BETEGSÉG-EGÉSZSÉG ÉS A ZÖLDKÖRNYEZET. Rácz József

BETEGSÉG-EGÉSZSÉG ÉS A ZÖLDKÖRNYEZET Rácz József

A „zöld gondozás” (green care) fogalma az utóbbi évtizedben jelent meg az egészségügyi kezelések területén. Egy meglehetôsen lazán meghatározott fogalomról van szó, amely magában foglalja a „gondozói farmokat” (care farming), a szociális és a terápiás kertkultúrát (hortikultúra), a gyógyító kerteket, a „zöld élményt” (grean ecercise), az állat-asszisztált terápiákat. A kifejezés tehát inkább egy ernyôfogalom, amely olyan egészség-promóciós és terápiás célokat tûz ki, amelyek eléréséhez a természet élô és élettelen elemeit használja fel. A cél az egyén szociális, fizikai, mentális és akár tanulással kapcsolatos jól-létének elôsegítése (Sempik és mtsai 2010, Hine 2008, Hine, Peacock és Pretty 2008, Haubenhofer és mtsai 2010). A legelsô emlékünk a „zöld programokról” a 13. századbeli Geel-bôl (Flandria) származik, ahova a mentális diszstressztôl szenvedô szerzetesek imádkozni és pihenni vonultak el, és ahol rendszeresen mérték a súlyukat, így monitorozva az ima, a környezet és a közösség hatását (Sempik és mtsai 2010). Haubenhofer és munkatársai (2010) a „zöld gondozás” kifejezés néhány problematikus vonására hívják fel a figyelmet: 1. Nem valamennyi, a természettel létesített kapcsolat „zöld gondozás”; akkor beszélhetünk errôl, ha speciálisan megtervezett intervenció keretében foglalkozunk a természettel. Az alapelv az, hogy természeti elemeket alkalmazunk az egyén számára hasznos egészségügyi, szociális és tanulási célok elérése érdekében. 2. A „zöld gondozás” nemcsak a gondozást, hanem a prevenciót, az egészségpromóciót és a szociális rehabilitációt is jelöli. 3. A „zöld gondozás” a természethez kapcsolódik, de nem feltétlenül történik ott – megjelenhet kórházban, ápolási otthonokban vagy akár a börtönben is. 4. A „zöld gondozás” a természet élô és élettelen elemeit is magában foglalja: a növényeket és az állatokat vagy beviszi a kliensek épületeibe, otthonaiba, vagy külön építményben helyezi el (pl. az állat-asszisztált terápiák esetében). 5. A „zöld gondozásnak” is vannak kontraindikációi: pl. allergia, félelem a természet egyes elemeitôl vagy egyszerûen az érdeklôdés teljes hiánya a természeti környezettel kapcsolatban. 6. Az egyes országokban a „zöld gondozás” bizonyos formái elterjedtebbek, hosszabb hagyományokkal rendelkeznek, pl. Angliában ilyenek a terápiás kertek (terápiás hortikultúra) és a „zöld élmény”. Finnországban, Norvégiában, Németországban, Ausztriában vagy akár Magyarországon is az állat-asszisztált terápiák az elterjedtebbek. Hollandiában és Belgiumban a „gondozói farmok”

56

SZEMLE

RÁCZ JÓZSEF: BETEGSÉG-EGÉSZSÉG ÉS A ZÖLDKÖRNYEZET (56–110.)

a népszerûek. Van, ahol ezek a farmok az egészségügy területérôl indultak el, és vannak országok (pl. Norvégia, Olaszország), ahol inkább a mezôgazdaság felôl érkeztek el az egészségügyhöz. Haubenhofer és munkatársai (2010) meghatározták az elôzô pontok figyelembevételével a „zöld gondozást”. Szerintük a „zöld gondozás” az egészségügy és a mezôgazdaság közötti speciális kapcsolat, amely magában foglalja a „gondozói farmokat” (care farming), a kertészetet (gyógyító kertek), a táj vagy a természet megóvását (ökoterápia), az állattartást (állat-asszisztált terápiák) és az állatok gondozását (gondozói farmok). A „zöld gondozás” így az egészségügy és a mezôgazdaság között hoz létre interdiszciplináris kapcsolatokat, melyek mindkét terület számára sajátos haszonnal és újdonsággal szolgálnak.

A „zöld gondozás” rendszerszerû megközelítése A „zöld gondozáshoz” meg kell határozni annak alapvetô, meghatározó jellemzôit, hiszen nem minden „zöld”, ami annak látszik; pontosítani kell, milyen elônyökkel jár, milyen célcsoportok és milyen problémák esetén. Ezekkel kapcsolatban meg kell határozni azokat a folyamatokat, amelyeket a „zöld gondozás” során érvényesíteni akarunk. E mechanizmusok kiválthatnak olyan reakciókat, amelyek a gondozási folyamat egészét érinthetik, míg a gondozási folyamat más elemei befolyásolhatják a „zöld gondozással” elérhetô célokat. Szükséges annak meghatározása, hogy melyek azok a legfôbb hatótényezôk, melyek a „zöld gondozás” során munkálnak (ilyen a figyelem helyreállítási elmélet, a stresszbôl történô felépülés elmélete és a „biofília” koncepciója – ezekkel a késôbbiekben foglalkozunk!). Esetenként, bizonyos beavatkozásoknál más fogalmakat is segítségül hívhatunk: pl. a „gondozói farmok” mûködése sok tekintetben hasonlít a terápiás közösségek mûködésére – legalábbis a közösségi dinamika egyes vonatkozásaiban (Sempik és mtsai 2010).

A „zöld gondozás” fogalmi háttere A civilizáció fejlôdésével az emberek elszakadtak a természettôl és a természeti folyamatoktól, olyanoktól is, mint pl. a növényi vagy az állati táplálék elôállítása. A „zöld gondozás” ezt a kapcsolatot igyekszik helyreállítani. A természettôl való elszakadás és a természethez történô újrakapcsolódás így középponti dinamikai elemmé válik. Természetesen, ez az újrakapcsolódás korunkban másképpen valósul meg, mint a korábbi idôkben. A „zöld” terápiák célja az újrakapcsolódás kialakítása egyes betegségek, illetve betegcsoportok esetében: a cél a kliens bátorítása az újrakapcsolódásra, a terapeuta fô (nem-specifikus) szerepe pedig a folyamat SZEMLE

57

ADDIKTOLÓGIA – 2011. X. ÉVFOLYAM 1. SZÁM

facilitálása (Sempik és mtsa 2010). A természettel való kapcsolat egészségvédô és egészségi állapotot befolyásoló hatása már régóta megjelent a köztudatban, azonban a tudományos vizsgálatok csak az utóbbi idôkben kezdôdtek el a hatás megállapítása érdekében. A „zöld gondozás” második szava arra utal, hogy nem minden, a természetben végzett, esetleg betegek vagy vulnerábilis csoportok bevonásával folyó tevékenység minôsül „gondozásnak”. Magának a „gondozásnak” is meg kell jelennie a folyamatban valamilyen formában. A „zöld gondozás” osztályozásában az egyik kiindulópontot a kliens és a természet viszonyulásának aktív volta jelenti, illetve ennek mértéke (Pretty 2004): – A természeti környezet megtapasztalása: • nézelôdés, szemlélôdés (pl. terápia vagy munkavégzés a természetben); • aktív jelenlét (pl. „zöld élmény”, gyógyító kertek). – A természeti környezet elemeivel folytatott interakciók: • a természet alakítása (pl. terápiás kertészet és kertészeti terápia); • állatokkal végzett interakciók (pl. állat-asszisztált terápiák, „gondozói farmok”). Vegyük sorra a „zöld gondozás” legelterjedtebb formáit!

Gondozói farmok (care farming) Farmok és mezôgazdasági területek hasznosítása a mentális és a fizikális egészség fejlesztése érdekében, a szokásos farmeri tevékenységek keretében. Ilyenkor partneri viszony alakul ki a farmerek, az egészségügyi és a szociális szolgáltatók, valamint a résztvevôk (kliensek) között. Elsôsorban a következô betegségeknél, illetve problémacsoportoknál vált be: pszichiátriai és addiktológiai betegek, tanulási zavarral küzdôk, munkahelyi stressz-tôl szenvedôk, túlsúlyosak. A gondozói farmok esetében a szokásos farmeri tevékenység és az egészségügyi szolgáltatás közötti viszony többféle is lehet. Hollandiában pl. a „zöld gondozói farmok” mezôgazdasági szempontból is nyereséges vállalkozások, melyek gondozást vagy egészségpromóciót is kínálnak. Németországban viszont olyan farmok vannak, ahol több mint 300 kliens dolgozik és a farm bevételének jelentôs része a kliensek egészségügyi ellátásából származik. Hollandiában több mint ezer ilyen farm található, míg Belgiumban, Norvégiában, Olaszországban vagy Ausztriában csak néhány száz, más országokban pedig még csak most van megjelenôben ez az ellátási forma (pl. Svédország, Finnország, Szlovénia). A „zöld gondozói farmok” a kliensek kreatív tevékenységeinek és munkavégzésének biztosítanak környezetet, ahol a munka és a gondozás megfelelô összeillesztése jelenti a fô hatótényezôt. Lehetnek állattenyésztés- vagy növénytermesztés-központú farmok; a jövedelmük általában a mezôgazdasági termé-

58

SZEMLE


kek eladásából és az egészségbiztosításból származó bevételekbôl tevôdik össze. A hasznos napi tevékenység és munkatréning mellett lehetôséget adnak a társas bevonódás elôsegítésére, a rehabilitációra, a tanulásra, illetve speciális terápiás célokat is betölthetnek. Pszichiátriai és addiktológiai betegek, illetve demens betegek esetében vizsgálták a farmokon tett látogatások hatásait, de az eredmények egyelôre nehezen kapcsolhatók a gondozói farmok speciális hatásaihoz (Haubenhofer és mtsai 2010). Késôbb Hassink és munkatársai (2010) kvalitatív kutatásait idézzük a farmok hatótényezôivel kapcsolatban!

Gyógyító környezet és gyógyító kertek A gyógyító kertek (healing garden) – Hartig és Cooper Marcus (2006) megfogalmazásában –, olyan kertek vagy zöld környezetek egy egészségügyi létesítményen belül, melyek speciális folyamatok segítségével fejtik ki a hatásukat. E hatások azoknak az egyéneknek a fizikai, mentális és vagy szociális egészségének javítását szolgálja, akik az adott egészségügyi intézményben tartózkodnak (általában kórházak, bentlakásos otthonok). A gyógyító kertek különösen hatékonyaknak bizonyultak felépülôben levô betegek vagy sérültek esetében; stressz- és a fizikai tüneteket csökkentô, illetve az általános jól-létet elôsegítô hatásuk révén. Olyan kertekrôl, zöldkörnyezetrôl van szó, amelyek esztétikailag és szenzuálisan vonzók, érdekesek; a klienseknek lehetôségük van pusztán szemlélôdni, vagy a kertekben sétálni, bolyongani, akár egyénileg, akár csoportosan. Az egészségügyi intézmények területén vagy a közelében fekvô kertek növelik az egészségügyi szolgáltatással kapcsolatos kliens-elégedettséget, és általánosságban megállapítható róluk, hogy csökkentik a stresszt, elôsegítik a jó közérzet kialakulását – mind a kliensek, mind pedig a személyzet vonatkozásában.

Kórházi gyógyító kertek A kórházi gyógyító kertek a betegek, a látogatók és a személyzet céljait szolgálják: csökkentik a stresszt, kellemes érzéseket adnak és ellensúlyozzák az épített környezetet.

SZEMLE

59


1. kép. Legacy Good Samaritan Hospital (Portland, USA)1

2. kép. A Povena Mercy Medical Center (USA) gyógyító kertje

1

60

Forrás: http://www.djc.com/news/co/11184021.html [hozzáférés: 2011.03.14.] SZEMLE


A Povena Mercy Medical Centerben (USA) létrehozott 2000 nm-es gyógyító kert „az életet és az egészséget jeleníti meg fáival, ültetvényeivel és virágaival, stimulálja az érzékszerveket a madarak dalával és a vízesések csobogásával, a napsütés és a finom szellô érzékelésével egyaránt hasznos a pacienseknek, a látogatóknak és a személyzetnek” fogalmaz a kórház honlapja (Forrás: http://www.provena.org/ mercy/body_pmmcfoundation.cfm?id=569&oTopID=289 [hozzáférés: 2011. 03. 14.]). A következôkben bemutatott példa azt szemlélteti, hogy amikor egy gyermekkórház látogatói – persze, elsôsorban a gyerekek – az épített környezet sivárságáról, unalmasságáról vagy éppen félelemkeltô voltáról beszéltek, akkor – terápiás célzattal – fontossá vált a környezet olyan átalakítása, amely nem okoz félelmet a gyerekekben, sôt, inkább kellemes, játékos érzéseket hív elô belôlük. Az eszközök között a terek tagolása, nagyobb zöld környezet kialakítása, valamint játékos, vidám alaprajzú udvar-beosztás kialakítása szerepeltek. 3. kép. A Dunn Metodista Gyermekkórház ilyen volt…2

2

Forrás: http://www.parknicollet.com/Methodist/ [hozzáférés: 2011. 04. 28.] SZEMLE

61


4–5. kép. …és ilyen lett!

62

SZEMLE


6. kép. A singapur-i gyógyító kert emberalakja növényekbôl

Jelmagyarázat: Általános tájkép Zöld terület: Fej, nyak, fülek, orr és torok Lila terület: Légzô- és keringési rendszer Kék terület: Emésztôrendszer Narancs-sárga terület: Szaporító szervek Zöld terület: Izmok, csontok, bôr és idegrendszer Sárga terület: Toxikus növények

SZEMLE

1. Hivatal 2. A gyógyító kert parkolója 3. A gyógyító kert fôbejárata 4. A gyógyító kert mellékbejárata 5. Helyszín különbözô események számára

63


A „gyógyító környezet” fogalma az elôzôektôl abban tér el, hogy nem speciálisan egészségügyi intézményekben vagy azok közelében levô zöld környezetrôl van szó, hanem azoktól távolabbi helyekrôl, amelyek nem kapcsolódnak egészségügyi programokhoz. De ez a környezet is megnyugtató és/vagy érdekes, vonzó; így aspecifikus terápiás hatásai lehetnek.

„Terápiás tájak” (therapeutic landscapes) A terápiás tájak céljai (American Horticultural Therapy Association)3: A hozzáférhetôség javítása: pl. Alzheimer-kórban szenvedôk számára lehetôség van arra, hogy ülve, a személyzet jelenlétében foglalkozzanak egy-egy virágágyással. A kerekes-székes gyerekek szintén hozzáférhetnek egyes ágyásokhoz. A kert különbözô szintjei kihívást jelenthetnek a paciensek számára: pl. felsô gerincsérültek képesek a kert tetejére is eljutni, míg a csökkent mentális és fizikális állapotú idôs emberek csak a kert bejárati részéig jutnak el, közel a kórház vagy ápolási otthon és a kert átmenetéhez. A kert különbözô belsô terei, zónái különféle tevékenységeknek adhatnak helyet: a paciensek figyelmét a kert egyes részeire irányítják. Fontosak a növény és ember interakciók: pl. a botanikailag gazdag kertek valószínûleg nem alkalmasak gyógyító kertként mûködni. A kertekben vagy a terápiás tájakon a terápia célja a mobilitás különbözô formáinak erôsítése, a motoros készségek javítása, a kognitív képességek és az emocionális státusz javítása, a szociális interakciók növelése. A helyreállító célok az általános jól-létet segítik elô, amikor a fókuszban a játék, a relaxáció, a társas lét, az oktatás és a kreativitás áll. A gyógyító kertek általában szinte minden érzékszervre hatnak (látás, hallás, tapintás, szaglás). A kerteknek egyszerûnek és „egyértelmûeknek” kell lenniük, továbbá könnyen megközelíthetôknek. A kert egyfajta menekülési, megszabadulási lehetôség is a pacienseknek és a személyzetnek is a kórház gyakran gépies, stresszel-teli, inhumán világától. Ha a két következô képet nézzük, feltehetôen más-más emóciókat váltanak ki belôlünk. Ez is volt a kertépítôk célja: az egyik esetben a fantázia és a múlt vegyítése egy romantikus környezetben, a másik esetben pedig a fantázia és a tér, a nyitottság érzetének egyesítése egy erdôk által ölelt mezô formájában.

3

64

(Hivatkozás: http://www.healinglandscapes.org/healthcare-gardens/a.html [hozzáférés: 2011.03.16.]). SZEMLE


7. kép. William Kent: Elíziumi mezôk (1734 körül)4

8. kép. The Grecian Valley at Stowe (1740.es évek közepe)5

A Holton Lee-i kert-, táj- és épületegyüttest úgy alakították ki, hogy abban többféle egyéni és társas tevékenység, meditáció, spirituális élménykeresés történhet. A sûrû erdô vagy a nyílt mezô feltehetôen más-más érzéseket hív elô a spirituális élményeket, vagy csak egyszerûen a „megnyugvást” keresô emberekben. 4 5

Viscount Cobham at Stowe. The Grecian Valley at Stowe (1740-es évek közepe), Lancelot „Capability” Brown. SZEMLE

65


Az imaház (jobb oldalon fent) vagy a szállás (bal oldalon, lent) egyszerre szolgálja az egyéni vagy a csoportos elmélyülést, egyedüllétet vagy éppen a csoportélményt. Ugyanakkor tisztában kell lennünk, hogy az ilyen táj is rejthet kockázatokat: van, aki fél a sûrû erdôben vagy éppen a nyílt mezôn, a más számára spirituális vagy „fejlôdési” élményt nyújtó tájat vagy épületeket unalmasnak találja, és izolációs szorongásai támadnak. Ezért is fontos, ha a kerteket és a tájakat terápiás célra kívánjuk felhasználni – sôt, úgy építeni –, akkor számolnunk kell az indikációkkal és a kontraindikációkkal, csakúgy, mint más terápiás beavatkozásokkor. A Holton Lee-i együttes esetén a tájépítészek – talán építésztôl szokatlan módon – éppen a táj és a szelf, a szelférzet kapcsolatát vizsgálták, és így alakították ki a tájat, és így ajánlják látogatóiknak. 9. kép. A Holton Lee-i kert és épületegyüttes6

A St. Anne de Beaupre Shrine templom- és kolostoregyüttes történetileg kialakult tájképében – ahogy az az alaprajzból is látszik – a hangsúly az épített környezeten van, amely a vallásos és spirituális elmélyedést szolgálják évszázadok óta. Ezt a példát csak azért hoztuk, mert így a történetileg kialakult tájak „jelentését” is beemelhetjük a tág értelemben vett „terápiás” tényezôk közé. 6

66

Forrás: http://www.holtonlee.com/environment [hozzáférés: 2011. 04. 28.] SZEMLE


10. kép. St. Anne de Beaupre Shrine templom- és kolostoregyüttes7

Városi táj, mint gyógyító táj A példaként bemutatott Centre for Addiction and Mental Health8 (Toronto, Kanada) szenvedély- és pszichiátriai betegek számára létesült. Az épület azt a célt szolgálja, hogy a mentális problémákkal küzdôk a társadalom integráns részei legyenek, illetve azok maradjanak. Ezt építészeti eszközökkel úgy oldották meg, hogy nem egy elkülönülô épületet emeltek a klienseknek, hanem egy olyan épületet (pontosabban, épületeket), amely a környezô városi épületek között helyezkedett el. A kliensek reintegrációja mellett az egészségügyi szolgáltatást nyújtó új épületek egyben a környék városi rehabilitációjában, revitalizációjában is szerepet játszottak. A kliensek számára az otthonos miliô megteremtése az épületek belsô terei kialakításánál is fontos szempont volt: minden kliensnek saját hálószobája van, és 7 8

http://www.ssadb.qc.ca/eng/index.htm [hozzáférés: 2011. 04. 28.] Forrás: http://www.topboxdesign.com/centre-for-addiction-and-mental-health-phase-1a-intoronto-canada/ [hozzáférés: 2011. 03. 16.] SZEMLE

67


egy-egy épületben csak 24 klienst helyeztek el, emeletenként 6-6 klienst. Minden épülethez kert is tartozott. 11. kép. Centre for Addiction and Mental Health, Toronto (Kanada)

Ehhez hasonlóan, a városi környezetbe illeszkedô zöld kertek szintén elôsegítik az egyén-természet közötti kapcsolat legalább részleges helyreállítását („urban greening”).

Városi agrikultúra Ez a városokban létesített zöld területeket jelenti, de akár már egy fa ültetését is. Idesorolhatók az út menti fák, sövények, a házakhoz tartozó kertek – de akár az erkélyeken, teraszokon nevelt növényzet is. Jelenthet olyan nagyobb területeket – pl. akár magasházak tetején is –, ahol mezôgazdasági termelés folyik, míg más esetekben a mezôgazdasági hasznosulás nem játszik szerepet a zöld környezet kialakításában.

68

SZEMLE


A gyógyító kertek tervezése A gyógyító kertekrôl a University of Minnesota Fenntartható városkép információs sorozata9 közöl összefoglalást. A honlap összefoglalja a gyógyító kertekkel kapcsolatos legfontosabb elveket, melyek a kerteket mint egységet jelenítik meg a látogatók elôtt: – egyszerûség: a tér egyszerû és érthetô kezelése. Mivel a legtöbb ember a stressz leküzdésére használja a gyógyító kerteket, fontos, hogy a kertek ne tartalmazzanak olyan sok „információt”, melyek tovább fokozzák a stresszt; – változatosság: a formák, textúrák, évszakok, színek változatossága, amelyek mind szenzoros stimulációt váltanak ki. Az unalmas kert is stresszforrás lehet; – egyensúly: a kertnek mint egésznek stabilnak kell lennie, akár szimmetrikus, akár aszimmetrikus felépítésû; – hangsúly: egyes növénypéldányok, csoportos ültetvények a tér egy-egy pontjának speciális hangsúlyt adnak. Ez segítheti a látogatót a kertben történô tájékozódásban is; – szekvencia: fokozatosságot vagy könnyed átmeneteket kell az egyes tájképek, tájegységek közé építeni. Ez különösen ott fontos, ahol a publikus terek (pl. belépô, találkozási pontok) egyre intimebb terekké válnak; – lépték: pl. ha egy gyógyító kert egy magas kórház mellet fekszik, akkor célszerû fákat használni, melyek a magasságot emberi léptékûvé teszik. 12. kép. Átmenet a publikus találkozási ponttól (jobb oldal) az intimebb betelepítésû kert felé (bal oldal)

9

http://www.sustland.umn.edu/design/healinggardens.html [hozzáférés 2011. 03. 14.] SZEMLE

69


13. kép. Kerekesszékkel közlekedôk számára tervezett sétálóutak

Gyógyító kertek speciális betegcsoportok számára Hospice-szolgáltatások 14. kép. The Hospice of St. Francis – Berkhamsted (Anglia)

70

SZEMLE


A gyógyító kertek jelentôs szerepet töltenek be a hospice-szolgáltatásoknál. A hangsúly itt a meditáción, az életút átgondolására lehetôséget adó, egyben megnyugtató elrendezésen van. 15. kép. Farleigh Hospice – Chelmsford (Anglia)

Gyermekkórházak A gyógyító kertek másik speciális alkalmazási területe a gyermekkórházak. A Dell Gyermekkórház10 (Texas) honlapja szerint olyan gyógyító kertet alakítottak ki, amely a gyereke spirituális, lelki és egészségbeli fejlôdését szolgálja: – labirintussal, híddal, tükrözô vízfelülettel, napórával; – a helyi és a meghívott mûvészek tovább fokozzák a kórház gyógyító erejét azzal, hogy nem pusztán esztétikai igényeket elégítenek ki; – olyan kerteket és udvarokat alakítottak ki, amely visszaadja Texas különféle ökorendszereit.

10

Forrás: http://www.dellchildrens.net/about_us/healing_power_of_art_and_nature/ [hozzáférés: 2011. 03. 14.] SZEMLE

71


16. kép. Dell Children’s Medical Center of Central Texas (USA)

Pszichiátriai gyógyító kertek Olyan kerteket kell építeni, melyek ellenállnak a rongálásnak. A kertnek biztonságosnak kell lennie (pl. szuicid veszély esetén). El kell kerülni a mérgezô és az irritáló tapintatú növények telepítését. A kert legyen könnyen „olvasható”, ne okozzon konfúziót a pacienseknek. Az utak és a sétányok legyenek egyértelmûek, jól megjelöltek. A kert nyújtson védelmet, takarja el bokraival a benne tartózkodókat, ne érezzék a látogatók úgy magukat, mintha ki lehetne lesni ôket (pl. a kórház ablakaiból).

Élménykertek11 Ezek a gyógyító kertek egy speciális csoportját képezik, ahol a hangsúly az élményen, az érzékszervi stimuláción van. Általában egészségesek számára építik ezeket, de a bemutatott példa – a bostoni élménykert – tanulási zavarokkal küzdô gyerekek számára is használható

11

72

William E. Carter School Sensory Garden, Forrás: http://www.cityofboston.gov/dnd/news_ from_the_hub_2008_fall.htm [hozzáférés 2011. 03. 14.] SZEMLE


17. kép. Bostoni élménykert

18. kép. Élménykert „tanösvény” térképpel12

12

Forrás: http://www.flickr.com/photos/problemsolver/3621466368/lightbox/ [hozzáférés: 2011. 03. 31.] SZEMLE

73


19. kép. Labirintus az élménykertben 20. kép. Labirintus (zsákutca) az élménykertben

21. kép. Az élménykert egy didaktikus részlete

74

SZEMLE


22. kép. A képesség fejlesztô kertek

23. kép. Terápiás kertészet: virágok kerekesszékkel élôk számára: hangsúly a hozzáférhetôségen13

13

The North Carolina Botanical Garden’s Horticultural Therapy Program [hozzáférés: 2011. 03. 31.] SZEMLE

75


A terápiás kertészet A terápiás kertészet14 esetén nem a célzott terápia áll a középpontban, hanem a kertben végzett kertészeti tevékenységek nem-specifikus hatásai. Így a fogalom felöleli a növények magvainak vagy a palánták kiültetésétôl a növény fejlôdésének és növekedésének megfigyelésén és a gondozásán át a kertben rendezett eseményekig tartó folyamatokat. A terápiás kertészet növeli a résztvevôk jól-létét, érdeklôdését, valamint a jövôre irányuló bizakodását. A csoportkontextusban zajló társas interakciók a kertben siker-orientáltak, mert a növények természetes növekedéséhez és fejlôdéséhez kapcsolódnak. A résztvevôk a természettel ismerkednek, a természetet kutatják; a természet – és a kert – biztonságos és támogató környezet, ahol különbözô készségeket és adaptív coping stratégiákat lehet tanulni, gyakorolni. Mindenki kipróbálhatja, mire képes. A terápiás kertészet elônyei: – Fizikai elônyök: erô és kitartás, mozgáskoordináció, értelmes fizikai tevékenységek; – Kognitív elônyök: döntéshozó és problémamegoldó készségek, a figyelmi tartomány kiterjedése; – Szociális és emocionális elônyök: társas kapcsolatok, az élmények társas megosztása, kreativitás, önkifejezés, önértékelés és magabiztosság. Felépülôben levô betegek kertjei Különbözô pszichiátriai és szomatikus betegségekbôl felépülô betegek számára is építenek kertet, a példa hajléktalan betegek számára készített kertet mutat be15. 24. kép. Cleveland-i kert hajléktalan betegeknek (Joseph’s Home, USA)

14

15

76

Mercer Reeves Hubbard Herb Garden, Forrás: http://www.rootscultivation. com/#!viewstack1=open-gate/viewstack0=resources [hozzáférés: 2011. 03. 31.] Forrás: http://www.cleveland.com/insideout/index.ssf/2009/07/therapeutic_garden_at_ josephs. SZEMLE html [hozzáférés 2011. 03. 14.]


Gyógyító kertek szenvedélybetegek számára Szenvedélybetegek számára elsôsorban a terápia, illetve a rehabilitáció, felépülés idôszakában történô bentlakásos intézmények köré építenek gyógyító kerteket. A Rosecrance Griffin Williamson16 (Rockford, Illinois, USA) serdülô droghasználók számára épült kertrendszer: a táj elrendezése egyaránt nyújt lehetôséget a békés sétának, szemlélôdésnek és meditációnak, mint az élmény- és kalandtúráknak. A táj szépsége segíti a felépülôben levôket abban, hogy saját és környezetük szépségeit és értékeit újra felfedezzék. 25–26. kép. A Rosecrance Griffin Williamson (USA) serdülô droghasználók számára épített kertrendszere

16

SZEMLE Forrás: http://www.rosecrance.org/facilities/shg.asp [hozzáférés 2011. 03. 16.]

77


Szerhasználó serdülô lányokkal egy másik szervezet kert-ajánlója szerint a kert célja nem a megfigyelés, hanem a „benne való lét”. Sokszor a csoportfoglalkozásokat is itt tartják. A kert alkalmas családi látogatásokra, egyéni konzultációk folytatására, írásra és más, kreatív tevékenységekre. A foglalkozások és a gyakorlatok a felépülési folyamatot segítik elô. A serdülô-centrumnak speciális élményterápiás programjai is vannak, melyek a kert inspiráló szerepére épülnek17. A képen bemutatott, két oldalról megtámasztott fa a felépülési folyamat jelképe – ha a fa megerôsödött, már nem lesz szüksége támaszra. 27. kép. Droghasználó serdülô lányok intézményének kertje (New Haven, Utah, USA)

A szenvedélybetegek kezelésével és rehabilitációjával foglalkozó intézmények a kertjeikben is igyekeznek megjeleníteni azokat a szimbólumokat, amelyek a felépülésben is szerepet játszanak. Ilyen pl. az út szimbóluma vagy metaforája, amit talán a leggyakrabban használunk a felépülésre, vagy az útról letérés, a visszaesés, megcsúszás értelmében a relapszusra.

17

78

http://www.troubledteenblog.com/new-haven-girls-residential-treatment-center-utah-bestof-sate/ [hozzáférés 2011. 03. 16.] SZEMLE


28. kép. Szenvedélybetegek felépülése: az „út”18

Az út képe kapcsán hivatkozott oldal a kertészkedést emeli ki, mint ami a szenvedélybetegek kezelésében hasznos lehet, hiszen pl. a gyümölcsök érése hosszú folyamat, ami a hosszú távú gondolkodásra, tervezésre és (ön)gondoskodásra bíztat.

18

Forrás: http://www.livestrong.com/article/99612-alternative-treatments-drug-abuse/ [hozzáférés: 2011. 03. 17.] SZEMLE

79


29. kép. „Felnôni a növényekkel”19

Richards és Kafami (1999) a börtönbeli kertészkedés hatásait vizsgálták az addikciókra való vulnerábilitás és ellenállás tekintetében. Tapasztalataik szerint a fogvatartottak esetében a kertészkedés csökkentette a vulnerábilitással kapcsolatos tényezôk hatását (míg az ellenállásra nem hatottak).

Programok a gyógyító kertekben A The Virginia Thurston (USA) Gyógyító Kert például a következô programokat kínálja20: Valentin Nap – Tanuld meg, hogyan gondoskodj magadról! Egy foglalkozásterapeuta vezetésével a paciensek kerámia-tárgyakat készítenek a kert különbözô pontjain. A foglalkozásterapeuta maga is akkor kezdett ezzel foglalkozni, amikor rákos betegsége miatt kezelték. Az ô gyûjteménye bemutatja, hogyan tanult meg gondoskodni önmagáról és hogyan volt képes azokat a változásokat kezelni, amelyeken a terápiája során átment. A foglalkozások azonban nemcsak rákos betegeknek hasznosak, hanem mindazoknak, akiknek meg kell tanulniuk, hogyan törôdjenek önmagukkal. Gondozz egy növényt, gondozd magad! Azon keresztül, ahogy a paciensek egy növényre figyelnek, azonosulnak vele és megtanulják, hogyan „gondozzák” saját magukat. Reggeli meditáció. Alkalmilag is lehet csatlakozni a kertben a reggeli meditálók csoportjához. Gyógyító írás. A csoportban emlôrákosok vannak, akik rendszeresen leírják a betegséggel és saját magukkal kapcsolatos élményeiket, tapasztalataikat: itt a kert az írás kreatív, inspiráló vagy máskor éppen relaxáló környezetét jelenti. 19

20

80

Forrás: http://www.growingwithplants.com/2010/09/wayne-winterrowd-gardening-evangelist. html [hozzáférés: 2011. 03. 17.] Forrás: http://www.healinggarden.net/ [hozzáférés: 2011. 03. 16.] SZEMLE


Kertészeti terápia (hortikulturális terápia)21 Ebben a részben olyan témákat is érintünk, amikkel a korábbiakban foglalkoztunk. Mégis ideillônek tartjuk ezt a fejezetet, mert már a címében, a terápia elnevezésében is érvényre juttat egy sajátos szemléletet, aminek – fôleg az Egyesült Államokban – számos követôje és szervezete van, akik ezzel a névvel különböztetik meg magukat a „gyógyító kertek” építôitôl. A kiindulásul használt tanulmány esetén már a szerzôk munkahelyei, illetve azok megnevezése is arra utalnak, hogy az Egyesült Államokban intenzív hortikulturális képzési infrastruktúra áll rendelkezésre. A kertészeti terápia gyakran olyan ernyôfogalom, amely alá igyekeznek minden olyan tevékenységet besorolni, ami a kapcsolatban áll a kertészettel és az „érezzük magunkat jobban” szlogennel. A terápiás megközelítés fô üzenete azonban az, hogy a növényekkel – és tágabban, a természettel – folytatott interakcióknak resztoratív értékük, továbbá a „közösségi kertészet” révén jelentôs társadalmi hasznuk is van. A kertészeti terápia egyik fô megközelítése a „speciális szükségletû” társadalmi csoportokkal kialakított kapcsolata; e speciális igények és kapcsolatok alapján osztályozhatjuk a megközelítés típusait: Képesség fejlesztô vagy akadálymentesített kertek: fogyatékkal élôk számára speciálisan kialakított közösségi vagy magánkertek. Nemcsak akadálymentesnek kell lennie a kertnek, hanem olyan növényeket is telepíteni kell, amelyek a fogyatékkal élôk számára elônyösek. Gyermek- vagy iskolai kertek: a gyerekeknek speciális igényei vannak, akkor is, ha nem fogyatékkal élôk vagy kockázati csoportok tagjai. Ezt a felismerést szolgálják ezek a kerttípusok. Gyógyító tájak: a kórházak, ápolási otthonok, hospice-otthonok kialakításánál figyelembe veszik a növények elrendezését, illetve a kiültetett növényeket is. Ezek a „tájak” egyesek számára a szemlélôdés tárgyai, míg mások aktívan részt vehetnek a terápiás kert „mûködésében”. Kert/ültetvény terápia: a kertész klubok, a mesterkertészek kooperációja valósulhat meg azzal a céllal, hogy a kert és a növények jelentette élményeket elvigyék azok számára is, akik nem jutnak hozzá ilyen benyomásokhoz. Általában a kertészeti terápia kiegészítô elemei. Kertészeti terápia (hortikulturális terápia: HT): a mûvészetterápiákhoz hasonlóan önálló terápiás modalitás, amely a „fô” terápiát kiegészíti. Elsôsorban pszichiátriai kórházakban, fogyatékkal élôk vagy mentális problémákkal küzdôk, tanulási zavarral küzdôk otthonai környékén valósulnak meg. A hortikulturális terapeuták

21

Diane Rel és Sheri Dorn: Horticulture: Meeting the Needs of Special Populations. Forrás: http://www.ctahr.hawaii.edu/hiih/background.asp [hozzáférés: 2011. 03. 31.] SZEMLE

81


részt vehetnek foglalkoztatási rehabilitációs programokban, vezethetnek speciális workshop-okat, részt vehetnek speciális megkeresô-elérô programokban. Humán tényezôk a kertészetben: a növény-ember hatásokat kutatja, tekintet nélkül arra, hogy az adott embercsoport speciális igényekkel rendelkezik vagy sem. Társas hortikultúráról is beszélhetünk, kiemelve a kertészet társas-társadalmi vonatkozásait.

Az egyes intervenciók szakmai háttere Közösségi kertészet és városi kertészet: különösen a hátrányos helyzetû, fogyatékkal élôk vagy idôsek számára fontos, hogy milyen városi környezetben élnek. A kertekkel jelentôsen javítható e csoportok életminôsége. Ezek a kertek az emlegetett csoportok tagjaihoz közel vannak (térbelileg) és gyakran e csoportok tagjai számára önkéntes munkalehetôséget kínálnak, ami a közösségi bevonódást segíti elô, olyan készségek megtanulásával, mint a közösség vezetése, célok kitûzése, probléma megoldás. Gyógyító tájak: a gyógyító tájak tervezése egészségügyi és vagy szociális intézmények környezetében Ulrich és Kaplan munkásságát tükrözik: a „figyelem helyreállítást” – a helyreállító környezet fogalmát, valamint a stresszbôl történô felépülés modelljét a zöld környezet által. Kert/ültetvény terápia: ebben az esetben a kertészeti terápiát elsôsorban önkéntesek közvetítik – bár ezek közül néhány közremûködô idôközben professzionalizálódott. Leginkább a foglalkozásterápiák körébe sorolhatjuk ezt a megközelítést. Az Egyesült Államokban gyakran kertészeti klubok formájában próbálják átadni az „üzenetet”: az ember-növény interakció jótékony hatását, fôleg fogyatékkal élôk vagy mentális problémákkal küzdôk számára. Kertészeti (hortikulturális) terápia: az Egyesült Államokban a kertészeti iparban dolgozók egyre nagyobb hányada ismeri fel a kertészetben rejlô terápiás lehetôségeket. Elsôsorban, itt is a fogyatékkal élôk vagy a mentális problémákkal küzdôk jelennek meg, mint célcsoport. Az Egyesült Államokban már bevezették a kertészeti terápiák/terapeuták regisztrációját és képzési programját is. Humán tényezôk a kertészetben: a megközelítés közel hozza az ember-növény interakciókat (pl. a People-Plant Council keretében 1990-tôl), illetve a kertészeti kezdeményezéseket, a kertészeti ipart és annak szakembereit a médiához, vagy azon keresztül, illetve közvetlenül is a közösségi felhasználókhoz. A megközelítés kutatásokat, média megjelenéseket és képzési, illetve tananyagok fejlesztését támogatja: cél a közösségi csoportok minél szélesebb elérése. Kertészeti terápia (hortikulturális terápia: HT) mint foglalkozás. A kifejezés többféle jelentést takar. Egyfelôl, minden olyan tevékenység, amelyek kertek használatával igyekszik segíteni emberek egy meghatározott csoportján (mint láttuk, elsôsorban

82

SZEMLE


a fogyatékkal élôkön vagy a mentális problémákkal küzdôkön). Az „ültess egy növényt és figyeld a fejlôdését”, a virágok telepítése közösségi vagy szépészeti célokból megközelítések a kertészeti terápia leegyszerûsített változatai. A kertészeti terápiának professzionális mûvelôi is vannak (a kertben végzett foglalkozásterápiák vagy mûvészetterápiák vezetôi, illetve az önkéntes aktivisták mellett). Az Egyesült Államokban azonban olyan egyetemi képzések is vannak, ahol professzionális hortikulturális terapeutákat képeznek. A hortikulturális terápia (HT) definíciója. Ez a terápia a fizikai (mozgás) és a foglalkozásterápiák határán helyezkedik el; szemléletében a medikális modellt alkalmazza, és a terapeuták jövedelme is elsôsorban az egészségbiztosítóktól származik – azaz, elismerik terápiás tevékenységüket, mint gyógyító – vagy azt kiegészítô – beavatkozásokat. Az Egyesült Államokban – a kb. 100 éves gyakorlati múlt után – maga a foglalkozás mintegy 20 évre tekinthet vissza. Ahogy említettük, a terapeutának egyetemi képzése is van; a gyakorlatban azonban általában nem mint hortikulturális terapeuta, hanem mint foglalkozásterapeuta vagy rekreációs terapeuta kap fizetséget. A hortikulturális terápia szerepet kaphat a prevenció, a gyógyítás, a rehabilitáció fázisaiban, elsôsorban mint kiegészítô terápia, ahol a hangsúly a mozgás (a legáltalánosabb értelemben vett mozgás) javításán van. Mint minden más terápia esetén, itt is meg kell határozni azokat a klienseket, akiknél indokolt ez a terápia, ki kell tûzni terápiás célokat és meg kell határozni az azokhoz vezetô terápiás tevékenységeket. A hortikulturális terápiák esetén a kliensek jelentôs része pszichiátriai diagnózissal rendelkezik, mások fizikai vagy mentális fogyatékkal élnek, illetve szenvedélybetegek vagy „deviánsok”, akiknél a terápiától változás remélhetô (utóbbi esetben pl. javítóintézetekben vagy börtönökben is) (Cornille és mtsai 1987, Hewson 1994). A terápiás célok meghatározása A célmeghatározás kettôs: – a kezelés céljainak elérését facilitálja a HT; – a kliens terápiás céljainak elérését célozza meg. A célok között olyanok szerepelhetnek, mint a foglalkozási rehabilitáció, a közösségbe történô visszatérés – a csökkent funkciók figyelembevételével, a tevékenységi szint megtartása az intézményi elhelyezés elkerülésével, munkahelyteremtés, a fogyatékkal élôk esetében a fogyatékhoz történô alkalmazkodás elôsegítése. A kezelés során figyelembe kell venni, hogy ez lehet az a terápiás tevékenység, amely a legnagyobb láthatóságot vívja ki magának, a legtöbb látogatót, a legesztétikusabb jelzôket vonzza. Ezek azonban nincsenek összefüggésben a HT céljaival! A HT általános céljai közé tartozik, hogy a növények ápolása, a virágok bemutatása az embereket – így a klienseket is – mosolygásra készteti; így e tevékenységek összefüggésben állnak a vidámsággal, az örömteli szórakozással. Ezek a tényezôk pedig hozzásegíthetik a klienseket ahhoz, hogy magukra, mint a közösség értékes és értéktermelô tagjaira gondoljanak; akik fölött a „közösség” SZEMLE

83


vigyáz, de egyben olyan készségeket is elsajátítanak – a „kertészkedés” által –, amelyeket a közösség nagyra értékel. Ezért is szükséges, hogy a hortikulturális terapeuták önkéntesekkel dolgozzanak együtt, akik ezeket a változásokat – mint a helyi közösség tagjai – rövid távon is érzékelik.

„Zöld élmény” és „facilitált zöld élmény” mint terápiás intervenció Pretty (2004) meghatározása szerint a „zöld élmény” olyan fizikai tevékenységekhez köthetô, amelyek direkt módon kapcsolódnak a természethez. A „zöld élmény” a fizikai tevékenység és a természeti élmény szinergiájára épül. Elsôsorban egészségpromóciós célokat tölt be ez az élmény, de speciális esetekben meghatározott terápiás funkciói is lehetnek. Ilyen tevékenységek pl. a természetben végzett séta, a kerékpározás, a kertészkedés, az állagmegóvással kapcsolatos tevékenységek. A „zöld élmény” javítja a résztvevôk önértékelését, csökkenti a dühüket, a feszült állapotaikat és a depresszív tüneteiket (Pretty 2004). Elsôsorban depresszióban és szorongásos zavarok esetében javasolják a „zöldben” végzett fizikai tevékenységeket (Sempik és mtsai 2010).

Élményterápia Az élményterápia már a kertektôl elvezet a „zöld élmény” felé. Itt a „zöld környezetben” történnek a foglalkozások, speciális élmény- és kalandtúrák. A példaként bemutatott képek szenvedélybetegek élmény- és kalandterápiás „zöld élményeit” mutatják be Utah államban22 (Cirque Lodge, Sundance Utah, USA)

22

84

Forrás: http://www.cirquelodge.com/DrugRehabProgram/DrugRehabBalancedProgram.php [hozzáférés 2011. 03. 16.] SZEMLE


30–33. kép. Illusztrációk az élményterápiához

A Megálló Csoport élményterápiája A Megálló Csoport külföldi partnereivel évek óta rendez hegy- és sziklamászással egybekötött élmény- és kalandterápiás programokat fiatal drogfüggôk (illetve felépülésben levôk) számára.

SZEMLE

85


34–37. kép. Illusztrációk az élményterápiához

Ökoterápia Az a gyakorlat, amikor vulnerábilis személyek (fogyatékkal élôk vagy mentális problémákkal küzdôk) a természetben dolgoznak (akár növényekkel, akár állatokkal) azzal a céllal, hogy zöld környezetet hozzanak létre vagy ôrizzenek meg. Az elsôdleges cél a kliensek egészségének javítása, társadalmi befogadottságuk elôsegítése, a másodlagos cél a környezet kialakításának vagy megóvásának a haszna. Az ökoterápia jelentôsége:

86

SZEMLE


– a természeti és a társadalmi környezetet összekapcsolja (pl. csoportos tevékenységek a zöldben, kapcsolat állatokkal, a vadvilág megfigyelése, a természettel való egység spirituális átélése); – érzékszervi stimuláció; – fizikai aktivitás; – kiszabadulni a „modern élet” kötöttségei alól és relaxálni vagy a természetben gondolkodni, tûnôdni. Az „ökoszisztémás egészég” a transzdiszciplináris vonatkozásokat erôsíti fel, hangsúlyozva az ember-természet között létrejövô reciprok hatásokat, amelyek hozzájárulnak olyan környezet kialakulásához, amely a közösség jól-létét szolgálja. Az „ökoszisztémás egészség” két szinten valósulhat meg: – mikroszint: a terápiás folyamat; – makroszint: a tágabb társas-társadalmi környezet. Ebben az értelemben az én (szelf) egy nagyobb „egész”, az ökoszisztéma része. Az „öko-egészség” fogalma már ezt az integrált megközelítést szolgálja. Célja, hogy konszenzus és kooperáció jöjjön létre minden érdekhordozó (stakeholder) között, olyan megközelítésekkel kapcsolatban, melyek a legtöbb egészségügyi kezelésnél költség-hatékonyabbak. Az „öko-egészség” végsô soron a közegészségügy alapvetô egysége (Lebel 2003).

Kalandterápiák Korábban, a gyógyító kertek és a gyógyító tájak kapcsán már szó esett az élményterápiákról. A kalandterápiák is hasonlók ezekhez; a különbség részben az aktivitás magasabb szintjében van (élményterápia lehet a zöld környezet szemlélése is), illetve abban, hogy általában nem mesterséges környezetben zajlik a program (tehát elsôsorban nem gyógyító kertekben, hanem a „vad” természetben). A „vad” (wilderness) terápiák elsôsorban az USA-ban népszerûek; céljuk a résztvevôk (többnyire érzelmi problémákkal küzdô fiatalok) „kiszabadítása” a stresszel telített városi környezetbôl és a „szabadság”, a „vadon” megtapasztalása. Itin (1995) a kalandterápiákkal együtt elsôsorban szenvedélybetegek számára javasolja ezeket az intervenciókat. Bernstein (1998) szerint ennek az az oka, hogy a „vad” környezet elsôsorban coping viselkedési mintákat aktivál és nem pedig védekezô viselkedéseket. A terápia során a résztvevôk azonnali visszajelzéseket kapnak kockázatészlelésük realitásáról, viselkedésükrôl, együttmûködési készségeikrôl (amit e terápiák fokozottan megkövetelnek), illetve esetenként vezetési készségeikrôl. A kalandterápiák mint drogalternatívát nyújtó prevenciós programok is ismertek, ahol azoknak a drogoknak a hatásaira kínálnak „alternatívát”, melyek fokozott aktivitást váltanak SZEMLE

87


ki (pl. stimulánsok), illetve amely szerek használói vagy potenciális használói fokozott élmény- (szenzoros élménykeresés) és újdonságkereséssel jellemezhetôk. A skála másik végén elhelyezhetô drogok, amelyek elsôsorban hallucinogén, percepciós, pszichedélikus élményekkel járnak, inkább a zöld környezetben történô meditációt, mûvészi tevékenységeket lehet javasolni, mint „drogalternatívákat”. Ez különösen olyan használói, vagy vulnerábilis csoportoknál lehet hatásos, amelyek tagjai hajlamosak az ilyen tevékenységekre, az introspekcióra, a belsô élmények explorációjára.

Kertészeti terápia (hortikulturális terápia) és terápiás kertészet (terápiás hortikultúra) A kertészeti terápia (hortikulturális terápia) elôre kidolgozott terápiás célokkal foglalkozik. A növényekkel foglalkozás – egy terapeuta segítségével – új vagy elveszett készségek gyakorlására, illetve rehabilitációjára alkalmas. A kertészeti terápia hatásait így foglalhatjuk össze (Cohen 2009, Haller és Kramer 2006, Porter 2009, Porter és Porter 2010): – sokféle konzultációs (counselling) technikával lehet használni együttesen; – segíti a klienseket, hogy elérjék a terápiás céljaikat; – egyéni- és csoportfoglalkozásokra is alkalmas környezetet biztosít; – az életkorhoz és a kulturális különbözôségekhez alkalmazható; – a kliensek szocializációjában nem veszélyeztetô környezetet jelent; – elôsegíti, hogy a kliensek megújítsák életük „értelmét”; – aktív bevonódást, fizikai tevékenységet tesz lehetôvé; – szenzoros stimuláció; – elôsegíti a kliensek koncentrációját, motivációját, kézügyességét és munkaképességét; – megszabadít a stresszektôl; – elôsegíti, hogy a kliensek újrakapcsolódjanak a természettel, annak természetes ritmusával.

88

SZEMLE


38. kép. Kertészeti terápián résztvevô szenvedélybeteg kliens23

Korábban idéztük az Amerikai Hortikulturális Terápiás Szövetség egyik programleírását, most azt emeljük ki, amit a kertészeti terápia fô céljainak tartanak. Ilyen cél a memóriakárosodás csökkentése, a figyelemzavarral kapcsolatos problémák javítása, a felelôsség erôsítése, a fizikai-szenzoros képességek javítása (pl. koordináció, egyensúly), a problémamegoldó készségek javítása. A terápiás hortikultúra (terápiás kertészet) olyan tevékenységeket jelöl, amelyekben egyének vagy csoportok vesznek részt, és amelyek célja valamilyen „kertészkedés”. A hagyományos, otthoni kertészkedéstôl az különbözteti meg, hogy szervezett és formalizált módon zajlik. A kertészeti terápiához képest a fogalom sokkal tágabb tevékenységeket ölel fel, és inkább általánosságban hat a kliensek jól-létére. A két fogalmat sokszor egymás helyettesítésére is használják, ugyanakkor a kettô mégsem ugyanaz. Angol szakemberek a következôképpen tettek különbséget a két forma között: – a hortikulturális terápiában a növények használata egy képzett szakemberrel történi, ahol a növények mint céltárgyak szerepelnek, amelyekkel klinikailag elôre meghatározott célokat kívánnak elérni; – a terápiás hortikultúra egy olyan folyamat, melynek során a kliensek növények és kertek, ültetvények révén fokozzák jól-létüket (ami aktív vagy passzív formában történhet) (Sempik és mtsai 2010). Az utóbbi idôben pedig a „szociális és terápiás hortikultúra” fogalma terjed (Sempik és mtsai 2010). 23

Forrás: http://www.horticultureastherapy.com/Mitchell_Hewson_HT_resources.htm [hozzáférés: 2011. 03. 17.] SZEMLE

89


Állatok és környezet Állat-asszisztált terápiák Az állat-asszisztált tevékenységeknek csak egy része a terápia. A többi esetben általánosságban a kliens-állat interakción van a hangsúly, amely általánosabb társas, motivációs, tanulási vagy rekreációs célokat követ. Az állat-asszisztált terápiáknál meghatároznak egy terápiás fókuszt, ami a terápiás folyamatot irányítja. Az elôbbire példa az, amikor a kliensek állatok társaságában töltenek el hosszabb-rövidebb idôket („állat-alapú zöld gondozás”). A legtöbb esetben a lóval végzett állat-aszszisztált tevékenységek is felbonthatók „egyszerû” lovaglásra (nem-specifikus célokkal) és hippoterápiára, amikor a lovaglás a pszichoterápia része és a lovaglás is a terapeuta részvételével zajlik. Kardos Edina, a Magyar Lovasterápiás Szövetség24 részérôl a következôképpen foglalja össze a ló-asszisztált terápia lényegét (hosszabban idézünk a honlapról) (lásd még: Kardos 2009): „Ló mediált pszichoterápia (más néven: ló-asszisztált/facilitált vagy lovas pszichoterápia) a lovas terápia legfiatalabb ága. A Magyarországon frissen szárnyait bontogató lovas pszichoterápiát azonban külföldön, így Németországban, Ausztriában és Hollandiában már nagy gyakorlattal és komoly eredményeket elérve alkalmazzák. Magyarországon 2004-ben indult az elsô képzés pszichológusok számára, a Magyar Lovasterápia Szövetség szervezésében, külföldi kiképzôk meghívásával. A ló-mediált pszichoterápia a ló-páciens-terapeuta háromszögében zajlik, melyben a ló, mint koterapeuta, facilitálja a terápiás folyamatot: – Hamar megtöri a védekezési mechanizmusokat („jégtörô funkció”). – A klienst egy nem-fenyegetô modorban ösztönzi kihívásra. – A ló egy elfogadó, ôszinte társ (megkérdôjelezhetetlenül hiteles). – Motiváló tanulási légkört teremt. – Terápiás kapcsolatot épít, természeténél fogva kíváncsi, kezdeményezô. – Azonnali ok-okozati helyzetet alakít ki, közvetlen visszajelzést ad. – Csökkenti a reménytelenség érzetét (erôt, biztonságot sugároz). – Megfogja és megtartja a figyelmet. – Erôsíti az ént és az önkontroll érzetét. – Fejleszti a szociális készségeket. A ló asszisztált pszichoterápia alkalmas a legtöbb pszichiátriai betegség kezelésére, így affektív, depresszív kórképek, szorongásos zavarok, személyiség- és viselkedészavarok, szenvedélybetegek terápiájában is eredményesen használható. 24

90

http://www.lovasterapia.hu/text3/ [hozzáférés: 2011. 03. 17.] SZEMLE


Schizofrének kezelésében is sikeresen alkalmazott kiegészítô terápiás forma, az akut pszichotikus fázisokat kivéve. Gyermek pszichopatológia területén a lovas pszichoterápia nagyon jól használható depressziós és szorongásos zavarok, magatartászavarok, autisták, hiperaktív és figyelemzavarral küzdô, valamint kötôdési zavaros gyerekek terápiájában. A lovas terápia megkezdése elôtt természetesen mérlegelni kell az indikációkat és kontraindikációkat és mindenképpen az egészségügyi állapotra vonatkozó orvosi javaslatot kell kérni. A lovas pszichoterápiához, más lovas terápiás formákhoz hasonlóan, képzett terapeuta (itt: módszer specifikusan képzett pszichológus), képzett terápiás ló, valamint nyugodt és biztonságos környezet szükséges. A terápia során a terapeuta a paciens lóval való kapcsolatában és a lóval megélt helyzetek során megjelenô élményanyaggal dolgozik. A ló hûen tükrözi gondozója, lovasa lelkiállapotát és annak legfinomabb rezdüléseire azonnal reagál. A lovak által nyújtott „tükör” jól használható a terápiás folyamat során, mind a problémák feltérképezése, „megjelenítése”, az azzal való szembesítés, valamint a terápia során bekövetkezô változás megerôsítéseként egyaránt. A paciens problémájától és életkorától függôen, a terápia során megjelenô élményanyag különbözô módokon kerülhet feldolgozásra, rajzos, verbális, írásos vagy akár dramatikus módon. A ló-mediált pszichoterápia alkalmazható önmagában vagy más módszerekkel kombinálva, feltáró, tüneti vagy önismereti céllal, a célkitûzéshez illeszkedô rövid, hosszú vagy epizodikus lefolyással. A lovas pszichoterapeuta számára rendelkezésre álló eszköztár széles, különbözô „meghívó” helyzetekben dolgozhat a pacienssel: a lovak megfigyelésén, egymás közötti illetve az emberrel való kommunikációjuk páciens általi értelmezésétôl, a lovakkal való közvetlen kontaktus felvételén át, amely történhet ápolásuk közben vagy körkarámos helyzetben, a lovon való munkáig (vezetés, futószárazás, önálló lovaglás). A terápia egyaránt történhet egyéni vagy csoportos formában, a problémához és a célkitûzéshez illeszkedô módon. A lovaglás nyújtotta pozitív fizikai hatásokon túl, mint amilyen az izomerô fokozódása, a koordináció és a reflexek javulása, az átgondolt és összehangolt cselekvés, a görcsösség csökkenése, a légzés és keringés javulása, a lovas pszichoterápia számára a lovaglás pszichológiai és szociális hatásai kiemelten fontosak. A lovakkal való munka során a közvetlen visszajelzések által kísért személyes fejlôdés megtapasztalásával a kliens önbizalma fokozatosan nô. A lovaglás során leküzdött nehézségek, a foglalkozások során kitûzött célok elérése a teljesítmény érzését és komoly sikerélményt jelentenek.”

SZEMLE

91


A „zöld gondozás” kapcsolata más terápiás megközelítésekkel Foglalkozásterápia A foglalkozásterápia fô célja az, hogy elôsegítse, hogy a kliensek kielégítô és produktív életet éljenek akkor is, amikor foglalkozási teljesítményük vagy a munkában történô részvételük korlátozott. A „zöld gondozás” esetében a foglalkozásterápia kapcsolatban áll a zöld környezettel, vagy ott valósul meg. A jól megválasztott „zöld” foglalkozásterápia hozzájárul a kliensek kompetencia-érzésének kialakításához, ahhoz, hogy átéljék, képesek megtenni olyan dolgokat, amiket korábban nem. Ez hozzájárulhat ahhoz is, hogy magukat nem mint betegeket vagy klienseket képzeljék el, hanem a társadalom többi tagjához hasonló egyénnek.

Terápiás közösség Ami a „zöld gondozással” közös, az a mindkettôben jelenlevô és középponti helyzetû metaforarendszer: a változás, a növekedés és a transzformáció. Mindkettô tartalmaz terápiás és tanulási folyamatokat is.

A „zöld gondozás” elméleti háttere „Biofília” A „biofília” fogalom megalkotói szerint ez az ember belsô érzelmi vonzódása más élô organizmusokhoz. A „belsô” itt genetikailag is értendô, mint az emberi természet egyik alkotóeleme. A „biofília” – más komplex viselkedésekhez hasonlóan – tanulási folyamatokon keresztül nyilvánul meg. A „biofília” így nem egyszerûen egy ösztönös megnyilvánulás, hanem tanulási folyamatokkal alakított szabálygyûjtemény (Kellert és Wilson 1993, Wilson 1984). A „biofília” fogalma arra keresi a választ, hogy az éltre és az életszerû folyamatokra fókuszáló belsô viszony miért elsôdleges biológiai szükségletünk, miért része ez evolúciós biológiai örökségünknek. Ez a szükséglet nemcsak az anyagi és fizikális, szomatikus fenntarthatóságunkra vonatkozik, hanem a humán irányultságra is esztétikai, kognitív, spirituális értelemben. Így ez az evolúciós szükséglet az etikus emberi gondoskodás, a környezet és a biodiverzitás fenntartásának alapját alkotja. A nyugodt állatok pl. – ebben a gondolatmenetben – azt jelzik, hogy az egyén biztonságban érezheti magát, nincs veszély, így az egyén elengedheti magát. A parkok és kertek szintén azt jelzik, hogy a környezet biztonságos, a relaxált állapotot nem veszélyezteti semmi.

92

SZEMLE


Figyelem-helyreállítás Kaplan és Kaplan (1989) különbözô tájak iránti preferenciákat vizsgált, majd ezek nyomán megalkották a „helyreállító környezet” fogalmát, mely a tág értelemben vett mentális „fáradtságból” történô felépülést segítik elô. Felfogásukban a mentális fáradság azért keletkezik, mert az emberek a különbözô feladatok végrehajtása során a figyelmüket egy-egy meghatározott feladatra irányítják. A természet szemlélete, amely „magától értetôdôen” érdekes vagy izgalmas, akaratlan figyelmet vált ki, amelyhez nem szükséges semmilyen erôfeszítés, így ez a figyelem helyreállító jellegû. A helyreállító tapasztalat jellemzôi: – távol lenni: a rendszeres élettevékenységektôl megszabadulva lép fel ez az állapot, ami elsôsorban észlelésbeli és nem feltétlenül fizikai változás; – izgalom: az a tulajdonsága valaminek (pl. egy tájnak), hogy erôfeszítés nélküli figyelmet vált ki, így az irányított figyelem a megnyugvást szolgálhatja. Az izgalom folyamat – egy bizonyos tevékenység végzése, tartalom – a tapasztalt valóság belsô tulajdonsága (pl. amit egy tájkép „automatikusan” kivált); – terjedelem: a környezet egy tulajdonsága, amely azt az érzést közvetíti az egyén felé, hogy ô egy „másik, teljes világban” létezik; ennek a tapasztalatnak értelme és struktúrája van; – kombatibilitás: az egyén affinitása a környezet felé; ez jelenthet valamilyen tevékenységet is az adott környezetben, amelyhez nem szükséges irányított figyelem. Kaplan és Kaplan (1989) felhívják a figyelmet arra, hogy az irányított figyelem helyreállása, felépülése nemcsak az egyetlen haszon, amit a helyreállító környezet kínál. A különbözô helyreállító környezet-elemek különbözô szintû figyelemhelyreállítást tesznek lehetôvé: megkülönböztetnek „kemény” és „puha” környezetet az alapján, mennyire izgalmas az adott környezet. A „kemény” környezet olyan intenzív élményeket vált ki, hogy azok teljesen lekötik a figyelmet és kevés lehetôséget adnak a gondolkodásnak, míg a „puha” környezetek csak moderált figyelmet igényelnek, így több lehetôség van a reflexióra. „Kemény” környezet lehet pl. a vidámpark, a rock-koncert, a bárok, videójátékok, míg a természeti környezetek a „puha” környezet példái (Kaplan 1995, Herzog és mtsai 1997).

Természet és a stresszbôl való felépülés Roger Ulrich (1983, 1984) modelljében a természetes tájak és maga a természet hatása is evolúciós okokkal magyarázható, ezért nem igényel külön erôfeszítést a szemlélésük (szemben az elôzôekben bemutatott, a Kaplan szerzôpáros által leírt megközelítéssel). Ulrich szerint, mivel az evolúció természetes környezetben ment végbe, ez azoknak az egyéneknek kedvezett, akik már eleve jó kapcsolatot SZEMLE

93


alakítottak ki a természettel. Így a helyreállító természeti környezetben történô, stressztôl való megszabadulás, pontosabban a helyreállítás/felépülés evolúciós elôny (és nem valamely kognitív erôfeszítés függvénye). Ulrich (1984) egy tanulmányában beszámol klocisztektómiás betegek egy csoportjáról, akik gyorsabban felépültek, miközben a kórházi ágyúkból fákat láttak, mint azok, akik csak kôfalakat. Egy másik tanulmányában olyan eseteket mutat be, ahol a résztvevôk szívritmusát és EMG aktivitását monitorozták; a stresszel telített filmet nézôk pszichofiziológiai értékei hamarabb „helyreálltak”, ha természeti képeket néztek, mint azoknál, akik autóforgalmat vagy gyalogos bevásárlóközpont képeit nézték (Ulrich és mtsai 1991). Így érthetôvé válik, hogy a természetben végzett tevékenységek, a terápiás kertészet és a kertészeti terápia miért elônyösebb más csoportos, készségfejlesztô tevékenységeknél: a magyarázat a természeti környezet evolúciós hatásaival magyarázható.

Jelenlét-elmélet Az elmélet szerint a gondozó környezetbe történô bevonódás az intimitás és a bevonódás univerzális szükségletére adott válasz (Kal munkásságára hivatkozik Sempik és mtsai 2010). Az embereknek a társas környezettôl elônyük származik, és negatív hatással van rájuk az, ha ettôl a környezettôl elvágva érzik magukat. A jelenlét-elmélet szerint a gondozó a kliensnek „gondozói jelenlétet” biztosít, melyben nincs hierarchikus kapcsolat, nem határoznak meg megoldandó problémákat vagy elérendô célokat, nem terveznek semmit. A gondozó pusztán csak figyelmesen „jelen van”. Így a kliens átélheti, hogy – pozitív értelemben – figyelembe veszik, „látják” ôt, ô is „számít”. Ott lenni, együtt lenni, együtt csinálni dolgokat – ezek az elmélet fô gyakorlati eszközei.

Megközelítések a humanisztikus pszichológia irányából A humanisztikus pszichológia fô tanítása az értelemkeresés. A növekedés, fejlôdés, értelemkeresés és önaktualizálás olyan szükségletek, amelyeket ki kell elégíteni (Maslow 1971). Az utak azonban egyénenként különböznek. A teljes bevonódás egy tevékenységbe és annak sikerének teljes átélése a Csíkszentmihályi-féle „áramlás” (flow) élményhez vezethet (Csíkszentmihályi 1996). A tevékenység belsô forrásokból, intrinzik módon nyeri el a jutalmát, ebben az értelemben nem igényel külön tevékenységet. Franklnál (1959) az értelemkeresés áll a személyes élet középpontjában. Antonovsky (1987) „szalutogenetikus” modellje a személyes koherencia-érzést állította a középpontba, ami a beteg és az egészséges kontinuum két végpontján levô egyéneket a legjobban megkülönbözteti egymástól.

94

SZEMLE


A „felépülési-modell” A megközelítés kulcsszavai a fenntarthatóság, a holisztikus megközelítés, az autentikusság, a növekedés és a fejlôdés – ezek egyfelôl, mint a tradicionális pszichiátriai ellátás kritikája jelennek meg, másfelôl pedig a „zöld gondozásnak” is alapelemei. Az érték-központú gondolkodás a „zöld gondozásnál”, de a terápiás közösségeknél is megjelenik. A kreativitás értékesebb, mint a szórakoztatás vagy a „szórakozni” állapot; az inspiráció, a belsô életünk felfedezése, az érdeklôdô közönség jelenlétének megtapasztalása fontosabb számunkra, mint a passzív cselekvés vagy szemlélôdés (Walters 1994).

Egészség fejlesztés A WHO Ottawa Kartája szerint értelmezett egészségfejlesztés – többek között – az egészséges és támogató környezetet, az ebben a környezetben végbemenô közösségi tevékenységeket is tartalmazza. Mindezek a „zöld gondozás” elemei is.

Szociális inklúzió A társas-társadalmi bevonódás különbözô szintjei szintén részét képezhetik a „zöld gondozás” hatóerôinek. Burchardt és munkatársai (2002) négy kulcsdimenziót írtak le a szociális inklúzió összetevôiként: fogyasztás, elôállítás, társas interakció és politikai elkötelezettség. Nemcsak felsorolásról van szó, hanem egyre jelentôsebb szociális bevonódásról (szembeállítva a társadalmi kirekesztés, a szociális exklúzió fogalmával). A fogalom értelmezhetô a „zöld gondozás” során megvalósuló társas folyamatokra, sôt, akár még az állatokra is: azokra a módszerekre, ahol az állatok jelenléte, gondozása is a terápia része.

Zöld környezet és mentális egészség: eredményesség-vizsgálatok Fizikai aktivitás A szisztematikus irodalomelemzés szerint (11 hivatkozást találtak) a természeti környezetben végzett fizikai tevékenység revitalizációs érzésekkel, pozitív bevonódottsággal, csökkent feszültséggel és konfúzióval, csökkent düh-szinttel és depresszióval, megnövekedett energia-érzéssel járt együtt, összehasonlítva olyan SZEMLE

95


fizikai tevékenységgel (többnyire futás), amit zárt térben végeztek (Coon 2011). A hatás egyik összetevôje lehet, hogy mi történik a zöld környezetben. Barton, Hine és Pretty (2009) vizsgálatai szerint a séta az önértékelést és a hangulatot fokozta, míg a depresszió, a düh, a feszültség és a konfúzió érzését csökkentette. Egy másik szisztematikus irodalom-áttekintés (Sandercock és mtsai 2010) gyerekek különbözô fizikai aktivitás szintjeit vizsgálta az épített környezet vonatkozásában. A szerzôk 18 tanulmány alapján megállapították, hogy a „szuburbán” (kertvárosi) gyerekek mutatták a legnagyobb fizikai aktivitást, ôket követték a vidéki, majd a városi gyerekek, de az utóbbi két csoport között nem volt lényeges különbség.

A „zöld élmény” hatásai Egy metaanalízis a „zöld élmény” dózisát vizsgálta: mennyi szükséges ahhoz, hogy érzékelhetô változás keletkezzen az önértékelésben és a hangulati állapotban (Barton és Pretty 2010). A 10 tanulmányozott publikáció arra utal, hogy a rövid „zöld élmény” több elônnyel jár; de minden zöld természeti környezet pozitív hatással van a mutatókra, a szerzôk külön kiemelik a víz jelenlétének pozitív hatásait. A mentális problémákkal küszködôknél, illetve a fiataloknál és az idôseknél a hatás nagyobb volt. Pretty és munkatársai (2007) a „zöld élmény” hatásait vizsgálták olyan módon, hogy tíz, a zöld környezetben végzett tevékenység hatásait elemezték. Ezek a tevékenységek a következôk voltak: séta, kerékpározás, lovaglás, horgászás, csónakázás, állagmegóvó munkálatok. A fizikai tevékenységek az egészséges személyek esetében növelte az önértékelést és javította a hangulati állapotukat. A változásokban szerepe volt a tevékenység típusának, hosszának és az intenzitásának. Tehát az összes, a „zöldben” végzett tevékenység javította a résztvevôk lelki egészségét; így megállapítható, hogy a „zöld élménynek” jelentôs szerepe lehet a közegészségügyi és a környezeti egészségpolitikában. Hasonló tapasztalatokról számolt be MacKay és Neill (2010) is egy rigorózusabb metodikát választva (kváziexperimentális vizsgálati elrendezés). A szerzôk különbözô, szintén a „zöldben” végzett tevékenységeket vizsgáltak: országúti, csoportos kerékpározás, hegyi kerékpározás, hegymászás, tájékozódási futás, fás-bozótos területen való futás, ugyanitt éjszakai kerékpározás, a természetben folytatott „fitnesz boksz”, kajakozás és séta. Az egyes tevékenységek csökkentették a szorongást, azonban a csökkenés mértéke ebben a vizsgálatban nem függött az egyes tevékenységek intenzitásától és idôtartamától. A tevékenységek típusától viszont igen: a legnagyobb hatást az országúti kerékpározás, a fitnesz boksz és a hegyi kerékpározás váltotta ki. A szorongás csökkenés szintén kapcsolatban volt azzal, hogy a résztvevôk a környezetet mennyire tartják „zöldnek” (azaz, mennyire mesterségesnek és városinak vagy mennyire természetesnek).

96

SZEMLE


Egy másik munkacsoport (Pretty és mtsai 2005) futás közben különbözô tájakat mutatott a résztvevôknek: vidéki kellemes és nem kellemes, városi kellemes és nem kellemes képeket. A futás önmagában csökkentette a vérnyomást és növelte az önértékelést és javította a hangulatot. A vidéki és a városi kellemes környezet nagyobb hatást ért el, mint a két másik, kellemetlen. Kiemelendô, hogy a vidéki kellemetlen képeknek sokkal kisebb hatásuk volt, mint az összes többinek – sôt, esetenként inkább negatív hatású volt! A „zöld környezet” bizonyos formái (ha lehet ezt egyáltalán „zöld környezetnek” nevezni) még akár negatív hatással is lehetnek az egyének lelki egészségére!

A virágok (a virág ajándékok) hatása az élettel való elégedettségre25, 26 A kutatók 10 hónapos idôtávban vizsgálták, hogy a virágoknak és az élettel való elégedettségnek milyen kapcsolata van. A fôbb megállapításaik a következôk voltak: – A virágok közvetlenül hatottak a boldogság-érzésre. Az összes vizsgálati személy (aki virág-ajándékot kapott) „igazi” vagy „izgalmas” mosolyreakciót mutatott, miután megkapta a virág ajándékát. A hatás életkortól független volt. – A virágoknak a hangulatra hosszú távú hatásuk volt. A vizsgálati személyek kevésbé érezték magukat depressziósnak, szorongónak és agitáltnak a virág megkapása után; az ajándék után nagyobb élvezetrôl és az élettel való elégedettségrôl számoltak be. – A virágoknak közvetlen hatásuk volt: a virágok jelenléte növelte a családi és a baráti kontaktusok számát. A kutatás során azt is vizsgálták, hogy a virágok hol fejtik ki a legnagyobb hatást: ezek a látogató számára is látható, nyitott terek voltak (pl. nappali, étkezô): ezzel a kutatók azt látták alátámasztani, hogy a virágok a társas „megosztás” szimbólumai.

A „gondozói farmok” hatásai Hine (2008) a „gondozói farmok” hatását tanulmányozta Angliában. Tapasztalatai alapján ajánlásokat fogalmazott meg a „gondozói farmok” indikációira vonatkozóan az egészségügyi és a szociális szakemberek számára. Hine, Peacock és Pretty (2008) hasonlóképpen a „gondozói farmok” hatásait tanulmányozták, elsôsorban a résztvevôk pszichológiai egészségét és jól-létét. 25

26

Diane Rel és Sheri Dorn: Horticulture: Meeting the Needs of Special Populations – hivatkozott tanulmány. http://www.aboutf lowers.com/f lower-a-plant-information-and-photos/meanings-offlowers/481-flowers-and-meanings-flower-meanings.html [hozzáférés: 2011. 03. 31.] SZEMLE

97


Hollandiában a „gondozói farmok” népszerûnek tekinthetôk, 2008-ban 800 ilyen farm volt található az országban, 2005-ben kb. 10 ezer klienst láttak el: elsôsorban tanulási nehézséggel, mentális problémákkal küzdôket, fiatalokat, illetve idôseket. Hassink és munkatársai (2010) ezeket a „gondozói farmokat” vizsgálta kvalitatív interjúk segítségével. Az interjúkból a „gondozói farmok” alapvetô funkciói rajzolódnak ki. Ilyen a farm közössége (ez volt a leglényegesebbként említett tényezô), a farmerek attitûdje a kliensek iránt, a nem-gondozói környezet jelentôsége (azaz, a kliensek úgy érezték, „normális” életet élhetnek a farmon, nem tekintik ôket betegnek, nagyobb a személyes szabadságuk is), a munka (itt az értelmes, céllal rendelkezô munkát emelték ki, amelyet képességeik szerint végezhettek; a farm sokféle tevékenységnek teret adott; itt emelték ki az állatok, az állatgondozás szerepét), a zöld környezet szerepe (a természet megtapasztalása és a természet mint új tér az élettevékenységeik számára, szemben a megszokott, korábbi, többnyire városi környezettel). A szerzôk konklúziója szerint a „gondozói farmok” a kliensek erôsségeire építenek, elôsegítik esélyerôsítésüket (empowerment). Ez kiteljesedik a támogató közösség szerepében, a bizalom kiépülésében a farmon élô emberek között (kliensek, farmerek, hivatásos segítôk). A folyamatban a farmereknek döntô szerepük van. A „gondozói farmok” végeredményképpen hozzájárulnak a „jó életrôl” vallott felfogás érvényesüléséhez: integrált, rendezett, értelmes tevékenységek végzése; a „normális” életre történô fókuszálás, a munkavégzés típusának megválaszthatósága a képességek és az érdeklôdés alapján, a kialakuló társas kapcsolatok, társas hálók.

Ökológiai tudás Az ökológiai tudás az egy fôre jutó jövedelemmel fordított arányban változik (Pilgrims és mtsai 2008, Cullens és mtsai 2007). A civilizációs fejlôdés során elveszítjük a környezetre vonatkozó tudásunkat. Ez abból a szempontból fontos, hogy a fejlôdô országokban hogyan lehet ezt a veszteséget megelôzni, illetve hogyan tudunk újra szert tenni ilyen tudásra. Az ökológiai tudás együtt jár a környezet megóvásával, ami a fenntartható fejlôdéshez elengedhetetlen. Egy szerzôcsoport (Pilgrim, Smith és Pretty 2007) az „ecoliteracy”, az „ökológiai olvasás”, mint az ökológiai tudás egyik speciális formájának a fogalmát vezetik be. Az ökológiai olvasás szoros kapcsolatot mutat a környezet fejlesztésével, megôrzésével. A nagyobb „ökoolvasási” értékkel bíró városlakók pl. gyakrabban látogattak vidékre vagy vidéken nevelkedtek, illetve éltek.

98

SZEMLE


A kertek textualitása27 A textuális fordulat a társadalomtudományok területén néhány évtizede bekövetkezett változás, ami illeszkedik a kognitív ismeretelméleti fordulathoz. A társadalomtudományok területén a textuális, vagy némileg leegyszerûsítve, a narratív fordulat azt jelenti, hogy próbáljuk meg az érdeklôdés középpontjában álló tudományterületet mint szöveget olvasni és értelmezni! A kertek (vagy szorosabban a gyógyító kertek) értelmezéséhez – és egyben keletkezéstörténetükhöz is – jó kiindulásul szolgálhatnak a tájképfestészet alkotásai a különbözô korokból. Egy pillanatra feledkezzünk meg arról, hogy e képeket festômûvészek ábrázolták, inkább koncentráljunk arra, hogy e tájak mit jelentenek a számunkra? Tegyük fel, hogy ezek alkotói nem festômûvészek, hanem tájépítészek és kertépítôk voltak! Ebben az esetben, mit látunk, mit kíván egy „tájépítész-kertépítô” üzenni a nézônek, milyen történetet kíván elôadni a látogatónak? Szimbólumok és metaforák. A „belépés”, a „kapu” jól ismert szimbólumok. Korábban az „utat” is bemutattuk (mint a felépülô szenvedélybetegek „útját”), most még a labirintust is idevehetjük. Pszichiátriai betegek számára nem ajánlott a bonyolult elrendezés, de a korábbi, az élménykertekkel kapcsolatos labirintus inkább egyfajta önértékelés növelô funkciót tölt be, hiszen – néhol direkt, máshol kevésbé egyértelmû – eligazítást is kínál a sétáló számára. Így a sétáló „megoldja” a labirintust, kitalál belôle, amit összefüggésbe hozhat a mindennapi életbeli „tévelygéseivel”. 39. kép. Belépés a „kertbe”28

27

28

29

40. kép. Az „új élet”29

László János (2005). A történetek tudománya. Bevezetés a narratív pszichológiába. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest. http://www.rootscultivation.com/#!viewstack1=open-gate/viewstack0=resources [hozzáférés: 2011. 03. 31.] Forrás: http://www.istockphoto.com/browse/nature/nature-symbols-metaphors/593 [hozzáférés: 2011. 04. 01.] SZEMLE

99


41. kép. „Felfüggesztve”

42. kép. Magányos fa a sivatagban

43. kép. Egyensúly

100

SZEMLE


44. kép. Természet és civilizáció

45. kép. Természetés civilizáció30

30

Forrás: http://lornasupdates.blogspot.com/2010_07_01_archive.html [hozzáférés: 2011. 04. 01.] SZEMLE

101


46. kép. Az ünneplés tere: hangsúly a nemzeti szimbólumokon

A kert mint szimbólumrendszer31. Magyarország földrajzi középpontja: Pusztavacs. Pusztavacson különbözô, a magyarság történetét szimbolizáló alkotást helyeztek el a tájban. 47. kép. Pusztavacs: a Magyarország földrajzi középpontját jelölô gúlatorony

31

Forrás: http://thinkingardens.co.uk/articles/the-battery-bosque-prairie-as-metaphor-by-jamesgolden/ [hozzáférés: 2011. 04. 01.]

102

SZEMLE


48. kép. A pusztavacsi templomrom és az aradi vértanúk kopjafái

49. kép. Pusztavacs: emlékjelek az ország közepén A fa mint jelkép. Erre is láttunk már példákat: a kötelekkel megtámasztottkitámasztott fa, mint ami önmagában – még – nem tud „megállni”. További metaforákkal és szimbólumokkal is találkozhatunk a fa kapcsán: ehelyütt csak néhányat emelünk ki, hiszen a témának óriási irodalma van! Utalunk a kertek textualitása részre; ugyanígy, láthatjuk, hogy a fáknak is történetük van! 50. kép. A Bibliában is emlegetett „legôsibb fa” a cédrus

51. kép. A fa mint a pszichés rugalmasság (reziliencia) és a megküzdés szimbóluma

SZEMLE

103


52. kép. A fa mint az emlékezés és a múlt megtestesítôje: a bal oldalon a Waterloo-i fa (New York állam, USA), a jobb oldalon pedig a nagasaki atomtámadást túlélô fa

53. kép. Közös faültetés mint az újjászületés szimbóluma (a Katrina hurrikán sújtotta New Orleans-ban)

104

SZEMLE


Magyarországon sajátos hagyománya van a történeti alakokról elnevezett fáknak. Ebben a tanulmányban a fa mint szimbólum és a kertek, tájak textualitása téma szemléltetésére mutatunk be néhány „történelmi fát”! 54. kép. Mátyás király fája Bajmócon (Bojnice) a vár udvarán

55. kép. Mátyás király fája Kisgyôrön

SZEMLE

105


56. kép. Rákóczi fája Ordason

57. kép. Az Erkel-fa Gyulán

106

SZEMLE


A kert a virtuális térben32. Egy, kisebb gyerekek számára kifejlesztett játékprogram is a kertre, a kertrôl már kisgyermekkorban is megszerzett ismereteinkre épít. Ha a program megjelenô képén – ami egy kert – különbözô pontokra kattintunk, különbözô feladatokat kell megoldanunk: elkapni a szálló virágokat, kinyitni a zárt szirmú virágokat. Mindezekért jutalompontokat kaphatunk. Valószínû, nem véletlen, hogy a játékprogram készítôi a kisgyerekeket megcélzó – képességfejlesztô – játékukban éppen a kertnek tulajdonítottak ilyen jelentôséget! De azért azt gondoljuk, bármilyen szép és „valóságos” ez a kert, az igaz zöld élmény odakint vár bennünket! 58. kép. A játékprogram „kert-összetevôi”

32

http://digitalbeginnings.blogspot.com/2008_01_01_archive.html [hozzáférés: 2011. 04. 01.] SZEMLE

107


59. kép. A játékprogram egy másik háttere

Hivatkozások Antonovsky, A. (1987). Unravelling the Mystery of Health. How People Manage Stress and Stay Well. San Francisco: Jossey-Bass. Barton, J. & Pretty, J. (2010): What is the Best Dose of Nature and Green Exercise for Improving Mental Health? A Multi-Study Analysis. Environmental Science and Technology, 44, 10: 3947–55. Barton, J., Hine, R. & Pretty, J. (2009). The health benefits of walking in greenspaces of high natural and heritage value. Journal of Integrative Environmental Sciences, 6, 4: 1–18. Bernstein, E. (1998). Ecology and the Jewish Spirit. Woodstock, VT, Jewish Lights Publishing, Longhill Partners Inc. Burchardt, T., Le Grand, J. & Piachaud, D. (2002). ‘Degrees of Exclusion: Developing a Dynamic, Multidimensional Measure’. In. J. Hills, J. Le Grand, & D. Piachaud (szerk.) Understanding Social Exclusion. New York: Oxford University Press. 30–43 Cohen, M. (2009). Educating-counseling-healing with nature: Ecopsychology in action. http://www. ecopsych.com/index.html [hozzáférés: 2011. 03. 17.] Coon, J. T., Boddy, K., Stein, R., Whear, J., Barton, M. & Depledge, H. (2011). Does Participating in Physical Activity in Outdoor Natural Environments Have a Greater Effect on Physical and Mental Wellbeing than Physical Activity Indoors? A Systematic Review. Environmental Science & Technology, DOI: 10.1021/es102947t

108

SZEMLE


Cornille, T. A., Rohrer, G. E., Phillips, S. G. & Mosier J.G. (1987). Horticultural therapy in substance abuse treatment. J. Therapeutic Horticulture, 2: 3–8. Cullen, L., Smith, D. J., Pretty, J. & Pilgrim, S. E. (2007). The links between local ecological knowledge and wealth in indigenous communities. International Journal of Social Sci, 2, 1: 289–299. Csíkszentmihályi, M. (1996). Creativity: Flow and the Psychology of Discovery and Invention. New York: Harper Perennial. Frankl, V. (1959). Man’s Search for Meaning. Boston, Massachusetts: Beacon Press. Haller, R. L., & Kramer, C. L. (2006). Horticultural therapy methods: Making connections in health care, human service, and community programs. Binghampton, NY: The Haworth Press, Inc. Hartig, T. & Cooper, M. C. (2006). Essay Healing gardens – places for nature in health care. Lancet, 268: 536–537. Hassink, J., Elings, M., Zweekhorst, M., van den Nieuwenhuizen, N. & Smit, A. (2010). Care farm sin the Netherlands: Attractive empowerment-oriented and strenghts-based practices int he community. Health and Place, 16: 423–430. Haubenhofer, D. K., Elings, M., Hassink, J. & Hine, R. E. (2010). The Development of Green Care in Western European Countries. Explore, 6, 2: 106–111. Herzog, T. R., Black, A. M., Fountaine, K. A. & Knotts, D. J. (1997). ‘Reflection and attentional recovery as distinctive benefits of restorative environments’. Journal of Environmental Psychology, 17: 165–170. Hewson, M. L. (1994). Horticulture as therapy. Greenmor Printing Company Limited, Guelph, Ontario, N1K 1B1. Canada. Hine, R. (2008). Care farming: Bringing together agriculture and health. ECOS, 29, 2: 42–51. Hine, R., Peacock, J. & Pretty, J. (2008). Care farming in the UK: Contexts, benefits and links with therapeutic communities. Int. Journal of Therapeutic Communities, 29, 3: 245–260. Itin, C. (1995). Adventure therapy and the addictive process. J Leisur, 22: 29–37. Kaplan, S. (1995). ‘The restorative benefits of nature: toward an integrative framework’. Journal of Environmental Psychology, 15, 169–182. Kaplan, R. & Kaplan, S. (1989). The Experience of Nature: A Psychological Perspective. New York: Cambridge University Press. Kardos E. (2009). A lovas pszichoterápia lehetôségei a szenvedélybetegek rehabilitációjában. In: Demetrovics Zs. (szerk.): Az Addiktológia alapjai III. Eötvös Kiadó, Budapest, 415–428. Kellert, S. R., & Wilson, E.O. (szerk) (1993). The Biophilia Hypothesis. Island Press. Lebel, J. (2003). Health: an ecosystem approach. Ottawa, Canada: International Development Research. MacKay, G. J. & Neill, J. T. (2010). The effect of „green exercise” on state anxiety and the role of exercise duration, intensity, and greenness: A quasi-experimental study. Psychology of Sport and Exercise, 11: 238–245. Maslow, A. H. (1971). Towards a Psychology of Being. Rotterdam, Netherlands: Lemniscaat. Pilgrim S. E., Cullen, L., Smith, D. J. & Pretty, J. (2008). Ecological knowledge is lost in wealthier communities and countries. Environmental Sci & Tech, 42, 4: 1004–09. Pilgrim, S., Smith, D. J. & Pretty, J. (2007). A cross-regional quantitative assessment of the factors affecting ecoliteracy: implications for conservation policy and practice. Ecological Applications, 17, 6: 1742–51. Porter, J. Y. (2009). Going green in counseling. Career Developments, 26, 1: 18–19. SZEMLE

109


Porter, J. Y., & Porter, W. C. (2010). Transforming counseling pedagogy with horticulture therapy techniques. http://counselingoutfitters.com/vistas/vistas10/Article_52.pdf [hozzáférés: 2011. 03. 17.] Pretty, J. (2004). How nature contributes to mental and physical health. Spirituality and Health International, 5, 68–78. Pretty, J.(2006). Physical activity in modern society: is there also an environmental benefit? Environmental Conservation, 33, 2: 87–88. Pretty, J., Hine, R. & Peacock, J. (2006). Green Exercise: The benefits of activities in green places. The Biologist, 53, 3: 143–148. Pretty, J., Peacock, J., Hine, R., Sellens, M., South, N. & Griffin, M. (2007). Green Exercise in the UK Countryside: Effects on Health and Psychological Well-Being, and Implications for Policy and Planning. Journal of Environmental Planning and Management, 50, 2, 211–231. Pretty, J., Peacock, J., Sellens, M. & Griffin, M. (2005). The Mental and Physical Health Outcomes of Green Exercise. International Journal of Environmental Health Research, 15, 5: 319–337. Richards, H. J. & Kafami, D. M. (1999). Impact of Horticultural Therapy on Vulnerability and Resistance to Substance Abuse Among Incarcerated Offenders. Journal of Offender Rehabilitation, 29, 3–4: 183–193. Samson, C. & Pretty, J. (2006). Environmental and health benefits of hunting lifestyles and diets for the Innu of Labrador. Food Policy, 31, 6: 528–553. Sandercock, G., Angus, C. & Barton, J. (2010). Physical activity levels of children living in different built environments. Preventive Medicine, DOI:10.1016/j.ypmed. [Letöltés: 2010. 01. 05.] Sempik, J., Hine, R. & Wilcox, D. (szerk) (2010). Green Care: A Conceptual Framework, A Report of the Working Group on the Health Benefits of Green Care. COST Action 866, Green Care in Agriculture, Loughborough: Centre for Child and Family Research, Loughborough University. Ulrich, R. S. (1983). Aesthetic and affective response to natural environment. In I. Altman & J.F. Wohlwill (szerk): Human Behaviour and Environment: Behaviour and the Natural Environment. New York: Plenum Press. 85–125. Ulrich, R. S (1984). View through a window may influence recovery from surgery. Science, 224, 420–421. Ulrich, R. S., Simons, R. F., Losito, B. D., Fiorito, E., Miles, M. A. & Zelson, M. (1991). ‘Stress recovery during exposure to natural and urban environments’. Journal of Environmental Psychology, 11, 201–230. Walters, J. D. (1994). Intentional Communities. How to Start Them, and Why. Crystal Clarity. WHO (1986). Ottawa Charter for Health Promotion. http://www.who.int/hpr/NPH/docs/ottawa_ charter_hp.pdf Wilson, E. O. (1984). Biophilia. The Human Bond with Other Species. Harvard University Press.

110

SZEMLE

BETEGSÉG-EGÉSZSÉG ÉS A ZÖLDKÖRNYEZET. Rácz József

Recommend Documents