NAPRENDSZER 830 FT 11 LEJ. A Magyar Földrajzi Társaság folyóirata

830 FT  11 LEJ

NAPRENDSZER

A Magyar Földrajzi Társaság folyóirata

SZÁRAZ-ANDOK MAGASLATI TEREPJÁRÁS A FÖLD EGYIK LEGLÁTVÁNYOSABB VIDÉKÉN — ahol a legmagasabb vulkán emelkedik (Ojos del Salado — 6893 m), a legmagasabban fut a hóhatár (kb. 7000 m), a legnagyobb sósivatagok húzódnak (Salar de Uyuni, Salar de Atacama), a legmagasabban mûködnek gejzírek (El Tatio — 4300 m), a legszínesebbek a tavak (Laguna Colorada, Laguna Verde), a legmagasabban dolgoznak emberek (5400 m), a legszárazabb lakott helyeket találjuk (Atacama), a legmagasabbra jutott fel jármû (6688 m), a legmagasabban fekvô tó hullámzik (6390 m)

1. SZAKASZ (CHILE) OJOS DEL SALADO (6893 m), a Föld legmagasabb vulkánja Magashegyi túra a Föld legmagasabb vulkánja, az Ojos del Salado (6893 m) csúcsáig

2010. január 26.—február 6. 295 000 Ft + repülôjegy

Dr. Nagy Balázs geográfus, A Földgömb fôszerkesztôje vezetésével

2. SZAKASZ (CHILE—BOLÍVIA) ATACAMA—ANDOK—ALTIPLANO Körút a Föld egyik legextrémebb környezetében: az Atacama-sivatagból indulva keresztülvágunk az Andok száraz, nyugati vonulatának vulkáni vidékén, majd bejárjuk az Altiplano legizgalmasabb, szürreális déli részét (Lásd cikkünket a 6. oldalon!)

2010. február 7—19. 345 000 Ft + repülôjegy

téssel a földfelszín formakincsét! Útt akmai veze alan uta yozd sz kon, m n á m l agyar Tanu kutató kkal, a legszé lsôsége sebb környezetben!

A Földgömb magazin és az Eupolisz Utazási Iroda közös terepjárása

GM engedélyszám: U-000463

A távolság nem akadály! 2009 a Csillagászat Nemzetközi Éve, mert éppen 400 évvel ezelôtt fordítottunk elôször távcsövet az égbolt felé. Az Galileo Galilei érdeme, hogy így alakult, s ezzel új korszak kezdôdött az embert körbevevô világ felfedezésében. A teleszkópok fejlôdésének és fizikai ismereteink gyarapodásának köszönhetôen egyre távolabbra pillanthattunk a kozmoszban, miközben saját bolygónk a végtelen világûr egyre zsugorodó szigetének tûnt... Ám 1957-ben elkezdôdött az ûrkorszak, így ember alkotta szerkezetek juthattak a Naprendszer különbözô égitestjeihez, természeti adottságaikat vizsgálva és a Földön kívüli élet nyomait keresve. Bár kozmikus szomszédainkra a mai napig sem találtunk rá, a bolygókutatás (planetológia) eredményeként azonban rendkívül változatos tájakat, domborzatalakító folyamatokat és felszínformákat ismerhettünk meg a bolygókon, holdjaikon, illetve más, apró égitesteken. Napjaink ûrszondáinak felvételei és terepi mérései pedig már olyan részletgazdagok és lenyûgözôek, a távoli felszíneket szinte tapintásközeli helyzetben elénk tárók, hogy földtudományi módszerekkel is vizsgálhatjuk e távoli világokat. Hamarosan idôszerûvé válik tehát folyóiratunk Vámbéry Ármintól származó, 19. századi jelmondatának fiatalítása, valahogy így: „Ésszel járom be a Naprendszert!”

Sik András, szerkesztô

Tartalomjegyzék

CÍMLAPFOTÓ: NASA

A DEEP IMPACT ÛRSZONDA

A MAGYAR FÖLDRAJZI TÁRSASÁG KÉTHAVONTA MEGJELENÔ MAGAZINJA Alapítva: 1929

Új sorozat alapítva: 1999

XI. (XXVII.) évfolyam, 2009/7. lapszám 243. füzet, 2009. ôszi tematikus lapszám

12

PILLANTÁS A MAGASBA A SIVATAG „SZEMEI”

4

FÖLDRAJZVERSENY

8

ELTE PLANETOLÓGIAI MÛHELY

9

PILLANTÁS MÉG TÖBB VÍZJÉG A MARSON VÍZMOLEKULÁK A HOLDON

10 11

ILLÉS ERZSÉBET A NAPRENDSZER MINT LABORATÓRIUM

12

1142 Budapest, Erzsébet királyné útja 125. Tel.: (1) 231-4040. Fax: (1) 231-4045 E-mail: [email protected] A kiadásért felel: a kiadó igazgatója

HARGITAI HENRIK BOLYGÓFELSZÍNEK FORMACSODÁI

24

Kommunikációs igazgató:

KERESZTURI ÁKOS VÁLTOZÓ KLÍMA, VÁLTOZÓ MARSFELSZÍN

36

HORVÁTH ANDRÁS–SIK ANDRÁS A MARS HELYSZÍNI VIZSGÁLATA

46

Dr. Nemerkényi Antal()

Farkas Péter, Nemerkényi Zsombor

A tematikus lapszám szerkesztôje:

Vámbéry Ármin

www.afoldgomb.hu A NAPRENDSZER MINT LABORATÓRIUM A földtudományi elméletek kidolgozására és ellenôrzésére hosszú évszázadokon át kizárólag egyetlen égitest, a Föld vizsgálata kínált lehetôséget. Ám az ûrkutatásnak köszönhetôen napjainkban már sok más bolygótest felszínét is megismerhettük, s szinte mindegyik helyen fantasztikus tájak tárultak a szemünk elé...

Az új sorozat alapító fôszerkesztôje: Fôszerkesztô: Dr. Nagy Balázs Helyettes fôszerkesztôk:

„Ésszel járom be a Földet!”

Sik András

Munkatárs: Dr. Mari László, Barabás Ambrus Térképek: Nemerkényi Zsombor

Tervezôszerkesztô: Heiling Zsolt Tördelôszerkesztô: Máté Gábor Korrektor: Márton Béla Nyomás: Pethô Nyomda Kft.

24

A Földet a belsô erôk, valamint a víz, jég, szél és élôvilág alakította formakincsében túlszárnyalni egy élettelen égitestnek igencsak nehéz, fôleg, ha az nemcsak biológiai, hanem geológiai értelemben sem aktív. Mindemellett azért alapszabály, hogy minél kisebb egy égitest, annál nagyobbak lehetnek a gyengébb gravitáció okán a felszínformák; így a kis égitesteken létrejöhetnek egészen furcsa, különleges alakzatok is

Kiadó: Heiling Média Kft.

Vojánszki Katalin. Tel.: (30) 718-4253 E-mail: [email protected]

46

A MARS HELYSZÍNI VIZSGÁLATA Az ûrkorszak kezdete óta 1 híján 40 különbözô földi szerkezet indult a Mars felé, külsô bolygószomszédunk tanulmányozására. Kezdetben csak elrepültek mellette, napjainkban azonban már keringô- és leszállóegységekkel zajlik az adatgyûjtés

Értékesítési vezetô: Szabó Katalin. Tel.: (70) 389-8928 E-mail: [email protected]

BOLYGÓFELSZÍNEK FORMACSODÁI

Terjeszti a Lapker Rt. és alternatív terjesztôk Elôfizetés 1 évre: 5680 Ft Elôfizethetô a kiadóban Zimay Viktóriánál Tel.: (1) 231-4040 E-mail: [email protected] Romániában elôfizethetô: www.emk.ro [email protected] • Tel.: 0265-314-314 Az elôfizetés 2009. évre: 78 lej Régebbi lapszámaink megvásárolhatók a kiadóban, vagy alternatív terjesztôinknél. (Lásd 96. oldal!) Minden jog fenntartva! A magazinban megjelent képeket, ábrákat és szövegeket a kiadó engedélye nélkül tilos közzétenni, reprodukálni, számítástechnikai rendszerben tárolni és továbbadni! Meg nem rendelt fényképeket és kéziratokat nem ôrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapban megjelent hirdetések tartalmáért a kiadó nem vállal felelôsséget.

HU ISSN 1215-8690 Lapunkat rendszeresen szemlézi Magyarország legnagyobb médiafigyelôje, az

DEÁK MÁRTON BARLANGOK A FÖLDÖN KÍVÜL A MARS TITOKZATOS LÁVACSÖVEI

58

BÉRCZI SZANISZLÓ–HEGYI SÁNDOR– HUDOBA GYÖRGY–JÓZSA SÁNDOR MAGYARORSZÁGI KIRÁNDULÁSOK A HOLDON ÉS A MARSON

64

74

A próba majdnem sikeresnek mondható, ám a legvégén csak-csak szükség van kézi beavatkozásra, különben a rendszer rövidesen teljesen lemerítette volna tápellátását. Ugyanígy, csupán kézi beavatkozással tud életre kelni a magunkkal vitt kis marsjáró rover is. Mindkét eset azt mutatja, milyen többletet jelent az élô személyzet egy kutatási feladatban az automaták ellenében

84

HARGITAI HENRIK–KERESZTURI ÁKOS– ISTENES ZOLTÁN A HUNGAROMARS SZIMULÁCIÓ

74

SIK ANDRÁS TÖRPEBOLYGÓK, KISBOLYGÓK ÉS MÁS APRÓSÁGOK

84

A HUNGAROMARS SZIMULÁCIÓ

TÖRPEBOLYGÓK, KISBOLYGÓK ÉS MÁS APRÓSÁGOK A Naprendszert nemcsak központi csillagunk és a bolygók alkotják, hanem sok milliónyi apró égitest is található benne. Ezek a távoli kis világok annak a csillagközi por- és gázfelhônek a morzsányi maradványai, amelybôl legszûkebb kozmikus környezetünk született, s mivel fagyos keringésük során szinte alig változtak valamit az elmúlt 5 milliárd év során, vizsgálatuk lehetôvé teszi a bolygókeletkezés nyersanyagának tanulmányozását 3

PILLANTÁS A MAGASBA

PILLANTÁS A MAGASBA

De hogy kerül európai csillagászati központ Chilébe, a Föld legszárazabb lakott térsége, az Atacama-sivatag hegyi terepére? A meteorológiai, légkörfizikai és domborzati adatok megadják a választ. Olyan helyet kellett választani, ahol semmi sem takarja ki a körkilátást, távoli földi fények sem zavarják az észlelést, a levegô száraz, átlátszósága igen nagy, a derült éjszakák száma jelentôs, a csapadék és a páratartalom minimális, nem jellemzôk nagy viharok, és az aljzat is stabil, valamint földrengések sem veszélyeztetik a létesítményt. Szigorú és összességében nehezen teljesíthetô feltételek, ám a Száraz-Andok vidéke több helyen is megfelelô helyszínt kínál. Az Andok nyugati hegylábán pedig az Atacama különösen kiváló választás: a Paranalhegytetô obszervatóriuma tökéletes sivatagban, 2635 méter magasságú hegytetôn áll, az évi csapadékmennyiség 10 mm-nél is kevesebb, a maximális páratartalom 20%, az év napjainak 78%-a alkalmas az égbolt vizsgálatára. A rekkenô hôség ismeretlen, az eddig mért legmagasabb hômérséklet 25 ºC volt. A közelben nincs település (a legközelebbi nagyobb város, Antofagasta 130 km-re fekszik, és nagy forgalmú út sincs a környéken). A Csendesóceán partja 12 km-re van, de páradús levegô onnan sem jön: a hideg Humboldtáramlás fölött ülô hûvös légpárna miatt, a felszálló légáramlás hiánya még a partvidékre sem hoz esôt. A sivatag közvetlenül a tengerparton kezdôdik, és bár a délelôtti felhôsödés mindennapos, az alacsonyabban fekvô, part menti terepen akad olyan mérôhely, ahol az évi csapadékmennyiség mindössze 0,02 mm(!). NAGY BALÁZS 4

A FÖLDGÖMB

2009/7

A Paranal-tetôn kiépített obszervatórium „nagyon nagy teleszkóp” (VLT)-csoportja és a VISTA-teleszkóp az Atacama-sivatagban. A háttérben a csendes-óceáni sivatagperemre települô, alacsony szintû felhôzet, a délelôtti órák jellegzetessége látható

A Very Large Telescope-rendszer különlegessége, hogy a négy hatalmas távcsô összehangolt mûködtetésével rendkívül pontos méréseket végezhet

FOTÓ: SIK ANDRÁS

Két emeletnél is magasabb lencsék fordulnak a kristálytiszta égbolt felé. Az év majd’ minden napján pásztázhatják a világûrt: a felhôzet elenyészô, fényszennyezés nincs, és nyilván fák sem takarják a kilátást… Az Atacama-sivatagban járunk, körülöttünk az ESO (European Southern Observatory) 8,2 méter átmérôjû teleszkópjai, az ún. VLT (Very Large Telescope) tagjai magasodnak

FOTÓ: GERHARD HÜDEPOHL — ESO

A SIVATAG „SZEMEI”

TÁVCSÖVEK

5

PILLANTÁS A MAGASBA

PILLANTÁS A MAGASBA

FOTÓ: EXTERRA

FOTÓ: EXTERRA

250 km-es látótávolság a Száraz-Andokban. A szeptember eleji kép az Andok nyugati vonulatában magasodó, 6542 m-es Sajama-vulkánról mutatja a kilátást kelet felé, keresztül az itt 4200 m-en húzódó Bolíviai-magasföldön. A háttérben élesen kirajzolódik a fennsík túlsó szegélye, a Keleti-Andok hófedte, 6000-es csúcsokban tetôzô lánca. Ám nem minden évszakban ennyire áttekinthetô a száraz, kopár magasföld. A februári „bolíviai nyár” párásabb levegôje elzárja elôlünk a távoli horizontot (jobbra fennt)

6

A FÖLDGÖMB

2009/7

TÁVCSÖVEK

7

BOLYGÓTUDOMÁNY

ELTE PLANETOLÓGIAI MÛHELY II. nemzetközi középiskolai

földrajzverseny „Ésszel járom be a Földet!”

Nevezési határidô:

2010. JANUÁR 15. Nevezni lehet a

A Földgömb Vámbéry Ármin szavaival — s egyben saját mottójával —, immár másodszor hirdet vetélkedôt középiskolás diákok számára.

www.afoldgomb.hu/foldrajzverseny

A versenyre jelentkezhet bármely magyarországi és határon túli középiskola kétfôs csapata.

(06-1) 231-4040

oldalon, illetve a telefonszámon!

2009 tavaszán az Eötvös Loránd Tudományegyetem Földrajz- és Földtudományi Intézetében új szervezeti egység jött létre, Planetológiai Mûhely néven. Tagjai sokféle szakterületet képviselnek, így közös munkájuk során lehetôségük nyílik a bolygókutatási kérdések tudományterületeken átívelô megközelítésére. A mûhely fontos célkitûzése, hogy egységes keretet biztosítson az intézet különbözô tanszékein már évek óta zajló planetológiai vonatkozású kutatások számára, illetve a résztvevôket új bolygótudományi programok indítására ösztönözze. Fórumot biztosít az intézetben oktatott, világûrrel kapcsolatos tantárgyak összehangolására, öszszefoglaló tankönyvek készítésére, valamint szakmai és ismeretterjesztô rendezvények szervezésére is. Mindezeken keresztül a Planetológiai Mûhely egyrészt hatékonyan járulhat hozzá a hallgatók bolygótudományi képzéséhez, másrészt a Naprendszer-kutatás eredményeinek hazai bemutatásához.

Nevezési díj: 2000 Ft/csapat. A verseny alapvetôen az általános és középiskolai tananyagra, aktuális hírekre s az általános mûveltségre épít. A verseny kiemelt témaköre az ÛRKUTATÁS (Univerzum, Naprendszer, csillagászattörténet) Külön hangsúlyt kapnak a lapunkban megjelent és általunk kijelölt cikkek, írások. A verseny három fordulóból áll. Az elôdöntô és a döntô a bonyhádi Petôfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban kerül megrendezésre 2010 márciusában. A nyertesek és felkészítô tanáraik értékes nyereményekkel (utazás, turisztikai felszerelések, A Földgömb-elôfizetés) gazdagodhatnak.

A 2009-es I. Földgömb Nemzetközi Középiskolai Földrajzverseny gyôztesei Isztambulban

A RÉSZLETEKRÔL HONLAPUNKON OLVASHATNAK:

www.afoldgomb.hu

ELTE BOLYGÓTUDOMÁNYI NAP, 2010 Az ELTE Földrajz- és Földtudományi Intézetének Planetológiai Mûhelye, valamint a Magyar Asztronautikai Társaság országos ismeretterjesztô rendezvényt szervez ELTE Bolygótudományi Nap, 2010 címmel.

Tervezett idôpont: 2010. március 19., péntek, 9.00 órától Helyszín: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Lágymányosi Campus Elôzetes program: • A Föld felszíne a mûholdak szemével • A Mars-kutatás legújabb eredményei • Egzotikus felszínformák a Naprendszerben • Asztrobiológia – a Földön kívüli élet keresése • MaSat–1, az elsô magyar mûhold készítése • Bolygókutató ûrszondák a következô évtizedben

Király Attila, Radics Bence (Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium) Felkészítô tanár: Szôllôsy László „A gyôzelem után, a nyereményül kapott utazási utalvány értékéig egy általunk kiválasztott helyszínre indulhattunk. Felkészítô tanárunkkal együtt! Azt gondoljuk, hogy igen nagy dolog ez, hiszen mentoraink általában csak néhány kézfogással gazdagodnak egy-egy sikeres verseny után.” „Két világ határára érkeztünk. Nemcsak földrajzi értelemben. A városban majd mindenütt ott tapasztaltuk a kettôsséget. A gyönyörûen parkosított fôtéren — ahol egymásra mosolyog a négytornyú, kék csempéirôl nevét kapó mecset, és a törökök által 1453-ban két nap alatt mecsetté alakított hajdani keresztény templom, a bölcsesség temploma (Hagia Sophia) — takarítóbrigádok hada ügyelt a tisztaságra. Néhány lépéssel arrébb viszont megrökönyödve láttuk, ahogy az elegáns szálloda még elegánsabb pincére gyakorlott mozdulattal a tengerbe ürítette egy szemeteszsák tartalmát, s dobta el hanyagul magát a zacskót is.”

Minden érdeklôdôt – kutatókat, egyetemi hallgatókat, középiskolai diákokat és nem szakmabelieket – egyaránt szeretettel várunk!

További információ, kapcsolatfelvétel: [email protected] A rendezvény támogatója az InfoPark Alapítvány 9

PILLANTÁS

PILLANTÁS

MÉG TÖBB VÍZJÉG

VÍZMOLEKULÁK

A MARSON

A HOLDON

A Phoenix-leszállóegység 2008-ban végre terepi vizsgálatokkal bizonyította azt a több évtizedes feltételezést, hogy a Mars poláris vidékeinek felszínközeli rétegeiben már néhány centiméteres mélységben vízjég található. A közepes marsrajzi szélességekrôl azonban a bolygókutatók úgy gondolták, hogy a felszíni jégmentes réteg vastagsága akár többször tíz méter is lehet, s csak alatta kezdôdik a köves-jeges anyagú, örökké fagyott zóna. Ám a Mars Reconnaissance Orbiter elképesztô felbontóképességû kamerájának felvételein olyan rendkívül fiatal, kisméretû becsapódásos kráterek láthatók, amelyek kidobott törmeléktakarójában világos árnyalatú anyag figyelhetô meg. A keringôegység másik kiváló mûszere egy spektrométer, amely képes a felszín anyagi összetételének meghatározására, s ennek adatai alapján egyértelmûnek tûnik, hogy a kirobbant, világos árnyalatú törmelék fôként vízjégbôl áll. Ám ez az anyag a rendkívül száraz marsi környezetben szinte folyamatosan párolog, miközben a magas portartalmú légkörbôl hulló, apró szemcsék vörös árnyalatú porbevonatot képeznek rajta. Így a becsapódás során felszínre jutott vízjég néhány hónap alatt fokozatosan eltûnik. A kamera 30 cm/pixel részletességû képeit elemzô szakemberek több hasonló formát is azonosítottak a bolygó közepes szélességein, amelyek egyrészt alátámasztják, hogy a múltban a jelenlegitôl eltérô éghajlati viszonyok jellemezték a vörös bolygót, másrészt pedig megkönnyíthetik a jövôbeli emberes küldetések munkáját, mivel ezekben a térségekben is csak néhány centimétert kell majd leásni a fagyott H2O-tartalmú törmelékréteg eléréséhez.

Több mint tízéves feltételezés, hogy a Hold sarkvidéki, állandóan árnyékos és hideg aljzatú krátereiben vízjég rejtôzhet, amelyet üstökösmagok becsapódásai szállíthattak az égitestre. Bár az utóbbi évek küldetései nem igazolták egyértelmûen ezt az elképzelést, a közelmúltban más területeken több különbözô módszerrel is sikerült kimutatni vízmolekulák jelenlétét. Az indiai Chandrayaan–1 elnevezésû ûrszonda amerikai készítésû Moon Mineralogy Mapper mûszere a felszínrôl visszavert sugárzás spektrumában elnyelési sávot fedezett fel a 2,8–3 mikrométer közötti hullámhossztartományban, ami az ásványokban kémiailag kötött, vagyis a felületekhez lazán kapcsolódó vízmolekulák jellegzetessége. Két korábbi küldetés most nyilvánosságra hozott eredményei is megerôsítik ezt: a Cassini-ûrszonda

Kisméretû, fiatal kráter és a becsapódás során kirobbant vízjég látványa 2008. október 18-án (bal oldal), illetve három földi hónappal késôbb, 2009. január 14-én (jobb oldal) 10

A FÖLDGÖMB

2009/7

Szaturnusz felé tartó útja során gyûjtött adatokat a Holdról, a Deep Impact-ûrszonda pedig a Tempelüstükös megközelítése elôtt vizsgálta hûséges kísérônk felszínét. (Miután elérte az üstököst, egy leváló egysége becsapódott annak magjába, aminek elképzelt látványa került e számunk címlapjára.) A 2,8–3 mikrométeres sávban tapasztalt elnyelés mértéke alapján a H2O-, illetve OH-molekulák 10–1000 ppm (milliomodrész) közötti koncentrációban lehetnek jelen az égitesten. Az Egyenlítôtôl a pólusok felé haladva, e mennyiség egyre nô, ami érdekes módon a fény-árnyék határvonal közelében éri el a maximumot. Így a vízeredetre az tûnik a legvalószínûbb magyarázatnak, hogy a felszínt „melegítô” napszél hidrogénionjai oxigént szabadítanak fel a felszíni törmelékbôl, s a vízmolekulák a kétféle anyag összekapcsolódásával keletkeznek.

A Hold látható oldala és a vízmolekulák koncentrációjának területi eloszlása az égitesten (a piros és zöld színek alacsonyabb, a lila és kék pedig magasabb értéket jelölnek) VÍZ ÉS JÉG

11

A NAPRENDSZER MINT LABORATÓRIUM SZÖVEG: ILLÉS ERZSÉBET Jelenlegi tudásunk szerint a fizika – vagy éppen a matematika – általános törvényszerûségei az egész ismert Világegyetemben érvényesek, ezzel szemben a földtudományi elméletek kidolgozására és ellenôrzésére hosszú évszázadokon keresztül kizárólag egyetlen égitest, a Föld vizsgálata kínált lehetôséget. Ám az ûrkutatásnak köszönhetôen napjainkban már sok más bolygótest felszínét is megismerhettük, s szinte mindegyik helyen fantasztikus tájak tárultak a szemünk elé...

A Naprendszer égitestjeinek kutatásával foglalkozó bolygótudomány remek lehetôséget kínál annak tanulmányozására, hogy ugyanazok a törvények a különbözô környezeti feltételek következtében mennyire eltérô jelenségekhez vezettek az egyes bolygókon. Ennek eredményeként feltárhatjuk, hogy melyik bolygó miben hasonlít Földünkre, továbbá e távoli világok vizsgálata jelentôs mértékben hozzájárul saját bolygónk jobb megismeréséhez is. Összehasonlító bolygótudomány Az ûrkutatás által kínált vizsgálati módszerek az utóbbi 50 évben legalább annyival járultak hozzá a természet megismeréséhez, mint az elmúlt évszázadok kutatásai együttvéve. Ugyanis, ha egy jelenségtípusból kizárólag a földi példát ismerjük, akkor nem tudhatjuk, hogy mi véletlen és mi a törvényszerû. A kisebb eltéréseket létrehozó okokat pedig nem is vesszük észre a Földön, mert elvesznek a „zajban”. Ha azonban más égitesten ez az uralkodó folyamat, akkor ott könnyebb felfedezni, mint a Földön; észlelése után pedig beépíthetjük elméleteinkbe, s így a modellezések reálisabban mutathatják meg a többi tényezô hatását. Az ember alkotta ûrszondák tehát különösebbnél különösebb világokat tárnak fel, s eleinte na-

gyon furcsa volt, hogy a planetológusok minden újabb bolygótestnél valami egyedi, látszólag hajánál fogva elôrángatott magyarázattal álltak elô. (Például a Vénusznál kénsavesôt, a Merkúrnál nátrium- és káliumlégkört, a Marsnál szén-dioxidhavat, a Jupiter Galilei-holdjai közül az Io esetében kénvulkanizmust, az Europa fagyott jégkérge alatt globális vízóceánt, a Szaturnusz Titán nevû holdjánál rózsaszín szénhidrogén-havat, az Uránusz-holdaknál lávaként viselkedô, ammóniával kevert vízjeget, a Neptunusz Triton holdjánál pedig nitrogéngejzíreket emlegettek…) Csak lassan állt össze a kép, hogy miért érthetô és szükségszerû magyarázat az, ami korábban „légbôl kapott” hipotézisnek tûnt, illetve miért ennyire eltérôek a természeti viszonyok a Naprendszer különbözô égitestjein.

Eltérô anyagi összetétel 5 milliárd éve, a Naprendszer keletkezése során a bolygók egy por- és gázfelhôbôl álltak össze, a csillaggá alakuló Naptól különbözô távolságban. Minél közelebb kering a bolygó, annál melegebb helyen gyûjtögette össze anyagát, s a porszemcsékbôl annál több illóanyag gôzölgött el, minél melegebb volt a hely. Ezért építettek magukba a Naphoz közelebb keletkezett bolygók fôként fémeket és szilikátokat, a távolabb keletkezettek pedig már egyre több jeget is. Sôt, minél távolabb keletkeztek, annál alacsonyabb olvadáspontú jegeket. Így a Jupiter holdjain még leginkább vízjég található, a Szaturnusznál inkább ammóniajég, az Uránusznál metánjég, a Neptunusznál pedig már a nitrogénjég is kimutatható. Így érthetô, hogy az ûrszondák megfigyeléseinek magyarázatára mindig más anyag tulajdonságait kellett figyelembe venniük a szakembereknek.

A Naprendszer születésének elképzelt látványa (elôzô oldalpár) A sarki fény a Föld körül keringô Atlantis ûrrepülôgéprôl fényképezve (balra), a Szaturnuszon (jobbra), illetve a Jupiter pólusánál (jobbra lent)

Légkör, mágneses tér és folyadék kölcsönhatása A Naprendszerben a Föld mellett 26 másik, 400 kilométernél nagyobb méretû, kérges bolygótest és négy óriásbolygó található, amelyeken tanulmányozhatjuk a természeti viszonyokat. A Merkúron - a Földhöz hasonlóan - van mágneses tér, de nincs légkör; tehát megnézhetjük, hogy légkör nélkül hogyan játszódnak le a magnetoszféra folyamatai; a gázburokkal rendelkezô bolygótesteken sarki fényt létrehozó töltött részecskék mit okoznak a Merkúron.

A különbözô színáranyalatokban megfigyelhetô sarki fény bolygónk egyik legszebb természeti jelensége

FOTÓ: HAARBERG ORSOLYA

A Vénusznak sokkal sûrûbb, a Marsnak viszont jóval ritkább a légköre, mint Földünké, és egyiknek sincs mágneses tere. Ezeken a bolygókon megnézhetjük, hogy a földi légkör-magnetoszféra rendszer viselkedését leíró modellek képesek-e megmagyarázni a mágneses tér nélküli sûrû és ritka légkörökben mért eredményeket. A Vénusz és a Mars légköre ráadásul fôleg szén-dioxidból áll, aminek üvegházhatását tehát mindkét égitesten tanulmányozhatjuk, de különbözô felszíni légnyomáson. A Föld mágneses tere olyan erôs, hogy ebbôl a szempontból nem a belsô bolygók közé, hanem inkább az óriásbolygók csoportjába kellene sorolni. A Vénusznak, a Marsnak, a Holdnak ugyanis nincs mágneses tere, a Merkúrnak pedig sokkal gyengébb, mint a Földé. Ezért a magnetoszféralégkör kapcsolatot leíró modelljeinket leginkább az óriásbolygók tanulmányozása során tudjuk ellenôrizni. A Földön van óceán is, ami kölcsönhatásban áll a légkörrel. A légköri szelek hullámokat keltenek, az óceáni áramlatok pedig hôt továbbítanak olyan területekre is, ahol egyébként hidegebb lenne. A Vénuszon és a Marson megnézhetjük, hogy óceán nélkül mennyire eltérôek a légköri áramlások. Az óriásbolygóknak viszont sûrû légkörük és erôs mágneses terük van, a légkör alatti rétegek pedig úgy viselkednek, mint egy nagy, az egész égitestet beborító óceán. A hasonlóság azonban itt sem tökéletes, mert a Földön az óceán nem globális, hanem kontinensek szabdalják részekre, s ezzel kényszerpályára terelik az óceáni áramlásokat. Sajnos olyan példa nincs a bolygók között, ahol a légkör mellett lenne mágneses tér is, viszont hiányoznának az óceánok, és olyan sincs, ahol légkör mellett lenne óceán, de hiányozna a mágneses tér. Bár ez utóbbi variáció majdnem megvalósult a Szaturnusz Titán nevû holdján. Ott ugyanis a földinél nagyobb sûrûségû légkör van (ráadásul a fô összetevô ott is a nitrogén), nem találtak mágneses teret, metán anyagú folyadékot viszont igen – ám nem óceán, hanem csak tavak formájában. Így, ha nagyobb tengerek is lennének a Titánon, akkor ellenôrizni lehetne rajta a földi óceánok és a légkör kölcsönhatását leíró általános modelleket. A Titánon a metán ugyanúgy viselkedik, mint a Földön a víz: gôz, folyadék és jég formájában egyaránt elôfordul. Elpárolog, felhôket alkot, lecsapódik, és folyóvölgyeket mélyít, majd tavakban gyûlik össze. Ilyen jelenséget a Földön és a Titánon kívül más bolygótesten nem vizsgálhatunk a Naprendszerben, mert máshol nem fordul elô.

A Vénusz sûrû szén-dioxidlégkörében a földitôl eltérô, egycellás áramlási rendszer figyelhetô meg, ami elsôsorban a lassú forgási sebességgel magyarázható (jobbra)

Szénhidrogén-folyók létrehozta völgyhálózat a Titán felszínén (balra)

Egy 60 kilométer hosszúságú repedésbôl kiáramló láva a Naprendszer vulkánilag legaktívabb holdja, az Io felszínén

Porvihar a Mars északi poláris térségében (fent) — és hasonló jelenség a Földön, Afrika északnyugati partvidéke felett (lent)

A Naprendszer legnagyobb ismert tûzhányója, a környezetébôl 27 kilométeres magasságba emelkedô Olympus-hegy bazaltos pajzsvulkánja

20

A FÖLDGÖMB

2009/7

Formakincs A szilárd felszínû bolygótestek is nyújtanak ellenôrzési lehetôséget a Földön megfigyelt jelenségeket magyarázó elméleteinkre. Például az, hogy egy hegység milyen magasra emelkedhet egy égitesten, függ az égitest tömegétôl. Nagyobb tömegû bolygón ugyanis nagyobb lesz a hegy súlya, s azt a kéreg esetleg már nem tudja megtartani, így gyökere mélyebbre süllyed bele a kéregbe. Egy másik példa, hogy a földcsuszamlások vagy lavinák eltérô távolságra vihetik el a lezúduló tömeget attól függôen, hogy milyen az anyag állaga és mekkora az égitest felszíni gravitációja. De az is vizsgálható, hogy a lejtôn lefelé mozgó folyadék (a Földön és az ôsi Marson a víz, a Titánon a metán) hogyan alakít ki völgyeket és hogyan koptatja a szállított kôzetdarabokat. Az ilyen „kavicsok” anyaga a Földön és a Marson szilikát, a Titánon pedig sziklakeménységû vízjég. Azt is érdekes tanulmányozni, hogy a különbözô sûrûségû légkörök szelei hogyan hoznak létre dûnéket a törmelékszemcséket – a Titánon például a sötét szénhidrogén-homokot – görgetve, vagy hogy a finom port felkapva hogyan gerjesztenek porviharokat. A Marson azt is ragyogóan lehet tanulmányozni, hogy a porviharok során légkörbe emelt por hogyan csökkenti a felszínre jutó napsugárzás mennyiségét s hogy a csapadék hiányában mennyi idô alatt ülepszik ki. Ami a szilárd test geofizikai folyamait illeti, forrópont-vulkanizmust tanulmányozhatunk a Marson, ahol régen óriási vulkáni hegyek épültek fel; a Vénuszon, ahol talán most is vannak aktív régiók, valamint a Jupiter Io nevû holdján, ahol a tûzhányók jelenleg is mûködnek. Emellett az Io felszínén repedés menti vulkanizmust is talált a Galileoûrszonda. Sôt, folyadékkal/jéggel kölcsönható vulkanizmusra a Földön kívül szintén az Io tud példával szolgálni, ám ott a vízjég helyett kén játssza a lávával kölcsönhatásba lépô „illóanyag” szerepét.

LABORATÓRIUM

21

H2O-gejzír a Szaturnusz 500 kilométer átmérôjû Enceladus holdján

Gejzírmûködést pedig több helyen is találtunk: kénes anyagút az Io felszínén, nitrogéngejzíreket a Neptunusz körül keringô Triton holdon és legújabban H2O-gejzíreket a Szaturnusz rendkívül különleges látványt nyújtó, Enceladus nevû holdján. Az óceánközepi hátságoknál zajló kéregkeletkezés a Földön kívül a Jupiter Europa és Ganymedes holdjain, az Enceladuson, a Tritonon, valamint az Uránusz Ariel nevû holdján tanulmányozható. Ezeken az égitesteken azonban nem a földihez hasonló lemeztektonika, hanem az árapály-feszültségek idézik elô a kéregdarabok távolodását és a repedések kialakulását.

A Holdat létrehozó hatalmas bolygóközi ütközés elképzelt látványa

22

A FÖLDGÖMB

2009/7

Földünk egyedülálló vonásai A kôzetlemezek mozgásának nyomait eddig a Földön kívül egyetlen másik bolygótesten sem sikerült megtalálni. Érdekes lenne kideríteni, hogy miért csak a mi bolygónkra jellemzô ez a különleges folyamatrendszer, mert ennek ismeretében biztosabban el tudnánk dönteni, hogy a bolygótestek hôfejlôdésének mennyire törvényszerû következménye a két eltérô kéregtípus kialakulása. Elképzelhetô, hogy a többi bolygótest túl gyorsan haladt át a hûlésnek ezen a szakaszán, vagy egyszerûen csak nem érték még el ezt az állapotot...? Esetleg valamilyen különleges esemény hozta létre a kétféle kérget bolygónkon, s egyetlen más bolygótesttel sem történt hasonló folyamat? Egy másik különlegesség, hogy bolygójához viszonyítva a Földnek van a legnagyobb tömegû kísérôje. Ez pedig arra utal, hogy a múltban valami olyan dolog történt otthonunkkal, ami a többi bolygóval nem, vagy legalábbis nem úgy, ahogyan a Földdel. Jelenlegi tudásunk szerint ugyanis a Hold nem a Földdel együtt keletkezett és nem is gravitációsan befogott hold, hanem feltehetôleg az ôsi Föld és egy kb. Mars-méretû test óriási ütközésének eredményeként jött létre. Ez pedig alapvetô kérdéseket vet fel például azzal kapcsolatban, hogy az ütközés során bolygónknak átadott energia milyen mértékben és mélységben befolyásolta a Föld késôbbi geofizikai folyamatait. Ám, ha minden kérdésre választ tudnánk adni napjainkban, akkor mi ösztönözné további kutatásra a következô évtizedek planetológusait…?

Árapály-feszültség megrepesztette jégkéreg az Uránusz körül keringô Ariel hold felszínén

LABORATÓRIUM

23

BOLYGÓFELSZÍNEK SZÖVEG: HARGITAI HENRIK

A pusztaság azért különleges, mert pusztaság, a csipkézett hegy épp a csipkéi miatt, a lankás dombság varázsa szelídségében, átmenetiségében rejlik. A Földet a belsô erôk, valamint a víz, jég, szél és élôvilág alakította formakincsében túlszárnyalni egy élettelen égitestnek igencsak nehéz, fôleg, ha az nemcsak biológiai, hanem geológiai értelemben sem aktív. Mindemellett azért alapszabály, hogy minél kisebb egy égitest, annál nagyobbak lehetnek a gyengébb gravitáció okán a felszínformák; így a kis égitesteken létrejöhetnek egészen furcsa, különleges alakzatok is

A

Naprendszer már ismert formakincse jócskán túlszárnyalja a kutatók fantáziáját, azaz elméleteit. Egészen az 1960-as évekig élt az az elmélet, miszerint a Mars — és a többi bolygó — jórészt unalmas síkság, sivatag, a Hold pedig csipkézett körhegyekkel teli. Ehhez képest nincs két egyforma égitest, és mindegyiken van olyan felszínforma, ami egyedül csak rá jellemzô. Minden új ûrszondás megközelítés, minden új fénykép tartogathat meglepetéseket: hiába ismerjük egy bolygó egyik felét, a másik fele olyan alakzatokat rejthet, amik átírhatják a már addig ismert felszínrôl kialakított elméleteket is. A Föld-típusú távoli bolygókat ugyan az élet lehetôsége miatt keressük, de földrajzi környezetük, geológiai mûködésük megismerése is új fejezeteket nyithat a tankönyvekben. Nem véletlen, hogy a fantasy szerepjátékok egyik, sokak érdeklôdését felcsigázó eleme a fikciós bolygó földrajzának kialakítása... A különleges felszíntípusok keresésében persze nem kell feltétlen a térben utazzunk, elég lehet az idôben is: ugyan ki ismerne rá a Földre a keletkezése utáni évszázmilliókban? Milyen alakzatok alakulhattak ki egy óriási meteoritbecsapódás vagy a hatalmas bazaltplatók anyagának kiömlése után? Milyenek lehettek a növényvilág szárazföldi megjelenése elôtti – a bolygó történetének 90%-ában csupasz – kontinensek? Az erózió felôrölte, a kôzetlemezek mozgása jórészt a mélybe olvasztotta a Föld ôstörténeti felszínének formakincsét, míg más égitesteken a lemezmozgás vagy épp a hatékony erózió hiányában mindmáig az évmilliárdos formák láthatók, alig megkopva. Ám vannak égitestek, melyeken csak a földtörténeti „közelmúlt” (félmilliárd vagy pár tízmillió éves) történetét láthatjuk, ha a mai pillanatképeket nézzük. A Vénusz talán vízzel és élettel gazdag történetérôl semmilyen információnk sincs, mert múltját kilométer vastag lávaréteg takarja el elôlünk. Az Io és Europa geológiailag aktív Jupiterholdak felszíne az elmúlt évtízmilliókban teljesen újratermelôdött: ilyen volt-e mindig, vagy teljesen más? – nehezen deríthetô ki. A sci-fi írók nincsenek könnyû helyzetben: az emberi tényezôvel mesterien dolgozhatnak, de a természet fantáziájával nem kelhetnek versenyre. Nem is teszik: a sci-fi bolygók általában olyan sztereotípiákra épülnek, mint a sablonos ponyva fekete-fehér szereplôi: sivatagbolygó, dzsungelbolygó, amilyen a valóságban nem igazán jöhet létre. (A felsorolásba majd’ betettem az óceánbolygót is, de arról már nem állítható ilyen bizonyossággal, hogy nem jöhet létre, sôt, valószínû, hogy a galaxisunkban is van néhány, amiket akár több száz kilométer vastag vízburok borít.) A jó regény szereplôi „háromdimenziós”, élô emberek, saját, jól felépített múlttal és egyéniséggel; a „jó” bolygó is ilyen: jelene múltjából következik. Nem fekete, nem fehér, hanem sokszínû. Hány és hányféle világ létezik, melyek ott keringenek csillagjuk körül, de sohasem szerezhetünk róluk tudomást a Világegyetem távolságai miatt?! Marad a Naprendszer, melyben azért még az elkövetkezô évtizedekre is lesz elegendô felfedezhetô vi26

A FÖLDGÖMB

2009/7

lág. A Külsô-Naprendszer jeges égitestjein például kôkeményre fagyott jég alkotja a szilárd felszínt, mely alól a megolvadt jég úgy ömlik a felszínre, mint a láva a Földön. A kriotektonika és kriomagmatizmus a jégbolygók, jégholdak felszínét alakító folyamatok. A nagyobb méretû kisbolygók közül a Vesta akkora becsapódás nyomát ôrzi, melyhez foghatót egyetlen más égitesten sem látni: a rossz felbontású, Földrôl készített képekbôl annyi derül ki, hogy a bolygó alakja tojássá torzult a becsapódás nyomán. Milyen lehet a felszíne? Még nem tudjuk… Amelyik felszínforma az egyik bolygón különleges, a másikon hétköznapi lehet. A képzeletbeli holdlakók minden bizonnyal izgalommal csobbannának a Balatonba, nekünk viszont a Hold kráterei tûnnek különlegesnek. Kicsit olyan ez, mint a különleges növények értékelése: ami egy adott területen közönséges, máshol – más éghajlaton, talajon – ritka, megint máshol egyáltalán nem fordul elô. A felszínformákkal is így vagyunk: ahol a feltételek adottak, ott közönségesek, máshol ritkák, vagy épp létre sem jöhetnek. Ilyen feltétel pl. a bolygó mérete, melytôl a belsô hôje függ, azaz a belsô erôk aktivitási ideje és intenzitása. Vagy épp helyzete egy másik bolygóhoz képest (ha árapályfûtéssel „dolgozik”); illetve a naptávolság, mely a bolygót felépítô anyagokat és a felszín hômérsékletét is meghatározza. A lehetséges variációk számát a Naprendszer bolygói messze nem merítik ki. A Vénusz, a Jupiter és a Titán esetében sokáig azt hitték, hogy a távcsövek a felszínt mutatják. A narancsvörös Titánról a Mars jutott a kutatók eszébe, nem feltételezvén, hogy egy holdnak lehet légköre – ráadásul narancssárga(!) –, de a színképvonalakból mégis ez derült ki. A Jupiternél a Nagy Vörös Folt a bolygóval együtt forog, azaz úgy tûnik, mintha a felszín alakzata lenne. Ezért gondolták, hogy óriási, izzó lávát öntô vulkán emelkedik ki a felhôk közül. A Vénusz légkörében szabad szemmel szinte semmit sem fedezünk fel, mert jobbára homogén tejfehér a látható hullámhossz-tartományban, UV-szûrôn át nézve viszont egészen különleges alakzatok tárulnak fel...

A vénuszi ipszilon a Pioneerûrszonda UV-szûrôs felvételén, illetve egy 1897-es rajzon

A Vénusz A Vénusz sötét pszije Bár nem felszínforma, a légkör múló jelensége, mégis állandó, mert újjáalakul. C-re, Y-ra vagy pszire emlékeztetô folt, melyet Lowell és társai már a 19. század végén is megfigyeltek, és le is rajzoltak mint vénuszi csatornákat, de a Mars-csatornákhoz hasonlóan sokan kételkedtek létezésükben. A foltot az 1950-es években fedezték fel újra ultraibolya-szûrôs fotók alapján, majd 1969-ben segítségükkel meghatározták a Vénusz (felsô légkörének) négynapos forgási periódusát: az Y alakzat négynaponta jelent meg újra; pár hétig látható, de közben mellette újak keletkeznek. Az Y karjai nyugat felé (a forgási irányban) nyílnak. A jelenség fôleg az UV-fényképeken látható, tehát ebben a tartományban valami elnyeli a fényt (ezért sötétebb a környezeténél). A magyarázat szerint a mélyben, a sötétben valamilyen fényelnyelô anyag keletkezik, majd felemelkedik, és a napsugárzás hatására lassan elveszti ezt a tulajdonságát. Más elméletek a sötét és világos zónákat olybá magyarázzák, hogy a sötét zónában kevesebb, a világosban több a légkör aeroszol-tartalma, ami tehát jobban szórja a fényt. De szálljunk le a felszínre…

Koronák 100–1000 km átmérôjû, kerekded alakzatok, gerincekbôl és törésekbôl álló gyûrûvel, valamint egy besüllyedô vagy kiemelkedô belsô résszel, a gyûrûn kívül pedig egy besüllyedô karimával. Belsô részeiken vulkáni tevékenységre és kôzetlemez-elmozdulásokra utaló formák jöttek létre. A különös óriásformák születése öszszetett folyamat eredménye: szerepelnek benne koncentrikus és sugárirányú törések, igen jelentôs összenyomó erôk, magmafeláramlás és a felszíni vulkanizmus is. A Vénuszon kb. 500 korona van – véletlenül éppannyi, ahány kalderavulkán az Io felszínén.

Asztrumok (nóvák) E furcsa nevû alakzatokat eddig csak a Vénuszon figyelték meg, ott is a vénuszi koronák között. Az asztrumok (más néven nóvák) a koronák egy típusának tekinthetôk. Mivel a Földön nincsenek ilyen formák, új szavakat kell alkotni rájuk. Az alakzatokat elsô kutatóik nóvának nevezték el, mert egy kerek szerkezetbôl sugárirányban törések futnak kifelé, ami a szupernóva-robbanásra emlékeztette ôket. Csakhogy ez már átvitt jelentésû szó, hiszen a nóva önmagában csak „új”-at jelent. A kutatók egy másik csoportja kifogásolni kezdte az elnevezést, és az asztrumot javasolta, ami csillagot takar. Éppenséggel a csillagoknak sincsenek ilyen értelemben vett sugarai, de hát a gyerekek is sugarakat rajzolnak a Naphoz, vagyis az emberi szimbolika erôsebb. A „politikailag korrekt” amerikaiak végül megalkották a lehetô legsemlegesebb és nagyon is amerikai nevet: SFC (Stellate Fracture Center, csillagszerû törésközpont). Az SFC-k kb. fele egy nagyobb koronán belül található.

Egy nóva a Vénusz Themis Regióban

Vénuszi vulkanotektonikus pókok a Magellán-ûrszonda radarfelvételén

A Vénusz forró kemencéjében túlsült lávalepények csoportja

Arachnoidok (pókok) Ezek is korona-altípusok: a központi alakzatból kiindulva törések szaladnak szét többsugárnyi távolságra, ezek lennének a póklábak. Ha valaki igazi vénuszi pókokra kíváncsi, a Bereghinya Planitia területén alakítsa ki táborhelyét! Az ízeltlábú-rajongók nem fognak csalódni, fôleg, mert vénuszi kullancsalakzatokat is ismer a szakirodalom…

Anemónavulkán

Palacsintavulkánok

A bohóchal kedvenc búvóhelyérôl, a tengeri rózsákról nevezték el e tûzhányókat. Sokkal semlegesebb meghatározásuk: radiális mintázatú vulkánok (RPV). Itt nem törések, hanem lávafolyásnyelvek ágaznak ki egy központi vulkáni hasadékból, sokszor két, ellenkezô irányban futó párban.

Az amerikai mozaikszavak rendszerével SSD-nek elnevezett képzôdmények (Steep Sided Domes: meredek falú dómok) a Vénusz és az Io rejtvényei közé tartoznak – ám elôbbin „farra”-ként, utóbbin „tholus”-ként ismertek. A vénuszi klasszikus SSD a Seoritsu Farra nevû palacsintasor, de itt kiemelendô, hogy ne a hártyaszerû magyar palacsintára, hanem a vastag amerikai palacsintára gondoljunk! Ilyen lapos, kerek lávalepények a Földön is ismeretesek, csakhogy „nálunk” jellemzôen azért vastag lepényszerûek, mert viszkózus (nagy SiO2-tartalmú, pl. riolitos) lávából alakulnak ki. A riolit (ill. mélységi párja, a gránit) viszont kifejezetten olyan anyag, ami a Földre, és itt is a kontinensekre jellemzô: a kôzetlemez-alábukási zónában a magma részleges újraolvadásával és újbóli differenciációjával keletkezett. A lemeztektonika ezt nálunk lehetôvé teszi, de a Vénuszon!? Az alternatív magyarázat szerint különlegesen lassú kiömlési sebesség mellett a híg bazaltláva is létrehozhat ilyen alakzatot. Csakhogy van egy másik, hasonlóan sûrûn folyó lávára utaló forma is, a fesztonok világa….

A lávafolyásokból a tengeri rózsa mintázata rajzolódik ki a Vénuszon

A Mars A kriptikus vidék rejtélyei: állatkert a Marson E rossz sci-fi ponyvához hasonló címmel jelzett marsi állatkert egyedei a bolygó „kriptikus vidékén”, a Déli-sark közelében találhatók. A kriptikus terület színe nyáron sötétre változik, amit a 19. században azzal magyaráztak, hogy felolvad a sarki jégsapka, és tavat hoz létre. Csakhogy a kriptikus terület akkor is jéghideg marad, amikor látszólag eltûnik róla a szén-dioxid takaró, és besötétedik. A jelenséget egyes elméletek azzal magyarázzák, hogy a jég átlátszó, és a napfény a jég alól melegíti a felszínt, így hozza létre a mélyben futó csatornákat, a pókokat és más egzotikus alakzatokat. (A glecscserjég alatt mozgó olvadékvizek a Földön például az általuk felhalmozott hosszú hordalékgerincekrôl, ózokról ismertek – ilyet is találtak a Marson.) Az egyik kriptikus alakzattípust elôször póknak (spider) nevezték el, de rájöttek, hogy a közvélemény ezt túlzottan pongyolának találná egy komoly planetológustól, így hát elôvettek egy angol

ILYEN VOLT… ILYEN LETT. A marsi gyíkterület pikkelyes bôrén pókszerû repedések jelennek meg

Webster-szótárat, és elnevezték „araneiform”-nak (pókszerû), egy altípusukat pedig „lacertilian”-nek (gyíkszerû). A planetológia és paleontológia (ôslénytan) nyelvezete egyébként lassan közelít egymáshoz, de az elôbbi latinos, az utóbbi viszont görögös formákat használ (a gyík görögül szaurosz, latinul lacerta, mint a csillagkép nevébôl is ismert). A szén-dioxid-pókok mintegy fél kilométer nagyságúak. A lacertiliai (azaz a gyík bôréhez hasonló) mintázatok lassan pókszerûvé alakulnak, amint az alakzat árkai fejlôdnek, mélyülnek. Mivel a mintázatot a szén-dioxid hozza létre, a Földön ilyenek kialakulása nem lehetséges. Az alakzatokhoz szezonálisan (tavasszal) kialakuló sötét foltok, sávok és legyezôszerû mintázatok is tartoznak, melyek magyarázata legalább olyan sokszínû, mint maga a formakincs: amerikai kutatók például a felszín alóli gejzírszerû szén-dioxid-kitörésekre gyanakodnak…

Üdvözlet a Balatonról, 2009. Kiváló terepgyakorlati helyszín planetológusoknak

Az európai káosz csillagászati méreteket ölt

Jégtáblák A széttöredezett jégtáblák a Földön sem ismeretlenek, más égitesten azonban elsô látásra meglepô találkozni velük. A Balaton jegén is évrôl évre létrejönnek ezek az alakzatok, amikor az összefüggô jégtakaró feltöredezik, majd elolvad. Sokszor elôfordul, hogy egy olvadást hirtelen fagyás követ: ilyenkor a korábbi jégkéregbôl megmaradt táblák belefagynak a friss jégtakaróba, mely, ha tovább hí-

zik, a korábbihoz hasonló vastagságú is lehet, magába zárva a korábbi táblákat. A jelenség akár több cikluson keresztül is folytatódhat: meglehetôsen bizarr érzés ezen a felszínen sétálni, különösen, ha az új, tiszta jég alatt a partközelben még a tófenék homokfodrai is láthatóvá válnak. A homok sose kerül a jég felszínére a Balatonon – nem úgy a Marson, ahol viszont a misztikusan

A „Megfagyott tenger” jégtáblái a Mars egyenlítôi vidékén, az Elysium-síkságon

hangzó régi, mára porlepte, fagyott tenger jégtábláinak tartják a kutatók az Egyenlítôhöz közel lefotózott helyszínt. A jégtáblák nyomai máshol is fellelhetôek, legalábbis közvetetten lehet ott is rájuk következtetni, ahol elolvadtak: a Hellas Planitia felszínét ma vastag üledékréteg borítja. Az ide érkezô hatalmas, áradásos völgyekben valaha nagy mennyiségben szállítódott kelet felôl az ottani vulkáni térség felszíni törmelékének olvadásából származó hordalékgazdag víztömeg. A korabeli éghajlatról alkotott elméletek alapján feltehetô, hogy a víz felszínén hamar vastag jégtakaró alakult ki, amely aztán lassan elszublimált. A Hellas üledéktakarójának néhány területe sajátos, méhsejtszerû vagy szögletes mintázatot mutat, mely egyes kutatók szerint annak a nyoma, amikor a vízszint már annyira alacsony volt, hogy a vastag jégtáblák lassan a puha iszapba süllyedtek, ahonnan végül is eltûntek. Nyomaik azonban ott maradtak. Jégtáblákkal találkozhatunk az Europán is, ahol keletkezésük szintén rejtélyes. Ott vákuumban jöttek létre, amikor valószínûleg a mélybôl származó forró víz felolvasztotta és feltörte a jégkérget. Ez aztán egyszerre felforrt és megfagyott, s ebbe a fortyogó elegybe olvadtak vissza a korábbi felszín darabjai.

1 km-es sziklagleccserek nyelvei a törökországi Erciyes-vulkánon...

Jégárak, sziklagleccserek A jég a Mars hatalmas területein elsôdleges szerephez jut a bolygó felszínformálásában: egyrészt számos marsi helyen gleccserek korábbi jelenlétének nyomaira bukkantak, ám ennél is fontosabb a kôzettörmelékbe keveredett jég, amely a földi örökfagyhoz hasonló cementálóanyagot alkot. Ezzel olyan elegy jön létre, amely hosszú távon instabil: lassan minden alakzat elmozdul, „elfolyik”, hoszszabb távon pedig elegyengetôdik a felszín, és a domborzat kisimul. Ugyanez zajlik a jégkörnyékinek nevezett, hideg földi környezetek tudráján is. Sôt e földi területek legnagyobb pozitív formái, a jeget tartalmazó, nagy törmeléknyelvek, a sziklagleccserek is elôfordulnak a Marson. Ugyancsak jellemzô felszínformák a lebenyterítôs dombok, melyeket az elméletek szerint összekapcsolódó, lassan kialakuló, törmelékborította gleccserekbôl álló lebenyszoknya fog körbe.

… és egy marsi sziklagleccser hosszan elnyúló nyelve

A Szaturnusz-rendszer Nagy fal a Janus-arcú Iapetuson A Naprendszer talán legkülönösebb felszíni alakzata az amúgy is különös, egyik részén sötét, a másikon világos anyaggal borított Iapetus holdon található: az Egyenlítôje mentén, 1300 km hosszan szabályos hegygerinc fut, mint valami gyûrû, mely néhol 20–30 km magasra emelkedik! Ehhez fogható forma sehol máshol nincs a Naprendszerben! A hold sötét takaróval fedett része épp a gerinc körül található, amibôl arra következtethetünk, hogy a gerincet talán egy mélyben zajló folyamat nyomta felfelé, mely mozgást vulkáni aktivitás is kísért: ennek lenne a jele a körülötte kidobott sötét anyag.

FORMACSODÁK

33

Az Enceladus tigrise Négy óriási, majdnem párhuzamos árok szeli keresztül az Enceladus déli-sarki területét. A négyes közös elnevezése Arabian Sulci, mellyel történetesen megsértették a lassan formálódó bolygótudományi névadási elveket, hiszen az Arabian egyértelmûen angol szó – mellesleg az Ezeregyéjszaka meséinek régi angol címére utal. Az árokrendszer négy legnagyobb tagja az Alexandria, Cairo, Baghdad és Damascus neveket viseli. A névadás körüli mindenkori hierarchiaharcok és elméleti összecsapások mellett nem árt megemlíteni a formacsoport „leánykori” nevét sem: Tigriskarmolás. Valójában egymás mellett elcsúszó szerkezeti árkokat látunk, amelyek hasonlítanak a földi óceánközépi hátságok keresztirányú vetôihez. Környezetükben magasabb a hômérséklet is. Egyes elméletek szerint a hold napi keringésének megfelelôen változó feszültségek nyitják-zárják a repedéseket, és ez hozza létre fokozatosan a gerincszerû kiemelkedést peremükön.

Meglepetés a Merkúron: mégsem hold?

Merkúr A merkúri pók A Caloris-medencében található egy olyan kráter, melybôl sugárirányban árkok szaladnak kifelé. A kráter neve Apollodorus, az alakzaté Pantheon Fossae (a római Pantheon építészének egyesek Apollodorust tartják). A sugaras árkokat egyes kutatók szerint a becsapódás hozta létre olyan felszínen, ahol elôzôleg már nagy feszültségek voltak jelen: a becsapódás után egy ablaküveg repedéseihez hasonlóan terjedtek tova a törések. Mások homlokegyenest ellenkezô magyarázatot adnak: a kráter óriási vulkáni kaldera része, melyhez beszakadásos árkok tartoznak; ehhez hasonló kalderavulkánok a Marson is láthatóak. A kérdés eldöntetlen, így a legbiztosabb, ha az alakzatot merkúri póknak nevezzük. (Ez ugyan nem utal a képzôdés módjára, de legalább senki sem fog megorrolni ránk.) A sort folytathatnánk. A még ismeretlen felszínek, a Mars barlangjai, az Europa óceánfenéki felszíne, a Titán dûnemezôi, folyói és tengerpartjai, a Plútó és a többi jeges égitest még feltáratlanok. A leszállóhelyeket biztonsági okból úgy jelölik ki, hogy a landolás sík, szikláktól is mentes felszínre történjék. Egyszer talán leszállnak domborzatilag izgalmasabb terepre is, de az igazi megtapasztalást az adhatja majd, amikor az ember lesz képes meglátogatni e távoli, egzotikus helyeket…

A hamis színes képen kéken „vérzik” az Enceladus tigriskarmolásainak forradása 34

A FÖLDGÖMB

2009/7

FORMACSODÁK

35

VÁLTOZÓ KLÍMA VÁLTOZÓ MARSFELSZÍN SZÖVEG: KERESZTURI ÁKOS

Földi éghajlatunk állandóan változik. Lehûlések és felmelegedések követik egymást, az óceáni áramlások, a tengerszint és a jégtakarók is átalakulnak. A felszínformáló folyamatok jelenléte, szerepe is változik, ezért a formakincs is az adott éghajlati helyzetet tükrözi. A Föld fejlôdésének alapvetô jelenségei az éghajlathoz kötôdnek. De mi a helyzet a Naprendszer más égitestein? Mennyire állandó, vagy épp érzékenyen változó, átalakuló a domborzat?

36

A FÖLDGÖMB

2009/6

KAIRO

37

Fagyváltozékonyság vagy kiszáradás révén keletkezett poligonok az Utopia Planitia területén. Ugyanitt jobbra beszakadásos alakzatok láthatók, amelyek a jég eltûnése, olvadása miatt keletkezhettek

B

20

0

ANTARKTISZI SZÁRAZVÖLGYEK

—20

1000 mbar Mars

MARS A MÚLTBAN

—40

NAPFÉNY + FELHÔZET

HÔMÉRSÉKLET

JÉG KIVÁLÁSA, SZUBLIMÁCIÓJA

—80

38

10

A FÖLDGÖMB

100 2009/7

300

500

1000

GEOFIZIKAI, ANYAGI VÁLTOZÁSOK

Kapcsolatok az éghajlat változása (fent), annak elsôdleges felszíni következményei (középen) és az utóbbiból adódó felszíni, felszín alatti átalakulások (lent) között

Antarktisz 18 000 éve

0

JÉG SZERKEZETÉNEK VÁLTOZÁSA

MECHANIKAI STABILITÁS

Mars napjainkban

SZÉLJÁRÁS

KITETTSÉG

Kelet-antarktiszi jégmezô napjainkban —60

VÍZGÔZTARTALOM

PORLERAKÓDÁS, -ELSZÁLLÍTÁS

FELSZÍN

300 mbar Mars

Klímafüggô felszínformálódási övezetek a Földön (az évi középhômérséklet és a csapadék alapján), valamint a Mars néhány jellemzô sajátossága ma, illetve a múltban, amikor az átlagos légnyomás 300 és 1000 mbar körül lehetett (balra)

MORFOLÓGIA

40

LÉGKÖR ÉGHAJLAT

olygónk felszínének fejlôdését az éghajlattól függô hatások fényében is értelmezhetjük. Eltérô klimatikus viszonyok alatt más és más felszínformáló hatások kerülnek uralomra. Ennek megfelelôen a domborzat magán viseli az éghajlattól függô nyomokat – és egy ideig ôrzi is azokat. Ha pedig a klíma változik, és nem pillanatnyi állapotának megfelelô felszínformát látunk, akkor azokból a hajdanvolt éghajlat jellemzôire következtethetünk. A sivatagos területen lévô vízfolyásnyomok például esôsebb idôkrôl, a ma jég nélküli magashegyi gleccservölgyek korábbi eljegesedésrôl árulkodnak. Hasonló szemlélettel más égitesteken is érdemes szétnézni: az éghajlatváltozások nyomait a Földön kívül is megfigyelhetjük, és ennek megfelelôen éghajlatfüggô bolygófelszín-domborzati vizsgálatokat végezhetünk. Ez a földihez hasonló megközelítésben a légkörrel és szilárd felszínnel egyaránt rendelkezô égitestekre alkalmazható, s a leglátványosabb, ismert terep ebbôl a szempontból a vörös bolygó, a Mars felszíne. Amellett, hogy az elmúlt években igen sokat pontosodott a marsi domborzatról alkotott kép, a bolygó klímáját leíró elméletek is javultak, és ma már néhány esetben lehetôség nyílik arra is, hogy a felszínformákat az éghajlati modellek elôrejelzéseivel összevessük, és új megállapításokat szûrjünk le. Ám a Mars klímája még a földinél is érzékenyebb: mivel nincs globális óceánja és olyan holdja, amely a marsi forgástengely dôlésszögét stabilizálná (a változó ferdeség igen fontos klímaváltozás-elôidézô!), emellett a felszín és a légkör hôkapacitása is kicsi, így a gyorsabban változó besugárzástól az éghajlati viszonyok élénkebben módosulnak rajta, mint a Földön. Emellett a H2O és a CO2 fagyáspontja is közeli a mai felszíni hômérséklethez, ezért annak a változására mindkét illóanyag élénken reagál.

FELSZÍN ALATT

Évi középhômérséklet (Celsius-fok)

(elôzô oldalpár)

RÉTEGTERHELÉS

TÉRFOGAT VÁLTOZÁSA

OLVADÉKVÍZÁRAMLÁS

HÔVEZETÔ KÉPESSÉG VÁLTOZÁSA

ADSZORBEÁLT VÍZRÉTEG VÁLTOZÁSA

HÔKAPACITÁS VÁLTOZÁSA

2000 Évi csapadékmennyiség (mm) KLÍMA

39

Jég, állandó mozgásban Bár még igen sok kérdés megválaszolatlan, már sokat tudunk azokról az okokról, amelyek jól érzékelhetô, mérhetô változásokat idéznek elô a Mars felszínén, és az is kiderült, hogy – az éghajlatfüggés miatt – számos jelenség, forma itt is övezetes elrendezôdést mutat, hasonlóan a földi helyzethez. A felszínformák ilyetén megjelenését több tényezô kölcsönhatása befolyásolja. Legfontosabb közülük a beesô napsugárzás, amelynél nem csak a Nap-magasság évszakos változása számít, hanem a nappalok hossza, tehát a folyamatos besugárzás idôtartama is. Utóbbi a Marsnál nagy tengelyferdeség esetén akár 100 marsi napot is elérhet. A számítások alapján a tengelyferdeség a jelenlegi 25,2 foktól eltérôen 35-40 fok is lehetett az elmúlt 5 millió évben – még régebben még a 60 fokot is

elérhette! A legerôsebb éghajlati kilengések a tengelyferdeség változásával kapcsolatosak, ám emellett a Nap körüli keringési pálya elnyúltsága és a napközelpont térbeli helyzete is befolyásolják a felszínre jutó napsugárzás mennyiségét (mindezek természetesen a földi klímaváltozások kiindítóokai között is kiemelt hangsúllyal szerepelnek). A besugárzás maga után vonja az áramlási rendszerek és a szélerózió módosulását, az intenzívebb párolgást, esetleg a jég olvadását, és a felszín alatti hômérsékletet is változtatja. Ezektôl módosul a felszín ellenálló képessége, stabilitása. Különösképpen igaz ez a Mars felszíni üledékborításának jégtartalmára: ha gyengül a felszíni törmeléket cementáló jég jelenléte, a jégveszteség hatására a szemcséket összetartó erô lecsökken, omlások és berogyások

Homokdûnék az Északi-sarkvidéken. Ezek talán ma is vándorolnak, de fôként a jelenleginél szelesebb idôszakban mozoghattak, illetve akkor, amikor belsejüket nem cementálta annyi vízjég, mint napjainkban

Példák a közepes szélességen megfigyelhetô éghajlatfüggô alakzatokra. Balra egy 6,6 km átmérôjû kráter részlete (d. sz. 43°, k. h. 165°) látható, amelynek aljzata dél felé (lefelé) lejt; itt korábban lerakódott és pusztuló anyag látszik. A kráter fenti (északi) lejtôjén aktív réteg keletkezett, amelyben lefelé áramlott az anyag. Középen is egy hasonló kráter látszik (d. sz. 44°, k. h. 196°)*, amelynek felsô falán látványos a pusztulás. Jobbra egy morénára (gleccser szállította üledékre) hasonlító alakzat látható, amely jég, avagy kôzettörmelékkel kevert jég mozgása nyomán keletkezett (d. sz. 38° k. h. 113°) 40

A FÖLDGÖMB

2009/7

*A Marson a hosszúsági köröket keleti irányban 0-tól 360°-ig számozzák KLÍMA

41

történnek. A jég növekvô mennyisége, vagy a szemcséket befedô mikroszkopikus vízhártya megjelenése viszont képlékennyé teheti az anyagot, így a jég (és ezzel együtt a környezô üledék is) vándorolni kezdhet. Hosszan tartó, hideg periódusok során a keményre fagyó jég ellenállóvá és stabillá teheti a korábban mozgó, erodálható alakzatokat. A hômérséklet és a H2O-mennyiség változása emellett még kémiai átalakulásokat is eredményez – egy-egy terület domborzata tehát erôsen módosul az éghajlat változása révén. Amit tehát ma a felvételeken látunk, lehetnek aktív folyamatok formái, de a megváltozott klíma miatt halottá vált, fosszilizálódott, konzerválódott alakzatok is.

Ahol több jég halmozódott fel, ott gleccserekhez hasonló jégárak mozogtak. Gleccser jellegû alakzat egy kiemelkedés körül: a jég szoknyaszerû formában mozdult elôre, amikor a plasztikus mozgáshoz elegendô halmozódott fel belôle. Ma valószínûleg már nincs elmozdulás ezeken a sziklával borított, egykori gleccsereken

Ha a felhalmozódott jég átmenetileg megolvad, rövid folyásnyomok, sárfolyások keletkezhetnek (a Hale-kráter belsô lejtôje) 42

A FÖLDGÖMB

2009/7

A marsi klímaváltozások értelmezésére, egységes vizsgálatára jó lehetôséget teremtene, ha a földi örökfagyott területeken megfigyelhetô, nyaranta felengedô, aktív réteghez hasonlót találnánk a Marson. Mivel ez az éghajlati eltérésekre igen érzékenyen, gyorsan és jól láthatóan reagál, minden változás azonnal tükrözôdik a formákon és a domborzatot kialakító folyamatokon. Ám ismereteink alapján jelenleg ilyen nincs a vörös bolygón - mindössze mikroszkopikus méretskálán fordulhat elô hasonló a déli, erôs besugárzás idején, részben az olvadáspontot csökkentô sók okán. Ám az elemzések alapján az elmúlt 10 millió évnek közel 20%-ában lehetett jelen aktív réteg az égitesten!

Portakaró, poligonok és folyásnyomok Amikor a forgástengely ferdesége nô, a sarki jég határa kiterjed az Egyenlítô felé, a tengelyferdeség csökkenésekor pedig a pólusok irányába húzódik vissza. Ezek eredményeként az átmeneti övezetben, a kb. 30 és 60 fokos szélességi körök között különösen látványos alakzatok formálódnak. Az északi és a déli féltekén együttesen a bolygó felszínének mintegy ötödét méteres vastagságú üledékréteg borítja, amelynek nagyobb része már évszázezredekkel ezelôtt kialakult. E felszíni üledékben a besugárzási változásokkal együtt változik a jégjelenlét, sók vándorolnak, de maga a törmelékes anyag is mozgásba lendülhet, vagy éppen hosszú idôre megkövülnek, és aktivitásukat vesztik a formák. De mitôl függ vajon, hogy épp mi történik?

A besugárzásos melegedésben vagy épp a hûlés kialakulásában igen lényeges az égtáj szerinti kitettség, fôleg a maihoz hasonló, ritka légkör fennállásakor, ám a sûrûbb atmoszféra idején a magassági helyzet is fontos szerepet játszik. A napjainkban elkülöníthetô domborzati formák létrejötte szoros kapcsolatot mutat a lejtôszöggel, a kitettséggel és a földrajzi szélességgel is. A Mars „mérsékelt” övezetében így valóban látványos formakincs alakult ki. A sarkokhoz közelebbi részeken feltûnôen gyakori, lapos lejtôk annak köszönhetik létüket, hogy az egykor jelen volt aktív réteg (áramlásaival, felszínelegyengetésével és az olvadékvíz eróziója révén) csökkentette a lejtôszöget. Az Egyenlítôhöz közelítve

viszont gyakoribbak lesznek a meredek oldalak: a 30. és 40. szélességi fokok között például már csak a pólus felé tekintô lejtôk laposak. A 45. szélességi körtôl a sarkok felé tekintve – méteres skálán szemlélve – hatalmas, sima területek, még a keringôegységek kameráinak jelenlegi felbontása mellett is egyenetlenségektôl mentesnek ható vidékek tûnnek föl. Ennek oka lehet az örökfagyhoz kötôdô törmelékkúszás elegyengetô hatása, de a vastagabb üledéktakaró is. Az ilyen sima vidékeken sokszöges (poligonális) alakzatok is kialakulhatnak. A különleges, nagy felületet lefedô, hálózatos formák a korábbi aktív réteg cellás áramlásaival magyarázhatók, de keletkezhettek a jégben dús törmelék egyszerû kiszáradásával, mint száradási repedéshálózat is.

A sima felszínû térségek ugyanakkor fel is szabdalódhatnak. Az Egyenlítôhöz közelítve gyakoribbá váló, tagolt felszínek a Mars forgástengely-ferdeségének csökkenése miatt bekövetkezô melegedés hatására jöttek létre. A 0,4–2,1 millió évvel ezelôtt lerakódott üledékben a jégolvadás szabálytalan alakú mélyedések sokaságát hozta létre. A 30. szélességi körtôl sarki irányban haladva, a kráterek belsô, meredek lejtôin sárfolyásnyomok jelennek meg. Feltehetôleg ott képzôdtek az elmúlt egymillió évben, ahol az átlagosnál több jég halmozódott fel, majd a klímaváltozás, melegedés során fellépô erôs besugárzás hatására átmenetileg megolvadt az aljzat, és lefolyt a lejtô törmelékanyaga.

Nagy mennyiségû, folyékony víz jelenlétével jellemezhetô nedves viszonyok fôleg a bolygó fejlôdésének korai szakaszában lehettek. Ekkor keletkeztek azok a nagyobb folyóvölgyek, amelyek jelenleg már szárazak, mélyedésükben legfeljebb üledékek figyelhetôk meg

A táblázat az egyes felszínformáló folyamatokat, valamint az általuk különbözô idôskálákon létrehozott változásokat összegzi. Minél hosszabb idôskálát tekintünk, annál erôsebb a folyamat, a felszíni anyag mind nagyobb térfogatát módosítva, s egyre nagyobb alakzatokat hozva létre METEOROLÓGIAI ÉS ÉGHAJLATI VÁLTOZÁS IDÔSKÁLÁJA

FELSZÍNALAKÍTÓ FOLYAMAT

SZÉL NEDVESEDÉS-KISZÁRADÁS VÍZÁRAMLÁS

NAPOK

ÉVEK

1—10 MILLIÓ ÉV

100 MILLIÓ ÉV

pormozgás, fényvisszaverôképesség-változás

homokszemek mozgása, fényvisszaverôképesség-változás

dûnék vándorlása

a sarkvidéki réteges üledékek lerakódása

sók víztartalma

az üledéktakaró felsô, cm-es részének átalakulása

az üledéktakaró 100 m vastag részeinek kiszáradása

lejtôsávok, tavaszi folyásos szerkezetek a dûnéken

sárfolyások kialakulása

nagyobb folyóvölgyek képzôdése

gleccserek, sziklagleccserek kialakulása

a pólussapka deformációja

az évszakos pólussapka változásai

a pólussapka szén-dioxid fedôrétegének változása

a pólussapka jégtömegének vándorlása

omlások

beroskadások

A JÉG KÉPLÉKENY ÁRAMLÁSA A JÉG VÁNDORLÁSA KICSAPÓDÁSSAL TÖMEGMOZGÁS JÉG+A TÖRMELÉK HÔTÁGULÁSA, FAGYVÁLTOZÉKONYSÁGA 44

A FÖLDGÖMB

2009/7

az éjszakai fagytakaró létrejötte

kisebb poligonok létrejötte, viszkózus elernyedés

nagyobb poligonok létrejötte, viszkózus elernyedés

KLÍMA

45

A MARS Az ûrkorszak kezdete óta 1 híján 40 különbözô földi szerkezet indult a Mars felé, külsô bolygószomszédunk tanulmányozására. Kezdetben csak elrepültek mellette, napjainkban azonban már keringô- és leszállóegységekkel zajlik az adatgyûjtés. Elôbbiek tényleges fizikai kapcsolat nélkül, távérzékelési módszerekkel kutatják a felszínt, utóbbiak viszont közvetlen terepi mérésekre, mintavételre, földtudományi és biokémiai elemzésre egyaránt képesek – vagyis helyszíni vizsgálatokat végeznek

HELYSZÍNI VIZSGÁLATA SZÖVEG: HORVÁTH ANDRÁS—SIK ANDRÁS

A rakétával indított ûreszköz kedvezô esetben 7–10 hónap alatt érkezhet meg a Marshoz, s ezalatt 400–500 millió kilométert tesz meg a világûrben. Ám gazdaságos módon csak 26 hónaponként tudunk ûrszondát küldeni, az indítási ablaknak nevezett idôszakokban. Ez pedig jelentôs mértékben befolyásolja a Mars-kutatás idôbeli menetrendjét.

KÜLDETÉS NEVE

INDÍTÁS ÉVE

SZPUTNYIK—31

FELADAT

EREDMÉNY

1962

keringôegység + a felszín elérése, akár becsapódással is

a hordozórakéta hibája miatt nem tudott kilépni a Föld körüli parkolópályáról

MARSZ 1969A

1969

keringôegység + sikeres leszállás

a hordozórakéta felrobbant az indítás utáni 8. percben

MARSZ 1969B

1969

keringôegység + sikeres leszállás

a hordozórakéta felrobbant indítás közben

KOZMOSZ—419



1971

keringôegység + jármû felszínre juttatása

a hordozórakéta hibája miatt nem tudott kilépni a Föld körüli parkolópályáról

MARSZ—2



1971

keringôegység + jármû felszínre juttatása

az elsô, ember alkotta szerkezet, amely elérte a Mars felszínét (becsapódott)

kb. é. sz. 4° kb. k. h. 313°*

MARSZ—3



1971

keringôegység + jármû felszínre juttatása

az elsô sikeres leszállás a Marson, ám 20 másodperc után örökre elhallgatott

d. sz. 45° k. h. 202°

MARSZ—6



1973

mérések a légköri áthaladás közben és a felszínen

légköri adatok továbbítása a Földre, majd becsapódás

d. sz. 23,9° k. h. 340,6°



1973

mérések a légköri áthaladás közben és a felszínen

elsodródott a Mars mellett

VIKING—1



1975

keringôegység + élettevékenység nyomainak keresése a felszínen

színes panorámaképek és meteorológiai mérések, de életnyomokat nem mutatott ki

é. sz. 22,5° k. h. 311,8°

VIKING—2



1975

keringôegység + élettevékenység nyomainak keresése a felszínen

színes panorámaképek és meteorológiai mérések, de életnyomokat nem mutatott ki

é. sz. 48,3° k. h. 134°

1996

keringôegység + két leszállóegység és két becsapódóegység felszínre juttatása

a hordozórakéta hibája miatt nem tudott kilépni a Föld körüli parkolópályáról

MARS PATHFINDER

1996

meteorológiai mérések és kôzettani vizsgálatok végzése egy jármûvel

az elsô rover mûködése a Mars felszínén, amely fontos fejlôdéstörténeti felfedezéseket tett

MARS POLAR LANDER DEEP—SPACE 2



1999

vízjég kimutatása a Déli-sarkvidék felszíni törmelékanyagában

a fékezôrakéták túl korán kapcsoltak ki ereszkedés közben, így lezuhant



2003

Mars Express + élettevékenység nyomainak keresése a felszínen

ismeretlen probléma lépett fel a légköri ereszkedés során, így feltehetôleg lezuhant



2003

víz múltbeli jelenlétére utaló bizonyítékok keresése a Gusev kráterben

igazolta, hogy a leszállóhely térsége egykor nedves környezet volt

d. sz. 14,57° k. h. 175,47°

OPPORTUNITY



2003

víz múltbeli jelenlétére utaló bizonyítékok keresése a Meridiani-síkságon

igazolta, hogy a leszállóhely térsége egykor nedves környezet volt

d. sz. 1,95° k. h. 354,47°

PHOENIX



2007

vízjég kimutatása és az életfeltételek elemzése az északi poláris térségben

bizonyította, hogy a sarkvidéki területek felszíni törmelékanyaga tartalmaz vízjeget

é. sz. 68,2° k. h. 234,3°

  

A leszállóhely kiválasztása kulcsfontosságú feladat, mert amellett, hogy biztonságosnak kell lennie, az ott végzett vizsgálatokból tulajdonképpen egy teljes égitestre vonatkozó következtetéseket vonunk le – mintha úgy kellett volna megismernünk a Föld változatos arculatát, hogy évtizedenként csak néhány alkalommal kerülhetünk tényleges fizikai kapcsolatba a felszínnel. Ezért is kaptak a keringôegységeknél általában nagyobb figyelmet az elmúlt évtizedek marsi leszállóegységei.

Kezdeti kudarcok A NASA eleinte keringôegységeket indított a vörös bolygó felé, miközben a szovjet mérnökök inkább a felszín elérésével próbálkoztak. Ám sajnos több küldetésük is kudarccal végzôdött, általában a hordozórakéták hibája miatt. 1971-ben azonban két, említésre méltó szovjet siker is született: a Marsz–2 ugyan becsapódott, de legalább eltalálta az égitestet, s így ez lett az elsô, ember alkotta szerkezet a felszínen, a Marsz–3 pedig sikeresen leszállt az éppen tomboló porvihar ellenére, majd keringôegységén keresztül megkezdte az elsô marsi panorámakép visszajuttatását a földi irányítóközpontba. Az adás azonban 20 másodperc múlva megszakadt, és sohasem folytatódott, az pedig csak késôbb derült ki, hogy a Földre érkezett adatsor valójában nem egy panorámafelvétel kezdete, hanem csupán üres rádiózaj volt. A következô indítási ablakban küldött Marsz–6 is részsikert hozott, mivel légköri ereszkedése közben 4 percen át sikerült hômérsékleti adatokat gyûjtenie, ám ezt követôen valószínûleg becsapódott, a néhány nappal késôbb indított Marsz–7 pedig (a fedélzeti rendszerek meghibásodása miatt) a megfelelô idôpontnál korábban vált le a bolygóközi szállítóegységrôl, ezért mintegy 1300 kilométeres távolságban elsodródott a Mars mellett.

MARSZ—7

MARSZ—96

A szovjet MarszÛrszondasorozat keringô- és leszállóegysége





BEAGLE—2 SPIRIT

KÉSZÍTÔ

A Marshoz 1962—2009 között indított leszállóegységek *A Marson a hosszúsági köröket keleti irányban 0-tól 360°-ig számozzák 48

A FÖLDGÖMB

2009/7

LESZÁLLÓHELY

é. sz. 19,3° k. h. 326,5°

Érdekes módon néhány évvel ezelôtt elkészítették biokémiai mûszereik másolatát, hogy szélsôséges földi környezetbôl származó minták elemzésével teszteljék azok érzékenységét. Meglepô módon nem mutatták ki a földi törmelék rendkívül kis koncentrációjú szervesanyag-tartalmát sem, tehát marsi méréseik eredményét is ennek figyelembevételével érdemes kezelni…

VIKING—1 LESZÁLLÓEGYSÉG THOMAS A. MUTCH EMLÉKÁLLOMÁS 

1976—1982 • 22,5° é. sz., 311,8° k. h. • CHRYSE-SÍKSÁG

í Egyenl

tô

hátsó borítás ejtôernyô ¡ leszállóegység A Viking-küldetések keringô- és leszállóegysége

ÁBRA: HARGITAI HENRIK

VIKING—2 LESZÁLLÓEGYSÉG GERALD A. SOFFEN EMLÉKÁLLOMÁS 1976—1980 • 48,3° é. sz. , 134° k. h. • UTOPIA-SÍKSÁG ¡



tô Egyenlí

hátsó borítás

Élet keresése a fagyos szárazságban 1976-ban az amerikai Viking-ûrszondák érkezése új mérföldkövet jelentett a kutatásban. A leszállóegységek végsô célterületeit a keringôegységek részletes felvételei alapján választották ki, így a Viking–1 végül az északi félteke 22,5°-os marsrajzi szélességén, a Chryse-síkságon érte el a felszínt, a Viking–2 pedig az Egyenlítôtôl távolabb, az északi szélesség 48. fokán szállt le az Utopia-síkságon. Mindkét szerkezet éveken keresztül készített színes panorámaképeket s végzett meteorológiai méréseket, legfontosabb feladatukat mégis a felszíni mintavétel és az élettevékenység nyomainak keresése jelentette. Egyik mûszerük szerves anyagot keresett, több másik pedig élô organizmusok nyomát kutatta a több mint 3 méterre kinyújtható robotkarral gyûjtött anyagmintákban. A különbözô kísérletek azonban nem hoztak egyértelmû eredményt, s a NASA végsô álláspontja szerint (amivel a küldetés néhány kutatója nem értett egyet) a leszállóegységek nem tudtak meggyôzô bizonyítékokat szerezni a marsi élet létezésérôl.

leszállóegység ¡

ÁBRA: HARGITAI HENRIK

50

A FÖLDGÖMB

2009/7

MARS

51

Az 1990-es évek lendülete A Mars helyszíni vizsgálata kifinomultabb berendezésekkel folytatódott tovább – ám sajnos csak évtizedekkel késôbb, ugyanis a Viking-küldetést 20 év sikertelenség követte. A vörös bolygó nagyobbik holdjához indított, többek között magyar részvétellel készített szovjet Fobosz-ûrszondák egységeivel megszakadt a kapcsolat a Mars térségében. A két felszíni állomást és becsapódóegységet is tartalmazó, orosz Marsz–96 pedig a Csendes-óceánba zuhant, ismét a hordozórakéta hibája miatt. Végül 1997-ben érkezett új leszállóegység a bolygóhoz, az amerikai Mars Pathfinder. A kis költségvetésû küldetés egyik technológiai újdonsága volt, hogy az ûrszondát felfújódó légzsákburkolat védte a felszín elérésekor. Másik különlegessége pedig, hogy ekkor sikerült elôször guruló kutatójármûvet juttatni az égitestre – az alig 11 kg tömegû, hatkerekû Sojourner rovert. Az Ares-völgy kiszáradt torkolatában dolgozó leszállóegység meghatározta a kôzetek és a törmelékanyag összetételét, tanulmányozta a felszínközeli légréteg jelenségeit, valamint nagy felbontású panorámaképeket készített környezetérôl. Annak ellenére, hogy nem hozott áttörést a víz múltbeli jelenlétének bizonyítá-

sában, rendkívül népszerû ûrprogram volt, és hatására a Mars kutatása ismét a nagyközönség érdeklôdésének középpontjába került. Ezután viszont ismét kudarcok következtek. Az amerikai Mars Polar Lander (a két egyforma, Deep Space–2 névre keresztelt becsapódóegységgel együtt) a déli pólus közelében érte volna el a felszínt 1999 decemberében. A leszállás azonban nem sikerült, a mai napig sem tudni pontosan, hogy miért.

2004 januárjában két amerikai robotgeológus, a Spirit és az Opportunity érkezett a Mars felszínére, ismét a légzsákos védôrendszer alkalmazásával. Ezek a marsi felderítô jármûvek sok szempontból hasonlítanak a Mars Pathfinder-küldetés Sojourner-roverjéhez, ám annál sokkal nagyobb méretûek, az anyagvizsgálatokhoz szükséges mûszerek egy külön robotkaron helyezkednek el, élettartamukat pedig 90 napra tervezték. Elsôdleges feladatuk az volt, hogy bizonyítsák a folyékony H2O egykori jelenlétét a felszínen, s ezáltal terepi vizsgálatokkal támasszák alá a Mars múltjának – feltételezett – nedves idôszakait.

A Mars Pathfinder légzsákburkolatának földi próbája

ô nlít e y g E



1997 • 19,3° é. sz., 326,5° k. h. • ARES-VÖLGY, CHRYSE-SÍKSÁG

¨

Little Crater Big Crater

leszállóegység ¨

North Knob

Rimshot Crater

Twin Peaks ÁBRA: HARGITAI HENRIK

52

A FÖLDGÖMB

2009/7

az élet múltbeli vagy jelenlegi nyomai után kutasson. A légköri belépéskor megszakadt rádiókapcsolat azonban többé sajnos nem állt helyre a kihajtható napelemtáblákkal ellátott apró szerkezettel. (Elképzelt felszíni látványa került cikkünk kezdô oldalpárjára.)

Elpusztíthatatlan Mars-jármûvek a víz nyomában

MARS PATHFINDER LESZÁLLÓEGYSÉG CARL SAGAN EMLÉKÁLLOMÁS É

Néhány évvel késôbb pedig az Európai Ûrügynökség került hasonló helyzetbe, ugyanis miközben kontinensünk elsô bolygókutató ûrszondája, a Mars Express 2003 végén megközelítette célpontját, fôként angol szakemberek készítette Beagle–2 leszállóegysége ereszkedni kezdett a felszín felé, hogy

Az egyik marsi felderítô jármû tesztelése a NASA Sugárhajtás Laboratóriumában

A Spirit a 150 km átmérôjû Gusev kráterben szállt le, amirôl az elôzetes vizsgálatok alapján úgy gondolták, hogy egykor vízzel feltöltött tómedence lehetett. Ám az elsôként vizsgált célpontok vulkáni kôzeteknek bizonyultak, ezért a néhány kilométeres távolságban lévô Columbia-hegyek felé irányították a jármûvet. Elérve a vonulatot, fel is kapaszkodott több mint 80 méteres magasságba, s közben számos olyan kôzetdarabot talált, amelyek összetétele, valamint réteges szerkezete víz múltbeli jelenlétére utal. Az Opportunity a Meridiani-síkság hematitban gazdag régiójának kb. 20 méter átmérôjû mélyedé-

n Egye

SPIRIT (MER-A) ROVER — LESZÁLLÓEGYSÉG: COLUMBIA EMLÉKÁLLOMÁS Bonneville 2004— • 14,57° d. sz., 175,47° k. h. • Gusev kráter

lítô

OPPORTUNITY (MER-B) ROVER — LESZÁLLÓEGYSÉG: CHALLENGER EMLÉKÁLLOMÁS



2004— • 1,95° d. sz., 354,47° k. h. • MERIDIANI-FENNSÍK

2004.04.15.

Columbia Emlékállomás

Missoula

ô nlít e y  Eg

Lahontan 2004.05.12.

2004.01.04.

rover 2004.06.09.

2005.02.24.

2004.09.29. 2005.09.16.

2005.12.29.

Az Opportunity jelenleg is mozog, útjának a Victoria kráter csak egyik állomása volt

Home Plate

Victoria kráter

2009.08.18.

ÁBRA: HARGITAI HENRIK

sében érte el a felszínt, amelynek oldalában réteges szerkezetû, világos üledékeket és nagy mennyiségû apró szferulát – folyadékból kivált, magas hematittartalmú gömböcskét – talált. A kôzettani elemzések és a kibukkanó rétegek formakincse alapján úgy tûnik, hogy a múltban magas sótartalmú víztest borította a területet. Késôbb a rover nagyobb méretû,

54

A FÖLDGÖMB

2009/7

mélyebb kráterekhez látogatott el, hogy a falak mentén feltáruló, idôsebb rétegeket vizsgálhassa, régebbre tekintve vissza a leszállóhelyen zajlott környezetváltozások történetében. Az eredetileg remélt 90 napos élettartam helyett a Spirit és az Opportunity már 5 és fél évnél is hoszszabb ideje mûködik a Marson, és összesen több

ÁBRA: HARGITAI HENRIK

mint 250 ezer felvételt továbbítottak a földi irányítóközpontba. Ám a küldetés nem csak technikailag, hanem tudományos szempontból is kiemelkedô siker, mivel mindkét jármû több különbözô, egymástól független módszerrel igazolta, hogy a bolygó fejlôdéstörténetének voltak nedvesebb idôszakai, amelyek során a víz fontos szerepet játszott a tájak formakincsének alakításában.

A Spirit egyik leglátványosabb panorámaképét a Columbiahegyvonulat „megmászása” közben készítette, amelyet 108 felvételbôl illesztettek össze a földi irányítóközpontban

MARS

55

A PHOENIX LESZÁLLÓHELYE A MARSON



Phoenix: a vízjég kimutatása

2008 • 68,2° é. sz., 234,3° k. h. • GREEN VALLEY, BOREALIS-SÍKVIDÉK 3 0°

hôpajzs A Phoenix leszállás közben hátsó borítás leszállóegység

ejtôernyô

A Phoenix-ûrszonda alól kibukkanó világos felület látványa

A 2007 augusztusában indított Phoenix-ûrszonda 2008 május végén ereszkedett le az északi poláris térségben. A fagypoligonokkal szabdalt leszállóhely a földi periglaciális területekre emlékeztet, s több évtizedes feltételezés, hogy ezeken a marsi területeken néhány centiméterrel a felszín alatt vízjégtartalmú réteg húzódik. Az egy helyben álló szerkezet be is bizonyította ezt fél évig tartó küldetése során, mivel a fedélzeti laboratóriumában végzett helyszíni vizsgálatok vízjég jelenlétét mutatták ki az ásókarral gyûjtött felszíni anyagmintákban – s ezzel tulajdonképpen lezárult a „vízkeresés idôszaka” a Mars kutatásában. Ám a küldetés további izgalmas eredményeket is hozott: az ûrszonda alatt egy világos árnyalatú, lapos felület látható, amely feltehetôleg a fékezôrakéták által elfújt vörös törmelék alól kibukkanó vízjégtömb lehet; valamint néhány kutató szerint a szerkezet egyik leszállólábán átmenetileg folyékony állapotban lévô vízcseppeket is sikerült felfedezni.

A Phoenix-ûrszonda egyik leszállólábáról kb. 40 nap különbséggel készült felvételek kinagyított részletei, amelyeken néhány vízcseppnek gondolt alakzat összeolvadása/elmozdulása figyelhetô meg

ÁBRA: HARGITAI HENRIK

A Mars Science Laboratory munka közben a Mars felszínén

2011: Mars Science Laboratory Napjainkban a legújabb amerikai keringôegység, a Mars Reconnaissance Orbiter 30 cm/pixeles felbontású képeit elemezve tanulmányozhatjuk a marsi tájak formakincsét, ami elképesztô részletességet jelent. Ám a közvetlen terepi vizsgálatokat ez sem képes helyettesíteni, ezért a NASA mérnökei már készítik a következô indítási ablakra váró felszíni jármûvet. A Mars Science Laboratory felbocsátására 2011 végén kerülhet sor, amely a küldetést irányító kutatók reményei szerint új fejezetet nyit majd civilizációnk tudományos gondolkodásában, mert elsôdleges feladata már nem víznyomok keresése, hanem a Földön kívüli élet megtalálása lesz a Marson! 56

A FÖLDGÖMB

2009/7

MARS

57

FOTÓ: GYULYÁS ATTILA

Az ûrkorszak hôskorának vagyunk tanúi. Egymást érik a környezô bolygókkal vagy távoli csillagokkal kapcsolatos szenzációs felfedezések. Ez nem is csoda, hiszen a kutatást ma már számos high-tech ûrszonda segíti. A legjobb példa talán a frissen Nap körüli pályára állt, a jelenlegi technológia csúcsát képviselô Kepler-ûrteleszkóp, ami a Földhöz hasonló, de tôlünk akár több ezer fényév távolságra található bolygókat keresi. A vizsgálatok zöme azonban napjainkban a Naprendszeren belülre irányul. Az egyik legjobban kutatott égitest közvetlen szomszédunk, a vas-oxidtól vöröslô Mars, ahol jelenleg is három keringô- és két leszállóegység vizsgálja a bolygó felszínét

A

felszíni és az égitest körül keringô ûrszondák adataiból már tudjuk, hogy a jelenleg meglehetôsen zord, sivatagos, fagyos és szeles vörös bolygó valaha a Földhöz is hasonlíthatott. Az ûrfelvételeken régen kiszáradt tavak, tengerek és folyók nyomai tûnnek fel, a pólusok sapkái pedig vízjeget rejtenek. A küldetését nemrég befejezô Phoenix-leszállóegység azt is bebizonyította, hogy a Mars felszíni törmeléktakarójában néhány földi növény még ma is kicsírázhatna, persze csak akkor, ha a helyi (pl. légköri) viszonyok ezt megengednék. FOTÓ: GYULYÁS ATTILA

Furcsa foltok a fotón

BARLANGOK A FÖLDÖN KÍVÜL

A MARS TITOKZATOS LÁVACSÖVEI SZÖVEG: DEÁK MÁRTON

2007 áprilisában meglepô felvételeket közölt a bolygó körül keringô 2001 Mars Odyssey (2001 MO) ûrszonda kamerája. A Mars egyik gigantikus tûzhányójának, a ma már szunnyadó Arsia-hegynek oldalában hét, különös alakú, sötét foltot lehetett látni. A mélyedésszerû képzôdményekkel a képelemzôk elôször nem tudtak mit kezdeni, anynyira elütöttek a térségben szokványos formakincstôl. Egymást érték a különbözô találgatások: talán szokatlan meteoritbecsapódási kráterekrôl van szó, vagy most valami igazi újdonságra akadt

az ûrszonda? Biztos, ami biztos alapon azért elkeresztelték ôket, így a további azonosításhoz mindegyikük egy-egy nôi nevet kapott, együttesen pedig a „Hét nôvérként” emlegetik a csoportot. A komolyabb elemzéshez azonban nem voltak elegendôk e felvételek, részletesebb fotók kellettek. Erre legalkalmasabb egy másik keringôegység, a Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) HiRISE nevû kamerája. A mûszer rendkívül jó minôségû, átlagosan 30 cm/pixel felbontású színes és szürkeárnyalatos képeket tud készíteni. Segítségével

BARLANG

59

Fel- és eltûnô barlangok

Az egyik legnagyobb nôvér, a Nikki peremén beszakadás nyomait lehet felfedezni hatványozottan többet lehetett megtudni az üregek felépítésérôl, jelenlegi alakzataikról, ezáltal pedig múltjukról is. Sokak meglepetésére a részletgazdag képeken nyoma sincs meteoritbecsapódásoknak! A Nikkirôl készült képen jól látszik, hogy hiányzik a kráterperem és a robbanástól kiszóródott törmelék, ugyanakkor jóval mélyebb az üreg, mint az egy meteorittalálatnál megszokott lenne! A meglepô információk új elméleteket szültek. Az áttörést végül a 2001 MO egy másik mûszere, egy hôérzékelô kamera hozta meg. Az eredetileg vulkanikusan aktív területek és hévforrások felkutatására szánt eszköz felvételein egyértelmûen látszott, hogy az üregek hômérséklete a környezet változásaitól csaknem független, gyakorlatilag állandóan –60 °C körüli. Ez azért is különösen fontos, mert a Mars felszínén sokkal nagyobb a napi hôingás, mint a Földön, akár 80 °C is lehet (összehasonlításképp ez az érték Magyarországon átlagosan kb. 13 °C). Így egy-egy ilyen hômérsékleti különlegesség sokkal nagyobb jelentôséggel bírhat, mint nálunk.

60

A FÖLDGÖMB

2009/7

A jelenlegi technológiai eszközök még nem teszik lehetôvé a járatokba tekintést, ám e különös képzôdmények részleges megismeréséhez már a felszín vizsgálata is elvezet. Bizonyosnak tûnik, hogy néhány százmillió éve a Marson hatalmas tûzhányók mûködtek, melyek felszínre öntött lávája vörösen izzó tavakba és folyókba rendezôdött, pokoli tájképet alkotva az amúgy fagyos felszínen. Néhány ilyen lávafolyam azonban különös átalakuláson esett át. Ahol az izzó kôzetanyag a jéghideg levegôvel érintkezett, ott a felülete egyre keményebb és hidegebb lett, végül pedig teljesen megszilárdult, befedve és szigetelve ezzel az alatta hömpölygô lávát. Ennek köszönhetôen a megszilárdult kéreggel fedett, izzó folyamok akár több száz kilométer utat is megtehettek, hosszú, csôszerû üregeket és félig olvadt lávadarabokat hagyva maguk után. A tûzhányó elcsendesülésével a frissen megszületett csövekben még mindig több száz fokos forróság volt, létrehozva ezzel egy belsô, csak rájuk jellemzô formakincset: olvadt kôzetbôl formálódott cseppköveket és oszlopokat, kígyóként tekergôzô járdákat, valamint szó szerint megszilárdult tavakat!

A Hét nôvér: Dena (A), Chloe (B), Wendy (C), Annie (D), Abbey (E1), Nikki (E2) és Jeanne (F)

Az üregek tehát vulkanikus területen találhatók, nem becsapódásos eredetûek és állandó a hômérsékletük. Ezt összegezve szinte adja magát a gondolat: mindegyikük egy-egy hatalmas lávabarlang bejárata lehet! Ez komoly lökést adott a további vizsgálatoknak, ám nem csak a Marson, mivel jól védhetô elméletek szerint a Vénuszon és az elsô ránézésre szürke és kopár Merkúron is kialakulhatnak lávabarlangok. Maga az ötlet persze nem vadonatúj: már az 1970-es években találtak a Holdon olyan felszínformákat, amelyek összeomlott lávabarlangok nyomai lehetnek, ezek kutatása azonban egyelôre nehézkes és hiányos. Az alapos vizsgálatok ellenére minden kétséget kizáróan csupán két további barlangbejárat akadt lencsevégre, mindkettô a Marson. Az egyik szintén az Arsia-hegy oldalában, a másik egy kicsit távolabb, egy többmagyarországnyi képzôdmény, a Mariner-völgyrendszer mellett – így a Hét nôvérrel együtt már kilencre emelkedett a Földön kívül ismert barlangok száma.

BARLANG

61

A Dena és a körülötte kialakult horpadások. Csak idô kérdése, mikor temeti be ôket végleg a Mars légkörébôl folyamatosan ülepedô, finom poranyag

hogy a bejáratnál vízjég található, arra utalhat, hogy az beljebb akár nagyobb mennyiségben is felhalmozódhatott, ami tovább növelné valamilyen kezdetleges életforma fennmaradásának esélyeit. Ugyanezen védelmezô tulajdonságai miatt lehet néhány évtized múlva egy Földön kívüli barlang emberek számára kialakítandó kutatóállomás helyszíne is. Nyílt terepen felállított bázis esetében hatalmas összegeket kellene költeni a szélsôséges hôingás kivédésére, sugárzásvédelemre, valamint olyan masszív tartószerkezet felállítására, ami ellenáll a marsi szélviharoknak. A barlangokban az anyakôzet óvó hatásának köszönhetôen azonban jóval barátságosabb környezet uralkodik, a hômérséklet pedig földi értelemben sem kezelhetetlen: az Antarktiszon is mûködnek állo-

mások ilyen (téli) körülmények között. Egy holdbázis esetében mindazonáltal ennek elôbb lehet jelentôsége, hiszen a jelenlegi tervek szerint 2033 elôtt nem indul ember a Marsra… A már ismert és a még felfedezésre váró barlangok fejlôdésének és kutatásának jövôje egyelôre homályos. Még több információt csak új, fejlettebb mûszerek alkalmazásával lehetne szerezni, vagy – majd évtizedek múlva - asztronauták közvetlen, terepi vizsgálataival. Addig is felfedezetlen marad a barlangok többi titka, és tovább folynak a találgatások, hogy mit rejthet még ez az ismeretlen, felszín alatti világ.

Az USA-ban található Lava Beds Nemzeti Park egyik lávabarlangjának kör alakú bejárata, ahogy az a barlangból kifelé tekintve látható

Barlangászok! Elôre! Az utolsó ilyen kitörés óta a marsi tûzhányók jó ideje szünetelni látszanak, az üregek története azonban ezzel még korántsem ért véget! Az egykor tüzes kôzettel borított területet a Mars globális fagysivataga kerítette hatalmába, és befedte azt az egész bolygón jelen lévô finom porral. Az erôs szelek a felszínen homokfodrokat és -dûnéket emeltek, így látszólag eltüntették a vulkáni mûködés ilyen típusú nyomait. A járatok azonban láthatatlanul is ott húzódtak a felszín alatt, mintha csak arra vártak volna, hogy egyszer a mennyezet beszakadásával bejárat nyíljon és megkezdôdhessen fejlôdésük egy következô szakasza. Nem tudjuk, hogy pontosan mikor és miért – talán egy közeli meteoritbecsapódás keltette rezgések miatt, vagy csak az idô gyengítette meg a kôzetet –, de a menynyezet végül megadta magát, és többé-kevésbé kör alaprajzú kürtôt kialakítva beomlott (ezeket látjuk a felvételeken). Ekkor nyílt egyenes összeköttetés a felszín és az alatta húzódó, hatalmas barlangjáratok között. Az azóta eltelt évmillliók alatt a marsi finom por elkezdte töltögetni a kürtôket, hogy végül néhányat teljesen betemessen. Erre egy másik „nôvér”, a Dena jelenlegi állapotából lehet következtetni, ugyanis azt és a körülötte kialakult, szintén a barlanghoz köthetô mélyedéseket már csaknem teljesen belepte a por.

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért is olyan fontosak e barlangok? Már puszta létük is jelentôségteljes! Egy ilyen barlang rendkívül érzékeny a marsi szélsôséges környezet változásaira, ráadásul igen sok körülmény szerencsés összjátéka szükséges a kialakulásukhoz. Az a tény tehát, hogy ott vannak és szemmel láthatóan több tízmillió, esetleg százmillió éve érintetlenek, sokat elárul a tûzhányók múltjáról. Van azonban két másik szempont is, amelyek ma kiemelt Mars-kutatási kérdéskörnek számítanak: a már sok évszázada Szent Grálként keresett Földön kívüli élet, valamint a késôbbi, marsi emberi jelenlét kérdése. A barlangok egyik fontos tulajdonsága, hogy a belsejüket kitöltô levegô hômérséklete gyakorlatilag alig változik, nincsenek kitéve sem a felszíni extrém sugárzásnak, sem pedig a pusztító porviharoknak, amik akár az egész bolygót beboríthatják. Ez különösen alkalmassá teszi ôket arra, hogy ha volt valaha élet a Marson, annak valamilyen formában még mindig menedéket nyújtsanak. Az MRO egyik mûszere vízjeget is azonosított néhány kürtô peremén és aljzatán, ami különleges jelentôséggel bír! Az általunk ismert, földi típusú élet kialakulásához nélkülözhetetlen a Marson igencsak hiánycikknek számító H2O, akár szilárd, akár folyékony formában. Az a tény, FOTÓ: GYULYÁS ATTILA

62

A FÖLDGÖMB

2009/7

BARLANG

63

MAGYARORSZÁGI KIRÁNDULÁSOK A HOLDON ÉS A MARSON SZÖVEG: BÉRCZI SZANISZLÓ—HEGYI SÁNDOR—HUDOBA GYÖRGY—JÓZSA SÁNDOR

A természettudományos kutatás kitûnô megújulási lehetôséget kapott a Naprendszer-kutató ûrszondákkal, amelyek tulajdonképpen távoli kontinensekké tették az idegen bolygófelszíneket – ám a valódi terepi vizsgálatok lehetôsége még így is rendkívül korlátozott maradt. Ezért gyakran célravezetô lehet az ûrszondamodelleket olyan földi helyszíneken is kipróbálni, amelyek sok szempontból hasonlatosak a vizsgálni kívánt égitestfelszínekkel

FOTÓ: MARI LÁSZLÓ

Az elmúlt évek során számos hasonmás-helyszínt választottunk ki és kerestünk fel hazánkban. Fülöpháza térségének futóhomokos dûnesora és a nógrádi éles kavicsok a szél eróziós munkáját szemléltetik, Galgahévíz és Vértesacsa keresztrétegzett üledékei, valamint a Gánt mellett vöröslô bauxitbányagödrök a marsi tájak jellegzetességeit hozzák vizsgálható közelségbe. A Balaton-felvidéki Szentbékkállán a marsi meteoritokra is jellemzô kapcsolat rejtôzik a bazalt és a benne található zárványok között, a Hegyestûnél egy bazaltkitörés központjának metszete figyelhetô meg, s hasonlóan oszlopos elválású lávaömlés kôzete látható Bér mellett is, ám ott andezitben. A darnóhegyi bazaltláva és a szarvaskôi gabbró pedig a holdi kôzetek analógiáját jelentheti…

Planetológiai terepgyakorlatok lehetséges helyszínei Magyarország területén

66

A FÖLDGÖMB

2009/7

FOTÓ: HUDOBA GYÖRGY

A széltevékenység nyomai A légkörrel rendelkezô égitestek felszínalakító folyamatai közül a szél az egyik legfontosabb. Általában a szállított hordalékanyagból épít alakzatokat, amelyek közül több csak idôlegesen marad meg, de a betemetett rétegek késôbb is felismerhetôvé teszik az egykori áramlások által létrehozott formakincset. A Mars fejlôdéstörténeti múltjában feltételezett éghajlat-ingadozásokhoz hasonló folyamatok játszódtak le a földtörténeti újidôben a Kárpát-medencében is, amelyek számos területen keresztrétegzett üledéksorozatot hoztak létre. Ezek települési viszonyai jól tükrözik az egykori Pannon-tenger beltóvá alakulásának folyamatát: alul tengervízben felhalmozódott kôzetek fekszenek, majd tavi üledékek, illetve a medencét feltöltô vízfolyások hordalékkúpjai következnek, végül pedig sivatagos környezetre utaló rétegek azonosíthatók, arról tanúskodva, hogy a pliocén korban a medence szárazabb volt jelenlegi állapotánál.

A Hunveyor—4 jelzésû ûrszonda Fülöpháza térségében a homokfodrok mintázatát vizsgálja Az ilyen száraz idôszakokból származó üledékanyag mintázata tehát megmutatja a jellemzô szélirányt és annak idôbeli változásait, ami fontos információt jelenthet a légkörzési viszonyok, valamint az ôsföldrajzi környezet rekonstruálásában is.

Éles kavicsok Magyarországon és a Marson A jégkorszaki szelek által lapos oldalúra csiszolt kôzetdaraboknak földi és marsi példányait egyaránt ismerjük (utóbbiakat természetesen csak a leszállóegységek képeirôl), mivel a szél mindkét égitesten meghatározó felszínformáló erô. A szél által szállított apró szemcsék koptató-dörzsölô mechanizmusa hasonló az ipari felülettisztításnál alkalmazott folyamathoz, a homokfúváshoz. Finomabb poranyag esetén fényes máz is kialakulhat a kôzetdarabokon, a durvább szemcseméretû homok viszont inkább tompán fénylô felületet hoz létre. A hosszú idôn át egyenletes irányból fújó szél olyan csiszolt kôzetfelületeket eredményez, amelyek a szélirányra merôleges élben végzôdnek – az ilyen kôzetdarabokat nevezik éles kavicsnak. Ha pedig a kôzetdarab „csiszolódás” közben elmozdul, egy másik része koptatódik tovább, s így több sima oldallal rendelkezô éles kavics jön létre. Sok ilyen kavics található például a Nógrád település fölött emelkedô dácitkúpon álló várrom térségében, ahol a Hunveyor-ûrszonda körül Marshasonmás terepet alakítottunk ki. Érdekes párhuzam, hogy leszállása után a Spirit marsjármû is vizsgált hasonló kôzetdarabokat a Gusev kráterben, amelyek közül az Adirondack elnevezésû szikla volt a legszabályosabb alakú.

FOTÓ: HUDOBA GYÖRGY

Amikor terepen járunk, „emberi ûrszondákként” mi magunk is érzékeljük, hogy mit lenne érdemes tanulmányozni. Az elektronikában jártasabb kollégák pedig rögtön „mûszerbe is fogalmazzák” az elképzeléseket. Az ilyen fejlesztések eredményeként létrejött Hunveyor és Husar egyetemi ûrszondamodellek különbözô jellegû terepi környezetekbe történô kihelyezése tehát izgalmas és élményekben gazdag részét képezheti a bolygótudományi kutatómunkának.

Éles kavicsok „elôkészítése” tanulmányozásra a nógrádi várhegyen A legalaposabban megismert marsi éles kavics, az Adirondack sziklatömb a Spirit-ûrszonda felvételén

Déli irányból közelítve Galgahévízhez, a település után homokos-löszös falak tûnnek fel, s látványos keresztrétegzett homokformák figyelhetôk meg bennük. Az áramlási rétegsorok a miocén-pliocén korok idején képzôdtek az északról dél felé tartó folyók hordalékaiból, s megjelenésük nagyon hasonlít az Opportunity-leszállóegység által vizsgált marsi üledékek mintázatához. A Vértes déli oldalán, Vértesacsa mellett, a Csönget-völgy oldalfalain szintén keresztrétegzett üledéksorozat tûnik fel, amely váltakozó irányú áramlások emlékét ôrzi – ám érdekes kérdés, hogy azok a szél vagy a víz munkájának eredményeként jöttek-e létre.

A Hunveyor—4 jelzésû ûrszonda keresztrétegzett üledéksorozatot elemez Galgahévízen

68

A FÖLDGÖMB

2009/7

FOTÓ: HUDOBA GYÖRGY

FOTÓ: HUDOBA GYÖRGY

Keresztrétegzett üledékek

A HUNVEYOR-PROGRAM Az elsô Hunveyor-ûrszonda az Eötvös Loránd Tudományegyetem akkor még létezô Technika Tanszékén épült meg 1997-ben, s azóta már több hazai egyetem, illetve középiskola ûrkutatás iránt lelkesedô kollégái csatlakoztak a programhoz:

A vértesacsai Csönget-völgy keresztrétegzett homokrétegei

Hunveyor—2: Pécsi Tudományegyetem Hunveyor—3: Nyugat-magyarországi Egyetem Hunveyor—4: Budapesti Mûszaki Fôiskola székesfehérvári Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kara Hunveyor—5: Széchenyi István Gimnázium, Sopron Hunveyor—6: Zsigmondy Vilmos Gimnázium, Dorog Hunveyor—7: Fôapátsági Gimnázium, Pannonhalma Hunveyor—8: Kecskeméti Fôiskola Hunveyor—9: Eötvös József Gimnázium, Tata Hunveyor—10: Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Robotika Szakosztálya

ANALÓGIA

69

Sok marsi kráter meredek, belsô oldalfalát fiatal vízmosások szabdalják fel, bizonyítva, hogy megfelelô feltételek esetén a folyékony víz napjainkban is alakíthatja a vörös bolygó tájainak formakincsét

A meddôhányókon lefolyó víz a marsi vízmosásokhoz hasonló formákat hoz létre

FOTÓ: HUDOBA GYÖRGY

Gánton egykor mélymûveléssel és külszíni fejtéssel egyaránt bányászták az alumíniumgyártás vöröses színû nyersanyagát, a bauxitot. A hatalmas bányagödrök napjainkban már a forgalomtól távol esô, „érintetlen” területek, s a rekultiváció teljes hiányának „köszönhetôen” meredek falú, vörös katlanként fogadják a lelkes bolygókutatókat. A bányászat emlékét ôrzô meddôhányókat változatos formakincsû térszínekké szabdalta az erózió, a felszínt pedig vörös árnyalatú, agyagos törmelékréteg alkotja. Ez a környezet ideális feltételeket biztosít egy marsi leszállóegység mûködésének kipróbálására. Sôt, akár emberes expedíciók játékos modellezését is lehetôvé teszi – ahogy ez 2004-ben meg is történt, a Mars Society Magyar Tagozata és a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnázium Supernova csillagászat-ûrkutatás szakköre által közösen szervezett I. Magyar MarsExpedíció során.

FOTÓ: HUDOBA GYÖRGY

Mars-hasonmás tájkép Gánton

Az I. Magyar MarsExpedíció tagjai terepbejárást végeznek a bázis körül — természetesen a legújabb divatirányzatokat követô „szkafander”-ben 70

A FÖLDGÖMB

2009/7

ANALÓGIA

71

A bazalt szinte minden kôzetfelszínû bolygótesten jelen van a Naprendszerben. Több helyen is érdemes tanulmányozni a Káli- és a Tapolcai-medencében, már csak azért is, mert ezek a helyek hazánk legszebb földtani látványosságai közé tartoznak. Szentbékkálla különlegessége, hogy a tufában rejtôzô zárványok egy sorozata rokonítható a Marsról érkezett shergottit-típusú meteoritokban elôforduló magmás kôzetsorozathoz. A település dombtetôn álló temploma mögött található az a kôbánya, ahol bárki gyûjthet zöld színû peridotitzárványokat tartalmazó bazlattufadarabokat. A 30–50 kilométeres mélységbôl származó zárványok azért kerültek a felszínre, mert a feltörô láva magával ragadta a magmakamra felsôköpeny-eredetû kôzetanyagát is. A Hegyestû bazaltoszlopai a kiömlés folyamatáról mutatnak szemléletes metszetet. A bazaltkúp felét lebányászták, s ennek során láthatóvá vált a kürtô felé törekvô láva megszilárdult tömege. Nem a legbarátságosabb terep egy ûrszonda számára, de a Mars-kutatásban is elérkezni látszik egy új idôszak, amikor már nem a mérnöki szempontból legbiztonságosabb helyekre, hanem a tudományos szempontból legérdekesebb helyszínekre irányítják a leszállóegységeket – a minimálisnál némileg több kockázatot vállalva…

Bér andezitoszlopai — a település közelében különleges andezitfeltárás látványa fogadja az arra járókat. Az itt vizsgálható, oszlopos hasadású sziklatömbök nagyon hasonlítanak a Spirit marsjármû által a Gusev kráterben tanulmányozott andezites összetételû kôzetdarabokhoz 72

A FÖLDGÖMB

2009/7

FOTÓ: HUDOBA GYÖRGY

FOTÓ: HUDOBA GYÖRGY

A Balaton-felvidék bazaltjai

A Hunveyor—4 sikeresen „leszállt” a Hegyestû ég felé meredô bazaltlávaoszlopaira

A Hunveyor-ûrszondák mozgóegysége, a Husar—2a rover mintát kezel

Szarvaskô és Darnó-hegy A Bükk hegység nyugati részén több geológiai különlegesség is rejtôzködik. A Darnó-hegyen az óceánközépi hátságokra jellemzô ofiolitos kôzetek és bazaltos párnalávák, Szarvaskô térségében pedig a szigetívek mögötti vulkanizmusra jellemzô bazalt és gabbró található. Ezek bizonyos ásványai, például magas titántartalmú oxidjai több szempontból is hasonlóságot mutatnak az Apollo-küldetések során gyûjtött holdi kôzetek anyagával, amelyekbôl kutatócsoportunk már több mint tíz éve kölcsönöz mintákat a NASA houstoni ûrközpontjától.

Egy különleges hasonlat: a Duna—Tisza köze a Holdon — némi fantáziával a Holdon is felismerhetô a Duna—Tisza közének jellegzetes rajzolata, a földi kiterjedéséhez képest kb. egyharmad nagyságban. Ám a Holdon nem víz, hanem lávafolyók alakították ki az élesen kanyarodó völgyeket (a Lunar Orbiter—4-ûrszonda 151-H1 számú képe az Arisztarkhosz-kráter környékét ábrázolja) ANALÓGIA

73

MARS SIVATAGI KUTATÓÁLLOMÁS (MDRS), 71. LEGÉNYSÉG

A HUNGAROMARS

SZIMULÁCIÓ

Megérkeztünk, és átvettük a bázis mûködtetését a 70. legénységtôl. Feladatom a környék geológiai feltérképezése és életet hordozó minták begyûjtése. Az elsô terepbejárással a következôket állapíthattuk meg: az MDRS környéke száraz és sivatagos vidék, ahol életnek alig van látható nyoma. Ám, ha némely sötétes, csillogó felszínû kôdarabot kalapáccsal kettétörünk, a felszín alól elôbukkan egy zöldes színû, baktériumok által alkotott réteg. Ez az úgynevezett kriptobiotikus kéreg, a felszín alatt élô mikrobák és ásványszemcsék együttese, amely a kôzet külsô héját alkotja. Fôleg cianobaktériumok laknak az itt található apró résekben, 2–4 milliméterrel a felszín alatt. Az itt lévô élôlények fotoszintetizálnak, a felettük lévô vékony ásványrétegen keresztülszûrôdô fényt felhasználva. Ez a felsô réteg védi az alatta lakókat, mivel csökkenti az ásványszemcsék közé szivárgott víz párolgását, megszûri a sivatagi perzselô Nap ultraibolya sugarait, és a széltôl is óvja a baktériumokat. Egy ilyen mikroszkopikus környezet részleges védelmet jelenthet a lehetséges életformáknak a Marson. A mintákban késôbbi elemzés után Croococcidiopsis nevû cianobaktériumok voltak azonosíthatók, amelyek a legellenállóbb mikrobák közé tartoznak bolygónk felszínén.

KÉPEK © HUNGAROMARS2008

SZÖVEG: HARGITAI HENRIK—KERESZTURI ÁKOS— ISTENES ZOLTÁN—TEPLICZKY ISTVÁN

Bázisnapló. A geológus-asztrobiológus bejegyzése

Csak szimuláció 74

A FÖLDGÖMB

2009/7

MARS-BÁZIS

75

Panoráma, távolban a kutatóállomással

Mint minden reggel, ma is kiosztom a környékre indulóknak a terepbejárás részletes térképét. Ezúttal én is a kizsilipelôk között vagyok. Kôsivatagban járunk, szinte minden domb lábánál eltérô a törmelékanyag. Keresünk egy olyan helyet, ahol „lebocsáthatjuk” mozgójármûvünket, a Husar–2 rovert. Az egyik szikla olyan, mint a szivacs, a mellette lévôn még csak pár lyuk van: felszíni oldásnyomok, amelyeket a sivatagos környezetben a kövekre kicsapódó harmat és a magas sótartalom tesz lehetôvé. Mások olyanok, mint egy kínai teraszos földmûveléses domb, vagy inkább mint egy szintvonalas térképbôl készített modell; lekerekített szikladarabok, melyek mintha egymáshoz olvasztott palacsintákból állnának. Anhidrit-gumók fekszenek egymás mellett egy sótól fehéren virágzó területen; alig pár lépésre pedig vékony, négyszögletes lemezkék hevernek szerteszét: az épp felszínen lévô vékony, keményebb kôzetréteg aprózódó maradványai. Mindez a mindig vörös felszínen. A sötét sziklák hômérséklete – mint infravörös hômérôpisztolyunkkal megállapítjuk – akár az 50 Celsius-fokot is meghaladhatja, miközben mellette pár centiméter mélyen már csak 18 C van. Két napig egyfolytában fúj a szél, fújja a port a szomszédos vidékekrôl, és eltakarja elôlünk a távoli hegyek sziluettjét. A fennsíkon portölcsérek járják táncukat. A lakóegységet felárkolt, kopár terep veszi körbe. Bár vannak Sárkányok is a környéken, egy Csíkos és egy Bébi, sôt, dél felé Csókolózó Tevék; legalábbis térképeink helyneveiben. A dombok vörösek és valóban csíkosak; lábuktól kiszáradt vízmosások kígyóznak keresztül a kôtörmelék borította síkságokon. Az egyik terepmunka alkalmával a távoli táblahegyig megyünk. A nagyobb távolságok megtételére használt, zárt roverrel a hegytôl kb. 2 km-re meg kell állnunk. A széles törmelékszoknyába temetkezô, hosszan elnyúló „kéményû” hegyet már elég késôn érjük el. Nekivágunk a felderítésnek, csizmáink alatt porlik a világos színû, sokszögmintás repedések tagolta talaj. Szkafandereinket összeérintve próbálunk kommunikálni egymással, mivel rádiónk nem mûködik, a hátteret a lenyugvó Naptól narancsvörös ég adja. (Mellesleg a rádiókkal mindig baj van, ami különösen akkor gond, amikor a szkafandersisakot egész nap a süvöltô szél hangja tölti be.) 76

A FÖLDGÖMB

2009/7

KÉPEK © HUNGAROMARS2008

Bázisnapló. A bolygótérképész bejegyzése

Felkészülés, szerelés, programozás: a Husar-rover és a meteorológiai állomás tesztelése egy garázsban és kiskertben, Budapesten

KÉPEK © HUNGAROMARS2008

KÉPEK © HUNGAROMARS2008

A konzerv és por alakú élelmiszerellátmány beszerzésére egy áruházban került sor Salt Lake City-ben

MARS-BÁZIS

77

KÉPEK © HUNGAROMARS2008

Életközösség felfedezése egy válogató lepusztulással formálódó sziklaalakzat alsó felén — valószínûleg az automata rover nem vette volna észre

Egy ilyen szimulációs állomás üzemeltetéstechnikai feladatai hasonlók a majdani marsbeliéhez. Helyben kell megoldani a minden rendszer mûködtetéséhez létfontosságú elektromos energia elôállítását; mûködtetni az ivó- és szennyvízhálózatot; gondozni a növényházat; elvégezni a terepmunkához szükséges jármûvek karbantartását; biztosítani a „Földdel” való kapcsolattartás zavartalanságát. Legénységünk helyben szembesül mindezzel, és olykor az adott helyzetben kell gyors megoldásokat találni a problémákra. Bár az állomás részletes mûszaki dokumentációja az interneten elérhetô, olyan részletekrôl nem szól, mit kell pontosan tenni, ha pl. az olajcsere okán leállított áramfejlesztô generátor sehogy sem akar újraindulni; eldugul a szennyvízrendszer a fôépület és a növényház között; vagy épp bekapcsol egy rosszul tervezett ventilátor, és annyira rezgésbe hozza a lakóegységet, hogy a legénység nem tud éjjel aludni tôle… 78

A FÖLDGÖMB

2009/7

Üzemeltetési kérdésekben egy csapat szakértô áll rendelkezésre a Föld különbözô helyeirôl bejelentkezve, tervszerû beosztásban. Naponta kell részletes jelentést szolgáltatni a rendszerek technikai állapotáról. Mindenfajta kommunikáció az interneten keresztül valósul meg, saját csapatunk budapesti szakértôivel mûholdas interneten tartjuk a kapcsolatot. A távolsági rendszerkezelés nem csak szóban vagy írásban történik. A meteorológiai állomás felállítása után a „földiek” kísérletet tesznek a mérôállomás számítógépének távoli átprogramozására, ráadásul egy elôre beállított, szûk idôablakban. A próba majdnem sikeresnek mondható, ám a legvégén csak-csak szükség van kézi beavatkozásra, különben a rendszer rövidesen teljesen lemerítette volna tápellátását. Ugyanígy, csupán kézi beavatkozással tud életre kelni a magunkkal vitt kis marsjáró rover is. Mindkét eset azt mutatja, milyen többletet jelent az élô személyzet egy kutatási feladatban az automaták ellenében.

Életkép a zsilipkamra melletti öltözködôfülkébôl: a legénység geológusa várakozik, amíg az ûrszabóság megfoltozza a szakadt szkafandernadrágot

KÉPEK © HUNGAROMARS2008

A legénység geológusa közlekedik a terepen

Bázisnapló. A mérnök bejegyzése

Bázisnapló. A parancsnok bejegyzése

KÉPEK © HUNGAROMARS2008

Mindenkinek más a napi ritmusa. Én például szeretem nézni a napfelkeltét a lakóegység kerek ablakából, ezért este hamar lefekszem. A mérnök talán le sem fekszik, éjszakánként dolgozik a jelentéseken, kommunikál a Földdel, akik élôben kapják a meteorológiai állomás adatait, tölti fel a naponta elkészített videobeszámolókat valamelyik videomegosztó portálra, szereli a mûszereket, és közben fényképezi a csillagos eget. A poros levegô miatt itt sincs sokkal több csillag, mint otthon, de a fényszennyezés hiánya szinte rémisztô sötétségbe burkolja a tájat (az állatövi fény kúpja viszont olyan fényes, mintha egy távoli város fénye lenne). A lakóegység kerek ablakai világítanak csak kívülrôl nézve, ami éjszakai terepmunkánál olyan, mintha egyfajta világítótorony lenne. Persze GPS-szel is hazatalálnánk, de meglátni a minket körülvevô, elfogyni nem akaró vörös dombok között a fehér hengert, ez azért megnyugtató érzés: mindjárt otthon vagyunk! Persze elôbb bejelentkezünk, mert a dombok mögül ki-

Zöldes cianobaktériumok alkotta világos réteg a kôzetfelszín alatt KÉPEK © HUNGAROMARS2008

KÉPEK © HUNGAROMARS2008

80

A FÖLDGÖMB

2009/7

KÉPEK © HUNGAROMARS2008

Ismeretlen eredetû, sugaras alakzatok egy kôzetfelszínen. Ez a pettyes kôzet csak egyetlen sziklafalnál gyûjthetô a területen, felfedezése teljesen véletlenül történt. Az alakzatok biológiai eredetét a helyszíni vizsgálat sem igazolni, sem cáfolni nem tudta

A meteorológiai állomás felállítása

Naplemente a Marson MARS-BÁZIS

81

KÉPEK © HUNGAROMARS2008

A Factory Butte táblahegy oldalról és felülnézetbôl, valamint egy meza a Marson. A különbséget jól láthatóan a vízmosások eróziós hatása okozza, mert a marsi meza törmelékszoknyáját csak a lejtôs tömegmozgások alakítják bukkanva már a rádión is hallani egymást; aztán bezsilipelünk, becipeljük a gyûjtött mintákat, lekapcsoljuk egymásról a sisakot, segítünk lehúzni a szkafander hófehér (vagy a régebbieknél már a homoktól vöröses) burkát – a cipzár a háton van. Nekiállunk dokumentálni, délutáni napi jelentéseket írni: megállópontok, koordináták, minták, a mai út során szerzett tapasztalatok, képeket válogatunk (az állomás weblapjára), és ha mindez megvan, akkor lehet személyes e-maileket intézni, pontosabban: még elôtte a különféle médiumoknak elküldeni a napi kötelezô cikkeket. A legénység filmrendezôje ilyenkor elvonul szûk lakószobájába, majd pár óra múlva elôáll egy esszével, amit az aznapi élmények ihlettek.

A csapat geológusa földtani elemzéseit írja, az operatôr kameráját tisztogatja, én pedig parancsnokként hálát adok a Mars összes isteneinek, hogy ma is mindenki épségben hazatért, és minden életfenntartó rendszer mûködik. A falinaptárban letéphetünk egy lapot: ma van sol 12, a küldetés 12. napja. Már csak néhány nap van hátra. A felszereléseket, a munkaruhákat, a begyûjtött mintákat hazavisszük, de a lakóegységet, otthonunkat és körülötte a vörös, számunkra oly barátságosan kopár tájat nem. Mivel utánunk több hónapig nem érkezik új legénység a bázisra – biztos, ami biztos, a földi Marson sosem lehet tudni –, a zsilip bejáratát erôs lánccal lelakatoljuk.

Földi irányítás. Zárójelentés A utahi sivatagban lévô, Mars Desert Research Station (MDRS), 71. számú küldetés számára készítettünk egy hordozható, autonóm meteorológiai állomást HUME/HUNVEYOR–10 néven. Célja, hogy folyamatosan mérjen, illetve videókat készítsen, majd a kapott eredményeket wi-fi kapcsolaton keresztül továbbítsa. A meteorológiai állomás az MDRS magyar legénység látogatása alatt, 2008. április 13–26. között sikeresen mûködött.

Genius loci

KÉPEK © HUNGAROMARS2008

Az MDRS 71. helyszíni legénysége és budapesti irányításának tagjai (balról jobbra): Boros-Oláh Mónika, Muhi András, Hirsch Tibor, Tepliczky István, Kereszturi Ákos, Istenes Zoltán, Bérczi Szaniszló, Hargitai Henrik KÉPEK © HUNGAROMARS2008

82

A FÖLDGÖMB

2009/7

MARS-BÁZIS

83

TÖRPEBOLYGÓK, KISBOLYGÓK ÉS MÁS APRÓSÁGOK SZÖVEG: SIK ANDRÁS A Naprendszert nemcsak központi csillagunk és a bolygók alkotják, hanem sok milliónyi apró égitest is található benne. Ezek a távoli kis világok annak a csillagközi por- és gázfelhônek a morzsányi maradványai, amelybôl legszûkebb kozmikus környezetünk született, s mivel fagyos keringésük során szinte alig változtak valamit az elmúlt 5 milliárd év során, vizsgálatuk lehetôvé teszi a bolygókeletkezés nyersanyagának tanulmányozását

A

Plútó 1930-ban történt felfedezése óta kilenc égitest tartozott a bolygók közé: a Merkúr, a Vénusz, a Föld, a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó. Az 1990-es évek elejétôl azonban egyre több nagyméretû, Nap körül keringô égitestet fedeztünk fel a Neptunusz pályáján túl, s néhány évvel ezelôtt egy olyat is találtunk, amelynek mérete és tömege is nagyobb, mint a Plútóé. Ezért egyre gyakrabban merült fel az a kérdés, hogy minden új felfedezésû, Plútóhoz hasonló égitestet bolygóvá nyilvánítunk-e majd, vagy a továbbiakban esetleg a Plútót sem soroljuk a bolygók közé? 2006 augusztusában egy nemzetközi csillagászati konferencián a szakemberek végül úgy döntöttek, hogy a Plútó nem bolygó többé, így a Naprendszer új leltárában már csak 8 bolygó szerepel, a Plútót pedig egy teljesen új égitesttípus, a törpebolygók elsô képviselôjévé minôsítették át. A Naprendszer összes többi darabja az „apró égitest” kategóriába tartozik, ám ezen belül rendkívül változatos altípusok különíthetôk el. A holdak jellemzôje, hogy nem a Nap körül, hanem egy másik égitest — leggyakrabban bolygó — körül keringenek, s ezekbôl hozzávetôlegesen száz nagyobb méretû található a Naprendszerben. A kisbolygók, más néven aszteroidák leginkább a Mars és a Jupiter pályája között száguldanak, a fô kisbolygóövezetben, s általában szilikátos kôzetbôl épülnek fel. Sok törmelékdarab járja végtelen útját a Neptunusz pályáján túl kezdôdô Kuiperövezetben is, amelyek elnevezése KBO (a Kuiper-övezetbeli objektum angol változata, vagyis a Kuiper Belt Object szavak kezdôbetûibôl alkotott rövidítés), anyaguk pedig kôzetek és fagyott gázok keveréke. A jeges üstökösmagok hazája, az Oort-felhô még távolabb nyúlik csillagunktól, egészen a Naprendszer pereméig, s végül a legkisebb meteoroidok és törmelékszemcsék szinte mindenhol megtalálhatók a bolygóközi térben.

Plútó Oort-felhô

k

kösö

üstö

fô kisbolygóövezet

Kuiper-övezet meteoroidok

TÖRPEBOLYGÓK A törpebolygó – hasonlóan a bolygóhoz – csillag körül keringô égitest, amelynek tömege elég nagy ahhoz, hogy fejlôdése során közel gömb alakúvá formálódjon, ám egy lényeges szempontból különbözik: pályája közelében keringhet hozzá hasonló méretû égitest, vagyis – ellentétben a bolygóval – nem domináns saját környezetében az adott mérettartományban. Ezt a kategóriát szinte a Plútóra szabták a csillagászok, s jelenleg négy másik égitest tartozik ide: az Eris, a Ceres, a Haumea és a Makemake.

Föld átmérô = 12 742 km

86

A FÖLDGÖMB

2009/7

Hold

Ceres

Eris

Plútó

Charon

3476 km

900 km

2400 km

2300 km

1200 km

KBO-k

Plútó A Plútót 1930-ban fedezte fel Clyde Tombaugh amerikai csillagász, s annak ellenére, hogy jelenleg már nem soroljuk a bolygók közé, örökre birtokolja „a Kuiper-övezet égitestjeinek elsôként megtalált képviselôje” megtisztelô címet. Átmérôje kb. 2300 kilométer, s egy év a Plútón 248 földi évig tart, mivel bolygónknál negyvenszer távolabb kering a Naptól (bár pályája elnyúlt alakja miatt az elmúlt évtizedekben a Neptunusznál közelebb volt központi csillagunkhoz). Hosszú ideig csak Charon nevû holdját ismertük, 2005-ben azonban két apróbb kísérôt is találtunk körülötte, amelyek a Nix, illetve Hydra elnevezést kapták. Eddig egyetlen ûrszonda sem vizsgálta közelrôl, s még a rendkívül „éles szemû” Hubble-ûrtávcsôvel is csak világosabb, illetve sötétebb régiók különíthetôk el korongján. A planetológusok elméletei szerint fôként vízjégbôl és fagyott gázokból áll, jeges kérgét pedig valószínûleg nitrogén, metán, illetve szén-monoxid keveréke alkotja. Napközelbe érve ezekbôl az anyagokból átmenetileg légkör képzôdik körülötte, ám néhány évtized múlva ez visszafagy a felszínre. Éppen ezért volt különösen fontos, hogy a Plútó helyszíni tanulmányozására készített New Horizons-ûrszonda minél hamarabb elindulhasson, s érkezésekor még elemezhesse a csak átmenetileg létezô gázburok összetételét. Így, ha minden a tervek szerint alakul, a 2006-ban felbocsátott szerkezet 2015-ben éri majd el az égitest térségét. APRÓSÁGOK

87

Eris

KISBOLYGÓK ÉS BEFOGOTT HOLDAK

Az Eris törpebolygót 2005-ben fedezték fel 2003-ban készült fényképek alapján, ezért hivatalosan a 2003 UB313 jelzést, nem hivatalosan pedig a Xena elnevezést kapta. Átmérôje 2400 kilométer, tehát nagyobb a Plútónál, s késôbb az is kiderült, hogy tömege is meghaladja a Plútóét – így rövid ideig tulajdonképpen a Naprendszer tizedik bolygójának számított. Ám éppen ez az eredmény indította el a bolygódefiníció újragondolásának folyamatát, ami pedig a törpebolygó-kategória megalkotásához és a Plútó átsorolásához vezetett. Mindezek eredményeként az Eris a legnagyobb méretû és tömegû ismert törpebolygó, de könnyen elôfordulhat, hogy néhány éven belül újabb trónkövetelôt találunk a Kuiper-övezetben...

Az elsô kisbolygót, a Cerest 1801-ben fedezték fel. Azóta a csillagászok több mint 90 000 ilyen égitestet azonosítottak és számoztak meg, ám ennél sokkal több, összesen kb. egymillió sziklatömb található a fô kisbolygóövezetben. Átmérôjük néhány méter és 1000 kilométer között változik, alakjuk sokszor gömbszerû, de akár szabálytalan formájúak vagy teljesen elnyúltak is lehetnek. Léteznek továbbá olyan kisbolygócsaládok is, amelyek Nap körüli pályája „kilóg” ebbôl az övezetbôl. Különösen izgalmas a földsúroló kisbolygók kutatása, mivel ezek keresztezik saját bolygónk pályáját, s földközeli elhaladásaik rendszeres idôközönként szolgáltatnak címlaptémát a felszínes sajtótermékek számára. Fontos megemlíteni, hogy az aszteroidák könnyen egy bolygó gravitációs csapdájába kerülhetnek, miközben elhaladnak mellette. Az ilyen módon bolygókísérôvé vált égitesteket nevezik befogott holdaknak.

Eros A földsúroló kisbolygók közé tartozó Eros minden idôk legjobban megfigyelt aszteroidája. A NEAR–Shoemaker-ûrszonda 2000 februárjában pályára állt körülötte, így ez az elsô kisbolygó, amely körül ember alkotta szerkezet keringett. Az Eros felszínérôl készült nagy felbontású képeken kráterek, sziklatömbök és barázdák figyelhetôk meg. Látványos felszíni alakzata a 6 kilométer átmérôjû Psyche kráter, ami az égitest 33 × 13 × 13 kilométeres kiterjedéséhez képest igen nagynak nevezhetô. Természetesen nem mozdulatlanul áll a világûrben, hanem három tengely körül forog, s 5 óra 17 perc alatt tesz meg egy fordulatot. Nappali oldalán kb. 100 °C, az éjszakain pedig –150 °C a hômérséklet.

88

A FÖLDGÖMB

2009/7

APRÓSÁGOK

89

A bolygókutatók számára kissé meglepô volt, hogy milyen sok sziklatömb látható a felszínen. A formakincs alapján nem valószínû, hogy becsapódások által kerültek volna mai helyükre, inkább az égitest belsejébôl származhatnak. Az aszteroidák anyaga ugyanis nem minden esetben sziklatömbhöz hasonló, hanem laza sóderkupacszerû is lehet, aminek darabjait saját gravitációs vonzásuk tartja együtt. Így viszont elképzelhetô, hogy a kozmikus ütközések által okozott rázkódások hatására az apró törmelékszemcsék belehullanak a felszín alatti részek hasadékaiba, a méretesebb darabok pedig a felszínen maradnak. Sôt, hasonlóan egy eltérô méretû szemcsékbôl álló keverék rázogatásához, mialatt a kis szemcsék lefelé haladnak, a nagyobbak tulajdonképpen felfelé mozdulnak, s idôvel a keverék tetejére kerülnek (hasonlóan ahhoz, mint amikor rázogatással próbáljuk egy csomag müzli tetejére juttatni a nagyobb méretû gyümölcsdarabokat). A NEAR–Shoemaker-ûrszonda egy évig vizsgálta az égitestet, majd a küldetés végén „irányított módon becsapódott” felszínébe – ám a gyenge gravitációs erô miatt csak viszonylag lassan, így még ezt követôen is napokon keresztül küldött adatokat a földi irányítóközpontba.

Ida Az Ida különlegessége, hogy hold kering körülötte, a kb. 1 kilométer átmérôjû Dactyl. Felfedezése bebizonyította azt a radarvizsgálatok során felmerült elképzelést, hogy létezhetnek többtagú kisbolygórendszerek is. Sôt a Dactyl pályája alapján megbecsülhetô az Ida sûrûsége, ami 2,2–2,9 g/cm3 között lehet – vagyis alig éri el a Földre jellemzô érték felét.

Itokawa Az Itokawa kisbolygót a japán Hayabusa-ûrszonda közelítette meg 2005 szeptemberében. A kiváló minôségû felvételek alapján úgy tûnik, hogy különbözô méretû, szögletes sziklatömbök és finomszemcsés törmelékkel borított területek váltakoznak felszínén.

A 217 kilométer hosszúságú Kleopatra kisbolygó különleges formája leginkább egy kutyák rágcsálta csontra emlékeztet

Phobos Az Eros sziklás tájképe a NEAR—Shoemaker-ûrszonda utolsó felvételein 1150 méteres, 700 méteres, 250 méteres magasságból és végül közvetlenül a felszínrôl 90

A FÖLDGÖMB

2009/7

A Mars nagyobbik holdja, a Phobos 27 kilométer átmérôjû, és kb. 7,6 óra alatt kerüli meg bolygóját, mintegy 9400 kilométeres távolságban haladva körülötte. A múltban a fô kisbolygóövezet tagja volt, ám a Mars gravitációs vonzásával befogta, és pályára állította önmaga körül. Változatos méretû becsapódásos kráterek borítják felszínét, amelyek között többféle irányba tartó barázdák hálózata rajzolódik ki. APRÓSÁGOK

91

Hyperion

KUIPER-ÖVEZETBELI OBJEKTUMOK ÉS AZ OORT-FELHÔ

A Szaturnusz több mint 60 holdja közül a Hyperion az egyik leglátványosabb. Eredete alapján ez is befogott kisbolygó, amelynek felszínén egészen különleges, lyukacsos mintázat, illetve formakincs figyelhetô meg.

A Naprendszer legkülsô tartományainak kutatása sok akadályba ütközik, fôként a rendkívüli távolság, valamint az itt található égitestek kis mérete és halványsága miatt. Napjainkra kb. 1000 darab nagyobb méretû testet fedeztünk fel a Neptunusz pályáján kívül bolygórendszerünk központi síkjában, az apróbbak száma pedig akár a 100 milliót is elérheti. Ezek a fagyos bolygókezdemények fôként jegekbôl és csak kisebb arányban kôzetanyagból épülnek fel, s idônként egy-egy ilyen test elindul a Naprendszer belseje felé, ahol anyaga olvadni és párologni kezd, vagyis üstökösként folytatja „pályafutását”.

A Kuiper-övezeten kívül is léteznek apró égitestek, amelyek gömbszimmetrikusan helyezkednek el a Nap körül, kiterjedt burkot alkotva. Az itt található jeges anyagcsomók milliárdjainak összessége az Oortfelhô, amely tulajdonképpen Naprendszerünk határterülete. Külsô pereme kb. 1 fényév távolságban húzódik, ahol a Nap gravitációs tere már elenyészik. Az Oort-felhô égitestjei rendkívül lassan haladnak csillagunk körül, egy keringésük akár több tízmillió évig is tarthat. Ám nagyon ritkán, valamilyen zavaró hatásra innen is indulhatnak jeges testek a Nap felé, amelynek közelébe érve hosszú periódusú üstökössé válnak, s ezt követôen akár ki is dobódhatnak bolygórendszerünkbôl.

ÜSTÖKÖSÖK

A Hale—Bopp-üstökös látványa az éjszakai égbolton 1997-ben 92

A FÖLDGÖMB

2009/7

Az üstökösök ritka vendégei az égboltnak, látványukkal azonban mindig lenyûgözték az embereket. A múltban különbözô katasztrófák elôjeleit látták bennük, ám azóta már tudjuk, hogy valójában bolygórendszerünk külsô részeibôl érkezô, fagyott gázokból és vízjégbôl álló, néhány kilométer nagyságú égitestek, amelyek csillagunk közelébe érve felolvadnak, és a felszínüket elhagyó port, szerves molekulákat, illetve gázokat hosszú, több millió kilométeres csóvaként húzzák maguk után. Ezeket a piszkos hógolyókat szinte semmilyen hatás sem érte az elmúlt évmilliárdok során, így tulajdonképpen változatlan formában ôrizték meg a Naprendszer anyagának ôsi állapotát. 2001 szeptemberében a Deep Space–1 amerikai ûrszonda 2000 kilométeres távolságban haladt el a Borelly-üstökös mellett, s a rendkívül sötét üstökösmag több felszíni pontján is anyagkilövelléseket figyelt meg. Érdekes eredmény, hogy a mag a mérések szerint más kométákhoz képest rendkívül sok szerves vegyületet tartalmaz. A legközelebbrôl azonban a Tempel-üstököst vizsgálhattuk, amelyet a Deep Impact-ûrszonda közelített meg 2005 júliusában. A manôver után egy becsapódóegység vált le róla, s a terveknek megfelelôen eltalálta az üstökösmagot, az ûrszonda pedig részletesen elemezte a kirobbanó törmelékfelhô anyagi összetételét (ennek elképzelt látványa került tematikus lapszámunk címlapjára). APRÓSÁGOK

93

Rosetta-ûrszonda Közel egyéves halasztás után, 2004 februárjában indult útnak Európa üstökös-kutató ûrszondája, amelyet Rosetta névre kereszteltek (az egyiptomi hieroglifák megfejtéséhez kulcsot jelentô Rosettakôhöz hasonlítva a küldetés jelentôségét). Eredetileg a Wirtanen-üstököst vizsgálta volna, ám ez a halasztás miatt lehetetlenné vált, így új célpontot kellett keresni a kozmikus randevúhoz. Végül a Csurjumov–Geraszimenko-üstökösre esett a választás, amelyet az ûrszonda elôreláthatóan 2014-ben érhet majd el. A nagy sebességgel haladó üstökös megközelítése igen bonyolult útvonalon történik, amihez rengeteg energiára van szükség. Ezért a szerkezet egyszer elhaladt a Mars mellett, s összesen háromszor kapott lendületet Föld körüli hintamanôverek formájában is (legközelebb éppen 2009. november 13-án). Így az útvonal leginkább egy kozmikus biliárdjátszámára emlékeztet, amelyben egy apró pontatlanság is a várt találkozás elmaradását idéz-

heti elô. A vállalkozás legizgalmasabb része azonban csak ezután következik: az ûrszonda Philaeleszállóegysége megpróbál majd leereszkedni az üstökösmag teljesen ismeretlen felszínére, s fúróberendezésével mintát is vesz kb. 20 centiméteres mélységbôl, hogy közvetlen módszerekkel vizsgálhassa meg az apró égitest anyagát. A Rosetta-küldetés kiemelkedô jelentôségû Magyarország számára, mert az ûrszonda készítésében számos hazai szakember is részt vett. A keringôegység plazmaérzékelô berendezése és központi adatfeldolgozó egysége a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetében készült, a leszállóegység áramellátó rendszerét a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszékén, érzékelôinek tápellátó rendszerét pedig a KFKI Atomenergia Kutatóintézetében fejlesztették. Kis túlzással tehát 2014-ben egy felerészben magyar szerkezet próbál majd leszállni egy távoli üstökös felszínére!

APRÓSÁGOK

95

SZERZÔINK Bérczi Szaniszló (1950): fizikus-csillagász, az ELTE Planetológiai Mûhelyének egyik alapítója és az Anyagfizika Tanszék docense, NASA holdkôzetekkel, meteoritekkel, a Hunveyor ûrszondamodellek fejlesztésével és a bolygókutatás néhány más területével foglalkozik. Deák Márton (1986): az ELTE ötödéves geográfushallgatója, hobbija a barlangászat és a bolygókutatás, szakdolgozatában is ezzel a kettôvel, elsôsorban a Mars barlangjaival, valamint azok távérzékeléses vizsgálatának lehetôségével foglalkozik.

Következô számunk KÉT KILOMÉTER MÉLYEN

MAGYAR FÖLDRAJZI TÁRSASÁG

Expedíció a Voronja-barlangban

ALAPÍTVA: 1872 1112 Budapest, Budaörsi út 45. Telefon/fax: (1) 319-3186 Honlap: www.m-f-t.hu

Hargitai Henrik (1973): bolygókutató az ELTE Természettudományi Karán, a Nemzetközi Csillagászati Unió Bolygótérképezô Bizottságának bolygótérkép-adatbázisát gondozza, szakterülete a Naprendszer égitestjeinek becsapódásos eredetû formakincse. Horváth András (1941): ûrkutató-csillagász, a

Alelnökök: Dr. Dusek László, Dr. Kovács Zoltán, Dr. Gábris Gyula, Dr. Schweitzer Ferenc

POMÁKOK KÖZÖTT

Illés Erzsébet (1936): a fizikai tudományok kan-

Sólymok és galambok

A nemzeti „senki földjén”

VADÁSZOK A VÁROS FÖLÖTT

Titkárságvezetô: Katona Katalin Szakosztályok: Biztonságföldrajzi és Geopolitikai Szakosztály Expedíciós Szakosztály Gazdaság- és Társadalomföldrajzi Szakosztály

Készüljön velünk az útra!

Egészségföldrajzi Szakosztály Természetföldrajzi Szakosztály Területi osztályok:

Klubkártya-elfogadó helyek – kedvezményadó partnereink:

Bakony–Balaton-vidéki Osztály (Veszprém)

AB AGRO – az Északi-foktól a Déli sarkvidékig körutak, egyéni utak, nyaralások – 5% engedmén minden út árából az irodában jelentkezõknek – www.abagro.hu

Békéscsabai Osztály Borsodi Osztály (Miskolc)

ANGKOR TOURS – 7% kedvezmény a földi szolgáltatások, szállások, helyi transzferek, programok árából – www.angkortours.hu

Debreceni Osztály Dél-dunántúli Osztály (Pécs) Eger–mátravidéki Osztály Gyöngyös-mátravidéki Osztály Kisalföldi Osztály (Gyõr)

A DKW—350 DICSÉRETE

ELTE Planetológiai Mûhelyének egyik alapítója és a Természetföldrajzi Tanszék tanársegédje, ahol elsôsorban a Mars felszíni formakincsének vizsgálatával, valamint ûrszondafelvételek integrált térinformatikai feldolgozásával foglalkozik.

Öreg motorral a szaharai hadszíntéren

Tepliczky István (1961): csillagász, az 1980-as

Évszázados falak rejtekében

évek elejétôl a magyarországi amatôrcsillagászati mozgalom egyik szervezôje, 1991-tôl a Magyar Csillagászati Egyesület elnökségi tagja és egyik titkára.

Könyv- és térképtáros: Pétervári László

Oktatás-módszertani Szakosztály

Karának docense, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Robotika Szakosztályának elnöke, oktatóként és kutatóként számítógép-architektúrákkal, mesterséges intelligenciával, robotikával és formális módszerekkel foglalkozik.

Sik András (1979): geográfus-bolygókutató, az

Fõtitkár: Dr. Michalkó Gábor

Hegymászó Szakosztály

Istenes Zoltán (1970): az ELTE Informatika

Kereszturi Ákos (1972): geológus, a Collegium Budapest munkatársaként, a Magyar Csillagászati Egyesület alelnökeként és az [origo] Világûr rovatának vezetôjeként bolygókutatással és csillagászati ismeretterjesztéssel folglakozik.

A Földgömb klubkártyát elõfizetõink részére bocsátottuk ki. A kártyáért csupán egyszeri gyártási díjat kell fizetni, mely érvényes mindaddig, amíg a tulajdonosának elõ elõfizetése van A Földgömbre. Az érvényesség igazolásához szükséges matricát díjmentesen az elõfizetõi díj befizetését igazoló számlával együtt küldjük meg Olvasóinknak.

Elnök: Dr. Szabó József

Collegium Budapest asztrobiológiai csoportjának kutatójaként a Mars sarkvidéki térségeiben található sötét dûnemezôk vízhez kapcsolódó lejtôformáit és életlehetôségeit tanulmányozza, az MTA Geonómiai Tudományos Bizottságának alelnöke, valamint a Nemzetközi Csillagászati Unió Marsnévadási albizottságának magyar tagja. didátusa, az MTA Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetének tudományos fômunkatársa, a Nap–Föld fizikai kapcsolatok kutatásával és a Naprendszer égitestjeinek összehasonlító planetológiai vizsgálatával foglalkozik.

A RÉSZLETEKRÕL TÁJÉKOZÓDJON HONLAPUNKON! www.afoldgomb.hu

2009. november 25-én jelenik meg

PANNONHALMA E lapszámunkban a jelöletlen képek forrása: NASA és ESA nyilvános képadatbázisok

Kiskunsági Osztály (Kecskemét) Közép-dunántúli Osztály (Székesfehérvár) Nyírségi Osztály (Nyíregyháza) Nyugat-magyarországi Osztály (Szombathely) Szegedi Osztály Székelyföldi Osztály (Csíkszereda) Tolna megyei Osztály (Szekszárd) Zalai Osztály (Nagykanizsa) Az éggömböt tartó Atlasz a Magyar Földrajzi Társaság védjegyként bejegyzett jelképe

LEGÚJABB LAPSZÁMAINK ORSZÁGSZERTE MEGVÁSÁROLHATÓK Hungaropress, az Inmedio, a Relay üzletekben, a Líra és Lant könyvesboltokban, valamint a hírlapárusító helyeken. Legújabb mellett korábbi számainkat is értékesítik: Térképkirály — 1141 Budapest, Szugló utca 83—85. — 1065 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 23.  Bono Utazási Központ — 1051 Budapest, Nádor u. 8.  Cartographia — 1065 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 37.  Kôország — 1051 Budapest, Arany János u. 16.  Eupolisz Utazási Iroda — 1093 Budapest, Lónyay u. 47.  Magyar Természettudományi Múzeum — 1083 Budapest, Ludovika tér 2—6.

BEBTE

EXOTIC TRAVEL – Európán kívüli társas- és egyéni utazások, körutak, üdülések szervezése, hajóutak, repülõjegyek értékesítése – 5% engedmény minden utazásból – www.hvgtravel.hu

MAUNA OUTDOOR FOOTWEAR – 10% engedmény minden Mauna termék árából a mintaboltban – www.mauna.hu

BEBTE – 50% engedmény a Sátorkõpusztai-barlang belépõdíjából – 25% engedmény a Fekete-hegyi Sasfészek turistaház szállásdíjából – www.bebte.hu

MP3CENTER – 5% engedmény minden termék árából – www.mp3center.hu

CARTOGRAPHIA – TÉRKÉPEZZE FEL VELÜNK A VILÁGOT! – 10% engedmény térképekre, útikönyvekre, földgömbökre – www.cartographia.hu

OVERLAND OUTDOOR SHOPS – MIELÕTT ÚTNAK INDULSZ – 5% kedvezmény minden termékre – www.overlandoutdoorshops.hu

CAR-TOUR – egyszeri 5000 Ft engedmény egalább 40000 Ft alapdíjú út árából – www.cartouronline.hu

RP OUTDOOR-TÚRABOLTOK – MINDEN, AMI EGY TÚRÁHOZ KELL – 10% kedvezmény az RP Outdoor-termékekre – www.rpoutdoor.com

COMPASS SPORT NAVIGÁCIÓS SZAKÜZLETEK 5% engedmény minden termékbõl – www.silva.hu – www.gpstrade.hu EUPOLISZ – HA UNOD AZ IPARI TURIZMUST! Természetjáró utazások, outdoor-túrák, trekkingek, körutak az egész világon – 5% engedmény minden útból – eupolisz.hu HOTEL TIHANY ÁTRIUM**** 10% engedmény a szállásdíjból – www.hoteltihany.com HÁRY HOTEL*** 10% engedmény a szállásdíjból – www.hary.hu GPS MARKET – 5% engedmény valamennyi navigációs termék árából – www.gpsmarket.hu HELLY HANSEN – RUHÁZAT MINDEN IDÕJÁRÁSI KÖRÜLMÉNYHEZ Egyszeri 15% kedvezmény – www.hellyhansen.hu

STA TRAVEL – A VILÁG LEGNAGYOBB IFJÚSÁGI UTAZÁSI TÁRSASÁGA – 1000 Ft kedvezmény az STA Travel Blue-repülõjegyek kezelési költségébõl – www.statravel.hu SZÁLLÁSKÍNÁLÓ utazási portál – 5–10% kedvezmény a portálon található (megjelölt) szálláshelyek díjából – www.szallaskinalo.hu

TENGERSZEM SPORTÜZLETEK – RÉGI OUTDOOR- ÜZLET, GYAKORLÓ HEGYMÁSZÓKKAL ÉS BARLANGÁSZOKKAL – 7% engedmény minden termékre – www.tengerszem.hu TÉRKÉPKIRÁLY – 10% kedvezmény minden termék árából – www.mapking.hu UTAZÁSI KLUB – FÖLDRAJZI UTAZÁSOK, NEM CSAK FÖLDRAJZOSOKNAK – egyszeri 5000 Ft kedvezmény, bármely út árából – www.utazasiklub.hu

Erdélyben legújabb és korábbi lapszámaink is megvásárolhatók, megrendelhetôk: Bibliofil Könyvesbolt: Marosvásárhely, Horea u. 25.

96

A FÖLDGÖMB

2009/7

MAGAZINUNK ELÕFIZETHETÕ A KIADÓNÁL: HEILING MÉDIA KFT. 1142 BP., ERZSÉBET KIRÁLYNÉ ÚTJA 125.

E-MAIL: [email protected] • TELEFON: (1) 231-4040