A fájdalom metafizikai funkciója

Karmikus horoszkópértelmezések és horoszkóprendelés Kozma Botond Szilárd család-asztrológussal

A fájdalom metafizikai funkciója Kozma Szilárd

A fájdalom hiba-jelzõ funkciója és metafizikai értelme

Az emberiség történelmi – tehát hosszú, igen hosszú idõbeli - tévelygésének és a szenvedésének az egyik legfontosabb oka az, hogy nem érti a fájdalomnak a lelki-szellemi hibára- és vétekre-figyelmeztetõ jellegét (A téves irányba haladásra való figyelmeztetõ és intõ jellegét). Vagyis, nem ismeri a fájdalomnak az egészség és az igazi boldogság irányába: a megváltás irányába terelõ – irányító, kényszerítõ fontos jellegét, nem érti tehát a fájdalom szakrális funkcióját! Amennyiben nem közömbösen viselnénk, sõt: a legtöbb esetben elfojtanánk a fájdalmainkat, vagyis a testünk és a lelkünk fájdalom-jelzéseit, hanem megtanulnánk azt, hogy melyik testrészünkben, vagy szervünkben érzett intenzív fájdalomnak mi az igazi figyelmeztetõ jelentése (a fájdalomcsillapítás bevett ostoba szokásának az automatikus gyakorlása helyett, a szimbolikus értelmezést gyakorolnánk), nem csak, hogy egészségesebben élnénk, de boldogak is tudnánk lenni, anélkül, hogy elérnénk a halálos betegségek mérhetetlen szenvedéseit, és szomorúan, az értelmetlenségbe bele nyugodva halnánk meg. Kozma Szilárd Beavatás I. A fájdalom hiba-jelzõ funkciója és metafizikai értelme I. Az emberiség történelmi – tehát hosszú, igen hosszú idõbeli - tévelygésének és a szenvedésének az egyik legfontosabb oka az, hogy nem akarja megérteni és képtelen elfogadni a fájdalomnak a lelki-szellemi hibára- és vétekre-figyelmeztetõ jellegét (A téves irányba haladásra való figyelmeztetõ és intõ jelzõ funkcióját). Vagyis, nem ismeri a fájdalomnak az egészség és az igazi boldogság irányába: a megváltás irányába terelõ – irányító, kényszerítõ fontos jel- funkcióját, vagyis: nem érti a fájdalom szakrális funkcióját! Amennyiben nem értelem-közömbösen viselnénk, sõt: amennyiben nem fojtanánk el a fájdalmainkat, vagyis a testünk és a lelkünk fájdalom-jelzéseit, hanem megtanulnánk azt, hogy melyik testrészünkben, vagy szervünkben érzett intenzív fájdalomnak mi az igazi figyelmeztetõ jelentése (a fájdalomcsillapítás bevett ostoba szokásának az automatikus gyakorlása helyett, a szimbolikus értelmezést gyakorolnánk), nem csak, hogy egészségesebben élnénk, de boldogak is tudnánk lenni. És ezt anélkül, hogy elérnénk a halálos betegségek mérhetetlen szenvedéseit, és hogy szomorúan, az értelmetlenségbe bele törõdve kellene meghalnunk. Sajnos ebben, a fájdalom-jelzéseknek a szimbolikus – spirituális értelmezésében, nem csak az orvostudomány és a testrészekben és a szervekben érzett fájdalmaknak a kauzális szimbolikáját teljesen ignoráló pszichológia gátolja meg a mai embert. De fõként a szekularizált keresztény teológia, amely - Az Evangéliumok szövegeiben található megfelelõ jézusi tanításoknak a meghamisításával! - azt tanítja, hogy nem azért szenvedünk bizonyos örökletes betegségek következtében, mert a szüleink és a nagyszüleink (fõként az anyai ági nõi felmenõink!) vétkeztek. Ezzel szemben, a kauzális (karmikus) asztrológiai vizsgálatok, teljességgel és egyértelmûen kimutatták azt, hogy az öröklõdõ betegségek és testi málformációk igen is annak a következményei, hogy az anyai ági nõi õseink, de fõként az anyáink, a fogantatásunkat megelõzõ idõszakban, hosszasan és huzamosan ignorálta a testének és a lelkének a fájdalom jelzéseit és olyan jellegû negatív lelki és szellemi élményekbe élte bele magát intenzíven, amely negatív élmények analogikus kapcsolatban állnak azokkal a szervekkel és testrészekkel, amely szervekkel és testrészekkel pl. „károsítottan” (fizikailag hibásan) érkeznek a világra a szellemi-lelki vétkeiket intenzíven és huzamosan átélõ anyáktól született gyermekek. Az anyagi világban a Föld az a központi hely, ahol az ember és a többi élõlény által, a szellemi teremtõerõk, a teremtõ õsprincípiumok úgy ölthetnek határozott, anyagi alakot, hogy az ember személyi tudatán keresztül, folytonos kapcsolatban maradnak a teremtés õsforrásával: az abszolútummal. Ezek a spirituális teremtõerõk a földi élõlényeken keresztül, de fõképp az ember individuális öntudatán és összetett érzékelõ képességén keresztül a Teremtés összességében nyilvánulnak meg és képezõdnek le határozott formákban a fizikai - biológiai természet (számunkra észlelhetõ és érzékelhetõ) világában. Az asztrológiában a kereszt a rendeltetésünk szerinti életfeladatok végrehajtását és a tapasztalást, illetve a feladatok végrehajtását segítõ érzékelést és az észlelést, és így a fájdalmat is jelképezi. Ezért a tapasztalás-szenvedés nem valami heroikus és szentimentális szenvelgési jelenségként ismeretes az asztrológiában, hanem mint olyan információszerzési lehetõség, amely a személyes tudattágulást hivatott szolgálni. Ebben az értelemben tehát a fájdalom, a visszatartó – visszafogó, mondhatni: tiltó ereje és jellege mellett, a spirituális harmónia és egészség megvalósulását, valamint a helyes életútnak a bensõ személyes tudatosítását szolgálja az emberben. A fájdalom tehát, az ember által megtestesült belsõ Teremtõ és a külsõ Teremtés (természet) közötti harmonikus kapcsolat megvalósulását, a személyes és az örök kiegyenlítõdési folyamatokat hivatott lehetõvé tenni, azokat szolgálni. A fájdalom tehát, és annak figyelmen kívül hagyása következtében fellépõ szenvedés, majd a betegség, kimondottan a Szaturnuszi õselvet, és végsõ soron a Plútó által megtestesített Megváltódási szellemét hivatott szolgálni. A múlt századi tudományos felfedezések szerint az anyagi (fizikai) világ végülis olyan atomi részecskéknek nevezett energiakvantumokból tevõdik össze, amelyeknek a 99,9 százaléka anyag nélküli térbõl áll és az ezen a téren belül is, az atommagban, egy – egy virtuális, de egymással szemben elképzelhetetlen pontossággal elhelyezkedõ központi-pont körül, mérhetetlen nagy sebességgel forgó energianyalábok képezik az atomnak az “anyagát”. Ezek az un. szubatomi anyagi részecskék végsõ soron alacsony rezgési állapotban sûrûsödött energianyalábok, amelyek sûrûsödött információt, illetve egyedi kódokat is tartalmaznak. Végül is, ezeknek az egymástól függetlenül folytonos sebességgel egy - egy szilárdan meghatározott, de fizikai – materiális szempontból nem létezõnek tûnõ(!) térbeli pont körül keringõ energianyaláboknak a központjai áltl képezett, pontosan strukturált (rácsszendszer) egysséges rendszere képezi az un. atommagot (Amelynek az http://kozmaszilard.hu

Készítette a Joomla!

Generálva: 6 January, 2018, 03:31


“anyaga” az iménti hálózati pontjai körül pergõ kvantum nyalábok “seregé”-bõl képzõdik tehát.). Továbbá az imént leírt energiakvantumokból képzõdött atommagok milliárdjai képezik azt a számunkra szilárdnak tûnõ létezési állapotot, amit anyagnak nevezünk. Világos tehát, hogy azon létállapotoknak az energetikai erõterének a minõsége, milyensége és állapotának inteznítása, amit mi, az anyag tulajdonképpeni alapjának: energetikai erõterének nevezünk, illetve ezen erõtereknek a sajátossága és minõsége, amit mi anayagi létformaként érzékelünk, dönti el, hogy milyen erõsen, vagy kevésébé szilárd és nehéz egy – egy anyagi egység. Hogy tehát gáz, folyadék, vagy szilárd állagban található-e. És az is világos ez által, hogy az emberi szervezet molekuláinak a struktúrájának, vagyis az igazi alapját - ami egyébként is átlagban 7O – 8O százalékban különbözõ módokon “energetizálható” víz képez -, nem az a szilárd anyag képezi, amit mi érzékelünk, hanem azok a különbözõ formájú, minõségû és erõsségû energia-terek, amelyek a különbõzõ testrészeinknek az enetrgetikai alapját – hátterét képezik. Még egyszer tehát: testünknek az igazi “fizikei” alapját nem az a szilárdnak látszó anyagi tömeg képezi, amit mi a testünkként észlelünk és érzékelünk, hanem az az erõtér, ami ezt az anyagilátszatot fenntartja és élteti. Ezt nevezik a misztikában aurának. Ez, a számunkra szilárd anyagi lét-látszat, maga a fizikai és a fizikai - természeti létforma is. De egy felsõbb rendû szervezõdési szinten, ugyanez, a határállapotban álló információs-energetikai nyalábokból rendezett egységes struktúrák által alakított természeti életforma, az un. organikus, biológiai életforma is. És mindez együtt, vagyis a természet, nem más mint, maga az egyetemes létezés legfelsõbbrendûen szervezõdõ (anyagi…) határállapota. Tehát az, a “valami”, amit mi anyagi testünknek nevezünk, nem más mint az Abszolút Teremtõi tudatnak, az általunk fizikainak és természetinek érzékelt és nevezett egyéni struktúrába szervezõdött, határ-megnyilvánulása. Ebben a határozott teremtõi (képzeleti) megnyilvánulásban (az anyagban), ennek a teremtõi határtudatnak és határállapotnak a határtalan teremtõi tudattal rendelkezõ és a legmagasabb szinten szervezõdött szellemi struktúrával: az önreflexióval, vagyis az egyszerre individuális és univerzális tudattal rendelkezõ lényként létezik az ember, mint Adam Kadmon. Mint az Abszolõt Teremtõnek az alacsonyabb vibrációs (“szilárd”) állapotokban megnyilvánuló Teremtésre vonatkozó látomásának a megtestesülése. Az embernek mint Isten Legfontosabb Ideájának (Adam Kadmon), illetve mint Isten határállapotába került elsõ (legfontosabb!) elképzelésének és céljának az a lefõbb és legfontosabb rendeltetése, hogy a saját szellemi-lelki és fizikai (biológiai) lényén (személyén) keresztül, saját természeti részével és az által, közvetlenül megtapasztalja, megértse azokat (A karmikus) az ösztönös képzeleti késztetéseket, amelyek zavart keltenek az õ lényében és azokat kiszûrve, feloldja és átalakítsa pozitív képességekké. Hogy tehát a saját lényén és az életvitelén keresztül, megvalósítsa a megváltást, vagyis, hogy a benne levõ, az általa tudatosan a fizikai létben (is) megnyilvánult Abszolút Teremtõ képzetrendszerei szerint megkisérelje a saját tudattalan létének a (fizikai) határállapotait minél nagyobb mértékben kiegyenlített egységes struktúrává átalakítani. Az ember õsideájának tehát, és ezáltal minden egyes ember személyének is, karma-feloldó és önmegváltó funkciója van. Vagyis, a saját öntudatát és lét-képzeletét a teremtés õsforrásához való “visszavaezetési és vissza-emelési” funkciója van. A Teremtés határállapotában: az anyagban létezõ testének és a külsõ környezetének a szellemi tûkör - funkciója segítségével (a természettel), az ebernek az abszolútummal való egybekapcsolódási és visszakapcsolódási szerepe (rendeltetése) van az egyetemes létezésben. Nincs ettõl személyes megváltódás megvalósításától eltérõ, ettõl az egyetemes funkciótól és “kötelességtõl” különválasztható rendeltetése és célja egyetlen (egyéni) emberi életnek, vagy ha úgy tetszik, egyetlen emberi léleknek sem! Ennek az eredeti, karma-oldáson alapuló rendeltetésnek való megfelelés, illetve a spirituális összeköttetésnek a megvalósítása és folytonos mûködtetése a fizikai létnek a közvetlen megtapasztalásától, illetve az abban való tükrözõdési képesség minél magasabb szintre emelésétõl függ. Annak következtében viszont, hogy a Beilleszkedés és a Polaritás törvénye miatt, ez a közvetlen tapasztalás nem jár mindig kellemes érzésekkel és az anyagi formákkal való konfrontáció kényelmetlen, a mai ember egész értelmével és képességével azon munkálkodik, hogy ettõl a közvetlen tapasztalástól (vagyis az önmegváltási lehetõségtõl: a tükrözõdéstõl) megkímélje magát és, hogy a közvetlen (tehát megváltódást lehetõvé tevõ, természeti tapasztalatokban való részesülésekkel szemben bebiztosítsa magát. Az emberiséget katasztrófába és nyomorba sodró, és politika által vallássá duzzasztott gazdasági hajsza, illetve az önkényeskedés és a rejtett agresszivitás, jelentéktelen ehhez a kényelmetlennek érzett természeti tapasztalást elhárító természet-ellenes általános törekvésünkhöz képest. Ezt az egészségünk megbomlását elõidézõ lét-képzeleti tisztánlátás elvesztéséhez, illetve a természettõl és az Istentõl való elszakadáshoz vezetõ téves alapállást elsõsorban a Polaritás törvényének a hatásaival szembeni védekezési törekvéseink hozták létre és ennek a téves alapállásból eredõ materialista tudományos - politikai törekvéseknek a fenntartása és a fokozódása a katasztrófa felé sodorja ma az egész emberiséget. Az elterjedt elképzelésekkel szemben, a mai civilizációs katasztrófa-helyzetnek az elsõ és legfontosabb okát nem a gazdasági kapzsiság és nem a hatalmi törekvések képezik. A mai, természeti katasztrófa - helyzetet elsõ sorban a fájdalom és a kellemetlenségérzetek megszûntetésére, vagyis, a természetes fájdalmakat és a természetes nehézségeket okozó összes lehetõségeknek a kiiktatására való tudományos-technikai törekvéseknek (a természettel való közvetlen kapcsolatból eredõ kellemetlenségek, nehézségek elhárítására való ýhumanistaý törekvések, vagyis a Polaritás Törvényének a természetes tapasztalatok általi átélésével szembeni védekezõ törekvéseknek) az együttese hozta létre. A Teremtés õsoka a Lilith gyûjtõ néven ismert, káoszt okozó õssóvárgás következményeinek a semlegesítése. A Lilith viszont egy kauzális (abszolút) negative jelenség, ami az öröklét-fenntartási programnak a következménye, ami az õskáoszt (a kauzális és spirituális – képzeleti káoszt) okozza. És ami az õskáoszt folyamatosan “termelve”, arra készteti az Abszolútumot, hogy léytrehozza az anyagi világot, amelyben a teremtési (képzeleti) információk rögzülnek, raktározódnak és ez által ellenõrízhetõvé és minõsíthetõvé – kiszürhetõvé tudnak válni. Ez által az Abszolút Lét Teremtõvé és Teremtéssé válik. Hogy tehát Világosságként (értelem, eszencia, igazság, fény) és szeretetként (fantazia, érzelem, szubsztancia) nyilvánul meg. Az öncélú tökéletességre, illetve a más állapotra, a más létre való sóvárgás (Lilith) következtében megnyilvánult Teremtés és a Teremtõ határhelyzete, illetve http://kozmaszilard.hu




határállapota, a legalacsonyabb rezgési fokon létezõ “semleges” anyagi világ. Ennek része a semleges anyagi állapotnak viszont az anyagnál jóval összetettebb szellemi formákat is kifejezni képes biológiai – természeti világ és ebben az emberi életforma az, amely (aki) az abszolút létet képes megtestesíteni az anyagban az által, hogy az öntudatában megjelenik az egyetemes léttudat. Ez által, a természeti – anyagi létformában élõ és reflektáló emberi szellem viszont, ha cask részben és közvetve is, de visszakötõdik az Abszolút Teremtõ Képzelethez. (“Én az Atyától jövök és az Atya bennem van és én az Atyában vagyok.” És: “Ti bennem vagytok és Én bennetek vagyok.”) A bûnbeesés elsõ motívuma az, hogy a fájdalom jelzéseit valami természeti hibának tekintve, és ezért annak a jelzéseit semmibe véve, vagy azt különbözõ eszközökkel elfojtva (fájdalomcsillapítók, gyógyszerek, kábító- és zsibbasztószerek, védõöltözetek) a személyi struktúránk legmélyebb rétegeiben rejtõzõ õssóvárgás (A Lilith) hatására, attól minden eszközzel és a legjobb tudásunkkal meg akarunk szabadulni, és azt, illetve annak a jelzéseit minél nagyobb mértékben ki küszöbölve, öncélú élvezeteket, kalandokat és kábult állapotokat hajhászunk. És ezért az egész emberiséget mozgató – életetõ ontológiai ostoboaságért egyáltalán az arról mit sem tudó politikusok a fellelõsek! A határállapotba került Teremtésben, illetve az anyagi világban a Föld az a központi hely, ahol az ember és a többi élõlény által, a szellemi teremtõerõk, a teremtõ õsprincípiumok úgy ölthetnek határozott, anyagi alakot, hogy az ember személyi tudatán keresztül, folytonos kapcsolatban lehetnek a teremtés õsforrásával: az abszolútummal és ez által a Megvátó – Megmentõ Abszolút tudattal is, vagyis az Isteni Igazság szellemével. Ezek a spirituális teremtõ- és megvátó erõk a földi élõlényeken keresztül, de fõképp az ember individuális öntudatán és összetett érzékelõ képességén keresztül, a Teremtés összességében nyilvánulnak meg és képezõdnek le határozott formákban a fizikai-biológiai természet (számunkra észlelhetõ és érzékelhetõ) világában. Az asztrológiában a kereszt a rendeltetésünk szerinti életfeladatok végrehajtását és a tudatosító tapasztalást, illetve a feladatok végrehajtását segítõ érzékelést és az észlelést, és így a fájdalmat is, mint pozitív isteni jelzést jelképezi. Ezért a keresztényi tapasztalás-szenvedés nem valami heroikus és szentimentális szenvelgési jelenségként ismeretes az asztrológiában, hanem mint olyan információszerzési lehetõség, amely a személyes tudattágulást, vagyis az egyéni megvilágosodást és ez által a kiegyenlítõdési és az egyetemes léterõkkel való együttmûködési képesség fejlõdését hivatott szolgálni. Ebben az értelemben tehát a fájdalom a spirituális (örök) és személyes tudatosodást: az emberben, az ember által megtestesült Teremtõ és a Teremtés (természet) közötti kiegyenlítõdési folyamatot hivatott szolgálni. Hamis az az európai eredetû, keresztényellenes koncepció, miszerint az ember azáltal tanul és fejlõdik spirituálisan, hogy az agytevékenysége segítségével megfigyel és memorizál valamit, vagy azáltal, hogy logikailag sikeresen levon bizonyos következtetéseket a természetben észlelhetõ törvényszerûségekbõl és azokat a maga hasznára próbálván fordítani, bizonyos intellektuális mûveleteket végez a kikövetkeztetett és memorizált információkkal és vagy gyakorlati – termeléis uton, vagy mágikus uton azokat a személyi hasznára fordítja. Ahhoz, hogy valami lényegeset megtanuljunk, egészen közeli, személyes - fizikai kapcsolatba kell kerülnünk az illetõ jelenséggel (A maszkulin principium metafizikai meghatározása: a gyakorlati tapasztalatból szerezhetõ Fény – értelem.), nem csak agytevékenységünk és észlelõ képességünk (intellektusunk) által, hanem a lelkünk és fizikai testünk közvetlen tapasztalásai által is. A közeli (közvetlen, illetve személyes) kapcsolat-létesítés viszont, a legtöbb esetben szenvedéssel jár, hiszen nem minden esetben lehet harmonikus a természeti elemekkel, de még a miénktõl eltérõ magatartású és törekvésû személyekkel való találkozás is! A határozott (fizikai) helyzetünk (és állapotunk) miatt az információcsere nem minden esetben történik testi kényelmetlenség, sõt Fájdalom nélkül, esetleg akér anyagi-bomlás nélkül sem, vagy plane nem, eltérõ ambíciók és elképzelések ütközödése nélkül, szellemi állaáspont feladási-kényszer nélkül, illetve más nehézségek nélkül. Tehát kellemetlenség és fájdalom nélkül, vagyis zavarmentesen. A teremtõi – megvéltói tudatosodás, a spirituális információszerzés, erõfeszítést kíván és a téves irányban tett erõfeszítéseink is, több fájdalommal (kényszerítõ-jelzésekkel) járnak. A fájdalomnak, vagy a kellemes érzésnek a foka az, ami jelzi tudatunk számára azt, hogy a kapcsolat a személyünk által intenzíven megtestesített lételvek és azon lételvek között, amit képvisel az a jelenség, vagy az a tárgy, amivel személyesen kapcsolatba kerültünk, mennyire gyakorol harmonikus vagy diszharmonikus benyomást rank elsõ találkozásra. A fájdalom és a szenvedés, illetve a kellemes érzés tehát, az a misztikus információforrás, ami arra figyelmeztet, hogy valami mást kell tennünk, mint amit addig tettünk, illetve mentális (mentalitásbeli) irányt kell változtatnunk a külsõ természeti körülményekkel, vagy a belsõ szellemi õserõkkel való kapcsolataink helyreállítása és harmonikus (zavarmentes) folytatása érdekében. Márpedig az ember a legtöbbször pontosan ennek ellenkezõjére, vagyis arra használja az intellektusát, hogy ezt az információforrást (mármint a fájdalmat) az életébõl kiküszöbölje. Ahelyett, hogy megkeresné a helyes szellemi irányt, illetve kipróbálná, hogy melyik a helyes cselekvés, arra használja fel értelmét, hogy elfojtsa a fájdalomtünetek rendszerét különbözõ pirulákkal, szervezet-érzékelést becsapó eljárásokkal, terápiás módszerekkel, gyógy-receptekkel, technikai eszközökkel, vagy éppenséggel misztikus gyakorlatokkal és mágikus praktikákkal. Mindezt ahelyett tehát, hogy odafigyelne: mire is akarja figyelmeztetni õt a külvilággal analogikus kölcsönhatási kapcsolatban álló felettes Tudata (lelkiismerete, egyetemes felelõsségérzete), a fizikai testén keresztül az enyhébb fájdalomai segítségével. E sok tudományois, vagy misztikus fájdalom-kiküszöbölési harcnak, fájdalom-elfojtási törekvésnek, tünetelfojtási és tünetkiirtási trükknek, a “kezelésnek” és az elkenésnek természetesen még több betegségtünet, vagy balesetnek nevezett, durva fizikai jellegû, fájdalmas “találkozás”, vagyis a fizikai test szintjén elviselt elemi károsodás lesz a következménye. És ha a betegséget sikerül is valamennyire kiküszöbölni különbözõ tudományos módszerek (és az úgynevezett gyógyszerek, vagyis a hamis anyagi információ), valamint a modernizált ókori és középkori mágikus eljárások segítségével, az ember (a személy) a Karma, valamint a többi egyetemes törvény összesített hatásának a következtében, egyre bonyolultabb és nehezebben értelmezhetõ konfliktuális élethelyzetekben találja magát, ami nem engedi öt szabadnak (boldognak) lenni mindaddig, amíg az eredeti életfeladatát meg nem oldotta, vagyis a saját keresztjét tudatosan fel nem vette. A kereszténynek nevezett egyházi intézmények és azoknak papjai, képviselõi, valamikor talán tudatosan, de ma már többnyire ártatlanul és tájékozatlanságból eredõ jóindulattal ý a materialista koncepciók http://kozmaszilard.hu




tudományos rögeszméitõl és a szenvelgõ humanizmus korrupt moráljától immár õk is végképp megzavarva ý félrevezetik híveiket, amikor nem értelmezik a konkrét személyre vonatkoztatva Jézusnak a másik idevonatkozó, metafizikai kinyilatkoztatását, miszerint: “Az én terhem könnyû és az én igám gyönyörûséges”. Már õk sem értik azt az egyszerû igazságot, miszerint a tudatosan felvállalt gyakorlati életfeladatok megoldás, valamint a tárgyi – természeti valóság által tökéletesen tükrözött és felmutatott Isteni igazság szelleme érvényesítése érdekében vállalt konfliktusokból és harcokból szerezhetõ megvilágosodás, valójában könnyûvé teszi az életünket, az általános (fordított) elképzelésekkel szemben, és végsõsoron a legtöbb örömet és gyönyört okozza a számunkra, hiszen a megváltódásunkat szolgálja. Ez, és csakis ez a gyakorlati feladat-teljesítés és konfliktuvállalás okozhat igazi boldogságot minden egyes személynek, mivel ez, az Egyetemes Megváltás a Teremtésnek is a rendeltetése, vagyis az õsoka a célja és az értelme! Ezért a keresztény papok sem értvén azt, hogy igazából mirõl is van szó ebben a Jézusi kinyilatkoztatásban, teljesen irreális, szenvelgõ és drámai patetizmussal ráfogják a megváltás aktusát Jézus különleges képességeire és rendkívüli személyére (holott semmiféle rendkívüliségrõl nincs szó, hanem éppen fordítva: Jézusnak sikerült megérteni az egyetemes rendeltetést vagyis a teremtés célját és azt a spirituális – metafizikai logika által könnyen megfejthetõ kinyilatkoztatási formákban közölni.), aminek a következtében az emberiség azon része, amely magát kereszténynek nevezi, még jobban utálja a kereszt által szimbolizált fájdalom-jlezéseket mint a más vallások követõi. A keresztény ember ma, mind csak rejtõzködik különbözõ tudományos elméletek és filozófiák segítségével az isteni igazság elõl (Ami szerint életünknek az egyetlen célja a megváltódási-. vagyis a kiegyenlítõdési képesség maximális elérése), és rohangászik ez elõl, valamint a személyi életfeladatai elõl egész életében. Ezért persze, még többet szenved, mint ha nyugton maradna és szemellenzõs boldogságnyerési mániájától indíttatva, nem zaklatná betegre sem önmagát, sem a tehetetlen természetet. Következésképpen, teremtésnek és az életünknek, nincs élvezeti- kényelmi célja, tehát nincs szentimentális – valláésos célja. És nincs pragmatikus (racionális) célja, tehát nincs tudományos – gazdasági célja sem. A Neptun princípiumához kapcsolódó kábaság e téveszmébõl ered: a kollektív szentimentalizmusunkat és a tudatalattink zugaiba rejtett hatalmi ambícióinkat, veszteségérzésbõl eredõ félelmeinket összekeverjük az egyetemes együttérzésünkkel és az önkéntelen egységesülési késztetéseinkkel. Fantáziánkat összetévesztjük a mágikus erejû teremtõ imagináció aktusával és ennek következtében fantáziavilágunkat (fantazmagóriánkat) a metafizikai realitással. A karma meghaladás tehát és az életfeladatbeváltás, majd a teljes teremtõi tudatosodás, rengeteg kellemetlennek képzelt tapasztalatot, tudatos, vagy önkéntelen spirituális információszerzési „kalandot” és önfegyelmet igénylõ erõfeszítést kíván és azért, hogy ebben ne tévedjünk el, a téves irányban tett erõfeszítéseink fájdalommal (kényszerit-jelzésekkel) járnak. A fájdalomnak, vagy a kellemes érzésnek a foka az, ami jelzi tudatunk számára azt, hogy a kapcsolat a személyünk által intenzíven megtestesített lételvek között és azon lételvek kõzött, amit képvisel és megtestesít az illetõ jelenség, vagy az a személy, vagy az a tárgy, amivel személyesen kapcsolatba kerültünk, mennyire harmonikus vagy diszharmonikus. A fájdalom, és a szenvedés, illetve a kellemes érzés tehát az a misztikus információ-forrás, ami arra figyelmeztet, hogy nem jó irányba haladunk, hogy valami mást kell tennünk, mint amit addig tettünk, illetve, hogy mentalitás béli irányt kell változtatnunk az õserõkkel való kapcsolataink helyreállítása és a harmonikus (zavarmentes) élet folytatás érdekében. Márpedig a vak ambíciókkal telített modern és posztmodern ember, mindenek fölé helyezvén az észbeli képességeit és a találékonyságát, a legtöbbször pontosan az ellenkezõjére használja, mint amiért az eredetileg kifejlõdött. Vagyis, ahelyett, hogy azon törné a fejét, hogy megfejtse a fájdalom-jelzéseinek a szellemi jelentését, arra használja az intellektusát és a rendkívüli értelme által létrehozott tudományát, hogy ezt a felbecsülhetetlenül értékes információforrást (mármint a fájdalmat) az életébõl kiküszöbölje, vagyis arra, hogy magát az általa követett életcéljai helyessége felõl abszolút félrevezesse! Holott még a lelki fájdalmaink is, a lelkiismeret furdalásunk által irányított kellemetlenségi érzéseink is azt, jelzik, hogy valamit nem teszünk helyesen, nem jól kezelünk, vagy nem jó irányba haladunk. (Természetesen, van olyan helyzet is, amikor a karmikus találkozások alkalmával, a reflex szerû elutasítási, elhárítási vágy kelt bennünk kellemetlen lelki érzéseket, és éppen azért van szükségünk a karmánk jellegének és szimbólumrendszerének a sorsképletünk kauzális feltárása segítségével történõ, pontos megismerésére, hogy ezeket felismerjük és ezeknek a kellemetlenségi érzéseknek a visszatartó – visszafogó impulzusainak ne engedjünk, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ezeket legyõzzük. Pl. a víziszonyt a víz-elem ellenes karmásoknak, a tériszonyt a föld-karmásoknak, a tûztõl való félelmet a személyiségi –tûz-karmásoknak, a magasság-iszonyt a levegõ-karmásoknak. Vagy a Skorpió- pók és kígyó-iszonyt a Skorpió-karmásoknak.) Ahelyett tehát, hogy az ember megkeresné a spirituális és a kauzális okokat és arra törekedne, hogy szellemileg helyesen értelmezze (megfejtse) a fájdalmainak a tényleges jelentését, és a megfejtés segítségével fel venné a helyes szellemi irányát (mentalitását), illetve kipróbálná, hogy melyik számára a helyes cselekvés és szellemi – lelki útirány, arra használja fel értelmét, hogy elfojtsa a fájdalom-tünetek rendszerét különbözõ eljárásokkal, terápiás módszerekkel, receptekkel, technikai eszközökkel, vagy éppenséggel misztikus gyakorlatokkal és mágikus praktikákkal. Mindezt ahelyett tehát, hogy odafigyelne: mire is akarja figyelmeztetni õt a felettes Énje (lelkiismerete, egyetemes felelõsségérzete), a fizikai testén keresztül a fájdalom jelzõ rendszere segítségével. E sok fájdalom- kiküszöbölési harcnak, fájdalom elfojtási törekvésnek, tünet elfojtási és tünet kiirtási trükknek, a tüneti „kezelésnek” és az elkenésnek, természetesen még több betegség-tünet, vagy balesetnek nevezett, durva fizikai ütközés és sérülés, vagy rombolódás, rongálódás jön létre, és persze, személyi konfliktus jellegû, fájdalmas „találkozás"! Vagyis, fizikai, érzelmi és mentális test szintjén elviselt elemi károsodás lesz a következménye a fájdalomelfojtási és lezsibbasztási, fejfájások és mentális betegségek esetében: a lebutítási eljárásoknak a következménye. És ha a betegséget sikerül is valamennyire kiküszöbölni különbözõ tudományos módszerek (és az úgynevezett gyógyszerek, vagyis a hamis anyagi információ), valamint a modernizált ókori és középkori mágikus eljárások segítségével, az ember (a személy), a Karma, valamint a többi egyetemes tõrvény összesített hatásának a következtében, egyre bonyolultabb és nehezebben értelmezhetõ konfliktusos élethelyzetekben találja magát, ami nem engedi õt szabadnak (boldognak és http://kozmaszilard.hu




egészségesnek lenni) mindaddig, amíg a karmáját fel nem oldja, az eredeti életfeladatát meg nem oldotta, vagyis a saját keresztjét fel nem vette. A kereszténynek nevezett egyházi intézmények és azoknak papjai, képviselõi, valamikor talán tudatosan, de ma már többnyire ártatlanul és tájékozatlanságból eredõ jóindulattal - a materialista koncepciók tudományos rögeszméitõl és a szenvelgõ humanizmus korrupt moráljától immár õk is végképp megzavarodottan - félrevezetik híveiket, amikor nem értelmezik a konkrét személyre vonatkoztatva Jézusnak az idevonatkozó, metafizikai kinyilatkoztatását, miszerint: „Az én terhem könnyû és az én igám gyönyörûséges". Már õk sem értik azt az egyszerû igazságot, miszerint a tudatosan felvállalt életfeladatok megoldása valójában könnyû és végsõ soron a legtöbb örömet és gyönyört okozza az embernek. (A Rák karmám hatására én is sokat kerülgettem a családalapítást, és fõként azt, hogy szülõvé, apává váljak, és most nagyon boldog ember vagyok, hogy a második házasságomból született három nagyobb kislányomat gondozhatom és nevelhetem, még akkor is, ha a második feleségem, a többszörös családon kívüli szerelmesedései következtében, végül elhagyott. És ugyanígy: a Mérleg karmám miatt, én is, mint sokan mások, a nappali éber tudatom elõl nagyon mélyen elrejtve, szorongtam az egyértelmû párkapcsolati elkötelezõdéstõl, és ma, a gyermekekkel való együttlét mellett, el nem tudok képzelni annál nagyobb boldogságot, mint azt, hogy végre egy igazából elkötelezett, szerelmes élettársi viszonyban élhetek!) Ez -és csakis ez a feladat teljesítés- okozhat gyönyört minden egyes személynek, mivel ez a Teremtés õs-oka és értelme. Erre vagyunk õs-eredetünk szerint, vagyis nem csak antropológiailag, de ontológiailag is(!) „beprogramozva”. Ezért a keresztény papok sem értvén azt, hogy tényleges jelentése szerint, mirõl is van szó e Jézusi kinyilatkoztatásban, teljesen irreális, szenvelgõ és drámai pateizmussal, ráfogják a megváltás aktusát Jézus különleges és rendkívüli személyére, (holott semmiféle rendkívüliségrõl nincs szó, hanem éppen fordítva: Jézusnak sikerült az egyetemes rendet megvalósítani emberi személyében), aminek következtében az emberiség azon része, amely magát kereszténynek nevezi, valósággal rejtõzködik és rohangál mind az általános-emberi, mind a személyi életfeladatai felvállalása elõl egész életében. Ezért persze, minden felszíni és mesterséges fénnyel – Tehát: vallásos, vagy tudományos babonákból szõtt dogmatikus tudással. - keltett csillogó – villogó látszat ellenére, a mai ember, még többet szenved, mintha nyugton maradna. Ha a szemellenzõs boldogság szerzési és életmegnyerési mániájától indíttatva, nem tömné le magát, tehát nem zsibbasztaná el a testét és nem butítaná el az eszét a fájdalomcsillapítókkal és a kábulatkeltõ gyógyszerekkel és így, nem nyüzsögne. Ha nem zaklatná betegre egyik- a mást, és persze: önmagát sem, és nem a szennyezését – És többek között a gyógyszer-szennyezését egyre kevésbé feldolgozni és semlegesíteni képes, tehát e rengeteg belé ürített emberi szenny által már megújhodni, megtisztulni képtelen - tehetetlen természetet. És arra az ugyancsak tudományos tényre, hogy a természet már képtelen „befogadni” és feldolgozni több ember által termelt szennyet, azért lenne szüksége különösen oda figyelnie, mert a külsõ – természeti – szennyezõdés, mindössze csak a szellemi – lelki szennyes jéghegynek a csúcsát képezi. Mivel a természeti szennyezés elenyészõ azzal a lelki és spirituális szennyezõdéshez képest, amit a fájdalomcsillapítókkal és elme-butító gyógyszerekkel önmagát a valóság jelzései felõl félrevezetõ, és így „zavartalanul” tovább nyüzsgõ - szennyezõ ember a belsejében nap-mint nap cipel.

http://kozmaszilard.hu



A fájdalom metafizikai funkciója

Recommend Documents