Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar Világ- és Regionális Gazdaságtan Intézet
A rendszerváltozás óta alkalmazott foglalkoztatáspolitikai eszközök hatása a gazdasági fejlődésre Magyarországon és a Balti államokban
dr. Urbán Zsanett 2014.
Tartalomjegyzék 1. Bevezetés…….…………………………………………………………………………3 2. Európai fejlődési irányok……………………………………………………………..7 2.1. Az Európai Unió foglalkoztatáspolitikájának fejlődéstörténete……………………….7 2.1.1. Az Amszterdami Szerződés és az Európai Foglalkoztatási Stratégia………………7 2.1.2. Lisszaboni Stratégia (2000-2010) bemutatása…………………………………...…9 2.1.3. Európa 2020 Stratégia ismertetése………………………………………………...12 3. Magyarország általános gazdasági, társadalmi hátterének bemutatása…………15 3.1. Magyarország gazdaságára hatást gyakorló demográfiai változások………………...15 3.2. Magyar gazdasági környezet bemutatása……………………………………………..18 4. Magyarországi foglalkoztatáspolitikai irányvonalak a rendszerváltás óta………21 5. Magyar munkaerő-piaci helyzetkép………………………………………………...30 5.1. Munkaerő állomány jellemzése………………………………………………………30 5.2. A magyarországi munkaerő-piac, mint az Európai Unió munkaerő-piacának része…32 5.3. Magyarország munkaerő-piaci helyzete és kihívásai a Magyar Nemzeti Reformprogram tükrében……………………………………………………….….…36 6. Jövőbeli tervezett magyarországi fejlődési irányok………………………………..42 6.1. A foglalkoztatáspolitika eszközei, és az azokra fordított kiadások…………………..42 6.2. A magyar foglalkoztatáspolitika jövőképe, célkitűzései és azok viszonya az Európai Unió által tett ajánlásokhoz……………………………………………..…46 7. Balti államok gazdasági, foglalkoztatási helyzetének bemutatása Magyarország és az Európai Unió eredményeinek viszonylatában………………50 7.1. A Balti államok általános gazdasági bemutatása……………………………………..50 7.2. Észt Köztársaság társadalmi és gazdasági helyzete…………………………………..52 7.3. Észt Köztársaság foglalkoztatáspolitikai helyzetének elemzése……………………...54 7.4. Lett Köztársaság társadalmi és gazdasági helyzete…………………………………..57 7.5. Lett Köztársaság foglalkoztatáspolitikai helyzetének elemzése……………………...58 7.6. Litván Köztársaság társadalmi, gazdasági bemutatása……………………………….60 7.7. Litván Köztársaság foglalkoztatáspolitikai helyzetének elemzése…………………...61 7.8. A Balti államok és Magyarország munkaerő-piaci helyzetének összevetése………...65 2
8. Javaslatok, következtetések…………………………………………………………70 Összefoglalás……………………………………………………………………………...74 Abstract……………………………………………………………………………………77 Irodalomjegyzék…………………………………………………………………………..80 Ábrák jegyzéke……………………………………………………………………………84 Táblázatok jegyzéke…………………………………………………………………….....85
3
1. Bevezetés
A foglalkoztatáspolitika minden nemzetgazdaságnak alapvető eleme, tekintettel arra, hogy a munkaerő-piac alakulása döntően befolyásolni képes a gazdasági fejlődés alakulását. Egy nemzet fejlődése nagy mértékben függ attól, hogy mennyire hatékonyan vannak összehangolva az egyes állami intézményrendszerek, amelyek hidat képeznek az oktatás, a kutatás-fejlesztés és a munkaerő-piaci igények között. Ha egy országban megfelelően kerülnek kialakításra a munkaerő-keresleti és kínálati viszonyok, az képes alapot biztosítani a gazdasági növekedéshez, ugyanakkor a szociális ellátó rendszer terheit is mérsékelni tudja. Egy sikeres gazdaságpolitika nélkülözhetetlen eleme tehát a társadalmi körülményeket a lehető legteljesebb mértékben figyelembe vevő foglalkoztatáspolitika, amelynek kidolgozásához a társadalmi-gazdasági
körülmények
alapos
elemzése
szükséges.
Hazánk
foglalkoztatáspolitikájának elemzését és vizsgálatát kifejezetten aktuálissá teszik a jelenlegi hazai társadalmi és nemzetközi szintű gazdasági körülmények egyaránt. A közelmúltban lezajlott népszámlálás eredményeiből látható, hogy hazánk demográfiai mutatói egyre negatívabb eredményeket mutatnak a lakosságszám és az elöregedési adatok tekintetében, amely lényeges hatást gyakorol a munkaerő-piaci folyamatok alakulására. A 2008-tól gyűrűző gazdasági világválság pedig alapjaiban rengette meg a nemzetek gazdasági berendezkedését, így Magyarországét is. A válság kezelésére hazánknak is új alapokon nyugvó gazdasági intézkedéseket kellett és kell folyamatosan bevezetnie a gazdaság élénkítése érdekében. Annak érdekében tehát, hogy hazánk képes legyen hatékonyan szembenézni a kialakult demográfiai és gazdasági körülményekkel, kulcsfontosságú, hogy foglalkoztatáspolitikáját is új alapokra helyezze. A mai magyar foglalkoztatáspolitika gyökerei a rendszerváltás időszakára vezethetőek vissza, akkor kerültek ugyanis kialakításra a foglalkoztatáspolitikai irányvonalak, azok jogszabályi keretei, illetve az intézkedéseket életre kelteni képes intézményrendszer. Annak értekében tehát, hogy a mai foglalkoztatási helyzetről és a foglalkoztatáspolitika jelenlegi helyzetéről teljes kép legyen adható, feltétlenül szükséges, hogy az alapoktól kezdődően az egyes fejlődéstörténeti szakaszok bemutatásra kerüljenek. A mai foglalkoztatási helyzetkép és a
4
magyar foglalkoztatáspolitika sajátosságai nem érthetőek meg anélkül, hogy annak történelmi, társadalmi okait ne tárnánk fel előzetesen. Minden nemzet gazdasága helyzetének elemzése – így hazánk gazdaságának is – szükségessé teszi azt, hogy ne csak önmagában kerüljön értékelésre a fejlődésének mértéke, hanem nemzetközi viszonylatban is elhelyezhető legyen. Hazánk Európai Unióhoz történő csatlakozása óta folyamatosan elemzésre és értékelésre kerül az egyes tagállamok és az uniós átlaghoz is viszonyítottan, annak érdekében, hogy a fejlődési irányok és a felzárkózás minél gyorsabb üteme hatékonyabban tudjon megvalósulni. Tekintettel arra, hogy hazánk Európai Unión belüli megítélése alapvetően a tagállamok közötti ranghelyétől függ, ezért feltétlenül szükséges, hogy az elemzés során az uniós átlaggal összehasonlításra kerüljön a magyar foglalkoztatáspolitikai helyzet, ezért elemzésem egyik összehasonlítási pontját az Európai Uniós mutatókkal történő összevetés képezi. Dolgozatomban a Balti államok foglalkoztatáspolitikáját választottam további összehasonlítási pontként Magyarország foglalkoztatáspolitikájának összehasonlító elemzéséhez. Ennek indoka, hogy Észtország, Lettország és Litvánia meglehetősen hasonló történelmi gyökerekkel rendelkezik, mint hazánk. Mind a négy ország tekintetében elmondható, hogy közel egy időben zajlott le náluk a rendszerváltás folyamata, és az azt megelőző, azonos alapokon nyugvó állami berendezkedésre tekintettel szinte azonos társadalmi-gazdasági körülmények mellett kezdtek neki a demokratikus társadalmi berendezkedésük kiépítésének. További közös vonás az országok történeti fejlődésében, hogy mind a négy állam egyszerre, 2004-ben vált az Európai Unió tagállamává, így annak ténye, hogy ez a gazdasági fejlődést erőteljesen befolyásoló, mérföldkőnek számító esemény szintén egy időben következett be az elemzésem tárgyát képező országokban, azt eredményezi, hogy az EU hatása egy időben kezdett hatni a gazdaságukra. Tekintettel tehát arra, hogy Magyarország és a Balti államok hasonló gazdasági berendezkedéssel és alapokkal indultak el a fejlődés útján, és ezen az úton további jelentős hatások is egyszerre érték őket, ezért egészen a kezdetektől fogva igen hasonló társadalmi és gazdasági problémákkal kellett szembenézniük. Az egyes nemzetek azonban igen eltérő válaszokat adtak már a rendszerváltást közvetlenül követő időkben is a kihívásokra, amelyek eltérő fejlődési pályán indították el az országokat.
5
Dolgozatomban be kívánom mutatni Magyarország és a Balti országok gazdasági, azon belül pedig elsősorban foglalkoztatáspolitikai fejlődéstörténetét, az Európai Uniós tagság rájuk gyakorolt hatásait, és azok tükrében elemezni kívánom a jelenlegi foglalkoztatáspolitikai helyzetet, valamint a jövőben várhatóan alakuló foglalkoztatáspolitikai irányvonalakat. Abból a hipotézisből indulok ki, mely szerint a Balti államok a rendszerváltás óta sikeresebb foglalkoztatáspolitikai intézkedéseket valósítottak meg, mint Magyarország, és jelenlegi gazdasági és foglalkoztatáspolitikai eredményeik alapján megelőzik hazánk gazdasági fejlődését.
Feltételezésem szerint
ezen
sikeresség
oka
elsősorban
a
hatékonyabb
munkanélküliséget kezelő és munkahely teremtő intézkedésekben, továbbá a megfelelően kialakított szociális ellátórendszerben rejlik. A fentiekre tekintettel célom, hogy megvizsgáljam, hogy hogyan hatottak az egyes országok foglakoztatásának alakulására a végrehajtott szakpolitikai intézkedések, valamint vizsgálni kívánom annak lehetőségét is, hogy a Balti államok esetében sikeresnek bizonyult foglalkoztatáspolitikai eszközök átültethetőek-e a magyar foglalkoztatáspolitika rendszerébe és szabályozásába.
6
2. Európai foglalkoztatási irányok
Jelen fejezetben be kívánom mutatni az Európai Unió foglalkoztatáspolitikájának gyökereit, fejlődési folyamatát, és szabályozásának alapvető elveit, melyek jelentős hatást gyakorolnak valamennyi tagállam, így hazánk foglalkoztatáspolitikájának alakulására is. A történeti áttekintés során fel kívánom vázolni az Európai Unió által megfogalmazott célkitűzéseket, iránymutatásokat, valamint összegezni kívánom a stratégiák által elért eredményeket.
2.1. Az Európai Unió foglalkoztatáspolitikájának fejlődéstörténete 2.1.1 Az Amszterdami Szerződés és az Európai Foglalkoztatási Stratégia (1997-2002) A foglalkoztatáspolitika, mint alapvető Közösségi politika kialakulása során kiemelkedő lépésnek tekinthető az Amszterdami Szerződés (1997.), amelybe VI/a. számozással új fejezet került be, „Foglalkoztatás” címmel. Ezen fejezet rendelkezéseinek értelmében a tagállamok és a Közösség együtt dolgoznak az összehangolt foglalkoztatási stratégia kialakításán, különös tekintettel a szakképzett, alkalmazkodni képes munkaerő, valamint a gazdasági változásokhoz igazodó munkaerőpiac biztosítása érdekében. (Frey, 2005) Az Amszterdami Szerződés kezdeményezésének hatására 1997. évben a Közösségek életében először tartottak foglalkoztatási csúcsot, Luxembourgban. Ezen a találkozón született döntés arról, hogy a téma sürgető jellegére tekintettel, már 1998-ra kidolgozzák a lényeges foglalkoztatáspolitikai irányvonalakat. Ezt nevezzük az úgynevezett luxemburgi folyamatnak, melynek keretei között megszületett irányvonalak képezték a későbbiekben megszülető Európai Foglalkoztatási Stratégia („European Employment Strategy”) alapjait. (Vertetics, 2012) Az első foglalkoztatáspolitikai irányvonalakat az 1998–2002 közötti időszakra határozták meg, melyek négy fő területe a következők voltak: a foglalkoztatási képesség javítása, a 7
vállalkozások
ösztönzésének
javítása,
a
vállalkozások
és
a
munkavállalóik
alkalmazkodóképességének fejlesztése és az egyenlő esélyek feltételeinek megerősítése. (Horváth, 2007) Ezen első foglalkoztatáspolitikai stratégia négy évre került meghatározásra, majd ezt követően a tagállamok áttértek a stratégiák három évre történő elfogadására. A fentiekben megjelölt fő foglalkoztatáspolitikai irányokat a Stratégia az alábbiak szerint vázolta: 1. Foglalkoztatási képesség javítása: A foglalkoztathatóság növelése az új foglalkoztatási stratégia központi elemét képezi. A foglalkoztathatóság fogalma a Stratégia értelmében az emberek alkalmassága és képessége arra, hogy foglalkoztassák őket. Ez egyfelől bizonyos foglalkozási képességeket jelent, másrészt képzettségbeli megfelelést is magában foglal, továbbá pedig azokra az ösztönzőkre és lehetőségekre vonatkozik, amelyekkel az egyéneket álláskeresésre késztetik. Ennek alapján magában foglalja a szociális kirekesztődéssel szembeni fellépés igényét, mivel a kirekesztés morális és politikai szempontból egyaránt elfogadhatatlan, tekintettel arra, hogy ezáltal esélyük sincs arra, hogy a szegénységi csapdából kikerülve életszínvonaluk érzékelhetően javulhasson. 2. Vállalkozásbarát környezet megteremtése: Elsősorban a kis- és közepes vállalkozások pozíciójának a megerősítése az Európai Unió célja, mivel a munkahely-teremtés alapvetően e vállalkozások versenyképességétől függ. Annak érdekében, hogy ezen cél megvalósuljon, a következő intézkedések szükségesek: a foglalkoztatást terhelő adók (járulékok) mérséklése, a kutatás-fejlesztési eredmények gyakorlati hasznosításának előmozdítása, a túlszabályozottság és a túlzott adminisztráció csökkentése. Szükséges továbbá ösztönözni és támogatni a nonprofit szektor helyi foglalkoztatási kezdeményezéseit is. 3. A vállalkozások és alkalmazottaik alkalmazkodó-képességének a fejlesztése: A vállalkozások termelékenyebbé és versenyképesebbé válása a cél oly formában, hogy egyúttal biztosítani tudják a rugalmasság és a biztonság egyensúlyát is. A rugalmasság fokozása a vállalatok szemszögéből több előnnyel is jár. Egyrészt a gépek üzemelési idejének meghosszabbítása, lehetőséget teremtve a nagy értékű gépparkok intenzívebb kihasználására; az ügyfélfogadási idő növelése, az ügyfelek jobb kiszolgálása érdekében. Másrészt lehetőséget ad a munkaerő-kapacitások időbeli hozzáigazítására a piaci kereslet vagy a termelés ingadozásaihoz. Harmadrészt pedig az alkalmazkodást ráadásul a (túlóra, hét végére,
8
munkaszüneti, ünnepnapokra járó) pótlékok megtakarítása mellett biztosítja, ami csökkenti a vállalkozások munkaerő költségeit. Ezen célok megvalósulása esetén a versenyképesség egyértelmű javulása várható, amely nyilvánvalóan előnyös a vállalkozások számára. Ugyanakkor fontos, hogy a fenti célok a munkavállalók számára is hasznosak legyenek, egyensúlyban kell, hogy álljanak a két oldalnak biztosított előnyök. Ez az által történhet meg, hogy minden ez irányban tett lépést össze kell kapcsolni a munkahelyek megőrzését garantáló, vagy a foglalkoztatás bővítését eredményező munkaidő-csökkentéssel. 4. A nők és férfiak esélyegyenlőségi politikájának a megerősítése: Az esélyegyenlőség megteremtésének szükségessége
a
foglalkoztatásban
elsősorban
a
nők
és férfiak
vonatkozásában merül fel. Ez nem lehet vitás ismerve azon tényeket, melyek szerint a mai napig is sokkal alacsonyabb a nők foglalkoztatási rátája, ezen túlmenően pedig kifejezetten egyenlőtlen a nemek szerinti összetétel is az egyes foglalkozások területén. Ennek oka lehet a munkaerőpiacon beállt status quo, amely igen nehezen változtatható meg, és igen hatékony eszközök kidolgozása szükséges az elmozdulás érdekében. (Frey, 2005) A foglalkoztatáspolitikai elvek és irányok fenti meghatározásának a jelentősége abban rejlik, hogy innentől kezdve váltak a foglalkoztatáspolitikai célok az Európai Unió közösségi politikáinak az egyik alapvelő részévé. 2.1.2. Lisszaboni Stratégia (2000-2010) bemutatása A foglalkoztatáspolitika, mint közösségi politika fejlődésének következő mérföldköve az ún. lisszaboni stratégia elfogadása volt 2000-ben, amely új irányt adott a fejlődési folyamatnak. Ezen stratégia keretei között három pillér került kidolgozásra, melyek a következők: teljes foglalkoztatás elérése 2010-re; a munka termelékenységének, minőségének javítása; a szociális és területi kohézió erősítése. (Vertetics, 2012) A pillérek köré tíz célul kitűzött irányvonal csoportosul, melyek az alábbiak: •
Aktív és preventív intézkedések a munkanélküliek és az inaktívak számára
•
Munkahely-teremtés és vállalkozás
9
•
Felkészülés a változásokra, az alkalmazkodó-képesség és a munkaerő-piaci mobilitás elősegítése
•
A humán tőke fejlesztése és az egész életen át tartó tanulás támogatása
•
A munkaerő-kínálat növelése és az aktív öregedés elősegítése
•
Nők és férfiak egyenlősége
•
A munkaerő-piaci integráció elősegítése és küzdelem a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő emberek diszkriminációja ellen
•
Ösztönzés a munkavállalásra (hogy megérje dolgozni)
•
A be nem jelentett munkavégzés átalakítása bejelentett munkává
•
A regionális munkaerő-piaci különbségek csökkentése
A lisszaboni stratégia sikerességének elemzésekor az elsődleges megítéléséi szempont az, hogy milyen hatást gyakorolt a növekedésre és a munkahelyekre. A stratégia megítélése azonban nem egyszerű kérdés, mivel számos pozitív eredményt hozott, a kitűzött célokat azonban nem volt képes teljesíteni, amely több okkal is magyarázható. Szerepet játszottak a célok meghiúsulásában többek között a gazdasági ciklusok és a közpolitikák is. A lisszaboni stratégiának egyértelmű előnyeként emelhető ki, hogy segített széles körű konszenzust kialakítani az Európai Unió számára a reformokkal összefüggésben. Különösen a négy prioritási terület, - mint a kutatás és innováció, a befektetés az emberekbe, az üzleti potenciálok felszabadítása, valamint az energiaügy – megfogalmazása jelentett jelentős lépést a stratégia fő irányának követéséhez, melynek hatására ezen kérdések mára valamennyi tagállamban a politika kiemelten fontos területeivé váltak. A stratégia képes volt tehát kialakítani a reformok alapköveit. Mindemellett a stratégia kellően rugalmasnak és dinamikusnak bizonyult ahhoz, hogy igazodjon azon új kihívásokhoz és politikai prioritásokhoz, amelyek időközben merültek fel – mint az energiaügy - valamint hogy az Unió bővülésével minél gördülékenyebben vonja be az újonnan belépő tagállamokat. Konkrét előnye továbbá a stratégiának, hogy segítségével nőtt a foglalkoztatottság, ugyanis jelentős eredmény, hogy a válság kirobbanásáig közel 18 millió új munkahely jött létre, nagyobb választási lehetősége lett a fogyasztóknak, és fenntarthatóbbá vált a jövő az energiaügyért tett intézkedések következtében. Igaz azonban, hogy nem minden fejlődési pontban mutatható ki teljes bizonyossággal az összefüggés a stratégiával, összességében a stratégia hatása a fenti
10
folyamatokra vitathatatlan. A stratégia hatásait vizsgálva megállapítható ugyanakkor, hogy a foglalkoztatottság növekedésével sem sikerült a várt mértékben segíteni azokat, akik a leginkább kiszorultak a munkaerőpiacról, és a munkahelyek teremtése sem volt képes teljes körűen véget vetni az emberek szegénységének. Továbbra is megoldandó feladat például az alacsony társadalmi réteghez tartozók képzettségének segítése. A stratégia továbbá nem volt képes megfelelően kezelni a válság egyes okait, jobban kellett volna ugyanis szervezni a stratégiát ahhoz, hogy azokra a kritikus elemekre is koncentráljon, amelyek kulcsszerepet játszottak a válság eredetében, mint például a pénzpiacok erőteljes felügyelete, valamint a hitelvezérelt fogyasztás. A számos eredmény ellenére megállapítható tehát, hogy a reformok végrehajtásának üteme lassú volt és a hatásai felemásnak bizonyultak. Mindemellett látható az is, hogy a jól teljesítő tagállamok még ambiciózusabb reformokat sürgettek, míg a többiek fokozatosan hátrányba kerültek velük szemben, amely azt mutatta, hogy fontos lehetőségek maradtak kihasználatlanul. Hasonlóan alakult a helyzet az egyes szakpolitikák terén is, a mikroökonómia területén ugyanis sokkal kisebb előrelépés történt, mint a foglalkoztatásban. A lisszaboni stratégia és az EU többi eszköze, mint például a Stabilitási és Növekedési Paktum közötti kapcsolat nem volt elég erős, így ahelyett, hogy a különböző stratégiák kölcsönösen erősítették volna egymást, sokkal inkább egymástól elszigetelten működtek. Továbbá a stratégiában nem került meghatározásra elég világosan, hogy mi az Európai Tanács feladatköre a reformok megvalósításának folyamatában. Az iránymutatásokra épülő nemzeti reformprogramok hasznos eszközöknek bizonyultak az átfogó növekedési stratégiák irányának kijelöléséhez, a nemzeti reformprogramok megközelítése azonban tagállamonként jelentős eltéréseket mutatott. Míg egyes országok ambiciózus reform megvalósítási ütemezést vázoltak fel, addig más tagállamok kevésbé konkrét és általánosabb jellegű ütemterveket alkottak. Az országspecifikus ajánlások hatása pedig eltérő volt, mivel néhány tagállamban ezek az ajánlások tényleges hatást váltottak ki, más tagállamokban azonban nem került sor a hatékony nyomon követésükre. Összességében pedig elmondható, hogy nem kapott kellő hangsúlyt a stratégia előnyeinek, sem a reformok elmaradásának az EU egészére gyakorolt hatásának a kommunikálása, amely segíthette volna a reformok közösségi szinten való ösztönzését is. (Európai Bizottsági Szolgálati Munkadokumentum: A lisszaboni stratégiát értékelő dokumentum)
11
A Lisszaboni Stratégia nem tudta ugyan elérni a kitűzött céljait, de jelentős eredményeket ért el a munkahelyteremtés ösztönzése területén, illetve a foglalkoztatáspolitika egyéb dimenzióira is komoly hatást gyakorolt. További eredménye a fentieken kívül, hogy irányt adott a további fejlődési vonalak, és a megvalósíthatóbb célok megfogalmazásához, melynek eredményeképpen született meg az Európa 2020 Stratégia. 2.1.3. Európa 2020 Stratégia ismertetése Az Európa 2020 stratégia középpontjában a foglalkoztatás és a versenyképesség fejlesztése áll, de a korábban e területeken kitűzött Közösségi céloknál reálisabbak az elvárások a tagállamokkal és az Európai Unió egészével szemben. A Stratégiában megfogalmazott cél az „intelligens, fenntartható és inklúzív” növekedés megvalósulása. A növekedés ezen három jelzőjének a részletesebb tartalma a következőket foglalja magában: Az „intelligens növekedés” arra utal, hogy a növekedési, fejlődési folyamatnak az Európai Unió egészre kiterjedően a tudáson és innováción kell alapulnia, egy ezen pilléreken álló gazdaság kialakítása a cél. A „fenntartható növekedés” megfogalmazása azt a célt hivatott szolgálni, hogy a tagállamok törekedjenek egy erőforrás-hatékonyabb,
környezetbarátabb
és
versenyképesebb gazdaság létrehozására. Az „inkluzív növekedés” megjelölése a magas foglalkoztatás, valamint a szociális és területi kohézióra épülő gazdaság létrejöttének ösztönzését foglalja magában. Az Európai Unió az Európa 2020 Stratégiában öt célt határozott meg célként, melyekhez számszerűsített elvárásokat is rögzített, megjelölve ezzel, 2020-ra mit kíván megvalósítani. Ezek a következők: 1. A foglalkoztatás szintjének a jelenlegi 69 %-ról legalább 75 %-ra való növelése a 20 és 64 év közötti korosztály körében. 2. A K+F beruházások mértékének a GDP 3 %-ára történő emelése, elsősorban a magánszektor K+F beruházásaira érvényes feltételek javításával, továbbá az innováció mérésére alkalmas új mutatók kidolgozása. 3. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának legalább 20 %-os csökkentése az 1990-es évek szintjéhez képest, illetve megfelelő feltételek esetén a kibocsátás 30 %-os csökkentése; a
12
megújuló energiaforrások arányának 20 %-ra történő növelése a végső energiafogyasztásban, valamint az energiahatékonyság legalább 20 %-os növelése. 4. Az iskolából kimaradók arányának a jelenlegi 15 %-ról 10 %-ra való csökkentése, és a felsőoktatási végzettségűek arányának 31 %-ról legalább 40 %-ra történő növelése a 30 és 34 év közötti korosztály körében. 5. Az országos szegénységi küszöbök alatt élő európaiak számának 25 %-os csökkentése, 20 millió ember kiemelése a szegénységből. Az Európai Unió az egyes területeken a célok mielőbbi megvalósulásának elősegítése érdekében kiemelt kezdeményezéseket fogalmazott meg. Ennek egyik eleme az „Innovatív Unió” kezdeményezés, amely a kutatásra és innovációra fordított finanszírozás javítására szolgál a foglalkoztatást segítő termékek és szolgáltatások létrehozása érdekében. A „Mozgásban
az
ifjúság”
kezdeményezés
az
oktatási
rendszerek
hatékonyabb
és
eredményesebb működését hivatott szolgálni, továbbá a fiatalok munkaerőpiacra való belépésének megkönnyítését támogatja. Az „Európai digitális menetrend” a nagy sebességű internet mielőbbi bővítését, és az ebből származó előnyök minél szélesebb körben történő kiaknázását célozza. Az „Erőforrás-hatékony Európa” kezdeményezés a gazdasági növekedés mellett megvalósuló környezetbarát energiafelhasználást, és a megújuló energiaforrások növekvő mértékű alkalmazását szolgálja. Az „Iparpolitika a globalizáció korában” a vállalkozások üzleti környezetének javítását, továbbá az egész világra kiterjedően versenyképes, erős és fenntartható ipari bázis kialakításának ösztönzését célozza. Az „Új készségek és munkahelyek menetrendje” a munkaerőpiacok modernizálását célozza, és lehetőséget kíván biztosítani a munkavállalók számára az életen át tartó tanulásra és készségfejlesztésre annak érdekében, növekedhessen a munkaerőpiacon való részvétel, és összhangba kerüljön egymással a munakerőpiaci kínálat és kereslet. A „Szegénység elleni európai platform” célja a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők segítése, és annak előmozdítása, hogy ezen személyek a társadalom aktív tagjaiként élhessenek. A Stratégia keretei között megalkotott iránymutatások és kiemelt kezdeményezések képezik az alapját a célkitűzések gyakorlati végrehajtásának. Ezen elvek mentén készíti el az Európai Tanács egyes tagállamoknak szánt, országspecifikus ajánlásait. A Bizottság az éves növekedési jelentéseiben országonként és összességében s megvizsgálja és elemzi az előző év gazdasági fejlődését. Az ezen adatokból származó eredmények további lépésre ösztönözték az
13
Európai Uniót, melynek eredményeképpen meghirdetésre került az Euró Plusz Paktum, melynek szintén az egyik központi témája a foglalkoztatás kérdése. Az Unió által meghatározott elvárásokat nem teljesítő tagállamok számára jelentős szankciókat vezettek be, de a foglalkoztatáspolitika területén – a fentiek ellenére – továbbra sincsenek ennyire szigorú intézkedések a nem teljesítőkkel szemben. (Sziklai, 2012) Az Európai Unió által megfoglamazott stratégiai célok meghatározó hatást gyakorolnak valamennyi tagállam foglalkoztatáspolitikai döntéseire, tekintettel arra, hogy valamennyi tagállam kötelezettsége, hogy ezen elvek figyelembevétele mellett alkossa meg nemzeti szabályait a folyamatos és fenntartható fejlődés érdekében. Az uniós szinten történő stratégiai célok segítik továbbá azt az igényt is, hogy az egyes tagállamok – a nemzeti sajátosságok figyelembe vétele mellett – egységes szemléletben alakítsák ki szabályozásukat, amely a Közösség egészének fejlődése érdekében elengedhetetlen.
14
3. Magyarország általános gazdasági, társadalmi hátterének bemutatása
Jelen fejezetben ismertetni kívánom a magyarországi gazdaságra hatást gyakorló demográfiai folyamatokat, különös tekintettel a népesség elöregedésének és az egyre nagyobb mértéket öltő népesség csökkenésének tenenciájára. Elemezni kívánom továbbá a jelenlegi hazai gazdasági helyzetet, kitérve a gazdasági válság hatására bekövetkezett negatív hatásokra, illetve az azok kezelésére bevezetett intézkedésekre és azok eredményességére.
3.1. Magyarország gazdaságára hatást gyakorló demográfiai változások Egész Európára jellemző jelenség a népesség elöregedésének tendenciája, amely helyzetet tovább nehezíti, hogy ezzel párhuzamosan megfigyelhető a népesség csökkenése is. Magyarország sem kivétel ezen negatív folyamatok alól, sőt hazánkban ezen jelenségek európai viszonylatban is jelentős mértékben állnak fenn. A 2011. évi népszámlálás adataiból is tükröződik, hogy a népesség száma folyamatos csökkenő tendenciát mutat, mára már a lakosság 10 millió főt sem tesz ki. 10800 10600 10400 10200 10000 9800 9600 9400 1970
1980
1990
2001
2011
1. ábra: Magyarország népességének száma 1970 és 2011. között (ezer fő) Forrás: Saját szerkesztés KSH adatok alapján 15
A probléma oka elsősorban az, hogy folyamatosan csökken a születő gyermekek száma, ugyanakkor az egészségügy fejlődésének és az életkörülmények változásának köszönhetően az áltagos élettartam folyamatos emelkedést mutat. Népesség számának alakulása országosan 1970. és 2011. közötti időszakban 1. táblázat Vizsgált időszak
Népesség
Tényleges szaporodás – fogyás
1970-1979
10 709 463
408 467
Tényleges szaporodás – fogyás százalékos mértéke 0,39
1980-1989
10 374 823
–334 640
–0,32
1990-1999
10 198 315
–176 508
–0,15
2000-2011
9 937 628
–260 687
–0,24
Forrás: saját szerkesztés a 2001. évi Népszámlálás adatai alapján A 2007-től vizsgált termelékenységi adatokból is kitűnik, hogy az értékek folyamatos csökkenő tendenciát mutatnak az ország valamennyi régióját tekintve. A 2008-as évben volt ugyan egy kis mértékű emelkedés az adatokban, de a következő évtől a mai napig fokozatosan csökkent a termelékenység hazánkban. (A 2014-2020 közötti időszak foglalkoztatáspolitikai célú fejlesztéseinek megalapozása - szakpolitikai stratégia)
16
Termelékenység alakulása területi megoszlásban 2007. és 2011. közötti időszakban 2. táblázat 2007
2008
2009
2010
2011
Közép-Magyarország
1,32 1,25
1,35 1,28
1,33 1,25
1,26 1,19
1,24 1,16
Közép-Dunántúl
1,28
1,31
1,29
1,23
1,20
Nyugat-Dunántúl
1,20
1,23
1,20
1,14
1,11
Dél-Dunántúl
1,29
1,30
1,29
1,22
1,20
Dunántúl
1,26
1,28
1,26
1,20
1,17
Észak-Magyarország
1,45
1,49
1,47
1,41
1,41
Észak-Alföld
1,43
1,45
1,42
1,31
1,32
Dél-Alföld
1,26
1,28
1,25
1,16
1,17
Alföld és Észak
1,38
1,41
1,38
1,29
1,30
Teljes termelékenységi arányszám, egy nőre
Forrás: saját szerkesztés a KSH termelékenységi adatai alapján A munkaképes lakosság, vagyis a 15 és 64 év közötti korcsoport száma a fenti tényekből adódóan szintén csökkent az utóbbi évtizedek során, melyhez képest ellentétes folyamatot mutat a függőségi ráta, melynek adatai alapján a népszámlálás idején 100 aktív korúra jutó gyermek és időskorú értéke a 2001-es korábbi népszámlálás adatai alapján 58,8-ról 2011-re 61,4-re emelkedett. (A 2014-2020 közötti időszak foglalkoztatáspolitikai célú fejlesztéseinek megalapozása - szakpolitikai stratégia) 66 64 62 60 58
Száz felnőttkorúra jutó gyermek- és időskorú
56 54 1980
1990
2001
2011
2. ábra: Száz felnőttre jutó gyermek- és időskorú 1970 és 2011. között Forrás: Saját szerkesztés a 2011. évi Népszámlálás adatai alapján
17
3.2. Magyar gazdasági környezet bemutatása A 2009-ben bekövetkezett gazdasági válság Magyarországot is meglehetősen súlyosan érintette. A válság eredményeképpen Magyarország külső és belső piacai egyaránt nagy mértékben beszűkültek, mind a fogyasztás és mind a termelés jelentősen csökkent. (A 20142020 közötti időszak foglalkoztatáspolitikai célú fejlesztéseinek megalapozása - szakpolitikai stratégia) Nem egységes azonban az álláspont a tekintetben, hogy a gazdasági válság milyen mélyen hatolt be a magyar gazdasági viszonyokba, és mennyi idő szükséges az okozott negatív folyamatok megfékezésére, és megfelelő irányba történő fordítására. Nem vitatható tény azonban, hogy a válság bekövetkeztével hozzávetőlegesen 70 ezer fővel csökkent a magyar foglalkoztatotti létszám, a regisztrált álláskeresők száma pedig közel 150 ezer fővel emelkedett. (Pirisi, 2010) Munkanélküliségi ráta a 15-64 évesek körében területi megoszlásban 2007. és 2011. között 3. táblázat 2007
2008
2009
2010
2011
15-64 évesek körében
7,4
7,9
10,1
11,2
11,0
Közép-Magyarország
4,8
4,6
6,7
9,0
8,9
Közép-Dunántúl
5,0
5,8
9,3
10,3
9,4
Nyugat-Dunántúl
5,0
5,0
8,6
9,2
7,4
Dél-Dunántúl
10,0
10,3
11,1
12,2
12,8
Dunántúl
6,4
6,8
9,6
10,5
9,7
Észak-Magyarország
12,3
13,4
15,3
16,1
16,8
Észak-Alföld
10,9
12,0
14,3
14,6
14,6
Dél-Alföld
7,9
8,8
10,7
10,7
10,7
Alföld és Észak
10,3
11,4
13,4
13,7
13,9
Munkanélküliségi ráta a
Forrás: saját szerkesztés a KSH munkanélküliségi adatai alapján
18
A foglalkoztatotti létszám ilyen mértékű leépítését elsősorban az export visszaesése eredményezte, ez az adat pedig arra is rámutat, hogy a magyar gazdaság meglehetősen erősen függ a külgazdasági viszonyoktól, amely igencsak sebezhetővé teszi hazánkat. A munkaerő leépítését vizsgálva megállapítható, hogy 2009-ben közel 50 %-kal több csoportos létszámleépítés került bejelentésre az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnál, mint az azt megelőző években. Az elbocsátások nagyobb mértékben Kelet-Magyarországot érintették, amely körülmény csak mérsékelte az ország egyes régiói között már hosszú ideje fennálló különbségeket. 2010-ben ugyanakkor közel azonos arányban indult meg a munkanélküliek számának csökkenése mind az ország nyugati, mind a keleti területein. A pozitív eredmények elsősorban az „Út a munkához” program megindításának köszönhető, mivel az ország nagy részén ezáltal kiterjedten megkezdődött a közfoglalkoztatás. Kérdéses azonban, hogy a közfoglalkoztatásban érintett munkavállalók közül hány ember esetében valósul meg hosszú távon is a munka világába történő tartós visszatérés. (Pirisi, 2010) A bruttó hazai termék értéke folyó áron területi megoszlásban 2006. és 2010. között 4. táblázat GDP értéke, folyó áron
2006
2007
2008
2009
2010
Közép-Magyarország
11 058 131
11 841 445
12 677 005
12 562 518
12 953 323
Közép-Dunántúl
2 376 068
2 544 476
2 650 012
2 347 793
2 546 335
Nyugat-Dunántúl
2 370 641
2 426 158
2 570 234
2 383 820
2 649 596
Dél-Dunántúl
1 542 342
1 629 897
1 734 215
1 684 945
1 713 966
Dunántúl
6 289 051
6 600 531
6 954 461
6 416 558
6 909 897
Észak-Magyarország
1 906 044
1 974 628
2 031 155
1 909 321
1 952 307
Észak-Alföld
2 290 663
2 374 721
2 510 188
2 492 371
2 513 925
Dél-Alföld
2 131 151
2 198 592
2 370 496
2 245 712
2 277 887
Alföld és Észak
6 327 858
6 547 941
6 911 839
6 647 404
6 744 119
23 675 040
24 989 917
26 543 305
25 626 480
26 607 339
(millió Ft)
A bruttó hazai termék (GDP) értéke
Forrás: saját szerkesztés a KSH adatai alapján
19
A magyar gazdaság tehát 2010. év második felétől kezdődően kezdett ismét növekvő pályára állni, az év végére a gazdasági mutatók alapján látható eredmények elérték a válság bekövetkezését megelőző állapotot. A kedvezőtlenül alakuló nemzetközi körülmények, különösen az euróövezeti válság hatására azonban a gazdasági fejlődés üteme lelassult 2011ben, majd 2012. közepétől már csökkenés következett be a GDP értékekben az előző év adataihoz képest. A mezőgazdaság, az ipar és az építőipar teljesítménye összességében 4,2%os csökkenést, míg a szolgáltatásoké pedig 0,5%-os csökkenést mutatott. A kedvezőtlen adatokat a szakértők részben a kedvezőtlen időjárási körülményeknek, részben pedig a fogyasztások
csökkenésének
tulajdonították.
(A
2014-2020
közötti
időszak
foglalkoztatáspolitikai célú fejlesztéseinek megalapozása - szakpolitikai stratégia)
20
4. Magyarországi foglalkoztatáspolitikai irányvonalak a rendszerváltás óta
Jelen fejezetben be kívánom mutatni Magyarország munkaerő-piaci helyzetének alakulásást és foglalkoztatáspolitikai irányvonalait a rendszerváltástól kezdődően napjainkig, valamint az azokra hatást gyakorló történelmi, társadalmi és gazdasági folyamatokat. Jellemezni kívánom az egyes kormányok által eszközölt foglalkoztatáspolitikai intézkedéseket, és elemezni kívánom azok hatását a munkaerő-piaci folyamatokra.
A Szovjetunió összeomlása teljesen új társadalmi és gazdasági helyzetet teremtett Magyarország számára, tekintettel arra, hogy egészen az alapoktól kiindulva szükségessé vált az államberendezkedésének újraszervezése, amely igen komoly kihívás elé állította a magyarországi kormányzatot. A korábban megszokott látszólagos jólét és társadalmi, gazdasági biztonságérzet a rendszerváltással eltűnt. A szovjet fennhatóság alatt állt államokban történt demokratikus átalakulás az egyes országokban meglehetősen nagy eltéréseket mutat. A rendszerváltás kezdeti időszakában a kibocsátás minden érintett országban csökkenő tendenciát mutatott, súlyos pénzügyi, gazdasági krízist okozva, tekintettel arra, hogy a bevételek csökkenésével egyidejűleg éppen ellentétes arányban emelkedtek a jóléti kiadások. (Borda, 2010) Ezen változások jelentősen átformálták a magyarországi munkaerõpiacot is, amely elsődlegesen abban nyilvánult meg, hogy csökkent a foglalkoztatás és nõtt a munkanélküliség, és a munkaerõ átrendeződése ment végbe az egyes ágazatok között. Ezen munkaerõ-piaci folyamatok pedig nem csak hazánkat jellemezték, hanem – bár eltérő nagyságrendben – valamennyi átmeneti gazdaságot. (Bagó, 2008) A foglalkoztatáspolitika területén jelentős nehézséget okozott az, hogy a munkahelyek biztonsága véget ért, a kiszolgáltatottság legerőteljesebben a sérülékeny társadalmi rétegeket érintette, amelyekhez a nők, az idősek, az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők és az 21
etnikai kisebbség tartozott. A munkaerőpiaci-verseny egyre drasztikusabbá vált mind az állami, mind a magánszférában. A legnagyobb problémává az vált, hogy a magyar oktatási rendszer képtelen volt felvenni a lépést a gyorsan átalakuló piaci környezettel, és nem kerültek összhangba a képzések és a munkaerő-piaci igények, így a munkanélküliek száma kimagaslóan megemelkedett. (Borda, 2010) A rendszerváltást követő években a munkaadók nem akartak időt és pénzt fordítani a pályakezdők betanítására, mivel bőven elégséges számú gyakorlattal rendelkező jelentkező volt a munkaerőpiacon, akik nem igényeltek betanulási kiadásokat. A helyzetet pedig tovább nehezítette az a demográfiai körülmény, miszerint a kellő mértékű munkahelyek hiányában az egymást követő korosztályok egymásra torlódtak a munkaerőpiacon. Megfigyelhető, hogy ezen időszakban kialakult nézőponttá vált, hogy a létszámleépítések során legkevésbé védett csoportok közé kerültek besorolásra a legfiatalabb munkavállalók, azzal az indokkal, miszerint nekik még nincs családjuk, akik eltartása az elbocsátással veszélybe kerülhetne. (Csehné, 2007) A magyar szociálpolitika nem tudott továbbá választ adni a szegénység új jelenségére, a munkanélküliség új körülményeire, illetve a juttatások megfelelő elosztása és hatékonysága tekintetében nem volt kiforrott rendszer. Az új helyzetet kiszolgálni képes nemzeti intézményrendszer kiépítését nagy mértékben nehezítette az a körülmény, hogy az uniós követelmények és a rendszerváltás céljai sokszor nem álltak összhangban egymással. Az uniós elvárások pedig nem engedtek túl nagy mozgásteret a nemzeti igényekhez igazodásra, amely a problémát esetlegesen kezelni tudta volna. Az ütközések közül munkaerő-piacon megfigyelhető legkiemelkedőbb kettősség az volt, hogy elvárás volt egyrészről a munkavállalók egyre fokozottabb védelmének biztosítása, ugyanakkor az is kívánalom volt, hogy a szociális kiadások gyors és nagy ütemű csökkentése is történjen meg. Szintén nehézséget jelentett Magyarország számára, hogy az Európai Unió által is erőteljesen szorgalmazott munkaerő szabad áramlásának bizonyos feltételei még nem kerültek megteremtésre. A nyugati országokban már kiforrott gyakorlata volt annak, hogy milyen eszközökkel lehet a munkaerő mobilitását ösztönözni, melyek alapvető eleme a szolgálati lakások biztosítása, ennek intézménye azonban a posztkommunista országokban – így hazánkban is – nem minősült bevett gyakorlatnak, az intézmény szinte ismeretlen volt, melyben érdemi előrelépés Magyarországon a mai napig is csak kivételes jelleggel jellemző.
22
További probléma volt, mely a munkaerőpiacot érintette, hogy a munkavállalók védelme érdekében hozott szabályok jelentős mértékben befolyásolták a gazdasági társaságok közötti versenyt. A legkritikusabb feladat ugyanakkor a lakosság társadalmi, jóléti rendszerről alkotott képének
a
megváltoztatása
volt.
Mélyen
rögzült
ugyanis
az
állampolgárok
gondolkodásmódjában a rendszerváltás előtti rendszer, amely alapján alapvető elvárásként fogalmazták meg az állammal szemben a szociális ellátási rendszer alanyi jogon történő minél szélesebb körű biztosítását. Ennek következtében a magyar kormányzatnak azzal kellett szembe néznie, hogy minden olyan reform, amely az ellátási rendszer, illetve a jóléti berendezkedés szűkítését eredményezte, meglehetősen komoly társadalmi ellenállásba ütközött. Így természetes, hogy az éppen kormányon lévő pártok ezeket a reformokat igen óvatosan kezelték, illetve amennyire a körülmények lehetővé tették, igyekeztek elodázni azokat. Nem volt azonban kérdéses, hogy az új piaci körülményekre tekintettel a korábbi, szocialista alapokon nyugvó ellátási és foglalkoztatási rendszer a továbbiakban már fenntarthatatlan, és meg kell találni a problémákat orvosló válaszokat a lehető leggyorsabban, mivel az idő múlása csak mélyítette Magyarország elmaradását a már kialakult intézményi struktúrákkal rendelkező fejlettebb uniós tagállamokhoz képest. A kezdeti megoldások Magyarországon inkább voltak alkalmasak a „tüneti kezelésre”, mint a problémák gyökerének tényleges megoldására. A lakosság igen komoly számát érintő munkanélküliség nehézségének sajátos megoldása volt a rendszerváltást követő években a korai nyugdíjazások, illetve a munkavállalók indokolatlanul nagy számban történő rokkantnak minősítése. A munkanélküliek száma ezen intézkedések hatására papírforma szerint valóban csökkent, ugyanakkor jóval nehezebb helyzetbe hozta a magyar nyugdíjrendszert, amely már a bevezetett reformok előtt is komoly nehézségekkel küzdött. A posztkommunista országok munkaerő-piaci helyzetére általánosan jellemző a magas és tartós munkanélküliség, a foglalkoztatáspolitikában pedig mind a mai napig a passzív foglalkoztatáspolitikai eszközök dominálnak, ellentétben az Európai Unió által előtérbe helyezni szándékolt aktív munkaerőpiaci eszközök elterjesztésével. A munkanélküliség egyre nagyobb mértékben érintette a fiatal, pályakezdő munkavállalókat is. Ez alapvetően a már korábban említett azon problémára vezethető vissza, hogy az oktatási rendszer nem került összhangba a munkaerő-piaci igényekkel, így nem tudta kielégíteni az egyes szakterületeken felmerülő munkaerő igényt sem. Tovább erősítette a kedvezőtlen folyamatokat a fiatalok elhelyezkedése tekintetében,
23
hogy a felsőoktatásban résztvevő diákok száma közel a háromszorosára emelkedett a rendszerváltást követően. (Polónyi-Timár, 2004.) Így megjelent a magyar fogalakoztatásban az a korábbi évekből nem ismert jelenség, mely szerint a munkanélküliek csoportjában egyre jelentősebb arányt kezdett képviselni a diplomás munkanélküliek száma. (Borda, 2010) A foglalkoztatáspolitikai környezet ugyanakkor szerkezetileg is átalakult, amely annak köszönhető, hogy a magyar gazdaságban az ipari környezet megváltozott, a mezőgazdaság szerepe pedig gyengült a rendszerváltás előtti időszakhoz képest. Ennek eredményeképpen megemelkedett a szolgáltató szektorban alkalmazott munkavállalók száma, és ehhez hasonlóan átrendeződött az állami és a magánszférában munkát végzők aránya is. (Borda, 2010) A foglalkoztatáspolitika szervezetrendszerében is folyamatos átalakulási folyamat ment végig a rendszerváltást követően. 1998-ban következett be az intézmények funkcionális megosztásának addigi legjelentősebb átalakítása. Az átszervezés eredményeképpen a Munkaügyi Minisztérium a foglalkoztatási és szakképzési feladatkörét megosztotta az Oktatási-, Szociális és Családügyi-, valamint a Gazdasági Minisztérium között. A munkanélküliek kezelésének feladatát a Szociális és Családügyi Minisztérium látta el, a szakképzési feladatokat az Oktatási Minisztérium vette át, míg a munkahelyteremtéssel összefüggő teendők – összekapcsolva a gazdaságfejlesztési célkitűzésekkel – a Gazdasági Miniszérium hatáskörébe kerültek. (Szegő, 2004) A fentiek alapján rögzíthető, hogy a magyar munkaerő-piac a 90-es évek elejétől sajátos átrendeződési folyamaton ment keresztül, és a foglalkoztatáspolitika legnagyobb problémája az aktív korú magyar népesség uniós szinten is igen alacsony munkaerő-piaci részvétele. Ehhez a kedvezőtlen helyzethez hozzájárul a mai napig a magyar gazdaságba befészkelő feketegazdaság és feketemunka is. A magyar foglalkoztatáspolitika alapvető céljaként került megfogalmazásra, és a mai napig is fennálló célkitűzésként létezik a foglalkoztatási szint növelése, és az ennek megvalósulása érdekében szükséges, hozzá szorosan kapcsolódó társadalmilag kirekesztett csoportok integrációja és támogatása. (Borda, 2010)
24
Hazánk egyes korszakainak munkaerő-piaci tendenciáit közelebbről megvizsgálva az alábbi fejlődési szakaszokat különíthetjük el: A rendszerváltás előtti időszakban, egészen a második világháborút követő korszakig visszanyúlva elmondható, hogy Magyarországon a hierarchikus koordináció, a tervutasításos rendszer, és az ezzel szorosan összefonódó teljes foglalkoztatottság volt a jellemző. Jelentős változás volt a 20. század derekán, hogy az addigi, túlnyomó részben eltartotti társadalmi berendezkedést felváltotta a szinte teljes foglalkoztatás. Ez annak az eredménye volt, hogy az 1950-es években létrejöttek a szocialista nagyvállalatok, és a kor ideológiájának megfelelően a munkaerőpiacot úgy formálták át, hogy az állam mindenki számára biztosítsa a munkát és a megélhetést. A kialakult gazdasági körülmények között nem a piac diktálta az irányvonalakat. A költségvetés nem alkotott szigorú korlátot a vállalatok számára, lehetőség volt utólagos korrekciókra, és pénzügyi kiegészítésekre a működés folyamatossága érdekében. A vállalatok számára a legfontosabbá a kormányzattal szembeni előnyös alkupozíció vált, nem pedig a nyereség maximalizálása. Az alacsony jövedelmi szint egyre szélesebb körben való elterjedése mellett a foglalkoztatottság tovább emelkedett, és hazánkban az 1980-as években közel 70 % körül alakult, amely minden korábbinál magasabbnak számított. Ezen példa nélküli szint kialakulásához nagyban hozzájárult az, hogy ezen időszakra tehető Magyarországon a nők munkaerőpiacra történő belépése. Míg az 1950-es években mintegy 1,2 millió nő dolgozott összesen, addig ez a szám 20 év alatt közel megduplázódott. (Dabasi, 2011) A rendszerváltást közvetlenül követő években kezdetét vette a privatizáció folyamata. A tulajdoni viszonyoknak hirtelen bekövetkező, alapjaiban megvalósuló változása eredményezte azt, hogy a gazdaság szerkezete is jelentős átalakuláson ment keresztül. A fő elv a korszerűsítés volt, valamint az, hogy a piaci viszonyokhoz igazodó, nyereségorientált vállalatok jöjjenek létre az addigi, veszteségesen működő nagyvállalatokkal szemben. Az 1980-as évek végén még ugyan hivatalosan nem létező jelenség volt a terjedő munkanélküliség, de a bevezetett intézkedések, mint az „újrakezdési segély”, illetve a felmondási idők nagy mértékű meghosszabbítása, már egyértelműen mutatták a tényleges munkaerő-piaci helyzetet. Ezt a „kapun belüli munkanélküliség” kifejezéssel is illetett időszakot meglehetősen gyorsan váltotta fel a munkavállalók igen nagy tömegének utcára kerülése. (Dabasi, 2011) A hirtelen jött, nagy mértéket öltő munkanélküliség oka főként az
25
állami tulajdonú vállalatok részekre szedése, vagy felszámolása miatt következett be. Ugyanakkor ezzel ellentétes irányú folyamatot is eredényezett ez a változás, mivel az újonnan létrejött, már magántulajdonú társaságokban új munkahelyek is létrejöttek. (Bagó, 2008) Ami pedig a nagy állami vállalatok utódintézményeit illeti, ezen vállalatok már nem tarthatták meg a korábbiakkal azonos számban a munkavállalói állományukat, fel kellet, hogy vegyék a versenyt a piaci viszonyokat követő újonnan alakuló társaságokkal, így jelentős létszámleépítési és költségcsökkentő intézkedésekbe kezdtek. A munkaerőpiac nem volt képes tartani a lépést a gyorsan lezajló gazdasági változásokkal, és a korábbi foglalkoztatottak szignifikáns része kiszorult a munkaerőpiacról. Ezen folyamat következtében Magyarországon kialakult a fekete- és szürkegazdaság. A kialakult válságos gazdasági helyzetre megoldást keresve az Antall-kormány 1990-ben bemutatta a Nemzeti Megújhodás Programját, melynek két alapvető pillére az infláció visszaszorítása és az egyensúly megteremtése volt. Foglalkoztatáspolitikai szempontból az intézkedések a meglehetősen nagy számúvá bővült munkanélküliek ellátását célozták, továbbá azt hirdették, hogy a munka lehetőségét mindenki számára biztosítani kell. A szociális ellátórendszer kiépítésének érdekében 1991-ben megalkották a magyar foglalkoztatási törvényt, amely még elég alacsony szakmai színvonalat képviselt. Az alapvető problémát az jelentette az intézkedések megvalósításában, hogy a még gyermekcipőben járó ellátórendszer nem
rendelkezett
megfelelő
szakemberekkel,
és
a
foglalkoztatási
és
szociális
intézményrendszer nem került összehangolásra, összekapcsolásra, így a meghirdetett intézkedések nem tudták elérni a kívánt célokat. (Dabasi, 2011) Az 1990-1997 közötti időszakban a foglalkoztatottsági helyzet tovább romlott. Ezen időszak alatt több, mint egymillió álláshely került felszámolásra, mellyel együtt járt a magyar gazdasági aktivitás radikális csökkenése is. A közel 600 ezres lélekszámot kitevő állás nélkül maradt emberből sokan a korengedményes vagy rokkantsági nyugdíjba menekültek. Az 1990es évek teljes időszakára vonatkozóan elmondható, hogy általános recesszió vette kezdetét: csökkent a gazdasági aktivitás, csökkentek a reálbérek, és ágazati szinten a mezőgazdaságot érte legerőteljesebben a veszteség. Nem volt könnyű helyzetben azonban a nehézipar, az élelmiszeripar, a textil-ipar és az építőipar sem. A gazdaság szerkezeti átalakulása a munkaerőpiac átalakulását is magával hozta. Megnőtt ugyanis a szolgáltató szektorban,
26
különösen pedig a pénzügyi szférában elhelyezkedő munkavállalók száma, mellyel arányosan csökkent a dolgozói létszám a mezőgazdaságban és az ipari területeken. Az 1990-es évek derekától erősödnek meg az ország területi megosztása szerinti egyenlőtlenségek is. (Dabasi, 2011.) Ezen időszakban egész Európára jellemző tendencia volt, hogy a gazdaság növekedésében nem torpant meg ugyan, de a fejlődés a munkaerő-piacon nem hozott létre munkaerő keresletet, vagyis nem járt együtt új munkahelyek teremtésével. (Madaras, 2008.) Az ezen időszakban kormányon lévő Horn-kormány felismerte az országban egyre erősödő egyensúlyi és elosztási problémákat, és az ezek hatására kialakuló társadalmi feszültséget, ezért programjában a feszültség mérséklése érdekében a fő hangsúlyt a munkanélküliség csökkentésére helyezte. A cselekvési tervük egyrészt a gazdasági körülmények által elkerülhetetlen megszorító intézkedésekből állt, másrészről pedig egy úgynevezett konszenzuson alapuló foglalkoztatáspolitikát kívántak bevezetni. Létre akartak hozni ugyanis egy társadalmi-gazdasági megállapodást, amely arra szolgált volna, hogy a munkavállalók és a munkaadók érdekképviseleteivel megállapodjanak, és közösen dolgozzák ki a válság kezelésének lépéseit. Az elképzelések azonban nem valósultak meg. (Dabasi, 2011) 1997-2004 közötti időszakban már megfigyelhetőek pozitív irányú tendenciák, a munkaerőpiac lassú fejlődésnek indult. Párhuzamosan indult meg ebben a szakaszban a csökkenő strukturális munkanélküliség és a növekedésnek induló foglalkoztatás. Az a sajátos helyzet jött létre a munkaerő piacon, hogy egyszerre volt jelen a munkaerő hiánya bizonyos területeken, míg máshol továbbra is fennállt a felesleg. A munkaerőhiány elsősorban a szakmunkás szakképzettséget igénylő foglalkozások területein jelent meg. Jellemző volt továbbá, hogy tovább erősödött az a korábban már megindult tendencia, mely szerint a mezőgazdasági és ipari ágazatokból a szolgáltató szektor felé áramlott a munkaerő. Az Orbán-kormány által meghirdetett “Az új évezred küszöbén” címet viselő program központi céljai az egyensúly és a stabilitás megteremtése, további a munkahelyek létrehozása volt. A korábbi programokkal összehasonlítva azonban a program lényeges újdonsága, hogy szól ugyan a rászorult személyek támogatásáról, de támogatást kíván adni az önmagukért tenni akaró polgárok számára is, vagyis figyelembe veszi és segíti a dolgozni akarókat. A munkanélküli ellátásban rövidebb járadékos időszakot vezettek be, és megszüntetésre került a munkanélküliek jövedelempótló támogatása. Az aktív korúak rendszeres szociális segélyét
27
pedig harminc napos közmunka igazolásához kötötték. Jelentős lépés volt továbbá, hogy a minimálbér mértékét közel a duplájára emelték (25.500 Ft-tól 40.000 Ft-ra). Ezen intézkedéssel a kormányzat célja az volt, hogy a gazdasági növekedés hasznai ennek révén igazságosabban kerüljenek elosztásra a magyar társadalomban. A programmal a legnagyobb probléma az volt, hogy a foglalkoztatáspolitikájuk jelentős mértékben függött a gazdasági növekedés mértékétől, amely azonban az ezredfordulót követően csökkent. A 2002-ben kormányra kerülő Medgyessy-kormány programja a Cselekedni most és mindenkiért nevet kapta. A megtett intézkedések első köre az úgynevezett száznapos program keretében zajlott le, amelynek gazdaságpolitikai következményei nem minősültek teljes mértékben átgondoltnak. A foglalkoztatáspolitikában a céljuk egyrészt az atipikus foglalkoztatási formák erősítésére irányult elsősorban a fogyatékkal élő lakosság munkalehetőségeinek a javítása érdekében. Ugyanakkor támogatni kívánta a munkáltatók céljait is, melynek érdekében a költségeiket igyekezett a program csökkenteni. Lépéseket tettek továbbá a munkaerő-piaci igények és az oktatás összehangolása érdekében, valamint fokozottabban támogatták a kutatást és a fejlesztést is. (Dabasi, 2011) A 2000-es évek elején megfigyelhető volt, hogy nagy mértékű átrendeződés következett be a foglalkoztatottak iskolai végzettségének szempontjából is, melyet szintén kezelnie kellett a magyar kormányzatnak. Míg az 1990-es évek elején elsősorban a képzetlenek kerültek ki a munkaerőpiacról, addig az új évezred küszöbétől kezdődően már a magasabban képzett munkavállalók is – kissebb számban ugyan, mint a szakképzetlenek, de – elhelyzekedési nehézségekkel küzdöttek. A foglalkoztatáspolitika minél szélesebb körben kellett tehát, hogy figyelmet fordítson a szakképzési támogatásokra is. (Ékes, 2008) 2004-2008 között nagy hatást gyakorolt a hazai gazdasági folyamatokra az Európai Unióhoz történő csatlakozás, amely által a munkaerő piac is lendületet kapott, és lassú javulás volt megfigyelhető a foglalkoztatottsági szintben. A munkanélküliség csökkenése ugyanakkor kettős okra vezethető vissza, mivel az uniós csatlakozás mellett az is hatással bírt a folyamatokra, hogy ekkorra már a magyar gazdaság túl volt a rendszerváltás hatására kialakult körülmények legválságosabb szakaszán, és az átalakulást követően már kiforrottabb rendszereket sikerült kiépíteni ekkorra. A pozitív mutatók ellenére azonban hazánk még így is jelentősen elmaradt az uniós elvárásoktól. A csatlakozás utáni években változást
28
eredményezett a munkaerő piacon az, hogy a munkaerő szabad áramlásának lehetőségére megnőtt a magyar munkavállalók mobilitási hajlandósága. 2008-ra a munkanélküliségi mutatók ismét emelkedést mutattak, amely mellett megfigyelhető volt, hogy a hazai munkaerő az egyes régiókból, és különösen az elmaradottabb térségekből egyre inkább a közép magyarországi régió felé áramlott. (Dabasi, 2011) Összegzésként tehát megállapítható, hogy a magyar foglalkoztatáspolitika szemléletében meglehetősen jelentős változási folyamatok zajlottak le a rendszerváltást követően, igazodva mindig az adott történelmi, társadalmi körülményekhez. A kezdetben mutatkozó bizonytalaságot, mely a foglalkoztatáspolitikai döntések elodázást eredményezte, sikerült leküzdenie hazánknak, és felismerésre került az, hogy a stabilitásért és növekedésért folytatott törekvések
megvalósulása
érdekében
mielőbbi
lépésekre
van
szükség
a
foglalkoztatásppolitikában is. Az egyes kormányzatok eltérő eszközöket alkalmaztak ugyan, de valamennyi kormány programjának meghatározó elemét képviselte a foglakoztatáspolitika. Mindazonáltal számos megoldásra váró probléma terheit a mai napig magán viseli hazánk foglalkoztatáspolitikája, melyek további erőteljes intézkedéseket igényelnek országunktól a foglalkoztatás növelése, valamint az Európai Unió által meghatározott célok elérése érdekében.
29
5. Magyar munkaerő-piaci helyzetkép
Jelen fejezetben elemezni kívánom a jelenlegi magyarországi munkaerő állományt, illetve annak alakulását nemek szerinti, iskolai végzettség szerinti, illetve régiók szerinti megbontásban. Össze kívánom hasonlítani a magyarországi munkaerőpiaci helyzetet jellemző mutatókat az Európai Uniós átlaggal, továbbá be kívánom mutatni Magyarország 2013. és 2014. évi Nemzeti Reform Programját és azok értékelését, különösen a munkaerő-piaci helyzet javítása érdekében megvalósítandó inézkedésekre figyelemmel.
5.1. Munkaerő állomány bemutatása A 2011. évi népszámlálás adatai alapján megállapítható, hogy a gazdaságilag aktív népesség száma növekedést mutat az előző népszámlálási adatokhoz viszonyítva, ugyanakkor az adatok alapján látszik az is, hogy ezen személyek körének az összetétele jelentős eltérést mutat a korábbiakhoz képest. A 2011-es adatok alapján az idősebb korosztályban nagyobb a munkavállalói aktivitás, amely elsősorban a nyugdíjkorhatár emelkedésének köszönhető. A fiatal munkavállalók esetében viszont a 30 éven aluli munkavállalók száma csökkent a korábbi népszámlálási adatokhoz képest, amelynek oka nagy valószínűséggel az, hogy a fiatalok tovább maradnak az oktatási rendszerben, így később lépnek csak be a munkaerőpiacra, mint korábban. Ezen eredmények alapján a magyar munkaerő tartalék elsőszámú bázisát a fiatal munkavállalók alkotják, akik körében az aktivitás emelése alapvető fontosságú. (A 2014-2020 közötti időszak foglalkoztatáspolitikai célú fejlesztéseinek megalapozása - szakpolitikai stratégia) Az elmúlt időszakban bekövetkezett pozitív folyamatok ellenére a magyarországi foglalkoztatás szintje, amely 2012-ben 62,1% volt, továbbra is az egyik legalacsonyabb az Unióban. Ezen meglehetősen kedvezőtlen helyzet több, hazánk társadalmi berendezkedését meghatározó társadalmi jelenségre vezethető vissza. Sajátosan jellemző a magyar foglalkoztatási
körülményekre,
hogy
a
társadalmi
csoportok
korcsoportok
szerinti 30
megoszlásában jelentős különbségek tapasztalhatóak az egyes csoportok között. A legnagyobb elmaradás az uniós átlaghoz képest az alacsony végzettségűek vonatkozásában áll fenn, amely közel 15 %-kal marad el az uniós átlagtól. Ugyanakkor a diplomások tekintetében az elmaradás mértéke már jóval csekélyebb, mindösszesen 3,2 %-ot tesz ki. Az alacsony női munkaerő-piaci aktivitásban fontos szerepet játszik a gyermekvállalási korban lévő nők alacsony munkaerő-piaci részvétele. A 25-34 éves nők munkaerő piaci aktivitása jelentősen, több, mint 15 %-kal kisebb, mint a középkorúak esetében. A szülő nők életkorának kitolódása miatt ma már általános az a társadalmi jelenség, hogy a nők első gyermeküket 30. életévük után szülik meg. Az adatok alapján ugyanakkor megfigyelhető az a változás is a 2010-es évektől kezdődően, hogy a gyermeket vállaló nők között a felsőfokú képzettséggel rendelkezők kerülnek többségbe, ez pedig szélesebb körű lehetőségeket biztosít az elhelyezkedésre, és várhatóan képes lesz növelni a jövőben a gyermeket vállaló nők foglakoztatási
arányát.
(A
2014-2020
közötti
időszak
foglalkoztatáspolitikai
célú
fejlesztéseinek megalapozása - szakpolitikai stratégia) Magyarország
regionális
felosztásában
vizsgálva
a
foglalkoztatáspolitikai
helyzetet
megállapítható, hogy meglehetősen nagy különbségek mutatkoznak az egyes földrajzi egységek között. A legnagyobb mértékű emelkedés a fejlettebb térségek közé tartozó központi régióban, a Közép- és Nyugat-Dunántúlon, illetve a hátrányos helyzetű területek közül az észak-alföldi régióban figyelhető meg a foglalkoztatási rátában. A fejletlenebb régiókban bekövetkezett álláskeresők számának csökkenése az elemzések alapján elsősorban a közfoglalkoztatás egyre szélesebb körben való elterjedésének köszönhető. Az adatok alapján Csongrád és Baranya megyében nem történt változás a foglalkoztatási arányokban a 2010. és 2012. közötti időszakban. (A 2014-2020 közötti időszak foglalkoztatáspolitikai célú fejlesztéseinek megalapozása - szakpolitikai stratégia) A megyék tekintetében általánosságban elmondható, hogy a 2008-as válság jelentősen átalakította a megyék helyzetét. Erőteljesen negatív irányba fordította például Vas, Veszprém és Zala megyéket, ahol a korábbi pozitív eredményekkel szemben 2008-at követő években az országos átlagot meghaladta a munkanélküliségi ráta szintje. (Czaller, 2013) Az ország földrajzi megoszlása szerint kialakult foglalkoztatási különbségekről azonban megállapítható, hogy azok – még ha történt is egymáshoz való közeledés az utóbbi évek során, illetve változás a válság következtében – alapvetően stabilan kialakult, és nehezen módosítható helyzetképet mutatnak. Az egyes
31
foglalkoztatási adatok szignifikáns eltérést mutatnak a fejlettebb nyugati és a kedvezőtlenebb helyzetben lévő keleti területek között, a nyugati megyék foglalkoztatási szintjével További éles különbséget mutat a nagyvárosokban élő lakosság és a falusi munkaképes korú személyek foglalkoztatásának az aránya is, a falusi munkanélküliség problémája a magyar foglalkoztatáspolitika egyik alapvető megoldásra váró problémája. (A 2014-2020 közötti időszak foglalkoztatáspolitikai célú fejlesztéseinek megalapozása - szakpolitikai stratégia) Magyarországon 2012. évtől kezdődően javulás mutatkozik a munkaerő-piaci részvételi adatokban. A 15-64 éves korosztályt vizsgálva például megállapítható, hogy az aktivitási rátájuk 2012. évben meghaladta a 64 %-ot, amire utoljára az 1990-es évek elején volt példa. A 20 és 64 év közötti korosztályt szemlélve pedig látható, hogy az aktivitási rátájuk megközelítette a 70%-os értéket, ami 2,6 százalékkal több a 2008-as eredményekhez képest. A munkaerő-kínálat növekedését elsősorban nem a kereslet generálta az utóbbi évek során, mivel a gazdasági válság hatására a kereslet meglehetősen alacsony szinten mozgott. Az emelkedés oka valószínűsíthetően azok a kormányzati intézkedések voltak, amelyek meglehetősen erőteljesen korlátozták az idő előtti nyugdíjazás és a rokkantnyugdíjazás lehetőségét. (A 20142020 közötti időszak foglalkoztatáspolitikai célú fejlesztéseinek megalapozása - szakpolitikai stratégia)
5.2. A magyarországi munkaerő-piac, mint az Európai Unió munkaerőpiacának része A foglalkoztatási adatok alapján megfigyelhető, hogy a gazdasági válság eredményeképpen bekövetkező Magyarországon tapasztalt tendenciák éppen ellentétes irányt mutatnak az Európai Unió átlagában végbement változásokhoz képest. A magyar foglalkoztatásban a válság alatt gyors ütemű foglalkoztatási konszolidáció zajlott le, melynek eredményeképpen a foglalkoztatás 2012-re elérte a válság előtti állapotot, ugyanakkor uniós átlagban folyamatosan csökkent a foglalkoztatás 2009 és 2012 között. Összességében megállapítható, hogy uniós összehasonlításban a magyarországi aktivitási mutató a folyamatos növekedés ellenére még mindig nagyon alacsonynak minősül. 2012-ben a 27 Európai Uniós tagállam viszonylatában a
32
magyar foglalkoztatottsági mérték a 24. helyen állt.
(A 2014-2020 közötti időszak
foglalkoztatáspolitikai célú fejlesztéseinek megalapozása - szakpolitikai stratégia) Ugyanilyen ellentétes mechanizmus tapasztalható Magyarország és az Európai Unió átlagának adatai között akkor is, ha a folyamatokat az egyes iskolai végzettségűek csoportjaiban vizsgáljuk meg. 2004 és 2008 között Magyarországon mind a három iskolai végzettségi szinten csökkent a foglalkoztatás mértéke, majd 2009 és 2012 között Magyarországon növekedés, az EU-átlagban viszont csökkenés volt megfigyelhető. (A 2014-2020 közötti időszak foglalkoztatáspolitikai célú fejlesztéseinek megalapozása - szakpolitikai stratégia)
83 82 81 80 79 78 77 76 75
81,9
EU Magyaro. 2009
2010
2011
2012
3. ábra: Felsőfokú végzettségűek foglalkoztatásának alakulása az EU-ban és Magyarországon 2009-2012. között Forrás: Saját szerkesztés a KSH adatai alapján A magyar munkaerő piaci helyzetet korcsoportok szerinti megoszlásban vizsgálva megállapítható, hogy a magyar lakosság felsőfokú végzettséggel rendelkezők csoportjának aktivitási aránya az uniós átlag alatt alakul, ez az érték 2012-ben Magyarországon 82,4% volt, míg az Európai Unió tagállamainak átlagában 87,2 %-ot tett ki. A középfokú iskolai végzettségű lakosság aktivitási rátája Magyarországon nem változott az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk óta, az alapfokú képzettséggel rendelkezők esetében azonban 2004-hez képest jelentősen emelkedett az aktivitás, a 2012-es adatokat figyelembe véve, összesen 8,2 %-kal.
(A 2014-2020 közötti időszak foglalkoztatáspolitikai célú fejlesztéseinek
megalapozása - szakpolitikai stratégia)
33
12 10 8
Férfiak
6
Nők
4
Összesen
2 0
2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011
4. ábra: Munkanélküliségi ráta a 15-64 évesek körében nemek szerint és összességében Magyarországon 2000-2011. között Forrás: Saját szerkesztés a KSH adatai alapján A férfi és női foglalkoztatási ráták különbsége Magyarországon uniós összehasonlításban nem számít kiugrónak, az uniós átlagnál a hazai eltérés valamelyest kisebb. A magyar munkaerő piac aktivitásának emelkedése az uniós csatlakozás óta a nőknél és a férfiaknál egyaránt meghaladja az uniós átlagot. A 20 és 64 év közötti magyar lakosság tekintetében 2010. és 2013. közötti időszakban a férfiak esetében 3,1 %-os, míg a nőknél 4,6 %-os az aktivitás emelkedésének mértéke. (A 2014-2020 közötti időszak foglalkoztatáspolitikai célú fejlesztéseinek megalapozása - szakpolitikai stratégia) 50 40 Férfiak
30
Nők
20
Összesen
10 0 2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
5. ábra: Inaktivitási ráta a 15-64 évesek körében nemek szerint és összességében Magyarországon 2000-2011. között Forrás: Saját szerkesztés a KSH adatai alapján
34
Tekintettel pedig arra, hogy a nők esetében nagyobb mértékű emelkedés következett be, így pozitív eredményt hoztak ezen eredmények a nemek közötti különbség csökkenése miatt is. Ezzel
valamelyest
csökkent
a
két
nem
aktivitása
közötti
különbség
is.
80 70
70 60
60 50
50 40
Férfiak
40
30
Nők
30
Férfiak
20
20
10
10
0
Nők
0
2010
2011
2012
2013
2010
2011
2012
2013
6. ábra: Az EU és Magyarország foglalkoztatottságának nemek szerinti megoszlása 20102013. között Forrás: Saját szerkesztés a KSH adatai alapján A 15-24 éves fiatalok foglalkoztatási rátája 2012-re 18,6%-ot tett ki, ami jelentős, 14,3 százalékpontos elmaradást mutat az uniós átlagával összehasonlítva. Megállapítható ugyan, hogy az 55 év feletti lakosság foglalkoztatási rátája 2009. és 2012. évek között emelkedést mutat, de az eredmények még így is jelentősen alul maradnak az uniós áltaghoz képest. 39 38 37 36 35 34
2
1
0
9
8
7
6
5
4
3
2
1
0
9
8
3 20 1
20 1
20 1
20 1
20 0
20 0
20 0
20 0
20 0
20 0
20 0
20 0
20 0
20 0
19 9
19 9
19 9
7
33
7. ábra: Magyarország foglalkoztatási rátája 1997-2013. között Forrás: saját szerkesztés a KSH adatai alapján 35
5.3. Magyarország munkaerő-piaci helyzete és kihívásai a magyar Nemzeti Reform Program tükrében Magyarország 2013. évi Nemzeti Reform Programját és Konvergencia-programját – amely a 2012-2016 közötti időszak gazdasági előrejelzéseit és célkitűzéseit foglalja össze – a Tanács 2013. május 29. napján kelt ajánlásában véleményezte. Az ajánlás rögzíti, hogy javaslatainak kidolgozása során figyelembe vette a Bizottság 2013ban készített magyar gazdasági helyzetet bemutató vizsgálatának eredményeit is. A vizsgálat során
a
Bizottság
megállapította,
hogy
Magyarországon
makrogazdasági
szinten
egyensúlyhiány tapasztalható, amely folyamatos figyelemmel kísérést, és erőteljes szakpolitikai intézkedéseket tesz szükségessé. Különös figyelmet szükséges fordítania az országnak a negatív nemzetközi befektetési pozíciójának a javítására, melynek elsődleges okai a magas államadósság, illetve a labilis üzleti környezet. A Tanács álláspontja szerint a Nemzeti Reform Program előrejelzései több ponton is túl optimistának mutatkoznak a Bizottság által az elemzések alapján várt értékekhez képest. Magyarország
ugyan
jelentős
költségvetési
erőfeszítéseket
tett
2012-ben,
melyek
eredményeként a GDP 1,9 %-át kitevő költségvetési hiánnyal túlteljesítette a Tanács előző évi ajánlásában a GDP 2,5 %-ában meghatározott hiánycélt, részben a tanácsi ajánlás idején már elismert bevételeken felüli, a GDP 0,2 %-át kitevő további egyszeri bevételeknek köszönhetően. Mindazonáltal a 2012-re és az azt követő évekre tervezett, különösen a 2012. őszén bejelentett korrekciós intézkedések főként a bevételi oldalon jelentek meg, és elsősorban kiválasztott ágazatokra összpontosítottak, ami a Tanács véleménye szerint kérdésessé teszi a konszolidációs erőfeszítések fenntarthatóságát. A Bizottság 2013. tavaszi előrejelzése szerint ugyanis a túlzott hiány fenntartható módon történő megszüntetése érdekében további erőfeszítésekre van szükség az elkövetkező években folyamatosan. A 2013. tavaszán a Bizottság által tett előrejelzés közzétételét követően a kormány új korrekciós csomagot fogadott el, és a Bizottság aktualizált értékelése alapján a hiány az új intézkedésekkel várhatóan a továbbiakban is a GDP 3 %-ában meghatározott küszöbérték alatt marad. A program a középtávú költségvetési célt a GDP –1,5 %-a helyett annak –1,7 %-át kitevő strukturális egyenlegre módosította. Az új középtávú költségvetési cél összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktumban szereplő követelményekkel. A kormányzati kiadások
36
diszkrecionális bevételi intézkedésektől megtisztított növekedési rátája 2013-ban és 2014-ben nagyjából összhangban áll a potenciális GDP-növekedés középtávú referenciamértékével, de várhatóan jelentősen túllépi 2015-ben és 2016-ban. Így ebben a két évben valószínűsíthetően a kiadásnövekedési referenciamérték betartása nem fog teljesülni. A kormányzati tervek szerint az államadósság GDP-hez viszonyított aránya a programidőszak alatt folyamatosan csökken, a 2012. évi 79,2 %-ról 77,2 %-ra 2014-ben, majd 2016-ban tovább 73,4 %-ra, vagyis a GDP 60 %-ában meghatározott referenciaérték felett marad. Ezzel szemben a Bizottság 2013. tavaszi előrejelzése a konszolidációs tervek kockázatainak figyelembevételével 2014-ben csupán marginális csökkenést vár, a GDP 78,9 %-ra, amely az új korrekciós intézkedések révén körülbelül 0,5 százalékponttal alacsonyabb lehet. Magyarország az adósságkritérium tekintetében 2013-tól átmeneti időszakba kerül, és a Bizottság 2013. tavaszi előrejelzése szerint megfelelő mértékben halad előre az adósságkritérium 2013-ban és 2014-ben való teljesítése felé. A magyar pénzügyi szektorban gyors ütemben történik a hitelállomány leépülése, egyrészt néhány olyan politikai intézkedés miatt, amelynek jelentősen negatív hatása volt a bankok jövedelmezőségére, és egyúttal hozzájárult a szigorú hitelezési feltételek megteremtéséhez. A pénzügyi szektor számára az egyik legnagyobb kihívást a romló portfólióminőség kezelése okozza, amely helyzetet tovább nehezíti a nem teljesítő hitelek növekvő száma. A kormány az utóbbi években számos intézkedést hozott a devizahitelesek megsegítésére, több esetben is a bankszektor érdekeinek figyelmen kívül hagyásával, és konzultáció hiányában. A számos intézkedés rövid időn belüli elfogadása pedig hátrányos eredményre vezethet olyan szempontból is, hogy megerősíti az adósok hitét abban, hogy a kormány folyamatosan beavatkozásokat fog eszközölni a hitelviszonyokba. A Magyarországnak nyújtott első pénzügyi támogatási program kifejtette, hogy szükség van arra, hogy a magyar pénzügyi felügyeletnek jóval szélesebb hatáskört biztosítson az állam krízishelyzetek esetére, továbbá szükség lenne egy megfelelő szanálási mechanizmus létrehozására. Igaz ugyan, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének hatásköre az elmúlt évek során nagy mértékben növekedett, nem ruházták fel azonban kellően megfelelő ellenőrző hatáskörrel. A Tanács véleménye szerint Magyarország nem követte a 2012. évi ajánlását, mely szerint alkosson nem torzító és stabil társasági adózási kereteket, hanem éppen ellenkezőleg, további ágazati különadók bevezetésével tovább növelte bizonyos vállalati szektorok adóterheit.
37
Ugyanakkor az is elmondható, hogy a munkahelyvédelmi akcióterv részeként bevezetett új kisvállalkozási adó kialakítása kifejezetten kedvezően hatott. A különböző vállalati szektorokban alkalmazott több eltérő adókulcs azonban továbbra is gátolja a források hatékony elosztását, és kihat ez a beruházásra és a hitelezésre. (nrp(2013a)) A foglalkoztatási viszonyok elemzése alapján pozitívumként jelöli meg a Tanács, hogy a társadalombiztosítási járulékok munkahelyvédelmi akcióterv keretében csökkentésre kerültek, amely a munkahely teremtés irányába tett helyes lépésnek minősíthető. Az alacsony keresetűek adóterhei azonban továbbra is jelentősek, ezért e csoport jobb célzottsága érdekében feltétlenül szükséges lenne a rendszer átstrukturálása. A magyarországi foglalkoztatási rátáról és a munkaerő-piaci részvételi rátáról egyaránt elmondható, hogy az uniós átlaghoz viszonyítva nagyon alacsonynak minősül. A fiatalok körében ugyanakkor az utóbbi években javulót tendencia figyelhető meg a foglalkoztatottság terén. A közmunkaprogram bevezetése lehetővé tette azt, hogy a tartósan munkanélküliek számára munkához kapcsolódó jövedelmet biztosítson ahelyett, hogy szociális ellátást juttatna részükre az állam, ugyanakkor a Tanács álláspontja szerint még kérdéses, hogy hosszú távon is képes lesz-e ezen személyek körében a foglalkoztatást folyamatosan biztosítani. Magyarország jelentős lépéseket tett az aktív munkaerőpiaci intézkedések megerősítésére, de még javítani szükséges bizonyos hátrányos helyzetű csoportok hozzáférését ezekhez a lehetőségekhez. Erőteljesebb lépések megvalósítására lenne szükség ugyanakkor a felnőttképzés, és az egész életen át tartó tanulás minél szélesebb körben való elérhetővé tételében, mivel ez továbbra is az egyik legalacsonyabb az Európai Unióban. A kormány intézkedéseket tett a nők munkaerő-piaci részvételének elősegítése érdekében is, melynek keretében bővítette a gyermekgondozási intézményeket, és támogatta a rugalmas munkafeltételek minél szélesebb körben való elterjedését. Mindezek ellenére azonban az elmúlt években a nők foglalkoztatási rátája hozzávetőlegesen ugyanazon az alacsony szinten maradt. A társadalmi helyzet tekintetében a Tanács véleménye szerint egyre sürgetőbb lépésekre van szükség a negatív irányú folyamatok megállítása érdekében. A 2013-es adatok szerint a népesség 31 %-át veszélyezteti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség, és az emberek
38
jelentős része igen komoly anyagi nélkülözéssel küzd. A szegénység elsődlegesen továbbra is a nehéz társadalmi helyzetben lévő csoportokat érinti a leginkább, különösen a roma lakosságot. Magyarország sikeres intézkedéseket hajtott végre a korai iskolaelhagyók számának csökkentése érdekében. Figyelemmel kell lennie azonban a kormányzatnak arra, hogy az intézkedések ne teremtsenek további egyenlőtlenségeket a különböző társadalmi és regionális csoportok között, és ne tegyék lehetővé a szegregációt. Megállapítható, hogy a felsőoktatásba kerülő tanulók száma jelentősen nőtt az utóbbi években, az európai uniós átlag és az Európa 2020 stratégia tagállami célkitűzésének eléréséhez további lépésekre van szükség. Kétséges ugyanakkor a Tanács álláspontja szerint, hogy a folyamatban lévő felsőoktatási reform javítani tudja-e a hátrányos helyzetű tanulók bejutását a felsőoktatási intézményekbe. A program ismeretében és a gazdasági, társadalmi körülmények elemzését követően a Tanács a gazdasági helyzet stabilizálása érdekében – többek között – ajánlást adott Magyarország részére arra vonatkozóan, hogy hajtson végre hiteles és növekedésbarát költségvetési stratégiát, amely elsődlegesen a kiadások csökkentésére és megtakarításra összpontosít. A fenti lépésekre építve pedig állítsa stabil csökkenő pályára az államadósság-rátát. Segítsen helyreállítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, elsősorban a pénzügyi szektorbeli tőkefelhalmozási képesség javítása révén. A foglalkoztatáspolitika területén szorítsa vissza az ifjúsági munkanélküliséget, a Tanács ehhez az ifjúsági garanciát javasolja. Erősítse meg az aktív munkaerő-piaci intézkedéseket, és javítsa a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat ügyfél-kategorizálási rendszerét. Csökkentse a közmunkaprogram túlsúlyát a foglalkoztatási intézkedéseken belül, és erősítse meg az aktív foglalkoztatáspolitikai elemeket. Erősítse meg a képzési programokat, az egész életen át tartó tanulásban való részvételt ösztönözze a lehető legnagyobb mértékben. A nők részvételének ösztönzése érdekében folytassa a gyermekgondozási létesítmények bővítését. A szegénység csökkentése érdekében biztosítsa, hogy a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia célkitűzése minden szakpolitikai területen megjelenjen. Fordítson különös figyelmet a gyerekek és a romák társadalmi kirekesztettségének megszüntetésére. Valósítson meg a korai iskolaelhagyók számának csökkentése érdekében nemzeti stratégiát, és gondoskodjon arról, hogy az oktatási rendszer minden fiatalnak biztosítsa a munkaerőpiacra jutáshoz szükséges készségeket, szaktudást és képesítéseket, vagyis teremtsen nagyobb
39
összhangot az oktatási rendszer és a munkaerő-piaci igények között. Javítsa az iskolaotthonos általános oktatáshoz való hozzáférést, elsődlegesen a roma gyermekek számára. Segítse az oktatás különböző szakaszai közötti, és a munkaerőpiac felé való átmenetet. Hajtson végre olyan felsőoktatási reformot, amely nagyobb arányban teszi lehetővé felsőfokú végzettség megszerzését, különösen a hátrányos helyzetű tanulók körében. (nrp(2013a)) A 2014. április 30. napján benyújtott 2014. évi magyar Nemzeti Reform Program és Konvergencia-program átfogó elemzése során a Tanács megállapította, hogy a 2013-as tervezett adatokat összehasonlítva az azóta bekövetkezett tényadatokkal az derül ki, hogy a strukturális egyenleg alapján nem várható a középtávú költségvetési célnak a programidőszak végére történő elérése. A 2014-es Reform Programban szereplő tervek szerint az (újraszámított) strukturális egyenleg 2014-ben 1,5 százalékponttal fog romlani, ezáltal jelentősen eltérve a középtávú költségvetési céltól, majd 2015-ben stabilizálódik, ami a GDP 0,5 %-ának megfelelő mértékű elmaradást jelent a középtávú költségvetési cél eléréséhez szükséges javulás mértékétől. Összességében elmondható, hogy a magyar program a tervekben 2014-től kezdődően a középtávú költségvetési célhoz vezető pályától való jelentős mértékű eltéréssel számol. A program előrejelzése azt mutatja, hogy az államháztartás GDP-arányos adóssága a 2013-as 79 %-os mértékről fokozatosan a GDP körülbelül 75 %-ának megfelelő mértékűre fog csökkenni 2017-re. A program költségvetési előrejelzéseit alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv a 2014-2016 közötti évek vonatkozásában a Tanács véleménye szerint megalapozott. A magyar tervek szerint a GDP idén 2,3 %-kal, 2015-re pedig 2,5 %-kal bővül majd, a Bizottság pedig a 2014. évi tavaszi előrejelzésében ezekhez hasonló mértékeket jelölt meg, 2014. évre 2,3 %-os, illetve 2015-re 2,1 %-os növekedéssel számol. A Tanács álláspontja szerint azonban a 2017-re vonatkozó előrejelzés tekintetében a program túl optimista. 2015-től kezdődően ugyanis erősödik annak a kockázata, hogy a hiány magasabb lesz a célul kitűzöttnél, mivel jelentős kockázati tényezők származnak abból, hogy a kiadások tervezett csökkentését fűnyíróelv mentén végrehajtott befagyasztásával, illetőleg az inflációs ráta mértéke alatti növelésével tervezi elérni a magyar kormányzat. A Bizottság előrejelzése szerint 2014-ben és 2015-ben eltérés mutatkozik az adósságcsökkentési értékektől is. Ez alapján a Tanács úgy gondolja, hogy a középtávú költségvetési céltól való jelentős mértékű eltérésre,
40
továbbá az adósságszabály megsértésére tekintettel 2014-től kezdődően további strukturális kiigazításra van szükség. (nrp(2014a)) A Nemzeti Reform Programokban és az azokat értékelő Tanácsi ajánlásokban foglaltak alapján összegzésként elmondható, hogy Magyarország számára a gazdaság egészére vonatkozó, alapvető feladat a stabilitás biztosítása, amelynek legfőbb eszköze egyrészt az államadósság mértékének mérséklése, másrészt pedig a pénzügyi szektorban fennálló problémák hatékony és hosszú távú kezelése. A Tanács álláspontja szerint a Bizottság értékelése alapján úgy tűnik, hogy Magyarország nem lesz képes a Reform Programjában rögzített ütemezésnek megfelelően megvalósítani a kitűzött célokat, uyganakkor megállapítja, hogy a lassabb haladás ellenére több intézkedése – mint például a kisvállalkozók adózásának megreformálása – helyes irányt ad a gazdaság folyamatának. (nrp(2014a)) A foglalkoztatáspolitika terén Magyarországnak szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy az utóbbi években megtett sikeres lépések ellenére, a mai napig a legalacsonyabb foglalkoztatási rátával bíró országok között helyezkedik el az Európai Unióban. Ugyanakkor a Magyarország által bevezetett szakpolitikai intézkedések többsége a Tanács álláspontja szerint is alkalmas lehet a munkaerőpiaci körülmények javítására. Ilyennek minősül többek között az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök erősítése, a társadalombiztosítási járulékok csökkentése, vagy az idő előtti iskolaelhagyók számának csökkentése érdekében tett intézkedések. (nrp(2014a)) Számos megvalósításra váró intézkedés szükséges még azonban ahhoz, hogy a munkaerőpiaci helyzetben hosszú távú pozitív áltozás következhessen be, melynek hatékony eszköze lehet különösen az egész életen át tartó tanulást ösztönző lépések erősítése, a szegénységben és társadalmi kirekesztésben élők életkörülményeinek javítása, a nők munkaerőpiaci helyzetének erősítése, illetve a fiatalok elhelyezkedését segítő ifjúsági garancia bevezetése. (nrp(2014a))
41
6. Jövőbeli tervezett magyarországi fejlődési irányok
Jelen fejezetben fel kívánom vázolni a jelenlegi magyarországi foglalkoztatáspolitikai eszközöket és az azokra forított kiadások mértékét. Össze kívánom foglalni a hazai foglalkoztatáspolitika stratégiai célkitűzéseit, és ezen célok megvalósítása érdekében tervezett intézkedéseket. Vizsgálni kívánom továbbá azt, hogy a tervezett intézkedések milyen mértékben állnak összhangban az Európai Unió által tett, előző fejezetben tárgyalt ajánlásokkal.
6.1. A foglalkoztatáspolitika eszközei, és az azokra fordított kiadások A
foglalkoztatáspolitika
finanszírozásának
legfőbb
forrása
Magyarország
központi
költségvetése, amelynek előirányzott tételeit a mindenkor hatályos költségvetési törvény, annak végrehajtása során megvalósult tételeket pedig a zárszámadási törvény határozza meg. (Rab, 2006) Az aktív és a passzív foglalkoztatáspolitikai eszközök kiegészítik egymást. Az alapvető foglalkoztatáspolitikai célok megvalósítását közvetlenül az aktív eszközök szolgálják, melyhez képest a passzív eszközök mintegy pótlólagos jövedelem nyújtásával segítik az álláskeresés időszakát. (Kézdi, 2008) A passzív foglalkoztatási eszközök tárát az 1990-es évek elejétől vizsgálva megállapítható, hogy azok meglehetősen sokat változtak. Ezen eszközök megállapításának és folyósításának feltételei az évek során fokozatosan, egyre szigorúbbak lettek, illetve egyes ellátási formák, mint például a pályakezdők munkanélküli segélye teljes egészében megszűntek. Ugyanakkor az eredeti szabályozáshoz képest megjelentek a módosítások során új intézmények is, mint az álláskeresést ösztönző juttatás. (Rab, 2006.)
42
Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök köre jóval szélesebb és sokrétűbb, mint a passzív eszközöké. Ezen eszközök esetében a szabályozás az idők folyamán egyre inkább bővítette a palettát, hangsúlyozva ezzel, hogy a két eszköz közül ennek kell dominálnia, hiszen az aktív eszközök képesek az álláskeresőket ténylegesen visszajuttatni a munkaerő-piacra.
A
foglalkoztatáspolitikai eszközök szabályait a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek támogatásáról szóló 1991. évi IV. törvény tartalmazza, amelynek jelenleg hatályos rendelkezései az alábbi aktív eszközöket nevesítik: képzések elősegítése, foglalkoztatás bővítését szolgáló támogatások, az álláskeresők vállalkozóvá válását elősegítő támogatás, a munkahelyteremtés és munkahelymegőrzés támogatása, a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának támogatása, a munkaerő-piaci programok támogatása, egyes általánostól eltérő (atipikus) foglalkoztatási formák támogatása. Áttekintve az utóbbi évek munkaerő-piaci kiadásainak megoszlását megállapítható, hogy 2011-ig meglehetősen jelentősebb arányt képviseltek a kiadásokban a passzív eszközök ráfordításai, különösen pedig az álláskeresési ellátások. 2011. évet szemlélve látható, hogy az Alap 44%-át fordították álláskeresési ellátásokra, 2012-ben azonban a megszigorított szabályozás következményeként már csak 21%-át irányozták elő meg a költségvetésben, mint az álláskeresési ellátások fedezetét. Az aktív eszközök aránya a 2011. évi 20,7%-ról 2012-re 14,2%-ra csökkent le, ezekbe azonban nem tartoznak bele az uniós és hazai társfinanszírozási programok, sem pedig a közfoglalkoztatási programok. Az Európai Uniós elő- és társfinanszírozású programok aránya a finanszírozott programok költségeiben 2011. évi 11,8%-ról 17,4%-ra növekedett 2012-re. Az
álláskeresési
ellátásokra
fordított
kiadások
visszaszorulásával
egy
időben
a
közfoglalkozatási programok, azon belül elsősorban a start mintaprogramok, előretörése volt megfigyelhető. A 2011. évi 21,1%-ról több mint a kétszeresére, 43,2%-ra emelkedett arányuk a 2012. évi adatok alapján. (A 2014-2020 közötti időszak foglalkoztatáspolitikai célú fejlesztéseinek megalapozása - szakpolitikai stratégia)
43
A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat költségvetési kiadásai 5. táblázat Összeg (milliárd Ft)
Aktív támogatások Foglalkoztatási és képzési támogatások Járulékkedvezmény megtérítés Szakképzési és felnőttképzési támogatások Passzív kiadások Álláskeresési ellátások Nyugdíjbiztosítási Alapnak átadás Bérgarancia kifizetések Működtetési célú kifizetések Startmunka-program (2011: közfoglalkoztatás) EU-s előés társfinanszírozás TÁMOP 1.1. Munkaerőpiaci szolgáltatások és támogatások TÁMOP 1.2. Foglalkoztatást ösztönző normatív támogatások Foglalkoztathatóság és Alkalmazkodóképesség EU-s Társfinanszírozása
Arány (százalék)
Növekmény (százalék)
2011
2012
2011
2012
2011/2012
25,8
22,0
9,1
7,2
-14,6
5,1
4,8
1,8
1,6
-7,1
27,9
16,5
9,8
5,4
-40,8
124,5 1,2
64,1 0,9
43,9 0,4
21,0 0,3
-48,6 -25,8
5,4 0,1
6,6 0,1
1,9 0,0
2,2 0,0
23,2 14,9
59,8
131,9
21,1
43,2
120,6
19,8
29,8
7,0
9,8
50,7
9,8
16,3
3,4
53
66,2
4,0
7,0
1,4
2,3
75,4
Kiegészítő munkáltatói 5,2 1,7 támogatás Egyéb 0,3 0,1 283,7 305,1 100,0 100,0 7,6 Összesen Forrás: Az aktív foglalkoztatáspolitikai szeközök fontosabb létszámadatai 2012-ben
44
Az utóbbi két évben tovább erősödött az az álláspont, hogy az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöket tovább kell erősíteni, és domináns szerepet kell, hogy kapjon. Ez került megerősítésre a kormány által elfogadott 2014. és 2020. közötti időszakra vonatkozó foglalkoztatáspolitikai célú fejlesztések megalapozására szolgáló szakpolitikai stratégiában is. A stratégia a megalkotása során figyelembe vette a 2014 utáni Európai Szociális Alapra vonatkozó rendelet tervezetének cél- és prioritás struktúráját, valamint a forrás felhasználásra vonatkozó előírásokat. A stratégia tehát az alábbi prioritásokat deklarálta a foglalkoztatás szakterületén: •
Munkaerő-piaci belépés segítése: Ezen prioritás elsősorban a hátrányos helyzetű munkanélküliekre és az inaktívakra irányul. Ennek keretében ezen személyi kör foglalkoztathatóságának javítását célzó aktív munkaerő-piaci eszközöket kívánnak bevezetni, illetve erősíteni, továbbá az ezeket megvalósító Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat szervezetének és munkaerő-piaci szolgáltatásainak fejlesztését irányozzák elő.
•
A fiatalok fenntartható munkaerő-piaci integrációja: A fiatalok munkaerő-piaci integrációját a tervek szerint az Ifjúsági Garancia bevezetése segíti elő, ami több támogatást és szolgáltatást is magába integrál, mint a gyakornoki programok, vagy a fiatalok vállalkozóvá válásának támogatása.
•
Az egész életen át tartó tanulás ösztönzése a szakképzés és felnőttképzés támogatásával és fejlesztésével: Ennek keretében a szak- és felnőttképzés támogatása és fejlesztése válik elsődlegessé. Cél, hogy javulást lehessen elérni a szakképzés minőségének javításában, illetve a felnőttképzés intézményrendszerének fejlesztésében.
•
A
munkavállalók
és
vállalkozások
munkaerő-piaci
alkalmazkodóképességének
fejlesztése: A tervezett fejlesztések ezen prioritás megvalósulása érdekében többek között a munkahelyi rugalmasság ösztönzése, a kisgyermekek rugalmas, napközbeni ellátásának fejlesztése, illetve a be nem jelentett munkavállalás elleni küzdelem. •
A szociális gazdaság és non-profit foglalkoztatási programok támogatása: Ezen prioritás a társadalmi
vállalkozások
fejlesztésére,
illetve
tranzitfoglalkoztatási
programok
támogatására fókuszál. Emellett a nem állami szervezetek komplex foglalkoztatási programjainak támogatását is tervezi a szakterület. (A 2014-2020 közötti időszak foglalkoztatáspolitikai célú fejlesztéseinek megalapozása szakpolitikai stratégia)
45
6.2. A magyar foglalkoztatáspolitika jövőképe, célkitűzései és azok viszonya az Európai Unió által tett ajánlásokhoz Figyelembe véve az Európai Unió által megfogalmazott célokat, valamint Magyarország foglalkoztatottsági rátáját, a magyar kormány elsődleges foglalkoztatáspolitikai céljának a foglalkoztatottság bővítését tűzte ki. A magyar kormány már az elmúlt években is fontos feladatként kezelte a munkaerő minél szélesebb körű mobilizálását. A nyugdíjkorhatár fokozatos emelése és a korai nyugdíjazási formákhoz való hozzáférés korlátozása is már ezt a célt szolgálta azzal, hogy ezen intézkedések révén a munkavállalók munkával töltött évei meghosszabbodásra kerülnek. A szociális ellátórendszer átalakításának középpontjában szintén munkára ösztönzés igénye húzódik meg. és emellett – a korábbiakban kifejtettek szerint – megerősítésre és bővítésre kerültek az aktív eszközök is. Magyarország középtávú célja, hogy eleget tudjon tenni az Európai Unió foglalkoztatási célkitűzéseinek, amellyel összhangban áll a 2020-ig 1 millió új munkahely teremtésére vonatkozó kormányzati cél. Magyarország célja továbbá, hogy a magyar munkaerő-piac rugalmasabbá váljon, megfelelően képzett, versenyképes munkaerő álljon rendelkezésre, és a munkaerő-piaci szolgáltatások hatékonyabban legyenek képesek segíteni a munkanélküliek elhelyezkedését. Ahhoz pedig, hogy ez megvalósuljon, szükséges mind a munkaerő kereslet bővítése, mind a munkaerő kínálat mennyiségi és minőségi fejlesztése. A magyar kormányzat elképzelései szerint a kereslet élénkítése elsősorban a gazdaságfejlesztés eszközeivel érhető el, a munkaerő aktiválásának és foglalkoztathatóságának javítása pedig a foglalkoztatáspolitika feladata. A fentiekben részletezett célok megvalósulásához az egyik nélkülözhetetlen tényező a munkanélküliek és inaktívak munkába állásának ösztönzése, amellyel elérhető a foglalkoztatás növelése. Ezt a magyar
kormányzat elsősorban a hátrányos helyzetű csoportok
munkavállalásának támogatásával kívánja elérni, tekintettel arra, hogy ezen csoport képezi Magyarország legnagyobb kihasználatlan munkaerő-piaci erőforrását.
Az aktiválás ilyen
vonatkozású megerősítése összhangban áll az Európai Tanács Magyarországra vonatkozó ország-specifikus ajánlásaival is, mivel az ezen tervezett lépésekben érintettek létszámának emelkedése, illetve az e cél érdekében alkalmazott eszközök hatékonyságának javítása
46
segítheti elő az ajánlásokban foglaltak elérését, oly módon, hogy az intézkedések a célcsoportok sajátos igényeit figyelembe veszik. A pályakezdők és a fiatal lakosság nagyobb mértékű aktiválása és foglalkoztathatóságuk javítása önálló célkitűzésként jelenik meg a magyar foglalkoztatáspolitikai stratégiában. A célcsoport a 15 és 24 év közötti azon fiatalokat foglalja magában, akik nem folytatnak tanulmányokat és munkát sem végeznek. Az utóbbi években a munkaerő-piacra kikerülő fiatalok különösen nehéz helyzetbe kerültek a válság bekövetkezése okán, ezért feltétlenül szükséges elhelyezkedési lehetőséget biztosítani a számukra.
Ezen célcsoport kiemelt
támogatása szintén összhangban van az utóbbi időszakban egyre erősödő és hangsúlyos támogatást
élvező,
fiatalok
foglalkoztatásának
javítására
irányuló
Európai
Uniós
kezdeményezésekkel. 2013. évben az Európai Unió ugyanis először globális szinten, az egész unióra kiterjedő hatállyal, majd a Magyarországra vonatkozó ország-specifikus ajánlásában megfogalmazta az „Ifjúsági Garancia” bevezetésének szükségességét, és az ifjúsági munkanélküliség visszaszorítása érdekében megtenni szükséges lépések fontosságát. Konkrét elvárásként került kinyilvánításra, hogy minden 15 és 24 életév közötti fiatalnak minőségi álláshelyet, további tanulási lehetőséget vagy gyakornoki pozíciót kell biztosítani a tanulmányaik befejezésétől vagy a munkanélkülivé válásuktól számított négy hónapon belül. Magyarországon ezen konkrét célkitűzés a tervek szerint fokozatosan kerül majd bevezetésre, kezdetben a hátrányos helyzetű fiatalokra összpontosítva, majd az intézkedések folyamatosan kibővülnek valamennyi, az adott korosztályba tartozó magyar fiatalra. A megvalósítás eszközei lesznek többek között a gyakornoki programok bővítése, a bértámogatások, illetve képzési támogatások. A ’munkaerő-piaci szolgáltatások hatékonyságának és minőségének javítása’ szintén egy speciális cél, amely elsősorban az aktív munkaerő-piaci eszközök további megerősítéséhez kapcsolódik. Ezen cél szintén az Európai Unió által tett iránymutatásokra épít, az Európa 2020 stratégia ugyanis megfogalmazta azt az igényt, mely szerint a foglalkoztatási szolgálatokat fejleszteni szükséges ahhoz, hogy személyre szabott szolgáltatásokat nyújthassanak, illetve hatékonyabban legyenek képesek segíteni a munkanélküliség csökkentését. Magyarország számára az ország-specifikus ajánlásokban rögzítették, hogy eredményesebbé kell tennie a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgáltat úgynevezett ügyfél-kategorizálási rendszerét, éppen azért, mivel a személyre szabott szolgáltatások rendszere még nem működik megfelelően
47
hazánkban. Konkrét tervezett intézkedésként kerül megfogalmazásra ezen cél megvalósítása érdekében a foglalkoztatási szolgálat humán erőforrásának bővítése, illetve az ügyfélkategorizálási rendszer országos bevezetése. A munkaerő versenyképességének javítása szintén alapvető megvalósítandó cél Magyarország számára, amely szorosan összefügg a vállalkozások versenyképességének kedvezőbbé válásával, é ezáltal az egész gazdaság feljődésével. A versenyképesség javításának elsődleges eszköze az aktív korú népesség munkaerő szükségleteihez igazodó képzése, és a gazdaság igényeihez igazodó szakképzési rendszer támogatása. Az egész életen át tartó tanulás támogatása azért kiemelten lényeges, mivel cél, hogy a felnőtt lakosság minél nagyobb része kerüljön bele az képzési rendszerbe, oly módon, hogy a munkaerő-piaci igényekhez igazodó képzettséget legyen lehetősége megszereni. A 2013. évi ország-specifikus ajánlások rögzítik, hogy Magyarországnak tovább kell erősítenie a képzési programokat az egész életen át tartó tanulásban való részvétel növelése érdekében, és a közfoglalkoztatási programon belül támogatnia kell az aktiválási programokat. Ezt Magyarország olyan formában kívánja elérni, hogy támogatásban részesíti az általános kompetencia fejlesztési és képzési programokat, elsősorban a képzettséggel nem rendelkezők körében. A felnőttképzési intézményrendszer kialakítása arra irányul, hogy a munkaerő képes legyen megfelelően alkalmazkodni a gazdasági igényekhez. A Magyarországra vonatkozó országspecifikus ajánlások alapján hazánknak gondoskodnia kell arról, hogy az oktatási rendszer minden fiatalnak képes legyen biztosítani a versenyképes képzettség megszerzését. Ennek alapján cél, hogy a szakképzésből minőségi, a munkaerő-piacon közvetlenül hasznosítható tudással kerüljenek ki a fiatal generációk. További cél, hogy a képzések a vállalkozások igényeinek megfeleljenek, a szakképzési intézményrendszer minél rugalmasabban és gyorsabban tudjon reagálni a gazdasági változásokra, és ennek megvalósulásához elengedhetetlen a gazdaság és a képzés közvetlen kapcsolatának megteremtése. A munkavállalók és vállalkozások rugalmasságának és jó alkalmazkodóképességének fejlesztése szintén szükséges az ország versenyképességének fejlesztéséhez. Ennek egyik alapvető feltétele a munkaviszonyok rugalmassága, rugalmas foglalkoztatási formák és a családbarát
munkahelyi
környezet
kialakítása.
(A
2014-2020
közötti
időszak
foglalkoztatáspolitikai célú fejlesztéseinek megalapozása - szakpolitikai stratégia) Többek
48
között a távmunkavégzés támogatása is nagyban segítheti a versenyképesség erősödését, mivel jelentős előnyökkel jár mind munkáltatói részről – például a távolabbi piacok könnyebb elérhetősége miatt –, mind munkavállalói oldalon is, a flexibilitására tekintettel. (Takács, 2010.) Ezzen célok megvalósításának elősegítése a kisgyermekes nők foglalkoztatására is kedvező hatást gyakorolhat, ami egyúttal segíteni képes a nők munkaerő-piaci részvételének növelését is. Ugyanakkor annak érdekében, hogy a részmunkaidőben történő foglalkoztatás hatékony eszközévé válhasson a versenyképesség fejlesztésének, vizsgálni szükséges annak társadalmi hatásait is, különösen a nők tekintetében. A témában végzett elemzések megállapították ugyanis, hogy általános tendenciának tekinthető, hogy a szellemi foglalkozást végző, gyermekkel rendelkező nők esetében különösen nagy értékkel bír a szabadidő nagyobb mértéke, így kiemelten előnyösnek tartják a részmunkaidő lehetőségét. Az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező, jellemzően fizikai munkát végző nők esetében viszont a magasabb havi jövedelem megszerzése nagyobb prioritást képvisel, mint a szabadidő lehetősége, így ezen társadalmi réteg már nem feltétlenül kívánja a részmunkaidő igénybe vételét. Mindazonáltal – habár eltérő mértékben és arányban – de a gyermekkel rendelkező nők nagy részénél kimutatható az igény a részmunkaidős foglalkoztatás lehetősége iránt. (Warren, 2004) A hátrányos helyzetűek támogatása és foglalkoztatásának ösztönzése nélkül a gazdaság egészének a hosszútávú fejlődése nem képzelhető el. Magyarország célja, hogy a szociális gazdaság hosszabb távon átvezessen a nyílt munkaerő-piaci foglalkoztatásba, és hosszú távú munkalehetőségeket teremtsen a korábban segélyből élő hátrányos helyzetű munkanélküliek számára. Ennek megvalósításához helyi lehetőségekre, vállalkozási ötletekre és piaci szükségletekre építő kezdeményezések megvalósítása szükséges, amelyek helyi szinten segítik elő a hátrányos helyzetű csoportok elhelyezkedését. (A 2014-2020 közötti időszak foglalkoztatáspolitikai célú fejlesztéseinek megalapozása - szakpolitikai stratégia)
49
7. Balti államok gazdasági, foglalkoztatási helyzetének bemutatása Magyarország és az Európai Unió eredményeinek viszonylatában
A magyarországi gazdaági és munkaerő-piaci állapot elemzését követően vizsgálni kívánom, hogy a Balti (volt szocialista) államok ugyanolyan fejlődési útvonalat jártak-e be, mint hazánk, amennyiben pedig nem, akkor mely elemeiben térnek el a Balti államok foglalkoztatási irányvonalai. Ennek érdekében be kívánom mutatni az egyes balti országok társadalmi és gazdasági jellemzőit és a foglalkoztatáspolitikai intzékedéseiket, valamint elemzem és összehasonlítom azokat Magyarország és az Európai Unió gazdasági mutatószámaival.
7.1. A Balti államok általános gazdasági bemutatása A Balti államok függetlenné válása az 1990-es évek elejére tehető. Függetlenségük elnyerését követően a Balti államok gyors, látványos fejlődést értek el az 1990-es évek során. Tekintettel arra, hogy ezen országok, lakosságszámukból is adódóan, kisméretű gazdaságokkal rendelkeznek, ezért ahhoz, hogy a nemzetközi piacokon is lehetőségük legyen jelen lenni és sikereket elérni, számos reformot hajtottak végre igen rövid időtartam alatt. A kezdetekben az első megoldásra váró probléma a függetlenségük előtti torz gazdasági szerkezet mielőbbi átalakítása volt. 1995-re azonban már mindhárom balti ország képessé vált arra, hogy pozitív növekedési ütemet mutasson, és 1997-re a Balti államoké volt a leggyorsabb fejlődés az átalakuló közép-kelet-európai országok gazdaságaiban. Az 1998. közepén kitört orosz válság lelassította ugyan a gazdasági növekedést, de visszafejlődés nem történt. Az orosz válság leküzdésére tett lépések alapján megállapítható, hogy az egyes Balti államok válasza a helyzetre meghatározó volt. A Balti államokban által tett eredményes lépések megerősítik, hogy a fenntartható fejlődéshez feltétlenül szükséges egy koherens társadalompolitikai keret és egy olyan határozott reformcsomag, amelynek hosszú távú célja a modernizáció és a növekedés biztosítása. Miután a Balti államok az Európai Unió tagjai lettek (2004), a legfontosabb feladat a makrogazdasági és pénzügyi stabilitás megteremtése volt számukra.
50
Ennek megvalósítása érdekében Észtország 1992-ben, Litvánia 1994-ben már az euróhoz rögzítette valutáját. Lettország esetében pedig megalakult ugyan a valutatanács, de ott későbbi időpontban történt csak meg a saját valutájának az euróhoz való kötése. Ezen intézkedés elősegítette az országok számára a Maastrichti konvergencia-kritériumainak való megfelelést, és fontos lépés volt az euró bevezetése irányában is. A független központi bankok pedig lehetőséget teremtettek a Balti országok számára a pártpolitika-mentes monetáris politika működtetésére. A kiskereskedelem, a közlekedés, az ingatlan-, és a pénzügyi szolgáltatások gyors növekedésnek indultak, amely növekedés lehetőségét a külföldi tőkebeáramlás teremtette meg. A hirtelen beindult fejlődési folyamatnak megjelentek azonban árnyoldalai is, ilyen volt többek között, hogy a gyors hitelnövekedés mindhárom Balti államban fenntarthatatlan piaci környezetet hozott létre. A fogyasztói kereslet összértéke meghaladta a reál GDP értékét. (Márton, 2012) 120 100
EU 28
80
Észtország
60
Lettország
40
Litvánia Magyarország
20 0 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
8. ábra: GDP/fő százalékos alakulása az EU 28, a Balti államok és Magyarország viszonylatábanfoglalkoztatási rátája 2002-2013. között Forrás: saját szerkesztés az Eurostat adatai alapján Összességében megállapítható azonban, hogy a Balti államok a függetlenségük elnyerésének a hatására kialakult lehetőségeket eredményesen, növekedést elérve, az előnyükre tudták kihasználni. (Márton, 2012)
51
7.2. Észt Köztársaság társadalmi és gazdasági helyzete Észtország 1991-ben nyerte el függetlenségét, kormány-, illetve államformája parlamentáris köztársaság. Az ország – hazánkkal azonosan – 2004. május 1. napjától tagja az Európai Uniónak. Észtország állami és jogi berendezkedése alapjaiban megegyezik Magyarország berendezkedésével, a hatalommegosztás elve érvényesül, a legfőbb döntéshozó szerv a parlament, a köztársasági elnöknek, mint államfőnek döntően ceremoniális szerepe van, az országot nemzetközi szinten ő képviseli. Az észt jogrendszer, hazánkhoz hasonlóan a német modellre épül. A bíróságok függetlenek, a bírákat élethosszig tartóan nevezik ki. Az ország lakossága mintegy 1.300.000 főt tesz ki, az ország regionális elosztásáról elmondható, hogy 15 megyére van osztva, amelyek a szovjet időben kialakított rajonokkal lényegében megegyeznek. (EstoniaInfo) Észtország a Baltikum legfejlettebb gazdasága. A 2012. évi hivatalos statisztikai adatok alapján az egy főre jutó GDP értéke (13,2 ezer EUR/fő) felülmúlta a két másik balti állam teljesítményét. Észtország 2000-től meginduló gazdasági fellendüléséről elmondható, hogy a gazdasági növekedés 2000-2007 között meglehetősen intenzíven haladt, azonban a hitelválság kitörése az észt gazdaságra is jelentős negatív hatást gyakorolt, és 2007-től recesszió vette kezdetét. A gazdasági fejlődés megállása és negatív irányba fordulása elsősorban arra vezethető vissza, hogy a 2000-es évek elején a növekedést az ország belső keresletének a növekedése eredményezte, a válság bekövetkezésével azonban ezen keresletnek az összeomlása okozta a GDP csökkenését. Az Észtországra vonatkozó gazdasági elemzések már korábban is előre jelezték, hogy a hirtelen bekövetkezett, túlzott mértékű GDP növekedés magában hordozza a visszaesés lehetőségét, ami a válság kitörésével valósággá is vált. A főleg a 2000-es években elért fejlődés további oka az uniós csatlakozás után megnyíló piacok nyújtotta lehetőségeknek, valamint a jelentős mennyiségű külföldi tőke beruházásoknak a megfelelő kihasználása volt. A válság egyre szélesebb körben történt kiterjedésének eredményeként azonban a befektetők meghatározó részéről bizalomvesztés következett be, amely az egyébként is lassuló gazdasági növekedési folyamatokat recesszióba fordította. A kialakult helyzetet tovább nehezítették a magas árak, a jelentős infláció, illetve a munkaerő piac megváltozott helyzete, illetve az, hogy az export is erőteljesen visszaesett, tekintettel arra,
52
hogy az ország legfőbb kereskedelmi partnerei a Skandináv-, Balti államok és Oroszország a válság határára szintén hasonló problémákkal küzdöttek. Az észt állami vezetésnek tehát a kialakult nehéz gazdasági helyzetben az volt az elsődleges feladata, hogy a negatív irányba fordult folyamatokat ismét pozitív pályára állítsák, melyhez gyors és hatékony intézkedések meghozása vált szükségessé. Ezen intézkedések megvalósításához a kormányzat – többek között – a következő célokat tűzte ki maga elé: A fiskális politikát igyekeztek megerősíteni, és a vonatkozó szabályozást szigorúbbá tenni; kedvezőbb adózási módokat kívántak bevezetni és a hitelgaranciákat megerősíteni; továbbá a munkaerő piac rugalmasságát és a munkaerő rugalmasságát előmozdítani törekedtek. A célok megvalósítása érdekében az észt kormányzat kénytelen volt a népszerűségét jelentősen csökkentő, de a gazdaság stabilitása érdekében feltétlenül szükséges lépéseket megtenni. Ennek során a következő intézkedéseket vezették be, melynek elfogadását a miniszterelnök a személyére vonatkozó bizalmi szavazással kötötte össze: A közkiadásokat közel 10%-kal csökkentették; az előzetesen ígértnél kisebb mértékben került sor a nyugdíjak emelésére; sikerült megállapodást létrehozni az észt és a svéd jegybank között 1 milliárd eurós hitelkeretről, amelyet a pénzügyi rendszer stabilizálására használhatnak fel; továbbá a kormány 700 millió eurós hitelkeret megállapodást kötött az Európai Beruházási Bankkal, amelynek legfőbb célja a humán erőforrás fejlesztése. Az észt vezetés tisztában volt azzal, hogy a gazdaság élénkítéséhez feltétlenül szükséges, hogy a munkaerő mobilabbá váljon mind a különböző foglalkozások, mind regionális szinten. Ennek érdekében került sor új munka törvénykönyv elfogadására, amely már a fenti elvekre épül. A törvény rendelkezései növelni törekszenek a munkaerő piaci rugalmasságot, és segíteni a foglalkoztatottak védelmét. Az új jogszabály, többek között, elősegíti a vállalatok számára a részmunkaidős foglalkoztatást, és támogatja a munkaerő-kölcsönzést. A törvénykönyv hatályba léptetésével egy időben átalakításra került a munkanélküli ellátó rendszer is, amely már inkább az aktív álláskeresési technikák kiterjesztését támogatja. A reformok hatására széles körben indítottak el államilag finanszírozott szak- és átképzési programokat. (Márton, 2012)
53
7.3. Észt Köztársaság foglalkoztatáspolitikai helyzetének elemzése Észtország 2013. április 30-án nyújtotta be a 2013. évi Nemzeti Reform Programját, és a 2012. és 2017. közötti időszakra vonatkozó stabilitási programját, melyeket - azok egymással összefüggő, szoros kapcsolatára tekintettel - a Tanács egyidejűleg értékelt vonatkozó ajánlásában az alábbiak szerint. A Tanács véleményezése szerint a programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv elfogadhatónak minősül 2013 - 2014. évekre, amikor is a tényleges GDP növekedés 3,3 % körül várható. A Bizottság ugyanis ezen időtartam tekintetében 3,5 %-os növekedést prognosztizált. A költségvetési hiány alakulása tekintetében a 2012-es állapot jóval az elvárások felett valósult meg, ami által Észtország egy évvel korábban teljesítette a középtávú célt, mint ahogyan azt a korábbi programban tervezték. A Stabilitási Programban vázolt költségvetési stratégia célkitűzése, hogy biztosítsa a fenntartható költségvetési politikát, amely a kiegyensúlyozott növekedést támogatja, ezáltal pedig biztosítva az elegendő pénzügyi fedezetet többek között a munkavállaláshoz kapcsolódó adóterhek csökkentésére. Az államadósság mértéke jóval a GDP 60 %-a alatt van, és a programban foglaltak alapján további csökkenés várható, ami által az államadósság mértéke 2015 - 2016 évekre várhatóan 9 % körül fog alakulni. Észtország munkaerőpiaci helyzetét tekintve elmondható, hogy a foglalkoztatottság továbbra is folyamatos növekedést mutat, azonban a további növekedési folyamatnak vannak még megoldásra váró akadályai. Ilyennek minősül többek között a fiatalokat érintő tartós munkanélküliség, bizonyos szakterületek tekintetében a nem megfelelő szakképzettség, illetve a megfelelően szakképzett munkavállalók nem elégséges száma, továbbá egyes ágazatokban a növekvő munkaerő-hiány, ide értve a tartós egészségügyi problémák következtében bekövetkező munkaerő veszteséget is. A Tanács álláspontja szerint a szociális ellátó rendszert sokkal rugalmasabbá és célzottabbá kellene tenni annak érdekében, hogy megfelelő ösztönző erővel tudjon szolgálni a munkanélküliek, és azon inaktív személyek számára, akiket még vissza lehet terelni a munka világába, továbbá a munkához való visszatérést segítő aktív eszközöket szükséges lenne tovább erősíteni. A foglalkoztatás további növekedése érdekében szükséges lenne az is, hogy a családpolitikai kiadások költséghatékonyabbak legyenek, és a finanszírozás átcsoportosítása
54
indokolt. Nagyobb mértékű támogatást kellene fordítani a gyermekgondozási juttatásokra, amelyek valószínűsíthetően a nők foglalkoztatására pozitív hatást gyakorolnának. A minél nagyobb eredményesség elérése érdekében a gazdasági - és különösen a foglalkoztatáspolitikai - fejlődés érdekében tett lépéseket hatékonyabban lenne szükséges összehangolni az egyes régiók között. Az oktatás és a képzés területén Észtország részben végrehajtotta a Tanács által 2012-ben tett ajánlásokat; a felsőoktatás reformját 2012-ben elfogadta a parlament, 2013-ban pedig egy új, átfogó szakképzési - oktatási reformprogram kerül elfogadásra. Az országnak különös figyelmet kell fordítania arra, hogy biztosítani tudjanak elegendő számú gyakornoki lehetőséget a szakképzésben. A középfokú oktatás racionalizáltabb ellátása fontos feladat marad, amelyet még nem teljesített Észtország. A fiatalok munkanélküliségével is fokozottabban szükséges foglalkoznia az országnak, tekintettel arra, hogy ezen csoport körében igen magas a szakképesítés nélküli személyek aránya, amely jelenősen nehezíti az elhelyezkedési lehetőségeiket. A Tanács felhívja a figyelmet arra is, hogy az alacsonyan képzett társadalmi réteg számára biztosítania kell az államnak az élethosszig tartó tanulás lehetőségét. További akadályt jelent, hogy a kutatási szektort és a gazdaságot elkülönítetten kezeli az ország, amely körülmény akadályozza a termelékenység növekedését, és hatással van Észtország versenyképességére. Észtország
Nemzeti
Reform
Programja
és
stabilitási
programja
ismeretében
a
Bizottságátfogóan elemezte Észtország gazdasági helyzetét, melynek során figyelembe vette a programban foglaltak fenntarthatóságát, és elemezte azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályozásnak, és a korábban kiadott iránymutatásoknak. A fentiek alapján a Tanács a következő intézkedések megtételét javasolja Észtország részére a foglalkoztatáspolitikát érintően 2013 és 2014. évekre vonatkozóan: •
Folytassa növekedésbarát költségvetési politikáját, és őrizze meg a célul tűzött költségvetési pozíciót, biztosítva ezzel a középtávú célkitűzéseknek való megfelelést.
•
Az aktív korú lakosság munkára való ösztönzését a társadalmi ellátó rendszerek következetesebbé tételével valósítsa meg, továbbá tegyen intézkedéseket a segélyezés célzottabbá tétele érdekében. Terjessze ki a gyermekgondozás segítésére szolgáló ellátásokat,
mialatt
növelje
a
családpolitika
eredményességét,
egyúttal
költséghatékonyságát.
55
•
Erősítse meg a foglalkoztatást ösztönző aktív intézkedéseket, amelyek megkönnyítik a hosszú
ideje
munkanélküliek,
a
rokkantsági
ellátásban
részesülők,
és
a
keresőképtelenek munkaerőpiacra való visszatérését. •
Alakítson ki egy összehangolt stratégát a magas munkanélküliséggel érintett területek gazdasági fejlődésének támogatására.
•
Folytassa azon törekvéseket, hogy az oktatási és képzési rendszerek munkaerőpiachoz kerüljenek igazításra, különös figyelmet fordítva a fiatal munkanélkülieket érintő célzott intézkedések bevezetésére.
•
Növelje az alacsony képzettséggel rendelkezők részvételét az élethosszig tartó tanulás folyamatában.
•
Fokozza a kutatási és innovációs rendszerek nemzetközivé alakítását, továbbá növelje a vállalkozások, a felsőoktatás és a kutató intézetek közötti együttműködést. (nrp(2013b))
A megtett állami intézkedéseket, továbbá az Európai Unió által eszközölt elemzéseket és iránymutatásokat összefoglalva elmondható, hogy az észt kormányzat által a gazdaság stabilizálására, és a foglalkoztatáspolitika fejlesztésére tett intézkedései meghozták Észtország számára a kívánt eredményeket, melynek bizonyítéka az is, hogy 2011-ben az ország az euró zóna tagjává vált. A sikeres válságkezelés annak köszönhető, hogy Észtország képes volt arra, hogy a válság megindulásának már a kezdeti időszakában gyors és hatékony intézkedéseket vigyen véghez, amelyek elsődlegesen a gazdasági stabilitás biztosítására irányultak. Az ország megfelelően tudott alkalmazkodni a kihívásokhoz, továbbá képesnek bizonyult arra, hogy saját érdekeinek, valamint kitűzött céljainak megfelelően tudja alakítani a világgazdasági válság kényszerítő erejét. Észtország ugyan egy kicsi és versenyképességi problémákkal küzdő piacgazdasággal nézett szembe a világgazdasági válsággal, ennek ellenére azonban képes volt véghez vinni a gazdasági és pénzügyi kiszolgáltatottságot visszaszorító intézkedéseket, amelyek hatására az ország jelenlegi gazdasági eredményei eredményei alapján úgy látszik, hogy túl tudott jutni a gazdasági válságon, és újra a növekedés irányába mutat a gazdasága. (Márton, 2012.)
56
7.4. Lett Köztársaság társadalmi és gazdasági helyzete Lettország 1991-től független állam, kormány-, illetve államformája parlamentáris köztársaság. Az ország szintén 2004. május 1-én vált az Európai Unió tagjává. Lettország a NATO-nak is tagja, 2004. március 29. óta. 2009. július 1-jétől az Európai Unió jogharmonizációjának keretében
Lettország
adminisztratív felosztását az addigi kétszintű közigazgatási felosztásról egyszintűre változtatták, megszüntetve ezzel az első szintet, a járásokat. Az addigi második szintű közigazgatási egységeket: a városokat, városkörnyéki településeket, és falvakat, 109 községbe vonták össze. (LatviaInfo) Lettország az Európai Unióhoz történt csatlakozás óta nagy mértékű fejlődést mutatott, a GDP átlagosan 10%-kal növekedett éves szinten. A lett gazdaságról készült elemzések megállapították, hogy Lettországban nőtt a leggyorsabban vásárlóerő paritáson az egy főre jutó jövedelem. Ugyanakkor megállapításra került annak a veszélye is, hogy a gazdasági folyamatok túlfűtöttsége problémákat fog okozni, amelyet főként a növekvő infláció és az emelkedő bérek okoznak. Problémát okozott továbbá, hogy a külföldi működő tőke jelentős mértékben áramlott be, de a termelő ágazatok nem tudtak ennek megfelelő ütemben fejlődni. A munkaerőpiac alakulása az Európai Unióhoz történő csatlakozást követő években egyértelmű javulást mutat. Az 1990-es évek első éveinek adataihoz viszonyítva a munkanélküliség csökkent. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a munkaerő szükséglet területi megoszlása jelentős eltéréseket mutat, mivel a fővárosban és közvetlen környezetében egyes szakmákban már munkaerőhiány keletkezett, addig a keleti országrészen alig változott a munkanélküliségi arány. Mindezekkel ellentétes a lett munkaerő külföldi munkavállalási kedve. A gazdaság növekedése 2007-ig mutatott felfelé ívelő tendenciát, 2008-ra azonban már visszaesés volt tapasztalható. A lett gazdaság legnagyobb problémája – már a válság előtti időkben is, a válság után pedig fokozottan – az infláció volt. Ennek oka, hogy az ország export tevékenységének meghatározó hányada nyersanyagok kiviteléből származott, és mivel az export országokban a feldolgozóipar visszaesett, ez meglehetősen negatív hatást váltott ki a lett gazdaságra. Fontos kiemelni azonban, hogy Lettország az inflációs érték kivételével a maastrichti kritériumokat teljesíteni tudta. Az IMF ugyanakkor már 2007-ben figyelmeztette Lettországot, hogy intézkedéseket kell, hogy hozzon a gazdaság túlfűtöttségének elkerülésére,
57
és a stabilitás megerősítése érdekében. A kormány eleget kívánva tenni az IMF által tett figyelmeztetéseknek, 2007-ben már kidolgozott egy megszorító csomagot, melynek részét képezte többek között a hitelgaranciák bevezetése, a hitelre jogosultak vagyoni helyzetének szigorúbb ellenőrzése, és a költségvetési kiadások csökkentése. A megtett intézkedések azonban nem hozták meg a kívánt hatást, Lettország adóssági besorolása romlott, így az IMF is leminősítette az országot. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy az export tevékenysége is beszűkült, amely a pénzügyi szektorban komoly nehézségekhez vezetett. A helyzet megoldása érdekében Lettország hitelezési segítséget kért az Európai Uniótól és az IMF-től is, amelyek folyósítását szigorú feltételekhez kötötték. A stabilitás megteremtése érdekében az ország 2008-ban egy megszorító csomagot vezetett be, melynek értelmében a közszférában bércsökkentést és a dologi kiadások csökkentését írta elő, adóemelésre került sor a szerencsejáték adó, az ingatlanadó, az alkohol termékekre kivetett jövedéki adó tekintetében. A nyugdíjak mértékét 10%-kal, a családi támogatásokat pedig 50%-kal csökkentették. Az intézkedések eredményre vezettek, 2010-re ugyanis már a gazdaság teljesítménye folyamatosan javult, amely a GDP értékekben egyértelműen utolérhetőek. (Márton, 2012.)
7.5. Lett Köztársaság foglalkoztatáspolitikai helyzetének elemzése
Lettország 2013. április 29-én nyújtotta be a 2013. évi konvergencia-programját, amely a 2012-2016 közötti időszakra vonatkozik, 2013. május 2-án pedig a 2013. évi Nemzeti Reform Programját. A kapcsolódási pontokra tekintettel a két program értékelésére egyidejűleg került sor. A 2013. évi konvergencia-programnak az 1466/97/EK tanácsi rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy a programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv elfogadható. A gazdasági növekedés várhatóan valamelyest le fog lassulni, az előrejelzések szerint évenként kb 4%-ra a program időszaka alatt, mialatt az prognosztizálható, hogy az áremelkedések mérsékeltek maradnak. Az általános államháztartási hiány jóval a GDP 3%-os szintje alá csökkent 2012-ben, és ebben az évben elérték a középtávú célkitűzéseket, ami jelentősen hamarabb következett be, mint azt a
58
korábbi programban foglaltak alapján előre látták. A program megerősíti a korábbi -0.5% -os középtávú célkitűzést. A programban vázolt költségvetési stratégia célkitűzése, hogy fenntartsák a középtávú célkitűzésen alapuló strukturális költségvetési egyenleget azzal, hogy bárminemű eltérés csak a rendszerszintű nyugdíjreform járulékos hatására következhet be. Ez a reform fokozatos növekedéssel jár a társadalombiztosítási járulékok megosztásában, amely egy támogatott nyugdíjrendszer irányába tolódik el és a tervek szerint 2013, 2015 és 2016-ban fog megvalósulni. Azonban úgy tűnik, hogy lehetőséget adtak arra, hogy 2013-ban a GDP 1.0 százalékpontjával eltérjen a középtávú célkitűzéstől, azaz jelentősen többel, mint a rendszerszintű nyugdíjreform járulékos hatása, és 2014-ben további 0.2 százalékponttal eltérjen. Az államadósságot úgy tervezték, hogy jóval 60% alatt maradjon az egész program időszakában, 2012-ben a GDP 40.7%-ról 2013-ban 44.5%-ra való növelésével, mivel a kormány tőkét halmoz fel az adósságok visszafizetésére és 2014-től csökkenni fog a visszafizetések hatására, a program időszak végén 34.6%-ot elérve. A hatékonyan végrehajtott új költségvetési törvény jelentősen erősítheti Lettország költségvetési keretét, egy hatékony mechanizmust biztosítva, hogy a jó gazdasági időkben a kiadások növekedését korlátozza és egy szabályokon alapuló, többéves költségvetés alapjául szolgáljon. Lettország csökkentette a munkát terhelő adókat, és 2014 és 2015-ben további lépések megtételét tervezi ebben a tekintetben. Azonban az adóolló az alacsony bérű keresőknél még mindig a legmagasabbak között van az Európai Unióban, jelezve az adópolitika megfelelő kalibrálására való szükséget, hogy az alacsonyabban képzettek foglalkoztatását ösztönözzék. (nrp(2013c))
Lettország számos lépést tett annak érdekében, hogy kezelje a hosszú távú és a fiatal korosztály munkanélküliségét, tekintettel arra, hogy ezen értékek jelentős csökkentésre szorulnak. Az aktív munkaerőpiaci politikák finanszírozása és lefedettsége emelkedett 2013ban a 2012-es évvel összehasonlítva, új intézkedéseket hajtottak végre, amely tartalmazta a munkanélküliek
szakképzettségének
elősegítését,
és
a
korszerűsített
álláskeresési
segítségnyújtást. Mindezek ellenére a hosszú távú munkanélküliség és a fiatal korosztály
59
körében fennálló munkanélküliség még mindig magas, a munkanélküliek és a segélyezettek aktiválása alacsony, és a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés szegényes. Vannak aggályok, hogy a szakoktatás és képzés nem biztosít megfelelő minőségű képességeket a munkaerő számára, és nagyon korlátozott lehetőségek vannak a minőségi munkán alapuló képzésekre. Szükséges egy átfogó pályaválasztási tanácsadás létrehozása és a szakoktatásban és képzésben folyamatos reformok végrehajtása, amely tartalmazza a munka-alapú tanulás minőségének és elérhetőségének és a gyakorlati összetevőknek a fejlesztését.(nrp(2013c))
Összegzésként elmondható, hogy Lettország válságkezelő és gazdaságot stabilizálni kívánó programjának eredményeképpen a lett gazdaság már túl van a válság nehezén, ugyanakkor az euró bevezetéséhez szükséges kritériumokat még a mai napig sikerült teljesítenie.
7.6. Litván Köztársaság társadalmi, gazdasági bemutatása Ötven éves szovjet megszállás után Litvánia 1990. március 11-én kikiáltotta függetlenségét, a volt szovjet tagállamok közül elsőként. 20014-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, és a NATO tagjává is vált. Litvánia lakossága 3,3 millió főt tesz ki, az ország alapterülete mintegy 65 000 km² terjedelmű. Litvánia kormány-, illetve államformája parlamentáris köztársaság, államfője a köztársasági elnök. Litvánia jelenlegi közigazgatási felosztását 1994-ben hozták létre, majd 2000-ben részben módosításokat eszközöltek rajta. Az ország tíz megyéből épül fel, a megyék élén a kormányzó áll, akit a vilniusi központi kormányzat nevez ki. A megyék összesen 60 helyi önkormányzatra (városokra és járásokra) oszlanak, amelyek tovább bonthatók több mint 300 kerületre. (LitvaniaInfo) Litvánia a gazdasági fejlődése szintén a 2000-es évek elején vette kezdetét. A 2000-2007. közötti időszakban éves szinten hozzávetőlegesen 8%-kal bővült a gazdasága. Ez a növekedési ütem nemzetközi szinten is igen intenzívnek minősíthető, és lehetőséget teremtett az ország részére a felzárkózás minél gyorsabban történő elérésére. A gazdasági növekedés elsősorban a belső kereslet növekedésének és az import kibővülésének volt köszönhető. Litvánia függetlenné válásának idején pedig korántsem volt kedvező a gazdasági helyzete, amelynek 60
okai voltak többek között, hogy a privatizációt követően a külföldi tőke beáramlása jelentősen csökkent,
és
túlzott
hitelezési
gyakorlat
működött,
mindemellett
pedig
komoly
versenyképességi problémákkal is küzdött az ország, főként amiatt, hogy a bérek nagyobb ütemben emelkedtek, mint a termelékenység. Litvániát a fentiekben rögzített gazdasági helyzetben érte a gazdasági válság kirobbanása. A litván kormányzat a válság kezelésére 2008-ban, majd 2009-ben egy-egy takarékossági csomagot fogadott el, melynek alapján csökkentették a köztársasági elnök, a parlamenti képviselők, a kormánytagok, továbbá a szociális területen munkát végzők jövedelme, és a tanárok részére tervezett béremelést pedig elhalasztották. Átalakították továbbá a szociális támogatási rendszerüket, lefaragtak a közszférában dolgozók létszámából, csökkentették a nyugdíjakat, és széles körű adóreformot hajtottak végre. A takarékossági intézkedések túlnyomó részét Litvánia 2010-ben is fenntartotta, de ezen évben már beruházásösztönző intézkedéseket is hozott a gazdaság élénkítésére. A munkaerőpiac, illetve a foglalkoztatáspolitika területén is komoly nehézségekkel kellett szembenéznie a litván kormányzatnak. A válság alatt a munkanélküliség mértéke meglehetősen megemelkedett. A foglalkoztatási nehézségek oka elsősorban az volt, hogy a munkavállalók nem voltak kellően nyitottak a mobilitásra, a rugalmas munkaerő piaci igényekhez nem alkalmazkodtak kellően. Szintén problémát okozott a nem megfelelően képzett munkaerő, és az egyes szakterületeken fennálló szakember hiány. A kormányzat által bevezetett intézkedések hatására a foglalkoztatás üteme a mai napig is csak nagyon lassan nő. A munkaerő piaci kereslet és kínálat még nem került egyensúlyba. Szintén negatív társadalmi jelenség a szakmájában megfelelően képzett, keresett munkaerő más országokba való kivándorlása. A foglalkoztatási nehézségek jelenleg is fontos, megoldásra váró problémák, amelyek nem csak a foglalkoztatás szempontjából bírnak döntő jelentőséggel, de kihatással vannak a nyugdíjbiztosítási rendszer fenntarthatóságára is. (Márton, 2012)
7.7. Litván Köztársaság foglalkoztatáspolitikai helyzetének elemzése Litvánia 2013. április 9-én nyújtotta be a 2013. évi aktualizált nemzeti reformprogramját, 2013. április 26-án pedig a 2012-2016. közötti időszakra vonatkozó konvergencia-programját. A kapcsolódási pontokra tekintettel a két program értékelésére egyidejűleg került sor.
61
A 2013. évi konvergencia-programnak az 1466/97/EK tanácsi rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy a programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv elfogadható, és a főbb pontok tekintetében összhangban van a Bizottság tavaszi előrejelzésében szereplő értékeléssel. 2009 óta egy ambiciózus fiskális konszolidációt követve, az általános államháztartási hiányt a GDP 3,2 % ra hozták 2012-ben, amely elegendő a túlzott hiányra vonatkozó döntés törléséhez, figyelembe véve a nyugdíjrendszerre vonatkozó reform költségeit is. A hiány csökkenése bizonyos mértékben köszönhető az erőteljes gazdasági növekedésnek és az átmeneti kiadások befagyasztásának is. A program a középtávú célt + 0,5%-ról - 1,0%-ra módosította, amely továbbra is összhangban van a Stabilitás és Növekedési Paktummal. A programban felvázolt költségvetési stratégia célkitűzése az MTO elérése 2016. évben. Az általános államadósság mértéke 40,7%, amellyel a GDP 60%-a alatt marad 2012-ben, és várhatóan kissé csökken a program időszaka alatt. Míg a konvergencia-program az adósság 39,7%-ra való csökkenését várja 2013-ban és további 34,5%-ra való csökkenést 2016-ra, a Bizottság előrejelzése szerint 2013-ban a GDP 40,1%-ára, 2014-ben pedig 39,4%-ra fog csökkenni.
A
különbségek
elsősorban
a
konvergencia-programban
alacsonyabbnak
feltételezett hiányok eredményei. Litvánia továbbra is tartja a legalacsonyabb adó és GDP arányt az EU-ban, és a konszolidáció főleg a kiadási oldalra fókuszál. Még mindig van tér az ország számára a kiegészítő adóbevételi források teremtésére, amelyek kevésbé befolyásolják hátrányosan a növekedést, mint például a környezeti és az ismétlődő ingatlantulajdont terhelő adózás. A demográfiai fejlesztések megvalósítása kihívást jelentenek még Litvánia számára a hosszú távú fiskális fenntarthatóságára figyelemmel. A nyugdíjak megfelelőségét és fenntarthatóságát is célozó átfogó nyugdíj reform ennek következtében továbbra is kiemelten lényeges elem marad. A nyugdíjak megfelelő értékének megteremtése jelentős kihívást jelent, mivel az időskorú népesség szignifikáns része a szegénység és a kirekesztés magas kockázatának van kitéve. A nyugdíj megtakarítási rendszer 2012-es reformja ösztönzi az állami költségvetésből történő pénzügyi támogatást egy második pillér nyugdíj megtakarításra. Szintén bevezeti a magán nyugdíj megtakarításból való visszalépés lehetőségét, és az állami társadalombiztosítási alaphoz való visszatérést egy meghatározott átmeneti időszak alatt, valamint a fokozatos nyugdíj korhatár emelését is törvénybe iktatták. A fenti főbb elemeket magában foglaló reform
62
2014. január 1. napjától lép hatályba. Ezek jó irányba megtett lényeges, de elszigetelt intézkedések és sokkal jelentősebb változások szükségesek, különösen az első nyugdíj pilléren belül. Továbbá olyan intézkedések szükségesek, amelyek elősegítik az idősebb dolgozók foglalkoztathatóságát és az életkor-barát munkahelyi környezetet. A munkanélküliség és az alacsony munkaerő-piaci részvétel továbbra is az egyik fő kihívás marad Lettország számára. Főleg a fiatal és a szakképzetlen munkások körében magas a munkanélküliségi ráta. A nem megfelelő szakképzettség különösen nyilvánvalóvá vált a válság alatt, és növekvő problémát jelent, valamint rámutat az oktatásban és a munkaerő-piaci politikákban lévő hiányosságokra is. A szakképzett munkaerő hiányának elsődleges oka a magas kivándorlási ráta, ezért olyan további intézkedések szükségesek, amelyek fejlesztik a munkaerő-piaci rugalmasságot, és főleg a fiatalok, a szakképzetlen emberek és az idősebb dolgozók munkaerőpiacon való részvételét erősítik. Az aktív munkaerő-piaci intézkedések teljes kiterjesztése, és a fejenkénti pénzügyi keretösszeg kialakítására vonatkozó intézkedés továbbra sem megfelelőek a célok eléréséhez, és az intézkedések az alacsonyan képzetteket és a hosszú távon munkanélkülieket még mindig csak kis mértékben célozzák meg. A Tanács álláspontja szerint egy, a szociális partnerek bevonásával végzett átfogó munkajogi felülvizsgálat képes lenne felfedni a szükségtelen korlátozásokat és az adminisztrációs akadályokat, amelyek gátat szabnak a rugalmas szerződéses megállapodásoknak, nehézzé teszik az elbocsátási rendelkezések alkalmazását és a rugalmas munkaidő megállapodások létrejöttét. Az oktatásból a munkaerőpiacra történő átmenet hatékonyabb biztosítása érdekében sokkal vonzóbbá kellene tenni a gyakornoki képzéseket és a szakmai gyakorlatokat. A szegénység és a társadalmi kirekesztés még mindig aggasztóan nagymértékűnek minősül az országban, különösen a gyermekszegénység növekedése ad okot aggodalomra. 2012-ben indították el azokat a pénzbeli szociális segély reformintézkedéseket, amelyeket egyrészt a munkára való ösztönzés növelése érdekében terveztek (bérhez kapcsolódó kiegészítő kedvezmények a hosszú távon munkanélkülieknek, az inaktív munkaképes korú emberek számára nyújtott szociális ellátások fokozatos csökkentése), másrészt annak érdekében, hogy csökkentsék a szegénységet. Az öt önkormányzati kísérleti projekt hatásos eredményeket hozott a kiadások megtakarítására, és a jobban célzott kedvezményezettekre vonatkozóan. Ennek következtében mostanra szükségessé vált, hogy létrehozzanak egy ellenőrző rendszert, hogy megállapítsák a bevezetett reform intézkedések hatékonyságát, továbbá a szegénység és
63
a kirekesztés elleni küzdelemre való kihatását. A reformot össze kellene kapcsolni további aktiváló intézkedésekkel is, amelyek kiterjesztenék a részvételt különösen a hosszú távú szociális kedvezményezettek számára. Emellett 2013. január 1. napjától a minimálbér 18%-kal emelkedett, amely segíthet csökkenteni az inaktivitás csapdáját, és a munkavállalói szegénységet. Ezek az eddigi intézkedések azonban a kihívás méretét tekintve nem tűnnek elégségesnek, és hiányzik egy széleskörű stratégia vagy cselekvési terv a szegénység elleni küzdelemre. Bizottság elvégezte Litvánia gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a konvergencia programot és a Nemzeti Reform Programot. Figyelembe vette nemcsak a programok Litvánia fenntartható költségvetési és társadalmi-gazdasági politikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak. A fentieket is figyelembe véve a Tanács az alábbi ajánlásokat tette meg Litvánia részére a foglalkoztatáspolitikát érintő célkitűzések mielőbbi megvalósulása érdekében: •
Biztosítson növekedésbarát költségvetési konszolidációt, és hajtsa végre a tervezett költségvetési stratégiát, folytassa a szerkezetátalakítási törekvését, amely lehetővé teszi, hogy Litvánia elérje a középtávú költségvetési célt. Részesítse előnyben a növekedést erősítő kiadásokat. Erősítse meg a költségvetési keretrendszert, különösen a középtávú költségvetési keretben az alkalmazható és kötelező kiadások plafonjának bevezetésével. Vizsgálja felül az adózási rendszert és folytassa az adózási morál megerősítését.
•
Fogadjon el és hajtson végre jogszabályokat egy átfogó nyugdíjrendszer reformmal kapcsolatban. Igazítsa a törvényes nyugdíjkorhatárt a várható életkorhoz, korlátozza a korengedményes nyugdíjazás lehetőségét, hozzon létre egyértelmű szabályokat a nyugdíjak indexálására, támogassa a kiegészítő megtakarítási rendszerek használatát, és biztosítsa a folyamatban lévő reformok végrehajtását. A nyugdíjreformot erősítse meg olyan intézkedésekkel, amelyek támogatják az idősebb munkavállalók foglalkoztathatóságát.
•
Kezelje az alacsonyan képzett és hosszú távon munkanélkülieket érintő magas munkanélküliséget az aktív munkaerő-piaci politikai forrásokra összpontosítva, és javítva azok lefedettségét és hatékonyságát. Javítsa a fiatalok foglakoztathatóságát
64
például egy Ifjúsági Garancia segítségével, növelje a gyakornok programok végrehajtását és hatékonyságát, és javítsa a tartósan nem megfelelő szakképzési hiányokat. •
Szociális partnerekkel konzultálva vizsgálja felül a munkaügyi jogszabályok alkalmasságát a rugalmas szerződéses megállapodások, elbocsátási rendelkezések és rugalmas munkaidő megállapodások tekintetében.
•
Hajtson végre konkrét célzott intézkedéseket a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentése érdekében. Erősítse a kapcsolatokat a pénzbeli szociális támogatási reform és az aktiváló intézkedések között. (nrp(2013d))
Megállapítható, hogy a litván kormányzat jelentős gazdasági reformokba kezdett, amelyek kézzel fogható hatása azonban csak a következő években várható. Ugyanakkor elmondható, hogy Litvánia, nehézségekkel küzdő gazdasági berendezkedése ellenére, alapvetően sikeres válaszokat adott a válság teremtette problémákra. Litvánia számára a fenntartható gazdasági fejlődéshez szükség van a közép és hosszú távú programok következetes, szigorú végrehajtására, hogy a takarékossági intézkedések visszavonása után is folytatódni tudjanak a kedvező növekedési folyamatok. (Márton, 2012)
7.8. A Balti államok és Magyarország munkaerő-piaci helyzetének összevetése A Balti országok gazdaságpolitikáját áttekintve látható, hogy – habár hasonló alapokról indult mindhárom állam gazdasága – az egyes országok egymástól teljesen eltérő módon valósították meg a függetlenné válásuk után megtenni szükséges gazdaságot élénkítő és stabilizáló intézkedéseiket, illetve a válság hatására megjelent nehézségek kezelése is eltérően történt. Összességében azonban mind a három ország által megtett gazdasági intézkedéscsomagokról – azok eredményeit látva – elmondható, hogy azok hatékonyak és sikeresnek bizonyultak. Különösen kiemelkedő eredménynek minősül ez annak fényében, hogy a gazdasági válság az Európai Unió államai közül a balti országokat érintette a legsúlyosabban, a GDP közel 20%kal csökkent a válság hatására. (Márton, 2012)
65
A Balti államok hatékony válságkezelésének legfőbb oka az, hogy a válságkezelő intézkedéseik végrehajtását megkönnyítette ezen országok néhány speciális jellemzője. Egyrészt ezen államok gazdaságai az utóbbi két évtized során már átestek egy pár alapvető változáson. Másrészt a balti államokéhoz hasonló kis méretű és flexibilis piacok képesek gyorsabban idomulni a gazdasági válság viszonyaihoz, valamint
az azt követő új
körülményekhez.. Szintén fontos tényező volt, hogy az országok vezetői kellő módon kommunikálták, hogy szükség van a gyors és jelentős megszorításokra, amelyek a lakosság számára nem kedvező intézkedésekben mutatkoztak meg. A gazdasági mutatók alapján megállapítható, hogy a válság a legnagyobb mértékben Lettországot súlytotta, ennek oka pedig, hogy a három balti ország közül Lettországban volt már a válságot megelőzően is instabil a gazdasági rendszer, és további kritikus pontja volt a sérülékeny bankrendszere. Észtország helyzetét elemezve viszont az látható, hogy Lettországhoz viszonyítva nem okozott számára olyan jelentős megrázkódtatást a válság. Ennek oka elsősorban az, hogy Észtország intézményrednszere stabilabb alapokon nyugodott már a válság időszakát megelőzően is, továbbá tekintettel arra, hogy a bankrendszere 100 %-ban külföldi kézen van, így az anyavállalatok támogatták az Észtországban lévő leányvállalataikat. Litvánia esetében a válság jeletősebb hatást gyakorolt a gazdasági helyzetre, mivel a litván kormányzat által megkezdett reform intézkedéscsomagnak várhatóan csak közép, illetve hosszútávon lesz kézzel fogható eredménye. Litvánia esetében – hasonlóan Lettországhoz – még a mai napig érezhetőek a válság hátrányos követekezményei, ezért további lépések válnak szükségessé ahhoz, hogy a stabilitás megteremtésre kerülhessen. Észtország kedvező példájából kiindulva a siker kulcsa lehet valószínűsíthetően, hogy a megszorító intézkedéseket a továbbiakban is képes legyen az ország véghez vinni, és emellett legalább annyira lényeges, hogy a reeform intézkedések megfelelően keerüljenek kommunikálásra a társadalom felé azok elfogadtatása érdekében. Magyarország foglalkoztatáspolitikai helyzetét összevetve a Balti államok eredményeivel, megállapítható, hogy Magyarország a gazdasági és foglalkoztatási mutatószámok alapján elmaradást muatat összességében vizsgálva, illetve az egyes ráták értékeit külön-külön szemlélve is. A négy nemzet foglalkoztatotti rátáját áttekintve látható, hogy 2005. és 2009. között Magyarország ereményei render alul maradnak a Balti államokéhoz képest. 2009-ben
66
Magyarország foglalkoztatotti rátája 55,4 % volt, ugyanebben az évben Észtországban 63,5 %, Lettország 60,9 %, Litvánia 60,1 % volt, vagyis Magyarország 2009-es foglalkoztatotti rátája valamennyi Balti országhoz képest 5 százalékpont feletti alulmaradást mutat. Foglalkoztatotti ráta Magyarországon és a Balti államokban 2005-2009. között 6. táblázat Tagállam
2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
Magyarország 56.9
57.3
57.3
56.7
55.4
Észtország
64.4
68.1
69.4
69.8
63.5
Lettország
63.3
66.3
68.3
68.6
60.9
Litvánia
62.6
63.6
64.9
64.3
60.1
Forrás: saját szerkesztés az Eurostat adatai alapján
Magyarország gazdasági mutatóinak a válság időszakában történő visszaesése – hasonlóan Lettország gazdasági helyzetéhez – onnan gyökerezik, hogy a válság éveit megelőzően Magyarországon sem volt stabilan kialakult gazdasági környezet, valamint a pénzügyi szektor, illetve a bankrendszere is meglehetősen sérülékeny volt. Így a válság hatásai nagy mértékben felelrősítették a negativ tendenciákat, és ennek eredménye megmutatkozott a foglalkoztatási viszonyokban is. A hátrányos helyzetű társadalmi rétegeket vizsgálva megállapítható, hogy mind a négy országban eltérő mértékben ugyan, de egyaránt kiemelten súlyosan érintette ezen társadalmi csoportokat a válság. A nők foglalkoztatási helyzetét elemezve az állapítható meg, hogy jelentős eltérések vannak az egyes évek viszonylatában 2005-2009. között. Magyarország eredményei 2009. évben például ezen csoport tekintetében felülkerekednek a Balti államok adatain. Nők munkanélküliségi rátája Magyarországon és a Balti államokban 2005-2009. között 7. táblázat Tagállam
2005.
2006.
2007.
2008.
2009.
Magyarország 7,4
7,8
7,7
8,1
9,7
Észtország
7,1
5,6
3,9
5,3
10,6
Lettország
8,7
6,2
5,6
6,9
13,9
Litvánia
8,3
5,4
4,3
5,6
10,4
Forrás: saját szerkesztés az Eurostat adatai alapján
67
Az atipikus foglalkoztatási formák közül a részmunkaidős foglalkoztatás elterjedésének mértékét vizsgálva az derül ki, hogy hazánkban jóval alacsonyabb az ilyen formában történő foglalkoztatás, mint a Balti államok bármelyikében. A részmunkaidős foglakoztatás nagyon mértékű ösztönzése pedig alkalmas eszköz lehet arra, hogy azon társadalmi rétegeket is beintegrálja a foglalkozratásba, akik különböző körülmények miatt nem tudnak teljes munkaidőben történő alkalmazásban állást vállalni. Részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya Magyarországon és a Balti államokban 2007-2013. között 8. táblázat 2007.
2008.
2009.
2010.
2011.
2012.
2013.
Észtország
8,2
7,2
10,6
11,1
10,8
10,5
10,2
Lettország
6,3
6,6
8,7
9,8
9,2
9,4
8,1
Litvánia
9,1
6,8
8,3
8,2
8,9
9,5
9,0
Magyarország 4,1
4,6
5,6
5,8
6,8
7,0
6,7
Forrás: saját szerkesztés a KSH adatai alapján Ugyanakkor a részmunkaidőre vonatkozó számadatokból látható az is, hogy mind Magyarországon, mind pedig a Balti országokban az elmúlt évek során folyamatos emelkedést mutat az ilyen formában történő foglalkoztatás mértéke. Egyedül Litvániában látható a 2008as adatokban egy nagyobb mértékű visszaesés, de ez az eredmény minden bizonnyal a válság hatásának tudható be. A részmunkaidős foglalkoztatás emelkedésének vélhetően legfőbb oka az, hogy valamennyi érintett tagállam, illetve az Európai Unió egészének vonatkozásában is megfogalmazott ajánlás, illetve célkitűzés, hogy az atipikus foglalkoztatásnak minél szélesebb körben biztosítsanak lehetőséget a tagállamok. A heti munkaórák számát áttekintve az érintett oszágokban nem tapasztalható szignifikáns eltérés az egyes államok adatai között. A legmagasabb óraszám Lettországban volt jellemző a 2005-2008 közötti időszak vonatkozásában, 2009-re azonban már közel azonos értékek szerepelnek az egyes országok adatsoraiban.
68
Heti ledolgozott munkaórák száma Magyarországon és a Balti államokban 2005-2009. között 9. táblázat 2005 Észtország
2006
2007
2008
2009
39.7
39.7
39.5
39.5
38.7
Magyarország 40.3
40.3
40.2
40.1
39.8
Lettország
41.2
41.4
40.7
40.1
39.3
Litvánia
38.4
38.6
38.8
39.1
38.6
Forrás: saját szerkesztés az Eurostat adatai alapján A négy ország tekintetében elmondható, hogy átlagosan a heti munkaórák száma a vizsgált időszakban 39 és 41 óra között mozgott, amely összhangban áll a hazánkban jelenleg is hatályos heti negyven órás teljes munkaidőben történő foglalkoztatási formával. Szintén hasonlóan alakul az érintett országok GDP volumene az utóbbi évek tekintetében, kiugró értékkülönbség ezen gazdasági mutató vonatkozásában sem tapasztalható 2007. és 2012. közötti időszakot vizsgálva. GDP volumenének alakulása Magyarországon és a Balti államokban 2007-2012. között 10. táblázat 2007.
2008.
2009.
2010.
2011.
2012.
Észtország
70
69
64
64
69
71
Lettország
57
58
54
55
60
64
Litvánia
62
64
58
62
67
72
Magyarország 61
64
65
66
67
67
Forrás: saját szerkesztés az Eurostat adatai alapján A 2010. évre vonatkozó adatok alapján látható, hogy Magyarország, Észtország és Lettország eredményei jóval az uniós átlag alatt maradnak, a GDP értéke ugyanis közel 40 százalékkal alacsonyabb az Európai Uniós átlagához viszonyítva. Litvánia és Lettország esetében elmondható továbbá, hogy a 2009-es GDP értékei jóval alul maradtak a megelőző és az azt követő évhez viszonyítottan is, a mélypotot tehát a GDP alakulásának viszonylatában egyértelműen a 2009-es év jelentette a két ország számára.
69
8. Javaslatok, következtetések
Magyarország foglalkoztatáspolitikai helyzetét közelebbről megvizsgálva megállapítható, hogy mind a mai napig magán hordozza a rendszerváltás előtti időszak láncait egyes elemei tekintetében, amely nehezen enged teret a fejlődést elősegítő lépések megvalósításának. Emellett az ország gazdasági nehézségei – amelyek a gazdasági válság okán 2008-at követő években
felerősödtek
–
szintén
korlátokat
teremtenek
a
foglalkoztatáspolitika
hatékonyságának növelésében. Mindezek alapján megállapítható, hogy Magyarország sajnos jelenleg is elmaradásban van az Európai Unió átlagához viszonyítottan, melynek negatív következményei elsősorban a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat érintik, mint az elmaradott régiókban lakókat, a romákat, a nőket, a pályakezdő fiatalokat, vagy éppen az időskorúakat. A magyarországi foglalkoztatási stratégiai célok figyelmet fordítanak a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok felzárkóztatására, amely célok fontosságát az Európai Unió is hangsúlyozza, mind Közösségi szinten, mind kifejezetten hazánk tekintetében. A Magyar kormányzat által tervezett konkrét intézkedésekről általánosságban elmondható, hogy azok az uniós elvárásokra épülnek, amely által a kormányzati célok és az uniós elvárások összhangja stratégiai szinten egyértelműen fennáll. A konkrét foglalkoztatáspolitikai intézkedések meghozatala tekintetében azonban már az Unió nem ad iránymutatatást, mivel ez már a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik. Magyarország feladata tehát, hogy megalkossa azokat a rendelkezéseket, amelyek hatékonyan képesek a fejlődés útjára terelni a foglalkoztatáspolitikát. Ezen intézkedések megalkotása során segítséget képesek nyújtani az Európa fejlettebb országaiban már bevezetésre került és sikerrel koronázott lépések, azonban azok eredményessége hazánkban már korántsem garantálható. Az adott reform hatékonysága meglehetősen sok tényezőtől függ. Nagy mértékben múlhat azon, többek között, hogy az adott nemzet milyen társadalmi, gazdasági gyökerekkel rendelkezik, az intézkedés mennyire illik az ország jogrendszerébe, igazodik-e az
70
azt alkalmazó intézményrendszer működéséhez, vagy függhet annak társadalmi elfogadásán is. A Balti államok gazdasági helyzetét és megtett foglalkoztatáspolitikai intézkedéseit megvizsgálva látható, hogy mind a három Balti ország gazdasági mutatószámai fejlettebb gazdasági helyzetet jelenítenek meg hazánkhoz képest. A Balti országok történelmi gyökerei is több ponton összefonódnak hazánk történelmével, amelynek okán az 1990-es évek elején közel azonos gazdasági feltételekre alapozva kezdék el kiépíteni demokratikus társadalmi berendezkedésüket. Minezek ellenére álláspontom szerint a Balti országok, különösen pedig a közülük a legfejelttebbnek minősülő Észtország foglalkoztatáspolitikai intézkedései nem ültethetőek át sikerrel Magyarország foglalkozatáspolitikájába. Ennek elsődleges oka, hogy a Balti országok eltérő földrajzi elhelyzekedéssel rendelkeznek, és népességi adataikban is jelentős különbségeket mutatnak hazánkhoz képest, melyek alapvetően determinálják az egyes országok gazdasági lehetőségeit. Magyarország számára tehát olyan intézkedések járulhatnak hozzá a foglalkoztatáspolitika fejlődéséhez,
amelyek
az
ország
sajátosságait
messzemenőkig
figyelembe
veszik.
Álláspontom szerint az egyik legfontosabb lépés az aktív munkaerőpiaci eszközök előtérbe helyezésének további megerősítése a passzív eszközökkel szemben, mert amellett, hogy a foglalkoztatáspolitika kiadásai mérsékődnek általa, az aktív eszközök képesek ténylegesen csökkenteni a munkanélküliek számát. Hasonlóan kulcskérdésnek minősül véleményem szerint, hogy Magyarországon nagyobb mértékben kerüljön megteremtésre az összhang és a kölcsönös kommunikáció a munkaerőpiaci igények és az oktatási rendszer között. Hazánkban ugyanis a mai napig komoly problémát jelent az a tendencia, mely szerint egyes szakmákban hiány tapasztalható, míg más szakmák pedig a túlképzéssel küzdenek. Ezen porbléma megoldása az oktatási rendszer és a foglalkoztatási szolgálatok közötti rendszeres információcsere lehet. Mindezzel szorosan összefüggő kérdéskör, hogy feltétlenül szükséges lenne az oktatásban résztvevők gyakorlati ismereteinek további erősítése, elsősorban gyakornoki programok, nyári gyakorlati lehetőségek minél szélesebb körben történő biztosításával.
71
A hátrányos helyzetű társadalmi rétegek segítésének hatékony eszköze lehet az atipikus foglalkoztatási formák elterjedésének ösztönzése, amelynek jogi lehetőségeit a 2012-ben hatályba lépett új munka törvénykönyve a korábbi szabályozásnál jóval szélesebb körben kiterjesztette. A részmunkaidős foglalkoztatás, a távmunkavégzés vagy rugalmas munkaidő beosztásának további ösztönzése véleményem szerint nagy mértékben segítené például a nők vagy éppen a megváltozott munkaképességűek munkavállalási lehetőségeit. A fentiek alapján, álláspontom szerint, a dolgozatom elején megfogalmazott hipotézis, mely szerint a Balti államok a rendszerváltás óta sikeresebb foglalkoztatáspolitikai intézkedéseket valósítottak meg, mint hazánk, és jelenlegi gazdasági és foglalkoztatáspolitikai eredményeik alapján megelőzik Magyarország gazdasági fejlődését, helytállónak bizonyult. Az Balti államokban lezajlott gazdsasági folyamatok hatékonyságát igazolja, hogy mára jelentős fejlődést értek el a rendszerváltás idején fennállt gazdasági helyzetükhöz viszonyítottan. A Balti államok a gazdasági mutatószámaik és munkaerőpiaci helyzetük alapján egyértelműen Magyarország előtt helyezkednek tehát el. A hipotézis második felvetése, amely szerint a Balti országok Magyarországhoz viszonyított sikerességének elsődleges oka a hatékonyabb munkanélküliséget kezelő és munkahely teremtő intézkedésekben, valamint a megfelelően kialakított szociális ellátórendszerben rejlik, véleményem szerint csak részben bizonyult igaznak. Valóban megállapítható, hogy a Balti országok foglalkoztatáspolitikai intézkedései sikeresnek bizonyultak, amely segítette a munkaerő-piaci helyzet javulását, ugyanakkor a megfelelő munkaerő-piaci helyzet kialakítása ennél jóval több összetevőtől függ. Magyarország is jelentős lépéseket tett az utóbbi évek során a munkaerő-piaci helyzet javítása érdekében, ugyanakkor az intézkedések lényegesen később kerültek meghozásra és megvalósításra, mint a Balti országoknál, ezáltal Magyarország lényeges hátrányt szenvedett a rendszerváltást követő évek során. A szociális ellátórendszer tekintetében pedig megállapítható, hogy mind a Balti államoknak, mind Magyarországnak továbbra is fontos feladata a szociális ellátórendszer terheinek csökkentése, tehát ezen a területen még valamennyi érintett ország nehézségekkel küzd. Véleményem szerint a Balti országok sikeressége nagyban múlt azon, hogy képesek voltak kellő időben meghozni a sokszor népszerűtlen, de szükséges intézkedéseket, és helyesen mérték fel
72
társadalmi és gazdasági adottságaikat, amelyeket szem előtt tartva alakították ki és valósították meg foglalkoztatási stratégiájukat.
73
Összefoglalás Dolgozatom témájának a rendszerváltás óta alkalmazott foglalkoztatáspolitikai eszközök gazdasági növekedésre gyakorolt hatását vizsgáltam, összehasonlítva a Balti államok foglalkoztatáspolitikájával. Összehasonlítási pontként azért a Balti államokra esett a döntésem, mert Észtország, Lettország és Litvánia meglehetősen hasonló történelmi gyökerekkel rendelkezik, mint hazánk. Dolgozatomban bemutattam az európai foglalkoztatáspolitika főbb irányait, Magyarország gazdasági jellemzőit, foglalkoztatáspolitikájának fejlődéstörténetét, elemeztem a jelenlegi hazai munkaerőpiaci helyzetet, bemutattam a foglalkoztatáspolitika jövőbeli főbb irányvonalait, majd összehasonlítottam hazánk foglalkoztatáspolitikai helyzetét a Balti államok helyzetével. Magyarország foglalkoztatáspolitikai helyzetét megvizsgálva megállapítható, hogy a mai napig magán hordozza a rendszerváltás előtti időszak néhány negatív hatását, amely nehezíti a fejlődést segítő lépések megvalósítását. Emellett az ország gazdasági nehézségei – amelyek a gazdasági válság okán 2008-at követő években felerősödtek – szintén korlátokat teremtenek a foglalkoztatáspolitika hatékonyságának növelésében. Mindezek alapján megállapítható, hogy Magyarország sajnos jelenleg is elmaradásban van az Európai Unió átlagához viszonyítottan, melynek negatív következményei elsősorban a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat érintik, mint például az elmaradott régiókban lakókat, a romákat, a nőket, a pályakezdő fiatalokat, vagy éppen az időskorúakat. A magyar kormányzat által tervezett foglalkoztatáspolitikai intézkedésekről általánosságban elmondható, hogy azok az uniós elvárásokra épülnek, amely által a kormányzati célok és az uniós elvárások összhangja stratégiai szinten egyértelműen fennáll. Ezen intézkedések meghozatala során segítséget képesek nyújtani az Európa fejlettebb országaiban bevezetett sikeres lépések, azonban azok eredményessége hazánkban már korántsem garantálható. Az adott reform hatékonysága ugyanis meglehetősen sok tényezőtől függ. Nagy mértékben múlhat azon többek között, hogy az adott nemzet milyen társadalmi, gazdasági gyökerekkel rendelkezik, az intézkedés mennyire illik az ország jogrendszerébe, igazodik-e az azt alkalmazó intézményrendszer működéséhez, vagy függhet annak társadalmi elfogadásán is. A Balti államok gazdasági helyzetét és megtett foglalkoztatáspolitikai intézkedéseit megvizsgálva látható, hogy mind a három Balti ország gazdasági mutatószámai fejlettebb
74
gazdasági helyzetet jelenítenek meg hazánkhoz képest. Dolgozatomban végzett vizsgálódás alapján arra juttottam, hogy hazánkkal hasonló történelmi gyökerek ellenére véleményem szerint a Balti országok intézkedései nem ültethetőek át sikerrel Magyarország foglalkozatáspolitikájába.
Ennek
fő
oka, hogy a
Balti
országok
eltérő
földrajzi
elhelyzekedéssel rendelkeznek, és népességi adataikban is jelentős különbségeket mutatnak hazánkhoz képest, melyek alapvetően determinálják az egyes országok gazdasági lehetőségeit. Dolgozatomban arra a következtetésre jutottam, hogy Magyarország számára olyan intézkedések járulhatnak hozzá a foglalkoztatáspolitika fejlődéséhez, amelyek az ország sajátosságait messzemenőkig figyelembe veszik. Álláspontom szerint az egyik legfontosabb lépés az aktív munkaerőpiaci eszközök előtérbe helyezésének további megerősítése a passzív eszközökkel szemben, mert amellett, hogy a foglalkoztatáspolitika kiadásai mérsékődnek általa, az aktív eszközök képesek ténylegesen csökkenteni a munkanélküliek számát. Hasonlóan kulcskérdésnek minősül véleményem szerint, hogy Magyarországon nagyobb mértékben kerüljön megteremtésre az összhang és a kölcsönös kommunikáció a munkaerőpiaci igények és az oktatási rendszer között. Hazánkban ugyanis a mai napig komoly problémát jelent az a tendencia, mely szerint egyes szakmákban hiány tapasztalható, míg más szakmák pedig a túlképzéssel küzdenek. Ezen probléma megoldása az oktatási rendszer és a foglalkoztatási szolgálatok közötti rendszeres információcsere lehet. Mindezzel szorosan összefüggő kérdéskör, hogy feltétlenül szükséges lenne az oktatásban résztvevők gyakorlati ismereteinek további erősítése, elsősorban gyarornoki programok, nyári gyakorlati lehetőségek minél szélesebb körben történő biztosításával. A hátrányos helyzetű társadalmi rétegek segítésének hatékony eszköze lehet az atipikus foglalkoztatási formák elterjedésének ösztönzése, amelynek jogi lehetőségeit a 2012-ben hatályba lépett új munka törvénykönyve a korábbi szabályozásnál jóval szélesebb körben kiterjesztette. A részmunkaidős foglalkoztatás, a távmunkavégzés vagy rugalmas munkaidő beosztásának további ösztönzése véleményem szerint nagy mértékben segítené például a nők vagy éppen a megváltozott munkaképességűek munkavállalási lehetőségeit. A fentiek alapján, álláspontom szerint, a dolgozatom elején megfogalmazott hipotézis, mely szerint a Balti államok a rendszerváltás óta sikeresebb foglalkoztatáspolitikai intézkedéseket valósítottak meg, mint hazánk, és jelenlegi gazdasági és foglalkoztatáspolitikai eredményeik alapján megelőzik Magyarország gazdasági fejlődését, helytállónak bizonyult. Az Balti
75
államokban lezajlott gazdsasági folyamatok hatékonyságát igazolja, hogy mára jelentős fejlődést értek el a rendszerváltás idején fennállt gazdasági helyzetükhöz viszonyítottan. A Balti államok a gazdasági mutatószámaik és munkaerőpiaci helyzetük alapján egyértelműen Magyarország előtt helyezkednek el. A hipotézis második felvetése, amely szerint a Balti országok Magyarországhoz viszonyított sikerességének elsődleges oka a hatékonyabb munkanélküliséget kezelő és munkahely teremtő intézkedésekben, valamint a megfelelően kialakított szociális ellátórendszerben rejlik, véleményem szerint csak részben bizonyult igaznak. Valóban megállapítható, hogy a Balti országok foglalkoztatáspolitikai intézkedései sikeresnek bizonyultak, amely segítette a munkaerő-piaci helyzet javulását, ugyanakkor a megfelelő munkaerő-piaci helyzet kialakítása ennél jóval több összetevőtől függ. Magyarország is jelentős lépéseket tett az utóbbi évek során a munkaerő-piaci helyzet javítása érdekében, ugyanakkor az intézkedések lényegesen később kerültek meghozásra és megvalósításra, mint a Balti országoknál, ezáltal Magyarország lényeges hátrányt szenvedett a rendszerváltást követő évek során. A szociális ellátórendszer tekintetében pedig megállapítható, hogy mind a Balti államoknak, mind Magyarországnak továbbra is fontos feladata a szociális ellátórendszer terheinek csökkentése, tehát ezen a területen még valamennyi érintett ország nehézségekkel küzd. Véleményem szerint a Balti országok sikeressége nagyban múlt azon, hogy képesek voltak kellő időben meghozni a sokszor népszerűtlen, de szükséges intézkedéseket, és helyesen mérték fel társadalmi és gazdasági adottságaikat, amelyeket szem előtt tartva alakították ki és valósították meg foglalkoztatási stratégiájukat.
76
Abstract The theme of my thesis is the study of the applied methods of employment policy since the systemic changes and their effects on the economic growth in Hungary, compared to the employment policies of the Baltic States. I chose the Balitic States for comparison because Estonia, Latvia and Lithuania have similar historical background as Hungary. In my thesis I presented the main trends of European employment policy, the economic characteristics of Hungary and the development of employment policy in Hungary. I also analysed the present Hungarian situation of the labour market and presented the main trends of future employment policy and I compared the situation of employment policy in Hungary to the situation of the Baltic States. Analysing the situation of Hungarian employment policy, it can be seen that Hungary still carries some of the negative effects of the period before the systematic changes, which makes the achievement of taking steps towards development more difficult. The economic difficulties of the country, which increased because of the economic crisis in the years following 2008, also limit the increase in the efficiency of employment policy. On this basis, it is concluded that unfortunately Hungary is lagging behind at present compared to the average of the European Union and its negative effects affect in particular the disadvantaged social groups such as people living in underdeveloped regions, roma, women, young people starting out on a career or old people. It can be generally stated that the measures of employment policy planned by the Hungarian government are built on the expectations of the Union and therefore the government objectives are clearly in line with the expectations of the Union on the strategic level. In taking these measures the sample of the successful measures introduced in the developed countries of Europe can be helpful, though their efficiency in Hungary is not at all guaranteed. The efficiency of a given reform depends on quite a lot of factors. It can greatly depend on, inter alia, the existing social and economic background of a given nation, how compatible the measure with the country’s legal system, whether it adjusts to the functioning of the institution which applies the measure or it can also depend on its social acceptance. Looking into the economic situation and the employment policy measures which were taken in the Baltic States, it can be seen that all the three countries’ economic indicators show more 77
improved economic situation in comparison with the situation in Hungary. During my study in my thesis I drew the conclusion that in my opinion, though these countries have similar historical backgrounds to Hungary, the measures of the Baltic countries cannot be adapted successfully into the Hungarian employment policy. The main reason for it is that the Baltic countries have different geographical locations and there are significant differences in their data of population as well compared to Hungary. These factors basically determine the individual countries’ economic opportunities. In my thesis I concluded that those measures would contribute to the development of employment policy in Hungary which considerably take into account the characteristics of the country. In my view one of the most important steps is to strengthen the focus further on the active labour market policies instead of the passive ones, because not only the expenditures of employment policy are reduced by it but also the active policies can effectively reduce the number of unemployed people. I think that it is also considered to be a key issue that in Hungary the consistency and mutual communication between labour market needs and education system should be achieved to a greater degree. In Hungary the tendency in which some trades have shortage, while other trades struggle with surplus still remains a major problem. The solution to this problem can be the regular exchange of information between the education system and the employment services. An other issue closely related to it is the need to strengthen the practical knowledge and experience of the participants in education, mainly with wider provision of apprenticeships and summer internship opportunities. An effective means for helping the disadvantaged social groups can be the encouragement of the extention of apathetic forms of employment for which the legal ways were extended more widely in the new Labour Code, which entered into force in 2012 compared to the previous legislation. I think the further incentive of part-time employment, teleworking or flexible working hours could greatly help the employment opportunities of women or workers with disabilities. Based on the things mentioned above, I think that the hypothesis that I formulated at the beginning of my thesis, namely that the Baltic States have implemented more successful employment policy measures since the systemic changes than Hungary and based on their present economic and employment policy results they surpass the economic development of
78
Hungary, proved to be correct. The effectiveness of the economic processes that took place in the Baltic States are proved by the fact that they have made significant progress compared to their economic situation at the time of the systemic changes. Based on their economic indicators and their labour market situation the Baltic States definitely precede Hungary. The second question of the hypothesis, namely that the main reason for the success of the Baltic countries in comparison with Hungary lies in the more effective measures which were taken concerning unemployment and job creation and in the well established social welfare system is only partly proved to be true. It can be stated that the employment policy measures of the Baltic countries were successful and they improved the labour market situation. However, the development of the appropriate labour market situation depends on more components than the ones mentioned above. Hungary has also taken significant steps in the development of the labour market situation in the last few years, though the measures were taken and implemented much later than in the Baltic countries. Therefore Hungary was at a disadvantage in the years after the systemic changes. Considering the social welfare system it can be confirmed that it remains an important task for all the Baltic States and Hungary to reduce the burdens of the social welfare system. All countries concerned have difficulties in this field. I think the success of the Baltic countries greatly lies in the fact that they could take the often unpopular but necessary measures at the right time and they correctly assessed their social and economic situations on which they developed and implemented their employment strategy.
79
IRODALOMJEGYZÉK
1) A 2014-2020 közötti időszak foglalkoztatáspolitikai célú fejlesztéseinek megalapozása - szakpolitikai stratégia, In: Kormány honlapja http://www.kormany.hu/hu/nemzetgazdasagi-miniszterium/foglalkoztataspolitikaertelelos-allamtitkarsag/hirek/a-2014-2020-kozotti-idoszak-foglalkoztataspolitikai-celufejleszteseit-megalapozo-szakpolitikai-strategia (letöltés: 2014. július 20.) 2) Az Európai Unió szociális politikái, E-jegyzet, Szerkesztette: Sziklai István, Szerzők: Farkas Zsombor, Juhász Gábor, Kegye Adél, Lukács Erika, Nyilas Mihály, Rézműves Judit, Ruszkai Zsolt, Sziklai István, Vajda Györgyi, Lektorálta: Gyulavári Tamás, 2012., In: http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&ved=0CDEQ FjAA&url=http%3A%2F%2Ftatk.elte.hu%2Fdokumentumtar%2Fdoc_download%2F2 326-sziklai-istvan-az-europai-unio-szocialispolitikai&ei=DVw9U_HoBujOygPcv4KwCQ&usg=AFQjCNGGlRYjzpRDVktH0CO yF9LKLxK_cQ&sig2=WrMEM-p0A3hOVkQN-EG9ig&bvm=bv.63934634,d.bGQ (letöltés:2014.04.19.) 3) Bagó József (2008): A hazai foglalkoztatáspolitika közelítése az európai normákhoz, Esély 2000/3. 24-45. o. 4) Borbély Tibor Bors (2003): Foglalkoztatáspolitikáról-másként, Munkaügyi szemle, 2003, (47. évf.) 4. sz. 13-17. o. 5) Broda Viktória (2010): A foglalkoztatáspolitika, mint az innovatív és versenyképes munkaerőpiac záloga – Humán innovációs szemle 2010. 1-2. szám, 24-34. o. 6) Csehné Papp Imola (2007): A munkaerőpiac és az oktatás problémáinak elemzése napjaink szakemberképzésének tükrében, Új pedagógiai szemle, 2007. (57. évf.) 3-4. sz. 193-199. o. 7) Czaller László (2013): A gazdasági teljesítmény és a munkanélküliség területi egyenlőtlenségeinek kapcsolata, Tér és társadalom, 2013. (27. évf.) 1. sz. 66-80. o. 8) Dabasi Halász Zsuzsanna (szerk.): Munkaerőpiac és foglalkoztatáspolitika Miskolci Egyetemi Kiadó 2011.
80
9) Ékes Ildikó (2011): Foglalkoztatás és munkahelybôvítés - nemzetközi kitekintéssel, Statisztikai Szemle, 2008. (86. évf.) 10-11. sz. 970-994. o. 10) Európai Bizottsági Szolgálati Munkadokumentum: A lisszaboni stratégiát értékelő dokumentum, In: http://ec.europa.eu/europe2020/pdf/lisbon_strategy_evaluation_hu.pdf (letöltés: 2014.09.25.) 11) Frey Mária (2005.): Törekvések a foglalkoztatáspolitika egységesítésére az Európai Unióban, In: http://www.3sz.hu/sites/default/files/uploaded/frey_maria__torekvesek_a_foglalkoztataspolitika_egysegesitesere_az_europai_unioban_foglalkozt atasi_hivatal_2005.pdf (letöltés: 2014.08.29.) 12) Horváth Zoltán (2007): Kézikönyv az Európai Unióról, Hvg-Orac 2007. 13) Kézdi Gábor (2004): Az aktív foglalkoztatáspolitikai programok hatásvizsgálatának módszertani kérdései, MTA Közgazdaságtudományi Kutatóközpont Munkaerőpiaci Kutatások Műhelye, Budapesti Munkagazdaságtani Füzetek, 2004, 2. szám, 5., 1-50. o. 14) Kormány honlapja, In: http://20102014.kormany.hu/download/5/f7/00000/Litvania.pdf#!DocumentBrowse (letöltés: 2014.08.16.) - LitvaniaInfo 15) Madaras Szilárd (2008): Az európai foglalkoztatáspolitika regionális vonatkozásai, Közgazdász Fórum 2008. 9. szám, 15. o. 16) Márton Andrea (2012.): A balti országok helyzete a világgazdasági válságban – Hadtudományi Szemle, Budapest, 2012. 5. évfolyam 1-2. szám, 117-128. o. 17) Nemzeti Befektetési Ügynökség honlapja, In: http://hipa.hu/Region/Estonia/Info (letöltés: 2014.08.16.) - EstoniaInfo 18) Nemzeti Befektetési Ügynökség honlapja, In: http://hipa.hu/Region/Latvia/Info (letöltés: 2014.08.16.) - LatviaInfo 19) Pirisi Károly (2010): A hazai foglalkoztatáspolitika kihívásai - Köz-Gazdaság tudományos füzetek - 2010. (5. évf.) 1. sz. 5-10. o. 20) Polónyi István-Timár János (2004): Munkaerõpiac és oktatáspolitika Magyarországon a rendszerváltás után, Közgazdasági Szemle, 2004. (51. évf.) 11. sz. 1065–1072. o. 21) Rab Henriett (2004): A foglalkoztatáspolitikai eszközök szabályozásának változása napjainkban – Debrecrni Jogi Műhely, In:
81
http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/2_2006/a_foglalkoztataspolitikai_eszko zok_szabalyozasanak_valtozasa_napjainkban/ (letöltés: 2014.09.10.) 22) Szegő Andrea (2004): Változások a foglalkoztatáspolitika szervezetrendszerében hazánkban és uniós szinten – Tudományos közlemények 2004. év 11. szám, 27-36. o. 23) Takács Eszter (2010): A részmunkaidős foglalkoztatás és a távmunkavégzés alkalmazásának előnyei és hátrányai, Tudás menedzsment XI.évfolyam 1. sz., 83-92. o 24) Tanács Ajánlása Észtország 2013. évi nemzeti reformprogramjáról, In: Európai Unió honlapja, http://ec.europa.eu/europe2020/pdf/nd/csr2013_estonia_en.pdf, letöltés: 2014.06.27.) – nrp(2013b) 25) Tanács Ajánlása Észtország 2014. évi nemzeti reformprogramjáról, In: Európai Unió honlapja, http://ec.europa.eu/europe2020/pdf/csr2014/csr2014_estonia_en.pdf (letöltés: 2014.08.26.) - nrp(2014b) 26) Tanács Ajánlása Lettország 2013. évi nemzeti reformprogramjáról, In: Európai Unió honlapja, http://ec.europa.eu/europe2020/pdf/nd/csr2013_latvia_en.pdf (letöltés: 2014.06.27.) - nrp(2013c) 27) Tanács Ajánlása Lettország 2014. évi nemzeti reformprogramjáról, In: Európai Unió honlapja, http://ec.europa.eu/europe2020/pdf/csr2014/csr2014_latvia_en.pdf (letöltés: 2014.08.26.) - nrp(2014c) 28) Tanács Ajánlása Litvánia 2013. évi nemzeti reformprogramjáról, In: Európai Unió honlapja, http://ec.europa.eu/europe2020/pdf/nd/csr2013_lithuania_en.pdf (letöltés: 2014.06.27.) - nrp(2013d) 29) Tanács Ajánlása Litvánia 2014. évi nemzeti reformprogramjáról, In: Európai Unió honlapja, http://ec.europa.eu/europe2020/pdf/csr2014/csr2014_lithuania_en.pdf (letöltés: 2014.08.26.) - nrrp(2014d) 30) Tanács Ajánlása Magyarország 2013. évi nemzeti reformprogramjáról, In: Európai Unió honlapja, In: Európai Unió honlapja, http://ec.europa.eu/europe2020/pdf/nd/csr2013_hungary_hu.pdf (letöltés: 2014.06.27.) - nrp(2013a) 31) Tanács Ajánlása Magyarország 2014. évi nemzeti reformprogramjáról, In: Európai Unió honlapja, http://ec.europa.eu/europe2020/pdf/csr2014/csr2014_hungary_hu.pdf (letöltés: 2014.09.03.) - nrp(2014a)
82
32) Vertetics Ádám (2012.): Magyar alkalmazkodás az Európai Unió foglalkoztatás- és szociálpolitikájához - Tanulságok, KÖZ-GAZDASÁG 2012/4. 51-66. o. 33) Warren, Tracey (2004): Working part-time: achieving a successful ’work-life’ balance? – The British Journal of Sociology 2004. 1. sz. 99–122. o.
83
ÁBRÁK JEGYZÉKE 1. ábra: Magyarország népességének száma 1970 és 2011. között (ezer fő), forrás: saját szerkesztés KSH adatok alapján (15. old.) 2. ábra: Száz felnőttre jutó gyermek- és időskorú 1970 és 2011. között, forrás: saját szerkesztés a 2011. évi Népszámlálás adatai alapján (17. old.) 3. ábra: Felsőfokú végzettségűek foglalkoztatásának alakulása az EU-ban és Magyarországon 2009-2012. között, forrás: saját szerkesztés a KSH adatai alapján (33. old.) 4. ábra: Munkanélküliségi ráta a 15-64 évesek körében nemek szerint és összességében Magyarországon 2000-2011. között, forrás: saját szerkesztés a KSH adatai alapján (34. old) 5. ábra: Inaktivitási ráta a 15-64 évesek körében nemek szerint és összességében Magyarországon 2000-2011. között, forrás: saját szerkesztés a KSH adatai alapján (34. old) 6. ábra: Az EU és Magyarország foglalkoztatottságának nemek szerinti megoszlása 20102013. között, forrás: saját szerkesztés a KSH adatai alapján (35. old.) 7. ábra: Magyarország foglalkoztatási rátája 1997-2013. között, forrás: saját szerkesztés a KSH adatai alapján (35. old.) 8. ábra: GDP/fő százalékos alakulása az EU 28, a Balti államok és Magyarország viszonylatábanfoglalkoztatási rátája 2002-2013. között, forrás: saját szerkesztés az Eurostat adatai alapján (51. old.)
84
TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 1. táblázat: Népesség számának alakulása országosan 1970. és 2011. közötti időszakban, forrás: saját szerkesztés a 2001. évi Népszámlálás adatai alapján (16. old.) 2. táblázat: Termelékenység alakulása területi megoszlásban 2007. és 2011. közötti időszakban, forrás: saját szerkesztés a KSH termelékenységi adatai alapján (17. old.) 3. táblázat: Munkanélküliségi ráta a 15-64 évesek körében területi megoszlásban 2007. és 2011. között forrás: saját szerkesztés a KSH munkanélküliségi adatai alapján (18. old.) 4. táblázat: A bruttó hazai termék értéke folyó áron területi megoszlásban 2006. és 2010. között, forrás: saját szerkesztés a KSH adatai alapján (19. old.) 5. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat költségvetési kiadásai, forrás: Az aktív foglalkoztatáspolitikai szeközök fontosabb létszámadatai 2012-ben (44. old.) 6. táblázat: Foglalkoztatotti ráta Magyarországon és a Balti államokban 2005-2009. között, forrás: saját szerkesztés az Eurostat adatai alapján (67. old.) 7. táblázat: Nők munkanélküliségi rátája Magyarországon és a Balti államokban 20052009. között, forrás: saját szerkesztés az Eurostat adatai alapján (67. old.) 8. táblázat: Részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya Magyarországon és a Balti államokban 2007-2013. közöttm forrás: saját szerzkesztés KSH adatai alapján (68. old) 9. táblázat: Heti ledolgozott munkaórák száma Magyarországon és a Balti államokban 2005-2009. között, forrás: saját szerkesztés az Eurostat adatai alapján (69. old.) 10. táblázat: GDP volumenének alakulása Magyarországon és a Balti államokban 20072012. között, forrás: saját szerkesztés az Eurostat adatai alapján (69. old.)
85
