Coronary Heart Disease

Coronary Heart Disease Effects of Optimal Medical Treatment With or Without Coronary Revascularization on Angina and Subsequent Revascularizations in Patients With Type 2 Diabetes Mellitus and Stable Ischemic Heart Disease Gilles R. Dagenais, MD; Jiang Lu, MS; David P. Faxon, MD; Kenneth Kent, MD; Rodrigo M. Lago, MD; Carlos Lezama, MD; Whady Hueb, MD; Melvin Weiss, MD; James Slater, MD; Robert L. Frye, MD; and the Bypass Angioplasty Revascularization Investigation 2 Diabetes (BARI 2D) Study Group

Downloaded from http://circ.ahajournals.org/ by guest on April 15, 2017

Background—In the Bypass Angioplasty Revascularization Investigation 2 Diabetes (BARI 2D) trial, an initial strategy of coronary revascularization and optimal medical treatment (REV) compared with an initial optimal medical treatment with the option of subsequent revascularization (MED) did not reduce all-cause mortality or the composite of cardiovascular death, myocardial infarction, and stroke in patients with type 2 diabetes mellitus and stable ischemic heart disease. In the same population, we tested whether the REV strategy was superior to the MED strategy in preventing worsening and new angina and subsequent coronary revascularizations. Methods and Results—Among the 2364 men and women (mean age, 62.4 years) with type 2 diabetes mellitus, documented coronary artery disease, and myocardial ischemia, 1191 were randomized to the MED and 1173 to the REV strategy preselected in the percutaneous coronary intervention (796) and coronary artery bypass graft (377) strata. Compared with the MED strategy, the REV strategy at the 3-year follow-up had a lower rate of worsening angina (8% versus 13%; P⬍0.001), new angina (37% versus 51%; P⫽0.001), and subsequent coronary revascularizations (18% versus 33%; P⬍0.001) and a higher rate of angina-free status (66% versus 58%; P⫽0.003). The coronary artery bypass graft stratum patients were at higher risk than those in the percutaneous coronary intervention stratum, and had the greatest benefits from REV. Conclusions—In these patients, the REV strategy reduced the occurrence of worsening angina, new angina, and subsequent coronary revascularizations more than the MED strategy. The symptomatic benefits were observed particularly for high-risk patients. Clinical Trial Registration—URL: http://www.ClinicalTrials.gov. Unique identifier: NCT00006305. (Circulation. 2011;123:1492-1500.) Key Words: angina pectoris 䡲 coronary angioplasty 䡲 coronary bypass surgery 䡲 coronary artery disease 䡲 coronary artery bypass 䡲 diabetes mellitus, type 2

T

he Bypass Angioplasty Revascularization Investigation 2 Diabetes (BARI 2D) trial showed that a strategy of prompt coronary revascularization and optimal medical treatment (REV) was not superior to a strategy of optimal medical treatment with the option of subsequent coronary revascularization (MED) in terms of total mortality and the composite of death, myocardial infarction, or stroke in patients with type 2 diabetes mellitus and stable coronary heart disease.1 Coronary revascularization by either percutaneous coronary interventions (PCI) or coronary artery bypass graft (CABG) surgery has been shown to reduce angina, but to a lesser degree in patients with

diabetes mellitus than in patients without diabetes mellitus.2 Although there have been trials comparing coronary revascularization with medical treatment alone in patients with stable coronary artery disease, the numbers of participants with type 2 diabetes mellitus in these studies were limited.3–6 The present analysis was undertaken to assess the hypothesis that BARI 2D participants randomized to a prompt coronary revascularization (PCI or CABG) at entry in the trial with an optimal medical treatment would have a lower rate of worsening angina, new angina, and subsequent coronary revascularization and a higher rate of angina-free status than participants randomized to an optimal medical

Continuing medical education (CME) credit is available for this article. Go to http://cme.ahajournals.org to take the quiz. Received July 15, 2010; accepted January 28, 2011. From the Institut Universitaire de Cardiologie et Pneumologie de Que´bec, Que´bec, Canada (G.R.D.); University of Pittsburgh, Pittsburgh, PA (J.L.); Brigham and Women’s Hospital, Harvard Medical School, Boston, MA (D.P.F.); Washington Hospital Center, Washington, DC (K.K.); Cleveland Clinic, Cleveland, OH (R.M.L.); La Raza Medical Center, Mexico City, Mexico (C.L.); Heart Institute, Medical School University of Sa˜o Paulo, Sa˜o Paulo, Brazil (W.H.); New York Medical College, New York, NY (M.W); New York University–Langone Medical Center, New York, NY (J.S.); and Mayo Clinic, Rochester, MN (R.L.F.). Guest Editor for this article was Robert Eckel, MD. The online-only Data Supplement is available with this article at http://circ.ahajournals.org/cgi/content/full/CIRCULATIONAHA.110.978247/DC1. Correspondence to Gilles R. Dagenais, MD, Institut Universitaire de Cardiologie et de Pneumologie de Que´bec, 2725 Chemin Ste-Foy, Que´bec, QC, Canada G1V 4G5. E-mail [email protected] © 2011 American Heart Association, Inc. Circulation is available at http://circ.ahajournals.org

DOI: 10.1161/CIRCULATIONAHA.110.978247

1492

Dagenais et al treatment strategy with the option of subsequent coronary revascularization during a 5.3-year follow-up.

Editorial see p 1489 Clinical Perspective on p 1500

Methods The BARI 2D trial was a randomized trial with a 2⫻2 factorial design to determine whether the REV treatment strategy was superior to the MED strategy and whether a strategy with insulinsensitizing agents was more efficient than a strategy with insulinproviding agents, both targeting hemoglobin A1c ⬍7.0%, in reducing total mortality and cardiovascular events in patients with type 2 diabetes mellitus and stable coronary artery disease. Details of the BARI 2D trial have been published,1,7,8 and are outlined briefly here.

Population


The 2368 participants of the BARI 2D trial were recruited between January 1, 2001, and March 31, 2005, in 49 clinical sites; 1499 participants were from the United States, 356 were from Brazil, 353 were from Canada, 85 were from Mexico, and 75 were from Austria and the Czech Republic. Participants had to be ⱖ25 years of age with a diagnosis of type 2 diabetes mellitus, have angiographically documented coronary artery disease (ⱖ50% stenosis in a major epicardial artery), and have myocardial ischemia objectified during a stress test or typical effort angina with an epicardial coronary stenosis ⱖ70%. All patients had to have suitable coronary anatomy for either PCI or CABG surgery. The main exclusion criteria were a clinical indication for immediate revascularization, coronary revascularization within the 12 months before randomization, left main coronary disease, class III and IV heart failure, serum creatinine level ⬎2.0 mg/dL (177 ␮mol/L), and hemoglobin A1c ⬎13.0%. Patients with unstable angina who became stable on medical therapy before randomization were included. For the present study, the participants were classified according to their angina status within the 6 weeks before randomization into 3 groups: (1) angina with their functional impairment according to Canadian Cardiovascular Society (CCS) grades of angina,9 stabilized grade IV CCS angina, or unstable angina; (2) anginal equivalents manifested mostly by effort dyspnea; and (3) no angina characterized by neither angina nor anginal equivalent. Among the 2368 participants enrolled in BARI 2D, there was satisfactory information on baseline angina status in 2364; they constituted the population of the study. The protocol was approved by the review board or ethics committee of each institution. All participants provided written informed consent.

Random Assignment, Treatment, and Follow-Up Randomization to the REV or MED strategy was stratified according to either PCI or CABG as determined by the cardiologist who based his or her decision on the most appropriate therapy for each patient, with the expectation that patients with the most extensive coronary artery disease would be selected for CABG. Participants in the PCI stratum randomized to REV or MED and those in the CABG stratum randomized to REV or MED were also randomized to the insulinproviding strategy or the insulin-sensitizing strategy. Patients randomized to the revascularization procedure had to have their PCI or CABG surgery within 4 weeks of randomization. Optimal medical therapy consisted of lifestyle management targeting smoking cessation, diet, weight loss, and regular physical exercise and pharmacological therapy to maintain hemoglobin A1c ⬍7.0%, low-density lipoprotein cholesterol ⬍100 mg/dL (2.6 mmol/L), and blood pressure ⱕ130/80 mm Hg. Participants received individualized antianginal medications. Antianginal medication therapy (including ␤-blockers, calcium channel blockers, and long-acting nitrates) was categorized as none, monoagent, and polyagent (the combination of 2 or 3 agents). For patients incapacitated by angina or anginal equivalent symptoms and for patients with documented worsened ischemia despite optimal medical treatment during follow-up, the treating cardiologist could recommend coronary revascularization, defined as subsequent revascularization. Participants were evaluated

Type 2 Diabetes and Chronic IHD Management

1493

on a monthly basis for 6 months and every 3 months thereafter for a mean follow-up of 5.3 years. A standardized questionnaire on angina and anginal equivalents was administered at each visit.

Main Outcomes The outcomes for this analysis were worsening angina, freedom from angina, occurrence of new angina, and subsequent coronary revascularization. Angina was characterized by chest pain occurring during physical activity or stress relieved by rest or nitroglycerin. Worsening angina was defined as a changing pattern of angina that distinctly worsened in severity and/or frequency, from no classic angina at entry to CCS grade III or IV angina, or from any status at entry to unstable angina. Freedom from angina was defined as the absence of angina in participants with classic angina at entry. New angina was defined as the first reported classic angina in participants without angina at entry. Finally, subsequent coronary revascularizations were the first PCI or CABG done during the follow-up in the participants randomized to the MED strategy or the first additional revascularization done in participants randomized to the REV strategy.

Statistical Analyses To assess the effect of the randomized treatment, the comparison throughout this article was on an intention-to-treat basis, ie, comparing the REV strategy with the MED strategy, overall and within the intended revascularization strata, the PCI stratum and CABG stratum. The only exception was the baseline characteristics comparison in Table 1, which was the comparison of the PCI and CABG strata to illustrate the baseline difference between the strata. The 4 outcomes could be distinguished as 2 types. The worsening angina and freedom from angina were repeated outcomes, whereas the new angina and subsequent revascularization were event outcomes. Thus, for the repeated outcomes, the percentage of patients who had worsening angina or were free from angina during each follow-up year was compared by use of the ␹2 test. For the event outcomes, the cumulative incidence rate of new angina or subsequent revascularization was estimated by life-table method or KaplanMeier estimator, respectively, and compared by use of the log-rank test. Because there were 4 outcomes of interest, the Bonferroni correction was applied to address the multiple comparisons. Values of P⬍0.0125 were deemed statistically significant. The angiographic risk factors were identified as baseline diseased left ventricular regions, myocardial jeopardy index, and history of revascularization. For the subgroup analysis determining which angiographic risk group benefits most from the randomized revascularization (results presented in the online-only Data Supplement), logistic regression models using generalized estimating equations were built for the outcome of worsening angina and freedom from angina to estimate the odds ratio (OR). In the generalized estimating equations model, the OR was estimated across the follow-up year. Cox regression models were constructed for the outcome of new angina and subsequent revascularization to estimate the hazard ratio. In both kinds of models, the interaction effect between the randomized treatment and 1 risk factor was tested for significance. To correct the multiple comparisons, the significance level of 0.0125 was used. SAS 9.2 (SAS Institute Inc) and R (http://R-project.org) were used as the analysis software.

Results Among the 2364 patients, 1434 (61%) had angina (70% CCS grades I and II, 14% CCS grades III and IV, and 16% stabilized unstable angina with medical treatment), 506 (21%) had anginal equivalents, and 424 (18%) had neither angina nor anginal equivalents. There were 1602 patients in the PCI stratum (806 randomized to MED and 796 randomized to REV) and 762 in the CABG stratum (385 randomized to MED and 377 randomized to REV). The baseline characteristics of the 4 groups are shown in Table 1. There was no significant difference in the baseline characteristics between the REV and MED strategies in the PCI and CABG strata. Compared with the

1494

Circulation Table 1.

April 12, 2011

Baseline Characteristics by Randomized Treatment Within Preselected Stratum PCI Stratum

Baseline Characteristics


Age, y Male, % Angina status at entry, % Classic angina Angina equivalents No angina nor equivalents Cigarette smoking status, % Never smoked Former smoker Current smoker History of hypertension, % Duration of diabetes, y Glycated hemoglobin, % Total cholesterol, mean (median), mg/dL LDL cholesterol, mean (median), mg/dL HDL cholesterol, mean (median), mg/dL Triglycerides, mean (median), mg/dL Body mass index, kg/m2 Michigan neuropathy clinical score History of myocardial infarction, % History of stroke, % Micro albuminuria, % Macro albuminuria, % eGFR (MDRD algorithm), ml/min/1.73 m2 Peripheral artery disease, % No. of diseased coronary vessels, % 1 2 3 Myocardial jeopardy index, % Previous PCI, % Previous CABG surgery, % Systolic blood pressure, mm Hg Diastolic blood pressure, mm Hg Medications, % Antiplatelets* Aspirin Nitrates Statin Nonstatin lipid-lowering agents† ␤-blocker Calcium channel blocker ACE or ARB Diuretic Glucose-lowering agents‡

CABG Stratum

MED (n⫽806)

REV (n⫽796)

MED (n⫽385)

REV (n⫽377)

P for PCI vs CABG

62.0 (9.3) 67.0

62.1 (9.0) 68.6

63.5 (8.3) 77.1

63.0 (8.5) 74.3

0.001 ⬍0.001 0.09

59.4 21.8 18.7

60.6 22.7 16.7

57.9 20.3 21.8

66.3 18.8 14.9

31.4 56.0 12.6 82.4 10.5 (8.9) 7.6 (1.6) 171 (166) 97 (91) 39 (37) 184 (151) 32.4 (6.1) 2.5 (1.7) 29.5 11.3 21.2 10.9 79 (24) 24.2

34.0 52.2 13.7 81.7 10.3 (8.7) 7.6 (1.6) 166 (161) 94 (90) 38 (36) 177 (139) 32.3 (6.5) 2.4 (1.7) 30.8 9.7 22.5 8.5 80 (37) 23.6

31.8 57.6 10.7 82.9 10.9 (8.6) 7.8 (1.6) 172 (168) 97 (94) 38 (37) 191 (160) 30.7 (5.1) 2.4 (1.6) 38.5 7.3 25.4 10.7 78 (24) 22.9

36.1 52.5 11.4 84.4 10.1 (8.1) 7.7 (1.7) 170 (164) 98 (94) 38 (36) 175 (148) 30.1 (4.7) 2.4 (1.6) 33.6 9.0 24.7 8.4 77 (23) 24.1

43.8 35.7 20.5 36.5 (21.5) 22.5 9.9 131 (20) 74 (11)

45.2 34.5 20.2 37.9 (22.2) 23.7 8.0 130 (19) 73 (11)

10.1 38.7 51.2 58.9 (21.8) 13.2 1.8 136 (20) 77 (10)

10.1 36.1 53.8 60.6 (21.5) 11.1 0.3 132 (21) 75 (11)

⬍0.001 ⬍0.001 ⬍0.001 ⬍0.001 ⬍0.001

20.1 88.4 32.8 74.4 15.9 71.1 30.6 78.7 40.4 92.7

25.6 87.5 27.7 76.0 14.5 71.6 30.5 76.2 40.8 91.3

14.4 89.5 33.2 76.7 11.2 75.7 37.3 78.3 33.2 90.4

10.6 86.5 34.0 72.7 8.8 76.4 28.9 74.5 35.3 89.4

⬍0.001 0.9 0.1 0.7 0.004 0.02 0.2 0.6 0.003 0.09

0.3

0.3 0.7 0.07 0.1 0.1 0.2 0.6 ⬍0.001 0.7 0.004 0.07 0.09 0.9 0.06 0.8 ⬍0.001

PCI indicates percutaneous coronary intervention; CABG, coronary artery bypass graft; MED, optimal medical treatment with the option of subsequent coronary revascularization; REV, prompt coronary revascularization and optimal medical treatment; LDL, low-density lipoprotein; HDL, high-density lipoprotein; eGFR, estimated glomerular filtration rate; MDRP, Modification of Diet in Renal Disease; ACE, angiotensin-converting enzyme inhibitor; and ARB, angiotensin receptor blocker. Data are expressed as mean (SD) unless indicated otherwise. *Antiplatelets included ticlopidine, clopidogrel, and others such as persantine or sulfinpyrazone. †Nonstatin lipid-lowering agents included fibrate, niacin, bile acid sequestrant, omega-3 fatty acid, and cholesterol absorption inhibitor. ‡Glucose-lowering agents included biguanide, thiazolidinedione, sulfonylurea, meglitinide, phenylalanine derivative, or ␣-glucosidase inhibitor.

Dagenais et al Table 2. Antianginal Agents Received by Patients at Baseline and During Follow-Up Years Randomized Treatment, % MED (n⫽1191)

REV (n⫽1173)

Follow-Up, y None Monoagent Polyagent None Monoagent Polyagent Baseline 1 2 3 4 5

18 6 5 5 7 5

51 42 48 46 46 47

31 52 47 49 47 48

19 8 10 8 9 10

52 52 52 52 52 50

29 40 38 40 39 40

MED indicates patients randomized to optimal medical treatment with the option of revascularization during follow-up; REV, patients randomized to prompt coronary revascularization plus optimal medical treatment. Antianginal agents include ␤-blockers, calcium channel blockers, and long-acting nitrates.


patients in the PCI stratum, patients in the CABG stratum had the following significant differences: They were older; were more often men; had higher blood pressure, rates of previous myocardial infarction and 3-vessel disease, and myocardial jeopardy index; and were taking more ␤-blocker agents but had a smaller body mass index, had less history of coronary revascularization, and were taking fewer diuretics and antiplatelet agents others than aspirin. Patients in the PCI and CABG strata had similar left ventricular ejection fractions (57.1⫾11.0% versus 57.4⫾11.0%; P⫽0.6). The mean⫾SD blood pressure at entry was 131.7⫾20.0/ 74.5⫾11.2 mm Hg, and at the 3-year follow-up was


1495

125.4⫾15.7/70.3⫾10.6 mm Hg (P⬍0.001). The mean hemoglobin A1c was 7.7⫾1.6% at entry and 7.3⫾1.3% at the 3-year follow-up (P⬍0.001). There was an increase in the mean body mass index from entry to 3-year follow-up (31.7⫾ 6.0 versus 32.1⫾6.3 kg/m2; P⫽0.02). The mean low-density lipoprotein cholesterol was 96⫾33 mg/dL at entry and decreased to 80⫾27 mg/dL at the 3-year follow-up (P⫽0.001). For the same periods, the average high-density lipoprotein cholesterol was 38⫾10 mg/dL and increased to 41⫾11 mg/dL (P⬍0.001). The current smoking rate decreased by 50% (21.8% to 11.2%; P⬍0.001) between the year before entry into the trial and at the 3-year follow-up. The changes in the risk factor profile during the follow-up between the MED and REV groups were similar, as reported previously.1 Table 2 shows the antianginal medications in the MED and REV groups at baseline and during the annual follow-up. By the end of first year, more patients in the MED arm shifted from none or monotherapy to polytherapy than patients in the REV arm. From the second year to the fifth year of follow-up, the distribution of patient receiving monoagent or polyagent was stable within each randomized arm. Globally, patients in REV arm received fewer antianginal medications during the entire follow-up.

Worsening Angina The percentage of worsening angina was computed for each follow-up year. At the first year of follow-up, 160 of the 1086 participants (15%) in the REV arm and 269 of the 1127 (24%) in the MED arm experienced worsening angina (P⬍0.001). This

Figure 1. Annual occurrence of worsening angina in optimal medical treatment with the option of subsequent revascularization (MED) and coronary revascularization and optimal medical treatment (REV) stratum. There was a significant decrease of worsening angina with REV compared with MED at 1 and 3 years in all patients and in the percutaneous coronary intervention (PCI) stratum patients. In the coronary artery bypass graft (CABG) stratum patients, the significant decrease with REV was observed during the first four years of follow-up.

1496

Circulation

April 12, 2011


Figure 2. Annual occurrence of freedom from angina for the 1434 patients with angina at entry. There was a significant increase of this outcome in all the patients randomized to coronary revascularization and optimal medical treatment (REV) compared with those randomized to optimal medical treatment with the option of subsequent revascularization (MED) during the first 4 years. In the percutaneous coronary intervention (PCI) stratum, the significant increase was documented only at the first year of the follow-up. In the coronary artery bypass graft (CABG) stratum, the significant increase was observed during the 5-year follow-up.

significant difference was subsequently documented only in the third year of follow-up. In the PCI stratum, 131 of 742 (18%) having the intervention at entry had worsening angina during the first year of follow-up compared with 186 of the 760 participants (24%) randomized to medical treatment with the option of subsequent revascularization (P⬍0.001). This significant difference was subsequently documented only during the third year of follow-up. In the CABG stratum, 29 of the 344 participants (8%) randomized to REV experienced worsening angina during the first year of follow-up compared with 83 of the 367 participants (23%) randomized to MED (P⬍0.001), a significant reduction that persisted for 4 years. Overall, compared with the MED strategy, the REV strategy reduced worsening angina by a third (OR, 0.66; 99% confidence interval, 0.53 to 0.81; P⬍0.0001); within the PCI stratum, the reduction was 22% (OR, 0.78; 99% confidence interval, 0.61 to 0.99; P⫽0.007); and within the CABG stratum, the reduction was 67% (OR, 0.33; 99% confidence interval, 0.20 to 0.55; P⬍0.0001; Figure 1).

Freedom From Angina Freedom from angina focused on 1434 patients with angina at baseline. For each year of follow-up, freedom from angina was determined if the patient did not report any angina during that

year. Overall, a higher percentage of freedom from angina was observed for patients randomized to the REV strategy throughout the first 4 years of follow-up. Patients in the CABG stratum randomized to REV had a higher rate of freedom from angina during the 5-year follow-up compared with patients randomized to MED. In the PCI stratum, freedom from angina was significantly higher in the REV group compared with the MED group only in the first year of follow-up (Figure 2).

New Angina The subgroup analysis of new angina was constructed for 930 patients without classic angina at entry. Cumulatively, the MED strategy group had a significantly higher rate of new angina than the REV strategy group at 5 years (59% versus 46%; P⬍0.001). In the CABG stratum, the REV group compared with the MED group had a lower rate of new angina at the 5-year follow-up (35% versus 61%; P⬍0.0001). However, in the PCI stratum, the reduced rate of new angina in the REV group compared with the rate in the MED group reached borderline statistical significance (50% versus 58%; P⫽0.053; Figure 3).

The First Subsequent Revascularization By 5 years, the first subsequent coronary revascularization was performed in 452 of the 1191 participants (38%) of the

Dagenais et al


1497


Figure 3. Cumulative new angina rates for the 930 patients without angina at entry. For all patients and the coronary artery bypass graft (CABG) stratum patients, there were significantly lower rates of new angina throughout the follow-up in the entire and CABG stratum population randomized to coronary revascularization and optimal medical treatment (REV) compared with those randomized to the optimal medical treatment with the option of subsequent revascularization (MED) strategy. The lower rate in the percutaneous coronary intervention (PCI) stratum with the REV compared with MED strategy did not meet statistical significance.

MED strategy (275 had PCI and 177 had CABG) and in 240 of the 1173 participants (20.5%) of the REV strategy (179 had PCI and 61 had CABG). The main reasons for the first revascularizations were acute coronary syndrome, severe angina, or documentation of worsening myocardial ischemia (Table 3). Over the 5-year follow-up, the cumulative rate of subsequent revascularizations was significantly higher in the MED arm than in the REV arm. The magnitude of the difference between the REV and MED strategies was much greater in the CABG stratum than in the PCI stratum (Figure 4).

Impact on the 4 Outcomes At the 3-year follow-up, although the rates of the outcomes were relatively elevated in the REV group, their differences compared with the event rates in the MED group were significant: for worsening angina, 8% versus 13% (P⬍0.001); for freedom from angina, 66% versus 58% (P⫽0.003); for new angina, 37% versus 51% (P⫽0.001); and for subsequent coronary revascu-

larizations, 18% versus 33% (P⬍0.001). Subgroups analyses showed a greater benefit on each of the 4 outcomes in the REV group in patients without prior revascularization compared with those who have had such an intervention and in the REV CABG group patients with triple-vessel disease compared with those with single- or double-vessel disease (Figures I through IV in the online-only Data Supplement).

Impact of Glucose-Lowering Strategies The angina outcomes and the subsequent revascularizations did not differ by randomized treatment with insulin sensitizers versus insulin providers. For insulin providers versus insulin sensitizers, the OR of worsening angina was 1.03 (P⫽0.7); the OR of freedom from angina was 1.01 (P⫽0.9) after adjustment for follow-up years. The 5-year cumulative rate of new angina was 0.51 for insulin sensitizers versus 0.55 for insulin providers (P⫽0.3). The 5-year cumulative rate of

1498

Circulation

April 12, 2011

Table 3. Reasons for the First Subsequent Coronary Revascularization Patients With Revascularization


All patients (MED, n⫽1191; REV, n⫽1173), n (%) Acute coronary syndrome, % Severe anginal symptoms, % Worsened ischemia, % Unsatisfactory results of recent intervention, % Objective evidence of CAD progression, % Others reasons, %* PCI stratum (MED, n⫽806; PCI, n⫽796), n (%) Acute coronary syndrome, % Severe anginal symptoms, % Worsened ischemia, % Unsatisfactory results of recent intervention, % Objective evidence of CAD progression, % Other reasons, %* CABG stratum (MED, n⫽385; CABG, n⫽377), n (%) Acute coronary syndrome, % Severe anginal symptoms, % Worsened ischemia, % Unsatisfactory results of recent intervention, % Objective evidence of CAD progression, % Other reasons, %*

MED

REV

452 (38.0)

240 (20.6)

23 47 18 0

26 33 17 3

6

12

6 315 (39.1)

10 213 (26.8)

22 45 20 0

26 33 18 3

8

13

6 137 (35.6)

8 27 (7.2)

26 51 15 0

22 33 11 4

4

7

4

22

P

⬍0.0001

0.002

0.004

MED indicates strategy of optimal medical treatment with the option of revascularization during the follow-up; REV, strategy of prompt revascularization and optimal medical treatment; and CAD, coronary artery disease. *Other reasons: ventricular dysrhythmia, no specific reason given except the treating physician’s decision, patient’s choice, abnormal stress test, restenosis, recurrent syncope, etc.

subsequent revascularizations was 0.32 for insulin sensitizers versus 0.34 for insulin providers (P⫽0.08).

Discussion Prompt REV strategy compared with MED strategy was associated with a lower rate of worsening angina, new angina, and subsequent coronary revascularizations and with a higher rate of patients without angina. For the entire cohort, the symptomatic benefits were significant and may have been attenuated by the higher rates of coronary revascularization in patients in the MED strategy than in those with the REV strategy during the followup. However, the option of coronary revascularization in such patients reflects clinical practice and was part of the study design. Although the BARI 2D was not a trial comparing PCI and CABG, the patients in the CABG stratum were at higher risk than the patients in the PCI stratum and had a greater and more sustained benefit on the 4 outcomes with the REV strategy than did the patients in the PCI stratum with the REV strategy.

The clinical presentation of the BARI 2D population reflects the characteristics encountered in patients with diabetes mellitus: angina, anginal equivalents, and pain-free ischemia. During the course of the trial, the medical management in both strategy groups reduced glycemia, blood pressure, lipids, and tobacco consumption to a similar level, but participants had a slight weight increase. Patients in the REV strategy were globally taking fewer antianginal medications than patients in the MED strategy. Although 70% of the population had CCS grade I or II angina and the others had stable or no symptoms at randomization, the participants were nevertheless at high risk; the 5-year mortality in the MED strategy was 10.2% in the PCI stratum and 16.4% in the CABG stratum. The REV strategy compared with the MED strategy was associated with greater reductions in worsening angina, new angina, and subsequent coronary revascularization and an increased rate of freedom from angina. Freedom from angina and reduction in CCS grades of angina have been associated with an improved quality of life.10,11 This observation has also been confirmed in the BARI 2D trial.12 The benefits of REV versus MED in the PCI stratum were documented mostly during the year after the intervention for worsening angina and freedom from angina. Two previous studies compared a strategy of optimal medical treatment plus prompt PCI and an optimal medical strategy alone; the second Randomized Intervention Treatment of Angina (RITA-2) trial enrolled 1018 patients who were followed up for a median of 7 years,4 and the Clinical Outcomes Utilizing Revascularization and Aggressive Drug Evaluation (COURAGE) trial enrolled 2287 participants who were followed up for a median of 4.6 years.6 However, only 9% of the RITA-2 participants and 33.5% of the COURAGE participants had diabetes mellitus. The RITA-2 and COURAGE studies showed that compared with optimal medical treatment strategy, the early PCI strategy reduced angina and subsequent coronary revascularization more but failed to significantly reduce mortality and myocardial infarction. At the 1-year follow-up, BARI 2D PCI stratum patients had a lower rate of freedom from angina than the COURAGE participants (40% in PCI and 24% in MED compared with 57% in PCI and 50% in MED). The significant benefit lasted only 1 year in BARI 2D compared with 2 years in COURAGE. At the 5-year follow-up, 72% of the participants in the MED arm and 74% in the PCI arm in COURAGE compared with 59% and 61%, respectively, in BARI 2D were free from angina. Revascularization at the 4-year follow-up was lower in COURAGE than in BARI 2D in the MED and PCI arms (30.5% and 19.8% in COURAGE and 38.9% and 27.0% in BARI 2D, respectively). The explanation for lesser and shorter-term benefits in BARI 2D compared with COURAGE is most likely the diabetes mellitus in the BARI 2D cohort, known to be associated with more rapid progression of coronary disease.13 In the original BARI trial, patients with type 2 diabetes mellitus compared with those without diabetes mellitus had the highest rate of new lesions on follow-up angiograms.14 The significant long-term reduction in each of the 4 outcomes was driven mostly by the benefits of REV versus MED in the CABG stratum (Figures 1 through 4). Although it is known that CABG reduces angina more than medical management alone, the present observations constitute new findings in a population

Dagenais et al


1499


Figure 4. Cumulative rate of the first revascularizations in the optimal medical treatment with the option of subsequent revascularization (MED) group and the first subsequent revascularization in the coronary revascularization and optimal medical treatment (REV) group. All patients and those in the percutaneous coronary intervention (PCI) and coronary artery bypass graft (CABG) strata randomized to REV strategy had a lower rate of coronary revascularization compared with those randomized to the MED strategy.

like BARI 2D because previous studies enrolled more symptomatic patients, most of them without diabetes mellitus.3 In addition, the finding of a long-term reduction in worsening angina in the CABG arm is consistent with the previously reported reduction of myocardial infarction with this REV strategy compared with the MED strategy.1 These findings have clinical implications. The benefits for the entire cohort should also be considered in the context of the main findings of BARI 2D showing that the REV strategy with CABG reduced cardiovascular events but not mortality.1 Patients, particularly those with triplevessel disease, randomized to the CABG REV strategy had more relief from symptoms and fewer subsequent revascularizations than those with single- or double-vessel disease. Such patients may benefit from prompt revascularization. For the other patients, optimal medical management is a reasonable initial strategy, and revascularization can be done subsequently if patients are limited by their symptoms despite an optimal medical regimen.

Limitations Our study has some limitations. Although the outcomes are relatively soft compared with death or myocardial infarction,

they were well defined and monitored during the trials, and the results were consistent. In contrast to RITA-2 and COURAGE participants, all patients in our study did not have angina; the BARI 2D inclusion criteria focused on patients with mild or no symptoms and evidence of coronary disease suitable for revascularization and documented myocardial ischemia. Although with these characteristics, our population is highly selective, it represents the clinical features of several patients with type 2 diabetes mellitus. Finally, in the PCI stratum, nearly one third of the participants assigned to undergo revascularization received a drug-eluting stent; this represents a low rate for such stents in patients with coronary artery disease. However, this type of stent has not been shown to reduce major cardiovascular events but reduces target vessel repeat revascularization.15

Conclusions Our data show that selected patients with type 2 diabetes mellitus, stable coronary artery disease, and mild or no symptoms but with documented myocardial ischemia had less angina and subsequent coronary revascularization from a strategy of prompt CABG and PCI and optimal medical treatment than

1500

Circulation

April 12, 2011

from a strategy of optimal medical treatment with delayed or no revascularization. Patients in the CABG stratum at higher risk than patients in the PCI stratum had a greater and more sustained benefit from the prompt intervention and optimal medical treatment than from the optimal medical treatment.

Sources of Funding


BARI 2D is funded by the National Heart, Lung, and Blood Institute and the National Institute of Diabetes and Digestive and Kidney Diseases (U01 HL061744, U01 HL061746, U01 HL061748, U01 HL063804). BARI 2D received significant supplemental funding provided by GlaxoSmithKline, Collegeville, PA; Lantheus Medical Imaging Inc. (formerly Bristol-Myers Squibb Medical Imaging, Inc.), North Billerica, MA; Astellas Pharma US Inc., Deerfield, IL; Merck & Co Inc., Whitehouse Station, NJ; Abbott Laboratories Inc., Abbott Park, IL; and Pfizer Inc., New York, NY. Generous support is given by Abbott Laboratories Ltd, MediSense Products, Mississauga, Canada; Bayer Diagnostics, Tarrytown, NY; Becton, Dickinson and Co, Franklin Lakes, NJ; J.R. Carlson Labs, Arlington Heights, IL; Centocor Inc, Malvern, PA; Eli Lilly and Co, Indianapolis, IN; LipoScience Inc, Raleigh, NC; Merck Sante, Lyon, France; Novartis Pharmaceuticals Corporation, East Hanover, NJ; and Novo Nordisk, Inc, Princeton, NJ. A full listing of all sponsors can be found in the supplementary Appendix at http://www.NEJM.org (N Engl J Med. 2009;360:2503–2515). The content is solely the responsibility of the authors and does not necessarily represent the official views of the National Heart, Lung, and Blood Institute; the National Institute of Diabetes and Digestive and Kidney Diseases; or the National Institutes of Health.

4.

5.

6.

7.

8.

9. 10.

11.

Disclosures

12.

Dr Dagenais received lecture fees from GlaxoSmithKline and consultant fees from Abbott. Dr Faxon received grant support from Sanofi-aventis and consultant fees from Boston Scientific and owns stock option from RIVA Medical. Dr Slater has received grant and honoraria for lecture fees from Medtronic. The other authors report no conflicts.

13.

References 1. BARI 2D Study Group. A randomized trial of therapies for type 2 diabetes and coronary artery disease. N Engl J Med 2009;360:2503–2515. 2. Bravata DM, Gienger AL, McDonald KM, Sundaram V, Perez MV, Varghese R, Kapoor JR, Ardehali R, Owens DK, Hlatky MA. Systemic review: the comparative effectiveness of percutaneous coronary interventions and coronary artery bypass graft surgery. Ann Intern Med. 2007;147:703–716. 3. Rihal CS, Raco DL, Gersh BJ, Yusuf S. Indications for coronary artery bypass surgery and percutaneous coronary intervention in chronic

14.

15.

stable angina: review of the evidence and methodological considerations. Circulation. 2003;108:2439 –2445. Henderson RA, Pocock SJ, Clayton TC, Knight R, Fox KAA, Julian DG, Chamberlain DA. Seven-year outcome in the RITA-2 trial: coronary angioplasty versus medical therapy. J Am Coll Cardiol. 2003;42:1161–1170. Katritsis DG, Ioannidis JPA. Percutaneous coronary intervention versus conservative therapy in nonacute coronary artery disease: a meta-analysis. Circulation. 2005;111:2906 –2912. Boden WE, O’Rourke RA, Teo KK, Hartigan PM, Maron DJ, Kostuk WJ, Knudtson M, Dada M, Casperson P, Harris CL, Chaitman BR, Shaw L, Gosselin G, Nawaz S, Title LM, Gau G, Blaustein AS, Booth DC, Bates ER, Spertus JA, Berman DS, Mancini GBJ, Weintraub WS. Optimal medical therapy with or without PCI for stable coronary disease. N Engl J Med. 2007;356:1503–1516. Brooks MM, Frye RL, Genuth S, Detre KM, Nesto R, Sobel BE, Kelsey SF, Orchard TJ. Hypotheses, design, and methods for the Bypass Angioplasty Revascularization Investigation 2 Diabetes (BARI 2D) trial. Am J Cardiol. 2006;97b(suppl):9G–19G. BARI 2D Study Group. Baseline characteristics of patients with diabetes and coronary artery disease enrolled in the Bypass Angioplasty Revascularization Investigators 2 Diabetes (BARI 2D) trial. Am Heart J. 2008;156:528–536. Campeau L. Grading of angina pectoris. Circulation. 1976;54:522–523. Pocock SJ, Henderson RA, Clayton T, Lyman GH, Chamberlain DA; RITA-2 Trial Participants. Quality of life after coronary angioplasty or continued medical treatment for angina: three-year follow-up in the RITA-2 trial. J Am Coll Cardiol. 2000;35:907–914. Weintraub WS, Spertus JA, Kolm P, Maron DJ, Zhang Z, Jurkovitz C, Zhang W, Hartigan P, Lewis C, Veledar E, Bowen J, Dunbar SB, Deaton C, Kaufman S, O’Rourke RA, Goeree R, Barnett PG, Teo KK, Boden WE. Effect of PCI on quality of life in patients with stable coronary disease. N Engl J Med. 2008;359:677– 687. Brooks MM, Chung SC, Helmy T, Hillegass WB, Escobedo J, Melsop KA, Massaro EM, McBane RD, Hyde P, Hlatky MA. Health status after treatment for coronary artery disease and type 2 diabetes mellitus in the Bypass Angioplasty Revascularization Investigation 2 Diabetes trial. Circulation. 2010;122:1690 –1699. Nicholls SJ, Tuzcu EM, Kalidindi S, Wolski K, Moon KW, Sipahi I, Schoenhagen P, Nissen SE. Effects of diabetes on progression of coronary atherosclerosis and arterial remodelling: a pooled analysis of 5 intravascular ultrasound trials. J Am Coll Cardiol. 2008;52:255–262. Bypass Angioplasty Revascularization Investigation (BARI) Investigators. Comparison of coronary bypass surgery with angioplasty in patients with multivessel disease. N Engl J Med. 1996;335:217–225. Trikalinos TA, Alsheikh AA, Tatsioni A, Nallamothu BK, Kent DM. Percutaneous coronary interventions for non-acute coronary artery disease: a quantitative 20-year synopsis and a network meta-analysis. Lancet. 2009;373:911–918.

CLINICAL PERSPECTIVE The Bypass Angioplasty Revascularization Investigation 2 Diabetes (BARI 2D) trial showed that a strategy of prompt coronary revascularization and optimal medical treatment (REV) was not superior to a strategy of optimal medical treatment with the option of subsequent coronary revascularization (MED) in reducing total mortality and the composite of death, myocardial infarction, or stroke in patients with type 2 diabetes mellitus and stable coronary heart disease. However, does the strategy of prompt revascularization compared with the other strategy reduce worsening angina, new angina, and subsequent coronary revascularization? To answer this question, we evaluated the 2364 BARI 2D participants followed up for 5.3 years. At entry in the trial, 1191 were randomized to MED and 1173 to REV preselected in the percutaneous coronary intervention (n⫽796) and coronary artery bypass graft (n⫽377) strata. Patients in the coronary artery bypass grafts stratum had more severe coronary disease and were at higher risk than patients in the percutaneous coronary interventions stratum. Compared with the MED strategy, the REV strategy at the 3-year follow-up had a lower rate of worsening angina (8% versus 13%), new angina (37% versus 51%), and subsequent coronary revascularizations (18% versus 33%) and a higher rate of angina-free status (66% versus 58%). Coronary artery bypass graft stratum patients had the greatest benefits from REV. Thus, patients in the REV strategy had less angina and fewer subsequent coronary revascularizations than patients in the MED strategy. The symptomatic benefits were observed particularly for high-risk patients.

Go to http://cme.ahajournals.org to take the CME quiz for this article.

Effects of Optimal Medical Treatment With or Without Coronary Revascularization on Angina and Subsequent Revascularizations in Patients With Type 2 Diabetes Mellitus and Stable Ischemic Heart Disease Gilles R. Dagenais, Jiang Lu, David P. Faxon, Kenneth Kent, Rodrigo M. Lago, Carlos Lezama, Whady Hueb, Melvin Weiss, James Slater, Robert L. Frye and the Bypass Angioplasty Revascularization Investigation 2 Diabetes (BARI 2D) Study Group Downloaded from http://circ.ahajournals.org/ by guest on April 15, 2017

Circulation. 2011;123:1492-1500; originally published online March 28, 2011; doi: 10.1161/CIRCULATIONAHA.110.978247 Circulation is published by the American Heart Association, 7272 Greenville Avenue, Dallas, TX 75231 Copyright © 2011 American Heart Association, Inc. All rights reserved. Print ISSN: 0009-7322. Online ISSN: 1524-4539

The online version of this article, along with updated information and services, is located on the World Wide Web at: http://circ.ahajournals.org/content/123/14/1492

Data Supplement (unedited) at: http://circ.ahajournals.org/content/suppl/2011/03/24/CIRCULATIONAHA.110.978247.DC1 http://circ.ahajournals.org/content/suppl/2011/12/22/CIRCULATIONAHA.110.978247.DC2 http://circ.ahajournals.org/content/suppl/2016/04/13/CIRCULATIONAHA.110.978247.DC3

Permissions: Requests for permissions to reproduce figures, tables, or portions of articles originally published in Circulation can be obtained via RightsLink, a service of the Copyright Clearance Center, not the Editorial Office. Once the online version of the published article for which permission is being requested is located, click Request Permissions in the middle column of the Web page under Services. Further information about this process is available in the Permissions and Rights Question and Answer document. Reprints: Information about reprints can be found online at: http://www.lww.com/reprints Subscriptions: Information about subscribing to Circulation is online at: http://circ.ahajournals.org//subscriptions/

circulation_2011_02_5tord-imp:Circulation

11/18/11

2:17 PM

Page 133

Koszorúér-betegség

A koszorúér-revascularisatióval kiegészített és nem kiegészített optimális gyógyszeres kezelés hatása az anginára és a későbbi revascularisatiós beavatkozásokra 2-es típusú diabetes mellitusban és stabil ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegekben

Gilles R. Dagenais, MD; Jiang Lu, MD; David P. Faxon, MD; Kenneth Kent, MD; Rodrigo M. Lago, MD; Carlos Lezama, MD; Whady Hueb, MD; Melvin Weiss, MD; James Slater, MD; Robert L. Frye, MD; és a Bypass Angioplasty Revascularization Investigation 2 Diabetes (BARI 2D; Bypass Angioplastica Revascularisatio Vizsgálat 2-es Típusú Diabetesben) kutatócsoportja

Háttér – A Bypass Angioplasty Revascularization Investigation 2 Diabetes (BARI 2D, Bypass Angioplastica Revascularisatio Vizsgálat 2-es Típusú Diabetesben) klinikai vizsgálat során a kezdeti koszorúér-revascularisatióval kiegészített optimális gyógyszeres kezelés (REV) stratégiája a későbbi revascularisatiós beavatkozás lehetőségét fenntartó optimális gyógyszeres kezelés (MED) stratégiájával összehasonlítva nem csökkentette az összhalálozást, továbbá a szív-ér rendszeri eredetű halálozás, a szívizominfarktus és a stroke összesített előfordulását 2-es típusú diabetes mellitusban és stabil ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegekben. Ugyanazon betegcsoportban megvizsgáltuk, hogy a REV-stratégia hatékonyabb-e a MED-stratégiánál a súlyosbodó angina, az új keletű angina, valamint a későbbi koszorúér-revascularisatiós beavatkozást igénylő állapotok kialakulásának megelőzésében. Módszerek és eredmények – A 2364 2-es típusú diabetes mellitusszal és dokumentált koszorúér-betegséggel, valamint szívizom-ischaemiával élő férfi és nő (átlagéletkor 62,4 év) közül 1991-et randomizáltunk a MED- és 1173-at a REV-stratégiába, utóbbin belül a perkután koszorúér-beavatkozással (796) és a koszorúér bypass-graft műtéttel (377) járó csoportokba. A MED-stratégiával összehasonlítva a REV-stratégia a hároméves utánkövetési idő alatt csökkentette a súlyosbodó angina (8% vs. 13%; p<0,001) és az új keletű angina előfordulási arányát (37% vs. 51%; p=0,001), illetve a későbbi koszorúér-revascularisatio szükségességét (18% vs. 33%; p<0,001), valamint növelte az anginamentessé válás arányát (66% vs. 58%; p=0,003). A koszorúér bypass-graft csoportban a betegekre jutó kockázat magasabb volt, s számukra még több előnyt jelentett a REV-stratégia. Következtetések – A vizsgált betegekben a REV-stratégia a MED-stratégiánál jobban csökkentette a súlyosbodó angina, az új keletű angina és a későbbi koszorúér-revascularisatio előfordulását. A REV-stratégia által biztosított tüneti előnyt legkifejezettebben a nagy kockázatú betegekben figyeltük meg. A klinikai vizsgálat regisztrációs adatai: http://www.ClinicalTrials.gov. Egyedi azonosító: NCT00006305. (Eredeti megjelenés: Circulation. 2011;123:1492–1500.)

A

Kulcsszavak: mellkasi fájdalom koszorúér-angioplastica koszorúér-bypassműtét koszorúér-betegség koszorúérbypass 2-es típusú diabetes mellitus

Bypass Angioplasty Revascularization Investigation 2 Diabetes (BARI 2D, Bypass Angioplastica Revascularisatio Vizsgálat 2-es Típusú Diabetesben) klinikai vizsgálat kimutatta, hogy az azonnali koszorúér-revascularisatióval kiegészített optimális gyógyszeres kezelés (REV) stratégiája nem hatékonyabb a későbbi revascularisatiós be-

avatkozás lehetőségét fenntartó optimális gyógyszeres kezelés (MED) stratégiájánál az összhalálozás, illetve a szív-érrendszeri eredetű halálozás, a szívizominfarktus és a stroke összesített előfordulásának szempontjából a 2-es típusú diabetes mellitusban és stabil ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegekben.1 Mind a perkután koszorúér-beavatkozás

Érkezett: 2010. július 15-én. Elfogadásra került 2011. január 28-án. Munkahelyi háttér: Institut Universitaire de Cardiologie et Pneumologie de Quebec, Quebec, Canada (Gilles R. Dagenais, MD); University of Pittsburgh, Pittsburgh, PA (Jiang Lu, MD); Brigham and Women’s Hospital, Harvard Medical School, Boston, MA (David P. Faxon, MD); Washington Hospital Center, Washington, DC (Kenneth Kent, MD); Cleveland Clinic, Cleveland, OH (Rodrigo M. Lago, MD); La Raza Medical Center, Mexico City, Mexico (Carlos Lezama, MD); Heart Institute, Medical School University of Sao Paulo, Sao Paulo, Brazil (Whady Hueb, MD); New York Medical College, New York, NY (Melvin Weiss, MD); New York University-Langone Medical Center, New York, NY (James Slater, MD) és Mayo Clinic, Rochester, MN (Robert L. Frye, MD). Vendégszerkesztő: Robert Eckel, MD. A cikkhez tartozó, csak online formában hozzáférhető kiegészítő adatok a http://circ.ahajournals.org/cgi/content/full/CIRCULATIONAHA. 110.978247/DC1 weboldalról érhetők el. Levelezési cím: Gilles R. Dagenais, MD, Institut Universitaire de Cardiologie et de Pneumologie de Quebec, 2725 Chemin Ste-Foy, Quebec, QC, Canada G1V 4G5. Email: [email protected] © 2011 American Heart Association, Inc. 1. évfolyam, 2–3. szám, 2011. június–szeptember

133

Circulation – Magyar Kiadás 133–142


134

11/18/11

2:17 PM

Page 134

Circulation – Magyar Kiadás 2011. június–szeptember

(PCI, percutaneous coronary intervention), mind a koszorúér-bypass-graft- (CABG, coronary artery bypass graft) műtét általi koszorúér-revascularisatio csökkentette az angina előfordulását, de kisebb mértékben a cukorbetegekben, mint a nem cukorbetegekben.2 Már korábban is történtek klinikai vizsgálatok a koszorúér-revascularisatio és a tisztán konzervatív kezelés összehasonlítására, azonban a 2-es típusú diabetes mellitusszal élő résztvevők száma ezekben a tanulmányokban korlátozott volt.3–6 A jelen vizsgálat célja az volt, hogy megvizsgálja a feltételezést, miszerint a BARI 2D vizsgálatba történő belépést követően azonnali koszorúér-revascularisatión áteső betegcsoportokba (PCI vagy CABG) randomizált résztvevők között, optimális gyógyszeres kezelés mellett, 5,3 éves utánkövetési időszak alatt, a későbbi revascularisatiós beavatkozás lehetőségét fenntartó optimális gyógyszeres kezelés stratégiáját alkalmazó csoportba randomizált résztvevőkkel összehasonlítva, alacsonyabb lenne a súlyosbodó angina, az új keletű angina és a későbbi koszorúér-revascularisatio szükségessé válásának aránya, valamint magasabb lenne az anginamentessé válás aránya.

Módszerek

A BARI 2D egy randomizált, 2×2 faktoros összeállítású klinikai vizsgálat volt annak eldöntésére, hogy a REV kezelési stratégia hatékonyabb-e a MED kezelési stratégiánál, illetve, hogy az inzulinérzékenyítő hatóanyagok az inzulintartalmú készítményekhez képest – mindkét esetben a hemoglobin-A-1c célértéke <7,0 % – hatékonyabban csökkentik-e az összhalálozást és a szív-érrendszeri eseményeket 2-es típusú diabetes mellitusban és stabil koszorúér-betegségben szenvedő betegekben. A BARI 2D vizsgálat részleteit már közölték1,7,8, s röviden itt is áttekintjük.

A betegpopuláció

A BARI 2D vizsgálat 2368 résztvevőjét 2001. január 1. és 2005. március 31. között válogatták be a vizsgálatba 49 különböző klinikai helyszínen. 1499 résztvevő származott az Amerikai Egyesült Állomokból, 356 Brazíliából, 353 Kanadából, 85 Mexikóból és további 75 Ausztriából és Csehországból. Beválasztási kritérium volt a 25 évnél idősebb életkor, a diagnosztizált 2-es típusú diabetes mellitus, az angiográfiával igazolt koszorúér-betegség (>50%-os szűkület egy major epicardialis artériában), a terheléses vizsgálattal objektivizált szívizom-ischaemia vagy típusos terheléses angina >70%-os epicardialis koszorúér-szűkülettel, valamint a PCI vagy CBG beavatkozásra alkalmas koszorúér-anatómia. A legfontosabb kizáró kritérium a sürgős revascularisatiót indikáló klinikai állapot, a randomizáció előtti 12 hónapon belüli koszorúér-revascularisatio, NYHA III-as és IV-es stádiumú szívelégtelenség, 1,0 mg/dl (177 µmol/l) feletti szérumkreatinin, 13% feletti hemoglobin-A-1c. A randomizálás idejére gyógyszeres kezeléssel stabillá tett instabil angina nem minősült kizáró oknak. A jelen tanulmány során a résztvevőket a randomizálást megelőző hathetes anginastátusuk alapján három csoportba soroltuk: 1. funkcionális zavart okozó mellkasi fájdalom a Kanadai Cardiovascularis Társaság (CCS, Canadian Cardiovascular Society) beosztása alapján,9 stabillá vált IV. fokú CCS angina vagy instabil angina; 2. többnyire terheléses légszomjban megnyilvánuló anginaekvivalens; 3. angina, illetve anginaekvivalens hiánya. A mintegy 2368, a BARI 2D vizsgálatba bevont résztvevő közül 2364-ről állt rendelkezésre kielégítő információ a kiindulási anginastátusukat illetőleg; ők képezték a tanulmány betegpopulációját. A vizsgálat protokollját az egyes intézetek felülvizsgáló testülete vagy etikai bizottsága hagyta jóvá. Minden beteg írott formátumú tájékozott beleegyezésben járult hozzá a vizsgálatban való részvételhez.

Randomizálás, kezelés és utánkövetés

A betegeket a kardiológus szakorvos meghagyása alapján csoportosítottuk PCI- vagy CABG-csoportba, aki döntését az egyes betegek számára legalkalmasabb terápiás megoldás alapján hozta meg. Ez alól csak a legkiterjedtebb koszorúér-betegséggel rendelkező betegek voltak kivételek, akiket a CABG-csoportba soroltunk. A PCI-kategóriába került betegeket véletlenszerűen REV- vagy MED csoportba soroltuk, a

CABG-kategória betegeit pedig a REV- vagy MED-csoportba történő besorolás után tovább randomizáltuk inzulintartalmú hatóanyagot kapó vagy inzulinérzékenyítő hatóanyagot kapó alcsoportokba. A REV-csoportokba sorolt betegeknek a randomizációt követő négy héten belül át kellett esni a PCI-n vagy CABG-műtéten. Az optimális gyógyszeres terápia életmódvezetéssel (dohányzásról való leszoktatás, megfelelő étrend, testtömegcsökkentés és rendszeres testmozgás) kiegészített gyógyszeres kezelésből állt; célértékek: hemoglobin-A-1c <7,0%, alacsony denzitású lipoprotein (LDL) koleszterin <100 mg/dl (2,6 mmol/l), vérnyomás <130/80 Hgmm). A résztvevők személyre szabott antianginás kezelésben részesültek. Az antianginás gyógyszeres kezelés alapján – ideértve a β-blokkolók, kalciumcsatorna-blokkolók és hosszú hatású nitrátok alkalmazását – további három kategóriába lehetett sorolni a betegeket: nem kap antianginás kezelést, egy hatóanyagot kap, két-három hatóanyag kombinációját kapja. Azoknak a betegeknek, akik az utánkövetési idő alatt az optimális gyógyszeres kezelés ellenére az anginás vagy anginaekvivalens tüneteknek köszönhetően a hétköznapi életvitelükben akadályozottá váltak, vagy akiknél ez idő alatt az ischaemia súlyosbodását írták le, az őket kezelő kardiológus felajánlhatta a koszorúér-revascularisatiót, amelyet későbbi revascularisatiónak definiáltunk. A résztvevők vizsgálandó paramétereit az első hat hónapban havi rendszerességgel, az 5,3 év utánkövetési idő hátralevő részében pedig háromhavi rendszerességgel értékeltük. Az anginát, illetve az anginaekvivalens panaszokat feltáró standardizált kérdőívet mindegyik orvosi vizit alkalmával kitöltettük.

Főbb végpontok

Az elemzés főbb végpontjai az angina súlyosbodása, az anginamentessé válás, az új keletű angina jelentkezése és a későbbi koszorúér-revascularisatio szükségessége volt. Anginának tekintettük a fizikai aktivitás vagy stressz által kiváltott olyan mellkasi fájdalmat, amely nyugalomra vagy nitroglicerinre szűnt. Súlyosbodó anginának minősült, ha az angina jellege úgy változott meg, hogy annak súlyossága és/vagy frekvenciája egyértelműen megnőtt; ha a vizsgálatba lépéskor fennálló anginamentes állapot CCS III-as vagy IV-es anginává alakult; vagy amennyiben instabil angina jelentkezett a vizsgálatba lépéskor regisztrált anginastátustól függetlenül bármely esetben. Anginamentessé válásként definiáltuk, ha egy a vizsgálat elején a klasszikus anginásként nyilvántartott betegben nem jelentkezett több angina. Új keletű anginaként definiáltuk az első bejelentett klasszikus anginát azoknál a résztvevőknél, akik a vizsgálatba lépéskor anginamentesek voltak. És végül, későbbi koszorúér-revascularisatiónak tekintettük a randomizálás során MED-csoportba sorolt résztvevőkön, az utánkövetési idő alatt végrehajtott első PCI- vagy CABG-beavatkozást, illetve a REV-csoportba randomizált résztvevők első, az előírt beavatkozáson felül szükségessé vált revascularisatiós beavatkozását.

Statisztikai analízisek

A randomizált kezelés hatásának vizsgálatakor a jelen dolgozatban az összehasonlítás alapja a terápiás hatékonyság volt – például a REV- és a MED-stratégia összehasonlítása – összességében, illetve a revascularisatiós módszerek (PCI és CABG) által kialakított csoportokon belül. Az egyetlen kivétel a kiindulási jellemzők összehasonlítása volt az 1. táblázatban, ami a PCI- és CABG-rétegeket hasonlítja össze a kettő közti kiindulási különbség szemléltetésére. A négy vizsgált végpontot két típusba tudjuk sorolni. A súlyosbodó angina és az anginamentessé válás ismétlődő végpontnak, míg az új keletű angina és a későbbi revascularisatio esemény jellegű végpontnak tekinthető. Ily módon, az ismétlődő végpontok esetében, az egyes utánkövetési években a súlyosbodó anginával vagy anginamentességgel jellemzett betegek százalékos arányát c2-próbával hasonlítottuk össze. Az esemény jellegű végpontok esetében az új keletű angina kumulatív előfordulási arányát élettáblamódszerrel, a későbbi revascularisatio kumulatív előfordulási arányát pedig Kaplan–Meier-módszerrel számítottuk ki, és az összehasonlítást a log-rank próbával végeztük el. Mivel négy végpontot vizsgáltunk, a többszörös összehasonlítás végrehajtásakor Bonferronikorrekciót alkalmaztunk. A p<0,0125 értéket tekintettük statisztikailag szignifikánsnak. Az angiográfiás rizikófaktorokat a következőkben állapítottuk meg: beteg balkamrarégiók a kiinduláskor, szívizom-veszélyeztetettségi index (myocardial jeopardy index), valamint revascularisatio az anamnézisben. Annak meghatározására, hogy melyik angiográfiás rizikócsoport profitál többet a randomizált revascularisatióból, a súlyos-


Dagenais és mtsai

11/18/11

2:17 PM

Page 135

A koszorúér-revascularisatióval kiegészített és nem kiegészített optimális gyógyszeres kezelés

135

1. táblázat. A randomizált kezelési csoportok kiindulási jellemzôi az egyes elôválasztott csoportokon belül PCI-csoport Kiindulási jellemzôk

MED (n=806)

CABG-csoport REV (n=796)

MED (n=385)

REV (n=377)

P-érték

Életkor, év

62,0 (9,3)

62,1 (9,0)

63,5 (8,3)

63,0 (8,5)

<0,001

Férfi, %

67,0

68,6

77,1

74,3

< 0,001

Klasszikus angina

59,4

60,6

57,9

66,3

Anginaekvivalens

21,8

22,7

20,3

18,8

Nincs sem angina, sem ekvivalens

18,7

16,7

21,8

14,9

Sosem dohányzott

31,4

34,0

31,8

36,1

Korábban dohányzott

56,0

52,2

57,6

52,5

Jelenleg is dohányzik

Anginastátus a belépéskor, %

<0,09

Dohányzási szokások, %

<0,3

12,6

13,7

10,7

11,4

Magas vérnyomás az anamnézisben, %

82,4

81,7

82,9

84,4

<0,3

A cukorbetegség fennállásának idôtartama, év

10,5 (8,9)

10,3 (8,7)

10,9 (8,6)

10,1 (8,1)

<0,7

7,6 (1,6)

7,6 (1,6)

7,8 (1,6)

7,7 (1,7)

<0,07

Glikált hemoglobin, % Összkoleszterin, átlag (medián), mg/dl

171 (166)

166 (161)

172 (168)

170 (164)

<0,1

LDL-koleszterin, átlag (medián), mg/dl

9 (91)

94 (90)

97 (94)

98 (94)

<0,1

HDL-koleszterin, átlag (medián), mg/dl

39 (37)

38 (36)

38 (37)

38 (36)

<0,2

184 (151)

177 (139)

191 (160)

175 (148)

<0,6

Trigliceridek, átlag (medián), mg/dl Testtömegindex, kg/m2 Michigan-féle neuropathiás érték

32,4 (6,1)

32,3 (6,5)

30,7 (5,1)

30,1 (4,7)

2,5 (1,7)

2,4 (1,7)

2,4 (1,6)

2,4 (1,6)

< 0,001 <0,7

Szívizominfarktus az anamnézisben, %

29,5

30,8

38,5

33,6

<0,004

Stroke az anamnézisben, %

11,3

9,7

7,3

9,0

<0,07

Microalbuminuria, %

21,2

22,5

25,4

24,7

<0,09

Macroalbuminuria, %

10,9

8,5

10,7

8,4

<0,9

eGFR (MDRD-algoritmus), ml/min/1,73 m2

79 (24)

80 (37)

78 (24)

77 (23)

<0,06

Perifériás artériás betegség, %

24,2

23,6

22,9

24,1

<0,8

Beteg koszorúerek száma, %

< 0,001

1

43,8

45,2

10,1

10,1

2

35,7

34,5

38,7

36,1

3

20,5

20,2

51,2

53,8

Szívizom-veszélyeztetettségi index, %

36,5 (21,5)

37,9 (22,2)

58,9 (21,8)

60,6 (21,5)

< 0,001

Megelôzô PCI, %

22,5

23,7

13,2

11,1

< 0,001

Megelôzô CABG-mûtét, %

9,9

8,0

1,8

0,3

< 0,001

Szisztolés vérnyomás, Hgmm

131 (20)

130 (19)

136 (20)

132 (21)

< 0,001

Diasztolés vérnyomás, Hgmm

74 (11)

73 (11)

77 (10)

75 (11)

< 0,001

Vérlemezkegátlók*

20,1

25,6

14,4

10,6

< 0,001

Aszpirin

88,4

87,5

89,5

86,5

<0,9

Nitrátok

32,8

27,7

33,2

34,0

<0,1

Statin

74,4

76,0

76,7

72,7

<0,7

15,9

14,5

11,2

8,8

<0,004

71,1

71,6

75,7

76,4

<0,02

Kalciumcsatorna-blokkoló

30,6

30,5

37,3

28,9

<0,2

ACE-gátló vagy ARB

78,7

76,2

78,3

74,5

<0,6

Diuretikum

40,4

40,8

33,2

35,3

<0,003

92,7

91,3

90,4

89,4

<0,09

Gyógyszerek, %

Nem statin lipidcsökkentô hatóanyagok

†

β-blokkoló

Vércukorcsökkentô hatóanyagok

‡

PCI=perkután koszorúér-beavatkozás; CABG=koszorúér bypass-graft; MED=a késôbbi revascularisatiós beavatkozás lehetôségét fenntartó optimális gyógyszeres kezelés; REV=azonnali koszorúér-revascularisatióval kiegészített optimális gyógyszeres kezelés; LDL=alacsony denzitású lipoprotein; HDL= magas denzitású lipoprotein; eGFR=számított glomeruláris filtrációs ráta; MDRP=étrendmódosítás vesebetegségben (Modification of Diet in Renal Disease); ACE=angiotenzinkonvertáló enzim; ARB=angiotenzinreceptor-blokkoló. Az adatok átlagban és szórásban (SD=standard deviáció) vannak megadva, amennyiben arra külön nem hívjuk fel a figyelmet. * Vérlemezkegátlók: ticlopidin, clopidogrel és mások, mint például persantin vagy szulfinpirazon. † Nem statin lipidcsökkentô hatóanyagok: fibrát, niacin, epesavkötôk, ómega-3 zsírsavak és koleszterinfelszívódás-gátlók. ‡ Vércukorcsökkentô hatóanyagok: biguanid, tiazolidindion, szulfonilurea, meglitinid, fenilalanin-származék vagy α-glükozidáz-gátló.


11/18/11

2:17 PM

Page 136


136

2. táblázat. A betegek által kiinduláskor és az utánkövetési évek során szedett antianginás hatású szerek Randomizált kezelés, % MED (n=1191)

REV (n=1173)

Utánkövetési év

Semmi

Egy Több hatóanyag hatóanyag

Kiindulás

18

51

31

19

52

29

Egy

6

42

52

8

52

40

Kettô

5

48

47

10

52

38

Három

5

46

49

8

52

40

Négy

7

46

47

9

52

39

Öt

5

47

48

10

50

40

Semmi

Egy Több hatóanyag hatóanyag

MED=az utánkövetési idô alatti revascularisatio lehetôségét fenntartó optimális gyógyszeres kezelés csoportjába sorolt betegek; REV=kezdeti koszorúérrevascularisatióval kiegészített optimális gyógyszeres kezelés csoportjába sorolt betegek. Antianginás hatású szerek: β-blokkolók, kalciumcsatorna-blokkolók, hosszú hatású nitrátok. bodó angina és az anginamentessé válás esélyhányadosainak (OR, odds ratio) meghatározásához generalizált becslő egyenleteket alkalmazó logisztikus regressziós modelleket hoztunk létre. Az esélyhányadost az utánkövetési évre vonatkoztatva számítottuk ki. Az eredmények a csak on-line formában hozzáférhető kiegészítő adatok (Data Supplement) között szerepelnek. Az új keletű angina és a későbbi revascularisatio kockázati arányának (HR, hazard ratio) kiszámolására Cox-féle regressziós modelleket állítottunk fel. Mindkét modelltípusban a randomizált kezelés és egy rizikófaktor közötti interakciós hatásra kerestük a szignifikanciát. A többszörös összehasonlítás korrekciója érdekében a szignifikancia szintjét p<0,0125 értékben határoztuk meg. Az analízisekhez a SAS 9.2 (SAS Institute Inc) és az R (http://R-project.org) szoftvereket használtuk.

Eredmények

A 2364 beteg közül 1434 (61%) betegben angina (70% CCS I. és II. fokú, 14% CCS III. és IV. fokú, és 16% gyógyszeres kezelés mellett stabillá vált instabil angina), 506 (21%) betegben anginaekvivalens, 424 (18%) betegben pedig sem angina, sem anginaekvivalens nem szerepelt a randomizálást megelőző hat hétre vonatkozó anamnézisben. 1602 beteg került a PCI-csoportba (806-ot randomizáltunk a MED-alcsoportba és 796-ot a REV-alcsoportba) és 762 beteget a CABGcsoportba (385-öt randomizáltunk a MED-alcsoportba és 377-et a REV-alcsoportba). A négy alcsoport kiindulási jellemzőit az 1. táblázat foglalja össze. Nem volt szignifikáns különbség a PCI- és a CABG-csoportokon belül a REV- és a MED-alcsoportok kiindulási jellemzői között. A PCI-csoportba került betegekhez képest a CABG-csoportba került betegekben a következő szignifikáns különbségek álltak fenn: idősebbek voltak, több volt közöttük a férfi, magasabb volt a vérnyomásuk, magasabb volt körükben a megelőző szívizominfarktus és a háromér-betegség aránya, magasabb volt a szívizom-veszélyeztetettségi index, több β-blokkolót szedtek, alacsonyabb volt a testtömegindexük, anamnézisükben ritkábban szerepelt koszorúér-revascularisatio, illetve kevesebb diuretikumot és aszpirint, különböző vérlemezkegátlót szedtek. A PCI- és CABG-csoportokba került betegek bal kamrai ejekciós frakciói hasonlóak voltak (57,1±11,0% vs. 57,4± 11,0%; p=0,6). Az átlag±SD-ben megadott vérnyomásérték a vizsgálatba történő belépéskor 131,7±20,0/74,5±11,2 Hgmm, a hároméves utánkövetési idő végén 125,4±15,7/70,3±10,6 Hgmm volt (p<0,001). A hemoglobin-A-1c átlagos értéke belépéskor 7,7±1,6%, a hároméves utánkövetési idő végén 7,3±1,3% volt (p<0,001). Emelkedés volt megfigyelhető az átlagos testtömegindexben a belépéstől a hároméves utánkövetés végéig

A súlyosbodó angina elôfordulásának százalékos aránya

Összes beteg

MED REV

Az elsô évben

A második évben

A harmadik évben

A negyedik évben

Az ötödik évben

Utánkövetési év

CABG-csoport



PCI-csoport

Az elsô évben

A második A harmadik A negyedik Az ötödik évben évben évben évben Utánkövetési év

Az elsô évben

A második A harmadik A negyedik Az ötödik évben évben évben évben Utánkövetési év

1. ábra. A súlyosbodó angina éves elôfordulási aránya a MED- és a REV-alcsoportokban. A súlyosbodó angina elôfordulása az elsô és a harmadik évben szignifikánsan alacsonyabb a REV-alcsoportban, mint a MED-alcsoportban, az összes betegre nézve és a PCI-csoporton belül. A CABG-csoporton belül a REV által okozott szignifikáns csökkenés az utánkövetés elsô évében volt megfigyelhetô.


Dagenais és mtsai

11/18/11

2:17 PM

Page 137


137

Az anginamentessé válás százalékos aránya

Összes beteg

MED REV

1. évben

2. évben

3. évben

4. évben

5. évben

Utánkövetési év

CABG-réteg



PCI-réteg

1. évben

3. évben

5. évben

Y utánkövetés

1. évben

3. évben

5. évben

Y utánkövetés

2. ábra. Az anginamentessé válás éves elôfordulási aránya a vizsgálatba lépéskor anginás 1434 betegnél. Szignifikánsan nagyobb arányt találtunk ebben a végpontban a REV-alcsoport javára az összes beteg kiértékelésekor az elsô négy utánkövetési évben. A szignifikáns elôny a PCI-csoporton belül csak az elsô évben volt megfigyelhetô, míg a CABG-csoportban ez a szignifikancia az utánkövetés öt éve alatt fennállt.

(31,7±6,0 vs. 32,1±6,3 kg/m2; p=0,02). Az átlagos LDL-koleszterin 96±33 mg/dl belépéskor mért értékről 80±27 mg/dlre csökkent a hároméves utánkövetés végére (p=0,001). Ugyanezen időszak alatt az átlag-HDL 38±10 mg/dl-ről 41± 11 mg/dl-re emelkedett (p<0,001). A dohányzók aránya 50%kal csökkent (21,8%-ról 11,2%-ra; p<0,001) a vizsgálatba való belépés előtti év és a hároméves utánkövetési idő vége között. Amint arról már korábban is beszámoltunk,1 a rizikófaktor-profilban az utánkövetési idő alatt bekövetkező változások a MED- és a REV-csoportokban hasonlóak voltak. A 2. táblázat a MED- és a REV-csoportok antianginás gyógyszerelését ábrázolja a kiinduláskor és az éves utánkövetéseken. Az első év végére a REV-oldalhoz képest a MED-oldalon több beteg váltott nem kezelt vagy monoterápiával kezelt státusból politerápiára. A második és az ötödik éves vizit között az egy hatóanyagot kapó és a több hatóanyagot kapó betegek eloszlása stabil maradt az egyes randomizált csoportokon belül. Összességében a REV-csoportba tartozó betegek kevesebb antianginás gyógyszert szedtek az utánkövetési idő teljes tartama alatt.

Súlyosbodó angina A súlyosbodó angina százalékos arányát minden egyes utánkövetési évre kiszámoltuk. Az első évet lezáró viziten a REVcsoport 1086 résztvevőjéből 160 (15%), a MED-csoport 1127 résztvevőjéből 269 (24%) esetben súlyosbodott az angina (p<0,001). Ilyen szignifikáns különbséget ezt követően csak a harmadik év végén megtartott viziten dokumentáltunk.

A PCI-rétegen belül a 742, már a belépést követően beavatkozáson átesett betegből 131-nél (18%), míg a 760, gyógyszeresen kezelt betegből 186-nál (24%) jegyeztünk fel súlyosbodó anginát az első éves viziten (p<0,001). Ilyen szignifikáns különbséget ezt követően csak a harmadik év végi viziten dokumentáltunk. A CABG-műtéttel kezelt betegekben a 344, REV-csoportban lévő betegből 29-nél (8%), míg a 367, REVcsoportban lévő betegből 83-nál (23%) jegyeztünk fel súlyosbodó anginát az első éves viziten (p<0,001). Ez a szignifikáns csökkenés négy éven keresztül fennállt. Összességében a MED-stratégiához képest a REV-stratégia harmadával csökkentette az angina súlyosbodásának esélyét (OR=0,66; 99%-os konfidenciaintervallum [99% CI]=0,53 és 0,81 között; p<0,0001). A PCI-rétegen belül ez a csökkenés 22%-os (OR=0,78; 99% CI=0,61 és 0,99 között; p<0,007), míg a CABG-rétegen belül 67%-os volt (OR=0,33; 99% CI=0,20 és 0,55 között; p<0,0001, 1. ábra). Anginamentessé válás Az anginamentesséválás-paraméter vizsgálatakor a kiinduláskor anginával dokumentált 1434 betegre összpontosítottunk. Minden egyes utánkövetési év végén megállapításra került az anginamentesség, amennyiben a beteg az adott évben nem számolt be angináról. Összességében az utánkövetési idő első négy éve alatt a REV-stratégiába randomizált betegek között nagyobb arányban figyeltünk meg anginamentessé válást. A CABG-csoporton belül a REV-alcsoportba randomizált betegek között a MED-alcsoportba randomizált betegekhez ké-


138

11/18/11

2:17 PM

Page 138


Új keletû angina élettábla-elemzés

Összes beteg

Log-rank p-érték <0,001

MED REV

Utánkövetés éve

CABG-réteg

Log-rank p-érték=0,053

Utánkövetés éve



PCI-réteg

Log-rank p-érték=0,001

Utánkövetés éve

3. ábra. Az új keletû angina kumulatív elôfordulási arányai a vizsgálatba lépéskor anginamentes 930 betegnél. Az összes betegre nézve, valamint a CABG-réteg betegeiben szignifikánsan alacsonyabb volt az új keletû angina elôfordulási aránya a REV-csoportban a MED-csoporthoz képest. A PCI-vel kezeltekben ez a különbség nem érte el a statisztikailag szignifikáns szintet.

pest nagyobb arányban alakult ki anginamentesség az utánkövetés öt éve alatt. A PCI-rétegen belül az anginamentesség csupán az első évben alakult ki szignifikánsan nagyobb arányban a REV-alcsoportban, mint a MED-alcsoportban (2. ábra).

Új keletű angina Az új keletű angina alcsoportelemzését a vizsgálatba való belépéskor anginamentes 930 betegre állítottuk össze. A MEDstratégiával kezelt csoportban a REV-alcsoporthoz képest az öt év alatt szignifikánsan magasabb volt az új keletű angina kumulatív előfordulási aránya (59% vs. 46%; p<0,001). A CABG-rétegen belül a REV-alcsoportban a MED-alcsoporthoz képest alacsonyabb volt az új keletű angina aránya az ötödik éves utánkövetési viziten (35% vs. 61%; p<0,0001). Azonban a PCI-vel kezeltek között a REV-alcsoportban előforduló új keletű angina MED-alcsoporthoz viszonyított alacsonyabb aránya csupán határeseti szignifikanciát mutat (50% vs. 58%; p=0,053; 3. ábra).

Későbbi koszorúér-revascularisatio Az öt év alatt a MED-alcsoport 1191 résztvevőjéből 452-nél (38%) vált szükségessé a későbbi revascularisatio elvégzése

(275 PCI és 177 CABG). A REV-alcsoport 1191 résztvevőjéből pedig 240 betegben kellett az előírt revascularisatiós beavatkozáson felül későbbi revascularisatiót is végrehajtani (179 PCI és 61 CABG). A legfőbb indikáló tényező az akut coronariaszindróma, a súlyos angina vagy a súlyosbodó szívizom-ischaemia dokumentált lelete volt (3. táblázat). A későbbi revascularisatio ötéves utánkövetési idő alatti kumulatív előfordulási aránya szignifikánsan magasabb volt a MED-, mint a REV-alcsoportban. A REV- és a MED-alcsoportok közötti különbség a CABG-főcsoporton belül nagyobb volt, mint a PCI-csoportban (4. ábra).

A négy végpontra gyakorolt hatás A négy fő végpont eseményrátáinak tekintetében, bár a végpontok arányai relatíve magasabbak voltak a REV-csoportban, az egyes különbségek a REV- és a MED-csoportok között szignifikánsnak bizonyultak a harmadik évzáró viziten: súlyosbodó angina 8% vs. 13% (p<0,001); anginamentesség 66% vs. 58% (p=0,003); új keletű angina 37% vs. 51% (p= 0,001); későbbi koszorúér-revascularisatio 18% vs. 33% (p< 0,001). Az alcsoport-analízisek eredményei alapján, a REVcsoporton belül, a korábban már revascularisatión átesett


Dagenais és mtsai

11/18/11

2:17 PM


3. táblázat. Az elsô, késôbbi koszorúér-revascularisatiót indikáló okok Revascularizált betegek MED

REV

452 (38,0)

240 (20,6)

Akut coronariaszindróma, %

23

26

Súlyos anginás tünetek, %

47

33

Súlyosbodó ischaemia, %

Összes beteg (MED, n=1191; REV, n=1173), n (%)

18

17

A legutóbbi beavatkozás eredménye nem kielégítô, %

0

3

Objektív bizonyíték a CAD progressziójára, %

6

12

Egyéb okok, %*

6

10

315 (39,1)

213 (26,8)


22

26


45

33


20

18


0

3


8

13

PCI-réteg (MED, n=806; PCI, n=796), n (%)

Egyéb okok, %*

6

8

137 (35,6)

27 (7,2)


26

22


51

33


15

11


0

4


4

7

Egyéb okok, %*

4

22

CABG-réteg (MED, n=385; CABG, n=377), n (%)

Page 139

p

<0,0001

0,002

0,004

MED=a késôbbi revascularisatiós beavatkozás lehetôségét fenntartó optimális gyógyszeres kezelés stratégiája; REV=azonnali koszorúér-revascularisatióval kiegészített optimális gyógyszeres kezelés stratégiája; CAD=koszorúérbetegség. * Egyéb okok: kamrai dysrhythmia, a kezelôorvos döntése külön megnevezhetô ok nélkül, a beteg döntése, abnormális stresszteszt, restenosis, visszatérô syncope stb.

betegekhez képest azok, akik korábban nem estek át ilyen beavatkozáson, a REV-CABG-alcsoportban pedig az egyvagy kétér-érintettséggel bíró betegekkel szemben a háromér-betegek profitáltak többet mind a négy végpont tekintetében (I.–IV. ábra a csak on-line hozzáférhető kiegészítő adatok között).

A vércukorszint-csökkentő stratégiák hatása Az anginát és a későbbi revascularisatiót érintő végpontok tekintetében nem volt szignifikáns különbség az inzulinérzékenyítő és az inzulintartalmú gyógyszerrel történő randomizált kezelési stratégia között. A két stratégia összehasonlítása során az OR-értékek az utánkövetési évekre való korrekció után a következőképpen alakultak: súlyosbodó anginára nézve 1,03 (p=0,7), anginamentességre nézve 1,01 (p=0,9). Az új keletű angina ötéves kumulatív előfordulási aránya 0,51 volt az inzulinérzékenyítő gyógyszerekkel és 0,55 az inzulintartalmú készítményekkel kezelt csoportban (p=0,3). A későbbi re-

139

vascularisatio ötéves kumulatív előfordulási aránya 0,32 volt az inzulinérzékenyítő gyógyszerekkel és 0,34 az inzulintartalmú készítményekkel kezelt csoportban (p=0,08).

Megbeszélés

Az azonnali REV-stratégiával kezelt betegcsoportban, a MED-stratégiával kezelt csoporttal összehasonlítva, a súlyosbodó angina, az új keletű angina és a későbbi revascularisatio előfordulási aránya alacsonyabb, az anginamentesség aránya pedig magasabb lett. A kezelések tüneti haszna az egész betegpopulációban szignifikáns volt. Ezt az eredményt talán csak az gyengíti, hogy a MED-stratégiával kezelt csoportban az utánkövetési idő alatt nagyobb arányban kellett későbbi revascularisatiót végrehajtani, mint a REV-stratégiával kezelt csoportban. Azonban a későbbi koszorúér-revascularisatio lehetőségének fenntartása a klinikai gyakorlatnak felel meg, és a tervezéskor beépítettük a vizsgálatba. Bár a BARI 2D klinikai vizsgálatnak nem volt célja a PCI és a CABG összehasonlítása, a CABG-csoportba sorolt betegek a PCI-csoportba soroltaknál magasabb kockázatú betegcsoportnak bizonyultak, s nagyobb és hosszabb távú előnyük származott mind a négy végpont tekintetében a REV-stratégiából, mint a PCI-csoport megfelelő alcsoportjának. A BARI 2D betegpopulációjának klinikai megjelenése a diabetes mellitusban szenvedő betegekre jellemző jegyeket tükrözte: angina, anginaekvivalens és néma ischaemia. A klinikai vizsgálat során alkalmazott komplex gyógyszeres és életmódbeli kezelés mindkét stratégiával kezelt csoportban hasonló mértékben csökkentette a vércukorszintet, a vérnyomást, a vérzsírokat s a dohányzás mértékét, azonban a résztvevők testsúlya enyhén gyarapodott. A REV-stratégiával kezelt betegek globálisan kevesebb antianginás szert igényeltek, mint a MED-stratégiával kezelt betegek. Bár a betegpopuláció 70%-a CCS I. vagy II. fokú anginával, a maradék pedig stabil tünetekkel vagy tünetmentesként került randomizálásra, a résztvevők mindazonáltal nagy kockázatú betegek voltak. Az ötéves halálozás a MED-stratégiával kezeltek között 10,2% volt a PCI-, 16,4% a CABG-csoportban. A REV-stratégia a MED-stratégiánál hatékonyabban csökkentette a súlyosbodó angina, az új keltű angina és a későbbi koszorúér-revascularisatio előfordulási arányát, s hatékonyabban emelte az anginamentessé válás arányát. Az irodalom alapján az anginamentesség és az alacsonyabb CCS-fokozat jobb életminőséget biztosít.10,11 Ezt a megfigyelést a BARI 2D klinikai vizsgálat is alátámasztotta.12 A PCI-csoportban a REV-stratégia MED-hez viszonyított előnyeit a súlyosbodó angina és az anginamentessé válás tekintetében többnyire csak a beavatkozást követő első évben észleltük. Két megelőző tanulmány is vizsgálta az azonnali PCI-vel kiegészített és a csupán konzervatív optimális gyógyszeres kezelés stratégiáit: a második Randomizált Intervenciós Terápia Anginában (RITA-2, second Randomized Intervention Treatment of Angina) klinikai vizsgálat 1018 beteggel zajlott, akiket átlagosan hét éven keresztül követtek,4 A Revascularisatio és az Agresszív Gyógyszeres Kezelés Alkalmazásának Klinikai Végpontjainak Elemzése (COURAGE, Clinical Outcomes Utilizing Revascularization and Aggressive Drug Evaluation) elnevezésű klinikai vizsgálat pedig 2287 beteggel futott, akiket átlagosan mintegy 4,6 éven át követtek.6 Azonban a RITA-2 résztvevőinek csupán 9%-a, a COURAGE résztvevőinek pedig csupán 33,5%-a volt 2-es típusú cukorbeteg. A RITA-2 és a COURAGE vizsgálatok


140

11/18/11

2:17 PM

Page 140


Az esemény elôfordulási aránya

Egész betegkohorsz


MED REV

Utánkövetési év


Utánkövetési év

CABG-csoport



PCI-csoport


Utánkövetési év

4. ábra. A MED-csoportban végrehajtott elsô revascularisatiós beavatkozások és a REV-csoportban végrehajtott elsô, késôbbi revascularisatiós beavatkozások kumulatív elôfordulási aránya. Az egész betegkohorszban, valamint a PCI-, illetve a CABG-csoportokon belül is alacsonyabb volt a késôbbi koszorúér-revascularisatio elôfordulása a REV-alcsoportba randomizált betegek körében, mint a MED-alcsoportba randomizált betegek körében.

eredményei azt mutatták, hogy a korai PCI-stratégia hatékonyabban csökkentette az angina és a későbbi koszorúér-revascularisatio előfordulását, azonban nem tudta szignifikánsan csökkenteni a halálozást és a szívizominfarktus előfordulását. Egyéves utánkövetés után a BARI 2D vizsgálat PCI-rétegébe tartozó betegei között alacsonyabb volt az anginamentessé válás aránya, mint a COURAGE vizsgálat PCI-beavatkozással kezelt betegei között (40% a PCI-vel kezelt esetekben és 24% a MED-csoport betegei közt; 57% a PCI-vel kezelt esetekben és 50% a MED-csoport betegei között). A szignifikáns terápiás haszon csupán egy évig volt kimutatható a BARI 2D vizsgálatban, szemben a COURAGE vizsgálattal, amelyben két évig volt ez kimutatható. Az ötödik éves utánkövetési viziten a MED-csoport résztvevőinek 72%-a, a PCI-csoport 74%-a vált anginamentessé a COURAGE vizsgálatban, szemben a BARI 2D vizsgálattal, amelyben ugyanezekre a csoportokra a megfelelő értékek 59% és 60% voltak. A negyedik éves utánkövetési viziten a MED- és a PCI-csoportokban is alacsonyabb volt a későbbi revascularisatio aránya a COURGE vizsgálatban, mint a BARI 2D vizsgálatban (30,5% és 19,8% a COURAGE vizsgálatban; 38,9% és 27,0% a BARI 2D vizsgálatban). A BARI 2D vizsgálat során talált, a COURAGE vizsgálat eredményeihez képest csekélyebb és rövidebb távú terápiás haszon nagy valószínűséggel a diabetes mellitus hatásá-

nak tudható be, amelyhez a szakirodalom alapján gyorsabb lefolyású koszorúér-betegség társul.13 Az eredeti BARI vizsgálatban a 2-es típusú diabetes mellitusszal élő betegek között volt a legmagasabb az angiogramos utánkövetések során detektált friss laesiók aránya.14 A REV-stratégia MED-stratégiával szemben tanúsított, mind a négy végpontban megnyilvánuló terápiás előnye leginkább a CABG-csoportban volt megfigyelhető (1–4. ábrák). Habár már korábban is ismert volt, hogy a CABG-stratégia jobban csökkenti az anginát, mint csupán a gyógyszeres kezelés, a jelen megfigyelések új információkkal szolgálnak a BARI 2D által vizsgálthoz hasonló populációkat illetően, hiszen a korábbi klinikai vizsgálatok által vizsgált, főleg tünetes betegekből álló populáció nagy része nem volt cukorbeteg.3 Ráadásul az, hogy a CABG-kezelés hosszú távon csökkentette a súlyosbodó angina előfordulását, összecseng a REV- stratégia MED-stratégiával szemben már korábbi vizsgálatok során is tanúsított nagyobb hatékonyságával a szívizominfarktus előfordulási arányának csökkentésében.1 Ezeknek az eredményeknek klinikai jelentőségük van. Az egész kohorszban megnyilvánuló terápiás előnyt a BARI 2D vizsgálat legfontosabb eredményeinek fényében kell értelmezni, miszerint a CABG-beavatkozást alkalmazó REV-stratégia csökkentette a szív-érrendszeri események számát, de a halá-


Dagenais és mtsai

11/18/11

2:17 PM

Page 141


lozást nem.1 A CABG REV-stratégiába randomizált betegek, különösen a háromér-betegségben szenvedők között nagyobb volt a tüneti javulás és kevesebb későbbi revascularisatiót kellett végrehajtani, mint az egyvagy kétér-betegek között. Az ilyen betegek tehát profitálhatnak az azonnali revascularisatióból. A többi beteg számára az optimális gyógyszeres kezelés az ésszerű kezdeti stratégia, s a revascularisatiót el lehet végezni később is, amikor a tünetek a beteg mindennapi tevékenységét az optimális gyógyszeres kezelés ellenére már akadályozzák.

Az értékelés korlátai Vizsgálatunk eredményeit bizonyos korlátok között kell értékelni. Bár a végpontok viszonylag puhák a halálhoz vagy a szívizominfarktushoz képest, meghatározásuk és utánkövetésük precízen történt, s az eredmények következetesek. A RITA-2 és a COURAGE vizsgálatokkal szemben a mi vizsgálatunkban nem minden résztvevőnek volt anginája. A BARI 2D beválasztási kritériumai az olyan enyhe tüneteket produkáló vagy tünetmentes betegekre irányultak, akiknek a koszorúérbetegsége bizonyítottan alkalmas a revascularisatióra és dokumentált szívizom-ischaemiájuk van. Habár ilyen jellemzők mellett a vizsgálatunk a betegpopulációt illetően igen szelektív, számos 2-es típusú diabetes mellitusszal élő beteg klinikai jellemzőit tükrözi. Végezetül a PCI-csoportban lévő betegeink körülbelül egyharmada kapott gyógyszert kibocsátó stentet (DES, drug-eluting stent), ami alacsony arányt képvisel a koszorúér-betegségben szenvedők között. Mindazonáltal az ilyen típusú stentek nem csökkentik a fő szív-érrendszeri események számát, csak a célkoszorúér ismételt revascularisatiós rátáját.15 Következtetések Adataink azt mutatják, hogy 2-es típusú diabetes mellitusban és stabil koszorúér-betegségben szenvedő, tünetmentes vagy enyhe tüneteket produkáló, de dokumentáltan szívizom-ischaemiás válogatott betegek körében kevesebb az angina és a későbbi koszorúér-revascularisatio az azonnali CABG- vagy PCI-kezeléssel kiegészített optimális gyógyszeres kezelésnek köszönhetően, mint a pusztán optimális gyógyszeres kezeléssel és szükség esetén később végrehajtott revascularisatióval kezelt csoportban. A CABG-csoportban lévő betegek magasabb kockázatúak voltak, mint a PCI-csoportba soroltak, s nagyobb és tartósabb terápiás hasznuk származott az azonnali beavatkozással kiegészített optimális gyógyszeres kezelésből, mint a csak optimális gyógyszeres kezelésből.

Anyagi háttér

A BARI 2D c. klinikai vizsgálatot a National Heart, Lung, and Blood Institute és a National Institute of Diabetes and Digestive and Kidney Diseases támogatta (U01 HL061744, U01 HL061746, U01 HL061748, U01 HL063804). A BARI 2D jelentős anyagi támogatást kapott a GlaxoSmithKline, Collegeville, PA; a Lantheus Medical Imaging Inc. (korábban Bristol-Myers Squibb Medical Imaging, Inc.), a North Billerica, MA; az Astellas Pharma US Inc., a Deerfield, IL; Merck & Co Inc., Whitehouse Station, NJ; az Abbott Laboratories Inc., Abbott Park, IL; és a Pfizer Inc., New York, NY, vállalatoktól. Nagylelkű támogatás érkezett az Abbott Laboratories Ltd, MediSense Products, Mississauga, Canada; a Bayer Diagnostics, Tarry-town, NY; a Becton, Dickinson and Co, Franklin Lakes, NJ; a J.R. Carlson Labs, Arlington Heights, IL; a Centocor Inc, Malvern, PA; az Eli Lilly and Co, Indianapolis, IN; a LipoScience Inc, Raleigh, NC; a Merck Sante, Lyon, France; a Novartis Pharmaceuticals Corporation, East Hanover, NJ; és a Novo Nordisk, Inc,

141

Princeton, NJ, vállalatok jóvoltából. A szponzorok teljes listája megtalálható a kiegészítő Függelékben (Appendix) a http://www.NEJM.org weboldalon (N. Engl. J. Med. 2009;360:2503-2515.). A tartalomért teljes egészében a szerzők vállalják a felelősséget, s az nem szükségszerűen képviseli a National Heart, Lung, and Blood Institute, a National Institute of Diabetes and Digestive and Kidney Diseases vagy a National Institutes of Health hivatalos álláspontját.

Érdekeltségek

Dr. Dagenais honoráriumot kapott előadásaiért a GlaxoSmithKline, és tanácsadásaiért az Abbott vállalatoktól. Dr. Faxon kutatási támogatást kapott a sanofi-aventis-től, tanácsadásaiért honoráriumban részesült a Boston Scientific-től, valamint részvényopciója van a RIVA Medical vállalatnál. Dr. Slater támogatást és honoráriumot kapott előadásaiért a Medtronictól. A többi szerzőnek nincs érdekeltsége.

Irodalom

1. BARI 2D Study Group. A randomized trial of therapies for type 2 diabetes and coronary artery disease. N Engl J Med 2009;360:2503–2515. 2. Bravata DM, Gienger AL, McDonald KM, Sundaram V, Perez MV, Varghese R, Kapoor JR, Ardehali R, Owens DK, Hlatky MA. Systemic review: the comparative effectiveness of percutaneous coronary interventions and coronary artery bypass graft surgery. Ann Intern Med. 2007;147:703–716. 3. Rihal CS, Raco DL, Gersh BJ, Yusuf S. Indications for coronary artery bypass surgery and percutaneous coronary intervention in chronic stable angina: review of the evidence and methodological considerations. Circulation. 2003;108:2439–2445. 4. Henderson RA, Pocock SJ, Clayton TC, Knight R, Fox KAA, Julian DG, Chamberlain DA. Seven-year outcome in the RITA-2 trial: coronary angioplasty versus medical therapy. J Am Coll Cardiol. 2003;42:1161–1170. 5. Katritsis DG, Ioannidis JPA. Percutaneous coronary intervention versus conservative therapy in nonacute coronary artery disease: a meta-analysis. Circulation. 2005;111:2906–2912. 6. Boden WE, O’Rourke RA, Teo KK, Hartigan PM, Maron DJ, Kostuk WJ, Knudtson M, Dada M, Casperson P, Harris CL, Chaitman BR, Shaw L, Gosselin G, Nawaz S, Title LM, Gau G, Blaustein AS, Booth DC, Bates ER, Spertus JA, Berman DS, Mancini GBJ, Weintraub WS. Optimal medical therapy with or without PCI for stable coronary disease. N Engl J Med. 2007;356:1503–1516. 7. Brooks MM, Frye RL, Genuth S, Detre KM, Nesto R, Sobel BE, Kelsey SF, Orchard TJ. Hypotheses, design, and methods for the Bypass Angioplasty Revascularization Investigation 2 Diabetes (BARI 2D) trial. Am J Cardiol. 2006;97b(suppl):9G–19G. 8. BARI 2D Study Group. Baseline characteristics of patients with diabetes and coronary artery disease enrolled in the Bypass Angioplasty Revascularization Investigators 2 Diabetes (BARI 2D) trial. Am Heart J. 2008;156:528–536. 9. Campeau L. Grading of angina pectoris. Circulation. 1976;54:522– 523. 10. Pocock SJ, Henderson RA, Clayton T, Lyman GH, Chamberlain DA; RITA-2 Trial Participants. Quality of life after coronary angioplasty or continued medical treatment for angina: three-year follow-up in the RITA-2 trial. J Am Coll Cardiol. 2000;35:907–914. 11. Weintraub WS, Spertus JA, Kolm P, Maron DJ, Zhang Z, Jurkovitz C, Zhang W, Hartigan P, Lewis C, Veledar E, Bowen J, Dunbar SB, Deaton C, Kaufman S, O’Rourke RA, Goeree R, Barnett PG, Teo KK, Boden WE. Effect of PCI on quality of life in patients with stable coronary disease. N Engl J Med. 2008;359:677–687. 12. Brooks MM, Chung SC, Helmy T, Hillegass WB, Escobedo J, Melsop KA, Massaro EM, McBane RD, Hyde P, Hlatky MA. Health status after treatment for coronary artery disease and type 2 diabetes mellitus in the Bypass Angioplasty Revascularization Investigation 2 Diabetes trial. Circulation. 2010;122:1690–1699. 13. Nicholls SJ, Tuzcu EM, Kalidindi S, Wolski K, Moon KW, Sipahi I, Schoenhagen P, Nissen SE. Effects of diabetes on progression of coronary atherosclerosis and arterial remodelling: a pooled analysis of 5 intravascular ultrasound trials. J Am Coll Cardiol. 2008;52:255–262. 14. Bypass Angioplasty Revascularization Investigation (BARI) Investigators. Comparison of coronary bypass surgery with angioplasty in patients with multivessel disease. N Engl J Med. 1996;335:217–225. 15. Trikalinos TA, Alsheikh AA, Tatsioni A, Nallamothu BK, Kent DM. Percutaneous coronary interventions for non-acute coronary artery disease: a quantitative 20-year synopsis and a network meta-analysis. Lancet. 2009;373:911–918. Fordította: dr. Szalárdy Levente


142

11/18/11

2:17 PM

Page 142


KLINIKAI TÁVLATOK

A Bypass Angioplasty Revascularization Investigation 2 Diabetes (BARI 2D) elnevezésű klinikai vizsgálat kimutatta, hogy az azonnali koszorúér-revascularisatióval kiegészített optimális gyógyszeres kezelés (REV) nem hatékonyabb a későbbi koszorúér-revascularisatio lehetőségét fenntartó optimális gyógyszeres kezelés (MED) stratégiájánál az összhalálozás, valamint a halál, a szívizominfarktus és a stroke összesített előfordulásának csökkentésében 2-es típusú diabetes mellitusban és stabil koszorúér-betegségben szenvedő betegekben. Azonban képes-e az azonnali revascularisatio stratégiája a másik stratégiával szemben csökkenteni a súlyosbodó angina, az új keletű angina és a későbbi koszorúér-revascularisatio előfordulási arányát? A kérdés megválaszolására kiértékeltük a 2364 BARI 2D vizsgálatban részt vevő betegek 5,3 éves utánkövetéséből származó adatait. A vizsgálatba való belépéskor 1191 résztvevőt randomizáltunk a MED-csoportba és 1173 résztvevőt választottunk ki perkután koszorúér-beavatkozásra (n=796) és koszorúér-bypassműtétre (n=377). A CABG-csoportban lévő betegeknek súlyosabb koszorúér-betegségük volt és nagyobb kockázatúak voltak, mint a PCI-réteg betegei. A REV-stratégia a MED-stratégiával összehasonlítva a harmadik év végi utánkövetési vizit kiértékelése alapján hatékonyabban csökkentette a súlyosbodó angina (8% vs. 13%), az új keletű angina (37% vs. 51%) és a későbbi revascularisatio (18% vs. 33%) gyakoriságát, s nagyobb arányban eredményezett anginamentes állapotot (66% vs. 58%). A CABG-réteg betegei profitáltak a legtöbbet a REV-stratégiából. Így a REV-stratégiával kezelt betegek között alacsonyabb volt az angina és a későbbi koszorúér-revascularisatio előfordulása, mint a MED-stratégiával kezeltek esetében. A tünetek vonatkozásában megnyilvánuló terápiás haszon legkifejezettebben a nagy kockázatú betegek esetében volt megfigyelhető.

Coronary Heart Disease

Recommend Documents