2015. március
XVIII. ÉVFOLYAM 1. szám
a Mi lapunk
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasai Országos Szövetségének kiadványa
Beszámoló 2014 Több mint egy év telt el 2013. december 13-a óta, amikor évértékelő küldöttértekezletünkön egy eseményekben bővelkedő ciklust is lezártunk. A megújult szövetségünk élére új vezetőséget választottunk, és ekkor fogadtuk el a 2014. évre vonatkozó munkatervünk fő célkitűzéseit. Az eltelt időszak igazolta azon megállapításunkat, hogy ez az év még átmeneti jellegű lesz, hiszen országosan ekkor állt fel teljességében az új szervezet, és ebben az időszakban kellett kialakítani az egységes működés személyi, tárgyi és szabályozási kereteit. Már előre látszott, hogy mindezek megvalósítása nem kis feladatot és felelősséget jelent az elnökség, a klubvezetők és aktív nyugdíjas segítőink számára, ami az év folyamán be is igazolódott. E munka magába foglalta az adminisztrációs rend áttekintését, a nyilvántartás alapjainak lefektetését, a teljes szabályozási rendszerünk megújítását, az Alapszabályunk bírósági megerősítése után az elnökségi ügyrend, a választási rend, a komplett pénzkezelési szabályzat aktualizálását. Szintén az új helyzethez kellett igazítanunk a költségvetés tervezésének, a pénzeszközök elosztásának módszerét, és kialakítani gyakorlati alkalmazását. Mindezeket elnökségi üléseken a reszortfelelősök előkészítették, majd megtárgyalásuk és elfogadásuk után a honlapunkon is megjelentettük. Fontosabb pénzügyi kérdésekben a gyakorlati tennivalókról több esetben pénzügyi felelősünk helyszínen tartott tájékoztatót, de hasznosítottuk az országos klubvezetői tanácskozáson felvetett észrevételeket is. Ezen időszak átmeneti jellegét igazolta az is, hogy alkalmazkodnunk kellett a NAV-ot érintő jogszabályi változásokhoz, többek között a Foglalkoztatási Szabályzat módosításából ránk háruló feladatokhoz. Ilyen volt a szociális és kegyeleti ügyek szabályainak alapvető megváltoztatása. Mivel erre nem voltunk felkészülve, és pénzügyi keretünk sem állt rendelkezésre, a NAV vezetőivel utólag egyeztetve kompromisszumos megoldást kellett találni.
Elismerések A Nemzetközi Vámnap alkalmából a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vezetője, dr. Vida Ildikó elnök asszony a következő elismerésekben részesítette pénzügyőr nyugdíjastársainkat az ünnepi megemlékezésen Czikora András Szent Máté Érem arany fokozata Gombkötő Lajos Szent Máté Érem ezüst fokozata Králl Jánosné pénzügyőri aranygyűrű Erdősi Béla alezredessé előléptetés Balassa Andrásné őrnaggyá előléptetés Gratulálunk a kitüntetetteknek!
Mindezen feladatok végzése közben kellett a most már 47 klubot és a több száz új adóági belépőt magába foglaló szervezetet országos szinten működtetni. Úgy gondolom, akik honlapunkat vagy A Mi Lapunkat figyelemmel kísérik, látják tevékenységünket, és elismerik, hogy regionális felelőseinknek, klubvezetőinknek, aktivistáinknak, valamint az illetékes NAV-vezetőknek köszönhetően teljesítettük célkitűzéseinket. A dr. Bálint László koordinálása mellett elkészített Alapszabályunkat előterjesztettük bírói jóváhagyásra, amit a törvényszék végül 2014 végén fogadott el véglegesen. Ez kicsit hátráltatta az év közbeni munkánk végzését...
Új elosztási elv Hosszú vezetőségi viták után alakítottuk ki az új szervezet elsőnek tekinthető költségvetését, majd ennek a NAV által történő teljesítése után lehetett – az általuk meghatározott céloknak megfelelően – a kiutalt összeget elosztani. Ez a gyakorlatban – nem rajtunk múlóan – majdnem az első félév végére esik. Tagjaink közül néhányan nehezményezték, hogy későn jutnak a keretükhöz. Azonban már korábban is jeleztük, hogy az elnökség csak a megadott, kiutalt pénzt tudja elosztani, ezért minden évben bizonyos tartalékot képezünk, hogy a holtidőben is működni tudjunk. Erre már a programok tervezésénél is felhívjuk a figyelmet. Tárgyévben az elosztás módját a korábbi gyakorlathoz képest teljesen átalakítottuk, és a kvóta szerinti szempontokat próbáltuk alkalmazni. Mindezzel is tovább erősítettük a regionális felelősök hatáskörét. Az egységes működés feltételeinek biztosítása, az egységes gyakorlat kialakítása, az időközben felmerült problémák megbeszélése és megoldása érdekében szükségesnek tartottuk újból összehívni az országos klubvezetői tanácskozást, amely nyílt légkörben és hasznosan zajlott. Ez a fórum is megerősítette a regionális felelősi státus jelentőségét a regionális terület irányításában, koordinálásában. (Jelenleg az elnökség nem tartja összeférhetetlennek azt sem, ha a regionális felelős egyben klubvezető is. Természetesen egy új utánpótlási terv elkészülte után erre a témára vissza kell térni.) Előtérbe került a NAV-val kötött Megállapodás módosításának fontossága. A tervezet elkészült, és azt a közeljövőben egyeztetjük az illetékes főosztállyal. A Megállapodás megerősítése kiemelkedő jelentőségű a NYOSZ további működése szempontjából. A Foglalkoztatási Szabályzat változása miatt szükségessé vált a szövetségen belül Szociális és Kegyeleti Bizottság létrehozása. Ennek tagjait, működési rendjét elfogadtuk, a honlapon megtekinthető. Működése az új költségvetés függvénye.
Tényként kell azonban kezelni, hogy az anyagi támogatások az elkövetkező időszakban csak a NAV, illetve jogelőd szerveinek nyugdíjasaira alkalmazhatók, bizonyos területeken pedig egyre inkább felerősödik a NYOSZ tagjainak differenciált támogatása.
Gyarapodás Kiemelten fontos feladatának tekintette az elnökség, hogy a jelentősen megnőtt létszám miatt az adminisztrációs feladatokat, a közvetlen elérhetőséget és a folyamatos kapcsolattartást a Megállapodásban foglaltak szerint megoldja. Igen pozitívan értékeljük, hogy a NAV központi segítségével sikerült szolgálati járadékos kollégánkkal Mátyás utcai titkárságunkat megerősíteni. A második emeletről való földszintre költözéssel elhelyezésünk megoldódott, s ezáltal irodánk nem csupán kényelmesebbé, hanem megközelíthetőbbé is vált. Mindkét probléma megszűnése nagy jelentőségű esemény a szövetség életében. A NYOSZ elnöksége kezdettől hangsúlyozza a klubok működésének jelentőségét, azok megismerését, működésük támogatását. Ennek gyakorlati megvalósításában az év sikeres kezdeményezésének tartjuk a Szekszárdon szervezett kihelyezett elnökségi ülésünket, ahol helyszínen találkozhattunk a vám- és adóági főigazgatókkal, igazgatókkal, szakmai és személyzeti vezetőkkel és természetesen nyugdíjas kollégáinkkal. Köszönet Varga Imre és Szabó László uraknak a sikeres előkészítésért.
Kapcsolattartás Sajnos tapasztalataink szerint sok téves információ lát napvilágot a nyugdíjasokat érintően. Ezért igyekszünk többet foglalkozni a tájékoztatás felgyorsításával, a valós tények közlésével. A Mi Lapunkon kívül ebben nagy segítséget nyújt a honlapunk. Akik a honlapot naprakészen követik, láthatják azt a sokoldalú munkát, amit a klubok végeznek. Szerencsésnek nevezhető, hogy egyre inkább a gyakorlatban is megvalósul a klubok összefogása, egymás segítése. A hagyományos kirándulásokon kívül színház-, kiállítás- és múzeumlátogatás, főző- és borverseny, disznó- és libator, tanfolyami és hivatali találkozók teszik
színessé az összejöveteleket. Továbbra is segítjük a múzeumunk működését, s közvetítésünkkel lehet jegyhez jutni a Pénzügyőr Zenekar nagy sikerű koncertjeire. Jó lenne, ha még többen kapcsolódnának be ezekbe a programokba. A sok összejövetel közül lelkiekben is felemelő volt például a veszprémi klub 20 éves fennállásának megünneplése az alapító Horváth Károly irányításával. Ezen év sikereként könyvelhető el a most már teljes országos szintre kiterjesztett és megvalósult regionális nyugdíjas-találkozók megszervezése, színvonalas lebonyolítása. Ezeken az aktív vezetők tájékoztatót tartottak a munkahelyek működéséről, és vendégül látták volt kollégáikat. Sajnos azonban vannak, akik átmenetileg vagy véglegesen nem tudtak megjelenni a rendezvényeken. Nem véletlen, hogy egyik legnemesebb feladatunk továbbra is az elesettek, rászorulók figyelemmel kísérése, meglátogatása, segítése és netalán utolsó útjára kísérése! A helyi klubokon kívül az aktív szervekkel együtt ez közös felelősségünk. Végül az év utolsó elnökségi értekezletének rendhagyó és kiemelt eseménye volt, hogy meghívásunkra ünnepélyes keretek között fogadhattuk dr. Garamvölgyi Károly altábornagy és dr. Balogh György vezérőrnagy országos parancsnokokat, dr. Szabó Sándor dandártábornok országos parancsnokhelyettes urakat, a VPNYOSZ volt vezetőit, akik segítői voltak a szövetség megalakításának, működtetésének, s akiket most személyesen tájékoztattunk arról, hogy régi kezdeményezésüket, hagyományaikat a NAVNYOSZ megőrizte, megőrzi és a lehetőségek között fejleszti. Köszönet mindenkinek segítő támogatásáért és a végzett munkájáért! Czikora András ny. pénzügyőr vezérőrnagy, a NAVNYOSZ elnöke
Szent Máté szobránál Balfon vagyok, rehabilitálódok, javítgatják az elkopott ízületeimet, a letapadt izmaimat. Próbálnak összepakolni, hogy folytathassam a nyugdíjas, őszidős életemet. A Balfi Gyógycentrum Soprontól 10 km-re, Rózsa Robitól 60 km-re, Horváth Zoltán őrnagy úrtól kb. 400 km-re van, de aki még pontosabban akarná behatárolni a helyemet, annak elmondom (elírom), hogy a fertőszéplaki lámpamúzeumtól l6 km-re, míg a horvátzsidányi emlékhelytől 37,9 km-re vagyok a soproni kékfrankos mellett. Ez a kegyhely a havas tölgyerdő közepén van, méltóságos csendben. A kápolnát virágok, zöldellő díszbokrok és számtalan emléket hirdető szobor veszi körül. A köríven felsorakozik a tűzoltók Szent Flóriánja, és itt áll csendesen, tiszteletet parancsolva Szent Máténak, a vámosok védőszentjének szobra is. Érdemes felkeresni ezt a szent helyet, és kellő áhítattal megállni az első vámszedő előtt. A történet szerint Szent Máténak fontos, kiemelkedő szerep jutott az akkori költségvetés biztosításában. Ma is így van ez! A vámnapon a legkiválóbbakat megilleti a legmagasabb elismerés. Megálltam egy pillanatra a szobornál, és megkérdeztem a védőszenttől, vajon ki érdemelte ki ebben az évben a legrangosabb kitüntetést. Nekem megsúgta, én már tudom. Attilko
2
Az elnökségről Egyre többen vannak internethasználók sorainkban, akik figyelemmel kísérhetik a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasai Országos Szövetsége elnökségének tevékenységét az évek óta működő weboldalunkon (www.navnyugdijasok.hu). Az elnökségi ülésekről készült összefoglalók ugyanis igyekeznek képet adni e grémium munkájáról. A nyári szünet kivételével általában havonta összeülő elnökség szinte láthatatlanul dolgozik, miközben kitartó háttérmunka és néha nagyon kemény viták árán hozza meg döntéseit, amelyek befolyásolják, meghatározzák a klubok működését. Igaz, a klubéletet bemutató, lapunkban és a honlapon megjelenő cikkek, beszámolók egy-egy közösség adott programjáról szólnak, de ne feledkezzünk el arról, hogy azok bizony az elnökség érdemei is! A klubvezetőkhöz és funkciókat vállaló klubtagokhoz hasonlóan tagjai olyan önkéntesek, akik energiát, időt és pénzt áldoznak mások jóllétéért, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal nyugdíjasai életminőségének javítá-
sáért. Az elnök, két helyettese, a titkár, a régiófelelősök, a reszortfelelősök mind ezért dolgoznak. Legtöbbjük ellenszolgáltatás nélkül. Köszönet a munkájukért!
Elődeink tisztelete
Különleges esemény részesei lehettek az elmúlt év utolsó tanácskozása után a szövetség elnökségének tagjai. Elnökünk, Czikora András meghívására kedves vendégeket, egykori vezetőinket és elnökségi tagokat köszönthettek a tiszteletükre rendezett díszebéden. Magas kora ellenére vállalta az utazást dr. Garamvölgyi Károly ny. altábornagy, országos parancsnok, tíz évig a Nyugdíjas Szövetség elnöke és dr. Szabó Sándor ny. dandártábornok, országos parancsnokhelyettes, mindketten betöltötték a nyolcvanhetedik évüket. A klubéletben aktívan részt vevő dr. Balogh György ny. vezérőrnagy, országos parancsnok szintén megtisztelte jelenlétével az összejövetelt. Fehér Sándor ny. ezredest, a szövetség egyik alapító tagját nemrég köszöntöttük nyolcvanadik születésnapján. Nemrég még elnökségi tag volt dr. Király Vince, Csorba László, dr. Bernáth István, akik visszavonulásukig sokat fáradoztak a szövetségért. Azonban két, egyáltalán nem nyugdíjas korú, ám sokunk által ismert és becsült vendég is megérkezett. Szabó Zoltánné Marika, budapesti éttermeink és a hivatalos házi ünnepségek gasztroangyala, valamint Tóth Zoltán főosztályvezető, a Hévízi Gyógyház irányítója.
Pohárköszöntőjében Czikora András mindannyiunk nevében tiszteletét fejezte ki, és megköszönte elődeink megértő, nyugdíjasokat támogató hozzáállását, hiszen enélkül nem működhetett és fejlődhetett volna a kiszolgált pénzügyőröket összefogó, huszonkét éves szövetség, amely addig is működött Egyesület néven. Az ő szerepvállalásuk nélkül ma nem lehetnének sem pénzügyőri, sem adóági nyugdíjasklubok. Ezt követően átadta a Nyugdíjasokért plakettet fiatal vendégeinknek. Szabó Marikát eddig csak az éttermi asztalok között láttuk sürgölődni, nekünk szokatlan látvány, hogy a megterített asztalnál üljön. Most is felugrasztja a telefon, munkája folyamatos. Az országos találkozók tömegrendezvényei Pasaréten nem kis feladatot róttak akkoriban rá és munkatársaira, de a nagy létszámú találkozóinkat is az ő irányításával szolgálják ki pincérei manapság. Egyénenként, családdal és csoportosan is jártunk már Hévízen, szállodai színvonalú gyógyházunkban. Kedvesek, segítőkészek a munkatársak, jó a kiszolgálás. Tóth Zoltán főosztályvezető mindig szívesen látja a nyugdíjasokat, néhány klub évente rendszeresen oda szervez programot pár napra. A gyógyház előtérében berendezett kis kiállítást újabb lelettel gazdagította a közelmúltban az üdülő vezetője. Kezébe akadt a huszonöt éven át a testület élén álló dr. Terpitkó András vezérőrnagy, országos parancsnok levele, amit elhelyezett a tárlóban a gyógyház történetének részeként. Mindketten a NAV Képzési, Egészségügyi és Kulturális Intézetének (KEKI) munkatársai, s ahogy értesültünk róla, főnökeik tudnak az elismerésről és egyetértenek vele. Marika és Zoltán munkatársaik nevében is megköszönték az elismerést. A meghívottak nevében dr. Balogh György szólalt fel, megköszönve a meghívást, méltatva a szövetséget, és jelentőségét hangsúlyozva a klubéletnek, amelyben mindig szívesen vesz részt. Majd az ebéd folyamán elkezdődött adomázásba bekapcsolódtak nagyra becsült vendégeink is, fénylő szemmel, mosolyogva és mosolyt fakasztva idézték fel a múlt egy-egy epizódját, tréfálkoztak, jól érezték magukat közöttünk. Nagy ajándék volt számunkra a jelenlétük. Hagyományainkhoz ez is hozzátartozik: megbecsülni elődeinket, mintát mutatva utódainknak. b.g.j.
3
MENTOR
ÉS TANÍTVÁNYA
Komáromtól a budai Sándor-palotáig A Pénzügyőr 2014. évi októberi számában felfigyeltem egy fényképre. A jó minőségű fotó azt a jelentős eseményt örökítette meg, amikor Áder János köztársasági elnök gratulál Torda Csaba pénzügyőr ezredesnek dandártábornoki kinevezéséhez. Minden tiszteletem az ország első emberéé, de én most mégis a képen szereplő másik személlyel szeretnék foglalkozni. Privilegizált helyzetét az indokolja, hogy ugyanannál a Komáromi Vámhivatalnál kezdte a pályafutását, amelyiknél én. Ennek alapján feljogosítva éreztem magam arra, hogy A Mi Lapunk számára interjút kérjek tőle, amit az újdonsült tábornok köszönettel elfogadott, és a felkérést megtiszteltetésnek tartotta. Kollégák lévén, az idősebb jogán, felajánlom a tegeződést, amit az ifjabb pályatárs nem utasít vissza. – Szívből gratulálok a kinevezésedhez, és mivel tudom, hogy magasra ívelt pályafutásodat a Komáromi Vámhivatalnál kezdted, megkérdezem, közel harminc év távlatából, hogy emlékszel a kezdetre? Volt-e valaki, aki a vámhivatal rendkívül sokrétű tevékenységéből adódó útvesztőiben eligazítson, és megismertesse veled a szakma fortélyait? – Nagyon jól emlékszem a komáromi kezdetekre, mivel pont olyan helyre kerültem, ahova akkor nem akartam kerülni. A bátyám akkor, 1988 márciusában több mint tíz éve finánc volt Rajkán, így elegendő információt kaptam arról, hogy mit jelent „túrban” járni. Ebből kiindulva jeleztem a felvételi beszélgetésen, hogy én Tatabányára szeretnék kerülni, mert ott csak irodai szolgálat van. Természetesen nem oda kerültem, ahova szerettem volna, de megígérték, hogy amint lehet, átkerülök Tatabányára. Egy év múlva szóltak, hogy van egy hely, de akkor már azt mondtam, hogy nekem itt a helyem Komáromban! Rendkívül jó csapat volt, ahova akkoriban sikerült bekerülnöm. Az idősebb kollégák igazi instruktorként felügyeltek ránk, kezdőkre. Sokat tanultam tőlük, és most nemcsak a száraz jogi szövegre gondolok, hanem a szakmai gondolkodásra. Akkori parancsnokom, Rigó Mihály úr tanította meg azt, hogy meg kell érteni a szabályok logikáját, így akkor is meg tudjuk találni a helyes megoldást egy problémára, ha a kódex éppen nincs kéznél! Ezt a bölcsességet én is elmondom szinte minden fórumon, amikor az iskolán van lehetőségem kezdő kollégákkal találkozni. De vissza a komáromi évekhez, amelyek meghatározóak voltak szakmai munkám során. Természetesen a fiatalabb kollégákkal szinte azonnal megtaláltuk a közös hangot. Nagyon sokszor volt olyan, hogy egy éjszakás szolgálat után együtt mentünk valamelyikünkhöz reggelizni, beszélgetni, koccintgatni. Egy ilyen túlórázásnak köszönhetem, hogy jelentkeztem a Külkereskedelmi Főiskolára, mert az egyik kollégám beszélt rá, hogy közösen próbáljuk meg. A sors fintora, hogy engem felvettek, pont őt nem. A főiskola így munka mellett kemény volt, de sok támogatást kaptam a vezetőimtől, főképp Rigó Mihály parancsnok úrtól, amiért mindig hálás vagyok. – Jelenlegi munkahelyeden, a NAV-nál milyen sorsotok van nektek, pénzügyőröknek? Nem vagytok-e mostohagyerekek, másodrendű állampolgárok, ami az illetményben is megmutatkozik, nem fenyeget-e az a veszély, hogy odavesztek a „nagy testvér” ölelő karjaiban, és a pénzügyőr nevet csak mi, nyugdíjasok visszük tovább? – Határozottan cáfolom, hogy mostohagyerekek vagy másodrendű állampolgárok lennénk a szervezetben. Termé-
4
szetesen a NAV megalakulása során mind a pénzügyőri ág, mind az adóág komoly átalakuláson ment át. Több mint három év tapasztalatával őszintén mondhatom, hogy a pénzügyőröknek legalább olyan jó a helyzetük, mint amilyen a régi időkben volt. Úgy vélem, hogy akik nem így látják, és csak a „sérelmeiket” hajtogatják, azok korábban sem voltak csapatjátékosok, és az egyéni érdekek már a vám-és pénzügyőrségnél is csak a széthúzást erősítették. Szerintem a szakmáját szerető igazi pénzügyőr minden probléma nélkül be tudott illeszkedni az új szervezetbe, így azok, akik még most is fanyalognak, szót sem érdemelnek. – Mivel az egykori mentorok között a volt parancsnok, Rigó Mihály ny. őrnagy név szerint is említést nyert, természetesen hozzá is intézek néhány kérdést. Először is azt, hogy értesült-e Torda Csaba, egykori beosztottja dandártábornoki kinevezéséről, és milyen érzéssel fogadta a szenzációs hírt. – Természetesen tudok a magas szintű kinevezésről. Örültem neki, és annak is, hogy ez közvetve elismerés a Komáromi Vámhivatalnak. Aki ilyen elismerésnek nem örül, az minimum irigy. Torda Csaba előrehaladását rendfokozatban, beosztásban mindig figyelemmel kísértem. – Hogyan emlékszel a szakaszvezető Torda Csabára, kiváló képességeit megismerve felötlöttek-e benned Arany János ideillő szavai: „E fiúból pap lesz, akárki meglássa!”? – A Komáromi Vámhivatalnál majdnem mindig létszámhiány volt. Ha akadtak felvételre jelentkezők, azok a ma használt kifejezéssel élve, keresték a lehetőséget a „munka világában”. Ilyen körülmények között került a vámhivatalhoz Torda Csaba. A sokrétű munkaterület megismerése során jól beilleszkedett a hivatal kollektívájába, ami nem volt nehéz, mert itt éppen akkor sok fiatal dolgozott. A vámszakma megismerése iránt érdeklődő, szorgalmas, fegyelmezett fiú volt. Rövidesen felismertem, hogy többre vágyik a 12/24 órás váltó szolgálatnál. Miután a testület egyre több lehetőséget biztosított magasabb szintű képesítés, diploma megszerzésére, Torda Csaba is élt az adottsággal, és sikeresen felvételizett a Külkereskedelmi Főiskolán. Megtisztelő számomra, hogy a főiskola elvégzése után egy újságban megjelent nyilatkozatában név szerint megemlítve engem, köszönetet mondott a tanulmányai során kapott segítségért. Nem csak őt, minden tanulni vágyót támogattam. Fiatalkoromban nekem ilyesmiben nem volt részem. Törzsőrmesterként jeleztem továbbtanulási szándékomat az akkori megyei parancsnokságon, mire azt a választ kaptam, hogy „jelenlegi beosztásához nem szükséges”. Szerencsére az utóbbi mondatban elhangzotthoz hasonló kifejezések a későbbiek során nem fordultak elő, és ez a Rigó Mihállyal azonos mentalitású vezetőknek köszönhető, akik a saját keserű tapasztalataikat félretéve támogatták és segítették a tanulni vágyókat. Ez lényükből fakadt, tehát ösztönös, de egyszersmind tudatos is volt, mert tisztában voltak azzal, hogy törekvésüknek gyakorlati haszna is van: a magasabb képzettségűek átlagon felüli munkavégzésre képesek. Szinte törvényszerű, hogy az általuk nyújtott kiemelkedő teljesítmény alapján előbb-utóbb olyan magas elismerésben részesülnek, amelyre felfigyel a magyar finánctársadalom. Ez történt az október 23-a alkalmából dandártábornokká kinevezett Torda Csabával, a NAV Vámfőosztálya vezetőjével. Kis
K
L U B H Í R E K
Aktív nyolcvanasokkal Hévízen Lassan már az idei programokat, kirándulásokat tervezzük, én mégis a tavaly őszi hévizi kirándulásról írok pár sort. Már hagyományosnak mondható, hogy a székesfehérvári klub nyár végén néhány napot tölt el Hévízen. Abban az üdülőnkben, amely a legnagyobb kényelmet és pihenést nyújtja számunkra. Valahogy úgy vagyunk a gyógyházzal, hogy ha „tutira akarunk menni”, oda megyünk. Ha az időjárás nem kedvez sétának, fürdésnek, kirándulásnak, az üdülőben akkor is találunk közös programot, együtt vagyunk, ez a lényeg. Az ellátás színvonala kitűnő, a gyógyház vezetéséhez még nem tudtunk olyan gonddal fordulni, amit ne oldottak volna meg. Kirándulásunkon meghívásunknak eleget téve Tánczos Imre, a szövetség titkára is részt vett, aki elmondása szerint jól érezte magát. Itt ünnepeltük Létay Miklós kollegánk 80. születésnapját. Ajándékul egy csak neki szóló táncot kapott, amit klubtársunk, Erzsike lejtett eredeti török ruhában. Miklós több évtizedes testületi szolgálata után vonult nyugállományba. Szolgálati ideje alatt több vezetői beosztást töltött be, utolsó szolgálati helyén, a volt Pest Megyei Parancsnokságon osztályvezetőként teljesített szolgálatot. Nyugállományba vonulása óta tagja a klubunknak, ahol továbbra is aktívan végzi társadalmi munkáját. Kiemelkedő munkája alapján már soron kívüli előreléptetésben is részesült. Egyszóval most is jól éreztük magunkat, köszönjük, és reméljük, Dobos Károly klubvezetőnk már az őszi látogatáson dolgozik. Hajrá! Köszöntöttük Vinczellér Imréné kolleganőnket abból az alkalomból, hogy 80 éves lett. Eta 1934-ben Makón született. 1954-ben végezte el a gimnáziumot, és még ebben az évben felvételizett a Pénzügyőrséghez Kecskeméten, ahol két évet szolgált. Majd Baja és Dunavecse következett. Az utolsó szolgálati hely Dunaújváros volt, itt éltek férjével és két gyermekükkel. Eta tizenhét éve özvegy, 1989-ben vonult nyugállományba. Klubunknak megalakulása óta tagja. Rábízott és önként vállalt feladatait nagy lelkesedéssel végzi. A Dunaújvárosban lakó klubtagokat összefogja, és szervezi megjelenésüket a különböző rendezvényeken. Szomorú események, elhalálozások alkalmával azonnal intézkedik, felveszi a kapcsolatot a klub vezetésével és az elhunyt nyugdíjas hozzátartozóival. A szövetség és a klub által rendezett minden megmozduláson ott van, és ha szükséges, a szervezésben is részt vesz. Nyugállományba helyezése óta a Vám- és Pénzügyőrség Nyugdíjasaiért Emlékérem tulajdonosa, melyet 2007 novemberében kapott. Drága Eta, még egyszer sok szeretettel köszöntünk a születésnapodon, mindent köszönünk neked, és további jó egészséget kívánunk, úgy érzem, az újság olvasói nevében is mondhatom ezt. Sánta Sándor vez. tag
Jó szokások rabjaivá válunk Bár a szokások rabjává válni nem mindenben szerencsés, és általában az életkorral válunk egyre inkább rabokká, a NAV Arrabona Nyugdíjas Klub fiatal kora ellenére is már jó néhány jó szokásnak hódol. Még csak a harmadik évünkbe léptünk, de már úgy beszélünk egyes eseményeinkről, hogy a szokásos módon, a szokásos helyen, a szokásos időpontban és így tovább. Az egyik ilyen szokásunk, hogy szeretünk
. . . .
együtt és vidámak lenni, ezért február 17-én, hétköznap, hogy a nagyszülők hétvégén a gyerekek és unokák rendelkezésére állhassanak, szokás szerint, a szokott helyre, Abdára mentünk a Gulyáscsárdába farsangolni. (Igaz, ez még csak a második alkalom volt, de az első annyira jól sikerült tavaly, hogy szinte úgy éreztük, mindig ide vágytunk, ide jártunk, és csodálkoztunk, hogy eddig ez nem volt. Idén sem csalódtunk, igaz, a klub tagjainak csak egy része tudott, akart eljönni – szokásos külföldi unokázás, egyéb elfoglaltságok miatt –, de akik ott voltak, a kedves, figyelmes kiszolgálás, a bőséges ellátás és egyéb szolgáltatások, no meg a jó társaság eredményeként fergeteges hangulatban múlatták az időt. Igaz, a bőséges vacsora után olyan volt táncolni, mintha a betonszállítót tele mixerrel próbálnánk rávenni arra, hogy
rugózzon. Kezdetben csak a „tánckar” női tagjai léptek fel, előadva többek közt a „Vasúti szerelvény” című koreográfiát, addig a férfiak gyűszűnyi röviddel és pohárnyi hosszúval csapatták szét a „betont”, majd beszállván a táncba, előadták az abdai fergetegest. A mozgás eredményeként oldódott a hangulat és a gyomorfeszülés, úgyhogy a konklúzió: Jövőre veletek ugyanitt! Horváth Attila klubvezető
F O T Ó P Á L Y Á Z A T Kedves Fotográfusok! Arra kérünk benneteket, hogy az általatok 2015-ben készített és legszebbnek, legérdekesebbnek tartott fényképpel a 2016 márciusára tervezett kiállításunkon legyetek szívesek részt venni. Az alkotás bármiről szólhat, ami készítője szerint szép, érdekes, különleges stb. Az A4-es papírképet 2015. november 30-ig a NAV NYOSZ címére (1093 Budapest, Mátyás u. 16.) az alkotó nevével, elérhetőségével, klubjának nevével és a kép címével ellátva kérjük eljuttatni. A NAV NYOSZ a beküldött képekkel szabadon rendelkezik!
5
Hogyan tovább még jobban? Nem hazudtolta meg magát Kis Lászlóné Böbe, a nagy ízverseny győztese: a NAV Egri Adóági Klub tagja az évzáró összejövetelen is kötényben szorgoskodott, és szinte két fogás felhordása között vette át Szobota Gyulától a legjobb lekvárért járó emléklapot és jelképes ajándékot. A jelen lévők tapssal és egy koccintással gratuláltak a két szakácskönyvben is recepttel bemutatkozó háziasszonynak. Közben a konyhában – talán az aktív múltjukból hozott rutinnal –, olajozottan dolgoztak össze az asszonyok a tálalásnál, terítésnél, kínálásnál, mosogatásnál. A karmester és házigazda Cseh Istvánné klubvezető volt, aki engedve az ünnepélyes évzáró buli laza hangulatának, egykét apró figyelemfelhíváson és kérésen kívül nem „fárasztotta” a társaságot hosszadalmas számvetéssel és beszámolóval. A klubtevékenységgel járó háttérfeladatokat és a „hogyan tovább még jobban?” kérdést egy rögtönzött értekezleten egyeztették Géczy Attila régiófelelős, Csehné Gizike, Gregorné Ilike, Selmecziné Marika vezetőségi tag, Motyovszkiné Gréti, Pécsiné Margó, Bozányné Rita klubvezető, Szobota Gyula gazdasági felelős társaságában.
Az összejövetelen rövid időre tiszteletét tette Lukács György Heves megyei adóigazgató, akitől a nyugdíjasok hétköznapokon is figyelmet és támogatást kapnak – többek közt a NAV egri vendégházának használatát a klubfoglalkozásokra. A nap a kulináris élvezetek jegyében telt: ahol előételként rántott húsos palacsinta szerepel, és azt bőséges disznótoros, majd házi sütemények gazdag kínálata követi, leöblítve egri borral – ott bizony nem lehet rossz a hangulat. A tagság aktív (mondhatnám: korát meghazudtolóan fiatalos) és széles érdeklődésű: ki-ki foltvarrással, karácsony táján csomagolástechnikával tölti az időt, más a túrázás vagy a torna szerelmese, míg valaki bridzstanfolyamon szerzett tudásával kívánja megtartani szellemi frissességét, bővíteni társaságát. Ahány ember, annyi egyéniség. A végcél viszont egy: az egri adóági klub is egyszervolt szakmai múltra alapozva jött létre, hogy további közös programokkal, élményekkel és együttlétekkel színesítsék egymás és a nyugdíjas kor csendesebb évtizedeit. -ueSzerkesztői üzenet Kérem tisztelt tudósítóinkat, hogy a 2015 júniusában megjelenő lapszámunkhoz május 10-ig szíveskedjenek eljuttatni írásaikat és papír- vagy JPEG-formátumú fényképeiket az
[email protected] elektronikus levélcímre vagy a NAVNYOSZ 1554 Budapest, Pf. 68. postacímre. Kérem továbbá, hogy a terjedelem ne haladja meg az egy oldalt (12-es betűméret, másfeles sortávolság). Honlapunk címe: www.navnyugdijasok.hu.
6
Vendég a rendészettől A fizikai test fenntartásán (evés, ivás) túl szüksége van a léleknek és a szellemnek is táplálékra. Ennek az igénynek igyekezett megfelelni a VPOP Klub szokásos évnyitó estebédjén. Méghozzá oly módon, hogy a gyomornak kellett a legtöbbet várakoznia! A beharangozott program szerint vendéget vártunk a NAV Központi Hivatal Rendészeti Főosztályáról, akit dr. Kaizinger Tibor mutatott be Magyari Adrienn pénzügyőr ezredes, főosztályvezető személyében. A szimpatikus, kedves, fiatal kolléganő részletesen ismertette a rendészeti területen dolgozók feladatait, elhelyezésük körülményeit, eszközrendszerüket, s szólt a hihetetlen mennyiségű ismeretanyag, a jogszabályok naprakész tudásának, elsajátításának fontosságáról. (Az állandó tanulás hagyományos a vámosoknál, pénzügyőröknél, már csak a gyakran változó jogszabályok miatt is. Ez mit sem változott az idők folyamán.) Nagyon érdekes volt az előadás, Csík Bálint klubvezető meg is jegyezte, szokatlan csend honolt a máskor oly vígan tereferélő nyugdíjasok körében. Kérdések sokaságával bombázták a felkészült főosztályvezetőt, aminek csak az szabott határt, hogy végül asztalhoz invitálták a társaságot. S most már mindenki hozzáláthatott a jól kiérdemelt estebéd elfogyasztásához. A „sajátsüti-parádé” persze nem maradt el. bgj Új helyre költöztünk A NAV NYOSZ Budapest IX., Mátyás utca 16. szám alatti központi irodája a második emeletről leköltözött a földszinten lévő irodahelyiségekbe. Telefonszáma és e-mail címe változatlan. Kedden és pénteken Tánczos Imre 9–14 óráig, míg hétfőtől csütörtökig Bozányné Nemes Rita 8–13 óráig fogadja a hívásokat és a látogatókat. Az 1916-ban épült pénzügyőr laktanya magasföldszinti helyiségeiben mindig is hivatali munka folyt. De csak a kaputól balra, mert jobbra helyezték el az éttermet, ahol a budapesti pénzügyőrök kulturált körülmények között, megfizethető áron étkezhettek, s élhettek közösségi életet. Az udvarra nyíló tágasabb termek az idők folyamán többféle funkciót láttak el, többek között könyvtár, vívóterem, zenekari próbaterem gyanánt voltak használatosak. Az emeleteken családos pénzügyőrök laktak, míg a legfelsőn nőtlenszállást rendeztek be. Mostantól az utcai front irodái az elnökség erőfeszítéseinek és a NAV Központi Hivatala megértő segítségének köszönhetően a nyugdíjas szövetség munkatársainak kényelmes elhelyezését szolgálják. A februári elnökségi értekezlettel felavattuk új helyünket. -lia
Disznótorossal egybekötött Bor- és Pálinkaverseny Jól sikerült rendezvényt tartottak a szekszárdi pénzügyőri klub tagjai február 21-én a már megszokott helyen, a földhivatal 3. emeleti nagytermében. A kialakult szokásoknak megfelelően érkeztek a klubtagok a rendezvényre, remélhetőleg utoljára erre a helyszínre, mivel a NAV Bűnügyi Igazgatóság helyi osztálya várhatóan új helyre költözik, így nem kell többé három emeletet mászni, ami bizony a kor előrehaladásával egyre nehezebb próbatétel. Jöttek mindazok Tamásiból, Tolnáról, Szekszárdról, akiket nem hátráltatott egyéb elfoglaltság, esetleg betegség. A Hladics Károly (Alisca Borrend tagja) vezette zsűri is készült a borversenyre, amelyre ezúttal is sok bor érkezett. Újdonságként szerepelt ezúttal a programban a pálinkaverseny, amelyre saját főzésű vagy saját főzetésű pálinkával lehetett nevezni, törköly és gyümölcs kategóriában. Az ebéd ezúttal újítás volt, sült kolbász, véres és májas hurka szerepelt az étlapon, savanyúval és kenyérrel, amit ezúttal is a jól bevált szakácscsapat készített. Köszönet érte Kiss Józsefnének (Katika) és Zak Józsefnének (Gabika)! Persze sokan segítettek a tálalásban, ezúttal is az élen járt ebben Susák Lászlóné (Annamária). Az ebédet követően került sor az eredményhirdetésre, amit már türelmetlenül várt a mintegy 24 fő résztvevő. Hladics Károly ismertette a verseny eredményét, de előtte értékelte a 2014-es évet borászati szempontból. Elmondta, idén bizony gyengébbek a borok, nem volt igazán szőlőbarát az időjárás. Ennek ellenére meglepően finom és jó borokat kóstoltak. A zsűri 5 arany, 4 ezüst és 2 bronz minősítést adott, a legfinomabb boroknak Susák Lászlóné (Annamária) oportó bora és Zak József vegyes vörösbora bizonyult. A pálinkaverseny zsűrijének értékelését ezúttal Kurdi Tibor ismertette. Elmondta, finomabbnál finomabb pálinkákat kóstolhattak, ez is bizonyítja, hogy a cefrézés jelentőségét nem felejtették el az öreg és fiatal fináncok. A zsűri 4 arany, 6 ezüst és 2 bronz minősítést adott, a legjobb minősítést Zak József alma- és Jeszenka János törkölypálinkája kapta. Ezt követően már csak a feleségek finomabbnál finomabb süteményeinek kóstolása, és a maradék minták elfogyasztása volt hátra. Remélem, a tavaly rendezett Országos Borverseny folytatódik, tehát reszkessetek, jönnek a szekszárdi borok! Szabó László klubvezető
Csábítóan jó programok A 2015. év első összejövetelére került sor januárban a győri székhelyű pénzügyőrklub tagjainak, akik a Nádor utcában találkoztak. A megjelent tagok köszöntése után a klubvezető Bárkovits Sándor beszámolt a múlt évben megvalósult sikeres programokról és a sikeres taglétszámbővítésről. A múlt év elején még 31 fős tagság immár 40 főre bővült. A bővülés fiatalította a klub tagságát, s bízunk abban, hogy ez a tendencia nem fog megállni. Kérte a jelen lévő tagok segítségét, aktivizálását a tagok létszámának növelése érdekében, mert biztos abban, hogy vannak még kollégák, akik nagyon szívesen jönnének össze a jól sikerült szervezések révén a rég nem látott kollégákkal, a klubösszejövetelek alkalmával. A decemberi nyugdíjas-találkozón dr. Kaizinger Tibor által hangoztatott vélemény mindenkihez eljutott, amely szerint a támogatásokat a klubok tudják igénybe venni, a közös összejövetelek, programok, kirándulások szervezése által. A klubvezető reményét fejezte ki, hogy az idei évre tervezett programok
megvalósulnak, s ez is csábító lesz a még nem tagok jelentkezésére. A múlt évben nagy sikert aratott Heves megyei kiránduláshoz hasonlóan, amely az adós kollégákkal együtt valósult meg, terveink szerint idén is sikerül felejthetetlen háromnapos programot szervezni Ópusztaszerre és Szegedre. A háromnapos javaslat, ha megvalósul, színes, gazdag és élménydús programot ígér. Ezentúl javaslat volt még a Győr Püspökerdőnél megszervezett, nagy sikert aratott bográcsozós közös összejövetel, melyet meg kellene ismételni idén is. Javaslatként hangzott el többek között a Fertő tóhoz szervezendő kirándulás, amelynek során hajókirándulással egybekötött látogatást tennénk a szomszédos Ausztria területére. Az elhangzott javaslatok, programok megszervezése immár a klubvezető Bárkovits Sándor feladata, amelynek megvalósulásához természetesen a tagok részéről is van segítő szándék. Terveinkhez még társulhat meglepetésként az adós kollégák javaslata, amelyet egyelőre nem ismerünk. A klubtagjaink által javasolt, mindenkit érintő, színes, gazdag, élménydús kirándulások és összejövetelek megvalósításához minden segítséget megad e sorok szerzője is. Jáni Lajos
Évzáró Jól sikerült évzáró klubnapot, „bulit” tartott a Teve utcai épületben a NAV nyugdíjasok köre. Varga László bevezetője után Komor Géza javaslatára egyhangúlag megszavazta a tagság a legidősebb tagjának, a 89 éves Tóth Lászlónak a tagdíjmentességét. Sokféle finomság, étel, ital került az asztalokra. A jó hangulatról egyik kollégánk és nyugdíjastársunk élő zenével gondoskodott. Örömünkre szolgált, hogy meghívásunkat elfogadva a pénzügyőr kollégáink is képviseltették magukat az év utolsó összejövetelén. Komor Géza
Kiállítás Szövetségünk elnöksége 2015. január 20-i ülésén hozzájárult ahhoz, hogy a 2013-ban első ízben megszervezett „Élethosszig alkotva” kiállításhoz hasonlót szervezzünk, ezzel hagyományt teremtve. A kiállítást 2016 márciusában kívánjuk megnyitni. Kérlek, hogy segíts ennek sikeres megszervezésében, ha te, vagy ismerősöd ilyen tehetséggel bír, itt a helyetek! A kiállításon most sincs műfaji megkötöttség, szívesen fogadunk festményt, rajzot, fényképet, kötést, horgolást, varrást, faragást, szobrot, elbeszélést, verset, mesét. Mindent, amit nyugdíjasaink készítettek. (Recepteket nem kérünk, a későbbiekben tervezzük egy receptgyűjtemény összeállítását.) A műfajok sokszínűsége miatt műbírálatot és hivatásos szakember meghívását most sem tervezzük. Szeretnénk alkotónként 2-3 új alkotást bemutatni. Az előkészítés ütemezése: 2015. október 15. – Jelentkezés a bemutatandó tárgyak leírásával (műfaj, méret stb.) 2015. november 30. – Egyeztetés a szervezőkkel 2016. február 15. – A művek beszállítása a Mátyás utcai NAV NYOSZ-irodába; 2016. március (a közgyűlés előtti nap) – a kiállítás megnyitása. Bővebb információ, tájékoztató: Tánczos Imre, +36 30 327 5630
7
Élve a lehetőséggel Dióhéjban szeretném bemutatni a NAVNYOSZ székesfehérvári Adóügyi Nyugdíjasklubja életét. Nem azért jöttünk létre, hogy csak tartozzunk valahová, hanem programjainkkal, élményeinkkel kiszakadjunk a hétköznapokból. A közösségünk ereje, szeretette a lelkünk igazi kovácsa. Rendszeres találkozóinkon a beszámolókon túl meghívott vendégekkel időnként zenés irodalmi műsorokat tartunk. Felolvassuk saját verseinket, novelláinkat. Nem feledkezünk meg a kerek évfordulós születésnaposokról sem. Szellemi, játékos vetélkedőkkel élesítjük elménket. Múzeumokba, tárlatokra, színházi előadásokra járunk. Kedves Szövetségi Tagok! Kedves NAV-os Kollégák! Ki az ország legidősebb finánca? A ma élő legidősebb finánc felkutatására teszek javaslatot. Keressük együtt a történelem élő tanúit! Én megpróbáltam. Talán ő lenne az? Ki tudja... * Herczeg István, nyugállományú pénzügyőr hadnagy; parancsnokhelyettesként 1974. szeptember 30-án Szekszárdról vonult nyugállományba. Születési ideje: 1919. szeptember 23. A Szekszárdi Pénzügyőr Klub tagja. Isten éltesse a 95. életévét betöltött Pista bácsit! Keressétek ti is a ma még élő legendákat! Szabó László klubvezető Szekszárd
Kirándulásaink során ismerkedünk hazánk tájaival, nevezetességeivel és történelmével. Az összes élményünket lehetetlen felsorolni, csak néhányat említenék: Budapesten megnéztük a Vám- és Pénzügyőr Múzeumot. Fürödtünk Hévízen, Nagyatádon. Kaposváron betekintést nyerhettünk a Csiky Gergely Színház kulisszái mögé. Csurgón a Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium könyvtárában a bibliotéka egy-egy kötetébe lapozhattunk bele. A Csokonai Bormúzeumban zene mellett, hagymás zsíros kenyér társaságában jókedvűen ízlelgethettük a tájjellegű borokat. Nagy élményt jelentett a bőszénfai szarvasfarm. Őrtilosnál felkapaszkodtunk a szentmihály-hegyi kápolnához, majd megpihentünk a Dráva és a Mura összefolyásánál. Kaszó-pusztáról kisvonattal érkeztünk a Baláta-tó természetvédelmi területére. Szeretettel fogadtak bennünket a pécsi kollégák, akik bemutatták a város nevezetességeit és a Zsolnai Porcelánmanufaktúrát. Év végén a székesfehérvári NAV nyugdíjas-találkozón saját műsorunkkal szórakoztattuk a nagyérdemű közönséget. Munkánk évzáró beszámolója után házi készítésű süteményekkel, jelképes ajándékokkal leptük meg egymást. Fekete Lászlóné klubvezető
Nosztalgiázás a javából
A Vám- és Pénzügyőri Iskolán 1973-ban végzett alapfokú szaktanfolyami tablónkat meglátva a Facebook közösségi portálon csak úgy tolultak elő bennem a régi szép emlékek. Atyavilág!
8
A fotó még a múlt évezredben készült. Éppen krisztusi korban jártam, és a burám pont az országos parancsok képe alatt virul. De szép is volt! És hál’ istennek igaz volt. Én még egykori és máig szeretett, tisztelt ceglédi szakaszparancsnokom, Józsa Sanyi javaslatára mentem az alapfokúra, pedig akkor már elvégeztem az Államigazgatási Főiskolát. Sanyi azt mondta: „Nem kötelező, de menj, ha tisztességesen meg akarod tanulni a szakmát. Igaz, megszívatnak a diplomád miatt, de érdemes végigcsinálni!” Igaza volt, kőkeményen megtanították a pénzügyőri mesterséget. Az órákon kíméletlen, a vizsgákon csodásan segítőkész Balkai Barnabás után szabadon: Nem jogszabály szerint, csak úgy, ahogy le van írva. No persze még ezen kívül rengeteg plusszal, például Czikora Banditól, Balogh Pistától, Kakuk Ivántól, Juronics Pétertől, Jakab Istvántól, Kovács Katitól... és minden oktatónktól. Köszönet nekik, sokszor használtam a cégnél, de még most, nyugger koromban újságíróként is az általuk átadott ismereteket. Isten áldja őket életükben és haló poraikban! Kőhalmi Dezső
ÉLETUTAK
Ürömben is lehet öröm A sors kifürkészhetetlen kegye folytán interjú készítés céljából ezúttal nem kellett távoli helyre utaznom. Röpke fél óra alatt Csik István nyugdíjas kollégámmal elértük úti célunkat, az ürömi Platán Idősek Otthonát. A kétemeletes, 81 lakást magába foglaló épületegyüttesben nem sokat kellett keresnünk vendéglátónkat. Egykori parancsnokunk, Horváth István ny. pénzügyőr őrnagy már a folyosón várt bennünket az első emeleten. A környezet lenyűgöző szépségének hatása alatt első kérdésem természetesen a gyönyörű tájra vonatkozott. – A természet ritka ajándéka ez a pompás vidék. Te is így találod? – Pontosan. A budapesti Kresz Géza utcai benzingőz és zaj után megfizethetetlen ez a csönd és nyugalom, ami itt körülvesz. – Ezt úgy értsem, hogy nem is fizetettek a beköltözéskor? – Jó lett volna, de kellett fizetni, és nem is keveset. 12 700 000 forintba került ez a 44 négyzetméteres, kétszobás, összkomfortos lakás, amiben feleségemmel, Marikával életünk végéig lakhatunk. – Nagyon szép ez a saját bútorral berendezett lakás, és milyen az ellátás? – Minden igényt kielégítő. Napi négyszeri étkezés, mosás, takarítás, ápolónői és orvosi ellátás. Szinte szanatóriumban érezzük magunkat. Ellátási költség címén jelenleg, 2014-ben fejenként 119 ezer forintot fizetünk havonta. De ezt minden évben emelik. – Vissza a gyökerekhez! Azt már látom, hogy hova jutottál, a kérdésem az, hogy honnan. – Egy Somogy megyei kis faluban, Nagyszokolyon születtem 1928. március 22-én. Kilencen voltunk testvérek, öt lány és négy fiú, én az ötödik voltam a sorban. Apám asztalosmesteri keresetéből elég szegényesen éltünk. Ahogy erre lehetőségem adódott, igyekeztem segíteni családunk nehéz helyzetén, és az elemi iskola hatodik osztályának elvégzése után beálltam segíteni apámnak a műhelyben. Elég eredményesen, mert apám szerint ügyes kezem volt, és nagy hasznomat vette. – Az asztalosok által használt enyv nem ragasztott oda végleg a gyalupadhoz? – Tehetségem és kedvem is lett volna a szép szakmához, de a falunkban nem volt elég munka, és más kereseti lehetőség után kellett néznem. 1945-öt írtunk ekkor, a rommá bombázott Budapesten minden munkáskézre szükség volt. Több hasonló korú falubeli társammal én is felkerekedtem munkát keresni a fővárosban. Egy ismerősöm tanácsára a javadalmi őrséghez kértem a felvételemet, nem is sikertelenül. Fiatal korom miatt eleinte csak ideiglenesen vettek föl, majd amikor betöltöttem a 18. életévemet, véglegesítettek.
Mundércsere – Hogy lettél pénzügyőr? – Tulajdonképpen akaratomon kívül, mert a javadalmi őrség 1949-ben beolvadt a pénzügyőrségbe, és egyik napról a másikra egyenruhát cserélve javadalmi őrből pénzügyőr lettem. Hamarosan behívtak alapfokú szaktanfolyamra a kőbányai Újhegyi úti Pénzügyőr Iskolába. További sorsom ezzel véglegesen eldőlt. – A katonai szolgálatot hol és mikor teljesítetted? – Sehol és semmikor. Egyáltalán nem voltam katona. Pénzügyőr voltomra tekintettel felmentettek a katonai szolgálat teljesítése alól. 1954-ben elvégeztem a budai Várban szervezett középfokú vámszaki tanfolyamot. Az általános műveltség területén való képzettségem magasabb szintre emelése érdekében a későbbiek során
a Trefort utcai gimnáziumban sikeres érettségi vizsgát tettem. Valamennyi munkahelyem Budapesten volt, így az 1. sz. Vámhivatal, a Budai Vámhivatal, a Fővárosi IV., XV. ker. Vám- és Pénzügyőri Szakasz, a 4. sz. Vámhivatal, a 15. sz. Vámhivatal, a 7. sz. Vámhivatal. Ez utóbbi munkahelyen töltöttem a legtöbb időt: A hetvenes évek elejétől az 1985. március 31-én történt nyugdíjazásomig. – Lassan beszélgetésünk végére érünk, és még nem esett szó a családi helyzetedről. Hogy állsz ezen a téren? – Mivel mindkettőnknek ez a második házassága, a családi helyzetünk elég bonyolult. – Talán nem annyira, mint a Karinthy családé, ahol egyszer Karinthy Frigyes így figyelmeztette feleségét, Böhm Arankát: Az én gyerekem, meg a maga gyereke veri a mi gyerekünket. – Nálunk ez azért sem fordulhatott elő, mert közös gyerekünk nincs, elég későn találtunk egymásra. Addigra a gyerekeink már felnőttek, és kirepültek a családi fészekből. Nekem két saját lányom van, három unokám és egy dédunokám, Marikának egy lánya, három unokája és öt dédunokája. Nem teszünk különbséget köztük, mindegyiket sajátunknak tekintjük, és úgy is szeretjük. Fiatalok, szépek és tehetségesek. Az egyik lányunokánkra például most azért vagyunk büszkék, mert építészmérnöknek készülve diplomamunkát kellett készítenie, amit a fővárosi VIII. kerületi polgármester, Kocsis Máté meglátott az interneten, és úgy megnyerte a tetszését, hogy azonnal megbízást adott az unokánk által tervezett közösségi ház felépítésére. Meg is mutatom nektek azt a józsefvárosi újságot, ahol a már elkészült épület látható az unokánkkal készített interjúval együtt. De minden gyerekünkről és unokánkról naprakész információink vannak. A modern technikának köszönhetően telefonon és e-mailen napi kapcsolatban vagyunk egymással, de időnként személyesen is meglátogatnak bennünket.
Azonos életelv a magánéletben és a munkában – Tudomásom szerint az 1. sz. Vámhivatal kivételével minden munkahelyeden parancsnokként dolgoztál. Milyen elvek alapján irányítottad az ottani munkavégzést? – Nagyon jó, hogy ezt kérdezed. Készültem is rá. A közelmúltban agyi panaszokkal szakorvoshoz fordultam, aki megállapította, hogy kezdődő Alzheimer-kórom van, ami az én esetemben nagyfokú feledékenységben nyilvánul meg. – Ismerős a képlet. Mondják, hogy az időskornak két nagy hátránya van: az egyik a memóriazavar, a másikat elfelejtettem. – Látogatásotokra készülve felírtam egy papírlapra, hogy mit szeretnék okvetlenül közölni. Éppen azt, amire rákérdeztél, és így most el tudom mondani, hogy a magánéletemben és a munkában is a becsület és a tisztesség, valamint az embertársaim iránti szeretet érzése volt, amit életelvemnek tartottam. Parancsnokként nagy súlyt helyeztem a fiatalok nevelésére, a tisztelettudó, udvarias viselkedés elsajátítására. Úgy érzem, hogy ezek a törekvések sikerrel is jártak, és ezért a dr. Szente Gyula fővárosi parancsnoknak arra a kijelentésére, hogy nálatok soha nincs probléma senkivel, azt tudjam teljes meggyőződéssel mondani: azért vagyok itt, hogy ne legyen. – Köszönöm, hogy vállalkoztál erre a beszélgetésre. Ha nem tekinted fenyegetésnek, máskor is jövünk. Kis István
9
Önszerveződés
A M. kir. Pénzügyőri Altisztek Önképző Köre Az önálló Magyar Királyi Pénzügyőrség 1867-ben történt megalakulása utáni években lassan kezdett kicserélődni az állomány. A testület túlnyomó részét alkotó osztrák és a Habsburg Birodalom egyéb nációiból verbuvált pénzügyőrök helyét folyamatosan töltötték fel magyar jelentkezőkkel. Szakmai tudásukat kollégáiktól kapták az újoncok, szolgálat közben főként a gyakorlatot, míg a laktanyákban az elméleti tudnivalókat sajátították el. Harminc évnek kellett eltelnie, míg megérlelődött és megfogalmazódott az igény valamiféle szervezett oktatási forma megteremtésére. Az elképzelésnek számos párolója volt, és Dinics Károly szemlész személyében akadt egy lelkes kezdeményező és szervező, aki az ügy élére állt. Először meg kellett nyerni az elöljárókat, akik jóindulatúan és támogatólag fogadták az önképzőkör alakításának tervét. Majd megalkották és jóváhagyták az alapszabályt, ezt követően a kör megnyitásáról kellett gondoskodni, ami nem volt könnyű feladat, mert a szükséges beruházások költségeinek anyagi hátterét meg kellett teremteni. E költségek fedezésére a fő- és székvárosi felügyelő, főbiztos és biztos urak mint alapító tagok 50-50 forinttal járultak hozzá. Egyúttal felhívással fordultak a testületi tagokhoz, amelyben támogatást kértek. „Pénzügyőrök! A Budapesten állomásozó pénzügyőri altisztek egy önképzőkör alapítását határozták el. A kör czélja a pénzügyőri altisztek ismereteinek fejlesztése és a testületben az együvé tartozás és bajtársiasság érzetének ápolása. … Hozzájárulás fejében úgy a pénzügyőri tisztviselők, mint az altisztek részéről az egynapi jövedelem beküldését kérjük – amennyiben az illető a kilátásba helyezett alábbi kedvezményeket is igénybe venni óhajtja, ugy mint kültag, belépését bejelenteni és az 1 frt tagsági díjakat beküldeni szíveskedjék. A kültagoknak nyújtandó előnyökből kiemeljük, hogy a vidékről feljövő pénzügyőri tisztviselők és altisztek részére egyegy megfelelő ágyakkal ellátott szoba az éjjeli pihenésre díjmentesen rendelkezésre fog állani. A kör oda fog törekedni, hogy a tagok részére fürdőket és egyéb helyeken mindazon előnyöket kieszközölje, a melyeket hasonló egyletek nyujtanak tagjaiknak. Egyesült erővel! legyen a jelszavunk. Közlemény A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasai Országos Szövetségének közhasznú jogállását a bíróság kérésünkre törölte, emiatt a továbbiakban nincs lehetőség az 1% felajánlására. A szövetség elnöksége ezúton is köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik személyi jövedelemadójuk egy százalékával segítették az elmúlt években a NAV nyugdíjasait. A felajánlott összegekből szociális, kulturális, szabadidő-sport célokra költöttünk. Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasai Országos Szövetsége elnöksége
10
A kör berendezésére felajánlott összegeket, valamint a kültagoknak jelentkező tisztviselők és altisztek neveit, a mellé tett kimutatásokba foglalva az elöljáró biztos úr útján folyó évi augusztus hó 5-ig Bahunek Béla m. kir. biztos úr czimére Budapest, IX. ker. Liliom-utcza 38. sz. I. em. 8. sz. alá kérjük beküldeni.” A felhívásnak várakozáson felüli eredménye lett: a fő- és székvárosi, valamint számos vidéki tisztviselő és altiszt egynapi fizetését, illetve zsoldját áldozta erre a célra. Az anyagi feltételek megteremtésével sor kerülhetett az első, alakuló közgyűlésre 1897. július 20-án, ahol Dinics Károly szemlész, korelnök intézett beszédet a jelenlévőkhöz. „Tisztelt Közgyűlés! Hogy a pénzügyőrség minden egyes tagja hivatását a haza és közjó érdekében betöltse, ahhoz szükségesek bizonyos testi, értelmi, erkölcsi és társadalmi tulajdonok. E tulajdonok a mi faktoraink. Jól tudjuk azonban, hogy vannak közöttünk, a kik eme tulajdonokkal nem rendelkezhetnek, nem rendelkezhetnek azért, mert nem volt módjuk azokat elsajátítan. Hogy pedig a társadalom haladásával és szellemi emelkedésével mi is lépést tarthassunk, szükséges, hogy azokat, a kik hátra maradottak, magunkhoz emeljük. Czélunkat leginkább az önképző-kör felállítása által véltük elérhetni. ...” A kör 1897. november 23-án újabb közgyűlésen megválasztotta tisztségviselőit: elnöknek Solymosy Jakab pénzügyőri felügyelőt, helyettesének Bahunek Béla pénzügyőri biztost, majd a könyvtárnokot, a pénztárnokot, a gondnokot, a szakbizottsági helyettest, a számvizsgálókat. Az önképzőkör ünnepélyes megnyitójára 1897. november 27-én került sor. Stuckheil Gusztáv pénzügyminiszteri osztálytanácsos beszédében kiemelte, hogy a kör tagjai önképzésük révén társadalmi mozgást és társalgást fognak elsajátítani, a kör céljainak megfelelően, és ígérte, hogy a minisztériumtól segélyt fog kieszközölni. Javasolta, hogy a kör helyiségeiben lehetőleg hetenként kétszer tartsanak előadásokat, értekezleteket, hogy a kör fiatal tagjai bővebben megismerhessék a pénzügyi törvényeket és szabályokat, valamint elsajátíthassák a társadalmi téren is megkívánható magatartást. Első feladatai között az önképzőkör összeállította tanrendjét, amelyben figyelembe vették az oktatásban részesülők előképzettségét, szolgálati idejét és tehetségét. Az előadások tár-
gyát elsősorban azok a teendők és ismeretek képezték, amelyeknek végzése, illetve tudása a pénzügyőr legénységtől elvárható volt, és a pénzügyőri ellenőrzés sikeres teljesítéséhez feltétlenül szükségesek voltak: a törvények és szabályok általános ismertetése, a termelés alatti ellenőrzés, a termelvények előírása, raktározása és kiszállítása, a hivatalos zárak alkalmazása, írásbeli teendők. Az önképézőkör tagjainak kérésére tanfolyam alakult a polgári iskola négy osztályának végzéséről szóló képesítés
megszerzése céljából. Hat hónapon át tizenhat fővigyázó és tíz vigyázó vett részt az újpesti állami polgári iskolai tanárok által tartott oktatásban, az önképzőkör helyiségeiben. Bogschützné Gados Júlia * Írásom a Pénzügyőr- és Adótörténeti Múzeum gyűjteményében őrzött dokumentumokra épül, a mellékelt fénykép a múzeum tulajdona.
Villanófényben
A bajnok Kedélyes természetével, a soha el nem mulasztott saját főzésű. „finánc nem látta” almapálinka kínálgatásával Nagy Gyula mindig népszerű résztvevője az észak-alföldi regionális nyugdíjas találkozóknak. Tágabb körben azonban nem erről nevezetes elsősorban. Úgy kezdődött, hogy bekerült egy „bográcsozó” családba, ahol először csak mint vendég kóstolgatta a finom étkeket. Aztán közelebb került a tűzhöz, elkezdte figyelni, mit s miképpen tesznek-vesznek a bogrács körül. Végül, mint mondja, kezében maradt a fakanál, ő lett a séf hamarosan, mert annyira ízlett a főztje. Egy alkalommal a meghívott vendégek között akadt egy komoly szakértő, aki megkérdezte, miért nem jár főzőversenyekre. Be is nevezték hamarosan az egyikre. Aztán a másikra, végül mindenhová ott a régióban. S kezdte begyűjteni a trófeákat, amelyek mostanra lassacskán kiszorítják a házából. Ma már nem versenyez, mert egy idő után miatta nem akartak benevezni mások, mondván, mellette úgy sincs esélyük a győzelemre. Ehelyett átállt a másik oldalra, zsüritag lett belőle. A főzést persze nem hagyta abba, többek között a tatai nagy lehalászás ünnepén minden ősszel ő is kiáll számtalan bográcsainak egyikével, hogy halászlé különlegességével kápráztassa el az ínyenceket. Sikerének titka: bátran használja a fűszereket. Legyőzhetetlen halászleve például citromot is tartalmaz. b.g.j.
Búcsúzom Sidó Gézától Bevallom, könnybe lábadt a szemem, amikor Sidó Géza ny. pénzügyőr ezredes halálhíréről értesültem. Mintha testvéremet vesztettem volna el benne, lelkileg annyira közel állt hozzám. Életünk nagyon sok hasonlóságot mutatott. Néhány hónap különbséggel ugyanabban az évben születtünk. Gyerekkorunkban ugyanaz a trauma ért bennünket, amikor magyar voltunk miatt családjainkat elűzték őseink földjéről, az övét Pozsonyból, az enyémet Kolozsvárról. A vámőrök barna uniformisát mindketten felsőfokú iskolai végzettséggel öltöttük magunkra, ami abban az időben ritkaságszámba ment. Kevésbé iskolázott elöljáróink részéről ugyanazok a méltánytalanságok értek. Ezen a helyzeten némileg enyhített a sportolási lehetőség. Géza a pingpongszakosztály éljátékosa volt, én a
Nőnapi virágcsokor A teremtés hajnalán kinyílott egy virág, Melyre nem hasonlít a világon semmi más. Oly gyönyörű, mint egy pompázó orchidea, De egyben szerény, mint a megbúvó ibolya. Oly gyengéd, mint bársonyos szirom érintése, De erős is, mint csalán égető csípése. Oly magányos néha, mint a havasi gyopár, De szeretik őt is, mint társait a koráll. Egyszer mirtuszként sír, máskor rózsaként nevet, Magába bolondítva a rajzó méheket. Telnek az évszakok, múlnak a hosszú évek, Újból és újból virágba borul az élet. Az önzetlen és fáradhatatlan virágok Jobbá tehetnek minket, s szebbé e világot. Pataki Mihály Gyulai Nyugdíjas Klub
labdarúgást választottam. Munkaterületünk különbözősége egy ideig elválasztott bennünket, a közösségi munka ismét összehozott nyugdíjas szövetségünk vezetőségében, ahol ő meghívottként, mint a kuratórium elnöke, a Nyugdíjas Alapot képviselte, én a kulturális ügyek felelőse voltam. Életutunk ugyan hasonló volt, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy Géza sokkal tehetségesebb volt nálam. Ő kitűnő eredménynyel végezte el a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet, az én főiskolai indexembe néhány négyes becsúszott, a futballban én csak az NB III.-ig jutottam, ő Budapest asztalitenisz-bajnokságán az V. kerületben az igen erős férfimezőnyben első lett, jobban tudott nálam németül és szlovákul, pedig ezekből a nyelvekből állami nyelvvizsgám volt. Egyformán a VPOP-ról mentünk nyugdíjba, de ő osztályvezetőként (akkor még nem voltak főosztályok) ezredesi rendfokozatban, én pedig főelőadóként őrnagyi váll-lappal. Az élők sorából ő ment el hamarabb, Kháron ladikja átvitte a túlsó partra, méltatlan túlélőként én meg itt maradtam. Felejthetetlen emléke tovább él bennem, amíg az a csónak el nem jön értem is. K. István
11
Volt egyszer egy Szobi Vámhivatal A Duna-kanyar hazánk egyik leghíresebb tájegysége. Páratlan természeti szépségei és gazdag történelmi múltja teszi azzá. Szinte valamennyi helységéhez fűződik valami jeles esemény. Szobot, az alig 2800 lakosú kisvárost vámhivatala és a szobi szörp tette híressé. Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozásáig, 2004. május 1-jéig a Szobi Vámhivatal látta el a magyar–csehszlovák határon a legnagyobb utas- és teheráru-forgalom vámellenőrzését. Az említett két munkaterület közül mennyiség tekintetében a teheráru-forgalom vitte el a pálmát. Gyakori volt a 20-25 vonatpár 24 óra alatt. Nem lett volna csoda, ha bütyök nő az itt szolgálatot teljesítők mutatóujján a tintaceruza kemény szorításától az óriási mennyiségben kiállított négypéldányos Határjelentések (Hj) készítése folytán. A tömegáruk listáját a Lengyelországból érkező feketeszén és az NDK-ból importált barnaszén brikett vezette. Az utasforgalom vámellenőrzése szintén nem csekély erőfeszítést igényelt, melynek végrehajtása túlnyomórészt a nemzetközi gyorsvonatokon Budapest Nyugati pályaudvar és Pozsony állomások között történt. A járőröknek csak 1968-ig volt lehetőségük Pozsonyig (Bratislava) elmenni, mert amikor a többi szocialista ország katonáival együtt a magyar csapatok is részt vettek a csehszlovákiai „rendcsinálásban”, megromlott a két ország közötti kapcsolat, és ezt követően a „mieink” legfeljebb Párkányig (Sturovó) vagy Érsekújvárig (Nové Zámky) tudtak eljutni. A személyforgalom lebonyolításában nem csekély szerep jutott a kompjáratoknak, melyeket a második világháborúban felrobbantott esztergomi Mária-Valéria dunai híd hiánya miatt kellett alkalmazni. Kezdetben csak kishajók szállították az utasokat Párkányból Esztergomba és vissza, majd kompok vették át ezt a szerepet, amikre már személygépkocsik és autóbuszok is felfértek. Ezek a kompok a híd helyreállításáig, 2001-ig közlekedtek, de akkor már az Esztergomi Vámhivatal dolgozói végezték ezeken a vámellenőrzést. A hajózási forgalom nem a munka mennyisége miatt okozott gondot, hanem a Budapestig, esetenként Mohácsig szabad időben történő hajókíséret jelentett nehézséget. Nem egyszer a kedvezőtlen időjárás – leginkább „ködötállás” – miatt úgy elhúzódott
GYÁSZ Előző lapszámunk megjelenése óta Mayer László ny. pénzügyőr őrnagy (100) szolnoki, Bognár Pongrác ny. pénzügyőr törzszászlós (65) kiskunhalasi, Révász Róbert ny. pénzügyőr százados (77) egri, Bódog Antal ny. pénzügyőr alezredes (79) kecskeméti, Egyed Zoltán ny. pénzügyőr százados (86) szombathelyi, Sidó Géza ny. pénzügyőr alezredes (81) budapesti, Horváth Erzsébet ny. adóellenőr (64) zalaegerszegi, Kerekes Istvánné ny. adóellenőr (68) egri, Szabó Imre ny. pénzügyőr százados (67) debreceni, Frankó Pálné ny. pénzügyőr alezredes (68) győri nyugdíjastársunk elhunytáról kaptunk értesítést.
Nyugodjanak békében!
a Mi lapunk 12
a hajókíséret, hogy mire a járőr visszaérkezett Szobra, ismét szolgálatba kellett állnia. Ezt az időigényes és valójában felesleges feladatot a hatvanas években átvette a Komáromi Vámhivatal. Hasonlóan nem volt jelentős munkamennyiség szempontjából a vámhivatal egyetlen kirendeltsége: a Parassapuszta–Sahy közúti határátkelő sem, ahol egy fő látta el a szolgálatot. Ezt a feladatot később a Balassagyarmati Vámhivatal látta el. Egy idő múlva a vámhivatal a szobi lehetőségeket kinőtte. A teherpályaudvar megnövekedett forgalmát nyolc sínpáron szinte már művészet volt lebonyolítani, ezért a vámhivatal tevékenységi színhelyét áttette Párkányba, csehszlovák területre. Továbbra is Szobon intézték azonban a vámhivatal személyi és igazgatási ügyeit, ötvenfős hivatalról lévén szó, volt munka bőven. Ezenkívül a helyi vámkezelések és a volt szobi járás Ipoly menti vidékének vámellenőrzése sem került a határon túlra. A Szobi Vámhivatal személyi állománya a vizsgált időszakban (nagyjából a 60-as, 70-es évek) jelentős mértékben fiatalokból állt. Ez részben annak volt a következménye, hogy a vámhivatal dolgozói részére 1958-ban vámőrségi beruházásban felépült egy tizenkét lakásos ház, ahol két lakásban csak nőtlenek laktak, és jelentős volt a fiatal házasok száma is. Jó közösségi élet alakult ki, Mikulás-napi ünnepségeket és hasonló rendezvényeket szerveztek, a ház egyetlen televíziós készülékét is itt tartották. A jó légkör „megfertőzte” a nyári csúcsidőre Szobra vezényelteket is, akik – ahogy későbbi találkozások során elmondták – kellemes élményekkel tértek vissza állomáshelyükre. A kedvező korösszetétel kiváló lehetőséget adott a sportolásra. Azon a néhány Vámőr Sportnapon, amit megrendeztek, a szobi fiúk leginkább a röplabdában jeleskedtek, és ugyanezek az ifjak néhány fürge lábú társsal kiegészülve a szomszéd ország vámhivatalának dolgozóival évente legalább kétszer vérre – de inkább sörre – menő focimeccseket is vívtak. Találóan nevezte Krasznai Károly százados, a vámhivatal egykori karizmatikus parancsnoka Szobot kiképzőbázisnak, mert helyben a parancsnoki, parancsnokhelyettesi, néhány részlegvezetői és előadói beosztáson kívül nem volt lehetőség a beosztotti sorból való kiemelkedésre. A Szobon kapott kiváló képzés és jó egyéni adottságok révén az itteniek közül számosan kerültek más szolgálati helyen magasabb beosztásba, mint amilyenben Szobon voltak. Így Csánki András, Varga Ágoston, Bukovics Benjamin, Vági Mihály és Vági Mihályné (Párt Katalin), Tóth József, Vidra András, Drexler András, Orosz László, Gyulai Farkas Sándorné (Szőllősi Sarolta), Kevevári Katalin, Kazinczi Ferencné (Bezeczki Judit) és talán mások is, akik neve homályba veszett. Beszámolóm végén el kell ismernem, nagy fába vágtam a fejszémet, amikor kívülállóként ennek a cikknek az írásába kezdtem. Nem is vittem volna sokra, ha nincsenek olyan megbízható informátoraim, mint Kazinczi Ferencné, Bukovics Benjamin, Borbély Ferenc és Melegh Imre nyugdíjastársaim, akik évekig dolgoztak a Szobi Vámhivatalnál, és akik önzetlen segítsége nélkül ez az írás nem jöhetett volna létre. Hogy a közös munka mennyire lett sikeres, azt döntse el az olvasó. Szavazásra óvatos duhajként azért nem teszem fel a kérdést, mert az esetleges kudarc akkor is fájó lenne, ha azt testvériesen ötfelé osztanánk. Kis
Kiadja a VIVA Média Holding, 1135 Budapest, Szegedi út 37–39. Telefon: 288-7700 • Felelős kiadó: Moldován Tamás vezérigazgató • Felelős szerkesztő: Czikora András, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasainak Országos Szövetsége elnöke • Szerkesztő: Bogschützné Gados Júlia • Szerkesztőbizottság: Dr. Kaizinger Tibor, Géczy Attila, Horváth Zoltán, Varga Imre, Dr. Bálint László György
