Alapige: János 10,1-5. 27-30 Énekek: 23, 215, 231, 229
Elhangzott: 2009. február 1-jén
Jézus, a jó Pásztor ézusnak ez a tanítása egyszerre könnyő és egyszerre nehéz. Könnyő, mert elsı hallásra egyszerő beszédnek véljük, hiszen gyermekkorunktól fogva folyamatosan hallottuk. Megképzik elıttünk a beteg, sérült bárányát vállára vevı pásztor képe, melybe rögtön behelyettesítjük magunkat, akik lelki terheink szenvedéseink közepette megtapasztaljuk, hogy Jézus, a jó Pásztor hatalmasan felemel bennünket. Ugyanakkor azonban nehéz, mert ha a részleteire odafigyelünk, megértjük, hogy itt nem egy idilli képrıl van szó, mint ahogyan általában vélekedünk errıl a jézusi tanításról. Igénk tartalma összefoglalható ebben a mondatban, hogy egyedül Jézus az övéi jó pásztora, akihez az övéi tartoznak (1), akit követnek (2), és aki mellett megmaradnak (3). 1) Akihez tartoznak Érdemes odafigyelnünk arra, hogy kiknek is mondja Jézus ezt a tanítást? Izrael vezetıirıl mondja. Olyan emberekrıl, akik meg voltak gyızıdve arról, hogy népüknek igazi pásztorai. Olyanok, akik úgy gondolták, hőséggel és felelısséggel vezetik a rájuk bízott embereket. Erre igazán érdemes odafigyelnünk, mert azt látjuk, hogy a Jézus korabeli zsidóságban a vezetı emberek és Jézus között gyakori volt az összeütközés. Gyakori volt, mert a vezetık úgy gondolták, hogy mindent megtesznek az Isten népéért, Jézus szerint azonban állandó szereptévesztésben éltek. Látóknak gondolták magukat, de Jézus szerint vakok voltak. Azt gondolták, példásan élik a hitüket, akikre csak felnézni lehet, ám
J
2009. február 8.
2
Jézus mindebben egy nagy képmutatást látott. Azt gondolták magukról, hogy ismerik az Isten törvényét, az akkori Szentírást, Jézus viszont számtalanszor rámutatott, hogy abból éppen a lényeget hagyták elsikkadni. Nem volt megelégedve a vezetıkkel, s az volt a legnagyobb fájdalom, hogy az Isten népe nem volt tudatában annak, hogy a vezetıik rossz irányba viszik ıket. Egy kicsit olyanok voltak a Jézus korabeli emberek, mint ez a mi népünk. Azok, akik vezetnek bennünket, nem törıdnek velünk. Ez persze az ı felelısségük. A miénk pedig az, hogy nem érezzük az igazi veszélyt abban, amiben országos szinten vagyunk. A különbség mégis az, hogy az akkori vezetık úgy gondolták, hogy Isten elıtti felelısséggel jól végzik a dolgukat. A mi vezetıink nem foglalkoznak Istennel, legfeljebb önmagukkal. Vezetınek lenni persze nem minden esetben hálás dolog, mert az ember állandóan közszemlére van kitéve. Nos, most bizonyára vannak, akik felsóhajtanak, s azt mondják magukban, hogy végre most nem rólunk van szó. Végre egy istentisztelet, amelyen nem bennünket szólongat és nyugtalanít Isten, hanem a vezetıinket, akikkel nem vagyunk megelégedve. Lám, Jézus sem volt megelégedve kora vezetı rétegével. Mi ugyebár kicsi emberek vagyunk, vezetık semmiképpen nem vagyunk. – így gondolkodunk. Mi vagyunk, akiket a hamis pásztorok vezetnek minden szinten. Ha így van, azt mondom, imádkozzatok! És böjtöljetek. Kérjétek Istent, adjon olyan vezetıket, akik saját magukon kívül ránk is gondolnak néha egy picit. Kérjük ıt, adjon istenfélelmet a lelkekbe azoknak, akik templomba járnak igét hallgatni vagy igét hirdetni. Kérjük ıt, hogy használja az egyházat és kezdjen újat velünk. Hogy adjon az iskoláinknak olyan lelkületet, aminek nevelési programjában arany betőkkel van beírva országszerte – a református óvodáktól a református egyetemig –, hogy a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme. Hogy tisztázódjon mindenekben, kihez is tartozunk mi tulajdonképpen? Kérjük ıt, hogy adjon a politikai és a gazdasági élet élére istenfélı, felelıs embereket. Hogy ne a pénz termelje a pénzt, hanem a tisztességes munka, hogy a bankok és a multik ne vegyék el a maradék önbecsülésünket, hogy mi mindenre rászedhetık vagyunk. A Biblia ugyanis beszél az egyetemes papság elvérıl, ami azt jelenti, hogy mi mindnyájan a ránk bízott emberek – gyermek, családtagok, környezetünkben élık – papjai vagyunk. Azaz a vezetıi. Ebben az igében tehát valahol mindnyájunkról szó van. Nem csupán a vezetıinkrıl! Úgy üljünk most itt, hogy nem róluk, hanem rólunk
3
XII. évfolyam 5. szám
van szó. Kérnünk kellene Istent, vonjon egészen közel magához. Legelıször minket, hogy lélek szerint hozzá tartozzunk. Mert aki egy Istennel való találkozásból érkezik a rábízott személyekhez és feladatokhoz, annak az életén áldás van. 2) Akit követnek Jézus az övéi jó pásztora, akit követnek. Errıl szólok másodszor. Egyedül Jézus az övéinek pásztora, akit követnek. Kérdezzük meg magunktól, Krisztuskövetı emberek vagyunk mi? Ne siessünk a gyors válasszal, hogy ó természetesen igen, hiszen azért vagyunk most is éppen itt a templomban. Kérdezd csak meg magadtól, mit mondott legutóbb Jézus neked? Mikor hallottad utoljára az igehirdetést úgy, hogy azzal mentél el, most tényleg rólam volt szó. Vagy mikor csuktad össze a Bibliádat utoljára azzal, hogy köszönöm Uram, hogy megvigasztaltál vagy, megfeddettél vagy bátorítottál. Kit követünk mi? Tényleg Jézust vagy a magunk fejét? Valaki leírja, hogy egy franciaországi templomban, a római katolikusok által szentnek tisztelt Johannára egy emléktábla hívja fel a figyelmet. A tábla arról ad hírt, hogy volt egy Szent Johanna, aki hallotta a Hangot. Amikor hallotta a Hangot, erıs hadseregeket volt képes legyızni, egy törékeny, gyenge nı. Egyszer azt mondta, „Nem hallom a Hangot”. Ekkor félreállt, vége lett az életének. Ez a Krisztuskövetés titka. Hallani a hangot és követni. Mi olyan sokszor nem teszünk különbséget aközött, amit Jézus mond, és amit mi helyesnek ítélünk. A kettı között azonosságot vonunk. Ez nem helyes. Pál apostol tesz mindig precízen különbséget aközött, amit ı mondott, s aközött, amit az Úr mond. Egyik levelében ezt írja: „Azoknak pedig, akik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr [!], hogy az aszszony a férjétıl el ne váljék” (1Kor 7,10). Két verssel késıbb pedig ezt olvassuk: „Egyebeknek pedig én mondom, nem az Úr [!]: Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt” (1Kor 7,12). Figyeltünk a finom fogalmazásra? Egyszer azt mondja, hagyom nem én, hanem az Úr”. Késıbb ugyanebben a témában hiányzik egy láncszem, arra nincs konkrét kijelentése, s azt mondja: „én mondom, nem az Úr”. Pál elismeri azt, amikor valamire nézve neki kellett válaszolni, mert nem volt kijelentése Istentıl rá. De amikor volt kijelentése, azt egyértelmővé tette, hogy a mondanivalója az Úrtól származik. Íme, egy ember, aki megtanult együttgondolkodni Istennel. Aki nem hagyta, hogy az esetlegesség életformává legyen. Nem a maga eszét követte, hanem különbséget tett aközött,
2009. február 8.
4
amikor Isten szólt, és amikor ı szólt. Nem tette a saját véleményét azonos szintre Jézus hangjával. 3) Aki mellett megmaradnak Elérkeztünk igénk harmadik, hozzánk is szóló üzenetéhez. Egyedül Jézus az övéinek pásztora, aki mellett meg lehet maradni. Jézus egy gyönyörő ígéretet mond ki: „senki ki nem ragadja ıket az én kezembıl” (28). Jézusnak ez a beszélgetése egy ünnep alkalmával zajlott le Jeruzsálemben, a templomban. Mire emlékeztek? Mit is ünnepeltek akkor? Kr. e. 167-ben egy szír király, IV. Antiochos Epifanes támadást indított a zsidók ellen. Eldöntötte, hogy birodalmában egyetlen vallás legyen, az ı vallása. Ezért erıszakkal be akarta szüntetni a zsidó vallást. Betiltotta a körülmetélkedést. Olyan volt az, mintha a reformátusoknak a keresztelést tiltanák be. Volt ilyen korszak a mi idınkben, nem is olyan rég. A jeruzsálemi templomban felállította Zeusz isten szobrát és disznóhússal mutatott be áldozatot. Ez olyan kihívás volt a zsidó ember hite számára, hogy ma megfelelıjét aligha lehetne találni. Makkabeus Júdás vezetésével ekkor elkezdıdött egy nagy szabadságharc Epifanes ellen. Eleinte fényes gyızelmekkel. 165. december 25-én újra felszentelték a tisztátalanná tett jeruzsálemi templomot, miután a pogány Zeusz isten szobrát eltávolították. Erre emlékeztek a Hannuka ünnep alkalmával és emlékeznek a zsidók évrıl évre mostanáig. Történetünkben ezért voltak a farizeusok is és Jézus is a templomban. Kr. e. 165 óta azt várták, hogy jöjjön el Istennek a királyi uralma, amely lerombolja a zsarnok királyságokat. Istennek azonban ez a királyi uralma eljött már. Tragédiájuk volt Jézus kortársainak, hogy nem vették észre. Miképpen mi sem. Zsarnok királyságok, hatalmasságok – földiek és szellemiek – vannak még, de Jézus itt van. Ilyen hatalmasság a halál is. Van hatalma, hiszen a héten is temettünk. Valaki azt a hasonlatot mondta ezzel kapcsolatban, ami a második világháború alkalmával történt. Az mondják a történészek, a szövetségesek normandiai partraszállásakor a háború sorsa eldılt. De a gyızelemig még nagyon sok embernek meg kellett halnia. Így miénk Krisztus gyızelmének bizonyossága. Még van szenvedés, még van gyász és könnyhullatás. Jézus itt van, de a gonosz még tombol. Ebben a kettısségben élünk. Most azt mondja, ti ne féljetek. Az én Atyámnak kezébıl soha senki
5
XII. évfolyam 5. szám
ki nem vehet benneteket (29). Amikor ezt az igét mondom, egy évekkel ezelıtti történet jut eszembe. Gyülekezetünk szeretett nyugalmazott lelkipásztora, Rácz Lajos nagytisztelető úr haldoklott. Többször meglátogattam a halálos ágya mellett. Amikor legutoljára mentem hozzá a kórházba, a nıvér azt mondta, a Rácz bácsi éber kómában van, nem kommunikatív. Nem érzékel semmit. Végstádiumban van, nem is érdemes bemenni hozzá. Mégis a szobája felé indultam. Már a folyosón hallani lehetett, amint kapkod a levegı után, amint küzd az életért. Haláltusáját vívta. Megfogtam a kezét, ezt az igét mondtam neki: „az én Atyám, aki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél. És senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezébıl”. Hirtelen csönd lett ezután. Azt gondoltam, meghalt. Rossz fülemmel közel hajoltam hozzá, hogy halljam, lélegzik-e még. Csöndesen lélegzett, megnyugodott. Negyed óra múlva meghalt. Megértett valamit abból, hogy Jézus Krisztus Atyja nagyobb mindeneknél. Még a halálnál is. Hogy hatalmas kezébıl senki ki nem ragadhat bennünket. Boldog ember az, aki mindvégig hordozni tudja ezt a bizonyosságot. Legyen ez a bizonyosság a miénk! Ámen. (Dr. Fodor Ferenc)
Heti rendünk:
Vasárnap (február 8.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Szabó Gábor 10.00 Kocsér Dr. Fodor Ferenc 11.15 Kopa iskola [Szolnoki út 67.], Pap Ferenc 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 18.00 Templom Fekete Zoltán Hétfı: 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhítat [Templom], Szabó Gábor 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhítat [Templom], Dr. FodorFerenc 19.00 Énekkar [Kálvin terem], Dr. Dávid István
2009. február 8.
6
Kedd 17.00 Fébé Nıszövetség [Kálvin terem], Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta Szerda 10.00 Bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Szabó Gábor 19.00 Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila Csütörtök 9.30 Kincsİ - Baba-mama klub [Kálvin terem], Szabó Katalin 15.00 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Szabó Gábor 17.30 Bibliaóra [Kálvin terem], Szabó Gábor 19.00 Énekkar [Kálvin terem], Dr. Dávid István Szombat: 18.00 Hétvégi hálaadó-istentisztelet [Templom], Pap Ferenc Vasárnap (február 15.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Dr. Fodor Ferenc 10.00 Kocsér Fekete Zoltán 11.15 Kopa iskola [Szolnoki út 67.], Pap Ferenc 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 14.30 Nyársapát Szabó Gábor 18.00 Templom Fekete Zoltán Eltemettük: Vécsey Jenıné (Utassy Ilona) élt 85 évet, gyöngyösi lakos Benke Kálmán Sándor (Berecz Mária özvegye) élt 60 évet, Csiga u. 3. Halottaink: ifj. Nagy Bálint(Nagy Bálint és Czakó Ilona fia) élt 60 évet, Béke u. 12. Temetése: 2009. február 12. (csütörtök) 13 óra a református temetıben. özv. Körtési Lászlóné (Kele Borbála) élt 81 évet, Kocsér, József A. u. 13. Urnájának elhelyezése: 2009. február 13. (péntek) 10 óra a kocséri temetıben.
Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 76.000,– Forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 43.430,- Forint volt. Isten áldja meg a jószívő adakozókat!
A Fébé Nőszövetség hírei Gyülekezetünk nıszövetsége 2009 január 27-én tartotta meg soron következı győlését. Az áhítat megkezdése elıtt a 66. zsoltár 1. versét és a 81. zsoltár 1. versét énekeltük. Dr Fodorné
7
XII. évfolyam 5. szám
Dr Nagy Sarolta Jn 9,1 (Vakon született) alapján tartott igemagyarázatot Elmondta, hogy Jézus ekkor éppen menekülni kényszerült. A tanítványok, látva a beteg embert, vitába szálltak. Mi is, ahogy a tanítványok, a bajt látván rögtön Isten büntetésére gondolunk. Beszélünk a problémáról, de nem cselekszünk. Jézus a bajt látván cselekszik. Nem teszi a beteget még betegebbé. Jézus tudja, hogy kevés ideje van már. Alkalmat lát a betegben arra, hogy Isten szeretetét bemutassa. Azzal tesz csodát, ami a keze ügyében van. Teremtı mozzanat van benne. Jézus soha nem felejti el, hogy küldetésben van. Ami a Jézus feladata, az a tanítvány feladata is, mert küldetésben van. Hitben meg kell tenni a lépéseket, amire Jézus utasít, hogy ne testben, hanem lelki döntésekben járjunk. Siloám annyit jelent, küldött. Jézus a küldött. A meggyógyított új emberré lesz. Ezt teszi Jézus szava. Vállalja önmagát, vállalja múltját. Az áhítat után közös beszélgetés következett arról, kiben milyen gondolatokat ébresztett az ige. Közös megbeszélés tárgya volt még a magányos idıs betegek látogatása. Várjuk azon testvérek jelentkezését, akik tudnak olyan gyülekezeti tagokról, akik betegségük vagy egyéb akadályoztatásuk miatt az istentiszteleti alkalmakat nem tudják látogatni, igényelnék-e a prédikációkat vagy bibliai beszélgetéseket kazettán meghallgatni. Ezeket otthonukba eljuttatni. Ezután elénekeltük a 479. dicséretet. Elıkészítettük – az azóta már megtartott — szeretetvendégséget, melyen Fekete Zoltán vett részt szolgálatával.
Iskoláink hírei
ÁLTALÁNOS ISKOLA:
Tormáné Zöldi Szilvia tanárnı színházlátogatást szervezett tantestületünk számára. Bárki jelentkezhetett erre a programra a gyülekezetbıl is. Január 30-án Kacsoh Pongrácz – Heltai Jenı János vitéz címő daljátékát tekintették meg az érdeklıdık a Nemzeti Színházban. Február 2-án tartottuk meg félévi értekezletünket. Az értékelı munka elıtt Fekete Zoltán nagytisztelető úr tartott áhítatot számunkra. Ezt követıen hallhattunk az elsı félév eredményeirıl, majd megbeszéltük az elıttünk álló feladatokat. A héten kezdıdtek meg az osztályok szülıi értekezletei . Ezeken az alkalmakon az osztályközösségek félévi tanulmányi eredményei mellett a felmerülı problémákat is megbeszéljük a megjelent kedves szülıkkel.
8
2009. február 8.
GIMNÁZIUM: Február 2-án a gimnázium dísztermében félévi értékelı tantestületi értekezletet tartottunk, megbeszéltük az elmúlt félév tapasztalatait és az elıttünk álló feladatokat. Gimnáziumunk dísztermében Póti Eduárd tanár úr - aki a héten iskolánkban vendégeskedett s megismerkedett a gimnázium életével és a tanári kar áldozatos munkájával - elıadást tartott február 4-én 15 órától a Szatmárnémeti Református Gimnáziumról. Szombat reggel iskolánk diákjai egy hetes sítáborba indultak Molnár Attila vezetésével.
Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2009. február 8. – február 15-e között)
Febr. 8. Febr. 9. Febr. 10. Febr. 11. Febr. 12. Febr. 13. Febr. 14. Febr. 15.
vasárnap hétfı kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap
Jn 12,20-33; Jn 12,34-36; Jn 12,37-43; Jn 12,44-50; Jn 13,1-11; Jn 13,12-20; Jn 13,21-30; Jn 13,31-35;
Zsolt 147,1-11;
Zsolt 30;
Józs 2; Józs 3; Józs 4; Józs 5; Józs 6; Józs 7; Józs 8; Józs 9;
RÉ 164 RÉ 27 RÉ 234 RÉ 235 RÉ 431 RÉ 154 RÉ 465 RÉ 30
Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk: nagykoros.ref @ gmail.com, Honlap: http://refkoros.hu
A kiadvány ára: 25 Ft
