Budapesti Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteménye
Magyarországon az egyiptomi kincsek Múzeumokban történő megjelenése az 1800-as évekre tehető. A régiségek adományok formájában kerültek a Magyar Nemezeti Múzeumba (alapítva: 1802), az Iparművészeti Múzeumba (alapítva: 1872) és a Néprajzi Múzeumba (Nemzeti Múzeum részeként hozták létre -1872, de 1898-tól már önállóan működött). A magyar egyiptológia megalapítója, a polihisztor Mahler Ede 1902-ben a Hamburgban megrendezett Orientalisták XIII. Nemzetközi Kongresszusán (1902.09.04.-10.) hívta fel a nemzetközi tudományos élet figyelmét egy magyarországi gyűjtemény létrehozásának fontosságára. Mahler Ede álma csak 1934-ben valósulhatott meg, az 1934. évi VIII. törvénycikknek (a Magyar Nemzeti Múzeumról szóló rendeletnek) köszönhetően, amelyben elrendelték, hogy az egyiptomi műtárgyakat a budapesti Szépművészeti Múzeumhoz kell eljuttatni, hogy a tudományos feldolgozást követően egy helyen kerülhessenek kiállításra. 1939-ben nyílt meg az első egyiptomi állandó kiállítás, a Szépművészeti Múzeum antik gyűjteményének részeként. Az egyiptomi gyűjtemény anyagának alapját a Magyar Nemzeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum és az Iparművészeti Múzeum közel 1200 db műtárgy tette ki. Az egyiptomi gyűjtemény 1957-ben vált önálló állandó kiállítássá, ekkor vált ki az Antik Gyűjteményből. Az egyiptomi gyűjtemény a II. világháborút követően különböző adományokkal, magángyűjteményekkel
gyarapodott,
illetve
1959-től
az
állam
is
vásárlásokat
kezdeményezett. Jelentős adományok, gyűjtemények: Platz Bonifác gyűjteménye (ciszterci szerzetes, aki többször is járt Egyiptomban a 19-20. században); Ráth György gyűjteménye (ennek a gyűjteménynek a része a Fejérváry-Pulszky gyűjtemény is); Kákossy László egyiptológus professzor hagyatékának egyiptomi tárgyai. A budapesti Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteménye mára Közép-Európa egyik leggazdagabb tárlata. Az újrarendezett állandó kiállítás 2014 elejétől, közel egy évig ismét látogatható volt 2015.01.31-ig. A gyűjtemény a korábbiaktól eltérő módon nem kronológiai, hanem tematikus elrendezésben adott ízelítőt az érdeklődőknek az ókori egyiptomi civilizáció mindennapjaiból. A 2015 februárjában kezdődő felújítási munkálatok miatt a Szépművészeti Múzeum három évre, 2018 tavaszáig zárva lesz, azonban hamarosan a leghíresebb műtárgyaiból kiállítás nyílik a Magyar Nemzeti Galériában.
1964-ben az UNESCO által vezetett núbiai leletmentő akcióban magyar egyiptológusok is részt vettek, Castiglione László vezetésével. A segítségért cserébe az Egyiptomi Régészeti Hivatal egyiptomi régiségeket adományozott a Szépművészeti Múzeumnak. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyiptológiai Tanszéke 1983 óta folytat ásatásokat Théba temetőjében. Napjainkban az ókori Théba városában, Hatsepszut királynő (XVIII. dinasztia, Kr. e. 1479–1458) egyik legbefolyásosabb főhivatalnokának, Hapuszeneb sírjának (TT67) feltárását végzik. A hivatalnok tisztségei: Amon főpapja, Felső- és Alsó-Egyiptom papjainak elöljárója, Hatsepszut Királyok Völgyében épülő sírjának felelőse. Az ELTE Egyiptológiai Tanszékének vezetője, Bács Tamás habilitált egyetemi docens irányítja az ásatásokat.
Mahler Ede (1857-1945) Mahler Ede méltán nevezhető az egyik utolsó magyar polihisztornak. Sokoldalú szakember volt, olyan tudós, aki számára a tudományos határvonalak elmosódtak, egyszerre több tudományterületben is el tudott mélyülni és meghatározó jelentőségű munkát végezni. Az utókornak a tudósról csak négy fényképe maradt fent. Az ifjúkori képén egy átlagos testalkatú, határozott kiállású, egyenes testtartású fiatalemberként látható. Idősebb kori képein már bajuszt viselt, amelynek színe az idő múlásával hajának színével együtt fokozatosan kifehéredett. Testalkata megváltozott, meghízott. Felvidéki zsidó családban született, a hagyományokat tisztelő, vallási előírásokat betartó, szigorú neveltetésben részesült, melynek hatására a család iránt érzett szeretete és a hagyományok tisztelete egész életét végigkísérte. Igyekezett ezt az életfilozófiát tovább örökíteni saját családjában. Szülőfalujában, a Pozsony vármegye nagyszombati járásához tartozó Cifferben nagy szegénységben, nehéz anyagi
körülmények között éltek, így nem volt biztosított számára, hogy tanulmányait magasabb fokon művelje. Már gyermekkorában meg kellett tanulnia, hogy céljait, vágyait csak saját erőből érheti el, amelyhez kitartásra, szorgalomra és kemény munkára volt szükség. Munkáját lelkiismeretesen, teljes odaadással, maximális pontossággal, alapossággal végezte. Kiváló pedagógus volt, amely szakmának a műveléséhez megfelelő rátermettséggel, elhivatottsággal rendelkezett. Életét a tudományoknak szentelte, szomjazta a tudást, tanult, hogy taníthasson. Szerette és tisztelte tanítványait, törődött pályafutásukkal, pártfogolta őket. Publikációiban, előadásaiban a tudományosságra törekedett, tudását igyekezett közérthető formában átadni. Nyelvismeretéből adódóan kiváló szónoki képességekkel rendelkezett, amely adottságát munkája során ki is használta. Nagylelkűségét, önzetlenségét mi sem bizonyítja jobban, miszerint még életében felajánlotta hagyatékát a Magyar Tudományos Akadémiának.
Mahler Edét a matematika, az ókori történelem, a bibliakutatás, a keleti nyelvek – elsősorban hebraisztika – az egyiptológia és a kronológia európai hírű tudósaként tartják számon. Kivételes képessége már fiatal korában megmutatkozott, érettségi vizsgáját Pozsonyban kiváló eredménnyel tette le. Felsőfokú tanulmányait a kor legkiválóbb iskoláiban végezte. (Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem – ma ELTE, Bécsi Tudományegyetem.) Kezdetben matematikusnak, asztronómusnak készült, főként a matematika, a fizika és a csillagászat érdekelte, szakdolgozatát azonban végül matematikai témában írta. Munkásságára nagy hatással volt Theodor Egon Ritter von Oppolzer, akinek a bécsi lakása felett kialakított magán csillagvizsgálójában ismerkedett meg a csillagászati kronológiával, mint asszisztens. Fiatal kora ellenére kitűnő tanulmányokat publikált, amelyek feltűnést keltettek szakmai körökben, írásaiban új alapokra helyezte a tudományágat. Nemzetközi szinten tudóstársai munkásságának jelentőségét Carl Friedrich Gausséhoz hasonlították, aki a világ egyik legnagyobb matematikusának számított. Kettősség jellemezte, a természettudományi pályáról később a történettudomány felé fordult. Bécsben tanárai keltették fel érdeklődését a sémi nyelvek és az egyiptológia iránt. Egyiptológiát az első egyiptológus professzortól, Leo Simon Reinisch-tól tanulta. Egyik legfontosabb törekvése, vágya az volt, hogy a Magyarországon fellelhető, egyiptomi műtárgyak egy múzeumban kerüljenek összegyűjtésre és kiállításra. Célja elérése érdekében a Hamburgban rendezett Orientalisták XIII. Nemzetközi Kongresszusán (1902.09.04.-10.) a nemzetközi tudományos élet figyelmét is felhívta a
magyarországi gyűjtemény létrehozásának fontosságára. Elhivatottságát jól tükrözi, hogy tervéről sohasem mondott le, minden alkalmat megragadott, elképzelésének népszerűsítésére, amelynek köszönhetően évtizedekkel később elkezdődhettek a munkálatok (1934), amelyben tanítványai Dobrovits Aladár és Wessetzky Vilmos nagy segítséget jelentettek. A Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteménye öt évvel később nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt, mára közel 4000 tételével Közép-Európa egyik leggazdagabb gyűjteménye. Önzetlenségét jól példázza, hogy „Mahler Ede és felesége alapítvány” néven létrehozott egy pénzalapot, amely segítségével tehetséges, szegény sorsú egyetemi hallgatókat támogatott. Mahler Ede testvérei a saját pályájukon szintén kivívták a társadalom elismerését. Bátyját, Mahler Miksát a Vágújhelyi Izraelita Reáliskola igazgatóját a közoktatásért felelős tárca elismerésben részesítette, a tanintézet magyarosításáért és a felnőttek részére ingyenes magyar tanfolyamok szervezéséért, a zsidók asszimilációjának elősegítéséért. Öccse, Mahler Gyula a bécsi közkórházban praktizált, a betegek jótevőjeként ismerték, sohasem fogadott el hálapénzt, a rászorulókat még anyagi értelemben is segítette. Mahler Edének a szintén zsidó származású Friedmann Rózával (1861-1926) kötött házasságát követően három gyermeke született. Mahler Lénárt (1886-1959), Mahler Hildegarde (1884-?) és Mahler Friga (1892-?). Fiának sohasem volt családja, lányai mindketten zsidó származású férfival kötöttek házasságot, de később nyomuk veszett, a Mahler nevet ezen az ágon nem örökítették tovább. Mahler Edének testvéreivel felnőtt korukban megromlott a kapcsolata, mert nem tudta megbocsátani, hogy kikeresztelkedtek. Nem tartották a kapcsolatot, így a család, amely korábban oly szorosan összetartott, szétszakadt. A Magyar Nemzeti Múzeum munkatársaként lehetősége nyílt arra, hogy bejárja a történelmi Magyarország egész területét, és kutatómunkát végezhessen. A lehető legrövidebb időn belül érkezett meg a kutatási helyszínekre, a minél pontosabb információgyűjtés érdekében gyakran nyomozói munkát is kellett végeznie. Közvetlenségének, kiváló kommunikációs készségének köszönhetően a helybéliekkel rövid idő alatt jó viszonyt tudott kialakítani, ami segítette munkáját.
1909 és 1910 között részt vehetett egy hat hetes egyiptomi tanulmányúton. Előzetes ismeretei alapján a Kairói Múzeumban végzett tanulmányi munkája csak két hetet vett igénybe, a fennmaradó négy hétben felkereste Egyiptom híres emlékhelyeit. Közel 300 publikációja jelent meg héber, magyar, angol, német és francia nyelveken. Írásaiban a matematika, a csillagászat, a kronológia, az egyiptológia, az asszirológia, a hebraisztika, a régészet, a nyelvtudomány és a vallástörténet területeit érintette. Két legnagyobb terjedelmű munkája az Ókori Egyiptom és a Babylonia és Asszyria, amelyeket ma csak silány minőségű reprint kiadásban lehet megvásárolni. Az 1940-es évektől hosszú, súlyos betegségben szenvedett. Látogatókat nem fogadott, már nem publikált. Felesége mellett, a budapesti Kozma utcai izraelita temetőben helyezték végső nyugalomra, ahova később fiúkat, Dr.Mahler Lénártot (1886-1959) is eltemették. Síremlékük, a temető művész-tudós, 5B parcellájának a 10. sorában, a 15. sírhelyen ma is látogatható, azonban nehéz megtalálni a pontatlan számozások, és a sír gondozatlansága miatt. Halálát követően méltatlanul elfeledett személyiséggé vált, életútjának megörökítésével, emlékének ápolásával senki sem foglalkozott. Az V. kerületi, Széchenyi utcai lakásuk 1945-ben, találatot kapott, leégett, mindenük megsemmisült. Életének és munkásságának emlékére nem avattak fel sem emléktáblát, sem szobrot. Nevét éveken át viselte a Szépművészeti Múzeum egyik terme. 1984-től működik a Mahler Ede Művészeti Kör, a Vámbéry Ármin Keleti Szabadegyetemen.
EGYIPTOM ÓKORI TÖRTÉNETÉNEK IDŐRENDJE
PREDINASZTIKUS KOR (Kr. e. 5300–3000 körül) Neolitikum (Alsó-Egyiptom) (Kr. e. 5300–4000 körül) Maadi-kultúra (Kr. e. 4000–3200 körül) Badari kultúra (Kr. e. 4400–4000 körül) Nagada I. (Kr. e. 4000–3500 körül) Nagada II. (Kr. e. 3500–3200 körül) Nagada III./ „0. dinasztia” (Kr. e. 3200–3000 körül)
KORAI DINASZTIKUS KOR (Kr. e. 3000–2686) 1. dinasztia (Kr. e. 3000–2890 körül) 2. dinasztia (Kr. e. 2890–2686 körül)
ÓBIRODALOM (Kr. e. 2686–2160) 3. dinasztia (Kr. e. 2686–2613) 4. dinasztia (Kr. e. 2613–2494) 5. dinasztia (Kr. e. 2494–2345) 6. dinasztia (Kr. e. 2345–2181) 7. és 8. dinasztia (Kr. e. 2181–2160)
ELSŐ ÁTMENETI KOR (Kr. e. 2160–2055) 9. és 10. dinasztia (Kr. e. 2160–2025) 11. dinasztia (Thébában) (Kr. e. 2125–2055)
KÖZÉPBIRODALOM (Kr. e. 2055–1650) 11. dinasztia (egész Egyiptomban) (Kr. e. 2055–1985) 12. dinasztia (Kr. e. 1985–1773) 13. dinasztia (Kr. e. 1773–1650) 14. dinasztia (Kr. e. 1750–1650)
MÁSODIK ÁTMENETI KOR (Kr. e. 1650–1550) 15. dinasztia (Kr. e. 1650–1550) 16. dinasztia (Thébában) (Kr. e. 1650–1580) 17. dinasztia (Kr. e. 1580–1550)
ÚJBIRODALOM (Kr. e. 1550–1069) 18. dinasztia (Kr. e. 1550–1295) 19. dinasztia (Kr. e. 1295–1186) 20. dinasztia (Kr. e. 1186–1069)
HARMADIK ÁTMENETI KOR (Kr. e. 1069–664) 21. dinasztia (Kr. e. 1069–945) 22. dinasztia (Kr. e. 945–715) 23. dinasztia (Kr. e. 818–715) 24. dinasztia (Kr. e. 727–715) 25. dinasztia (Kr. e. 747–656)
KÉSŐKOR (Kr. e. 664–332) 26. dinasztia (Kr. e. 664–525) 27. dinasztia (Kr. e. 525–404) 28. dinasztia (Kr. e. 404–399) 29. dinasztia (Kr. e. 399–380) 30. dinasztia (Kr. e. 380–343) 31. dinasztia (Kr. e. 343–332)
GÖRÖG – RÓMAI KOR (Kr. e. 332–Kr. u. 395) Alexandrosz (Nagy Sándor) (Kr. e. 332–323) Ptolemaiosz-dinasztia (Kr. e. 305–30) Római kor (Kr. e. 30–Kr. u. 395)
Forrás: Budapesti Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteménye, Emberek terme. 2015.
Gyermek múmiamaszkja Ptolemaiosz kor vége-Római kor eleje (Kr. e. 1. század) Anyaga: vászonkartonázs (gipsszel összeragasztott papirusz vagy vászonrétegek), aranyozott, festett; magassága:37,8 cm; szélessége: 23 cm; mélysége: 23 cm. Valószínűleg a Fajjúm-oázisból származik. Eredete: Platz Bonifác vásárolta Egyiptomban a 19. század végén vagy a 20. század elején. A Budapesti Szépművészeti Múzeum Gyűjteményébe 1951-be került.
Dihoriaut múmia formájú koporsója Harmadik Átmeneti Kor, 22. dinasztia vége (Kr. e. 750 körül) (Fa, gipsszel bevont lenvászon, festett)
Emberi múmia
Múmia alakú koporsó fedelének töredéke, mumifikálási jelenettel és bárkán fekvő múmiával Későkor – Ptolemaiosz kor (Kr. e. 5-2. század) Anyaga: fa, festett; magassága: 72 cm; szélessége: 48 cm. Származási helye ismeretlen. A Budapesti Szépművészeti Múzeum 1998-ban vásárolta.
Macska alakú istennő (Básztet)
Későkor, 26. dinasztia (Kr. e. 7-6. század) Anyaga: bronz; magassága: 15 cm. Származási helye ismeretlen. Eredete: Pulszky Ferenc 1848-ban vásárolta Joseph Daniel Böhmtől. A szobor a FejérváryPulszky gyűjteményből Ráth György gyűjteményébe került, majd a Szépművészeti Múzeumba 1950-ben. Básztet istennő fő kultuszhelye a Delta keleti részében található Bubasztisz (egyiptomiul: Baszt) városa volt Kr. e. I. évezredben.
Papnő vagy Istennő fa szobra Újbirodalom, 19-20. dinasztia (Kr. e. 1295-1069) Anyaga: fa, stukkós alapon festett; magasság: 42 cm; szélesség: 12 cm; mélység: 7,5 cm. Származási helye ismeretlen. Eredete: 1870-ben Habsburg József főherceg ajándékozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak. 1934-ben került a Szépművészeti Múzeumba.
Noferhaut sztéléje Újbirodalom, 18. dinasztia, III. Thotmesz uralkodása (Kr. e. 1479-1425) Anyaga: vörös homokkő; magassága: 98 cm; szélesség: 52 cm; mélység: 32 cm Feltehetően Thébából származik Eredete: gróf Waldnstein János 1869-ben vásárolta Egyiptomban, ezt követően 1870-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta. 1934-ben került át a Budapesti Szépművészeti Múzeum Gyűjteményébe. Noferhaut (az alsó regiszter jobb oldalán látható): III. Thotmesz uralkodása alatt élt, a sivatagi rendfenntartó erők főnöke és az idegen országok előljárója címet viselte.
Sesonk trónörökös szobra Harmadik Átmeneti Kor, 22. dinasztia, II. Oszorkon uralkodása (Kr. e. 874-850) Anyaga: mészkő. Sesonk herceg II. Oszorkon elsőszülött fia volt, a trón várományosa, valamint Ptah isten memphiszi főpapja. Még apja előtt életét veszítette, így nem foglalhatta el a trónt. A szobor 1862-ben fedezték fel Szakkarában. Sipos György (1848-49-es szabadságharc résztvevője, aki a szabadságharc bukását követően a Török Birodalomban kapott menedéket) 1862-ben ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak. Sipos György Faud Pasa kertészeként dolgozott. A Pasa az egyiptomi alkirálytól kaphatta ajándékként Sesonk herceg szobrát, amelyet később Sipos Györgynek továbbajándékozott szolgálatainak elismeréseként. Sipos a szobrot a magyar nemzetnek ajándékozta. 1934-ben került a szobor a Szépművészeti Múzeumba.
Osztrakon, hieratikus felirattal (az Egy férfi intelmei fiához című irodalmi mű részlete) Újbirodalom, 19. dinasztia (Kr. e. 1295-1186) Anyaga: mészkő, tinta Szó szerinti szöveg a múzeumból: Az ókori egyiptomi intelmek („tanítások”) az egyiptomi szépirodalom egyik legkorábbi és egyben legjelentősebb műfaját alkotják. A hivatalnoki értékrend és életmód hagyományosan kialakított normáit foglalják össze. E művek fiktív szerzői a király szolgálatában álló magas rangú tisztviselők, királyi hercegek, vezírek, néha uralkodók, később alacsonyabb állású írástudók. Az Egy férfi intelmei fia számára című szöveg valószínűleg a 12. dinasztia (kb. Kr. e. 2. évezred első harmada) idején keletkezett. A szöveg egyes részleteinek 140 másolata ismert papiruszra és bőrre, valamint osztrakonra (kerámiatöredék) és fatáblácskára írt változatokban. A teljes szöveg nem maradt ránk, az azonban megállapítható a fennmaradt töredékekből, hogy a mű két nagyobb részből állt. Az első nyolc fejezet a „tökéletes beszéd” elsajátításának fontosságát hangsúlyozza, majd hosszasan taglalja az uralkodó központi szerepét, aki az ország jólétének fenntartója, védelmezője, és akit feltétlen engedelmesség illetett meg. A mű második részében a helyes társadalmi viselkedési normákról van szó: a magas rangú hivatalnok egyik legfontosabb ismertetőjegye ugyanis az volt, hogy a legkülönbözőbb
társadalmi rangú partnerekkel a legkülönbözőbb helyzetekben is a megfelelő hangnemben, az isteni világrend törvényei (a „maat”) szerint tudott beszélni. A Szépművészeti Múzeum osztrakonja az első rész egy részletét tartalmazza. Az osztrakonokra írt változatok feltehetőleg az írnokok képzésekor keletkeztek, talán az írnoktanoncok iskolai írásgyakorlatai lehettek.
Papirusztekercs zsinórral és pecsétekkel Harmadik Átmeneti Kor (Kr. e. 1. évezred eleje) Anyaga: papirusz, tinta, kötél, agyag.
Pávián formájú Thot istent tartó fogadalmi írnokszobor töredéke Újbirodalom, 19-20. dinasztia (Kr. e. 13-11. század) Anyaga: kő.
Szívskarabeusz, a Halottak Könyve 30B fejezet szövegével
Későkor (Kr. e. 6-4. század) Anyaga: kő. (Hieroglif írás)
Múmiavászon töredékek a Halottak Könyvéből vett szövegekkel Ptolemaiosz kor (Kr. e. 4-1. század) Anyaga: vászon, tinta; hosszúság: 31,5 cm; magasság: 17,5 cm. Származási helye ismeretlen. Eredete: 1934-ben adták át a Magyar Nemzeti Múzeumból.
Anyaga: vászon, tinta; hosszúság: 41 cm; magasság: 9 cm. Származási helye ismeretlen. Eredete: Platz Bonifác gyűjteményéből 1951-ben került a Szépművészetibe. A szövegeket hieratikus írással írták, a képek illusztrációk-
A gamhudi ásatás Szó szerinti szöveg a múzeumból: „A Közép-Egyiptom, a Nílus nyugati partján található Gamhud Ptolemaiosz-kori temetőjét egy osztrák-magyar expedíció tárta fel 1907-ben. Az ásatás
pénzügyi
támogatója
a
kairói
üzleti
érdekeltségekkel
rendelkező
magyar
nagykereskedő, az Orosdi-Back áruházlánc társtulajdonosa, Back Fülöp (1862-1958) volt, vezetője a fiatal lengyel egyiptológus Tadeusz Smolenski (1884-1909). Smolenski súlyos betegsége következtében a munkát Ahmed Bey Kamal (1851-1923) egyiptomi egyiptológus fejezte be. A temetőben többek között hetven teljes múmialakú fakoporsót, hetven fából készült koporsó maszkot, múmiadíszeket és festett faládákat találtak. A leleteket megosztották a kairói Egyiptomi Múzeum és Back Fülöp között, aki a hozzá került tárgyak jelentős részét – többek között huszonöt teljes koporsót – felajánlotta a budapesti Nemzeti Múzeumnak. Kisebb számban Bécs és Krakkó múzeumainak is adományozott koporsókat: Bécsbe öt, Krakkóba négy koporsó került. A budapesti gamhudi gyűjteményt az 1930-as években átadták a Szépművészeti Múzeumnak. A gamhudi koporsókat, amelyekből a kiállításon hat restaurált példány látható, a Kr. e. 2-1 évszázad folyamán készítették olyan provinciális mesterek, akik a koporsók korabeli díszítő ikonográfiájának egy szűk választékát ismerték és használták. A koporsókba helyezett múmiák fejét kartonázsból (gipsszel fedett papiruszrétegekből) készült festett maszkkal fedték, testüket festett kartonázskészlettel vagy vászon lepellel takarták. A tárgyak egy részét a mesterek megrendelésre készíthették, más részüket valószínűleg előregyártották és készen
adták el. A koporsók tulajdonosairól nagyon keveset tudunk. A foglalkozását egyiknek sem ismerjük, többnek pedig még a nevét sem örökítették meg a feliratok.
Kép bal oldalán lévő két edény: Padihoremheb tábornok kanopusz-készletének darabjai Későkor, 26. dinasztia (Kr. e. 7-6. század) Anyaga: egyiptomi alabástrom (kalcit) Kép jobb oldalán lévő edény: Kanopusz edény emberfejű fedéllel Középbirodalom (Kr. e. 2. évezred első fele) Anyaga: égetett agyag, festett. Az elhunyt mumifikálása során, a testből eltávolították a belső szerveket, amelyeket vászonba csavarva úgynevezett kanopusz edényekbe tettek, amelyeket a halott mellé helyeztek a sírba. Egy kanopusz készlet négy kőedényből állt, amelyeket fából vagy kőből készült négyes beosztású ládában helyeztek el. Az edények védelem alatt álltak. Külön edénybe helyezték a májat, a tüdőt, a gyomrot és az alsó test belső részeit. Kezdetben az edények fedele lapos volt, a középbirodalom idejében emberfej alakúak, míg az Újbirodalom korától a fedeleken a négy Hórusz-fiú fejét jelenítették meg. (Emberfejű Hórusz-fiú Amszet-májat tartalmazó edény; majomfejjel ábrázolt Hórusz-fiú Hapi tüdőt tartalmazó edény; sakálfejű Hórusz-fiú Duamufet gyomrot tartalmazó edény; sólyomfejű Hórusz-fiú Kebehszenuf alsó test belső részeit tartalmazó edény)
Krokodil múmiák Kr. e. 7-4. század
Íbisz alakú istenség (Thot) szobrához tartozó fej Későkor (Kr. e. 7-4. század) Anyaga: bronz. Íbisz múmia (mumifikált állat, vászonba csavarva)
Római kor (Kr. e. 30-Kr. u. 395) Méret: 37 X 12,5 X 12,5 cm
Múmiát borító díszek a gamhudi ásatásból Görög-római kor (Kr. e. 2-1. század) Anyaga: kartonázs (stukkóval fedett vászonrétegek), festett, helyenként aranyozott
Imhotep votív (fogadalmi) bronzszobra. Későkor, 26. dinasztia eleje. (Kr. e. 7. század közepe körül) Anyaga: bronz és nemesfém. Nyaklánc: arany és electrum. A szandálok, valamint a kéz- és lábkörmei: ezüst. A nemesfémekkel Imhotep isteniességét hangsúlyozták. Imhotep magassága ülő testhelyzetben: 17,6 cm. Szék magassága: 15,6 cm. Valószínűleg Memphiszből származik. Eredete: Fejérváry-Pulszky gyűjtemény részeként került Ráth György tulajdonába 1873 előtt, majd a Szépművészetibe 1950-ben.
Imhotep, Dzsószer fáraó (Óbirodalom, III. dinasztia, Kr. e. 2668–2649) főépítészeként vált ismertté, akinek legnagyobb alkotása a szakkarai lépcsős piramis ma is megcsodálható. Pályafutását szobrászként, ácsként kezdte, később szakemberek vezetője, majd a fáraó udvarába küldött terményadók szállításának szervezője lett. A fáraó felfigyelt az írnok Imhotep kiemelkedő képességeire, az „építészek és építőanyagok felelőse” posztról, a „munkák legfőbb felügyelőjének” nevezte ki. Kiemelkedő tudásának, rátermettségének köszönhetően a fáraó, a „király után az első” címet adományozta Imhotepnek megbecsülésének jeléül. Már életében széleskörű tiszteletnek örvendett, egyfajta polihisztor szerepet töltött be. Egyszerű írnokból nagybecsű orvos, főpap, csillagász, építész, királyi tanácsadó, vezír lett. Nagyságát mi sem jelzi jobban, mint hogy az uralkodó egyik szobrának talpazatán a fáraó neve és címei mellett, Imhotep neve és titulusai olvashatóak: „AlsóEgyiptom királyának kincstárnoka, Felső-Egyiptom királya után az első, a nagy palota
ügyintézője, örökös úr, Héliopolisz főpapja, Imhotep, az építész, szobrász és kőedények alkotója…”. Halálát követően közel kétezer év múlva, Imhotep isteni rangra emelkedett. A Késői Kortól az orvoslás és az építészet isteneként tisztelték. A görögök Aszklépiosszal, az orvoslás görög istenével azonosították. Ptah teremtőisten fiaként emlegették, fején Ptah jellegzetes szoros sapkájával ábrázolták, hosszú vászonruhában. Szobrain általában ülő testhelyzetben, ölében papirusztekercset tartva jelenítették meg. Sírját mind a mai napig keresik, de még nem találták meg.
Tar Mária Krisztina
