiben annak személye tudomásúl nem lenne, mint bitangok árát az illető megyei vagy városi pénztárba. d) Azon esetben, ha a károk és költségek felülmulnák az eladott barmok árát, akkor a hiányzó somma erejéig keletkező követelését a kárvallott


351

szóbeli per utján veheti meg a marháknak kivilágosítható tulajdonosán; sőt a mennyiben a kártétel minémüségéhez képest, a pénzbeli birságokon kivül, egyéb büntetés is lenne jelen törvény átal rendelve, köteles a tiszti ügyész azt a kártevő ellen szokott törvényszéki eljárás utján követelni. e) Egyébként a kártevő bitang marhának behajtása, vagy birói kézhez általadása, vagy legalább feljelentésének elmulasztása, nem különben abból eredő kölcsönös keresetekre nézve, továbbá is fenmarad a Hármas-Könyv III-ik Részének 33-ik czíme, ugy az 1729:XLII-ik törvénycikkelynek rendelete. 29. § Közös birtokban a közös csősznek szegődött bérét minden közbirtokos, birtokához aránylag, tartozik fizetni; melly bér az illető szolgabiró előtt mind a köz mind a magános birtokosokon, szóbeli per utján, megvehető. 30. § A ki a birtok őrzésével megbizva nem volt, és mégis a kártevőt a károsodottnak feladja, vagy a kárban lévő marhát behajtja, nem csak a hajtópénzzel hanem azon felül a kártételért jelen törvény értelmében fizetendő pénzbeli birsággal is megjutalmaztassék. 31. § A ki az erdei-, mezei-, szőlőbeli- vagy tócsőszt hivatalos kötelességébeni eljárása közben, vagy azért boszút állva, megveri, mint közfenyíték alá tartozó, a rendszerinti biróság által, nem csak a gyógyítási költségeknek megtéritésében, ugy, a mennyire a megsértett élelmének keresésére ideiglen, vagy orvosolhatatlan csonkitás esetében örökre alkalmatlanná lett, ebből eredő károsodásának pótlásában, és 24-től 100 forintokig, folyó ezüst pénzt értve, terjedhető fájdalom-dijnak megadásában marasztaltassék, hanem azon felül vétsége fokozatához képest, a büntető-köztörvény rendelete szerint is fenyíttesék meg. 32. § A melly csősz, pásztor, vagy szolga az urának vagy tisztjének, ennek nem léte esetében pedig a helységbeli előljárónak, ez pedig a károsítottnak, s illetőleg az illető szolgabirónak vagy kapitánynak az előtte tudva lévő mezei, kerti, szőlőbeli vagy erdei kárt harmad nap alatt be nem jelenti, a költségeknek egyszeres, ugy a kárnak, annak minemüségéhez képest, egyszeres vagy kétszeres, a kivilágositható kártevővel egyetembeni megtérítésén felül, a vétség fokozatához aránylag fenyittessék. 33. § Másnak álló vagy folyó vizében s csatornáiban halászó, csikászó, vagy pióczát szedő a költségeknek egyszeres, a kárnak kétszeres megtéritésével fenyíttessék.

352


34. § A ki az általa okozott károk becsüjét magára nézve szerfeletti nagynak és súlyosnak tartaná, szabadságában áll, azon becsüt az illető szolgabiróval vagy kapitánynyal megvizsgáltatni, sőt úgy hozván magával a körülmények, mind a két fél által egyenlő számmal állítandó becsüsök és ahoz értők által a mezei, kerti és szőlőbeli károkat ugyan az első becsü után harmadnap alatt - az erdei károkat pedig legfeljebb 15 nap alatt, még egyszer megbecsültetni, és ekkor ezen új becsü a szolgabiró vagy kapitány által is megvizsgáltatván, fog a kielégítés alapjáúl szolgálni. 35. § A nagyobb és kisebb közországos vagy postaútakat, úgy ollyakat, mellyek az egész község által a mezei gazdaság avvagy a szomszéd helyek közti közlekedés végett mint közösök kihagyattak, és használtatnak, helyeikből kiszorítani, önkényleg más vonalra általvinni, készakarva vagy gondatlanságból felszántani, elfoglalni, folyó árokkal, vagy sürü s ritkábban ásott gödrökkel kelleténél, vagy a kiszabott szélességre nem ügyelve összeszorítani, azoknak mellékén lévő élő sor- vagy karfákat és védczövekeket, nem különben azokon épült fa- vagy kőhidakat, kirakott csatornákat, útmutató oszlopokat rongálni, vagy épen azoknak alkotó részeit feszegetni, ellopni, az okozott kárnak kétszeres, a vizsgálatra fordított költségeknek pedig egyszeres megtérítésén felül, a vétség és szántszándékos roszakarat fokozatához mért fogházi büntetés alatt tiltatik; az okozott kárnak vagy foglalásnak azonnali helyrehozatása az illető szolgabiróra vagy kapitányra tartozván. 36. § A határban lévő dülő és mezei utak, mellyek a földmivelés tekintetéből a helység lakosainak nagy része által használtatnak, azon helység lakosai - legyenek azok nemesek vagy nem-nemesek - valamint a határbeli birtokosok által, kik t. i. azon út közös használatában részt vesznek, tulajdonuknak kiterjedéséhez mért arány szerint, mindenkor járható állapotban tartassanak, mit ha az illető szolgabiró vagy kapitány felszólítására, és az általa rendelt időre nem teljesítenének, ennek kötelességében álland azon rosz útat vagy hidat a vonakodó helység vagy közbirtokosság költségére helyrehozatni, és egyszersmind a költségeket a vonakodón rövid szóbeli per útján meg is venni. 37. § Aratók, nyomtatók vagy cséplők, úgy más bármely mezei munkát általában szerződésképen felvállalt munkások nem ritkán, nem ügyelvén szerződésükben foglalt lekötelezésükre, ennek a maga idejében vagy épen nem tesznek eleget, vagy bizván abban, hogy nyomban más munkást helyettük állítani nem lehet, szerfeletti kivánataiknak teljesülésére a föld


353

birtokosát kényük szerint uj alkukötésre kényszerítik; az ilyesek által gyakorlott visszaéléseknek zabolázására rendeltetik: hogy az aratót, nyomtatót, vagy cséplőt rendes útlevél nélkül, a munkásnak lakhelyén kivül, bárki is felfogadni ne merészelje. - Az elvállalt munka teljesítésétől vonakodó vagy megszökött aratók, nyomtatók, cséplők pedig, vagy más bárminemű mezei munkások, bárha időközben már más gazdánál be is állottak volna, nem csak az elsőbb elvállalt, de nem teljesített munkának a kötött alku szerinti megtevésére az illető szolgabiró vagy kapitány által helyre állítassanak, hanem azon felül az okozott kárnak és költségek pótlása díjába, az elmulasztott és mezei munkára alkalmatos napszámok helybeli folyó árának kétszeres megtéritésével büntettessenek. Azon bérlő pedig, a kitől az illykép csalfálkodó munkások elsőbbi kötelezésüknek teljesítésére az illető szolgabiró vagy kapitány által visszaállíttattak, ugyanazon kárpótlást követelheti; hogyha azonban azonban az illy bérlő aratót, nyomtatót, cséplőt rendes útilevél nélkül fogadott volna fel, a kétszeres vállalkozás miatt történhető visszaállításukból eredett kárát a törvénynek önmaga részéről lett megszegésének tulajdonítsa, s kárpótlást a munkásokon nem követelhet, - sőt részéről történt csábítgatás esetében, még a 38-ik § rendeletének is leend helye. Azon esetben pedig, midőn jégeső vagy más elemi viharok által az aratásra, nyomtatásra vagy cséplésre felfogadott gabonában olly tetemes kár okoztatott, hogy a beállott munkások a kötött szerződéshez képest, béröket ki nem kereshetik, az eredetileg köttetett szerződés a munkásokra nézve kötelező erővel birónak nem tekintetik, hanem új szerződésnek van helye, úgy mindazonáltal: hogy ha ez iránt a munkást fogadó a munkásokkal meg nem egyezhetne, azon kérdés felett, ha az előbbeni szerződés megálljon-e? mindenkor az illető szolgabiró vagy kapitány, még pedig a legrövidebb idő alatt, tartozik itéletet hozni, és addig, míg itélet által a kérdés eldöntve nincsen, sem a munkásoknak új munkát vállalni, sem pedig a munkást fogadónak más munkásokat felfogadni szabad nem lészen. Ugy szintén akár a munka bérének vagy élelmezésnek nem a szerződés szerinti kiszolgáltatása, akár a bérlett munkának egészben vagy részben más munkások javára juttatása, vagy más bármelly, a tett szerződés megszegéséből eredett kérdéseknek rövid úti elintézése s birálása szintén az illető szolgabirót, vagy kapitányt illetendi; sőt ha a munkát tétető akár a bérlett munka elvállalásából reménylett haszonnak megszorításával, akár a tett alkunak bármiképeni megszegésével szántszándékosan okozott volna

354


kárt, a bérlett munkások ezen káruknak részeikrei kétszeres pótlását szintén sommás úton követelhetik; a felebbvitelnek itt is az 5-ik § értelmében lévén helye. 38. § Más által alku szerint már felfogadott aratót, cséplőt vagy nyomtatót, elcsalni általában tilalmas lévén ha azt mégis valaki tudva merészlené és az elsőbbi bérlő által törvényesen megintetve, az olly nemü munkásokat elbocsátani vonakodnék, a költségeknek egyszeres, és okozott kárnak a 37-ik § értelmében, azon megszökött munkásokkal egyetemes megtérítésén felül, annyiszor a mennyiszer az illető szolgabiró vagy kapitány által rövid úton a megyei vagy városi illető pénztár részére megveendő 20-tól 100-ig terjedhető folyó ezüst forintokkal büntettetik. 39. § A mennyire ezen mezei, kerti, szőlőbeli, erdei vagy közútakon s hidakon elkövetett károsításokat illető törvények az eddigiekkel összeütköznének, azok annyiban erőnélkülieknek és eltörölteknek nyilváníttatnak. 40. § Jelen törvényben szabott fogsági büntetések, jelesen a 8, 9, 18, 19, 23 és 35-dik § alattiak, a mennyiben ezen szakaszok alatt foglalt vétségek a becstelenség bélyegét már önmagából a tett miségéből is, a vétkesre nem hárítanák, t. i. a mennyiben azok lopást, rablást és a személynek erőszakos megtámadását, mint már általán a fenyítőtörvények által tiltott vétségeket, magokban nem foglalnának, az itéletben kimondott marasztalás erején túl becstelenséget, következőleg polgári jogainak habár ideigleni megszorítását is, a marasztaltra nem vonják. 41. § Midőn a marasztalt fél, avvagy az egyetemes megmarasztalás esetében, ő helyette társai, a marasztalási kárpótlást vagy birságot meg nem téríthetnék, nehogy a vagyontalanság, vagy a vagyonnak eltitkolása a bünre ösztönző büntetlenségnek forrásává válhassék; a meg nem térített pénzbeli mennyiségért igaz törvényes értékü 2 ezüst forintért egy napot számítván, fogsággal, melly azonban fél évnél hoszszabb időre semmi esetben nem terjedhet, tegyen eleget. Egyébként a fogság minémüségére rendeltetik, hogy fentebb a 8, 9, 18, 19, 23 és 35-dik szakaszokban rendelt fogsági büntetés, melly különben a 41-dik § értelmében a kimondott marasztalás erején túl, becstelenséget magában nem foglal, vagy a mely a marasztalási mennyiség meg nem téríthetése végett mondatik a marasztaltra, tisztességes letartóztatásánál súlyosabbá nem tétethetik. 42. § Kendert vagy lent áztatni, még magának a földesurnak is, csak olly vizekben szabad, mellyek a földesur s illetőleg városi vagy szabad községi


355

tanács által e czélra kijeleltetnek; ha valaki az ellen cselekednék, és kenderét vagy lenét más vizekben áztatná, azonfelül, hogy a beáztatott kendert vagy lent a csősznek bejelentése következtében azonnal elhordatni köteles, ha pedig azt tenni nem akarná, a helybeli városi vagy községbeli előljáróság által a kender vagy len az ő költségén fog elhordatni, minden beáztatott kévére számítandó, és egészen a megyei vagy városi pénztárba behozandó egy kr. folyó ezüst pénzbeni birságban, különösen a földesur az illető szolgabiró által marasztaltassék. 43. § Az okozott költségeknek és károknak egyszeres pótlása mindenkor a károst illeti; a hol azonban a kártétel a költségeknek egyszeres megtérítésén felül a kárnak kétszeres pótlásával rendeltetik fenyíttetni, a kárnak illy módoni másodszori megtérítése, úgy szintén a hajtópénznek másodszori megfizetése, valamint egyéb, jelen törvényszakaszokban szabott pénzbeli birságok - ide nem értvén a 30, 31, és 37-dik §-nak kivételképeni rendeletét - a megyei vagy városi pénztárt fogják illetni. 44. § Mind azon esetekben, midőn a kártétel a már is fenálló törvények értelme szerint hatalmasságbeli büntetést maga után vonó cselekedetből ered, a kárnak e jelen törvény szerinti megtérítésén, és a birságokbani, úgy egyéb elmarasztalásokon kivül a hatalmaskodási közönséges törvényes per és birói eljárás a sértett félnek fenmarad. Csősz hitformája: Én N. N. esküszöm az élő Istenre s a t., hogy ezen gondviselésem alá bizott N. N. határra (vagy tagra), abban találtató minden nemü árkokra, kerítésekre, garádokra, gazdasági épületekre, kútakra, edényekre és szerszámokra, erdőkre, ültetvényekre, veteményekre, és ezekből gyüjtött csomókra, keresztekre, boglyákra, úgy szintén az abban található közönséges útakra, azokon épült hidakra, karfákra, védfalakra, tilalom- és útmutató oszlopokra, minden tőlem kitelhető szorgalommal és hűséggel fel fogok vigyázni, és azokat bárminémü károktól oltalmazni; a kártevőket, személyválogatás nélkül, vagy megzálogolom, vagy nyomban lelkiesméretem szerint feljelentem és bevallom, más ártatlanra hamisan reá nem fogom, a felvigyázatot időközben hir nélkül el nem hagyom, s a mik gondviselésem alá bizatnak, mind azokról számot adok. Isten engem úgy segéljen s a t.

356


1840. évi XLIII. törvénycikk a magyar Ludovicea katonai intézetre tett ajánlásról A magyar Ludovicea katonai intézetre a mult 1836-dik évi országgyülés óta tett nagylelkü adakozások az 1808-dik évi VIII-dik törvénycikk. értelmében törvénybe iktattatnak. 1. § Temesváry Márton, a tiszántúli kerületi tábla ülnöke, vagy egy táblaház szerzésére, vagy a Ludovicea fölsegélésére - Ő Felsége választása szerint - 7917 pengő forintot kötelezőkben, 510 forintot 11 és 7/8 krt. kész pénzben adott, a mellyet Ő Felsége a Ludovicea pénz-alapjához olly feltétellel csatolni kegyeskedett, hogy az illető kerületi tábla az ott szolgálatban lévők gyermekei közül egy, vagy ha az ajánlat szaporodnék, két nevendéket mutathasson be az intézetbe. 2. § Szabad királyi Pest városa a Ludovicea mellett lévő azon helyet, mellyen eddig a vámház állott, és ennek közelében lévő városi legelőből kimetszett darab földet az intézetbeli nevendékeknek katonai gyakorlatára, a Ludovicea kertjének háta megett a kerítés egyenes vonalán kívül eső csekély területnek általengedése és egy új vámháznak a Ludovicea költségén leendő felállítása mellett, általadta. 3. § Nemes Szilágyi Mihály 11,000 pengő forintot olly módon ajánlott: hogy ennek jövedelméből egy, a debreczeni választó polgárság által a debreczeni nemes ifjak közül kimutatandó nevendék tartassék, az ebből fenmaradandó somma pedig a Musaeum pénz-alapjáúl tétessék. Későbben az alapító eredeti alapítványát 2333 frttal 20 krral pengőben szaporítván, az összes alapítványból ekkép a Ludoviceában nevelendő két ifjak egyikének kijelelését Bihar vármegyére, a másikét pedig Debreczen városára bizta. 4. § Gróf Batthyányi Alajos özvegye Therézia született Szápáry grófné, végrendeletében a Ludovicea magyar katonai intézetre 12,000 váltó-forint alapítványt tett; a végrendelkezőnek örökösei egy nevendék-bemutathatási jusnak fentartása mellett, ezen alapítványt 6666 ft. 40 kr. p. tőke sommára önként úgy emelték, hogy ezen sommát 1842-dik évi november 1-ső napjára a Ludovicea pénztárába vagy kész pénzül lefizetik, vagy ugyanazon naptól kezdve a tőke-somma lefizetéseig annak száztól 6 forintjával számítandó kamatjait fizetni fogják.


357

1844. évi I. törvénycikk az ország sz. koronája Őreinek megválasztásáról Az ország sz. koronájának volt őrei, tudniillik: buzini gróf Keglevich Gábor, cs. kir. aranykulcsos, belső titkos és királyi helytartótanácsi tanácsnok, Nógrád megye főispánja, főtárnokmesteri; széki gróf Teleki József, cs. kir. aranykulcsos, belső titkos és kir. helytartótanácsi tanácsnok, a magyar tudós társaság első elnöke és Szabolcs megye főispánja pedig, Erdélyben kormányzói méltóságra emeltetvén; az ő Felsége által mind a római katholicusok, mind az evangelica vallásúak részéről kijeleltek közül, Király s haza ügyében szerzett jeles érdemeikért és országszerte megismert hazafiui szolgálataikért, az Ország Rendei ürményi Ürményi Ferenczet, Leopold császár jeles rendének commendatorát, cs. kir. aranykulcsost s belső titkos tanácsost, ki ő Felsége megbizásából a koronaőri hivatalt ideiglenesen eddig is viselte és vajai báró Vay Miklóst, cs. kir. aranykulcsost, a hétszemélyű tábla biráját s Borsod vármegye főispáni helyettesét, választották-el teljes közakarattal s illetőleg erősítették meg korona-őrökül, kik egyszersmind a törvényszerü esküt annak rende szerint le is tették. Fentemlített gróf Keglevich Gábor, és gróf Teleki József a koronához tartozó kulcsoknak megtörtént átadásaik iránt ezennel megnyugtattatván, és e tekintetben a felelet terhe alól feloldoztatván. 1848. évi XXII. törvénycikk a nemzeti őrseregről A személyes és vagyonbátorság, a közcsend és belbéke biztosítása, az ország polgárainak őrködésére bizatik; e tekintetből, mig a legközelebbi országgyülés kimeritőleg rendelkeznék, a nemzeti őrsereg alakitására nézve következők határoztatnak: 1. § Mindazon honlakosok, kik városokban, vagy rendezett tanácscsal ellátott községekben, 200 pengő forint értékü házat, vagy földet, egyéb községekben féltelket, vagy ezzel hasonló kiterjedésü birtokot kizáró tulajdonul bírnak, vagy ha illy birtokot nem bírnak is, de 100 pengő forint évenkinti tiszta jövedelmök van, húsz éves koruktól ötven éves korukig ha gazdai hatalom alatt nincsenek - a nemzetőrségbe beirandók, és fegyveres szolgálatot tenni tartoznak.

358


2. § A nemzetőrséget kir. városokban, s rendezett tanácscsal ellátott községekben, a helybeli hatóság; más helyekre nézve pedig az illető megyei vagy szabad kerületi törvényhatóságok szerkezendik össze. 3. § A nemzetőrségi fegyveres szolgálatra kötelezetteken kivűl, az illető megyei, kerületi, városi vagy rendezett tanácscsal ellátott községi hatóságok, a nemzetőrségbe még más olly honpolgárokat is besorozhatnak, kiket az alkotmányos rend fentartásában érdekletteknek, s e kitüntetésre méltóknak itélnek. 4. § A nemzetőrségből kirekesztetnek olly egyének, kik rablás, lopás, csalás, hitszegés, gyujtogatás, vagy gyilkosság miatt büntetve voltak. 5. § Olly egyének, kik a 4-dik §-ban említett vétségeket, mint nemzeti őrök követik el: az őrseregből az ellenök indítandó bűnper befejezéseig ideiglenesen az illető törvényhatóság, vagy a helybeli előjáróság által azonnal kitöröltetnek, és tőlük a fegyver elvétetik. 6. § Azoknak összeirására, kik az 1-ső § rendelete szerint, mint nemzetőrök, fegyvert fogni tartoznak, a kormány rendeletének vétele után azonnal küldöttséget fognak nevezni: Megyékben, nem várva a közgyülés tartását, a kisgyülések. A Jász-Kún és Hajdú-kerületekben a főkapitány. A szepesi XVI városokban és a turopolyai kerületben a kerületi gróf. Fiumei és buccari kerületben a tengermelléki kormányzó. Szabad kir. városokban, és rendezett tanácscsal ellátott községekben a tanács. 7. § Ezen küldöttségek a megyékben és szabad kerületekben az illető helybeli előjárósággal egyetértőleg járnak el, és a körülményekhez képest a helybeli őrseregnek alakítását is eszközlik. 8. § Az 1-ső szakaszban említett egyéneknek szabadságára hagyatik, lovas vagy gyalog szolgálatot vállalni; a gyalog seregben mindazáltal szolgálatot tenni kötelesek mindazok, kik a lovas sereghez nem soroztattak. 9. § Tisztjeit kapitányig az őrsereg maga választja; s mihelyest e választások által az őrsereg alakítása megtörtént, megyékben, - az annak hatósága alatt álló rendezett tanácsú községekre nézve is - az alispán, sz. kir. városokban és szabad kerületekben pedig a főtisztviselő, a honvédelmi ministernek, úgy az őrsereg számára, mint szerkezetére, s megválasztott tisztjeire nézve jelentést teszen, mire a kapitányságon felüli nemzetőrtiszteket Magyarországon a minister ajánlatára a nádor k. helytartó, a kapcsolt részekben a bán nevezendi ki.


359

10. § A magyarországi nemzetőrség fővezérét hasonlóan a nádor kir. helytartó nevezendi, a kapcsolt részekben a fővezérség a bánt, s ennek nemlétében a kapcsolt részek alkapitányát, a magyar tengermelléken pedig a kormányzót illeti. 11. § Az őrseregnek a fegyverforgatásbani gyakorlására és ezen gyakorlásoknak betanítására alkalmas katonai egyénekről, az illető törvényhatóságok felszólitása következtében a kormány gondoskodik. 12. § Azoknak, ki a szolgálathoz szükséges fegyvereket megszerezni nem képesek, fegyver a közállomány táraiból fog kiszolgáltatni. 13. § A nemzetőrség minden tagjai a magyar rendes katonaság hasonló fokozatu tagjaival egyenlő ranguaknak tekintendők, dijt azonban, mig csak helybeli szolgálatot tesznek, nem húznak, külső szolgálatuk idejére díjuk a rendes katonaságéhoz hasonló lészen; melly díj tulajdon községük határán kivül ugyan, de illető törvényhatóságuk kebelébeni szolgálatuk idejére, a törvényhatósági házi pénztárból, illető törvényhatóságuk határán kivül szolgálatuk idejére pedig az országos pénztárból fog fizettetni. Felügyelés a fegyverekre 14. § Azon fegyverek, mellyek a közállomány táraiból az őrsereg részére adatnak ki, a törvényhatóságok közvetlen számadása és felügyelése alatt állanak. Ennélfogva 15. § Megyékben és szabad kerületekben helyenként a szükséges fegyvereket felosztani, és a helybeli előjáróság számadása alá kiadni, a törvényhatóságok fogják. 16. § Ha valamelly nemzeti őr fegyverét, mellyet a közállomány tárából nyert, midőn kivántatik, beadni nem tudná, vagy elhagyta volna valamelly részben romlani, a kárt megtériteni tartozik. Szolgálat 17. § A nemzeti őrsereg szolgálata, rendes és rendkivüli esetek szerint különbözik, a helybeli közcsend és béke rendszerinti vagy rendkivüli állapotához képest. 18. § Midőn a közcsend és béke rendkivüli zavarodásának sem jelenségei nem mutatkoznak, sem pedig attól tartani ok nincs, hogy a közcsend és béke valamelly erőszakos kitörések által felháborittathatik, a nemzeti őrsereg szolgálata egyedül a szükséges rendőrségi intézkedések fentartására szorítkozik. E tekintetből:

360


19. § A helybeli őrtiszt intézkedendik azon sor és szám iránt, melyben a nemzeti őrök, egymást felváltva, szolgálatot tenni fognak. 20. § Kisebb rendetlenségek, ugymint: utczai vagy korcsmai veszekedések meggátolása, a kihágók befogása, a befogott gonosztevőknek vagy kihágóknak a törvényes felsőbbség kezeibe általadása, úgyszinte mindenütt ott, hol a törvényes felsőbbségnek eljárásához karhatalom szükséges, a karhatalom kiszolgáltatása a nemzeti őrségnek álland kötelességében. 21. § Rendkivüli esetekben, midőn a megzavart közcsend és béke helyreállitására rendkivüli eszközök kivántatnak, minden besorozott nemzeti őr, akár következik reá sor szerint a szolgálat, akár nem, fegyvert fogni köteles. 22. § A nemzeti őrség, a 21-ik § esetét kivéve, szolgálatot tenni, csak tulajdon községének határain belől tartozik: - ellenben ha a 21-ik § esetében a közcsend és béke valamelly községben, a helybeli nemzeti őrség segitségével vissza nem állíttathatnék, illy esetben más községbeli nemzeti őrség is felszólítható, s felszólítása következtében tulajdon községének határain kivül is tartozik szolgálatot tenni. 23. § A nemzeti őr fegyvert csak akkor foghat, ha szolgálatra felszólíttatik; és a nemzeti őrségnek, fegyveresen, mint testületnek tanácskozni és végzéseket hozni nem szabad. 24. § A nemzeti őrség szolgálatra csak a polgári hatóság által szólíttathatik fel, és őrálláson kivül minden egyéb esetekben, az őrcsapattal polgári előjáró közbejövetele kivántatik. 25. § Nemzeti őrség erőszakot csak akkor használhat, miután a polgári előjáró azt, s illetőleg azokat, kik ellen az erőszak használandó, a törvény nevében engedelmességre felszólította. 26. § A nemzeti őr felszólítva szolgálatát teljesíteni feltétlenül tartozik, panaszt, ha nem sor szerint szólíttatott volna fel, parancsnokságánál tehet. 27. § A szolgálat elleni vétségek eseteire, a büntetés és eljárás rendelet által fog meghatároztatni. 28. § A törvényben megállapitott elvek korlátai között, rendelet által fog intézkedés tétetni részletesen az őrsereg egyenruhája és mindazokról, mik az őrsereg alakitásához, fentartásához, lőszerreli ellátásához, és az őrseregbeli szolgálat rendszeresitéséhez megkivántatnak.


361

29. § E törvény végrehajtását, ha a helybeli körülmények, rendkivüli okoknál fogva, megkivánják, a ministerium az illető törvényhatóság tudósitásának nyomán felfüggesztheti. 30. § Ha a helybeli körülmények miatt a nemzeti őrség feloszlatása szükséges, ez iránt Ő Felsége rendelet által intézkedni fog, de feloszlatás esetében, a feloszlatás után legfelebb egy év alatt a feloszlatott nemzeti őrségi osztály ujolag alakitandó. 31. § A nemzeti őrsereg tagjai testi büntetéssel nem fenyíttethetnek. 32. § A jelen törvénynek alkalmazása, a kapcsolt Részekben az ottani törvényes hatóságokra bízatik. 33. § A király és haza elvárják, hogy a hon fiai, kiknek becsületére e törvény által a közállomány fentartása bízva van, kötelességöknek híven és buzgósággal fognak megfelelni. 34. § A nemzeti őrsereg zászlójára következő hitet tesz: Én NN. esküszöm az élő Istenre s a t. a királynak és alkotmánynak hűséget, előljáróimnak engedelmességet, - esküszöm, hogy polgártársaimnak személyét és vagyonát minden törvénytelen megtámadás ellen, előljáróim felhívására oltalmazom, a közcsendet, békét és nyugalmat sem nem háborítom, sem háborítani nem engedem, átalában minden szolgálati kötelességemet, midőn tőlem megkivántatik, pontosan teljesítem, és leszek polgári előljáróim vezérlete alatt hű őrje az alkotmánynak, a törvénynek és a hazának. Isten engem s a t. 35. § A nemzetőrségi egész institutio a ministerium hatósága alá helyeztetik. 1848. évi XXIII. törvénycikk a szabad királyi városokról 1. § A város, mint önálló köztörvényhatóság, közdolgait törvényes felsőbb felügyelés alatt, minden más törvényhatóságtól függetlenül, a köztörvény szerint igazgatja. 2. § A városnak, mint törvényhatóságnak, rendőri, büntető és magánjogi tekintetben alá vannak vetve - kivéve a megyék székházait, és a valóságos hadiszolgálatban álló katonákat, azonban csak szorosan vett személyes s bűnvádi keresetekre és szolgálati vétségeikre nézve, minden a város határában létező egyének és javak, különbség nélkül.

362


3. § Azalatt, mig a városoknak rendezése iránt a törvény részletesen rendelkeznék, következők határozatnak meg. a) A városok felosztása. 4. § Olly városok, mellyekben 12,000 lakosnál kevesebb vagyon, kis városoknak, - mellyekben 12,000 lakosnál több, de 30,000 lakosnál kevesebb vagyon, közép városoknak, - és mellyekben 30,000 lakosnál több vagyon, nagy városoknak neveztetnek. b) Tisztujitásokról 5. § Az országgyülési követek választásáról az egész országra nézve általánosan külön törvény rendelkezvén, a városi tisztviselők választására nézve ezennel határoztatik. Választók 6. § A városi közönségnek, a nőket kivéve, mindazon tagjai, kik teljes korúak, sem atyai, sem gyámi, sem gazdai hatalom, sem pedig elkövetett hűségtelenség, csempészkedés, rablás, gyilkolás és gyujtogatás miatt fenyíték alatt nincsenek, törvényesen bevett valláskülönbség nélkül, választók; ha a) A város határához tartozó, és a telekkönyvben tulajdon, vagy egyszersmind hitveseik nevére is különleg beirt olly házat, vagy telket, egy év óta birnak, mellynek értéke kis városban 300 - közép városban 700 nagy városban 1000, különösen Pest városában 2000 pengő forint: vagy b) A város határában mint kézmüvesek, bejegyzett kereskedők, gyárosok, egy év óta telepedve vannak, tulajdon műhellyel vagy kereskedési teleppel, vagy gyárral birnak, és ha kézmüvesek, folytonosan legalább egy segéddel dolgoznak. c) Tudorok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, akademiai művészek, tanárok, a magyar tudós társaság tagjai, kik a városban egy év óta telepedve vannak, és kis városban 40, - közép városban 60, - nagy városban 80, - Pest városban 100 pengő forint házbért fizetnek. d) Ezeken kivül mindazok, kik a város kebelében két év óta telepedve vannak, és kis városban 200, - közép városban 400, - nagy városban 600, Pest városban 800 pengő forint biztos jövedelmet, keresetük vagy tőkeértékük után, kimutatni képesek.


363

e) Kik eddig városi polgárok voltak, ha a fenebbi pontokban leirt képességgel nem birnak is. 7. § A 6. § a) pontja alatt kiszabott birtoklási idő nem kivántatik meg azon esetben: ha valaki a képesitő ingatlannak birtokába örökség utján jut. 8. § A választási jogot senkitől, ki a 6. §-ban leirt képességgel bír, megtagadni vagy elvenni, semmi szín alatt nem lehet. 9. § A 6-ik §-ban körülírt képességgel biró választók a tisztviselőket, és városi képviselői testület tagjait fogják választani a tisztujitó székeken. 10. § A választási jogot gyakorolni, csak személyesen lehet. c) A tisztujitás megtartásáról 11. § A jelen törvény kihirdetése után a polgármester, illetőleg bíró, azonnal közös és nyilvános ülésben egybegyüjti az eddigi tanácsot, és választott polgárságot. Egy ülésben a tisztujitó szék megtartására a gyülés tagjai által elnök, egyszersmind küldöttségek választatnak, a választók összeirása végett; továbbá intézkedések tétetnek az összeirási eljárás végrehajtása és a választás helye, és ideje körűl. 12. § A választás napján, a választott elnök előülése alatt: szinte nyilvános ülés tartatik; és e gyülésben 13. § Mindenek előtt küldöttségek választatnak a gyülés tagjai által, a szavazatok öszveszedésére, és a kijelölés feletti intézkedésre, titkos szavazás által, legalább tíz tagból, az összeirt választók közül alakítandók. 14. § Szinte e gyülésen, a tisztikarnak és választott polgárságnak tagjai eddig viselt hivatalaikról lemondanak, a választási elnök pedig a választás idejére kapitányt, tiszti ügyészt és jegyzőt helyettesít. A tiszti-kar választásáról 15. § A tisztviselők közül a polgármester, főbiró, főkapitány, és alkapitányok, tanácsbeliek, jegyzők, tiszti ügyészek levéltárnok, telekbíró, számvevő, tiszti főorvos, fősebész és főmérnök megválasztatnak. A választás kijelelés mellett a kijelelés a kijelelő választmány által, a választási elnök közbejöttével, történik. 16. § A városokban jelenleg létező tisztviselők közül azon egyének, kik olly hivatalt viseltek, melly a jelen törvény kihirdetése előtt, éltök fogytáig rendszerint ujitás alá nem esett, fizetésüket éltök fogytáig megtartják; ellenben ha a jelen törvény szerint tartandó tisztújitás alkalmával, vagy az eddig viselt, vagy magasabb hivatalra megválasztatnak, a választást

364


elfogadni kötelesek, különben nyugpénzöket elvesztik; - és szinte úgy elvesztik akkor, ha fenyítő közkereset útján bármikor valamelly büntény miatt marasztaltatnak. 17. § A számadással tartozó hivatalnokok ezúttal a városi törvényhatóságnak részletes elrendezéseig, eddig viselt hivatalaikban meghagyatnak ugyan; a pénz- és egyéb tárakra leendő felügyelés azonban a jelen törvény szerint választandó tanács felelőssége alá helyhezhetik; melly hogy ebbeli felelősségének teljes mértékben eleget tehessen, egyszersmind azon hatalommal ruháztatik fel, hogy tapasztalandó bármelly visszaélés, vagy hanyagság esetében, a számadókat a körülményekhez képest azonnal elmozdíthassa, sőt le is tartóztathassa, és bűnperbe idéztethesse, helyettük ideiglenesen más kezelőket nevezhessen, és általánosan a pénztárak biztositása iránt minden szükséges intézkedéseket megtehessen. Képviselők választásáról 18. § A képviselő testület tagjai kijelelés nélkül választatnak. 19. § Ezen választásnak mikénti eszközlése, a választóknak a választás könnyítése tekintetéből kerületekrei elosztása, a szavazatok összeszedése, és minden egyéb, a választás körül előfordulható teendők iránt, azon közös gyülésben tétetik intézkedés, mellyben a választók összeirása határoztatik el. 20. § Azalatt, mig a törvény máskép intézkedend, képviselőül a város bármelly telepedett lakosa törvényesen bevett valláskülönbség nélkül, megválasztható. 21. § A képviselő testület kis városokban legalább 30; közép városokban legalább 82; nagy városokban legalább 157 tagból áll. 22. § A képviselők száma, a legkisebb számon felül az állandó lakosok számához képest következőleg emelkedik: a) Kis városokban az első 1500 számon felül minden 200 lakos után, az első 30 képviselőhez adatik egy képviselő. b) Közép városokban az első 12,000 számon felül, minden 400 lakos után, az első 82 képviselőhez adatik egy képviselő. c) Nagy városokban, az első 30,000 számon felül, minden 800 lakos után, az első 157 képviselőhez adatik egy képviselő. 23. § A képviselők a közgyüléseken személyenkint tanácskozási joggal és határozó szavazattal birnak.


365

24. § Minden választásokra a szavazás a választók által titkosan történik. A tanács- és közgyülésekről 25. § Azalatt, mig a törvény részletesen intézkedend, a tanács azon hatósággal ruháztatik fel, mellyel jelenleg a megyei kis-gyülések birnak, a közgyülés pedig ugyanazon hatósággal, mellyel a megyei közgyülések vagynak ellátva, kivéve a be- és kitáblázásokat, továbbá azon kérdéseket, mellyek szoros értelemben birói eljárást igényelnek, vagy birói zár megrendelését foglalják magokban. 26. § Mind a közgyülések, mind a tanácsnak ülései nyilvánosak. 27. § Az ülésekben a hallgatóságnak a tanácskozásokat megháborítani nem szabad. A csendet fentartani az elnök kötelessége, és e részben különösen e czélból a tanács által választandó csendtisztek vezérlete alatt a nemzeti őrsereg ügyel. 28. § Az állandó szakbizottmányok hatósága, millyenek: az árvai, gazdasági, szépitési és egyéb bizottmányok, jelen állapotban megtartatik, a bizottmányok közvetlenül a tanácscsal, a tanács által pedig a közgyüléssel állnak összefüggésben. 29. § A közgyülés áll: a városi tisztviselőkből és képviselőkből együttvéve, - elnöke a polgármester, vagy akadályozása esetében a legidősb tanácsbeli. - Határozat hozatalára pedig kis városokban legalább 20, - közép városokban legalább 30, nagy városokban legalább 40 tag együttléte szükséges. 30. § Közgyülést tartani kell minden hónapban legalább egyszer, lehet ezenkivül többször is, valahányszor ezt vagy a közgyülés előre megrendeli, vagy a tanács, s illetőleg polgármester, sürgető körülmények miatt szükségesnek tartja.

Corpus Juris Militaris Hungarici I

Recommend Documents