A VÁLSÁG BEGYŰRŰZÉSE A BALTI

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA

KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi gazdálkodás szak Nappali tagozat Külgazdasági vállalkozás szakirány

A VÁLSÁG BEGYŰRŰZÉSE A BALTI ÁLLAMOKBA

Budapest, 2009.

Készítette: Orosz Bence

TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETÉS ................................................................................................................... 5

1. A BALTIKUM VIRÁGZÁSA ÉS MÉLYREPÜLÉSE MADÁRTÁVLATBÓL ... 7 1.1. A gyors növekedés időszaka .......................................................................................................7 1.1.1. A hitelexpanzió és a buborékok képződése ......................................................................... 8 1.1.2. A figyelmen kívül hagyott figyelmeztetések ..................................................................... 10 1.1.3. Erőtlen kísérletek a túlhevült gazdaság lehűtésére........................................................... 12 1.2. A fordulópont...............................................................................................................................13 1.3. A „szuperbuborék” ....................................................................................................................15 1.4. A válság káros hatásai és következményei.............................................................................16

2. EGY LEHETSÉGES VÁLSÁGMAGYARÁZAT .................................................. 18 2.1. Azönszabályozó piac illúziója ..................................................................................................18 2.2. Hitel- és ingatlanpiaci folyamatok...........................................................................................20 2.3. A figyelmen kívül hagyott intések ..........................................................................................21

3. A VÁLSÁG HATÁSA A BALTI ÁLLAMOKRA................................................. 23 3.1. Észtország: ...................................................................................................................................23 3.1.1. Az észt gazdaság helyzete a válság küszöbéig .................................................................. 23 3.1.2. Fokozódó nehézségek ........................................................................................................... 29 3.1.3. Jelen- és jövőkép..................................................................................................................... 30 3.2. Lettország ......................................................................................................................................32 3.2.1. Lettország gazdasági teljesítménye az utóbbi években.................................................... 33 3.2.2. Borús előrejelzések, messze még a talpra állás .................................................................. 36 3.2.3. A külgazdasági tendenciák .................................................................................................. 39 3.2.4. Jelen- és jövőkép..................................................................................................................... 42 3.3. Litvánia, a „későn ébredő” ........................................................................................................43 3.3.1. Litvánia gazdasági fejlődése a közelmúltban .................................................................... 43 3.3.2. Fokozódó nehézségek ........................................................................................................... 46 3.3.3. A külgazdasági tendenciák .................................................................................................. 48 3.3.4. Jelen- és jövőkép..................................................................................................................... 51

3

4. A PÉNZINTÉZETEK SZEREPE A BALTI VÁLSÁGBAN ................................ 53 4.1. A bankok aranykorától a gazdasági fordulatig .....................................................................53 4.2. Keressük a felelőst ......................................................................................................................55 4.3. Szorult helyzetben az anyavállalatok......................................................................................56 4.4. Gazdasági fekete lyukká válik a Baltikum?...........................................................................59

5. AZ ÁRFOLYAMRENDSZER DILEMMÁJA AZ EURÓÖVEZET KAPUJÁBAN ÉS A VÁLSÁG SZORÍTÁSÁBAN.................................................... 60 5.1. Általános megfontolások ...........................................................................................................60 5.2. A rendelkezésre álló lehetőségek.............................................................................................62

ÖSSZEGZÉS, KÖVETKEZTETÉSEK ..................................................................... 68 MELLÉKLETEK ........................................................................................................... 71 IRODALOMJEGYZÉK ................................................................................................ 73

4

Bevezetés

Napjainkban a gazdasági világválság talán a legaktuálisabb téma, amely vizsgálatra kínálkozik. Mindannyiunk életére rányomja a bélyegét, hisz a munkánk, a pénzünk értéke, életminőségünk, létbiztonságunk mind-mind változékonnyá, bizonytalanná vált. Naponta tapasztaljuk, érzékeljük hatásait a kenyér, a benzin árváltozásától kezdve egészen egyes nagy transznacionális vállalatok, bankok csődjéig. 2008 októberében a nemzetközi sajtó Magyarország és Izland sorsával volt elfoglalva. Kiemelte a két ország gyengeségeit, gazdaságpolitikai hibáit, melyek miatt hideg zuhanyként érte őket a krízis. A globális hitelválság azonban rá egy hónapra újabb áldozatokat követelt, más európai államokban is megmutatta magát. Az elmúlt hat évben rendkívül dinamikus növekedést, évi 7-12 százalék közötti GDP-bővülést produkáló balti államok gazdaságát például túlfűtött állapotban érte a csapás. A három ország - Észtország, Lettország és Litvánia - közül elsősorban a lettek miatt aggódnak most a nemzetközi hitelminősítők. A globális válság egy kis szeletét kíséreltem meg feldolgozni, és választásom az említett balti államokra esett. A téma számos kérdést vetett fel. Érdeklődni kezdtem, hogy pontosan miként gyűrűzött be a krízis ezen országokba és hogyan hatott rájuk. Mennyiben romlott az életszínvonaluk? Milyen mértékű ezen országok vesztesége, és milyen lesz még? Miért pont ebben a térségben ilyen súlyos a helyzet? Mi különböztette meg őket a 2008-as hitelválság más áldozataitól? Gazdaságuk túlhevült, ez nyilvánvaló, ám a hogyan már kérdéses. A sérülékenységük okait szerettem volna megérteni. Nem sokkal később újabb kérdéseim és feltevésiem születtek, miután jobban belemélyedtem a témába. Vajon egy soha nem látott problémával szembesülnek a baltiak, vagy ez már előfordult máshol is? Az előzmények keresésénél főként az Egyesült Államok berkeiben vizsgálódtam, hisz innen indult a pénzügyi válság, és erről a legtöbb anyagot itt lehet fellelni. Felvetődött a kérdés ezzel kapcsolatban, hogy a különféle pénzügyi buborékok milyen hatást gyakorolnak egy ország gazdaságára. Mi van akkor, ha az ominózus gazdaságot felhevült állapotban éri mindez? Igaz-e, hogy minél sikeresebb egy gazdaság, minél inkább mesterségesen pörgeti fel magát, annál 5

érzékenyebben reagál a buborék kipukkadására? E jelenség már oly sok helyen előfordult hasonló formában, hogyan hagyhatják még mindig figyelmen kívül? Van-e egy meghatározható képlete a válságnak? Érdemes-e ragaszkodniuk a rögzített árfolyamrendszerhez ezen államoknak a jelen körülmények között? Vagy hatalmas hiba, mely romlásba dönti őket? A témában nem találkoztam jelentős mennyiségű információval magyar nyelven, ezáltal a kérdéskör eredetisége is megérintett. A forgatókönyv mindhárom balti köztársaságnál hasonlóan zajlott, ezért az egyes országok részletes elemzése árnyalja, gazdagítja az összképet. Mindezek után nézzük meg, hogyan alakult a balti köztársaságok sorsa, miként váltak Európa szerte példaképpé, és miként tört meg ez a szépreményű trend. Lássuk, hogyan gyűrűzött be a krízis a Baltikumba.

6

1. A Baltikum virágzása és mélyrepülése madártávlatból

1.1. A gyors növekedés időszaka Balti országoknak három, ma független országot nevezünk: Észtországot, Lettországot és Litvániát ,– ezen államok egészen a Szovjetunió felbomlásáig annak tagköztársaságai (Szovjet Szocialista Köztársaságok, SZSZK-k) voltak. Ezt követően 1990–91-ben visszaszerezték függetlenségüket és a kezdeti nehézségeket sikeresen átvészelve, a gazdaság gyors virágzásnak indult, látványos fejlődést produkáltak, melyet csak az orosz válság tört meg egy rövid időre. A ’balti tigrisek’ kifejezés közkeletűvé vált e gyors fejlődés nyomán, azonban most már nem használatos több mint egy éve1. Azt hiszem, ha górcső alá vesszük e három ország gazdaságát, szárnyalásuk és mélyrepülésük igen sok hasonlóságot mutat eddig. Az igazán meghatározó pontok térségspecifikusak és szoros kölcsönhatásban állnak ezen országok külső és belső egyensúlytalanságaival. A fő forrásom e fejezet megírásánál az ONB (Oesterreichische Nationalbank) és az ECB (European Central Bank) közös tanulmánya, melynek szerzői országspecifikus2 problémákat említenek. Én ezt másként látom, mert eddigi kutatásaim arról győztek meg, hogy Lettország, Észtország és Litvánia problémái nagyon hasonlítanak egymáshoz, és ezért a válság nagyon hasonló módon gyűrte le őket. Első látásra egyszerűnek tűnik a képlet, ami a következő összetevőkből áll. Jónéhány gazdaságilag feltűnően sikeres év után csatlakoztak az EU-hoz, beköszöntött náluk a könnyű hitelek évadja, ebből pedig ingatlanbuborék, nagyon magas infláció és egyre növekvő folyó fizetési mérleg deficit eredt. E tények együttállása pedig nagyon sérülékennyé tette ezen országokat, s a kirobbanó világgazdasági válság különösen érzékenyen érintette őket. Amint bekövetkezett a krízis, és felszínre bukkantak a balti gazdaságok strukturális gondjai, mindhárom ország vezetői teljes erőből próbálták megállítani a hanyatlást. Keresték a bűnösöket. Sokan a gazdaság nyitottságát vádolták és azt, hogy vakon 1

Lengyel László (2009) Útmutató a válságkezelésre,www.hvg.hu, (2009. szeptember) R.Martin & C. Zauchinger (2009), Recent Developments in the Baltic Coutries –What Are the Lessons for Southeastern Europe, Österreichische Nationalbank, In: Workshop NO.15 2009. 31-40 o 2

7

követték nyugati partnereiket, bár sokszor intő jelek mutatkoztak meg a rossz döntéseket megelőzően. Mások a bankok tevékenységét becsmérelték, vagy a pénzügyi válság hatásaként könyvelték el az események alakulását. Ez esetben a globális pénzügyi krízis vajon miért más kimenetelű itt, mint a világ bármelyik pontján, beleértve az Egyesült Államokat? Miben voltak mások ezek az országok? Úgy tűnik, minden ország sajátosan működő gazdasága másként reagál az egyetemes pénzügyi problémákra, melyek szinte minden államot érintenek. Az, hogy hogyan élik meg, milyenek a válaszreakcióik a külső változásokra belső gazdaságuk által determinált. A rendelkezésre álló információk arra mutatnak, hogy a lokális problémák sokkal nagyobb hatással voltak a baltiak gazdasági hanyatlására, -főként kezdetben, mint maga a globális pénzügyi válság, mely felnagyította, transzparenssé tette azokat a belső feszültségeket, amelyek már régóta lappangtak, és folyamatosan erősödtek a fordulat bekövetkeztéig. A félreértések elkerülése végett távol áll tőlem, hogy elbagatellizáljam a krízis kártékony hatását. Anélkül valószínűleg elkerülték volna a hosszú távú dekonjunktúrát, melyről igen keserűen vélekednek a gazdasági elemzők, nem látván a fényt az alagút végén. Megvizsgálva az események sorrendjét és részleteit szerte a Baltikumban, a fellendülés és zuhanás folyamatában kulcsszerep jutott a pénzügyi és reálszféra kölcsönhatásának.

1.1.1. A hitelexpanzió és a buborékok képződése

Az

elmúlt

évek

különösen

kedvező

gazdasági

miliője

és

a

rögzített

valutaárfolyamok rendszere lehetővé tette, hogy a balti államokban a helyi lakosság remek feltételekkel, nagyon alacsony kamatlábak mellett jusson bankkölcsönökhöz, főként jelzáloghitelekhez. Árfolyam-politikájuk a rögzített valutaárfolyam alkalmazása miatt számottevő különbséget mutat ezen országok és több más, a válságot szintén elszenvedő állam között, mint amilyen például Izland vagy Magyarország. Az, hogy az euróhoz kötötték pénzüket, az állam kezét jelentős mértékben megkötötte a válság kezelése során is.3 3

Lásd ezt részleteiben a Rögzített Devizaárfolyam Rendszer Paradigmája c. fejezetben.

8

A gyors gazdasági expanzió időszakában egy jól látható trend kezdett kialakulni a térségben a hitelezés területén. A hitel/fedezet arány növekedésével egyidőben lazultak a hitelezési feltételek. Úgy vélték, a fedezet értékét nem befolyásolja a hitelfelvételi kedv. Utólag látszik már, hogy ez nagy tévedés volt, de akkoriban ’bárki’ viszonylag könnyen hozzáfért megfizethető hitelekhez. Így a hazai kereslet folyamatosan bővült, és odáig emelkedett, hogy már jóval meghaladta a hazai termelés mennyiségét. Közben mindhárom állam integrációs törekvéseit siker koronázta, 2004. május 1-én csatlakoztak az Európai Unióhoz, és ennek következtében új piacok nyíltak meg előttük. Számos lehetőség adódott, ami további optimizmusra adott okot, és sokakat megerősített azon elképzelésében, hogy teljesen jó úton halad a gazdaság. Az export fellendült. Kis, nyitott gazdaságaik erősen függő viszonyba kerültek a kereskedelmi partnerek országaival. 1.sz.ábra A reál GDP növekedés a Baltikum ban (2000-2008) Észtország

Lettország

Litvánia

14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0 -2,0

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

-4,0 -6,0

Forrás: http://epp.eurostat.ec.europa.eu

Az 1.sz Ábrán látható,hogy a reál GDP folyamatos bővülést mutatott 2000 és 2007 között mind három országban és ez a folyamat nagy mértékben

megnövelte a

rendelkezésre álló jövedelmet és a foglalkoztatottságot. Nőttek a bérek, a szakképzet munkaerő nagyon keresetté vált. Mindez inflációt generált és megnövelte a

9

termékegységre eső munkaköltséget (az ULC -t)4. Az események jól követhető egymásutániságban következtek be, a gazdaság lépésről lépésre haladt, hogy végül elérje jelen állapotát.

1.1.2. A figyelmen kívül hagyott figyelmeztetések Valótlanság volna azt állítani, hogy senki sem figyelmeztetett a közelgő veszélyre, senki sem látta előre, hogy bizony a gazdaság ilyen mérvű túlhevítése később problémákhoz vezethet. A valóságban már hosszú évekkel korábban megjelentek az intő jellegű munkák még a Baltikumra vonatkozólag is. Nem beszélve arról, hogy az Egyesült Államokat érintően már jóval előbb megmutatkoztak a krízis jelei és számos tanulmány, óva intette őket, próbálják fékezni a gazdaságukat. A balti vezetőknek, bankároknak az USA példáját szem előtt tartva kellett volna kezelnie a hazai problémákat, illetve okulni az ottani hibákból és felismerni a párhuzamokat a gazdaságaik között.5 A Nemzetközi Valutaalap például a feltörekvő piacokon fellépő hitelboom következményeit vizsgálta, és arra jutott, hogy átlagosan 3-4 évnyi befektetési és fogyasztási virágzást követően bekövetkezik a fordulópont, és nagy a valószínűsége a banki- és valutaválságnak [IMF (2004)]. Az ingatlanbuborék elszabadulásáról írt Kuodis (2004) és Ramanuskas6 (2006), igen nyugtalan hangnemben. A Borio & Lowe (2002) tanulmány szerint a gazdasági túlfűtöttsége tönkreteheti az adott ország pénzügyi rendszerét, de ide sorolhatom még akár a Tornell and Westermann (2002) írását, mely szintén hangsúlyozta a válság igen magas valószínűségét, vagy akár az Ahmed and Baker (2007) munkáját, amely figyelmeztetett a hitelalapok elégtelen felhasználására szerte az egész Baltikumban. Az egyes szerzők aggodalma csak növekedett az idő múlásával, lásd Vamarakidis (2008), illetve a Székely and Watson (2009) tanulmányát és még hosszasan sorolhatnám. Ugyanakkor az ellenvéleményüknek is sokan hangot adtak, akik úgy érezték, dacára az intő jeleknek és annak, hogy a történelem már sokszor ismételte önmagát, a boom periódus a balti államokban nem fog bukással

4

R.Martin & C. Zauchinger ,Recent Developments in the Baltic Coutries –What Are the Lessons for Southeastern Europe, Österreichische Nationalbank, In: Workshops NO.15 (2009) 31-32 o 5 Lásd ezt részleteiben a 2.3 A figyelmen kívül hagyott intések c alfejezetben 6 R. Kuodis & T. Ramanuskas, From Boom to Bust: Lessons from Lithuania, , Österreichische Nationalbank,In: Workshops NO.15 (2009) 104-106 o

10

záródni. Ilyen volt például a Kiss et al (2006) tanulmánya, és a Sebastian (2005), akik szerint a hitelboom mindössze a sikeres konvergenciaprogram eredménye. A helyi politikai vezetés az eredményeket hangsúlyozta, abban ringatta magát, hogy a gazdaság pályája most szépen ível felfelé, és ez az, ami igazán számít. A politikai elégedettség adókedvezményekben is kifejezésre jutott, több helyen szociális juttatásokkal is elősegítették a további fejlődést. Ugyanakkor a magasabb infláció tovább csökkentette a már amúgy is igen alacsony reálkamatlábat, így az embereket ez is ösztönözte a hitelfelvételre. Ezalatt erősödött a verseny a balti bankszférában, ki tud nagyobb részesedéshez jutni ezen a gyorsan bővülő piacon. Ehhez természetesen minél több ügyfél kellett, így a bankok még könnyelműbben osztogatták a hiteleket, és különféle akciókkal, engedményekkel vették rá az embereket a kölcsöneikre. 7 E folyamat eredményeképp megnövekedett a háztartások fogyasztása, ezáltal az import és ezzel együtt a folyó fizetési mérleg hiánya is. Tehát a gazdaságok eladósodása a külfölddel szemben is egyre nagyobb arányt öltött. „Az észt és a lett bankok, valamint egyéb magánvállalatok ugyanakkor a GDP 85, illetve 100 százalékának megfelelő összegű bruttó küladósságot halmoztak fel 2006-ra; Litvániában ez a ráta 60 százalék volt tavaly.”8 A fellendülés későbbi szakaszában az árak általánosságban véve felszöktek, különösen az ingatlanpiacon, a hazai kereslet erősödésével összhangban. A hitelre vásárolt ingatlanok sokszor jelzálogkölcsön alapját képezték. A jelzáloggal fedezett értékpapírok minősítése pedig egyre jobb lett a minősítő ügynökségek szemében, miután a zálog értéke megnőtt. Ez a kedvező kép a hitelezőket arra sarkalta, hogy egyre „agresszívebb” lakáshitelezési gyakorlatot folytassanak, így a hitelek olcsóbbá váltak, a feltételek pedig kedvezőbbé. Egy ponton már úgy lehetett pénz nélkül lakást vásárolni, hogy a hitelfelvevőtől szinte semmit sem kérdeztek, elmulasztották a szükséges átvilágítást. Sok befektető úgy érezte, a határ a csillagos ég az árak tekintetében, most kell vásárolni, hogy később bőséges haszonnal váljanak meg ingatlantulajdonuktól. Ezért újabb hiteleket vettek igénybe, amit ingatlanba fektettek. Ördögi kör alakult ki, a gazdaság túlhevült állapotához jelentős méretű ingatlanbuborék társult. Az intő jelek sokak számára világossá tették, hogy a helyzet tarthatatlan. 7

R.Martin & C. Zauchinger ,Recent Developments in the Baltic Coutries –What Are the Lessons for Southeastern Europe, Österreichische Nationalbank, In: Workshops NO.15 (2009) 32 o 8

MTI (2007), A Fitch leminősítheti a balti államokat,

http://www.fn.hu/uzlet/20070306/fitch_leminositheti_balti/ , (2009.augusztus)

11

1.1.3. Erőtlen kísérletek a túlhevült gazdaság lehűtésére Mindhárom balti állam a rögzített árfolyam-politikát folytat, emiatt a monetáris politika csak kevéssé tudta befolyásolni a hazai pénzügyi folyamatokat, nem volt képes megálljt parancsolni a hiteláradatnak. Próbálkozások persze azért akadtak. Példának okáért a lett nemzeti bank (Latvijas Banka)9 a térségben egyedülálló módon meghatározta a nemzeti kamatlábat, de a sok kiigazítás miatt nem értek el vele jelentős javulást. A másik két állam központi bankja is különféle intézkedéseket vezetett be, hogy megerősítse a felügyelete alá tartozó bankok alaptőkéjét, illetve javítson a kockázatkezelés menedzselésén. Arra ösztönözték bankjaikat, hogy ügyfeleiket a lehető legnagyobb mértékben tájékoztassák a hitelek kockázatairól, részleteiről és maguk is állást foglaltak az ingatlanpiac veszélyeit illetően. A balti politikusok is számos lépést tettek a boom periódus alatt10, és ezek közül sokat azzal az egyértelmű szándékkal, hogy megkísérelje lehűteni, fékezni a túlfűtött gazdaságot. Ám ezek a kísérletek sokszor éppen az ellenkező hatást váltották ki, és csak még jobban felhevítették azt. Jó példa erre, hogy Lettország 2007-ben antiinflációs csomagot vezetett be, mely különféle pénzügyi és fiskális intézkedéseket tartalmazott. Ezek közül fontos kiemelném, hogy megpróbálták a hitelfelvételeket szigorítani, emellett

ésszerűbbé,

kockázatmentesebbé

tenni

a

kölcsönöket.

A

hitelért

folyamodóknak jövedelemigazolást kellett kérni az adóhatóságoktól, és ez határozta meg, hogy a későbbiekben milyen összegre jogosultak, ha egyáltalán ez szóba jöhet. Ezen felül az ügyfeleknek 10%-os önrészt kellett felmutatni, ha nagyobb összegű kölcsönért folyamodtak bankjukhoz, és az ingatlanadót is megszigorították11. A nézetek a tekintetben megoszlanak, hogy vajon a fiskális eszközök hatásosak voltak-e a gazdasági egyensúly helyreállításában, netán hatástalanok voltak, vagy esetlegesen rontottak is a helyzeten. A személyes véleményem az, hogy nem tudták megfelelően orvosolni a problémákat, a makroökonómiai egyensúlytalanságok nem javultak jelentős mértékben. E javulás egyértelmű jeleit sehol sem találtam.

10, 9

AFX Asia (2008) – Factiva , Latvia GDP slide deepens gloom over Baltic crisis, Reuters, (2009.szeptember) 11 Utólag úgy értékelik a szakértők, hogy a gazdasági fordulat bekövetkezte után ez valószínűleg felgyorsította az események láncát Lettországban.

12

Minthogy a boom periódusa alatt a balti termék- és munkaerőpiac kifejezetten jól és rugalmasan funkcionált, jelentősen nőttek a keresetek és a közszféra bevételei. Ez hozzájárult a gazdaság túlpörgetéséhez, ugyanis a hazai kereslet tovább növekedett, az átlagos életszínvonal javult, az állampolgárok jobban éltek, többet vásároltak, újabb és újabb szükségletek merültek fel bennük. Ezeket a szükségleteket a piac leginkább importtal elégítette ki, ami tovább növelte a külkereskedelem egyensúlytalanságait. Dacára a szűkössé vált munkaerő-kínálatnak, egyik állam sem fogadta tárt karokkal a bevándorlókat , akik a munkaerőpiacon keletkezett űrt betöltötték volna különösen olyan állásokban, ahová a helyi dolgozók nem jelentkeztek, az alacsonyabb bérezés vagy a nehezebb munkakörülmények miatt. Sokáig nem hozták meg a szükséges intézkedéseket az ingatlanpiacon sem, melyek fékezhették volna az óriási túlkeresletet (gondolok itt különféle adókra, engedélyekre stb.).

1.2. A fordulópont A globális pénzügyi válság megmutatta, hogy a balti államok gazdasága mennyire kiszolgáltatott a külföldi tőkének, az elmúlt években felhalmozott egyensúlytalanságok is mostanra váltak tarthatatlanná, és máris kíméletlenül megbosszulják magukat. Ebben a gazdasági helyzetben a buborék kipukkadt, és a boom időszak alatt felhalmozódott gyengeségek már a legfontosabb gazdasági mutatókban is megmutatkoztak, nem volt kétséges, komoly visszaesés áll a küszöbön. Megint ki kell emelnem a reálgazdasági és a pénzügyi szféra szoros kölcsönhatását ebben a szituációban. A kereskedelmi bankok megriadtak, hogy adósaik fizetőképessége megrendül, az egyensúlytalanságok a kölcsönök bedőlését eredményezhetik, hiszen nem volt elegendő fedezet a hitelek mögött, és a rossz adósok száma is számottevően megugrott. Bankcsődökre12 lehetett számítani, sőt az egész pénzügyi rendszer megroppanására. A balti államok számos sebezhető bankja nézett szembe azzal, hogyha nem tudnak friss forrásokat bevonni márpedig ez nagyon nehéz feladatnak bizonyult -, akkor könnyen beborulhatnak. Az uniós kormányok és elemzői központok (OECD, Világbank, Európai Bizottság stb.) sorra publikálták a friss adatokat, becsléseket, amelyek gyakran a vártnál is jóval súlyosabb problémákat jeleztek, a tőzsdei indexek meredek zuhanásba kezdtek, 12

R.Martin & C. Zauchinger Workshop NO.15 (2009), Recent Developments in the Baltic Coutries – What Are the Lessons for Southeastern Europe, Österreichische Nationalbank, 35-38 o

13

melyben az elemzők és befektetők között kialakuló pánikszerű hangulat is szerepet játszott. A hitelezés gyakorlatában törésszerű változás állt be, és szinte senki sem kaphatott hitelt. Pedig sokaknak ezekben a nehéz időkben leginkább friss forrásokra lett volna szüksége, hogy megmentsék beruházásuk, vállalkozásuk. Mivel ez már nem volt lehetséges, a válság átterjedt a reálszférára, újabb és újabb területeket hódítva, egyre több iparágba begyűrűzve. Ezzel egyidőben az ingatlanpiaci lufi is kipukkadt, hatalmas túlkínálat mutatkozott, és nyilvánvalóvá vált, hogy az árak teljesen elszakadtak az ingatlanok belső értékétől, irreálissá váltak.13 A lakásárak emelkedése először megállt, majd meredek ívben csökkenésbe fordult. A háztartásoknak hirtelen szembesülnie kellett az eladósodottsággal, ami a fogyasztás csökkenéséhez vezetett. Az ingatlanpiaci visszaesés, ahogy az a világ számos pontján előfordult ugyanekkor, a jelenlegi problémák gyökerének számít. Kéz a kézben jár a gazdaság mélyrepülésével és a szigorodó hitelfeltételekkel. A fent említett hatások egymást kölcsönösen felerősítve a soha nem látott gazdasági fellendülést visszájára fordította, és recesszióba taszította a gadzdaságokat. Az adóemelések, a szociális kiadások csökkentése, melyekkel a kormányok a költségvetés növekvő veszteségeit kívánták mérsékelni, széles rétegeket fordított politikájuk ellen. Mindez elégedetlenségbe, kilátástalanságba sodorta a lakosságot. Emellett a szigorodó lakáshitelezési kondíciók jelentős terheket róttak a tulajdonosokra. Egyre többen voltak képtelenek eleget tenni fizetési kötelezettségeiknek, és ezt a recesszió csak tovább súlyosbította. A növekvő munkanélküliség további feszültséget szított, rengeteg embernek kellett megválnia ingatlanaitól, de sokan mindenüket elveszítették. A tüntetések egyre gyakoribbá váltak, a hatóságok nem ritkán kutyákkal, könnygázzal és gumilövedékekkel oszlatták a tömeget. „Európa egyetlen régióját sem érintette olyan súlyosan a válság, mint a balti országokat, és a kilátások továbbra is borúsak” – mondta Hella Engerer, a DIW (Deutsches Institut für Wirtschaftsforschung ) gazdaságkutató intézet szakértője 2009 szeptember 30-án Berlinben.14

13

R.Martin & C. Zauchinger Workshop NO.15 (2009), Recent Developments in the Baltic Coutries – What Are the Lessons for Southeastern Europe, Österreichische Nationalbank, 35-38 o 14 HVG (2009), Még nem látszik a válság vége a baltikumban, http://hvg.hu/ (2009.október)

14

1.3. A „szuperbuborék” A jelenség, melyet Soros György „szuperbuboréknak“ nevezett, tehát a balti államokban is megmutatkozott, a helyi sajátosságokkal színezve. Ahogy azt könyvében, „ A 2008-as hitelválság és következményei”-ben kifejtette, e buborékot három trend alakította ki: a hosszú távú hitelexpanzió, a tőkepiacok globalizációja és az, hogy a tőkepiaci hatóságok egyre kevésbé voltak képesek ellenőrizni a piacok működését. A hitelexpanzióra bizonyítottan remek példával szolgált a Baltikum az utóbbi években. A tőkepiacok globalizációja rohanó világunkban az egyik legfontosabb fejlemény. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a különbséget a felemelkedő piacok harminc évvel ezelőtti és mostani helyzete között. Ennek megjelenése előtt lényegében csak belső finanszírozási forrásokat használhattak az országok. A nagyon gyors felemelkedést produkáló államok, például Korea és Japán nagy központi beruházásokkal élénkítették a gazdaságukat. Ezzel szemben ma a működőtőke megállíthatatlanul áramlik körbe a világban, a befektetőket tárt karokkal várják, elősegítik tevékenységük. Fontos, hogy ez egy mesterséges projekt volt, ami megnehezíti azt, hogy az egyes államok a pénzügyi tőkét megadóztassák vagy szabályozzák, hiszen akkor máshova áramolna. Számos multinacionális vállalat települt a balti térségbe is, például a Motorola, a Shell, de több vegyi- és acélipari cég, erőművek és mindezek hulladékainak tárolói. Azt pedig, hogy a pénzügyi hatóságok egyre kevésbé voltak képesek kezükben tartani az elszabaduló pénzügyi piacokat, már részletesen kifejtettem. A „szuperbuborékot” Soros mindazonáltal hosszú távú jelenségnek tartja, és állítása szerint már az 1980-as évek óta alakul, fejlődik. Ebből ugyanakkor válság csak úgy válhatott szerinte, hogy ehhez a gazdasági helyzethez hozzáadódott azaz általa15 téveszmének titulált tézis, miszerint a tőkepiacok képesek az önkorrekcióra és az egyensúly felé haladnak. Érdekesnek találtam ezt az okfejtését, illetve a szerző meglátásait, elképzeléseit, ezért a dolgozatom következő cikkét ennek tükrében írtam meg. A célom pedig az volt, hogy e két fejezet együttesen szemléltethesse az általános hitelválság és a balti hitelválság alakulásának hasonlóságait és különbségeit.

15

Soros György (2008): A 2008-as hitelválság és következményei , Scolar kiadó, Budapest

15

1.4. A válság káros hatásai és következményei A balti régió lesújtó helyzete a környező országokra is kifejtette káros hatását. Főként a skandináv országok invesztáltak rengeteg tőkét a térségbe. Sokuknak vannak különféle befektetései, érdekeltségei e területen, főként az építőiparban és az ingatlanszektorban, de súlyos csapásokat szenvedett el minden, a logisztika és szállítmányozás területén tevékenykedő társaság is (például a Finnlines16). Azonban vitathatatlanul a pénzintézeteknél jelentkeztek a legnagyobb gondok. Köztudomású, hogy a helyi bankok jelentős része külföldi kézben van. Ezek közül jónéhány a tönk szélére sodródott. Gondolok itt a svéd bankokra, főként a Swedbank, illetve a SEB példájára. Részvényeik árfolyama is nagyot esett, mert e pénzintézetek is súlyos veszteségeket könyvelhettek el maguknak. Ide sorolható még a Riks Bank, a dán Danske Bank, néhány finn bank és társaik. A balti régióban még viszonylag új jelenségnek számít, hogy a nagy tekintélyű nemzetközi hitel- és kockázatminősítők, mint a Fitch, az S&P vagy a Moody’s megvonta az elsőrendű adós minősítést mind három országtól. Ez problémát jelent, ha később nemzetközi szervezetekhez fordulnának hitelért. A Moody's17 a visszaminősítést Litvániában például azzal indokolta, hogy az erős gazdasági hanyatlás továbbra is súlyos nyomást fog gyakorolni a költségvetési mutatókra, amelyek pedig már most sem egyeztethetők össze az "A" kategóriás besorolással. Lettországot és Észtországot is rossz adóskockázatúnak minősítették. A Fitch a bruttó külső finanszírozási kockázatok vizsgálatánál a balti köztársaságokat emeli ki, amelyeknek külső finanszírozási igényei jóval meghaladják a hivatalos devizatartalékok 200-300 %-át is. Tanulmányuk szerint a 2009-es

kiigazítással

kiegészített

bruttó

idei

külső

finanszírozási

igény

a

devizatartalékok arányában a letteknél 363%, az észtek esetében 328 százalék, míg Litvániában ez az érték 228 %-ra fog rúgni. Ezért a Fitch e három országot "magas" finanszírozási kockázatú kategóriába sorolja. Mindez pedig ezeket a tőkére éhes gazdaságokat nagyon nehéz helyzetbe hozza, és sok befektetőt eltántoríthat a visszaminősítés attól, hogy pénzét ide invesztálja. Ez viszont akár a recesszió elhúzódását eredményezheti. Ezen felül fontos megjegyezni, hogy mind három ország nagyban rá van utalva a külső segítségre. EU strukturális alapok és támogatások pozitív hatásaival hosszú távon számolnak, mert ezek 16 17

Factiva (2009), Baltic slowdown hits Finnlines, Craig Eason (2009.szeptember) HVG(2009), Az S&P leminősítette Lettországot és Észtországot www.hvg.hu (2009.augusztus)

16

segítségével részben ellensúlyozhatják az adóbevételek nagyarányú csökkenését. Az IMF és az Európai Beruházási Bank (EIB) hitelei, illetve az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank ( EBRD )18 segítsége nélkül már valószínűleg teljesen összeomlott volna a három balti köztársaság, amely még további támogatásokat is remél. Ugyanakkor a hitelezőknek elvárásai és pontosan megfogalmazott előírásai vannak, amelyekhez a kölcsönöket és támogatásokat kötik, és ezeket szigorúan betartatják. De némely feltétel túl szigorúnak és egyszerűen tarthatatlannak bizonyult. Mindenesetre a jelen szituációban Észtország, Lettország vagy épp Litvánia nem lehet válogatós, minden lehetőséget meg kell ragadniuk, ha túl szeretnék vészelni ezeket az ínséges időket. Ráadásul az ERM II és az euróövezet elvárásainak is egyre nehezebben tudnak eleget tenni, messzebbre és messzebbre kerülve a valutaunióhoz való csatlakozástól. Minden jel egy hosszan elhúzódó recessziós időszakot mutat.

18

Szegő Iván Miklós ,Csernátony Csaba (2009),Mentőövet kap a régió,de nem túl nagyot, www.origo.hu , (2009. augusztus)

17

2. Egy lehetséges válságmagyarázat

Kutatásaim közben kezembe került Soros György könyve19, és bár nem esik szó benne konkrétan tanulmányom három főszereplőjéről, a baltiakról, ám a náluk lezajlott folyamatról már annál inkább, köztük az ingatlanpiaci és pénzügyi buborékok képződéséről, a gazdaság mesterséges túlpörgetéséről, a válság kialakulásáról és elterjedéséről, összefoglalva a krízis képletéről. Meg arról, hogy ez nem épp egy új keletű folyamat, és bizony sokan már hosszú évek óta előre látták a szituáció végkimenetelét. Mindezért érdemes áttekinteni a válság indulását, előzményeit az amerikai piacon Soros szemszögén keresztül, összevetve némiképp a balti helyzettel és megtoldva saját gondolataimmal. Az is indokolja az említett könyv néhány következtetésének ismertetését, hogy itt megtaláltam a választ a tanulmányom elején megfogalmazott kérdéseim közül néhányra.

2.1. Azönszabályozó piac illúziója „Az 1930-as évek óta ez a legsúlyosabb pénzügyi válság. Bizonyos tekintetben a mostani helyzet hasonlít ugyan az elmúlt huszonöt évben tapasztalt krízisekre, ám van egy óriási különbség: ez a válság a dollár nemzetközi tartalékdeviza-szerepén alapuló hitelexpanzió korszakának végét jelzi. Míg az időszakosan kirobbanó válságok egy nagyobb ívű fellendülés/hanyatlás folyamat részeinek tekinthetők, addig a jelenlegi krízis egy több mint huszonöt éve tartó szuperboom betetőzését jelenti.” 20 Soros állítja, hogy téves és félrevezető az a feltevés, mely azt bizonygatja, hogy a pénzpiacok mindig az egyensúlyi helyzet felé tartanak, és minthogy ez a feltevés alapját képezi a fennálló nemzetközi pénzügyi rendszernek, komoly szerepet játszik a mai helyzet kialakulásában. Úgy véli, mihamarabb felül kell vizsgálni ezt a gondolatot, és okulni kell a történtekből, hiszen a piaci árakra igenis hatással vannak a téves elképzelések és félreértelmezések. Ezen felül kifejtette, hogy a piaci árak maguk is erős

19 20

Soros György (2008): A 2008-as hitelválság és következményei, Scolar kiadó, Budapest, 2008. Soros György (2008), 7.oldal.

18

hatással vannak a mögöttük levő fundamentumokra. Tehát az árak nem csupán véletlenszerűen hullámzanak az egyensúlyi helyzet körül, ellentétben a ma elfogadott tézissel. A gazdaság szereplőinek és a szabályozóinak elképzelései a legritkább esetben egyeznek meg, ezáltal magukon a piacokon sem jöhet létre a közgazdaságtan által megkívánt egyensúly. Egyik oldalon ott az elméleti háttér, melyet a közgazdászok kidolgoztak, míg a másik oldalon ott a valóságos helyzet, mely sokban eltér a róla alkotott képtől. Ezt a két pólust kétirányú reflexív kapcsolat fűzi össze, amely a kezdetben önerősítő, majd végül önpusztító fellendülés/hanyatlás periódusok, illetve buborékok kialakulását eredményezheti. E lufik mögött mindig egy trend és egy előre kialakított téveszme kölcsönhatása húzódik meg. Soros helyzetértékelése lassanként megerősítést nyer, és bár nem tudok maradéktalanul egyetérteni vele, érdemes megfigyelni, hogy nagyon hasonló tendenciák mutatkoznak meg azokban az országokban, ahol a válság felütötte a fejét, és a buborékok kipukkadása elmélyítette a recessziót. Mind Amerika, mind a baltiak ingatlanpiacán megtapasztalhattuk a buborék kipukkadását nemrégiben, ám ez egymagában kevés lett volna ahhoz, hogy ilyen óriási krízist eredményezzen világszerte. Esetünkben több buborékról beszélhetünk, ezek együttesen teremtették meg a jelenlegi krízis alapjait és arculatát. Tehát a szerző rávilágított arra, hogy ezt a válságot nem csupán egyetlen fellendülés/hanyatlás ciklus alakította ki jelenlegi formájában. Egy „szuperbuborék”-ról beszél, amit egy hosszan tartó reflexív folyamatként definiál. Ennek érdekessége az, hogy az elmúlt huszonöt esztendő alatt bontakozott ki, és a korábbi dekonjunktúrákért nagy részben felelős, ám csak most tetőzött be, mostanra vált tarthatatlanná a helyzet. Az Egyesült Államokban és a balti köztársaságokban is hasonló tendencia körvonalazódik, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok és a balti célállamaim méreteik és más jellemzők alapján hatalmas különbségeket mutatnak. E különbségek folytán a dekonjunktúra is másként zajlik le náluk, de az alapok az Egyesült Államok és a három balti köztársaság esetében kísérteties hasonlóságokat mutatnak. Ezek közül ki kell emelni a hitelexpanziót, a piaci fundamentalizmus térhódítását, miszerint a piacnak el kell engedni a kezét, és a lehető legkevesebb állami befolyást kell gyakorolni rá, az ingatlanpiaci buborékot és a gazdaság túlhevítését. A piaci fundamentalizmus felfogása szerint természetesen akkor sincs ok az állami beavatkozásra, ha a piacok korlátlan szabadsága miatt a gazdasági tevékenységünk a környezetünk rovására megy, például 19

globális felmelegedéssel fenyeget, aláássa a fenntartható fejlődés lehetőségeit. Ilyesfajta elképzelések, tévhitek, trendek, már számtalanszor megmérettek a korábbi krízisek kapcsán a Föld számtalan pontján. Soros megpróbál rávilágítani, eljött annak az ideje, hogy téveszméinket felülvizsgáljuk, azok tarthatatlansága miatt. Gazdaságaink időről időre ugyanazokba a csapdákba lépnek bele. Úgy vélem ezt célszerű volna átgondolni, és megelőzni a legközelebbi krízist.

2.2. Hitel- és ingatlanpiaci folyamatok A hivatalos adatok szerint a jelenlegi pénzügyi válság 2007 augusztusában robbant ki, mivel ekkora vált tarthatatlanná az amerikai pénzintézetek helyzete. Ebben az időben a sajtó lázban égett, mert becsődölt az egyik legnagyobb független amerikai jelzáloghitelező, az American Home Mortgage. A helyzet hatására az amerikai központi bank is beavatkozásra kényszerült, mert a bankrendszer likviditását a lehető leggyorsabban helyre kellett állítani. Ugyanekkor ez a probléma a világ számos más pontján is felütötte a fejét, például a francia BNP Paribas is épphogy megúszta a krachot. Az ECB (az Európai Központi Bank) és az amerikai Federal Reserve rengeteg pénz pumpált a hatáskörébe tartozó pénzintézetekbe gyorskölcsön gyanánt, hogy megfékezze a hitelösszeomlást. De a pénzügyi válság kórja mégis továbbterjedt, nem akart csillapodni.21 Ezt a folyamatot nagyban elősegítette az egyes országok egymásra gyakorolt kölcsönhatása, mivel a problémás gazdaságok megfertőzték a környezetüket is. Maga a krízis szép lassan, lépésről lépésre bontakozott ki, a gazdaság egyik területe magával rántotta a kapcsolódó ágazatokat, ahogy azt már a baltiak esetében is megfigyelhettük. A válság előjelei azonban már évekkel hamarabb észrevehetőek lettek volna. Soros az „internetes lufi” kipukkadását jelölte meg a procedúra kezdetének, 2000 végén. A 2001. szeptember 11-i terrortámadás22 hatása sem elhanyagolható, ha az Egyesült Államokat vesszük szemügyre. A kamatlábakat az események utóhatásaként folyamatosan mérsékelte az amerikai jegybank. A reálkamatláb hosszú időn keresztül negatív tartományban mozgott. A pénz úgymond „ingyen” volt az Egyesült Államokban, akárcsak a baltiaknál, ahol szintén egyre népszerűbbé váltak az alacsony 21 22

, Soros György (2008), 13-17.oldal.

20

kamatozású és más szempontokból is kedvező hitelkonstrukciók. Egyre kevesebb feltételnek kellett megfelelni ahhoz, hogy valaki jelzáloghitelt vehessen fel, így az alacsony besorolású adósok is kölcsönhöz juthattak. A hitelezők szinte mindent bevetettek az üzlet felélénkítésére, eredményeik növelésére. Nem volt ritka az ügyfelek megtévesztése sem. Mindez hamarosan ingatlanbuborékot, tőkeáttételes kivásárlási hullámot eredményezett, az épületek árai lassanként teljesen elszakadtak a tényleges belső értéküktől. Amerikában például a 2000-től 2005 nyaráig a használt lakások piaci ára több, mint 50%-al nőtt. A

forgatókönyv

ismerős,

mindez

meglehetős

hasonlóságokkal

zajlott

le

Lettországban, Észtországban és Litvániában is és most csak a legszembetűnőbb példákat soroltam fel. A ’préda’ pedig, ahogy az már lenni szokott, magához vonzotta az ’éhes ragadozókat’ is, a spekulánsok meglátták a lehetőséget az ingatlanpiacban. Ha az ingatlanok értéke gyorsabban nő, mint maga a hitel költsége, egy jó befektető nem hagyja ki a magas labdát. Vásárol és vásárol, akkor is ,ha neki épp nincs szüksége rá. A helyzet a gyors meggazdagodás ígéretével kecsegtetett. Érdekes lehet a tény, miszerint az Egyesült Államok tőzsdéjének tőkeértéke 18,5 milliárd dollár volt ekkor, míg az U.S. Treasuries (államkötvény) piaca mindössze 4,5 milliárd dollárt tett ki.

2.3. A figyelmen kívül hagyott intések Edward M. Gramlich volt Fed kormányzó 2000-ben bizalmasan már figyelmeztette a Fed elnökét, Alan Greenspant, hogy a helyzet tarthatatlan, de süket fülekre talált. Később, 2007-ben már számos fórumon hangoztatta a problémák súlyosságát még a válság

kirobbanása

előtt.

2002-ben

Charles

Kindleberger

is

rámutatott

az

ingatlanlufiban rejlő kockázatokra. Martin Feldstein, Paul Volcker (a Fed korábbi elnöke) és Bili Rhodes (a Citibank vezető tisztviselője) egytől egyig kifejezésre juttatták aggodalmaikat. Mi több, Nouriel Roubini is azt jósolta, hogy az ingatlanbuborék 2006ban recessziót vált ki. Nehezen hiszem el, hogy az általános közöny lehetett a fő oka annak, hogy ezen intelmek nem kapták meg a szükséges figyelmet. Inkább egyes csoportoknak ez állt érdekében, vagy talán senki sem látta előre, hogy a csapás ilyen erejű lesz, és ennyire hosszú hanyatlást fog eredményezni. Soros ezt ekképp véleményezte tanulmányában: „A pénzpiacok és a pénzügyi hatóságok érthetetlen módon vonakodnak észrevenni, hogy a folyamatok már a reál értelemben vett 21

gazdaságra is hatással vannak. Pedig ha a hitelexpanzió stimulálni tudta a reálgazdaságot, akkor bizony a hitelek összeomlása is behatással lesz rá. Arra a következtetésre kell ezen a ponton jutnom, hogy a pénzügyi hatóságok és a pénzpiacok résztvevői alapvető tévedések rabjai a piacok működésével kapcsolatban. A téves hozzáállás miatt képtelenek megérteni, hogy mi is történik valójában, utat engednek azoknak a szélsőséges piaci eseményeknek, amelyek a jelenlegi kavarodást táplálják. Amellett érvelek tehát, hogy a globális pénzügyi rendszer hamis elképzeléseken alapul. Ez már önmagában is megdöbbentően hangzik, de azt is hozzáteszem, hogy ezek a téves nézetek nemcsak a piacokra jellemzőek, hanem mindenre, amit ember alkotott.” 23 2007-ben már sok fedezeti alap számított a krízisre, de ez sem mentette meg legtöbbjüket az összeomlástól. Innentől pedig gyászos állapotba került a mesterségesen túlpörgetett amerikai gazdaság. Ha visszaemlékszünk, bizony a balti helyzet kibontakozását megelőzően is sokan próbálták az illetékesek tudtára hozni, hogy az események könnyen válságba fognak átcsapni. A válság beköszöntött, és vészes gyorsasággal omlottak össze a pénzpiacok szerte a világon. A boom periódus megkövetelte az árát, és az előző időszak gyengeségei megmutatkoztak. Hatalmas nyomás nehezedett a bankrendszerre, a likviditást helyre kellett állítani. Államosítások és mentési akciók következtek. A 2008-as évtől nem sok jót várhatott a világgazdaság. Ebben az évben a recesszió nem hagyott alább, továbbgördült a hitelkártya-ügyletekre és az autóhitelekre. Ismert, hogy az Egyesült Államok számos válságot megélt már történelme során. Például a nemzetközi hitelválságot (1980), majd az S&L válságot (1990 elején).24 Mégis a jelenlegi krízis valahogy egészen más, mint elődei, vélekedik Soros György. Az egyik gazdasági ágazat hanyatlása magával rántja a másikat, és így szép lassan minden területre begyűrűzik, ahogy ezt a balti gazdaságokban is tapasztalhattuk. Senkit sem kímél. A válság szülte bizonytalanság világszerte óriási és a legtöbben hosszú távú recesszióra számítanak. Ennek pedig beláthatatlan következményei lesznek a továbbiakban is. Úgy gondolom az író egyfajta általános „képletet” keresett a jelen szituációra, és ezt talán meg is találta, talán nem. Ugyanakkor a témában való jártassága, szakértelme megköveteli, hogy figyelmet szenteljünk gondolatainak, megvizsgáljuk elképzeléseit.

23 24

Soros György (2008), 28-29 o. Soros György (2008), 26-27. oldal

22

3. A válság hatása a balti államokra

„A balti államok példája mutatja, mennyire sérülékeny tud lenni a külföldi tőkebeáramlásra építő növekedési stratégia”25 – hangsúlyozta Hella Engerer, német gazdaságelemző. A szakértők pillanatnyilag nem túl reményteljesen vélekednek a térségről, és aggodalmuk egyáltalán nem alaptalan. Hiszen a baltiak talán fennállásuk óta a legsúlyosabb kihívással néznek most szembe. Senki sem tudja megjósolni egyelőre, hogy pontosan mekkora károkat fog okozni a krízis. Az alábbiakban sorra veszem a balti országokat, így láthatjuk honnan indultak el, milyen a helyzetük jelenleg e dolgozat megírásának idején, és hová tartanak a gazdaságelemzők és a saját megítélésem szerint. A Kelet-Európai régióval kapcsolatos aggályait már a nemzetközi Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) is több fórumon kifejtette, és előre jelezte, hogy a gazdasági visszaesést 10 százalék fölötti munkanélküliség és óriásira emelkedő költségvetési hiányok kísérik majd. A kiigazítások a gazdaságban elengedhetetlenek lesznek, amint ezen gazdaságok a gyógyulás útjára lépnek.

3.1. Észtország: 3.1.1. Az észt gazdaság helyzete a válság küszöbéig Az észt gazdaság a függetlenné válást követően mély recesszióba süllyedt, a gazdaság évi átlagos zsugorodása 1991 és 1993 között a 10 százalékos ütemet is meghaladta. 1994-ben érkezett el a mélypont, ezt követően csaknem másfél évtizedig tartó dinamikus növekedés vette kezdetét, amelyet csak egy évre tört meg a kilencvenes évek végén az orosz pénzügyi összeomlás. A gazdaság mutatói folyamatos bővülésről adtak számot, az emberek jól éltek.26 Az elmúlt évek során azonban a bérek emelkedése már teljesen különvált a termelékenység növekedésétől, és így az állandóan fokozódó hitelfelvételi dinamika által indukált fogyasztás- és beruházás növekedés vált egyre meghatározóbb növekedési 25

HVG (2009), Még nem látszik a válság vége a baltikumban, www.hvg.hu

26

ITDH (2009), Észtország fő gazdasági mutatói, http://orszaginfo.itdhungary.com/ (2009.augusztus)

(2009.október)

23

tényezővé. Egyre több friss pénz áramlott a gazdaságba, ahol a kereslet dinamikus bővülése egyre erősebb inflációs nyomáshoz és külső egyensúlyhiányhoz vezetett. Észtország külső adósságállománya 2008-ban27 már elérte a GDP 120 százalékát a piaci szereplők hitelfelvételei következtében, amelyeknek jelentős hányadát jelzáloghitelek tették ki. A hitelpiaci fellendüléshez a rögzített devizaárfolyam is hozzájárult, mert ez alacsonyan tartotta a kamatlábakat. Mindezen problémákat tovább súlyosbította a 2008 őszén kirobbant globális hitelválság, majd az azt követően elmélyülő világgazdasági dekonjunktúra. A termelés visszaesése 2008-ban már 3,6 %-ot mutatott hatévnyi virágzást követően, és ez persze a hazai tőzsdén is megmutatkozott. Ezzel Észtország és Lettország gazdasága esett vissza a legjobban az EU tagállamai közül a gazdasági fordulat évében, annak ellenére, hogy sokan már az euróövezetben látták őket. 2006-ban azonban még nem teljesítették a maastrichti inflációs kritériumot, de azt hiszem, most kiegyeznének az akkori inflációs rátával.

Az észt gazdaság főbb mutatóinak alakulása az utóbbi három évben 1. sz. táblázat

Megnevezés

2006

2007

2008

13

15

15,8

A GDP növekedése változatlan áron (%)

10,4

6

-3,6

Egy főre jutó GDP folyó áron (EUR/fő) Infláció (%)

9700 4

11 400 7

11 800 10,6

5,9

5

5,5

Folyó fizetési mérleg egyenlege (M EUR)

-2193

-2758

-1463

Költségvetés egyenlege (a GDP %-ában)

3

3

-3

A GDP értéke folyó áron (Mrd EUR)

Munkanélküliségi ráta (%)

Forrás: Eurostat, Észt Nemzeti Bank (EP)28

A krízis jelei egyre erősödtek, és viszonylag korán megmutatkoztak, így Észtországot nem érte annyira váratlanul a recesszió, mint Lettországot29 vagy annál is inkább Litvániát. A folyó fizetési mérleg hiánya jelentősen, a GDP 9%-ára csökkent 27

European Commission ,Economic Forecast Spring 2009, European Economy, European Communities, Luxemburg ,61-62 o

28 29

ITDH (2009), Észtország fő gazdasági mutatói, http://orszaginfo.itdhungary.com (2009.augusztus) Szegő Iván Miklós (2008), Véget ért a balti csoda, http://www.origo.hu/ (2009.június)

24

2008-ban30, az egy évvel korábbi 18%-ról. Természetesen még ez a 9% is kritikusan magas érték, ami elodázhatatlanná tette az egyensúly megteremtését. A belső kereslet egyfolytában csökkent, az utolsó negyedévre pedig a hanyatlás évesített üteme már meghaladta a 10%-ot is. Az exportpiacok beszűkülése következtében 2009 márciusában a megelőző évhez képest 22%-kal esett vissza az áruexport, nem sokkal később, áprilisban 34%-kal csökkent az ipari termelés is. Mindenki látta, hogy komoly fordulatállt be, sok cég pedig egyszerűen kivonult a piacról. Az éves GDP-adatokat figyelembe véve Észtország 2006-ban érte el a legnagyobb növekedést, akkor 10,4 százalékkal bővült a gazdaság, 2007-ben azonban már jelentősen lassult a növekedés, 6,3 százalékra.. Ez komoly fordulatot jelent az elmúlt évek dinamikus növekedése után: Észtország GDP-je ugyanis 2005 harmadik negyedéve és 2006 negyedik negyedéve között majdnem mindig 10 százalékkal vagy afölött növekedett negyedévenként. Az észt kormány kénytelen volt drasztikusan mérsékelni a költségvetési kiadásokat. Erre az alacsonyabb növekedéssel járó kisebb állami bevételek miatt kényszerült. A gazdaságpolitikai mozgástér beszűkült, mivel a többi balti államhoz hasonlóan Észtország kis, nyitott gazdaság, amely nagyban függ a szintén válságba került külkereskedelmi

partnereitől.

A

hazai

kereslet

visszaeséséhez

a

lakosság

vásárlókedvének csökkenése is egyre inkább hozzájárult. Emellett az igen magas államadósság okán hiányoztak az állam fiskális ösztönző eszközei. Minthogy rögzített devizaárfolyam-rendszert alkalmaz, a konjunktúrapolitika monetáris eszközei is hatástalanok. A válság a külkereskedelmi kapcsolatokra is hatást gyakorolt, mivel a kereskedelmi partnereknek is komoly kihívásokkal kellett szembenézni, így visszavettek a költekezésből. A hazai kereslet zuhanása persze az import csökkenését eredményezte. Ennek tudható be, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya 2008-ra a 2007 -es érték felére csökkent.31 A külső és a belső piac egyidejűleg szűkült be, és úgy tűnik a trend sem túl kedvező, mivel az export 2009 áprilisában 40, a hazai értékesítés 30 százalékkal esett vissza. Észtországban a szolgáltató szektor maga foglalkoztatja a teljes munkaerő 60 százalékát. Kiterjedt és fejlett a pénzügyi szféra, melynek központja a főváros, Tallin, 30

European Commission ,Economic Forecast Spring 2009, European Economy, European Communities, Luxemburg ,61-62 o 31 European Commission ,Economic Forecast Spring 2009, European Economy, European Communities, Luxemburg ,61-62 o

25

ugyanakkor kiemelt fontosságú az IT szektor is, melynek megerősödésében fontos szerep jutott a kormányzat által a ’90-es évek közepén beindított „Tigrisugrás projektnek”32, ami az információs társadalom gyors ütemű kiépítését célozta. Az észt ipar legfontosabb ágazatai az élelmiszeripar, építőipar, valamint az elektronika. Ám meg kell említeni a bányászatot is, amely az olajpala kitermelésével biztosítja, hogy a villamos-energia terén Észtország majdhogynem 90 százalékban önellátó legyen. A helyzet értékelésében kulcsfontosságú, hogy az észt bankok nagy része skandináv pénzintézetek kezében van. Észtország gazdaságilag is erősen kötődik a többi skandináv államhoz, különösen a finn befolyás erős náluk. A szomszédok a fellendülés időszaka alatt folyamatosan növelték érdekeltségüket a térségben. Ami akkor határtalan nyereséget, most ugyanolyan veszteséget produkál. A finn befektetések 1,5 milliárd euró fölött járnak, emellett Észtország és Finnország kereskedelmi forgalma is többmilliárd

eurós

nagyságrendű,

elsősorban

a

gép-

és

járműgyártási

együttműködéseknek köszönhetően. Finnország a legtekintélyesebb észt kereskedelmi partner, mind az exportot, mind pedig az importot tekintve, 2007-ben 18 százalék körüli aránnyal. Vizsgáljuk meg ezt kissé részletesebben!

Észtország külkereskedelmi forgalmának alakulása 2. sz. táblázat

Megnevezés Export (M EUR) Import (M EUR)

2006 7761 10 149

2007 8087 10 872

2008 8539 10 414

Forrás: Észt Nemzeti Bank. Megjegyzés: csak áruforgalom33

Az észt export 2006-2008 között jelentős eredményeket produkált. Sőt a kibontakozó világgazdasági válság sem tudott egészen 2008 végéig számottevő hatást kiváltani a kivitelre, hiszen ez a még a visszaesés évében is szépen gyarapodott. Ugyanakkor az import már 4,2 százalékkal csökkent, főként a fogyasztás beszűkülése és az ipari termelés lanyhulása következtében, aminek hozadékaként a külkereskedelmi mérleg egyenlege 2008-ban jelentősen javult. Azonban a jelen helyzet megmutatta,

32 33

,

ITDH (2009), Észtország fő gazdasági mutatói, http://orszaginfo.itdhungary.com/ (2009.augusztus)

26

hogy a túl hosszan elhúzódó makrogazdasági egyensúlytalanságok megbosszulják magukat. Így külkereskedelmi passzívum további csökkentése elodázhatatlanná vált. A kivitel összetételét vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy legnagyobb mennyiségben az állati eredetű zsírok, olajok (52,2%), a vegyipari termékek (17,6%), illetőleg az élelmiszerek és élőállatok kivitele nőtt jelentős mértékben a 2008-as évben, miközben a jövedéki termékek kivitele (ital-és dohányipari termékek) majdnem 10 százalékban visszaesett. Ebben az évben az észt export legfontosabb célállomásai Finnország (18,3%), Svédország (13,8%), Oroszország (10,4%), Lettország (10%), míg a legfontosabb import partnerek Finnország (14,2%), Németország (13,3%), Svédország (10%), Lettország (9%) és Litvánia (8,9%).”34 Észtország gazdaságában a működőtőke export/import kulcsfontosságú. A gazdaság egyik meghatározó pontját, ha úgy tetszik motorját jelentik. Nézzük, miként alakultak értékeik a 2006 és 2008 közötti időszakban! Észtország működőtőke exportja és importja, 2006-2008 3. sz. táblázat

Megnevezés

2006

2007

2008

Külföldi működőtőke import (M EUR)

1432

1963

1365

Működőtőke-export (M EUR)

883

1152

664

Forrás: Észt Nemzeti Bank35

Mint láthatjuk Észtországnak tekintélyes részesedése van a térségbe befektetett pénzekből. 2006 és 2008 között a kelet- és közép-európai országok között náluk volt a legmagasabb az egy főre jutó FDI állomány (8 400 EUR/fő), ami igen komoly eredmény. Ehhez az is nagymértékben hozzájárult, hogy külföldi befektetők bizalma a feltörekvő piacokban jóval magasabb volt, mint azt megérdemelték volna. (Bár könnyű okosnak lenni utólag.) A legkomolyabb beruházók Svédország, Hollandia, Norvégia valamint Oroszország voltak. A bizalom törékeny dolog, ezért a gazdasági fordulat évében az előző évihez képest 30 százalékkal csökkent az országba beáramló FDI. A befektetések megoszlása az

34,35

ITDH (2009), Észtország fő gazdasági mutatói, http://orszaginfo.itdhungary.com/ ,(2009.augusztus)

27

mutatja, hogy 35 százalékuk a pénzügyi szolgáltatások köréhez kapcsolódott, 26 százalék az ingatlanszektort vette célba, 14 százalék az ipari szférához került, míg 12 százaléka a kereskedelembe vándorolt. A működőtőke export is jelentős visszaesést mutatott a 2007-es évhez képest. Az észt befektetők fő célpontjai továbbra is Lettország, Ciprus, valamint Finnország volt, és ebbe a három országba irányult a teljes észt közvetlen tőkeberuházások mintegy 70%- a. Főként az ingatlan szektort és a pénzügyi szolgáltatások szektorát vették célba ezek a összegek. Egy biztos, az állami gazdaságpolitika fontos szerepet fog játszani abban, hogy az észt termékek exportja és a működőtőke kivitele sokkal hatékonyabbá válhasson, mint eddig. Észtország komparatív előnnyel gyártott termékei közé tartozik az elektromos áram, és több fa- illetve fémipari nyersanyag. Ezt a jövőben jobban ki kell használni, mint eddig. Felkeltette érdeklődésemet, hogy vajon a 2009-ben változott-e az észt kereskedelmi kapcsolatok struktúrája, de számottevően nem módosult a partnerek kiléte. Ugyanakkor a legtöbb kapcsolat volumene lecsökkent az előző évekhez képest, és a balti szomszédok részesedése nőtt a kereskedelmi forgalomból. Ennek alátámasztására diagramot is készítettem. 2009-ben Észtország főbb kereskedelmi partnerei és azok részesedése a teljes forgalomból 1.sz. diagram % -os megoszlás

18% 13%

11%

9% 6%

Finnország Svédország Lettország Oroszország

Litvánia

Forrás: research Latvia Facts & Analysis36

36

Latvia: Facts and Analysis (2009) 4.oldal , www.barcap.com , (2009. szept)

28

3.1.2. Fokozódó nehézségek 2008 közepétől a kiigazítási folyamat zajlik, mely jóval rögösebb, mint azt bárki képzelte, a külső környezet problémái miatt. Elsősorban az elszálló árakat és az infláció robogását akarták megfékezni, hogy megfeleljenek az eruóövezet által támasztott kívánalmaknak, de ez egyre távolabbinak tűnik, és a figyelem a mostani helyzetben inkább a ’túlélésre’ irányul.37 A Danske Bank egyik elemzője kommentárjában megemlítette, hogy a lassulás mértéke jelentősen meghaladta az előzetes várakozásokat. A szigorodó hitelfeltételeket és alacsonyabb belföldi keresletnek oroszlánrész jutott a gazdaság hanyatlásában. A bankok felelőssége továbbra is meghatározó, megfelelő hozzáállásuk elősegíthetné a kilábalást. A gazdasági lanyhulás és a nagy arányban csökkenő befektetések, mind a köz- és a privát szférában, főként azokat a területeket érintették, melyek a hazai fellendülési periódusban a leginkább túl voltak pörgetve. Gondolok itt az építési beruházásokra, a kis-és nagykereskedelmi tevékenységre, az ingatlanpiacra, ahol nem is oly rég még az meglehetősen magas árak uralkodtak és persze a banki hitelügyletekre. 2008 végére a ’kór’ továbbterjedt, és a gazdasági élet egyre több területére begyűrűzött. Megállíthatatlanul tört előre, beéve magát az ipari szektor egészébe és a szállítmányozás területére, majd a munkaerőpiacot vette célba. Ezalatt az Európai Bizottság átmenetileg befagyasztotta az egyik Tallinnak38 megítélt 9,74 millió euró összegű strukturális támogatás folyósítását. Ezt azzal az indokolták, hogy a balti köztársaság nem az Unió előírásainak megfelelően osztja el a kapott összegeket. Ez aggodalomra adott okot, mivel rontotta az ország külföldi megítélését, és ezeket az összegeket technológiai fejlesztésre, és az exportpotenciál javítására akarták fordítani. A munkanélküliek száma gyorsan nőtt, és a helyzetet tovább rontotta, hogy a bankok már alig voltak hajlandóak a lakosságot hitelhez juttatni. Erre persze jó okuk volt, hiszen az éveken át könnyelműen szétosztott, devizahiteleket a lakosság jelentős hányada nem volt képes fizetni, mert azok törlesztő részletei az infláció következtében extrém méreteket öltöttek. A munkanélküliségi ráta elérte a 7,6 százalékot39, ami

37

Anna molin (2009), Dow Jones International News ( Factiva),2nd UPDATE: SEB Swings To 2Q Net Loss As Baltic Slowdown Hits, (2009.szeptember) 38 Szegő Iván Miklós (2008), Véget ért a balti csoda, www.origo.hu (2009.június) 39 European Commission ,Economic Forecast Spring 2009, European Economy, European Communities, Luxemburg ,61-62 o

29

hatalmas visszalépés az előző évekhez képest. A feldolgozóiparban és a szolgáltatási szektor egészén a forgalom megtorpant, és az adóbevételek is hirtelen visszaestek. A pánik ekkorra elérte a gazdasági élet szereplőit. Az észt gazdaság „kemény földetéréshez”(hard landing) érkezett. A politikai elit nyugalomra intette az észt polgárokat, és hangoztatta, hogy senkit sem lepett meg a krízis. Kérdés, hogy mindezt hasonló nyugalommal szemléli-e az az 54 000 munkanélküli, akit ezidőtájt tartottak nyílván, és akik közül sokat az egekbe emelkedő banki hiteltörlesztések terheltek.

3.1.3. Jelen- és jövőkép Az Európai bizottság tanulmánya szerint a gazdasági helyzet 2009-ben és 2010- ben tovább fog romlani. A legfontosabb gazdasági mutatók hallatlanul nagy arányú visszaesésről számolnak be a hazai kereslet és import tekintetében. Pesszimista képet tár elénk e bizonytalan helyzetben az ingatlanárak csökkenési hulláma is. Az észt jegybank 15 %-os gazdasági visszaesést jósolt 2009-re, a korábbi előrejelzésben szereplő 5,5 százalék helyett, és azért ez a különbség, valljuk be, elég szembetűnő. Persze ez esetben még csak becslésekről beszélhetünk, és más-más elemzők különböző értékeket jósolnak. A jegybank nem győzte hangsúlyozni, hogy ez az alapeset, de a valós helyzet ennél bizony rosszabb állapotokat is tükrözhet majd. Kiinduló alapnak érdemes megfigyelni, hogy 1999 első negyedében 15,6 százalékkal kisebb volt az észt GDP, mint egy éve ugyanekkor. Ebben erősen közrejátszott az ipar rosszabb teljesítménye és a belső fogyasztás lanyhulása. Ezen értékekkel az észtek a második legrosszabb helyen állnak az EU-ban, miután Lettország ezidőtájt 18 százalékos első negyedbeli GDPcsökkenést jelentett. Az észt hazai össztermék ezzel együtt már negyedik hónapja folyamatosan csökken. Emellett a magánszféra befektetései továbbra is alacsony szinten maradnak a tanulmány szerint40, ám pozitív hatást várnak a közszféra befektetéseitől. A gazdaság talpra állítására tett intézkedések a későbbi növekedés alapját képezhetik, és egy ez kis reményt nyújt a kilátástalannak tűnő helyzetben. Tény, hogy az országnak középtávon aligha van esélye elérni az utóbbi évek remek gazdasági eredményeit, és már nagy diadal volna, ha az észt jegybank becslése beválna,

40

European Commission ,Economic Forecast Spring 2009, European Economy, European Communities, Luxemburg ,61-62 o

30

miszerint 2010-re a gazdaság egésze 0,2% -os növekedést fog produkálni.41 A magam részéről erről nem vagyok éppen meggyőzve. A szomorú valóság, hogy a munkanélküliségi ráta további növekedését várják 2009 közepétől, és a vállalatok veszteségeiket a bérek csökkentésével fogják kompenzálni. 2010-re az Európai Bizottság tanulmánya 14 %-os munkanélküliségi rátát jósol, melyet az orosz válságot követő években tapasztalhattak meg az észt állampolgárok. Sok külföldi érdekeltségű vállalat elhagyja a süllyedő hajót, veszteségeinek csökkentése céljából kivonul az észt piacról. Ilyen például a finn Elcoteq,42 amelyik elektronikai cikkek gyártásával foglalkozik. Az ipari szektor kereslete oly mértékben zsugorodott, hogy a cég kénytelen volt elmenekülni. Persze az Elcoteq csak egy azon multik közül, akik otthagyni kényszerültek az észteket, vagy nagyarányú leépítésekkel tudták csak menteni a menthetőt, és mindez csak tovább duzzasztotta a munkanélküliek tömegeit. Az észt pénzügyminiszter már 2009 februárjában 8 milliárd koronával kurtította meg az államháztartási kiadásokat, de a költségvetési hiány gyaníthatóan így sem fog az EU-s küszöbérték alatt maradni, mely a GDP 3%-a. A HICP infláció 2009 elején lelassult, köszönhetően annak, hogy a termékek árai globális szinten is csökkentek. 2009 végére a helyzet stabilizálódására számítanak, és innentől évi 1%-ra becsülik az inflációt.43 Ez egyébként az ország számára kulcsfontosságú lenne, figyelembe véve, hogy Észtország mihamarabb be szeretne lépni az euróövezetbe. A leértékelést pedig megpróbálják elkerülni. Ezt támasztja alá az észt kereskedelmi és iparkamara elnöke, Toomas

Luman

nyilatkozata

is,

melyben

kiemelte,

hogy

a

magánszektor

versenyképessége jelentősen javult a radikális árcsökkentésnek köszönhetően. Szerinte nem lenne értelme a korona leértékelésének, ehelyett az euró mielőbbi bevezetésére volna szükség. A kormány válságkezelő tervei között szerepel a költségvetési kiadások 511 millió eurós lefaragása, ami lehetővé tenné a költségvetési hiány kézben tartását egy drasztikus GDP-csökkenés esetén is. A döntéscsomag, melyet 2009. január végén hoztak meg,44 valójában egy pótköltségvetésnek számít. A vezető kormányzati tisztviselők pedig nem győzik ismételni, hogy a politika először saját kontójára próbálja a kiadásokat csökkenteni. Ugyanakkor a lakosok nagy része úgy érzi, hogy minden teher csak az ő 41

Németh Viktória (2009), Le a Megszorításokkal, http://kitekinto.hu/ (2009.szeptember)

42,43

Gazdasági fekete lyukká válhat a Baltikum (2009), www.origo.hu (2009.augusztus)

44

Ü.Kaasik & E.Pank Workshop NO.15 (2009), Reserves Can Help- the Case of Estonia, Österreichische Nationalbank 88-89 o

31

vállukat nyomja. Az adóreformok pedig egyelőre nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, ezért a 2009-es költségvetés további adóterheket ró az állampolgárokra. Kérdés, hogy meddig bírják türelemmel annak fényében, hogy nem is oly rég még a kormány az adók és járulékok csökkentését tervezte. A helyzetet jól jellemzi, hogy a kormány például augusztus óta nem fizeti ki az iskolás korba lépő gyermekek után járó 450 koronás egyszeri gyermekvállalási támogatást, és nem folyósítja a gyermekgondozási segélyt tovább azoknak a lakosoknak, akik szülői támogatásra is számíthatnak.45 Emellett az újszülöttek apukái elfelejthetik a gyermek születéséhez kapcsolódó 10 napos fizetett szabadságukat, nincs már fogászati támogatás, csak a terhes nőknek, a gyógyszerek, az újságok után 5 helyett 9 százalék forgalmi adót vetnek ki, és 19 százalékra emelik a szállásdíjakat, a koncertés színházjegyeket, valamint a temetési szolgáltatásokat terhelő áfa kulcsát. Számos járulék és illeték jelentősen nő. Ezen intézkedések persze egyáltalában nem javítják a megromlott közhangulatot, és kérdéses az is, elérik-e céljukat. Vagy csak növelik az elkeseredett, keserű emberek tömegét, akik az utcákon való lázongásban vezetik le a feszültséget,miközben a költségvetési hiány ,mely az éves GDP 8%-át közelítette meg az előre jelzett időszak végére, leginkább az államadósság nagy arányú növekedését hozta magával.

3.2. Lettország Hasonló helyzet alakult ki Lettország esetében is, mint amit Észtországban tapasztalhattunk. Ők is kimagasló gazdasági növekedést produkáltak 2005-2007 között, és ezt hasonló módon érték el, mint a balti szomszédaik. A következőkben megkísérlem kifejteni, hogyan is alakult ki a lett buborék, hogyan pukkadt ki, és eközben hogyan érte el őket is a globális pénzügyi krízis , milyenek voltak ezek együttes hatásai.

45

Drasztikus Adóemelések Észtországban (2009) , http://index.hu/ (2009.szept)

32

3.2.1. Lettország gazdasági teljesítménye az utóbbi években

A három függetlenné vált balti ország közül tradicionális piacainak elveszítése, illetve a gazdasági liberalizáció a lett gazdaságot viselte meg a legsúlyosabb mértékben, és őket érte a legfelkészületlenebbül a 90’-es évek kezdetén. Lettország GDP-je 1995ben mindössze 40%-a volt az 1990-es értéknek. Ezt követően 1996-ra sikerült a gazdaságot végre stabil növekedési pályára állítani, és ettől fogva kimagasló, évi 610%-os ütemű növekedést tudott produkálni egészen 2007-ig, kivéve a megtorpanást, melyet az orosz pénzügyi összeomlás okozott.46 Ez mellesleg a legjobb teljesítmények egyikének számít szerte az Unióban. Az ezredforduló idején rengeteg befektető új eladási piacokra lelt a balti államokban, és sok pénzt invesztált a térségbe. Mindenekelőtt az építőipar és az ingatlanszektor volt e pénzek célterülete. A működőtőke beáramlása és a könnyen szerzett hitelek gyors fogyasztásemelkedést eredményeztek, és ezzel együtt az árak és a bérek is felszöktek. A tőzsdék szinte izzottak, sokan vásároltak spekulációs céllal ingatlant. Ám a 2006-os évtől kezdődően baljós árnyak gyülekeztek a lett gazdaság felett, mivel egyre nyilvánvalóbbá vált a gazdaság túlfűtöttsége, és a túlzott mértékben magas ingatlanárak. A külkereskedelmi deficit folyamatosan növekedett, amihez a külső kereslet hiánya is hozzájárult. A folyó fizetési mérleg hiánya 2007-ben a GDP 22,5%ára duzzadt, ami a még éppen elviselhetőnek tekintett 5%-os felső határ négy és félszerese. Ez a fegyelmezett költségvetési politika ellenére rendkívül sérülékennyé tette a gazdaságot, és tarthatatlanná vált. Mindezen egyensúlyi problémákat tetézte, hogy egy ingatlanpiaci árbuborék alakult ki, amely 2008-ra kipukkadt, az ingatlanárak 25%-os esését eredményezve, és óriási túlkínálatot generálva az ingatlanpiacon. A boom periódus nemcsak hogy véget ért, de a gazdaság megindult lefelé egy olyan lejtőn, aminek az alját senki sem tudta felmérni. E túlhevült gazdaságban már 2007-ben megindult az infláció erőteljes emelkedése, sőt 2008-ban már a 15%-ot is meghaladta, miközben a GDP még a világgazdasági válság kibontakozását megelőzően 46

Szegő Iván Miklós (2008), Véget ért a balti csoda, www.origo.hu, (2009.júni)

33

zsugorodásnak

indult.47

Pontosabban

szólva,

az

időszak

makrogazdasági

egyensúlytalanságai, gazdaságpolitikai hibái már 2008-ra 4,6%-os visszaesést eredményeztek a GDP-ben. A másik két balti államhoz hasonlóan Lettországban is a gazdaság „kemény földet érésének” (vagyis amikor a növekedés hirtelen az ellenkezőjébe csap át) forgatókönyve bontakozott ki, a globális válság általános következményeivel súlyosbítva. Ez a folyamat a lett államadóságot oly mértékű felduzzadásához vezetett végül, hogy az állam összeomlását csak a Nemzetközi Valutaalap mentőcsomagja tudta megakadályozni.

A lett gazdaság főbb mutatóinak alakulása az utóbbi három évben 4. sz. táblázat

Megnevezés A GDP értéke folyó áron (Mrd EUR) A GDP növekedése változatlan áron (%) Egy főre jutó GDP folyó áron (EUR/fő) Infláció (%) Munkanélküliségi ráta (%) Folyó fizetési mérleg egyenlege (M EUR) Költségvetés egyenlege (a GDP %-ában)

2006 16 12,2 7000 7

2007 21 10 9300 10

2008 23,1 -4,6 10 200 15,3

6,8

6

7,5

-3603 -1

-4754 0

-2925 -4

Forrás: Lett Statisztikai Hivatal, Lett Nemzeti Bank, Eurostat48

Lettországban 2008 első felében beköszöntött a recesszió. 2008-ban a lett export növekedése a korábbi évekhez képest lelassult, és az év utolsó két hónapjában kivitel már jelentős csökkenést mutatott. Az import azonban már a második negyedévtől kezdve folyamatosan csökkent, ennek köszönhetően javult a továbbra is igen nagy passzívumot mutató lett külkereskedelmi mérleg. A nemzetközi befektetők, hogy védjék érdekeiket,

arra

szorították

a

kormányzatot,

hogy

forduljon

a

nemzetközi

szervezetekhez támogatásért. Az állam pedig arra kényszerült, hogy átvegye az ország legnagyobb bankjának igazgatását, mert rendeznie kellett annak pénzügyeit, illtetve, a kincstárnak hatalmas tartalékot kellett képezni a nemzeti valuta, a lat védelmében. A 47 48

Szegő Iván Miklós (2008), Véget ért a balti csoda, www.origo.hu, (2009.júni) ITDH (2009), Lettország fő gazdasági mutatói, http://orszaginfo.itdhungary.com/ (2009.szept)

34

globálisan gondolkodó befektetők bizalma a feltörekvő gazdaságokban megszűnt. A kormány 2008 decemberében stabilizációs csomagot fogadott el.49 A cél az volt, hogy rendbe tegyék vele az államháztartást, a pénzügyi rendszert, egyensúlyt teremtsenek a külkereskedelmi mérlegben, és strukturális reformokat hajtsanak végre. Természetesen mindez megszorítások nélkül nem volt kivitelezhető. A költségvetési kiadásokat a lehető legnagyobb mértékben vissza kellett fogni, az állami dolgozók fizetését 15%-kal csökkentették, és emelték a forgalmi adókat. A lettek mind az IMF, mind az Európai Unió pénzügyi segítségnyújtására rászorultak.50 A különböző nemzetközi pénzügyi szervezetek 2008. végén összesen hét és fél milliárd eurónyi hitelt hagytak jóvá a balti ország számára az államcsőd elkerülése érdekében. Ugyanakkor az aggodalom és a bizonytalanság a térségben állandósult. Semmi sincs ingyen, a lettek tudatában voltak annak, hogy ez a csomag még sokba fog kerülni nekik. Az IMF pedig komoly feltételeket szabott ki a költségvetés hiányát illetően, mely a GDP 5%-át nem léphette volna túl. Mára már világossá vált, hogy Riga ezt képtelen teljesíteni. A recesszió erősödését látva az EU és az IMF a hiányhatárt egészen 8%-ig emelte, és az állami pénzügyeket lényegében a saját gyámkodása alá vette, ami igen furcsa és visszás helyzetet teremtett. Az államháztartás konszolidációját csak úgy tudták elérni, hogy iskolákat és kórházakat zártak be51, és tanárok ezrei veszítették el állásukat. A helyzet nem volt jobb az egészségügyben sem. A költségvetés csökkentése miatt és a hirtelen megugrott munkanélküliség következtében sokan nem tudták az alapvető gyógyszereket sem kifizetni. Többen aggodalmukat fejezték ki, mivel a lett egészségügy kritikus helyzetbe került, és helyzete folyamatosan romlik. A Latvijas rsts (lett orvosi-lap) szerint havonta 20-30 orvos hagyja el az országot és minthogy felkészültségük Európa szerte elismert, tárt karokkal várják őket. Ráadásul több gyógyszeripari kereskedő azzal fenyegetőzik, hogy bizonyos kórházaknak nem fognak több gyógyszert szállítani az óriási tartozásaik miatt.

49

European Commission ,Economic Forecast Spring 2009, European Economy, European Communities,

Luxemburg ,78-79 o. 50

Németh Viktória (2009), Le a Megszorításokkal, http://kitekinto.hu (2009.szeptember)

51

Economy (2009), All About Latvia, www.allaboutlatvia.com (2009.szeptember)

35

A magánszféra fogyasztási adatai is gyorsan estek, a tavalyi év végén körülbelül 20%-ra becsülik ennek mértékét az előző évhez képest, és az adatok további zsugorodást mutatnak. A fogyasztói árak meredeken emelkedtek, amiért leginkább az energia- és élelmiszerárak elszállása felelős. Mindez zuhanó ingatlanárak és a hitellehetőségek beszűkülése mellett történt, rányomva bélyegét az általános közhangulatra. A gazdasági válságot politikai válság tetőzte, amely számos tüntetést, majd előrehozott választás is maga után vont. Rigában a polgárok kétségbeesetten és elkeseredetten vonultak az utcákra, és követelték a kormány leváltását.52 Az általános hanyatlás mindenkire és mindenre kihatott. Beszűkítette az importot, de működőtőke sem érkezett az országba. A beruházások legyen szó akár hazai, akár külföldi befektetőkről, elmaradoztak, tekintve, hogy a kereskedelmi partnerek gazdasága is nehéz helyzetbe került. A stagfláció53egyértelmű jelei mutatkoznak az országban, megnehezíti a költségvetési politika hagyományos eszközeinek bevezetését.

3.2.2. Borús előrejelzések, messze még a talpra állás

Az eddig elérhető adatok 2009-ben a gazdaság további hanyatlásáról számolnak be, szinte a gazdaság egészét illetően. A várakozások alapján 2009-ben a gazdaság minimum 12 százalékos csökkenésével számoltak a balti államban, ám az első negyedév adatai ezt is jócskán alulmúlták. Az az elképzelés, miszerint a lett gazdaság 2010 második felére végre stabilizálódhat, és ezt követően ismételten növekedési pályára áll, egyre távolabbinak és homályosabbnak tűnik. Személyes véleményem szerint 2011 előtt számottevő változás nem túl valószínű. Erre utal, hogy az ipari termelés és a kiskereskedelem is visszaesett, ugyanakkor az export sem indult meg, az ösztönző eszközök ellenére. A munkanélküliek aránya54 a 2008. évi hét százalékos szintről 2009. áprilisára 16,8 százalékra ugrott. Ez az Európai Unióban a legnagyobb

53

A stagfláció olyan infláció ,amely lassú gazdasági növekedéssel vagy akár recesszióval, illetve magas munkanélküliséggel párosul. 52, 54 Economy (2009), All About Latvia, www.allaboutlatvia.com (2009.szeptember)

36

mértékű hanyatlásnak számít, még ha a visszaesés egy része a fekete gazdaság térnyerésének tudható is be.

A Reálbérek Növekedési Rátái Lettországban 2004-től Napjainkig55 4.sz.diagram

A bérek 2007-ben tetőztek, és onnantól fogva évről évre jelentős zuhanásba kezdtek Nem sokkal a gazdasági fordulat bekövetkezte előtt, illetve a válság begyűrűzése alatt a közszféra bérei meghaladták a privát szektor fizetéseit, ugyanakkor mára a tendencia megfordult, és a közszférában dolgozók vihetnek haza kevesebb pénzt minden hónap végén.56 Az ingatlanok árszintje már 2009 elején a 2005-ös szint alá került, de az árzuhanás csak tovább folytatódik. A beruházások lanyhulása karöltve a pangó hazai kereslettel a kereskedelmi szektort is ellehetetleníti. Ezt a folyamatot állami beruházásokkal igyekeznek tompítani, melyben nagy segítséget nyújtanak a korábban elnyert EU-s pénzek. Kilátásba helyezték, hogy a magánszemélyek beruházó kedvét ismét fellendítik, de ez optimista becslések szerint sem várható 2010 végét megelőzően, hiszen a térségbe vetett bizalom komoly csorbát 55

S.Berzina (2009), Assessment of Past Developments and Economic Policy Challenges in Latvia , Recent Developments in the Baltic Countries – What Are the Lessons for Southeastern Europe?, Lett Nemzeti Bank kiadásában, 99-100o 56 S. Berzina (2009), Assessment of Past Developments and Economic Policy Challenges in Latvia , Recent Developments in the Baltic Countries – What Are the Lessons for Southeastern Europe?, Lett Nemzeti Bank kiadásában, 99-100 o.

37

szenvedett el az utóbbi időben. A HICP infláció esését ígérték 2009-re57, melynek kedvezett a hazai kereslet, a bérek és a nemzetközi energiaárak drasztikus esése, ugyanakkor az adóemelések ezt igencsak hátráltatták. Köztudott ugyanis, hogy a kereslet és a bérek csökkenése visszafogja az inflációt, az energiaárak esése szintén, az adóemelés viszont növeli az árakat. Kérdéses, hogy pontosan mi a szándéka ezzel a lett kormánynak, illetve a „segítségére” sietett nemzetközi szervezeteknek. Nyilvánvaló, hogy a költségvetési hiányt a lehető leginkább le kell faragni, na de mindenáron?

Az Inláció és az Inflációs Előrejelzések Lettországban58 5.sz diagram

Az infláció alakulását az 5.sz.diagram szemlélteti a 2004-től napjainkig terjedő időszakban. A diagram felépítése lehetőséget nyújt a mag- és a headline inflációs59 értékek összehasonlítására, illetve felvázolja számunkra az adott időszakra esedékes előrejelzést is. Az utóbbi segítségével meg tudjuk figyelni, hogy mennyire tértek el a

57

European Commission ,Economic Forecast Spring 2009, European Economy, European Communities, Luxemburg ,78-79 o. 58 S.Berzina (2009), Assessment of Past Developments and Economic Policy Challenges in Latvia , Recent Developments in the Baltic Countries – What Are the Lessons for Southeastern Europe?, Lett Nemzeti Bank kiadásában, 96-97o 59

Headline infláció: Egy gazdaság inflációs rátáinak mérésére szolgál, mely a maginflációval ellentétben a piac különféle területeit is vizsgálja, tehát olyan faktorok is belekerülnek,mint például az élelmiszer,vagy az energia árak változása.

38

tényadatok az előre várt értékektől. A tendencia egyértelműen az infláció további mérséklődését mutatja a lett gazdaságban, ami megfelel a várakozásoknak is.

3.2.3. A külgazdasági tendenciák

A külkereskedelmi mérleg hiánya a recesszió következtében jelentősen csökkent, és a folyó fizetési mérleg deficit is jócskán apadt. Várhatóan 2010-re egyensúlyközeli állapotba fog kerülni e két mérleg, ám a gazdaság egészének kilábalása még mindig nincs a látótérben. Figyeljük meg a kereskedelmi forgalom alakulását a válságot megelőzően és a gazdasági fordulat bekövetkezte után.

Lettország külkereskedelmi forgalma 5. sz. táblázat

Megnevezés

2006

2007

2008

Export (M EUR)

4883

5997

6474

Import (M EUR)

8947

11 028

10 395

Forrás: Lett Nemzeti Bank. Megjegyzés: csak áruforgalom.60

A boom periódus alatt, ahogy a táblázat is mutatja, mind az export, mind az import jelentős mértékben növekedett. Az export növekedéshez nagyban hozzájárult a 2004-es EU-csatlakozás, míg az importot a hazai kereslet erősödése tüzelte fel. A behozatal a kivitelnél jóval magasabb értékeket produkált, így a külkereskedelmi deficit egészen 2007-ig folyamatosan nőtt. Ezt követően 2008-ban a lett export még képes volt tartani a korábbi évek növekvő tendenciáját és csak az utolsó negyedévben kezdett lankadni a kivitel, mivel a krízis beszűkítette a piacokat, és a hazai termelés is akadozott. Ezzel szemben az import folyamatos hanyatlást mutatott már 2008 második negyedévétől 60

ITDH (2009), Lettország fő gazdasági mutatói, http://orszaginfo.itdhungary.com/ (2009.szept)

39

kezdve, de így legalább számottevően javult a lett külkereskedelmi mérleg. Ugyanakkor a deficit továbbra is jelentős maradt, az egyensúlyi helyzet eléréséhez még rengeteg a teendője a rigai vezetőknek. A 2008-as kereskedelmi adatokat illetően az ITDH61 munkatársai szerint a teljes kivitel 22,5 százalékát fa- és faipari termékek tették ki, 14,6 százalékát mindenféle fém nyersanyagok, 14,5 százalékát az agrártermékek, illetve 11 százalékát a gépek és gépalkatrészek adták. A teljes behozatal 20 százaléka gépek és gépi berendezésekből került ki, jelentős részét, 14,2 százalékát szállítóeszközök tették ki, 13-13 százalékát különféle élelmiszerek, valamint az ásványi termékek foglalták el. Ez idő tájt Lettország legjelentősebb kereskedelmi partnerei az EU tagországok voltak: Németország, Svédország, Lengyelország, Észtország és Litvánia. A teljes forgalom 77%-át Eu-n belül bonyolította Lettország, az EU-n kívüli térségből leginkább Oroszország számított igazán fontos gazdasági partnernek. A 2.sz diagram azt hivatott bemutatni,hogy a főbb kereskedelmi partnerek hogyan részesedtek a teljes forgalomból 2009-ben.

2009-ben Lettország főbb kereskedelmi partnerei és azok részesedése a teljes forgalomból %-ban kifejezve

2.sz.diagram

16% 14% 10%

Litvánia

Észtország

Oroszország

9%

Németország

8%

Svédország

Forrás: research Latvia Facts & Analysis62

61 62

ITDH (2009), Lettország fő gazdasági mutatói, http://orszaginfo.itdhungary.com/ (2009.szept) Latvia: Facts and Analysis (2009) 4.oldal , www.barcap.com , (2009. szept)

40

A lett gazdaságban is fontos szerep jut a külföldről érkező működőtőkének, és a közvetlen külföldi beruházásoknak is. Nézzük, hogyan alakultak ezen értékek 2006 és 2008 között. Lettország működőtőke exportja és importja 2006-2008 között 6. sz. táblázat

Megnevezés

2006

2007

2008

Külföldi működőtőke import (M EUR)

1326

1648

916

Működőtőke export (M EUR)

136

237

144

Forrás: Lett Nemzeti Bank63

A befektetők a feltörekvő balti piacokban kiszagolták a lehetőséget, és rengeteg pénzt invesztáltak a térségbe. Lettország is fontos célállomásává vált ezen pénzösszegeknek. A fenti táblázat remekül szemlélteti, hogy mennyivel több működőtőke érkezett a gazdaságba, mint amennyit a lettek a határokon túl fektettek be. Az uniós csatlakozás a folyamatot felgyorsította, és egészen 2007-ig évről-évre több és több pénzt pumpáltak Lettországba. Láthatjuk, 2008-ban már nagyarányú visszaeséssel csak 916 millió eurónyi működőtőke került az országba. Ez a szám az ország kis méretét tekintve természetesen még mindig óriási, de a korábbi évekhez képest kudarcként élték meg. A legnagyobb befektetők Svédország, Dánia, Németország, Észtország, Hollandia, illetve az EU-n kívülről az Egyesült Államok és Oroszország. Az egy főre jutó külföldi működőtőke értéke 2008-ra 3 685 euróra rúgott, és összességében az évek során elérte a 8 milliárd eurót. 64A közvetlen működőtőke export természetesen csak kis részét teszi ki az importnak, hiszen egy feltörekvő országról van még szó. Célpontjai elsősorban a környező országok, például Svédország, Lengyelország, Litvánia és Németország. A külföldi tőke jelentős része a pénzügyi szolgáltatói és az ingatlanszektorba áramlott, ennek okát és részleteit a bankok és a baltiak kapcsolatáról szóló fejezetben láthatjuk.

64

ITDH (2009), Lettország fő gazdasági mutatói, http://orszaginfo.itdhungary.com/ (2009.szept)

41

3.2.4. Jelen- és jövőkép A közeljövőre nézve további GDP csökkenéssel számolnak az elemzők. Hozzávetőleg 13%-os visszaesést jósolnak a 2009-es évre, és további 3%-os csökkenést 2010-re.65 A nominálbérek csökkenésére továbbra is lehet és kell is számítani. Ez pedig további hitelek bedőlését eredményezheti. A nyersanyag-felhasználás átstrukturálásától sokat várnak a szakértők, így az export terén a nyersanyag eladásra lehetne a későbbiekben támaszkodni. Természetesen a folyó fizetési mérleg passzívumát csökkenteni kell, hiszen az ország külső eladósodottsága már így is súlyos. A munkanélküliségi ráta is gyorsan fog növekedni. Nem szabad figyelmen kívül hagyni sokak kivándorlási szándékát sem, ami további adóalap-csökkentést idézhet elő. Az indirekt adók emelése 2009 elején nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a költségvetési hiány egyenlőre nem mérséklődött számottevően. A jelenlegi kormány, mely helyét 2009-ben foglalta el, célul tűzte ki a költségvetési deficit lefaragását 2011-re a GDP 3%-ra, az EU-s elvárásoknak megfelelően. Ám ennek ellentmond, hogy a mai kilátások szerint a hiány 2009-ben a GDP 11%-át fogja kitenni, majd 2010-ben a 13%-át.66 Köztudomású másrészt, hogy válság idején a hiány csak részben csökkenthető megszorításokkal és adóemeléssel, mint ahogy az már hazánkban is bebizonyosodott, és sok más helyen a világon. Az államadósság gyors ütemben fog tehát Lettországban is növekedni, mely 2008-ban még csak a GDP 19,5%-át tette ki, az előrejelzések szerint viszont 2010-re egészen a GDP feléig növekszik. A kormány a válság kezelésére kiválasztott egyes szektorokat, amelyek prioritást élveznek a gazdaság élénkítésében, úgy vélekednek ezek lehetnek később a gazdaság motorjai. Ilyen a fafeldolgozás, a gyógyszergyártás és néhány egyéb nehézipari ágazat. Emellett előterébe került az oktatás és a továbbképzés. Másrészt a szükséges megszorítások itt is belpolitikai instabilitással jártak. Országuk parlamentáris rendszere teret ad az egyéni politikai akcióknak, és szinte ismeretlen fogalom az egységes szavazás, illetve a pártfegyelem. Így szinte lehetetlen hosszabb távon erős kormánnyal számolni. 65

European Commission ,Economic Forecast Spring 2009, European Economy, European Communities, Luxemburg ,78-79 o. 66 S. Berzina (2009), Assessment of Past Developments and Economic Policy Challenges in Latvia , Recent Developments in the Baltic Countries – What Are the Lessons for Southeastern Europe?, Lett Nemzeti Bank kiadásában, 96-98 o.

42

3.3. Litvánia, a „későn ébredő” 3.3.1. Litvánia gazdasági fejlődése a közelmúltban Litvániát ki kell emelnem a három balti ország közül, hiszen az eddigi eredmények tükrében valamivel jobban tudták megélni a válságot, mint a két északi szomszéd. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy eddig egyedül Litvánia kerülte el nagy nehézségek árán az IMF hitelt67, de e dolgozat írásának idején e hitel kérdése még nem dőlt el véglegesen. A litván jegybank többször is rontott az ország gazdasági prognózisain az éppen aktuális adatok tükrében. Ettől függetlenül szerencsésebb, ha minél kevesebb adósságot halmoznak fel, nem beszélve az IMF szigorú feltételeiről, melyekkel kölcsönt nyújt. Ezek sokszor súlyos terheket jelentenek a gazdasági mélypontra került államoknak. A litván gazdaság fő folyamatait a következő táblázat mutatja be az elmúlt évekre nézve.68

A litván gazdaság főbb mutatóinak alakulása az utóbbi három évben 7. sz. táblázat

Megnevezés A GDP értéke folyó áron (Mrd EUR)

2006 24

2007 28

2008 32,3

A GDP növekedése változatlan áron (%) Egy főre jutó GDP folyó áron (EUR/fő)

7,8 7100

9 8400

3 9600

Infláció (%) Munkanélküliségi ráta (%) Folyó fizetési mérleg egyenlege (M EUR)

4 5,6 -2551

6 4 -4149

11,1 5,8 -3737

Költségvetés egyenlege (a GDP %-ában)

0

-1

-3,2

Forrás: Eurostat, Litván Statisztikai Hivatal69

67

Szegő Iván Miklós (2008), Véget ért a balti csoda, www.origo.hu (2009.június) ITDH (2009), Litvánia főbb gazdasági mutatói, http://orszaginfo.itdhungary.com/?p=tarsadalmi_gazdasagi_helyzet&c=lt#altalanos , (2009.szeptember) 69 ITDH (2009), Litvánia főbb gazdasági mutatói, http://orszaginfo.itdhungary.com/ (2009.szeptember) 68

43

A kilencvenes évek elejének súlyos transzformációs válsága során az önállóvá váló litván állam nemzeti összterméke 5 év leforgása alatt teljes 40%-kal zsugorodott. Erre pedig a válasz a privatizáció volt, valamint a gazdasági liberalizálása, mely csak 1995-re hozta meg a kívánt eredményeket. A keleti exportpiacok bizonytalansága és korlátozott felvevőképessége arra sarkallta a litván vezetőket, hogy nyissanak a nyugati piacok felé. Átstrukturálták kivitelüket, és sikerrel vették az új akadályokat. Köztársaságuk gazdaságában egyre nagyobb teret nyernek az olyan tudásalapú gazdasági ágak, mint a biotechnológia, mechatronika, lézer-, vagy az információs technológia. 70 A gazdaság a következő években fellendült, és kimagasló növekedési ütemet produkált. Ebben mindössze egy átmeneti hullámvölgyet jelentett az orosz válságot követő 1999-es visszaesés. Az évi átlagban közel 7%-os növekedést produkáló Litvánia GDP-je 1995 óta megduplázódott. Kutatásaim során találtam két olyan diagramot, melyek véleményem szerint nagyon precízen tükrözik a gazdasági buborék kialakulásának folyamatát . Nem hagyhattam ki az elemzésemből őket, mert egyfajta kölcsönhatást szemléltetnek a gazdasági konvergenciafolyamat és az ingatlanárak robbanásszerű emelkedése között.

A gazdasági növekedés tényezői71 6-7.sz daigram 6.sz diagram

forrás:litván nemzeti bank Statisztikai osztálya

70

ITDH (2009), Litvánia főbb gazdasági mutatói, http://orszaginfo.itdhungary.com/ (2009.szeptember) R. Kuodis & T. Ramanuskas (2009), From Boom to Bust: Lessons from Lithuania, , Österreichische Nationalbank,In: Workshops NO.15 103-104 o

71

44

7.sz.diagram

forrás:litván nemzeti bank Statisztikai osztálya

Az 6.sz diagram a GDP elemeit részletezi, illetve magát a GDP alakulását egészen a gazdasági fordulat bekövetkeztéig és egy kicsit utána is. Az első ábráról leolvasható, hogy a GDP bővülés folyamatos volt, szinte egy íven haladt a hazai kereslet növekedésével. Azonban a nettó export komoly hanyatlást mutatott, főként az uniós csatlakozást követően. Miközben tudjuk, hogy a hitelek által indukált erősödő hazai kereslet jelentősen megnövelte az inflációt, ami pedig az eddigieknél is alacsonyabb kamatlábakat teremtett a piacon, ez pedig arra ösztönözte a bankok ügyfeleit, hogy újabb hiteleket vegyenek fel. Ördögi kör alakult ki a gazdaságban.72 A második ábra jól szemlélteti, hogy mennyire megugrott a kereslet az olcsó hitelekre és ez milyen hatással volt az ingatlanok áraira. Már csak egy kamatlábakat jelölő oszlop hiányzik a teljességhez, mely, ha itt volna, megmutatná, hogy a kamatlábak folyamatosan csökkentek, s majdhogynem negatív tartományba csaptak át az ingatlanpiaci lufi kipukkadásáig. Szembetűnő a 7.sz.diagramon, hogy a magánszektor hitelfelvételi mutatói viszonylag alacsony szintről indultak, és 2003-tól gyors (átlagosan évi 51%-os) növekedésbe kezdtek egészen 2008-ig, ahol egy rövid stagnálási időszakot követően esésre fordultak. Mára már tudjuk, hogy ez a visszaesés meredek ívet produkált. Mindez megtette hatását az ingatlanpiacon. Figyeljük meg, hogy ez alatt az öt év alatt az ingatlanok árai megtriplázódtak, egészen addig, amíg az

72

Lásd ezt részleteiben A pénzintézetek szerepe a balti válságban c. fejezetnél

45

épületek árai már teljesen elszakadtak azok valódi értékétől. Itt még élesebb zuhanási folyamat következett be, mint a hitelfelvételek esetében. Mint azt mára már jól tudjuk, a nemzetközi összehasonlításban is kimagaslóan gyors ütemű fejlődés mögött súlyos egyensúlyi problémák húzódtak meg, melyek már a 2007-es évtől kezdve fokozatosan felszínre jutottak. 2007 második felében már meglódult az infláció,73 majd a lassuló gazdasági növekedés 2008 végére jelentős visszaesésbe fordult. A termelékenység növekedésétől elszakadó, éves szinten 10-20 százalékos reálbér-emelkedés, az igen magas, a 2007-es évben a GDP 13%-át meghaladó folyó fizetési mérleg hiány, mind-mind azt jelezték, hogy elkerülhetetlen a korrekció e túlhevült gazdaságban. A kibontakozó világgazdasági válság még tovább súlyosbította a meglévő problémákat. A drasztikusan lecsökkenő tőkebeáramlás és a szűkülő exportlehetőségek, illetve az említett súlyos egyensúlyi problémák a litván gazdaságban is „kemény landoláshoz vezettek” akárcsak a két szomszédos köztársaság esetében.

3.3.2. Fokozódó nehézségek A hosszú évekig tartó boom periódust Litvániában is zuhanás követte. Az ingatlanpiaci árbuborék kipukkadt, hitelválság lépett fel. A gazdasági aktivitás már 2008 elején lelassult, majd az év utolsó negyedében éles hanyatlás vette kezdetét. Az inflációs nyomás a fentebb említett okok miatt továbbra is növekedett. Ez a trend Európa szerte megfigyelhető volt azon országoknál, ahol a gazdaság túlhevült, a hitelállomány nagyon gyors emelkedést produkált és a munkaerőpiacon túlkereslet lépett fel. Áprilisban már 11,7 százalékra emelkedett a márciusi 11,3 százalékról. A litván statisztikai hivatal elemzői szerint átlagosan 1%-kal emelkedett havonta. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy az év során 18,1 százalékkal drágultak az élelmiszerek, 17,6 százalékkal nőttek a közüzemi szolgáltatások árai és 13,7 százalékkal emelkedtek a szállítási díjak.74 A bruttó hazai termék ezzel ellentétesen egyre alacsonyabb növekedési rátákat produkált, bővülése 6,4 százalékra mérséklődött 2007-es 8 százalékhoz képest. 73

European Commission ,Economic Forecast Spring 2009, European Economy, European Communities, Luxemburg ,80-82 o 74 R. Kuodis & T. Ramanuskas, From Boom to Bust: Lessons from Lithuania, , Österreichische Nationalbank,In: Workshops NO.15 (2009) 110-111 o

46

A beruházások értéke pedig érezhetően visszaesett, és a globális kereslet csökkenése a litván exportot sem hagyta érintetlenül. A hazai fogyasztási színvonal egészen őszig kitartott, csak ez év végétől indult meredek hanyatlásnak, ezzel a 2008-as év egészére 5%-os növekedést produkált. A hányattatások ellenére az éves GDP szintén bővült 3%kal. A litván import megtorpant ugyan,de ez sem tudta a folyó fizetési mérleg hiányát az éves GDP 11,6%-a alá süllyeszteni. Ez az érték az ezt megelőző évben a GDP 14,6 %ára rúgott. Míg Észtország már 2008 nyarán a válság kezelésére készült, a litván politika viszonylag későn kapott észbe. A jegybank még októberben is 1,2 százalékos gazdasági növekedést jósolt 2009-re, és csak tavasszal derült ki,hogy a prognosztizált értékek nagy része légből kapott. Véleményem szerint bizonyos köröknek érdekében állt, hogy a lehető legtovább elkendőzzék a gazdaság gyengeségeit, vagy ha jóhiszemű akarok lenni, akkor optimizmusuk csak korábbi évek fantasztikus eredményeinek tudhatók be, ám a késlekedő döntésekért lehet, hogy nagy árat fog fizetni az ország. A GDP akár 15-17%-kal is csökkenhet a következő két év során a munkanélküliség megduplázódása mellett, miközben a litván kormányzatnak újabb- és újabb kiadáscsökkentő intézkedéseket kell hoznia az állam fizetőképességének fenntartása érdekében. A gazdasági hanyatlás hosszabbra nyúló és pusztítóbb lehet, mint azt korábban feltételeztük. Ehhez nagyban hozzájárul a kedvezőtlen külső gazdasági környezet és a beruházások csökkenése. A boom periódusban a befektetések legnagyobb része az építőipart vette célba és a legtöbbjüket hitelből finanszírozták. Ez teljesen megszűnt, és a fiskális megszorítások konzerválják a jelenlegi válságos szituációt. A bérek általános csökkentése, a gyorsan növekvő munkanélküliség, a bizonytalanság és a kölcsönök limitált hozzáférhetősége a privát szféra fogyasztását gyengíti, és a lakosságra nehezedő nyomást a végsőkig feszíti. A költségvetés hiánya az expanzív fiskális politika következtében már 2008-ban is sokkal nagyobb volt, mint ahogy azt a kormány tervezte ( a GDP 3,2 %-át tette ki). Erre reagálva a decemberben színrelépő új kormány csomagot alkotott, mely adóemeléseket és kiadási megszorításokat tartalmazott. A tervezet növelte az általános forgalmi adót, a fogyasztási adókat és csökkentette a jövedelemadó mértékét. Különféle eszközökkel szélesíteni kívánták az adózók táborát, és mérsékelni az állami kiadásokat. Ehhez lefaragtak a bérekből, csökkentették az állami beruházásokat, és visszafogottabban gazdálkodtak a közpénzekkel, mint korábban. Ám az adóbevételek messze elmaradtak a

47

várttól, és mivel a helyzet további veszteségekkel fenyegetett, újabb szigorításokat kellett bevezetni. Az eddigi erőfeszítések egyelőre nem érték el a kívánt hatást. A megcélzott költségvetési értékek rendre megbuktak minden erőfeszítésük ellenére, így az államháztartás hiányát 2009 végére a GDP 5%-ára becsülik, és a hiány mértéke 2010ben is valószínűleg 4,5% -os lesz. A központi bank úgy véli, Litvánia mély és elhúzódó recesszióval néz szembe annak ellenére, hogy sokat várnak a külföldi partnerek erősödésétől és ezáltal a kereslet élénkülésétől a litván exportcikkek iránt. Tény, hogy erre nagyobb szükség lehet, mint valaha.

3.3.3. A külgazdasági tendenciák Litvániára hosszú éveken keresztül a „bezzegország” szerepet osztották az Unióban. Vele lehetett példálózni, akinek fantasztikus kilátásai voltak és aki még balti társai közül is kiemelkedett a mutatóival. Figyeljük azonban meg a válságot megelőző időszakban a külkereskedelmi adatait, melyek már árnyalják az összképet. Litvánia külkereskedelmi forgalma 2006-2008 között 8. sz. táblázat

Megnevezés

2006

2007

2008

Kivitel (M EUR)

11 262

12 509

16 068

Behozatal (M EUR)

14 600

16 788

19 817

Forrás: Litván Statisztikai Hivatal. Megjegyzés: csak áruforgalom75

Litvánia külkereskedelmének több mint 60%-át az EU országaival bonyolítja 2004 óta, fontos kapcsolatot jelentenek még számára a FÁK-országok, melyek 2008-ig a teljes kereskedelmi forgalom 30%-ában részesedtek. Érdemes megnézni, hogy a litván export és import aránya messze nem mutat olyan mértékű egyensúlytalanságokat, mint két balti szomszédjánál. Talán ezért is vélhették sokáig úgy, hogy a válság náluk csak 75

ITDH (2009), Litvánia főbb gazdasági mutatói, http://orszaginfo.itdhungary.com/ (2009.szeptember)

48

kis visszaesést fog hozni 2008-ban. A forgalom megoszlását tekintve a legfontosabb importpartnerek a következők: Oroszország (30%), Németország (12%), Lengyelország (10%), valamint Lettország (5%), az export esetében pedig Oroszország (16%), Lettország (12%), Németország (7%), valamint Észtország (6%).76 Az export legmeghatározóbb részét az ásványi termékek, gépek, gépalkatrészek, vegyipari termékek, járművek tették ki. A litván gazdaság nyitottsága, beállítottsága és fix devizaárfolyam-rendszere is maga után vonta a nagyarányú működőtőke importot. A feltörekvő országok jellegzetességei e területen is ugyanúgy megjelennek, akárcsak a két északi szomszéd statisztikái esetében. Ezt mutatja az alábbi táblázat.

Litvánia működőtőke exportja és importja, 2006-2008 9. sz. táblázat

Megnevezés

2006

2007

2008

Külföldi működőtőke import (M EUR)

1448

1473

1223

Működőtőke export (M EUR)

232

437

229

Forrás: Litván Nemzeti Bank77

A Litvániában befektetett külföldi tőkeállomány 2008 végére 9,1 milliárd euróra rúgott, így 1,1 milliárddal megelőzték e téren a letteket. A legnagyobb külföldi befektetők Litvániában: Svédország (16,8%), Németország (10,1%), Dánia (8,7%), Észtország (7,6%) Hollandia (6,7%) valamint Lettország (6,2%). A működőtőke legnagyobb része, 23,3%-a az ipari szektorba vándorolt. Emellett a legtöbb befektetés a pénzügyi szolgáltatásokba, a kereskedelmi szektorba és a telekommunikáció szférájába áramlott, de a közlekedés is komoly részesedést ért el. A litván működőtőke export legfontosabb célállomása a két balti szomszéd volt, ahogy már említettem a korábbi elemzésekben.

76,77

Jelentős

befektetések

kerültek

még

Ukrajnába,

Romániába,

ITDH (2009), Litvánia főbb gazdasági mutatói, http://orszaginfo.itdhungary.com/ (2009.szeptember)

49

Kazahsztánba és Türkmenisztánba is. Megfigyelhető, hogy a működőtőke behozatal értéke itt is 2007-ben tetőzött78, és onnantól indult hanyatlásnak. Ez is alátámasztja azon vélekedésem, hogy a baltiak problémái nem országspecfikus jellegűek. Természetesen nem egyformák teljesen ezen országok sem, így nem lehetnek tökéletesen azonos gondjaik sem, és a krízis lefolyása is különbségeket fog mutatni. Mégis úgy látom, hogy a válság okai és következményei nagyrészt hasonlóak mind három köztársaságnál, tehát térségspecifikus jellegűeknek tekinthetők. Az ország kereskedelmének relációs szerkezete 2008 óta nem változott látványosan. A litván kivitel és pedig behozatal értéke azonban nagyon visszaesett 2009-ben. E fejlemény a válság számlájára írható. Noha még mindig jobb helyzetben van a litvánok gazdasága, mint a balti társaiké, a lakosság vásárlókedve itt is megszenvedte a történteket. 2009 nyarán statisztikai adatok szerint 25 %-kal zuhant éves alapon a litván kiskereskedelmi forgalom. A litván import soha nem látott mértékben esett vissza főként a hazai kereslet csökkenésének következtében. Ez javítja a folyó fizetési mérleg egyenlegét, melynek hiánya főképp az importtöbbletre vezethető vissza. A folyó fizetési mérleg deficit kiegyenlítésére is jó esélyeik vannak, de 2010 előtt ez sem fog megvalósulni. 2009-ben Litvánia a főbb kereskedelmi partnerei és azok részesedése a teljes forgalomból %-ban kifejezve 3.sz.diagram

15% 13% 10% 6%

Oroszország

Lettország

Németország

Lengyelország

6%

Észtország

Forrás: research Latvia Facts & Analysis79

78 79

ITDH (2009), Litvánia főbb gazdasági mutatói, http://orszaginfo.itdhungary.com/ (2009.szeptember) Latvia: Facts and Analysis (2009) 4.oldal , www.barcap.com , (2009. szept)

50

3.3.4. Jelen- és jövőkép A munkanélküliségi ráta előre láthatóan 14%-os lesz 2009 végére, és 2010-ben tovább növekszik majd.80

Ebben az esetben újabb lakossági kölcsönök bedőlésérelehet

számítani. A bérek ha lassan is, de alkalmazkodnak a munkaerőpiac állapotához, így a nominális bérek átlaga jelentős mértékben fog csökkenni az elkövetkező években. Ez az egy esélye van a litván cégeknek, hogy az árversenyben talpon maradjanak a rögzített valutaárfolyam körülményei között. Sokuknak ez má eddig sem sikerült. Itt van például a 2005-ben privatizált flyLAL litván légitársaság, amelynek gépei már egy jó ideje állnak. 2008-ban a HICP infláció 11% volt, jelentős erősödéssel a 2007-es 5,8 %-hoz képest. Az infláció 2008 utolsó negyedében csökkenni kezdett, 2009-re 3,6 %-ra becsülik értékét, és 2010-ben valószínűleg negatívba fog átcsapni.81 Bár az általános forgalmi adó, a fogyasztási adók és az energiahordozók adójának emelése 2009 elején még emelte az infláció mértékét, ám a gyengülő hazai kereslet és a bérek csökkenése enyhítette az inflációs nyomást, és ez a folyamat minden valószínűség szerint 2010-ben is folytatódni fog. Litvánia az első alkalommal elutasította az IMF-segítségét, azonban 2009 július végén arra kényszerültek , hogy számba vegyék az IMF mentőcsomag lehetőségét. Amennyiben a helyzet tovább romlik, kénytelenek lesznek segítségért folyamodni.82 Ezáltal továbbra is kérdéses marad, hogy az ország át tudja-e vészelni az IMF pártfogása nélkül a gazdasági nehézségeit. 2009 tavaszán már 700 millió eurót kapott az ország az Európai Beruházási Banktól (EIB). Az EIB 1993-ban kezdett hiteleket folyósítani Észtországnak, így több mint 1,2 milliárd euró kölcsönt kaptak 2013-ig a gazdaság élénkítésére és az infrastruktúra feljavítására.83 A térség megsegítéséről cikkezett januárban a Világbank és az EBRD is. Azt taglalták, hogy körülbelül mennyi pénzre lenne szükség Kelet-Európa megmentésére. A mentőakciót persze Litvániában is szorgalmazzák. Kubilius a Financial Timesnak adott nyilatkozatában teljesen egyetértett az összehangolt segítségnyújtás szükségességével, 80

European Commission ,Economic Forecast Spring 2009, European Economy, European Communities, Luxemburg ,80-82 o 81 R. Kuodis & T. Ramanuskas, From Boom to Bust: Lessons from Lithuania, , Österreichische Nationalbank,In: Workshops NO.15 (2009) 107 o 82 Gazdasági fekete lyukká válhat a Baltikum (2009) www.origo.hu, (2009.augusztus) 83 HVG(2009), Ismét EIB mentőöv Észtországnak ,http://hvg.hu/ (2009.június)

51

mellyel megelőzhető lenne a további hanyatlás, és annak következményei egész Európára. „A kelet-európai régió egyre mélyebb recesszióba süllyed a NyugatEurópában uralkodó bankválság következtében, és ezért összehangolt intézkedésekre van szükség az EU részéről.” 84

84

Index (2009), Már a világbank is mentené a régiót, www.index.hu (2009.szeptember)

52

4. A pénzintézetek szerepe a balti válságban

A balti országok jelen helyzetéért és az előre látható hosszú távú recesszióért a főként külföldi tulajdonú bankok is nagymértékben felelősek, annak dacára, hogy jelenleg az áldozat szerepében igyekeznek feltűnni. Ezért a következőkben áttekintem a folyamatot, melyben számos transznacionális intézet remek befektetési lehetőséget látott a balti feltörekvő piacokban, és meghatározó szerepet játszott a komoly hitelválság kialakulásában. A válság kitörésével már futottak a pénzük után, ezt követően szabadulni akartak e veszteséges piacoktól, majd különféle mentőakciókat szerveztek, hogy megóvják cégüket a teljes csődtől.

4.1. A bankok aranykorától a gazdasági fordulatig Öt évvel Lettország, Észtország és Litvánia Európai Unióba való belépése előtt a befektetők új piacokra leltek a balti államokban, és nagyon sok pénzt pumpáltak a térségbe, mindenekelőtt az építőiparba és az ingatlanszektorba. A beinvesztált összegek hihetetlenül megugrasztották a fogyasztást, ám az árak és a bérek is felszöktek. Sok pénzintézet érezte, itt a remek alkalom, ki kell aknázni a feltörekvő piacokon kínálkozó lehetőségeket. Ami azt illeti, leginkább a skandináv bankok léptek be ezen országokba, és mára a balti bankrendszer jelentős, 60 százaléknál is nagyobb része skandináv anyabankok tulajdonában van. A vásárlókedv erősödése arra sarkallta ezeket a bankokat, hogy a hiteleiket alacsony kamattal kínálják. Sok lett állampolgár élt a lehetőséggel és vett lakást magának, leginkább befektetési okokból, ugyanis a helyi ingatlanpiacban komoly lehetőségek rejlettek. Az olcsó kölcsönök azonban még a külföldi kisbefektetők figyelmét is felkeltették, hisz nagy haszonnal kecsegtettek. Néhány diagram felhasználásával bemutatom az uniós csatlakozást követő hiteláradatot és azt, hogy mind a három országban folyamatosan nőtt az igény a banki kölcsönökre egészen 2007-ig (lásd melléklet 1. 8-10. sz. diagramja). A hitelkínálat tehát adott volt, és ezzel a lehetőségek tárháza nyílt meg a bankok ügyfelei számára. A farmerek milliós nagyságrendben modern technológiával felszerelt istállókat építettek a kedvező hitelekből, és új gépeket szereztek be a földművelés céljaira. A mezőgazdaság gyors ütemben fejlődött. A könnyelmű hitelnyújtás gyakorlata

53

az ingatlanszektorban spekulációs vásárlási hullámot idézett elő. Mindez a bel- és külföldi nagyberuházókat rengeteg profithoz juttatta, és a lakásárakat egyszerűen a fellegekig verte fel. Úgy tűnt, határ a csillagos ég. Viszonylag kevesen vették észre, hogy az ingatlanok árai már réges-rég elszakadtak azok valódi értékétől, és mikor a fordulat a gazdaságban megtörtént, a bankokat felkészületlenül érte a csapás. A beköszöntött a globális pénzügyi válság pedig tovább súlyosbította a következményeket. A bérek esése, a munkanélküliség növekedése, az állami juttatások megnyirbálása sokként érte a bankok adósait is. Sokan képtelenek voltak fedezni hiteleiket. Az ingatlanpiaci lufi kipukkant, az ingatlanárak meredeken zuhantak, és a túlkínálat mértéke óriási volt. A kamatlábak közben gyorsan emelkedtek, mint azt az alábbi ábra is mutatja. Kamatmozgás és hitelállomány Litvániában85 11. sz. diagram

Az előző diagramon jól látható, hogy Litvániában 2000 és 2008 között a kamatlábak igen alacsony tartományban mozogtak. Ez nagy mértékben ösztönözte a hitelfelvételi kedvet, és fokozta a gazdaság túlhevült állapotát. A kamatlábakat az inflációs nyomás tovább zsugorította, így a banki ügyfelek még jobb feltételek mellett juthattak kölcsönhöz. A Litván Nemzeti Bank 2007 után arra ösztönözte bankjait, hogy 85

R. Kuodis & T. Ramanuskas, From Boom to Bust: Lessons from Lithuania, , Österreichische Nationalbank,In: Workshops NO.15 (2009) 111 o

54

reálisabban értékeljék a hitelkockázatot az egyes ügyleteknél, de azok túl későn reagáltak, akkor, amikor már a hazai ingatlanpiaci lufi kipukkadt és a globális hitelválság már szedte az áldozatait. A bankok tőketartalékai messze nem voltak elegendőek a nagyobb gazdasági problémák kezeléséhez, hitelportfóliójuk kiszolgáltatottá tette őket a tömeges fizetésképtelenség következményeinek. A második legnagyobb lett bankot, a Parex-et csak államosítással tudták a teljes csődtől megmenteni86, és a kormányzat törvényt fogadott el arról, hogy amennyiben szükséges, hazai bankjaiknak segítséget nyújthassanak. Ennek megfelelően a Parex részvényeinek 51%-át a Lett Nemzeti Bank át is vette. Az ilyen és hasonló akciók biztosítására külön alapot hoztak létre a lettek 2008 szeptemberében.

4.2. Keressük a felelőst

Christoph Rosenberg a Nemzetközi Valutaalap balti kirendeltségének vezetője sokak megdöbbenésére kijelentette, hogy a nemzetközi bankok igenis hibásak az ingatlanpiaci árrobbanás miatt, és az ingatlanpiaci lufi kipukkadásában is felelősek.87 A kijelentést Erkii Raasuke a Swedbank területi igazgatója sem cáfolta, úgy fogalmazott, hogy lehettek volna körültekintőbbek a hitelkibocsátások esetében. Akkor most hogy is van ez? Többen feszegetik a kérdést: vajon a bankok felelősek a válság kirobbanásáért és annak elmélyüléséért? A helyi lakosság jelentős része ezen vállalatokat teszi felelőssé minden bajáért, de én azt hiszem, az éremnek két oldala van. Egy dolog biztos, a pénzintézetek mohósága nem ismert határokat. Ki akarták aknázni a térségben rejlő lehetőségeket olyan gyorsan, amennyire ez lehetséges volt, a következményeket és baljós előjeleket pedig háttérbe szorította a nyereség utáni vágy, illetve a verseny, melyből mindenki győztesen kívánt kikerülni. Ezért kellett minél több ügyfél, egy idő után már attól is függetlenül, milyenek ezen ügyletek kockázatai. A területi vezetők nagy értékű jutalmakhoz jutottak, és ugye, ha a vezetőség boldog, a szekér rohan, akkor minden rendben van. Talán úgy érezték, kézben fogják tudni tartani a felszaporodott hiteleket, de lehet, hogy csak nem érdekelték őket a későbbi 86

Szegő Iván Miklós (2008), Véget ért a balti csoda, www.origo.hu (2009.június) 87 Esmerk Swedish News(2008), Banks blamed for baltic crisis, Dow Jones Factiva, (2009.június)

55

következmények. Emellett a bankok etikátlan hozzáállása is kimutatható volt, és ez sokak felháborodását kivívta az utóbbi időben. Veszteségeiket mindenáron és teljes mértékben a hiteleseikre kívánták hárítani, ugyanakkor a nyereségről nem akartak lemondani. Ám a ’hidegzuhany’ ráébresztette őket arra, hogy ez nem lesz kivitelezhető a térségben a recesszió elhatalmasodása miatt. Mindennek dacára mikor bűnbakot keresünk, nem varrhatjuk a teljes felelősséget a pénzintézetek nyakába. A rajtuk kívüli szereplők is ugyanolyan emberek, mint a banki vezetők, a kapzsiság, az önzőség, a nyereségvágy nem korlátozódik a bankárokra. A lakosság, a befektetők, a spekulánsok, a tehetősek, akiknek mindig több és több kell, szintén részt vettek a játszmában, mégpedig nem kis tétekkel. Legtöbben a rövid távú hasznot tekintették csak, s nem törődtek a dolog végkimenetelével. Mert lássuk be, ezeket a hiteleket a bankok nem kényszerítették, nem erőszakolták rá az ügyfeleikre, akik most nehéz helyzetbe kerültek, a kellő hatást megtették reklámok és az egyre kedvezőbb hitelkonstrukciók az alacsony kamatlábakkal. Sok-sok hitelfelvevő önként, saját maga vállalta a túlságosan magas kockázatot, a figyelmeztető tájékoztatást figyelmen kívül hagyva. Ez tapasztalható volt itthon is, ahol az MNB felelős vezetői többször rámutattak a nyilvánosság előtt az alacsony kamatozású devizaalapú hitelek figyelmen kívül hagyott árfolyamkockázatára. A felelősök keresésében pedig az a szép a jelen helyzetben, hogy mindenki találhat a maga számára alkalmas bűnbakot. De ne hagyjuk ki e sorból a politikusokat sem, akiknek érdeke úgy diktálta, hogy segítsék elő a pénzintézetek ténykedését, a piaci erők kontrollálatlan működését és a globalizáció térnyerését. Igazi választ persze csak akkor kapnának az érintettek, ha magukba fordulnának, és számba vennék, hogy saját maguk pontosan hol hibáztak, hol döntöttek rosszul, és végre levonnák a tanulságot, hogy a folyamat ne ismétlődhessen meg újra és újra.

4.3. Szorult helyzetben az anyavállalatok Kis kitérőm után térjünk vissza a konkrét állapotokra, melyek a baltiak és bankjaik kapcsolatát tükrözik. Ami az észt és a litván bankokat illeti, nagyrészt külföldi befektetők kezében vannak. Így a politikusaik nem tartottak attól, hogy a Parex helyzetébe kerülnek bankjaik, és ha mégis, aggódjanak miatta az anyavállalatok, a

56

tényleges külföldi tulajdonosok. Litvániában a SEB88 a piacvezető, míg Észtországban a Swedbank a legnagyobb, és e két bank tartja kezében a térségbe befolyt hitelek 2/3-át. Nem elhanyagolgató tény, hogy a Swedbank számára milyen hasznos volt a balti piac. A baltiak Európai Unióba lépése és az azt követő gazdasági föllendülés hatalmas profitot termelt a svédeknek, és bevételeik meghatározó része a Baltikumból folyt be. Több ügyfelük volt itt, mint otthon. Kissé ironikus, hogy most ugyanez a piac a csőd szélére sodorja ezen bankokat. A BIS (Nemzetközi Fizetések Bankja – Bank for International Settlements) 2009 áprilisi becslése szerint a Swedbank kintlévőségei a térségben meghaladják a 80 milliárd USD-t, ami a svédek GDP-jének 16 %-átteszi ki.89 Mindez nem jöhetett volna rosszabbkor a svédeknek, tekintve, hogy náluk is tombolt a recesszió ezidőtájt.

A svéd bankok kölcsönpiaci részesedésének megoszlása a balti államokban (%-ban) 10. sz táblázat Észtország

Lettország

Litvánia

Swedbank

45

26

24

SEB

24

14

30

Nordea

13

13

10

Összesen

82

53

64

Forrás Latvia facts & analysis pdf

A fenti táblázat90 jól szemlélteti,hogy svéd pénzintézetek adták a kölcsönök jelentős részét a három köztársaságnak,de vizsgáljuk meg ezt némiképp visszatekintve, hogyan történt ez valójában. A skandináv hitelezőket, akiket néhány éve a hatalmas nyereség ígérete hozta lázba, most félelem fogta el. A Swedbank és a SEB részvényei vészes gyorsasággal veszítették értéküket, amihez nagyban hozzájárult a rengeteg híresztelés és tévinformáció a helyzettel kapcsolatosan. Érezték, hogy a Baltikum helyzete könnyen magával rántja 88

David Ibison and Robert Anderson (2008), Financial Times, Sweden says its banks will weather recession, Dow Jones Factiva, (2009.május) 89 Anna molin (2009), Dow Jones International News ( Factiva),2nd UPDATE: SEB Swings To 2Q Net Loss As Baltic Slowdown Hits, (2009.szeptember) 90 Latvia: Facts and Analysis (2009) 7.oldal , www.barcap.com , (2009. szeptember)

57

azokat a bankokat, akik ide pénzt kölcsönöztek, és itt az anyavállalatokra gondolok, nemcsak azok helyi fiókjaira. Mellesleg a nagyobb pénzintézetek, akiknek érdekeltségei vannak a térségben, próbálták és folyamatosan próbálják menteni a menthetőt. Így Svédország és Dánia például segítő kezet nyújtott a nehéz időkben Lettországnak. A svéd Riks bank és a Dán Nemzeti Bank valutacsere megállapodást írtak alá a Lett Nemzeti Bankkal, amely lényegében arról szólt, hogyha szükségszerű, a lettek 500 millió eurót kaphatnak tőlük megfelelő mennyiségű latjukért cserébe.91 Ezen összegből 375 milliót ajánlottak a svédek és 125 milliót a dánok. A jelen helyzetben a SEB, a Swedbank és a Danske Bank kulcsfontosságúvá vált az egész balti térségben. Mindannyian komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy megmentsék a bedőlés szélén álló hiteleket és a latot a leértékelődéstől. Mindezt természetesen nem önzetlen okokból tették, saját gazdaságukat kívánták menteni, és biztosítani akarták a lettek számára, hogy mindenképp megkapják az IMF kölcsönt. Az itt tevékenykedő bankok jelentős részét a nemzetközi hitelminősítők, mint a Fitch, vagy a Moody’s leminősítette.92 Ezzel figyelmeztettek mindenkit, hogy a térségbe invesztált hitelek kockázata tovább fog növekedni. Sok bank már a legrosszabbra készül. Eközben a lett kormány fontolgatja, hogy rendeletet alkosson, miszserint: az ingatlanhiteleket a jövőben csak addig a határig kellene visszafizetni, amennyit az ingatlan aktuális értéke még fedezni tud. A terv a svéd kereskedelmi bankok körében komoly nyugtalanságot keltett. Sokak szerint ez egy jelentős lépés lehet a lat leértékelése felé, ami viszont komoly következményekkel járna a gazdaságra, és valószínűleg érintené a két másik balti államot is. A lettek ezen elképzelései nem segítik elő azt sem, hogy a külföldi bankok bizalma helyreálljon a térségben, pedig ez is kulcsfontosságú lépés lehetne a kilábalás felé. A svéd bankóriások pénze a Baltikumban mintegy 500 milliárd svéd korona (48,7 milliárd euró) lehet, ebből mintegy 130 milliárd korona esik Lettországra. Ha a lett valuta árfolyama esetlegesen elszabadul, az óriási mértékű veszteséget okozna nekik, és ezt természetesen mindkét érintett fél szeretné elkerülni. Még Anders Borg svéd pénzügyminiszter is kifejezte aggodalmát a közelmúltban a helyzettel kapcsolatosan.

91

Joel Sherwood (2008), Sweden, Denmark Lend Helping Hand To Latvia, Dow Jones Newswires, (2009.március)

92

Szegő Iván Miklós(2008), Véget ért a balti csoda, www.origo.hu (2009.június)

58

4.4. Gazdasági fekete lyukká válik a Baltikum?

Többen gazdasági fekete lyukként beszéltek a balti államokról,93 mely magához vonzza az itt tevékenykedő bankok összes forrását, és elnyeli úgy, hogy többet senki sem látja. A Swedbank hivatalosan is a térség egyik legnagyobb hitelezője, és 280 fiókkal rendelkezik, vagy rendelkezett a balti országokban. Mára világossá vált, hogy komoly veszteségeket könyvelhet el magának. Úgy döntött, felülvizsgálja a követeléseit és a lehető legkevesebb veszteséggel próbálja meg kezelni a helyzetet. Ám nemcsak a svédek kerültek nehéz helyzetbe, nagy a riadalom a dánok és a finnek háza táján is. Ráadásul tanulmányok szerint, a fizetésképtelen hitelesek száma tovább fog nőni, mivel kevesebb kölcsönt adnak mind a vállalatoknak, mind pedig a háztartásoknak. A recessziót ez elnyújtja, ördögi kör alakul ki, sok vállalkozáson csak a kölcsön segíthetne, de nem juthat újabb hitelekhez, ezáltal az előző kölcsönének törlesztését sem fogja tudni fizetni. Befejezésül az a véleményem, hogy a teljes Baltikum és az ott tevékenykedő bankok számára a legkedvezőbb eset az volna, ha kapcsolatukat a közös célok elérését szem előtt tartva alakítanák. Mind két oldal tisztában van vele, hogy szüksége van a másik félre ahhoz, hogy a válságot további komoly veszteségek, vagy egy esetleges összeomlás nélkül átvészelje. Az is tény, hogy nagyban segíthetnék egymást a későbbi talpra állásban, dacára annak, hogy viszonyuk időnként viharos. Jelen körülmények között, ha a baltiak felett eluralkodik a válság, és ez egy hosszú távú dekonjunkturába megy át, akkor a fejlemények könnyen magukkal ránthatják az érintett bankokat is.

93

Gazdasági fekete lyukká válhat a Baltikum (2009), http://www.origo.hu/ (2009.augusztus)

59

5. Az árfolyamrendszer dilemmája az euróövezet kapujában és a válság szorításában Az utóbbi évek során a balti köztársaságok egyik leghőbb vágya az volt , hogy végre maguk is az integráció újabb szintjére emelkedhessenek az Unión belül, vagyis bevezethessék a közös valutát, az eurót. Az előző fejezetekben már kifejtésre került, hogy a vizsgált országok belső egyensúlytalanságaik miatt meglehetősen érzékennyé, sérülékennyé váltak, ezért hidegzuhanyként érte őket a gazdasági világválság. A közelmúltban felállítottak egy rangsort, mely megmutatta, hogy abban a 182 államban, ahol elérhető prognózis készült 2008 és 2010 közötti időszakban a GDP alakulásáról94, a három balti állam a sereghajtó. Kilábalásuk ütemét és módját befolyásolja az általuk alkalmazott fix devizaárfolyam rendszer. Ezt mindenképp fenn akarják tartani, mert minél előbb csatlakozni kívánnak az eurózónához.

5.1. Általános megfontolások A témával foglalkozó irodalomban közhely, hogy a rögzített árfolyam-rendszer hatékonyan

csak

nagyon

fegyelmezett

gazdaságpolitika

és

megfelelő

külső

körülmények között működhet kielégítően. Ugyanakkor, ha megnézem a baltiak helyzetét pillanatnyilag, éppen e feltételek szöges ellentéte érvényesül. Az euróövezet pedig komoly követelményeket támaszt azokkal szemben, akik csatlakozni kívánnak. Ez persze nem is annyira óhaj, hisz bármely ország, mely az Unióhoz csatlakozik, egyben vállalja azt is, hogy előbb-utóbb bevezeti a közös pénzt hivatalos fizetőeszközének. Ehhez azonban teljesítenie kell azokat a konvergenciakritériumokat, amelyeket az Európai Uniót létrehozó maastrichti szerződés 121. paragrafusában 95

soroltak fel. A kritériumok célja, ahogy azt már a nevük is mutatja, az uniós országok

gazdaságának összhangba hozása és stabilitása, amely a monetáris unióhoz elengedhetetlenül szükséges. Amennyiben ugyanis a gazdaságok makroökonómiai mutatói a kritikus pontokon (például az infláció vagy a költségvetési hiány esetében) 94

Zsolt Darvas, The Baltic Challenge and Euro-Area Entry, Bruegel Policy Contribution, 2009.november.

2009/13, 2 o 95

MNB ,Tájékoztató az Európai Központi Bank Működéséről, EKB, Budapest 13-14 o 2006 május

60

jelentősen eltérnének, ez aláásná a közös valuta stabilitását, és a közös monetáris politika fenntarthatóságát. A balti államok euróövezeti csatlakozását néhány évvel ez előtt azért utasították, mert a túl magas volt náluk az infláció. Csatlakozási kísérletük évében Észtország és Litvánia 4%-os inflációs rátát produkált, a lettek pedig 7% -on álltak. A helyzet ezt követően csak romlott, a belső egyensúlytalanságok felszínre bukkanása és a világgazdasági válság tovább tetézte a problémát. A balti köztársaságok esetében ez különösen nagy gondot jelent, hiszen fix devizaárfolyam-politikát alkalmaznak, ami lehetetlenné teszi, hogy monetáris eszközökkel operáljanak az infláció leszorítása érdekében. A rögzített árfolyamrendszerrel kapcsolatban két dolog nyilvánvalónak tűnik az elméleti kutatásokból és a gyakorlati tapasztalatokból egyaránt. Egyik az, hogy a tőke szabad áramlása és rögzített devizaárfolyam mellett nem lehet független monetáris politikát folytatni.96 A másik pedig, hogy a rögzített árfolyam mellett nemigen lehet megszabadulni a spekulációs veszélytől, amely szélső esetben valutaválságot is okozhat. Ezzel szemben áll, hogy a költségvetéssel remekül lehet manőverezni a rögzített árfolyamok esetén. Csakhogy ismervén e három köztársaság gyászos fiskális helyzetét, ez az opció nem kerülhet számításba. Kicsit úgy érzem vizsgálódásaim alapján, hogy a balti vezetők kétségbeesetten ragaszkodnak árfolyamrendszerükhöz és a helyzet megoldását az állami dolgozók bérének csökkentésével

kívánják megoldani és

megszorításokkal. Viszont talán ezzel a legérzékenyebb ponton ragadják meg a lakosságot, ami forrongások és tűntetések sorozatát vonhatja magával és egy elégedetlen tömeget szül. Másrészt viszont az is köztudott, hogy tökéletesen rugalmas árfolyamrendszert a valóságban szinte lehetetlen találni. Ez azt feltételezné, hogy a nemzeti jegybankok az adott országban egyáltalán nem folytatnak devizapiaci kereskedést az árfolyam-alakulás befolyásolására, azaz nem folytatnak intervenciót a hazai pénznem le- vagy felértékelődésének érdekében. Jelenleg a fejlett országokban leginkább az úgy nevezett irányított lebegtetés hibrid árfolyamrendszere érvényesül, amelyben megpróbálják mérsékelni az árfolyam kilengéseit, de mindezt anélkül hajtják végre, hogy bizonyos szinteket, illetve ingadozási sávokat mereven rögzítenének.

96

P. Krugman és M. Obstfeld (2003), Nemzetközi Gazdaságtan, Panem kiadó, Budapest 551-554

61

5.2. A rendelkezésre álló lehetőségek97 Hogyan tovább? A balti országok nehéz döntés előtt állnak az árfolyam-politika kérdésében, és nincs tökéletes gyógyír a problémájukra. Három megoldási lehetőség merülhet fel a számukra, kiegészítve egy negyedik stratégiával, melyet csak az Unió bevonásával és tevékeny részvételével lehetne kivitelezni. Így ez utóbbit nem tekinthetem tényleges opciónak egyenlőre. Mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai, sorra veszem őket.

1. Ragaszkodnak a jelenlegi árfolyam-politikájukhoz, fenntartják árfolyamszintet, és mindent megtesznek azért, hogy a lehető leghamarabb bevezethessék az eurót.

2. Leértékelnek, de közben megtartják a fix árfolyam rendszert. 3. Áttérnek az árfolyam lebegtetésére. 4. ’Azonnal’ bevezetik az eurót, miközben elkötelezik magukat, hogy kézben tartják az államadósságot.

1. A három balti állam egyelőre ezt az utat követi. Önállóságuk kivívása után a saját fizetőeszköz a nemzeti büszkeség fontos forrása volt, ám a döntéshozóik céljai közt szerepel az euró mihamarabbi bevezetése. Észtország tűnik a legelszántabbnak, 2011-re már az eurózónán belül látják magukat. Ez az opció racionális választásnak tűnik, hisz a magánszféra nagyon magas devizatartozása mellett rettentően kockázatos volna a devalváció eszközéhez nyúlni. Másrészt viszont a jelen helyzetben abszolút elsőbbséget élvez a recesszióból való kilábalás, mert ettől függ a munkanélküliségi ráta csökkentése. Amennyiben a munkanélküliség csökkenne, az állami adóbevételek növekednének, csökkenne a költségvetési hiány, illetve a bedőlő hitelek száma is visszaesne. Lebegő árfolyam mellett mindehhez elég volna, ha a központi bank növelné a pénzkínálatot, a bekövetkező leértékelődés csökkentené a hazai termékek relatív árát, az olcsóbb árak pedig nagyobb keresletet generálnának a hazai termékekre és szolgáltatásokra. A rögzített devizaárfolyam rendszer viszont nagymértékben korlátozza a monetáris 97

Zsolt Darvas, The Baltic Challenge and Euro-Area Entry, Bruegel Policy Contribution, 2009.november

,2009/13, 3-22 o (E fejezet oroszlánrészét ez a tanulmány adta)

62

politikát, mint lehetséges fegyvert a munkanélküliség elleni küzdelemben.98 A hazai pénzkínálatot nem lehet megnövelni, mert erre az árfolyam kilépne az ingadozási sávból, és a kötelező intervenció visszacsökkentené a pénzmennyiséget. Eközben ráadásul a valutatartalékok is csökkennének. Mit lehet tehát tenni tekintettel arra, hogy a baltiak kiigazítási programjaiban kulcsszerepet kapott a magánszféra versenyképesebbé tétele? Viszonylag rugalmas gazdaságokról lévén szó, tehát szóba jöhet a bérek és árak csökkentése a hazai termékek nemzetközi

versenyképességének

javításához,

és

a

külgazdasági

egyensúly

helyreállításához. Végre is hajtottak komoly bércsökkentést, de egyelőre inkább a közszféra kárára. Ez a stratégia számos veszélyt rejt magában. Kérdéses, hogy képeseke hatásosan korrigálni a bér- és árszinteket a kereskedelmi forgalomba kerülő termékek és szolgáltatások szektorában is, ahol egyelőre még nem számottevő a nominálbérszint csökkenése.99 A bizonytalan gazdasági környezet is nagy kockázatot jelent a külföldi befektetők számára és annak ellenére, hogy mindhárom balti köztársaság kizárta a leértékelés lehetőségét, a piac és a külföldi beruházók nincsenek meggyőződve ennek bizonyosságáról. Hisz a baltiak még mindig rákényszerülhetnek a leértékelésre. Viszont amíg így áll a helyzet, nem invesztálnak a térségbe. A fix árfolyam és a recesszió szorításában sokkal nehezebb megszilárdítani a költségvetést, pedig erre igen nagy szükség volna. Ahhoz, hogy teljesítsék az IMF és az Unió elvárásait, a kormányoknak kb 40%-al vissza kell fogni kiadásaikat 2009-ben. Ez magában hordozza szociális elégedetlenség elmérgesedését. A bérek csökkentése további kölcsönök bedőlését vonhatja maga után, hiszen az adósok nem tudják fizetni törlesztő részleteiket. Amennyiben ez megtörténik, bankok továbbra is visszafogják hiteleiket, ami pedig hosszú távú recessziót eredményezne. E stratégia előnyei közé tartozik viszont, hogy ha sikerülne nagy áldozatok árán mégis bevezetni az eurót, az mindenképpen jót tenne a gazdaság növekedése szempontjából. A Baltikum ismét vonzó lehetne a külföldi tőke számára, és térség kockázati tényezői nagy mértékben csökkennének.

98

P. Krugman és M. Obstfeld (2003), Nemzetközi Gazdaságtan, Panem kiadó, Budapest 551-594 Zsolt Darvas, The Baltic Challenge and Euro-Area Entry, Bruegel Policy Contribution, 2009.november ,2009/13, 11-14 o

99

63

2. A leértékelés eszközével jelentős relatív árváltozás érhető el, ami elősegítené ezen államok versenyképességének helyreállítását100, és erőforrások átcsoportosítására vezetne a nem- kereskedelmi szektortól a kereskedelmi szektorhoz. A defláció körülményesebb és jóval hosszabb idő alatt éri el ugyanazt a hatást, mint a leértékelés, ennélfogva a gazdaság is lassabban fog kilábalni jelen állapotából. A leértékeléssel azok kerülnének a legkedvezőtlenebb helyzetbe, akik kölcsöneiket devizában vették fel, ugyanakkor a bércsökkentés sokkal szélesebb rétegeket érintene, a bérből és fizetésből élőket. Ezáltal a szociális elégedetlenség sem öltene oly mértéket, mint az előző verziónál. A valutaleértékelés kérdése a lett lat kapcsán merült fel a közelmúltban, de a két szomszédos ország is súlyosan veszélyeztetett. A leértékelés másrészt nagyon nehéz helyzetbe hozná a térségben tevékenykedő bankokat101 és csak az EU és az IMF beleegyezésével volna lehetséges. A leértékelés csökkentené a folyó fizetési mérleg deficitet, s a gazdasági fellendülés ösztönzésével az állami költségvetést hiányát is. Emellett a jegybak leértékelés alkalmával feltöltheti kimerült devizatartalékait. Hosszú távú hatása azonban, hogy megemeli a pénzkínálatot és az árszintet. Az sem éppen elhanyagolható szempont, hogy a ’kór’ minden bizonnyal tovább terjedne a többi balti államra, és leértékelési lavinát indítana el a térségben.102 Sőt a későbbiekben valószínűleg a kelet-európai térségbe is begyűrűzne, ráadásul megemelné az államadósságnak a GDP-hez viszonyított arányát, mert növekedne a devizatartozás hazai pénzben számított értéke. Mind három balti állam már több,mint két éve ERM II –tag, ahol lényegében azt vizsgálják, hogy ezen országok gazdasága fel tud-e nőni az Euróövezet elvárásaihoz. Ha leértékelik valutájuk, jó esély van rá, hogy ismét két évet el kell tölteniük az ERM II-ben, bizonyítván konvergenciájukat. A devizahitelek miatt a törlesztő részletek is megemelkednének, ami a vállalkozások és egyes bankok csődjéhez vezetne. Sőt még az is elképzelhető, hogy a külföldi bankok egyszerűen kivonulnának a térségből. Ami megint csak konzerválná az elhúzódó recessziós állapotot. Mindent összegezve: a leértékeléssel tovább növekedne a pénzügyi bizonytalanság a baltiak háza táján, ami még inkább gyengítené a befektetők térségbe vetett bizalmát,

100

Zsolt Darvas, The Baltic Challenge and Euro-Area Entry, Bruegel Policy Contribution, 2009.november ,2009/13, 13-14 o 101 A bankokról szóló fejezetben kifejtettem, milyen erőfeszítéseket tesznek e pénzintézetek azért, hogy a baltiak elkerüljék a leértékelést, s enélkül oldják meg a válság által okozott problémákat. 102 Index (2009), Veszélyben a régió Lettország miatt, www.index.hu (2009.június)

64

ennek dacára olyan eszközöket adna a gazdaságpolitikai vezetők kezébe, mellyel a válság csapásait tompíthatnák, és talán a recesszió elhúzódását is megelőzhetnék.

3. A közép-kelet-európai országok közül már többen sikerrel vezették be a lebegő árfolyamrendszert. Csehország gazdasága például magas növekedési rátákat ért el, alacsony infláció mellett és a globális gazdasági válság sem tudott olyan sebeket ütni rajta, mint a balti térség országain, de Lengyelország is könnyebben túl fog jutni a krízisen, mint tanulmányom főszereplői. Meglátásom szerint ez a lépés korábban lett volna igazán hatásos, az ezredforduló táján, még a ingatlanpiaci boom periódus előtt. Ez esetben a hitelválság sem tudott volna oly méreteket ölteni, amilyet most tapasztalnunk kell. A lebegő árfolyam kétségtelen

előnye,

hogy

a

valutaárfolyam

alkalmazkodik

a

világgazdaság

változásaihoz, és ez elősegíti az országban a belső és külső egyensúly megszilárdítását és fenntartását. A baltiaknak továbbá nem kéne aggódniuk a devizatartalékok csökkenése miatt, ami napjainkban is komoly fejtörést okoz e köztársaságok vezetésének. Most mindenképp fenn kell tartaniuk hazai valutájuk euróhoz rögzített árfolyamát,103 és ki kell védeniük az előre nem prognosztizálható, vagy épp elkerülhetetlen gazdasági mélypontok hatásait, s a szükséges intervenciók kritikus érték alá csökkenthetik a tartalékokat. Ám egy kis, nyitott gazdaságban kockázatai is vannak a lebegő árfolyamrendszerre való áttérésnek. Közismert a lebegő árfolyamok nagyfokú volatilitása, ami nem kívánt reálgazdasági

ingadozásokat

válthat

ki.104

Nagyon

fontos

a

hosszú

távú

következményekkel is számolni ennél a lehetőségnél. Vajon tényleg meghozza a kívánt eredményeket? Meg lehet vele törni a fellendülés-zuhanás ciklusokat? Úgy vélem, lebegő árfolyamrendszer mellett az országok jegybankjai képesek volnának a túlpörgetett gazdaságot lenyugtatni, amihez mindössze a pénzkínálatot kellene szűkíteniük. Az árfolyam szabad mozgása egyaránt tükrözné belső gazdaság állapotát és a világgazdaságban végbemenő folyamatokat.

103

P. Krugman és M. Obstfeld (2003), Nemzetközi Gazdaságtan, Panem kiadó, Budapest a köny alapján vontam le ezt a következtetést 104 Zsolt Darvas, The Baltic Challenge and Euro-Area Entry, Bruegel Policy Contribution, 2009.november ,2009/13, 14 o

65

4. Ez a stratégia számos előnnyel járna, és lényegesen kevesebb veszélyt hordoz magában, mint a többi, miközben nagyban elősegítené, hogy a balti államok lassan elindulhassanak a gyógyulás útján. Idézőjelbe tettem az opció leírásánál az ’azonnal’ szót, mert ez természetesen csak a megoldás sürgősségére utal, lehetetlen ezt a verziót rögvest megvalósítani. Az euró bevezetése még nem maga a megoldás, ám megfelelő konverziós kurzus megállapítása esetén és kiegészítve a költségvetési hiány és az államadósság kezelésével már számottevően javítana a balti gondokon. A gazdasági stabilitás végre kedvező környezetet teremtene a befektetők számára, és megindulhatna a GDP bővülése. Előnye az is, hogy az euróövezet egyfajta védelmet nyújtott tagjai számára a válság idején. 105 A hazai pénznemek egyelőre mind három állam esetében túlértékeltek. Ebben is mihamarabb el kell érni az egyensúlyi helyzetet, de ehhez leértékelés vagy jelentős árszínvonal-csökkenés szükséges. A balti szituáció, és főleg Lettország helyzete egyre drámaibb. A térség bankjai és a kormányzatok mindent megtesznek a túlélés érdekében, de a bukás lehetősége fenyegetően les rájuk. Ha az egyik köztársaság összeomlik, az könnyen átterjedhet a másik kettőre. Az egész Baltikum csődje pedig már meglehetősen nagy EU-s problémát jelentene. A 4. opció szempontjából viszont az a fő kérdés, hogyan tudnák ezek az országok mihamarabb teljesíteni az eurózónához való csatlakozás maastrichti kritériumait. Amennyiben ezeket a baltiak nem tudják teljesíteni, nem szabadna kiskaput keresni nekik, vagy kiemelt elbánásban részesíteni őket. Ez esetben a többi euróövezetbe vágyó tagállam is joggal követelhetné az egyenlő elbánást, illetve a konvergencia követelmények háttérbe szorítását extrém gazdasági problémák esetén. Ugyanakkor a kritériumok már a krízis előtt is vitákat generáltak, sokan megkérdőjelezték azok racionalitását, s a válság csak megerősítette ezeket az érveket. Pontról pontra át kellene vizsgálni a csatlakozási feltételeket, és az egyezmény adta jogi keretek között hozzá kellene igazítani a jelen korszak kihívásaihoz. Ezek után pedig csak olyan országok csatlakozhatnának az övezethez, akik ezeket az elvárásokat képesek teljesíteni. Kérdés ezek után, hogy a felsoroltak közül melyik a legjobb megoldás? Az előbbiekből az derül ki remélhetőleg, hogy nincs igazán tökéletes lépés, pro és kontra 105

Zsolt Darvas, The Baltic Challenge and Euro-Area Entry, Bruegel Policy Contribution, 2009.november , 2009/13, 14 -16 o

66

érvek mindegyik esetben felsorolhatók. Kovács György106 az USB elemzője szerint enyhülést hozhat e helyzetben, ha sikerülne egy multilaterális szerződést kötni az Európai Unióval, amiben vállalnák, hogy a leginkább kiéleződött lett problémát a többi országtól izoláltan oldják meg. Így egyszerre véghez lehetne vinni lett pénznem leértékelését, és megfékeznék annak tovagyűrűző hatását, megóvva ezzel a környező államokat, akiket mindez nehéz helyzetbe kényszerítene. Sőt később még Uniós szintű bonyodalmakat is felvetne. Nagyon remélem, hogy a Közösség nem hagyja magára a Baltikumot, belátva, hogy a kilábalás közös érdek, és a jövőben megteszi a szükséges lépéseket a régió megsegítésére. A személyes véleményem az, hogy nem szabadna elvetni az összehangolt, átfogó megoldás gondolatát, mely megoldás egyszerre segítené meg a három balti köztársaságot, az Európai Unió közreműködésével és ellenőrzésével.

106

Index (2009), Veszélyben a régió Lettország miatt, index.hu (2009.június)

67

Összegzés, következtetések A balti államok gazdasága az évtized második felére mesterségesen túlhevült, elérte csúcspontját, és utána zuhanásba kezdett. A fordulópont 2007-re tehető, amikor e három ország növekedési üteme jelentősen lelassult. Ám a recesszió csak 2008-ban érte el őket oly mértékben, ami már pánikra is okot adott. A gazdaságot jellemző értékek ugyan magasak maradtak, de a számok előjele negatívra váltott. A gyors növekedés külső egyensúlyhiányt és inflációt generált. Emellett a háztartások és a vállalkozások tetemes adósságot halmoztak fel külföldi devizában. A fordulópont a térségre jellemző módon következett be, mielőtt megindultak a lejtőn. Mindez kezdetben nem állt szoros összefüggésben a nemzetközi pénzügyi krízissel, ami a későbbiekben felgyorsította, felerősítette a már meglévő bajokat, 2008 második felétől. Konzerválta a problémákat, és hosszú távú recessziót idézett elő, melynek a vége még mindig nem látható.107 Megállapítható, hogy a balti államok vezetői nem tudták kellően befolyásolni a hazai kereslet feltételeit, nagymértékben megkötötte kezüket a rögzített devizaárfolyam politika, mely mellett tűzön-vízen át kitartottak és mindmáig kitartanak, több közgazdász intésének dacára is. Az eurózónához mihamarabb csatlakozni kívánó trió már a korábbi években is nagyjából összehangolt jegybanki politikát folytatott, és úgy fest, a válság megoldását is részben ettől várják, részben pedig a kiadások radikális lefaragásától, ezt mindenekelőtt az állami alkalmazottak bérének csökkentésével és más megszorításokkal kívánják elérni. Ez pedig a tömegeket könnyen a kormányzat ellen fordítja. A fenyegetően alacsony jegybanki devizatartalékok ellenére és a főként euróban felvett devizahitelek kiemelkedő aránya miatt az euróhoz rögzített árfolyamrendszer fenntartását tarják a balti vezetők leginkább járható útnak. Úgy vélik talán nem alaptalanul, hogy ennek feladása a recesszió elmélyüléséhez vezetne, emellett az országok jogrendszere sincs felkészülve a leértékelés vagy szabad lebegésre való áttérés nyomán kialakuló sokkhelyzetre. Valószínűsíthető, hogy amennyiben bármelyik balti állam leértékelést hajtana végre, az dominóhatást váltana ki, és átterjedne a szomszédos

107

R.Martin & C. Zauchinger (2009), Recent Developments in the Baltic Coutries –What Are the Lessons for Southeastern Europe, Österreichische Nationalbank, In: Workshop NO.15 2009. 31-40 o (e fejezet megírásánál főként a fent említett tanulmányt használtam és dolgozatom első fejezetét)

68

balti államokra, hiszen ők egymás között bonyolítják kereskedelmi forgalmuk nagy részét. Egy devizakrízis hatása több csatornán begyűrűzne a környező államokba, és könnyen lehet, hogy a térség egységes megítélése miatt a nemzetközi befektetők az egész Baltikumból kivonulnának. Mindez pedig beláthatatlan következményekkel járna a régióra. Mégis a rögzített árfolyam miatt a gazdaságpolitika olyan eszközöket kényszerül mellőzni, melyek az adott helyzetben talán enyhíthetnék is a gazdasági gondokat. A paradox helyzet megoldása még várat magára, de addig is kellemetlen kérdéseket vet fel a politika számára. A fellendülés és hanyatlás periódusában kulcsszerepet kapott a pénzügyi- és reálszféra összefonódása. Egyik vonta maga után a másikat, miközben megerősítették egymás hatásait. A külső környezet nagyon meghatározóvá vált ezen államokban, a külső függésben rejlő fenyegetések ezen a ponton nyilvánvalóvá váltak. A segítségre jobban rá vannak szorulva, mint valaha. A pénzügyi krízist követő világgazdasági válság Európa szerte mentőcsomagok tucatjait tette szükségessé. A Baltikumban szociális pánik, utcai zavargások és egyéb belpolitikai viharok kísérték és kísérik ma is a nemrég még gazdasági csodaként emlegetett államok válságkezelő programjainak bevezetését. A régió mára az Unió egyik legsúlyosabb válságzónájává avanzsált. Több külföldi hitelt is igénybe vettek mind hárman, mellyel külső adóságaik mértékét tovább növelték, és fokozták az egyensúlytalanságokat. Az országok külföldi megítélése pedig egyre inkább meghatározó, ezért a fajsúlyosabb nemzetközi hitelminősítők negatív ítéletei hátrányos helyzetbe hozzák ezeket a mély recesszióban vergődő államokat, és súlyosbítják az amúgy is kiélezett szituációt. A politikai intézkedések, melyeket korábban elővigyázatosságként a helyzet normalizálására tettek, általában nem hatottak megfelelően, vagy túl későn kerültek elfogadásra. Számomra fontos tanulsága volt az eseményeknek, hogy ha egy ország nagymértékben

rászorul

a

külföldi

tőkére,

miközben

makroökonómiai

egyensúlytalanságokkal küszködik, akkor nagyobb erővel hatnak rá a regionális és globális gazdasági zavarok. Felmerült bennem a kérdés, vajon miért olyan fontos egy gazdaságban a folyamatos bővülés és növekedés (akár erőn felül). Talán tanácsosabb volna időnként ráülni az eredményekre, egy kis szünetet tartani, és engedni a gazdaságnak, hogy utolérje önmagát, makrogazdasági egyensúly alakuljon ki. Meglátásom szerint ez a sok éves folyamat, mely végül negatív gazdasági fordulathoz 69

vezetett, gyors, hatásos, és leginkább a megfelelő időben végrehajtott intézkedésekkel megállítható lett volna, vagy legalábbis mérsékelni lehetett volna a felmerülő gondokat. Kicsit olyan ez, mint egy hosszan elhúzódó lappangó betegség, mely célzott csapással rövid idő alatt megfékezhető lenne, de ha nem veszünk róla tudomást, hagyjuk elterebélyesedni, végül elpusztítja a testet.

70

Mellékletek

Melléklet 1:

A kölcsön készletek növekedési üteme a Baltikumban108 (néhol nem teljesen látható, de az X-tengely értékei mindig az adott ország valutanemében értendőek)

A litván kölcsönök növekedési üteme 8.sz diagram

Forrás: http://easterneuropeeconomy.blogspot.com

108

Claus Vistesen (2007), Eastern Europe Economy Watch , http://easterneuropeeconomy.blogspot.com/2007/10/translation-risk-in-baltics-and-other.html (2009. augusztus)

71

Az észt hiteláradat 9.sz.diagram

Forrás: http://easterneuropeeconomy.blogspot.com

A lett hiteláradat 10.sz.diagram

Forrás: http://easterneuropeeconomy.blogspot.com

72

Irodalomjegyzék

Könyvek P. Krugman és M. Obstfeld: Nemzetközi Gazdaságtan (Panem kiadó, Budapest ,2003, 551-594 és 642659 o) Soros György : A 2008-as hitelválság és következményei ( Scolar kiadó, Budapest, 2008, 7-30 o)

Folyóiratok European Commission ,Economic Forecast Spring 2009 , European Economy, European Communities, Luxemburg ,61-62 o, 78-79 o, 80-82 o J.Sommers & M. Hudson , Extremist nightmares, The Economist print edition, 2009. márc. 8 és12-14 o MNB ,Tájékoztató az Európai Központi Bank Működéséről, EKB, Budapest 13-14 o 2006 május Zsolt Darvas, The Baltic Challenge and Euro-Area Entry, Bruegel Policy Contribution, 2009.november ,2009/13, 3-22 o

Egyéb kiadványok AFX Asia (2008) – Factiva , Latvia GDP slide deepens gloom over Baltic crisis, Reuters, (2009.szeptember) Anna molin (2009), Dow Jones International News ( Factiva),2nd UPDATE: SEB Swings To 2Q Net Loss As Baltic Slowdown Hits, (2009.szeptember) David Ibison and Robert Anderson (2008), Financial Times, Sweden says its banks will weather recession, Dow Jones Factiva, (2009.május) Economy (2009), All About Latvia, www.allaboutlatvia.com (2009.szeptember) Esmerk Swedish News(2008), Banks blamed for baltic crisis, Dow Jones Factiva, (2009.június) Factiva (2009), Baltic slowdown hits Finnlines, Craig Eason (2009.szeptember) Joel Sherwood (2008), Sweden, Denmark Lend Helping Hand To Latvia, Dow Jones Newswires, (2009.március) Latvia: Facts and Analysis (2009) , www.barcap.com , (2009. szeptember) Nerijus Adomaitis (2009) Lithuanian Q1 GDP posts biggest fall since 1995, ,Reuters News, (2009.augusztus)

73

R. Kuodis & T. Ramanuskas, From Boom to Bust: Lessons from Lithuania, , Österreichische Nationalbank ,In: Workshops NO.15 (2009) R.Martin & C. Zauchinger (2009), Recent Developments in the Baltic Coutries –What Are the Lessons for Southeastern Europe, Österreichische Nationalbank, In: Workshop NO.15 2009. S.Berzina (2009), Assessment of Past Developments and Economic Policy Challenges in Latvia , Recent Developments in the Baltic Countries – What Are the Lessons for Southeastern Europe?, Lett Nemzeti Bank kiadásában, Ü.Kaasik & E.Pank (2009), Reserves Can Help- the Case of Estonia, Österreichische Nationalbank In: Workshop NO.15

Internet Claus Vistesen (2007), Eastern Europe Economy Watch http://easterneuropeeconomy.blogspot.com/2007/10/translation-risk-in-baltics-and-other.html (2009.augusztus) Eurostat (2009) REal GDP growth rate, http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&plugin=1&language=en&pcode=tsieb020 (2009.december) Gazdasági fekete lyukká válhat a Baltikum (2009), http://www.origo.hu/uzletinegyed/valsag/20090815gazdasagi-fekete-lyukka-valhat-a-baltikum.html, (2009.augusztus) HVG (2009), Még nem látszik a válság vége a baltikumban, http://hvg.hu/gazdasag/20090930_Baltikum_valsag_vege.aspx (2009.október) HVG(2009), Az S&P leminősítette Lettországot és Észtországot http://hvg.hu/gazdasag/20090810_sandp_lettorszag_esztorszag_leminosites.aspx, (2009.augusztus) HVG(2009), Ismét EIB mentőöv Észtországnak ,http://hvg.hu/gazdasag/20090525_eib_hitel_esztorszag.aspx (2009.június) ITDH (2009), Észtország főbb gazdasági mutatói, http://orszaginfo.itdhungary.com/?p=tarsadalmi_gazdasagi_helyzet&c=ee (2009.augusztus) ITDH (2009), Lettország főbb gazdasági mutatói, http://orszaginfo.itdhungary.com/?p=tarsadalmi_gazdasagi_helyzet&c=lv#altalanos , (2009.szept) ITDH (2009), Litvánia főbb gazdasági mutatói, http://orszaginfo.itdhungary.com/?p=tarsadalmi_gazdasagi_helyzet&c=lt#altalanos , (2009.szeptember) Lengyel László (2009) Útmutató a válságkezelésre,www.hvg.hu/ lengyeldosszie.aspx, (2009. szeptember) MTI (2007), A Fitch leminősítheti a balti államokat, http://www.fn.hu/uzlet/20070306/fitch_leminositheti_balti/ , (2009.augusztus) MTI (2009)Drasztikus Adóemelések Észtországban , http://index.hu/gazdasag/vilag/esztt090115/ (2009.szept) MTI (2009), A balti államokat érintette leginkább a válság , http://www.mno.hu/portal/666442 (2009 . szeptember)

74

1 MTI (2009), Már a világbank is mentené a régiót, http://index.hu/gazdasag/magyar/2009/02/19/1251183/ (2009.szeptember) Németh Viktória (2009), Le a Megszorításokkal, http://kitekinto.hu/europa/2009/09/01/le_a_megszoritasokkal (2009.szeptember) Pethő István(2008), Sötét fellegek gyűlnek a Lehman Brothers romjai felett, http://www.origo.hu/nagyvilag/20080923-lehman-brothers-wall-street-amerikai-penzugyi-valsag.html (2009.július) Szegő Iván Miklós (2008), Véget ért a balti csoda, http://www.origo.hu/uzletinegyed/valsag/20081203veget-ert-a-balti-gazdasagi-csoda-recesszio-esztroszag-es-lettorszag.html, (2009.június) Szegő István Miklós ,Csernátony Csaba (2009),Mentőövet kap a régió,de nem túl nagyot, http://www.origo.hu/uzletinegyed/valsag/20090227-esemenyek-penteken-amerikai-gdp-otp-mol-forintosszefoglalo-a-pentek.html, (2009. augusztus) 2009, Veszélyben a réió Lettország miatt, http://index.hu/gazdasag/vilag/2009/06/05/veszelyben_a_regio_lettorszag_miatt/ (2009.szeptember) 2009 Másokat is megfertőzhet a lett válság, http://kitekinto.hu/europa/2009/06/08/masokat_is_megfertzhet_a_lett_valsag (2009.szeptember)

75