A naprendszer bolygóinak szimbóluma és metafizikai jelentése

Karmikus horoszkópértelmezések és horoszkóprendelés Kozma Botond Szilárd család-asztrológussal

A naprendszer bolygóinak szimbóluma és metafizikai jelentése Az asztrológiával kapcsolatos legfõbb félreértés abból származik, hogy a bolygók által megtestesített, a bolygók által is megnyilvánuló metafizikai õsprincípiumok jelentését, akárcsak a konstellációk által megtestesített spirituális erõterek metafizikai értelmét háttérbe szorítják a bolygóknak és a bolygóállásoknak az emberi személyre gyakorolt, lényegében kevésbé fontos fizikai, pszichikai és spirituális befolyásával szemben. 1. A Nap Az individuális léttudat, illetve a személyiségtudat megtestesítõje. Asztrológiai szimbóluma egy bezárt kör, a közepében egy ponttal. Az elsõdleges (primer) személyi jegyek feltétlen kifejezõdési kényszerét, az individuális jellegû spontán, önkéntelen késztetéseinket és megnyilvánulásainkat jelenti. A Nap a földi létezéshez, illetve az individuális tudathoz kötött Lét-teljesség igényt és az individuális "Egész"-séget, az individuumnak az egész egyetemes létezésbe való “bekapcsoltságát” jelenti. Jelenti a biológiai lét határoltságában létezõ individuális személyi tudat kettõs kötõdését az individuális meghatározottságaihoz (a pont) és az Abszolút Szellem határtalanságához (a kör perifériája). A szimbólumok nyelve mindig az Abszolút Lét határtalan jelentéstartalmával, az abszolút léttudathoz vezetõ végtelen értelmezési lehetõségekkel hoz kapcsolatba bennünket. A Nap grafikája ezért fordítva is értelmezhetõ: a kör jelentheti a személyi tudat fizikai meghatározottságait és a pont azt a minden egyénben létezõ isteni szikrát, amely eleve az egyetemes léttudathoz kapcsol minket állandóan. A grafikai ábrázolásban ez a középpont az a mértani hely, ahol a fizikai létben határolt individuális személyi tudat síkján (a kör síkján), áthalad a spirituális léttudat (a mindenkiben létezõ és elérhetõ: potenciális szellemi tudatosság) tengelye. A Nap tehát egyrészt a természeti meghatározottságokat: az individuális és ösztönös képességeket, spontán késztetéseket, az individuális lehetõségeket és korlátokat és az ide vonatkozó elemi megnyilvánulásokat szimbolizálja, másrészt a szellemi öntudatára ébredõ Ént, az egyetemes léttudatot elérni képes személyt. A születési horoszkóp Napjának a horoszkópban elfoglalt helye, jelzi azt a karakterünket maghatározó spirituális erõteret amelynek színezetében az individuális tudatunk kialakul serdülõkorunkban és amely színezet segítségével, annak alapján az értelmi erõnket és a szellemi világosságunkat a legkönnyebb lenne számunkra felélesztenünk, kitágítanunk és egész személyiségünkkel környezetünkbe szétsugározzunk, amennyiben igyekeznénk annak a konstellációnak, amelyben a Napunk található az eredeti (metafizikai) értékeit felfedeznünk, megismernünk és megtestesítünk. 2. A Hold asztrológiai szimbóluma két egymásba érõ, különbözõ sugarú körív, amely egy konkáv grafikai ábrát hoz létre. A Hold a személyiség-tudat rejtett, ellenõrizhetetlen és finom: érzékeny és befolyásolható (önkéntelen információbefogadó) részét testesíti meg. A Hold a kollektív tudattalannal kapcsolatban álló individuális tudattalan lelkivilágot, és így mindazt a bennünk rejtõzõ (mágikus) erõt és hatalmat jelöli, amely életünket fenntartja és irányítja, anélkül hogy azt különösebben irányíthatnánk, befolyásolhatnánk, akaratunkkal, racionális értelmünkkel. Mindezek által a nõies, nyugalomhoz és intimitáshoz ragaszkodó, kötõdni és oldódni vágyó belsõ lelki életünket testesíti meg, asztrálérzékenységünket tehát, aminek köszönhetõen tudattalanul állandóan kapcsolatban állunk a létezés más lényeivel és más létformáival. Végsõ soron az önkéntelen információ befogadási, információ átalakítási és visszatükrözési képességünket, valamint a tudattalan kreativitásunkat. Ezért az anyaság, a, szaporodás, növekedés, gazdagodás, a tágulás, vagyis a teremtésben való közvetlen (az embernél: hús - vér színtû részvétel princípiumát, testesíti meg. Az egyéni horoszkópban az anyához, nõknél az anyai állapothoz, az anyaság szelleméhez való önkéntelen és öntudatlan viszonyulást (vágyat, ragaszkodást, vagy elutasítást, önkéntelen irracionális félelmet) jelzi. 3. A Merkúr asztrológiai szimbóluma egy pont nélküli kör, amihez alulról egy kereszt kapcsolódik (a természet - és így a földi létezésünk szimbóluma, vagyis a tapasztalat, fájdalom, mint személyes információs rendszer és mint tapasztalási, tanulási-fejlõdési lehetõség) és felül egy szarvakkal felfelé irányuló, a felsõ erõk és információk befogadásra készen álló félkör (félhold). A racionális gondolkozási képességet, vagyis a lineáris logika a segítségével történõ összefüggéslátási (összefüggés -teremtési) és a megkülönböztetési képességet megtestesítõ bolygó. Az értelmezett információközvetítés, az intellektuális információ- feldolgozási készség bolygója. Azt az áthatolási õsprincípiumot megtestesítõ bolygó amelynek segítségével az ember "az alsó és a felsõ erõket magába szívja", mint ahogy azt a Tabula Smaragdina írja. A Merkúr hatására, annak segítségével kapcsoljuk össze és egyeztetjük tudatosan a múlandó létállapotunk tapasztalatait az egyetemes létezés, folyamataival, modelljeivel.(Lásd a Merkúr által uralta Szûz jegyû szülöttek önkéntelen, mindent egy összefüggõ tudományos rendszerbe kapcsolni akaró késztetéseit.). Ezért a Merkúr az intellektuális dedukciós és szintetizáló képességünkkel együtt értelmünknek a az egyetemes Logoszhoz való kapcsolódási lehetõségét és ezáltal az Egyetemes Logosszal (A Szent Szellemmel) való együttmûködési készségünket is megtestesíti. De persze, a dolog valójában fordítva van: tulajdonképpen a Merkúr által jelölt képességeink az egyetemes Logosznak (egyetemes áthatolás és kiegyenlítõdés) egy - egy individuális, a biológiai létben történõ leképezõdése. Ezért nem csak téves dolog, hanem egyenesen veszélyes a Merkúr által megtestesített rendszeralkotó képességeinket olyan, a valóság próbáját ki nem álló, öncélú elmélet- és rendszergyártásra használni, amelyekkel egyéni hiuságunkat szolgálva, össze zavarjuk és elkápráztathatjuk (és félrevezetjük) önmagunkat és környezetünket. Ennek az öncélú virtuozitásoknak a végzetes következményeit nekünk kell majd elszenvednünk mert az individuális becsvágyunk hatására, az elbûvölõen érdekes és izgató rendszer felépítése közben oly nagyra növesztjük az intellektuális becsvágyunkat, hogy nehezen találunk vissza a közvetlenséghez, az emberbaráti kapcsolatainkhoz, a felelõs személyiségtudat által biztosított harmóniához. Az Egész Létezéstõl különvált és az Egésztõl elszakadt, abban nem tükrözõdõ és azzal nem számoló, öncélú merkúriális tevékenység, legyen az algoritmiájában, dedukciós módszereiben bármennyire izgalmas és eredményeiben bármenyire tetszetõs, a felszínes Vénuszi ragyogáshoz hasonló és olyan kilátástalanabb élethelyzetekbe sodorhatja a valóság- és arányérzékét elveszítõ személyt, ahonnan a visszatérés csak nagy áldozatok árán található meg. ( Például anyagi az értékek teljes elvesztésével járó, személyes és http://kozmaszilard.hu

Készítette a Joomla!

Generálva: 15 August, 2016, 18:13


csoportos tragédiák árán.). A Merkúr által képviselt õserõhöz való diszharmonikus viszonyulásaink következtében létrehozott emberi csapdákról Bábel torony és a Labirintus mítoszai beszélnek. 4. A Vénusz asztrológiai szimbóluma egy teljes kör, alul egy kis kereszttel. A Vénusz a négy õsi alapelemnek: a földnek, a víznek, a tûznek és a levegõnek a harmonikus egységét jeleníti meg. A Vénusz a feltétel nélküli, közvetlen, tehát szándéktalan és önkéntelen ( a mi esetünkben fizikai, lelki, szellemi és éteri) teljesség megvalósulási igénynek, a Teljesség õsprincípiumának a megtestesítõje. Ezáltal a Vénusz szimbóluma a természeti (szexuális) kiegyenlítõdésre, a természetes kiegészítõdésre: szerelemre és szexuális kielégülésre való vágyainkat is szimbolizálja. Ezáltal a Vénusz az általunk és bennünk is lezajló, feminin és maszkulin princípiumok természeti kiegyenlítõdésre való törekvését megtestesítõ bolygó. A Vénusz princípiuma önmagában nem tartalmaz semmiféle tudatos törekvést a fentiekben leirt természeti áthatolás és kiegyenlítõdés megvalósításában. A Vénusz princípiuma egymáshoz vonja, egymáson áthatoltatja és ezáltal az egységbe vonja az alapelemeket. A Vénuszi vonzásnál jelentkezik (nem munkálkodik) semmiféle lelki (tudati és akarati) mozzanat a Teljesség létrehozásában, hanem minden a Teljesség létrehozásának az egyetemes kényszerére van bízva. Ezért a Vénusz hatása és a Vénusz ereje önmagában úgymond kivédhetetlen, irányíthatatlan, ellenõrizhetetlen, rendszerezhetetlen és racionális logikával megmagyarázhatatlan, értelmezhetetlen. A Vénusz hatása mindig egyértelmûen nyilvánul meg és az ember valósággal tehetetlen annak hatásával szemben, hiába próbálja azt szabályozni, mérsékelni, vagy elfojtani. Sõt: ez utóbbi esetben minden próbálkozás vagy tragédiával, vagy a személy teljes elsorvadásával, a személyiségtudat korrumpálódásával azaz megzavarodásával végzõdik. Egyszóval a Vénusz hatásánál lehetetlen minden földhöz ragadt logikai és akarati szabályozás. Amennyiben sikerül egy embernek saját személyében a természet egyensúlyát, vagyis a négy alapelem harmonikus egységét helyreállítani és ezen keresztül a Vénusz szellemének a jótékony hatásait magába fogadni, valamint azt magából kiárasztani, önmagát és környezetét harmonikussá, nagylelkûvé varázsolja. Amennyiben nem, akkor a birtoklási ösztön, a féltékenység, az elégedetlenség, az intrika, a tisztességtelen csábítás, a korrupció, a rosszindulat, a rothadás, a sötétség, a szexuális zavarodottság, a betegségek és a lelki viszályok forrásává, kitaszított és kellemetlen személyiséggé válik. Férfi horoszkópban a nõkhöz való viszonyának minõségét, intenzitását, zavartságát vagy harmonikus mivoltát testesíti meg. A nõi képletben a szülött nõiségét, egész nõi szexuális ösztönvilágával, zavart, vagy harmonikus érzékiségét. Jelenti a harmonizációs készségünket a kényelemre való törekvéseinket és a szépérzékünket, a mûvészi hajlamainkat is. 5. A Mars asztrológiai szimbóluma egy teljes kör a tetejében egy negyvenöt fokra jobbra dõlt, felfelé irányuló kis nyíllal. Amennyiben a princípium kifejezést a közvetlen magyar értelmében (Õskezdet) használjuk, a Mars a princípiumok princípiumának a megjelenítõje. A Mars a legõsibb, legelemibb, feltétel nélküli megnyilvánulása az Abszolút Szellemnek, vagyis maga a minõségtelen, de feltétlen és feltartóztathatatlan megnyilatkozás, amely nem ismeri a lehetetlent, a megtorpanást (megfontolást) és a meghátrálást. A Mars által az Abszolút Szellem közvetlenül kiárad a teremtésbe, áthatol a spirituális szférákon és behatol a fizikai világba, rengeteg nyers energiát szabadítva fel ezáltal. A Mars jeleníti meg a spontaneitást, az erélyességet, a szellem összes kíméletlen, azonnali megnyilvánulási formáit, a férfiasságot, a célirányosságot, a nyílt, egyenes elõretörést és a nyers, minden akadályon áttörõ, mindent felégetõ tûzet, az új megnyilvánulást akadályozó régi formákat el pusztító tüzességet és az életadó állandó tiszta tûzet, amit a misztikában az örökmécses képvisel. Mindez által a Mars a kertelés nélküli gondolkozást és így, bizonyos értelemben a tisztánlátást is megtestesíti. A Mars a Kos csillagképnek az ura és ezáltal az agykéreg, a célirányos látást biztosító a szemek, valamint a fej elülsõ, homloki részei kapcsolódnak hozzá, valamint a vérmérséklet. Nõi horoszkópban a férfiakhoz, a férfiassághoz való viszonyt és a nyers életenergiákat, az életkedvet és az életörömet testesíti meg. Férfi képletben viszont a nyers fizikai erõt, a nyers szexuális potencialítást, ennek irányultságát és az esetleges diszfunkcionális szexuális késztetéseket. A Mars azt a lételvet képviseli amely a végletekig taszítja (nyomja, hajtja, elviszi) a dolgokat ahhoz, hogy igazi alaptermészetük kiderüljön és meg lehessen különböztetni õket. Ezért a Mars princípiumának elfojtása, annak szükségszerû megnyilvánulási formáinak a visszafogása mindig katasztrofális tragédiákhoz, vagy a személyiségtudat teljes elsorvadásához vezet. A Mars a Polaritás egyetemes törvényéhez kötõdik. 6. A JUPITER asztrológiai (grafikai) szimbóluma egy félkörívhez alulról a szárával kapcsolódó kereszt. Az ideograma a természeti tapasztalathoz kötött, az érzékelt és észlelt tapasztalatok bizonyosságra alapozó, azokra figyelõ, információ - befogadásra kész (érzékeny) és információ érlelésre és a kiérlelt információ visszaadásra képessé tevõ princípiumra (és emberi tulajdonságra) utal. A Jupiter az értéktudat, az értékítélet, a helyzetértékelési képesség (kritika: szellemi megkülönböztetési képesség), a spirituális fontosság szerinti sorrend-tudatra (“isteni hierarchia” szerinti tudatra) alapozó jobbá tétel és jóvá tétel (javítás és jobbítás) princípiumát testesíti meg. Ezek összegeként a Jupiter a minõségtudat és a minõség tudat szerinti javítás, jobbítás õserejének a megtestesülése. A Jupiteri elv metafizikai hatásainak mindmáig nem tulajdonítottak kellõ figyelmet és a kollektív tudatból eredõ társadalmiközösségi szentimentalizmus hatására nagyon gyakran félreértelmezték. Amennyiben a Jupiteri princípiumot az emberi igazságossággal és így az egyetemes törvények által meghatározott mérték- és léptéktudattal kötjük össze, akkor nem a korrupt nagyvonalúság, az érdemtelen bõség és a szentimentális barátság bolygója, aminek a klasszikus Asztrológia beállítja, hanem a minõségi megkülönböztetési képességé, valamint a helyes értékítélet szerinti jobbításé és jóvátételé. Így a Jupiter a kritikai elfogulatlanság bolygója, amely a metafizikai értelemben vett, szellemi sorrend megállapításának és fenntartásának, az élethelyzet és az életkörülmény ilyen jellegû (metafizikai) megítélési képességnek a princípiumát testesíti meg, aminek csak annyiban van köze a társadalmi, vagy a földi hatalmi eszközök, a földi hatalmi képviseletek hierarchiájához, hogy azok segítik-e, vagy meggátolják az embert a személyes teremtési, megismerési (Teremtés- tágítási) és a kiegyenlítõdési életfeladata végrehajtásában? A Jupiter nem az elnézõ nagyvonalúság bolygója tehát, hanem a vizsgáló és mérlegelõ, de ugyanakkor nem öncélú kritikát alkalmazó http://kozmaszilard.hu




szembenézésé. A spirituális értékek megkülönböztetésének és meghatározásának, a minõségi szelekciónak a bolygója. Vagyis a józan, elfogulatlan ítéletnek és a helyzetkritikának a bolygója. Mert józan értékítélet és a valósággal való szembenézés nélkül a Szeretet korrupcióvá, zülléssé, kábulattá és tévelygéssé (züllésé) válik. Szemgyengüléshez és szembetegséghez vezet az “elnézõ” nagyvonalúság, az a mentalitás amelynek segítségével valamit igyekszünk folyamatosan nem meglátni, mivel az, amit meg kellene látnunk fájdalmas és kényelmetlen tényekkel való szembenézésre kényszerítene bennünket. A Jupiter nem a Neptunnak az alsó oktávja, mint ahogy eddig értelmezték a klasszikus asztrológiában, hanem a Neptun által megtestesített egyetemes egységbe való visszakapcsolódás megvalósításának a feltétele. Ezért állnak együtt a spirituális éberség erõterét megtestesítõ Halak csillagjegyében A negatív Jupiter ezért hoz létre bennünk "rosszmájú" (a Máj, mint információ kiválasztó szerv a Jupiterhez kapcsolódik az asztrológia analógia-rendszerében), azaz igazságtalan kritikusi magatartást. Ezért romboljuk a kifelé irányított kritikánkkal, igazságtalan ítéleteinkkel a környezetünket, miközben elfogadjuk és rendjén levõnek képzeljük a saját korrupciónkat, mert a kifelé, illetve anyagi világ felé irányított értékítélet helytelen eredményekhez és hamis következtetésekhez vezet. Ezeknek a kifelé, vagyis a mások felé irányított ítéleteknek a lelki átélése inkább álcázott egoizmusból fakadó önkényeskedés, mint egyetemes lét-szemléletbõl fakadó igényesség. Mert számomra nem lehet egyetemes, ami ugyanakkor nem személyes, amibe nem implikálom magam személyesen és nem vizsgálom meg, hogy én mit tehetek az egységbe való visszakapcsolás érdekében, abban a helyzetben, amit éppen megítélek és elítélek. És egyébként is: az ember, embercsoport, állat, szociális, vagy természeti jelenség, stb., amelyre én negatívan hatok (még ha csak félelmemben is), az negatívan és így destruktívan fog visszahatni reám a KARMA (Az ok és az okozat, vagyis a hatás és a visszahatás) törvénye alapján. Az analógia alapján, azért szenvednek májpanaszokban egyes emberek, mert vagy igazságtalanul és kegyetlenül (gonoszsággal) ítélkeznek, kritizálnak mindent és mindenkit, vagy minden személyes kritikai vizsgálat nélkül elfogadnak bármit amit mások elébük tárnak, vagy mindenáron jót akarnak cselekedni, anélkül, hogy tetteik igazi (hosszú távú) következményeivel számolnának. A májcirózisnak csak látszólag az alkoholnak a májra gyakorolt romboló hatása az oka, ez csak a fizikai következménye annak, hogy az alkoholisták huzamosan elkábítván magukat, lebénítják és elsorvasztják a szellemi értékítéletüket és ezáltal megfosztják magukat a jobbítás, a javítás és a jóvátétel képességétõl. A testrészeink és belsõ szerveink károsodása ugyanis, már csak következménye mindannak, amit mentális és ideális szinteken viszünk végbe. Ezért mondja Hamvas Béla, hogy az ember a számot tevõ vétkeit elsõsorban nem a test és nem a lélek, de még csak nem is a szellem szintjén követi el, hanem az ideák szintjének megfelelõ, a személyi mentalitását meghatározó életképzeletében (abban, hogy mit képzel fontosnak és értékesnek az életben). A fõbenjáró vétkeinket tehát ott követjük el, ahol hagyjuk, hogy az egységtõl elszakadt (hamis) életideák mozgassák a vágyainkat, az akarati és az értelmi tevékenységünket. Akik a Jupiter által képviselt princípiummal nem képesek huzamosan harmóniába kerülni, idõ múltával viselnünk kell a szem, az epe, a máj és a vércukor összetételének az összezavarodásával kapcsolatos betegségek következményeit. 7. A Szaturnusz asztrológiai szimbóluma a Jupiterével szimmetrikusan ellentétes: felül van a természeti tapasztalást, a fájdalmat és az észlelési lehetõséget jelentõ kereszt és alul van, a Hold szimbólumánál leírt tudattalan szellemi-lelki tartalmakat jelentõ félkör. A Szaturnusz jelentése ugyanis a Jupiterével kiegészíti egymást és spirituális értéktudat, vagyis szellemi hierarchia képzet és viszonyítási készség (Jupiter) nélkül el sem képzelhetõ igazi felelõsségérzet és felelõsségtudat, amit a Szaturnusz megtestesít. A Szaturnusznál, mint metafizikai létprincípiumnál a tapasztalás, a tudatosan megélt Teremtés (élet), az észlelés, tehát a határhelyzetek és a végsõ állapotok személyes ismerete az elsõdleges. A Szaturnuszi által megtestesített létprincípium egyértelmûen a Karma, vagyis az Ok és az Okozat, illetve a Hatás és a Visszahatás Törvényéhez kapcsolódik. Ezért a Szaturnusz tágabb asztrológiai értelmében az Egyetemes Felelõsségtudatot megtestesítõ bolygó. Azért hívják misztikusan a Nagy Tanítómesternek, mert addig kell egy - egy általunk asszimilálatlan és ismeretlen létprincípiummal találkozunk különbözõ tapasztalások láncolatán (fájdalom, betegségek, balesetek) keresztül, amíg ráébredünk a személyes (belsõ) harmonizáció szükségének a tudatára. Az a személy aki kezdi végre felismerni a benne mûködõ, visszafogó és ismétlésekre szorító szaturnuszi erõket, az hozzá fog saját személye pozitív átalakításához, átneveléséhez: a vak ambícióktól és a gyávaságtól, a gyûlölködõ érzelmektõl, a másokkal szemben táplált ellenséges képzetektõl, imaginációjának a negatív gondolatképektõl való megtisztításához. Aki ehhez nem fogott hozzá, hosszú távon mindenképpen veszteségre játszik, még akkor is, ha éppen milliárdokat keresõ sikeres üzletember, befolyásos pártvezér, vagy épp az Egyesült Államok Elnöke. Talmi társadalmi csillogása mögött ott bujkálnak az egészségi, vagy a családi, szerelmi-szexuális nehézségei, kudarcai, problémái. Ezek hatására rá kellene jönnie a vele történõ és az általa elõidézett események igazi jelentésére és értékére, de elõbb a Jupiter, a Mars, a Vénusz a Merkúr, a Hold és a Nap princípiumaival kellene harmóniába kerülnie, vagyis ezeket a benne létezõ õserõket kellene a saját személyiségén belül felszínre hoznia és egymás között kiegyenlítenie. Mindaddig, amíg az elsõ hét, klasszikus bolygóknak a háttérbe szorított, elfojtott, vagy diszharmonikus állapotban létezõ hatásait (aspektusait) nem sikerül valakinek a mindennapi élet történései közben, saját személyében és saját életében felismernie és a beismerésen keresztül tudatosítania, majd e tudatosítás segítségével ezeket a horoszkópja által kimutatott negatív karakterjegyeket (lelki-szellemi tulajdonságokat) nem sikerült átalakítani pozitív és kreatív tulajdonságokká, örvendhet, hogy a születésének megfelelõ vibrációs állapotban marad és nem kerül alacsonyabb vibrációs (létezési) állapotokba. Mert az idõ múlásával, spirituális tudatosság nélkül, az emberiség kilencvennyolc százaléka inkább visszafelé süllyed a vibrációs skálán, mint hogy fennebb emelkedne. Ez az össz emberiség negatív pszichikai közérzetén, az átlag egészségi állapotának csökkenésén (az immunrendszer gyengülésén), valamint a természeti környezete szennyezettségén lemérhetõ. Ez az ember a legnagyobb veszélyeknek teszi ki magát, amennyiben megpróbálja a következõ három bolygó által képviselt õsprincípiumoknak megfelelõ tulajdonságokat felébreszteni önmagában, különbözõ (divatos és könnyen elérhetõ boldogságot, valamint hamari sikert ígérõ) mágikus http://kozmaszilard.hu




eljárások (mágikus praktikák: agykontroll, dianetika, rejki, stb.) által. Mindaddig tehát, ameddig, a hét klasszikus bolygó fényszöge, azok jegy és házhelyzete alapján nem sikerült önmagunk szellemi és lelki diszharmóniáit (örvényeit) megismerni és a megismerés segítségével felszínre hozni és egymás között kiegyenlíteni, a legközönségesebb fekete mágiázás számába megy az úgynevezett misztikus bolygók által képviselt személyi képességek erõltetett kifejlesztése és különbözõ, misztikus céloknak, vagy kicsinyes érdekeink (nyerészkedés, vagyon és más fajta elõnyszerzés, mások szabad akaratába való beavatkozás, az általunk elképzelt jó útra való térítése érdekében, stb.) szolgálatába állítása. A Szaturnusz a teremtési határhelyzetek egyetemes számontartásának és ezáltal a többi kilenc õselv pozitív érvényesülési lehetõségét, vagyis a teremtés zavartalanságát biztosító princípium, amely nem ismer kivételt, elõjogokat vagyis nem ismeri a protekciót és ezért nem ismeri azt fantazmagóriát sem, amelyet a korrumpálható “Jóistenben” hívõ vallásos ember kegyelemnek nevez. 8. Az Uránusz a szabad, illetve gát- és feltétel nélküli, minden irányból érkezõ, minden irányba hatoló, szellemi információáramlás bolygója. Asztrológiai szimbólumaként két variáns ismeretes. Az elsõ a Mars szimbólumához hasonlít, azzal a különbséggel, hogy a kör közepén egy pont található mint a Nap szimbólumánál és a kör felsõ részén álló nyílvesszõ egyenesen felfelé mutat, nincs megdõlve. A második egy középre helyezett kereszt aminek az alsó szárához kötõdik egy kis kör és a kereszt felsõ szárához, illetve a kereszt tetejére van állítva, egy felfelé nyitott négyzet. Az Uránusz a klasszikusnak nevezett hét bolygót követõ három "misztikus" bolygó közül az elsõ. Ezért jelentése nagyon összetett és mindazonáltal nagyon egyszerû: A mindent átvilágító Fény szellemi erejének, vagyis az Egyetemes Léttudat princípiumának a bolygója. Ezért a fizikai létben az Uránusz hatása és kisugárzó ereje (emanációja) az Egyetemes Felelõsségtudatot megtestesítõ Szaturnuszhoz kötött. Kauzálisan csak az Egyetemes Felelõsségtudat által érvényesülhet a Teljes szabadság. Ezért az Uránusz mint egyetemes szabad információáramlási princípium, önmagában nem testesíti meg a szabadságot, hanem a korlátlan lehetõségeket. A Szabadság ugyanis kettõs összetételû, tehát nem csak leehetõség, hanem felelõsségtudatba ágyazott korlátlan lehetõség. Minél több egyetemes felelõsséget képes valaki magára vállalni, nem csak tetteiben és szavaiban, de gondolkozásában, illetve imaginációjában is, annál szabadabbá válik, annál kreatívabb élet folytathat. Ez a nagy alkotók a titka: azért élhettek kreatív életet és azért élhettek intenzíven, mert felelõsséggel viszonyultak mindahhoz amit gondoltak, éreztek és tettek. Azért áll az Uránusz a Szaturnusszal együtt a Vízöntõben, mert az Uránuszi princípium a Szaturnuszi felelõsségtudat: a figyelem és fegyelem nélkül, a pszicho-mentális erõk uralása nélkül, öncélú, a többi létstruktúra szerepkörét és jelentõségét számba nem vevõ (senkit és semmit számba nem vevõ) szeszélyes, öncélú, következetlen és követhetetlen mániákus forrongássá, kapkodássá, rosszul értelmezetett szabadsággá (szabadulássá, megfutamodássá) válik. és szabadság helyett, pusztulást, viharos tragédiákat, katasztrófákat és szellemi-lelki anarchiát idéz. A Szaturnuszi bölcsességhez és belátáshoz nem kötõdõ Uránusz maga az elszabaduló pokol, Pandora szelencéje, a megveszekedett embertelenség, ami öncélú zseniális tombolás közben minden rendet felrúg, összezavar és mindenkit elárul. Céltalan és viharos pörgésétõl, forrongásától mindenki csak szenved fölöslegesen, mindaddig, amíg elpazarolt, dühödten tomboló ereje el nem fogy és kimerülten a szaturnuszi erõk fontosságára rá nem ébred. Az Uránuszi karakter, hiába a szabad szellem megtestesülése, mert ha nem ismeri a mértéket, akkor nem ismeri a tréfát sem, õrültségeit méreg- komolyan veszi és ezért semmi humora nincsen. A Szaturnusszal harmonikusan kiegyenlített az Uránusz teszi lehetõvé a misztikus intuíciós készséget. Az intuíciónkat viszont nem arra való, hogy földi hasznot akarunk húzni belõle: “Csak éppen meg kell tanulni ráhallgatni az intuíciódra", mondják egyes egzotikus misztikusok és önmagukat japán és kínai ideogramákkal kidíszített diplomákkal mesterré kinevezõ Uránuszi személyek. A szellemi intuíciónk, vagyis a metafizikai érzékenységünk csak lassan, fokozatosan kezd kifejlõdni, miután a többi bolygó által megtestesített õs- princípiummal kapcsolatba kerültünk és megpróbáltunk ezáltal harmóniába kerülni a hét egyetemes törvénnyel. Nem azt kell meglátnunk a szellemi intuíciónk segítségével, hogy a lottón nyerünk-e, vagy hogy két hét múlva sírig tartó, boldogságot hozó, házasságot vagy bõ haszonnal járó üzletet kötünk-e, hanem azt, hogy a lényegbe vágó tetteink és az általános személyi mentalitásunk az Egyetemes Teremtést szolgálja-e, vagy a zûrzavart, a káprázat növelését és ezáltal a rombolást? Azt, hogy a mindennapi személyi mentalitásunkkal, vagy egy következõ fontos lépésünkkel hozzájárulhatunk -e önmagunk, szûkebb közösségünk és ezáltal, - ha csak közvetetten is - minden velünk kapcsolatban álló személy spirituális megvilágosodásához, szabadságtudata eléréséhez és kiteljesedéséhez. Ezen intuíciós készség kialakulásán és kifinomodásán keresztül áll kapcsolatban az Uránusz a tisztánlátással, a harmadik szemnek is nevezett homlok csakrával és a Buddhikus léttudat megvalósításával. És amennyiben elfogadjuk a klasszikus asztrológia ama tételét, hogy az Uránusz a Merkúr felsõ oktávja, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy csak a jól megszilárdított értelmezõ - racionális gondolkozási készséggel, azaz merkúri, tehát Hermészi (hermetikus: önmagában álló) szellemmel juthatunk el a spirituális tisztánlátás eléréséhez. A misztikus tanokkal foglalkozó kezdõk által annyira vágyott tisztánlátás és az intuíciós készség tehát csakis az uránikus hajlamaink megfegyelmezésének és kimûvelésének a következménye és nem az ünnepélyeskedõ, hétvégi beavatási mesterkedéseké. Mint a spirituális információ- áramoltatás princípiumát megtestesítõ bolygó, az Uránusz az irányváltoztatási lehetõségeknek, a szellemi irány- és sebesség- változtatási képességnek (negatívan: képtelenségnek), a következetességnek és a következetlenségnek a bolygója. 10. A Neptun az Egyetemes Egységtudatba való kapcsolódási készség (és képesség!) princípiuma. Asztrológiai http://kozmaszilard.hu




szimbóluma, csakúgy mint a latin mitológiából ismert Tenger-istenéé, egy három ágú szigony, amelynek nyelét (alsó szárát) átmetszi egy vízszintes vonal, vagyis ebben az esetben is megjelenik a kereszt, ami arra utal, hogy az egyetemes szeretet -érzés (átélési képesség) princípiuma szintén tapasztalathoz kötött. Amennyiben a szigonyt lefelé fordítom -aktív helyzetbe állítom- egy olyan metafizikai (aritmológiai és alkímiai) szimbólumot kapok, amelyben a szigony három lándzsa-szára által jelölt test, lélek és szellem hármas egysége alulról felfelé belé simul a szigony szárába: a szimbólumnak a központi tengelyébe. És persze mindez fordítva is igaz: az egyetemes imaginációt, illetve a központi tengelyt jelölõ szárból nõ ki a test, lélek és szellem hármasa. A Neptun eredetileg az Egyetemes Egységtudat megtestesítõje, és Posseidon, a Neptun görög megfelelõje egyes archaikus népek mítoszában Zeuszt az Olimposzon megelõzte. De -Hamvas Béla szerint- Posseidon nem volt eléggé ember formájú, embertermészetû, (lásd: nem volt az archaikus egységlátását lassan- lassan elveszítõ klasszicizálódó görög ember racionális világlátásának megfelelõ) klasszikus Isten és ezért a gyermekesen naiv görögök nem volt amit kezdjenek vele, hát letaszították az Olimposzukról a kiismerhetetlen tengerek mélységeibe. Azóta a mitológiában õ az ismeretlen tengerfenekek Istene és a klasszikus Asztrológia a legzavarosabb emberi képességeket és késztetéseket tulajdonítja a Neptun természetének. És tényleg: ha ezt értettek meg a Neptun lényegébõl az emberek, a Mágia Tõrvénye következtében a Neptun princípiuma mindeddig ilyen kábulatok és szédelgések formájában nyilvánult meg a történelemben. Ezért homályos és ködös elképzeléseket, zavaros fantazmagóriákat és hallucinációkat tulajdonítanak a Neptun hatásának, az egész homályban maradó emberi érzésvilág kaotikus kavargását és a szociális zavargásokat. Negatív megnyilvánulásában és diszharmonikus hatásaiban a túlzott alkoholfogyasztást, kábítószer- igényt és nikotinéhséget idéz elõ a Neptun által megtestesített õserõ hatása az ember szellemében. Ezek ugyanis mind Szeretet szurrogátumok, egységérzés - pótló szerek amelyeknek a felelõtlen használata másfajta függõségi viszonyt elõidézõ állapotokhoz is vezethet az ideák világától elszakadó pszichikai tudat kábulatába zuhant ember életében. A szellemi és az elemi közvetlenséget elzáró intellektuális pragmatista embertelen létszemlélet korlátait és falait önmagukban lebontani kívánó kábítószer- fogyasztók, az alkoholisták és mindenféle más a józan hétköznapiságot megszûntetõ kábulatra vágyó személy, de még a nagyevõk is, akárcsak a misztikusok és a vallásos fanatikusok, az egyetemes (isteni) egység- élményt szomjazzák a diszharmonikus Neptunusz hatására. De, a Neptunuszi princípium hatásáról nem tudván és a Neptunusz kauzális értelmét nem ismervén, nem tudják, hogy azt a tiszta egységélményt, amire õk tudattalanul szomjaznak, vagy amit tudatosan meg akarnak tapasztalni, rövid idõre el lehet érni ugyan, de nem lehet állandósítani mesterséges eszközök és egységtudati állapotok mesterséges létrehozása által (rituális gesztusok ismétlésével, "mesteri" varázstánccal, vagy az úgynevezett "karizmatikus" papok érintésével, külsõ - beavatásokkal, metafizikai jelentésüket rég elveszített vallásos ceremóniákkal). Sõt: az idõben történõ kauzális információ-gyûjtéshez és annak megfelelõ személyi tapasztalathoz kötött, a hosszas szellemi alapozást, illetve a hiba belátáson és hiba értelmezésen alapuló, belsõ spirituális tágulást teljesen nélkülözõ mesterséges szeretet- állapotok elõidézése és átélése, a hatás visszahatás törvénye következtében, utólag (és a mindennapokban) még alacsonyabb szellemi állapotba lökik vissza a “beavatott” személyt, akár a másnapos embert az elõzõ napi alkohol, vagy kábítószer - fogyasztás. Az egységtudat folyamatos és éber átélése a mindennapok során igen nehéz. Ezért egyszeriben minden felborul és minden elmozdul a stabilnak hitt helyérõl a Neptun földi kötõdéseken és földi értelmeken túli hatására. És ugyanezért sok esetben nem csak nevetséges, hanem egyenesen tragikus végkifejletekhez vezet a Neptunuszi állapot elérésének az igénye az anyagelvû technikai civilizáció életszemléletében élõ személyek számára. A civilizációs kényelemhez, a fogyasztói nyerészkedéshez, a külsõ csillogáshoz, versengéshez, a saját képességeinek kisajtolásához (lásd az európai-nyugati zseni - és tehetségkultuszt) csakúgy mint a természeti környezete kizsákmányolásához, (lásd a vegyszerezõ mezõgazdaságot, a húsfogyasztáshoz "szükséges" állatok erõszakolt, üzemi szaporítását és hizlalását, stb.) szokott, modern ember egy új kulturális ideológiájának fogja fel a teremtõ õserõkkel való harmóniába kerülést és vagy kiábrándulás, vagy tragikus megrázkódtatás éri, amikor rájön, hogy az utóbbi annak az életformának az átértékelését, megtagadását és lebontását igényli, amelyben él nemcsak õ, hanem az egész környezete. Természetes, hogy mindezért a Neptun hatása kábítószerezéshez és idegenségérzethez vezet az életet minden áron megnyerni akaró fogyasztói mentalitás gazdasági és politikai dzsungelében, és a posztmodern mûvészet - könnyen és tragikusan- elhízott sztárjai által hirdetett életmodellek káoszában. De ha valamely, a karmikus kríziseit ép tudattal megúszó ember el akar indulni a megvilágosodás utján, lehetetlen számára a benne is “munkálkodó” Neptun szellemiségét megértenie, és azt kifinomítania. Ugyanis az Abszolút Szellem minden létezési formájával egybeolvadni és egyesülni lehet, de nem szentimentális (érzelgõsködés), nem egységtudati állapotokat elõidézõ mesterséges módszerek és nem egzotikus spirituális mesterek jó pénzért árult kegyelemgyakorlása által. A világegyetem nem szentimentális és nem pragmatikus (racionális), hanem kauzális. A Neptun princípiumához kapcsolódó kábaság e téveszmébõl ered: a kollektív szentimentalizmusunkat és a tudatalattink zugaiba rejtett hatalmi ambícióinkat, veszteség - érzésbõl eredõ félelmeinket, összekeverjük az egyetemes együttérzésünkkel és az önkéntelen egységesülési késztetéseinkkel. Fantáziánkat összetévesztjük az imagináció aktusával és ennek következtében fantáziavilágunkat (fantazmagóriánkat) a metafizikai realitással. 10. A Plútó - Az egyetemes és végsõ kiegyenlítõdés, tehát a Teremtõ és a Teremtés (teremtmények) közötti teljes kiegyenlítõdés princípiumának a bolygója. A Mindenség és az Egyetemes Igazság õsprincípiumát megtestesítõ bolygó. Asztrológiai szimbóluma egy teljes körbe rajzolt nagyobb sugarú korív amely a Fény és a Szeretet, a Nap és a Hold, a Mars és a Vénusz, az Uránusz és a Neptun tejes áthatását, egymás átalakítását és egymás közötti kiegyenlítõdését szimbolizálja. A Plútó a kiegyenlített Mindenség és a kiegyenlített Személy termékeny megújhodásának és végsõ kiteljesülésének a bolygója. A spontán, elsõdleges megnyilvánulás õs-princípiumát megtestesítõ Mars mellett, a Plútó a Skorpió uralkodója, az egyetemes õs megnyilvánulás végsõ következményét testesíti meg: a legfinomabb és ezért a legerõsebb teremtõerõknek és teremtõ hatalmaknak a teremtés folyamatain keresztül, azok http://kozmaszilard.hu




által történõ megújhodását és a teremtés beteljesedését. Az Abszolútum megnyilvánulásának az elsõ következménye a két világalkotó princípium: a Feminin és a Maszkulin õserõk elsõ megjelenése, egymásba hatolása, egymást kiegyenlítése és egymás megtermékenyítése. Nem hiába a Skorpió a gátlástalan szexualitás és a minden földi rendet a fenekéig felforgató személyeknek a csillagképe. Ezért a Plútó, a Skorpiónak megfelelõ spirituális tengelybehelyezõdés princípiumának alapján, a szexualitás mellett, a minden káprázat szétoszlatása eredményeként létrejövõ spirituális újjászületés princípiumának a megtestesítõje. Mindig meg kell haljon bennünk valami, az egoizmusunkhoz kapcsolódó zavaró tényezõ, ahhoz, hogy átadhassa helyét valami újnak, valami másnak, valami értékesebb meggyõzõdésnek. Régi tévhiteink, szellemünket gúzsba kötõ rögeszméink elmúlása nélkül nem léphetünk elõre, nem érhetünk el újabb spirituális megvilágosodási állapotokat, nem tágíthatjuk ki a tudatunkat és nem tökéletesíthetjük a személyiségünket. Márpedig az egyetemes igazság nem más, mint az egyetemes Teremtés folyamatos szellemi tágulása és az új létformáknak a kiegyenlítõdési szüksége mindazzal ami elõzõleg létre jött a Teremtésben. Aki nem akar spirituálisan tágulni és kiegyenlítõdni, annak vissza lehet fordulni: lehet zsugorodni és gyûlölködni, de a megfelelõ következmények elszenvedésével. Az egyetemes igazság az, hogy a Feminin és a Maszkulin princípiumok, a Yin és a Yang, a Szeretet és a Fény, a Bölcsesség és a Tapasztalat, a Nyugalom és a Kiáradás (a kitörés és a behatolás), szüntelenül áthatol egymáson, behatol egyik a másba és újra és újra megtermékenyíti és kiegyenlíti egymást. E folytonos egymásba hatolás és megtermékenyülés maga az Egyetemes Szellem, a Sanctus Spiritus, a Logosz, aminek alapján történik a Teremtésben minden. Ezért senkivel nem körülményeskedik és nem kíméleteskedik a Plútó szelleme, mivel az egyetemes isteni Logoszt testesíti meg, amelynek mindenkor, minden idõben és térben érvényesülnie kell. Ezért a pozitív Plútói szellem jótékony energiákat felszabadító, gyógyító, csodatevõ, kiegyenlítõ, amíg a negatív, harmonizálatlan Plútó-szellem, célratörésében kíméletlen, kegyetlen és romboló, hatalmi mániákat gerjesztõ, maga a pokol misztikus kénköve, a tudatos, vagy öntudatlan fekete mágia megtestesülése. A Plútó ezért a pszicho-mentális képességek és a kundalini- energia bolygója, hiszen ott áll minden létezési forma gyökerénél, a szám és a hang gyökénél, ott ahol az Isten önmagán belül elválasztja a világosságot a sötétségtõl, az eget a földtõl: a fényt a szeretettõl. De ugyanúgy a Plútó az újra-egyesítés, a teljes spirituális egységesülés bolygója is, vagyis a fény és a szeretet tökéletes egybehatolásának és megtermékenyülésének a bolygója. Ezért a Plútó a tökéletes szellemi alapállásnak, vagyis az isteni tengelybe-kerülésnek a bolygója. Negatív esetben: a hatalmi ambíciók, a nyers energiákkal, társadalmi hatalommal való visszaélés és a sötét, mindent szétbomlasztó létkorrupció bolygója és pozitív esetben mindezek ellentétének: a spirituális tisztánlátási ("belátási") képesség megszerzésének a bolygója. Hiszen csak az az ember képes a tisztánlátásra, aki önmagát teljesen átvilágítva, minden egoizmusból eredõ sötét ambícióját, megalkuvását és félelmét felszámolva, saját személyét a Szereteten át, az isteni áthatolás erõinek átadja. A Plútó princípiuma áll az isteni - és így az emberi- hatalomhoz a legközelebb, egyedül õ tudja annak természetét és ha valakinek sikerül a fény és a szeretet teljes áthatolását önmagán belül megvalósítani, az úgy tud bánni a hatalommal, hogy se önmagának se másnak ne ártson vele. Mert az aki az isteni áthatolás (az áldozat) közép- tengelyébe nem tud visszakerülni, az vagy a korrupcióban él, vagy valamiféle törvénytelen hatalmat gyakorol, azaz törvénytelen helyet foglal el az élet színpadán. És mert nem tud elsõsorban önmaga fölött uralkodni, ezért öncélúan gyakorolja a hatalmat miközben az ellenõrizetlen hatalma (hamis, kiegyenlítetlen: törvénytelen helyezõdése) öt a Luciferi erõk eszközévé változtatja és letaszítja a hozzá szegõdõ (vele együtt szédelgõ), hamis hatalomnak behódoló lelkek csoportjával a fájdalmas káprázatok és az örök zuhanás mélységeibe. A Plútó egyszerre Tûz és a Víz, Föld és Levegõ jegyû bolygó, az ambícióé és az igazság-szenvedélyé, valamint a minden emberi határt meghaladó szívósságé, és a bukások utáni újrakezdéshez szükséges láthatatlan lelki erõké.

http://kozmaszilard.hu



A naprendszer bolygóinak szimbóluma és metafizikai jelentése

Recommend Documents