SZEGEDI HAVAS BOLDOGASSZONY

NAGYHETI LITURGIA 2012 Április 1. Virágvasárnap Szentmise 7.00 (fr. Donát); 10.00 (fr. Kamill); 18.00 (fr. László) Kecskés telepen és Gyálaréten nincs szentmise! Április 5. Nagycsütörtök 7.00 Reggeli dicséret és Olvasmányos imaóra 16.00-17.00 gyóntatás (fr. Kamill)

18.00 Szentmise az Utolsó Vacsora emlékére (fr. László) 19.30 körül Búcsúbeszéd olvasása, Jeremiás siralmai, csöndes virrasztás, 20.45-kor kompletórium (fr. Kamill)

SZEGEDI HAVAS BOLDOGASSZONY

Április 6. Nagypénteken 7.00 Reggeli dicséret és olvasmányos imaóra 14-16.00 gyóntatás (fr. Kamill) 15.00 Keresztút 16.30-17.55 gyóntatás (fr. László) 18.00. Istentisztelet (fr. Donát) 19.30 körül Jeremiás siralmai, csöndes virrasztás, 20.45-kor kompletórium (fr. Didák)

XXXIV. Évfolyam, 1. szám

2012. április 1.

Az Alsóvárosi Ferences Plébánia Hírlevele

Április 7. Nagyszombaton 7.00 Reggeli dicséret és olvasmányos imaóra, Jeremiás siralmai (fr. Donát) 10-12 gyóntatás (fr. Donát) 16-18 gyóntatás (fr. Kamill) 18-20 gyóntatás (fr. László) 20.00 Húsvét Vigíliája: (fr. Kamill)

Misterium Paschale

Április 8. Húsvétvasárnap 7.00 Szentmise: fr. Donát 9.00 Szentmise: Katekumenek keresztelése, elsőáldozása, bérmálkozása: fr. Kamill 10.00 Gyálarét: fr. László 10.30 Kecskés-telep: fr. Donát 11.00 Klebelsberg-telep: fr. Kamill 18.00 Szentmise: fr. László Április 25-én Húsvéthétfő 7.00; 18.00 (Kecskés telepen és Gyálaréten nincs szentmise!) 15.00 Locsolóbál TERMÉSZETESEN A SZENTMISÉK ALATT NINCS GYÓNTATÁS!

Jézus idejében a zsidó húsvét összegyűjti Jeruzsálembe Mózes híveit, hogy feláldozzák és megegyék a húsvéti bárányt. Annak a kivonulásnak az emlékezete ez, amely megszabadította a hébereket az egyiptomi rabságból. Ma a keresztény húsvét mindenütt egyesíti Krisztus tanítványait Uruk közösségében, aki az igazi Isten Báránya; részesíti őket halálában és feltámadásában, amelyek megszabadították őket a bűntől és a haláltól. A két ünnep közötti folytonosság világos, de amikor Jézus húsvétjának közvetítésével átléptünk az ószövetségből az újba, más síkra kerültünk. 2011 húsvétján az ószövetségi húsvétról olvashattunk e lap hasábjain. Most az újszövetségiről szeretnék pár gondolatot megosztani.

II. Jézus húsvétja Alsóvárosi Ferences Plébánia 6725 Szeged, Mátyás tér 26. [email protected] Szerkesztők: Tördelőszerkesztő: Nyomdai munka:

Erhardt Krisztina, Varga Kamill Cziráki György Sigillum 2000 Bt.

www.szeged.ofm.hu 62/442-384

Az Alsóvárosi Ferences Plébánia értesítője, Megjelenik 500 példányban, alkalmanként.

Kérjük, támogassa lapunkat hozzájárulásával az irodán!

Kezdetben Jézus részt vesz a zsidó húsvéton: jobbnak szeretné, de végül beteljesítésével eltörli azt. Húsvét idején Jézus olyan szavakat mond és olyan tetteket hajt végre, amelyek megváltoztatják az ünnep értelmét. Így előttünk áll az egyetlen Fiú húsvétja, aki szenvedésével, kereszthalálával és feltámadásával Isten nagy tették viszi végbe. Az evangélisták Jézus utolsó étkezését húsvéti lakoma gyanánt írják le: a vacsorát Jeruzsálem falain belül fogyasztják, olyan liturgia keretében, amelybe többek között a Hallel Zsoltár elmondása beletartozik.

2.

2012. Nagyhét — Húsvét

De ez új húsvét lakomája: a kenyérre és a borra szóló rituális áldásokban Jézus beleilleszti az Eucharisztia megalapítását; miközben testét ételül, kiontott vérét italul adja, úgy jellemzi halálát, mint húsvéti áldozatot, amelynek ő az új báránya.

III. A keresztény húsvét Jézust Nagypénteken feszítik keresztre, Nagyszombaton az apostolok csöndben vannak, együtt az emeleti terembe. Ez a csend őrjítő! Pénteken még volt valami aktivitás, volt valami „feladat”, az események hihetetlen fordulatot vettek. De szombaton, csak a csend, nem kell semmit tenni. Együtt vannak. Imádkozni nem tudnak. Megdöbbentek! Hogyan lehetséges ez? Nem értik. Húsvét hajnalán az asszonyok elindulnak: újra van feladat, újra van tevékenység. Az asszonyok elindulnak a sírhoz. Ezt szoktuk tenni, a halott testét be kell balzsamozni. Az apostolok otthon vannak még nem elég erősek, hogy induljanak, különben is ez asszonyi munka. Azután az asszonyok hazatérnek! Jézus nincs ott! ELLOPTÁK? KATONÁK ELVITTÉK? PILÁTUS? Feltámadt? Nem értjük! Ketten futnak a sírhoz. Talán a többiek a szombat elmúltával elindulnak: emmauszi tanítványok! A két tanítvány megtalálja az üres sírt. Még nem mernek hinni... Azután Jézus újabb megjelenései megerősítik őket! Jézus feltámadt! Valóban feltámadt! Ez a szombatot követő nap! A hét első napja. Ekkor jönnek össze az őskeresztények. A szombat ünneplésével felhagynak! Érzik ez a nap más! Ez a nap az igazi Úr Napja! Dies Domini! Egy vasárnapi húsvét! A magyar nyelv az ünnep lényegét nem tudta megragadni: vasárnap = vásárnak a napja! Évenként visszatérő húsvét: Új tartalmat adott Jézus a Pászkának, az Átvonulás ünnepének. Ez lesz a keresztények számára a bűntől és a haláltól való megszabadulás napja! Minthogy Krisztus a mi húsvéti bárányunk föláldoztatott, nem a rossz élet régi kovászával kell megülnünk ezt az ünnepet, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával. „El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, hisz valójában kovásztalanok vagytok. Mert húsvéti bárányunkat Krisztust feláldozták. Üljük hát az ünnepet, de ne régi kovásszal, sem a rosszaság és a gonoszság kovászával, hanem az egyeneslelkűség és az igazság kovásztalanságával.” 1Kor 5,7-8 Az eszkatologikus húsvét: Ez a húsvét, amelyet évről évre megünneplünk előre jelzi számunkra az igazi és végső húsvétot, amely majd az igazi Pászka, az igazi átmenet után válik valósággá számunkra. Amelyet az új Jeruzsálemben ülünk majd.


11.

Húsvéti idõ I. Urunk mennybemeneteléig Rózsálló hajnalfény ragyog, zeng már az égi háladal, örömben ujjong a világ, panaszt üvölt a kárhozat,

Az alvilági sóhajok s fájdalmak oldódnak tehát, mert fényes angyal hirdeti, hogy Krisztus immár nem halott.

midõn az égi nagy Király halál hatalmát megtöri, s lábbal tiporva poklokat feloldja foglyok láncait.

Maradj örökre, Jézusunk, fényes húsvéti örömünk, s kiket kegyelmed újraszült, osztd meg dicsõséged velünk.

Sírját nehéz kõ zárta el, õrzötte zsoldos õrsereg, de fölkelt fényesen, s ragyog a gyász fölött gyõzelmesen.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen, ki feltámadtál gyõztesen, Atyának, Léleknek veled most és örökre tisztelet. Ámen.

Húsvéti idõ II. Urunk mennybemenetele Betelt a földnek óhaja, fölkelt tündöklõ napja már, biztos reménye, Krisztusa, az élõ Isten mennybe száll.

Mondjunk most hálás éneket, hogy üdvünkért így szenvedett, hogy testünk mennybe felveszi, s örök hazában ad helyet.

A szerteáradt bûnt s fejét küzdelmes harcban gyõzte le, s dicsõült teste fényeit Atyjának most mutatja be.

Egy szívvel örvendezzenek az églakók, a földfiak, azok, hogy mennybe érkezett, ezek, hogy egyben itt maradt.

Sugárzó felhõn égbe megy, hívõ szívekben gyújt reményt, feltárva mennynek ajtaját, mit elzárt Ádám bûne rég.

Jézus, dicsõült Istenünk, emeld hozzád a szíveket, s Atyáddal együtt küldd nekünk vigasztaló Szentlelkedet! Ámen.

Ujjongva örvend ég s a föld, hogy õ, kit Szûznek méhe szült, ostor, kereszt kit meggyötört, ím, Atyja jobbján trónra ült.

10.


Krizmaszentelési mise Délelőtt a Dómban a püspök atya megszenteli a szent olajokat: oleum katechumenorum = kereszelendők olaja, chrisma = Szent Krizma, olum infirmorum = betegek olaja. Régen a görög olimpiák idején a birkózókat kenték meg olajjal, hogy kicsússzanak egymás szorításából. Mi a keresztelendőket kenjük meg olajjal, hogy kicsússzanak a Sátán kísértései közül. A betegek olajáról Jakab apostolnál olvashatunk 5,14: Beteg valaki köztetek? Hívassa el az egyház papjait, azok imádkozzanak fölötte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében! A krizmát a kereszteléskor, bérmáláskor, papszenteléskor, templomszenteléskor, régen próféták, királyok fölkenésekor

használták. A krizmával való megkenés által a megkeresztelt részesedik Krisztus papságában (egyetemes, vagy általános papság), prófétaságában (Isten eljövendő országának prófétai jele ebben a világban), és királyságában. A szent olajok a Messiással a Fölkenttel vannak kapcsolatba. Jézust az Isten Szentlélekkel és erővel kente fel. Hittel érintkezni a szentségek anyagával, annyi mint a Szentlélekkel nagyon bensőséges és örömteli kapcsolatba kerülni. (Felhasznált irodalom: Éneklő Egyház; fr. Barsi Balázs – dr. Gál Ferenc: Hozssanától Allelujáig; fr. Barsi Balázs – Dobszay László: „Íme fölmegyünk Jeruzsálembe”)

Gyermekrovat


3.

Amikor a huszonnégy vénnel majd így szólunk: „Méltó vagy Urunk, Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és a te alkotásod által jöttek létre a teremtmények... Méltó a bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom és gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás!” Jel 4,11 és 5,12 Ahol már templom nem lesz, „mert az Úr, a mindenható Isten a temploma, és a Bárány. A városnak nincs szüksége sem a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne, mert Isten fényessége világítja meg azt, és lámpása a Bárány. A nemzetek az ő világosságában járnak.” Jel 21, 22-24 (V.ö.: Biblikus Teológiai Szótár, Róma 1974, 528535.o.) Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek áldott Húsvétot! Kamill testvér

Virágvasárnap / Dominica in Palmis A dicsőséges szenvedés elővételezése A liturgia kezdetére a pap – piros palástban-, ministránsok, Cinkék, nép kivonul a templomból a „szent trafóházhoz”. Itt van az egyes stáció. Kommentátor: Ma Virágvasárnap van, a Nagyhét ünnepélyes megnyitása. Krisztus Urunk e napon bevonult Jeruzsálembe, hogy ott megkezdje üdvösséghozó, szent szenvedését, azt a szenvedést, mely diadalt aratott a Sátán, e világ fejedelme fölött. Egyházunk liturgiája megjeleníti e nagy nap eseményeit. Elsősorban azért, hogy emlékezzünk rá, ne feledkezzünk meg semmiről sem, amit Üdvözítőnk értünk, kizárólag értünk tett. Másodsorban azért, mert Krisztus mindnyájunkat maga köré akar gyűjteni e bevonuláskor; azt akarja,

hogy mi legyünk ma az a kísérő tömeg, s megilletődött lélekkel ajánljuk fel szívünk dicsérő énekét. De még nagyobb titok az, hogy az Egyház, az ő titokzatos Teste minden tagjában folytatni akarja az Úr Jézus szenvedését és feltámadását. Ezért ma meghív bennünket: akartok-e Krisztus társaiként ti is végigvonulni a szenvedés útján, hogy bejuthassatok majd egykor az örök Húsvétba? A körmenet ősi keresztény himnusz éneklése kíséri végig, mely elmondja az eseményeket, de rögtön értelmüket is figyelmünkbe vési. Közben pedig megjelennek majd szemünk előtt is ezek az események. Tartsuk tehát kezünkben a zöldellő és virágzó ágakat, s lépjünk mindnyájan Krisztus királyi útjára.

4.


Imádság a mai nap misztériumának megünneplése előtt Add meg nekünk, Istenünk / hogy szívünk teljes odaadásában / valóban felfoghassuk a szent liturgiában megjelenő események értelmét. / Hirdessék a zöldellő ágak és a virágok, hogy / megváltó Királyunk, Jézus Krisztus / harcba szállt a halál fejedelmével, a Sátánnal, / és legyőzte őt saját halála által. /Kiáltsák az olajfaágak szó nélkül is, / hogy Jézusban az isteni irgalom és gyógyítás kenete az egész emberiségre kiáradt. / Kérünk, mennyei Atyánk, / hogy szent Fiad által, / akinek tagjai vagyunk, / a bűn és a halál fölött győzelmet aratva / mi is eljuthassunk a dicsőséges föltámadásra, / a mi Urunk, Jézus Krisztus által. / Ámen. A bevonulás alkalmával barka ágakat teszünk a földre, majd ruháinkat. Megemlékezve arról, hogy Jeruzsálem népe is így tett. A bevonulás fő éneke a VIII. század végén élt Teodulf püspök költeménye: Dicsőség és dicséret Tenéked, Megváltó királyunk, kinek gyermeki szép sereg mondott ékes


9.

Egész Nagyböjtben nélkülöznünk kellett ezt az igazi húsvéti öröméneket, most végre – ahogy a bevezető énekben hallhatjuk – „ez éj visszadja”, és újra énekelhetjük a halálon aratott győzelem énekét. A húsvéti allelujához tartozó 117. zsoltár a győzelem legszebb éneke. Az evangélium pedig a feltámadás jó hírét hirdeti. Az evangéliumot a víz megáldása, és keresztségi fogadalmunk megújítása követi majd. Az ősegyház ezen az éjszakán szentelte meg a keresztvizet, s ezen az éjszakán szolgáltatta ki a keresztség szentségét, hogy jelezze: Krisztus húsvéti misztériumait ez a szentség közvetíti az egyes emberhez. Ezután – ősi szokás szerint égő gyertyával a kezünkben – közösen megújítjuk keresztségi fogadalmunkat, majd a celebráns meghint bennünket szenteltvízzel, Krisztushoz tartozásunk, megtisztulásunk jeleként.

éneket! A liturgia másik fontos eleme a passióéneklés. Ezen a napon az evangélium a mi Urunk, Jézus Krisztus kínszenvedése. A feltámadás, a megdicsőülésnek ez a kitalálhatatlan, test szerinti megvalósulása változtatta Urunk szenvedéstörténetét evangéliummá.

Szent Háromanp / Triduum Sacrum Nagycsütörtök Az Úr szenvedésének és föltámadásának húsvéti szent háromnapja a nagycsütörtök esti szentmisével kezdődik, középpontja a húsvéti virrasztás, befejezője pedig húsvét vasárnap Esti dicsérete." (ÁN 18) Ezt ünnepeljük e szent háromnapon húsvét egyetlen eseményének hármas napjaként. E három nap tehát nem előkészület húsvétra, hanem maga a húsvéti ünneplés. Tehát Jézus feltámadása nem a Názáreti Jézus magánesete, hanem vele a holtak feltámadása kezdődött meg Ha ez Jézussal megtörténhetett, akkor velem is megtörténhet..." Jézus „vágyva vágyott”, évek óta - tulajdonképpen örök idők óta - készült erre a vacsorára. Ekkor adta át búcsú-ajándékait: 1. Szeretetének jelét a lábmosásban, 2. Testének és Vérének szentségét, 3. a papi átváltoztató hatalmat („ezt cselekedjétek...”), 4. mintegy végrendeletül elmondja búcsúbeszédét, 5. és elmondja Egyházáért főpapi imáját. Azután elénekli a hálaadó zsoltárokat, hosszú gyötrődésben, imádságban, teljes magárahagyatottságban az Olajfák hegyén elfogadja az Atya akaratát, engedi magát Júdás által megcsókolni, s elfogatásával megkezdi szenvedését.

A Szent Háromnap zsolozsmája Lamentáció, Siralmak, OfficiumTenebrarum = Sötét zsolozsma A lamentáció voltaképpen az Egyház mindennapi virrasztó zsolozsmája, melyhez szorosan kapcsolódik a hajnali imaóra. Azonban végzési módja számos olyan archaikus vagy különleges nagyheti vonást őriz, mely megkülönbözteti az év többi napján tartott zsolozsmától. A Szentírás könyveit az Egyház elosztva olvasta az év folyamán a virrasztó zsolozsmában. Nagyböjt 5. vasárnapjától kezdve Jeremiás próféta könyvei kerültek sorra, mert a próféták közül ő jeleníti meg legtisztábban Isten szenvedő szolgájának képét. A népét és a szent várost sirató próféta végső

soron a bűnbeesett emberiség összeomlása fölött sír: „Elhatározta az Úr, hogy rommá teszi Sion falait, leomlottak kőfalai és bástyái sírnak... nincs már törvény és a prófétái nem kapnak látomást az Úrtól... mert nagyobb volt fiainak vétke, mint Szodomáé... Árvákká lettünk atya nélkül, s anyáink mint az özvegyek... A Zsolozsma leglátványosabb része a triangulum, a szentély bejáratánál álló háromszögletű gyertyatartó, a rajta égő tizenöt gyertyával, melyeknek kioltásával számoljuk a zsolozsmában és az időben való előrehaladást.

8.


A feltámadásról nem lehet beszélni. Isten ekkor mindent abszolút csöndben tesz, hogy az ember tanúja ne lehessen, éjszaka. Ott nem lehet jelen ember. Mégis, a liturgia arra merészkedik, hogy szemléletessé tegye ezt a pillanatot, ahogyan fellobban a láng a parázsból.” Az Egyház előbb megáldja, megszenteli ezt az önmagában pusztító, tomboló tüzet, vak erőt, hogy Krisztus világossága hordozójává, a feltámadás szimbólumává lehessen minden ember számára. A celebráns ezután feldíszíti a gyertyát: a kereszt, az Alfa és az Omega betű, az évszám azt hirdeti, hogy Krisztusé a kezdet és a vég, az idő és az örökkévalóság. Az öt tömjénszem, melyet a gyertyába szúrnak, Krisztus sebhelyeire emlékeztetnek: e sebek őriznek és védenek minket. A feltámadás bizonysága János apostol számára a mozdítatlan kendők és a lepel voltak, amelyek mögül eltűnt Jézus halott teste. „Látta és hitt.” – olvassuk az evangéliumban. Krisztus halott teste az alanya a feltámadásnak, ez a halott test, ez az anyagi valóság lépett át egy olyan új világba, ahová eddig még soha senki sem. A halott, hideg Kőből szikra, vagyis élet és fény pattan, amely belehasít a külső sötétségbe és szívünk belső sötétjébe, tüzet gyújt és lángra lobbantja a húsvéti gyertyát, mely mindig a feltámadt Krisztus szimbóluma. A papság és az asszisztencia elindul a sötét templomba. Az ünnepélyes menet útközben háromszor megáll, s a pap mind emeltebb hangon hirdeti: „Krisztus világossága!” Erre valamennyien így felelünk: „Istennek legyen hála!” Amikor a sötétbe fényt hasító húsvéti gyertyára nézünk, a hit szemével úgy kell tekintenünk rá, mint magára Krisztusra. Ha ezt valóban merjük megtenni, a gyertya és a fény megszentelt szimbóluma áldásként valóban elhozza szívünkbe a feltámadás elmondhatatlan, ujjongó örömét, mivel ha a húsvéti gyertyára nézünk, valamiképp Krisztusra nézünk. A menet közben a fény elterjed Krisztusról az Egyházban: mindannyian meggyújtjuk gyertyáinkat a húsvéti gyertyáról. Ágoston atya a szentélyben elhelyezi, majd megtömjénezi a húsvéti gyertyát, ez azt jelenti, hogy (Krisztus szimbólumaként) különösen szentnek és (Krisztus által) áldást, kegyelmet közvetítőnek jelöli meg, különíti el. A szertartás második része a húsvéti örömhirdetés, az Exultet lesz. A celebráns megkezdi az Úr feltámadásának ünnepélyes meghirdetését, a híres húsvéti öröméneket. Az Exultet liturgiánk legértékesebb kincsei közé tartozik, a megváltás titkának hálaadó megvallása. A húsvéti öröm kiárad a mennyből a földre, az Egyházra, templomunkra: „IMMÁR UJJONGJON A MENNYBEN az angyalok kórusa...” – kezdi énekelni. Az olvasmányok az eredeti, egész éjszakán át tartott húsvéti nagyvirrasztás maradványai, mely egykor a húsvétnak, a megváltásnak, a keresztségnek előképeivel oktatta a keresztelendőket. Ezek az igék ma is a keresztségükre visszaemlékező híveket oktatják. Gyertyáinkat eloltva, ülve hallgatjuk őket. Az olvasmányok után a celebráns újra intonálja a Glóriát. A hosszú Nagyböjt alatt elhagyott, most csengőkkel, harangokkal üdvözölt örömének megkezdésére egy előénekes kéri föl a celebráns. A szentlecke után következik az Alleluja visszaadása.


5.

Az esti szentmise az utolsó vacsorát hozza a jelenbe. „Jézus, amikor megérkezik az utolsó vacsorára, nyilván tudja azt, hogy kivégzik. Emberi szempontból mindennek vége. Most, hogy őt kivégzik, aki Isten utolsó küldöttje és tanúja a földön, mikor jön el az Isten Országa? Halála előtt? Halála után, attól függetlenül? Nem! Jézus halálában jön el, mert halála az Atya végső kinyilatkoztatása, s egyben az Atya végtelen irgalmának a kiárasztása. Ezért jött: Ezt az estét, amelyen egyszerre van jelen ujjongás és szomorúság, csak a kereszt rávetődő árnyékában ünnepelhetjük, mert Nagycsütörtök minden ajándéka a keresztből nyeri erejét. Ezért a szentmise bevezető éneke: „Mi pedig dicsekedjünk Urunk, Jézus Krisztus keresztjében, benne van a mi üdvünk, életünk és feltámadásunk.” (Éneklő Egyház 541) A tabernákulum üresen áll, a papság és a hívek áldozásához a mai és a holnapi napra elegendő számú ostyát ebben a szentmisében kell átváltoztatni, mindezt azért, hogy jobban kifejeződjék az Oltáriszentség alapításának eseménye, illetve mert Nagypénteken nincsen szentmiseáldozat és átváltoztatás. A szentmise örvendező jellegét mutatja a miseruha fehér színe, az oltár virággal való díszítése és a Dicsőség éneklése, amelynek intonálására megszólal az orgona és megkondulnak a harangok. A Dicsőség végeztével viszont elhallgatnak egészen húsvét vigíliájáig. Az esti liturgia fontos eleme a lábmosás szertartása: megjelenítve Isten alázatát és szeretetét, amit Jézus az utolsó vacsorán nyilatkoztatott ki tanítványai lábát megmosva. Miként a főpap Krisztus levette felső ruházatát, s az apostolok elé térdelt egykor, most a pap is ezt teszi: leveszi a miseruhát, megmossa, megtisztítja a tanítványok lábát. Mindezt úgy végzi, ahogy a felhangzó ének a János evangéliumából vett lábmosásjelenettel elmondja. Ez a cselekedet összefoglalja mindazt, ami a papság feladata az egész évben: jelenvalóvá tenni Krisztus megtisztító és újjáteremtő erejét a szentségek kiszolgáltatásával, hogy ezután tisztán, új teremtményekként tekinthessünk Istenre és egymásra. A lábmosás cselekedete bemutatja számunkra a keresztény pedagógiát is, hiszen Krisztus így szólt tanítványaihoz: „Én az Úr és Mester példát adtam nektek, hogy ti is így tegyetek, nektek is meg kell mosni egymás lábát!” Lehajolva, megtisztítva, egymás terhét viselve. A szentmise végén oltárfosztás következik - minden különösebb szöveg és szertartás nélkül. Az oltárfosztás és a 21. zsoltár éneklése bevezet minket a vérrel verítékezés misztériumába, elkísérhetjük Jézust a Getszemáni-kertbe. Krisztus teste valóságos oltár, és az oltár is Krisztust jelenti, jelképezi.

6.


Most díszeitől megfosztva áll, mintegy az apostoloktól elhagyott, minden emberi vigasztalástól megfosztott Jézus képe. Krisztus egyedül gyötrődött az Olajfák hegyén az elfogatása előtti órákban. „Szomorú az én lelkem mindhalálig, maradjatok itt együtt, és virrasszatok velem.” - énekeljük. Ne hagyjuk Őt magára. Az Egyház ősi szokása szerint – felolvassuk Jézus búcsúbeszédét, , az ő legmélyebb és legszemélyesebb tanítását, végső üzenetét a János evangéliuma 1317. fejezetéből.

Nagypéntek esti főistentisztelet Nagypéntek Jézus kínszenvedésének és halálának az emléknapja. Ez a péntek a zsidóknál a húsvétra való előkészület napja volt. Az Egyház, az egész évben egyedülálló módon ma nem mutat be szentmisét (csak áldoztatás van, átváltoztatás nincs), mert ezen a napon hangsúlyozottan arra emlékezünk, hogy a Húsvét előtt két nappal maga az örök Főpap, Jézus mutatta be értünk véres áldozatát a kereszt oltárán. Az esti liturgia első részét az OLVASMÁNYOK, A PASSIÓ ÉS AZ ÜNNEPÉLYES KÖNYÖRGÉSEK alkotják. Isten háza kopár, minden ékességétől megfosztva áll, a tabernákulum nyitva, nincsen benne az Oltáriszentség. A pap és az asszisztencia bevonulása alatt nincsen ének, csak mélységes hallgatás. Gyertyák sem égnek az oltáron. A papok a vértanúság ruhájában: piros palástban jelennek meg. A nyitott tabernákulum elé érve leborulnak az oltár lépcsőire: ez a földön való tehetetlen fekvés a legteljesebb hódolatnak, imádásnak és gyásznak a jele, de egyúttal az emberiség megváltás előtti, vigasztalan állapotát is kifejezi. A szertartás csúcspontja a kereszt, a megváltás jele előtti hódolat. Ez a szertartás igen régi, Jeruzsálem keresztényei egykor az igazi kereszt előtt hódoltak, és azt csókolták meg. Hitünk tanítása szerint a keresztet az Üdvözítővel és megváltó szenvedésével való szoros kapcsolata miatt a legteljesebb tisztelet illeti. A lepellel letakart keresztet a templomhajók között hozó pap Krisztusnak hűtlen népéhez - és hozzánk - szóló panaszos szavát, szemrehányását énekli, három stációval. Szelíden, mégis hatalmas erővel, panaszos hangon emlékeztet a sok jótéteményre, melyért hálátlansággal fizetett az ember. Az előénekesek és valamennyiünk által énekelt válasz Krisztust, a megváltó Istent dicsőíti. Fönséges megvallása ez istenségének éppen akkor, amikor emberségében összetöretett, megcsúfíttatott. Az ének három nyelvében ma az egész világ megszólal: a görögben a Kelet, a latinban a Nyugat, a magyarban pedig a helyi egyház. Az Impropériák után a pap három részletben leleplezi a feszületet. (Velum=lepel; re-velatio=leleplezés, kinyilatkoztatás. A lepel levételével tehát Isten a papon keresztül kinyilatkoztatja, hogy Isten dicsősége Krisztus keresztjében tündökölt föl, a kereszt botránya a mi üdvösségünk.) Közben háromszor, egyre magasabb hangon kezdve énekli: „Íme a keresztnek fája, melyen a világ Üdvössége függött!” Erre mindannyian válaszoljuk: „Jöjjetek, imádjuk!”


7.

A főcelebráns ezután átadja a feszületet egy ministránsnak, s először ő hódol előtte. Őt követi a többi pap, a ministránsok és ezután következnek a hívek, négyes sorban.

Húsvét vigíliája Nagyszombat Jézus sírban pihenésének az emléknapja – ezt a napot szentsírlátogatással, csendes imádsággal töltöttük. Nagyszombat üdvösségtörténeti jelentőségéhez hozzátartozik Jézusnak a „holtak országába való alászállása”, amit a Hitvallásban is imádkozunk. Jézus, aki egészen ember volt, megízlelte a halál fájdalmát, az elmúlás ízét, a kiszakíttatást az élők földjéből. Ám mivel egészen Isten is volt, a halál nem lehetett az utolsó szó az életében. Krisztus, az Istenember halálában egészen egy lett a történelem minden sírba szállt emberével, és mint egy közülük, de isteni hatalommal, húsvét hajnalán kézen fogva kivezette őket a feltámadás reményének világosságára. Húsvét éjszakájának szertartása az egyházi év középpontja, „minden vigíliák anyja”. Drámai kifejlődésben éli át a liturgia Krisztus feltámadását, a világosság győzelmét a sötétség fölött, az egyiptomi rabságból és a sátán szolgaságából való szabadulást, lelkünk föltámadását. De nem szakítja el a feltámadást a kereszthaláltól: egyúttal ünnepli a keresztfán szerzett megváltást is. Halál és feltámadás összefonódik a megkereszteltekben. Ezek ma éjszaka meghalnak Krisztussal együtt, s benne életre támadnak. Ez volt az ősegyházban a keresztelés éjszakája. A keresztség kegyelme ma megújul minden megkereszteltben, s így ők is részesednek a húsvéti kegyelmekből. Húsvét vigiliájának szertartása a húsvéti fény meggyújtásával kezdődik. Valamennyien a teljes sötétségbe borult templomban gyülekezünk. Elmúlt a nap, elérkezik a második éj azóta, hogy az Úr a sírban pihen. A papság a templom elé vonul. Közben az ősegyház fényhimnuszát énekeljük: „Tündöklő fényeknek teremtője, Isten! Az idők ritmusát Te szabod meg bölcsen. Lement már a nap, ránk tör a rút káosz: Add nekünk fényedet, add meg, jó Vezérünk!” (sköv.) (ÉE 826) Húsvét az első tavaszi holdtöltét követő vasárnap. A templomban - éppúgy, mint szívünkben, érzésvilágunkban - még sötétség uralkodik. Csak Istentől várhatjuk az igazi fényt. Az új fényt meggyújtó szikra Kőből pattan ki (hajdan elő volt írva, hogy csak frissen csiholt tűzről gyújtható meg a húsvéti fény!). A Kő az egész Szentírásban Krisztus testét, szent emberségét jelenti. Így a „Kőből kipattant tűz” figyelmeztet, hogy csak Krisztus testében kereshetjük életünk fényét. Az érvényes liturgikus előírások megszabják, hogy húsvét vigíliájának ünnepét mindenképpen sötétben kell kezdeni, különben a liturgia szimbolikája ( pl. a húsvéti fény tündöklése külső és belső sötét éjszakánkban) nem érvényesülhet. Ez magyar viszonyok között legkorábban este hét vagy nyolc órát jelent. „A tűzszentelés igen merész szimbólum. Majdnem, hogy a legmerészebb, mert azt akarja ábrázolni, amit nem lehet - a feltámadás pillanatát.

SZEGEDI HAVAS BOLDOGASSZONY

Recommend Documents