Bevezetés a nyelvtudományba 11. A nyelvtudomány történetébıl Gerstner Károly Magyar Nyelvészeti Tanszék
Általános kérdések a nyelvrıl: • miben rejlik a jelentés természete? • miért és miben különböznek a beszédhangok? • van-e, s ha igen, milyen jellegő a nyelvhelyesség? • hogyan lehetne a nyelvet „megörökíteni”?
Szubjektív megfigyelések (Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. 1865.) KER, elvont gyök, melybıl kerdől, kereng, keres, kerek, kerék, kerge, kerget, kergeteg, kerít, keről, kert, kertecz (ketrecz), kerevet, kerecsen, kerra, a megnyújtott kéreg, és származékaik erednek. Ide tartoznak a fordított reked, rekesz, rekeszt, rekkent. Mind ezekben alapértelem a görbe, kerek, magába visszamenı vagy magafelé visszahajló vonal, vagy ily vonalban mozgás. Lényeges hangjaik a k és r; amaz a vonalnak hajlós, kajcsos, kanyargó alakját fejezi ki; az r pedig azon erıs légmozgást, melyet a terjeszkedı s itt körben mozgó test okoz; amazt t. i. nyelvünknek meggörbitésével, ezt rezegtetésével képezzük. a kör szóban levı ajakkerekítéses ö-t a szó jelentése „kényszerítette” a szóba De! német Kreis, ang. circle, lat. circulus, holland kring stb. – nincs ö a szóban!
Ókor Görögök Platón (Kr. e. kb. 427–347): Kratülosz (kb. Kr. e. 399-ben keletkezett) a nyelv eredetérıl és a jelentés természetérıl folyó „vita” (párbeszéd) naturalisták ↔ konvencionalisták Arisztotelész (Kr. e. 384–322): De interpretatione (kb. Kr. e. 350) szabályosság (analógia) ↔ szabálytalanság (anomália) ↓ ↓ paradigma kivétel („logikátlanság”) „logikátlanságok” Athēnai: többes szám, miközben csak egy Athén van német -chen: semleges nemő fınevek → das Mädchen ’lány’, valójában nınemő magyar fejébe nyomja a kalapot („logikusan”: fejére) kétszeres tagadás (ez „logikusan” állítás volna...)
Kategóriák fınév (inkább: alany), ige (inkább: állítmány), kötıszó, névelı köznév ↔ tulajdonnév befejezettség ↔ folyamatosság aktív ↔ passzív tranzitív ↔ intranzitív Dionüsziosz Thrax: elsı rendszeres görög leíró nyelvtan (Kr. e. 100 körül) grammatika ’az írás mővészete’ nyelvi norma: ókori klasszikusok (pl. Homérosz) koiné: több változatban beszélt „köznyelv”
Rómaiak Varro (Kr. e. 116–27): De lingua latina – a nyelv elsısorban kommunikatív funkciót betöltı társadalmi jelenség Donatus (Kr. u. 4. sz.): Ars maior Priscianus (Kr. u. 6. sz.): Institutiones grammaticae az írott nyelv elsıdlegessége; a beszélt nyelv „csekélyebb értékő”
Indiaiak a Védák nyelvének megırzése a nyelv változása = a nyelv megszentségtelenítése Pāṇini: Aṣṭādhyāyī (’Nyolc könyv’) (Kr. e. 7–5. sz. között) részletes fonetikai leírás a nyelvi jel önkényessége részletes alaktan explicit szabályrendszer (a generatív nyelvleírás elıfutára)
Középkor Donatus, Priscianus nyelvtanai skolasztikusok: spekulatív grammatika „De modis significandi” → modisták a mondattan alapjai univerzalizmus ír, provanszál, óizlandi (pontos fonetikai megfigyelések)
Reneszánsz egyes nemzeti nyelvek leírása skolasztikai hagyomány és karteziánus racionalizmus 1660, Port Royale: Grammaire général et raisonnée (Ált. és értelmezı nyt.) földrajzi felfedezések → újabb nyelvek könyvnyomtatás
Sylvester János (? 1504–1551 után) 1527, Rudimenta grammatices Donati (Krakkó) [1527, Puerilium colloquiorum formulae (Krakkó)] tulajdonnév, közné, magának álló név, mással álló név 1539, Grammatica Hungarolatina (Sárvár–Újsziget) összehasonlító (kontrasztív) grammatika (1541: Új Testamentum magyar nyelven) Szenci Molnár Albert (1574–1639) 1610, Novae Grammaticae Ungaricae ... libri duo összehasonlító (kontrasztív) grammatika nem követi a latin esetrendszert mondattan (1604: Magyar–latin, latin–magyar szótár 1607: zsoltárfordítások 1608: Szent Biblia „hanaui biblia”)
A 18–19. század nyelvészete Egyik fı kérdés a nyelv eredete (monogenezis, poligenezis): sokféleség és bonyolultság; a társadalom szerepének felfedezése 1746, E. B. de Condillac: Essai sur l’origine des connoicances humaines 1755, J. J. Rousseau: Az emberek közti egyenlıtlenség eredetérıl és okairól 1772, J. G. Herder: Abhandlungen über den Ursprung der Sprache organikus nyelvszemlélet: keletkezés, virágzás, hanyatlás, pusztulás nyelvek felfedezése, régi nyelvi emlékek feltárása, nemzeti nyelvek kiteljesedése (romantika): öszehasonlító–történeti nyelvészet; nyelvrokonság; nagy morfológiai fejlıdéselméletek
• Friedrich von Schlegel: Über die Sprache und Weisheit der Indier (1808) • Franz Bopp: Über das Conjugationssystem der Sanskritsprache... (1816); Vergleichende Grammatik... (1833–1852) • August Friedrich Pott: Etymologische Forschungen... (1833–36) • August Schleicher: Compendium der vergleichenden Grammatik... (1861–62) • Jacob Grimm: Deutsche Grammatik (1819, 1822) • Wilhelm von Humboldt: Über die Verschiedenheit des menschlichen Sprachbaues... (1836)
Sajnovics János – jezsuita szerzetes, matematikus, csillagász, nyelvész 1768, Norvégia; Hell Miksa udvari csillagász 1770: Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum idem esse (Koppenhága, majd Nagyszombat) Gyarmathi Sámuel – orvos, nyelvész 1799: Affinitas lingue Hungaricae cum linguis fennicae originis grammatice demonstrata (Göttingen)
Az újgrammatikusok történeti nyelvészeti alapok – természettudományi módszerek „a hangtörvények kivételnélkülisége” Lipcsei Egyetem Hermann Osthoff, Karl Brugmann, Berthold Delbrück Hermann Paul: Prinzipien der Sprachgeschichte (1880) a nyelvváltozást irányító két alapelv: hangváltozás analógia élı nyelvjárások kutatása: bizonyos tételek cáfolata
A budapesti (nyelvtörténeti v. nyelvészeti) iskola az újgrammatikus eszmék erıteljes nyelvtörténeti irányú követése Brassai Sámuel Szinnyei József Simonyi Zsigmond Klemm Antal Gombocz Zoltán Melich János Horger Antal Laziczius Gyula Kniezsa István Pais Dezsı Bárczi Géza
A 20. századi strukturalizmus Ferdinand de Saussure (1857–1913), genfi nyelvész Cours de linguistique général (1916) szinkrónia ↔ diakrónia jel: jelölı (hangképzet) és jelölt (fogalom) kapcsolata; a jel önkényessége language (a nyelv egész jelenségköre) – langue (absztrakt) – parole (hangzó) szintagmatikus viszonyok: a mondatot alkotó jelek együttes elıfordulása (parole) paradigmatikus viszonyok: egyes jelek szembeállítása a nyelvi rendszer más elemeivel eredmény: a nyelv szerkezetek és egymást kölcsönösen meghatározó tulajdonságok (entitások) hatalmas hálózata – nyelvi rendszer
Saussure európai követıi 1926: Prágai nyelvészkör – fonológia, funkcionális szintaxis, a költıi nyelv elmélete Vilém Mathésius, Roman Jakobson Nyikolaj Szergejevics Trubeckoj: Grundzüge der Phonologie Jan Niecisłav Baudouin de Courtenay (1845–1929), lengyel: fonéma, fonológia francia iskola: funkcionális fonológia, nyelvtörténet A. Meillet, A. Martinet
Amerikai nyelvészet a 20. században A deskriptivizmus elıfutárai antropológusok: számos indián nyelv leírása – csak szóbeliség Franz Boas: Handbook of American Indian Languages (1911) 19 nyelv, jellemzıen nem flektálók; az ezeknek megfelelı nyelvészeti terminusokkal írták le ıket fontos következtetés: nincsenek primitív nyelvek, csak primitív körülmények Edward Sapir: Language: An Introduction to the Study of Speech (1921) a mondatok felépítéséhez szükséges kifejezı eszközök minden nyelvben megvannak – a formai megjelenés nyelvenként más és más lehet nyelvi minta (linguistic pattern) – lépés a generatív nyelvtan felé
Amerikai deskriptív nyelvészet (leíró nyelvészet) a nyelvi rendszer minden elemének aprólékos leírása, disztribúciós elemzés „tudományosan szenvtelen” nyelvleírások Leonard Bloomfield (1887–1949) 1914: Intoduction to the Study of Language 1933: Language Zellig Sabbatai Harris (1909–1992) a matematikai és a számítógépes nyelvészet elıfutára transzformáció: a mondatszerkezet átalakításában szerepet játszó szabályok
A generatív nyelvtan Noam Avram Chomsky (1928–), Harris tanítványa korábban: kész nyelvi produktumok elemzése új elemzés: a nyelvtani szerkezet „mély” és „felszíni” szintje közötti különbség John is eager to please. ’John égett a vágytól, hogy örömet okozzon.’ John is easy to please. ’Könnyő Johnnak örömet okozni.’ hasonló mondatszerkezet – különbözı mögöttes jelentés kompetencia: egy nyelv szabályainak (alkotó) ismerete performancia: a nyelv tényleges használata a nyelvhasználat mögöttes mentális viszonyainak feltárása: generatív (vagyis: létrehozó) nyelvtan központi szerepő: a mondat
N. A. Chomsky: Aspects of a Theory of Syntax, 1965 – a nyelv modellje a korai generatív elméletben Cser András nyomán
1957: Syntactic Structures – a generatív grammatika alapmőve fénykor: 1960-70-es évek Chomsky szerint van egy „mentális szerv” nyelvelsajátító mechanizmus (language acqusition device) De! vajon mi lehet ennek a viszonya a kognitív képességeket lehetıvé tevı, azokat mőködtetı komplex rendszeren belül? Számos új változat és irányzat; vö.: Kálmán L.–Trón V.: Bevezetés a nyelvtudományba
Ajánlott irodalom: Benkı Loránd: Magyar nyelvtudósok a XX. században. Méltatások, emlékezések. Argumentum, Bp., 2010. Cser András: A magyar nyelvtudomány történetének vázlata. In: Robins, 266– 286. Robins, Robert Henry: A nyelvészet rövid története. Osiris Kiadó – Tinta Kiadó, Bp., 1999.
