Egyiptom térképe a városokkal
Az egyiptomi művészet korszakai
•
Predinasztikus korszak (i.e. IV-III. évezred)
• Óbirodalom (i.e. III-II. évezred) •
Első átmeneti kor
• Középbirodalom (i.e. 2000-1700) •
Második átmeneti kor (hükszoszok kora)
• Újbirodalom (i.e. 1580-1000) • Késői birodalom (i.e. 1000-252)
Általános jellemzők • Az egyiptomi művészet első olvasatra változatlannak tűnik 3000 éves története alatt. Ennek a szigorú művészi formának az előidézője az a természeti környezet, ami a Nílus megtermékenyítő áradásától teszi függővé az életet az emberek számára. Ez a rendszeres ismétlődés, ami az idők kezdete óta létezett, ösztönözte a művészetet is az egyetemes rend állandóságának kifejezésére. • Minden egyiptomi alkotás vallási tartalmat hordoz, amelyet a világot irányító isteni erőknek rendeltek alá. A művészet a természetet, mint az istenek alkotását, azok létezésének bizonyítékát, a művészi ihlet forrásának tekinti. • A művészi önkifejezés ismeretlen volt számukra, a művész nem volt más, mint szakértő kézműves. Tudásukat a szigorú ábrázolási rendszernek vetették alá, amik már a predinasztikus korban kialakultak. A műtárgy nem reprodukciója vagy utánzata a valóságnak, hanem közvetítő vagy védő szerepe van a halottkultuszban.
Az egyiptomi térábrázolás • Az egyiptomi térábrázolás nem ismeri a perspektívát. Egyrészt a tárgyakat és tereket a kép síkjába forgatták, hogy a teljes kiterjedésük láthatóvá váljon. Halastavat és kertet ábrázoló falfestmény i.e. 1350 (London, British Museum)
Az egyiptomi térábrázolás
Ugyanez a szabály, a nagy felületek törvénye vonatkozik az ember és állatfigurák ábrázolására is. Az emberalak részeit a legjellemzőbb nézetből ábrázolják: a fejet profilból, a szemeket, szemöldököt és a vállakat szemből. A törzset félprofilból, a lábakat pedig teljes oldalnézetből mutatják meg. Ez az ellentmondásos ábrázolásmód teszi annyira szuggesztívvé és tipikussá az egyiptomi festményeket. A férfi színe förös, a nőé világosabb, sárgás. Az alakok magassága hierarchikus, a legfontosabb figura a legmagasabb. Ha csoportban vagy mozgás közben ábrázolják az alakokat, akkor a művész nagyobb szabadságot élvez, mert itt elsősorban a mozgás dinamizmusának a megragadása volt a mérvadó. IV Thotmesz istenekkel (részlet) ie 1390 k
Az egyiptomi térábrázolás Összetett jeleneteknél a kép síkját vízszintes sávokra osztják, ezzel párhuzamosságot érzékeltetnek térben és időben is.
Paraszti élet jelenetei
Az egyiptomi művészet arányrendszere • Az egyiptomi művészetben megfigyelhető stilisztikai egység kulcsa a szigorú arányrendszer. Az építészetben és az emberalakoknál is gyakori a 11:14-es aránypár. Az emberi alak volt a képeken mindenmásnak is a mértéke. • Álló helyzetben való ábrázolásnál 18 egység volt a magasság, a 11.-nél volt a köldök, az élet jele. A szélesség 9 és 11 egység között váltakozott. A trónon ülő figura magassága 14 egységnek felelt meg. Az utolsó négyzetrács nem a figura magasságát jelöli hanem a hajas fejbőr kezdetét, a fejfedők, koronák ugyanis nehezítették a magasság meghatározását. • A befejezetlenül maradt sírok falain megfigyelhető a vonalhálós technikák alkalmazása. A kézművesek először a vonalhálót rajzolták fel, s csak ezt követően kerültek fel az alakok. Vörös festékbe mártott ecsettel vázolták fel az alakokat és hieroglifákat, majd ezután a munkát irányító elöljárómester fekete tintával kijavítja a szükséges részleteket, hogy a kompozíció harmonikussá váljék.
Az egyiptomi művészetben használt arányrendszer vonalhálós vázlata
Az egyiptomi vallás • Az ókori egyiptomi felfogás szerint az isteni eredet mindenütt jelen van a világban. Minden istenségnek megvan a szerepe a világ működésében, az élet minden apró jelenségének megvan a maga istene. Az istenek sokasága a világot felépítő elemek sokféleségét szimbolizálja. • Minden istennek saját szimbóluma és jelképe van, mely alapján könnyen azonosíthatjuk őket. Némelyikhez több alak is tartozhat. Az istenek félig ember félig állat alakban jelennek meg. Ábrázolásmódjuk miatt titokzatosság övezi őket. • Az újbirodalomban figyelhető meg a szinkretizmus jelensége, amikor is több istenalak egybeolvad és továbbhordozza elődei tulajdonságait. Ilyen például a teremtő, Amon és Ré, a napisten eggyé válása, akiből Amon-Ré az istenek legfőbbike válik. Ugyancsak megjelenésbeli sajátossága az isteneknek, hogy fejük fölé odarajzolták a hieroglif jelüket is, amitől az a megidézésük mágikus formulájává válik.
•
• •
Amon isten a világ teremtéséért és annak rendjének fenntartásáért felelős. Az Újbirodalom idején főisten, Amon-Ré vált belőle a napistennel való egyesülése során. Az állatok közül akár a kos, akár a lúd alakját is felöltheti, ezért a „szárnyait verdeső” jelzővel is illették. Anubis a holtak szívének megmérője. Az istenek bírájának is tartották. Nevéhez fűződik a halottak balzsamozásának szertartása. A halott szívét a mérleg egyik serpenyőjébe helyezi, a másikba Maat, az igazság istenének tollát teszi. Ha szív nehezebbnek bizonyul az igazság tollánál, akkor egy démon felfalja a szívet.
Amon isten
Anubisz képmása egy ládikán i.e. 1330
•
Ízisz a mágikus művészetek istennője. Ozirisz húga és egyben felesége. Feje felett a nevét jelölő, trón formájú hieroglifa jelenik meg. Hathor istennővel egyesülve azonban napkorong és bikaszarvak díszítik a fejét. Fontos védelmező erőt is tulajdonítottak neki. Hórusz anyja. Tiszteletét átvetté a görögök és rómaiak is. Egész Európa területén épültek szentélyei, így Magyarországon is a Savariai Ízisz szentély (Iseum).
Ozirisz alakja egy falfestményen Ízisz térdén ülő Hórusz •
Ozírisz a túlvilág istene, akit mindig ember alakban, fehér gyolcsszalagokba burkolt testtel jelenítették meg. A hozzá társított képi szimbólumok a pásztorbot és a jogar, amelyek a királyi hatalom jelvényei. Az isten bőre az ábrázolásokon fekete vagy zöldes, ami egyaránt utal a Nílus termékeny iszapjára és az abból újjáéledő növényzetre is.
•
Hórusz Ízisz és Ozírisz fia, akit sólyomfejű, embertestű lényként szokás ábrázolni, legtöbbször Felső- és Alsó-Egyiptom kettős koronájával a fején. A fáraók személyében lényegében ő ölt testet. Erősen kötődik a naphoz és a Mars bolygóhoz, hiszen az uralkodónak fenségesnek kell lennie, s rendelkeznie kell kormányzásra való képes-séggel, valamint isteni fény által megvilágosodottnak kell lennie.
A sólyomfejű Hórusz
Széth a káosz istene egy domborművön •
Széth jelképezi a káoszt és a világ fel-bomló rendjét, erőszakot. Mindent ami a világ harmóniájával ellentétes. Emberi testén képzeletbeli állat fejét viseli. Arca csőrszerűen megnyúlt, feje tetején fülek vagy szarvak láthatók. A harmónia és káosz közti örökös küzdelem szimbóluma.
•
Az isteni rend földön való meg-testesülését biztosító istennő. Az istenek a világot a Maat által megtestesített univerzális rend alapján alkották meg. Általában nőalakban jelenik meg és ma-dártoll díszíti a homlokát. Sok vallási jelenet ábrázolja a fáraót az istennő jelképének tekintett tolláldozatként való bemutatása közben.
..
Nut istennő ábrázolása egy papirusztekercsen
Maatot ábrázoló féldombormű
•
Nut az éjszakai égbolt istennője. Ívben megfeszített nőalakként szokták ábrázolni, amint éppen a Föld istene, Geb fölé hajol. Testét gyakorta csillagok borítják, s két napkorongot is ábrázolnak vele együtt, egyiket a szája, másikat a nemi szerve körül. A hiedelem szerint ugyanis az istennő nyeli le alkonyatkor a napot, majd az éjszaka elteltével újra világra hozza.
A napkultusz • Ré, Aton, Harahti – az egyiptomi kultúrában mindhárom elnevezés a különleges tiszteletnek örvendő égitestet, a napot illették. A nap jelentette az életet és szimbolizálta a földi élet feletti abszolút hatalmat. A termékeny mezőkön életet adott, a kopár sivatagban halált okozott. Sólyom vagy kosfejű emberalakként ábrázolták, fején napkoronggal. • Az Újbirodalomban IV. Amenhotep bevezeti az egyistenhitet, aminek központi alakja Aton, a napkorong lesz. Saját nevét Ehnatonra változtatja. Ábrázolásokon Aton gyakran napkorongként jelenik meg, melynek sugarai kezekben végződnek, melyek felajánlják az életet szimbolizáló ahn-keresztet.
Az egyiptomi halottkultusz •
Az egyiptomiak hittek a túlvilági életben. Hitük szerint haláluk után Anubisz a holtak istene megméri a szívüket, s igaznak bizonyulnak lelkük egyik része (Bá) a túlvilágon Ozirisszal egyesül. Amennyiben szívük súlyosabb, mint a mérleg másik serpenyőjében levő Maat tolla, szívüket egy démon falja fel. Anubisz alakját és szerepét később Ozirisz váltotta fel. Részlet a Halottak Könyvéböl
•
Az egyiptomi hit szerint szintén Anubiszhoz kapcsolható a balzsamozás szertartása is. A holttestet, miután belső szerveit eltávolították, balzsamozó anyaggal kezelték. Ezután gyolcsszalagokkal tekerték be, majd a halotta maszk ráhelyezése után, szarkofágba fektették. A sírépítmény és a sírmellékletek gazdagságát a halott, életben betöltött jelentősége szabta meg.
Részlet a Halottak Könyvéböl ie 1300 k.
Az egyiptomi halottkultusz • A halott lelke tulajdonképpen kétlényegű. Egy része (Bá) a sikeres meg-mérettetés után elhagyja a földet és Ozírisszal egyesül. A másik része (Ká) viszont a földön marad és halottat ábrázoló szoborba költözve átlényegíti azt, azonossá teszi a halottal. Az elhúnyt lelke (bá) emberfejű madárként elreppen ie 1250 k.
Hór Ka-szobra ie 1750 k
Kanópusz edények •
A balzsamozás folyamata során csupán egyetlen szervet, a szívet helyezik vissza a testbe. A fontosabb szerveket: tüdő, gyomor, belek, máj a tettől elkülönítve, speciálisan erre a célra készült fedeles vázákban, kanópusz edényekben tárolták. Hórusz négy fia őrizte ezeket, őket szimbolizálták az edények alakjai is.
Imhotep kanópusz edényei ie 1900.
Usébti •
Usébti szobrocskák Tutanhamon sírjából ie 1330.
Az usébti elnevezéssel illetett tárgyak valójában kis szolgaszob-rocskák, melyek feladata, hogy varázserejük révén képesek legyenek gazdájuk helyett az istenek által kirótt parancsokat végrehajtani. Az usébti szó jelentése: az, aki felelőséggel tartozik.
Az egyiptomi hieroglifák • Az írás a Közel-Keleten alakult ki, az i.e. IV. évezredben. A Nílus völgyében hieroglif írást használták. A hieroglifa szó jelentése szent írás. Tulajdonképpen ideogrammák, mert jelentésük azonos az általuk ábrázolt dolgokkal, illetve megfelelnek azok fonetikus értékével. A sírokban elsősorban mágikus és dekoratív szerepük volt. A fáraó nevét eleptikus forma keretezi, ezeket kartusnak nevezzük. A közigazgatásban a jóval egyszerűbb démotikus és hieratikus írást használták.
Sztélébe vésett hieroglifák
Predinasztikus idők az egyiptomi királyok kora
Madárfejes kőtábla i.e. 3100.
Vadász-paletta, Predinasztikus kor
Narmer-paletta, i.e. 3000
Dzset sztéléja (kígyós sztélé), i.e. 2950 Tőr a protodinasztikus korból
AZ EGYIPTOMI ÓBIRODALOM
a piramisok kora
Az egyiptomi halotti építészet •
A masztaba az egyiptomi előkelőségek temetkezési helye volt. Föld- alatti sírkamrából és felszíni termekből állt. A sírkamrába kútszerű járat vezetett, melyet a temetési szertartás után lezártak. A sír mintegy biztosítéka volt a túlvilági örök életnek. A halotti épületek városokat, úgynevezett nekropoliszokat alkottak. A holtak városa Memphistől nyugatra terült el.
Domborművekkel díszített álajtó a masztabában
Mereruka masztabája a szoborfülkével és áldozati asztallal i.e. 2330
•
•
A III. dinasztiabeli Dzsószer fáraó uralkodása alatt i.e. 2650 körül Imhotep építészmester a fáraó számára kizárólag kőből épült sír-emlékkomplexumot tervez. A fáraó nyughelye egy 150 000 négyzet-méternyi, téglalap alapú területen épült fel, magas kőfallal határolva. Maga a síremlék egy 60 méter magas többemeletes masztaba, tulajdonképpen az első piramis. A sírkomplexum további részei a kultikus helyek és szentélyek egész sora a piramistól keletre fekszenek. Fából készült épületek formáját imitálják.
Dzsószer fáraó síremlékének távlati rajza
Dzsószer fáraó szakkarai lépcsős piramisa
• A piramis mellettii épületek funkciója különböző: szertartási termek, raktárok és további sírok. A 10 méter magas falon teljes hosszában derékszögű, függőleges vájatok vannak, amelyek az előző korszakok vályogtéglából készült falait utánozzák. Tizennégy álkapu, s csak egyetlen igazi található rajta, amin szűk folyosóra, a körmeneti járatra jutunk. Ez egy háromhajós kannelúrás oszlopokkal elválasztott terembe vezet. A központi hajó magasabb, mint a két mellékhajó, így azon nyílásokat vághattak, hogy fény jusson a helyiségbe. Ezt az elrendezést nevezzük hüposztil teremnek.
Dzsószer fáraó síremlékének fala, udvari kápolnája, oszlopsora, s hajdan fedett részei
Sznofru lépcsős piramisa
Sznofru tört piramisa i.e. 2590
Sznofru vörös piramisa i.e. 2590
Kheopsz piramisa i.e. 2570
Kheopsz, Khephren és Mükerinosz piramisa
A piramis szerkezete A gízai síregyüttes alaprajza
Khephren gízai piramisa
Mükerinosz (Menkauré) piramisa
Dzsószer szobra i.e. 2650 •
•
•
Az egyiptomi szobrászat Az egyiptomi művészetben nem annyira a külső hasonlóság puszta visszaadását tűzték ki célul, hanem sokkal inkább egyfajta átlénye-gült valóság megteremtésére törekedtek. Vagyis azzal a szándék-kal alkották meg, hogy helyettesítsék, pótolják a személyt az örök-kévalóság számára. Az uralkodókról készült szobrokat azok halotti templomában helyezték el. A modellt általában élete virágában ábrázolták, a test ennek köszönhetően kiegyensúlyozottságot, egészséget, életerőt sugároz. A figurák helyzete statikusságot sugall, akkor is ha valamilyen tevékenység közben ábrázolják őket. Inkább az volt ezeknek a szobroknak a célja, hogy bemutassa a modell társadalomban betöltött szerepét.
Khephren szobra i.e. 2540
Mükerinosz (Menkauré) hármas szobra
Szeneb törpe családi szoborcsoportja
Rahotep herceg és Nofret hercegnő
Írnok szobra
Tisztviselő szobra (A falusi bíró)
Szenbi kancellár szobra
Búzát őrlő szolga i.e. 2400
