Alapige: Zsoltárok 25, 6.15

Alapige: Zsoltárok 25, 6.15

B

Elhangzott: 2009. március 15-én

ocsássa meg a gyülekezet, ha március 15-i igehirdetésemet nem valamilyen veretes, lélekemelı, tanulságos idézettel kezdem, hanem egy szolid adomával, azt gondolom, ez is eléggé tanulságos lesz. Az orvos megvizsgálja a beteget, azután azt mondja neki: van egy rossz és egy jó hírem az ön számára. A rossz hír az, hogy önnek Alzheimer kórja van. És mi a jó hír - kérdezi a beteg. Az, hogy mire kimegy, már nem fog rá emlékezni - feleli az orvos. Úgy tőnik, hogy nekünk, magyaroknak, de általában az emberiségnek van egy sajátos emlékezetvesztéses betegsége, egyfajta lelki Alzheimer kór, hogy ti. hamar elfelejtjük Isten cselekedeteit, azt, amit személyes életünkben, vagy történelmünkben tett velünk, amivel megajándékozott minket. Elfelejtettük történelmünk nagy alakjainak örökségét, elsı királyunk, István intelmeit, elfelejtettük Mohács tragédiájának tanulságait, elfelejtettük 1848. március 15-nek és a szabadságharcnak a lelkesedését és áldozatát, elfelejtettük 1956 forradalmának hısiességét, elfelejtettük 1990 bársonyos forradalmának ajándékát, elfelejtettük Rákóczit, Petıfit, Kossuthot, Antall Józsefet és történelmünknek, a magyar nemzet szabadságáért vívott szüntelen harcának sok más neves és névtelen alakját. És elfelejtettük a menetrendszerően jövı megtorlásokat, a mártírokat, az aradi 13-at, Nagy Imrét és társait, a Bach korszakot, a Rákosi korszakot, a Kádár korszakot, a hosszú évekig börtönökben sínylıdıket, a kitelepítetteket, a recskieket, az egzisztenciájuktól megfosztottakat, a megalázottakat, és megfélemlítetteket, kiegyeztünk, beletörıdtünk, megalkudtunk, hallgattunk. A Böjtben minden vasárnapnak és a velük kezdıdı hétnek latin neve van. Az elmúlt hét vasárnapjának és a böjt második hetének a neve: reminiscere, vagyis emlékezz, ahogyan annak vasárnap zsoltára hangzik: Emlékezzél meg Uram kegyelmedrıl és irgalmadról. Mai, harmadik vasárnapunk pedig: oculi, vagyis mindenkor az Úrra nézek. Az emlékezés és az emlékeztetés hete volt ez, és legyen az emlékezés és emlékeztetés ünnepe e mostani március 15-e úgy, hogy most ebben az emlékezésben az Úrra nézünk. Historia est magistra vitae, vagyis a történelem az élet tanítómestere, így mondja a régi latin bölcsesség. A keresztény ember számára azonban a történelem több mint az élet tanítómestere. A történelem, a história egyben Isten elrejtett munkálkodásának színtere is. Az események, a történések mögött ott látjuk annak az Istennek a szándékát, keze munkáját, aki a világnak, a népeknek, a nemzeteknek és egyéni személyes életünknek is az Ura. Ezt ismerte fel Isten népe, ebbıl a felismerésbıl születtek meg az olyan bizonyságtételek, hitvallások, amilye-

2009. március 22.

2

neket a Zsoltárok könyvében találunk. Ezekben a zsoltárokban Isten maga szólítja meg az embert, minket, hogy emlékezzünk és lássunk. Emlékezzünk Isten tetteire. És lássuk meg, hogy nem a vak véletlen, nem a szeszélyes sors, nem is jó vagy éppen rossz szándékú emberi akaratok, politikai erık irányítják a történelmet, életünket, hanem az az Isten, aki mindig is emberpárti volt, aki kiáll az ember szabadsága, boldogulása mellett, aki mindig is az emberi bőn következtében elnyomottak, a kisemmizettek, a jogfosztottak pártfogója. Nem úgy, hogy deus ex machina-ként csodákkal, erıszakos, diktatórikus módon kívülrıl beleavatkozna az eseményekbe, de úgy, hogy mindig is munkálkodik igéjével, szeretetével, és gondoskodik arról, hogy mindig legyenek olyanok, akiknek szívében, gondolkodásában az ı gondolatai vannak. Isten a történelmet is embereken keresztül irányítja. A történelemben, életünkben Isten ad esélyt külsı és belsı szabadságunk megvalósítására. Március 15-én arra emlékezünk és mi is valljuk, hogy az a 1848-as március 15-e ilyen Istentıl kapott esély volt. Így látták ezt annak a kornak a protestáns nagyjai is, akik kötelességüknek érezték, hogy a szabadság, a függetlenség igaz ügyét felkarolják. Politikusok, mint Kossuth, Petıfi, vagy Szemere Pál, hadvezérek, mint Görgey Artúr, és még sokan mások nemcsak politikai meggyızıdésbıl, de hitbıl is cselekedtek. Istentıl kapott lehetıségnek, és Isten akaratával, szándékával egybehangzónak látták a márciusi forradalmat. Ma, 161 évvel késıbb vajon mi is így látjuk-e? Észrevesszük-e a történelemben ma is munkálkodó Istent, felismerjük-e ma is az İ hívását, a tıle kapott mandátumot, megbízatást szabadságunk megvalósítására és megélésére? 1990 óta az elmúlt majd 20 évben is adott számunkra Isten esélyt. De vajon felelıs módon éltünk-e vele? Arra használtuk-e, amire Isten adta: hazánk, népünk, embertársaink, mindannyiunk belsı és külsı szabadságának, boldogulásának megvalósítására? Vagy önös-önzı célokra, meggazdagodásra, pártoskodásokra, hatalomra jutásra? A történelem az élet tanítómestere, de a történelemben Isten tanít minket. Tanít arra, hogy emberhez méltóan, szeretetben, felelısségben, erkölcsi tisztaságban éljünk, és legyen hitünk, mert csak így lesz jövınk. Emlékezzél meg Uram, kegyelmedrıl és irgalmadról, - imádkozza a zsoltáríró, és imádkozzuk ma mi is. És ezzel mi is emlékezünk, magunkat is emlékeztetjük Isten kegyelmére és irgalmára, amellyel kíséri, alakítja életünket, személyes sorsunkat és történelmünket. Látjuk-e Isten kegyelmének azokat a lépéseit, amelyeket népünkkel tett a múltban? Mert mi is lett volna velünk, ha Isten nem ad egy a helyzetet jól, bölcsen felmérı királyt, aki felismerte, hogy a Kárpátmedencében a magyarság csak úgy maradhat fenn, ha kereszténnyé lesz? Mi lett volna, ha Mohács után nem jelennek meg a török által elpusztított városok és falvak bujkáló népe között a reformátor prédikátorok, hogy lelket és hitet adjanak az újrakezdéshez, az élni akaráshoz? Mi lett volna, ha nincs a fejedelmi Erdély, amely függetlenül élhetett, amely a tordai országgyőlésen kimondatott lelkiismeret- és vallásszabadság által elérte, hogy a felekezetileg megosztott nép mégis élhet békében együtt és munkálkodhat közösen az ország javán? Mi lett volna, ha nincs Károli Gáspár, aki lefordította a Bibliát, a nép kezébe adta a saját nyelvén, ha nincs Pázmány Péter, a római katolikus püspök, aki irodalmi szintre emelte a magyar nyelvet, és a többiek, akik prédikáltak, írtak magyarul, mi lett volna, ha nincsenek egyházi iskolák, iskolamesterek, tanítók? Létrejött volna nélkülük a magyar kultúra? És fennmaradt volna a magyar nemzet a múlt század háborúi után, Trianon után, 1945 után, ha nincsenek, nem adott volna mindig Isten népünknek olyan nagy politikai, szellemi, tudományos alakokat, akik emberséggel, hittel tették erıfeszítéseiket a nemzet szabadságáért? Emlékezzél meg Uram irgalmadról és kegyelmedrıl! Látjuk-e, felismerjük-e, és hálásak vagyunk-e azért, hogy Isten meghallgatta imádságainkat? Emlékezünk-e mi arra, hogy Isten mennyi jót tett velünk?

3

XII. évfolyam 10. szám

Amikor a zsoltáríró könyörög azért, hogy Isten emlékezzen meg irgalmáról és kegyelmérıl, akkor azért is könyörög, hogy bőneinkrıl ne emlékezz meg! Isten hajlandó elfeledni bőneinket, Jézus Krisztus keresztjéért. De NEKÜNK emlékeznünk kell bőneinkre. A széthúzásra és a pártoskodásra, az önzésre, a győlölködésre, a szalmaláng lelkületre, a kapzsiságra, az anyagiak bálványozására, a megalkuvás és kényelemszeretet bőnére, és mindezek okára, a legnagyobb bőnünkre; az Istentıl való elfordulásra. Antall József annak idején azt mondta, hogy csak a keresztény Magyarországnak van jövıje. Egészen pontosan így fogalmazott keresztény Magyarországot akartam, mert csak ennek van jövıje. De hol van a keresztény Magyarország? Hol vannak a keresztények? Testvéreim, nekünk, akik most itt a templomban vagyunk, és azt mondjuk magunkról, keresztyének vagyunk, NEKÜNK kellene úgy élnünk, arra törekednünk, hogy Magyarország valóban keresztény legyen! Mert ha mi is az anyagiak bővöletében élünk, ha számunkra sem érték a tiszta családi élet, a gyermekek, ha mi is győlölködünk, ha mi is átvesszük a liberális eszméket és erkölcsöket, pontosabban erkölcsnélküliséget, akkor hogyan remélhetnénk, hogy Magyarország valaha is keresztény lesz? Valamit tennünk kell! És amit tehetünk, hogy hálásan emlékezünk arra, amit Isten tett értünk, hogy megtartotta életünket, népünket bőneink ellenére is, hogy eltörölte bőneinket. És emlékezünk arra, amire elhívott minket, hogy tisztán és határozottan járunk Jézus nyomában, követjük ıt az igazi szabadságban. Vannak ma olyanok, akik azonnal magyarkodással és nacionalizmussal vádolják meg azokat, akik a "nemzet", "haza" szavakat akár csak kiejtik . Éppen tegnap alázták porig a legfıbb közjogi méltóságot, köztársasági elnökünket a magyar- román határon a régi nemszeretem idıket idézı vegzálással. Nekünk öntudattal kell vállalnunk, hogy magyarok vagyunk, és jogunk van magyarnak lenni, és magyar hazánk és népünk javát és érdekeit akarni. Ha megnézzük az Ószövetséget, abban azt látjuk, hogy Isten kemény parancsokba adta Izrael népének, hogy identitását, nemzeti érdekeit védje meg. Jézus óta nincs Istennek megkülönböztetett népe, nincs választott nép, és pogány, gój. Isten elıtt minden nép egyformán kedves, a Jézusban hívık, bármely népbıl származnak, egyformán az üdvösségre választottak, és ezért Isten mindegyik népet egyformán szereti. İ azt akarja, hogy bármelyik nép legyen is az, éljen szabadságban, méltóságban, a saját ügyét képviselve, a többi néppel békében. Az 1848-as márciusi forradalom mindezeket célul tőzte ki, amikor törvényekbe iktatta a függetlenséget, a vallásszabadságot, az általános közteherviselést, a sajtószabadságot. Jókai Mór a magyar ifjúsághoz szóló üzenetében pedig azt írja: Igyekezzünk honunk idegen ajkú fiatalságát magunkhoz testvéri kapcsolatokkal csatolni. Rontsuk le a századok alatt keblünkben megkövesült válaszfalat. Fogjunk kezet mindenkivel, akinek jelszava a szabadság. 1934-ben Szabó Imre, a budapesti egyházmegye elsı esperese március 15-i rádiós prédikációjában, aminek a „Magyarnak lenni” címet adta, ezt az igét vette textusul: „Légy hő mindhalálig és néked adom az életnek koronáját” (Jel. 2, 10), így fogalmazott az akkor már trianoni határok közé szorított magyarsághoz: Magyarnak lenni jelenti: I. Légy hő mindhalálig a szabadsághoz, II. Légy hő mindhalálig a népedhez, III. Légy hő mindhalálig az Istenhez. Azt is mondotta, hogy a magyar március 15-én nem egy nemzet születik, hanem egy nemzet születik újjá. A kicsinység és eltőnés, beolvadás rettenetébıl felocsúdva, mint szabadságszeretı nemzet. És a szabadságszeretı nemzetet – ha csak egy maroknyi is — nem lehet megölni. Így folytatta: légy hő fajtádhoz, népedhez, és szeresd azt mindhalálig. Végezetül így fogalmaz: Az Istenhez való hőség a lélek legmagasabb rendő megnyilatkozása, hát még egy olyan nép szívében, amelyet halálos vétkeibıl sokszor megtisztított, a sír szélérıl oly sokszor visszahozott, ifjúsága erejében olyan sokszor visszaállított, amelynek megtartásáért olyan nyilvánvalóan közbelépett. Hát lehet hőtlen a nép ahhoz, aki egy ezredévig hő volt?”

2009. március 22.

4

Mit mondhatnánk 75 évvel késıbb mi, 2009-ben ünneplık és emlékezık mindehhez? Kedves Testvéreim! Ha nem hazudunk, és ne tegyük, akkor be kell vallanunk: ma mindez ugyanígy megfogalmazható, vállalható és vallható. Elértéktelenedett világunkban keressük meg, fedezzük fel a bennünket megtartó, megmentı és felemelı Isteni hőséget a Jézus Krisztusban. Úgy érzem, ebben az országban, itt e templomban, és mindenki a maga egyéni életében is VÁLTOZÁST ÓHAJT. Kezdıdjön így és ebben a változás, a mi belsı értékeink átrendezıdésében. Más szóval az újjászületésben. Még egyszerőbben: a megtérésben. Térjetek meg!ezt hirdette meg Jézus elsı fellépésekor és ezt mondja ma is. És akkor meg fog változni az életetek….. Ámen. Március 15-ének ünnepén emlékezzünk és emlékeztessük magunkat és egymást Isten kegyelmére és szeretetére. Ebben az emlékezésben legyen szép a mai napunk, legyen áldott az ünnepünk, és tegye áldottá hétköznapjainkat is. Isten nemcsak emlékeztet, hanem segít is. Errıl tesz bizonyságot egy imádság, amely 1848-ból származik, és erıt merít a múltból, mert Isten megtartó szeretetét sugározza, ebben bizakodva és könyörögve tekint a jelenre és a jövıbe. Imádkozzunk most ezzel az imádsággal: "Isten segíts! Mert mi gyarlók vagyunk, s ha kész a lélek, a test erıtelen. De ki benned bízik, meg nem szégyenül. És hogy ne bíznánk benned, kegyelemnek örök Istene, ki annyi vészeken keresztül megırzéd közöttünk örök igédnek ajándékait és ezen egyház lámpatartóját nem vetéd ki helyébıl. Isten segíts! Az evangyéliomi egyháznak most kell leginkább felölteni evangyéliomi jellemét, s vallást tennie Isten és világ elıtt, hogy az istenige a hiendık és teendık egyedüli zsinórmértéke. Isten segíts! Segíts, hogy evangyéliomodat szent lélekkel telten hirdessék szolgáid, nem, mint embereknek, hanem Istennek vágyván tetszeni. Isten segíts! Hogy életünk legyen élet tebenned, hogy Jézus éljen bennünk és mi általa! Ámen!" (Szabó Gábor)

Heti rendünk: Vasárnap (március 22.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Dr. Fodor Ferenc 10.00 Kocsér Szabó Gábor 11.15 Kopa iskola [Szolnoki út 67.], Pap Ferenc 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 14.30 Nyársapát Szabó Gábor 18.00 Templom Fekete Zoltán Hétfı: 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhítat [Templom], Szabó Gábor 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhítat [Templom], Fekete Zoltán 19.00 Énekkar [Kálvin terem], Dr. Dávid István

5

XII. évfolyam 10. szám

Kedd 17.30 Fébé Nıszövetség [Kálvin Terem], Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta Szerda 10.00 Bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 19.00 Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila Csütörtök 9.30 Kincsİ - Baba-mama klub [Kálvin Terem], Szabó Katalin 15.00 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Szabó Gábor 17.30 Bibliaóra [Kálvin Terem], Szabó Gábor 19.00 Énekkar [Kálvin Terem], Dr. Dávid István Péntek: 13.00 Általános iskolai hónapzáró istentisztelet [Templom], Dr. Fodor Ferenc 13.30 Gimnáziumi hónapzáró istentisztelet [Templom], Szabó Gábor Szombat: 18.00 Hétvégi hálaadó-istentisztelet [Templom], Pap Ferenc Vasárnap (március 29.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Fekete Zoltán 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Szabó Gábor 10.00 Kocsér Szabó Gábor 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Pap Ferenc 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 15.00 Író-olvasó találkozó [Kálvin Terem] 18.00 Templom Szabó Gábor Eltemettük: Pintér Györgyné (született: Sz. Kovács Ilona) élt 94 évet, Kinizsi u. 12.

Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 21.400 Forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 35.805 Forint volt. Isten áldja meg a jószívő adakozókat!

A Fébé Nıszövetség szervezésében húsvéti ajándékvásár lesz március 31-tıl április 2– ig (keddtıl csütörtökig) naponta: 8 -17 óra között a Kálvin Teremben (Szolnoki út 5.).

Református Egyház technikai száma: 0066 Soli Deo Gloria Alapítvány adószáma: 19182140-1-13.

2009. március 22.

6

MEGHÍVÓ Szeretetvendégséggel egybekötött ÍRÓ-OLVASÓ TALÁLKOZÓRA 2009. március 29. vasárnap du. 3 órakor Nagykırös, Szolnoki út 5. Kálvin terembe amikor is beszélgetünk DEBRECZENI TIBORRAL a KRE-TFK fıiskolai tanárával, Csokonai-díjas elıadómővésszel, a drámapedagógia magyarországi honosítójával abból az alkalomból, hogy három könyve jelent meg az utóbbi alkalommal. VISSZANÉZTEM és KÜLÖNBÉKE DEBRECENBEN címmel két önéletrajzi memoár, amely a gyermekkortól 1966-ig idézi meg a szerzı életét, a falusi református tanító gyerek életútját, benne a feleségéét, az egykori egyetemista kuláklányét, miután egybe kötötték életük fonalát máig tartóan. A harmadik könyv mőelemzı kötet: ÉS ÉLMÉNY ÉS VERS ÉS PRÓZA A találkozó érdekessége, hogy a szerzıt és a könyveket a feleség mutatja be: DEBRECZENINÉ KÓSA VILMA

Iskoláink hírei GIMNÁZIUM: Márciu 14-én a Dr. Mezı Ferenc Szellemi Diákolimpia V-VI. korcsoportos Országos Döntıjén iskolánk csapata 7. helyezést ért el. A csapat tagjai: Vincze Alexandra, Kecskeméti Nóra 11. B osztályos tanulók és Lencse Györgyi, Nagy Szilvia 11. C osztályos tanulók. Felkészítı tanáruk: Dr. Fülöp Tiborné. Március 13-án a 11. A osztály tartotta az 1948/49-es szabadságharcra való megemlékezést. Felkészítı tanáruk: Erdıs Veronika és Oszlánczi Andrea. Gimnáziumunk Suba Lajos igazgató úr vezetésével részt vett a városi ünnepségen. Hétfı délután Dr. Makai Katalin iskolánk dísztermében elıadást tartott a nehezen kezelhetı gyerekekrıl. Majd tantestületi értekezleten megbeszéltük az elıttünk álló feladatokat. Ezt követıen fogadóórát tartottunk.

7

XII. évfolyam 10. szám

ÁLTALÁNOS ISKOLA:

Március 15-én részt vettünk a városi március 15-ei ünnepélyen. Március16-án Dr. Fodor Ferenc nagytisztelető úr tanári bibliaórát tartott tantestületünknek. Március 18-án a 4.b osztály Budapestre kirándult. Szalayné Csabai Mária osztályfınök szerzett a gyerekeknek ingyenes belépıt az állatkertbe. Tormáné Zöldi Szilvia tanárnı és Nagy Eszter fıiskolai hallgató is elkísérte ıket. Meglátogatták a Mezıgazdasági Múzeumot és Vajdahunyad várát is. A 3.a és a 4.c osztály ezen a napon az Ágacska címő mesejátékot nézte meg a kecskeméti Katona József Színházban. Az elıadás felejthetetlen élményt nyújtott a gyerekeknek és Bársonyné Németh Anikó, Tóthné Megyesi Katalin osztályfınököknek egyaránt. 21-én az Operaház soron következı bérletes elıadását, a Bánk bánt láthatták iskolánk zeneszeretı tanulói a budapesti Operaházban. 22-én a 7.b osztály a budapesti Szépmővészeti Múzeumot és az állatkertet látogatta meg Török Márta és Tormáné Zöldi Szilvia tatárnık vezetésével.

Gondolatébresztı és ismeretbıvítı sorok Emlékezzünk 1989. március 15-én halt meg Boldizsár Endre egykori nagykırösi (nyársapáti) lelkész és tanító. 1913 június 8-án a Somogy megyei Nágocs községben született. Németországi teológiai tanulmányok után az 1937-38. tanévben a lelkésztanító-képzı tanfolyamot végezte el Nagykırösön. 1938-39-ben segédlelkész volt Göde Lajos mellett. 1939 és 41 között többek között Budapesten Ravasz László közelében is dolgozott segédlelkészként. Cegléden a tudós bibliafordító Czeglédy Sándor lett a fınöke. 1941-1947-ig Boldizsár Endre Nyársapáton szolgált lelkésztanítóként. Az iskolában úgy igyekezett tanítani, hogy tanítványai ne vegyék észre azt, más gondjai is vannak. A hívek körében pedig úgy kívánta végezni a munkáját, hogy ne lássák meg rajta: az iskolában is el lehet fáradni. 1947-tıl a nagykırösi presbitérium a Patay utcai református iskola tanítójává választotta, és megbízta azzal, hogy a II. és III. kerület reformátusainak gondozását végezze. 1950-tıl pedagógusa volt a Patay utcai iskolának 20 éven át. 1955-ben földrajz-biológia szakos tanári oklevelet szerzett kitüntetéssel. 1968-ban miniszteri dicséretet kapott. 1970-73-ig, nyugalomba vonulásáig a Kisegítı Iskolában dolgozott. A városban a pedagógusok földrajzi munkaközösségének vezetıje volt. 1976-tól presbiterként, majd a Délpesti Egyházmegye tanácsbírájaként szolgált. 1976-78-ig Nagykırös egyházközségi fıgondnokaként tevékenykedett. Tanítványait úgy szerette, mint saját gyermekeit. Teológiai téren az újszövetségi tudományokkal foglalkozott. Szenvedélyes lelkigondozó és szorgalmas kertbarát volt egy személyben. ( Az életrajz fıbb tényei Rácz Lajosnak a „Fejezetek a nagykırösi református egyházközség történetébıl” c. könyvébıl származnak)

8

2009. március 22.

Felhívjuk a kedves testvérek figyelmét, hogy március 29-én hajnalban át kell állítani az órákat a nyári idıszámításra.

Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2009. március 22-e és március 29-e között) Márc. 22. Márc. 23. Márc. 24. Márc. 25. Márc. 26. Márc. 27. Márc. 28. Márc. 29.

vasárnap hétfı kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap

Péld 18; Péld 19; Péld 20; Péld 21; Péld 22; Péld 23; Péld 24; Péld 25;

Zsolt 107;

Zsolt 51;

1Kor 4,6-13; 1Kor 4,14-21; 1Kor 5; 1Kor 6,1-8; 1Kor 6,9-20; 1Kor 7,1-16; 1Kor 7,17-24; 1Kor 7,25-40;

RÉ 107 RÉ 171 RÉ 205 RÉ 155 RÉ 434 RÉ 474 RÉ 199 RÉ 51

Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk: [email protected], Honlap: http://refkoros.hu

A kiadvány ára: 25 Ft