Contents

eVilág

Az információs társadalom folyóirata

A szerkesztôbizottság elnöke: Varga Csaba (a Stratégiakutató Intézet elnöke) A szerkesztôbizottság tagjai: Csorba József Horváth Pál Kállay Kristóf Lajtha György Laufer Tamás Maradi István Turok Margit Veress József Fôszerkesztô: Mezô Margit [email protected] Fômunkatárs: Galvács László [email protected] Munkatárs: Kolin Dóra Lapigazgató: Janás Ferenc [email protected] Kiadja: az eVilágok-OK Kft. A kiadást gondozza az Aranykönyv Kiadó Szerkesztôség: 1014 Budapest, Szentháromság tér 6. Tel.: 355-0122 / 9324-es mellék Tel.: 355-7122 / 9324-es mellék Tel. és fax: 397-5397 E-mail: [email protected] www.evilagonline.hu Az online szerkesztôség munkatársai: Garamvölgyi Katalin Szilágyi Péter • Megrendelhetô a szerkesztôségnél és a kiadónál Megvásárolható: Írók Boltja, Bp. VI. Andrássy út 45. HU ISSN 1588-3787 (nyomtatott) HU ISSN 1785-4105 (online) Készült az ERFO Kht. Nyomdaüzemében Igazgató: dr. Kovács Zoltán Felelôs vezetô: Horváth László

Tartalom / Contents György: Régi és új szociálpolitika 2 Csepeli György Csepeli: Old and New Social Welfare Gábor–Faragó Judit: Kortalanul, határtalanul 6 Dombi Gábor Dombi–Judit Faragó: Without Age, Without Limits Tünde: Az idôskori informatikai képzések módszertana 13 Dancsó Tünde Dancsó: The Methodology of the Training in Informatics at an Old Age Informatikai Charta 26 Magyar Hungarian Charter of Information Technology szerzôdés az információs társadalomért – Interjú Beck Györggyel 29 Társadalmi Social Contract for the Information Society – an Interview with György Beck Inforumról 31 Az Forum of the Hungarian IT Organizations for Information Society Erika: Felhasználóvédelem az információs társadalomban 32 Mayer Erika Mayer: User Protection in the Information Society Mária: Unoka–Nagyszülô Informatikai Versenyek 35 Újvári Mária Újvári: Grandchildren–Grandparents Contests in Informatics Györgyi: IT-mentor – Túl a starton 36 Antoni Györgyi Antoni: IT-Mentor – Beyond Dawn Endre: Látássérültek a digitális szép új világban 37 Csapó Endre Csapó: The Visual-Impaired in the Brave New Digital World Fullajtár Ildikó: A hallássérültek és az ICT 40 Mecsné Ildikó Fullajtár: The Hearing-Impaired and the ICT a digitális szakadékon átívelô pallón – Interjú Csepeli Györggyel 42 Elindulni Setting Out on the Plank Spanning the Digital Gap – an Interview with György Csepeli György: A szakadék 44 Lajtha György Lajtha: The Abyss programok a romákért 46 Kormányzati Government Schemes for Gipsies Olga Noémi: Budaörs, az informatikai mintaváros 47 Vég Olga Noémi Vég: The Paradigm of the City of Informatics: Budaörs oktatási program 48 Internetes Educational Program on the Internet A cikkeinkben szereplô állítások a szerzôk álláspontját tükrözik, azok nem feltétlenül egyeznek meg a szerkesztôség véleményével. Köszönjük az Informatikai Érdekegyeztetô Fórumnak az e számunk összeállításához nyújtott segítségét. Az illusztrációkat a Szájjal és Lábbal Festô Mûvészek Kiadója bocsátotta rendelkezésünkre. Címlapon Nagy Rózsa alkotása.

Szerzôink Dr. Csepeli György szociológus, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium politikai államtitkára • Dombi Gábor újságíró, informatika-politikai tanácsadó, az Informatikai Érdekegyeztetô Fórum fôtitkára, az Internet-Szolgáltatók Tanácsa Tanácsadó Testületének titkára, az Infopoly Alapítvány az Elektronikus Demokráciáért elnöke • Faragó Judit szociológus, szociális munkás, a Kisebbségi és Emberi Jogi Alapítvány munkatársa • Dancsó Tünde fôiskolai adjunktus, Kodolányi János Fôiskola, PhD hallgató, SZTE BTK Neveléstudományi Doktori Iskola • Dr. Mayer Erika ügyvéd, az Inforum-Informediátor Informatikai Felhasználóvédelmi Iroda vezetôje • Újvári Mária kulturális menedzser, humán menedzser, a Nemzeti Digitális Adattár referense, az Unoka–Nagyszülô Informatikai Verseny szervezôje • Antoni Györgyi, az Informatikai Érdekegyeztetô Fórum ügyvezetô igazgatója • Csapó Endre számítástechnikai rendszerprogramozó, Pesti Központi Kerületi Bíróság (17 évesen veszítette el a látását) • Mecsné Fullajtár Ildikó, a Hallássérültek Rehabilitációjáért Küzdôk Egyesülete elnöke • Dr. Lajtha György villamosmérnök, tanácsadó, Magyar Telekom • Kiss Gábor okleveles mûvelôdésszervezô, programgazda, Budapesti Mûvelôdési Központ • Vég Olga Noémi újságíró, Budaörs Város Önkormányzatának sajtófônöke

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

eVilág

Régi és új szociálpolitika

A

1

z információs korszak adta technológiai lehetôségek kihasználása a hatékony, transzparens és rugalmas társadalomszervezés lehetôségét ígéri. Ezen belül a szociálpolitika által befogott társadalmi szféra nyeresége még nagyobb lehet, mivel az új technológia bevezetése és alkalmazása révén a szociálpolitikai problémák teljesen új szemléletû megközelítései, új beavatkozási módok válhatnának lehetségessé, melyek révén közelebb kerülhetnénk a társadalmi integráció óhajtott céljához. Szociálpolitika akkor és ott válik szükségessé, ahol személyek olyan életvezetési problémákkal küzdenek, amelyeket saját erejükbôl ideiglenesen vagy tartósan nem képesek megoldani. Az életvezetési problémákkal küszködô személy célértékei és eszköz-értékei a társadalom értékkészletéhez képest leszûkülnek, s ennek következménye a marginalitás, a kapcsolathiány és a kirekesztettség. Mindezt súlyosbítja a domináns kultúra szempontjából értékhiányosnak minôsülô szubkultúra kialakulása, ami lehetetlenné teszi, hogy az érintett személy saját felismerései alapján változtathasson életén. Ráadásul a szubkultúra az életvezetési problémák nemzedékrôl nemzedékre történô átörökítôdését eredményezi. A szociálpolitikai beavatkozásoknak mindamellett tiszteletben kell tartaniuk a személy autonómiáját, és a lehetô legszûkebb határok között irányulhatnak az értékhiányos állapotok felszámolására, számítva a beavatkozás címzettjeinek aktív részvételére. Az életvezetési problémák legnagyobb része az anyagi javak elégtelenségébôl származik, ami lehetetlenné teszi a személy számára, hogy saját életét a maga által óhajtott irányban alakítsa. Az anyagi javak elégtelensége kényszerpályára sodorja a személyt, ami tartóssá válva tanult tehetetlenséget idéz elô. Ha a tanult tehetetlenség kialakult, belsô erôik felismerése és aktivizálása helyett a külsô erôk jutnak domináns szerephez a személyek attribúciós készletében. Az eredmény paternalizmus, kiszolgáltatottság és tehetetlen várakozás, melyek a szubkultúra részeivé válnak. A társadalmi integráció alapja az anyagi javak megszerzése, birtoklása és forgatása. A szociálpolitikai beavatkozásokra akkor van szükség, ha a személy bizonyosan kívül marad az anyagi javak forgalmi körén, vagy azon belül van, de életvezetése szempontjából elégtelen eszközökhöz jut. Jelenleg nincs olyan egységes, az ország minden lakosára kiterjedô nyilvántartás, melynek alapján megnyugtatóan meg lehetne állapítani,

1

Elsô közlés: ITTK, Információs Társadalom folyóirat, 2006/2.

2

hogy az ország polgárainak halmazán belül kik azok, akik anyagi eszközeik elégtelensége vagy testi fogyatékosságaik folytán minden kétséget kizáróan szociálpolitikai beavatkozás alanyai.

A szociálpolitikai beavatkozások érintettjei Ismeretesek persze azok a kategóriák, melyek mentén nagy valószínûséggel elôfordul az anyagi eszközök hiánya, ami életvezetési problémákat eredményez. Elsôként említendôek a munkanélküliek. Akinek nincs munkája, joggal úgy érezheti, hogy nincs helye a társadalomban. Speciális élethelyzet a testi vagy lelki fogyatékosság, mely szerfelett megnehezíti az olyan életvezetést, ami az anyagi javak megszerzése által biztosítja az anyagi javak forgalmi körében való részvételt, s ily módon kiváltja a szociálpolitikai intézkedést. Hatalmas populáció az idôsek csoportja, amely nyilván szelektív szociálpolitikai megközelítést igényel, hiszen önmagában az idôs kor nem feltétlenül kell, hogy az egyén számára kezelhetetlen életvezetési problémákat okozzon. Kitüntetett figyelmet igényelnek a krónikus betegségekben szenvedôk, legyen betegségük testi vagy lelki természetû. A gyermekvállalás terheinek enyhítése szociálpolitikai feladat, amely annál erôteljesebben jelentkezik, minél több gyermek nevelésérôl van szó. Külön eset a természetes szülôk gondoskodását nélkülözô gyermekeké. Újabb keletû, de a jövô szempontjából jelentôs csoport a menekülteké, akiknek a társadalmi beilleszkedését szociálpolitikai intézkedésekkel kell segíteni. Megfelelô adatok hiányában lehetetlen pontosan megmondani, hogy mekkora az a kör, melynek tagjai a felsorolt kategóriák hatálya alá esve a szociálpolitikai beavatkozások közegét képezik. Becslések alapján azt mondhatjuk, hogy a kör taglétszáma 3 millió körül lehet.

1. táblázat: A szociálpolitikai beavatkozások érintettjei Csoportok Munkanélküliek Fogyatékosok Idôsek Krónikus betegek (mentális-, szenvedély-, testi betegségekben szenvedôk) Sokgyerekesek (3-nál több gyermeket nevelô családok) Menekültek

Létszám 308.000 (KSH, 2005.) 577.005 (KSH, 2001.) 2.155.617 (KSH, 2005.) n.a. 216.414 (KSH, 2005.) 2002: 6.412 fô 2003: 2.401 fô 2004: 1.600 fô (BM–KSH)

2006. április

eVilág

A szociálpolitikai beavatkozások érintettjeit az életvezetési problémák jellege szerint osztályozva két nagy csoport különböztethetô meg. Az egyik csoportba azok tartoznak, akiknél nem remélhetô olyan változás, melynek következtében az életvezetési problémák enyhülnek vagy eltûnnek. E csoport esetében a gondozás, az ápolás, a szintentartást biztosító segítségnyújtás az egyetlen lehetôség. A szociálpolitikai közeg másik szegmense esetében jók az esélyek arra, hogy az életvezetési problémák az érintettek bevonásával, aktív szociálpolitikai eszközök alkalmazásával jelentôs mértékben enyhüljenek, és arra sincs feltétlenül szükség, hogy az érintettek feladják szubkultúrájuk értékeit. A változásmenedzsment eszköztárának elemei az információ, a kommunikáció, a terápiás attitûd és a fejlesztés, ami anyagi javak juttatását is magában foglalja.

Hagyományos és új szociálpolitika A hagyományos szociálpolitika elsôsorban jogi és bürokratikus eszközök segítségével valósítja meg a beavatkozásokat. Ezek az eszközök megmerevítik a szociálpolitika közegét. Azt teszik láthatóvá, amit a jogszabályok láthatónak minôsítenek, megfelelô intézményeket és intézkedéseket rendelve a láthatóvá tett, beavatkozásra méltónak minôsített problémákhoz. Elônye ennek a rendszernek a normativitás és az intézményesítettség. Hátránya a rendszernek, hogy szükségképpen lemarad az élet forgataga mögött, kirekesztve az új szempontok felmerülése folytán ellátásra szorultakat. A hagyományos szociálpolitikai beavatkozás címzettje az egyén, akinek a társadalmi beágyazottsága, közösségi státusza és kapcsolatrendszere nem esik számításba, jóllehet pontosan ezek azok a tényezôk, amelyek eldöntik, hogy az adott szociálpolitikai beavatkozás célirányos-e vagy sem. Annak érdekében, hogy a szociálpolitikai beavatkozások pénzügyi kihatásai ellenôrzés alatt maradjanak, a mindenkori kormányzat központilag dönti el a beavatkozások által érintettek körét és a rendelkezésre álló anyagi eszközök volumenét. A helyi szempontok ebben az esetben óhatatlanul hátrányba szorulnak. A hagyományos szociálpolitikai intézkedések alapvetô eszköze a készpénz, amit a jogszabályban megadott mértékben rendszeres idôközökben folyósítanak a központi költségvetésbôl finanszírozott, különbözô szociálpolitikai problémák kezelésére szakosított intézmények. Elônye ennek a megoldásnak a kiszámíthatóság, hátránya viszont az ellenôrizetlenség. 2006. április

A változásmenedzsment eszköztárának elemei az információ, a kommunikáció, a terápiás attitûd és a fejlesztés.

Az új szociálpolitika a beavatkozások érintettjeinek közösségét célozza meg, a lokális, testre szabott és komplex megoldásokat részesíti elônyben.

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

Bár a hagyományos szociálpolitika is ismeri a készpénzjuttatáson kívüli, szolgáltatás nyújtására szorítkozó beavatkozásokat, a bürokratikus megközelítés miatt nem jut kellô szerephez az aktivitás és az önsegítés. Az igények pontos felmérését a szolgáltatást nyújtó intézmények önmozgása és a központi forrásokért vívott harca helyettesíti. Az új szociálpolitika sem nélkülözheti a jogi és intézményi kereteket, azonban a mûködést teljesen másféleképpen képzeli el. Ennek a szociálpolitikának ugyanis az a lényege, hogy a szociálpolitikai beavatkozásokra fordított összegek hasznosulását, megtérülését is szem elôtt tartja, és elônyben részesíti azokat a technikákat, amelyek a szociálpolitikai beavatkozás érintettjeit életvezetési problémáik megoldására, enyhítésére motiválják. Annak a körnek az esetében pedig, ahol az érintettek rehabilitációja nem várható, az új szociálpolitika a gondozásra, ápolásra hívatott szervezetek egymásközti versenyét teremti meg annak érdekében, hogy az érintettek a lehetô legmagasabb színvonalú ellátásban részesüljenek. Ugyanennek az elvnek kell áthatnia a szociálpolitikai szolgáltatásokra szakosodott intézmények mûködtetését is. Az új szociálpolitika a beavatkozások érintettjeinek közösségét célozza meg. Ennek következtében a lokális, testre szabott és komplex megoldásokat részesíti elônyben. Nagyon fontos eleme ennek az új megközelítésnek, hogy a beavatkozás címzettje és a beavatkozás forrása között szerzôdéses viszony keletkezik, ami mindkét fél kölcsönös elhatározását és döntését tartalmazza annak érdekében, hogy a beavatkozás indító okát képezô, általában az életvezetésre is visszaható szociálpolitikai probléma megoldódjék. A cél tehát a probléma belátható idôben történô megoldása. Ha ez nem sikerül, konfliktus keletkezik, amely alkalmat ad a szerzôdés nem teljesítésének hátterében rejlô okok feltárására, a megoldás közös megtalálására. Szerzôdés nemcsak a szociálpolitikai szolgáltatást nyújtó intézmények vagy szervezetek és az egyének között köthetô. A szerzôdés létrehozható az érintettek csoportjai között is, bevonva ôket mint közösségeket a tagjaikat kollektívan sújtó életvezetési problémák kezelésébe. A hagyományos és az új szociálpolitika öszszehasonlítását a 2. táblázat mutatja be.

A szociálpolitikai piac A közpénzekbôl finanszírozott szociálpolitikai közeg két nagy csoportját tehát a változásrezisztensek és a változás-menedzsmentre alkalmasak képezik, de mindkét csoporton belül igen árnyalt, nehezen egységesíthetô alcsoportok különböztethetôk meg. A társada3

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

eVilág

Informatika és szociálpolitika

2. táblázat: Hagyományos és új szociálpolitika Hagyományos szociálpolitika bürokratikus individuális központi juttatásos problématartósító

Új szociálpolitika diszkrecionális közösségi lokális szerzôdéses problémamegoldó

lom szociálpolitikai beavatkozásra szoruló közege egyetlen hatalmas piac, ahol a keresletnek nincsenek racionális módon meghúzható határai. Ugyanakkor és ezzel szemben a kínálatot a költségvetés korlátai keményen behatárolják. A szociálpolitikai piac több mint metafora. A kifejezés azt jelenti, hogy a szociálpolitikai beavatkozásokra szánt százmilliárdos nagyságrendû összegek elköltése nemcsak kiadást, hanem közvetve és közvetlenül jelentkezô hasznot is jelent. Ez a szemlélet a jelenlegi kiadás-centrikus szociálpolitikával szemben egy jóval hatékonyabb, és így ugyanabból a költségkeretbôl jóval több rászorulón segítô szociálpolitika lehetôségével kecsegtet.

A szolidaritás kultúrája A feladat elsô szinten a kereslet és a kínálat összhangjának megteremtése, ami sosem lehet tökéletes. Sokat segíthet az összhang megteremtésében a szolidaritás kultúrája, ami Magyarországon – a társadalom móriczi értelemben vett barbarizmusa folytán – sok kívánnivalót hagy maga után. A szolidaritás nem merülhet ki katasztrófahelyzetek áldozatainak megsegítésében, amit a segítségnyújtás okán érzett pszichológiai komfortérzet, majd passzivitás követ. A társadalomban nap mint nap történnek a média ingerküszöbét el nem érô katasztrófák, amelyek mellett nem mehetünk el sem irgalmatlanul, sem közömbösen. Sokan élnek folyamatos katasztrófa-helyzetben. Az életvezetési problémák egy része enyhíthetô lenne már az együttérzés, a kommunikáció, a közösségi életbe való bevonás révén is. A szolidaritás kultúrája azt jelenti, hogy a társadalmi normák nem teszik magától értetôdôvé a marginalizációt, a kirekesztettséget, a társas magányt. A szolidaritás kultúrája a helyi közösségek egymásra figyelését, a bajba jutottak idôben történô megtalálását, a civil szolidaritás pénzbe nem kerülô láthatatlan intézményeinek kiépülését jelenti, kiegészülve a magukban az érintettekben jelentkezô kollektív önsegítô hajlandóságokkal. 4

A szolidaritás nem merülhet ki katasztrófahelyzetek áldozatainak megsegítésében.

Az új szociálpolitika megvalósításához a szélessávú adattovábbító infrastruktúra, az új médium, az internet, valamint a széles körben „behálózott” társadalom kivételesen hatékony eszközrendszert biztosít, feltéve, hogy a szociálpolitikai piac aktorai és kliensei képesek és hajlandók ezekkel a lehetôségekkel élni. Meggyôzôdésem, hogy az információkezelés és a kommunikáció új technológiái nélkül az új szociálpolitika eszközrendszere nem alkalmazható. Valószínû, hogy az új médium, az internet a civil szolidaritás számára is jelentôs inspiráló erô. A modern adatgyûjtés, adatmenedzsment és adatbányászat módszerei lehetôvé teszik a szociálpolitikai piac keresleti oldalát képezô többmilliós állampolgári csoport tagjainak pontos azonosítását, valamint a velük és általuk létrehozott szociálpolitikai tranzakciók nyomon követését és értékelését. A módszer adott. Az adatbázis felépítése során ármegjelöléssel együtt azonosítani kell a központi költségvetésbôl finanszírozott beavatkozásokat, hozzájuk rendelve az egyes beavatkozások érintettjeit. Az érintettek leírása során rögzíteni kell az összes lényeges változót, amelyek lehetôvé teszik a kliens szociálpolitikai státuszának meghatározását. Az adatbázis karbantartása és folyamatos megújítása a munka részét képezi. Létre kell hozni a Nemzeti Szociálpolitikai Adattárházat. Egy létesítendô Szociálpolitikai Portál révén az Adattárház szolgáltatásainak jogosultsági szintek alapján hozzáférhetôvé kell válniuk a szociálpolitikai beavatkozások végrehajtói és címezettjei számára. A portál egyben a teljes szociálpolitikai piac szereplôinek kommunikációs színtere, mely mind a kínálati oldal, mind a keresleti oldal számára pontos, naprakész információkat és kapcsolati felületeket biztosít. A portál támogatja a a napi 24 órán át hívható Call Center mûködését, mely azok számára elsôdleges jelentôségû, akiknek nincs internet-hozzáférésük.

Involváló szociálpolitika A XXI. századi informatikai eszközök alkalmazásában rejlô kivételes lehetôségek kiaknázása révén a különbözô beavatkozási profilok mentén keletkezett célcsoportok szerzôdéses viszonyokon alapuló szociálpolitikai ellátása során elôtérbe kerülnek azok a beavatkozások, amelyek az önállóság, az önrendelkezés, a saját élet problémáin való felülkerekedés elvére alapozódnak, bevonva és a szociálpolitika aktív ré2006. április

eVilág

szesévé téve a szociálpolitikai intézkedések alanyait. Ilyen a 2006. január 1-jével bevezetett bébikötvény, amely kiszámíthatóvá és tervezhetôvé teszi a megszületett gyermekek felnôttkori életkezdését. A kötvény mintájára elképzelhetô az életpálya 18 év alatti kritikus szakaszhatárainak finanszírozását lehetôvé tetô kiegészítô kötvények rendszere is.

Közösségi szociálpolitika Térben közel élô, egymással kapcsolatot tartó közösségek szociálpolitikai támogatása céljából közösségi betétszámlák létesítése is elképzelhetô lenne, melyek fix részének kamatait a közösség oszthatná el. A kamatozás mellett a közösségi betétszámlák arra is módot adhatnának, hogy a közösség tagjai megtanulják, miként lehet befektetni, miként lehet adott pénzmennyiséggel úgy gazdálkodni, hogy az a szokásos banki kamatnál nagyobb hasznot hozzon. Jelenleg egy és ugyanazon személyhez, illetve családhoz számos egymással párhuzamosan mûködô intézmény szolgáltatásai jutnak el, szakosítva. Feltétlenül indokolt lenne olyan közösségi házak létrehozása, ahol az életvezetési problémákkal küszködô személyek egy helyen juthatnának hozzá a segítséghez. A jogi, gyámügyi, pszichológiai, nevelési és munkavállalási problémák együttes kezelése növelheti a hatékonyságot már csak azáltal is, hogy ezek a problémák többnyire együttesen, kölcsönös ok-okozati viszonyban fordulnak elô. A közösségi házak digitális szolgáltatások színterei is lehetnek, ahol rendszeres közösségi digitális tartalomszolgáltatásra kerül sor, és szakképzett IT mentorok, „digitális népmûvelôk” állnak a szûkebb lakóhelyi közösség rendelkezésére.

Családi szociálpolitikai számla Érdemes lenne a szociálpolitikai intézkedések által érintett valamennyi család számára egy szociálpolitikai betétszámlát biztosítani (a hozzá tartozó kártyákkal együtt), amelyet oly módon lehetne megkonstruálni, hogy takarékoskodásra, beosztásra, a háztartás ügyeinek racionális lebonyolítására ösztönözzön. A családok szociálpolitikai számláin keresztül történô készpénztámogatások összege szocializációs értéknövelô szolgáltatások igénybevétele esetén nôhet. Ilyen lehet a gyermekek rendszeres idegennyelv-tanulása, informatikai képzése, informatikai eszközökhöz való juttatása, sporttevékenysége, külföldi utaztatása és – a megfelelô életkorukban – gépjármûvezetôi képzése. A 2006. április

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

szocializációs célú szociálpolitikai beavatkozások stratégiai célja a szülôk ösztönzése annak érdekében, hogy gyermekeik versenyképessé és a középosztályi státusz megszerzésére alkalmassá váljanak. Diszfunkcionális az a szociálpolitika, ami nem ösztönöz intergenerációs társadalmi mobilitásra. Intergenerációs társadalmi mobilitás nélkül tovább örökítôdnek az életvezetési problémák. A családi szociálpolitikai számla egyben arra is lehetôséget ad, hogy az érintett családokkal kötött szerzôdés alapján a számla fedezetet nyújtson a mindennapi életvitel szempontjából életfontosságú szolgáltatások (gáz- és áramszolgáltatás, épületfenntartás, lakbér, telefon, internetelérés stb.) költségeinek részben vagy egészben történô fedezésére.

Aktorok A szociálpolitikai kínálat eszközrendszerét nem mûködtetheti egyetlen központi, monopolhelyzetben lévô szolgáltató. A központi költségvetés által biztosított forrásokért a szociálpolitikai szolgáltatóknak versengeniük kell, hogy betölthessék a szociálpolitikai piac meghatározó szegmenseiben vállalt szerepüket. A szolgáltatók lehetnek szociális biztosítók, nonprofit szervezetek, egyházak, szociális ellátottak szövetkezetei és professzionális segítô szervezetek. A költségvetési források meghatározott részét elnyerô szolgáltatókat szerzôdés kötelezi arra, hogy a szolgáltatásaikra vonatkozó adatokat eljuttassák a Nemzeti Szociálpolitikai Adattárhoz. Ezáltal a rendszer átláthatóvá és ellenôrizhetôvé válik. Megvalósul a hatékonyság és az ügyfélelégedettség mérése. A szolgáltatókkal kötött ellátási szerzôdések meghatározott idôre szólnak, ami kiiktatja az elkényelmesedést, és utat nyit az innovatív, változásokra érzékeny szociálpolitikai szolgáltató szervezetek számára. Az új szociálpolitikai rendszert nem lehet az egész országban egyetlen lépésben bevezetni. Ugyanakkor az sem lehetséges, hogy az új rendszer egy-egy területen együtt éljen a régi rendszerrel, mivel a két rendszer mûködésének elôfeltevései kizárják egymást. A regionális önkormányzatok megszervezôdését követôen célszerû lenne a régiók számára pályázatot hirdetni, rájuk bízva, hogy vállalkoznak-e az új rendszer bevezetésére. Az új rendszer bevezetésére vállalkozó régiókban sokévi tapasztalatra lesz szükség, ahhoz, hogy a tapasztalatok értékelését követôen a kormány eldöntse, javasolja-e vagy sem az országgyûlésnek a jelenlegi szociálpolitikai rendszer megváltoztatását. Csepeli György

Indokolt lenne olyan közösségi házak létrehozása, ahol az életvezetési problémákkal küszködô személyek egy helyen juthatnának hozzá a segítséghez.

5

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

eVilág

Kortalanul, határtalanul

vagy csak nehezen, sok-sok segítséggel szokja meg az információs korszak csodáit, ez pedig az ötven éven túliak és az idôsek – Magyarországon 3,5 milliós – köre.

Új és nagy generációk az interneten1

Kik az idôsek?

A

z internet-korszakba belenôtt gyerekek és fiatalok egyedül, legfeljebb a kortársaikkal ültek a számítógép elé. A számítógép olyan újdonságként jelent meg a társadalom széles rétegeinek életében, ami a korábbi ismeretátadási úttól eltérô volt: a tudás és a jártasság nem a szülôktôl, az idôsebb generációktól került át hozzájuk, hanem éppen fordítva. A kilencvenes évek fiatalsága a számítógép kezelését tízéves kora körül sajátította el, szüleit jóval megelôzve. ôk gyakran a gyerekektôl lesték el használatát, ahogyan késôbb internetezni is tôlük tanultak. A családokban az iskolás gyerekeket segítô eszközként bukkan fel a számítógép, az internet pedig a felsôoktatásban tanuló ifjak kedvéért költözött a be a családba. A kormányzat a Sulinet hálózat kiépítésével „felmenô rendszerben” képzelte el a társadalom bevezetését az információs társadalomba, az idôsebb korosztályokat magára hagyva. Otthoni számítógép híján a gyerekek internetes szocializációja az iskolában, a barátoknál vagy az internet-kávéházakban, a teleházakban történt, ezért a család nem tudta, honnan és miféle hatás éri ôket. A felnôttek az internettel szemben így erôsen negatív érzelmeket mutattak. Számukra az internet és a PC maga volt az új ördög, a lelkeket megrontó mumus, ami elveszi a figyelmet a tanulástól, a játéktól, a társaságtól és a családtól (nem is beszélve a családi tévénézésrôl). A számítógéppel felnôtt korban találkozók sokáig féltek a géptôl, a leggyakrabban hangoztatott véleményük az volt, hogy nem akarják a PC-t tönkretenni. A rendszerváltó korosztályokat, akik 1989–90-ben érett felnôttként léptek be az új(rarendezôdô) világba, sokkolta az internet megjelenése. Ez ugyanis egy újabb alkalmazkodási feladatot jelentett számukra: elsô reakcióként nem tudtak mit kezdeni egy újabb civilizációs, kulturális változással – s inkább annak tagadását, regresszív elutasítását választották. A tiltás után nem a tûrés következett, hanem egy óriási „szabályozhatnék”, s felelôs állami hivatalnokok azzal töltöttek el értékes hónapokat az életükbôl, hogy arra keressenek választ, miképpen lehet máris szûk – lehetôleg szigorú állami felügyelettel merevített – határok közé kényszeríteni az internetes tevékenységeket, és ellenôrizni, mi folyik az interneten otthon és a munkahelyeken. Az újabb eszközök elterjedésével – hála a modernizálódó hivataloknak, vállalkozásoknak – a szülôk riadalma lassanként alábbhagy. Közben egyértelmûvé válik, hogy egy óriási kör nem,

1

Egy óriási kör nem, vagy csak nehezen, sok-sok segítséggel szokja meg az információs korszak csodáit, ez pedig az idôsek köre.

Az idôskor fogalmának meghatározásához használhatunk objektív és szubjektív kritériumokat. Az objektív kritériumok legfontosabbika a gazdaságilag aktív kor vége, a nyugdíjba vonulás éve, amely Magyarországon 2009-re mindkét nem esetében egységesen a 62 év lesz. Az Európai Unió és az Európa Tanács statisztikái az idôskort a 65 évnél idôsebbekre vonatkoztatják, míg a hazai statisztikák a nyugdíjkorhatár folyamatban lévô emelése miatt az idôskort általában a 60. évnél húzzák meg. Az idôskor szubjektív jellemzôi közé tartozik az egyes emberek saját magukról, erejükrôl és általában az öregségrôl alkotott képe, s ez nagymértékben meghatározza, hogy öregedésükhöz hogyan tudnak alkalmazkodni. Nem feltétlenül a naptári évek szerint idôsödünk, hanem az egész életutunk határozza meg, mikortól tartjuk magunkat idôsnek. A KSH Népességtudományi Kutatóintézet „Életünk fordulópontjai” címû, 2001–2002 fordulóján készült adatfelvétele szerint az öregség jellemzôi közül 60%-unk gondolta elsôdlegesnek, hogy valaki „nem tudja ellátni magát, másokra van utalva”. A válaszadók 50%-a vélte úgy, hogy az számít idôsnek, aki „szellemileg leépült”, 48% válaszolta, hogy a „megromlott egészségi állapot” az idôskor fô jellemzôje, és 37% szerint az idôskor eljöttének feltétele a betöltött 65. életév. Az idôskor meghatározásának legfontosabb fontosságú tényezôje mindenképpen a gazdaságilag aktív, illetve inaktív lét. A gazdasági aktivitás feltételei pedig az egyén munkaerô-piaci esélyei. A munkáltatók azonban a munkaerôpiacon a 18–39 éveseket részesítik elônyben, ez a szûk korosztály az aktív keresô és fogyasztó csoport. 40 éves kor fölött nehéz új munkát találni, 50 fölött még nehezebb, azért is, mert már túl idôsnek tartják általában magukat ahhoz, hogy új dolgokat tanuljanak. Az idôs embereket a társadalmi kirekesztettség jóval inkább veszélyezteti, mint fiatalabb társaikat. Fizikai, egészségi állapotuk megromlott, jövedelmük alacsony(abb), és ez életük végéig változatlan marad. A munkahelyrôl való kilépéssel, gyermekeik elköltözésével eltávolodnak a társadalmi hálózatoktól. Megnövekedett sza-

Elsô közlés: ITTK, Információs Társadalom folyóirat, 2006/2.

6

2006. április

eVilág

badidejükben az utazást, a kultúrafogyasztást szûkös anyagi helyzetük limitálja. A közvélemény a fölöslegessé váltak, eltartottak, inaktívak kategóriájába sorolja ôket. Az Eurobarometer 2003-as diszkrimináció-kutatása az etnikum, faj, vallás, szexuális beállítódás, valamint életkor és fogyatékosság alapján történô diszkrimináció mértékét vizsgálta. Az eredmények szerint a válaszadók 5%-a élt át negatív megkülönböztetést az életkora miatt, ami a legmagasabb arány az összes többi megkülönböztetési alap közül. Az emberek azonban sokkal nagyobb arányban voltak faji és etnikai alapú diszkrimináció szemtanúi (22%), mint kor (6%), vallás (9%) vagy fogyatékosság (11%) alapján. A munkaerôpiacon viszont az egyik legelterjedtebb nézet az életkor alapján történô megkülönböztetés. A válaszadók 71%-a állította, hogy az ötven év fölöttieknek kevesebb az esélyük az elhelyezkedésre. Ez a szellemi (87%) és testi (77%) fogyatékosság után a legelterjedtebb diszkrimináció-forrás sokkal magasabb arányú, mint az etnikai (62%) alapú megkülönböztetés. Az idôs emberekkel szembeni intolerancia kiterjed a fiatalabb korosztályokra is, fôleg, ha munkapiaci esélyekrôl, foglalkoztatásról van szó. A társadalomtudósok legújabb kutatásai szerint bizonyos területeken már a 35 év felettiek is gyakran „idôsek”. Abból kiindulva, hogy az emberek tovább élnek, továbbá hogy késôbb és kevesebb gyereket szülnek, tehát társadalmaink öregszenek, az ilyen korai hátrányos megkülönböztetés ijesztô. Ma az Európai Unióban több példaértékû kezdeményezés létezik arra vonatkozóan, hogyan lehet az idôs embereket a kirekesztettségtôl megóvni, illetve ôk maguk mit tehetnek. Nyugati szomszédainknál sokan aktívan részt vállalnak a civil szervezetek munkájából, számosan vállalnak önkéntes munkát. Az idôsek bevonása a saját közösségükért végezhetô önkéntes munkába többszörös hasznot hozhat. Egyrészt gazdagodik a szolgáltatások köre, továbbá az idôseknek jót tesz a pszichikai, mentális stimuláció, amelyet az új kapcsolatok, helyzetek, feladatok hoznak. Elégedettség, hasznosság érzését váltja ki bennük a közösségi munka, az önkéntes munka alacsony költségeirôl mint társadalmi haszonról nem is beszélve. A másik fontos eszköz a kirekesztettség megelôzésére az élethosszig tartó tanulás.

Kirekesztettség helyett befogadás Nyugat-Európában a 80 év feletti népesség nagyobb hányada internetezik, mint Magyarországon a 60 év fölöttié. Az internet az idôsebb kor2006. április

A társadalom is erôsödhet az interneten megjelenô, tapasztalatokon alapuló ismeretanyaggal, véleményekkel, amelyeket az idôsebbek publikálnak.

Az idôsek a digitális kirekesztettség által leginkább veszélyeztetett társadalmi csoportot alkotják.

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

osztály számára talán még fontosabb lehet, mint a gyermekeknek. Az információs társadalom újrarendezi a társadalmi erôforrásokhoz, az információkhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférést. Az Európai Tanács eEurope programja ezért is hangsúlyozza az úgynevezett „e-befogadási” (e-inclusion) programok fontos elemeként az e-kormányzat, az e-szolgáltatások fejlesztésének fontosságát. A társadalom jelentékeny részének élete válhat könnyebbé, ha a szükséges ismeretek és szolgáltatások gombnyomásra válnak elérhetôvé, s mivel nem egyoldalú befogadásra kárhoztat, mint a televízió, ezért a társadalom is erôsödhet az interneten megjelenô, tapasztalatokon alapuló ismeretanyaggal, azokkal a véleményekkel, amelyeket az idôsebbek publikálnak. Az internet az új kommunikáció helye is, ahol levélben, csevegô-szobákban zajlik az élet, s ahová a belépô nemcsak a fiataloknak engedélyezett. Közösségek, levelezô hálózatok jönnek létre, barátságok és szerelmek születnek ebben a korosztályban is. A felmérések szerint az elektronikus információhoz történô hozzáférés minden életkorban a mindennapokat teszi egyszerûbbé. Az internet segíti az idôseket, hogy a külvilágtól ne szakadjanak el, lépést tartsanak a változásokkal. Az internet használatának eredményeként nem függenek többé annyira saját családjuktól mint a szociális támogatás egyetlen forrásától. Négy európai internetezôbôl hárman (78%) úgy gondolják, hogy életüket megváltoztatta az internet. Legtöbbjük úgy véli, hogy tájékozottságot (97%), a közszolgáltatásokhoz való jobb hozzáférést (95%), társadalmi elfogadottságot (93%), jobb kapcsolattartási lehetôségeket (91%) és idômegtakarítást (80%) biztosít használata. Az Eurobarometer 2001-es felmérése arra is fényt derített, hogy az internet-használók 93%-a gondolja azokról, akik nem használják a világhálót, hogy fontos lehetôségeket hagynak kihasználatlanul. Napjainkra a nem-használók felénél már a digitális kirekesztôdés jeleit is lehet tapasztalni. Míg azonban Európában minden harmadik ember használja az internetet (és közülük minden tizenkettedik nyugdíjas), ez Magyarországon csak minden huszadikról mondható el. Az Unióhoz újonnan csatlakozott tagállamok 55 év feletti polgárainak átlagosan mindössze 3,2 százaléka tekinthetô internet-felhasználónak, miközben az új tagországok lakosságának átlagosan 31 százaléka használja az internetet. Az idôsek a digitális kirekesztettség által leginkább veszélyeztetett társadalmi csoportot alkotják. Az idôsek nagy részének ugyanis már nem volt alkalma aktív korában elsajátítani korunk írástudását, a digitális írástudást. 7

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

eVilág

kommunikációs eszközök használata az egyén munkaerô-piaci részvételétôl, s ezen belül attól is függ, hogy milyen gazdasági szektor résztvevôje, milyen jövedelemmel rendelkezik, és szellemi vagy fizikai munkát végez-e. Az eszközökkel kapcsolatos fogyasztási szokások pedig attól függnek, milyen presztízse van ezeknek az eszközöknek. A potenciális felhasználónak nyitottnak kell lennie a technológiai újdonságok iránt, kompetensnek kell éreznie magát az eszközök használatában, és érdeklôdnie kell az újdonságok iránt.

A digitális szakadék áthidalása

Az internethasználat legfôbb gátja a számítógép hiánya (44%). A második leggyakrabban hangoztatott ok az érdeklôdés hiánya (37%), a harmadik az internetezés magas költsége (22%), a negyedik pedig a hozzáértés hiánya (16%). Az információs és kommunikációs eszközök felhasználásában kialakult különbségeket meghatározza a háztartások mérete és bennük az idôskorúak, a tanulók száma, továbbá a gazdaságilag aktív és inaktív tagok száma. Minél nagyobb és minél vegyesebb korosztályú egy háztartás, annál nagyobb valószínûséggel van internet-elôfizetésük, minél nagyobb az aktív keresôk aránya, annál valószínûbb az otthoni internet-hozzáférés. Nagymértékben befolyásolják továbbá az információs és kommunikációs eszközök használatát a háztartások szerzett és felhalmozott erôforrásai (a háztartás vagyoni és jövedelmi pozíciója) és a háztartás infrastrukturális környezete (a település mérete és földrajzi régiója). Óriási aránytalanság figyelhetô meg ugyanis a településtípusok között a nagy sávszélességû internetelérési lehetôségek terén. Míg a magyar lakosság egyötöde él 2500 fônél kisebb lélekszámú településen, addig az itt élôk mindössze 3 százalékának van lehetôsége szélessávú (ADSL) technológia használatára. A társadalmi státus és az értékválasztások a fogyasztási szokásokban is megmutatkoznak. Az információs és kommunikációs eszközök használatát meghatározza a korcsoport, az iskolai végzettség, a szakképzettség, számítástechnikai felkészültség és a kulturális tôke is. További befolyásoló tényezôk a személyközi kapcsolathálót alkotó rokonok, barátok, ismerôsök és munkatársak használati szokásai. Az információs és 8

Az információs társadalom újrarendezi a társadalmi erôforrásokhoz, az információkhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést.

A szegregált információs társadalomban szakadék képzôdik a „digitális írástudók” és az „írástudatlanok” között. Akik nem tudják hasznát venni a technológiai fejlôdés nyújtotta elônyöknek, tartósan kiszorulnak a gazdaságnak (és a társadalomnak) azokról a növekvô területeirôl, amelyeken az infokommunikációs eszközök használata olyan alapkövetelménnyé vált, mint az ipari forradalmat követôen a hagyományos írni-olvasni tudás. A digitális szakadék egyik legérintettebb csoportja az idôseké. Az aktív életvitel megôrzése, a helyi közösségekben való szerepvállalás, a társadalom vérkeringésében való részvétel feltétele lesz a modern információs és kommunikációs technológiák ismerete és használata. Nemcsak a társas kapcsolatok, a fogyasztás és az ismeretszerzés egyre növekvô része történik az interneten keresztül, hanem az egészségügyi és szociális szolgáltatások igénybevétele is. Egy digitálisan kettészakadó társadalomban a lemaradók képtelenek lesznek a többséggel és a demokratikus intézményekkel való párbeszédre, nem tudnak hozzájutni az új gyógyászati segédeszközök alkalmazásához sem. Ezért az Európai Unió iránymutatásokkal és jogi eszközökkel, a tagországok pedig aktív cselekvési tervekkel és programokkal próbálják a szakadékot áthidalni. A digitális szakadékok keletkezése és elmélyülése egy olyan új jelenségre utal, amelynek a társadalmi rétegzôdés szempontjából is jelentôsége van. A modern információs és kommunikációs technológiai eszközök terjedése kumulatív módon hat a meglévô társadalmi hátrányok generálódására. Az információs társadalom újrarendezi a társadalmi erôforrásokhoz, az információkhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést. Ezt a mai ötvenesek egy szûkebb rétege már felismerte. Nyugdíjas éveikben teljes életet szeretnének, egészségesen kívánnak élni, utazni, nyaralni, sportolni, szórakozni, vásárolni és dolgozni 2006. április

eVilág

akarnak, elvágyódva beszûkülô anyagi lehetôségeik komor falai közül. Azt is tudják, hogy ha megôrzik aktivitásukat, akkor szellemileg és testileg késôbb érik ôket a betegségek, hosszabban, szebben élhetnének. ôk azok, akik mind többen és mind bátrabban szeretnék felhasználni a számítógépet, ôk is szeretnének internetezni, mert megszokták a munkahelyükön, vagy mert éppen ott nem volt rá lehetôségük. Ezért van az idôseket informatikára oktató helyeken álladó túljelentkezés. Ezeken a kurzusokon a városlakó értelmiségi nôk vannak többségben, talán azért, mert a férfiaknál érdeklôdôbbek, aktívabbak, jobb kommunikációs készségeik vannak és nyitottabbak a szervezett programokra. Az elmúlt évek adatai szerint a PC ellátottsági mutató a legidôsebbek csoportjában növekedett a legdinamikusabban. Az otthoni internet-hozzáférést tekintve az elmúlt években azt tapasztalhattuk, hogy a 40–60 évesek igyekeztek „felzárkózni” a fiatalabb korcsoportokhoz. A 60 évesnél fiatalabb korcsoportok „konvergenciájával” ellentétben a legidôsebbek lemaradása stabilizálódott az utóbbi években. Számtalan gyakorlati példa és tudományos kutatási eredmény mutat rá az információs és kommunikációs eszközök egyenlôség-teremtô szerepére. Ezért elengedhetetlen az eszközök „értelmes” gyakorlati használatában segítséget nyújtani képes humán infrastruktúra fejlesztése is. Napjaink informatikai, társadalom- és szociálpolitikájának az egyik központi kérdése éppen ez. A legfontosabb feladatnak a digitális írástudás elterjesztését, az arra való esélyeknek a növelését kell tekinteni. A 2001. október 8-án az Európai Tanács által elfogadott közlemény a legátfogóbb európai szintû állásfoglalás az e-befogadás, az információs társadalom által kínált lehetôségek kihasználása mellett a szociális integráció érdekében. A közlemény alapját az e-Inclusion jelentés alkotja, melyet az ESDIS (Employment and Social Dimension of the Information Society) elnevezésû, magas szintû összeurópai kutatócsoport készített. Az e-befogadás stratégiájának két fô eleme van: egyrészt az információs társadalom adta lehetôségek kihasználása a hátrányos helyzetû csoportok érdekében, másrészt pedig az akadályok elhárítása az információs társadalom mindenki számára elérhetôvé tétele érdekében. Az európai e-befogadás irányvonalának legfôbb elemei a következôk: • megfelelô online tartalmak és szolgáltatások létrehozása (hozzáférhetôség és érthetôség, a közérdekû oldalak minôségbiztosítása, interaktív e-kormányzati szolgáltatá2006. április

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

•

• Az idôseket informatikára oktató helyeken álladó túljelentkezés tapasztalható.

• • • • •

Az e-befogadás stratégiájának két fô eleme: egyrészt az információs társadalom adta lehetôségek kihasználása a hátrányos helyzetû csoportok érdekében, másrészt az akadályok elhárítása.

sok a hátrányos helyzetû csoportok számára, az önkéntes online szolgáltatások fejlesztésének elôsegítése); a helyi közösségek megerôsítése online szolgáltatásokon és hálózatokon keresztül (online közösségek létrejöttének segítése, különösképpen a hátrányos helyzetû városi közösségek és az elszigetelt területeken élôk szükségleteinek kielégítése érdekében); IKT munkalehetôségek megvalósítása a hátrányos helyzetû csoportok számára (távmunkahelyek teremtésén, elismert alapfokú számítógép-kezelôi vizsgák megszerzésén és fogyatékkal élô munkavállalók alkalmazásán keresztül); a társadalom figyelmének felkeltése az információs társadalom kínálta lehetôségek iránt; az informatikához való hozzáférés elôsegítése és megfizethetôvé tétele; a digitális mûveltség megszerzésének elôsegítése a hátrányos helyzetû csoportok számára; e-hozzáférhetôség: a fogyatékkal élô emberek számára a technikai akadályok leküzdése; az összes érintett fél együttmûködésének megteremtése a regionális és helyi szervezetek (szociális partnerek, civil társadalom, PPP) bevonásával.

Az integráló információs társadalom Az integráló, befogadó információs társadalomnak elô kell segítenie az emberek és a közösségek életminôségének javulását; a társadalom minden tagja számára lehetôséget kell biztosítania, hogy hozzájárulhasson a tudásalapú társadalom kialakításához; integráló hatású információs lehetôségeket kell kínálnia, hogy az állampolgárok minden demográfiai csoportból egyformán kapcsolatba léphessenek az e-kormányzattal, és ezáltal hatékonyabban részt vehessenek a demokratikus folyamatokban; végül pedig fel kell ismernie a közösségi és önkéntes csoportok jelentôségét a célok elérése szempontjából. Napjainkban három idôs emberbôl kettô (70%) úgy gondolja, hogy a média az informatikát egyértelmûen a fiatalokkal kapcsolja össze. Az internet elérhetetlensége miatt minden második megkérdezett idôs ember (48%) a gyártókat hibáztatja azért, hogy az idôsek igényeit, szükségleteit nem veszik figyelembe a tervezésnél, az eszközök formai kialakításánál. Majdnem minden második idôsebb ember gondolja úgy, 9

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

Az interneten kevés az idôsebb emberek számára releváns vagy hasznos információ.

A leghatékonyabb az „összehangolt kezdeményezés” lenne.

10

eVilág

hogy lépést tart a technológiai újításokkal, és ezt a korosztályt ugyanígy fele-fele arányú megosztottság jellemzi abban a tekintetben, hogy reménytelenül öregnek érzik-e magukat a számítógéppel való megbarátkozáshoz. Nagyjából minden harmadik idôs ember (31%) van kitéve a lemaradás kockázatának. ôk azok, akik bezárkóznak, nem használnak számítógépet, és nem is tervezik azt megtanulni. Majdnem ugyanilyen népes a technológiailag nyitottak tábora (29%): ôk azok, akik bár nem használnak semmiféle információs technológiát, nyitottak, és kifejezték hajlandóságukat a tanulásra. A kései kezdôk (13%) csoportja már túl van az információs technológiával való alapvetô ismerkedésen, de lehetôség vagy érdeklôdés hiányában tudásukat csak ritkán alkalmazzák, így gyakorlati tudásuk is csak alapszintû. Természetesen az idôsek között is vannak, akik szívesen, gyakran és nagy rutinnal használják a legújabb információs technológiai újításokat, berendezéseket, ôk az élvonalbeli kezdeményezôk (27%). Az ô számítógép-használati hajlandóságukat szintén számos tényezô befolyásolja: az iskolázottság foka, az életkor és a jövedelem, továbbá az aktivitás foka is jelentôs. A befolyásoló tényezôk a férfiak elônyét mutatják, a fennmaradó különbségeket a hallással és mozgásszervi betegségekkel kapcsolatos problémák jelentik. Európa azonban nem mutat egyenletes képet ebben sem. Hollandia, Dánia és Svédország vezet, ezekben az országokban 35% feletti a rendszeresen internetezô idôsek aránya, 40%-uknak otthoni hozzáférésük van. Ezzel szemben Írország, Görögország, Spanyolország és Portugália, de még Franciaország is jelentôs digitális kihívás elôtt áll: az idôsebb generációk körében a hozzáférés 15% alatt van, és az internetet rendszeresen használók aránya (Franciaország kivételével) nem haladja meg az 5%-ot. A társadalomban való részvétel, az integráció pozitív értelmezése a kulturális, technikai folyamatokhoz való kapcsolódást is jelenti. Nem kapcsolódni az információs technológia világához nem egyszerûen azt jelenti, hogy valaki nem fér hozzá bizonyos online szolgáltatásokhoz, hanem azt is, hogy elesik a társadalmi kapcsolattartás egyik legfontosabb új lehetôségének kiaknázásától. A jelen társadalmában egyre nagyobb a kockázata annak, hogy az idôsödô emberek lemaradnak. Az Európai Unióban – válaszul a társadalom idôsödésének kihívásaira – egyre inkább elôtérbe kerülnek az idôsebb generációk érdekei és igényei. Az ô integrálásuk az információs társadalomba tehát várhatóan egyre fontosabb szerephez jut az EU politikai mindennapjaiban is.

Az EU – elsôsorban a foglalkoztathatóság imperatívusza miatt – igen fontosnak tekinti az ötvenes éveikben járók „e-oktatását”, ahogy ezt az Európai Foglalkoztatási Stratégia esetében láttuk. Az ápolásra szorulókat pedig az információs technológia fejlôdése alkalmassá teheti önálló, mégis biztonságos életvitelre, a saját háztartásukban. Amennyiben a kormányzatok partnernek tekintik az idôseket, az aktív öregség politikájának megvalósítása révén az idôsek, nyugdíjasok is a társadalom hasznos tagjai tudnak maradni.

Korlátok és programok Egy német és holland kezdeményezésû kutatási program számba vette az idôsek elôtt álló akadályokat. A technológia költségvonzata jelenti az elsô akadályt. Sokszor elôfordul azonban, hogy az idôsebb emberek nem is érdeklôdnek az információs technológia iránt, mert nem látják hasznát, saját életükre vonatkozó relevanciáját. Tehát az elsô lépésként el kell „csábítani”, fel kell kelteni érdeklôdésüket. Számottevô akadály, hogy az interneten kevés az idôsebb emberek számára releváns vagy hasznos információ, a kifejezetten nekik kifejlesztett honlap is. Sokszor az önbizalmuk hiányzik, ezért a kifejezetten idôseknek szóló oktatóprogramok és rendezvények segíthetik ôket, hogy a saját sebességükkel haladva bátorságot gyûjtsenek a digitális világban való eligazodáshoz. Az idôsek számítógép-használatának és internetezésének strukturális hozzáférési akadályai is lehetnek, például az angol nyelv ismeretének hiánya, vagy a felszerelések konstrukciója sem veszi figyelembe az ô igényeiket, szükségleteiket. A gyártóknak és a fejlesztôknek is részt kell tehát venniük az alkotó folyamatban, hogy a világ mindenki számára megnyílhasson. Az európai példák azt mutatják, hogy a leghatékonyabb az „összehangolt kezdeményezés” lenne: a politikai döntéshozói szinttôl a civil szervezeteken keresztül az üzleti életig. A civil, magán és kormányzati kezdeményezéseket három fô csoportba oszthatjuk. Elsôt az aktív öregség idôspolitikai kategóriájába tartozó programok alkotják. Az aktív részvétel ösztönzésével és az idôsekrôl alkotott kép megváltoztatásával különbözô kormányok és szervezetek már ma is törôdnek. A programok második csoportjába a nagyon idôs embereknek kifejlesztett egészségügyi szolgáltatások és a hosszú távú, tartós ápolás technikai újításai sorolhatók. Különféle speciális videotelefonok, kamerák és az idôsek mozgá2006. április

eVilág

sát, baleseteit, gyógyszerszedési szokásait figyelô digitális rendszerek tartoznak ebbe a csoportba. A harmadik csoport az e-befogadás maga, a digitális társadalomba való beilleszkedés elôsegítése. Ide tartozik a technikai készségek fejlesztése, az adekvát tartalomszolgáltatás, az újítások az eszközök formai és funkcionális tervezésében és kivitelezésében, valamint a digitális írásbeliség fejlesztése is. Ezek a programok még mind hiányoznak Magyarországon, a korábbi ilyen irányú törekvések elhaltak. A civil kezdeményezések szerepe egyelôre nem több mint figyelemfelkeltés, marketing, annak bemutatása, hogy van lehetôség, esély az élhetôbb, boldogabb öregkorra. A magyar kisvárosok és falvak idôs lakói még távol vannak az információs társadalomtól, de a teleházak segítô tevékenysége már érzôdik: az idôskorúak közül viszonylag többen interneznek a vidéki kisvárosokban, mint a fôvárosban. A teleházak akciói, a Budapesti Mûvelôdési Központ „Kattints rá, Nagyi!” kezdeményezése, az Informatikai Érdekegyeztetô Fórum (Inforum) Unoka–Nagyszülô Informatikai Versenyei (2003, 2004, 2005) nemcsak segítséget nyújtanak, hanem egyúttal hathatósan jelzik a hiányokat és a szükségleteket is. A társadalmi szervezetek a megoldást nem az állami pályázatokban, hanem az együttmûködésben látják: nem hisznek a közbeszerzés útján vásárolható társadalmi együttérzésben.

Hazai kezdeményezések A magyarországi kistelepüléseken élô idôs emberek körében az elmúlt két évben 4 százalékkal emelkedett az internet-használók köre, miközben a fôvárosban a növekedés csupán 2 százalékos volt. A tendenciák mögötti alapeloszlások azonban nagyon alacsonyak: a fôvárosban a 60 év felettiek 3 százalékának van internetes hozzáférése, míg vidéken ez a szám csak 1 százalék. Ismereteink szerint 200 nyugdíjasklub kapcsolódott be eddig az „eMagyarország pontok” hálózatába. Egy-egy ilyen „pont” átlagosan 50–60 embert szolgál ki, így 10 000 idôs embernek lesz módja az információs társadalom lehetôségeit birtokba venni. A Budapesti Mûvelôdési Központból életre hívott „Kattints rá, Nagyi!” program a legjobb eredményeket Budapesten, Egerben, Kecskeméten, Miskolcon, Nyíregyházán, Pécsett, Szolnokon, Tatabányán, Szentiványban és egy kis faluban, Szadán érte el. 2003-ban összesen 1028 nagyszülô korú ember végzett számítástechnikai tan2006. április

A társadalmi szervezetek a megoldást nem az állami pályázatokban, hanem az együttmûködésben látják: nem hisznek a közbeszerzés útján vásárolható együttérzésben.

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

folyamot, melyeknek a szervezésében elsôsorban a könyvtárak és a teleházak jártak az élen. A kecskeméti Megyei Könyvtár tájékoztatása szerint az elmúlt év során a „Nagyinet” tanfolyamra 117-en iratkoztak be, közülük 114-en kaptak tanúsítványt. Az összes tanfolyami résztvevô és új tanúsítvány-tulajdonos 59%-a volt nagyszülô. A könyvtárban külön internet-eléréssel rendelkezô számítógépek állnak a tanfolyamot végzettek rendelkezésére. Az Informatikai Érdekegyeztetô Fórum (Inforum) harmadik éve rendez olyan informatikai versenyeket, amelyen nagyszülôk (dédszülôk) az unokáikkal közösen vetélkednek, játszanak. (A részleteket egy külön cikk ismerteti a 35. oldalon.)

Mit mutat a statisztika? 2005 ôszén volt az Inforum harmadik ilyen versenye Budapesten. A résztvevô nagyszülôket a szervezôk egy kérdôív kitöltésére kérték. A kérdéssor feltérképezte a megkérdezetteknek az információs és kommunikációs eszközökkel kapcsolatos attitûdjeit, továbbá azt, hogy a verseny idején volt-e saját számítógépük és internet-hozzáférésük, valamint azt is, hogy otthonukon kívül hozzájutottak-e info-kommunikációs eszközökhöz. A felmérés kiterjedt továbbá arra is, hogy tervezik-e a jövôben eszközök beszerzését vagy korszerûsítését, például áttérnének-e szélessávú internet-hozzáférésre a modemes kapcsolatok helyett. Egyes kérdések az interneten böngészett témákra, kedvenc oldalaikra, az általuk igénybe vett vagy óhajtott szolgáltatá11

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

sokra, valamint az online banki ügyintézésbe vagy a vásárlási lehetôségekbe vetett bizalmukra vonatkoztak. A kérdéssorra válaszoló nagyszülôk 53%-a budapesti, 47%-a pedig vidéki, fôleg városi lakos volt. A válaszadók átlagéletkora 64 év, a legfiatalabb 55, a legidôsebb 84 éves volt. A nemek majdnem egyenlô arányban oszlottak meg: a nôk aránya 53%, a férfiaké 47% volt. A válaszadók között iskolai végzettségüket tekintve magasan felülreprezentáltak voltak a felsôfokú végzettséggel rendelkezôk (62%). A középfokú végzettségûek aránya a megkérdezettek között 35%, a csak 8 általános iskolai osztályt végzetteké pedig mindössze 3% volt. A megkérdezettek 17%-ának a háztartásában nem volt PC, s ezeknek a 66%-a nyilatkozott úgy, hogy a következô év során szándékában áll a számítógép-vásárlás. Az internet-penetráció a kérdezettek körében a következôképpen alakult: a háztartások 36%ában volt ADSL, 34%-uk pedig modemes internet-kapcsolatot használt. A válaszadók 30%ának nem volt otthoni internet-csatlakozása, s ezeknek a 42%-a tervezte annak bevezetését. Azok közül, akik otthonról nem tudták elérni a világhálót, a legtöbben gyermekeiknél vagy a munkahelyükön, illetve néhányan idôsek klubjában, esetleg ismerôsnél jutottak hozzá. A modemes internetezôk 71%-a akart széles sávra váltani, a többiek megelégedtek a lassúbb és olcsóbb megoldással. A megkérdezett nagyszülôk átlagosan napi 100 percet töltöttek el internetezéssel. A szórás nagy: volt, aki csak napi 15 percet, mások 6 órát is eltöltöttek a világhálón való szörfözéssel. 26 válaszadó naponta átlagosan 30 percet vagy annál kevesebbet töltött el így. Az idôsebbek leggyakrabban a kultúra, a politika és a tudomány témakörében érdeklôdtek az interneten, ezután a közérdekû információk szerzése következett a népszerûségi listán. Ritkábban tervezték utazásaikat a világháló segítségével, és még ritkábban gondoltak arra, hogy egészségük megôrzésében is segítséget kaphatnak onnan. Amikor arra kértük ôket, hogy nevezzenek meg olyan lapokat, amelyeket minden alkalommal meglátogatnak, akkor legtöbben a Startlapot, az Origót és a Google-t jelölték meg, ritkábban szóba került a Yahoo és az Index is. A rendszeres online újságolvasók aránya 62% volt. Az internet nyújtotta szolgáltatások közül az emailezést mindenki igénybe vette, azonban az igénybevett szolgáltatások köre ezen túlmenôen nem mutat széles spektrumot. Akik az elektronikus levelezésen kívül mást is használtak, azok leggyakrabban a hírleveleket jelölték meg, és többen említették a csevegô és egyéb fórumokat 12

eVilág

A legtöbben a szolgáltatás árának csökkentésében látták a megoldást.

Le kell számolni az „Öreg néne ôzikéje” képpel.

is. Elenyészô volt azoknak a száma, akik rádióhallgatásra vagy zene letöltésére is használták a hálót. Természetesen figyelembe kell venni, hogy az internetezôk csaknem egyharmad részét kitevô modemes kapcsolattal rendelkezô felhasználók eleve nem tudtak komolyabb sebességet igénylô szolgáltatásokhoz jutni. A felmérés rávilágított arra is, hogy milyen volt az idôsebb internet-használók viszonya az online banki ügyintézéshez, illetve az online vásárláshoz. A válaszokból az derült ki, hogy 43%-uk esetében elôfordult már, hogy pénzügyeiket és/vagy egyes vásárlásaikat az interneten keresztül bonyolították le, 34%-uk pedig hajlamos volt igénybe venni ezt a lehetôséget. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy pénzügyekben 23%-uk teljesen bizalmatlan volt az internettel szemben. Végül sikerült megismerni a válaszadók véleményét arról is, hogy az idôsebb korosztályban hogyan lehetne minél szélesebb körben elterjeszteni az internet használatát. A legtöbben (59%) a szolgáltatás árának csökkentésében látták a megoldást, és sokan a számítógép-kezelés oktatását és az internet népszerûsítését említették. Megfogalmazódott továbbá az igényesebb tartalomszolgáltatás iránti igény is. A vizsgált minta speciális csoportot alkotott, mivel a versenyen résztvevôk eleve ismerték valamennyire az információs és kommunikációs eszközöket és az internetet. Sokan közülük még dolgoztak, és a felsôfokú diplomák nagy arányából következtetve szellemi munkát végeztek, ami feltételezi a PC ismeretét. 31%-uk használta a munkahelyén az internetet. (A teljes népesség nagyobbik része csak a munkahelyén használja az internetet, és kevesebben tudnak otthon is rácsatlakozni a világhálóra.) A mintában szereplô megkérdezettek tehát sokkal nagyobb elônnyel indultak neki idôs éveiknek, mint velük egykorú, már hosszabb ideje inaktívak társaik. Hátrányban vannak azok, akik nem élnek együtt fiatal családtagjaikkal, és koruknál fogva már nem fogékonyak az újításokra. ôk sajnos a digitális társadalom leszakadóivá válhatnak. Az idôs emberek gondjainak megközelítésében le kell számolni az „Öreg néne ôzikéje” képpel. A klasszikus nagyi-szerepeknek a mai emberek sem akarnak megfelelni, hiszen ôk a hatvanas évek, a beat-korszak huszonévesei, akik az unokáik vagy a gyermekeik kiszolgálása és a cicagondozás kispolgári idillje helyett a saját életüket szeretnék egészségesen és aktívan végigélni. És ha idôsebb honfitársaink megôrzik aktivitásukat, késôbb érik el ôket a betegségek. Dombi Gábor–Faragó Judit 2006. április

eVilág

Az idôskori informatikai képzések módszertana

sési mûveleteket, a levelezôprogram esetén pedig az alapfokú mûveletek, a fogadás és küldés begyakorlását teszi lehetôvé.

Igényfelmérés a tanfolyam elôtt

A

z idôskorú embereknek kevés lehetôségük van az informatikai eszközök használatára, pedig a társadalomnak szüksége lenne az idôsek élettapasztalataira, hosszú idô alatt megszerzett ismereteire. A tudás átörökítése elengedhetetlen eleme a nemzeti értékrend kialakításának és generációkon átívelô továbbfejlesztésének. Egyebek közt ezért is szükség lenne az idôsebb korosztály információs társadalomba való bevonására, aktiválására, elsôként az idôsebb emberek informatikai képzését szolgáló módszertani eszköztár kidolgozására.

Az eddig szervezett képzések alapján sok olyan tapasztalat gyûlt össze, amelyek segítenek a következôk szervezésében. Ezen tapasztalatok összegyûjtése és rendezése lehetôvé teszi a csoport céljához igazodó, ugyanakkor személyre szabott tanfolyamok szervezését. A kezdeti hibák elkerülése lehetôvé teszi a hatékonyabb megvalósítást, és segíthet a kritikus pontok feltérképezésében, így annak elkerülésében. A képzéseket a nyugdíjas fórumokon érdemes meghirdetni, a helyi televízióban vagy a helyi újságban. Az interneten ugyanis éppen azokhoz nem juthatna el ilyen módon a hír, akik még nem tudják az eszközt megfelelô szinten kezelni. A csoport létszáma legfeljebb 10 legyen, mert a kezdetekben nagyobb az igény a személyes segítségre. Az oktatónak már ebben az esetben is 10 személyre és 10 számítógép mûködésére, azaz húsz irányba kell figyelnie. A tanfolyamok megszervezésére érdemes alaposan felkészülni, hiszen a idôseknek számtalan egyéni problémája, kérdése lehet, amelyekre azonnal, leginkább telefonon szeretnének választ kapni.

A képzés idôtartama Az alapszintû képzésre a tapasztalat szerint kb. 20–25 órát kell fordítani, amely optimálisan 8–10 foglalkozást, foglalkozásonként 2–3 órás foglalkozást jelent. Ez alatt az idô alatt meg lehet ismerkedni az alapszabályokkal, a billentyûzet és az egér biztonságos használatával, valamint be lehet vezetni a hallgatót egy internetes böngészô és egy levelezôprogram használatába. Ez az idôtartam elsôsorban a böngészôprogram elemeinek a megismerését, a böngészési és a kere2006. április

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

A képzések elôtt nincs szükség igényfelmérésre, a hallgatók ugyanis nem tudják megfogalmazni pontosan, hogy mi az elvárásuk. A kezdô hallgatók egyszerûen kíváncsiak, érdekli ôket az a másik világ, amelyben ôk eddig nem tudtak még részt venni. Már érzékelik, hogy ôk kimaradtak egy hasznos társadalmi jelenségbôl, amelynek a kezdetben csupán egy-egy funkciója nyeri meg tetszésüket. Gyakori eset, hogy valakik az internetet elsôsorban kapcsolatépítésre, kapcsolattartásra szeretnék használni. Az anyagi érdekek itt számítanak, az ingyenes levélküldés és a díjmentes telefonálás lehetôsége olyan vonzerô, amelyért a résztvevôk úgy gondolják, érdemes energiát befektetni, idôt áldozni. A kezdeti önkéntes szándék nélkülözhetetlen eleme a képzésnek. A továbblépés, vagyis az alkalmazások haladó szintû elsajátítása elsôsorban az oktatók motiválási szándékán és a képzés alatt megismert csoporttársak attitûdjén is múlik.

A terem berendezése

A kezdô hallgatók egyszerûen kíváncsiak, érdekli ôket az a másik világ.

Az idôsebbeknek olyan termet kell berendezni, amelyben megfelelô távolságra helyezkedhetnek el egymástól, és az oktatónak is elegendô helye van arra, hogy a tanulók mellé álljon segíteni. A teremben úgy kell elhelyezni a kivetítôt, hogy mindenki számára látható legyen, és a bemutatáskor se fordítson hátat a tanár a hallgatóknak, mert akkor nem tudja figyelni a hallgatók metakommunikációs jelzéseit. A bemutató alatt az oktató vagy a hallgatósággal szemben helyezkedjen el, miközben a saját monitorát nézi, vagy a hallgatósággal egy sorban üljön, s ekkor ugyanazt a kivetítôt nézzék. A tanfolyami résztevôk vagy olyan sorokban üljenek, amelyekben egyforma irányba nézhetnek, vagy U alakú teremben, a fal felé fordított gépeket helyezhetnek el. Az a terem, amelyben a gépeket sorokban helyezik el, akkor elônyösebb, ha a frontális és az egyéni munkát váltogatni szeretnénk a tanfolyam alatt, mert akkor nem kell a székekkel elfordulni, miközben az elôadást hallgatják. A tanár a terem elején a hallgatókat, a terem végén pedig a monitorokat figyelheti. Az a terem, amelyben a gépeket U alakban helyezik el, akkor elônyös ha elsôsorban egyéni munkát végeznek a hallgatók. Ekkor a hallgatónak a tanár irányába ugyan mindig fordulnia kell, de a tanár gyorsan, egyszer13

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

eVilág

re áttekintheti a számítógépek monitorait, sôt a hallgatók is láthatják egymás gépét.

Egészségügyi problémák figyelembevétele Az idôsebbek gyakran szemüveget hordanak, nagyot hallanak, esetleg remeghet a kezük, vagy egyéb egészségügyi problémájuk van. Ezért a tanfolyam kezdetekor fel kell mérni, hogy ki milyen körülmények között tud kényelmesen dolgozni, és ezeket figyelembe kell venni a képzés során. A szemüvegeseket elôre kell ültetni, minél közelebb a táblához vagy kivetítôhöz. Ha tanítási módszert váltunk, akkor idôt kell biztosítani arra, hogy kicseréljék a szemüvegeiket, ha nagyothalló van köztük, akkor mindig úgy beszéljen az oktató, hogy a szájáról is le lehessen olvasni azt, amit mond. A tanítási órák között az elôre megbeszélt idôpontokban megfelelô hosszúságú szünetet kell tartani. Óránként közös testmozgást tarthatnak, vagy a szünetekben kimehetnek felfrissülni a szabadba.

Az oktató személyisége

Az oktatott tananyag legyen egyszerû, hétköznapi nyelven megfogalmazott, követhetô, és a megszerzett tudás legyen azonnal hasznosítható.

Az oktató személyiségével, szakmai tudásával szemben nagy az elvárás. Tapasztalatok szerint jobb, ha a tanár fiatalabb, mint a tanfolyamon részt vevô személyek. Az idôsek szívesebben tanulnak a fiatalabb tanároktól, a velük egykorúakkal szemben fenntartásaik vannak, mert azt képzelik, hogy nemcsak a korosztályuk, hanem a tudásszintjük is azonos. A fiatalabb tanárok tudásában jobban bíznak. A fiatalabb tanároknak a képzés során lassabb tempóra kell váltani, amelyet ösztönösen éreznek. A hallgatók folyamatos visszacsatolást nyújtanak a tanároknak, mert a megszerzett tudást azonnal hasznosítani akarják. A megtanult eljárásokat jegyzetelik, majd otthon begyakorolják, megtanulják. A számítógépes eljárások többsége többféle módon is kivitelezhetô, de a tanítás során elsôsorban a biztonságos megoldást részesítik elônyben, azaz az eljárást az elsô idôkben csak egyféleképpen kell megtanítani, a túlságosan gazdag eszköztár funkcióinak részletes bemutatása, többféle megoldás lehetôségének ismertetése nem bizonyul hatékony tanítási módszernek.

Tanítási módszerek Az informatikai ismereteket tartalmazó tanítással szembeni elvárások közé tartozik, hogy az oktatott tananyag legyen egyszerû, hétköznapi nyelven megfogalmazott, legyen követhetô, és a megszerzett tudás legyen azonnal hasznosítható. A tanítás során a frontális módszer és az egyéni gyakorlás módszerének az ötvözése a 14

tanárok részérôl a leggyakrabban alkalmazott és a tanulók részérôl a legjobban elfogadott. A frontális és az egyéni munka ötvözése a tanártól mesterfokú szervezési feladatot igényel, mert tanítás közben állandóan szinkronizálnia kell a csoportot.

Jegyzet készítése A hallgatók speciális igénye, hogy a tanult folyamatokat kézírással lejegyezhessék. A tanítást ugyanakkor rettenetesen lelassítja, ha az elvégzett mûveleteket nemcsak a gyakorlatban kell elvégezni, hanem le is szeretnék részletesen, lépésenként jegyzetelni. A tanfolyam hatékonysága ezért az egyes programokban végezhetô eljárások jegyzetként történô kiadásával javítható. Ekkor az elôre kiadott jegyzetet a hallgatónak csak a szükséges megjegyzéseivel kell kiegészítenie, amely az íráshoz szükséges idôt lerövidíti. Elônyös, ha a tanult eljárásokat nem egyszerre kapják meg a hallgatók, hanem mindegyiket abban az órában, amikor azzal foglalkoznak. A jegyzeteket nagy méretû betûkkel, dupla sorközzel készítsük, tartalmilag megfelelô, optimális részletességgel közöljük a tanultakat. Mivel az emberek nem egyforma módon gondolkodnak és nem egyforma alapokkal rendelkeznek, hagyjunk helyet arra, hogy a tanulók kiegészíthessék a tanultakat saját megfigyeléseikkel, amelyek lehetôvé teszik, hogy a jegyzetet a késôbbiekben egyéni tanulásra is felhasználják majd. A tanult eljárások általában többféle módon elvégezhetôk, ezek közül használjuk a legbiztonságosabb megoldást. Kerüljük a nehezen megjegyezhetô billentyûkombinációk vagy az egér jobb gombjának használatát, mert ez utóbbi környezetfüggô, az egér pontos pozícionálását igényli. A tanult eljárásokat inkább a menüpontok használatával tanítsuk meg! A tanfolyamokhoz készültek már kifejezetten az idôsebbek számára íródott jegyzetek, ilyen például az Idôsebbek is elkezdhetik… címû sorozat. A kifejezetten idôsebbek részére készült könyvekben a tanfolyami órákon mindig ki kell jelölni az adott tananyagrészt, és annak feldolgozását elôször a hallgatókkal együtt kell elvégezni. Nem érdemes az egész könyvet feladni és elolvastatni, csak kifejezetten a begyakorlott részek feldolgozását kell kérni a tanfolyam résztvevôitôl.

Induktív módszer alkalmazása Az eljárások lehetnek speciálisak, amelyek csak egy esetben alkalmazhatók, illetve lehetnek általánosak, amelyek többféle mûveletre is jók. Az 2006. április

eVilág

eljárásokat a tanfolyam során általában konkrét állományokkal próbáljuk ki, majd ezt az ismétlés vagy az egyéni gyakorlat során megismételjük más állományokkal is. Ez a módszer lehetôvé teszi a konkrét mûveletek megértésig történô gyakorlását és az általánosítás megállapítását is. A módszer az induktivitáson alapszik, alkalmazásával a hallgatók lassabban, csak biztosabban, önállóan építhetik fel az eszközök alkalmazásához szükséges tudáselemeket. Az ilyen típusú oktatást alulról felfelé építkezônek is nevezhetjük.

lépéseit akkor, amikor a hallgatónak ezeket már önállóan kellene elvégeznie. Bár a legtöbbször gyorsabb lenne a tanárnak újra elvégeznie a teljes gyakorlatot, de ezt tilos alkalmazni. A hallgatónak önálló tapasztalatokat kell szereznie. Sokkal hasznosabb, ha a tanár tekinti meg a hallgató által végzett gyakorlatot, mert ezzel a módszerrel sikerül azonosítania azt a kritikus pontot, ahol a tanuló elakad, és így valóban egyénre szabott segítséget tud nyújtani.

Hangnem, hangsúly, tempó

Deduktív módszer alkalmazása Fordított esetben ismertethetjük az eljárást általánosan, majd ez alapján a konkrét alkalmazások elvégzésére kérhetjük a hallgatókat. Ez a módszer a deduktív tanítási elveken alapszik, alkalmazása idôsebb korban jobb hatékonyságú. A deduktív módszer, azaz az általános eljárás ismertetése, majd az egyedi eljárás egyéni alkalmazása lehetôvé teszi, hogy a megismert elméletet többféle helyzetben alkalmazzák a hallgatók, így biztosabb alapokon nyugvó tudás szerezhetô, amelynek során új tudás nem keletkezik, de annak elemei biztos alapokon nyugszanak. Az ilyen típusú oktatást felülrôl lefelé építkezônek nevezhetjük.

A hallgatónak önálló tapasztalatokat kell szereznie.

Tanári segítségnyújtás A tanárnak fel kell ismernie, hogy ki igényel több segítséget, és annak gyakrabban kell tanácsot adnia. Ez azért lehetséges, mert biztosan lesznek olyanok, akik kevésbé igénylik a segítségét, inkább maguk szeretnének dolgozni. Fontos módszertani alapelv, hogy az oktató csak a szükséges mértékben segítse a hallgató által végzett folyamatot, ne oldja meg helyette a feladatot, és fôleg ne diktálja le a megoldás 2006. április

Az eltérô korosztályok miatt a kezdetekben a tanárnak is nehéz megtalálnia azt a hangnemet, stílust, amelyet alkalmazhat az idôsebbekkel szemben, és a diákok is izgatottabbak, ha kérdést kell feltenniük egy tôlük fiatalabb embernek A tanár személyisége, határozottsága az, amely átlendítheti ezen a nehézségen a csoportot. A tanárnak a csoportnak megfelelô optimális tempót kell felvennie. Az alkalmazható gyorsaságot, a lassítás mértékét a tanárok ösztönösen megérzik és jól alkalmazzák.

A tipikus hibák elkövetésének megakadályozása

Az alkalmazások reproduktív és produktív szintje Általában elôször az oktató mutatja be a végrehajtandó lépéseket, a hallgatók ekkor csak megtekintik, figyelik az eljárásokat. Ha a hallgatók megértették az eljárás lényegét, akkor ezt követôen egyénileg gyakorolhatják. Az oktató eldöntheti, hogy a csoportnak produktív vagy reproduktív feladatot ad. Reproduktív feladat esetén az oktató által bemutatott feladattal teljesen egyezô vagy ahhoz nagyon hasonló feladatot oldanak meg a hallgatók, míg produktív feladat esetén a bemutatott eljárásokon alapuló, de azok továbbgondolkodását igénylô feladatot kaphatnak.

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

Az idôsebbek nehezebben vehetôk rá a pármunkára, nehezebben alkalmazkodnak a másik ember tudásszintjéhez.

Nagyobb tapasztalattal rendelkezô oktatók tisztában vannak azzal, hogy a hallgatók egyes algoritmusok végzésekor hol szoktak hibázni. A tipikus hibák elkövetésének felismerése lehetôvé teszi, hogy már a tanítás során figyeljünk arra, hogy ugyanazokat a hibákat a most tanított diákok már ne kövessék el. Tanítás közben azonban nem szabad az elkövethetô hibákra direkt módon felhívni a figyelmet. Ehelyett ezeken a pontokon lassabban magyarázzunk vagy hangsúlyosabban emeljük ki a szükséges lépéseket, azaz indirekt módon hívjuk fel a figyelmet a lényegesebb pontokra. Ha túlságosan a hibák elkövetésére helyeznénk a hangsúlyt, akkor a tanulókban negatív attitûd alakulhat ki az eszközzel szemben, gátakat építhetünk a használatban.

A pármunka és a csoportmunka nehézségei A korszerûbb tanítási módszerek, amelyek fiatalabb korban remekül kivitelezhetôk, az idôsebbeknek szervezett tanfolyamokon körültekintôbb szervezést igényelnek. ôk nehezebben vehetôk rá a pármunkára, nehezebben alkalmazkodnak a másik ember tudásszintjéhez, módszeréhez, és az ismerkedés fázisában nincs igény sem a csoportmunkára, sem a projektmódszer alkalmazására. A hosszú évek alatt kialakult és megrögzött szokások, az idôsebbekre jellemzô 15

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

szilárd személyiségjegyek miatt nehezebb megvalósítani az együttes munkát, a közös tanulást. Ezért ha lehet, kerüljük a hallgatók egy számítógép elé ültetését, az egymásra utaltság érzésének kialakítását. A késôbbiekben kialakulhat olyan igény, amely közös gondolkodáson alapszik, és csak a munka megosztásával kivitelezhetô. Ha a megszerzett ismereteket kreatívan alkalmazzuk, a teljes feladat felosztásával, a munka megszervezésével, a részfeladatok kiosztásával, elvégzésével majd a résztevékenységek egésszé kovácsolásával, akkor az így végzett tevékenységnek hatalmas közösségteremtô ereje lehet.

Autodidakta tanulás A felnôttkorra jellemzô fejlett olvasási és szövegértelmezési képességek miatt az autodidakta tanulás hatékonyan alkalmazható, de a kezdeti lépésekhez legtöbbször külsô segítség szükséges. Az autodidakta tanulás elônye, hogy lehetôvé teszi az idô egyéni beosztását, a tananyag rugalmas változtatását, a már ismert részek kihagyását, a meg nem értett tananyag megértésig tar ismétlését. Az autodidakta módon tanuló ember sok esetben más hétköznapi tevékenységei miatt azonban felfüggeszti tanulmányait, és azokat addig nem veszi elô, amíg nincs rá valódi szüksége. A módszer további hátránya, hogy az önállóan, kontroll nélkül tanuló személy nincs tudatában az elkövetett hibáinak, nem ismeri fel a hibásan rögzített ismereteket, eljárásokat, valamint legtöbbször nem a legegyszerûbben alkalmazható módszereket ismeri meg, ezért a késôbbiekben is a bonyolultabb megoldásokat gyakorolja.

Mentor által támogatott tanulás Az autodidakta tanulásnál említett elônyök és hátrányok miatt az idôskori informatikai képzések legcélszerûbb tanulási formája az erôs belsô motiváción alapuló, állandó külsô mentori segítséggel támogatott, de önállóan végzett tanulás, amely tartalmilag a társadalom által igényelt elméleti alapokra és a gyakorlati alkalmazásokra épül. A társadalom által igényelt képesség, az információs és kommunikációs technológiai eszközök használatát lehetôvé tevô mûveltség az állandó, személyhez kötött külsô támogatás és a belsô hajtóerô ötvözésével sajátítható el. A mentor feladata az egyénre szabott tanulási módszerek tanítása, tanulási technikák átadása, felkészítés az eredményes, hatékony eszközhasználat elsajátítására, az idôgazdálkodásra. 16

eVilág

Klub, közösségi nap

Az idôskori informatikai képzések legcélszerûbb tanulási formája az erôs belsô motiváción alapuló, állandó külsô mentori segítséggel támogatott, de önállóan végzett tanulás.

A képzések után az érdeklôdés fenntartására szükséges és elônyös klubokat, közösségi öszszejöveteleket, konferenciákat szervezni. A klubnapok az oktató számára is különleges kihívást jelentenek, mert olyan tartalommal kell készülnie, amely épít az eddig megszerzett technikai képességek alkalmazására, felkelti a hallgató érdeklôdését, és további felhasználásra serkenti ôket. A klubnapoknak szocializációs szerepük is van. Új kapcsolatok teremtésére, a régiek fenntartására, ápolására kínálnak lehetôséget, alkalmasak egy azonos cél érdekében dolgozó közösség kialakítására, amely ebben az életkorban is kiemelten fontos.

Levelezési lista Kiváló folytatást nyújt a tanfolyam után a levelezési lista mûködtetése. Lehetôséget ad a tagok közötti kommunikációra, az információcserére. A listát a kezdeti idôszakban és bizonyos idôszakokban mesterségesen kell feléleszteni. Ha a lista gazdája idôszakonként érdekes információkat ír a listára, akkor sikerül azt fenntartani. Különben nagy valószínûséggel a lista elcsendesül, a tagok nem használják. Jó, ha idônként a tagok bizonyos témákat felvetnek és közösen megvitatnak. (Egy, az idôsek számára készült levelezési listát készítettünk a Prímlista honlapján. A listára a regisztrációt követôen az [email protected] címen lehet írni.)

Fórum A magasabb szinten levôk részére a leghatékonyabb megoldás egy interneten keresztül végezhetô távoktatási forma.

A fórumokon véleményt lehet cserélni, de tudni kell, hogy a fórumok tartalma nyílt, bárki olvashatja és évek múlva sem évül el. Tehát a fórumokon való véleménynyilvánítást jól meg kell gondolni, és csak az idôtálló gondolatokat szabad megírni. A fórumra írt vélemény az ember személyiségét is tükrözi, mert véleménye jelzi az adott témában a hovatartozását. Sok informatív jel azonosíthatja pillanatnyi érzéseit, egészségi állapotát is.

Távoktatás A magasabb szinten levôk részére ezért a leghatékonyabb megoldás egy interneten keresztül végezhetô távoktatási forma kidolgozása. A távoktatás elônye, hogy idôben és térben egymástól függetlenül végezhetô, de az eredményesség érdekében szükséges, hogy a tanfolyamot végzôk kapcsolatban legyenek egymással, és legyen olyan személy, tutor, akihez bármikor for2006. április

eVilág

dulhatnak. A tutori tevékenység azonban csak megfelelô képzés után engedélyezhetô, a tutori tevékenység a kiemelkedô szakmai tudás mellett empátiát és magas szintû szociális kompetenciát igényel.

Tanulás egymástól Azoknak, akik idôsebb korban szeretnék elkezdeni az internetezést, nagyon sokszor a fiatalabb rokonaik vagy ismerôseik magyarázzák el a használat alapvetô fogásait. Megfordul tehát a szokásos idôsebb tanári és fiatalabb tanulói életkor, az idôsebbek kérdeznek, míg a fiatalabbak magyaráznak. Ez a szerepkör mindkét félnek izgalmas. A fiatalok gyors gondolkodásmódjuk és technikai képességeik lassítására kényszerülnek, más ember szemszögébôl is átgondolhatják az általuk megszokott eszközök használatát, valódi értelmét, az idôsebbek pedig értelmezik és értékelik a saját élettapasztalataik alapján a hallottakat. Az adaptáció elvégzése mindenképpen szükséges, mert az eszköz öncélú használata hamar feleslegessé válik és törlôdik a memóriából, míg a hétköznapi célok érdekében végzett eszközhasználat azonnal hasznosuló tudássá válhat. A tanultak azonnali alkalmazása megerôsíti a késôbbi önálló használatot, ezért ha már a tanítás során tudunk példát mondani a tanult ismeret hétköznapi alkalmazásához, akkor az megerôsíti a motivációt az elsajátítandó ismeret megszerzése érdekében.

Hatékony, célorientált oktatás Ha az oktatás elemeit az igényelt funkciók alapján építjük fel, akkor olyan célorientált programot kapunk, amelynek megvalósítása a tanár számára kihívást teremt, a hallgató számára pedig az igényelt tananyaghoz nagyon közeli tanterv megvalósítását teszi lehetôvé. Természetesen az igények összegyûjtésekor a hallgató nem rendelkezhet elegendô információval a program lehetôségeirôl, egyes funkcióiról, ezért a tanítás során az oktatónak a hallgató elvárásait szükséges kiegészíteni azokkal a gyakran használt eljárásokkal, amelyeknek igénye a hallgatókban nem merülhetett fel, de amelyeknek elvégzését a program lehetôvé teszi.

Személyes érdekeltség, sikeres motiválás A résztvevôk elvárásaihoz közeli program a hallgatóban személyes érdekeltséget vált ki, és a tanfolyam tervezésébe való bevonással motivált lesz annak sikeres megvalósításában. Az oktatónak kezelnie kell azt a helyzetet is, ha kezdetben nem merülne fel a tanulással kap2006. április

Az ismereteket és a képességeket együttesen kell rendszerré szervezni, az építkezésnél csak szilárd alapokra lehet építeni, és fel kell tárni az egyes elemek között az összefüggéseket.

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

csolatos igény a hallgatók részérôl, ha nincsenek pontos elképzeléseik a tanfolyammal kapcsolatban, csupán általános érdeklôdést mutatnak. Ebben az esetben a tanárnak kell példákat mutatni az informatikai eszközökkel megvalósítható lehetôségekre, amelyek hatásaként a késôbbiekben már a hallgatóknak is támadnak saját igényeik. A program egy részének ismertetése azonban a késôbbiekben már lehetôvé teszi, hogy a hallgatókat bevonjuk a tervezésbe, és ötleteikkel vegyenek részt a tanfolyam anyagának tervezésében, majd az érdeklôdésüknek megfelelô anyag elsajátításában. Az alapfokú képzések után a hallgatók igénylik a folytatást, a haladó szintû tanfolyamok megszervezését is. A magasabb szintû tanfolyamokon egyre nehezebb feladat a szervezés, nehezebben valósítható meg az, hogy ugyanolyan tudásszintû tanulók vegyenek részt azonos csoportokban. Haladó tanfolyamok indításakor ezért elengedhetetlen az igényfelmérés és a tanfolyamok tartalmának pontos leírása.

Az informatikai alkalmazások rendszerbe szervezôdése Az informatikai programok az ikonok, menüpontok és billentyûkombinációk által számtalan parancs elvégzésének a lehetôségét kínálják fel. Ezek akkor nyernek értelmet, ha nem önállóan alakulnak ki, hanem használatuk egy teljes rendszerré alakul. Ezért az oktatóknak úgynevezett koncentrikus köröket kell kiépíteni az oktatás során, mert a hallgatók tudása is rétegenként épül és ennek megfelelôen rétegenként építhetô. Az ismeretekkel párhuzamosan fejlesztendôk az úgynevezett géphasználati rutinok, amelyek révén az egyén számítógép használata egyre magabiztosabbá és egyre gyorsabbá válhat. Az állandósult ismeretek hosszabb idô alatt alakulhatnak ki, mert az ezt megelôzô megértés eredményeként jöhetnek létre. Az informatikai eszközök algoritmusszerû használatát a rutinok elsajátítása, gyakorlása teszi lehetôvé, majd erre épülhetnek a készségek és a képességek. Az ismereteket és a képességeket együttesen kell rendszerré szervezni, az építkezésnél csak szilárd alapokra lehet építeni, és fel kell tárni az egyes elemek között az összefüggéseket. A rendszerbe szervezôdés fontosságát jelzi, hogy már az elsô géphasználattól kezdôdôen képesnek kell lennie a hallgatónak egymással összefüggô feladatok elvégzésére. A legritkábban használt beállítási lehetôségeket csak a felmerült problémák után igényelhetik a tanulók, ezért ezeket csak hibák kezelése esetén kell a tanárnak alkalmaznia, és csak az érdeklôdôknek érdemes külön bemutatni. 17

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

eVilág

A módszerek összefoglalása

A legfontosabb az algoritmusok megértésének és tudatos alkalmazásának a tanítása, a folyamatok megfigyelése képességének a kialakítása.

Az elektronikus hálózat használatára való felkészítéskor, az ismeret átadásakor a legtöbb esetben csupán az ismeretek közlése történik meg, amely szerencsés esetben az ismeretek megértésével társul. A második körös visszacsatolás, amelynek során a hallgató és a tanár is az adott igényekhez alkalmazkodik, ma még nagyon ritka jelenség az oktatásban. Az idôskorúak informatika oktatása során ez a módszer azonban jól alkalmazható, a tanítás elemei jól meghatározhatók. Csak a hétköznapi felhasználás során hasznos tudást érdemes megtanítani, a felmerülô igényeket azonnal figyelembe kell venni. A tanulás során építeni kell a diákok elvárásaira, a tanulás megerôsítését a sikerélmény, a megértés kell, hogy övezze. A szoftverekkel való ismertetést érdemes és hasznos, ha elôször a humán oldalról vizsgáljuk meg. Minden szoftverfejlesztés elôre rögzített alapelveken alapul. Ezek az alapelvek az eddigi értékrendet követik, amelyet idônként felül kell vizsgálni, ennek során meg kell érteni, milyen döntéseket hoztak a kivitelezés elôtt és milyen következményeket vonhatnak maguk után a fejlesztések.

Kulcsfogalmak feltérképezése Minden oktatási folyamat elôtt meg kell alkotni azokat a kulcsfogalmakat, amelyekrôl mindenképpen beszélni kell, amelyeket a továbbhaladás érdekében meg kell ismerni. A kulcsfogalmak lehetnek ismert vagy ismeretlen fogalmak. Ismert fogalmak tanításakor a megtanítandó fogalmat bele kell szôni az eddig ismert fogalmak hálójába, olyan kapcsolatrendszert kell kialakítani az új és a meglevô elemek között, amely segít elhelyezni a az újonnan megismert fogalom jelentését, és beágyazza azt a régi elemek közé. Ismeretlen fogalom tanításakor nélkülözhetetlen a fogalom hasonló szavakkal való megmagyarázása, körülírása, helyettesítése, hasonlatokkal való szemléltetése. A hasonlatok alkalmazása azonban nem teszi lehetôvé, hogy a fogalom pontos értelmezést kapjon, ezért a hasonlatokat elônyösebb a programhoz közel álló környezetbôl, a valódi funkcióhoz közelebb álló területrôl venni.

Az elektronikus kommunikáció Az elektronikus kommunikáció egyik típusa az egy az egynek típusú kommunikáció, amelynek során egy ember kommunikál egy másikkal. Leggyakoribb formája az elektronikus levelezés, az e-mail, amelyben egy feladó elektronikus levelet küld a címzettnek. Míg a hétköznapi kom18

munikációban a beszéd megértését a másodlagos kommunikációs jelek, a metakommunikáció megértése is segíti, mert információt a hangszín, a mimika és a gesztusok is hordozhatnak, addig ez a lehetôség a szöveges dokumentumban nem adott. Ezért az írásbeli kommunikáció nem helyettesíthetô pontosan a szóbeli kommunikációval, mindkettônek megvan az elônye és a hátránya. Míg az elektronikus kommunikáció gyors, olcsó, rögzíthetô, és a késôbbiekben akár az elhangzottak egyeztetésére, igazolására is szolgálhat, addig a szóbeli kommunikáció élménydúsabb személyes kapcsolaton alapul, és a megértést, az információ átvitelét egyéb kommunikációs jelek is segítik.

Tanítási javaslatok A téma oktatásakor elsôsorban a fôbb funkciókat érdemes alaposan megtanítani. Nem szabad célul kitûzni a program teljes körû, minden részletre kiterjedô ismertetését. Lehetôséget kell teremteni az elmélet és a gyakorlat megfelelô arányára. Megoldás lehet az is, hogy egyszerre megbeszéljük az elméletet, és ezután térünk át a gyakorlatra, de ennek az eredménye nem olyan hatékony, mintha az elmélet ismertetése után azonnal ki is próbálhatja a gyakorlatban a hallgató az új ismereteket. Az elméletet és a gyakorlatot csak abban az esetben lehet külön választani, amikor a terem foglaltsága nem engedi meg, hogy a elméletet is számítógépteremben tartsuk. Az elektronikus kommunikációval kapcsolatos tananyag elsajátításához a szükséges ismeretek körének kialakításakor kezdetben csupán a levél küldésével, majd fogadásával érdemes foglalkozni, és csak ezek alapos megismerése, begyakorlása után lehet igény esetén áttérni a levelezôprogramban használható speciális funkciók ismertetésére.

A bemutatón alapuló gyakorlatok A tanítás ideje alatt egymást váltogatja a tanári bemutató, a demonstráció és a tanulók által önállóan végzett számítógépes gyakorlat. A demonstrációt végezheti egy aktív tanuló is, a tanár útmutatása alapján. Ez utóbbi a tanulót sikerélményhez juttathatja, emlékezetessé teszi számára a bemutatott eljárást, így mélyebben elraktározódik az ismeret is. A tanítás során a legfontosabb az algoritmusok megértésének és tudatos alkalmazásának a tanítása, a folyamatok megfigyelése képességének a kialakítása. Ennek érdekében minél több olyan eljárást kell megtanítani, amelyeket gyakran használunk a hétköznapokban, amelyeknek 2006. április

eVilág

magas a használati értéke. A megtanult eljárásokat elôször be kell mutatni, el kell magyarázni, meg kell értetni, majd lehetôséget kell nyújtani az önálló feldolgozásra, a gyakorlásra.

Reproduktív és produktív feladattípusok A feladatok elôször reproduktív típusúak legyenek, azaz a tanár által bemutatott feladatnak csupán a megismétlését kérjük a hallgatóktól. Haladó felhasználók esetén már át lehet térni a produktív típusú feladatok megoldására is. Az ilyen típusú feladatok kitûzésekor nem mutatjuk be azonnal a megoldás menetét, a feladat kitûzése után a hallgatók önállóan dolgozhatnak, majd a feladatra szánt idô letelte után mutatjuk be a lehetséges megoldásokat. Ebben az esetben valószínû, hogy több jó megoldás is születik, így többféle helyes megoldást lehet prezentálni. A bemutatáskor érdemes kiemelni a feladatot helyesen megoldók módszereit. A tanár által ismert megoldás nem minden esetben a legjobb, sôt nem is az egyetlen helyes, ezért lehetôséget kell nyújtani a hallgatókhoz közelebb álló módszerek bemutatására is.

Akadálymentes honlapok Az idôsebbek egy része egészségi állapotuk miatt egyben hátrányos helyzetû is. Emiatt a honlapok tervezésekor és készítésekor érdemes és illik figyelembe venni, hogy a vakok, gyengénlátók vagy más képességek hiányában szenvedô emberek is szeretnének a honlapon szereplô információhoz hozzájutni. Magyarországon mintegy 300 000 ember igényelné az internet akadálymentes böngészésének lehetôségét. A világméretû hálózat honlapjainak alig 20%-a alkalmazkodik a megjelenés elemi ergonómiai, illetve kódolási szabályaihoz, amely lehetôvé tenné a hátrányos helyzetû felhasználóknak a tartalmak elérését. Az akadálymentesítés általánosan a honlapok olvashatóságát, navigálhatóságát, egyértelmûségét, technikailag pedig a HTML leíró nyelv felhasználóbarát alkalmazását jelenti, amely jelentheti a flash animációk alternatív megjelenését, relatív betûméretek alkalmazását, olvasható betûtípus alkalmazását, a tartalomhoz szorosan függô képek nevének megjegyzésként való szerepeltetését, míg a díszítô elemek attribútumainak üresen hagyását, a diagramok, táblázatok összefoglalóinak elkészítését, a táblázatok címsorának kiemelését, a táblázat elemeinek megfelelô sorba rendezését. A honlapok tervezésekor ügyelni kell a szöveg és a háttér színének kontrasztjára, a video-állományok feliratozására vagy leírására. Kerülni kell a keretes (frame-es) 2006. április

A honlapok alig 20%-a alkalmazkodik a megjelenés elemi ergonómiai, illetve kódolási szabályaihoz, amely lehetôvé tenné a hátrányos helyzetû felhasználóknak a tartalmak elérését.

A rutinná alakult eljárás erôsebben beépül a felhasználó gondolkodásába.

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

oldalak készítését, ezeket például táblázattal lehet helyettesíteni, vagy egy keret nélküli honlapra kell navigálni a látogatót. Az oldalak felépítésekor elsôsorban a tartalomra, annak megfelelô strukturáltságára kell ügyelni. Az esztétikus megjelenés mellett elsôsorban a megjelenô tartalomra kell koncentrálni. A kreativitás segíthet a honlap egyedi formátumának kialakításában, de az elkészített honlapnak mindenképpen meg kell felelnie a vele szemben támasztott alapelveknek, hiszen a honlap célja általában nem a látogató gyönyörködtetése (bár ez is elôfordulhat, de ritkább esetben), hanem információ közlése, továbbítása, amelyet gyors mûveletvégzéssel, egyértelmû útvonalakon kíván bejárni.

A programok használatához szükséges képességek A szoftverek használatához számos egyéb képesség mellett nélkülözhetetlen a fejlett szintû algoritmizáló képesség, amely gyermekkorban sokkal nagyobb hatékonysággal fejleszthetô, idôsebb korban azonban ennek a képességnek már csak a korlátozott mértékû alakítására van lehetôség. Fontos a szoftverhasználat következtében kialakult gondolkodási folyamatok azonosítása, a programok hatásainak vizsgálata, a kialakult hatások elemzése, emellett pedig az oktatásban alkalmazott programok alaposabb megfelelôségi vizsgálata. A programok minôsítését nehezíti, hogy nincs tisztán jó vagy rossz program, mindegyiknek vannak elônyei és hibái, ezért csak egységes szempontrendszer alapján valósítható meg a programok minôsítése, amely indokolttá tenné az oktatás céljainak megfelelô szoftverek támogatását is.

Gondolkodási eljárások kialakítása A számítástechnikai eszközök és programok használata következtében különbözô gyakorlati rutinok, készségek, képességek, a tanulási módszertôl függôen más és más gondolkodási eljárások, szokások, felhasználói attitûdök alakulhatnak ki. Ezek az eljárások, szokások nagymértékben befolyásolhatják az informatikai eszközök használatának hatékonyságát, ezért nem mindegy, hogy a kezdetek során milyen minta alapján kezdik el az idôsebb emberek a gyakorlati alkalmazást. A gondolkodási folyamatokat az oktatónak a tanítás közben erôsíteni kell. A rutinná alakult eljárás erôsebben beépül a felhasználó gondolkodásába. A rutinná válást támogatja, ha az eljárás elsajátítása nemcsak másolaton alapul, hanem a tanulást önálló ismeretszerzés egészíti ki. 19

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

eVilág

A számítógép eszköz jellegû használata azt igényli, hogy a beépített funkciókat rutinszerûen megtanuljuk alkalmazni, mert ezek a rutinok alkotják a késôbbiekben a készségek és képességek fejlettségét. Az egyes funkciók ismerete vezet el azok rendszerbe szervezôdéséhez, a hasonló mûveletek csoportosításához, valamint a rendszerbe nem illô elemek, a kivételek kezeléséhez. Elôször a kezdetben megismert mûveletek rendezôdnek csoportokba, a késôbb megismert mûveletek pedig a már meglevô csoportokba ékelôdnek be. Amennyiben egy-egy elem nem illik a csoportba, akkor azok kivételt alkotnak addig, amíg a kivételek is csoportba szervezhetôk.

sebb személyek megfontoltabb, biztosabb alapon nyugvó döntéseket hoznak. A program használata tehát minden esetben komplex, több irányú gondolkodásmódot igényel. Minden programnak vannak hasznos és nemkívánatos mellékhatásai. Hasznos mellékhatásnak tekinthetô például az, ha idegen nyelvû programokkal dolgozunk, és ennek eredményeképpen szinte észrevétlenül tanuljuk meg az idegen szavakat, kifejezéseket. A programhibák a legtöbb esetben hátráltatják az informatikai gondolkodásmód kialakulását. A hibásan mûködô programrészek egyrészt az algoritmusok helytelen beidegzôdését okozhatják, másrészt logikátlanságuk, érthetetlenségük miatt negatív attitûdöt kelthetnek a felhasználóban.

A negatív attitûd kialakulásának veszélye

Megfelelô minôségû sémák kialakítása

A számítógéppel szemben bizonyos hatások esetén negatív attitûd alakulhat ki, amelyet a legnagyobb valószínûséggel a kudarc, a sikertelenség, a meg nem értettség okozhat. A pozitív attitûd kialakítása, a siker megszerzésének biztosítása, a tudás lépésrôl lépésre építése, a megértés figyelemmel kísérése tehát az oktató legfontosabb feladata.

A programok megismerése A programok funkcióinak megismerése történhet direkt és indirekt módon. Az alkalmazások használatakor a funkció megismerése indirekt módon történik, mert nem az a cél, hogy az öszszes menüpontot, ikont vagy billentyûkombinációt megismerje a felhasználó, hanem erre az egyes funkciók megismerése, egy konkrét feladat megoldása miatt kerül sor. A formális oktatás során még gyakori a direkt módszer alkalmazása, a konkrét program megismerésének célként való kitûzése. Ha ezt a módszert alkalmazzuk, akkor a felhasználó döntési körét leszûkítjük, mert csak azokat a funkciókat ismerheti meg, amelynek az elvégzésére az adott program képes. Ellenkezô esetben azonban akár több program összehasonlítására is van lehetôség, amely az informatikai eszközök felett nagyobb kontrollt és erôsebb szelekciót biztosít.

A programhasználat komplex gondolkodásmódot igényel Miközben egy programmal dolgozunk, számtalan mikrodöntést hozunk. Az elsô döntés az adott program kiválasztása, de fontos döntésnek számít az adott algoritmus alkalmazásának kiválasztása is, és végül az eredményként kapott kimenet alkalmazása, felhasználása. A döntés általában az alkalmazó személy szociális, erkölcsi fejlettségén alapul, ebbôl a szempontból az idô20

A pozitív attitûd kialakítása, a siker megszerzésének biztosítása, a megértés figyelemmel kísérése az oktató legfontosabb feladata.

Mivel a fejlôdés egyik dimenziója a sémák számának mennyiségi növekedése (Mérô, 1989), ezért nagyon fontos az, hogy ezekhez a sémákhoz az oktatás során megfelelô mintákat nyújtsunk, illetve lehetôvé tegyük, hogy az alkalmazók csoport- vagy projektmunka során egymástól is mintákat szerezhessenek. Az informatika oktatás során kialakult sémák bôvítésére leginkább az alkalmazott szoftver nyújt lehetôséget, ezért is fontos elemezni azt, milyen hatással lehetnek a felhasználókra az egyes programok. A programok futása közben megfigyelt tapasztalatok egyrészt segítik a gép mûködésének megértését, másrészt meghatározzák a késôbbi elvárásokat a szoftverekkel szemben, mert a kialakult képzetek beszûkíthetik, korlátozhatják az alkalmazók gondolkodásmódját, kreativitását. A szoftver alkalmazása közben ezért fejleszteni kell a kritikai képességet is, amelyet támogathat az a kommunikáció, amelynek során a felhasználó a program megismerése elôtt elmondhatja az elvárásait, majd a program megismerése után jelezheti, hogy melyik funkcióját tartja várakozáson felülinek, illetve melyik funkció nem felel meg az igényeinek, esetleg milyen elvárása lenne még a programmal szemben. Az analógiás gondolkodás az alkalmazások rendszerbe szervezôdésekor, a megismert programok hasonló funkcióinak megállapításakor alakul ki. Az analógiás gondolkodás fejlôdése a sémák közötti kapcsolatrendszer felfedezésén alapszik. A hasonló funkciójú programok támogatják, erôsítik a sémák kialakulását, míg az eltérô koncepcióval fejlesztett szoftverek a kezdetben megnehezítik a sémákba történô sorolást, a késôbbiekben viszont gazdagíthatják a sémák körét. A gép következetes válaszaival rákényszeríti a felhasználót, hogy értelmezze annak mû2006. április

eVilág

ködését. A programok által felkínált lehetôségek értelmezése elôsegíti az algoritmikus gondolkodási folyamatok fejlesztését, automatikussá teszi a kódolás és dekódolás folyamatát, amely az információ átalakítására, feldolgozására képes gondolkodásmód kialakulását eredményezi.

Többféle korosztály, ugyanaz a szoftver Az oktatási intézményekben, a munkahelyeken és otthon korosztálytól függetlenül mindenki ugyanazokat a programokat használja, nincs mód ezek többféle felhasználóként való regisztrálására. A korosztályi igények sérülnek, mert jelenleg nem lehet a programokat a különbözô életkorokba tartozó emberek igényeihez illeszteni, kezelôfelületét az adott életkori sajátosságoknak megfelelôen átalakítani. A felhasználói elvárásokon alapuló fejlesztés természetes igénye az információs társadalomnak, ezért az oktatási szoftverek rendszeres, készségszintû használata közben felmerült igényekre az újabb verzióknak figyelemmel kell lenniük. A jelenlegi programok fejlesztésében nem vehettek részt az idôsebb emberek, pedig az ô véleményük, igényeik alapján is sok hasznos funkciót be lehetne beépíteni a programokba. Legtöbbször azonban a fejlesztôk sem tudják a választ arra a kérdésre, mi az, ami az emberek életében fontos lesz, néha a véletlenek tesznek egy-egy kifejlesztett eszközt, módszert sikeressé. Ilyen sikertörténet például az SMS (rövid szöveges üzenet) fejlesztése is, amely nem várt mértékben terjedt el a világon. A szoftverek gyakori változtatása nem minden esetben kedvez a megbízhatóságnak, a kifejlesztett elemekhez nem minden esetben társíthatók valódi funkciók. A változtatás akkor szükséges, ha a program addig nem létezô funkciókkal bôvül, amelyek megoldást nyújtanak a használat közben felmerült igényekre. Általánosan megállapítható, hogy hosszú távon azok a szoftverek életképesebbek, melyek tervezésekor figyelembe veszik a felmerülô elvárásokat, komplex módon beépítik a szükséges mûveleteket, reális gondolkodásmódot igényelnek, jól illeszkednek a már létezô programokhoz, felhasználóbarát programok, és az elvégzendô mûveletek számát tekintve hatékonyan mûködnek, valamint idôt kímélô megoldásokat szolgáltatnak.

A programok eljárásainak bonyolultsága Az információs társadalom természetes igénye a felhasználóbarát programok használata, és a 2006. április

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

szoftverkészítô cégek egyre inkább megfelelnek ezeknek az elvárásoknak. Ezt igazolja például, hogy alig két évtizeddel ezelôtt még a kevés funkcióval bíró editorok használata is kihívásnak tûnt, ma már a szövegszerkesztô a legkönynyebb, leginkább elterjedt alkalmazása a szoftvercsaládoknak. A számítástechnikai programok elterjedésének egyik oka, hogy a szoftverek könnyen juttatják sikerélményhez a felhasználót. A felhasználóbarát programok kezdeti használatakor a legtöbben látványos, gyors eredményeket érnek el, amely az önértékelést és a géppel szembeni attitûdöt pozitív irányban változtathatja. A pár elemi lépésbôl álló tevékenység elvégzése könnyen sikerhez juttatja a felhasználót. Ennek a kezdeti sikerélménynek fontos motiváló hatása van a további használatra vonatkozóan, és ösztönzi a bonyolultabb, összetettebb feladatok megoldását is. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, ezért érdemes elgondolkodni azon, hogy ebben mekkora a szerepe a felhasználó tudásának, aktivitásának, és mennyiben járulnak hozzá az eredményességhez a programok beépített eljárásai.

A felhasználói elvárásokon alapuló fejlesztés természetes igénye az információs társadalomnak.

A megtanított algoritmusok száma és minôsége Míg mennyiségi kérdésként kezelhetô, hogy a felhasználó hány egyszerû algoritmus elvégzésére képes, minôségi kérdésként vizsgálható, hogy hány lépésbôl álló algoritmust tud elvégezni. Ha a program teljes megismertetésére, látókörünk kiszélesítésére törekszünk, akkor többféle módon is kipróbálhatjuk az adott feladat megoldását. Ha többféle módon oldjuk meg ugyanazt a feladatot, akkor lehetôségünk lesz az összehasonlító gondolkodásmódunk fejlesztésére, mert azt tapasztalhatjuk, hogy a programok menü vagy ikon hatására másképpen mûködhetnek. Ha az egyes funkciók többféleképpen is megvalósíthatók, elsôsorban a felhasználón múlik, hogy melyiket részesíti elônyben, melyiket alkalmazza gyakrabban.

A számítástechnikai programok elterjedésének egyik oka, hogy könnyen juttatják sikerélményhez a felhasználót.

Biztonságos vagy gyors megoldás? A kiválasztás korrelatív kapcsolatban van annak a kérdésnek a válaszával, hogy a felhasználók a gyorsaságot vagy a biztonságot részesítik elônyben. Az oktató feladata eldönteni, hogy egyféle módszerrel tanít, és ezzel megteremti a biztonságos megoldást, vagy a módszereket vegyesen alkalmazza, és ezzel biztosítja az egyének választási lehetôségét. 21

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

eVilág

A bemutatott lépések elemekre bontása Az oktató feladata a tanított algoritmus lépésekre bontása. Ha az oktatónak lassabban haladó csoporttal kell dolgoznia, akkor a lépéseket is kisebb elemeke kell bontania. Ha az oktató haladó csoporttal dolgozik, akkor utasításai is lehetnek nagyobb léptékûek, nem kell részleteznie az elemi lépéseket. A kétféle típusú oktatás között természetesen sokféle átmenet található. Ha a kevésbé haladó csoport már az oktatás során megismert néhány alkalmazást, akkor az újabb ismereteknél lehet hivatkozni a régebben elsajátított elemi lépésekre, és már nem szükséges újra ugyanolyan részletességgel elmagyarázni mindent. Haladó csoport esetén az oktatónak figyelemmel kell kísérnie a megértés fokát, érzékelnie kell, ha az új ismereteket a hallgatók nem értik, és ebben az esetben be kell avatkoznia. Önálló tanulás esetén, ha egy programban csak elemi utasítások léteznek, akkor a felhasználónak kell az egyes utasítások felhasználásával, strukturális gondolkodással összetettebb mûveleteket létrehoznia, míg más programokban már a program készítésekor gondoskodnak ezeknek a komplex mûveleteknek a létrehozásáról. Az elemi utasításokat tartalmazó program felhasználásakor a felhasználó saját igényeinek megfelelôen hozhat létre új mûveletsorokat, számítástechnikai nyelven testre szabhatja a beállításokat, de több idôbe telik. Egy komplexebb utasításokat tartalmazó programban látszólag hatékonyabban tudunk dolgozni, de a visszalépés, azaz a komplex utasítás elemekre bontása azok összeépítettsége miatt nem lehetséges.

Az ismeretszerzés folyamata az iniciális modellektôl halad a tudományos modell felé, közben pedig átmeneti modellek kiépítése történik.

A szoftverek szótára Az ismeretszerzés folyamata az iniciális modellektôl halad a tudományos modell felé, közben pedig átmeneti modellek kiépítése történik (Korom, 2000). Az egyes programok használata egyre újabb és újabb informatikai fogalmak bevezetését igényli. Egyes tudományterületek területén állandó fogalmak alakulhatnak ki, az informatika területén azonban alkalmazkodnunk kell a fejlesztôk fogalomalkotásához, fordításához. Talán ennek következtében fordulhat elô, hogy egyes szoftverekben a fogalmak (pl. áttetszôség-átlátszóság, vastagság-szélesség, szegély-keret, beállítások-testreszabás) keverednek egymással. Az oktatás során törekedjünk arra, hogy mindig a megfelelô szavakat használjuk, ne találjunk ki az egyes elemekre saját, mások által nem használt fogalmakat. A programok használata a kezdetektôl egy új szótár alkotását teszi szükségessé. Az új szavak 22

megismerésekor igyekezzünk azokat a már meglevô elemekhez kötni, azaz definiálni. Egyegy szó a késôbbiekben a program használata következtében, a funkció megismerése után új értelmet kaphat. Ha megismerjük az adott szóhoz tartozó eljárást, tulajdonságot, akkor a program használata után már a megismert funkciónak megfelelô értelmet is társítunk a szóhoz. Érdekes és tanulságos tehát egyes szavak, például a megnyitás, bezárás, mentés, testreszabás jelentéseit a program megismerése elôtt és a program megismerését követôen is megkérdezni a hallgatóktól. Fontos idôben tisztázni az egyes kifejezésekhez tartozó funkciókat, meg kell akadályozni az informatikai tévképzeteket, amelyet a fogalmak jelentésének pontos, idôben történô tisztázása, és a folyamatos frissítése eredményezhet. Kerüljük az informatikai szleng használatát, ha lehet, használjuk a szavak magyar megfelelôit. Tanítás közben és a végén mindig adjunk lehetôséget, hogy a hallgatók rákérdezzenek a meg nem értett dolgokra. A kérdéseket köszönjük meg, emeljük ki, milyen jó, hogy megkérdezte ezt, és válaszoljunk rá érthetôen. A feltett kérdések felhívhatják a figyelmet a tanítás esetleges hiányosságaira, az oktató és a tanuló gondolkodási módszereinek különbségére. A kérdésekre adott válaszok azonban ezt a különbséget csökkenthetik, ezért az oktatónak bátorítani kell a hallgatókat arra, hogy merjenek kérdezni, legyenek ôszinték, ha nem értenek meg valamit, legyen igényük az ismertetett anyag megértésére. A kérdés azonban a tanulók gondolkodásmódját is minôsíti, ezért a feltett kérdések alapján is képet kaphatunk a tudásukról, a tanítás hatékonyságáról, az oktatás eredményességérôl.

Ikonok, vizualitás Kerüljük az informatikai szleng használatát.

Az ikonok a legtöbb esetben találóan szimbolizálják a hozzájuk tartozó mûveletet, használatuk a szimbolikus gondolkodás kialakulását segíti. A felhasználói programok megjelenítésekor a gyakrabban használt funkciók kis képek, ikonok formájában is megjelenhetnek. Az ikonra helyezett egérkurzor pár másodpercen belül egy szövegdobozban megjelenítheti az ikon által végrehajtható funkciót, és a funkciónak megfelelô billentyûkombinációt. Az úgynevezett „repülô” ablakokban található ikoncsoportokon levô képecskékre kattintva egy-egy mûveletcsoport feladatait hajthatjuk végre. Az ikon azonban nem mindig a vele egyezô menüponttal megegyezô eljárást hajtja végre, sokszor annak csak egy leegyszerûsített lépése. Ha ezt a tényt közöljük a hallgatókkal, sok próbálgatástól kíméljük meg ôket. 2006. április

eVilág

A szoftverek külsô megjelenése, beállítások A szoftverek külsô megjelenése erôs hatással van vizuális gondolkodásunkra, befolyásolhatja a kialakult szokásokat. A program felületének kinézete, színösszetétele, az optimális méretválasztás, az olvashatóság, ezek beállíthatósága megkönnyítheti, motiválhatja a program használatát. Igyekezzünk a tanítás során felhívni a figyelmet a színekre, hivatkozzunk a szoftverekben alkalmazott alakzatok pontos nevére. A könnyebb olvashatóság érdekében a tanfolyam kezdetén változtassuk a betûk méretét nagyobbra, alakítsuk az ikonokat nagyobbra, és tüntessük el a képernyôrôl azokat az eszköztárakat, amelyekre a képzés során nem lesz szükség.

A szoftverek hasonló mûveletei Használjuk ki a szoftvereknek azt a lehetôségét, hogy többféle funkciót, mûveletet hasonló módon végezhetünk. Például hasonlóképpen készíthetünk új mappát a levelezôben vagy a Windows Intézôben, másolhatunk egy kijelölt szövegrészt dokumentumban vagy elektronikus levélben, helyezhetünk át állományokat vagy leveleket másik mappába. Ezekben az esetekben az elsô felhasználáskor kell alaposan, részletekre kiterjedôen megmutatni az adott mûveletet, a következô hasonló mûveletnél már nincs szükség arra, hogy az ismeretet újból alaposan kitárgyaljuk, elegendô hivatkozni a hallgatók korábbi ismereteire. A programok használatának megértését segíti, ha az egyes részek egymásra épülnek, és a hasonló mûveletek hasonló módon mûködnek. Ennek ellenére egy szoftvercsaládon belül is elôfordulhat, hogy már az indítás után más alternatívákat kínálnak fel az egyes alprogramok. Például egy irodai szoftvercsomagban a szövegszerkesztô azonnal egy üres dokumentumot, a táblázatkezelô pedig több üres munkalapot generál, addig a bemutatókészítô vagy az adatbázis-kezelô indításakor választhatunk a varázsló használata, egy létezô fájl megnyitása vagy egy új állomány készítésének lehetôségei közül.

A súgó használata A súgó használatának bemutatása, szemléltetése nélkülözhetetlen eleme azoknak a képzéseknek, amelyek a késôbbi önálló használatra ösztönöznek. A súgó a program fogalomhálója alapján készül, mérete terjedelmes, ezért teljes ismerete nem várható el, és nincs is rá igény. A felhasználó a programot telepítés után azonnal használni kívánja, nem olvassa el részletesen a 2006. április

A programoktól ma elvárjuk, hogy használatakor a megjelenés testre szabható és így minden funkció azonnal elérhetô legyen.

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

súgót a használatról, csak probléma esetén hívja elô a súgó tartalmát. A súgó gyors és hatékony használatához azonban tisztában kell lennünk az adott program fogalmaival, mert a kulcsszavak ismerete alapján gyorsabban lehet információt keresni. A súgót nem lineárisan tanulmányozzuk, ezért szerkezetének átláthatónak, következetesnek kell lennie, az információk elérését kereszthivatkozásokkal kell megkönnyíteni. A programoktól ma elvárjuk, hogy használatakor a megjelenés testre szabható legyen, amely lehetôvé teszi, hogy minden funkció azonnal elérhetô legyen, és az egyes ikonok, menük következetesen mindig ugyanazt a funkciót eredményezzék. Ezek megléte támogathatná az algoritmikus gondolkodást, a következetes programkészítés megkívánná, hogy az ugyanazon programcsaládból származó programokban ugyanott találjuk meg a mûveletek végrehajtására vonatkozó ikonokat, menüpontokat. Például az egyik bemutatókészítô programban a kép beszúrása következetesen a beszúrás → kép → képgyûjtemény menüpontok követésével végezhetô el, ugyanakkor az alakzatok beillesztése a hasonló lépések hatására csupán azt az ablakot jeleníti meg, amelybôl kiválasztható a beillesztendô alakzat, pedig ennek a funkciónak a nézetre vonatkozó beállítások között lenne a helye. A szoftverek egyik legkedveltebb mûvelete a visszavonás lehetôsége, amellyel visszaállítható a parancs kiadása elôtti állapot, vagy ellenôrizhetô az utoljára kiadott utasítás. Egyes programokban a visszavonható mûveletek száma korlátozott, például míg az egyik grafikai programban legfeljebb három mûvelet vonható vissza, addig más programokban ez a szám akár több száz is lehet, és vannak olyan programok is, amelybe egyáltalán nem építették be ezt a funkciót. Ha a hallgató megtapasztalja azt, hogy lehetôsége van az utolsó mûvelet vagy mûveletek visszavonására, akkor szabadabban kísérletezik a programmal, miközben fejlesztheti elemzô gondolkodását. A visszavonás funkció hiánya esetén jobban meggondolják a kiadott mûveleteket, vagy több alkalommal kell gondoskodniuk az elôzô állapot visszaállíthatóságáról.

Mûveletek gyakorisága A mûveletek megismerésekor elôször általában a gyakran, majd a ritkábban alkalmazott eljárások egy részét ismertetjük a hallgatókkal. A már megismert algoritmusok fokozatosan bôvíthetôk újabb, több lépésbôl álló, bonyolultabb elemekkel. Törekedni kell arra, hogy az adott prog23

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

ram által felkínált lehetôségek közül mindig a legintelligensebb megoldásokat ismertessük, és törekedjünk az általános szabályok megalkotására, amely lehetôvé teszi azt, hogy a tanulók a megismert szabályokat más környezetben is alkalmazni tudják. Ennek kialakulása egyben az induktív gondolkodás fejlôdését is jelenti, amelynek során a programok viselkedésében szabályszerûségeket állapíthatnak meg a hallgatók. Az induktív gondolkodás fejlett szintje ugyanakkor lehetôvé teszi a szabálytalanságok felismerését is, az eddig megismert általános szabályoknak ellentmondó kivételeket is. Ezeket a programhibákat ne rejtsük el a hallgatók elôl, nyugodtan hívjuk fel rá a figyelmet, jobb, ha tudják, hogy a milliós példányszámban eladott szoftvertermékek sem tökéletesek. Az idôben feltárt hibák lehetôvé teszik, hogy a késôbbiekben kritikusabban szemléljenek egy-egy informatikai alkalmazást.

Idôskori tudástranszfer A mai kor társadalma joggal várja el a tudástranszfer alkalmazását, azaz a megtanult ismeretek, képességek többféle helyzetben való alkalmazását (Molnár, 2002). Különösen hasznos lehet ez a tudástranszfer az idôsek ismereteinek, képességeinek más területeken történô hasznosításakor, amelynek egyik eszköze lehet az informatikai eszközök és használatuk terjesztése. A transzferhatás szûkebb értelemben alkalmazható a szoftverek megismerésekor is. Mivel a programok teljeskörû megismerésére, ismertetésére a csoportos oktatás, az egyéni tanulás során sincs lehetôség, erre általában nincs is igény, de a hallgatónak képesnek kell lennie a megismert mûveleteket transzferálnia a személyes igényeinek megfelelôen. A tanítás során fel kell tehát készíteni a hallgatót arra, hogy megfelelô hatékonysággal legyen képes adaptálni a megismert elméletet, és önmaga keressen a megismert elmélethez gyakorlati lehetôségeket a saját környezetébôl. Az adaptáció lehetôvé teszi a célnak megfelelô tanulást, mert a hallgató nyitottabb az ôt érdeklô tananyag iránt.

Közeli és távoli transzfer Ha valaki rövid idôn belül képes a tanult ismereteket más környezetben alkalmazni, akkor közeli transzfer hatásról, ha késôbb alkalmazza a tanultakat, akkor távoli transzfer hatásról beszélhetünk. Az egyéni kreativitás szintjétôl függôen ismerhetô fel az eljárások hasonlósága a távolabbról kapcsolódó alkalmazásokban is. Az eljárások hasonlósága alkalmazható az ugyanolyan 24

eVilág

felhasználási célra készült programok használata esetén.

A számítógép felhasználása értô módon

A mai kor társadalma joggal várja el a tudástranszfer alkalmazását, azaz a megtanult ismeretek, képességek többféle helyzetben való alkalmazását.

Az értelmezési kompetencia a felhasználó legfontosabb értékének tekinthetô.

A számítógép értô felhasználásának alapfeltétele, hogy a felhasználó értse a program mûködésének elvét, legyen képes a mûködés követésére, az eljárások lépéseinek értelmezésére, az elemzô gondolkodásra. Ennek kialakítása történhet az önálló megfigyelés módszerével vagy tanári útmutatás segítségével, a megfigyelési szempontok megadásával, esetleg oktatói irányítással. A megfelelô módszer kiválasztása elsôsorban a tanár személyiségétôl függ, de mindenképpen hasznos a vegyes alkalmazás annak érdekében, hogy a hallgatók különbözô mintákat lássanak.

Az informatikai kompetencia indikátora Az informatikai kompetencia egyik indikátora lehet a hibajelzések kezelése, amely speciális problémamegoldó képességnek is tekinthetô. Egy hiba jelzése esetén nem mindegy, hogy olvasás nélkül bezárjuk az ablakot, vagy pontosan elolvassuk a kiírást. Hiba bekövetkezésekor kaphatunk olyan ablakot, amelyben egy választási lehetôség van, ennek a kezelése a legegyszerûbb, mert ilyenkor egyoldalú információátadás történik. A kettô vagy háromgombos válasz esetén a program alternatívákat kínál fel a továbblépésre, ez már kétirányú kommunikációt feltételez, amelyben döntô jellege van az értelmezô szinten kivitelezett interaktivitásnak. Ebben az esetben egy-egy rossz döntés az addigi munkánk elvesztését eredményezheti, amely a késôbbiekben óvatosságra int, válaszainkat alaposabban megfontoljuk, de a probléma újbóli jelentkezésekor ez a folyamat újra felgyorsulhat, mert megtanuljuk az adott esetekben alkalmazni a válaszokat, azaz kialakulnak bennünk a hibakezelési sémák.

Az algoritmikus gondolkodás fejlesztése Az informatikai eszközök alkalmazása közben a legfontosabb az algoritmizáló képesség fejlesztése, amely lehetôvé teszi, hogy a gép válaszreakcióit értelmezzük. Az értelmezési kompetencia a felhasználó legfontosabb értékének tekinthetô, amely a késôbbiek során segítheti az információs társadalom aktív tagjainak önálló boldogulását. Ugyancsak kulcskompetenciaként tekinthetô a számítógép helyes, biztonságos és megfelelô mértékû használata, az adott alkalmazás megfelelô módon történô használata. 2006. április

eVilág

A felfedeztetô gondolkodás kialakítása Hasznos, de idôigényes oktatási módszer a felfedeztetô gondolkodás fejlesztése, amikor úgy tanítjuk egy program használatára a résztvevôket, hogy megkérjük ôket, keressék meg az adott ismeretlen programban egy bizonyos feladat elvégzésének a lehetôségeit. A módszer sikerének alapfeltétele a nyitott, elôítéletektôl mentes kommunikáció és a csoportmunka támogatása, amelynek során a hibás javaslatoknak is építô szerepe lehet. Érdemes megvizsgálni a megoldási javaslatok gyökerét, a legtöbbször megtaláljuk az okát annak, miért éppen arra a megoldásra jutottak a résztvevôk. Ez a módszer kiválóan alkalmas arra, hogy a pedagógus jobban megismerje a gondolkodási módszereket, az alkalmazott gondolkodási stratégiákat. Az innovatív tanár a kapott információ beépítésével a késôbbiekben tudatosan gazdagíthatja tanítási módszereit. A feladatcentrikus gondolkodás arra ösztönzi a tanulót arra, hogy a funkcióra maga találja meg a megoldást. A felfedeztetô típusú tanítás mindenképpen elônyösebb azzal szemben, amikor készen ismertetjük a megoldást, még akkor is, ha látszólag több idôt igényel, mert hosszú távon eredményesebb, a megoldás sikeréhez a hallgató érzelmileg is kötôdni fog, mert saját sikerének tulajdoníthatja a feladat teljesítését, az adott probléma megoldását. Az egyéni megoldásokon alapuló tanítás közel áll a hétköznapi problémamegoldáshoz is, mert akkor, amikor valakinek egyedül kell megoldania egy problémát, hasonló módon fog majd hozzáfogni a feladatához.

A tudás átalakulása Az utóbbi években az információ gyorsan elérhetôvé vált, ezért elôtérbe került a képesség jellegû tudás megszerzése. A hallgatók fejlesztésekor ezért mindenekelôtt a tudás megszerzésének módjait, a megszerzett tudás hitelességének vizsgálatát és az alkalmazás lehetôségeit kell elôtérbe helyezni (Csapó, 2003).

Gyors információszerzés Az internet alkalmazásával az információszerzés területe szinte korlátlanná vált. Az információ biztonságos tárolása mellett egyre fontosabbá válik a gyors keresés és az elérhetôség kérdése, amelynek alapja a biztonságos gép- és eszközhasználat. A tényszerû, tárgyi információ azonnal rendelkezésünkre áll, ennek alátámasztására csupán egy adat: az egyik legnépszerûbb kulcsszavas keresô az információ szó keresésére 0,2 mp alatt megszámolja, hogy kb. 1 010 000 2006. április

A tanár többé nem az információforrás hordozója, mert az már bárki számára szabadon elérhetô.

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

olyan oldal van, amely az adott szót tartalmazza, és ezalatt meg is jeleníti az elsô tíz oldal címét. Meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy a tanár többé nem az információforrás hordozója, mert az már bárki számára szabadon elérhetô, sôt többféle oldalról közelíthetô meg. Fontossá és megkerülhetetlenné válik azonban a biztonság kérdése, mert választani és dönteni kell, honnan szerezhetünk hiteles információkat. Ismernünk kell a hiteles domain neveket, fel kell ismernünk a megbízható forrásokat. Ezzel párhuzamosan fontossá válnak a kognitív kompetencia komponensei, a rutinok, készségek, képességek és ismeretek, amelyek a tudás építését és transzformálását teszik lehetôvé (Nagy, 2000).

A cél: az eszközhasználat megtanítása Az elôbb ismertetett okok miatt a hallgató önálló tanulási lehetôségeinek a megteremtése, az informatikai eszközök használatára való képesség a cél. A hardver- és a szoftvereszközöknek az azonnali információszerzést kell szolgálniuk, a képességeknek a biztonságos használatot, a tudásnak pedig az azonnali értékelést és hatékony átalakítást kell lehetôvé tenniük. Míg az információs társadalom kialakítása csupán az információ azonnali megszerzését igényli, addig a tudástársadalom megteremtése már nemcsak az információ megszerzését, hanem annak azonnali alkalmazását, felhasználását is számon kérheti a felhasználótól. Ha az informatikai eszközök használata megszokottá, mindennapi eszközzé válik, nem lesznek többé földrajzi határok, és életünk kényelmesebbé válik.

Jövôkép A kezdeti eszközhasználat révén a felhasználó felé olyan információáradat zúdul, amelynek következményeként segítséget igényel majd az információ azonnali elérésére, feldolgozására, szûrésére, kiválogatására, hitelességének vizsgálatára. A segítséget közvetett módon a létrehozott és mûködtetett közösségek, fórumok, levelezôlisták, közvetlen módon pedig a segítséget nyújtó szolgáltatások nyújthatják majd. Az elôbbi a humán oldalról, míg az utóbbi elsôsorban a hardver tekintetében szolgáltat segítséget. Az információs szolgáltatások korlátlan elérését követôen a felhasználó igényelni fogja azt is, hogy ô maga nyújtson elektronikus szolgáltatást másoknak, azaz teljesebb jogú résztvevôje lehessen az információs társadalomnak. Dancsó Tünde 25

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

eVilág

Magyar Informatikai Charta Ez a dokumentum abból a célból született, hogy – összefoglalva a magyar informatikai szakma szempontjait – felhívja a figyelmet arra, a szakma szerint milyen elsôdleges kormányzati, jogalkotó és társadalmi lépések szükségesek ahhoz, hogy Magyarország információs és technológiai, s így hosszú távra ható modernizációja felgyorsuljon, és a jövôben megvalósulhasson az információs társadalom. Magyarország technológiai és gazdasági fejlettségét tekintve hátrányos helyzetben van az Európai Unió tagállamainak többségéhez képest. Az Európai Unió az innovációs képesség, a technológiai modernizáció és az információs társadalomra való felkészülés területén lemaradt az Amerikai Egyesült Államok mögött. Magyarország mindkét hátránnyal szembesül. Az EU hosszabb ideje foglalkozik az Információs Társadalom kérdésével, s ennek egyik legutóbbi látványos jele az „eEurope” dokumentum. Mindez sürgetôvé teszi azt, hogy a magyar társadalom is szembenézzen ezzel a kérdéssel. Magyarországnak az EU kezdeményezéseihez csatlakoznia kell, de ennél is többet kell tennie: megôriznie relatív regionális versenyelônyét és felzárkóznia az Európai Unióhoz, sôt nem egy szempontból az Egyesült Államokhoz is. A világméretû globalizálódás miatt azok az országok, amelyek nem képesek technológiailag, infrastruktúrában, képzettségben integrálódni, kiszorulnak a beruházási és munkaerôpiacról. Kormányzati stratégia, jogi rendezés és gazdasági-társadalmi informatikai programok nélkül az ország nem tud gazdaságilag felzárkózni. Az elmúlt évtizedben több elôkészítô tanulmány született az Információs Társadalom jelentette kihívásról és az arra adandó válaszok lehetôségeirôl. Az informatikai szakma jelentôs közremûködésével elkészült kormányzati, tudományos és egyéb szintû munkák mindeddig nem vezettek el az ezekre alapuló, a kormány által elfogadott, konkrét stratégiák és jogszabályok megszületéséig. Ennek elôsegítése érdekében fogalmazta meg az Informatikai Érdekegyeztetô Fórum a Magyar Informatikai Chartát, azon kormányzati és társadalmi feladatokat, amelyeket az ország közép- és hosszú távú stratégiájának szempontjából szükségszerûen elvégzendônek lát azért, hogy Magyarország mielôbb a fejlett, versenyképes és jóléti-információs társadalmak sorába lépjen. Az Informatikai Érdekegyeztetô Fórum és a magyar informatikai szakma támogatni kívánja a kormány és az Országgyûlés munkáját az Információs Társadalom megvalósításában, és e cél elérése érdekében együtt kíván mûködni a társadalom minden szereplôjével. Az alábbi dokumentum összefoglaló javaslatok gyûjteménye, a kormányzatnak és az egész társadalomnak címzett rövid mondatok formájában. Nem kormányprogram, nem elméleti tanulmány. E dokumentum formájánál fogva nem törekedhetett a kérdéskör mélységben történô kifejtésére és az elért eredmények méltatására, hanem a gyakorlati feladatok széles körére, a magyar gazdaság és társadalom minden részét érintô, sürgetô voltára hívja fel a figyelmet.

1. Az informatika kormányzati prioritása Kapjon kiemelt, központi kormányzati szerepet az informatika és az Információs Társadalom kérdésköre! A Köztársaság Kormányának és Országgyûlésének foglalkoznia kell az ország technológiai modernizációjának kérdéseivel és az Információs Társadalom kihívásával. Történjen jelentôs elôrelépés az informatika felhasználásában! Az informatikával kapcsolatos tevékenységek koordinációja kerüljön egy felelôs, legfelsô szintû vezetô kezébe! Meg kell születniük azon jogszabályoknak, amelyek elôsegítik Magyarország csatlakozását a fejlett technológiákat széles körben használó országok szintjéhez, s biztosítják a fejlett technológiák jogi, erkölcsi, gazdasági és társadalmi szempontból biztonságos és kiterjedt használatát. • Az eddig elkészült kormányzati és szakmai anyagok (Magyar Válasz, Tézisek stb.) nyomán készüljön el Magyarország elfogadott és folyamatosan frissített információs stratégiája, és szülessenek meg az ezekre ráépülô jogszabályok. 26

• Az informatikával kapcsolatos tevékenységek koordinációja kerüljön egy felelôs, legfelsô szintû vezetô kezébe. Készítsék elô hosszú távon egy önálló, a jövô stratégiai kérdéseivel foglalkozó minisztérium felállítását, amely a kutatás-fejlesztés, az informatika, az információkezelés kérdéseiben illetékes. • Szülessenek törvények – a digitális aláírásról szóló törvény nyomán – az elektronikus kereskedelemrôl, az állami információk online hozzáférhetôségérôl, a kommunikáció és az információ jogáról. • A KHVM példája nyomán és a jogalkotásról szóló törvény alapján az informatikát érintô jogszabályalkotásba más minisztériumok is vonják be a szakmai szervezeteket. • Az Európai Unió gyakorlatának megfelelôen ne születhessenek törvények, rendeletek a gyakorlati alkalmazhatóságot vizsgáló hatástanulmányok és annak feltárása nélkül, hogy a jogszabályok megfelelnek-e a modern kor és az Információs Társadalom követelményeinek. • Készüljenek rendszeresen kimutatások arról, hogy az ország és a kormányzat mennyit költött informatikára. 2006. április

eVilág

2. Szolgáltató közigazgatás A közigazgatás használja fel az információs technológiák legújabb eredményeit az állampolgárok kiszolgálása érdekében, hogy Magyarországon is kialakuljon a szolgáltató állam modellje! Szükséges, hogy mielôbb kialakuljon egy új, európai színvonalú közigazgatási modell. A kormányzat mutasson példát az Információs Társadalom kiépítésének kezdeményezôjeként! Meg kell teremteni az elektronikus tájékoztatás és kommunikáció törvényi és technikai alapjait. Ki kell építeni az online közigazgatást és adatbázis-rendszert. A kormányzati információkat közzé kell tenni online módon, így biztosítva az intézmények mûködésének átláthatóságát. Teremtôdjék meg az állampolgárok tájékoztatásának feltételrendszere és a lehetôség arra, hogy a polgárok ezen a módon is kifejthessék véleményüket! Biztosítani kell a nem titkos, közpénzekbôl elôálló, közérdekû adatok, információk és adatbázisok nyilvánosságát és elérését. • A kormányintézmények, a Parlament, az önkormányzatok külsô és belsô kommunikációjában legyen egyenrangú az elektronikus dokumentumváltozat is. • Legyen olyan egységes kormányzati internet-hely, amelyre azonnal felkerülnek a hírek, események, döntések, határozatok. Legyen egy állandó elektronikus tájékoztató kormányzati csatorna. • Tegyék szolgáltató jellegûvé a TB, az APEH, a kórházak, a mûvelôdési és közösségi intézmények információs rendszereit. • A közigazgatás és az állampolgárok kapcsolatában fejlesszék az elektronikus ügyintézés lehetôségét. • Az önkormányzatok által publikált, a helyi közösségek életét meghatározó információk kerüljenek ki az internetre. • Teremtsék meg a helyi önkormányzati rendszerek egymással való összekapcsolhatóságát.

3. Versenyképes és modernizált gazdaság Teremtôdjön olyan gazdasági környezet, amely serkenti a fejlett technológiák, különösen az információs technológiák elterjedését és felhasználását a magyar gazdaság globális versenyképességének érdekében! Kidolgozandó a magyar gazdaság tudásorientált stratégiája, különös tekintettel a lezajló technikai-gazdasági átalakulás információ-központú folyamataira. Pénzügyi megoldásokkal is segíteni kell a kis- és közepes vállalkozásokat a modern technológiák meghonosításában, és kutatásfejlesztési tevékenységükben. Pénzügyi és jogi megoldásokkal támogatni kell a munkaadókat abban, hogy a munkavállalóik számára biztosítani tudják a korszerû technológiák megismerését és használatát. Fel kell gyorsítani a külföldi tôke beruházási tevékenységét különösen a magas szellemi értéket kívánó iparágakban. Le kell építeni minden olyan akadályt, amely a legújabb technológiák beáramlását és elterjedését akadályozza. Pénzügyi és jogi megoldásokkal támogatni kell az elekt2006. április

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

ronikus tranzakciók, az elektronikus kereskedelem, az elektronikus kommunikáció gazdasági és társadalmi elterjedését. Támogatandó az otthonról történô munkavégzés. Kidolgozandók olyan kedvezményezô rendszerek, amelyek a magyar tudásalapú vállalkozásokat külhoni piacok meghódításában segíthetik. Elérendô cél, hogy Magyarország a régió tudás- és informatikai iparának központja legyen. • Szülessen modern gazdasági stratégiai terv, amely kiemelt módon számol az információs és kommunikációs technológiákkal és a hozzáadott szellemi értékteremtéssel. • Kapjanak fokozott adókedvezményt azok a vállalatok, intézmények, amelyek támogatják munkavállalóik továbbképzését a modern technológiák területén, illetve a munkaadók biztosíthassanak a dolgozóik számára kedvezô informatikai eszköz-beszerzéseket. • Fokozottan támogassák az innovációs tevékenységet folytató magyar vállalkozásokat. • Az informatikai eszközök amortizációs idejét rövidítsék le. • Magyarország csatlakozzon a Singapore-i Egyezményhez. • Kapjanak különleges elbánást a Magyarországon beruházó, legmodernebb technológiákat és kutatásfejlesztést meghonosító nemzetközi vállalatok, intézmények.

4. Az információs társadalomra felkészítô oktatás és továbbképzés Teremtôdjön olyan oktatási struktúra, amely nemzetközileg is versenyképes tudással, informatikai és az idegen nyelvi jártassággal bocsátja ki az intézmények hallgatóit, és megteremti feltételeit a folyamatos ön- és továbbképzésnek! Biztosítani kell az oktatás és képzés számára a legmodernebb eszközöket, az oktatás-tanulás folyamatához szükséges tartalmi elemeket, tananyagokat, tankönyveket, illetve ezek elektronikus formáit is, hogy azok az ország bármely pontján egyformán, minden diák és tanár számára rendelkezésre álljanak. Elérendô cél, hogy a középfokú oktatás végén minden fiatal készségszintû jártasságot szerezzen az információs eszközök kezelésében és azok felhasználási módjában. A felsôfokú diploma megszerzésének legyen alapkövetelménye az információs eszközök kezelésében való jártasság! Meg kell állítani a nemzetközileg is versenyképes informatikai felsôoktatás személyi feltételeinek ellehetetlenülését. A felnôttképzésnek, át- és továbbképzésnek tartalmaznia kell az információs eszközök használatának módját, és az EU-szabványok szerinti képesítések megszerzését. Támogatni kell a távoktatás online rendszereinek kiépítését. A tudásipar kialakításához szorgalmazni kell speciális tudás-, információs és kutatási bázisok kialakítását, innovációs, információs és hírközpontokat, vállalkozásokat, oktatási és non profit intézményeket, amelyek a jövô technológiáinak és tudásainak kutatásával és megvalósításával foglalkoznak. • Minden diáknak, oktatási intézménynek internetkapcsolatot és e-mail címet. • Erôsítsék a SuliNet-Írisz programot. 27

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

eVilág

• Fejlesszék tovább az NIIF hálózatot. • Az érettségivel párhuzamosan a középfokú oktatás minden résztvevôje szerezzen ECDL képesítést, a felsôfokú képzésben résztvevôknek az informatikai készség váljon alapkövetelménnyé. • Erôsítsék meg az igényeknek megfelelôen az informatikai szakoktatást. • Növekedjék a felsôfokú informatikusképzésre beiskolázható hallgatók száma, és javuljanak az oktatás személyi feltételei. • Induljanak olyan programok, amelyek támogatják az állampolgárok felkészítését az Információs Társadalomra.

5. Széles információs kultúra Teremtôdjön olyan kulturális környezet, amely serkenti az információs technológiák elterjedését és felhasználását az ismeretterjesztésben és a kultúrában! Fel kell készíteni az állampolgárokat az elektronikus információs eszközök és rendszerek használatára. A szellemi termékek online terjesztésének támogatásával biztosítani kell a nemzeti tudáskincs elektronikus elosztási rendszereinek és publikálási feltételeinek javítását. Teremtôdjön egyensúly a szerzôi jogok, a reprográfiai díjfizetés és az adatbázisjog területén a társadalom hosszú távú érdekei figyelembevételével! A magyar tudásipar technológiai támogatásával elô kell segíteni a nyilvános elérésû magyar nyelvû információk tárának bôvítését és az elért eredmények idegen nyelven történô elérhetôségét. A magyar kultúra kapjon méltó helyet a világ információs adattáraiban! • A könyvtárak, levéltárak és egyéb közgyûjtemények állományát fokozatosan online módon is elérhetôvé és szolgáltathatóvá kell tenni. • Állami forrásból is támogatandó az online módon elôállított tartalom kialakítása. • Szülessenek meg olyan támogatási rendszerek, amelyek lehetôvé teszik, hogy az internet-média felnôjön a többi társa mellé. • Támogassák a magyar nyelvû, illetve Magyarországot bemutató idegen nyelvû internet-oldalak megszületését.

6. Az információk online hozzáférésének biztosítása Az informatika eszközeivel is segítsék az információk elérésének és a társadalmi kommunikáció jogának érvényesítését! Biztosítani kell az információk széles körû elérésének technikai és tartalmi feltételeit. Biztosítani kell az állampolgárok információ-elérési jogait. Támogatandó a helyi, civil, társadalmi, önkormányzati vagy más közcélú és magán információs rendszerek kiépítése és ezek összekapcsolása. Biztosítani kell a közpénzbôl fenntartott intézmények információelosztó és -szolgáltató szerepének erôsítését. Meg kell teremteni a közcélú és nyilvános tartalomszolgáltatások pénz28

ügyi alapjait, illetve társadalmi és állami ellenôrzô rendszerét. Elô kell mozdítani az elektronikus média eljutását minden háztartásba és közösségi intézménybe. Támogatandóak olyan programok, amelyek a családok és kisközösségek kommunikációs és informatikai beruházásait segítik. Meg kell teremteni, hogy a telekommunikációs szolgáltatások igénybe vétele költségalapú és megfizethetô legyen. Elôsegítendô olyan központok kialakítása, ahol a polgárok igénybe vehetik a társadalmi és gazdasági kommunikációjukhoz szükséges eszközöket. • Segítsék elô, hogy minden család, intézmény megfizethetô internetkapcsolathoz jusson. • Törvény mondja ki a kommunikáció és az információ elérésének jogát Magyarországon. • Támogassák az önkormányzatok, közösségi szervezetek információközlô tevékenységét, adózási, támogatási és jogi eszközökkel. • Erôsítsék meg a fogyasztóvédelem szerepét a média- és telekommunikációs szolgáltatások területén. • Segítsék elô, hogy csökkenjenek az internetelérés költségei, hosszú távon pedig határozzák meg milyen információk elérésének biztosítása kapcsolódik az állampolgári jogokhoz. • Támogassák a Teleházak és a távmunka terjedését.

7. A hátrányos helyzetûek integrációjának informatikai elôsegítése A hátrányos helyzetek kiegyenlítésére használják fel a kommunikációs és informatikai eszközök nyújtotta segítséget! Állami és társadalmi programokkal és projektek támogatásával elôsegítendô a távmunka informatikai és módszertani feltételrendszereinek kialakítása, a munkavállalásban hátrányos helyzetû állampolgárok, illetve a munkaadók felkészítése a követhetô stratégiákra. Magyarország nem nélkülözheti azt a szellemi potenciált, amely a szervezett munkahelyeken kívül van (fizikailag sérült emberek, munkanélküliek, idôs állampolgárok, gyes-en lévôk). • Dolgozzanak ki modern eszközök használatára épülô programokat a nem keresôk számára is. • Erôsítsék meg a munkavállalók átképzésének programját. • A hátrányos helyzetûek segítésével foglalkozó intézmények kapjanak prioritást az információs eszköz-beruházásokban. • Biztosítsanak központi alapot a sérült és hátrányos helyzetû emberek informatikai eszközökkel történô ellátására, munkavállalási esélyeik növelése érdekében. • Támogassák a fizikailag sérült emberek (vakok, siketek stb.) számítógép-használatát, illetve oktatását segítô eszközök és programok kialakítását. • Szülessenek olyan központi kezdeményezések, amelyek a hátrányos helyzetûek informálását, információk továbbítását segíthetik. 2000. április 2006. április

eVilág

Társadalmi szerzôdés az információs társadalomért

A

z Informatikai Érdekegyeztetô Fórum (Inforum) – saját definíciója szerint – olyan, egyesületi formában mûködô, közhasznú társadalmi szervezet, amely céljának tekinti az információs társadalom magyarországi kialakítását, a digitális szakadék megszüntetését, az informatika felhasználóinak védelmét és felvilágosítását, ezen túl egy, az informatikai piac stabil mûködéséhez szükséges szolgáltatást, valamint a gazdasági vagy non-profit tevékenységet ellátó szervezetek és magánszemélyek érdekeinek képviseletét. Ennek konkrét módjáról, többek között a digitális szakadék áthidalásáról Beck György, az Inforum elnöke nyilatkozott az eVilágnak.

– Az Inforum alapvetôen kiknek az érdekeit képviseli: az informatikai iparág szereplôiét vagy a fogyasztókét, esetleg mindkettôét? – Az Informatikai Érdekegyeztetô Fórum egy ernyôszervezet, amely az informatikai szakma és társadalom érdekeit és véleményét egyezteti és képviseli. Ma 18 tagszervezet alkotja ezt a szövetséget, amelyben a gyártók és szolgáltatók is részt vesznek a fejlesztôk, tanárok, könyvtárosok, jogászok mellett. Az Inforum korábban egy szakmapolitikai lobbiszervezet szerepét is betöltötte, amíg létre nem jött az IHM és az Országgyûlés illetékes bizottsága. 2003-ban a szervezet tevékenységének irányában mélyreható változás történt. Ekkor döntöttünk arról, hogy a két – az informatikai szervezetek fókuszából kiesô –, égetôen fontos területen hallatjuk hangunkat, a digitális szakadék és a felhasználó-védelem területén. Úgy látjuk, hogy az informatikának nem fogyasztói vannak, hanem felhasználói, hiszen amit e szakma kínál, az maga – némiképp szimbolikusan is – az interaktivitás. A fogyasztóink olyan emberek, akik épülésükre, életminôségük emelésére vesznek igénybe informatikai eszközöket, szolgáltatásokat és tartalmakat, és új minôséget állítanak elô, s nem csupán egyoldalú befogadói az informatikai „gyártmányoknak”. Ám számukra nem állt a múltban rendelkezésre olyan támogatás, olyan fórum, ahol a problémák, a viták elôkerülhettek és megoldást nyerhettek volna. Ezt a helyzetet orvosoltuk 2004 elején, amikor létrehoztuk az Inforum-Informediátor Informatikai Felhasználóvédelmi Irodát, dr. Mayer Erika vezetésével. – Milyen szerepet játszhat (vagy játszik) az informatika a társadalmi szolidaritásban? – Magyarországon az informaciós társadalmi eszközök és szolgáltatások terjedése két úton in2006. április

A hálózati társadalom kiforrásával együtt a magyar interneten is új diszkusszió kezdôdik, ami a társadalmi szolidaritás erôsítését szolgálja.

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

dult el. Az egyik a gazdasági modernizációs útvonal volt, ahol elsôként a nagy szervezetek, bankok, nagyvállalatok, adatgazdák, sajtó képviselôi alkalmazták az informatikai eszközöket, építtettek hálózatokat. Tôlük haladt egyre kisebb szervezeti egységek felé az informatika terjedése, fôképp azután, hogy a PC-k megjelenésével és árzuhanásával, a felhasználóbarát szoftverek tömegesedésével az informatika mindennapos munkaeszközzé lett. A másik irány a társadalmi informatika, amelynek elterjedése Magyarországon a Sulinethez köthetô. Ez a hálózat és a kapcsolódó szolgáltatás, tartalom „felmenô rendszerben”, a fiataloktól, gyerekektôl elindulva adta meg a társadalomnak azt a lehetôséget, hogy fokozatosan nôjön bele az informatikába. Ezzel a két úttal hamar – már 2000 táján – adódtak problémák. Az egyik gond a terjedési tempó volt, amely – mert evolúciós trendet követett – nagyon lassúnak bizonyult. A másik gond az volt, hogy teljes korosztályok és társadalmi csoportok maradtak ki az elsajátítás lehetôségébôl. Gondolok itt a nem értelmiségi munkahelyen dolgozókra és az 55 éven felüliekre, a kistelepüléseken élôkre, kisebbségekre. Az informatikusok – éppen az Inforum tevékenysége nyomán – immár mindenhol javaslatokat tettek a társadalmi informatika kiterjesztésére a hátrányos helyzetû csoportok számára, illetve sok cég támogat szolidaritási programot. (Elég végignézni az Inforum Unoka-Nagyszülô Informatikai Versenyének támogatóit: HewlettPackard, Microsoft, Albacomp, Xerox, Szinva Net.) A civil szervezetek is felvették tevékenységük körébe az informatikai elterjesztésének lehetôségét, akár roma, akár idôsügyi szervezeteket nézünk. A jövô bizonyára azt hozza, hogy a hálózati társadalom kiforrásával együtt a magyar interneten is új diszkusszió kezdôdik, ami a társadalmi szolidaritás erôsítését szolgálja, ám immár elektronikus közegben. – Az ICT Ön szerint a társdalom különbözô rétegeit elszakítja egymástól még inkább, vagy pedig éppen fordítva, a már létezô szakadékok áthidalásának lehet az eszköze? – Mindkettôt teszi. A hálózati társadalom kialakulásával újabb megosztottság keletkezett: a digitális írástudókra és írástudatlanokra osztva a világot. A modernitás sajnos ezt hozta magával. Ám az informatika képviselôi azok, akik a piac és a felhasználók érdekében a digitális szakadék áthidalásáért – akár saját érdekükben is – mindent megtesznek. – Konkrétan ez hogyan, miben jelenik meg a hátrányos helyzetûek és kisebbségek életében? – A fejlôdés három irányú. Az internet lehetôséget ad az új típusú kommunikációs és ön29

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

szervezô kapcsolatok kialakítására, tehát természetes, hogy a civil szervezetek, a hátrányos helyzetûek érdekeit védôk az interneten hallatják a hangjukat, s ott hoznak létre levelezôlistákat, kapcsolati hálókat, amelyekkel késôbb nyomást tudnak gyakorolni a döntéshozókra. Ilyenek például a roma szervezetek különbözô elektronikus kiadványai. A másik az eszközök oktatásának, megismertetésének útja. A közösségi helyek, Teleházak, eMagyarország pontok, könyvtárak máris nagyon sokat tettek azért, hogy a digitális kultúra elterjedjen Magyarországon. S végezetül az informatikai eszközök mint a kommunikáció, a munkavállalás eszközei megjelentek a hátrányos helyzetû csoportok tagjainál, elsôként a vakok és gyengénlátók használták a számítógépeket a társadalmi integrációjuk biztosítása érdekében. – A felzárkóztatásban az ICT eszközök olcsóbbá tételének vagy az oktatásnak van-e nagyobb szerepe? Az ismert mondás mintájára: „halat vagy hálót” adjunk az éhezônek? – Az informatikai eszközök relatív árcsökkenése folyamatos, s ez egyre kevésbé lehet hátráltató tényezô. Van emellett a családokon belüli természetes cirkuláció: a gyerekek „levetett” gépeit a szülôk, majd a nagyszülôk „öröklik”. Sokkal inkább az oktatás és a szolgáltatások – ezen belül a tartalmat is értem – mennyisége és minôsége a kérdés. Ezen a ponton na-

Az Inforum vezetôi dr. Beck György elnök Gáspár Mátyás alelnök, Martos Balázs alelnök, dr. Risztics Péter (BME) alelnök, Mlinarics József alelnök, Reszler Ákos alelnök, Dombi Gábor fôtitkár, Antoni Györgyi ügyvezetô igazgató. Az Inforum székhelye: Budapest, 1055 Kossuth tér 6–8. Telefon: 302-7211, Fax: 312-4684 Kapcsolattartó: Dombi Gábor (fôtitkár, 0620 9 544 176) Az Inforum tagszervezetei Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem A több mint 220 éves múlttal rendelkezô, jelentôs hazai és nemzetközi elismertségû, hagyományosan a gazdasághoz szorosan kötôdô intézmény 8 karán közel 24.000 hallgató tanul, köztük 900 PhD hallgató. A Mûegyetem célja, hogy diplomái a többciklusú felsôoktatási képzést kialakító rendben is megôrizzék értéküket, képzései az országban a legjobbak legyenek, valamint elérjék a legjobb európai egyetemek hasonló képzéseinek színvonalát. Honlap: www.bme.hu Hungarnet Egyesület (NIIF) A Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési (NIIF) Program a teljes magyarországi kutatási, felsôoktatási és közgyûjteményi közösség számá-

30

eVilág

Az embert leginkább az ember tudja segíteni a járatlan úton. Ez az informatikában sincs másképpen.

gyon erôs a lemaradásunk. Az embert leginkább az ember tudja segíteni, képezni, támogatni a járatlan úton. Ez az informatikában sincs másképpen. – Milyen mértékben valósultak meg eddig a gyakorlatban a Magyar Informatikai Charta céljai, különös tekintettel a 7. pontra? – A Charta 2000 áprilisában jelent meg. Valójában ezt a szöveget a magyar információs társadalom társadalmi szerzôdésének tekintem, amiben megfogalmazta az Inforum – hosszas egyeztetés után – azt a szakmai, társadalmi minimumot, ami az információs társadalom kialakításához kell Magyarországon. Lefektettük ennek államigazgatási, kulturális, gazdasági, társadalmi alapkoncepcióját. A megvalósulás – lévén a Charta nagyon strukturált és rövid dokumentum – pontosan számon kérhetô, ellenôrizhetô. Úgy vélem, félúton tartunk. Jelen van az informatika az államigazgatásban, a gazdaságban, kultúrában és a társadalmi befogadás különbözô területein, ám a programok szélessége és mélysége erôs kívánnivalót hagy maga után. A gazdaságban hiányzik az e-kereskedelem széles körû elterjedése, a társadalomban megakadt az internetezôk számának növekedése (a felhasználók immár széles sávra váltanak, de nem nô jelentôsen a létszámuk). A kisvárosok és a magyar falu még mindig lemaradt Budapest mögött. Azt hiszem, van még bôven tennivalónk. n

ra biztosít integrált országos számítógép-hálózati infrastruktúrát, valamint erre épülô kommunikációs, információs és kooperációs szolgáltatásokat, élvonalbeli alkalmazási környezetet, és tartalomgenerálási ill. tartalom-elérési hátteret. Honlap: www.niif.hu Informatikai Vállalkozások Szövetsége Az IVSZ a Magyarországon mûködô, részben vagy teljes egészében informatikai profilú vállalkozások érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezete. Küldetése, hogy kitörési pontok azonosításával, kidolgozásával és erôteljes lobbi-tevékenységgel pozitívan befolyásolja a hazai információs társadalom fejlôdését. Honlap: www.ivsz.hu Magyar Tartalomipari Szövetség Az 1991-ben (akkor még Magyar Adatbázis-forgalmazók Szövetségeként) alakult Matisz alapcélkitûzése: szervezni és összefogni az adatbázis-fejlesztés, forgalmazás és az információ szolgáltatása területén tevékenykedô tagokat, szakmai, jogi és etikai szempontból egyeztetni és képviselni a tagok érdekeit. Honlap: www.matisz.hu Magyar Elektronikai és Informatikai Szövetség Az 1990-ben szakmai érdekképviseletként alakult MEISZ küldetése: az elektronikai és infokommunikáció szektorban, munkaadói érdekképviseletként és szolgáltató civil szervezetként

hozzájárulni a hazai vállalkozások versenyképességének és versenyhajlandóságának növeléséhez. Honlap: www.meisz.hu Magyar Innovációs Szövetség A MISZ tevékenységének középpontjában az innováció gazdaságélénkítô szerepe áll. Képviseli a tagintézmények szakmai érdekeit, ellátja az innovációs szféra egészének érdekképviseletét, és jelentôs szakmai (K+F, iparjogvédelem stb.) munkát folytat. Honlap: www.innovácio.hu Magyar Teleház Szövetség A szövetség célja a kistérségek és települési közösségek gazdasági, társadalmi és kulturális fejlôdését, felzárkózását, területi esélyegyenlôségének megteremtését szolgáló teleházak és telekunyhók létrehozásának elôsegítése, mûködésük támogatása, érdekeik védelme, új teleházak létesítése. Honlap: www.telehaz.hu Magyar Természettudományi Egyesületek Szövetsége A MTESZ 1948-ban alakult meg. Célja volt, hogy az alapító 14 szakmai egyesület munkáját koordinálja, együttmûködésüket segítse, érdekeiket képviselje. Ma 43 egyesület tartozik a szövetséghez, az egyesületi tagok száma együttesen közel százezer. Honlap: www.mtesz.hu

2006. április

eVilág

Az Inforumról Az Inforum 1997-ben alakult meg. Legfôbb testülete a tagszervezetek küldötteibôl álló Közgyûlés, amelynek ülései között a szervezetet az Elnökség irányítja. Elsô vezetôje a néhai Gyurós Tibor volt, utóda az Inforum jelenlegi elnöke, dr. Beck György. Az Inforum és tagszervezetei alapvetô céljuknak tekintik az informatika gazdasági és társadalmi súlyának, elfogadottságának növelését, az információs társadalom feltételeinek kialakítását. Meghatározó szerepet vállal abban, hogy az informatika önálló szakmapolitikai és kormányzati intézményekkel rendelkezzen. Tevékenységével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megalakulhasson az Informatikai Kormánybiztosság (2001), illetve jogutóda az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (2002). A Magyar Országgyûlés Informatikai és Hírközlési Bizottságának elnöke köszönetet mondott az Inforumnak azért, hogy e parlamenti bizottság létrejött (http://www.inforum.org.hu/doku/parlbiz.zip). A szervezet véleményével jelen van az informatikai szolgáltatásokat érintô jogszabályok kialakításában, jogszabálytervezetekkel kapcsolatos közös álláspontok kialakításában is. Ezért az Inforum fontosnak tartja a párbeszédet a kormányzat és a társadalmi csoportok képviselôivel, továbbá a társadalmi-gazdasági mozgások

Informatika-Számítástechnikai Tanárok Egyesülete Az Egyesület fôbb céljai: az informatika, számítástechnika oktatása, ennek szakmai fejlesztése, ehhez kapcsolódó tudományos tevékenység és kutatás, az informatikai kultúra terjesztése, a szakma és az oktatók érdekvédelme, az oktatási intézmények közti tájékoztatás elôsegítése. Honlap: www.isze.hu Informatikai és Könyvtári Szövetség Az 1990-ben alakult IKSZ célja a könyvtárak mûködôképességének fejlesztése, a könyvtári és információs szolgáltatások színvonalának emelése, a jogszabályok és a szakmai követelmények érvényesítése. Honlap: www.vein.hu/library/iksz

Az Inforum kiemelt figyelmet fordít a digitális szakadék áthidalására és a felhasználók érdekeinek védelmére.

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

figyelemmel kísérését, Magyarország nemzetközi hírnevének növelését, az informatikai szakma (és piac) élénkítését. Az Inforum együttmûködött és informatikai tanácsokkal állt az MKM, a KHVM, ISM, az OM, NKÖM, GM, NKA, MEH, IHM, GKM, ICSSZEM és a Parlament rendelkezésére. Tájékoztató anyagokat készített a kormánynak és számos minisztériumnak is. Az Inforum emellett tagszervezetei és a sajtó számára találkozókat, vitákat szervez, illetve elsôként az informatikai szakmában segítette elô az Informatikai Házibulik (BitFest) létrejöttét. Részt vesz a hazai kutatásban és könyvkiadásban (publikálás: The Key To Central and Eastern Europe; Móra Könyvkiadó – informatika gyerekeknek és szülôknek), továbbá tanácsadást végez az újságírók számára (Financial Times, Népszabadság, Magyar Hírlap, Népszava, Napi Gazdaság, HVG). Az Inforum kapcsolatot keresett és talált olyan fontos hazai intézményekkel, mint a Futuris Rt., a Magyar Televízió, a Neumann János Multimédia Könyvtár, a KSH. A szervezet 2000-ben közzétette a Magyar Informatikai Charta címû kiáltványát, amely röviden, hét pontban összefoglalja, hogy a hazai informatikai szakma miképpen képzeli el azokat a lépéseket, amelyeket Magyarországnak az információs társadalom kialakítása érdekében meg kell tennie. (www.inforum.org.hu) Az Inforum 2003-tól kiemelt figyelmet fordít a digitális szakadék áthidalásának és a felhasználók érdekeinek védelmére.

van, felhasználói érdekegyeztetô tevékenységet lát el az informatikai szakma érdekében, ezen belül javaslatokat fogalmaz meg az informatikát érintô jogszabályok, koncepciók kidolgozásához. Honlap: www.mvisz.hu Puskás Tivadar Alapítvány Nemzetközi Technológiai Intézet Az intézet küldetésének tekinti, hogy kiterjedt hazai és nemzetközi kapcsolatrendszere és tapasztalata révén intelligens szolgáltatásokat nyújtson a felhasználók igényeinek megfelelôen. Honlap: www.neti.hu

Internet Szolgáltatók Tanácsa A Magyarországi Internet Szolgáltatók Tanácsa Tudományos Egyesület 1997-ben alakult 14 alapító szervezet elhatározásából. Ma 51 internetszolgáltató cég a tagja. Az Egyesület célja a magyarországi Internet szolgáltatók szakmai koordinációs és érdekvédelmi képviselete. Honlap: www.nic.hu

Neumann János Számítógép-tudományi Társaság A társaság célja, hogy független szakmai fórumként segítse hazánkban és a magyar nyelvterületen az informatika alkalmazását, fejlesztését, az eredmények elterjesztését, a szakma presztízsének, színvonalának és etikájának megôrzését, illetve emelését a szakmai érdekek érvényre jutását, a széles körû részvételt a nemzetközi szakmai közéletben. Honlap: www.njszt.hu

Magyarországi Vezetô Informatikusok Szövetsége Az informatikai eszközök és szolgáltatások legnagyobb magyarországi felhasználóit tömörítô, 1997-ben alakult VISZ-nek 34 tagszervezete

BME-OMIKK Az ország legnagyobb mûszaki könyvtára, mintegy 2 millió dokumentummal, 3400 kurrens nyomtatott folyóirattal, 3000 elektronikus folyóirattal, több mint 100 adatbázissal, 100.000 köte-

2006. április

tes szabadpolcos állománnyal várja olvasóit 7 olvasóteremben 521 férôhelyen 45 számítógépes hozzáféréssel. Honlap: www.omikk.bme.hu Vezetési Tanácsadók Magyarországi Szövetsége A 18 tanácsadó szervezet által 1990-ben alapított VTMSZ célja, hogy összefogja mindazon vezetési tanácsadó cégeket és tanácsadókat, amelyek/akik szigorú szakmai és etikai követelményeket elfogadva elôsegítik a vezetési tanácsadási szakma megbecsülését, szakmai szabályainak kialakítását és azok megtartását. Honlap: www.vtmsz.hu Páneurópa Jogász Unió A PJU olyan, jogászokból álló egyesület, amely a szakma szervezôdésével kívánja támogatni Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását. Honlap: www.pju.hu InfoPark Alapítvány Az Alapítvány célja, hogy a lágymányosi Informatikai és Technológiai Innovációs Park céljait figyelembe véve, kiemelten a társadalom és a gazdaság fejlôdését elôsegítô, a tudomány és a gazdaság közötti kapcsolatrendszer elôsegítését szolgáló alkalmazott kutatás-fejlesztési tevékenységet támogassa. Honlap: www.infoparkalapitvany.hu

31

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

eVilág

Felhasználóvédelem az információs társadalomban Az Infomediátor

V

édelemre, különleges odafigyelésre mindig azok szorulnak rá, akik valamilyen szempontból kiszolgáltatottak. A fogyasztóvédelem történeti fejlôdése is azt tükrözi, hogy a kereskedelmi kapcsolatokban hátrányos helyzetben lévô fogyasztó számára az állami szabályozásnak olyan többletet kellett nyújtania, amellyel ellensúlyozhatóvá válik a kereskedô és a fogyasztó helyzete közötti egyensúly hiánya. Az eddig a kereskedô és fogyasztó viszonyában értelmezhetô kiszolgáltatottság ma már az információs társadalmi szolgáltatás felhasználója és az új technológiák összes többi szolgáltatója, a világháló többi szereplôje közötti kiszolgáltatott viszonnyá alakult, ahol az érdekvédelemnek is sokrétûnek, az adott problémára gyorsan és rugalmasan reagálónak kell lennie. Az internetgalaxisban lényegesen bonyolultabb termékek és szolgáltatások jelennek meg, s ennek következtében egyrészt jelentôsen megnövekszik a távolság a felhasználó és a szolgáltató(k) tudásszintje (és földrajzi helyzete) között, másrészt a termékek és szolgáltatások hosszabb „láncon” keresztül jutnak el a felhasználóhoz, akinek a kiszolgáltatottságát mindkét tényezô nagyban növeli. A szolgáltatások egy részének tárgyaként újfajta „termék” jelenik meg: az információ, amelynek „minôségére” újfajta, a hagyományos termékek és szolgáltatások világától eltérô követelmények vonatkoznak. A szolgáltatások és a választék bôvülése, amit az internet megjelenése eredményez, újabb veszélyforrásokat hoz, különösen a függôséget növeli. A felhasználók kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, függôvé válnak a szolgáltatókkal szemben. A hagyományos tranzakciók egy része is személytelen formában történik, ami a résztvevôk számára fokozott védelmet tesz szükségessé. Az információs társadalom fejlôdése az állampolgári vagy felhasználói jogokra is egyre nagyobb hatással van. A meglévôk mellett újabb és újabb jogosítványokat kell érvényesíteni. A skála rendkívül széles, hiszen az egyetemes szolgáltatások körének meghatározásától az egyes szerzôdésekben biztosított fogyasztói jogokon és az általános szerzôdési feltételeken keresztül a közcélú információkhoz történô hozzáférésig, az elektronikus pénzügyekig, a termékfelelôssé-

32

Elengedhetetlen egy folyamatos és könnyen elérhetô, felvilágosítótájékoztató jellegû jogvédô szolgáltatás.

gig, a felhasználók tájékoztatásáig, az elektronikus reklám különbözô fajtáiig, de akár az egészséggel vagy bármi mással kapcsolatos etikai kérdésekig is terjedhet. Azoknak az államoknak a jogrendszerei, ahol az internet használata elterjedt, normatív eszközökkel is törekednek az információs szolgáltatásokat igénybe vevô felhasználók védelmének biztosítására. Ebben a körben említhetôk többek között az adatvédelmi szabályok, az elektronikus kereskedelmi szerzôdésekre vonatkozó elôírások és az elektronikus aláírások. A normatív megközelítés azonban se nem kielégítô, se nem elégséges. Az internet kielégítô, a felhasználóknak pedig biztonságos igénybevételéhez arra is szükség van, hogy a felhasználók tudatosak legyenek, megfelelô információkkal rendelkezve csatlakozzanak a hálóra, és élvezzék annak elônyeit. Ehhez elengedhetetlen egy olyan folyamatos és könnyen elérhetô, felvilágosító-tájékoztató jellegû jogvédô szolgáltatás, ami iránt a felhasználók megalapozottan táplálhatnak bizalmat. Ezeknek a szolgáltatásoknak a megteremtésére, a civil kezdeményezésre létrejövô és állami támogatással mûködô intézményekre sürgetô szükség van, ami tükrözôdik az információs társadalom kiépítését, és ezen belül az elektronikus kereskedelem elterjedését célzó valamennyi fontos dokumentumban, szülessenek azok akár az Európai Unióban, akár az Amerikai Egyesült Államokban vagy a fejlett világ bármely pontján.

Nemzetközi példák Az elektronikus térben felmerülô problémákra Európában különféle fogyasztóvédelmi szervezetek „szakosodtak”: Az Információs Társadalom Bizottság sajátos kezdeményezése a Dr. eCommerce elnevezésû szolgáltatás, melynek célja a fogyasztók tájékoztatása, a felvilágosítás. Ez a szervezet a hozzá intézett kérdéseket megválaszolja, és a kérdéseket (az azokat feltevô személy azonosítása nélkül), valamint a válaszokat is nyilvánosságra hozza. A Dr. eCommerce 1999 óta mûködik. A kérdések igen változatosak: az elmúlt évek során az internettel és az információs társadalom technikai infrastruktúrájával kapcsolatban az elektronikus fizetési módok jogi helyzetétôl a magánszféra védelmének kérdésein keresztül az EU elektronikus kereskedelmi marketing stratégiájáig szinte minden fontos kérdés napirendre került. Az EEJ-NET (European Extra Judicial Network) szolgáltatásai már jóval túlmutatnak a felvilágosításon és tanácsadáson. Ez a szervezet már nemcsak a fogyasztók, hanem a szolgáltatók érdekében is tevékenykedik, és a gyors, bí2006. április

eVilág

róságon kívül elérhetô (alternatív) vitarendezési megoldások egyfajta adatbázisaként szolgál. Az Európai Számítógép-felhasználók Szövetsége (Confederation of European Computer User Association, CECUA) az Európai Unió, illetve az EEA és az EFTA 12 tagállamának területén több mint fél millió felhasználót véd, akik tagjai a nemzeti szervezeteknek. Az 1982-ben alapított és az Európai Bizottsággal szorosan együttmûködô CECUA meghatározó szerepet játszik a számítógép-felhasználók érdekeinek védelmében, s ezen keresztül az információs társadalom kiépítésének elômozdításában. E független szervezet nevéhez kötôdik az internetre vonatkozó „Bill of Rights” kidolgozása is. A civil szervezetek és az állami intézmények együttmûködésén alapuló megoldásokat tekintve az egyes tagállamokban is érdekes példákat találhatunk. Svédországban 1999-ben négy magánszemély megalakította az Internet Ombudsman intézményét, kifejezetten azzal a céllal, hogy az internet-felhasználók számára nyújtson segítséget. Ez a non-profit szervezet ingyenes tanácsadást nyújt bármely, az internet használatához kapcsolódó kérdésben, mind technikai, mind jogi és etikai jellegû problémák esetében. Mûködését a svéd kereskedelmi minisztérium, a svéd Királyi Bíróság és a svéd parlament által alapított Tudás Alapítvány (The Knowledge Foundation) támogatja. Nem kell azonban ilyen messzire mennünk, hiszen a Lajtán túl Ausztria fô fogyasztóvédelmi szervezete, a VKI (Verein für Konsumenteninformation) az Osztrák Alkalmazott Távközlési Intézettel (Österreichisches Institut für angewandte Telekommunikation, ÖIAT) közösen szintén létrehozta és mûködteti az Internet Ombudsman intézményét, melynek munkáját az osztrák Szövetségi Munkaügyi Kamara, a Szövetségi Igazságügyi Minisztérium, a Gazdasági és Munkaügyi Szövetségi Minisztérium, az Internetszolgáltatók Tanácsa, a Fogyasztói Tájékoztató Szervezet és a Szövetségi Kereskedelmi Kamara támogatja anyagi és más eszközökkel. Az Internet Ombudsman szerepe elsôsorban az elektronikus kereskedelem fejlesztéséhez kötôdik, fô célja az e-kereskedelem biztonságának növelése széleskörû tájékoztatással és a biztonsági alapkövetelmények meghatározásával, így feladatai közé tartozik általános információk megadása is az interneten való vásárlás újabb módjairól és lehetôségeirôl. Konkrét problémák felmerülése esetén emellett gyors, alternatív vitarendezési eljárásokat kínál. 1

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

Magyar unikum: Infomediátor Az információs társadalom fejlesztését, és ezen belül a felhasználók védelmét 1997-es megalakulása óta központi jelentôségûnek tekintô Informatikai Érdekegyeztetô Fórum (Inforum) önálló jogi személyiséggel rendelkezô, elkülönült szervezeti egységeként hozta létre 2004. márciusában az INFOMEDIÁTOR Információs Társadalmi Felhasználóvédelmi Irodát1. Az Infomediátor célja, hogy tevékenységével • elôsegítse az informatikai szolgáltatások iránti bizalom növekedését, • támogassa az internet és az információs technológiák tudatos és biztonságos használatát, és ennek eredményeként • csökkentese a digitális szakadékot, és • növelje hazai internet-penetrációt. A bemutatott nemzetközi példákhoz hasonlóan az Infomediátor egyik fontos tevékenysége az online tanácsadás, tájékoztatás, hírszolgáltatás. A www.infomediator.hu weboldalon erre kialakított online felületen keresztül, de közvetlenül e-mail útján is megkereshetô az Infomediátor, és az információs társadalom legkülönbözôbb területeivel kapcsolatban lehet tanácsot, véleményt, segítséget kérni. Amennyiben az ügy jellege olyan, az Infomediátor bíróságon kívüli vitarendezéssel, informális közvetítéssel, formális meditációval, vagy éppen döntnöki fórum üzemeltetésével nyújt segítséget. A felhasználói panaszoknak a szolgáltatók felé történô közvetítése során a tapasztalatok szerint a szolgáltatók respektálják az Infomediátor közbenjárását. Az Infomediátor a bíróságon kívüli vitarendezésre speciális fórumot is kínál, így 2005 márciusa óta üzemelteti a Regisztrációs Döntnöki rendszert. A speciális eljárás a domain-regisztrációval kapcsolatos jogvitákban nyújt gyors, hatékony megoldást. Az Infomediátor célja, hogy ehhez az eljáráshoz hasonló döntnöki rendszert vezessen be az információs társadalommal kapcsolatos más, jellegzetes problémák megoldására is.

Az Infomediátor egyik fontos tevékenysége az online tanácsadás, tájékoztatás, hírszolgáltatás.

Az Infomediátor hatása az információs társadalom fejlôdésére Az Infomediátor egyedülállósága azonban abban rejlik, hogy – amint az elnevezése is sugallja – nem szorítkozik a puszta fogyasztóvédelemre, hanem az információs társadalom valameny-

Az INFOMEDIÁTOR elnevezés az informatikai szolgáltatást nyújtó és az igénybevevô közötti közvetítô szerepére utal. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy infomediátorok, mint speciális online ügynökök, a fejlett elektronikus kereskedelmet felmutató gazdaságokban külön foglakozásként mûködnek, szerepük, hogy a vásárló kívánalmának megfelelôen a legelônyösebb ajánlatot keressék meg az online piacokon és a vásárló javára vegyék meg azt.

2006. április

33

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

nyi felhasználóját védi. Felhasználó alatt mindazokat érteni kell, akik bármely minôségben igénybe vesznek ilyen szolgáltatást, akár úgy, hogy maguk is szolgáltatók. Az információs társadalomban ugyanis nem lehet egyértelmûen elkülöníteni a szolgáltatót és fogyasztót, hiszen a háló interaktivitása mindenkibôl szolgáltatót formálhat. Felismertük azt, hogy az új technológia által megváltozott világban mindenki valamilyen módon kiszolgáltatott, az egyensúly hiánya nem feltétlenül a fogyasztó és szolgáltató között jelentkezik, hanem az adott kérdésben kevesebb információval rendelkezô szereplô kerül hátrányosabb helyzetbe. Olykor éppen a szolgáltató a fogyasztóval szemben, amint erre a tárhelyszolgáltatók esetében oly sokszor találhatunk példát. Ezért az Infomediátor mûködése során elsôsorban az egyensúly helyreállítására törekszik, és olykor a szolgáltatók érdekében is fellép. Hisszük, az információs társadalom fejlôdéséhez szükséges, hogy a jogalkotó szervektôl független képviselôje legyen az információszabadság, a cenzúrázatlanság, a véleménynyilvánítás maradéktalan érvényesülésének, annak, hogy az internet használói számára csorbítás nélkül érvényesüljenek ezen jogaik. A világháló által felvetett problémákat a normatív szabályozás nehezen vagy nem tudja kezelni. Ám mégis, rendszerint visszaköszönnek olyan kísérletek,

eVilág

A biztonság és szabadság közötti egyensúlyt nehéz megteremteni.

IT Forrás Az Információs Társadalom Tematikus Portál több mint egy éves elôkészület után 2005. decemberében állt ki a nyilvánosság elé (www.itforras.hu). Alapvetô célja egy olyan, elsôsorban a magyar szakmai közösség igényeinek megfelelô, web-alapú tudásbázis és szakmai mûhely kiépítése, amely minél teljesebb körben öleli fel az információs társadalommal kapcsolatos feladatok alapjául szolgáló szakinformációkat, illetve a lehetô leghatékonyabban szolgálja a szakmai mûhelyek közötti tervezési-fejlesztési feladatok egyeztetését és végrehajtását. További célja a döntéshozók, szakmai érdekképviseletek, civil szervezetek és a közigazgatás legfontosabb hazai és nemzetközi releváns információkkal történô ellátása. A portál folyamatosan teszi közzé az információs társadalomhoz kapcsolódó legfontosabb hazai és uniós híreket, a közösségi jogszabályok gyûjteményét, az Unió IT stratégiájáról szóló angol és magyar nyelven is olvasható rövid összefoglalóit, valamint az uniós országok éves jelentéseit a szakterületen történt elôrehaladásról. Ezek mellett „Legjobb gyakorlatok” címszóval folyamatosan publikálják az Információs Társadalom területén megva-

34

amelyek a felhasználók biztonságát e jogok csorbításával kívánják megteremteni. A biztonság és szabadság közötti egyensúlyt nehéz megteremteni és nehéz megtartani. Az Infomediátor egyik fontos célja és szerepe, hogy ebben aktívan közremûködjön, és egyaránt szószólója legyen a felhasználói biztonságnak és a jogok maradéktalan érvényesülésének. Az Infomediátor tevékenységét jellemzik az idôrôl idôre kiadott állásfoglalások, amelyekkel e célok érvényesülését kívánjuk elôsegíteni. Így letagadhatatlan az Infomediátor közrehatása abban, hogy ma már a magyar hatályos joganyag áttekinthetô, kereshetô adatbázisban, ingyenesen elérhetô az interneten. Ugyancsak komoly visszhangja és hatása volt az elektronikus kereskedelemre vonatkozó szabályozás módosításával kapcsolatos fellépésünknek, de említhetjük ebben a sorban a jogot sértô tartalommal kapcsolatos rendôrségi eljárások esetén folytatott szerver-lefoglalási gyakorlattal kapcsolatos állásfoglalásokat is. Az Infomediátor létrehozása óta eltelt két év bebizonyította, hogy létére, tevékenységére szükség van, és mindaddig szükség is lesz, amíg az információs társadalom fejlôdése és szereplôi jogainak védelme igényli, hogy ezeknek az érdekeknek független szószólója, képviselôje legyen. Mayer Erika

lósult, példaértékû projekteket. A portál fontos célja megismertetni a szakmai közönséget az Unió releváns pályázati lehetôségeivel, ezért külön oldal foglalkozik olyan közösségi programokkal mint az eTEN, az eContent, a Safer Internet, vagy az Unió Kutatás-fejlesztési Keretprogramjai (FP6, FP7). Az IT Forrás Portál az Európai Bizottság által létrehozott „Information Society Thematic Portal” mintájára készült, többé-kevésbé követi annak felépítését, struktúráját. Az uniós portál tartalmát az Információs Társadalomért és Médiáért felelôs Fôigazgatóság (INFSO DG) mellett számos más DG (Directorate General) adja. Ennek mintájára a portál szerkesztôsége 2006. elsô félévében együttmûködési megállapodások megkötését tervezi releváns hazai, szakmai szervezetekkel, hogy a különbözô tematikák tartalmi fejlesztését a legszakavatottabb szervezetek láthassák el. A portál szoros szakmai kapcsolatban van az ITKTB elsôsorban csoportmunkára létrehozott portáljával is, ahonnan a legfrissebb IHM-es ajánlásokat, stratégiákat, szakmai koncepciókat szemlézi. Az oldalon közvetlen linkek segítik az E-kormányzati szolgáltatások elérését is. A portál havi rendszerességû hírlevél-szolgáltatással rendelkezik, melyre ingyenesen lehet regisztrálni.

2006. április

eVilág

Unoka–Nagyszülô Informatikai Versenyek

A

z Informatikai Érdekegyeztetô Fórum (Inforum) évek óta törekszik arra, hogy az idôsebbek is egyenrangú polgárai legyenek az információs társadalomnak. Az immár hagyománnyá váló unoka–nagyszülô informatikai verseny története bebizonyította, hogy ez, a technika és az ember kapcsolatára épülô rendezvény nemcsak a különbözô generációk közös és játékos vetélkedését teszi lehetôvé, de nagyban hozzájárul az információs társadalom fejlôdéséhez is. Magyarországon ma 3.538.000 ötven éven felüli ember él. E korosztály internet-használata nem éri el a 8 százalékot, a 60 felettiek körében pedig csak az 5 százalékot. Így azoknak az emberek, akiknek az életét valóban segítené a világháló (az e-kereskedelem, az információszolgáltatás, a demokratikus közélet, a magány leküzdése), nem veszik, nem vehetik igénybe azt. Pedig sokuknak segíthetné a munkaerôpiacon való megmaradást, a pszichoszomatikus betegségek megelôzését, csökkentené a magányát, erôsíthetné a társadalmi közéletben való részvételét, valamint a legolcsóbb informálódási, kulturálódási és szórakozási igények kielégítését is. Az elsô Unoka–Nagyszülô Informatikai Versenyt 2003 decemberében rendezte meg Budapesten az Inforum. Akkor csupán 64 páros indult. A 2004-es vetélkedôn 60 feladatot kellett megoldaniuk a párosoknak. A távolsági versenyben Lenti (246 km) és Levelek (248 km) maga mögé utasította Siklóst (230 km) és Debrecent (226 km). Az idôsek kedvét a versenytôl a nagy távolságok sem vették el. A legifjabb 4, a legidôsebb 79 esztendôs volt 2004-ben. Már az elsô versenyen 73%-os lett az átlagos teljesítmény, ami igazolja, hogy célunknak megfelelôen sikerült a korosztályokhoz közel álló, az érdeklôdési körüknek megfelelô kérdéseket összeállítani. Az utóinterjúkból kiderült, jó volt az a stratégiai elképzelésünk, amely kedvet adott az elektronikus eszközök használatához, és amely szerint az értékes díjakhoz csak internetes keresésen át vezetett az út. 2004-ben megkétszerezôdött a versenyre jelentkezô párosok száma. A kérdések hasonló jellegûek voltak az elsôhöz, ám még intenzívebb internetes keresést és kreativitást követelt meg az indulóktól. Közismereti és kulturális kérdések váltakoztak könnyû informatikai és logikai feladatokkal. A feladatok kidolgozói, az Informatika-Számítástechnikai Tanárok Egyesületének tagjai arra törekedtek, hogy a feladatok

2006. április

Változnia kell az idôsebb emberekrôl alkotott társadalmi képnek, mert változik az idôsek társadalmi önképe is.

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

a játékosságukkal inkább szórakozást nyújtsanak. Érdekesség, hogy míg a nagyszülôk között több a bátor nagymama, a gyerekek között jóval több a kisfiú. A versenyzôk kétharmada budapesti, ám Kelet- és Nyugat-Magyarország egyenlô számban képviseltette magát. Az internet terjedését jelzi, hogy a versenyzôknek már egyharmada az interneten találkozott a felhívással. A 2005. évi III. versenyre a regisztráló párosok száma már egy hónappal a verseny elôtt elérte a maximális, 115-ös számot. A legidôsebb 84 éves, a legfiatalabb 4 és fél éves volt. A fôvárosi nagyszülôk 59-en, a vidékiek 56-an, fôvárosi unokák 51-en, a vidékiek 64-en voltak A nagymamák száma 67, a nagypapáké: 48, fiú unokák 63-an, lányok 52-en versenyeztek. 47-en már betöltötték a 65. évüket. 2006-ban rendezhette meg elôször az Inforum (az IHM erôteljes támogatásával) vidéken is e versenyeket. Március 12-én Kecskeméten, március 19-én Miskolcon. Ezzel az Unoka–Nagyszülô Informatikai Verseny társadalmi mozgalommá fejlôdött. Bebizonyosodott, hogy az Inforum jól gondolja: változnia kell az idôsebb emberekrôl alkotott társadalmi képnek, mert változik az idôsek társadalmi önképe is. Problémáik nem megoldhatók a nyugdíj-, a szociálisvagy a gyógyszerár-kérdés „rendezésével”. A verseny azt szolgálja, hogy felhívja az idôsek és a döntéshozók figyelmét arra, az idôskérdést ne csupán szociális, hanem életminôségi kérdésként kezeljék. A verseny célja az volt, hogy a gyerekek segítségével a nagyszülôket emeljük át az információs társadalom küszöbén. A verenyrôl az Inforum által készített felmérés szerint az idôsebb generáció tagjai évrôl-évre többen igénylik, hogy ôk is a világháló használóivá válhassanak, egyre gyakrabban emlegetik az idôs „Sulinet” igényét és szükségét, oktatási helyeket, kedvezményes internet- és számítógép-vásárlási lehetôségeket kérve. (A felmérésrôl további részletek olvashatók e számunk 11. oldalán.) Az aktív öregedés modelljével, a társadalmi kirekesztettség elleni fellépéssel minden fejlett ország – a társadalom gazdasági és erkölcsi állapotától függô intenzitással – foglalkozik. A legtöbb fejlett európai országban, illetve az USA-ban és Kanadában az informatika ahhoz is eszköz, hogy a társadalom idôsebb tagjai részesei lehessenek a (köz)életnek. Tapasztalataink szerint a verseny után jelentôsen megnövekszik az érdeklôdés az informatikai szakboltokban és tanfolyamok oktatóinál. Az idôsek informatika igényeinek felkeltése, ismereteik növelése és oktatásuk nemzeti és emberbaráti kötelesség. Újvári Mária 35

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

eVilág

IT-mentor: Túl a starton Esélyegyenlôség, foglalkoztatás, informatika

A

z eVilág 2005. július, majd szeptemberi számában mutattuk be az IT-mentor-projektet, azt az innovatív foglalkoztatási modellt, amely – az Európai Szociális Alap és a Magyar Kormány támogatásával – a megváltozott munkaképességûek és 45 éven felüli munkanélküliek számára nyújt segítséget. A kezdeti nehézségek után ma már eredményekrôl is be tudunk számolni. Talán szerencsés, hogy a cikk a tervezettnél késôbb készült el, mert az utóbbi napokban végre felgyorsultak az események. Két héttel korábban a szokásos sirámokkal kezdôdött volna ez az írás is: érvényes szerzôdése már van a projektet megvalósító szervezeteknek (Informatikai Vállalkozások Szövetsége, Magyar Tartalomipari Szövetség, Informatikai Vállalkozások Szövetsége, Napra Forgó Rehabilitációs Kht., Hallássérültek Rehabilitációjáért Küzdôk Egyesülete), de pénzhez még mindig nem jutottunk, holott az elmúlt évben többé-kevésbé a tervezett ütemnek megfelelôen haladtunk a megvalósítással. Március elején megtört a jég, és mind az öt szervezet számlájára megérkezett a projektelôleg. Ami viszont nem minden esetben fedezte az eddigi költségeinket. A helyzeten sokat javítana, ha a több mint féléve leadott elszámolásaink ellenértéke is a számlánkon lenne. Az elszámolások értékelése túllépte a 120 napot, ami leginkább a jövôre nézve aggasztó, ugyanis a projektbe bevont célcsoportra nem háríthatjuk anyagi nehézségeinket, nem küldhetjük ôket fizetés nélküli szabadságra. Ezzel aláásnánk az eddig kialakult bizalmat, elvesztenénk hitelünket, amiért mi, a megvalósítók keményen megdolgoztunk. Amíg csak elôkészítettük a projektet, addig a saját befektetett munkánk ellenértékét kockáztattuk „csupán”, de most már egy csapatról van szó. ôsszel ugyanis pszichológusok, humánerôforrás szakértôk bevonásával kiválasztottuk azt a 46 embert, aki várhatóan alkalmas arra, hogy a sikeres mentális és informatikai képzések után megállja a helyét a munkaerô-piacon. A célcsoport kiválasztása során az alábbi kritériumokat vettük elsôsorban figyelembe: Iskolai végzettség szempontjából, a munkaköri leírások elemzése után arra a megállapodásra jutottunk, hogy csak a legalább középfokú végzettséggel rendelkezôk lesznek képesek majd a tanulmányi feltételeknek eleget tenni. Jogi kritérium alapján megváltozott munkaképességû és/vagy 36

A résztvevôk személyes motivációja a projekt sikeres megvalósításának az egyik alapköve.

45 éven felüli regisztrált munkanélküli személyeket jelölt meg a projekt célcsoportnak. Elengedhetetlen feltételként szerepelt a mozgásképesség, mivel a munkakör és az elôzetes tanfolyamok látogatása mozgást igényel. Miután a munkakörök mindegyikéhez számítógép-használat szükséges, a szem-kéz koordinációt, finommotoros mozgásokra való képességet is vizsgáltuk. Igyekeztünk kiszûrni az orvosi szakvélemények alapján a pszichiátriai zavarokat, mert a projektbe csak a szociálisan adaptív személyek felvételét terveztük. A munkakörelemzések kapcsán körvonalazódott, hogy az egyes munkakörök betöltéséhez milyen ismeretekre, képességekre lesz szükség. Szakértôink ennek megfelelôen választották ki a munkapszichológia gyakorlatában bevált teszteket, melyek elsôsorban a képességek közül a figyelemre, intelligenciára, helyzetértelmezô készségre vonatkoztak. Különösen fontosnak tartottuk a célcsoportba kerülôk személyiségének és motivációjának vizsgálatát. A pszichológiai felmérést motivációs levélírással fejezték be a „mentorjelöltek”. A résztvevôk személyes motivációja a projekt sikeres megvalósításának az egyik alapköve. Kellô motiváltság hiányában nem lettek volna képesek a projekt célcsoportjának tagjai arra, hogy a többször még hétvégi elfoglaltságot és készülést jelentô mentális és szakmai programokon sikeresen vegyenek részt. Bár a csoporttagok különbözô informatikai ismereti szintekrôl indultak, még februárban mindenki eleget tett az ECDL-startvizsga követelményeinek. A szakmai, mentális felkészítés specializált, egyénekre szabott szakaszába került. A további képzések irányát a mentorjelöltek, a szakmai oktatást, illetve mentális képzést végzôk közös megbeszélései során kialakult konszenzus alakítja. Az oktatással párhuzamosan keressük azokat a cégeket, vállalatokat, amelyeknél az általunk képzett és foglalkoztatott szakembereket munkatapasztalat-szerzésre egy éven keresztül elhelyezhetjük. Reményeink szerint így lehetôség nyílik arra, hogy a munkáltatók meggyôzôdjenek a felkészített munkavállaló személyek alkalmasságáról, és egy év után közvetlen alkalmazásukat is megfontolják. A programban résztvevô inaktív embereknek pedig esélyük nyílik arra, hogy egy év alatt – amire egyébként nem lenne módjuk – bebizonyítsák alkalmasságukat, felkészültségüket az adott feladat hatékony ellátására. A projekttel kapcsolatban további információ az [email protected] , vagy az [email protected] e-malicímeken kérhetô. Antoni Györgyi 2006. április

eVilág

Látássérültek a digitális, szép új világban

H

a záros idôn belül nem történik elôrelépés – akár szabályozással, akár az IT ipar kezdeményezésére –, akkor a látássérültek az információs társadalmak számkivetettjeivé válhatnak, a számukra külön utakon, külön módszerekkel, jó drágán hozzáférhetôvé tett digitális világszegmensekbe szorulnak, szegregálódnak a többségtôl, és végül ismét a perifériákra kerülnek. Hazánkban 1985-ig a számítástechnika áldásait a vakok és gyengénlátók csak nagyon korlátozottan vagy egyáltalán nem érezhették. Bár a fejlett ipari országokban már szép számmal akadtak eszközök, melyek a látásfogyatékkal élôk dolgát kívánták megkönnyíteni, de ezek többnyire céleszközök voltak, rendkívül drágák, és a keleti blokk számára tiltott technológiát tartalmaztak. Ilyen eszköz volt a Braille írásos megjelenítôvel ellátott szövegszerkesztô gép. Ez a mind a mai napig egyedülállóan hasznos Optacon nevû készülék egy pici kézikamerából, a feldolgozóeszközbôl és az abban elhelyezett 144 rezgô tûbôl áll, és képes a vak ember ujja alatt kirajzolni azt a képterületet, amit a kamera éppen „lát”. A japán és más ideografikus írást használó nemzetek látássérültjei számára ez a legjobban használható olvasóeszköz ma is. 1985-ben a magyar számítástechnika korszakalkotó eredményre jutott: a KFKI munkatársai, dr. Arató András és Vaspöri Teréz megalkották a világ elsô, a rendszer szerves részét képezôen beszélô, 64 kilobájtos személyi számítógépét. A kis gép a Brailab nevet kapta, alapját a hazai fejlesztésû Homelab 3 képezte. A duplapontos aritmetikai rutinok helyére került a beszélôprogram, de ettôl eltekintve a képességei és lehetôségei teljesen megegyeztek a látók által akkoriban használt Homelab 3 géppel. A fejlesztést folytatták, 1989 táján már hozzáférhetô volt a Brailab Plusz is, mely CP/M operációs rendszert futtatott, floppy lemezes meghajtót is kezelt, jól beszélô Wordstar, Turbo Pascal 3.0, Dbase II adatbáziskezelô és sok más hasznos program futott rajta. Mindemellett hordozható volt, tehát vak egyetemisták, jogászok munkaeszközként is tudták használni. 1991-ben pedig elkészült a „gépcsalád” legsikeresebb tagja: a Brailab PC adapter. Ez a kis doboz külsôre leginkább egyszerû hangszórónak nézett ki, ám a beleépített elektronikának és az IBM PC és kompatibilis gépeken futtatható meghajtó programnak köszönhetôen megnyi2006. április

Az informatika világa egyre inkább a vizualitás irányába tolódik el, ami azt jelenti, hogy egyre inkább kiszorulnak a látássérültek ebbôl a világból.

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

totta a látássérültek számára a PC és az igazi informatika világát. Ennek az eszköznek köszönheti jelenleg a számítástechnikához valamelyest is értô vakok nagy többsége, hogy egyáltalán beléphetett a digitális korszakba. Hasonlóan fontos mozzanat volt az SZKI által készített Recognita karakterfelismerô program alapítványi támogatás formájában történô adományozása a hazai látássérültek részére. Ezzel ugyanis a magyarok számára is megvalósulhatott a vakok több évszázados álma: képessé váltak a Recognita program és a már beszédkimenettel is ellátott számítógép együttesével önállóan nyomtatott könyvek, újságok olvasására. Az egyszer már beolvasott szövegeket pedig egymás között kicserélhették, így sok vak emberhez már csak a digitális változat került, amit bármikor elolvashatott, kinyomtathatott és idézhetett belôle a saját készítésû elektronikus szövegekben. A Brailab PC az MS-DOS operációs rendszert futtató gépek számára készült, késôbb sikerült módosítani úgy, hogy a Windows használatát egyáltalán lehetôvé tevô ernyôolvasó programokkal (screen reader program) is együtt tudjon mûködni mint azok beszédkimenetet biztosító alrendszere. Már ez is elôrevetítette a késôbbi gondokat. A Windows-ról van szó és arról a trendrôl, melyet képvisel. Az informatika világa egyre inkább a vizualitás irányába tolódik el, ami pedig azt jelenti, hogy egyre inkább kiszorulnak a látássérültek ebbôl a világból, ahol pedig a kilencvenes évek elején ugyanolyan otthonosan mozogtak, mint látó társaik, kollégáik. Áthidaló megoldások mindig születtek, fognak is születni, nem utolsósorban a minden fejlett jogállam törvénykezési rendszerébe beiktatott esélyegyenlôségi törvényeknek köszönhetôen. Ám ezek a megoldások nemcsak további nehézségek elé állítják a vakokat, de jelentôs költségeket is jelentenek számukra. Ahhoz ugyanis, hogy egy Windows-t vagy más grafikus rendszert futtató gépet vakon használni lehessen, a már említett ernyôolvasó programon kívül jó minôségû beszélôprogram vagy beszélô hardver is szükséges. Ezek együttes ára pedig egy jelenlegi, nagyon jó kiépítésû PC gép teljes árának két-, két és félszerese. A Braille írásos kijelzôket említeni sem merem, hiszen egy ilyen eszköz ára közel egymillió forintnak megfelelô valuta, pedig például a siket vakok számára ez az egyetlen használható megoldás. Ráadásul e rendszerek kezelését is külön meg kell tanulni, hiszen e segítô alrendszerek fô feladata az, hogy a kétdimenziós képernyôtartalmat a vak számára is feldolgozható formába öntsék. Az így átrendezett tartalomban való navigá37

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

Aki digitális eszközöket tervez és gyárt, kézlegyintéssel elintézi a vakokat. A vakok igényei nem tömegigényként jelennek meg a fogyasztói társadalmakban.

38

eVilág

lás szinte kizárólagosan a billentyûzetrôl történhet. Rengeteg billentyûparancsot kell tehát megtanulni a rendszer hatékony használatához. A legnagyobb probléma mégsem ez. A legjobb beszédtámogatás vagy Braille kijelzôs megjelenítés sem ér fabatkát, ha a használni kívánt program kezelôfelülete nem alkalmas az átstrukturálásra. A programozók gyakran alkalmaznak rosszul értelmezett individualizmustól vezérelve saját, egyedi, grafikus és animált vezérlôelemeket, melyeket a vakokat támogató alrendszerek képtelenek beazonosítani és belôlük a hasznos, szöveges információkat kiemelni. A legszembetûnôbb ez a jelenség az interneten, a webes felületeken. A web folyamatosan fejlôdik, egyre interaktívabb, egyre mozgalmasabb, egyre grafikusabb lesz. Ez pedig nagyon sok esetben a látássérültek számára vagy nagyon nehézzé vagy teljesen lehetetlenné teszi az ilyen weboldalakon való navigálást. A W3C konzorcium felismerve a problémát, már korán kibocsátott egy ajánlásegyüttest WAI (Web Accessible Initiative) néven. Ebben szinte tételesen rögzítették azokat a fôbb irányelveket, követendô webfejlesztôi magatartásokat és webes eszközöket, melyek alkalmazása esetén a weboldalak a látássérültek és más fogyatékossággal élôk számára is jól használhatóak maradnak. Az írott szó azonban sajnos semmit sem ér, ha nem hallgatnak az illetékesek, a webmesterek, webdizájnerek a jó tanácsokra. Ezért aztán a web az esetek nagy többségében annyira ellehetetlenült fôleg a látássérültek számára, hogy amikor hatályba léptek az egyes országok esélyegyenlôségi törvényei, az a helyzet állt elô, hogy a közcélú, közpénzeken létrehozott weboldalak, portálok is használhatatlannak, elérhetetlennek bizonyultak e kisebbség számára. A megoldás két úton halad általában: vagy a meglévô portálokat igyekeznek több, de inkább kevesebb sikerrel módosítgatni, hogy legalább részben vakon is használhatóak legyenek, vagy teljesen új, alternatív, úgynevezett akadálymentesített változatban is létrehozzák a kérdéses webes felületet. Az akadálymentes, alternatív változatok képezik a jobb megoldást, de sajnos jóval költségesebbek, mint amikor már eleve úgy hoznak létre egy weboldalt, hogy a fogyatékkal élô felhasználókra is gondolnak. Ezzel elérkeztünk a legkeményebb dió problémájához, vagyis hogy aki digitális eszközöket tervez és gyárt, kézlegyintéssel elintézi a vakokat. Az elítélendô megközelítés abból indul ki, hogy a vakok igényei nem tömegigényként jelennek meg a fogyasztói társadalmakban, ráadásul nem is számítanak a leginkább fizetôképes fogyasztói rétegek közé.

Az eredmény siralmas és elkeserítô. Bárhová lépünk, bárhová nézünk, személyes és tágabb életterünk telis-tele van olyan digitális eszközökkel, melyek a mindennapi élethez, a munkavégzéshez, a szórakozáshoz, a kapcsolattartáshoz nélkülözhetetlenek, és a látássérültek számára vagy teljesen használhatatlanok vagy csak nagy üggyel-bajjal használhatóak, legtöbbször a beléjük épített tudás töredéke erejéig. Ki tud ma már egy fejlettebb országban kényelmesen élni televízió, rádió, mobiltelefon nélkül? És ki látott a látókéval mindenben (méret, súly és fôleg ár) megegyezô, beszélô mobiltelefont, LCD kijelzôs HI-FI készüléket, videomagnót, OSD menüs televíziót? Néhány egyszerûbb digitális eszköznek már régóta van beszélô változata, ilyenek például a beszélô számológépek, karórák, hômérôk, digitális vérnyomás- és vércukormérôk, digitális mérlegek. Ám ezek a készülékek a látók számára készült párjaiknál ötször-tízszer drágábbak. Persze, hiszen kisszériás termékek, ami pedig jelentôs árnövelô tényezô. Ha már úgy terveznék és gyártanák a széles nagyközönség számára a digitális eszközöket, hogy azok eleve tartalmaznák a beszédkimenetet is, a nagy számok törvénye miatt ez a többlettudás alig emelné a készülékek árát. Az így megtervezett és legyártott eszközök pedig mindenki megelégedésére szolgálnának. Sokszor pedig még beszédkimenetre sem volna szükség. Néha teljesen elég lenne egy digitális kapcsoló vagy szabályozó három-négy állását különféle magasságú, rövidebb vagy éppen hoszszabb hangjelzéssel, kis dallammal helyettesíteni. A gyártók válasza az ilyen felvetésekre nagyon átlátszó és cinikus. Azt mondják, nem éri meg olyasvalamit integrálni a készülékekbe, amit csak a felhasználók kis hányada fog kihasználni, tehát nem etikus a nagy többséggel megfizettetni olyasvalaminek az árát, amit egy szûk kisebbség használ majd csak. Ez a filozófia túl azon, hogy álszent, teljesen hazug. A fogyatékosok minden társadalomban rászorulnak a nagy többség fizikai, erkölcsi és anyagi szolidaritására, tehát ha valami a fogyatékosokkal kapcsolatban például pénzbe kerül, azt igenis a nagy többség kell, hogy finanszírozza, végsô soron. Hogy milyen átlátszó az érvelés, azt jól mutatja a mobiltelefonok példája. Minden mai mobiltelefon képes játékok futtatására, tartalmaz határidônaplót, naptárat, valutatáblázatot, az infravörös, a Bluetooth vagy az USB portok valamelyikét, lehet velük internetet böngészni, lassan az integrált fényképezôgép is alapkövetelmény lesz. Most képzeljük el Mari nénit vagy Józsi bácsit a kis falujában, ahol talán a helyi önkormányzat, 2006. április

eVilág

a körzeti orvosi rendelô és a patika kivételével sehol nincs adatáttöltésre alkalmas számítógép; aki kénytelen mobiltelefont használni, hiszen a távol élô családjában már mindenkinek van, a vezetékes áthívás túl drága lenne nekik. Vagy képzeljük el a reggeltôl estig robotoló bolti eladót, a villamosvezetôt vagy egy hozzájuk hasonlóan elfoglalt menedzsert, sorolhatnánk még, kiket. Mikor fognak játszani a telefonjukon? Számukra a beépített játékok pontosan annyira szükségesek, mint az, hogy a telefon menüi beszéljenek. És mégis megfizettetik velük a játékok integrálásának költségét, azoknak a játékoknak a költségét, amivel jószerivel csak a tinik játszanak. A helyzet hasonló, mint az épített környezet esetében. Az akadálymentes épített környezet hiányának felemlegetésekor az építészek, kivitelezôk arról próbálták meggyôzni a nagyközönséget, hogy az milyen drága mulatság. Aztán az alapos és tisztességes elemzések kimutatják, ha egy épületet eleve úgy terveznek és kiviteleznek, hogy figyelembe veszik a vakok, mozgássérültek, siketek igényeit is, az épület végsô költségei alig növekednek többel, mint másfélkét százalék. Ha viszont utólag kell akadálymentesíteni, az bizony az építés költségének akár több, mint a tizedébe is kerülhet.

Az LCD kijelzôkön megjelenô státuszjelek, üzenetek a vak ember számára észlelhetetlenek.

Mobiltelefon és biztonságérzet A mobiltelefon szerepe nyilvánvaló azoknak az életében, akik rendszeres segítségre szorulnak. Ezen emberek számára áldás a lehetôség, hogy elérjenek másokat, függetlenül attól, hogy hol vannak. Ugyanezt mondhatjuk el azokról is, akik olyan helyzetbe kerülnek, hogy azonnali segítségre szorulnak. A fogyatékkal élô emberek számára a mobiltelefon gyakran egyfajta emancipációt, függetlenedést tesz lehetôvé. Egy 1998-as vizsgálat azt mutatta, hogy a vezetékes telefonkapcsolat megléte növelte a súlyos szívbetegek túlélési esélyeit. A mobilkommunikáció új dimenzióval gazdagította ezt a helyzetet, használata szignifikánsan csökkentette a segítségkéréshez szükséges idôt. További fejlôdést jelenthetnek azok a különleges segélyhívó számok, amelyek lehetôvé teszik a híváskezdeményezô hollétének pontos azonosítását. Becslések szerint a vezeték nélküli telefonról kezdeményezett segélyhívások száma napi 10 ezerrôl 120 ezerre nôtt az Egyesült Államokban 1988 és 2000 között. Ez a trend várhatóan folytatódni fog a mobilkommunikációhoz való adaptáció kiteljesedésével. Az ausztrál mobiltelefon-használók több mint 12 százaléka jelentett be olyan balesetet, amelynek szemtanúja volt, és 6 százalékuk használt mobiltelefont sürgôs orvosi segítsé-

2006. április

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

Sajnos, a helyzet egyre rosszabb. Egyre több, hagyományos formájában még használható készülék válik a vakok számára teljesen használhatatlanná, mihelyt megjelenik az eszközben a digitális technológia. Ennek legfôbb oka a nagyon olcsó, hatékony és ma már egyre szebb képet adó LCD kijelzôk használata. LCD kijelzôk és az ezeken megjelenô, vakon teljesen használhatatlan, néma menük kerültek a modernebb tûzhelyekbe, mosógépekbe, rádió- és videókészülékekbe, mikrohullámú sütôkbe. Pedig néhány éve ezeket a készülékeket némi tanulással és odafigyeléssel vakon is elég jól lehetett használni, hiszen csak kapcsolók, nyomógombok és tárcsák voltak rajtuk. Ezek állásait látás nélkül is észlelni lehetett, míg az LCD kijelzôkön megjelenô státuszjelek, üzenetek a vak ember számára észlelhetetlenek. Amennyiben valamilyen Európai vagy világméretû szabályozás ki nem mondja, hogy LCD kijelzôvel ellátott mindennapi használati eszközökbe hasznos beszédkimenetet vagy hangjelzéseket is integrálni kell, hogy a készüléknek legalább az alapfunkciói látás nélkül is használhatóak legyenek, nos addig a derûlátásra semmi okunk. Csapó Endre

get igénylô esetben. A mobiltelefon azok számára is egyfajta absztrakt biztonságot jelent, akiket nem fenyeget konkrét veszély. Ez gyakran úgy fogalmazódik meg, hogy „jó ha van, hiszen bármi történhet”. Egy egész Európára kiterjedô kvalitatív vizsgálat szerint a mobiltelefon-vásárlás sokak számára a biztonság növelését szolgálja. A megnövekedett biztonságérzet emellett egyfajta szabadságot is jelent. A válaszok általában azt mutatják, hogy a felhasználók a mobiltelefont a legkülönbözôbb helyzetekben latens biztonsági kapocsnak tekintik. Ugyanebbôl a vizsgálatból az is kiderült, hogy a gyerekek és unokák nagyon gyakran azért vásárolnak mobiltelefont idôsebb hozzátartozóiknak, hogy ezzel azok biztonságát növeljék. Érdekes, a biztonsághoz kapcsolódó dimenziója a mobiltelefon használatának a készülék jelképes használata. Számos nôi interjúalany számolt be arról a kutatások során, hogy ha egyedül volt a városban és zavarban érezte magát abban a helyzetben, amelyikbe került, mobiltelefonálásba vagy annak mímelésébe kezdett. A mobiltelefon használata jelzi azt, hogy az ember nincsen egyedül, hogy kapcsolatban van másokkal. Forrás: Mobilhasználat: penetráció, eszközhasználat és társadalmi kontextus (kutatási összefoglaló) VILÁGOSSÁG 2005/1.

39

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

eVilág

A hallássérültek és az ICT

A

Hallássérültek Rehabilitációjáért Küzdôk Egyesülete a „Segíts másoknak, akkor más is segít rajtad” jól ismert mondás jegyében igyekszik támogatni a siket és nagyothalló sorstársakat, hogy saját kezükbe vehessék sorsuk irányítását. Az önsegítô csoport kimozdítja az érintetteket elszigeteltségükbôl, megelôzve ezzel a depresszió kialakulását, erkölcsi és pszichés támogatás nyújtanak egymásnak. Az információs és kommunikációs eszközök lehetôségeit – és hátrányait – az egyesület elnöke értékeli az alábbi írásban.

A hallássérültek életében az infokommunikációs eszközök közül a fax terjedt el leginkább, néhány éve pedig a mobilkészülékek, amivel sms-üzenetet írnak egymásnak. A kissé kevesebb hallásvesztéssel rendelkezôk komolyabb erôsítôkkel, indukciós hurokkal felszerelt hallókészülékükkel telefonálni is tudnak. Bár ha utcán vannak, ha sokan beszélnek a háttérben, vagy zene szól, esetleg munkagépek zaja is hallatszik, akkor a hurok- és hallókészülékkel telefonálók zavarba jönnek. Én, aki szintén hallássérült vagyok, kétkedem abban, hogy egy hozzám hasonló a telefonon kapott információkat megalapozottnak tartja. Rengeteg a félreértés veszélye. Újabban a Nokia kommunikátorok felkapottak, a betûnként egy billentyûs klaviatúra jóvoltából. Léteznek még a vezetékes telefonhoz kapcsolható sms író készülékek is. Az eddigi tapasztalatok szerint mindenképpen az írásos kommunikációnak van komolyabb jövôje. Az internetet és a levelezôrendszert számítógéppel rendelkezôk használják. Léteznek olyan beszédkonvertáló szoftverek, amik a halló ember beszédét alakítják át digitális jellé. Ezzel párhuzamosan vannak olyan törekvések, hogy a rosszul beszélô hallássérültek hangzó beszédét alakítják hasonlóan jellé. Ez utóbbinak nagyon kevés haszna van, ugyanis mi, hallássérültek ott tartunk, hogy a hallóktól kapható információkat is hiányosan, nehezen szerezzük meg. A Szegedi Tudományegyetem egy projektje a halló ember beszédét írássá alakítja. Sajnos az elterjedése sokáig várat még magára, mert a rendszer csak egy megfelelôen beállított hangot, vagyis egyetlen emberét képes felismerni. Láttuk az Egyesült Államokban, hogy a Rochesteri Egyetemen az elôadó tanár beszédét egy másik, a szoftver által felismert ember újramondja, és ezt fordítja írássá. Megoldották, hogy a kivetítôn is megjelenik egy-két mondat késéssel. Bravúrosan oldották meg ott. 40

A halló kívülállók tudatformálására és a hallássérültek nehézkes kommunikációs készségeinek elfogadására is szükség van.

Ezen kívül a feliratozó rendszerek is felkapottak, és a televíziók képernyôjén is elterjedôben vannak. Sajnos az ékezetes magyar betûket nem minden feliratozó képes megfelelôen kiírni. Jobban kellene versenyeztetni a feliratozó, illetve a más szoftverek alkalmazására pályázókat, és a minôségi szolgáltatást nyújtókat engedni, hogy érvényesüljenek a piacon. Az eszközök használatánál nem jelent hátrányt a siketségünk, de az egyes eszközök használatának megtanulása nem kis akadályba ütközik sokaknál. A megfelelô mûveltséggel rendelkezôk, a magasan iskolázott hallássérültek, az átlagosnál magasabb intelligenciájú emberek gyûrik le a halláshiányból származó és emiatti információszerzési nehézségekkel telített lemaradásaikat. Ezt elsôsorban rengeteg olvasással, az átlagosnál sokkal több tanulással sajátítják el. Az eszközök elônyei elsôsorban a kapcsolattartásnál jelentkeznek, a munkahely elnyerése és megtartása közben már kevésbé, hisz abban elsôsorban személyiségi jegyek játszanak szerepet. A megfelelô személyiség és számítógép kezelôi tudás, és még sok egyéb más háttérismeret, magasabb képzettség együttesen növeli a hallássérült ember elhelyezkedési lehetôségeit. Az átlagosnál magasabb frusztráció-feldolgozási képességet és önmenedzselési készséget is jelent, ha egy hallássérült hosszú ideig képes színvonalas munkahelyén helytállni. Milyen konkrét megoldások lehetségesek a hallássérültek segítésére? Említsük meg elsô helyen az oktatásunkban segítô Project Accesst, amelyrôl a www.rit.edu/ ~624www/access honlapon lehet olvasni. Ez a projekt a sulinet program megkezdése elôtt lehetôséget adott a magyarországi hallássérültek iskoláinak, hogy bekapcsolódhassanak az információtechnológia világába. Nyolc siket általános iskola kapott tíz-tíz számítógépet a ’90-es évek végén. Jelenleg a sláger az IT-mentor projekt, ebben kilenc hallássérült aktív korú, a munka világában eddig diszkriminált személy ismerkedik meg az információtechnológia adta lehetôségekkel. A képzés innovatív eleme az, hogy ezen résztvevôk, bár jól képzettek és megfelelô tájékozottsággal, általános mûveltséggel rendelkeztek, eddig az önbizalom és frusztrációs élmények feldolgozásának nehézségei miatt nem tudtak, csak nehezen és rövid idôkre elhelyezkedni a munkaerôpiacon. Nem elég csak a tudásunkat és a készségeinket fejleszteni, hanem e projekt bizonyítja legjobban, a halló kívülállók tudatformálására és a hallássérültek nehézkes kommunikációs készségeinek elfogadására is 2006. április

eVilág

szükség van. Szükséges a hallássérült ember erôsebb személyiségfejlesztése is, hogy a nehézségek se térjen le az érvényesüléshez vezetô rögös útról. Megemlítem még a különféle beszéd és kommunikációs fejlesztô programokat. Jelenleg a Varázsdoboz egy elterjedt, játékos, számítógépre telepíthetô, elérhetô árú program (www.rcs.hu), ami a hallássérült személy beszédét, kiejtését javítja. Ahhoz, hogy a hallók világában érvényesüljenek, nemcsak az ô információszerzésük segítése szükséges, hanem fontos, hogy maga a hallássérült is megértett legyen, ehhez pedig elengedhetetlen a beszéd- és más kommunikáció készségeik fejlesztése. Ismert még a „Beszédmester”, ami a hallássérült személy beszédét játékosan javítja. A jelenleg támogatott jelnyelv fejlesztése csak nagyon kevés hallássérültnek ad támaszt, mert a hallássérültek zöme elsôsorban beszél. Csak kis létszámú hallássérült ismeri a jelnyelvet, ezek a

A Varázsdoboz program a hallássérültek kiejtését javítja.

Kattints rá, Nagyi! A Budapesti Mûvelôdési Központ az információs társadalom népszerûsítése terén végzett tevékenységet és az idôskori tanulási korlátok mérséklésére kidolgozott képzési programját 2002-ben kibôvítette az idôskorúak tanulásának lehetôségeit és fontosságát népszerûsítô módszertani programmal. Szándékunk, hogy feltételeket teremtsünk és egyben mintát adjunk az idôsebb korosztály számára az új információszerzési, tájékozódási és kommunikációs lehetôség elsajátításához, amely még szélesebbre tárja a kaput – sok egyéb mellett – az ismeretszerzéshez, a mûvelôdéshez is. A „Kattints rá, Nagyi!” tanfolyam az elektronikus kommunikáció elsajátítására ad módot a harmadik életkorban lévôk számára 25 órás tanfolyam keretében, ahol a résztvevôk megismerkedhetnek a számítástechnikai eszközök használatával, az új típusú ismeretszerzés és kommunikáció lehetôségeivel. A program tartalmául Budapest kulturális életének és a természeti környezet adta közmûvelôdési kínálatának virtuális feltérképezését választottuk. Mozaikok a tematikából: • gyors és széleskörû tájékozódás lehetôsége a keresôrendszerek megismerésének segítségével, • mûvelôdési profilú honlapok felkeresése, • kulturális program-összeállítások elkészítése újszerû módon – a digitális technika felhasználási lehetôségeivel ismerkedve, • kapcsolatteremtés, levelezés az interneten.

2006. április

Fókuszban: a digitális esélyegyenlôség

kiskorukban hallásukat vesztettek, akik a nyolc magyarországi siket iskola valamelyikében végezték el kötelezô tanulmányaikat. Hochenburger Emíl audiológus professzor könyvébôl vett idézettel zárnám írásomat: „Emberré válásunkban és a társadalom kialakulásában a hallás azért is a legfontosabb érzékünk, mert a hallás révén alakult ki a beszéd, és ebbôl az írott szó. Gondolkodni, elvont fogalmakat alkotni is csak (esetleg ki nem mondott) szavakkal tudunk. Csak így adhatja át a tudását egyik generáció a másiknak, ezért nem kell mindent elölrôl kezdenünk. A fiatalon megsüketülteket alig lehet megtanítani az elvont dolgokra, oki összefüggésekre, idôegyeztetésekre. Sok veleszületett vakból lehet tudós, szellemi foglalkozású, siketbôl alig.” Segítsük legalább abban a fogyatékkal élô embertársainkat, amiben lehet ôket. Mecsné Fullajtár Ildikó

A program elmúlt négy évében bebizonyosodott, hogy soha sem késô megtenni az elsô lépéseket az újszerû információszerzéshez és kapcsolatteremtéshez. Az idôsek is hajlandók és képesek minden eszközt megragadni mûvelôdési igényeik kielégítésére, az új ismeretek és készségek hozzáférésének biztosításával új terek nyílnak számukra. Aktivitásuk közösség- és társadalomépítô erô. Több mint 300 nyugdíjas vett már részt tanfolyamainkon. A tanfolyam tematikáját, hallgatói jegyzetét folyamatosan aktualizáljuk, a felmerült igények szerint bôvítjük. Szakmai szolgáltató intézményként a kidolgozott programot 2003 óta a közmûvelôdési intézmények számára nonprofit célra ingyenesen átadjuk. Személyes konzultációs, hospitálási, tanár-továbbképzési programunkon kívül a hallgató jegyzet (több operációs rendszer szerinti verzióban is) a tanfolyamok szervezôi, oktatói számára készített írásos segédanyagaink ingyenesen letölthetôk a program honlapjáról (www.nagyi.bmknet.hu). A program megismertetésére is nagy hangsúlyt fektettünk, évente országos találkozót rendezünk, s folyamatosan ismertetôket jelenítünk meg számos médiumban, hogy a potenciális felhasználók információhoz juthassanak, és kollégáink is megismerkedhessenek a tevékenységünkkel, a program átvételének lehetôségével. A programmal részt veszünk egy, az Európai Unió által támogatott projektben, mely lehetôséget kínált az angol nyelven kommunikálni képes idôs tanulók számára új, nemzetközi ismeretségek kötésére, valamint továbbfejleszti internetes kommunikációs ismereteiket. Kiss Gábor

41

Infopolitika

eVilág

Elindulni a digitális szakadékon átívelô pallón

É

rdekes filozófiai problémát vet fel, hogy a technika milyen változásokat idéz elô az emberiség fejlôdéstörténetében. A digitális szakadék és esélyegyenlôség kapcsán a kérdés úgy is feltehetô: van-e igazán különbség köztünk és a kôbaltás ember között? A válaszok megfogalmazására Csepeli György szociológussal, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium politikai államtitkárával teszünk kísérletet. – Van-e értelme egyáltalán digitális szakadékról beszélni? Mennyiben más ez a szakadék, mint bármely korban, bármely más (technológiai vagy egyéb) okból keletkezô? – Minden szakadék más, még ha mindegyik közös sajátossága is, hogy elválaszt embereket egymástól, kit jobb, kit rosszabb helyzetre ítélve. A digitális szakadék lényege, hogy az egyik oldalán azok vannak, akiknek anyagi és pszichológiai okoknál fogva van módjuk az új infokommunikációs eszközök adta lehetôségek kihasználására, míg mások Caspar Hauserként be vannak zárva a szóbeliség és a hagyományos írásbeliség várába. – Hogyan egyeztethetô össze, hogyan értelmezhetô együtt az a tény, hogy az ICT egyfelôl szakadékot képez a társadalomban (ha nem éppen növeli a szakadékot), másfelôl viszont éppen a szakadék áthidalásának lehet az eszköze? – Tantalus is úgy halt éhen, hogy ételekkel megrakott asztal volt elôtte. Az ICT birtoklása és használata az egyéb társadalmi elônyök hatásait megsokszorozza. Más tôkékkel ellentétben ugyanakkor meglehetôs gyorsan szert tehetnek az ICT hiányában szenvedôk az ICT adta eszközökre, s akkor behozhatják a hátrányt. A pszichológiai tényezôknek ebben az esetben minden korábbi szakadékhoz képest nagyobb szerep jut. Miskolc székhellyel indult el például 2003-ban a Digitális középiskola, melynek virtuális falai között Isten háta mögötti falvakban élô fiatal roma felnôttek tanulnak. Akik nem morzsolódtak le (s ez a többség), azok ráléptek a digitális szakadékon átívelô pallóra, míg akik lemorzsolódtak, azok Tantalus sorsára jutnak. Mindenki maga dönthet arról, hogy elindul-e vagy sem a pallón, mely ott van elôtte. Ilyen értelemben teremt egyenlô esélyeket. – A közvélemény-kutatások igazolják-e a leginkább veszélyeztetett csoportok, réte42

gek meghatározására vonatkozó sztereotípiákat? – A felmérések egyértelmûen azt mutatják, hogy legerôsebb hatása az életkornak van arra, hogy valaki belép-e az internet világába vagy sem. Ez a hatás kombináltan érvényesül az iskolai végzettség, anyagi helyzet és települési státusz adta meghatározottságokkal. Legrosszabb helyzetben a kis településeken élô, alacsony iskolai végzettségû, idôs lakosság van. Az idôs kor ebben az esetben 35 éven felül kezdôdik. Ha figyelembe vesszük, hogy a szocializációs életszakasz pedig hosszabbra nyúlik, akkor a teljes, felnôtt élet 10-15 évre szûkül. Akár az ôsember esetében volt. Ami a legnagyobb változás. Az az öregkor hossza, ha tartalmatlan, akkor irdatlan hossza. – Mire irányulhat az állami szerepvállalás: a szakadék kialakulásának megelôzésére (hogy ne legyen) vagy pedig csak annak áthidalására lehet törekedni? – Az állam senki helyett nem nyomhatja meg az enter gombot. Sokat segíthetne a kormány ellenzéke is azzal, hogy nem ül rá a technológiaellenes közhangulatra, se nem támadja azokat a kormányzati programokat, melyek a digitális szakadék áthidalását célozzák. Amíg élek, például nem fogom megérteni Rogán Antalt, hogy miként volt képes gúnyt ûzni és rendôrségi ügyet kreálni a Brunszvik Teréz-programból, melynek keretében az ország 269 leghátrányosabb helyzetû településén 2003 óta tízezernyi 56 éves gyerek ismerkedett meg, játékos formában az ICT adta lehetôségekkel, melyek egyébként teljességgel megismerhetetlenek maradtak volna számukra. A média még most is képes hangot adni azoknak a hangoknak, miszerint az óvodákban ugra-bugra kell a gyerekeknek,

2006. április

Infopolitika

eVilág

mintha ez az igény szemben állna a digitális szocializáció igényével. – Mit tett még az IHM e téren? – Említettem a digitális középiskolai és óvodai programot, és ugyanilyen fontosak voltak azok, amelyek az értelmi, érzékszervi és mozgásszervi fogyatékosok számára tették elérhetôvé az ICT adta lehetôségeket. Emlékeztetek még a kisebbségi önkormányzatok számára kiírt sikeres pályázatokra. A távmunka pályázatok keretében sokszáz munkahely létesült otthon. Mivel független bírósági ítélet mondta ki, hogy legnagyobb hatókörû programunk neve védett, nem nevezhetem meg azt a hálózatot, mely szélessávú internet elérést tesz lehetôvé az ország összes iskolájának, és összesen 1350 település lakosai számára teszi lehetôvé, hogy ingyen használhassák az internetet. Más országokban effajta jogi eljárás képtelenség lenne, hiszen ha komolyan vesszük a független magyar bíróság ítélete mögött meghúzódó szociolingvisztikai felfogást, akkor nincs olyan szó, melyet valaki ne védet-

A világ talán szebb lesz, de nem lesz boldogabb.

hetne le, ami odavezethet, hogy végül lehetetlenné válik a közbeszéd. – Hol tart ez a folyamat, és milyen társadalmi jövôkép vetíthetô elôre rövid távon, illetve 10–15 éves távlatban? – Jósolni ezen a területen szerfelett kockázatos. Az ICT világában minden percben születik valami lélegzetelállítóan új. A második Nemzeti Fejlesztési Terv keretei között az internethálózat nagyszabású fejlesztése várható. Tetemesen növekszik a sávszélesség és az elérhetôség. Lényegében mindenki, mindenkivel, mindenütt, mindenrôl kommunikálhat, ráadásul olcsón és gyorsan. Ez a lehetôség azonban súlyos biztonsági, etikai, társadalomszervezési problémákat is felvet. A világ talán szebb lesz, de nem lesz boldogabb. Arra számítok, hogy gyermekem, aki most 18 hónapos, felnôttként visszatekintve gyermekkorára legalább akkora távolságot érez majd az akkori és mostani állapotok között, mint amekkora távolság köztünk és a kôbaltás ember között van. n

Magyar Kultúra Alapítvány 1014 Budapest, Szentháromság tér 6. Tel: (36-1) 224-8100 Fax: (36-1) 375-1886 E-mail: [email protected] Honlap: www.mka.hu

Áprilisi közönségrendezvényeinkbôl 2006. április 23-ig X. Magyar Karikatúra Mûvészeti Fesztivál – „A jövô zenéje – Mozart és Bartók üzenetei” 2006. április 4., 18.00 óra Magyar Emlékekért a Világban Egyesület: A „Magyar Miatyánk” Jeruzsálemben, a karmeliták templomában. Látogatás a Szentföld magyar emlékeinél – vetített képekkel. Elôadó: dr. Tellér Tivadarné, a Heraldika Kiadó tulajdonosa 2006. április 6–30. Szeleczky Zita élete és mûvészete c. kiállítás 2006. április 7., 18.00 óra Bortermelô, borkedvelô borverselôk a Költészet Napján 2006. április 9-ig Doroghy Zsuzsa festômûvész „Mediterrán fények” c. kiállítása 2006. április 11–23. Jakab György csont- és fafaragó kiállítása

2006. április

2006. április 11., 18.00 óra Magyar Emlékekért a Világban Egyesület: „A középkori Róma magyar emlékeibôl – Pálosok Rómában” Horváth Zoltán György és Gondos Béla vetített elôadása. Vendégünk: dr. Szabó Gyôzô egy. tanár, a római Magyar Akadémia volt igazgatója 2006. április 13., 17.00 óra Ausztrália Magyar Baráti Köre találkozója 2006. április 18-ig Brian Johnston „Romániai impressziók” c. fotókiállítása 2006. április 19-ig Tavaszy Noémi festô- és grafikusmûvész Bartók Béla születésének 125. évfordulója alkalmából készített linómetszet-sorozata 2006. április 21.–május 7. Bronislaw Chormy lengyel szobrászmûvész kiállítása Megnyitó ünnepség: április 21., 16.00 óra

Mindenkit szeretettel várunk!

43

Infopolitika

eVilág

A szakadék

A

távközléspolitikában már több mint 20 éve széles körben használatos a szakadék szó annak megjelölésére, hogy milyen nagy távolság van azok között, akik rendelkeznek hozzáféréssel bizonyos szolgáltatásokhoz és akik nem. A szakadék szó azt kívánja érzékeltetni, hogy a két csoport között nehezen átjárható távolság van, melyet nagy költségekkel, új infrastruktúrával és az emberek gondolkodásának megváltoztatásával lehet áthidalni.

1982-ben határozta el az ITU, hogy muszáj a probléma kezelésére legalább egy tanulmányt vagy programot írni. Erre a célra összehívtak egy bizottságot. Ez a Sir Donald Maitland-rôl, az elnökérôl elnevezett Maitland Bizottság 1985ben közzétette jelentését, melynek címe szintén a szakadékra utal és a Hiányzó láncszem néven (The Missing Link) vált közismertté. A szerzôk hangsúlyozzák, hogy az igen nagy és tovább növekvô különbség a világ különbözô részei között elviselhetetlen, ezért ennek csökkentése érdekében sürgôs intézkedésekre van szükség. Akkor 600 millió telefonkészülék élt a világon, melynek háromnegyede a kilenc, jól iparosított országban koncentrálódott. A szakadék szó használata indokoltnak látszott, ugyanis a távközlési ellátottság színvonala az egész gazdaságra kihatott. A telefonellátásban az 1% alatti sûrûség és a 10% fölötti ellátottság nemcsak ezekben a számokban, hanem a gazdaság, a közbiztonság, a kereskedelem és az egészségügy területén is jelentôs hátrányként jelentkezett. Úgy vélték, hogy minden további fejlôdés elôfeltétele a távközlés fejlesztésével jár együtt. Végül mindezek hátterében az iskolázottsági, képzettségi különbségek mutathatók ki, tehát ezeket is ki kell egyenlíteni. Annak ellenére, hogy ezt a szándékot egyértelmûen rögzítették, mégsem sikerült a szakadékot csökkenteni. Nem látszott megoldhatónak az az ellentmondás, hogy a távközlés fejlesztése csak bizonyos gazdasági és pénzügyi potenciál létrejötte után lehetséges, ugyanakkor ez a potenciál a távközlés segítsége nélkül nem valósítható meg. Sôt ahogy a távközlési szolgáltatások választéka növekedett, úgy szélesedett a szakadék. Ugyanakkor számos példa mutatja, hogy a szakadék nem is olyan mély és nem is olyan egysíkú, mint amilyennek a pillanatnyi helyzet alapján ezt az ITU vezetôi látták. Számos kis ország tudott olyan döntéseket hozni, melynek segítségével a reménytelennek látszó különbsé44

Ma nem tudjuk, hogy például Indonézia vagy Kína a szakadék melyik partján van.

gek az ország adottságaihoz képest csökkenthette. Sôt világ egyik legszegényebb országa, a több mint egymilliárd lakosú India, ugyanabban az idôszakban, amikor a szakadékról a fejlett világ szakértôi folyamatosan cikkeztek, megoldást talált az információtovábbításra. Indiában számos belföldi célra használható mûholdat indítottak földkörüli pályára, melyekkel észak és dél, kelet és nyugat közötti több száz kilométeres távolság kábelépítés és központtelepítés nélkül áthidalhatóvá vált. 1-1 földi állomás telepítésével a Himalája környékétôl az ország déli részén lévô ipari centrumok és kikötôk kapcsolatba léphettek egymással, kapcsolatot tudtak tartani Európa nagy városaival is. Így a világon szinte elsôként alakultak ki a 90-es években a távmunka-centrumok, mellyel a kiváló hindu matematikusok kiszolgálták az európai és amerikai fejlesztôket és jelentôs anyagi eszközökhöz jutottak. Ehhez Indiában rendelkezésre állt a kiváló szakmai és matematikai tudás, melynek megvásárlására Nyugat-Európában és az USAban megfelelô összegeket áldoztak. Tisztán látták, hogy ez a befektetés rövid idô alatt megtérül. A szakadék tehát nemcsak pénzzel, hanem ötlettel és igyekezettel is áthidalható. Tovább vizsgálva a világ ipari fejlôdését és a gazdaságilag elmaradott területek szakmai képességeit másutt is látjuk, hogy a szakadék nem is olyan széles. Ma is lehetne szakadékról beszélni, de nem tudjuk, hogy például Indonézia vagy Kína 2005-ben a szakadék melyik partján van, és ha elismerjük, hogy ezek az országok már meghatározóak a távközlési eszközök fejlesztésében, gyártásában és használatában nem látszik világosan, hogyan kerültek át a másik oldalra.

Egyedül vagy közösen Látjuk, hogy a szakadék egyik partjáról a másikra át lehet menni híd nélkül, anélkül hogy a szakadék megszüntetése érdekében a nemzetközi testületek túl sokat tettek volna. Másrészt kitûnik, hogy az ország vezetése elôtérbe helyezte a képzést, valamint kedvezô szerzôdéseket kötött gazdag országokkal és így hasznosítani tudta szellemi erôforrásait. Ennek ismeretében talán megkockáztathatjuk, hogy nem is áthidalhatatlan ez a szakadék. Inkább némelyik ország még nem ismerte fel, hogy át tudna és érdemes is átlépni ezen a szakadékon. Valószínûleg csak merész és szakszerû vezetôi döntés és a helyes lépés meghatározása szükséges. Mivel a távközlés jellegzetesen olyan szakma, melynek értéke a felhasználók számának négyzetével növekszik, mindenkinek érdeke, hogy 2006. április

eVilág

gyorsan terjedjen. Ezzel visszatértünk a szakadék problémájához, vagyis ha mindenki a szakadék egyik oldalán áll, akkor közömbös számunkra, hogy van-e szakadék. Jó döntés és közös akarat kell a tudás megszerzéséhez, az oktatás megszervezéséhez, valamint a távközlési igény gerjesztéséhez és kielégítéséhez is. Ennek ellenére lesznek olyan közösségek, amelyek a gyorsan terjedô világhálózathoz nem tudnak kapcsolódni. Ez nemcsak azoknak hátrányos, akik nem ismerik, nem használják a távközlést, hanem azoknak is, akik megszokták, hogy minden feladatot, minden problémát megoldanak az elektronikus eszközökkel. Elôbb merül fel tehát a távközléssel jól ellátott társadalmakban, hogy a világon mindenütt szükséges a közel azonos fejlettségi szint. Igénylik, hogy mindig kapcsolatot tudjanak teremteni a szakadék túlsó partján lévô országokkal, társadalmakkal. Vagy ha ilyen országban nyaralnak, dolgoznak, akkor a hazaiakkal. Számukra ez fontosabb, mint azoknak, akik nincsenek még ehhez hozzászokva, sôt nem is tudják, hogy milyen elônyöket hozhat. A távközléssel el nem látott területek elôtt tehát két lehetôség van. Vagy lemondanak arról, hogy turisztikai, gazdasági és tudományos kapcsolatokat létesítsenek a világ más részeivel, vagy csatlakozniuk kell a világhálóhoz. Ez utóbbi számukra nem közvetlenül megoldandó probléma, hiszen más területeken is láttuk, hogy amit nem ismerünk, az nem hiányzik. Minden új iparág fejlôdésének kezdetén lehetne beszélni szakadékról. A hiány tudatának elôfeltétele, hogy az új gyártmánnyal, eszközzel vagy szolgáltatással megismerkedjenek. Ez nem távközlésre igaz. Így nem várható, hogy azon országok, ahol a lakosság nem szokott hozzá a telefonhoz vagy bármely más távközlési szolgáltatáshoz, jelentôs összeget áldozna a hálózat fejlesztésére. Egyértelmû tapasztalat, hogy elôbb a világot látott, tanult réteg igyekszik az újdonsággal megbarátkozni és életritmusába ennek használatát beépíteni. Amikor ismeretségi körük, vagy környezetük bármely tagja látja, milyen elônyökkel jár az új szolgáltatás, vagy eszköz, akkor kezd el érdeklôdni iránta, és igyekszik megteremteni az anyagi feltételeit. Ebbôl a logikából következôen az informatikai és elektronikai szakadék áthidalása nem azok fejében jelentkezik sürgetô igényként, akik nem szoktak hozzá és nem ismerik az ebben rejlô lehetôségeket, hanem azok törekszenek erre, akik külföldi útjaik, nemzetközi kapcsolataik miatt rákényszerülnek a távközlés használatára. Az elsô bevezetôket, akiket kapcsolati rendszerük késztetett az újdonság meg2006. április

Infopolitika

ismerésére, követik azok, akik például üdülési, vagy gazdasági célokból szeretnék ezeket kihasználni. Ha a gazdasági célok olyan jelentôs hasznot ígérnek, mely a távközlôhálózat építési költségeit 2-3 év alatt megtéríti, akkor nyilván befektetnek.

Gazdasági háttér A távközlôhálózat kiépítésébôl egy idô után a társadalom egyre szélesebb rétege profitál. Az elsô idôben a fejlesztést érdemes meghitelezni akkor is, ha tudjuk, hogy minden bevezetés lassan halad, és a hitel törlesztése csak évek múlva kezdôdhet meg. Fokozatosan válik a távközlés egyre jövedelmezôbbé. Igazságos-e, hogy a fejlett világ beruházásai a fejlôdô világ gyarapodásával járnak? Nagyon nehéz megítélni, hogy melyik oldal nyer többet. Egyértelmû azonban, hogy sem az igény, sem az anyagi lehetôség nem szimmetrikus. Felmerül a bankok szerepe, hiszen ezek tipikusan mások felesleges pénzeit olyan helyeken fektetik be, ahol az elôbb vagy utóbb kamatostul visszatérül. Ha a bankok szerepét világviszonylatban értjük, akkor nem a szakadék áthidalása a fejlôdés útja, hanem a fejlett világ terjeszkedik olyan irányba, ami gazdasági érdekeinek megfelel. Új területek bekapcsolása a gazdasági életbe ugyanilyen egyoldalú folyamat, hiszen az elmaradott területen élôk egyáltalán nem gondolnak arra, hogy számukra a technika térhódítása boldogságot hozna. Sôt elképzelhetô, hogy kezdetben életformájuk változása és az ezzel együtt járó társadalmi kapcsolatok átalakulása sok ember lelki egyensúlyát is felborítja. Ez pedig nemcsak a fejlôdô társadalmakban okoz problémát. Mindezen gondolatok azt szeretnék alátámasztani, hogy a távközlési és informatikai szolgáltatások kiterjesztése a fejlôdô világra nem jótékonysági tevékenység. Aki nem ismeri ennek hasznát, nem is igényli azt. Intenzíven igénylik viszont a távközlést azok, akik ott szeretnének gazdasági sikereket és új vállalkozásokat létesíteni. Nem az ITU propagandája lendíti fel a világ távközlését, hanem azok a gazdasági érdekek, melyek ezen a területeken újabb nyersanyagforrást vagy olcsóbb munkaerôt szeretnének találni. Ez a gondolat azért merült fel, mert 20 évvel ezelôtt a telefon mesterséges terjesztése és most a fejlôdô világ bekapcsolása a globális internetbe nem oldható meg jótékonysági alapon, de gyorsan megvalósulhat a gazdasági érdekek megjelenésével. Lajtha György

Elôbb merül fel a távközléssel jól ellátott társadalmakban, hogy a világon mindenütt szükséges a közel azonos fejlettségi szint.

Nem az ITU propagandája lendíti fel a világ távközlését, hanem a gazdasági érdekek.

45

Infopolitika

eVilág

Kormányzati programok a romákért

A

cigányság sem a rendszerváltás elôtt, sem azt követôen nem tudott elérni kellô eredményességû, hatékonyságú és tartós szervezettséget, sem a gazdasági, sem a politikai érdekérvényesítés területén. A többségi társadalom folyamatosan egymás ellenében is megosztotta a kisebbségi szervezeteket, talán azért is, hogy a problémát csak felszínesen kezelhesse. Az évszázadok óta viselt, sajátos társadalmi státusz, az alacsony érdekérvényesítési készség, a lakóhelyi-, munkaerôpiaci, iskolai kirekesztés tartóssága, a mobilitás alacsony esélye mind az árukhoz, mind a szolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetôségét csökkenti. Az információhoz való hozzáférés hiánya egyrészt (a hátrányos helyzetet tovább generálva) nehezíti a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést, másrészt további lemaradást okoz az információs társadalomtól.

A romákat is nagymértékben érintô kormányzati programok közül kiemelten fontosak az informatikai tudáshoz és eszközrendszerhez, illetve az oktatáshoz kötôdô feladatok. A képesség-kibontakoztató felkészítés keretében az iskola a tanuló igényeihez és elôzetes tudásához igazodva segíti tehetségének fejlôdését, a többi tanulóhoz való felzárkózását, s ezzel javítja továbbtanulási esélyeit. A normatíva összege a 2004/2005-ös tanévben 20 000 Ft/fô, kibontakoztató felkészítés alapján. A közoktatási törvény új eleme a „tanoda” módszer, amely a hátrányos helyzetû, különösen a roma tanulók iskolai sikeressége érdekében támogatja a tanórán kívüli programok elterjesztését és fejlesztését. A HEFOP 2.1.4 komponense alapján jelentôs támogatáshoz jutottak/jutnak a tanoda típusú kezdeményezések. A 2004. év folyamán helyi cigány kisebbségi önkormányzatok számítógéppel történô felszerelését és informatikai képzését az IHM a kisebbségi önkormányzatok egyedi támogatásával valósította meg. Az IHM eredetileg helyi és települési kisebbségi önkormányzatok részére hirdetett pályázatot abból a célból, hogy elôsegítse a kisebbségi önkormányzatok anyanyelven történô info-kommunikációs munkáját, az informatikai kultúra, valamint az info-kommunikációs eszközök használatának gyors elsajátítását, továbbá, hogy a kisebbségi önkormányzatok a tudásalapú társadalom kiépítésében az ôket megilletô szerepet be tudják tölteni. A támogatásból 13 országos kisebbségi önkormányzat részesült. A használt és felújított számítógépek roma civil szervezetekhez és magánszemélyekhez 46

A projekt a nemzeti és etnikai kisebbségek, valamint a fogyatékkal élôk szervezeteinek nyújt hatékony segítséget.

való eljuttatása több részfeladat (Czinka Panna-ösztöndíj; Gandhi Közalapítványi Gimnázium támogatása; Másság Alapítvány informatikai eszközinek fejlesztése) összevonásával teljesült. Az informatikai alapmûveltség és a digitális írástudás terjesztése érdekében a Minisztérium, „Digitális írástudás – EU pályázatíró tréning” címmel mûködtetett projektet. Ez a nemzeti és etnikai kisebbségek, valamint a fogyatékkal élôk érdekképviseleti és szakmai szervezeteinek nyújt hatékony segítséget, hogy megszerezzék és használni tudják azokat az elméleti és gyakorlati ismereteket, amelyek a célcsoport fejlesztési programjainak megvalósításához szükséges pályázatok elkészítéséhez járulhatnak hozzá. A nem csak a romákat érintô képzés során alkalmazott módszertan figyelembe vette a célcsoport sajátosságait, speciális tanulási igényeit. Bár a pénzügyi beszámoló adatlap kitér a ténylegesen felhasznált összeg közvetlenül romákra fordított arányára, a bérkezett beszámoló sajnos e téren hiányt mutat. A képzési program bemutatta a hazai és EU támogatási rendszereket, a pályázatok elkészítésének menetét. Tekintettel arra, hogy mind az információk naprakész megszerzéséhez, mind a pályázatok elkészítéséhez szükséges az információs és kommunikációs technikák használata, a képzési program tartalmaz egy informatikai készségfejlesztési modult, amely egyben azt is biztosítja, hogy a résztvevôk a teljes képzési program ideje alatt számítógépet használhassanak. Az E-Magyarország Ifjúsági Program célja, hogy az informatikára leginkább fogékony korban lévô fiatalokat felkészítse a XXI. század egyik kihívására, az Információ Technológia mentén szervezôdô társadalom új típusú problémáira. A tavaly nyáron indult program több helyszínen 180 roma középiskolás térítésmentes résztvételével zajlott. Az informatikai alapmûveltség támogatása érdekében az IHM egy regionális Digitális Középiskola fenntartását támogatja. A Digitális Középiskola a hátrányos helyzetû (különösen a roma) felnôttek integrációjának elôsegítése érdekében jött létre. A levelezô és az esti oktatás egy sajátos on-line formáját kialakító iskola teljesen új szolgáltatást nyújt a magyar oktatási palettán. A távoktatás újszerû lehetôségeit a középiskola felnôtt tagozatán szerzett szakmai tapasztalatokkal ötvözve, egy eddig egyedülálló, nyitott képzési formát hoz létre. Kiemelendô, hogy a Digitális Középiskola Program során 2004-ben a 10. évfolyam oktatásához szükséges digitális oktatási segédanyagokat is kidolgozták. n 2006. április

Infopolitika

eVilág

Budaörs, az informatikai mintaváros

B

udaörsön minden második lakosnak van otthoni internet-elérése, és három emberbôl kettônek számítógépe. Ilyen fogadókészség mellett nem csoda, hogy a fôváros nyugati kapujában fekvô település jó úton halad afelé, hogy informatikai mintavárossá fejlôdjék. A fejlesztések egyik „bázisa” az önkormányzat által fenntartott Telekuckó, ami a város történelmi központjában mûködik. Itt dolgozzák ki azokat az elképzeléseket és modellkísérleteket, amibôl jó néhány már országos programmá nôtte ki magát. Ilyen például az IT mentorálás, ami lényegében a kezdô számítógépezôk segítését jelenti. Ezek a szakemberek szükség esetén levezetik bárkinek, hogyan kell használni az internetes szolgáltatásokat – vagyis praktikusan mi mindenre jó a világháló. Az IT mentorok képzése fontos része a budaörsi digitális esélyegyenlôség programnak, vagyis annak a törekvésnek, hogy az internethasználat ne csak a jómódúak kiváltsága legyen. Éppen ellenkezôleg: a cél az volt, hogy a hátrányos helyzetû emberek ugyanúgy hozzáférhessenek a hálón lévô információhoz, amit aztán a maguk, de ugyanúgy a közösség javára is fordíthatnak. Vagyis beválhatnak adatbányászként, szolgáltatás-közvetítôként, segítôként, gondozhatnak honlapokat, korrepetálhatnak, ki mihez ért vagy amiben tehetséges – és mindezt akár otthonról is. Az önkormányzat jegyzôje, Tevanné dr. Südi Annamária által szorgalmazott és keresztülvitt digitális esélyegyenlôség program keretében eddig több mint száz nyugdíjas és fogyatékkal élô személy vett részt térítésmentesen az önkormányzat által finanszírozott tanfolyamon. Hihetetlen változás történt néhányukkal. Bár közhelynek hangzik, hogy „a nyugdíjas netezik”, mégis, ha elbeszélgetünk ilyen emberekkel, meghökkentô történeteket mesélnek arról, hogyan nyílt ki számukra a világ. Chatelnek, Skypeolnak, digitális fotókat küldözgetnek egymásnak – vagy csak vissza-visszatérnek a Telekuckóba egy jót beszélgetni. Sôt néhányan már azt is felvetették, hogy a budaörsi hegyeken is elérhetôvé kellene tenni a kábel nélküli internetet. Ezek a programok nem véletlenül indultak el éppen Budaörsön. A város meglehetôsen jómódú, az egy fôre jutó iparûzési adó bevétel szempontjából az elsôk közt van, de az infrastrukturális ellátottság és a lakosság jövedelmi helyzete szerint is a legjobbak egyike. – Az ország legfej2006. április

lettebb településének „rangja” szinte társadalmi kötelességként rója Budaörsre, hogy olyan modellkísérleteket folytasson, amelyek segíthetnek a társadalmi egyenlôtlenségek leküzdésében. A bevált kezdeményezéseket pedig közkinccsé kell tenni – mondta Wittinghoff Tamás polgármester. Ilyen kezdeményezés többek között a távmunka szervezés, amit évek óta szorgalmaznak országos szinten a szakértôk és az érdekeltek, ennek ellenére szinte alig történt elôrelépés, vagy a már említett esélyközösségek létrehozása, ahol a hátrányos helyzetû emberek munkálkodnak a számítógép elôtt a közösségért. Budaörsön már most is van néhány közösségi net-hozzáférési hely, amelyek számát a tervek szerint folyamatosan bôvítik. A Telekuckó és a Városháza 500 méteres körzetében kábel nélkül fogható az internet, (WiFi), és ugyancsak élen szeretnének járni a legkorszerûbb próbálkozás, az SMS ügyintézés meghonosítása terén. Elsô lépésként a legforgalmasabb, Szociális és Egészségügyi Irodán már lehet ügyet indítani mobil telefon, SMS segítségével. Vég Olga Noémi

Információs Társadalom – nincs más választás IX. Országos Neumann Kongresszus

Nemzeti fejlesztés – együtt Európával Gyôr, 2006. június 27–29. Fôvédnök: Sólyom László köztársasági elnök Több évtizedes hagyományaihoz híven a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság idén is megrendezi három évente esedékes nagyszabású országos rendezvényét, a(z immár) IX. Neumann Kongresszust, a hazai informatikai szakmai élet egyik legjelentôsebb eseményét. Ahogyan a mottóból is látszik, a dolog idôszerûsége folytán a három napos rendezvény az információs társadalom, illetve az azzal kapcsolatos nemzeti fejlesztések legnagyobb érdeklôdésre számot tartó témaköreit öleli fel, neves informatikusok, illetve a természet- és társadalomtudományok szakértôinek közremûködésével. Szó lesz egyebek között az információs társadalom fejlesztési irányairól; az elektronikus közigazgatásról, vagyis az e-kormányzat jelenérôl és jövôjérôl; e-gazdasági kérdésekrôl; a legújabb kutatási eredményekrôl; a tartalomszolgáltatásról; nem utolsósorban pedig az informatika-oktatásról, illetve az informatika oktatásban betöltött szerepérôl. A sokszínû, tartalmas szakmai programot interaktív kerekasztal-beszélgetések, fórumok, illetve nívós kulturális programok teszik még gazdagabbá. A Kongresszus részletes programja megtekinthetô a www.njszt.hu honlapon. Ugyaninnen tölthetô le a jelentkezési lap is. Minden érdeklôdôt szeretettel vár a rendezô Neumann János Számítógép-tudományi Társaság.

47

Hálóvilág

eVilág

Internetes oktatási program

A

z internet elônyeirôl, egyéni és társadalmi hasznosságáról e számunk cikkeiben sok szó esik. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy a szolgáltatás virágzó üzletág is egyben. Mégis figyelemre méltó az, amikor egy piaci vállalkozás társadalmi szerepet vállal a világháló megismertetésére, használatának terjesztésére. Miként a Magyar Telekom teszi.

Világjelenség, hogy a klasszikus, vezetékes hang-piacon megállíthatatlanul csökken a telefontársaságok forgalma. Egyértelmû, hogy a kiutat az internet széles körû elterjesztése jelentheti, hiszen ez kompenzálhatja számukra a kiesô jövedelmet. Ráadásul az internethasználat önmagát gerjesztô folyamat. Az IDC (International Data Corporation ) elemzése szerint mintegy 50 százalékos penetráció fölött kezdenek egyenletesen növekedni az igények. Magyarországon ma viszonylag alacsony a világháló használata, amibôl egyenesen következik, hogy új közönséget kell – és lehet – megnyerni. Egy erôsen nyereségorientált cégnek is fel kell ismernie, hogy a távlati fejlesztés érdekében elôször meg kell nyernie a potenciális közönséget. Ezért a Magyar Telekom már az elmúlt évben több programot indított. A társaság valóságos missziót kezdett annak érdekében, hogy megkönnyítse a belépést egy új világba. Ennek jegyében hirdették meg az Internetes Oktatási Programjukat, melynek részeként 1, 2 illetve 5 napos képzésekre is lehet pályázni. 2005-ben a T-Com és a T-Online – a költségeket megosztva – háromféle lehetôséget kínált. A Mindentudás Egyeteme elôtti elôadásokban a korábbi „tananyagokat” bôvítette újabb témákkal (pl. digitális aláírás, biztonság, spam). Ezeket az elôadásokat már sûrûbben, havi egy alkalom helyett 2 hetente tartották meg. A hátrányos helyzetûek, így a MEOSZ (Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége), a SINOSZ (Siketek Egyesületeinek Országos Szövetsége), valamint a roma kisebbség részére speciális oktatást szerveztek, s ezek során a már meglévô tananyagok folytatásán túl új modulokat fejlesztettek ki. A hátrányos helyzetû célcsoportok számára 15 helyszínen 120 tanulónak nyújtottak internetes és számítógép-használati ismereteket. Valamennyi célcsoport nagyon kedvezôen fogadta az ingyenes oktatási programot. 48

A hátrányos helyzetûek, valamint a roma kisebbség részére speciális oktatást szerveztek.

A rovat támogatója a Magyar Telekom

Az elôzô évekhez képest 2005-ben teljesen új elemként jelent meg a pályázati rendszer. Jelentkezhettek non-profit szervezetek (pl. iskolák, önkormányzatok, alapítványok), és a pályázók több meghirdetett modul közül választhattak. A T-Com biztosította a tananyagot, az oktatót; a pályázók pedig a résztvevôk beszervezését és a helyszínt, ezzel hatékony költségfelhasználást lehetett elérni. A program során a résztvevôk számítógép segítségével, gyakorlati tapasztalatokkal alátámasztva kaptak információt arról, hogy milyen lehetôségek rejlenek a világháló használatában. A képzés végén a hallgatók hasznos CD-t kaptak ajándékba, ingyenes internetezési lehetôséggel. Az eddigi tapasztalatok alapján elmondható, hogy pályázati úton meghirdetett ingyenes oktatási program rendkívül sikeres. A 2005ben beérkezett és a megvalósításra alkalmas pályázatok mintegy 80% át sikerült teljesíteni. Július 1-jétôl közel 50 helyszínen 230 oktatási nap alatt közel 500 érdeklôdôt képeztek ki az internet és a számítógép használatára. Az anyagi erôforrások korlátja miatt sajnos a pályázatok közel 20%-át el kellett utasítaniuk a szervezôknek. 2006-ban a tavalyi programok egyes elemeinek megtartása mellett újdonságokat terveznek. A Mindentudás Egyeteme elôtti elôadásokat a jelenlegi formájában folytatják, de új témákat is kidolgoztak, és ennek eredményességét megfelelô kommunikációval (pl. sajtó) is igyekeznek segíteni. A pályázati rendszer az eddigi eredményekre való tekintettel folytatódik. Az eddigi speciális szegmensek részére tartott oktatásokat is ebbe a csatornába terelik. A programnak az a célja, hogy meghonosítsa és elterjessze a fejlettebb internetkultúrát a lakossági felhasználók körében, továbbá megismertesse és megkedveltesse az internet kínálta további lehetôségeket (e-banking, Internetes vásárlás stb.), valamint mentálisan elôkészítse a távoktatás és a távmunka lehetôségét. Az oktatási program célcsoportja az internetet kezdô, illetve haladó szinten használók, az ADSL iránt érdeklôdôk köre, továbbá a speciális szegmensek (mozgáskorlátozottak, siketek, roma kisebbség), végül a nonprofit szerveztek dolgozói, általuk szervezett érdeklôdôk (például pedagógusok, idôsek). Tehát a program idén is folytatódik, A Mindentudás Egyeteme elôtti elôadások elsô szemesztere márciustól májusig, a második októbertôl decemberig tart. A pályázati kiírás megtalálható: www.oktatas.magyartelekom.hu/iop weblapon. 2006. április