CONTENTS

TARTALOMJEGYZÉK / CONTENTS MST hírek Jákó Péter: Beszámoló a „Merre, hová sportorvoslás?” címû interdiszciplináris fórumról . . . . . . . 141 Jákó Péter: Beszámoló a IV. Magyar Kardiovaszkuláris Konszenzus Konferenciáról . . . . . . . . . . 142 Sportorvosok Sípos Andrea: Riha Éva (rendhagyó cikk egy rendkívüli emberrôl) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144 Fórum / Forum Dobos József: A sérült vagy beteg sportoló önrendelkezési jogáról, annak korlátairól (vitaindító) . 146 Eredeti közlemények / Original papers Préda István: Versenysport és hirtelen szívhalál / Competitive sport and sudden cardiac death . . . 147 Siatras Th. 1, Skaperda M. 1, Mameletzi D.: Anthropometric measurements in young male and female gymnasts: A reliability study . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155 Budavári Ágota: A sportpszichológia múltja, jelene és jövôje / The past, present and future of the sportpsychology . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162 Folyóiratszemle / From the literature Apor Péter: Hogyan erôsíthetjük legjobban a m. supraspinatust? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165 Ajánlás a glicerin használathoz a sport-okozta folyadékvesztés megelôzésére és pótlására . . . . . . . 165 A hypoxiás módszerek kombinálása a teljesítmény fokozására. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166 Sífutó veteránok 28 – 30 év alatt kialakuló kardiorespiratórikus funkcióváltozásai . . . . . . . . . 166 Hirtelen szívmegállás gyermekeken és fiatal sportolókon: a részletes családi és egyéni anamnézis jelentôsége a sportolás elôtti vizsgálatkor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167 A növekedési faktorok gyógyító célú felhasználása mozgatórendszer sérülései esetén . . . . . . . . . . 168 Sportorvosi Szemle 50. évfolyam (2009) tartalomjegyzéke és indexe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 170 / Index of the Hungarian Review os Sports Medicine 2009 Sportorvosi Szemle

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

139

Impresszum

Szerkesztôbizottság elnöke / Chairman of Editorial Board Berkes István Felelôs szerkesztô / Editor in Chief Dobos József Szerkesztôbizottság / Editorial Board Farkas Anna Halasi Tamás Hidas Péter Jákó Péter Martos Éva Mikulán Rita Pavlik Attila Pavlik Gábor Pucsok József Radák Zsolt Tanácsadó testület / Advisory Board Norbert Bachl (Ausztria / Austria) Frenkl Róbert (Magyarország / Hungary) Daniel Fritschy (Svájc / Switzerland) Dusan Hamar (Szlovákia / Slovakia) Tihanyi József

(Magyarország / Hungary)

Jerzy Widuchowski (Lengyelország / Poland)

HU ISSN 0209-682 x

Kiadja a Magyar Sportorvos Társaság 1123 Budapest Alkotás út 48. Kiadásért felel: Berkes István Design, nyomdai elôkészítés: Krea-Fitt Kft. Nyomdai munka: Mackensen Kft. 140

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

Sportorvosi Szemle

M S T

Merre, hová sportorvoslás? Interdiszciplináris fórum a Magyar Sportorvos Társaság és a MOTESZ közös szervezésében, 2009. szeptember 25. A Magyar Sportorvos Társaság és a Magyar Orvos-társaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) közös szervezésében került megrendezésre az Aesculap Akadémián 2009 szeptember 25.-én az a tudományos konferencia, amelynek célja volt áttekintést adni a sportegészségügy szerepérôl a medicina különbözô területein, a jelenlegi hazai helyzetérôl és felvázolni a jövô lehetôségeit. A megnyitóban Berkes István a Magyar Sportorvos Társaság elnöke üdvözölte a megjelenteket, s felkérte Dr. Soós Ágnest az Országos Sportegészségügyi Intézet fôigazgató fôorvosát a köszöntô beszéd megtartására. Az elsô szekciót Frenkl Róbert professzor moderálta, ebben került tárgyalásra a sportegészségügy specifikuma, hazai struktúrája, feladatai a versenysportban. A sportorvoslás multidiszciplináritását vázolta fel Jákó dr., majd a magyar sportegészségügy szervezeti felépítését, finanszírozását ismertette Dr. Töllôsy Judit, végül Pavlik Gábor professzor beszélt a sportorvoslás szerepérôl a versenysportban. A második blokkban neves elôadók ismertették a fizikai aktivitás népegészségügyi jelentôségét, a moderátor feladatát Pavlik Gábor professzor látta el. A Magyar Hypertonia Társaság részérôl Dr. Barna István a fizikai aktivitás fontosságát emelte ki a hipertónia prevenciójában és kezelésében, Dr. Fövényi József a Magyar Diabetes Társaság képviseletében meggyôzôen demonstrálta a rendszeres testmozgás szerepét a cukorbetegség megelôzésében és terápiájában, végül Halmy László professzor a magyar Elhízástudományi Társaság elnöke az obez betegek mozgásterápiájáról tartott elôadást.

A következôkben a fizikai aktivitás kardiológiai vonatkozásairól esett szó, ekkor Dr. Jákó Péter volt a moderátor. Préda István professzor a Magyar Kardiológusok Társasága részérôl rendkívül alapos elôadásában a fizikai aktivitás két arcát mutatta be: szerepét a kardiovaszkuláris betegségek prevenciójában egyrészt, másrészt a sportolás közbeni hírtelen szívhalál kockázatát, s megelôzésének lehetôségeit. Dr. Apor Péter elôadásában ennek a kérdésnek más aspektusát vizsgálta, az egészséges életvitel gazdaságossági szempontjait ismertetve, kimutatva milyen költségkihatása van mind az egyénre, mind az államra nézve a mozgásszegény életmódnak. Dr. Martos Éva moderálta a genomika és sport vonatkozásaival foglalkozó két elôadást: Pucsok József professzor beszélt a fizikai teljesítmény genomikai hátterérôl, amelynek ismerete az eredményesség szemponjából a jövôben egyre nagyobb jelentôséggel fog bírni, míg Dr. Györe István a sportgenomika gyakorlati alkalmazását ismertette. Az utolsó szekcióban a mozgásszervek, fizikai aktivitás és sport relációi kerületk megtárgyalásra Berkes István professzor moderálásával. Dr. Bálint Géza vázolta a testedzés elônyeit csont és izületi betegségekben, amely az életkor elôrehaladtával is aktív életmódot tud biztosítani, Dr. Halasi Tamás viszont a sportolás okozta extrém igénybevétel következtében létrejövô sportsérülések kezelésének modern módszereit ismertette. Végül Berkes István professzor villantotta fel a sportegészségügy fejlôdésének nemzetközi tendenciáit, s ezzel párhuzamosan a hazai helyzetet. Az elôadásokat követô megbeszéléseken a hallgatóság igen aktívan vett részt. Az interdiszciplináris fórumon 53 fô regisztrált résztvevôként.

Szavazás Tisztelt Olvasónk!

Kérjük, szavazatával segítse annak eldöntését, hogy 2009-ban melyik eredeti közlemény, folyóirat referátum illetve áttekintô közlemény nyerje el a „Nemessúri” díjat. Közlemény címe: ...................................................................................................................................................................... Elsô szerzô: .............................................................................................................................................................................

A szavazócédulát kérjük a fôszerkesztô nevére, a szerkesztôség címére (Dobos József, Sportorvosi Szemle, 1123 Budapest, Alkotás u 48 vagy [email protected]) elküldeni. A szavazók között 1 évi tagdíj jóváírást sorsolunk ki, de lehet névtelenül is szavazni. Fénymásolt szavazólapot is elfogadunk.

Sportorvosi Szemle

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

141

M S T

IV. Magyar Kardiovaszkuláris Konszenzus Konferencia A Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége Interdiszciplináris Fóruma

2009. november 6-án a Stefánia Palotában rendezték a IV. konszenzus konferenciát, amelynek célja volt ajánlások konszenzusos kidolgozása koszorúér eredetû, agyi károsodást okozó és perifériás érbetegségségek kockázatának becslésére, megelôzésükre és kezelésükre. Az ajánlás kidolgozásában a kezdeményezô Magyar Atherosclerosis Társaság és Magyar Kardiológusok Társasága mellett számos tudományos társaság, egyesület vett részt: a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság, Magyar Elhízástudományi Társaság, Magyar Hypertonia Társaság, Magyar Stroke Társaság, Magyar Élettani Társaság, Magyar Kísérletes és Klinikai Farmakológiai Társaság, Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság, Magyar Népegészségügyi Tudományos Társaság, Magyar Sportorvos Társaság, Magyar Táplálkozástudományi Társaság, Magyar Thrombosis és Hemostasis Társaság, Belgyógyászati Szakmai Kollégium, Kardiológiai Szakmai Kollégium és az Országos Alapellátási Intézet. Konszenzus konferenciát – európai és amerikai példák alapján – elsô ízben 2003-ban rendeztek Magyarországon 9 tudományos társaság részvételével, majd 2005-ben (13 társaság), 2007-ben (15 társaság) került ismét megrendezésre. A konferencia áttekintette a kockázatbesorolás jelenlegi helyzetét, az életmód változtatás szerepét a prevencióban, ajánlásokat fogalmazott meg a nagy kockázati tényezôk kívánatos célértékeire, valamint a preventív és protektív gyógyszeres terápiára vonatkozóan. Legnagyobb kockázati csoportba azok a betegek sorolhatók, akiknek szív és érrendszeri betegségük, cukorbetegségük vagy metabolikus szindrómájuk van. Ebben a beteg csoportban a legfontosabb a a kitûzött célértékek elérése (koleszterin, vérnyomás, vércukor, elhízottaknál haskörfogat). Az életmóddal kapcsolatos irányelvek három területre

fókuszáltak: helyes táplálkozás (Zajkás G., Martos É.), fizikai aktivitás (Jákó P.) és dohányzás mellôzése (Vadász I.). Az elhangzott 21 elôadás több témakört ölelt fel. A kockázati tényezôk szerepével és ezek célértékeivel foglalkozó elôadások közül kiemelhetô: elhízás (Halmy L.), lipidek (Paragh Gy., Karádi I.), hipertónia (de Chatel R., Kiss I.), cukrobetegség ( Winkler G., Jermendy Gy.). A cardio- és cerebroprotektív kezelésre vonatkozó irányelvekrôl tartott elôadást többek között Préda I., Kiss R., Forster T. és Merkely B. A nagy érdeklôdést kiváltó konferencia elnöke Szollár Lajos professzor volt, elôkészítésében oroszlánrészt vállalt Dr. Pados Gyula. Dr. Jákó Péter

Szavazás Tisztelt Olvasónk!

Kérjük, szavazatával segítse annak eldöntését, hogy 2009-ban melyik eredeti közlemény, folyóirat referátum illetve áttekintô közlemény nyerje el a „Nemessúri” díjat. Közlemény címe: ...................................................................................................................................................................... Elsô szerzô: .............................................................................................................................................................................

A szavazócédulát kérjük a fôszerkesztô nevére, a szerkesztôség címére (Dobos József, Sportorvosi Szemle, 1123 Budapest, Alkotás u 48 vagy [email protected]) elküldeni. A szavazók között 1 évi tagdíj jóváírást sorsolunk ki, de lehet névtelenül is szavazni. Fénymásolt szavazólapot is elfogadunk.

142

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

Sportorvosi Szemle

K

Sportorvosi Szemle

O N G R E S S Z U S

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

143

S P O R T O R V O S O K

Riha Éva (rendhagyó cikk egy rendkívüli emberrôl) Van a Sportkórháznak egy rejtett kincse. Egy olyan energiatartaléka, amirôl/akirôl csak kevesen tudnak. Szinte csak a közvetlen környezete, mert abszolút nem reklámozza magát. Csöndben teszi a dolgát, szinte észrevétlenül. De hogy teszi, és nemcsak a saját dolgát, hanem legtöbbször másokét is, arra mérget lehet venni! Amióta dolgozik (nem kevés éve...), még soha nem volt táppénzen! Ha továbbképzésre ment, mindig szabadságot vett ki, mert eszébe sem jutott, hogy ezt másképp is lehet. Olyat még nem hallottunk tôle, hogy „fáradt vagyok”. Nem ingerült akkor sem, ha ugyanazon a napon már a harmincadik sportolónak magyarázza el, hogy miért szükséges lúdtalpbetétet viselnie. Hangyaszorgalommal gyûjti a kredit pontjait (a kötelezônek legalább a kétszeresét), nemcsak sportorvostanból, hanem gyermekgyógyászatból is, mert hát ugye, sohasem lehet tudni... Ha valamelyik kollégájának gondja akad a rendelési idôk beosztásával, ô az elsô és legnagyobb reménység, aki kihúzza a pácból. Ugyanakkor, ha nagyritkán ô kér szívességet, akkor biztosak lehetünk benne, hogy legalább háromszorosan akarja majd meghálálni. Valaki most azt mondja erre: balek. De nem errôl van szó, mert láttam már néhányszor, amikor a sarkára állt és nem engedett magából bohócot csinálni. Viszont azt el kell ismerni, hogy: • hatalmas nagy szíve van, • imádja a hivatását, • minden sportolóval maximálisan empatikus és • (nem kicsit) munkamániás. Szinte minden hétvégén ügyel, fôleg tornaversenyeken, kosármeccseken. Azért, hogy a sérülteket a lehetô legjobban el tudja látni, évek óta péntekenként Halasi doktor mellett „túlórázik”, tanul. Nehogy azt higgye valaki, hogy a civil életben nem ismeri ki magát: lakásfelújításkor a legjobb tippeket tôle kaptam, és amikor autószerelôt kerestem, akkor sem jött zavarba, (bár nem magát ajánlotta :-)) Igaz, fôzni nem nagyon szeret, de megteheti, mert nála fejre állt a (gerontológia mellett) a táplálkozás-tudomány is! Pedig ismeri a tankönyveket, másoknak tud is jó tanácsokat adni, de ô maga olyan szerencsés alkat, hogy minden szabály alól kivétel. Amit a keze ügyében talál - legyen az szendvics, tojás, virsli vagy csokoládé -, azt eszi meg, ha épp eszébe jut és van rá 2 perc ideje. Mégis él, mégis egészséges és (nem mellesleg) világbajnok! Az ám: ha valaki nem tudná, Riha doktornô 14-szeres orvos tenisz világbajnok és sokszoros VB helyezett, nem csak a saját korosztályában, hanem a nála 10–20 évvel fiatalabbak között is! Ehhez persze - a genetikán kívül - edzés

144

is szükségeltetik, amit télen-nyáron, szélben és 36 fok kánikulában váltott partnerekkel abszolvál. Ha csak este 10-kor van szabad pálya, az sem gond, majd pihen máskor. (Ebben is rendkívül szerencsés, ott és akkor alszik el, amikor csak akar. Két meccs között pl. a zajos öltözôben, feje alatt egy kabáttal is pillanatok alatt álomba merül). 1990-tôl járja a világot az orvos VB-k „ürügyén”. Az utazásoknál is rendkívüli alkalmazkodóképességérôl tesz tanúbizonyságot. Nem bánja, akármilyen jármûvön zötykölôdve jut el úti céljához, és a kempingezést sem törölte még a lehetséges szálláshelyek listájáról. Mindegy, hogy férfi vagy nôi szobatársat kap egy motelban, csak annyi kéretik tôlük, hogy az enyhén „illatos” használt zoknikat tegyék ki szellôzni az ablakba. Vajon ôt hozta volna zavarba egy pár napos BKV sztrájk? Szó sincs róla! Azonnal telefonált a lányának, de ne gondoljuk, hogy azért, mert furikáztatni akarta magát. Á, dehogy! A kölcsönadott rollerjét kérte vissza nagy sietséggel... Néha-néha elôfordul, hogy túl sok versenyt vállal és lesérül. Ilyenkor még a legoptimistább sportorvosok prognózisát is meghazudtolva, pimasz tinédzsertempóban képes meggyógyulni. Hogy lányaitól vagy a teniszpályákról hozza-e, nem tudni, de olyan szlenget beszél, amit az egyetemisták is megirigyelhetnek. Öltözete nem hivalkodó, de sportos, életvi-

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

Sportorvosi Szemle

dám, amilyen ô maga. Ha hall valami túrabakancs vagy hágóvas akcióról, biztosan odaszalad vásárolni, mert ez is a hobbijai közé tartozik. A könnyebb kirándulásokra hasonló korú fül-orr-gégész férjét, Duray Aladárt is el szokta csábítani, de a komolyabb túrákat az ifjabb generációval teszi meg. Két lánya, Éva (civilben bôrgyógyász) és Réka (az MTV-nél képzés-fejlesztési referens) is jól teniszeznek, gyakran edzôpartnerei édesanyjuknak. Budapesten született, de Kecskeméten járta ki az iskolákat, amíg egyetemre nem került vissza a fôvárosba. Testnevelô tanárnôje fontos szerepet játszott abban, hogy megismerte és megszerette a különbözô sportágakat és a versenyek légkörét. A lelkes tanárnô sok lehetôséget biztosított tanítványainak, hogy megmérkôzzenek a környék többi iskolájával pl. úszásban, kosárlabdázásban. Riha Éva hivatását gyermekgyógyászként kezdte a Heim Pál Kórházban, utána a VIII. kerületben körzeti gyermekorvosként is tevékenykedett. Állítólag itt tanult meg „begyorsulni” (nyilván a hajlama mindig is megvolt rá) és ekkor szokott le a rendszeres étkezésrôl is. Volt, hogy egy nap 40–50 kis pácienst is el kellett látnia. Késôbb, 1968-tól ugyanezt a munkát a XI. kerületben végezte, végül csoportvezetô fôorvosként vett búcsút a gyermekgyógyászattól. Nyugdíjazása után kezdett sportorvoskodni, elôször a Fehérvári úti rendelôben, majd 2006-tól a Sportkórházban. A sportorvostan szakvizsgát 70 (!) évesen tette le, több kolléga nem kis bámulatára. 2005-ben a Magyar Sportorvos Társaság Emléklapjával tüntették ki.

P

Á L Y Á Z A T I

A tenisztudományoknak ugyan (még) nem doktora, de szerzett egy középfokú edzôi diplomát és játékvezetôi vizsgát is tett. Természetesen angol nyelvvizsgával is rendelkezik, hiszen ez a nyelv szükséges az életképességhez a nagyvilágban, mellesleg ez az orvosi és a sport szakirodalom nyelve is. Saját korosztályával nincs sok közös témája, (a panaszkodás nem az ô mûfaja), jóval fiatalabbakkal barátkozik. Azok még értékelik és visszapasszolják poénjait, nevetnek jóízû történetein, a sztorikon, amelyeket hosszú pályafutása során gyûjtött. Öniróniája is jellegzetes. Szívesen jár színházba, Operába, persze csak olyankor, ha nem kell miatta edzést kihagynia. Hogy minek van prioritása az életében, az egy percig nem kétséges. Tulajdonképpen szigorú szabályok szerint éli teljesen szabálytalan, bohókás életét. Igazán nem rossz példakép dr. Sípos Andrea

F E L H Í V Á S

A Magyar Sportorvos Társaság pályázatot hirdet a sportorvoslással összefüggô témában a Társaság 40 éven aluli tagjai részére (orvos, testnevelô tanár, dietetikus, gyógytornász stb.) A pályázatot 2010. november 30.-ig kell benyújtani min. 20 oldal terjedelemben a bíráló bizottság elnökének prof. Pucsok Józsefnek (tagok Martos Éva, Halasi Tamás) Cím:

1123 Bp Alkotás u 48.

Eredményhirdetés a Magyar Sportorvos Társaság 2010. évi Dalmady emlékülésén.

Sportorvosi Szemle

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

145

F Ó R U M

-

V I T A I N D Í T Ó

A sérült vagy beteg sportoló önrendelkezési jogáról, annak korlátairól Tisztelt Olvasóink! Korábbi számainkban volt egy „Fórum” az élsportolók betegségeivel, sérüléseivel kapcsolatos titoktartási kötelezettségrôl. Most egy másik problémát kívánok felvetni, ami szerencsére ritkán, de vitára, érdekek ütközésére ad alkalmat. Ez egyes betegségek, károsodások, sérülések sportorvosi megítélése illetve a versenyzési engedély megadásával kapcsolatos kérdéskör. Közismert, hogy egyes esetekben bizonyos sportágak ûzésére nem alkalmas a vizsgált sportoló. Ezt nehezen érti meg (esetleg a sportoló környezete), ha szubjektív panasza nincs, hiszen betegségének, sérülésének késôi következményét, esetleges új sérülése után kialakuló

2009 egyik keretorvosi értekezletén egy keretorvos kolléga beszámolt egy nehézséget okozó esetrôl. Felnôtt válogatottba kerülô vidéki sportoló elsô alkalommal vett részt szûrôvizsgálaton Intézetünkben. A kivizsgálás során egyik szemének 80 %-os látáscsökkenésére derült fény. Mivel az általa ûzött kontakt sportban elôfordul, hogy az ellenfél akár véletlenül megüti, belenyúl(hat) szemébe, el lett tiltva, hiszen az egészséges szemének esetleges sérülése után súlyos fokú látáskárosultsága miatt nem csak az adott sportágat nem folytathatná, hanem a hétköznapi életben is fogyatékosnak számítana, számos munkára alkalmatlan lenne. Az eltiltásba sem a sportoló, sem családja, sem egyesülete nem nyugodott bele. Keretorvos kollégánk a sportoló apjától levelet kapott, melyben leírta, hogy számára gyermeke a legfontosabb, szeretné boldognak látni, amit eddigi sportpályafutása megadott és a felnôtt válogatott kerettagsága fokozott, az eltiltása óta összetört, depreszszióssá vált. Saját felelôsségére kéri az engedélyt a további sportoláshoz. Egyébként közben keretorvosa kezdeményezésére elvégzett további vizsgálatok és beavatkozások után feltételezhetôen a sportoló állapota javítható és további sportolásának elôreláthatóan nem lesz akadálya. A konkrét eseten túlmutatóan élénk vita alakult ki arról, hogy úgymond saját felelôsségére, tiltás ellenére mit tehet meg (vagy nem) a sportoló, ha nem életet veszélyeztetô károsodás várható. Nos, egyik csoport szerint a tiltás után szabadidôs sportolás keretei között valószínûleg egyébként is végezne hasonló mozdulatsorokat. Szervezett szabadidôs sportrendezvényeken is, de fôleg az abszolút privát kezdeményezésû szabadidôs sportolás során mindegyikünk látott pl. jelentôs túlsúllyal, alsó végtagi tengelyeltéréssel bíró idôs, valószínûleg már kopott ízületekkel rendelkezô embereket labdajátékot ûzni. Élsportoló esetén néhány hónapja hallottuk (nem sportorvostól) azt a fogalmazást, hogy 146

károsodását nem tudja felmérni. Ezen elváltozások megítélése különbözô országokban nem egységes. Hazánkban (személyes véleményem szerint helyesen) például egy vesével kontakt sportágban a versenyzési engedély nem adható ki, míg egyes országokban igen (ismert magyar labdarúgó kapus, aki Cipruson légióskodik). Természetesen a tudomány fejlôdésével a nézetek, szakmai szabályok idôvel felülvizsgálandók, de az alapvetô kérdés fennmarad: ha az adott idôszak szakmai szabályai szerint valakinek a versenyzési engedély nem adható ki, akkor mennyit nyom a latba az önrendelkezés? Megengedhetô-e, hogy valaki amputált alsó végtaggal hegyet másszon?

„megmentem a testét és tönkreteszem a lelkét”. Bizonyos extrém sportokat és szabadidôs sporttevékenységet eleve nem fogja át a sportorvosi szûrés. Keményebb fogalmazás szerint mindenkinek egyéni joga dohányozni, átmenni a piros lámpa alatt a zebrán, stb. és vállalni ezek következményeit. Bizonyos foglalkozások eleve magukban foglalják a kockázatot (idézet a vitából – „a tûzoltónak oda kell bemenni, ahonnan az embereket ki kell kergetni”), a hegyi- és barlangmentôk tevékenysége társadalmilag hasznos, kérdés, hogy a sportolás ide sorolható-e? A másik csoport szerint viszont néhány perces felvilágosítás során, fôleg egy (jó értelemben vett) fanatikust nem lehet valóban kellô mélységig tájékoztatni a rá váró veszélyekrôl, gyakran az érintett sportolók koruk miatt sem kellôen érettek annak megértésére, hogy késôbb ôk is lesznek idôsek, nem az lesz a fô feladatuk, hogy az ellenfélnél kicsit gyorsabbak, erôsebbek legyenek, hanem a családfenntartás vár rájuk. Bizonyos döntések valóban „emberi jogok”, de hosszútávon egy rossz döntés maradandó egészségkárosodáshoz vezethet. Ebben az esetben a társadalom különbözô segélyek, rokkantsági nyugdíjak, stb. által tartja el a fogyatékost. Logikusnak tûnik, hogy a társadalom adott esetben a sportorvosok révén elvárja, hogy az elkerülhetô károsodásokat ne engedjék kialakulni. Ezekre az egyedi elbírálást igénylô esetekre kialakítható-e fô vonalakban egy konszenzus? Fel lehet-e állítani egy betartható szabályt? Mi errôl az Ön véleménye? Válaszokat várjuk a Szerkesztôség címére. Utóirat: az érintett sportoló állapota közben egy szemészei beavatkozást követôen lényegesen javult, jelen állapota engedi az élsportszintû sportolást. De ez az elveken nem változtat. Dobos József felelôs szerkesztô

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

Sportorvosi Szemle

E R E D E T I

K Ö Z L E M É N Y

Versenysport és hirtelen szívhalál Préda István Állami Egészségügyi Központ Kardiológiai Osztály és Semmelweis Egyetem Kardiológai Központ, Budapest

A hirtelen szívhalál és versenysport összefüggése régóta régóta ismert és vitatott összefüggés és az ünnepelt szereplôk halála érzelmi megnyilvánulásokat vált ki. Bizonyitott, hogy a sportteljesítmény közben hirtelen szívhalált szenvedett egyének fel nem ismert szívbetegségekben szenvedtek, és ezek 35 éves életkor alatt döntô többsségükben veleszületett, nagyrészt korrigálható, vagy kezelhetô állapotok. A 40 életév felett a hirtelen halált elszenvedett egyének többsége (mintegy 80%-a) fel nem ismert coronariabeteg volt, és a beteg terminális eseménye plaque ruptura és/ vagy terhelés által kiváltott kamrafibrilláció. A versenysportolók megfelelô szakértelemmel történô szûrése a fiatalkori haláleseteket csaknem teljes mértékben megelôzi. Élversenyzôket szûrô program elôkészitése hazánkban is folyamatban van.

Competitive sport and sudden cardiac death. Sudden death in competitive athlets is a long time known, controversial coincidence and the death of a celebrated person is highly emotive topic. It is also proved, that persons who die suddenly during physical exercise are suffering in an advanced heart disease of which they are unaware. Under 35 years of age, theese are mostly congenital abnormalities, that can be corrected or treated. Over 40 years, most of the sportlers (> 80%) suffered in sudden cardiac death are coronary heart diseased, and their terminal event is plaque rupture and/or exercise induced ventricular fibrillation. Competent cardiologic screening can almost entirely prevent the fatal events in the younger age group. The realization of such a screening project in hungary is also in progress.

Kulcsszavak: Sport és hirtelen halál. Fel nem ismert szívbetegség, Hirtelen halál megelôzése, Coronariabetegség és fizikai terhelés

Keywords: Sport and sudden cardiac death, unknown heart disease, prevention of sudden cardiac death, coronary heart disease and physical exercise

Bevezetés Néhány, az élsportolók körében bekövetkezett és médiákban is széles körben ismertté vált hirtelen haláleset ellenére a modern orvostudomány a 21. század elsô évtizedében is biztonsággal hirdeti és vállalja, hogy a rendszeres sporttevékenység mind az egészségeseknek, mid a már szív és keringési betegségekben megbetegettek számára – utóbbiaknak természetesen ellenôrzött körülmények között végezve, – elônyös hatású. Nagyszámú egészségesen és betegekben végzett, ellenôrzött és evidenciákon alapuló vizsgálat igazolta, hogy az aktiv életstilus (1,2) a rendszeresen végzett fizikai mozgás a már kialakult kardivaszkuláris betegségekben is kedvezô hatással bír (3–4). Az Amerikai Sportorvosi Kollégium szlogenje, hogy a „testgyakorlás orvosság” szintén arra utal, hogy az inaktív életformát felváltó rendszeres testmozgás (5) mint az egyik alapvetô rizikótényezô keSportorvosi Szemle

zelése hasonló mértékû hozadékkal bír, mint a hypercholesterinaemia megfelelô kontrollja (6), magas vérnyomás gyógyszeres kezelése, vagy a dohányzás abbahagyása (7). Mindezt kifejezik a rendszeres testedzés keringési és általános élettani hatásaival foglalkozó nemzetközi és hazai irányelvek is (8–11). Figyelembe véve a testedzés elônyeit, azt is ismernünk kell, hogy a fizikai terhelés is hordozhatja a megbetegedés, vagy ritkán a halálozás lehetôségét, azaz látszólag „a postás harapja meg a kutyát” paradoxon szintén elôfordulhat. Az ilyen, néha tragikus haláleset az élsportolók esetében a média által is széles körben közvetített, a közvélemény érdeklôdését felkeltô, sokszor látványos esemény. A sportolók hirtelen halálának kérdéskörével a rehabilitációval foglalkozó szakmai irodalom (12) az Európai és Amerikai Kardiológus Társaság (13,14) , a hazai Sportegészségügyi Szakmai Kollégium is többször foglalkoztak,

a kérdésrôl irányelveket bocsátottak ki (15,16) és érdemben is elemezték a sportolóknál fellépett hirtelen haláleseteket (17–20).

Történeti visszatekintés A sporttevékenységhez köthetô elsô ismert szívhalál a görög hadvezér Miltiades csapatainak idôszámitás elôtt 490 szeptember 13-án a marathoni síkon a perzsák felett aratott gyôzelméhez köthetô, ahonnan Pheidippides görög katona futva vitte a gyôzelem hírét Athénbe, majd a 42195 méteres táv végén a gyözelmet bejelentve holtan rogyott össze. Hippokrates (i.e 460–377) a Táplálék c. értekezésében az atletizmust támadja, és ahogy írja „az atléták erôállapota nem természetes”. A romai Galenus Claudius (131–201) leirásában „az atléták életmódja ellentmond az egészségnek, rendszeres életvitelük inkább kedvez a betegségnek. Ameddig rendszeresen gyakorolják mesterségüket folytono-

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

147

san veszélyes állapotban vannak, de amint azt feladják, a még veszélyesebb nyugalmi állapot következik; sokan szinte közvetlen ez után meghalnak, mások kissé tovább élnek, de nem érkeznek el az öregkorhoz” (21). A modern korban a rendszeres testedzés és sport kedvezô hatásainak újraértékelése a szívizom infarktusban bekövetkezett halálesetek az Amerikai Egyesült Államokban észlelt robbanásszerû növekedésével, és a szív és érbetegségek rizikótényezôinek felismerésével új korszakba lépett. Hiteles vizsgálatokkal is igazolták a rendszeres testedzés kedvezô hatásait. Az 1970-es években, mint a testkultúra része, divattá vált a kerékpározás és a futás (jogging). Az „American Medical Joggers Association” hivatalosan is terjesztette a „Bassler elméletet”, mely szerint a marathon futókban nem alakul ki a coronariasclerosis és a rendszeres futás immunitást biztosít a coronariabetegség és szívizom infarktussal szemben (21). Az 1980-as években azonban megérkeztek az elsô cáfolatok, melyek a marathon futók hirtelen haláláról és kiterjedt, boncolással is igazolt elôrement coronariabetegségérôl számoltak be (22,23). Thomson (24) részletes számításai szerint a jogging halálozás valószínûsége, – beszámítva a már ismert szívbetegségben szenvedôket is – 1/396 000 óra, és ez a futás közben bekövetkezô halálozás valószínûsége hatszorosa volt az idôs és fizikai tevékenységet nem végzôk halálozási arányánál. Más megközelítésben, a terhelés (sport) okozta halálozás abszolút aránya 0,13/100 000 (fiatal férfi és nô sportolók esetében) és 6/100 000 középkorúak sporttevékenysége közben (25). Természetesen az élsportolók körében kialakult halálesetek híre bejárja a világsajtót. Ilyen jellegzetes halál volt Sergej Grinikov kétszeres olimpiai bajnok gátfutó 28 éves korában edzés közben bekövetkezett hirtelen halála, mely esetében a boncolás coronariabetegséget igazolt. Hazai viszonylatban a legismertebbek Fehér Miklós a Sporting Lisabon labdarugójának tétmérkôzésen bekövetkezett halála (2004) és Kolonics György kétszeres olimpiai és több148

szörös világbajnok kenus edzés közben bekövetkezett fatális rosszulléte (2008), ahol a resuscitációs kisérletek – mint a sportolók körében gyakran, – eredménytelenek maradtak. Tekintsük át tehát röviden azokat az élettani és patofiziológiai mechanizmusokat, amelyek a versenysportolók és szabadidô, vagy rehabilitációs sporttevékenység közben az élettanilag alapvetôen kedvezô hatásokból, hirtelen szívelégtelenséghez, vagy szívmegálláshoz, azaz szívhalálhoz vezethetnek.

Fizikai terhelés és az egészséges kosszorúér reguláció adaptációs mehanizmusai A fizikai terheléses programok kedvezô cardiovaszkuláris hatása már röviddel a tréning program megkezdése után jelentkezik és mindaddig fennáll, ameddig a rendszeres testmozgás gyakorlata megvalósul (26,27). A számos mechanizmuson keresztül létrejövô kedvezô hatások, vagy védômechanizmusok általában két nagy csoportba sorolhatók: azokra amelyek a rendszeres testmozgás kapcsán már korán érvényesülnek, és azokra amelyek csak késôbb (hónapok vagy évek) alatt jutnak érvényre. Korán érvényesülô kedvezô hatások 1. Endothel funkciókra gyakorolt hatás

Korábbi, ma már megkérdôjelezhetô vizsgálatok arra utaltak, hogy az állóképességi sportolók körében a coronaria artériák átmérôje is tágabb (28), azonban az mindenképpen igazolható, hogy nitroglycerin, – azaz egy endotheltôl független vasodilatátor hatására – a hosszútávfutók coronaria artériáinak keresztmetszete mintegy kétszeresére növekszik (29), jelezvén, hogy a „vasodilatátor tartalék” sportolás hatására valóban megnövekszik. Mindez nagyobb mennyiségû oxigenizált vér szállítását biztosítja, és nem csak a coronáriákhoz, hanem ezzel egyidejûleg az izom-mûködtetésért felelôs vázizomzathoz is (30).

Az elmúlt 2 évtizedben alapvetô bizonyítékokat szereztünk arrol, hogy a rendszeres testmozgás az artériák fokozott vasodilatátor válaszát hozza létre, és ennek biokémiai háttere a fokozott endothelium-dependens nitrogén oxid (NO) termelés (31,32). Ismereteink vannak arról is, hogy a rendszeres fizikai terhelés okozta javuló endotheliális funkció hatására a szívizom átáramlás mértéke növekszik, és a korábban még észlelt terheléses ischaemia mérséklôdhet, vagy megszünhet. Az endotheliás funkció javulása, ami hat hét–3 hónap edzésmunka hatására coronaria átáramlást akár a duplájára növelheti, az endothel NO synthase (eNOS) szintézis terhelés hatására bekövetkezô növekedésén és fokozott NO termelésen keresztül valósul meg. Mindezek klinikai hozadéka, hogy a nagyobb coronaria átmérô és megnövekedett áramlás az angina kialakulását (fôként terheléses angina esetén) hátráltatja. Ismert azonban az a tény is, hogy szívizom infarctus marathon futók között is kialakulhat, és ennek hátterében legtöbbször egy atheroscleroticus plaque rupturája és következményes intravasculáris thrombosis áll (33). Ezt támasztja alá az a megfigyelés is, hogy heveny szívizom infarctus követô rehabilitáció hatására a tréning program elsôsorban a hirtelen szívhalál incidenciáját csökkenti, azaz javítja az autonom idegrendszer tónusát, azonban a szívizom infarktus incidenciáját kevéssé befolyásolja (34). 2. Tréning program és parasympathicus befolyás

A vegetatív idegrendszer, illetve a sympathicus és parasympathicus hatás egyensúlya a szív arithmogenezisének egy jelentôs tényezôje (34). A Holter vizsgálattal mérhetô szívfrekvencia variabilitás, mint a vágus tónus mutatója, heveny szívizom infarctusban csökken, illetve a késôi infarctus mortalitás egy fontos elôrejelzôje (34,35). Amennyiben a szívizom infarktust követôen a szívfrekvencia variabilitás és baroreflex érzékenység egyidejûleg csökken, a betegek halálozása 1300 beteg ana-

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

Sportorvosi Szemle

lízise alapján mintegy nyolcszorosára növekszik (36). Egy sor vizsgálat igazolja, hogy tréning program hatására a szívfrekvencia variabilitás növekszik, és ez egészségesekre (37) és szívbetegre is vonatkozik (38,39) Az ideális szívfrekvencia variabilitás már mérsékelt intenzitású rendszeres tréning programmal is elérhetô és ez idôs korban különösen elônyös hatású (40,41). 3. Coagulációs faktorok

Mivel a legtöbb szívizom infarktus intravasculáris thrombosis következménye, a rendszeres testmozgás és terhelés nyilvánvalóan lényeges hatással bír az alvadási faktorokra. Már a XVIII. század végén leírták (42), hogy a halálra hajszolt állatok vére nem alvad. Újabban az ennél árnyaltabb vélemény, hogy a thrombotikus és fibrinolytikus serkentô és gátlófaktorok egyensúlya az, amely a terhelés mértékével és annak idôtartamával összefügg (38–40). Legújabb ismereteink szerint a heveny és maximális intenzitású megterhelés az alvadási faktorok, elsôsorban a VIII faktor koncentrációját növeli. Ez az emelkedett VIII faktor koncentráció a maximális oxigén felvétel 95–100%-nak elérésekor és legalább 1 órán keresztül észlelhetô (41,42), illetve, ha a terhelés elhúzódik, fokozott fibrin és thrombin produkció is létrejön, mely mögött fokozott endotheliális stimuláció áll (43). A heveny, extrém terhelés ezzel egyidejûleg a raktárakból fokozott thrombocyta-kiáramlással és megnövekedett thrombocyta adhesióval és aggregációval is társul (44,45). Mindezek a hatások, mint az elvérzés elleni védô mechanizmus feltehetôen a törzsfejlôdés során alakultak ki (fight or flight reakció) és a menekülés során szerzett sérülés okozta elvérzést akadályozhatták meg. A jelenkor emberénél viszont magyarázatul szolgálhat az idôs és kevéssé aktív egyének erôs terhelésre bekövetkezô fokozott infarctus incidenciájára (például a városi ember ritka, sokszor kimerülésbe torkolló erôkifejtését okozó és igénylô hólapátolás kapcsán). Ugyanakkor mérsékelt és elhúzódó fizikai terheSportorvosi Szemle

lés csökkenti a vérlemezkék aktivációját és aggregabilitását, növekszik a fibrinolytikus aktivitás és csökken a plasma aktivátor inhibitos-1 (PAI-1) szerepe (46,47). Hosszútávú mechanizmusok 1. Kardiovaszkuláris rizikófaktor modifikációk A serum lipoproteinek szerepe:

A rendszeres testmozgásnak egyértelmûen kedvezô hatása van az atherogén lipid profilra. Egy korábbi metaanalysis mely 95 vizsgálat adatait gyûjtötte öszze azt mutatta, hogy fizikai terhelés hatására az összkolesterin érték 6,3%-al, az LDL cholesterin 13,4%-al csökkent, ugyanakkor a HDL érték 5%-al növekedett (48). A vizsgálatok nagy részében a testsúly is mérséklôdött. Ismert, hogy a testsúlycsökkentés, vagy a diéta egymagában is kedvezô hatással van a lipid-paraméterekre. A tréning program és egyidejû diéta egymással synergista hatással bír (49). A terhelés és lipid paraméterek változását vizsgáló legnagyobb randomizált vizsgálat a Heritage Family Study (50), melyben 675 normál testsúlyú terhelést korábban nem végzô egyén vett részt, azt mutatta, hogy 20 hetes tréning program hatására a maximális oxigén fogyasztás több mint 15%-al, a HDL cholesterin 3,6%-al nôtt, de az összcholesterin és LDL nem változott és a triglycerid érték is csak abban a csoportban csökkent (4,6%-al), ahol kimutatható testsúlycsökkenés (átlagosan -0,4 kg) is volt. Újabban subfrakciók jelentôsége is elôtérbe került, ugyanis az LDL frakción belül is megkülönböztetünk alacsonyabb denzitású és erôsebben atherogén komponenst (51,52). A terheléses program, – habár nem csökkenti az LDL szintet, – növeli a nagyobb, kevésbé atherogén LDL particulumok számát és hatására csökken „small-dense LDL” menynyisége (53). Jelentôsebb mértékû terhelés hatására növekszik a nagyobb partikulumokat tartalmazó HDL frakció, a HDL2 is (54).

Hypertonia:

Egy friss 2419 egyén adatait elemzô metaanalízis szerint rendszeres aerob terhelés hatására a systolés vérnyomás átlagosan 3,8 Hgmm-el, a diastolés vérnyomás átlagosan 2,6 Hgmm-el csökken (55). Az ilyen, aprónak tûnô vérnyomáscsökkenés is jelentôs hatással van a betegek cardiovasculáris halálozására; 2 Hgmm-es diastolés vérnyomáscsökkenés átlagosan 6%-al mérsékli a cardiovasculáris és 15%-al csökkenti a stroke halálozást (56). A terhelés, azaz a hypertonia csökkenésével létrejövô kedvezô hatást feltehetôen a perifériás rezisztencia csökkenése és ennek hatására a vázizomzat és coronaria rendszer átáramlásának fokozódása hozza létre (57). A terheléses program és egyidejû lipid csökkentô hatás jótékony keringésrendszeri hatásaival ellentétben, a fizikai terhelés és diéta egyidejû alkalmazása nem okoz synergista hatást a vérnyomás csökkentésében(58). Diabetes:

A fizikai terhelés többszörösen kedvezô hatást biztosít a glukóz metabolizmusban; csökkenti a máj cukortermelését és javul a már kialakult inzulin rezisztencia. Javítja továbbá a vázizomzat glukóz felhasználását, fokozza cukor transzport fehérje (GLUT-4) (60) aktivitást, hatására csökken az inzulin érzékenyég. Mindezek ereményeként növekszik az izomszövet capilláris sûrûsége és átáramlása. Obesitas:

Általánosságban ismert, hogy azok az egyének, akik szabadidejükben nagyobb fizikai aktivitást végeznek, kevésbé túlsúlyosak (60–61). Ennek ellenére, a fizikai terhelés és testsúlycsökkenés összefüggése ennél bonyolultabb. A rendszeres terhelésnek egyedül kevés hatása van a testsúlycsökkenésre, ez hosszútávon lehet 2–3 kg, de a terhelés és egyidejûleg alkalmazott kalóriamegszorítás ennél jelentôsebb testsúlycsökkenést eredményezhet. A kalóriamegvonás és egyidejûleg alkalmazott elhúzódó terheléses program elsôsorban az obesitás visceralis kompartmet-jét érintheti, ami a hagyományos kövérségnél jelentôsebb kardiovaszkuláris rizikó tényezô (62,63).

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

149

Metabolikus szindróma/ krónikus gyulladás

A metabolikus szindróma, amiben az atherosclerosisra hajlamosító rizikó faktorokat a hyperotnia, abdominalis obesitás, dyslipidaemia és inzulin rezisztencia képviseli a nyugati populáció mintegy 20–35%-át érinti és elôfordulási aránya rohamosan növekszik (63). Fontosságát kiemeli, hogy jelenlétében a coronaria szívbetegség elôfordulása nagyobb mértékben növekszik, mint ahogy azt az egyes komponensek rizikóarányának öszszegzése alapján várhatnánk (64). Az életmód szempontjából a legfontosabb, hogy a rendszeres testmozgás a metabolikus szindróma valamennyi káros tényezôjére jótékony hatású, és ez igen jelentôs az „atherogén dyslipidaemia” (hypertriglyceridaemia és alacsony HDL szint), abdominalis obesitás és inzulin rezisztencia esetében. Metabólikus szindrómában fokozott a gyulladásos készség, melyet a C-reaktív protein (CRP) szintjének emelkedése is igazol (65,66). Epidemiológiai vizsgálatok is bizonyítják, hogy a krónikus gyulladásos állapotban a betegek nagyobb százaléka betegszik meg metabolikus szindró-

mában, vagy cardiovaszkuláris betegségben (67,68). Vaszkuláris biológia

A terheléses tréning program javítja a coronaria vasculatura vérátáramlását és ez mind a strukturális, mind funkcionális változásokban is megnyilvánul (69,70). A mechanizmus alapvetô eleme a coronaria arteria lumen tágulat, mely állatmodell kísérletben jól demonstrálható (71). Emberben az elhúzódó fizikai tréning program növelheti a coronaria átmérôt, azonban ennek igazolása technikailag nehézkes. Ultra-marathon futók (több mint 100 mérföldes futóverseny) coronarografiás vizsgálata azt igazolta, hogy ezen extrém-sportolók coronaria átmérôje nem különbözött a mellkasi fájdalomban szenvedôk, de negatív coronarográfiás státussal bírók hasonló coronaria átmérôitôl, ugyanakkor a terhelés közben jelentkezô jelentôsebb coronaria dilatáció nem zárható ki (72). Az ilyen nagy és tartós erôkifejtést igénylô rendszeres fizikai terhelés eseteiben a coronaria collaterális keringés kompenzatorikus kifejlôdése a másodlagos és harmadlagos coronaria arteriák szintjén jelentôs (72).

1. táblázat Hirtelen halálesetek verseny, vagy szabadidôsport közben

150

Az atherosclerosis progressiójának csökkentésében a terhelésnek különleges jelentôsége van. A coronariasclerosis progresszióját a terhelés még atherosclerotikus coronária rendszer esetében is gátolja (73,74). A terheléses program a coronariákra kedvezô, atherosclerosist megelôzô hatása igazolható a non-invazív coronaria CT vizsgálat alacsony sugárterheléssel járó „Ca-scoring” tehnikájával (75).

Versenysport és kardiovaszkuláris hirtelen halál Az Európában bekövetkezett sporttevékenység közben fellépett hirtelen halálesetek szisztémás és részletes elemzését az észak-olaszországi Veneto regióban 1978-ba kezdte meg Corradó és munkacsoportja (76–79). A viszonylag homogen etnikai egységet képviselô 4,3 millió lakosú megye feltehetôen valamennyi 18 és 35 év közötti hirtelen halálesetét (a társintézmények bevonásával) most már 30 éve folyamatosan eregisztrálják és dolgozzák fel. Ebben jentôs szerepet játszanak a Paduai Egyetem Pathológiai Intézetében készült speciális szövettani és genetikai elemzések(80–84). Az irodalomban közölt feldolgozásaikban a regióban hirtelken halállal meghalt valamenynyi (sportoló és nem sportoló) egyén adatait értelmezték, és így a megye fiatalkorú hirtelen haláleseteirôl keresztmetszeti képet alkothattak és ezt hasonlították össze a hasonló korú sportolók adataival. A versenysport engedélyezéséhez kötelezô szûrést vezettek be, melynek módszertanát késöbb továbbfejlesztették. A szûrôvizsgálat a sportolók családi és személyes kórelôzményére, a fizikalis vizsgálat adataira és a 12-elveztéses EKG elemzésére terjedt ki. 1979 és 2004 között összesen 55, a 18–35 év közötti korosztályos sportolói haláleset fordult elô (50 ffi és 5 nô). A szûrés megkezdése elôtt az egy évre számított sportolói halálesetek aránya 3,6 / 100 000 fô volt, mely a szûrési program teljes kialakítása után a 2001–2004 évek idôszakára 0,43 / 100 000 fôre, azaz az eredeti kevesebb, mint 1/8-ra csökkent.

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

Sportorvosi Szemle

A nem sportolók között 1979 – 2004 között ugyanabban a korcsoportban összesen 256 hirtelen haláleset fordult elô (198 ffi és 67 nô, ami 0,79 / 100 000 fôt jelent és ez az arány 2001–2004-re sem változott (0,90 / 100 000 fô) . Érdekesség , hogy a nem sportoló hirtelen elhaltak csoportjában is az elhalálozottak 14% a hirtelen halál idôpontjában mérsékelt, vagy közepes fizikai aktivitást végzett. A 18–35 év közötti sportolók, valamint az ennél idôsebb korosztályból hirtelen meghalt személyek halálokait mutatja be az 1. számú táblázat. Számos tanulmány igazolja, hogy míg a 35 év alatti sportolókban elsôsorban a cardiomyopathiák , veleszületett rendellenességek és bizonyos ritmuszavarok okozzák a halálozás fô tényezôit, a 40 év felettiekben a halálozás legfôbb oka a már kialakult, de subklinikus stádiumban lévô atherosclerosis. Az egyik legnehezebb kérdés például, a latens coronaria betegség igazolása a 40–50 évnél idôsebb marathon futóknál, akiknél, ha coronaria betegség fennáll, a kollaterális hálózat még csúcsteljesítmény esetén is biztosítja a megfelelô átáramlást, ugyanakkor már jellegzetes a tartósan magas oxidatív stressz-állapot és gyakran észlelhetô emelkedett troponin szint (85–88) mikro-thrombus embolizáció, a fibrinotikus és prothrombotikus faktorok egyensúlyának változása (89–90), a megnövekedett terhelés okozta fokozottt katecholamin szint. Mindez arra utal, hogy coronaria betegség esetén az extrém terhelés olyan metaboilikus eltéréseket (súlyos intracellularis ischaemia, intraceellularis acidózis) hoz létre, mely hatására a már kialakult coronaria plaque rupturálhat. Erre utal Möhlenkamp és munkatársai (91–92) legújabb vizsgálata is, akik ötven év feletti marathon futókat hasonló életkorú és Framingham rizikófokozatú kontrol csoporttal vetettek össze és coronaria CT-vel végzett Ca-score vizsgálattal azt találták, hogy a marathon futók Ca- score értékei (olyan jel ami a már lezajlott plaque rupturára utal) szignifikáns mértékben magasabbak (p=0,02). Ezen egyének között a heveny coSportorvosi Szemle

ronaria synydroma, plaque fissura és hirtelen halál is gyakrabban fordult elô, mint az azonos életkorú és azonos Framingam score-al bíró, de nem rendszeresen sportoló kontrolokban (92). Ismert, hogy coronaria betegség esetén az elhuzódó ischaemia és következményes metabolikus eltérések magas frekvenciájú kamrai ritmuszavart (kamrai tachycardia, kamrafibrilláció) triggerelhetnek, és az extrém sportteljesítmények kapcsán kialakuló hirtelen halál terminális történése is legtöbbsször kamrafibrilláció.

A lausanne-i nyilatkozat A sportolás közben kialakult hirtelen halálról a legigényesebb konszenzus nyilatkozat a Lausanne-ban kiadott nemzetközi olimpiai bizottság-i közlemény (93), mely már beveztôjében leszögezi, hogy a sportolás közben kialakult nem-traumás eredetû hirtelen halál több mint 90%-a már korábban fennálló szívbetegség (abnormalitás) talaján alakul ki. A hirtelen szívhalál definiciója: olyan halálos kimenetelû roszszullét, mely korábban fel nem ismert kardiovaszkulárris betegségben szenvedô egyénben a tünetek kezdetétôl egy órán belül halálhoz vezet. Cerebrovasculáris, légzési, traumás vagy gyógyszer okozta esetek kizárandók. A deklaráció kérdôíves formában taglalja mindazokat a nélkülözhetetlen anamnesztikus adatokat, fizikális vizsgálati jeleket és mûszeres vizsgálatokat, melyek gondos rögzítése, illetve a leletek értékelése elengedhetetleen a 35 év alatti sportolók orvosi szürôvizsgálatában.

csekély költséggel olyan megbízható, elsôsorban kardiológiai bázison kiépülô szûrôrendszert fejlesszünk ki, ami alkalmas a versenysportolóknál kialakuló hirtelen szívhalál esetek döntô többségének kiszûrésére. Az általunk az irodalmi adatok alapján javasolt – akár kétévente alkalmazott szûrôvizsgálattal az élsportolók halálozása a fel nem ismert szívbetegségben szenvedôk kiszûrésével és a versenysporttól történô idôleges, vagy végleges eltanácsolással megelôzhetô. Számításaink szerint az élsportban és a közvetlen utánpótlásban kétévente körülbelül 1500 államilag garantált szûrôvizsgálatra lenne szükség, ezek költsége vizsgálatonként körülbelül 35 Euro. Az említett mintegy 1500 sportolót számítva, néhány 10 (maximum 50–100) sportoló, akik a betegség kizárására vagy igazolására néhány magas felkészültséget igénylô, többnyire költséges vizsgálatban (speciális szív ultrahang, terheléses vizsgálat, Holter monitorozás, MRI, szív-CT, vagy molekuláris genetikai vizsgálat) kéne, hogy részesüljenek. E mellett természetesen kívánatos volna valamennyi rendszeres sportolást megkezdô fiatal és középkorú, legalább egy alkalommal történô, nem felületesen rutinszerû, hanem komoly szakmai és tervezett alapokon történô és szakemberek által kiértékelt szûrôvizsgálata.

Irodalom 1.

2.

Következtetések és sürgôs hazai teeendôk Kolonics György halála a hazai sport társadalomban és közvéleményben is megrázó élmény. A jelen dolgozat adatai is igazolják azt a reális igényt, – amire válaszunkat 2008-ban, Kolonics György váratlan halála után írásban is elôterjesztettük (94), hogy viszonylag egyszerû és

3.

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

Thompson PD, Franklin BA, Balady GJ et al: Exercise and acute cardiovascular events Heart J. 2005;26:516–524 Paffenberger RS, Wing AL, Hyde RT: Physical activity as an index of heart attack risk in college alumini. Am J Epidemiol 1978; 108:161–175 Blair SN, Kohl HW, Barlow CE et al: Changes in physical fittness and all causes mortality: a prospective study of healthy men. JAMA 1995; 273:1093–1098

151

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

Katzmarzyk PT, Leon AS, WEilmore JH et al: Targeting the metabolic syndrome with exercise: evidence from from the HERITAGE Family Study. Med Sci Spport Exer, 2003;35:1703–1709 Hambrecht R, Walther C, Mobious-Winkler S et al: Percutaneous coronary angioplasty compared with exercise training in patients with stable coronary artery disease: a randomized trial. Circulation, 2004;109:1371–1378 Hakim AA, Petrovitich H, Burchfiel CM et al: Effects of walking on mortality among non-smoking retired men with hypercholesterinaemia. N Engl J Med, 1998;338:94–99 Sheperd J, Cobbe SM, Ford I et al: Prevention of coronary heart disease with pravastatin in men with hypercholesterinaemia. N Engl J Med, 1995;333:1301–1307 Hebert PR, Moser M, Mayer J et al: Recent evidence on drug therapy of mild to moderate hypertension and decreased risk of coronary heart disease. Arch Intern Med 1993;153:578–581 American College of Sport Medicine. ACMS´s Guidelines for Execise Testing and Prescription. 7th ed. Philadelphia, Lippincott, Williams˛and Wilkins, 2006 American College of Sport Medicine. The recommenden quantity and quality of exercise for developing and maintaining cardiovascular and muscular fitness and flexibility in healthy adults. Med Sci Sport Exerc 1998; 30:975–991 Haskell VVL. Lee i-M, Pate RR et al: Physical activity and Public Health: updated remommendations for adults from the American College of Sport Medicine and American Heart Association. Med Sci Sport Exerc 2007;39:1423–1434 Karlóczai K, Czuriga I, Kancz S, Zámolyi K: A cardiovascularis betegségek megelôzése a napi orvosi gyakorlatban. Klinikai Irányelvek Kézikönyve. Kardiolgiai Útmutató, Medition Kiadó 3006 III–17–28 Foster C, Porcari JP:The Risks of Exercise Training. J Cardiopulm. Rehab. 2001;21:347—352

152

14. Corrado D, Pellicia A, Bjornstadt HH et al: Cardiovascular preparticipation screening of young competitive athlets for prevention of sudden death; proposal for a common European protocol: Consensus Statement of the Study Group of Sport Cardiology and Working Group of Cardiac Rehabilitation and Exercise Physiology and the Working Group of Myocardial and Pericardial Diseases of the European Society of Cardiology. Eur risks into perspective. Circulation 2007;115:2358–2368 15. Sportolás Közben Fellépô Hirtelen Szívhalál Megelôzésének Lehetôsége. Sportegészségügyi Szakmai kollégium. Irányelvek (20005) 16. Pucsok J: Hirteelen halál a sportolók között. In: Sportkardiológia, Mediccina Budapest, pp:285–288 17. Préda I: Cardiovascularis halál és versenysporrt. Magyar Sportorvos Kongresszus, 2004: (abstract): p:17 18. Vályi P: Élsportolók hirtelen szívhalála. Medical Tribune 2008; 6/15.16:14 19. Préda I: Sport és hirtelen halál XIV. Debreceni Kardiológiai Napok 2009 március 4–7 p:155–160 20. Préda I: A sportolók hirtelen szívhalála. Journal of the American College of Cardiology, Magyar Kiadás, 2009 4: 63–64 21. Noakes TD: Sudden death and exercise. Sportscience 1998: 2(4) sportsci.org/jour/9804/tdn. 22. Noakes TD, Rose AG, Opie LH.:Marathon running and immunity to heart disease. Facts vs fiction. Clinics in Sport Medicine 3:527–543 23. Noakes TD. Heart disease in marathon runners. A review. Medicine and Science in Sport and Exerc. 1987; 19:187–194 24. Thompson PD: The cardiovascular complications of vigorous physical activity. Arch Intern Med 1996;156:2297–2302 25. Thompson PD: Athlets, athletics, and sudden cardiac death. Medicine and Science in Sport and Exercise 1993; 25:981–984 26. Lakka TA, Venalainen JM, Rauramaa R et al: Relation of leisuretime physicalo activity and cardiorespiratory fitness to the risk of acute myocardial infarction. N Engl J Med 1994; 330:1549–1554

27. Leon AS, Connett J, Jacobs DR Jr, Rauramaa R: Leisure-time physical activity levels and risk of coronary heart disease and death. The Multiple Risk Factor Intervention Trial. JAMA 1987; 258: 2388–2395 28. Haskell WL, Sims C, Myll J et al: Coronary artery size and dilating capacity in ultradistance runners. Circulation 1993 87:1076–1082 29. Snell PG, Martin WH, Buckey JC et al: Maximal leg conductance in trained and untrained men. J Appl Physiol 1987;62: 606–610 30. Delp MD: Effects of exercise training on endothelim-dependent peripherial vascular responsiveness. Med Sci Sports Exerc 1995; 27:1152–1157 31. Hambrecht R, AdamsV. Erbs S et al: Regular physical activity improves endothelial function in patients with coronary artery disease by increasing phosphorilation of endothelial nintric oxyd sythase. Circulation. 2003; 107:3152–3158 32. Whalter C, Gielen S, Hambrecht R: The effect of exercise training on endothelial function in cardiovascular disease in humans. Exerc Sport Sci Rev 2004; 32: 129–134 33. Falk E: Why do plaques rupture? Circulation 19923; 86: (6 Suppl): III30–42 34. Schearcz PJ: The autonomic nervous system and sudden death. Eur Heart J 1998; (Suppl F): F72–80 35. Casolo GC, Stroder P, Signorini C et al: Heart rate variability during the acute phase of myocardial infarction. Circulation 1992; 85: 2073–2079 36. Goldsmith RL Bigger JT Jr, Steinman RC, Fleiss JL: Comparison of 24-hour parasympathetic activity in endurance-trained and untrained young men. J Am Coll Cardiol 1992; 20:552–558 37. Pagani M, Somers V, Furlan R et al: Changes in autonomic regulation induced by physical training in mild hypertension. Hypertension 1988; 12:600–610 38. Coats AJ, Adamopolus S, Radaelli A et al: ontrolled trial of physical training in chronic heart failure. Exercise performance, hemodynamics, ventilation, and autonomic function. Circulation 1992; 85:2119–2131 39. Bowman AJ, Clayton RH, Murray A et al: Baroreflex function in sedentary and endurance trained elderly people. Age Aging 1997; 26:289–294

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

Sportorvosi Szemle

40. Levy WC, Cerqueira MD, Harp GD et al: Effects of endurance exercise training on heart rate variability at rest in healthy young and older men. Am J Cardiol 1998; 82:1236–1241 41. La Rovere MT, Bersano C, Gnemmi M et al: Exercise-induced increase in baroreflex sensitivity predicts improved prognosis after myocardial infarction. Circulation 2002; 106: 945–949 42. Hunter J: A Treatise on blood. Inflammation and Gunshot Wounds, London:1794:88 43. Bartsch P, Haeberli A, Straub PW: Blood coagulation after long distance running:antithrombin III prevents fibrin formation. Thromb. Haemost. 1990; 63:430–434 44. El-Sayed MS, El-Sayed Ali Z, Ahmadizad S:Exercise and training effects on blood haemostasis in health and disease.: an update. Sports Med 2004; 34:181–200 45. Lee KW, Lip GY: Effects of lifestyle on haemostasis, fibrinolysis, and platelet reactivity: a systematic review. Arch Int Med 2003; 163:2368–2392 46. Andrew M, Carter C, O´Brodovich H, Heigenhauser G: Increases in factor VIII complex and fibrinolytic activity are dependent on exercise intensity. J appl Physiol 1986; 60:1917–1922 47. Davis GL, Abidgaard CF, Bernauer EM, Britton M: Fibrinolytic and haemostatic changes during and after maximal exercise in malaes. J appl Physiol 1976; 40:287–292 48. Tran ZV, Weltman A:Differential effects of exercise on serum lipid and lipoprotein levels seen with cghanges in body weight. A meta-analysis. JAMA 1985; 254:919–924 49. Wood PD, Stefanick ML, Williams PT, Haskell WL: The effects on plasma lipoproteins of a prudent weight-reducing diet, with or without exercise, in overweight men and women. N Engl J Med 1991; 325:461–466 50. Leon AS, Rice T, Mandel S et al: Blood lipid response to 20 weeks of supervised exercise in a large biracial population: the HERITAGE Family Study. Metabolism 2000; 49:513–520

Sportorvosi Szemle

51. Blake GJ, Otvos JD, Rifai N, Ridker PM: Low-density lipoprotein particle concentration and size As determined by nuclear magnetic resonance spectroscopy as predictors of cardiovascular disease in women. Circulation 2000; 106:1930.1937 52. Lamarche B, Tchernof A, Moorjani S et al: Small, dense low-density lipoprotein particles as a predictor of the risk of ischemic heart disease in men. Prospective results from the Quebec Cardiovascular Study. Circulation 1997; 95:69–75 53. Kraus WE, Houmard JA, Duscha BD et al: Effects of the amount and intensity of exercise on plasma lipoproteins. N Engl J Med 2002; 347:1483–1492 54. Herbert PN, Bernier DN, Cullinane EM et al: High density lipoprotein metabolism in runners and sedentary men. JAMA 1984; 252:1034–1037 55. Cook NR, Cohen J, Herbert PR et al: Implications of small reductions in distolic blood pressure for primary prevention. Arch Intern Med 1995;155:701–709 56. Kelley GA, Kelley KS: Progressive resistance exercise and resting blood pressure: A meta-analysis of randomized controlled trials. Hypertension 2000; 35:838–843 57. Gordon NF, Scott CB, Levine BD: Comparison of sigle versus multiple lifestyle interventions: are the antihypertensive effects of exercise training and diet-induced weight loss additive? Am J Cardiol 1997; 79:763–767 58. Dela F, Ploug T, Handberg A et al: Physical training increases muscle GLUT4 protein and mRNA in patients with NIDDM. Diabetes 1994; 43:862–865 59. Ebeling P, Bourey R, Koranyi L et al: Mechanism of enhanced insuline sensitivity in athlets. Increased blood flow, muscle glucose transport protein (GLUT4) concentration, and glycogen sythase activity. J Clin Invest 1993; 92:1623–1631 60. Ching PL, Willet WC,m Rimm EB et al: Activity level and risk of overweight in male health professionals. Am J Public Health 1996; 86:25–30 61. Miller WC, Koceja DM, Hamilton EJ: A meta-analysis of the past 25 years of weight loss research using diet, exercise or diet plus exercise interventions. Int J Obes Relat Metab Disord 1997; 21:941–947

62. Seidell JC, cigolini M, Deslypere JP et al: Body fat distribution in relation to physical activity and smoking habit sin 38-year-old European men. The European Fat Distribution Study. Am J Epidemiol 1991; 133:257–266 63. Reaven GM: Banting lecture 1988. Role of insulin resistance in human disease. Diabetes 1988; 37:1595–1607 64. Ford ES, Giles WH, Mokdad AH: Increasing prevalence of the metabolic syndrome among U.S. adults. Diabetes Care 2004; 27:2444–2449 65. Yudkin JS, Stehouwer CD, Emeis JJ, Coppack SW: C-reaktive protein in healthy subjects: associations with obesity, insulin resistance, and endothelial dysfunction: a potential role for cytokines originating from adiposal tissue? Arterioscler Thromb Vasc Biol 1999; 19:972–978 66. Festa A, D´Agostino íR Jr, Howard G et al: Chronic subclinical inflammation as a part of the insulin resitance syndrome: the Insulin Resistance athjerosclerosis Study (IRAS). Circulation 2000; 102:42–47 67. Kuller LH, Tracy RP, Shaten J, MeilAhn EN: Relation of C-reactive protein and coronary heart disease int he MRFIT nested casecontrol study. Multiple Risk Factor Intervention trial. Am.J Epidemiol. 1996; 144:537–544 68. Ridker PM, Buring JE, Cook NR, Rifai N: C-reaktive protein, the metabolic syndrome, and risk of incident cardiovascular events: a 8-year follow-up of 14,719 initially healthy America women. Circulation 2003; 107:391–397 69. Laughlin MH, McAllister RM: Exercise training-induced coronary vascular adaptation. J Appl Physiol 1992; 73:2209–2225 70. Belardinelli R, Georgiu D, Ginzton L et al: Effects of moderne exercise training on thallium uptake and contractile response to low-dose dobutamine of dysfunctional myocardium in patients with ischemic cardiomyopathy. Circulation 1998; 97:553–561 71. Roth DM, White FC, Nichols ML et al: Effect of long-term exercise on regional myocardial function and collateral coronary development after gradual coronary occlusion in pigs. Circulation 1990; 82:1778–1789

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

153

72. Levine BD, Mitchell JH: „Ultra” coronaqry arteries: bigger and better? Circulation 1993; 87:1402–1404 73. Hambrecht R, Niebauer J, Marburger C et al: Various intensities of leisure time physical activitiy in patients with coronary artery disease: effects on cardiorespiratory fitness and progression of coronary atherosclerotic lesions. J am Coll Cardiol 1993; 22:468–477 74. Niebauer J, Hamrecht R, Velich T et al: Attenuated progression of coronery artery disease after 6 years of multifactorial risk intervention: role of physical exercise. Circulation 1997; 96:2534–2541 75. Desai MY, Nasir K, Rumberger JA et al: Relation of the degree of physical activity to coronary artery calcium score in asymptomatic individuals with multiple metabolic risk factors. Am, J Cardiol 2004; 94:729–732 76. Corrado D, Thiene G, Cocco P et al: Non-atherosclerotic coronary artery disease and sudden death int he young. Br Heart J 1992;68:601–607 77. Corrado D, Bassso C, Poletti A et al: Sudden death in the young is coronary thrombosis the major precipitating factor? Circulation 1994;90:2315–2323 78. Corrado D, Basso C, Thiene G et al: Spectrum of clinicopathologic manisfestations of arrhythmogenic right ventricular cardiomyopathy/dysolasia. J Am Coll Cardiol 1997;30:1512–1520 79. Corrado D, Basso C, Buja G et al: Right bundle branch block, right precordial ST segment elevation, and sudden death in young people. Circulation 2001; 50:290–300 80. Peliccia A, Di Paulo FM, Corrado D et al: Evidence for hypertrophic cardiomyopathy in competiitive athlets. Eur Heart J 2006; 27:2196–2200 81. Basso C, Frescura C, Corrado D et al: Congenital heart disease and sudden death in the young. Hum Pathol 1995; 26:1065–1072 82. Basso C, Thiene G, Corrado D et al: Hypertrophic cardiomyopathy: pathologic evidence of ischemic damage in young sudden death victims. Hum Pathol 2000; 31:988–998

154

83. Basso C, Maron BJ, Corrado D, Thiene G: Clinical profile of congenital coronary anomalies with origin from wrong aortic sinus leading to sudden death in young competitive athlets. J Am Coll Cardiol 2000; 35:1493–1501 84. Basso C, Calabrese F, Corrado D, Thiene G: Postmortem diagnosis in sudden cardiac death victims: macroscopic, microscopic and miolecular findings. Cardiovasc Res 2001; 50:290–300 85. Manson JE, Hu FB, Rich-Edwards JW et al: A prospective suty of walking as compared with rigorous exercise int the prevention of coronary heart disease in women. N Engl J Med 1999; 341: 650–658 86. Wannamethee SG, Shaper AG, Walker M: Changes in physical activity, mortality, and incidence of coronary heart disease in older men. Lancet 1998; 351:1603–1608 87. Tanasescu M, Leitzmann MF, Rimm EB et al: Exercise type and intensity in relation to coronary heart disease in men. JAMA, 2002; 288: 1994–2000 88. Siscovick DS, Weiss NS, Fletcher RH, Lasky T: The incidence of primary cardiac arrest during vigorous exercise. N Engl J Med 1984; 311:874–877 89. Neilan TG, Januzzi JL, Lee-Levandowsky R et al: Myocardial injury and left ventricular dysfunction related to training levels among non-elite participatns of Boston Masrathon. Circulation; 2006;114:114:2325–33 90. Fortescue EB, shin AZ, Greenes DS et al: Cardiac troponin increases among runners in the Boston Marathon. Ann Emerg Med 2007;49:137–43 91. Schmermund A, Erbel R: Unstable coronary plaque and its relation to coronary calcium. Circulation 2001;104:1682–1687 92. Möhlenkamp S, Lehmann N, Breuckmann F et al: The risk of coronary events: Prevalence and prognostic relevance of coronary atherosclerosis in marathon runners. 2009, Eur Heart J; 29-1903–1910 93. Oswald D, Dvorak J., Corrado D et al: Sedden cardiovasculary death in Sport: Lausanne Recommendations; participation in cardiovascular sreening. Htpp: olimpic org.

94. Merkely B, Préda I, Berkes I, Jákó P, Pavlik G: Szakmai javaslat a versenysportolók kardiológiai szürôvizsgálatáról. Budapest, 2008. augusztus (kézirat)

Szerzô: Préda István Dr. Állami Egészségügyi Központ Kardiológiai Osztály és Semmelweis Egyetem Kardiológai Központ, Budapest email:

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

Sportorvosi Szemle

E R E D E T I

K Ö Z L E M É N Y

Anthropometric measurements in young male and female gymnasts: A reliability study Siatras Th. 1, Skaperda M. 1, Mameletzi D. 2 1 Laboratory of Exercise Physiology, Department of Physical Education and Sport Sciences, Aristotle University of Thessaloniki, 54124, Thessaloniki, Greece. 2 Laboratory of Sports Medicine, Department of Physical Education and Sport Sciences, Aristotle University of Thessaloniki, 54124, Thessaloniki, Greece.

Noha több közlemény foglalkozott az antropometrikus mérések megbízhatóságával gyermekek esetében, magától értetôdik, hogy mindezt tornászok esetében vizsgálták. Jelen tanulmány azt célozza, hogy megállapítsa kiválasztott antropometrikus mérések sorozatának megbízhatóságát ifjú férfi és nôi tormászok vonatkozásában. Mértük a szegmentumok hosszát, a test szélességét, kerületét és a bôrredôk vastagságát. A mintába húsz szúrópróbaszerûen kiválasztott, egészséges fiatal tornász került, fiúk és lányok egyaránt. Az antropometrikus paramétereket ugyanaz a tapasztalt személy vizsgálta, hordozható és könnyen kezelhetô mûszerek segítségével. Minden paramétert két ízben mértünk (teszt-reteszt), azonos feltételek mellett, egy héten belül. A csoporton belüli korrelációs koefficiens (ICC) 0,87-tôl 0,99-ig terjedô, magas értékei, valamint a variációs koefficiens (CV) alacsony értékei (5,3 % alatt) megerôsítették, hogy a kiválasztott mérések nagy mértékben megbízhatóak voltak. A mérési értékek technikai pontatlansága (TEM) a hosszúság és szélesség esetében 0,15–0,80 centiméter között, a kerület esetében 0,22–1,00 centiméter között, a bôrredôk vastagsága esetében 0,33–0,58 centiméter között mozgott. A teszt-reteszt magas ICC-, alacsony CV- és TEM-értékei igazolták az antropometrikus mérések megbízhatóságát ifjú tornászok esetében. Ilyenformán ezen mérések hozzájárulhatnak az e területen végzett további kutatásokhoz, valamint a fiatal tornászok növekedési státusának monitorozásához és meghatározhatják a tornasportban elérhetô magasabb teljesítmény specifikus jellemzôit.

Although several studies about reliability of anthropometric measures have been realised in children, it stands to reason that this is examined in gymnasts. The present study aimed to determine the reliability of a series of selected anthropometric measurements in young male and female gymnasts. Segment lengths, body breadths, circumferences and skinfold thicknesses have been measured. Twenty randomly selected healthy young gymnasts of both sexes participated in this study. The anthropometric parameters were measured by the same experienced examiner, using portable and easy to use instruments. All parameters were measured twice (test-retest) under the same conditions within a week’s period. The high intra-class correlation coefficient (ICC) values ranging from 0.87 to 0.99, as well as the low coefficient of variation (CV) values (less than 5.3%), affirmed that the selected measurements were highly reliable. The technical error of measurement (TEM) values for lengths and breadths were 0.15-0.80 cm, for circumferences 0.22-1.00 cm and for skinfold thicknesses 0.33-0.58 mm. The high test-retest ICC and the low CV and TEM values confirmed the reliability of all anthropometric measurements in young gymnasts. Therefore, these measurements could contribute to further research in this field of investigation, as well as to monitor young gymnasts’ growth status and identify specific characteristics for increased performance in gymnastics.

Kulcsszavak:

Keywords: anthropometry, reliability of measures, body dimensions, young gymnasts

antropometria, a mérések megbízhatósága, testméretek, ifjú tornászok

Introduction Anthropometric measurements mainly refer to body dimensions and body composition and they focus on the assessment of growth during childhood and adolescence, the skeletal development and the changes deriving from training [6, 35, 52]. They are also used in the

Sportorvosi Szemle

human movement analysis [53] and they constitute fundamental fitness parameters and selection criterion of athletes [14]. Anthropometric measures are an important “tool” of the initial examination in boys and girls commencing gymnastics practice. Regular testing could be part of a complete follow-up, concerning children’s development during long-term train-

ing. Despite their importance to clinical practice and research, the reliability of a series of selected anthropometric measures in male and female gymnasts has not been adequately studied. The reliability of these measurements would contribute to further research in this field of investigation. Reliability refers to the measure of the data’s consistency, determined by the test-retest

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

155

method, where the first measure is compared to a second or third measure in the same subjects under the same conditions [46]. Intra-rater reliability is the ability of the same examiner to obtain similar measurements consistently. Malina [27] assumed that the anthropometric measurements should be realized by trained examiners. It is considered vital that anthropometric dimensions be re-measured in order to confirm the reliability of standard measurements both for the reliable results the instruments provide and for the examiner’s ability to carry out reliable results. Anthropometric parameters in young athletes can provide descriptive information on body dimensions and composition, as well as on performance status. Claessens et al. [8] reported a strong relationship between several anthropometric variables and gymnastic performance. A lot of anthropometric measurements have been conducted in adults [25, 29], as well as in male and female athletes [2, 10, 16, 17, 37], so as to be examined for their reliability. Relevant research, mainly concerning body composition reliability, has been conducted in young boys and girls non-athletes [6, 19, 22, 34, 39, 44, 47, 49]. To our knowledge, although there are numerous studies concerning anthropometric measures in young male and female gymnasts [1, 9, 11, 12, 18, 38, 41, 48], the reliability of a series of selected measurements applicable in field studies, using adequate portable and inexpensive equipment, has not been yet studied. Although several studies about reliability of anthropometric measures have been realised in children, it stands to reason that this is examined in gymnasts, as these athletes present some particularities in their body characteristics [4, 21, 26]. Thus, these measures could be safely used for research reasons and body growth control in gymnasts, who bend in this sport since their early childhood. The aim of the present investigation was to describe the intra-rater reliability of a series of selected 156

anthropometric measurements in young male and female gymnasts. Segment lengths, body breadths, circumferences and skinfold thicknesses were selected to be measured, as these measurements are consistent to the particularities of gymnastics.

Methods Participants Twenty randomly selected healthy young competitive gymnasts (10 boys and 10 girls) volunteered to participate in this study. They were members of different gymnastic clubs in Thessaloniki (Greece). The participants’ mean age, training age, body weight and height were 9.0±1.5 yrs, 4.1±2.1 yrs, 26.4±6.9 kg and 128.3±8.5 cm, respectively. The athletes were accompanied of their parents and trainers and none complained of any medical or orthopedic problems. Informed consent was obtained for each athlete to participate in this study. Care was also taken to ensure that the children’s personal data would remain confidential. Instrumentation All tests took place in gymnastics training field, with portable and easy to use instruments. A large Lafayette anthropometer (model 01290) was used to measure the segment lengths and the body breadths. A Gulick–Lafayette anthropometric tape (model J00305) was required so as to measure the body circumferences. The skinfold thicknesses were measured using a John Bull caliper. All instruments were always checked for calibration prior to the day of measurement. Procedures Gymnastics being a sport requiring specific body dimensions and body composition, all selected measurements were consistent to its particularities. Some anthropometric measures were selected according to the young gymnasts’ particularities, so as to avoid subjects’ fatigue during measurements. Initially, the segment lengths of the right side

were measured, according to Martin et al. [30], Drillis and Contini [13] and Winter [53] methods. The anatomical points were first located with palpation and then marked on the subject. The arm and forearm lengths, as well as the lengths of the thigh and calf were measured by means of the anthropometer. The biacromial, biiliac, ankle and wrist breadths were measured with the same anthropometer, according to Wilmore’s et al. [51] method. The right arm and thigh circumferences were measured placing the tape horizontally around the segment at the level of the skinfolds’ measurement [5]. The skinfold thickness measurements of triceps, mid-thigh and medial-calf were obtained using Harrison’s et al. [20] method. The average values of two trials at the same location were calculated for all anthropometric characteristics, with caution to the nearest 1 mm. The testing procedure was repeated for each participant by the same experienced examiner under the same conditions within a week’s period maximum (5–7 days for segments lengths and body breadths and 2–3 days for circumferences and skinfolds). All measurements were taken randomly at the same time of day, prior to a gymnastics training session, in a gym with stable temperature conditions. The body landmarks were cleaned off and then remarked on the subjects’ skin during the retest day. All participants were examined wearing minimal clothing (gym shorts, top and socks). Statistical Analyses Descriptive statistics (Means±SD) were calculated for each variable in test and retest measurements for boys and girls separately. An intraclass correlation coefficient (ICC) was used to determine the stability of test-retest measurements with the same examiner (intra-rater reliability). The ICCs were derived from an analysis of variance model [36, 46, 50]. The more the ICC approaches to 1, the greater the reliability of measures. The coefficient of variation (%CV) was also utilized to de-

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

Sportorvosi Szemle

note the degree of modification in the variables [15, 40]. The CV was calculated using Thorstensson’s [43] and Vendera’s et al. [45] formula. Moreover, the within-subject variability in replicate measurements was estimated, using technical error of measurement (within-examiner measurement error). Technical error of measurement (TEM) was calculated using Malina’s formula [27]. TEM are reported in the units of the specific measurement and the smaller values represent more precise measurements. The lower the CV and TEM between repeated measures, the greater is the precision.

Results Descriptive data and statistical analysis for all anthropometric parameters in young male and female gymnasts for test and retest sessions, with their corresponding ICC, CV and TEM values, are summarized in Table 1. Concerning segment lengths, the intra-rater ICC values ranged from 0.98 to 0.99 for boys and from 0.92 to 0.96 for girls, indicating a high reliability. The CV values for all segment lengths were less than 1.3 and 1.9% in boys and girls, respectively. The TEM values ranged from 0.37 to 0.80 cm for boys and from 0.31 to 0.79 cm for girls. In addition, a high reliability for body breadths was found, as ICCs varied between 0.97–0.99 for boys and 0.87–0.94 for girls. The CV values for the same parameters were less than 2.5% for both sexes. The body breadths’ TEM values ranged from 0.15 to 0.35 cm for boys and from 0.16 to 0.44 cm for girls. Moreover, the demonstrated high ICC and low CV and TEM values for arm and thigh circumferences indicated high retest reliability. ICCs were equal to 0.99 for boys and greater than 0.89 for girls. The CV values were 0.8% for boys and less than 2.2% for girls. Arm and thigh circumferences’ TEM were 0.22 and 0.43 cm for boys and 0.32 and 1.07 cm for girls, respectively. In addition, intra-rater test-retest

Sportorvosi Szemle

ICC values for all skinfolds thicknesses indicated a high reliability. ICCs in triceps, mid-thigh and medial-calf skinfolds measurements were more than 0.95 for both sexes. The CV values were less than 5.3% and 3.7% for males and females, respectively. The skinfolds TEM values ranged from 0.33 to 0.56 mm for boys and from 0.39 to 0.58 mm for girls.

Discussion Although several studies have been realized on gymnasts’ anthropometric characteristics, to the authors’ knowledge there is a paucity of information on the reliability of a series of measurements, that is necessary in monitoring the somatic development of young gymnasts and applicable in the training field. These measurements may constitute a selection criterion for young athletes and an important factor for gymnasts’ high performance. In the current study, several measures were selected according to the young gymnasts’ particularities, so as to avoid subjects’ fatigue during measurements. Segment lengths and body breadths were selected, because they could provide significant information on the differential contribution to overall body size and type. These parameters are typically defined by bony landmarks, with minimal effect of the adipose and muscular tissues; showing the growth of the limbs, therefore the subjacent bones development. Particularly, wrist and ankle breadths are used as an index of skeletal mass and frame size [51]. Circumferences and skinfold thicknesses are important measurements, as they are used in the assessment of the limbs’ cross-sectional areas and the estimation of body composition (body fat, fat free mass). As reported by Callaway et al. [5], during later childhood, limbs’ circumferences together with skinfolds’ measurements can provide cross-sectional areas of the underlying “muscle plus bone”. Using appropriate formulae, experts could monitor the athletes’ levels and the changes in amounts

of adipose tissue and muscle, during a specific gymnastics training program. However, special attention is needed to the choice of the appropriate equation. Sinning and Wilson [42], who studied the validity of body composition in a group of female athletes, found that only two of the nine equations tested were in agreement with the values obtained via underwater weighing. The current study was concentrated on intra-rater reliability of the aforementioned measurements in male and female pre-pubertal gymnasts. Intra-rater reliability is commonly defined as the ability of the same examiner to obtain reproducible measurements consistently. The lower the variability between repeated measurements of the same subject, the greater is the precision. The reliability of measures was expressed as intra-class correlation coefficients (ICC). Additional information was obtained by estimation of coefficient of variation (CV) and technical error of measurement (TEM). Although, our subjects sample size was small (n=20), the high test-retest ICC and the low CV and TEM values confirmed the reliability of the selected anthropometric measurements in young male and female gymnasts. In particular, the ICC values ranged from 0.95 to 0.99 in boys and from 0.87 to 0.96 in girls. The coefficients were slightly higher in boys, regarding all anthropometric measures. This is in agreement with previous studies [24, 29], which reported that the reliability is affected by sex, age and composition of the sample of the subjects. This is attributed to alterations in the composition and physical properties of certain tissues [24]. Concerning CV values in the current study, they were less than 5.3% and 3.7% in boys and girls, respectively. Both sexes’ TEM values for lengths and breadths were 0.15–0.80 cm, for circumferences 0.22–1.00 cm and for skinfold thickness 0.33-0.58 mm. In particular, concerning segment lengths and body breadths measurements in young gymnasts, the ICCs were over than 0.96 in boys and 0.87 in girls. Moreover,

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

157

158

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

Sportorvosi Szemle

Table 1. Means, standard deviations (± SD), intra-class correlation coefficient (ICC), coefficient of variation (CV) and technical error of measurement (TEM) values for segment lengths, body breadths, circumferences and skinfold thicknesses in young male (n= 10) and female (n= 10) gymnasts.

CVs and TEMs were less than 2.5% and 0.80 cm in boys and less than 2.5% and 0.79 cm in girls, respectively. Regarding segment lengths there are not efficient reliability data in the literature. However, unpublished data in adults, reported TEMs of elbow-wrist length of 0.34 cm for men and 0.31 cm for women [7]. Concerning body breadths, the present results are in line with the results of Wilmore et al. [51], who demonstrated that the biacromial and biiliac breadths in college-males had a high level of reliability, with a test-retest correlation coefficient over than 0.92. Moreover, concerning children, the intra-measurer TEM of biacromial and biiliac breadths were 0.10–0.70 cm [28, 31, 54]. Lower rate of TEMs have been reported by Malina [27] (0.05 and 0.07 cm, for ankle and wrist, respectively) in boys aged 5–10 years. In general, paying special attention to the positioning of the subject, using the appropriate anatomic landmarks to locate the measuring sites, as well as to the positioning of the anthropometer on the landmarks without compression, could increase the reproducibility of segment lengths and body breadths measurements. Circumference measurements were included in the present study, because the results are complete providing more information about participants’ growth [3]. Our results indicate a high reliability for the circumference measurements in young gymnasts. The ICC values for the arm and thigh were 0.99 and 0.99 in boys and 0.96 and 0.89 in girls, respectively. These findings are similar to those found in the study by Mueller and Malina [34], in which the reliability of the six body circumferences measured, was very high (0.96) in adolescents of 12 to 17 yrs old. Moreover, other findings [33], reporting high circumferences’ intra- and inter-observer precisions (0.95–0.99), are in agreement with the results found in the present study. Concerning CVs and TEMs of both sexes, they were less than 2.2% and 1.00 cm, respectively. Similarly, a previous study, in male and female competitive swimmers Sportorvosi Szemle

8–18 years old, reported TEMs for arm and thigh circumferences of 0.33 and 0.36 cm, respectively [31]. In accordance with the present study were, also, the values of arm and thigh circumference TEMs (0.37 and 0.89 cm, respectively) in boys aged 6–10 years [28] and in 16-yrs old adolescents of both sexes in different cities of Spain (0.25–0.40 for arm and 0.42–0.73 cm for thigh) [32]. It is worth being noted that the reliability of circumferences can be increased, by applying the tape directly in contact with the skin without compression and keeping the tape at 90° to the long axis of the measured body limb [32]. Concerning skinfold thickness measurements, the high ICCs for the boys (0.95–0.99) and girls (0.96), as well as the low CVs and TEMs (less than 5.3% and less than 0.58 mm, respectively) are representative of the measurements reliability. These findings are similar to those found in the study by Mueller and Malina [34], in which the reliability of the triceps skinfold was very high (0.98) in adolescents of 12 to 17 years old. Smaller ICCs were found by Marks et al. [29] for the same skinfold, in adolescent male (0.88) and female (0.81) subjects. Moreover, an intra-rater ICC of 0.98 and a CV of 4.11% for triceps have been reported by Klipstein– Grobusch et al. [24]. Ferrario et al. [15], also, reported ICC and CV of 0.99 and 4.6% respectively, for adults’ triceps skinfold. Whereas these values were reported to male and female adults, they are similar to those found in the present study. Congenial research in children has reported an intra-rater range of midthigh skinfold TEMs of 0.55 to 0.74 mm [31, 54], which is in agreement with our values. Concerning triceps skinfold TEM, similar data (0.51 mm) were reported by previous studies in Mexican-American boys 9-14 years old [54]. A recent study [32] reported triceps, thigh and calf skinford intra-observer TEMs very close to our results, ranged from 0.43 to 0.97 mm. Likewise, high ICC values for the sum of skinfolds (0.98–0.99)

were found by Kettaneh et al. [23], who evaluated the reproducibility of the body fat measurement by bipedal biometrical impedance analysis compared with anthropometric measurements in 64 pupils about 11 years old. Although dual-energy X-ray absorpsiometry (DEXA) [17], underwater weighing (UWW) and bioelectrical impedance method [49] are extremely valid and precise estimates for body fat percentage, these instruments are expensive and primarily found in clinical settings. The skinfold caliper used in the current study is less costly than the above methods, it is being utilized by a lot of researchers all around the world, it is portable and it can provide reasonably accurate results. Furthermore, in the present study the measurements were conducted by one expert examiner, while in other studies there have been two or more observers [44]. However, this may not constitute a problem, because inter-examiner precisions tend to be significantly lower than intra-examiner precisions for skinfold thicknesses [33]. As reported by Klipstein–Grobusch et al. [24] and Ferrario et al. [15] the skinfolds’ measurement error attributed to the intra-examiner variability was smaller than for inter-examiner variability. Special attention to the right positioning of the subject and the instrument (i.e. locating the site, grasping the skin, ensuring the calliper to be perpendicular to the skinfold), are essential for high reproducibility of skinfolds’ measurements [32]. Finally, it is worth mentioning that the ICCs concerning the body composition estimation were slightly higher than those related to other anthropometric characteristics. This result is in agreement with that observed by Klipstein–Grobusch et al. [24]. The great advantage of anthropometry is that it uses portable and inexpensive instruments that are useful and easy to apply in field studies. The identification of the reliability of measurements would contribute to conducting valid research in this field of investigation. Practically speaking, gymnastics’ ex-

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

159

perts can utilize these measurements to control athletes’ growth status and identify specific characteristics deemed appropriate for increased performance in this particular sport. The data of the present study show that these particular measurements are reliable for estimating body dimensions and composition in young male and female gymnasts. However, standardized methodology, including a well-experienced observer and proper positioning of the subject and the instrument, could diminish errors and enhance the reliability of the measures. For all anthropometric measures, the accurate location of the anatomical site and the right positioning of the subject and the instrument are essential for high precision and reproducibility.

7.

8.

9.

10.

11.

References 1.

2.

3.

4.

5.

6.

Bass S., Bradney M., Pearce G., Hendrich E., Inge K., Stuckey S. et al.: Short stature and delayed puberty in gymnasts: Influence of selection bias on leg length and the duration of training on trunk length. J Pediatr, 2000; 136: 149–55. Benardot D., Czerwinski C.: Selected dody composition and growth measures of junior elite gymnasts. J Am Diet Assoc, 1991; 91(1): 29–33. Brodie D.A.: Techniques of measurement of body composition. Part I. Sports Med, 1988; 5(1): 11–40. Caine D., Lewis R., O’Connor P., Howe W., Bass S.: Does gymnastics training inhibit growth of females? Clin J Sport Med, 2001; 11: 260–70. Callaway C.W., Chumlea W.C., Bouchard C., Himes J.H., Lohman T.G., Martin A.D. et al.: Circumferences. In: Lohman T.G., Roche A.F., Martorell R., editors. Anthropometric standardization reference manual. Champaign Illinois: Human Kinetics; 1988, p. 39–54. Cameron N.: Assessment of growth and maturation during adolescence. Horm Res, 1993; 39(3): 9–17.

160

12.

13.

14.

15.

16.

17.

Chamlea W.C.: Unpublished data. Wright State University School of Medicine. Department of Paediatrics. Yellow Springs; OH; 1983. Claessens A.L., Lefevre J., Beunen G., Malina R.M.: The contribution of anthropometric characteristics to performance scores in elite female gymnasts. J Sports Med Phys Fitness, 1999; 39(4): 355–60. Courteix D., Jaffre C., Obert P., Benhamou C.L.: Developpement corporel, maturation squelettique et gymnastique intensive durant l’enfance. Science & Sports, 2000; 15: 258–60. Courteix D., Lespessailles E., Jaffre C., Obert P., Benhamou C.L.: Bone mineral acquisition and somatic development in highly trained girl gymnasts. Acta Pediatr, 1999; 88: 803–8. Daly R.M., Rich P.A., Klein R., Bass S.L.: Short stature in competitive prepupertal and early pubertal male gymnasts: The result of selection bias or intense training? J Pediatr, 2000; 137: 510–16. Damsgaard R., Bencke J., Matthiesen G., Petersen J.H., Muller J.: Body proportions, body composition and pubertal development of children in competitive sports. Scand J Med Sci Sports, 2001; 11: 54–60. Drillis R., Contini R.: Body segment parameters. Technology Report. Office of vocational rehabilitation. New York: Education and Welfare; 1966. Eston R.G., Threlfall T., Brodie D.A.: The effects of gender on health-related fitness measures in preadolescent children. Res Suppl, 1989; 5: 4–7. Ferrario M., Carpenter M.A., Chambless L.E.: Reliability of body fat distribution measurements. The ARIC study baseline cohort results. Atherosclerosis risk in communities study. Int J Ebes Metab Disord, 1995; 19(7): 449–57. Filaire E., Lac G.: Nutritional status and body composition of juvenile elite female gymnasts. J Sports Med Phys Fitness, 2002; 42(1): 65–70. Fornetti W.C., Pivarnik J.M., Foley J.M., Fiechtner J.J.: Reliability and validity of body composition measures in female athletes. J Appl Physiol, 1999; 87: 1114–22.

18. Georgopoulos N.A., Theodoropoulou A., Leglise M., Vagenakis A.G., Markou K.B.: Growth and skeletal maturation in male and female artistic gymnasts. J Clin Endoc Metab, 2004; 39(9): 4377–82. 19. Hammond J., Rona R.J., Chinn S.: Estimation in community surveys of total body fat of children using bioelectrical impedance or skinfold thickness measurements. Eur J Clin Nutr, 1994; 48(3): 164–71. 20. Harrison G.G., Buskirk E.R., Carter J.E.L., Johnston F.E., Lohman T.G., Pollock M.L. et al.: Skinfold thicknesses and measurement technique. In: Lohman T.G., Roche A.F., Martorell R., editors. Anthropometric standardization reference manual. Champaign Illinois: Human Kinetics; 1988, p. 55–70. 21. Hebbelinck M., Ross W.D.: Kinanthropometry and biomechanics. In: Biomechanics IV: Proceedings of the fourth international seminar on biomechanics. Baltimore: University Park Press; 1974, p. 537–552. 22. Johnston F.E., Mack R.W.: Interobserver reliability of skinfold measurements in infants and young children. Am J Phys Anthropol, 1985; 67(3): 285–9. 23. Kettaneh A., Heude B., Lommez A., Borys J.M., Ducimetiere P., Charles M.A.: Reliability of bioimpedance analysis compared with other adiposity measurements in children: the FLVS II Study. Diabetes Metab, 2005; 31(6): 534–41. 24. Klipstein-Grobusch, Georg T., Boeing H.: Interviewer variability in anthropometric measurements and estimates of body composition. Int J Epidemiol, 1997; 26(1): 174–80. 25. Lohman T.G., Roche A.F., Martorell R.: Anthropometric standardization reference manual. Champaign, Illinois: Human Kinetics; 1988. 26. Malina R.M.: Physical growth and biological maturation of young athletes. Exerc Sports Sci Rev, 1994; 22: 389–433. 27. Malina R.M.: Anthropometry. In: Maud P.J., Foster C., editors. Physiological assessment of human fitness. Champaign Illinois: Human Kinetics; 1995, p. 205–219.

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

Sportorvosi Szemle

28. Malina R.M., Moriyama M.: Growth and motor performance of black and white children 6–10 years of age. A multivariate analysis. Am J Hum Biol, 1991; 3: 599–661. 29. Marks G.C., Habicht J.P., Mueller W.H.: Reliability, dependability, and precision of athropometric measurements. The Second National Health and Nutrition Examination Survey 1976–1980. Am J Epidemiol, 1989; 130(3): 578–87. 30. Martin A.D., Carter J.E.L., Hendy K.C., Malina R.M.: Segment lengths. In: Lohman T.G., Roche A.F., Martorell R., editors. Anthropometric standardization reference manual. Champaign Illinois: Human Kinetics; 1988, p. 9–26. 31. Meleski B.W.: Growth, maturity, body composition and familial characteristics of competitive swimmers 8 to 18 years of age [doctoral dissertation]. Austin: university of Texas; 1980. 32. Moreno L., Joyanes M., Mesana M., Gonzalez-Gross M., Gil C., Sarria A. et al.: Harmonization of anthropometric measurements for a multicenter nutrition survey in Spanish adolescents. Nutr, 2003; 19(6): 481–6. 33. Mueller W.H., Kaplowitz H.J.: The precision of anthropometric assessment of body fat distribution in children. Ann Hum Biol, 1994; 21(3): 267–74. 34. Mueller W.H., Malina R.M.: Relative reliability of circumferences and skinfolds as measures of body fat distribution. Am J Phys Anthropol, 1987; 72(4): 437–9. 35. Pardee S., Eisenman P.A.: The influence of resistive exercise on somatotype and selected skinfolds in college women. J Sports Med Phys Fitness, 1988; 28(1): 93–8. 36. Pareja G., Rivera J., Habicht J.P., Castro H.: Evaluation of the reliability of anthropometric measures. Arch Latinoam Nutr, 1989; 39(3): 241–50. 37. Reggiani E., Arras G.B., Trabacca S., Senarega D., Chiodini G.: Nutritional status and body composition of adolescent female gymnasts. J Sports Med Phys Fitness, 1989; 29(3): 285–8.

Sportorvosi Szemle

38. Richards E.J., Ackland T.R., Elliot B.C.: The effect of training volume and growth on gymnastics performance in young women. Pediatr Exerc Sci, 1999; 11: 349–63. 39. Roche A.F., Malina R.M.: Manual of physical status and performance in childhood. New York: Physical status, Plenum; 1983. 40. Shahar S., Pooy N.S.: Predictive equations for estimation of stature in Malaysian elderly people. Asia Pac J Nutr, 2003; 12(1): 80–4. 41. Sinning W.E.: Anthropometric estimation of body density, fat, and lean body weight in women gymnasts. Med Sci Sports Exerc, 1978; 10: 243–9. 42. Sinning W.E., Wilson J.R.: Validity of ‘‘generalized’’ body composition analysis in women athletes. Res Q Exerc Sport, 1984; 55: 153–60. 43. Thorstensson A.: Muscle strength, fiber types and enzyme activities in man. Acta Physiol Scand, 1976; 96(Suppl)443: 1–45. 44. Vegelin A.L., Brukx L.J., Waelkens J.J., Van den Broeck J.: Influence of knowledge, training and experience of observers on the reliability of anthropometric measurements in children. Ann Hum Biol, 2003; 30(1): 65–79. 45. Vendera F., Champavier L., Schmidt C., Bermon S., Marconnet P.: Reliability and validity of a new device to measure isometric strength in polyarticular exercises. J Sports Med Phys Fitness, 1999; 39: 113–9. 46. Vincent W.J.: Statistics in kinesiology. Champaign, Illinois: Human Kinetics; 1995. 47. Voss L.D., Bailey B.J., Cumming K., Wilkin T.J., Betts P.R.: The reliability of height measurement (the Wessex Growth Study). Arch Dis Child, 1990; 65(12): 1340–4. 48. Ward K.A., Roberts S.A., Adams J.E., Mughal M.Z.: Bone geometry and density in the skeleton of pre-pubertal gymnasts and school children. Bone, 2005; 36: 1012–8. 49. Watanabe K., Nakadomo F., Miyake M., Tanaka K., Maeda K.: Stability of body composition in boys and girls 12 through 15 years of age. Ann Physiol Anthropol, 1992; 11(4): 409–16.

50. Weinberg S.M., Scott N.M., Neiswanger K., Marazita M.L.: Intraobserver error associated with measurements of the hand. Am J Hum Biol, 2005; 17: 368–71. 51. Wilmore J.H., Frisancho R.A., Gordon C.C., Himes J.H., Martin A.D., Martorell R. et al.: Body breadth. Equipment and measurement techniques. In: Lohman T.G., Roche A.F., Martorell R., editors. Anthropometric standardization reference manual. Champaign Illinois: Human Kinetics; 1988, p. 27–38. 52. Wilmore J.H., Costill D.L.: Physiology of sport and exercise. Champaign, Illinois: Human Kinetics; 1994. 53. Winter D.A.: Biomechanics of human movement. Anthropometry. New York: John Wiley & Sons; 1979. 54. Zavaleta A.N., Malina R.M.: Growth and body composition of Mexican-American boys 9 through 14 years of age. Am J Phys Anthropol, 1982; 57: 261–71.

Author: Siatras Theophanis, Vas. Olgas 29 - b’, 54641, Thessaloniki, Greece email: [email protected]

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

161

E R E D E T I

K Ö Z L E M É N Y

A sportpszichológia múltja, jelene és jövôje Budavári Ágota Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapest

A szerzô áttekinti a sportpszichológia fejlôdését az elmúlt ötven évben. A kutatók törekvése az élsportolók teljesítmény fokozása volt, amit fôleg a kognitív, viselkedést befolyásoló terápiás technikákkal értek el. Húsz éve a pszichodinamikus szemlélet is teret nyert, kialakult a klinikai sportpszichológia, sport pszichiátria ismeretanyaga. A sportpszichológia elfogadottságát mutatja, hogy az elmúlt tíz évben egyetemi bizonyítványt adnak ki (USA, Svédország, Ausztrália), ezáltal a sportpszichológiai mûködés szakmailag ellenôrizhetôvé, engedélyhez kötötté vált. A képzés az egészség megôrzését tûzi ki célul, ami azt jelzi, hogy az életminôség javítása, az egészséggondozás vált kiemelt fontosságúvá.

The past, present and future of the sportpsychology. Interest in sport psychology has accelerated in the last 50 years, partly due to the increased realization that the winning edge in many sports is not just physical superiority, but rather a combination of psychological, physiological and technical factors. Numerous researchers recognized the importance of using cognitive theories in human performance (performance enhancement: anxiety regulation), but the having an eclectic perspective in sportpsychology reasearch and practice was also mentioned by some researchers. Professional training of sport psychologists will become more university based, establishment of an academic certification of sport psychology (2004 Sweden, USA) Health oriented issues such as the importance of physical activity in relation to well beiing and quality of life. as a basis for successful sport psychology delivery have also contributed to the rising interest in the field.

Kulcsszavak:

Keywords: sports psychology, competitive sport

sportpszichológia, élsport

A Melbourne-i Olimpia mellett megrendezett tudományos konferencián a pszichológiának nagy jövôt jósoltak a szakemberek. Azt jósolták, hogy a fizikai teljesítôképességet növelni élettani és pszichológiai eszközökkel lehetséges a továbbiakban. Ahhoz, hogy a múlt század hatvanas éveitôl eljussunk a mába, érdemes végig tekinteni azon a fejlôdésen, amit a sportpszichológia megtett, hiszen igen sokféle hatás alakította a sport jelentôségét is, a pszichológia alkalmazását még inkább. Befolyásoló tényezôk között a társadalmi értékek, aktuális politikai érdekek, kulturális hagyományok emelhetôk ki. Gondoljunk csak a szocialista országok önigazolásaként támogatott élsportjára a 1960–70-es években, a kulturális hagyományokra pl Dél-Amerika futball imádatára, vagy a britek sportszeretetére. A magyar sportéletben az elmúlt hatvan évet a labdarúgás, majd a vízilabda, a kajak-kenu aranykoraként emlegetjük, a versenyzôket, edzôiket kiemelt megbecsülés övezi. 162

Az elmúlt ötven évben eleinte a pszichológusok a sport világát érdekes kutatási területnek tekintették, szívesen kutatták azokat a tényezôket, amelyek a sportolók személyiségében eltérôek volt a kortársaik személyiségvonásaitól. Kutatták azt is, hogy az elit sportoló személyisége miben tér el az amatôrétôl, ami ma is releváns kérdés, emiatt sokféle módszerrel vizsgáltak régen is és most is az élsportolókat. A módszertani megközelítés természetesen változott, a személyiségvonásokat leltározó kérdôívek egyszerû kitöltetése után szigorú kvantitatív eljárásokat vezettek be, ami a tudományosság kritériumait sokszor öncélúan szolgálta. Sok támadás is érte emiatt a pszichológusokat, öncélúnak mondták a vizsgálataikat, ezért egyre inkább azon voltak, hogy a tapasztalatokat a gyakorlatban is alkalmazzák. (Ogilvie és Tutko). Egyre inkább befogadóbbá vált a versenysport közege, ahol leginkább igényelték a sporttudományok segítségét, hogy egy az adott teljesítményt még to-

vább tudják fokozni. A 1970-es évektôl a versenysport jeles képviselôi iránt megnôtt a társadalom, a média érdeklôdése, a sportversenyek rádiós, televíziós, internetes közvetítése a szórakoztatás új formája lett, sôt azáltal, hogy a televíziós közvetítési jogdíjak az egekbe szöktek – az üzleti élet, a reklámipar is érdeklôdni kezdett az élsport, a rekorderek iránt. Óriási fellendülés volt tapasztalható, nemcsak az élsportban, hanem a fiatalok sportolásában is. A nemzetközi szövetségek egyre több világversenyt szerveztek, ami azt eredményezte, hogy a sportoló sztárok a világ minden pontján ismertté váltak – a versenysport globalizálódott. Ezzel párhuzamosan a sportot kiszolgáló, segítô tudományok képviselôi is felértékelôdtek, sportorvosok, sportpszichológusok munkája iránt megnôtt az érdeklôdés.

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

Sportorvosi Szemle

Az élsport szolgálatában Az 1980-as évektôl a sportpszichológusok az edzôk felé is nyitottak, próbáltak velük együtt dolgozni, eredményeik felhasználhatóságáról meggyôzni ôket, sôt fogékonynyá tenni ôket az együttmûködésre. Partnerként kezelték egymást a sportoló felkészítésének érdekében. Az elôrelátó edzôk rájöttek, hogy nem lehet az edzésidôt a végtelenségig növelni, valami más kell, és a doppingszerek mellett egyedül a pszichológia eszközei álltak rendelkezésükre. Elterjedten alkalmazták a szorongásoldást, ami növelte a sportoló teljesítôképességét, eklektikus szemlélettel, fôleg praktikusan a viselkedést befolyásoló egyszerû pszichoterápiás módszereket alkalmaztak. A legfôbb célja a pszichológusoknak az volt, hogy a sportoló közegében bizonyítsák a pszichológiai ismereteinek jelentôségét. A teljesítményjavulás igazolta a törekvésüket – egyre nagyobb területen fogadták be a munkájukat. Esettanulmányokkal igazolták hogy pszichológiai készségek tréningjével az versenysportban jobb eredmények érhetôk el, a mentális tréning koncepciót Unestlhl (1988) vezette be, egyéni és csoport felkészítési formákról számoltak be számosan.. A pszichológia kutatásai közül a szociálpszichológiai jellegûek már az 1970-es évektôl jelentôs eredményeket hoztak. Fôleg a kiscsoporton belül zajló folyamatok iránt nôtt meg az érdeklôdés, a csoportdinamika feltárását mind a csoportlélektan kutatói, mind a pszichoterapeuták tartották feladatuknak, aminek eredményei hamar átültethetôkké váltak a sportcsapatok belsô életére, mûködésére vonatkozóan (Hanin, Stambulova 2004). Itthon is jelentôs szakember gárdát alkalmaztak a sportegyesületek: FTC, Honvéd, U. Dózsa, BVSC, a sportági szövetségek. Egy kutató munkacsoport intézményesen kötôdött a Testnevelési Fôiskolához, ill. az Országos Sportegészségügyi Intézethez (Buda Béla fôorvos által létrehozott Sportmentálhigiénés Osztály, pszichiáterekbôl, klinikai

Sportorvosi Szemle

pszichológusokból álló teamje). Nagy fellendülés volt tapasztalható az elkövetkezendô 10–15 évben a sportpszichológiában. A kognitív pszichológia elveinek sportbeli alkalmazásával, a magatartástudomány elôretörésével (Straub és Williams 1984) a pozitív gondolkodás, a sémaelemzés, a maladaptív viselkedés áttanulása vált elterjedtté. De a sportpszichológián belül megjelentek más pszichoterápiás szemléletû, képzettségû szakemberek, mint pl. a pszichoanalitikus Ferraro (2000), aki a kognitív, viselkedésterápiás módszereket „szupresszívként” jellemzi és az exploratív, pszichodinamikus szemléletû megközelítést ajánlja, mint hatásos módszert. A klinikai sportpszichológia létjogosultságát, sôt a pszichológiai osztályok fontosságát Gardner, Moore (2006) emeli ki, ami szintén bôvíti a sportpszichológiai megközelítés fegyvertárát. Begel és mts. (2007) sportpszichiátria tárgyú könyvet jelentetett meg az USA-ban, ami a sport és a pszichiátriai határterületeit tárgyalja. 1998-ban Észak-Amerikában a sportpszichológia elfogadott vált a pszichológia tudományának fô vonalában, ettôl a ponttól már csak egy kis lépés választotta el, hogy az oktatási rendszerbe is bekerüljön önállóként.

Az egyetemi képzés beindulása 2000-ben sportpszichológus képzés indult egyetemi szinten az USAban! A színvonalát és etikai megfontoltságát mutatja, hogy az American Psychiatric Association etikai kódexét vették át, ami a sportolónak, mint kliensnek személyiségi jogainak a legszigorúbb védelmét jelentette. Sportpszichológiából egyetemi bizonyítványt adnak ki, azóta is (Morris 2004). Ezáltal a sportpszichológiai mûködés engedélyhez kötötté vált, ami tudományos alapokon, egyetemi oktatási rendszeren nyugszik, az egészség megôrzését tûzi ki célul. A diploma érvényességét folyamatos továbbképzéssel biztosítják – mint a legtöbb szakvizsga esetében, Európai Unióban is folyamatos tovább-

képzéssel érvényesíthetô. Az ezredfordulótól svéd, brit és ausztrál képzés indult el – ami mérföldkövet jelentett a sportpszichológia történetében. 2004-ben, Svédországban egyetemi szintre emelték a sportpszichológusok képzését. A Halmstad University graduális képzése után az egyetemi diplomával minôsített szakember az egészségmegôrzésre, az egészség fejlesztésre válik alkalmassá. Érdemes megfigyelni a fôbb hangsúlyait a képzésnek! Etikai megfontolások, a kliens védelme, autonómiájának tisztelete párosul a szakképzettséggel - ezekben az oktatási rendszerekben felnevelt pszichológusok értékrendjében. (Johnson 2006) Ezáltal sikerült azt a veszélyt elhárítaniuk, hogy sarlatánok, vagy éppen vulgár pszichológiát/pszichiátriát hirdetôk jelenhessenek meg a sport közegében.

A sportpszichológia fejlôdésének lehetséges iránya A sportpszichológiának más koncepciót dolgozott ki Stelter (2005), aki humán, szociális, kulturális környezetbe illeszkedô újfajta megközelítésrôl ír. Ifjúsági és fôleg az idôsebb nemzedékek életminôségének javítását tartja fô céljának, Ez a célkitûzés vált elfogadottá a skandináv, brit, német, olasz pszichológusok számára, hogy az életminôség javításának igényével foglalkozzanak: a jobb közérzet, az egészség megôrzés, betegségmegelôzés érdekében végzett fizikai aktivitásnak a pszichológiai összetevôit vizsgálják. Az újfajta tudományág, az egészségpszichológia kialakulásának hátterében több tényezô játszott közre, elsôdlegesen a krónikus betegségek elôfordulásának gyakorisága, és az életminôség javításának az igénye. A szemléletváltás, emberkép váltás nem utolsó sorban az egészséggondozás emelkedô költségei miatt, az alternatív gyógymódok térhódítása miatt vált sürgetôvé. Az egészség-

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

163

pszichológia felöleli a prevencióban, a gyógyításban és a rehabilitációban alkalmazott ismereteket és a pszichológiai gyakorlatot (Kulcsár 1998) A kérdés egyszerûsítve úgy fogalmazható meg, hogyan lehet • az egészséges életmódot kialakítani, • az egészséget megôrizni, • kielégítô. életminôségre törekedni, • a szabadidôt hasznosabban kihasználni. Feladatának tekinti, hogyan lehet a kívánatos életminôség igényét kialakítani már a gyerekkorban, amely kisebb megbetegedési kockázatot jelent, ill. költséget jelent. A kedvezô egészség magatartás kialakítása ugyanúgy célja a pszichológusoknak, mint az orvosoknak, sôt közös cél lett az, hogy az egészségügyi rendszert és az egészségpolitikát formálják, ebbôl a szempontból népegészségügyi beágyazottságú kérdéssé vált. (Kulcsár 1998, Csabai 2001). Egyre több statisztikai adat szól, az elmagányosodott, depresszív, szorongó gyerekrôl – aki magányában az evés örömével vigasztalódik, ezáltal elhízik. Az elhízott gyerek szorong, kirekesztôdik a közösségbôl, késôbb pszichiátriai beteggé válik, - az ilyen esetek száma gyerekkorban egyre nô. A felnôtt korosztály mentális és szomatikus állapota

K

sem jobb, velük ugyanúgy érdemes lenne az egészségi és betegségi állapotok szempontjából veszélyt jelentô tényezôket feltárni, ill. az egészségmegôrzés szempontjából jelentôs viselkedéses tényezôket elfogadtatni. A megfelelô mozgásforma megtalálása vezet el ahhoz, hogy a mozgásigény is felkelthetô legyen, majd a rendszeres aktivitás kapcsán eljuthat egy közösségbe, ahol a társas támasz lehetôségével is megismerkedhet. Míg Észak-Amerikában, vagy Nyugat-Európában, Japánban egyre inkább az idôsödô ember életformájába a fizikai aktivitást természetes igényként építik be, és a fiatal, a gyerek sportolásának elfogadtatásával foglalkoznak a sportpszichológusok – prevenciós célból - addig Magyarországon mûködô, kevés számú sportpszichológus az élsporttolókkal dolgozik. Ennek oka feltehetôen az, hogy a versengés, a rivalitás sokkal inkább a társadalom érdeklôdésének középpontjában volt és van, mint az életminôséggel való foglalkozás. A felüdülés céljából végzett testmozgás lehetôsége még kimarad a programból. Talán nem véletlenül, a magyar ember szívesebben drukkol a kényelmes foteljából, mintsem hogy kimenjen egy füves területre labdázni a gyerekével. Éppen emiatt érezzük aktuális feladatnak, hogy az egészségesebb életvitel, az egészség értékének a felismeréséért küzdjünk.

O N G R E S S Z U S I

Összefoglalás Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy a sportpszichológia erôit, felhalmozott ismereteit milyen cél szolgálatába állítjuk a jövôben. A fizikai aktivitás elônyös élettani és pszichológiai hatásait ötvözzük az egészségpszichológia törekvéseivel, az egészség megôrzés, betegség megelôzés céljából, vagy továbbra is csak a csúcsteljesítôk felkészítésében mûködünk közre.

Irodalom 1.

2. 3.

Csabai M. Az egészségpszichológia mint diszciplina.In: Magatartástudományok (szerk.Buda B ,Kopp M) Medicina, 2001. Kulcsár Zs. Egészségpszichológia. Tankönyvkiadó. 1998. Johnson U. Sport Psychology – Past, Present and Future: the Perceptions of Swedish Sport Psychology Students Athletic Insight The online Journal of Sport Psychology Vol 8 Iss 3 2006.

Author: Budavári Ágota Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapest email: [email protected]

É R T E S Í T Ô

A Magyar Triatlon Szövetség (MTSz) és az International Medical Triathlon Association (IMTA) a 2010 szeptemberben Budapesten megrendezésre kerülő triatlon világbajnokság kapcsán sportorvosi szimpóziumot rendez. Az esemény idôpontja:

2010 szeptember 10, péntek.

Előadók (sportorvosok, edzők) jelentkezését várjuk állóképességi sportágak témakörében. Érdeklôdni lehet:

164

[email protected] címen illetve a + 36 30 3727388 számon dr. Sipos Andreánál.

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

Sportorvosi Szemle

F

O L Y Ó I R A T S Z E M L E

Hogyan erôsíthetjük legjobban a m. supraspinatust? Apor Péter Magyar Testnevelés és Sporttudományi Egyetem Kineziológia Kar Which is the optimal exercise to strenghten supraspinatus?) Boettcher C. E. (University of Sidney, 5/71 Regent St, New Lambton, NSW 2305, Australia, [email protected].): Med. Sci. Sports Exerc. 2009, 41, 1979.

A rotátor köpeny funkciója a humerus fejének a vápában tartása a különbözô vállmozgások során, s mivel a m. supraspinatus ina a felkarcsont feje és az acromion között fut, ki van téve a sérülés illetve károsodás veszélyének. A rehabilitáció fontos része az izom erôsítése. Erre 1982 óta az „üres edény”, majd a „tele edény” helyzetet használják. Az „empty can” a lapocka magasságában oldalra kinyújtott karokkal belsô (elôrefelé) rotációt jelent, súlyzóval a kézben vagy csukló-nehezékkel. A „full can” szintén vízszintesen, de 30 fokban elôre nyújtott karral „tele edényt tartva” fejt ki izometrikus erôt. További erôfejlesztô gyakorlatok a „hasonfekve emelés - prone elevation”, a kb. 100 fokban abdukált, kifelé rotált kar tart súlyzót. A „pendant external

rotation” esetében az álló személy derékszögben tartott könyökkel kifelé rotálja a felkarját ellenállás (huzal, rúd stb.) ellenében. A „prone external rotation” végrehajtásakor a hasonfekvô személy 90 fokban abdukált felkar és 90 fokban hajlított alkarral, súlyzóval a kézben végzi a hátra (feje mögé) rotációt. A felszíni és tû-elektródákkal végzett vizsgálat arra irányult, hogy melyik gyakorlat felel meg leginkább annak a célnak, hogy a legnagyobb mértékû m. supraspinatus aktivitás mellett a lehetô legkevésbé aktiváljuk a deltaizmot. A deltaizom három részének valamint a supra- és az infraspinatus izmok miográfiás aktivitását regisztrálták. Kilenc férfi és hat, 19–47 év közötti, normális vállmozgású személy végezte el háromszor e gyakorlatokat, a lapocka

és a törzs elmozdulása nélkül, 1-1 másodperces erôfelfutás és elernyesztés között 3 mp-ig maximális izometrikus erôt kifejtve. A supraspinatus egyformán volt aktív mind az öt gyakorlat során. Az „edény” gyakorlatok valamennyi izmot azonosan vették igénybe. A kifelé rotálás gyakorlat során volt legkisebb a delta aktivitása, az infraspinatus ekkor még inkább igénybe volt véve, mint a supraspinatus - de a funkciójuk azonos. A „pendant external rotation” és a ”prone external rotation” fejleszti leginkább a supraspinatust a delta csekély aktiválása mellett, ezért ezeket tartják a rehabilitációra legalkalmasabb gyakorlatoknak.

Ajánlás a glicerin használathoz a sport-okozta folyadékvesztés megelôzésére és pótlására Apor Péter Magyar Testnevelés és Sporttudományi Egyetem Kineziológia Kar Guidelines for glycerol use in hyperhydration and rehydration associated with exercise) van Rosendal, S. P. és mtsai: Sports Medicine 2010, 40, 1.

A tartós fizikai tevékenység során a testtömeg 2%-ás meghaladó folyadék vesztés rendszerint a teljesítmény romlásával jár. A rajt elôtti hiperhidrálás esélyét rontja, hogy a folyadék többletet hamar kiürítik a vesék. A nagyobb folyadék-volumen hozzájárul a szív percvolumen fenntartásához, a hôszabályozáshoz. Sportorvosi Szemle

A glicerin az ozmotikus hatás révén tartósabban tartja meg a belekben a folyadékot. Az e téren közölt adatok szerint testsúly kilógrammonként 1,2 gramm/tskg glicerin 26 ml/tskg vízben a rajt elôtti 90–30 perc között elfogyasztva késlelteti a dehidrációt. A terhelés alatt 0,125 ml/tskg glicerin 5 ml/tskg folyadék-

ban lassítja a dehidrációt, míg a terhelés után másfél liter folyadékhoz testsúlykilógrammként 1,5 ml glicerin meggyorsítja a plazmavolumen helyreállását. A mellékhatások ritkák: enyhe hányinger, fejfájás, hasi kényelmetlenség érzés.

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

165

A hypoxiás módszerek kombinálása a teljesítmény fokozására Apor Péter Magyar Testnevelés és Sporttudományi Egyetem Kineziológia Kar Combining hypoxyc methods for peak performance. Millet G. P és mtsai: Sports Med. 2010, 40, 1-25.

Az áttekintô cikk a különbözô eljárások hatásosságát elemzi a tengerszinten nyújtott teljesítményre és emellett egy új kombinációt javasol: magasban élni és felváltva edzeni magasban és alacsony tengerszint feletti magasságban (Living High—Training Low and High, interspersed: LHTLHi). Nem csak a vérképzés fokozása a cél, hanem légzési, hemodynamikai, központi idegrendszeri, izom pufferkapacitás, izommunka hatásfok javulás alkalmazkodása is a célok között van. Az indokok a következôk: A hagyományos „magasban élni, magasban edzeni” (LHTH) hatásosnak bizonyult. Optimálisan 2200-2500 méteren a hemopoetikus rendszer alkalmazkodik, 3100 mé-

teren az egyéb adaptáció is tapasztalható. Négy hét szükséges a teljes adaptációhoz, 18 napnál rövidebb idô alatt a légzés- és izom gazdaságosság, az izom pufferoló kapacitása, a légzés valamint az izom ATPáz aktivitása alkalmazkodik a hypoxiához. Kritikus a napi magaslati tartózkodás. Bevált az, hogy 2500 méterrôl az edzésre leutaznak a völgybe, így 20-22 órát vannak a magasban. 16 óra is elég a magasban a nem-hematológiai alkalmazkodáshoz. Az eritropoézis stimulálásához minimum 12 óra kell naponta a magaslaton. Az intermittálóan hypoxiás edzés (IHT) az izom biokemizmusát nagyobb mértékben stimulálja, mint nyugalomban az intermittáló ma-

gaslaton tartózkodás (IHExposure). Az intenzív edzés a magasban nagyon hatásos az izomfunkciók javítására, még ha az aerob kapacitást nem is növeli. A javasolt új módszer öt éjszakát 3000 méter magasan, kettôt tengerszinten javasol tölteni, edzeni alacsonyan kell, kivéve heti 2-3 szupramaximális intenzitású edzést a magasban. A mikrociklusok periodizálását és egyéb edzésvezetési tanácsokat is olvashatunk a cikkben. (A folyóirat egyelôre nem érhetô el hazánkban.)

Sífutó veteránok 28 – 30 év alatt kialakuló kardiorespiratórikus funkcióváltozásai Apor Péter Magyar Testnevelés és Sporttudományi Egyetem Kineziológia Kar (Changes in cardiorespiratory function in dfferent groups of former and still active male cross-country skiers: a 28-30 –year follow-up study) Grimsmo J. és mtsai (Feiringklinikken, 2093 Feiring, Norway, E-mail: [email protected]): Scand. J. Med. Sci Sports 2009,bdoi:10.1111/j.1600-08338.2009.00931.x

A korral a szív- és tüdôteljesítôképesség csökken. Sok keresztmetszeti és kevés hosszanti vizsgálat adatai utalnak a csökkenés mértékére és a rendszeres fizikai aktivitás módosító szerepére. A korral csökken a maximális pulzusszám, a verôvolumen, az arteriovenosus oxigén különbség a maximális terhelés alatt, melynek okai között a csökkent edzésmennyiség és intenzitás, a növekvô testsúly, az egészség romlása, az izomtömeg csökkenése, a tüdô és a mellkas tágulékonyságának romlása szerepel. A sportolók hosszú idejû kísérésérôl csak három közle166

mény ismert: (Astrand 1997, Kasch 1999, és Mc Guire 2001), amelyekben 26 volt TF hallgató, 11 állóképességi sportoló illetve 5 férfi adatai szerepelnek. Lie és Eriksson 1978-ban majd 5 éves utánvizsgálatot követôen 1984ben 122, igen jó teljesítményû sífutón végzett EKG, spirométer és kerékpár ergometriás méréseket. Egy akkor 26-33 éves (I.), egy 43-50 éves (II.) és egy 58-64 éves (III.) csoportot toboroztak az 58 km-es híres sífutóverseny rendszeres résztvevôi közül, akik a legjobbak között futottak be. E személye-

ket keresték fel az országos regiszterek segítségével Grimsmo és munkatársai. A 122-bôl 37 halt meg a három évtized alatt. Az elsô csoportból 32, a másodikból 36 személy vett részt a 2006-os vizsgálatban – a legidôsebbeken nem végeztek terhelést. A 68-ból 55 érte el a vita maxima állapotot a módosított Bruce-protokoll futószalag terhelés során, közülük 52 most is edzésben van. A maximális oxigén felvételt a 70-es években kerékpár ergométeren mérték, ami átlagosan 8 százalékkal alacsonyabb a futószalagon elérhetô

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

Sportorvosi Szemle

értéknél. Bizonyos indokolt korrekciókkal tették összehasonlíthatóvá a 30 évvel korábbi mérési eredményeket a jelenlegiekkel. Az elsô (fiatal) csoport átlagos életkora a 70-es években illetve jelenleg (kerekített számokban-referens) 30 illetve 59 év; BMI-jük 22,5-rôl 24,2-re nôtt; a heti edzésóra 7,7-rôl 5,2-re csökkent.. Aerob kapacitásuk 65-rôl 48-ra csökkent, az utóbbi érték a korral elvárt érték 172 százaléka. A maximális pulzusszám 174 illetve 165. Vitálkapacitás és FEV1 értékeik kissé 100% felett voltak. A második (idôsebb) csoport 46 illetve 75 éves, BMI-jük 22,7 illetve 24,0, a heti edzésóra 6,1 illetve 4,3. Aerob kapacitásuk 54 illetve 32 ml/ kg.perc, az utóbbi 168 %-nak felel meg. A legmagasabb pulzusérték 165 illetve 151, a spirometriás értékek 100 % felettiek. Az elsô csoport 32 tagjából 11 érzi

magát teljesen egészségesnek, az aerob kapacitás átlaguk 52, a többieké 45 ml/kg.perc, de az egészségi problémákat említôk testsúlya 6 kilóval többre gyarapodott. A II. csoport 36 személyébôl csak 6-nak nincsenek egészségi panaszai, de közülük már csak ketten versenyeznek (persze azért edzenek!). Azokon, akik csökkentették az edzést vagy abbahagyták a versenyzést, nagyobb mértékben csökkent az aerob kapacitás. Az eddigi legnagyobb és leghosszabb vizsgálatban a versenyszerûen sportolók élettani mutatóiról a fô tanulságok: A II. korcsoportban az aerob kapacitás csökkenése meredekebb, mint a fiatalabbakon: az I. csoportban a még versenyzôkön 4,1%/dekád, a már nem versenyzôkön 8,1/dekád, a II. csoportban 11,4 illetve 14,4 százalék. Legkevésbé csökkent azokon, akik változatlanul edzenek és versenyeznek. Akik edzésben maradtak, igen jó egészséget

és teljesítményt mutattak fel. A 68-ból csak 8 személy hagyta abba a versenyzést. A spirometriás mutatók életkori csökkenése tûnik limitáló tényezônek az idôsebb csoportban (A VC 7ml/ évvel, a FEV1 21 ml-rel csökkent a fiatalabb, míg 25 és 36 ml/év-nyivel az idôsebbeken.) A rendszeres edzésben maradás nem semlegesíti a korosodással járó funkció csökkenéseket, de nagymértékben késlelteti azokat. Referens megjegyzése: Aligha akad a világon olyan labor, amely meg tudja ôrizni a 20–30 évvel korábbi mérôtechnikát mûködôképes állapotban. Hazai próbálkozásaink az évtizedek múltán megismételt mérésekre akár az élvonalbeli sportolókon, akár a fittségi vizsgálatban részt vetteken a nagyon hiányos elérhetôség miatt nem sikerültek. Apor Péter dr.

Hirtelen szívmegállás gyermekeken és fiatal sportolókon: a részletes családi és egyéni anamnézis jelentôsége a sportolás elôtti vizsgálatkor Apor Péter Magyar Testnevelés és Sporttudományi Egyetem Kineziológia Kar Sudden cardiac arrest in children and young athletes: the importance of a detailed personal and family history in the preparticipation evaluation. Campbell R. M. és mtsai (Atlanta Sibley Heart Center, 2835 Brandywine Road, Suite 300, Atlanta 30341, USA; [email protected]): Br. J. Sports Med. 2009, 43, 336.

Egy fiatal hirtelen szívhalála (SCA) zsibbasztó árnyéka egy egész közösségre ráhull. A megelôzés minden egészségügyi személy kötelessége. A cikk a gyakoriság, az okok, a genetikai hajlam, a klinikai megjelenés és a személyek felelôsségének kérdéseit tárgyalja. Százezer személyre évente 0,8–6,2 százalék közötti gyakoriságról adtak hírt, míg felnôtteken 1/1000 az elôfordulás. A gyermekeken növekvôben van a gyakoriság, ennek oka nem ismert. Az USA-ban nincs központi számontartás; a becslés évente 2000 25 éven aluli és 5000 35 éven aluli személy hirtelen szívhalálával számol. Svédországban a 15-35 évesek körében 0,093 per százezer Sportorvosi Szemle

per év az SCA elôfordulása. A 181 esetbôl a boncolás nem talált eltérést 21%-ban (elektromos zavar), míg coronaria atherosclerosis 18%, dilatált cardiomyopathia 12%, hypertrophiás cardiomyopathia 11%, myocarditis 11%-ban fordult elô. A sportoló fiatalokon a hypertrophiás cardiomyopathia a leggyakoribb halálok. A SCA eseteinek negyedében korábban felmerült a szív rendellenességének gyanúja. A számított esély fél millió sportolóra 1, egy iskolaévben 217 ezerre 1 SCA. A 19 éves katonákon 1/9000 gyakorisággal láttak SCA-t nem traumás okból (Eckart R. E. és mtsai: Ann. Int. Med 2004, 141, 829; Am. J. Cardiol. 2006, 97, 1756). Olaszországban a kötelezô szûrésprogram bevezetése elôtt 1:25

000 volt a SCA gyakorisága (Corrado D. és mtsai: JAMA 2006, 296, 1593). Tizenkilenc kórállapot szerepel a veszélylistán, (fg) jelzi a családi illetve genetikus adottságot. Strukturális illetve funkcionális a hypertrophiás cardiomyopathia (fg,) a coronaria rendellenesség, aorta ruptura (Marfan fg), dilatált cardiomyopathia (fg), myocarditis, bal kamra kiáramlási pálya akadály, mitralis billentyû prolapsus, coronaria atherosclerosis (fg), arythmogén jobb kamrai cardiopathia (fg), veleszületett szívbetegség posztoperatív állapota. Elektromos zavarok – a hosszú QT szindróma (fg), a rövid QT szindróma (fg), a WPW szindróma, a Brugada szindróma (fg), a katekolamin poli-

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

167

morf kamrai tachycardia (fg), a komplett szívblokk. Egyéb okok a drogok és stimulánsok, a primer pulmonalis hypertensio és a commotio cordis. A SCA-et elszenvedettek családjában akár 27–40 százalékban lelhetô fel szív-tünet, 22 %-ban fordulhat elô SCA (J. Am. Col.l Cardiol. 2007, 49, 240; Circulation 2005, 112, 207; Congest. Heart Fail. 2008, 14, 37), ezért is a családi anamnézist segítô net programot tettek közzé: http://www. hhs.gov/familyhystory. Ezzel nyilvánvalóan csak az esetek egy részében ébredhet fel a gyanú, sok szerzô tagadja is a hasznosságát. Az olasz sportolók közötti 55 SCA 44 százalékában volt adekvát panasz, amit nem vettek komolyan (Corrado, mint fent). A betegség-specifikus klinikai megjelenést tárgyalja a cikk a továbbiakban. A HCM tünetei között a leggya-

koribban a szívzörejek, a terheléses mellkasi panasz és dyspnoe (olykor terhelés-kiváltotta asztma gyanúja merül fel). A dilatált cardiomyopathia a nehézlégzés mellett galoppritmussal, mitralis insufficientia zörejjel járhat. A WPW-sek egy részének teljesen normális a szívmûködése, ôk versenysportolhatnak is, ám egy kisebb hányaduk kamrafibrillációra hajlamos. Minden WPW-s sportolni szándékozót elektrofiziológiai vizsgálatnak kell alávetni. A hosszú QT (440 msec felett) a tizenévesek felében is lehet a SCA háttere, legújabban a rövid QT-t is hirtelen halálokként tartják számon (Giustetto C és mtsai: Eur. Heart J. 2006, 27, 2440). A hirtelen emóciók vagy extrém fizikai megterhelés a szimpatikus rendszer túllövése révén vezethet kamrai tachycardiához és SCA-hoz, például fulladáshoz. A Brugada szindróma a 14 éven aluliakon is elôfordul, ájulás, célzott csa-

ládi szûrés szokott a diagnózishoz vezetni (Probst V. és mtsai: Circulation 2007, 115, 2042). A szívblokkra a bradycardia utalhat, a terhelést rosszul tûri a személy, Adams-Stokes roham is elôfordul. A versenyzés elôtti szûrésre az Amerikai Szív Társaság 12 tételes kérdôívet javasol, amely e cikkben és a Cardiology 2007, 115, 1643-5 oldalain elérhetô. A Gyermekgyógyász Akadémia a sportolás elôtti szûrés módszerét a http://newamssm.org/ ppehistory.pdf webhelyen tette közzé (2009. március). Referens megjegyzése: a sportoló személyek számának örvendetes növekedésével a probléma is nô, messze meghaladva a reflektorfényben álló élsportot. Dr. Apor Péter

A növekedési faktorok gyógyító célú felhasználása mozgatórendszer sérülései esetén Apor Péter Magyar Testnevelés és Sporttudományi Egyetem Kineziológia Kar Therapeutic use of growth factors in the musculoskeletal system in sport-related injuries) Bachl N. és mtsai (Centre for Sports Sciences and University Sports, University of Vienna, Auf der Schmelz 6, A-1150 Vienna, Austria, E-mail: norbert.bachl@univie. ac.at): J. Sports Med. Phys. Fitness 2009, 49, 346.

Az áttekintés sokféle szekretált és sejthatárhoz kötött növekedési faktorról számol be. Ezek részt vehetnek a sejtmigrációban, kemotaxisban, sejtoszlásban, a mátrix termelésben, a szövetfejlôdés menetében. Részt vesznek a csont és a porc fejlôdésében, a törések gyógyulásában, a szalagok és ínak helyreállítódásában, az izom regenerációban. Egyikük – másikuk elérhetô a netkereskedelemben, így dopping célú felhasználásuk is lehet. Fibroblast Growth Factor-A és -B a szövetsérülést követô gyulladás során a keringésben is felszaporodik. A VEGF-fel (Vaszkuláris Endothel Growth Factor ) együtt az angiogenezisben vesznek részt, a hypoxia és a metabolikus anya168

gok felszaporodásának hatására. A szatellita sejteket is osztódásra bírják, így a myofibrillumok száma szaporodik. Helyi injektálásukkal sok kísérlet folyik, az FGF-B látszik hatásosnak. Az autológ kondícionált szérum gyorsítja emberben is az izomregenerációt, valószínûleg a FGF-tartalom miatt. A Vaszkuláris Endothel Growth Factor specifikusan az endothel sejtek osztódását serkenti. Fontos a szerepe a porc kiképzôdésben is. Ischaemiás állapotokban, diabéteszben is hasznosnak bizonyult. A II. fázisú VEGF klinikai kipróbálása folyamatban van. Az erôedzés emeli a vérszintjét. Injektálása a szervek erezetét megsokszorozza, de tumor és annak metasztázisa is kifejlôdhet.

A Trasforming Growth Factor – béta a traumatizált izomban a bazális membrán és az extracelluláris anyag rekonstrukciójában vesz részt. Ez azonban fibrosishoz vezet, így inkább a hatásának csökkentésére irányulnak a próbálkozások decorinnal, suraminnal, gamma-interferonnal. A myostatin a szatellita sejteket a nyugvó fázisban tartja, így nem keletkeznek új izomrostok. Ismert, hogy az izom nagysága és az ereje nem arányos, a myostatin „felfújja” az izmot. Genetikus izomdisztrófiákban próbálkoznak a gátlásával. Amikor csökken a myostatin szint, a Mechano-Growth Faktor szintje nô. Bizonyos együttes szabályozás-minta van a TGF-beta-1, a myostatin és a decorin között. A decorin a

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

Sportorvosi Szemle

myostatin-antagonista follistatint szabályozza, így a myostatin hatását neutralizálja. Az interneten elérhetô myostatin-antagonisták mellett növényi kivonatot is hirdetnek. A Leukémia Inhibitory Factor az izomzúzódás korai szakaszában jelenik meg. Gyorsítja a regenerációt, fôleg a lassú izom specifikus erejét növeli. Injektálva percek alatt eltûnik a rövid bomlásideje miatt, amit kalciumalgináthoz kötve megnyújtanak, így napi 1% hatáscsökkenés érhetô el. A Mechano-Growth Factor az IGF-1 gén variánsa, annál még gyorsabban expresszálódik a mechanikai húzás hatására. A szatellita-sejteket aktiválja, helyi injekciója akár 30 % -os izomnövekedést okoz heteken belül. Véd az apoptózis, a szabadgyök-károsodás ellen, elôsegíti

P

a kollaterális idegvégzôdések elágazódását. Az ínak erôsítésében is részt vesz, így helyreállító faktornak tekinthetô. Szinergizmus van a növekedési hormon és az MGF között. A csontok összeforrását napi egy FGF-B adással lehet gyorsítani, az adagolás még kétséges. A TFG-béta hasonlóan kedvezô, de daganatképzôdést is kiválthat. A TGF-béta szupercsalád tagjai a Bone Morphometric Proteinek, rekombináns humán formáik klinikai kipróbálás alatt vannak (Osteogen Protein-1). Kiváló gyógyító erôvel bírnak és nem láttak tumorképzôdést sem. A Platelet Derived Growth Factor a thrombocyta-dúsított plazmával juthat a betegbe. Az autograftok, allograftok megtapadását is segíti. Igen jó gyógyulásokat tapasztalnak.

Á L Y Á Z A T I

A WADA tiltja a használatát. Az IGF-1 és MGF a pubertásig fiziológiás szerepet tölt be. Tumorfejlôdést elôsegíthet, így az akromegáliások fennmaradó túlprodukciója gyakran jár együtt malignitással. A szalagok és ínak sérüléseinek gyógyulását helyi adással próbálják gyorsítani. FGF és VEGF együttese, TGF-béta, PDGF egyaránt hatásos lehet, az utóbbit a szájsebészek kedvelik. Megfelelô fizioterápiával, enyhe testedzéssel kombinálva hatnak leginkább. Az illegális használatukra nagy az esély.

F E L H Í V Á S

A Magyar Artroszkópos Társaság Vezetôsége pályázatot hirdet: egyénileg szervezett tanulmányút támogatására artroszkópia témakörben nemzetközileg elismert, oktató, továbbképzô intézetben. A Magyar Artroszkópos Társaság évente 1 pályázó részére 1000 euro ösztöndíjat biztosít a tanulmányút költségeihez. A pályázat feltételei:

• • • •

35 éves korhatár, artroszkópos jártasság, elôadás ill. publikáció artroszkópia témakörben, nyelvismeret.

A pályázatnak tartalmaznia kell szakmai önéletrajzot, további szakmai tervet, tudományos tevékenységet és a munkahelyi vezetô véleményét, javaslatát. A pályázatokat 2010 szeptember 1-ig a MAT elnökéhez, Dr. Halasi Tamáshoz kell eljutatni. 1123 Budapest, Alkotás u 48.

Sportorvosi Szemle

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

169

S

P O R T O R V O S I

S

Z E M L E

Sportorvosi Szemle 50. évfolyam (2009) – tartalomjegyzék és index –

/ Main psychological factors influencing sport achievements. The overtraining syndrome 1:17–24

Tartalomegyzék / Table of Contents Eredeti közlemények / Original papers Sportorvoslás / Sports medicine •

•

Varia •

Jákó Péter: Sportolók vizsgálata – nemzetközi és hazai gyakorlat / Preparticipation screening of athletes – the international and the Hungarian practice 1:25–30 Siatras Theofanis, Skaperda M., Mameletzi D.: Anthropometric measurements in young male and female gymnasts: A reliability study / Gyermekkorú tornászok antropometriai adatai: megbízhatósági tanulmány 4:155–161

• • •

Dobos József: Sportorvosi Szemle története 1960–1984 / History of Hungarian Review of Sports Medicine1960–1984 2:63–66 Dobos József: Sportorvosi Szemle története 1985–2010 / History of Hungarian Review of Sports Medicine1985–2010 3:109–111 Jákó Péter: A Nemzetközi Sportorvos Társaság (FIMS) etikai kódexe – utóirat egy körkérdéshez / Ethical codes in Sports Medicine (FIMS) 1:6–7 Varró Oszkár: A hazai sportorvoslás hôskora Szegeden és Budapesten / The heroic age of the domestic sports medicine in Szeged and Budapest 2:57–62

Klinikum / Clinics Folyóiratszemle / From the literature • •

Préda István: Versenysport és hirtelen szívhalál / Competitive sport and sudden cardiac death 4:147–154 Varga-Pintér Barbara, Horváth Patrícia, Kneffel Zsuzsa, Major Zsuzsanna, Tóth Miklós, Pavlik Gábor: Felnôtt sportolók nyugalmi vérnyomása / Resting blood pressure of adult athletes 1:11–16

Sportsérülések, sportsebészet / Sports injuries, sport surgery •

•

Bogdan Koczy, Michal Mielnik, Jacek Hermanson, Michal Pyda, Tomasz Zakrzewski, Jerzy Widuchowski: Ankle arthroscopy in modern orthopedic surgery / Ugróízületi artroszkópia helye a modern ortopédiában 1:31–37 Berkes István: Az artroszkópia története Magyarországon / The history of arthroscopy in Hungary 3:106–108

•

Budavári Ágota: A sportpszichológia múltja, jelene és jövôje / The past, present and future of the sportpsychology 4:162–164 Resch Mária: A sportteljesítményt befolyásoló legfôbb pszichés faktorok. A túledzés szindróma 170

• • • •

•

Apor Péter: Hogyan erôsíthetjük legjobban a m. supraspinatust? 4:165 Apor Péter: Ajánlás a glicerin használathoz a sport okozta folyadékvesztés megelôzésére és pótlására 4:165 Apor Péter: A hypoxiás módszerek kombinálása a teljesítmény fokozására 4:166 Apor Péter: Sífutó veteránok 28 – 30 év alatt kialakuló kardiorespiratórikus funkcióváltozásai 4:166 Apor Péter: Hirtelen szívmegállás gyermekeken és fiatal sportolókon: a részletes családi és egyéni anamnézis jelentôsége a sportolás elôtti vizsgálatkor 4:167 Apor Péter: A növekedési faktorok gyógyító célú felhasználása mozgatórendszer sérülései esetén 4:169

Reprint közlemények / Reprint papers •

Sportpszihológia / Sports psychology •

•

• •

Kereszty Alfonz: Részletek a magyar sportorvoslás történetébôl 1945–ig 2:73–76 Arató Ottó: A Magyar Sportorvos Társaság története az 1945 – 1970 idôszakban 2:77–79 Sík Sándor: A csuklóízületi discus sportsérülései 2:81–82

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

Sportorvosi Szemle

• • • • • • •

Szalai István: A Szalai-féle terhelési próba ismertetése és alkalmazása 2:84–86 Apor Péter, Unyi Gabriella, Torma Zoltán: A magyar úszók spiroergometriás adatai 1971–77 között 2.87–90 Szerkesztôség: Vita (reanimációs kísérlet). 3:114 Prokop Ludwig: Sports Medicine in Crisis? /Válságban a sportorvoslás? 3:119–121 Vigyázó György: Sportolók hirtelen szívhalála / Sudden cardiac death of athletes 3.122–125 Ángyán Lajos: A sportorvoslás szakmai és társadalmi presztízse / Professional and social prestige of sports medicine 3:126–130 Molnár Sándor, Fekete Gyôzô, Apor Péter: A study of the muscle fiber composition in elite racing walkers in relation to their spiroergometric charasterics and racing performance / Izomrost összetétel vizsgálata élvonalbeli gyaloglóknál és öszszefüggése spiroergometriás adataikkal és versenyteljesítményükkel 3: 131–134

Egyéb / Other • • • • • • • • • • • • • •

Saluti lectorem 1:10 Saluti lectorem 2:49–50 Jákó Péter: Beszámoló a „Merre, hová, sportorvoslás” címû interdiszciplináris fórumról 4:141 Jákó Péter: Beszámoló a „IV. Magyar Kardiovaszkuláris Konszenzus Konferenciá”-ról 4:142 Vioforterápiás pályázat 2008 1:5 Dalmady Zoltán emlékérem kitüntetettjei 1968 – 2008 között 2:52 A Magyar Sportorvos Társaság egyéb kitüntetettjei 1999 – 2008 között 2:53 Vad Dezsô: Emlékezés Csépe Imrére 2:56 Nekrológ: Crespo Arteaga Juan Carlos 2:62 Jákó P. Nekrológ. Frenkl Róbert 3:104–105 Sipos Andrea: Riha Éva (rendhagyó cikk egy rendkívüli emberrôl) 4:144–145 Dobos József: Fórum – A sérült vagy beteg sportoló önrendelkezési jogáról, annak korlátairól – vitaindító 4:146 Pályázati felhívások 3:100, 4:143 Index 4:170–174

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Hovorka György 113 Jakab Erzsébet 118 Jákó Péter 101 Kellner Dániel 60 Kereszty Alfonz 60, 80 Kiss Ferenc 60 Kolba Vilmos 113 Lajkó Pál 69 Major Kálmán 117 Malomsoki Jenô 102 Molnár Pál 103 Nagy László 118 Nemessury Mihály 112 Pelle László 71 Prónai László 118 Pucsok József 99 Purjesz Béla 58 Riha Éva 144 Rosztóczy Ernô 58 Szent-Györgyi Albert 58 Székely Gabriella 98 Szukováthy Imre 60 Tompa Károly 116 Tóth Sándor 118 Veress Elemér 58

Szerzôi névmutató / Authors index (A szerzô neve mellett a cikk kezdô oldalszámát jelöljük. Az „a” absztraktot jelent.)

A Ángyán L. 126 Árky N. 112 Apor P. 80, 87, 131, 165, 166, 167, 169 Arató O. 77 B Berkes I. 106 Budavári Á. 162 C Csépe I. 113 D Dobos J. 10, 49, 63, 109, 146 F

Kollégáink / Our colleguaes • • • • • • • • • •

Arató Emil 60, 82 Árky Nándor 97 Crespo Arteaga Juan Carlos 62 Csépe Imre 56 Csinády Jenô 58, 71 Dalmady Zoltán 59 Dollinger Gyula 60 Dusóczky Andor 60 Eiben Ernô 115 Grubich Vilmos 86 Sportorvosi Szemle

Fekete Gy. 131 Fogel M. 113 Frenkl R. 101 G Györe I. 102 H Hermanson J. 31 Hollósi Ildikó 99 Horváth P. 11

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

171

J Jákó P. 6, 25, 104, 115, 141, 142 Juhász J. 116 K

Tárgymutató (a tárgyszó mellett a cikk kezdô oldalszámát jelöljük)

A Kereszty Alfonz 73 Kneffel Zs. 11 Koczy B. 31 Kolodzey T. 103

antropometria 155 artroszkópia 31, 106 C coronaria betegség és fizikai terhelés 147 csuklóízületi discus 81

M Major Zs. 11 Malomsoki J. 86 Mameletzi D. 155 Martos É. 117 Márai I. 117 Mielnik M. 31 Molnár S. 131 N Novák K. 71 P Pavlik G. 11 Préda I. 147 Prokop L. 119 Pyda M. 31 R Resch M. 17

D depresszió 17 E, É elôzetes vizsgálat 167 élsport 162 etika 6 F fel nem ismert szívbetegség 147 G glicerin 165 GY gyalogló 131 gyermek 167 H hirtelen halál megelôzése 147 hirtelen szívmegállás, szívhalál 122, 167 hypoxiás módszer 166

S Siatras T. 155 Sipos A. 144 Sík S. 81 Skaperda M. 155

I ifjú tornászok 155 izomrost összetétel 131 K

Sz

kajak-kenu 11 kardiorespiratórikus funkció 166 kerékpározás 11

Szalai I. 84 T Torma Z. 87 Tóth M. 11

M Magyarország 106 magyar 57, 73, 77 m. supraspinatus 165 mérések megbízhatósága 155 mozgatórendszer 169

U Unyi G. 87 V Vad D. 56, 97, 98 Varga-Pintér B. 11 Varró O. 57 Vigyázó Gy. 122

N növekedési faktor 169 P presztízs 126 pszichiáter 17

W Widuchowski J. 31 U Zakrzewski T. 31

172

S sífutó 166 spiroergometria 87, 131 sportolók 11 sport és hirtelen halál 122, 147 sportorvosi alkalmasság 25 sportorvoslás 119, 126 sportorvoslás története 57, 73, 77 sportpszichológia 162 2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

Sportorvosi Szemle

sportteljesítmény 17 supraspinatus 165

musculoskeletal system 169 N nutrition of athletes 140

T

O terhelési próba 84 testméretek 155 történet 63, 73, 77, 106, 109 túledzés szindróma 17

overtraining symptom 17 P preparticipation evaluation 167 preparticipation screening 25 prestige 126 prevention of sudden cardiac death 147 psychiatrist 17

U ugróízület 31 úszó 87

R racing walkers 131 reliability of measures 155

V válság 119 vérnyomás 11 vita 114 vízi sportok 11

S spiroergometry 87, 131 sport achievement 17 sport and sudden cardiac death 147 sports medicine 119, 126 sportpsychology 162 sudden cardiac arrest 167 sudden cardiac death 122 swimmer 87

Subject index A

T

ankle joint 31 anthropometry 155 arthroscopy 31, 106 athletes 11

TFCC 81 U unknown heart disease 147 Y

B

young gymnasts 15 blood pressure 11 body dimensions 155

W

C

water sports 11 cardiorespiratoric function 166 child 167 competitive sport 162 coronary heart disease and physical exercise 147 crisis 119 cross-country skiers 166 cycling 11

D depression 17 discussion 114 G glycerol 165 growth factor 169 H history 63, 73, 77, 106, 109 Hungary 106 hungarian 57, 73, 77 hypoxic methods 165 K kayak-canoe 11 M m. supraspinatus 165 muscle fiber composition 131

Sportorvosi Szemle

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

173

F E L H Í V Á S

Felhívás szerzôinkhez

Notes for authors

Az évente 4 számban megjelenô Sportorvosi Szemle eredeti cikkeket közöl a sportorvoslás területérôl. A szerkesztôségünkbe két példányban küldött kéziratot kettes sorközzel, csak az egyik oldalán gépeltessük. Az elsô oldal címmel kezdôdjék, amely alá "dr." jelzés nélkül kerülnek a szerzôk, ez alá pedig annak vagy azoknak az intézeteknek a neve, városa és az állam megjelölése, amelyben a szerzôk munkájukat végezték, illetve végzik. Egy-egy gépelt oldal maximálisan 60 betûhelyes 30 sorból állhat. A dolgozat terjedelme ne haladja meg a 20 oldalt táblázatokkal és ábrákkal együtt. Szürkeárnyalatos ábrák használata tanácsolt, a színes ábrák minôségéért felelôsséget nem tudunk vállalni. A táblázatokat és az ábrákat a szövegtôl elkülönítve külön mellékeljük két példányban. Külön lapra kerüljenek az ábra- és táblázatcímek, illetve magyarázatok magyar és angol nyelven. A cím után összefoglaló következzék, mely a kérdésfelvetést, az eredményeket és a következtetést tartalmazza. Az összefoglalás végén a dolgozat tárgyából maximálisan 5 kulcsszót jelöljünk meg. A dolgozat címét, az összefoglalót, valamint a kulcsszavakat kérjük angol nyelven is megadni. Tagoljuk a dolgozatot bevezetésre, a módszerek, majd az eredmények ismertetésére, az utóbbiak megbeszélésére, majd a következtetések összefoglaló tárgyalására. A dolgozat végén az irodalmat közöljük, szerzôk neve, kettôspont, a dolgozat címe (eredeti nyelven), utána a folyóirat rövidített neve, évfolyam- (vagy kötet-) szám tól-ig oldalszám és évszám. Könyv esetén a szerzô nevét, a könyv címét, a kiadás számát, a kiadó nevét és városát, valamint a megjelenés évét jelöljük. Folyóirat és könyvreferálás esetén az irodalmi hivatkozáshoz hasonlóan járunk el, kiegészítve a referált mû magyar címével. A szerzôk 5 különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kéziratokat nem ôrzünk meg és nem küldünk vissza.

The quarterly issued Hungarian Review of Sports Medicine accepts original articles on topics of sports medicine. Manuscripts (2 copies) should be typewritten on one side of the paper, double spaced through-out. The paper should begin with the title of the article, the name(s) of the author(s) without the abbreviation dr underneath, below it the department and the institution in which the work was done including city, state and country. One typewritten page should not exceed 30 lines, 60 characters each, including spaces between the words. The extent of the manuscript should not surpass 20 pages inclusive of tables and figures. The use of grayscale figures is recommended, the quality of color illustrations is not guaranteed. Tables and figures (illustrations) should be submitted separately from the text in duplicates and the legend of figures and tables should be typed on separate sheets. After the title an abstract should be written which contains the purpose of the study and the results (summerizing important numerical data). Supply at the end of the abstract a list of words or short phrases (no more than 5) on the topics of the article. The following arrangement of the manuscript is recommended: introduction, methods, results and discussion, conclusions and summary. References should be typed on a separate sheet, arranged alphabetically on the following order: Name(s) of autor(s) and initials, title of article (original language), abbreviated name of the Journal, number of volume, number of inclusive pages and year. Books should be referensed as follows: Name(s) of author(s): title of the book, number of publication, city and name of publisher, year of publication. 5 reprints will be supplied free of charge, no more reprints is to be claimed at present. Manuscripts will not be preserved and retutned.

A szerkesztôség címe: Sportorvosi Szemle, 1123 Budapest, Alkotás u. 48. OSEI. Telefon: 488-6100, Fax: 375-3292, Dobos József fôszerkesztô, e-mail: [email protected]

Title of the editor: Hungarian Review of Sports Medicine, Budapest 1123, Alkotás u. 48. NISM Tel.: (361) 488-6100, Fax: 375-3292 Jozsef Dobos, Editor-in-chief, e-mail: [email protected]

174

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

Sportorvosi Szemle

Sportorvosi Szemle

2009 • 50. évfolyam, 4. szám, 137 –177.

175