Cím: Felső-Bodrogköz nyelvhasználata Név: Hogya Csenge Év: 2014. Konzulens: Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Szak: Magyar nyelv és irodalomtudomány
1
Tartalomjegyzék
1. Bevezetés................................................................................................................................2 2. A Felső-Bodrogköz.................................................................................................................3 2.1. A Felső-Bodrogköz táji és településtörténeti jellemzői...................................................3 2.2. A Felső-Bodrogköz nyelvi jellemzői...............................................................................3 2.2.1. A kétnyelvűségről..................................................................................................3 2.2.2. A Felső-Bodrogköz nyelvjárási jellemzői.............................................................7 3. A Felső-Bodrogköz szókincsének vizsgálata........................................................................11 3.1. A vizsgálat metodikája...................................................................................................11 3.2. Szógyűjtemény...............................................................................................................11 4. Összegzés..............................................................................................................................26 5. Conslusion.............................................................................................................................27 Bibliográfia...............................................................................................................................28 Melléklet...................................................................................................................................29
2
1. Bevezetés
Felső-Bodrogköz – a szülőföldem. Szlovákia dél-keleti részén fekszik, a Bodrog, a Latorca és a Tisza álltal határolt területen. Mindig is érdekeltek a különböző nyelvjárások, tájszólások, tájszavak, így nem volt kérdés, hogy szakdolgozatomban is e vidék lakosainak nyelvezetéről, nyelvhasználatáról fogok írni. Bár nem nagy mértékben tér el az itteni beszéd a köznyelvitől, mégis, aki hallja, mind felismeri az itteni beszédnek a másságát. Azonban nemcsak a tájszavak színesítik az itteni beszédet, hanem a rengeteg szlovák jövevényszó is, amely a szlovák-magyar együttélés egyik velejárója. Dolgozatomban kitérek a kétnyelvűségre, mivel Szlovákiában születtem, ott végeztem alap- és középfokú tanulmányaimat magyar tannyelvű iskolákban, ahol természetesen szlovák nyelvet is tanultam. Kétnyelvű környezetben nőttem fel, számomra természetes, hogy a körülöttem élő emberek egy része szlovák, egy része magyar, s hogy a kommunikáció is gyakran két nyelven folyik. Mivel az itteni emberek nagyobb része még mindig magyar anyanyelvűnek, magyar nemzetiségűnek vallja magát, nem beszélnek egyformán jól szlovákul és magyarul, vannak akik anyanyelvi szinten beszélnek szlovákul is, de sokan csak értik a szlovákot, a beszéd azonban már nehéznek bizonyul. Így van ez fordítva is, sok szlovák megtanulta a nyelvünket, és nagyon jól beszél, vannak azonban olyanok is, akik csak értik, de nem beszélik. Éppen ezért nem ritka, hogy a szlovák beszél szlovákul, a magyar pedig magyarul, és mégis tökéletesen megértik egymást. Dolgozatomban a nyelvjárás kérdéskörével is foglalkozom. Felső-Bodrogközt az északkeleti nyelvjárási területhez sorolhatjuk, legjellemzőbb az itteni nyelvjárásra a kettőshangzók használata, továbbá hogy sok szónak még a régi hosszabb alakját használják az itteniek, ezekre még a későbbiekben kitérek. A dolgozat nagy részét a szógyűjtemény alkotja. Több településen is végeztem gyűjtést, mint például Királyhelmec, Dobra, Perbenyik, Lelesz és Bodrogszerdahely, de sajnos csak az idősebb lakosok körében, mivel a szüleim, s a saját korosztályom már nem ismeri ezeket a szavakat, kifejezéseket, vagy csak egyet-kettőt, de már azokat sem használja. A tájszavak mellé írtam példamondatokat, hogy könnyebb legyen egyes szavaknál a megértés, valamint zárójelben jelölöm a szófajukat is. Csatolok mellékletet is dolgozatomhoz, melyben Bodrogköz különböző tájképei találhatóak.
3
2. A Felső-Bodrogköz 2.1 A Felső-Bodrogköz táji és településtörténeti jellemzői A Bodrogköz a Kárpát-medence északi részének természeti tája. Természet földrajzilag, társadalmilag, gazdaságilag, s kulturálisan is egységet képző terület. A Bodrogköz a történelmi Magyarország Zemplén megye részét alkotta. Az 1920-as határváltozás után Alsó-Zemplén s a Bodrogköz déli része Magyarország határai között maradt. Oszthatjuk Alsó- és FelsőBodrogközre ezt a területet. A Nagyalföldnek az észak-keleti végében fekszik a Bodrogköz, a Tisza, Latorca és a Bodrog álltal határolt területen (Tamás 2000: 28). A Bodrogtól indulva a Karcsa vonala mentén halad Kisgéresig, majd Perbenyiktől délre érinti a homokbuckák sorát, s a községek határait követve vonul a Tiszáig. A Bodrogközt keletről, az Alföld ungi és beregi területeitől mesterséges államhatár választja el, amelyek jelenleg az Ukrán Köztársaság részei. Észak felől pedig a Latorca fő sodrának egykori részei választják el a Bodrogközt az Ungvidéktől. A Felső-Bodrogköz is felosztható apróbb egységekre. A legmarkánsabb talán a Tice-mellék községei a vidék keleti és északi régióiban: Ágcsernő, Battyán, Bacska, Kaponya, Lelesz, Pólyán, Szolnocska, Boly, Véke, Zétény, Szinyér, Körtvélyes, Rad, Szentmária valamint Pálfölde. A Karcsa-mellék községei: Bély, Dobra, Perbenyik, Kisgéres, Nagygéres, Örös, Nagykövesd, Kiskövesd. A Tisza-melléket csupán két község képviseli: Nagytárkány és Kistárkány. A Bodrog-mellékiek a következők: Kisújlak, Vécs, Szomotor, Bodrogszerdahely, Bodrogszög. Királyhelmec valamint Szentes két tájegységbe is besorolható, mivel északról a Tice, délről a Karcsa övezi (Bogoly 1992: 8-9.).
2.2 A Felső-Bodrogköz nyelvi jellemzői 2.2.1 A kétnyelvűségről A szlovákiai magyar beszélőközösség annak ellenére, hogy egy részük csak magyarul tud, kétnyelvű, ugyanis a kétnyelvű kisebbségi közösségben élő egynyelvű beszélők is kétnyelvű nyelvi kompetenciával rendelkeznek: tudják, hogy a nyelvhasználat mely színterein,
4
milyen beszédhelyzetekben kell(ene) szlovákul beszélniük; valamint ők is a magyar nyelvnek a szlovák által befolyásolt kontaktusváltozatát sajátítják el anyanyelvként. A szlovákiai magyar változatoknak két olyan jellegzetességük van, amelyek leginkább a kisebbségi helyzetből adódnak. Az egyik a nagyfokú nyelvjárásiasságuk. A szlovákiai magyar beszélők közül jóval többen beszélnek valamilyen nyelvjárásban, mint a magyarországi magyar beszélők; a nyelvjárás olyan társadalmi rétegekben is erőteljesen él, melyekben Magyarországon nem, vagy kisebb mértékben; olyan színtereken is elfogadott a nyelvjárás használata, ahol a magyarországi magyar beszélőközösségben nem annyira (hivatalokban, iskolában, kórházakban). A másik jellegzetesség az, hogy a szlovákiai magyar nyelvváltozatokat a magyarországival összehasonlítva bizonyos tekintetben régiesebbek, mivel a Magyarországon keletkezett nyelvi újítások vagy csak fáziskéséssel jutnak be, vagy be sem jutnak a szlovákiai magyar nyelvváltozatokba. Ez a fáziskésés elsősorban a szókincsben jelentkezik feltűnően. Egyik jellemző megnyilvánulása, amikor új fogalom, illetve szó megjelenésekor a másodnyelv mintájára kialakult megnevezés magyarországi magyar megfelelője nem kerül be a szlovákiai magyar nyelvváltozatokba. Ezek egy részét a kisebbségi beszélők nagy része egyáltalán nem ismeri, például a kaszinótojás-orosztojás, repeta-dupla, hungarocell-polisztirén. Vannak olyan szavak is, amelyeket a szlovákiai magyarok nagy része ismer, de nem használja, mert túlságosan magyarországiasnak érződnek, mint például ofotértoptika, közért-élelmiszerüzlet, tüzép-széntelep, általános iskola-alapiskola. Gyakori az az eset, mikor az újabb keletű magyarországi szó bekerül a szlovákiai magyarok beszédébe, de használata korlátozott: vagy csak a műveltebb, illetve nyelvileg tudatosabb beszélők használják, de ők is csak szórványosan. Ez jellemző különféle öltözetfajtákra: dzseki-vetrovka, melegítő-tyepláki, munkaruha-monterka (Lanstyák 2002: (B) 86-88). Sajnos a szlovákiai magyarok nagy részénél elfogadottá és mindennapivá válnak ezek a szavak, olyannyira, hogy ha átmegyünk a határon hajlamosak vagyunk kérni ,,egy adag hranolkit kecsappal”, ami történetesen a hasábburgonya, s csodálkozunk hogy nem értik, mit akarunk. Akadnak még szép számmal hasonló kifejezések: Rifle – farmer. ,,De jól áll rajtad ez a rifle!” Úrad – hivatal. ,,Holnap mennem kell az úradra.” Brzda – fék. ,,Kéne valami brzda is az itóka után!” Tričko – atléta. ,,Van rajtad tricsko?” Bordel – rendetlenség. ,,Micsoda bordel van nálad!” Podpora – segély. ,,Ez is csak a podporájából él.” 5
Rezerva – tartalék. ,,Ezt elteszem rezervába.” Internát röv. intri – kollégium. ,,Visszamegyünk az intribe?” Cvičky – balerinacipő. „Összekoszoltam a cvicskimet!” Nanuk – jégkrém. ,,Jól esik most egy kis nanuk.” Botasky – sportcipő. ,,Vennem kell egy új botaszkit.” Šlapky– papucs. ,,Vedd fel a slapkidat!” Dezert – bonbon. ,,Kérsz dezertet?” Tramky – tornacipő. ,,Otthon hagytam a tramkimat.” Žuvačka, röv. žuvi – rágógumi. ,,Kérsz egy zsuvit?” Čelenka – hajpánt. ,,Eltört a cselenkám.” Kalkulačka – számológép. ,,Számold ki kalkulácskával?” Dement – ütődött. ,,Ez tiszta dement.” Kabelka – retikül. ,,Szép kabelkád van.” Halušky – galuska. ,,Haluskát csináltam vacsorára.” Odlakovač – körömlakklemosó. ,,Nincs egy kis odlakovacsod?” Colník – vámőr. ,,A sógorom is colnyík volt.” Lekáreň – gyógyszertár. ,,Mennem kell a lekárenybe. Párky – virsli. „Nekem a párki a kedvencem!” Horčica – mustár. ,,Párkit kérek horcsicával.” Súprava – készlet, együttes. ,,Egy új tornaruha szúpravát kell vennem.” Šušťáky – suhogós melegítő. ,,Egy sustyáki szupravát kérek.“ Šumienka – pezsgőpor. ,,Szereted a sumienkát?“ Vetrovka – viharkabát. ,,Vegyél fel vetrovkát!“ Občiansky preukaz – személyazonossági igazolvány. ,,Nálad van az obcsanszkid?“ Chrípka – influenza. ,,Már megint hripkás vagy?“ Malinovka – málnaszörp. ,,Én malinovkát kérek!“ Maturitná skúška – érettségi vizsga. ,,Nagyon félek a maturitná szkúskától.“ Odsek – bekezdés. ,,Kimaradt az odsek.“ Okres – járás. ,,Milyen okres?“ Otepľovačky – melegítő. ,,Vedd fel az otyeplovacskidat!“ Podnikateľ – üzletember. ,,Úgy nézel ki, mint egy igazi podnyikatyel.“ Primár – főorvos. ,,Hol találom a primárt?“ Rodný list – születési anyakönyvi kivonat. ,,Szükségem lenne a rodní listemre.“ Sanitka – mentőautó. ,,Hívnunk kellett a szanitkát.“ 6
Tenisky – tornacipő. ,,Szétszakadt a teniszkim.“ Žumpa – emésztőgödör. ,,De büdös ez a zsumpa!“ Meg kell jegyezni, hogy nem mindenki használja, és nem egyforma mértékben ezeket a szavakat. Például egy szlovák tanítási nyelvű iskola magyar diákja gyakrabban használ szlovák szavakat, míg egy Magyarországon tanuló magyar diák, vagy egy magyar iskolába járó magyar diák meglehetősen kevesebbet. Az ezen a vidéken élő nagyszámú magyarság elkerülhetetlenül hatással van a szlovák lakosságra, akik akarva akaratlanul valamilyen mértékben elsajátították a magyar nyelvet. Vannak, akik tökéletesen megtanulták s használják is. Ennek oka – eltekintve a gyakori vegyes házasságoktól, ahol nemcsak a házastársak tanulják meg egymás nyelvét, de a születendő gyermekeket is kétnyelvűnek nevelik – az, hogy ahol a magyarok vannak többségben, a közösségi s kulturális élet is magyar nyelven folyik, így aki nem érti a nyelvet, valamilyen módon ki van rekesztve. Állításuk szerint azért tanultak meg magyarul, mert ,,a legtöbb barátom magyar”, vagy mert ,,mindenki magyarul beszélt”. Vannak azonban, akik bár értik a nyelvet és beszélni is tudnak, nem szeretnek magyarul beszélni. S akadnak olyanok is, akik ,,csupán” értik a magyart, de a beszéd már nehéznek bizonyul. Nem ritka az a jelenség sem, mikor a magyar beszél magyarul, a szlovák meg szlovákul, s mindketten tökéletesen megértik egymást. A szlovákiai és más kisebbségi magyarok leginkább abban különböznek a magyarországiaktól, hogy kétnyelvűek, s ebből adódóan másképpen is beszélik anyanyelvüket, mint az egynyelvű magyarok; s a szlovákot, vagyis második nyelvüket is másképpen beszélik, mint az egynyelvű szlovákok. A két nyelv kölcsönhatásának mértéke és jellege a kétnyelvűség mértékétől és jellegétől függ, ezt pedig nyelven kívüli tényezők határozzák meg, mégpedig az, hogy a szlovákiai magyaroknak milyen lehetőségeik vannak anyanyelvük használatára magán- s közélet különféle színterein. Minél kisebb mértékben szorulnak rá a másik nyelvre, annál inkább anyanyelv domináns a kétnyelvűségük, s ezáltal kevésbé jelentkezik anyanyelvükben a másik nyelv hatása. A magyar nyelv fennmaradása szempontjából nem igazán lényeges az, hogy a beszélt nyelvben mennyi a szlovák eredetű kölcsönszó vagy nyelvtani szerkezet, ugyanis nyelvileg az idegen elemekkel tarkított nyelvváltozat semmivel sem számít rosszabbnak, mint egy olyan nyelv, amelyben nem figyelhető meg kontaktusjelenség. Az idegen nyelv szókészleti elemeinek és hangtani, alaktani, mondattani stb. jelenségeinek átvétele nem jelent veszélyt a beszélők 7
számára, sőt, rendkívül hasznos folyamat, ugyanis a kontaktusjelenségek közelebb hozzák egymáshoz az együtt élő közösség nyelveit. A nyelvre nézve szintén nem jelentenek semmiféle veszélyt ezek a jelenségek, hiszen bővítik a kifejezési lehetőségeket, s ezzel gazdagítják a nyelvet (Lanstyák 2002: (A) 13). A szlovák nyelv csak csekély mértékben hat a magyar nyelv szlovákiai változataira, és ennek egyik oka az, hogy a magyar nyelv nagyon különbözik a szlováktól, s ez hatékonyan gátolja a nyelvi kölcsönhatás érvényesülését. A másik ok az, hogy a magyar népességnek kedvező demográfiai, településföldrajzi, történelmi és egyéb adottságai miatt, nemcsak a magánéleti, hanem a közéleti színtereken is a magyar nyelv széleskörű használata figyelhető meg, ezenkívül pedig a szlovákiai magyarok nagyobb része a mai napig az anyanyelvén tesz szert alapfokú műveltségre, s egy részük a középiskolát is magyar nyelven folytatja. A szlovákiai szülők nagyobb része gyermekeit magyar nyelven tanítja, a szlovák nyelv elsajátítását pedig az iskolákra bízza. A szlovákiai magyarok zöme ennek következtében magyardomináns kétnyelvű, vagyis a magyar nyelvtudásuk jobb, mint a szlovák (Lanstyák 2002: (A) 15).
2.2.2 A Felső-Bodrogköz nyelvjárási jellemzői A nyelvjárás vagy tájnyelv a földrajzi, gazdasági, s szociális tényezők hatására kialakult nyelvi elkülönülés eredménye, amely mindig az élő beszédben funkcionál. A nyelvjárásnak ma is megvan a sajátos szerepe. Falusi környezetben jelöli a csoporthoz tartozást, egyfajta szolidaritást a családdal, barátokkal. A hazalátogatók önkéntelenül átváltanak a családi körben használt nyelvjárásra. A nyelvjárás a nyelv több évszázados fejleménye. A nyelvjárás régibb, mint az irodalmi nyelv. A magyar nyelvjárások sem hangtani, sem morfológiai, sem pedig mondattani felépítésükben nem érthetetlenek. Legfeljebb a különleges tájszavak nehezíthetik meg a megértést, de a mondatból, a mondatkörnyezetből legtöbbször kitetszik az értelmük. A tájnyelvek gazdagabbak a köznyelvnél, gazdagabb a hangállományuk, az egyes hangok előfordulásának száma nagyobb, mint a köznyelvben, s a szókincse is gazdagabb. A nyelvjárás valamilyen földrajzi elkülönülés, egy határt alkotó természeti akadály következtében jön létre. De nemcsak a földrajzi elkülönülés, hanem a szerényebb életkörülmények, az önellátó életmód is nagyban hozzájárulnak a nyelvjárásosság kialakulásához és megmaradásához.
8
A nyelvjárások történeti képződmények, melyek akkor alakultak ki, amikor a nép gazdasági s kulturális fejlődése nem volt egységes. A nemzeti nyelv kialakulása idején és után a nyelvjárások elvesztették önállóságukat, de hangrendszerükben, nyelvjárási hangjaikban, szókészletükben még őrzik régi önállóságuk emlékét. A falusi családokban, különösen ahol a nagyszülőkkel együtt él a fiatalabb nemzedék, a nyelvjárásos beszéd a megszokott. De már a hagyományőrző falvakban is a középkorúak és a fiatalabbak nyelvi tudatában aktívan ott van a köznyelvi rendszer a nyelvjárás mellett. Egyre inkább fogy a tiszta nyelvjárást beszélők száma. Az idősebb generáció, a hatvan-nyolcvankilencven évesek őrzik leginkább a nyelvjárást, hisz ők még többnyire faluhoz, házhoz vannak kötve, ritkán is mozdulnak ki falujukból, így a városi műveltség alig érinti őket. A hagyományos paraszti életforma eltűnése, az utóbbi években bekövetkezett hatalmas társadalmi, gazdasági, művelődési változások, az utazási lehetőségek, a várossal való kapcsolat állandósulása, az iskola, a hírközlő eszközök, a rádió, a televízió, a könyvek, az újságok mind a köznyelv hatását erősítik, a nyelvjárást pedig nem megfelelővé teszik. A városi ember általában lenézi a falusi emberek nyelvét, sokszor nevetségesnek tartja, s a fiatalság ezért szégyelli nyelvjárását, igyekszik megszabadulni tőle, legfeljebb otthon használja. A legidősebbek, a nagyszülők, a dédszülők őrzik leghívebben a nyelvjárást, ők nem is nagyon tudnak másképpen beszélni. A gyermekek az iskola hatására anyanyelvi szinten kétnyelvűvé válik, ugyanis a nyelvjárás mellett elsajátítja a köznyelvet is. Az iskolának ugyanis az a feladata, hogy a köznyelvet tanítsa meg. A köznyelvűsödés az iskolázás egész ideje alatt tart, s aránylag elég magas fokot ér el. A nyelvjárási beütés azonban még a köznyelvi használatban is érezhető. A megfigyelések szerint a nyelvjárásnak több változata is élhet egymás mellett. Négy rendszert különböztethetünk meg: 1. Bázis nyelvjárás: a legteljesebb nyelvjárási megnyilatkozási forma, a nyelvjárás valamennyi jellemzőjével együtt. 2. Nyelvi közlekedésre szolgáló nyelvjárás: az egy nyelvjárást beszélők használják egymás között. 3. Köznyelv népi hanggal ejtve + néhány jellegzetes tájszó, mondatszerkesztés. 4. Köznyelv A népi nyelvhasználat nem reked meg egy bizonyos fejlődési fokon, hanem lépést tart a gazdasági, társadalmi, művelődési változásokkal, s így a változás állandóan folyik. A régi alakok lassan elpusztulnak, az a generáció, amelyik őrizte egyre fogy. A nyelvjárásban a leghamarabb a szókincs reagált a változásokra, a paraszti világ tárgyi eszközkészlete átalakult, 9
kicserélődött, a közösségi norma, a közösségek élete megváltozott. Ezek a változások a szókincsben is követhetőek. A nyelvjárási szókincs a változások során köznyelvi szavakkal gazdagodott, ugyanakkor érezhetően szegényedett is, ugyanis a régi életformára utaló szavak kihulltak (Penavin 1986: 13-16.). A legfontosabb tényezők, amelyek ma a nyelvjárást meghatározzák, a következők: 1. Rendszerváltozat: a nyelvjárás rendszer az adott nyelven belül. 2. Területi kötöttség: a többi nyelvváltozattal szemben használata helyi kötöttségű. 3. Standardizáltság hiánya: a nyelvjárás bár normatív, de nem normalizált; a nyelvjárásnak a legtöbb nyelvben nincs saját írásbelisége, tehát elsődlegesen beszélt nyelvi változat, emiatt társadalmi szerepköre is kisebb, presztízse alacsonyabb. 4. Korlátozott kommunikációs érvényesség: a nyelvek nagy részében csak szóbeli közlésekben vagy csak meghatározott beszédhelyzetekben használják (Kiss 2001: 34). Felső-Bodrogközt a Kiss Jenő álltal meghatározott északkeleti nyelvjárási régióhoz sorolhatjuk, mely szerinte a következő nyelvjáráscsoportokat foglalja magába: szabolcsszatmári, bereg-ugocsai, ungi (az ungvári járás és a vele szomszédos kelet-szlovákiai nyelvjárásokí-ző települései), észak-szilágyi. Az északkeleti nyelvjárási régió nagy része esik Magyarország határain túlra, mindenekelőtt Románia és Ukrajna területére, az ungi nyelvjáráscsoport nyugati fele KeletSzlovákiához, a régi Szatmár nagy része Romániához tartozik (Kiss 2001: 294). Nagy Géza szerint ez a vidék az északi nyelvjárásterülethez áll a legközelebb. Az itt beszélt nyelv bár közel áll a köznyelvhez, mégis mégfigyelhetőek bizonyos eltérések: 1. A beszédben az ó, ő helyén kettőshangzókat ejtenek. Pl. csicsóuka. 2. Az e, é hangoknál kétféle kiejtést különböztethetünk meg. A Tisza melletti településeken nyílt e, é hangot ejtenek. Pl. béirfa, kéikvíz. A Tisza vonalától feljebb, az északi településeken zártabb e, é hangot ejtenek. Pl. béirfa, kéikvíz. 3. Néhány szótőben a köznyelvi ó, ő helyén sokszor zártabb magánhangzót ejtenek. Pl. agyonlő-agynlű, őket-üköt. 4. Vannak olyan szavak, melyek megőrizték eredeti hosszabb alakjukat. Pl. szerdaszereda, grádics-garádics. 5. A birtokos személyragozásban a T/3. személyű -uk, -ük rag helyett gyakran az -ok,ek ragot használják. Pl. velük-velek, róluk-rullok. 10
6. A birtokos személyragozás E/3. személyében a köznyelvi -e rag helyett gyakran a je, -i rag található. Pl. szekere-szekerje, tükre-tükörje, pénze-pézi, tüze-tüzi. 7. A -hoz, -hez, -höz határozórag helyett gyakori a -nál, -nél rag használata. Pl. Megyek apámnál. 8. Az alanyi igeragozás E/2. személyében az -l személyrag használata az elterjedt, még akkor is ha a köznyelv az -sz ragot használja. Pl. szeretsz-szeretel, számítasz-számítol. 9. A tárgyas igeragozás E/3. személyében a mély hangrendű szavaknál a -ja rag helyett az -i rag a gyakori. Pl. látja-láti, várja-vári. 10. A ly hangértéke mindig j (Nagy 1992: 9-10.).
11
3. A Felső-Bodrogköz szókincsének vizsgálata 3. 1 A vizsgálat metodikája A gyűjtésem során kizárólag 65 év feletti lakosokat kérdeztem ki, mivel azt vettem észre, hogy sem a középnemzedék, sem pedig a fiatalok nem ismerik már ezeket a szavakat, legfeljebb egy párat, de már azokat sem használják. Aktív gyűjtést végeztem, interjú formájában, 23 adatközlő volt a segítségemre. A következő településeken végeztem gyűjtést több alkalommal: Királyhelmec, Lelesz, Dobra, Bacska, Perbenyik, Bodrogszerdahely. Az idős nénik és bácsik ilyenkor áthívták a szomszédokat, barátokat, amennyien tudtak át is jöttek, és elkezdődött a munka. A gyűjtéshez Nagy Géza Bodrogközi tájszótárát vettem segítségül. A szótárban levő valamennyi szót végigkérdeztem segítőimtől, de sok olyan tájszó is bekerült gyűjteményembe, amelyek nincsenek, vagy nem pontosan úgy vannak az említett tájszótárban.
3. 2 Szógyűjtemény A abriktol: (i.) 1. összevág. 2. ver, fenyít. 1. ,,Abriktold össze a zöldségeket!” 2. Hiába abriktolja, nem használ.” acskó: (fn.) zacskó. ,,Elszakadt az acskó.” aggatolódzik: (i.) kötekedik. ,,Nem jó, hogy folyton aggatolódzik.” agyabugya: (fn.) verekedés. ,,Volt is tegnap nagy agyabugya.” agyusztál: (i.) igazít, javít. ,,A férjem mindent meg tud agyusztálni.” ajnároz: (i.) kényeztet. ,,Folyton ajnározod azt a gyereket!” almacsicsa: (fn.) almacsutka. ,,Dobd el azt az almacsicsát!” almol: (i.) szénát rak a jószág elé. ,,Nem akaródzott neki almolni.” alómars: (isz.) tünés, takarodj. ,,Alómars a szobádba!” angyalcsinálás: (i.) magzatelhajtás. ,,Asszisztált már több angyalcsinálást is.” apjuk: (i.) após. ,,Nehéz bizony az apjukkal.” aprehendál: (i.) ellenkezik. ,,Ne aprehendálj mán!”
12
Á ágáll: (i.) 1. fennhéjázóan viselkedik. 2. hangosan beszél. ,,Ki nem állhatom, mikor ágáll.” 2. ,,Ne ágállj mán folyton!” ágbogas: (mn.) ágasbogas, sokágú. ,,Belemászott valami ágbogas bokorba.” ágos: (fn.) oszlop. ,,Meg van repedve az ágos.” állóka: (fn.) járni tanuló gyerekeknek segített megállni. ,,Lassan az állóka nélkül is megáll.” ándung: (fn.) kedv, szándék. ,,Nem vót neki ahhoz ándungja.” ángyom: (fn.) anyós. ,,Sose jött ki jól az ángyommal.” ápertén: (mn.) kereken, nyíltan. ,,Mindig ápertén megmondta a magéát.” áristom: (fn.) börtön. ,,10 éve áristomban van.” árkus: (fn.) papír, ív. ,,Adjál csak egy árkust.” ártány: (fn.) herélt disznó. ,,Van neki 2 ártánya.”
B bacso: (fn.) juhász. ,,Beleszeretett valami bacsoba.” bagzik: (i.) megromlik. ,,Ez bizony megbagzott.” bajol: (i.) veszőkid. ,,Állandóan bajol valamivel.” bajoson: (hsz.) aligha. ,,Bajoson fog sikerülni.” bakacsin: (fn.) fekete festék. ,,Szükségem volna egy kis bakacsinra.” bakafántos: (mn.) akadékoskodó. ,,Nehéz az ilyen bakafántos asszonnyal.” balamuta, bambu: (mn.) féleszű. ,,Mit csinálsz te bambu?” begazol: (i.) megijed. ,,Tegnap rendesen begazoltam.” benga: (fn.) betegség. ,,Folyton benne van a benga.” benyakal: (i.) berúg, becsíp. ,,Ma rendesen benyakalt az uram.” betyáros: (mn.) nyalka, szép. ,,Hej, de betyáros legény lettél.” bizgat: (i.) piszkál. ,,Ne bizgass!” bobájka: (fn.) tészta, túrós, mákos kifliből. ,,Nagyon szereti a bobájkát.” bodor: (fn.) hullám, fodor. ,,Szép bodros haja van neki.” bődör: (mn.) erős, nagytestű. ,,Az ura egy bődör ember.” bugyelláris: (fn.) pénztárca. ,,Ellopták a bugyellárisomat!” butélia: (fn.) üvegkancsó. ,,Gyönyörű szép butéliánk van.” büdösbogár: (fn.) poloska. ,,Szét ne nyomd a büdösbogarat!” 13
C cafrang: (fn.) ruháról lecsüngő rongy. ,,Hogy nézel ki ennyi cafranggal?” cájgnadrág: (fn.) olcsó anyagból készült nadrág. ,,Vett magának a földre egy cájgnadrágot.” cakó: (fn.) gólya. ,,Mennyi cakó van erre!” cakompakk: (hsz.) készen, rendben. ,,Cakompakk megcsinálta.” cakkpakk: (hsz.) útrakészen. ,,Cakkpakk van mindenki.” céda: (mn.) rosszerkölcsű nő. ,,Én még ilyen céda nőt nem láttam!” cemende: (fn.) szajha. ,, Micsoda cemende!” cépkalábú: (mn.) vékonylábú. ,,Az anyjától örökölte azt a cépkalábát.” cerkó: (fn.) görögkatolikus templom. ,,A cerkóban lesz a keresztelő.” cimbarkódzik: (i.) függeszkedik, csimpaszkodik. ,,Mit cimbarkódzol, te!” ciriburi: (fn.) mulatság, vigadalom. ,,Jó kis ciriburit csaptunk!” civajkodik: (i.) kiabál, veszekszik. ,,Állandóan civajkodik.” compolyodik: (i.) elszomorodik, búsul. ,,Elveszett a játéka, azért compolyodott úgy el.” condra: (fn.) rossz, elhasznált, rongyos ruha. ,,A földre vegyél fel valami condrát.” cubák: (fn.) csontos húsdarab. ,,A cubákja kell nekem.” cupák: (mn.) nagyon magas ember. ,,Én még nem láttam ilyen cupákot.” curmos: (mn.) szennyes, piszkos. ,,Nem zavar, hogy minden curmos?” curikkol: (i.) hátrál. ,,Nicsak, hogy curikkol!”
CS csábrándi: (mn.) bolondos, kelekótya. ,,Olyan kis csábrándi ez a jány!” csádé: (mn.) bokros hely. ,,Mindig a csádéba bújtak el.” csajbókos: (mn.) bolondos, féleszű. ,,Pont az a csajbókos beszél?” csajra-hajra: (hsz.) jobbra-balra. ,,Cikázott az csajra-hajra.” csajtos: (mn.) nedves, harmatos. ,,Milyen csajtos reggelünk van!” csák: (fn.) csáklya. ,,A csák a pincében van.” csámborog: (i.) csavarog. ,,Hol csámborogtál mán?” csarinkál: (i.) ténfereg. ,,Egész nap csak csarinkált.” csatál: (i.) kiabál, veszekszik. ,,Nem bírom hallgatni hogy hogy csarinkál.” csencselés: (i.) csereberélés. ,,Ment ott a csencselés köztük.” cseszkó: (fn.) Csehszlovákia. ,,Mán régen kivándoroltak cseszkóból.” 14
csicskó: (fn.) bogáncs. ,,Tele volt csicskóval a ruhája.” csida: (fn.) csikó. ,,Nézd csak a csidát!” csikol: (i.) csiklandoz. ,,Ne csikolj!” csilling: (fn.) kis szőlőfürt. ,,A csillinget neki adta.” csombók: (fn.) csomó. ,,Tele van csombókkal a kutya szőre.”
D dágvány: (fn.) pocsolya. ,,Bele ne lépj a dágványba.” dajna: (mn.) rosszerkölcsű nő. ,,Szóba sem álok ilyen dajna nőkkel.” dekli: (fn.) fedő. ,,Hol a dekli?” dencel: (i.) ugrál valamin vagy valakin. ,,Hagyd mán abba a dencelést!” dévánkozik: (i.) elmélkedik, gondolkodik. ,,Min dévánkoztál úgy el?” didil: (i.) szopik. ,,Bevitte a gyereket didilni.” dikhec: (mn.) sovány, gyenge, erőtlen. ,,Szegényke nagyon dikhec volt.” dobra üt: (i.) pletykál, kitálal, elmond mindent. ,,Nem mondok el neki semmit, mert úgyis dobra üti.” dózni: (fn.) dohánytartó szelence. ,,Kiömlött a dózni.” doszt: (hsz.) elég. ,,Dosztig van már vele.” dögös: (mn.) beteges. ,,Fiatalkorában mindig dögös volt.” drabális: (mn.) nagydarab, tagbaszakadt ember. ,,Mikor meglátta nem hitt a szemének, akkora drabális ember.” dudrog: (i.) duzzog. ,,Miért dudrogsz?” dulásig: (hsz.) bőven. ,,Dulásig van mit enni.” dzsobbant: (i.) csíp. ,,Akkorát dzsobbantott belé, hogy felsikoltott.”
E-É édesden: (hsz.) jóízűen. ,,Édesden aludt.” egyhasi: (fn.) iker. ,,Ők ketten egyhasiak.” egykorásu: (mn.) egykorú. ,,Az egykorásúakkal kéne barátkoznia.” egyszeri: (mn.) mesebeli. ,,Mindig is hitt az egyszeri alakokban.” elcompolyodik: (i.) elszomorodik. ,,Nézd, hogy elcompolyodott.” elhülemkedik: (i.) elcsodálkozik. ,,Mikor meglátta, úgy elhülemkedett!” 15
elken: (i.) megver. ,,Az apja jól elkente tegnap.” elköntörfarol: (i.) eloldalog. ,,Ha baj van folyton csak elköntörfarol.” elmárjad: (i.) szétmálik, szétmegy a ruha. ,,Az összes ruhája elmárjadt már.” elmismásol: (i.) másról beszél, tereli a témát. ,,Folyton elmismásolta a témát.” elsinkófál: (i.) semmibe vesz, figyelmen kívül hagy. ,,Mindent elsinkófálsz!” elvél: (i.) hisz, gondol. ,,Tegnap már elvéltem, hogy az úgy jó lesz,” enyészet: (fn.) nyugat. ,,Enyészetnek indulj fiam.” esmer: (i.) ismer. ,,Jól esmerem én őt.” estennet: (hsz.) estefelé. ,,Estennet volt mire hazajött.” evegél: (i.) eszeget. ,,Látszik hogy nincs étvágya, csak evegél.” ezerédes: (fn.) szaharin. ,,Kifogyott az ezerédesem.” ézi: (fn.) íz. ,,Na milyen az ézi?”
F faszari: (mn.) zsugori, fösvény. ,,Ne légy mán ilyen faszari!” fájintos: (mn.) jó, kiváló. ,,Fájintos volt a lakoma.” félcédulás: (mn.) féleszű. ,,Mindig is félcédulás vót.” felcihelődik: (i.) készülődik. ,,Igen felcihelődtél.” felkapó ruha: (mn.) utcai ruha. ,,Vedd fel gyorsan a felkapó ruhádat.” félmarik: (mn.) félmaroknyi. ,,Félmarik liszt sem maradt.” felszél: (fn.) északi szél. ,,Igen hűvös ez a felszél.” feneség: (fn.) bökkenő. ,,Mindig van valami feneség.” ficfa: (fn.) fűzfa. ,,Megbújtak a fűzfa alatt.” figura: (fn.) tréfa. ,,Nagyon figurás ember az.” findzsa: (fn.) bögre, csésze. ,,Összetörtem a findzsámat.” fineszes: (mn.) ravasz. ,,Vigyázz vele, nagyon fineszes ám.” fitul: (i.) görbül. ,,Igen elfitult mán az a rúd.” fotozsin: (fn.) petróleum. ,,Hiába kértem, nem hozott nekem fotozsint.” früstök: (fn.) reggeli. ,,Gyertek, kész a früstök!”
G-Gy gagyma: (mn.) rendetlen, rossz. ,,Az egész ház gagyma.” 16
gajdi: (fn.) fene. ,,Eridj a gajdiba!” galand: (fn.) pántlika. ,,A vásárban új galandot kapott.” galárizs: (fn.) gyöngysor. ,,Elszakadt a galárizsa, azért sír úgy.” ganajoz: (i.) trágyáz. ,,Menjél segíteni apádnak ganajozni.” gangos: (mn.) büszke. ,,Mindig is gangos volt, de hogy mire.” garádics: (fn.) lépcső. ,,Tegnap olyat esett a garádicson, hogy csak na!” geher: (mn.) sovány. ,,Egyél mán lelkem, hogy ne légy olyan geher!” genge: (mn.) gyenge. ,,De kis genge vagy!” gerjeszt: (i.) gyújt. ,,Gerjeszd mán be a rakást!” gibirc: (mn.) sovány. ,,Mindig is ilyen gibirc volt.” gigya: (mn.) gyengeelméjű, bolond. ,,Arra ne hallgass, az gigya.” girhes: (mn.) gethes, beteges. ,,Ne hozd ide azt a girhes macskát!” gólinc: (mn.) magas, vékonynövésű. ,,Az apja is ilyen gólinc, arra ütött.” gólyatej: (fn.) pálinka. ,,Hozzál csak egy kis gólyatejet étvágygerjesztőnek!” gombóda: (fn.) reszelt tészta. ,,Hogy ízlett a gombóda?” gyomroz: (i.) fogdos. ,,Mit gyomrozod azt a kutyát?”
H habókos: (mn.) szeszélyes, hóbortos. ,,Nagyon habókos ez a lány.” habri: (mn.) gyorsbeszédű, hadari. ,,Nem érteni mit mond, olyan habri.” habridál: (i.) gyorsan beszél. ,,Nem értek semmit, ha folyton habridálsz.” hacuka: (fn.) ruha. ,,Jól áll neked ez a hacuka.” hajadonfint: (hsz.) hajadonfővel. ,,Hajadonfint megy ki ilyen szélben.” hajal: (i.) hámoz. ,,Segíts csak hajalni.” hajítófa: (mn.) értéktelen. ,,Rám akarta tukmálni a hajítófa dolgait.” hajk: (fn.) hasíték. ,,Leszakadt a hajk a nadrágról.” hajkáztat: (i.) kerget. ,,Folyton a tyúkokat hajkáztatja.” halpéz: (fn.) pikkely. ,,Majd én leszedem a halpézt.” hamis: (mn.) vad, szilaj. ,,Nagyon hamis az a ló.” hadribaszku: (mn.) hirtelen, meggondolatlan. ,,Nem jó hogy olyan hadribaszku vagy.” hasmánt: (hsz.) hason fekve. ,,Hasmánt tud csak elaludni.” hasmars: (fn.) hasmenés. ,,Igen elkapta múltkor a hasmars.” hepciás: (mn.) kötekedő. ,,Hepciás kedvében volt.” 17
huncutka: (fn.) pájesz. ,,Nem állt jól neki az a huncutka.” hütyü: (mn.) ütődött. ,,Ne légy már ilyen hütyü!”
I-Í iktat: (i.) eldug, eltüntet. ,,Hova iktattad el a vedret?” ingerkedik: (i.) bosszant. ,,Ne ingerkedjél folyton.” instál: (i.) kér, unszol. ,,Miért kell mindenért instálni?” innya: (fni.) inni. ,,Kérek innya!” iromba: (mn.) hatalmas, alaktalan. ,,Micsoda iromba ember!” ítéletnagy: (mn.) nagyon nagy. ,,Ítéletnagy házba költöztek.” ivós: (fn.) moslék. ,,Vidd az ivóst a disznóknak.”
J jajfa: (fn.) bot verésre. ,,Mingyán előveszem a jajfát!” jegying: (fn.) a mennyasszony által vásárolt ing a lakodalomba. ,,Még nem választott jegyinget.” jegyváltás: (fn.) eljegyzés. ,,Már meg is tartották a jegyváltást.” jobbadán: (hsz.) jöbbára, többnyire. ,,Jobbadán a földön dolgozik.”
K kabóca: (fn.) szöcske. ,,Nagyon félek a kabócától.” kácc: macskakergető szó.,,Kácc, kácc, kifele!” kitanál: (i.) kitalál. ,,Tanálj csak ki valamit!” köpedelem: (fn.) semmit nem érő valami. ,,Köpedelem amit csinálsz!” kuckol : (i.) csiklandoz. ,,Ne kuckolj!”
L lábtó: (fn.) létra. ,,Állítsd a lábtót az istálló mellé.” labuckol: (i.) pocsol a vízben. ,,Ne labuckolj mán a vízben!”
18
lajbi: (fn.) mellény. ,,Megvarrtam a lajbidat.” láncfű: (fn.) pitypang, gyermekláncfű. ,,Kint hajkurássza a láncfüvet.” láttat: (fn.) siker, eredmény. ,,A kemény munkának meglesz a láttatja.” lázár: (mn.) szerencsétlen. ,,Sajnálom ezt a lázár gyereket.” lazsnakol: (i.) üt, ver. ,,Jól ellazsnakolták egymást.” lebabáz: (i.) gyermeket szül. ,,Itt ez ideje hogy lassan lebabázzon.” legényes: (mn.) nyálka. ,,Milyen legényes az urad.” léheg: (i.) lélegzik. ,,Megijedtem, mert alig léhegett.” léher: (mn.) nehéz, piszkos munka. ,,Nem fűlött a foga a léher munkához.” lénung: (fn.) kereset, fizetés. ,,Már nagyon várta a lénungot.” lepcskondiáz: (i.) leszid. ,,Mindenért lepocskondiáz.” lesajnál: (i.) lekicsinyel, leszól. ,,Nem esik jól neki, ha folyton lesajnálják.” lesürved: (i.) besötétedik. ,,Siessünk haza mielőtt lesürved.” levétet: (i.) lefényképeztet. ,,Levétettem már magam én is.” lezsukál: (i.) tétlenkedik. ,,Ne lezsukáljál mán annyit.” lingár: (fn.) mihaszna ember. ,,Az ura egy lingár alak.” lipityánka: (fn.) könnyű ruha. ,,Vegyél fel egy lipityánkát, nagyon meleg van.” lóka: (fn.) pad. ,,Kint ülnek minden este a lókán.” lopiba: (hsz.) titokban. ,,Lopiba adott neki egy csókot.”
M maca: (mn.) szerető, kedves. ,,Volt annak annyi macája, hogy csak na.” macskaugrás: (fn.) nagyon rövid távolság. ,,Csak itt lakott egy macskaugrásra.” makula: (hsz.) csöppnyi, nagyon kevés. ,,Egy makula emberség sem szorult belé.” makulányi: (hsz.) parányi, kicsiny. ,,Egy makulányit sem ért hozzá.” malágy: (fn.) iszapos talaj. ,,Ne menj a malágy közelébe!” mántli: (fn.) hosszúkabát. ,,Mutasd csak milyen mántlid van neked.” maradhatós: (mn.) tűrhető. ,,Elég maradhatós lett a munka.” maródi: (mn.) beteg, gyengélkedő, gyenge. ,,Mindig féltették, mert nagyon maródi volt gyerekkorában.” masina: (fn.) tűzhely. ,,Ment mindenki a masinához melegedni.” mazur: (mn.) koldusszegény. ,,Mióta ismerem ilyen mazur.” megcsíkol: (i.) megcsiklandoz. ,,Vigyázz, mert megcsíkollak!” 19
megemberel: (i.) megvendégel. ,,Rendesen megemberelte a vejemet.” megpergel: (i.) megpirít. ,,Tegnap jól megpergeltem a húst.” menetke: (fn.) menyét. ,,Tegnap látott egy menetkét.” metáli: (fn.) érem, medál. ,,Ajándékba kapta azt az arany metálit.” mezgerél: (i.) szedeget, gyűjtöget. ,,Kint mezgerél valamit az udvaron.” mezsgyezsír: (fn.) napraforgóolaj. ,,Menj csak át egy kis mezsgyzsírért.” mihint: (hsz.) mihelyt. ,,Mihint itthon lesz, vacsorázunk.” moholyka: (fn.) apró pihe. ,,Hozza a szél a sok moholykát.” mohonda: (mn.) alaktalan, csúnya. ,,Mi tetszik neki egy ilyen mohonda emberben?” móring: (fn.) hozomáy. ,,Nem volt nagy móringja sajnos.” mufurc: (mn.) mord, kedvetlen. ,,Miért vagy ilyen mufurc?” mumák: (mn.) ügyetlen. ,,De mumák vagy!” muzsika: (fn.) hegedű. ,,Olyan szépen játszott a muzsikáján!”
N-Ny nanó: (fn.) anyóka. ,,Nagyon kedves ez a nanó.” napfeljötte: (fn.) napfelkelte. ,,Szereti nézni a napfeljöttét.” nekidurál: (i.) nekigyűrkőzik. ,,Nekidurált, aztán belevágott a munkába.” nyöszöri: (mn.) nyöszörgős. ,,Olyan nyöszöri kutya ez.”
O-Ó onoka: (fn.) unoka. ,,Van is neki 8 onokája.” olajmécses: (fn.) olajjal világító lámpácska. ,,Hozd be az olajmécsest, hogy lássak.” orgonál: (i.) kiabál. ,,Ne orgonálj mán, mert felkel a ház!” oskola: (fn.) iskola. ,,Voltál tegnap oskolában?” ostorpénz: (fn.) a pásztornak járó pénzfizetés. ,,Aztán mennyi ostorpénz jutott neki?” osztán: (hsz.) azután. ,,Osztán hogy megvagy?” Ö-Ő őgyeleg: (i.) bámészkodva jár. ,,Egész nap csak őgyeleg.” ördögmotóla: (fn.) virgonc gyermek. ,,Nem lehet bírni egy ilyen ördögmotóla gyermekkel.” 20
összeakad: (i.) találkozik. ,,A múltkor összeakadtunk az utcán.” összeakaszt: (i.) összeszólalkozik. ,,Folyton összeakaszkodnak.” összebomlik: (i.) összegubancolódik. ,,Jaj, hogy összebomlott az anyagom.”
P pacuha: (mn.) hanyag. ,,Nagyon pacuha az a gyerek.” pádamentom: (fn.) betonból készül padló. ,,Náluk pádamentom van.” páhog: (i.) liheg. ,,Hol voltál hogy így páhogsz?” pakompart: (fn.) pofaszakáll. ,,Múlt héten levágatta a pakompartját.” pákosztos: (mn.) mindenbe belekóstoló. ,,Nem evett meg semmit, mert ilyen pákosztos.” palánk: (fn.) kerítés. ,,Túlságosan alacsony a palánk.” palincol: (i.) játszik, rosszalkodik. ,,Ezek a gyerekek folyton palincolnak.” pápista: (mn.) római katolikus. ,,Egy pápista lánynak udvarol.” párnacsucsa: (fn.) párnacsücsök. ,,A párnacsucsát szorongatja, úgy alszik csak el.” párnahaj: (fn.) párnahuzat. ,,Hozok egy tiszta párnahajat.” parolázik: (i.) kezet fog. ,,Nem parolázik ő akárkivel.” patália: (fn.) csetepaté. ,,Jó kis patáliát csapott.” patikáros: (fn.) gyógyszerész. ,,Egy patikários az udvarlója.” pendely: (fn.) női alsószoknya. ,,Kivillant a pendelye.” penel: (i.) fut. ,,Nicsak, hogy penel!” penzli: (fn.) ecset. ,,Nocsak hozz nekem egy penzlit.” pesztra vagy pesztonka: (fn.) gyermekre vigyázó személy. ,,Szükségem lenne egy pesztonkára.” petró: (fn.) petróleum. ,,Elfogyott a petróleumom.” pillancs: (fn.) mécses. ,,Kialudt a pillancsom.” pirongat: (i.) dorgál. ,,Kimaradt este, azért volt úgy megpirongatva.” pittypalatty: (fn.) napkelte. ,,Szereti nézni a pitypalattyot.” platnyi: (fn.) a tűzhely vaslapja. ,,Nehogy hozzányúlj a platnyihoz!”
R ragadáncs: (fn.) bogáncs. ,,Teleragadt egy csomó ragadánccsal.” rajtavaló: (fn.) a testen levő ruha. ramazuri: (fn.) veszekedés, hangoskodás. ,,Minden este ramazuri van a szomszédban.” 21
ramota: (fn.) halotti mise. ,,A ramotáról jövök.” rapacsos: (mn.) himlőhelyes. ,,Szégyelli nagyon hogy rapacsos.” rápergel: (i.) rápirít. ,,Rendesen rápergelt, de meg is érdemelte.” reckér: (fn.) kockázat. ,,Nagyon nagy a reckér benne.” réfel: (i.) tép, szakít. ,,Jól szétréfelted!” regnál: (i.) könyörög. ,,Miért kell mindenért regnálni?” report: (fn.) kihallgatás. ,,Miért kellett neki reportra menni?” reterát: (fn.) árnyékszék. ,,Az első útja a reterát volt. rifke: (fn.) zsidólány. ,,Beleszeretett egy rifkébe.” rikinda: (mn.) festett nő. Nem tetszenek nekem az ilyen rikinda nők.” rittig: (hsz.) csakugyan. ,,Rittig megcsinálta.” rütyő: (fn.) far. ,,Ülj mán a rütyődön.” rüvő: (fn.) citerás. ,,Hívott pár rüvőt a szomszéd faluból.”
S sábesz: (fn.) munkabefejezés. ,,Már nagyon várom a sábeszt.” sallárium: (fn.) fizetés. ,,Csak késik a sallárium.” salló: (fn.) sarló. ,,Ellopták a sallóját.” sámedli, sámli: (fn.) deszkából készült kisszék. ,,Ülj csak le a sámedlire lányom.” sarabol: (i.) felkapálja a füvet. ,,Mióta sarabolsz?” sárkányszél: (fn.) viharos szél. ,,Nem megyek ki ilyen sárkányszélben.” sátoros: (fn.) vándor cigány. ,,Sok volt erre a sátoros.” savószemű: (mn.) világoskék szemű. ,,Én még ilyen savószemű lányt nem láttam.” secci: (i.) érint, súrol. ,,Szerencsére csak seccette a golyó.” seggel: (i.) hátrafelé megy. ,,Annyit ivott, hogy csak úgy seggelt hazafelé.” sérifikál: (i.) cél nélkül sétálgat. ,,Láttam errefelé sérifikálni.” sifony: (fn.) szekrény. ,,Nem fér már semmi a sifonyba.” sikerkedik: (i.) sír, zokog. ,,De keservesen sikerkedik, ide hallom.” sikerkódzik: (i.) csúszkál. ,,Szeret a jégen sikerkódzni.” simakodik: (i.) fésülködik. ,,Meddig simakodsz még?” simléder: (fn.) szemernyő a sapkán. ,,Hogy süt a nap, még jó hogy van simléderem.” sipkémény: (fn.) falba épített keskeny kémény. ,,Sipkéményt építettek a házhoz.” slájer: (fn.) menyasszonyi fátyol. ,,Szép hosszú slájere volt.” 22
sódar: (fn.) sonka. ,,Egyél egy kis sódart!” sokadalom: (fn.) sokaság, tömeg. ,,Nem szereti mikor ilyen sokadalom van.” sorol: (i.) folyton beszél. ,,Idegesít hogy sorol.” stáció: (fn.) megállóhely, pihenőhely. ,,Hol van a legközelebbi stáció?” staférung: (fn.) kelengye. ,,Gyönyörűszép staférungja van neki.” stikli: (fn.) csíny. ,,Benne vót minden stikliben.” stimmol: (i.) hangol. ,,Meddig stimmolod még azt a hegedűt?” strikkol: (i.) kézimunkázik, varr. ,,Nagyon ügyesen strikkol a lány.” strózsák: (fn.) szalmazsák. ,,Hozzál csak ide nekem egy strózsákot!” subickol: (i.) fényesít, tisztít. ,,Subickold már ki a csizmámat!” sulli: (mn.) alattomos. ,,Mindig is ilyen sulli vót.” susinka: (fn.) aszalt gyümölcs. ,,Semmi pénzért nem enné meg a susinkát.” susinkásodik: (i.) aszalódik. ,,Mióta susinkásodik már ez a gyümölcs?” suskus: (fn.) csalás. ,,Hamar rájöttek a suskusra.” sutábul: (hsz.) balkézzel. ,,Csak sutábul tud írni.” sürven: (hsz.) sűrűn. ,,Sürven jár át hozzánk.” sütet: (fn.) egy sütésre elég lisztmennyiség. ,,Egy sütet lisztem van még.”
Sz szák: (fn.) háló. ,,Nagyobb szákot hozzál!” szárazbetegség: (fn.) tüdőbaj. ,,Szárazbetegsége van szegénynek.” szárazgeher: (fn.) sovány. ,,Mindig ilyen szárazgeher volt.” szegő: (fn.) szegély. ,,Hozzá sem ért a szegőhöz.” szemeszöktibe: (hsz.) hirtelen. ,,Olyan szemeszöktibe történt minden.” szerecseny: (fn.) néger. ,,Még életében nem látott szerecsenyt.” szervéta: (fn.) szalvéta. ,,Hozzál csak szervétát is az asztalra.” szirec: (fn.) sárgatúró, húsvéti étel. ,,A kedvence csak a szirec volt.” szőkül: (i.) hajnalodik. ,,Mindig felkelt ha szőkült.” szúrósdisznó: (fn.) sündisznó. ,,Tele volt az udvar szúrósdisznóval.” szuszimuszi: (mn.) csendes. ,,Miért vagy olyan szuszimuszi?” szümőcs: (fn.) szemölcs. ,,Nagyon zavarta az a szümőcs.”
23
T-Ty taju, tasa: (fn.) kacsa. ,,Nagyon szép tajui vannak.” takarás: (fn.) szénagyűjtés. ,,A takaráskor mindenki ott volt.” taluseprü: (fn.) a liba szárnyvége, tisztítóeszközként használták. ,,Hozd csak ide azt a taluseprüt!” talvészkodik: (i.) tollászkodik. ,,Folyton talvészkodik a tükör előtt.” tángál: (i.) ver. ,,Jól eltángált utána az apám.” tanyasi: (mn.) tanyai. ,,Tanyasi ember az.” tapickol: (i.) tapos, tipeg. ,,Ne tapickolj a sárban!” tárbáskodik: (i.) tátja a száját. ,,Kiült az ablakba és csak tárbáskodott.” targonca: (fn.) furik. ,,Segíts tolni a targoncát.” taskó: (fn.) tarisznya. ,,Megtömte a taskóját elemózsiával.” tejjeldara: (fn.) kukoricából főzött étel. ,,Úgy megkívántam a tejjeldarát.” telázsi: (fn.) polcos állvány. ,,Telepakolta a telázsit.” témbolyog: (i.) úgy megy, mint aki eltévedt. ,,Azt se tudja merre megy, csak témbolyog.” tengerifija: (fn.) kukorica oldalhajtása. ,,Adjad oda a jószágnak a tengerifiját.” tengerivakaró: (fn.) kukoricalisztből készült sütemény. ,,Még a tengerivakarót sem tudja megcsinálni.” tenkre: (hsz.) tönkre. ,,Tenkre ment a szomszéd.” tereny: (fn.) tenyér. ,,Nagy lapát terenye van neki. terembókál: (i.) ide-oda jár. ,,Nem tudott mit csinálni, csak terembókált.” testiruha: (fn.) fehérnemű. ,,Vigyázz, ki ne látszodjon a testiruhád.” tilinkól: (i.) dülöngélve megy. ,,Felöntött a garatra, tilinkólva ment haza.” tipickél: (i.) apró lépéseket tesz. ,,Összetipickélte a havat.” tirhit: (i.) elküld, elzavar. ,,Tirhitsd el az a jányt innen!” tirhul: (i.) eltűnik. ,,Úgy eltirhult hogy észre se vettük.” tojtat: (i.) ápol, kényeztet. ,,Folyton tojtatja azt a gyereket.” tolika: (fn.) ágyak alá betolható kerekes ágy. ,,A tolikába rejtette az ékszereit.” torhanyós: (mn.) porhanyós. ,,Jó lesz ez a főld, mert torhanyós.” torzsa: (fn.) növénynek a töve. ,,A torzsánál vágd le!” tyutyu: (fn.) tyúk. ,,Szereti ám nagyon a tyutyukat.”
24
U, Ú - Ü, Ű ugarfőd: (fn.) szántatlan terület. ,,Nem maradt rá csak egy ugarfőd.” ugarol: (i.) szánt. ,,Az uram kint ugarol a földön.” ugyi, ugyitok: (ksz.) ugye. ,,Ugyi, hogy igazam van?” újasszony: (fn.) rövid ideje házas asszony. ,,Ő még újasszony.” újig: (hsz.) a következő termésig. ,,Csak kihúzzuk valahogy az újig.” ujjas: (fn.) kiskabát. ,,Hol van az ujjasom?” ujujgat: (i.) ujjong. ,,Alig hagyta abba az ujujgatást.” ungot-berget: (hsz.) mindenütt. ,,Ungot-berget volt már.” utrenye: (fn.) reggeli mise. ,,Mindig ott ült az utrenyén.” ütleg: (fn.) bot, husáng. ,,Mit játszol azzal az ütleggel?” üzgérel: (i.) űz, hajt. ,,Úgy üzgérelte a lovat, hogy rossz volt látni.”
V vadfőd: (fn.) termőréteg alatti föld. ,,Nem kell nekem az ilyen vadfőd.” vagdalló: (fn.) szélespengéjű, félkör alakú kés. ,,Ne nyúlj a vagdallóhoz, mert éles.” vajdókol: (i.) jajgat. ,,Mit vajdókolsz annyit, te?” vakablak: (fn.) kis üreg a falban. ,,A vakablakba dugta a kincseit.” vakajtó: (fn.) hátsóajtó. ,,A vakajtón jöttem be.” vakerál: (i.) betegnek teszi magát. ,,Nem látod hogy csak vakerál?” vakmeleg: (fn.) vihar előtti meleg. ,,Ez csak olyan vakmeleg.” valamikorába: (hsz.) egyszer, régen. ,,Valamikorába jártam én is ott.” váncog: (i.) érthetetlenül beszél. ,,Mit váncogsz?” varangyékos: (mn.) varangyos. ,,Mekkora varangyékos béka!” vasláb: (fn.) háromlábú vasállvány, amelyre a fazekat tették a főzésnél. ,,Ki ne rúgd nekem a vaslábat!” vászoncseléd: (fn.) nő, asszony, lány. ,,Bolondul a vászoncselédek után.” vecsernye: (fn.) katolikusok délutáni ájtatossága. ,,Mennie kell a vecsernyére.” vekel: (i.) lékel. ,,Vekeld csak meg!” vendéghaj: (fn.) paróka.,,Mindig szégyellte a vendéghaját.” vernyákol: (i.) nyávog. ,,Nem tudom miért vernyákol.” vidla: (fn.) villa. ,,Vedd a kezedbe a vidlát, és úgy egyél!” 25
virasztol: (i.) virraszt. ,,Minden éjjel virasztol.” vizitök: (fn.) tavirózsa. ,,Rengeteg vizitök nőtt ott.”
Z zabló: (fn.) jászol. ,,Kösd a zablóhoz a lovat.” zabridál: (i.) össze-vissza beszél. ,,Nem értettem mit mondott, mert zabridált.” zajda: (fn.) hátibatyu. ,,Széjjel szakadt a zajdája.” zakurál: (i.) zavar. ,,Ne zakurálj mán folyton!” zehernyák: (i.) kötekedő. ,,Nem kedveltem, mert olyan zehernyák.” zörgölődik: (i.) veszekedik. ,,Folyton zörgölődik!” zubi: (fn.) fogacska.,,Kiesett a zubija.” zubrikál: (i.) mormol. ,,Mit zubrikálsz folyton?” zupa: (fn.) rántottleves. ,,Nem volt más vacsorára, csak zupa.” zurbol: (i.) vajat készít. ,,Mindig segített ha zurboltam.” zurbolló: (fn.) vaj készítésére szolgáló edény. ,,Hozd ide a zurbollót.”
ZS zsámiska: (fn.) törtkrumpli. ,,Nem szereti a zsámiskát.” zsizsa: (mn.) forró. ,,Vigyázz, mert zsizsa!” zsobrák: (fn.) betörő. ,,Zsobrákot fogott tegnap este.” zsombékos: (mn.) fűvel benőtt, mocsaras terület. ,,Ne menj arra a zsombékos helyre.” zsorvál: (i.) mindig beszél. ,,Miért kell neked állandóan zsorválni?” zsupol: (i.) elküld, elzavar. ,,Zsupold el innen azt a macskát!” zsuzsok: (fn.) zsizsik. ,,Tele volt a zsák zsuzsokkal.”
26
4. Összegzés Dolgozatomban megpróbáltam némileg bemutatni a felső-bodrogközi emberek nyelvhasználatát. Kitértem a kétnyelvűség kérdéskörére, láthattuk, hogy az itteni magyar kisebbségi beszélőközösség számára természetes és megszokott a kétnyelvűség, tudják, mikor, milyen beszédhelyzetben hogyan kell beszélniük, szlovákul vagy magyarul, esetleg mindkettőn. Mivel a lakosság nagy része magyar anyanyelvű, így sokszor a szlovákok érezhetik magukat kisebbségben, ezért nagyon sok szlovák megtanult valamilyen szinten magyarul, hogy könnyebben megértethesse magát, vagy mert vegyes házasságot kötött és szót akar érteni a magyar rokonokkal. A megértés így még könnyebb mindkét fél számára, hiszen nagyon sok magyar alig tud szlovákul, vannak, akik csak értik a nyelvet, de beszélni már nem tudnak. A dolgozatom nagyobb része szógyűjteményből áll. Mint általában, FelsőBodrogközben is leginkább az idősebb generáció ismeri és használja a tájszavakat, a fiatalabbak már vagy egyáltalán nem ismerik, vagy ismernek még egy párat, de már nem használják. Ezért is céloztam meg a 65 év feletti lakosokat, és nem is kellett csalódnom, mert igen gazdag tájszótárat sikerült összeállítanom adatközlőim segítségével. Az idős nénik és bácsik nagy örömmel segítettek munkámban. Több alkalommal is ellátogattam a falujukba, ahol igen szivesen fogadtak. Bár a tájszavakat nem ismeri az itteniek nagy része, de az erre a környékre jellemző nyelvjárás valamennyiük beszédére jellemző.
27
5. Conslusion In this project I present the dialect used by people in upper-Bodrodköz. I discussed the issue of bilinguatism as mentioned for the local Hungarian minority bilinguatism is natural and normal. They know how to speak in different situations whether it should be Hungarian or Slovak or both. Since the vast majority of population in this area is Hungarian, often the Slovak people feel like they are the minority. Many Slovaks chose to learn Hungarian to some extent so they can be understood easier, or because they married a Hungarian and wish to be able to speak with the spouce’s family. This way understanding each other is simpler for both parties, since most Hungarians speak very little Slovak, many of them only understand the language but have no active vocabulary and cannot speak it. The main focus and biggest part of my project consits of a glossary. In upper-Bodrogköz, like usually, mostly the older generation knows and uses the typical dialect whereas younger generations have very little knowledge of the dialect and rarely use it. For this reason I targeted people over 65, and I wasn’t disappointed because I managed to compose a very rich glossary with the help of my informants. The elderly ladies and gentlemen were happy to help me. I visited their villages several times where I was welcomed. Although the dialect is not known to people in this area, but the dialect spoken by people here is specific for our language.
28
BIBLIOGRÁFIA Nagy Géza (szerk.) 1992. Bodrogközi Füzetek. IV-V. Bodrogközi tájszótár. Bodrogközi Kastélymúzeum Baráti Köre. Pácin. Tamás Erzsébet 2000. A Bodrogköz eseményvilága a honfoglalástól napjainkig. Sárospataki Nyomda Kft. Sárospatak. Lanstyák István 2002. (A) A magyar nyelv jelene és jövője Szlovákiában In: Lanstyák István– Szabómihály Gizella (szerk.): Magyar nyelvtervezés Szlovákiában. Tanulmányok és dokumentumok. Kalligram Könyvkiadó. Pozsony. 12-18. 2002. (B) A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői In: Lanstyák István– Szabómihály Gizella (szerk.): Magyar nyelvtervezés Szlovákiában. Tanulmányok és dokumentumok. Kalligram Könyvkiadó. Pozsony. 84-108. Bogoly János 1992. Királyhelmec. Királyhelmec és a Felső-Bodrogköz természetrajza és történelme. Madách Könyv- és Lapkiadó. Pozsony. Kiss Jenő (szerk.) 2001. Magyar dialektológia. Osiris Kiadó. Budapest. Penavin Olga 1986. Nyelvjárás és köznyelv. A nyelvjárás hatása a köznyelvre. Forum Könyvkiadó. Újvidék.
INTERNETES HIVATKOZÁS: http://www.helmecirsz.szm.com/menu/bemutatkozas/bodrogkoz.html
http://hu.bodrog-tisa.sk/varak-es-varromok.phtml?id3=48238
http://hu.bodrog-tisa.sk/templomok-kolostorok.phtml?id3=48239
http://www.zemplen.hu/turisztika/bodr_koz/bodrogkoz1.htm
29
http://osszefogas.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1164527
http://hu.bodrog-tisa.sk/show_foto.php?id=25879
30
Melléklet
Bodrogközi térkép http://www.helmecirsz.szm.com/menu/bemutatkozas/bodrogkoz.html (2014.04.20.)
A királyhelmeci Csonkavár http://hu.bodrog-tisa.sk/varak-es-varromok.phtml?id3=48238 (2014.04.20.) 31
A leleszi premontrei kolostor http://hu.bodrog-tisa.sk/templomok-kolostorok.phtml?id3=48239 (2014.04.20.)
A Rákóczi-várkastéy Borsiban http://osszefogas.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1164527 (2014.04.20.)
32
A Bodrog-folyó
Karcsa-tó
http://www.zemplen.hu/turisztika/bodr_koz/bodrogkoz1.htm (2014.04.20.)
Bodrogközi táj http://hu.bodrog-tisa.sk/show_foto.php?id=25879 (2014.04.20.)
33
