BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR A BALTI ÁLLAMOK GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE A RENDSZERVÁLTÁSTÓL NAPJAINKIG

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi gazdálkodás szak Nappali tagozat Külgazdasági vállalkozás szakirány

A BALTI ÁLLAMOK GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE A RENDSZERVÁLTÁSTÓL NAPJAINKIG

Készítette: Gyenes Zsófia

Budapest, 2010

TARTALOMJEGYZÉK Tartalomjegyzék....................................................................................................................... 2 I. Bevezetés................................................................................................................................ 5 II. A balti országok bemutatása.............................................................................................. 6 2.1. Észtország........................................................................................................................ 6 2.1.1. Általános jellemzők.................................................................................................. 6 2.1.2. Észtország politikai rendszere ................................................................................. 7 2.1.3. Észtország gazdasága .............................................................................................. 7 2.1.4. Észtország történelme .............................................................................................. 8 2.2. Lettország ........................................................................................................................ 9 2.2.1. Általános jellemzők.................................................................................................. 9 2.2.2. Lettország politikai rendszere ............................................................................... 10 2.2.3. Lettország gazdasága ............................................................................................. 10 2.2.2. Lettország történelme ............................................................................................. 11 2.3. Litvánia.......................................................................................................................... 12 2.3.1. Általános jellemzők................................................................................................ 12 2.3.2. Litvánia politikai rendszere ................................................................................... 13 2.3.3. Litvánia gazdasága ................................................................................................ 13 2.3.2. Litvánia történelme ................................................................................................ 14 III. A szovjet hatalom összeomlása....................................................................................... 16 3.1 A szovjet birodalom válsága és szétesése ...................................................................... 16 3.2. Újonnan fellépő problémák........................................................................................... 16 3.3. Észtország átalakulása................................................................................................... 18 3.3.1. Árfolyam-, monetáris- és költségvetési politika .................................................... 18 3.3.2. Adóreform .............................................................................................................. 19 3.3.3. Bankszektor fejlődése ............................................................................................ 19 3.3.4. Privatizáció............................................................................................................. 20 3.3.5. Külkereskedelem.................................................................................................... 21 3.3.6. Társadalom ............................................................................................................. 22 3.3.7. Makrogazdasági mutatók elemzése........................................................................ 22 3.4. Lettország átalakulása ................................................................................................... 25 3.4.1. Árfolyam-, monetáris- és költségvetési politika .................................................... 25 3.4.2. Adóreform .............................................................................................................. 25 3.4.3. Bankszektor............................................................................................................ 26 3.4.4. Külkereskedelem.................................................................................................... 27 3.4.5. Privatizáció............................................................................................................. 27 3.4.6. Társadalom ............................................................................................................. 28 3.4.7. Makrogazdasági mutatók elemzése........................................................................ 29 3.5. Litvánia átalakulása....................................................................................................... 31 3.5.1. Árfolyam-, monetáris- és költségvetési politika .................................................... 31 3.5.2. Adóreform .............................................................................................................. 31 3.5.3. Bankrendszer.......................................................................................................... 32 3.5.4. Külkereskedelem.................................................................................................... 33 3.5.5. Privatizáció............................................................................................................. 33 3.5.6. Társadalom ............................................................................................................. 34 3.5.7. Makrogazdasági mutatók elemzése........................................................................ 35 IV. A balti államok és az Európai Unió................................................................................ 37 4.1. Észtország...................................................................................................................... 37 4.1.1. EU-val való kapcsolatok erősödése........................................................................ 37 3

4.1.2. A csatlakozási kritériumoknak való megfelelés, illetve annak hiányosságai......... 39 4.1.3. Észtország az EU-ban............................................................................................. 41 4.1.4. Külkereskedelem.................................................................................................... 44 4.2. Lettország ...................................................................................................................... 44 4.2.1. Lettország és az EU kapcsolata.............................................................................. 44 4.2.2. A csatlakozási kritériumoknak való megfelelés illetve annak hiányosságai.......... 45 4.2.3. Lettország az EU-ban ............................................................................................. 46 4.2.4. Külkereskedelem.................................................................................................... 47 4.3. Litvánia.......................................................................................................................... 48 4.3.1. Litvánia és az EU ................................................................................................... 48 4.3.2. A csatlakozási kritériumoknak való megfelelés illetve annak hiányosságai.......... 49 4.3.3. Litvánia az EU-ban................................................................................................. 50 4.3.4. Külkereskedelem.................................................................................................... 51 4.4. Áttekintés ...................................................................................................................... 52 V. Gazdasági világválság- A Balti országok hanyatlása ..................................................... 54 5.1. A gazdasági világválság kiváltó okai és kialakulása..................................................... 54 5.2. A gazdasági válság begyűrűzése a balti államokba ...................................................... 55 5.3. Észtország...................................................................................................................... 57 5.3.1. GDP........................................................................................................................ 57 5.3.2. Infláció ................................................................................................................... 58 5.3.3 .Munkanélküliség .................................................................................................... 60 5.3.4. Költségvetés ........................................................................................................... 61 5.3.5. Folyó fizetési mérleg és külkereskedelem ............................................................. 62 5.4. Lettország ...................................................................................................................... 64 5.4.1. GDP........................................................................................................................ 64 5.4.2. Infláció ................................................................................................................... 66 5.4.3. Munkanélküliség .................................................................................................... 67 3.4.5. Költségvetés ........................................................................................................... 68 3.4.6. Folyó fizetési mérleg és külkereskedelem ............................................................. 70 3.5. Litvánia.......................................................................................................................... 71 3.5.1. GDP........................................................................................................................ 71 3.5.2. Infláció ................................................................................................................... 72 3.5.3. Munkanélküliség .................................................................................................... 73 3.5.4. Költségvetés ........................................................................................................... 74 3.5.5. Folyó fizetési mérleg és külkereskedelem ............................................................. 75 VI. Összegzés .......................................................................................................................... 76 Táblázatok és ábrák jegyzéke ............................................................................................... 79 Felhasznált irodalom.............................................................................................................. 81

4

I. BEVEZETÉS Dolgozatom témájaként a három balti állam, Észtország, Lettország és Litvánia gazdasági felzárkózásának, majd fejlődésének bemutatását választottam. A három kis országnak a rendszerváltástól számított húsz év alatt sikerült teljes mértékben megteremtenie a piacgazdaság feltételeit és az Európai Unió leggyorsabban fejlődő tagállamaivá váltak. A rendszerváltást Észtország kezdhette a legelőnyösebb pozícióból, fejlettsége meghaladta Lettországét és Litvániáét, azonban mára ez a fejlettségi különbség csökkenni látszik. Dolgozatom célja, hogy minél részletesebb gazdasági helyzetkép bemutatásával átfogó képet adjon a három országban végbement folyamatokról a rendszerváltástól kezdve egészen napjainkig, a főbb makrogazdasági mutatók elemzésén keresztül. Munkám első részében dióhéjban mutatom be a három balti állam főbb geográfiai, demográfiai, politikai és gazdasági jellemzőit, valamint röviden kitérek történelmük főbb fordulópontjaira. Ezután az 1989-től az ezredfordulóig terjedő időszakot elemzem, részletesen vizsgálva a rendszerváltás

folyamatát

az

egyes

országokban,

a

kormányok

gazdaságpolitikai

intézkedéseinek bemutatásával, különös tekintettel a monetáris-, költségvetési- és árfolyampolitikára, a bankszektor átalakulására, a privatizációs folyamatra, az adóreformra, a külkereskedelem fejlődésére és a társadalomban végbemenő változásokra. A következő fejezet az országok Európai Unióval való kapcsolatának erősödését és a csatlakozáshoz vezető utat vizsgálja, részletesen elemezve az Európai Bizottság által kiadott országjelentéseket és az országok gazdasági fejlődését az Unióban. Az utolsó fejezet a jelenlegi helyzetet tárja fel. Bemutatom a gazdasági válság kialakulását az egész világban, majd áttérek a balti államok elemzésére az alábbi gazdasági mutatókon keresztül: GDP, infláció, munkanélküliség, költségvetés egyenlege és folyó fizetési mérleg egyenlege, valamint az export-import alakulása.

5

II. A BALTI ORSZÁGOK BEMUTATÁSA

2.1. Észtország

2.1.1. Általános jellemzők Az Észt Köztársaság (észt nevén Eesti Vabariik) az úgynevezett Balti államok egyike. Északon és nyugaton a Balti-tenger, keleten Oroszország, délen Lettország határolja. A kontinentális területen kívül a Balti-tenger mintegy 800 szigete tartozik Észtországhoz. Felszínét a jégkorszak alakította hullámos alfölddé. Átlagos tengerszint felett magassága 100 méternél is alacsonyabb. Észtország az egyik legkisebb Európai Uniós tagország, területe mindössze 45.226 km2.

1

Az ország 15 megyére (maakonnad) van osztva, melyek a szovjet

időben kialakított rajonokkal lényegében megegyeznek. Fővárosa Tallinn, amely egyben a legnépesebb város is. Lakossága 1,36 millió fő, amelynek közel egyharmada Tallinn-ban él. Etnikailag megoszlik a kis társadalom: az 1,36 millió fős lakosságnak a 2000-es népszámlálás alapján csupán 67,9%-a észt, ugyanis nagyon magas a volt Szovjetunióból betelepült szláv nyelveket beszélők aránya: 25,6% orosz anyanyelvű, 2,1% ukrán, 1,3% belorusz, 0,9% finn, valamint 2,2% egyéb nemzetiségű. 2 Az ország hivatalos nyelve az észt, amely a finnugor nyelvcsoport balti finn ágához tartozik. A lakosság nagy része, közel 80%-a protestáns, a második legnagyobb vallás az ortodox keresztény. Pénznemük az észt korona (EEK).

1 2

Wikipedia Észtország, http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89sztorsz%C3%A1g, 2010-04-25 14:05 EU-25, Észtország Országismertető, http://www.hbmk.hu/EU25/eszt/orszagism.html, 2010-04-25 13:09

6

2.1.2. Észtország politikai rendszere 3 Államformája az 1992. június 28-án elfogadott új alkotmány értelmében parlamentáris köztársaság, gyenge köztársasági elnöki intézménnyel összekapcsolva. A fő döntéshozó hatalom a parlament (Riigikogu): törvényeket, határozatokat hoz, megválasztja

a

köztársasági

elnököt,

felhatalmazza

a

miniszterelnök-jelöltet

a

kormányalakításra, elfogadja a költségvetést. 101 képviselőből áll, akiknek hivatali ideje négy évre terjed ki. A végrehajtó hatalmat a parlament felé felelős kormány testesíti meg. Jelenlegi miniszterelnökük Andrus Ansip 2005 áprilisa óta. A parlament által 5 évre választott köztársasági elnök elsősorban képviseleti feladatokat lát el, ugyanakkor részlegesen megőrizte a végrehajtó hatalom egyes feladatköreit. A köztársasági elnöknek vétó joga van a törvényjavaslatok tekintetében. A köztársasági elnök aláírása szükséges a miniszterek kinevezésekor, és névlegesen ellátja a hadsereg főparancsnoki feladatait is.

2.1.3. Észtország gazdasága 4 Észtország gazdaságilag ipari agrárország. A II. világháború előtt a gazdaságot alapvetően a mezőgazdaság határozta meg. A szovjetunió részeként erőteljes iparosítás indult. Az iparban felhasznált nyersanyagok importból származtak, Oroszországból és Ukrajnából. Mára a szolgáltatási szféra egyre fontosabb az ország gazdasági életében. Észtország szoros gazdasági kapcsolatokat ápol Nyugat-Európa országaival, ezen belül is legfontosabb partnerei Finnország, Svédország és Németország. Gazdaságának jellemző ágai a feldolgozóipar és a szolgáltatási szektor (turizmus, tranzitkereskedelem, pénzügyi szolgáltatások).A külkereskedelem és a tranzitkereskedelem kiemelkedő jelentőségű: Észtország a Kelet és Nyugat közötti fontos kereskedelmi útvonalon fekszik, sok kikötője révén a szállítási ágazatok teszik ki a szolgáltatás-export közel felét. Főbb kiviteli cikkei mezőgazdasági termékek, feldolgozott termékek (főként fa), textíliák. Főbb behozatali cikkei gépek, berendezések, energiahordozók, ásványkincsek, élelmiszerek.

3, 4

Wikipedia Észtország, http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89sztorsz%C3%A1g, 2010-04-24 14:10

7

2.1.4. Észtország történelme Az észtek évezredek óta őslakói a Baltikum északnyugati csücskének. A középkorban a mai Észtország előbb Dánia, majd a Német Lovagrend befolyási övezete alá tartozott. Az első városias településeket is a dánok alapították (Tallin szó szerinti jelentése „dán város”). Tallinn a középkorban a Hanza szövetség tagja lett. A középkortól egészen az újkorig a tengerparti és városi övezeteket németek lakták, az őslakos észtek pedig a falusi agrárnépességet tették ki. Az újkorban a Baltikum egésze svéd befolyás alá került. Ebben az időszakban vették fel az észtek a svédekhez hasonlóan a protestantizmust. 5 1710-ben a svédek elvesztették az oroszokkal vívott északi háborút, így a mai Észtország területe az Orosz Birodalom részévé vált. A 19. század második felében a cári kormányzat támogatta az észt nacionalizmust, A 19. században a jobbágyságot eltörölték és az oktatást kiterjesztették az észt nyelvű helyi lakosságra. Ennek következtében észt nemzeti mozgalom alakult ki. Megjelent az észt nyelvű irodalom, színház és a nemzeti zene. A 19.század végén az értelmiségiek kezdtek nagyobb autonómiát követelni, majd később teljes függetlenséget az Orosz Birodalomtól. 1918. február 23-án Pärnuban és február 24-én Tallinnban kikiáltották Észtország függetlenségét., Szovjet-Oroszország 1920-ban a tartui békében ismerte el az új államot. Kezdetben parlamentális demokrácia volt, azonban a nagy gazdasági világválság idején az országot Konstantin Päts diktatórikusan irányította. 1939 augusztusában Sztálin és Hitler a Molotov-Ribbentropp Paktum titkos záradékában érdekszférákra osztotta fel Kelet-Európát. Ennek értelmében Észtország szovjet fennhatóság alá került. Szeptemberben Vörös Flotta blokád alá vette az észt kikötőket és szovjet bombázók kezdtek őrjáratozni Tallinn és környéke felett. 1940. június 16-án a Szovjetunió megkezdte Észtország megszállását. 1940. június 17-én az észt kormány az elsöprő szovjet túlerő láttán harc nélkül lemondott, megelőzve ezzel a nyílt háborút és a vérontást. 1940 augusztusában Észtország formálisan is a Szovjetunió részévé vált Észt Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság néven. 1941-ben megkezdődött az észt politikai és értelmiségi vezetők üldözése, száműzése az országból. Sok ország nem ismerte el Észtország szovjet megszállását, többek között az USA sem. 1941 júniusában Németország megtámadta a Szovjetuniót, majd rövidesen elérte Észtországot és hamarosan elfoglalták az észt fővárost, Tallinnt. Kezdetben a lakosság felszabadítóként tekintett rájuk, azonban hamar rá kellett jönniük, hogy korántsem erről volt 5

http://www.posztinfo.hu/hir.php?id=175, 2010-04-25 13:43

8

szó. A németek a háború következtében kirabolták az országot és végrehajtották a Holokausztot. A megszállás alatt Észtország a német Ostland tartomány része volt.1944 őszre a Szovjetunió visszafoglalta Észtország területét. A szovjet minisztertanács 1949. január 12-i rendelete értelmében a balti államokból deportáltak minden kulákot, családtagjaikat és a nacionalisták családjait, valamint másokat. A deportáltak fele elpusztult, másik fele nem térhetett vissza az 1960-as évek elejéig. A szovjet rezsim fontos jellemzője volt az erőltetett iparosítás és a militarizáció. Az ország nagy része, különösen a partvidék és a szigetek zárt katonai terület volt. A szovjet megszállás hatására százezrek települtek át a Szovjetunió bizonyos részeiről Észtországba az ország iparosítását és militarizálását szolgálva, hozzájárulva ahhoz, hogy a népesség 45 év alatt félmillióval nőtt. 1980-ban az oroszosítás és a bevándorlás olyan mértéket ért el, ami már a lakosság tiltakozását váltotta ki. A Szovjet Birodalom válságának erősödésével a vezetés kénytelen volt egyre nagyobb függetlenséget adni a külső területeknek. 1991. augusztus 20-án Észtország kinyilvánította függetlenségét a Szovjetuniótól. 6

2.2. Lettország

2.2.1. Általános jellemzők A Lett Köztársaság balti állam Észtország és Litvánia között, akik északon és délen határolják az országot. Keleten Oroszországgal és Fehéroroszországgal határos, nyugaton a Balti-tengerrel szomszédos. Az ország kiterjedt erdőségekkel rendelkezik, több mint 12 000 kisebb folyója és 3000-nél is több tava van. Az ország nagy része termékeny síkság, területeinek 10%-a azonban tengerszint alatt fekszik. Területe 64.589 km2. Fővárosa Riga, a Baltikum legnagyobb városa, 730.000 fő lakja. Fontos kulturális, oktatási, politikai, pénzügyi, kereskedelmi és gazdasági központja a régiónak. 7 6

Wikipedia Észtország, http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89sztorsz%C3%A1g#T.C3.B6rt.C3.A9nelem, 201004-25 14:55 7 Wikipedia Lettország, http://hu.wikipedia.org/wiki/Lettorsz%C3%A1g, 2010-04-25 11:03

9

Lakossága 2,3 millió fő. Az orosz anyanyelvűek aránya Lettország esetében még nagyobb, mint Észtországnál, a népesség mindössze 59%-a lett, 29%-a pedig orosz nemzetiségű. A lakosság több, mint egyharmada él Rigában. Lettország területén él az egyik legkisebb uráli nép, a lívek. A Lív Partvidéket Lettország kormánya 1991-ben hozott rendeletében alapította meg. Ez a terület 12 halászfalut foglal magában. Önálló zászlóval is rendelkeznek, amely zöld, fehér és kék. Ezek szimbolizálják a zöld erdőt, a fehér homokot és a kék tengert, mert ilyennek látja a lív halász a tájat, ahol él. 8 Az ország hivatalos nyelve a lett, amely a balti nyelvcsalád keleti ágának tagja, de az oroszt is sokan beszélik. A lakosság legelterjedtebb vallásai az evangélikus, a római katolikus és az ortodox. Pénznemük a lett lat (LVL).

2.2.2. Lettország politikai rendszere 9 Lettország államformája parlamentáris köztársaság, gyenge köztársasági elnöki intézménnyel összekapcsolva. A törvényhozó hatalmat az egykamarás parlament (Saeima) gyakorolja, amely 100 képviselőből áll és négy évre szól a meghatalmazásuk. A végrehajtó hatalmat a kormány a köztársasági elnökkel közösen gyakorolja. Jelenlegi miniszterelnökük Valdis Dombrovskis 2009 márciusa óta. A köztársasági elnököt titkos szavazással négy évre választja a parlament a képviselők többségével, a tisztség maximum kétszer hosszabbítható meg. A köztársasági elnök szűk jogkörrel rendelkezik, jobbára ceremoniális feladatokat lát el.

2.2.3. Lettország gazdasága 10

8

http://www.hbmk.hu/EU25/lett/orszagism.html, 2010-04-25 11:32 Wikipedia Lettország, http://hu.wikipedia.org/wiki/Lettorsz%C3%A1g#.C3.81llamszervezet_.C3.A9s_k.C3.B6zigazgat.C3.A1s, 201004-25 11:55 10 Wikipedia Lettország, http://hu.wikipedia.org/wiki/Lettorsz%C3%A1g#Gazdas.C3.A1g, 2010-04-25 12:34 9

10

Lettország fontos kereskedelmi útvonalak kereszteződésénél található, és régóta egyfajta hídként szolgál Nyugat-Európa és Oroszország között. Kedvező fekvésének köszönhetően hamar kifejlődött a kézművesipar és a 19. század második felében a vasútvonalak kiépítésével megindult az iparosítás. A Szovjet Birodalmon belül Lettország az egyik legfejlettebb ipari körzetnek számított, ezenkívül a nagy termékeny földterületeknek köszönhetően fontos volt a mezőgazdaság és az állattartás is. A mezőgazdaság vezető ágazata a belterjes, istállózó állattenyésztés, főként a tej- és hústermelő szarvasmarha tenyésztése. A tengerpart közelében a halászat dominál. Lettország nyersanyagokban és energiahordozókban szegény, a szükséges nyersanyagokhoz és az energiához keletről jut, Oroszországból kőolajat, Ukrajnából pedig szenet vásárol. A feldolgozóiparban a gépgyártás és az élelmiszeripar vezet. A kivitel egyharmadát fa és faipari termékek adják, a további fontos exportcikkek: alapanyagok, textil termékek és gépek és a gépi berendezések. A legfontosabb behozatali cikkek: gépek, szállítási eszközök, ásványkincsek és alapanyagok. A teljes külkereskedelmi forgalomban Lettország legnagyobb külkereskedelmi partnere Litvánia, Németország, Észtország, Oroszország, Svédország és Lengyelország. Az uniós tagországokkal folytatott kereskedelem a teljes forgalom 75%-át teszi ki.

2.2.2. Lettország történelme Lettország és Észtország történelme között sok hasonlóságot fedezhetünk fel. Lettország is a Német Lovagrend fennhatósága alá tartozott, így jött létre Livónia. Rigát a német telepesek alapították, majd később Hanza-várossá vált. A lett őslakosok az agrárnépességet alkották. A 17. században Livónia Svédország fennhatósága alá került, majd az északi háborút követően a nystadti béke értelmében Oroszország szerezte meg. 11 Az első világháború alatt a mai Lettország területe német megszállás alá került, majd a németek veresége után 1918. november 18-án Rigában kikiáltották a független Lett Köztársaságot, amelyet a szovjet-orosz kormány az 1921-es moszkvai békében el is ismert. Lettország alkotmányát 1922-ben fogadták el. 1934 májusában Ulmanis elnöki puccsal átvette a hatalmat és tekintélyuralmi rendszert vezetett be.

11


11

Csakúgy, mint Észtország esetében Lettország is a Molotov-Ribbentropp Paktum értelmében a szovjet érdekövezet részévé vált, az ország kénytelen volt támaszpontokat átengedni a szovjet csapatok részére. A rákövetkező évben az új parlament megalapította a Lett Szovjet Szocialista Köztársaságot, amely a Szovjetunió tagköztársasága lett és megkezdődtek a deportálások. 1941-ben német csapatok szállták meg az országot de a Vörös Hadseregnek sikerült 1944 végén visszafoglalnia a területet. Lettország esetében is kezdetét vette az erőszakos iparosítás és a militarizáció, valamint tömegesen települtek be az orosz anyanyelvűek az országba. Többszörös tüntetések után 1988-ban megalakult a Lett Népfront és az ország megindult a rendszerváltás felé vezető úton. 1990. május 4-én a parlament kikiáltotta Lettország „teljes politikai és gazdasági” függetlenségét. 12

2.3. Litvánia

2.3.1. Általános jellemzők A Litván Köztársaság (Lietuvos Respublika) Európa északkeleti részén található, a három balti állam egyike. Északról Lettország, délkeletről Fehéroroszország, délről Lengyelország és délnyugatról Oroszország kalinyingrádi területe határolja. Litvánia a legnagyobb balti állam, területe 65200 km2, melynek legnagyobb része hullámos alföld, a tengerszint feletti magasság átlagosan 100 méter alatt van. Litvánia területének 46,7%-a szántó, 7,3%-a rét és legelő, 30,7%-a erdő, 15,3%-a terméketlen, illetve beépített terület. Fővárosa Vilnius, ez egyben az ország legnagyobb és legnépesebb városa is.

12

Wikipedia Litvánia, http://hu.wikipedia.org/wiki/Lettorsz%C3%A1g_t%C3%B6rt%C3%A9nelme, 2010-0425 14:02

12

Az országot 3,6 millióan lakják, így a balti államok közül a legnépesebbnek mondható. A népesség 83,5%-a litván, a legnagyobb kisebbséget a lengyelek alkotják 7%-kal, emellett a lakosság 5%-a orosz és 1,5%-a belorusz. Hivatalos nyelvük a litván, amely a legrégebbi, még ma is használt indoeurópai nyelv. Vallási megoszlásuk eltér a másik két balti államétól, Litvánia lakosságának 90%-a római katolikus, 5% ortodox, 3% evangélikus, a fennmaradó 2,6% pedig egyéb vallású. 13 Pénznemük a litván litas (LTL).

2.3.2. Litvánia politikai rendszere 14 Litvánia

államformája

parlamentáris

köztársaság,

erős

köztársasági

elnöki

intézménnyel összekapcsolva. A legfőbb törvényhozó testület a parlament (Seimas), amely erős hatalommal rendelkezik. 141 tagját négy évre választják. Egy politikai párt jelöltje legalább 5%-os támogatottsággal juthat be a parlamentbe. A végrehajtó hatalmat az államfő és a kormány együttesen gyakorolja. Jelenlegi miniszterelnökük Andrius Kubilius 2008 decembere óta. A köztársasági elnököt közvetlenül a lakosság választják öt éves időszakra. Ő felügyeli a kül- és biztonságpolitikát. A parlament jóváhagyásával kinevezi többek közt a miniszterelnököt és az alkotmánybíróság tagjait.

2.3.3. Litvánia gazdasága 15 Litvánia gazdasági életét a második világháború előtt, csakúgy, mint a másik két balti állam esetében, a mezőgazdaság határozta meg, ipari nyersanyagokkal és tengeri kikötőkkel sem bővelkedhetett. A Szovjetunió részeként Litvánia a legfejlettebb régióhoz tartozott, a túlzott iparosítás ellenére a mezőgazdaság szerepe jelentősebb maradt a másik két államhoz képest.

13

Wikipedia Litvánia, http://hu.wikipedia.org/wiki/Litv%C3%A1nia#T.C3.B6rt.C3.A9nelem, 2010-04-25 15:01 Wikipedia Litvánia, http://hu.wikipedia.org/wiki/Litv%C3%A1nia#.C3.81llamszervezet_.C3.A9s_k.C3.B6zigazgat.C3.A1s, 201004-25 15:05 15 Wikipedia Litvánia, http://hu.wikipedia.org/wiki/Litv%C3%A1nia#Gazdas.C3.A1g, 2010-04-25 15:20 14

13

A mezőgazdaság vezető ágazata a belterjes takarmányozó-istállózó állattenyésztés, amely főként hús- és tejtermelő szarvasmarha tenyésztésre szakosodott. A növénytermesztésben a gabonafélék szerepe a legfontosabb. Az ipar területén a második világháború után kialakult gépipar és vegyipar vezet. A gépipar főbb ágai: elektronika, elektrotechnika, műszer- és szerszámgépgyártás, hajóépítés és javítás, mezőgazdasági gépek gyártása. A balti államok közül csak Litvániának van orosz kőolajat feldolgozó üzeme Mažeikiaiben. A élelmiszeriparban a hús-, a tej-, a malom- és a cukoripar vezet. Hagyományos tevékenység továbbá a lenfeldolgozás. Exportjának fő tételei: textíliák, mezőgazdasági termékek, gépek, vegyipari cikkek, faipari termékek. Az import fő tételei: ásványi nyersanyagok, gépek, vegyipari cikkek, élelmiszerek. Főbb kereskedelmi partnerei Németország, Oroszország, Lengyelország, Észtország és Lettország.

2.3.2. Litvánia történelme Litvánia, eltérően Észtországtól és Lettországtól, évszázados múltú államisággal rendelkezik. A mai Litvánia területére először i.e. 2. évezredben érkeztek indogermán eredetű balti törzsek. A 8. században a litvánok fejedelemséget hoztak létre. Miután a litván nagyfejedelmet, Jagellót lengyel királlyá koronázták, a litvánok és a lengyelek perszonálunióban egyesültek. Együttműködésüknek köszönhetően sikerült legyőzniük a Német Lovagrendet az 1410-es grünwaldi csatában. Lengyelország porosz-osztrák-orosz felosztásakor, 1795-ben a mai Litvánia nagy része az Orosz Birodalom fennhatósága alá került. A 19. század végére megerősödött a litván nemzeti mozgalom, ebben jelentős szerepet vállalt a katolikus egyház, és megalakultak az első pártok is. Az I. világháború idején Litvánia is német megszállás alá került, majd 1918. február 16-án Kaunasban a Litván Tanács kinyilvánította Litvánia függetlenségét. 1926-ban katonai puccs következtében diktatórikus hatalom épült ki 1939-ben az ország, a másik két balti államhoz hasonlóan, a Molotov-Ribbentropp paktum értelmében orosz érdekszférává vált. Kommunista államcsíny következtében Litvánia „felvételét kérte” a Szovjetunióba, és a szovjet csapatok megszállták az országot. 1941-ben

14

felszabadítóként fogadták a német csapatokat azonban a német megszállás 3 éves időszaka alatt a litván zsidók 90%-a életét vesztette. 1944-ben a Vörös Hadsereg visszafoglalta Litvániát és egészen 1990-ig szovjet fennhatóság alatt maradt az ország. 1990. március 11-én kikiáltották a független Litván Köztársaságot. 16

16

Wikipedia Litvánia, http://hu.wikipedia.org/wiki/Litv%C3%A1nia#T.C3.B6rt.C3.A9nelem, 2010-04-25 15:34

15

III. A SZOVJET HATALOM ÖSSZEOMLÁSA 3.1 A szovjet birodalom válsága és szétesése A 1980-as évek közepén a Szovjetuniónak szembe kellett néznie a realitásokkal. A válság mind bel-, mind külpolitikában felismerhető volt, egyértelműen látszott, hogy reformok bevezetésére van szükség. A gazdasági lemaradás egyre nőtt, míg a világgazdaságban betöltött szerep egyre csökkent. A szovjet blokk adósságállománya az egekbe szökött. Mindebből egyértelmű volt a következtetés: a Szovjetunió túlterjeszkedett. Gorbacsov reformok bevezetésével próbálta menteni a blokk helyzetét, a peresztrojka (átépítés) és glasznoszty (nyíltság) jegyében. Külpolitikában a békés együttélés és az elégséges védelem elveit hangoztatta. Mindezek ellenére, a külpolitikai engedmények sem segítettek a belső problémák megoldásában. Egyre nőtt a belső hatalmi és társadalmi feszültség a blokkon belül. Mindez hatással volt a kelet-európai, így a balti államok helyzetére is, az 1989-es év a térség történetében nagy változásokat hozott. Sorra törtek ki a szocialista országokban a forradalmak, dőltek meg a diktatúrák, mely rövidesen az egész birodalom széteséséhez vezetett. 17

3.2. Újonnan fellépő problémák Az elszakadás után a három balti állam egymással való kapcsolatát is tovább erősítette. 1990-ben az államfők részvételével megalakult a Balti Államok Tanácsa, 1991 óta működik a Balti Közgyűlés és rendszeresen ülésezik a Balti Miniszteri Tanács. 1993-ban megújították kormányközi együttműködésüket is, valamint szabadkereskedelmi megállapodást kötöttek, amely kiterjedt az ipari és mezőgazdasági termékek szabad kereskedelmére. A tervek között szerepelt ezek megállapodás kibővítése a tőke, a munkaerő és a szolgáltatások szabad mozgására is, valamint a vámunió megteremtése, azonban mindhárom országban a csatlakozási kritériumoknak való minél gyorsabb megfelelés élvezett elsőbbséget. 18

17 18

Herber, A.- Martos, I.- Moss, L.-Tisza L. (2007), Történelem 6, Budapest:Reáltanoda Alapítvány, p.187. Kiss J.L. (2004) A huszonötök Európái, Budapest:Osiris Kiadó, p.670

16

A három balti ország kereskedelme a szovjet befolyás alatt szinte teljes mértékben a Szovjetunióra korlátozódott. Annak ellenére, hogy a balti államok földrajzi helyzetük alapján tipikusan mezőgazdasági országok voltak, a korszak gazdaságpolitikáját a túlzott mértékű iparosítás jellemezte, azon belül is a nehézipar volt meghatározó. A függetlenedés után az országoknak új problémákkal kellett szembesülniük. 1.

A balti államok alapvetően zártak voltak, többnyire kimaradtak a

világgazdaságból. Az 1980-as évek végén a balti államok exportjának csak körülbelül 5 százaléka irányult a Szovjetunión kívülre. A felbomlás után mindhárom ország elsősorban az Oroszországtól való eltávolodásra koncentrált, azonban a nyugati államokkal alig ápoltak kapcsolatokat. Mindhárom ország célja az Európai Unió tagállamaival való kereskedelmi kapcsolatok bővítése volt annak érdekében, hogy minél hamarabb az Európai Unió tagállamaivá válhassanak. Gazdaságpolitikájukat is mindvégig igyekeztek tudatosan eszerint alakítani. 2.

Az országoknak át kellett állniuk egy merőben más gazdasági és politikai

berendezkedésre. Az előbbi terén ki kellett alakítani a piacgazdaság feltételeit, amely magában foglalta a monetáris- és árfolyampolitika kidolgozását, az adórendszer és a bankrendszer megreformálását, az állami vállalatok privatizációját. Az utóbbi esetében pedig ki kellett építeniük több, mint negyven év diktatúra után a demokrácia alapjait. 3.

Mindezek mellett a társadalmi problémákkal is szembesülniük kellett.

Dahrendorf sokat vitatott kijelentése szerint 6 hónap a politikai, 6 év a gazdasági átmenet és 60 év a demokratikus politikai kultúra kialakulása. Az alábbiakban kiderül, igaz-e ezen megállapítás. Ezek tükrében most egyenként vizsgálom meg a három balti ország gazdasági átalakulását a rendszerváltás első szakaszában és azon problémákat, amelyekkel szembesülniük kellett. Elemzésük kezdete előtt azonban meg kell említeni azt a fontos tényt, hogy Oroszország felvállalta a Szovjetunió külföldi adósságait, így tulajdonképpen külső tartozás nélkül, tiszta lappal kezdhettek neki a gazdaság újjáépítésének.

17

3.3. Észtország átalakulása

3.3.1. Árfolyam-, monetáris- és költségvetési politika Az újonnan függetlenedő Észtországnak egyszerre több problémával is szembesülnie kellett. Első és legfontosabb feladatuk az árak liberalizálása volt, amely tulajdonképpen már a ’80-as évek végén megindult, de igazán csak 1990-92 között gyorsult fel. Mindezek mellett az 1992-es orosz árszabályozás eltörlése után a balti piacokra exportált orosz energia és nyersanyagok természetellenesen alacsony ára hirtelen világpiaci árszintre emelkedett. Ennek következtében 1991 decembere és 1992 decembere között az infláció elérte a 952%-ot. A rubel nagymértékű leértékelődése és a hatalmas infláció arra sarkallta a kormányt, hogy saját nemzeti valutát vezessen be. 1992 júniusában, a három balti állam közül elsőként, az észt kormány bevezette a német márkához kötött észt koronát (EEK), amely konvertibilissé vált (1DM=8EEK). Bevezették a valutatábla intézményét, amely azt jelenti, hogy az állam csak az általa birtokolt keményvaluta-, illetve aranytartalékok mértékében bocsát ki nemzeti valutát, amelynek fedezete és átválthatósága ily módon 100 százalékosan szavatolt. A hazai pénz árfolyamát egyidejűleg a kiválasztott kulcsvaluta árfolyamához kötik. 19 A nemzeti valuta bevezetése azonban önmagában nem oldhatta meg az infláció problémáját, hiszen a bizalom nem az új fizetőeszköz bevezetésével jön létre, ezért pénzszűkítő monetáris politikát vezettek be, amely visszafogta a hitelkínálatot, vagyis a központi bank nem növelhette a forgalomban levő pénz mennyiségét hitelnyújtás céljából. A pénzszűkítő monetáris politika a magas reálkamat biztosítása miatt értelemszerűen rendkívül magas nominális kamatokat is jelentett. Az alkalmazott gazdaságpolitikának köszönhetően 1992 végétől már jelentősen visszaesett az infláció. A stabilitás megteremtéséhez azonban következetes költségvetési politikára is szükség volt. Észtország, a másik két balti állammal együtt szigorú költségvetési politikát alkalmazott, amely a kiadások nagymértékű csökkenését jelentette. Emellett eltöröltek mindenféle árszubvenciót, vagyis a preferált termékek, szolgáltatások árának mesterségesen alacsony

19

Hajnal B.:A balti országok átalakulása a rendszerváltozás első szakaszában-Miért Észtország a legsikeresebb?, p.3.

18

szinten tartását. A korai sikerhez hozzájárult az a bevezetésben már említett tény, hogy külső tartozásuk szinte nem is létezett.

3.3.2. Adóreform A kiadások csökkentése mellett szükség volt az adórendszer megreformálására is. 1994. január 1-jén, a kelet-európai országok közül elsőként bevezették az egykulcsos adórendszert. Az SZJA és a társasági adókulcsot egységesen 26%-osra állapították meg. Észtország egykulcsos adórendszere Ország

1.sz. táblázat

Bevezetés Adókulcsok a reform után éve

Észtország 1994

Adókulcsok a reform előtt

SZJA Nyereségadó ÁFA SZJA Nyereségadó ÁFA 26

26

18

16-33 25

18

Forrás: M. Keen (IMF): The Flat Tax, Experience and Issues, előadás, International Academic Forum on Flat Tax Rate, Center of Excellence in Finance, Bled, Szlovénia, 2006. február 3-4.

Az adórendszer nagyfokú hatékonyságot mutató sikeres átalakítása máig ható mintául szolgálhat a többi átalakuló ország számára is.

3.3.3. Bankszektor fejlődése Kezdetben csak egyszintű bankrendszerről beszélhettünk, ez pedig a szovjet Goszbank helyi fiókjait jelentette. Egyik pillanatról a másikra próbáltak átállni az egyszintű bankrendszerről a kétszintű bankrendszerre. A pénzügyi liberalizáció következményeként a kereskedelmi bankok száma rohamosan nőni kezdett a ’90-es évek elején. Észtországban 1991 végére már 24 bank működött, 1994 végén már 40 új hitelintézmény tevékenykedett az országban. A megfelelő banki felügyelet és tőke hiánya végül bankcsődökhöz vezetett. A bankcsődök hullámában Észtország volt az első 1992-1993 között.

19

Észtország teljesítménye, mint a gazdasági reformok már területén is, itt is kimagasló eredményeket mutatott. A kormány felszámolta a csődbement bankokat, szigorú felülvizsgálat alá vetette az ország könyvelési és befektetési jogszabályait és bevezette a nemzetközi számviteli

szabályokat

(IAS)

is.

Ezen

intézkedések

vezettek

a

banki

szféra

konszolidációjához. 1995-re a bankok száma 21-ről 15-re csökkent. 20

3.3.4. Privatizáció Privatizáció terén is Észtország bizonyult a legsikeresebbnek. A ’90-es évek elején az új árfolyam bevezetésével egyidejűleg kezdődött meg az állami tulajdonban levő vállalatok privatizációja, amelyek nagy része már jó ideje veszteséges volt. Kezdetben csak a kisvállalatok privatizációja indult meg, majd az igazi lökést az 1992 novemberében elfogadott csődtörvény adott. Ebben lényegében két lehetőséget kínáltak a vállalatoknak, felszámolást vagy gyors magánosítást. 21 Kezdetben főként a kisebb vállalatok kerültek magánkézbe, kiemelkedő részük a dolgozók tulajdonába. 1994-től azonban megkezdődött a nagyvállalatok privatizációja is, ugyanis a törvény megszüntette a belső dolgozóknak járó kedvezményeket és bevezette a vállalatok tenderrel történő eladását, vagyis sokkal szélesebb vásárlói kört biztosított. Ennek köszönhetően a szűk hazai piac miatt nagyon sok külföldi befektető is licitált a tulajdonjogért. Lényegében 1995 végére be is fejeződött az észt privatizáció. Összesen 483 nagyvállalatot adtak el, EEK 4,7 milliárd (USD400 millió) bevétellel. Mivel egy sikeres pályázat beadásához elegendő tőket kizárólag külföldi forrásokból lehetett finanszírozni, dolgozók és vezetők csak nagyon ritka esetben kerültek be nagyvállalatok tulajdonosi körébe. Így a külföldi tőke szerepe igen jelentős volt, a teljes privatizációs bevétel több mint 31%-át tette ki.

22

közüzemek eladására csak később, a ’90-es évek végen került sor.

20

Gáspár, K. (2001). „A balti országok gazdasága és gazdaságpolitikája az átmenet éveiben”., In: Közép-és Kelet-Európa a rendszerváltás után, Budapest: KOPINT-DATORG Rt. és KOPINT-DATORG Konjunktúra Kutatási Alapítvány, p.49-50. 21 Hajnal, B.:A balti országok átalakulása a rendszerváltozás első szakaszában-Miért Észtország a legsikeresebb?, p.6. 22 Gáspár, K. (2001). „A balti országok gazdasága és gazdaságpolitikája az átmenet éveiben”., In: Közép-és Kelet-Európa a rendszerváltás után, Budapest: KOPINT-DATORG Rt. és KOPINT-DATORG Konjunktúra Kutatási Alapítvány, p.47-48.

20

A

3.3.5. Külkereskedelem Észtország külkereskedelme a sikeres árfolyampolitikának köszönhetően hamar fellendült. Az alulértékelt észt koronának köszönhetően nőtt az export, az import növekedésének oka pedig a korona növekvő vásárlóereje volt. Az intézményi változások biztosították az új piacokra való kijutást (ez magában foglal különféle országokkal kötött szabadkereskedelmi egyezményeket, új kereskedelmi partnerekkel való kapcsolatokat és az észt termékek iránti keresletet növelő valóban megvalósuló minőségellenőrzési rendszert). 1993-ban megszüntették az összes vámtarifát, 1994 januárjában pedig eltörölték a nem vámjellegű kereskedelmi korlátozásokat is. Ezzel Észtország a világ egyik legliberálisabb külkereskedelmi rendszerrel rendelkező országává vált. 1997-ben már az Európai Unió fele irányuló export elérte az összes észt export 48,7%-át. Kereskedelmi partnereit tekintve Finnország szerepe kiemelkedő volt: 1997-ben az észt export 15.5%-át, az import 23.4%-át mondhatta magáénak. Ezen szoros kötelék oka nagyrészt a fizikai és nyelvi közelség volt. Oroszország részesedése az észt külkereskedelemből drámaian lecsökkent 1992-ben, de azóta stabilizálódott, 1997-ben az észt import 14.4%-át bocsátotta ki és fogadta az export 18.7%-át. Észtország visszaállította kapcsolatait tradicionális kereskedelmi partnereivel is, mint például Svédországgal és Németországgal. A többi balti állammal, Lettországgal és Litvániával folytatott kereskedelem jelentősége mérsékelt. 1997-ben az észt export legnagyobb hányadát 17.1%-kal gépek és gépipari termékek tették ki. A legfontosabb ezek közül az elektromos berendezések csoportja volt (rádióalkatrészek, televízió, kommunikációs készülékek) Ezen termékek legfontosabb exportpiaca Finnország, Oroszország és Svédország. A második legfontosabb exporttermékcsoport a textilek és textilipari termékek csoportja, ezek az export 11.5%-át tették ki. A legfontosabb termékcsoport ezen belül a ruházati termékek csoportja. Ezen termékek exportjának nagy részét félkész áruk teszik ki, amit elsősorban finn és svéd vállaltok észt leányvállalatai állítanak elő. Fa és fatermékek alkotják az export 11.4%-át. Az félig feldolgozott fatönkök legnagyobb piaca Svédország, Finnország és Norvégia, a fűrészáruké pedig az Egyesült Királyság és Németország. Az ebbe a csoportba tartozó egyéb termékek közül kiemelendő a hajófa, a szálfa, a furnér és a szerkezeti elemek. Ezen felül meg kell említeni a bútorokat is, melyek szintén kiemelt szerepet játszanak a fatermékek exportjában.

21

1997-ben az észt import szerkezetében a teljes import 22.0%-ával a gépek, mechanikai eszközök és elektronikai termékek alkották a vezető csoportot. A legfontosabb termék az elektronikai készülék volt (rádióalkatrészek, televízió, kommunikációs készülékek). A telekommunikációs eszközök a második helyre rangsorolódnak ebben az árucikkcsoportban. Annak, hogy ezen termékek aránya mind az exportban mind az importban magas, a külföldi vállalatok és észtországi alvállalkozóik közötti anyagáramlás az oka. Az import második legfontosabb termékcsoportja a gépjárművek és szállítóeszközök csoportja az export 12.1%ával, ezt az ásványi termékek követik 8-9%-os megoszlással. 23

3.3.6. Társadalom A rendszerváltás igénye a táradalom számára is egyre erősebb volt a nyugati hatások erősödésével és ezzel együtt a nagyobb szabadság iránti igénnyel. A rendszerváltás ezen tényezők miatt is elkerülhetetlenné vált. Az észt társadalom egyik nagy problémája a nagyarányú betelepítettek száma. A szovjet megszállást követően az ország lakosságának etnikai összetétele elég elkeserítő képet mutatott: a másfél milliós lakosságból mindössze egymillió észtet számoltak, az oroszajkúak száma pedig meghaladta a 30%-ot. Ráadásul az észt vezetés sem könnyítette meg a betelepültek dolgát; az állampolgárságot szigorú származási, vagy nyelvi és alkotmányos ismeretekhez kötötte, melynek következtében mindegy százötvenezer ember hontalan státuszba került, s így nem, vagy csak korlátozott mértékben részesülhettek az állampolgári jogokból (mint például a választójog). Azonban a nemzetközi nyomás hatására könnyítettek az állampolgárság megszerzésének feltételein, valamint bevezették a nem észtek szavazójogát a helyhatósági választásokon. 24 Emellett, mint minden rendszerváltó országában, Észtországban is nagy gondot jelentett a tömeges munkanélküliség és a reálbérek kezdetbeni drasztikus csökkenése.

3.3.7. Makrogazdasági mutatók elemzése Az alábbi táblázatok segítenek összefoglalni Észtország gazdasági fejlődését a rendszerváltás első

szakaszában.

23

Magyarországi Észt Intézet: Az észt gazdaság átalakulása, http://www.esztorszag.hu/esztorszag/gazdasag/majandus/gazdasag.html 2010-03-02 10:23 24 Kiss, J.L. (2004) A huszonötök Európái, Budapest:Osiris Kiadó, p.675

22

Észtország főbb makrogazdasági mutatói (1989-1998) 1989

1990

1991

-1,1

-8,1

-

-

1992

1993

2.sz. táblázat

1994

1995

1996

1997

1998

-13,6 -14,2 -9

-2

4,3

3,9

10,6

4

-

-

-

89,4

47,7

28,9

23,1

11,1

8,2

-

-

-

-

5,1

5

9,9

9,6

9,8

GDP növekedési üteme % Fogyasztói árak alakulása

%

(az előző évhez képest) Munkanélküliség % (az előző évhez képest)

Forrás: Dr Marinovich Endre-Ferkelt Balázs: Az átmenet gazdaságtana, 2004

Az alábbi táblázatból is látszik, hogy egészen 1995-ig Észtország GDP változása negatív értéket mutat, vagyis a termelés nagymértékben visszaesett, melynek oka az árak hirtelen emelkedése és a külgazdasági sokk volt. 1995-ben már 4,3%-os, 1997-ben pedig kimagasló, 10,6%-os növekedést tudhatnak maguk mögött. 1998-ban Oroszországban pénzügyi válság robbant ki, amelynek köszönhetően Észtország GDP-je több, mint 5%-kal esett. Az export és az import is folyamatosan nőtt 1992-től kezdve, azonban az importált áruk összege ezidőben másfélszerese volt az exportált áruk összegének, amely a folyó fizetési mérleg deficitjéhez vezetett. Mivel kis ország, valamint földrajzi helyzete és területi adottságai sok termék előállítását nem teszik lehetővé, rá van kényszerítve, hogy szükségleteinek nagy részét külföldről szerezze be. A táblázatból leolvasható, hogy a munkanélküliség egyre nagyobb méreteket öltött az országban, amely a társadalmat erőteljesen megviselte.

23

A GDP szerkezete gazdasági ágazatok szerint 1990-ben

1. sz. ábra

18% 35%

mezőgazdasági szektor ipari szektor szolgáltatási szektor 47%

Forrás: http://countrystudies.us/estonia/17.htm


2.sz. ábra

4% 31%

mezőgazdasági szektor ipari szektor

65%

szolgáltatási szektor

Forrás: http://www.umsl.edu/services/govdocs/wofact2000/fields/gdp_-_composition_by_sector.html

Két kördiagrammom összehasonlításánál egyértelműen látszik, hogy a szocializmus időszakában erőltetett ipari termelés 1997-re jelentősen visszaesett. A mezőgazdaság aránya is nagymértékben csökkent, a szolgáltatási szektor aránya viszont jelentősen nőtt a GDP százalékában. Az 1994-es adóreform után az adóbevétel aránya is sokszorosára nött

24

3.4. Lettország átalakulása

3.4.1. Árfolyam-, monetáris- és költségvetési politika Északi és déli szomszédjánál valamelyest később, de következetes politikai reformfolyamatok kezdődtek 1990-1991-ben Lettországban is. A közel 1000%-os infláció Lettországot sem kerülhette el, ezért a kormány belátta, hogy a megoldás a saját nemzeti valuta bevezetésében rejlik. 1992 májusában vezették be Lettország új pénznemét, a lat-ot, azonban ez 1993 márciusáig a rubellel párhuzamosan volt alkalmazható. 1994-ben árfolyamát az SDR-hez igazították.25 Emellett csakúgy, mint Észtország, a kezdetektől fogva szigorú monetáris politikát alkalmazott.

Nagymértékben

csökkentették

a

támogatásokat,

amely

elsősorban

a

mezőgazdaságot sújtotta. Ezen intézkedések hatására már 1992 végére nagymértékben visszaesett az infláció és a kiszámítható gazdaságpolitika segítette a külföldi működőtőke beáramlását. Lettország GDP-je az átalakulás mélypontján, 1995-ben mindössze 40%-a volt az 1990-es értéknek. 1996-ra sikerült a gazdaságot növekedési pályára állítani. Ettől kezdve (leszámítva az orosz pénzügyi összeomlás okozta sokkot) Lettország kimagasló, évi 6-10%-os ütemű növekedést tudott produkálni egészen 2007-ig.

3.4.2. Adóreform Lettország 1997-ben megreformálta adórendszerét, melynek keretien belül 25%-os egykulcsos adórendszert vezetett be. A korábbi degresszív adórendszer esetében a legmagasabb adókulcs 25% volt, a legmagasabb jövedelműeknél pedig 10%. Ezáltal nőtt a magas jövedelműek adófizetési kötelezettsége. A társasági adó maradt 25%-on, míg az ÁFAkulcs 18%-on. A reform évében mind a társasági adó, mind a SZJA bevételek nőttek. 26

25

Gáspár, K. (2001). „A balti országok gazdasága és gazdaságpolitikája az átmenet éveiben”., In: Közép-és Kelet-Európa a rendszerváltás után, Budapest: KOPINT-DATORG Rt. és KOPINT-DATORG Konjunktúra Kutatási Alapítvány, p.46. 26 Nemzetközi adóreform tapasztalatok (2007), Budapest: Pénzügyminisztérium Gazdaságpolitikai főosztály Közgazdasági kutató osztály, p.5.

25

Lettország egykulcsos adórendszere Ország

3.sz. táblázat


Lettország 1997



25

18

25.okt 25

18


3.4.3. Bankszektor A ’90-es évek elején a lett bankok számának növekedése még Észtországot is túlszárnyalta, mivel piacra lépési korlátok gyakorlatilag nem léteztek, valamint a felügyeleti ellenőrzés is hiányzott. 1991 és 1992 között közel 60 bank kapott működési engedélyt.. A csődökhöz vezető fő ok a többi átalakuló országhoz hasonlóan a rossz hitelek rendkívül magas aránya volt, ami sok esetben hibás vezetői döntésekkel és a kockázatkezelés legalapvetőbb elemeinek figyelmen kívül hagyásával párosult. 27 Lettországot Észtországnál valamivel később, 1995-ben érte el a csődhullám. Kénytelenek voltak itt is belátni, hogy a pénzügyi jogszabályokat szigorítani kell. 1995-ben a Lett Nemzeti Bank

előírta

az

auditálási

kötelezettséget,

melynek

következtében

számos

bank

fizetésképtelenségére derült fény. Így több, mint 15 bank vesztette el engedélyét, köztük az ország legnagyobb bankja, a Bank Baltija is, mely a piac 30 százalékát tartotta kezében. Az 1998-as orosz pénzügyi válság leginkább Lettország bankrendszerét viselte meg, ugyanis a lett bankok jelentős összegeket fektettek be orosz állami és vállalati kötvényekbe. Az orosz válságnak három kisebb bank és az ország ötödik legnagyobb bankja, a Riga Komercbanka is áldozatául esett. 28

27

Hajnal, B.:A balti országok átalakulása a rendszerváltozás első szakaszában-Miért Észtország a legsikeresebb?, p.9. 28 Gáspár, K. (2001). „A balti országok gazdasága és gazdaságpolitikája az átmenet éveiben”., In: Közép-és Kelet-Európa a renszerváltás után, Budapest: KOPINT-DATORG Rt. és KOPINT-DATORG Konjunktúra Kutatási Alapítvány, p.50.

26

3.4.4. Külkereskedelem Az hatalmas orosz piac elvesztése és a gazdasági liberalizáció Lettországot viselte meg leginkább a három balti állam közül. Ahogy a másik két ország, ő is törekedett minél szorosabb kapcsolatokat kialakítani az Európai Unió tagállamaival. Míg Észtország fő kereskedelmi partnerei Svédország és Finnország voltak, Lettország fontos kapcsolatokat alakított ki Németországgal, Dániával és az USA-val, de a skandináv tőke itt is fontos szerepet játszik.

3.4.5. Privatizáció A lettországi privatizáció sok tekintetben hasonlít Észtországéra, azonban az átalakulás üteme jóval lassúbb volt. Kezdetben szigorú szabályokhoz kötötték: kizárólag készpénzért lehetett vásárolni és csak azoknak, akik legalább 16 éve Lettországban éltek.

29

Lettországban sokáig egy helyi bizottság felelt az új tulajdonos kiválasztásáért és a vállalat értékének meghatározásáért. A bizottság az önkormányzat és szakszervezetek képviselőiből, valamint szakértőkből állt, és túlhatalma miatt a lett privatizáció e szakaszát az elterjedt korrupció jellemezte.1992-ben hivatalosan eltörölték azt a törvényt, mely előnyben részesít dolgozókat és kizárja a külföldi tőkét, azonban 1992 és 1994 között az eladásra kiírt 712 nagyvállalat közül csak 50 került új tulajdonba, Lettországban csak pár évvel a privatizációs folyamat kezdete után nyílt igazi lehetőség a külföldiek tulajdonszerzésére. A nagyvállalatok értékesítése esetén a tömeges privatizáció helyett az egyenkénti eladást hajtották végre, melynek célja az volt, hogy lehetőleg csak stratégiai befektetők szerezhessenek irányító részesedést. A tendencia itt is hasonló, az állami nagyvállalatok nagy része külföldi tulajdonba került a szűk hazai piac miatt, a kis- és közepes vállalatok nagy többsége pedig dolgozói résztulajdonba került. A nagyvállalatok jelentős részének privatizációja 1997-ben megtörtént, és 1998-ra már be is fejeződött. A privatizációs összbevétel külföldi hányada jelentős, az összbevétel 35 százalékát teszi ki. E befektetéseknek többsége az energia-, közlekedési, telekommunikációs szektorokban kötött ki. 30

29

Hajnal, B.:A balti országok átalakulása a rendszerváltozás első szakaszában-Miért Észtország a legsikeresebb?, p.8. 30 Gáspár, K. (2001). „A balti országok gazdasága és gazdaságpolitikája az átmenet éveiben”., In: Közép-és Kelet-Európa a rendszerváltás után, Budapest: KOPINT-DATORG Rt. és KOPINT-DATORG Konjunktúra Kutatási Alapítvány, p.47.

27

3.4.6. Társadalom Lettországban is nagy gondot jelentett a nemzetiségi kérdés. A Legfelső Tanács 1991ben elfogadott törvénye kimondta, hogy csak az 1940-es megszállást megelőzően lett állampolgársággal rendelkező személyek és leszármazottaik részesülnek automatikusan állampolgársági jogokban. Ennek következtében a lakosság mintegy harmada vált hontalanná. Valamint az 1993-as törvény értelmében a szovjet iparosítási program részeként betelepített nagy

létszámú

idegen

munkaerő

és

leszármazottaik

nem

kaptak

automatikusan

állampolgárságot. A törvény honosítási eljárást írt elő a nem lett anyanyelvűeknek (többségében oroszok, ukránok, beloruszok), valamint kötelezővé tették a tíz éves lettországi tartózkodást, lett nyelvvizsgát és a köztársaság iránti hűségeskü letételét. A hontalanok idegeneknek járó útlevelet kaptak csak, valamint nem vehettek részt semmilyen választáson. Gyakori volt a negatív diszkrimináció alkalmazása velük szemben, főként a munkavállalás terén. Megdöbbentő arány, hogy Riga 60%-a, Daugavpils, Lettország második legnagyobb városának pedig 80%-a „hontalannak” számított. 31 A piacgazdaságra való átállás komoly szociális feszültséget is eredményezett. A korábbi struktúrában főként a nehézipari ágazatok töltöttek be meghatározó szerepet, azonban a rendszerváltástól a szolgáltatói szektor mind nagyobb és nagyobb jelentőséget kapott. A tömeges gyárbezárások, elbocsátások egyre nagyobb munkanélküliséghez, és ezzel együtt elégedetlenséghez vezettek. Mivel a szocialista időszakban a munkanélküliség ismeretlen fogalom volt, ez a hirtelen változás megviselte a társadalmat az összes rendszerváltó országban.

31

Kiss, J.L. (2004) A huszonötök Európái, Budapest:Osiris Kiadó, p.720.

28

3.4.7. Makrogazdasági mutatók elemzése Lettország főbb gazdasági mutatói (1989-1998) GDP

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

6,8

2,9

-10,4 -34,9 -14,9

0,6

-0,8

3,3

8,6

3,6

-

-

-

-

109,2 36,6

26

17,6

8,4

4,6

-

-

-

2,3

5,8

6,6

20,6

15,1

14,1

növekedési

üteme % Fogyasztói

árak

alakulása (az

1989

4.sz. táblázat

előző

% évhez

képest) Munkanélküliség % (az

előző

képest)

évhez

6,5

Dr Marinovich Endre-Ferkelt Balázs: Az átmenet gazdaságtana, 2004 alapján

Lettország, Észtországgal ellentétben GDP növekedéssel vágott bele a rendszerváltásba, ennél nagyobb azonban a zuhanás, ami 1991-ben kezdődött 10,4%-os csökkenéssel, majd folytatódott 1992-ben is 34,9%-kal. Ez majdnem négyszerese Észtország 1993-as GDP-jének. A reformok azonban itt is megtették jótékony hatásukat. Igaz, kicsit késve, de 1996-tól már ők is GDP növekedést tudhattak magukénak. 1998-ban a bruttó hazai termék 5%-kal esett vissza, amelyért az Oroszországban kirobbant pénzügyi válság volt a felelős. Lettországot, ahogy már említettem, különösen érzékenyen érintette szomszédjának válsága, ugyanis a rendszerváltás után is még szoros gazdasági kapcsolatokat ápolt vele. A táblázat másik két értéke is sokkal drasztikusabb adatokat mutat, mint Észtország esetében, a fogyasztói árak 1993-ban egy év alatt 109,2%-kal emelkedtek, míg a munkanélküliség 1996-ban majdnem elérte a 21%-ot. Lettország esetében megállapíthatjuk, hogy az átállás nem volt olyan zökkenőmentes, mint északi szomszédjánál, a reformok bevezetéséhez és megszilárdulásához egyaránt több idő kellett, azonban a ’90-es évek végétől ez az ország is hatalmas fejlődésnek indult.

29


3.sz. ábra

24%

29%

mezőgazdasági szektor ipari szektor szolgáltatási szektor 47%

http://countrystudies.us/latvia/18.html

A GDP szerkezete gazdasági ágazatok szerint 1998-ban

4.sz. ábra

8% 29%

mezőgazdasági szektor ipari szektor

63%

szolgáltatási szektor

http://www.umsl.edu/services/govdocs/wofact2000/fields/gdp_-_composition_by_sector.html

Lettország esetében is ugyanaz a tendencia figyelhető meg, mint Észtországnál (és mint tulajdonképpen minden rendszerváltó országnál). Az ipari termelés és a mezőgazdaság több, mint felével esett vissza. A szolgáltatói szerkor ezzel párhuzamosan kétszeresére nőtt.

30

3.5. Litvánia átalakulása

3.5.1. Árfolyam-, monetáris- és költségvetési politika Litvánia monetáris és árfolyam-politikája hasonlóságot mutat Észtországéhoz és Lettországéhoz, ők sem tudták kikerülni a közel 1000 %-os inflációt. Kezdetben átmeneti pénzt vezettek be, a talonas-t, amely a szovjet rubelről való áttérés eszközéül szolgált, 1993 júniusában pedig bevezették önálló nemzeti valutájukat, a litas-t. Lettországhoz hasonlóan a litas is kezdetben szabadon mozoghatott, azonban 1994 áprilisában az értékét az amerikai dollárhoz kötötték (1:4 LTL:USD), majd 2002-től az Európai Unióhoz való csatlakozás közeledtével az euróhoz kötötték árfolyamukat, amelynek aránya 1:3,4528 EUR:LTL. 32 Litvánia nem vezetett be Észtországgal és Lettországgal egyidőben szigorú monetáris politikát, ő inkább a kivárás taktikáját alkalmazta, de 1993-tól a litván kormány is kénytelen volt megkezdeni a pénzszűkítő monetáris politikát, vagyis korlátozták a forgalomban levő pénz mennyiségét. Ezen intézkedésekkel hamarosan Litvániának is sikerült visszaszorítania az inflációt. A litván költségvetési politika lényege a szubvenciók nagymértékű csökkentése volt, amely rövidtávon leginkább a mezőgazdaságot sújtotta.

3.5.2. Adóreform A költségvetési hiány csökkentéséhez azonban nem elegendő a kiadások csökkentése, az adórendszer megreformálására is szükség volt, amely 1994-ben ment végbe. Ekkor a személyi jövedelemadó kulcsát 33%-ra állították, amely a korábbi rendszer legmagasabb kulcsa volt. Az adómentes jövedelem határa több, mint háromszorosára nőtt: 35LTD-ről 115LTD-re. A társasági nyereségadó kulcsot változatlanul 29%-on hagyták. Az ÁFA-kulcsot 18%-ban határozták meg. 33

32

Hajnal, B.:A balti országok átalakulása a rendszerváltozás első szakaszában-Miért Észtország a legsikeresebb?, p.3. 33 Nemzetközi adóreform tapasztalatok (2007), Budapest: Pénzügyminisztérium Gazdaságpolitikai főosztály Közgazdasági kutató osztály, p.5.

31

Litvánia egykulcsos adórendszere Ország

5.sz. táblázat


Litvánia 1994



29

18

18-33 29

18


3.5.3. Bankrendszer Litvánia is, csak úgy, mint szomszédos országai, az univerzális bankmodellt választotta. A szovjet időkből örökölt bankokat részvénytársaságokká alakították és sorra alakultak az új hitelintézetek. Hiányoztak a piacra lépési korlátak valamint az ellenőrzés sem volt megfelelő. Ez tipikus példája annak, mi történik, ha a szervezeti változások megelőzik az intézményi változásokat.

34

Litvániában, ahogy Lettországban is, akkor érződtek a

bankszektor problémáinak első jelei, amikor Észtországban már a csődhullám utáni rendeződés jelei mutatkoztak, tehát már úgy figyelhették az észtországi eseményeket, hogy náluk még csak kilátásban volt a bankszféra összeomlása. Ezalatt az idő alatt szert tudtak tenni annyi tapasztalatra, hogy már korábban az észt szabályozáshoz képest szigorúbb szabályozást vezettek be, tanulva az ő hibáikból. Mindezek ellenére 1995-ben Litvániát sem tudta elkerülni a csődhullám. 1995-ben bevezették az auditálási kötelezettséget, amelynek következtében 1996 végére 27 bankból 15 vesztette el működési engedélyét. Hajnal Béla tanulmányában az alábbi konklúziót vonja le a három országban végbemenő csődhullámmal kapcsolatban: „Utólag a tapasztalatok birtokában vizsgálva a kérdést (beleértve a többi kelet-európai országban szerzett tapasztalatokat is), a bankrendszer válsága elkerülhetetlen volt. Valamennyi átalakuló gazdaság bankrendszere válságba került, mert az átalakulás gyorsasága

34, 34

Hajnal, B.:A balti országok átalakulása a rendszerváltozás első szakaszában-Miért Észtország a legsikeresebb?, p.9.

32

miatt nem alakulhattak ki azok az intézményi feltételek, amelyek a szovjet rendszer sajátosságai miatt korábban eleve szükségtelenek voltak. Másrészt a továbbgörgetett, örökölt hitelek olyan problémát jelentettek, amitől már az induláskor meg kellett volna szabadítani az újonnan kialakuló bankrendszert. A hatalmas terhek ebben a forgatókönyvben azonnal és nem utóbb, a bankkonszolidációkor hárultak volna a költségvetésre. 35 A litván kormány inkább halogatta a banki reformokat és a becsődölt bankokat állami pénzből konszolidálta. A litván kormány a mára már rendszeressé váló válságok és a nemzetközi intézmények erős tiltakozása ellenére sem csökkentette szerepét a bankszektor működésében, sőt befolyása csak nőni látszik.

3.5.4. Külkereskedelem A Szovjetunió utódállamaival és Oroszországgal külkereskedelme erősen visszaesett, azonban jelentősen fejlődtek a nyugati kapcsolatai. Litvánia külgazdasági törekvéseiben az Európai Unió, ezen belül is a Skandináv országok, illetve Közép-Európa a meghatározóak. 1993-ban még a litván export 3/4-e irányult a másik két balti ország és Oroszország felé, 1994-ben azonban már csak az export 54%-a ment a volt szovjet tagállamokba, a fennmaradó 46% pedig a nyugat-európai országokba. 1997-ben az import értéke (5,6 milliárd $) csaknem másfélszerese volt az exportének (3,9 milliárd $). Exportjának fő tételei a textíliák, mezőgazdasági termékek, gépek, vegyipari cikkek, faipari termékek. A kivitel főként Oroszország, Németország, Fehéroroszország, Lettország, Dánia, Olaszország felé irányul. Az import fő tételei az ásványi nyersanyagok, gépek, vegyipari cikkek, élelmiszerek. Ezek fő származási helye Oroszország, Németország, Lengyelország, Olaszország, Dánia, Egyesült Királyság, Svédország. 36

3.5.5. Privatizáció A litván privatizációs folyamat nem ment végbe olyan gyorsan és gördülékenyen, mint az észt szomszédé.

36

Wikipedia Litvánia, http://hu.wikipedia.org/wiki/Litv%C3%A1nia#Gazdas.C3.A1g, 2010-03-04 09:12

33

Litvániában 1991-ben kezdődött meg az ún. kuponos privatizáció, amelynek során az állami vagyon mintegy 80%-át kínálták fel eladásra, azonban négy év alatt a felkínált állami vagyonnak mindössze 30%-a kelt el, mert a lakosság kuponjait elsősorban lakásuk vagy földjük megvásárlására fordította (hasonlóan Észtországhoz). 1995-ben megkezdődött a készpénzes privatizáció, amely kezdetben nem hozott nagy sikert, ugyanis ekkorra a vállalatok olyan rossz anyagi helyzetbe kerültek, hogy nem volt rájuk nagy érdeklődés. 37 1997-ig nem ment végbe nagy változás, ekkor azonban nemzetközi tender keretében eladásra kínáltak 14 stratégiailag fontos távközlési, olajipari és energetikai nagyvállalatot. 1998-ban megalakult az Állami Vagyonalap, amelynek köszönhetően a privatizációs folyamat nagymértékben felgyorsult és ez a külföldi tőke érdeklődését is felkeltette. 38 Ennek következtében 1995 és 1999 között évente megduplázódott a külföldi közvetlen működőtőke-befektetések állománya.

3.5.6. Társadalom Észtországgal és Lettországgal ellentétben Litvániában nem jelentett problémát a betelepültek nagy létszáma. Természetesen ettől függetlenül a társadalmi elégedetlenség itt is meglehetősen nagy volt, mint minden rendszerváltó országban. Az átlagos életszínvonal nagymértékben csökkent, amely belpolitikai vitákhoz is vezetett, az ország vezetése meglehetősen ingatag volt, amely nehezítette a gazdasági reformok véghezvitelét is. Az elégedetlenséghez hozzájárult az országban eluralkodó korrupció egyre magasabb szintje is.

37

Hajnal, B.:A balti országok átalakulása a rendszerváltozás első szakaszában-Miért Észtország a legsikeresebb?, p.7. 38 Gáspár, K. (2001). „A balti országok gazdasága és gazdaságpolitikája az átmenet éveiben”., In: Közép-és Kelet-Európa a rendszerváltás után, Budapest: KOPINT-DATORG Rt. és KOPINT-DATORG Konjunktúra Kutatási Alapítvány, p.47.

34

3.5.7. Makrogazdasági mutatók elemzése Litvánia főbb makrogazdasági mutatói (1989-1998) GDP

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1,5

-5

-6,2

-21,3 -16

-9,5

3,5

4,9

7,4

5,2

-

-

-

-

410,4 72,2

39,6

24,6

8,9

5,1

-

-

-

-

4,4

7,3

16,4

14,1

13,1

növekedési

üteme % Fogyasztói alakulása (az

1989

6.sz. táblázat

előző

árak % évhez

képest) Munkanélküliség % (az

előző

képest)

évhez

4,5

Dr Marinovich Endre-Ferkelt Balázs: Az átmenet gazdaságtana, 2004 alapján

Litvánia GDP-jét is megviselte a rendszerváltás, azonban olyan magas negatív értéket, mint Lettország, nem ért el. 1995-től már 3,5%, 1997-ben pedig 7,4% volt a bruttó hazai termék növekedése. 1998-ban az érték kicsit visszaesett, amely az orosz válságnak volt köszönhető. Ez nem olyan nagymértékben, de Litvániát is érintette. Megdöbbentő érték azonban, hogy 1993-ban a fogyasztói árak 410,4%-kal nőttek 1992-höz képest. Ilyen hatalmas infláció ebben ez évben már egyik szomszédos balti országban sem volt. A táblázatból leolvasva azonban láthatjuk, hogy 1997 táján itt is konszolidálódott az infláció. A munkanélküliek aránya itt is nagymértékben nőtt 1996-ban, azonban kimagasló értékekkel nem rendelkezik az ország.

35


21%

5.sz. ábra

26% mezőgazdasági szektor ipari szektor szolgáltatási szektor 53%

Forrás: http://countrystudies.us/lithuania/16.htm


6.sz. ábra

10% mezőgazdasági szektor 58%

32%

ipari szektor szolgáltatási szektor

Forrás: http://www.umsl.edu/services/govdocs/wofact2000/fields/gdp_composition_by_sector.html

36

IV. A BALTI ÁLLAMOK ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ 4.1. Észtország Mint azt az előző fejezetben leírtam, az ország gazdaságát és intézményrendszerét gyakorlatilag a „semmiből” kellett létrehozni, amiről elmondhatjuk, hogy rendkívül eredményesen sikerült. Néhány év alatt egy pozitív gazdasági növekedést mutató, viszonylag stabil intézményrendszerrel és bankhálózattal rendelkező országot tudtak felépíteni, melynek alapvető külpolitikai és külgazdasági céljává a nyugati orientáció és az európai uniós tagság vált.

4.1.1. EU-val való kapcsolatok erősödése Az Európai Unióval levő kapcsolatai azzal vették kezdetüket, amikor 1991-ben az Európai Közösség elismerte a független Észt Köztársaságot. Ezt követően Észtország akkreditálta első nagykövetét az Európai Közösséghez. Mivel a közép-kelet-európai országok ezidőben jelentős változáson mentek keresztül, bizonytalan volt a politikai, gazdasági és szociális helyzet. Mindezen tényezők érthető okokból bizalmatlanságot keltettek az Unió döntéshozóiban. Hosszas viták után a frissen függetlenedett országok felvételét támogatók kerültek többségbe. Az Unió kidolgozott egy feltételrendszert, az ún. Koppenhágai Kritériumokat, amelyeket az 1993-as júniusi koppenhágai csúcstalálkozón tárt a jelentkező országok elé. 39 A Koppenhágai Kritériumok az alábbiakat tartalmazták: •

Politikai kritériumok: Stabil demokratikus intézményrendszer; az emberi és kisebbségi jogok érvényesülése, védelme

•

39

Gazdasági kritériumok: Az uniós versenyt kiállni képes működő piacgazdaság


37

•

A jelentkező államnak képesnek kell lennie a tagságból fakadó kötelezettségek teljesítésére. Ebben benne foglaltatik a jogi, intézményi, politikai háttér megteremtése és a monetáris unió 40

Az Unió kinyilvánította, hogy a jelöltek felkészültségét a kritériumok mentén, de szubjektív mércéje szerint vizsgálja. E kritériumrendszer mentén kezdték el a közép-kelet-európai országok az EU-csatlakozásra való felkészülést. 1994-ben Észtország szabadkereskedelmi megállapodást kötött az Európai Unióval, amely egyedülálló módon átmeneti időszak nélkül, 1995. január 1-jén lépett életbe. 1994. június 12-én Észtország aláírta az Európai Megállapodást a társulásról, majd november 24-én benyújtotta csatlakozási kérelmét. Európai Megállapodásoknak nevezik az Európai Közösség és a közép-kelet-európai országok által kétoldalú alapon kötött társulási szerződéseket. A 10 közép-kelet-európai országgal aláírt szerződések a kétoldalú és egyenrangú szabadkereskedelem megvalósítását tűzik ki célul. Ezek a megállapodások kitértek a politikai és a jogharmonizációs együttműködésre is. A szerződésekben az országok jelezték, hogy céljuk a teljes tagság elérése, de erre az Európai Közösség ezen megállapodás keretében nem vállalt kötelezettséget. 41 1997. december 13-án, a luxemburgi csúcson az Európai Tanács döntést hozott, hogy 6 állammal, közöttük Észtországgal megkezdi az Európai Uniós csatlakozási tárgyalásokat. 1998-ban lépett életbe az Európai Megállapodás, valamint még ebben az évben megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások a luxemburgi csoport tagjaként. 2003. április 16-án Észtország aláírta a csatlakozási szerződést Athénban, majd népszavazás erősítette meg az ország belépési szándékát. 2004. május 1-jén elnyerte a teljes jogú európai uniós tagságot.

40

Wikipedia koppenhágai kritériumok, http://hu.wikipedia.org/wiki/Koppenh%C3%A1gai_krit%C3%A9riumok, 2010-04-02 06:03 41 http://www.behalozunk.ro/dictionary.php?id=164, 2010-04-02 06:10

38

4.1.2. A csatlakozási kritériumoknak való megfelelés, illetve annak hiányosságai A csatlakozási kritériumoknak való megfelelés időszaka alatt az Unió folyamatos jelentéseket készített a csatlakozni kívánó országokról, amelyekben szigorúan vizsgálta az országok politikai, gazdasági és szociális fejlődését, vagyis azt, hogy mennyire állnak készen a

közösségi

vívmányok

(acquis)

átvételére.

Ezeket

a

tanulmányokat

nevezzük

országelemzéseknek. Még a csatlakozási tárgyalások kezdete előtt megszületett az Észtországot értékelő első Uniós országjelentés 1997-ben. Az 1997-es országjelentésben Észtországot működő piacgazdaságként emlegetik, azonban még jelentős elmaradást mutatott a közösségi vívmányok, vagyis az Európai Unió jogszabályainak átvételében. Észtország rendelkezik a demokrácia jellemzőivel, stabil intézményrendszerrel, garantálja a jogállamiság intézményét. További intézkedéseket kell tenni azonban az oroszajkú kisebbség terén, jobban be kell őket integrálni a társadalomba. Az 1997-es jelentésben az EU már a csatlakozási tárgyalások megkezdését javasolta a demokrácia és a piacgazdaság kiépítése terén elért eredmények miatt. Ehhez emellett az 1995ös északi bővítés (Svédország és Finnország csatlakozása) is nagyban hozzájárult. 42 A következő, 1998-as országjelentés szerint Észtország a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdasága. Pozitívumként hozza fel többek között a csökkenő inflációt, a közpénzek felügyeletét, a kereskedelem liberalizáltságát, az export folyamatos növekedését és az egyre nagyobb külföldi működőtőke-beáramlást. Negatívumként egyrészt megemlítik a földek privatizációjának lassúságát, 1997-ben az összes földterület mindössze 16%-a volt magántulajdonban. Másrészt nagy problémaként tekintenek az ország külkereskedelmi mérlegének egyre növekvő hiányára, a külföldre való nagymértékű ráutaltságra. A halászat terén semmilyen szabályozás nem történt az ellenőrzés és az adminisztráció terén, valamint a vámrendszerek fejlesztése terén azonnali intézkedések szükségesek az áteresztőképesség javítása és a vámhivatalnokok megfelelő képzése céljából. Az ország további teendőiként említik még: • 42

az orosz anyanyelvű kisebbség helyzetén való javítást


39

•

a külkereskedelmi mérleg egyenlőtlenségén való javítást

•

további árliberalizációt

•

K+F tevékenység stimulálását

•

munkaerő továbbképzését, szakmai képzések indítását (bár 1998-tól Észtország részt vesz a Socrates és a Leonardo Da Vinci programban)

•

pénzügyi szektor felügyeletének további növelését 43

Végeredményben láthatjuk, hogy az ország jó úton haladt az Európai Unióhoz való csatlakozás felé, a jelentésekből pozitív képet kaphatunk fejlődéséről. Az orosz válság ugyan felszínre hozott néhány strukturális problémát, de nem ingatta meg a makrogazdasági egyensúlyt, csak átmenetileg lassította le a gazdasági növekedést. A 2002-es országjelentés értékelése szerint Észtország teljes mértékben teljesítette a tagság politikai követelményeit. Jelentős fejlődést mutat a demokrácia stabilizálása terén, az emberi jogok és kisebbségek védelmében. A gazdasági követelmények is gyakorlatilag teljesítettnek mondhatók. A hontalanok integrálása terén is nagy lépések történtek, ugyanis eltörölték a helyi választásokon induló jelöltekhez kapcsolódó nyelvi korlátozásokat, azonban az EU továbbra is szorgalmazza a honosítás folyamatának felgyorsítását. Néhány hiányosságról tesz még említést a 2002-es jelentés. •

munkanélküliségi kérdésben aktívabb részvétel az állam részéről

•

különböző szervek közötti együttműködés továbbra is nehézkes 44

Mint láthatjuk, a legtöbb területen az acquis átvétele zökkenőmentesen zajlott. Ennek oka részben az a tény, hogy sok törvényt és rendelkezést már eredetileg is az EU-ban érvényes normák figyelembevételével alkotott meg. A tárgyalásokon a legnehezebb fejezeteknek az adópolitika és az energiapolitika bizonyult. Az adópolitika terén a probléma az EU szintjénél jóval alacsonyabb adók, a vállalkozásoknak kedvező adórendszer és a gyakorlatilag nulla százalékos vámok jelentették. Az

43 44

Regular Report on Estonia’s progress towards accession (1998), European Commission, p.46-47. Regular Report on Estonia’s progress towards accession (2002), European Commission, p.122-125.

40

energiapolitikával kapcsolatban az Európában egyedülálló olajpala-kitermelés– és feldolgozás késleltette a megállapodást. 45 Tallinn 2002 decemberére lezárta a csatlakozási tárgyalásokat és az elért kompromisszumok eredményeként az ország 2012-ig kapott átmenetet, hogy energiapiacát liberalizálja.

4.1.3. Észtország az EU-ban 2004 júniusában, a csatlakozás után alig két hónappal, Észtország csatlakozott az ERM II-höz (European Exchange Rate Mechanism, Európai Átváltási Rendszer), melynek keretében valutájuk árfolyamát az euróhoz kötötték. Ezzel céljuk az volt, hogy 2007-től már az EMU (Gazdasági is Pénzügyi Unió) tagjaivá válhassanak, vagyis fizetőeszközüket, az észt koronát euróra cserélhessék. Az észt deviza euróhoz viszonyított középárfolyamát 15,6466 észt koronában határozták meg. 46 Az EMR II az eurozónán belüli tagállamok árfolyamrendszere. Ehhez azok az új tagok csatlakoznak, akik még nem vezették be az eurót (kivéve három régi tag: Dánia, amely már 1999 óta tagja az ERM-2 rendszernek, illetve két ország, amelyek eddig nem kívánták bevezetni az eurót: az Egyesült Királyság és Svédország). Az ERM-II-höz olyan országok csatlakozhatnak, amelyek teljesítik az euró bevezetésének maastrichti kritériumait. Az euró bevezetése előtt legalább két évet kell eltölteni az ERM-IIben szélsőséges árfolyamingadozás nélkül. A maastrischti konvergencia kritériumok, melyeknek két éven át meg kell felelniük, a következők: •

Árstabilitás: A fogyasztói árszint (infláció) emelkedése a vizsgált évben 1,5%nál jobban nem haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációs rátájú tagállam átlagindexét.

•

Kamatok konvergenciája: A hosszú lejáratú kamatláb a vizsgált évben 2%-nál többel nem haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációval rendelkezõ tagállam átlagát.

45 46

Kiss, J.L. (2004) A huszonötök Európái, Budapest:Osiris Kiadó, p.672. http://hvg.hu/gazdasag/00000000005850E7, 2010-04-14 08:22

41

•

Árfolyamok stabilitása: az EMS árfolyam-mechanizmusán (ERM) belül a nemzeti valutát az utóbbi két évben nem értékelik le.

•

Stabil kormányzati pénzügyi pozíciók: A vizsgált évben a költségvetési deficit a GDP 3%-át, az államadósság pedig a GDP 60%-át nem haladhatja meg (utóbbi az esetben elvileg elfogadhatónak tekintik a 60%-nál magasabb szintet is, ha az adósságállomány folyamatosan csökkenõ tendenciát mutat). 47

A kritériumok vizsgálata során sok kivetnivalót találtak az egyes elemzők. Többek között azt kifogásolják, hogy ezen feltételeket csak egy adott időszakban, a döntés előtti években kell teljesíteni. Jó példa erre, hogy 2004-ben hét Európai és Monetáris Uniós tagállam (Görögország, Olaszország, Belgium, Németország, Franciaország, Ausztria és Portugália) is átlépte a kritériumok között rögzített államadósság GDP-arányos 60%-át. Más vélemények szerint a megadott feltételek nem elegendők az objektív minősítéshez, ezek mellett további mutatók bevonására lenne szükség. Az alábbiakban részletesen megvizsgálom Észtország makrogazdasági helyzetét 2004 és 2006 között, valamint azt, hogy a maastrichti kritériumoknak milyen mértékben feleltek meg. Észtország makrogazdasági mutatói (2004-2006)

7.sz. táblázat 2004

2005

2006

GDP értéke folyó áron

Mrd EUR

7,8

8,5

13,1

GDP növekedése változatlan áron

%

6,2

9,8

11,4

Egy főre jutó GDP folyó áron

Ezer EUR/fő

6,6

7,4

8,3

Infláció

%

4,5

4,2

4,4

Munkanélküliségi ráta

%

4,5

4,1

3,8

Folyó fizetési mérleg egyenlege

Mrd EUR

-1,1

-1,1

-2

Költségvetés egyenlege a GDP %-ában

%

1,7

1,8

1,5

Export

Mrd EUR

4,7

6,2

7,6

Import

Mrd EUR

6,7

8,2

10,3

Észt Statisztikai Hivatal 47

Wikipedia maastrichti kritériumok, http://hu.wikipedia.org/wiki/Maastrichti_krit%C3%A9riumok, 2010-04-14 08:41

42

A táblázatból látható, hogy a csatlakozás évében Észtország gazdasági növekedése 6,2%, 2005-ben már 8,5%. 2006-ban pedig már kiugróan nagy ütemben fejlődött az ország, 13,1%os növekedést tudhat magáénak. Ezen nagy gazdasági növekedés jótékony hatással volt a munkanélküliségi rátára is, 2004-ben még 4,5% volt, 2006-ra azonban már 3,8%-ra csökkent, a foglalkoztatottak száma (646 ezer fő), 12 éves rekordot ért el. A munkalehetőségek folyamatosan nőttek a munkabérekkel együtt. Az alábbi ábra ezeket a tényeket támasztja alá. Észtország munkaerőpiaci helyzete (1996-2006)

7.sz. ábra

http://www.imf.org/external/pubs/ft/scr/2006/cr06418.pdf

Két terület volt még problémás az észt gazdaságban. Az egyik a folyó fizetési mérleg, amelynek hiánya 2004-ben 1,1 milliárd euróra, 2006-ban viszont már 2 milliárd euróra rúgott. A másik, az eurózónába kerülés szempontjából fontosabb probléma az infláció kérdése. Míg 2003-ban az infláció csupán 1,4%-os volt az előző évhez képest, 2004-re már 4,5%-ra nőtt és az elkövetkező két évben is csak minimálisan mérséklődött. Brüsszeli szakemberek szerint a balti ország gazdaságának túl gyors növekedése gerjeszti az inflációt. Észtország az öt maastrichti kritériumból négyet teljesített, egyedül az inflációs szint haladta meg a kritériumban szereplő értéket. Ezáltal az észt kormányzat kénytelen volt belátni, hogy az euró bevezetésének 2007-es időpontja túl korai. Véleményük szerint az inflációs kritériumokat

nem

kellene

alkalmazni

az

újonnan

csatlakozott,

frissen

átalakult

piacgazdaságokra, ugyanis az árak emelkedését nem a túlzott állami költekezés, hanem a fejlett piacgazdaságokhoz történő felzárkózási folyamat eredményezi. 48

48

http://index.hu/gazdasag/vilag/nov020613/, 2010-04-14 17:03

43

4.1.4. Külkereskedelem A termelés és az export elsősorban a feldolgozóiparban emelkedett az ágazatba áramló tőkebefektetések eredményeként. A legmagasabb ütemben a gépek és gépi berendezések, a faipari áruk és az egyéb feldolgozott termékek exportja növekedett. Az import nagyobb mértékben növekedett, mint az export, a növekedés mértéke 2006-ban 26,9%-os volt. Ezen a területen főként a gépek és gépi berendezések, a szállító gépjárművek és a fémek behozatala növekedett. 49

4.2. Lettország A lett átalakulási folyamatban mindvégig meghatározó tényező volt az ország elkötelezettsége az euroatlanti integráció iránt. Lettországnak

több

nehézséggel

kellett

szembenéznie

az

átalakulás

során,

mint

Észtországnak, gazdasági mutatói sem voltak olyan meggyőzőek, valamint az állami bürokráciát is nehézségek jellemezték.

4.2.1. Lettország és az EU kapcsolata 1991. augusztus 27-én az Európai Bizottság elismerte a független Lett Köztársaságot. Következő évben aláírták a kereskedelmi és gazdasági együttműködésről szóló kétoldalú megállapodást, amely 1993. február 1-jén lépett életbe. 1995. január 1-jén hatályba lépett az EU-val kötött szabadkereskedelmi megállapodás, amely a mennyiségi korlátozások eltörlését tartalmazta több termék kereskedelmére vonatkozóan, kivéve a preferenciát élvező mezőgazdasági javakat. Ezen szabályozások bevezetésére Lettország négy évet kapott. 1995 végén Lettország benyújtotta csatlakozási kérelmét, majd 1998. február 1-jén hatályba lépett az Európai Megállapodás, amely következtében Lettország elnyerte a társult tagsági státuszt. Ugyanezen év márciusában megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások. Az Európai 49

Észtország társadalmi-gazdasági helyzete, ITD Hungary Zrt.

44

Tanács a tagjelölt államokat két csoportba sorolta a csatlakozásra való felkészültségük alapján. Mivel Lettországot a második csoportba sorolták (Észtország az első csoportba került), a tárgyalások még nem nyitották meg. 50 2002 végére a koppenhágai csúcsértekezleten lezárták a csatlakozási tárgyalásokat mind a tíz csatlakozó országgal. 2003. április 16-án Lettország aláírta a csatlakozási szerződést Athénban, majd népszavazás erősítette meg az ország belépési szándékát. 2004. május 1-jén Lettország elnyerte teljes jogú európai uniós tagságát.

4.2.2. A csatlakozási kritériumoknak való megfelelés illetve annak hiányosságai A lett vezetés az 1997-es országjelentés tanulságait levonva gyors ütemben látott hozzá az „első körösökhöz” való felzárkózáshoz. Lettország 1999-as országjelentésének legnagyobb dicsérete, hogy működő piacgazdaságként értékeli az országot, bár még mindig Észtország mögé sorolják a fejlettségét. Megdicsérik, többek között, hogy milyen gyorsan jutott túl az orosz gazdasági válságon. A jelentésben a privatizációt kifogásolják, az állami tulajdonban maradt nagyvállalatok további magánosítását írják elő. A jelentés ezenkívül kritizálja még a korrupcióval és a szervezett bűnözéssel szembeni gyenge fellépésüket, valamint a nem lett anyanyelvűek közötti nyelvtanítás, és a közigazgatásban alkalmazott reformok alacsony fokát. A bírói rendszer átszervezését is előírják, valamint a törvények összehangolását a nemzetközi törvényekkel. 51 2001 júniusában a kormány nemzeti stratégiát fogadott el az acquis átvételére. Célul tűzte ki, hogy az ország 2002 végére teljes mértékben felkészüljön a tagság feltételeinek teljesítésére. Itt különösen azokra a területekre koncentrált, ami az országjelentések szerint kivetnivalót hagyott maga után, vagyis a társadalom integrációjára, a közigazgatásra és a korrupció ellenei harcra.

50 51

Kiss, J.L. (2004) A huszonötök Európái, Budapest:Osiris Kiadó, p.724. Central Europe Rewiev-Latvia, http://www.ce-review.org/99/17/euupdate17.html#latvia, 2010-04-20 16:21

45

A 2001-es országjelentés szerint Lettországnak további lépéseket kell tennie a korrupció felszámolására, valamint a nagyarányú kisebbség beintegrálására a társadalomba. A pénzügyi fegyelem politikáját továbbra is alkalmaznia kell, hogy csökkentse a költségvetési deficitet és a folyó fizetési mérleg deficitjét. A termőföldek további privatizációját írja elő. A munkanélküliség szintjét is magasnak tartja az elemzés, valamint kifogásolja a munkaerőpiac rugalmatlanságát. 52 A 2002-es országjelentés szerint Lettország már szinte az összes területen átvette az acquis-t, azonban még mindig kifogásolják a kisebbségi kérdést, utalva a nyelvre, oktatásra, választójogra,

valamint

az

állampolgársági

státuszok

rendezésére.

Maradtak

még

megvalósítandó lépések a közigazgatás, a bírói rendszer átszervezése és a korrupció leküzdése terén is. A munkaerőpiac továbbra is rugalmatlan és nem elég versenyképes, új munkahelyek teremtését célzó beruházásokat írnak elő, amely elősegítené az országon belüli fejlettségi különbségek kiegyenlítését is. 53 2002 végén lezárták a tárgyalásokat. Lettország hét év mentességek kapott a termőföldek és erdőterületek privatizálására, valamint 117 élelmiszeripari feldolgozó üzem is haladékot kapott az EU-normáknak való megfeleléshez, valamint a beruházások kivitelezéséhez.

4.2.3. Lettország az EU-ban 2005. május 1-jén, egy évvel a tagság elnyerése után Lettország is csatlakozott az ERM II-höz Ciprussal és Máltával együtt. Ez a lépés lehetővé teszi, hogy 2008-tól a gazdasági és pénzügyi Unió tagjaivá válhassanak, vagyis fizetőeszközüket euróra cseréljék. Valutájuk euróhoz viszonyított árfolyamát 0,702804 lett latban határozták meg. 54 Az alábbiakban az euró bevezetésének kritériumai fényében elemzem a lett gazdaságot 2004 és 2006 között.

52

Regular Report on Latvia’s progress towards accession (2001), European Commission, p.118-121. Regular Report on Latvia’s progress towards accession (2002), European Commission, p.46-47. 54 http://hvg.hu/gazdasag/20050501euarfolyammechanizmus, 2010-04-22 11:21 53

46

Lettország makrogazdasági mutatói (2004-2006)


2005

2006


Mrd EUR

10

12,6

16,2


%

8,5

10,2

11,9


Ezer EUR/fő

4,3

5,5

7

Infláció

%

6,2

7,4

6,3


%

10,4

7,8

6,8


Mrd EUR

-1,3

-1,5

-3,3


%

-1,1

-0,2

-0,8

Export

Mrd EUR

3

4,1

4,6

Import

Mrd EUR

5,3

6,9

8,9

Lett statisztikai hivatal

Az alábbi forrásokból jól látható, hogy ez idő alatt Lettország gazdasága rendkívüli ütemben fejlődött. Gazdasági növekedése mindhárom vizsgált évben kétszámjegyű, ami elsősorban a szolgáltatói szektor és a belső fogyasztás növekedésének tudható be. Mivel Lettország is szigorú költségvetési politikát alkalmazott, a költségvetési hiánya minimális, 2005-ben 0,2%os mértékű volt, vagyis minimális deficittel zárt. A munkanélküliségi ráta a három év alatt szintén mérséklődött, azonban még mindig magasabb, mint Észtországban. A folyamatosan növekedő külkereskedelmi deficit megmutatkozik a folyó fizetési mérleg adataiban, 2005-ről 2006-ra több, mint duplájára, 3,3 milliárd euróra, nőtt a hiány. Lettországnál is az euró bevezetésének egyik kritikus pontjának az infláció magas szintje bizonyult. Habár 2006-ra mérséklődött valamelyest az előző évhez képest, még mindig majdnem háromszorosa volt a maastrichti kritériumban meghatározott inflációs értéknek. A kritériumok közül négyet Lettország is teljesített, azonban az átlagosan 6% körüli inflációjával a legmagasabb inflációjú országnak számított ezekben az években, ezért szakemberek kizártnak tartották, hogy a 2008-ra kitűzött euró bevezetés tartható lenne.

4.2.4. Külkereskedelem Az export egyharmadát fa- és faipari termékek adják, valamint további lényeges tételek az alapanyagok, textilipari termékek és a gépek és gépipari berendezések.

47

Lettország legfontosabb behozatali cikkei a gépek, szállítási eszközök, ásványkincsek és a nyersanyagok. 55

4.3. Litvánia Litvánia a rendszerváltást követően tíz év alatt a legkiterjedtebb gazdasági kapcsolatokat ápoló országgá vált, lekörözve ezzel Észtországot is. Kiemelkedő gazdasági kapcsolatokat ápol a kalinyingrádi térséggel és Közép-Európa számos országával is. Célja hatalmi előnyét hosszú távon megtartani a balti, valamint a kelet-közép-európai régióban.

4.3.1. Litvánia és az EU Litvánia és az Európai Közösség kapcsolata 1991. augusztus 27-én kezdődött az ország függetlenségének elismerésével. Még ugyanebben az évben kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodást kötöttek, amely 1993. február 1-jével lépett életbe. 1994-ben szabadkereskedelmi megállapodást kötöttek A megállapodásban Litvánia 2001-től vállalta a vámok széles körű leépítését. 1995 júniusában írták alá a már sokat emlegetett Európai Megállapodást, amely előirányozta a legfőbb stratégiai kritériumokat: a szabadságjogok liberalizálását, a kereskedelmi akadályok lebontását és együttműködést jogharmonizáció, pénzügyi, környezetvédelmi és kulturális területen. 56 1995. december 8-án nyújtotta be Litvánia hivatalos csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz. Az 1997-es véleményben még az EU nem sorolja Litvániát az „első körösökhöz”, vagyis az öt éven belül csatlakozó közé. Az 1999-es jelentésben már úgy döntöttek, megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat az országgal (Lettországgal párhuzamosan).

55 56

Lettország társadalmi-gazdasági helyzete, ITD Hungary Zrt. Kiss, J.L. (2004) A huszonötök Európái, Budapest:Osiris Kiadó, p.743.

48

2002 decemberében a koppenhágai ülésen lezárták a csatlakozási tárgyalásokat, majd a többi tagállammal együtt, 2003. április 16-án Litvánia is aláírta Athénban a csatlakozási szerződést. A 2003-as litván népszavazáson a lakosság 63%-os részvételi aránya mellett 91% voksolt igennel, amely minden korábbi várakozást felülmúlt. 9 csatlakozó társával együtt Litvánia is 2004. május 1-jén nyerte el a teljes jogú Európai Uniós tagságot.

4.3.2. A csatlakozási kritériumoknak való megfelelés illetve annak hiányosságai Az 1999-es országjelentésben Litvánia már teljesíti a koppenhágai kritériumok politikai részét, azonban még kifogásolják a korrupció elleni küzdelmet és a bírói rendszer reformját is szorgalmazzák. Problémaként említik továbbá a folyó fizetési mérleg deficitjét, az energiaszektor privatizálását. Az állami támogatások szigorúbb ellenőrzésére is szükség van és az adórendszert szinkronba kell hozni a közösségi politikákkal. Az 1999-es országjelentésben Litvániát még mindig Észtország és Lettország mögé sorolja. 57 A 2001-es országjelentés szerint az ország sok területen mutat fejlődést az 1997-es jelentéshez képest. Ezen országjelentés mérföldkövet jelent abban a tekintetben, hogy Litvániát működő piacgazdaságnak tekinti, azonban hozzáteszi, hogy folytatni kell az elkezdett reformokat. A közigazgatást és a bírói hatalom szerkezetének átalakítására a továbbiakban is szükség van, valamint a korrupció elleni küzdelemre is. A munkanélküliség szintje továbbra is magas, valamint a hazai és a külföldi tőkebefektetések szintje is meglehetősen alacsony. 58 A 2002-es országjelentés dicséri az előrelépést a korrupció elleni harcban, valamint a bírói rendszer átalakításában. Annak ellenére, hogy a tárgyalások meglehetősen későn, 2000 februárjában kezdődtek el, 2002 decemberére az utolsó fejezet is lezárásra került. A legérzékenyebb pontnak a mezőgazdasági fejezet minősült, itt a probléma a mezőgazdasági politikák összehangolása

57 58

Regular Report on Lithuania’s progress towards accession (1999), European Commission, p.71. Regular Report on Lithuania’s progress towards accession (2001), European Commission, p.108-110.

49

volt. Az ország hagyományosan mezőgazdasági ország és birtokszerkezete is jelentősen eltér a nyugat-európaitól, amely megnehezíti az uniós szabályrendszer átvételét. Problémát jelentett még az ország egyetlen atomerőműve is, amely elavult és nem üzemeltethető tovább az európai előírásoknak megfelelően. Litvánia ígéretet tett rá, hogy atomerőművét legkésőbb 2009-ig bezárja. 59 A 2003-as jelentés dicséri Litvánia makrogazdasági stabilitását, regionális politikáját (BaltiTengeri Tanács létrehozása) azonban néhány terület, mint a nyugdíjrendszer vagy a pénzügyi rendszer reformja továbbra is fejlesztésre szorul.

4.3.3. Litvánia az EU-ban Néhány hónappal az EU-csatlakozás után Litvánia, Észtországgal együtt, belépett az ERM II rendszerbe is. Litvánia célja is az volt, hogy 2007-től az a Gazdasági és Monetáris Unió tagjaivá válhassanak. Valutájuk euróhoz viszonyított középárfolyamát 3,45280 litván litasban határozták meg. Az ERM II-be Litvánia, ahogy Észtország is, a már meglévő valutarendszerét vitte be, gyakorlatilag változatlan formában. 60 Sajnos Litvániánál is felmerült a kritériumnál magasabb infláció problémája. Az EU statisztikai hivatalának legutóbbi teljeskörű adatsora szerint a három legjobban teljesítő ország a 2006 márciussal zárult tizenkét hónapban Svédország, Finnország, illetve holtversenyben Hollandia és Lengyelország volt, 0,9 százalékos, 1,0 százalékos, illetve 1,51,5 százalékos infláció átlaggal.61 Így a Litvániában 2,7 százalékos átlagos infláció a márciussal zárult tizenkét hónapban kissé meghaladta az előírást - a különbözet 1,53 százalékpontos volt -, és az áprilissal zárult tizenkét hónap átlaga is 2,7 százalékos maradt. A litván infláció kialakulásában közrejátszottak a 11,1%-kal emelkedő egészségügyi kiadások, a 7,7%-kal emelkedő tömegközlekedés és áruszállítás költségei, az átlagosan 4,8%kal emelkedő élelmiszerárak, valamint az 1,9%-kal emelkedő alkohol- és dohányárak. 62

59

Kiss, J.L. (2004) A huszonötök Európái, Budapest:Osiris Kiadó, p.745. http://hvg.hu/gazdasag/00000000005850E7, 2010-04-24 11:20 61 http://hvg.hu/gazdasag/20060512litvaneurocsatlakozas, 2010-04-24 11:24 62 http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Ketoldalu_kapcs/Europa/litvania/gazdasagi.htm, 2010-0424 14:10 60

50

Az alábbi táblázatban Litvánia EU tagságának első néhány évében levő gazdasági helyzetét láthatjuk Litvánia makrogazdasági mutatói (2004-2006)


2005

2006


Mrd EUR

17,9

20,6

23,8


%

6,6

7,3

7,7


Ezer EUR/fő

5,2

6

7

Infláció

%

2,9

2,7

3,9


%

11,4

9,6

5,6


Mrd EUR

-1,6

-1,6

-2,1


%

2,4

-0,5

-0,3

Export

Mrd EUR

7,4

9,5

11,2

Import

Mrd EUR

15,8

12,4

15,4

Litván Statisztikai Hivatal

A táblázatból leolvasható, hogy a litván gazdaság folyamatosan és erőteljesen, az EU átlagot meghaladva, növekszik, 2004 és 2006 között minden évben egyre magasabb a GDP értéke, 2006-ban már eléri a 23,8 mrd eurót. A infláció, mint már említettem, mindegyik évben meghaladta a kritériumban meghatározott értéket. 2005-ben a 2004-es szinthez képest kissé mérséklődött, 2006-ban azonban nagymértékben megugrott, 3,9%-kal emelkedtek az árak. A foglalkoztatottság szintje emelkedett, a munkanélküliség a gazdaságilag aktívak arányában 2004-ben 11,4% volt, azonban ez 2006-ra felére csökkent, mindössze 5,6%-ra. A folyó fizetési mérleg egyenlege terén Litvánia is ugyanazokkal a gondokkal küszködik, mint a másik két balti állam, a mérleg folyamatos deficitben van. 2006-ra az eddigi 1,6 mrd euróról 2,1 mrd euróra nőtt a hiány.

4.3.4. Külkereskedelem Litvánia kivitelében a legnagyobb árucsoportok a nyersanyagok, gépek, gépi berendezések, közlekedési eszközök és a vegyipari termékek.

51

Importjának nagy részét a gépek, gépi berendezések, nyersanyagok, vegyipari termékek teszik ki. Litvánia

legfontosabb

kereskedelmi

partnerei

ebben

az

időszakban

Oroszország,

Németország, Lengyelország, Lettország, Észtország, Hollandia, Svédország, Franciaország és Dánia voltak. 63

4.4. Áttekintés Mint az eddigiekből látszik, mindhárom balti ország esetében a magas infláció volt az euró bevezetésének kritikus pontja. A HVG 2006 januári cikke már megkérdőjelezte Észtország és Litvánia 2007-es, Lettország 2008-as euró-övezeti csatlakozásának lehetőségét. A Financial Times című londoni üzleti napilap szerint a balti államok inflációja pusztán egyszeri energiaár-kiugrás eredménye (olaj és más energiahordozók áremelkedése), valamint azé a tényé, hogy az általános árszint éppen az EU-éhoz közelít, azonban ezeknek a hatásoknak a kiszűrésével a térségi tagjelöltek inflációja semmiféle gondot nem jelentene sem nekik, sem az euróövezetnek. Más vélemények az euró bevezetésének elhalasztását támasztják alá. Elemzők szerint a maastrichti kritériumok nem veszik figyelembe az ország reálgazdasági mutatóit, a termelékenységet, a foglalkoztatást és a bérszintet, vagyis a kritériumoknak való megfelelés még nem jelenti azt, hogy az ország teljes mértékben készen áll az euró-zónába való belépésre és az ottani helytállásra. Ezenkívül a meglévő kritériumok teljesítésére is több esetben az országok kreatív elszámolási trükkökhöz folyamodnak a minél gyorsabb csatlakozás reményében. 64 Elemzők szerint a balti államok még mindig nem érték el gazdasági téren az Uniós átlagszínvonalat és jövőbeni fejlődésük bizonyos szakaszában még szükségük lehet saját árfolyam-rugalmasságra, így nem érdemes az euró bevezetését mindenáron siettetni. Az alábbi táblázatban összefoglaltam ezen három év alatt lezajlott inflációs változásokat e három ország esetében.

63 64

Litvánia társadalmi-gazdasági helyzete, ITD Hungary Zrt. http://hvg.hu/gazdasag/20060130euroszegeny, 2010-04-23 21:33

52

A balti államok inflációjának változása (2004-2006)

8.sz. ábra

8 7 6 5

Észtország

4

Lettország

3

Litvánia

2 1 0

2004

2005

2006

53

V. GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG- A BALTI ORSZÁGOK HANYATLÁSA

Az alábbi fejezetben részletesen elemzem az egész világban kialakult gazdasági világválság kiváltó okait, jelenségeit, majd áttérek a balti államokra, ahol egyesével vizsgálom meg, melyik országra milyen mértékben hatott a válság, illetve hol tartanak most.

5.1. A gazdasági világválság kiváltó okai és kialakulása A válság már az ezredforduló környékére vezethető vissza, amikor is egyre többen vettek fel hosszú lejáratú hiteleket annak érdekében, hogy lakáshoz jussanak. A bankok különösebb hitelbírálat nélkül nyújtottak kölcsönöket és a lakosság egyre nagyobb hányada igényelt hitelt, ugyanis az USA jegybankja alacsonyan tartotta az alapkamatot. Ebben az időszakban az USA-ban a lakosság 65%-a rendelkezett ingatlannal, amelynek csak a töredékét fizették ki. Mivel a gazdasági növekedés kiegyensúlyozott volt, a bankok nem tartottak attól, hogy a hiteleket az adósok nem tudják majd visszafizetni, emellett, mivel az ingatlanok ára folyamatosan nőtt, a bankok akkor is haszonnal zártak, ha az adós fizetésképtelenné vált, hiszen az eredeti árnál magasabb áron tudták eladni az ingatlant. Ezzel párhuzamosan a bankok között is megindult egyfajta hitelezési verseny. A bankok egymással

versenyezve

„megbízhatatlanabb”

egyre

adósoknak

kockázatosabb adtak

pénzt,

hiteleket

egyre

folyósítottak,

kockázatosabb

egyre

beruházásokat

finanszíroztak, hiszen csak így lehetett a múlt évi növekedést felülmúlni. Azonban az állam és a bankok bevételük növelésére megemelték a törlesztési összeget, amit már nehezen tudtak teljesíteni az adósok. Ennek következtében az ingatlanárak zuhanni kezdtek,

ugyanis

egyre

kevesebben

vágtak

bele

ingatlanvásárlásba

ilyen

magas

törlesztőrészletek mellett. Mivel kevesebb ingatlant vásároltak, egyre több eladó ingatlan jelent meg az amúgy is túlfűtött piacon. Az ingatlanirodák elkezdtek csődbe menni, majd magukkal rántották a bankokat is, amelyek jelzáloghitelezéssel foglalkoztak. A bankcsődök hírének terjedése következtében a bankok bizalma megrendült, sem egymásnak, sem magánszemélyeknek nem szívesen kölcsönöztek, emellett a lakosság bizalma is megrendült a

54

pénzintézetek iránt. Tömegesen vették ki megtakarításaikat, amelynek következtében a bankok még rosszabb helyzetbe kerültek. Mivel az USA fogyasztása egyre nagyobb mértékben hitelből folyt (ingatlanok, tartós fogyasztási cikkek, egyéb termékek), a lakosság fogyasztása nagymértékben visszaesett. Ez a visszaesés hatással volt a termelésre is, ugyanis ha a lakosság kevesebbet fogyaszt, kevesebb termék gyártására van szükség. Mindez rövidesen hatalmas munkanélküliséghez és a gazdasági növekedés lassulásához vezetett. 65, 66 Mivel a pénzpiaci folyamatok a világgazdasági folyamatok közül talán a leginkább globalizáltak, a válság rövidesen átterjedt az Európai Unió összes tagországába is. Számos országban kellett a kormányoknak közvetlenül megmenteni, feltőkésíteni vagy államosítani pénzintézeteket, bankokat, biztosítókat. A pénzügyi válságkezelési programok többé-kevésbé az összes országban hasonlóak. Egyre több ország veszi igénybe nemzetközi pénzügyi szervezetek segítségét, bár ennek eredményességét sokan támadják, úgy gondolják, a hitelező szervezetek túl nagy árat kérnek hitelükért fejében. A válság egyre inkább átszivárgott a reálgazdaságba is, amely eredményeként gyárak zárnak be, csökkentik termelésüket vagy a munkaerő létszámát kénytelenek csökkenteni.

5.2. A gazdasági válság begyűrűzése a balti államokba A 2007-ig tartó, hatalmas gazdasági fejlődés után, 2008-ra Észtországot, Lettországot és Litvániát is elérte a válság és mély recesszióba kerültek. A kiváltó okok hasonlóak az USA-hoz. A balti országokban a bankok többsége külföldi tulajdonban van, ezek közül is a legjelentősebb a svéd Swedbank és a SEB, amelyeknek Észtországban 80%-os, Lettországban 67%-os, Litvániában pedig 43%-os részesedése van.

67

Az ingatlanárak meglehetősen

alacsonyak voltak, a bankok pedig nem válogatták meg, kinek adjanak kölcsönt és kinek ne. Lassacskán felfújódott a mostanában sokat emlegetett „ingatlanbuborék”. Ez azt jelenti, hogy az ingatlanok ára folyamatosan, spekulatív okokból drágult. Már 2007 végéhez közeledve egyre nyilvánvalóbbá váltak a jelek, hogy ingatlanbuborék alakult ki és a túlfűtött gazdaságok összeomlása fenyeget. Elemzések szerint a Baltikumban alakult ki a legsúlyosabb helyzet, azon belül is Lettországban, ahol már 2007 végén az 65

Wikipedia-2008-2009-es gazdasági világválság, http://hu.wikipedia.org/wiki/2008%E2%80%932009es_gazdas%C3%A1gi_vil%C3%A1gv%C3%A1ls%C3%A1g, 2010-04-26 07:22 66 http://www.bama.hu/baranya/gazdasag/gazdasagi-vilagvalsag-hogyan-kezdodott-186042, 2010-04-26 07:25 67 http://socialistworld.net/eng/2008/11/06baltia.html, 2010-04-26 08:03

55

ingatlanbuborék kipukkadásától tartottak, ugyanis májusban 1%-kal csökkentek az ingatlanárak, júniusban pedig további 3,5%-kal. 68 Az alábbi alfejezetekben kifejtem, a három balti országot külön-külön hogyan viselte meg a begyűrűző gazdasági válság.

68

http://lakom.hu/hirek/45/, 2010-04-26 08:25

56

5.3. Észtország Észtország gazdasága 2000-től számítva kimagasló teljesítményt produkált, amelynek csúcspontja 2006-ban következett be, de csaknem töretlenül fejlődött egészen 2008-ig. A 2007-es gazdasági mutatók még pozitív képet mutatnak az országról. Az alábbiakban a fontosabb gazdasági mutatókat egyesével vizsgálom meg a 2007-től napjainkig terjedő időszakra vonatkozóan.

5.3.1. GDP A GDP alakulása Észtországban (2007-2009)

9.sz. ábra

Forrás: Quarterly Bulletin of Statistics Estonia Az adatok 2000 év azonos időszakához vannak igazítva

2007-ben a GDP növekedése még mindig meglehetősen magas értéket képviselt az Európai Uniós átlaghoz képest, bár már nem éri el a korábbi években megfigyelt 10% fölötti értéket, tehát a gazdaság növekedése, ha kisebb mértékben is, de lassulni kezdett. Az eddig megfigyelhető észt „gazdasági csoda” már láthatóan veszélyeket hordozott magában a gazdaság túlfűtöttsége miatt. Az IMF többízben is figyelmeztette Észtországot a „kemény landolás” lehetőségére, többek között az egyre növekvő folyó fizetési mérleghiány és a magas inflációs értékek miatt, valamint Észtország külföldről finanszírozott hitelállománya is rendkívüli mértékben magas volt. 2008 első negyedévében, és attól kezdve folyamatosan, ahogy a diagrammon is látható, GDP csökkenést mértek. Ehhez a csökkenéshez hozzájárult, hogy a hitelfelvételek feltételei szigorodtak a pénzügyi válság miatt, és meglehetősen magas kamatokkal lehetett csak 57

hitelhez jutni, ugyanis a bankok nem mertek kockáztatni. A hatalmas infláció miatt a belső kereslet is csökkent, a lakosság fogyasztása érezhetően visszaesett. A gazdaság növekedését nagymértékben gátolja a világpiacon kialakult pénzügyi válság, amely Észtország, de a másik két balti állam számára is, különösen nehéz helyzetet teremt. Az ország bankjainak nagy része külföldi, azon belül is Skandináv tulajdonban van, tehát az észt bankrendszer stabilitása külső tényezőktől függ.69 2009 végén már kisebb volt a GDP értékének csökkenése, sőt az észt jegybank előrejelzése szerint az idén a GDP 1,4 százalékos növekedése várható.

5.3.2. Infláció Az infláció alakulása Észtországban (2007-2009)

10.sz. ábra

Forrás: Quarterly Bulletin of Statistics Estonia Az adatok az előző év azonos időszakához vannak igazítva

A fogyasztói árak növekedése az a tényező, amely az euró bevezetésének útjába állt, pedig sokáig úgy vélték, Észtország az elsők között vezetheti be új valutáját a 2004-ben csatlakozott tízek közül. Az infláció az unióhoz való csatlakozás után ugrott meg, amit elemzők szerint kezdetben meg lehetett magyarázni az adóharmonizáció miatt megemelt ÁFA- és jövedéki adó kulcsokkal. Később azonban beigazolódott, amit már az előző fejezetben is említettem, hogy a gazdaság túlfűtöttsége generálta a nagymértékű inflációt. Az inflációt gerjesztette továbbá a bérek emelkedése, a növekvő fogyasztás és a külföldi hitelállomány növekedése is. Hozzájárult az 69

Összehasonlító Monitoring Jelentés a 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakozott nyolcak integrációs teljesítményéről-Észtország (2008), MTA Világgazdasági Kutatóintézet, p.58.

58

áremelkedéshez az olaj árának növekedése, és ennek beépülése más termékek és szolgáltatások árába (például szállítási költségek emelkedése). Az infláció 2008 második negyedévében tetőzött, ekkor 11,4%-kal haladták meg a fogyasztói árak az egy évvel ezelőtti értéket. Nehéz döntés előtt állt Észtország, mérlegelnie kellett, melyik a fontosabb: a gazdaság stabil növekedési pályára való állítása, vagy az infláció minél gyorsabb letörése az eurózónába történő csatlakozás reményében. Az infláció elleni harc a kötött árfolyamrendszer miatt meglehetősen nehézkes, ha mégis valutájuk leértékeléséhez folyamodnának, kikerülnének az ERM II-ből. Azonban még ez sem biztos, hogy segítene a helyzeten, ugyanis a lakosság hiteleinek nagy része (több, mint 81%) euróban van, így az árfolyam leértékelése következtében visszafizethetetlenné válhatnának a lakossági és vállalati hitelek, még tovább súlyosbítva a válságot. Az észt vezetés azonban elsődleges célnak az eurózónába való bekerülést választotta, vagyis nem folyamodott a leértékelés eszközéhez, még a közel 10%-os infláció ellenére sem.70 2009-től már csökkenni kezdett az infláció, sőt, a második negyedévtől számítva már deflációról beszélhetünk, amely a megkezdődött gazdasági recesszió első jele és a lakosság fogyasztásának visszaesésével magyarázható.

70

Összehasonlító Monitoring Jelentés a 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakozott nyolcak integrációs teljesítményéről-Észtország (2008), MTA Világgazdasági Kutatóintézet, p.58-59.

59

5.3.3 .Munkanélküliség A munkanélküliség alakulása Észtországban (2007-2009)

11.sz. ábra

Forrás: Quarterly Bulletin of Statistics Estonia Az aktív munkaképes korúak százalékában

A munkanélküliség 2007-ben tovább csökkent a 2006-os szinthez képest, és ez a tendencia folytatódott egészen 2008 közepéig, amikor is legkisebb volt a munkanélküliség, az aktív munkaképes korú lakosságnak mindössze 4%-a nem rendelkezett állással. A legtöbb munkahely a szolgáltatási szektorban létesült. Azonban ha etnikai szempontból vizsgáljuk a munkanélküliséget, még mindig elmondható, hogy az orosz kisebbség körében továbbra is magasabb a munkanélküliség. 2007 első negyedévében ez az arány csaknem kétszerese volt a többségi nemzethez tartozókhoz viszonyítva. Az észt állampolgársággal nem rendelkezők (főként oroszok) körében 7,9%-os, míg az észt állampolgárok esetében mindössze 4%-os volt a munkanélküliség. Az inflációhoz jócskán hozzájárult a keresleti nyomás, vagyis az egyre nagyobb kereslet az árak emelkedését eredményezte. Másrészt az inflációt a termelékenység növekedését messze meghaladó béremelés is gerjesztette. Azonban pont azokban az ágazatokban figyelhető meg nagyfokú mobilitás, ahol a bérek növekedése a legintenzívebb, vagyis ha a kormány a munkabérek csökkentése mellett dönt, tovább szorgalmazza a külföldi munkavállalást, amely a munkaerőhiány következtében újabb munkabér növekedést eredményez. 71

71

Összehasonlító Monitoring Jelentés a 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakozott nyolcak integrációs teljesítményéről-Észtország (2008), MTA Világgazdasági Kutatóintézet, p.57.

60

5.3.4. Költségvetés

A költségvetés alakulása Észtországban (2007-2009)

12.sz. ábra

Forrás: Quarterly Bulletin of Statistics Estonia

A maastrichti kritériumok fiskális feltételeinek teljesítése Észtországnak 2008-ig nem okozott gondot. 2007 harmadik negyedévében kiemelkedő költségvetési többlettel rendelkezett, amely az Unión belül is példaértékűnek számított. A gazdasági növekedés drámai visszaesése azonban az eddig makulátlan költségvetésre is rányomta a bélyegét. Az eddigi folyamatos szufficit után 2008 második negyedévében az észt gazdaság 600,7 millió koronás hiányt tudhatott magáénak. Az észt kormány csak egészen kivételes helyzetben engedélyezi a deficites költségvetés elfogadását, azonban a jelenlegi válságban nincs más választásuk. A hiány 2008 végén érte el eddigi mélypontját, ekkor majdnem 6000 millió koronás hiányt szenvedett el a költségvetés. Az állami bevételek csökkenéséhez hozzájárul, hogy a gazdaság lelassulása következtében az ÁFA-bevételek drasztikusan csökkentek a kiskereskedelmi forgalom csökkenése miatt. 2008 elején az ÁFA-bevételek 4%-kal mutattak alacsonyabb értéket, mint 2007 ugyanezen időszakában. Az észt vezetés kénytelen nagyon szigorú monetáris politikát alkalmazni. Ez többek között a juttatások

lefaragását

jelenti,

amely

természetesen

a

társadalom

egyre

nagyobb

elégedetlenségét váltja ki. Ezen intézkedések meghozatala viszont elengedhetetlen a válságból

61

való kilábalás és az eurózónához való csatlakozás érdekében, ugyanis a maastrichti kritériumok között szerepel, hogy a költségvetés hiánya nem haladhatja meg a GDP 3%-át. A szigorú monetáris politikának köszönhetően 2009 második negyedévétől ismét szufficittel zártak.

5.3.5. Folyó fizetési mérleg és külkereskedelem A folyó fizetési mérleg alakulása Észtországban (2007-2009)

13.sz. ábra

Forrás: Quarterly Bulletin of Statistics Estonia

2008-ban a gazdasági válság még nem fejtett ki drasztikus hatást az ország kivitelére, mindössze az utolsó negyedévben esett vissza kismértékben, azonban így is 5,6%-kal nőtt ezévben Észtország exportja. A negyedik negyedév visszaeső adatai azonban már magukban hordozzák a kereskedelmi partnerek piacainak szűkülését, ugyanis a gazdasági válság hatására kisebb volt kereslet. Az import dinamikája azonban drasztikusabban esett vissza az exporténál, amely azt eredményezte, hogy a külkereskedelmi mérleg hiánya csökkenni kezdett, és ennek következtében a folyó fizetési mérleg is csökkent. Míg 2008 első negyedévében a külkereskedelmi mérleg hiánya 10036,4 millió korona volt, 2009 második negyedévében a külkereskedelmi mérleg már csak 2202,4 millió koronás hiánnyal zárt. A folyó fizetési mérleg mindezek hatására javulni kezdett, sőt, 2009 áprilisa óta - 16 éve először - szufficites az oly sok kritikát kapott mérleg. A Baltic Business News honlapján a szufficitet azzal magyarázzák, hogy a gépjárművek, ruházati cikkek és tartós fogyasztási

62

cikkek importja csökkent, mivel a válság miatt visszaesett a hazai kereslet. Ezzel ellentétben az export kezd lábra állni, főleg az északi országok irányába.72 A cikkhez tartozó hozzászólások már kevésbé pozitívak, hiszen a lakosság saját bőrén érzi a pénzügyi válság csillapítása érdekében bevezetett megszorításokat, ők a mérleg javulását nem az export újjáéledésének tudják be, hanem a vásárlóerő, és ezzel együtt az életszínvonal csökkenésének az országon belül.

72

http://live.balticbusinessnews.com/?PublicationId=896d01cc-9045-4f24-82d7-0c4fa01f2574, 2010-04-27 06:25

63

5.4. Lettország Lettország gazdasági teljesítményét az újonnan csatlakozott országok élmezőnyébe helyezték a csatlakozás utáni években. 2006-tól kezdve azonban baljós jelek érkeztek a gazdaságról. A globális pénzügyi válság kidomborította a külföldi tőkének erőteljesen kiszolgáltatott lett gazdaság sérülékenységét, így az elmúlt években felhalmozott egyensúlytalanságának következményeit most kell viselnie. Az alábbiakban, csakúgy, mint Észtország esetében, itt is egyesével vizsgálom meg a főbb gazdasági mutatókat egészen napjainkig.

5.4.1. GDP A GDP alakulása Lettországban (2007-2009)

14.sz. ábra

Forrás: Eurostat Az adatok az előző év azonos időszakához vannak igazítva

Lettország GDP növekedése 2007 negyedik negyedévéig folyamatosan meghaladta a 10%-ot. Ezen gyors ütemű gazdasági növekedéshez hozzájárult az a tény, hogy a bruttó beruházási ráta az elmúlt években emelkedett, emellett nőttek a munkabérek és ezzel együtt a lakosság fogyasztása is, és a nagyobb kereslet növelte a termelékenységet is. A gazdaság negatív fordulata 2007 végén érkezett el Lettországba, miután látványosan lelassult a hitelfelvételek növekedési üteme, de a GDP-növekedés lassulásához emellett hozzájárult a külső kereslet visszaesése is.

64

2007 harmadik negyedévétől, ahogy a diagrammon is látszik, a gazdasági növekedés lassulni kezdett, 2008 második negyedévében már csak 0,2%-kal nőtt az egy évvel ezelőtti szinthez képest. 2008

első

három

hónapjában

folyamatosan

csökkent

az

ipari

termelés,

és

a

munkanaptényezővel kiigazított adatok szerint 1,1 százalékkal visszaesett a kiskereskedelem értékesítése. A romló világgazdasági helyzet hatására a kormány kénytelen megszorításokat alkalmazni, amelyek között szerepel a fogyasztás visszafogása és a költségvetési fegyelem erősítése. Ezen intézkedések azonban a belső kereslet csökkenését eredményezik, amely a gazdasági növekedés egyik fő motorja volt, és amelyet mesterségesen táplált a politikai megfontolásból fenntartott olcsó hitelek bősége. Az ország gazdasági növekedése éveken át az egyre bővülő belső fogyasztáson alapult, ám mostantól az exportra kell áthelyeznie a súlypontot. Ez nem lesz könnyű, hiszen az ország exportorientált feldolgozóipara meglehetősen gyengén teljesített az elmúlt években is, ráadásul most szembe kell néznie azzal, hogy a lassuló uniós gazdaság csökkenő keresletet támaszt a termékei iránt. 2009 márciusában Lettország már a leggyorsabban zsugorodó Uniós gazdasággá vált, 10,5%ot esett vissza a gazdaság 2008 negyedik negyedévében, majd 2009 első negyedévében még hatalmasabb, 18,7%-os csökkenést szenvedett el, amivel az EU legrosszabb állapotban levő gazdaságává vált. 2009 májusi elemzések szerint az ipari termelés 22 százalékkal esett vissza, a kiskereskedelem 25 százalékkal hanyatlott, a legnagyobb visszaesést azonban a szálloda-és vendéglátó ipar szenvedte el, 34 százalékot. 73

73

http://index.hu/gazdasag/blog/2009/05/11/zuhan_a_lett_gazdasag_-_18_szazalek/, 2010-04-28, 14:33

65

5.4.2. Infláció Az infláció alakulása Lettországban (2007-2009)

15.sz. ábra

Forrás: Latvijas statistika Az adatok az előző év azonos időszakához vannak igazítva

A lett gazdaság egyik sajátossága a gazdasági túlfűtöttségből és az importált energia árának növekedéséből származó inflációs nyomás. Az ország az uniós csatlakozás óta egyik évben sem tudta teljesíteni a maastrichti kritérium inflációs feltételét. 2007-től azonban az eddigi 6% körül mozgó árnövekedés még nagyobb emelkedésnek indult. 2007 őszén az áremelkedés már elérte a 10% fölötti értéket. Az októberi infláció 11 éves csúcsot döntött, ezen drasztikus emelkedés elsősorban az élelmiszerek és a távfűtés árának emelkedésének tudható be. Innen közel egy évig folyamatosan emelkedett az infláció, a tetőpontja 2008 közepén következett be, ekkor 17,7%-os volt az egy évvel ezelőtti állapothoz képest. 2008 harmadik negyedévétől kezdve csökkenő tendenciát mutat az infláció, amely a belső kereslet visszaesésével magyarázható, a lakosság már sokkal kevesebbet költött, mint egy évvel ezelőtt. Ez a folyamat odáig vezetett, hogy 2009 végén már deflációról beszélhettünk, vagyis a fogyasztói árak 2009 negyedik negyedévében alacsonyabbak voltak, mint egy évvel ezelőtt.

66

5.4.3. Munkanélküliség A munkanélküliség alakulása Lettországban (2007-2009)

16.sz. ábra

Forrás: Latvijas statistika Az aktív munkaképes korúak százalékában

A kezdeti stabil növekedés következtében nőtt a foglalkoztatás és csökkent a munkanélküliség. 2007 végére rekord alacsony szintet, 5,3%-ot ért el a munkanélküliség szintje, a foglalkoztatottság pedig elérte a 68,3%-ot. Azonban ezen javulás ellenére is Lettországon belül nagy térségbeli eltérések vannak. Magas a regionális munkanélküliség szintje, emellett bizonyos szakmákban munkaerőhiány mutatkozik. Ami érdekes, hogy a lakosság mobilitása az országon belül meglehetősen alacsony, ezzel szemben kiemelkedő a külföldön való munkavállalási hajlandóságuk. A foglalkoztatottságot szintén javította, hogy egyre nőtt a külföldi tőke érdeklődése Lettország iránt. A külföldi tőke főként Svédországból és Németországból érkezett, de jelentős befektetőnek számított a többi skandináv ország és Észtország is. A befektetők fő területe a szolgáltatói szektor, valamint a feldolgozóipar és a közüzemi szolgáltatást végző tevékenységek.74 A válság a munkaerőpiacon 2009-től érzékeltette magát erősebben, 2009 első negyedévében már 10% fölötti munkanélküliséget mértek, majd az év végére már majdnem elérte a 20%-ot, melynek következtében az országon belüli elégedetlenség is egyre nőtt, a fővárosban folyamatos tüntetések zajlottak, és a kormányt hibáztatták a nem megfelelő válságkezelésért.

74

Összehasonlító Monitoring Jelentés a 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakozott nyolcak integrációs teljesítményéről-Lettország (2008), MTA Világgazdasági Kutatóintézet, p.65.

67

3.4.5. Költségvetés A költségvetés alakulása Lettországban (2007-2009)

17.sz. ábra

Forrás: Latvijas Banka

Lettország folyamatosan szufficites költségvetése az EU-hoz 2004-ben csatlakozott országok között az egyik legjobbnak számított. A makulátlan költségvetéshez nagyban hozzájárult a nyugdíjreform és az egészségügyi reform. A pénzügyi válság hatására azonban a lett költségvetés is 2008 végétől kezdve hiánnyal zárt és így a vezetés nem tudja kikerülni a kiadáscsökkentő intézkedéseket, ugyanis ha a referenciaérték alá kerül az államháztartás hiánya, az eurózónába történő csatlakozás is veszélybe kerül. A költségvetési hiány csökkentése érdekében a volt lett miniszterelnök, Ivars Godmanis sokezer állami alkalmazott elbocsátását, minisztériumok megszüntetését helyezte kilátásba, 5% fölötti létszámcsökkentésről nyilatkozott 2008 őszén.75 2009-re az állam olyan súlyos válságba került, hogy kénytelen volt 7,5 mrd eurós hitelfelvétel iránt folyamodni az IMF-hez, azonban a hitel feltételei meglehetősen drasztikusak: emelniük kell az adókat és a költségvetési kiadásokat is erősen vissza kell fogniuk, a költségvetési hiányt a GDP 5%-a alá kell szorítaniuk. A kormány egyre népszerűtlenebbé vált a drasztikus megszorítások miatt, ezért 2009 februárjában lemondott. Új miniszterelnököt választottak Valdis Dombrovskis személyében. Az adóemelést végrehajtotta a kormány, 18%-ról 21%-ra emelték az ÁFA-kulcsot. Dombrovskis szerint azonban a költségvetési hiány 5%-ra szorítása lehetetlen, ugyanis a nagyobb csökkentés könnyen eredményezhetné az ország fizetésképtelenné válását, amely 75

http://index.hu/gazdasag/blog/2008/09/01/leepit_a_lett_allam/, 2010-04-12 06:43

68

dominóeffektust indítana el Észtországban és Litvániában, valamint Svédországot is jelentősen megrengetné, mivel a bankszektorban hatalmas részesedése van az országnak.76 Kezdetben a kormány 7%-os csökkentést célzott meg, amely 40% körüli kormányzati kiadáscsökkentést jelent. Mint később kiderült, még ez is lehetetlennek bizonyult, azonban az IMF nem akarta kifizetni a hitel következő részletét, ha Lettország nem teljesíti a szerződésben megszabottakat. Dombrovskis szerint ha az IMF visszatartja a hitelt és nem enged a módosításoknak, Lettország kénytelen szembenézni az államcsőddel. Ilmars Rimsevics, a Bank of Latvia elnöke szerint az ország a „klinikai halál” állapotában van, amikor csak néhány perc lehetőség van az újraélesztésre. 77 Az IMF mindezek ellenére azzal kecsegtet, hogy az euróbevezetés feltételei nem változtak és amint stabilizálódik az ország gazdasága, beléphetnek az eurózónába. A csatlakozást 20112012 között látja esélyesnek. A Valutaalap végül elfogadta az 5%-os hiány 13%-osra való emelését 2010-re, ugyanis kénytelenek voltak beismerni, Lettország gazdasága rosszabb helyzetben van, mint az a hitelszerződés idején látszott. Augusztusban jóváhagyták a hitel 200 millió eurós részletének kifizetését, amely március óta húzódott az egyezkedések miatt. A 200 millió euróból 150 milliót a költségvetés hiányának csökkentésére fordítanak, 50 milliót pedig a pénzügyi szektor stabilizálására.78 A miniszterelnök szerint ezzel a megállapodással elkerülték az államcsődöt, azonban még kezelniük kell a megszorításokkal járó hatalmas társadalmi elégedetlenséget, amely azért is nagy probléma, mert a lakosság ellenállása miatt előfordulhat, hogy nem tudják keresztülvinni a reformokat. Felmerült a kérdés, hogy miért van még mindig a lett valuta az euróhoz kötve. Azonban Dombrovskis elvetette ennek megszüntetését, és így a valutaleértékelést. Ezt azzal indokolta, hogy ugyan a leértékelés a válság időszakában az országok költségoldali versenyképességét javíthatná és segíthetné ezzel a válságból való kilábalást, viszont devizaadósok tömegeit lehetetlenítené el, súlyos bankrendszeri stabilitási problémákat okozva többek között skandináv bankoknak. Komolyan érinthetné ezenkívül a nemzetközi piacok és

76

http://index.hu/gazdasag/vilag/2009/03/12/gazdasagi_szakadek_szelen_a_baltikum/, 2010-04-12 06:47 http://index.hu/gazdasag/vilag/lettek090206/, 2010-04-12 06:43 78 http://index.hu/gazdasag/vilag/2009/08/28/a_letteknek_most_megkegyelmezett_az_imf/2009, 2010-04-12 06:55 77

69

befektetők bizalmát - vagy inkább bizalmatlanságát - nemcsak a Baltikum, hanem az egész térséggel szemben.79 Decemberben a kormány elfogadta a 2010-es költségvetést, amely magában foglalja a 20 százalékos közalkalmazotti bércsökkentést és 10 százalékos nyugdíjcsökkentést, 50%-os tanári bércsökkentést, az apparátus létszámának felére való csökkentését és az adóemelést. 2010 februárjában az IMF jóváhagyta a következő 200,3 millió eurós részlet kiutalását Lettországnak, ezzel végérvényesen eltávolodtak az államcsőd lehetőségétől.

3.4.6. Folyó fizetési mérleg és külkereskedelem A folyó fizetési mérleg alakulása Lettországban (2007-2009)

18.sz. ábra

Forrás: Latvijas Banka

Lettország kereskedelmi nyitottsága az elmúlt években nagymértékben fejlődött, azonban még így is az egyik legalacsonyabb az Unióban. Több éve folyamatosan negatív külkereskedelmi mérleggel zár, amely hozzájárul a folyó fizetési mérleg negatívumához is. 2007 végén már kiugró volt az érték, -732 millió latos deficitet tudhatott magáénak, amely a GDP-nek csaknem 13%-a. Bár a külföldi pénzügyi források beáramlása még egy ideig tompította a hiányt, 2008-tól a válság kibontakozása következtében ezek is apadtak. Lettország esetében is megfigyelhető 2008-tól, akárcsak Észtországnál, az export és az import eltérő dinamikájának alakulása. Természetesen az export visszaesett a partnerországok piacainak beszűkülése miatt, azonban az import még drasztikusabban csökkent az exportnál. 79

http://index.hu/gazdasag/vilag/2009/07/27/magaval_ranthatja_regiot_is_a_lett_valsag/, 2010-04-12 06:58

70

Ez tulajdonképpen pozitívum a fizetési mérlegre nézve, ugyanis az évek óta tartó hatalmas hiány csökkenni kezdett, sőt, 2009-től szufficitesnek mondható. Utoljára 1995 harmadik negyedévében keletkezett többlet Lettország mérlegében.

3.5. Litvánia Litvánia is, csakúgy, mint a másik két balti ország, átlagon felüli növekedést produkált az ezredfordulótól kezdve, azonban a problémák első jelei itt is megmutatkoztak már 2007ben, bár az országot valamivel lassabban érte el a gazdaság csökkenése, mint a másik két balti államot. Az alábbiakban a főbb gazdasági mutatókon keresztül elemzem Litvánia helyzetét a gazdasági válság időszakában.

3.5.1. GDP A GDP alakulása Litvániában (2007-2009)

19.sz. ábra

Forrás: Statistikos Departamentas Az adatok az előző év azonos időszakához vannak igazítva

Ahogy az az ábrán is látható, 2007-ben a GDP még szárnyalt, a harmadik negyedévben már elérte az előző éves érték 11,1%-át. A növekedés fő motorja itt is a belső kereslet volt, amely óriási mértékben bővült amiatt, hogy a munkabérek nagyobb ütemben nőttek, mint a termelékenység. 2008 negyedik negyedévében már GDP csökkenést tudhattak magukénak a litvánok, és a következő időszakra, 2009 első negyedévére is hatalmasat esett vissza, ekkor már 13,3%-os

71

volt a csökkenés az előző éves adatokhoz képest. Mélypontját 2009 második negyedévében érte el, ekkor 22,3%-os mínusszal zárt, amely a legmagasabb értéknek bizonyult a balti országok között. A visszaesés főként az ipar, azon belül is az építőipar területén volt érezhető.

3.5.2. Infláció Az infláció alakulása Litvániában (2007-2009)

20.sz. ábra

Forrás: Statistikos Departamentas Az adatok az előző év azonos időszakához vannak igazítva

A csatlakozás idején Litvániának nem volt problémája az inflációval, azonban évről évre egyre magasabbak lettek a fogyasztó árak, főként az üzemanyagra, fűtőanyagra és dohányra bevezetett közvetett adók és az olajárak és élelmiszerárak növekedése miatt, de mindehhez hozzáadódott a bérek növekedése is. 2008 elején az infláció már 10% fölött volt, majd 12,1%-on tetőzött 2008 második negyedévében. 11 éve nem ért el ilyen magas inflációs értéket az ország. A statisztikai hivatal adatai szerint a közüzemi díjak és az üzemanyagárak 18,6%-kal, az élelmiszerárak 18,1%-kal nőttek májusban az egy évvel korábbi szintről, a szállítási költségek pedig 15,6%-kal emelkedtek. 80 A helyi valuta leértékelésének lehetőségét természetesen Litvánia is kizártnak tartotta.

80

http://hvg.hu/gazdasag/20080609_litvania_inflacio_majus, 2010-04-27 07:20

72

3.5.3. Munkanélküliség A munkanélküliség alakulása Litvániában (2007-2009)

21.sz. ábra

Forrás: Statistikos Departamentas Az aktív munkaképes korúak százalékában

A munkanélküliség az uniós csatlakozás után csökkent, 2007 harmadik negyedévében már csak az aktív munkaképes korúak 3,9%-ának nem volt munkája. Ennek magyarázata egyrészt a foglalkoztatottság növekedése, másrészt a migráció, ugyanis Litvániában is megfigyelhető a külföldi munkavállalási hajlam a nagyobb munkabér és a jobb munka- illetve életkörülmények miatt. A fő célpontok Anglia, Írország és Németország. Ennek következtében azonban bizonyos területeken munkaerőhiány lépett fel, ez generálta a bérek növekedését, a kereslet növekedését, és közvetetten az inflációs folyamatot. Míg a hiányszakmákban elmondható volt a béremelkedés, ezzel ellentétben a lakosság nagy százaléka, főként a vidéken élők között nagy volt az elszegényedettség szintje. 81

81

Összehasonlító Monitoring Jelentés a 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakozott nyolcak integrációs teljesítményéről-Litvánia (2008), MTA Világgazdasági Kutatóintézet, p.74.

73

3.5.4. Költségvetés A költségvetés alakulása Litvániában (2007-2009)

22.sz. ábra

Forrás: Statistikos Departamentas

Litvániában a költségvetés már a korábbi években sem volt annyira makulátlan, mint Észtország esetében, azonban 2007-ig sikerült a referenciaérték alatt tartani, minimális deficittel. 2009 elején Litvánia 1,15 milliárd eurós kölcsönt kapott az Európai Beruházási Banktól, amelynek célja a gazdaság élénkítése és az infrastruktúra javítása. 82 Bár Litvánia kezdetben elutasította az IMF hitelt, júliusi nyilatkozatában már nem tartotta kizártnak, hogy kérvényezzék, ha más módon nem sikerül tőkét szerezniük (kötvény kibocsátás). A miniszterelnök egyelőre elzárkózik az IMF hitelfelvételtől, látva Lettország esetét, ahol képtelenek voltak teljesíteni az IMF által szabott feltételeket. Andrius Kubilius, litván miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy nincs szükség nemzetközi pénzügyi segítségre az államháztartás finanszírozásához, sőt, egyenes úton haladnak afelé, hogy 2012-ben bevezethessék az eurót. Céljuk 2011-re a költségvetési hiány 3%-os szint alá csökkentése. Természetesen ehhez nélkülözhetetlenek a kormány megszorító intézkedései. A parlament elé kerülő javaslat szerint 2 százalékkal, 21 százalékra növelik az áfát, 9,5 százalékkal csökkentik a közalkalmazottak fizetését és korlátozzák a gyermekgondozási segély összegét. 83 Azonban már 2009 végén látszott, hogy szinte lehetetlen 3% alá csökkenteni a hiányt 2011-ig, ugyanis decemberben elfogadták a 2010-es büdzsét, amely 9,5%-os államháztartási hiányt

82

http://index.hu/gazdasag/blog/2009/03/13/litvania_1_15_milliard_eurot_kap/, 2010-04-27 07:20 http://www.origo.hu/uzletinegyed/valsag/20090619-litvania-eurobevezetes-2012-celdatum-megszoritas-kelllakossag-fele-szerint-anyagi.html, 2010-04-27, 07:34

83

74

tűzte ki céljául. A 9,5 százalékos hiánycél teljesülését Vilnius a közszféra béreinek, a nyugdíjaknak és a munkanélküliségi segélyeknek a megnyirbálásával biztosítaná. 84

3.5.5. Folyó fizetési mérleg és külkereskedelem A folyó fizetési mérleg egyenlege Litvániában (2007-2009)

23.sz. ábra

Forrás: Bank of Lithuania

A külkereskedelemben 2007-2008-ig erőteljes importnövekedés figyelhető meg, ennek következtében a külkereskedelmi mérleg egyre nagyobb hiánnyal zárult, ami nagyban befolyásolta a folyó fizetési mérleg hiányát is. 2007 második negyedévében a folyó fizetési mérleg hiánya elérte a 4667,7 millió litast. 2007-ben és 2008-ban a hiány már a GDP 14%-át tette ki. Az export továbbra is nőtt, azonban kisebb mértékben, mint az import. A hiány növekedéséhez hozzájárul az energiaárak és az élelmiszerárak növekedése is. A diagrammon látszik, hogy ugyanaz a folyamat játszódott le, mint amit a másik két balti országban megfigyelhettünk, vagyis az import mennyisége nagyobb mértékben csökkent a válság hatására, mint az export, ezért 2009-től már a Litván folyó fizetési mérleg is pozitív lett. Sőt, 2009 negyedik negyedévében a többlet több, mint kétszerese volt a harmadik negyedévben regisztrált többletnek.

84

http://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/ujabb-megszoritasok-jonnek-299869, 2010-04-27, 07:38

75

VI. ÖSSZEGZÉS A három balti „kistigris” a rendszerváltástól számított mindössze húsz év alatt kivívta egész Európa elismerését. Az 1990-es évek elején Észtország igazi sikertörténetnek számított, az ország már a ’90-es évek közepére túljutott a rendszerváltás főbb nehézségein: a sikeres monetáris- és árfolyampolitikának köszönhetően már 1992 végére csökkent az infláció, 1995-re lezajlott a privatizációs folyamat, külkereskedelmét is meglehetősen hamar liberalizálta, 1997-re Észtország exportjának közel 50%-a az Európai Unió felé irányult. Azonban Lettország és Litvánia is látványos teljesítményt nyújtott a piacgazdaság kiépítése terén, a 90-es évek végére nekik is sikerült megfelelniük a rendszerváltás gazdasági követelményeinek. Meg kell említeni azt a tényt is, hogy monetáris politikájuk kialakításához és a gyors kilábaláshoz nagymértékben hozzájárult az Európai Unió országainak és a nemzetközi pénzügyi szervezetek (Világbank, IMF, EBRD) tanácsadói, valamint svéd és finn szakemberek segítsége, ugyanis az országok vezetésének felkészültsége nem volt megfelelő a folyamat ilyen gyors levezényléséhez. Az ezredforduló környékén mindhárom állam elsődleges célkitűzésévé az Európai Unióhoz,

majd

az

eurózónához

való

csatlakozás

vált,

eszerint

alakították

gazdaságpolitikájukat. Ennek eredményeképpen 2004. május 1.-jén felvételt nyertek az Európai Unióba. Pár hónappal később Észtország és Litvánia csatlakoztak az ERM II-höz, Lettország pedig egy évvel később követte őket. A három balti állam az ezredfordulótól kezdve évről évre egyre nagyobb gazdasági növekedést tudhatott magáénak. Az Uniós csatlakozás után az országok éves gazdasági fejlődése nem egyszer haladta meg a 10%-ot, amely az EU-s átlag többszöröse. Mindezek mellett azonban negatívumokkal is szembesülniük kellett:

76

•

Az eurózónába történő csatlakozás egyetlen akadálya a magas infláció volt, amely mindhárom országban egyaránt problémát jelentett. Ezt a bérek túlzott emelkedése és a belső kereslet termelékenységet meghaladó növekedése gerjesztette.

•

A másik tényező, amely miatt ezen országok sok kritikát kaptak, a folyó fizetési mérleg hatalmas és minden évben egyre növekvő deficitje volt. A mérleget nagymértékben befolyásolta, hogy a behozatal növekedésének dinamikája jóval meghaladta a kivitelét. Szakértők többször figyelmeztették a balti államokat a gazdaságuk túlfűtöttségére és

már 2007-ben előrevetítették a kemény földet érés lehetőségét. 2007 elején a három ország gazdasága még töretlenül fejlődött, bár a gazdasági mutatók már nem érték el az egy évvel korábbi szintet, de az év végére a kistigriseket is utolérte a válság, ezt jól szemléltetik az utolsó fejezetben bemutatott diagrammok. Míg 2007 elején a GDP 10%-kal haladta meg az előző évi értéket, egy évvel később már nem is lehetett gazdasági növekedésről beszélni, mindhárom ország mutatója negatívvá vált, amely minden egyes negyedévben tovább csökkent. Lettországot különösen megviselte ez az időszak, az ország közel került a fizetésképtelenség állapotához, Litvánia pedig közel 23%-os gazdasági csökkenést tudhatott magáénak 2009 közepén. A 2008-ban kirobbant pénzügyi világválság miatt tömegesen szűntek meg munkahelyek, melynek következtében a belső kereslet is jelentős mértékben visszaesett. A lakossági fogyasztás mérséklődése azonban jótékony hatással volt az inflációra. Lettországban és Litvániában 2009 végén már a fogyasztói árak alacsonyabbak voltak az egy évvel ezelőtti szinthez viszonyítva, Észtország pedig csak minimális inflációval zárt. Az import az utóbbi években drasztikusabban esett vissza, mint az export, amelyből kitűnik, hogy a balti államokat szomszédjaiknál mélyebben érintette a válság. Az import visszaesésével azonban az országok külkereskedelmi mérlege javult, az 2009 végén már pozitívvá vált, pozitívvá téve a folyó fizetési mérleget is, amelyre már több, mint 10 éve nem volt példa. A válságkezelés érdekében a kormányok mindhárom országban szigorú megszorító intézkedésekhez folyamodtak - erre főként Lettország kényszerült.

77

A legújabb elemzések szerint Észtország és Litvánia már a kilábalás időszakában tart, elemzők a gazdaság lassú, de biztos fellendülésével számolnak az elkövetkező évekre és kormányaik már a gazdaságélénkítő intézkedéseket tervezik. Lettország, amely a balti államok közül egyedüliként folyamodott IMF hitelhez, további kihívások elé néz ez elkövetkező időszakban. Az elszegényedett és elkeseredett lakosság ellenállása jócskán megnehezíti a megszorító intézkedések véghezvitelét, ezt tükrözi az ország politikai instabilitása is. Véleményem szerint következetes gazdaságpolitikával és szigorú monetáris politikával mindhárom országnak jó esélye van arra, hogy a lehető leghamarabb kilábaljon a mély válságból, stabil fejlődési pályára állítva a gazdaságot. Egy-két éven belül lehetőségük nyílhat az eurózónához történő csatlakozásra, amelyben a balti országok a válságból kivezető egyetlen kiutat látják. Mindehhez természetesen az szükséges, hogy az inflációs mutatók továbbra is ilyen alacsony szinten maradjanak. Azonban a válságból való kilábalás, és ezzel egyenes arányban a belső kereslet újbóli növekedése könnyedén eredményezheti az infláció megugrását és az import növekedését is maga után vonja, melynek következtében ismét hatalmassá válhat a folyó fizetési mérleg deficitje. Azt, hogy az euró bevezetése tényleg gyógyír lehet-e a három balti állam összes problémájára, az elkövetkező pár év fogja igazolni, avagy cáfolni.

78

TÁBLÁZATOK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE Táblázatok 1.sz. táblázat : Észtország egykulcsos adórendszere

19

2.sz. táblázat : Észtország főbb makrogazdasági mutatói (1989-1998)

23

3.sz. táblázat : Lettország egykulcsos adórendszere

26

4.sz. táblázat : Lettország főbb makrogazdasági mutatói (1989-1998)

29

5.sz. táblázat : Litvánia egykulcsos adórendszere

32

6.sz. táblázat : Litvánia főbb makrogazdasági mutatói (1989-1998)

35

7.sz. táblázat : Észtország makrogazdasági mutatói (2004-2006)

42

8.sz. táblázat : Lettország makrogazdasági mutatói (2004-2006)

47

9.sz. táblázat : Litvánia makrogazdasági mutatói (2004-2006)

51

79

Ábrák 1.sz. ábra : A GDP szerkezete gazdasági ágazatok szerint 1990-ben

24

2.sz. ábra : A GDP szerkezete gazdasági ágazatok szerint 1999-ben

24


30

4.sz. ábra : A GDP szerkezete gazdasági ágazatok szerint 1998-ban

30


36


36

7.sz. ábra : Észtország munkaerőpiaci helyzete (1996-2006)

43

8.sz. ábra : A balti államok inflációjának változása (2004-2006)

53

9.sz. ábra : A GDP alakulása Észtországban (2007-2009)

56

10.sz. ábra : Az infláció alakulása Észtországban (2007-2009)

57

11.sz. ábra : A munkanélküliség alakulása Észtországban (2007-2009)

59

12.sz. ábra : A költségvetés alakulása Észtországban (2007-2009)

60

13.sz. ábra : A folyó fizetési mérleg alakulása Észtországban (2007-2009)

61

14.sz. ábra : A GDP alakulása Lettországban (2007-2009)

62

15.sz. ábra : Az infláció alakulása Lettországban (2007-2009)

64

16.sz. ábra : A munkanélküliség alakulása Lettországban (2007-2009)

65

17.sz. ábra : A költségvetés alakulása Lettországban (2007-2009)

66

18.sz. ábra : A folyó fizetési mérleg alakulása Lettországban (2007-2009)

68

19.sz. ábra : A GDP alakulása Litvániában (2007-2009)

69

20.sz. ábra : Az infláció alakulása Litvániában (2007-2009)

70

21.sz. ábra : A munkanélküliség alakulása Litvániában (2007-2009)

71

22.sz. ábra : A költségvetés alakulása Litvániában (2007-2009)

72

23.sz. ábra : A folyó fizetési mérleg egyenlege Litvániában (2007-2009)

73

80

FELHASZNÁLT IRODALOM Könyvek, tankönyvek Heenan, Patrick - Lamontage, Monique (1999). The Central and Eastern Europe Handbook (Közép- és Kelet-Európa Kézikönyv), Chicago:Fitzory Dearnborn Publishers, p.23-39. Herber Attila, Martos Ida, Moss László, Tisza László (2007). Történelem 6, Budapest: Reáltanoda Alapítvány, p.172-207. Kiglics István (2007). Rebuilding the Market Economy in the Baltic and Central European Countries (A piacgazdaság újjáépítése a balti és közép-európai országokban), Budapest: Akadémiai Kiadó, p.306-367. Kiss, J. László (2004). A huszonötök Európái, Budapest:Osiris Kiadó, p.661-750. Dr Marinovich Endre-Ferkelt Balázs (2004). Az átmenet gazdaságtana, Budapest: BGFKKFK Norgaard, Ole - Johanssen, Lars (1999). The Baltic states after independence (A balti államok a függetlenedés után) 2. kiadás, Cheltenham: Edward Elgar Publishing Limited, p.56-155.

Tanulmányok, jelentések Balogh László (2008), A balti államok (Észtország, Lettország, Litvánia) politikai rendszere egyes fontos intézményei sajátosságai a kilencvenes évek elejétől napjainkig Economic Development of Latvia (2000), Ministry of Economy, Republic of Latvia, Riga

Észtország társadalmi-gazdasági helyzete, ITD Hungary Zrt.

81

Gáspár, K. (2001). „A balti országok gazdasága és gazdaságpolitikája az átmenet éveiben”., In: Közép-és Kelet-Európa a rendszerváltás után, Budapest: KOPINT-DATORG Rt. és KOPINT-DATORG Konjunktúra Kutatási Alapítvány, p.42-51. Hajnal Béla, A balti országok átalakulása a rendszerváltozás első szakaszában-Miért Észtország a legsikeresebb? Lettország társadalmi-gazdasági helyzete, ITD Hungary Zrt. Litvánia társadalmi-gazdasági helyzete, ITD Hungary Zrt. Nemzetközi

adóreform

tapasztalatok

(2007),

Budapest:

Pénzügyminisztérium

Gazdaságpolitikai főosztály Közgazdasági kutató osztály Összehasonlító Monitoring Jelentés a 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakozott nyolcak integrációs teljesítményéről-Észtország (2007), MTA Világgazdasági Kutatóintézet Összehasonlító Monitoring Jelentés a 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakozott nyolcak integrációs teljesítményéről-Észtország (2008), MTA Világgazdasági Kutatóintézet Regular Report on Estonia’s progress towards accession (1998), European Commission Regular Report on Estonia’s progress towards accession (1999), European Commission Regular Report on Estonia’s progress towards accession (2000), European Commission Regular Report on Estonia’s progress towards accession (2001), European Commission Regular Report on Estonia’s progress towards accession (2002), European Commission Regular Report on Latvia’s progress towards accession (1998), European Commission Regular Report on Latvia’s progress towards accession (1999), European Commission Regular Report on Latvia’s progress towards accession (2000), European Commission Regular Report on Latvia’s progress towards accession (2001), European Commission Regular Report on Latvia’s progress towards accession (2002), European Commission Regular Report on Lithuania’s progress towards accession (1998), European Commission Regular Report on Lithuania’s progress towards accession (1999), European Commission 82

Regular Report on Lithuania’s progress towards accession (2000), European Commission Regular Report on Lithuania’s progress towards accession (2001), European Commission Regular Report on Lithuania’s progress towards accession (2002), European Commission Weiner Csaba (2007). Beszámoló Litvánia harmadik uniós évéről, Budapest:MTA Világgazdasági kutatóintézet

Internetes források Baltic Business News •

http://live.balticbusinessnews.com/?PublicationId=896d01cc-9045-4f24-82d70c4fa01f2574, 2010-04-27 06:25

Behálózunk az EU-ba •

http://www.behalozunk.ro/dictionary.php?id=164, 2010-04-02 06:10

Central Europe Rewiev-Latvia •

http://www.ce-review.org/99/17/euupdate17.html#latvia, 2010-04-20 16:21

Dunántúli Napló •

http://www.bama.hu/baranya/gazdasag/gazdasagi-vilagvalsag-hogyan-kezdodott186042, 2010-04-26 07:25

EU-25 - Észtország Országismertető •

http://www.hbmk.hu/EU25/eszt/orszagism.html, 2010-04-25 13:09

•

http://www.hbmk.hu/EU25/lett/orszagism.html, 2010-04-25 11:32

HVG •

http://hvg.hu/gazdasag/00000000005850E7, 2010-04-14 08:22

•

http://hvg.hu/gazdasag/20050501euarfolyammechanizmus, 2010-04-22 11:21

•

http://hvg.hu/gazdasag/00000000005850E7, 2010-04-24 11:20

•

http://hvg.hu/gazdasag/20060512litvaneurocsatlakozas, 2010-04-24 11:24

•

http://hvg.hu/gazdasag/20060130euroszegeny, 2010-04-23 21:33

83

•

http://hvg.hu/gazdasag/20090513_tulzott_deficiteljaras_Eu, 2010-04-27 07:11

•

http://hvg.hu/gazdasag/20080609_litvania_inflacio_majus, 2010-04-27 07:20

Index •

http://index.hu/gazdasag/vilag/nov020613/, 2010-04-14 17:03

•

http://index.hu/gazdasag/blog/2009/05/11/zuhan_a_lett_gazdasag_-_18_szazalek/, 2010-04-28, 14:33

•

http://index.hu/gazdasag/blog/2008/09/01/leepit_a_lett_allam/, 2010-04-12 06:43

•

http://index.hu/gazdasag/vilag/lettek090206/, 2010-04-12 06:43

•

http://index.hu/gazdasag/vilag/2009/03/12/gazdasagi_szakadek_szelen_a_baltikum/, 2010-04-12 06:47

•

http://index.hu/gazdasag/vilag/2009/08/28/a_letteknek_most_megkegyelmezett_az_im f/2009, 2010-04-12 06:55

•

http://index.hu/gazdasag/vilag/2009/07/27/magaval_ranthatja_regiot_is_a_lett_valsag/ , 2010-04-12 06:58

•

http://index.hu/gazdasag/blog/2009/03/13/litvania_1_15_milliard_eurot_kap/,

2010-

04-27 07:20 Lakom •

http://lakom.hu/hirek/45/, 2010-04-26 08:25

Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma •

http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Ketoldalu_kapcs/Europa/litvania/ga zdasagi.htm, 2010-04-24 14:10

Magyarországi Észt Intézet: Az észt gazdaság átalakulása •

http://www.esztorszag.hu/esztorszag/gazdasag/majandus/gazdasag.html

2010-03-02

10:23 Origo.hu •

http://www.origo.hu/uzletinegyed/valsag/20090619-litvania-eurobevezetes-2012celdatum-megszoritas-kell-lakossag-fele-szerint-anyagi.html, 2010-04-27, 07:34

84

Posztinfo.hu •


•


Socialist world.net •

http://socialistworld.net/eng/2008/11/06baltia.html, 2010-04-26 08:03

Világgazdaság •

http://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/ujabb-megszoritasok-jonnek-299869, 2010-04-27, 07:38

Wikipedia-2008-2009-es gazdasági világválság •

http://hu.wikipedia.org/wiki/2008%E2%80%932009es_gazdas%C3%A1gi_vil%C3% A1gv%C3%A1ls%C3%A1g, 2010-04-26 07:22

Wikipedia Észtország •

http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89sztorsz%C3%A1g, 2010-04-25 14:05

•

http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89sztorsz%C3%A1g, 2010-04-24 14:10

•

http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89sztorsz%C3%A1g#T.C3.B6rt.C3.A9nelem, 2010-04-25 14:55

• Wikipedia Lettország •

http://hu.wikipedia.org/wiki/Lettorsz%C3%A1g, 2010-04-25 11:03

•

http://hu.wikipedia.org/wiki/Lettorsz%C3%A1g#.C3.81llamszervezet_.C3.A9s_k.C3. B6zigazgat.C3.A1s, 2010-04-25 11:55

•

http://hu.wikipedia.org/wiki/Lettorsz%C3%A1g#Gazdas.C3.A1g, 2010-04-25 12:34

Wikipedia Litvánia •

http://hu.wikipedia.org/wiki/Lettorsz%C3%A1g_t%C3%B6rt%C3%A9nelme,

2010-

04-25 14:02 •

http://hu.wikipedia.org/wiki/Litv%C3%A1nia#T.C3.B6rt.C3.A9nelem,

2010-04-25

15:01 •

http://hu.wikipedia.org/wiki/Litv%C3%A1nia#Gazdas.C3.A1g, 2010-04-25 15:20

85

•

http://hu.wikipedia.org/wiki/Litv%C3%A1nia#.C3.81llamszervezet_.C3.A9s_k.C3.B6 zigazgat.C3.A1s, 2010-04-25 15:05

•

http://hu.wikipedia.org/wiki/Litv%C3%A1nia#Gazdas.C3.A1g, 2010-03-04 09:12

Wikipedia maastrichti kritériumok •

http://hu.wikipedia.org/wiki/Maastrichti_krit%C3%A9riumok, 2010-04-14 08:41

86

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR A BALTI ÁLLAMOK GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE A RENDSZERVÁLTÁSTÓL NAPJAINKIG

Recommend Documents