Bevezetés a varṇāśramába A varṇák és āśramák jellemzői
Śivarāma Swami
Bevezetés a varṇāśramába A varṇák és āśramák jellemzői
Tartalom Bevezetés 5 Első fejezet Valóban szükség van-e a varṇāśramára? Śrīla Prabhupāda a halálos ágyán
8
Beszélgetés 1977. február 14-én (jegyzetekkel)
9
Második fejezet A varṇák és āśramák áttekintése a Bhāgavatam alapján Jegyzetek a varṇákkal és āśramákkal kapcsolatban
43
Harmadik fejezet A harminc emberi tulajdonság, valamint az egyes varṇák és āśramák jellemzői A harminc tulajdonság
54
A varṇákban és āsramákban hangsúlyozott tulajdonságok
55
3
Bevezetés Kedves bhakták! Köszönöm, hogy részt vesztek az első nemzeti varṇāśrama kurzuson. Évenként megrendezendő tanfolyamsorozatot indítunk, melynek célja, hogy a magyar yatra vezetői megtanítsák a bhaktáknak, hogyan valósítható meg itt, Magyarországon Śrīla Prabhupāda vágya, a varṇāśrama, s hogyan tudnak ebben részt venni. Minden központunkban fogok ilyen tanfolyamot tartani. Ez a füzet segítségetekre lesz abban, hogy követni tudjátok a témát, és kifejleszthessétek magatokban azokat a tulajdonságokat, melyeket a kurzus elvégzése után magatokra nézve fontosnak tartotok. Ahhoz, hogy a varṇāśrama működjön, meg kell találnunk benne a helyünket, s elveit alkalmaznunk kell a mindennapi életünkben. A kurzus bemutatja a varṇāśramát, és elemzi egyrészt azokat a tulajdonságokat, melyek általánosan érvényesek minden élőlényre, másrészt azokat, melyek az egyes varṇákra és āśramákra jellemzőek. Kidolgoztunk egy tervet azzal kapcsolatban, hogyan érjük el, hogy minden bhakta rendelkezzen ezekkel a tulajdonságokkal, és terveink között szerepel egy magatartási kódex összeállítása is, mely fölsorolja ezeket a jellemzőket. Az elkövetkező öt év tervei között szerepel a varṇāśrama egyes részeinek bevezetése is. Ebben az évben célként a varṇák és āśramák jellemző tulajdonságainak elsajátítását határoztuk meg, jövőre pedig a férfiak és nők közötti kapcsolat szabályainak bevezetését tervezzük. Még egyszer köszönöm a részvételeteket és segítségeteket abban, hogy valóra válthassuk Śrīla Prabhupāda álmát. Örök jóakarótok Śrīla Prabhupāda szolgálatában: Śivarāma Swami 2015. június 19. 5
— ELSŐ FEJEZET —
Valóban szükség van-e a varṇāśramára?
Śrīla Prabhupāda a halálos ágyán Videoklip: „Ha odaadó szolgálatot végzünk, más természetet kapunk. És ha az érzékkielégítés alapján cselekszünk, rossz lesz az eredmény. És a különféle természetekkel való társulás szerint fogunk testet kapni. Kāraṇaṁ guṇa-saṅgo ’sya sad-asad-yoni-janmasu. Ezért mindig keresnünk kell a jó társulást, a bhakták társaságát. Akkor az életünk sikeres lesz. Ha jó társaságban vagyunk, fejlesztjük a tudásunkat. Ezt jelenti a társulás. Az embert barátjáról lehet megismerni. Tehát ha lehetőségünk van a bhakták társaságában lenni, akkor a jellemünk, a természetünk javul. Attól, hogy halljuk és megvitatjuk a Śrīmad-Bhāgavatamot, a rajo-guṇa, tamo-guṇa lecsökken. És akkor a sattva-guṇa marad. És akkor a rajo-guṇa, tamo-guṇa nem tud ártani nekünk. Ezért annyira lényeges a varnāśrama-dharma: hogy az emberek a sattva-guṇában éljenek. A tamo-guṇa és a rajo-guṇa a kéjvágyat és a mohóságot erősíti, és emiatt az anyagi világban élő élőlény annyiféle formát ölt. Ez nagyon-nagyon veszélyes. Ezért kell őket felemelni a sattva-guṇa szintjére a varnāśrama-dharma bevezetésével. Az embereket a sattvaguṇa szintjére emelni a brāhmaṇikus képesítéssel. Nagy rend és tisztaság, reggel korai kelés, látni a maṅgala-āratit, és így a sattvaguṇában maradni.”
8
Beszélgetés 1977. február 14-én (Śivarāma Swami jegyzeteit lásd vastagon kiemelve) Satsvarūpa: …Azt gondoltam, el voltak nyomva. Prabhupāda: A forradalom azt jelenti, hogy elégedetlenek voltak. Satsvarūpa: A francia, az orosz forradalom is? Prabhupāda: A dolgok nem mentek jól. Ezért fokozatosan kitört. De ha a dolgok jól mennek, az emberek boldogok. Akkor nem fognak lázadni. A polgárokat minden szempontból elégedettségben kell tartani. Tudni kell, mitől elégedettek az emberek. Úgy kell kormányozni. Akkor nem lesz forradalom. Az emberek tömegei, ha elégedettek, nem fognak fellázadni. Csak nem ismerik a folyamatot. Ez a „démon-krácia”, hogy a közemberek is szavazhatnak. Nincs tudása, és szavaz. Ez nagyon elítélendő folyamat. Camara-bhangi, utcaseprő, és megszavazzák, hogy ő legyen a védelmi miniszter. Az a dolga, hogy az utcát söpörje, és most tessék, megszavazták, hogy védelmi miniszter legyen, mert sok szavazatot szerzett. Az utcaseprők sokasága szavaz: „Igen, ő a vezérünk. Legyen védelmi miniszter.” A társadalomban rendnek és stabilitásnak kell lennie. Más rendszerek nem adnak stabilitást. Hari-śauri: De itt Amerikában azt mondják, hogy most már mindenki képzett. Amerikában… Prabhupāda: Miféle képzettség? A képzettség azt jelenti, hogy hippik… Ez minden. Ez az ő képzettségük. Fogalmuk sincs, mi is az a képzés. Képzés… Az egyetemi hallgatónak megmondják, hogy következő életében akár kutya is lehet, erre ő: „Mi a baj ezzel?” Ez a 9
képzettségük. Micsoda iskolázottság, hogy simán belenyugszik abba, hogy kutya legyen. Nincs képzés. Csak az időt pocsékolják. A mai oktatás nem eredményez olyan képzett embereket, akik beilleszkednek a társadalom szerkezetébe, és tisztában vannak az élet céljával. Satsvarūpa: De legalább ha egy király vagy diktátor nagyon kizsákmányolja az embereket, azon nem lehet változtatni. De a nép… Prabhupāda: Ha rendes királyok vannak, akkor nincs kizsákmányolás. A kṣatriya kṣatriya nevelést kap, és aztán lesz király. Nem úgy, hogy a bhangit (utcaseprőt) királlyá választják. Ez a képzés. śauryaṁ tejo dhṛtir dākṣyaṁ yuddhe cāpy apalāyanam dānam īśvara-bhāvaś ca kṣātraṁ karma svabhāva-jam „Hősiesség, erő, elszántság, leleményesség, bátorság a csatában, nagylelkűség és vezetőképesség – ezek a természetes tulajdonságok jellemzik a kṣatriyák tetteit [Bhagavad-gītā 18.43].” Erősnek kell lennie, erős testalkatúnak. Láttátok a képét Rāmacandrának? Zömök test. Ugye. Lakṣmaṇa. Mert kṣatriya. Úgy is kell őket nevelni, mint kṣatriyákat. A varṇāśrama főiskolának ezért aszerint kell az embereket nevelnie, hogy ki képes arra, hogy brāhmaṇa legyen, ki képes arra, hogy kṣatriya, kiből lehet… Ily módon kell a beosztást csinálni. Ahhoz, hogy együttműködés legyen, szükséges, hogy a munka minősége szerint legyen beosztás. Ez egy nagy összejátszás. Elvesztették. Nem tudják. Az összes utcaseprő, śūdra, egyszerűen szavazati jogot kap. Ez minden. Hol van a képzés?
10
Az embereket a tulajdonságaik alapján kellene képezni – varṇāśrama főiskola. Ez az oktatás és a varṇāśrama Prabhupāda „nagy terve”, és az oktatásra épül. Hari-śauri: De mi a haszna a nagy, erős testnek, ha ma már repülőgépet meg tankokat meg ágyúkat használnak? Prabhupāda: Ez a ti időpocsékolásotok. Hogy miért? Mert így a háborúnak sosincs vége, felesleges háború. Egy akkora háborúnak, mint Kurukṣetrán volt, 18 nap alatt vége lett. Ez a határozottság. És ez megy állandóan, mindig háborúk, feszültség, politika, diplomácia, előadások, parlament. Nincs vége a háborúnak. Nincs vége. Folytatódik. Ugyanaz a példa. Ha a kutyákat kutyasorban tartjátok, ugatni fognak. Soha nem hagyják abba. Ugyanez a helyzet a kutya-munka társadalommal. Ez nem emberi civilizáció. Így megy állandóan. A háború nem áll meg. Hol áll meg? A háborúnak vége? Nem. Folytatódik. És azért folytatódik, mert kutyák. Nem lehet megállítani az ugatásukat. Annyi minden van. Ha követjük a Bhagavad-gītā utasításait, akkor az egész világ más lesz… Ez tény. Hogy hogyan hajtjuk végre, az más kérdés. De ez tény. Hari-śauri: Mert ugye még a yavanák és a mlecchák is követték a kṣatriya rendszert Kṛṣṇa idejében. Úgy, mint Jarāsandha. Noha démon volt, ő is lovagias tisztelettel viseltetett egy kṣatriya iránt. De manapság mindenki… Senki sem… Prabhupāda: Mindenki śūdra. Senki sem brāhmaṇa, senki sem… Hari-śauri: Senki. Példa a képzésre. Attól, hogy valakinek van fegyvere, még nem kṣatriya. Prabhupāda: A śūdrát irányítani kell. Soha nem adnak neki szabadságot. Mint Amerikában. A feketék rabszolgák voltak. Ellenőrzés alatt álltak. De mivel egyenlő jogokat adtatok nekik, most zavart okoznak, 11
komoly zavart, mindig félelmet keltenek, mindig félelmes helyzetet okoznak, kulturálatlanok és iszákosak. Miféle képzettségük van? Egyenlő jogaik vannak? A legjobb, ha ellenőrzés alatt állnak, rabszolgaként, viszont adni kell nekik elegendő ételt, elegendő ruházatot, semmi többet. Akkor elégedettek lesznek. Hari-śauri: Ha így teszünk, akkor közülük azokat, akiknek van képességük a tanulásra, hogyan fogjuk felismerni? Prabhupāda elveti az egyenlő jogok gondolatát. Azt mondja: a śūdrák akkor elégedettek, ha az alapvető szükségleteik fedezve vannak, nem akkor, ha szabadságot kapnak, majd nem tudván mit kezdeni magukkal, csak bajt csinálnak, mert nem tudnak uralkodni magukon. Tehát irányítás alatt kell állniuk. Ebből következik az a pont, hogy azok a bhakták, akik támogatók akarnak lenni, jól gondolják meg. Ha nem vaiśya típusok, hanem śūdrák, akkor vagy maradjanak inkább misszionáriusok, vagy lépjenek bhakták alkalmazásába. Ha önállóak maradnak, rossz lesz a vége. Prabhupāda: Vagy képezni kell őket, vagy kontrollálni. Adjatok nekik oktatási lehetőséget. De oktatás nincs. Még a fehérek számára sincs oktatás. Ezért hangsúlyozzuk az oktatás szükségességét. Egyes rétegeket brāhmaṇának képeztek, más rétegeket kṣatriyának, megint másokat vaiśyának. Ebben az oktatásban nem diszkriminálunk, mert mindenki śūdra családból jön. Vegyél részt az oktatásban. Szerezz képesítést. Aztán beszélj. Nem szavazatokkal. Vagy oktatni kell őket, vagy uralkodni felettük. Oktatás azonban nincs. Prabhupāda azt mondja, mindegy, milyen családból jön, viszont nekünk képeznünk kell őket; az önkéntes képzési ideje alatt kell felmérnünk, hogy mi a bhakta természete, és tanácsot kell adnunk a jövőjét illetően. 12
Satsvarūpa: Az Úr Caitanya azt mondta, amikor Rāmānanda Rāya felhozta ezt a dolgot, hogy ebben a korszakban nem lehet ezt bevezetni. Prabhupāda: Igen. Nem… Nem mondta, hogy lehetséges. Ihā bāhya. Caitanya Mahāprabhut csak a lelki szint érdekelte. Nem gondolt a világi oldalára. Elutasította a világi oldalát. Lehetséges ez a varṇāśrama képzés? Igen! Az Úr Caitanya nem azt mondta, hogy ebben a korban nem lehetséges, mindössze nem érdekelte, mert transzcendentális helyzetben volt, ami rólunk nem mondható el. Satsvarūpa: Miért, mi nem? Prabhupāda: Nem. A mi álláspontunk eltérő. Mi minden területen be akarjuk vezetni a Kṛṣṇa-tudatot. És Caitanya Mahāprabhu a sannyāsa rendbe lépett. Teljesen elutasította az evilági dolgokat. Niṣkiñcana. De mi nem leszünk niṣkiñcana. Megpróbáljuk összeragasztani a zavart helyzetet… Ez a Bhagavad-gītā előírása is. Nem utasítjuk el az egész társadalmat. Caitanya Mahāprabhu mindent elutasított, ihā bāhya. Az elutasítás azt jelenti: „Ez a dolog hidegen hagy.” Bāhya. „Külsődleges.” Egyszerűen csak a belső, a lelki érdekelte. A mi kötelességünk azonban az, hogy a külsődleges dolgokat úgy rendezzük el, olyan szépen, hogy egykor nagyon könnyen tudjanak átjutni a lelki szintre, tehát egyengetjük az útjukat. Egy olyan személyiségnek, mint Caitanya Mahāprabhu, semmi köze nincs az anyagi világhoz. Mi azonban prédikálunk. Prédikálunk. Tehát oly módon kell egyengetnünk az utat, hogy fokozatosan előre jussanak, és a lelki szintre kerüljenek, ami nem szükséges. Lehetséges. Az Úr Caitanya azonban elvetette, mert Őt csak a lelki oldal érdekelte. Mi azonban prédikálunk, mindenbe bevisszük a Kṛṣṇa-tudatot, tehát szükségünk van stabil társadalmi struktúrára. 13
A varṇāśrama azt jelenti, hogy a társadalmat úgy alakítjuk, hogy az emberek minél könnyebben jöhessenek. Satsvarūpa: Nem kell a varṇāśrama? Prabhupāda: Nem kell. Caitanya Mahāprabhu megtagadta: „Nem vagyok brāhmaṇa, nem vagyok kṣatriya, nem vagyok ez, nem vagyok az.” Elutasította. A Bhagavad-gītā azonban azt mondja: cātur-varṇyaṁ mayā sṛṣṭam [Bg. 4.13]. Tehát nekünk prédikálnunk kell a Kṛṣṇa-tudatot. Muszáj. Amikor az emberek transzcendentális síkon vannak, nincs „szükségük” a varṇāśramára, bár gyakorolhatják. A prédikálás azt jelenti, kell varṇāśrama. Nekünk, Kṛṣṇa-tudatúaknak kell csinálnunk. Hari-śauri: De Caitanya Mahāprabhu a gyakorlatban csak azt prédikálta, hogy japázzanak. Prabhupāda: Ez nem megy a közönséges embereknek. Hari-śauri: Hogyan? Az, hogy vegyük rá az embereket a japázásra? Prabhupāda: Hm? Hari-śauri: Ő bevezette a japázást. Prabhupāda: De ki fog japázni? Ki fog japázni? Satsvarūpa: De ha nem japáznak, akkor a varṇāśramára sem lesznek felkészítve. Ez a legegyszerűbb. Prabhupāda: Fognak japázni, de nem várhatod el, hogy úgy japázzanak az emberek, mint Caitanya Mahāprabhu. Még tizenhat kört sem képesek japázni. És ezekből a gazemberekből lesz Caitanya Mahāprabhu. Satsvarūpa: Nem. De ha legalább japáznak és elfogadnak valamennyi prasādát… Prabhupāda: A japázás folytatódik. Nem áll meg. De ugyanakkor létre kell hozni a varṇāśrama-dharmát. A japázás folytatódik. Nem áll meg. Viszont a varṇāśrama-dharmát úgy kell létrehozni, hogy könnyű legyen. 14
Minthogy az emberek nem japáznak, vagy ha igen, sértésekkel, ezért szükségük van a varṇāśramára, ugyanúgy, ahogyan a mūrti-imádatra ahhoz, hogy tisztán tudjanak japázni. A bhakták vegyék figyelembe, hogy a varṇāśramára nem csak az abhaktáknak van szüksége. Prabhupāda azt mondja: „megkönnyíti” a japázást. Hari-śauri: Nos, az én megértésem szerint a japázást azért vezették be ebben a Kali-korban, mert a varṇāśrama nem lehetséges. Prabhupāda: Azért, mert megtisztítja az elmét. A japázás nem áll meg. Hari-śauri: Akkor hát a japázást azért vezették be, hogy felváltsa a varṇāśrama minden rendszerét, nemde? Prabhupāda: Igen, fel tudja váltani, de ki fogja megcsinálni? Az emberek nem annyira fejlettek. Hiába akarod utánozni Haridāsa Ṭhākurát, nem lehet. Satsvarūpa: Azt mondjuk nekik, hogy csak folytassák a foglalkozásukat, de japázzanak is. Prabhupāda: Igen. Thākaha āpanāra kāje – Bhaktivinoda Ṭhākura. āpanāra kāja ki. Caitanya Mahāprabhu azt ajánlotta, sthāne sthitaḥ. És ha nem maradnak a sthānában, akkor jön a sahajiyā mantrázása. Van japa-láncuk a sahajiyāknak is, és… de három tucat nőjük van. Ez a fajta japázás folytatódik. Ugyanúgy, mint [név törölve]. Nem volt sannyāsī nak való, de kapott avatást. Öt nővel volt kapcsolata, és ezt nem is titkolta. Ezért kell a varṇāśrama-dharma. A kirakat nem elegendő. Tehát a varṇāśrama-dharmát be kell vezetni az egész világon, és… Elegendő a japázás, de a miénk nem üti meg a mércét. Más szóval: a japázás elég ahhoz, hogy felemeljen valakit, de ha nem megfelelően japázol, akkor kell mellé a társadalmi struktúra. 15
Satsvarūpa: Kezdjük a bevezetést az ISKCON közösségében? Prabhupāda: Igen. Igen. Brāhmaṇák, kṣatriyák. Legyen feltétlenül rendszeres képzés. Hari-śauri: De a mi közösségünkben ha… ugye, mi vaiṣṇavának készülünk… Prabhupāda: Igen. A varṇāśramát be kell vezetni az ISKCON-ban, és képezni kell a bhaktákat mint brāhmaṇákat, kṣatriyákat, vaiśyákat stb. Fel kell mérnünk a természetüket, és aszerint kell őket képeznünk. Most nem tesszük ezt. Hari-śauri: …akkor hogyan csinálhatunk osztályokat a közösségünkben? Prabhupāda: A vaiṣṇava nem olyan egyszerű. Azért kell bevezetni a varṇāśrama-dharmát, hogy vaiṣṇavává válhassunk. Vaiṣṇavává válni nem olyan egyszerű. Hari-śauri: Nem, nem olcsó dolog. Prabhupāda: Igen. Ezért kell ezt megcsinálni. Vaiṣṇavává válni nem olyan egyszerű. Ha az lenne, akkor miért esnek le oly sokan? Nem egyszerű. A sannyāsa a legmagasabban képzett brāhmaṇának való. Hari-śauri: Akkor a varṇāśrama rendszer igazán a kaniṣṭháknak, a kaniṣṭha-adhikārīknak való? Prabhupāda: Kaniṣṭha? Hari-śauri: Amikor valaki csak a neofita szintjén van. Prabhupāda: Igen. Igen. Kaniṣṭha-adhikārī, igen. Hari-śauri: A varṇāśrama rendszer áldásos. Prabhupāda: A kaniṣṭha-adhikārī azt jelenti, hogy brāhmaṇának kell lennie. Az a kaniṣṭha-adhikārī. A lelki élet kaniṣṭha-adhikārī szintje azt jelenti, hogy képesített brāhmaṇának kell lennie. Az a kaniṣṭha. Amit olyan nagyra becsülnek az anyagi világban, a brāhmaṇa, az a kaniṣṭha-adhikārī. 16
A kaniṣṭha-adhikārī olyan bhakta, akinek brāhmaṇikus képesítése van. És anyagias bhakta. Távol áll attól, hogy transzcendentális legyen. A vaiṣṇava jelzőt nem osztogathatjuk könnyedén. Olyanokra vonatkozik, mint Haridāsa Ṭhākura. arcāyām eva haraye pūjāṁ yaḥ śraddhayehate na tad-bhakteṣu cānyeṣu sa bhaktaḥ prākṛtaḥ smṛtaḥ A brāhmaṇa az anyagi szinten azt jelenti, hogy fokozatosan a lelki szintre emelkedik. A brāhmaṇa szintje alatt pedig szó sincs vaiṣṇaváról. Hari-śauri: Szó se lehet? Prabhupāda: Vaiṣṇavizmus. śṛṇvatāṁ sva-kathāḥ kṛṣṇaḥ puṇya-śravaṇa-kīrtanaḥ hṛdy antaḥ-stho hy abhadrāṇi vidhunoti suhṛt satām [SB 1.2.17] Azáltal, hogy brāhmaṇává válik, hallás, hallás, hallás… Avagy a hallás, hallás, hallás által válik brāhmaṇává. A többi tulajdonságának, a śūdra tulajdonságnak, kṣatriya, vaiśya tulajdonságnak vége. A következő stádium a śṛṇvatāṁ sva-kathāḥ kṛṣṇaḥ puṇya-śravaṇa-kīrtanaḥ, hṛdy antaḥ… Naṣṭa-prāyeṣv abhadreṣu. Ez által a folyamat által, a hallás által… Senki nem akar hallani, aki nem akar brāhmaṇa lenni. Azután a hallás által, naṣṭa-prāyeṣv abhadreṣu, aztán abhadra, azaz az alantas tulajdonságok, a tudatlanság és a szenvedély… Ezek alantas tulajdonságok. Szóval naṣṭa-prāyeṣv abhadreṣu. Amikor ezeknek az 17
alantas tulajdonságoknak majdnem, de még nem teljesen vége van, nityaṁ bhāgavata-sevayā, azáltal, hogy hallunk a Bhāgavatából vagy szolgáljuk a lelki tanítómestert és a Kṛṣṇa-tudatos mozgalmat: naṣṭa-prāyeṣv abhadreṣu nityaṁ bhāgavata-sevayā bhagavaty uttama-śloke bhaktir bhavati naiṣṭhikī [SB 1.2.18] Akkor megszilárdul az odaadó szolgálatban, ez az odaadó szolgálat az első osztályú sattva-guṇában van. naṣṭa-prāyeṣv abhadreṣu nityaṁ bhāgavata-sevayā bhagavaty uttama-śloke bhaktir bhavati naiṣṭhikī [SB 1.2.18] Tadā rajas-tamo-bhāvāḥ [SB 1.2.19]. Amikor valaki bhakta helyzetben van, akkor ezek az alantas tulajdonságok, a rajas-tamaḥ, tudatlanság és szenvedély, és annak tünetei: a kāma-lobhādayaś ca ye. A kāma, a kéjes vágyak, a mohóság… a nemi vágy, az erős nemi vágy, az érzékek kielégítése, a túl sok evés, a lobha, mohóság – ezek mind elmennek. Nityaṁ bhāgavata-sevayā bhagavaty uttama… Amikor valaki az odaadó szolgálat helyzetében van, tadā rajas-tamo-bhāvāḥ. Ezek a rajastamo… ezek a rajas-tamo-bhāvāḥ tünetei. Tadā rajas-tamo-bhāvāḥ kāma-lobhādayaś ca ye, ceta etair anāviddham [SB 1.2.19]. Ezek a dolgok már nem zavarják meg az elmét. Sthitaṁ sattve prasīdati. Akkor úgy kell az ilyet tekinteni hogy… sattva-guṇában van. Ez a tökéletes brāhmaṇikus élet. Akkor elégedett. Prasīdati. Ily módon, lépésről lépésre… Szóval nagyon nehéz bevezetni a varṇāśramát, de legalább 18
legyen valami fogalmuk róla. Ugyanúgy, mint az egyetemen. Senki nem akar felsőfokú matematikát tanulni, felsőfokú angol irodalmat. Senki, még a ti országátokban sem. Az évfolyamok szinte üresek. Mégis, a kormány mégsem szünteti meg. Sokba kerül, de nincs diák, nincs bevétel. Ezért a professzorok hozzánk jönnek: adjatok nekünk diákokat. Tudtok erről? Satsvarūpa: Teológiaprofesszorok. Prabhupāda: Bármi, felsőbb szintű tanulmányok… Satsvarūpa: Igen. „Küldjetek az embereitek közül.” Prabhupāda: Senkit nem érdekelnek a felsőbb szintű tanulmányok. Csak annyi műszaki tudást akarnak, hogy pénzt tudjanak keresni. Ez minden. Csak ez érdekli őket. A varṇāśrama arra való, hogy felemelje az embereket a jóság szintjére, ahol az embert már érdekli a hallás és a japázás, ezt követően válhat vaiṣṇavává. Ha azonban a szenvedély és a tudatlanság szintjén maradnak, akkor végük van. Ezért kell felkelteni a brāhmaṇikus tulajdonságokat. Prabhupāda szerint nehéz bevezetni a varṇāśramát, de muszáj. Satsvarūpa: A mi ISKCON-unkban egy év után brāhmaṇa lesz valaki. Nem túl nehéz. Mindenki brāhmaṇa lesz. Prabhupāda: Ez a japázás miatt van. Nagyon könnyen felemel. Hari-śauri: Akkor hát hol fogjuk bevezetni a varṇāśrama rendszert? Prabhupāda: A mi szervezetünkben, a mi tagjaink között. Hari-śauri: De ha mindenki a brāhmaṇikus szintre emelkedik… Prabhupāda: Nem mindenki. Miért érted félre? A varṇāśrama rendszerben nem mindenki brāhmaṇa. Hari-śauri: Nem, de a mi szervezetünkben gyakorlatilag mindenki erre a szintre lesz emelve. Akkor felmerül a kérdés… 19
Prabhupāda: Igen, mindenkit felemelünk, de leesnek. Ez és a következő rész arról a félreértésről szól, hogy más a brāhmaṇikus tulajdonságok kifejlesztése azért, hogy vaiṣṇavává váljon valaki, és más az, hogy varṇa szerint brāhmaṇává váljon. Minden bhaktának kell, hogy brāhmaṇikus tulajdonságai legyenek, de nem lesz mind feltétlenül brāhmaṇa. Hari-śauri: Akkor tegyük nehezebbé … Prabhupāda: Igen. Hari-śauri: …a brāhmaṇa avatást. Négy vagy öt év elteltével. Prabhupāda: Nem szükséges. Maradhatsz kṣatriya… Hari-śauri: Akkor brāhmaṇa avatásra sincs szükség… Prabhupāda: Nem, nem. Hari-śauri: …hacsak valaki… Prabhupāda: Nem, brāhmaṇa kell. Miért általánosítasz? Hari-śauri: Hacsak valaki nem kifejezetten… Prabhupāda: Igen. Hari-śauri: …hajlamos. Prabhupāda: Nem kell a śūdra emberből erőszakkal brāhmaṇát csinálni. Nem tudod javítani. Nem lehetséges. De még ha śūdra marad, és annak megfelelően cselekszik, ugyanolyan helyzetbe kerül, mint egy bhakta. Sva-karmaṇā tam abhyarcya sam… Megkapja a tökéletességet. Jelenleg az az elképzelés, hogy ha valaki śūdra marad, nem válhat tökéletessé. Nem. Még egy śūdra is tökéletessé válhat, ha a śūdra munkáját tökéletesen végzi. Hari-śauri: Kṛṣṇának. Prabhupāda: Tehát miért kellene a śūdrából mesterségesen brāhmaṇát csinálni? Hadd maradjon śūdra, és ha szorosan követi a śūdra szabályait, ugyanolyan jó lesz, mint egy brāhmaṇa. Ugyanaz a példa: Ahogyan a fejem olyan fontos, mint a lábam. Nem úgy van, hogy mert láb, ezért kevésbé fontos, mint a fejem. Ha megkéred a fejet: „Végezd 20
el a láb munkáját!” – ez lehetetlen. És ha megkéred a lábat, hogy cselekedjen agyként, az is lehetetlen. Maradjon csak agy, maradjon csak láb, végezze a kötelességét és tökéletessé válik. Ha valaki természeténél fogva śūdra, tanítsd meg neki azokat a brāhmaṇikus tulajdonságokat, amelyek révén japázni és hallani fog, és bhaktává válik, de ne erőltesd, hogy brāhmaṇává váljon, bár valamennyi mūrti-imádatot csinálhat. Tehát ha le van foglalva odaadásban, akkor bármit csinál, legyen az mūrti-imádat vagy takarítás, elérheti a tökéletességet. Satsvarūpa: Ma azt mondtad, hogy a vaiṣṇava a csúcs, és felette áll a brāhmaṇának. De hiszen mi úgy tekintjük, hogy az ISKCON-ban mindenki vaiṣṇava. Prabhupāda: Igen. Mindenki vaiṣṇava, még ha nem is brāhmana. Jīvera svarūpa haya nitya-kṛṣṇa-dāsa [Cc. Madhya 20.108-109]. Viszont fokozatosan el kell juttatni őket ahhoz a tiszta tudathoz, hogy „Én Kṛṣṇa szolgája vagyok.” Most testi felfogás van: „Amerikai vagyok. Indiai vagyok. Ez vagyok, az vagyok.” De leesnek. A bhakták így a testi megértés szintjén maradnak, ami nem azonos a vaiṣṇava transzcendentális szinttel. Satsvarūpa: Ha a szervezetünkben azt mondjuk, „Śrīla Prabhupāda azt akarja, hogy egyesek śūdrák legyenek…” Prabhupāda: Nem, nem, nem. Nem akarom. Azt akarom, hogy mindenki vaiṣṇavává váljon. De mivel śūdra, nem lehet azonnal a brāhmaṇa vagy a vaiṣṇava szintjére hozni. Ezért esnek le. Ezért kell egy rendszer. De még ha śūdra marad is, akkor is vaiṣṇava. 21
Hari-śauri: Akkor hát teljesen át kell alakítani a mostani rendszerünket. Prabhupāda: Nem. Amink van, az jó. De a gyakorlatban látjuk, hogy leesnek. Rendszernek kell lenni. Miért esnek le? Azért, mert nem voltak alkalmasak a pozíciójukra, ezért estek le. Jobb, ha valaki marad a helyén és tökéletessé válik. Miért kellene mesterségesen kiemelni őket? Nincs erre szükség. Tanulmányozd a bhakták természetét és aszerint foglald le őket, azonban ne helyezd erővel olyan āśramába vagy varṇába, amire nem alkalmasak, mert akkor leesnek, hacsak nem tudod őket oktatással arra a szintre emelni. Kṛṣṇa is mondja. Hozd csak ide azt a Bhagavad-gītāt. Sve sve karmaṇy abhirataḥ? Hari-śauri: sve sve karmaṇy abhirataḥ saṁsiddhiṁ labhate naraḥ sva-karma-nirataḥ siddhiṁ yathā vindati tac chṛṇu „Mindenki elérheti a tökéletességet, ha a rá jellemző tulajdonságoknak megfelelő munkát végzi. Halld most Tőlem, hogyan lehetséges ez!” [Bhagavad-gītā 18.45]. Prabhupāda: Igen. Ő śūdra, írnok. Mint śūdra, elérheti a tökéletességet. Miért kellene mesterségesen brāhmaṇává meg sannyāsīvá válnia és leesnie? Ennek gátat kell vetni. Hari-śauri: Ez azokon az embereinken múlik, akik az ajánlásokért felelősek? Prabhupāda: Nem jók az ajánlások. A Biblia is egy csomó ajánlást tesz. Azokat sem követi. (nevet) 22
Hari-śauri: Követni. Hogyan fogjuk bevezetni? Jelenleg ami van… Minden templomelnök jogosult… Prabhupāda: Elvileg. Ha nincs fa, egy ricinusbokor is nagy fának számít. Ez így megy. Satsvarūpa: Ha nincs fa? Prabhupāda: Ismeritek a ricinus növényt, ugye? Nem nő [nagyra]. Satsvarūpa: Kicsi. Prabhupāda: Kicsi. Szóval ha nincs egy nagy banjanfa, akkor úgy veszik, hogy „Ó, de nagy!” Hari-śauri: Nem értem ezt a hasonlatot. Satsvarūpa: Ha egyáltalán nincsenek fák, akkor a kis fa is nagynak számít. Hari-śauri: Aha. (nevet) Nos, például Māyāpurban van egy adott helyzet… Prabhupāda: Nem, nem. Miért? Miért kellene erőltetni, hogy nagy fa legyen? Itt világosan írva van, hogy még ha kis fa is vagy, elérheted a tökéletességet. Ezt vegyük figyelembe. Hari-śauri: Szóval Māyāpurban van egy helyzet, hogy nagyon sokan… Prabhupāda: Mindenhol, akárhol, Māyāpurban vagy akárhol. Az a kérdés, hogy itt az van írva, sve sve karmaṇy abhirataḥ. A brāhmaṇának is megvan a kötelessége, a kṣatriyának is, a vaiśyának is, a śūdrának is. És ha szépen végzi a kötelességét, akkor ő is tökéletessé válhat. Akkor meg miért kellene mesterségesen brāhmaṇának nevezni? Csak csinálják a śāstra szerint a śūdra vagy a vaiśya kötelességét. Tökéletessé fog válni. A tökéletességnek nincs akadálya. De minek kellene mesterségesen brāhmaṇát csinálni belőle vagy sannyāsīt, hogy leessen és nevetségessé váljon? Ez a lényeg. Csak éljen a helyzetében és váljon tökéletessé. Ez jó, ez szép. És lehetséges. Lehetséges. Varṇāśramācāravatā puruṣeṇa paraḥ pumān viṣṇur ārādhyate. Viṣṇut, az Úr Viṣṇut akkor imádhatod, ha tökéletesen betartod a négy varṇa és négy āśrama szabályait.
23
Ez az igazi kihívás. Tisztában vagyunk-e a négy varṇa és āśrama szabályaival, oktatjuk-e azokat a bhaktáknak, és a bhakták természetének megfelelően hangsúlyozzuk-e egyénileg, hogy tartsa be a pl. a vaiśya elveket? Itt azt is írja, hogy sve sve karmaṇi. Ha úgy dolgozol, mint egy tökéletes brāhmaṇa vagy egy tökéletes kṣatriya, tökéletes śūdra, akkor eléred a tökéletességet. A tökéletesség hozzáférhető a természetes életedben. Miért kellene mesterségesen természetellenessé válni és leesni, és nevetségessé válni? Nincs határa a tökéletességnek. Satsvarūpa: De a legtöbb templomunkban a kötelesség a mūrti-imádat, amit brāhmaṇa… Prabhupāda: Brāhmaṇák vannak. Mit törődsz vele? Vannak brāhmaṇák is, meg śūdrák is. Miért kellene egy śūdrából mesterségesen brāhmaṇát csinálni? Satsvarūpa: Mit fog egy śūdra csinálni egy nagy városi templomban, minden templomban? Prabhupāda: Miért jössz a templomokkal? Én az elvről beszélek. Itt Prabhupāda a társadalom egészéről beszél. Satsvarūpa: Aha. Hari-śauri: Az elvet követjük. Csak azon töprengek, hogyan lehet bevezetni. Azt mondtad, hogy a szervezetünkben kell kezdeni. Prabhupāda: Igen, ez átfogó gondolat. Most beszélünk dolgokról, képzést adunk. Ez más nagyságrend. Ez kicsi. Hari-śauri: Az elv, amit követünk. Prabhupāda: Igen. Nagyban erre van szükség. Ha nagyban nézzük, nem lehet mindenkiből brāhmaṇát vagy sannyāsīt csinálni. Nem. Az nem lehetséges. Kicsiben más. A világ embereinek hány százaléka tartozik hozzánk? Nagyon jelentéktelen. De ha az egész emberi társadalmat akarod tökéletesíteni, akkor ezt a Kṛṣṇa-tudatos mozgalmat 24
kell bevezetni Kṛṣṇa utasításai alapján, és az egész emberi társadalom javát szolgálod azzal, ha nagyban csinálod. Most a legjavát vonzzuk be. De Caitanya Mahāprabhu azt mondta, para-upakāra. Miért [csak] egy részét vonjuk be? Az emberek egész tömegének javára válik. Akkor szükséges, rendszeres. Sve sve karmaṇy abhirataḥ saṁsiddhiṁ labhate naraḥ. Para-upakāra azt jelenti, tömegek java, nem csak egy csoporté. Aztán be kell vezetnünk ezt a varṇāśrama-dharmát. Tökéletesen kell csinálni, ez lehetséges, és az emberek boldogok lesznek. Más szóval az embereknek meg kell tanítanunk, milyen jogai és kötelességei vannak a varṇáknak és āśramáknak. Ez azt jelenti, hogy azokat prédikálni kell. Igen, prédikálhatjuk nekik, hogy legyenek vaiṣṇavák, de annak megkön�nyítésére ki kell dolgoznunk olyan tanfolyamokat, ahol a varṇāśrama forradalmi társadalmi fogalmait tanítjuk. Satsvarūpa: Szükség van hozzá erős befolyásra a társadalomban… Prabhupāda: Igen. Ha a szervezet vezetői egyetértenek. Az ENSZben csak ugatnak, mint a kutyák. Fel kellene vállalni a Bhagavad-gītā oktatását. Akkor minden rendbejönne. Egyszerűen csak ugatnak, mint a kutyák. Mi ennek a haszna? Mi hasznuk volt az embereknek az Egyesült Nemzetekből? Semmi. Ha tehát valóban világbékét akarnak, világegységet, akkor el kell fogadniuk azt a receptet, amit Kṛṣṇa ad. Ez a mi dolgunk. Mert mi a Kṛṣṇa-tudatot prédikáljuk, ezért a mi kötelességünk, hogy meggyőzzük őket: „Önök csak haszontalanul pocsékolják az idejüket az egységért, az emberiség javáért… Fogadják ezt el. Boldogok lesznek.” Mi biztonságban vagyunk. Mi elfogadtuk Kṛṣṇa lótuszlábának menedékét. Semmi kétség. De hasonlóan Prahlāda Mahārājához, aki azt mondta: „Én elég boldog vagyok. Semmi bajom. De ezekről a gazemberekről gondoskodnom kell.” Tato vimūḍhacetasa indriyārtha: „Ezek az érzékkielégítést tették meg életük céljának.” Indriyārtha. „És ezért a célért, egy pár évért, hatalmas elrendezéseket 25
tesznek, hogyan legyenek boldogok?” Utána meg a következő életben kutyák lesznek. Kockázatos. Tehát mint Kṛṣṇa-tudatos emberek, meg kell próbálnunk megmenteni őket. Ez a kötelességünk. De ez a civilizáció ahogyan van, nagyon kockázatos. Nem tudják, hogyan működik a természet törvénye, hogy a következő életben kutya lesz. Nem tudja. Mūḍho nābhijānāti. Az emberek jólétét szolgáljuk, ha megmentjünk őket a leeséstől, az ismétlődő születéstől és haláltól. Ahhoz, hogy a Kṛṣṇa-tudat által megmentsük őket, legalább ezt az ideált, a varṇāśrama rendszert meg kell tartanunk: „Ez a helyzet[ed].” Ezen a ponton kiszélesedik a prédikálás víziója. A bhakták költözzenek be, vagy részidőben, vagy mint misszionáriu sok, és fogadtassák el a varṇāśramát a széleskörű prédikálásban. Mint bhakták, mi biztonságban vagyunk, de a szélesebb társadalomnak szüksége van egy oyan társadalmi rendszerre, amely nem szennyezi be őket, amely lelkesíteni fogja őket a Kṛṣṇa-tudatra, és amely végső soron fel fogja szabadítani és meg fogja menteni őket attól, hogy kutyaként szülessenek újra. Hari-śauri: A jelen helyzetben akkor vezessük be a központjainkban vagy nem? Prabhupāda: Mindig próbálkozni kell. Az emberi társadalom mindig ott lesz. Nekünk szolgálni kell őket, para-upakāra. A megfelelő helyzetben kell megtartani őket. Hari-śauri: Most jut eszembe, hogy két vagy három éve volt egy dolog… Kijött egy brosúra a varṇāśrama rendszer bevezetéséről a szervezetünkben, de nem lett belőle semmi. Prabhupāda: Igen. Nem volt itt az ideje. Most csinálhattok valamit. 26
1977-ben Prabhupāda azt akarta, hogy a templomok vezessék be a varṇāśramát. Noha volt némi próbálkozás, sőt egy brosúra is évekkel korábban, Prabhupāda szerint az ideje nem jött még el akkor, de most azt mondja: „Most csinálhattok valamit.” Satsvarūpa: Akkor kezdődött a farmok hangsúlyozása, amikor Prabhupāda azt mondta, egyre több farm létesül, a vaiśya osztály ideája. De más nem történt. Prabhupāda: Minden dolog fontos. A brāhmaṇa dolga is fontos, a kṣatriyáé is… Mint a test. A fej fontos, a kar fontos, a has fontos. Rendben kell tartani. Mint ahogyan én most gondban vagyok, mert a hasam nem működik. Az emésztés ereje nem jó. Ezért hiába működik az agy, a kéz, a láb, beteg vagyok. Ha a társadalom bármelyik része beteg, az egész társadalom fog szenvedni. Ezért a helyes rendben kell fenntartani. Nem mondhatod, ha valami baj van a lábbal, hogy „hagyd a csudába a lábat. Gondoskodj az agyról.” Nem. A lábfájás miatt az agy is gyötrődni fog. Ez a természet. Ezért mindenkit a helyén kell tartani. Akkor működni fognak a dolgok. Ez a varṇāśrama. Ezt nem tudják. Néha hangsúlyozzák… a kommunisták hangsúlyozzák a śūdra osztályt, a kapitalisták a gyomor osztályt. És mi van a fejjel? És a karokkal? Minden a feje tetején áll, összevissza. Most két osztály van – a kapitalisták és a kommunisták. A kommunista azt hangsúlyozza: „Csak a lábbal kell törődni.” Hogy is nevezik? Proli? Hari-śauri: Proletariátus. Prabhupāda: Mi is az a proletariátus? Satsvarūpa: A dolgozók. Prabhupāda: Ez minden. Ezek a gazemberek csak a lábakat hangsúlyozzák. A kapitalisták meg a termelést. És hol vannak a kṣatriyák meg a brāhmaṇák? Hari-śauri: Nos, ők mind hangsúlyozzák a fegyverek felhalmozását. Mind hangsúlyozzák… 27
A farmok megkönnyítik a vaiśyák – bizonyos jellegű vaiśyák – kiképzését, de nem csak erre van szükség. Prabhupāda hangsúlyozza a képzés fontosságát mindenki számára: a brāhmaṇák, a kṣatriyák, mindenki fontos. Az a felfogás téves, hogy a farmközösség a varṇāśrama. A varṇāśrama nemcsak a farmokról szól, hanem minden varṇáról és minden āśramáról. Prabhupāda: Nem ez a kṣatriya dolga. Ez… ez… Nem, ez le van írva. Kṛṣṇa mondja:… Kirobbantotta a háborút, mert a kṣatriyák egyéni katonai erő révén lettek hatalmasok, mint most. Hari-śauri: Felhalmozás. Prabhupāda: Igen. Tehát Kṛṣṇa elrendezte: „Rendben, jöjjetek össze, és végezzetek magatokkal.” Ez lesz az elrendezés, hogy az összes atombomba a harctérre kerül, a következő, harmadik világháborúban, kész. Ezeknek mind, ezeknek a démonoknak vége lesz. Ez nem a kṣatriya. Ez démonikus. A kṣatriya dolga, hogy az élet négy rendje szépen fenn legyen tartva, nem az, hogy csak a katonai erőt halmozzák, túlterhelve [a társadalmat]. Mindenki a jövedelem 75%-át a katonaságra költi. Nem? Paritrāṇāya sādhūnāṁ vināśāya ca duṣkṛtām [Bg. 4.8]. Tehát démonok. Miért kellene ilyen sok pénzt költeni a katonaságra? Ezek nem kṣatriyák. Ezek démonok. Démonok… Amint növekszik a démonok száma, lesz egy háború és végük lesz. A kṣatriyák dolga nem a fegyverek felhalmozása és a haderő kiépítése. Az a feladatuk, hogy fenntartsák és védjék a többi rendet, és hogy kövessenek. Hari-śauri: Szóval ha legalább mi sikeresen bevezetjük a varṇāśrama rendszert a szervezetünkben, akkor amint az összes démon megöli egymást… Prabhupāda: Legalább… legalább… Legalább fogják látni, hogy „Ez ideális.” 28
Hari-śauri: Igen. És ha utána mégis lesz háború, akkor rendben van. Prabhupāda: Legalább legyen egy példa előttük. Ezt csináljuk. Úgy tűnik, a harmadik világháború gondolata központi helyen van itt, amikor is a vezetők elfogadóbbak lesznek a varṇāśrama iránt és az emberek általában inkább hallanak a varṇāśrama elvekről. De Prabhupāda kifejezi, hogy [a kṣatriyáknak] arról kell gondoskodniuk, hogy legalább a bhakták éljenek a varṇāśrama szerint. Hari-śauri: Ez többé-kevésbé forradalmasítani fogja, hogy hogyan vezetjük a központainkat. Ha bevezetjük, ez forradalmasítja azt, ahogyan vezetjük a központjainkat. Prabhupāda: Miért? Miért forradalom? Hari-śauri: Mert a hangsúly most azon van, hogy brāhmaṇákat gyártsunk. Prabhupāda: És miért mondod, hogy „mi”? Mások miért nem? Ez kaniṣṭha-adhikārī. Te „mi”-ránk gondolsz. Ez kaniṣṭha-adhikārī. Nem „mi”-rólunk van szó. Na tad-bhakteṣu cānyeṣu. Gondoljatok másokra is. Satsvarūpa: De az emberek nincsenek a mi irányításunk alatt. Hari-śauri: Azért gondolunk magunkra, mert jelenleg csak a mi szervezetünk tartozik az irányításunk alá. Satsvarūpa: Nem közelíthetjük meg a tömegeket, hogy megszervezzük őket. Hari-śauri: Nem lehet ilyen nagyban bevezetni. Prabhupāda: Nem értem, hogy miről beszéltek. Satsvarūpa: Amint… Prabhupāda: Példát. Példát mutatunk nekik. Satsvarūpa: De senki nem figyel oda, és senki nem követi, csak néhányan… 29
Prabhupāda: De ti kövessétek. Mutassátok meg nekik. Hari-śauri: Ezért beszélünk „mi”-rólunk. Prabhupāda: Ez a „Mi mondjuk” nem azt jelenti, hogy mi átvesszük, hanem hogy példát mutatunk. Nem leszünk śūdrák. De megmutatjuk nekik, úgy, mint egy színdarabban. Te játszod a király szerepét. Nem vagy király. Hari-śauri: Nem. Prabhupāda: Ugyanígy, azért, hogy fogalmuk legyen, eljátsszuk. Hari-śauri: Nos, hát ez… Prabhupāda: Nekünk nem kell feltétlenül śūdrának lennünk. Erről van szó. Ez a lényeg. Mi Kṛṣṇa szolgái vagyunk. Ez minden. És mint Kṛṣṇa szolgája, teljesítenünk kell Kṛṣṇa parancsát. Satsvarūpa: Tehát szervezzük meg magunkat ideálisan, és a többi ember remélhetőleg követni fogja? Prabhupāda: Igen. Bhavānanda: Példát mutatni. Prabhupāda: Példát. Mint ahogyan Bhavānanda, mielőtt lett volna szobavécé, a székletemet és vizeletemet kivitte. Azt jelenti ez, hogy ő takarító? Nem, ő sannyāsī vaiṣṇava. Hasonlóképpen, āpani ācari’ jīve śikhāilā. Caitanya Mahāprabhu azt mondta: „Nem vagyok sannyāsī.” Mégis sannyāsī lett. Valójában Ő maga Isten, akkor mi haszna van annak, hogy Isten sannyāsī lesz? De Ő mégis az lett. [szünet a felvételben] Azért, hogy szolgálhassuk az emberek tömegeit, meg kell próbálnunk bevezetni ezt a varṇāśrama rendszert, nem mintha mi varṇāśrama jelöltek akarnánk lenni. Nem a mi dolgunk. De azért, hogy megtanítsuk őket, hogyan válhat a világ békésebbé, be kell vezetnünk. Márciustól szeles napok lesznek. Itt Prabhupāda jelzi, hogy noha lehet, hogy egy egyén természete nem śūdra, a bhakták mégis el fogják azt a munkát végezni azért, hogy másokat tanítsanak. Be kell mutatnunk a működő modellt a társdalomnak. A mi elsődleges 30
azonosságunk mint avatott bhaktáké az, hogy vaiṣṇavák vagyunk, de amennyire lehetséges, a természetük szerint foglaljuk le a bhaktákat, és ahol szükséges, a természetünktől eltérő dolgokat is csinálunk azért, hogy példát mutassunk, vigyázva, hogy ne essünk le. A varṇāśramáról szóló rész vége Satsvarūpa: Kezdődnek a szelek? Prabhupāda: És áprilisban a szél… Satsvarūpa: Most kezdődnek a szelek? Bhavānanda: Igen. Délről kezdődnek. Vaikuṇṭha szellők. Prabhupāda: Nos ez egy szép intézmény az egész emberiség javára. Bhavānanda: Śrīla Prabhupāda, amikor Bengálban prédikáltunk, sokszor volt, hogy egy faluba értünk, ahol az emberek nagyon komolyak voltak. Azt mondták, itt a falunk, de szükségünk volna valakire, aki irányít bennünket. Prabhupāda: Igen. Bhavānanda: „Csináljatok itt egy kis templomot Gaura-Nitāi-jal és mondjátok meg nekünk, mit csináljunk…” Kṛṣṇa-tudatosak akarnak lenni. Prabhupāda: Ó, igen. Bhavānanda: De nincs, aki vezesse őket. Prabhupāda: Erre az a válasz, hogy „Gyere hozzánk. Ki fogunk téged képezni, és te fogsz vezetni.” Mi szívesen vezetünk, de arra nincs lehetőség, hogy mi küldjünk ide embereket. Ti gyertek hozzánk. Kiképezünk a vezetésre.” Ez a válasz. Erre van szükség. Ez a Bon Mahārāja kudarcot vallott. Miért? Azt akarta… Guru Mahārāja azt akarta, kezdjen egy templomot Londonban. Úgy akarta, hogy Indiából visz oda embereket. Valójában nem volt neki… [szünet a felvételben] Ez tény. Ezért kudarcot vallott. Ahelyett, hogy Bhaktisiddhānta Sarasvatīt szolgálta volna, ő Vivekanandát akarta szolgálni. Olyanná akart 31
válni, mint Vivekananda: „Az országomban nagyon dicsérni fognak, második Vivekananda leszek”. Ez volt az ambíciója. Soha nem akart dacolni Vivekanandával és felmagasztalni Caitanya Mahāprabhut. A Keleti Intézetében bevezette Gandhi meg Vivekananda filozófiáját. Nézze meg az ember… Ilyet magasztalni… Mi egyszerűen elítéljük Gandhi folozófiáját, és ő meg dicséri Gandhit. Mi egyszerűen leszóljuk Vivekanandát, ő meg terjeszti. Ez az ő helyzete. Még azt sem érti, hogy hol van Vivekanandánál és Gandhinál a filozófia! Gandhi nacionalista. Megint az ujjad! Huszonnégy órán belül ujjprobléma vagy orrprobléma. Figyelek! Ti nem figyeltek. Na, szóval hol van a filozófia Vivekanandánál vagy Gandhinál? Nacionalista volt. A nacionalista azt jelenti, dehātma-buddhi. Dehātma-buddhi meg azt jelenti, sa eva go-kharaḥ [SB 10.84.13], tehenek és szamarak. Egész életében az indiai népért dolgozott. Afrikában is, ott húsz évet vesztegetett el, Indiában harmincat. Ötven év. Hetvennyolc évet élt meg. Tehát vagy huszonhét évbe tellett az iskolázása és ötven évet elfecsérelt. Ez a helyzete. És ez egy nagy ember. Valójában elvesztegetett ötven évet. Húsz évet Durbanban és harminc évet… 1917-ben kezdett, és a svarāja, a függetlenség ’47-ben jött el. Semmit sem csinált. Nem őneki tulajdonítható. Subash Bose INA pártjának. Tehát húsz év itt, harminc ott – ötven év elvesztegetve az életéből. A különbség, huszonhét év, tanulás, nemi élet a feleséggel, stb. Annyira hajlamos volt a szexre, megírta az önéletrajzában, hogy amíg az apja haldoklott, ő a feleségével a nemi életet élvezte. Látjátok, mennyire szexélvező volt. Nem törődött az apja komoly betegségével. Haldoklott. Ő meg élvezte a feleségét. Egy szempontból persze érthető. Mindenki keresi a nemi örömöt fiatalon. Általában így van. De azért nézzétek, az apja haldoklik, ő meg élvezi a nemi életet. Satsvarūpa: Olvastam erről. Szólították, ő abbahagyta az élvezetet és átment az apja hálószobájába, de már késő volt, az apja már halott volt. Tehát éppen nemi életet élt, amikor az apja meghalt. Prabhupāda: Igen. Megírta, sőt. Nemrégiben valaki azzal vádolta, 32
hogy még öregen is nemi életet élt fiatal lányokkal. Nem tudom. De tény, hogy amikor gyűlésre jött, két fiatal lányt is megsimogatott, az unokáját és egy rokon lánykát, és úgy jött be a gyűlésre. Magam láttam. A mi Mullick családunkban volt Thakur Badhi, náluk voltunk. Ügyvéd volt. Volt valami vendégeskedés, és a szomszédokat mind meghívták. Ő is meg volt híva. Legalább három-négy prostituálttal jött. Öreg ember volt már, vak. Asutosh Bhan. Nagyon meggazdagodott mint ravasz ügyvéd. Ügyvéd volt. Így kereste a népszerűséget, hogy „Amikor egy barát házához meghívnak, viszek három-négy prostituáltat és hízelgőt, és…” Persze nagy örömmel fogadták. Láttam amikor gyerekek voltunk, 10-12 éves koromban. Korábban, az apám idejében előkelő dolognak számított prostituáltat meg kertet tartani. Tehát ez a dehātma-buddhi és nemi bolond, na, ő egy mahātmā. Ez a sztenderd ma… Ramakrishna, ő Kālī istennőt imádta. A Bhagavad-gītā elítéli ezt, kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ prapadyante ’nya-devatāḥ [Bg. 7.20], azaz „Akiket az anyagi vágyak megfosztottak értelmüktől, meghódolnak a félistenek előtt, és követik a saját természetük szerint kiszabott imádatszabályokat…”. Itt van tehát ez az ember, aki elvesztette az eszét, félistent imád, és Isten lett belőle. Az emberek nem támaszkodnak a Bhagavad-gītāra, „egy félisten-imádónak nincs esze, és mégis Istenné lett?” Miféle isten? Eszetlen isten? Isten meghatározása aiśvaryasya samagrasya vīryasya yaśasaḥ śriyaḥ, jñāna. Isten azt jelenti, tele tudással. Akkor egy eszetlen emberből Isten lett? Vegyük a logikát. Jñāna-vairāgyayaś caiva. Isten azt jelenti, teljes tudás. Ez az ember meg eszetlen és Istenné vált? Hogy lehet ezt összeegyeztetni a logikával? És elfogadják: „Ramakrishna Isten.” Hogy véded meg ezt? Figyeld a logikámat és védd meg. Satsvarūpa: Én használtam ezt az érvelést, és az emberek azzal vágnak vissza, hogy „Ő nem mondta, hogy Isten” Azt mondják… Ő azt mondta… Prabhupāda: Nem, te azt hirdeted: „Ramakrishna Avatara.” „Bhagavan Ramakrishna.” „Bhagavan Ramakrishna.” Mindenki Isten – akkor 33
minek keressük Istent? Maradj ahol vagy. Szolgálod a feleséged, a prostituáltadat. Akkor is bhakta vagy, hiszen mindenki Isten. Egy szoknyapecér is bhakta, hiszen rajong a prostituáltért és a prostituált is Isten. Akkor minek másik Istent keresni? Hm? Mindenki Isten. Minek másik Istent keresni? Minek jössz Ramakrishna Istennel? Jobb, ha maradsz elégedetten a prostituáltaddal, a kutyáddal. [szünet, a háttérben beszélgetés] Ez a Doktor Sharma nagyon jó… [érthetetlen]? Satsvarūpa: Igen. Az összes kommentár közül az övé a legjobb, beleértve Rāmānuját és Madhvát is. Bhavānanda: ye yathā māṁ prapadyante tāṁs tathaiva bhajāmy aham mama vartmānuvartante manuṣyāḥ pārtha sarvaśaḥ „Mindenkit aszerint jutalmazok meg, amilyen mértékben átadja magát Nekem. Ó, Pṛthā fia, mindenki, minden tekintetben az Én utamat járja!” [Bhagavad-gītā 4.11]. Tehát még ha félisteneket is imádok, végső soron Bhagavānt imádom. Kṛṣṇa azt mondja, „Mindenki, minden tekintetben az Én utamat járja. Prabhupāda: Nem ez az értelme. Az értelme az: „Mindenki Engem keres, de ha nem jön Hozzám, egyik helyzetet a másik után fogja keresni.” Mi a magyarázat? Bhavānanda: „Mindenki Kṛṣṇa után kutat, megnyilvánulásainak valamelyik aspektusában. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa személytelen brahmajyoti-ragyogásának, valamint a mindent átható, mindenben, még az atomok részecskéiben is jelen lévő Felsőléleknek a megvalósítása részleges megvalósítás csupán. Kṛṣṇát csak tiszta bhaktái valósítják meg teljesen. Mindenki Kṛṣṇát próbálja megérteni, s így minden embernek aszerint teljesül a vágya, amilyen mértékben meg akarja Őt ismerni. A transzcendentális…” 34
Prabhupāda: Brahman… Brahman is Kṛṣṇa, és Paramātmā is szintén Kṛṣṇa. Ha tehát valaki ragaszkodik a Brahmanhoz, azzal is Kṛṣṇát imádja. Ez az értelme. Satsvarūpa: Vagy akár egy félistent? Prabhupāda: Félisten. Mindenki Kṛṣṇa elválaszthatatlan része. De a valódi Kṛṣṇát keressük. Bhavānanda: De mi a rossz ebben? Durgā a felelős… Ő Kṛṣṇa megbízottja, akkor miért rossz, ha Durgāt imádjuk? Prabhupāda: Az a rossz, hogy Durgā felségterületén maradsz. Yānti deva-vratā devān [Bg. 9.25]. Akkor nem számíthatsz arra, hogy Kṛṣṇához mehetsz. Meg kell elégedned ezzel az anyagi világgal. Ez Durgā birodalma. Bhavānanda: „Az emberek ebben a világban a gyümölcsöző tettek sikerét áhítják, ezért a félisteneket imádják. Az emberek persze gyorsan eredményekhez jutnak ebben a világban a gyümölcsöző tettekből.” Prabhupāda: Igen. Bhavānanda: Ha tehát boldog lehetek ebben az anyagi világban azáltal, hogy Durgāt imádom… Prabhupāda: De ez… ez māyā. Soha nem leszel boldog. Így gondolkozol, de az anyagi világban ki boldog? Senki sem boldog. De mert ostoba vagy, azt hiszed, ez a boldogság. Hari-śauri: Azt mondja, hogy az eredmények úgyis átmenetiek. Prabhupāda: Átmenetiek, de nyomorúságosak is. De te örök vagy. Miért kellene beérned átmeneti boldogsággal? Ha elégedett vagy – legyél. Ez a te dolgod. De ez nem igazi boldogság. Miért kellene elfogadnod az ismétlődő születést és halált? Ha van másik élet, amelyben nincs születés, sem halál, miért ne válaszd azt? Örök vagy. De mert ostoba vagy, azt gondolod: „Ha kapok tízezer évnyi életet és kényelmet, az a boldogság.” Ez tévedés. Kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ [Bg. 7.20]. Megmondták. Miért nem hivatkozol erre…? „Az ilyen személyek elvesztették az intelligenciájukat.” 35
Satsvarūpa: Hallottam, hogy Ramakrishna azt mondta, hogy még ha tévedésből valaki a nem megfelelő istenséget imádja is, Isten nem fogja felróni neki. Félistent imád, és azt hiszi, az Isten, tehát tévedésben van, de Isten nem olyan… Prabhupāda: De a gazember Ramakrishna mondja. Kṛṣṇa azt mondja: yānti deva-vratā devān [Bg. 9.25]. Ha a félisteneket imádod, a félistenekhez mégy. Mondhatod… Satsvarūpa: Isten maga mondja. Prabhupāda: (nevet) Igen. Nem kell egy ember által csinált Isten utasításait elfogadni. A valódi Isten tanítását kell követni. Hari-śauri: A vers második fele azt mondja: „Mindenkit aszerint jutalmazok meg, amilyen mértékben átadja magát Nekem.” Tehát nem mindenki ugyanazt az eredményt kapja. Prabhupāda: Igen, aszerint, mert semmi nem történhet Kṛṣṇa vágya nélkül. Még ha a félistenektől akarsz valami hasznot, azt is Kṛṣṇának kell jóváhagynia. Meg van írva. Mayaiva vihitān hi tān. Keressétek meg. Ye ’py anya-devatā. Ye ’py anya-devatā-bhaktāḥ. [szünet a felvételben] Bhavānanda: Azt is mondják, hogy minden… Mindent elfogadnak, mint Kṛṣṇa elválaszthatatlan részét és mindenkinek ugyanolyan tulajdonságai vannak, mint Kṛṣṇának. Prabhupāda: Nem, ez nem így van. Ez gazemberség. Bhavānanda: Az óceán egy cseppje a nagy óceán minden tulajdonságával bír, a vegyi összetétel… Prabhupāda: Minden tulajdonságát, nem a mennyiséget. Akkor hogyan lehetne egyenlő? Bhavānanda: De az abszolút azt jelenti, hogy a rész is egyenlő az egésszel. Prabhupāda: Egyenlő minőségileg, de nem mennyiségileg. Bhavānanda: Akkor a mennyiség jelenti az univerzális formát. Prabhupāda: Igen, igen. Bhavānanda: Nem Kṛṣṇa. Nem Kṛṣṇa, hanem az univerzális forma. Prabhupāda: Kṛṣṇa… Kṛṣṇa nagyobb, mint az univerzálils forma. 36
Kṛṣṇa felvette az univerzális formát, nem az univerzális forma hozta létre Kṛṣṇát. Bhavānanda: Nem, de mindenki együttvéve kiteszi Kṛṣṇát. Prabhupāda: Kṛṣṇa… Arjuna látni akarta az Ő univerzális formáját, erre Kṛṣṇa felvette. Tehát Kṛṣṇa az univerzális forma eredete. Ahaṁ sarvasya prabhavo mattaḥ… [Bg. 10.8]. Még az univerzális forma is Kṛṣṇától jön. Ezek a gazemberek nem tudják. Bhavānanda: Az a filozófiájuk, hogy mindenki együttvéve kiteszi Kṛṣṇát. Prabhupāda: Ez az ő filozófiájuk, de ha mindent összeteszünk, az is csak Kṛṣṇa részleges megnyilvánulása. Kṛṣṇa még nagyobb. Bhavānanda: Ha Kṛṣṇa azt mondja, hogy „Minden anyagi és lelki Tőlem jön”. Prabhupāda: „Tőlem jön.” Tehát Ő nagyobb, mint együtt az anyagi és a… Bhavānanda: Ez azt jelenti, hogy Kṛṣṇa még a lelki fölött is áll? Prabhupāda: Igen. Hari-śauri: ye ’py anya-devatā-bhaktā yajante śraddhayānvitāḥ te ’pi mām eva kaunteya yajanty avidhi-pūrvakam Prabhupāda: Következő vers. Hari-śauri: ahaṁ hi sarva-yajñānāṁ bhoktā ca prabhur eva ca na tu mām abhijānanti tattvenātaś cyavanti te „Én vagyok minden áldozat egyetlen élvezője és Ura. Akik nem ismerik fel igazi, transzcendentális természetemet, elbuknak.” 37
Prabhupāda: Hm. Következő vers. Hari-śauri: yānti deva-vratā devān pitèn yānti pitṛ-vratāḥ bhūtāni yānti bhūtejyā yānti mad-yājino ’pi mām [Bg. 9.25] Prabhupāda: Itt különbséget tesz, yānti mad-yājino mām, nem mindenki. Másik vers… Antavat tu phalaṁ teṣāṁ tad bhavaty alpa… Hari-śauri: antavat tu phalaṁ teṣāṁ tad bhavaty alpa-medhasām devān deva-yajo yānti mad-bhaktā yānti mām api „A csekély értelmű emberek a félisteneket imádják, ám ennek gyümölcsei korlátoltak és mulandók. A félistenek imádói a félistenek bolygóira kerülnek, bhaktáim azonban végül az Én legfelsőbb bolygómra jutnak.” Prabhupāda: Ez a… Bhavānanda: Akkor hogyan lett a yato mata tato patha olyan erős? Prabhupāda: Gazember. Ezért mondjuk rájuk, hogy gazemberek. Egy út van: mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja, és ebből kanyarították ezt, hogy yato mata tato patha. Mata egy van. Az ételt a szájba kell tenni, nem a szembe. Mondhatod: „Ez is nyílás, az is nyílás. Itt van…” Bárki… Nem. Ez a nyílás. A testen kilenc nyílás van. Az ételt nem teheted bármelyikbe, csak ebbe az egybe. Nem öntözheted a fát bámelyik részénél. A vizet a gyökérre kell önteni, és minden része elégedett lesz. Bhavānanda: „Én nem vagyok képesítve Kṛṣṇa imádatára, hadd imádjam az Anyát, ő része Kṛṣṇának, hadd imádjam őt…” 38
Prabhupāda: Rákerülsz a yānti deva útjára. Elmész az Anyához, és kecske leszel, fel fognak áldozni. Elvágod a kecske torkát, hogy elégedetté tedd az Anyát, és a következő életben a kecske fogja elvágni a te torkodat. Menj csak az Anyához. Kész. Ha tetszik, csak menj. És ha azt hiszed, hogy ez jó – imádni az Anyát, „Naponta kapok finom kecskehúst. Minek mennék Kṛṣṇához?” Rendben van, de készülj fel, ugyanannyiszor fognak téged levágni, ez a kecske megkapja a lehetőséget, hogy levágja a fejedet. Az Anya a tanú – az Anya a kecskéé és a tiéd is. Elvágod a kecske torkát, miért gondolod, hogy az Anya nem fogja megadni a lehetőséget a kecskének, hogy levágja a te fejedet? Miért gondolkozol így, te gazember? „Az Anya kegyes hozzám és nem kegyes a kecskéhez?” Ez azt jelenti, naṣṭa-buddhi, elveszett az intelligencia. Ha az Anyára gondolsz, arra is gondolj, hogy ő a kecske Anyja is. Miért tűrné az Anya? Ez az igazságtétel. Valójában ott van a mantra: „Kecske, te feláldozod az életedet. Megkapod az azonnali lehetőséget az emberi életre.” Ez a kecske haszna. Máskülönben soksok életen kellene átmennie, mire emberi életet kapna. De mivel az életét áldozza az Anyának, azonnal felemelkedik az emberi létre. És mint ember, megkapja a jogot arra, hogy elvágja annak az embernek a torkát, aki feláldozta. Ez a mantra. Ha vállalod a kockázatot, úgy vállald, hogy az Anya kezében van, kiből lesz kecske és kiből ember. Ez nem a te kezedben van. Az Anya kezében van, hogy felemeli a kecskét embernek és lefokoz téged kecskének. Nem akadályozhatod meg. Prakṛteḥ kriyamā… Az Anya igazságos mindenkivel. „Rendben, ez az ember elvágta a torkodat, akkor belőled legyen ember és vágd el az ő torkát. Majd én kecskét csinálok belőle.” Hogyan mondhatsz nemet erre? Mondhatsz? Az Anya mindenható. Vállald a kockázatot. És az Anya miért csinálna igazságtalanságot? Szegény kecske, te elvágod a torkát és te ember maradsz, a Mama kedvence? Mi ebben a logika? Ő az Anya – ez azt jelenti, minden fiával egyenlően bánik. A kecske is az Ő fia, te is az Ő fia vagy. Kihasználod ezt a szegény kecskét, aztán majd ő használ ki téged. Tebelőled lesz a kecske. Prakṛteḥ 39
kriyamāṇāni guṇaiḥ karmāṇi [Bg. 3.27]. Nem tudod megakadályozni, hogy kecskét csináljanak belőled. Ez az Anya kezében van. Nos, mi erre a válaszod? Vállalod a kockázatot? Bhavānanda: Ha van eszem, akkor nem. Prabhupāda: (kuncog) Tehát aki más félistent imád, az hṛta-jñānāḥ, annak elment az esze. Hari-śauri: Alpa-medhasa. Prabhupāda: Kevésbé intelligens. Yānti deva-vratā devān [Bg. 9.25]. Itt maradsz az anyagi világban. Ez az Anya birodalma. Ezt a külső világot Durgā Anya irányítja. Ő a felelős az anyagi világért. Ha tehát tökéletes hívévé szegődsz, minden jó lehetőséget megkapsz ebben az anyagi világban, de nem kapsz örök életet. Akármerre mész ebben az anyagi világban, minden korlátozott, válhatsz Indrává vagy Brahmāvá, vagy hangyává. Mint Nixon elnök: amíg elnök volt, tehetett amit akart, de most közönséges ember. (érthetetlen). Ez az Anya birodalma. Ez a Nixon úr ugyanaz az ember, aki az elnök volt? Ugyanaz, de vajon ugyanaz a légkör és körülmények veszik-e körül? Nem fogja fel? „Mennyire élveztem az elnökséget, és mi a [mostani] helyzetem? Mindenki csak képen rúg.” Ez talán jó helyzet? Tehát alpa. Antavat tu phalaṁ teṣāṁ tad bhavaty alpa-medhasām. Antavat tu phalam. Ennek a helyzetnek egyszer vége lesz. Ezért csak a kevésbé intelligenseknek kell ez, nem a nagyon intelligenseknek. Mennyi az idő? Hari-śauri: Húsz perc múlva tizenegy. (vége)
40
— MÁSODIK FEJEZET —
A varṇák és āśramák áttekintése a Bhāgavatam alapján
Jegyzetek a varṇákkal és āśramákkal kapcsolatban Alkalmazás és jegyzetek – 11., 12., 14. és 15. fejezet
CÉL K: Milyen vallási elvek vezetnek el valakit az élet céljának eléréséig? V: Amikor a bhakta követi a varṇāśrama elveit, miközben a saṅkīrtanán alapuló tiszta odaadást gyakorolja, az élet végén visszamegy Istenhez. • A varṇāśrama és a bhakti kapcsolatban vannak, mivel a varnāśrama elveinek követése segíti a feltételekhez kötött lelkek sādhanáját, és a folyamat egyidejűleg elégedettségben tartja az elmét, a testet és a lelket. • A társadalmi szerkezet nem alapul egyenlőségen, és nem is demokratikus. Akik a társadalom alacsonyabb polcain, varṇáin vannak, tiszteletet tanúsítanak azok iránt, akik magasabban vannak, ugyanúgy, mint az alacsonyabb lelki rendekben, āśramāban levők. • Egyebek közt a varnāśrama arra való, hogy szabályozzon és megszabadítson a nemi vágytól, ezért a férfiak és nők keveredésére vonatkozó szabályok egyaránt érvényesek a brahmacārī, 43
gṛhasta, vānaprastha és sannyāsī lelki rendek tagjaira, azzal, hogy a gṛhasta engedélyt kap a gyermeknemzés céljából végzett nemi életre.
VARṆÁK Általános pontok • A bhaktákat képezni kell vagy gurukulában vagy önkéntesi helyzetben azért, hogy a magasabb rendek tulajdonságait elsajátítsák. Azok, akik ebben nem vesznek részt, sūdrák, hacsak másvalahogyan nem sajátították el a magasabb rendek tulajdonságait. • Azoknak a bhaktáknak, akik brāhmaṇa és kṣatriya helyzetben vannak, megbocsátóknak kell lenniük. • A gyülekezeti tagok vagy támogatók lehetőleg ne legyenek [profán] alkalmazásban, hanem törekedjenek olyan gazdasági sikerre, ami lehetővé teszi az adományozást, és olvasniuk kell a szentírásokat. • A vezetők szedhetnek díjakat a templom fenntartására és a programokra, és szankcionálhatnak is bírság kivetése formájában. • A brāhmaṇa avatással rendelkező bhakták tartsák meg a saṁskārákat, a családdal kapcsolatos hagyományokat, és viselkedjenek jól (30), tanulmányozzák a Védákat és adományozzanak. • Az alacsonyabb rendbeliek ne fogadjanak el magasabb rendeknek fenntartott pozíciókat, de persze vészhelyzetben bármit lehet. • Minthogy a sūdráknak tisztelniük kell a magasabb rendeket, az MKTHK vagy a támogatók alkalmazottainak tisztelettudóan kell viselkedniük az alkalmazóikkal.
44
Munkájuk (karma) • Általánosságban az MKTHK-ban a varṇák a következő szolgálatoknak felelnek meg: ◦◦ brāhmaṇák – pūjārīk, prédikátorok, tanítók ◦◦ kṣatriyák – vezetők ◦◦ vaiśyák – missziós földművesek, gopák; támogatók, akik önálló üzletemberek, pl. kereskedők ◦◦ śūdrák – művészek, munkások, alkalmazottak • Bár a bhakták nem tartoznak varṇához, bármilyen varṇának megfelelő munkát végeznek, az a helyes, ha kultiválják az ahhoz tartozó tulajdonságokat. Ez kikerekíti a társadalmi formációt, segíti a szolgálatukat és megfelelő példát mutat másoknak. • Az adott varṇa és āśrama sajátos tulajdonságainak kultiválása révén a bhakták könnyebben tudják a kötelességeiket végezni, és elégedetté teszik azokat, akikkel kapcsolatba kerülnek. • Fenntartás: ◦◦ Az önkéntesek és a misszionáriusok megélhetésük érdekében nem koldulhatnak – azaz nem szolgálhatnak fizetésért –, viszont elfogadhatják a fenntartást. ◦◦ Igazi brāhmaṇák – akiknek nincs szakmájuk vagy alkalmazásuk – elfogadhatnak kéretlenül felajánlott dakṣināt. ◦◦ A bhakták, különösen azok, akik brāhmaṇikus avatást kaptak, legyenek vagy önálló vállalkozók, vagy olyan bhaktáknál legyenek állásban, akik adományoznak. Kultiválandó tulajdonságok (guṇa) • Brāhmaṇák: Fegyelmezze az elméjét és az érzékeit, legyen lemondott, tiszta, érje be az egyszerű életstílussal, szorgalmas, igazmondó, kegyes és megbocsátó. • Kṣatriyák: A vezetők tanulják meg, hogyan legyenek befolyásosak, akiknek nem inog a véleménye, türelmes, mindig kész 45
a kihívásokra, széles látókörű, fegyelmezett, a brāhmaṇikus elvek szerint él és gondolkozik (tanácsadó), mindig vidám és igazmondó. Kövessen a hat brāhmaṇikus kötelességből ötöt – de nem fogadhat el adományt. • Vaiśyák: Fogadja el és kövesse életében a gurutól, a śāstrától és Kṛṣṇától eredő utasításokat a pénzkeresés során, és adományozzon Kṛṣṇa szolgálatára. A brāhmaṇák (tanácsadó) irányítják. • Śūdrák: Tisztaság, becsületesség, a pártfogók szolgálata, igazmondó, szolgálja a teheneket és a brāhmaṇákat, ajánlja tiszteletét a magasabb társadalmi osztályoknak, vegyen részt a saṅkīrtanában. Tilos • Brāhmaṇáknak ◦◦ Minthogy csak kivételesen magas szintű brāhmaṇák tudnak megélni koldulásból, a bhakták ne tegyék. A templomi bhakták koldulhatnak Prabhupāda és az intézmény nevében, saját zsebükre nem tehetik. ◦◦ Soha ne fogadd el egy kutya helyzetét: ne szolgálj alantas embereket. • Kṣatriyáknak ◦◦ Minthogy azoknak, akik pénzt kezelnek, nem szabad adományt kapniuk, a vezetők ne fogadjanak el adományokat. ◦◦ Soha ne fogadd el egy kutya helyzetét: ne szolgálj alantas embereket. • Vaiśyáknak ◦◦ Soha ne fogadd el egy kutya helyzetét: ne szolgálj alantas embereket. • Elfogadni magasabb osztály szerepét megfelelő képesítés nélkül.
46
NŐK Általános pontok • Azért képeznek külön kategóriát, mert bár átveszik a férjük varṇáját, az ő kötelességük a háztartás, míg a férjé a kenyérkeresés. • Olyan nőknek, akik nem férjezettek, vagy özveggyé váltak, egy idősebb, nős ember védelme alatt kell lenniük (NEM együtt lakva), és kultiválniuk kell a varṇájuknak megfelelő tulajdonságokat. Munkájuk (karma) • Szolgálják a férjüket, legyenek kedvező szándékúak vele, rokonaival és barátaival, kövessék a férj fogadalmait és öltözzenek úgy, hogy az a férjüknek vonzó legyen. • Tartsák [fizikailag és lelkileg egyaránt] tisztán az otthont. Kultiválandó tulajdonságok (guṇa) • Szerény, igazmondó, az érzékeit kordában tartja, kedves beszédű, szolgálatkész, minden körülmények között elégedett, szakértő a háztartást illetően, tájékozott a vallásos elvekben. Tilos • Ne legyen kapzsi. • Nem kell egy leesett férj rabszolgájának lennie.
47
ĀŚRAMÁK Brahmacārī/Brahmacārīṇī Általános pontok • Vegyen részt a gurukula iskolázásban vagy az önkéntesek templomi képzésében, a harminc tulajdonságból főleg a természetének megfelelőeket hangsúlyozva. Munkájuk (karma) • Helyezze saját jóléte elé a templom, a guruk és Prabhupāda, valamint a misszió érdekét. • Járjon a reggeli programra, tanulmányozza a könyveket, menjen saṅkīrtanára és egye, amit kap. • Gyakorolja a képességet, hogy mindenben kívül és belül mint irányítót Kṛṣṇát lássa. • A tanulmányai befejeztével adja meg a megkívánt dakṣinát. Kultiválandó tulajdonságok (guṇa) • Érzék- és elmekontroll, szabályozott étkezés, alázatosság, nőtlenség, szentírások ismerete, egyszerű öltözködés, jó magaviselet, kedvesség, mindig tevékeny, hozzáértő, teljes hit a guruban és a śāstrában. Tilos • A másik nemmel vegyülni – beszélgetni sem kell. • Nem kell kozmetikumokat vagy ékszereket használni, nem kell masszíroztatni.
48
Gṛhastha Általános pontok • Minthogy a gṛhasta-āśrama kiemelt szerepet játszik, részletesebben fejtjük ki az alábbiakban. Munkájuk (karma) • Keresse kenyerét Kṛṣṇától függve, annyit dolgozva, hogy éppen meglegyen a fenntartás – ezen értve a test és lélek együtt tartását –, ne foglalkozzon semmilyen ugra-karmával [súlyosan gonosz tettekkel]. • (Életmód) Legyen élete egyszerű, kerülje a belebonyolódást; minél kevesebb [üres] vallásosság, gazdasági fejlesztés és érzékkielégítés; kövesse a családi saṁskārákat; legyen Kṛṣṇa szolgálata a család – maga, felesége, gyerekek, rokonok – figyelme középpontjában – dravyādvaita; foglalja le feleségét vendégek fogadásában; fokozatosan különüljön el a testtől, feleségtől, családtól és társadalomtól; végezetül hagyja el a családját, és lépjen a sannyās rendbe. • (Lelki tevékenységek) Társuljon szentekkel, halljon az Úr kedvteléseiről, egyen prasādamot és csináljon yajñát, napi mūrtiimádatot, imádjon szenteket, foglalja le vagyonát a saṅkīrtana mozgalomban, szolgálja a guruját mint Kṛṣṇát. • (Jótékonyság) Kezelje az állatokat mint gyermekeit, támogassa a kutyákat és a szegényeket, etesse a brāhmaṇákat, és osszon másoknak élelmet. Kultiválandó tulajdonságok (guṇa): • Hagyjon fel a mohósággal, legyen elégedett (és nem fog csüggedni). Ha nem sikerül, és az érzékek irányítják – a nyelv és a nemi szervek –, akkor háztartó kutya lesz belőle, akinek a lelki
49
• •
•
•
•
Tilos • • • • •
ereje, [lelki] műveltsége, lemondása és jó hírneve elsorvad, végül eltűnik. Elszánt terveket készítsen kéjes vágyaktól mentesen, adja fel az irigységet, és győzze le a dühöt. Megbeszélni való téma: a vagyongyűjtés hátrányai (mohóság feladása); az igazság (megszabadulás a félelemtől), lelki tudás (a siránkozástól és illúziótól való szabadulás). Szolgáljon egy nagy bhaktát (megszabadul a büszkeségtől), legyen csendes (leküzdi a lelki akadályokat), jómodor és mentesség az irigységtől (a más élőlények okozta szenvedés ellenszere), meditáljon (a sors okozta szenvedések ellenszere), gyakorolja a haṭha-jógát vagy a szabályozott életstílust (a test és az elme által okozott szenvedés ellenszere). Kultiválja a jóság kötőerejét, különösen az evéssel kapcsolatban (győzze le az alvást, a szenvedélyt és a tudatlanságot), majd szabaduljon meg a jóság kötőerejétől is, a śuddha-sattva szintjére emelkedve. A fenti tulajdonságokat és a tökéletességet automatikusan eléri azzal, hogy hittel és odaadással szolgálja a lelki tanítómesterét.
Csak a szükséges tulajdont fogadja el (máskülönben tolvaj). Ne öljön állatokat még a mezőgazdaságban sem. Ne foglalkozzon képmutató vallásos tevékenységgel. Ne javítsa az életkörülményeit akkor sem, ha szegény. Ne élvezze a munkája eredményét, hanem ajánlja fel Kṛṣṇának.
50
Vānaprasṭha Munkájuk (karma) • Vonuljon vissza a családi élettől és a munkától, és/vagy merüljön el a bhajanában, vagy szolgáljon egy templomban vagy központban. Étkezzen és öltözzön egyszerűen, és szentelje hátralévő életét a teljes idős szolgálatnak, mint a brahmacārī életszakaszban. • Ha a betegség vagy az idős kor akadályozza a kötelességek végzésében, hagyjon fel az evéssel, vonja vissza összes testi funkcióját, és hagyjon fel az élettel.
VÉGSZÓ: „Az Úr szent nevének éneklése a varṇāsrama-dharma társadalmi intézményében annyira erős, hogy ezzel az énekléssel még a családosok [gṛhasták] is nagyon könnyen elérhetik azt a végső eredményt, ami a lemondott rend osztályrésze. Yudhiṣṭhira Mahārāja, ezzel megmagyaráztam neked a vallásos folyamatot.”
51
— HARMADIK FEJEZET —
A harminc emberi tulajdonság, valamint az egyes varṇák és āśramák jellemzői
A harminc tulajdonság „Íme azok az általános elvek, amelyeket minden emberi lénynek követnie kell: legyen igazmondó, kegyes, lemondott (böjtöljön a hónap bizonyos napjain), fürödjön naponta kétszer, legyen türelmes, tegyen különbséget helyes és helytelen között, uralkodjon az elméje fölött, szabályozza az érzékeit, tartózkodjon az erőszaktól, éljen cölibátusban, adományozzon, olvassa a szentírásokat, legyen egyszerű, legyen elégedett, szolgálja a szenteket, fokozatosan mondjon le a szükségtelen elfoglaltságokról, vegye észre, hogy az emberi társadalom szükségtelen cselekedetei mind hiábavalóak, legyen szótlan és komoly, kerüljön minden fölösleges beszédet, gondolkodjon azon, hogy vajon a test vagy a lélek vagyunk-e, minden élőlényt egyformán lásson el élelemmel (az embereket és az állatokat egyaránt), minden lélekre (különösen az emberi létformában) úgy tekintsen, mint a Legfelsőbb Úr részére, halljon az Istenség Legfelsőbb Személyisége (a szentek menedéke) cselekedeteiről és tanításairól, beszéljen ezekről, mindig emlékezzen rájuk, törekedjen a szolgálatra, végezzen imádatot, ajánlja fel a hódolatát, váljon szolgává, váljon baráttá, valamint hódoljon meg egész lényével. Ó, Yudhiṣṭhira király, erre a harminc tulajdonságra kell szert tennie az élőlénynek az emberi létformában. Pusztán azzal, hogy elsajátítjuk ezeket, elégedetté tehetjük az Istenség Legfelsőbb Személyiségét” (SB. 7.11.8-12).
54
A varṇákban és āsramákban hangsúlyozott tulajdonságok A harminc tulajdonságot voltaképpen mindenkinek kultiválnia kell, de ezek egyike-másika külön hangsúlyt kap a megfelelő varṇában illetve āsramában, mivel különösen jellemzők arra a rendre (egyes tulajdonságok a kötelességek között jelennek meg). A 30 tulajdonságból 9 a bhakti 9 végtagja. A többi 21-ből 20 az élet egyes területein hangsúlyos. Bár a bhakták nem azonosulnak egyik varṇával vagy āśramával sem, ha kultiválják ezeket a tulajdonságokat, amikor az adott varṇa vagy āśrama szerint cselekszenek, az segít nekik a megfelelő munka elvégzésében, a Kṛṣṇa-tudat gyakorlásában, valamint más bhaktákkal való kapcsolataikban. A bhakták nyilvánvalóan benne vannak mind egy adott varṇában, mind egy adott āśramában, így a sajátos tulajdonságok kultiválása segíti őket mindkettőben. A kiegészítő tulajdonságok közül a legkiemelkedőbbeket választottuk ki: Igazmondás: brāhmaṇák, kṣatriyák, śūdrák, nők, gṛhasták Könyörületesség: brāhmaṇák, kṣatriyák Lemondás: brāhmaṇák, brahmacārīk, gṛhasták, vānaprasthák Napi kétszeri fürdés – tisztaság: brāhmaṇák, kṣatriyák, śūdrák, nők 5. A jó és rossz közötti különbségtétel: brāhmaṇák, kṣatriyák, vaiśyák, nők, brahmacārīk, gṛhasták, vānaprasták 6. Elmekontroll: brāhmaṇák, kṣatriyák, vaiśyák, brahmacārīk, gṛhasták
1. 2. 3. 4.
55
7. Érzékkontroll: brāhmaṇák, kṣatriyák, vaiśyák, nők, brahmacārīk, gṛhasták 8. Erőszakmentesség: brāhmaṇák, gṛhasták, vaiśyák 9. Nőtlenség: brahmacārīk, vānaprasthák 10. Jótékonyság: brāhmaṇák, kṣatriyák, vaiśyák, gṛhasták 11. Szentírások olvasása: brāhmaṇák, kṣatriyák, vaiśyák, nők, brah macārīk, gṛhasták, vānaprasták (a śūdrák kivételével mindenki) 12. Egyszerűség: brāhmaṇák, brahmacārīk 13. Elégedettség: brāhmaṇák, nők, gṛhasták 14. Szentek szolgálata: brahmacārīk, gṛhasták, vaiśyák 15. Fokozatosan leépíteni a szükségtelen elfoglaltságokat: gṛhasták 16. Az emberi társadalom hiábavaló tevékenységei értelmetlenségének megfigyelése: gṛhasták 17. Csendben maradni, komolynak lenni és elkerülni a felesleges beszédet: brahmacārīk, gṛhasták, vānaprasthák 18. Meditálni azon, hogy a test vagy a lélek vagyunk: gṛhasták, vānaprasthák 19. Ételosztás: gṛhasták 20. Minden lélekben a Legfelsőbb Úr részét látni: brāhmaṇák, kṣatriyák, vaiśyák, nők, brahmacārīk, gṛhasták, vānaprasthák (a śūdrák kivételével mindenki) További tulajdonságok: • Megbocsátás: brāhmaṇák, kṣatriyák • Mindig vidám: kṣatriyák • Mindig törekedni a pénzkeresésre: vaiśyák • Nem lopni: śūdrák • Minden módon a családnak szentelni magát: nők • Jómodor: śūdrák, nők, brahmacārīk, gṛhasták • Mindig tevékeny: brahmacārīk • Odaadás a guru, a śāstra és Kṛṣṇa iránt: brāhmaṇák, kṣatriyák, vaiśyák, brahmacārīk, gṛhasták, nők, vānaprasthák (a śūdrák kivételével mindenki) 56
Lāl Kiadó