Bibliaolvasás: 1Kor 7,17-24 Alapige: Kol 3,1-4,1
K
Elhangzott: 20 08. október 12-én
edves testvérek, elégedettek vagyunk-e? Elégedettek vagyunk-e élethelyzetünkkel, társadalmi helyzetünkkel? Azután el tudjuk-e fogadni az életkorunkból adódó lehetıségeinket és korlátainkat? Fiatalon, középkorúan és idısen? Megtaláltuk-e jelen helyzetünkben a feladatainkat? És tudjuk-e, hogy mi nem feladatunk? Vagy inkább azt reméljük, hogy ha változik valami az életünkben, akkor jobban a helyünkön leszünk?! És ha jobban a helyünkön leszünk, akkor az Úr Isten is kedvesebben tekint le ránk?! Isten Igéje e kérdések mentén ad jelen szakaszunkból útmutatást számunkra. 1. A mai igénkben olvasott példák (körülmetéletlenség vagy körülmetéltség, szabadság vagy szolgaság) egy Istentıl jövı alapelvet illusztrálnak. Ez pedig a következı: semmilyen evilági státusza, élethelyzete a keresztyéneknek nem vethetı össze az Istentıl jövı elhívással. A korinthusi levélben elıforduló hivatás (klészisz) szó ugyanis az ember állapotára, helyzetére utal. Arra a társadalmi, szociális, kapcsolati helyzetre, arra az élethelyzetre, amiben Isten megszólította és elhívta az embert az İ követésére. Tehát az alapelv: A keresztyént elhívása határozza meg, nem a hivatása. A keresztyénnek a legfontosabb tényezı az életében, hogy az Úr Isten megszólította és elhívta az İ követésére. Ezt az alapelvet, mint említettem, példákon keresztül mondja ki Pál apostol. A körülmetéltek ne akarják valamiféle (már az ókorban is meglévı) operációval visszaállítani eredeti állapotukat, s a körülmetéletlenek ne akarják a körülmetélést. Egyik sem fogja erısíteni Isten elıtt állásukat, lelki státuszukat. A rabszolgákat is ugyanúgy elfogadja az Úr Isten, mintha szabadok lennének. Keresztyén szolga és keresztyén szabad, mindkettı Krisztushoz tartozik, és társadalmi státuszuknak nincs lelki jelentısége. Nincs az Isten elıtti helyzetük szempontjából fontossága. Egy keresztyén számára Isten elıtt jelentéktelen, hogy körülmetéletlen vagy körülmetélt, szolga vagy szabad, házas vagy egyedülálló. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Sıt egyik helyzet sem akadály, hogy keresztyén életet éljen valaki. Ez azért van, mert csakis az Istentıl jövı elhívás határozza meg a keresztyént. A keresztyént elhívása határozza meg, nem a hivatása. Az elhívásnak nem elıfeltétele a társadalmi helyzetében való változtatás, és ugyanígy az elhívásnak nem természetes, nem szükségszerő következménye a társadalmi helyzetében
2008. október 26.
2
való változtatás. Ezt az alapelvet alkalmazzuk magunkra. Egy keresztyénnek nem kell vágynia és keresnie „a megfelelı, a legjobb életkörülményt”, „a kívánatos élethelyzetet”, „a jó hivatást” azért, hogy a keresztyén szabadságot bírja és Isten elhívása szerint eredményesen szolgáljon. Pál apostol többször mondja el ebben a szakaszban, hogy maradjunk meg abban az élethelyzetben, amiben elhívattunk: ahogy az Úr adta neki, ahogy az Isten elhívta, úgy járjon; Mindenki abban maradjon meg Isten elıtt, testvéreim, amiben elhívatott.; Mindenki maradjon abban a hivatásban, amelyben elhívatott. Ha azért akarunk változtatni hivatásunkon, mert akkor majd más lelki szinten leszünk, akkor ne tegyük. Egy ilyen változtatásnak nem lesz lelki haszna. Amikor 4. éves biológus hallgató koromban hitre jutottam, és Isten elhívásának friss tüze égett bennem, arra gondoltam, hogy - miután ez a biológia tudomány most annyira már nem érdekel Isten megismerésének fényében, - váltanom kellene, s valami értékesebbnek vélt, lelkibb munkát kellene végeznem. A felnıtt konfirmációs órán kerülhetett szóba ez a kérdés, és emlékszem, hogy maga a lelkipásztor intett, hogy mielıtt lépnék bármilyen irányba is, elıbb fejezzem be a biológus szakot. Egy másik lelkész pedig kiemelte, hogy nem véletlen, hogy biológusként hívott el az ÚR Isten. És gondolkozzam el ezen! Ezzel át is térhetünk a második témánkra. 2. A hivatásunknak, élethelyzeteinknek, életutunk egyes állomásainak is megvan azonban az Istentıl jövı célja. Élethivatásunknak, társadalmi helyzetünknek, de annak is, hogy gyermekkorban vagy ifjúkorban, felnıttkorban, vagy idıskorban járunk. Pál apostol leveleiben ezt részletesen ki is fejti (különösen az Efézusi, és a lectioban felolvasott Kolossébeli gyülekezeteknek írt, valamint a Timóteushoz és Tituszhoz írt levelekben). Az Úr Isten azonban jelen igeszakaszunkban mindebbıl azt parancsolja, hogy mindnyájan életünknek összes egyéb cselekedeteiben vegyük figyelembe, hogy milyen élethelyzetben, társadalmi helyzetben, életkorban is vagyunk İelıtte. Isten ugyanis jól tudta azt, hogy mennyire nyughatatlan az emberi értelem. És tudta, hogy becsvágyában mennyire vágyakozik a különféle dolgokat egyszerre ölelni magához. Hogy tehát e nyughatatlanságunkkal mindent össze ne zavarjunk, az életpályák megkülönböztetésével kinek-kinek meghatározta kötelességeit, hogy Kálvint idézzem. És hogy senki a megjelölt határokon túl ne menjen, az ilyen életpályákat hivatásnak nevezte. Minden egyes embernek az életpályája, élethelyzete tehát az Úr által rendelt állomás azért, hogy egész élete folyásában meggondolatlanul ide-oda ne hányódjék. A keresztyén ember elhívását a hivatásában éli meg. Az összes cselekedetünket Isten e szerint mérlegeli. A ránk bízottakra nézve vagyunk csak sáfárok! A ránk bízottakra nézve tartozunk elszámolással. Minden dolgunkban tehát az Istentıl való hivatás, élethelyzet, életkor, és társadalmi státusz a helyes cselekvésnek kiindulópontja és alapja. Engedve a bölcs tanácsoknak és valahol természetesnek is gondolva, folytattam a biológus szakom, a Biblia mellett tankönyvek is voltak a kezemben, jelen voltam egy kutatómunkában, s megírtam a szakdolgozatomat, lediplomáztam. Minden dolgunkban az Istentıl való hivatás, élethelyzet, életkor, és társadalmi státusz a helyes cselekvésnek kiindulópontja és alapja. Aki nem alkalmazkodik ehhez, kötelességei teljesítésében sohasem fog a helyes úton járni. Végezhet ugyan az ilyen ember néha olyasmit, ami látszólag dicséretes dolog, de ez, bármilyen legyen is az emberek elıtt, Istennek széke elıtt nem áll meg. Nem beszélve arról, hogy életének különbözı területei között sem lesz meg a kellı összhang. Életünk tehát akkor lesz a
3
XI. évfolyam 31. szám
leghelyesebben berendezve, ha azt az Istentıl való hivatáshoz, élethelyzethez, életkorhoz, és társadalmi státuszhoz szabjuk. A gondokban, fájdalmakban, fáradalmakban és egyéb terhekben nem kis vigasztalásul szolgál az embernek az a tudat, hogy mindezekben Isten az ı vezetıje. A felelıs állásban dolgozó, az emberekkel megbízott pedagógus, igazgató, s egyéb vezetı szívesebben végzi az ı feladatát, ha meggyızıdött arról, hogy hivatása terheit Isten helyezte rá. A változó idıjárásnak vagy gazdasági helyzetnek kitett földmővelı, állattartó, vállalkozó, vagy szakember könnyebben elfogadja a megterhelıen változó tényezıket, és végzi továbbra is tisztességes a munkáját, ha meggyızıdött arról, hogy mindezt a terhet Isten engedte meg. A családapa és családanya jobban ragaszkodik kötelességeihez, ha meggyızıdött arról, hogy e szerepbeli terhét Isten helyezte rá. A gyermek könnyebben engedelmeskedik, ha Istentıl fogadja el életkorszakának kereteit. Az idıs és betegeskedı ember könnyebben fogadja el élete hajnalát, ha meggyızıdött arról, hogy Isten ez életkorában is adott számára feladatot. Ki-ki könnyebben viseli el és nyeli le az életében elıforduló kellemetlenségeket, aggodalmakat, és gyötrelmeket, ha elfogadja, hogy ez Istentıl jött, és céllal van életében. Ebbıl származik az a rendkívüli vigasztalás is, hogyha a hivatásunkat követjük, akkor nincs oly hitvány munka, és nincs olyan életkor, amely Isten elıtt ne ragyogna és értékes ne volna. Újra mondom: A keresztyén ember elhívását a hivatásában éli meg. 3. A keresztyén ember maradjon hivatásában, mondta ki Pál apostol. Nyilván itt nem Isten szava szerint elítélt munkákra gondol, amiben meg kell maradni (mint pl. prostituált, jós, uzsorás…). S ezzel nem is azt mondja számunkra, hogy maradjon az életünkben meg a status quo, mintha az isteni rendelés lenne, hogy ugyanabban az élethelyzetben maradjunk, amiben Isten elhívott minket magának. Pál nem azt mondja, hogy nem lehet változtatni, csak azt, hogy nem kell változtatni ahhoz, hogy Krisztust tudjuk követni! Talán azt gondoljuk, hogy hőségesebbek lennénk Istenhez, ha egy másik állásba kerülnénk?! Vagy ha ez a sok nehézség vagy betegség nem volna, akkor jobban a helyünkön lennénk az Úr Isten szemében?! Azt gondoljuk, hogy ha változnának a dolgok, akkor elégedettebbek lennénk?! Pál apostol azt tanítja itt, hogy nem kell változtatni ahhoz, hogy Krisztust tudjuk követni, hogy hőségesek maradjunk az Úr Istenhez! Lehetünk elégedettek abban az élethelyzetben, azaz - ahogy a görög kifejezést a fordító visszaadja- abban a hivatásban, amit Isten céllal ránk helyezett. De Pál nem azt mondja, hogy nem lehet változtatni. A keresztyén ember maradjon hivatásában, de azt meg is változtathatja. Változtatni nem tilos. Az életkorunk eleve változik. A változtatás lehetıségére Pál apostol hoz egy példát. Az nem akadály a keresztyén élet megélésében, hogy valaki szolga, de ha lehetıség van arra, hogy felszabaduljon, ragadja meg a lehetıséget. Pál láthatóan komplexen látja az életet. Az a vezérelv, amit többször kiemelt, hogy „maradj meg abban, amiben vagy”, azt nem lehet törvényként minden körülményre ráhúzni. Van elınye annak, hogy valaki nem szolga, hanem szabad. Vagy, ahogy Pál magára nézve látta, van elınye az egyedülállóságnak is (így egyetlen céllal maga elıtt az Úrnak szentelheti magát). De ezek az elınyök semmi pluszt nem adnak ahhoz, ahogy valakire Isten rátekint. Isten vezetése alatt mi magunk is felismerhetjük, hogy változtatni kell-e. De mindezt Isten Igéjének elıbbi tanításai fényében. Azaz Isten elhívásának nem természetes, nem szükségszerő következménye az élethelyzetében való változtatás. Ha változtat, akkor sem lesz több ı Isten elıtt. És ha változtat, akkor abban az új hivatásában, élethelyzetében is Isten elhívását kell megélnie.
2008. október 26.
4
Isten elıtt kell tehát imádságban gondolkoznunk magunkról, családunkról, hogy jelen élethelyzetünkben megmaradjunk-e, vagy változtassunk. Ezek gyümölcse volt személyes életemben és családom életében is a két nagyobb változás. Elsıként, hogy egyetemisták között végezhettem missziós munkát hozzájuk hasonló képzettségő emberként. Másodikként, hogy a teológia és a lelkészi hivatás felé léptem tovább. De e döntés közben nem gondoltam, hogy ezzel eljutok a lelki pályán a csúcsra, hogy én végezném „az elit” lelki munkát, s mindenki másnak a munkája földhözragadt, csekély értékő lenne. Tévednénk, ha így gondolnánk, mert minden egyes embernek az életpályája, hivatása az Úr által rendelt állomás. És İ bölcsen és céllal rendelte el számunkra. Kedves testvérek, ismét felteszem az igehirdetés elején feltett kérdéseket. Elégedettek vagyunk-e? Elégedettek vagyunk-e élethelyzetünkkel, társadalmi helyzetünkkel, hivatásunkkal? Azután el tudjuk-e fogadni az életkorunkból adódó lehetıségeinket és korlátainkat? Fiatalon, középkorúan és idısen? Megtaláltuk-e jelen helyzetünkben a feladatainkat? És tudjuk-e, hogy mi nem feladatunk? Vagy inkább azt reméljük, hogy ha változik valami az életünkben, akkor jobban a helyünkön leszünk?! És ha jobban a helyünkön leszünk, akkor az Úr Isten is kedvesebben tekint le ránk?! Isten Igéje e kérdések mentén adott jelen szakaszunkból útmutatást számunkra az alábbi fı gondolatok mentén: 1. A keresztyén embert elhívása határozza meg. 2. A keresztyén ember elhívását a hivatásában éli meg. 3. A keresztyén ember alapvetıen maradjon meg hivatásában, de azt akár meg is változtathatja, ha Isten erre vezeti. Ámen. (Fekete Zoltán)
Heti rendünk: Vasárnap (október 26.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin terem] 10.00 Templom Szabó Gábor keresztel: Tóth Kása István 10.00 Kocsér Dr. Fodor Ferenc 11.15 Kopa-iskola [Szolnoki út 67.], Pap Ferenc 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 18.00 Templom Szabó Gábor Kedd: 10.00 Idısek otthona [Arany J. u. 35.], Fekete Zoltán 17.30 Fébé Nıszövetség [Kálvin terem], Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta 18.00 Bőnbánati istentisztelet [Templom], Fekete Zoltán Szerda: 10.00 Bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 16.00 Istentisztelet [Nyársapát, Szarka kúria], Fekete Zoltán 18.00 Bőnbánati istentisztelet [Templom], Szabó Gábor 19.00 Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila
5
XI. évfolyam 31. szám
Csütörtök: 15.00 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Szabó Gábor 16.00 Ifjúsági bibliaóra [Kálvin terem], Fekete Zoltán 18.00 Bőnbánati istentisztelet [Templom], Szabó Gábor 19.00 Énekkar [Kálvin terem], Dr. Dávid István Péntek: Reformáció ünnepe 18.00 Istentisztelet [Templom], Dr. Fodor Ferenc ágendázik: Dr. Fodor Ferenc Szombat: 15.00 Istentisztelet [Temetı], Fekete Zoltán 18.00 Hétvégi hálaadó-istentisztelet [Templom], Pap Ferenc Vasárnap (október 26.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin terem] 10.00 Templom Dr. Fodor Ferenc 10.00 Kocsér Szabó Gábor 11.15 Kopa-iskola [Szolnoki út 67.], Pap Ferenc 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Szabó Gábor 18.00 Templom Szabó Gábor Megkereszteltük: Hoffer Gábor és Czeczei Éva Dávid nevő gyermekét. Kalocsa Sándor és Regdon Szilvia Marcell nevő gyermekét.
Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 3.500,– forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 27.055,- forint volt. Isten áldja meg a jószívő adakozókat! A temetıi kapuk ünnepi nyitvatartása: október 27. hétfın zárva október 28. kedden nyitva október 29. szerdán zárva október 30. csütörtökön zárva okt. 31. - nov. 1. péntek-szombat zárva
Felhívjuk a kedves testvérek figyelmét, hogy október 26-án vasárnap lesz az elsı gyermek-istentisztelet a Kálvin-teremben Szalayné Csabai Mária vezetésével.
2008. október 26.
6
ÉRTESÍTÉS Szeretettel értesítem a a kedves testvéreket, hogy a nagykırösi gyülekezet lelkipásztori tisztségébe való beiktatásom 2008. november 8. (szombat) délután 3 órakor lesz a templomban. A beiktatást Nagytisztelető Komlósi Péter esperes úr végzi, igét hirdet Fıtisztelető Dr. Szabó István püspök úr. Kérem a gyülekezet azon tagjait, akik az ünnepség, illetve az azt követı vendéglátás megszervezésében, lebonyolításában bármi módon segíteni tudnak, jelentkezzenek nálam vagy a Lelkészi Hivatalban. Köszönettel: Szabó Gábor lelkipásztor
Iskoláink hírei ÁLTALÁNOS ISKOLA: Október 22-én reggel iskolánk tanulói az 56-os forradalomra emlékeztek. A szép és hatásos mősort Török Márta tanárnı tanította be. Ezen az ıszi szünet elıtti utolsó tanítási napon a következı esemény az iskolapolgárrá avatás volt templomunkban. 72 elsı osztályos és 10 újonnan érkezett felsıbb évfolyamos gyermek vehette át a Bocskai-nyakkendıt és a névre szóló zsoltáros könyvet, a gyülekezet ajándékát. A szép és értékes ajándékot a gyermekek nevében ezúton köszönjük. A tanítási nap zárásaként részt vettünk a városi Aranyünnepségen is. GIMNÁZIUM: Ismerkedési délutánt rendezett a 9. B és 7. A osztály a tanárok, szülık és a diákok számára. Október 13-18 között iskolánk vallástanára, Oszlánczi Andrea a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban képviselte iskolánkat. Ismerkedett a helyi pedagógiai munkamódszerekkel. Október 19-én Váradi Ferenc tanárunk vezetésével a gimnázium néhány diákja Budapestre utazott. A Kerepesi temetıben megkoszorúzták Arany János sírját. Október 20-án tanári értekezletet tartottunk, megbeszéltük az elıttünk álló feladatokat. Bujdosó Viktória 11. C osztályos tanuló a hétvégén Újszászon megrendezett Országos Tollaslabda Emlékversenyen I. helyezést ért el. Október 21-én a gimnázium tanulói hóvégi áhítaton vettek részt. A templomkertben október 22-én megemlékeztünk Arany János Nagykırösre érkezésérıl. Ünnepi beszédet mondott Dr. Novák László, az Arany János Társaság elnöke. Fellépett Mocskonyi Gergely elıadómővész. Október 23-án részt vettünk a városi 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére megrendezett ünnepi megemlékezésen. Ünnepi beszédet mondott Dr. Habil. Kálnokii-Gyöngyössy Márton megyei múzeumigazgató. A Kossuth Lajos Áltános Iskola ünnepi mősorát tekinthettük meg.
7
XI. évfolyam 31. szám
Gondolatébresztı és Ismeretbıvítı sorok „Erıs várunk nékünk az Isten” Luther éneke Énekeskönyvünk 390. dicsérete (Erıs vár a mi Istenünk) minden bizonnyal a reformáció, a protestáns világ egyik meghatározó éneke, himnuszszerő imádsága. A monumentális ének dallama és szövege egyaránt Luther Mártontól ered . Magyar református énekeskönyvünkben több olyan ének van, amelyet Lutherrel hozhatunk összefüggésbe (dallam- és szövegíróként, átdolgozóként, latin eredető himnuszok átköltıjeként, egyes versszakok költıjeként stb). Luther mint énekköltı, zeneszerzı semmilyen furcsa vagy szokatlan dolgot nem tett, amikor az Anyaszentegyház és a reformáció ügyét nem csupán hathatós prédikációival, az istentisztelet megtisztításával, írásaival, hanem az énekköltészet lehetıségével is szolgálta. A középkori klasszikus, általános mőveltség és tudományosság részét képezte a versírás és a zeneszerzés. Ezek szabályát, technikáját minden mővelt ember elsajátította, e gyakorlat maradványai egészen a XIX. századig megmaradtak. A „vers” elsısorban énekelt mőfaj volt, amelyhez zene, dallam társult. Luthertıl és Zürich reformátorától, az istentiszteletbıl sajátos okok miatt a zenét teljesen számőzı Zwinglitıl egyaránt ismerünk más zenei kompozíciókat (motettákat) is. Kálvinnal kapcsolatban pedig nem közismert tény, hogy amikor az ún. „genfi zsoltároskönyv” alakulni kezdett, Kálvin maga több zsoltárt verselt meg. Ezek az 1539-es strasbourgi kis győjteményben meg is jelentek, majd Kálvin önként vonta vissza ıket, átengedve a zsoltároskönyv ügyét kora híres mestereinek. Az Erıs vár tulajdonképpen zsoltárének, zsoltárparafrázis, azaz a 46. zsoltár gondolatiságából ihletett költemény, hitvallásszerő megfogalmazása (pl. Az Ige kıszálként megáll) a reformáció tanítása melletti szilárd megmaradásra buzdít örökérvényően, e megállás lehetısége abban van, hogy Isten maga erıs várunk, kısziklánk. 1524 óta jelentek meg olyan énekgyőjtemények, amelyek Luther és köre énekeit tartalmazták. Olyan gyülekezeti énekeskönyvek voltak ezek, amelyek az elsı idıben mindenképpen a kántorok és lelkészek számára szolgáltak normaszövegül, majd az idı haladtával, fıleg a XVIII. század folyamán egyre több ember kezébe kerültek istentiszteleti használat alkalmával. A kor stílusjegyeinek, ízlésvilágának alkalmazását figyelhetjük meg, amikor a reformáció korában ısi himnuszokat népénekké alakítottak át, ill. költöttek át, vagy új dallamokat és szövegeket alkottak. Nevezett énekünk, az Erıs vár (Ein feste Burg ist unser Gott) már korán, egy 1529-es énekeskönyvben megjelent. A Luther-ének Magyarországra is korán elérkezett. A korábbi kutatás úgy tudta, hogy az ének magyar fordítása elıször az 1566-os, úgynevezett Váradi énekeskönyvben volt benne, de 1975-ben Stuttgartban újból sikerült fellelni Huszár Gál 1560-ban, Debrecenben kiadott és elveszettnek hitt énekkönyvét, amely minden magyar protestáns énekeskönyv „anyja” és mintaképe tulajdonképpen. Huszár Gál dallammal együtt közli Luther nevezett énekét. Az elsı németországi megjelenés után három évtizeddel a magyar fordítás nyomtatásban – úgy tartjuk – Skarica Máté fordításában jelent meg.
8
2008. október 26.
Az ének dallama a hangsúlytalan felütés (elsı hang) és az eredeti szinkópák miatt sokkal élénkebb volt, de az idık folyamán „egyszerősödött”, nyújtottabbá vált, és így mára valóban a mozdíthatatlan monumentalitás érzetét kelti az éneklıben és a hallgatóban . Jelenlegi énekeskönyvi dallamváltozatunk a zeneirodalomban sokszor feldolgozott korál egyik változatára megy vissza. Luther éneke, amely a reformáció 300 éves évfordulója óta (1817. október 31.) a reformációi „emlékünnepély” része Európa-szerte, 1806 és 1921 között nem szerepelt a magyar református énekeskönyvekben. Ugyanarra a sorsra jutott, mint mindegyik „régi” ének. Az 1806-os énekeskönyv a „régi” énekek mintegy háromnegyedét eltávolította az istentiszteletekbıl és a köztudatból. Az Erıs várat az 1921-es énekeskönyv hozta vissza, ez a változat azonban sem szövegét, sem dallamát tekintve nem a legjobb változata a régi Luther-éneknek. 1948-ban egy másik, de történetileg igazolható dallam és szövegváltozat került bele a magyar református énekeskönyvbe, amely azóta az országos és egységes evangélikus énekeskönyvben (1982) is szerepel, így legalább ezt az éneket minden dallami és szövegi eltérés nélkül tudjuk közösen énekelni. (Pap Ferenc)
Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2008. október 12 – október 19-e között) Okt. 19. Okt. 20. Okt. 21. Okt. 22. Okt. 23. Okt. 24. Okt. 25. Okt. 26.
vasárnap hétfı kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap
Abd 1-16; Abd 17-21; Jón 1; Jón 2; Jón 3; Jón 4; Jób 1,1-12; Jób 1,13-22;
Zsolt 1;
Ézs 25;
Zsolt 107;
Mk 13,3-20; Mk 13,21-37; Mk 14,1-2; Mk 14,3-9; Mk 14,10-11; Mk 14,12-25; Mk 14,26-31; Mk 14,32-42;
RÉ 165 RÉ 87 RÉ 168 RÉ 102 Himnusz
RÉ 63 RÉ 269 RÉ 107
Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk:
[email protected], Honlap: http://refkoros.hu
A kiadvány ára: 25 Ft
