TARTALOMJEGYZÉK / CONTENTS MST hírek Jákó Péter: A sportszakorvos képzés – Képzési program az EU országai számára . . . . . . . . . . . . . 121 Eredeti közlemények / Original papers Radák Zsolt: Exercise and hormesis and free radicals . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132 Budavári Ágota: Szomatizációs tünetképzés pszichodinamikus háttere ifjúsági sportolók esetében 136 Közlemény Sportkórházért Alapítvány 2007. évi beszámolója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139 Eredeti közlemények / Original papers Pikó Bettina, Mikulán Rita: Egészségkockázatos és egészségvédô táplálkozást befolyásoló pszichológiai jellemzôk összehasonlító elemzése sportolói és kontroll középiskolás csoport körében

140

Beszámoló / Report Páll Zoltán: Regionális NOB sportorvosi kurzus / Regional IOC Sports Medical Course . . . . . . . 146 Budavári Ágota: Beszámoló Pekingbôl – a pszichológiai felkészítô munka bemutatása . . . . . . . . . 148 Tállay András: Vezetô keretorvosi sportegészségügyi beszámoló a pekingi olimpiáról . . . . . . . . . . 149 Referátum / Review Apor Péter: „Anaerob küszöb” 2008. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150

Sportorvosi Szemle

Szemle 200803.indb 119

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

119

2009.01.07. 23:24:13

Impresszum

Szerkesztôbizottság elnöke / Chairman of Editorial Board Berkes István Felelôs szerkesztô / Editor in Chief Dobos József Szerkesztôbizottság / Editorial Board Farkas Anna Halasi Tamás Hidas Péter Jákó Péter Martos Éva Mikulán Rita Pavlik Attila Pavlik Gábor Pucsok József Radák Zsolt Tanácsadó testület / Advisory Board Norbert Bachl (Ausztria / Austria) Frenkl Róbert (Magyarország / Hungary) Daniel Fritschy (Svájc / Switzerland) Dusan Hamar (Szlovákia / Slovakia) Tihanyi József

(Magyarország / Hungary)

Jerzy Widuchowski (Lengyelország / Poland)

HU ISSN 0209-682 x

Kiadja a Magyar Sportorvos Társaság 1123 Budapest Alkotás út 48. Kiadásért felel: Berkes István Design, nyomdai elôkészítés: Krea-Fitt Kft./Haász Péter Nyomdai munka: Mackensen Kft. 120


2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117.–160.

Sportorvosi Szemle

2009.01.07. 23:24:14

M S T

H Í R E K

A sportszakorvos képzés – Képzési program az EU országai számára Jákó Péter Országos Sportegészségügyi Intézet A sportorvosi szakképzés egységesítése, illetve a sportorvosi szakképesítés önálló szakként való elismertetése rohamléptekkel halad elôre az Európai Unióban. Ennek megnyilvánulása az alábbiakban szöveghû fordításban közölt dokumentum, amelyet az EU orvosi szakképesítéssel foglalkozó hivatalos testülete, a Szakorvosok Európai Uniója (UEMS) és az Európai Sportorvos Társaság (EFSMA) együttesen dolgozott ki és került elfogadásra 2007-ben. A képzési program célja egységes sportszakorvos képzési curriculum bevezetése valamenynyi EU országban. A program kidolgozói hangsúlyozzák, hogy országonként figyelembe kell venni a szakorvosi képzésre vonatkozó helyi jogszabályokat, azonban javasolják ezek harmonizációját az UEMS ajánlásával. Ez annál is inkább figyelembe veendô, mert csak azok a képzôhelyek kapnak EU-s akkreditációt, amelyek eleget tesznek az ajánlásban lefektetett követelményeknek. A programban részletezettek mind önálló szakképesítés, mind ráépített szakképesítés curriculumát képezik, utalva arra, hogy ráépített szakképesítés esetében a képzési program megtervezésekor az elsô szakképesítés által nyújtott ismeretanyagot szükséges figyelembe venni. A Sportorvosi Szemle 2007/4. számában már ismertettük az UEMS ajánlás néhány lényeges pontját, most azonban a teljes és részletes képzési programot közöljük, egyrészt olvasóink tájékoztatása céljából, de azért is mert szeretnénk megismerni véleményüket arról, mennyiben van létjogosultsága ma Magyarországon az önálló sportorvosi szakképesítésnek, illetve javasolják-e az UEMS képzési tematika bôvítését, mind az elméleti, mind a gyakorlati képzés vonatkozásában. A Magyar Sportorvos Társaság és a Sportegészségügyi Szakmai Kollégium tervei között szerepel a sportorvosi szakképzés curriculumának áttekintése, az UEMS ajánlásaival történô összehangolása, figyelembe véve a hazai körülményeket és igényeket. Az Önök véleményének, javaslataiknak megismerése ebben nyújtana igen értékes segítséget

1. Bevezetés A dokumentum tartalmazza a sportorvosi szakképesítés curriculumát, célja összehangolni az orvosok szakképesítését az Európai Unió (EU) országaiban.

Sportorvosi Szemle


2. Alapelvek 2.1 Igen erôs összefüggés mutatható ki a fizikai aktivitás és az egészség között. 2.2 A fizikai aktivitás a jó egészség és az életminôség szempontjából nélkülözhetetlen. A fizikai aktivitás és testedzés pozitív hatást gyakorol az izom- és csontrendszerre, szívre és érrendszerre, légzô, hormonálisimmunologiai, hematologiai, neuroszenzoros és a gastrointestinális rendszerre. 2.3 A legtöbb fejlett országban a fizikai aktivitás szintje minden életkorban csökken. Rendszeres fizikai aktivitás és sport, különösen gyermek- és serdülôkorban elôsegíti a kellô növekedést és fejlôdést, megôrzi az egészséget és ellensúlyozza a negatív kockázati tényezôk – obesitas, 2. típusú cukorbetegség, osteoporosis, hypertonia, koszorúér betegség és egyéb kóros állapotok – hatását. 2.4 Számos betegség rizikó profilja rontja az életminôséget, viszont a fizikai aktivitás kedvezô hatást gyakorol ezekre. 2.5 A sportszakorvosok együttmûködve másokkal jelentôs eredményt érhetnek el ezeken a területeken, az egészségügyi vonatkozások mellett az egészségügy költségeit is csökkentve.

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

121

2009.01.07. 23:24:14

3. A sportorvoslás definíciója és feladatai 3.1 A sportorvoslás multidiszciplináris klinikai és elméleti szaka a medicinának (néhány országban csak szubspecialitás), amelynek feladata a népesség egészségi állapotának fejlesztése, ösztönözve a fizikailag aktív életmódot, valamint minden szintû sporttevékenység, vagy testedzés kapcsán szerzett betegségek, sérülések kórismézése, kezelése és rehabilitációja. A sportorvoslást világszerte elismert, nem csupán a az élsportolók ellátása miatt. Fô feladatai: – A mozgásszegény életmód következtében kialakuló krónikus betegségek megelôzése az az egyre fontosabb terület, amelyben a sportorvosi gyakorlat közremûködhet. – A sportolást, versenyzést megelôzô szûrôvizsgálat és a versenysportolók orvosi ellátása. – Étrendi kiegészítôk, gyógyszerek alkalmazása, dopping ellenôrzés és szex vizsgálat, figyelemmel mindezek okozta morális, jogi és egészséggel kapcsolatos nehézségekre. – Külön orvosi feladatot képeznek a nemzetközi sportversenyeken részt vevô sportolók –beleértve a fogyatékkal élô sportolók – ellátásával kapcsolatos teendôk, mint az utazás, vagy akklimatizáció problemtikája. – Alapkutatások és extenzív klinikai vizsgálatok végzése is a sportorvoslás feladata, együttmûködve számos egyéb szakával a medicinának. A média fokozott érdeklôdése és a sportra gyakorolt jelentôs financiális és politikai befolyás a nemzetközi sporteseményeken, ahol a sport és üzlet találkozik, olyan légkört teremt, amely nem mindig jótékony hatású a sportolókra. A sportorvoslás számos szakterületet felölelhet, mint belgyógyászat, munkaélettan, kardiológia, ortopédia és traumatológia, fizioterápia és rehabilitáció stb. A sportorvoslás multidiszciplináris jellegû, integrálva orvosok, edzôk, fizioterapeuták, sporttudománnyal foglalkozók, dietetikusok, pszichológusok, sportolók és egyéb szakemberek együttmûködését. Klinikai ismeretekkel rendelkezô sporszakorvosnak kell lennie ennek a multidiszciplináris csoport vezetôjének, koordinálva a sportoló egészségével kapcsolatos feladatokat.

4. A sportszakorvos szerepe


5. A Sportszakorovs képzés céljai A sportszakorvosok képzésének célja, hogy megfelelô elméleti ismeretek és gyakorlatot szerezzenek tanulmányaik során, elegendôt arra, hogy az elsô klinikai ellátást a legmagasabb szinten képesek legyenek nyújtani, amelynek eredményeként megkapják a klinikai sportszakorvosi képesítést, amely valamennyi európai országban egyenértékû. A jelen curriculum által nyújtott alapismeretek: Klinikai

– –

– –

–

–

A sportszakorvos igen különbözô körülmények között mûködhet, ezért a késôbbiekben részletezett alapképzés mellett speciális ismereteket kell szereznie az általa ellátandó sportolóknak az adott sportág jellegébôl fakadó problémáival.

122

Ez alapos ismereteket igényel például a tánc, vagy a labdarúgás orvosi szükségleteit illetôen, hasonlóan a tûzoltók, rendôrök, vagy fegyveres erôk tagjainak fizikai követelményeirôl. Ezeket az ismeretek csak az alapképzésen kívül, az érintettekkel kialakított szoros kapcsolat révén szerezheti meg. A sportszakorvosnak mindazonáltal el kell sajátítania mindazon alapismereteket amelyek szükségesek, mint például gyakorlat elsôsegélynyújtásban, vagy a sportban elôforduló gyakori egészségi problémák ellátása A szakorvosnak képesnek kell lennie a sportorvoslás fejlôdésének elômozdítására, képesnek kell lennie közremûködni tudományos kutatásokban, teljes mélységében elsajátítva azt, hogyan értékelje kritikusan elemezve az irodalomban található adatokat. Tudnia kell , hogyan kell kutatási programot tervezni, beleértve annak etikai és statisztikai vonatkozásait is. A sportszakorvosnak ugyancsak képesnek kell lennie arra, hogy megtervezze és irányítsa a csapatok utaztatását, megtéve a szükséges preventív intézkedéseket, figyelembe véve a szokatlan környezetet és kultúrát.

–

A versenyzést megelôzô klinikai szûrôvizsgálat végzése és a az ellátandó sportolók gondozása. Sporttal kapcsolatos betegség, vagy sérülés esetében legyen képes teljes felelôsséggel felállítani pontos diagnózist és alkalmazni megfelelô kezelést, akár önállóan, akár konzultálva. Sérülés, vagy betegség esetében irányadó a sportolás megkezdésének engedélyezésében. Megfelelô modorban és módon kommunikáljon más klinikai szakmák képviselôivel, véleményüket, vagy a sportoló vizsgálatát, kezelését kérve. Szoros együttmûködés másokkal, biztosítandó, hogy a sportoló a legmagasabb szintû ellátásban részesüljön, kezelése bármelyik stádiumában. Mûködjön szorosan együtt a sportszervekkel, biztonságos és egészséges környezet kialakítása céljából. A legszigorúbb etikai követelmények figyelembe vétele, különös tekintettel az antidopping tevékenységet.

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

Sportorvosi Szemle

2009.01.07. 23:24:14

Közegészségügy

– –

–

–

Mint multidiszciplináris team tagja serkentse és mozdítsa elô a fizikailag aktív életmódot. Ismerje fel az aktív életmódot gátló tényezôket és multidiszciplináris keretek között mûködjön közre ezek kiiktatásában, vagy hatásuk minimalizálásában. Mûködjön együtt helyi egészségügyi szervekkel, közegészségügyi szakemberekkel a lakósság egészsége érdekében kifejlesztendô mozgásprogramok érdekében. Építsen ki kapcsolatot állami (helyi hatóságok/oktatás/önkéntesek) és a privát szektor képviselôivel, hogy ilyen módon tanácsadói szerepet töltsön be mozgás programok kialakításában.

Vezetés, menedzsment

Az aktív népességet érintô orvosi szempontok jobb megértése érdekében szoros együtt mûködés szükséges más szakterületekkel , mint családorvoslás, reumatológia, ortopédia, sürgôsségi medicina, fizioterápia és rehabilitáció, neurológia stb. – A közösség egészségi állapotának javítása érdekében építsen ki az egészségügyi hatóságokkal minden szinten kapcsolatot,, elôsegítendô a lakósság fizikai aktivitásának növelését, építsen ki kapcsolatot az egészségügyi hatóságokkal minden szinten. – Alakítson ki kapcsolatokat állami ügynökségekkel, mint szociális szolgálatok, építési hatóságok, oktatási hivatalok, munkanélküliekkel foglalkozó szervezetek, valamint önkéntesek munkáját koordináló ügynökségek, valamint a magán szektor képviselôi, beleértve a fogyatékosokról gondoskodó szolgálatokat. – A közösség egészségi állapotának javítása és a sportolás elôsegítése érdekében mûködjön közre azokban a szervezetekben, amelyek feladata az ezzel kapcsolatos ismeretek terjesztése. Oktatás és kutatás

– – – –

–

Rendszeres részvétel az egyetemek által szervezett elôadásokon és képzô programokon. Tudományos kutatások serkentése és ezekben való részvétel, együttmûködve kutatókkal. Értékelje kritikusan a tudományos irodalmat és alkalmazza a gyakorlatban a bizonyítékokon alapuló orvoslás elveit. Elômozdítandó az aktív életmódot, valamint a sportolás biztonságosságát javítandó, tevôlegesen vegyen részt a gyermekek, közösségi csoportok, sportszervezetek, sportolók, valamint más orvosi szakmák számára szervezett oktatásban. Vegyen részt minden hivatalosan elismert oktatási programban.

Sportorvosi Szemle


6. Jelentkezési feltételek A szakorvos jelöltnek orvosegyetemi végzettséggel kell rendelkeznie. Olyan egyéb szakképesítéssel rendelkezô sportszakorvos jelölt, akinek szakképzettsége releváns, jelentkezhet a sportszakorvos képzési programba, ebben az esetben a képzési idô legalább 2 év, amely szükséges megfelelô képzettséget adni a sportszakorvosi teendôk ellátásához. Mindkét szakmai curriculumban leírt ismeretek figyelembe vételével alakítandó ki a képzési program. 6.1. Rugalmas képzés Azok számára, akik nem teljes munkaidôben dolgoznak, rugalmas képzési program dolgozandó ki az EC Directive 93/16/EEC elôírása szerint: i. A részidôs képzés mindazon követelményeket tartalmazza, mint a teljes idejû képzés, amelytôl csak abban különbözhet, hogy lehetôség nyílik a teljes képzési idô idôtartamát felére csökkenteni. ii. A képzést irányító hatóságoknak kell biztosítaniuk, hogy a részidôs képzés idôtartama és minôsége megfeleljen a teljes képzési idôben résztvevôkének.

7. A sportszakorvos képzés strukturája, idôtartama és szervezete A sportszakorvosok képzésének curriculuma abban a felfogásban szervezendô, hogy a szakorvos képes legyen az állami egészségügyi szolgálatban mûködni, valamint specifikusan az általa választott sportág által támasztott követelményeknek megfelelni. A klinikai sportorvosi gyakorlat pillérei: – Klinikusi feladatokat és oktatási tevékenységet egyaránt magába foglal. – Interakciót kíván meg a pácienstôl és a szakorvos jelölttôl egyaránt, hangsúlyozva a kommunikáció szükségességét, a klinikai eseményeket mint individuálisan megtervezett oktatási tapasztalatokat kezelve. Az oktatás változatos klinikai kereteket ölel fel. A munka végezhetô egyénileg, vagy gyakorlott oktatók felügyelete mellett. A képzésben résztvevôk számára képzésük folyamán lehetôséget kell biztosítani az ismeretek elsajátítására és azok gyakorlati alkalmazására. Mindig biztosítani szükséges felügyeletet, amikor a képzendô még nem szerzett megfelelô szintû kompetenciát. A felügyelettel megbízott felelôssége az elvégzendô feladatok összeállítása. A képzendô felelôssége elvégezni a kijelölt feladatokat, vagy klinikai teendôket, és informálni a felügyelôt esetleges hiányosságairól. A szakképzés igen fontos részét jelentik az egyéni tanulmányok: szakfolyóiratok kézikönyvek olvasása, CD-k, DVD-k használata, interneten való kutatás és egyéb könyvtári források igénybe vétele.

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

123

2009.01.07. 23:24:15

Elvárt, hogy képzésben résztvevô jegyzeteiben (munkanapló) rögzítse a tapasztalatait tükrözô esetismertetéseket és egyéb megfigyeléseit. Más önálló képzési lehetôség a tervezés, adatgyûjtés, elemzés és kutatási tevékenységrôl való beszámoló. A képzési napló vezetése kötelezô, ennek tartalmaznia kell az elméleti képzésben teljesítendô feladatokat, s ezt a naplót rendszeresen kell ellenôriznie a felügyelônek (Supervisor). A szakorvos jelöltnek részt kell venni – és képesnek kell lennie részt venni – egyetemi hallgatók oktatásában, vagy posztgraduális oktatásban, esetleg nem orvosok részére tartandó oktatásban, kis csoportok számára rendezett elôadásokkal, audiovizuális eszközöket felhasználva. Követelmény, hogy klinikai üléseken beszámoljanak kutatási eredményeikrôl. Fontos tárgya a képzésnek a kardiológia, ortopédia, fizioterápia és rehabilitáció, családi orvoslás és élettan elméleti és gyakorlati ismereteinek integrálása. A jelöltnek képesnek kell lennie a gyakorlatba áttenni a tanfolyamokon ismertetetteket. Ugyancsak el kell sajátítania és mélyítenie ismereteit a fittségi komponensek felmérésérôl, mint az izokinetikus és funkcionális izommunka, kerékpár és futószalag ergometria. A gyakorlatban kell képesnek lennie ezeknek a vizsgálatoknak a végzésére, értékelésére, figyelembe véve a kórismét, terápiát, javaslatot tenni különbözô életkorúak, nemûek és teljesítôképességûek számára. Az élsport/elitsport viszonylatában el kell sajátítsa azokat az ismereteket, amelyek segítségével felismeri és megelôzi a túledzettséget. A versenyeken és az edzéseken való részvétel révén egyéb ismeretekre is szert tesz (pl. hygiene, táplálkozás), s szorosan együtt mûködik edzôkkel, sportolókkal, fizoterapeutákkal, szakvezetôkkel stb. 7.1 Tanfolyami oktatás Az elméleti képzés formái: elôadások, oktatói órák, vagy szemináriumok. Az illetékes tanfolyami oktató rendszeres értékelô megbeszélések és írásbeli beszámoltatás révén felügyeli a jelölt haladását. Különösen fontos a klinikai ismeretek elsajátításában az oktató és a szakorvos jelölt kapcsolata. 7.2. Gyakorlati képzés A klinikai ismeretek gyakorlati elsajátítása folyamán a szakorvos jelölt egy megfelelô szakorvos felügyelete mellett mûködik, különös tekintettel az etikai követelményekre (pl. kiskorú esetében szülôk /gyám jelenléte) és a felelôsség rögzítésére. Az oktatási célok eléréséhez a legjobb eszköz az oktatási program folyamatellenôrzése. Teljes és jóváhagyott curriculum szükséges a nemzeti elsimertetéshez.

124


7.3. Oktatói állomány 7.3.1 A szakorvosképzési program vezetôjének legalább 5 éve sportszakorvosként kell sportorvosi tevékenységet folytatnia. Sportorvosi szakképesítését a nemzeti szakképesítést ellenôrzô hatóság által elfogadott képzôhelyen kellett megszereznie. Megfelelôen dokumentált gyakorlattal kell rendelkeznie kutatásban és posztgraduális oktatásban, lehetôleg szenior akadémiai fokozattal rendelkezve. A képzésben résztvevô egyéb szakorvosoknak olyan specialistáknak kell lenniük, hogy biztosítani tudják a képzés teljes programját. Azokban az országokban, amelyekben a képzés bevezetése jelenleg van folyamatban átmeneti intézkedések lehetségesek. 7.3.2 A képzési program vezetôje felelôs minden szakorvos jelölt képzési programjának individualizált összeállításáért, összhangban a hazai szabályozással és követve az Európai Unió ajánlásait (European Multidisciplinary Joint Committee on Sports Medicine for training programmes in Sports Medicine). 7.3.3 A képzôprogramban részt vevô oktatói állomány a képzésben részt vevôk számának megfelelô létszámú kell legyen, hogy a hazai szabályozást is figyelembe véve garantálja a program kielégítô felügyeletét. 7.4. Képzési program A szakorvosképzés minimális idôtartama 4 év ( vagy ennek megfelelôen 3200 tanfolyami és gyakorlati képzési óra). Javasolt alapként az alábbi program: – 1 év belgyógyászat, különös hangsúllyal a kardiológiai ismeretekre, sürgôsségi orvoslásra, klinikai dietetikára (vagy anyagcsere és endokrin betegségek, vagy más releváns ismeretek). – 6–12 hónap ortopédia és traumatológia. – 6–12 hónap fizioterápia és rehabilitáció. – 12–24 hónap akkreditált sportorvosi centrumban való foglalkoztatás, elméleti és gyakorlati képzés, beleértve a csapatorvosi teendôket is. Az elméleti és klinikai ismeretek anyagát az 1. sz. melléklet tartalmazza 7.4.1. Képzési dokumentáció

A szakorvosjelölt a program folyamán képzési naplót köteles vezetni. A képzést felügyelô rendszeresen ellenôrzi és aláírásával igazolja, hogy a jelölt megfelelôen teljesítette a követelményeket és képzettsége megfelel a képzési programban lefektetetteknek.

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

Sportorvosi Szemle

2009.01.07. 23:24:15

7.5. Értékelés

10. Kutatás

A tanfolyami képzésen elsajátítottak értékelését a felügyelô (Supervisor) látja el, valamint egy elfogulatlan külsô vizsgáztató. Ugyancsak a tanfolyamvezetô, vagy a felügyelô (Supervisor) feladata a gyakorlati ismeretek rendszeres ellenôrzése. Kialakítható az ellenôrzés sztenderdizált formája, de ennek átfogó képet kell adnia arról az elsajátítandó anyagról, amelyet a curriculum tartalmaz.

A szakképzésnek elengedhetetlen része a rendszeres klinikai beszámoltatás. Klinikai kutatásban való részvétel javasolható, de nem kötelezô. A szakorvos jelölteket bátorítani és támogatni kell megfelelô minôségû kutatási tevékenységrôl szóló közlemények írására.

8. Szakképzési intézmény 8.1. A szakképzést nyújtó intézményt hivatalosan el kell ismernie a sportorvosi szakképzésért felelôs országos hatóságnak. Az elismert intézetek listáját ennek a hatóságnak kell kiadnia. Ha ezek az intézmények megfelelnek az UEMS Charta a Posztgraduális Képzésrôl 6. fejezetében leírtaknak, ebben az esetben az UEMS MJC on Sports Medicine elismeri hivatalos sportszakorvosképzô intézménynek. 8.2. Az optimális képzési feltételek biztosítása céljából a szakképzést nyújtó intézménynek elkülönített területen kell biztosítania a képzéshez szükséges feltételeket, lehetôleg egy egyetemi kórházhoz, vagy nagyobb közkórházhoz kapcsolódva, biztosítandó az optimális környezetet. Ez lehetôvé teszi más szakmákkal történô konzultációt, ezek bekapcsolását a szakképzésbe. Az intézménynek rendelkeznie kell orvosi könyvtárral, a szakirodalomhoz való hozzáférést biztosítva. Alkalmilag lehetséges részvétel más klinikákon, vagy sporttudományos intézetekben egy képzési szakaszban. 8.3. A sportorvos szakképzést adó intézménynek minôségbiztosítási programmal kell rendelkeznie. 8.4. A sportorvos szakképzést adó intézménynek meg kell felelnie a hazai szabályoknak és biztosítania kell az alábbi feltételeket: a) Személyi és tárgyi feltételek szempontjából megfelelô járóbeteg szakrendelés, sportolók és betegek számára. Megfelelô felszereltség biztosítandó diagnosztikai és terápiás eljárásokhoz. b) Oktatás céljára konferencia terem biztosítandó. c) A szükségletnek megfelelô laboratórium biztosítandó.

11. A felügyelô (supervisor) szerepe A képzési program alatt minden szakorvos jelölt számára egy, vagy több felügyelôt kell kijelölni. Ezek feladata a klinikai tevékenység irányítása és megbeszélése, kockázat kezelés, a klinikai belesetek, vagy komplikációk jelentése. A felügyelô tagja a klinikai szakorvosi csoportnak. Ha az intézmény vezetôje a szakorvos jelölt teljesítményével kapcsolatban problémát észlel, vagy nem látja biztonságosnak mûködését, ezt a felügyelôvel kell megbeszélnie. Különös figyelmet kell fordítani a munka-alapú tanulásra, amelyben a felügyelô szerepe és felelôssége nyilvánvaló.

12. Azonosság és nemzeti különbözôség A szakképzést irányító testületektôl elvárt, hogy alkalmazkodjanak a törvényesség követelményeihez és biztosítsák ennek feltételeit.

Irodalom 1.

2. 3.

4.

5.

9. Felelôség a curriculumért Az UEMS MJC on Sports Medicine felelôs a curriculum lényegi követelményeiért. Nemzeti szinten a képzésnek tartalmaznia kell a a hazai elôírásokban rögzitett feltételeket. Ideális esetben a harmonizációs folyamatban ez a szabályozás gazdagabbá válik az UEMS MJC on Sports Medicine által javasoltakkal.

Sportorvosi Szemle


6.

Chapter 6 of the UEMS Charter on Postgraduate Training for the requirements to be specialised in Sports Medicine. UEMS 2007/21, as endorsed by Bratislava UEMS Council meeting in Oct. 2007. www.uems.org Faculty of Sport and Exercise Medicine (UK), Specialty Trainig Curriculum for Sport and Exercise Medicine. September 2006, http//www.jrcptb.org.uk CENTRUM MEDYCZNE KSZTALCENIA USTAWICZNEGO, CONSULTANT IN SPORTS MEDICINE, Curriculum, Warszawa 2003, http//www. cmkp.edu.pl Curriculum for training specialists in sports medicine, M. Koorneef, A.M.G.J. Bruinsma, Stichting Nederlands Institute Opleiding Sportartsen (NIOS) 1991, Vondellaan 24, 3521 GG Utrecht. Ergen E, Pigozzi F, Bachl N. et alSports medicine: a European perspective . Historical roots, definitions and scope. Journal of Sports Medicine and Physical Fitness, 2006, 46(2):167–175. Austrian, Hungarian, Italian, Romanian and Turkish sports medicine specialisation training curricula. Emin Ergen et al. 2008, EFSMA, www.efsma.net

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

125

2009.01.07. 23:24:15

1. számú melléklet Sportszakorvos képzési program Elméleti és klinikai ismeretek és gyakorlat Sportélettan 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17.

Élettani alapismeretek és alkalmazott sportélettan. Sejtanyagcsere és az energiaszolgáltatás biokémiai alapjai. Humán energiaszolgáltató rendszerek fizikai aktivitás folyamán. Fizikai aktivitás energiaszolgáltató rendszerei. A fizikai aktivitás energiaszükségletének mérése. Fizikai aktivitáshoz történô kardiovaszkuláris válasz és adaptáció. Légzôrendszer válaszai és adaptációja fizikai aktivitáshoz. Neuromuscularis rendszer és fizikai aktivitás A fizikai aktivitás anyagcsere/neuromuscularis vonatkozásai. Endokrin rendszer, hormonok és fizikai aktivitás. Edzés alapelvei. Erô és kondicionálás. Fizikai teljesítôképesség mérése/edzés/túledzés. Fittségi felmérés. Környezeti tényezôk és fizikai aktivitás. Energiaszolgáltató segédeszközök. Genomika és fizikai aktivitás.

Gyakorlat 1. 2. 3. 4. 5.

Energiafelhasználás számítása. Maximális oxigén felhasználás mérése. Légzésfunkciós vizsgálatok. Izokinetikus mérés. Erômérés.

Anatómia 1.

Klinikailag releváns tájanatómiai ismeretek (felsô végtag, alsó végtag, medence, fej,nyak, mellkas, has, nyaki és mellkasi gerinc). A sérülési kockázat anatómiai alapjai, sérülés megelôzésének, kezelésének.

Táplálkozás és fizikai aktivitás 1. 2. 3. 4. 5. 126


Makronutriensek és energia. Mikronutriensek. Fizikai aktivitás és folyadékpótlás. Tápanyagok felhasználása fizikai aktivitás folyamán. Szélsôséges környezeti viszonyok, táplálkozás

6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19.

és fizikai aktivitás. Testösszetétel. Táplálkozás és egészség. Obezitás, fizikai aktivitás és súlyszabályozás. Táplálkozás és fizikai aktivitás. Étrend, glikogén raktárak és állóképesség. Magas zsírtartalmú étrend és fizikai aktivitás. Fehérje és anabolikus étrend. Étrendi kiegészítôk. Alkohol és fizikai teljesítôképesség. Étkezési zavarok, csont-egészség, nôi sportolói triád. Kalóriafelhasználás számítása. Táplálkozási napló, formája és elemzése. Testösszetétel mérése. Táplálkozási tanácsadás különbözô fizikai. aktivitás/edzésrendszerek figyelembe vételével, étrendi kiegészítôk használata.

Egészségügy Alapellátás

1.

2. 3. 4. 5. 6. 7.

Az általános orvosi gyakorlatban elôforduló gyakori betegségek kezelése (pl. kardiológiai, légzôrendszeri, gasztroenterológiai, szemészeti, dermatológiai, neuroendokrinológiai stb.). Gyakori mozgásszervi sérülések kezelése. További ellátás szükségessége esetén, ennek megszervezése. Fizikai aktivitás javallatai és ellenjavallatai egészségesek és betegek esetében. Hátrányos helyzetû és etnikai kisebbségek problémáinak ismerete. Gyógyszerek hatása a fizikai aktivitásra Fizioterápiás lehetôségek ismerete.

Közegészségügy

A fizikai aktivitás kedvezô hatása a primér és szekunder prevencióban, együttmûködés a lakóssággal és szervezetekkel. A fizikai aktivitás szerepe szív és érrendszeri betegségekben, légzôrendszeri betegségekben, osteoporosisban, arthritisben, hypertoniában, diabetes mellitusban és mentális egészségben. 1. A fizikai aktivitás és az egészség élettana. 2. Epidemiologiai alapismeretek, módszerek és tervezés áttekintése. 3. Az egészségfejlesztés elméleti alapjai. 4. A fizikai aktivitás és az egészség kölcsönhatásának bizonyítékaival kapcsolatos vizsgálatok. 5. Egészségpolitika a fizikai aktivitás és egészség vonatkozásában. 6. A fizikai aktivitás elômozdító szervezetek, strukturájuk. 7. A fizikai aktivitás, fittség és egészség mérése egyénben és adott populációban.

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

Sportorvosi Szemle

2009.01.07. 23:24:15

8. 9.

Lehetôségek egészségszûrô programok kezdeményezésére. Arra vonatkozó ismeretek, hogy gyakorlati mozgásprogramot dolgozzon ki és azt vezesse olyan egyének számára, akiknek egészségi problémájuk van. Legyen képes megoldani bármilyen komplikációt, ami egy ilyen program esetében felmerülhet.

5. 6. 7.

B. Akut sérülések ellátása 1.

Betegségek hatása a teljesítôképességra 1.

2.

3.

Mindazon kóros állapotok ismerete, amelyek testedzést/sportolást végzô egyének esetében elôfordulhatnak (pl.akut lázas betegségek, mentális zavarok, epilepszia, vagy más neurológiai eltérés, diabetes mellitus, vérzési rendellenességek, egyes malignus tumorok, asztma, érrendszeri betegségek stb.). Megértése mindazon következményeknek, amelyek ezeknek a betegségek következtében befolyásolják a testedzést/sportolást, mind a teljesítôképesség, mind a biztonságosság szempontjából. Annak ismerete, hogy ezen betegségek esetében elôírt gyógyszeres kezelés hogyan befolyásolja az egyén edzési/sportolási képességét.

A csont-izomrendszer kórtana

1. 2.

2. 3.

A sportolóknál elôforduló gyakori csont és izomrendszeri kóros elváltozások tüneteinek ismerete. A képalkotó és egyéb releváns leletek értékelése.

Akut lágyrészsérülés ellátásának alapelvei – laceratiok, szalagsérülések, ficamok, contusiok, haematomák. Akut csont és ízületi sérülések ellátásának alapelvei – dislocatiok, fracturák, epiphysealis sérülések, szakadásos sérülések. A lágyrészsérülések kórtani folyamatainak ismerete, és a gyógyszeres kezelés esetleges hatásai ezekre.

C. Idült/túlterheléses sérülések kezelése 1.

Ezen sérülések diagnosztikája és kezelése.

D. Sérülések konzervatív kezelésének alapelvei 1. 2. 3.

Csont-izomrendszer

Célzott erôfejlesztô és kondicionáló programok, amelyek sportspecifikusak és egyénre szabottak. Edzôhelyek burkolata és sportcipôk. Szabálymódosítások a sportágban.

Sérülések rehabilitációjának alapelvei – ín/szalag/izom/csont/ízület. A rehabilitáció multidiszciplináris szemlélete. Taping, brace stb. használata.

E. A csont-izomrendszeri sérülések sebészeti kezelése. F. A szöveti sérülések és azok helyreállításának alapos ismerete G. Ízületbe és lágyrészbe adott injekciós technikák ismerete

Gyakorlat Képalkotó eljárások 1. 2. 3.

Rheumatológia, endokrinológiai osztályokon és kórtanon történô gyakorlat. Ezen témákkal foglalkozó szemináriumokon és elôadásokon való részvétel. Ortopédiai és traumatológiai osztályon való gyakorlat.

Lágyrészek és sportsérülések ellátása

Ismeretanyag

1. 2. 3.

Ismeretanyag

A. Sérülések megelôzése 1. 2. 3. 4.

Szûrôvizsgálat sportolás elôtt (kockázati tényezôk kimutatása, pl. biomechanikai abnormalitások). Bemelegítés és stretching szükségességének bizonyítékai. Sportfelszerelések- védôfelszerelések – egészségvédô szerepe. Biztonságos edzésrendszerek a versenyidôszakot megelôzôen.

Sportorvosi Szemle


4.

5.

6.

A képalkotó eljárások szerepének ismerete általában és a képalkotás technikájának ismerete az egyes eljárásokban. Különbözô képalkotó eljárások esetében meglévô sugárveszély ismerete. A különbözô eljárások elônye és hátránya, képességük a normál és kóros struktúra kimutatására az inakban, szalagokban, csontokban ízületekben. A képalkotó eljárások szerepének kellô értékelése a csapatorvos és a sportszakorvos részérôl, akár akut, vagy krónikus tünetek, illetve akut sérülés, vagy krónikus ártalom esetében. Annak elsajátítása, hogy a kórtörténet és a klinikai leletek alapján legyen képes differenciál diagnózist felállítani, s a definitív diagnózishoz célzottan kérjen képalkotó vizsgálatot. A képalkotó eljárások azon technikáinak ismerete, amelyek invazív módszert igényelnek (pl. vezérelt injekciók).

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

127

2009.01.07. 23:24:16

Testtartás és biomechanika

Gyakorlat

Ismeretanyag

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

1.

Funkcionális anatómiája az ízületeknek, izomszalag egységeknek. A csontok, inak, szalagok, ízületi porcok, izmok jellegzetességei mechanikai behatásra, fáradás lehetôsége. Humán mozgásanalízis – kinematika és kinetika alapjai. Sportspecifikus technikák biomechanikai elemzése. Biomechanikai hibák hatása, testtartás befolyásolása. Biomechanikai változtatások módszerei és hatásuk. A test morfológia alapelvei. Biomechanika – tapasztalatok biomechanikusokkal, fizioterapeutákkal, podiátristákkal. Látogatás orthosisokat készítô mûhelyekben.

2. 3. 4.

Versenyorvosi ellátás Általános ismeretanyag

1. 2. 3. 4. 5.

Csapatorvosi teendôk Csapatorvos Ismeretanyag

1. 2. 3. 4.

A csapatorvos szerepe. Alkalmassági szûrôvizsgálat. Egészségnevelés és idôszakos ellenörzô vizsgálat. Sportspecifikus technikák és fizikai adottságok megismerése. 5. Védô felszerelések. 6. Orvosi felszerelés. 7. Edzés módosítás a sérülés prevenciója szempontjából. 8. Doppinganyagok és tiltott módszerek csoportosítása/ tiltott anyagok engedélyezése gyógyszerként/dopping ellenôrzés. 9. Utazással kapcsolatos egészségi kérdések, jet lag, védôoltások. 10. A csapatorvosi tevékenység orvos-jogi szempontjai, adatvédelem. 11. Étkezési zavarok, nôi sportolói triád. 12. A gyermekek védelme.

4. 5. 6. 128


Kommunikációs képzés. Orvoscsoport felkészítése utazásra. Képesség a környezet/higiénés viszonyok/felszerelések ellenôrzésére. Képes legyen a sportolókkal egyénileg és csapatban is foglalkozni. Képes legyen a hospitalizációt megelôzôen ellátni sérült sportolót. Adminisztratív feladatok ellátása.

Jogszabályi és orvos-jogi irányelvek tekintettel a sportpályák egészségügyi és biztonsági felszereltségére. Irányelvek arra vonatkozóan milyen számú és típusú orvosi ellátás biztosítandó sporteseményeken, nagyszámú sportoló és nézô esetében. Az EU jogi szabályozásának ismerete tömegrendezvények biztonsági elôírásaira vonatkozóan. Adott sporteseményen sérült sportoló, vagy nézô evakuálása. A sportesemény egészségügyi ellátásához szükséges feltételek ismerete: gyógyszerek, orvosi felszerelések, orvosok és paramedikális személyek, kommunikációs eszközök.

Sportspecifikus ismeretek Ismeretanyag

1. 2. 3.

A sportágak széles skálájának ismerete (szabályok ismerete, élettani vonatkozások, sérülési rizikó profil. Ezekben a sportágakban sportolók részére orvosi ellátás biztosítása. Tanácsadás a csapatvezetésnek: idényt megelôzô orvosi vizsgálat, sérülési kockázat csökkentése, sérülések kezelése, gyógyulás várható idôtartama vonatkozásában.

Gyakorlat 1. 2.

Képzés

1. 2. 3.

Legalább 2 évig lásson el csapatorvosi teendôket felügyelet mellett. Vezessen naplót a sportolók ellátásáról. Különbözô csapatokkal utazzon versenyekre. Vegyen részt sürgôsségi ellátással foglalkozó tanfolyamokon.

Töltsön el meghatározott idôt ezekben a sportágaknál. Vegyen részt ezeknek a sportágaknak a sportorvosi ellátásával foglalkozó tanfolyamokon.

Sürgôsségi ellátás Fejsérülés és commotio cerebri

1. 2. 3. 4. 5.

A commotio cer. kórtana. A commotio cer. különbözô definiciói. A commotio cer. súlyossági fokozatai – történeti áttekintés. Az esetleges szövôdmények ismerete. Vizsgálat commotio cer. esetében.

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

Sportorvosi Szemle

2009.01.07. 23:24:16

6. 7. 8. 9. 10.

A korai és késôi következmények ismerete. Rehabilitáció agyrázkódást követôen. Versenyzés engedélyezésének szempontjai. Sportspecifikus szabályozás. Maxillo-facialis és fogászati sérülések.

Hirtelen halál és sport

2. 3. 4. 5. 6.

A sportolásnál elôforduló hirtelen halál prevalenciája és incidenciája. Sportolás közbeni hirtelen halál aetiologiája. Sportolással kapcsolatos hirtelen szívhalál. Traumás okból bekövetkezô halál sportolás közben. Környezeti tényezôk szerepe. Az alkalmassági és idôszakos vizsgálatok szerepének ismerete.

Képzés 1. 2. 3.

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Ismeretanyag

1.

Baleseti és sürgôsségi ellátás

Stratégiák kidolgozása sportolás közben halál kockázatának csökkentésére. Anamnézis, fizikális vizsgálat és egyéb vizsgálati módok segítségével felismerni a veszélyeztetett sportolót. Az ismert kockázati tényezôk esetében a sportoló kezelésének ismerete.

8.

A sérültek ellátásának alapelvei. Lágyrész sérülések vizsgálata és kezelése. Töréses sérülések ellátása. A felsô és alsó végtag gyakori fracturáinak és dislocatioinak ismerete. Enyhe és súlyos fejsérülés ismerete. A akut szemtrauma differenciál diagnosztikája. Akut fül, orr és gége trauma differenciál diagnosztikája. A helyi érzéstelenítés elméletének és gyakorlatának ismerete.

Gyógyszerek, dopping és sport 1. 2. 3. 4. 5. 6.

A különbözô gyógyszerek hatásának ismerete a teljesítôképességre. A doppingolás története. Tiltott anyagok és módszerek. Terápiás célból használt gyógyszerek betegség, sérülés esetében. Az orvosok szerepe és felelôssége – sportolók és sportszakemberek oktatása. Dopping ellenes szabályozás szervei: kormányzat, IOC, WADA, nemzetközi sportszövetségek.

A sportorvoslás pszichoszociális aspektusa Gyakorlat 1. 2. 3. 4. 5. 6.

Kontakt sportoknál sportorvosi teendôk ellátása. Részvétel kardiológiai vizsgálatoknál. EKG értékelése, esetleges kóros eltérések felismerése. Echocardiogramok értékelése. Különbözô kötôszöveti betegségek ( pl. Marfan-szindróma) klinikai felismerése. Részvétel alkalmassági vizsgálatokon.

2. 3. 4. 5.

Helyszíni alapvetô sürgôsségi eljárások ismerete ( shock, anaphylaxia, keringés biztosítása, légútak szabaddá tétele, defibrillátor használatának ismerete, gerinc immobilizálása, biztonságos szállítás stb.). A resuscitationál használ gyógyszerek ismerete. Az ellátás elveinek ismerete eszméletlenség esetében. Traumás sérültek ellátásának alapelvei. Ellátás alapelvei gerincsérülés esetében, fejsérülésnél, hôártalomnál, mellkasi és hasi sérülésnél, szemsérülésnél, dentális és urogenitális trauma esetében.

Sportorvosi Szemle


2. 3. 4. 5. 6.

Resuscitatios képzés

1.

1.

7.

8.

Elméletek és modellek a motoros tanulás, szelektív figyelem és információs folyamatok vonatkozásában. A magatartás változtatásának pszichológiája – az inaktívtól az aktív életmódig. A stressz, trauma, fogyatékosság, rehabilitáció és sportbéli kudarc pszichológiai aspektusa. Motiváció, arousal (izgalmi állapot) és teljesítmény pszichológai aspektusa. Csoport pszichológia: csapat, edzô, orvos, csoport dinamika, magatartás remodelling. A fizikai aktivitás pszichológiai/hangulati hatásai. Sport szociológia: erôszak a sportban, magatartási normák és értékek a sportban, sport és fizikai aktivitás hatása a szocializációra, példaképek hatása, drog és sport. Sportolás abbahagyásának pszischoszociális hatásai.

Vizsgálatok és eljárások 1. 2.

Az izom és ideg élettanának ismerete – a motoros egység. Az elektrofiziológiai vizsgálatok metodikájának megértése (NCS és EMG).

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

129

2009.01.07. 23:24:16

3.

Az elektrofiziológiai vizsgálatok indikációinak ismerete, értékelésük. 4. A normális EMG és NCS egyes komponenseinek ismerete. 5. Az EMG lelet felismerése denervált izom, myopathia és inflammatorikus myositis esetében. 6. Az idegsérülés három fô típusának ismerete (neuropraxia, axonomtesis, neurotmesis). 7. Az izom kompartmant anatómiájának pontos ismerete, különös tekintettel a kompressziós sérülések esetleg szövôdményeire. 8. Ízületek anatómiája, különös tekintettel intraarticularis injekció, vagy aspiratio szövôdményeire. 9. Az alsó végtag biomechanikájának alapelvei, orthosisok használata. 10. Csont és izom ultrahang vizsgálatának alapelvei és technikája. Gerincsérülések, amputáltak rehabilitációja és fogyatékkel élôk sportja 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

A fogyatékkal élô sportolók és testedzést végzôk (pl. stroke, amputált végtag, látás és hallás sérült stb.) speciális szükségleteinek ismerete. A fogyatékkal élô sportolók speciális orvosi ellátásának ismerete (pl.kathéterezés, csonk gondozása stb.). Megértése a mindennapi élet és sportolás nehézségeinek amputáltak és kerekes széket használók esetében. A sportban használatos protézisek beszerezhetôségének ismerete. A kerekes székek típusának és beszerezhetôségének ismerete, a különbözô sportágakhoz való adaptációjuk. A fogyatékkal élôket támogató szervezetek és sportszervek ismerete. A gerinc különbözô magasságában bekövetkezô sérülés hatásának ismerete. A fogyatékkal élôk csoportosításának, versenyszabályainak ismerete – Paralympiai Játékok.

4. 5. 6. 7. 8.

Nemek szerinti különbségek

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

Gyermekek és serdülôk

1. 2. 3.

130


A hormonális ciklusok teljesítményre gyakorolt hatásának ismerete. A fizikai aktivitás menstruációs ciklusra gyakorolt hatásának ismerete. A menstruációs ciklus idôpontjának megváltoztatásának elvi lehetôségei. Sportoló nôk számára ajánlható fogamzásgátlók, mellékhatásaik, különös tekintettel a teljesítôképességre. A hormonok, testsúly, osteoporosis és stressz fracturák köözötti kapcsolat ismerete nôi sportolók esetében. Terhesség és fizikai aktivitás, biztonság és teljesítmény. Szülést követô sportolás megkezdésének elvei. Sport vonatkozásában a nemek között különbségek ismerete.

Idôskorúak

1. 2. 3. 4.

Fizikai aktivitás speciális csoportokban

lyok alkalmazása. A Gillick kompetencia ismerete és a kiskorúak kezelésének törvényi szabályozása. Gyermekeknél és serdülôknél elôforduló anyagcsere betegségek ismerete. Gyermekek alkalmassági vizsgálatának ismerete, különös tekintettel a HOCM kardiológiai kiszûrésére. A terhelés kiváltotta asthma diagnosztikájának és kezelésének ismerete. A csontozat és az anyagcsere megfelelô fejlôdéséhez szükséges edzésterhelés alkalmazása.

5.

Az öregedés hatása az izomzatra, kardiovaszkuláris edzettségre, állóképességre stb. Fizikai aktivitásra vonatkozó orvosi megfontolások krónikus betegség esetében. A fizikai aktivitás elônyeinek és kockázatának ismeret idôskorúaknál. Gyógyszerek (pl. béta blokkolók) hatása a teljesítôképességre. Mozgásprogram összeállítása.

Kutatás és statisztika

A gyermekek és serdülôk anatómiai különbsége felnôttektôl, különös tekintettel sérülések, betegségek kezelésére. Gyermekek csont, izom sérülései: epiphysealis lemez sérülése, tractios apophysitis, gyakoribb fracturák és lágyrész sérülések. A nem baleset jellegû sérülések különbözô formáinak ismerete, az ide vonatkozó törvények és a gyermekek védelmére vonatkozó szabá-

Ismeretanyag

1. 2. 3. 4.

A klinikai kutatás etikája. Vizsgálati típusok tervezése – kísérlet, megfigyelés, ellenôrzés, esetbeszámoló. Statisztikai számítások alapelvei, randomizáció, adat elemzés stb. Sportsérülések epidemiológiája, fizikai aktivitással kapcsolatos egészségi problémák.

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

Sportorvosi Szemle

2009.01.07. 23:24:16

Képzés

1. 2. 3. 4. 5.

3. Képesnek lenni tudományos dolgozatokat, klinikai tanulmányokat olvasni és kellô kritikával értékelni. Képesnek lenne ellenôrizni a közölt a szakcikkekben közölt bizonyítékokat. Képesnek lenni vizsgálati eredményeirôl írásban és szóban beszámolni. Képesnek lenni a vizsgálati eredményeket a klinikai gyakorlatban alkalmazni. Képesnek lenni kutatási/vizsgálati programokat kidolgozni.

4. 5. 6.

7.

Az orvosi dokumentációval kapcsolatos jogi szabályozás ismerete. A páciens beleegyezésére vonatkozó szabályozás ismerete. Kiskorúakra és más sérülékeny egyénekre vonatkozó irányelvek ismerete. A média és mások által használt stratégiák ismerete, amellyekkel olyan információkra tehetnek szert, amelyek megszegik a titoktartásra vonatkozó szabályokat. Személyiségi jogok védelmének ismerete.

Oktatás, prezentáció 1. 2. 3. 4. 5.

A prezentáció alapelvei. A különbözô csoportok számára készült prezentáció elvei (sportolók, edzôk, más egészségügyi képzettségûek, sportszakorvosok). A prezentációkhoz használatos software csomagok ismerete. Prezentáció (esetbeszámoló, irodalmi review, kutatási eredmény) sportorvosi konferenciákon (regionális, országos, nemzetközi). Tanfolyamokon való részvétel.

Sportorvosi menedszment A személyes hatékonyság elvei/idô menedzselés. Üzleti tervezés és marketing stratégia. Az IT megértése az orvosi gyakorlatban, a praxis hatékonyságának javítása. 4. Humán erôforrás. 5. A megfelelô kommunikáció alapelvei, konzultáció. 6. A jó csapatmunka alapelvei – csoportdinamika, vezetési technikák, konfliktus megoldások, motiváció, csoportidentitás fejlesztése. 7. Hatékony együttmûködés multidiszciplináris csoportban ( sportolók, testedzést folytatók, fizioterapeuták, sporttudományos szakemberek, chiropractorok, edzôk stb.). 8. Hatékony pénzügyi könyvvitel, üzleti tervezés, fejlesztési stratégia, költségvetés készítés alapelvei. 9. Orvosszakmai szervezetekkel kapcsolat. 10. Klinika igazgatás. 11. Értékelés. 12. Formális értekezletek megszervezése és levezetése. 1. 2. 3.

Etika és orvosi-jogi szempontok 1. 2.

A releváns EU jogszabályok és orvosi-jogi irányelvek ismerete. A páciens bizalmas adataira vonatkozó jogi szabályozás ismerete.

Sportorvosi Szemle


2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

131

2009.01.07. 23:24:17

E R E D E T I

K Ö Z L E M É N Y

Exercise and hormesis and free radicals Radak, Zsolt Exercise Physiology Laboratory, School of Sport Science, Semmelweis University, Budapest; Hungary;

Mozgás, hormonesis és szabadgyökök. A hormesis teória azt jelenti, hogy a biológiai rendszerek kemikáliáknak, toxinoknak, sugárzásnak kitett környezetben egy harang alakú görbével válaszolnak. Az elkövetkezô oldalakon kifejtjük a hormesis teóriát, beleértve a "reaktív oxigén fajtát/gyököt" (ROS = reactive oxygen species). Feltesszük továbbá, hogy a rendszeres mozgás kedvezô hatásai részben a mozgás ROS generáló képességének köszönhetôek, mivel a mozgás a ROS termelôdés stimuláló tényezôi körébe esik. Tehát feltesszük, hogy a mozgás indukálta ROS termelés szerepet játszik az antioxidánsok, DNA repair és protein bontó enzimek beindításában, azt eredményezve, hogy az oxidatív stressz okozta betegségek incidenciája csökken és az öregedési folyamatok késleltetve lesznek

The hormesis theory purports that biological systems respond with a bell-shaped curve to exposure to chemicals, toxins, and radiation. Here we extend the hormesis theory to include reactive oxygen species (ROS). We further suggest that the beneficial effects of regular exercise are partly based on the ROS generating capability of exercise, which is in the stimulation range of ROS production. Therefore, we suggest that exercise-induced ROS production plays a role in the induction of antioxidants, DNA repair and protein degrading enzymes, resulting in decreases in the incidence of oxidative stressrelated diseases and retardation of the aging process.

Kulcsszavak:

Keywords:

hormesis, reaktív oxigén fajta (ROS), mozgás, antioxidánsok, DNA repair

Introduction In the past few years the hormesis theory has been widely discussed and extended to various fields (LeBourg 2003; Kaiser 2003; Calabrese and Baldwin 2003 a and b; Sagan 1989). The observation that low doses of toxins and/or radiation can exert beneficial effects in lower organisms resulted in the development of the hormesis theory (Stebbing 1982). Thus, the term hormesis refers to the beneficial effects of low doses of potentially harmful substances. Increasing evidence suggests that hormesis may operate in higher animals as well (Kaiser 2003; Calabrese and Baldwin 2003b). Indeed, low doses of radiation have been shown to increase lifespan in rodents (Caratero et al. 1998) and low doses of certain carcinogens can decrease the development of cancer (Niwa et al. 2002). The concept of hormesis has been extended to the beneficial effects of moderate drinking of alcohol (Calabrese and Baldwin 2003a) and caloric restriction

132


hormesis, reactive oxygen species (ROS), exercise, anti-oxidants, DNA repair

in experimental animals to prevent disease and promote longevity (Sohal and Weindruch 1996). The molecular mechanisms regulating these benefits are largely unknown.

The basis for the hypothesis Reactive oxygen species (ROS) are physiological products of aerobic metabolism, and are used by organisms for a variety of tasks such as signaling, killing of infectious microorganisms, induction of apoptosis, and stimulation of antioxidant and repair processes (Pani et al. 2000). On the other hand, ROS are also believed to be involved in a number of pathological processes such as atherosclerosis, cancer, ischemia/reperfusion, inflammation, rheumatoid arthritis, cataract, and neurodegenerative diseases, such as Alzheimer's (AD) and Parkinson’s . One of the most accepted theories of aging (free radical theory) is also based on the damaging effects of ROS that are considered to be unavoidable byproducts of aerobic

metabolism (Harman 1956). Therefore the question arises, why was a process that results in generation of these byproducts and causes so many problems, selected during the course of evolution? The typical reaction to ROS can be described by a bell-shapeD curve: low concentrations have a stimulating effect (signaling, receptor stimulation, enzymatic stimulation), while a massive level of ROS inhibits enzyme activity and causes apoptosis or necrosis. Skeletal muscle function is a good example, since hydrogen peroxide at a low concentration increases Ca++ release from the sarcoplasmic reticulum and force production, whereas a massive increase in hydrogen peroxide concentration results in a sharp decrease in force output (ndrade et al. 2001). When skeletal muscle bundles were incubated with exogenous catalase, force production decreased in a dose dependent manner and exogenous hydrogen peroxide resulted in a gain in force generation (Reid et al. 1993). Hence, the effect of hydrogen peroxide and perhaps some

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

Sportorvosi Szemle

2009.01.07. 23:24:17

other oxygen species, seems to be hormetic. Indeed, the pre-conditioning of myocardium by a mild oxidative stress has been repeatedly shown to increase the resistance of the heart against massive oxidative challenge and to have a beneficial effect on physiological function during and after significant oxidative stress (Sun et a. 1996).

Hypothesis We intend to extend the hormesis theory to the ROS generating effects of exercise. It has been clearly shown that a single bout of exercise above a certain intensity or duration results in increased production of ROS and causes oxidative damage to lipids, proteins, and DNA (Davies et al. 1982). On the other hand, it is also well established that regular exercise is a preventive measure against oxidative stressrelated diseases including cardiovascular diseases, stroke, and certain cancers

Fig 1.

stronger stress. In other words, exercise-induced increases in production of ROS may protect against ROS associated diseases. This hypothesis is in accordance with the hormesis theory.

Support for the hypothesis The oxidative cellular milieu created by exercise activates signal transduction pathways that result in enhancement of endogenous antioxidant systems. Many studies have demonstrated that regular exercise up-regulates the antioxidant system (McArdle and Jackson 2000). Moreover, it also appears that exercise is able to stimulate the oxidative damage repair system (Sato et al. 2003; Radak et al.1999, 2001, 2002, 2003; Wittwer et al. 2004). It has been reported that regular exercise increases the activity of the proteasome complex, which is believed to be responsible for the degradation of oxidatively modified proteins (Radak et al. 1999, 2002). The proteasome

Regular exercise induces adaptations, which can increase physiological functions. On the other hand, regular training with a high intensity or duration can result in overtraining-associated maladaptation, which decreases physical performance. Therefore, the hormesis-like response appears to be valid for this exercise-induced adaptation.

Sportorvosi Szemle


(Hawkins et al. 2003; Hamilton et al. 2003; Wannamethee et al. 1998). We propose here, that this paradoxical effect is due to the ability of exercise to increase of the formation of ROS to a level that may induce significant, but tolerable, damage that can in turn induce beneficial adaptations, in keeping with the theory of hormesis (Figure 1). We have no doubt that a single bout of exercise increases the generation of ROS, or that ROS play pathophysiological roles in aging, cardiovascular disease, cancer, AD, for example. We do, however, suggest that a low level of ROS or transient increases in ROS could prevent diseases associated with oxidative stress and retard the aging process. Thus, we propose here, that the molecular basis for the preventive effect of regular exercise is due, in part, to intermittent, brief increases in formation of ROS, thereby altering signaling pathways and/or causing molecular damage that can induce adaptive responses that protect against a subsequent

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

133

2009.01.07. 23:24:17

complex has a very important role, namely reduction of oxidatively modified proteins, leading to better and more efficient cell function by a more rapid turnover of proteins (Goto et al. 2001). Faster turnover would not result in just a reduced posttranslational period, thus decreasing the chance for oxidative damage, but would also provide a mechanism for damaged proteins to be replaced by intact ones with more efficacious physiological functions. Available evidence suggests that exercise has a preventive role in AD, which might be mediated not just by up-regulated neurotrophins, but also by an increased proteasome activity (Mattson et el. 2002; Radak et el. 2001) since decreased degradation of -amyloid peptide has been suggested to be one of the causative factors of AD. Slower beta-amyloid degradation is thought to result in increased production of a long form of amyloid -peptide which self-aggregates and forms insoluble plaques in the brain, resulting in increased ROS production and oxidative damage (Mattson et al. 2002). Interestingly, the activity of the proteasome complex also responds with a bell-shaped curve to the exposure to hydrogen peroxide, suggesting that the proteasome itself is subject to hormesis when exposed to mild oxidative stress (Sitte et al. 1998). In addition to an increase in damaged protein degrading systems, the activities of DNA damage- repairing enzymes are also up-regulated by regular exercise (Radak et al. 1999, 2001, 2002, 2003; Sato et al. 2003; Wittwer et al. 2004). The repair process of DNA damage is one of the most important means for survival and vitality of cells (Gilchrest and Bohr 1997). It has been shown in human and animal studies that exercise increases the activity of 8-oxoG repairing enzyme (Radak et al. 2002, 2003). Moreover, the level of 8-OHdG was lower in leukocytes of regularly exercising humans than in sedentary controls, and the mRNA transcript of the enzyme was increased after an exercise bout, indicating that the effect 134


is due to transcriptional stimulation or stabilization of the mRNA (Sato et al. 2003). In addition, the recent observation that the expression of DNA repairing genes is up-regulated by endurance training is in accordance with our hypothesis (Wittwer et al. 2004). The finding that caloric restriction, which appears to be the only known method to increase maximal life-span in rodents, decreases the expression of DNA repair genes, may be the result of reduced oxidative stress and related damage (Lee et al. 1999). Therefore, the accumulation of oxidative damage can be decreased either by lowering the generation of ROS (caloric restriction) or by regular exposure to a small amount of ROS (such as mild exercise) that could result in slight oxidative damage, which then leads to up-regulation of repair and antioxidant systems. The damageinduced adaptation theory is not without precedent in exercise physiology (Evans and Cannon 1991). It is important to emphasize that exercise is not just work or entertainment, but has important physiological implications including improving brain and cardiovascular functions and reducing the incidence of certain cancers and a number of other diseases. Beneficial changes induced by regular exercise may be most prominent in older people (Wannamethee et al. 1998). In addition, moderate oxidative stress, induced by exercise, might up-regulate anti-inflammatory processes and result in modulation of related transcription factors such as NF-kB and AP-1 (Radak et al. 2004). Thus, regular exercise may not only retard the age-associated decline in muscle and bone mass, but, through ROS production, also beneficially affect and retard biological aging.

Acknowledgements We acknowledge the kind help and comments of Dr. John Holloszy and Dr. Albert Taylor. The work was supported by National Research Fund (OTKA T/42629) to Z.R. and a JSPS grant to Z.R. and S.G.

Irodalom 1.

Andrade, F.H.; Reid, M.B.; Westerblad, H. (2001). Contractile response of skeletal muscle to low peroxide concentrations: myofibrillar calcium sensitivity as a likely target for redox-modulation. FASEB J.15:309–311. 2. Calabrese, E.J .(2003a). Baldwin L.A. Ethanol and hormesis. Crit Rev Toxicol 33:407–424. 3. Calabrese, E.J.; Baldwin, L.A. (2003b). Toxicology rethinks its central belief. Nature 421: 691–692. 4. Caratero, A.; Courtade, M.; Bonnet, L.; Planel H.; Caratero. C. (1998). Effect of a continuous gamma irradiation at a very low dose on the life span of mice. Gerontology 44:272–276. 5. Davies, K.J.A.; Quintanilha, A.T.; Brooks, G.A.; Packer, L. (1982). Free radicals and tissue damage produced by exercise. Biochem Biophys Res Commun 107:1198–1205. 6. Evans, W.J.; Cannon, J.G. (1991). The metabolic effects of exerciseinduced muscle damage. Exerc Sport Sci Rev 19:99–125. 7. Gilchrest, B.A.; Bohr, V.A .(1997). Aging processes, DNA damage, and repair. FASEB J. 11:322–330. 8. Goto, S.; Takahashi, R.; Kumiyama, A.; Radak, Z.; Hayashi, T.; Takenouchi, M.; Abe, R. (2001). Implications of protein degradation in aging. Ann N Y Acad Sci. 928:54–64. 9. Hamilton, K.L.; Staib, J.L.; Phillips, T.; Hess, A.; Lennon, S.L.; Powers, S.K. (2003). Exercise, antioxidants, and HSP72: protection against myocardial ischemia/ reperfusion. Free Radic Biol Med. 34;800–809. 10. Harman, D .(1956). Aging: a theory based on free radical and radiation chemistry. J Gerontol. 11: 298–300. 11. Hawkins, S.A.; Wiswell, R.A.; Marcell, T.J. (2003). Exercise and the master athlete – a model of successful aging? J Gerontol A Biol Sci Med Sci. 58:1009–1011. 12. Kaiser, J. (2003). Hormesis. A healthful dab of radiation? Science 302:302:378.

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

Sportorvosi Szemle

2009.01.07. 23:24:18

13. Le Bourg E. (2003). Delaying aging: could the study of hormesis be more helpful than that of the genetic pathway used to survive starvation? Biogerontology 4:4319–4324. 14. Lee, C.K.; Klopp, R.G.; Weindruch, R.; Prolla, T.A. (1999). Gene expression profile of aging and its retardation by caloric restriction. Science 285:1390–1393. 15. Mattson, M.P.; Chan, S.L.; Duan, W. (2002). Modification of brain aging and neurodegenerative disorders by genes, diet, and behavior. Physiol Rev 82:637–672. 16. McArdle, A.; Jackson, M.J. (2000). Exercise, oxidative stress and ageing. J Anat 197:539–541. 17. Niwa, K.; Hashimoto, M.; Lian, Z.; Gao, J.; Tagami, K.;Yokoyama, Y.; Mori, H.;. Tamaya, T. (2002). Inhibitory effects of toremifene on N-methyl-N-nitrosourea and estradiol-17beta-induced endometrial carcinogenesis in mice. Jpn J Cancer Res. 93:626–635. 18. Pani, G.: Colavitti, R.; Bedogni, B.; Anzevino, R.; Borrello, S.; Galeotti, T. (2000). A redox signaling mechanism for density-dependent inhibition of cell growth. J Biol Chem 275: 38891–38899. 19. Radak, Z.; Kaneko, T.; Tahara, S.; Nakamoto, H.; Ohno, H.; Sasvari, M.; Nyakas, C.; Goto, S. (1999). The effect of exercise training on oxidative damage of lipids, proteins, and DNA in rat skeletal muscle: evidence for beneficial outcomes. Free Radic Biol Med. 27:69–74.

Sportorvosi Szemle


20. Radak, Z.; Kaneko, T.; Tahara, S.; Nakamoto, H.; Pucsok, J.; Sasvari, M.; Nyakas, C.; Goto, S. (2001). Regular exercise improves cognitive function and decreases oxidative damage in rat brain. Neurochem Int. 38;17–23. 21. Radak, Z.; Naito, H.; Kaneko, T.; Tahara, S.; Nakamoto, H.; Takahashi, R.; Cardozo-Pelaez, F.; Goto, S. (2002). Exercise training decreases DNA damage and increases DNA repair and resistance against oxidative stress of proteins in aged rat skeletal muscle. Pflugers Arch. 445:273–278. 22. Radak, Z.; Apor, P.; Pucsok, J.; Berkes, I.; Ogonovszky H.; Pavlik, G.; Nakamoto, H.; Goto, S. (2003).Marathon running alters the DNA base excision repair in human skeletal muscle. Life Sci 72:1627–1633. 23. Radak, Z.; Chung, H.Y.; Naito, H.; Takahashi, R.; Jung, J.K.; Kim, J.H.; S. Goto, S. (2004). Age-associated increase in oxidative stress and nuclear factor kB activation is attenuated by regular exercise in rat liver. FASEB J. 18: 749–750. 24. Reid, M.B.; Khawli, F.A.; Moody, M.R. (1993). Reactive oxygen in skeletal muscle. III. Contractility of unfatigued muscle. J Appl Physiol 75:1081–1087. 25. Sagan, L.A. (1989). On radiation, paradigms, and hormesis. Science. 245:574–621. 26. Sato, Y.; Nanri, H.; Ohta, M.; Kasai, H.; Ikeda, M. (2003). Increase of human MTH1 and decrease of 8-hydroxydeoxyguanosine in leukocyte DNA by acute and chronic exercise in healthy male subjects. Biochem Biophys Res Commun 305:333–338.

27. Sitte, N.; Merker, K.; Grune, T. (1998). Proteasome-dependent degradation of oxidized proteins in MRC-5 fibroblasts. FEBS Lett. 440:399–402. 28. Sohal, R.S. (1996). Weindruch. R. Oxidative stress, caloric restriction, and aging. Science. 273:59–63. 29. Stebbing, A.R. (1982). Hormesisthe stimulation of growth by low levels of inhibitors. Sci Total Environ 22:213–234. 30. Sun, J.Y.; Tang, X.L.; Park, S.W.; Qiu, Z.; Turrens, J.F.; Bolli, R. (1996). Evidence for an essential role of reactive oxygen species in the genesis of late preconditioning against myocardial stunning in conscious pigs. J Clin Invest. 97:562–576. 31. Wannamethee, S.G.; ShaperA.G.; Walker, M. (1998). Changes in physical activity, mortality, and incidence of coronary heart disease in older men. Lancet. 351:1603–1608. 32. Wittwer, M.; Billeter, R.; Hoppeler, H.; Fluck, M. (2004). Regulatory gene expression in skeletal muscle of highly endurance-trained humans. Acta Physiol. Scand. 180:217–227. Correspondence to: Zsolt RADÁK, Ph.D. Tel: +36 1 356 5764 Fax: +36 1 356 6337 E-mail: [email protected]

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

135

2009.01.07. 23:24:18

E R E D E T I

K Ö Z L E M É N Y

Szomatizációs tünetképzés pszichodinamikus háttere ifjúsági sportolók esetében Budavári Ágota Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapest A szerzô bemutatja a sikeres ifjúsági sportolókban és családjukban tapasztalható teljesítmény motivációs hátteret, ami kellô ösztönzést ad ahhoz, hogy kiugró teljesítményt produkáljon az adott versenyzô. Amíg a teljesítmény vágy kiemelkedô eredménnyel párosul - addig elégedett a sportoló és családja. Amint az eredmények elmaradnak intrapszichés, konfliktus áll elô. A bekövetkezô visszaesés, teljesítmény csökkenés elviselhetetlenségének frusztráló hatása indítja el a szomatizációs tünetképzést, ami az edzésterhelés felfüggesztéséhez vezet, visszavonulási „arany hidat” jelent a sportoló számára. Négy fiatal sportoló esetének bemutatásával illusztráljuk a fenti megállapításokat.

Psychodynamic factor of the somatization disorder in junior athletes’ life. The author analizes the achievement motivational factors which contribute to the peak performances in the junior athletes’ life. The athletes and his/her parents are dependent on external sources of gratification, so when the gratification is interrupted the athletes suffer from the intrapsychic conflict. The gratification and love represents a significant source of vulnerability that must be defended against by somatization disorder. The vegetative symptoms defend against negative feeling about the self. 4 cases illustrate the psychodinamic process.

Kulcsszavak: a sportoló teljesítmény motivációja, szülôk attitûdje a teljesítményhez, szomatizációs zavar

Keywords: motivation of junior athletes, parents attitude to the child performance, somatization disorder

Bevezetés Az utóbbi években egyre több olyan esetet látunk az ifjúsági korosztályba tartozó sportolók körében, akik szomatoform tünettel reagálnak a sportolói életútjukban bekövetkezô visszaesésre. Ezeknek a tüneteknek az a jellemzôje, hogy a vegetatív idegrendszer befolyása alatt álló szerv, ill. szervrendszer betegszik meg, többnyire átmenetileg. BNO-ban F 450 kategóriába soroljuk, 452, 453, 458. A sportorvosok számára bizonyára érdekesebb az, hogy mi váltja ki a testi tünetet, milyen pszichés megterhelés okozza a szomatizációt, konkrétan mi a tünet hátterében meghúzódó pszichodinamika? Az ismertetésre kerülô 4 eset közös jellemzôi: mindegyikük a középiskolában megnövekedett követelményeknek nem tudtak magas szinten megfelelni, amit elvártak maguktól. A sportbeli sikerek is elmaradtak, mert a relatív elônyüket elvesztették, amit edzésmódszertani beavatkozással nem lehetett biztosítani. Életük két jelentôs teljesítmény felületén

136


egyidejûleg szenvedtek el relatív kudarcot, ezáltal kikerültek az élvonalból. Ugyanakkor a nárcisztikus érvényesülési törekvésük, kiemelkedés vágyuk töretlen maradt, sôt a családi elvárás is erre irányult. A kialakuló belsô konfliktus keltette szorongás fordul át a felmentést hozó testi tünetekbe, amelyek miatt az edzésterhelés, az elvárások felfüggesztôdnek. Eseteinkben a relatív sikertelenség indította el a szomatikus tünetképzést: hipertóniás tüneteket, dysmorphophobiára, anorexia nervosára utaló tüneteket. A tünetek súlyossága miatt kell minél korábbi idôpontban beavatkoznunk, kezelésbe vennünk a serdülôkorú sportolókat.

„Jó tanuló, jó sportoló” Az élsportoló tehetségének egyik alapvetô faktora: a munkabírása. Iskolás korban egyidejûleg kell teljesítenie az iskolai feladatokat és a sportpályán a sport feladatokat. Amikor az átlagos nem sportoló gyerek szórakozik, játszik, randevúzik, akkor a

sportoló fiatal edz, edzôpályára utazik. A munkafeladatok egyértelmûen megnövekszenek a középiskolás korosztályba lépve. Jóval több idôt igényel az iskolai feladatok magas szintû teljesítése, ugyanakkor sportolóként egyre nagyobb edzésidôt, terhelést, versenyzést kell bevállalnia ahhoz, hogy a korosztályos válogatott szintet teljesítse. Az ambiciózus versenyzô többnyire mindkét területen, az iskolában is és a sportpályán is kiemelkedôt akar teljesíteni, amit gyerekként abszolvált. A gyermek évek alatt a „jó tanuló, jó sportoló” emblémát, az azzal járó sikereket nemcsak a gyerek, hanem a családja is megszokta, sôt igényelte. Eseteinkben a szülôk motorizálták legfôképpen a gyerek vállalásait, ôk buzdították nagyobb munkára, ôk aggódtak leginkább a visszaesések miatt. A kettôs terhelés elviselése, a feladatok kiemelkedô szintû teljesítése extra képességeket is igényel, amellyel csak kevesek rendelkeznek. „Csak” jó tanuló könnyen lehet az, akinek a célja egy jó érettségi vizsga, és jó sportteljesítményt is pro-

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

Sportorvosi Szemle

2009.01.07. 23:24:18

dukálhat az, akinek a szeme elôtt a sportkarrier lebeg elsô sorban. A preferencia, a fontossági sorrend tehát egyik ember esetében a tanulás, a diplomaszerzés, míg másnál a kiemelkedô testi produkció, a sporttevékenység. A problémát az okozza, ha egyidejûleg akar mindkét területen kiválót nyújtani a fiatal ember, fôleg akkor, ha a szülôk értelmiségi pályán mûködnek és képtelenek lemondani gyermekük intellektuális fejlesztésérôl, ezért mindkét területen nyújtott teljesítményt egyformán forszírozzák.

A szülôi attitûd A szülôk speciális attitûdje, sikeresség iránti vágya vezet el gyermekükkel szemben támasztott kettôs elváráshoz. Többnyire jó szakmát, sôt értelmiségi foglalkozást szánnak a gyereknek, de a kiemelkedést, a hírnév szerzését mégis a sportteljesítménytôl várják. Tisztán látják, hogy szükséges a gyereknek egy megélhetést biztosító szakmai képzés, de a szülôket a kiemelkedés vágya hajtja ( pl. egy sportújságírót, aki folyamatosan a sportsikerekrôl tudósít, vágyik arra, hogy egyszer gyereke világraszóló eredményérôl is tudósítson). Más esetben az elismert orvos szülô elvárja, hogy gyereke ugyanazt az egyetemi stúdiumot kiváló eredménnyel elvégezze, mint ô tette, míg a gyereke élsportolói karriert épít az alkati adottságait kihasználva. A szülôk személyiségüknek megfelelô elvárással kezelik gyermekeik teljesítményét (. Tofler, Morse 2005): Az átlagos szülô a mi kultúránkban nyilvánvalóan versengésre ösztönzi csemetéjét, mivel tudja, hogy a sikerek révén tud majd érvényesülni gyereke, legyen az tanulmányi versenyen elért helyezés, vagy éppen magyar bajnokság. A gyerek sikere tehát örömet okoz a szülônek, sôt saját értékét is növeli. A nárcisztikus szülô magas szintû elvárásokat közvetít gyereke felé, mintha saját szükséglete lenne a kiemelkedô produkció, aminek beteljesítését családjától, gyerekeitôl várja el. A család „megbízottjaként” a családon kívül, a nagyvilágban (pl. az élsportban, tudományos életben) kell sikereket elérnie.

Sportorvosi Szemle


A sportoló gyerek képes keményen évekig dolgozni a tetszésnyilvánításért, hogy szüleitôl egy-két elismerô szót kapjon. (Napier 2002). Ha a gyerek teljesíti a kívánt elvárást, akkor érdemli ki a szülô szeretetét, ha nem, akkor frusztrálja a szülôt, aki elutasítóvá válik, amire a gyerek eltávolodással, csalódottsággal reagál. A gyerek magára hagyottnak érezheti magát ilyen esetben, mivel csak akkor remélhet szeretetet, elfogadást, ha szállítja a szükséges siker mennyiséget a szülônek, amivel aztán büszkélkedhet munkatársai, barátai körében. Az autokratikus szülô erôszakosan, kemény kézzel irányítja gyermekét a munka terén. Folyamatosan felügyeli, szigorúan ellenôrzi, hogy elég keményen és odaadással végzi-e feladatait a gyermeke. A gyerek természetes vágya, hogy elégedettek legyenek vele, ezért az ilyen szülônek igyekszik eleget tenni, éjt nappallá téve tanulni, edzeni, külön órákra járni, lemondani szinte minden örömrôl, ami a játéklehetôségbôl (8-12 év), szórakozásból, társasági együttlétbôl adódnának számára (13-25 év). A teljesítmény centrikus, „workaholic” életformát alakítják ki, kisgyermek koruktól fogva. A szomorú tény az, hogy a gyerek produkciója sosem elég jó a szülôknek, mindig többet és jobbat szeretnének tôle kapni, aminek az eredménye a cserbenhagyott, magával is elégedetlen gyerek, aki sosem kap elismerést. Gyakran tapasztaljuk, hogy a gyerek elsôsorban a szülô elvárásának akar megfelelni, emiatt „megfeledkezik” saját érzéseirôl, örömeirôl, különösképpen kapcsolati igényérôl – (racionalizáció, izoláció védekezési mechanizmusával Budavári 2007). A szülôi attitûd igen mélyen határozza meg a gyerek viszonyulását saját teljesítményéhez, ezért az elôbbiekben vázolt, kétféle kóros viszonyulással, értékeléssel azonosul többnyire a gyerek, nem tud serdülô koráig kitérni az elvárások elôl. Hacsak nem találkozik egy olyan edzôvel, tanárral, aki apró sikereit is értékeli, sôt dicséri, és akkor is elfogadja ôt, ha nem produkál semmi kiemelkedôt. Erre igen kicsi az esély, hiszen az edzô helyzetébôl adódóan a teljesítmény növelésére szerzôdik, nem a gyerek normális személyiségfejlôdését tartja legfôbb

céljának. 4 ifjúsági sportoló (két fiú és két lány, vízilabdázó, atléta, röplabdázó) életútjában bekövetkezô szomatikus tünetképzés hátterében feltárható pszichológiai összetevôket ismertetjük. Mindegyiküknél közös az a faktor, hogy kiemelkedôen sikeresek voltak az adott életkorig (14-17 év) mind az iskolában, mind pedig a sportpályán. Ennek oka, az lehetett, hogy korábban serdültek, mint kortársaik, vagy nagyobb izomtömegük, testmagasságuk volt jobb feltételek között dolgoztak, ezáltal tûntek ki társaik közül. A hazai versenyeken sorozatosan sikeresen szerepeltek, amit ôk maguk is tehetségüknek, adottságaiknak tudtak be, amit aztán igyekeztek megfelelô sportszakmai tudással növelni, kiváló edzôkkel készülni – mégis megtorpantak, relatív elônyük elolvadt.

A tünet megjelenése A sport karrier elsô szakaszában nemcsak a sportolók szokták meg, hogy élvonalbeli eredményt hoznak, hanem a családjuk is. A szülôk ünneplik ôket, hogy maximálisan helyt állnak mindkét területen, a tanulásban és a sportban. De a fordulat után, számukra meglepô módon a sikeres szereplés egyre inkább csak „átlagos” lesz, amit eleinte aktuális tényezôkkel, pl. iskolai leterheléssel, felkészülésbeli hiányosságokkal magyaráznak (externalizáltak), jobb eredmény érdekében más klubba igazolnak, más edzôre bízzák gyermeküket. Két-három hónap után már a sporttársaiknak is feltûnik, hogy tehetségük megkopott, az a „bravúros mozdulat”, meglepô góllövés, sáncolás - nem hoz feltétlenül pontot, sôt más játékos is elsajátítja, talán még pontosabban, jobban azt, amit korábban nála megcsodáltak. A megtorpanás után még több hónapig szívósan dolgoznak, majd váratlanul testi tünetet észlelnek magukon, vagy éppen egy sportorvosi szûrôvizsgálaton derül fény az adott tünetre. Az alapos belgyógyászati, gyermekgyógyászati vizsgálat során nem találnak organikus eltérést, ezért pszichológiai tényezôket feltételeznek a tünetek mögött, így

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

137

2009.01.07. 23:24:19

kerülnek pszichoterápiás rendelôbe. Van sportoló, akit a gyermekgyógyász, van, akit az edzôje, másokat saját szülôje irányít pszichológushoz vagy pszichiáterhez. 1. Sz.L. Hipertóniás értéket mértek szûrôvizsgálaton sorozatosan, emiatt irányították a kivizsgálás után hozzám. Jó tanuló, mosolygós fiú, aki 14 éves korában jóval idôsebbnek látszik, férfias megjelenésû, izmos, magas. Vérnyomás csökkentô gyógyszerek mellett pszichoterápiát javasolt a kardiológus, azért keresett meg, hogy relaxációs módszert sajátítson el. Családja egyik tagjával sincs közeli, meghitt viszonya, kedveli a magányos sétákat, míg ikertestvére bezárkózik a számítógépével. Anyja egyedül neveli ôket, és mindenképpen eredményt akar felmutatni az apa felé, akivel folyamatos harcban állnak. A szülôket jelentôsen lefoglalják saját törekvéseik, iker gyerekeikkel keveset törôdnek. A fiú elmondja, hogy a vízilabda edzések unalmasak lettek az utóbbi hónapokban, nem élvezi, egyre inkább terhessé válik számára a reggel 5 órai kelés. Az iskolai terhelés ugyanakkor megnôtt, sok a dolgozat, felelés nyomasztja Magas vérnyomásának kezelését edzôje is támogatja, belátja, hogy egyre kevésbé számíthat rá betegen, edzésidôbôl is hiányozhat – relaxációs gyakorlás érdekében. Mialatt a vérnyomása normalizálódik, a vízilabdával kapcsolatos vágyálmok megkérdôjelezôdnek, átalakulnak. 2. J. M. 15 éves koráig igen nagy tehetségnek tartották, elônyös alkati fejlôdésének, jó edzéskörülményeinek köszönhetôen jól fejlôdött, korosztályos válogatott tagja lett. Majd egy sérülés miatt hosszú hónapokig viszszaesett a teljesítményének a színvonala, de betudták a betegségének. Miután felépült, meglepôdve tapasztalták, hogy nem tud ismét kiemelkedôt produkálni, elôször az edzôt hibáztatták a szülôk, emiatt klubot is váltottak, de az új edzôvel sem tudott visszatérni a presztízst 138


biztosító pozícióba. Az iskolai feladatok is sûrûsödtek, egyetemi felvételi elôkészítôre kell járnia. Teljesítmény helyzetekben egyre jobban szorong, szemmel látható vegetatív tüneteket mutat (lesápad, verejtékezik), amit a szülôk is észre vesznek. Az utóbbi félévi bizonyítványába egyre több négyes kerül, amit tragikusnak él meg az egész család. Ekkor az idôszakos szûrôvizsgálaton magas vérnyomás értékeket mérnek, klinikai kivizsgálás után kerül hozzánk. A tünetek megjelenésének hátterét exploráló beszélgetésen a fiú jó önismerettel – elmondja, hogy alkati adottságai nem alkalmasak további sikerek eléréséhez, már antropometriai vizsgálaton is átesett, ahol valószínûsítették, hogy csupán 5–6 cm-t fog nôni. Mindezek elkedvetlenítették, képességeinek középszerûsége nárcisztikus sérülést jelentettek neki, emiatt a sporttevékenység feladását fontolgatja. Jellemzô módon a szülôk csalódottsága nagyobb volt, mint a fiúé, amikor a sportbeli fejlôdés behatároltsága világossá vált számukra. 3. N. Zs. 18 éves vidéki város labdajátékos üdvöskéjeként már 14 évesen bekerült a felnôtt csapatba, ahol a játékos társai testsúlyára több becsmérlô megjegyzést tettek. Ekkortájt olyan nagy volt a megfelelési vágy benne, hogy szigorú diétába kezdett, alig evett 30 kg-t fogyott (65 kg testsúly 188 cm magasság!), ami dysmorphophobiára utaló tünet együttessel párosult. Deprimált lett, beszûkülten csak az energia bevitelre koncentrált, folyamatosan elégedetlen volt combján, hasán lévô zsírréteggel, testi megjelenésével. A fogyás jelentôs izomtömeg vesztést is eredményezett, ami játékerejét ismételten visszafogta. Emiatt ismét szurkáló megjegyzéseket tettek rá csapattársai, majd újabb speciális étrenddel sikerült izomtömegét visszaszednie, de stabil helyet kivívnia már nem sikerült. Emiatt egy másik város csapatába igazolt, ahol az önálló életvezetés gondja, felnôtt élet felelôssége nyomasztotta, sôt partnerétôl való izoláltság deprimálta. Új csapatában

sem tudott úgy fejlôdni, mint ahogy remélte, bizonytalanná vált, hogy milyen feltételek között, hol folytassa a sporttevékenységét. Önértékelése jelentôsen megingott, amit sem szülei, sem edzôi nem észleltek. 4. B.A. 19 éves, rövidtávfutó versenyzôként igen jó eredményeket ért el, középiskolás korában, majd apja foglalkozását követve ô is orvos kar hallgatója lett. A tanulmányi elômenetelét apja szigorúan ellenôrizte, aki racionálisan gondolkozva, tisztában van azzal, hogy lánya képtelen kiemelkedôt produkálni az egyetemi tanulmányai terén – az edzések miatt, mégis azzal presszionálja, hogy mit szólnak az oktatók, hogy „ilyen névvel, ilyen gyengén vizsgázik”. A sportoló lánynak alapvetôen két életet kell élnie: egyet az apának (egyetem), egyet saját magának (versenyzés). Az anya mérhetetlenül sokat eszik – saját házasságának boldogtalansága miatt - és „gusztustalanul kövér” lett, ellene azonosulva a lánya a saját étkezését szigorúan kontrollálja. A folyamatos elvárás, elégedetlenség az apa részérôl, az anya konfliktus kerülése, falás rohamai, lányuk esetében anorexiás tünetképzést indított el egy-két éve. Eleinte csak fehér húst evett, majd azt sem, sôt csak egyszer étkezett naponta: 48 kg-ra fogyott, ami szerinte „elônyös a versenyzésben”, bár egyre gyengébbnek érzi magát az edzéseken. Képtelen eldönteni, hogy többet eddzen, vagy inkább többet tanuljon, hogy idejét jól ossza be. Sajátos étkezési szokásaira, fogyására nem tud a család adekvátan reagálni, sôt elutasítják ôt, nem érzik át, hogy a kitûzött célok olyan magasak, amelyeket lehetetlen teljesíteni – családterápiát javasoltunk a problémák feltárására, megoldására

Irodalom 1. 2.

3.

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

Budavári Á. Sportpszichológia Medicina Budapest, 2007. Tofler IR, Morse ED The interface between Sport Psychiatry and Sports Medicine Clin.Sports.Med. 24, 2005. Napier R Törékeny kapcsolat Animula Budapest 2002.

Sportorvosi Szemle

2009.01.07. 23:24:19

S P O R T K Ó R H Á Z

A L A P Í T V Á N Y

KÖZLEMÉNY A Sportkórház Alapítvány (adószám 19674629-1-43 cím: 1123 Budapest, Alkotás u. 48) ezúton ismerteti 2007 évi közhasznú tevékenységének fôbb adatait és szolgáltatási igénybevételének módját:

Éves Beszámoló A Sportkórház Alapítvány 10.400.000,- Ft cél szerinti juttatást nyújtott a sportegészségügyi ellátás és alapkutatás feltételeinek javítására valamint fejlesztések támogatására. Az Alapítvány 2007 évben vezetô tisztségviselôi részére sem pénzbeli, sem természetbeli juttatást nem nyújtott. A Sportkórház Alapítvány 2007. évben nem részesült költségvetési támogatásban. A Kuratórium 2008. évben is az Alapítvány alapítói céljainak megfelelôen az Országos Sportegészségügyi Intézetnek nyújt támogatást.

Sportorvosi Szemle


A 2007. évrôl készült közhasznúsági jelentést az Alapítvány Kuratóriuma 2008. 03. 18-i ülésén egyhangúlag elfogadta, amely az Alapítvány székhelyén megtekinthetô. Budapest, 2008. március 19. Prof. Dr. Frenkl Róbert sk. elnök

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

139

2009.01.07. 23:24:19

E R E D E T I

K Ö Z L E M É N Y

Egészségkockázatos és egészségvédô táplálkozást befolyásoló pszichológiai jellemzôk összehasonlító elemzése sportolói és kontroll középiskolás csoport körében Pikó Bettina1, Mikulán Rita2 Szegedi Tudományegyetem ÁOK, Magatartástudományi Intézet, Szeged 2 Szegedi Tudományegyetem JGYPK, Testnevelés és Sporttudományi Intézet és Országos Sportegészségügyi Intézet, Szeged, Megyei Sportorvosi Rendelô

1

A táplálkozás szorosan összefügg az életmód más elemeivel, így különösen erôs a kapcsolódás a fizikai aktivitással. Éppen ezért az egészségvédô és egészségkockázatos táplálkozást is helyesebb a fizikai aktivitás függvényében vizsgálni. Az étkezési szokások nemcsak a táplálkozás egészséges, illetve egészségtelen voltának megítélésében, hanem a saját egészség önértékelésében is fontos szerepet játszanak. A saját táplálkozás megítélésére pszichológiai jellemzôk is kihatnak. Vizsgálatunk fókuszában sportoló (n = 91) és nem sportoló (kontroll középiskolás, n = 256) fiatalok (N = 347) táplálkozásának néhány jellemzôje, valamint annak megítélése állt, hogy mennyire tartják egészségesnek saját táplálkozásukat. A táplálkozás megítélésével összefüggésben azt is vizsgáltuk, hogy mennyiben befolyásolják bizonyos egyéni és társas pszichológiai jellemzôk, mint az önbecsülés és a szociális/társas összehasonlítás. Az eredmények azt mutatják, hogy a sportoló fiatalok táplálkozására jellemzô a nagyobb egészségtudatosság, és az aktívabb monitorozási hajlam. Míg a nem sportoló fiataloknál a saját táplálkozásuk megítélése erôteljesen függ a mások viselkedésének megfigyelésétôl, addig a sportoló fiataloknál a táplálkozási szokásaik (mind az egészségkockázatos, mind pedig az egészségvédô táplálékok fogyasztása) mellett aktuális testtömegindexük és önbecsülésük a mérvadó. A sportolás tehát pozitívan hat nemcsak a táplálkozásra, hanem a táplálkozás tudatos monitorozására és megítélésére is.

Comparative study of psychological influences of health risk and health protective dietary habits in a group of young athletes controlled with a group of high school students. Dietary behavior is closely related to other elements of the lifestyle; this connection is particularly strong with physical activity. Therefore, we should investigate health protective and health risk dietary behavior in light of physical activity. Dietary habits play a decisive role not only in evaluating the healthy or unhealthy nature of diet but also in evaluating one’s own health. Evaluation of one’s own diet is also affected by psychological variables. This study focuses on the features of dietary habits and the evaluation of one’s own diet among youth (N = 347) containing of a group of young athletes (n = 91) and a non-athletic (control) group (n = 256). In relation to the evaluation of one’s own diet, we investigated the degree to which personal and social psychological variables (namely, self-esteem and social comparison) might influence it. The results indicate that the athletes’ diet is characterized by a higher level of health consciousness and a more active monitoring tendency of their diet. Whereas the evaluation of one’s own diet among the non-athletes is greatly influenced by an observation of others’ behavior, among the athletes, dietary habits (both health risk and health protective), the actual body mass index and their self-esteem are determinant. Sports activity has a positive effect not only on diet but also on a conscious monitoring of dietary behavior and the evaluation of one’s own diet.

Kulcsszavak: sportolók táplálkozása, kontrollcsoport, táplálkozás megítélése, önbecsülés, társas összehasonlítás

Keywords: nutrition of athletes, control group, evaluation of diet, self-esteem, social comparison

Bevezetés Az egészségi állapotot befolyásoló tényezôk között elsô helyen életmódunk áll, aminek fontos eleme a táplálkozási magatartás (1). Ma már tudományosan igazolt tény, hogy a táplálkozás számos betegség (például szív- és érrendszeri, daganatos, fo140


gászati, metabolikus) kialakulásához járulhat hozzá (2). A táplálkozás alakulásában a serdülô- és ifjúkor különösen veszélyeztetett életperiódust jelent, hiszen ebben a korban a fiatalok egészségmagatartása többnyire hátrányosan változik, például nô a dohányzás és alkohol-, majd pedig a drogfogyasztás gyakorisága, ugyan-

akkor a fizikai aktivitás és a táplálkozásra való aktív odafigyelés, kontroll csökken (3). Az ún. egészségkockázatos táplálkozás a serdülôkorban elsôsorban megmutatkozik többek között a következô diétahibákban: túlzott kalóriabevitel, gyakori nassolás, alacsony növényi rosttartalom (zöldség és gyümölcs) bevitel, gyors-

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

Sportorvosi Szemle

2009.01.07. 23:24:20

ételek, finomított ételek fogyasztása, és a fôétkezések (fôként a reggeli) kihagyása. Az egészségvédô táplálkozásként pedig leggyakrabban a zöldség- és gyümölcsfogyasztást jelöljük meg, amivel a serdülôk is nagyrészt egyetértenek (4). A saját táplálkozás megítélésében, tehát abban, hogy mennyire tarjuk egészségesnek, illetve egészségtelennek étkezési szokásainkat, az egyes ételféleségek fogyasztása, azaz mennyisége és minôsége a meghatározó (5). Sôt, az étkezési szokások nemcsak a táplálkozás egészséges, illetve egészségtelen voltának megítélésében, hanem a saját egészség önértékelésében is fontos szerepet játszanak (6). A zöldség- és gyümölcsfogyasztás mellett például ilyen táplálkozási mutató az állati eredetû zsírok fogyasztása, amellyel párhuzamosan nemcsak a táplálkozás egészségességének megítélése, hanem a saját egészség önértékelése is romlik a fiatalok körében (6, 7). Az alacsony kalóriabevitelt viszont többnyire az egészséges táplálkozással hozzák összefüggésbe (8). Ez utóbbi összefüggés azonban nem annyira egyértelmû, mint a zöldség- és gyümölcsfogyasztás esetében, hiszen a kalóriabevitel igénye attól is függ, hogy kire milyen fizikai igénybevétel jellemzô. A táplálkozás szorosan összefügg az életmód más elemeivel is; különösen erôs a kapcsolódás a fizikai aktivitással. Például a fizikailag aktívabb serdülôk lényegesen több zöldséget és gyümölcsöt, ugyanakkor kevesebb szénsavas üdítôitalt fogyasztanak, mint azok, akik kevésbé aktívak, azaz nem sportolak heti több alkalommal (9). A fizikai aktivitás és a táplálkozási szokások tudatos megválasztásában fellelhetô közös motivációs struktúrára Donovan hívja fel a figyelmet (10). Donovan az életmódbeli elemek koherenciáját hangsúlyozza, amely szerint az, aki nagy figyelmet fordít egészségének megôrzésére, az ezt nemcsak egyféleképpen teszi, hanem odafigyel táplálkozási szokásaira, sportol, és tartózkodik a káros szenvedélyektôl is (11). Saját vizsgálataink részben megerôsítik ezt az eredményt. Emellett azonban a táplálkozási szokások Sportorvosi Szemle


értelmezésére egy másik elmélet nyújt hasznos támpontot. Ahogyan azt McKinley leírja, a serdülôk és fiatalok táplálkozástudatossága nem mindig koherens; inkább egyfajta egyensúlyt keresnek az ételválasztékban, azaz amellett, hogy fogyasztanak magas kalóriatartalmú ételeket, így például chipset, hamburgert és édességet is, igyekeznek egészséges ételekkel kompenzálni, helyreállítani az egyensúlyt, azaz kiegyensúlyozni táplálkozásukat (8). Éppen ezért nem meglepô, hogy a sportolók a nem sportolókhoz hasonlóan fogyasztanak úgynevezett gyorsételeket (chips, hamburger, édesség) is a fokozott kalóriaszükséglet fedezése céljából (10). Mindemellett azonban az átlaghoz képest lényegesen többet fogyasztanak egészséges ételekbôl, így például zöldségekbôl és gyümölcsökbôl, ezzel mintegy kiegyenlítve táplálkozásukat (8). Egy amerikai vizsgálatban a sportoló és nem sportoló serdülôket öszszehasonlítva azt állapították meg, hogy a sportolók ritkábban hagyják ki a reggelit, táplálékuk több kálciumot, vasat és a fehérjét tartalmaz, ugyanakkor a zsírfogyasztásban nem volt jelentôs eltérés, az öszszes kalóriabevitel is alig volt több a sportolók esetében (12). Egy, a sportoló és nem sportoló serdülô lányok táplálkozási szokásait összehasonlító olasz felmérés eredményei alapján a sportolók több energiát merítettek a reggelibôl, az energia-bevitelükben magasabb volt a szénhidrátok aránya, alacsonyabb volt a zsírfogyasztásuk és magasabb a rostbevitelük, mint a nem sportolóké (13). A serdülô labdarúgók táplálkozási szokásainak vizsgálata viszont azt mutatta, hogy a tápanyag- és energia bevitelük eltér az ajánlottól; magasabb a zsír- (38%-a a napi energia bevitelnek) és a fehérje (1,8 gr/kg) fogyasztása, a rostbevitel viszont megfelelô (14). Amennyiben a saját táplálkozás megítélése kihat az egészség önértékelésére és az egészségtudatosságra, kívánatosnak tûnik megvizsgálni azokat a tényezôket, amelyek befolyásolhatják, ilyen például az étkezési szokásokon túl számos egyéni és társas pszichológiai jellemzô. Felme-

rül az a kérdés is, hogy vajon a sportoló és nem sportoló fiatalok eltérôen vélekednek-e saját táplálkozásukról, és mi befolyásolja ezt a megítélést. A nemzetközi szakirodalomban gyakran vizsgált pszichológiai jellemzô az énhatékonyság (15), az önkontroll (16) vagy az önbecsülés mértéke (17), amelyek szerepe különösen fontos a táplálkozási szokások megváltoztatása esetén. Mindhárom említett változó a fizikai aktivitásnak, a sportolásnak is aktív befolyásoló tényezôje, tehát közös pszichológiai háttérváltozó (16,18). A társas hatások szintén jelentôsek, többek között a szociális/társas összehasonlítás, ami olyan normák közvetítésében játszhat szerepet, mint a testképnek vagy a táplálkozás egészséges, illetve egészségtelen voltának a megítélése. A konformitás vágya abban is megnyilvánul, hogy táplálkozási szokásainkat a hozzánk közelállókhoz kívánjuk igazítani, azonban ez szélsôséges esetben táplálkozási zavarokhoz vagy olyan betegségekhez is vezethet, mint az anorexia (19). Ugyanakkor ez az összefüggés nem független az önbecsüléstôl. Célszerû tehát az egyéni és a társas pszichológiai jellemzôk szerepét együtt vizsgálni. Vizsgálatunk fókuszában sportoló és nem sportoló (kontroll középiskolás) fiatalok táplálkozásának néhány jellemzôje, valamint annak megítélése állt, hogy mennyire tartják egészségesnek saját táplálkozásukat. Elemeztük azt is, hogy a táplálkozás megítélését mennyiben befolyásolják bizonyos egyéni és társas pszichológiai jellemzôk: elôbbi esetben az önbecsülést, utóbbi esetben a szociális/társas összehasonlítást mérô skálákat vontuk be. Feltételeztük, hogy a sportoló és nem sportoló fiatalok esetében eltérés mutatkozik a befolyásoló pszichológiai változók szerepében.

Minta és módszer A vizsgálatot 2007-ben összesen 347 fô részvételével végeztük, akik közül 91 fô volt sportoló, 256 fô pedig a kontrollcsoportba tartozott. A sportolói csoport a szegedi

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

141

2009.01.07. 23:24:20

sportorvosi rendelôben bizonyos idôintervallumban megjelent fiatalokat érintette (n = 91, 14–23 évesek, életkoruk átlaga 17,6, szórása 2,7). A mintában 55 fô volt fiú és 36 fô lány. Testtömegindexük átlaga 22,2, szórása 3,9 volt. A kontrollcsoportot szegedi középiskolások alkották (14–20 évesek, 9–13. osztályosok). Az adatgyûjtés egy gimnáziumi és szakközépiskolai osztályokat magában foglaló középiskola teljeskörû felmérése keretében, 256 fô részvételével történt. A minta életkorának átlaga 16,8 év, szórása 1,3 év volt, a minta 36,1% volt lány, TTI értékük átlaga 21,9, szórása 6,7. Az adatgyûjtéshez mindkét esetben önkitöltéses kérdôíves módszert alkalmaztunk, amely kiterjedt a minta étkezési magatartásának, és az azzal összefüggô egyéni és társas pszichológiai jellemzôknek a megismerésére. Az étkezési magatartással kapcsolatban a táplálkozás egészséges megítéléséhez a következô kérdést tettük fel: „Milyennek látod magad? Egészségesen vagy inkább egészségtelenül táplálkozol?” A választ egy hétfokú skála adta, ahol az 1 = egészségtelenül táplálkozom, a 7 = egészségesen táplálkozom választ jelentett (4, 5). Az egészségkockázatos és egészségvédô skálákat a táplálkozási 1. táblázat


állításokkal való egyetértés mértékét hétfokozatú skála mérte, ahol az 1 = egyáltalán nem értek egyet, a 7 = teljesen egyetértek pontot kapott. Az összesített skála összepontszáma így 5–35 pont lehetett. A skála megbízhatóságát jelzô Cronbach alfa értéke 0,72 (sportolói csoport), illetve 0,76 (kontrollcsoport) volt. A statisztikai elemzésekhez SPSS for MS Windows Release 11.0 programot használtunk. A leíró statisztikákhoz t-tesztet, a kétirányú kapcsolatok megállapításához korrelációelemzést, a többváltozós elemzésekhez pedig regresszióanalízist alkalmaztunk.

Eredmények Az 1. táblázatban láthatók az étkezéssel összefüggô, valamint a pszichológiai skálák átlagértékeinek és szórásainak összehasonlítását jellemzô kétmintás t-próbák eredményei a sportolói, valamint a kontroll középiskolás csoportban. Legerôsebb eltérés a két csoport között az önbecsülést mérô skála átlagértékeiben mutatkozott (p<0,001). Nem volt jelentôs az eltérés az egészségkockázatos táplálkozás, valamint a társas összehasonlítás skálák értékeiben (p>0,05). Abban, hogy ki mennyire tartja táplálkozását egészségesnek,

Az étkezéssel összefüggô, valamint a pszichológiai skálák összehasonlítása a sportolói, valamint a kontroll középiskolás csoportban

szokásokat felmérô kérdések alapján állítottuk össze (4, 5, 20). Ehhez a következô kérdést tettük fel: „Milyen gyakran fogyasztod a következô élelmiszereket?” Chips, sültburgonya, sütemény, édesség, hamburger/ hot dog, pizza. A válaszkategóriák a következôk voltak: naponta többször, naponta egyszer, majdnem minden nap, hetente egyszer-két142

szer, kevesebb, mint hetente egyszer, soha. A zöldség és gyümölcsfogyasztáshoz a következô válaszkategóriák álltak rendelkezésre: naponta 3–5 alkalommal, naponta kétszer, naponta egyszer, kevesebb, mint naponta egyszer. A két skálát az egyes változók összesítésével hoztuk létre. A szociális összehasonlítás az Iowa-Netherlands Comparison Orientation Measure (INCOM) (21) magyar változatával történt (22). A rövidített skála hat elembôl áll (például: „Gyakran összehasonlítom a teljesítményemet azzal, amit mások értek el az életben”). A skála összpontszáma 6-tôl 30-ig terjedt, a válaszkategória 5 szintbôl állt az egyetértés mértékétôl függôen (1 = egyáltalán nem, 5 = teljesen). A skála megbízhatóságát jelzô Cronbach alfa értéke 0,69 (sportoló csoport), illetve 0,67 (kontrollcsoport) volt. Az önbecsülés mértékét a Rosenberg által kifejlesztett skála magyar, rövidített változatával állapítottuk meg (23). Az öt itemes skála arra keres választ, hogy a megkérdezettek hogyan értékelik saját magukat. A skála állításai az önbecsülés általános megítélésére vonatkoznak (például: „Úgy érzem, értékes ember vagyok, vagy legalábbis annyira, mint amennyire mások”), szemben a specifikus mérési módszerekkel. Az

2. táblázat

Az étkezési skálák, a pszichológiai jellemzôk és a TTI közötti kétirányú kapcsolatot jelzô korrelációs együtthatók (n=347)

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

Sportorvosi Szemle

2009.01.07. 23:24:21

3. táblázat

Az étkezés megítélését befolyásoló pszichoszociális és szociodemográfiai tényezôk regresszióelemzése a sportolói, alamint a kontroll középiskolás csoportban

lálkozás megítélését, ami megmutatkozik a magyarázó erô mértékében is: az elsô modell a variancia 18%-át magyarázza meg, ami önmagában szignifikáns, azonban a második modell (19%) már nem ad hozzá az elsôhöz jelentôs magyarázó erôt.

Megbeszélés

illetve az egészségvédô táplálkozási skála vonatkozásában enyhe, de szignifikáns eltérés igazolható: mindkét esetben a sportolói csoportban volt kissé nagyobb az átlagérték (p<0,05). A 2. táblázat mutatja az étkezési skálák, a pszichológiai jellemzôk, valamint a testtömegindex közötti kétirányú kapcsolatokat jellemzô korrelációs együtthatókat az egész mintára nézve. Míg az egészségkockázatos táplálkozás csupán a testtömegindexszel mutat negatív összefüggést, addig az egészségvédô táplálkozás mindkét pszichológiai jellemzôvel összefüggött; az önbecsüléssel pozitív, a társas összehasonlítással negatív módon. A 3. táblázatban az étkezés megítélését (azaz, hogy mennyire tartja valaki egészségesnek táplálkozását) befolyásoló tényezôk regressziós modelljeit láthatjuk. Az elsô modellben a pszichológiai és étkezési skálák kerültek bevonásra, majd a második modellben ezekhez hozzáadódtak a szociodemográfiai tényezôk is. Az eredmények elsô két oszlopában a sportolói csoport, a második két oszlopban a kontroll középiskolás csoport adatait olvashatjuk. A sportolói csoport eredményei között meg kell említeni, hogy mind az egészségkockázatos, mind pedig az egészségvédô táplálkozásnak szignifikáns szerepe van a sportolók számára saját táplálkozásuk megítélésében: minél inkább jellemzô valakire a gyümölcsés zöldségfogyasztás (egészségvédô táplálkozás), illetve minél kevésbé Sportorvosi Szemle


jellemzô az édességek vagy gyorséttermi ételek (egészségkockázatos táplálkozás), annál egészségesebbnek ítéli saját táplálkozását. A testtömegindex is meghatározó: az alacsonyabb TTI egészségesebb megítéléssel jár együtt. A pszichológiai skálák közül az önbecsülés mértéke meghatározó, sokkal inkább, mint a társas összehasonlítás. A bevitt változók a variancia 24%-át (elsô modell), illetve 34%-át (második modell) magyarázzák, s bár az elsô modell magyarázóereje nagyobb, mindkét modell önmagában is szignifikáns. A kontroll középiskolás csoportban az egészségvédô skála bizonyult a legerôsebb prediktornak (beta = 0,40), ami nem tér el az elôzô csoport eredményeitôl. Eltérô azonban, hogy az egészségkockázatos táplálkozás nem meghatározó. További eltérés, hogy a pszichológiai skálák közül az önbecsülés egyáltalán nem befolyásolja a táplálkozás megítélését, szemben a társas összehasonlítással, ami igen erôs prediktor. A nem sportoló fiatalok körében tehát sokkal inkább meghatározó az, hogy valaki mennyire hajlamos viselkedését másokhoz igazítani. A saját táplálkozás megítélésében tehát a mások viselkedéséhez való igazodás a döntô, ami a sportoló fiatalokra kevésbé jellemzô. A harmadik eltérés pedig abban mutatkozik, hogy a testtömegindex (TTI) sem bizonyult prediktornak.Összehasonlítva az állapítható meg, hogy sokkal kevesebb változó befolyásolja a táp-

A táplálkozás és a fizikai aktivitás szorosan összefügg egymással, hiszen mindkettô életmódunk, pontosabban szólva egészségmagatartásunk eleme (4, 9, 10). Donovan elmélete (11) arra világít rá, hogy az egészségmagatartás egyes elemei között koherencia áll fenn, azaz aki igyekszik egészségtudatosan élni, azt többféleképpen is teszi, például tartózkodik a káros szenvedélyektôl, sportol, és igyekszik egészségesen táplálkozni is. Jelen kutatásunkban egy sportolói és egy kontroll középiskolás csoport összehasonlításával vizsgáltuk a fiatalok táplálkozását, illetve annak megítélését befolyásoló pszichológiai hátteret. A fizikai aktivitás és a táplálkozás együttes vizsgálata azért is kiemelten fontos, mert rámutat arra, hogy nem önmagában kell megítélni például a kalóriabevitelt, hanem a fizikai aktivitás függvényében. Ilyen szempontból nincs értelme egészségtelen, illetve egészséges táplálkozásról beszélni, hanem inkább egészségvédô és egészségkockázatos ételekrôl, amelyeket azonban célszerû együtt értékelni, ahogyan azt McKinley táplálékkiegyensúlyozási elmélete (8) javasolja. Jelen kutatás eredményei megerôsítik a szakirodalom korábbi elméleteit. A sportolói és kontrollcsoportba tartozó fiatalok legfôképpen az egészségvédô magatartás skála pontszámaiban tértek el, azaz ez a skála a sportolók körében mutatott magasabb pontértéket. Ezt a megfigyelést korábbi tanulmányok is alátámasztják (4, 9, 10). Az egészségkockázatos táplálkozás (például chips, édesség fogyasztása) gyakoriságában nem volt jelentôs eltérés. Összességében a táplálkozás megítélésében a sportolók pontszáma mutatott enyhe fölényt, amit korábbi vizsgálatunk elsôsorban a zöldség- és

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

143

2009.01.07. 23:24:21

gyümölcsfogyasztás nagyobb gyakoriságával hozott összefüggésbe (4). A táplálkozás megítélését befolyásoló pszichológiai jellemzôk szerepében jelentôs eltérések adódtak attól függôen, hogy a sportolói, vagy pedig a kontrollcsoportot elemeztük. Vizsgálatunkban egyéni és társas pszichológiai jellemzôk egyaránt szerepeltek; az elôbbi esetben az önbecsülést (17), az utóbbi esetben a társas összehasonlítást (19,21) alkalmaztuk változóként. A sportolói csoportban az önbecsülés volt a legjelentôsebb változó, a társas öszszehasonlítás a végsô regressziós modellben megszûnt szignifikánsnak lenni. A kontrollcsoportban viszont az önbecsülés nem, hanem a társas összehasonlítás volt meghatározó. Míg tehát a sportolók önbecsülése nagyon fontos táplálkozásuk megítélésénél is, nem sportoló kortársaiknál a konformitás vágya az, ami leginkább meghatározza azt, hogy milyennek ítélik táplálkozásukat a fiatalok. Jelentôs különbség továbbá, hogy míg a sportolók körében táplálkozásuk megítélését mind az egészségvédô, mind pedig az egészségkockázatos ételek fogyasztása befolyásolja (ellenkezô elôjellel), addig a nem sportoló fiataloknál az utóbbi nem hat a megítélésre. Hasonlóképpen nem jelentôs a testtömegindex sem, ami pedig a sportolóknál szintén meghatározó. Mindez a sportoló fiatalok egészségtudatosabb táplálkozására utal, illetve arra, hogy ôk sokkal tudatosabban ítélik meg saját táplálkozásukat, és minden bizonynyal táplálkozásuk monitorozása is sokkal inkább jelen van hétköznapjaikban.

ik (mind az egészségkockázatos, mind pedig az egészségvédô táplálékok fogyasztása) mellett aktuális testtömegindexük, valamint önbecsülésük a mérvadó. A sportolás tehát pozitívan hat nemcsak a táplálkozásra, hanem a táplálkozás megítélésére, valamint tudatos monitorozására is.

Következtetés

8.

A sportoló és kontroll középiskolás fiatalok csoportját összehasonlítva elmondhatjuk, hogy a sportoló fiatalok táplálkozására jellemzô a nagyobb egészségtudatosság, és az aktívabb monitorozási hajlam. Míg a nem sportoló fiataloknál a saját táplálkozásuk megítélése erôteljesen függ a mások viselkedésének megfigyelésétôl, addig a sportoló fiataloknál a táplálkozási szokása-

144


Irodalom 1.

2.

3. 4.

5.

6.

7.

9.

Rodler I., Zajkás G.: Az egészséges táplálkozás és a daganatos betegségek megelôzése. Orv. Hetilap 2003; 144(9): 413−418. Temple, N.J., Burkitt, D.P.: Western diseases: Their dietary prevention and reversibility. Humana Press, Toronto, N.J., 1994. Schneider, D.: International trends in adolescent nutrition. Soc. Sci. Med. 2000; 51: 955–967. Pikó B., Keresztes N.: Középiskolás fiatalok étkezési szokásai és ezek hatása a saját táplálkozási magatartás megítélésére. Egészségfejl. 2008; 49(1–2): 9–15. Neumark-Sztainer, D., Wall, M., Perry, C., Story, M.: Correlates of fruit and vegetable intake among adolescents: Findings from Project EAT. Prev. Med. 2003; 37: 198–208. Goodwin, D.K., Knol, L.L., Eddy, J.M., Fitzhugh, E.C., Kendrick, O.W., Donahue, R.E.: The relationship between selfrated health status and the overall quality of dietary intake of US adolescents. J. Am. Diet. Assoc. 2006; 106: 1450–1453. Fries, E., Croyle, R.T.: Stereotypes associated with low-fat diet and their relevance to nutrition education. J. Am. Diet. Assoc. 1993; 93: 551–555. McKinley, M.C., Lowis, C., Robson, P.J., Wallace, J.M.W., Morrissey, M., Moran, A., Livingstone, M.B.E.: It’s good to talk: Children’s views on food and nutrition. Eur. J. Clin. Nutr. 2005; 59(4): 1–10. Németh Á.: Fizikai aktivitás és táplálkozási szokások serdülôkorúak körében. Új Diéta 2007; 6: 10–11.

10. Keresztes N., Pikó B.: Fiatalok sportolási és táplálkozási szokásainak összefüggése Donovan koherencia-elmélete tükrében. Magy. Sporttud. Szemle, 2008; 33(1): 14–19. 11. Donovan, J.E., Jessor, R., Costa, F.M.: Structure of healthenhancing behavior in adolescence: A latent variable approach. J. Health Soc. Behav. 1993; 34: 346–362. 12. Cross, J.K., Neumark-Sztainer, D., Story, M., Wall, M., Perry, C., Harnack, L.: Adolescents involved in weight-related and power team sports have better eating patterns and nutrient intakes than nonsport-involved adolescents. J. Am. Diet. Assoc. 2006; 106: 709–717. 13. Cupisti, A., D’Alessandro, C., Castrogiovanni, S.: Nutrition knowledge and dietary composition in Italian adolescent female athletes and non-athletes. Int. J. Sport Nutr. Exerc. Metab. 2002; 12(2): 207–219. 14. Iglesias-Gutierrez, E., GarciaRoves, P.M., Rodriguez, C.: Food habits and nutritional status assessment of adolescent soccer players. A necessary and accurate approach. Can. J. Appl. Physiol. 2005; 30: 18–32. 15. Luszczynska, A., Tryburcy, M., Schwarzer, R.: Improving fruit and vegetable consumption: A selfefficacy intervention compared with a combined self-efficacy and planning intervention. Health Educ. Res. 2007; 22: 630–638. 16. Wills, T.A., Isasi, C.R., Mendoza, D., Ainette, M.G.: Self-control constructs related to measures of dietary intake and physical activity in adolescents. J. Adolesc. Health 2007; 41: 551–558. 17. Tomori, M., Rus-Makovec, M.: Eating behavior, depression, and self-esteem in high school students. J. Adolesc. Health 2000; 26: 361–367. 18. Luszczynska, A. Gibbons, F.X., Piko, B.F., Teközel, M.: Selfregulatory cognitions, social comparison, and perceived peers’ behaviors as predictors of nutrition and physical activity: A comparison among adolescents in Hungary, Poland, Turkey, and USA. Psychol. Health 2004; 19(5): 577–593.

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

Sportorvosi Szemle

2009.01.07. 23:24:22

19. Morrison, T., Waller, G., Meyer, C., Burditt, E., Wrigth, F., Babbs, M., Gilbert, N.: Social comparison in the eating disorders. J. Nerv. Ment. Dis. 2003; 191: 553–555. 20. Aszmann A. (szerk.): Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása. Országos Gyermekegészségügyi Intézet, Budapest, 2003. 21. Gibbons, F.X., Buunk, B.P.: Individual differences in social comparison: Development of a scale of social comparison orientation. J. Pers. Soc. Psychol. 1999; 76: 129–142.

22. Pikó B.: Egészségtudatosság serdülôkorban. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002. 23. Rosenberg, M., Schooler, C., Schoenbach, C.: Self-esteem and adolescent problems: Modeling reciprocal effects. Am. Sociol. Rev. 1989; 54: 1004–1018.

Levelezési cím: Pikó Bettina dr., Szegedi Tudományegyetem ÁOK, Magatartástudományi Intézet, 6722, Szeged, Szentháromság u. 5. Tel/Fax.: (62) 420-530 E-mail: [email protected]

K Ö N Y V I S M E R T E T Ô Boros Szilvia: Sporttáplálkozás (kiadó: Krea-Fitt Kft, 2008)

„Aki gyôz, amíg él csak, mézédes nyugalom derûjét nyerte bajnoki bérül.” – írja Pindarosz az ókori olimpiai játékokról. Az olimpiákon, világversenyeken való gyôzelem az élsportoló életének legfontosabb célja. Minden a verseny alatti csúcsteljesítmény elérése érdekében történik. De vajon elég-e önmagában a megfelelô edzésprogram, különösen korunkban, mikor sokszor néhány századmásodpercen múlik a gyôzelem? Azaz a kérdést úgy is feltehetnénk: mit kell tenni ahhoz, hogy a felkészülés maximálisan sikerüljön? Természetesen a sportteljesítmény fókuszában az edzések állnak, melyekhez kiváló edzôi irányítás kell. A sportolónak anynyi edzésmunkában kell részesülnie, mint amennyire szükség van, nem lehet se több, se kevesebb. A jó edzô érzékenyen reagál a sportoló kívánalmaira. Tudja, hogy a megfelelô edzésmunka nem jöhet létre a kellô regeneráció nélkül. Felméri a sportoló fáradtsági szintjét és biztosítja a lelki-testi-szellemi egyensúly feltételeit. A táplálkozásnak és a folyadékpótlásnak felbecsülhetetlen értéke van az élsportoló életében. Nemcsak a regenerációban foglal el elsôdleges helyet, hanem a sportteljesítményt is képes befolyásolni. A felkészülést teljesen el lehet rontani a helytelen étkezéssel és a nem megfelelô folyadékpótlással, melyre számos sajnálatos példát hozhatunk fel a magyar sporttörténetbôl. Gondoljunk a mexikói Labdarúgó Világbajnokságra, amely úgy vonult be a hazai labdarúgótörténetbe, mint a vészkorszak kezdete, a labdarúgás mohácsa. Akkoriban sokan boncolgatták a szovjetek elleni, csúfos 6:0-ás vereség okait. Az egyik feltételezés szerint a tésztadiéta rontott el mindent, azonban a valós okokat máig homály fedi. Az egyik küzdôsportoló-klasszis esetét is említhetnénk, aki az olimpiai aranyérem megszerzése után négy évvel nem tudott még csak dobogóközelbe sem kerülni, hiába tett

Sportorvosi Szemle


meg mindent az edzôteremben, nem mérte fel a kétórás edzések alatt elvesztett négy kilogramm jelentôségét. Tudniillik 4 kg fogyást csak egy extrém mértékû folyadék – , és ezzel együtt, ásványisó – vesztés eredményezhet, melynek pótlása szinte lehetetlen. Ugyanis az elvesztett testsúly másfélszeresét kell elfogyasztani izotóniás ital formájában az edzést követôen, minél hamarabb, tolerálható ütemben. Jelen könyv a sport és táplálkozás összefüggéseinek bemutatását célozza meg a gyakorlat felôl. Megpróbálja megadni a választ a miértekre, melyhez segítségül hívja a sport élettani alapjait és a biokémiát is. Megtudhatjuk, hogy mire érdemes figyelni a táplákozás és folyadékpótlás során. Olvashatunk a „szuperételekrôl”, húsokról, burgonyáról, banánról, megismerhetjük a szénhidrátfeltöltés módszereit, képet kaphatunk az eredményes fogyókúráról és bizonyos étrendkiegészítôk hatásairól. A könyv kilenc fejezetre tagolódik, melyek majdnem mindegyike többé-kevésbé hasonló tematika mentén építkezik. Választ kaphatunk az egyes témákat érintô gyakori kérdésekre is. Mindezzel szeretnénk hozzájárulni az eredményes felkészüléshez, a sérülések nagy részének elkerüléséhez, a maximális teljesítmény eléréséhez, a sportkarrier kiteljesedéséhez. Ajánlom a könyvet élsportolóknak, edzôknek és mindazoknak, akiket érdekel a sport és táplálkozás közötti összefüggések elmélete és gyakorlata.

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

145

2009.01.07. 23:24:22

B E S Z Á M O L Ó

Regionális NOB sportorvosi kurzus (Regional IOC Sports Medical Course) Páll Zoltán Országos Sportegészségügyi Intézet 2008. október 1. és 4. között részt vettem Bukarestben a Kelet- Közép Európai NOB sportorvosi kurzuson. Jacques Rogge NOB elnök kezdeményezésére kerülnek megrendezésre az ilyen jellegû kurzusok, hogy a világ minden táján valamelyest közös nevezôre jusson a sportorvoslás. A kurzust a 15. Balkán Sportorvosi Kongresszussal párhuzamosan rendezték meg az Athenéé Palace Hilton Hotelben elegáns és kényelmes körülmények között. A mottó: „Health through Physical Exercise, Performance through Sports Medicine”, hivatalos nyelve az angol volt. Román sportorvosok mellett szerb, horvát, macedon, bosnyák, montenegrói, görög, török, szlovák, ukrán, francia, olasz kollégák vettek részt. Magyarországot jómagam képviseltem. A fôbb témakörök a következôk voltak: – a sportolói szív, – hirtelen szívhalál, – európai javaslatok kardiológiai szûrôvizsgálatokra, – sportpálya biztonsága és AED használata, – élsportolók felmérése – az Olasz Olimpiai Bizottság (CONI) Sportorvosi Centrumának tapasztalatai, – állóképességi edzések és rekreációs sport, – terhelés élettani felmérések él-, és szabadidô sportolóknál, – gének- egészség- fizikai teljesítôképesség, – izomsérülések, – helyi injekciós kezelések, – „dynamic taping” boka és ujjsérülések esetén. Olyan jeles egyéniségek rendkívül színes elôadásait hallgathattuk, mint Norbert Bachl prof. – EFSMA elnök és FIMS alelnök, Fabio Pigozzi prof. EFSMA és FIMS fôtitkár, Marcello Faina prof.- a CONI Sportorvosi Centrumánal igazgatója, Mats Borjesson prof. – az Európai Kardiológus Társaság (ESC) sportkardiológiai szekciójának vezetôje, Mikael Dellborg svéd kardiológus professzor, vagy Dusan Hamar( Szlovákia), Konstantinos Natzis (Görögország), Selim Ergun( Törökország) stb. (hogy csak az igazán jelentôseket soroljam fel). Külön öröm volt számomra, hogy Mats Borjesson elôadásában kiemelte a magyarországi sportorvosi szûrôrendszert, mint európai élenjárót és többször is példaként említette. 146


Alkalmam volt többször hozzászólni, bemutatni magyar modellünket és tevékenységünket, tapasztalva, hogy szervezettségben a környezô országokban az elsôdleges szûrésben nincsen hasonló. Többen hangsúlyozták, hogy az élsportolókat, különösen az olimpiai válogatott tagjait, 3–4 havonta rendszeresen ellenôrzik kardiológiai szempontból( Olaszország, Svédország, Törökország, Románia). Európai vezetô kardiológusok elegendônek tartják az évi rendszeres klinikai vizsgálatot, EKG, labort és ha szükséges akkor terhelést és szívultrahang vizsgálatot. Különösen kiemelték a korrekt klinikai vizsgálat szerepét, melyet még a mai gépesített modern világban sem helyettesít semmi! Nagy terhelésnek kitett élsportolóknál viszont a 3–4 havonta elvégzett klinikai és EKG vizsgálat és az évi terheléses és szívultrahang vizsgálat kötelezô érvényû. Bármilyen eltérésnél a szív MRI, PET, invazív elektrofiziológia és a szívkatéterezés szükség szerint elvégzendô. Érdekes volt F. Pigozzi prof. elôadása a táplálék kiegészítôkrôl. Az elôadó határozottan állást foglalt ezek korlátozott alkalmazása mellett, hangsúlyozva, hogy egy korrekt, változatos étrend mellett nem vagy csak kis mértékben van szükség rájuk. Norbert Bachl prof. részletesen ismertette a genetika és sport összefüggésének jelen ismereteit, utalva a géndopping használatában rejlô hatalmas veszélyekre. Meglehetôsen nagy terjedelmû prezentációban foglalkozott M. Borjesson svéd professzor a sportlétesítmények biztonságával( sportolók- nézôk egyaránt) és sürgôsségi orvosi ellátásával, kiemelve, hogy nyugateurópai országokban is csak kb. 65 %-ban adottak a feltételek egy korrekt sürgôsségi beavatkozásra (CP resuscitatio, AED alkalmazás), különös tekintettel a megfelelô szakszemélyzetre. Ez a kérdés különben prioritást élvez az Európai Kardiológus Társaság (ESC) és az EU megfelelô bizottságának napirendjén, külön munkacsoport alakult az ide vonatkozó irányelvek kidolgozására. Sajnálatos módon Magyarország nem szerepel a munkacsoportban képviselt országok között. Rendkívül élénk érdeklôdést váltott ki felszólalásom, melyben röviden bemutattam a Nemzeti Sportszövetség Oxyteam Sportmentôszolgálatának szervezését és tevékenységét. Az ESC-nek nem volt tudomása róla. Borjesson professzor azonnal meghívott a jövô évben Stockholmban megrendezésre kerülô ESC kongresszusra, ahol az „Arena safety” az egyik fô téma.

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

Sportorvosi Szemle

2009.01.07. 23:24:22

A kurzus anyagában a sporttraumatológia ezúttal kisebb mértékben szerepelt, fôleg a dinamikus taping módszereirôl volt szó egy külön workshop keretében, de a lokális injekciós terápia is helyet kapott. Több elôadó is méltatta a Berkes professzor nevével fémjelzett magyar sportsebészetet, megemlítve, hogy a környezô országokból számos sportolót operáltak a sportkórházban. Az elôadások rendkívül színvonalasak , gyakorlat orientáltak és nem elvontan elméletiek voltak. Személyes beszélgetések alkalmával Bachl és Pigozzi professzorok méltatták a magyar sportorvoslás színvonalát. A Román Sportorvosi Társaság elnöke, Anca

Ionescu professzor asszony többször hangoztatta véleményét, hogy közös román-magyar sportorvosi rendezvények, esetleg közös kongresszus mindkét ország szakemberei számára elôrelépést jelentene. Bachl professzor EFSMA elnök ismertette az általa vezetett társaság vezérkarának fáradozásait, hogy a sportorvoslás EU szinten elismert szakág legyen, úgy mint jelenleg Magyarországon. Befejezésként meg szeretném köszönni Dr. Berkes István fôigazgató és Dr. Martos Mihálynak igazgató uraknak, hogy lehetôvé tették számomra a kurzuson való részvételt.

K Ö N Y V I S M E R T E T Ô A Tendinopathy in athletes címû kiadvány az Encyclopaedia of Sports Medicine XII. köteteként, 3 világhírû sportorvos Savio Woo, Per Renström és Steven Arnoczky szerkesztésében jelent meg 2007-ben. A könyv 15 fejezetben több száz irodalmi hivatkozást felhasználva foglalja össze az inak károsodásának minden aspektusát, kezdve a kórképek etiológiájától és epidemiológiájától, a biológiai és biomechanikai ismereteken és a klinikai megjelenésükön át a különbözô kezelési lehetôségekig. Az egyes fejezetek szerzôi ugyanazok a szempontok alapján állították össze írásukat: mindegyik fejezet absztraktot, bevezetést, módszert, eredményeket, megbeszélést és a jövôre vonatkozó megállapításokat tartalmaz, mivel a szerzôk célja nemcsak a klinikai gyakorlat számára való útmutatás, hanem a további kutatómunka ösztönzése is volt. A túlterhelés következtében kialakuló tendinopathiák az összes sportsérülés 30-50%-át alkotják, evvel jelentôs problémát okozva elsôsorban a 25 év feletti sportolók számára. A diagnózis elsôsorban a klinikai tüneteken (fájdalom és funkció) alapul, a háttérben húzódó pathofiziológia a legtöbb esetben ismeretlen marad. Továbbra is kérdéses, hogy az inak degenerációja mellett az akut gyulladásnak milyen szerepe van a tendinopathiák kialakulásában. Ennek következtében az elnevezésben is számos kifejezés szerepel: tendinosis, tendinitis, paratendinosis, paratendinitis. A kórkép kialakulásában a túlterhelés mellett sokféle hajlamosító tényezô játszik szerepet, melyeket külsô (a sport környezethez kapcsolódó) és belsô (a sportolóhoz köthetô) rizikó faktorokra oszthatunk. A kezelés sok esetben nem megfelelô, mivel a pathológia meghatározása nem valódi tényeken alapul. Azonban egyre több a bizonyíték, hogy a megfelelô excentrikus mechanikai ingerek hatására az ínszövetekben kedvezô metabolikus és keringési változások jönnek létre. Ennek következtében az inak biomechanikai tulajdonságai javulnak, ami a további sérülések elkerülését Sportorvosi Szemle


eredményezi. Emellett az újabban alkalmazott lökéshullám kezelés és sclerosis terápia is igen bíztató eredményeket hozott, de további tudományos bizonyítékok szükségesek ezeknek a módszereknek a valódi értékérôl. A corticosteroid injekcióknak a szerepérôl megoszlanak a vélemények, mivel pozitív hatásuk nem gyulladásos eredetû elváltozás esetén kérdéses és nem bizonyított, viszont esetleges mellékhatásaik csökkentik az inak regenerációját. Mindenesetre ínszövetbe való adásuk tilos minden esetben, peritendinealisan bizonyos esetekben alkalmazhatóak. A mûtéti kezelés szintén egy lehetôség, de a tanulmányok szerint csak 60-85%-ban eredményezi a sportba való visszatérést. A tendinopathiák eredményes kezelése nagy kihívás a sportorvosok számára és sok esetben csak hosszú gyógyulási idô után térhetnek vissza a sportolók eredeti tevékenységükhöz. A jövô számára fontos lenne meghatározni, hogy a bizonyítottan jó hatású kontrollált mozgásterápiát milyen mennyiségben lehet optimálisan alkalmazni a kezelés során. Emellett a rizikó tényezôk fokozott kiküszöbölése is igen fontos tényezô a kórkép megelôzésében. A növekedési faktorok és a génterápia kulcsfontosságú lehet a degenerált inak normál szerkezetének a helyreállításában, de ezek a módszerek még nem állnak rendelkezésre a mindennapi klinikai gyakorlatban, alkalmazásukhoz további kutatások szükségesek.

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

147

2009.01.07. 23:24:23

B E S Z Á M O L Ó K

Beszámoló Pekingbôl Beszámoló Pekingbôl – a pszichológiai felkészítô munka bemutatása Budavári Ágota A versenyzôk közül három csapattal dolgoztam itthon a felkészülési idôszakban, ezért az ô szereplésükrôl számolok be az alábbiakban. 1. A férfi párbajtôr csapat Mint ismeretes a vívóversenyek egy teljes napig tartanak, ezért gyakran reggel 8 órától késô estig zajlanak a csörték, 1-2 órás szünetekkel. Jelentôs feladat volt az, hogyan építsük fel a vívók verseny napját, mit csináljon a versenyzô az asszók ideje között, hogyan és mennyit pihenjen, mennyit mozogjon, mennyit nézze a kollégáinak a vívását, mennyit és mit egyen stb. A pszichológus sok versenytapasztalatot meghallgatva közösen dolgozza ki a versenyzôvel a napi menetrendet. A vívó tudatossága, intelligenciája, rugalmas gondolkodása igen fontos, meghatározó tényezô. Az asszókban alkalmazott akciók kiválasztása, váltogatása, vagy éppen ismételgetése már egy bonyolult taktikai, intellektuális feladat része, aminek átgondolása, megtervezése ugyancsak a felkészülési munka részét képezi. Lényeges azt kiemelni, hogy óriási tudatosság, tervezettség szükséges a jó víváshoz, aminek az alapja a figyelem maximális koncentrációja (ami az intelligencia egyik faktora) és a higgadt nyugalom. Ez az optimális izgalmi állapotot a versenyek téthelyzetében igen nehéz megôrizni. Hosszú, több hónapos gyakorlással kialakítható olyan feszültség szabályozási technika, amit a versenyzô akár a páston megállva is alkalmazhat (pszichoregulatív módszerek). Két párbajtôrözô férfi elsajátított ilyen speciális módszert, az ô figyelem koncentrációjuk és higgadt versenyzésük tapasztalható volt a kiélezett csapatküzdelemben. A másik két tagja a csapatnak saját maga által kialakított ráhangolódással készült, de a csapat taktika kidolgozásában aktívan részt vettek. Sajnálatos módon – augusztus 15-i kiutazásom miatt – nem tudtam jelen lenni sem az egyéni küzdelmek napján: 10-én, sem 15-én, a csapatversenyen. Így nem állt módomban segíteni, (Fabrice Jeannet elleni vereség fájdalmát átdolgozni), aminek eredménye az lett, hogy a magyar versenyzô a bronzért folyó asszóban nem tudott gyôzni.

148


2. A nôi vízilabda csapat A csapat tagjaival két éve dolgozom. A vezetô edzô váltása után – másfél éve- hihetetlenül sokat fejlôdtek szakmailag, de tudatosságuk, szervezettségük is elônyösen változott. A velük folytatott egyéni foglalkozások célja az volt, hogy a saját poszton elvégzendô feladatokra ráhangolódjon, fôleg akkor volt ez hangsúlyos, amikor a klubjában más feladatot kellett megoldania 8 hónapon át. Fôleg a védôk és a kapusok felkészítése volt a fô feladatom, hiszen az ô mûködésük adja a csapat biztonságát. Sikerült a kevéssé fegyelmezett játékosokat is motiválni (fôleg testsúly problémák, étkezési, dohányzási szokások jelentették az akadályt) rendszeres csoport beszélgetésekkel, ahol a kemény magot képezô világbajnokok profizmusa nagy hatással volt a fiatal, kevéssé tudatos versenyzôkre. Nagy segítséget jelentett az is, hogy a vezetô edzô is bevonható volt a csoport folyamatban, sôt tapasztalatit, megfigyeléseit is hasznosíthattam a játékosokkal folytatott munkában. Az olimpiai szereplésük egyenletesnek mondható, csak a jóval szervezettebb holland csapattól szenvedtek vereséget, majd az ausztrálokkal folytatott csata után az „orosz rulett” döntött- így a csapat hajszállal maradt le a dobogóról. 3. A férfi vízilabda csapat A csapat tagjaival egyéni explorációkkal indult a pszichológiai munka ebben az évben is, majd csoport szintû megbeszélések következtek. A felkészülés ideje alatt a vezetô edzôvel igen hasznos eszmecseréink voltak, amelyek a játékosok egyéni gondjainak a megbeszélésétôl a csapat kohézióig íveltek (július 31-én szociometriát végeztünk). A csapat megbeszélések azt célozták, hogy minél jobban megismerjék egymás ösztönzôit, törekvéseit, hogy minél több szállal kötôdjenek egymáshoz, minél inkább tudjanak kommunikálni egymás között ötleteikrôl stb. és értsék egymást a vízben is. Majd a csapat kijelölése után az egymás közötti kapcsolatok erôsítése folytatódott, még egységesebbek lettek azáltal, hogy a fiatal – az utóbbi 2-3 éve keretben játszó – játékosok is felelôs szerepet vállaltak a kritikus helyzetek megoldásában. Erre az Európa Bajnokság és a Unicum Cupa kiváló felkészülési lehetôséget nyújtott. Az idôsebb, 30 feletti kétszeres, ill. háromszoros olimpiai bajnokok csoportját igyekeztünk összeépíteni a fiatalokéval. A játékosok szaktudása, koncentrált munkája, figyelmi aktivitása, küzdôképessége, a csapat kohéziója együttesen eredményezte az aranyérmet.

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

Sportorvosi Szemle

2009.01.07. 23:24:23

Vezetô keretorvosi sportegészségügyi beszámoló a pekingi olimpiáról Tállay András A XXIX. Pekingi Nyári Olimpiai Játékok sportegészségügyi csoportját a Pekingi Elôkészítô Bizottság munkájában 1 éves szünetet – külföldi tanulmányút – követôen 2002 óta vettem részt. Tevékenységem az alábbi fôbb részfeladatokból állnak/ álltak. A MOB által szervezett, heti rendszerességgel megtartott sportági szakszövetségekkel történô szakmai konzultációkon az OSEI-t képviseltem. Az itt felmerülô kérdésekre megpróbáltam választ adni, a kéréseknek kollégáimmal közösen eleget tenni. Az elôkészítô bizottságban elôkészítettük az olimpiára kiutazó egészségügyi csapatot, annak munkájához szükséges feltételeket megteremtettük. A munkám egyik legfontosabb és egyben legnehezebb része az ÖTM/ÖM illetékes munkatársaival az együttmûködôi, majd a megbízási szerzôdések elôkészítése volt. Ebben a munkában Berkes professzor úr, Szabó István gazdasági igazgató úr, Székely ügyvéd úr, és Kühtreiber Istvánné humánpolitikusunk nyújtott nagy segítséget. Az ÖTM részérôl elsôsorban Lukács Zsuzsanna fôosztályvezetô helyettes és Sarnyai Zsuzsanna jogtanácsos asszonyoktól kaptunk felbecsülhetetlen segítséget. A – véleményem szerint – rendkívül jó és szoros együttmûködés mellett is a szerzôdések zöme nem lett aláírva június vége elôtt. Szintén vezetô keretorvosi feladat volt az edzôtáborok ellenôrzése, a keretorvosi értekezletek és ezek továbbképzô részeinek megszervezése. A keretorvosok mellett a pszichológusok, masszôrök és a fizioterapeuták munkáját is koordináltam. A XXIX. Pekingi Nyári Olimpiai Játékok sportegészségügyi csoportját a Pekingi Elôkészítô Bizottság javaslata alapján a MOB Orvosi Bizottságának egyetértésével az OSEI Fôigazgatója valamint a MOB elnöksége hagyta jóvá. Az Olimpiára kiutazó sportegészségügyi csoport összesen 27 fôbôl állt. Az elôzetes 18 fôs kontingenshez képest ez jelentôs elôrelépést jelent, a javulás oka az, hogy 13 esetben sikerült a személyzet cseréjét megvalósítanunk. A 171 fôs sportolói létszámhoz képest véleményem szerint ez a személyzeti létszám közel ideálisnak tekinthetô. Az orvosok, pszichológusok, fizioterapeuták és masszôrök aránya tapasztalatom szerint megfelelô volt. A magyar sportolók összesen 25 különbözô sportágban versenyeztek. Kilenc sportág versenyzôi részére az olimpián sem saját orvosuk, sem saját masszôrük jelenléte nem volt biztosítható. 3 esetben a saját masszôr, 3 esetben a saját orvos, 8 esetben saját orvos és gyúró jelenléte volt megoldható. Néhány sportszakorvos a szerzôdése szerint is több sportágban tevékenykedett. A vitorlázók és szörfösök Pekingtôl 600 km-re versenyeztek, esetükben csak egészségügyi csomag biztosítására valamint telefonos konzultációkra volt lehetôség.

Sportorvosi Szemle


Dopping vizsgálatokra – az elôzetesen számolt 70–80 teszttel szemben összesen 51 esetben került sor. 10 versenyzônk utazott elôzetesen elfogadott asztma TUE birtokában. Rövidített TUE kérésre a helyszínen 2 esetben került sor. Az elvégzett vizsgálatok sportágak szerint: kézilabda 10, kajak-kenu 8, vízilabdában 7 nôi és 5 férfi, úszás és atlétika 6–6, torna, vívás és cselgáncs 2–2, öttusa, súlyemelés és kerékpár 1–1. Asztalitenisz, birkózás, evezés, ökölvívás, sportlövészet, triatlon, mûugrás, hosszútávúszás: magyar sportolókon nem történt vizsgálat. Egy sportolónkat (Cseh László 3 éremmel) 4 alkalommal is ellenôrizték. Súlyosabb megbetegedés az olimpián 1 esetben fordult elô. Hatos Gábor fertôzô vírusos fülfertôzése miatt kórházi ápolásra szorult, nem indulhatott a versenyen. Súlyosabb akut sérülés súlyemelésben (könyökficam), kézilabdázóknál (bokaszalag részleges szakadás), valamint az öttusázóknál fordult elô. Egy birkózó betegsége miatt nem tudott kiutazni az olimpiára. Olimpiai szereplését Gyôrfy Dóra krónikus derékpanaszai miatt mondta le. A korábban közel egy éve (elsôsorban külföldön) kezelések alatt álló Zsivóczky Attila vállalta az olimpiai szereplést, de sajnos a versenyt nem tudta befejezni. A sportegészségügyi eszközkészlet bôven elégséges volt. Gyógyszereinkbôl rendszeresen segítettük a Longmai-I magyar szurkoló tábor lakóit, több alkalommal az MTV munkatársait is kezeltük. Visszatérô problémát jelent munkatársaink számára az olimpiát követô jutalmazás. Mivel a jutalmak az államtól a sportági szakszövetségekhez érkeznek, ezért a kiváló munkát végzô, de kevésbé sikeres sportolók orvosai számára elvi esély sincs az anyagi jutalmazásra. Ugyanakkor visszás jelzéseket kapunk az egészségügyi személyek jutalmazásáról, pl. olimpián szereplô és sikeres nôi csapat pénzébôl a férfi válogatott orvosát is jutalmazták. Tervek: A vezetô keretorvosi funkciót javaslom megosztani, a jelenlegi feladataim – orvosszakmai, beszerzések, ellenôrzések, szerzôdések stb. – bizonyos részét egy nem orvosi végzettségû, menedzser jellegû munkatársat szeretnék alkalmazni. Terveim között szerepel, hogy a 2009. évi szerzôdésben már egy kisebb létszámú, azonban még ütôképesebb sportorvosi és sportfizioterapeutai csoport legyen alkalmazva.

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

149

2009.01.07. 23:24:23

R E F E R Á T U M

„Anaerob küszöb” 2008. Apor Péter Semmelweis Egyetem Testnevelés és Sporttudományi Kara

Az emelkedô intenzitású, a nagy izomcsoportokat foglalkoztató izommunka során az energia igény kielégítésére az oxidatív, majd bizonyos intenzitás- határt elérve az anaerob energiaszerzés szolgál. Ezt a határt közelítik meg a külsô gázcsere --a spiroergometria,-- a vér tejsavasodás, a vér puffer rendszerének, egyes anyagok vérszintjének, az izom elektromyográfiás aktivitásának, a pulzusszám emelkedés menetének vizsgálata során észlelhetô jelek. A tapasztalás szerint ez az intenzitás régió az, amelyben még tartós—több tízperces—terhelés végezhetô még éppen a steady state állapotban. E határ változik a fittséggel, az edzettséggel, s ez felettébb alkalmassá teszi a küszöb(öket) arra, hogy nem-maximális terheléssel is megállapíthassuk a fittséget, az aerob teljesítôképességet. Ez a betegek, a kis terhelhetôségû személyek vizsgálatában nagy elôny. Nem bizonyos, hogy az aerob kapacitás vagy a maximális steady state terhelhetôség csak ezzel az intenzitással végzett edzéssel fejleszthetô a legelônyösebben, de az ennél kisebb intenzitás a magas edzettséget már nem fejleszti, a (túl) nagy intenzitás viszont a túledzés, a letörés nagyobb esélyével jár. A korábban oktatott álláspont, hogy az egészséges fiatalok bármekkora intenzitással edzve is fejlôdnek, a versenysportolóknál szükséges a küszöbök feletti intenzitás a fejlôdéshez, a középkorú személyek egészségért végzett terhelése lehetôleg ne haladja meg a küszöb intenzitást, míg rehabilitációban tilos a küszöb feletti intenzitás („a küszöböt tekintsük limitáló tünetnek”)—egy kissé liberálisabbá vált, de jogosult az óvatosság szempontjából. Az élettani magyarázat bizonyára még teljesedik, a gyakorlatban azonban bevált a küszöb-intenzitás(ok) mérése.

Története Az 1950-es évek második felében, a spiroergometria és a vér tejsavszint meghatározások terjedésével felfigyeltek arra a jelenségre, hogy a tejsav emelkedés egybeesik azzal a terhelés intenzitással, amikor a lineárisan növekvô oxigén felvételhez képest a ventiláció meredekebb, exponenciálisba forduló emelkedést kezd mutatni. A kölni munkacsoport ezt az intenzitást az „optimális légzési hatásfoknak”, „aerob állóképességi teljesítmény határnak” nevezte el (Hollmann 1961, 1965), a kaliforniai Wasserman pedig „anaerob küszöbnek” (Wasserman 1964, 150


Requirements of the energy need of the progressively incereasing muscular work is covered by aerob than above a certain limit by anaerob sources. This threshold can be characterized by external gas exchange parameters, by lactic acidosis and blood buffer exhaustion, by increasing levels of distinguished blood constituents, by electromyography, by analysis of the inclination of heart rate. According to experiences, exercises lasting 20-60 minutes can be maintained in this intensity regime in steady state conditions and not with higher intensity. Threshold(s) change with fitness therefore they are very apt for controll of the trained state without a really maximal test, and this is a great advantage also in clinical studies. It is not sure that trainings by threshold intensity are the most efficients in improving the endurance capacity, but significantly easier loads are insufficient for the high capacity persons, while too heavy exercises increase the possibility of overtraining. The quite current views that healthy jung improve at any intensity, that training intensity above the thresholds are necessary for competetive sportsmen, and that health maintenance physical activity has to be kept under the threshold intensity are treated by more liberalism, but the rule for rehabilitative exercises is valid: it must be lover than the threshold, „for patients threshold is a symptom”. Knowledge of the physiological background will grow, but measurement of the threshold(s) has a great practical importance.

1973). A fogalom az edzôi gyakorlatban igen gyorsan elterjedt, majd a klinikum is átvett egyes meggondolásokat. Az „anaerob határ” mérésére alkalmazott módszerek és terhelési protokollok jelentôs különbözôsége, valamint a jelenségek élettani hátterének nem teljes ismerete (Brooks 1985) is nehezíti az azóta hatalmasra duzzadt ismeret- és közlés-tömeg áttekintését. A küszöb-fogalom és mérés sportbeli (Malomsoki et 1982, 1995) és klinikai alkalmazhatóságról korábbi összefoglalás is szól (Apor, 2000). A jelenség fô elemei a következôk: az egyenletesen növekvô terhelés (például 1–3 percenként 10–30

Watt kerékpár vagy kézi hajtókar, 1–2 percenként azonosan növekvô sebesség vagy meredekség a futószalagon, 5–10 másodpercenként 5–10 Wattal vagy fél km/ó-val növekvô „ramp” terhelés, a futópályán 200 méterenként (külsô jellel vezérelten) növekvô futássebesség/terhelés intenzitás során az oxigén felvétel (nagyjából) lineárisan nô a maximális érték közelítéséig, s ezzel párhuzamosan nô a pulzusszám is. A percventiláció a kezdeti, kis terhelések alatti „bizonytalanság” után szintén együtt nô az oxigén felvétellel. A tejsav ugyan ilyenkor is fokozottan képzôdik a glikolyzis fokozódása miatt (a tejsav/piroszôlôsav arány

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

Sportorvosi Szemle

2009.01.07. 23:24:24

ekkor még nem nô), de az oxidatív folyamatok elegendôek a keletkezô redukált termékek (NADH, laktát stb.) re-oxidációjához. Ez a terhelés/ intenzitás/sebesség tartósan fenntartható. Tovább növelve az intenzitást, a ventiláció a metabolikus eredetû CO2 kiürítésére biokémiai és izom-eredetû idegrendszeri stimulálásra meredekebb növekedésbe hajlik: a VE/VO2 nô, egyre többet kell ventilálni egy liter oxigénhez jutáshoz, „romlani kezd a légzés gazdaságossága”. Ezt a terhelés intenzitást, „töréspontot” nevezték el „ventilációs küszöbnek” (threshold: VT), „optimális légzési hatásfoknak”, ”aerob állóképességi teljesítmény-határnak”, majd „anaerob küszöbnek”. Az oxidáció végterméke a széndioxid, melynek mennyisége ekkor még megfelel az oxigén felvételnek. Kiürítése: a VCO2 párhuzamosan nô a VO2-vel, az elégetett szubsztrátnak megfelelô RQ-t eredményezve a kilélegzett levegôben. (Mivel egyre inkább glukogén-glukóz égetésre kényszerül az izom, az RQ közeledik az 1 érték felé.) A vér CO2 tenziója nem változik: izokapniás hyperventiláció a jellemzô erre a terhelés-intenzitás szakaszra. A tejsav termelôdése az 1 mmol/l alatti nyugalmi értékrôl a 2 mmol/l körülire emelkedik ekkor, a vér pH változása nélkül („laktát-küszöb”, s mivel van nagyobb terheléskor is egy „küszöbpont”, ezért LTP1. A tejsavemelkedés kezdete (Onset of Blood Lactate Accumulation) névvel is jelölték ezt Sjödin és mtsai. A pulzusszám a huszonéves személyeken 130–140 ilyenkor, a maximális oxigén felvételnek körülbelül a 60 százaléka, igen jól edzetteken 70–75 %-a az energia igény (Hollmann). A terhelés intenzitásának további növekedésével a légzéssel kompenzált metabolikus (laktát) acidózis a 4 mmol/l körüli tejsav értéket éri el. A tejsav teljesen disszociál, így a hidrogén ion a savasodás felé tólja el az izom, majd némi késéssel eltólná a vér pH-ját. Az izomban a savasodás a hemoglobin oxigénjének disszociációját segíti, így kedvez a sejtek oxigénhez juttatásában, de a homeosztázisból kilendítés hátrányait kivédendô, a vér vegyhatás Sportorvosi Szemle


védelmében a pufferek lépnek akcióba. Valamennyi hidrogén-iont a kreatinfoszfát-hasadás és a sejtek hisztidin komponense is felfog, de a zöm a bikarbonátra hárul, amelybôl a szolubilis, a légzéssel eltávolítható széndioxidot kiûzi a tejsav: egy mmol tejsav 22 ml CO2-t. Ezzel stochiometrikus mértékben csökkenni kezd a bikarbonát—az Astrup technikát ezért használhattuk a laktacidózis jellemzésére, amikor még nem voltak kapilláris-vér laktát mikrometodikák. A metabolikus eredetû széndioxid mellett a pufferbôl felszabaduló CO2-t is el kell távolítani, amely a légzés fokozódását igényli, stimulálja. A VCO2 megszûnik lineárisan emelkedni az oxigén felvétellel, s ahogy korábban a VE/VO2 arány, most a VCO2/VO2 arány fordul meredekebbre. Ezt a második ventilációs küszöbnek is szokták megnevezni (LTP2), amely igen közel esik vagy egyezik azzal a sebességgel/intenzitással, amely 20–30 percen keresztül még éppen fenntartható, 4 mmol/l körüli, nem változó „steady state” tejsavszintet okozva (Mader 1976). A Wasserman munkacsoport (Beaver) V-slope meghatározási módszere ezen alapul: a növekvô terhelés korábbi szakában a CO2-ürités/oxigén felvétel 1-es vagy éppencsak az alatti regressziós koefficienssel (45 fokos vonalzóval) jellemezhetô, míg az – ekkor már indokoltan – „anaerob küszöbnek” nevezett („V-slope küszöb”) feletti terhelés alatt 1-nél meredekebben nô. Kerékpározókon a V-slope küszöb-intenzitáskor a pulzusszám a 0,84 x maxpulzus + 14,3 ütés/perc képlettel becsülhetô, s ennek alapján az edzés intenzitása módosítható spiroergometriás mérés nélkül is (Hoogeveen et 1999). A tapasztalás szerint ez az a terhelés intenzitás, amely a terheléshez szokott személyeken 20–30 percig még elviselhetô, a tejsavszint tekintetében „maximális laktát steady state” sebességet jelent, az aerob kapacitás –edzettségtôl, tûrôképességtôl függôen 70–95 százaléka kihasználásával. Érthetô, hogy a glukolízisre képtelen McArdle betegségben szenvedôk a jóval kisebb terhelhetôség mellett

nem mutatnak küszöb-jelenséget a VE/VCO2 vagy VO2/VCO2-ben (Riley et 1993). A légzésszabályozásban a széndioxidon kívül a kálium-szint, a katecholaminok szintje, impulzusok az izomzat felôl és a központi idegrendszer felôl, a testi érettség, a mozgásokban gyakorlottság/megszokás is befolyással lehetnek, s ez is magyarázza a „küszöbök” szóródását, a csak sávokon belüli reprodukálhatóságot.

Egyéb „küszöb-paraméterek”. A légzésszám mérhetô (ventilometria) szájcsutora vagy maszk nélkül, próbálkoztak is a meredekebbre fordulását összevetni az egyéb módon mért küszöbökkel. Nem észlelhetô „küszöb” minden személynél illetve minden terhelésüknél, a futás alatt kapcsolódik a lépésfrekvenciához is (2:5, 1:1 légzés-lépés arány a leggyakoribb), a légzésmélység egyedi változatosságot mutat a terhelés folyamán, ezek miatt nem tartják megbízható küszöb-jelzônek, noha sok esetben egyezett a ventilációs vagy a laktát-küszöbbel (Jones és Doust 1998, Neder és Stein 2006)). A széndioxid tenzió (bôrön át mérve a scapula alatti régióban: Abraham et 1999) nagyon jelentôs csökkenése egybeesik a ventiláció meredekebb növekedésével vagyis a VE küszöbbel, és a V-slope küszöbbel, a személyek 85 százalékán jól észlelhetô volt. A combizom infra-közeli spektroszkópiás képe két csökkenési megtöretést mutat az oxigenizációban, egyik a légzési küszöbbel, a másik a V-slope küszöbbel egyezôen. A légzési küszöbbel (VE/VO2) végzett tartós kerékpározás során a ventilációs küszöb feletti intenzitás már oxihemoglobin csökkenéssel járt (Miura et 1998). Mivel a húgysav szintje megnô a szöveti oxigénellátás elégtelensége esetén, szívbetegek urát-szintje és az anaerob küszöb között inverz kapcsolatot írtak le Leyva és mtsai (1998). A katecholaminok szintje lineárisan vagy exponenciális jelleggel nô a ter-

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

151

2009.01.07. 23:24:24

helés alatt. Számítható az emelkedés százaléka a nyugalmi és a maximális érték különbségébôl, amelybôl a szimpatikus aktivitásra, az aritmia veszélyre próbáltak következtetni (Izawa et 2003) de reprodukálható, diagnosztikusan felhasználható küszöb-szerû összefüggést az utánvizsgálók nem találtak (Dickhut et 1999, Salvadori et 2003). A régóta használt „talk-teszt” (csevely-próba) – vagyis amikor a terhelés közben tômondatokkal képesek vagyunk beszélni, nem fulladtunk el teljesen, nagymértékben egyezik a ventilációs küszöb (VT) intenzitással, így alkalmas az edzés-elôírásra (Foster et 2008). Ezen alapuló tanács: ergometriás terhelés alatt is beszéltessük a személyeket és rögzítsük a feladat nehézségének fokát a légzés és az izomzat tekintetében Borg vagy egyéb Rate of Perceived Exertion skálával. A „laktát minimum sebesség” (Lactate Minimum Speed: Tegtbur et 1993, Carter et 2000) a tejsav keletkezés és elimináció egyensúlyát jelenti. Egy nagy intenzitású, magas (6–8 mmol/l) tejsavszintet kiváltó terhelés (75–500 méteres vágta) után kb 8 perc múlva éri el a vérbe diffundáló tejsav a csúcsértéket. E 8 perces pihenô után alacsonyabb szintrôl növekvô terhelések során csökken, majd újra emelkedni kezd a tejsavszint, ahogy elôbb az eltávolítás, majd újra a képzôdés kerül túlsúlyba. Az U-alakú tejsav-intenzitás görbe mélypontja a „laktát minimum sebesség”, amely többek szerint megfelel vagy közel esik a „maximális laktát steady state” sebességnek/intenzitásnak, 4 mmol/l körüli értékekkel. Ezt maximális aerob sebességnek is nevezik, nem pontos értelmezéssel, mivel a VO2 maximum 86,6 százalékánál mérték (Lacour et 1991). A laktát minimum sebességet alig 0,2 km/ó-val meghaladó tartós futássebesség már a tejsavszint folyamatos emelkedésével járt (Tegtbur 1993), lovakon is: (Gondim et 2007). Például a 27 éves, átlagosan 52 ml/kg.perc aerob kapacitású személyek 2 mmol/l-es tejsav küszöbe 12,4 km/ó futássebességnél, a LMS-e 12,0 km/ó sebességnél volt A 8 km-es futás ideje 152


jól korrelált a LMS értékkel (Carter et 2000). A 6 hetes edzés a 23 éves sportiskolai hallgatók aerob kapacitását 47,9-rôl 52,2 ml/kg.percre, a laktát küszöb sebességet 11,2-rôl 11,9 km/órára, a 3 mmol/l tejsavszinthez tartozó futássebességet 12,5-rôl 13,2-re, a maximális laktát steady state futássebességet 13,3-ról 13,9 km/órára növelte, ám a laktát minimum sebesség nem változott, ez tehát az edzéshatást nem tükrözte (Carter et 1999). A maximális laktát steady state kritériuma a terhelés 20–30 perce között is 1 mmol/l-en belül maradó tejsavszint változással elérhetô legnagyobb terhelés intenzitás. Jól edzett kerékpározók pulzusa ilyenkor a maximális 83–87 százaléka táján, a futóké 91–95 százaléka táján észlelhetô, a félórás terhelés alatt néhány ütésnyit emelkedve (Snyder et 1994). Az évi edzésperiódussal jelentôsen változó edzettséget az ezzel párhuzamos aerob és anaerob küszöbértéknél nyújtott teljesítmény jellemzi. Például a 2,5 mmol/los aerob küszöböt 127 illetve 160 Wattal, a 4 mmol/l-es anaerob küszöböt 216 illetve 230 Wattal érték el, miközben a pulzusszámuk 130 illetve 164 táján volt mind a kevésbé edzett, mind az edzett állapotban (Foster et 1999), a maximális laktát steady state egyszerû becslésére adva alkalmat (Snyder et 1994). A vágtafutók egyébként lassabban érik el egy maximális terhelés után a tejsavszint csúcsértéket, a vágtázók LMS-e nagyobb volt (285 m/perc= 17,1 km/ó) mint a távfutóké (238 m/perc) Denadai et 2004 vizsgálatában, a két teszt közötti pihenôidô 8–13 perc között nem befolyásolta a LMS-t, de a glikogén raktár telítettsége igen. A nagyon különbözô edzettségû személyek közül a leglassabb futásra képesek a maximális futósebességük 71 százaléka táján, a leggyorsabbak a 91 százaléka táján érték el a 4 mmol/l-es tejsav koncentrációt, és közben a Borg skálán 12,3-nak érezték a terhelés nehézségét a „lassúak”, míg 16,6-nak a „gyorsak”: az intenzitás szubjektív megítélése eltérhet az intenzitás biokémiai jellemzôjétôl (Held és Marti 1999).

Dumke és mtsai (2006) vizsgálatában a laktátszint emelkedésének kezdete a maximális pulzusszám 88 százaléka táján jelentkezett, és a 30 perces kerékpározást a HRmax (maximális pulzusszám) 90 százalékával, a 60 perceset annak 85 %-ával voltak képesek teljesíteni, miközben a tejsav 5,3 illetve 3,4 mmol/l szintet ért el. Miért nem képes a sportoló az eddig említett „küszöb” intenzitásokat túl nem haladó sebességet fenntartani 30–40 percen túl? Az egyik lehetséges magyarázat az ammónia-szint emelkedése. A makroerg foszfátok bomlása adenozin-5monofoszfátot eredményez, amely az adenin deamináz közremûködésével inozin monofoszfáttá és ammóniává alakul, vagy defoszforilálódik szervetlen foszforrá és adenozinná az 5-nukleotidáz segítségével (Fekete és Apor 1978). Az ammónia elsôsorban a központi idegrendszerre toxikus, vérbeli felszaporodása a terhelés alatt az idegrendszeri funkciók romlásával jár, ami ammóniát csökkentô aminósavak adásával mérsékelhetô (Apor et 1988, Blomstrand 2006, Bassini-Cameron et 2007, CarvalhoPeixoto et 2007). Baron és mtsai (2007) edzett kisérleti alanyai a maximális laktát steady state intenzitással kerékpároztak, miközben a tejsavszintjük és a CO2 tenziójuk csökkent, egy sereg vér-mutató, amely a gázcserére és a folyadék háztartásra utalt nem változott, azonban az ammónia-szint, a pH, a bázishiány és a szubjektív nehézségérzet (Borg-skálaérték) folyamatosan nôtt, amíg csak fel nem adták a próbát, átlagosan 55 perc után. Az „integrativ homeosztázis kontrol” kényszeríthette erre a személyeket. Az ammónia szint emelkedése nem párhuzamos a tejsavéval, de küszöb jelenség itt is jelentkezik, ugyanis a gyors anaerob (IIb) izomrostok aktivizálódásának a jele lehet. A vágtafutásra alkalmasság egyik kritériumaként is megnevezték az ammóniaszint mérést: míg a tejsav már a 82,5%-os intenzitású futássebességnél is erôsen nôtt, az ammónia a sprinter-tehetségeken csak 87,5 százalékos intenzitások esetén emelkedett (Schlicht et 1990), míg 75 mé-

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

Sportorvosi Szemle

2009.01.07. 23:24:24

teres vágta vagy a szupramaximális terhelés a sprinterek ammónia szintjét emelte meg nagyobb mértékben (Hageloch et1990, Itoh és Ohkuwa 1990). Az eddig említett terhelésjellemzôk gázanyagcsere és vér-tejsav mérések mûszer-idô-anyag és szakértelem-igényes hozzáférhetôségét kívánja, pályakörülmények között technikai korlátokkal. Ezért is lett népszerû a Brooke által 1968-ban észrevett, majd Conconi (1982) által pálya-tesztben használt pulzusszám-megtörés-pont. Ugyanis az egyenletes léptekkel növekvô terhelést a kezdeti „bizonytalanságok” után lineárisan növekvô szívfrekvencia jellemzi—mondja a „szabály”. Azonban a technikailag megfelelô pulzusszám regisztrálás figyelmes tanulmányozása (leginkább regressziós technikákkal elemezve az RR távolságok eloszlását, Koch et 2003) azt mutatja, hogy a legtöbb embernél, a legtöbb terhelési forma és protokol esetén a nagy terheléstartományban—fiatalokon a maximális pulzusszám 88–94 százaléka táján—a pulzusemelkedés egy kis, átmeneti megtörést mutat. Ellaposodásként a „Heart Rate Performance Curve”-n „Heart Rate Deflection Point”, „HR threshold point”, turnpoint, slope variation point” figyelhetô meg, amely után visszatérhet az eredeti meredekség, olykor még meredekebbé is válhat a pulzusemelkedés, vagy éppen stagnálás felé fordul (Bodner és Rhodes 2001), de leggyakrabban kevésbé meredeken nô tovább. Hofmann és mtsai (1994) és nagyon sokan mások azt tapasztalták, hogy a pulzus-megtöretési pont alatt 10 %-kal kisebb intenzitású terhelés végezhetô 20 percen át kumulálódó laktacidózis nélkül és minden tekintetben steady state állapotban, míg a töréspont felett 10 %-kal nehezebb kerékpározáskor progreszszív acidózis alakult ki, a 20 percet nem tudták végig hajtani, vagyis a tartós terhelhetôség a pulzus megtöretési pont táján van. A nagyfokban szelektív beta-1 adrenerg receptor bénító bisoprolol hatására a pulzusemelkedés menete a terhelés növekedésével megváltozik, s ez arra utal a gráci munkacsoport szerint, hogy Sportorvosi Szemle


a pulzusszám-deflexió a beta-1 receptorok érzékenységének a tükre (Hofmann et 2005). Sok kritikus közlés is olvasható a pulzus megtöretési pont tartós terhelhetôséget kijelölô jellegérôl. Evezôsök individuális laktát küszöbe (tejsavemelkedés kezdete plusz 1,5 mmol/l—a szokásos érték 2,5–3,5 mmol/l) intenzitással és a 4 mmol/les küszöbbel teljesíthetô volt 30 perces evezés, a Conconi-intenzitással azonban már nem—írta Buorgois és Vrijens (1998). A pulzusgörbe deflexiós pont által kijelöltnél csak 10 százalékkal alacsonyabb intenzitással voltak képesek a 40 perces edzésre a sportiskolások, ennél nagyobb intenzitásnál mind a tejsav, mind a kortizol-szint emelkedett (Passelergue et al 2006). A laktátminimum sebesség, a kritikus sebesség és a 10 km-es futássebesség, a pulzusmegtöretés és a 3000 m-es futássebesség a 282-tôl a 304 méter/ perc sebesség tartományban e sorrendben követték egymást a futó atlétákon (Simoes et 2005). Carey (2002) ugyan közelinek mérte a Conconi-küszöböt (163-as pulzus) a V-slope módszerrel definiált anaerob küszöbhöz (158-as pulzus) de a gyenge korreláció és a nagy standard hiba miatt a pulzusmegtöretést nem tartotta alkalmas jelzônek a versenykerékpárosokon. Grazzi és mtsai (1999) viszont 290 kerékpározón 500 mérés során jól reprodukálhatónak látta a pulzusmegtöretést. Cystás fibrózisos felnôtteken is jóval magasabb intenzitáskor látták a pulzusmegtöretést, mint a laktátszinttel és a V-slope módszerrel mért anaerob küszöböt (Nikolaizik et al 1998). Jones és Doust (1997) a távfutókon a tejsavemelkedést 4,4 m/ perc, a pulzusmegtöretést 5,1 m/ perc futássebességnél látta, 172 illetve 186-os pulzusnál, s utóbbiról azt tartották, hogy az már a maximális pulzusszám elérésének a kezdete, és nem az anaerob küszöb jelzôje. A szóbakerült élettani magyarázatok egyike az a tapasztalás, hogy a töréspont feletti intenzitáskor az oxigén felvétel is egy kissé laposabbá válik (Pendergast 1979) és egyre inkább anaerob energiaforrással lehet fenntartani a teljesítményt. „Kriti-

kus teljesítménynek” is nevezik a még tartósan fenntartható oxigén felvételt, ahol még éppen elérhetô a steady state állapot, s ezt az intenzitást igyekeznek definiálni a küszöbértékekkel. Tankönyvi adat, hogy a verôvolumen az igen intenzív terhelés során ellapulva emelkedik tovább, az oxigén felvételt a még nagyobbá váló arterio-venózus oxigén különbség teszi lehetôvé. Talán ez hozható kapcsolatba a pulzusszám megtöretéssel. Az izomzat is szerepet kaphat a küszöb-jelenségben, erre utalnak az aerob kapacitás 60–70 és 80–90 százaléka táján észlelhetô elektromyográfiás ”küszöb” jelenségek (Lucia et 1999). A „küszöb-intenzitások/sebességek” nem pontos egyezésének élettani és technikai magyarázata is adódik. A tejsav diffúziója a vérbe bizonyára nem azonos sebességgel zajlik különbözô jellegû és mérvû izomkontrakciók és vérátáramlás esetében. Az edzéshez alkalmazkodás –különösen a betegeken – egyéni különbözôségeket is mutat: van, akinél a verôtérfogat, másoknál a maximális pulzusszám (Mezzani et 2008), és a periféria edzhetôségétôl függôen az arterio-venózus gázcsere növekedése dominál, s ez tükrözôdhet a „küszöb”-mutatókban is. Csekély, terhelés-kiváltotta bronchospazmus is befolyásolhatja a légzési mintázatot, ami nagyon jelentôsen eltér a normálistól pulmonális hypertónia (Valli et 2008) és egyéb tüdô-elváltozások esetén A szöveti hômérséklet, a hidráltság bizonyára szempont— nem is említve a biokemizmus egyéni különbségeit. A gázcsere mutatói is némi eltolódással észlelhetôk, ha a kilélegzett levegô útja a szájtól (keverôzsáktól) az analizátor jeléig hosszú. A paraméterek változását akár szemmel, akár matematikai úton észlelve is adódik bizonytalanság. Ezért is inkább küszöb-sávokról érdemes beszélni, nem pedig nagyon definiált sebességekrôl, intenzitásról. A terhelés módjától is függ a küszöbök egyezése: a edzettebb szívbetegeken kerékpározáskor és futáskor különbözött a V-slope módon mért küszöb, az edzetleneken egyezett (Hansen et 2007), ezért az edzésre

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

153

2009.01.07. 23:24:24

használandó mozgásformával érdemes az elôzetes tesztelést végezni. Az ultramaraton kerékpározás és futás sokórás teljesítése 148-as illetve 143-as pulzussal történt, ami az elsô ventilációs küszöbnek felelt meg, jóval a V-slope küszöb (160 és 165-ös pulzus) és a pulzusszám megtöretési pont (170 és 179 ütés/perc) alatti intenzitás-jelzônél (Laursen et al 2005). Vachon és mtsai (1999) szerint a tejsav-küszöbnél nagyobb intenzitást jelöl a pulzusmegtöretés, melyet a laborban csak a résztvevôk felénél észleltek. (A futópályán, a Conconi eredeti javaslata szerint fél km/órával növelt futássebességek során viszont mindenkinél felismerhetô volt. Gondot ez esetben az okozhat, hogy az egyre gyorsabb futás egyre rövidebb ideig tart, és ez befolyásolhatja a teljesítmény/sebesség és a pulzusszám kapcsolat lefutását: Pokan et al 1999.) Az R-R távolságok variabilitása is deflexiót mutat a laktát és a ventilációs küszöbök táján, 60–300 ml/ liter.perc oxigén felvétel eltérés tartományban (Karapetion et 2008, Buchhetit et al 2007), s ez újabb noninvazív és csekély mûszerigényû lehetôséget igér az edzésintenzitás definiálására.

Néhány alkalmazás Az a nézet terjedt el az elmúlt évtizedekben, hogy a küszöb-intenzitású terhelés az „optimális”, tehát ezzel kell edzeni. Hogy ezzel az edzésmóddal nagyobb mérvû fejlôdés érhetô el, mint a maximális és szupramaximális szakaszok beiktatásával, a gyakorlatban nem igazolódott. A másik elôny az lehet, hogy ritkább a túledzés és a letörés, betegeken a nemkivánt „esemény”, ha az intenzitást nem feszítjük túl. Kisérletes bizonyítékot errôl nem ismerünk, de valószínû a feltételezés. A „küszöbök” mérése mellôzhetôvé teszi a maximumok mérését, s ez igen nagy elôny még a versenysportoló populációban is, hiszen az edzettség hullámzását a küszöbök igen jól követik, százalékosan nagyobb változásokkal, mint például az aerob kapacitásé. A betegek fittsé-

154


gének megállapításában ennek igen nagy a haszna, hiszen ott a valódi vita maxima állapotot (a valóban maximális teljesítményt, oxigén felvételt, pulzusszámot) gyakran nem érjük el. Az egészséges személyek egészségépítô testmozgásának intenzitására a számolt maximális pulzusszám (220-életévek) 70 százalékát szokás ajánlani—ez a Blackburn formula. Mérés szükséges a maximális pulzusszám megismerésére betablokkoló szedése, kronotróp elégtelenség— diabetes: (Izawa et 2003), szívelégtelenség: (Omiya et 2000), infarktus utáni állapot (Meyer és Weidermann 1985)–, tünet-határolta maximum stb esetében, ilyenkor a mért maximum százalékában adjuk meg a kívánt terhelés intenzitást jelzô pulzusszámot. A Karvonen-formula a nyugalmi és a mért vagy számított maximális pulzusszám közti tartomány, vagyis a pulzustartalék hányadát a nyugalmihoz adva számol, a pulzustartalék 60–90, középértékben 77 százalékában jelölve meg a fenntartandó edzéspulzust. Az anaerob küszöböt, az ajánlott terhelésintenzitás pulzusszámát a következô képlet közelíti Narita et (1999) szerint: 74,8 plusz (nyugalmi pulzusszám x 0,76) mínusz (0,27 x évek) és nôkön plusz 7,3. A beta blokkolót szedô szívbetegek rehabilitációs edzésének javasolt intenzitását a Karvonen formula alacsonyabb pulzusszámnál mutatta (91±5) mint amit az anaerob küszöb jelölt ki (102±17 ütés), ezért a 0,77 helyett a 0,8-as szorzót, illetve minden személynél a gázanyagcserével történô küszöb-megállapítást javasolják (Tabet, Meurin et 2006, idem 2006). Mások éppen ellenkezô irányú eltérés miatt javasolják ezt (Nieuwland et 2002, Goldberg et 1988). Infarktuson átesett, 19 ml/kg.perc csúcs-oxigén felvétellel és 33%-os ejekciós frakcióval rendelkezô személyek 2 hónapos intenzív edzése az aerob kapacitásuk 29%-os növekedését hozta, a laktát küszöb 39%-kal magasabb oxigén felvételnél jelentkezett az edzettebb állapotban. A súlyos szívelégtelen betegek nem-maximális terhelése során látott VE/VO2 slope mere-

deksége jelzi a maximális kapacitást, így nem kell azt mérni (Kimura et 1999). (Hyperventilációval kompenzál a szívbeteg). A VE/VO2 és a VE/VCO2 regressziók laposabb és alacsonyabb lefutása jelzi a javult légzési hatásfokot (Myers et 1999). Cystás fibrózisban is reprodukálható a V-slope küszöb (Thin et 2002). Pokan és mtsai (1998) a pulzus megtöretési ponttal jelölt intenzitáskor látták a (radionukleográfiás) balkamrai ejekció lineáris emelkedésének megtörését, ezért hasznosnak ítélték a módszert a kardiális rehabilitációban. A balkamra elégtelenek edzésintenzitása a Karvonen-féle 70 százalékos pulzustartalékkal csak nagy szóródással közelítette meg a VT-nél észlelt pulzusszámot, ezért a VT spiroergometriás mérését, és az itt észlelt pulzusszámmal végzendô edzést javasolták (Strzelczyk és mtsai 2001). Goldberg et (1988) a ventilációs küszöbnél és a (220 minusz kor) x 0,77-tel számított pulzusszám egyezését látták, a mért maximális pulzus 77%-a ennél alacsonyabb, a Karvonen szerint számolt 77%-os érték ennél jóval magasabb volt. Ugyancsak a küszöbök eltérését találták szívbetegeken Goodman et 1988, Van der Veire et 2006, Van Laethem et 2005, 2007), leginformatívabbnak a spiroergometriás méréseket ítélve. Mások (FerrandGuillard et 2002) körülbelül azonos edzéshatást mértek a Karvonen 70%-os pulzusintenzitással vagy a VT-vel végzett edzéstôl a szívbetegeken. Igen alacsony teljesítményû, 75 év körüli szívbetegek edzése folyamatos (70%-os pulzusszámú) illetve intenzívebb interval edzéssel az intenzívebb edzés elônyeit mutatta, 25–40 százalékos változásokkal az aerob kapacitás, a kamrai volumenek, az ejekciós frakció, a PB natriuretikus peptid tekintetében (Wisloff et al 2007). A VT-hez képest nagyobb intenzitású edzés nagyobb mértékben növelte meg a szubmaximális teljesítményt, de a VO2 max-ot nem, a korábban ülô életvitelû személyeken (Gaskill et 2001). A növekvô terhelés során a dyspnoe markáns fokozódása a lineáris oxigénfogyás emelkedés mellett (”dyspnoe-küszöb”) megegyezett a

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

Sportorvosi Szemle

2009.01.07. 23:24:25

V-slope ventilációs küszöbbel, és a keringési mutatók is közel azonosságot mutattak szívoperált gyermekeken (Amiard et 2007). A T5 alatti léziós paraplég személyek kar-ergomeriája során észlelt pulzusszám-deflexió túl magas intenzitást jelölt ki, amellyel nem tudtak tartósan terhelni (Schmid et 1998). Egy példával illusztrálja a terhelésintenzitás számszerûsítésének problémakörét: A 60 éves személy, 70/perces nyugalmi pulzusszám után elérte a maximális terhelés végére a várható, 220-évek szerinti 160-as szívverés értéket és 35 ml/kg.perc (10 MET) aerob kapacitást. A Karvonenféle pulzustartaléka 90, ennek 60–70–77–80–90 százalékát hozzáadva a nyugalmihoz 124, 133, 139, 142, 151 lenne az elôírt edzéspulzus. A maximális pulzusszám fenti százalékai 96, 112, 123, 128, 144—az eltérés különösen a kis intenzitást jelölô tartományban igen nagyok. (Tapasztalásunk szerint a klinikusok ezt a számításmódot használják a program-elôiratban.) Ha a mért maximális pulzus ennél alacsonyabb, a fix módon számított pulzusszámjavaslat még alacsonyabb. A még edzésingert nyújtó pulzusszámot a 170 – évek képlet írja le (=esetünkben 110/perc), az e feletti 50 pulzusütésnyi tartományban kellene edzeni, edzetlenség és járatlanság esetén annak alsó részén, majd hónapok során közeledve a közepe (esetünkben 135/perc) felé, majd akár közeledve a 85–90 százalékos pulzusszámot kiváltó terhelésekhez, hacsak interval jelleggel, hacsak percekre is. Ez a tartomány a versenysportolóké, számukra is csak a felkészülés bizonyos szakaszaiban. Fenti példánkban az „arany középút” a Karvonen-féle számításmóddal kijelölt 77%, a számított maximum 80 százaléka, a 220–170 módszer középarányosa illik össze leginkább.

Esetünkben a VT (a percventiláció meredekebbre fordulása = elsô ventilációs küszöb) 21 ml/kg.perc oxigén felvételnél (6 MET) következett be, még 1,9 mmol/l-es tejsavértéknél, s ekkor 130 körüli pulzusszámot mértünk. A második ventilációs küszöb (V-slope: amikor a széndioxid ürités is meredekebbé válik az oxigén felvé-

Sportorvosi Szemle


telhez képest) 29 ml/kg.perc oxigén felvételkor, (kicsivel 8 MET) felett) látszódott, ekkor a szív 148-at vert percenként, a tejsav 4,2 mmol/l értéket mutatott, a tízfokú „nehézségskálán” tüdôvel 7-es, lábbal már 8-as értéket jelzett a személy. A Conconi töréspont feltehetôen a 150-es pulzusszám környékén jelentkezhetett volna. A ventilációs küszöböknek megfelelô pulzusszám esetünkben tehát 130 és 148, a 2 és 4 mmol/les tejsavértéknek a kb. 132 és 145-ös pulzus felelt meg, ez egyúttal az aerob kapacitás tartomány 60–80 százaléka. A Karvonen-féle számítás szerint 70 és 80 %os, a számított maximumból származtatva 80 és 90 százalékos pulzusszám jelöli ki a két gázcsere-küszöbbel jellemzett intenzitást. A 220–170 „szabály” középértéke (135/perc) sem túl nagy követelmény, ennél a pulzusszámnál a szubjektív nehézségérzés 5–6 volt a tízfokú skálán. Amennyiben tünet határolja be a terhelhetôséget, nagyon szigorúan limitálni kell annak felsô határát, mintegy 10 pulzusütéssel alacsonyabbra szabni a tünet-határnál, és lehetôleg felügyelt terheléses programmban kezdeni a mozgást. A túl enyhe edzésterhelés azonban itt sem hozza meg az elônyeit a ráfordított idô, lelkesedés és kiadások ellenére, tehát becsapás!

edzettséggel, s ez felettébb alkalmassá teszi a küszöb(öket) arra, hogy nem-maximális terheléssel is megállapíthassuk a fittséget, az aerob teljesítôképességet. Ez a betegek, a kis terhelhetôségû személyek vizsgálatában nagy elôny. Nem bizonyos, hogy az aerob kapacitás vagy a maximális steady state terhelhetôség csak ezzel az intenzitással végzett edzéssel fejleszthetô a legelônyösebben, de az ennél kisebb intenzitás a magas edzettséget már nem fejleszti, a (túl) nagy intenzitás viszont a túledzés, a letörés nagyobb esélyével jár. A korábban oktatott álláspont, hogy az egészséges fiatalok bármekkora intenzitással edzve is fejlôdnek, a versenysportolóknál szükséges a küszöbök feletti intenzitás a fejlôdéshez, a középkorú személyek egészségért végzett terhelése lehetôleg ne haladja meg a küszöb intenzitást, míg rehabilitációban tilos a küszöb feletti intenzitás („a küszöböt tekintsük limitáló tünetnek”)—egy kissé liberálisabbá vált, de jogosult az óvatosság szempontjából. Az élettani magyarázat bizonyára még teljesedik, a gyakorlatban azonban bevált a küszöb-intenzitás(ok) mérése.

Irodalom 1.

Összefoglalás Az emelkedô intenzitású, a nagy izomcsoportokat foglalkoztató izommunka során az energia igény kielégítésére az oxidatív, majd bizonyos intenzitás- határt elérve az anaerob energiaszerzés szolgál. Ezt a határt közelítik meg a külsô gázcsere --a spiroergometria,-- a vér tejsavasodás, a vér puffer rendszerének, egyes anyagok vérszintjének, az izom elektromyográfiás aktivitásának, a pulzusszám emelkedés menetének vizsgálata során észlelhetô jelek. A tapasztalás szerint ez az intenzitás régió az, amelyben még tartós— több tízperces—terhelés végezhetô még éppen a steady state állapotban. E határ változik a fittséggel, az

2.

3. 4.

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

Abraham P, Carter D, Bickert S, Desvaux J, Saumet L: Transcutaneous carbon dioxide threshold during exercise. J Sports Med Phys Fitness 1999, 39, 93–100. Amiard V, Jullien H, Nassi D et al: Relationship between dyspnea increase and ventilatory gas exchange thresholds during exercise in children with surgically corrected heart impairment. Int J Sports Med 2007, 28, 333–9. Apor P.: ”Küszöbértékek” haszna a klinikumban. Orv Hetil. 2000, 141, 2383–8. Apor P, Nagykaldi Cs, Fekete Gy, Pilvein M: Ammoniaemie und psychophysiologische Parameter wahrend körperlicher Belastungen unter Arginin-Malat. HEK Forum 1988, 18, 19–22.

155

2009.01.07. 23:24:25

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

Baron B, Noakes TD, Dekerle J, Moullan F, Robin S, Matran R, Pelayo P: Why does exercise terminate at the maximal lactate steady state intensity? Brit J Sports Med 2007, dec 18. Epub Bassini-Cameron A, Monteiro AN, Gomes AL, Werneck-de-Castro JP, Cameron LC: Glutamine protects against blood ammonia increase in soccer players in an exercise intensity dependent way. Brit J Sports Med 2007, Nov 5, Epub. Blomstrand E: A role for branchedchain amino acids in reducing central fatigue. J Nutr 2006, 136, 544S–7S. Bodner ME, Rhodes EC: A review of the concept of the heart rate deflection point. Sports Med. 2000, 30, 31–46. Brooks GA: Anaerobic threshold: review of the concept and directions for future Research. Med Sci Sports Exerc 1985, 17, 22–31. Bourgois J, Vrijens J: The Conconi test: a controversial concept for the determination of the anaerobic threshold in young rowers. Int J Sports Med 1998, 19, 553–9. Buchheit M, Solano R, Millet GP: Heart-rate deflexion point and the second heart-rate variability threshold during running exercise in trained boys. Pediatr Exercise Sci 2007, 19, 192–204. Carey D: Assessment of the accuracy of the Conconi test in determining gas analysis anaerobic threshold. J Strength Cond Res 2002, 16, 641–4. Carvalho-Peixoto J, Alves RC, Cameron LL: Glutamine and carbohydrate supplement Reduce ammonia increase during endurance field exercise. Appl Physiol Nutr Metab 2007, 32, 1186–90. Carter H, Jones AM, Doust J: Effect of 6 weeks of endurance training on the lactate minimum speed. J Sports Sci 1999, 17, 957–67 Carter H, Jones AM, Doust JH: Changes in blood lactate and pyruvate concentrations and the lactate-to pyruvate ratio during the lactate minimum speed test. J Sports Sci 2000, 18, 213–25.

156


16. Denadai BS, Higino WP: Effect of the passive recovery period on the lactate minimum speed in sprinters and endurance runners. J Sci Med Sport 2004, 7, 488–96. 17. Dickhut HH, Yin L, Niess A et al: Ventillatory, lactate-derived anc catecholamine thresholds during incremental treadmill running: relationship and reproducibility. Int J Sports Med 1999, 20, 122–7. 18. Dumke CL, Brock DW, Helms BH, Haff GG: Heart rate threshold and cycling time trials. J Strength Cond. Res 2006, 20, 601–7. 19. Fekete Gy, Apor P: A vér és egyes szervek ammonia tartalma és AMP-deamináz aktívitásának vizsgálata fizikai terhelés kapcsán. Kisérl Orvostud 1978, 30, 652–5. 20. Ferrand-Guillard C, Ledermann B, Kotzki N et al: Is it necessary to rehabilitate coronary artery disease patients based on ventillatory threshold? Ann Readapt Med Phys 2002, 45, 204–15. 21. Foster C, Fitzgerald DJ, Spatz P: Stability of the blood lactate-heart rate relationship in competitive athletes. Med Sci Sports Exercise 1999, 31, 578–82. 22. Gaskill SE, Walker AJ, Serfas RA et al: Changes in ventilatory threshold with exercise training in a sedentary population: the Heritage Family Study. Int J Sports Med 2001, 22, 586–92. 23. Goldberg L, Elliot DL, Kuehl KS: Assessment of exercise intensity formulas by use of ventilatory threshold. Chest 1988, 94, 95–8. 24. Goodman LS, McKenzie DC, Tauroton JE, Walters MB: Ventilatory threshold and training heart rate in exercising cardiac patients. Canad J Sport Sci 1988, 13, 220–4. 25. Gondim FJ, Zoppi CC, Pereirada-Silva L, de Macedo DV: Determination of the anaaerobic threshold and maximal lactate steady state speed in equines using the lactate minimum speed protocol. J. Comp Biochem Physiol A Mol Integr Physiol 2007, 146, 375–80. 26. Grazzi G, Alfieri N, Borsetto C et al: The power output/heart rate relationship in cycling: standardization and repeatability. Med Sci Sports Exerc 1999, 31, 1478–83.

27. Hageloch W, Schneider S, Weicker H: Blood ammonia determination in a specific field test as a method supporting talent selection in runners. Int J Sports Med 1990, 11, Suppl. 2, S56–61. 28. Hansen D, Dendale P, Berger J, Meeusen R: Low agreement of ventilatory threshold between training modes in cardiac patients. Eur J Appl Physiol 2007, 101, 547–54. 29. Held T, Marti B: Substantial infuence of level of endurance capacity on the association of perceived exertion with blood lactate accumulation. Int J Sports Med 1999, 20, 34–9. 30. Hofmann P, Bunc V, Leitner H, Pokan R, Gaisl G: Heart rate threshold related to lactate turn point and steady-state exercise on a cycle ergometer. Eur J Appl Physiol 1994, 69, 132–9. 31. Hofmann P. Wonisch M, Pokan R et al: Beta-1 adrenoreceptor mediated origin of the heart rate performance curve deflexion. Med Sci Sports Exerc 2005, 37, 1704–9. 32. Hollmann W: Zur Frage der Dauerleistungsfahigkeit. Forschung Med 1961, 79, 439–47. 33. Hollmann W: Höschst-und Dauerleistungsfahigkeit des Sportlers. Barth, München, 1963. 34. Hollmann W: Historical remarks on the development of the aerobicanaerobic threshold up to 1966. Int J Sports Med 1985, 6, 109–16. 35. Hoogeveen AR, Schep G, Hoogsten J: The ventilatory threshold, heart rate, and endurance performance: relationship in elite cyclists. Int J Sports Med 1999, 20, 114–7. 36. Itoh H, Ohkuwa T: Peak blood ammonia and lactate after submaximal, maximal and supramaximal exercise in sprinters and long-distance runners. Eur J Appl Physiol 37. Occup Physiol 1990, 60, 271–6. 38. Izawa K, Tanabe K, Omiya K et al: Impaired chronotropic response to exercise in acute myocardial infarction patients with type 2 diabetes mellitus. Jpn Heart J 2003, 444, 187–99. 39. Jones AM, Doust JH: The Conconi test is not valid for estimation of the lactate turn point in Runners. J Sports Sci 1997, 15, 385–94.

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

Sportorvosi Szemle

2009.01.07. 23:24:26

40. Jones AM, Doust JH: Assessment of the lactate and ventilatory thresholds by breathing frequency in runners. J Sports Sci 1998, 16, 667–75. 41. Karapetian GK, Engels HJ, Gretebeck RJ: Use of heart rate variability to estimate LT and VT. Int J Sports Med 2008, Jan 22 (E-publ.) 42. Kimura M, Haraguchi M, Fujii K et al: Realtionship between exercise capacity and ventilatory equivalent for carbon dioxide in patients with stable old myocardial infarction. Jpn Heart J 1999, 40, 127–34. 43. Koch H, Raschka Ch, Rühl Th: Determination of the Conconi threshold using a multiphase linear regression model. Sportorvosi Szemle 2003, 44, 33–41. 44. Lacour JR, Padilla-Magunacelaya S, Chatard JC, Arsac L, Barthélémy JC: Assessment of running velocity at maximal oxygen uptake. Eur J Appl. Physiol. 1991, 62, 77–82. 45. Laursen PB, Knez WL, Shing CM et al: Relationship between laboratory-measured variables and heart rate during an ultraendurance triathlon. J Sports Sci 2005, 23, 1111–20. 46. Leyva F, Chua TP, Anker SD, Coats AJ: Uric acid in chronic heart failure: a measure of the anaerobic threshold. Metabolism 1998, 47, 1156–9. 47. Lucia A, Sanchez O, Carvajal A, Chicharro JL: Analyzis of the aerobic-anaerobic transition in elite cyclist during incremental exercise with the use of elektromyography. Brit J Sports Med 1999, 33, 178–85. 48. Mahon AD, Cheatham CC: Ventilatory threshold in children: a review. Pediatr Exercise Sci 2002, 14, 16–29. 49. Malomsoki J, Ékes E, Nemeskéri V: A laktacid energiaszolgáltatás vizsgálata evezés és kerékpározás során. Hung Rev Sports Med 1982, 23, 83–90. 50. Malomsoki J, Ékes E, Nemeskéri V: A laktacid átmenet vizsgálata labdajátékosoknál. Hung Rev Sports Med 1995, 26, 27–36. 51. Meyer K, Weidemann H.: Significance of fi xed anaerobic threshold, training lactate and training heart rate for bicycle ergometer training with myocardial infarct patients. Z Kardiol 0985, 74, 466–74.

Sportorvosi Szemle


52. Mezzani A, Corra U, Gianuzzi P: Central adaptations to exercise training in patients with chronic heart failure. Heart Fail Rev 2008, 13, 13–20. 53. Miura T, Takeuchi T, Sato H et al: Skeletal muscle deoxygenation during exercise assessed by nearinfrared spectroscopy and its relation to expired gas analysis parameters. Jpn Circ J 1998, 62, 649–57. 54. Myers J, Dziekan G, Goebbels U, Dubach P.: Influence of highintensity exercise training on the ventilatory response to exercise in patients with reduced ventricular function. Med Sci Sports Exerc 1999, 31, 929–37. 55. Narita K, Sakamoto S, Mizushige K, Senda S, Matsuo H: Development and evaluation of a new target heart rate formula for the adequate exercise training level in healthy subjects. J Cardiol (Japan) 1999, 33, 265–72. 56. Neder JA, Stein R: A simplified strategy for the estimation of the exercise ventilatory thresholds. Med Sci Sport Exercise 2006, 38, 1007–13. 57. Nikolaizik WH, Knöpfli B, Leister E et al: The anaerobic threshold in cystic fibrosis: comparison of V-slope lactate turn points, and Conconi test. Pediatr Pulmonol 1998, 25, 147–53. 58. Nieuwland W, Berkhuysen MA, Van Veldhuisen DJ, Rispens P: Individual assessment of intensity-level for exercise training in patients with coronary artery disease is necessary. Int J Cardiol 2002, 84, 15–20. 59. Omiya K, Itoh H, Osada N et al: Impaired heart rate response during incremental exercise in patients with acute myocardial infarction and after coronary artery bypass grafting: evaluation of coefficients with Karvonen,s formula. Jpn Circ J 2000, 64, 851–5. 60. Passelergue PA, Cormery B, Lac G, Léger LA: Utility of the Conconi,s heart rate deflexion to monitor the intensity of aerobic training. J Strength Cond Res 2006, 20, 88–94. 61. Pendergast P, Cerretelli P, Rennie DW: Aerobic and glycolytic metabolism in arm exercise. J Appl Physiol 1979, 47, 754–60.

62. Pokan R, Hofmann P, von Duvillard SP et al: The heart rate performance curve and left ventricular function during exercise in patients after myocardial infarction. Med Sci Sports Exerc 1998, 30, 1475–80. 63. Pokan R, Hofmann P, von Duvillard SP et al: The heart rate turn point reliability and methodological aspects. Med Sci Sports Exerc 1999, 31, 903–7. 64. Riley M, Nicholls DP, Nugent A-M, et al: Respiratory gas exchange and metabolic responses during exercise in McArdle disease. J Appl Physiol 1993, 75, 745–54. 65. Salvadori A, Faanari P, Giacomotti E et al: Kinetics of catecholamines and potassium, and heart rate during exercise testing in obese subjects. Eur J Nutr 2003, 42, 181–7. 66. Schlicht W, Naaretz W, Witt D, Rieckert H: Ammonia and lactate: differential information on monitoring training load in sprint events. Int J Sports Med 1900, 11, Suppl 2: S85–90. 67. Schmid A, Huonker M, Araamendi FJ et al: heart rate deflexion compared to 4 mmolxl(-1) lactate threshold during incremental exercise and to lactate during steady state exercise on an armcranking ergometrer in paraplegic athletes. Eur J Appl. Physiol 1998, 78, 177–82. 68. Simoes HG, Denadai BS, Baldissera V, Campbell CS, Hill DW: Relationship and significance of lactate minimum, critical velocity, heart rate deflexion and 3000 m track-test for running. J Sport Med Phys Fitnes 2005, 45, 441–51. 69. Snyder AC, Woulfe T, Welsch R, Foster C: A simplified approach to estimating the maximal lactate steady state. Int J Sports Med 1994, 15, 27–31 70. Strzelczyk TA, Quigg RJ, Pfeiffer PB et al: Accuracy of estimating exercise prescription intensity in patients with left ventricular systolic dysfunction. J Cardiopulm Rehab. 2001, 21, 158–61.

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

157

2009.01.07. 23:24:26

71. Tabet JY, Meurin P, Ben Driss A et al: Determination of exercise training heart rate in patients on beta-blockers after myocardial infarction. Eur J Cardiovasc Prev Rehabil 2006, 13, 538–43 és idem: Ann Cardiol Angeiol (Paris) 2006, 55, 178–86. 72. Tegtbur U, Busse MW, Braumann KM: Estimation of an individual equilibrium between lactate production and catabolism during exercise. Med Sci Sports Exercise 1993, 25 620–7. 73. Thin AG, Linnane SJ, McKone EF et al: Use of the gas exchange threshold to noninvasively determine the lactate threshold in patients with cystic fibrosis. Chest 2002, 121, 1761–70. 74. Vachon JA, Bassett DR Jr, Clarke S: Validity of the heart rate deflexion point as a of lactate threshold during running. J Appl Physiol 1999, 87, 452–9. 75. Valli G, Vizza CD, Onorati P et al: Pathophysiological adaptations to walking and cycling in primary pulmonary hypertension. Eur J Appl Physiol 2008, 102, 417–24. 76. Van Laethem C, Bartunek J, Goethal M et al: Oxygen uptake efficiency slope, a new submaximal parameter in evaluating exercise capacity in chronic heart failure patients. Am Heart J 2005, 149, 175–80. 77. Van Laethem C, Van der Veire N, De Backer G et al: Response of the oxygen uptake efficiency slope to exercise training is patients with chronic heart failure. Eur J Heart Fail 2007, 9, 625–9. 78. Van der Veire NA, Laethem C, Philippé J et al: VE/VO2 slope and oxygen uptake efficiency slope in patients with coronary artery disease and intermediate peakVO2. Eur Cardiovasc Prev Rehabil 2006, 13, 916–23. 79. Wasserman K, McIlroy MB: Detecting the threshold of anaerobic metabolism in cardiac patients during exercise. Am J Cardiol. 1964, 14, 844–. 80. Wasserman K, Whipp BJ, Koyal SN, Beaver WL: Anaerobic threshold and respiratory gas exchange during exercise. J Appl. Physiol 1973, 35, 236–

158


81. Wasserman K, Stringer WW, Casaburi R, Koike, Cooper CB: Determination of the anaerobic threshold by gas exchange: biochemical considerations, methodology and physiological effects. Ztschr f. Kardiologie 1994, 83, Suppl. 3, 1–12. 82. Wisloff U, Stoylen A, Loennechen JP et al: Superior cardiovascular effect of aerobic interval training versus moderate continuous training in heart failure patients: a randomized study. Circulation 2007, 115, 3086–94.

2008 • 49. évfolyam, 3. szám, 117. –160.

Sportorvosi Szemle

2009.01.07. 23:24:26

CONTENTS

Recommend Documents