Börcsök Zoltán:
Szelídgesztenye – Castanea sativa Mill. Rendszertani besorolás Növények (Plantae) országa Zárvatermők (Magnoliophyta) törzse Kétszikűek (Magnoliopsida) osztálya Bükkfavirágúak (Fagales) rendje Bükkfafélék (Fagaceae) családja Gesztenye (Castanea) nemzetség Faj: szelídgesztenye - Castanea sativa Mill. A szelídgesztenye vagy szelídgesztenyefa (Castanea sativa) a bükkfafélék családjába tartozó, gyors növekedésű fafaj. Hívják még édes gesztenyének, európai vagy jóféle gesztenyének is.
Származása, élőhelye D-Európa, É-Afrika, Ny-Ázsia (szubmediterrán flóraelem) az eredeti elterjedése. DélkeletEurópa hegyvidékeinek párás völgyeiből származik, és már a történelmi időkben terjedt el szerte a kontinensen. Ehető terméséért a rómaiak sokfelé telepítették. Fontos táplálékuk volt; a magjából lisztet őröltek. Valószínű, hogy a Brit-szigetekre és a Kárpát-medencébe is ők telepítették be – ekképpen valószínűleg római ültetvények maradványai a Börzsöny déli lejtőin zöldellő szelídgesztenye-ligetek. Hazánkban is főleg a volt római városok (Pécs, Sopron, Kőszeg) környékén figyelhetők meg az állományai. A termesztésből sokfelé kivadult. Jelentősebb szelídgesztenyések (leginkább fenyővel elegyesen) Magyarországon, az Alpokalján vannak: •
a Soproni-hegységben a 19. század végén, Muck Endre kezdeményezésére telepítették;
•
a Kőszegi-hegységben őshonos, de domináns fajjá az erdőgazdálkodás tette.
A meszes talajt rosszul tűri. Mélyrétegű, nedves, többé-kevésbé kötött, inkább savanyú talajokat szereti. Melegkedvelő: a téli fagyokat elviseli ugyan, de termése a Kárpátoktól északra csak kivételesen jó években érik be. Fényigényes faj, de a laza árnyékot sokáig letűri. Így a tölgyekkel jól elegyíthető. Az időszámítás előtt, valószínűleg az V. században Kis-Ázsiából került Európába: Görögországon és Olaszországon át Közép- és Dél-Európa minden országába eljut. Ma szinte az egész világon elterjedt, így megtalálható Észak-Afrikában, Észak-Amerikában és a TávolKeleten egyaránt. Széles körű elterjedése elsősorban kiváló gyümölcsének köszönhető. (A mintegy 44% keményítő- és 2,5% olajtartalmú gesztenye a déli országokban fontos népélelmezési cikk, Közép-Európában elsősorban a cukrászat hasznosítja. Egy-egy középkorú fa évi 150-200 kg termést képes hozni.)
1
Megjelenése, felépítése
Nagytermetű fa, akár 30 m magasra is megnő. Terebélyes, magasra boltozott koronájú fa, fiatal korában koronája kúpos is lehet. Kérge kezdetben sima, szürkésbarna, idősebb korában mélyen repedezett, csavarodó kéregkötegektől bordás. Törzse nagyon vastag lehet, a szabad térállású példányok esetében gyakran már a talaj közelében elágazik.
2
Vesszői vastagok, sötétbarnák, paraszemölcsösek. Rügyei zömökek, gömbölyűek, tompán hegyes csúcsúak, szórt állásúak. Szórt átellenes állású levelei tagolatlanok, hosszúkás-lándzsásak, 10-20 cm hosszúak. Szélük szálkásan fogazott, közöttük a bemetszések lekerekítettek. A levél csúcsa keskeny, hegye rövid. A levélnyél hossza 2-5 cm. A levél színe sötétzöld; fiatalon szőrös, később kopasz. Fonákuk fiatalon szőrös, a sűrű szőrzet miatt színe a szürkétől a fakózöldön át a fehéresig változhat. Egy-egy levélen 15-20 pár oldalér van. A levél válla ritkábban szív-, többnyire széles ékalakú vagy lekerekített.
3
A szelídgesztenye egylaki növény, az egyivarú hím és nővirágzatok egy fán belül, de különkülön alakulnak ki. Virágai a hajtások csúcsán 15 cm hosszú füzérvirágzatokat alkotnak, melyek vagy csupa porzós virágból állnak, vagy a füzér tövén van néhány (2-5 db) termős virágzat is. A termős virágzat három virágból álló redukált kettős bog (dichasium), melyet egy közös, szúrós tüskékkel borított kupacs vesz körül. A megporzás után a termős virágok gömbbé növekednek; egy-egy ilyen gömbben két-három termés nő. Megporzását rovarok végzik. Virágai jó mézelők, a gesztenyeméz különlegességnek számít, sűrű, émelyítő ízű. Pollene kevéssé allergén. Virágai nyáron, június második felében, július elején nyílnak.
Fényes, barna makktermése a gesztenye. Ennek kupacsa zöld, sűrűn tövises, szúrós. A kupacs ősszel, négy kopáccsal nyílik, és így szabaddá válnak a makkok. Az érett gesztenyék októberben hullanak a földre a felpattanó kupacslevelek közül. Ha egy kupacsban csak egyetlen makk fejlődött ki, az teljesen gömbölyű lesz (ezt a típust nevezik maróni gesztenyének), ha kettő vagy mind a három termés kifejlődik, akkor egy illetőleg két oldalán lapos lesz. A szelídgesztenye makktermésének fogyasztható része a raktározó szikleveles mag. A szőrös maghéj sütéskor könnyen leválik az embrióról (sütés előtt a makkokat keresztben félkör alakban be kell vágnunk), gesztenyepüré készítésekor azonban gyakran hozzáőrlik a főtt gesztenyemasszához, ami akkor válik láthatóvá, ha késsel szeleteket vágunk belőle, és a maghéj szőrei rárakódnak a penge élére.
4
Termése, a gesztenye nagyon sokféleképpen használható: •
a maghéját bevágva pirítják nyílt tűzön,
•
héjától megtisztítva kandírozzák,
•
főzés után meghámozva készítenek belőle pürét, amivel süteményeket, mártásokat ízesítenek vagy tejszínhabbal tálalják.
A szárított magokat porrá őrölve tárolják. Sűrű, szabályos koronája miatt díszfának is ültetik.
5
Faanyaga Szíjácsa és gesztje színben eltérő: a viszonylag keskeny szíjács világos, sárgásfehér; a geszt sötétebb sárgásbarna. Könnyen összetéveszthető a tölgyekkel. A legfontosabb különbség az, hogy a gesztenyének szabad szemmel nem láthatóak a bélsugarai, mivel csak egy sejtsor szélesek. Gyűrűslikacsú fafaj: a korai pásztában a nagyméretű edények jól láthatóak. A gesztenye húrmetszete kellemes rajzos (flóderes textúrájú, a sugármetszet pedig határozottan csíkos (a bélsugártükrök nem láthatók.) A nagy csersavtartalommal összefüggésben a frissen feldolgozott gesztenyefa savanykás illatú és a vasvegyületekkel könnyen reakcióba lép (a geszt elfeketedik). A gesztenyefát kellemes, viszonylag homogén színe és határozott szép rajzolata alkalmassá teszi értékes bútorok és belsőépítészeti berendezések, tárgyak készítésére.
Mikroszkópos jellemzők A fatest a többi fafajhoz hasonlóan edény-, farost-, hosszparenchima- és bélsugársejtekből épül fel. Sajátossága, hogy a hosszparenchimák apotracheálisan elszórtak, jelentéktelen mennyiségűek. A korai és késői pászta edényei között igen határozott az átmérőbeli különbség: a korai pászta gyűrűsen rendeződő edényei 150-200-300 μm, a késői pásztáé pedig 36-65-125 μm átmérőjűek. Az edények gazdagon tömöttek tilliszekkel. Mennyiségük: 22-29%. A bélsugarak keskenyek, homogén szerkezetűek, de rendszertelenül elhelyezkedők. A viszonylag hosszú, közepes falvastagságú farostok radiális sorokat képeznek. A parenchimatikus sejtek (hosszparenchimák, bélsugarak) kisebb részaránya és méretei kedvezően befolyásolják a faanyag tartósságát és megmunkálhatóságát (pl. hordódongakészítésnél kevésbé kell figyelni a „tükrös” vágásra).
Fahibák, károsodások, tartósság Hazánk a szelídgesztenye elterjedésének az északi határán van, ezért a fagyhatásokkal összefüggésben megfigyelhető a belső szíjács és fagyléc. A fahibák közül igen gyakori a gyűrűs repedés idősebb korban és a göcsösség. A sima kérgen a göcsök helye jellegzetes
6
„kínai bajuszként” figyelhető meg. Az idős gesztenyetörzseknél gyakori a rendellenes gesztesedés, a színbeli tarkaság.
A nyári időszakban történő feldolgozáskor ügyelni kell a szíjácskorhadás veszélyére. Az értékes fűrészáru, bútorléc végeit védeni kell a kiszáradástól, repedéstől (paraffinozás, árnyékolás, „S”-kapcsozás). A nagy csersavtartalmú gesztnek viszonylag kevés a károsítója. Az élőfáknál megfigyelhető a vastag tapló (Phellinus robostus), a sárga gévagomba (Grypholea sulphurea). A beépített faanyagnál előfordul a házigomba (Merullius lacrimans) és a pince-gomba (Coniophora cerebella); bútoroknál, szobroknál a nagy kopogó bogár (Xertobium ruforillosum), parkettnél a szíjácsbogár (Lyctus linearis) károsítása. A szíjácsot támadhatják a házicincér (Hylotrupes hajulus) és a hengeres törzsű cincér (Platypus cylindicus) is. Az utóbbi évtizedekben egész Európát aggasztja a szelídgesztenyések „járványszerű” megbetegedései, pusztulása. Olaszországban, Svájcban, több dél-európai országban, sőt hazánkban is a laza hálózatú gesztenyeültetvények jelentős hányada kipusztult. A megfigyelt kárláncolat legjelentősebb károsítója egy élősködő gomba (Melanconis modonia), amely a „tintabetegség” néven ismert kéregelhalást okozza. A járványszerű megbetegedés a faállományokban (erdőkben) növekvő gesztenyékre kevésbé jellemző. Közismert, hogy az akác után a szelídgesztenye az egyik legtartósabb fafajunk. Megjegyezzük azonban, hogy a szijácsrészt a nagy keményítőtartalma miatt kedvelik a szarvasok. Különböző kitettségeknél a faanyagtartósság a következők szerint várható (években):
7
Szabadban (talajt nem érintve):
30-70-120
Nyitott tető alatt:
60-160-250
Víz alatt:
300-500-700
Belső térben ( állandóan szárazon )
700-1000
Szabadban talajt érintve (egy kezeletlen talpfa )
Fizikai tulajdonságok Sűrűség abszolút szárazon 530-550-590 kg/m3 légszárazon (u=12%) 590-620-660 kg/m3 élőnedvesen (frissen termelve): 1060 kg/m3 pórustérfogat: 61 %. Zsugorodás (%) húrirányban 6,4-6,7 sugárirányban 3,4-4,3 rostirányban 0,6 térfogati 18,8
Mechanikai tulajdonságok A megadott értékek légszáraz állapotra (u=12%) vonatkoznak. Szilárdsági jellemzők (MPa) nyomó (bütü)
40-52-57
húzó (rostokkal párhuzamosan)
135
nyíró
8,0 - 9,5
hajlító
64-77-91
ütő-hajlító (J/cm2)
5,5 - 5,9
Keménysége (Brinell MPa) bütü
27-38- 47
oldal
18
Statikus hajlító rugalmassági modulusz (MPa)
6400-9000
8
15-20
Kémiai tulajdonságok Extrakt anyagok (benzol-alkoholos kivonás): 4,7-5,4 % Cellulóz: 42,0-52,6 % Lignin: 25,9-34,7% Pentozán: 16,7-19,7% Hamutartalom: 0,3-0,4% Csersavtartalom: 7-10% Keményítő: 2-3% pH érték: 2,8
Megmunkálási sajátosságok A közepesen kemény gesztenyefa mechanikai megmunkálása az egyéb keménylombos fafajokhoz viszonyítva lényegesen kedvezőbb. Kevésbé szerszám és energia igényes. Jól hasítható pl. hasítottdonga-gyártás, a hasítási felület fénylő. Furnérozáskor (hasítás) oxidációs elszíneződések keletkezhetnek. A furnér- és fűrészipari feldolgozást kedvezőtlenül befolyásolja az idős törzseknél igen gyakori gyűrűs repedés, „kártyásodás”. Az értékes gesztenye fűrészárut gyakran pengehullás szerint tárolják, szárítják („boules áru”). A mesterséges szárítás különösen a repedési hajlam és az elszíneződések miatt igényel nagy figyelmet, óvatosságot (a tölgyeknél azonban valamivel gyorsabban szárítható). A szelídgesztenye ragasztása, csavarozása, szegezése problémamentes. Felületkezelésnél fokozottan kell ügyelni a felületek tisztaságára: fémmel való érintkezésnél foltosodhat. Jól pácolható és a tölgyeknél alkalmazott lakkrendszerekkel esztétikailag előnyös megjelenése biztosítható. Újabban az értékes gesztenyebútoroknál jól alkalmazhatók a környezetbarát felületkezelési módok (pl. viaszolás, olajozás).
Felhasználási területek A szelídgesztenyéből a kitermelést követően a következő erdei választékokat készítik: furnér- és fűrészipari rönk, rövid fűrészipari alapanyag, oszlop, karó, papírfa, rostfa, tűzifa. A papírfa (rostfa) termelés sarjüzemmódban, rövid vágásfordulóval egyes Fölközi-tenger melléki országokban figyelhető meg. Az elsődleges faipari feldolgozás választékai: színfurnér, fűrészáru, hordódonga, fűrészelt oszlop, vezetékoszlop, cölöp, talpfa , bútorléc, parkettafríz. Kérgéből, fájából cserzőanyag is készül. Késztermékek a szelídgesztenyéből: bútorok, (frontfelületek színfurnérozása, vagy tömörfából; székek, asztalok, stb.); kerti bútorok, kerti berendezések, (a gesztenye kiváló tartóssága alapján); különböző parketták, belsőépítészeti elemek (pl. lépcsők, korlátok); boros és egyéb hordók (kedvező 9
megmunkálhatósága miatt e célra igen keresett); tartóssága miatt szívesen alkalmazták a hajógyártásban, vízépítésben; faragott, esztergályozott dísztárgyak, szobrok.
Szaporítása Októberben szedett magvait érés után, ősszel vetik a szabadba. Tavaszi vetéshez legjobb a tölgymakkhoz hasonlóan a talaj felszínén alom alatt vagy veremben tárolni. Nevelése a csemeteiskolában gyakran két évig tart, mert ekkorra lesz csak olyan erős, hogy oltványiskolába telepíthető a csemetéje. Párás klímában, közömbös kémhatású talajon eredményes a nevelése. Ivartalanul, közönséges bujtással, ősszel a szabadban ritkán szaporítják. Ha sarjat nevel valamely termőfa, ősszel arról is szaporítható. Fajtái télen házban olthatók a tőalak cserépben begyökeresedett magoncaira. Átoltása tavasszal, rügypattanáskor eredményes, héj alá-oltással. A gesztenye, ugyanúgy mint a dió és más gyümölcsnemek, nem tartja meg magról fajtatulajdonságát, mégis nagyobbára magról nevelik, pedig szabadföldi oltása, szemzése hazánkban nem ütközik nehézségekbe. Alanyként saját magcsemetéjét lehet használni. A megfelelően tárolt gesztenye is kb. fél év alatt elveszti csírázóképességét, ezért csírázási százaléka alacsony. A termőfák aljának felásása és a káliműtrágyázás előnyös. A kálisó a kissé meszes talajokon fokozza a fák fagyállóságát, és csökkenti a levelek sárgulását. Metszeni nem szokták, az elöregedett fákat a törzsnek föld felett történő levágásával ifjítják. A gesztenye férgesedése ellen a megrágott gyümölcs gyakori összeszedésével védekezhetnek.
Szelídgesztenye kéregrák Kórokozója a Cryphonectria parasitica (Murrill) Barr. (=Endotia parasitica) nevű tömlősgomba, amely a Diaporthales rendbe tartozik.
A betegség rövid története A gomba Ázsiában őshonos, ahol a helyi Castanea fajok (C. crenata, C. mollissima) ellenállóak, vagy toleránsak vele szemben. A XX. század elején behurcolják Amerikába, 1938-ban megtalálták Európában is (valószínűleg amerikai közvetítéssel érkezett). 1969-ben Magyarországon is azonosítják szelídgesztenyén, majd 2001-ben kocsánytalan tölgyön is (szelídgesztenye elegyes kocsánytalan tölgyesekben). Amerikában a Castanea dentata állományokat néhány évtized alatt teljesen kipusztította. Hazánkban a betegség 10
leküzdésére, a járvány megállítására tett erőfeszítések nem jártak sikerrel. Napjainkban a Castanea sativa egész elterjedési területén jelen van, és nagy károkat okoz. A betegség kórtünetei Legjellegzetesebb tünetek a fák ágain, törzsén figyelhetők meg. Kívülről a vékony kérgű részeken a kéreg vöröses elszíneződése tűnik szemben. Később megjelennek a narancssárga sztromatikus piknídiumok is, majd később a kéreg felrepedezik és leválik. A kéreg alatt a kórokozó krémszínű micéliumlemezei (szirrócium) jelennek meg, ezek legyező alakban terjednek. A vastag kérgű részeken csak a későbbi stádium vehető észre, amikor az elhalt kéreg felrepedezik. Ha a kéregelhalás körkörössé válik, a felett lévő ágrészek elhalnak. A fertőzést követően néhány év alatt az idősebb fák is elpusztulnak. A gomba heterotallikus, azaz ivaros szaporodás csak mindkét párosodási típus jelenléte esetén megy végbe. A termőtestek, melyek peritéciumok, az elhalt kéregben, csoportosan, narancsvörös sztrómába mélyedten fejlődnek, hosszú nyakkal érik el a felszínt. A terjedésben a konídiumoknak van nagyobb szerepük, amelyek tömegesen képződnek a beteg vagy már elhalt fák, ágak kérgében egész évben, fagypont felett télen is. A spórákat a szél, rovarok, esővíz, madarak terjesztik.
Védekezés A Cryphonectria parasitica által okozott gesztenyepusztulás a megfigyelések szerint alábbhagyott azokon a területeken, ahol megjelentek a kórokozó úgynevezett hipovirulens törzsei. Ezek citoplazmájában egy kettős szálú RNS vírus található (hipovírus). Az ezzel fertőzött kórokozó csökkent virulenciájú, kéregelhalást nem okoz. A hipovirulens törzzsel fertőzött fák ágai a fertőzés helyén megvastagodnak, a felületi kéregrészek repedezettsége figyelhető meg, de a fák nem pusztulnak el. Fontos az elhalt ágak, koronarészek eltávolítása, a rönkök kérgezése, majd ezen növényi részek elégetése, ugyanis a gomba az elhalt ágak kérgében szaprotróf módon tovább él. A már beteg fák gyógyítása biológiai módszerrel lehetséges, a gomba hipovirulens törzseinek felhasználásával. A hipovírus képes átjutni a virulens telepbe, és megfertőzni azt. Ennek feltétele, hogy a két telep két telep kompatibilis legyen (ugyanabba a kompatibilitási típusba tartozzon), vagyis köztük hifa-hidak keletkezzenek. Ez genetikailag szabályozott. A rekombináció miatt a kompatibilitási típusok száma növekedik, ez megnehezíti a biológiai védekezést. A tényleges védekezési eljárás a kéregnekrózisok helyi kezelésével történik, ami nehézkes, nagyüzemi szinten nem alkalmazható. Erdőállományokban a járvány alakulásában döntő jelentőség a hipovirulens törzsek természetes elterjedése, amely azonban e törzsek csekély spóraképzése miatt lassú folyamat. A Cryphonectria parasitica egyes virulens törzsei más gazdanövényeket is megtámadnak, így a tölgyeket, ritkán egyéb fafajokat is. Ez elsősorban a szelídgesztenyével elegyes, vagy gesztenyésekkel szomszédos kocsánytalan tölgyesekben fordul ez elő. A tölgyeken a mortalitás alacsonyabb, mint a gesztenyén, mivel a tölgyek eredményesebben védekeznek a kórokozó ellen. A keletkezett rákok általában nem okozzák a fák pusztulását, azonban a megtámadott törzsek faanyaga értékét veszti.
11
Érdekességek •
A fajt széles körben termesztik ehető termései és faanyaga miatt. A korai római időkben északabbi régiókba, provinciákba is eljutott, majd később is kolostorkertekben a szerzetesek folytatták termesztését. Ma, több száz éves példányok is találhatók Nagy-Britanniában és egész Közép-, Nyugat-és DélEurópában.
•
Ha megfőzzük, finomak, ha pörköljük, édes ízű és lisztes állagú lesz. A főzve édességek, pudingok, desszertek és sütemények készítéséhez lehet használni, vagy fogyasztható egyszerűen sütve. Használják lisztként, kenyérkészítéshez, gabonahelyettesítőként, pótkávénak, sűrítőanyagként levesekben és sok más fellelhető formában a különböző szakácskönyvek szerint. Cukrot lehet kivonni belőle. A puliszka korzikai változata (ún. pulenta) szelídgesztenye liszttel készül. Egy helyi korzikai sör is használja gesztenyét.
•
Érdekesség, hogy a római katonák gesztenye kását kaptak, mielőtt csatába indultak.
•
Levelek kivonatát légúti megbetegedésekre használják, és népszerű orvossága a szamárköhögésnek. A sampon is készült levelek és gyümölcsök kivonatából.
•
A levelekben rutin, hesperidin, quercetin, apigenin, morin, naringin, galangin és kaempferol fordul elő, melyek könnyen izolálhatók. A legtöbb ilyen anyagnak antibakteriális hatása van.
•
A termés gazdag mangánban, cinkben, nátriumban és kalciumban.
•
Egy portugál tanulmány 3 év alatt 73 gombafaj mintegy 2700 termőtestét írta le egy gesztenyeültetvényben, melyek jelentős része mikorrhizát alkot a gezstenyével. Gyökérkapcsolt gombái: Amanita caesarea, Amanita gemmata, Amanita pantherina, Amanita spissa, Boletus edulis, Boletus aereus, Cantharellus cibarius, Hydnum rufescens, Calocybe gambosa, Pisolithus tinctorius, Hebeloma crustuliniforme, Hebeloma sinapizans, Paxillus involutus, Laccaria laccata, Laccaria amethystina, Inocybe asterospora, Gyroporus castaneus, Lactarius chrysorheus, Lactarius piperatus, Russula cyanoxantha, Russula nigricans, Russula foetens, Tricholoma ustaloides…
12
•
A szelídgesztenye termeszthetőségének északi határa egy nevezetes növényföldrajzi határvonalhoz, a Moesz-vonalhoz kapcsolódik. Ez sok szubmediterrán elterjedésű növényre is igaz, így pl. a molyhos tölgyre, a csertölgyre, a virágos kőrisre vagy a cserszömörcére. De ez a szőlőtermesztés északi határvonala is, s eddig termeszthető a dió, a házi berkenye, az őszibarack, a mandula vagy a dohány. Az elterjedési vonal nevezetes pontjai északnyugaton a Hainburgi-hegyek, északon a Gimes, egyházasmarót, Nagylibercse, Lónyabánya, északkeleten Unggesztenyés, Ungvár, Munkács, Beregszász, Nagybánya, Giródtótfalu.
•
800, egyesek szerint 1100 éves példánya található Tortworth városának templomkertjében.
•
A szicíliai Sant’ Alfio szelídgesztenyéje az Etna északi lejtőjén áll. 5 törzse van, mindegyik egy-egy tősarj volt. Magassága 30 m, törzskerülete 56 m (!), korát 2000 évre becsülik. Az ismert legöregebb szelídgesztenye. A száz lovas gesztenyéje (Castagno dei Cento Cavalli) a neve, Aragon királynéjához (1035–1715) kapcsolódik, aki egy kisebb királyságban uralkodott az Ibériai félszigeten. Egy vihar alkalmával, az egész kíséretével a fa alá tudott húzódni.
13
•
A görögök Zeusz makkjaként is nevezik.
•
A rómaiak azt tartották, hogy az emberi település számára azok az optimális területek, ahol a gesztenye megél.
•
La Fontaine: A majom és a macska című meséjében s furfangos majom, Bertrand, rábeszéli gazdája macskáját, Ratont, kaparjon ki a tűzből néhány szem gesztenyét. Raton enged a kérésnek, és három szem gesztenyét kiszed, melyek azonban Bertrand hasába kerülnek. Jön a szolga, és mindkettőjüknek odébb kell állnia. Szegény macskának, aki megdolgozott a gesztenyéért – üres hassal. Ez a történet felidézi az egész Európában ismert szólásmondást - Mással kapartatja ki a gesztenyét.
Források P. Baptista, A. Martins, R.M. Tavares, T. Lino-Neto (2010): Diversity and fruiting pattern of macrofungi associated with chestnut (Castanea sativa) in the Tra´s-os-Montes region (Northeast Portugal). Fungal Ecology 3: 9-19. Bartha D. (2000): Fa- és cserjehatározó. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Bartha D. (2004): Magyarország fa- és cserjefajai. Mezőgazda Kiadó, Budapest. CABI and EPPO (????): Data Sheets on Quarantine Pests: Cryphonectria parasitica. M. Conedera, P. Krebs, W. Tinner, M. Pradella, D. Torriani (2004): The cultivation of Castanea sativa (Mill.) in Europe, from its origin to its diffusion on a continental scale. Veget. Hist. Archaeobot. 13: 161–179. Fernández-López J. R. Alía. 2003. EUFORGEN Technical Guidelines for genetic conservation and use for chestnut (Castanea sativa). International Plant Genetic Resources Institute, Rome, Italy. 6 pages. ISBN 92-9043-606-9 P. Konstantinidis, G. Tsiourlis, P. Xofis, G.P. Buckle (2008): Taxonomy and ecology of Castanea sativa Mill. forests in Greece. Plant Ecol. 195: 235-256. Molnár S., Bariska M. (2006): Magyarország ipari fái. Szaktudás Kiadó Ház. Budapest.
A képek egy része saját. Az elterjedési térkép az EUFORGEN-é, a SEM kép Bariska Mihálytól származik, a faanyagfotókat Szelées Péter készítette, a nagy fák és a kéregrák valahonnan az internetről jött. Bocs, nincs erőm újra megkeresni.
Sopron, 2012.10.05.
14
