e tárgyra vonatkozó műkifejezéseit,
műnyelvét; —
szóval: a leg
r ö v i d e b b idő alatt k ö n n y e n és otthonosan kezelte az elméleti téren az irodalomban, és a gyakorlati téren a mindennapi életben mindazt, a mit elválalt, hivataloskodásának körébe esett, és sokkal t ö b b e t azon a téren, mely tulajdonképen azon túl e s e t t : — kifogyhatlan v o l t ő a szives készségben, melyei bárkit és bármikor kész v o l t lekötelezni, mind a mellett, h o g y v e l e született férfias nemes önérzete, s kiválóan finom érzéke, azon állást biztositák részére, h o g y bárki, a ki k ö z e l e b b érintkezett
véle, kénytelen
volt bevallani, h o g y ő v é v o l t mindig a
kötelező szerepe, a lekötelezetté s o h a ! Szorgalma kimerithetlen v o l t , s a m i n t h o g y a m a g y a r irodalom büszkeségére meghonositotta A n y e gint, s azért h o g y
ezt j ó l fordithassa, megtanult elébb oroszul, ú g y
j á r t el mindig mindenben a minek teljesítésére vállalkozott. S itt ha bozás nélkül kimondhatjuk,
h o g y — habár n a g y díszére és javára
szolgált a sport ü g y n e k , s ez által k ö z v e t v e a hazai érdeknek, e téren töltött működése, mint a h o g y ez rendesen szokott lenni, midőn na g y o b b tehetségüek kisebb szerepre válalkoznak, mint sem a m i l y e t betölteni
hivatvák;
ha
régebben
fejlett
baja, nem inditja vala ez
irányban működését, talán nem e g y e g y , banem számtalan maradandó n a g y m ü v e t h a g y vala hátra a magyar irodalomnak. Szerettük és tiszteltük mi ő b e n n e egyiránt, az eszes társalgót, a finom érzékű embert, a mivelt lelkű, minden szép és j ó iránt lelke sülő, s z é p m a g y a r nyelven iró, s eszméit b e s z é l g e t é s k ö z b e n is, min d i g a legszabatosbb kifejezésekben, nem keresett, de talpra esett alak ban fogalmazott, szelid e m b e r t : a politikai küzdelmektől bár vissza v o n u l ó , mind a mellett hazáját l á n g o l ó n szerető, magyar irót, B é r c z y K á r o l y t tisztelt barátunkat! S z i v ü n k b e n hordjuk nyájunknál,
érette a g y á s z t , s emléke élni f o g mind
mert maradandóbb n y o m o k a t hagyott maga után, nem
e g y , márvány emlékkel diszitett sirhantot! B é k e hamvaira !
Gr. K e g l e v i c h B é l a .
A
Fanyest. Havas Sándortól.
A fanyest (Baummarder, Mustela martes) önálló nyestfajt képez, s a menyétek n a g y o b b családjához tartozik. Bár a sziklanyesthez igen hasonlít, ezzel m é g sincs rokonságban, legalább nincs reá példa, h o g y e k é t faj e g y ü t t párosodott volna. Ettől különben is nemcsak
nyu-
lánkabb teste, n a g y o b b kiálló, élénk s rendkívüli v a d s á g o t kifejező szemei, hanem három hüvelyknyivel hosszabh nyele s e g y hüvelykkel magasb teste által is k ö l ö n b ö z i k , azonkívül p e d i g a fanyest világos gesztenyeszinü csuhája finomabb, tömöttebb s hosszabb szőrű mint a m a z é ; e felett a fanyest torkán egész a vállapok alá nyúló sárga folt van, mely a fiatal nyesteknél
majdnem
rózsaszinű, a korosabbaknál
p e d i g majdnem rózsaszint ö l t ; e folt a sziklanyestten fehér s szürke szegélylyel van körülvéve. Ott, hol nagy kiterjedésű
s kevésbé há
borgatott lábas erdők vannak, a fanyest is honos, s ámbár fenyves er dőkben
is kivált olyasokban tartózkodik,
melyek v e g y e s állomány
nyal birnak, mire különböző német elnevezései is mutatnak ( B u c h - , Birk-, Espen, Fichten-,Tannen-, Kiefern-Marder), m é g i s tudtommal in kább szereti a t ö l g y , cser, bikk s általában a lombos erdőket, már csak azért is, mert ezekben az általa keresett mindennemű
szárnyasokat,
különösen p e d i g ezek fészkeit sokkal n a g y o b b választékban találja fel, és mert fenyves fanemüeknél nem o l y k ö n n y e n akad odúra, mely be
szükség
esetén
rejtőzhetnék,
s ha van is, ez az ő használatára
azért nem alkalmas, mert szurokkal van tele. Arról ugyan, h o g y a felvidéki n a g y fenyvesekben gyakrabban találtatnék, nem hallottam, de annyit tudok, h o g y a szatmári Avas ban, a Bikkben s a Mátra belsejében mint ottlakó közönségesen i s meretes, a pilisi, vértesi, bakonyi és farkaserdei nagy kiterjedésű er dőtagokban pedig oly b ő v e n van m é g , h o g y e g y i k másik uraság-vadász, ki utána veti magát, évente jókora összeg pénzt vált belőle. M i ugyan nem vagyunk azon helyzetben, h o g y a nyestbőröket külön ke reskedelmi czikk gyanánt mutathatnék fel statisticai j e g y z e t e i n k b e n , mint az északamerikai
státusok, melyekből W i n c k e l l m e g j e g y z é s e
szerint 1848-ban nem kevesebb mint 150,785 darab nyestbőr került f o r g a l o m b a ; egész Németországhoz képest azonban, honnan az érté kes bőrű állat már majdnem egészen kiirtatott, mégis bátran állit hatjuk, h o g y nálunk t ö b b százra m e g y é n m é g az évente f o g o t t nyes tek száma, és az itt feldolgozott ilynemű b ő r ö k e g y részét a szűcsök kéz alatt veszik meg. Előre látható ugyan, h o g y az erdők napról nap ra pusztitása s az emberek kapzsisága miatt rövid idő alatt ezen állat is el f o g erdeinkből v é g k é p tűnni, s a j ö v ő nemzedék már tán csak a természetrajzból,
v a g y az állatkertből
fogja a fanyestet ismerni; de
híjában, ilyen a világ folyása. A z éjszaki skót vadász azzal, h o g y az általa elejtett jávorszarvas fajának tán utolsója volt, nem sokat törő dik, sőt m é g dicsőséget helyez benne ; és ép ú g y nem g o n d o l vele a
nyestet odújából Hastól együtt kifüstölő vadász, h o g y a család azon erdőben utolsó volt, s ő többé e vidéken fanyesttel találkozni nem fog. P e d i g a nyest is hozzájárul az állatországban szükséges e g y e n súly fenntartásához ; ő is lánczszemet képez a műszerves lények so rában, mely ha innen kivétetik, pótolhatlan hézag támad az egészben, s e g y e s állatfajok
kipusztitása s természetben kisszerű
hasonlítással
ép olyasnak tűnik fel előttem, mint midőn e g y szép nagy darab szö vetben lyuk támad, v a g y kellő közepéből néhány szálat kiszakítanak; — a szövet azért megvan, de egész soha sem lesz többé. Igaz h o g y a fanyest rémítő pusztítást tesz a hasznos vadakban ; nem csak az apró nyulakat öldösi, hanem futtában elfogja a kis süldőket i s : a siket- és nyirfajdok, császármadarak
és foglyok tojásait és szárnyra nem kel
hető fiait kiszedi, de ugyanezt teszi a tömérdek orvmadár, a sasok, ölyvök, keselyűk, sólymok, baglyok és kányák koktélekéivel is, me lyek többnyire hozzáférhetlen
magas fákon fészkelnek s melyekkel
más kisebb duvadak, mint a menyét különböző fajai, viadalba bocsát kozni nem mernek. A téli évszakban pedig, midőn valamp]y hóval ke vésbé
fedett
haraszton
gubbaszkodó foglyon kivül, mely különben
is nem oly könnyen lopható meg, más madár nincsen, a rókával és vadmacskával közösen, egérre, gőzűre, menyétekre s evétkékre tart vadászatot, melyek éhségtől szintén g y ö t ö r t e t v e előbújnak
rejtekeik
ből, s azalatt m g az erdőaljban fa- és fűmagot szedegetnek, vagy ha a menyétek apróbb madarak, s a hó alatt egész alagutakat vájó ege rek után lesekednek, a náluknál sokkal erősebb, s valamennyi dúvad közt legravaszabb s legfürgébb nyest által falatnak fel. Különben a nyest egyáltalában
nem szeret rókával v a g y vadmacskával találkoz
n i ; ez utóbbi különösen halálos ellensége, melynek karmai közül, ha egyszer megkaphatja,
menekülni nem tud ; a rókától ellenben csak
akkor kell tartania, ha az nyilt mezőn éri utói s különben nincs fa, melyre hirtelen felkaphatna. Ebben különben rendkívüli ügyességgel b i r ; perez alatt felugrik a legmagasb fára, s mint az evétke, egyik gallyról a másikra több tér-közön ölnyire szökve, egész erdőt képes átgalyazni anélkül, h o g y földre szálljon ; ha pedig erre szánja el ma gát, és különösen akkor midőn odújából kiötlik, villámgyorsasággal fut le a fatörzsön v é g i g és sebten iramodik tovább. Ezt óvatosságból teszi;
egyrészt
másrészt
hosszabb időzés által nem akarja elárulni vaczkát,
pedig azon esetre, ha ezt a vadmacska már
megsejtette
volna, s ugyanazon a fán utána lesekednék, mi gyakran megtörténik, ennek megrohanását a sebesség által iparkodik meghiúsítani. A nyest-
nek ezen csudálatos gyorsasága, m e l y e t én e g y alkalommal személye sen észleltem, t ö b b n y i r e v é s z t h o z ó a fán ülő, v a g y ott gondatlanul foglalkozó madarakra nézve ; midőn a küllő v a g y harkály
kopogását
hallja, vagy azt veszi észre, h o g y a gályákon a téli nap sugaraiban n a g y o b b madár sütkérezik — azalatt mig amaz n y e l v é v e l a s z ú f é r e g hez férkőzni iparkodik, ez u t ó b b i p e d i g c s ő r é v e l esőtől ázott s z á r n y tollait igazgathatja,
a pillanat
alatt hozzá s z ö k ö t t nyest martalékául
esik. E z utóbbira v o n a t k o z ó l a g m é g csak annyit bell m e g j e g y e z n ü n k , h o g y forgása már j a n u á r közepén, a kövinyesténél tehát e g y hóval e l ő b b történik.
Martius v é g e f e l é kilencz hét multával a n ő s t é n y há
rom l e g f ö l e b b n é g y világtalan k ö l y k ö t vet, melyeknek látói csak 10 — 1 4 nap múlva kezdenek nyilni. F é l n ö v é s ü v a g y is süldő állapotukig a fiakat anyjuk nemcsak szoptatja, de falattal is ellátja. M e n n y i t kell ennek fáradnia, h o g y nemcsak magát, kinek e m l ő s állapotában sokkal nasryobb táplálékra van s z ü k s é g e , h a n e m ezenkívül három v a g y n é g y torkos fiát is a szükséges élelemmel elláthassa ! Gáspár gazda, e g y ö r e g nyestvadász, azt vitatta előttem, h o g y a n y e s t télen át makkot és más erdei g y ü m ö l c s ö t is eszik, mit azzal kivánt bizonyítani, h o g y fogáskor akárhányszor talált a nyest
odújában
makk- és bikkmag-
héjat. Én ezt tökéletesen elhiszem, mert bár e j e l e n s é g e t abból is ki lehet magyarázni, h o g y a nyest oly o d ú t foglalt el, melyben
azelőtt
e v é t k e lakott, de másrészt tagadhatlan,hogy a hústevő dúvadak l e g többjet növényfalattal
is táplálkoznak ; i g y a m e d v e igen szereti az
erdei epret és áfonyát, a róka e g é s z sor szőlőt képes e g y éjen át lekoppasztani, télen p e d i g megeszi a csipkét és más erdei b o g y ó n e m ü e k e t ; azon körülmény p e d i g , h o g y a fiatal korában f o g o t t nyestet tejbe mártott zsemlével n ö v e l e k fel s h o g y a n y e s t egyátalában k e d v e l ő j e a méznek, mit azáltal szerez m e g , h o g y az e r d e i méhek o d v á b a kiállhatlan szagú hulladékát ejti: ez adatok után e g é s z b i z o n y o s s á g g a l ál lithatni, h o g y szorultságból m e g e s z i biz ő a makkot s más erdei fák magvait is, és ezáltal e g é s z könnyen megfejthető, h o g y a n y e s t akkor sem vész el éhen, m i d ő n az erdőket t ö b b heteken, sőt tán h ó n a p o kon át öles hó borítja, midőn tehát élő állat nem igen áll a kis rabló rendelkezésére.
Pályázat. Az Országos Erdészeti-Egyesület Losonczon tartott f. é. közgyűlése 200 frt. pályadijt tűzött ki egy az alsóbb rendű műszaki-segédszemélyzet tanítására szánt és az erdé szet alapvonalait népszerű nyelven röviden fejtegető kézi könyvre, melynek tartalma 4 — 8 nyomatott ivre terjedhet egyedül azt tárgyalhatván minek ismerete az érintett erdé szeti személyzet számára mulliatlanul szükséges. Az idegen kézzel leíratott pályamüvek a szerző nevét tartalmazó és lepecsételt jeligés levelek kíséretében legké sőbb az 1868. évi július 31-ig az Országos Erdészeti-Egyesü let igazgató választmányához Pestre küldendők. Az emiitett határidő eltelte után érkező művek pályázatra nem bocsátatnak. A nyertes mű szerző sajátja marad s dija a Debrec zenben tartandó 1868. évi közgyűlésen fog kiadatni. A z Országos Erdészeti-Egyesület igazgató választmá nya nevében. Pesten, deczember 21-én 1867. Bedö Albert egyesületi titkár.
Gyászhír. B é r c z y K á r o l y , a magyar tirdományos akadémia tagja, a „Vadász és V e r s e n y l a p " tulajdonos szerkesztője és a magyar sport irodalom megalapítója f. é. decz. l l - é n meghalt. Korán veszitők el a 4 7 - i k é v é t élt munkás férfit, kinek szivbaj okozta g y o r s halálát a mélyen sújtott családdal együtt fájlalja a haza minden m i v e l t e b b polgára. T ö b b oldalú hasznos és kitűnő munkásságát itt nem idézve, csupán azt emiitjük m e g , h o g y a boldogult a hazai erdészeti-ügynek b u z g ó pártolója — s az Országos Erdészeti-egyesület igazgató választmá nyának is tagja volt.
Kinevezések és pályázatok. *) * Ifj. N a c h t n é b e l F e r e n c z , az aradi erdőhivatal kerüle t é b e Apátfalvára alerdésznek neveztetett ki. A K o l o z s v á r i bánya-
erdő-
és
sóügyi
igazgató
s á g n á l az erdészeti fogalmazói állomásra 630 frt. évi fizetéssel nyit tatott pályázat. Határidő január 3. 1868. * ) Lapunk e rovatot jövőre is állandóan fogja hozni. Szerk.
