cic000CN.qxd
1/15/07 9:46 AM
Page 3
CICERO AZ ÁLLAM Fordította, a bevezetô tanulmányt és a jegyzeteket írta HAMZA GÁBOR A Somnium Scipionist és a versidézeteket fordította HAVAS LÁSZLÓ
AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST
cic000CN.qxd
1/15/07 9:46 AM
Page 4
ISBN 978 963 05 8442 5
Kiadja az Akadémiai Kiadó az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akkrt.hu www.szakkonyv.hu
Elsô magyar nyelvû kiadás: 1995 Harmadik, javított lenyomat: 2007
© Hamza Gábor, 2007
Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elôadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetôen is.
Printed in Hungary
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 191
Jegyzetszótár*
– Legendás népcsoport Latiumban. Az elnevezés „ôsnépet” – az „ab origine”-bôl levezethetôen – jelöl. Ilyen módon az aborigók a hagyomány szerint az Itáliában ôshonos törzsnek tekinthetôk. ACHILLES – Homéroszi hôs, aki a Trója ellen harcoló görög sereg legvitézebb vezére. Szerepel Ennius Iphigenia címû tragédiájában. AELIUS PAETUS CATUS, SEX. – Consul Kr. e. 198-ban és censor Kr. e. 194-ben. Származásánál fogva a plebejusi nobilitashoz tartozik. Híres jogtudós, akinek hírneve még Cicero korában is élô. Az ún. irodalmi jogtudomány korszaka az ô munkásságával kezdôdik. Szerzôje a Tripertita címû hármaskönyvnek, amely a XII táblás törvényt, az ehhez kapcsolódó értelmezést és a legôsibb kereseti formulákat tartalmazza. Szerzôje a „ius Aelianum” néven ismert, a „ius Flavianum” korszerûsítésének tekinthetô formulagyûjteménynek. AEMILIUS PAULUS, L. – Consul Kr. e. 182-ben és 168-ban. Scipio Africanus minor apja. A püdnai csatában (Kr. e. 168) legyôzi Perseus macedón királyt. Személyében a római erények szervesen kapcsolódnak a görög kultúrához. Szimbolikus jelentôsége van emiatt annak, hogy a fiai által temetése alkalmával rendezett játékokon (Kr. e. 160-ban) Terentius két vígjátékát, a Testvéreket (Adelphi) és az Anyóst (Hecyra), is elôadják. AENIAN NÉP – Görög népcsoport Thesszália déli részén, a Spercheus folyó völgyében. AEQUUSOK – Latiumi nép a latinok szomszédságában. Kr. e. 300 körül kerül Róma hatalma alá. AESCHINES – Híres görög szónok, Démoszthenész ellenfele, a macedónbarát politikai irányzat híve. AETOLUSOK – Görög népcsoport Közép-Görögország nyugati részén a korinthoszi tengeröböl északi partján. ABORIGÓK
*A beszélgetés résztvevôivel kapcsolatos adatok „A beszélgetés résztvevôi” címû fejezetben találhatók.
191
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 192
AGRIGENTUM – Görög gyarmatváros Szicília déli partvidékén. Kr. e. 405-ben a karthágóiak rombolták le, a második pun háború során Róma foglalta el. Ebbôl a városból származott Empedoklész, a görög filozófus és költô, aki a demokraták híve volt, és aki elutasította a felkínált királyi méltóságot. AHALA C. SERVILIUS – L. Quinctius Cincinnatus dictatorsága idején – pontosabban a hagyomány szerint Kr. e. 439-ben – a lovasság parancsnoka. A dictator parancsára megölte Spurius Maeliust, aki egy éhínség során sok gabonát vásárolt fel és osztott ki a népnek, miáltal azt a gyanút vonta magára, hogy türanniszra tör. ALBA LONGA – Ôsi latiumi város. A római hagyomány szerint Róma anyavárosa, melynek alapítója Ascanius, Aeneas fia. ALGIDUS – Hegység Latiumban, Tusculum mellett. Ezen a hegységen fekszik Algidum, az aequusok erôdje, amely számos csata színhelye. AMULIUS – Alba Longa királya. A hagyomány szerint testvérét, Numitort elûzte Alba Longa trónjáról, és Romulus és Remus ikertestvéreket a Tiberisnél tette ki. ANAXAGORAS – Görög filozófus (kb. Kr. e. 500–428). Kis-Ázsiából származott, Periklész barátja volt, és Athénben fejtette ki mechanikus materialista nézeteit. Az istentagadás vádja alapján számûzetésbe kényszerült. ANAXIMENES – Milétoszból származó filozófus, akinek mûködése a Kr. e. VI. század derekára esik. Tanításának lényege az, hogy a levegô az ôsanyag. ANCUS MARTIUS – Róma negyedik királya volt. Uralkodásának idején került sor a latinok leigázására és az Aventinus-domb betelepítésére. Ugyancsak az ô nevéhez kapcsolódik Ostia kikötôváros alapítása. APIS – Az egyiptomiak bika istene. APOLLO – Itt a Delphi jóshely igazságot mondó istene. AQUILIUS, M. – Consul Kr. e. 129-ben, azaz abban az esztendôben, amelyben Cicero szerint a dialógusra sor kerül. Aristonicus felett aratott gyôzelme révén – Aristonicus azért ellenfele Rómának, mert vitatta III. Attalosz, pergamoni király örökségének jogosságát Róma részérôl – vált híressé. Késôbb – Kr. e. 128–126-ban – Asia helytartója volt, aki egyúttal megszervezte ezt a provinciát. ARATUS – Görög költô (Kr. e. 315–239), aki a kilikiai Szoloiban született. Szerzôje volt a Phainomena (Jelenségek) címû asztronómiai tárgyú tankölteménynek, amely Zeusz megszólításával kezdôdött. Cicero ezt a költeményt még fiatalkorában latinra fordította, amelybôl azonban csupán töredékek maradtak fenn. ARCHIMEDES – Híres görög matematikus, fizikus és mérnök (Kr. e. 287–212). Szirakúza ostromakor egy római katona ölte meg. Cicero mint quaestor találta meg sírját.
192
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 193
ARCHYTAS – Tarentumi filozófus, a püthagoreus irányzat követôje. Munkássága az Kr. e. IV. század elsô felére esett. Harmonikosz címû munkájából csak töredékek maradtak fenn. Tarentumban jelentôs tisztségeket töltött be. AREOPAGUS – Az Akropolisztól nyugatra fekvô domb Athénben. Ezen a dombon ülésezett a legôsibb athéni törvényszék. Tagjai a korábban a legmagasabb állami funkciót betöltô férfiak voltak, minek következtében politikai súlya igen nagy volt. Kleiszthenész reformja következtében politikai jelentôsége nagymértékben csökkent, és hatásköre fôképpen nagy horderejû ügyekben való ítélkezésre szorítkozott. ARGINUSAE-SZIGETEK – Égei-tengeri szigetek Kis-Ázsia partjainál, Leszbosztól délre. Ezeknél a szigeteknél gyôzött az athéni flotta Konón vezetésével Kr. e. 406-ban a spártaiak felett. A gyôztes hadvezéreket azonban az athéniek halálra ítélték, mert a hajótörötteket az ütközetet követôen – a vihar miatt – nem mentették meg és holttesteiket sem temették el. ARISTIPPUS – Görög filozófus (kb. Kr. e. 435–366 után), Szókratész tanítványa és megalapítója a kürénéi iskolának, amelyre a társadalmi kötöttségektôl elvonatkoztatott szenzualizmus és hedonizmus jellemzô. ARISTODEMUS – Tragédiákban fellépô színész Démoszthenész korában. Tagja volt a Filipposzhoz küldött követségnek. ARISTOTELES – Az antik görög filozófia legegyetemesebb gondolkodója (Kr. e. 384–322), Sztagirosz város szülötte. Bár Platón tanítványa volt, mégis a mester által képviselt spekulatív irányzattal szemben az empirikus kutatásokat szorgalmazta. Erôsen bírálta Platón ideatanát. Cicero alapos ismerôje munkáinak. ÁRKÁDIA LAKÓI – Árkádia lakói magukat az athéniekhez hasonlóan a görög föld ôslakosainak tekintették, amire Ovidius (Fasti 2.289.) is utal. ASIA – Kis-Ázsiáról van szó, amely III. Attalosz halála után vált római provinciává. ASSIDUI – Az adókötelesek megjelölésére szolgáló fogalom, mely valószínûleg etimológiailag az „assidere”-bôl (letelepedni) származik. A Cicero-féle etimológia nem helytálló. ASSZÍROK – Az asszírok világhatalmának a médek Kr. e. 606-ban vetettek véget. Babilont Kr. e. 539-ben a perzsák hódították meg. ATERNIUS VARUS FONTINALIS, A. – Consul Kr. e. 454-ben volt. Aternius és Tarpeius consulok javasolták azt a törvényt, mely szerint a tisztségviselôk rendelkeznek a pénzbüntetés kiszabásának jogával. ATHOS – Hegyfok a Khalkidiké-félszigeten, melynek magassága mintegy 2000 méter. Kr. e. 480-ban Xerxész átvágatta annak érdekében, hogy Gö-
193
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 194
rögország elleni hadjárata során a hegyfok megkerülésével együtt járó veszélyeket elkerülhesse. ATILIUS CALATINUS, A. – Consul Kr. e. 258-ban és 254-ben, dictator Kr. e. 249ben volt. Kiemelkedô hadvezér az elsô pun háborúban. ATLANTI-TENGER – Az Óceánnak is nevezett Atlanti-tenger az ókori felfogás szerint – eltérôen a Földközi-tengertôl – az egész földkerekséget veszi körül, és ilyen értelemben a lakott földterület legvégsô határát alkotja. ATTIKAI SZÓNOKOK – A hellenisztikus korban a görög grammatikusok – talán Kr. e. 125 körül Pergamonban – állították össze a tíz legjelesebb szónok (Antiphón, Andokidész, Lüsziász, Iszokratész, Aiszkhinész, Iszaiosz, Démoszthenész, Hüpereidész, Lükurgosz, Deinarkhosz mintegy „kanonizált” listáját. AUGUR – Az egyik római papi testület tagja. Az augurok testülete jóstevékenységet folytatott fôleg a madarak repülése és viselkedése – madárjóslatok (auspicia) – alapján. Az augurok testülete nagy valószínûséggel etruszk mintára vált Rómában ismertté. A testület tevékenységével kapcsolatos szabályok az ún. libri augurales-ben nyertek rögzítést. AUGUSTINUS, AURELIUS – Egyházatya (354–430). Cicerónak Az állam címû mûvében szereplô gondolataival gyakran vitatkozik az Isten állama címû munkájában. De más mûveiben is – különösen leveleiben – nemegyszer idézi Cicerónak ezt a munkáját. A fordításban azok a szövegek szerepelnek, amelyek az Az állam szövegét töredékes formában tartalmazó palimpszesztuszt kiegészítik. AVENTINUS-DOMB – Egyike Róma hét dombjának, amely eredetileg Róma határán kívül feküdt. Erre a dombra vonult a plebs két ízben is (Kr. e. 494ben és 449-ben), amikor a város elhagyásával fenyegetett. AXINUS – A „barátságtalan” tenger a Fekete-tenger megjelölésére szolgál, amelyet eufemisztikusan „vendégszeretô tengernek” (pontus euxinus) neveznek. BRUTUS, L. IUNIUS – Consul volt Kr. e. 509-ben, az utolsó római király, Tarquinius Superbus elûzését követôen. BUSIRIS – Mondaszerû egyiptomi király, aki azokat az idegeneket, akik országába jöttek, az isteneknek áldozta fel. CAECILIUS METELLUS, L. – Consul Kr. e. 251-ben és 247-ben, dictator 224-ben volt. Híres volt az a gyászbeszéd, amelyet fia tartott róla Kr. e. 221-ben. A plebejusi eredetû Caecilius-nemzetség legnevezetesebb ágát alkotják a Metellusok.
194
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 195
CAECILIUS METELLUS (MACEDONICUS), Q. – Consul Kr. e. 143-ban, censor Kr. e. 13l-ben volt. Kr. e. 148-ban komoly szerepe volt a Macedoniában kitört felkelés leverésében, melynek következtében Macedonia római provincia lett. CAECILIUS METELLUS (NUMIDICUS), Q. – Consul Kr. e. 109-ben, censor 102-ben volt. A Iugurtha elleni háborúban ô töltötte be a fôvezéri tisztséget. Hadi sikereinek jutalma volt a triumphus Kr. e. 106-ban. Kr. e. 100-ban a néppárttal való ellentéte miatt – nem volt hajlandó a Saturninus néptribunus által elôterjesztett földtörvényre esküt tenni – számûzetésbe kényszerült. Két évvel késôbb azonban – Saturninus bukását követôen – ismét visszatérhetett Rómába. A közéletben ettôl fogva nem töltött be szerepet. CAECILIUS STATIUS – Római vígjátékíró, akinek mûködése Plautus és Terentius közé esett. Viszonylag késôn sikert arató vígjátékaiban (szám szerint mintegy 40) leginkább Menandroszt követte. CAELIUS-DOMB – Egyike Róma hét dombjának, amelyet átszelt a via Appia. CANULEIUS-TÖRVÉNY – A Kr. e. 445-ben Canuleius néptribunus által javasolt törvény – pontosabban plebiscitum – lehetôvé tette a patríciusok és a plebejusok közötti házasságkötést. CAPITOLIUM – A Capitolium Róma „várhegyének”, a Capitolinus monsnak déli része, amelyen Iuppiter Capitolinus temploma állt. CARNEADES – Az ún. harmadik Akadémiához tartozó kürénéi görög filozófus (kb. Kr. e. 214/212–129/128), aki a szkeptikus irányzat képviselôje. Kr. e. I55-ben a peripatetikus Kritolaosszal és a sztoikus Diogenésszel együtt követségben járt Rómában, melynek során nagy sikerû elôadásokat tartott. CARTHAGO – Róma vetélytársa, föníciai alapítású város Észak-Afrikában. Egyik legjelentôsebb hatalma volt a Földközi-tenger nyugati medencéjének. Róma a három pun háború során számolta fel erejét. Kr. e. 146-ban Róma a hagyomány szerint a földdel tette egyenlôvé. Karthágó mindig fontos szerepet – mint egyfajta mérce –játszott Róma önértékelésében. CASSIUS VISCELLINUS, SP. – A hagyomány szerint háromszor (Kr. e. 502-ben, 493-ban és 486-ban) volt consul. Konzulsága alatt vonult ki a plebs a Szent-hegyre. Agrárpolitikája a konzervatívok ellenállásába ütközött. Azzal vádolták, hogy a királyi méltóságra tör, és e vád alapján levetették a Tarpeia-szikláról. CATO, M. PORCIUS CENSORIUS – A rendkívül sokoldalú és szigorúságáról híres római politikus (Kr. e. 234–149) consul Kr. e. 195-ben, censor 184-ben volt. Megtestesítôje és élharcosa volt az ôsi római virtusnak. Szerzôje volt az elsô latin nyelvû római történeti munkának (Origines –
195
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 196
Ôstörténet). Jelentôs munkája a De agricultura, (A mezôgazdaságról), amely a legkorábbi ránk maradt latin prózai mû. A Róma közelében fekvô Tusculumból származott, ahol Cicero is szívesen idôzött. Cicero Kr. e. 44-bôl származó, filozófiai jellegû dialógusában (Az idôsebb Cato vagy az öregségrôl – Cato maior de senectute) állított szép emléket Catónak. Ellenfele volt a görög mûveltségnek, bár irodalmi téren maga sem tudott annak hagyományaitól szabadulni. Következetesen lépett fel Karthágó megsemmisítése érdekében. CHRYSIPPOS – Sztoikus filozófus (Kr. e. 281/278–208/205) Kleanthész utódja a Sztoa irányításában, akit „második megalapítónak” is neveznek. Igen termékeny szerzô, érdeme a sztoikus tan szisztematikus kidolgozása. CLAUDIUS MARCELLUS, M. – Több ízben (Kr. e. 222-ben, 215-ben, 214-ben, 210-ben és 208-ban) volt consul a második pun háború idején. A cannaei csatát követôen ô bátorította a rómaiakat a harc folytatására. Q. Fabius Maximus Cunctator mellett harcolva sikerrel küzdött Hannibállal, és 212-ben meghódította Szirakúzát. CLAUDIUS MARCELLUS, M. – Consul volt Kr. e. 166-ban, 155-ben és 152-ben. Unokája Szirakúza meghódítójának (Kr. e. 212) és sikerrel harcolt Galliában és Hispániában. CLAUDIUS PULCHER, APPIUS – Consul volt Kr. e. 143-ban. Az igen elôkelô családból származó Claudius P. Crassus Mucianusszal és P. Muciusszal, Crassus testvérével együtt Tiberius Gracchus támogatója volt. Ifjabb Scipio és Claudius között igen ellenséges volt a viszony politikai tekintetben. CLAUDIUS PULCHER, C. – Consul Kr. e. 177-ben, censor 169-ben volt. Censortársa a két Gracchus fivér apja volt. A számûzetéstôl az igen népszerû censortárs mentette meg a szigorúsága miatt népszerûtlen Claudiust. CLEANTHES – Görög filozófus (Kr. e. 331/330–233/232), a sztoikus Zénón tanítványa és utóda. CLEO – Athéni demagóg a peloponnészoszi háború (Kr. e. 431–404) idején. Arisztophanész kigúnyolja, Thuküdidész pedig mint a lelkiismeretlen, felelôtlen demagógot rajzolja meg. CLEOPHON – Athéni politikus Arisztophanész korában, a Békák egyik szereplôje. CLISTHENES (KLEISZTHENÉSZ) – A Peiszisztratidák elûzését követôen Kr. e. 508-ban Kleiszthenész reformokat vezetett be Athénben, melyek során a szolóni alkotmány szellemében az arisztokraták politikai szerepét jelentôsen csökkentette. A phülék megteremtésével és az areopagosznak az
196
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 197
Ötszázak Tanácsával való felváltásával az athéni demokrácia megteremtôje. CNIDIUS – Knidosz, tengerparti város Kis-Ázsia nyugati partjának egyik félszigetén. Élénk kereskedelme és Venus-kultusza alapján tett szert hírnévre. COLOTES – Görög filozófus (Kr. e. III. század, született Lampszakoszban), Epikurosz tanítványa és követôje. COMINIUS AURUNCUS, POSTUMUS – Consul volt Kr. e. 501-ben és 493-ban. CONSUS – Ôsi római isten, akinek tiszteletére évente augusztus 21-én és december 15-én ünnepséget (Consualia) rendeztek. A hagyomány szerint tiszteletét még Romulus vezette be annak kapcsán, hogy a föld alatt egy ismeretlen isten oltárára lelt, és ezt az ünnepséget használta fel a szabin nôk elrablására. CORINTHUS – Igen jelentôs görög kereskedôváros a Peloponnészosz-félszigeten. Kr. e. 146-ban C. Memmius római hadvezér rombolta le és fosztotta ki. A Caesar nevéhez fûzôdô újjáépítést követôen azonban jelentôségét hamar visszanyerte. CORNELIUS SCIPIO, CN. – Consul volt Kr. e. 222-ben. Nagybátyja volt Scipio Africanus Maiornak. A második pun háború során – Kr. e. 211-ben – P. Cornelius Scipióval együtt esett el Hispániában. CORNELIUS SCIPIO, P. – Consul volt Kr. e. 218-ban. P. Cornelius Scipio Africanus Maior apja. Hannibáltól vereséget szenvedett Kr. e. 218-ban a Ticinus folyó mellett. CORNELIUS SCIPIO AFRICANUS MAIOR, P. – Consul volt Kr. e. 205-ben és 194ben. A második pun háborúban Hannibált a zámai csatában (202) legyôzte. 190-ben legatusként harcolt Szíriában III. Antiokhosz ellen. Cato censorius támadta, mivel a görög életideál megvalósítására törekedett. CORNELIUS SCIPIO NASICA SERAPIO, P. – Consul volt Kr. e. 138-ban. Pontifex maximus és a senatorok vezére a Tiberius Sempronius Gracchus által javasolt földtörvények elleni küzdelemben. CORUNCANIUS, TI. – Kr. e. 280-ban consul, majd 246-ban dictator volt. Ô az elsô plebejusi származású pontifex maximus (Kr. e. 254–243). CRANTOR – Görög filozófus, az ún. régebbi Akadémia irányzatához tartozik. Elsôként értelmezi Platón egyik legutolsó dialógusát, a Timaioszt. CRASSUS, P. – l. LICINIUS CROTO – Város Itália déli részén, a mai Crotone. Görög alapítású, Kr. e. 194ben vált római coloniává. Szibarisz mellett jelképe volt a túlzott luxusnak. CURES – Szabin város Latium határán, amelybôl T. Tatius és Numa Pompilius származtak. Ennek a városnak a nevére vezették vissza a ró-
197
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 198
maiak a „Quirites” nevet, amellyel a római polgárokat a népgyûlésen megszólították. CURIUS DENTATUS, M. – Consul volt Kr. e. 290-ben, 284-ben, 275-ben és 274ben. Legyôzte a szamniszokat és a szabinokat. Jelképe volt a római egyszerûségnek és megvesztegethetetlenségnek. Kr. e. 272-ben Beneventumnál legyôzte Pürrhoszt. CYPSELUS – Türannosz volt Korinthoszban a Kr. e. VII. század második felében, Periandrosz elôdje. Kormányzásának idejére esett Korinthosz kereskedelmének és mûvészetének felvirágzása. CYRUS (Kürosz) – Megalapítója, elsô királya volt a perzsa birodalomnak (Kr. e. 559/558/529). Az ókorban a mérsékelt uralkodó mintapéldájának számított. Ebben döntô szerepet játszott Xenophón kései, Kürosz nevelése (Küru paideia) címû munkája, mely Scipio Aemilianus egyik legkedvesebb olvasmánya volt. DELPHI – Az ókor leghíresebb jóshelye, Apollo-szentély Phókiszban, a Parnasszosz lábánál. A legenda szerint Tarquinius Superbus is gyarapította fogadalmi ajándékkal Delphit, ami jele a Róma és a görög kultúrkör közötti élénk kapcsolatnak a Kr. e. VI. században. DEMARATUS – Tarquinius Priscus, a sorrendben ötödik római király apja. Korinthoszból Tarquiniibe ment, hogy menedéket kapjon Küpszélosz türannosztól. DEMETRIUS, A PHALERUMI – Athéni államférfi, szónok és filozófus (kb. Kr. e. 350–283). Theophrasztosz tanítványa. Tíz éven át (317–307 között) Athén vezetôje volt. Elûzését követôen Egyiptomban élt, és ott tanulmányainak szentelte magát. Mûvei nem maradtak fenn. Ciceróhoz igen közel állt phalerumi Démétriosz tevékenysége, életpályája. DIONYSIUS – Dionüsziosz, az ifjabb Szirakúza türannosza volt több évtizeden keresztül (Kr. e. 367–344). Különösen Dión meggyilkolását (354) követôen uralkodott igen kegyetlenül. Szirakúza polgárai a korinthoszi Timoleont segítségül híva ûzték el. DOLOPS NÉP – Görög népcsoport Thesszáliában. Homérosz szerint még az Enipeus folyónál éltek, késôbb a Pindus hegylánc vidékére vándoroltak. DÓROK – Görög népcsoport, amely eredetileg Dórisban – Közép-Görögországban, az Oeta hegylánc közelében – élt. DRACO – Arkhón Athénben a Kr. e. VII. század utolsó harmadában. Kr. e. 620 körül elsôként foglalta írásba a hatályos joganyagot („törvényeket”), amely a jogbiztonság megszilárdulása irányában hatott. DUELIUS, C. – Consul Kr. e. 260-ban, dictator 231-ben volt. Az elsô pun háborúban a Mylae melletti tengeri csatában legyôzte a karthágói flottát.
198
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 199
ELISIEK – Elis dór város lakói, amely az ugyanolyan nevû vidéken, a Peloponnészosz keleti partján feküdt. Ezen a vidéken található Olümpia is. EMPEDOCLES – Agrigentumi államférfi, filozófus és költô (Kr. e. kb. 494–434). Töredékes formában fennmaradt a hexameterben írt A természetrôl címû mûve, amely Lucretius Carus és Sallustius közvetítésével ismert Cicero korában. ENNIUS, Q. – Igen sokoldalú költô és író, a római költészet atyja (Kr. e. 239–169). Fô munkája a Róma történetét Aeneastól egészen koráig hexameterekben feldolgozó Annales (Évkönyvek), amely nagy hatással volt Lucretiusra, Vergiliusra és Horatiusra. Cicero is kiváló ismerôje az Annalesnek és Ennius tragédiáinak. Mûveinek azonban csupán töredéke ismert. EPICURUS – Filozófus, megalapítója volt az athéni epikureista filozófiai iskolának (Kr. e. 341–270). Úgy tûnik, hogy Cicero Az állam címû munkájában Epikurosz követôit nem nevezi meg kifejezett formában annak ellenére, hogy a legtöbbször éppen ennek az irányzatnak a hívei tekinthetôk a cicerói gondolatok leghevesebb ellenzôinek. Ennek oka stilisztikai természetû, mivel nem volna a fentiek alapján célszerû az, hogy Cicero komoly formában foglalkozzon ellenfeleivel, akik a politikai tevékenységet a zavartalan életvitel javára elvetik. Epikurosz követôinek befolyása a Kr. e. I. században jelentôsen növekszik Rómában annak ellenére, hogy az elôzô században senatusi határozat alapján ûzik el ôket a városból. ER – Platón Politeiá-jában (Állam) szereplô pamphüliai katona neve, aki sebesülése következtében tetszhalott lesz, és a máglyán ismét feléled, és beszámol az alvilágban szerzett élményeirôl, valamint a lélek halál utáni életérôl. ERÉNY ISTENNÔJE – Marcellus állított templomot Virtus és Honos tiszteletére. Ezt a két istenségnek emelt templomot Vespasianus császár állíttatta helyre. ESQUILINUS – Róma hét dombjának egyike, a város keleti részén. Eredetileg temetkezési hely volt, majd Maecenas létesített kertet ezen a dombon. ETRURIA – Itáliai terület, a mai Toscana tartomány. Ôslakói, az etruszkok az antik hagyomány szerint Kis-Ázsiából vándoroltak be. Az etruszk hatás Róma fejlôdésére mind vallási és kulturális, mind pedig politikai tekintetben igen nagy volt. Iulius Caesar idejében nyelvileg már romanizálódtak. Számos etruszk eredetû elôkelô család – így például Maecenas – Rómába ment. EUDOXUS – Knidoszi filozófus és államférfi (Kr. e. kb. 408–355). Platón tanítványa volt, aki az asztronómiában és a matematikában is kimagasló ismeretekkel rendelkezett.
199
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 200
FABIUS MAXIMUS VERRUCOSUS CUNCTATOR, Q. – Consul Kr. e. 233-ban, 228ban, 215-ben, 214-ben és 209-ben, dictator valószínûleg 221-ben és 217ben volt. A második pun háború idején az egyik legjelentôsebb római hadvezér, aki halogató taktikát folytatott. 209-ben Tarentumot is visszafoglalta. FABRICIUS LUSCINUS, C. – Consul Kr. e. 282-ben és 278-ban, censor 275-ben volt. Híressé vált censorként – a pürrhoszi háború idején tántoríthatatlan igazságérzetével. Jelentôs haditettek is fûzôdtek nevéhez. A példaképül veendô hôsök sorába tartozik Cicero szerint. FETIALISOK – A fetialisok húsztagú testületének feladata az, hogy ôrködjön bizonyos „nemzetközi” jogi normák, szokások betartásán, s így különösen a „jogos háború” (bellum iustum) indításával kapcsolatos hadüzenet formaszerûségein. FLAMENEK – Egy-egy isten kultuszának ápolására hivatott elôkelô papi testület tagjai. FORMIANUM – Laelius birtoka Formiaeben, Latium partvidékén. FURIUS CAMILLUS, M. – A római hagyomány szerint az archaikus kor egyik legnagyobb hadvezére volt a Kr. e. IV. század elsô két évtizedében. Meghódítja Veii etruszk várost és legyôzi a gallokat. GALBA – l. SULPICIUS – Az indoeurópai kelta törzsek latin megjelölése. A Kr. e. IV. század elején – 390-ben vagy 387-ben – elfoglalták Rómát a Capitolium kivételével, és súlyos károkat okoztak. Róma számára késôbb is nem kis veszélyt jelentettek. A galloknál szokásos emberáldozatról már Iulius Caesar is tudósít. GALLUS – l. SULPICIUS GANGES – Folyó Indiában, amely a rómaiak számára Nagy Sándor hadjárata révén vált ismertté. Jelképe az emberi kultúra – civilizáció –határának. GRACCHUS – l. SEMPRONIUS GÖRÖGORSZÁG – Az állam szövegében több ízben szereplô utalás Görögországra, a görögökre (Graecia, Graeci, illetve emelkedettebb stílusban Graii) a Róma és a görög föld közötti élénk szellemi kapcsolat igen kifejezô dokumentuma, amelyet Cicero is hangsúlyoz. GALLOK
– A római ház védôistenségei (Lares familiares), akiknek szobrai a tûzhely mellett vagy pedig egy külön kis kápolnában (lararium) voltak felállítva. Plautus Aulularia címû komédiájában a Lar familiaris prológusa alapján formálhatunk képet arról, hogy a rómaiak milyen bensôségesen tisztelték házi és családi isteneiket.
HÁZI ÉS CSALÁDI ISTENEK
200
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 201
HERCULES – Mitológiai alak. Iuppiter és Alcmena fia. Tizenkét nehéz munkát kellett végrehajtania Eurystheus szolgálatában. Azt követôen, hogy az Oeta-hegyen önmagát elégette, felvételt nyert a legenda szerint a halhatatlanok sorába, és Hebe házastársa lett. A künikosz és a sztoikus irányzat képviselôi idealizálják Hercules alakját, aki szerintük az emberiség javáért való munkálkodása eredményeként érdemelte ki az égi elismerést. Ilyen megfontolás alapján nyilvánvaló a párhuzam Hercules és Romulus között. HESIODUS – Boiótiai görög költô (Kr. e. 700 körül). Szerzôje a didaktikus jellegû, a paraszti életet megörökítô Munkák és napok és az Istenek születése címû epikus költeményeknek. Hésziódosz tekinthetô többek szerint a görög filozófia elsô alakjának, mivel az Istenek születése címû munkájában a genealógia formáját öltô világkép jelentkezik. Zeuszt a jog védelmezôjeként dicsôíti ebben a mûvében és a Munkák és napok-ban is magasztalja az igazságosságot: HOMERUS – Homérosz a rómaiak számára az epikus költészet mintaképének számított. Livius Andronicus (Kr. e. 280–207 körül) tanítványai számára latinra fordította az Odüsszeiát, megteremtve ezzel egyúttal a szaturninuszi versmértéket. Elsôsorban Ennius tekintette magát római Homérosznak. HORATIUS BARBATUS, M. – Consul volt Kr. e. 449-ben. Consulsága idején törvényeket hoztak a plebejusok egyenjogúsítására. A Horatiusok híres nemzetsége – a Valeriusokkal együtt – hosszú idôn át a demokratikus irányzat élharcosának számított. HOSTILIUS MANCINUS, C. – Consul volt Kr. e. 137-ben. Mint a Numantia ellen küldött sereg parancsnoka szorult helyzetében – a numantiaiak ugyanis bekerítették a várost ostromló római csapatokat – Tiberius Sempronius Gracchus quaestor közvetítésével (a késôbbi tribunus) szerzôdést kötött az ellenséggel, mely lehetôvé tette az ostromlók szabad elvonulását. A senatus azonban Rómában nem hagyta jóvá ezt az egyezményt, hanem úgy határozott, hogy Mancinus consult kiszolgáltatja az ellenségnek, akit a numantiaiak végül is nem fogadtak be. A senatus eljárása nem kis mértékben járult hozzá ahhoz, hogy Gracchus ellenérzése a nobilitassal szemben növekedett. HYPERBOLUS – Athéni demagóg, Kleón kortársa. Kr. e. 417-ben számûzték, 411-ben pedig az oligarchák meggyilkolták. Arisztophanész vígjátékaiban nemegyszer céltáblája a gúnyolódásoknak. IPHIGENIA – Agamemnón és Klütaimnésztra leánya, akit apjának fel kellett áldoznia azért, hogy a Trója felé induló görög sereg kedvezô szelet kap-
201
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 202
jon. A rómaiaknál Ennius írt olyan drámákat, amelyeknek mintái legtöbbször Euripidész tragédiái voltak. Így szerzôje volt egy, a görög drámaíró Iphigenia Auliszban címû darabját követô Iphigenia címû tragédiának. ITALIA – Ez a név eredetileg az Appennini-félsziget déli részének megjelölésére szolgált. A második pun háborút követô idôben terjed ki Italia az egész félszigetre, egészen az Alpokig. A Kr. e. I. században alakul ki – ennek jelei fôleg Varrónál és Vergiliusnál mutatkoznak – a Róma-eszme mellett az Italia-eszme. IULIUS PROCULUS – A legendák ködébe veszô Iulius Proculus állította azt, hogy álmában megjelent neki az égbe szállt Romulus, mely történet Augustinusnál gúny tárgyát képezi. IULIUS CONSUL, C. – Consul volt Kr. e. 430-ban. Elôneve Livius szerint helyesen Lucius. IULIUS IULUS, C. – Egyike volt a második év (Kr. e. 450) decemvirjeinek. Mintaképe az ideiglenesen mérsékelt formát öltô decemviri kormányzásnak. IUNIUS CONGUS – Egy tanult, tudományos ambíciókkal azonban nem rendelkezô római – személyérôl egyéb adatok nem ismertek –, akit Lucilius mint munkáinak ideális olvasóját képzeli el. IUPPITER (Optimus Maximus) – Az istenek és emberek uralkodója, Saturnus fia, a rómaiak fôistene, akit késôbb Zeusszal azonosítottak. LARCIUS, T. DICTATOR – A hagyomány szerint Kr. e. 501-ben consul és egyúttal – elôször Róma történetében – dictator. Másodízben Kr. e. 498-ban volt consul. LATIN ÜNNEPEK – A latin városok szövetségének ünnepe (latinae feriae) Iuppiter Latiaris tiszteletére. Eredetileg Alba Longa, majd legyôzését követôen Róma irányította ezeket az ünnepeket. A négynapos ünnep során – melyet minden évben a consulok hirdettek meg röviddel hivatalba lépésüket követôen – szünetelt minden állami és magán politikai és gazdasági tevékenység. LATIUM – Földrajzilag Etruria és Campania között elhelyezkedô terület, melynek fôvárosa Róma. Nem egy esetben Latium Róma megjelölésére szolgál. A latinusok a római államszövetségben sajátos jogállással rendelkeznek. LICINIUS CRASSUS MUCIANUS, P. – Kr. e. 131-ben volt consul. P. Mucius Scaevola fia, aki Kr. e. 173-ban consul. Testvére P. Scaevolának, aki Kr. e. 133-ban consul. P. Crassus adoptálta. Pontifex maximus is. Az Aristonicus ellen indított háborúban halt meg Szmürnában. A Gracchusok korának kiemelkedô szónoka, államférfija és jogtudósa. Cicero a Brutus
202
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 203
címû munkájában (Brutus 98.) mint igen tekintélyes, a jogban is járatos szónokot dicséri. LICTOR – Az imperiummal, azaz hivatali hatalommal felruházott római tisztségviselôk rendszerint szabadon bocsátott hivatali szolgái. A hatalom jelvényeit, a vesszônyalábot a bárddal (fasces) vitték. A praetort hat, a consult tizenkét, a dictatort huszonnégy lictor kísérte. LOCRIS – Locri Epizephyrii görögök alapította város a dél-itáliai Bruttiumban. LUCERES – Tities és Rhamnes mellett egyike a három tribusnak, amely a hagyomány szerint Rómát alkotta. A Lucumóból való etimológiai levezetés kitalált. Csak annyiban információértékû, amennyiben a tribus nevének és intézményeinek etruszk eredetére enged következtetni. LUCILIUS, C. – Szatíraköltô, élt kb. Kr. e. 180 és 102/101 között. Latiumi lovagrendi családból származott. Numantia alatt Scipio mellett teljesített katonai szolgálatot. Scipio és Laelius barátja, tehát a Scipio-körhöz tartozott. Mintegy harminckönyvnyi szatírát írt, melyeknek azonban csak töredéke maradt fenn. Horatius igen nagyra értékelte Lucilius irodalmi munkásságát. Lucilius szatírái a római mentalitás és a görög eruditio összefonódásának termékei. LUCIUS – 1. Manlius Torquatus, L. LUCRETIA – Lucretius Tricipitinus lánya és Tarquinius Conlatinus felesége. A hagyomány szerint, melyrôl Livius is beszámol (Ab urbe condita I. 57. 6.-59. 6.), azt követôen, hogy Tarquinius Sextus, az utolsó római király, Tarquinius Superbus fia meggyalázta, öngyilkos lett. A liviusi hagyomány szerint (III. 44. 1.) ez vezetett volna közvetlenül a monarchia bukásához. LUCRETIUS, SP. – Consul Kr. e. 509-ben. LUCRETIUS TRICIPITINUS – Lucretia apja, konkrét adatok hiányában történetileg közelebbrôl meg nem határozható személy. LUCUMO – Etruszk szó latinizált formája, amely többször mint az elôkelô etruszkok tulajdonneve szerepel. Egyesek a Luceres törzs nevét Lucumóra vezetik vissza etimológiai szempontból, aminek a római köztársasági hagyomány szerint az az alapja, hogy egy bizonyos Lucumo sietett Romulus segítségére saját kérésére a szabinok elleni harcban. Servius szerint a Lucumo királyt, uralkodót jelent. LYCURGOS – Legendás spártai törvényhozó, akinek nevéhez kapcsolódik a hérodotoszi hagyomány szerint a spártai állam alkotmánya, politikai berendezkedése. A hagyomány szerint maga is királyi család sarja, aki törvényeit az egyik verzió szerint a krétaiaktól veszi át, míg a másik nézet szerint a delphoi oraculum volna e törvények forrása. Az általános fel-
203
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 204
fogás szerint Kr. e. IX. században élt, történeti személynek azonban nem lehet tekinteni. LYCURGUS – Az elsô olimpiai játékok megalapítója, Iphitos mellett. Plutarkhosz szerint Arisztotelész jut egy Olümpiában talált felirat alapján – melyen Lükurgosz és Iphitosz neve egyaránt szerepel – arra a következtetésre, hogy a törvényhozó nevéhez kapcsolódnak az elsô olimpiai játékok. A hagyomány szerint Kr. e. 776-ban volt az elsô olimpia. Ez a dátum azonban nagy valószínûséggel csak az elsô dokumentált olimpiai játékra vonatkozik, mivel azok megrendezésére már jóval korábban sor került. MACEDONIA – Földrajzilag Görögország északi részén található. Philippus és Nagy Sándor korában nagyhatalom. Kr. e. 168-ban a rómaiak Aemilius Paulus vezetésével a püdnai csatában legyôzik. Kr. e. 146-ban lesz római provincia. MAELIUS, SP. – Gazdag plebejus, aki egy éhínség alkalmával gabonát osztott a népnek, melynek révén számos követôre tesz szert. Abba a gyanúba került, hogy egyeduralom megszerzésére tör. Cincinnatus magához idézte, azonban ennek nem tett eleget. Ezért Kr. e. 439-ben Cincinnatus magister equitumja, C. Servilius Ahala megölte. MAGNESIA – Város Kis-Ázsiában, a Meander folyó partján, elég távol a tengertôl. MANCINUS – l. HOSTILIUS MANCINUS, C. MANLIUS CAPITOLINUS, M. – Consul Kr. e. 392-ben volt. A liviusi hagyomány szerint Kr. e. 389-ben megmentette a Capitoliumot a gallok rohamától. Rokonszenvezett az adósokkal. Mivel abba a gyanúba került a patríciusok vádja alapján, hogy királyi hatalomra tör, letaszították a Tarpeiaszikláról. MANLIUS TORQUATUS, L. – Praetor Kr. e. 49-ben volt. Pompeius híve és Caesar ellensége. Cicero barátja, Kr. e. 46-ban Afrikában öngyilkosságot követett el. Cicero szép emléket állít neki a Brutus címû munkájában. A De finibus bonorum et malorum címû mûvében Cicero ôt mint az epikuroszi tanok hívét, mint azok szószólóját mutatja be. MARATHON – Város Attica keleti partján. Miltiadész vezetésével az athéniek Kr. e. 490-ben a marathóni síkságon verték meg a nagy túlerôben lévô perzsa sereget. MARCELLUS – l. CLAUDIUS MARIUS, C. – Az egyik legkiemelkedôbb római hadvezér (kb. Kr. e. 157–86), aki egyúttal a popularis mozgalom legtekintélyesebb vezetôi közé tartozik. Homo novus, aki a lovagrendbe tartozóként teljesíti elsô katonai
204
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 205
szolgálatát Kr. e. 134- és 133-ban Numantiában Scipio alatt. Katonai tribunos. Quaestor és néptribunus Kr. e. 119-ben, praetor Kr. e. 115-ben, propraetor Kr. e. 113-ban Hispania ulteriorban. Plebiscitum útján nyerte el a Iugurtha elleni hadjárat vezéri tisztét, melyet Kr. e. 105-ben fejezett be. Elsô ízben Kr. e. 107-ben consul. Kr. e. 104- és 100-ban minden évben újraválasztották consulnak. Kr. e. 102-ben a teutónokat, 101-ben pedig a kimbereket gyôzte le. 100-ban leveri korábbi szövetségese, L. Appuleius Saturninus néptribunus popularis mozgalmát. Ezt követôen hosszú idôre kivált a politikai életbôl. 90-ben a szövetséges háborúban legatus. 88ban plebiscitum útján irányította a Mithridates elleni háborút. Sulla elôl még ugyanebben az évben Afrikába menekült. 87-ben Cinnával együtt visszahódította Rómát. 86-ban hetedszer consul. Kiemelkedô jelentôségû hadseregreformja, melynek eredményeként kialakult Rómában a húszéves katonai szolgálattal járó zsoldoshadsereg. MARS – Római hadisten, a hagyomány szerint Róma alapítóinak apja. A róla elnevezett égitest is az emberek számára háborút jelent. MASINISSA – Numidia királya (kb. Kr. e. 240–148). Iugurtha nagyapja és Róma szövetségese volt a második pun háborúban. Ezért 201-ben Róma elismerte királyságát egész Numidiára nézve. Idôsebb Scipio Africanus barátja. Országát gazdasági és kulturális vonatkozásban, sok tekintetben a hellenisztikus monarchák mintájára, azok példáját követve gyarapította. MASSILIA – A mai Marseille ókori latin neve. A kis-ázsiai görögök alapították a Kr. e. 600-as években. Híres kereskedôváros, amelynek szellemi élete is pezsgô. Arisztokratikus berendezkedésû polisz, amelynek patrónusai a római hódítást követôen a Scipiók. MAXIMUS – l. FABIUS MENELAUS – A legenda szerint spártai király, Agamemnón testvére, Heléna férje. Homérosznál (Iliász 3. 313.) mint szûkszavú, azonban mégis kiváló szónok szerepel, amire Cicero a Brutus címû mûvében is utal. METELLUS – A plebejusi Caecilius-nemzetség legnevezetesebb ága. MILTIADES – Marathóni gyôzô (Kr. e. 490-ben), aki megmentette Athént a perzsa inváziótól. Vád alá helyezik és a hadi kiadások megtérítésére irányuló nagy összegû pénzbüntetésre ítélik Parosz sikertelen megtámadását követôen. Sebesülése következtében azonban hamarosan meghalt. Fia, Kimón fizette meg a pénzbüntetést. MINOS – Kréta legendák ködébe veszô királya és törvényhozója, Zeusz és Európé fia. Rhadamanthosszal, testvérével együtt az alvilág bírája. MUCIUS SCAEVOLA, P. – Consul Kr. e. 133-ban volt. Pontifex maximus. Kitûnô jogtudós, Q. Mucius Scaevola apja, aki a beszélgetés egyik résztvevô-
205
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 206
je (vö. ott). Tiberius Gracchus pártján állt, és mint consul szembeszegült a senatus fegyveres beavatkozásra vonatkozó kívánságával. A jog vonatkozásában igen jelentôs papi évkönyvek irodalmi feldolgozása kapcsolódik nevéhez. Ezeket 80 könyvben foglalta össze, és Kr. e. 123-ig terjedôen tette közzé. NAEVIUS, CN. – Római költô (kb. Kr. e. 270–201). Görög és római tárgyú tragédiák szerzôje. Elbeszélô költeményben (eposzban) dolgozta fel a két elsô pun háború történetét (Bellum Poenicum). Munkásságát Kr. e. 235-tôl lehet nyomon követni. Számûzetésben hal meg Uticában. Igen erôsen bírálta a nemességet, ami kiváltotta a Metellusok haragját is. NAVIUS ATTUS – Híres augur Tarquinius Priscus király uralkodása alatt. NEOPTOLEMUS – Akhilleusz fia, akit apja a trójai háború kitörésekor fiatal korára való tekintettel nagybátyjának gondjaira bízott. Mivel egy jóslat szerint a görögök csak az ô jelenlétében vehetik be Tróját, Odüsszeusz magával vitte a táborba. Nem tudjuk azt, hogy Ennius melyik darabjában szerepel ez az idézet. NEPA – A Rák vagy a Skorpió csillagképe. NÉPTRIBUNUS – A plebs Kr. e. 494 óta választott érdekeit védô néptribunusokat. A néptribunátus intézménye a plebset a nobilitas túlkapásaitól védte. A néptribunusok valamennyi tisztségviselô (magistratus) és a senatus intézkedései tekintetében vétójoggal rendelkeztek. Joguk volt a plebs gyûléseit összehívni. Személyük sérthetetlen volt. A Kr. e. I. században általános jelenség a néptribunusi tisztség megvásárlása, ami joggal ébreszt kételyt Ciceróban ennek az intézménynek a létalapja iránt. A Törvényekrôl (De legibus) címû mûvében Cicero már megértôbb a néptribunátus iránt (3. 7. 15 skk.) – legalábbis Quintus arisztokratikus beállítottságú testvére véleményével összevetve. NEPTUNUS – A tenger istene, a görög mondavilágban szereplô Poszeidónhoz hasonlóan. Iuppiter testvére és Thészeusz, athéni király apja. Lucilius egyik számunkra fenn nem maradt szatírája szerint a filozófus Carneadesnek valószínûleg Neptunust küldik segítségére. NILUS – A Nílus folyó gyakran szerepel a görög (fôleg alexandriai) és a latin mûvészetben és irodalomban. Áradásai és ismeretlen forrásai miatt titokzatosnak számított. NUMA POMPILIUS – A rómaiak második királya. A római vallás intézményei legendás személyéhez kapcsolódnak. NUMANTIA – Város Hispániában, a keltibérek fôvárosa. A rómaiak elleni nagy felkelés (Kr. e. 144–133) egyik legjelentôsebb központja. Scipio Aemilianus Kr. e. 133-ban foglalta el és rombolta le.
206
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 207
OLYMPUS – Hegy Macedónia és Thesszália határán. Átvitt értelemben Homérosz szerint – a tizenkét isten lakóhelye. OPIMIUS, L. – Consul Kr. e. 121-ben. 125-ben meghódította és lerombolta – mint praetor – Fregellaet, a felkelô latin várost. Consulként megölette Gaius Gracchust és számos párthívét. 116-ban tagja volt annak a tíztagú küldöttségnek, amelyik felosztotta Numidiát Iugurtha és Adherbal között. 109-ben egy különbíróság elítélte. ORCUS – Az alvilág latin neve. Eredetileg egy zárt helyiség megjelölésére szolgál, majd pedig a görög Hádész mintájára az alvilág istenét jelenti. OSTIA – A Kr. e. VII. században alapított Ostia Róma kikötôvárosa a Tiberis torkolatában. PACUVIUS, M. – Római tragédiaíró (Kr. e. 220–kb. 130). Ennius unokaöccse és tanítványa. Tragédiáit görög minták alapján írta. Cicero sokra értékeli Pacuvius irodalmi munkásságát. Médeát az ún. kígyókocsiban utaztatja a levegôben. Cicero más munkájában (De inventione l. 19. 27.) is utal a „kígyókocsira”. PANAETIUS – Tanítványa, Poszeidóniosz mellett az ún. középsô Sztoa legkiemelkedôbb képviselôje (kb. Kr. e. 185–110). Kr. e. 129-ben vette át Athénben a Sztoa vezetését. Hosszú idôn át tanított Rhodosz szigetén. Rómában Polübiosszal, ifjabb Scipióval és Laeliusszal élt együtt. Kr. e. 141-ben elkísérte Scipiót Kis-Ázsiába és Alexandriába. Filozófiai tanításának alapvetô jelentôsége abban van, hogy római hatásra a sztoikus tant az élethez közelíti. A kötelességrôl szóló tanítása – szerzôje A kötelességekrôl címû munkának – gyakorlati etika, mely barátja, Cicero számára mintául szolgál a De officiisben. Valamennyi erényt abból vezeti le, hogy az ember értelemmel rendelkezik, és ebbôl következôen szociálisan alkalmazkodó lény. Mivel munkái csak töredékes formában ismertek, tanítását nagyon nehéz pontosan rekonstruálni. PAPIRIUS, L. CENSOR – Censor Kr. e. 443-ban és 433-ban. PAPIRIUS, P. CONSUL – Valószínûleg inkább L. Papirius Crassus consulról van szó, aki Kr. e. 430-ban consul. PATRON – Epikureista filozófus. Az iskola irányításában Phaidroszt követi (kb. Kr. e. 70–50). Ciceróval Rómában és Kr. e. 51-ben Athénben találkozik. PELOPONNESUS – Görögország déli félszigete. PELOPONNESUSI HÁBORÚ – Athén és a Spárta vezette peloponnészoszi szövetség háborúja (Kr. e. 431–404), amelynek következtében Athén elvesztette vezetô szerepét.
207
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 208
PERICLES – Az athéni demokrácia legkiemelkedôbb politikusa (kb. Kr. e. 495–429). Athén elsô sztratégosza tizenöt éven át, egészen a peloponnészoszi háború idején bekövetkezett haláláig. A periklészi kor Athén fénykorát jelenti. Bár Cicero nagy elismeréssel említi, mégis – összevetve Epaminondász dicséretével – Periklész irányában bizonyos mértékû visszafogottság, fenntartás érezhetô Cicero részérôl. PERSIUS – A költô Lucilius kortársa, akit Cicero rendkívül tehetséges és képzett embernek tart. (Vö. De oratore 2. 6. 25.) PHALARIS – Türannosz Agrigentumban Kr. e. 550 körül. A kegyetlenség megtestesítôje volt, amire Cicero A kötelességrôl címû mûvében is utal (2. 26.). Azt az ércbôl készült bikát, amelyben embereket elevenen éget meg, már Pindarosz is említi. PHIDIAS – Híres szobrász és építész Periklész korában. Vezeti a Parthenon díszítésével kapcsolatos munkákat (Kr. e. 447–438). Nevéhez kapcsolódnak az Akropolisz nagy Athéna-szobrai is. PHILIPPUS – Nagy Sándor apja, Kr. e. 359–336 között Macedónia királya. Kr. e. 338-ban Chaironeiánál legyôzte az egyesült görög sereget. Hegemóniatörekvései ellen küzdött Démoszthenész Athénben. PHILOLAUS – Püthagorász követôje, filozófus. A Kr. e. V. század vége felé Thébában tartózkodott. Késôbb Dél-Itáliába ment, és Tarentumban mûködött. PHILUS – Város a Peloponnészoszi-félsziget északnyugati részén. PINARIUS, P. CENSOR – Censor Kr. e. 433-ban. L. Papiriusszal együtt tagja volt a számunkra ismert harmadik censor-kollégiumnak. PIRAEUS – Athén kikötôvárosa. Alapítása Themisztoklész, átépítése pedig – Kr. e. 440 körül – milétoszi Hippodamosz nevéhez fûzôdik. Sulla Kr. e. 86-ban rombolta le. PISISTRATUS – Athén türannosza kb. 560 és 528 között. Plutarkhosz tudósít arról (Szolón 30.), hogy Peiszisztratosz Kr. e. 561/560-ban testôrsége segítségével a demokraták vezetôjeként az Akropoliszt elfoglalva magát Athén türannoszának kiáltja ki. Uralkodásának évtizedei során Athénre a gazdasági, mûvészeti és kulturális virágzás jellemzô. PLATO – Görög filozófus (kb. Kr. e. 427–347). Szókratész tanítványa, Cicero számára a nagy példakép. Az objektív idealizmus megalapítója. Államelmélete az arisztokratikus állam utópiája. Cicero érdeme a platóni filozófiának latin nyelven történô továbbadása, közvetítése. MACCIUS PLAUTUS, T. – Az umbriai Sarsinából származó, Terentius mellett a legkiemelkedôbb római vígjátékíró (kb. Kr. e. 254–184). Mintegy 130 komédiát írt, amelyek közül azonban csak 21 marad fenn ránk. Munkásságát Kr. e. 204-tôl 184-ig lehet nyomon követni. Plautus a görög új komé-
208
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 209
diából merített, azonban mégis eredetit alkotott. Varro gyûjtötte össze és mentette meg komédiáit az utókor számára Cicero korában. Cicero igen nagyra értékeli Plautus munkáit. POLYBIUS – Görög történetíró (kb. Kr. e. 200–118). Az elôkelô származású, az arkádiai Megalopoliszban született Polübiosz jelentôs politikai szerepet játszott hazájában. A püdnai csatát (Kr. e. 168) követôen a rómaiak túszként Rómába vitték, ahol a püdnai gyôzô, Aemilius Paulus házába került. A 16 éven át tartó római tartózkodás során az ifjabb Scipio Africanus tanítómestere és barátja lett, amellett, hogy a római életforma csodálójává vált. A Scipio-kör lényegében innen veszi eredetét. Negyven kötetet magában foglaló egyetemes története igen alapos munka, rendszeres oknyomozó történet. Polübiosz felismeri a római történelem nagy jelentôségét a világtörténelem számára. Cicero több ízben hivatkozik teljes egészében ránk fenn nem maradt mûvére. POMPEIUS, Q. – Consul Kr. e. 141-ben volt. A numantiai háborúban – Kr. e. 140-ben – a senatus elôzetes jóváhagyása nélkül a rómaiak számára szégyenletes békét kötött, amit a senatus nem ismert el. Amikor a senatus ezért ôt felelôsségre vonta, tagadta a megkötés tényét, és így megmenekült a súlyos következményektôl. PONTIFEX – A kiváltképpen szakrális természetû jogszolgáltatással foglalkozó papi kollégium tagja. A kollégium élén a pontifex maximus áll. A pontifexek hivatali tevékenységükrôl könyveket vezettek. A pontifexek vezette naptár képezi alapját a történeti feljegyzéseknek, az annalesnek. POPILIUS LAENAS, P. – Consul Kr. e. 132-ben. A Gracchus-féle reformmozgalom egyik esküdt ellensége és üldözôje volt. Augustinus szerint (De civ. Dei 3. 24.) háromezren estek az igen szigorú ítéletek áldozatául. E szigorúsága miatt elítélték, és számûzték Kr. e. 123-ban. Két évvel késôbb azonban rehabilitálták. PUNOK – Karthágó sémi lakossága. Az elsô pun háborút (Kr. e. 264–241) a rómaiak a messanai mamertinusok ürügyén, a másodikat (Kr. e. 218–202) a hispániai Saguntum lerombolás miatt, a Karthágó lerombolásához vezetô harmadikat (Kr. e. 149–146) Masinissa numidiai király miatt indították. PYRRHUS – Épeiroszi uralkodó (Kr. e. 319–272), aki trónra elôször társuralkodóként került. Nagy Sándor nyomdokain haladva célja egy nagy birodalom megteremtése. Ezért sietett Tarentum segítségére, amely Rómával került konfliktusba. Itáliában kezdetben óriási veszteségek árán gyôzelmeket ért el – Kr. e. 279-ben az apuliai Ausculum mellett –, innen a pirruszi gyôzelem kifejezés. Kr. e. 275-ben Beneventumnál vereséget szen-
209
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 210
vedett. A macedónokkal folytatott háborúban esett el a peloponnészoszi Argoszban. PYTHAGORAS – Görög filozófus (kb. Kr. e. 571–497), Thalész tanítványa. Szamoszból 530 körül menekült a dél-itáliai Krotónba, ahol iskolát alapított. Cicero számára a püthagoreusok tanai Platón alapján ismertek. A Kr. e. I. században Itáliában a püthagorászi tan jelentôs befolyással rendelkezik. Püthagorász tanítványait arisztokratikus jellegû kultikuspolitikai egyesületbe fogta össze, melynek célja a tagok erkölcsi megtisztulása. A püthagoreusok abszolútnak tekintik a mennyiség fogalmát, amibôl az következik, hogy felfogásuk szerint a tárgyak lényegét a mennyiség alkotja. A lélekvándorlás tana is az idealista püthagoreus filozófia egyik ágához kapcsolódik. QUINCTIUS CINCINNATUS, L. – Consul Kr. e. 460-ban és 439-ben volt. A hagyomány szerint 458-ban az eke mellôl szólították a római hadsereg élére az aequusok támadása idején. Cicero is mint a mértékletesség, az egyszerûség, a fegyelmezettség és a haza iránti odaadó, önzetlen kötelességteljesítés mintaképét említi. QUIRINALIS-DOMB – A hét dombra épült Róma legészakibb dombja (mons Quirinalis). QUIRINUS – Eredetileg talán Mars isten neve, majd Romulus istenneve halála (istenné válása) után a hagyomány szerint. Erre tekintettel nevezi Horatius (Carmina 1. 2. 46.) Quirinus népének (populus Quirini) Róma lakóit. REMUS – Romulus testvére, akit a legenda szerint Romulus egy vita során agyonütött. Cicero hallgat errôl a gyilkosságról. Ezzel szemben Horatius szerint (Epodosz 7.) a testvérgyilkosság az alapja az azóta átokszerûen Rómára nehezedô testvérgyilkos polgárháborúknak. RHAMNES – Luceres és Tities mellett egyike a három, a hagyomány szerint Rómát alapító tribusnak. RHODUS – Égei-tengeri sziget, s a rajta lévô város (városállam, polisz) neve. A gazdag kereskedôváros a görög-hellenisztikus világ középpontjaként – híres szónokiskolája – jelentôs szerepet játszott. Róma szövetségese, amely azonban a harmadik macedón háborúban (Kr. e. 171–167) tanúsított nem teljesen egyértelmû magatartása miatt Kr. e. 166-ban elvesztette külbirtokait. Cicero Rhodoszt a jó értelemben vett demokrácia mintaképének tekinti.
210
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 211
ROMULUS – A Cicero által is röviden hivatkozott legenda szerint Róma mondabeli alapítója és egyúttal elsô királya, Rhea Silvia és Mars fia, Remus testvére. Halála, istenné válása után a Quirinus nevet kapja. ROSCIUS, Q. GALLUS – Híres komikus és tragikus színész Cicero korában. Cicero nagyra becsüli mûvészetét, és Kr. e. 76 körül egy magánperében védi (Or. pro Roscio comoedo). RUTULUSOK – Törzs Latiumban. Fôvárosuk Ardea. Aeneas a rutulusok Turnus nevû vezérével harcol Vergilius szerint (Aeneis 7–12.) Latinus lányáért, Laviniáért és ezzel egyúttal a sors ígérte földért. – 24 patríciusból álló papi testület. Mint Mars isten papjainak egyik szentélyük a Palatínuson, a másik pedig a Quirinalis-dombon volt. Márciusban és októberben, azaz a háborús idôszak kezdetén és végén fegyvertánccal együtt járó és az állami isteneknek szóló dalokkal rendeztek Rómában felvonulást. Archaikus korra visszanyúló daluk (carmen Saliare) jelentése Horatius szerint (Epist. 2. 1. 86.) a késôbbiek során számukra és a nép számára egyaránt ismeretlen. SAMNIUM – Hegyvidék az Appennini-hegységben, Campaniától északra, mely egészen az Adriai-tengerig nyúlik. Lakói az oszk-umbriai nyelvcsoporthoz tartoztak, akik Rómával több ízben is háborús konfliktusba (Kr. e. 343–341, 328–304 és 298–290) kerültek. Kr. e. 290-ben váltak véglegesen Róma alattvalóivá. SARDANAPALLUS – Asszurbanipal, Asszíria utolsó királya (Kr. e. 669–626?), aki az érzelmes keleti uralkodó megtestesítôje, miként erre Velleius Paterculus (Historiae Romanae 1. 6.) utal. Híres volt nagy ninivei könyvtára. SATURNUS – ôsi itáliai isten. Uranus fia és Iuppiter apja. SEMPRONIUS GRACCHUS, TI. - Consul Kr. e. 177-ben és 163-ban, censor 169ben volt. A két híres néptribunus Gracchus testvér apja és Scipio Africanus Maior lányának, Corneliának férje. Szigorú censor. Scipio Africanus Maior politikai ellenfele. SEMPRONIUS GRACCHUS, TI. – Néptribunus Kr. e. 133-ban. Mint a popularis mozgalom egyik legjelentôsebb vezére, néptribunusként az itáliai parasztságot földhöz kívánta juttatni a közföldeken (ager publicus) kialakult nagybirtok korlátozása révén. Ennek során a Kr. e. 367-bôl származó leges Liciniae Sextiae rendélkezéseit kívánta feleleveníteni. A parasztok elidegeníthetetlen bérlet formájában jutottak volna az agrárreform során földhöz. Azt követôen, hogy másodszor is néptribunusnak akarta jelöltetni magát, a konzervatív arisztokraták 300 hívével együtt meggyilkolták. Cicero megítélése, véleménye róla nem mutat egységes SALIUSOK
211
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 212
képet. Fiatalkori mûvében (De inventione) Tiberius Sempronius Gracchust még egyfajta példaképnek tekinti, akinek személyében egyesül a bölcs államférfi és a kiemelkedô szónok. Ebben a mûvében viszont már a viszály szítójának tekinti ôt, aki türannoszi ambíciói miatt méltán lakol halállal. SEMPRONIUS TUDITANUS, C. – Kr. e. 129-ben volt consul. Jeles államférfi és szónok. Éppen annak az esztendônek a consulja, amelyre Cicero ezt a beszélgetést teszi. SENIORES – A Servius Tullius nevéhez kapcsolódó reform értelmében a vagyon alapján öt osztályba sorolt római polgárok egy, a 46 évnél idôsebb (tábori katonai szolgálat teljesítésére már nem köteles) polgárokat magában foglaló és egy, a 46 évesnél fiatalabb polgárokat tömörítô centuriához tartoztak. Az elsô osztály ilyen módon 35 ún. centuriae senioresre és ugyanennyi centuriae iuniores-re tagolódott. Összesen – a lovagok 18 centuriáját és az ácsok 1 centuriáját ehhez a számhoz hozzáadva – 89 centuria alkotta így az elsô osztályt. A fennmaradó 104 centuria foglalta magában a további négy osztályt. SERVIUS TULLIUS – Róma hatodik, utolsó elôtti királya. SESTIUS, L. – Elôkelô római polgár, akit Kr. e. 226-ban a decemvir C. Iulius idézett bíróság elé. L. még Livius (Ab urbe cond. libri 3. 33.). SICILIA – Róma elsô provinciája, Itália éléskamrája. SIMONIDES – Görög lírai költô, epigrammák, elégiák és himnuszok szerzôje (kb. Kr. e. 556–468). A Keoszból származó költô egy ideig I. Hierón szirakúzai udvarában élt. SMYRNA – Ión kereskedôváros a Hermosz torkolatánál. Az ókorban KisÁzsia egyik legszebb városának számított – erre utal Horatius (Epist. 1. 11. 3.). – Rutilius Rufus számûzetése idején Szmürnát választotta tartózkodási helyéül. SOCRATES – Görög filozófus és pedagógus (Kr. e. 469–399). A politika iránt kevés érdeklôdést mutató gondolkodó, aki eltérôen a korábbi természetfilozófusoktól a filozófia tárgyává magát az embert, az emberi magatartást és az erre vonatkozó elveknek gondos vizsgálatát tette. Az etikai racionalizmus elsô képviselôjének tekinthetô. Ismeretelmélete nagy befolyással volt a késôbbi hellén filozófiai iskolákra. Ateizmussal és az ifjúság megrontásával vádolták, és emiatt halálra ítélték. SOLO – Athéni államférfi és jeles költô. Kr. e. 594–593-ban mint arkhón eltörölte az adósrabszolgaságot és a földmûvesek adósságait. Alkotmánya demokratikus jellegû is volt, amennyiben kiterjesztette a politikai jogokat, és esküdtbíróságokat hozott létre. Megalapította a négyszázak tanácsát, és Athén lakosságát a vagyon szerint négy osztályba sorolta. Egyi-
212
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 213
ke volt a hét görög bölcsnek. Részben fennmaradt elégiái az antik intellektuális irodalom kimagasló alkotásai. SPARTA – Az egyik legjelentôsebb görög városállam. Az Eurótasz mellett fekvô polisz az antik Lakónia fôvárosa a Peloponnészoszi-félszigeten. Athén riválisa igen hosszú idôn keresztül. Kr. e. 404-ben – a peloponnészoszi háborúban – gyôzelmet aratott Athén fölött. A Kr. e. IV. század végén a macedón hódítás áldozata lett. A monarchikus berendezkedésû Spárta Cicero számára nem jelenti az ideális államformát, annak ellenére, hogy a spártai alkotmány egyfajta „kevert” alkotmánynak tekinthetô. Cicero látja azt, hogy ha a hatalom tartósan összpontosul valaki kezében, kizárt a „kevert” alkotmány elemeinek egyenlô érvényesülése. STESICHORUS – A számunkra ismert legrégebbi szicíliai görög lírikus költô. A Himerából származó költô (élt kb. Kr. e. 652–629 és 555 között) munkásságában kiemelkedô jelentôségûek a kórusdalok, melyeknek tárgya az isteni és hôsi mondákkal kapcsolatos. Az epikus líra megalapítója. Híres Helénáról írt palinódiája. SUESSA POMETIA – A volscusok városa Latiumban. Nem tévesztendô össze a nagy szatíraíró, Lucilius Campaniában található híres szülôvárosával, Suessa Auruncával. SULPICUS GALBA, SERV. – Praetor Kr. e. 151-ben, consul 144-ben volt. Híres szónok, aki Rómában elsô ízben alkalmazta beszédeiben a hellenisztikus stílust. Cicero tudósít arról a római szónoklás történetével foglalkozó Brutus címû mûvében, hogy Laelius a szenvedélyes elôadásmódban szónokló rhétort éppen sajátos, újszerû stílusa miatt ajánlja ügyfeleinek. Kr. e. 149-ben azzal vádolták, hogy megszegte a luzitánok irányában fennálló hûségesküt. A megalapozott vád alól részvétet keltô védekezése alapján annak ellenére felmentették, hogy idôsebb Cato vádbeszédében hevesen támadta. SUPICIUS GALLUS C. – Kr. e. 169-ben praetor, 166-ban consul volt. Az asztronómiában is jártas államférfi, aki L. Aemilius Paulus barátja volt, a püdnai csata (Kr. e. 168) elôtti napon – mint egy legio parancsnoka – figyelmeztette a katonákat a hamarosan bekövetkezô holdfogyatkozásra, és így elejét tudta venni a pániknak. Könyvet is írt a csillagászatról. Cicero több helyen is (például Cato Maior de senectute 14., Laelius 2. stb.) említi a komoly görög mûveltséggel rendelkezô kitûnô szónokot. SYBARIS – Város Alsó-Itáliában, melyet a görögök Kr. e. 709-ben alapítottak. Kr. e. 510-ben a szomszédos Krotón rombolta le. Szübarisz lakó híresekhírhedtek voltak fényûzô életmódjukról, ami a késôbbiek során jelképes értelmûvé vált.
213
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 214
SYRACUSAE – A Kr. e. VIII. században a görögök alapította gazdag szicíliai város. Cicero mint quaestor szicíliai hivatali éve alatt itt fedezi fel Arkhimédész sírját. Kr. e. 212-ben Marcellus fosztotta ki. SYRIA – Nagy Sándor halálát (Kr. e. 323) követôen a szeleukidák uralma alá került. Kr. e. 141-ben Scipio Africanus minor látogatta meg ázsiai útja során. Kr. e. 64/63-ban Pompeius alatt lett – Júdeával együtt – római provinciává. SZABINOK – Ôsi itáliai népcsoport, umbriai törzs, mely a latinok szomszédságában élt. Számos monda kapcsolódik hozzájuk (például a szabin nôk elrablása). SZAMNISZOK – A Campaniától északra fekvô területen élô nép. L. még SAMNIUM. TARENTUM – Görög alapítású kikötô- és kereskedôváros Dél-Itáliában. TARPEIUS MONTANUS CAPITOLINUS, SP. – Consul Kr. e. 454-ben. A hagyomány szerint ô indítványozta a pénzbüntetések mértékét megszabó törvényt. TARQUINII – Város Etruria déli részén. Emellett egy gens neve is. TARQUINIUS CONLATINUS, L. – Consul Kr. e. 509-ben. Lucretia férje. TARQUINIUS PRISCUS, L. – Róma ötödik királya. Személye annyiban jelent fordulópontot Róma történetében, hogy ô az elsô Etruriából származó király. TARQUINIUS SUPERBUS, L. – Róma hetedik és egyben utolsó királya. A hagyomány szerint a Kr. e. 534-tôl uralkodó királyt 510-ben ûzték el. A zsarnok Tarquinius Superbus elûzésének konkrét kiváltó oka az volt, hogy Sextus Tarquinius fia megbecstelenítette Lucretiát, L. Tarquinius Conlatinus házastársát, aki emiatt öngyilkosságot követett el. Ez a szégyenteljes tette ugyanis felkeléshez vezetett, amelyben rokonának, Iunius Brutusnak komoly szerepe volt. TATIUS, T. – A szabinok királya. A legenda szerint a szabin nôk elrablását követôen Róma ellen vonult. A Romulus nevéhez kapcsolódó latin alapítású mons Capitolinusnak a szabin eredetû mons Quirinalisszal történô egyesítését követôen Romulus a hagyomány szerint megosztotta a hatalmat Titus Tatiusszal. Tabus halálát követôen vált ismét egyeduralkodóvá. TAURUSOK – Szkíta nép a Krím-félszigeten. Diana istennônek emberáldozatot mutattak be. TELLUS – A Föld istennô Tellus temploma Kr. e. 268-ban emelt a mons Esquilinus forum felé esô részén állt Antonius háza közelében. A föld termékenységét jelképezô istennô templomában idônként a senatus is ülésezett.
214
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 215
THALES – Milétoszi görög filozófus, az ókori hét bölcs egyike. Az ión természetfilozófus – többek között – geometriával (így például a piramisok magasságát azok árnyéka alapján számította ki) és az asztronómiával is foglalkozott. Thalész a világ kezdetét és lényegét a vízben látta. Megjósolta azt a napfogyatkozást, amely Kr. e. 585-ben a Halys melletti, a médek és lídek közötti ütközet (Hérodotosz 1. 74.) idején következett be. THÉBAIAK – Thebai, Boiótia fôvárosának lakói. A legenda szerint Thebait Kadmosz alapította. Fénykora a Kr. e. IV. századra esett. A költô Pindarosz városa. THEMISTOCLES – Athéni államférfi és hadvezér (kb. Kr. e. 528–459). Athén tengeri hatalmának megalapítója. A görög flotta Themisztoklész vezetésével gyôzte le a perzsa hajóhadat Kr. e. 480-ban Szalamisznál. 474 körül számûzték Athénbôl és ezt követôen a perzsa királynál keresett menedéket. Több kis-ázsiai perzsa város vezetôjeként halt meg. Cicero számára itt kevéssé érdekes Themisztoklész személyének ellentmondásossága. Sokkal inkább az foglalkoztatja, hogy miképpen alakul a teljesítmény (érdem) és a hála viszonya. THEOPOMPUS – Spártai király a Kr. e. VIII. század második felében. A hagyomány szerint nevéhez kapcsolódik az öt ephoros felállítása. THESEUS – Athén legendák ködébe veszô királya. Aigeus fia, és Phaidra férje. Legyôzte a krétai szörnyet, Minotauroszt, Ariadné, Minosz király leányának segítségével, megszabadítva ezáltal Athént az emberáldozat terhétôl. A hagyomány szerint nevéhez kapcsolódik Athén elsô alkotmánya. Hippolütosz nevû fia egy amazontól született, akinek azonban halálát okozta, mivel féltékeny volt feleségére, Phaidrára. THRACIA – A mai Balkán-félszigetnek az antik Macedóniától keletre esô része, egészen a Fekete-tengerig. A görög hatás Thrákiában különösen a partvidéken volt jelentôs, amely azonban nem vezetett a thrák népcsoport beolvadásához. TIBERIS – Róma folyója földrajzi fogalomként és istenként egyaránt kiemelkedô szerepet töltött be a római mondavilágban és költészetben. TIMAEUS (történetíró) – Taorminából származó jeles szicíliai történetíró (kb. Kr. e. 346–250). Harmincnyolc könyvbôl álló történeti munkájában – amely néhány töredéktôl eltekintve nem maradt fenn – fôképpen Szicíliával, Itáliával és Líbiával foglalkozott. Az eseményeket Pürrhoszig tárgyaló munkához kapcsolódik Polübiosz, aki a Kr. e. 266-tól 144-ig terjedô korszak történetét írta meg. Timaiosz az elsô, aki a korszakbeosztásnál az olimpiákat vette figyelembe. A különben hosszú ideig nagy hatású Timaiosz munkájában éles ellentétben a hozzá kapcsolódó Polübiosztól még nagy szerepet játszik a retorikus, a csodáknak, jövendöléseknek és
215
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 216
isteni beavatkozásoknak jelentôséget tulajdonító hagyományos történetírói szemlélet. TIMAEUS (Locriba való) – Püthagorász követôje, filozófus, aki a dél-itáliai Locriban született. Platón kortársa. Platón a Timaiosz címû dialógusát róla nevezte el. TRIBUS – Róma városrészei, melyeknek száma eredetileg három volt, majd harmincötre növekedett. A szavazókörzet funkcióját betöltô tribusokba beosztott római polgárok a tribusok szerinti gyûléseken (comitia tributa) tárgyalták meg ügyeiket és választották alacsonyabb rangú tisztségviselôiket. TRICIPITINUS – l. LUCRETIUS TRICIPITINUS TULLUS HOSTILIUS – Róma harmadik királya. Rómát védelmezi a hagyomány szerint a szomszéd városok – így különösen az etruszk Veii és a latinok fôvárosa, Alba Longa ellen. Jelentôs szerepe van Róma súlyának növelésében. TUSCULUM – Ôsi latiumi város, Rómától délkeletre. Cato senex szülôvárosa. Itt volt Cicero egyik kedvelt villája, Tusculanum, mely után kapta nevét a Tusculanae disputationes címû Cicero-mû. Híressé vált Tusculum azáltal is, hogy Cicero idején a római szellemi élet fontos színhelye volt. TYRANNUS – Az eredetileg ’bitorló’ jelentésû görög türannosz nem volt pejoratív értelmû. A demokrácia idején vált ‘zsarnok’ jelentésû fogalommá, amire Platón Állam címû munkájának kilencedik könyve alapján következtethetünk. Cicero a latinizált türannoszt annak a hatalomvágyó embernek a megjelölésére alkalmazza, aki szétrombolja a közösséget. Ilyen türannosz számára Clodius, a gátlástalan néptribunus, akinek megölése dicséretes, a nép részérôl jutalmazandó, elismerésre méltó cselekedet. VALERIUS POTITUS, L. – Consul Kr. e. 449-ben. Elôdjei azok a Valeriusok, akik vezetésével – a Horatiusok mellett – sor került a királyok elûzésére, miképpen erre Livius (3. 39.) utal. VALERIUS PUBLICOLA, P. – Négy ízben (Kr. e. 509, 508, 507 és 504) consul a királyok elûzését követôen. A római köztársaság megalapítói között számon tartott consul a nép érdekeit szem elôtt tartó politikájára utal a „Publicola” név. VELIA – Róma egyik kerülete a mons Palatinus magasságában. VENUS – Az ôsi itáliai termékenység-istennôrôl, a görög Aphrodité latin megfelelôjérôl elnevezett bolygó. VERGINIUS, D. – Plebejusi centurio, néptribunus Kr. e. 449-ben. Leszúrta leányát, Verginiát, hogy ne követhessen el rajta erôszakot Appius Claudius. A Verginius tette és Lucretia öngyilkossága közötti nyilvánvaló párhuza-
216
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 217
mot az ókoriak is felismerték. A két történetet Cicero a De finibus címû mûvében is egymás mellett tárgyalja. VESTA-SZÛZ – Komoly elôjogokkal rendelkezô, papi funkciót betöltô szüzek, akik Vestának, az ôsi római istenségek egyikének – görög megfelelôje Hesztia –, a tûzhely ôrének szolgálatára voltak rendelve. Templomukban ôrizték az örök tüzet. Az atrium Vestae-ben laktak, ahol életük szigorú szabályokhoz igazodott. VOCONIUS TÖRVÉNYE – A Cato senex szorgalmazta lex Voconia (Kr. e. 169) a nôk fényûzése ellen irányult elsôsorban. E törvény szerint az elsô osztályba tartozó, azaz százezer sestertiusnál nagyobb értéket képviselô vagyonnal rendelkezô polgárok nôket örökösnek nem nevezhettek. A törvényjavaslatot Voconius Saxa néptribunus terjesztette elô a népgyûlésen. Itt említjük meg, hogy Rómában csaknem valamennyi magánjogi vonatkozású törvényt a népgyûlésen fogadnak el, és ezért elôterjesztôjük néptribunus. VOLSCUS TÖRZS – Bátorságáról híres nép Latium területén. Fôvárosuk a Rómától délre fekvô Antium. Kr. e. 338-ban, a latin-volscus háborút követôen – Antium rendkívül makacs ellenállása ellenére – a volscusok hasonlóan a volt latin szövetség tagjaihoz privilegizált helyzetbe kerültek. Kr. e. 491-ben a volscus sereg élén vonult Coriolanus Róma ellen. XENOCRATES – Chalkedónból származó görög filozófus (kb. Kr. e. 396–314). Platón tanítványa és második utódja volt Kr. e. 339–314 között az Akadémia élén. Elôször ô osztotta fel kifejezett formában a filozófiát etikára, fizikára és logikára (dialektikára). Nevéhez kapcsolódik a platóni ideatan és a püthagorászi számelmélet összekapcsolása. XERXES – A nagy perzsa király, I. Dareiosz fia és utódja. Kr. e. 485–465 között uralkodott. 480-ban apjának Görögország elfoglalására vonatkozó tervét megvalósítani törekedve rendkívüli elôkészületek után Görögország ellen vonult, azonban Szalamisznál és azt követôen 479-ben Plataiánál vereséget szenvedett. ZENON – A ciprusi Kitionból származó görög filozófus (kb. Kr. e. 336–264). A sztoikus iskola megalapítója Athénben. Eklektikus filozófus. Arisztotelész tanait Hérakleitosz természetfelfogásával kísérelte meg összeegyeztetni. Etikájára a determinista felfogás jellemzô. A szenvedélymentes lelkiállapotot tekintette ideálisnak. A sztoikus iskola vonatkozásában nem kevésbé jelentôs Khrüszipposz, aki a „második megalapítónak” tekinthetô. Cicero nézete szerint a sztoikusok, s így Zénón is alapjában véve az
217
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 218
ôsi peripatetikus-akadémiai tanokat vallják és egyedül a módosított fogalomrendszer alapján mutatkozik eltérés. ZETHUS – Amphion testvére, Iuppiter és Antiope fia, aki Pacuvius Euripidész Antiope címû tragédiája alapján írt mûvének egyik szereplôje. A vadászként és pásztorként mostoha körülmények között felnövekvô Zethus komolyan figyelmezteti testvérét, a gyengéd lelkû Amphiónt – Thebai várának építôjét –, aki a Hermestôl kapott kithara-játéknak adja át magát, hogy hagyjon fel az efféle „haszontalan” játékkal, és foglalkozzon komolyabb dolgokkal. Ciceróra nagy hatással van a testvéreknek az a vitája. Erre utal az, hogy a De inventione címû korai mûvében (I. 50. 94.) Euripidészt – tehát az eredeti tragédiát – idézi. A De oratoré-ben (2. 37. 155.) csakúgy, mint a De re publicá-ban (1. 18. 30.) már a Pacuvius-féle átdolgozásra hivatkozik.
218
cic187.qxd
1/17/07 7:11 AM
Page 219
Tartalom
Bevezetés Cicero De re publicá-ja és az antik állambölcselet Cicero állambölcseleti munkái Cicero állambölcselete a De re publica tükrében A cicerói állambölcselet és a történetiség Az ideális állam alapjai Cicero gondolkodásában A cicerói állambölcselet hatása A beszélgetés résztvevôi A De re publica szöveghagyománya
5 7 7 15 29 36 45 57 62
Az állam Elsô könyv Második könyv Harmadik könyv Negyedik könyv Ötödik könyv Hatodik könyv Somnium Scipionis (Scipio álma)
65 67 107 138 164 172 178 182
Jegyzetszótár
191
