Alapige: János 2,13-22 Énekek: 335, 391, 198
Elhangzott: 20 06. március 14-én, Budapesten, a Teológia akadémiai istentiszteletén, Nagyböjt második hetében
Keresztyén Gyülekezet! Krisztusra tekintı szent nép! úsvét elıtt, Nagyböjtben a szenvedı Krisztus arca rajzolódik ki különösképpen elıttünk. Hitvallásainkkal együtt megdöbbenéssel, hitbéli reménységgel valljuk és hirdetjük: életének, földi létezésének a lényege az emberért viselt szenvedés volt. Már Keresztelı János is az Isten Bárányára mutat, aki elhordozza, hátán cipeli a világ bőnét (Jn 1,29); s íme az Isten Báránya a kereszten, a legtisztátalanabb és legközönségesebb helyen, a Golgota vesztıhelyén (Jn 19,31kk) – mely egyúttal a legszentebb Úrjelenés és önkijelentés (teofánia) helye. Isten dicsısége úgy jelent meg ott, hogy sötét lett, szótlanság lett, menny- és földindulás lett, döbbenet lett, halálhörgés és hulló könny kísérte a nem szélvészben, erıben, hatalomban, hanem a kiszolgáltatottság gyöngeségében megszólaló szót: „Elvégeztetett” (Jn 19,30), majd poklokig szállt. „Az élet ottan halni tért” (RÉ 344). A böjt valóságos, átgondolt életvitel és hitélet. Vallástörténeti jelenségként a böjtölés mechanizmus: a lemondás és önmegtartóztatás külsı jelei eszközként szolgálnak. A hit és a teológia számára azonban a (testi-lelki) böjt vezet valahová, a Nagyböjt szent 40 napja útba igazít, felhív és biztat. A böjtben az újat, a megújulást, az új kezdetet tapasztalhatja meg az ember, valami teljesebbet, nagyobbat annál, amit el tud képzelni. Aki önmagának irgalmat kér és könyörög, tud irgalmazni másoknak. Aki nem csupán a szerzésre néz égı tekintettel, meglátja más szükségét is és kenyértelenségét. Aki nem csupán szerezni, vásárolni, birtokolni kíván, észreveszi a nyomorultat, a szegényt, a vigaszt keresıt. Aki nem csupán beszélni és zajongani tud, felismeri a szóra vágyót. Vajon a virtuális és elméleti Nagyböjt és böjtölés idáig vezet-e? Húsvétig vezet-e? És most értjük igazán Ézsaiás prófétát: „Hát nem az-e a böjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-e, hogy az éhezınek megszegd kenyeredet, a szegény bujdosókat házadba befogadd, a mezítelent felruházd…?” (Ézs 58,6-7). Aki az Isten színe elé tud állni, testben és lélekben képes megtisztulni, mások és saját maga szemébe is bele tud nézni. Ez a böjt áldása és lehetısége.
H
2008. február 10.
2
A böjt külsı és belsı rendet teremt, egyént és közösséget formál. Ha az egyház ma nem böjtöl, akkor nem hisz az Istentıl elkészített új kezdetben, nem mer tovább látni a láthatónál. Ha nem böjtölsz, nem várod az újat, nem várod Húsvét titkának újbóli erısebb feltárulkozását. János evangélista is ama nagy és egyetlen Húsvét elıtt egy másik Húsvét alkalmával tekint a Templomba bevonuló Krisztusra. Most mi Máté evangélista után (Mt 21,117) még egyszer, a jánosi hit mély értésével tekintünk a Templomba menı, a Templomot megtisztító Krisztusra. A közeledı nagy ünnep egykor és ma is a nagy üzletek ideje. Megnövekedı forgalom, felbuzduló vallásos érzet, megnövekedı bevétel övezi körül az ünnepet. Egy egész város, egy egész apparátus él, profitál és virágzik ilyenkor a vallási turizmusból. A közeledı nagy ünnep a nagy titkok ideje. Vajon a nagy titkok és a nagy üzletek összeférnek-e? A körülmények ünnepe vagy az ünnep körülménye – azaz a körülményeket ünnepeljük-e, vagy az ünnepnek vannak-e körülményei? Vajon az imádság, az áldozat legmélyebb, legintimebb, legbensıbb élménye, az Istennel való találkozás kizárólagossága a kalmárkodás, kufárkodás, üzletelés, csencselés magával vonszoló, elsodró beolvasztó képessége összefér-e? A Jeruzsálemi Templomba vezetı út az Istenhez vezetı út ezen a földön a zarándok számára. Felmenni, szinte lelkileg felemelkedni lehet csak a szent helyre, a legszentebb helyre, az egyetlen igazán szent helyre, a Legszentebbhez. Jézus is így megy fel Jeruzsálembe. Ott találta a Templomban, a pogányok udvarában a „szent” apparátust. Ott találta a Templomban, a pogányok udvarában ugyanazt, amit láthatott az út szélén, a piacokon, az emberi létezés valóságos terein Názáretben és Jerikóban, Jeruzsálem más utcáin. İ látott, ıt nem látták. Nincs tehát ott semmi új, semmi meglepı, semmi szokatlan. Vagy talán még rosszabb: ugyanazt találni, felfedezni a Templomban, a legszentebb helyen, mint bárhol másutt ugyanazt teszi, mintha az Isten Országában az emberi létezés elveszett valóságát találnánk meg: a gyászt, a könnyet, a halált, az átkot, a napot és a világosságot (vö. Jel 21,1kk); Ádám és Éva, Kain és Ábel, Noé és Bábel céltalan bolyongását és létezését; a tökéletlen létezés amorf alakzatát. Jézus azonban nem ezt hozta, nem ezt hirdette: hanem kötélostort a SZENT kiárusítóinak. Jeremiás próféta is ott állt egykoron az Úr házának kapujában, a bemenık fülébe ezt kiáltja: „Nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok és idegen istenek után jártok, akiket nem ismertek: és eljöttök, és megállotok elıttem e házban, amely az én nevemrıl neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk; hogy ugyanazokat az utálatosságokat cselekedhessétek! Vajon latrok barlangjává lett-e ez a ház tielıttetek, amely az én nevemrıl neveztetik? Íme, én is látok, azt mondja az Úr” (Jer 7,9-11). Hazug és önámító szavak ezek – a felelısség- és lelkiismeret-tompítók nyugodtan hajlonganak-e továbbra is a jeremiási szavak után? A „munkazaj” beszőrıdött a Templom belsejéig, ahonnan kifelé kellene szőrıdnie az imádságnak, a zsoltárnak, a magasztaló éneknek, a liturgiának. Beszüremkedik az ember zaja, a csatazaj oda, ahonnan az isteni létezés szózata kellene hogy kiszüremkedjen (vö. Ézs 6). Van, aki csak ennyit láthat, tapasztalhat, hallhat a „szent nép” istentiszteletébıl – a pogányok udvarában, mert csak odáig juthat. Az ember alkudozásának zaja
3
XI. évfolyam 7. szám
vetekszik az Isten csöndjével, az egyéb vetekszik a valamivel, a szent idı vetekszik a leigázott idıvel, a királyi trónszék vetekszik a pénzváltóasztalokkal, az áldozat illata vetekszik a trágyaszaggal, a káosz a renddel, az elégtétel az árfolyammal, az istentisztelet az üzlettel, a kérubok a galambokkal, az ünnep a mindennapival, a szent a közönségessel, a megkülönböztetett az egybefolyóval, az ég a földdel, az oltár a pénzváltók székével – hiszen a SZENT ideológia lett. Megvan mindenre a kegyes magyarázat! Pénzváltó azért kell, mert mindenféle pénzérmék helyett csak arckép nélküli szent pénzzel lehet fizetni a parancsolat miatt (vö. 2Móz 20,4-6) – kiváltképp az Isten tiszteletének helyén. Kellenek kiváló, hibátlan áldozati állatok és kellékek, s közben a kiárusított SZENT jó hasznot hoz. A látszatrend, a látszatnyugalom világa ez: ülnek a pénzváltó asztaloknál (Jn 2,14). Az élı Isten Fia az, aki nem hagyja ıket tovább ülni, hanem állatot, pénzváltót és kereskedıt kötélbıl font ostorral őz ki onnan. Talán még kapzsiságuk okán a földön is kúsznakmásznak pénzecskéik után – az emberarcúért, a beváltottért. Még a galambárusok sem maradhatnak! A galambárusok a szegények sarcolói, akik a legolcsóbb áldozati állatot árusították – ık elmehetnek (Jn 2,16). Nincs semmiféle naiv, népi, teológiai indok, kegyesség, ami igazolná az igazolhatatlant. Nincs kivétel, nincs méltányosság. A Templom, az Isten tisztelete a teremtés tökéletes és igen jó rendjének leképezıdése és hordozója ebben a világban (vö. 1Móz 2,1-3). A kiárusított SZENT? Vajon ezek alapján hogyan és miként fér össze az istentisztelet és a praktikum, a templom és a praktikusság? A liturgia és a komfort, a hitélet és a komfortosság? Az összkomfortos liturgia? A szent szolgálat reflexeinek, érzésvilágának, a hitnek tompulása Malakiás prófétánál a sánta, méltatlan, igénytelen Isten elé vonszolását, odadobását jelentette (Mal 1,6-14), míg Jézus korában, az evangélistáknál az ideológiává tett SZENTet. A pénzváltó asztalkáknál való üldögélés, az eltőrt, elviselt, megszokott, bejáratott, önigazoló, mentegetıdzı, önámító hitélet kifejezıdése – amikor már nincs út a szentélyhez számukra sem; elég nekünk az egyik külsı csarnok, ill. udvar, megelégszünk mi azzal. A Messiás, az Isten Fia jelet cselekszik – kérdezik is tıle: milyen jogalapod van cselekedni (Jn 2,18)? Nem értik a zsidók Jézust. 46 évig épült a Templom - micsoda falak, micsoda épület, micsoda befektetés, micsoda áldozat, micsoda történelmi jóvátétel! Nem értik Jézust. Érdemként állítják be kötelességüket. 46 év és három nap hogyan egyeztethetı össze? Mi vajon nem így vagyunk? Örüljön a mindenható Isten, hogy vagyunk, hogy óhajtunk imádkozni, szolgálatot végezni! Megfáradtunk a falépítésben, jár nekünk egy kis üldögélés a pénzváltók asztalánál! Micsoda falak – de mi folyik bent? A falakon túl, akár a szívben is? Jézus „feltámasztja” a lerombolt épületet – a Húsvét utániak emlékeznek, hisznek, hogy İ ezt akkor szólta (Jn 2,22). János evangéliuma a maga teológiai nézıpontja szerint Húsvéttól Húsvétig vezet. Bátran és hittel mutat Krisztusra, az Isten Bárányára. Míg vágják a szabadulás ünnepére a páskabárányt a szent helyen, İ ott van a kereszten. Az idık közepén megjelenı Isten Fiaként az elveszítetett hozta, az elvesztettet kereste meg. İ a Mester, a Messiás, akiben az Isten Országának teljessége jelent meg. Adjon az Isten mindannyiunknak jánosi mély, húsvéti látást és hitet, miszerint İ kimozdíthat bennünket a hit reflexiómentes aláhullásából. Ámen. (Pap Ferenc)
2008. február 10.
4
Heti rendünk: Böjtfı vasárnapja (február 10.), úrvacsorás istentiszteletek: 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Szőcs András 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Köteles Attila 9.45 Gyermekistentisztelet [Kálvin terem], Bartáné Járó Anita 10.00 Templom Szőcs András 10.00 Kocsér Jelényi László 11.30 Kopa iskola [Szolnoki út 67.], Pap Ferenc 11.30 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Szőcs András 14.30 Nyársapát [Szarka kúria], Köteles Attila 18.00 Templom Jelényi László Hétfı: 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhitat [Templom], Dr. Fodor Ferenc 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhitat [Templom], Köteles Attila 17.30 Presbiteri Tanács győlése [Lelkészi Hivatal], Dr. Fodor Ferenc Kedd: 17.30 FéBé Nıszövetség győlése [Kálvin terem], Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta Szerda: 10.00 Gyülekezeti bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 19.00 Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila Csütörtök: 15.00 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Köteles Attila 16.00 Konfirmandus óra (Kezdı csoport) [Kálvin terem], Köteles Attila 17.00 Konfirmandus óra (Haladó csoport) [Kálvin terem], Köteles Attila 17.30 Presbiteri győlés [Kálvin terem], Dr. Fodor Ferenc 19.00 Énekkar [Kálvin terem], Dr. Dávid István Szombat: 16.00 Ifjúsági bibliaóra [Kálvin terem], Köteles Attila 18.00 Hétvégi hálaadó istentisztelet [Templom], Jelényi László Vasárnap (február 17.): 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Köteles Attila 9.45 Gyermekistentisztelet [Kálvin terem], Szalainé Csabai Mária 10.00 Templom Köteles Attila 10.00 Kocsér Dr. Fodor Ferenc 11.15 Kopa iskola [Szolnoki út 67.], Pap Ferenc 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 14.30 Nyársapát [Szarka kúria], Köteles Attila 18.00 Templom Pap Ferenc
Eltemettük: Boros László (Kökény Ilona férje) élt 78 évet, Sirató u. 8.
5
XI. évfolyam 7. szám
Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 3,000.– forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az istentiszteletek perselypénzének összege: 34,850.- forint volt. Isten áldja meg a jószívő adakozókat!
Iskoláink Hírei ÁLTALÁNOS ISKOLA: Diákolimpia eredményei: 7.-8. osztályosok körzeti teremlabdarúgó bajnokságán III. helyezést értek el: Szebellédi Ádám, Józan Csaba, Gróf Patrik, Surin Som, Zsemler Dávid, Árki Dávid. Alsósok körzeti teremlabdarúgó bajnokságán I. helyezést értek el: Cselóczki Mátyás, Kiséri Sándor, Kiséri Balázs, Markó Bence, Kássa Kristóf, Józan Szabolcs, Benczúr Dávid, Balog Dávid Felkészítıjük: Bányai Viktor. Gratulálunk! Február 4-én került sor félévi értekezletünkre. Az elızı félév eredményeit értékeltük, az elıttünk álló feladatokra felkészültünk.
GIMNÁZIUM: Február 2-én szombaton Boros Gabriella (10.c) Megyei Asztalitenisz Versenyen ifjúsági leány kategóriában I. helyezést ért el. Február 4-én hétfın félévzáró tanári értekezletet tartottunk, ahol megbeszéltük az elmúlt félév tapasztalatait és következı félév célkitőzéseit. Február 5-én kedden a szülıi munkaközösséggel tartottunk megbeszélést, melyen a minden évben megrendezett, a szülık és tanárok kapcsolattartását szolgálni hivatott közös ebédet szervezték meg. Február 6-án szerdán Budapesten a Szellemi Diákolimpia (Olimpiatörténeti Vetélkedı) megyei döntıjén gimnáziumunk csapata 1 ponttal lemaradva az gyıztestıl, II. helyezést rét el. A csapat tagjai: Balogh Bernadett (10.c), Kecskeméti Nóra (10.b), Lencse Györgyi (10.c), Vincze Alexandra (10.b). Felkészítı és kísérı tanáruk: Dr. Fülöp Tiborné. A DÖK szervezésében Balogh Lídia és Dr. Fülöp Tiborné vezetésével megrendeztük iskolai métabajnokságunkat. A mérkızéseket ısztıl folyamatosan játszották, melynek eredményeként a 10.c osztály csapata került ki gyıztesen. A hamvazószerdáig tartó idıszakot feldolgozó igen ötletes faliújságunkat a 7.a osztály Sági Mónika osztályfınök vezetésével készítette. Ezen a héten minden osztályfınök megtartotta a félév elsı szülıi értekezletét, melyen értékelték az osztály félévi teljesítményét és a következı félév feladatait fogalmazták meg.
2008. február 10.
6
Gondolatébresztı és Ismeretbıvítı sorok Kálvin János tanítása a böjtrıl – A keresztyén vallás rendszere címő mővébıl – „De mivel némelyek, gyakran különbözı helyeken, leginkább pedig Jóelnél hallván emlegetni a sírást, böjtöt és hamuval való meghintést, a megtérést, a megjobbulást legfıképpen a böjt és sírás szerint mérik, ezeknek képzelıdését meg kell szüntetni. A megtérésnek az a sajátsága, amit Jóel a szívnek Istenhez való teljes megtérésérıl és a szívnek, nem pedig a ruházatnak megszaggatásáról említ; a sírásról azonban és a böjtrıl nem mint annak állandó és szükségképpeni következményeirıl van szó, hanem csak mint olyanokról, amelyeknek különleges körülményeik vannak. Mivel ugyanis azt hirdette, hogy a zsidókat a legborzasztóbb pusztulás fenyegeti, azt ajánlja, hogy ne csak megtéréssel, hanem bánatuk jeleinek kimutatásával is igyekezzenek Isten haragjának elejét venni. Amint ugyanis a bőnös szakállát megnövesztve, fésületlen hajjal, piszkos ruhában szokta magát megalázni a bírák elıtt, hogy azoknak könyörületességét megnyerje, úgy ezeknek is, mivel Isten ítélıszéke elıtt vádlottak gyanánt állottak, az ı szigorúságát siránkozó magukviseletével kellett magukról elhárítani. A hamu és a zsák megfelelıbbek voltak ugyan abban a korban, mi azonban, valahányszor Isten látszólag valami kárral vagy szerencsétlenséggel fenyeget bennünket, nagyon helyesen használhatjuk a sírást és a böjtöt. Mikor ugyanis Isten jelzi azt, hogy veszedelem nyilatkozik, ezzel tudtunkra adja, hogy ı bosszúállásra készül és hogy úgy szóljunk, fegyverkezik. Helyesen cselekszik tehát a próféta, midın a sírásra és böjtre, vagyis a bőnösök bánatára inti övéit, akiknek bőneire vonatkozólag nem sokkal elıbb mondotta, hogy el van rendelve a vizsgálat. Amiképpen az egyházi elöljárók ma sem tennék rosszul, ha, mikor az övéik feje fölött lebegı romlást látják, a sírást és böjtölést ajánlanák nekik, csak mindig nagyobb és különösebb gonddal s fáradsággal sürgessék azt, ami a fı, hogy a szíveket kell megszaggatni s nem a ruházatot. Kétségtelen dolog, hogy a böjt nincs mindig összekötve a bőnbánattal, hanem kiváltképpen a veszedelmekkel teljes idıkre rendeltetett. Ezért Krisztus is a szomorúsággal köti egybe a böjtöt, mikor apostolait feloldja annak szükségessége alól addig, amíg az ı jelenlététıl megfosztatván, a búslakodás ideje el nem érkezik. Az ünnepies böjtrıl mondom ezeket. A jámbor emberek életének ugyanis a mértékletességgel és józansággal szabályozottnak kell lennie úgy, hogy egész lefolyásában a böjt bizonyos nemének kell állandóan mutatkozni. Azonban ezt a dolgot most, mivel az egyházi fegyelem tárgyalásakor ismét látni fogjuk, csak röviden érintem. A fegyelem többi része, amely a kulcsok hatalmában tulajdonképpen nem foglaltatik, abban nyilvánul, hogy a pásztorok az idık szükségéhez képest biztassák a népet vagy böjtökre, ünnepélyes könyörgésekre vagy az alázatosság, bőnbánat és hit egyéb gyakorlataira, melyeknek sem idejük, sem módjuk, sem alakjuk nincs elıírva Isten igéjében, hanem az egyház ítéletére van hagyva. Ennek a résznek megtartása is, míg egyrészt hasznos, másrészt a régi egyházban az apostolok korától kezdıdıleg mindig használatban volt. Ámbár ugyan maguk az apostolok sem voltak annak elsı szerzıi, hanem a példát a törvénybıl és a prófétákból vették. Mert ott látjuk, hogy valahányszor valami súlyos esemény történt, a népet összehívták; könyörgéseket szabtak és böjtöket rendeltek. Az apostolok tehát azt követték, ami egyrészt Isten népe elıtt nem volt új dolog, s amirıl másrészt elıre látták, hogy hasznos lesz.
7
XI. évfolyam 7. szám
Hasonló nézet áll a többi gyakorlatokról is, amelyekkel a nép vagy kötelessége teljesítésére ébreszthetı, vagy tisztében és az engedelmességben megtartható. Példák lépten-nyomon kínálkoznak a szent történetekben, melyeket nem szükség összegyőjteni. Egyszóval azt kell megtartanunk, hogy valahányszor a vallás tekintetében ellentmondás merül fel, melyet vagy zsinattal, vagy egyházi ítélettel kell eldönteni; valahányszor egyházi szolga választásáról van szó, valahányszor végül valami nehéz és nagyjelentıségő ügy tárgyaltatik; ismét midın Isten haragjának jelei mutatkoznak, mint pl. döghalál, háború, éhínség: szent és minden idıkre nézve üdvösséges intézkedés az, hogy a pásztorok nyilvános böjtölésre és rendkívül könyörgésekre buzdítsák a népet. Ha valaki azokat a bizonyítékokat, melyek az ószövetségbıl felhozhatók, nem fogadja el, mintha a keresztyénegyházhoz kevésbé illenének, az bizonyos, hogy az apostolok is ekként cselekedtek. Ámbár azt tartom, hogy aligha akadna valaki, aki a könyörgések hasznos volta felıl vitát támasztana. A böjtrıl mondjunk tehát egyet-mást, mivel a legtöbben míg nem értik, hogy annak mi haszna van, nem tartják annyira szükségesnek, mások meg, mint felesleges dolgot, egyenesen elvetik és míg az ember annak használatát jól meg nem érti, könynyen esik babonaságba. A szent és törvényes böjtnek három célja van. Mert vagy azért élünk azzal, hogy a testet sanyargassuk és megzabolázzuk, hogy ne szilajkodjék, vagy azért, hogy a könyörgésekre és szent elmélkedésekre jobban el legyünk készülve, vagy azért, hogy bizonysága legyen Isten színe elıtt való megalázkodásunknak, midın bőnös voltunkat ı elıtte akarjuk megvallani. Az elsı célnak nincs mindenkor helye a nyilvános böjtölésben, mivel nem minden testnek egyforma a szervezete, egyforma az egészsége. Ennélfogva inkább a magánböjtöléshez illik. A második mindkettıvel közös, mert az imádságokra való ilyenfajta elıkészületre szüksége van úgy az egyetemes egyháznak, mint külön minden egyes hivınek. A harmadik is hasonlóképen. Mert néha megtörténik, hogy Isten háborúval vagy döghalállal vagy valamely csapással sújt egy nemzetet. Ebben a közös sanyarúságban szükséges, hogy az egész nép vádolja magát, és vallja meg bőnösségét. Ha pedig valamely magánembert sújt az Úr keze, ugyanezt cselekedje vagy maga, vagy háza népével egyetemben. Ez ugyan amilyennek lennie kell, alig lehetséges, hogy külsı bizonyságtevésbe ki ne törjön; és pedig leginkább akkor, ha közös épülésre szolgál, hogy mindenki egyszerre bőnét nyilván megvallva, Isten igazságosságát magasztalja és az egyesek egymást kölcsönös példájukkal buzdítsák. Ezért a böjtölést, mint a megalázkodás jelét, inkább gyakorolják általában nyilvánosan közösen, mint külön egyes személyek, jóllehet közös mind a kettıre nézve, amint megmondottuk. Ami tehát a fegyelemre vonatkozik, melyrıl most tárgyalunk, valahányszor valamely nagy dologért kell Istenhez könyörögni, célszerő volna böjtöt rendelni az imádsággal együtt. Így (ApCsel 13,3), mikor az antiókhiabeliek Pálra és Barnabásra vetették kezüket, hogy azoknak szolgálatát, mely oly nagy jelentıségő volt, Istennek még jobban ajánlják, az imádsághoz böjtöt csatolnak. Így (ApCsel 14,13) ık maguk mindketten azután, mikor az egyházak élére szolgákat állítottak, böjttel szoktak imádkozni. A böjtölésnek e fajában mást nem néztek, csupán hogy a könyörgésre még serényebbek és alkalmasabbak legyenek. Azt bizonyára tapasztaljuk, hogy ha a has tele van, az elme nem emelkedik úgy Istenhez, hogy abban kitartó tudjon lenni. Így kell érteni azt, amit Lukács mond el Annáról (Lk 2,37), hogy ez az Úrnak böjtölésekkel és könyörgésekkel szolgált. Mert Isten tiszteletét nem helyezi a böjtölésbe, hanem azt jelzi, hogy a szent asszony ily módon gyakorolta magát az állhatatos könyörgésben. Ilyen volt Nehémiás böjtje (Neh 1,4), mikor kitartóbb buzgalommal kérte Istent népe megszabadításáért. Ez oknál fogva mondja Pál (1Kor 7,5), hogy a hívek helyesen cselekszenek, ha egy ideig tartózkodnak a hitvesi nyoszolyától, hogy szabadabban adhassák magukat könyörgésre és böjtölésre, amikor is
8
2008. február 10.
a böjtölést a könyörgéshez mintegy támaszul csatolva arra figyelmeztet, hogy a böjtnek magában semmi jelentısége nincs, csak amennyiben e célra irányul. Azután midın azon a helyen (1Kor 7,8) azt parancsolja a házastársaknak, hogy egymás iránt kölcsönös jóindulattal viseltessenek, világos, hogy ı nem a mindennapi könyörgésekrıl beszél, hanem azokról, amelyek komolyabb figyelmet követelnek. Hogy pedig az elnevezésben valami tévedés ne legyen, határozzuk meg, mi a böjt. Mert nem egyszerően az önmegtartóztatást és az élelem részben megvonását értjük itt, hanem valami mást. Szükséges ugyan, hogy a kegyesek életét mértéktartás és józanság irányítsa, úgy hogy amennyire lehet, a böjtnek némi látszatát egész lefolyása alatt magán viselje. De van ezenkívül más, idıhöz vonunk vagy egy napra vagy bizonyos idıre s az élelemben a rendesnél szőkebb és szigorúbb tartózkodást szabunk magunkra. Ez három dologban áll: az idıben, az ételek minıségében és a legszükségesebbre szorítkozásban. Az idın azt értem, hogy böjtölve végezzük el azon cselekményeket, amelyekért rendeltetik a böjt. Amint példának okáért, ha valaki az ünnepélyes könyörgésért böjtöl, hogy ahhoz étlen fogjon. A minıség abban áll, hogy távol legyen minden ínyencség, és közönséges, hitványabb ételekkel megelégedve az ínyt gyönyöradó ételekkel ne izgassuk. A mennyiség szempontja abban áll, hogy a szokottnál szőkebben és könnyebben táplálkozzunk; csak a szükséghez képest s ne a gyönyörőségre is.” (Közzéteszi: Pap Ferenc)
Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2008. február 10. - 17. között) Febr. 10. Febr. 11. Febr. 12. Febr. 13. Febr. 14. Febr. 15. Febr. 16. Febr. 17.
Böjtfı 4Móz 9; hétfı 4Móz 10; kedd 4Móz 11; szerda 4Móz 12; csütörtök 4Móz 13; péntek 4Móz 14; szombat 4Móz 15; vasárnap 4Móz 16;
Zsolt 112;
Zsolt 119,1-8;
Mt 12,22-37; Mt 12,38-45; Mt 12,46-50; Mt 13,1-23; Mt 13,24-43 Mt 13,44-52; Mt 13,53-58; Mt 14,1-12;
RÉ 112 RÉ 349 RÉ 298 RÉ 377 RÉ 379 RÉ 235 RÉ 155 RÉ 119
Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk:
[email protected], Honlap: http://refkoros.hu
A kiadvány ára: 25 Ft
